Hirosima, Nagaszaki 1945

Átírás

1 NÉMETH ISTVÁN Hirosima, Nagaszaki 1945 Az atomkorszak kezdete A történelem során egyetlen katonai csapás sem változtatta meg annyira az emberiség sorsát, mint a két atombomba bevetése. Hiszen 1945-ig a fegyverkezés fejlesztése mindig ugrásszerıen megnövelte a következœ háború áldozatainak számát. Napóleon közötti hadjárataiban több mint 775 ezer katona halt meg, az elsœ világháborúban 17 millió, a má - sodik világháborúban pedig már 60 millió. Az atombomba azonban véget vetett a halálos spirálnak. Az új nukleáris fegyverek kozmikus megsemmisítœ ereje túlnyomórészt békés rendezésre kényszerítette a második világháború utáni szuperhatalmakat. Vitájukat nem harmadik világháború, hanem hidegháború követte, amely voltaképpen hosszú béke volt. Az egész emberiség pusztulásának veszélye visszariasztotta az amerikaiakat és a szovjeteket a nukleáris fegyverek használatától. Ez is Hirosima öröksége. AHirosimához vezető út Hitler Né - metországából indult, ahol is - mert természettudósok kö - zöttük Albert Einstein a zsidóüldözések miatt elhagyták az országot. A Nobel-díjas Werner Heisenberg vagy Otto Hahn azonban továbbra is a birodalomban maradt. Akkortájt a fizikusokat főleg az univerzum legkisebb alkotóelemének tartott atom érdekelte de - cemberében a kémikus Hahn uránmintát bombázott neutronokkal, elektromosan semleges elemi részecskékkel. Legnagyobb csodálkozására bárium keletkezett, amelynek atomsúlya kisebb az uránénál. Addig az atomokat elpusztíthatatlannak s oszthatatlannak gondolták. Hahn nem merte kimondani, hogy a báriumatomok valójában szétrombolt uránmagok. Megfigyeléseit elküldte Lise Meitnernek, Stockholmba emigrált egykori munkatársának, akinek számításai és az újabb kísérletek megerősítették, hogy Hahn létrehozta az első maghasadást. A szakfolyóiratok rövidesen az új felfedezés nyomán megvalósítható szuperbombáról szóló spekulációkkal voltak tele. Valóságos riadóként hatott, amikor 1939 márciusában, Csehszlovákia szétzúzása után Hitler megtiltotta a Joachim - sthalban található uránérc exportját. Amikor pedig egy fiatal német tudós az egyik szakfolyóiratban cikket publikált az urángépről, az Egyesült Államokban számos szakember vélte úgy, hogy jelentős lehet a nácik előnye az atomenergia terén, hiszen különben nem jelentették volna meg a cikket. S ez még akkor is igaz lehet, ha papíron az atomenergia békés hasznosítását emlegetik. Mindez azonban súlyos következményekkel járó feltevés volt. Heisenberg és csapata még messze állt a bomba létrehozásától. Az amerikaiak nukleáris versenyfutásra gondoltak, de a startnál ők voltak az egyedüli komoly indulók. NUKLEÁRIS VERSENYFUTÁS A háború kitörése előtt egyedül a Német Birodalom rendelkezett a hadseregnek alárendelt uránkutató csoporttal. A legfontosabb európai uránércbányák is 76 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

2 Gombafelhô Hirosima fölött német tulajdonba kerültek. Az évi villámgyőzelmek további előnyöket hoztak számukra. A németek lefoglalták a belga Union Miniére uránkészleteit, s készen álltak, hogy kiépítsék és kizárólag saját célra hasznosítsák a norvégiai nehézvíztermelést, továbbá rendelkeztek a majdnem kész párizsi ciklotronnal. De voltak fékező tényezők is: a norvégiai Norsk Hydro nehézvízgyártási kapacitását előbb még ki kellett építeni, és a párizsi ciklotront csak heti váltásban használhatták a francia tudósokkal. További ciklotronok építési projektjei még nem jutottak túl a tervezői asztalon. Az Egyesült Államokban a háborút még távolinak tartották, s nem vették nagyon komolyan a veszélyt, hogy a né - me tek atombombát építhetnek. A döntő kezdeményezés a tengelyhatalmak országainak emigránsaitól Szilárd Leó, Wigner Jenő, Teller Ede, Enrico Fermi indult ki. Utóbbi már 1939 márciusában felhívta az amerikai haditengerészeti minisztérium figyelmét az uránbomba lehetőségére. Figyelmeztetései azonban ekkor még visszhang nélkül maradtak nyarán Szilárd Leóék Einsteinhez, az évszázad tudományos zsenijéhez fordultak, aki meghívta a három férfit Long Island-i hétvégi házába. Németül folyó megbeszélésükön megfogalmazták a később Einstein által aláírt, Franklin D. Roosevelt elnökhöz intézett levelük tervezetét. Ebben új típusú, rendkívül erős bombáról írtak, amely óriási pusztításra lehet képes. Roosevelt kétszer találkozott Einstein megbízottjával, aki a fizikai összefüggéseket magyarázta el az elnöknek. A második találkozón, október közepén Roosevelt végre megértett valamit a do log ból: Szóval azt mondják, gondoskodni kell arról, hogy a nácik ne röpítsenek minket a levegőbe. Akkor tenni kell valamit. A csalódott emigránsok nem adták fel március 7-én újabb levelet írtak Rooseveltnek, amelyet ismét Einstein írt alá. Ebben értesítették az elnököt, hogy Németországban nagy titoktartás mellett uránkutatások kezdődtek a Vilmos Császár Fizikai Intézetben. Időközben hasonló hírek érkeztek Londonba is. Döntő kezdeményezés indult ki két nagy-britanniai emigránstól Otto Frisch és Rudolf RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 77

3 Peierls is. Ők két rövid memorandumot fo galmaztak meg egy szuperbomba konst rukciójáról, s az egyetlen lehetséges ellenlépésnek saját bomba kifejlesztését látták. A memorandum felrázta a brit kormányhivatalokat. A Szovjetunióban is vita folyt a maghasadás felfedezésének lehetséges következményeiről. Az 1920-as évektől az ország egész tudományos élete a sztálinizmus nyomása alá került. Néhány szovjet filozó - fus azt követelte, hogy a polgári fizikával a proletárfizikát állítsák szembe. Számos szovjet atomfizikust ideológiai megbízhatatlansággal vádoltak. Az egyetemeken és a kutatóintézetekben a félelem légköre uralkodott. Ennek ellenére Leningrádban az Igor Kurcsatov körüli fiatal fizikusok nem bátortalanodtak el. Tanítványai, Fljorov és Petrzsak felismerték, hogy a természetben létezik spontán uránhasadás. Flerovot izgatta, ho gyan reagálnak nyugati kollégái a felfedezésre, s cikket írt a Physical Review számára. Legnagyobb csodálkozására semmilyen visszhang nem érkezett, ami azt igazolta: jó érzékkel rátapintott, hogy az uránkutatást titkos katonai üggyé nyilvánították. Moszkvában uránbizottság alakításával reagáltak, ám a bizottság 1940 no - vemberében súlyos vereséget szenvedett. Kurcsatov az egyik tudományos konferencián bemutatta munkatervét, amelyben lehetségesnek tartotta belátható időn belül nehézvízreaktor építését. De a szovjet fizika nagyjai nem akartak hallani a tervről. Az európai háborúra tekintettel helytelennek tartották pénzforrásokat áldozni a bizonytalan projektre, s úgy vélték, hogy az atommag technológiája feletti uralom a következő évszázad ügye lesz. A LOS ALAMOS-I KUTATÓBÁZIS Miközben Albert Speer fegyverzetügyi miniszter a tétovázó német atomkutatókat mindössze kétmillió márkával támogatta, Roosevelt több mint négyezerszer többet fektetett az amerikai atomprogramba. A Manhattan-tervvel (Manhattan District of Engineers) az emberiség addigi legnagyobb fegyverkezési programja indult útjára. A hadsereg egész országrészeket vásárolt fel vagy foglalt le Washington, Tennesse és Új-Mexikó államokban. A szigorúan titkos atomprogramon 37 nagy intézményben 125 ezer ember, közöttük hat Nobel-díjas kutató dolgozott. A vezető tudósok közülük minden második európai emigráns 1943-ban elhagyták egyetemeiket, s az Új-Mexikóban, kétezer méter magasan fekvő Los Alamos-i kutatóvárosba költöztek. A szigorúan őrzött létesítményről a környéken az amerikai elhárítás azt terjesztette, hogy katonai kórház működik benne, ezért van ott annyi doktor. A szigorú biztonsági intézkedésekhez tartozott a tudósok telefonjainak lehallgatása is. Mivel azt fontolgatták, hogy Németországban elrabolják Heisenberget, hasonló német tervtől tartva az intézményen kívül testőrök kísérték a vezető szakembereket. Roosevelt elnök csak a briteket fogadta bizalmába. A két ország fizikusai kart karba öltve dolgoztak, s London állta a költségek egy részét ban Roosevelt és Churchill brit miniszterelnök megállapodott, hogy az atombombát nem vetik be a másik egyetértése nélkül. Churchill később hozzájárult a két japán város elleni támadáshoz. A Manhattan-terv vezetőinek legnagyobb gondját a hasadóanyag hiánya okoz - ta. Ennek keresése nyelte el a költségek háromnegyedét. Robert Oppenheimer csapata az urán 235 izotópra szavazott, amelyet csak rendkívül költséges módon lehetett leválasztani a nehéz urán 238- ról. A Tennessee-folyó partján fekvő Oak Ridge-ben a Dupont vegyipari konszern a világ akkori legnagyobb ipari létesítményét hozta létre. Az uránsót elpárologtatták, s hatalmas gázcentrifugákkal elkülönítették az izotópot. Az üzem másfél évig megállás nélkül dolgozott, de végül az előállított hasadó urán csak a hirosimai bombára volt elég. Az ördögi technika politikai célú felhasználása érdekében az amerikaiaknak több robbanóanyagra volt szükségük. Ezért a tudósok végül is viszszatértek a plutóniumhoz, amelyet az urán 238-ból viszonylag könnyen állítottak elő. Nagaszakiban a világ első plutóniumbombáját vetették be. Einstein levele Rooseveltnek augusztus 2. Tisztelt Elnök Úr! Kéziratban olvastam E. Fermi és L. Szilárd tanulmányait. Ezek arra engednek következtetni, hogy az urán nevı elem a jövœben új és jelentœs energiaforrássá válhat. Ez új helyzetet teremt, ami megkívánja a kormány figyelmét és ha szükséges gyors intézkedését. Úgy érzem, kötelességem az ön figyelmébe ajánlani a következœ tényeket és javaslatokat. Az utóbbi négy hónapban Joliot kísérletei Franciaországban, továbbá Fermi és Szilárd kísérletei Amerikában megmutatták, hogy elegendœ nagy uránmennyiségben láncreakció idézhetœ elœ, amelynek során hatalmas mennyiségı energia és sok rádiumszerı elem keletkezik. Szinte bizonyos, hogy ez a közeli jövœben megvalósítható. Az új jelenség bomba készítését is lehetœvé teszi. FeltételezhetŒ noha kevésbé bizonyos, hogy egészen új típusú és rendkívüli erejı bomba készíthetœ. Ha egy ilyen bombát hajón egy kikötœbe juttatnak és ott felrobbantják, az elpusztíthatja az egész kikötœt és annak környékét. Lehet, hogy a bomba túlságosan nehéz lesz, hogy repülœgép szállíthassa. Az Egyesült Államokban csak alacsony koncentrációjú uránérc található, korlátozott mennyiségben. Uránérc található Kanadában és az egykori Csehszlovákiában. A legfontosabb uránlelœhely Belga-Kongó. Mindezt figyelembe véve Elnök Albert Einstein és Szilárd Leó, 1939 Úr fontosnak ítélheti, hogy folyamatos kapcsolat létesüljön a kormány és azok között a fizikusok között, akik Amerikában a láncreakcióval foglalkoznak. Ennek egyik lehetséges módja, hogy ön felkér valakit, aki az ön bizalmát élvezi, és aki esetleg nem hivatalos minœségben is ellátja a következœ tennivalókat: a) kapcsolatba lép a megfelelœ kormányhivatalokkal, folyamatosan informálja azokat, és ajánlásokat terjeszt a kormány elé; elsœsorban pedig gondoskodik arról, hogy uránércet szállítsanak az Egyesült Államokba; b) megfelelœ pénzügyi támogatással felgyorsítja a kísérleti munkát, amely segíti mindazokat, akik be kívánnak kapcsolódni a munkába, továbbá esetleg bevon olyan ipari laboratóriumokat is, amelyeknek megvan a megfelelœ felszereltségük. Tudomásom van róla, hogy Németország leállította a megszállt Csehszlovákiában bányászott urán eladását. Az ilyen akciót talán az magyarázza, hogy von Weizsäcker német külügyi államtitkár fia Berlinben, a Vilmos Császár Intézetben dolgozik, ahol most egyes, Amerikában végzett kutatásokat ismételnek meg. TisztelŒ híve: Albert Einstein 78 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

4 A Németországból emigrált tudósok nem sejtették, hogy kutatásaik eredménye nem a Harmadik Birodalom felett robban májusában az amerikai ka - tonapolitikai bizottság kockázatosnak ítélte a bomba németországi bevetését. Az esetleg befulladt, fel nem robbant bom - ba összetevői érveltek fontos útmutatóul szolgálhatnak a német tudósoknak. Ezért Németország ázsiai szövetségesét vonták látókörükbe. TIBBETS EZREDES EGYSÉGE 1944 őszén Paul Tibbets ezredes 1200 fős speciális egysége a Salt Lake Citytől nyugatra fekvő, használaton kívüli katonai repülőtéren megkezdte a B 29-es szuperbombázóról való célzott bombázás gyakorlását. A repülőgép bevetését csak a Csendes-óceánon tervezték. A csapathoz tartoztak börtönből szökött gyilkosok is, akik álnéven jelentkeztek a hadseregbe. Nekik az ezredes büntetlenséget ígért, ha minden rendben megy. Roosevelt 1944 decemberében utoljára mérlegelte az új bomba ledobásának lehetőségét Németországra. Ez nem lehetséges válaszolta Groves, a program vezetője, Európában nem állomásoznak B 29-esek. Csak e ha - talmas gép képes a többtonnás bomba szállítására. Ekkor már pontosan látható volt, hogy Hitler elveszíti a háborút. A nyugati szövetségesek már a Német Birodalom hatá - rainál harcoltak, a Vörös Hadsereg pedig a pomerániai és sziléziai előrenyomulást készítette elő. Az amerikai titkosszolgálat a zsákmányolt német iratokból és egyéb forrásokból közöttük a norvégiai ellenállástól pontosan tudta, hogy a német atombomba előállítása a távoli jövő kérdése. Az amerikaiak mégis folytatták a Manhattan-projektet. Tervezőik az atombomba ledobásában a hagyományos háború folytatását látták, jóllehet gyanították annak megsemmisítő erejét. Oppenheimer Hirosima esetében 20 ezer halottal számolt. Összehasonlításul: 1945 márciusában Tokió gyújtóbombával történő bombázása 100 ezer halottat követelt. Vitathatatlan, hogy a Manhattan-projekt költségei önmagukban is sajátos di - namizmust kölcsönöztek az eseményeknek. A vállalkozást az elnök kongresszusi különköltségvetéséből finanszírozták, s 1944-ben már számos kritikai megjegyzés hangzott el a képviselők ré széről. A hadügyminisztérium egyik munkatársa feljegyezte: ha a projekt sikeresen lezajlik, akkor nem lesz kongresszusi vizsgálat. Ha nem, akkor valamenynyien belebuknak. Nehéz lett volna ellenállni a kísértésnek, hogy az előállított fegyvert bevessék emlékezett ké - sőbb Groves. A déli államból származó szenátor és későbbi külügyminiszter, James F. Byrnes előtt már felsejlett a későbbi fegyverkezési verseny is. Szilárd Leó is ame ri kai szovjet versengéstől tartott, s már nagy hibának ítélte a Rooseveltnek írt évi levelet. Kérésére Einstein kieszközölt számára egy látogatást a Fehér Házban, de fenntartásai ott sem találtak meghallgatásra. A Truman-kormány a bombában lehetőséget látott a Pax Americana világméretű érvényesítésére. Az atomtitok Sztálinnal való megosztását Byrnes külügyminiszter határozottan elutasította: ha értesítjük az oroszokat, Sztálin részt akar venni benne. Szilárd Leóval ellentétben a legtöbb kutató is a bomba bevetése mellett kardoskodott. Egyszerűen a kíváncsiság vezette őket, hogy beválnak-e elméleti számításaik és előrejelzéseik április végén a Pentagonban az ún. célkijelölő bizottság ülésén a lehetséges célpontokat vették számba. A bombázásoktól addig megkímélt várost kerestek, hogy pontosan felmérhessék a robbanás B 29 szuperbombáz 1945 elejétœl ezeket a gépeket vetették b a Csendes-óceánon RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 79

5 Az Enola Gay Japán fölött (fent) és legénysége (balra) hatását. Tibbets ezredes gépét később mérőműszerekkel megrakott repülő - gép kö vetné. A bizottság kritériumai kö zött természetesen szerepelt a célpont katonai jelentősége is. Hirosimában hajózták be a Kínában harcoló japán csapatok utánpótlását. A 2. japán hadsereg is az ipa ri és kikötővárosban ütötte fel főhadiszállását, és onnan szervezte az esetleges amerikai invázió ellenlépéseit. Truman ugyan kegyetlen és fanatikus embereknek tartotta a japánokat, de csak katonai célok elpusztítására utasította hadügyminiszterét. Nem tudta vagy nem akarta tudomásul venni, hogy a 15 ezer ton na TNT-vel egyenértékű robbanóhatás teljesen megsemmisít egy várost. Később azzal az esetleges félmillió áldozattal magyarázta a bomba ledobását, amellyel az amerikai partraszállás Japánban járt volna RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

6 tavaszán Okinava szigetén egyébként a japánok és az amerikaiak a második világháború legvéresebb csatáját vívták, amelyben majdnem 50 ezer amerikai katona vesztette életét vagy sebesült meg. Japán háborúja a csendes-óceáni hadszíntéren 15 millió kínai, koreai, brit, amerikai és Fülöp-szigeteki lakos életébe ke - rült. Az amerikai közvélemény is a háború gyors befejezését sürgette. Egy elnök sem fogadta volna el a fegyverről való lemondást azért, hogy a japánokat megkímélje hangzott az általános érvelés. A DÖNTÉS július közepén az amerikaiak a moszkvai japán követségnek küldött, elfogott telexből értesültek arról, hogy Hirohito császár Sztálint szándékozik felkérni a szövetségesekkel folyó béketárgyalások közvetítőjéül. Az amerikaiaknak és a briteknek fel kellene hagyniuk a feltétel nélküli kapituláció követelésével hangzott a megfejtett üzenet. Hirohito joggal féltette trónját, hiszen a szövetségesek azt a japán militarizmussal azonosították. A japán szándékokat ellentétesen értékelték Washingtonban. A potsdami konferenciára utazó elnököt az Antwerpenig tartó nyolcnapos hajóúton Byrnesnek sikerült meggyőznie arról, hogy a japán császár politikai túlélését az amerikai közvéleménnyel Pearl Harbor és a csendesóceáni háború szörnyűségei miatt nem lehet elfogadtatni. Churchill mindhiába emelt szót a japán katonai becsület megőrzése mellett július 26-án a nyugati hatalmak választás elé állították Tokiót: az ország teljes pusztulása vagy a feltétel nélküli kapituláció. A japánok elutasították az ajánlatot. Azóta vitatják, hogy a monarchia megőrzését biztosító kapitulációs ajánlat erősítette volna-e a békepártiak pozícióit Tokióban. A potsdami konferencia kezdetén Harry S. Truman még nem tudta, működik-e az atombomba. Az alamogordói sivatagban július 16-án végrehajtott tesztrobbantásról szóló távirat még aznap este megérkezett Stimson hadügyminiszter babelsbergi villájába: Ma kora reggel operáltunk. A diagnózis még nincs lezárva, de az eredmény [ ] minden várakozást felülmúl. Néhány nap múlva megérkezett a végleges jelentés. Azután Trumant mintha kicserélték volna. Más ember lett, s határozottan ellentmondott Sztálinnak vélekedett Churchill. Amikor katonái közölték Trumannal, hogy az első bevetésre a tervezettnél korábban is sor kerülhet, a hír szinte megbabonázta. Július 31- én kiadta a parancsot: Release when ready! (Dobják le, amikor kész!) Valamennyi vezető Japán-szakértő egyet értett azzal, hogy Moszkva magatartása rendkívüli jelentőségű Tokió számára. Még a bornírt japán tábornokok is tudták, hogy a Vörös Hadsereg támadása esetén nem számíthatnak megegyezéses békére. A császári házat így nemcsak az amerikaiak oldaláról fenyegette veszély. Az is elfogadható, hogy a császár inkább Washingtonnak akart kapitulálni. Az Egyesült Államok elnöke mint naplójából kitűnik nem volt hajlandó átengedni a szovjeteknek annak a hosszú, elkeseredett és bátor harcnak a gyümölcsét, amelyben azok nem vettek részt. Már 1945 első heteiben versenyfutás kezdődött közöttük. Sztálin attól tartott, hogy a japánok kapitulálnak az Egyesült Államok előtt, mielőtt még a Szovjetunió belépne a háborúba, s így lemarad a zsákmányról. A német kapituláció után azonnal megkezdte egymillió szovjet katona átszállítását keletre, s a tervezettnél két héttel korábban megtámadta a japánok által megszállt Mandzsúriát. De az amerikaiakat nem tudta utolérni. Truman végül a potsdami konferencia alatt, július 31-én adta ki a parancsot az eredetileg német városoknak szánt atombomba ledobására a japán Hirosimára. Paul Warfield Tibbets ezredes különleges kommandója Tinian szigetén várakozott a Dél-Japánon végigsöprő tájfun elvonulására, mert jó látási viszonyokra volt szüksége a bomba ledobásához augusztus 6-án a Hirosima fölé ér - kező Enola Gay repülőerőd kioldotta gyilkos terhét. A három méter hosszú és négy tonna súlyú Little Boy volt az első bevetett atombomba az emberiség történetében. Hatása messze túlszárnyalta az amerikai tudósok, katonák és politikusok várakozásait, 13 négyzet-kilométernyi területen halált és pusztulást hozott. Hirosima 76 ezer háza közül a robbanás 70 ezret lerombolt vagy megrongált. A vá - rosban 350 ezer lakos tartózkodott, főleg japánok, de koreai és kínai kényszermunkások tízezrei is. Néhány amerikai hadifogoly mellett tucatnyi német jezsuita is érkezett Hirosimába, mivel ott nagyobb biztonságban érezték magukat az amerikai légitámadásoktól végéig körülbelül 140 ezren haltak szörnyűséges kínhalált: a robbanás epicentrumában az első áldozatok a több mint egymillió Celsius-fokban egyszerűen elpárologtak vagy elégtek. A hőség még tíz kilométer távolságban is lángra lobbantotta a fákat. Sokakat az erős lökéshullámok miatt összeomlott házak temették maguk alá. A centrumtól távolabb lévők a közvetlen sugárzástól pusztultak el. Három nappal később az amerikaiak Nagaszakira dobták le a Fat Man elnevezésű plutóniumbombát, amely szinte teljesen elpusztította a híres kereskedővárost. Az áldozatok pontos számát lehetetlen megállapítani. A későbbiekben is évente ezrek haltak meg az alattomos sugár zás utóhatásaként, s még a túlélők harmadiknegyedik generációja is megörökölhette a gyilkos kórt.