(Jelentés az évi részletes agrogeologiai fölvételről.) GrüLL VlLM OStÓl.

Átírás

1 r 15, Agrogeologiai jegyzetek a Duna jobb partjáról s Ujhartyán vidékéről, (Jelentés az évi részletes agrogeologiai fölvételről.) GrüLL VlLM OStÓl. Ez évi feladatom két részből állott. Egyfelől a Duna jobb partja mentén elterülő, tavaly fölvett sávhoz délen csatlakozva, a 18. öv, XX. rovat ENy és DNy jelű lapoknak Duna jobb parti részét térképeztem Dunapentele és Bölcske között, Fehér és Tolna vármegyékben; másfelől pedig a Duna-Tisza közén folytattam K felé a 17. öv. XXI. rovat ÉNy jelű lapon az agrogeologiai fölvételemet Kakucs, Ujhartyán, Gyón határaiban, Pestmegye területén, keleten a Pusztavacsig. 1. A D u n a jo b b parti rész. Térszíni és vízrajzi viszonyok. A dunántúli löszterület e szakasza m magasan fekszik. Ily magasságú hát kiséri a dunaföldvári Felső-Öreghegytől kezdve a Dunát i s ; tőle befelé, Ny felé, a terep azonban m-re sülyed s csak a lap Ny-i széle felé emelkedik ismét az említett magasságra. A völgyek, a melyek a síkot Dunapentele táján is elég sűrűn szelik s Dunaföldvár környékén laposokká terülnek szét, tehát m abs. magasságot mutatnak. Ezek között az Előszállás vidéki medrek a Gulyamajornál kisebb tavat alkotnak, a honnét egy ér a Dunaföldvár fölött elterülő Eelsőtóba vezet, melynek fölös vize a Felső révnél a Dunába ömlik. Tovább D-re még az Oláhvölgy érdemel megemlítést, a mely a dunaföldvári szállásokon áthaladván, a most már lecsapolt Alsótavat alkotja ; innét a Kanálisréteken át egyenesen a városnak tart s itt boltozott csatornában a Dunába jut. A vízrajzzal kapcsolatban a talajvízre vonatkozólag azt közölhetem, hogy legmélyebbre a magasabb löszterületen kell víz után ásni, mert itt a kutak átlag 20 m körüli mélységüek, míg az alacsonyabb homokterületen mélységük 10 m-nél kisebb. Dunaföldváron a Kanálisvölgvé-

2 (2 ) FÖ LV É T E LI JELEN TÉS. 175 ben E eitee F erencz ottani gőzmalomtulajdonoa artézi kutat fúrt, a mely ca 112 m mély s perczenkint C -os vizet szolgáltat. A víz zárt csőben 5'5 m-re emelkedett a föld színe fölé. A vizet szolgáltató réteg m vastag, szürke, igen erősen csillámos bizonyára pannoniai korú homok. Geológiai viszonyok. Legidősebbek e területen a pannojziai képződm ény eh, a melyek a Duna partján vannak helyenként föltárva s a melyeket Dunaföldváron mint említettem a REiTER-féle artézi kút fúrásánál is a felszínre hoztak. Legjobb feltárásuk talán a Leitner-szállástól É-ra, a Duna partján lévő, a hol felül homokos lösz, alatta 0 3 0'4 m vörös babérczes agyag s azután körülbelül 4 5 m-es pannoniai agyagréteg van. Az omladékot kissé letisztítva legalul homok vált láthatóvá. Kisapostag fölött a m-es löszfal alján szintén vörös agyag van s ez alatt sárga, érdes homok, a melyből bőven szivárog víz s a melyet szintén pannoniai korúnak tartok, bár sem benne, sem pedig az agyagban sehol fossiliákat nem tudtam találni. Tovább D-re úgy Dunaíöldvár, mint Bölcske határában még több ponton látható a pannoniai agyag, a mely a 31 m mély, ú. n. Ujhegykút ásásánál is a felszínre került. A pannoniai rétegeket borító dilltviális képződmények közül a vörös babérczes agyag az, a mely közvetlen fedőjüket alkotja. Ezt is leginkább csak a Dunapart meredek falának alsó részében találjuk meg, bár Dunapentelén az Öreghegyen ásott 30 m-nél mélyebb új kút, valamint a böicskei határban lévő, előbb említett Ujhegykút körül szintén megtaláltam a kihányt anyagban, valamint a Felső-Baraespuszta (Belső major) mellett elhúzódó völgy alján is. Rajta a dunapentelei Dunaparton a lösz fekszik, Dunaföldvárnál azonban a lösz alatt aprómurvás homok van. így a Felső-Öreghegy dunafelőli oldalán közvetlenül a magas part mellett, ottlétemkor új téglaházat építettek, a melynek kedvéért a körülbelül 30 m magas fal alsó részéből körülbelül 8 m-nyit frissen leástak. Ez a frissen leásott részlet végig homok, a mely egész finoman vízszintesen (kissé hullámosán) sávozott. E vékonya sávok vagy inkább csak vonalak, színváltozatokból adódnak ki, a melyek a fehérestől, a sárga árnyalatokon át, egészen le a rozsdasárgáig terjednek. Közbe-közbe vékonyka murvazsinórok láthatók. A leásástól kissé fölfelé sötét rozsdavörös, gömbös mészconcretiókkal telt sáv van a partban, a mely a leásásban is folytatódik, de kevésbbé pregnánsan. Az ittenihez hasonló dolgot a Bakaszállások Nj7-i sarkában is észleltem, a hol az arra kanyarodó Oláhvölgy lejtőjén 5 6 m-es leásás van. Ennek tetején körülbelül 2 m lösz s alatta finoman sávozott sárga homok van murvazsinórokkal. E homokok

3 17G GÜLT, VILMOS (3 ) valamely folyóvíznek az üledékei. Ez a két föltárás, valamint az a körülmény, hogy a Duna partján végighúzódó, löszszel födött hát t. sz. f. magassága m, a lap Ny-i, ugyancsak löszszel borított része (Horváth-kereszti dűlő, Méheskút, Pénzhányós) szintén m magas, a közöttük lévő homokterület ellenben alacsonyabb (100 m körüli): azt a gondolatot ébreszti, hogy a mélyebb fekvésű területen a lösz el van távolítva bizonyára a víz hordta el s az alatta fekvő homokkal a víz s később a szél űzte játékát, a mely egyes részleteket a talajvízig kifújva, másutt bomokbuczkákat épített föl. Dunaföldvártól DK-re, a mélyebb fekvésű területből majdnem szigetszerűen kiemelkedő Nagy- és Kishegy tetején, a homokon szintén homokos löszt vagy legalább is löszös homokot találunk, a mi az előbbi föltevést megerősíteni látszik. Ellentmond ennek azonban az, hogy pl. a Dunaföldváron, a németkéri út mellett, úgy a Középső homokerdő szélén, mint közvetlenül a város alatt lévő «sárgaföldes gödör»-ben murvás homok alatt finom leveles, agyagszerű lösz van. Lehet, hogy itt a lösz legalsó része mert hogy az, mutatja leveles, agyagszerű szerkezete megmaradt, a mely föltevésnek az a tény szolgálhatna támaszául, hogy a közelben két másik gödör alján az agyagos lösz alatt is megtaláltam s homokot. A most rajta fekvő homok később kerülhetett rá. Különben Dunapentele alatt is láttam egy helyen a lösz alján hasonló, de finomabbszemű homokot, a mely táblás concretióival tűnik ki s a mely alatt a Duna vize szélén a babérczes vörös agyagot észleltem. Yalóságos futóhomok pl. Nagyvenyimen s ettől DK-re van, mely nagy alatt több ponton agyagos löszt ért el a fúró. Legnagyobb elterjedésű azonban a lösz, a melyben a dunaparti feltárásaiban rendesen egy barna humuszréteg mutatkozik. Alluviális képződmény eh a völgyekben és a laposokban összemosott anyagok, valamint a Duna közvetlen mellékét és szigeteit alkotó öntéshomok és iszap is. Talajviszonyok. A területen a lösz elterjedésének megfelelően a vályog és annak változatai typusos a sík részeken, meszes a völgyek lejtőin, a hol a humuszt az esővizek lemosták, agyagos a mélyebb fekvésű pontokon és helyenkint homokos vályogok uralkodnak. A homokterületen a magaslatokon barna laza, sósavval nem pezsgő, tehát meszet nem tartalmazó homok, a mélyedményekben pedig sötétbarna vagy fekete kötött agyagos homok van. Egyes kisebb laposokban az elszékesedés is mutatkozik, mint pl. az újvenyimi majortól Ny-ra. A löszterületbe vájt völgyek fenekén erősen humuszos, sötétbarna vagy fekete agyagot, illetve homokos agyagot találunk. A Duna öntésein, nevezetesen a szigeteken, kevés humuszrí homok vagy vályog a felső talaj.

4 (4-1 FÖ LVÉTELI JELENTÉS. 177 Hasznosítható anyagok. A pannoniái korú agyagot a fazekasok és kályhások használják; a dnnapenteleiek a Leitner-szállás fölött említett helyről, a dunaföldváriak pedig fők ép a Kalváriahegy aljáról szedik. A löszből téglákat, legnagyobbrészt azonban döngölt falakat készítenek.1 Az öntésiszapból vályogot vetnek. 2. A D nna-tisza közi rész. Térszíni és vízrajzi viszonyok. E túlnyomóan homokkal borított terület laposabb helyei m-re fekszenek a t. sz. f., míg a dombok, különösen déli szakaszában, 140 m magasságot is elérnek. A laposokat közöttük az Örkényi Székestavat is a melyek valamikor vízzel voltak borítva s a metyeken nagy esőzésekkor a víz most is megáll, szárazoknak s legnagyobbrészt begyöpösödve találtam. Egyedül a Hernádi szőlő és Pusztavacs Ágostom kerülete közötti, illetve az utóbbiba benyúló laposon állott valamennyi víz. A föld árja e laposokon persze meglehetősen fönn van, 1 2 m-re megkapja az ember fúrás közben is. A kutak itt B 4 m mélyek, míg a dombosabb helyeken 5 7 m-es kutak vannak. Geológiai viszonyok. Területem mintegy alapját a lösz szolgáltatja, mely agyagos kiképződést mutat. Ezt valamivel északabbról a Csíkospusztáról már az 1903-iki,12 valamint az 1904-iki fölvételi jelentésemben megemlítettem s az utóbbiban egyszersmind röviden ki is fejtettem, hogy a túladunai szárazföldi diluviális lösz alatt előforduló hasonló anyaggal való analógiája alapján ezt is elitu,vlóhsnak kell tartani,3 4 a mit H oeusitzky H enrik, a ki erre a képződményre a «mocsárlösz» elnevezést alkalmazta, egyik utóbbi közleményében* szintén hangsúlyoz. Ez a lösz több gödörben fel van tárva, a többi között igen jól az alsódabasi téglaháznál is, de a homokbuczkák közötti mélyebb fekvésű helyeken fúrva, szintén megkapjuk. Az Örkény felső végén elterülő körülbelül 2 m-es homok alatt ugyancsak ez az agyagos lösz fekszik. Legnagyobb felszíni elterjedése a futóhomoknak van s különösen 1 L. Kalecsinszky Sándor: A magyar korona országainak megvizsgált agyagai. (A m. kir. Földtani Intézet kiadványa; p. 73; Budapest 1905.) 2 Gtüll V ilmos: Agrogeologiai jegyzetek Kunszentmiklós és Alsódabas vidékéről. (A in. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1903-ról; p. 110; Budapest, 1904.) 3 Güll Vilmos : Agrogeologiai jegyzetek az öreg Duna mentéről. (Ibid. p. 206; Budapest, 1905.) 4 H orüsitzky H enrik : Előzetes jelentés a Nagy-Alföld diluviális mocsár-- löszéről. (Földtani Közlöny, XXXV. k., p Budapest, 1905.) A m. kir. földtani intézet évi jelentése Í

5 17S G Ü LL VILMOS (&) a Gyóntól D-re, illetve DK-re fekvő rész typusos futóhomok-terület, a hol is a legmagasabb buczkákat találjuk. Felszíne belyenkint vörösbarna, alatta pedig rozsdasárga a szemeket bevonó vasoxydtól s csak 1 m-en alul van a rendes sárgás színű futóhomok, a mely a felszín legnagyobb részét borítja. Szemei meglehetősen nagyok, sok helyütt murva szemekkel kevert. A laposokban fehér vagy szürke iszapos homokot találunk, mely némely érben a mélység felé a benne fölhalmozott ferrovegyületektől élénk zöld színűre van festve. Alsó határát rendesen szürke, ritkán zöld iszap alkotja. Gyakori ezekben a laposokban a rozsdafoltos sárgásszürke homok is. Talajviszonyok. Az agyagos lösz felső talaja leginkább vályogos kötött homok, a mely mészben szegény, sósavval alig pezseg; kisebb mértékben homokos vályog borítja. A futóbomok legnagyobbrészt kötött s gyenge humuszréteg födi. A laposokban a felszín az egykori mocsári vegetatió behatása alatt, a melynek maradványai a több helyütt látható zsombóknyomok (a legmélyebb fekvésű pontokon ma is vannak még apró nádasok vagy legalább kákás, zsombékos részek), erősen humuszos, fekete és agyagos lett. Ez az elagyagosodás annyira ment egy némelyik ponton, hogy ma ott fekete, szurokföldre emlékeztető homokos agyagot találunk. Hasznosítható anyag az agyagos lösz, a melyből téglát és vályogot készítenek. * Végül kedves kötelességemnek vallom, hogy e helyen is hálás köszönetemet kifejezzem méltóságos B öckh János miniszteri tanácsos úrnak, a m. kir. Földtani Intézet igazgatójának, a miért engem 1905 jul. 8-án Dunapentelén látogatásával megtisztelni s szives útbaigazításaival munkámban támogatni kegyeskedett. Köszönetét mondok továbbá Keitek F ekencz dunaföldvári gőzmalomtulajdonos úrnak is, a ki ottani artézi kútjának, valamint néhány más, tőle fúrott kútra vonatkozó följegyzéseit velem közölni szíves volt.