A táj átalakulásának feltárása történeti térképelemzés és kérdőíves felmérés alapján az Őrségben és a Vendvidéken

Átírás

1 NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM TRANSECONET Határon átnyúló ökológiai hálózatok Közép-Európában Nyugat-magyarországi Egyetem H-9400 Sopron, Cházár András tér / A táj átalakulásának feltárása történeti térképelemzés és kérdőíves felmérés alapján az Őrségben és a Vendvidéken TransEcoNet projekt Határon átnyúló ökológiai hálózatok Közép-Európában Projektjelentés (WP4, WP6) Szerkesztette: Konkoly-Gyuró Éva Szerzők: Balázs Pál Konkoly-Gyuró Éva Bacsárdi Valéria Király Géza Sopron 2012 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme cofinanced by the European Regional Development Fund (ERDF)

2 A kiadvány az İrségben és a Vendvidéken a 2009 és 2012 közötti idıszakban, a Transnational Ecological Network in Central Europe projekt keretein belül folytatott tájtörténeti kutatás eredményeit foglalja össze. A jelentés szerzıi: Nyugat.magyarországi Egyetem, Erdımérnöki Kar, Erdıvagyon.gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Tájtudományi és Vidékfejlesztési intézeti Tanszék H.9400 Sopron, Cházár András tér 1. Balázs Pál Prof. Konkoly.Gyuró Éva Bacsárdi Valéria balazsp@emk.nyme.hu egyuro@emk.nyme.hu vbacsardi@emk.nyme.hu Nyugat.magyarországi Egyetem, Erdımérnöki Kar, Geomatikai, Erdıfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Földmérési és Távérzékelési Tanszék H.9400 Sopron, Bajcsy.Zsilinszky utca 4. Dr. Király Géza kiraly.geza@emk.nyme.hu Címlapfotó: Balázs Pál Nyugat.magyarországi Egyetem, Erdımérnöki Kar, Erdıvagyon.gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet Nyugat.magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron Felelıs kiadó: Prof. Neményi Miklós Online ISBN

3 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés A kutatás anyaga és módszere Mintaterület A felszínborítás-változás elemzésének módszere A tájváltozás érzékelésének feltárási módszere A tájváltozás elemzése történeti térképek alapján az Őrségben és a Vendvidéken A táji identitás és a tájváltozás érzékelése az Őrségben és a Vendvidéken Az őrségi táj karaktere, jelen állapota és a tájat érő hatások a kérdőíves felmérés alapján Az Őrség határai Főbb jellemzők és különleges értékek, pozitív hatások a táj egészében Főbb jellemzők, pozitív hatások az ökológiai hálózat vonatkozásában Főbb környezeti/természetvédelmi problémák, konfliktusok, negatív hatások a táj egészében és az ökológiai hálózat vonatkozásában A táj korábbi állapota és változása A múltbéli táj és főbb átalakulása, a természethez kapcsolódó legendák, hagyományok Változások az erdőkben, erdőgazdálkodásban Változások a vadászatban és a halászatban Főbb változások a mezőgazdaságban Változások az őrségi kertművelésben Változások a települések és az épületek jellegzetességeiben Változások a terület közlekedésében és infrastruktúrájában Változások a turizmusban Változások az ipari tevékenységben A határ két oldalán lévő állapot összehasonlítása A határ két oldalán lévő területek összehasonlítása közös tájelemek és különbségek A határvonal és a határ szerepének változása a tájban A táj jövője A tájváltozásról alkotott vélemények összegzése A felszínborítás történeti elemzésének és a tájváltozásról alkotott vélemények összevetése Konklúzió Felhasznált irodalom Mellékletek

4 1. Bevezetés Napjainkban a természeti területeket az emberi tevékenységek révén átalakított, természetvédelmi szempontból sok tekintetben degradált térségek szigetelik el egymástól. Az elmúlt évtizedekben nyilvánvalóvá vált, hogy a Föld élővilágának sokfélesége és a természeti rendszerek működőképessége nem őrizhető meg kizárólag védett rezervátumokban (Németh 1995). Szükség van a természetközeli területek térben is összekapcsolódó rendszerére, az ökológiai hálózatra, amely lehetővé teszi a növény és állatvilág számára a terjedést, vándorlást, elősegítve ezzel fennmaradásukat. Az ökológiai hálózat a természet infrastruktúra-hálózata, amely az élővilág és az emberek létkerete és biológiai szerepén túl az ember számára számos egyéb kulturális, egészségügyi szolgáltatást is nyújt (Konkoly-Gyuró 2010). A Transnational Ecological Network in Central Europe (TransEcoNet) projekt az országhatárokon átnyúló ökológiai hálózatokkal foglalkozik. Célja a természet infrastruktúra-hálózatának védelme, valamint helyreállításával, tervezésével és kezelésével összefüggő stratégiák kidolgozása. A projekt céljainak megvalósítása érdekében hat közép-európai országból (Ausztria, Csehország, Németország, Lengyelország, Szlovénia és Magyarország) tizenhat együttműködő partner (egyetemek, kutatóintézetek, természetvédelmi szervezetek nemzeti parkok igazgatóságai és információs központjai, valamint tájvédelemmel foglalkozó NGO-k) tevékenykedik. A TransEcoNet projekt fő célkitűzése olyan módszerek kidolgozása, melyek segítségével a határon átnyúló ökológiai hálózatok története, állapota, valamint azok hiányosságai és rehabilitációs lehetősége vizsgálható és kiértékelhető. A projekt különösen nagy hangsúlyt fektet az emberkörnyezet kapcsolat vizsgálatára, a tájalakulás kutatására is. A projektben két munkacsomag (WP) foglalkozik a táj történetével. A WP4 keretében történeti térképek elemzését végezzük a felszínborítás változásának feltárása érdekében. A WP6 a tájidentitás és az ökológiai hálózattal összefüggő térségi stratégiák feltárását tűzi ki célul. Ennek keretében elsőként kérdőíves felmérést végzünk, amellyel a tájváltozás emberek által érzékelt lényeges folyamatait tárjuk fel és vizsgáljuk az ökológiai hálózatra gyakorolt hatásokat, valamint a veszélyeztetettség történeti és jelenkori okait. Jelen tanulmány a kérdőíves felmérés és a történeti térképelemzés eredményeit mutatja be a TransEcoNet projekt magyarországi déli mintaterületén, az Őrségben és a Vendvidéken. 4

5 2. A kutatás anyaga és módszere 2.1. Mintaterület A TransEcoNet projektben a tájváltozás elemzését Magyarországon két nyugat-dunántúli, határon átnyúló térségben, Soprontól a Szigetközig nyúló északi és a Rába-völgytől az Őrségig terjedő déli mintaterületen végeztük el. A mintaterületek kiválasztásának szempontjai között az országhatár melletti fekvés, valamint a változatos természetvédelmi státuszt élvező területek jelenléte szerepelt a középpontban. Jelen tanulmány tárgya a déli mintaterületet további kisebb egységekre (Őrség, Vendvidék és Felső-Rába-völgy) osztható a természetföldrajzi tájbeosztás (Marosi - Somogyi 1990), a tájjelleg és a jellemző, főbb tájváltozási folyamatok alapján (1. ábra). A statisztikákkal való összehasonlíthatóság érdekében ezen egységek lehatárolásánál a települések igazgatási területét vettük figyelembe. Történeti térképelemzés mindhárom tájrészletre készült, míg kérdőíves felmérést csupán az Őrségben végeztünk. Az interjúk eredményei alapján az Őrségben készített interjúkat az Őrség és a Vendvidék együttes területének történeti térképeivel vetettük össze. 1. ábra: A projekt déli mintaterületének vizsgálati egységei Őrség az ország Szlovéniával határos vidékén, Vas megyében található. Az 1. ábrán lehatárolt őrségi tájrészlet felszínborítás elemzés szempontjából az Őrség egy reprezentatívnak tekinthető része. A táj változásának kérdőíves felmérését azonban egy kibővített területen, 15 településen (Melléklet I.) 5

6 végeztük, amely a Nemes-Népi Zakál György által 1818-ban leírt, ma az úgynevezett történeti Őrségnek tartott települések többségét magába foglalja (2. ábra). A terület legnépesebb települése az Őrség fővárosaként ismert Őriszentpéter, amely fontos kulturális központként funkcionál, egyben a 2002-ben alapított Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságának is helyet ad. A Központi Statisztikai Hivatal 2010-es adatai szerint a terület lakosainak száma 4676 fő volt, amelynek közel 30%-a a 60 év fölötti kategóriába esett. Az álláskeresők aránya ugyanebben az évben 6.5% volt, amely meghaladta a megyei átlagot (3.9%). A terület népessége 2000 és 2010 között összességében 12%-al csökkent (KSH 2010). 2. ábra: A kérdőíves felmérés területe Az Őrség Honfoglalásig visszanyúló történetéből ismert, hogy az ide telepített Őrállók kötelessége volt a nyugati határszél védelme a betolakodók ellen. Ezért kiváltságokat élveztek, nem kellett adót fizetniük. Az úgynevezett történeti Őrség eredetileg 18 településből állt (Nemes-Népi Zakál 1818; Beluszky 2005), amelyek közül három a Trianoni szerződést követően (1920. június 20.) Jugoszláviához, majd Szlovéniához került (Domanjševci, Domonkosfa; Hodoš, Hodos és Krplivnik, Kapornak). A második világháborút követően, egészen a 80-as évek végéig az Őrség a fokozottan ellenőrzött határsávba esett, ahová csak engedéllyel és folyamatos igazoltatások után lehetett 6

7 eljutni. A határsáv jelenléte így hátráltató tényező volt a vidék fejlődésében, ugyanakkor lehetővé tette a hagyományok és a természeti értékek megőrzését. Az Alpokalján elhelyezkedő, jellemzően dombvidéki Őrség m tengerszint feletti magasságban található, felszínét többnyire észak-déli lefutású lankás dombhátak és völgyek tagolják. A völgytalpakon állandó, vagy időszaki vízfolyások futnak, melyek közül a legjelentősebbek a Zala és a Kerka. E két vízfolyás jelentős szerepet játszott a terület geológiai felépítésének alakításában is, amelyben változatos pannóniai üledékekkel, kaviccsal, homokkővel, agyaggal találkozhatunk. A szubalpin klímának köszönhetően az éves csapadékmennyiség 800 mm, amely az országos átlagnál jóval magasabb. A terület potenciális erdőtársulásai közé tartoznak a gyertyános-kocsányos tölgyesek, az égerligetek, a tölgy-kőris-szil ligeterdők valamint az erdei fenyvesek. Az erdőségeket tagoló gyepek változatossá teszik a tájat, amely az élővilág sokszínűségében is megmutatkozik. A száraz rétek jellegzetes növényei közé tartozik a réti kakukkszegfű és a kockásliliom, a nedvesebb lápréteken széleslevelű ujjaskosborral, az erdőkben pedig vörös áfonyával, ernyős körtikével találkozhatunk. Az állatvilág képviselői között említést érdemelnek a vérfű- és zanótboglárka lepkefajok, a sárgahasú unka, az alpesi gőte, a foltos szalamandra, a fekete gólya és számos denevérfaj is. Ennek a változatos növény- és állatvilágnak, valamint a táji értékeknek a védelme érdekében a déli mintaterület jelentős része az Őrségi Nemzeti Park részét képezi A felszínborítás-változás elemzésének módszere A TransEcoNet projekt 4. munkacsomagja (WP4) foglalkozik a táj és ezen belül az ökológiai hálózat átalakulási folyamatainak elemzésével. Ennek keretében elsőként a felszínborítás változását vizsgáltuk az elmúlt két évszázadra visszamenően történeti térképek, a katonai felmérések több idősíkban történő geoinformatikai elemzésével. Az egyes katonai felmérések térképszelvényei általában több év alatt készültek el, így egy területet vizsgálva azokhoz több évszám, többnyire egy időtáv köthető. A mintaterületekre vonatkozóan az első az , a második az közötti állapotot mutatja 1 : es méretarányban, amely az akkori 1 hüvelyk : 400 öl méretaránynak felel meg (Arcanum , ). A harmadik katonai felmérés az közötti években készült 1 : es méretarányban (Arcanum 2007). A negyedik, az úgynevezett Újfelmérés, ben készült szintén 1 : es méretarányban (H. M. Térképészeti Intézet ). Az ötödik idősík, az évi SPOT4 űrfelvételek alapján készített 1 : es méretarányú CORINE felszínborítás) térkép (CLC50, FÖMI 2009). A hatodik, jelenkori idősík, amelyhez képest a változásokat vizsgálatuk, a 2008 évi ortofotó (FÖMI 2008) és Google Earth felvételek alapján készített felszínborítás térkép. A térképfeldolgozást 4 lépésben végeztük. Első a vetületbe illesztés és a geometriai pontosítás, a második az egyes időmetszetekben ábrázolt, eltérő felszínborítás típusok azonosítása és az egységes kategóriarendszer kialakítása, a harmadik a raszteres térképekből a vektoros térképek létrehozása képernyőn történő digitalizálással, a negyedik pedig az eredmények geoinformatikai és egyéb szempontú kiértékelése. A katonai felmérések térképszelvényei a Magyarországon napjainkban általánosan használt Egységes Országos Vetülettől (EOV) eltérő vetületi rendszerben voltak. Az első katonai felmérés vetület nélküli, a második katonai felmérés szelvényei a Cassini-féle transzverzális hengervetületben 7

8 készültek, míg a harmadik felmérés esetében a Bessel-ellipszoid alapú, ún. poliéder vetületet alkalmazták. A geoinformatikai elemzés elvégzéséhez szükséges az, hogy az elemezni kívánt térképeket mind geometriailag, mind tematikailag összehangoljuk. A geometriai egységesítés egyik legfontosabb eleme az, hogy a térképeink azonos vetületben legyenek, ezért a katonai felmérés térképeit EOV rendszerbe transzformáltuk át. Azoknál a felméréseknél, amelyek egy másik vetületi rendszerben voltak (a 2. és a 3. katonai felmérés), a transzformáció megvalósítható az ismert vetületek paraméterei alapján. Így készültek az Arcanum kiadó georeferált kiadványai is (Arcanum , Arcanum 2007). Ezeket alaposan megvizsgáltuk, és a 2. katonai felmérés térképeinél további pontosítást alkalmaztunk, a 3. katonai felmérés térképein nem módosítottunk. A pontosításhoz illesztőpontokat használtunk, amely pontok mind az archív, mind a jelenlegi EOV térképen azonosíthatók, pl.: templomok, útkereszteződések, temetők, épületek. Ezen illesztőpontok segítségével az ún. gumilepedő (rubber-sheeting) (White és Griffin (1985); Saalfeld (1985), valamint Gillman (1985)) módszert alkalmaztuk, amelynél nem jelentkeznek maradék hibák a forrás térkép illesztőpontokra történő torzítása esetén. Az első katonai felmérés térképeinél, amelyek még vetület nélküli rendszerben készültek, egy korábbi módszer (Király et al. 2008) továbbfejlesztett változatát alkalmaztuk. Ez a kétlépcsős transzformáció, amely során az első lépésben az egyes térképeket a szelvényhálózatnak megfelelően összeillesztjük, majd az így összeillesztett szelvényeket egyben transzformáljuk át az előzőekben ismertetett illesztőpontok segítségével az adott, esetünkben Egységes Országos Vetületi rendszerbe. A módszernek számos előnye van; többek között azok a szelvények is illeszthetők, amelyeken nagyon kevés az illesztőpont, valamint a szelvények határánál nem jelentkeznek hibák; ugyanakkor egy apró hátránya az, hogy a kétszeres transzformáció kismértékű információvesztést okoz. Ezt a módszert fejlesztettük tovább a déli mintaterületen úgy, hogy az illesztéshez felhasználtuk a domborzatot is, amely feltevésünk szerint keveset változott a felölelt időszakban. A tematikai egységesítés szintén nagyon fontos az elemzések elvégzéséhez. A történeti térképeken azonosítható és a korábbi kutatásokban alkalmazott (Nagy D. 2008) valamint a jelenkori felszínborítás adatbázis kategóriarendszerét (FÖMI 2009) összevetettük és kialakítottuk azt a lehető legrészletesebb, 55 kategóriából álló rendszert (Konkoly-Gyuró et al. 2011), amelynek az egyes idősíkokban azonosítható valamennyi felszínborítás típus megfeleltethető és ezáltal összevethetők a változások. Az egyes idősíkokban megjelenő felszínborítás típusok besorolásnál, illetve átsorolásánál fontos megjegyezni, hogy csak egy irányú konverzió lehetséges. Pl. a CLC50 felszínborítási térkép gyepes repülőterei a száraz gyep kategóriába kerülnek. Viszont természetesen nem azonosítható gyepes reptérként minden száraz gyep. Az 55 kategóriából álló rendszer alkalmas a felszínborítás részletes változáselemzésére. Ugyanakkor szükség van a fő tendenciák bemutatására. Ez lehetséges az egyes hierarchiaszintek 6 fő kategóriájának az alkalmazásával, vagy a táblázatban szereplő 9 fő csoportot tartalmazó összevonással. 8

9 1. táblázat: A történeti felszínborítás és a CLC 50 kategóriák megfeleltetése Történeti felszínborítás CORINE 50 felszínborítás Összevont felszínborítás kategóriák kódja és elnevezései kódja és elnevezései kódja és elnevezései 1 Település, telephely Zárt beépítés 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Városközpont 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Történelmi belvárosi terület 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Nem összefüggı település szerk., kertek nélküli 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Nyílt beépítés 2 Nyílt beépítés, zöldfelület Épületek, udvar 1122 Nem összefüggı, családi házas és kertes beépítés 2 Nyílt beépítés, zöldfelület Sportlétesítmény és 1423 Üdülı település 2 Nyílt beépítés, zöldfelület szabadidı terület Szabadidıterület 2 Nyílt beépítés, zöldfelület Sportlétesítmény 2 Nyílt beépítés, zöldfelület Szórvány településrész, tanya Erdei környezetben lévı, nemösszefüggı beépítés 2 Nyílt beépítés, zöldfelület 2 Nyílt beépítés, zöldfelület Tany 2 Nyílt beépítés, zöldfelület Települési zöldfelület 2 Nyílt beépítés, zöldfelület Park 1411 Park 2 Nyílt beépítés, zöldfelület Temetı 1412 Temetı 2 Nyílt beépítés, zöldfelület Kert, kert jellegő komplex belterületen, épületekhez kapcsolódóan Ipari, kereskedelmi és közlekedési terület Ipari és kereskedelmi létesítmény 1212 Speciális mőszaki létesítmény Ipari és kereskedelmi létesítmény Út és vasúthálózat 1221 Úthálózat és csatlakozó terület Vasúthálózat és csatlakozó terület 2 Nyílt beépítés, zöldfelület 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Kikötı 1232 Folyami és tavi kikötı 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Hajógyárak, hibajavító 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút üzemek Sport és szabadidı kikötı 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Repülıtér 1241 Repülıterek szilárd burkolatú kifutópályával 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Bánya és depónia 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Külszíni bánya, nyersanyag kitermelés 1311 Külszíni bánya 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Kıbánya 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Lerakóhely, meddıhányó 1321 Szilárdhulladék lerakó hely 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Folyékonyhulladék tároló 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút telep Mezıgazdasági telephely 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút 170 Mezıgazdasági telephely Agrár létesítmény 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút 9

10 Melegház 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Egyéb beépített terület 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Építési munkahely 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Oktatási és egészségügyi létesítmény 2 Mővelt terület 1 Zárt beépítés, telephely, út, vasút Szántóföld 3 Szántóföldi kultúra Nagytáblás szántóföldek 3 Szántóföldi kultúra Kistáblás szántóföldek 3 Szántóföldi kultúra Állandóan öntözött szántó területek 3 Szántóföldi kultúra Mezıgazdasági területek 3 Szántóföldi kultúra túlsúlyban szántókkal és jelentıs természetes vegetációval Szılı és gyümölcsös 4 Szılı, gyümölcsös, kert Szılı Kistáblás szılı 4 Szılı, gyümölcsös, kert Gyümölcsös 2221 Gyümölcsfa ültetvény 4 Szılı, gyümölcsös, kert Bogyós ültetvény 4 Szılı, gyümölcsös, kert Komló ültetvény 4 Szılı, gyümölcsös, kert Mezıgazdasági terület állandó kultúrák jelentıs elıfordulásával, és szórt megjelenéső természetes vegetációval Nagyüzemi szılı és gyümölcsös Vegyes kertes komplex (településen kívül) 4 Szılı, gyümölcsös, kert Nagytáblás szılı 4 Szılı, gyümölcsös, kert 2421 Komplex mővelési szerkezet épületek nélkül 4 Szılı, gyümölcsös, kert Komplex mővelési szerkezet 4 Szılı, gyümölcsös, kert szórt elhelyezkedéső épületekkel Csemetekertek, erdei 4 Szılı, gyümölcsös, kert faiskolák Rizsföld 3 Szántóföldi kultúra Rizsföld 3 Szántóföldi kultúra Egyéb mezıgazdasági terület 2433 Mezıgazdasági területek túlsúlyban szórt megjelenéső természetes vegetációval Mezıgazdasági területek kis tavak jelentıs részarányával és szórt természetes vegetáció elıfordulásával 3 Erdı, fás terület Lombos erdı 5 Erdı 4 Szılı, gyümölcsös, kert 4 Szılı, gyümölcsös, kert Zárt lombkoronájú természetes lombhullató erdı nem vizenyıs területen Zárt lombkoronájú természetes lombhullató erdı, vizenyıs területen Nyílt lombkoronájú természetes lombhullató erdı, vizenyıs területen 5 Erdı 5 Erdı 5 Erdı Tőlevelő erdı 5 Erdı 10

11 Zárt lombkoronájú természetes fenyıerdı 5 Erdı Cserjés, fás gyep 5 Erdı Nyílt lombkoronájú természetes lombhullató erdı nem vizenyıs területen 5 Erdı Fiatalos erdı és vágásterület 5 Erdı Spontán cserjésedı erdısödı terület 5 Erdı Ültetvényerdı 5 Erdı Lombos erdı ültetvény 5 Erdı Tőlevelő ültetvény 5 Erdı Elegyes ültetvény 5 Erdı Lombostőlevelő elegyes erdı Szálanként elegyes természetes lombos és fenyı zárt lombkoronával 5 Erdı 6 Erdı Csoportosan elegyes 5 Erdı természetes lombos és fenyı zárt lombkoronával Egyéb erdı 5 Erdı Főzfa ültetvény 6 Erdı Károsodott erdı 5 Erdı 4 Gyep Gyep, füves terület 6 Gyep Intenzív legelı és degradált gyep fák és bokrok nélkül Intenzív legelık és erısen degradált gyep bokrok és fák nélkül Mezıgazdasági terület túlsúlyban intenzív legelıkkel és jelentıs természetes vegetációval Természetes gyep fák és cserjék nélkül Természetes gyep fákkal és cserjékkel 6 Gyep 6 Gyep 6 Gyep 6 Gyep 6 Gyep Legelı 6 Gyep Rét, kaszáló 6 Gyep Vizenyıs gyep 7 Vizes terület Vizenyıs legelı 7 Vizes terület Vizenyıs kaszáló 7 Vizes terület Egyéb gyep 6 Gyep Ritkás növényzet homokon 6 Gyep vagy löszön Ritkás növényzet 6 Gyep kızetkibúvásokon Ritkás növényzet sziken 6 Gyep 5 Vízhatású terület Mocsár 7 Vizes terület Édesviző mocsár 7 Vizes terület 11

12 Szikes mocsár 7 Vizes terület Alacsony növényzető mocsár 7 Vizes terület Magas növényzető 7 Vizes terület mocsár Tızegterület 7 Vizes terület Tızegláp kitermelés alatt 7 Vizes terület Természetes tızegláp 7 Vizes terület bokrok és fák szórványos elıfordulásával Egyéb vízhatású terület 7 Vizes terület 6 Víz Vízfolyás 5111 Folyóvíz 8 Nyílt vízfelszín Csatorna 8 Nyílt vízfelszín Állóvíz 8 Nyílt vízfelszín Természetes állóvíz Állandó viző természetes tó 8 Nyílt vízfelszín Természetes, idıszakos, szikes tó Természetközeli jellegő mesterséges tó Intenzív hasznosítású mesterséges tó Mesterséges tavak, víz tározó 8 Nyílt vízfelszín 8 Nyílt vízfelszín Halastó 8 Nyílt vízfelszín Egyéb víz 8 Nyílt vízfelszín 7 Egyéb felszín Nyílt kızetfelszín 3321 Csupasz szikla 9 Kopár felszín, egyéb Homok, kavics felszín 9 Kopár felszín, egyéb Dőne Folyópart 9 Kopár felszín, egyéb Vízmosás, erodált árok 9 Kopár felszín, egyéb Egyéb felszín 3341 Leégett terület 9 Kopár felszín, egyéb A felszínborítási kategóriarendszer kialakítása után végeztük el a képernyőn történő digitalizálást, amely során minden 0,5 hektárnál nagyobb, a történeti térképszelvényeken ábrázolt felszínborítás típus határvonalait poligonként rögzítettük. Ezekből a határvonalakból alakítottuk ki azokat a területeket, amelyek topológiai szempontból hibamentesek lettek. Az így létrejött, hézagok nélküli felszínborítási térkép minden területéhez az előzőekben leírt felszínborítási kategóriarendszer szerinti kódot rendeltük hozzá, létrehozva a korabeli felszínborítást bemutató tematikus térképeket. Jelen tanulmányban a térképeken látható változások fő tendenciáinak megállapításához és az elemzésekhez a 9 fő kategória szerinti összevonást alkalmaztuk. Emellett, speciális elemzéshez (pl. a különböző gyepek, vagy erdők vizsgálatához) megmaradt az eredeti részletes állomány is. A történeti felszínborítás digitalizálása mellett a fontosabb vonalas elemek és pontobjektumok digitalizálása is megtörtént külön vonal-, illetve pontrétegekben, függetlenül attól, hogy ezen rétegek egyes elemei megfelelő szélesség illetve foltméret esetén a felszínborítási kategóriák között is megjelennek. Az így előállított rétegek segítik a történeti térképek értelmezhetőségét és fontos információkkal szolgálnak azok későbbi kiértékeléséhez és elemzéséhez. A vonalas elemek és az objektumok digitalizálását az első négy idősíkban ( ) végeztük el. A CLC50-es adatbázis 12

13 valamint a 2008-as ortofotó alapján előállított felszínborítási térképeken a DTA-50 digitális topográfiai térkép vonalrendszerét jelenítettük meg. A vonalas objektumok térképezése képernyőn történő digitalizálással történt, amelynek során a történeti térképszelvényeken azonosítható utak, vízfolyások középvonalát megrajzoltuk és az alábbiakban leírt kategóriarendszer (2. táblázat) szerinti kódot rendeltük hozzá. A kód rögzítése a vonalszakaszhoz tartozó attribútum táblázatban történik. A térképezés során megjelenített minimális vonalhossz 50m, az ettől rövidebb objektumokat nem digitalizáltuk. A csatlakozó vonalakat (pl. útelágazás, folyótorkolat, stb.) egymáshoz illesztettük, de az egyes vonaldarabok önálló egységek maradtak, azokat nem egyesítettük folyamatos hálózattá. 2. táblázat: A vonalas elemek kategóriarendszere 100 Út 200 Vasút 306 Holtág, morotva 101 Nemzetközi jelentőségű út 201 Normál nyomtávú vasútvonal 307 Csatorna 102 Országos jelentőségű út 202 Keskeny nyomtávú vasút 308 Ásott árok 103 Regionális jelentőségű út 203 Épülő vasút 309 Természetes árok 104 Helyi jelentőségű út 290 Egyéb vasút 310 Szabályozott partszakasz 105 Gyalogút, ösvény, öszvérút 311 Árvízvédelmi gát 106 Épülő út 300 Vízfolyás és védmű 312 Töltés, kis gát 107 Kompátkelő 301 Folyam 313 Épülő gát 108 Gázló 302 Folyó 314 Duzzasztómű 109 Alagút 303 Patak (állandó) 390 Egyéb vízhálózati elem 110 Drótkötélpálya 304 Időszakos patakmeder 190 Egyéb út 305 Ér Külön pontrétegben történt a térképek települési, mezőgazdasági, ipari, közlekedési és tájékozódási objektumainak digitalizálása. A történeti térképek interpretálása során digitalizált pontobjektumok kategóriarendszerét a 3. táblázat mutatja. A rendszer nem teljes és nem végleges, a kutatási feladat és a feldolgozott térképeknek megfelelően tovább bővíthető. A bemutatott kategóriatáblázat lényegesen bővebb, mint a TransEcoNet projekt adatigénye. A projekt során ténylegesen digitalizált objektum kategóriákat a táblázatban szürke háttérrel jelöltük. 3. táblázat: Objektumok kategóriarendszere 100 Települések, épületek 223 Marhaistálló 340 Ipari üzemek 110 Települések 224 Méhészet 341 Gyártelep 111 Fıváros 225 Juhhodály 342 Téglaégetı 112 Város 229 Egyéb 343 Téglavetı 113 Falu 230 Mgi objektumok 344 Mészégetı 114 Tanya 231 Pince, pincesor 345 Kohó 115 Kocsma 232 Tároló építmény 346 Hámor 119 Egyéb 233 Kút 347 Érczúzó 120 Szakrális helyek 239 Egyéb 349 Egyéb 121 Templom, kolostor 400 Közlekedés 122 Kápolna, kereszt, harangláb 300 Ipar 410 Közúti közlekedés 123 Temetı 310 Malmok 411 Híd 129 Egyéb 311 Vízimalom 412 Postaállomás, távíróállomás 130 Építmények 312 Szélmalom 419 Egyéb 131 Vár, erıdítmény 313 Gızmalom 420 Vasúti közlekedés 13

14 132 Kastély 314 Főrészmalom 421 Vasútállomás 133 Fürdı, gyógyfürdı 315 Papírmalom 422 Vasúti ırház 139 Egyéb 316 Hajómalom 429 Egyéb 140 Egyéb települési objektumok 317 Taposómalom 430 Vízi közlekedés 141 Magányos épület 319 Egyéb 431 Kikötı 142 Emlékmő 320 Bányák (nem érc) 432 Világítótorony 143 Vesztıhely 321 Kıbánya 439 Egyéb 144 Kilátó torony 322 Kavics., homokbánya 500 Tájékozódás, földrajzi objektumok 144 Rom 323 Föld., agyagbánya 510 Tájékozódás, 149 Egyéb 324 Szénbánya mélymőveléső 511 Háromszögelési pont 200 Mezıgazdaság 325 Szénbánya külszíni 512 Fix pont 210 Mgi lakott helyszínek 326 Kısó 513 Útjelzı tábla 211 Puszta, major 329 Egyéb 514 Határjel 212 Erdészház 330 Ércbányák 515 Határdomb 213 Vadászház 331 Ezüst 516 Határfa 214 Csordásház, kunyhó, 332 Arany 519 Egyéb 219 Egyéb 333 Vasérc 520 Földrajzi objektumok 220 Állattartás 334 Réz 521 Forrás 221 Sertéstelep, disznó ól 335 Ólom 522 Barlang 222 Istálló 339 Egyéb 529 Egyéb A projekt során digitalizált kategóriák A pont objektumok térképezése képernyőn történő digitalizálással történt, amelyhez elengedhetetlen a korabeli jelkulcsok ismerete és használata. A pont lerakása a történeti térképen megjelenő jelek esetén a középpontba vagy talppontba, terület esetén a poligon körülbelüli geometriai középpontjába történt. A jelzés kódját a ponthoz tartozó attribútum táblázatban rögzítettük A tájváltozás érzékelésének feltárási módszere A TransEcoNet projekt 6-os munkacsomagjában (WP6) a tájidentitás elemzés keretében, a Szóbeli történelem című WP 6.1-es munkarészben a helyi lakosoknak és döntéshozóknak a tájról, a tájváltozásról alkotott képét tártuk fel kérdőíves felméréssel. A felmérést félig-strukturált kérdőív, és ezt kiegészítő útmutató valamint jegyzőkönyv alapján végeztük. A kérdőív három fő részből áll, az első a jelen állapotról, a második a változásokról, a harmadik pedig az országhatár két oldalán tapasztalható eltérésekről kérdez. A kérdések összeállításánál helyenként a válaszadót segítő alkérdéseket, illetve kontrollkérdéseket építettünk be (Melléklet II.). Az első részben a vizsgált táj fő jellemzőiről, jelen állapotáról és a változásokat előidéző hatásokról gyűjtöttünk információkat. Arról kérdeztük interjúalanyainkat, hogy hogyan határolnák le az adott tájat, tájrészletet; melyek ennek a jellegzetességei; mi az, amire büszkék, amit különösen értékesnek tartanak a vidéken; mely kerteket, parkokat, temetőket tartanak említésre méltónak; milyen környezeti problémákról van tudomásuk, valamint ismerik-e az ökológiai hálózat fogalmát. Ez a rész elsősorban a táj identitására és az ökológiai hálózatra vonatkozó jelenkori információk feltárását célozta. Kérdések segítségével a táj egyediségét adó jellemzők kutatása mellett a még meglévő természetes, ill. az emberek által alkotott zöldfelületek mennyiségéről és minőségéről, a táj kulturális és jóléti funkcióiról, az ökológiai hálózatba potenciálisan bekapcsolható területekről, illetve az esetleges veszélyekről, környezeti problémákról gyűjtöttünk adatokat, véleményeket. 14

15 A második részben a táj múltbeli állapotról és az érzékelt változásokról tettünk fel kérdéseket. Interjúalanyainkat a különböző tájhasználatokban történt átalakulásról, és ezek tájra gyakorolt hatásairól kérdeztük: milyen változásokat észleltek a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban, a kertekben, a halászatban, a vadászatban, a településeken, az épített tájelemekben, a közlekedésben, az iparban és a turizmusban. A múltbéli állapotról elhangzottak alapján megismerhettük, hogyan érzékelték az interjúalanyok a vizsgált területen lezajlott tájhasználati és felszínborítási átalakulásokat. A helyiek bevonásával az egyes gazdálkodási formák és egyéb emberi tevékenységek, valamint az azokban bekövetkezett változások részletesebb bemutatása mellett a természet és a táj tiszteletére, védelmére irányuló hagyományok illetve a vizsgált területtel kapcsolatos történetek, legendák megismerése is lehetséges, melyekből további következtetések vonhatóak le a természet tiszteletére, a megkérdezettek természethez fűződő kapcsolatára. Az interjúk harmadik részében az országhatár két oldalán tapasztalható különbségekről és azonosságokról tettünk fel kérdéseket. Vizsgált területeink azonos természetföldrajzi adottságú, határon átnyúló tájak, ahol a 20. században az eltérő politikai körülmények, különböző tájalakulási folyamatokat eredményeztek. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és a Trianoni békeszerződés után kialakult új államhatárok, majd a második Világháború után, Európa keleti és nyugati része között létrejött, szigorúan őrzött határzóna, a Vasfüggöny okozta elzártság miatt a határvonal megosztotta ezeket az összefüggő területeket, eltérően fejlődött a két oldal, ami a természetességben és a területhasználatban is megmutatkozik. Interjúalanyaink kiválasztására az ún. hólabda-módszert alkalmaztuk, melynek lényege, hogy a kutatás előrehaladásával egyre növekvő számú minta áll elő, mivel az interjúk készítése során újabb és újabb potenciális interjúalanyok elérhetőségét kaptuk meg (Babbie 2001). Törekedtünk arra, hogy a tájat ismerő, régóta a térségben élő, a tájváltozási folyamatokra rálátással bíró, 40 év feletti személyeket válasszunk interjúalanyként. Igyekeztünk nemre és foglalkozásra nézve is reprezentatív mintát összeállítani. Az interjúkészítést a táj határainak megjelölésével kezdtük. A megkérdezetteket arra kértük, hogy egy térképvázlaton rajzolják körbe azt a területet, amely szerintük az Őrséghez tartozik. Ezek az ún. mentális (kognitív) térképek rajzolására kértük őket. A szakirodalomban a mentális vagy kognitív térkép mindazon tudati tulajdonságunk, amely képessé tesz bennünket arra, hogy a térre vonatkozó információkat gyűjtsük, rendszerezzük, raktározzuk, előhívjuk és átdolgozzuk (Downs & Stea 1977). A helyben élés átrajzolja tudatunkban a település, a táj tényleges képét, szubjektívvá válik, hogy a közeli-távoli, a sajátunk és az idegen. Mégis, ezeknek a gondolati térképeknek van közös részük, amely a legtöbb válaszadónál azonos. Ilyenek a fontos tájékozódási pontok, útvonalak, az egyes városrészek határai. Ezekből az elemekből rajzolódik ki egy település, táj mentális térképe, azaz a lakók által elképzelt térkép, amely nem feltétlenül egyezik a térképész által megszerkesztett sémával (Letenyei 2001). A déli mintaterületen, az Őrségi tájrészletben összesen 39 átlagosan másfél órás, diktafonnal rögzített interjút készítettünk el 2010 tavaszán. Válaszadóink 61%-a férfi (24 fő) és 39%-a volt nő (15 fő), többségük, közel 80%-uk 60 évnél idősebb (3. ábra). A megkérdezettek majdnem fele (42%) a mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban dolgozó volt, emellett a humán szektorban és a szolgáltatásban foglalkoztatottak képviseltek magasabb hányadot (4. ábra). A kérdőíves felmérés során helyi lakosok (32%) mellett szakembereket és döntéshozókat (68%) is bevontunk a vizsgálatba. 15

16 3. ábra: A megkérdezettek kor szerintimegoszlása 4. ábra: A megkérdezettek foglalkozás szerinti megoszlása A kérdőív három részében feltett kérdésekre kapott válaszokat táblázatos formában rögzítettük és a 4. fejezetben foglaljuk össze. Az összegzett válaszok interjúalanyaink véleményét, gondolatait tükrözik. 16

17 3. A tájváltozás elemzése történeti térképek alapján az Őrségben és a Vendvidéken A terület felszínborítási, térszerkezeti változásainak elemzéséhez felhasznált térképek szelvényeit, és a 2008 évi ortofotót a következő ábrákon mutatjuk be (5-9. ábra). 5. ábra: Őrség és a Vendvidék az I. Katonai felmérés ( ) térképein 6. ábra: Őrség és a Vendvidék a II. Katonai felmérés ( ) térképein 7. ábra: Őrség és a Vendvidék az III. Katonai felmérés ( ) térképein 8. ábra: Őrség és a Vendvidék az Újfelmérés ( ) térképein 17

18 9. ábra: Őrség és a Vendvidék a évi ortofotón A katonai felmérések térképszelvényeiből előállított történeti felszínborítási térképeket elemeztük és összevetettük a jelen állapotot ábrázoló térképpel (10. ábra, Térképmelléklet). 18

19 10. a., b., c., d, e, f ábra: Az Őrség felszínborítása az utóbbi kétszáz évben Szántók, erdők, gyepek Az Őrség és a Vendvidék történeti felszínborítását ábrázoló térképsorozaton megfigyelhető, hogy a legjelentősebb változási tendenciákat a szántók, a gyepek és az erdők átalakulási folyamatai adják. A térképelemzés során felmerült a kérdés, hogy reális-e az igen alacsony gyep aránya az első és a második katonai felmérés térképein. Több irodalmi forrás alapján (BELUSZKY P. 2005; FÉNYES E. 1851; HELYTARTÓTANÁCSI RENDELET 1865; VÖRÖS A. 1970) ebben az időszakban (18. század vége század közepe) a gyepek kiterjedése jóval nagyobbra tehető, mint amelyet a történeti térképek mutatnak. Feltételezhető, hogy a száraz gyepeket ekkor többnyire szántóként felvételezték és csak a vízfolyások menti nedves réteket ábrázolták gyepként. Az erre az időszakra jellemző irtásos gazdálkodás során nem vált el élesen a száraz gyep és a szántóföld. Tájtörténeti leírásokból (NEMES- NÉPI ZAKÁL GY. 2002; DÖMÖTÖR S. 1987; VÖRÖS A. 1970) és szóbeli közlésekből az is tudható, hogy az erdőben is szántottak egy-egy irtásterületet, amelyet a föld kimerülése után hagytak visszaerdősülni. A művelési ágak gyorsan váltogatták egymást. Ebből következően a térképeken ábrázolt szántó, gyep és erdő felszínborítás típusokat a 19. század közepéig csak tájékoztató és nem pontos információnak tekinthetjük. Az azonban nyilvánvaló a térképsorozatból, hogy az erdőarány csaknem duplájára, 32-ről 70%-ra nőtt, és ez a növekedés folyamatos volt az elmúlt két évszázadban. A 18. század végén egyértelmű az 54%-os területarányt kitevő szántó/szárazgyepterületek dominanciája. A nedves völgytalpak és a dombtetők közötti lejtőoldalak csaknem mindenhol szántók/száraz gyepek voltak. Csupán a völgytalpakon ábrázoltak gyepeket, amely nedves rétek sávosan elhelyezkedve kirajzolják a korabeli állandó és időszaki vízfolyásokat. A patakokat kísérő gyepfelületeket többnyire erdők kísérik, illetve tagolják. Nagyobb, összefüggő erdőtömböket csak elvétve, elsősorban a magasabb térszíneken találunk. A 19. század közepére a nedves gyepek elsősorban a településekhez közel fekvő völgytalpakon maradtak meg. A településektől távolabb elhelyezkedő gyepeket és szántókat a terjeszkedő erdő váltotta fel. Ez a folyamat a vendvidéki területen jóval előrehaladottabb. Az Őrségben a szántóterületek túlsúlya még mindig megmaradt az erdővel szemben, azonban itt is elmondható, hogy ekkor már az erdőkbe ékelődő szántók jellemzőek. 19

20 A beerdősülési folyamat a 19. és a20. század folyamán tovább folytatódott. A magasabb térszíneken lévő erdők egyre inkább összefüggő tömbökké záródtak. A szántók jelentős hányadát gyepek váltották fel, amely a szántóföldi művelés felhagyására utal. Ennek köszönhetően a gyepek kiterjedése az 1950-es években volt a legnagyobb. Ehhez hozzájárult a lezárt határsáv is, ugyanis a Jugoszláviával és Ausztriával határos területeken a határvonal mentén átlagosan 100 méteres sávban kivágták az erdőt, amely helyén elsősorban gyepeket, néhol szántókat jelöltek a térképen. Napjainkra a táj záródásának folyamata meglehetősen előrehaladt. Az egykori határsávot teljes hosszában erdő borítja. Szántóterületeket csupán a településekhez közeli, azokkal megegyező szintmagasságban és az ezek fölötti domboldalakon találhatunk. A távolabbi szántókat felváltották az erdők. Ugyancsak beerdősültek a vízfolyások felső szakaszai is, amelyeket korábban gyepek borítottak. A 20. század közepéig jellemző erdők, szántók, gyepek alkotta mozaikosság jelentősen lecsökkent. Települések, szőlők, gyümölcsösök, kertek A szerek alkotta őrségi települések történetileg a magasabb dombtetőkön alakultak ki. A házcsoportokból így füstjeleket adva tudták egymásnak jelezni az ellenség közeledtét elősegítve ezzel a hatékony védekezést a betolakodókkal szemben. Ezek a dombtetőkön elhelyezkedő házcsoportok még megfigyelhetőek a történeti térképeken, leginkább a terület középső részén, a történeti Őrséghez tartozó településeken. Ettől déli illetve nyugati irányba haladva, elsősorban Magyarszombatfa környékén illetve a Vendvidék nyugati részén viszont a települések már jellemzően a patakvölgyekben találhatóak. A vizsgált időszakban a települési területek kiterjedése megduplázódott, de mindvégig a nyílt beépítés volt jellemző. Az utóbbi évtizedekben azonban a szerek záródásának, az utcás falvak kialakulásának lehetünk tanúi. A lakóterület ezzel együtt egyre lejjebb húzódott a völgytalpak felé, amelyből vízrendezésre, illetve a patakok által szállított vízmennyiség jelentős mértékű csökkenésére lehet következtetni. A beépített területek mellett a gyümölcsösök is jelentős területi változáson mentek keresztül. A századi térképek több összefüggő gyümölcsöst és szőlőskertet ábrázolnak, főként a települések határában fekvő úgynevezett szőlőhegyeken. Ezek a többnyire erdővel körülvett kertségek a 20. század közepére jelentősen visszaszorultak, beerdősültek. A CORINE felszínborítás térképen ugyan jelentős területi növekedést látunk a korábbi idősíkokhoz képest, főként a Vendvidéken, azonban 2008-ra ezek a gyümölcsösök szinte teljesen eltűntek, csupán a déli területek szőlőhegyei maradtak meg. Közlekedési hálózat Az 1700-as években az útvonalhálózat gerincét a terület déli részén, a Kerka-völgyben haladó nyugat-kelet, valamint az ebbe Kottormánynál (mai Bajánsenye keleti végénél) becsatlakozó, Ivánc- Őriszentpéter felől érkező észak-dél irányú főútvonalak alkották. A Kerka-völgyében fekvő útvonal Hodos felé, míg az Őriszentpéter felőli útvonal Körmenddel biztosította a terület összeköttetését. A szántóként feltérképezett területeket földutak hálózták be, viszont szekérutakat, gyalogutakat, öszvérutakat csupán elvétve jelöltek a térképen. A következő évszázadra az észak-dél irányú főútvonal már eléri Szombatfát (mai Magyarszombatfa), ezzel egyidőben a nyugat-kelet irányú főútvonal jelentősége csökkent. Folyamatosan sűrűsödött az úthálózat, a 20. század közepére a térképen megjelentek a szántóterületeket és a főként vendvidéki erdőket nagymértékben felszabdaló földutak. A második világháború utáni állapotokat ábrázoló térképen már megjelenik a Bajánsenye-Zalalövő vasúti vonal is, amelynek az országot Hodossal 20

21 összekötő szakaszát felszedték. Az 1999-es és a 2008-as térképeken már új nyomvonal látható, ekkor már a szomszédos Hodossal való vasúti összeköttetést is helyreállították. Vízfolyások, állóvizek, vizes területek A 18. századi térképen jól látható, hogy a patakok jelentős részét nedves gyepek övezik. A ma jellemző patakvonalak mellett számos korabeli mellékág kirajzolódik, amelyből a felszíni vízfolyások nagyobb vízhozamára lehet következtetni. Ugyanezt sejteti a patakokra épített vízimalmok nagy száma is, amelyek közül a Kerkán négy, a Szentgyörgyvölgyi és a Szölnöki-patakon pedig egy-egy volt megtalálható az 1700-as években. A korabeli vízfolyásokon számos híd biztosította az átkelési lehetőséget, ezekről azonban nem derül ki, hogy fából vagy kőből készültek-e. A 19. század közepére a Kercára is építettek két vízimalmot, időközben azonban a Kerkán kettő, a Szentgyörgyvölgyi patakon pedig egy vízimalommal kevesebb van. A század második felében a Szentgyörgyvölgyi-patakon és a Kerkán kettő, a Kercán és a Szala-patakon pedig egy-egy vízimalmot láthatunk. A 20. század közepére a vízimalmok száma tovább csökken, ekkor csupán egyetlen malmot találunk a területen, mégpedig a Rába Szakonyfaluhoz közel eső szakaszán. Az Őrségben és a Vendvidéken ma nagyobb vízhozamú felszíni vízfolyások nem találhatóak, a Rába mintaterületre eső kis szakaszát leszámítva. A nyílt vízfelületek sem jellemzőek, kiterjedésükben egyedül a 20. század végén tapasztalható némi növekedés. Ez elsősorban a Bajánsenyétől délre, a Kerka vizére létesített víztározónak köszönhető. A vizes területek kiterjedése sem számottevő, azok elsősorban a patakok melletti, településhez közel eső, mélyebben fekvő területeken jellemzőek. 11. ábra: Az Őrség és a Vendvidék főbb felszínborítási tendenciái a történeti térképek elemzése alapján ( ) 21

22 4. táblázat: Felszínborítás típusok megoszlása az Őrségben és a Vendvidéken ( ) Felszínborítás kategóriák km 2 % km 2 % km 2 % km 2 % km 2 % km 2 % Zárt beépítésű településterület % % % % % % Nyílt beépítésű terület és települési zöldfelület % % % % % % Szántó % % % % % % Szőlő, gyümölcsös, kertség % % % % % % Erdő % % % % % % Gyep % % % % % % Vizes terület % % % % % % Nyílt vízfelület % % % % % % Kopár felszín % % % % % % Összességében tehát az Őrségben és a Vendvidéken a történeti térképekből levezethető főbb felszínborítás változási tendenciák a következők: Jelentős mértékben csökkent a szántó/száraz gyep-területek aránya (54%-ról 15,4%-ra), helyüket az erdő vette át. A szántók a lakott területek közvetlen közelébe húzódtak vissza. Az erdőterületek kiterjedése több, mint duplájára nőtt (32,4%-ról 70,6%-ra) és az erdőségek mára nagy összefüggő tömböket alkotnak. A gyepterületek kiterjedése a 19. század végére jellemző 16,5%-ról a 20. század végére lecsökkent 9,4%-ra. (A 19. század előtti gyepborítás területi aránya bizonytalan.) Növekedett a beépített területek kiterjedése 1,9%-ról 4,0%-ra, de mindvégig a nyílt beépítés jellemző. Az úgynevezett szőlőhegyeken található szőlős, gyümölcsöskertek területi aránya egészen a 19. század végéig 1,2% körüli volt. A 20. század második felében azonban kiterjedésük számottevően 0,3%-ra csökkent. Összességében a táj nyitottsága jelentős mértékben csökkent. Úgy tűnik, hogy a felszínborítás természetessége növekedett, azonban a mozaikossága feltétlenül csökkent. 22

23 4. A táji identitás és a tájváltozás érzékelése az Őrségben és a Vendvidéken A következő fejezetben a lakosság körében végzett kérdőívezés eredményeit mutatjuk be. Az alább leírtak az interjúalanyok véleményét tükrözik, dőlt betűvel idézetként kiemeltünk néhány az interjúk során elhangzott kulcsmondatot Az őrségi táj karaktere, jelen állapota és a tájat érő hatások a kérdőíves felmérés alapján Az Őrség határai A kérdőív első részében a táj jellemzőiről, jelen állapotáról és a tájat érő hatásokról gyűjtöttünk információkat. A projekt déli mintaterületén csupán az Őrségben készítettünk kérdőíves felmérést. Elsőként interjúalanyaink egy vázlatos térképen bejelölték az őrségi táj határát, tisztázva, hogy mely területre vonatkoznak a válaszaik. 12. ábra: Az Őrség határai a megkérdezettek szerint A megkérdezettek által berajzolt határvonalak összesítését a 12. ábra mutatja, amelyen fekete vonallal körülhatárolt rész jelzi azt a területet, amelyet a megkérdezettek közül mindenki az Őrséghez tartozónak tart. Ettől kifele haladva a válaszadók egyre kisebb százaléka húzta meg a határvonalat (piros: 90%, kék: 50%, barna 15%). Látható, hogy az Őrség határairól, távolról sem egységes a megkérdezettek véleménye. Csupán hat olyan település van, melyek Őrséghez való tartozásában szinte senki sem kételkedett: Bajánsenye, Ispánk, Kercaszomor, Nagyrákos, Őriszentpéter és Szalafő. A nyugati irányban húzódó államhatár az emberek szemében nem jelenti 23

24 egyben az őrségi táj határát is. Kilencven százalékuk a Szlovéniában fekvő Hodošt (Hodos) és Krplivniket (Kapornak), tizenöt százalékuk pedig Domanjševci (Domonkosfa), Prosenjakovci (Pártosfalva), Šalovci (Sal) és Središče (Szerdahely) településeket is az Őrség részének tekintik. Ugyancsak tizenöt százalékuk a magyarországi szlovén kisebbségről (vend) elnevezett Vendvidék egészét is az Őrséghez sorolja, amely Apátistvánfalva és Orfalu településekkel válik el az Őrségtől. A válaszadók ötven százaléka szerint az Őrséghez tartozik Farkasfa és Kondorfa, amelyek a táj északi határát képezik. Az ettől északra fekvő területek már a Rába-völgyhöz tartoznak. Keleti irányban az emberek kilencven százaléka szerint az utolsó őrségi településeket általában Őrimagyarósd, Hegyhátszentjakab, Felsőjánosfa, Szatta és Kerkáskápolna jelenti. Délen pedig a már Hetéshez tartozó Szentgyörgyvölgy képezi az Őrség határát. Szinte minden interjúalany a történeti Őrséget tekinti igazi Őrségnek, ám a lehatárolásnál ettől jóval eltérnek. A történeti Őrséghez tartozó Domonkosfát (SLO) pl. csak tizenöt százalékuk jelöli be, viszont kilencven százalékuk az Őrségnek gondolja a tájegység keleti végében fekvő településeket (Viszák, Őrimagyarósd, Hegyhátszentjakab, Felsőjánosfa), amelyek már nem szerepelnek a történeti Őrséget falvai között. Most már mindenki az Őrséghez akar tartozni. Az országhatár nem lényeges, az Őrség lehatárolásánál a néprajz a fontos. Sokan a Vendvidéket is az Őrséghez sorolják, és együtt emlegetik: Őrség és a Vendvidék. A beszélgetések során az emberek elmondtak néhány szempontot, amely a települések Őrséghez való tartozásának kérdésében segíthet eligazodni. A megkérdezettek szerint a "fa" végezetű települések, mint pl. Farkasfa, Kondorfa soha nem tartoztak az Őrséghez. Ennek ellenére interjúalanyaink fele e két települést is az Őrséghez sorolta. Azok a falvak sem őrségiek, amelyekben szerepel a hegyhát szó pl. Hegyhátszentjakab, Hegyhátszentmárton. Előbbi települést kilencven százalékuk mégis bejelölte a térképen. Ugyancsak nem tartoznak az Őrséghez a katolikus vallású települések, mivel az őrségi falvakra a református vallás jellemző. A megkérdezettek szerint sok település illeti magát az Őrség kapuja megnevezéssel, amellyel az Őrség nyújtotta turisztikai vonzerőt szeretnék kihasználni. Ezek elsősorban az Őrséghez nem tartozó, de annak határán fekvő települések, mint pl. Ivánc Főbb jellemzők és különleges értékek, pozitív hatások a táj egészében Dombos, rétekkel, mezővel szabdalt csodálatos világ. Sokrétű dolgoknak a szép szövedéke. Itt még a zöld is más. Valami varázsa van ha megfogja az embert, akkor az visszakívánkozik. Az Őrség egész más sokkal szellősebb. Az itteni falvakban nagyobbak a porták, a házak messzebb vannak egymástól, levegősebb az elrendezés. Sokkal több a zöld, az erdő jobban bekúszik a falvakba. A hatalmas rétek feldarabolják a falut. 24

25 Szalafői táj, Balázs P. Az emberek elmondása szerint az Őrség egy különleges hangulatú, szelíd dombokkal övezett lankás, szinte érintetlen táj, ahol sok az erdő és a mező, a csapadékos éghajlatnak köszönhetően pedig dús, élénkzöld színű a növényzet. Sajátos tájelem a tóka, amely az ásott gödrökben összegyűlő csapadékvízből alakul ki. Ezeket a kicsiny tószerű képződményeket korábban többek között mosásra vagy állatok itatására használták. A természeti adottságok mellett számos kulturális érték, épített elem is megjelenik a megkérdezettek által felsorolt egyedi jellegzetességek között. A leggyakrabban említettek közé tartoznak a dombtetőre épült szellős, úgynevezett szeres települések, amelyek boronafalas és kódisállásos épületeikkel, pajtáikkal, körülkerítetlen portáikkal egyedülálló látványt nyújtanak. Ugyancsak egyedi sajátosság e vidéken a töktermesztés, mely révén az Őrség egyik aranyát, a tökmagolajat nyerik. Az erdőt, amely egykoron az őrségi ember bankja volt, ma is mindenki a táj meghatározó elemének tartja Az egyediséget adó természeti és kulturális elemek mellett az Őrség az itt élők jellemében is különbözik az ország más tájaitól. Az őrségiek szerény, egyszerű, barátságos emberek, akik sehol máshol nem látott módon ragaszkodnak a szülőföldjükhöz, a táj nyújtotta szabadsághoz, kötetlenséghez. Az enyém a miénk összenőttünk a tájjal. Ránk van írva, a testalkatunkra, tükrözi a nyelvünk, a nyelvjárásunk, a hanghordozásunk." El nem mennék innen a világ minden kincséért sem." korlátok nélküliség " Az egészet szeretem. 25