Sylvia Löhken A személyiség ereje. Intrók és extrók Hogyan boldogulunk egymással. Kossuth Kiadó

Átírás

1

2 Sylvia Löhken A személyiség ereje Intrók és extrók Hogyan boldogulunk egymással Kossuth Kiadó

3 Tartalom Előszó Bevezető 1. Intrók Extrók Centrók 2. Intró-extró különbségek a gyakorlatban Impresszum

4 I decided long ago never to walk in anyone s shadows. {1 } Whitney Houston, The Greatest Lov e of All

5 ELŐSZÓ Anne M. Schüllertől Olyan vagy, mint egy vad paripa. Állandóan vágtázol, anélkül, hogy körülnéznél. Mindenkit hajszolsz magad körül. Mindig van valami új a tarsolyodban. Tarts most szünetet, csendesedj el és hagyd, hogy a többiek is csináljanak valamit. Az iménti leírás egy extró jellemzése. Némi gond azért látszólag volt velem is. Egyszer egy munkatársam, akit megalapozott véleményalkotása miatt nagyra becsültem, egy vállalatvezetői értekezleten az ott összegyűlt csoport előtt leteremtett: Na, mondj már te is valamit! Itt ücsörögsz, de egy szót se tudsz kibökni. Pedig olyan sok értékes dolgot tudnál hozzátenni. Na, ekkor a bennem rejlő intrót értem tetten. Mindez már nagyon régen történt. És ilyesmi manapság már nem is fordulna elő velem. Azóta sokat tanultam, magam is írtam könyveket és ennek révén is nagyon sokat olvastam. Egy könyv akkoriban nagyon a szívemhez nőtt: Sylvia Löhken utolsó könyve, amely a csendes emberekről és azok erőteljes befolyásáról szól. Ebben a munkában Löhken nagyon finoman megmutatja a köztünk élő harsányaknak, hogy mi minden rejlik a csendes emberekben, és ez milyen hasznos a közösség, a munka világa és együttélésünk számára. És Löhken ugyanezt a csendeseknek is megmutatja. Legnagyobb érdeme azonban az, hogy a halk szavú embereknek is pódiumot biztosít és rivaldafénybe állítja őket. Ennek jelentőségét a téma által kiváltott sajtóvisszhang is igazolja: elindult ugyanis egyfajta szimpátiahullám a sok-sok nagyszerű, kívül rekedt intró felé. Sylvia Löhken előttünk fekvő könyve még jobban bevezet minket ebbe a témába.

6 Az intro- és extroverzió: a sokféleség egyik témája! Először is nyilvánvalóvá teszi, hogy az intro- és extroverziók személyiségjegyként olyan mélyrehatók, hogy a munka világában zajló sokféleségről folytatott vitába is be kellene kapcsolni. Annak ellenére, hogy az intrók és extrók közötti különbség és annak fontossága mintegy 100 éve ismert, ez mindeddig nem vált témává. Másodszor a könyv segítséget nyújt az olvasónak, hogy érdekes szemszögből foglalkozzon önmagával. Megmutatja, hogy az intróknak és extróknak mire van szükségük: mi az, amit jól tudnak, és mire kellene odafigyelniük. És mivel az emberek ritkán feketék vagy fehérek, hanem többnyire keverednek bennük a tulajdonságok, a könyvben a centrovertált emberek is terítékre kerülnek. Harmadszor Sylvia Löhken megmutatja, hogy az intrókról, extrókról és centrókról szerzett tudás hogyan hasznosítható célravezető módon a munkatársak koordinálása és az eladás során. A sikert tekintve nem a csoport homogenitása, hanem a tagok különböző szempontjai és azok helyes alkalmazása a meghatározó különösen manapság, a fokozatosan egyre összetettebbé váló szép, új üzleti világunkban. Kutatóként Sylvia Löhken az intro- és extrovertáltakkal kapcsolatos különböző mítoszoknak is utánajár. Gyakorló szakemberként megmutatja, hogy a nagyon különböző képességekkel, hajlamokkal és tulajdonságokkal rendelkező emberek hogyan képesek együttműködni és egymásból tőkét kovácsolni. Löhken azért küzd, hogy toleráljuk a csendes és nem olyan csendes tulajdonságokat, és ezeket értékeljük mind magunk, mind mások vonatkozásában. És egészen mellékesen egy másik téma is tisztázódik: végre a státuszjelzők is világosan, kategóriákba rendezve kerülnek tárgyalásra. Ön tehát joggal lehet kíváncsi! Anne M. Schüller keynote előadó, bestseller szerző, a touchpoint management,

7 a hűségmarketing és a kliensközpontú vállalatvezetés üzleti tanácsadó szakértője

8 ELŐSZÓ Hans-Uwe L. Köhlertől Számomra a világ olykor túl zajos, izgatott, és mindig minden olyan szörnyen fontos benne! ez a nagyon személyes állítás talán akkor döbbenti meg önt igazán Kedves Olvasó, ha megtudja, hogy a Hans-Uwe L. Köhlert előadóként ismerők többsége extrovertált emberként gondol rám. Amikor Sylvia Löhkent megismertem, pontosan erről a kérdésről volt szó. És szinte viccből, elszólásként csúszott ki a számon: Ó, tudja, én tulajdonképpen egészen más vagyok csak olyan ritkán van rá lehetőségem! Ő erre teljesen megrökönyödve azt mondta: De ön introvertáltnak sem mondható! Tulajdonképpen mi történne, ha az ember a fehéret az extróhoz, a feketét pedig az intróhoz hasonlítaná? Megállnának ezek a pozíciók önmagukban? Semmi esetre sem, helyette egy óriási terület képződne a szürke csodás színárnyalataiból! Ha van olyan különös ok, amiért önnek ezt a könyvet el kell olvasnia, akkor az a következő: ez a könyv nemcsak magyarázatokat nyújt, de köztes tereket is feltár. Aki folyton csak a nézetek vagy értékek közötti ellentéteket hangoztatja, állandóan azzal kísérletezik, hogy fából vaskarikát csináljon! Pedig tudásunk gyarapodását voltaképpen az teszi lehetővé, ami az ellentétek között van. Ha olvasóként azt állapítaná meg, hogy ön közel áll az egyik vagy másik irányhoz, akkor természetesen örülhetne a különbségeket hangsúlyozó tudásanyagnak és persze, ha úgy tetszik, szörnyen bosszankodhatna is rajta. De itt nem asztrológiáról van szó. Önt a megszerzett tudásnak inkább arra kellene ösztönöznie, hogy érdeklődve forduljon a másik oldal

9 megértése felé! Akkor pedig megvalósulhatna az, ami Sylvia Löhken szándéka is ezzel a könyvvel: kicsit jobbá tenni a világot egymás számára. Centrók a középpontban És ha az derülne ki, hogy ön elvileg sem egyik, sem másik oldalhoz nem tartozik, semmiképp se nyugtalanítsa ez a vegyesjelleg. Hiszen akkor ebben a könyvben csodálatos ajándék rejlik az ön számára: valószínűleg a centrovertáltak csoportjához tartozik! Akkor pedig azok sorát gazdagítja, akik mindkét oldallal jól boldogulnak. Ez esetben pedig azt is tudja, hogy hogyan működik Hans-Uwe L. Köhler. Kedves Olvasó, egy tanulságos és épületes olvasmány előtt áll. Dőljön csak hátra nyugodtan és élvezze a felfedező-utat Bon voyage! Hans-Uwe L. Köhler az érzelmi kommunikáció szakértője

10 Bevezető Jelen könyvben az introvertált és extrovertált személyiségek között fennálló sikeres kommunikáció témáját állítom vizsgálataim középpontjába. A valóságot vegyes csapatok alkotják! Amikor a Leise Menschen starke Wirkung (A csend ereje a zárkózott ember útja a sikerhez) című könyvemen dolgoztam, a hiánypótlás lebegett a szemem előtt célként: mind ez idáig ugyanis nem jelent meg olyan munka, amely segítette volna az introvertált embereket erősségeik felfedezésében és a sikeres kommunikációban. Ez a hiány olyan tetemes volt, hogy lemondtam az extrovertált személyiség tulajdonságainak és perspektívájának leírásáról. Az említett két jelleg között középen elhelyezhető úgynevezett ambi- és centrovertált személyiségek tárgyalására sem tudtam sort keríteni, mivel ezeket is csak az introvertált személyiség perspektívájának összefüggésében vizsgáltam. Hosszabb kutakodást követően, amely ezen egyéb személyiségek szempontjaira irányult, arra a megállapításra jutottam, hogy az introvertált emberekről találhatunk néhány tanácsadó- és szakkönyvet, viszont az extrovertált és centrovertált személyiségekről nem lelhető fel célirányos munka. Jelen könyv, amelyet a Kedves Olvasó a kezében tart, ezt a hiányt hivatott pótolni. Ez pedig nem más, mint az introvertáltak, extrovertáltak és centrovertáltak együttélése során formálódó erősségeik, hajlamaik és korlátaik leírása, amely nemcsak méltányos, hanem a valóság által támasztott igény is. Annál is inkább, mivel életünk nem introvertált és extrovertált kapszulákba zártan zajlik: a valóság ugyanis olyan vegyes közegnek tekinthető, amely partnerkapcsolatokban és családban formálódik, barátokkal, kollégákkal és főnökökkel körülvéve. Az intro- és extraverzió mértéke számos szakember szemében az egyik leglényegesebb különbség az emberek között. James Dee Higley pszichológus a temperamentum északjáról és

11 déljéről beszél, C. G. Jung pedig, aki elsőként használta szisztematikus módon ezeket a fogalmakat, az intro- és extroverziókat a személyiség domináns tényezőjének tekintette. Ennek dacára csak mostanában kezdünk figyelmessé válni azokra a szükségletekre, amelyek ehhez a csekély különbséghez társulnak kereken száz évvel azután, hogy ez Jungnak köszönhetően a széles nyilvánosság számára is dokumentálhatóvá vált. Meglepő ez annak fényében, hogy egyéb megkülönböztetések mint például fiatal/idős, honi/bevándorló, férfi/nő, fogyatékos/egészséges a sokféleség diskurzusában már régóta a társadalmi tudat részévé váltak. Mindazonáltal az intro- és az extroverzió mibenlétéről sajátos mítoszok keringenek, ami annak is köszönhető, hogy a legtöbb személyiségteszt éppen a különbségek felmutatását célozza. Az intro- és extrovertált emberek egymáshoz való viszonya ennek ellenére még mindig nem tárgya a sokféleségről folytatott diskurzusnak, bár ez a körülmény véleményem szerint lassanként már változóban van. Ezt jelzi az is, hogy a Der Spiegel {2} az intro- és extroverzió különbségét címlaptémává emelte, és az általam összeállított Ön csendes ember? című tesztet is közzétette amellyel megállapítható, hogy egy személyiség milyen mértékig intro- vagy extrovertált. (A szóban forgó teszt e könyv végén is megtalálható.) A teszt többek között érdemben foglakozik azzal a kérdéssel, hogy ez a személyiségjegy milyen mélyen jellemez minket vagy partnerünket. Az ehhez kapcsolódó információk és továbbképzés iránt az olvasóim és pácienseim körében szerzett közvetlen tapasztalataim alapján nagy igény mutatkozik. Ami e könyv olvasása során vár önre Mindazonáltal jelen könyv nem hivatott a sokféleség politikáját hirdetni. Sokkal inkább közvetlen segítséget kíván nyújtani. Ennek megfelelően szerzőként sok tudományos problémát szeretnék összefoglalni és érthetővé tenni. Amennyiben az egyes területekkel intenzívebben is foglalkozni szeretne, a jegyzetekben kiegészítéseket és javasolt olvasmányokat talál. A leglényegesebb kérdések azonban ezek nélkül a jegyzetek nélkül

12 is jól érthetők. A könyv első részének elolvasása után világossá válik az intro- és extrovertált emberek közötti különbség, valamint ezen személyiségek erősségei, prioritásai és szükségletei. Továbbá az is érthető lesz, hogy mit jelent centrovertáltként középen állni. A könyv második része arra mutat rá, amit ezek a különbségek a mindennapi életre nézve jelentenek, illetve ahogyan az intro- és extrovertált emberek magukra és egymásra tekintenek. Nagyon sok különböző területet választottam ki a sporttól és a tanulástól kezdve a kommunikáción és a cégvezetésen át egészen a marketingig és a státuszkommunikációig, amelyek egy dolgot tekintve hasonlóak. Ugyanis ezek azok a területek, amelyeket megbízóim, olvasóim és pácienseim a leggyakrabban szem előtt tartanak, amikor az intro- és extroverziók témájával foglalkoznak. {3} Remélem, hogy e könyv kínálatában találhatók olyan témák és ötletek, amelyek különösen ösztönzően hatnak majd az olvasóra. Extra helyett extró {4} Mielőtt azonban rátérnék az első részre, engedtessék meg két megjegyzés. Elsőként: ebben a könyvben is extrovertáltakról írok és nem extravertáltakról, annak ellenére is, hogy az eredeti szakirodalomban a -val szerepel. E döntésnek teljes mértékben gyakorlati okai vannak: rövidítésként ugyanis szívesebben használom az extrót, mint az extrát. Szerencsére az extró manapság már egy szokványosan használt verzió. Második megjegyzésem, hogy könyvem minden részében példákat és történeteket említek, amelyeket úgy módosítottam, hogy a mögöttük meghúzódó valódi személyeket ne lehessen felismerni. A könyvben szereplő intrók és extrók könnyebb megkülönböztetésére egy egyszerű utat választottam: egyrészt jól elválik egymástól az intro- és extrovertált perspektíva képi ábrázolása, amelynek szétválasztására a következő ikonokat használom:

13 és A centrók jelölésére a következő ikon szolgál: Másrészt a könyvben szereplő figurák olyan neveket viselnek, amelyek I, illetve E betűkkel kezdődnek, amely ugyancsak a két oldal megkülönböztetését hivatott megkönnyíteni Most azonban sok örömet kívánok ahhoz a felfedező úthoz, amely az egyik legizgalmasabb területek egyikére irányul: ez pedig a személyiség, az öné a kérdés pedig arra irányul, hogy mi alkotja a személyiséget és ez hogyan alakítja életünket.

14 A személyiség. Amiből fakad. Ami jellemzi. Amit a különbözőség jelent Egy ember előnyei egyben a hátrányai is. Sim one Veil Introvertált vagy extrovertált ez csak az egyik eleme annak a nagyon összetett kirakós játéknak, amely a személyiséget alkotja. Ez a puzzle határozza meg, hogy hogyan fejlődünk, mit szeretünk, és hogyan érzünk. Ezen túlmenően ennek a játéknak van egy különös szabálya is: csak másokkal együtt tudjuk összerakni. Eközben három tényező formál minket: biológiai örökségünk, szociális környezetünk és az a törekvés, hogy megtaláljuk tevékenységeink értelmét. A személyiséget alkotó három tényező

15

16 Első tényező: biológiai örökségünk Személyiségünk egymástól nagyon eltérő területeken formálódik. Biológiai örökségünk az, amit születésünkkor magunkkal hozunk. A neurológiai tudományok fejlődésének köszönhetően az utóbbi években sok, a személyiséggel foglalkozó kutatást szenteltek agyunk felépítésének, az agyi folyamatoknak és az azokban részt vevő anyagoknak, így az ingerületátvivő molekuláknak és a hormonoknak. Bizonyos tanulmányok rámutattak, hogy a csecsemők közötti különbségek már négy hónapos korban is eléggé biztos előrejelzésekre engednek következtetni azzal kapcsolatban, hogy az adott gyermek introvertált vagy extrovertált személyiséggé válik. Ennek egyik lényeges kritériuma a gyermek környezeti ingerek iránti érzékenysége: az intró-babák idegrendszere érzékeny és ezért erősebben (és negatívabban) reagál az erős fény-, hang- vagy szagingerekre, mint az extró-babáké. Ehhez a későbbi életszakaszokban az introvertáltak esetében a túlingerlés veszélye is társul, amely komoly energiákat emészt fel és egyértelműen zavaró hatást gyakorol az egyénre. {5} Ez azonban csak egy része annak az összetett kirakós játéknak, amely az ember személyiségét alkotja. Második tényező: szociális környezetünk A tudósok hosszú ideig vitáztak arról, hogy a személyiséget a biológiai adottságok vagy a szociális környezet befolyásolja-e jobban. Jelenlegi tudásunk szerint a két terület szorosan összekapcsolódik. Egyértelműbben fogalmazva: biológiai adottságaink befolyásolják annak módját, ahogy környezetünkkel kommunikálunk. Ez a folyamat azonban

17 (ahogyan minden kommunikáció) kétirányú, hiszen környezetünk agyunk működését egész életünk során meghatározza. Bár egy fiatal agy fejlődése során jobban és erősebben ki van téve ennek a meghatározottságnak, mint egy idősebb, mindannyian mindaddig változunk, amíg csak lélegzünk. Az életünkben szerzett tapasztalatok folyamatosan módosítják gondolkodásunk szerkezetét és az ahhoz kapcsolódó anyagcserét. Éretlenül jövünk világra Senki sem születik kész adottságokkal. Lényünk egy része, második természetünk az emberi viszonyulások közepette alakul ki. Mindannyian egy szociális csoportba és egy kulturális kontextusba születünk bele. Azok a viszonyok, amelyek közepette felnövünk, adottságaink másik részét alkotják. Ezek befolyást gyakorolnak arra, ahogyan egy növekedésben lévő gyermek agya fejlődik. Kapcsolataink nyelvünkre ugyanúgy hatást gyakorolnak, mint preferenciáinkra és döntéseinkre. Röviden: az agy önmagában nem elégséges. Egy személyiség sokrétű képződménye csak más emberekkel való kapcsolatokban tud kifejlődni ez érvényes a biológiai fejlődésre is, mivel az agy idegi összeköttetései csak a születést követően alakulnak ki. Mindez csak akkor történik meg, ha vannak hozzánk közelálló személyek és ezek kommunikálnak velünk. Ez alapozza meg azt az emberre jellemző óriási alkalmazkodóképességet, amely nagyon eltérő környezeti feltételek között is működik. David Brooks ezt a következőképpen fogalmazza meg: Vagyis az emberek először nem kifejlődnek, hogy azután kapcsolatokat hozzanak létre. Az emberek kapcsolatokba születnek bele [ ] és ezek a kapcsolatok megteremtik az embert. (2013, 69) Adottságok + környezet = személyiség Szociális és kulturális környezetünk egyfelől, illetve biológiai örökségünk másfelől: e két tényező kölcsönösen meghatározza egymást. A kérdés tehát nem annak az eldöntésére irányul, hogy az öröklődés vagy a környezet a meghatározó, hanem sokkal inkább arra vonatkozik, hogy az emberi fejlődés során hogyan

18 zajlik veleszületett adottságaink és környezetünk összjátéka, amely személyiségünket formálja. Biológiai adottságaink különös erőssége éppen a környezetünkhöz való alkalmazkodóképességünk, amely rugalmasságot kölcsönöz számunkra és ennek megfelelően nagyon különböző környezeti feltételek mellett is kiteljesedünk. Szociális környezetünk és biológiai adottságaink kölcsönhatásban állnak egymással: hatást gyakorolunk környezetünkre, miközben az megváltoztatja agyunk szerkezetét és anyagcseréjét. Az intro- és extroverziók születésünktől fogva mérhető biológiai sajátosságként vannak bennünk elültetve. Ez természetesen a személyiségfejlődésnek és ezzel a személynek is pusztán a kezdete, amely meghatározott időben és helyen, bizonyos emberekkel való együttlét során érik és fejlődik. Eleinte a természetes folyamatok és a szociális-kulturális hatások összjátéka az, amely személyiségünket ezzel pedig az intro- és extroverziókat is meghatározza. Hozzánk közelálló személyek, példaképeink, kulturális normáink és számunkra fontos emberek viselkedésünket illető elvárásai: ezek és az ehhez hasonló tényezők is döntő szerepet játszanak abban, ahogyan befelé vagy kifelé fordulva élünk. Harmadik tényező: az értelem keresése A személyiségünket meghatározó tényezők közül a harmadik gyakorolja ránk a legnagyobb vonzerőt: ez pedig nem más, mint az a képességünk, hogy szabad akaratunkból hozunk olyan döntéseket, amelyek életünk alakulása szempontjából értelmesnek és jelentősnek tűnnek. Ezek a döntések minden további nélkül azt is eredményezhetik, hogy introvertált személyiségekként extrovertált viselkedésmódokat is felveszünk vagy extrovertáltként introvertált közjátékokat is beillesztünk szokványos gyakorlatainkba. Így például megtörténhet, hogy

19 egy harmóniára vágyó intró egy értekezleten egy rá irányuló támadás folytán indíttatást érez arra, hogy kollégája korlátait nyilvánosan pellengérre állítsa. Ugyanígy az is megtörténhet, hogy egy extrovertált munkatárs egy hétre hallgatásba burkolózva kolostorba vonul. Mindez még addig is fajulhat, hogy olyan hivatást választunk magunknak, amely személyes tulajdonságainknak adottságaink vagy második természetünk folyományaként egyáltalán nem felel meg, azonban elhivatottságunkhoz, vagyis életcéljainkhoz és motivációinkhoz igazodik. Más szóval: fejlődésünk során bizonyosan meghatározottságaink foglyai vagyunk, amely emberré válásunk feltétele. Valódi személyiséggé azonban az önmegvalósítás révén válunk: saját értékeink és céljaink felkutatásán keresztül. Személyiségünk öröklött adottságaink, szociális környezetünk és saját döntéseink együtthatása folytán fejlődik és változik. Mi ad értelmet életünknek? Ez a harmadik tényező egy fontos dologgal járul hozzá személyiségünk fejlődéséhez: azzal a képességgel, hogy saját döntéseket hozunk ebből fakad szabadságunk. Magunk nem tudjuk sem biológiai adottságainkat, sem szociális környezetünket megválasztani. Egyet azonban tudunk: önállóan határozzuk meg, hogy milyen értéket és értelmet adunk életünknek. Ez azt jelentheti, hogy bizonyos helyzetekben más viselkedést részesítünk előnyben, mint amit személyiségünk egyébként diktálna. {6} De mindenféle szabadság fenntartása mellett is hangsúlyozni kell, hogy nem vagyunk képesek teljesen elszakadni sem veleszületett tulajdonságainktól, sem azoktól a szociális feltételektől, amelyek minket személyiségként meghatároznak. A kölcsönhatások szerepét viszont el kell ismerni. Mai tudásunk szerint például a szociális befolyás nagy szerepet játszik döntéseinkben, mert meghatározza tudatalattinkat. Amit végül megteszünk, ilyenformán csak részben tekinthető tudatos mérlegelésünk eredményének. {7 }

20 Hogy ön intróként vagy extróként hogyan viszonyul a típusától idegen kihívásokhoz, megtudhatja e könyv első részéből. Ennek kapcsán mindhárom már említett tényező szerepe a biológiai adottságok, a szociális környezet és az értelmes döntések részletesebb formában kerül kifejtésre. Remélem, hogy a fenti magyarázatok mindenekelőtt egy dolgot megvilágítanak: mégpedig azt, hogy a személyiség egy sokrétű képződmény. A biológiai örökség sem az intro-, sem az extrovertáltakat nem vezérli kizárólagosan hasonlóan ahhoz, hogy a férfiak és nők viselkedését sem határozza meg kizárólagosan a nemük. Ami emberré tesz minket, az valójában a veleszületett és tanult tulajdonságaink összjátéka. Ehhez társul még az a szabadság, hogy olykor hajlamaink ellenében hozunk döntéseket, és hogy szembe megyünk az árral, ha azt fontosnak gondoljuk. Az intro- és extroverziók meghatároznak minket, de nem kötnek gúzsba. Ez az alapja annak, hogy az élet minden területén találkozunk sikeres introvertált és extrovertált személyiségekkel. A következő táblázat olyan embereket sorol fel, akik különböző országokban és korszakokban az általuk fontosnak ítélt dolgok fényében hozták meg döntéseiket, illetve akik intróként és extróként egyaránt sikeresen választották meg hivatásukat, amelynek gyakorlása jelentős visszhangot keltett. Az alábbi áttekintés bátorítást kíván nyújtani: az intro- és extroverzió személyiségjegyként mélyen meghatározhat minket, mindazonáltal nem köt gúzsba. Hatalmunkban áll dönteni arról, hogy személyiségünket milyen célok szolgálatába állítjuk. Sikeres intrók és extrók: Mintavételezés különböző országokból, korszakokból és hivatásokból Intró

21 A világot felforgató személyek Eleanor Roosevelt, USA Teréz anya, Albánia A gondolkodás nagyjai Simone de Beauvoir, Franciaország Isaac Newton, Egyesült Királyság Írók Franz Kafka, Csehország Joanne K. Rowling, Egyesült Királyság Tudósok Niels Bohr, Dánia Jane Goodall, Egyesült Királyság Politikusok Angela Merkel, Németország Barack Obama, USA A gazdasági élet kiválóságai Karl Albrecht, Németország Soros György, Magyarország Divatdiktátorok Tommy Hilfiger, USA Gabriele Strehle, Németország Zenészek Ludwig van Beethoven, Németország Annie Lennox, Skócia Képzőművészek Vincent van Gogh, Hollandia Leonardo da Vinci, Itália A film, televíziózás és színházi élet fontos személyiségei Günter Jauch, Németország Tilda Swinton, Egyesült Királyság Sportolók Britta Steffen, Németország Cacau, Brazília Előadók Matthias Nöllke, Németország Fleur Wöss, Ausztria Humoristák

22 Emil Steinberger, Svájc Loriot, Németország Fiktív karakterek Charlie Brown, Barátom Hamlet, Hamlet (Shakespeare) Extró A világot felforgató személyek Martin Luther King Jr., USA Szókratész, antik Görögország A gondolkodás nagyjai Johann Wolfgang von Goethe, Németország Karl R. Popper, Ausztria/Egyesült Királyság Írók Karen Blixen, Dánia Thomas John Boyle, USA Tudósok Alexander von Humboldt, Németország Daniel Goleman, USA Politikusok Gerhard Schröder, Németország Margaret Thatcher, Egyesült Királyság A gazdasági élet kiválóságai Richard Branson, Egyesült Királyság Steve Jobs, USA Divatdiktátorok Heidi Klum, Németország Karl Lagerfeld, Németország Zenészek Liszt Ferenc, Ausztria/Magyarország Udo Lindenberg, Németország Képzőművészek Frida Kahlo, Mexikó

23 Pablo Picasso, Spanyolország A film, televíziózás és színházi élet fontos személyiségei Jack Nicholson, USA Oprah Winfrey, USA Sportolók Usain Bolt, Jamaica Ariane Friedrich, Németország Előadók Jeffrey Gitomer, USA Anne M. Schüller, Németország Humoristák Anke Engelke, Németország Harald Schmidt, Németország Fiktív karakterek Lucy van Pelt, Barátom, Charlie Brown Papageno, Varázsfuvola (Mozart/Schikaneder)

24 1. Intrók Extrók Centrók

25

26 1. Introverziók és extroverziók: tények és mítoszok Ahol egy lelkesült áll, ott van a világ csúcsa. Joseph v on Eichendorff Csak mert nem szeretek valamit, az nem jelenti azt, hogy az rossz is. Sophia Dembling {8} Kedves Olvasó, ebből a fejezetből megtudhatja, hogy milyen biológiai különbségek fedezhetők fel intrók és extrók között, és ezek hogyan befolyásolják a személyiséget. A biológiai örökség

27

28 A jövevény Fú, m icsoda unalm as fráter, gondolta Ella, am ikor új kollégáját, Ingót mustrálta az újév i fogadáson. Miért nem szólít meg soha senkit? Csak m erev en áll ott, m intha odaállították és ottfelejtették v olna Derűsebb is lehetne. De, hej m iért m egy oda a főnök? Abból, ahogy köszöntik egy mást, úgy tűnik, mintha jó ismeretségben lennének. Aki az introvertált és extrovertált szavakat hallja, meghatározott tulajdonságokat kapcsol össze velük. Az összevetésből gyakran az introvertáltak jönnek ki rosszul: Ella példáján is látszik, hogy az intrók sok extróban azt a benyomást keltik, mintha magának való, az önérvényesítésre képtelen vagy egyszerűen csak unalmas, szürke egerek lennének. Ezzel szemben az extrovertáltakat sok ember tudatosan vagy tudattalanul olyan tulajdonságokkal kapcsolja össze, mint a szociális kompetencia, a vezetői jellem vagy a szívélyesség. Szerencsére az utóbbi években ez a megítélés eltolódott az introvertáltak javára. Bár az intrók erősségeinek ünneplése egyensúlyi helyzetet teremt, egyúttal torzulásokat is eredményez. Valójában mind az intrók, mind az extrók rendelkeznek rájuk jellemző erősségekkel, amelyek hozzásegítik őket a sikerhez, az önérvényesítéshez és a jó társadalmi kapcsolatokhoz. Ugyanakkor mindkét csoportnak megvannak a saját korlátaik és szükségleteik, amelyek (más tényezők mellett) azzá a személyiséggé avatják őket, amik valójában. Az intrók és az extrók egyaránt rendelkeznek rájuk jellemző erősségekkel és szükségletekkel, amelyek hozzásegítik őket a sikerhez, az önérvényesítéshez és a jó társadalmi kapcsolatokhoz. Ez a fejezet támogatást nyújt abban, hogy felismerje személyes tulajdonságait, illetve különbséget tudjon tenni introvertált és extrovertált között. Ugyanakkor ezek a személyiségformák közvetlenül nem figyelhetők meg. Mindazonáltal vannak megbízható megkülönböztető jegyek: az agyi működésben

29 fellelhető mérhető különbségek. Tulajdonságok bizonyos megfigyelhető kombinációi. Elsőként az intro- és extrovertált személyiségek közötti legfontosabb különbségekre fogok kitérni. Ezt egy áttekintés követi azokról az erősségekről és korlátokról, amelyek az intróknál és az extróknál átlagon felüli gyakoriságban megfigyelhetők. Ennek alapján még egyszer közelebbről is megvizsgáljuk a csekély különbség szokványosan emlegetett kliséjét, és tisztázzuk, hogy mi rejlik e mögött. Természetesen ennek valóságtartalmát is górcső alá vesszük. Mielőtt erre rátérnénk, arra kérném, hogy próbálja megítélni saját magát. Most csak a benyomás, nem pedig a tudás számít! A fejezet végén azután ezt az önmagáról alkotott benyomást összevetheti mindazzal, amit a fejezetből megtudott. És természetesen más, ismert emberek megítélésével is megpróbálkozhat. Két kérdés: Ön inkább introv ertált inkább extrov ertált inkább oly an személy iség, amely a kettő között hely ezhető el, v agy is centrov ertált? Mily en szem ély es tulajdonságokkal tám asztja alá az im énti értékelést?

30 Hasznos lenne, ha valamelyest emlékezetében tartaná ezt az értékelést. Ebből a fejezetből ugyanis akkor profitál a legtöbbet, ha visszaidézi, illetve összeveti első benyomását mindazzal, amiről a következőkben olvasni fog. De térjünk vissza a tényekhez! Vajon van mérhető konkrét különbség az intrók és az extrók között? Igen! INTRÓK ÉS EXTRÓK: A BIOLÓGIAI KÜLÖNBSÉGEK Mindannyian egyvelegek vagyunk Az introvertált szó szerint azt jelenti: befelé forduló ; az extrovertált pedig ennek megfelelően kifelé forduló. Amikor C. G. Jung első alkalommal, 1921-ben mindkét személyiségjegyet leírta {9}, még nem sejthette, hogy a két típus közötti különbségek egyszer majd biológiai tulajdonságokra lefordítva is tárgyalhatók. Jung abból indult ki, hogy pszichológiai energia az intróknál befelé, az extróknál pedig kifelé áramlik. Az intro- és extrovertált ma már nem tekinthető olyan ellentétnek, amellyel az emberek két osztályba sorolhatók. E jegyek inkább egy folytonos kontinuum szélső pontjaiként értelmezhetők. Minden embernek vannak mind intro-, mind extrovertált tulajdonságai, de a legtöbb ember leginkább egy olyan személyiségformához áll közel, amely egy mérsékelt, középső területen helyezhető el. Azt a személyt, aki tisztán középen áll, a szaknyelv ambi- vagy centrovertáltnak nevezi. E fejezetet követően a centróknak egy önálló fejezetet szentelünk. Bizonyos tényezők az intro- és extroverziók között finom eltolódásokat eredményezhetnek. Már C. G. Jung is megemlítette, hogy az emberek a skálán betöltött pozíciójukat koruk előrehaladtával könnyen megváltoztathatják. Az alaptendencia azonban az esetek többségében állandó marad. Az intró-extró kontinuum normális eloszlásának Gauss-görbéje

31

32 Ma sokkal pontosabb vizsgálatokra és megkülönböztetésekre vagyunk képesek. A befelé vagy a kifelé fordulás, beleértve minden olyan erősséget és korlátot, amelyet az intrók és az extrók gyakorta megfigyelhetnek magukon, visszavezethető a kapcsolóközpontunkban, vagyis az agyunkban mérhető különbségekre. A következő áttekintésben röviden a lényegesebb különbségeket foglaljuk össze. Ha a biológiai részletek túl száraznak tűnnek, akkor ez a rész egyszerűen át is ugorható közvetlenül ezután ugyanis található egy rövidített verzió és ezt követően egy még rövidebb összefoglaló, amely kitér a legfontosabb szempontokra. Vessünk egy pillantást a kapcsolóközpontra! Ami az intró és az extró agyat egymástól megkülönbözteti Intró agy Erősebb véráram és fokozottabb elektromos aktivitás az elülső nagy agykéregben és a talamusz elülső felében {1 0}. Itt számos belső folyamat zajlik: az emlékezés és a tanulás, a döntés, a tervezés és a problémamegoldás. Extró agy Erősebb véráram a talamusz hátsó felében és az insularis cortexben. Az agy e régiójában kerülnek feldolgozásra és kiértékelésre a külső érzéki benyomások. A talamusz hátsó része megszűri a benyomásokat és ennek egy részét továbbítja a nagyagy felé.

33 Ennek jelentősége: Ez a különbség megmutatja, hogy a befelé fordulás és a kifelé fordulás az információfeldolgozásban csapódik le: az intrók mérhető módon intenzívebben foglalkoznak a belső folyamatok, az extrók pedig a külső benyomások feldolgozásával. Intró agy Hosszabb idegpályák. {1 1 } Az introvertált személyek idegpályái hosszabbak szó szerint hosszabb a vezetékük. Extró agy Rövidebb idegpályák. Az extrovertált személyek idegpályái rövidebbek. Ennek jelentősége: Szigorúan véve ebből a felállásból az következik, hogy az intróknak szó szerint több időre lehet szükségük ugyanazon folyamatok feldolgozásához. De ez a következtetés kétszeresen is félresiklik. Először is a kognícióra vonatkoztatott gyorsaság nem a személyiség, hanem az intelligencia függvénye. Az intelligencia azonban nincs lineáris kapcsolatban az intro- és extroverzióval. Másodszor pedig intrókra és extrókra egyaránt érvényes, hogy az idegpályák fokozott gyakorlással és rutinnal egyre hatékonyabbá válnak. Aki gyakran és koncentráltan foglalkozik valamivel, az nemcsak a megvalósítás minőségét, hanem annak sebességét is fokozza. Gondoljunk csak első vezetési kísérleteinkre. Vagy az első próbálkozásainkra, amikor fogalmazást írtunk Mindazonáltal, ha az intróknak a gondolkodás cselekvésbe való átfordítása (pl. mozgásban vagy nyelvi kifejezésben) esetlegesen ténylegesen

34 tovább tart, mint az extróknak {1 2}, akkor ez gyakorlással kompenzálható. Amigdala. Az amigdala a limbikus rendszer része, amely mélyebben fekszik, mint azok a területek, amelyek az emberi tudatért felelősek. Az amigdalának fontos szerepe van helyzetek értékelésében és újrafelismerésében, valamint a veszélyek megítélésében. Szabályozza a benyomásokra adott reakcióinkat, amelyek érzékszerveinkből érkeznek, és ez a régió képes a testet készenléti állapotba helyezni. Ezáltal az amigdala központi szerepet játszik az érzelmek területén: üzenete pedig a félelem. Intró agy Könnyen aktiválható amigdala. Az intrók agyában az amigdala erősebben reagál a környezeti ingerekre. Emiatt az intrók viszonylag könnyen stresszes állapotba kerülnek (cortisolmérések alapján {1 3} igazolható). Extró agy Nehezen aktiválható amigdala. Az extrók agyában az amigdala gyengébben reagál a környezeti ingerekre. Ennek jelentősége: Az intrók érzékenyebben reagálnak a környezetükre, mint az extrók. Jobban ki vannak téve a stressznek az új vagy váratlan körülményekkel való találkozás során. Viszont különös éberséggel ragadják meg az információkat ami a jó megfigyelőkészség, a reflexió és az empátia alapja. Ezzel ellentétben az extrók fárasztó helyzetekben jobban meg tudják őrizni nyugalmukat és képesek rugalmasan reagálni.

35 Kevésbé vannak kiszolgáltatva a zavaró tényezőknek és jobban viselik, ha környezetük zajossá válik vagy elvakítja őket. A környezeti ingerekre történő reagálás intenzitását Kagan (2004) hosszú évekig tartó kutatómunkája alapján az intro- és {1 4} extroverziók közötti lényeges különbségnek tekinti. Nucleus accumbens. A nucleus accumbens ugyancsak a limbikus rendszer része. Örömközpontként tartják számon, hiszen az agynak ez a régiója váltja ki a jutalmazást és az örömöt. Az agyközpont érzelmekért felelős részeként az örömérzeten keresztül olyan viselkedésmódokra ösztökél, amelyek jutalmazást helyeznek kilátásba. Ez egy pillanatnyi erőteljes érzelmi lökettel megy végbe. Így a nucleus accumbens az amigdalához hasonlóan központi szerepet játszik az érzelmek kiváltásában. Intró agy Nehezen aktiválható nucleus accumbens. A nucleus accumbens az intrók agyában gyengébben reagál a környezeti ingerekre. Extró agy Könnyen aktiválható nucleus accumbens. Az extrók agyában a nucleus accumbens erősebben reagál a környezeti ingerekre. Ennek jelentősége: Az extrók fogékonyabbak a jutalmazásra és az ösztönzésre, mint az intrók. Kedvelik a bizonytalan helyzetekhez kapcsolódó kockázatokkal járó ingereket, amikor a

36 helyzet vége egy különösen kívánatos dologgal kecsegtet. Ebben a tekintetben érzékenyebben reagálnak a környezetükre, mint az intrók. Kedvelik az új tapasztalatokat és a meglepetéseket. Éppen ezért gyakrabban teszik ki magukat annak a veszélynek, hogy a vállalt kockázatok folytán veszteségeket és károkat szenvednek el. Az intrók a nehezebben aktiválható nucleus accumbens folytán ritkábban kerülnek ilyen kockázatos helyzetekbe. Viszont az olyan intenzív érzelmeket, mint a lelkesedés és az eufória, ugyancsak ritkábban és kevésbé intenzíven érzik át. A nucleus accumbens könnyű aktiválását Lucas és Diener (2000) kutatómunkájukban az extroverziók legdöntőbb tényezőjének tekintik. Szimpatikus és paraszimpatikus rendszer. A szimpatikus és paraszimpatikus rendszer a vegetatív idegrendszerhez tartozik vagyis az idegrendszernek ahhoz a részéhez, amely automatikusan működik és csak korlátozottan befolyásolható. A szimpatikus rész a teljesítményeket segíti, felkészíti a testet a szokatlan erőfeszítésekre, támadásokra vagy a menekülésre. A paraszimpatikus rendszer a szimpatikus nem kevésbé fontos ellenlábasa, hiszen ez a szervezet kíméléséről és kikapcsolásáról vagyis a nyugalomról gondoskodik. Ha a paraszimpatikus rész aktív, akkor a szívverés lelassul, viszont nyugalmi állapotban az emésztési tevékenység annál intenzívebb. A szimpatikus rendszer az izgalom átviteléhez ingerületátvivő anyagként (neurotranszmitterként) a dopamint használja, a paraszimpatikus rész pedig az acetilcholint. Intró agy Paraszimpatikus rendszer. Az intrókat a paraszimpatikus {1 5} rész aktivitása jobban jellemzi.

37 Extró agy Szimpatikus rendszer. Az extrókat a szimpatikus rész aktivitása jobban jellemzi. Ennek jelentősége: az energiával való feltöltődés formái az intróknál és az extróknál az idegrendszer eltérő szerveződése folytán különbözőek. Amíg az extrók fogékonyabbak a kívülről érkező ingerekre amely a szimpatikus rendszert aktiválja, addig az intróknak a jó közérzet biztosításához nyugalomra van {1 6} szükségük. Intró agy Ingerületátvivő anyagok. Az intrók agya fokozottabb aktivitást mutat az acetilcholin ingerületátvivő anyag pályáin, amely a paraszimpatikus rendszerhez kapcsolódik. Az acetilcholin szintje fontos szerepet játszik az amigdala működésében. {1 7 } Extró agy Ingerületátvivő anyagok. Az extrók agya fokozottabb aktivitást mutat a dopamin ingerületátvivő anyag pályáin, amely {1 8} a szimpatikus rendszerhez kapcsolódik. A jutalmazás központjában, a nucleus accumbensben dopaminreceptorok találhatók; nyilvánvaló tehát, hogy a

38 dopamin az idegi jutalmazási rendszerben központi szerepet játszik. Ennek jelentősége: A külső nyugalom az extrók számára gyakran alacsony dopaminszinthez, ezzel együtt pedig ingerszegénységhez és unalomhoz vagy éppen irritáltsághoz vezethet. {1 9} Az extrók ezért viszonylag sok változatosságot igényelnek, kedvelik az új benyomásokat és tapasztalatokat, valamint a jutalmazás kilátásba helyezését. {20} Ezek a tapasztalatok pedig megint csak azt eredményezik, hogy a nucleus accumbens dopamint bocsát ki. A jutalmazás lehet pl. egy finom étel vagy szex, nyeremények, előléptetés, valami kockázatos (bungee!) vagy kevésbé ártalmatlan esetekben drogok és függőség. Az extrók ezenkívül fogékonyabbak az eufórikusabb állapotokra, a lelkesedésre és a túláradásra. A külső tényezők az extrovertáltakat mérhetően erősebben motiválják, mint a belsők. {21 } Az intrók számára viszont a túl sok külső változás gyakrabban vált ki stresszt, és ez az acetilcholin alacsony szintjéhez, ezt követően pedig energiavesztéshez és/vagy ingerültséghez vezet. Előfordulhatnak az immunrendszerre gyakorolt negatív hatások is. Ezért az intróknak a biztonság és az állandóság érzésére van szükségük {22} ; az extrókkal ellentétben náluk ritkábban jelentkeznek nagy intenzitású érzelmek {23} és ezek jobban igénybe is veszik őket. Az acetilcholinnak továbbá több időre van szüksége az ingerek átviteléhez, mint a dopaminnak, és ez a tény a hosszabb vezetékkel együtt felelős lehet a lassabb reakciókért. {24} A belső tényezők az introvertáltakat mérhetően jobban motiválják, mint a külsők. {25} Összességében bizonyos agyi régiók úgy működnek együtt az ingerületátvivő anyagokkal, hogy az intrók biztonság iránti szükségletét, illetve az extrók jutalmazás iránti törekvését segítik. {26} Ezen tények vizsgálatát követően magam is könnyebben el tudom fogadni, hogy az elvégzett napi munkám után ezt a kéziratot is minimum háromszor mentem el különböző adattárolókra. Azt is elviselem, hogy szinte sosem kerülök eufórikus hangulatba. Ugyanis intróként nem a mámorító

39 érzéseket, hanem a biztonságot értékelem többre. Viszont annál inkább örülök extrovertált barátaim és kollégáim lelkesedésének, akik belülről ragyognak ilyenkor! Amennyiben inkább lemond arról, hogy átverekedje magát a különböző agyi régiókon és agytekervényeken, úgy éljen a beígért velős összefoglalás áttekintésének lehetőségével. Ebből is megismerheti az intrók és extrók között fennálló legfontosabb, biológiailag is igazolható különbségeket. Az első különbség: az ingerek iránti érzékenység Befelé vagy kifelé? Mai tudásunk szerint a befelé vagy kifelé fordulás teljesen szó szerint értendő: az introvertált emberek elülső agyában fokozottabb elektromos tevékenység mutatható ki, mint az extrovertáltakéban mégpedig éppen abban a régióban, amely a tanulásért, a döntésekért, az emlékezésért és a problémamegoldásért, vagyis a belső folyamatokkal való foglalkozásért felelős. Ezzel összefüggésben a véráram is erősebb. Az extrók a külső ingerekre kevésbé érzékenyen reagálnak és vegetatív idegrendszerük jellegéből fakadóan összehasonlításban kevesebb nyugalomra van szükségük. Könnyebben feldolgozzák az érzéki benyomásokat, mint az intrók. Ezekből a neurológiai tényezőkből az első komoly különbség is levezethető intrók és extrók között: az extrovertáltak a külvilág benyomásaival vagyis minden olyan ingerrel, amelyet érzékszerveinken keresztül veszünk fel többnyire könnyen megbirkóznak. Továbbá az extrók energiájuk és életminőségük egy részét a más emberekkel való kommunikációból és a külvilág impulzusaiból merítik. Az extrók és az intrók közötti különbség okai az eltérő agyi szerveződésekben rejlenek. Az extrók az intrókkal összehasonlítva jobban kedvelik a külső benyomásokat, az intrók pedig a belső folyamatokkal való intenzív foglalkozást.

40 Az extrók kedvelik a tevékenykedést és a kezdeményezést; sok extró lelkes utazó és szereti a változatosságot. Az extrók átlagban többet sportolnak és több kapcsolatuk, valamint több szexuális partnerük van, mint az intróknak. {27 } Az introvertáltak ezzel szemben már külső benyomások nélkül is el vannak foglalva a feldolgozási folyamatokkal és másként tevékenyek, mint extrovertált kortársaik: az intrók ugyanis reflektálnak. Így egy külsőre látszólag tétlen ember is pöröghet magas fordulatszámon. Ennek a különbségnek a következményeként az introvertáltak könnyebben válhatnak túlingereltté, mint az extrovertáltak. Az intrók jobban értékelik és igénylik a nyugodt időszakokat teljesen szó szerinti értelemben: vagyis jól megvannak zajok és éles fények nélkül, lehetőleg egyedül vagy legfeljebb néhány ember társaságában. Energiájukat az ingerszegény, magányosan eltöltött időszakokból merítik. Ugyanez kimerítő fázisokat követően az extrókat is jellemezheti. Az intrók azonban alapvetően rá vannak utalva a nyugalomban történő feltöltődésre. Fokozott érzékenység Ebben a tekintetben a fokozott érzékenység különös téma: akik rendkívül érzékenyek, könnyen válhatnak túlingereltté és bár többségük intró, Elaine Aron, amerikai pszichológus úgy számol, hogy az extrók 30 százaléka is fokozottan érzékeny (Aron 2004). Mivel az idegrendszeri különbség nem teljesen tisztázott, e téma tárgyalásától eltekintek. Viszont rögzíthetjük, hogy a túlingereltség az introvertáltak és a fokozottan érzékenyek számára problémát jelenthet. A második különbség: kockázat és biztonság A második komoly különbség intrók és extrók között neurobiológiai szempontból mérhető eltérésekre vezethető vissza. Az intrók és extrók agyában az idegi érzelemközpont különböző régiói aktívak. Az intrók esetében a félelemcentrum

41 aktív, az extrók pedig erősebben reagálnak, ha jutalom van kilátásban. Továbbá a különböző ingerületátvivő anyagok koncentrációja is eltérő. Az introvertáltak acetilcholin-szintje magasabb, amely a koncentrációért, az emlékezésért, a tanulásért és a mérlegelésért felelős. {28} Ezzel szemben az extrovertáltak agyában összehasonlításban magasabb dopaminszint mérhető. Ez a neurotranszmitter támogatja a mozgást, de a kíváncsiságot, a változatosság keresését, valamint a jutalmazás és az örömteli tevékenységek iránti törekvést is. Fő a biztonság avagy Aki mer, az nyer az intrók és extrók jó közérzetük megőrzése érdekében biológiai felépítésüknek megfelelően más-más tapasztalatokat részesítenek előnyben. E különbségnek egyértelmű következményei vannak az intro- és extrovertált emberek személyes hajlamaira nézve. Az intrók nagyra értékelik a dolgoktól való távolságot és a benyomások feldolgozásának játékterét, valamint erős önfenntartási ösztönnel bírnak. Az acetilcholin azonban mindenekelőtt a biztonság viszonylag magas szükségletéért felelős. Az intrók ténylegesen kevesebb balesetbe bonyolódnak és átlag feletti mértékben éberek. Ezzel szemben az extrók a változatosságot és azokat a tevékenységeket kedvelik, amelyek jutalommal kecsegtetnek. A dopamin gondoskodik arról, hogy az extrók az áhított jutalom végett vállalják a kihívásokat, a kockázatokat és olykor még a veszélyeket is. A csábító változatosság és a jutalmazás szükséglete olyan erős, hogy némely extrovertált még a számára egyébként nagyon értékes kapcsolatait és javait is képes kockára tenni. Az extrók kiterjedtebb ismeretséggel bírnak, viszont a szexuális kicsapongások kedvéért könnyebben veszélybe sodorják állandó partnerkapcsolatukat, jobban vonzódnak a szerencsejátékokhoz és több bűncselekményt követnek el. {29} Biztonság vagy kockázat Öltözékünk az egyik szemléletes példája annak, hogy miként kommunikáljuk a biztonságra vagy a kockázatra való hajlamunkat: ruhadarabjainkat többek között személyiségünk által meghatározott hajlamaink szerint választjuk meg. Susanne

42 Ackstaller ennek kapcsán azt állítja, hogy lényeges különbségek fedezhetők fel az intrók és az extrók között: A külcsín árulkodik a típusról! Susanne Ackstaller, író és blogger A div at- és stíluskérdésekben a v alóság m egfelel az elv árásoknak: az intrók a klasszikus egy szerűséget kedv elik, korlátozott szín- és m intav ilágból v álogatnak és finom an sm inkelik m agukat. Ezzel szem ben az extrók tobzódnak : ruháikkal m agukra v onják m ások figy elm ét, üzleti öltözéküket feltűnő kiegészítőkkel dobják fel, szájfény hely ett pedig élénkv örösre rúzsozzák ajkukat. Márkákban kifejezv e az intrók inkább Jil Sandert, az extrók pedig az Escadát részesítik előny ben. Bár láttam már intrókat vad cipőkben, az alaptendencia azért helyesnek tűnik. Az extrók leglenyűgözőbb tulajdonsága a lelkesedésre való képességük ennek széles skálájával: a dolgok felett érzett örömtől kezdődően a mély vágyakozáson át az eufóriáig. Ezek a pozitív érzések ugyancsak az agyban található magas dopaminkoncentrációval és a nagyon aktív nucleus accumbens (lásd fentebb) működésével magyarázhatók. A lelkesedés és az eufória egy vonzó cél vagy fontos dolog elérésére adott reakció, és ezzel egyfajta jutalomdopping az agyban. {30} Az intrók csak ritkán ragadtatják magukat olyan túláradó érzelmekre, mint az extrém izgatottság vagy a féktelen öröm. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt és ez egyfajta üzenet azon extrók számára is, akik sajnálkozva olvasták az iménti sorokat, hogy az intrók életminősége alacsonyabb szinten lenne; pusztán másként alakul. Mindezt egy képpel is érzékeltethetjük: amikor az extró tűzijátékot gyújt, az intró egy forró cserépkályha mellett melegszik. Mikor az extró tűzijátékot gyújt, az intró elégedetten melegszik egy forró cserépkályha mellett. Az érem másik oldala: ha a külvilágból származó ingerek elülnek, az extróknál gyorsabban beáll az unalom és könnyebben jelentkezik a megcsömörlöttség állapota, mint az intróknál. Ez

43 ahhoz vezethet, hogy egy extró ingerek hiányában a megfelelő dopaminszint eléréséhez szükségtelen és túlzott kockázatokat vállal és ennek megfelelően kárt szenved és többnyire mások is vele együtt szenvednek. Az én túlértékelését és a szociálisan káros viselkedést ugyancsak a dopamin mellékhatásaként tartják számon. A bűnözés vagy a lesújtó pénzügyi válság két olyan kulcsszó, amely felvázolja a lehetséges kockázatok skáláját. De az acetilcholinnek, az intrókat jellemző ingerületátvivő anyagnak is vannak hátrányai: némely intró az óvatosság, a töprengés és a mérlegelés folytán amelyekre ez az ingerületátvivő anyag ösztönöz elnapolja vagy éppen elfelejti a cselekvést. Sok briliáns ötlet marad megvalósítatlanul, mivel az intrók a kivitelezés kockázatától visszariadnak vagy túl sok aggályt táplálnak. Alább az imént felvázolt összefüggések rövidített változata tömör formában újra áttanulmányozható: A biológiai különbségek és következményeik Introvertált: befelé forduló a belső aktivitás magas szintje, viszonylagosan magas ingerek iránti érzékenység, az energia és az életminőség fenntartásához kevés szükség van a kívülről érkező impulzusokra nagyobb igény a biztonságra Extrovertált: kifelé forduló

44 a külső aktivitás magas szintje, viszonylag alacsony ingerek iránti érzékenység, az energia és az életminőség fenntartásához nagy szükség van a kívülről érkező impulzusokra nagyobb igény a jutalmazásra KÜLÖNBÖZŐ ERŐSSÉGEK KÜLÖNBÖZŐ KORLÁTOK Miután az intrók és extrók közötti különbségeket áttekintettük, felmerül egy kérdés: pontosan mi következik ebből a tudásból? Ez a kérdés nemcsak jogos, de nagyon fontos is, hiszen a válaszokban rejlik a fajtánknak tetsző élet kulcsa, azáltal hogy az intro- és extrovertált emberek közötti különbségeket minden területen megtanuljuk értékelni és felhasználni. Sem az intrók, sem az extrók nem jobbak a másiknál, egyszerűen különböznek abban a tekintetben, hogy másban teljesítenek jól, más okoz számukra feszültséget és más jelent számukra kihívást. Ebből az következik, hogy egy extrovertált embernek másként kell céljait megvalósítania és más módon kell kapcsolatokat építenie, mint egy introvertáltnak. Gondolok itt például a karrierre vagy pusztán a mindennapi munka szervezésére. Az intrók és az extrók nem egyformák de egyenértékűek. Mindkét csoportnak megvan a saját receptje a sikerességre. A különbségek az intrókat más területeken erősítik, mint az extrókat. De a különbségekhez bizonyos korlátok és ezzel együtt szükségletek és nehézségek is társulnak. 10 erősség 10 korlát Könyvem e fejezetében tíz-tíz jellegzetes erősséget és korlátot tárok az olvasó elé. Ezen túlmenően az olvasónak első megközelítésben abba az aspektusba is betekintést nyújtok, ahogyan az intrók és extrók erősségeik és korlátaik fényében egymást gyakorta érzékelik. A más ugyanis önmagában még akkor sem mindig vonzó, ha voltaképpen egy erősségről van szó.

45 Mindenekelőtt azonban engedtessék meg nekem két fontos megjegyzés, amelyek szem előtt tartását az olvasás során javaslom. Első előzetes megjegyzés: A tízes lista nem meríti ki az összes lehetőséget és nem is nyújt teljes pszichogrammot az intro- és az extrovertált személyiségekről. Tulajdonságokat foglal magában, amelyek az emberek egymás közötti kommunikációjában válhatnak fontossá. Más szóval: a lista biztos alapot kíván nyújtani ahhoz, hogy az intrókat és extrókat munkájukban és magánéletükben egyaránt meg tudjuk érteni. Továbbá saját magunkat is külső kommunikációnk tükrében vagyunk képesek a leginkább megismerni. Második előzetes megjegyzés: A listában szereplő tulajdonságokat természetes előfordulásukban nem lehet feketén-fehéren elosztani az intrók és extrók között. Először is azért, mert mindannyian elegyítünk önmagunkban intro- és extrovertált tulajdonságokat. Másodszor pedig azért, mert egyik csoport sem birtokol kizárólagosan sem erősségeket, sem pedig korlátokat. Minden esetben csak halmozódásokat lehet megfigyelni. Ennek egyik példája, hogy nagyon sok intró szívesen ír: az írás introspektív tevékenység, amely a tartalmakkal való belső foglalkozásnak kedvez. Ezzel szemben sok extró a beszédet részesíti előnyben az írással szemben, mivel gyorsabb, közvetlenebb, spontánabb és embertársainkkal közvetlen kapcsolatot tesz lehetővé. Ennek ellenére természetesen akadnak kiváló extrovertált írók és elsőrendű introvertált szónokok is. Csak éppen ritkábbak. Intró és extró erősségek áttekintése És most térjünk át magukra a tulajdonságokra, amelyeket az áttekinthetőség kedvéért intró-extró párokba rendeztem, és két összesített listában (erősségek és korlátok) rövid magyarázatokkal kiegészítve állítottam egymás mellé. Az összevetés és a két összesített lista jól használható a további szakirodalmi olvasmányok forgatása során is. Az olvasás során