VESZÉLYES FÜGGÕSÉGEK ÉS VÉDEKEZÉSI LEHETÕSÉGEK

Átírás

1 PIKÓ BETTINA VESZÉLYES FÜGGÕSÉGEK ÉS VÉDEKEZÉSI LEHETÕSÉGEK A függõségek ördögi köre 4 A függõség csapdájának elkerülésében [...] a pozitív alapú megelõzés a legfontosabb alapelv. A függõségek problémája nem új keletû. Megjelenési formáik azonban mindig az adott korszak kultúrájához igazodtak. Kialakulásuk biokémiai mechanizmusok alakítják és tartják fenn. A viselkedéstanulásban a megerõsítések fontos szerepet játszanak, s így a jutalmazás és büntetés révén bevésõdik egy adott viselkedési forma. 1 A középagy jutalmazó központjában végbemenõ élettani folyamatok olyan neurotranszmitterek felszabadulásával járnak, amelyek révén az agy igyekszik az adott viselkedést fenntartani, még akkor is, ha az egyébként egészségkárosító hatások útján a testet és a lelket megbetegíti. Hiszen az alkohol, a cigaretta hatóanyagai vagy a különféle drogok kedvezõ csalóka hatásai ideig-óráig oldhatják ugyan a stresszt, kiszabadíthatnak az élet mindennapos problémáiból, ennek ára azonban az önfeladás és a testi-lelki egészség megromlása. Az ember azt hiszi, õ használja a szert, de valójában egy idõ után már a szer használja az egyént, a viselkedés kontrollja elvész még akkor is, ha ez nem tudatosul benne. Ördögi kör alakul tehát ki: azok az egyének, akik kevés kontrollal rendelkeznek, hajlamosabbak a szerfogyasztásra, ami viszont tovább gyengíti a belsõ kontrollt, és így hosszú távon is megalapozott függõség alakul ki. 2 Természetesen nem minden egyén lesz függõ, hiszen a függõséget a rizikó- és védõfaktorok bonyolult egymásra hatása alakítja ki. Erre jó példa a családi háttér. Ismeretes, hogy a szülõi minta, pl. a szülõk dohányzása vagy alkoholfo-

2 gyasztása hajlamosíthat arra, hogy a gyerekeik is a függõség útjára lépjenek. Ezt a genetikai hajlamon túl a viselkedési minták szociogenetikus átörökítése, azaz neuropszichológiai bevésõdése is megalapozhatja. Ennek ellenére az ilyen szülõi mintával sem lesz minden gyermekbõl függõ; sõt nem egy közülük még ki sem próbálja e kémiai szereket, azaz éppen az ellentétes hatás valósul meg. A genetikai hajlamon, biokémiai sérülékenységen túl ugyanis mindenképpen számolnunk kell pszichológiai és csoportlélektani hatásokkal, valamint ezen túlmenõen a kultúra és a társadalom szokásrendjével is. Végül ugyancsak hozzátartozik a teljes képhez a spirituális megközelítés is, hiszen a legtöbb kémiai, függõséget okozó szer de ugyanez igaz a viselkedési addikciókra is egyfajta módosult tudati állapothoz vezet, nem egy esetben spirituális funkciókat is helyettesítve. Mindezek alapján jogos az ún. BPSS-paradigma alkalmazása a függõségek értelmezéséhez, azaz a biológiai, pszichikai és szociális tényezõkön túl szükséges a spirituális nézõpont beemelése is a koncepcionális magyarázatok teljességéhez. 3 5 A fogyasztói társadalom bûvöletében A függõségek megjelenési formái mindig magukon hordozzák az adott kultúra lenyomatait. Erre jó példa a drogfogyasztás különbözõ válfajainak idõbeli megjelenése. A hatvanas és hetvenes évek diáklázadásainak korában az LSD töltötte be azt a szerepet, amit ma az amfetaminkészítmények, serkentõk, dizájnerdrogok. A mai, fogyasztó társadalomban minden felgyorsult, ezért elõtérbe kerültek az instant, azonnali megoldások az élet sok területén. A nyugalom, az elmélyülés nem divat, helyette a pörgés, az adrenalinszint emelése a kívánatos. Ugyanakkor a felpörgetett életritmusból nem könnyû kilépni, a mai ember nem tud igazán lazítani sem. Ehhez ismét csak kémiai szerekre van szükség, sokan erre is használják a cigaretta nikotintartalmát vagy az alkoholt, illetve a különféle drogokat. 4 Mindez azt igazolja, hogy a mai kor emberének hiányzik valami. Ezt nagyon jól kifejezi, amit egy fiatal mondott egy csoportinterjúval készített kutatásunkban: Kellene a drog helyett valami! Vannak olyan kémiai szerek vagy akár viselkedésformák hiszen a viselkedési addikciók biokémiai mechanizmusai az agyban nagyon hasonlóak a kémiai függõségekhez, bár nem kémiai szerek indukálják amelyek felpörgetnek, míg mások ellazulni segítenek, és vannak olyanok, amelyek sajátos érzéklettel megfogható élményt nyújtanak. Úgy tûnik, a mai kor embere nem tudja maradéktalanul átélni ezeket. Nem tud jelen lenni, nem tudja megélni a saját identitását a valóságban. Mai, divatos kifejezéssel élve ezt a kognitív tudati állapotot tudatos éberségnek vagy tudatos jelenlétnek (mindfulness) szoktuk nevezni. 5 A mai kor embere nem tud önfeledten boldog lenni, csak néha egy-egy pillanatra, amikor megkap valamit, ami után régóta vágyakozik, és ezzel a pillanatnyi élvezettel járó örömet téveszti össze a boldogsággal. 6 A boldogság mint tudati állapot sajátos agyi biokémiai egyensúllyal jár, amihez minden hormonszerû anyag a rendelkezésünkre áll, amennyiben élni tudunk vele. A függõségeket okozó szerek segíthetnek ebben, de ezért egészségünk és személyiségünk feladásával kell fizetnünk érte. Ez azonban nem csak az egyén hibája, a társadalom és a kultúra szintén hozzájárul ahhoz, hogy az egyén összezavarodik, és nem hoz helyes döntést. A viselkedésbeli döntéseinket ugyan mi magunk hozzuk, de azt a viselkedési és copingkészletet, amibõl választani tudunk, a kultúra formálja. Az egyén, aki nem tanulta meg, hogyan idézze elõ a tudatos jelenlétet, könnyen a drogok csapdájába

3 6 esik, mert kívülrõl várja az azonnali, erõfeszítés nélküli megoldást. Aki nem tanulja meg élvezni a hétköznapi élet apró örömeit, kénytelen extra élményeket keresni és egyre feljebb állítani ezt az ingerküszöböt. Zuckerman élménykeresõ magatartásnak nevezte el ezt a jelenséget, amelynek középpontjában a szenzoros élménykeresés áll, hiszen csak ezek az ingerdús tevékenységek (pl. drogok, extrém sportok, számítógépes játékok) tudják biztosítani a szükséges jutalomérzést a középagyban. 7 A jutalomhiányos agy pedig mindig sóvárgásra és élménykeresésre fogja serkenteni az egyént, aki hozzászokik a relatíve magas ingerszinthez és ingerküszöbhöz. 8 Ezt különösen az internetaddikció egy sajátos formájánál szokták kiemelni: a felnõtt oldalak rendszeres látogatása a pornófüggõség sajátos modern kori megnyilvánulása. Mindehhez a kultúrának az a sajátossága is hozzájárul, hogy a fogyasztói társadalom érték- és normarendszere a mértéktelenségre, hedonizmusra, a folyamatos élményszerzésre épül. Ennek következménye az is, hogy az egyén egyre kevésbé tûri a késleltetett jutalomhoz jutást, frusztrációt idéz elõ benne, és inkább olyan megoldásokat keres, amelyek a hosszú távú elõnyök helyett instant kielégüléssel járnak. Egyes internetes oldalak (pl. chat) éppen ezért hajlamosítanak függõségre, mert azonnal válaszadást és olvasást biztosítanak. 9 Az okostelefonok elterjedtsége szintén hozzájárul a függõség modern kori formáinak gyakoriságához, mert olyan igényeket elégít ki, amelyek részint valós szükségleteken alapulnak (gyors és folyamatos elérhetõség, információhoz jutás), részint pedig, átformálják a társadalmat. Így újfajta igények születnek, amelyek tovább alakítják a kommunikációs szokásrendet, s ezzel az agyi folyamatokat is. Elmondhatjuk tehát, hogy sajátos, addiktogén társadalomban élünk, sokkal inkább, mint a történelem folyamán bármikor, s ezzel fennáll a veszély, hogy amennyiben az egyik típusú függõség szintje csökken, egy másik függõség veszi át a helyét. Erre jó példa, hogy a dohányzás csökkenése ma már elérte az USA után Európát is. 10 A dohányzás nemegyszer pótlékként szerepelt, amikor az egyén unalomûzésként, pl. buszra várva gyújtott rá, most viszont az okostelefon lefoglalja a kezét, a gondolatait, betöltve akár ugyanazt a funkciót. Természetesen az egészségkockázatokat figyelembe véve jóval kevésbé veszélyes tevékenységrõl van szó, azonban neuropszichológiai értelemben mégiscsak függõség, ami a viselkedésre és a személyiségre is hatással van. Az elõbbi példa rávilágít a modern kori ember rítuséhségére. Régebbi korokban az emberi élet tele volt rítusokkal, amelyek biztonságot nyújtottak az egyén és a közösség számára azáltal, hogy mindenki számára ismertek voltak. Manapság az emberek, fõként a fiatalok nem kedvelik a rítusokat, kevésbé tudják átérezni szimbólum jellegüket, kiüresedve pedig nem töltik be eredeti szerepüket. A hiány azonban megmarad, ezért kerülnek elõtérbe a pótrítusok. A kémiai addikcióknak (pl. a cigarettára gyújtásnak, az alkoholfogyasztásnak a különbözõ ünnepeken vagy a bandákban vagy zenei rendezvényeken történõ drogfogyasztásnak) ilyen szerepük is van, csakúgy, mint a viselkedési addikciók repetitív, szokásszerû megnyilvánulásainak. A rítusok, elsõsorban a vallási rítusok olyan spirituális jelleget is öltenek, ami betölti azt az ûrt, amit a mai kor embere az élet értelmességének keresése közben megtapasztal. 11 Ha nincs semmi, ami ezt az ûrt betöltse, a módosult tudatállapotot a függõségekkel igyekszik megteremteni, nem gondolva annak azonnali vagy késõbbi veszélyeire.

4 Veszélyes serdülõkor A serdülõkor átmeneti életszakasz, ami a modern korban alakult ki. A természeti népeknél egyáltalán nem létezik: ha az egyén elér egy bizonyos fejlettséget, a beavatási szertartáson való megfelelés biztosítja számára a felnõtt státust. 12 A rítusoknak a szerepe tehát itt is megmutatkozik: segít feldolgozni a változással járó stresszt és identitáskrízist, méghozzá konstruktív módon, ami elõsegíti az új identitás kialakulását. Az archaikus társadalmakban és premodern kultúrákban sem volt kitüntetett idõszak, szemben a mai korral, ahol különösen meghosszabbodott és kitolódott. A beavatási szertartások hiányában a fiatal identitáskrízise is felerõsödik, és idõben megnyúlik. Ezt a jelenséget ifjúsági moratóriumnak nevezzük, amely magában foglalja a serdülõ- és ifjúkor meghosszabbodását, az önálló életkezdés kitolódását és a késõbbi életszakasz szempontjából releváns döntések elhalasztását. 13 A következményes identitáskrízis, ami átmeneti (már nem gyermeki, de még nem felnõtt) státust jelent, sokféle problémát idéz elõ, amit a problémaviselkedés szindróma fémjelez. A fiatalkori problémaviselkedés szindróma lényegében egy tünetegyüttes, aminek elemi: agresszív, antiszociális viselkedés, iskolai beilleszkedési és tanulási nehézségek, dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, korai és kockázatos szexuális aktivitás, valamint pszichés zavarok. 14 Az egyes viselkedési formák gyakran összefüggnek egymással, hiszen pl. a szerfogyasztás hajlamosít kockázatos szexuális magatartásra, a pszichés zavar pedig szerfogyasztásra. A halmozódásért legtöbbször a közös oki háttértényezõk rendszere a felelõs, de elsõsorban maga a serdülõkor mint sajátos életkori szakasz modern kori megnyilvánulása, az ifjúsági moratórium. Itt kell szólnunk a kémiai addikciót okozó szerek szimbólum jellegérõl. A dohányzás, alkohol és a drogok sajátos jelentést hordoznak, amire Thomas Szasz hívta fel a figyelmet. 15 Az említett szerek a fiatalok számára a felnõttség szimbólumai, a felnõttek szabad világát jelképezik a számukra, ezért is vonzóak. E szerekhez nyúlva átmenetileg átélhetik a vágyott felnõtt státust csakúgy, mint a szexuális aktivitás révén, aminek korai elkezdése hasonló funkciót tölt be. A serdülõk bizonytalansága, olykor hullámvasútszerû érzelmi változásai részben testi változásokra is visszavezethetõk, amellett, hogy a társadalom sem kedvez a kiegyensúlyozott életvitelnek. A hormonális rendszer gyakorlatilag a szervezet minden területét érinti, és jelentõs alkalmazkodást igényel. Mindezek hatására a serdülõ érzelmileg labilissá válik, kapaszkodókat keres, amelyeket alig talál a környezetbõl fakadó nehézségek miatt. Ehhez társulnak az agy fejlõdésbeli sajátosságai, amelyek befolyásolják a magatartási döntéseit. A serdülõk hajlamosak impulzív módon, a következményeket át sem gondolva, érzelmi alapú döntést hozni. Ennek neuroanatómiai oka, hogy a tudati magatartáskontrollért felelõs prefrontális kéreg fejlõdése elmarad az érzelmi folyamatokért felelõs szubkortikális agyi területek (pl. limbikus rendszer) fejlõdése mögött. 16 Emiatt a függõségeket okozó szerek kipróbálásánál sem mindig racionális alapon döntenek, s ezért fordulhat elõ, hogy pl. a kortárscsoport tagjaihoz fûzõdõ érzelmi kötelék, a barátok elfogadása felülkerekedik a racionális érveken, amelyek amellett szólnak, hogy e szerekkel lényegében ártanak maguknak. Hiába rendelkeznek megfelelõ ismeretekkel az egészségkockázatokról, ha az elégtelen érzelmi reguláció és szociális készségek miatt nem képesek megbirkózni a viselkedési kihívást jelentõ helyzetekkel. 17 7

5 A kortárshatást gyakran a szerfogyasztás legfontosabb rizikófaktorának tartjuk, azonban ez a hatás nem feltétlenül káros. A serdülõ a kortárscsoportokban tanulja meg a hasonló korúakkal való együttmûködést, próbálgatja a barátságot és romantikus kapcsolatokat, és számos egészségvédõ magatartás megtanulásában is erõsítik egymást a kortársak, mint amilyen a sport. 18 Emellett a szülõk hatása, ha látensebben is, továbbra is megmarad, és jó esetben pozitív mintaként szolgál. Mind a szülõk, mind pedig a kortársak szerepmodellként fontos szerepet tölthetnek be a serdülõk egészséges pszichés fejlõdésében, de az ellenkezõ hatást is közvetíthetik, amennyiben ez a modell kóros magatartási mintázatot erõsít fel, vagy nem megfelelõ copingstratégiákra tanít, és így akár függõségre is hajlamosít. 19 A függõségi csapdák elkerülése 8 Nemcsak a pszichológia, hanem a társadalomtudomány több más területe is alapvetõen kritikai szemléletû: azt keresi, ami negatív, ami ártalmas, kóros. Hasonlóan az orvostudományhoz, ami a beavatkozást igénylõ, kóros folyamatokra koncentrál, és a betegségek esetében a rizikófaktorokat igyekszik azonosítani. Ennek ellenére a megelõzõ szemlélet a tudományos gondolkodásban mindig is jelen volt már a kezdetektõl, elég csak az ókori Görögországra gondolnunk, ahol a hippokratészi orvoslás lényegesnek tartotta a preventív szemléletet és az egészséges életmódot, amellyel megelõzhetünk számos testi és lelki betegséget. A pszichológián belül a pozitív irányzat születését Martin Seligman két fontos pillérre vezeti vissza, amelyek elgondolkodtatták, és további kutatásra sarkallták a szakembereket. 20 Az egyik pillért az a megfigyelés jelentette, hogy a második világháború okozta traumát átéltek közül egyeseknek nem, míg másoknak sikerült hatékonyan feldolgozniuk a történteket, sõt, személyiségük fejlõdött azáltal, hogy képesek voltak pozitív módon viszonyulni az életükhöz. A másik pillért a hetvenes években történt kutatások jelentették, amikor azt próbálták megfejteni, hogyan lehetséges hasonló traumákkal terhelt gyermekkorból egyeseknek egészséges személyiséggé válni, míg mások deviáns útra tértek. Ez a képesség a lelki rugalmasság vagy ellenállóképesség (reziliencia) hozzájárul az alkalmazkodási képességhez. 21 Ha tudatosan fejlesztjük az ehhez szükséges fejlõdési potenciálokat mint pl. az egészségtudatosság, önbecsülés, optimizmus, szociális készségek, pozitív érzelmekre való hajlam, belsõ kontroll, énhatékonyság, örömre való képesség, jövõorientáltság, autentikus viselkedés számos betegséget és függõséget elõzhetünk meg. 22 A függõség csapdájának elkerülésében tehát a pozitív alapú megelõzés a legfontosabb alapelv. A prevenció különbözõ szinteken, más-más eszközökkel valósulhat meg. A primordiális prevenció egy olyan általános, nem specifikus megelõzés, amely közvetetten kihat a kockázatokra, s így hosszú távon a betegségek vagy függõségek gyakoriságára is. Jó példa erre a függõséget okozó termékek árának emelése, bizonyos jogi-kereskedelmi szabályozás, s így a hozzáférés törvényes kereteinek átszabása vagy pedig a kockázatokhoz való viszonyulás, az egészségattitûdök (pl. tolerancia) megváltozása az adott kultúrában. A primer prevenció amit sokan a valódi megelõzésnek tartanak lényegében az egészségfejlesztés lehetõségeit foglalja magában. 23 Az egészségfejlesztési programoknak az ismereteken túl hangsúlyt kell fektetniük az érzelmi nevelésre, a készségfejlesztésre, a stresszkezelés különbözõ módozatainak elsajátítására is. A másod-

6 lagos prevenció a már kialakult függõség felismerését és kezelését jelenti. Itt fontos megjegyezni, hogy a szerhasználat, pl. alkoholfogyasztás esetében különbséget kell tenni a kipróbálás (experimentális szerhasználat), a rendszeres fogyasztás, a nagyivás és a problémás ivás között. 24 A harmadlagos prevenció pedig már az ártalomcsökkentést jelenti, amelyre jó példa a drogfogyasztás esetében a tûcsere- vagy a Methadon-program vagy a dohányzás esetében a nikotintapasz. A rehabilitációs programok általában nagy hangsúlyt fektetnek a valódi okok feltárására és kezelésére, pl. a szociális készségek fejlesztésre (csoportterápia), az önbecsülés növelésére, az identitásformálásra. A legnagyobb akadályt az jelenti, ha valaki nem bízik a leszokás sikerében, nem bízik abban, hogy valóban sikerülhet, azaz nem bízik saját magában. Az ún. hõsterápia éppen ebben, az életút pozitív átírásában segíthet, azaz saját magunk elfogadásában és az életesemények pozitív feldolgozásában. 25 Már az eddigiekbõl is kitûnik, hogy a pozitív szemlélet hatékony hozzáállás lehet a függõségek megelõzéséhez és kezeléséhez. A pozitív életszemlélet célja nem az, hogy az egyén élete minden szempontból problémamentes legyen. Egy serdülõ esetében egyébként sem lenne reális arra törekedni, hogy az életében egyáltalán ne legyenek problémák és konfliktusok. Éppen ellenkezõleg, a cél az lehet, hogy hatékony problémamegoldási stratégiákkal felvértezve képes legyen a viselkedési kihívást jelentõ helyzetekkel megküzdeni és helyes magatartási döntéseket hozni. Seligman úgy gondolja, hogy a megelõzés akkor hatékony, ha ad valamit, azaz megtanít örömet lelni a sportban vagy más hobbitevékenységben, fejleszti a szociális készségeket, és jövõorientáltságra buzdít. A hatékony prevenciónak ezeket az ún. humán erõsségeket kell támogatnia. Ezek segítségével sokkal könnyebb elérni a tudatos éberséget vagy a Csíkszentmihályi által flownak nevezett állapotot 26, amikor az egyének képesek úgy örömet lelni a mindennapokban, hogy közben tudatos magatartási döntéseket hoznak. Ehhez megfelelõ önbecsülésre, belsõ kontrollra, pozitív jövõképre és életcélokra van szükség. Így pedig elkerülhetõ a függõségek csapdája. JEGYZETEK 1. Edwards, S.: Reinforcement principles for addiction medicine: From recreational drug use to psychiatric disorder. Progress in Brain Research Pikó Bettina Kovács Eszter Kriston Pálma: A belsõ/külsõ kontroll és a serdülõkori szerfogyasztás összefüggésének jelentõsége a magatartásorvoslásban. Orvosi Hetilap Lázár Imre: A biopszichoszociális-spirituális modell a szellem, a lélek és a test ökológiája. In: Kapocs Imre Maár Márton Szabadka Péter (szerk.): Hány lépés az élet? Ifjú-kór 4. Okker Kiadó, Bp., Rácz József: A drogozás útvesztõi. Válogatott tanulmányok. Semmelweis Egyetem, Fõiskolai Kar, Bp., Szondy Máté: Megélni a pillanatot Mindfulness, a tudatos jelenlét pszichológiája. Kulcslyuk Kiadó, Bp., Pikó Bettina: Egészség, boldogság és jóllét összefüggései a modern társadalomban. Lege Artis Medicinae Zuckerman M. Kuhlman, D.M.: Personality and risk-taking: Common biosocial factors. Journal of Personality Blum, K. Braverman, E.R. Holder, J.M. Lubar, J.F. Monastra, V.J. Miller, D. Lubar, J.O. Chen, T.J. Comings, D.E.: Reward deficiency syndrome: A biogenetic model for the diagnosis and treatment of impulsive, addictive, and compulsive behaviors. Journal of Psychoactive Drugs 2000, 32(Suppl), Prievara Dóra Pikó Bettina: Céltalanul a világhálón A problémás internethasználat háttértényezõinek vizsgálata. Psychiatria Hungarica Islami, F. mailto:farhad.islami@cancer.orgstoklosa, M. Drope, J. Jemal, A.: Global and regional patterns of tobacco smoking and tobacco control policies. EU Focus Steger, M.F. Frazier, P.: Meaning in life: One link in the chain from religion to well-being. Journal of Counseling Psychology Péley Bernadette: Serdülõkori beavatási rítusok szerepe az identitásalakulásban. Pszichológia Erikson, E.H.: Identity: Youth and crisis. W.W. Norton, New York, Jessor, R. Jessor, S.L.: Problem behavior and psychological development. Academic Press, New York,

7 15. Thomas Szasz: Szertartásos kémia. Új Mandátum, Bp., Cassey, B.J. Jones, R.M. Hare, T.A.: The adolescent brain. Annals of New York Academy of Sciences Pikó Bettina Gibbons, F. X.: Behavioral and psychosocial influences of risk perception among Hungarian adolescents. International Journal of Public Health Pikó Bettina Pinczés Tamás: A társas háló és a társas támogatás szerepe a fiatalok sportolási aktivitásában. Iskolakultúra Hall-Lande, J.A. Eisenberg, M.E. Christenson, S.L. Neumark-Sztainer, D.: Social isolation, psychological health, and protective factors in adolescence. Adolescence Seligman, M.E.P.: Positive psychology, positive prevention, and positive therapy. In: Snyder, C.R. Lopez, S. (eds.): Handbook of positive psychology. Oxford University Press, New York, Brown, R.: Building children and young people s resilience: Lessons from psychology. International Journal of Disaster Risk Reduction Steen, T.A. Kachorek, L.V. Peterson, C.: Character strengths among youth. Journal of Youth and Adolescence Barabás Katalin (szerk.): Egészségfejlesztés. Alapismeretek pedagógusok számára. Medicina, Bp., Berkowitz, A.D. Perkins, H.W.: Problem drinking among college students: A review of recent research. Journal of American College Health Avar Pál: Hõsterápia. Gondolat, Bp., Csíkszentmihályi Mihály: Tehetséges gyerekek Flow az iskolában. Nyitott könyvmûhely, Bp., 2010.