Szép kis város Selmecbánya...

Átírás

1 Bartha Dénes-Oroszi Sándor Szép kis város Selmecbánya... Kalauz a régi és az új Selmecbányához

2 Szép kis város Selmecbánya... Kalauz a régi és az új Selmecbányához

3 Bartha Dénes-Oroszi Sándor Szép kis város Selmecbánya. Kalauz a régi és az új Selmecbányához Z.6! jke 3 ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET KÖNYVTÁRA Erdészettörténeti Közlemények LV. Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztály BUDAPEST, 2003

4 Bartha D énes-o roszi Sándor, 2003 Ez a könyv a FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI M INISZTÉRIUM ERDÉSZETI HIVATALA anyagi támogatásával jelent meg Felelős kiadó Dr. Oroszi Sándor, az O EE Erdészettörténeti Szakosztály elnöke A kötetet -ijl Kiss László tervezte A nyomdai előkészítés a Schranko Hungary Kft. munkája Felelős vezető BOZSÓ Páter A nyomdai kivitelezés a Keskeny és Társai Nyomdaipari Kft. munkája Felelős vezető Keskeny Árpád ISBN ISSN

5 5 Tartalom 7 Beköszöntő 9 Selmecbánya és környéke természeti viszonyai 12 A város története 18 A bányászat szerepe a városban 24 A város erdőgazdálkodásának története 29 Az iskolák városa 35 Diákélet, diákhagyományok 43 Érkezés Selmecbányára 43 Selmecre a hegyeken át 48 Vonattal Selm ecre 49 Városi séták 49 A Kálvária 55 A vasútállomástól a városközpontig 62 A Szenthárom ság tér 67 Az Ovártól az Újvárig 82 Séta az Akadémia körül 97 Kisiblye 108 ímhol a föld alá megyünk 108 A szabadtéri bányászati múzeum 117 A város és a városkörnyék bányászati emlékeinek bemutatása 118 Bányászattal kapcsolatos épületek és üzemek 136 Tavak, víztárolók és vízvezeto árkok Selmecbánya környékén 148 Selmecbánya körüli túrák 148 Séta a várost övező hegyeken 150 Utak a Szitnyára 152 Hodrusbánya 153 Vihnye 154 Szklenóftirdő 156 A Bakó útja 163 Búcsú Selmecbányától 166 Elköszönő 167 Felhasznált és ajánlott irodalom 174 Helységnévmutató

6 7 Beköszöntő Vadé me cum - jöjj velem! Jöjj velem Selmecbányára! Jöjj velem a Klopacskához, a Leányvárhoz, jöjj velem az Akadémiára! Jöjj, menjünk el együtt a Hodrusi-tóhoz, kapaszkodjunk fel a Szitnyára és sétáljunk ki Kisiblyére! Jöjj, hogy együtt fedezzük fel álmaink városát, Selmecbányát! Jelen kötettel történelmi utazásra hívunk. Olyan utazásra, amely Selmecbánya utcáin az egykori diákok és professzorok nyomait követi. Ezek a nyomok ott vannak a selmeci köveken, sőt a város körüli hegyeken, erdőkben. Az idővel megfakuló, elmosódó emlékekből mostani utazásunk során különösen az erdészek-bányászok számára becseseket elevenítjük fel. Az egykori balekok szorongó érzésével közeledünk a városhoz, hogy a felfedezés, ráismerés után átérezzük a búcsúzó firmák vidám-szomorú Selmec-siratását. Utazásunk során tehát a múltbéli, a letűnt Selmecet akarjuk felfedezni a mai, megváltozó városban. A múltidézést igyekszünk elősegíteni a századfordulón készült selmeci fényképek közreadásával is, amelyeket maiak követnek. így a könyvvel igazi kalauzt szeretnénk adni a mai Selmecre látogatók kezébe.

7 S E L M E C B Á N Y A ÉS K Ö R N Y É K E T E R M É S Z E T I V I S Z O N Y A I 9 Selmecbánya és környéke természeti viszonyai A Kárpátok láncolatát szerkezetföldtani alapon négy övre lehet osztani. A legkülső az ún. flis (homokkő) öv, ezen belül találjuk a mészkőből felépülő szirtövet, mely az Északi-Kárpátokban a középkori váraknak ad otthont. A harmadik a kristályos öv. Ez kristályos kőzetekből, főleg gránitból áll, s a legmagasabb csúcsok is itt találhatok. A legbelső a vulkáni öv, mely vulkáni tevékenység eredményeként jött létre, s az Északi-Kárpátokban két pásztába rendeződik. A délebbi pászta az Északi-középhegységgel azonos (Visegrádi-hg., Börzsöny, Cserhát, Mátra, Eperjes-Tokaji-hg.), míg az északi pásztát korábban Magyar Érchegységnek, ill. Selmeci-körhegységnek is hívták, ma Szlovák-középhegység névvel illetik. Ehhez a vulkáni területhez tartozik a Madaras, az Újbányái-, a Körmöci- és a Selmeci-hegység, továbbá a Jávoros, az Osztrovszki-hg., a Korponai-erdő és a Polyána. A vonulatsor ezek után - kisebb kibukkanásoktól eltekintve - megszakad, majd keleten a Szalánci-hegységben folytatódik. E területek tűzhányói millió évvel ezelőtt működtek, és a vulkánosság tengeri környezetben ment végbe. A vulkáni hegységtagokat változatos felépítés jellemzi. Láva és piroklasztit-összleteiket andezit, riolit, dácit, kisebb részt bazalt alkotja, és mindezek lepusztulástermékei is sokszor megtalálhatók. A Selmeci-rétegvulkán - amely a leghatalmasabb volt, s beszakadásos kalderáját mintegy 20 km átmérőjűnek mutatták ki - mai domborzatában már nemigen ismerhető fel. A miocén-pleisztocén időszakban a belső-kárpáti vulkáni koszorú hegységeiben az egykori kitörési központokhoz kapcsolódva jelentős hidrotermás utóvulkáni működés ment végbe, színes- (réz, ólom, cink) és nemesérc-(arany, ezüst)telepeket létrehozva. Az ércek a kürtőben megrekedt szubvulkáni testek illő gázaiból-gőzeiből váltak ki. A nyomás alatt lévő, magas hőmérsékletű utómagmás-utóvulkáni gázok és folyadékok a nyomáscsökkenés irányába mozogtak, és zónásan kicsapódtak. így jöttek létre mélyebb szinten a szkarnok, feljebb, repedések kitöltéseként, a telérek, a kitörési kürtőben az érhálózatok, míg a felszínen a gejzír-fumarola kicsapódások. Az Ipoly és a Garam által közrefogott terület északnyugati sarkában találjuk a középhegység jellegű Selmeci-érchegységet.

8 10 SZÉP KIS VÁROS SELM ECBÁN Y A Délről a Kisalföld síkja határolja, míg nyugatról kelet felé haladva a Tribecs, Madaras, Körmöci-érchegység, Jávoros vonulata övezi. A Selmeci-érchegység északi és nyugati oldalán a Garam folyik el. A hegységet több, egymással laza összefüggésben álló csoport alkotja, amelyek nagyjából Selmecbányát veszik körül. Délnyugaton a Bakabányai-hegyek (Zsdjár m), északnyugaton a Vihnyei-hegyek (Paradicsom-hegy m), délen pedig a vidék legszebb hegye, a Szitnya (1009 m) emelkedik. A fővölgyek Selmecbányáról sugarasan futnak ki. Délről a Szikenicei-, nyugatról a Rihnyavai-, Hodrusi-, Vihnyei-, északról a Szklenói-, délkeletről a Selmeci-völgy tagolja a hegységet. Az észak-északkelet - dél-délnyugat irányú Selmeci-érchegységben fennsíkokat nem találunk. A hegység fő tömegét andezit alkotja, de helyenként riolittal és bazalttal is találkozunk. Ez utóbbi kőzetből áll a város egyik nevezetessége, a Kálvária-hegy is. A hőforrások (Vihnye, Szklenó) környékén forrásmeszet találunk. A patakok vizeit a Garam (Hron) és az Ipoly (IpeF) gyűjti össze. A Tanád - Paradicsom-hegy gerince vízválasztónak tekinthető. A Rihnyavai-patak (Richnava potok), Vihnye-patak (Vyhniansky potok), Lenge-patak (Teplá potok), Kecskés-patak (Jasenica potok, Kozelnik p., Stáry p.) a Garamba, a Selmecpatak (Stiavnicky potok) az Ipolyba ömlik. A Selmecbánya környéki tájkép fontos meghatározói a bányatavak. A bányatavakban felfogott vizet annak idején áramtermelésre, zúzóművek és szállítógépek hajtására is használták. Néhány fontosabb tó helyét az 1. sz. ábra szemlélteti, az utak leírásánál részletesen kitérünk rájuk. A város éghajlata szélsőségektől mentes. Nyugatról és északról a Tanád - Paradicsom-hegy - Sobó gerince védi, kelet felé fokozatosan ereszkedik le a Selmec-patak völgyére. Az átlagosan 800 m tengerszint feletti magasságú város évi középhőmérséklete 7,4 C, januárban -3,1 C, júliusban 17,7 C az átlag. Az éves csapadékösszeg jelentős, 850 mm, mely az évszakokra egyenletesen oszlik el. A selmecies időjárás jellemzője tehát a gyakori esőzés, átlagosan minden negyedik nap számíthatunk rá. A Selmecbányai-érchegység növényzete hasonló a Magyarközéphegység andezit növényzetéhez. Délről még felhatolnak a szubmediterrán és kontinentális elemek, így szórványosan te-

9 S E L M E C B Á N Y A ÉS K Ö R N Y É K E T E R M É S Z E T I V I S Z O N Y A I 11 nyészik itt a cser, molyhos tölgy, húsos som, csepleszmeggy, tatárjuhar, sajmeggy, fagyai. Északról már alpesi-boreális elemek is aláereszkednek, mint a vörös áfonya, havasalji rózsa, fekete lonc, hamvas éger, bérei és havasi ribiszke, kövi szeder. A fenyők közül Szklenó, Repistye és Lenge határában őshonosán fordul elő a tiszafa; s a hegységben valószínűsíthető még a jegenyefenyő őshonossága is. A többi, jelenleg nagy területet elfoglaló fenyőfajt (erdei-, fekete-, luc-, vörösfenyő) a bányászkodás és a vele együtt járó erdőirtások következményeként szaporították el. Dél és észak flórájának találkozása legszembetűnőbben a rózsanemzetségben mutatkozik meg: a botanikusok eddig 34 fajt, számos hibridet és átmeneti alakot írtak le. A Garamtól keletre és délre a legnagyobb területet elfoglaló zonális erdőtársulás a gyertyános-kocsánytalan tölgyes. A magasabb térszíneken bükkösök találhatók, a legmagasabb részeken jegenyefenyővel elegyesen. A kontinentális éghajlati hatást mutatja, hogy itt a bükkösök a gyertyános-tölgyesekbe ágyazódva, foltszerűen helyezkednek el, míg a Garamtól északra - a fenti klímahatás csökkenése miatt - nagy, összefüggő bükkösök alkotják a természetes növénytakarót. A Selmeci-hegységben a kisebb területű mészmentes alapkőzeten (főleg rioliton) mészkerülő bükkösök és mészkerülő tölgyesek állományai állnak. Selmecbányától keletre és délre, exponált és száraz területeken, cseres-kocsánytalan tölgyesek foltjai fedezhetők fel, sok xerotherm fajjal tarkítva. A patakpartokon éger-kőris ligetek uralkodnak; a sziklás részeken hársas-kőrisesek és bokorerdők díszlenek sok szirti madárbirssel, szirti gyöngyvesszővel. A vágásnövényzetben a málna és a fürtös bodza a leggyakoribb. A hegyi rétek virágpompájának fajaiból csupán hármat említünk. Kora tavasszal, hóolvadáskor lila szőnyeget alkot a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus), melyet később a sugár kankalin (Primula elatior) halványsárga tömege vált fel. A kaszálók igazi alhavasi növénnyel is büszkélkednek, tömeges rajtuk a közönséges palástfa (Alchemilla vulgáris). A változatos növényzet ellenére a Selmec környéki területek magukon viselik a több évszázados bányászkodás nyomait. A letarolt hegyoldalak, a fenyvesítési törekvések jelentősen megváltoztatták az eredeti vegetációt. A termesztett növények közül itt jól megteremnek a cereáliák (búza, zab, rozs, árpa), a kukorica viszont már nem. Bő termést ad a burgonya is. A gyümölcsfélék közül az alma, körte, szilva,

10 12 SZÉP KIS VÁROS S ELM EC BÁN Y A cseresznye, dió jól érzi magát, alacsonyabb fekvésben barackkal, birssel, eperrel is találkozunk. A szőlőnek azonban itt már hideg az éghajlat. Ha mégis megterem, igen alacsony a cukorfoka, így a bor a távolabbi vidékekről érkezett az akadémisták felvidítására. A város története A város alapításának legendája Sebenitz nevű pásztorról szól, aki az Ohegy sziklái alatt legeltette nyáját, amikor két gyíkra lett figyelmes. Az egyik hátán ezüst-, a másik hátán aranypor csillogott. Ezek a gyíkok vezették rá a pásztort a vidék arany- és ezüstlelőhelyeire. A gyíkok - inkább már sárkány formában - ott őrzik a település kincseit ma is a város címerében. A város pedig német és magyar nevét a pásztor nevéről kapta: Schemnitz és Selmec, míg mai neve Banská Stiavnica. A város keletkezésével kapcsolatban természetesen más legendák is éltek, élnek. Tény az, hogy a Selmeci-érchegységben a IX. század óta keresték és bányászták az érceket, amelyek a megtelepülő magyarok szemében is komoly kincsnek számítottak. A város keletkezése mindenképpen összefügg a felszíni művelésről a mélyművelésre való áttéréssel, illetve új kohászati technológiák meghonosodásával, amelyek a XII. századra tehetők. Selmecbányát Bana néven legelőször 1217-ben említik (bár ennek a forrásnak a megítélésében a kutatók nem egységesek), amiben már utalnak a város ezüstbányászatára. Régészeti adatok mutatják, hogy a korábbi, Ohegyen lévő település terjeszkedett, így már a XIII. században, annak első évtizedében elkezdték az Ovár magját képező román stílusú templom építését. Ugyancsak erre az időre tehető, hogy a városban a németföldi telepesek megszaporodtak. Kiváltságaikkal magukhoz ragadták a bányákkal, és természetesen a várossal kapcsolatos jogokat, amivel évszázadokra meghatározták a település arculatát. Mindehhez jogi alapot az 1245-ben IV. Béla által kiadott (jóváhagyott?) selmeci jogkönyv szolgáltatott. Legfontosabb rendelkezése: a szabad királyi város külső és belső rendjének meghatározása. A külső viszonyát egyértelműen a királyi hatalomhoz való közvetlen tartozás jellemezte, míg a városon belül széles körű önkormányzatot építhetett ki. Ez utóbbi a városi tanácsot, a törvénykezési autonómiát és a városi polgári (viszonylagos) önál

11 A VÁROS TÖRTÉNETE 13 lóságot jelentette. (Például a vámmentesség, a kiaknázott ércekkel való kereskedés joga stb.) A király viszont a királyi kamarán keresztül érvényesítette a várossal kapcsolatos akaratát. Az uralkodói és a városi szándék természetesen nem mindig esett egybe. Az évszázadok során Selmecbánya lehetőségeit hol az egyik, hol a másik jellemezte. (Megjegyezhetjük, hogy a selmeci jogkönyv később más magyarországi bányavárosok jogkönyvének is alapjául szolgált.) Túlságosan egyszerű lett volna azonban ez a viszony, ha olykor-olykor harmadik, külső hatalom nem zavarta volna meg. így a XIV. században Csák Máté kiskirályként gyakorolta a királyi jogokat Selmecbánya felett, majd újabb és újabb bárók sóvárogtak a városi kincsek után. Mik is voltak ezek a kincsek? Újból egy legendával kell kezdenünk a XIV. század történetét, a város virágkorának megismerését. A korabeli Magyarország hármas lakat alatt volt - szól a mese -, amelyeket fel kellett nyitni, hogy az ország igazi európai nagyhatalommá válhasson. Az egyik lakat rézből, a másik ezüstből, a harmadik pedig aranyból készült. Az elsőhöz a réz kulcsot Besztercebánya, a másodikhoz az ezüst kulcsot Selmecbánya, míg az arany kulcsot Körmöcbánya adta. Ez a legenda. A valóság viszont az, hogy a XIV. században a magyarországi bányából került ki az európai termelésű arany 80%-a, az ezüstnek pedig negyede. Ráadásul a korabeli pénzforgalom zöme ezüstpénzzel bonyolódott le. Tehát Selmecbánya jelentősége óriási volt. így aztán a királyi hatalom minden önmegtartóztatás nélkül rátette a kezét a lakatok kulcsaira Ezt úgy érte el, hogy a korábbi 8-10% -os kötelező beváltás (bányavám, urbura) helyett csaknem az egész nemesércmennyiséget a kincstárnak kellett megvételre felajánlani, aki azután a beváltási árat természetesen a forgalmi ár alatt állapította meg. Ez a kényszerbeváltási helyzet azonban bizonyos mértékben erősítette is a bányapolgárok helyzetét. A kincstár ugyanis - ha nyomott áron is - vállalta az állandó beváltást, tehát nem voltak értékesítési nehézségeik. Bár Körmöcbánya uralkodói megítélése kedvezőbb volt (ott kapott helyet például a főkamarai hivatal és a pénzverde), Selmecbánya gyarapodása, fejlődése a XIV-XV. században mégis látványos. A város körül bányásztelepek jöttek létre (például 1352-ben Hodrusbánya), a városi templomok, polgárházak épül

12 14 SZÉP KIS VÁROS SELM ECBÁN Y A tek, szépültek. Tehát igazán méltó volt arra, hogy Zsigmond király - további hat várossal együtt ben ajándékként feleségének, Borbála királynénak adja. A továbbiakban a hat, majd a hét bányavárost (Bakabányát, Besztercebányát, Bélabányát, Körmöcbányát, Libetbányát, Selmecbányát és Újbányát) a királynék városának tekintették, amely azután tovább zavarta a selmeci jogkönyvben még olyan felhőtlennek tűnő szabad királyi városi jogállást. Talán jelképnek is felfogható, hogy az 1412-ben megerősödő utódlási- és huszitaharcok során semmisült meg a jogkönyv eredetije, de a város maga is nagy károkat szenvedett. Ezt fokozta a következő évben egy szörnyű földrengés. A város azonban élni akart, lakosai tehát felépítették. Az Ohegyet végképp odahagyták és a mai területen telepedtek meg, emelték azokat az épületeket, amelyek még ma is láthatók. Az a tiszta képlet azonban, amelyben egy erős király jogokat ad egy önkormányzattal rendelkező német bányavárosnak, soha többé nem állt vissza. Az uralkodók helyébe királyok, ellenkirályok, sőt királynék léptek, míg a város kincseit a husziták és a szomszédos hűbérurak csapolják, miközben maga a város büszke ringbürgerei ( gyűrűstéri polgárok ), waldbürgerei ( erdőpolgárok ) is engedményeket tesznek. Ekkor, 1466-ban szakadt el a várostól Béla-(Fejér-) bánya és lett a hetedik bányavárossá, de ekkor növekszik meg a város szláv lakossága, sőt magyar nemest is felvesznek a város tanácsába. A bányaművelésbe vetett hit a selmeci ringbürgerekben Mátyás király alatt kezd megrendülni, mert az adók kifizethetetlenek, a beváltási ár viszont csekély. így az italmérés nagyobb jövedelemmel kecsegtet, mint a bányaművelés - tehát italt mérnek. A király igyekszik az italmérési jogot a bányaműveléshez kapcsolni, míg a kincstári beváltást bérbe adja. A továbbiakban tehát a városi bányatulajdonosok már nem közvetlenül a kamarával, hanem a kamara nevében fellépő bérlővel állnak szemben. Ettől már egyetlen lépés volt az, hogy a Besztercebánya tulajdonát képező sandbergi, óhegyi és úrvölgyi bányákat elzálogosítsák a Thurzóknak, illetve a velük szövetkezett Fuggeroknak. A kibontakozó kapitalizmus folyondárai azonban a haza üdvét is elnyomták. Bizonyság erre, hagy II. Lajos király hiába kért a selmeciektől 10 márka ezüstöt (ami egyébként a város évi termelésének egy ezrelékét jelentette), a polgárok nem adtak. Saját

13 A VÁROS TÖRTÉNETE 15 védelmükről igyekeztek gondoskodni, Mohács nem érdekelte őket. Annál inkább a megjelenő török portyázók, akik egészen Hodrusbányáig, Istvánházáig, sőt Kisiblyéig eljutottak. Magában a városban azonban soha nem jártak. Igaz, a polgárok a várost megerősítették (akkor épült a Leányvár, alakították át az Ovárat erőddé, illetve a három városi kaput is ekkor alakították ki), ostromra mégsem került sor. Annál többet szenvedett a település a minduntalan fellépő járványoktól és a hatalmaskodó váruraktól, a szomszédságtól. Ez a háborús helyzetből, Selmec határon való létéből következett, hiszen a bányákkal, a várossal nem lehetett semminemű fenyegetés elől elmenekülni. Ebben az időben a selmeci lakosokat - némi egyszerűsítéssel - három nagy csoportba sorolhatjuk. A waldbürgerékről, mint bányatulajdonosokról, már szóltunk. Jellemzésüket mégis egészítsük ki azzal, hogy ők a XIX. századra jobbára elvesztették bányabeli jövedelmüket. Helyette kereskedésre adták a fejüket, amiben viszont nagy előnnyel rendelkeztek. Nekik ugyanis minden nap szabad volt mind borral (amihez Léva környékéről hozták a bort és kiterjedt pincerendszerrel rendelkeztek), mind pedig sörrel, továbbá mézzel és méhsörrel kereskedniük. Ez utóbbi alapanyagát szintén maguk birtokolták, mert a waldbürgereknek voltak az erdőben olyan majorságaik, ahol az erdő tisztásain méheket tartottak. Ezek után elgondolható, hogy akár a vándorárusok, akár a városban letelepedett, de például földbirtokkal nem rendelkező (élelmiszer)kereskedők a waldbürgerek előjogai mellett milyen hátránnyal indultak. A város második rétegét ugyanis a különféle mesterséget folytatók és a kereskedők alkották. A város elöljárósága rendeletben szabályozta, hogy milyen és mennyi mester telepedhet le a kapun belül. Ok szigorú céhszabályzatok szerint működtek, de a kincstár (és a katolikus egyház) előretörésével a selmeci tanácsnak egyre kisebb befolyása volt a mesterek, kereskedők városba történő költözésére. Úgy annyira, hogy a céhszabályzatokat is kamarai szervek hagyták jóvá, azaz a városi polgárok autonómiája még erre sem terjedt ki. A harmadik réteget a bányászok-kohászok, a hevérek, a csuhásoknak is mondott munkások rétege alkotta. Ok ugyan sokáig nem kerülhettek a városfalon belül (ezért laktak például az Ohegy vagy a Khüsberg lejtőin), de számuk meghaladta a városi polgárokét. Később pedig egyértelműen a legnépesebb rétegként

14 16 SZÉP KIS VÁROS SELM EC BÁN YA képviselték a magát szlováknak (németül vendnek, magyarul tótnak) nevező szláv népcsoportot. A XVI. századtól kezdődően a tündérmesék már nem az európai nemesfémlakatokról szóltak, hanem az újvilági El-Dorado - ról. Az ezüst városának kincse leértékelődött, pedig azt egyre nehezebb volt a felszínre hozni. így a selmeci polgárok zöme fokozatosan iparűzésre és kereskedésre tért át. Ezzel egyidejűleg a korábbi viszonyokat a város belső megosztottsága is átrendezte. A bányakamarát Alsó-Ausztriából irányították - katolikusok. A selmeci burzsoázia (és a hevérek) viszont evangélikus volt, akik nem egykönnyen akarták feladni a város korábbi autonómiáját. Ezek a gazdasági ellentétek azután hol vallási köntösben, hol nyílt politikai zászló alatt egészen a XVIII. század közepéig megmegújultak. A korábbi harcokra a jezsuiták megtelepedése körüli huzavona utal, míg a nyílt politikai küzdelemre az, hogy a kamara ellenében (a protestáns) Bethlen Gábor mellé álltak. A gazdasági nehézségeket munkáslázadások jelzik, a bányakincstár térnyerését pedig az önálló bányabírói hatalom megteremtése. A kamara ezzel a városi önkormányzatot nem ismerte el a városban lévő kincstári tisztviselők testületének. A bányáitól, gazdasági alapjától megfosztott selmeci polgárok fokozatosan a bányakincstár szállítói, alkalmazottjai lettek. így érdekük lassan egybesimult a kincstár érdekeivel, tehát az ősi autonómia kérdése egyre kevésbé izgatta őket. Előbb megbékéltek Thököly, majd Rákóczi kurucaival, mert ők nevezték ki a kamarai elöljárókat, majd elfogadták a labancok visszatérését is. A gazdasági, politikai és vallási csatározások végére pedig az 1710-ben kitört pestisjárvány tett pontot, amelynek következtében a városban mintegy 6000 ember halt meg. A XVIII. század Mária Terézia és II. József hevével fémjelzett kameralista gazdaságpolitikája kedvezett Selmecnek ban 24 ezer lakosával Selmecbánya Magyarország harmadik legnépesebb városa volt. (Előtte csak Pozsony és Debrecen állt.) Ez a népességszám Bélabánya évi újrácsatlakozásával csak nőtt. A császárhű város igazi fényét a gazdasági fellendülés évtizedekig megadta. A nevezetes középületek, polgárházak ragyogtak a Habsburg-ház átmeneti nehézségei (napóleoni háborúk stb.) alatt is, ugyanakkor egy másik csillag is emelkedett: az oktatásé, a közművelődésé. Ki gondolta, hogy egy századév múlva ebbe kapaszkodik, kapaszkodhat majd a város? A XIX. század elején ugyanis elkezdődött a bá

15 A VÁROS TÖRTÉNETE 17 nyászat hanyatlása. Az ércet egyre nehezebben lehetett felhozni, és az eszközök tökéletesedése nem tudott lépést tartani a források kimerülésével. Az elszegényedő, munka nélkül maradó hevérek elszéledtek, a XIX. század első évtizedében a város lakossága 4000 fővel csökkent. Ezt a folyamatot a manufaktúrák, kisebb jelentőségű iparvállalatok alapítása sem tartóztathatta fel. Hogy a Habsburg-hű város új csillagainak, az oktatási intézményeknek a fénye kire ragyogott, azt az es forradalom és szabadságharc eseményei mutatták meg. A város Görgey felvidéki hadjáratát támogatta, az evangélikus líceum, a piarista rend és az akadémia tanárai, diákjai meg sereglettek Kossuth zászlaja alá. Ebből a 48-as szellemből táplálkozott azután a város a dualizmus évtizedei alatt is. A kiegyezést követő közigazgatási törvények helyreállították a város autonómiáját. Ugyanakkor a város gazdasági alapjait tekintve továbbra is a kincstár kezében volt. Ráadásul a bányászat feltartóztathatatlanul hanyatlott. Az ott kieső munkalehetőségeket a dohány-, cipő- és szövőgyár nem tudta pótolni. Ebben a helyzetben a kormány a selmeci bányászkodás feladását szorgalmazta, de végül elfogadta azt a javaslatot, hogy a bányákat egyelőre fenn kell tartani - az oktatás érdekében. így Selmec léte, boldogulása a továbbiakban az iskoláitól függött. Érthető, hogy minden olyan kísérletet, mely a felsőoktatási intézmények áthelyezését tűzte ki célul, nagy felháborodással fogadtak. Selmec az iskolák, az ifjúság városa lett, hiszen 16 ezres lakosságából több mint ezer közép- és főiskolás diák volt. Az ipar fejlesztéséhez elengedhetetlen lett volna a közlekedés, az áruszállítás megoldása. A város fekvése azonban egyértelművé tette: az országos főutakat (akár vasutakat, akár közutakat) nem volt célszerű erre vezetni. Tehát még az említett könnyűipari üzemek is nehezen kapcsolódtak - a keskeny nyomtávú vasút ellenére is - az országos szállítási útvonalakhoz. Ez a tény segített csaknem háborítatlanul megőrizni a város történelmi belvárosát; szerkezetét, utcáit, tereit és házait. így amikor a várost járjuk, mintegy a X V III-X IX. századba csöppenünk vissza. Selmec értékeiről több rendeletben gondoskodtak ben a belvárost műemlékké nyilvánították, amit 1961-ben a volt bányászati-erdészeti felsőoktatási intézmény épületeinek a kultúrtörténeti emlékké nyilvánítása követett óta pedig Selmec történelmi városa a világörökség részét képezi.

16 18 SZÉP KIS VÁROS SELM ECBÁN YA A bányászat szerepe a város fejlődésében A Selmeci-hegység vulkánikus területe a Kárpát-medencei ércesedési folyamatok legjelentősebbjei közé tartozik, így a bányászat természetadta lehetőségei megvannak. Az ércesedés uralkodó ércásványait a galenit (PbS) és szfarelit (ZuS), míg az alárendeltebbeket a kalkopirit (CuFeSJ és a pirit (FeSJ alkotják, továbbá a nemesérces ásványok (kvarcos ásványok és karbonátok). Ezek észak-északkelet és dél-délnyugat irányú (2-3 órai csapással) telérekben rendeződnek, amelyekből az évszázados bányászat során 20 nagyobbat és jó néhány kisebbet fedeztek fel, vettek művelésbe. Selmecbánya ezüst-, ólom-, arany- és rézérctermelése az említett földtani adottságokon fejlődött ki. Anonymus elbeszélése szerint a honfoglaló magyarok ezen a területen találták Bana várát, amelyből feltehetően Selmec keletkezett. A város neve (ahogyan az egyébként az oklevelekben is szerepel) tehát megadta a lényegét is: a városnév köznevet, a bányá(ké)t jelentette, illetve a település neve köznévvé vált. Sem a honfoglalás előtti bányászkodásról, sem pedig a korai, X -X II. századiról tényleges leírásaink nincsenek. A tatárjárás utáni idők némethoni telepesei azonban már 1245-ben írásba foglaltatták azokat a jogokat, amelyek őket autonóm, jórészt csak az uralkodótól függő polgárokká tette. A jogi rendelkezés ugyanakkor kitért a korabeli bányászati műveletekre, azok szabályaira. Érdekességként jegyezzük meg, hogy a (bánya)polgárok telkeinek kicövekelésére már a XIII. századtól használták a selmeci bányaöl mértékegységet, amely 3 rőfből (1 rőf = 0,78 méter, tehát 1 öl 2,0220 m) állt, és 7 bányaöl tett ki egy telket A korabeli, viszonylag magas, de igazából nem számszerűsíthető bányaművelés, -jövedelem természeti alapját az adta, hogy ekkor még a telérek felső, a felszínhez közeli, ráadásul az érclelőhelyek ún. oxidációs zónáját fejtették le. Itt akár az arany, akár az ezüst jelentős mennyiségben, termésfémként fordulhatott elő. A kincs tehát a selmecieknek tényleg közvetlenül a lábuk előtt és alatt hevert. Csak le kellett érte nyúlni! A (kezdeti) leletek nagysága aztán a bányaváros polgárait óhatatlanul differenciálta. A gazdagabbak váltak a város irányítóivá, továbbá az egyre mélyülő bányák berendezésében is előnybe ke

17 A BÁNYÁSZAT SZEREPE A VÁROS FEJLŐDÉSÉBEN 19 rültek. A ringbürgerek szerezték ugyanis meg a bányák berendezéséhez és az ércelőkészítéshez nélkülözhetetlen erdővel, faanyaggal való rendelkezés jogát, tehát waldbürgerekké váltak, s egyre inkább nagyobb, hatékonyabb eszközökkel tudták a lábuk alatt heverő kincset felvenni. Az Anjou-királyok idején fénykorát élő selmeci bányászatnak azonban egyre több technikai nehézséggel kellett megküzdenie. Ezek közül kiemeljük a mind mélyebbre történő hatolásból adódó elvizesedést, illetve a vízelvezetés nehézségeit. Mivel a város körüli felszín igen-igen tagolt, ezért a bányák vizét csak az alájuk fúrt alagúttal, ún. altáróval lehetett elvezetni. Az említett altárók építését már az 1400-as években megkezdték, s mondhatjuk, hogy a selmeci bányászkodás egész ideje alatt, egészen a XX. század elejéig ezeknek az altáróknak az építése, karbantartása állandóan terhelte az itteni színesfém kinyerésének költségét. Talán ezért is értékelték a későbbi leírások úgy a selmeci bányapolgárokat, hogy azok a jövővel nem sokat törődtek. Csak a jelenben, a lehető legkisebb ráfordítással hozzáférhetővé tehető érceket hozták felszínre. A többi feladatot az utódokra hagyták. Az 1500-as évek elején a város közvetlen közelében már ennek ellenére sem volt virágzó bányavállalkozás. A termelést előbb a Hodrusi-völgyre, majd a szélaknai részre kellett kiterjeszteni. Ahodrusiak jövedelmének XV. század végi gyors felfutása reményt keltő volt ugyan, de ott is gyorsan letermelték a felső rétegeket, és a vágatok elvizesedtek. A műszaki fejlődés irányát ekkor a víztelenítésre szolgáló kézi- és lóval hajtott vízszivattyúk (csehországi) beszerzése és munkába állítása jelentette. A korszakkal kapcsolatban két, a bányászatról közvetlenül is tudósító forrást kell megemlítenünk. Az egyik 1515-ből való, amikor hivatalosan, városszerte szabályozták a bányákban dolgozók munkaidejét és bérét. A munkaidő nyáron (Szt. Györgytől Szt. Mihály napjáig) hajnali 4 órától este 4 óráig, míg télen reggel öttől este ötig tartott. A munkástól pedig megkövetelték, hogy esetleges kilépése előtt a bányatulajdonosnak legalább 2 héttel szóljon. Ezek a szabályok egyébként még évszázadok múltán is érvényben voltak ben az uralkodó pár a bányák állapotát bizottsággal mérette fel. A maga nemében ez az első hiteles adat arra, hogy mind a bányák állapota, mind maga a bányaművelés (és ennek megfelelően természetesen azok jövedelme!) közvetlenül is érdekelte a

18 20 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁN YA királyt, királynét. A bizottság jelentéséből csak a glanzenbergi bányára vonatkozó részt említjük meg. Az ezüstjéről egykor híres selmeci bányában ekkor már csekély ezüst tartalmú ólomércet termeltek, amely ólmot a többi bányából kikerülő érc kohósítása során használták fel. Az igen költséges, 150 vájárt, továbbá a vízemelésnél 65 embert és 93 lovat foglalkoztató üzem mégis nyereséges volt. A telérből ugyanis hatalmas és hetente nagy mennyiségű ólomércet termeltek ki. A komisszió a tulajdonosoknak azt tanácsolta, hogy a termelést még több vájár foglalkoztatásával fokozzák, és a számadások írásba foglalásáról írnok alkalmazásával gondoskodjanak. Adminisztráció nélkül nem megy a bánya sem... Mind a társadalmi viszonyokkal, mind a műszaki haladással összefüggésben volt a Thurzó-Fugger-ház 1490(94)-1546 közötti alsó-magyarországi szereplése. Thurzó János előbb vásárlás, majd királyi-királynéi kölcsönök, sőt azért kapott hivatalok révén beférkőzött a felvidéki bányákba, leginkább Besztercebányára. Thurzóék Fuggerékkal együtt főleg a réztermelésben, illetve a rézérc ezüsttartalmának a kinyerésében voltak érdekeltek, de vállalkozásuk hatott a selmeci bányászatra is. Egyik felől a kohók megjelenését, illetve az ólomkereskedelem kézben tartását lehet velük összefüggésbe hozni. Másik felől pedig a Fuggerek vállalatával összefüggő elégedetlenségeket. A bányászok nehéz sorsuk ellen többször felkelésben hadakoztak, míg az évi hatvani és rákosi országgyűlésen a köznemesek tiltakoztak Fuggerék fukar rézpénzei ellen. A selmeci bányapolgárok tanulsága mindebből csak az lehetett, hogy - mai megfogalmazással és mai kategóriákkal - a technikai haladást biztosító nagytőke monopoliumot szerezhet egy-egy bányavidéken, amely monopóliummal aztán visszaélve akár országos ribillió is keletkezhet. Tehát vigyázat, a műszaki fejlesztés nem lehet a bányászszabadság sírásója! A Mohács utáni helyzet mégsem kedvezett sem a műszaki fejlesztésnek, sem az említett autonómia megtartásának. I. Ferdinánd 1548-ban az alsó-magyarországi bányákat az alsó-ausztriai (kincstári) kamara alá rendelte. Ez nemcsak a különféle bányajövedelmek kamarai beszedését jelentette, hanem azt is, hogy a kamara is bányajoggal rendelkezett, azt pedig nem mindig adta át, hanem akár maga is bányát nyitott. Ezt a folyamatot lépésről lépésre ugyan Selmecen nem tudjuk nyomon követni (mert Selmec környékén nem volt olyan bánya, amit Fuggeréktől köz

19 A BÁNYÁSZAT SZEREPE A VÁROS FEJLŐDÉSÉBEN 21 vetlenül a kamara vett volna át), de tény, hogy a kamara megjelenése ebben a városban is fokozatosan átalakította a bányászat pénzügyi hátterét. A városban és környékén a bányákat a XVI. század végén mintegy apró társaság, bányapolgári szövetség művelte, akik hol a betörő vízzel, hol az új bánya nyitásához szükséges költségekkel, hol a kutatási kiadásokkal nem bírtak. A kincstár időnként aztán kölcsönzött pénzt - mert neki is szüksége volt a bányákra, ha például a megélénkülő török háborúk pénzügyi alapját akarta megteremteni. Igaz, a kölcsönbe adott tallérok rendszerint nem kerültek vissza a kincstárba, de a kamara mégis jól járt. Egyrészt a csődbe ment bányapolgárok vagyona, bányája a kincstárhoz került. Másrészt viszont az új lelőhelyek felkutatásának költségeit zömében a bányapolgárok állták még akkor is, ha ahhoz az alsó-ausztriai kamara adott némi pénzt, illetve abban az esetben is, ha nem találtak semmit sem. (A negatív eredmény is eredmény!) A külső pénzügyi helyzet megváltozása (itt elkerülhetetlenül utalnunk kell Amerika felfedezésére, az ottani nemesfémek Európába áramlására), továbbá a kitermelés költségeinek a növekedése (a török háborúk munkabér- és anyagárfelhajtó hatása!) a selmeci ringbürgereket átstrukturálta Egyeseket felemelt, másokat lesüllyesztett. És már nemcsak a hagyományos bányászszerencse (-balszerencse) alapján, hanem a vállalkozókedv, a spekuláció, a kamarához való viszony (új elem!) és a kapitalizálódó fejlődés egyéb jelenségeinek felismerése és figyelembe vétele szerint is. Ehhez jött még az állandó török veszély tudata és a reformáció tanainak a terjedése. A családok közül a Rössel és Schlacher famíliát említhetjük meg, akiknek a vagyona szinte eltűnt, míg a Schall-, a Sáli- és Rubigalli-vagyon gyarapodott. A glanzenbergi ólomtermelés fokozatosan elsorvadt, mert az ólmot egyre inkább Lengyelországból hozták be, ahol olcsóbban lehetett kitermelni. Mind az említett import, mind a bányák egyre nagyobb tőkekoncentrációt kívántak. Mivel Selmecre még a XVI. század végén is a kisebb magánbányák voltak a jellemzők, ezért az erők egyesítésére leginkább a szövetkezés látszott alkalmasnak ben meg is alakult a Brenner-szövetkezet, amelynek létrehozásához a kincstár kölcsönt folyósított. A szövetkezés tartalma alatt - szólt az alapító okmány - egyik részesnek sem szabad külön bányát művelni, hanem ha művelésre méltó tárgyat

20 22 SZÉP KIS VÁROS SELM ECBÁN YA talál, az a szövetkezet javára és akaratával műveltessék. Maga a Brenner-szövetkezet eleinte négy család vagyonát egyesítette, de aztán - a kamarai támogatást a továbbiakban is élvezve - egyre terjeszkedett. A szövetkezet legfőbb bányája a Felső-Biber-táró volt Hegybányán, amelynek művelése az egész bányavidék hozamát meghatározta. Ezért volt jelentős, hogy ahhoz megfelelő műszaki eszközöket tudjanak biztosítani. A kamarai anyagi támogatás azt is jelentette, hogy a Brennerszövetkezet műszaki irányítását a főkamaragrófnak alárendelt kincstári tisztviselők végezték. Ok általában rendelkeztek elég bányászati ismerettel is. így egyre elterjedtebbé vált a selmeci bányaművelésben az altárók (nyilámok) kiépítése, illetve a vízszivattyúzás nagy feladatának a megoldása. A fokozott kamarai pénzügyi és műszaki szerepvállalásnak természetesen ára volt: a selmeci bányapolgárok autonómiájukat fokozatosan elveszítették. Ennek előbb gazdasági megnyilvánulásait említjük meg. A Biber-táró működésére koncentráló szövetkezet a többi bánya művelésére, netalán feltárására nem gondolt, így a fokozatosan mindent egy lapra feltevő bányapolgárok egész vagyonukat kamarai befolyás alá helyezték, szinte a főkamaragróf rendelkezésére bocsátották. Ezzel megszűnt az a gyakorlat, amely szerint a selmeci polgárok egyszerre több vasat tartanak a tűzbe, azaz több bányában is érdekeltek legyenek. Ha az egyikben nem megy vagy gyenge a termelés, azt a másikban kipótolják. Az említett folyamat végén viszont vagy nyertek, vagy vesztettek, pótlásra egyre kevésbé volt lehetőségük. Az autonómia visszaszorulását a XVII. századi harcok, előbb a Bocskai-felkelés, majd a kamara önkényeskedései (például a Kielmann család bányáit 1611-ben különösebb indoklás nélkül elfoglalták), a sűrűsödő bányászfelkelések, végül pedig a Brenner-szövetkezet 1640-ben bejelentett csődje mutatták. Az említett csődből ugyanis nem a polgárok kerültek ki győztesen, hanem éppen az ő vagyonuk roncsai mentek át a kincstár tulajdonába. Akinek pedig nincs vagyona, nincsen egyéb autonómiája sem. A polgárokat nem az zavarta, hogy az addigi hagyományos elnevezésű aknák (pl. Biber-, Nándor-akna) helyett most már az újak az uralkodók és családtagjaik (pl. Ferdinánd-, Eleonóra-, Józsefakna) után nyerték nevüket, hanem a mind erősebbé váló kamaragrófi hivatal és természetesen az ellenreformáció. Ebben a folyamatban aztán a Rákóczi-szabadságharc még olyan változást is

21 A BÁNYÁSZAT SZEREPE A VÁROS FEJLŐDÉSÉBEN 23 hozott, hogy a korábbi műszaki nehézségek (betörő víz, az új bánya nyitási lehetőségek beszűkülése stb.) mellé politikaiak is kerültek. Hiába bírta Rákóczi a bányavárosokat, ha ott már erősen csökkent a termelés, amit aztán a háborús évek szinte teljesen meg is állítottak. Hiányzott ugyanis mind a műszaki megújításhoz, mind a bányászfegyelem fenntartásához szükséges pénz. A kurucháborúk után tehát a bányák siralmas helyzetben voltak, amihez újabb megpróbáltatás, a pestisjárvány jött. Embert, pénzt és megfelelő szaktudást kellett tehát a kamarának biztosítania ahhoz, hogy a termelés ismét meginduljon és számottevő eredményt hozzon. Ilyen beruházást már nem az egyes selmeci bányapolgároktól, hanem a sokkal nagyobb lehetőségekkel rendelkező kincstártól lehetett csak elvárni. Igaz, a kincstár sem bővelkedett forrásokban, de a technika fejlődése az egységnyi beruházás hasznát megsokszorozta. Mire gondolunk? A XVIII. század közepére kiépítik a selmeci erővízrendszert, amellyel a vízmeghajtású gépek üzemeltetését tudják megoldani. (A korábbi emberi és állati erővel működő járgányok helyett.) Aztán az új bányák felkutatását és üzembe helyezését átgondolt, ha úgy tetszik, tudományos alapon valósították meg. Főleg a szélaknai; Teréz-aknai és siglisbergi mezők felfedezése jelentett számottevő növekedést. Magának a bányakincstárnak 1764-ben 4425 közvetlenül a bányákban dolgozó munkása volt, míg a (magán)- társulati bányák 2572 embert foglalkoztattak. Ez utóbbiak fellendülését szintén a kincstári tevékenység, főleg az erővízrendszerre és az elvezető rendszerre való csatlakozás lehetősége segítette. A kamara ilyen irányú szerepvállalása mögött nemcsak a korszak kameralista gazdaságpolitikáját kell látnunk, hanem a műszaki értelmiségiek fejlesztés melletti kiállását is. Hell József még az uralkodónál is járt abban az ügyben, hogy igenis érdemes a Selmec környéki bányák műszaki fejlesztését támogatni, mert ott jövedelmező művelés honosítható meg. Tehát a kezdeményezést nem a város, hanem már a kincstári alkalmazottak vették át. Az egykori bányapolgárok csak a kamarai beruházások haszonélvezői lehettek. A selmeci bányászat XVIII. századi virágzása az új, XIX. században azonban ismét hervadásnak indult. Tudomásul kellett venni: akinyerhető érckészletek fokozatosan kimerültek. Ehhez ugyan a műszaki fejlesztés még némi szinten tartást tudott biztosítani a század közepére is, de aranyat csinálni azzal sem lehetett.

22 24 SZÉP KIS VÁROS SELM ECBÁN Y A Az évi kiegyezés után a selmeci bányászatot nemcsak a nemesérctartalom csökkenése, hanem például az ezüst árának folyamatos esése is veszteségessé tette. Ezért a tőkéscsoportok nem láttak fantáziát semmiféle beruházásban. Legfeljebb a kincstár próbálta megmenteni - a Selmecen időközben megerősödött műszaki értelmiségiek követelésére - a városnak is nevet adó bányákat. Az egykori büszke bányapolgárok ekkorra már eltűntek, legfeljebb kamarai (kincstári) tisztviselők lettek, akik a fix fizetésüket esetleg mezőgazdasági termeléssel, netalán az iparba és a kereskedelembe való bekapcsolódással tudták kiegészíteni. S a város mégis ragaszkodott bányáihoz, azokkal együtt az itt tanuló diákokhoz, a műszaki felsőoktatás selmeci intézményéhez. Ha másért nem, legalább azért, hogy önmagának is bizonyíthassa: lám, Selmecen nem tűnt el, nem halt ki teljesen a bányászkodás ben a kincstári és társulati bánya- és kohóüzemeknél 4647 főt foglalkoztattak. Később, a századforduló éveiben, ez a szám mintegy felére, 1910 után pedig 1600 főre csökkent. A kincstár 1906-ban az utolsó magántársulat, a Geramb-féle bányaegyesület bányáit, kohóit is átvette. így mindenki az államtól várta a fizetését. A selmeci bánya- és kohóüzemek működtetése Magyarországnak évente 1-1,5 millió korona veszteséget jelentett. Ebben a helyzetben egyre sürgetőbben vetődött fel a bányák bezárásának kérdése, amit aztán az új állam is örökölt. Ennek ellenére a Selmec környéki bányákra a XX. század további évtizedeiben is újabb és újabb milliókat költöttek. A folyamatot azonban nem lehetett megállítani, legfeljebb késleltetni. Napjainkban a bánya már csak a város nevében él, annak művelését felhagyták. A város erdőgazdálkodásának története A város erdőgazdálkodásának története szorosan kapcsolódik a város bányáinak történetéhez. így aztán a legfontosabb, a tulajdonlás kérdése is a bányászat érdekeinek függvénye volt. A források arra utalnak, hogy a király a városi telepeseknek ugyan bányanyitási jogot biztosított, de egészen a XIII. század közepéig megtartotta magának a város körüli erdők (és vizek) tulajdonjogát. (A város és környéke a zólyomi erdőispánsághoz tartozott.) Erdő csak a XIII. század második felében jutott a város

23 A VÁROS E R D Ő G A Z D Á L K O D Á S Á N A K TÖRTÉNETE 25 birtokába, tehát a város erdőgazdálkodásáról ettől az időtől kezdve beszélhetünk. Ezt az erdőgazdálkodást azonban nem szabad a mai kategóriák alapján elképzelni. Abból kell kiindulni, hogy a Selmecbányának adott bányajog szerint bárhol is nyitnak a város polgárai bányát, annak műveléséhez szükséges fát (és faszenet) szabadon termelhetnek. Az erdőgazdálkodást tehát a tárnák körüli erdők kivágása jelentette. Addig nem is volt baj, amíg elegendő fa állt rendelkezésre, illetve a város körül mindenhol királyi birtokok voltak. Amikor azonban a királyi birtokok nagy része nemesi birtokká vált, a meggyengült uralkodó rendeletére hivatkozó polgárok a bányajogban biztosított szabad fahasználatuknak nem tudtak érvényt szerezni. Ebben a helyzetben vált jelentőssé, hogy a város (erdő)területek feletti rendelkezési jogot szerezzen, azaz növelje a város - mai fogalmaink szerinti - határát. Selmecbánya - eltérően más alsó-magyarországi bányavárosról - nem nagyon tudott közvetlen környékén jobbágyfalvakat (és azokhoz tartozó erdőket) megszerezni, kialakítani. így távolabbi vidéken igyekezett magának birtokot foglalni. Szénásfalu és Vihnye megszerzése a Garamra való kijutását tette lehetővé, de ismételten hangsúlyozzuk, hogy a bányajoggal járó szabad erdőhasználatot illetően a városi polgárok jobbára csak a város birtokában lévő erdőkre számíthattak. A város határa pedig a XV-XVI. században jelentősen nem növekedett. Tehát a meglévő erdőkben túlhasználat keletkezett. Mindezt növelte, hogy a városi erdőknek mind a bányászati, mind a lakossági tűzi- és épületfaigényeket ki kellett elégíteniük. Hogy a bányászat, kohászat mekkora faigényt támasztott, arra csak egyetlen adatot idézünk. Az egyik gazdag selmeci polgár kohói 1554-ben egyetlen hét alatt 100 szekér faszenet fogyasztottak. Érthető hát, hogy a városi polgárok a környező jobbágyfalvak lakosaitól - légyen azoknak bárki is a hűbéruruk - vásárolták a szenet, és azokat újabb és újabb fahasználatra ösztönözték. A város erdejét - a Stadt Wald -ot - már a XV. században a városi tanács őriztette. A városi számadások szerint a következő században előbb két, majd három városi erdőőr is dolgozott. Ez a városi erdő, amely egyébként a várostól délkeletre, a Hegybánya és Istvánháza közötti területen volt, fedezte részben a város tűzi- és épületfa-szíikségletét. A fát a város vágatta ki, és az arra jogosult polgároknak faraktárból adta el. Más városi erdőkben a polgárok - bizonyos díj lefizetése ellenében - maguk is termelhettek fát.

24 26 SZÉP KIS VÁROS SELM ECBÁN YA Ezt a rendszert azután az alsó-ausztriai bányakamara jelentősen megváltoztatta. Az évi bányarendtartás ugyanis a kamara számára biztosítatta, hogy a bányák körül az erdőket nemcsak használhatják, hanem a (kamarai) bányának meg is szerezhetik. Ez a körzet fél mérföldet tehet ki, de Selmecbányán, ahol ebben az időben már a bányák egyharmada a kamara kezében volt, gyakorlatilag az egész város határát jelentette. így a továbbiakban a város erdőinek haszonvétele a kamarai erdő(bánya)mester jóindulatától függött, bár a nevükben városi erdőőröket továbbra is a város fizette, de azok munkáját már a kamara irányította. Ez aztán ismételt nézeteltérésekre adott okot. A kamara városi polgárokra vonatkozó korlátozó, erdővédelmi intézkedései mögött gyakran az a hátsó szándék húzódott meg, hogy a kamara minél olcsóbban és minél tovább juthasson fához. Ettől a szigorú korlátozástól azután a kamarai tisztviselők gyakran eltekintettek - ha a polgárok hajlandók voltak meghálálni. Mindez azonban nem változtatott azon a helyzeten, hogy a fa Selmecbányán mind a polgárok, mind a kamara számára meglehetősen drága volt. Mária Terézia 1747-ben igyekezett a kamara és a város vitás ügyeit az erdőket illetően is tisztázni, de az igazi változást a kohászat súlypontjának Zsarnócára való átkerülése (ahol a Garamon úsztatott fával tudtak dolgozni) hozta meg. S az, hogy a kamara a szomszédos uradalmak erdeit igyekezett a bányászathoz megszerezni, mert Selmecbánya környékén ebben az időben már egyszerűen nem volt vágható erdő. Az erdőtlenségnek az ellensúlyozására a kamara erdősítésekbe kezdett. Az egykori tölgyesek helyén magvetéssel hozott létre fenyveseket (főleg j egenyefenyveseke t). Mindezek mellett a kincstárnak természetesen továbbra is szüksége volt a selmeci erdőkből kikerülő fára. Az erdők felmérése, a vágáskor, vágásterület pontos megjelölése a mai fogalmaink szerinti korszerű erdőgazdálkodáshoz vezetett el. A város körüli erdőket legelőször 1763-ban mérték fel. Ekkor kitűzték azok határait, illetve elrendelték az erdők kamara számára történő szabad kihasználását. A város az erdőit csak jó száz év múlva, ben kapta vissza, vehette kezelésbe. Az évi erdőtörvénynek megfelelő, korszerű üzemtervet a város 1890-ben készíttette el. A Selmec-Bélabánya és a Vihnye-Peszerény határában fekvő, mintegy 4700 ha területű erdők a kihasználás szempontjából meglehetősen kedvezőtlen fék-

25 A VÁROS E R D Ő G A Z D Á L K O D Á S Á N A K TÖRTÉNETE 27 vésűek voltak. Ahhoz például, hogy a Vihnye körüli fát Selmecre szállítsák, 3-4 vízválasztón is át kellett volna kelni! így a város nem is gondol arra, hogy a közvetlen szükségletén túl a kitermelt, eladandó faanyagot a város mellett raktározza, hanem erdőinek fatermését tövön, vállalkozóknak értékesítette. Erre az értékesítési biztonságra azért is szükség volt, mert az üzemtervekben megállapított, átlagosan 100 éves vágáskornak megfelelően kitermelt faanyagot sem tudták elhelyezni. A bányászat hanyatlásával ugyanis csökkent a faizásra jogosult bányászok száma, de csökkent a bányák faígénye is. Némi kereslet csak az épületfára mutatkozott, amit minden selmeci polgár saját épületének fedélszékéhez és mennyezetéhez - némi kijelölési, szállítási díj ellenében - megkapott. Egyszóval úgy állunk, hogy sok a fókánk, de kevés hozzá az eszkimó - állapíthatta meg a városi erdőmester még 1900-ban is. Hogy az eszkimók száma növekedjék, a város 1900-tól 10 évre minden 10 cm-nél nagyobb átmérőjű, kitermelhető fáját eladta. Az adásvételi szerződés a szakirodalomból ismert, de azért kiemeljük, hogy a vevő köteles volt a rendkívüli használatokból kikerülő fát is a szerződésben kikötött áron átvenni. A szerződés ezen pontja akkor vált érdekessé, amikor 1904 áprilisában a város körüli erdőkbe óriási hótörés pusztított. A jegenyefenyvesekben keletkezett törések, döntések következtében mintegy 60 ezer törzset kellett sürgősen kitermelni, amit a város jórészt házi kezelésben - a fakitermelő cég terhére - végzett el. (A házi kezelés azt jelentette, hogy a fakitermelést és az ezzel kapcsolatos egyéb munkákat nem a vállalkozók, hanem az erdőbirtokos maga végezte.) Ebben az esetben a fát faraktárból, illetve rakodón értékesítette. A város erdőbirtokát az erdősítendő kopárok megszerzésével tudta növelni. Erre a beerdősítésre az erdőtörvény kötelezte, de a város példát szeretett volna mutatni a diákság előtt is, hogy vannak olyan eljárások, amellyel a Selmec körül éktelenkedő kopárokat el lehet tüntetni. Különösen csúnya volt a Paradicsomhegy, amelynek a beerdősítésére állami csemetét is igénybe vettek. (A beerdősítendő terület az átvételkor, 1885-ben mintegy 200 kh-t tett ki.) Még a városi kezelés előtt, 1882-ben Belházy Jenő (egykori erdőakadémiai tanár) úgy látta, hogy az erdőültetés fő fafaja a lucfenyő és a vörösfenyő lehet. Ezek csemetekerti nevelését, majd a 2-3 éves csemeték őszi ültetését javasolta. Helyesen mutatott rá, hogy a rövid ősz és a még rövidebb selmeci

26 28 SZÉP KIS VÁROS SELM EC BÁN Y A tavasz körülményei között nagyon nehéz eltalálni azt a néhány napot, amikor a csemeték kellően nedves földbe kerülnek. (A köves, sziklás talaj ugyanis gyorsan kiszárad.) A fafajokat illetően az elkövetkező évtizedek csak részben igazolták Belházy javaslatait. A vörösfenyőt az igen buja növése miatt nem találták alkalmas fafajnak, míg a lucfenyővel elsősorban csemetetermesztési gondok voltak. A jegenyefenyő csemetét ugyanis az állomány alól nyerték, a, lucot viszont csemetekertben kellett volna - sokkal nagyobb költséggel - megnevelni. Az erdeifenyővel végzett próbálkozásokat a hó hiúsította meg. A város körüli gyakori, nagy, hosszan tartó hó azokat lenyomta. Az alsóbb régiókba az őshonos tölgy visszahozatalát is szorgalmazták, de ezzel a fafajjal kiterjedt erdősítések nem történtek. A fenyvesekben gyérítést, illetve fokozatos felújító vágást (előbb 10, majd 20 éves felújítási idővel) honosítottak meg, amely különösen kíméletes fakitermelést, -közelítést kívánt ben ismét széldöntések voltak, amelynek következtében 30 ezer m3fát kellett kitermelni. Ennek következtében a (fenyő)- épületfa kihasználását ben szüneteltették ban viszont a fiatalosokban keletkeztek zúzmaratörések. Az erdősítések nagyságára jellemző, hogy 1885-től 1900-ig a város csaknem 1000 kh-t erdősített, amelynek a fele erdőtelepítés volt. így a Paradicsom-hegyen Erzsébet királyné emlékére ültettek fákat (71 kh), az ugyanott kanyargó Eötvös út mentén végzett erdősítésért pedig 1896-ban a minisztérium III. osztályú erdősítési jutalmat adott. Selmec igyekezett az erdők közé ékelődött idegen - legtöbbször mezőgazdasági - területeket megszerezni, ahová erdőket ültetett ben ezt a munkát már 15 kisebb-nagyobb, általában ideiglenes csemetekert segítette. Ekkor egyré nagyobb problémát okozott a jegenye fenyvesekben fellépő gombakárosítás, úgyhogy azokat lombfákkal (juhar és kőris) igyekeztek elegyíteni. A város gyümölcsfaiskolát is tartott fenn. Ez irányú munkáikról az utakat szegélyező diófák, esetenként körte- és almafák tanúskodnak. A városi erdők vadászati viszonyai igen kedvezőtlenek voltak. Az állandó zavarás (kirándulók, gyakorlatozó mérnökhallgatók stb.) és a helyi lakosok vadászása a még oly kedvező, mezőgazdasági területekkel tarkított lomboserdőkben sem engedte a vadállományt elszaporodni. Krausz Géza városi erdőmester az Orszá

27 AZ ISKOLÁK V Á RO SA 29 gos Erdészeti Egyesület évi vándorgyűlése alkalmával elmondta, hogy 56 vadász egész napi vadászat során ejt el 1-2 nyulat, egyéb vad még ennyi sincs. A székében elterjedt madarászást pedig a XX. század első éveiben a következő táblák felállításával igyekeztek korlátozni: Kíméljük a madarakat és fészkeiket. Az erdők személyzeti viszonyairól érdemes tudnunk, hogy 1885-től egy erdőtisztet (városi erdőmestert) alkalmaztak, akit a város élethossziglan választott meg. A szakirodalmi munkássága révén is ismert Krausz Géza azonban évekig betegeskedett, úgyhogy a város a kincstári erdészettől kért segítséget, de azok - a létszámhiányra hivatkozva - nem adtak. Krausz halála után - a szintén szakirodalmi munkásságot is folytató - Zólyomi Imre lett az erdőmester. Az erdőőrök és erdősuhancok, -csőszök száma nőtt: 1885-ben még 6 fő, 1900-ban már 16 fő teljesített szolgálatot. A létszám növekedésének azonban akadálya volt az erdők viszonylag alacsony jövedelme. Hiába rendelték el például ben a városnak, hogy két erdőtisztet alkalmazzon, azt nem tudta fizetni. Pedig a külutcákban, majorokban lakók erdőkárosítása is nagyobb személyzetet indokolt. A kincstár tulajdonában maradt erdők két erdőgondnoksága, a Selmecbányái és a szélaknai is közvetlenül kapcsolódott a városhoz. (Ezeket Zsarnócáról irányították.) így az egykori kamarai erdőgazdálkodás szervezeti nyomai a városban továbbra is megtalálhatók voltak. A város azonban mégsem erdőiről volt nevezetes, hanem sokkal inkább iskoláiról. Az iskolák városa A Selmechez kötődő oktatás legfontosabb területe a műszaki, a montanisztika tudományának művelése, átadása volt. Ezzel (és a későbbiekben belőle kinövő erdészettel) lett a város világhírű. Tehát legelőször ezt tekintsük át. A bányászattal, kohászattal kapcsolatos ismereteket is meg kellett valahol tanulni. A tapasztalatok átadásának intézményes formájáról első ízben 1735-ben bécsi udvari kamarai szabályzat jelent meg, amely a selmeci Bányászati-Kohászati Tanintézet (Berg Schcola) kiépítését célozta. Az iskolában - amely ebben a formában 1763-ig működött - a kétéves tanulmányi idő alatt a kamarai

28 30 SZÉP KIS VÁROS SELM ECBÁN YA igényeknek megfelelő, vezető műszaki szakembereket képeztek. Az időszak jeles tanára Mikoviny Sámuel ( ) volt. A szakemberek iránt megnyilvánuló igény, illetve a montanisztdka tudományának fejlődése intézményi korszerűsítést is kívánt. Az egész osztrák birodalom igényeinek megfelelő Bányászati- Kohászati Akadémia (Academia Montanistica, Bergakademie) felállításáról 1762-ben született uralkodói döntés. Az intézmény ebben a formában 1846-ig állt fenn. Közben azonban növekedtek a követelmények, amely a tanszékek számának szaporodásában, illetve a képzési idő három évre való emelésében (1770-ben) is megnyilvánult. A kornak jeles tanárai N. J. Jacquin ( ), G. A. Scopoli ( ), Ch. T. Delius (1728P-1779). Az évi tantervi utasítással kapcsolatban meg kell említenünk, hogy Mária Terézia az okmány jóváhagyásakor utalt az erdészeti oktatás fontosságára is. Kiemelte, hogy a bányászoknak, kohászoknak a működésükhöz szükséges fáról is gondoskodniuk kell, tehát az erdészeti ismeretekben is járatosnak kell lenniük. A korabeli előadási anyagok vizsgálata arról győz meg bennünket, hogy az erdészeti tárgyak oktatását 1770-től Selmecen valóban elkezdték. A korábban a bányaműveléstanon belül előadott erdészeti ismeretek kezdték szétfeszíteni a bányászati tárgy adta kereteket, ugyanakkor szükségessé vált önálló, az erdészetet magas fokon művelő szakemberek képzése is. Ebben a helyzetben az udvari kamara és a szakmai (bányászati és pénzverészeti) kamarák ben Erdészeti Tanintézet (Forstinstitut, -kabinet) felállításáról döntöttek. Az intézet első tanára H. D. Wilckens ( ) lett. Az oktatási anyag és az oktatási idő lehetővé tette mind a bányászhallgatók megfelelő erdészeti ismeretekkel való ellátását, mind önálló erdészek képzését. (Az erdészeti-bányászati tudományok összetartozását mutatja, hogy az erdészek is kötelesek voltak a bányászati akadémia első évfolyamát elvégezni.) Fontos megjegyeznünk, hogy az erdészeti tudomány első professzora, Wilckens Selmecet nem tartotta alkalmasnak az erdészeti felsőfokú oktatás helyének. Részben azért, mert a környék termőhelyi viszonyait mostohának - például külföldi fanemek megtelepítésére alkalmatlannak - vélte. Részben pedig azért, mert a bányász-kohász intézményben nem látta az erdészeti oktatás szervezeti kibontakozásának a lehetőségét. Az akadémiai önállósodásnak fontos lépése volt, hogy míg korábban a hallgatók felvételéhez a főbányagrófi hivatal ajánlására az

29 AZ ISKOLÁK V ÁRO SA 31 uralkodó hozzájárulására volt szükség, 1832-ben ezt a jogot a magyar királyi udvari kamarának adták át. Sőt még ugyanebben az évben a felsőbb jóváhagyástól el is tekintettek, a felvételhez elégséges volt a főbányagrófi hivatal döntése. Az intézmény önállósodásának következő mérföldköve az esztendő, amikor az akadémia már nem a főbányagrófi hivatal intézményeként működött, hanem szervezetileg önállóan. Az összekötő kapcsot a főbányagróf személye jelentette, aki az akadémia igazgatói tisztét is betöltötte. Az intézmény ügyeinek vitelét a professzorokból álló igazgatótanács (élén a főbányagróffal) végezte tól az erdészeti fakultást is akadémiának nevezték, így a selmeci intézmény neve Bányászati- Kohászati és Erdészeti Akadémia (Berg- und Forstakademie) lett. A korból csak két professzor nevét említjük meg. Az egyik Ch. Doppler ( ), aki tulajdonképpen csak az akadémia dicsőségkönyvében foglal el - világhírű kísérletei alapján - jelentős helyet, mert csak az es tanévben járt Selmecbányán. A másik pedig az erdészeti tárgyak professzora, Feistmantel Rudolf ( ). Az ő idejében is felvetődött az erdészeti és bányászati oktatás szétválasztásának a kérdése, de ő úgy gondolta, hogy amíg a bányászok Selmecen vannak, addig az erdészek (akiknek az oktatását nem általános célúnak, hanem a bányászati és kincstári igényeket kielégítőnek tartotta) is maradjanak ott. Az (csonka) tanévben először hangzottak el - az erdész szakon - magyar nyelven előadások. Az évi új szervezet és -tanterv szerint az erdészeknek 3, a bányász-kohász hallgatók részére 4 évre emelték a képzési időt. A szervezeti változásokba, tantervi reformok bevezetésébe azonban beleszólt a magyar forradalom és szabadságharc. Az eseményekre reagálva az oktatók egyik része felesküdött a felelős magyar kormányra, másik része a bécsi udvar utasításait várta. Szintúgy az ifjúság, amely szintén két pártra szakadt. A magyar érzelműek a szabadságharc zászlaja alá, harcolni, a többiek Stájer-, illetve Csehországba új intézetet alapítani, tanulni indulnak. Az abszolutizmus idején újra szervezeti és székhelyproblémák merültek fel. A főbányagrófi hivatal megszűnt, helyette az akadémia élén a bánya-, erdő- és jószágigazgató állt. Az iskola fellendülését az évi osztrák-magyar kiegyezés, illetve az azt követő gazdasági növekedés hozta meg. A tanítás nyelve - a bányász-kohászoknál fokozatosan, az erdészeknél egyszerre - magyar lett. Az intézmény - melynek ettől kezdve a neve Magyar

30 32 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁN YA Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia volt - a Pénzügyminisztérium felügyelete alá került. Az akadémia átfogó reformját az uralkodó 1872-ben hagyta jóvá, amelynek következtében az intézmény a selmeci bánya- és kohóigazgatóságtól teljesen különvált. Vezetőjét az akadémia tanáraiból álló önálló tanács választotta meg, és igazgatónak nevezték. Ezzel egyidőben az egyes ágakon belül megkezdődött a specializálódás. A bányászat szélvált bányászati, fémkohászati, vaskohászati és gépészeti-építészeti szakra (ez utóbbi csak 1895-ig állt fenn). Az erdészeti pedig általános erdészeti és erdőmérnöki szakra, miközben a tanulmányi idő az akadémia minden szakán négyről három évre csökkent. (A specializálódás tette lehetővé az elméleti képzési idő csökkenését.) A vizsgák, illetve a képesítés rendje is többször változott, fokozatosan közeledett az ország többi felsőoktatási intézményében elfogadottakhoz. Az akadémia ekkor ugyan fokozatosan távolodik a korábbi, a Baltikumtól az Adriáig terjedő német nyelvű montanisztikai és erdészeti tudományoktól, de professzorai és (továbbra is többnyelvű) hallgatói révén a nemzetközi tudományos és gyakorlati életben komoly elismerést vívott ki magának. Ehhez a korhoz kapcsolódik Faller Gusztáv ( ), Farbaky István ( ) és Kerpely Antal ( ), illetve Wagner Károly ( ), Illés Nándor ( ), Fekete Lajos ( ) és Szécsi Zsigmond ( ) professzorok működése. A Selmecen végzett diákok ekkor teszik az ország érc- és ásványkincsét, illetve erdőit valóban Magyarország felemelkedésének egyik forrásává. Az akadémia feletti felügyeletet 1881-től az erdészeti részt illetően a földművelés-, ipari- és kereskedelemügyi (majd földművelésügyi) miniszter vette át, míg a bányászat-kohászatot továbbra is a Pénzügyminisztériumból felügyelték. A megnövekedett szakmai és személyi (több hallgató stb.) igények kor színvonalán álló kielégítését segítették elő azzal, hogy az akadémia új épületeket kapott ben avatták fel az erdészeti palotát, amelyet a következő húsz év alatt a bányászati-kohászati, kémiai és az ércelőkészítési új épületek követtek. A szellemi és anyagi gyarapodást bizonyos fokig jelzi, hogy 1904-től az akadémia neve, szervezete megváltozott, Bányászati és Erdészeti Főiskola lett. A tanulmányi időt ismét 4 évre emelték, és egyéb külsőségekben is kifejezésre juttatták az ország egyetemeihez való közeledést. így a főiskolai tanács rektort

31 AZ ISKOLÁK V ÁRO SA 33 választott (akit pozíciójában az uralkodó erősített meg), a szakosztályok négyre emelkedtek: bányamérnöki, vaskohómérnöki, fémkohómérnöki és erdőmérnöki. A mérnöki kifejezés hangsúlyosan utalt a műszaki jellegű oktatás erősítésére, a négyéves képzés során ugyanis szaporították az alapozó tárgyak előadási és gyakorlati óráit. Ezt az intézmény nevében is dokumentálni akarták; 1916-ban a főiskola tanácsülésén elfogadták azt a határozatot, hogy a főiskola legyen Mária Terézia Műegyetem. A tanszékek száma egyébként 20 volt, amelyből 6 közös, 8 bányász, 6 pedig kimondottan erdész volt. A főiskola megszervezésével újra felszínre kerültek a székhellyel kapcsolatos kérdések. Tudjuk, hogy Selmec környékén a bányászat jelentősen hanyatlott, ugyanakkor azt is látjuk, hogy az oktatással kapcsolatos célkitűzések és elvárások viszont határozottan emelkedtek. így ismételten felmerült a főiskola székhelyének kérdése. A bányászok-kohászok a budapesti műegyetem felé, az erdészek szintén a főváros felé tekintgetnek, ahol az oktatásra - vélik - és a diákság egyéb igényeinek kielégítésére is mód nyílna. Az erdészek egyébként az Országos Erdészeti Egyesület azon évi állásfoglalását vitték tovább, amely szerint az erdészeti felsőoktatást el kell választani a bányászattól-kohászattól. Hiszen már Feistmantel is megmondta, hogy Selmecen nem lehet általános erdészeti képzettséggel rendelkező erdőtiszteket nevelni, jórészt csak a bányákhoz tartozó kincstári erdők igényeinek megfelelő képzés valósítható meg. Irány tehát a főváros? Nem. Előbb a világháború csataterei következtek, majd a békés, megegyezéseken alapuló székhelyváltás helyett a menekülés novemberében a hallgatóság elkezdte a felkészülést a menekülésre. A közeledő cseh csapatok elől december 14-én hajnalban szekereken, szánkókon mintegy 300-an menekültek - az ekkor még ideiglenesnek hitt helyzetben - a maradék ország fővárosa felé. Az utolsó vonat már Garamberzencén ragadt, de ott maradt a tanári kar jelentős része is. Ok csak 1919-ben, a főiskola hivatalos megbeszélését követően jöttek el Selmecről. így vesztette el a város az őt éltető felsőoktatási intézményt, és így nőtt Selmec egyre fájóbb, de feledhetetlen legendává. Selmec iskolaváros jellegéhez az akadémiám kívüli intézetek is hozzájárultak. Ezek közül elsőnek a katolikus főgimnáziumot említjük meg.

32 34 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA Az egyházi oktatás ezen intézményét egészen az Árpád-házi királyokig vezetik vissza, amikor a városban a domonkosok tanítottak. A XVI. századi vallási háborúk idején az oktatás részben szünetelt, illetve világiak tanítottak. Alapvető változást a jezsuiták évi letelepedése hozott, amely időtől kezdve az intézmény folytonossága egyértelmű. Ráadásul az épület is 1768-tól 1914-ig ugyanaz volt, a Bélabányai úton álló régi épület. A jezsuiták 1773-ban elhagyták a várost, így lett a gimnázium piarista, amely 4, 6, végül fokozatosan 8 osztályúvá alakult. A tanítás fokozatosan vált a város lakosságának anyanyelve szerintivé ban Ybl Miklós tervei alapján kezdték meg egy új, minden igényt kielégítő épület emelését, amelyet 1914 őszén adtak át. Az államfordulat után állami reálgimnázium lett. A katolikus gimnáziumban tanult az erdészek közül például Divald Adolf ( ). A Selmecbányái középiskolák közül a legnagyobb híre az evangélikus líceumnak volt. Az 1528-ban alapított iskola 1673-ig tulajdonképpen a város iskolájaként működött. Aztán erre az iskolára is jellemző volt a felekezetcsere, tehát története a katolikus főgimnáziummal közös. Határozott evangélikus színezetet a XV III. század végén kapott, a következő században pedig fokozatosan előtérbe került az anyanyelvi oktatás. Az 1820-as években építették azt az épületet, amelyben többek között Petényi Salamon János ( ), Petőfi Sándor ( ), Andrej Braxatoris (Sládkovic) ( ), Mikszáth Kálmán ( ) is tanult. A XIX. század folyamán az iskola fokozatosan egyre több állami segélyt kapott. Ezzel egyidőben pedig a tanmenete, tanulmányi követelményei a többi, országosan elismert líceumhoz váltak hasonlóvá. Mindez nem mond ellent annak, hogy az iskola bizonyos fokig a selmeci akadémia előszobája volt. Csak példaképpen említjük meg az itt tanuló, később híressé vált erdészeket, Vadas Jenőt ( ), Fekete Zoltánt ( ) stb. A líceum épületét többször bővítették, kiegészítették. Az iskolai egyesületek közül különösen a Petőfi Kör tevékenysége vált híressé. Az evangélikus líceumból nőtt ki a tanítóképző intézménye. Itt 1881-ben indult az első évfolyam. A tanítóképző legfőbb célja volt, hogy az istentiszteletekre megfelelő énekvezetőket képezzen. Az egyházi szervek iskolafenntartási adományai így aztán az ilyenféle szükségletüktől függött, gyakran el-elmaradozott. Végül az intézet jelentős magánadományokhoz jutott, úgyhogy a

33 DIÁKÉLET, D IÁ K H A G Y O M Á N Y O K 35 Paradicsom-hegy lábánál - Sobó Jenő főiskolai tanár tervei alapján ben új épületet emeltek. Ugyancsak Sobó tervei alapján kezdték el egy internátus építését is. Az intézmények között egyáltalán nem álltak merev falak. Hiszen nemcsak az evangélikus líceum tanulói folytatták tanulmányaikat az akadémián, hanem a tanárok is át-átjártak oktatni az egyik intézményből a másikba. Tudjuk például, hogy az idegen nyelvet (németet, franciát) a főiskolán is tanítóképzői tanárok oktatták. A város, ahol a csillagász Hell Miksa ( ), vagy a festőművész Gwerk Ödön ( ) is született, különböző műveltségeknek, különböző kultúráknak volt találkozópontja, így - minden érzett és érezni vélt vidékiesség ellenére is - iskolái megfelelő közegben fejlődhettek, diákjaikat a kor legjobbnak ítélt módszereivel készíthették fel az életre. Mindezeken túl azonban útravalóul kaptak egyfajta selmeci hangulatot is, amelyben az egyik meghatározó részt a selmeci hagyományok jelentették. Diákélet, diákhagyományok A selmeci diákélet, diákhagyományok az intézményekhez tartoztak. Mégis önálló életet is éltek, hiszen a diákok mindennapjai ugyan az Alma Materhoz kötődtek, de ők mégis másképpen, más szemmel élték meg a tanéveket, mint általában a professzorok. Az iskolák történetét pedig általában a tanárok írták. Mi most mégis azt kíséreljük meg, hogy a selmeci iskolákat a diákság szemüvegén át láttassuk. Amikor Selmecen 1735-ben megkezdődött a montanisztika oktatása, a diákok élete bizonyára nem különbözött sokban a kincstár más tisztviselőitől, helyesebben gyakornokaitól. Életük fokozatosan, az intézmény fejlődésével, terebélyesedésével vált a mai fogalmaink szerint is diákéletté. Az évi szervezet alapján a képzés három éve alatt hetente csak négy napon át tartottak két-két óra előadást. A fennmaradó időben rajzfoglalkozások, gyakorlatok (bányajárások, bányagépek megszemlélése stb.) voltak. Félévente tettek vizsgát, az utolsó vizsga után általában lehetőségük volt tanulmányútra menni. Minket azonban érdekel az is, hogy kik és milyen módon lehettek az intézet hallgatóivá.

34 36 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA Kezdetben a bányakamara gyakornokait képezték. Az akadémia megszervezése után a bejutásra a nem kamarai szolgálatban álló növendékeknek is lehetőségük volt, bár a filozófiai előképzettséget megkövetelték. A felvételiket a bécsi udvari kamara hagyta jóvá, sőt az intézkedett az esetleges ösztöndíjakról, pénzsegélyekről is. A XVIII. század utolsó éveiben annyira sok fiatal akart Selmecen tanulni, hogy az ún. önkéntes hallgatók számát korlátozni kellett. Ekkor ugyanis négyféle hallgató látogatta az intézményt. A magánhallgatók, akik nem kamarai alkalmazottak voltak és nem is ott akartak elhelyezkedni. Vizsgakötelezettségük nekik nem volt, de az akadémia szabályait természetesen kötelesek voltak betartani. Az ösztöndíjazott gyakornokok (hallgatók), akik eleve valamelyik kincstári bányamű bányatiszt-utánpótlását szolgálták, és tanulmányi idejük alatt ösztöndíjat kaptak. A fizetés nélküli gyakornokok szintén kincstári szolgálatra készültek, de őket a kincstár tanulmányi idejük alatt nem tudta segíteni. Végül voltak az önkéntes bányászhallgatók, akik szintén nem kaptak ösztöndíjat, sőt számukra a kincstár állást sem kínált, de közülük is kikerülhettek fizetés nélküli gyakornokok, akiknek a kincstárnál már az álláslehetőségük is megvolt. Amikor az Erdészeti Tanintézetet megszervezték, ott hetente két napon (egy délelőtt és egy délután) oktatták a bányászhallgatókat. Ide is beiratkozhattak azonban magántanulók, akik a hét többi napján is az erdészettel foglalkoztak. A vizsgákat itt nem félévenként, hanem az összes erdészeti tárgy lehallgatása, illetve a gyakorlatok után kellett letenni. Érdemes egy kicsit a XVIII-X IX. század diákjainak leterheléséről, a velük szemben támasztott követelményekről is néhány szót szólnunk. Mivel a XVIII. század végén a középiskolákban csökkent a természettudományi jellegű tantárgyak oktatása, ezért a selmeci akadémián filozófiai kurzust szerveztek. így a felvételi követelmények úgy módosultak, hogy a pályázónak a humán tárgyakból kellett legalább jó középiskolai előmenetelt bemutatnia. (A felvételinél követelmény volt a 18. életév betöltése is, illetve, akik nem jártak még bányákban, hutáknál, azoknak egy év gyakorlatot is előírtak.) A bányász szakra 3,5 éves tanulmányi időt határoztak meg. A tanév novemberben kezdődött és augusztusban végződött. A félévi vizsgák húsvét körül, illetve nyár végén voltak. A megfe

35 DIÁKÉLET, D IÁ K H A G Y O M Á N Y O K 37 lelő osztályzatokon kívül a hallgatóktól a jó magaviseletet is megkívánták. Ennek a jelentőségét csak akkor értjük meg, ha utalunk H. D. Wilckens egyik levelére, amelyben a hallgatók erkölcstelen, züllött életére panaszkodik, akik ellen még a vasraverést is be kellett vezetni, hogy jobb belátásra térjenek. Nem volt tehát Selmecen egyszerű sem oktatónak, sem hallgatónak lenni. A hároméves elméleti képzés után 3 hónap bánya- és 3 hónap kohászati gyakorlat következett. Ezekről is osztályzatok születtek, de végső vizsga nem volt, az iskolát csak befejezték. (Az arra érdemesek ekkor indulhattak bel-, majd külföldi tanulmányútra.) Az akadémiát 1832-ben hangsúlyosan nyilvános tanintézetté tették, azaz mindenkit felvettek, akinek a szükséges előképzettsége megvolt. Csak az ösztöndíjasok számára írták elő a tantárgyak kötelező rendben való hallgatását. így aztán a korábbi hallgatói kategóriák egyszerűsödtek. Voltak rendes bányászakadémisták és önkéntes hallgatók. Az előzők végbizonyítványt kaptak, az utóbbiak csak tanbizonyítványt arról, hogy az akadémiát látogatták. A külsőségekben jelentett változást, hogy az akadémisták tól a bányászöltözetet - a megfelelő tiszti jelvények nélkül - hordhatták. Az évi új tanterv indoklásában már arról panaszkodnak, hogy a hallgatók túlterheltek. így a félévenként két tantárgy hallgatásánál, illetve az azokról teendő vizsgáknál többet nem javasoltak. Ugyanakkor az elméleti és a gyakorlati oktatást is párhuzamossá igyekeztek tenni. A rajztanítást viszont minden semesteren át űzendő -nek ítélték. Tudjuk, a fiatalságot ben mégsem az új tanterv bevezetése, hanem a forradalom és szabadságharc eseményei izgatták. Anélkül, hogy a kort részletesen tárgyalhatnánk, csak néhány történésre mutatunk rá. A forradalom híre általában lelkesedéssel töltötte el a fiatalságot, de a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét saját városában igazán nem tudta megvalósítani. Májusban az együtt kitűzött svarcgelb, a kék-fehér-piros és a magyar zászlók miatt összeütközésre került sor. Ennek következményeképpen a nem magyar érzelmű hallgatók - százharminchárman - elhagyták Selmecet. Ősszel a tanévkezdésre összegyűlt hallgatókból nemzetőrség alakult. A selmeci diákok közül mások a honvédség kötelékében teljesítettek - gyakran tiszti - szolgálatot, és a haza legjobbjaival küzdöttek az ország szabadságáért. A magyar szabadság zászlója

36 38 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA alól azután nagyon kevésnek volt lehetősége visszatérni a selmeci, ismét Habsburg-szellemű, német nyelvű akadémiára. Azzal, hogy a kiegyezést követően az akadémia tannyelve a német helyett a magyar lett, Selmec tulajdonképpen kiszakadt a Dániától Dalmáciáig terjedő német nyelvű szakmai kultúrából. Ez a váltás azonban sokkal könnyebben végbement az intézményben, mint az egyes emberek lelkében, különösen a diákság újat követelő, de mégis a hagyományokhoz ragaszkodó világában. Példája ennek a diákhagyományok továbbélése. A diákszokások, -hagyományok az európai kultúra részei. A középkor jelentős egyetemi központjaiból (Bologna, Párizs, Heidelberg, stb.) terjedtek el az egész földrészen. A közvetítések, illetve új megtelepülési helyük szelleme hatására azután módosultak; koptak és gazdagodtak. A selmeci diákok életvitelét, szervezeteit, együttlétük alatt énekelt dalait, vígságos és szomorú eseményeit is mind a hagyományos, az európai egyetemeken dívó, mind a közvetítő német diákok, mind pedig a helyi bányász-kohász hagyományok szőtték át. Ezek a hagyományok, a közösség által elfogadott, sőt megkövetelt viselkedési normák egyfelől bezárkózást, a filiszterektől (nem akadémistáktól) való elkülönülést jelentettek. Másfelől viszont a közösségen belüli szigorúan hierarchikus viszonyt, amely magában hordozta ugyan a testvériség szellemében nyújtott legkülönfélébb segítségeket, de ugyanakkor a szigorú engedelmességet is megkövetelte. Ezeknek a német szellemiséget hordozó burschenschaftoknak (későbbi magyar szóhasználatban társas körök -nek fordították) az első szervezeti összefogása az 1823-ban alakult Deutsche Gesellschaft in Schemnitz volt. A bursch -ok német tányérsapkában (bumler), magasszárú csizmában (kanónesz), jobb vállukon átvetett silbergrün szalaggal és természetesen bottal jártak. Később ez a viselet a kincstári ösztöndíjasokat illetően egyre jobban hasonlított a bányász-, illetve erdőtiszti egyenruhához. A Schachtgesellschaft 1858-tól működött ezen a néven, adott keretet az ifjúság életének. Milyen volt ez az élet? Az ifjúság magaviseletét évtizedekig a Schacht-kocsmabeli szerda-szombati ivászatok (,,Schachttag -ok), illetve a kör vezetői, hangadói által eldöntött cselekvési programok határozták meg. Ezek időnként a tanárokkal és a városi polgárokkal szembeni agresszivitásban, máskor a minden mértéken felüli ivászatokban nyilvánultak meg. Az összetartás, az együtt töltött időszak vará

37 DIÁKÉLET, D IÁ K H A G Y O M Á N Y O K 39 zsa azonban mindezeket a túlzásokat elnyomta. Az idő előrehaladtával mégis megbomlott az egy mindenkiért - mindenki egyért elv. A reformkorban ugyanis egyre jelentősebb lett a hallgatók nemzetisége. így a burschenschaftok feloldó, egységesen német világot közvetítő szellemisége nem mindenkinek tetszett. A másra vágyók lázadni persze nem akartak, nem is volt tanácsos (a Verschiess - körből való kizárás - minden akadémiai ambíciónak is a végét jelentette volna), de a másfajta érdeklődés esetenként más köröket is életre hívhatott. Az akadémia hallgatói is ott voltak már a XIX. század első negyedében az evangélikus líceum egyletében, majd a harmincas években megalakult a Selmeci Akadémiai Magyar Literatúrai Társaság, amelynek a tagjai között szintén ott találjuk a líceum tanárait és diákjait is. A Bach-rendszerben természetesen nem, de az abszolutizmus gyengülésével újra szervezkedni kezdtek, amelynek eredményeképpen ban létrejött a Társasági és Olvasó Kör (1869-től Általános Társaság). Ez a társaság többször módosította alapszabályát, sőt többen ki is váltak belőle, de tulajdonképpen végig megmaradt a burschenschaftok alapján. Sőt, életképességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az akadémia magyarosítása után is tulajdonképpen megmaradt németnek. A magyar csoport előbb csak szervezkedett, majd 1875-ben - részben a régi schachtisták bevonásával - alakult meg a Magyar Társaság decemberéig a burschenschaft is többé-kevésbé működött, de 1877 februárjában megtörtént a feloszlási ünnepély. Ez utóbbit elősegítette az, hogy a pénzügyminiszter ekkor rendeletben tiltotta meg a német diákságra emlékeztető szokásokat. Ezt a tényt azért említjük meg, hogy lássuk, a kormányzati tényezők is foglalkoztak a diákok egyleti életével. A Magyar Társaság és az Általános Társaság 1879-ben olvadt össze Akadémiai Ifjúsági Körré. Ez a szervezet vállalta azután mind a régi - vállalható - bursch-hagyományokat, mind a magyar ifjúság törekvéseit. Tagjai által éltek tovább a régi nóták, de tagjai igyekeztek a diákság irodalmi és egyéb művelődési igényeit is kielégíteni. Mindehhez székházuk, abban könyvtáruk, szertáruk, étkezőhelyiségük volt. Sőt, ezek fenntartásához az államtól rendszeres segélyt is kaptak. A továbbiakban a kör lett letéteményese mindannak, amelyet ma selmeci hagyományok név alatt ismerünk. (Például a szakestélyek, az 1880-ban létrehozott Steingrube nagyközség cécói, a balek-firma kapcsolat stb.)

38 40 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA Az akadémiához kapcsolódó szervezetek között meg kell még említenünk a körön belül, azzal együtt működő különböző vidéki köröket, amelyeknek gyökerei még szintén a burschenschaft idejéig nyúlnak vissza. Ilyenek voltak: az Alföld-tiszavidéki Kör, a Bánáti Társaság, a Dunáninneni Kör, a Dunántúli Kör, az Erdélyi Kör és a Szepesi Kör. (Ez utóbbi örökölte 1877-ben a burschenschaft fehér-zöld-fehér zászlaját, jegyző- és névkönyveit.) Tagjai az illető vidékről származó diákok voltak. Az 1871-ben alakult Főiskolai Segélyező Egyesületnek (melynek elődje az Ifjúsági Körön belül működő Akademischer Kranken-Unterschützungsfond volt) viszont minden hallgató tagja volt. Betegellátást, szegényebb sorsú hallgatók segélyezését intézte. Ebből nőtt ki (országos összefogással) 1911-től a Mensa Akadémia Egyesület. Naponta mintegy 100 fő számára adott - részben ingyen - ebédet, sőt a háború alatt már a vacsoraellátást is tervezték. Az Akadémiai (Főiskolai) Atlétikai Klub 1860-tól kezdve előbb a Leányvárban, majd a Zöldfa vendéglőben, illetve az Ovárban működött; vívást, gimnasztikát, továbbá korcsolyázást oktatott. A Főiskolai Sportlövő Klub 1914-ben a sörétlövés gyakorlására jött létre, míg az 1908-ban alakult Főiskolai Zászlóalj a golyólövést, illetve a katonai feladatok megoldását gyakorolta tól működött a főiskolán a Főiskolai Zene- és Énekkor. Az 1913-ban életre hívott Selmecbányái Széchenyi Szövetségnek mind főiskolai, mind városi tagjai lehettek. Irodalmi, társadalmi, közgazdasági és közművelődési kérdésekkel foglalkoztak. Mindezekből láthatjuk, hogy is főiskolán a XX. század második évtizedében működő szervezetek - az Ifjúsági Kör elsőbbségének a megtartása mellett is - bizonyos fokig elvilágiasodtak Az új klubok, körök is mutatták, hogy az egykori burschenschaftból kinövő ifjúsági egyesület már nem elégíti ki a hallgatókat. Érdeklődésük, szokásaik közeledtek az ország egyéb felsőoktatási intézményeinek hasonló helyzetű hallgatóihoz. Térjünk azonban még vissza a XIX. század végének akadémiai életére! A kiegyezés után mind az erdészeknél, mind a bányászoknál rendes, rendkívüli és vendéghallgatók tanultak. A rendesek valamennyi tantárgyat a megszabott rend szerint hallgattak, abból vizsgáztak. A rendkívüliek csak némely tárgyat hallgattak a tanulmányi rend szerint, míg a vendégek csak néhány tárgyat hall

39 DIÁKÉLET, D IÁ K H A G Y O M Á N Y O K 41 gattak - az érdeklődési körüknek - megfelelően. Tandíj ez utóbbiak számára sem volt, de vizsgadíjat kötelesek voltak fizetni. Még a fizetendőknél maradva utalnunk kell rá, hogy az es évek körül Ft-ra becsülték azt az összeget, amelyből egy tanévet a hallgató ki tud hozni. Ebben az étkezési költségek (a Schacht és más kocsmák látogatása nélkül!), a tanszerek ára és a lakbér volt benne. Ennek az összegnek a biztosításáról a szülő (gyám) aláírással igazolt nyilatkozatot adott ki. Körülbelül ekkora összeget tettek ki a megpályázható ösztöndíjak is. A tanév október elsejétől július végéig tartott. Tulajdonképpen ebben a ritmusban élte a város is az életét. Hiszen utalnunk kell újra arra, hogy a diákság jelenléte nem pusztán a tanszemélyzetre és a tanulókra, hanem az egész városra tartozott. A diákok nyári szünideje alatt a város elcsendesedett. Csak ősszel, az új tanév kezdetén elevenedett meg ismét minden. A szállásadók szellőztettek, meszeltek, kályhákat tisztogattak. Várták a diákokat. De még jobban várták Selmec lányai, akik mindegyre a postakocsiállomás, illetve a város forgalmas részeit lesték, hogy jönnek-e már a diákok. És azok megjöttek. Kezdődött, folytatódott tudás kútjára járás, az Alma Mater újabb és újabb diákhadat táplált. Hogy ezt a táplálékot ki milyen mértékben szívta magába és tartotta meg, arról a professzorok félévente - de gyakran az órákon, gyakorlatokon is - próbáltak meggyőződni. A heti előadási (délelőtti) és gyakorlati (főleg délutáni) órákon elsajátítottakat jeles, jó, kielégítő, elégtelen és rossz minősítéssel jellemezték. A szorgalmat pedig igen szorgalmas, szorgalmas és nem szorgalmas jeggyel látták el. Aki rossz előmenetelt, illetve nem szorgalmas jellemzést kapott, az utóvizsgát sem tehetett. Róla ugyanis nem feltételezték, hogy az elmaradást néhány hét (hónap) alatt behozhatja. Évet ismételt, sőt ismételt gyenge előmenetel esetén az akadémiáról is elbocsátották. A félévi vizsgákat sikeresen letévők abszolutóriumot (rendesek), tanbizonyítványt (rendkívüliek) vagy vizsgabizonyítványt (vendégek) kaptak. Egyetlen órát sem lehetett igazolatlanul mulasztani, sőt a hallgatók előzetes engedély nélkül a várost sem hagyhatták el tól néhány évig kötelező tanrend nélküli, államvizsgákkal vagy szigorlatokkal egybekötött tanszabadságot engedélyeztek, de ez a reményeket nem váltotta be. A hallgatók ugyanis nem tudtak élni a tanszabadság adta lehetőségekkel, hanem inkább az ifjúsági köri, illetve városi szórakozások felé fór

40 42 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA dúltak. így a továbbiakban az akadémia vezetősége inkább a szigor, a leterhelés növelését szorgalmazta. Ezt mi sem mutatja jobban, mint a heti előadási és gyakorlati órák száma. Talán azt sem lesz érdektelen megjegyezni, hogy a vizsgakötelezettségek teljesítését is nagyon szigorúan vették. A hallgatók a névsor alapján megállapított sorrendben, a tanárok által kijelölt napon voltak kötelesek megjelenni és vizsgát tenni. A főiskola évi megszervezésével továbbra is a fokozott követelmény, a szigorú tantervek szerinti oktatás és számonkérés volt a jellemző - hiszen a főiskola a műszaki egyetemek rangjára akart emelkedni. A heti óraszám ugyan re csökkent, de például az erdőmérnöki karon a 8 félév során 55 tantárgyat aktattak. (A bányászoknál-kohászoknál jóval 60 felett.) Már a főiskolás időszak nagy eseménye volt az Ifjúsági Kör új otthonának felavatása (1908), amelyet országos adakozásból, de főleg a város segítségével rendeztek be. Ugyanennek az időszaknak volt eseménye az évi főiskolai sztrájk is. Az ifjúság ugyanis - és ez országos jelenség volt - fokozatosan, de egyre élesebb megnyilatkozásokkal vett részt a politikai küzdelmekben. (Ennek korábbi példája volt az, amikor 1905-ben a darabont kormány főispánjának selmeci beiktatását akadályozták meg. A következmény a főiskola ideiglenes bezárása lett.) Selmecen ugyanakkor a polgárok egyre nehezebben viselték el a kicsapongó, italozó, olykor nőket zaklató fiatalokat (mert az így viselkedők tűntek fel nekik). Ez ellen tiltakoztak. A diákság politikai küzdelmekbe való beavatkozása azonban mind 1905-ben, mind 1910-ben már karhatalmi eszközök alkalmazását is maga után vonta. A jogosan-jogtalanul leadott figyelmeztető lövésekre, illetve két hallgató ideiglenes eltávolításra a hallgatók sztrájkkal válaszoltak. Időbe telt, amíg a kedélyek lecsillapodtak, és az oktatást folytatni lehetett. A politikai feszültségek mögött természetesen szociális, gazdasági feszültségek is lappangtak. Az ifjúság étkezési gondjainak enyhítésére országos adakozásból hozták létre a már említett menzaegyesületet, de az 1910-es években jellemző országos drágaság is a selmeci életet egyre nehezebbé tette. A hallgatók egyre gyakrabban hivatkoztak rá, hogy a főiskolai leterheltség mellett különmunkát nem vállalhatnak, az otthoni segítség meg mind kevesebb dologra elegendő. A várost is ostorozták, hiszen hiába vélekedtek annak polgárai úgy, hogy a sok gyomorbajos hallgató a mérhetetlen mennyiségben elfogyasztott sörtől van, az egész-

41 ÉRKEZÉS S E L M E C B Á N Y Á R A 43 ségtelen ivóvíz, a rossz táplálkozás inkább a hallgatói véleményt támasztotta alá: a kor már annyira túlhaladta Selmecbányát, hogy azt többé utolérnie lehetetlen, vagy legalábbis emberfeletti. A dohos, világítatlan lakások, az alig megfizethető, de biztosan kifuthetetlen kamarák helyett szabályos diákszállót, olcsó és jó szálláslehetőségeket szerettek volna - akár másik városban is. Tehát el kell menni Selmecről? A főiskola vezetősége és diáksága egyre inkább egyetértett, hogy el. Ekkor jött a háború. A hallgatók és az oktatók a hazáért harcoltak, haltak meg mintegy hetvenen - de életük egy darabja Selmecen maradt. Ebben a darabban vajon a Zum goldenen Grubenlicht füstös-fényes estéi, vagy a penészes, sötét diákkamarák voltak az igazak? Minden bizonnyal mindkettőből az emlékek, amelyek - köztudottan - megszépítenek. Érkezés Selmecbányára Selmecre a hegyeken át Selmecbányára a mai utas legtöbbször a Garam völgyéből jut el, mert gépkocsival nyugat és dél felől ez a leggyakrabban használt út. Léváról (Levice) Bát (Bátovce) községnél érjük el a Selmeciérchegység déli kapuját. Bát község már 1320-ban szerepel oklevelekben, római katolikus temploma pedig 1070-ből való. Azóta természetesen többször átépítették, most barokk stílusú. Ugyancsak barokk kúria is található a községben. Bát környékén szőlőt is termesztenek, így több érdekes népi építmény kapcsolódik a szőlőtermesztéshez. Báttól a Szikence-patak (Sikenica) völgyében haladunk északra, és három különböző utat is választhatunk. Az első lehetőség az, hogy megmaradunk a Szikence völgyében, ahol a következő település Bagonya (Bohunice). Ebben a faluban érdemes (legalább kívülről) megnézni a község egykori földesura, Nyáry Rudolf által 1816-ban építtetett kastélyt. A patak völgyben folytatva utunkat kapaszkodunk fel a Selmeci-érchegység hegyeire. Tehetünk azonban - második lehetőségként - Bagonyánál balra egy kitérőt, hogy Bakabányánál kezdjük az ismerkedést az egykor alsó-magyarországi bányavárosokkal.

42 44 ÉRKEZÉS SELM ECBÁN YÁRA 7. sz. ábra - Selmecbánya és környéke 1. Alsó-Hodrusi-tó (Dolnohodmsskéjazero) 2. Rozgnindi-tó (Rozgrundské jazero, Stiavnickéjazero) 3. Bélabányai-tó (Belianske jazero) 4. Halicsi-tó (Halcianske jazero) 5. Tópataki (Kolpachi)-tavak (Kolpasskéjazera, Studenské jazera) 6. Klinger-tó (Kiingerskéjazero) 7. Bakomi-tó [Vindsachtské (Piargske) veiké jazero / 8. Szélaknai (Windschachti)-tó IVindsachtské (Piargske) 9. Évicska (Kis-szélaknai)-tó (Evickino jazero) 10. Rihnyavai (Reichaui)-tavak (Ricbnavské jazera) 11. Bacsófalvi-tó (Pocúvalské jazero)

43 SELMECRE A HEGYEKEN ÁT 45 Bakabánya (Pukanz; Pukanec) a hét alsó-magyarországi bányaváros egyik legrégebbi tagja. Villa Baka néven ugyanis már az 1075-ben kelt garamszentbenedeki alapítólevélben is szerepel. A bányaszabadalmat Károly Róberttól kapta, de a további századok nem a zavartalan bányászkodással teltek, hanem a meg-megújuló török támadásokkal. Bakabányát ugyanis, ellentétben például Selmecbányával, a törökök többször elfoglalták, feldúlták és lerombolták. Ez a város délről (a megerősített városfal ellenére is) teljesen védtelen volt, így a Szikence völgyében előretörő hadak szabad prédája lett. Azután pedig hiába szűnt meg a török fenyegetés, a XIX. századra a város elveszítette jelentőségét, mert bányái kimerültek. A város nevezetességei között tartjuk számon a mintegy 500 méteres városfalat, a régi polgár- és bányászházakat. A gótikus Szent Miklós-templom (amely feltehetően a XIV. századból származik) pedig Bakabánya legfőbb látnivalója. Oltárát lőcsei mesterek készítették, tornyát viszont csak 1864-ben emelték. Bakabányáról nem kell visszatérnünk Bagonyára, hanem északkelet felé folytatva utunkat Kőpatak (Kamenica) alatt érjük el a Szikence völgyét követő országutat. Balról elhagyjuk a Kőpataki-tavat (Stamposské jazero), majd újabb kilométerek megtétele után balról a Rihnyavai (Reichaui)-tavakat (Richnavské jazera) pillantjuk meg. Közvetlenül ezen tavak után kelünk át a Garam és Ipoly vízválasztóján, jobbról pedig a Bacsófalváról vezető út torkollik ide. Harmadik lehetőségként ugyanis Bacsófalván keresztül is megközelíthetjük Selmecet. Ebben az esetben Bát után néhány kilométerrel jobbra térünk. Áthaladunk Almás (Jablonovce) és Bagyan (Bad an) községeken. Almáson két templom érdemel figyelmet. Az evangélikus 1459-ben, gótikus stílusban épült, amelyet azóta többször is átalakítottak. A másik klasszicista stílusú, 1794-ből való. Bagyan evangélikus templomát pedig a XVIII. században emelték. Bacsófalva (Pocúvadlo) község különösebb látnivalót nem kínál (bár a település közelében két vármaradvány is látható, a temploma pedig 1801-ben épült), sokkal inkább érdekes a Bacsófalvi-tó (Pocúvalské jazero). A tóval szemben, az út jobb oldalán, egy termetes tölgy mellett indul a jelzett turistaút a Szitnyára (1009 m). Aki nem vállalkozik a nevezetes kilátóhelyre való felkapaszkodásra (ahová egyébként Selmec felől, máshonnan is el lehet jutni), de legalább a Selmeci-érchegységtől délre fekvő vidék panorámájá-

44 46 ÉRKEZÉS SELM ECBÁN YÁRA kokó stílusú. Bányászati emlékei közül a Cameralhaus -t említjük meg, amely (Selmec felé haladva) az út bal oldalán található. Ebben az épületben működött a bányahivatal és az akadémia elődjeként szolgáló Bergschule is 1737-től. (Napjainkban a városi tanács van benne.) A település temetőjének sarkában, hársfák alatt, 48- as honvédobeliszk áll. Emlékeztet Görgey január 19-én és 2 1-én Szélaknán vívott csatáira. A századforduló éveiben az akadémisták minden március 15-én elzarándokoltak ide, és a hősökre emlékeztek. Szélaknán születtet Jávorka Sándor ( ) botanikus, a magyar botanika egyik legjelentősebb képviselője. Ahogyan ritkulnak a település házai, feltűnnek az út mentén álló diófák, amelyeket még dr. Tóth Imre, a századforduló Selmecének nevezetes orvosa, egészségügyi felügyelője, ösztönzési hegybányai honvédemlék (2002) bán szeretne gyönyörködni, annak a Holikra (754 m) vezető sétát ajánljuk. Az országúitól jobbra, visszafelé, déli irányba kell indulni, hogy a Holikon lévő védett területet elérjük. Ez a gyep olyan szárazságtűrő és melegkedvelő (xerotherm) növények élőhelye, amelyek a Nagyalföldön és a Magyar-középhegységben gyakoriak, itt viszont rendkívül ritkák. A tótól folytatva utunkat a Keresztút-, Krizsna- (Krizna)hágón átkelve Selmec közvetlen közelébe érkezünk. A tavak, az aknák jelzik, hogy ez már kimondottan bányavidék. Az úttól balra (amelybe már a Bakabánya felől jövő út is befut) a Szélaknai-tavat [Vindsachtské (Piargské) dőlné jazero] és a Bakomi-tavat [Vindsachtské (Piargské) veiké jazero] látjuk. Jobbra az Evicska(Kis-Szélaknai)- tó (Evickine jazero) víztükre csillan meg. így érünk Szélaknára (Piargba). Szélakna vagy Hegybánya (Windschacht, Piarg; Stiavnické Bane) az érchegység legfontosabb bányásztelepülése volt. A XVIII. századtól már itt volt a Selmec környéki bányák központja. Több bányavállalat, majd a századfordulótól drótkötélgyár képviselte az ipart a községben. Nevezetes középületei, a templom a kolostorral és a zárda (Tirts-ház) az út jobb oldalán állnak. A barokk templom 1754-ből való, orgonája barokk-ro

45 SELMECRE A HEGYEKEN ÁT 47 sére ültettek. Ezeket a fákat megtaláljuk a városból kivezető más utak mentén, illetve magában Selmecbánya városában is. (Az orvos 20 ezer diófa csemetét ajándékozott a selmecieknek, közülük ötezret magának a városnak.) A városba napjainkban már két út is bevezet. Az egyik, az új, a Szentháromság-hegyet megkerülve, alulról jut be a városba A másik, a régi út pedig (amelyet ezúttal ajánlunk követni) az egykori András-akna mellett vezet el. Az út jobb oldalán, az akna környékén szabadtéri bányászati múzeumot rendeztek be (később részletesen bemutatjuk). Ez az úttól jobbra esik, balra egy fehér körbástyát látunk a hegyoldalban. A bányászati múzeum után következő kanyarban már feltűnik Selmec jelképe, a Leányvár. Az utas, aki Selmecbányára igyekszik, önkéntelenül is ezt, a város jelképét keresi. Gondoljunk az egykori balekra, aki szülei, ismerősei révén A Leányvár és a Kálvária (2002) hallott az Újvárról, és most szorongva várta, hogy végre meglássa a várost jelentő várat! Mennyi reménnyel és elszántsággal mehetett az akadémia városába, hogy azután az ott töltött évek alatt kiismerje magát Selmec zegzugos utcáiban, meredek hegyoldalain! A Leányvárra azonban mindig úgy tekintett, mint az első selmeci találkozására. Evek múltán ez került a valétaívekre, -tablókra és nótáskönyvekre. A Leányvár képe kísérte el az ország távoli vidékén lévő szolgálati helyére is, hogy azután ő is megmutassa gyermekeinek a Selmecet jelentő épületet. Most, a városhoz Hegybánya felől közeledve, mi is ezt a régi képet ismerjük fel a Leányvárban. Tekintsünk azonban jobbra, közvetlenül az út mellett álló épületre is! Ott áll a fák között az egykori Zöldfa vendéglő. Ez a ma lakóháznak használt épület a selmeci polgárok vasárnapi találkozóhelye volt, de az akadémiához is kapcsolódott. Az akadémiai (főiskolai) tornaegylet ugyanis itt tartotta foglalkozásait. A négy E -t ( erő, erély, egészség, egyetértés ) valló fiatalok egykori épülete után hamarosan megérkezünk a város bejáratához, a Hegybányai-(Szélaknai-, Piargi-)kapuhoz.

46 48 ÉRKEZÉS SELM ECBÁN Y Á RA Selmecbánya központját egykor három kapun keresztül lehetett megközelíteni: a Hegybányai-kapun át, délkeletről a Szentantali-kapun át, északnyugatról pedig a Bélabányain keresztül. A kapuk természetesen a városfalakhoz kapcsolódtak, amelyek ma nagyjából kijelölik a város belső, védett részének a határát. Vonattal Selmecre A Pest-Losonc-Ruttka vasútvonal Garamherzencénél (Hronská Breznica) 23 km-re közelítette meg Selmecet. A vasútállomás azonban nem Garamberzencén, hanem a Bars megyében fekvő Felsőbesenyő (Hronská Dúbrava) határában volt (ma a vasútállomás neve is ez), mert a Garam jobb partján állt. [I. TÁBLA] Garamberzencéről Selmecbányára az 1870-es évek elején építettek ki egy keskeny vágányú szárnyvonalat. A tervek elkészítésében, sőt a kivitelezés elkezdésében (nyomkitűzés stb.) jelentős szerepet játszott Balás Árpád bányakerületi mérnök. Ma már normál nyomtávú vasút vezet Garamberzencéről (Felsőbesenyőről) Selmecbányára, de az egykori keskeny vágányú vasút nyomai is láthatók. Mindjárt, ahogy kiszállunk a vonatból, az állomás mellett egy gyaloghíd vezet át a Garamon. A híd vasszerkezetei részben, a járófelület meg teljes egészében az egykori kisvasútból (talpfáiból) készült. A Garam bal partján fekvő Garamberzence mellett ma autópálya dübörög el. Maga a falu különösebb látnivalót nem is tartogat számunkra. (Bár a háziszárnyasok génkészletéért aggódó világunkban jó látni a faluban lépten-nyomon elénk bukkanó fogolyszínű kakasokat, gerleszínű tyúkokat.) Sétáljunk azonban le a falu végéig, oda, ahol a Kecskés-patak (Stáry potok) a Garamba ömlik! (Ez a pont egyébként a selmeci vonatból is látható.) Itt állt az egykori Szuchy-féle kocsma. Amíg a vasútat nem építették ki Selmecig, addig itt várták a jövendő balekokat. Itt kezdődött az akadémiai diákélet, a balekfirma kapcsolat. Kellő számú diák összeverődése után a vidám társaság innen fogatokkal indult Selmecre. Amikor a vasút elkészült, ez a fogadás átkerült a selmeci vasútállomásra. [I. TÁBLA] Kísérjük most el a balekokat a berzencei állomástól Selmecig! Az Ancsa vonat tehát legelőször átkel a Garamon, majd a Kecskés-patak völgyében kapaszkodik Selmecbánya irányába.

47 VONATTAL SELMECRE 49 Ezt a kapaszkodást szó szerint kell értenünk, mert a Garam partjától csaknem 200 méterrel magasabban fekszik például Bélabánya. A kapaszkodás alkalmat adott arra is, hogy amikor 1905 decemberében a darabont főispánt Selmecen be akarták iktatni, a diákság a sínt a legerősebb emelkedőn faggyúval kente be. A küldöttség csak a katonák homoklapátolása után, jelentős késéssel tudta útját folytatni. A vonat egyébként Kecskés (Kozelnik) falun és - elhagyva Zólyom vármegyét - Bélabányán keresztül jut Selmec közelébe. Megjegyzendő azonban, hogy ezekből a településekből a vasúton utazó balek akkor se sokat látott, a megállóhelyek ugyanis ma is távol esnek az említett településektől. Balról a Halicsi-tó, jobbról pedig a Kálvária-hegy viszont látható. Ugyanígy Kisiblye is a tópataki (Bánsky Studenec) megállóból. Majd az egykori balek ismét látta a Kálváriát és a Selmecbányát környező hegyeket, a Sobót, a Paradicsom-hegyet, a Tanádot és természetesen az áhított várost, Selmecbányát. Balról pedig egészen ellátott Szentantalig, sőt a Szitnya ormára is vethetett egy pillantást. A Ribnyiki-tó, a kohóés zúzóművek között megérkező vonatot pedig már a firmák vidám társasága várta. A mai utasnak nemcsak a firmák üdvözlését kell nélkülöznie, hanem a város és környékének látványosságaitól is megfosztja egy alagút. Mielőtt azonban a tópataki megálló után a vonat az alagútba érne, érdemes lepillantani a jobb oldalt elterülő völgybe. Ott még látszanak az egykori keskeny vágányú vasút nyomai, felépítményének tört darabjai. Azok, amelyeken talán egyszer a balekok is ideérkeztek, hogy azután firmaként vigye el őket a vonat Selmecbányáról valami távoli erdőgondnokságba napibéres gyakornoknak. Városi séták A Kálvária Bármely irányból is ékezzünk Selmecbányára, a Kálvária-hegy kiemelkedő tömbje rögtön a szemünkbe tűnik. Mivel innen nagyszerű kilátás nyílik, a környező hegykoszorú és a város településszerkezete jól tanulmányozható, ezért a várossal való ismerkedésünket itt kezdjük.

48 50 VÁROSI SÉTÁK A széles kőrútról letérve, a Kálvária úton, bal oldalon, az egykori Geramb-féle házat, a későbbi Bányakórház épületét láthatjuk. A kórház itt között működő, míg előtte erdőmesteri hivatalnak szolgált. Boltíves kerítésének maradványait elhagyva az erdészet mai épülete következik. Ennek helyén állt az egykorvolt, a kórház idején működött erdőgondnokság épülete. Utunk végén ott vagyunk a Kálvária-hegy, a Scharffenberg (727 m) előtt. [II. TÁBLA] Tipikus vulkanikus, kúp alakú hegy, bár évszázadokig tartotta magát az az elképzelés, hogy a hegy belül színarany. A selmeciek egykoron a hegyen rakott tűz mellett ünnepelték a tavaszi napéjegyenlőséget. Hogy a hegyről a város jól belátható, azt 1849-ben a cári hadsereg is kihasználta; ágyúit innen irányította a városra, de a város polgármesterének sikerült ezt a veszélyt elhárítania. A hegy azonban nem elsősorban ezekre, hanem 1751 óta Jézus szenvedé- A selmeci Kálvária (1913) seire emlékezteti a Tudjuk, hogy Európa-szerte a kálváriákat a keresztes háborúk időszakának sikertelen lezárását követően kezdték építeni. Azért, hogy a Szentföld elvesztése után is legyen a keresztényeknek lehetőségük Krisztus szenvedésének útját mintegy végigjárni. Selmecen a jezsuiták vetették fel a kálvária gondolatát. Berger páter szemelte ki erre a célra a Scharffenberget. Igen ám, de a hegy az evangélikus Fritz családé volt! Fritz Lipót András azonban amikor meghallotta a magasztos célt, ingyen adta át a hegyet, ahol ben kezdődtek meg a munkálatok szeptember 14-én, a Szentkereszt felmagasztalásának ünnepén szentelték fel, és azóta csaknem háborítatlanul Közép-Európa legszebb térhatású kálváriája. Ha ma elindulunk a hársfákkal szegélyezett úton, előbb a három előkészítő kápolnát (I. Jézus elhagyja a szülői házat; II.... a világ minden kincsét; III. apostolait) látjuk. A harsak (és a századfordulón ültetett, máshol már említett diófák) az út szegélyezésén kívül az egyes stációk megjelenítésében is fontos szerepet kaptak. Abból faragták ugyanis a szobrokat. Az épületek késői barokk, ún. Mária Terézia-stílusban készültek, míg a faragvá-

49 A KÁLVÁRIA 51 nyok, belső berendezések már a rokokó stílusjegyeit is magukon viselik. Felhívjuk még a figyelmet arra, hogy az egyes stációk feliratai Selmec mindhárom használatos nyelvén olvashatók. (A templomok és az egyes kápolnák berendezései esetenként hiányosak, de mi a teljes képet igyekezzük adni.) 2. sz. ábra - A Kálvária épületei Az előkészítő kápolnák után jutunk az A) Alsó templomhoz. Nevezték ezt tót templomnak is, mert búcsú alkalmával a három templomban három nyelven miséztek: a középsőben magyarul, a felsőben pedig németül. A templom kör alaprajzú, mellette két torony áll, amelyek viszont négyzetesek. A tornyokban kápolnák, míg a templom és a torony között

50 52 VÁROSI SÉTÁK egyik oldalon a sekrestye, másik oldalon pedig remetelakás található. A főoltár az utolsó vacsorát ábrázolja, míg a két mellékoltár Jézus Szívét és a Fájdalmas Szűz Máriát. A templom mögött B) Jézus a kereszten, alatta a Hétfájdalmú Szűz Mária szobra. C) A középső templom és a szent lépcső a hegynek mintegy alsó egyharmadát jelöli ki. A kettős tölgyfalépcső hű másolata a római Scala-Sanctának (Latheráni bazilika), ahol a hívek térdre ereszkedve haladnak. A 34 lépcsőfok - amibe ereklyék vannak elhelyezve - Jézus éveinek számára utal. Az épület kör alakú kupolája tetején egykor kőből készült lámpás volt. D) Az Ecce homo-kápolna a három templom tengelyében van elhelyezve, emeletes, közvetlenül a hegy csúcsán kialakított fennsíkhoz kapcsolódik. E) A felső templom két négyzet alaprajzú tornya döntően határozza meg a Kálvária-hegy, sőt az egész város arculatát. A tornyokban ún. ablakos harangok vannak (voltak). Az ellipszis alaprajzú templomban a nemesérceket tartalmazó kövekből összeállított oltárra hívjuk fel a figyelmet: Jézus K á Iv a r i a - J é z u s a k e r e s z te n (2002) a kereszten. Mellette két oldalt a két lator, míg a kereszt alatt Szűz Mária, az egyik oldalon Mária Magdaléna, a másikon pedig Szent János apostol. A templom mögött található a F) Szent Sír-kápolna. Berendezése egyszerű, Jézus sírjának közvetlen ábrázolására szolgál. Itt, a hegy várossal ellentétes oldalán minden hívőnek igazi elmélyült imára ad alkalmat. A hegyre való feljutást az alsó templomtól a bal oldali szerpentinen kell kezdeni. Jézus hét fájdalmát a következő kápolnák jelzik: 1. Jézus az Olajfák hegyén vérrel verejtékezik, 2. Júdás elárulja, 3. Kajafás elítéli, 4. Heródes kicsúfolja, 5. Pilátus megostoroztatja, 6. Jézus keresztjét viszi és azzal elbotlik, 7. Felszegezik a keresztre. Láthatjuk, hogy nem a klasszikus 12 stáció, hanem Jézus szenvedésének rövid összefoglalása. A (lefelé menetben) velük szemben elhelyezkedő hét kápolna viszont Mária szenvedéseit foglalja össze. Tehát itt az alkotók Jézus szenvedésével mintegy egyen

51 A KÁLVÁRIA 53 rangúvá teszik Máriáét. Ennek a mérhetetlen tiszteletnek az lehet a magyarázata, hogy Selmec - akárcsak Magyarország - Máriát patrónájának vallotta. Szűz Mária hét fájdalma a következő sorrendben kerül bemutatásra: a) Jézus körülmetéltetése, b) Futásuk Egyiptomba, c) Jézus elmaradása a templomban, d) Találkozása anyjával a Golgotára menet, e) A kereszten,^) Jézus holtan anyja ölében, g) Sírba tétele. 1. Kis-Szitnya (Maié Sit?io, Sitience) m 2. Sztinya (Sitno) m 3. Petrov m 4. Keresztút (Krizsna) m 5. Pinkov (Pinkou) m 6. Tanád m 7. Kamen (Nad Kamen) m 8. Paradicsom-hegy (Paradeisberg, Paradais) m 9. Sobó (Sobou, Sobov) m 10. Kaltenberg (Studeny vrch) m 11. Breitenberg (Siroky vrch) m 12. Kálvária-hegy m 13. Hybalka 14. Ó-(városi-)hegy (Glanzenberg) m 15. Khiisberg 16. Felső-Róna (Rovna) m 17. Galgenberg m 18. Szentháromság-hegy (Dreifaltigkeitsberg, Svjatotrojicny vrch) m 19. Józsa-domb (Schindelberg) 20. Török-sánc (Katzenhiigel) A kápolnákon családi címerek láthatók. Elképzelhető ugyanis, hogy a jezsuiták mindent megmozgattak egy ekkora építkezés pénzügyi fedezetének biztosítására. így például a,jézus holtan anyja ölében kápolna felépítéséhez Lotharingiai Ferenc németrómai császár járult hozzá, aki 1751 júniusában látogatta meg a készülő kálváriát. (1764-ben Ferenc és Mária Terézia gyermekei, későbbi császárok, József és Lipót is jártak itt.) Az adakozók jelképe beépült a műbe, szellemük ott leng a Kálvária-hegy körül.

52 54 VÁROSI SÉTÁK A Kálvária révén Selmec búcsújáróhellyé fejlődött. (A hegy lábánál gyógyhatású kutat is felfedeztek.) De így lett a Kálváriahegy a selmeci diákoknak is kedves, csöndes, méhzümmögésű tanulóhellyé, ahol a nyári vizsgaidőszakban különösen sokat tartózkodtak. A hegy déli és északi oldalának tágas mezői ( Weite Au ) ma is kellemes sétálási, nézelődési lehetőséget kínálnak. Közben igazat adhatunk Berger páternek: jó szeme volt, elképzelését a város környékének legszebb pontján valósította meg. Tekintsünk szét a felső templom előtti mellvéd mögül! A fenséges panoráma a látogatót lenyűgözi. Selmecbánya összes bájával feltárul előttünk. A hátteret a Selmeci-érchegység tagjainak impozáns vonulata alkotja. Balról jobbra (délről északra) haladva a Szitnya tömege (Kis-Szitnya, Szitnya, Petrov, Keresztút, Pinkov), majd a Tanád-Kamen-Paradicsom-hegy magasodik előttünk. A képet jobbról a Sobó-Kaltenberg-Breitenberg-csoport zárja le. A Tanád-Kamen-Paradicsom-hegy 900 méter fölötti vonulata előtt patkó alakot képeznek a kisebb hegyek. A patkó jobb oldali szárának első tagja maga a Kálvária-hegy, mely előtt a Hybalka, s fölötte az Ó-(városi-)hegy látható. A Hybalka oldalán, a botanikus kert fái között felfedezhetjük az akadémiai épületeket, s a patkó öblében, a Khüsberg előtt az Ovárat. A patkó másik szárát követve Felső-Róna és a Szentháromsághegy tűnik szemünkbe. Előttük a Galgenbergen az Újvár fehérük. A patkó nyílását két kisebb hegy, a Józsa-domb, és a Töröksánc zárja le. A Józsa-dombon (Schindelberg) most sportpályát és híradástechnikai tornyot látunk. Korábban itt volt az akadémisták sportpályája. A Török-sáncon - Katzenhügel - pedig temető, igazán régi hangulatú sírkert található. Most láthatjuk csak igazán, milyen nagyszerű helyre építették a várost. A patkó alakú hegykoszorú és mögötte a Tanád-Kamen-Paradicsom-hegy vonulata védelmet biztosít az időjárási szélsőségek, de a betolakodók ellen is. A patkó tengelyét képező fővölgyben alakult ki a város főutcája, amelyet alul a Szentantalikapu védett. Déli irányban a Felső-Róna és a Szentháromsághegy közötti völgyön, a Hegybányai úton hagyható el a város, ahol a kapuja ma is látható. Északi irányban a Hybalka és a Kálvária-hegy közötti Bélabányai út vezet ki a városból, amelynek kapuja már nincs meg. A patkó tengelyében, a fővölgyön ereszkedik alá a Paradicsom-hegy oldalában fakadó Selmec-patak. A régi német lakosok dér elende Bach -nak (nyomorult patak

53 A VASÚTÁLLOMÁSTÓL A VÁROSKÖZPONTIG 55 nak) hívták, mert a városnak sok bajt okozott. Ma a település felső végén föld alatti csatornába terelik, s az alsó részen megduzzadva bukik elő. Az erősen tagolt terület, a jelentős szintkülönbségek (mintegy 250 m) megmagyarázzák a város településszerkezetét, a girbegurba utcákat, a kiemelkedő és eltűnő háztömböket. Selmec jellegzetessége, hogy nem az utcák, hanem a házak szerint adták meg egy-egy bolt, műhely vagy éppen intézmény helyét. (A házak általában a valamikori tulajdonos nevét viselték, aki esetleg már évszázadok óta kiköltözött a temetőbe.) így a nevezetességek felsorolásakor mi is ezt a rendet követjük. Ereszkedjünk alá, s kezdjük meg a városi sétánkat! (Lásd a térképmellékletet.) A vasútállomástól a városközpontig A belvárossal való ismerkedésünket célszerűen a vasútállomásnál kezdjük. Az 1940-es évek végén épült. A Viharos-(Veternik-)dűlőben lévő állomásból kilépve ipari táj tűnik elénk. így volt ez a századfordulón is. Sőt akkor iparvasút és drótkötélpálya is működött az állomás környékén. Most a város felé indulva balról a Ferenc-akna épületei, illetve az egykori zúzóműre emlékeztető berendezések láthatók. A tulajdonképpeni városba az Alsó- vagy Szentantali-kapunál érkezünk be. Itt találjuk az (2) Arpád-házi ( Türingiai) Szent Erzsébet-kápolnát. A kápolna eredete a XVI. századig nyúlik vissza, amikor a város falain kívül ispotály volt, amihez kápolna is tartozott. Később, 1574-ben ezen a helyen építették fel a város legnagyobb kapuját, a Szentantalit. Miután a kapu szükségtelenné vált és akadályozta a forgalmat, 1889-ben lebontották. Csak a hozzá kapcsolódó kápolna maradt meg, amelyet ben újítottak fel. Fodor László akadémiai tanár tervei alapján újult meg a késő gótikus oltár is. A kápolna hangulata itt, Selmecbányán is felidézi a szegények és elesettek védelmezőjének, Arpád-házi Szent Erzsébetnek az alakját. Folytatva utunkat az Alsó vagy Erzsébet utcán, balról a legnagyobb épület a (3) Dohánygyár. Itt volt egykor az Alsó major, amely a híres ringbürger család, a Rubigallok birtokát képezte. A török korban az Alsó majort megerősítették, fallal vették körül és bástyákat építettek, de a család csillagának hanyatlásával a birtok a város tulajdonába ment át. A török veszély elmúltával pedig

54 56 VÁROSI SÉTÁK többé nem volt szükség a falakra, bástyákra, úgyhogy gabonapiac lett. A század hetvenes éveiben - a város elöljáróságának sürgetésére - a téren állami dohánygyárat építettek. Elsősorban a női munkaerő foglalkoztatására gondoltak, de tudjuk, hogy a bányászat hanyatlásával egyre nehezebb volt általában is munkát találni. A dohánygyárban farsang idején minden szombaton bált rendeztek, ami gyakran az akadémisták és a filiszterek (mert ide ők is mehettek) összecsapásával végződött. Továbbhaladva az Alsó utca jobb oldalon látjuk a (4) volt cipőgyár épületét (még korábban sóház), balról pedig az oszlopos verandájú házban a (5) pénzügyőrség tanyázott. A cipőgyár fölötti, jobb oldali részen egymásba érő modern épületek vannak. Itt, az egykori Felső majorban állt a város egyik nevezetessége, a (6) Vigadó. A valamikori sörházból kialakított Vigadó volt a nedves esték színhelye, de még inkább a valétabálokról vált nevezetessé. Valétálás alkalmával ugyanis a menet - Balogh Laci zenekarával az élen - az akadémia épületeitől a Vigadóig haladt. Itt koccintottak utoljára a búcsúzó firmák a balekokkal, itt került sor a valétabálra. S itt énekelték: Faképnél hagytuk W intrit és faképnél a lányt... / így éltünk Selmecbányán öt-hat évig - puffra, / Adtak cipót, kabátot s szerelmet»auf«-ra. / Szép idő volt... ( W intri = W interstein Bernát, aki évtizedekig a Vigadó bérlője volt. Auf -ra = aufschreiben - felírásra, hitelre.) A Vigadó a gyászszakestélyeknek is helyszíne volt. Legvégül pedig a viszontlátásoké. Amikor ugyanis az egykori firmákat meglett erdészekként, bányászokként és kohászokként Selmecre hívta az Alma Mater vagy az egyesület, a régi cimborák újra a Vigadóban koccintottak. Például 1892-ben az erdészeti palota felavatásakor, vagy 1900-ban az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) selmeci közgyűlése alkalmával. Nekünk a Vigadónak már csak az emléke maradt, útszélesítés miatt ugyanis lebontották. A hozzá kapcsolódó moziépület viszont áll (falán munkásmozgalmi emléktábla). Felsétálhatunk azonban az egykori Vigadó mögött lévő (7) Fizély-kenbe, ahol ma - a régi kádfürdő helyén - uszoda van. Visszatérve az Erzsébet utcára, balról a (8) Pacher-táró sarokerkélyes épületét látjuk, amely a XVI-XVTII. században épül. Megfigyelhető, hogy az út azóta jelentősen feltöltődött, hiszen a ház földszinti ablakai szinte az út alá kerültek.

55 A VASÚTÁLLOMÁSTÓL A VÁROSKÖZPONTIG 57 Az épület melletti parkban (Erzsébet tér) egykor zászlót tartó honvédszobor állt. A tér ma szintén katonai emlékműnek ad helyet. Számunkra azonban érdekesebb a tér felső sarkán lévő (9) Glanzenberg-táma (Glanzenberg Erbstollen) bejárata. [III. TÁBLA] Ez is mélyen az út színe alatt található, a bejárat előtt 1896-ban öntött vaskereszttel. Az egész felidézi a bányászok munkába indulásának, föld alá szállásának a szorongását, pedig a tárna a selmeci hegyek csillogó kincséről kapta a Glanzenberg nevet. (A Glanzenberg Erbstoliét 1504-ben említik először, akkor mint beomlott, Schuchmarkt altáró szerepelt.) Ehhez a két épülethez kapcsolódik a bányászhallgatók bányajárása A bánya járásra mindig az év elején, október között került sor, amikor a balekok megismerkedhettek leendő, sötét munkahelyükkel. A kitűzött napon a hallgatók este hét órakor az ifjúsági kör épületében gyülekeztek, ahonnan a szakelnök (nem a köri elnök, hiszen az lehetett erdőmérnök-hallgató is) vezetésével indult el a bányajárás. Elöl az elnök, majd a cantuspraesens, aztán a többiek úgy, hogy minden második bányajáró kezében bányamécs pislákolt. Legelőször a főtéri Szentháromság-szobrot kerülték meg, majd kígyózó (szalamander) vonalban mentek végig az Alsó utca irányába. Közben a Szerencse fel..., illetve a Glückauf! Glück auf, dér Steiger kom m t... bányászdalokat énekelték, és ünnepélyes lassúsággal értek a Glanzenberg-tárna bejáratához. A bányabejárat előtt, az Erzsébet téren körbe álltak és a Dér Bergmannstand sei hoch geehret... kezdetű dallal dicsérték a bányász életét, munkáját. Ezután az éneket (és mindenféle beszédet) beszüntettek és a bányabejáraton elindultak lefelé. A sötét világból jó félóra múlva a Pacher-tárónál kerültek ki, ahonnan aztán (hasonlóan szalamandermenetben) az ifjúsági kör háza elé, majd pedig a bányászati tárgyat előadó tanárok lakása elé vonultak- egy-egy bányászdalt énekelni. A bányajárást balekkeresztelő szakestély követte, ahol még a leendő balekok eldönthették, hogy vajon a bányajárás során nem változtatták-e meg a véleményüket; akarnak-e bányászok lenni. Az út jobb oldalán, a (10) Velics-féle ház mellett lakott a géptan tanára, Hermann Miksa. A bal oldalon lévő (11) Baumerthházban pedig Szentistványi Gyula lakott, aki a bányaméréstant tanította. Az itt nyíló lépcsős közön az (12) Ocsovszky-házhoz lehet felmenni, amely egy ideig a jogi tanszék vezetőjének, Bartha Bélának volt az otthona.

56 58 VÁROSI SÉTÁK Utunkat folytatva az Alsó utcán hamarosan elérjük (balról) a város évszázadokig legnagyobbnak számító épületét, a (13) Kamaraházat. [IV. TÁBLA] Az 1550 táján készült épületek több építészeti stílus nyomait is magukon viselik. A régi városfalra reneszánsz bástya utal, amelyeket az újjáalakított házba is belefoglaltak. (A város belső kapuja a Kamaraház helyén volt.) Mai alakját az évi romlás után nyerte, és kaptak helyet benne a bányaigazgatóság hivatalai, továbbá a bánya társpénztár, a bányászati szertár, az előadótermek és a bányaigazgató lakása. Itt, a kamaraházban kezdte el 1765-ben N. Poda matematikai-mechanikai előadásait. így a ház az egykori akadémiai épületek sorába is beletartozik. Ugyancsak itt rendeztek be a XIX. században egy ásványárudát is, ahol a selmeci hegyek kincseit lehetett megvásárolni. A nagyteremben az összes volt kamaragróf arcképét állították ki. A Kamaraház fel- A piaristák ren dh áza ( körül) iratai a Kamaraház neves vendégeire utalnak, illetve a jezsuitákra. Belül, az épület egyik folyosóján látható a egykori jezsuita kápolnába vezető reneszánsz főbejárat. Az udvari rész reneszánsz loggiája alatt elhelyezett mészkőlapon a Selmecbányái délkört tüntették fel. (Ma az épületben bányászati múzeum található.) A Kamaraházzal szemközt áll a (14) hajdani piarista rendház épülete. A barokk stílusú házban a jezsuiták az iskolát 1649-ben alapították, azután pedig a piaristák vették át. Az épület utcai homlokzatán freskó és napóra látható. A házból fedett folyosó vezet át a plébániatemplomba. A (15) Nagyboldogasszony-(plébánia-)templom (Dóm) román alapokra épült háromhajós bazilika. Nevezték német templomnak is, m ert valamikor németül prédikáltak benne. Egykor a dominikánusok Szent Mihály-temploma volt, amelyet - a mellette lévő ispotállyal együtt - IV. László adományozott nekik. Jelenlegi klasszicista külsejét a j. S. Thaler építész által vezetett XVIII. századi átépítés során nyerte. Belső berendezése barokk, jórészt 1806-ból való. A Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárkép bécsi művész alkotása, míg a szószék és a keresztelőmedence

57 A VASÚTÁLLOMÁSTÓL A VÁROSKÖZPONTIG 59 a XVIII. századból való. Felhívjuk a figyelmet a jobb oldali hajóban lévő, a város és Magyarország Nagyasszonyát koronával ábrázoló szoborra. A szentély jobb oldalának rózsaablakában ivrpád-házi Szent Erzsébet van, míg a bal oldaliban Mária a gyermekjézussal. A templom toronyórája 1841-ből való. A Kamaraháztól, illetve a piaristák rendházától felfelé kezdődik az Arany utca. Egykor itt voltak az aranyművesek boltjai, sőt a pénzverde is. A Kamaraház után ugyanis a (16) Flemming-ház következik, ahol 1598-tól másfél éven át verték a körmöd aranyakat A pénzverdét ugyan nem sikerült a városban megtartani, de Selmec gazdagsága még évszázadokig ragyogott az Arany utcában. Az utca jobb oldalán, a Kamaraházzal szemben a terasz kezdődik. Selmecbánya specialitása, a város korzója. Végig üzletházak szegélyezik az utat, amelyek egykor árkádosak voltak. Mai külsejüket az árkádok lebontása, átépítése során, 1868 után kapták. [V. TÁBLA] Hány és hány diák fordult meg nap mint nap a teraszon! A korzó vonzotta a város diákjait, de természetesen leányait is. A burschok egyébként a korzón való A N a g y b o l d o g a s s z o n y - t e m p l o m (2002) megjelenésre, az öltözködésre nem sokat adtak. Mégis a foltos grubenhez, waldenhez fehér kesztyűt húztak, mert az úriember kesztyűben járt. Még egyszer megismételjük azonban, hogy az eleganciára nem nagyon ügyeltek, mert azt tartották, hogy minek öltözködjenek, amikor az egész város úgyis őértük csinosítja magát. A terasz színes kavalkádjában azután sokszor ott lüktethetett bennük a következő néhány sor : Kalaplevéve tisztel / A sok bárgyú filiszter / Tudós képet vágok / Csalom a világot Ma a terasz még vasárnap délutánonként is meglehetősen kihalt, csak iskolaidőben, az ebéd, a buszindulás körül élénkül meg egy kicsit. Mi azért vessünk egy pillantást a terasz elején a (17) Heim-házra. A szép, loggiás épület tulajdonosa egykor borpincéjéről és konyhájáról volt nevezetes. A terasz közepe táján áll az emléktáblával megjelölt (18) Privitzky-ház. Ebben az épületben lakott és tanított Mikoviny

58 60 VÁROSI SÉTÁK Sámuel. Az 1735-ben alapított selmeci bánya tisztképző iskola első tanáraként a matematikai tudományokat (matematikát, geometriát, mechanikát, bányagépészetet, -építészetet, bánya- és földmérést stb.) oktatta. Ugyanakkor a főbányagrófság tervezési és építési munkálatait is irányította. Az út bal oldalán a Flemming-ház után az (19) Alsó Gyógyszertár (felette volt az evangélikus esperesi hivatal és lakás), majd pedig onnan a negyedik épület, a (20) Krecsmáiy-ház következik. Tulajdonképpen ezt tekinthetjük az akadémia legelső épületének, mert N. J. Jacquin szeptember 1-jén ebben az épületben kezdte meg vegytani és ásványtani előadásait. A házat a kincstár Jacquin részére bérelte, az emeleti részeket lakás, a földszintet pedig laboratóriumok és tantermek számára. A Krecsmáry-házat a (21) Wankovits-féle, Az Arany Naphoz címzett üzlet követi, majd kijutunk az egykori Kossuth Lajos térre. A Wankovits-ház mögé kerülve azonban érdemes az Arany utcával párhuzamos Ezüst utcába is besétálni. Régi, középkori városok hangulatát idéző kép fogad bennünket. A századfordulón a Daubner-féle és a Hosek-vendéglő volt az utcában. (Itt is láthatjuk, hogy az idők folyamán mennyivel megemelkedett az utca járószintje.) A terasz és az egykori Kossuth tér találkozásánál, a Fritz-ház sarkánál igen sokszor ácsorogtak, leskelődtek mind a firmák, mind a balekok. A maflasarok az akadémisták és a selmeci lányok találkozóhelye volt. A (22) Fritz-ház az akadémia legnevezetesebb épülete volt. Ez volt ugyanis még a főiskola idejében is az A -épület, ahol a rektori hivatal kapott helyet. Az épületben tanácsterem, könyvtár, levéltár, továbbá géptani tanszék és szertár is volt. Az akadémia a házat egyébként 1829-től bérelte, majd 1885-ben megvásárolta. A tulajdonjog megszerzése után Schulek Frigyes műépítész tervei alapján átépítették, de így sem volt elegendő a terebélyesedő akadémia helyszükségletének a kielégítésére. A földszinten sokáig a Molnár-féle kocsma működött, ahol egykor a Magyar Társaság tartotta összejöveteleit. Az államfordulat után a házat egy darabig kaszárnyának használták. A most befejeződő helyreállítás viszont visszaadta eredeti külsejét - bár a főiskolára utaló feliratokat nem állították helyre. (Napjainkban levéltár található benne.) [VI. TÁBLA] A Fritz-ház után a (23) Szent Katalin-templom (az egykori tót templom) a következő látványosság, amely egyike a város legré

59 A VASÚTÁLLOMÁSTÓL A VÁROSKÖZPONTIG 61 gibb épületeinek. [VII. TÁBLA] 1480 és 1491 között épült, gótikus stílusban. Főhajóját késői gótikus csillagboltozat díszíti. A tem p lom külső falához 1776-ban építették a Nepomuki Szent Jánoskápolnát. A templom megtekintésre érdemes kincse az M S mesternek tulajdonított Madonna-szobor; a sekrestye bejáratánál újabban napvilágra került Utolsó ítélet freskó; valamint felhívjuk még a figyelmet a Magyarország, Selmec és a Rubigalli család címerére, és a Szent Istvánt, Szent Imrét és Arpád-házi Szent Erzsébetet ábrázoló ablakképekre. [VIII. TÁBLA] A (24) Városháza eredete a XIV. századba nyúlik vissza. A korábban egyemeletes épület mai alakját ban nyerte, és tornyát is ekkor építették. Érdekes a tanácsterem Justitia-freskója, illetve a terem bejárati ajtaja felett az epigramma: Unicuique suum (Mindenkinek a magáét - a felirat most a Szarvas szálló épületében van). A Városháza tanácsterme arról is nevezetes, hogy 1704-ben Rákóczi követei - angol és holland megfigyelők jelenlétében - itt próbáltak egyezkedni a császári küldöttekkel. Az értekezlet azonban sikertelenül végződött. Amikor a Városházát a XVIII. század végén átépítették, akkor bontották le a vele egybeépített, lépcsővel összekötött Szent Anna-kápolnát. Helyébe a (25) Mária-szobrot állították. A barokk együttes csúcsán az Immaculata (Szűz Mária) alakja látható, míg a kompozíció közepén Mihály, Gábriel és Ráfael arkangyalok. A Szent Katalin-templommal szemben a Páduai Szent Vincéről elnevezett (26) irgalmas nővérek leányiskolája (Kolos-intézet) áll, mellette pedig az (27) evangélikus templom. Korábban az evangélikusoknak - az egykori katolikus templomból kiűzetve - csak fatemplomuk volt. Kőből csak II. József türelmi rendelete alapján építhettek templomot. Az épület J. S. Thaler bécsi építész tervei alapján, ban készült el. A templom belsejének alaprajza ellipszis. Belül, az oldalfalak mellett karzatok találhatók. Oltára barokk stílusú, az oltárképet (Jézus a Gecsemáné-kertben) 1878-ban Than M ór festette. Az evangélikus templom másik oldalán a (28) Magasház (Hohehaus; Prasovnya) áll. A városi rendőrség, illetve a főszolgabíróság épülete volt, de mi mégis egy XVIII. századi történetet említünk meg az épülettel kapcsolatban szeptember 14-én ugyanis ide szaladtak össze a városi elöljáróság emberei, mert hallották a török időkből megtartott, vészjelző ágyúk hangját.

60 62 VÁROSI SÉTÁK A városi bíró itt adta tudtukra, hogy Ocskay brigadéros Korpona irányából fenyegeti a várost. Mivel a császári csapatok távol vannak - vélte az ijedt polgárság hódoljanak be Rákóczi csapatainak. Megfelelő hadisarccal ezt meg is tették - és ez a viselkedés a várost az egész Rákóczi-szabadságharc alatt jellemezte. Hol Rákóczinak, hol a labancoknak fizettek, hódoltak. Féltették Selmecet, a lakosságot és a város kincseit. így aztán még azt is elviselték, hogy Bercsényi Miklós a város elöljáróságának lelkületét bécsi utcalányéhoz hasonlította. A Szentháromság tér (Oberer Ring; Trojicné námestie) Amint a német nevéről is kitűnik, mondták felső tér -nek is, de inkább a közepén álló Szentháromság-szoborról kapta a nevét. [IX. TÁBLA] Ez a tér volt mindig a város legfontosabb fóruma. Itt iktatták be a polgárokat jogaikba, de itt mondták ki annak elvesztését is. Itt tettek a bányászok fogadalmi esküt, sőt a különféle politikai megnyilatkozásokra is ez a tér adott lehetőséget. Itt szentelték a zászlókat, de 1849 októberében ezen a téren égették el a Kossuth-bankókat is. Manapság májusfát is itt állítanak, esetleg nagygyűlést tartanak. Tehát a tér továbbra is megmaradt a város fontos fórumának. A (29) Szentháromság-szobor a tér meghatározó dísze. Az évi pestisjárvány megszűntének emlékére között építették. A barokk stílusú szobor terveit olasz szobrászművész, D. Stanetti készítette. A kőfaragó munkákat K. Holzknecht végezte. A szoborcsoport legfelső szintjén a Szentháromság látható, míg az emlékmű tartóoszlopai között nyert elhelyezést a Szűz Máriaszobor. Az emlékmű hat oldalán további hat szobor található: Szt. Sebestyén, Xavéri Szt. Ferenc, Szt. Borbála, Szt. Rókus, Szt. Katalin és Szt. József. A fekvő alak Mária Magdolnát ábrázolja. A szoboregyüttes homlokzatán kétfejű sas tartotta és tartja az éppen időszerű címert, bár az évi rekonstrukcióval visszaállították az eredetit, a Habsburg-címert. Látható még rajta a város címere és a bányászok jelvénye is. A tér épületeit a szoborral szemben állva, balról kezdve nézzük meg! Az első ház - emléktáblával is jelölt - a (30) Zsembery-(Marschalkó-)ház. Ebben a XVII. századi épületben kezdte meg mun-

61 A SZENTHÁROMSÁG TÉR 63 kaját az 1808-ban felállított Erdészeti Tanintézet első tanára, H. D. Wilckens. Legelső előadására február 12-én délelőtt 10 órakor került sor. Az előadáson a főbányagrófi hivatal tisztségviselői és az akadémia teljes hallgatósága is megjelent. A Wilckens idején a Zsembery-ház teljes egészében az erdészeti oktatást szolgálta. Később ez az épület adott otthont a diákság egyesületi életének. Itt mondták ki november 2-án éjfélkor a burschok és a magyar hallgatók a Magyar Társaság megalakulását. Az épületet az Akadémiai Ifjúsági Kör évtizedekig bérelte. A társas élet rendezvényeire alkalmas termek, illetve könyvtár volt benne. Tartották itt a Katalin-napi bálokat is, amikor a balekok először találkozhattak a város leányaival. (A ház neve Sembery Imre reformkori és 48-as országgyűlési képviselőre utal.) A következő épület a (31) Rubigalli-(Rothhahn-)ház, amelyet késő gótikus stílusban 1538-ban építettek. A Rubigall(us) család a XVI. század egyik legjelentősebb ringbürger családja volt. Címerük, illetve a bányászjelvény és a jelmondat ( Spe et patientia - Reménnyel és kitartással) a kapu felett látható. Az épület barokk külsejét a XVII. században kapta, a címer 1692-ből való. A századfordulón a ház Bogya Jánosé volt, és a Selmeci N épbank irodái voltak benne, majd a bányászati levéltár anyaga. A Rubigalli-ház mellett a (32) Lienpacher-Reuter-ház sorakozik reneszánsz portállal, amely szintén a XVI. századból való. Az ugyancsak régi ringbürger családok nevét viselő épület a múlt században Kachelmann Jánosé volt. O a város jeles történésze, aki főleg német nyelven publikált. A századfordulón ebben a házban lakott Farbaky István, az általános és vasgyári géptani tanszék tanára. Továbbhaladva a most már erősen emelkedő, de szűkülő téren, több ringbürgerházat elhagyunk, majd a kétemeletes (33) Heinzházhoz jutunk. Itt működött a múlt században az akadémisták Sziléziai Köre (Schlesischer Bund), majd a házban lakott Sóltz Vilmos bányatanácsos. A Heinz-ház után egy földszintes épület áll, amelynek kapuja előtt hársfák vannak. Mellette nyílik az Ovárhoz vezető kis utca, majd az utca túloldalán a (34) tanítóképző intemátusa. Felérve a Vöröskúti utca torkolatához, a balra vezető úton a (3 5) tanítóképző épületét látjuk. A ház a Czobor-féle telken ben épült. A terveket Sobó Jenő készítette, ugyancsak ő végezte az 1913-ban elkészülő internátus tervezését is. Az épületek berendezése pedig a világháború éveiben történt meg - ma is szolgálva az oktatást.

62 64 VÁROSI SÉTÁK Továbbhaladva öreg hársakkal körülvett, nyugodt kis kertben emlékezhetünk arra, hogy valamikor itt volt a városi (36) Lövölde. A selmeci polgárok már a XVI. században lövészegyletet alakítottak. Az egyesületben szorgalmasan gyakorolták magukat, hiszen a közeledő törökök ellen maguk a polgárok akarták városukat megvédeni. A XIX-XX. század fordulóján évekig a városi erdőmester, Krausz Géza főlövészmester -ként volt az egylet elnöke. Ekkor már az egyleti tagság természetesen sokkal inkább szórakozást jelentett, mint komoly harci erőt. A kert alatti házsorban az első ház volt valamikor a (37) Litschauer család lakóháza. Innen járt idős és ifjú Litschauer Lajos a bányászati tárgyakat oktatni. Mi azonban térjünk vissza a Szentháromság térre, amelynek a másik oldalát most visszafelé, lefelé haladva vizsgáljuk végig. Az egykori tanítóképzői internátussal szemben áll Selmecbánya legrégibb lakóháza, a (38) Baumgarten-ház. Az egykori kereskedő család címere alatt a következő felirat olvasható: Zum Ambrozi Paumgartner ist das Haus genand, sein Glyck stet und Gottes Hand Továbbfolytatva utunkat az (39) evangélikus líceumhoz érünk. [X XI. TÁBLA] Az iskolát (országos gyűjtésből) között klaszszicista stílusban építették. Az evangélikus oktatás eme jelentős épületében tanultak olyan neves költők, mint Petőfi Sándor és A. Braxatoris (Sládkovic). Rájuk az épület falán elhelyezett emléktáblák utalnak. Ugyancsak tábla jelzi a tengerszint feletti magasságot is: 615,820 m. A líceumtól lefelé haladva a következő ház az egykori (40) Joerges-nyomda épülete. A XVI. században emelt házban dolgozott valamikor Joerges Ágost (majd özvegye és fiai) nyomdavállalata. Az 1857-ben alapított cégnél készített nyomdaipari termékek közül csak az Erdészeti Kísérletek -et és a Fekete-Blattny-féle Az er- j dészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a Magyar Állam terű- létén című művet emeljük ki. Ez utóbbi - német kiadásával együtt - minden bizonnyal a nyomda legnagyobb vállalkozása volt. A Joerges-ház alatti (41) Bosányi-(Szájbely-)ház teljes homlokzata sgraffito díszítésű, bejárati kapuja reneszánsz stílusú. (A házban most galéria található.) Az alatta álló házban (Richter-ház) a XVII. században Josef Richter ringbürger, történész, Bél Mátyás munkatársa, majd századunk elején Jankó Sándor, a geodézia tanára lakott.

63 A SZENTHÁROMSÁG TÉR 65 A második épület az egykori (42) Szarvas szálló. A hajdanvolt vendégfogadóban szállt meg 1783-ban II. József (erre felirat utal), de ebben az épületben született 1787-ben a neves minerológus, Jónás József is. (Nevezik Jónás-háznak is.) A XVI. századból való, sgraffitós díszítésű ház azonban arról is nevezetes volt, hogy a város iskoláiba kerülő diákok szeptemberben itt kezdtek ismerkedni a várossal. A vendéglő udvara ilyenkor megtelt falusi bricskákkal, hozták a szülők csemetéjüket valamelyik selmeci középiskolába a tanévkezdésre. A Szarvasiban már a XVIII. században nyomtatott étlapokon kínálták az ételeket, italokat. Ma a földszintjén újra vendéglők, míg az emeleten kiállítási termek találhatók. Érdemes megnézni az itt kiállított gótikus Szent Katalin- és Szent Borbála-szobrokat (Galéria Jo zefa Kollára). Mellette a (43) Hellenbachhiz áll, amely valamikor a bányatörvényszéknek (Bergge- A H e l l e n b a c h - h á z ( ) richt) adott otthont. Hellenbach Godofréd I. Lipót orvosa, majd II. Rákóczi Ferenc orvosa és bányaszakértője volt. Az itteni hivatal bányabírója nemcsak a bányászat jogi kérdéseivel, hanem magával a bányaműveléssel is foglalkozott. Ezért az egykor itt dolgozókat ne azonosítsuk holmi jogászokkal! Ok a montanisztikai tudományoknak is művelői voltak. Az épület alapjai a XV. századból valók. Jelenlegi, barokk külsejét a XVIII. században kapta. Ugyanebben a században, ben Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc 11 napig lakott benne. Számunkra azonban érdekesebb, hogy az épületet az akadémia 1867-től 1900-ig a bányászati oktatás céljaira bérelte. (Ebben az időben a meghalt akadémistákat itt ravatalozták fel, innen indult a gyászmenet.) Azután Sobó Jenő, az építészeti tanszék vezetője lakott benne. Az épület - amelynek udvarában egy régi táró (Kovács F. Lajos szerint: Névtelen-táró ) bejárata is van - ma is kapcsolódik a bányászathoz: ásvány- és tereptani bemutató látható benne. (Slovenské Národné Múzeum - Bánské Múzeum.)

64 66 VÁROSI SÉTÁK P o lg á r ih á z b e ls ő A l s ó - R ó z s a u tc á b a n ( ) A Hellenbach-ház után kis köz következik, majd ott állunk a (44) Szitnyai-ház előtt. Ez is XVI. századi épület, a századfordulón Szitnyai József nevezetes, tudós selmeci polgármesteré volt. Sokkal nevezetesebb azonban ez a hely a Zum goldenen Grubenlicht (Az Arany Bányamécshez) címzett kocsmájáról, amely az épület földszintjén volt, és a kis köz felől kellett be-, illetve lemenni. A Steltz Flórián által csaknem 55 évig vezetett, félhomályos, de mindig hangos kocsma a burschok törzshelye volt. Világukkal áldozott le, lett az 1890-es években a többi polgárházhoz hasonlatos. A selmeci nótákban azonban továbbra is él az auf -ra (hitelre) is adó Flóri alakja: Hold, a te blattod is fura, kajsza, / Egy szemed csára, a másik hajszra... / Neked ártott meg a Flóris bora? / Szégyelljed magad te vén cimbora! A Szitnyai-ház után egy kis épület, majd a (45) Pischl-ház következik, végül kiérünk a Fritz-házhoz. A Fritz-ház és a terasz felső vége közötti térségről nyílik a város egyik legérdekesebb utcája, az Alsó-Rózsa utca. A kis tértől lépcsőn, illetve a vele párhuzamos, meredek, keskeny kocsiúton juthatunk fel a 8-10 m magas támfallal megerősített utcába, melynek csak a bal oldalán épültek házak. Az utca bármely pontjáról szép kilátás nyílik a városra. A lépcsősor végénél a (46) Keller-ház késő gótikus, címeres portálja fogad minket. A homlokzaton építésének időpontja is látható (1610). A szomszédos, (47) Trencsánszky-ház késő gótikus portálját a XIX. században klasszicista stílusban átépítették. E házban lakott Vitális István, az ásvány-földtani tanszék vezetője. Felhívjuk a figyelmet a csizmadia céh egykori vásárcsarnokára (Nr. 4.), amelynek csarnokszerű szerkezete a ház végén most is látható. A rámpa felső végénél lévő házban (Nr. 6.) pedig az egykori erdész adjunktus, Tomasovszky Imre lakott. [XII. TÁBLA] Az éles szögben balra forduló utcán továbbhaladva az akadémia kőkerítését érjük el. A kerítés mellett, az út szintjénél mélyebben áll az a ház (48), amelyben Boleman Géza fizikaprofesszor élt.

65 AZ ÓVÁRTÓL AZ ÚJVÁRIG 67 A balról emelkedő hegy a Hybalka (vagy Olymposz), amelynek oldalán szerény bányászházak sokasága húzódik meg. A Klopacska hangjára hajnali kettőkor itt gyúlt fény az ablakokban, innen siettek a bányászok a tárnákba. Egykoron számos akadémista is itt bérelt olcsó szobát. A Rózsa utca jobbra kanyarodik, s a kanyar után a bal oldalon áll az a lakóház, (49) amely néhány évig Roth Gyula erdész adjunktusnak, Tettamanti Jenőnek, a bányagéptani tanszék vezetőjének és Grillusz Emilnek, a selmeci bányaigazgatóság vezetőjének adott otthont. Ezután a botanikus kert kőkerítése mellett, a villatelep érintésével lejutunk az Akadémia utcára. Mi azonban menjünk vissza a Szentháromság térre, hogy onnan indulhassunk további városi sétákra! Az Óvártól az Újvárig A Városházzal szemben álló egykori elemi iskola mellett valaha díszes lépcső vezetett az Ovárhoz. Ma ennek nyomait sem látjuk, de ugyanerről a helyről indulva, keskeny szerpentinen érjük el az Óvárat. [XIII. TÁBLA] Az (50) Ovár alapjául szolgáló templom között épült, román stílusú bazilikaként. Ez volt a Kirche unserer lieben Frau, a Miasszonyunk-templom. A város ekkor még a templom körül terült el, így az épület közvetlenül beleilleszkedett a településbe. A templomot a templáriusok, a vörös barátok építették, majd a domonkosoké volt. Mellette állt a Szent Mihály-kápolna, amely most is megvan. A román stílusú bazilikát viszont a XV-XVI. század fordulóján háromhajós, gótikussá építették át, majd a török veszély hírére várerősséggé. A harcias külső ellenére a selmeciek az Ovárnak nem sok hasznát vették volna, hiszen felette a Paradicsom-hegy emelkedik, ahonnan könnyen belőhető. A várba a Harangtorony mellett jutunk be. [XIV. TÁBLA] Itt valamikor gótikus bástya volt (a vár bejáratával), amit D. Stanetti tervei alapján 1777-ben építettek át mai, barokk formájára. A régi, XV századi harang azonban ma is a toronyban van, továbbá két XVIII. századi. A várkapu bal oldalán egy kétemeletes rotundát találunk, aminek az aljában osszárium (csontkamra), felette pedig az említett Szent Mihály-(ravatalozó)kápolna található. A kápolna falain lé

66 68 VÁROSI SÉTÁK vő eredeti freskókat újabban feltárták (az Utolsó ítélet és Krisztus ábrázolása), továbbá most itt látható az akadémia épületén lévő, az alapításra utaló, egykori emléktábla is. 4. s í. á b r a - A z Ó v á r a la p r a jz a XIII. század eleje XV. század végétől 1515-ig XVI. század közepe Legújabb építkezés A fal mellett, illetve a falon továbbhaladva a Himmelreichbástyához jutunk. Itt eredetileg a templomszolga lakott, de a vár átépítése után várgondnoki, illetve városi lövészmesteri lakás volt az emeleten, míg a mélyebben lévő helyiségekben börtönt találunk. (A Mennyország-bástya gúnyos elnevezés innen ered.) Utoljára a Bach-korszak idején őriztek benne (politikai) foglyokat.

67 AZ ÓVÁRTÓL AZ ÚJVÁRIG 69 Néhány év múlva, 1865-től viszont a várudvaron működött az akadémiai tornaegylet. Az Ovár legrégibb, legnevezetesebb épülete a középen álló Szűz Mária-templom, annak falmaradványai. Itt volt egykor MS mester híres műve, a szárnyas oltár amelyet a templom XV-XVI. századok fordulójában történt átépítésekor készítettek. Egy jó félévszázad múltán viszont a templom boltozatát lebontották, és a maihoz hasonló, erődített formára alakították át. így keletkezett a főhajóból például a jelenlegi (belső) várudvar. [XV. TÁBLA] A várban egészen a XVIII. századig tartózkodott katonaság, azután városi jégverem, faraktár, illetve az említett börtön volt benne. Majd a XIX. század második félén a városi levéltár, annak kiégése után (1898) pedig 1900-tól a városi múzeum kapott itt helyet. [XIV- XV. TÁBLA] Napjainkban ismét megnyitották a látogatók előtt, ahol kőszobrokat, sírköveket, továbbá különböző időszaki (kovácsoltvas-, pipa- stb.) kiállításokat lehet látni. Külön felhíjuk a figyelmet a 48-as honvédszoborra, amit az államfordulat után az Erzsébet térről ide szállítottak be. Az Ovártól visszasétálunk az utcára. Az egykori Felső Gyógyszertárral (ahol Csontváry Kosztka Tivadar volt a patikus) szemben állt a (51) (Kék) Szőlőfogadó. Évszázadokig nevezetes vendéglátóhely volt, amelyről Mikszáth Kálmán is megemlékezett. Az akadémiai ifjúság magyar érzelmű tagjai különösen előszeretettel látogatták abban az időben, amikor a burschok törzshelye Az Arany Bányamécshez címzett kocsma volt. Az 1860-as, 70-es években a jönköpingsek (az új gyújtójuk alapján kapták ezt a nevet) ezzel is hangsúlyozni akarták a bursch-hagyományok megtagadását. A ház egyébként különösen alkalmas volt fogadónak, m ert vele szemben állt a bérkocsiiroda. Mi azonban folytassuk utunkat jobbra, a Zsigmondy utcában. (A Fő utca egyenes folytatása.) Itt először a bányaművelés-ércelőkészítéstani tanszék egykori tanárának, (52) Gretzmacher Gyulának a háza előtt haladunk el. Ez volt a Schittkó-ház, amelynek már lebontott, udvari szárnyában (egy 1847-ben kötött szerződés alapján) hosszú időn keresztül az akadémia könyvtára nyert elhelyezést. Az épület udvar felőli sarkában pedig olvasószoba volt. A házat az új paloták felépítését követően alakították át tanári lakássá. Ezek után menjünk el a (53) Neuschwanter-házig, amely szintén az utca jobb oldalán áll. Az épület reneszánsz bejárata érdemel

68 70 VÁROSI SÉTÁK figyelmet, amelynek kiegészített német feliratát és bibliai fordítását közöljük: W o G ott zum Haus nicht gibt sein G unst so arbeitet jederman um sonst W o G ott die Stadt nicht selbst bewacht so ist um sont dér W echter macht Ha az Ü r nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Ú r nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző (Zsolt. 127, 1) Az utca bal oldalán a (54) városi kórházat találjuk. Számunkra ez az épület azért nevezetes, mert az akadémia az ispotály emeleti helyiségeit 1838-tól 1891-ig bérelte. Két tanterem, illetve szertárak voltak itt, amiket csak az erdészeti palota felépítése után tudtak elköltöztetni. (A kórház 1790-től egészen a legutóbbi időszakig itt működött, ráadásul az akadémia kiköltözése után a járásbírósággal társbérletben.) A kórház utáni épületben (55) lakott az ábrázoló geometria tanára, Fodor László. Visszatérve az utca elejére, a szintén itt nyíló és erős hajlással haladó Honvéd utcában találjuk a (56) Belházy-házat ban épült, a város egyik legszebb XVII. századi, reneszánsz stílusú háza. Az akadémiának is jeles épülete, mivel G. A. Scopoli kinevezése után, 1770-ben megvásárolták. Itt oktatta a kémiai-metallurgiai tárgyakat, sőt a lakása is itt volt ben az a gondolat merült fel, hogy a szomszédos városi kórházat megveszik és a kettőt egy épületté egyesítik. Tudjuk, hogy ez nem valósult meg, de az oktatás egészen 1899-ig folyt itt. Sőt a ház ezután is megmaradt iskolának és tanári lakásnak. Legutoljára Schelle Róbert, a vegytan tanára lakott benne, illetve a korábban Hegybányán lévő, ban alapított (alsófokú) bányaiskolát költöztették ide. A Honvéd utcán folytatva utunkat Selmec egyik jellegzetes épületéhez, a (57) Klopacskához (Kopogó, Kótogó; die Klopf) érünk. Az 1681-ben, reneszánsz és barokk stílusban készült épületből évszázadokon át hívták a bányászokat munkába, és évszázadokon át kísérte őket a Klopacska hangja utolsó útjukra is. (A bányász társláda tulajdonában volt, de ez nem zárta ki, hogy a segélyezés helyett időnként az engedetlen bányászokat ide börtönözzék

69 AZ ÓVÁRTÓL AZ ÚJVÁRIG 71 be.) A bakter a torony első emeletén lakott, ahonnan éjjel két órakor ment fel a jávordeszkából készített kopogtatót megszólaltatni. Negyed óra hosszat, két hangon, előbb lassan, majd gyorsabb ütemben - kétszer egyperces szünettel - kopogott. Ez az ébresztő kopogás a város minden részébe elhallatszott. Kit - főleg akadémistákat - a vendéglőben ért, kit mély álmából riasztott fel. A Klopacska hangjára kigyúltak a hegyoldalakon az apró bányászházacskák ablakai, majd elindult a völgy irányába a sok száz, pislogó bányamécs - kezdődött a munka. Temetéskor a harangzúgás után lassú, gyászütemben szólaltatták meg. Fájdalmas kopogása kísérte az elhalt akadémistákat is utolsó útjukra. Napjainkban műszaki emlék, védelem alatt áll és múzeumi bemutató látható benne (Expozícia banskej techniky). Nyáron, délelőtt 10 órakor a turisták kedvéért a klopacskát újra megszólaltatják. Mielőtt folytatnánk utunkat, érdemes az utca másik oldaláról a városra egy pillantást vetni. Jobb oldalon pedig Schwarz Ottó, a mennyiségtani tanszék vezetőjének egykori lakását (58) hagyjuk el. Az úton továbbhaladva bal oldalon látjuk a (59) Havas. Boldogasszony-(Frauenbergi-)templomot. A Mária 40. napi tisztulása emlékének (és a gyertyaszentelőnek - február 2.) szentelt épületet 1512-ben gótikus stílusban emelték, s a XVIII. században kicsiny barokk toronnyal egészítették ki. Ez utóbbi azonban ma már nem látható, mivel a II. világháborúban a templom súlyosan megrongálódott. Az épületet napjainkban ravatalozóként használják, az ún. bátor lendületű gyémánt boltozatát célszerű megtekinteni. Az út jobb oldalán a (60) Hegybányai- (Szélaknai-, Piargi-)kapu áll. [XVI-XVII. TÁBLA] A kapu tengerszint feletti magassága 638 m. A városban lévő szintkülönbségek érzékeltetésére itt utalunk arra, hogy például az egykori Szentantali-kapu helyét jelölő Szent Erzsébet-kápolna mintegy 111 méterrel alacsonyabban fekszik. Ez a kapu a fenyegető török veszedelem elhárítására ben, reneszánsz stílusban épült ben, Lotharingiai Ferenc látogatása előtt barokk stílusban építették át. A kaput a II. világháború végén megrongálták, napjainkban pedig feladatát is elvesztette, hiszen az út elkerüli. Mégis ez az egy megmaradt Selmec hajdanvolt három kapujából. A homlokzati fülkében Szent Flórián szobra látható, a kapu mellett az egyik bástya, sőt a torony környékén az egykori városfal maradványai is. Utunkat folytatva a templom és a kapu környékén lévő temetőkbe térünk be.

70 72 VÁROSI SÉTÁK A városban és közvetlen környékén 12 temető található. Ezek városrészenként, illetve vallásonként különültek el. Közülük most hármat ismertetünk, ahol a legtöbb erdész-bányász vonatkozású sír található. Mindhárom temető itt, a Hegybányai-kapu környékén van. Az egykori (61) római katolikus temető a Havas Boldogasszony-templom közvetlen szomszédságában fekszik. Az (62) evangélikus temető még a kapun belül, az említett templommal átellenben, a Klopacska fölött található. A Hegybányai-kapun túl, a város egykori határán kívül az (63) úri temető terül el. Az akadémisták november 1-jén, halottak napja alkalmából fáklyás felvonulással mentek ezekbe a sírkertekbe, ahol az elhunyt hallgatókra és professzorokra gyertyagyújtással is emlékeztek. Az alábbiakban a három temetőben fellelhető sírokat soroljuk fel, és ismertetjük a benne nyugvók rövid életrajzát. A nevek előtti számok a temetői sorszámokkal azonosak, melyek a térképen is szerepelnek. R Ó M A I K A T O L IK U S T E M E T Ő 5. s z. á b r a - R ó m a i k a to lik u s t e m e t ő

71 AZ ÓVÁRTÓL AZ ÚJVÁRIG Blattny Tibor ( ) Kassán született, között volt erdészhallgató Selmecen ben államvizsgázott, s 1906-tól 1916-ig, Fekete Lajos haláláig, annak munkatársa volt az egész országra kiterjedő növényföldrajzi térképezésben. A trianoni döntés után a csehszlovák államerdészet szolgálatába került, 1945-ben vonult nyugalomba. Hazánk florisztikai növényföldrajzával kapcsolatos szakirodalmi tevékenysége jelentős. Fekete Lajossal írt közös könyvük, Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a Magyar Állam területén ma is alapvető műnek számít Cseh Lajos ( ) A Baranya megyei Kiskőszegen született, között tanult a selmeci akadémián bányászatot-kohászatot ig a Selmec környéki kincstári bányaüzemeknél dolgozott, között a bányaigazgatóság bányageológiai osztályának vezetője volt tól 1868-ig a bányagéptan-kohógéptan-építészet tanszéken Pöschl Ede professzort helyettesítette től geológiai gyakorlatokat vezetett, között segédtanári megbízatással működött az ásványföldtan tanszéken Faller Károly ( ) Selmecbányán született, ahol között tanult fémkohászatot ig Nagybányán, Kapnikbányán, Budapesten és Selmecen kincstári üzemeknél teljesített szolgálatot ben a selmeci bányaiskola kohászati tanára, 1896-ig mérnök, majd főmérnök a kincstári kohóknál től helyettes tanárként, 1896-tól haláláig rendes tanárként a fémkohászati tanszék vezetője. A hazai metallográfíai és pénzverészeti irodalom megteremtője, fémkohászattani kézikönyve fél évszázadon át alapvető műnek számított. EV AN G ÉLIK U S T E M E T Ő 18- Farbaky István ( ) Nyíregyházán született, között tanult a selmeci akadémián bányászatot-kohászatot től a matematika-fizika - mechanika tanszéken tanársegéd, 1865-től tanár között az általános és vasgyári géptan tanszék vezetője, ebben az időszakban hatszori újraválasztással az akadémia igazgatója is volt.

72 74 VÁROSI SÉTÁK 6. s í. á b r a - E v a n g é lik u s t e m e t ő 1909-ben miniszteri tanácsos címet kapott, kilenc éven át Selmecbánya országgyűlési képviselőjeként is tevékenykedett. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület egyik kezdeményezője és alapítója, később alelnöke, a Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztője volt. Schenek Istvánnal közös találmányuk, a nagyteljesítményű akkumulátor. A magyar szakiro

73 AZ ÓVÁRTÓL AZ ÚJVÁRIG 75 dalomban elsőként foglalkozott fogaskerekek számításával. 0 dolgozta ki az akadémia új oktatási rendjét és tanterveit, melyek 1872-től 1904-ig voltak érvényben Gretzmacher Gyula ( ) Lőcsén született, a selmeci akadémián között tanult bányászatot-kohászatot. Gyakornokként a kincstári bányáknál, Szélaknán és Ribnyiken dolgozott től az ábrázoló geometria-építészet, majd a bányaműveléstan-bányaméréstan tanszéken volt tanársegéd között a szélaknai kincstári bányahivatalnál különböző vezetői beosztásokban tevékenykedett között a bányaműveléstan-ércelőkészítéstan tanszék tanára és vezetője volt. sz.n - Kovács F Lajos ( ) Bányakutató. Aradon született, ahonnan szüleivel 15 évesen A é s s z á m ú s íro k ( ) került Selmecre. Üvegkereskedésük volt, de már fiatalkorában turistakaluzt írt, majd érdeklődése egyre inkább a bányászati emlékek felé fordult. Nyugdíjazása (1956) után felvidéki Orbán Balázsként járta be a bányákat, gyűjtötte a terepen és a könyvekben, levéltárakban fellelhető, az ércbányászat múltjával foglalkozó emlékeket. Idős koráig tevékeny életet élt. Kéziratai, fényképei a Magyar Tudományos Akadémián és az Országos Széchényi Könyvtárban találhatók Richter György ( ) Bányatanácsos Georg Tannenberg ( ) Oberamts-Assessor und Waldmeister. sz. n. - Volfinau Julius (Gyula) ( ) Besztercebányán született, és az erdészeti tanulmányait 1903-ban fejezte be. A kisiblyei csemetekertet, illetve az ottani kísérleteket felügyelte. A selmeci kincstári erdőgondnokság munkatársa,

74 76 VÁROSI SÉTÁK majd vezetőjeként először 1908-ban, majd a következő években többször került kirendelésre az erdészeti kísérleti állomáshoz. Az államfordulat után is Selmecen erdészkedett Jacobey András ( ) Elsőéves bányamérnök-hallgató Oszwaldt Virgil ( ) Erdész akad. hallgató Joannes Szeberinyi ( ) Theol. doctor superintendens montanus Konstantin Arsennek ( ) Akadémiai hallgató Barabás Dániel (?-1875) éves erdészhallgató. E sírnál játszódott le 1875-ben az akadémiai ifjúsági élet egyik legjelentősebb eseménye. November elsején, mindenszentek napján a magyar érzelmű hallgatók Vörös Ferencet, a schachtisták nyílt ellenfelét bízta meg az Erdélyi Olvasókör elhalt tagtársuk, Barabás Dániel sírjánál való szónoklással. Vörös Ferenc, aki bízott eszméinek igazságában és ékesszólásának hatásában, a gyászbeszéd után az egyesülés magasztos eszméjét vetette fel. Ennek hatására másnap a német szellemű bursch és a magyar hallgatók egy közös Magyar Társaságba egyesültek, s ezzel a schachtisták ügye vereséget szenvedett Soltz [ (?)] éves erdészhallgató. 431 Porubszky Samu ( ) M. kir. bányatanácsos Grillusz Emil ( ) Besztercebányán született, között tanult a selmeci akadémián bányászatot ig Selmecen, Újbányán, Nagyágon dolgozott, ben tanársegéd az ábrázoló mértani tanszéken. Ezután a selmeci kincstári bányáknál, a Pénzügyminisztéri

75 AZ ÓVÁRTÓL AZ ÚJVÁRIG 77 um bányászati ügyosztályán, a nagybányai bányaigazgatóságon főbányatanácsosi és miniszteri tanácsosi rangban teljesített szolgálatot Farbaky Gyula ( ) Munkácson született, között tanult az akadémián ben a fémkohászati szakon tett államvizsgát. Az es tanévben a bányászati szakot is elvégezte között tanársegéd a fémkohászati tanszéken, ben pedig az aacheni egyetem kohászati tanszékén asszisztens ben állami ösztöndíjjal az aacheni és charlottenburgi egyetemen tanult gépészetet között a főiskola géptan II. tanszékének tanára és vezetője lett. A főiskola kémiai palotájának építkezésénél szenvedett halálos balesetet Fekete Lajos ( ) Tordán született, között tanult Selmecen erdészetet ben a kolozsvári kincstári erdészetnél teljesített szolgálatot től a Selmecbányái akadémia oktatója, 1871-ig tanársegéd, majd tanár között a növénytani, között az erdőrendezéstani tanszék vezetője ben erdőtanácsosi, 1894-ben főerdőtanácsosi, 1906-ban - nyugdíjba vonulásakor - miniszteri tanácsosi rangot kapott. Kétszer választották meg az akadémia igazgatójának ben Az északi szélesség hatása a fafajok természetes elterjedésének magassági határaira Magyarországon címmel tartotta tudományos akadémiai székfoglalóját Kerpely Antal ( ) Az Arad megyei Kürtösön született, között tanult bányászatot-kohászatot Selmecen től 1868-ig ausztriai és felvidéki vasgyárakban dolgozott, közben németországi tanulmányutat is tett között az akadémia kohászat-kémlészet, majd az általa szervezett vaskohászat-vasgyártás tanszék tanára és vezetője lett. Számos tanulmányutat tett, hosszabb időt töltött a Kruppműveknél től 1896-ig - nyugdíjba vonulásáig - a kincstári vasgyárak által megszervezett központi igazgatóság vezetője től az MTA levelező tagja, kiemelkedő szakmai tevékenységéért 1892-ben lovagi címmel tüntették ki. A magyar vaskohászati oktatás megteremtőjét tisztelhetjük benne.

76 78 VÁROSI SÉTÁK ÚRI TEMETŐ 7 s z. á b r a - Ú r i t e m e t ő Szécsi Zsigmond ( ) A felvidéki Kisgaramban született, között tanult erdészetet Selmecen ben államvizsgázott ben a selmeci kincstári jószágigazgatóságnál teljesített szolgálatot, 1867-től haláláig az akadémia oktatója ig tanársegéd, majd az erdőhasználattani tanszék tanára és vezetője ben erdőtanácsosi, 1893-ban főerdőtanácsosi címmel ismerték el munkásságát. A magyar erdészeti felsőoktatás, -szaknyelv és -szakirodalom egyik megteremtője Péch Antal ( ) Nagyváradon született, a selmeci akadémiát 1842-ben végezte el. Ezután kincstári szolgálatba lépett, majd poroszországi bányáknál dolgozott tól miniszteri tanácsosi rangban a selmeci bányakerület igazgatója volt. A Bányászati és Kohászati Lapok

77 AZ ÓVÁRTÓL AZ ÚJVÁRIG 79 megindítója, az első magyar nyelvű bányászati és kohászati műszótár kiadója. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta Schwartz Ottó ( ) Bezdánban született, ben állami ösztöndíjjal a bécsi egyetemen tanult matematikát és fizikát től a selmeci akadémia oktatója, 1872-ig a kémia-fizika tanszéken tanársegéd, Szécsi Z s ig m o n d sírja ( ) S zé c s i Z s i g m o n d ú j, je lk é p e s sírja ( ) majd a mennyiségtani tanszék tanára s vezetője. Négyszer volt az akadémia igazgatója. Meteorológiai és csillagászati megfigyelései jelentősek Tóth Imre ( ) Ságváron született, a pesti egyetemen tanult, ahol 1869-ben szerzett orvosdoktori képesítést ig a pesti sebészeti klinika ösztöndíjasa, majd tanársegédje volt tól a selmeci bányakerület műtőorvosa, 1882-től főorvosa. Az akadémián az életmentést 1880-tól, a közegészségtant 1885-től adta elő. Szakirodalmi munkássága jelentős. Közel fél évszázados selmeci ténykedése során sokat tett a bánya- és kohómunkások egészségvédelméért, szociális körülményei javításáért.

78 80 VÁROSI SÉTÁK Schréder Rezső ( ) Zólyomban született, ben tanult Selmecen bányászatot-kohászatot ig a selmeci bányaigazgatóságon, a szomolnoki, besztercebányai és zsarnócai kohóknál dolgozott között a fémkohászat-fémkohótelepek tervezése tanszék tanára és vezetője. A magyar kohászati szaknyelv kialakításának egyik kezdeményezője, a fémkohászat első magyar nyelvű előadója Szüts József ( ) Bányász akad. tanársegéd Bálint Nándor (?-?) Erdész akadémikus Forko Sándor ( ) Erdész akad. hallgató Csiby Lőrinc ( ) Ditrón született, között tanult erdészetet Selmecen ig kincstári erdészeteknél erdőrendezőként, erdőmesterként teljesített szolgálatot között az erdőhasználattani tanszék tanára és vezetője ben erdőtanácsosi rangot kapott. Vízépítészeti munkássága jelentős. A fotogrammetriát először alkalmazta a erdőgazdaság terén. Részt vett az Erdészeti Műszótár szerkesztésében is. A temetők után még egy akadémiai nevezetességet tudunk ezen a környéken felkeresni. A Hegybányai-kapun túlhaladva forduljunk balra, hogy az erősen emelkedő, zegzugos kis utcácskán elérjük az akadémisták egykori mulatóhelyét, a híres (63) Scbachtkocsmát! A sárgára meszelt Schacht épülete eredetileg az Erzsébetaknának volt rendelőhelyisége, emeletén az üzemvezető lakott, földszintjén az irodák voltak. Néhány lépéssel tovább ott állt mellette a járgánnyal fölszerelt, kör alakú, régi aknaház is, amelyet azonban már az 1810-es években üzemen kívül helyeztek. Az épület földszintjén, az irodák helyén alakították ki a kocsmarészt, mely idegen szemnek félelmetes, kívül-belül elhagyatott, kormos helyiség volt. A város zajától azonban távol, féktelenül űzhették dorbézolásaikat a burschenschaft, majd utódja, az Általános Társaság tagjai. Az itt rendezett szakestélyek német neve a Schacht-

79 SÉTA AZ AKADÉMIA KÖRÜL 81 tag volt. A kocsmahelyiséget 1895-ben bányatiszti lakássá alakították át, majd rövidesen lebontották. A burschenschaft erőszakos, német szellemének felolvadása után ezzel eltűnt annak tárgyi bizonyítéka is. A Schacht-kocsma helyén ma garázssort találunk. Innen az evangélikus temető irányában leereszkedve menjünk vissza a Frauenbergi-templomhoz! A Frauenbergi-templomtól vezet az út Selmec jelképéhez, a (64) Leány- vagy Újvárhoz. (A várat egyes szerzők Angyalvárnak, sőt Szűzvárnak is említik.) A monda szerint Rössel Borbála építtette, mert nem akarta látni az ezen a helyen lévő városi akasztófát. (A Galgenberget magyarul Akasztó-hegynek, majd Leány-hegynek is nevezték, bár inkább a Bakó hegye megnevezés volt az elfogadott.) Tehette, mert igen gazdag volt. Nagyapja, Rössel Erazmus ugyanis olyan sok aranypénzt gyűjtött, hogy azokat - állítása szerint - egymás mellé rakva a sor az országúton Selmectől Budáig ért volna. Borbála, a Leányvári boszorkány azonban eldorbézolta a nagy vagyont, de a pénzéből azért még a Leányvárra telt. A valóság mégis az, hogy a vár a török veszély idején, 1564 és 1571 között, két részletben épült. A várost 24 olasz ágyúval A z Ú jv á r b á s t y á ja ( ) védte a Léva és Bakabánya irányából várható támadásoktól. Ha ellenséges csapatokat láttak, akkor fekete lobogót tűztek ki. Ha viszont vendég közeledett, az őrség úgynevezett motettát fuvott. Tűz esetén nappal vörös lobogóval, éjjel lámpással jelezték a vészt. A tűzőr negyedóránként trombitált, míg az egész órákat harangütés jelezte. (Ma mindezt magnóról halljuk.) Belül az épület emeletei tagolatlanok, kisebb szobákat a sarokban elhelyezett tornyokban találunk. A boltozatos földszintről az emeletre eredetileg nem vezetett feljárat. O tt tartották ugyanis az őrség lovait. Ma az épületben a törökellenes harcokra emlékező kiállítás látható (Expozícia protitureckych bojov na Slovensku). A vár emeletéről a város teljes panorámáját élvezhetjük. A Leányvárban 1860-tól az akadémisták testgyakorló órákat tartottak. Az egykori tablókon, nótáskönyveken pedig a Leányvár emlékeztette a hajdanvolt balekokat, firmákat Selmecre.

80 82 VÁROSI SÉTÁK A Frauenbergi-templomból most a Péch Antal utcán ereszkedünk le. Bal oldalon, a Honvéd utcába átvezető közben áll a (65) Faller-ház. Faller Gusztáv és Faller Károly, akik mindketten a hazai bányászat-kohászat oktatásában és szakirodaimában szereztek elévülhetetlen érdemeket, laktak itt. A Péch Antal utca jobb oldalán áll az (66) Ifjúság Kör háza. A Szentháromság téri Zsembery-házból 1908-ban költöztek ide. November 8-án avatták fel, de előző este már fáklyás menetben ünnepelték a ház megszerzésében, kialakításában és berendezésében oly nagy szerepet játszó Sobó Jenőt, az építészeti tanszék vezetőjét. Sőt a megnyíló köri házban arcképét is elhelyezték, majd az ünnepséget bankett és díszelőadás követte, így költözött be az Ifjúsági Kör saját házába. A berendezésben országos adakozás a város is segítette a fiatalokat, a kör pedig az államtól is rendszeres pénzsegélyt kapott. A z Ifjú s á g i K ö r h á z a ( ) Tovább folytatva utunkat a (67) volt zsidó imaházhoz érünk. (A földszinten volt az iskola.) Selmecen, mint szabad királyi városban, csak az 1830-as években települhettek meg a zsidók. Jelentős szerepet töltöttek be a város magyarosításában, no meg a diákságnak adott kölcsönökben. A zálogba vetett leckekönyv értéke a letett vizsgák számával egyenes arányban nőtt, főleg a vizsgaidőszak közeledtével. Folytatva utunkat, leérünk az egykori Kossuth térre. Séta az akadémia körül A Kálvária-hegyről induljunk jobbra a Felsőváros, az akadémia egykori épületei felé! Mielőtt a Bélabányai útra rákanyarodnánk, jobbról az (68) Erdészeti Kísérleti Állomás parkját és épületeit látjuk. Az erdészeti kísérletügy szervezése a múlt század kilencvenes éveinek elejére nyúlik vissza. Bedő Albert országos főerdőmester az erdészeti akadémia új épületében helyiségeket biztosíttatott a kísérletügy számára, s ajánlatára Vadas Jenőt Ausztria, Németország és

81 SÉTA AZ AKADÉMIA KÖRÜL 83 Svájc kísérleti állomásainak tanulmányozására küldték ki. Az erdészeti kísérletügy szervezésének fontosságát Vadas így foglalta össze: Jobbára idegen tapasztalati adatokra s a rideg elmélet útmutatásaira voltunk utalva, holott tudtuk, hogy az erdőgazdaság különböző feladatainak megoldásánál:»nem az elmélet, hanem a gyakorlat dönt. A gyakorlat eszköze pedig a kísérlet s ennek célja az igazság.«vadas részletes előterjesztése alapján Darányi Ignác földművelésügyi miniszter december 31-én kelt rendeletével az erdészeti kísérleti állomásokat életre hívta. E szerint a központi állomás Selmecbányán, a külső állomások a négy erdőőri szakiskolában (Görgényszentimre, Királyhalom, Liptóújvár, Vadászerdő) működtek. A központi állomás - amely 1914-ig az erdészeti akadémia épületének három helyiségében dolgozott - vezetésére Vadas Jenőt nevezték ki. A selmeci központi állomás személyzete a vezetőn kívül: 2 adjunktus, 2 erdőtiszt, 1 altiszt és 1 főerdőőr, aki a kisiblyei kísérleti telepen működött. A kutatásban az akadémia tanárai - bérezés nélkül - is részt vettek. A kutatási eredményeket az 1899-től megindított Erdészeti Kísérletekben tették közzé. Az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetségének hazánkban tartandó VII. nagygyűlésére készülve a hazai kísérletügy nagyobb támogatást kapott ben - némi huzavona után - a Földművelésügyi Minisztérium megvette Selmec város 4,5 khas Probiergaden nevű telkét, ahol Vadas Jenő elképzelései szerint történt meg az épületek, illetve a kert kialakítása ben, a tervezett kongresszus évében el is foglalták az épületeket, melyek a munkahelyiségeken kívül egy erdőtiszti és egy altiszti lakot is magukba foglaltak. A tervezett tanácskozás azonban elmaradt, sőt néhány év múlva a Vadas Jenő vezette kísérleti állomás is áttelepülni kényszerült. Ma az épületekben a zólyomi erdészeti kutatóintézet selmeci állomása működik. Parkjában, a Probiergarden -ban néhány exóta, köztük a mamutfenyők érdemelnek figyelmet.

82 84 VÁROSI SÉTÁK Az Erdészeti Kísérleti Állomás parkját elhagyva, a Bélabányai útra rákanyarodva, bal oldalon gyümölcsöskert hívja fel magára a figyelmet. Ez dr. T óth Imre kezdeményezésére létesült akkor, amikor a városba vezető utak mentén - főleg az akadémisták segítségével - a diófákat is ültették. Dr. Tóth Imre a város mezőgazdaságát, ezzel összefüggésben a kertészetet is fejleszteni akarta. Kertjével példát m utatott a selmeci polgároknak. A Bélabányai úton továbbhaladva elérjük a (69) Bélabdnyai-kapu helyét. Késő reneszánsz stílusban épült, nyílása felett F. G. Anno Dui 1589 Jár, a város felőli oldalán pedig a 15 S. 88 C. C. felírás szerepelt. A kaput ben felrobbantották. Érdemes felsétálnunk a kapu helyéről induló s jobbra nyíló kis utcácskán. Az (70) egykori professzori villatelepre érünk, ahol csinos villák tűnnek fel szépen gondozott kertekkel. Többek között itt lakott Fekete R é s z le t a P r o f e s s z o r d ű l ő " - b ő i és a fe ls ő b o ta n ik u s k e r t ( k ö r ü l) Zoltán, Krippel Móric erdészeti és Réz Géza bányaműveléstani tanár is. Ezen az utcácskán haladva, az Alsó-Rózsa utcán át az egykori Kossuth Lajos térre is leereszkedhetünk. De menjünk vissza a Bélabányai-kapu helyére, s folytassuk ismerkedésünket az akadémiával! Legelőször az út bal oldalán álló (71) Fortuna-házat pillantjuk meg ban a megözvegyült Geramb Elíz báróné az Erdészeti Tanintézet céljaira, eladásra ajánlotta a Fortuna-épületeket kertestől 4300 Ft áron. Az udvari kamara még ez évben elrendelte a Fortuna-házak megvételét, s arra is adott utasítást, hogy a megvásárolt házaknak tan- és gyűjteménytermekké, tanári és tanársegédi lakássá történő átalakítására költségvetést készítsenek. A házak felügyeletét a tanársegédre bízták. (A Fortuna-házak megvétele előtt az oktatás az ún. Zsembery-féle házban, s a városi kórházépület bérelt helyiségeiben folyt. A kórházépületben voltak a gyűjtemények is.) Feistmantel Rudolf július 1-jén foglalta el Fortuna-beli tanári lakását, s az előadásokat 1841 őszétől kezdve már az itt berendezett tanteremben tartotta. A szabadságharc ideje alatt az

83 SÉTA AZ AKADÉMIA KÖRÜL 85 épületekben katonákat szállásoltak el, a helyiségek rossz állapotba kerültek, ezért az akadémia akkori igazgatója, Russegger Jó zsef 1850-ben az épületeket helyreállíttatta. Az ún. földszintes Fortuna-házban lakott többek között Muzsnay Géza és Kövesi Antal, az emeletes Fortuna-házban pedig Wagner Károly, Vadas Jenő és Fekete Lajos. A földszintes épületet lebontották, de az emeletes Fortuna helyreállított formában ma is látható. [XVIII. TÁBLA] A név az egyik terem mennyezetét díszítő Fortuna istenasszony képéről ragadt az egész telekre és épületegyüttesre. Ezt a helyiséget korábban - mikor itt vendéglő volt - táncteremként használták, s a szórakozóhelyet ismerte az egész város. A Fortuna-épület alatt kimagasló fák már az alsó botanikus kertet jelzik. AZ AKADÉMIAI BOTANIKUS KERTEK TÖRTÉNETE ÉS MAI KÉPE 8. sz. á b ra Az első magyar erdészeti botanikus (dendrológiai) kert alapításának gondolata összefügg a Selmecbányái Erdészeti Tanintézet létrejöttével. Heinrich Dávid Wilckens, a tanintézet első professzora indítványozta először egy botanikus kert létrehozását, melyet a főbányagrófi hivatal is támogatott. Wilckens augusztus 10-én kelt levelében arra kérte a Dicsőséges Császári és Királyi Legfőbb Kamaragrófi Hivatalt, hogy Giesshübelben

84 86 VÁROSI SÉTÁK (Kisiblyén) erdészeti fás- és csemetekertet rendezhessen be, s ezek üzemeltetéséhez mindent előkészíthessen. Az engedélyt megkapta, a kertészt is kinevezték, de a telepítések mégis elmaradtak. Wilckens ugyanis megváltoztatta véleményét, mely szerint Selmecbánya sem erdészeti tanintézet, sem botanikus kert létesítésére nem alkalmas Wilckens halála után utóda, Feistmantel Rudolf 1836-ban újra felélesztette a botanikus kert gondolatát. Az udvari kamaránál javaslatot tett, hogy Kisiblyén az erdőőri lak közelében lévő, s délnyugat felé lejtő 3,5 holdas területen kertet létesíthessen. A javaslatot elfogadták, és a szükséges munkálatok keresztülvitelére a kért 423 Ft költséget is megadták. Feistmantel rögtön hozzáfogott a telepítéshez ben csak honi fafajokat ültettetett, 1838-ban azonban már külföldi fafajok telepítéséről is gondoskodott. Az addigi 73 fajt a báró Pasqualati-féle műkertészetből beszerzendő 77 exóta fafajjal kívánta gyarapítani, s ehhez 218 Ft utalványozását kérte. Az engedélyt és a pénzt azzal a kikötéssel kapta meg az udvari kamara évi rendeletében, hogy a kért fákat a laxenburgi kertből, illetve a mariabrunni botanikus kertből szerezze be, és csak a hiányzókat vásárolhatja meg a Pasqualati-féléből. Feistmantel e rendelet értelmében Laxenburgból megrendelt 41 fajt, Mariabrunnból semmit, a Pasqualati-féle műkertészetből 34 fajt, s elültetésüket 1839 tavaszára tervezték. Ezek a telepítések azonban nem történhettek meg Kisiblyén, mert 1838-ban az Erdészeti Tanintézet céljaira megvásárolták a Fortuna-házakat a hozzájuk tartozó kerttel. Az udvari kamara így elrendelte, hogy a megvásárolt fákat ne Kisiblyén, hanem a tanintézet kertjében, a későbbi alsó botanikus kertben ültessék el. Egyúttal a kert felügyeletét - a házakkal együtt - Schwarz Ignác Frigyes tanársegédre bízták. Feistmantel 1838-ban el is végezte az első telepítéseket az alsó botanikus kertben (területe 1,23 kh = 0,71 ha). Ide ültette a Laxenburgból és a Pasqualati-féle kertből beszerzett növényeket. A botanikus kert létrehozásának mintegy három évtizedig tartó gondjai tehát megoldódtak, s ezzel a hallgatóság gyakorlati növénytani oktatásának alapjait is megteremtették. A kert ápolásának és fejlesztésének kezdeti gondjairól Mágócsy-Dietz Sándor egyetemi tanársegéd, 1881-ben a következőket írta: A kertnek akkor jelentősége csak igen csekély lehetett, bár az intézők a növénytani tudományra is már némi tekintettel voltak; legalább ezt

85 SÉTA AZ AKADÉMIA KÖRÜL 87 lehetett következtetni Schwarz Ignácz Frigyes bányatanácsos erdészeti akad. tanárnak, a kert felügyelőjének egy 1856-ban kelt iratából, melyben az akadémiai növényeket... Szálybély erdőmester lakásán lévő üvegházban kéri teleltetni, miután saját lakásának 2 szobájában már nem férnek el. Az alsó kert tervszerűbb kezelése 1850-ben kezdődött, mikor is akadémiai kertésszé W iedenhoffer Bernhardot nevezték ki ban az akadémia tanácsának felterjesztése nyomán sikerült megszerezni a Klauser-féle kertet, a későbbi ún. felső botanikus kertet (terülte 3,47 kh + 1,99 ha). Ez a terület a hagyomány szerint régebben a prépost birtokát képezte, innen származik a Probstgarten név is. Az itteni telepítéseket Wagner Károly kezdte el, de az állandóan változó elképzelések, illetve Wiedenhoffer akadémiai kertész halála lassították a kert fejlődését. Wagner érdeme az is, hogy a kertet 1867-ben megnyitották a nagyközönség előtt. Illés Nándor kinevezésével kezdődik a kertek tervszerű és rendszeres betelepítése, berendezése, s a tudomány céljaira való felhasználása. Illés első teendői közé tartozott a Klauser-kert utakkal és facsoportokkal való ellátása, továbbá a posványos részeket is ő kezdte el náddal beültetni. Miután ez nem sikerült, a kérdéses C o tt a, H a r t ig, H u n d e s h a g e n e m lé k o s z lo p a ( ) területet víztelenítették, s füzekkel telepítették be. Tagadhatatlan érdeme, hogy rendszerességével, következetességével felhívta a szakemberek figyelmét a szakoktatás ezen eszközére is. Ezért őt kell tekintenünk az akadémiai botanikus kertek valódi megalapítójának ben Fekete Lajos és Szécsi Zsigmond terve szerint a botanikus kertekben 1354 Ft költséggel növényházat is építettek ban Fekete Lajost nevezték ki a növénytan oktatására és a botanikus kert vezetésére, aki folytatta a betelepítést, s a kertet fajokban lényegesen gazdagította. Az 1880 augusztusában felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a felső kert tételszáma 478, az alsó kerté 264, a hidegházé 110, a melegházé 38. A kertben ekkor csak évelő és elsősorban fás növényeket lehetett találni. A nagyszámú fás növénycsoportot jól művelt

86 88 VÁROSI SÉTÁK pázsit övezte. A fajgazdagság érzékeltetésére jegyezzük meg, hogy ekkor mintegy 58 féle fűz, 36 féle tölgy, 23 féle kőris, 25 féle szil, féle jegenyefenyő, juhar díszítette a gyűjteményt. Ez a fajgazdagság méltán vette fel a versenyt az akkor már egy évszázados pesti füvészkert fajbőségével. A korábbi süppedékes, fűzzel betelepített területet újrarendezték, s 1883 nyarán felavatták; az újonnan kialakított részt az egykori tanár tiszteletére Wagner-fuzesnek nevezték. Fekete után Vadas Jenő, majd Kövesi Ferenc vette át a kert vezetését. A dendrológiai gyűjtemény különösen Vadas tevékenysége során fejlődött sokat. A tovább gazdagodó botanikus kert 1896-ban már 80 féle fenyőt, 445 féle lombos fát és cserjét, 138 féle hidegházi és 80 féle melegházi növényt számlált. A kertet 1919-ben 377 féle fa- és 225 féle cserjefaj díszítette. Az alsó botanikus kertben ma is látható az az emlékoszlop, melyet 1845-ben állítottak a három nagy német erdészeti szakember tiszteletére. Az évszázados bükk és tölgy között megbúvó oszlopon az alábbi felirat olvasható: SAPIENTER CAEDENDORUM N O N VAFTANDORUM LUCORUM TORIBUS...MMIS COTTA, HARTIG, HUNDESHAGEN M EM ORI... DÁTUM D l CATUM MDCCCXLV Az alsó botanikus kert növényanyaga ma kezeletlen, az erdőállomány-szerű területen zömében őshonos fafajokat találunk. A felső botanikus kert jelenlegi növényállományából a mamutfenyőket (Sequoiadendron giganteum) kell kiemelnünk ban 15 darabot telepítettek ide. Elültetésük hatalmas szakmai vitát váltott ki, ugyanis Selmecbánya éghajlata e fafaj tenyészetének már alig kedvez. Manapság 10 óriás példány látható a kertben, s egy hasonló korú egyedet találunk még a professzori villáknál is. A további fa- és cserjefajok közül a következő említésre méltóakat soroljuk fel: Cédrus atlantica, Ginkgo biloba, Cryptomeria japonica, Metasequoia glyptostroboides, Pinus wallichiana, Carpinus betulus Quercifolia\ Cercidiphyllum japonicum, Convus más 'Macrocarpa\ Fagus sylvatica Pendula\ llex aquifolium, Laurocerasus offidnalis, Liriodendron tulipifera, Morus alba Monophylla \ Pyrus elaeagiifolia,

87 SÉTA AZ AKADÉMIA KÖRÜL 89 Platanus x hybrida, Ptelea trifoliata, Phellodendron amurense, Quercus bicolor, Qu. fametto, toxicodendron, Robinia pseudoacacia Microphylla\ Vibumum rhytidophyllum, Zelkova serrata. A botanikus kertek megtekintése után induljunk el a felső botanikus kertben lévő egykori akadémiai épületek felé! (72) Erdészeti palota A selmeci akadémia fennállása óta küzdött a megfelelő épületek és helyiségek hiányával. Tanulmányi célra kevésbé megfelelő, bérelt épületeket kényszerültek használni. A bérelt Krecsmáryház, Fritz-ház és kórházépületen kívül a Fortuna-ház, ahol az erdészeti előadások folytak, saját tulajdonban volt. A Klauserkert (a mai felső botanikus kert) megvásárlásának évében (1854) ismételten élőtérbe került egy új épület létrehozásának gondolata, s Decker Károly cs. és kir. építészeti hivatalnokot meg is bízták a tervek elkészítésével. Ez az épület a mai Erdészeti palota helyén állott volna, s a bányászati és kohászati tanszékek, tantermek, gyűjtemények kaptak volna itt helyet. A kivitelezés azonban pénzhiány miatt meghiúsult. Egy új erdészeti épület építésének eszméjével Wagner Károly, majd a 70-es F e ls ő b o ta n ik u s k e r ti r é s z le t ( ) években Sóltz Gyula is foglalkozott, de az ügy dűlőre csak 1885 júniusában juthatott, amikor Farbaky István, az Akadémia igazgatója kimondta, hogy: az akadémia hallgatóinak az erdőtörvény életbeléptetésének (1880. július 1.) tulajdonítható rohamos szaporodása folytán, az összes akadémiai helyiségeknek átalakítása most már elodázhatatlan szükséggé vált, s hogy különösen az erdészeti tantermek- és gyűjteményhelyiségekben mutatkozó fogyatkozást a kor igényeinek megfelelőleg csak úgy lehet gyökeresen orvosolni, ha az erdészeti akadémia számára a felső botanikus - vagyis az ún. Klauser-féle kertben, egy egészen új épület emeltetik, a mely magába foglalhatja a tantermeket, laboratóriumokat és a gyűjteményeket A fentiek mellett az is egy új erdészeti, s nem bányászati-kohászati épület létrehozása mellett szólt, hogy az erdészek Sel-

88 a. bejárati folyosó b. folyosó c. a vegytani tanár előkészítő folyosója d. vegytani tanterem e. elsőt étithető szoba f mérlegszoba g. vegytani laboratórium h. a vegytani tanár dolgozószobája i. üveg- és porcelánraktár k-l-m. az Erdészeti Kísérleti Allomásnak fenntartott szobák 1 1. a laboráns éléskamrája o. a laboráns lakószobája p. a laboráns konyháját 9 / a. sz. ábra - Az E rd é s ze ti palota fö ld s z in t je

89 a. folyosó b. erdőhasználattani tanterem c. az erdőh aszná lattan tanárának dolgozószobája d. az erdőhasználattani tanársegéd dolgozószobája e. erdőhasználattani gyűjtemény f. erdészeti iparviűtani gyűjtemény g. gátak és gerebek gyűjteménye h. erdőrendezési tanterem az erdőrendezéstan tanárának dolgozószobája k. az erdőrendezéstani tanársegéd dolgozószobája /. kamra m.szolgaszoba n. konyha 9/b. sz. ábra - Az Erdészeti palota első e m e le te

90 a. folyosó b. növénytani nagyterem növénytani tanársegéd dolgozószobája d. növénytani gyűjtemény és mikroszkopizáló szoba e. növény- és rovartani gyűjtemény f állattani gyűjtemény g. erdőtenyésztéstani gyűjtemény h. a növénytan tanárának dolgozószobája i. kamra k. szolgaszoba l. konyha 9 /c. sz. ábra - Az Erd é szeti palota második e m e le te

91 SÉTA AZ AKADÉMIA KÖRÜL 93 mecbányán mindig is a bányászok-kohászok után következtek, ezért most az erdészeti palota építésével igyekeztek a paritás elvét érvényesíteni. A leendő új épület terveinek elkészítésével Cserey (Loh) Ede besztercebányai építészt bízták meg, aki két változatot nyújtott be. Végül az olcsóbbat fogadták el, s a Pénzügyminisztérium augusztus 26-án megadta az építéshez szükséges Ft-ot. Az alapkő letételére május hó 14-én került sor, amikor az ünnepségen Farbaky István, az akadémia akkori igazgatója tartott beszédet. Az épület - Gecsányi András és Cserey Ede építési vállalkozók révén ben teljesen elkészült, s az tanévet már itt kezdték el. Az épület ünnepélyes felavatására azonban, többszöri halasztás után, csak június 26-án került sor. Az ünnepségnek 219, köztük 26 erdőtiszt, résztvevője volt, s olyan nobilitások is megjelentek, mint gróf Bethlen András földművelésügyi m i A B á n y á s z a t i és a z E r d é s z e t i p a lo t a ( ) niszter és dr. Wekerle Sándor pénzügyminiszter. Az akadémiai ifjúság dalköre által énekelt Himnusz után Soltz Vilmos, az akadémia ideiglenes igazgatója, Fekete Lajos, az akadémia aligazgatója, Ocsovszky Vilmos polgármester, Neuherz Béla ifjúsági köri elnök, illetve Bethlen és Wekerle miniszterek mondottak beszédet. A Szózattal záruló ünnepség után a városban és Kisiblyén szakmai programok következtek. Az erdészeti palota 1896-os beosztását a 9/a-c. sz. ábra m utatja, mely csak annyiban változott 1912, a Kémiai palota átadása után, hogy az erdészeti vegytan helyiségeit az erdészeti földméréstan foglalta el. Az egykori erdészeti palotában ma erdészeti szakközépiskola működik. [XXIV. TÁBLA] A (73) Bányászati és kohászati palotát 1900-ban adták át. Az erdészed palotához hasonlóan, klasszicizáló (reneszánsz) stílusban készült. A palota 2200 m2alapterületű, a főbejárat az 1200 m2-es aulába vezet. Az épület hét tanterme a következőképpen oszlik meg:

92 94 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA FÖ L D SZ IN T E N : mennyiségtani tanterem I. EM ELETEN: vaskohászati tanterem vegytani tanterem 502,2 n r 515,5 nr 426,6 n r II. EM ELETEN: közös tanterem 528,8 nr 1. rajzterem 683,5 nr 2. rajzterem 528,8 nr fémkohászati rajz- és előadóterem 137,8 nr. 9 / d. s z. á b ra - A K é m ia i p a lo ta a la p ra jza vo t eqozs1!p06sasjeupi rrr 1 ra ro I I =* I I m ro - g oo I un m J 2 lo 0 S 0 Á 0 J s w 1 - o Q < o 1 oo. rn un OS T~ 7 - rvi <-m > O 1JZ50 ))O 3 i m

93 KISIBLYE 95 Megjegyezzük, hogy itt is - miként az erdészeti palotában - mind a táblák megvilágítását, mind pedig a rajzasztalokét külön lámpával oldották meg. Továbbá gondoskodtak a legkorszerűbb (ventillátoros) szellőztető-, valamint a (táv)futőberendezésekről is. Ebben és a szomszédos Kémiai palotában jelenleg vegyipari szakközépiskola működik. A (74) Kémiai palota 1912-ben készült el (9/d). (Ennek a létesítménynek az építéséhez kapcsolódik Farbaky Gyulának, a géptan II. tanszék vezetőjének halálos balesete.) Klasszicista stílusban készült, a homlokzatán bányászkalapács és erdészcsillaggal. Nagy (ma is látható) előadóterme a legkorszerűbb igényeket is kielégítette. Az épület földszintjein és alagsorában helyezték el az akadémia távfűtését szolgáló rendszer kazánjait. A (75) Vaskohászati kísérleti (anyagvizsgáló) láb óra tóri um épületét 1913-ban adták át. Az épületben a laboratóriumokon kívül tanári lakás is volt, ahol a vaskohászati tanszék vezetője, T a n á ri la b o r a t ó r iu m a K é m ia i p a lo t á b a n ( ) Barlai Béla lakott. Itt, az összesen 569 m2-es épületben helyezték el az akadémia összes épületeit villanyárammal ellátó Diesel-motoros áramfejlesztőt. (A 100 V-os egyenáram akkumulátortelepe egy mellette lévő, kisebb épületben volt.) Az akadémiai épületekkel való megismerkedés után, a kapun kilépve, ejtsünk szót Steingrube nagyközségről! Az akadémiai épületek közelében, a város keleti részén, ahol a legtöbb akadémista lakott, terült el Steingrube nagyközség Pontos határai: a piarista kolostortól a Bélabányai-kapu felé vezető úton egészen a Mihály-aknáig; innen az a patak, mely a bélabányai úton keresztülfolyva az Alsó major felé veszi irányát; az Alsó majortól a piarista kolostorig határt képez a Fő utca (Deák Ferenc utca). A községhez tartozik a piarista kolostor, az egész Alsó major, valamint a Bélabányára vezető út bal oldali házsora is. Steingrube nagyközség régi szokásaival, humoros mókáinak sorozatával azt az új, magyaros szellemet volt hivatva gyarapítani, amely az 1870-es évek végén, a burschenschaft megszűnésé

94 96 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA vei, az Akadémiai Ifjúsági Kör megalakulásával jött létre. Az 1880-ban alakult nagyközség elődje az 1840-es években létrehozott Kokánfalva volt, melyet a német Schacht ellensúlyozására alapítottak. A képzelet alkotta Steingrube nagyközség székhelye a Fortuna-kert szomszédságában lévő Schmidt- kamará -ban volt. A nagyközségnek lehetett rendes, kül- és díszpolgára. A kormányzás a kupaktanács feladata volt. Választott tagjai voltak a bíró uram, feőpenna, kispenna, esküdtek, tanító, tanfelügyelő, kántor, végrehajtó, kisbíró, bakterok, számadó, bojtár, emberdoktor, baromorvos, plébános, rabbi, csizmadia, cigánybanda, kiknek feladatát a Corpus jurisban rögzítették. A polgárok - a bakterok és a cigányság kivételével - havonta adót voltak kötelesek fizetni. A mulatságos községi szokások közé tartozott a disznótor, a költözködés, a hivatalos czéczó (mindig csárdában rendezve) K ö d a z O ly m p o s z o n (H y b a lk a -S te in g r u b e ré s ze ) ( ) és az ördögűzés, melyek a községi tagokon kívül a város polgárait is vonzották és derűre keltették. A magyaros jókedvet bizonyítandó, minden este 9 órakor valamely alkalmas helyen fölhangzott a bakterok szájából a hivatalos községi nóta: Ha Steingrubéba óra vóna... A diákhagyomány vidám kitérője után fordítsuk figyelmünket az akadémiai épületek környékére. Az Akadémia utca túloldalán az (76) egykori római katolikus főgimnázium tömbje emelkedik. Ybl Miklós tervei alapján készült, és 1914-ben adták át rendeltetésének. Továbbereszkedve az Akadémia utcában a főgimnázium alatt üres telket találunk. Itt volt a főgimnázium régi épülete, ahol 1768-tól 1914-ig tanítottak. Ezt az épületet folyosó kötötte össze a plébániatemplommal. (Most ismét felújítják.) Az üres telekkel szemben álló romos épület az egykori (77) Óposta. Az Oposta az akadémia történetének egyik szomorú fordulópontját jelzi. Ez volt ugyanis a diákság selmeci történetének utolsó stációja: december 14-én éjjel 2 órakor csomagokkal felpakolva itt gyülekeztek. Az előző estére meghirdetett ifjúsági köri gyűlést ugyanis a garamberzencei állomásfőnök telefonüze

95 KISIBLYE 97 nete zavarta meg: a csehek elindulnak Selmecet átvenni. Mivel a budapesti kormány a fegyveres ellenállást megtiltotta, a tanári kar pedig az átköltözés (hová?) kormányzati elrendelését várta, a köri gyűlés éjjel fél egykor egyhangúlag úgy határozott, hogy a tagság - megfogadva a vasutasok tanácsát - H ontném eti irányába (szánokkal, szekerekkel és gyalog) indul el. Egész Selmec talpon volt ezen az éjszakán, és a főiskolások a viszontlátás reményében búcsúzkodtak, mert akkor még senki sem hitte, hogy minden elveszett... A városi sétát befejezve, a környékkel való ismerkedést Kisiblyén kezdjük. Ha a Kálvárián a városnak hátat fordítunk, keleti irányba haladva félórai sétával érjük el az egykori akadémia tanulmányi erdejét és egyéb létesítményeit. Gépkocsival Tópatak (Kolpach; Bánsky Studenec) község irányában közelíthetjük meg. A z Ó p o s ta ( ) Kisiblye Kisiblye, mint önálló majorság, a körülötte elterülő nagy kiterjedésű mezőgazdasági birtokkal együtt a templáriusok szerzetesrendjének kezében volt, majd később a szászkői urak, a Dóczyak és Lippayak voltak itt birtokosok, végül a Selmecbányán megtelepült jezsuiták tulajdonába ment át. M int e rend birtoka szállott azután a XVTII. században az államkincstárra. Wilckens már 1808-ban, működése kezdetekor javaslatot tett a főbányagrófi hivatal útján egy Kisiblyén létesítendő botanikus kert ügyében. A kert létrehozása körüli bonyodalmakról, amelyeket Wilckens váratlan, új helyzetmegítélése okozott, már szóltunk az akadémiai botanikus kerteknél. Mivel Wilckens tanári működése alatt, 1832-ig, a kisiblyei botanikuskert-alapítás nem valósulhatott meg, tanulmányi erdő céljaira a szászkői bányakincstári uradalomban fekvő szklenói erdőt használták. O tt

96 98 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA Wilckens hallgatóival már az 1809-ik évtől gyakorlatokat tartott, ahol főként a különböző erdősítési módokat mutatták be októberében Feistmantel Rudolf javaslatot tett az udvari kamaránál, hogy a tanulmányi célokat szolgáló 2250 holdas szklenói erdő helyett - mely Selmectől igen messze esik, a kirándulások költségesek, a furészmalom pedig igen rossz - a sokkal közelebb fekvő Kisiblyét adják át az Erdészeti Tanintézet céljaira. Feistmantel annál is inkább szorgalmazta ezt, mert itt a nélkülözhetetlen botanikus kert kialakítására is alkalmas területeket talált. Az udvari kamara még abban az évben hozzájárult a kisiblyei erdőnek az Erdészeti Tanintézet céljaira történő átengedéséhez és a botanikus kert létesítéséhez szükséges terület kihasításához. A botanikus kertet az erdőőri lak tövében, egy délnyugat felé lejtő, 3,5 holdas területen kívánták létrehozni. Feistmantel ben erre a területre hazai fafajokból 73 félét telepíttetett, továbbá a külföldi fanemek beszerzéséről is gondoskodott, s mindezeket 1838-ban szerette volna elültetni. Tudjuk azonban, hogy ebben az időben megvásárolták az Erdészeti Tanintézet céljaira a Fortuna-házakat és a hozzá tartozó kertet (a későbbi alsó botanikus kertet), így a telepítések ott, s nem Kisiblyén folytatódtak ig a gyakorlati oktatásra szolgáló több mint 300 holdnyi kisiblyei erdő, az ún. Giesshübl-i Praedium a selmeci m. k. erdőhivatalhoz tartozott, és annak kezelésébe az akadémia csak igen csekély mértékben kapcsolódott be. Wagner Károly kezdeményezésére a Pénzügyminisztérium elrendelte, hogy a továbbiakban a nevezett erdőtömb az erdőőri lakkal és erdőőrrel együtt teljes mértékben az akadémiához tartozzék. Az erdő kezelését és a külön számvitelt, az erdészeti tanár felügyelete alatt, az egyik segédtanárra bízták. Az erdészeti termékek értékesítéséből származó jövedelmek magától értetődően az akadémiát illették. A tanulmányi erdő Az 1867-től az akadémia kezelésébe került tanulmányi erdő Tópatak község határában, m tszfm. feküdt. A terület a középhegység jellemzőit viseli magán. A fővölgyet a m tengerszint feletti magasságban elnyúló Tópataki-völgy képezi, mely fölé a 670 m magas Stálovo emelkedik. A klíma inkább hűvös, amit az évenként visszatérő kései fagyok is igazolnak. Az évi középhőmérséklet 7,4 C, a csapadék 850 mm. Alapkőzetét an

97 KISIBLYE 99 dezit alkotja, melyet egyetlen kis területen bazalt vált fel. A vidék vízszegénysége itt is érzékelhető. Uralkodó fafajai a bükk és a gyertyán, s részben a kocsánytalan tölgy. Már akkor számba vehető területet foglalt el a mesterséges úton megtelepített erdei-, luc-, jegenye- és vörösfenyő, valamint kisebb területaránnyal szerepelt a kísérleti céllal ültetett sima- és duglászfenyő. A terület művelési ágak szerinti megoszlása 1896-ban az alábbi volt: ;, jj kát.hold, Termékeny Erdő 392,13 Ház, kert, csemetekert 4,62 Szántó 2,93 Rét 76,84 Terméketlen 21,45 Összes 497,97 Mivel a tanulmányi erdő különleges rendeltetésű volt, az elméleti oktatást a gyakorlati megvalósíthatósággal kapcsolta össze, ezért az illető szaktanárok a megállapított üzemtervvel szemben szabadabb mozgást kaptak. A birtok kezelését az erdőrendezési tanszék tanára vezette úgy, hogy a gazdaság különböző ágaiban jelentkező munkálatokat az illető szaktanárok tervei s rendelkezései szerint hajtották végre. Az erdőt szálerdő üzemmódban, a fő fafajokra való tekintettel 100 éves vágásfordulóban kezelték. A favágatást november hó közepétől kezdődően engedélyezték, s a kitermelt faanyagot legkésőbb a következő év április végéig ki kellett szállítani. A felújítás fokozatos felújító vágással történt, csak ahol kísérletezés és bemutatás folyt, ott alkalmaztak tarvágást. A mesterséges felújításoknál elsősorban külföldi fafajokkal próbálkoztak, melyek maradványai (főként sima- és duglászfenyő) néhol még ma is láthatóak. A csemeteszükségletet a 2 kh nagyságú csemetekertből fedezték. Az erdőbirtok összes külső és belső határait árkokkal, a törési pontokon felállított határdombokkal vagy határkövekkel állandósították. Az erdőkárosítások ritkák és jelentéktelenek voltak, kivéve a Selmecbánya-Garamberzence vasút mozdonyai által évenként többször okozott erdőtüzeket. A mellékhasználatok közül a legeltetést és makkoltatást nem engedélyezték, a vadászati és halászati jogot szintén az akadémia

98 100 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA gyakorolta. Fontos mellékhasználati termék volt még a rétekről nyert széna és sarjú, a két kőbánya anyaga, a téglavetés és -égetés. A kisiblyei hegy egyik nevezetes része a Betblen-magaslat június 27-én az akadémia új épületének felavatására érkezett gróf Bethlen András földművelésügyi miniszter. Ahonnan a miniszter megtekintette a tanulmányi erdőt, a kiemelkedő hegygerincet tiszteletére nevezték el. A másik nevezetes pont a Wagner-emlék, mely a Bethlen-magaslat (korábban Stálovo) legmagasabb csúcsán (670 m) volt. Wagner Károly 1859 tavaszán innen intézett szózatot hallgatóihoz a magyar nyelvű erdészeti szakirodalom megteremtése érdekében. A később megvalósult, jelentős kezdeményezésre emlékezett 1900-ban az Országos Erdészeti Egyesület Selmecbányára szervezett közgyűlése, mikor e ponton Wagner-emléktáblát avattak. Méltató szavakat Fekete Lajos akadémiai igazgató mondott. A hatalmas kőtömbre szerelt fehér márványtábla szövege a következő: Viselje e csúcs WAGNER KÁROLY nevét. E helyen pendítette ő meg az 1858/59. tanévben A magyar erdészeti irodalom eszméjét lelkesülő tanítványai előtt. Ennek emlékét ünnepelték meg itt a magyar erdészek júl. 1. A csemetekert Az évben Illés Nándor által létesített kisiblyei csemetekert célja volt, hogy ott a hallgatóknak az összes csemetekerti munkát bemutathassák, s a tanulmányi erdő felújításaihoz szükséges csemetéket megtermeljék. A csemetekert a kisiblyei völgyben, a Kohaus tövében feküdt. A völgy észak- és északnyugatnak teljesen nyitott, ezért fekvése kevésbé volt kedvező. Nyugat és kelet felől a tanulmányi erdő határolta. Átlagos tengerszint feletti magassága 486 m, és a területe 2 kh-at tett ki. A csemetekert három kertrészből állt. A 8-8 táblára beosztott, A és B kertrészben a kísérletek folytak, míg a tőlük távolabb, a főerdőőr lakása mögött elterülő C kertrészben az erdősítésekhez szükséges fenyő- és lombfacsemetéket nevelték.

99 KISIBLYE s z. á b ra - A k is ib ly e i t a n u lm á n y i e r d ő té r k é p e a s z á z a d f o r d u l ó r ó l 1. H ázi-tó 2. Halastavak 3. Pisztrángos- (Bukovai-) tavak 4. Szécsi-tó 5. Erdőőrt lak 6. Csókliget 7. Lövőhely 8. Erzsébet-forrás 9. Dendrológiai gyűjtemény A kísérletek szervezésében az akadémia mellett a kísérleti állomás is részt vett. A csemetekerti kísérletek az alábbiak voltak: - mű- és zöldtrágyázás, - lucfenyő csemeték nevelése különböző kezelési módok mellett, - cserebogárpajorok irtása, - védekezés a fenyőtűkarcgomba, a tölgylisztharmat és a csemetedőlést okozó gombák ellen, - külföldi fafajok csemetéinek nevelése, származásvizsgálatok. A tógazdaság A Garam-vidéken egykor virágzó haltenyésztés folyt. Zsarnóca, Revistye, Geletnek, Szentkereszt, Szászkő vára környékén még ma is fel lehet lelni a tógazdaságok régi nyomait. A kisiblyei erdőbirtokhoz tartozó majorság területén hajdan a templáriusok szintén foglalkoztak haltenyésztéssel ban a Földmívelésügyi Minisztérium elrendelte, hogy a haltenyésztést a mezőgazdasági enciklopédia keretében adják elő, s annak gyakorlati vonatkozásait Kisiblyén mutassák be. Szécsi Zsigmondot bízták meg e tantárgy előadásával és a gyakorlatok vezetésével. Szécsi még ebben az évben hozzáfogott a szükséges halastavak kiépítéséhez. Az első két halastó létrehozásakor a szerzetesek régi tómedreit használták fel. A vizet a Tópataki-völgy

100 102 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA patakvizéből vezették a tógazdasághoz. Az első tenyészanyagot sziléziai haltenyésztőtől hozatták. Tükrös- és tőponty szaporításával kísérleteztek ig további hét tavat létesítettek. A kilenc tó összterülete 9020 m2volt. A legnagyobb ben létesített 2000 m2felületű - tavat Szécsi-tónak nevezték el, melyet a Szécsi-forrás vize táplált. A ponty mellett csuka, nyálkás compó és szivárványos pisztráng tenyésztését folytatták még sikerrel, a sebes pisztránggal, fogassüllővel viszont rendre kudarcot vallottak ben a pisztrángtenyésztéshez egy halköltőházat is építettek. A tógazdaságban a váltógazdaság elvét alkalmazták, ami részben a halfajok évenkénti áthelyezését, részben a tavak négy évenkénti lecsapolását és mezőgazdasági hasznosítását jelentette. Évente mintegy kg-nyi halat halásztak le s értékesítettek. A tógazda- A S z é c s i- tó ( ) ság soha sem volt gazdaságos, de nem is ez volt a főcél, hanem a haltenyésztés gyakorlati bemutatása, aminek pedig példásan megfelelt. A vadgazdaság A vadállomány ápolására nagy gondot fordítottak Kisiblyén, annál is inkább, mivel a Coburg hercegi erdők kezelőinek kivételével a többi szomszédos terület birtokosa vagy bérlője a vadgazdálkodással semmit sem törődött. A vadászati gyakorlatokat a tanév elejétől december 20-ig minden vasárnap a kisiblyei és tópataki pagonyban tartották. A jelentéktelen vadállomány miatt a teríték általában szerény volt ig a tanulmányi vadászatokon mindössze 14 vaddisznó, 39 őz, 288 nyúl és 108 róka esett, szárnyasokból csak a császármadár és az erdei szalonka került aggatóra nagyobb mennyiségben. Vadkárról a tanulmányi erdőben akkoriban nem lehetett beszélni. A hallgatók lőkészségének javítására rendszeresen tartottak lövészed gyakorlatokat, mégpedig minden hétfőn és szombaton délután a kisiblyei lövőházban. Itt a háromszáz méternyire elhe

101 KISIBLYE 103 lyezett álló tárcsára (durva legyű) golyósfegyverből lőttek. A repülő vadra való lövés gyakorlására a lövőház közelében üveggömblövőpályát is kitűztek. A hallgatók buzdítása céljából rendszeresen tartottak versenyeket. Ezek közül a legrangosabb a tanév végén megrendezett, király díj címén kitűzött főlövészet volt. A dendrológiai kert A kis dendrológiai kertet Feistmantel létesítette 1837-ben, ennek területe 3,95 kh volt. Ide honi fafajokat telepített, az idegenhonosokat tól - már a Selmecbányái alsó botanikus kertben ültették el. A nagy dendrológiai kert létesítésének gondolata az Erdészeti Kísérleti Állomás létrehozásával (1898) egyidős. Hazánk ekkor kapcsolódott be az Európa-szerte megindult honosítási kísérletekbe ban az akadémia igazgatósága a kísérleti állomás rendelkezésére bocsátotta az akadémia erdőbirtokához tartozó, 17,37 kh kiterjedésű Pólyatzko nevű rétet Kisiblyén. Ezt a rétet a Selmecbányáról Tópatak felé vezető kocsiút (ma műút) szelte ketté. A rétből csak a délre eső részt használták fel a dendrológiai kert céljaira, mert az északi rész talaja köves, majdnem terméketlen volt. A kertet nyugat és dél felől mezőgazdasági területek határolták. (Itt ma műút és szintén mezőgazdasági területek vannak, illetve elkezdték beépíteni.) A keleti határa pedig a tanulmányi erdő szegélye volt. A nagy dendrológiai kert területe 13,44 kh. Itt a telepítéseket a későbbi híres pesti tudományegyetemi botanikaprofesszor, Tuzson János tervei alapján kezdték el. O a területet négy táblára osztotta, melyeket 15x15 m-es négyzetekre daraboltak úgy, hogy azokat egymástól kétméteres fííszegély választotta el. A négyzetekbe egy-egy fafaj került. A honosítással foglalkozó arborétumok közül ezt a telepítési módot itt elsőként alkalmazták. Az első évben, 1900-ban 49 fafajt ültettek el, zömmel a hazaiakat és az ismertebb külhoniakat. A csemetéket részben a saját, részben a külső kísérleti állomások csemetekertjeiben nevelték. Sajnos a magvak származásáról semmit sem tudunk. Feltehetően az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetsége útján kerültek ide. Tuzson János 1904-ben a munkák további irányítását Roth Gyulának adta át. A telepítések 1913-ban fejeződtek be. Ekkorra 282 fajt (taxont) ültettek, ebből 118 fenyő, 164 lombos volt. N é-

102 104 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA 7 7. s z. á b r a - A d e n d r o ló g ia i k e r t ( e r e d e t i) tá b la b e o s z t á s a hány kényesebb fajnál védő állományt is telepítettek, főleg nyírből és vörösfenyőből. Az elsősorban észak-amerikai eredetű fajok honosítása mellett a lucfenyő klímatípusaival és a feketefenyő származási kérdéseivel is foglalkoztak. A honosítási kísérletek értékeléséhez fontos tudnunk, hogy a kert tengerszint feletti magassága m, éves középhőmérséklete 6,7 C, éves csapadékösszege 895 mm. A dendrológiai kert többször károsodott, az évi májusi fagyok, és az évi szélvihar több fiatal telepítést megsemmisített. Szintén jelentős károkat okozott az es tél, amikor -37 C-ot is mértek. Ekkor a IV. tábla gyakorlatilag megsemmisült. A II. világháborús károk után az ötvenes évek leltára szerint az eredetileg telepített anyagból csak 169 taxon maradt meg, az eredetinek alig 60%-a. A pótlások eredményeképpen a kertben

103 KISIBLYE 105 ma 260 taxon található, ebből 145 taxon az eredeti telepítést képviseli. Meg kell említenünk, hogy a dendrológiai kert egy része ma tárgyát képezi a nemzetközi fenológiai megfigyelőhálózatnak, ahol 30, a hatvanas évek végétől fokozatosan telepített fafaj fenofázisait észlelik. A dendrológiai kert jelenlegi kezelője a zólyomi Erdészeti Kutatóintézet Selmeci Állomása. Az E betű" A kisiblyei tanulmányi erdő egyik messze földön ismert nevezetessége az E betű volt ban Erzsébet királyné tragikus halálakor Darányi Ignác földművelésügyi miniszter felhívásában arra kérte a nagyközönséget, hogy Erzsébet királyné emlékére az országban Erzsébet-ligeteket, -parkokat létesítsenek, s ültessenek hosszú életű fákat, melyeket Erzsébet királyné fái -nak nevezzenek. A felhívásra megmozdult az egész ország, több száz Erzsébet-liget létesült, több millió csemetét ültettek el. Selmecbánya, mint az Erdészeti Akadémia otthona, e felhívásra egy különlegességgel is kirukkolt, a nevezetes E betűvel / J f * f /»< m ; t > J r y, 2 J ÍV Vadas Jenőnek, az erdőműveléstan tanárának javaslatára a kisiblyei tanulmányi erdőben a Szécsi-tótól a Bethlen-magaslatig terjedő, meredek hegyoldalon egy nagyméretű E betűt vágtak, melyet tűlevelű fajok csemetéivel ültettek be. Az E betű hossza 115 m, legfelső és alsó szára 55 m, középső szára 25 m hosszú volt. A betű bordaszélessége mindenütt 15 m. Az ültetést Vadas Jenő irányításával 1899 áprilisában másodéves hallgatók végezték. Védőállományként lucfenyő és vörösfenyő csemetéket ültettek, melyek alá jegenyefenyő és tiszafa került. Ez utóbbi fafajok mélyzöld színe jól elütött a környező lomberdő világoszöld tónusától. Az E betűt Selmecbánya valamennyi magasabb pontjáról jól lehetett látni, de még a távolabbi Szitnyáról is fölfedezhették a körvonalait e monumentális alkotás. Különösen a Garamberte f t y A z E b e t ű " t e le p ít é s é n e k e r e d e t i ü z e m t e r v i b e je g y z é s e im.-jl

104 106 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA zencéről Selmecbányára utazókra gyakorolhatott nagy hatást. Az E betű Csontváry Kosztka Tivadar Selmecbánya látképe című, 1902-ben festett nagyméretű piain air festményén is jól látható. Selmecbánya nemcsak az E betű megalkotásával igyekezett a királyné emlékét ápolni, hanem Schwartz O ttó akadémiai tanár javaslatára Kisiblyén Erzsébet-ligetet és Erzsébetfor?~ást is létrehoztak még 1899-ben. A mai Kisiblye Kisiblye mai képe a századforduló óta mást mutat, erősen megváltozott. Még áll az erdőőri lak [XIX. TÁBLA], ahol egykor, az erdővédnek italmérési joga is volt, s felesége főzött a betévedteknek. Szemben az erdőőri lakkal felfedezhető a Csókliget maradványa, a Selmecbányái polgárok majálisának színhelye. Itt játszott Balogh Laci cigányzenekara, itt vigadt az ország több helyéről összehívott vendégsereg, itt táncolt és lelt párra a selmeci ifjúság. Az erdőőri lak mellett megtalálható még a Házi-tó, s lent a völgyben is felfedezhetjük a tavakat. A csemetekertekből viszont semmi sincs már meg. A vasút áthelyezésével és A H d lic s i- tó ( ) töltésének építésével keresztülvágták az egykori (A és B) csemetekertet, s tönkretették a pisztrángos tavakat is. (Ez utóbbiakat most újították fel.) A töltésről letekintve megpillanthatjuk a csemetekert egyetlen emlékét, a csemetekerti kezelőházat, s innen még felfedezhetjük az E betű maradványait is. A betű hosszanti szárát kitermelték, a vízszintes szárakat viszont sejtetik a kimagasló vörösfenyők. A másik Erzsébet királyné-emléket, az Erzsébet-ligetet néhány duglasz- és simafenyő megmaradt egyede hirdeti. Az Erzsébet-forrás foglalatát [XX. TÁBLA] a legutóbbi tarvágással tették tönkre. (Ami már korábban, még a normál nyomközű vasútvonal építésekor elapadt.) Kis gyaloglással az erdei úton elérhetjük előbb a Feistmantelféle dendrológiai kert nyomát, majd a feltöltődött Szécsi-tavat és a Szécsi-forrást, gyönyörködhetünk a köréjük telepített sima- és duglászfenyő állományban, mamutfenyőben.

105 KISIBLYE 107 Továbbhaladva megtekinthetjük a felhagyott kőbányát, s innen elérhetjük a Bethlen-magaslat csúcsát, a Wagner-emléket. Sajnos a márványtábla már eltűnt, de a kősziklába vésett foglalat még látható. [XXI. TÁBLA] A megmaradt tárgyi emlékek nyomai sejtetik még az egykoron virágzó tanulmányi erdő gazdagságát. Végül megjegyezzük, hogy a legutóbbi időben az erdészeti szakközépiskolások kijelöltek egy erdészeti tanösvényt, amelynek 16 állomása részben fedi az egykori kisiblyei emlékeket is. Kisiblyéről három irányban folytathatjuk utunkat. Visszatérve Selmecbányára érdemes megnéznünk a bányavíz-gazdálkodás ipari műemlékét, az akvaduktot. A vízvezetékrendszer ennek segítségével hidalta át azt a völgyet, ahol egykor az Ancsa szállította utasait Selmec felé. A vágány helyén ma utat találunk. (Az akvaduktra a város szélső házainál jobbra fordulva lelünk rá.) Másik irányban Bélabányára A p lé b á n ia - és a S z ű z M á r i a - t e m p l o m B é la b á n y á n ( ) juthatunk. Előtte azonban ajánlatos felkeresni a Halicsi-tavat (Halcianske jazero), mely egykor a Kisiblyére látogatók kedvenc turistacélpontja volt. A tótól visszatérve a vasút mellé hamarosan Bélabányára érünk. Bélabánya (Dilin; Banská Belá) már a XIII. században létező bányásztelepülés ben Selmecbányához tartozott, majd a következő században (akkori nevén) Fejérbányaként önálló bányavárossá lett ban újra egyesültek, majd ismét elváltak. AXIX-XX. század fordulóján megint együtt szerepeltek, hogy azután újra különváljanak. A város látnivalói a régi bányászházak, egy patrícius kúria és a templomok. A plébániatemplom román elemei a XHI. századból valók, majd gótikus és reneszánsz átépítés nyomai is láthatók az épületen. A Szűz Mária-templomot 1708-ban, barokk stílusban építették. Az 1756-ban emelt Nepomuki Szent János-kápolna rokokó stílusú. Kisiblyéről harmadik irányba Tópatakra indulhatunk. AKisiblyét átszelő vasútvonal megállójának neve is utal rá, hogy

106 108 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK itt kell leszállni Tópatak felé (Bánsky Studenec). (Természetesen aki közvetlenül Kisiblyére szeretne utazni, az eddig a megállóig váltson jegyet.) Az erdőőri laktól a vasút alatt halad az út a község felé, illetve egy új műút a hegyoldalban. Tópatak vagy Kolpach (Goldbach; Bánsky Studenec) nevét először 1352-ben egy oklevélben említik, mégpedig Kulpach néven. Már ebben az időben Selmecbánya birtoka volt, de a falu tulajdonáért a város gyakran perlekedett a környék földesuraival. Később, miként a város más birtokai is, Tópatak is a kincstárhoz, a bányakamarához tartozott. Nevezetessége az 1743-ból való temploma, amit mostanában újítottak fel, és a tópataki tavak (Kolpasské jazerá, Studenské jazerá). Ez utóbbiak körül napjainkban üdülőtelep kezd kialakulni. ím h ol a föld alá m e g y ü n k A szabadtéri bányászati múzeum A múzeumot az egykori András-akna környékén (amely a Spitaler-/Kóróda-/telért művelte) alakították ki. A földalatti munkahelyek bejárása során két nyilámot (tárót) ismernek meg a látogatók, a Bertalant és a Jánost. Mivel a bányászat, különösen pedig az ércbányászat meglehetősen távoli tudománynak tűnik a Selmecre látogatók előtt, a látnivalókhoz szükséges kissé bővebb magyarázattal is szolgálni. Mindjárt a legelején azonban leszögezhetjük, hogy egyeden bányabejárás során a montanisztika tudományát nem sajátíthatjuk el - még jelen könyvvel a kézben sem. Ugyanakkor pedig még két további dolgot is érdemes tudni. Az egyik: a bányászati skanzenban a látnivalók nem a bányászati műveletek sorrendjében vetülnek elénk. Tehát a képet magunknak kell összerakni. A másik: egy-egy eszközi vagy műveleti láncszem megismeréséhez érdemes a városban lévő, bányászattal is foglalkozó kiállításokat, így a kamaraházit és a Klapacskában lévőt szintén áttekinteni. Lássuk tehát a bányászati technika és technológia fejlődését az alapvető bányászati műveletek tükrében! Legelőször is a bányákat fel kellett tárni. Az embereket évszázadokig a véletlen vitte rá egy-egy bányára, bányalehetőségre. Gondoljunk csak a selmeci címerben szereplő gyíkra, vagy példá

107 A SZABADTÉRI BÁNYÁSZATI MÚZEUM 109 ul a szélaknai Biber-eret állítólag hód nyomán fedezték fel. A további századokban a keresés egyik legfontosabb eszközét a varázsvessző jelentette. Az emberek megszentelt, villa szerű faággal bolyongtak a hegyekben, és ahol a vízszintesen tartott eszköz a föld felé lecsapódott, ott kellett az eret keresni. A módszer hatékonyságát idővel a talaj, a növényzet, a kilépő vizek stb. megfigyelésével tökéletesítették. A különböző kutatóaknák aztán az illető helyen vagy rávezettek a telérre, vagy nem. A kutatási módszerek azonban ez utóbbiakat, tudniillik a fúrásokat, napjainkig nem nélkülözhetik. A kiemelt próbák kellő elemzése különösen az elmúlt 200 évben jelentősen fejlődött. A múzeumban a bányászati kutatás eszközeiről ábrák, illetve fúrók a maguk valóságában láthatók. A megtalált ércet ki kellett fejteni, ZT&zjöveszteni. Ennek eszköze évszázadokig az ék és a kalapács, puhább kőzetben pedig a csákány. A XIX. század végén kezdtek terjedni a cserélhető éllel rendelkező csákányok, de megemlékezünk - miként az a kiállításban is látható - még két érdekes jövesztési módról, ami szintén a fejtést könnyítette meg. Az egyik a Selmecen is használt zsebmunka A munkahely homlokán alul és felül beréseltek, a résekbe faékeket vertek, amiket öntöztek. A megduzzadó ékek a kőzetet szétrepesztették, amivel megkönnyítették a további munkákat. Másik, szintén bemutatott módszer a tűzzel való fejtés. Ekkor - megfelelő szellőzés biztosítása mellett - a kőzetre fahasábokból tüzet raktak, ami a köveket felhevítette és megrepesztette (különösen, ha még vízzel is lelocsolták). Ezzel a tűzzel való játszással aztán óhatadanul eljutottak a puskapor ilyen irányú felhasználásáig. A bányászatot forradalmasító robbantásos jövesztést a világon először Selmecbányán alkalmazták ben a Felső-Bibertáróban, a selmeci bányabíróság kiküldöttjének jelenlétében, jegyzőkönyv felvétele mellett történt puskaporral robbantás, amelynek a hatásfokát később lefojtással, illetve a gyújtás, a gyújtózsinór tökéletesítésével javították. A puskapor elhelyezésére szolgáló fúrólyukat előbb kézi vésőkkel, majd csigafúróval készítették el, a sűrített levegős fúrógép csak 1873-ban jelent meg a selmeci bányákban. Az első villamos fúrógépek 1907-ben (Hodruson) és 1909-ben (Selmecen) álltak munkába. Ezen eszközök fejlődéstörténetéről a bányamúzeumban szinte teljes bemutatót láthatunk, míg a puskaporos torony a skanzen feletti hegyoldalban igazi ipartörténeti műemlék. (Rajta már az 1780-as

108 1 1 0 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK években villámhárító volt, az egyik első épület Magyarországon, aminek a biztosítására így is gondoltak.) Ha már a puskapor nehézkes (és költséges!) tárolásánál tartunk, megemlékezünk a nitroglicerin (a bányákban: zselatindinamit) elterjedéséről, amellyel szemben a selmeci bányák inkább a titanitot és a meganitot részesítették előnyben. Ennek ellenére a dinamit meghatározó volt a kemény kőzet robbantásában, ráadásul ennek térfogata is viszonylag kisebb volt, mint versenytársainak. (így kisebb fúrólyukat kellet kiképezni.) A bányászat fejlődése az évszázadok során az egykori üregszerű érckinyerést, -fejtést, evés -t túlhaladta és különböző fejtési módokat alakított ki. Ezek bemutatása szintén a múzeumban történik, de célszerű itt is kitérni rá. A selmeci bányákra a talppásztafejtés volt a jellemző. A fejtés lépcsőhöz hasonló, a fejtett ércet a legalsó pászta alatti aknatérbe gyűjtötték össze, majd onnan aknákhoz juttatták el. A főtepásztafejtés az előző fordítottja, míg az ún. keresztfejtés során a telért felülről lefelé, vagy alulról felfelé haladó szeletekben művelték le. Ezt főleg vastag (akár 10 m-es) és meredek telepeken alkalmazták, így például a selmeci Kóróda-telérben (Spitaler-telér ), ahol kitűnően bevált, és innen terjedt el Európában. 7 2 / a. s z. á b ra - T a lp p á s zta fe jté s

109 A SZABADTÉRI BÁNYÁSZATI MÚZEUM / b. s z. á b ra - F ő t e p á s z t a f e j t é s 12 /c. s z. á b ra - K e r e s z t fe jté s A kézi fejtésre jellemző trapéz alakú vágatot a bányamúzeum egyik szakaszában magunk is láthatjuk. A különböző boltozatos vágatok előbb fával, majd acéltartókkal való megtámasztásával utunk során szintén találkozunk. Érdekes témája a kiállításnak a bányászok le- és felfelé történő közlekedésének a bemutatása. Kiemeljük a farbőrt, amelynek felhasználását, szükségességét több ábrán is láthatjuk. Ugyancsak látható a selmeci kötélhám alkalmazása is. A rakodás, bordás és szállítás eszközei részben a jövesztéshez, részben pedig a személyszállításhoz kapcsolódnak. A különböző lapátok, kapák az előbbit, míg például a csillék az utóbbival van

110 112 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK nak összefüggésben. Teknők, kosarak, kasok, bödönyök láthatók a kiállításban. A csillék közül kiemeljük az Európa-szerte a XIX. század végéig magyar csilleként ismert szerkezetet. Jellemzője a különböző átmérőjű kerékpár. A nagyobb kerékpárra (amely a csille súlypontjának közelében van) azért volt szükség, hogy azon könnyebb volt a ládát fordítani, tolatni stb. A bányászat nagy munkáját, a függőleges anyagszállítást aknaszállításnak nevezik. A feladat legelőször egymás felett álló emberekkel, illetve a létrán felmászó, hátán terhet cipelő munkásokkal tűnt egyedül kivitelezhetőnek. A termelékenység növelése aztán gépek, a legegyszerűbb gépek, a lejtők, a csigák alkalmazását hozta magával. A csigák jellegzetes bányászati megjelenési formája a vitla. A kézivitla az aknaszelvényen kívül valamivel magasabban elhelyezett göröndből (csigából), továbbá kötélből, kosárból és hajtókarból állt. Ezzel az aknából - mint a kútból a vizet - a munkás egy-egy kosarat, netalán vízzelt telt edényt tudott felhúzni. A későbbi fejlesztések az áttétel javítására, továbbá a meghajtás erősítésére irányultak. így került sor több ember, majd igásállatok beállítására. A múzeumban lójárgányt láthatunk, amely függőleges kötéldobra dolgozott. Az ún. selmeci lójárgányok a XVIII. században terjedtek el az egész kontinensen, de még a XIX. második felében sem tudták őket mindenhol modernebb gépekkel felváltani. A látogatók gyakran megkérdezik, hogy a szűk aknákon a felszín alatti munkahelyekre hogyan juttatták le a lovakat. Ehhez különleges rendszerű hámokat, köteleket használtak, amelyek gyártására a XIX. században már cégek alakultak. A bányász hűséges segítőtársát, a bányalovat visszafelé már nem kellett szállítani... Az érc kihordása mellett legalább olyan fontos feladat volt a bányák víz(ki)emelésének a megoldása. Kezdetben itt is vödrökkel, kézről kézre adogatva dolgoztak, majd jöttek a vízivitlák, a lójárgányok, a vízikerekek, a kézi- és taposószivattyúk. A szivattyúknak viszont nagy hátrányuk volt, hogy csak kis (1-2 m-es) magasságba tudtak vizet emelni, tehát egy egész szivattyúrendszert kellett kiépíteni. A selmeci vízemelés óriási feladatára mutat az a szám, amely szerint a XVII. század második felében csak ennek megoldásán több mint ezer ember és 300 ló dolgozott - nem is mindig önszántából, hanem a legtöbbször rendeletre, udvari parancsra (elgondolható, hogy milyen hatásfokkal). A bányák víztelenítését

111 A SZABADTÉRI BÁNYÁSZATI MÚZEUM 113 tehát a bányaművelés célszerűsitésével is szükséges volt megoldani. Erre szolgált az altárós bányaművelés. A lényege: a hegyek alá enyhe lejtésű alagutakat (nyilámokat) fúrtak, amelyek a művelt függőleges aknák alatt vezettek. így a fölöttük lévő aknák fakasztott vizét elvezették - gyakran egy újabban ismét művelésbe fogandó területre. Mivel az altárók létesítése komoly költséget, ráadásul a bányászatot közvetve terhelő költséget jelentett, azzal lehetőleg csak a legszükségesebb mélységbe és távolságra mentek el. Mégis megemlítjük a Biber-altárót, amit már az 1400-as évek előtt elkezdtek hajtani és a XIX. században már 6100 m-es hosszal dicsekedhetett. Ennél is hosszabb volt a Garamhoz kihajtott II. József-altáró, amely 1782-től csaknem száz év alatt készült el. Hossza 17,8 km, és mint ilyen, 1906-ig, a Simplonalagút átadásáig Európa leghosszabb mesterséges alagútjának számított. Tudnunk kell még, hogy az A p u s k a p o r o s t o r o n y H e g y b á n y á n ( ) altárók építését a régi bányajog szerint azzal ösztönözték, hogy az altáró építője a felette lévő aknák - a felhagyott, de a víztelenítés után újra művelésbe vehetőkre - művelési jogát elörökölte Ha viszont az altárót nem hajtották elég mélyen, akkor az aknákkal alá kerültek, így nem volt mit örökölni, legfeljebb a vízemelés és a szellőztetés díját lehetett az akna tulajdonosától behajtani. Mind a vízemelés, mind az érc függőleges szállítása szempontjából a tűzgépek megjelenése számított forradalmi újításnak. A Selmec környéki bányákban tevékenykedő gépmesterek, így ahell fivérek is addig tökéletesítgették a különböző (rudas) szivattyúkat, míg fel nem ismerték: a jövő a tűzgépeké. Ezek Angliából kerültek Selmecre, és az elvük már a gőzfejlesztésen alapult, az mozgatta a szivattyúrendszer himbáját. Hellék vízoszlopos szivattyút is fejlesztettek (a közlekedőedények elvén működtetve), de megemlítendő a szintén általuk épített sűrített levegős szivattyú is. (Ezek rajzai, modelljei a város több bányászati kiállításában is láthatók. Kis műszaki képzelőerővel a működésük rekonstruálható.)

112 114 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK A XVIII. századi technikát az új, a XIX. század, a gőzgépek százada váltotta fel. Az első gőzgép Szélaknán jelent meg ben. (Igaz, nem aknaszállításra, hanem zúzómű üzemeltetésére használták.) A gőzgépekhez azonban már nem voltak elegendő szilárdságúak a különböző kender- és bőrből font kötelek, hanem előbb a láncok, majd a sodronykötelek jelentek meg. A bányamúzeumban ezekből is láthatunk néhányat, és itt jegyezzük meg: a világon először (1837-ben) Szélaknán helyezték üzembe a gépi sodronykötélverőt. Az elektromos vitlák és -szállítók Selmecen 1893-ban jelentek meg, de az első világháború végéig nem váltak uralkodóvá. Szintén a gépek felhasználása forradalmasította a bányák szellőztetését. Sokáig a bányabejáratok közötti szintkülönbség elegendő volt a természetes szellőztetéshez. Ezt esetenként - miként az a múzeumban is látható ábrákról kitetszik - lepedők vagy lombos faágak lobogtatásával, illetve a külszínre telepített szélfogókkal igyekeztek elősegíteni. A friss levegőt az alsóbb szintekre légajtókkal terelték. A szellőztetés jelentősége a robbantásos fejtés bevezetése, továbbá a bányák egyre mélyebb művelésbe vonása miatt megnőtt. így a légáramlást különböző kézzel és géppel hajtott ventillátorokkal segítették elő. A dugattyús gépek, hengeres fúvók, -szélkerekek működtetésében a villamos energia felhasználása, továbbá a szellőztető csövek, vezetékek fémből (fokozatosan könnyűfémből) történő készítése nagyobb teljesítményt, így a bányák biztonságát növelte. A bányászati skanzen látogatója már a beöltözés során találkozik a bányákban nélkülözhetetlen világító eszközzel, az elektromos lámpával. A városban található bányászati kiállításokon ezen lámpák elődeit, a gyantás fenyőforgácsból összeállított világítókészséget, a különféle bányamécseket, a Dawy-lámpát (és annak számtalan megjelenési formáját) és természetesen a mai sapkalámpa ősét, a kalapra erősíthető gyertyákat is láthatjuk. A bányászat nagy energiaszükségletének a biztosítására már a középkor folyamán, de még inkább az újkorban, a vízenergia, az erővíz látszott alkalmasnak. Ez nemcsak a felszíni csapadékból eredhetett, hanem a bányákban feltörő vizet is lehetett - célszerű el- és odavezetéssel - hasznosítani. Ehhez azonban megfelelő tárolórendszert kellett kiépíteni. Selmecbánya környékén a 16 tóból álló rendszer mintegy 3 millió m- vizet fogadott be, illetve a hozzá kapcsolódó csator

113 A SZABADTÉRI BÁNYÁSZATI MÚZEUM 115 nákkal ennyit lehetett megmozgatni. A tórendszer tervét Hell Máté Kornél 1699-ben, a bányászat pangása idején vetette fel, s a megépítésére a következő század közepén került sor. Ebben a munkában alapvető szerepe Mikoviny Sámuelnak volt. A munkák nagyságára jellemző, hogy a szélaknai tórendszerhez tartozó Rihnyavai-tó megépítésén ben egyszerre 5000 ember dolgozott. Az 1,6 millió m3-es tó, illetve a szélaknai tavak vize öt vízikerekes aknaszállítógépet, négy zúzó- és mosóművet és két vízoszlopos szivattyút (Hell József Károly konstrukcióit) hajtott. A XIX-XX. század fordulóján az említett erővízkészlet már modern szivattyúkat, áramfejlesztőket mozgatott. Ezek aztán fokozatosan beszüntették a tevékenységüket, így a tavakra is alig volt szükség - amíg a turisták, a kirándulók, a horgászok fel nem fedezték őket. A bányászati skanzennal szemközti oldalon mindenesetre érdemes elsétálni a Klinger-táróitóhoz, ahol a tóépítés hatalmas munkájáról kézzel fogható módon győződhetünk meg. (Mögötte, felette egy hatalmas horpa jelzi az egykori Weiden-akna helyét. Érdemes oda is elmenni és elgondolkozni az A M i h á l y - t a r ó i- t ó ( k ö r ü l) emberi alkotások múlandóságán.) Mielőtt azonban a skanzen területét elhagynánk, feltétlenül szólnunk kell a bányarendelők szerepéről is. A múzeumban egy ilyen bányaház -at (,,handel -t) látunk kovácsműhellyel és templommal összekapcsolva. A bányászok a műszak előtt itt gyülekeztek, átöltöztek és megkapták a munkabeosztásukat, majd pedig - imát követően - leszálltak a mélybe. Visszafelé szintén ide jöttek be, ahol az öltözködésen kívül az akklimatizálódás is cél volt. A bányatárókban ugyanis gyakran 30 C feletti hőmérsékleten dolgoztak, míg a szabadban akár C is lehetett. Gyakran ugyanebben az épületben történt a közvetlenül kohósítható érc átvétele is. A munkavédelmi kérdések a XIX. század második felében váltak egyre fontosabbá. Selmecen is rettegett betegségnek számított (az ólommérgezés mellett) az ún. bányászaszály. Dr. Tóth Imre bányakerületi főorvos mutatott rá, hogy ez a betegség nem a leve

114 116 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK gőbe kerülő portól, netalán vízgőztől van, hanem a bányák higiéniai viszonyaival függ össze. A magas hőmérsékleten eldobált szemét, az itt-ott elpotyogtatott emberi ürülék a galandférgeknek adott jó táptalajt, amik aztán a bányászokat valóban elsorvasztották. Tehát a bányák szellőztetésével (amihez a II. József-altáró elkészülte sokat segített), belső rendjének fenntartásával eredményesen lehet a bányászaszályt megelőzni. Ettől függetlenül az említett bányarendelőkben töltött idő is nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a bányászok munkaereje sokáig (a századfordulón 56 éves korukig) megmaradjon. A bányákból kikerülő gazdagabb, ún. szemelt ércek egyenesen a kohókba kerülnek, míg az ércek zöme előkészítés nélkül nem kohósítható, ezért azt zúzással, őrléssel kell megmunkálni. Az ércelőkészítés legegyszerűbb módja a kézikalapáccsal való ütögetés, amit azonban hamar felváltottak a hámoroknak nevezett helyen lévő ütők (kalapácsok). Ezek működtetésére leginkább a vízikerékkel hajtott bütykös görönd szolgált. A bütykök emelték fel a nyíf -akat, amelyek aztán saját súlyuknál fogva visszaestek, és vastalpukkal az ércet aprították. A különböző őrlőmalmok meghajtására is a víz mindenképpen alkalmasabb volt, mint az igásállat. Az ércelőkészítő művekhez egyébként más okból is kellett víz. Magát a zúzást ugyanis célszerű volt nedvesen végezni. Az érces részecskék ugyanis nehezebbek, így a víz nem viszi magával, hanem azok leülepednek. A XIX. század közepén kezdett elterjedni Magyarországon is a kaliforniai zúzó, amit előbb gőzzel, majd gőzmotorral, illetve villamos árammal hajtottak meg. Selmec vidéken a Sándor-zúzómű volt a legkiterjedtebb, ahol - az évi leégéséig - az időszak legmodernebb technikájával folyt a zúzás. Mellette állt a Központi fémkohó (szintén a Szentantali út mellett). Itt állították elő az ércből a tiszta fémet úgy, hogy előbb olvasztókban ún. dúsólmot nyerték. Ebből az aranyés ezüsttartalmú ólomból aztán leűző tűzhelyen az ólmot leűzték (elpárologtatták), és ott maradt az ezüst és az arany ún. ezüstlepény formájában. Igen érdekes nézni - írták a kortársak - a megolvadt fémtömeget a tűzhelyen abban a pillanatban, amikor az ólomnak legutolsó maradványa is elég s a hátramaradó megolvadt ezüstnek zöldes fényben csillámló tiszta fölszíne mutatkozik; a kohászok ezt a tüneményt az ezüst villa7iásá7iak mondják. Az ezüstlepényt Körmöcbányára küldték el, ahol a két fém kettéválasztását, megfelelő ötvözését végezték el.

115 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI 117 Ezzel tulajdonképpen végigkísértük a Selmec környéki bánya- és kohóműveleteket a bányakutatástól egészen a nemesfém megjelenéséig, forgalomba kerülésének utolsó előtti állomásáig. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ezen évszázadok során kialakult, majd változott, korszerűsödött bányászati-kohászati munkafolyamatok mennyi fáradtsággal juttatták el az embert az ezüst villanásáig Talán így jobban megérthetjük az egykori bányapolgárok gondolkodását is, akik úgy érezték, hogy mindazok, akik csak használják, kereskednek vele, cserélik a pénzt, nekik mindannyian adósok. Ha ők nem lennének, ha ők nem dolgoznának, akkor az ország lakosai (élükön az uralkodóval) bizony ezzel a pénzzel nem villoghatnának. A város és a városkörnyéki bányászat emlékeinek bemutatása Kovács F Lajos ben elkészült összeírása alapján 13. sz. áb ra - Te lérek S e lm e c b á n y a k ö rn y é k é n 1. Zöld-telér 2. Istvdn-telér 3. János-telér 4. Ispotály-(Kórház-, Kóróda Spitáler-)telér 5. Biber-telér 6. Teréz(ia)-(Rosenkranz-)telér 7. Ökörfeji-telér 8. Amália-telér 9. Hollókő-telér 10. Hofer-telér 11. József- és Mindszent-telér 12. Miklós-telér 13. Sötétvilág-telér 14. Brennei-telér 15. Erzsébet-telér 16. Nepomuki Szt. János-(Schöpfer-) telér 17. Colleredo-telér 18. Háromkirály-1elér 19. Páduai Szt. Antal-telér 20. Benedicti-telér

116 118 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK BÁNYÁSZATTAL KAPCSOLATOS ÉPÜLETEK ÉS ÜZEMEK SELMECBÁNYÁN Szentháromság-altáró üzemtelepének romjai A tárószájat is magába záró és már régen használaton kívül álló üzemi épületet 1963-ban bontották le. Ekkor került napfényre az 1888-ban épített tárószáj. Az egykori üzem helyén ma már toronyház emelkedik, a tárószáj az Alsó utcában, az Erzsébetkápolnával szembeni középső toronyház mögött van. Üzemvetetői mond-akna lakás. Zsig- Hegyoldalba épített, elöl emeletes, hátul földszintes épület. Oldalában fedett fa veranda áll. Oromfalas gerinctető. Az akna épületével szemben áll. Handel a Zsigmond-aknánál Téglalap alapú, emeletes, két- A Z s i g m o n d - a k n a ( k ö r ü l) kontyos, gerinctetős épület. Mélyedésben áll, szemben, de kissé oldalt az aknaháztól. Emeletén 5 ablak és egy, azok között elhelyezett festmény látható. Ez táró előtt imádkozó bányászt ábrázol. Zsigmond-akna bányatelepe Magában foglalja az aknaház, öltöző, ércraktár, üzemvezetői lakás és a handel épületeit. Az akna üzeme 1965-ben lett leállítva. Jelenleg egy fémfeldolgozó üzem van benne elhelyezve. Handel az András-aknánál Emeletes, téglalap alapú, kétkontyos, gerinctetős épület, homlokzatán 6 emeleti ablakkal. A Klinger-tó alatti útkanyarban áll. Handel a Klinger-táró mellett Emeletes, L alakú épület, háromkontyos gerinctetővel. Út felőli homlokzatán az emeleten 7 ablaka van. A XVII. században épült. A Klinger-tó feletti hányólapály hegy felőli oldalán áll.

117 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI 119 Puskaporos torony Négyszögletű, 8x8 m alapfelületű épület, lapos sátortetővel, oldalában egy 4x4 m nagyságú és másfél méter falvastagságú, kiugró építménnyel. A Selmec környéki bányák központi robbanószerraktára volt. Kohógondnok hivatala és lakása Emeletes épület, kétkontyos gerinctetővel. Homlokzatán hat ablaknyílás van, amelyeknek egymástól való távolsága nagy méretű helyiségekre mutat. Az egykori Felső-Huta területén, az Istvánháza alatti, Povrazniknak nevezett település alatt áll. Felső-Huta Régi nevén Stadtgrunder Bleihütte Egy bányabírósági végzés 1793-ban Felső-Hutát minden tartozékával együtt a kincstárnak ítélte. Ma már belőle csak néhány lakóházzá ala- H a n d e l a K lin g e r - tá r ó m e l l e t t ( ) kított üzemi épület és tisztviselők volt lakásai vannak meg. A telep alatt még régi salakhányó látható. Tisztviselőlakások épülete Felső-Hután Emeletes, csonka oromfalú, gerinctetős épület, homlokzatán 5, oromfalában 2 ablakkal. Földszintjén jelenleg élelmiszerüzlet van. A kohófőnök lakásának közelében áll. Üzemi híd maradványa Felső-Huta alatt A selmeci Pacher-táró és a központi kohó közötti, 1873-ban épített bányavasút vonala haladt rajta keresztül. A Felső-Hutába vezető út közepén álló pillér és a töltés átvágásának két támfala van meg belőle. A szentantali útból a fémkohó előtti útelágazás vezet hozzá, illetőleg a Felső-Huta területére is. Központi fémkohó Régi nevén Silberhütte. Adásvétellel kapcsolatban már 1397-ben említenek kohókat. A XVI. században több kohó már tulajdono

118 120 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK saik nevével van felsorolva. A Stadtgrundban Salinak és Rubigallinak voltak kohói. A Brenner-szövetkezet a meglevő kohói mellé 1591-ben megveszi a Rubigalliét is. Ugyanott 1660-ban a Sicelli-kohó neve is szerepel. Azonban Sicellinek az akkori Silberhütte területén is volt kohója. Ennek 1734-ben több közös tulajdonosa volt, de a kohó 1740-ben leégett. Az újra felépített kohó 1817-ben ismét több társulat tulajdonát képezte. A kincstár 1846-ban Fritz Páltól vette meg. A Stadtgrundban levő kohótelep üzemét 1878-ban véglegesen beszüntették. Ettől kezdve az Alsó kohó mint Központi fémkohó szerepel. A két helyen fekvő kohónak közös vezetősége a Felső kohó területén székelt. O tt voltak a tisztviselők lakásai is. Technikailag érdekes megoldás a Központi kohó hegyoldalban épült, 123 m szívómagasságú kéménye. Ehhez 300 m hosszú, lépcsőzetesen folytatódó füstkamrák vezetnek. Belső felületük m2, A K ö z p o n t i fé m k o h ó ( k ö r ü l) térfogatuk 6000 m \ A kohótelep még üzemben van. Szó van azonban róla, hogy akkumulátorgyártásra állítják át. A várostól 3 km távolságra, a szentantali út mentén terül el. Zúzófelügyelőség épülete Ribnyiken Tetőszerkezete alapján eredetileg négyszögű épület volt, kétkontyos nyeregtetővel. Utólag egy alacsonyabb szárny lett hozzáépítve. Az első épület homlokzatán 4 ablak között egy 2 m magas fülkében álló Madonna-szobor van. A másik rész azon oldalán 2 ablak van. Az egykori Ribnyiki-tó és -fűrésztelep közelében áll. Hozzájutás: A vasútállomásra közlekedő autóbusznak, Okruhla nevű megállóján kell kiszállani. Ez az állomás előtt van. Onnan a derékszögben kiágazó úton egyenesen hozzá jutunk. Sándor-zúzó Épült között, és 1912-ben történt leégése után drótkötélgyártásra lett berendezve. A szentantali út jobb oldalán találjuk meg, a Ferencz-aknától kb. 200 m távolságra. Hegyoldalban áll.

119 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI 121 Schweizer-zúzó Az egykori zúzából már semmi sem látható. Helyén és épületeinek anyagából egy gazdasági majorság lett felépítve. Hozzájutás: Stará Huta. Stará Huta Feljegyzések szerint Szentantal határában 1422-ben egy kohó és zúzó állott. Schlaher Quirinnek kohója és (zúzó)malma van Szentantalon. A selmeci kohókról 1535-ben történik említés. Az egykori kohó gyeppel benőtt alapfalai már kivehetők. Ezenkívül a kohó létezését a régi olvasztási technikát eláruló kohósalak igazolja. Hozzájutás: A Berencsfaluba vezető országúton, Szentantal alatt Zsibritó felé ágazik el egy út. Ettől a ponttól 200 m távolra az egykori zúzótelep helyén fekvő majorság van. Előtte híd vezet át a patakon. További 400 m távolságra, bal oldalon, az út alatti lejtőn kicsiny gazdaság van. Az öreg kohó nyomait ennek kertjében találjuk meg. Üzemvezetői lakás épülete Mihály-tárón A bánya 1905-ig a Geramb Unió tulajdonát képezte. Az üzem beszüntetése után, 1919-ig az épületben Réz Géza akadémiai tanár lakott. Emeletes, egyenlő szárú L alakú épület. Mindkét oldalán 4-4 ablakot látunk. Eredetileg a bánya handeljének földszintes épülete volt hozzáépítve. Ennek helyén most emeletes ház áll. A bánya újra üzemben van. Hozzájutás: A Hájik nevű hágóról, amelyen a bélabányai országút vezet keresztül, a balra kanyarodó úton jutunk el. Felőri lakás épülete a Mihály-tárón Emeletes épület, csapott oromfalas nyeregtetővel, homlokzatán az emeleten 3 ablakkal. Oldalában egy hozzáépített, de jóval alacsonyabb emeletes ház áll. Ebben a bánya kovácsmestere lakott. Földszintjén kovácsműhely volt. Hozzájutás: Az üzemvezetői lakástól lépcső vezet le. Az újból üzemelő táró hányójának alja már az épület faláig ér le.

120 122 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK SELMECI BÁNYÁK A VÁROS KATLANÁBAN Dreifaltigkeit Erbstollen, Szentháromság-altáró 528,8 m. Behajtását 1549-ben kezdték el. Faragott kövekből épített, félköríves tárószája 1888-ból származik. Ez az üzemi épületnek 1963-ban történt lebontásakor került napvilágra. Vésővel és kalapáccsal hajtott táró. A bányászati technika haladását jelentő, a síneken járó bányakocsikat a selmeci bányászatban itten alkalmazták először, 1825-ben. Az Alsó utcai Erzsébet-kápolnával szemben levő középső toronyépület mögött áll. Schmidtenrinn Stollen Adományozva 1519-ben lett. Lapos terméskövekből emelt, ovális tárószáj. A belőle ácsolt táró még ma is nagy mennyiségű vizet vezet le. Az egykori Zsigmondy utca felső végéből indul ki egyenes vonalban a Bányász utca. Ennek elején, bal oldalon a második, I számú ház kertjében találjuk meg. Michaelis Erbstollen A Mihály-táró bányatelepeinek vizeit vezette le. Ma már teljesen elfulladva áll. A volt városi Vigadó épülete mellett bemegyünk a volt sportpálya felé. Bal oldalon az újonnan épített fedett uszoda épületét látjuk. A régebben Fizély-kertnek nevezett völgyfenéken túl egy hosszú és kétemeletes épület áll. Ez az erdészeti középiskola internátusa. Ennek középrészével szemben, a patakpart oldalában áll a roggyant ácsolatú tárónyílás. Meg kell jegyeznem, hogy tervbe van véve a mély patakmeder feltöltése. Ezzel a táró is a csatornahálózatba vezetné be vizét. Jerubiner Stollen Adományozva 1616-ban lett. Jelenleg mint vízforrást az egykori evangélikus internátus használja. A tárószáj szekrény alakú betonépítmény. Vájatvégében, amely akkor 113 öl hosszú volt, az évszám van bevésve. A Szentháromság térből balra kiágazó második elágazás elején áll. Mohrer-altáró Adományozva 1498-ban lett. Morer Erbstollen under dem Teith 1587-ben van említve. A városi vízvezetéki tó gátjának az aljában áll. Új tárószáj, mivel a tó gátjának közötti

121 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI 123 megerősítése miatt a tárót meg kellett hosszabbítani. A gát aljában, annak bal oldalán találjuk. Sobó-táró A Sobó-hegy alá hajtott, igen régi táró. Kőzetbe hajtott részének elejét képező ácsolást 1955-ben nagy méretű betoncsövekkel pótolták. Ekkor láttam kinyitva. Beton tárószája is ekkor készült. Bő vízfolyása a vízvezetéki tóba kaszkádos derítőn keresztül jut. Hozzájutás: A Vöröskútra vezető Új út erdei szakaszának bal oldalán találjuk meg, a kerítésen belül. Mitter Mohr Említve 1592-ben. A magyar nyelvű, évi litografált térképen mint Mátyás-táró szerepel. Szilárd kőzetbe hajtott, keskeny vágat. A táró előtti feltöltődött talaj miatt erősen el van fulladva, azonban kissé távolabb bő vízfolyás kerül a felszínre. A M ohrer (Hoffinungs)Schachtól kb. 50 m távolságra fekszik. A hozzájutást lásd ott. Nattergrund vagy Jupiter-táró Ezen az alapnéven Péch négy tárót is említ. Nagyon talányos elnevezésű a Nattergrund am Steinfels bei Khüsberg, ugyanis itt mindhárom név tulajdonképpen helymeghatározás, dűlőnév. A Nattergrundon több tárónak van nyoma. Egy sziklába vágott vízgyűjtő a Kutnáhora II számú ház alatt, az út mellett van. A második a Mohrer Schacht és Mitter Mohr alatt fekszik. Beton boltozású táró. Nevét nem találtam. Lehetséges, hogy ezek valamelyike a Jupiter-táró. Hozzájutás: lásd M ohrer Hoffnungsschacht. Kieselberg-táró (?) a város felett Ez feltehetőleg a Vöröskúti-hágó agyagos talajába (Kies) hajtott táró lesz. A most vízgyűjtésre szolgáló tárót hosszabb fal középen elhelyezett vasajtó zárja. Említve 1592-ben. A Vöröskúti-tó gátjának aljától kb. 80 m távolságra áll. Tőle balra, a szekérút mellett itató vályút találunk. Ennek vize is a táróból jön. Felette Nepomuki Szent János szobra áll. Michael Stollen Faragott terméskőből épített, félköríves tárószáj. A Geramb T ársulat bányája volt, és a kincstár 1906-ban vette meg. A bánya

122 124 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK 1918-ban már le volt állítva. Jelenleg újra üzemben van, és új feltárásokkal hosszabb időre biztosított a működése. Hozzájutás: lásd Üzemvezetői lakás a Mihály-tárón. Kutató-táró a Glanzenbergen Sziklába hajtott táró. A külfejtés közepe táján, a meredek fal aljában találjuk meg. Pleygang auf dem Glanzenberg néven van említés egy táróról 1522-ben. Hozzájutás: lásd Külfejtések. Névtelen táró a Hellenbach-ház pincéjében Az említett középkori táró a Glanzenberg alá van hajtva. Egy másik, ugyancsak glanzenbergi táró a tót templom oldalával szemben lévő, volt Kozák-féle vendéglő pincéjében, a II. 13. házszám alatt található. Harmadik névtelen táró az Új út II számú ház kertjében van. Az előzőleg említett két táró a völgyfenéken áll, ez azonban sokkal magasabban fekszik, a hegynek a Szentháromság tér felőli oldalában. Nincsen kizárva, sőt nagyon valószínű, hogy talán az Elend nevű bányáról van szó ban ugyanis a nagy Glanzenberg társulat egyezséget kötött az Elend társulattal, hogy az altáró építését közös költségen folytatják. A táró kis lapályon (hányó) lévő kert végében, rövid bevágásban áll. Kövekkel boltozott, elfalazott vágata most vízgyűjtő. Rosenstollen alias Sommerthürl Az évi litografált térképen mint Rosa táró szerepel. Már 1505-ben mint régi vállalat van említve. A táró el van falazva, és a vizét előtte deszka tető alatti kis medence fogja fel. Széles hányótetőjét szekérút osztja ketté. A belső oldalon a II számú ház áll. Hozzájutás: Az egykori Zsigmondy utca folytatását képező Bányász utcában megyünk fel. (Meredek út, csak gyalogosoknak!) A haránt haladó kocsiút elérésekor kis kápolnához jutunk. Ez az elfedett Felső-Schmidtenrinn-táró helyén áll. Innen balra indulunk, és kb. 50 m távolságra útelágazás következik. A jobb oldali, emelkedő utat követjük. Kb. 100 m távolságra újabb elágazáshoz érünk. Itten az útkanyarban két feszület áll. Mi jobbra kanyarodva a hányóra vezető útra térünk. A táró a Felső- Reszla - Horná Rösselova ulica végén van. A két feszületnél levő elágazástól ha egyenes vonalban haladunk tovább, akkor az Erzsébet-aknához jutunk el.

123 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI 125 Uraltes Bergwerk Lipold említi művében, hogy magasan a Paradicsom-hegy oldalában a XVI. században még működött egy bányamű. Nincsen kizárva, hogy ez az 1574-ben említett Himberstollennel azonos. Tárója rég beomlott, és most deszkával fedett bódéban levő forrásból víz csordogál belőle. Hányóját évszázadok alatt a vízmosás kettévágta. Hozzájutást lásd: Külfejtések, Sommerthürler telérnél. Egy másik lehetőség az a sziklába hajtott táró, amelyiket szintén az Eötvös út mellett találjuk meg. Áthaladva a külfejtés sziklái között, mielőtt az útkereszteződéshez érnénk, jobb oldalon ismét egy sziklafalat találunk. Ennek aljában, a bal oldalon egy kis barlangszerű bemélyedés van. Ennek bal sarkában van a lejtősen hajtott táró. Franz Romana Stollen - Alsó Magas támfalba épített tárószáj. Elfalazott táró. Az elejét pincének használják. Az Erzsébet-kápolnától kb. 200 m távolságra lejjebb levő háromemeletes háztömb mögött áll. Verhofft Gottes feküvágat Szilárd kőzetbe hajtott, teljesen elfulladt táró. Feltöltődés folytán a mai tárószájnál a táró két méterrel mélyebben van. Hozzájutás: A hegybányai út oldalában, az I számú ház kertjében áll. Előtte az útkanyarban az útfenntartás salaktelepe fekszik. Francissi Stollen A csak kövekből rakott tárószájának felső része látható. M ost berakják szeméttel. A Klinger-tó gátjának aljában, annak jobb oldalán keressük. János-táró Kosárív alakú boltozat. A Zsigmond-aknától felfelé haladó úton, attól kb. 80 m távolságra áll. Az évi kőnyomatos térképen be van rajzolva. Víztárna víz nélkül Az évi kőnyomatú térkép szerkesztője, úgy látszik, nem vett magának fáradságot a régi tárók neveinek kikeresésére. A Kajetán Stollen Stefultón és a feltételezett Oberbieberstollen szintén víztárnáknak vannak berajzolva. Be-, vagy elvezető árok

124 126 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK nak semmi nyoma nem észlelhető. Ácsolt, beomlott táró. Hozzájutás: a János-tárótól az úton továbbhaladva nagyobb felületű, lapos katlant látunk bal oldalon, a hegyoldalban. Ezen túl, enyhe bevágású kis völgy van. Abban megyünk fel és kb. 80 m távolságra érjük el. Hyeronym Stollen Mivel az összes többi bányától elszigetelten fekszik, a városi bányák keretében tárgyalom. Egy évi okmány Erbstollen onder dem grod Weithen Aus genannt említi. Weite Au, ma Baitava, a Kálvária-hegy mögött terül el és Szentantal felé húzódik. Lapos kövekből rakott tárószáj. Erős vízfolyása van. Hozzájutás: A Kálvária-hegy - Kisiblye vonalában áll. Közvetlenül a Teren - Blahut-tanya alatt. Autóbusz a kolpachi járat Arboret nevű megállóhoz. Onnan szekérúton egy tanya mellett elhaladva folytatjuk az utunkat. BÁNYÁK A KLINGER-TÓ KATLANÁBAN Pachenstollen im Starken Wald A Klinger-tó alatti lapályon, az András-aknát magába záró útkanyar külső ívétől kb. 50 m távolságra van. Mélyedésben áll az erdőszélen. Közelében kétemeletes épület van. Ácsolt, beomlott táró, amelynek elejét vízgyűjtésre használják. Említve 1547-ben. Egy ellentmondásra lettem figyelmes. Pachentárna a biebertárnai karám alatt feküdt mondja az egyik feljegyzés. Ezzel szemben a másik azt említi, hogy... szépen le lehetne fejteni a Szentháromság altárna szintjére A Klinger-tó alatt berajzolt Pachen-táró helye kizárja az első állítás lehetőségét. Nem is beszélve a két pontnak egymástól való távolságáról. Lásd: Péch Antal: Selmeczi bányavállalatok művének térképmellékletét. Kiingen Stollen 703,0 m Lange Strecke - Hosszú vágat ban mint már régen használt altáró szerepel. Ácsolt tárószájában most vízfogó vályú van. Hozzájutás: a Klinger-tó felett elterülő hányó szélén lévő handelépülettől - jobb oldalra levő bevágásban áll. Oda gyalogösvény vezet.

125 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI 127 Kiinger Stollen 704,9 m Kurze Strecke A Klingen-tárónak megrövidítése céljából készült. Beomlott, ácsolt tárószáj. A handel felett haladó Felső- Rónára vezető széles műút hídjának két támfala között áll. A handeltől balra, a felfelé haladó úton kb. 100 m a távolság. Pingarteni tárnák" Nagyon régi, sziklába hajtott keskeny vágatok. Először 1509-ben vannak említve. A Siebengruben-teléren dolgoztak, és három fel van tüntetve Péch Antal művének térképmellékletén. Jelenleg vízvezetékbe vannak bekapcsolva. Hozzájutás: a Rosenkranztelérhez vezető úton, a hosszú külfejtés vonalában, annak alján áll 2 táró. Smikfta" Népi elnevezés. Térképen nem található. Szintén régi, valószínűleg kutatótáró volt. Vízfolyás. Beomlott táró. A Tanád-hegy déli oldalában, a felsőrónai Kálvária tetejétől kb. 150 m távolságra fekszik nyugati irányban. Alatta gyepes szekérút vezet. Dorotheastollen im Starken Wald Mint régi, elhagyott táró van 1648-ban említve. Kövekből rakott, omladozó tárószáj. Vízfolyás. Hozzájutás: a Galison nevű telepnél elágazó, és Felsőrónára vezető úton megyünk. Bergfeszt Árpád nyug. bányaigazgató házkertjének felső végén jobbra ágazik el egy ösvény. Ezen haladva kb. 100 m távolságra jutunk a táróbevágás aljába. A tárót sűrű bozótban érjük el. A táró vize csővezetékben jut le Bergfeszt házához. SELMECI BÁNYÁK A VÖRÖSKÚTON Roxer Ignatz Stollen A Vöröskútról Hodrus felé vezető út mentén áll. Az utat balról szegélyező fák keskeny sávja felett kaszáló terül el. Ahol a rét lefele húzódó erdővel érintkezik, valamivel előtte egy bozótos bevágást találunk. A beomlott táró ennek végében áll. A bevágás alatt, az út árkában kisebb betonvályú fogja fel a táróból kifolyó vizet. Az út jobb oldalán fekvő, fákkal benőtt lapály a táró hányója. A Vöröskúttól kb. 300 m-re esik.

126 128 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK Töpperstollen auf dér Stadwiese" (?) Alias Neu Hoffhungs Stollen. Érdekessége, hogy a beomlott János-akna kráterének szélén áll, és a lejtős táróba annak vize folyik bele. Meg kell jegyeznem, hogy Gretzmacher magassági adataiban szerepel egy Maria Opferungs táró, a hely megjelölése nélkül. Kótája 748,5 m. Az egykori János-aknáé 749,3 m. Hozzájutás: lásdjohanni Schacht. A Töpperstollen 1601-ben van említve. SELMECI AKNÁK m Wi *** i-i'. ír A z E r z s é b e t - a k n a h a n d e l je, a m ik o r m á r a S c h a c h t-k o c s m á n a k a d o t t h e l y e t ( ) Kaufhaus Schacht A város főutcája mellett, a Fritz-házzal szemben fekvő kis térségen van leboltozott aknatorka. A saroképületet képező, egykori Wankovits-ház falától kb. 3 m távolságra van lemélyítve. Ma már útburkolat fedi az ig gerendákkal takart aknatorkot. A Glanzenberg-tárnára van mélyítve. Erzsébet-akna, alias Schacht 673,0 m Neu Beomlott és feltöltött aknájának helye is alig észrevehető. Hányója mellett volt handeljének, a későbbi Schacht-kocsmának is csak az alapfalai láthatók. Felhagyva 1920-ban lett. Andreas Schacht Épült 1821-ben. Vízoszlopos vízemelő gépet 1854-ben állítottak fel benne. Az akna 1925-ben a felszíntől kb. 80 m mélységben le lett boltozva és onnan fel lett töltve. Most a gépház alapfalaiból látható valami a lapos aknakráter oldalában. Közelében négy erős hársfa áll. Ferencz-(József)-akna Mélyítését 1804-ben kezdték. A jövedelmező Grüner-telért tárták vele fel. Gépházának szomszédságában ércelőkészítője áll. Máig üzemben lévő bánya. A szentantali út mellett fekszik, a várostól 1 km távolságra.

127 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI 129 Maria Himmelfahrt Schacht 548,5 m Az aknát 1814-ben mélyítették. A gőzgép 1865-ben lett beleépítve. Az akna 1965-ben már nem volt üzemben. Aknatornya teljesen faszerkezetű és deszkával van borítva. Zárt aknatornyának oromfalas gerinctetője van, azonban a szokásos szellőztető fedélrész nélkül. Az aknatornyot földszintes, három oldalról alacsony épületrész öleli körül, a toronyhoz simuló félgerinc tetővel. Ez a rész kövekből épült, míg a negyedik oldalában álló gépháznak fakonstrukciós téglafalai vannak. Az aknatoronyhoz ragasztott, bal oldali szárnyban van a bányászok fapadokkal ellátott, parányi öltözője. A gépház mögött még egy külön álló, földszintes raktárépület is áll. Hozzájutás: a szentantali útból Istvánházára kiágazó út előtt kb. 50 m-rel egy erősen emelkedő út ágazik el. Ezen haladva kb. 600 m távolságra az út egy hegygerincen halad keresztül és lejteni kezd. Itt találjuk az akna épületét és nagy kiterjedésű hányóját. Zsigmond Frigyes-akna 583,0 m Sigismund Schacht. Megkezdték 1631-ben. Benne egyjosef Carl Hell által 1759-ben felállított vízoszlopos szállítógép még ben is üzemben volt. Az akna emeletes, kövekből épített aknaházban áll. Ez oromfalas, gerinctetős épület. Mögötte a gépház, bal oldalán lévő földszintes épületben a bányászok öltözője, jobbra pedig raktárépület található. Az öltözőhöz csatlakozva a még alacsonyabb ércraktár van. Ezzel szemben áll a handel épülete. Hozzájutás: a Leányvár és a Szentháromság-hegy közötti Ziegengrund -ba a Dohánygyár oldalában vezető úton jutunk el. Onnan kb m. Michael Schacht 698,0 m A Glanzenberg külfejtésének közelében elterülő lapályon áll. Az akna a Mihály-táróra lett lemélyítve. A Geramb Unió tulajdona volt 1906-ig. Most mint szellőztető akna szerepel. Felette a ventillátor alacsony, szögletes kis épülete áll. Hozzájutás: a Rózsa utca felső végéből balra kanyarodó Felső-Rózsa utcában megyünk kb. 100 métert. Itten tenyérnyi térséghez jutunk. A jobbra kiágazó vízmosásos úton jutunk fel egy lapályhoz, és az út jobb oldalán lévő épülettől balra megyünk fel. A háztól kb. 100 lépés az akna, és onnan azonnal a külfejtéshez jutunk.

128 130 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK Ismeretlen akna a Glanzenbergen Szilárd kőzetbe mélyített függőleges akna. Lebocsájtott lámpa fénye mellett láttam, hogy oldalai simára vannak kidolgozva. Mérete 150x150 cm. Mai mélysége 12 m. Mérete kizárja létrák használatát. Oldalainak gondos kidolgozása viszont valószínűdenné teszi azt a feltevést, hogy szellőztető kémény lett volna. Valószínűleg kézzel forgatott felvonó állhatott felette. Eredeti mélysége bizonytalan. Az akna megállapíthatólag fel lett töltve. A feltöltés anyaga idők folyamán csúszott le egy alól képződött beomlásba. Akna sima oldalai és függőleges esése ezt lehetővé tették. Feltevésemet a következő tényre alapozom. Az aknatorok közveden közelében álló, éves fának egyik vaskos gyökere átnyúlik a ma nyitott aknán keresztül annak másik oldalába. Talaj hiányában ez nem fejlődhetett volna ki. Ezek alapján feltehető, hogy a feltöltés felső rétege az utolsó egy-két évtizedben csúszott le. Feltevésem még egy másik körülmény is alátámasztja. Az akna kőzetének színe eltér a felszínen látható kőzetétől. Ez onnan ered, hogy a feltöltés anyagából rajta földes-agyagos réteg tapadt meg. Az aknát fedő borítás vastag deszkái elkorhadtak, és az azt takaró földréteg beszóródott az aknába. így jutott napfényre. Hozzájutás: lásd Michael Schacht-nál. Annak lapályának szélén, tőle délnyugati irányban egy 12 lépés hosszúságú alacsony sziklatömb fekszik. Ennek déli végén egy szarkofágra emlékeztető szikla áll. A szikla közelében, a csücskétől 5 lépés távolságra - ma még - ott áll az említett fenyőfa. Gruntschacht alias Gabriel-Schacht Grindschacht néven 1504-ben említik. Említve van még ben is. Csak aknakráterének mélyedése és hányója látható. Feljegyzések szerint 1509-ben a legjövedelmezőbb bánya volt. Hozzájutás: a Mihály-aknától a Sobó-hegy irányába haladó szekérúton távolság kb. 300 m. Hányója az út alatt fekszik. Weidenschacht 738,8 m Mai elnevezése Vajna Először említve 1519-ben. Weidner Tannenschacht under dem Rosenkranz elnevezéssel 1573-ban találkozunk. Bányafelmérés alapján a Felső-Biber-táró vájatvég 1620 januárjában már 159 öllel túlhaladta a Weidenschachtot. Hozzájutás: a Puskaporos toronynál elágazó műútnak Klingertáró feletti éles kanyarától kb. 50 m távolságra találjuk az akna kráterét ben beomlott.

129 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI 131 Theresienschacht, alias Rosenkranz Schacht Hatalmas, most már részben fásított hányója több évszázados művelésre utal. A Weiden altáró 1574-ben lyukasztott a Rosenkranz aknával. Ma drótkötéllel körülzárt, nyílt aknatorok. H ozzájutás: Felső-Rónáról - autóbusz - a Kálvária oldalában vezető gyepes úton haladunk jobbra. Katharina Sturz Egyike a Rosenkranz-teléren dolgozó, egymás mellett álló sok aknának. Régi elnevezése talán W urzenschacht lehetett. Ma nyitott aknatorok. A Teréziától 50 m távolságra lefele menetben. Rosenstrauchschacht (?) Térképeken nem találhatók azok az aknák, amelyek sűrűn egymás mellett sorakoztak a Rosenkranz- és a Siebengruben-teléreken. Siebengruben, Rosenblüh, Gottesnahm, Hilfgottes, Seegengottes, Brúder, továbbá a Dornschacht, Wurzenschacht, Klingenschacht stb. stb. Ezeknek már nyoma sincsen, és így a meglévő néhány akna azonosítását megnehezítik. így csak feltevésekre vagyunk utalva. A Rosenstrauch 1571-ben lyukasztott a Rosenwurtz-aknával. Mivel mind a Wurtenzschacht, mind a Rosenstrauch és D ornschacht a Rosenkrantzschacht közelében voltak, megvan a lehetősége annak, hogy talán ezek az aknák lehettek. Az aknának nyitott sziklatorka a Teréz-, alias Rosenkrantz-telér külfejtésében van. Dornschacht (?) Említve 1581-ben van. Mint az előbbi akna, ez is a külfejtés mély árkában található. Egymástól való távolságuk kb. 50 m. Nyílt sziklatorok. Johanni Schacht 749,3m A Vöröskúton lévő vízválasztó - 792,0 m - Garam felé eső oldalán terül el a Stadwiese, mai nevén Mestská lúka. Az egykori rét nagy része már erdősítve van. A hágótól lefele kb. 500 m, és az úttól balra kb. 100 m távolságra találjuk meg az aknának vízzel telt kráterét. Beomlások a Glanzenbergen Hogyan indul el egy beomlás (1962-ben), és hogyan alakul ki (1964) e rövid idő alatt, láthatjuk a Mihály-akna közelében.

130 132 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK Amalia Schacht 763,2 m A II. József-altáróra mélyített aknának a helyét már csak horpadás jelzi. Az akna 1914-ben omlott be és fel lett töltve. Josef Carl Hell ún. léggépét itten állították fel 1753-ben. A Weidenaknától tovább haladva felfelé a műúton, kb. 600 m távolságra az út egykori hányótetőn halad keresztül. Helyét tábla jelzi. Mohrer Hoffnungsschacht 1628-ban kezdték mélyíteni. Az aknagádor laza talaja lecsúszott az aknába, és ezáltal kb. 10 m mély és 15 m széles krátert képez. Ez alatt a 2x3 m méretű aknatorok szilárd kőzetű. A kráterében bokrok és fák nőnek. Az akna kerítéssel elzárt, nagyobb területű kertben van, gyepes hegyoldalban. Közelében találjuk a Mitter M ohr- és a Jupiter-tárókat. Hozzájutás: a Kutnáhora nevű utcában, a számú ház kertje mellett találjuk. Mitterer Mohr Schacht Péch három aknát nevez meg, amelyek a Hoffnungschacht előtt már léteztek, és a M ohrer- altáróra voltak mélyítve. Ha a 25. számú háztól tovább megyünk a Vöröskút irányába, akkor kb. 300 m távolságra az a felett álló, 228. számú házhoz érünk. Ez alatt, az út jobb oldalán, alattunk egy teljesen lapos terület a Mitter M ohr hányóját sejteti. Innen kb. 60 m, illetőleg 90 m távolságra északnyugati irányban fekvő két aknakrátert találunk. Ezek egyike a Nádor-akna, a másik az 1630-ban már rég beomlott aknának nevezett akna lehet. Hányója mindkettőnek kicsiny. Légaknák lehettek. Térképen nem találtam őket. KÜLFEJTÉSEK SELMEC KÖRNYÉKÉN Az ősrégi bányászat alapjait a telérkibúvások oxidált, és ezáltal könnyen kohósítható ércei jelentették. Selmecbányán és környékén több ilyen helyet ismerünk. A Klinger-tó katlanában fekvő Pingarten, Hodrusbánya és Bélabánya területén található sok turzás a legrégibb idők bányászati kutatásának jelei. Azonban három, méreteiben is kiemelkedő külfejtés érdemel különös figyelmet. A város felett elterülő, Óvárosnak nevezett Glanzenbergen már feltehetőleg a kelták megkezdték a később Kórház-telérnek nevezett ércvonulat lefejtését. A második a Tanád-hegy déli oldalában vonuló Rosenkranz-, későbbi Teréz-telér szakadékszerű

131 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI 133 külfejtése, amelynek keletkezése szintén ismeretlen, de tárókkal való lefejtéséről már 1509-ben vannak adatok. Végül az Irtványos és a M oder-táró között fekvő Baniste nevű hegyen lévő Riespenkchent kell megemlítenem. A szép telérkibúvás számos pingejéről ismert Banyistyén - Gerode és Moderstollen felett - már a IX. század előtt is bányamívelés folyt. Ezen kívül felsorolok még néhány kisebb, de ismert külfejtést. Spitaler-(Kórház-)telér a Glanzenbergen A régi bányászati eszközöket tekintetbe véve, gigászi munkáról lehet beszélni. A simára faragott hegyoldal sziklafala aljában találjuk a m mélységig járható, ádagban 2 m széles evést, amelynek aljában keskeny tárónyílás áll. A külfejtés több szakaszra oszlik, amelyek azonban egymásba torkollnak. Egy ilyet találunk az Új út 114. számú házának területén, ahol két magas sziklafal között lefejtett terület van. Az út alatti kertben már csak az egyik oldalon van sziklafal, és ez alatt a telért már a Fritz-ház alatti táróval fejtették. A külfejtés legfelső szakaszán a meddőből keletkezett hányófelület lapályának hegy felőli oldala szintén meredek, magas sziklafal. Ennek folytatása széles és törmelékes lejtőjű bevágás. Alatta függőleges falakkal a legjellegzetesebb pinge áll. Ennek aljában, a hegyfelőli oldalban találjuk meg az evés sziklahasadékát. Folytatólagosan további két nagy pingét találunk, amelyek alatt az Új út 114. számú ház kertjében lévő utolsó pinge van. Hozzájutás: a Felső-Rózsa utca végén balra kanyarodó utcában kb. 100 m távolságra kicsiny térségre jutunk. A 108. számú ház mellett elágazó jobb oldali rossz úton kb. 5 perc alatt érünk egy nagyobb házhoz. Innen bal oldalra, a gyepes területen látjuk meg a külfejtés felső részét. Himbeer-telér a Paradicsom-hegy oldalában A Fő utcai Teraszról jól látható az a háromszög alakú sziklatömb a Paradicsom-hegy déli oldalában, ahol a telérkibúvás van. M int a Glanzenbergen, itt is sziklafalak és mélyedések mutatják a lefejtett telért. Csak a méretekben van nagy különbség. Hozzájutás: a Vöröslőkről indulva a tavon túl egy dombon álló feszület látható. Az e mögött bal oldalra elágazó szekérutat követjük. Emelkedő úton először kaszálón, majd erdőben haladva érjük el az Oettergrunditavat. Ennek túlfolyási árkát átlépve az erdőben az Eötvös turistautat követjük. Innen kb. 6 perc alatt érjük el a külfejtés szikláit.

132 134 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK Sommerthürler-telér Utunkat folytatva, újabb külfejtés jellegű sziklafal alatt megyünk el, majd ösvényünket egy meredeken haladó gyalogút keresztezi. Ezt követjük jobb oldalra, felfelé. Az ösvényen 80 lépésre fekszik a telérnek 15 m mély és kb. 25 m átmérőjű pingéje. Ez az ösvény bal oldalán van. Jobb oldalon egy kisebb külfejtés látható. A nagyobb népi elnevezése: Prokopova jama Rosenkranz-, alias Teréz-telér a Tanád délkeleti oldalán Szakadékszerű, m mély és ugyanolyan széles, hozzávetőleg 150 m hosszú árok. Oldalfala java részt függőleges. A külfejtésben egymástól nem nagy távolságra három, sziklatorkú nyitott akna van. A külfejtés felett, de annak vonalában a Rosenkranz-Theresie-akna áll. Hozzájutás: lásd Theresienschacht. Másik útvonal, ha az Eötvös út folytatását követjük. Ez továbbra is erdőben halad. Mielőtt eljutnánk a hegygerincig felhúzódó legelő szélére, az út bal oldalra két helyen ágazik el. Mi a viszonylagosan enyhe emelkedésű úton, aminek oldalában a Klinger-tó régi vízgyűjtő árka vezet, eljutunk oda, ahonnan már látni a külfejtés vonalát. Az út alatt a két Pingarten-i táró elkerített, szögletes betonfoglalata. Ősrégi olvasztókemence nyomai Feltűnt nekem, hogy a köves talajú legelőnek egy helyén a vakondtúrás fekete humuszt hozott a felszínre. Megvizsgálva, láttam, hogy az szénpor, amiben apró salakrészeket találtam. Amikor egy keskeny kutatóárkot ástam, 80 cm mélységben már tömör salakrétegre bukkantam. Egy 1208-ból származó, bár Trientre vonatkozó rendelet szerint... das Erz darf nicht in die Dörfer (ad villás) befördert werden, sondern mán könne es nur wie dem Brauche nach herkömmlich, nur auf dem Berge an dér Grube veráussern Nyilvánvaló, hogy a 800 m magasságban és külfejtések közvetlen közelében fekvő salakréteg a helyszínen keletkezett. A leletnek külön érdekessége, hogy szakértők véleménye szerint, amelyet laboratóriumi vegyelemzés is megerősített, vassalakról van szó. Az analízis semmi egyéb fém nyomát nem találta annak dacára, hogy vasbánya ezen a környéken sehol sem létezett. A vihnyei vasérc légvonalban is 10 km távolságra fekszik. Ezt nem hozhatták nagy kerülőkkel ide, 800 m magasságba. Feltehetőleg ősrégi, a nemesfémlelőhelyeken vaskalap néven ismert lelőhely ércei lettek itt kiolvasztva. Szakszerű ása

133 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI 135 tással talán meg lehetne a kérdést oldani. Hozzájutás: a lelőhely a Rosenkrantz külfejtésnél leírt két pingarteni táró felett fekszik. Ahol a gyepes út iránya kissé megtörik, annak könyökétől ástam ki a salakot. Ez a terület Lipold művében Affenhügel elnevezéssel szerepel. Az 1745-ből származó J. A. Steinberg-féle rajzon 31-es számmal és Affen Hibel megnevezéssel van berajzolva. Affenhügel" A Sigmundschachter Graben befejezését képező és Klingenstollner Schluchtot magába záró AffenhübeP -ről esik említés. Nézetem szerint ez a nagyon régi elnevezések egyik szokásos elferdítése. Feltevésem az, hogy Offen Hügel, Offene Hügel-ről lehet szó. Ezt a hely fekvése és a terep alakulata meg is indokolja. Huzatos, nyílt területről van szó, ami az olvasztó kemencék szempontjából nagyon kívánatos volt. Én ré- A z O e t t e r g r u n d i - t ó g á tja ( ) szemről a figyelmet akarom reá felhívni, mivel feltétlenül érdekes kérdés megoldásáról van szó. Külfejtés az Oettergrundi-tó alatt A Paradicsom-hegy oldalában, az Oettergrundi-tó gátja alatt déli irányú szekérút halad át rajta. Lapos, 3-5 m mély és kb. 50 m hosszú katlan ez, oldalában sziklatömbökkel. Jól látható a Kopogótól, a tó gátjánál alacsonyabban, attól balra. Hozzájutás: a tó alatt fekvő Pod Paradajz utcában, a legmagasabban fekvő házaktól lehet eljutni addig. Riespenkchen" A Kramschachttal kapcsolatban van említve. Nagyon régi, 30 m átmérőjű, lefolyás nélküli katlan. Kétharmadában függőleges sziklafal határolja. Többi része meredek lejtő. Déli oldalának nagy méretű, sziklából kifaragott termében találjuk meg az akna nyitott torkát. A barlangnyílás bal oldalán egy Zeche -nek ahasadéka kezdődik. Ez kb. 80 m hosszúságban vezet és közben három helyen a felszínen nyitott hasadékot képez. A lefejtett telér

134 136 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK mérete 1,5-2 m széles és m magas. Hozzájutás: a Baniste 741 m-es gerince alatt fekszik. A gyepes hegyoldal Irtványos és Moder-táró között terül el. Selmecről és Hodrusról buszjárat Irtványosra - Kopanicére. Végül kiegészítésként megjegyezzük, hogy Kovács F. Lajos itt csak az ércbányászattal kapcsolatos külfejtéseket sorolta fel. Kőbányászati emléket találunk például Kisiblyén is. Az ottani vörösriolit-bányát a XIX. században nyitották, és utoljára ban művelték, amikor a köveket az Ifjúság útja (a normál nyomtávú vasút) építéséhez használták. (Tőle nem messze egy mesterséges barlang is van, ahol a föld alatt bányászták a riolitot.) TAVAK, VÍZTÁROLÓK ÉS VÍZVEZETŐ ÁRKOK SELMECBÁNYA KÖRNYÉKÉN A víztároló tavak kiépítése a bányászatban két művelettel is összefügg. Az egyik magának a bányavíznek az elvezetése, aminek szükségességére már többször is utaltunk. A bányából kiemelt vizet viszont célszerű volt tárolni, mert a bányagépek (így például a vízemelők) működtetéséhez évszázadokig a vízmeghajtás volt a rendelkezésre álló lehetőség. Ennek megfelelően tehát ún. erővizet kellett biztosítani, amihez újra csak a tó, a tórendszer kiépítése mutatkozott az alkalmas megoldásnak. Ezen tóépítés, sőt maga a tórendszer is annyira jellemző Selmecre, hogy azokról legalább vázlatos áttekintést célszerű adni. Selmec környékén már 1633-ban említettek egy tavat, aminek gátja szakadt. Ugyancsak 1650 előtt létezett a Biber-altáró felett az a tó, amelynek helyét ma - írja Kovács F. Lajos az 1970-es években - Suchy tajch-nak (Száraz-tónak) nevezik. Az egész tórendszer kiépítése azonban a XVIII. századi műszaki fejlesztéssel, különösen pedig a szélaknai bányák fokozottabb művelési igényével függ össze. A Biber-telér bányái ugyanis elvizesedtek, és hiába volt a kincs karnyújtásnyira, ha nem tudták azt kibányászni, a felszínre hozni. Már 1699-ben elhatározták, a következő évben pedig megépítették - Hell Mátyás vezetésével - az Evicska-tavat (Szélaknai-Alsótó). Ez a tó képezte a később kiépítendő vízrendszer alapját ben elkészült a Szélaknai-Nagy-tó, majd pedig a Bakomi-tavat. Ha ránézünk a térképre, látjuk, hogy a három létesítmény egymás fe-

135 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI s z. á b ra - B á n y a v í z - g a z d á l k o d á s S z é l a k n á n a X V I H - X I X. s z á z a d b a n lett helyezkedik el. Ez már sejteti a vízgyűjtőrendszert, amit aztán Mikoviny Sámuel vezetésével 1738-ban kezdtek el megvalósítani vízgyűjtőt és ennek megfelelő árokrendszert tervezett. Az említett három szélaknai tó ugyanis nem szolgáltatott elegendő vizet a bányákhoz. Ráadásul a Selmeci-hegység területéről jórészt hiányoznak a bővizű patakok, ezért az Ipoly vízgyűjtőjén kívül, a Garamba igyekvő vizeket kellett valahogyan visszafordítani.

136 138 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK 1740-ben a Rihnyavai-(Nagy-)tó építésén ötezer ember dolgozott. A gátak döngölt agyagból készültek, de azok belső oldalát az elhabolás ellen kövekkel védték. (Keresztmetszetük trapéz, amelynek oldalai rendszerint 45 fokosak.) A víz levezetését szolgáló záró-(zsilip-)szerkezet többféle megoldású lehet, a tervezők igyekeztek mind a könnyen kezelhetőséget, mind a biztonságot figyelembe venni. A tavak vízellátását - miként már utaltunk rá - nem egyedül az andezit alapkőzetről gyorsan, közvetlenül a tóba lefutó felszíni vizektől várták, hanem vízgyűjtőárok-rendszert építettek ki. Ezek fogták fel a lejtőn lemenő vizeket, amit aztán a tavakba vezettek. A vízvezetőárok-rendszer pedig a tavakból a bányaüzemekhez, illetve másik tavakhoz vezette a vizet. Csak a szélaknai árokrendszerben 65 km volt a vízgyűjtő- és 70 km a vízvezető árkok hossza. Az árkok készítését meghatározta a felszíni talaj milyensége. Agyagon elég volt csak ledöngölni, míg vízáteresztő talaj esetén az árkot vastag agyagréteggel bélelték ki és azt jól ledöngölték. Az élesebb kanyarokban, nagyobb eséseknél pedig kőlapokkal burkolták, másutt meg fával. Az árkokat trapéz alakúra alakították, ahol a fenékszélesség 40 cm, a tetőszélesség 100 cm, míg a mélység 60 cm volt. A mellékelt ábrán látható a Szélakna körül kiépült tó- és árokrendszer. Külön is felhívjuk a figyelmet a Bacsófalvi-tó előtt lévő Syfon-aknára. A tó fenekén megépített zsilipszekrényből a vizet oda csövön vezették, és a szifonból (a közlekedő edények elve alapján) egy víztáróba került, ahonnan viszont felszíni árkon jutott el a Krizsna-hegy alá. O tt ismét víztárón jutott át a vízválasztón, hogy aztán a Széles vízfogóárkon a Szélaknai-tóba érjen. Mikoviny terve alapján tehát a felszíni vízvezetést kombinálták a hegyek alá hajtott víztárók vezetési lehetőségeivel. Kimondottan vízienergia-forrásul a térségben csak a Klingertárói-tó szolgált. Ennek a II. József-altáróig 430 m volt az esése. Ezt az esést három szinten használták fel. Először a víz a tózsilipből kijutva az András-aknába került (24 m esés), ahonnan vascsövön a Szentháromság-altáróba vezették (105 m esés). Ebben turbinát üzemeltettek, aminek az áramát az Amália-aknához vezették. A víz a továbbiakban az Erzsébet-(Neu Schacht-)aknán keresztül a Ferenc-altáróba jutott (143 m esés), ahol egy vízoszlopos szállítógépet hajtott. Továbbhaladva a hodrusi Lill-aknába, majd a II. József-altárón keresztül (ahol a 158 m-es eséssel ismét

137 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI 139 vízoszlopos gépet üzemeltettek) a Garamba került. Tehát a Klinger-tárói-tó felszínéről induló víz fokozatos eséssel, az Andrásakna után már csak föld alatt haladva, kimondottan erővízként dolgozott A továbbiakban közöljük Kovács F. Lajos bányakutatónak a bányatavakról, -víztárolókról és vízárkokról szóló felsorolását. TAV AK ÉS V Í Z T Á R O L Ó K Evicska-tó (663 m) Másként Szélaknai-Alsó-tó ban épült. Köbtartalma m \ Területe 2,3 ha. Mélysége 9,8 m. A gátkorona hossza 165 m, szélessége 12,5 m. Szélaknai-Nagy-tó (687 m) 1711-ben épült. Köbtartalma m 3. Területe 4,6 ha. Mélysége 14 m. A gátkorona hossza 237 m, szélessége 4,7 m. Vízárkainak hossza 8 km. Bakomi-tó (711 m) A három testvértó közül a legmagasabban fekvő és a legkisebb. A három eddig említett tó a Szélakna-Rihnyava-Bacsófalvitórendszerbe tartozik bele ben épült. Köbtartalma m 3. Területe 1,5 ha. Mélysége 13,6 m. A gátkorona hossza 114 m, szélessége 13,3 m. Rihnyavai-Nagy-tó (725 m) 1740-ben épült. Köbtartalma m3. Területe 8,2 ha. Mélysége 21,2 m. A gátkorona hossza 569 m, szélessége 24,7 m. Vízárkainak hossza közel 30 km. Eredetileg a mai Kis-tóval egy egészet képezett, de a Kis-tó területén fellépett szivárgás miatt - Mikoviny tervei alapján ban a tavat harántgáttal kettéválasztották. Rihnyavai-Kis-tó Köbtartalma m3. Területe 2 ha. Mélysége 15,5 m. A gátkorona hossza 188 m, szélessége 6,3 m. Vízmagassága a harántgátba épített függőleges aknában lévő zsilippel szabályozható.

138 140 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK A k é t H o d r u s i- tó é p íté s i t e r v e ( X V I II. s z á z a d ) Bacsófalvi-tó (677 m) 1768-ban épült. Köbtartalma m \ Területe 12,1 ha. Mélysége 10,1 m. A tónak egy nagy és öt további, nagyon rövid gátja van. Az első a déli, három a nyugati és két alig észrevehető gát a tó északi oldalán van. A gátkorona hossza 195 m, szélessége 19 m. Vízárkainak hossza 17 km. Tópataki-tó (598 m) 1730-ban épült, de 1746-ban Mikoviny tervei alapján új gáttal látták el. Ez lett az egymás mellett lévő nagy és kis tó a közös gátja. Köbtartalmuk , illetve m \ Területe 10,2 ha. Mélységük 21, illetve 15 m. Vízvezető árka a Selmecen lévő Ribnyiki-tóig 7 km. Rozgrundi-tó (703 m) 1743-ban épült. Köbtartalma m \ Területe 5,3 ha. Mélysége 22 m. A gátkorona hossza 138 m, szélessége 7,6 m. A vízgyűjtő árok hossza 3 km. Bankai-(Hofer-altárói-)tó Az építési ideje nem adatolt, feltehetően a Rozgrundi-tóval épült egy időben. Köbtartalma m \ Területe 0,6 m. Mélysége 9,5 m.

139 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI 141 Alsó-Hodrusi-tó (528 m) 1744-ben épült. Köbtartalma m3. Területe 4,3 ha. Mélysége 19,2 m. A gátkorona hossza 199 m, szélessége 5,7 m. Sem ennek, sem a Felső-tónak vízgyűjtő árkai nincsenek. Olyan nagy és vízbő katlanban fekszenek, hogy bár felettük a Rihnyavai-tavak vízgyűjtő árkai haladnak, a tavak mégis megtelnek vízzel. Felső-Hodrusi-tó (575 m) 1744-ben épült. Köbtartalma m3. Területe 3,46 ha. Mélysége 7 m. A gátkorona hossza 245 m, szélessége 7 m. A tó vize több mint 20 éve le lett eresztve. Alatta nagy fejtések vannak. Brenner-tárói-tó (555 m) Kicsiny tó Hodrusbánya felett. Ma már teljesen elposványosodott. A R o z g r u n d i - t ó ( ) Moder-tárói-tó (630 m) Gátjának fele magasságban történt átvágása miatt a tófelület erősen csökkent. Egyébként a tóról közelebbi adatok nem állnak rendelkezésre. Bélabányai-tó (540 m) 1750 táján épült. Köbtartalma m3. Területe 2,4 ha. Mélysége 18 m. Korábban Untere Michallstollner Teuch volt az elnevezése. Halicsi-tó (472 m) Feltehetően a Bélabányaival egyidőben készült, mert ez is a Geramb Unióhoz tartozott. Köbtartalma m3. Területe 4,1 ha. Mélysége 13 m. Klinger-tárói-tó (683 m) között épült. Köbtartalma m3. Területe 2 ha. Mélysége 19 m. A gátkorona hossza 127 m, szélessége 6,3 m.

140 142 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK Oettergrundi-tó (801 m) 1750 táján épült. Köbtartalma rn\ Területe 0,4 ha. Mélysége 7,5 m. A gátkorona hosszúsága 44 m, szélessége 5 m. Selmecbánya környékének legmagasabban fekvő és legkisebb tava. Vöröskúti-tó (787 m) Ma már csak hínáros posvány. Érdekessége a félköríves gátja. Városi vízvezetéki tó (734 m) Építésének ideje ismeretlen. Mohrer Erbstollen under dem Teith -ként említik 1590-ben. Ennek a tónak a gátja szakadt át 1633-ban, amikor az ár több házat is elsodort. Mihály-tárói-tavak Két apró tavacska a Mihály-táró felett. A Geramb Unió tulajdona volt. Felsőhutai-tó (510 m) Az egykori Bleihütte vízellátását szolgáltatta. Péch Antalnak az évi állapotokat feltüntető térképén látható. Kovács F. Lajos közelebbi adatokat nem talált rá. V Í Z V Á L A S Z T Ó K A T Á T S Z E L Ő Á R O K R E N D S Z E R E K ÉS V Í Z Á R K O K Hodrusi Felső, másként Gedeoni felső vízgyűjtő árok A Meleg-pataktól déli irányban fekvő kaszáló oldalában, az erdőszélen meredek szekérút vezet fel. Rövid, 100 m-es emelkedés után vízszintes útra jutunk. Ez már a feltöltődött vízárok padkája. Nemsokára egy alattunk 3 m-rel mélyebben fekvő tisztáshoz érünk. Ennek az útkanyar alatti szélén fabódéval takart forrás van. Ez a Tirts-forrás. Innen kezdve a sok mellékvölgy bemélyedéseit követő, kanyargó út biztos vezetést nyújt a 8 km hosszú árok bevégződéséig. Az út végig a sok helyen már nem is észlelhető árok padkáján halad. Az árok végső pontján a helyzet zavaros. Bozótos terület. Ez a hely a Garam és Ipoly vízválasztóját képező Misa 863 m és a Spitzberg 869 m gerincén lévő hegynyereg bemélyedése. A kb. 100 m széles nyeregben az ároknak teljesen nyoma vész. Gyalogúton megyünk és jutunk a túlsó oldalra. Térképekről megállapíthatókg az árok csak a hegynyereg túlsó lejtő

141 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI 143 jéhez vezetett. Innen szétfolyva, a víz füves hegyoldalban jutott bele a már szélaknai oldalon fekvő vízgyűjtő árokba, és abban a Bakomi-víztáróba. Ezen keresztül az Irtványosi vízárokban belejut a Rihnyavai-tóba. Tehát a Garam vízterületéről átment az Ipolyéba. Meg sem melegedve, onnan a víztárón keresztül ismét a Garam területére tért vissza. Azonban legérdekesebb megoldása az, hogy a Rihnyavai-tavakban tárolt víz a tónak fenékszintje alatti víztáróban átvezethető a Szélaknai-Nagy-tóba. Tehát ismét a Garam vízterületéről az Ipolyéba. Hodrusi Alsó, másként Gedeoni alsó vízgyűjtő árok A felső ároknál említett Tirts-forrás szintjéről egy másik árok indul el. Ugyanazon völgyekben kanyarog, mint a felső. A tisztástól kb. 1 km távolságra a Meleg-pataktól induló vízszintes úttal találkozik. Erdőben, majd kaszálókon vezet tovább. Az első nagyobb réten az ároknak beboltozott szakaszát találjuk. Az ezután következő lapály a Gedeon-táró hányója. Ahol egy alattunk fekvő nagy rétnek felső végénél vezet az út, f igyeljünk. Ezen túljutva az árok sűrű bozótosban halad, ami itt még tisztán kivehető. Kb. 150 m távolságra derékszögben fordul balra, és betorkoll a Hodrusi víztáróba. Az árok vize ezen keresztül jut le a Rihnyavai-tóba. Az árokvonal ezzel nem fejeződik be, mert az tovább folytatódik a Spitzbergi víztáróig. Spitzbergi vízgyűjtő árok A Spitzberg 869 m magas északi oldalában halad. Összefüggően folytatódik a Hodrusi alsó ároknál említett Hodrusi víztárótól, ahová ez az árok is betorkoll. Onnan 650 lépés a távolság a Spitzbergi víztáróhoz. Ebbe a táróba egy kb. 2 km hosszú és hegyoldalban elvesző további vízárok is bele van vezetve. Irtványosi felső vízgyűjtő árok A Rihnyavai-tó harántgátjának északnyugati végében betorkolló árkot követve, kb. 500 m távolságra jutunk a Bakomi-víztáró kifolyásához. Ez a táró vezeti le a Hegybányai felső vízgyűjtő árokban felfogott Felsőhodrusi vízgyűjtő ároknak a vizét. Tovább követve az ároknak padkáján haladó utat, kb. 300 m távolságra egy árokkönyökből elágazó árkot találunk. Ez vezet a kb. 100 m távolságra lévő Hodrusi alsó árok kifolyó tárójához. Az árok folytatódó része, megkerülve a 825-ös kóta mellékgerincét, továbbhalad a Spitzberg déli oldalába.

142 144 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK Rihnyavai és hegybányai tavak közötti víztáró A Rihnyavai-Nagy-tó gátjának aljában találkoznak az Irtványosi alsó árok a Viszokai alsó árokkal. A találkozás pontján áll a Piargi víztáró befolyó tárószája. A 940 m hosszú víztáróban 30 cm átmérőjű vascsövekben vezették a vizet a hegybányai tóba. Az esetleg ottan a piargi felső árokban folytatta útját. Kifolyó tárója most földdel van borítva, és csak a csővezeték vége látható. Piargi vízvezető árok A Hegybányai-Nagy-tó felett és a Bakomi-tó gátjának aljában vezető vízárok azonos a Steinberg által 1745-ben készített rajzon 37-es számmal jelölt, Wasserfiihrung von Reichenauer Teich elnevezésű árokkal. Ebbe volt a Rihnyavai-tó alatt vezetett víztáró bekötve. Az árok a Lipót-aknához vezetett. Piargi felső vízgyűjtő árok Másként Bakomi ároknak is nevezik. A Bakomi-tó felett elterülő gyepes hegyoldal erdőszélén halad. Alacsonyabb hányó mögött találjuk az árok Bakomi víztárójának bemenő száját. Ez vezeti le az árok vizét a Rihnyavai-tóba. Az árok tovább folytatódik, és Hegybánya magasan fekvő házai között ér véget. Steinberg rajzán mint Dér Ober Siglisberger Graben szerepel a 35. számozással. Gyökési vízgyűjtő árok Szintén a Bakomi bemenő víztárónál végződik, ahol a Piargi felső árokkal találkozik. Elnevezését Réz Géza idevonatkozó tanulmányából vettem. Az ott közölt térkép meg nem szakított árokvonalat jelez a Viszokai felső árokkal. Ez téves. Mindkettőnek más az esésvonala, bár mindkettő a Hartlabou 800 m magas hegy oldalában kezdődik. A gyökési árok a Bacsófalvi-tóhoz vezető országút alatt van átvezetve, kb. 600 m távolságra a Krizsnán álló erdőőri laktól. Innen kanyarogva éri el a hegybányai országutat, és a lejjebb fekvő tó végétől kb. 400 m távolságra halad az alatt keresztül. Rövid távon réten, majd a táróba történő betorkollásáig az útvonala erdőben vezet. Az országúttól a táróig kb. 1 km távolság. Viszokai felső vízgyűjtő árok A Rihnyavai-Nagy-tó gátjának déli végében torkoll bele. Erről a pontról indulva felfelé az árok rövidesen átvág az országút bal oldalára. Olyan szorosan követi azt, hogy az ember az út árkának

143 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI 145 hinné. Csak kb. 1 km távolság után hagyja el az utat. A közelében álló Varta nevű útkaparólakás épülete előtt bekanyarodik balra. Innen további 1 km távolságra, megkerülve a 817. kótát, belejut a 800 méteres Hartlabou Garamhoz tartozó oldalába. Az előzőleg említett gyökési árok tőle kb. 100 méterre, a hegygerinc Ipoly felőli oldalán kezdődik. Viszokai alsó vízgyűjtő árok A Rihnyavai-Nagy-tó gátjának aljában álló víztáróba torkoll. A nevezett tárótól jobbra, kb. 40 m távolságra találjuk a tózsilip táróját. Innen a tógát hosszában vezet, és elkanyarodva a Vártán álló épület alatt, mélyen elhaladva ér véget. Irtványosi alsó vízgyűjtő árok Ez is a Rihnyavai-Nagy-tó gátjának aljában álló piargi víztáróba torkoll. O tt fut össze a viszokai alsó árokkal. Hosszú kanyargás után, megkerülve a 825-ös magassági pontot, a Spitzberg déli oldalában végződik. Az árokba itten torkoll bele a spitzbergi víztárónak kifolyó szája. Bacsófalvi-tó és a hegybányai tavak közötti vízvezető árok A Bacsófalvi-tó északkeleti sarkában álló vízakna víztárójának folytatását képező árok. Ez a Bacsófalusi árok vezet a Krizsnán álló egykori vízárokcsomópontra. A Krizsna egy lapos hegygerinc a Garam és az Ipoly vízválasztó vonalán. Az ottan álló erdőőri lak közelében haladt át - az országút alá hajtva - az árok víztárója. A táróból kijövő víz árokba jutott, majd kb. 500 m távolságra ismét táróban folytatta útját. Onnan kikerülve az árok keskeny hurokkal megkerüli a as kótát. Az országút alatt átvezetve a tógát déli oldalán éri el a Hegybányai-tavat. Az idézett tanulmányban mint Széles vízfogó árok szerepel. Bacsófalvi alsó vízgyűjtő árok A Krizsnán volt elosztótól a Bacsófalvi-tó oldalába vezetett. Ezen eresztették a szitnyai árok vizét a tóba. Az új országút építésénél teljesen eltűnt. Sztankai víztáró A Krizsnán létezett csomópontról kiinduló egyik vízárok folytatása. Kifolyószája az Evicska-tó gátjának déli oldala közelében áll.

144 146 ÍMHOL A FÖLD ALÁ MEGYÜNK Szitnyai vízgyűjtő árok A Krizsnán létezett elosztóba torkollt. Az erdővéd háza alatt most keleti irányban széles erdei út halad. Az árok ezen a vonalon vezetett. Mára teljesen nyoma veszett. Csak magasan, a Szitnya (1009 m) oldalában maradt belőle valami mutatóba. Tatárréti vízgyűjtő árok A Szitnya déli oldalában fekvő Tatárrét alatt vezet, és a Bacsófalvi-tó keleti oldalán megy bele a tóba. Réz Géza tanulmányában mint Bacsófalusi felső árok van feltüntetve. Összehasonlítva a munkában közölt két erre vonatkozó térképet, már azokból is kiderül, hogy ez tévedés. Bacsófalvi felső vízgyűjtő árok A tógát délkeleti oldalán jut bele a tóba. Az ároknak további szakasza a sok hétvégi ház építése következtében már nem követhető. Miksa-aknai vízvezető árok A víztáró folytatását képező árok az Evicska-tó melletti sztankai víztárótól a tó kibocsájtó zsilipjének árkába volt bekötve. Ezt az árkot Réz Géza tanulmánya mint Pjergi vízvezető árkot említi. Az 1745-ös Steinberg féle rajzon mint Wasserfuhrung von mittern Teich szerepel. Ez az árok a település lakott részén vezetett, és kőlapokkal volt fedve. A felszínen nyoma már nem látható. AM oehling akadémiai tanár által 1802-ben készített rajzon azonban még rajta van. Ezen az Alt Windschacht épületétől a Joseph Schachthoz vezető vízárok látható. Már ennek is nyoma veszett. Szélaknáról Selmec felé menve, a község utáni erős emelkedés után, az útkanyartól már vízszintes az út. Ha innen letekintünk, magunk alatt egy begyepesedett kocsiutat látunk. Mellette árok vonala vehető észre. Ez az árok egy törmelékes sziklatömb aljából indul ki. Szintben megfelel a József-aknához vezetett egykori árok szintjével. Ha ezt az árok melletti padkát követjük, több helyen csővezetéket látunk. Máshol az árok vonala nyitott. Az elején réten, majd erdőben haladva éri el a Miksa-aknát. A Tópataki-tó és a Ribnyik közötti vízvezető árok A Tópataki-tó egymillió m3vizének felhasználására épített 7 km hosszúságú vízvezető árok. Selmecen, a Ribnyiki-tó feletti hegy

145 A VÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉKI BÁNYÁSZAT EMLÉKEI 147 oldalban fekvő egykori zúzótelep céljára szolgált. A zúzok épületei rég eltűntek, a vízvezeték azonban ma is a bányaüzem használatában van. A tóból kibocsájtott víz átkerül a szemben fekvő hegyoldalban vezetett deszkázott árokba. Ebben jut el a kőlapokkal kirakott, 50 cm széles árokba, ahonnan szorosan az országúihoz simulva halad tovább. Amikor átkerül az út másik oldalára, töltésen van vezetve. Ezen éri el az egykori keskeny vágányú vasútvonal feletti akvaduktot. A közeli tanya területén ismét kőlapokkal fedett árkot képez. Rétegvonalon vezetve egy másik tanya érintésével jut el a Garam- Ipoly vízválasztóját képező alacsony gerinchez. Ez alatt tárón vezet keresztül, és a túlsó oldalon egy víztároló mellett lép ismét felszínre. Szennyfogó gereblyén át jut el a kövezett árokba, és meredek eséssel megy le a tóba. Közelében, a hegyoldalban, a volt kohófelügyelőség épülete áll. Az árok esése a Tópataki-tótól a gerinc alatti tar- A r ib n y ik i v í z v e z e t ő á r o k m a is tályig 18 m. A tartály 566 m, a m e 9 l é v ő ^ a d u k t j a ( ) tó 499 m magasságban fekszik. A kb. csak 600 m hosszú szakaszon tehát a víz esése 67 méter. Ezen a részen állottak a zúzok épületei. II. József-altáró. Garamrév (210 m) Eredeti tárószáját 1945-ben felrobbantották. A jelenlegi faragott kövekből épített, alacsony, sima falban áll. Járópallója alatti mély árokban a vízfolyás erős sodrású. Építését március 29-én kezdték el Garamrév (Voznica) falunál, a Garam közelében. Befejezése, illetőleg az utolsó lyukasztás október 21-én történt. A selmeci, szélaknai és hodrusi bányák vizeit vezeti le a Garamba. Hossza m. Szelvénye a selmeci Ferencz József-aknától kiindulva érinti a Zsigmond-, András-, Amália-, Zipser-, Lili-, Lipót-, Delius-, Rudolf-, Stampfer- és az I-ső számú aknát. Az altáró talpának magasága a Ferencz József-aknában 224,760 m. Agaramrévi tárónyílás talpa 210,338 m. Esése tehát 14,372 m. Hozzájutás: Hodrusbányáról Zsarnócára vezető útnak a Garamhíd előtti elágazásától balra tartunk. Innen kb. 1,5 km távolságra

146 148 SELMECBÁNYA KÖRÜLI TÚRÁK áll. Közvetlenül az út alá van behajtva, ezért felülről csak vízárkát látjuk. Közelében egykori vízimalom épülete áll. Az altárón eredetileg elhelyezett emléktábla felirata: JO S E P H IIIIM P : AUGUST N O M IN E INSIGNIS CUNICULUS LO N G E PROFUNDISSIMUS AURO ARGENTO Q UE ERUENDO DERTVANDAE AQUAE SVTERRANEAE LIBERÓ AERIS MEATUI PROFUTURUS Q U O D FÉLIX FAUSTUM FORUNATUM SÍT: SUBFODI AGIQUE COEPTUS XIV CAL APRIL M DCCLXXXII. Ferencz császár-altáró Azonos a hodrusi Handel Hodrits-altáróval. Annak folytatásaként kezdték el ennek behajtását a Szentantali-völgyben. Két sínpárra épített széles táró. El van fulladva. Végül kiegészítésként utalunk egy vízvezető árokra, amely az érdeklődők számára talán a legegyszerűbben felkereshető. Ez a Tópataki-tóból vezet a szentantali kastély parkjába, ahol vízesést, illetve tavakat táplál. Ha a kastély mögé kerülve, a major és a személyzeti házak irányában elindulunk a völgyön fölfelé, mintegy 100 méter után az út mellett megtaláljuk a tóból érkező, fával bélelt árkot. S e lm e c b á n ya körüli tú rá k Séta a várost övező hegyeken Aki Selmecet meglátogatja, ne mulassza el a várost a környező hegyekről is megtekinteni, illetve a közeli hegyek nevezetességeit megismerni! Tulajdonképpen egyetlen nagyobb sétával végig lehet haladni a várost északról és nyugatról határoló hegyeken, közben lépésről lépésre feltárul Selmec panorámája. A sétát legcélszerűbb a Szentháromság téren kezdeni. Onnan északi irányba, a Vöröskúti úton indulunk el. A Vöröskúti úttól

147 SÉTA A VÁROST ÖVEZŐ HEGYEKEN 149 jobbra tartva, jelzett úton, de az újabban kiépített egyéb sétautakon haladva is megtekinthetjük az Ó-(városi-)hegyen (Glanzenbergen) folyó ásatások eredményeit. A bányászkodás, a városi házak és a kőfalak, erődítmények nyomai arra utalnak, hogy a város jelentős része még a XIII-XV. században is ezen a hegyen állt. Az Ohegyet ma sűrű erdő borítja, amelyet a századfordulón telepítettek, és jól védi a kiásott városmaradványokat. Kiérve a Vöröskútra (Cervena studna) tájékozódjunk a további útirányokat illetően! Látjuk, hogy tulajdonképpen egy hágón vagyunk, ahová Bélabánya felől műút is vezet. Itt van a Vöröskúti-tó is, amelyről az Ipoly és a Garam vízválasztóját jelentő hágó a nevét kapta. (Egyes leírások szerint Vöröskút a Thököly-féle harcok során lemészárolt mártírok vérétől vöröslő vízről nyerte a nevét.) Vöröskúttól a várost nyugatról határoló Paradicsom-hegyre (Paradais) két út indul. (A szintén itt elágazó műutak közül az északnyugatra tartón Vihnyére, a nyugatra tartón pedig Hodrusbányára mehetünk.) A meredekebb úton a Paradicsom-hegy, Kamen (Nad Kamen), Tanád gerincén sétálhatunk végig. Az út elején, közvetlenül a Paradicsom-hegy csúcsa alatt, kereszt áll, amelynek tövéből különösen szép a kilátás: beláthatunk a Hodrusi-völgybe, balra pedig a város teljes panorámája tárul elénk. Igaz, néhol zavarja a kilátást az erdő. Erről tudnunk kell, hogy csak a századforduló óta ilyen erdős a Paradicsom-hegy oldala. Előtte évtizedekig erdőtlen, kopasz hegy emelkedett az erdészeti felsőoktatásnak is otthont adó város fölé. A XIX. század végén kezdtek itt nagyobb erdősítést, amelyből mintegy 71 kh-nyi fenyőerdőt Erzsébet királyné emlékére telepítettek. (Egyes, kedveskedő leírásokban fenyőhajú Paradicsom-hegyről olvashatunk.) Ha nem a hegygerincen való sétát választjuk, akkor is megcsodálhatjuk a város teljes panorámáját. A szintén Vöröskúttól induló Eötvös Loránd út ugyanis 800 m átlagos magasságban vezet, ahonnan szintén belátjuk Selmecet. Az út nevét 1896-ban kapta, amikor a Magyar Turista Szövetség közgyűlését Selmecbányán tartotta. Az eseményen megjelent a szervezet elnöke, báró Eötvös Loránd is, akinek bemutatták ezt a sétautat, majd megkérték, hogy azt róla nevezhessék el. Az Eötvös útról természetesen több csapás is vezet fel a gerincre, aki tehát a séta közben meggondolja magát, és a hegygerincen való sétát választja, felmehet. Előtte azonban az Eötvös út egyik nevezetességét, az O ettergrundi-tavat [Ottergrundské

148 150 S E L M E C B Á N Y A KÖRÜLI TÚRÁK (Paradajské) jazero] feltétlen érdemes megnézni. Ez a tó ugyanis a Selmec körüli tórendszer legmagasabban fekvő tagja. (A víztükör 800 m magasságban van.) Továbbhaladva az úton ne felejtsünk el megemlékezni Csontváry Kosztka Tivadarról sem, aki ebből a hegyoldalból festette meg Selmecbánya látképét! Hamarosan feltűnik előttünk a Klinger-tárói-tó (Klingerské jazero), majd Felső-Rónára (Homá Rovna) érünk. M ielőtt azonban megismerkednénk az egykori villateleppel, érdemes egy kitérőt tennünk felfelé, a Tanád-hegy irányába. (Akik a hegygerincen jöttek, azok kitérő nélkül is érintik a következő látnivalót.) Szép panorámában gyönyörködhetünk. A felső-rónai kálvária mellett jutunk el az egykori Teréz-aknához. A kerítéssel körülvett területen láthatók a középkori bányászkodás nyomai: felszíni vájatok ( evések ), meddőhányók, beszakadt aknák stb. Felső-Róna településének kialakulása is a bányászattal függ össze (erre utalnak a bányászházak, a régi templom és természetesen az aknák), de a századfordulón Selmecbánya üdülőhelyévé akarták fejleszteni. A villaépítést vállalóknak a város ingyen adott telket. Sokáig a település legjelentősebb épülete a Rózsa szálló volt. Ma már ezt nem találjuk, csak az egykori épület mellett álló vörösfenyőkre vethetünk egy pillantást. Az ózondús levegőjű fenyveserdőre, ahogyan egykor hirdették Felső-Rónát, ma már inkább a lakóházak és a mindent betöltő gépjárműforgalom a jellemző. Felső-Rónáról műút vezet Selmecre, de gyalogúton is lesétálhatunk a városba, a Hegybányai-kapuhoz. Utak a Szitnyára A Selmeci-érchegység nevezetes kirándulóhelyére több úton is feljuthatunk. M int már a város Szélakna felőli megközelítésekor említettük, a Bacsófalvi-tótól is vezet fel jelzett út (Király Ernő út) a hegyre. Emellett megközelíthető Berencsfalváról, a Kis- Szitnya felől is. Mi mégis az Istvánházán, illetve az Illésen keresztül vezető utat ajánljuk. A városból Szentantal felé indulunk ki, majd az Illést jelző táblánál Istuánháza (Steffelsdorf, Steplitzhof; Stefultov) irányába térünk. A most is Selmechez tartozó település főutcáján autóval is végigmehetünk, de a továbbiakban gyalog folytatjuk az utat. Istvánháza egyébként a település főutcájától jobbra fekszik, míg balra az egy

149 UTAK A SZITNYÁRA 151 kori Szitnyatő (Podsitnianska) van. Istvánháza Selmec jellegzetes külutcája, míg Szitnyatő a Koháry-Coburg család birtoka volt. Istvánháza végétől jelzett turistaút vezet fel a Keresztútra (Krizsnára). Itt több turistaút is találkozik, sőt a Hegybányai-kaputól autóval is eljuthatunk idáig. A Krizsnáról a Petrov-hegyet északról megkerülő úton a Gretzmacher-forrásig jutunk el. (N e vét Gretzmacher Gyuláról, az akadémia egykori tanáráról kapta.) Majd az Almásrét és a Tatárrét következik. [XX-XXI. TÁBLA] Ez utóbbit az 1599-ben állítólag itt táborozó krími tatár csapatokról nevezték el. (Itt találkozik a Bacsófalvi-tó tói felvezető út az északi irányból érkezővel.) A Tatárrét fölé magasodik a Szitnya sziklakúpja, ahová lépcsők vezetnek fel. A Szitnya (Sitno) 1009 méteres magasságával a Selmeci-érchegység legkiemelkedőbb hegye. Tetejére már 1727-ben a Koháry család (akikhez a hegy évszázadokig tartozott) építtetett egy pavilont. Ez a XIX. század közepén tönkrement, de 1887-ben újjáépítették. Az új pavilon létrehozásában és berendezésében jelentős szerepet vállalt a Magyarországi Kárpát Egylet Szitnya Osztálya, amely 1882-ben alakult, és az akadémiához is számtalan szállal kötődött. (A selmeci turistamozgalom azonban már az 1850-es években kezdődött. Egyes források arra utalnak, hogy a Szitnya Club tői működött. Akkor pedig a legelső turistaegylet lehetett, sőt Európában is az elsők között állt. M űködését jelzett turistautak, forrásfoglalások, kiépített pihenőhelyek bizonyítják. A Szitnya Osztály 1891-ben csatlakozott a Magyar Turista Szövetséghez.) A hegycsúcson ma is álló (átalakított) pavilonban berendezett kiállításon a Szitnya Osztályról is láthatunk néhány dokumentumot. Ha a pavilon elől szétnézünk, a csúcsot övező sziklák látványában és a Szitnyáról elénk táruló panorámában gyönyörködhetünk. Egykor úgy jellemezték a kilátás nagyszerűségét, hogy a hegyről 18 vármegye látszik. Tény az, hogy a déli, lapályos vidékről észak felé fordulva tiszta időben akár a Magas-Tátráig is el lehet látni. A Szitnyára az 1970-es években tévétornyot, sőt műutat építettek. Tehát a megközelítése jelentősen könnyebbé vált. Mi azért mégis azt ajánljuk, hogy az Illés felé induló turistaúton, a Kis-Szitnya felé fekvő Szitnya-várhoz gyalog menjünk le. A vár építésének körülményeiről nem maradtak fenn írásos emlékek, a vele kapcsolatos események csak a XVI. századtól követhetők nyomon. Akkor a korszak ismert kalandorának, Balassa Meny

150 152 S E L M E C B Á N Y A KÖRÜLI TÚRÁK hértnek volt a birtoka. A várat az országgyűlési végzés ellenére sem rombolták ekkor le, hanem majd csak a kuruc korban pusztult el. Ma magas fekvése és a szitnyai kilátóhelyhez való közelsége miatt látogatják, falmaradványai azonban alig utalnak az egykori rablófészek szerkezetére. Mi mégis egy legendával búcsúzunk el a Szitnyától. Rákóczi Ferenc nem ment Törökországba - mesélték egykor Selmecen -, hanem hatszáz vitézével itt, a Szitnya alatt várja egy új, mindent eldöntő roham idejét. A felszerszámozott lovak, rajtuk a Nagyságos Fejedelem fegyveres vitézeivel akkor törnek elő, ha a haza végveszélybe kerül. Ezt a végső rohamot pedig a legfőbb hadúr, az Isten fogja elrendelni. A Kis-Szitnyáról (Sitdence) leereszkedve Illés (Ilija) községbe érünk be. A falu nevezetessége az a román stílusú Szent Egyedtemplom, amelyet 1215-ben építettek. Illés után beérünk Istvánházára, majd Selmecbányára. Hodrusbánya Selmecbánya egykori külutcájába a Vöröskúttól indulhatunk. Jelzett turistaút is követi a Hodrusi-völgyet, de autóval is mehetünk. A völgy a vidék legszebb utazását ígéri állandóan változó természeti képeivel, regényes fekvésű tavával. Mielőtt azonban az úttól balra lévő tóhoz befordulnánk, álljunk meg az út jobb oldalán található egykori honvédemlék előtt. Bár a szöveges tábla már hiányzik, de emlékezzünk meg azokról a hősökről, akik Görgey január 22-i hodrusi csatájában a szabadságért haltak meg! (A táblát 1884 pünkösdjén helyezték el, azóta többször felújították, de vandál kezek ismét összetörték.) Hodrusbánya (Hodritsch; Banská Hodrusa) alapítása azokkal a harcokkal függ össze, amelyeket Selmec vívott a környék feudális uraival. Hodrust 1352-ben bizonyos Kerling faluból menekülők alapították azzal, hogy Selmec biztonságot, védelmet nyújt nekik a feudális hatalmasságok ellen. A környező ezüstbányák jövedelme azonban meghozta a hodrusiak bátorságát, úgyhogy a XV. század utolsó évtizedében már a királynál jártak függetlenségük ügyében. Településüket szabad királyi városi rangra akarták emeltetni, amire Dobzse László - az üres kincstárt gyarapító ajándék láttán - igent mondott. A selmeciek azonban nem hagyták a dolgot annyiban! A kiváltságlevelet hozókat felkoncolták, Hodrusbánya pedig megmaradt továbbra is jobbágyfalunak. A selmeci polgárok ugyan

151 HO DRUSBÁNYA VIHNYE 153 is féltették a selmeci jogkönyvben biztosított jogaikat, hiszen egy új bányaváros még a selmeci polgárokkal szemben is jogokkal rendelkezett volna. így maradt a falu a XIX. század végéig Selmec birtoka. A törökök többször, még 1678-ban is feldúlták. Hodrusbánya mai látnivalóit a régi bányászházak, bányászattal kapcsolatos épületek (klopacska) és az egyházi emlékek adják. Kálváriája - a község közepén ből való. A legrégibb temploma, a Szent Miklós-templom 1387-ben épült. Késő gótikus oltára a XV. században készült. A temető melletti Szent Péter és Pál-templomot a XVI. században emelték, a belső berendezése pedig XVIII. századi, barokk stílusú. A község harmadik temploma az evangélikus, amelyet 1845 óta használnak. Hodrusról az út nyugatra, a Garam völgye felé vezet, de délre is lehet, a Szikence-patak irányába, Bát felé utazni. Vihnye Akár autóval, akár gyalog megyünk Selmecbánya egykori fürdőhelyére, a Vöröskúttól kell indulnunk. A gyalogút a hegyeken keresztül, a műút, átkelve a vízválasztón, a Vihnye-patak (Vyhniansky potok) völgyében vezet. Az országúton jobbra elhagyjuk a Roz- Hodrusbánya - Klopacska (2002) grundi-tavat [Rozgrunské (Stiavnické) jazero], balról pedig a Kisbányára, Bankára (Schüttersberg; Banky) vezető utat. Ezután a Windischleuten (Vindislajtna) nevű telepen hajtunk keresztül. Az egykori Hont és Bars vármegye határa következik, majd az O-Antal-táró. Végül beérünk Vihnyére. Vihnye (Eisenbach; Vyhne) két régebbi települést is magába foglal. Selmec felől Peszerény (Besserung, Pesserein, Peserani) volt, a Garam felől pedig a tulajdonképpeni Vihnye. Ősrégi bányatelep és ősrégi fürdőhely. Vichnye, gyönyörű völgyben, mellyet a sok gyümölcsösök bájolóvá tesznek, meleg vasfürdővel, melly beteges, elgyengült asszonyoknak hasznos - írták róla a XIX. század közepén. A századfordulóra azután a kor követelményeinek megfelelően építet

152 154 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA ték ki. Az egykori panziók, vendégházak közül még néhány ma is látható. A fürdőtelepről több séta- és turistaút vezet a gyönyörű erdőkbe, hegyekbe. Mi csak a településtől északra lévő Kőtengert (Kamenné more) ajánljuk itt megtekinteni. Érdekes, védett geológiai érték. Mintegy 500 m hosszú és 200 m széles terület, amely környékén források is vannak. Aki nem akar felmenni a Kőtengerhez, annak is érdemes legalább a község templomáig felkapaszkodnia. Onnan ugyanis a szemben lévő hegy oldalán jól látható a Kőtenger egy része, különösen a délutáni napsütésben. Vihnye Selmecbánya város erdőgazdálkodásában jelentős szerepet töltött be. A fürdőtelep körül véderdőket jelöltek ki, míg a selmec-vihnyei út mellett (ahol egyébként erdőőri lak is volt) mintaszerű erdőgazdálkodást folytattak. Az évi nemzetközi erdészeti kongresszuson ezeket az erdőket kívánták a külföldi szak- A szklenói Wilckens-emlék ma (2002) embereknek megmutatni, de tudjuk, hogy a rendezvény a háború kitörése miatt elmaradt. Ha a Garam felé folytatjuk az utunkat, akkor az egykori Kachelmann-féle üzemek helyén álló gyárakat látjuk. Vihnye vasérceit már régi idők óta itt dolgozták fel. A hámor Rössel Erazmus birtokában volt (1496), akitől a város megvette (1564). Később többször bérbe adta, majd a Kachelmann család tulajdonába került, akik a XIX. század végén itt nevezetes vasgyárat működtettek. Az úton továbbhaladva leérünk a folyóvölgyében fekvő Szénásfaluba (Senitz; Bzenica). A fürdővendégek jelentős egykor része a Szénásfalu - Vihnye vasútállomásról érkezett a vihnyei kúrára. Szklenófürdő Szklenóra jelzett turistaút Vöröskúttól vezet, míg autóval a várost az egykori Bélabányai-kapu irányában hagyjuk el. A Békabányai-tó (Belianské jazero) után azonban nem térünk el Bélabányára, hanem balra, észak felé haladunk. Átérve Bars vármegyébe, Lengénél (Teplitzdorf; Teplá, Podhorie) ismételten balra kanyaró-

153 SZKLENÓFÜRDŐ 155 dunk, követjük a Lenge-patak (Teplá) völgyét. Hamarosan egy facsoportot pillantunk meg az út bal oldalán, amely alatt emlékmű áll. Wilckens a szklenói tanulmányi erdőben legnagyobb kedvteléssel a vetéssel és az ültetéssel foglalkozott. Azon a helyen, ahol az egyik gyakorlati foglalkozás alkalmával hallgatóival együtt ültetett fákat, tanítványai a XIX. század közepén emlékkövet állítottak fel. Ezt az emlékkövet újították meg 1912-ben, és látták el Wilckens emlékének! felirattal. Vadas Jenő és Muzsnay Géza buzgólkodott azon, hogy az aranybetűs tábla elkészüljön, továbbá a juharok és más fák megfelelő keretet biztosítsanak az emlékhelynek. A fák megöregedtek, a kő megújult - Wilckens emléke él Szklenón. (A táblát legújabban leverték.) Folytatva utunkat Szklenófürdőre (Glasserhau, Glasshütten; Sklené Teplice) érünk. A községet oklevélben legelőször 1373-ban említik, mégpedig Haisspad néven. Tehát már akkor is nevezetes lehetett gyógyvizeiről. Forrásait ma is mozgásszervi, bőr-, ideg- és nőgyógyászati panaszok kezelésére használják. A település látnivalója az 1754-ben épített barokk templom és kolostor. A fürdőn kívül pedig még az, hogy a világ első A Szabó-szikla (2002) műszaki egyesülete itt alakult meg: a Societát dér Bergbaukunde 1786-ban Szklenón jött létre. A selmeci professzorok ugyanis itt mutatták be a világ sok országából összesereglett szakembereinek új amalgamációs eljárásukat. Ezt az alkalmat használták fel a nemzetközi bányászati-kohászati társaság megalakítására. Később pedig kiadványokat is megjelentettek. A napóleoni háborúk következtében azonban a társaság megszűnt. (Az alapításra az egyik fürdőépületben tábla utal.) Ha a település után tovább folytatjuk utunkat a patak völgyében, elérjük a Szabó-sziklát (Szabóova skala). A mintegy 70 méter magas andezitsziklát a XIX. század jeles geológusáról, Szabó Jó zsefről nevezték el, aki a Selmeci-érchegység legelső geológiai térképét készítette. A szikla 1907 óta védett, sőt a Szabó szikla felirat (amelyet 35 m magasan, 1,2 m nagyságú, a Kachelmannféle gépgyárban készült betűkkel jelölnek) is megmaradt.

154 156 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA A Szabó-sziklával szemközti hegyoldal botanikai ritkaságok otthona. Az itt kibukkanó riolitgörgeteget vastag mohapárna takarja. A kövek közötti réseken a hegytetőről hideg levegő áramlik a völgy felé, melyet egy-egy kürtőnél a kezünkkel jól érzékelhetünk. A riolit igen savanyú málladéka és a hűvös mikroklíma néhány szubalpin-boreális faj megtelepedését tette lehetővé. Tömeges a szőrös nyír (Betula pubescens), gyakori cserjék a fekete és ükörke lonc (Lonicera nigra, L. xylosteum), szirti madárbirs (Cotoneaster integerrima). A gyepszintben a Selmeci-érchegységben igen ritka vörös áfonya (Vaccinium vitisidaea) szőnyegét látjuk, de felfedezhetjük a fekete áfonyát (Vaccinium myrtillus) is. E sajátos termőhely fajaiból még egyet emelünk ki, éspedig a hármas levelű Waldstein-pimpót (Waldsteinia temata). Ezt a növényt vidékünkön máshol sehol nem találjuk. A terület védelem alatt áll. A Szabó-szikla után Geletneknél kiérünk a Garam-völgybe. A Bakó útja Selmec történelmének, látnivalóinak idő- és térbeli rendjét végigjárva óhatatlanul a legendák, az elmúlt, elmúló korok levegője, hangulata költözik belénk. Érkezhettünk akár az egykori akadémisták, akár a Petőfi-, Mikszáth-, Lövik Károly- vagy éppen Kosáryné Réz Lola-könyvek lovagjaként, netalán a várakhoz kapcsolódó regéket feldolgozó Szombathy Viktor vagy Csaba Győző könyvének olvasója, Sládkovic versének csodálója, Hykisch M S mesterről szóló regényének rajongójaként, keressük a város szellemét. Azt, ami bennünk magunkban alakulhat ki, s aminek a születéséhez a városi, városkörnyéki séták segítenek. Egy diplomázó diáklány, Danó Orsolya dolgozatában erről tudományosan, a selmeciek vizuális önreprezentációjáról ír, míg Száraz Miklós György Az ezüst macská -ja inkább szépirodalmi megközelítéssel próbálkozik. Vajon mi, akik a város múltján, jelenén, utcáin és hegyein végigvezettük a kirándulókat, milyen segítséget adhatunk Selmec szelleméhez? Talán úgy, hogy végül egy helyhez és személyhez, de időhöz nem - hiszen szellemi képről van szó - kötött sétát teszünk. Kapaszkodjunk fel az Erzsébet térről az Újvár felé haladó utcácskára. Ez a Bakó útja (Galgenweg; Katóvá ulica). [XXIII. TÁBLA] A valamikori hóhér itt sétált fel (mert nem a Ringen lakott!)

155 A BAKÓ ÚTJA 157 a Galgenbergre, a munkahelyéül szolgáló akasztófához. Mi most kísérjük el az útján, s próbáljuk innen, felülről mindazokat a gondolatokat felidézni, amik a valamikori-mindenkori bakót foglalkoztathatták. Látja a várost, annak hét csodáját, amire a polgárok olyan büszkék, s amit minden idegennek megmutatnak, elmesélnek. Hogyisne! Ha az ókori világnak tellett hét csodára, akkor Selmecnek is telik. Mik ezek? Az első: Péter-Pálra havazik. Péter és Pál a naptárban június 29-ét jelöli, amikor még az egyébként igen hűvös éghajlatú Selmecen is elképzelhetetlen a havazás. A megoldás: a Dóm homlokzatán Szent Péter és Szent Pál szobra áll, s akármikor is jön a hó, valóban Péter-Pálra havazik. A második: Kút a háztetőn. Ezen építészeti csodát az Oposta előtt álló épületen keressék. Igaz, az említett háznak lapos a teteje (ami most vasráccsal el is van kerítve), de a kút szája - mindenféle káva nélkül - tényleg a tetőn található. A harmadik: A kecskét ki lehet kötni a kéményhez. Ez a csoda sem épülethez, sem utcához nem köthető, mert maga a művelet több helyen is elvégezhető. (Ma már legfeljebb a kecske beszerzése okoz gondot.) A selmeci utcák, közök, sikátorok ugyanis az alattuk fekvő házsornak közvetlenül a tövében vezetnek. A szintkülönbségből adódóan ráadásul úgy, hogy az utca járószintje az alatta lévő ház ereszénél van. így aztán egyáltalán nem kell sem hosszú kar, sem hosszú pányva, hogy azt a bizonyos kecskét az alant fekvő ház kéményéhez ki lehessen kötni. A negyedik: Az élő óra. Régi, még a török időktől származó hagyomány, hogy az Újvár őrsége a negyedórák múlását kürtszóval jelezte. Ez nemcsak a város lakóinak tájékozódását segítette, hanem arról is tudósított, hogy az Újvár őrsége nem alszik - a polgárok nyugodtan végezhetik a munkájukat, van, aki vigyáz rájuk. A kürtszó egészen a német megszállásig, 1944-ig volt hallható, majd a hagyományt 1974-ben újították fel. Napjainkban pedig már csak idegenforgalmi idényben, ráadásul magnóról hallható ezt a selmeci csodát. Az ötödik: A Városháza óráján a percmutató nagyobb, mint az órákat jelző. Ez tulajdonképpen szepességi cipszer hagyomány, aminek a magyarázata: minden percet ki kell használni - így a perc még az óránál is fontosabb.

156 158 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA A hatodik: A Városházán hátul van a bejárat. Ez még a meglehetősen tagolt felszínű Selmecen is érdekes, de a magyarázata nagyon egyszerű. A tanácsnok urak, akik jobbára a Ringen laktak, bizony pocakosak, elnehezült járásúak voltak. Az ő kívánságuk volt, hogy a Szentháromság tér felől érkezve mindenféle nagyobb lépcsőzés nélkül beülhessenek a város tanácstermébe - megpihenni. A hetedik: A minden baj ellen megvédő Szentháromság-szobor. A szoborcsoporton 14 alakot mintáztak meg: Atya-Fiú- Szentlélek; Szűz Mária; Szt. Sebestyén, Xavéri Szt. Ferenc, Szt. Borbála, Szt. Rókus, Szt. Katalin, Szt. József; Mária Magdolna; továbbá négy angyal. Ennyi megidézett szent csak megvédi a várost mindenféle bajtól... A bakó elmereng, mivel egyik-másik selmeci máshogyan, más csodákat is tud a városban. Például, hogy az Ovár bejárata előtt van 40 m2-nyi vízszintes (mesterségesen kialakított) tér, ami ebben a városban tényleg nagy csoda. Egy másik változat szerint a hetedik csoda a Kálvária felső templomában van. O tt ugyanis az oltár ördögei fehér kövekből vannak (voltak) kirakva. Aztán a mai Selmec megélhetése is egyfajta csoda. Sem a bányák, sem a hozzájuk kapcsolódó üzemek nem működnek, sőt a könnyűipariak is (például a dohánygyár) csak félgőzzel. Akkor miből élnek a mai selmeciek? A magyarázat: Élelmes vállalkozók mezőgazdasági idénymunkára viszik őket Spanyol- és Franciaországba. A bakó látja a Kálváriát. Kifosztva, meggyalázva áll. Mondják, hogy a közeli lakótelep az oka, m ert a népmozgalommá terebélyesedett rombolási kedv ott talál levezetésre alkalmas terepet. Még Krisztust is kivették a barlangkápolnából! Selmec elvilágiasodott? Inkább elembertelenedett. Látja a Kálvária XX. századi eseményeit, közülük kettőt különösen élesen őszén szovjet tüzérségi megfigyelők tanyáztak a felső templom tornyában. A magyar tüzérparancsnok, Kondor László tudta ezt, de mégsem lövette őket. A háború menetét ezzel már nem lehetett volna megfordítani, így viszont a Scharffenberg büszkesége épen maradt. Aztán látja a színészkirályt, Latinovits Zoltánt. A selmeci Kálvárián jelenítették meg Szindbád nyugtalan álmát, s a végén ő maga sem tudta, kicsoda: Szindbád, a hajós-e, vagy a ködszurkáló karácsonyi ember? Aztán egyik sem volt, csak egy kutyaszere

157 A BAKÓ ÚTJA 159 pet játszó ripacs. Pedig lett volna itt, Selmecen is forgatni valója. A Napút szerelmesét, Csontváryt kísérte volna el Selmecre; a patikust, a festőt, a Paradicsom-hegyen kóborlót, a város utcáiban, házaiban nyugalmat nem találót. A hóhér látja a 16 éves Petrovics Sándort, a másik nagy kóborlót. A szorgalmas kisdiákot, aki a Nemes Magyar Társaság (Kör) rendezvényein felolvasásával kétszer is szerepelt. Meg a szófogadatlan, tanárokat kicsúfoló, Molnár tanár szamár típusú rigmusokat gyártó, bűnrossz gyereket. A líceumi emléktábla mégis róla szól, és a tanárok közül legfeljebb még M olnárt emlegetik - éppen Petőfi Sándor kapcsán. A hóhér látja a líceum későbbi, tudós igazgatóját, Breznyik Jánost, aki többször leírta: Petőfi idejében a tanárok nem szorgalmazták a magyar nyelv tanítását, mert a magyarság terjedéséből a demokratikus eszmék terjedése következett, azt pedig az ősbányaváros igazán nem akarta. Aztán ugyanő írta 1889-ben: Anémet egyház évről évre folyton fogy (...), úgyhogy egynéhány év múlva alig lesz, kinek kelljen németül prédikálni, s egy emberöltő után a családokban, legalább az értelmesbeknél, magyar lévén az ifjú nemzedék, fiúk, lányok az iskolákban, alsóbbakban és felsőbbekben, mindent magyarul tanulván, a német egyház az evangelicusoknál épp úgy megszűnik, mint a katholikusoknál, hol hasonló jelenségek tapasztalhatók. (...) A tótokat nem kell félteni, bár némi contingenssel ezek is fognak járulni a magyar egyház gyarapításához, de szívósan ragaszkodván nemzetiségükhöz, ezt tovább fogják megőrizni. A bakó látja a XX. századi türelmetlenségeket telének eseményeit, az elmenekülő főiskolai hallgatókat, és az óvatosan kiváró (mert ők nem tudták a vagyonukat néhány óra alatt felpakolni) professzorokat és a megjelenő cseh csapatokat. Na meg az június 6-án visszatérő vöröskokárdás katonákat, akik maguk sem értették, hogy vajon a magyar haza egységét védik-e, vagy a proletariátus világméretű forradalmát segítik-e elő a tót vármegyékben Mindenesetre addig állítólag nem engedelmeskedtek a visszavonulási parancsnak, amíg a még mindig Selmecen tanácstalankodó főiskolai tanárok az ingóságaikat nem rakták össze és nem indultak el (Pozsonyon keresztül) Sopron irányába. A bakó látja a csuklyásoknak is nevezett bányászokat tiltakozni, tüntetni, sztrájkolni. Az alacsony bérek, az élelmiszer és egyéb

158 160 5ZÉP KI5 VÁROS SELMECBÁNYA árucikkek árának folytonos emelkedése 1525-ben véres felkeléshez vezetett. Az egész bányavidék forrongott, és bizony Selmecen is akasztásokkal lehetett csak a hevérek mozgolódását, ellenállását megtörni. Nekünk Mohács kell - mondta egy későbbi magyar, de úgy látszik, hogy a bányászok ellenállása is kell ahhoz, hogy a kincstár kiürüljön, az urak haragszom rád -ot játsszanak, és a török ott teremjen a büszke bányavárosok falainál, kapuinál. Nekünk Mohács kell, nekünk Trianon kell - mondták a Győry Dezső-féle újarcú magyarok, akik kipusztultak, illetve meg sem jelentek Selmecen. Helyette a húszas években Pesten nosztalgiáztak, s hitték azt, hogy a Selmecbányaiak Egyesülete Selmecet megtartja magyarnak. Madari za Dunaj - olvashatja a hóhér a Pacher-táró épületén, és Nem, nem soha! - láthatja az Oposta bejáratánál. Nem, nem a két világháború közötti időszakban, hanem napjainkban. Vajon csak ezek a jelszavak fogják a szlovákokat vagy a magyarokat az Európa-ház kapujában egymástól elválasztani? A bakó, ballagván az Akasztó-hegy felé, látja a Dunáról nevezetes, Betonovics melléknevet kapott építőmérnök palotáját. Közben arra gondol, hogy vajon az itt felhasznált beton elegendő lesz-e Selmec régi házainak a megtartására. Igaz, ott a másik biztosíték: a pozsonyi előkelőségek körében divat lett selmeci polgárházat venni, és azt dácsá -nak használni. Ráadásul ez egyezik a világörökségnek nyilvánított város vezetősége szándékaival. A bakó látja azokat a partizánokat és reguláris szovjet katonákat, akik 1944 novemberében a II. József-altáró alagútján jutottak be a városba. Állítólag 70 német harckocsit és rohamlöveget semmisítettek meg, tettek harcképtelenné, továbbá foglyul ejtettek mintegy ezer embert. Mivel a partizánok a föld alól a Glanzenberg-tárónál bújtak ki, a katona emlékmű most ott, az egykori Erzsébet téren áll. (Ennek megfelelően az Alsó utca felső részét Cervenej Armády, míg az alsó részét Ceskoslovenskej Armády névvel illették.) Ugyanezen időszakban, 44 novemberében a Madaras-hegységben összeszedett német vagy németnek tartott szlovák állampolgárokat Garamréven átterelték az Ancsa vagonjaiba. Mivel a normál nyomközű marhavagonban nagyobb helyük volt, a keskeny nyomtávúba alig fértek bele - mert egy vagon deportált, az egy vagon deportált. Ennek aztán az lett a következménye, hogy mire Selmecre értek, sokat holtan emeltek ki a vasúti kocsiból.

159 A BAKÓ ÚT]A 161 Azért kellett meghalniuk, mert németek voltak egy olyan államban, amelyik éppen akkor akart megszabadulni a német szövetségnek még az emlékétől is. A Szlovák Nemzeti Felkelés eme túlkapásának áldozataira most a Galgenberg tövében, a római katolikus temetőben álló emlékműnél gondolhatunk. A bakó látja a keresztet a Paradicsom-hegyen, amelyet azért állítottak - miként azt az egyik céhdokumentumban megfogalmazták -, hogy [a selmeciek] a hol járnak, a hol kelnek, mindenütt a földi múlandóság felett diadalmaskodó Krisztus s általa az örök ige boldogító erejének tudata erősítse lelkűket És a kereszt, mely nappal a város bármely helyéről látható, éjjel pedig a csillagmécse emlékezteti a halandót, hogy»minek előtte a hegyek lennének és formálhatnék a Föld és e világ, öröktől mindörökké Te vagy, erős Isten!«A hóhér lopva tekint fel a Szitnyára, az ott megbúvó Balassavárra. Jóllehet a város végső érve ő maga, de azért létezik nálánál hatalmasabb úr is a környéken - éppen a Balassáék famíliájából. A város össze-összeakaszkodott Balassi Bálinttal, de mindig pórul járt ban Rubigalli ringbürger legénye arra merészkedett, hogy a szklenói fürdőben a nemesúr mellé ült, sőt azt még szidalmazta is. Balassi nem hagyta annyiban a dolgot, hanem a fürdőben őt inzultáló legényt elpáholta. Erre a tanács felszólította Balassit, hogy tartózkodjék a tisztes bányapolgárok elleni akcióktól, mert az erőszak erőszakot szül. Mire a válasz: Hiú az erő nélküli harag. És nekem, Herkulesre mondom, ti nem félelmeteseknek, hanem nyomorultaknak látszotok, ti, kiket Isten a bányák állandó és dicstelen munkájának vetett alá és kiknek hírneve alig jutott túl azon házak küszöbén, melyben laktok ban ennél is nagyobb ügy kerekedett a hodrusi (özvegy) mészárosné Balassi által elkövetett - állítólagos - megerőszakolásából, aminek megtorlását Selmec és Zólyom tanácsa magától az uralkodótól kérte. A két város tanúkat vonultatott fel, sőt Balassi erőszakos, durva, tivornyázó életvitelét is több levélben kifejtette, bizonygatta. Mire a válasz: Hogy vígan laktunk - írja Balassi -, nem tagadjuk, de mi azzal sem bírót [ti. a zólyomit], sem más polgárt meg nem bántottunk, abban kedig, az én italomban mi ellenek lehetett nekiek, soha nem tudom, holott sem az kurva anyjuk gyapjú szekér borát, sem az kurva bestye

160 162 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA atyjok keresményét nem ittuk, hanem az mi magunkét költettük. A polgárasszonyok erkölcséről pedi így vélekedett: írták az is, hogy (...) mely asszonyembert avagy leányt igyekeztem én itt megszégyeníteni. Ha feleségek jámbor, miért féltik, ha tudják, hogy aranyat rozsda nem fog. Ha pedig nem az, miért őrzik, holott tudják, hogy azt Filelfus [itáliai költő] gyűreje nélkül meg nem oltalmazhatják. A bakó némi cinkos mosollyal gondol arra, hogy lám, nagy a városi tanács hatalma, de a magyar arisztokrata mégis foghegyről beszél vele. Lenézi bányászkodását, lenézi önmegtartóztató, zsugori életvitelét - és legfeljebb az asszonyain, leányain akad meg a szeme. S talán ez is a világ rendjéhez tartozik. A bakó lassan elér a Galgenbergig. Útja temetőkhöz és szintén az elmúlást jelentő egyéb épületekhez visz. A zsidó temető szakrális helye, aztán az egykori halottas ház következik, majd a fertőző betegeket ellátó kórház épülete, tovább a mai ravatalozó (Havas Boldogasszony-templom) és természetesen a bitófa helyét bitorló Újvár. Innen, a munkahelyéről néz még egyszer vissza, és egy, az övénél sokkal szebb úton, sokkal díszesebb menetet lát, a szalamandert. Az akadémisták eme édes-bús felvonulása 1918-ig évente őt is két-három alkalommal megörvendeztette. Pedig olykor a temetőbe ment (és ekkor valóban bús volt), máskor a valétáláshoz kapcsolódott (és ekkor volt édes-bús, mert a búcsúzás mindig szép, de fájó is), de mindig városi eseménynek számított. Aztán az impériumváltozás után kiderült, hogy a város ugyan meg tud lenni az akadémisták nélkül, de szalamander nélkül nem ben a szláv hittérítők, Konstantin és Metód ünnepén a főutcán újra szalamander kígyózott. A háború után, 1949-ben a bányászoknak külön ünnepnapjuk lett, amikor a szalamandert járók ajkain a régi bányászdalok ismét felcsendültek. Napjainkban rendszeresen, szeptember második hétvégéjén tartják, és inkább tréfás felvonulás lett belőle, mint édes-bús. Ráadásul globalizálódó világunk itt sem zárható ki. A szalamander ugyan még Selmec sajátja, de a szalamander során bemutatott jelenetek, figurák bizony sokszor már nemzetköziek. Vajon a felvonulók a hagyományokat akarják-e ápolni, vagy egyszerűen csak azt bemutatni, hogy milyen mértékben sajátították el a média, a világháló és egyéb informatikai eszközök által sugallt érzéseket, az ott példaképül állított figurákat?

161 BÚCSÚ SE LM EC BÁN YÁTÓL 163 S a bakó ott, az Akasztófa hegyén joggal kérdezheti: szükség van-e még olyan emberre, akinek van emlékezete, aki valahol otthon érzi magát ebben az összeszűkült világban, és aki esetleg egyetlen útja során képzeletével nemcsak a teret, hanem a különböző időpontokat is át tudja gondolni, át tudja élni? Ha nincs, akkor a Bakó útja előbb-utóbb elnéptelenedik... Búcsú Selmecbányától A Selmec-patak völgyében Hontnémetiig A Selmec-patakot követve, kilépve az egykori Szentantali-kapun, ipari tájon haladunk keresztül. O tt állt valamikor az állami kohómű, ahol a legutóbbi időkig kohászattal összefüggő tevékenységet folytattak. Selmectől mintegy 5 km-re viszont beérünk (Hont-)Szentantal (Au; Sváty Anton) községbe. A település az itt lévő Koháry-Coburg-kastélyról nevezetes. Mi is legelőször ezt tekintsük meg! A kastélyt egy középkori vár helyén, között, késő barokk stílusban építették. Érdekessége, hogy annyi kapuja van, ahány évszak (4), annyi kéménye, ahány hónap (12), annyi szobája, ahány hét (52) és annyi ablaka, ahány nap (365) van egy évben. A kastélyban a Koháry-Coburg család berendezési tárgyai és gyűjteményei, továbbá a földszinten vadászati múzeum látható. Anélkül, hogy a kiállítás részleteibe belemennénk - bejáratánál esetenként magyar nyelvű vezető is kapható -, a Koháry-Coburg család vadásztrófeáira és metszetgyűjteményére hívjuk fel a figyelmet. A Koháry család 1622-ben kapta meg ezt a birtokot, majd a Koháryak fiágának kihalása után, az 1820-as években, a napóleoni háborúkban kitűnt Coburg hercegi családhoz - igen sok pereskedés és pénz árán - került. Róluk tudnunk kell, hogy a Coburg herczegi fatermési táblák az ő gömöri (és részben alföldi) birtokain készültek. A táblák összeállítója, Greiner Lajos ugyanis az ő szolgálatukban állt. A kastély egy igen figyelemreméltó parkban található, amelyet szintén érdemes megnézni. A mintegy 25 hektáron elterülő park ugyanis tipikus példája a XIX. századi angolkertnek. A kastély melletti és mögötti részen már csak nyomokban fedezhető fel

162 164 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA a mértani szabály szerint nyírott sövényekből (puszpáng) kialakított parter. A park többi részében az eredeti, őshonos fás növényzetet használták fel annak kialakításához. Bükk, hársak, juharok, gyertyán, lucfenyő, erdei- és jegenyefenyők alkotják az állomány (park) java részét. Az így kialakuló képet csak nagyon kevés exótával (tiszafa, duglászfenyő) színesítik. Az angolpark jellegzetessége jól megfigyelhető. Azaz, a kezelt parkrészlet fokozatosan olvad bele a hasonló fafajokból álló, környező állományba. A kialakított, kezelt utak fokozatosan erdei ösvényekké válnak. S a látogató szinte nem érzékeli, hogy már elhagyta a parkot és a természetes erdőben jár. Az angolpark romantikus, szentimentális elemeiből a kert kialakításán kívül olyan parképítészeti berendezéseket is találunk, mint a műbarlang (grotta), filagória, vízesés és mesterséges tavacska. Szent Hubertusz-mise a kastély udvarán (1992) Szenantalt már 1266-ban határjárási jegyzőkönyvben említik. A H unt nemzetségnek volt ősi birtoka. Temploma azonban újabb, a régi helyett ben építették. A késő barokk stílusú, Szent Antalnak szentelt templomot azóta is többször átépítették. (Üvegablakai például az államfordulat után készültek.) Igazi nevezetessége nem is az épület, hanem az, hogy sokáig itt tartották a XVI. század nagy festőjének, M S mesternek az oltárát. Selmecről került Szentantalra, majd az esztergomi és budapesti múzeumokba. Egy képét, a Jézus születését azonban továbbra is a szentantali templomban őrzik, amiért érdemes a plébániát, illetve a gondnokot megkeresni, vele a templomot kinyittatni. [XXII. TÁBLA] Szentantal után az egykori Pivovár majorsági épületekre, sörfőzőházra, téglagyárra és kohóra emlékezhetünk, de hamarosan beérkezünk a Selmectől 12 km-re lévő Berencsfaluba (Prinzdorf; Prencov). Neve már 1245-ben kelt oklevélben szerepel, amikor IV. Béla Prinz comesnek ajándékozta, aki a kapott földet benépesítette. A XVII. században ez a falu is a Koháryakhoz került. Itt lakott Petőfi - ahogyan a költő nevezi - első mecénása, aki az éhes, lesová

163 BÚCSÚ SELM EC BÁN YÁTÓL 165 nyodott diákpoétának enni adott. Berencsfalu plébánosa volt az az Andrej Kmet ( ), akit mi főleg botanikai munkássága révén ismerünk. (Selmecbányán szobra van.) Róla nevezték el az innen a Szitnyára vezető utat. Nehéz, meredek út ez, amely a Kis- Szitnyán keresztül vezet fel a Szitnyára. Az országút jobb oldalán, a templommal nagyjából egy vonalban, egy bokrétafa alatt az autóval utazónak is érdemes megállnia. Szűz Mária szobra található itt, amelynek mellékalakja, Szent István király az országot jelképező koronát felajánlja a Magyarok Nagyasszonyának. A következő település, Hontnémeti (Baierndorf; Hontianské Nemce) egykor az esztergomi székeskáptalan birtoka volt. Még a XX. század elején is vásártartási joggal rendelkező mezővárosként tartották számon. A XVIII. században az évenként engedélyezett hat vásárt azonban olyan kevesen látogatták, hogy a káptalan jobbágyait rendelte ki, akik színleges vásárt rendeztek: kiállították marháikat, mint az vásárkor szokásos. így a vásártartási jog megmaradt, de a település csak a vasútépítés után fejlődött. Itt érünk rá a Lévára, illetve Ipolyságra vezető útra, továbbá az Ipolyság-Zólyom közötti vasútra. Végül talán emlékezzünk azokra az Szűz Mária szobra Berencsfalván (2002) akadémistákra, akik Selmectől búcsút véve idáig (a mintegy 25 km-es úton) gyalog lesétáltak. Ahogyan száz évvel ezelőtt, ban az egyik vakációra induló diák feljegyezte: [miután a pakk - ot egy facér -ral postára adta] hárman indultunk éjjel 2-kor. Jó gyorsan a rossz és poros úton lesétálunk. Én csak kardomat viszem. Czélom: tudja Isten!

164 166 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA Elköszönő Szép kis város Selmecbánya... - énekelték az egykori akadémisták szerte az országban. A város szépségeit a házakhoz, hegyekhez, emberekhez kötődő emlékek felidézése tette feledhetedenné. Ezeket az emlékeket természetesen ki-ki magával vitte a sírba. Néhány selmeci nótát, kevés érzelmi, hangulati leírást, egy-egy írásban is megörökített anekdotát hagytak ránk. Na és a várost, hogy mi is töltsük meg emlékekkel, felfedezésekkel. Jelen könyvünkkel mi csak a házak és hegyek ismeretéhez tudunk segítséget adni. De mégis, a selmeci vademecummal - szándékunk szerint - talán könnyebb lesz a városhoz kapcsolódó élményeket megszerezni és feldolgozni. Amikor már ismerjük Selmec nevezetes házait, amikor már tudjuk az Akadémia épületének rendeltetését, amikor már jártunk Kisiblyén, Szklenón vagy a Szitnyán, amikor már láttuk a várost a Kálváriáról és a Paradicsom-hegyről, gondoljunk a Selmectől búcsúzó akadémistákra. A vigadóbeli bál után ezt a várost hagyták itt Balogh Laci zenekarának kíséretében, az örök ígéretekkel és fogadalmakkal. Az út, mely hazámba visszavisz, filiszter leszek magam is - énekelték, s a Szentantali-kapunál felhangzott a búcsúköszöntés: Valete!

165 SZÉP KIS VÁROS SE L M E C B Á N Y A 167 Felhasznált és ajánlott irodalom A TERMÉSZETI VISZONYOKHOZ Báumler J. A. ( ): Fungi Schemnitzienses - Verhandlungen dér zoologisch-botanischen Gesellschaft 38: , 40: , 41: Cserey A. (1892/93): Botanikai kirándulások Selmeczbánya vidékén - Selmeczi Evangélikus Lyceum Értesítője, p Cserey A. (1897): Selmeczbánya vidéke növénytani tekintetben - Selmeczbánya monográfiája, 3. füzet, pp Gretzmacher Gy. (1886): Selmecz és környékének magassági viszonyai - Joerges, Selmecbánya, pp. 28. Hlavacek, A. (1985): Flóra C H K O Stiavnické vrchy - Bratislava, pp Kapusta, M. (1986): Stiavnické vrchy - Poznaj a chrán 1: Kovács F. L. (1987): Bányavízgazdálkodás a Felvidéken - História 9: 7-8. Schréder Gy. (1936): Selmeczbánya és vidékének bányászata - Selmeczbányaiak Emlékkönyve, Budapest, p Vitális I. (1906): H ont vármegye természeti viszonyai - Magyarország vármegyéi és városai, p A VÁROS TÖRTÉNETÉHEZ, NEVEZETESSÉGEIHEZ Bartha D.-Oroszi S. (1991): A Selmecbányái temetők erdész és bányász vonatkozású sírfeliratai - Erdészettörténeti Közlemények 3: Bartha D.-Oroszi S. (1991): Selmec, Selmec, sáros Selmec... Vademecum erdészek számára - (Erdészettörténeti Közlemények 4.) Budapest - Sopron. Bárta, V. a kol. (1980): Banská Stiavnica - Strucny sprievodca. Bratislava. Bárta, V-Novák, J. (1991): Banská Stiavnica - Banská Bystrica. Blattny T. (1908): A selmeczbányai diófákról - Erdészeti Kísérletek 10: Borovszky S. (szerk.) (é. n.): Magyarország vármegyéi és városai. Bars vármegye; H ont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város - Budapest. Breznyik J. ( ): A Selmecbányái ágost. hitv. evang. egyház és lyceum története I III. - Joerges, Selmecbánya. Bruckner Gy. (1935): A középkori partikuláris jogfejlődés és a selmeci városi és bányajog - Miskolci Jogászélet Könyvtára. Új sorozat 8., Miskolc. Cicaj, V. (1993): Bányavárosi könyvkultúra a XVI-XVIII. században. Besztercebánya-Körmöcbány-Selmecbánya - Scriptum, Szeged. Csorba Cs.-Marosi E.-Firon A. (1983): Vártúrák kalauza III. Vártúrák Csehszlovákiában és Romániában - Budapest. Czobor L. (1936): Hetven évvel ezelőtt... - Selmeczbányaiak Emlékkönyve, Budapest, p Danó O. (1998): Selmecbánya vizuális önreprezentációja a századfordulón - szakdolgozat. Miskolci Egyetem.

166 168 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA Divald K. (1911): Régi ötvösművek Besztercebánya, Körmöcbánya és Selmecbánya ág. hitv. ev. templomaiban - Franklin, Budapest. Dvoráková, V. - Tóthová, S. (1995): Banská Stiamica. Word Cultural Heritage - Pamiatkovy ústav, Bratislava. Fejes F. (1936): Selmeczbánya története - Selmeczbányaiak Emlékkönyve, Budapest p Hercko, I. (1995): Osobnosti Banskej Stiavnice a okola - Slovenské banské múzeum, Banská Stiavnica. Hidvéghy A. (1900): A selmeci Kálvária - Joerges, Selmecbánya. Kovács F. L. (1926): Banská Stiavnica. Selmecbánya és környéke - Selmecbánya. Lux K. (1914): A Selmecbányái Ovár - Franklin, Budapest. Mikó A. - Poszler Gy. (szerk.) (1997): Magnificat anima mea Dominum. M. S. Mester Vizitáció-képe az egykori Selmecbányái főoltáron - Magyar Nemzeti Galéria - Pannon GSM, Budapest. Plicková, E. (1982): Banská Stiavnica. Pamiatky, mesta a okolia - Osveta, Martin. Plicková, E. (1982): Banská Stiavnica - H. n. Richter E. (1903): Selmecbánya történetéből. A kuruc idők, Joerges, Selmecbánya. Richter E. (1900): Selmec-Bélabánya m. kir. bányaváros múzeumának katalógusa -Joerges, Selmecbánya. Szombathy V. (1980): Szlovákiai utazások - Panoráma, Budapest. Schinder Gy. (1909): A Selmecbányái céhek élete - Joerges, Selmecbánya. Stuller Gy. (1906): Selmecbánya sz. kir. város közegészségügye az egészséget érintő megjegyzések kíséretében - Selmecbányái Gyógy- és Természettudományi Egyesület, Selmecbánya. Tirts D.-Szentgyörgyi E.-Abai O. (1898): Selmeczbányai kalauz, tekintettel a város történetére, nevezetességeire és vidéki leírására - Selmecbánya. - (1891): Kirándulás Selmeczbányára - Turisták Lapja : (2001): Banskostiavnická Kalvária, Rímskokatolícka Cirkev, Banská Stiavnica. - (1967): Banská Stiavnica a okolice. Sprievodca po pamiatkach - H. n. A BÁNYÁSZATHOZ Faller J. (1975): Jó szerencsét! Események, képek a bányászat múltjából - Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Kachelman, J. (1867): Geschichte dér ungarischen Bergstádte. I III. - St. Mihalik, Schemnitz. Kladivík, E. - Ladziansky, J. (1988): Banské Múzeum v prírode Banská Stiavnica - Banská Stiavnica. Kovács F. L. (2000): Körmöcbányától Telkibányáig. A Selmec-Körmöciérchegység és a Szepes- Gömöri-érchegység bányászati-kohászati emlékeinek topográfiája - (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből X.) Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeum - Erc-és Ásványbányászati Múzeum, Miskolc-Rudabánya.

167 SZÉP KIS VÁROS S E L M E C B Á N Y A 169 Kovács F. L. (1984): A Selmec-Körmöci Érchegység bányavíz-gazdálkodása - Történelmi Szemle Lipold, M. V. (1867): Dér Bergbau vöm Schemnitz in Ungarn - Wien. Litschauer L. (szerk.) (1900): A Selmecbányái m. kir. bányászat, érczelőkészítés és kohóüzem rövid ismertetése mint bányászat-technikai útm u tató -Joerges, Selmecbánya. Péch A. (1884): Alsómagyarország bányamívelésének története - MTA, Budapest Péch A. (1884): A selmeci bányavállalatok története 1650-ig-Joerges, Selmecbánya. Péch A. (1873): Jelentés a selmeczi és diósgyőri kerületben és Rézbánya vidékén létező állami bányák és kohók állapotáról - Budapest. Paulinyi O. (1975): Körmöcbányától Telkibányáig. - Századok Réz G. (1907): A selmeci bányavidék erővízgazdálkodásának rövid ismertetése - Bányászati és Kohászati Lapok Szabó J. (1891): Selmec környékének geológiai leírása - MTA, Budapest. (1895): Selmecbányái fémkohó monográfiája - Joerges, Selmecbánya. (1990): Bánské Mestá na Slovensku - Osveta, Ziar nad Hronom. (1997): A magyar bányászat évezredes története. I. kötet - Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Budapest. (2001): Selmecbánya - Banská Stiavnica. Az európai bányászat bölcsője. Koliska Europeskeho Banictva (Kiállítási katalógus) - Központi Bányászati Múzeum, Sopron AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSHOZ BelházyJ. (1882): A Selmecz városa körül lévő kopár hegyek beerdősítéséről - Erdészeti Lapok 21: Blattny T. (1908): A selmeczbányai diófákról - Erdészeti Kísérletek 10: Erőss R. (1936): Selmeczbánya erdészetének áttekintő története - Selmeczbányaiak Emlékkönyve, Budapest, p Kaán K. (1911): Selmeczbánya város erdőgazdasági eljárása körül - Erdészeti Lapok 50: Kaán K.-Zólomy I. (1911): Selmeczbánya város erdőgazdasági eljárása körül - Erdészeti Lapok 50: Kahlich, V. (1865): D ér Tannen-Borkenkáfer im Schemnitzer Reviere - Oesterreichische Monatsschrift fiir Forstwesen: Krausz G. (1900): Selmecz- és Bétabánya sz. kir. város erdőgazdálkodása - Erdészeti Lapok 39: (Önállóan is térképpel.) Magyar E. (1983): A feudalizmus kori erdőgazdálkodás az alsó-magyarországi bányavárosokban ( ) - Akadémiai Kiadó, Budapest. Tóth I. (1898): Javaslat szab. kir. Selmeczbánya város mezőgazdasági jövedelmének fokozására - Joerges, Selmecbánya. Vollnhofer R (1903): Rovartani megfigyelések Selmeczbánya környékén az évben - Erdészeti Kísérletek 5:

168 170 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA Zólomy I. (1905): Hótörések Selmecz- és Bétabánya sz. kir. város erdeiben az évben - Erdészeti Lapok 44: Zólomy I. (1911): Házi kezelés - Erdészeti Lapok 50: Zólomy I. (1914): Selmecz- és Bétabánya thj. városok erdőgazdaságának rövid leírása - Az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetségének VII. nagygyűlése, Selmecbánya. - (1885): Selmecz s Bélabánya szab. kir. bányavárosok erdészeti szabályrendelete -Joerges, Selmecbánya. A VÁROS ISKOLÁIHOZ, OKTATÁSTÖRTÉNETÉHEZ Csáky K. (2003): Híres Selmecbányái tanárok - Lícium Aurum. Dunaszerdahely. (Faller G.) (1871): A selmeczi m. k. Bányász- és Erdészakadémia évszázados fennállásának emlékkönyve, Joerges, Selmecbánya. Farbaky I. (1892): A selmeczi bányászati és erdészeti akadémia új épületének felavatási ünnepe - Erdészeti Lapok 31: Fekete Z. (1936): A m. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola Selmeczbányán és Sopronban - Selmeczbányaiak Emlékkönyve. Budapest, p H iller I. (1983): Dr. H. D. Wilckens. Az erdészettudomány első professzora Magyarországon - EFE, Sopron. H iller I. (1985): Erdészettörténet - EFE, Sopron. H ittrich O. (1936): A selmeczbányai evangélikus lyceum története - Selmeczbányaiak Emlékkönyve, Budapest, p Oroszi S. (2003) A Selmec-kérdés - (Erdészettörténeti Közlemények 56.) Budapest. Pauer J. (1896): A selmeczbányai magyar királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia története alapításától, vagyis 1770-től kezdve az 1895/96. tanév végéig - Joerges, Selmecbánya. R áczj.-né (1991): Az államvizsgáról - Erdészettörténeti Közlemények 2: Szent-Iványi A. (1938): A selmeczbányai kir. kath. főgimnázium története - Selmeczbányaiak Emlékkönyve, Budapest, p Vadas J. (1892): A selmeczbányai m. kir. erdészeti akadémia új épületének felavatása - Erdészeti Lapok 31: Vadas J. (1896): A selmeczbányai m. kir erdőakadémia története és ismertetője - Pátria, Budapest. W agner G. (1936): A selmeczbányai ág. hitv. ev. tanítóképző intézet története - Selmeczbányaiak Emlékkönyve, Budapest, p Zsámboki L. (szerk.) (1983): A selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia oktatóinak rövid életrajza és szakirodalmi munkássága N M E, Miskolc. - (1892): Az erdészeti akadémia új épületének felavatása - Erdészeti Lapok 31: (1913): Az erdészeti főiskola elhelyezésének kérdése - Erdészeti Lapok 52: Olvasandó még az egykori akadémia (főiskola) programjai, főkönyvei.

169 SZÉP KIS VÁROS SE L M E C B Á N Y A 171 A DIÁKÉLETHEZ, DIÁKHAGYOMÁNYOKHOZ Béldi F. (szerk.) (1972): Alma M ater - EFE, Sopron. Gál P.-Szemerey T. (szerk.) (1990): A mi nótáink. Válogatás 250 év dalaiból - EFE, Sopron. Igmándy Z.-Kárpáti L -P in té r F.-W inkler A. (1981): Hagyományaink - EFE, Sopron. Molnár L. (1996): A Selmeci Akadémián alakult Ifjúsági Kör és zászlójának viszontagságos története - Bányászati és Kohászati Lapok Mók F.-né (1936): így ismerem a selmeczi diákot - Selmeczbányaiak Emlékkönyve, Budapest, p Plentzner F. (1911): Mensa Akademica Selmeczbányán - Erdészeti Lapok 50: Stepáneková, D. - Novák, J. (1992): Banskostiavnicky salamander - M ontanica Spol. S. R. O., Banská Stiavnica. Szemerey T. (1985): A mi nótáink története - NM E, Miskolc. Tassonyi E. (1936): A darabont főispán beiktatása - Selmeczbányaiak Em lékkönyve, Budapest, p Vörös T. (1936): Ifjúsági élet - Selmeczbányaiak Emlékkönyve, Budapest, p Zivuska J. (1896): A selmeczi m. kir. Bányász és Erdész Akadémia Ifjúsági Körének milleneumi emlékirata, Debrecen. (1910): A selmeczbányai főiskolai hallgatók sztrájkja - Erdészeti Lapok 49: A KÍSÉRLETI ÁLLOMÁSHOZ Vadas J. (1893): Szervezzük a magyar erdészeti kísérletügyet - Erdészeti Lapok 32: Vadas J. (1896): A selmeczbányai m. kir. erdőakadémia története és ismertetője - Pátria, Budapest, p Vadas J. (1899): Megnyitó - Erdészeti Kísérletek 1: 1-2. Vadas J. (1899): A m. kir. erdészeti kísérleti állomások keletkezése, szervezete, eszközei és berendezése - Erdészeti Kísérletek 1: 2-8. Vadas J. (1909): Tíz év ( ) - Erdészeti Kísérletek 11: 1-7. Vadas J. (1914): A magyar erdészeti kísérletügy - Az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetségének VII. nagygyűlése, p (1914): A m. kir. központi erdészeti kísérleti állomás új otthonában - Erdészeti Kísérletek 16: 355. A BOTANIKUS KERTEKHEZ Bartha D. (1989): A 150 éves selmeci botanikus kert - Erdőgazdaság és Faipar 44: Benkovits K. (1927): A m. kir. Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola botanikus kertje és Növénytani Intézete - Botanikai Közlemények 24: 194. Fekete Z: (1905): Az erdészeti főiskolai növénykert Wellingtoniái - Erdészeti Kísérletek 7:

170 172 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA Hiller I. (1983): Dr. H. G. Wilckens. Az erdészettudomány első professzora Magyarországon - EFE, Sopron, p Králik, J. (1986): Botanischer Garten dér Fachschule für Forstwirtschaft in Banská Stiavnica - In: Botanische Garten Mitteleuropas, Bd. 1,- Halle, p (Mágócsy-)Dietz S. (1881): A selmeczbányai m. kir. erdőakadémia növénykertjei - Erdészeti Lapok 20: , Vadas J. (1896): A selmeczbányai m. kir. erdőakadémia története és ismertetője - Pátria, Budapest; p. 18., 104., 122., KISIBLYÉHEZ Bund K. (1900): Visszapillantás idei közgyűlésünkre - Erdészeti Lapok 39: Fekete L. (1907): A kisiblyei gyérítésekről - Erdészeti Lapok 46: 624. Greguss, L. (1988): Lesnícke arborétum v Kysihybli pri Banskej Stiavnici - Vyskumny ústav lesného hospodárstva vo Zvolene, pp. 18. Holubcik, M. (1960): Lesnícke arborétum v Kysihybli - Vyskamny ústav lesného hospodárstva v Banskej Stiavnici, pp Kolossy I (1901): Az erdészeti akadémia kisiblyei tógazdasága - Erdészeti Lapok 40: Pauer J. (1896): A selmeczbányai magyar királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia története - Joerges, Selmecbánya, p Roth Gy. (1912): Tavaszi fagyok károsítása külföldi fafajokon és a védőállomány hatása - Erdészeti Kísérletek 14: Tomasovszky I. (1899): A kisiblyei erdészeti kísérleti telep - Erdészeti Kísérletek 1: Tomasovszky I. (1899): Erzsébet királyné emlékfái a selmeczbányai m. kir. erdőakadémia tanerdejében - Erdészeti Lapok 38: T óth A. (1936): Kisiblye - Selmeczbányaiak Emlékkönyve, Budapest, p Vadas J. (1896): A selmeczbányai m. kir. erdőakadémia története és ismertetője - Pátria, Budapest, p Vadas J. (1914): A m. kir. erdészeti faiskola növénykertje és tanulmányerdeje, m int kísérleti terület - Az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetségének VII. nagygyűlése, Selmecbánya, pp. 25, Volfinau Gy. (1914): A kisiblyei dendrológiai kert ismertetése - Az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetségének VII. nagygyűlése, Selmecbánya, pp. 41. Volfinau Gy. (1914): A kisiblyei csemetekertben végzett kísérletek ismertetése - Az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetségének VII. nagygyűlése, Selmecbánya, pp. 19.

171 SZÉP KIS VÁROS SE L M E C B Á N Y A 173 A VÁROSKÖRNYÉKI TÚRÁKHOZ Bárta, V. - Liptay, J. (1994): Hrady, zámky, kastiele na Slovensku - Artpress, Banská Bystrica. Borovszky S. (szerk.) (é. n.): Magyarország vármegyéi és városai. Bars vármegye; H ont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város - Budapest. Cíz, M.-Lichner, M. a kol. (2000): Kastiel vo Svátom Antone - Stúdió Harmony, Banská Bystrica. Tirts D. (szerk.) (1943): A magyar turista kultúra keletkezése és a Szitnyaosztály Selmecbányán... - Budapest. Vörös T. (1936): Turistaélet Selmeczbányán - Selmeczbányaiak Emlékkönyve, Budapest, p (1913): A magyar szent korona országainak Balneológiai Egyesületébe tartozó fürdők és források képes ismertetése - Budapest. (é. n.): Vihnye gyógyfürdő - Selmecbánya. SZÉPIRODALMI MŰVEK Hykisch, A. (1981): Mesterek kora - Európa Könyvkiadó, Budapest. Kosáryné Réz Lola: Alom (1921); Asszonybeszéd (1942); A Balassi-vár kincse (1943); Ellenség a hegyoldalon (1931); Excelsior (1937); Filoména (1920); Selmeci diákok = Hamupipőke (1930); A János utcai leánykolónia (1925); Laurácska meggyógyul (1930); Perceg a szú (1943); Por és hamu (1947); Rege a szabadságról (1948); A szép Kamilla macskája (1922); Ulrik inas (1921); Vaskalitka (1946); A vén diák (192?). Folyóiratokban: T á voli kék hegyek - Magyar Lányok 1938/39.; A sáfárház - Új Idők Krug L. (1930): Tüzek a végeken. Selmectől-Sopronig - Vitéz T óth Lajos Könyvnyomdái Műintézet, Sopron. Lövik Károly: A leányvári boszorkány (1904). Mikszáth Kálmán: Az aranykisasszony (1879); Az eladó birtok (1893); M a gyarország lovagvárai regékben (1890). Selmeczbányaiak Emlékkönyve (1936) vonatkozó művei. Somlay Károly: Jó szerencsét! (é. n.). Száraz M. Gy. (1997): Az ezüst macska - Dunakanyar 2000, Budapest. Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra (1979). Tassonyi Ernő: Aki párját keresi (1905). Zichy Géza: A leányvári boszorkány. Költői beszély (1881).

172 174 SZÉP KIS VÁROS SELMECBÁNYA Helységnévmutató 45 Almás (Jablonovce) 163 Au (Szentantal; Sváty Anton) 45 Bacsófalva (Pocúvadlo) 45 Bad an (Bagyan) 43 Bagonya (Bohunice) 45 Bagyan (Bad an) 165 Baierndorf (H ontném eti; H ontianské Nemce) 45 Bakabánya (Pukanz; Pukanec) 153 Banka, Kisbánya (Schüttersberg; Banky) 153 Banky (Kisbánya, Banka; Schüttersberg) 107 Banská Belá (Bélabánya; Dilin) 152 Banská H odrusa (Hodrusbánya; Hodritsch) 49 Banská Stiavnica (Selmecbánya; Schemnitz) 108 Bansky Studenec (Tópatak, Kolpach; Goldbach) 43 Bát (Frauenmarkt; Bátovce) 43 Bátovce (Bát; Franenm arkt) 164 Berencsfalu (Prinzdorf; Prencov) 153 Besserung (Peszerény; Peserani) 107 Bélabánya (Dilin; Banská Belá) 43 Bohunice (Bagonya) 154 Bzenica (Szénásfalu; Senitz) 107 Dilin (Bélabánya; Banská Belá) 153 Eisenbach (Vihnye; Vyhne) 48 Felsőbesenyő (Hronská Dúbrava) 48 G aram berzence (Hronská Breznica) 97 Giesshübl (Kisiblye; Kysihybel) 155 Glaserhau, G asshütten (Szklenófürdő; Sklené Teplice) 108 G oldbach (Tópatak, Kolpach; Bansky Studenec) 46 Hegybánya, Szélakna (Piarg, W indschacht; Stiavnické Bane) 152 H odritsch (Hodrusbánya; Banská H odrusa) 152 H odrusbánya (H odritsch; Banská H odrusa) 165 H ontianské Nem ce (H ontném eti; Baierndorf) 165 H ontném eti (Baierndorf; H ontianské Nemce) 48 H ronská Breznica (Garam berzence) 48 H ronská Dúbrava (Felsőbesenyő) 152 Ilija (Illés, Szentegyed) 152 Illés (Szentegyed; Ilija) 150 Istvánháza, Szitnyatő (Stefultov; Steffelsdorf)

173 ELŐFEJ Jablonovce (Almás) 49 Kecskés (Kozelnik) 153 Kisbánya, Banka (Schüttersberg; Banky) 97 Kisiblye (Giesshübl; Kysihybel) 108 Kolpach, T ópatak (Goldbach; Bansky Studenec) 49 Kozelnik (Kecskés) 97 Kysihybel (Kisiblye; Giesshübl) 154 Lenge (Teplitzdorf; Teplá, Podhorie) 153 Peserani (Peszerény; Besserung) 153 Peszerény (Besserung; Pesserein; Peserani) 46 Piarg, W indschacht (Hegybánya, Szélakna; Stiavnické Bane) 45 Pocúvadlo (Bacsófalva) 154 Podhorie, Teplá (Lenge; Teplitzdorf) 164 Prencov (Berencsfalu; Prinzdorf) 164 Prinzdorf (Berencsfalu; Prencov) 45 Pukanec (Bakabánya; Pukanz) 45 Pukanz (Bakabánya; Pukanec) 49 Schemnitz (Selmecbánya; Banská Stiavnica) 153 Schüttersberg (Kisbánya, Banka; Banky) 49 Selmecbánya (Schemnitz; Banská Stiavnica) 154 Senitz (Szénásfalu; Bzenica) 155 Sklené Teplice (Szklenófiirdő; Glaserhau) 150 Steffelsdorf (Istvánháza, Szitnyatő; Stefultov) 150 Stefultov (Istvánháza; Szitnyatő; Steffelsdorf) 46 Stiavnické Bane (Hegybánya, Szélakna; Piarg, W indschacht) 163 Sváty Anton (Szentantal; Au) 163 Szentantal (Au; Sváty Anton) 152 Szentegyed (Illés; Ilija) 155 Szklenófiirdő (Glaserhau; Sklené Teplice) 46 Szélakna, Hegybánya (Piarg, W indschacht; Stiavnické Bane) 154 Szénásfalu (Senitz; Bzenica) 150 Szitnyatő, Istvánháza (Steffelsdorf; Stefultov) 154 Teplá, Podhorie (Lenge; Teplitzdorf) 154 Teplitzdorf (Lenge; Teplá, Podhorie) 108 Tópatak, Kolpach (Goldbach; Bansky Studenec) 153 Vihnye (Eisenbach; Vyhne) 153 Vyhne (Vihnye; Eisenbach) 46 W indschacht, Piarg (Hegybánya, Szélakna; Stiavnické Bane)

174 KÉPTÁBLÁK 7. A garamberzencei vasútállomás (1895) 2. A selmeci vasútállomás (1900 körül)

175 II KÉPTÁBLÁK 3. A Kálvária (1913) 4. A Kálvária (2002)

176 KÉPTÁBLÁK III 6. Alsó utcai részlet (balra a Olanzenberg-tárna bejárata) (2002)

177 IV KÉPTÁBLÁK

178 KÉPTÁBLÁK V 9. A terasz (1910 körül)

179 VI KÉPTÁBLÁK 10. /4 Fritz-ház (1910 körül) 11. A Fritz-ház (2002)

180 KÉPTÁBLÁK VII 13. A Szent Katalin-templom (2002)

181 VIII KÉPTÁBLÁK 14. Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Imre herceg a Szent Katalin-templom ablaküvegén (2002)

182 KÉPTÁBLÁK IX 16. A Szentháromság tér (2002)

183 X KÉPTÁBLÁK 77. Az evangélikus líceum (1895 körül) 18. Az evangélikus líceum (1991)

184 KÉPTÁBLÁK XI 79. Az evangélikus líceum (2002)

185 XII KÉPTÁBLÁK 21. Az Alsó-Rózsa utca (2002)

186 KÉPTÁBLÁK XIII 23. Feljárat az Óvárhoz (2002)

187 XIV KÉPTÁBLÁK 24. Az egyik selmeci csoda: 40 m -es vízszintes terület az Óvár bejárata előtt (2002)

188 KÉPTÁBLÁK XV 25. A Szűz Mária-templom főhajója, ahol MS mester szárnyasoltára állt (2002)

189 XVI KÉPTÁBLÁK 26. Az Óvár télen (1990 körül) 27. A Szélaknai-kapu a Havas Boldogasszony-templommal és az Újvárral (1917)

190 KÉPTÁBLÁK XVII 29. Kilátás az Újvárból (Havas Boldogaszony-templom, Szélaknai-kapu és a temetők) (2002)

191 XVIII KÉPTÁBLÁK 31. A Fortuna-ház (2002)

192 KÉPTÁBLÁK XIX

193 XX KÉPTÁBLÁK 35. A Tatárrét (1895 körül)

194 KÉPTÁBLÁK XXI 37. A Tatárrét (2002)

195 XXII KÉPTÁBLÁK 38. MS mester Jézus születése" című képe Szentantalban

196 KÉPTÁBLÁK XXIII 40. A város a Bakó útjáról (2002)

197 XXIV KÉPTÁBLÁK 41. A Leányvár az Erdészeti palota ablakából (2002)

198 Szép kis város Selmecbánya.. Selm ecbánya az ezüst városaként él a m agyar történelemben. A hazai b ányászat em e fellegvára ma is szám os épületével, tavával és különböző műszaki berendezésével em lékeztet a közép kortól a XX. század közepéig folyó bányászkodásra. Ehhez a városhoz kötődik jó néhány bányam űvelési újítás (például a vízszivattyúk üzembe helyezése) bevezetése, de itt kezdődött a b ányászati és erdészeti felsőoktatás is. Az első m agyarországi ilyen jellegű intézmény, a Bányászati és Erdészeti Akadém ia épületei ma is láthatók. Selm ecbánya hagyom ányos, a felvidéki b án yavá rosokra egykor jellemző városképe ma a világörökség része. M ind a város, mind annak közvetlen és tágabb környezete (a Selmeci-érchegység) sétára hív, felfedező túrákra invitál. Könyvünket elsősorban azoknak ajánljuk, akik mind a város és környéke m űvészeti (itt található például M S m ester oltárképeinek egyik eleme, a»jézus születése«is), mind tudom ány- és technikatörténeti em lékei iránt érdeklődnek. A város és környékének bejárását úgy tervezzük, ahogyan egy valamikori selmeci diák - talán é p pen a cím ben jelzett diáknótát é n e kelve - megérkezett a híres városba, és elkezdett az ottani élettel ism erkedni.