Beszédfejlődés, fejlesztés / Benyóné Ott Ildikó előadása /

Átírás

1 Beszédfejlődés, fejlesztés / Benyóné Ott Ildikó előadása / A beszédfejlődést megelőzi, de ugyanakkor az értelmi fejlődés első szakasza a szenzomotoros korszak, azaz más néven az érzékszervi-mozgásos fejlődés. Világra jön a baba, és a legelején a reflexes mechanizmusok begyakorlása folyik, eszik, (iszik), alszik, pelenka cserére vágyik, s mindezek hiányát sírással jelzi, stb. Tehát a csecsemő értelmessége az elején odáig terjed, amit érzékszervi és mozgásos úton meg tud tapasztalni. A csecsemők az ébren töltött idejük számottevő részét ritmikusan ismétlődő, itt-ott részleteikben variált cselekvésekkel töltik. Elsősorban a saját testükkel kapcsolatosak ezek, mint pl. ujjszopás, gőgicsélés, stb. Aztán később, 4-8 hónapos kor körül már fejlődik a nézés és a nyúlás közötti koordináció, ill. a gyermek képes a hangjával hatni a környezetére, és ha ez változást idéz elő, azaz a környezete erre reagál, akkor ismétli azokat a hangokat, illetve mozgássorozatot. Ezután következik az a szakasz (kb hónapos korig), amikor a gyerekek a tárgyak közötti viszonyokat reprezentálják: először próba-szerencse alapon, később már tudatosan az egyik tárgyat odaüti a másikhoz, az egyik tárggyal lefedi a másikat, az egyiket beleteszi a másikba, stb. A térben való tájékozódás is a mozgáson alapul, amíg a helyzetváltoztatás képessége hiányzik, azaz nem mászik ill. nem jár a babánk, vagy még fejletlen ezen a téren, addig a látótere igen korlátozott. A csecsemő ill. a gyermek akkora térben képes kiigazodni, fölbecsülni a távolságokat, stb., amekkorát aktív mozgásával be tud fogni, tehát nem mindegy, hogy járóka, vagy gyerekszoba, netalán az egész lakás rendelkezésére áll, hogy felfedezze. Biztosítsunk ingergazdag környezetet a babánknak, és bármilyen módon is próbál velünk kommunikálni, figyeljünk rá, reagáljunk a jelzéseire, legyünk partnerek! Abba most ne menjünk bele, hogy, hogy a gyerekek hogyan képesek elsajátítani a nyelvet, szavakat létrehozni és megérteni, stb., hiszen a fejlődéspszichológusok is nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy megértsék a nyelv fejlődését. Az első értelmes szó kimondása az első év vége felé történik meg, de ebben a pillanatban a beszéd fejlődésének már óriási előzményei vannak, lásd eme előadás eddigi részét a mozgásfejlődésről, hiszen a beszélni nem tudó gyermek is élénken kommunikál környezetével, ezt nevezzük preverbális kommunikációnak. Mint minden funkciónál, itt is felmerül az a kérdés, hogy mennyire genetikusan meghatározott a beszéd és mekkora szerepe van a környezetnek. A genetikai adottságok természetesen nélkülözhetetlenek: ép hangképző és hallószervek, stb., de ugyanannyira fontos a szociális környezet, hiszen a kommunikáció logikusan csak itt fejlődik ki (ha nincs kihez szólni, kivel beszélni, akkor minek szólaljon meg a gyermek).

2 A nyelvelsajátítás legismertebb elméletei: 1.) Szociális-tanuláselmélet (ez a behaviorista Skinner és Bandura nevéhez fűződik). Ők nagy jelentőséget tulajdonítanak a környezet által nyújtott megerősítésnek, és a nyelvelsajátítás lényegét az utánzásban és a megerősítésben látják. Sokan kritizálják ezt az elméletet, miszerint többek között időbeli lehetetlenség utánzás-megerősítés útján megtanulni egy nyelvet, a gyermek nem papagáj, stb. 2.) Nyelvészeti-kommunikációs elmélet (N. Chomsky nevéhez fűződik) Chomsky szerint a beszédnek nagyrészt biológiai alapja van. A nyelv lényegi mechanizmusát az agy egy örökletes struktúrája határozza meg. A csecsemő egy speciális érzékenységgel születik az emberi beszéd hangjaira, és a bal oldali halántéklebenyében külön készülék található a beszéd megértésére, szervezésére és produkciójára. Chomsky úgy vélte, hogy a tanulás szerepe itt felületes, csupán nyelvhasználattal telített környezetre van szükség ahhoz, hogy a nyelvi mechanizmusok aktiválódjanak. A gyermek a hallott nyelvből képes elvonni a nyelvtani szabályokat, és ezeket gyakran túláltalánosítja, pl. enyém-tiem, lót, majomot, egyedik, stb. A nyelv elsajátításakor tehát nem mondatkészletet sajátítunk el, hanem szabályrendszert. 3.) A két elmélet szintézise, egységbe foglalása Bruner (1978) nevéhez fűződik. Ő abból indul ki, hogy a gyermek kommunikál, még mielőtt a nyelvet birtokolná, gesztusok, stb. útján. A felnőtt a beszédet még nem értő csecsemő számára cselekvésekkel ad jelentést annak, amit mond, és erőteljesen, sokszor szándékosan eltúlozva használja a hangsúlyozást, hanglejtést, hiszen eleinte a gyerek így könnyebben tudja értelmezni, mint a szavakat. Döntő kérdés az is, hogy a gyerek elérje, hogy az anya azt figyelje, amit ő. Ennek érdekében a gyerek képes sírni, nyafogni vagy ránézni a tárgyra. Az anya számára is fontos, hogy megtalálja a gyermek érdeklődésének tárgyát. Ezután jön a tárgy utáni nyúlás. Az anya értelmezi a gyermek szándékát, és az elérhetetlen tárgyat odaadja a gyermeknek. Ezt követi a tárgyra mutatás akár egy ujjal, akár feléje nyúlással. Egy idő után ezt már el is várja a gyermek. Aztán eljön az idő, hogy a gyermek helyet szeretne változtatni, hogy az áhított tárgyat megszerezze, kúszással, mászással, később járással. Ezeket az anya is egyre inkább érdeklődésnek kezdi értelmezni, és ezekre a mozdulatokra társalgással válaszol. Az együttes cselekvés egyik szép példája a közös könyvolvasás. Az anya először egy figyelemfelhívó mondatot mond: Ide nézz!, majd kérdéseket tesz fel a gyereknek: mi ez? Hol van? Később pedig a miért? Az anya meg is nevezi a dolgokat, mindig főneveket használ: tárgyak neveit, tulajdonneveket. Bruner végezetül azt mondja: Lehet valami veleszületett abban, hogy a gyerek ilyen gyorsan képes megfejteni a nyelvi kódot. Az anyának abban a képességében, hogy ebben ilyen jól tudja őt segíteni, majdnem biztos van valami veleszületett.

3 A beszédfejlődés szakaszai 1.) Sírás (Bruner szerint) A gyermek ezen az úton hívja fel magára figyelmet, éhes, szomjas, stb. 2.) Gőgicsélés Ez egyfajta funkciójáték a hangképzéssel, funkcióöröm kíséri, a gyermek élvezi a saját hangját. (A süketen született babák is gőgicsélnek, azonban egy idő után gagyogásuk elszürkül.) A gagyogás hónapjaiban a babák több, mint 200 féle (!) hangot adnak ki, majd a gagyogás hangjaiból kiemelkednek az anyanyelv hangjai. (Azok a hangok, amelyeket környezetében nem hall, kiesnek.) Az aktív beszéd megjelenéséhez nélkülözhetetlen az utánzás és a felnőttek megerősítő reakciói. 3.) Szituatív beszéd A szavak jelentését a szituáció jellege határozza meg. Ez az a szakasz, amikor általában csak az anya érti meg a gyermeket, ő tolmácsol az idegeneknek. Ekkor jellemzőek az ún.dajkanyelvi szavak is: mama, papa, baba, dádá, stb. Jellemző erre a szakaszra a kiterjesztés is, a gyermek (kb. 2 éves) ekkor minden férfit papának hív, ill. pl. minden gyümölcsöt almának. Ugyanakkor a szűkítés is jellemző erre a szakaszra, az üveg pl. csak a cumisüveget jelenti. 4.) Kontextusos beszéd Itt már leépülnek az általánosítások. Ebben a szakaszban a beszéd fő formája a dialógus. Már kétszavas mondatokat használ, pl. anya elment. Ebben a periódusban a beszéd gyakran cselekvésbe ágyazva jelenik meg, a gyerekek szeretik a jó ritmusú versikéket, mondókákat, amelyeket mozgásprogram is kísér. 5.) Absztrakt beszéd 3. életév után a gyerek már szavakra szóval válaszol, képes a múltban megtörtént eseményt is regisztrálni. Nagyon gyakran a gyerek nem is tudja, hogy mit akar kérdezni vagy mondani, csak kapcsolatot szeretne kezdeményezni. Ez az az időszak, amikor a gyermek információkat gyűjt (és egyben kapcsolatokat kezdeményez másokkal), és ezt a következő kérdésekkel teszi: Mi ez?, ill.3 és fél éves kortól: Miért? Stb. Nagyon fontos, hogy a gyereket ne szoktassuk le a kérdezésről! A válaszolatlanul hagyott kérdések nem növelik a gyerek ismeretanyagát, és leszoktatják a kérdezősködésről. A beszédfejlődés folyamata részletesen Hogyan alakul a gyermek beszéde az újszülött kortól 3 éves korig? (A gyermekek beszédfejlődése nagyon eltérhet egymástól. A lenti leírás csak iránymutató, szigorú határokkal, ettől nagy egyéni eltérések lehetnek. A kislányok és kisfiúk beszédfejlődése is eltér egymástól.) 0-1 hónapos korban: torokhangokat ad

4 1-2 hónapos korban: gőgicsélni kezd, torokhangokat ad 2-3 hónapos korban: folyamatosan gőgicsél, "válaszol", egyszerű magánhangzókat is kiejt (a, ó, e) 3-4 hónapos korban: egyre folyamatosabban és változatosabban gőgicsél, azonos hangot kétszer ejt ki 4-5 hónapos korban: gagyogás közben többféle hangot is kiejt elmosódottan, hangosan tud kacagni 5-6 hónapos korban: "szót ért" gondozás közben, ah-oh szótagot gagyog 6-7 hónapos korban: egyre árnyaltabban gagyog, gurgulázik, nyögdécsel, "beszélgetést" kezdeményez 7-8 hónapos korban: kicsit tagoltabb a gagyogása, megismétel hallott hangokat, s megjegyzi a leggyakrabban hallottakat, harap és rág, hangokat utánoz, bu-ma-da-ba szótagokat jól ejt ki, a "nem" -re reagál időnként, mammam-ot is mond (főleg síráskor) 9-10 hónapos korban: két szótagot elmosódottan ki tud ejteni (ma-ma, ba-ba), hallgat a nevére hónapos korban: szót, szótöredéket használ (a mama, baba helyes használata), egylépéses felszólítást teljesít (kívánságait jelzi), szavai mondatértékűek: a "mama" jelenthet hívást, kérést, segítséget hónapos korban: kétszavas mondatot használ, két szótagot is kiejt, 3-4 szót mond, kommunikálni akar hónapos korban: egyre nagyobb a passzív és aktív szókincse, tisztábban ejti ki a szavakat, kétszavas utasítást teljesít, ismeri a "köszönöm" és "szervusz" értelmét, egyszerűbb mesékre, népi gyermekdalokra figyel hónapos korban: egyszerű bővített mondatokat használ, az enniinnivalót megnevezve kéri, szava van, 2-3 szavas mondatokat használ, visszamond két szót hónapos korban: összetett mondatokat használ, kb. 50 szavas szókincse van, háromlépéses utasítást végrehajt, elkezd személyes névmásokat használni hónapos korban: folyékonyan beszél hónapos korban: képeskönyvből cselekvéssorokat elmond, névmásokat, ragokat használ, megkérdezi a tárgyak nevét 3 éves korig: többes számot használ, összetett mondatokban beszél, teljes nevét ismeri és mondja, dallamokat ismer, 5-ig számolhat, 3-4 szavas ragozott mondatokat használ. Megkésett beszédfejlődés A beszédkésés tünetei Szinte minden szülő, nagyszülő, várja az első szavakat. Nagy figyelemmel kísérjük, gyermekünk mit mond először. Ha az első szavak elhagyták a gyermek száját, már várjuk, mikor jön a többi. Mikor beszél már folyékonyan. Ámde előfordul, hogy gyermekünk nem szólal meg, vagy csak az első pár szót ismétli, esetleg halandzsázik, és a szülők számára lassan világos lesz, hogy valami nem az igazi. Még mindig nincs több szó. Ha pedig elkezdődik a beszéd, akár 3-4 éves kor után, a beszéd érthetetlen, hadaró, vagy pösze. A gyermekek általában egy-két éves korukban kezdenek el beszélni, ha 3 éves korra esik, az még nem kóros, ám, ha 3 évet elérte a gyermek és még nem

5 beszél, megkésett beszédfejlődésről beszélünk. Ilyenkor feltétlenül logopédushoz, pszichológushoz kell fordulni. A beszédfejlődés hosszú és összetett folyamat, ahol nagyok lehetnek az egyéni különbségek. A szomszéd kislány már rég, egy éves kora óta csacsog, a mi fiunk, aki már két éves is elmúlt, még mindig csak annyit mond "báfá", s ráadásul erről is csak mi tudjuk, hogy annyit jelent: bácsi. Van olyan gyerek, aki sokáig egy szót sem szól, majd hirtelen hosszú mondatokban kezd beszélni, a másik még menni sem tud, de már mindenféle szavakat ismétel. Van olyan baba, aki folyamatosan egyre többet és bonyolultabban beszél, másoknál a fejlődés ugrásszerű. Aggodalomra tehát nincs ok pusztán azért, mert gyermekünkkel egyidős társai többet vagy érthetőbben beszélnek, megkésett, vagy zavart beszédfejlődésre csak a három éves kor után tapasztalt jelentős eltéréseknél kezdünk gyanakodni, de ilyenkor sem biztos, hogy komoly, szervi vagy lelki oka van az elmaradásnak. Honnan ismerjük fel a megkésett beszédfejlődés tüneteit? Csecsemőkorban keveset gagyog a gyerek. Egyhangú a gagyogása. Túl lassan reagál a környezeti ingerekre. Lassú a beszédritmusa. Egyszerű megkésett beszédfejlődés áll fenn, ha a gyerek már 3,5 éves de még mindig nem beszél, vagy ha beszél, ez nehézkesen érthető. Hangutánzókban beszél. A szókincse szegényes, sivár. A beszédértése viszont jó, tehát elvégzi az utasitásainkat, ha arra kérjük nyissa ki az ajtót, megteszi stb...mégis sokáig csak egyszavas, vagy két-három szavas aggramatikus mondatokat használ. Ilyeneket mond, hogy:tátá vá. (Tátá vár) Ehe ihi. (Lehel kicsi). Üt a na. (Süt a nap). Mi lehet az oka annak, hogy nem beszél a gyerekünk? A beszéd alapvetően két szinten megy végbe. Az alsóbb szintek felelősök például a hangsorok helyes felismeréséért ez a beszédészlelés. A felsőbb szinteken már az információ-feldolgozás történik, azaz az elhangzott üzenet megértése. Ez a beszédmegértés területe. Ha valamelyik szint megsérül, akkor az információ feldolgozása csak részleges módon vagy tévesen történik meg. A beszédmegértés folyamatának az a lényege, hogy a gyerek számára egyértelművé váljon, hogy egy adott hangcsoport változatos helyzetekben kapcsolódik egy és ugyanazon jelentéshez. A gyerekek eleinte megtanulnak egy szót, amely egyetlen tárgyat jelöl, világossá válik számukra, hogy minden szó egy konkrét dolognak a neve.

6 Rizikótényezők: - koraszülöttség (rövidebb terhességi időtartam és/vagy kis születési súly) - nem normál lefolyású szülés - szülési sérülés (függetlenül annak rendeződésétől) - szülési rendellenesség - gőgicsélés hiánya vagy kései indulása, Okok lehetnek: 1. A beszédszervek nem működnek normálisan. Megtörténhet, hogy azért mutat lemaradást a beszédfejlődés, mert a nyelvvel van a "baj" (nyelvbénulás, lenőtt nyelvfék). Az orrmandula, a makroglosszia is okozhat afáziát. 2. Vannak esetek, amikor a környezet miatt nem indul meg a beszédfejlődés. Számtalalan pszichológiai, logopédiai kutatás arra hivja fel a figyelmet, hogy azok a gyerekek, akikkel nem kommunikáltak a felnőttek, és nem biztositották nekik azt a megfelelő érzelmi biztonságot, amely elengedhetetlen a normális fejlődéshez, lelassult a beszédfejlődésük. Ha a gyerek két éves korára már mond néhány szót, akkor valószínűleg nincs okunk az aggodalomra; nem a hallásával lehet gond, egyszerűen csak az átlagosnál lassabban fejlődik a beszéde. Ennek több oka is lehet. A legkézenfekvőbb és leggyakoribb magyarázat az, hogy gyermekünk fiú (az ő fejlődésük ezen a területen általában lassúbb), ám környezetünkben csupa cserfes kislány lakik, velük vetjük össze gyermekünk teljesítményét. Sokszor tapasztaljuk azt is, hogy azok a gyerek tanulnak meg később beszélni, akik korábban kezdenek járni, szaladni, mászókára mászni. Akkor, amikor sok társa a beszédtanulásra koncentrál (viszont még épp csak totyog), ő már ugrik, fut, hajtja magát a hintán. A mozgásfejlődés köti le a figyelmét, ezért a beszédre kevésbé koncentrál. Az első években szintén keveset, vagy nehezen érthetően beszélhetnek az iker gyerekek, vagy azok, akiknek korban nagyon közel álló testvérük van. Itt sem a gyerek képességeivel van a probléma, hanem azzal, hogy kevesebb négyszemközti felnőtt figyelem irányul rá (amikor a gyerek szavait ismételgethetnénk, javítgathatnánk), viszont a kicsik maguk közt a gesztusok és sajátos gyerekszobai szókincsük segítségével remekül elkommunikálnak, félszavakból is megértik egymást. Csak a kívülálló felnőtt az, aki úgy látja "de hiszen ez a gyerek nem tud beszélni". Szintén megkéshet azoknak a gyerekeknek a beszédfejlődése, akiknek sok nagyobb testvére van, akik buzgón tolmácsolnak neki, amikor valamit a saját nyelvén el szeretne mondani, ezért se ideje, se szüksége nincs rá, hogy megtanulja megfelelően kifejezni magát. Az is lehet, hogy az ilyen nagy családokban a nagyobbak folyamatosan beszélgetnek egymással, így neki csak kevés alkalma adódik arra, hogy négyszemközt beszélgessen velük. A folyamatosan, bő szókinccsel beszélő gyerekek szülei sem elégedettek azonban feltétlenül. A legtöbb 2-3 éves gyerek szinte folyamatosan beszél, szókincsük azonban eleinte csak kb. 500 szóból áll. Ez azt jelenti, hogy rengetegszer ismétlik magukat, és a legkülönbözőbb eseményekre és tárgyakra igyekeznek ugyanazt a

7 kifejezést elsütni. "A labda gurul." "A hinta gurul." "A szappan a kádban gurul.", stb. A szülőnek ez unalmas lehet, sőt sokszor értelmetlenségnek tűnik, ezért rászól a gyerekre, kijavítja. Nem baj persze, ha tanítjuk a kicsit, "ezt nem így mondják, ennek más a neve", de ha állandóan a sarkában vagyunk, akármit mond, beléfojtjuk a szót, akkor egy idő után elnémulhat. Elmegy a kedve a gyakorlástól. Bármily értelmetlennek tűnik is az, pl. hogy "A vécépapír vacsorázik.", a kicsi szempontjából mégis hasznos gyakorlás lehet: új szavak kiejtését gyakorolja, miközben nyelvtanilag helyes mondatszerkezetet alkot. Hasonló a helyzet a halandzsa baba nyelvvel is. Minden kisgyerek szereti az értelmetlen szavakat és versikéket. "Di-dá-dú" ismételgetik lelkesen, fennhangon, és közben élvezik a maguk alkotta szó ritmusát. "Blá-bli-blá." Utánozzák egy zeneszám refrénjét, és közben a nehezen kimondható mássalhangzó kapcsolatot gyakorolják. Sok gyerek ragaszkodik továbbá azokhoz az első szavaihoz, amik ugyan még nagyjából értelmetlenek, ő és a szülei mégis értik, és érzelmileg fontos, meghitt dolgot idéz fel. Az egyik kislány "nyaminak" hívja a kendőjét, amit elalvás előtt szopogat, és ehhez a kifejezéshez még 5-6 éves korában is ragaszkodik. A másik számára ugyanez a kedves rongydarab "karmi", mert ő nem szopogatni, hanem cirógatni szokta. A gyerek már rég flottul, szabatosan beszélhet, amikor a pizsama számára még mindig "pizsmókus", a csirkecomb pedig "nyeles husi". Nem érdemes ezeket a szavakat javítgatni: nem azért használja őket helytelenül, mert nem tudja, mi volna az igazi neve, hanem azért, mert neki így esik jól. Ha gyermekünk már elég nagy ahhoz, hogy a saját versikéit és halandzsa szövegeit élvezze, akkor valószínűleg ahhoz is elég érett, hogy igazi verseket és meséket olvassunk fel neki! Ha eleinte nem is ért ezekből minden szót, szókincse, az általa használt nyelvtani szerkezetek bonyolultsága mégis látványosan fejlődni fog, és mire iskolába kerül, bizonyára fogalmazásain is meg fog látszani, hogy verseken és meséken nőtt föl. Az időben felfedezett megkésett beszédfejlődés jól korrigálható, az elmaradás sok esetben teljesen vagy nagyrészben behozható!!! Mit tehetünk, hogy megelőzzük a problémát? Az első és legfontosabb feladat a beszédkedv felkeltése, melyet a szeretetteljes légkör, a játékok és a sok hangutánzás szolgál. A beszédnek magától kell kialakulnia, erőltetni nem tudjuk, csak segítni azzal, hogy megteremtjük a megfelelő tárgyi és szociális környezetet gyermekünknek. 1.) Mindennap olvassunk, vagy mondjuk mesét a gyerekünknek! 2.) Bevásárláskor az úton is mondókázzunk. Énekeljünk neki! 3.) Ne selypítsünk! "Kiti piti dermekem" jellegű kommunikáció káros a gyerek beszédfejlődésére. A gyereknek szüksége van arra, hogy tisztán hallja a hangokat, hiszen utánzás révén tanul. Ha selypítve beszélünk hozzá, nagy az esély arra, hogy azt gondolja a gyerekünk, hogy ez a normális, és ő is így próbálja majd kifejezni magát. A felnőtt ebben a korban a leghatalmasabb ideál, és a gyermek olyan szeretne lenni mint az anyuja, apuja, ezért olyan fontos, hogy megfelelő példát mutassunk neki.

8 4.) Nevezzük meg a tárgyak rendes nevét. A "szervusz" ne legyen "táj -táj"! A gyerekeket ne nevezzük babának! 5.) Amikor a gyerekünkhöz beszélünk, nézzünk a szemébe, hogy minél több érzékszervét bevonjuk a kommunikációba. Ha látja is, hogyan kell a hangokat képezni, könnyebben sikerül majd neki is megtanulni beszélni! 6.) Hallgattassunk vele zenét! Feltétlenül figyeljünk arra, hogy legyen minőségi zene, és a korának megfelelő. 7.) Játszunk fújó gyakorlatokat! Fújjuk le a vattagombócot az asztalról! Adjunk neki szipókát, evvel szürcsölgesse a teát! 8.) Hagyjuk, hogy sokat mozogjon gyermekünk! Ugráljon, másszon, kússzon előre-hátra hason, forogjon hasról-hátra és vissza, stb. Többet fog beszélni, ha már tökéletesen mozog. Általában az a tapasztalat, hogy azok a gyerekek, akik nehezebben kezdenek beszélni, egy idegen közösségben, ahol nem értik meg tökéletesen a mutogatást, mimikát és hangokat, gyorsan el kezdenek beszélni. Még valami: a beszédfejlődés, beszédtanulás során természetes a hangzócsere. Ne javítsuk ki a gyereket, mert ezzel kedvét szeghetik. Maximum amit tehetünk, hogy mi helyesen mondjuk!!!! Leggyakoribb beszédhibák A pöszeség artikulációs zavart jelent. A gyermek 4. évéig fiziológiás /élettani/ pöszeségnek tekintjük, ez terápiát nem igényel. Ha 4. életév után is fennáll érdemes minél előbb szaktanárhoz logopédushoz fordulni hogy iskoláskorra rendeződjön. Kiemelten kell vele foglalkozni, mert ez is a leggyakoribb gyermekkori beszédzavar. A dadogás az a beszédzavar, amelynél a beszéd folyamatossága sérül. A dadogó ember valamilyen belső blokk következtében egy- egy szótag vagy hang, rendszerint az első mássalhangzó, megismétlésére kényszerül. A dadogás gyakoriságában a férfiak vezetnek. Kb 4x annyi férfi dadog, mint nő. Egyes szerzők a dadogást organikus eredetű beszédzavarnak tekintik, ami létrejöhet öröklődéses vagy idegrendszer működését befolyásoló sérülés következtében. A dadogás általában 2-8 éves kor között jelenik meg. Leggyakrabban 5 éves kor körül. Dadogós gyermeknél kérjünk szaksegítséget. Fontos, ne javítsuk a gyermeket, legyünk türelemmel a mondanivalója iránt. Ne tudatosítsuk benne a megakadást. A dadogás nagyon jól kezelhető, különböző foglalkozásokkal. Ha bármilyen eltérést fedezünk fel gyermekünk szókincsével, esetleg hiányával kapcsolatban, érdemes mindenképp szakemberhez fordulnunk. Akár megkésett beszédű gyermekünk, akár időben van és csak most tanul beszélni, az alábbi közös cselekvésekkel csak segíteni tudjuk fejlődésüket, arról nem is beszélve, hogy a kapcsolatunk is jobb lesz! Beszéljünk sokat a babához! Arckifejezésünkkel és szavakkal meséljünk neki saját magáról és a világról. Akkor beszéljünk hozzá, amikor nyugodt és

9 figyelmes. Hangszínünket és ritmusát a baba már jól ismeri, hiszen sokszor hallotta születése előtt. Segítsünk neki, hogy a hangokon keresztül kapcsolatba tudjon lépni környezetével. Utánozzuk a babát, ismételjük el, amit babanyelven mondott. Győgicsélve válaszoljunk neki. Így megtanulja, hogy a hangokra anya és később a világ felelni fog. Mindig meséljük, mondjuk el a babának, hogy éppen mit csinálunk vele, hová megyünk, mit eszünk, kit, mit lát. Ezzel kapcsolatot hozunk létre szavak és események között. Mindig mondjuk el neki, mivel játszik, mit adunk rá. Nevezzük nevén a testrészeit. Hetek, hónapok fognak eltelni, mire a baba összekapcsolja a dolgokat a szavakkal: ezzel teremtjük meg a beszéd és az írni-olvasni tudás alapjait. Nézegessünk együtt, színes, képeskönyveket. Kb. 6 hónapos kortól el lehet kezdeni ezt. Igaz még a baba figyelme rövid ideig tart csak. Ez a tevékenység hozzá segíti a picit, hogy később szeresse a könyveket. Ebben az életkorban még megrágcsálja a baba a könyveket, de ne aggódjunk, ők még a kezükkel, szájukkal "szerzik az ismereteket". Nézzük, mutatjuk, mondjuk. A kisgyermekek első lépése az olvasás terén, hogy megtanulnak lapozni. Később nézegetik a képeket, elmondják, hogy mit látnak és végül egy saját történetet kreálnak maguknak. Eleinte használjunk keménylapos könyveket. Kisebb kárt lehet benne tenni és könnyebb lapozni is. Vigyünk magunkkal könyvet tanácsadásra, rokonokhoz, autóba, utazáskor. Ezáltal a baba későbbi életének szerves részévé válnak a könyvek. Tanítsunk gyermekünknek versikéket és dalokat. A gyermekeknek ezáltal nő a szókincsük és segíti a memória fejlődését is. Használjunk kézmozdulatokat is, ezáltal összekapcsolhatja a tevékenységet, a tevékenység jelző szóval. A gyermekversek hozzájárulnak a nyelvi tudatosság és a nyelv szeretetének kialakulásához. Tartsuk a könyveket a gyermek számára is elérhető helyen! Legyen kötelező szertartás az esti mese! A könyv legyen része gyermekünk mindennapjainak! Továbbá ajánlom az alábbi linkeket is megnézésre, nekünk, anyukáknak! Okosító torna: Finommotorika fejlesztő: És végül nem utolsósorban, gyertek ezekután is ide a babaklubba, vegyetek részt a fejlesztő zenebölcsi és zenés fejlesztő babatorna foglalkozásokon, hiszen látjátok, mire jó még azon kívül, hogy élvezetes a gyermek számára a közösségben énekelni-mozogni! J

10 Felhasznált irodalom: - Jávorszky Edit: Fejlődéspszichológia - Spock doktor csecsemő- és gyermekgondozása - Interneten található, ezzel a témával foglalkozó oldalak, pl: stb. -