A HULLADÉK FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE AZ UNIÓS ÍTÉLKEZÉSI GYAKORLAT ALAPJÁN CSÁK CSILLA

Átírás

1 Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIX/2. (2011), pp A HULLADÉK FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE AZ UNIÓS ÍTÉLKEZÉSI GYAKORLAT ALAPJÁN CSÁK CSILLA A környezetjogban számos fogalmi meghatározással találkozhatunk, amelyek közül az egyik legvitatottabb a hulladék definíciója. A hulladék körülhatárolása azért nagyon fontos kérdés, mert ez képezi az alapját a hulladékgazdálkodás, hulladékkezelés rendszerének, azaz annak tárgyi hatályát öleli fel. 1 Abban az esetben azonban, ha az adott tárgy nem tartozik a hulladék fogalmában, akkor más szabályokat kell rá irányadónak tekinteni, más környezetvédelmi és egyéb szakterületi szabályok hatálya alá tartozik. Ez irányadó a közösségi jogban, illetőleg a tagállami jogi szabályozás szempontjából egyaránt. Például ha egy anyag, tárgy mint termék jelenik meg, akkor az unión belül az árúk szabad mozgásának szabályai szerint közlekedhet, azonban, ha hulladékról van szó, akkor az uniós szabályozás speciális rendelkezéseit, pl. a hulladékszállításra vonatkozó szabályokat kell mértékadónak tekinteni. 2 Köznapi értelemben leegyszerűsítve hulladék az, amit kidobunk a szeméttárolóban, azaz ami szemét. Jogi szempontból azonban ettől tágabb kört ölel fel a hulladék fogalma. A hulladék fogalmába beletartozik a szemét is, azaz azok az anyagok, amelyek további felhasználásra, hasznosításra alkalmatlanok, ártalmatlanításra kerülnek. Ezen túl a hulladék fogalmába beletartoznak azok az A tanulmány a TÁMOP B-10/2/KONV jelű projekt részeként az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. (This research was carried out as part of the TAMOP B-10/2/KONV project with support by the European Union, co-financed by the European Social Fund.) DR. CSÁK CSILLA tanszékvezető egyetemi docens Miskolci Egyetem ÁJK, Munka- és Agrárjogi Tanszék 1 Lásd bővebben: SZILÁGYI János Ede, Környezetvédelem az európai uniós jogban = Környezetjog. Tanulmányok a környezetjogi gondolkodás köréből, szerk. SZILÁGYI János Ede, Miskolc, Novotni, 2010, II, 59, 64, Lásd bővebben: RAISZ Anikó, A környezetvédelem helye a nemzetközi jog rendszerében, avagy nemzetközi környezetjog bírói szemmel, Miskolci Jogi Szemle, 2011/1, , valamint RAISZ Anikó: In : Környezetjog. Tanulmányok a környezetjogi gondolkodás köréből, szerk. SZILÁGYI János Ede, Miskolc, Novotni, 2010, II, 9 13.

2 424 Csák Csilla anyagok is, amelyek további hasznosításra, másodlagos nyersanyagként való felhasználásra kerülhetnek. A hulladék fogalmának értelmezése során a továbbhasznosítható anyagok hulladékként történő kezelése és ekként történő szabályozása okozza a legtöbb problémát. Egyes hulladékként behatárolt anyagok, értékes vagyontárgyak is lehetnek. Nagyon keskeny a határvonal a hulladékként behatárolt anyagok és értékes termékek között. A hulladék fogalmának elemei között találhatók olyanok, amelyek objektíve megítélhetők és olyanok is amelyek szubjektív elemeket hordoznak. A szubjektív tényezők megítélése nehézkes és nem egyértelmű. A jogalkalmazás számára iránytűt jelent a kialakult bírósági gyakorlat, ezért a továbbiakban az esetjogi relevanciák kerülnek bemutatásra a téma kifejtése kapcsán. I. A hulladék fogalma A hulladék fogalmának tisztázása körében elöljáróban a közösségi jogalkotást célszerű megvizsgálni. Az Európai Parlament, illetőleg a Tanács is több ízben felkérte a Bizottságot, hogy pontosítsa a hulladék ártalmatlanítás és hasznosítás valamint a hulladék és nem hulladék fogalmi elhatárolását, és tegyen javaslatot a különbségtétel egyértelmű megfogalmazására. A hulladék fogalmát már rögzítette az első hulladékkal kapcsolatos irányelv 3 is, amely fogalmon, az azt követő 4 és a jelenleg hatályos hulladék irányelv 5 sem változtatott. Eszerint hulladék az irányelv I. mellékletben felsorolt kategóriák bármelyikébe tartozó olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles. 6 A hulladék fogalmi elemeit alapvetően három szegmens figyelembevételével célszerű megvizsgálni. Egyrészt a hulladék valamely anyag vagy tárgy. Annak eldöntése, hogy mit tekintünk anyagnak, tárgynak körülhatárolható, objektíve meghatározható, ennek értelmezése okozza a legkevesebb gondot a definiatív elemek közül. Másrészt ettől az anyagól a birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles, amely már szubjektív megítélés kérdése. A birtokos tevékenysége és annak motivációja már nehézkesen értelmezhető kérdéskör jogalkotói és jogértelmezői aspektusból egyaránt. Harmadrészt az I. számú melléklet szerepe, amely alapvetően nem vezet el a hulladék lényegi meghatározásához. Ha nagyon szélsőségesen akarunk fogalmazni, akkor tulajdonképpen 3 A Tanács 75/442/EGK irányelve. 4 Az Európai Parlament és a Tanács április 5-i 2006/12/EK irányelve a hulladékokról. 5 Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről /98/EK irányelve 3. cikk (1).

3 A hulladék fogalmának értelmezése az uniós ítélkezési gyakorlat alapján 425 technikai jelleget tulajdoníthatunk a mellékletnek. Ha egy anyag hulladékként került meghatározásra, annak besorolását, kategorizálását, nyilvántartását segíti elő azáltal, hogy különböző kategóriákba, osztályokba sorolja az anyagokat. A melléklet szerepét az Európai Bíróság sem tekinti»ügydöntőnek«az anyag hulladékká minősítése szempontjából. A melléklet tisztázza és illusztrálja a fogalmat oly módon, hogy meghatároz anyagokat és tárgyakat, amelyeket hulladéknak lehet tekinteni. Mindenesetre, a lista csak iránymutatás, és a hulladékká minősítés kérdése elsősorban a birtokos tevékenységének függvényében érthető meg, illetve a megválik fogalom megértésével (l. ennek kapcsán a C-129/96 Inter-Environnement Wallonie ügyet (1997) ECR I-7411, 26. bekezdés és a C- 9/00 Palin Granit és Vehmassalon kansanterveystyön kuntayhtyman hallitus esetet (2002) ECR I-353, 22. bekezdés) 7 Az irányelvek felhatalmazása alapján létrehozott hulladéklista vagy hulladékjegyzék 8 sem abszolút érvényű és nem teljes körű. A listán szereplő anyagok esetében nem jelenti azt, hogy az adott anyag minden körülmények között hulladéknak minősül, ez csak akkor áll fenn, ha a hulladék fogalmi elemeinek vizsgálata alátámasztja. A lista célja tehát azonos fogalmak használatának elősegítése. 9 Egy anyag vagy tárgy jegyzékbe történő felvétele nem jelenti azt, hogy az minden körülmények között hulladék. Egy anyag vagy tárgy csak akkor tekintendő hulladéknak, ha megfelel a 3. cikk 1. pontjában foglalt fogalommeghatározásnak. 10 Az irányelv átültetése során a tagállami hulladékfogalmak is adekvátak, áveszik az irányelv fogalmát. 11 A hazai jogalkotásunkban is teljes mértékben 7 C-1/03 sz. ügy, előzetes döntéshozatali eljárás Paul Van de Walle, Daniel Laurent, Thierry Mersch és a Texaco Belgium SA ellen folyó büntetőeljárásban, beavatkozó Région de Bruxelles-Capitale, szeptember 7. (ECR 2004 I-07613) /532/EK bizottsági határozat által létrehozott jegyzék, amely már tartalmazza a hulladékokra és a veszélyes hulladékokra vonatkozó szempontrendszert egyaránt. Korábban a 94/3/EK bizottsági határozat az Európai Hulladékkatalógus volt irányadó a hulladékokra, a 94/904/EK tanácsi határozat a veszélyes hulladékok jegyzékét tartalmazta. A felsorolási rendszer átláthatósága érdekében került sor a két jegyzék egyesítésére, így jött létre a harmonizált jegyzék, amelynek időszakonként felülvizsgálatára kerül sor az új ismeretek és kutatási eredmények alapján. 9 Az európai Unió környezetvédelmi szabályozása, szerk. BÁNDI Gyula, Bp., KJK Kerszöv, 2004 (Környezetvédelmi Kiskönyvtár 8), Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről. I. fejezet 7. cikk (1) bekezdés. 11 Lásd például az olasz jogban a hulladékot úgy határozták meg, mint amely emberi tevékenységből vagy a természetes körforgásból származó olyan anyag vagy tárgy, amelyet eldobnak vagy eldobni szándékoznak.

4 426 Csák Csilla átvételre került az irányelvi hulladékfogalom. A jelenlegi közösségi joggyakorlat az irányelv alapvető rendeltetésétől eltérően megköveteli a vonatkozó definíciók majdnem szó szerinti átvételét. A hulladék irányelvvel szó szerint megegyező fogalma a hulladékgazdálkodási törvényben, mint keret jogszabályban található (továbbiakban: Hgtv.). 12 Ennek megfelelően a törvény átvette a Keretirányelv-hulladék definícióját, illetőleg harmonizál ezen irányelvben felsorolt többi fogalommal is. Számos, a fenti irányelvben nem szabályozott definíció meghatározása is szükségessé vált, figyelemmel egyéb közösségi jogszabályra (1999/31/EK, 91/189/EGK), valamint a hazai speciális rendelkezések egységessé és egyértelművé tételének érdekében. A közösségi jogalkotásra és a speciális hulladékkezelési szabályokra tekintettel számos további alacsonyabb szintű, hulladékokkal kapcsolatos jogszabály létezik a magyar jogban, többek között a Bázeli Egyezmény kihirdetéséről szóló 101/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet, 98/2001 (VI.15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékokról, 16/2001 (VII.18.) KöM rendelet a hulladékjegyzékről, 180/2007 (VII.3.) Korm. rendelet az országhatárt átlépő hulladékszállításról, 16/2002 (IV.10.) EüM rendelet a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekről stb. A hazai jogalkotásban a környezet védelmének általános szabályairól szóló évi LIII. törvény (továbbiakban: Ktv.) a hulladékokra vonatkozó általános szabályokat rögzíti az alábbiak szerint. A hulladékok környezetre gyakorolt hatásai elleni védelem kiterjed mindazon anyagokra, termékekre ideértve azok csomagoló- és burkolóanyagait is, amelyeket tulajdonosa eredeti rendeltetésének megfelelően nem tud, vagy nem kíván felhasználni, illetve, amely azok használata során keletkezik. A környezethasználó köteles a hulladék kezeléséről (ártalmatlanításáról, hasznosításáról) gondoskodni. A hulladékok kezelésére (ártalmatlanítására, hasznosítására) vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a különböző tisztítási, bontási műveletek során leválasztott, illetőleg elkülönülő anyagok, a hulladékká vált szennyezett föld, továbbá a bontásra kerülő vagy bontott évi XLIII. évi törvény. A törvénynek számos társadalmi, gazdasági és jogharmonizációs elvárásnak kellett megfelelnie: többek között keretet ad a hulladékgazdálkodás rendszerének, meghatározza a hulladékgazdálkodással kapcsolatos szereplők főbb kötelezettségeit és jogait, szabályozza a hulladékokkal kapcsolatos magatartásokat, felelősségvállalás normáit, a hulladékgazdálkodás speciális igazgatási szabályait. A törvény elfogadásához nélkülözhetetlen a speciális végrehajtási jogszabályok tartalmi meghatározása, sok esetben ezek elvi, koncepcionális kidolgozása is. A törvény kidolgozásakor a jogalkotó előtt az is szempont volt, hogy az előírt normák bevezetése csak fokozatosan történjen meg annak érdekében, hogy a hatálybalépéssel okozott jogi, gazdasági változások ne rójanak elviselhetetlen kötelezettséget a jogalanyokra.

5 A hulladék fogalmának értelmezése az uniós ítélkezési gyakorlat alapján 427 termékek esetében is. A Kvt. általános érvényű előírásait a Hgtv. mint speciális jogszabály felülírta, pontosította és kiegészítette. 13 A Hgtv. az európai közösségi jogszabályok által meghatározott alapvető célokat foglalja össze úgymint az emberi egészség és a környezet magas szintű védelme, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, a hulladékkeletkezés megelőzése, a képződő hulladékok mennyiségének és veszélyességének csökkentése stb. felsorolásával. A hulladék fogalmában nem jelenik meg a környezetre, illetőleg az emberi egészségre utaló negatív következmény, azonban mint irányelvi és törvényi célkitűzést minden esetben szem előtt kell tartani. Ez a következtetés természetesen azt is maga után vonja, hogy bármely anyag lehet hulladék. 14 A hulladék fogalmát ezen védettségi szint szempontjából kell megítélni és a kialakított eljárási rend szabályainak alkalmazásával elérni. Az irányelv és annak alapján megalkotott tagállami szabályozás által felállított felügyeleti és gazdálkodási rendszer célja ugyanis, hogy minden olyan tárgyra és anyagra vonatkozzon, amelytől birtokosa megválik, akkor is, ha ezek piaci értékkel rendelkeznek és újrafeldolgozás, hasznosítás vagy ismételt felhasználás céljából üzletszerűen gyűjtik őket (lásd különösen a C-9/00. sz., Palin Granit és Vehmassalon kansantervystöyön kuntayhtymán hallitus ügyben április 18-án hozott ítéletet (EBHT I pontját). 15 II. A hulladék és melléktermék elhatárolása A hulladék fogalmának alapvető fogalmi eleme, a hulladékká minősítés lényegi szempontja a hulladékbirtokos magatartása, azaz a megválik fogalom értelmezése. A továbbiakban ezt a kérdéskört járjuk körül az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának bemutatásán keresztül. A hulladék minősítése mindenekelőtt a birtokos magatartásán és a megválni kifejezés jelentésének értelmezésén alapul, amelyet kellő körültekintéssel kell vizsgálni. 13 Hazai esetjoggal kapcsolatos témaköröket lásd OLAJOS István, Jogesetek a környezetjog különös részéből = Agrárjog gyakorlat II., szerk. OLAJOS István, Miskolc, Novotni, 2007, III/7, A hulladék kategóriájával (újrafutózott gumik) kapcsolatban merült fel jogvita a WTO vitarendezési eljárásban: Lásd bővebben: SZILÁGYI János Ede, WTO-jog és környezetvédelem = Reformator iuris cooperandi: Tanulmányok Veres József 80. születésnapja tiszteletére, szerk. BOBVOS Pál, Szeged, Pólay Elemér Alapítvány, 2009, ; SZIL- ÁGYI János Ede, Környezetvédelem a Világkereskedelmi Szervezet jogában = Környezetjog, i. m., C-263/05. sz. ügy, Bizottság kontra Olasz Köztársaság, december 18. (ECR 2007 I-11745) 36. pontja.

6 428 Csák Csilla A»megválni«kifejezést nemcsak az irányelv alapvető célkitűzéseire figyelemmel kell értelmezni Következésképpen az irányelv 1. cikkének a) pontja szerinti»megválni«kifejezést és»hulladék«fogalmat tehát nem lehet megszorítóan értelmezni (lásd e tekintetben a C-418/97. és C-419/97. sz., ARCO Chemie Nederland és társai egyesített ügyekben június 15-én hozott ítéletet (EBHT 2000.I-4475) pontját 16 Ez az értelmezés utal arra, hogy a célkitűzésekben megfogalmazott védettségi szintet mindig figyelembe kell venni, azaz a környezet és az emberi egészség magas szintű védelmét biztosítani kell. Erre az alapvető elvi tételre tekintettel a hulladék fogalmát kiterjesztően, kellő körültekintéssel értelmezni. Mint ahogy a hivatkozott ítélet rendelkezéseiből is megállapítható a Bíróság ítélkezési gyakorlatában nyomon követhető az a folyamat, amely korábbi, illetőleg hasonló ügyekben hozott ítéletekre hivatkozással támasztja alá egyes rendelkezések létjogosultságát. Ez a hivatkozási rendszer vezet oda, amely által egyes jogintézmények folyamatos fejlesztésére sor kerülhet, a fogalmi rendszerek csiszolódhatnak. Ez a tendencia a hulladék fogalmának tartalmi elemeit érintő értelmezési és ítélkezési gyakorlat esetében is megfigyelhető. A hulladék fogalmának meghatározása, akár az irányelvi akár a hazai, illetőleg tagállami jogalkotásban vizsgáljuk, meglehetősen általános, nehezen megragadható, amely abból ered, hogy alapvetően a birtokos szándékát tekinti központi elemnek. A hulladék birtokosának magatartása, az adott anyaghoz való viszonya tekintetében nem egyértelműen állapítható meg fogalmi szinten, mindig az eset összes körülményeinek figyelembevétel szükséges az adott anyag hulladék mivoltának minősítése tekintetében. Ezért a bírósági gyakorlatnak döntő szerepe van az értelmezési kérdések kapcsán. Az adott anyag amelyet abból a szempontból vizsgálunk, hogy beletartozik-e a hulladék fogalmába lehet olyan természetű, ami felesleges, továbbiakban nem hasznosítható és lehet olyan anyag, amely további hasznosítás kapcsán a másodlagos nyersanyagok piacára kerül. Egyik klasszikusnak számító jogeset a Vessoso Zanetti-ügy 17, amely történeti tényállása szerint a vádlottak hulladékot gyűjtöttek, szállítottak és tároltak engedély nélkül. Az eljárás alá vont személyek azzal érveltek, hogy az általuk kezelt anyagok nem hulladékok, mert azok további hasznosításra alkalmasak. Az eset kapcsán a jogi problémák lényege az, hogy a hulladékok különböznek-e a 16 C-263/05. sz. ügy, Bizottság kontra Olasz Köztársaság, december 18. (ECR 2007 I-11745) 33. pontja. 17 C-206/88 és C-207/88. számú ügy, előzetes döntéshozatali eljárás, melyet a Pretura di Asti (Italy) kezdeményezett G. Vessoso és G. Zanetti hulladékgyűjtők büntetőügyében, március 28. (ECR 1990 I ).

7 A hulladék fogalmának értelmezése az uniós ítélkezési gyakorlat alapján 429 gazdaságilag még hasznosítható anyagoktól. A hulladék fogalma nem értelmezhető akként, ami kizárja azon anyagokat a hatálya alól, amelyek gazdasági újrahasználatra alkalmasak. A birtokos akaratát nem lehet abból az aspektusból vizsgálni, hogy az általa elhagyott anyag tekintetében kizárta-e vagy ki akarta-e zárni annak más által történő gazdasági hasznosítását. A bírósági gyakorlat értelmében teljesen mindegy, hogy az adott anyag további sorsa szempontját tekintve hasznosítható vagy sem, ez nem jelent ügydöntő ismérvet a hulladék minősítése szempontjából. Annak eldöntése ugyanis, hogy az adott anyag hasznosítható vagy sem, nagyon nehéz és relatív kategória, amely a technikai fejlődés által, illetőleg a költségvonzatokra tekintettel is determinált. 18 A hulladék fogalmát érintő ítéletek egymásra épülnek és lineáris fejlődési tendenciát mutatnak egy-egy releváns aspektus értelmezésének finomításával. Számos esetben hozott döntést az Európai Bíróság, amelyek közül azon esetek bemutatására kerül sor, amelyek mérföldkőnek, illetőleg újdonság erejűnek tekinthetők a fogalmi elemek tisztázása tekintetében. Az értelmezési folyamatban a másik klasszikus jogeset a Palin Granit ügy, 19 amely a gránitbányából kitermelt és a kőbányát üzemeltető termelő cég telephelyén további hasznosítás céljából tárolt kövek, kőzúzalékok jogi sorsának meghatározására irányult. A cég az eset kapcsán azzal érvelt, hogy a maradékanyag nem tekinthető hulladéknak, azt rövid ideig tárolják, nincs tényleges hasznosítási művelet, illetőleg nem jelent az emberi egészség és környezet számára kockázatot, hiszen anyagában és összetételében ugyanaz, mint az előállított termék. A jogeset kapcsán három vizsgálati szempont körvonalazódik. Egyrészt a maradékanyag megítélése, másrészt a birtokos megválási szándékának vizsgálata, harmadrészt a tárolás folyamatának értelmezése. A hulladékok besorolása szempontjából a bányászati tevékenység során keletkező, eredeti célra fel nem használt anyagok Ásványi nyersanyagok kitermelésének és feldolgozásának maradékai Q11 kategóriájába tartoznak. A hulladéklista is tartalmazza az ásványok és kő kifejtéséből, bányászatából, kezeléséből származó hulladékot. Amint arra a Bizottság figyelmeztetett, jelen ügyben a termelés fő folyamatát illetően a maradék kő nem jelenti a Palin Granit cég elsődleges célját. A maradék kő csak másodlagos termék és a cég törekszik az előállított mennyiség csökkentésére. A hétköznapi értelemben hulladék az, ami 18 C-2/90.sz. ügy, Bizottság kontra Belga Királyság, július 9. (ECR 1992 I-04431) 27. pont. 19 C-9/00 sz. ügy, előzetes döntéshozatali eljárás, amit Korkein hallinto-oikeus (Finland) terjesztett elő a Palin Granit Oy és a Vehmassalon kansanterveystyön kuntayhtymán hallitus közötti ügyben, április 18. (ECR 2002 I-03533).

8 430 Csák Csilla megmarad, amikor valaki egy tárgyat vagy anyagot feldolgoz, és ami nem az a végtermék, amit a feldolgozási folyamat előállítani kíván. 20 Az ítélet értelmében, tekintettel arra, hogy a maradékkövet a birtokosa meghatározatlan ideig tárolta, arra várva, hogy majd hasznosításra kerülnek, a megválik, megválni szándékozik birtokosi magatartás megállapítható, a maradékanyagot tehát hulladéknak kell tekintetni. A Palin Granit-ügyhöz hasonló eseti döntés született az ún. AvestaPolarit Chrome 21 ügyben, amelyben ugyanakkor az alapvető különbség úgy foglalható össze, hogy a bányászati tevékenységből eredő ércmeddő és kőmaradék egy részét a bányában közvetlenül felhasználták, más részét tovább tárolták. Itt is megállapította az ítélet, hogy a bányászatból származó maradék kő és érc, illetve feldolgozási meddő hulladéknak minősül, hacsak jogszerűen fel nem használják töltelékként ezeket ugyanezen bánya aknafolyósóiban. Az előző ügyek folytatásaként a Niselli-ügyben 22 vashulladék hasznosítása, felhasználása kapcsán kaphatunk értelmezést a hulladék fogalmát illetően. A Bíróság a vizsgálati szempontokat és lehetőségeket összegezte az eset kapcsán. Kimondta, hogy alapvetően a termelési maradék anyagokat (előállítási folyamat nem elsődleges célját szolgáló anyagokat) hulladéknak kell tekintetni, mert a birtokosi magatartásra tekintettel a megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles fogalmi elem megállapítható. Ugyanakkor nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy az adott anyagot mellékterméknek (azaz nem hulladéknak) tekintsük, amely minősítésre az irányelv is lehetőséget biztosít, bizonyos feltételek és célok fennállása esetén. Feltételezhető, hogy a birtokos ezeket a (termelési vagy kitermelési folyamatból származó) gazdasági értékkel rendelkező anyagokat számára előnyös feltételek mellet, előzetes feldolgozás nélkül kívánja felhasználni vagy forgalomba hozni. Ennek ellenére azonban a melléktermékként történő minősítést korlátozni és széles körűen vizsgálni kell a tekintetben, hogy az adott anyag ugyanazon termelési körben történő, előzetes feldolgozás nélküli újrafelhasználása bizonyos-e. Ezekre a következtetésekre jutott több Bírósági ítélet 23 is például a petrolkokszok 20 Palin Granit-ügy 32. pont. 21 : C-114/01. sz. ügy, előzetes döntéshozatali eljárás, amit a Korkein hallinto-oikeus (Finland) terjesztett elő az AvestaPolarit Chrome Oy, régebben Outokumpu Chrome Oy ügyben, november 9. szeptember 11. (ECR 2003 I-08725) 22 C-457/02. sz. ügy, előzetes döntéshozatali eljárás, amelyet a Tribunale penale di Terni (Olaszország) terjesztett elő az előtte Antonio Niselli ellen folytatott büntetőeljárásban, november 11. (ECR 2004 I-10853). 23 C-194/05. sz. ügy, Bizottság kontra Olasz Köztársaság, december 18. (ECR 2007 I-11661). C-195/05. sz. ügy, Bizottság kontra Olasz Köztársaság, december 18. (ECR 2007 I-11699).

9 A hulladék fogalmának értelmezése az uniós ítélkezési gyakorlat alapján 431 ügyében, 24 ahol megállapította, hogy a szándékosan vagy más kőolajtermék tüzelőanyagokkal egyszerre olajfinomítóban előállított és az olajfinomító vagy más ipari üzemek energiaszükségletének fedezésére tüzelőanyagként bizonyosan elhasznált petrolkoksz nem minősül hulladéknak. Vagy például a tenyésztőüzemi szennyvíz 25 ugyanezekkel a feltételekkel kerülheti el a hulladékká minősítést, ha törvényes trágyázási gyakorlat keretében jól azonosított földeken termőföld trágyázásra használják. Ugyanakkor vannak olyan esetek, amelyek arra mutatnak rá, hogy hulladéknak kell tekinteni a tenyészállatok tetemeit, ha az állatok az üzemben elhullottak, és nem pedig emberi fogyasztás céljából vágták le őket. 26 A 1774/2002 EK rendelet értelmében ezek a tetemek állati hulladéknak minősülnek és tagállami engedéllyel rendelkező üzemben kell feldolgozni, illetve égetéssel vagy betemetéssel ártalmatlanítani. Az irányelv értelmezését jelentő joggyakorlat alapján tehát megállapítható, hogy töretlen azaz álláspont, 27 mely szerint a termelési folyamatok maradványanyaga maradéknak, mellékterméknek minősíthető. Az irányelv preambulumában foglaltak szerint nem szabad összekeverni a hulladék fogalommeghatározásának különböző aspektusait, és szükség esetén megfelelő eljárásokat kell alkalmazni azon melléktermékek kapcsán, amelyek nem hulladékok. A hulladék fogalommeghatározás bizonyos aspektusainak részletesebb meghatározása érdekében az irányelvnek tisztáznia kell azok az anyagok vagy tárgyak, amelyek olyan előállítási folyamat során keletkeznek, amelynek elsődleges célja nem ezen anyagok vagy tárgyak előállítása, mely esetben minősülnek mellékterméknek és nem hulladéknak. Az arra vonatkozó döntés, hogy egy anyag nem 24 C-235/02. sz. ügy, előzetes döntéshozatali eljárás, amelyet a Tribunale di Gela (Italy) utalt a Bíróság elé Marco Antonio Saetti és Andrea Frediani elleni büntetőeljárásban, január 15. (ECR 2004 I-01005). 25 C-121/03. sz. ügy, Bizottság kontra Spanyol Királyság, szeptember 8. (ECR 2005 I-07569). 26 C-121/03. sz. ügy, Bizottság kontra Spanyol Királyság, szeptember 8. (ECR I-07569). 27 Lásd pl. ún. AvestaPolarit Chrome-ügyet: C-114/01. sz. ügy, előzetes döntéshozatali eljárás, amit a Korkein hallinto-oikeus (Finland) terjesztett elő az AvestaPolarit Chrome Oy, régebben Outokumpu Chrome Oy-ügyben, november 9. szeptember 11. (ECR 2003 I-08725). Ún. Niselli eset: C-457/02.sz. ügy, előzetes döntéshozatali eljárás, amelyet a Tribunale penale di Terni (Olaszország) terjesztett elő az előtte Antonio Niselli ellen folytatott büntetőeljárásban, november 11. (ECR 2004 I-10853). Ún. Saetti és Frediandi ügyben: C-235/02.sz.ügy, előzetes döntéshozatali eljárás, amelyet a Tribunale di Gela (Italy) utalt a Bíróság elé Marco Antonio Saetti és Andrea Frediani elleni büntetőeljárásban, január 15. (ECR 2004 I-01005).

10 432 Csák Csilla hulladék, összehangolt megközelítésen kell hogy alapuljon, amit rendszeresen naprakésszé kell tenni és csak akkor hozható meg, ha összhangban áll a környezet és az emberi egészség védelmével. Amennyiben egy környezetvédelmi licenc vagy az általános környezetvédelmi szabályok értelmében valamely melléktermék használata megengedett, a tagállamok ezt eszközként használhatják fel annak eldöntésére, hogy a környezet vagy az emberi egészség tekintetében nem várhatók negatív hatások. Egy tárgy vagy anyag kizárólag bizonyos feltételek teljesítése mellett tekintendő mellékterméknek. Valamely anyagot vagy tárgyat amely olyan előállítási folyamat során keletkezik, amelynek elsődleges célja nem ezen termék előállítása csak akkor lehet nem a 3. cikk 1. pontjában említett hulladéknak, hanem mellékterméknek tekinteni, ha az alábbi feltételek teljesülnek: a) az anyag vagy a tárgy további felhasználása biztosított; b) az anyag vagy a tárgy további, a szokásos ipari gyakorlattól eltérő feldolgozás nélkül, közvetlenül felhasználható; c) az anyagot vagy tárgyat valamely előállítási folyamat szerves részeként állítják elő, valamint d) a további használat jogszerű, azaz a konkrét használat tekintetében az anyag vagy a tárgy megfelel a termék adott használatára, valamint a környezet- és az egészségvédelemre vonatkozó összes követelménynek, és nincsenek a környezetet és az emberi egészséget általánosan károsító hatásai. 28 Valamely anyag felhasználási módja, illetőleg az, hogy a jövőben mi történik az anyaggal nem meghatározó abból a szempontból, hogy hulladéknak minősül-e vagy sem. Az a körülmény, hogy a jövőben az anyagot ismételten fel fogják használni még nem jelenti azt, hogy ténylegesen felhasználják, illetőleg mikor fog erre sor kerülni. Ha feltételezzük azt, hogy a birtokosnak a felhasználásból anyagi előnye, gazdasági haszna származik, ez még mindig nem megnyugtató válasz a hulladék minősítés szempontjából, ugyanis a hulladéktól történő megszabadulás is jelenthet számára előnyt. A hulladék vagy melléktermék minősítése esetében nagy körültekintéssel kell eljárni a jogalkalmazóknak, hiszen, ahogy az ítélkezési gyakorlat is mutatja nagyon keskeny a határvonal a két intézmény között. Míg a hulladék fogalmat kiterjesztően, addig a melléktermék minősítést korlátozással kell értelmezni és érvényesíteni /98/EK irányelv I. fejezet 5. cikk (1) bek.

11 A hulladék fogalmának értelmezése az uniós ítélkezési gyakorlat alapján 433 III. Összegzés Egy adott anyag, tárgy hulladékként, vagy áruként történő minősítése alapvető kérdés a hulladék birtokosának szempontjából. Ez az alapvető besorolás meghatározza az adott anyag gazdálkodására, kezelésére vonatkozó további szabályok sorozatát. Azt pedig, hogy egy adott anyaggal folytatott tevékenységre vonatkozóan mely szabályokat, előírásokat kell alkalmazni, az anyag birtokosának felelősségét alapozza meg. A hivatkozott jogesetek jellegét tekintve alapvetően közigazgatási engedélyezési eljáráshoz kapcsolódó, illetőleg büntető eljáráshoz kapcsolódó közösségi értelmezési aspektusokat öleltek fel. Tekintettel az alapeljárások jellegéből eredő felelősségi kérdések körére, azok a hulladékgazdálkodás körében zömmel közigazgatási tiltások, kötelezések, bírságok, szabálysértési eljárások és szankciók, illetőleg büntetőjogi tényállások megállapítását teszik lehetővé. A hulladék fogalmát alapvetően a 2008/98/EK irányelv célkitűzéseivel összhangban kell megérteni és értelmezni. Az anyag hulladékká történő minősítése során valamennyi körülményre figyelemmel kell a célkitűzés érvényre juttatását biztosítani. A hulladék meghatározása körében kiindulási alap az irányelv hulladék fogalma, mely szerint a hulladék a mellékletében felsorolt kategóriák valamelyikébe tartozó olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles. A hulladékká minősítés során alapvető kérdés a birtokos tevékenységének értékelése, amely nagyon nehezen meghatározható fogalmi elem a gyakorlatban. Ennek eldöntésére és értelmezésére hívható segítségül a Bíróság ítélkezési gyakorlata. Sommásan megállapítható az esetjog kapcsán, hogy a hulladék fogalmi elemei közül a megválni ige jelentéstartalma a meghatározó, illetőleg a hulladék lehetséges hasznosításának az egyedi megítélése tekinthető döntő ismérvnek.

12 434 Csák Csilla Csilla Csák Definition of waste according to the judicial practice of the European Court of Justice Summary From the waste s holder s point of view it is a crucial issue how to qualify a substance, whether it is waste or goods. This crucial qualification determines the set of regulations regarding the husbandry and treatment of that substance. The set of regulations regarding the substance determines the liability of the holder. The cases referred in this paper reflect interpretations in connection with the administrative permission process and criminal process. With regard to the characteristics of liability in the ground processes, these are mostly administrative prohibitions, obligations, fees, offences, sanctions and criminal matter of facts. The definition of waste shall be understood and interpreted in accordance with the goals of Directive No. 98/2008/EC. While qualifying the substance as waste the goals shall be ensured by taking into account all the circumstances. By defining waste starting point shall be the waste definition of the Directive, ie. waste means any substance or object which the holder discards or intends or is required to discard. During this process it is a crucial issue to evaluate the holder s activity, which is a very difficult point in the practice. To define it the practice of ECJ can be called. Summarizing the case law it can be concluded that in the waste definition the word discard is determining, and the potential use of waste could be a crucial characteristic.