Tartalom. Table of Contents. Előszó 4

Átírás

1 Tartalom Tartalom Table of Contents Előszó 4 Fülöp Tamás: Ünnepi gondolatok a Magyar Tudományos Akadémia alapítójáról 5 Fülöp, Tamás: Festive thoughts about the Founder of the Hungarian Academy of Sciences Társadalomtudományok Social Sciences Hima Gabriella: Felfedezésre ítélve - Puskin és Lermontov kaukázusi felfedőzőútjai 10 Hima, Gabriella: Condemned to Discovery - Pushkin s and Lermontov s Exile in the Caucasus Fülöp Tamás: Életpályák és karrierek a dualizmuskori vármegyei közigazgatás történetében 16 Fülöp, Tamás: Careers in the History of County Administration in Jász-Nagykun-Szolnok County in the Dualistic Era Molnár, Edina: Supervision in Social Work Experiences as a College Supervisor 29 of Social Worker Training Molnár, Edina: Szupervízió a szociális munkában a szociális munkás képzés szupervíziójának tapasztalatai Tánczos Péter: A tévedés produktív elve A hibaejtés affirmálása a modern filozófiában 36 Tánczos, Péter: The Productive Principle of Error Mistake-affirming Tendency in Modern Philosophy Gazdaságtudományok Economical Sciences Boros Imre: Pénzügyi válság, vagy már új világrend 48 Boros, Imre: A Financial Crisis or a New World Order Pénzes Ibolya Rózsa - László Éva - Szakács Attila - Földi Katalin: A fogyasztói és szervezeti 53 magatartás szerepe az Alföldi térség/régió gazdasági fenntarthatóságában, kiemelt tekintettel az FMCG piacra Pénzes, Ibolya Rózsa - László, Éva - Szakács, Attila - Földi, Katalin The Role of Consumer and Organizational Behaviour in the Economic Sustainability of the Great Plain Region, with a Focus on the FMCG Market Sájer István: Milyen esélye van a bodzának a hazai és a külföldi piacokon? 63 Sájer, István: What are the Chances of Elder-berry in the Domestic and Foreign Markets? Pákolicz Orsolya - Boksai Daniella - Szabóné Erdélyi Éva 71 Az innováció a környezettudatos vásárlás szolgálatában Pákolicz, Orsolya - Boksai, Daniella - Szabóné Erdélyi, Éva: Innovation in the Service of Enviroment Conscious Shopping (Folytatás a 2. oldalon) ECONOMICA II. különszám 1

2 Tartalom Várhelyi Tamás: Az egészséges táplálkozás és a borok szerepe a wellness turizmusban 81 Várhelyi, Tamás: The Role of Healthy Nutrition and Wine in Wellness Tourism Szabó Attila: Az apróvad vadászat turisztikai jelentősége Jász-Nagykun-Szolnok megyében 89 Szabó, Attila: The significance of Small Game Hunting in Jász-Nagykun-Szolnok County Kóródi Márta: A másodlagos utazási motivációk megjelenése a vízparti turizmusban 94 Kóródi, Márta: The Appearance of Secondary Travel Motivation in Riverside Tourism Boros Szilvia: Szaunázási szokások, motivációk - A szaunázás életmódban betöltött szerepe 103 Boros, Szilvia: Sauna Customs, Motivations - The Role of Sauna Use in a Healthy Lifestyle Lengyel Attila: A fenntarthatóság certifikációja és annak online márkaelemként 109 való megjelenése a desztinációk márkázásában Lengyel, Attila: The Certification of Sustainability and its Appearance as a Brand Element in the Branding of Destinations Túróczi Imre: A számvitel hasznosításának történelmi fejlődése, 119 az eszköz és célrendszer módosulása Túróczi, Imre: The Historical Development of the Application of Accountancy, Modification in the System of Tools and Objectives Boll Anikó: A vevőelégedettség növelésének lehetőségei a mezőgazdasági gépgyártásban 124 Boll, Anikó: The Possibilities for Increasing Customer Satisfaction with Agricultural Machines Műszaki- és agrártudományok Technological And Agrarian Sciences Libor József - Vas Ferenc - Vermes Pál: Hadfelszerelések szabadalmai a XIX. században 134 Jász-Nagykun-Szolnok megyében Libor, József - Vas, Ferenc - Vermes, Pál: Patents of Military Equipment in the 19th Century in Jász-Nagykun-Szolnok County Nagy Gábor: A környezettudatos menedzsment eszközök alkalmazása 144 és a vállalatok környezeti teljesítménye közötti kapcsolat Nagy, Gábor: The Relationship between Corporate Environmental Management Systems and the Real Environmental Performance of Enterprises Herbály, Katalin: Research Plan for Studying New Methods of Rural Development 152 Herbály Katalin: Új vidékfejlesztési módszerek feltárására összeállított kutatási terv Tehetséggondozás - TDK műhely Talent Management The Workshop of The Scinetific Circle of Students Groó Dóra: Magyar kutatónők múlt és jelen 159 Groó, Dóra: Hungarian Women in Science Past and Present 2 ECONOMICA II. különszám

3 Tartalom Bischof Zsolt: id. Dr. Béres József kutató életútja, tudományos munkája 160 Bischof, Zsolt: The Researcher József Béres Sr. s Course of Life and Scientific Work Albert Sándor: Szakkay József, az iskolaalapító és tehetségsegítő 163 Albert, Sándor: József Szakkay, the School Founder and Talent Helper Tóth Albert: Levelezések tanúságai- levelezésem Szent-Györgyi Alberttel 169 Tóth, Albert: The Witnesses of Correspondences my Correspondence with Albert Szent-Györgyi Horváth, Marianna: The Effects of Crisis on Consumers and Retailers 174 Horváth Marianna: A válság hatásai a fogyasztókra és a kiskereskedőkre Nemzetközi kutatási eredmények (A rovat az MTA DAB támogatásával készült.) Marco Versé: Le possibilità future per i probelmi presenti 179 Marco Versé: A jövő lehetőségei a jelen problémákra Rustembayev B. E. - Kuatbekova Zh.A.: Development of the Effective Form 183 of a Grain Cluster in Kostanay Region Rustembayev B. E. - Kuatbekova Zh.A.: A gabona klaszter fejlesztésének hatékony módja a Kosztanai régióban Professor I.N. Molchanov - Professor N.P. Molchanova: 187 The Development of the Regional Policy Concept in Russia I.N. Molchanov - N.P. Molchanova: A regionális politika fejlesztésének koncepciója Oroszországban Marek Łabaj - Krzysztof Borkowski: Monitoring of tourism 192 in the Babia Góra National Park and the Podbabiogórskie communes Marek Łabaj - Krzysztof Borkowski: A turizmus ellenőrzése a Babia Góra Nemzeti Parkban és a Podbabiogórskie faluközösségekben Maciej Abram: The Development and the Distribution of the Tourism Product 203 Maciej Abram: A turisztikai termékfejlesztés és értékesítés N. Voskolovich, - A. Volkova-Duhovic: The Specificities of the Development of Social 212 Enterpreneurship in Russia N. Voskolovich, - A. Volkova-Duhovic: A szociális vállalkozások fejlesztésének sajátosságai Oroszországban Szerzőink 220 Our Authors ECONOMICA II. különszám 3

4 Előszó Előszó A Szolnoki Főiskola a Magyar Tudomány Ünnepe előtt 2012-ben nemzetközi konferenciával tisztelgett, melyre egyrészt meghívta az oktatásban, kutatásban együttműködő hazai és nemzetközi partnereit a kutatási tapasztalatok megosztására, másrészt tehetséggondozási programján belül lehetőséget biztosított a hallgatók számára is kutatási eredményeik ismertetésére. Tudományos folyóiratunk jelen kiadása a konferencia anyagát adja közre, valamint hallgatóink kutatómunkájának módszertani segédleteként tehetséggondozási szerepe is van. A konferencián elhangzott tanulmányok, kutatási beszámolók a TÁMOP 4.2.2/B-10/ azonosító számú pályázat megvalósításának keretében kapnak publicitást. A nemzetközi rovat megjelenését a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottsága támogatta. A évi Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat szorosan kapcsolódik a Szentágothai Jánosemlékévhez, amelynek programjaival tisztelgünk a magyar tudomány száz éve született, nemzetközileg is elismert alakja előtt. Az új irányokat kijelölő és új módszereket teremtő felfedező kutatások elengedhetetlenül fontosak nemcsak a tudomány, hanem egyúttal az emberiség fejlődése szempontjából is. A tudomány nagy felfedezései meghatározó szerepet töltenek be a természet törvényeinek megismerésében, az egyes országok társadalmi viszonyainak és gazdasági folyamatainak alakulásában és alakításában. Az eredmények révén használati tárgyak, műszaki megoldások, orvosi eljárások születtek, amelyek ma már mindennapjaink alkotóelemévé váltak. Nagy részük nem jött volna létre felfedező kutatások nélkül, megszületésükkor viszont a majdani gyakorlati hasznot senki sem ismerte vagy ismerhette fel. A tudomány jövőformáló funkcióját kívántuk a Felfedezők és felfedezések a jövőért konferenciamottóval a középpontba állítani és lehetővé tenni, hogy az előadásokon keresztül minél több kutató munkájával, életpályájával ismerkedhessenek meg a résztvevők. A plenáris előadások érintették a tudomány nagy felfedezőit, a kutatók szellemiségét, a kutatások eredményeinek hasznosulását és kiemelt témaként jelent meg a nők szerepe a kutatásokban. A nagyívű plenáris előadások után a szekciómunka is a mottó jegyében folyt, minden szekció bővelkedett hallgatói prezentációkban is. Popper Péter örök érvényű tanácsát megfogadva mester és tanítvány viszonylatában aligha lehet nagyobb bűnt elkövetni annál, mint ha valaki hatalmat kovácsol a maga számára a világ jobb megértéséből, titkok tudásából, valódi műhelymunka folyt, melyet szándékunk szerint hűen tükröz kiadványunk ezen száma. Dr. Kóródi Márta oktatási és tudományos rektorhelyettes 4 ECONOMICA II. különszám

5 Fülöp Tamás: Ünnepi gondolatok a Magyar Tudományos Akadémia alapítójáról Fülöp Tamás Ünnepi gondolatok a Magyar Tudományos Akadémia alapítójáról Fülöp, Tamás: Festive thoughts about the Founder of the Hungarian Academy of Sciences This lecture was delivered at the Science Day Conference of Szolnok College in In my lecture I presented how Count István Széchenyi became the Founder of the Hungarian Academy of Sciences from a globetrotting rich young nobleman. The presentation showed that Széchenyi s political career includes a number of interesting things for our age as well; the analysis of his career highlights the Greatest Hungarian s moral and political magnitude. Keywords: Count István Széchenyi, the foundation of the Hungarian Academy of Sciences, reform era ÁTTEKINTÉS Előadásomban arra kerestem a választ, hogy a világjáró, gazdag fiatal mágnás, Gróf Széchenyi István miként vált a Magyar Tudományos Akadémia megalapítójává. Megpróbáltam rámutatni arra, hogy Széchenyi reformkori politikai karrierje számos érdekességet rejt magában, indulásának, pályakezdetének elemzése pedig rávilágít a későbbi legnagyobb magyar erkölcsi és politikai nagyságára. Kulcsszavak: Gróf Széchenyi István, Magyar Tudományos Akadémia, reformkor Hogy miben rejlik az erkölcsi nagyság a történelemben és az egyszerű mindennapokban? Mitől válik valaki a LEGNAGYOBB MAGYAR -rá? És vajon mi késztet egy magyarul alig tudó, a Habsburg Birodalom barokk fővárosában élő, a napóleoni háborúk viharában edzett, a korabeli romantikus társasági elit rendezvényein forgó, s közben a fejlődő nyugat és a hanyatló kelet birodalmait beutazó fiatal mágnást a magyar reformkor hajnalán arra, hogy 80 ezer holdas birtokainak egyéves jövedelmét felajánlja egy olyan ügynek, amiről az alapítás pillanatában még nem is tudta, nem is tudhatta, hogy mi is fog abból kifejlődni? Sejthetjük, hogy a külföldi útjai során gépeket, lovakat, ládaszámra drága italokat vásároló, olykor egész karavánnal utazgató fiatalember más módon is elkölthette volna vagyonát Széchenyi történelmi alakját sokan és sokféleképp értelmezték már az elmúlt másfél évszázad során. Olykor félre, olykor át Múltunk kapcsán bizony hajlamosak vagyunk hisz ez a mikróban felmelegíthető, készen kapott és kényelmesebb toposzokban, sztereotípiákban gondolkodni. Hogy ne kelljen az értelmezéssel, a magyarázattal megküzdenünk, a történelem analógiái iránt egyre kevésbé fogékony közgondolkodásunkban kényünk-kedvünk szerint felemelünk és elejtünk történelmi szereplőket, könnyedén erkölcsi ítéletet mondunk múltunk szereplői felett. És bár a nézőpontok, a kontextus folyamatosan változik az idők során, az írástudók és az értelmezők felelőssége az, hogy hiteles interpretációját adják e jelenségeknek. Kísérjük hát ez alkalommal nyomon néhány naplószöveg segítségével a fiatal Széchenyi eszmélődését, hogy jobban megérthessük az akadémia alapításának motivációit Különös, önreflexiós tükre Széchenyi lelki világának az a féltve őrzött, többkötetes, lakattal zárható személyes napló, amelyet a legnagyobb magyar élete végéig vezetett. Olyan mély személyes élmények tára ez a több ezer oldalas forrás, amely ugyan nem a komplett személyiséget, és nem a teljes vértezetben megjelenő történelmi nagyságot tárja elénk, de amely a megfelelő technikákkal mégis szóra bírható, ECONOMICA II. különszám 5

6 Fülöp Tamás: Ünnepi gondolatok a Magyar Tudományos Akadémia alapítójáról felbecsülhetetlen kincsesbányája a Széchenyikutatóknak. Milyen életpályák, milyen karrierlehetőségek kínálkoztak a fiatal, gazdag főúr előtt, mielőtt rászánta volna magát saját hazája megismerésére? Egy 1821-es bejegyzésben így járta körbe az opciókat: Reggel ismét Bécsbe megyek. Úgy látom, az ember remények és tervek között tékozolja el életét, megőszül élvezet és szórakozás nélkül, és meghal, voltaképp mielőtt élt volna; egyszerre több célja is van, a boldogságot és a megelégedést nem egyetlen úton keresi, hanem száz különbözőn hajszolja, úgy hogy az igazit sohasem leli, s még ha meg is lelte, képtelen rajta megmaradni. Így az egyiknek pénze van, a másiknak tehetsége jól felhasználni. Én magam sem tudom, mit akarok, de legalább belátom, s talán a nagy választék az oka, melyben dúskálhatok, hogy nem választok, és bizonytalanul és terv nélkül hagyom életemet tovafolyni. Így van ez a legtöbb emberrel; minden akarnék lenni, mindenhez egyszerre kezdeni, és végén nem lett belőlük semmi derekas. Még én sem állapodtam meg magamban, hogy mint generális, mint házasember, mint gazdálkodó vagy voltaképp miként is fogom befejezni életemet. Magam sem tudom, mi a jobb: jövendőmet, amennyire lehetséges, magam döntsem el, vagy bízzak mindent a véletlenre? Egy 29 éves embernél nem nevetséges ez? Gyakran úgy érzem, mintha bennem még sok minden rejlenék, s hogy végül mégis sok embertől kell kitüntetésben részesülnöm; gyakran pedig olyasmit, mintha gyors vég volna megírva nekem. Ily közömbös, mindennapi életmódot folytatni: egész mivoltommal összeegyeztethetetlennek érzem. Mi minden akar Sz. I. gróf lenni? Híres katona akar lenni, minden rendjellel kitüntetve, s minden hírlap révén nevezetes. Egész életében utazni akar és végül kivándorolni. Meg akar nősülni, és minden ügytől szabadon teljességgel a társasági életnek szentelni magát. Nőtlen akar maradni, minden társaságot kerülni, s mint igazi embergyűlölő, lovakat tenyészteni. 6 Diplomáciai karriert akar csinálni. Függetlenül, minden ügytől szabadon, Svájcban, Franciaországban, Angliában, Itáliában életét a világban gyönyörködve befejezni. Egy pártnak akar a vezére lenni, és magát teljesen a jog és alkotmány ügyének szentelni. Szépíró akar lenni verseket és szomorújátékokat írni. Ez a fiúgyermek velem egyidős, s mivel még nem tudja, milyen irányt fog életének adni, egyszerre fekszik neki minden tudománynak, amely érdeklődését felkelti elképzelhető, minden szakmában mennyire viszi! Valamivé, valakivé válni, valami jelentőségteljeset tenni, nyomot hagyni a világban, nem elsüllyedni a felejtés örvényében. Minden fiatal eljátszik, kacérkodik e gondolatokkal, és bár sok út nyílt meg előtte, Széchenyi is ezt a megérkezést, célba érést kereste a bálok, a csaták forgatagában, az utazások, a virtus alkalmával. De a többségből mindezek ellenére sem lesz akadémiaalapító, vagy hídépítő Nyilvánvalóan ott nyomta vállait az atyai példa, a nemzetnek tett nagy felajánlás mintaképe, amelyet a könyvtáralapító Széchényi Ferenc hagyományozott rá, s akit a legkisebb Széchenyi-fiú már csak megtört, fásult öregemberként ismerhetett. És akihez hasonlítani, de akitől mégis eltérni igyekezett mutatja ezt a Széchényi családnév ékezeteinek száma. Jókor jött a barátság tapasztalata is, Wesselényi, aki a szegényedő, Habsburg-ellenes erdélyi magyar arisztokrata mintáját, s ez által a hazaszeretet, a közösséghez tartozás első élményét plántálta Széchenyibe. Ez az impresszió keltette fel a romantika eszméivel átszőtt nemzeti azonosulás igényét a hivatását kereső grófban. A magyar nemzet fiatal vagy öreg, lehet-e még rajta segíteni ezeket kezdte vizsgálni az as évek elején, Angliában és a nagyvilágban. És persze nem is a romantika évszázadát írnánk, ha a szerelmet figyelmen kívül hagyhatnánk ebből a történetből. Kizárólag a tiszta, nemes szerelem képes igazán nagy tettekre sarkallni az embert, vallotta a kettővel korábbi évszázad ars poetica -ja. Ne legyünk álszentek, a plátói szerelem, a kedvesnek imponálás vágya, ECONOMICA II. különszám

7 Fülöp Tamás: Ünnepi gondolatok a Magyar Tudományos Akadémia alapítójáról a feltűnés igénye is bizony ott hatott az november 3-i kerületi ülésen tett felajánlás hátterében. Hogy megértsük, miként függ öszsze szerelem és tudomány, könnyed szépség és szigorú diszciplína, vessünk egy pillantást a Magyar Tudományos Akadémia allegorikus nőalakjára, aki Johann Ender: Borúra derű 1831-es festményéről köszönti a tudós társaság tagjait. Ez a nőalak nem más, mint a megtalált szerelem. Társadalmi konvenciókat felülírva, a hőn szeretett, akkor még férjezett nő, Crescence végül Széchenyi megértő, halálig hű társa lesz. De Széchenyi ekkor voltaképp tényleg nem tudta, hogy az általa elindított folyamat hova fut ki: az akadémia első közgyűléséig még 6 évet kellett várni, a mai jelkép-erejű épület pedig csupán 1865-ben készült el. A Széchenyi által elvetett mag azonban nemcsak kikelt, hanem erős fává növekedett. Mert mégiscsak egy isteni szikra vezérli az embert a szebb, a jobb, a tökéletesebb iránt vagy ahogy Széchenyi mondja: a tökéletesebbhez ellenállhatatlan vonzódása legszebb tulajdona az emberi léleknek, ami mindent mozgat, mert ez a legfőbb erkölcsi kötelezettség. És ebből az emberfeletti eredetű késztetésből virágzik ki a lelki független ember, a kiművelt emberfő, a polgári erények, a szabadság és bátor-lét eszméje. E koncepció része lesz a magyar nemzetet a világnak megtartani, és nemcsak megtartani, hanem nagy és dicső nemzetté tenni ahogy a Kelet népében írta. És voltaképp erre a nagy rendezőelvre épül fel minden: az Akadémia, a Lánchíd, majd a Kossuth-ellenesség, az 1848-as miniszterség és végül a döblingi remeteség. Ezért köt Erényszövetséget Wesselényivel az Akadémia alapításával egy időben, ezért költözik Pestre, ezért indítja el a lóversenyeket és ezért szeretne vasutat építeni, folyót szabályozni. Jelképek sorozata, amelyek a nemzeti megújulás útját jelölik ki. A Széchényi család legelnémetesedettebb tagja, aki úgy forrt vissza a nemzet testébe, mint a Legnagyobb Magyar így aposztrofálta Németh László e pályát. Ma már tudjuk, a Kossuthtól származó legnagyobb magyar szállóige keletkezésének pillanatában egy ravasz politikai manőver részét jelentette. Kossuth tudatosan tette meg Széchenyit erre a pozícióra, aminek még életében, és annak minden pillanatában megfelelni több mint egyszerű kihívás. Nem is véletlen, hogy amikor november 19-én, a börtönévek miatt még kissé sápadt Kossuth Pest vármegye közgyűlése előtt először mondta ki e szavakat, Széchenyi naplójában így értékelte az eseményt: Közgyűlés. Kossuth megragad egy alkalmat, hogy a legnagyobb magyarnak nevezzen. Dübörgő, hosszú tetszés. Én nem indulok meg. Később: Kossuthnak, MIÉRT EMEL OLLY MAGASRA, HOL NEM TARTHATOM FEL MAGAMAT. Ma már a legnagyobb magyar kifejezésnek a jelentése egészen más tartalmakkal töltődött fel. És hogy voltaképp miként lesz egy 34 éves, Európát, illetve a korabeli nagyvilágot saját hazájánál sokáig jobban ismerő, naplóját élete végéig németül vezető fiatalemberből az akadémiát alapító legnagyobb magyar? A képlet persze így nyilván túl egyszerű, talán túlzottan erős a koncepció íve, de a pályakép már öszszerendeződik, a stratégia megformálódik, a célok manifesztálódnak. Így írt erről, ugyancsak naplójában, közvetlenül az Akadémiai felajánlás után: A lóversenypályát megnéztem. Az évszázad filozófiája küzdelem a képviseleti szisztéma és az abszolutizmus között. A képviseleti szisztéma végül győzni fog. Mikor? Emberi szem előre nem láthatja. Kicsoda számíthatja ki a gátak erősségét és tartósságát, melyek az áradatot feltartóztatják? Az a nép, mely számos oly férfiúval rendelkezik, akik polgári erényekkel tündökölnek: szabad lesz, ha rajta mégoly súlyos rabláncok csörögnének is Ha nem ma, hát holnap, ha nem holnap, akkor 50, 100 esztendő múlva etc. Ha viszont az az ország ilyen embe- ECONOMICA II. különszám 7

8 Fülöp Tamás: Ünnepi gondolatok a Magyar Tudományos Akadémia alapítójáról rekben szegény: akkor ma, holnap, 50 vagy 100 esztendő alatt szabadságát akkor is el fogja veszíteni, ha mégoly fennen és biztonságosan állna az! (Nem Magyarországról van szó.) Miből tudja meg az ember, hogy egy ország, vagy inkább a lakosai, vagy egy város: fiatal? Ez bizony nehéz. Az orvos rendelhet-e orvosságot egy betegnek, akinek nem ismeri életkorát, még ha betegségét ismeri is?! Avagy egy 4 éves gyermek, egy 35 éves férfi, és egy 80 éves aggastyán egyformán kezelendő? Pest nékem minden tekintetben fejlődőnek tűnik fel Padova ellenben halott városnak. Pesten minden vállalkozás sikerülhet és sikerülni fog Padovában egy sem. Hathat-é az orvosság, ahol nincsenek életszellemek? Bensőm napról napra nyugodtabb lesz: Végre világosan látom hivatásom. Eszméimnek, terveimnek ide-oda ingadozása lassanként megszűnik és egész életem biztos, határozott, állandó irányba lendül. A filozófia templárius keresztjét nem a mentémen, sem a kabátomon akarom viselni, hanem a szívemben. Életem legyen a hazámnak, legyen az emberiségnek szentelve! És te, én angyalom, ki szívemben oly nemes, tiszta szerelmet lobbantottál fogadd köszönetemet! Ha valaha szerettél engem, te szent, és ha még szeretsz, akkor tudnod kell, hogy csak rád gondolok, lelkemet irántad való szerelmem tölti el, minden pillanatot néked szentelek, és ami jót csak kezdek, és teszek, mind a te műved! A szerep, melyet játszom, napról napra nehezebb lesz. Érzem, még gyűlölni fognak, és majd álnok testvérnek tartanak: mert honfitársaim elbizakodottságát támadnom kell [És ezt soha meg nem bocsátják.] Emberi civilizációnk tudomány és művészet nélkül nem képzelhető el. A múzsák azonban anyagi támogatás nélkül nem létezhetnek. Széchenyi nem tudósként, de a nemzet iránti elkötelezettség okán tette meg felajánlását. Legyünk büszkék arra, hogy ilyen példaképeink vannak. 8 ECONOMICA II. különszám

9 Fülöp Tamás: Ünnepi gondolatok a Magyar Tudományos Akadémia alapítójáról IRODALOMJEGYZÉK gróf Széchenyi István minden írása Logod Bt. Bp., ISBN Fülöp Tamás: legyünk mi [ ] ha lehet mindenben: az oknak népe - Széchenyi István történelemszemlélete és A Kelet népe In: Acta Universitatis Debreceniensis Ludovico Kossuth Nominatae Series Historica LI. Történeti Tanulmányok VII. KLTE. Szerk.: Takács Péter. Debrecen, p. Fülöp Tamás: Gróf Széchenyi István és az angol alkotmányosság Megjelent: In.: Economica (A Szolnoki Főiskola Tudományos Közleményei) II. szám p. Fülöp Tamás: A volt birodalmak földjén Széchenyi keleti utazása ben (I. rész). In.: Posztbizánci Közlemények V. Studia Postbizantina Hungarica p. Fülöp Tamás: A haladás gondolata Széchenyi eszmerendszerében. In.: DIALÓGUS november (II. évf. 1. sz.) p. Fülöp Tamás: Nyugat-Európa és Amerika képe Széchenyi történetszemléletében. In.: Széchenyi Magyarországa és Európa (Tudományos konferencia Magyar Tudományos Akadémia és Budakeszi, szept ) (Szerk.: Pelyach István) Széchenyi Társaság, Bp., p. Fülöp Tamás: A nemzeti múlt szerepe gróf Széchenyi István történetszemléletében. In.: Szolnoki Tudományos Közlemények IX. (CD-Rom) Szolnok, Fülöp Tamás: A nemzetvénség percepciójától a nemezi fiatalság kinyilatkoztatásáig A magyar nemzet életkorának meghatározása és funkciója Gróf Széchenyi István történetszemléletében. In.: Acta Universitatis Debreceniensis Series Historica LVII. Történeti Tanulmányok XIII. DE. Szerk.: Velkey Ferenc. Debrecen, p. Fülöp Tamás: Batthyány és Széchenyi politikai értékvilágának különbségei In.: Szolnoki Tudományos Közlemények XI. Szolnok, CD-Rom Fülöp Tamás: Az eszmetörténeti vizsgálatok egyik lehetséges aspektusa a Széchenyi-historiográfiában. In.: Jászkunság, L. évf szám p. Fülöp Tamás: A különbség köztünk Gondolatok Batthyány Lajos és Széchenyi István reformkori politikai nézetkülönbségeiről. In.: Jászkunság, L. évf szám p. Fülöp Tamás: Gróf Széchenyi István kereskedelmi tárgyú reformjavaslatai a Hitelben. In.: Reformok útján. A BGF Tudományos Évkönyve (Szerk.: Majoros Pál) Budapesti Gazdasági Főiskola Bp., p. Fülöp Tamás: Én nem ismerek, sem el nem ismerek más alkotmányt, mint az angolt és a magyart az alkotmányosság fogalma Széchenyi reformkori politikai értékvilágában. In.: Történeti Tanulmányok XVI. A Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének kiadványa. Debrecen p. ECONOMICA II. különszám 9

10 Hima Gabriella: Felfedezésre ítélve - Puskin és Lermontov kaukázusi felfedezőútjai Hima Gabriella Felfedezésre ítélve - Puskin és Lermontov kaukázusi felfedezőútjai Hima, Gabriella: Condemned to Discovery - Pushkin s and Lermontov s Exile in the Caucasus Russia s rich tradition of literature devoted to the Caucasus has long attracted the attention of scholars because these corpora of texts are in close connection with the extended war carried out by the Russian Empire to gain dominium over the great mountain area and its Islamic tribes. Two poet-prisoners, Alexander Pushkin and Mikhail Lermontov, two of the most prominent 19th century writers represent the intercultural traditions. As punishment for their rebellious verses both young Russian poets were transferred for service with the Russian Army to the South. Both of them put their impressions gathered on their tours of duty for good use in their works, A Journey To Arzrum and A Hero of Our Time. Their engagement with the Caucasus could be interpreted in the light of this historical connection not only as a geographical but rather as a cultural discovery. Keywords: Pushkin, Lermontov, exile, Caucasus, Russian Imperialism, cultural discovery ÁTTEKINTÉS A Kaukázusról szóló gazdag hagyományokkal rendelkező oroszországi irodalom már régóta felkeltette a tudósok figyelmét. Mivel ezek a szöveg korpuszok szorosan összefüggenek a háború kiterjedésével, az Orosz Birodalom iszlám törzsek ellen a hegyvidéki területen folytatott földszerzési szándékával. A legjelentősebb tizenkilencedik századi szerzők közül az interkulturális hagyományokat két börtönviselt író képviseli: Alexander Puskin és Mihail Lermontov. Lázadó verseiért büntetésként mindkét fiatal orosz költő az Orosz hadsereg déli szárnyánál szolgált. Mindkettejüknek módja volt a saját útjának tapasztalatait felhasználni az Utazás Erzerumba és a Korunk hőse című műveikben. A Kaukázus iránti elkötelezettségükként is lehet a történelmi kapcsolódást értelmezni, ami nemcsak földrajzi, hanem kulturális felfedezésre is lehetőséget kínál. Kulcsszavak: Puskin, Lermontov, száműzetés, Kaukázus, oroszországi imperializmus, kulturális felfedezések Globalizált és mobilizált korunkban az utazás tömegjelenséggé vált. A klasszikus üdülés egy hosszú és változatos fejlődés végén jelent meg, melynek folyamán az utazási formák, motívumok és célok mélyrehatóan átalakultak. Korábban is utaztak, igaz nem last minute és all inclusive program keretében. Az útleírások a 16. és 17. századtól szaporodtak meg, amikor az üzleti, a diplomáciai és a zarándokutak egyre gyakoribbakká váltak. Némely utazó már akkor is feljegyezte az utazás során szerzett tapasztalatait, amelyek sokszor mély bepillantást kínáltak olyan fundamentális emberi élményekbe, amelyek az utazással függtek össze: a távolság leküzdése, az ezzel kapcsolatos veszélyek, idegen emberek és kultúrák észlelése, a vendégszeretet, a másik akceptálása vagy kirekesztése, az interkulturalitás és az idegenség. Minden úti beszámoló olvasható kultúrtörténeti forrásként és kultúratudományi felfedezésként is, amennyiben alapvető tudást közvetítenek a történeti antropológia lényegéről, céljairól, aktuális belső állapotáról és egy mind földrajzilag, mind kulturálisan ismeretlen, új világról. Különleges értéket jelentenek azok az úti beszámolók, 10 ECONOMICA II. különszám

11 Társadalomtudományok amelyeket fél-önkéntes, vagy egyenesen kényszerű utazások inspiráltak, mint pl. a missziós utak, a száműzetés vagy az elhurcolás. Jelen előadásban olyan felfedezésekről lesz szó, amelyek az utazók száműzetésének köszönhetik létüket. Mint ruszistának, az orosz Kaukázus a 21 éves Puskin és a 23 éves Lermontov száműzetésének színhelye mindig is vágyott kultúrturisztikai célpont volt, valóságos szent- vagy zarándokhely 1. Ez a vágyálom három évvel ezelőtt teljesült, amikor a Kabard-Balkár Köztársaság meghívására előadást tarthattam Puskinról és Lermontovról száműzetésük színhelyén. A 19. századi orosz irodalomban a Kaukázus visszatérő, egzotikus téma Puskintól Lermontovon át Tolsztojig: szinte traumatikus, és ennek megfelelően ellentmondásos, a csodálat és rettegés, a szabadságpátosz és birodalmi büszkeség köztes pszichés talajából kinövő alaptéma. 2 Mind a három orosz írót lenyűgözte a természet, ugyanakkor mindhármukat iszonyattal töltötte el a hegyi lakók brutalitása és bestialitása, ahogy ők az oroszokkal szembeni ellenséges megnyilvánulásaikat jellemezték, és amely vonást ők hamisítatlan ázsiai tulajdonságnak tartottak. 3 Alekszandr Szergejevics Puskint lázongó, szabadság iránt sóvárgó verseiért már 1819-ben, 20 éves korában száműzték. Eredetileg északra szólt volna a hivatali áthelyezés, a Jeges tengeri Szolovki szigetekre, de barátai és pártfogói közbenjárására az ítélet enyhült: végül nem Északra, pláne nem Szibériába küldték, hanem az orosz délre, a Kaukázusba, ami akkor (is) harci terep, az orosz hódítások színtere volt. A száműzetés első két hónapját Puskin az ott szolgáló Rajevszkij tábornok családjánál töltötte, baráti környezetben, ahol a házaspár nemcsak óvta őt, hanem segítettek tehetsége kibontako- 1 Az angol sanctuary vagy az orosz zapovednik pontosan megragadja ezt a jelenséget: szent, kegyeleti hely. 2 Ouvarovskii [2007], 5., saját fordításomban H.G. 3 Vö. Puskin leírása Gribojedov felkoncolásáról Teheránban, az Utazás Erzerumba c. művében ill. Makszim Makszimics törzskapitány kijelentése az oszétekről: Uzhasnye bestii eti asiaty ( Rettenetes bestiák ezek az ázsiaiak ), Lermontov Korunk hőse c. regényében, 1. fejezet: Bela. zásában. Magukkal vitték, illetve elkísérték hegyi felfedezőútjaira, és ideális körülményeket biztosítottak számára az alkotásaihoz. Puskin előbb Jekatyerinoszlavban állomásozott, majd Taganrogon, Sztavropolon és Georgijevszken keresztül Pjatyigorszkba ment (ma öt hegy, régen Gorjacsije vodi forró vizek ). Mint Oroszország tágas északi sztyeppékhez szokott lakosának, az első találkozás a kaukázusi óriáshegyekkel, számára is lehengerlő élmény volt. A látóhatárt szegélyező hóborította hegyláncokat, amiket először Sztavropolban pillantott meg, felhőknek gondolta. A Kaukázus és déli egzotikuma feltüzelték a fantáziáját. 4 Pjatyigorszkban a fürdőlétesítmények még kezdetlegesek voltak, a forró ásványvíz direkt a hegyfalakról zubogott a mélybe. Mikor Puskin kilenc évvel később immár önként újra bejárta a tájat, csalódottan állapította meg, hogy sok minden megváltozott, kiépült. Szinte nosztalgiát érzett a korábbi vad állapotok iránt, amikor még a veszélyes, szakadékokkal szegélyezett, meredek köves ösvényeken kapaszkodott a magasba. 5 Ellátogatott a közelben lévő Kiszlovodszk és Konsztantinogorszk településekre, és felfedező utakat tett a környező hegyekbe. Egy ilyen hegyi felfedező út alkalmával találkozott egy orosz hadirokkanttal, aki elmesélte neki fogságát a cserkeszek között. Ebből született a következő hetekben Kaukázusi fogoly c. poéma. A Kaukázust következetesen rémisztő ázsiai csodaországnak nevezi, ahol a föld terméketlen, a sziklákból pedig áldott forró víz fakad az öregek és betegek egyetlen reménye a gyógyulásra. A mágikus ásványvíz, a narzan (ma is így hívják a helyiek), költeményre is ihlette, ez a szöveg azonban nem maradt fenn. Mindezek a szövegek a Kaukázussal való első találkozás katartikus hatásáról tanúskodnak. Mint említettem, Puskin 1829-ben újból visszatért erre a vidékre, immár önként és tudományos, felfedező céllal, amit előbb napló formájában rögzített, majd később földrajzi, néprajzi, 4 Lauer [2006], A Puskin-életrajz kaukázusi fejezetét Reinhard Lauer monográfiája alapján foglaltam össze, i.m. ECONOMICA II. különszám 11

12 Hima Gabriella: Felfedezésre ítélve - Puskin és Lermontov kaukázusi felfedezőútjai kulturális és politikai tanulmányként ki is adta Utazás Erzerumba címmel. Ez a második utazás nem kevésbé volt kockázatos, mint az első, azaz a száműzetés májusában ugyanis a magas porta hadat üzent Oroszországnak. Az egyik front épp a kaukázusi régió volt. Puskin a háború kitörését követően azonnal a kaukázusi harctérre akart menni, de nem volt egyszerű beszereznie az engedélyeket március 9-én végre megkezdhette az utazást. Ezúttal a Novocserkaszk, Sztavropol, Tbiliszi útvonalat választotta. Tett egy kitérőt Pjatyigorszkba, a forró vizek városába, boldog emlékek színhelyére, ahogy fent nevezett útleírásában említi. 6 Jekatyerinogradból Vladikavkazba tartott, majd a Terek folyó mentén jutott a Kaukázus szívébe. Elhaladt a Kazbek hegysége mellett, majd egy meredek nyeregből leereszkedve elérkezett a boldog Grúziába. Utazása során nemcsak geográfiai, hanem néprajzi, antropológiai felfedezéseket is tett, tudományos módszerrel vetve össze a hegyi törzsek, népcsoportok megjelenését, szokásait, életviszonyait, nagy figyelmet fordítva a különbségekre, ahogy például a cserkeszek és oszétok összehasonlító elemzését végezte. Közben érzékelte az oroszokkal szembeni bizalmatlanságot, sőt, a feléjük áradó gyűlöletet. Néha persze baráti gesztusokat is tapasztalt részükről, és jól sikerült találkozók alkalmával megtapasztalhatta kultúrájuk gazdagságát, tanulmányozhatta dalaikat és táncaikat, amelyek iránt lelkesedett. 3 hónappal később, 1829 június közepén Karsznál harcoló orosz egységek között találta magát, majd velük vonult tovább Erzerum irányába. Vladikavkaznál utolérte őt az irodalom. Barátokba botlott, akik friss irodalmi folyóiratot hoztak magukkal Moszkvából, benne egy rosszindulatú recenzióval egyik költeményéről (Poltava), ősellenségétől, Nyikolaj Nagyezsgyintől. Majd, útban a kaukázusi 6 Uo. frontra, még egyszer utolérte őt az irodalom, ezúttal morbid és kísérteties módon. Az Utazás Erzerumba című műben Puskin beszámol arról, hogy június 11-én lóháton utazva, csak a segédje társaságában, már örmény területre érve találkozott a zseniális orosz drámaíró, Az ész bajjal jár című tragikomédia szerzőjének, Alekszandr Gribojedovnak a holttestével. Gribojedov Oroszország nagyköveteként Teheránban teljesített szolgálatot, amikor egy tüntetés alkalmával a felbőszült tömeg a követség többi alkalmazottjával együtt felkoncolta őt (ez az eset ismétlődött meg nemrég a líbiai amerikai nagykövetségen): Néhány percnyi pihenő után tovább lovagoltam, és a folyó meredek túlpartján megpillantottam Gergery erődítményét. Három patak zubogott lefelé sisteregve és pezsegve a meredek szikláról. Lovon átkeltem a folyón. Két ökör egy arba elé fogva araszolt fölfelé a meredek úton. Honnan jöttök? kérdeztem. Teheránból. Mit cipeltek magatokkal? Gribojedot. A megölt Gribojedov holtteste volt a szekéren, amelyet Tbiliszibe kísértek. 7 A természet és a kultúra a másik nagy orosz költő, Mihail Jurjevics Lermontov életében is éppoly szétválaszthatatlan egymástól, mint Puskinéban, sőt, talán még elődjénél is sorszszerűbben, végzetesebben ben Moszkvában született, és már 2 éves korában félárva lett. Gyakorlatilag anyai nagymamája nevelte, akivel a nyarakat kaukázusi fürdőhelyeken töltötték. 16 éves korától írt verseket, de az orosz olvasók és mindenekelőtt a cár figyelmét A költő halálára c. versével vonta magára, amelyben nagy költőelődje, azaz Puskin meggyilkolásáért a szentpétervári társadalmat, beleértve a cárt magát, tette felelőssé. Az államhatalom reakciója nem maradt el. Miként elődjét és botrányt kiváltó költeménye főhősét, Puskint, 7 A.S.Puschkin: Die Reise nach Arzrum während des Feldzuges im Jahre 1829, szerk. Peter Urban [1998], Friedenauer Presse (TB), saját fordításban H.G. 12 ECONOMICA II. különszám

13 Társadalomtudományok őt is a Kaukázusba száműzték, büntető szolgálati áthelyezés formájában. Csak rövid időre térhetett vissza a fővárosba, mert egy illegális párbaj miatt hamarosan újból száműzték, újból a Kaukázusba ben egy újabb párbajban tiszttársa megölte. Csak 26 éves volt. A Kaukázus számos költeményre ihlette, de az igazi felfedezőutak eredménye a regénye, amely egyúttal az orosz irodalom első igazi regénye is, a Korunk hőse. Ez a szöveg máig használható útikalauz a Kaukázusban. A három részből álló regény keretét ugyanis épp egy kaukázusi utazás képezi. A fiktív elbeszélő valamikor az 1830-as években Tbilisziből Sztavropol felé haladva találkozik, és együtt utazik tovább Maxim Maximics törzskapitánnyal. Az akkor még igen fáradságos utat lóháton és ökrös szekereken tették meg, ami elég hosszúnak bizonyult ahhoz, hogy az utazás ill. az esti szállás alkalmával kimerítő történeteket mesélhessenek egymásnak. Ilyen keretek között számol be a törzskapitány az utazó elbeszélőnek a címszereplő, Pecsorin orosz tiszt személyéről és viselt dolgairól, akit aztán a további epizódok különböző helyzetekben és különböző szereplők látószögéből szintén bemutatnak. A regény, persze, nem annyira fikció, mint amilyennek Lermontov be szeretné állítani, hiszen feltűnőek a szerző életrajzával való párhuzamok. A kaukázusi színhely, ahol Lermontov büntetőszolgálatát töltötte, és a főhős halálos párbaja az egyik korabeli tiszttársával mintha a szerző közeli párbajhalálát vetítené előre. Ebben a rövid előadásban, persze, nem követhetjük sem az elbeszélőt, sem a főhőst egész útjukon. Csak két földrajzi leírást szeretnék idézni a regényből, amely azt bizonyítja, hogy mind a főhős, mind a szerző, felemás helyzete, kényszerű idehelyezése ellenére elragadtatással éli meg a látottakat, és nem csalódást vagy elkeseredést érez amiatt, hogy itt kell lennie, hanem a kultúrturista örömét és az utazó-felfedező lelkesedését, hogy itt lehet: A nap már lebukott egy havas hegygerinc mögé, mikor elértem a kojsauri völgyet. Az oszét kocsis fáradhatatlanul hajszolta a lovakat, hogy az éjszaka beálltáig elérhessük a kojsauri tetőt, és torka szakadtából énekelt. Felségesen szép ez a völgy! Mindenfelől megjárhatatlan hegyek, vörhenyes szikla szirtek, melyeket zöld repkény és egy-egy platánfacsoport koszorúz, vízmosásokkal baráz dált, sárga szakadékok, s odafenn magasan, magasan a hó aranyszínű csipkézete, odalenn pedig az Aragva, mely összeölelkezik egy névtelen folyócskával; zuhogva szakad ki egy fekete, köd ülte hasadékból az a névtelen folyó, ezüstfonálként nyúlik el, s úgy csillog, mint egy pikkelyes kígyó. Egy versztányi utunk volt az állomásig. Csend volt körülöttünk, olyan csend, hogy zümmögése után a szúnyog röptét követni lehetett. Balról mély szakadék sötétlett, mögötte és előttünk a havasok árkokkal barázdált, hóval borított, sötétkék csúcsai rajzolódtak ki a halvány horizonton, amely őrizte még a naplemente utolsó fényeit. A sötét égbolton már villogni kezdtek a csillagok, és - különös dolog - úgy tetszett nekem, hogy sokkal magasabban vannak, mint nálunk, északon. Az út két oldalán csupasz, fekete kőszirtek meredeztek; itt-ott bokrok látszottak ki a hó alól, de egyetlen száraz levél sem rezdült, s jólesett a természet halotti álmának némaságában a fáradt postatrojka fúvását és az orosz csengők gyengébb-erősebb játékát hallani. - Holnap gyönyörű idő lesz! - szólaltam meg. A törzskapitány egy szót sem felelt, csak felmutatott egy magas hegycsúcsra, mely éppen előttünk emelkedett az ég felé. - Mi az? - kérdeztem. - A Gud-gora. - No és ha az? - Nézze csak, hogy füstöl. És csakugyan: a Gud-gora füstölt: könnyű felhőfoszlányok kúsztak az oldalán, az oromra ECONOMICA II. különszám 13

14 Hima Gabriella: Felfedezésre ítélve - Puskin és Lermontov kaukázusi felfedezőútjai pedig fekete felhő telepedett, annyira fekete, hogy még a sötét égre is foltot vetett. Már a szemünkbe tűnt a postaállomás és a körülötte álló szaklyák teteje, barátságos fények integettek felénk, de egyszerre nedves, hideg szél kerekedett, megzúdult lenn a hasadék, s eleredt az apró szemű eső. Korunk hőse (1. fejezet Bela ) 8 ÖSSZEGZÉS Puskint és Lermontovot egyaránt elbűvölte a Kaukázus-térség hegyi panorámája, és a népességet illető előítéleteik ellenére mindketten megpróbáltak közelebb kerülni a hegyi lakókhoz (legalábbis a nőneműekhez, amint ezt a Bela fejezet tanúsítja). Észlelésük nem volt mindig objektív, nem mindig felelt meg a tudományos megfigyelés módszereinek. A táj és a nép felfedezése során gyakran váltak mítoszok, sztereotípiák és kultúrtoposzok foglyaivá. Bár mindkét költő déli utazását külső kényszer idézte elő, életük és munkásságuk a példa arra, hogy a tehetség és még inkább a zseni a sorscsapásokat is előnyére változtathatja, egy közhelyes közmondással szólva, a szükségből erényt kovácsol. Puskin és Lermontov földrajzi, antropológiai és kulturális felfedezései egy adminisztratív büntetésnek, a száműzetésnek köszönhetik létüket. Őket azonban ifjú korukra (20 ill. 23 évesek) tekintettel a külső mozgatókon túl belső motiváció is hajtotta: saját képzésük, tájékozódásuk, műveltségük kiszélesítése és elmélyítése, továbbá egy tipikus fiatalkori ambíció: a világ összműveltségének új felfedezésekkel való gyarapítása. Bár felfedezéseiknek van földrajzi és néprajzi értéke, ezek elsősorban a kultúratudományt gazdagítják. A kultúra számukra több mint művelődés, több mint tanulás, több mint információgyűjtés, sőt, még a személyiségükön való munkálkodásnál is több. Ezek a fiatal orosz költők a száműzetést 8 Szöllősy Klára fordítása saját tehetségük fejlesztésére használták fel, és ebben idősebb barátaiktól, költészetük tisztelőitől külső segítséget is kaptak. A barátok óvták őket az elkallódástól, sokszor elkísérték őket a felfedezőútjaikra, támogató környezetet biztosítottak írásaikhoz. Különösen Puskin esetében nyilvánvaló a tudományos érdeklődés, aki 9 évvel száműzetése után az egykor kényszerűségből megtett utat önként megismételte, ráadásul még az előzőnél is veszélyesebb formában, hadjárat keretében, aktívan harcoló orosz csapatok kíséretében. (Hogy Lermontov megismételte volna-e az utazását, nem tudni: ő a második száműzetése alatt, 26 évesen, a Kaukázusban lelte halálát). Puskin második, immár önkéntes kaukázusi útja során ambivalens érzésekkel, sőt, csalódással konstatálja a déli fürdőhelyek infrastruktúrájának időközbeni kiépülését. Mert a hegyvidék spontán vadonjában, amelybe az új utak, házak és fürdőlétesítmények struktúrát vittek, hirtelen egyfajta civilizatorikus szabályszerűség jelent meg. Mintha a civilizáció technikai csúcsteljesítményeivel az eredeti, a helyi tradíciókkal szervesen összefonódott kultúra ment volna veszendőbe. Lermontov is érzékeli civilizáció és kultúra különbségét, sőt, ellentétét, és ezt bele is írja a Korunk hősébe. Míg a civilizáció túl józan, túl lapos, túl formális, vagy ahogy a német antropológus, Helmuth Plessner mondja, túl nyugati fogalom, addig a kultúra szónak súlya, teste, sőt, lelki pátosza van. A civilizáció a technikai, a kultúra az emberi szférához kapcsolódó fogalom. Mindkét fiatal költő egy legalábbis a Kaukázushoz képest nyugati, európai civilizációból érkezik egy idegen tradícióktól átszőtt világba. Mindegyiket mélyen lenyűgözi a kaukázusi hegyvidék megrázó szépsége. Mindketten egyfajta kultúrsokként élik meg a találkozást a hegyekkel és bestiális lakóikkal. Ez a kultúrsokk a táj és a nép elmélyült tanulmányozása során a nemcsak idegen, hanem kifejezetten ellenséges kultúrához való fokozatos közeledéssé alakul át. 14 ECONOMICA II. különszám

15 Társadalomtudományok IRODALOMJEGYZÉK Primer: Aleksandr Sergeewitsch Puschkin [1998]: Die Reise nach Arzrum waehrend des Feldzuges im Jahre 1829, hg. von Peter Urban, Friedenauer Presse Berlin (TB) Mihail Jurjevics Lermontov: Korunk hőse, letöltés dátuma: november 23. Szekunder: Reinhard Lauer [2006]: Aleksandr Pushkin. C. H. Beck Verlag, Kapitel: Strafversetzt in den Süden, Internetes változat: hkin+und+der+kaukasus&source=bl&ots=fmwohrrtop&sig=rg8pwljtlvk5c82efkqvxhzjpuy&hl=hu& ei=zpgjsrwxjpkpsabg5_h_bw&sa=x&oi=book_result&ct=result&resnum=6#v=onepage&q=&f=false, letöltés dátuma: június 23. Dmitri Ouvarovskii [2007]: Literarische Reisebeschreibung als Mittel zur Darstellung des Fremden: Pushkin und der Kaukasus. Grin Verlag, 5-17, Internetes változat: letöltés dátuma: június 23. Helmuth Plessner [1961]: Die Frage nach der Conditio Humana, Oliver Reisner [2007]: Kaukasien als imaginierter russische Raum und imperiale Erfolgsgeschichte. In: Bianka Pietrow-Ennker (Hg.): Kultur in der Geschichte Russlands. Raeume, Identitaeten, Medien und Lebenswelten. Vandenhoeck & Ruprecht, p Dieter Boden [1995]: Der russische Kaukasus-Mythos, in: Die Neue Gesellschaft, Frankfurter Hefte, April, p Sonja Margolina [1995]: Der Freiheit armes Domizil. Der Kaukasus als literarische Kulisse. Die Neue Gesellschaft, Frankfurter Hefte. April, p ECONOMICA II. különszám 15

16 Fülöp Tamás: Életpályák és karrierek a dualizmuskori vármegyei közigazgatás történetében Fülöp Tamás Életpályák és karrierek a dualizmuskori vármegyei közigazgatás történetében Fülöp, Tamás: Careers in the History of County Administration in Jász-Nagykun-Szolnok County in the Dualistic Era This short paper gives an insight into the operation of the 19th century Hungarian county government and into the administration history of Jász-Nagykun-Szolnok County. The lecture presents the methodological techniques, which can explore the history of the former Hungarian public administration in 19th century and in the first half of the 20th century, the public figures of the time, and the biography of the key officials. The study presents the results of the research carried out by the scientific staff of the County Archives that were achieved during the compilation of the county archontological database. Albert Küry, who was the subprefect of Jász-Nagykun-Szolnok County between 1912 and 1919, was a prominent figure of this era. This study provides details about his life and the historical period. Keywords: administration history of Jász-Nagykun-Szolnok County, archontology, Albert Küry sub-prefect ÁTTEKINTÉS Ez a rövid tanulmány részben a 19. századi vármegyei közigazgatás működésébe, Jász- Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatástörténetébe nyújt bepillantást. Az előadás áttekintést ad azokról a kutatás-módszertani technikákról, amelyekkel a 19. század végi és a 20. század eleji dualizmus kori közigazgatás története feltárható. A tanulmány bemutatja a megyei levéltár tudományos munkatársai által elért eredményeket, amelyek a megyei archontológiai adatbázis összeállítása során születtek. A cikk rávilágít a korszak néhány kiemelkedő személyiségének karrierjére, életútjára is, így Küry Albert alispán munkásságára is. Kulcsszavak: közigazgatás történet, archontológia, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, Küry Albert alispán 16 I. A közigazgatás-történeti kutatások legújabb eredményei Jász-Nagykun-Szolnok megyében) 1 Közigazgatás, közszolgálat, társadalomszervezés, együttműködésen alapuló társadalomirányítás, közösségszervezés, önkormányzatiság, államigazgatás, a jó és gondoskodó állam tevékenységi köre és feladatai Napjainkban is gyakran találkozhatunk ezekkel a kifejezésekkel, mind a politikum világa, mind az egyszerű állampolgárok részéről, vagy a média által közvetítve. Az állam- és politikatudomány, a vezetéselmélet, a filozófia, a szociológia és a történettudomány régóta foglalkozik már az államszervezéssel, a közigazgatással, a hivatali renddel kapcsolatos kérdésekkel, és számos definíciója látott már napvilágot a kormányzati 1 Az előadás szövege a Jász-Nagykun-Szolnok megye történeti archontológiája című, az MNL Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár gondozásában megjelenő kiadvány és online adatbázis előszavát képezi. ECONOMICA II. különszám

17 Társadalomtudományok célok megvalósítása érdekében kifejtett vezetésnek, igazgatásnak. Úgy tűnik, az állam feladatai sokat változtak az elmúlt évszázadok során, de mégis van valami, ami az állam és annak polgára közötti viszonyban állandónak tűnik. Egyén és hatalom, közösség és államszervezet, obstrukció és együttműködés, autonómia és autokrácia, önkormányzatiság és államigazgatás, decentralizáció és centralizáció dichotóm kapcsolata minden történelmi korszakban napirendre került, nyilván annak függvényében, hogy az aktuális hatalom mekkora erővel volt képes érvényt szerezni céljai megvalósításának. Furcsa viszony ez, hiszen maga az állam, egész apparátusával, a végrehajtó hatalom teljes súlyával fordul az egyén, vagy az egész államalakulatnál lényegesen kisebb csoport, egy konkrét közösség felé, ráadásul úgy, hogy ez a kapcsolat helyi szinten épp a közösség azonosságához kötődő intézményeken és gyakorta a közösség tagjain keresztül realizálódik. Az állam polgárai a történelem során számos formában találkozhattak már az állam hatalmával, annak szerveivel, az igazgatás formáival, legyen az polgármesteri hivatal, járási elöljáróság, törvényhatóság, községi körjegyzőség, tanácsi hivatal, vagy okmányiroda, kormányablak, vagy hogy a legmodernebb trendeket is ide vegyük, az e-közigazgatás. Az egyszerű állampolgár immár évezredek óta a hivatalokon és a hivatalnokon keresztül kommunikál az államhatalommal, jóllehet a köz érdeke szerint, és a köz felhatalmazása alapján végzett igazgatás fejlődésének fő csapásiránya mégiscsak a demokratizálódás és a professzionalizálódás volt az utóbbi két évszázad során. De hogy milyen szerepe lehet a közigazgatástörténetnek és segédtudományainak az államigazgatásról, a közszolgálatról, a hivatali pályáról szóló tudományos diskurzusban? Egyfelől a közigazgatás-történeti kutatások létjogosultságát minden diszciplína történeti megalapozottságának trivialitása indokolja. Az állam szerveződése, az államhatalom felépítése, a politika és közélet működése mindig is kiemelt témája volt a klasszikus történetírásnak, gyakran abba a csapdába esve, hogy csak az államhatalom legfelső szintjének, a nagypolitika világának történéseit kívánták az utókor számára megörökíteni. Így aztán figyelmet alig, vagy egyáltalán nem fordítottak az államot mégiscsak alkotó közösségek, egyének múltja, a társadalom mikro-jelenségei, a személyes történetek, életpályák iránt. Pedig ha nem veszünk tudomást az államot alkotó egyénről, családról, identitást közvetítő kisebb közösségről, akkor az államhatalom létjogosultsága is megkérdőjeleződik. Kit igazgat voltaképp az állam? tehetjük fel a kérdést. Másfelől, az aktuális hatalom mindig is szeretett tisztában lenni azzal, hogy milyen történelmi analógiákkal, korábbi példákkal tudja megerősíteni saját létjogosultságát, indokolni igazgatási módszereinek eszköztárát. Ezért is fordult minden történelmi korszakban a mindenkori hatalom olyan igénnyel a történetírás felé, hogy írja meg, állítsa össze saját hatalomra kerülésének történetét, azaz önnön történelmi előzményeit. Mint tudjuk, minden korszaknak meg kell írnia saját interpretációjában a múltat, s van úgy, hogy ezt sikerül szaktudományos módszerekkel, objektivitásra törekedve elkészíteni, de van úgy, hogy a hatalom mondja tollba szóról szóra a számára kedves verziót. De van még egy szempont is, ami az államigazgatás szerveinek tisztviselői, hivatalnokai felől érkezik: minden korszak és minden regnáló szervezet szívesen látta hivatali elődjeinek pontos névsorát, legyen az ok egy megemlékezés, egy évforduló, egy jubileumi jutalom, egy nyugdíjas búcsúztatás, vagy egy szomorú haláleset. Ezekből a jogos igényekből fejlődött ki a történettudomány néhány viszonylag fiatal segédtudománya, mint az archontológia, vagy a prozopográfia, amelyek módszertanilag speciális kutatások, döntően levéltári alapkutatások segítségével állítják össze tisztviselői adattáraikat, hivataltörténeti adatbázisaikat, amelyek a praktikus szempontokon túl gyakran további kutatások alapjait is jelenthetik. Ezek a tisztségviselői listák, vezető személyiségek hivatali idejét, olykor főbb életrajzi adatait, hivatali előmenetelét, és nagyon-nagyon kitartó ECONOMICA II. különszám 17

18 Fülöp Tamás: Életpályák és karrierek a dualizmuskori vármegyei közigazgatás történetében kutatómunkával, akár az illető tisztviselő hivataltörténeti szempontból fontos, vagy jellegzetes társadalmi kapcsolatait, mobilitását, családi összefonódásait is tartalmazó adatbázisok sajátos kutatás-módszertani igénnyel bírnak. E kutatások terén a 21. században a magyarországi levéltáraknak meghatározó szerep jutott és fog is jutni, hiszen e listák elsődleges forrásait (az államhatalom működésével kapcsolatos iratokat) maguk a levéltárak őrzik. A közigazgatás-történet, vagy archontológia, esetleg prozopográfia történetírói relevanciája az államélet és igazgatás több szintjén is érvényesül. Az elöljárók, vezetők, hivatali tisztségviselők (görögül: archónok) hivatalviselési idejét feltáró archontológia és az adott tisztséget betöltő személyek (prozópon) társadalmi, személyes kapcsolatait vizsgáló, illetve az adott tisztség legyen az polgármester, szolgabíró, tanácselnök, vb titkár, vagy alispán történelem során változó funkcióját, hatáskörét kutató prozopográfia a megszokott történetírói technikákhoz képest sajátos metodológiai igényt támaszt. Egyfelől mert ugyan a jelenleg hivatalt betöltő személyekről, azok tevékenységéről, olykor még társadalmi, családi, uram bocsáss üzleti kapcsolatrendszeréről is viszonylag széleskörű ismerettel rendelkezünk (látszólag) ha máshonnan nem, de a modern média torz tükréből óhatatlanul, mindez már alig, vagy egyáltalán nem igaz a 10, vagy 20 vagy 50 és 100 évvel ezelőtti tisztviselőinkre, akiknek működését olykor a többgenerációs távolság, vagy éppen a politikai döntésen múló tudatos felejtés homálya lengi be. Pedig szenzációkra és botrányokra éhes bulvárlapok több száz év óta vannak, a rosszindulatú pletykák természetrajzáról már nem is beszélve. Az esetleg még aktív, egykori történelmi szereplők pedig nyilván nem feltétlenül ugyanúgy emlékeznek az akkori vezetőkre, kollégákra, tisztviselőkre, eseményekre, miként azok az iratokból esetleg kirajzolódnak, vagy kirajzolódni látszanak. 18 (Két megjegyzés ezzel kapcsolatban: Torz tükör a múlt, s tisztességes kutatónak minden esetben élni kell a forráskritika eszközével. Másfelől pedig tudnunk kell, hogy nem könnyű, de talán mégsem baj az, ha mindennapi munkánkkal is az örök értékeket szolgáljuk ) De ahogyan a közigazgatás-történet és tisztviselői adattár esetében is visszafelé haladunk az időben, egyre kevesebb és egyre töredékesebb forrás áll rendelkezésünkre a hivatalok és hivatalnokok működéséről, felépítéséről, a tisztség betöltésének mikéntjéről, a kinevezés gyakorlatáról. Addig még könnyű helyzetben van a levéltáros, amíg közgyűlési jegyzőkönyvek számolnak be a tisztújításokról, vagy nekrológok, gyászjelentések segítik a munkáját, de mi van például az 1919-es, vagy 1956-os eseményekkel, ahol hetente, naponta, olykor óráról órára változtak az események és a tisztségek, és zajlott tömegesen az elitek cserélődése? Vagy hogyan lehet az ös időszak háborús viszonyai között, döntően megsemmisült, hiányzó források esetén rekonstruálni, hogy ki, hol és mettől meddig volt alispán, szolgabíró, vagy ideiglenes polgármester? Az archontológia, mint történeti segédtudomány, egyik jelentésében tehát olyan történészi segédeszköz, amelyben valamilyen logikai rendbe szedve megtalálhatók egy-egy ország, állam vezető emberei működésük dátumaival, a lehető legteljesebb formában. Eleinte persze ez a jegyzék elsősorban azokat a személyeket jelentette, akik a legfontosabb közjogi méltóságokat töltötték be, de ma már tágabb értelemben mindazok bekerülnek ebbe a listába, akik az állami, vagy megyei, vagy városi, községi közéletben bármiféle, fontosnak minősíthető funkciót viseltek. Jelen esetünkben ez a megye kronológiai és történeti keretei által meghatározott kör. Elitekről a társadalom, a gazdaság, a politika, a közélet, a média számos aspektusából beszélhetünk, az elitek jönnek és mennek, olykor ke- ECONOMICA II. különszám

19 Társadalomtudományok letkeznek, lecserélik, vagy létrehozzák őket, de az biztos, hogy a közigazgatás vezető tisztviselői létszámuktól függetlenül minden korszakban a társadalom elitjéhez, felső rétegéhez tartoztak, vagy iskolázottságuk, vagy pozíciójuk, befolyásuk, társadalmi presztízsük alapján. Így a történeti archontológia nem pusztán a hivataltörténet szempontjából, hanem a társadalomtörténet, a társadalmi mobilitás, a politikai elit kutatása szempontjából is nagy jelentőséggel bír. Mindezek tükrében 2011 tavaszán a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár munkaközössége egy jelentős szakmai kihívásnak számító vállalkozásba kezdett. Követve más megyei levéltárak példáját, és felhasználva az időközben felhalmozódott szakmai, módszertani tapasztalatokat, megkezdtük a megye tisztviselői adattárának összeállításához szükséges alapkutatásokat. Az elmúlt bő évtized során több levéltár is megjelentette megyei archontológiai és prozopográfiai adatbázisát, nyilván a területi és történelmi hagyományok sokszínűségét, a forrásadottságokat és a kutatások személyi feltételeit is figyelembe véve. A megyei tisztviselői adattárak összeállítása, a legfontosabb vármegyei, törvényhatósági, városi, járási, tanácsi, stb. tisztségviselők hivatali idejének adatbázisba rendezése a primer források jellegéből, a kutatás-módszertani sajátosságokból és az intézményi adottságokból eredően elsősorban levéltárszakmai feladat, s ezek behatárolt időn belüli eredményes publikációja voltaképp egy egész levéltáros munkaközösség számára jelent kutatási feladatot. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár tudományos munkatársai az elmúlt évek, évtizedek során jelentős tapasztalatokat szereztek egy ilyen adatbázis összeállításához és számos közigazgatás- és településtörténeti, biográfiai részterületét feldolgozták már az elmúlt másfél évszázad megyei közigazgatás-történetének. Több vezető megyei tisztviselő életrajzán és a vármegyei közigazgatás szimbólumának számító megyeháza-épület építéstörténetének feldolgozásán túl 2011-ben elkészült a Dokumentumok Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és a megye közigazgatásának történetéből ( ) című forráskiadvány megjelentetésre váró kézirata, amely jó alapot nyújtott ahhoz, hogy még ugyanebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően megkezdődhessenek a Jász-Nagykun- Szolnok megye történeti archontológiájának összeállításával kapcsolatos alapkutatások. A feladat hordereje, az abban rejlő szakmai és tudományos kihívás és a levéltár alapfeladatainak maradéktalan ellátása azt igényelte, hogy a megyei közigazgatás-történet feldolgozását és a tisztviselői adatbázis megépítését jól előkészített és koordinált team-munkában valósítsuk meg. Hiszen egy ilyen több hónapos, akár többéves időtartamú, átfogó kutatói és publikációs munka az iratok feltárása, előkészítése, restaurálása, digitalizálása, azok értelmezése, kronológiai és szakmai rendszerbe illesztése, szerkesztése, korrektúrája, számítógépes adatbázisba rendezése, majd az online elérhetőséghez szükséges előkészületek megtétele révén a levéltári szakmai-tudományos feladatok teljes vertikumát érintette. Megtiszteltetés volt számomra, hogy ennek a kutatásnak és egy ilyen, kizárólag a megyei levéltár munkatársaiból álló kutatócsoportnak a munkájában szerepet vállalhattam. És bár a befejező munkálatok még zajlanak, a pályázati határidő múzsájának csókjától vezérelve, ma már nagyon szép konkrét eredményekről is számot tudunk adni. Közigazgatás-történeti feldolgozásunk és tisztviselői adattárunk kronológiai értelemben Jász- Nagykun-Szolnok megye 1876 és 1989 közötti történetét foglalja magába. Az így megszólított százhúsz év a vármegye megalakulásától a rendszerváltozásig fogja át e közigazgatási egység történetét. A kiindulási időpont a modern magyar közigazgatás történetének is mér- ECONOMICA II. különszám 19

20 Fülöp Tamás: Életpályák és karrierek a dualizmuskori vármegyei közigazgatás történetében 20 földköve, az a pillanat, amikor a dualizmus kori közigazgatási reform és állami centralizáció jegyében végrehajtották a vármegyék területi rendezését, s a korábban széttagolt egységekből álló, eltérő privilégiumokkal és sokféle autonómiával rendelkező részekből létrehozták a kisebb-nagyobb változásokkal ugyan, de területét tekintve mégiscsak a mai megyeterülettel leginkább azonosítható Jász-Nagykun- Szolnok megyét. A dualizmuson, világháborúkon, Horthy-korszakon át az adatbázis építésének záró fejezetének a tanácsi rendszer végét, a Kádár-rendszer bukását határoztuk meg. A korszakhatárok kijelölésénél döntően a magyar történelem és közigazgatás-történet jelentős, de nem minden esetben egybeeső korszakhatárait, illetve a levéltár forrásadottságait vettük figyelembe, hiszen e közel 120 év is a magyar történelem sorsfordulóit követve számos gyökeres változást eredményezett a megyei közigazgatás és hivatalszervezet tekintetében. Munkánkat jelentős mértékben megkönnyítette, hogy a kutatások záró korszakhatárig, vagyis 1989-ig intézményünk raktárkapacitásainak köszönhetően az illetékességi terület adatbázis-építés szempontjából fontos iratképzőitől döntő részben megtörtént a történelmi értékű iratok levéltári átvétele. Logikusnak tűnt, hogy az egyes közigazgatási korszakokat és az adatbázis fejezeteit a levéltáros kollégák között kronológiai rend alapján osszuk fel. Így a bevezető tanulmányban Hevesés Külső-Szolnok vármegye, illetve a Jászkun Kerület igazgatásának bemutatásán át jutottunk el az új vármegye megalakításán keresztül az első világháborúig, majd a Horthy-korszakon át végül a tanácsrendszerig és annak felszámolásáig. A bevezető tanulmányokban az adott időszakot feltáró levéltáros kolléga gondozásában megkíséreltük röviden, közérthető formában, de a tudományos közlés szabályai szerint összefoglalni az egyes közigazgatási korszakok legfontosabb jellegzetességeit, bemutatni az államigazgatás legjelentősebb törvényi szabályozóit, a megyére jellemző igazgatási viszonyokat. Megkíséreltük kiemelni az egyes korszakokon belül is a területi változásokat, a hivatali szervezet esetleges változásait, a közigazgatás történet szempontjából kiemelkedő tisztviselőket, utalva a korszak megyetörténeti vonatkozásaira is. A tisztviselői adattárban Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tisztikarát , majd , valamint , a tanácsi rendszer bevezetése után pedig , illetve 1957 és 1989 közötti időszakokra tagoltuk, és ennek megfelelően kiemeltük a két legkritikusabb korszakot az 1919-es proletárdiktatúrát és az 1956-os forradalom évét. Az egyes korszakok tiszti címeit lehetőség szerint az aktuális hierarchikus rend alapján rangsoroltuk, de a kültisztviselők esetében a területi tagolódást is figyelembe vettük. Az adatbázisban az adott korszakra jellemző törvényhatósági, megyei közigazgatási hivatali szervezetet vettük kiindulópontnak, így az 1949-ig terjedő időszakban a központi tisztviselők közül a főispánokat, alispánokat, a főjegyzőket, aljegyzőket, a tiszti főügyészeket, tiszti alügyészeket, árvaszéki elnököket, tiszti főorvosokat, főállatorvosokat, a levéltárnokokat, a külső tisztviselői kar tagjai közül a főszolgabírókat, szolgabírókat és a városok polgármestereit vettük fel adatbázisunkba. Az 1950 utáni tanácsrendszer tisztviselői karából adatbázisba rendeztük a megyei tanács elnökeit, elnökhelyetteseit, a VB titkárokat, a titkárság osztályvezetőit, a pénzügyi, a terv, az igazgatási, az ipari, a kereskedelmi, az építési, közlekedési és vízügy, továbbá a mezőgazdasági, az egészségügyi, a művelődésügyi, népművelési osztályok vezetőit, valamint a testnevelési és sporthivatal vezetőit és az egyházügyi titkárokat. A korszak külső tisztviselői közül pedig a járási tanácsok és községi tanácsok elnökeit, VB titkárait gyűjtöttük egybe. Míg külön adatbázisban szerepeltetjük az egyes korszakok ECONOMICA II. különszám