ADATOK AZ ÉSZAKI-BAKONYÉS A BAKONYALJA MADÁRVILÁGÁNAK ISMERTETÉSÉHEZ

Átírás

1 ADATOK AZ ÉSZAKI-BAKONYÉS A BAKONYALJA MADÁRVILÁGÁNAK ISMERTETÉSÉHEZ Bevezetés A Bakony hegység madárvilágának kutatói a terület egy-egy állatföldrajzi egységét A Bakony természeti képe" kutatóprogram keretében vizsgálva végzik munkájukat. Az eddigiek során a Bakony madárvilágáról TAPFER DEZSŐ a Keleti-Bakony orniszát írta le monográfiájában, Kéve András, a Kis-Bakony és a Keszthelyi-hegység madárvilágáról írt tanulmányt. Magam az Északi-Bakony és a Bakonyalja madárvilágát kutattam 1961-től kezdve folyamatosan.* Az Öreg-Bakon y, helyesebben az Északi-Bakony nyugati oldala volt a kutatás színhelye. Nyugati határként a Pápa Noszlop Devecser vonal, déli oldalról a Devecser Herend Gyulafiratot, keleten a gyulafirátóti halastó Zirc Cuhavölgy, északról a Csesznek Réde Bakonyszentlászló Ugod Tapolcafő vonal által körülhatárolt terület képezte a tervszerű évenkénti munka alapját. Néhány évig itt éltem a Bakonyban, és azután pedig állandó terepjárással vonat, személygépkocsi igénybevételével kerestem fel a területet. Az ott töltött időszak alatt a napi kutatómunka átlagosan 6 8 órára tehető ben a terepen eltöltött napok száma meghaladja a 185-öt, 1969-ben 62, 1970-ben 100 munkanapot töltöttem a Bakony hegységben ben Rédén vadásztársasági munkával kezdődött a tevékenységem és től a Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága számára dolgozom A Bakony természeti képe" kutatóprogram keretében. Az 1961 és 1971 között eltelt 10 év elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy hazánk madártani lag egyik legértékesebb területéről, természetföldrajzi egységéről, annak orniszáról megközelítő képet rajzoljak, AZ évi tervek megállapításakor, ügyeltem arra, hogy az általam kutatott terület ín inden egyes körzetébe időnként és rendszeresen eljussak. Figyelemmel kísérhettem a madárvilág mennyiségi és minőségi változásait. A felhasznált idő megoszlik, és nincs jobban és kevésbé kutatott terület. A fentiek alapján arra törekedtem, hogy ennek a tájnak a madárvilágáról hiteles képet nyújtsak, beleértve minden változást ami az utóbbi 10 évben történt. Köszönetet mondok munkám támogatásáért a Magasbakonyi Állami Erdőgazdaság Vinye, erdészeti kirendeltségének, SOMOGYI JÁNOS, BÜKI ISTVÁN, PERLAKI ERNŐ, SZABÓ IMRE, KUNSZT ELEMÉR segítségéért. Külön megköszönöm TAPFER DEZSŐ, RADETZKY JENŐ fáradozását. Mindketten a fényképanyag kiválasztásában segítettek, és néhány felvételt rendelkezésemre bocsátottak. A Bakony madárvilágának feltárása során a jövőben feltétlenül ki kell terjednie a vizsgálatoknak az alábbi kutatási területekre. Hiszen nem elég a 1. Billegető cankó (Fotó: Radctzky) 1. Flussuferläufer (Photo: Radetzky) 1. Common sandpiper (photograph by Radetzky) * Az utóbbi években jelentős mértékben fellendült a tágabb értelemben vett Bakony hegység ornitológiai kutatása. A szerző által említetteken kívül részt vett a munkában HORVÁTH LAJOS (Tapolcai-medence) és MARIÁN MIKLÓS (Északi-Bakony, Bakonyalja) is. KÉVE ANDRÁS TAPFER DEZSÖvel közösen végzi a Balaton-felvidék orniszának feltárását ben kapcsolódott be a kutatásba BANKOVICS ATTILA. (A szerkesztő megjegyzése.) 579

2 madárvilág feltérképezése, mert a Bakony madárvilágát a jövőnek kell megvédenünk, és ez csak faunisztikai feltárás útján aligha képzelhető el. Ezek a kutatási területek a következők. 1. Költésbiológia 2. Fauna 3. Hangváltozások (madárhangkutatás) 4. Módszerek 5. Táplálkozásbiológia 6. Ökológia 7. Populációdinamika 8. Fiziológia 9. Fészeképítés 10. Táplálékmegszerzés módja 11. Madár kapcsolatok 12. Madárvédelem 13. Vonulás Célszerű lenne a Bakony madárvilágát kutatók között differenciálni a munkát és a fenti szempontok alapján a Bakonyra konkretizálva végezni azt. Ezzel a madártani kutatás gyakorlati értékét emelnénk és egyben kiindulópont lenne a korszerű madárvédelemhez is. A Bakony színes madárvilága megkövetelné ezt. A szerző ezt a munkát kezdte meg 1969-ben bakonyi fajok táplálkozásbiológiájával és 1970-től a fenyőfői ősfenyves mikrofaunájának vizsgálatával. A táplálkozásbiológiai vizsgálatoknál a segítséget CSIBA LAJOS 1965-ös útmutatója adta. A fenyőfői ősfenyves madárvilágának különleges egységét először SOMOGYI JÁNOS, majd INGOLF SCHRÖDER hamburgi újságíró közreműködésével vizsgáltam. Módszerek A madárvilág kutatásához, faunisztikai, táplálkozásbiológiai munkához szükséges volt a módszereket optimálisan úgy kiválasztani, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel elvégezhető munkához igazodjanak. Az eszközök ily módon determinálták a kutatás mélységét és irányát is. A felhasznált eszközök a következők voltak: A madarakat, amelyeket kizárólag bizonyítékként vagy táplálkozásbiológiai vizsgálati egyedként gyűjtöttünk be, többnyire egy ANSON & DEELEY rendszerű ejektoros, 12/70 kaliberű sörétes Miroku, Modell Jagd vadászfegyverrel ejtettük el. A megfigyelésekre 1969-től egy kiváló minőségű távcső állt rendelkezésemre: Zeiss, 15x60, Fényerő: 16. A megfigyelésekhez felhasználtam hí- vóvadászathoz alkalmazott с s a 1 s í - p о к a t is. így 1966-tól rendszeresen alkalmaztam a HUBERTUS-Kacsahívó, HUBERTUS-Kakukkhívó HUBERTUS-Szalonkahívó, HUBERTUS-Tyúkhívó, SCOTCH DUCK CALL-hívó, FAULHABER-Universal-hívó, HOHENRAINER-többoldalú hívó, F AULH ABER-Szarkahívó, F AULH ABER-Sza j kóhívó, FAULHABER-Varjúhívó, és HUBERTUS-Ragadozómadárhívó csalsípokat. Ugyancsak igénybe vettem a gumiból és műanyagból készült csaliállatokat is. Eddigi munkám során gumiból készült csalikacsát, csaligalambot és csalivarjút használtam. Külön érdekesség volt a műanyagból és tollból készített csaliuhu használata éppúgy, mint a vadászatban. A terület nagysága megkövetelte, hogy a vidéken dolgozó vadászokkal, erdészekkel felvegyem a kapcsolatot. A kutatási területen felmértem azt, hogy milyen vadásztársaságok, erdészetek felügyelnek, illetve gondozzák a területet. Területegységenként 1961-től felvettem velük a kapcsolatot és ők ismertették velem területük fekvését, az általuk észlelt madarakat. Csak ezután kezdhettem hozzá, hogy a területegységeken meghatározzam a fészkelő fajokat, biotópjukkal együtt. Az apróbb madarakból japánháló segítségével az Északi-Bakony különböze) helyén befogást is végeztem, az állomány elterjedésének, sűrű ségének vizsgálatára. Valamennyi fészekadat kartonokra került. A madárfajok meghatározása 1965-től minden esetben a PETERSON-í'éle madárhatározóra épült. A fészkeket feljegyeztem területenként, és a költés előrehaladtával személyesen vagy vadőrök segítségével ellenőriztem a költés eredményességét. így egyben a költő madarak gyakoriságára is fény derült. A legjellemzőbb fészkelési helyeket, és adatokat a kartonokról táblázatban rögzítettem. Ezúttal táblázat 2. Kabasólymok (Fotó: Tapfer) 2. Baumfalken (Photo: Tapfer) 2. Hobbies (photograph by Tapfer) 580

3 helyett szövegszerűen ismertetem a jellemző fészkelőterületeket. Az Ëszaki-Bakony és a Bakonyalja fészkelő madarainak jellegzetes élőhelytípusai I. Vegyes lomberdők, cseres tölgyes-bükkelegyes, gyertyános-tölgyes fészkelő madarai. (Querceto petraeae Quercetum petraeae-cerris pannonicum Carpinetum pannonicum) II. Bükkös szálerdők. (Melitti-Fagetum) III. Hársas-kőrises erdők, sziklás törmeléklejtők. (Mercuriali-Tilietum) IV. Feketefenyő- és erdeifenyő-állományok. (Pinus nigra Pinus silvestris) V. Karsztosodó dombhátak, galagonyás-kökényes bozótosokkal. (Fago-Ornetum, Cotino-Quercetum pubescentis, Pruno spinosae-crataegetum) VI. Parkok, gyümölcsösök. VII. Égerligetek, nyárfások. (Aegopodio-Alnetum pannonicum, Calamagrosti-Salicetum cinereae) VIII. Vizenyős rétek, csekély kiterjedésű nádasok. IX. Legelő, rét, épületzugok, települések, fasorok. Az élőhelytípusok botanikai vonatkozásai Az Északi-Bakony nyugati részének flórájában megjelennek a montán elemek, melyek a legjobban determinálják ezt a vidéket. (Epipogium aphyllum, Ribes alpinum, Dryopteris austriaca, stb.) A bakonyi bükkös a Melitti-Fagetum, sajátos kialakulási formája. Az Északi-Bakony bükkös típusai: 1. Asperula típusú bükkös 2. Melica uniflora típusú bükkös 3. Car ex pilosa típusú bükkös A sziklás hegytetőkön is változatos aljnövényzet fejlődött ki, még a mély völgyekben a szurdokerdő Phyllitidi-Aceretum, valamint a völgyperemeken a molyhos-tölgyes bokorerdők. (Például: Pálházihegy, Cuha-völgy) stb. Egyes helyeken megtalálható a meszes-forrásláp is. (Cratoneuretum commutati). Az Északi-Bakonyban csak elvétve találkozhatunk sztyeppréttel. (Diplachno-festucetum sulcatae). Jó példa erre az aránylag nagy kiterjedésű sztyepprét a Som-hegyen. A dolomitvegetáció nagyon szegényes, fő képviselői az Északi-Bakonyban: Cotino-Quercetum pubescentis Fago-ornetum Betula pendula Aegopodio-alnetum A déli oldalakon általában a karszt-bokorerdőket találjuk, a jobb talajjal rendelkező hegyoldalakon megjelennek a szálerdőt alkotó kocsánytalan és csertölgyek. A nyirkosabb részeken kocsányos tölggyel is találkozhatunk. A tölgyesek nem alkotnak olyan zárt lombkoronajú erdőket, mint a fenyvesek vagy bükkösök. A gyertyános-tölgyesek átmeneti erdők a szárazabb tölgyesek és a nyirkosabb bükkösök között, a lombkorona szintjében magasabb kocsánytalan tölgy alatt él a gyertyán. A gyertyánosokban előfordul az Északi-Bakony nyugati vidékén a hársfa is. A bükk növény földrajzilag is a magasabb régiókat kedveli. Levele nem tűri a szárazságot. Az előzőekben utaltam már arra, hogy az Északi-Bakonyban milyen típusú bükkösöket találhatunk. A bükkösök alkotják a legzártabb, legegységesebb erdőt. A bükkösökben leginkább gyertyánt találhatunk. A fenyvesek hacsak nincs bennük tölgy vagy kőris, nagyon gyér aljnövényzettel bírnak. Az Északi-Bakonyban leginkább a következőkkel találkozhatunk: feketefenyő Pinus nigra erdeifenyő Pinus silvestris lucfenyő Picea excelsa Az akácosok nem képviselnek nagy jelentőséget madártani-cönológiai vonatkozásban. A nyárfások a nedves, nyirkos élőhelyet szeretik, és ezt ha nem is 3. Tipikus bakonyi sziklás élőhelytípus 3. Typischer Bakonyer felsiger Biotoptyp 3. Typical rocky biotope in the Bakony Mts. 581

4 5. A csuszka (Sitta europaea) fészekvázlata 5. Nestskizze des Kleibers (Sita europaea) 5. Sketch of the nest of nuthatch (Sitta europaea) a legoptimálisabban, de megtalálják az Északi-Bakonyban is. Jellemző fajok: feketenyár Populus nigra ezüstnyár Populus alba fehérfűz Salix alba A mocsárrétek, a sztyepprétek az Északi-Bakony flórájában viszonylag kis szerepet játszanak. Az Északi-Bakony madarai jellemző biotópjukkal I. Vegyes lomberdők, cseres tölgyes-bükkelegyes gyertyános-tölgyes fészkelő madarai 1. Darázsölyv (Pernis apivorus): Előfordulás nagyon 2. Vörös kánya (Milvus milvus): Előfordulás 3. Barna kánya (Milvus migrans): Előfordulás 4. Héja (Accipiter gentilis): Előfordulás 5. Egerészölyv (Buteo buteo): Előfordulás 6. Kerecsen (Falco cherrug): Előfordulás 7. Vándorsólyom (Falco peregrinus): Előfordulás 8. Szalonka (Scolopax rusticola): Átvonuló, 9. Gerle (Streptopelia turtur): Előfordulás 10. Kakukk (Cuculus canorus): Előfordulás 11. Macskabagoly (Strix aluco): Előfordulás 12. Fülesbagoly (Asio otus): Előfordulás 13. Réti fülesbagoly (Asio fiammeus): Előfordulás 14. Lappantyú (Caprimulgus europeus): Előfordulás 15. Nagy fakopáncs (Dendrocopos maior): Előfordulás 16. Közép fakopáncs (Dendrocopos médius): Előfordulás gyakori, a megfigyelt madarak között a tojó volt többségben. 17. Kis fakopáncs (Dendrocopos minor): Előfordulás 18. Sárgarigó (Oriolus oriolus): Előfordulás 19. Szajkó (Garrulus glandarius): Előfordulás 20. Széncinege (Parus maior): Előfordulás 21. Kék cinege (Parus coeruleus): Előfordulás 22. Barátcinege (Parus palustris): Előfordulás 23. Csuszka (Sitta europaea): Előfordulása gyakori, a befogott, illetve megfigyelt madarak között a hímek voltak többségben. 24. Rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla): Előfordulás 25. Énekes rigó (Turdus philomelos): Előfordulás 26. Fekete rigó (Turdus merula): Előfordulás 27. Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) : Előfordulás közepes, többnyire tojókat tudtam megfigyelni. 4. Bíbic (Fotó: Szolnoky) 4. Kiebitz (Photo: Szolnoky) 4. Lapwing (photograph by Szolnoky) 582

5 28. Fülemüle (Luscinia megarhynchos): Előfordulása 29. Vörösbegy (Erithacus rubecula): Előfordulás 30. Barátka (Sylvia atricapilla) : Előfordulás 31. Kerti poszáta (Sylvia borin): Előfordulás 32. Csilpcsalp füzike (Phylloscopus collybita): Előfordulás 33. Sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix): Előfordulás 34. Szürke légykapó (Muscicapa striata): Előfordulás 35. örvös légykapó (Muscicapa albicollis): Előfordulás 36. Erdei pityer (Anthus triviális): Előfordulás közepes, több tojót lehet megfigyelni. 37. Seregély (Sturnus vulgaris): Előfordulás 38. Pinty (Fringilla coelebs): Előfordulás 39. Citromsármány (Emberiza citrinella): Előfordulása gyakori, több tojót figyeltem meg. II. Bükkös szálerdők fészkelő madarai. 1. Kék galamb (Columba oenas): Előfordulása 2. Szürke küllő (Picus canus): Előfordulása 3. Fekete harkály (Drycopos martius): Előfordulása 4. Ökörszem (Troglodytes troglodytes): Előfordulása 5. Örvös légykapó (Muscicapa albicollis): Az I. típusú és II. típusú biotópban előfordulása a bükkösökben III. Hársas-kőrises erdők, sziklás-törmeléklejtők fészkelő madarai 1. Kövirigó (Monticola saxatilis): Előfordulása IV. Fenyvesek fészkelő madarai 1. Karvaly (Accipiter nisus): Előfordulása 2. Kába (Falco subbuteo): Előfordulása 3. Örvös galamb (Columba palumbus): Előfordulása 4. Erdei pacsirta (Lullula arborea): Előfordulása 5. Léprigó (Turdus viscivorus): Előfordulása V. Karszt vagy karsztosodó vidék fészkelő madarai 1. Fülesbagoly (Asio otus): Az I. típusú biotópon kívül a karsztosodó vidék fészkelő madara is és itt előfordulása 2. Karvaly poszáta (Sylvia nisoria): Előfordulása 3. Mezei poszáta (Sylvia communis) : Előfordulása 4.Tövisszúró gébics (Lanius collurio): Előfordulása 5. Kenderike (Carduelis cannabina): Előfordulása VI. Parkok, gyümölcsösök fészkelő madarai 1. Balkáni gerle (Streptopelia decaocto): Előfordulása 2. Füleskuvik (Otus scops): 3. Nyaktekercs (Jynx torquilla): Előfordulása 4. Kis poszáta (Sylvia curruca): Előfordulása 5. Zöldike (Chloris chloris): Előfordulása 6. Tengelic (Carduelis carduelis): Előfordulása 7. Csicsörke (Serinus serinus): Előfordulása VII. Egerligetek, nyárfások fészkelő madarai 1. Vörös vércse (Falco tinnunculus) : Előfordulása 2. Kuvik (Athene noctua): Előfordulása 3. Szalakóta (Coracias garrulus): Előfordulása 4. Búbos banka (Upupa epops): Előfordulása 5. Zöld küllő (Picus viridis): Előfordulása 6. Dolmányos varjú (Corvus comix): Előfordulása 7. Vetési varjú (Corvus Frugilegus): Előfordulása 8. Szarka (Pica pica): Előfordulása VIII. Vizenyős rétek, legelő, rét madárvilága 1. Bölömbika (Botaurus stellaris): Előfordulása 2. Böjti réce (Anas querquedula): Előfordulása 3. Barna rétihéja (Circus aeruginosus): Előfordulása 583

6 6. Gyurgyalag (Fotó: Tapfer) 6. Bienenfresser (Photo: Tapfer) 6. Bee-eater (photograph by Tapfer) 9. Szürke légykapó (Muscicapa striata): Előfordulása 10. Barázdabillegető (Motacilla alba): Előfordulása 11. Házi veréb (Passer domestecus): Előfordulása Konkrét fészkelési adatok az Északi-Bakonyból és a Bakonyaljáról 4. Fogoly (Perdix perdix): Előfordulása 5. Fácán (Phasianus colchicus): Előfordulása 6. Guvat (Rallus aquaticus): Előfordulása 7. Haris (Crex crex): Előfordulása 8. Vízityúk (Gallinula chlorpus): Előfordulása 9. Szárcsa (Fulica atra): Előfordulása 10. Bíbic (Vanellus vanellus): Előfordulása 11. Sárszalonka (Gallinágó gallinágó): Előfordulása 12. Gyurgyalag (Merops apiaster): Előfordulása 13. Hantmadár (Oenanthe oenanthe): Ritka, többnyire átvonuló. 14. Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) : Előfordulása 15. Cserregő nádiposzáta (Acrocephalus Scirpaceus): Előfordulása 16. Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris): Előfordulása 17. Kis őrgébics (Lanius minor): Előfordulása IX. Épületzugok, települések fészkelő madarai 1. Gólya (Ciconia ciconia): Előfordulása 2. Balkári gerle (Streptopelia decaocto): Ebben a biotópban előfordulása 3. Gyöngybagoly (Tyto alba): Előfordulása 4. Sarlósfecske (Apus apus): Előfordulása 5. Balkári fakopáncs (Dendrocopos syriacus): Előfordulása 6. Füsti fecske (Hirundo rustica): Előfordulása 7. Molnárfecske (Delichon urbica): Előfordulása 8. Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros): Előfordulása Az alábbiakban ismertetem a területen megfigyelt fészekaljak földrajzi helyét, a fészekrakás évét. A fészekaljak számát nem tüntetem fel, mert ide csak olyan adatok kerültek, ahol legalább 2 vagy ennél több fészekaljról van szó a kérdéses helyen. 1. Strix aluco: Farkasgyepű (1963, 1964, 1967); Bakonybél (1964, 1968); Fenyőfő (1966, 1970); Noszlop (1966); Zirc (1966). 2. Garrulus glandarius: Farkasgyepű (1961); Fenyőfő (1963); Bakonypölöske (1962, 1964, 1965); Huszárokelő-puszta (1964); Bakonybél (1966, 1969); Farkasgyepű ( ); Rák-tanya (1968). 3. Dendrocopos syriacus: Farkasgyepű (1962, 1967); Noszlop (1966). 4. Athene noctua: Pápakovácsi (1962); Ugod (1962, 1965, 1968); Pálháza (1964); Bakonyszentkirály (1967). 5. Gallinula chloropus: Gyulafirátót (1965, 1967). 6. Musciapa striata: Bakonykoppány (1966); Porva (1966, 1967); Hárskút (1967); Csesznek (1962). 7. Luscinia megarhynchos: Németbánya (1961); Kőris-hegy (1962); Csehbánya (1963, 1964). 8. Turdus philomelos: Tönkölös-hegy (1964, 1968, 1969); Bakonykoppány (1966); Fenyőfő (1967, 1970, 1971); Tapolcafő (1968). 9. Turdus merula: Fenyőfő (1966, 1970, 1971); Nagytevel (1967); Járiföld (1967). 10. Serinus serinus: Bakonyjákó (1964); Pápavár (1966); Ajkarendek (1967); Bakonypölöske (1963, 1969). 11. Jynx torquüla: Nagytevel (1967, 1969); Devecser (1968); Durrogós-tető (1968). 12. Pica pica: Fenyőfő (1966, 1970); Kőris-hegy 1965, 1969); Kispapod (1965, 1966, 1969); Béb (1968). 13. Picus viridis: Nagytevel (1967); Városlőd (1968); Bakonyjákó (1969, 1970). 14. Lullula arborea: Fenyőfő (1966, 1968, 1969, 1970, 1971); Vinye (1968). 584

7 7. Fekete rigó (Fotó: Tapfer) 7. Amsel (Photo: Tapfer) 7. Plackbird (photograph by Tapfer) 28. Phylloscopus collybita: Tönkölös-hegy (1961); Páli-hálás (1964, 1969); Huszárokelő-puszta (1969); Fenyőfő (1970); Bakonyszentlászló (1967, 1971); Gerencepuszta (1966, 1970). További adatok forrásmunkák alapján 16. Sturnus vulgaris: Magyarpolány (1962, 1966, (1967, 1968); Bakonyszűcs (1962); Fenyőfő (1969). 15. Troglodytes troglodytes: Bakonykoppány 1968); Ganna (1969); Devecser (1965); Bakonyjákó (1967, 1969). 17. Fringilla coelebs: Fenyőfő (1964); Bakonygyepes (1965); Adásztevel (1966, 1968, 1970); Alsóborsod (1966). 18. Emberiza citrinella: Gerencepuszta (1961, 1967, 1966); Borzavár (1967); Zirc (1962); Pápateszér (1967). 19. Parus maior: Csehbányái major (1964, 1967, 1968); Pálháza (1967); Bakonykoppány (1968); Herend (1968). 20. Asio otus: Kőris-hegy (1962, 1963, 1969); Tevelvár (1965); Durrogós-tető (1963, 1970). 21. Accipiter gentilis: Gerencepuszta (1962); Ugod (1964); Huszárokelő-puszta (1964, 1967, 1971). 22. Monticola saxatilis: Tönkölös-hegy (1966, 1968, 1970); Som-hegy (1966); Kőris-hegy (1967, 1968); Fehér-kő (1968). 23. Falco subbuteo: Fenyőfő (1964, 1965, 1966). 24. Vanellus vanellus: Gyulafirátót (1966, 1967, 1968). 25. Parus coeruleus: Rák-tanya (1961); Városlőd (1961); Lókút (1964); Szépalmapuszta (1962); Borzavár (1966); Iharkút (1967). 26. Phoenicurus phoenicurus: Bakonybél (1962); Tapolcafő (1966, 1969); Ugod (1969). 27. Anthus triviális: Farkasgyepű (1961); Huszárokelő-puszta (1961, 1962); Papod (1965); Ugod (1967). Az Északi-Bakony és a Bakonyalja madarainak 9 lelőhelytípusa, biotópja magába foglalta e vidék jellemző költő madarait. Miután a kutatott terület igen nagy, így forrásmunkák alapján kiegészítettem megfigyeléseimet.munkatársaimmal 1968-ban ezeket az adatokat kartonoztuk. Ezek szerint a fészkelő fajok sorába tartozik az Északi-Bakonyban a mezei pacsirta (Alauda arvensis); a búbos pacsirta (Galerida eristata); a sárga billegető (Motacilla flava); a pettyes vízicsibe (Porzana porzana) és a csóka (Coleus monedula), mely saját megfigyeléseim szerint is költ közepes mértékben. TAPFER DEZSŐ szíves közlése szerint a Pápa melletti Tevel-hegyen valószínűleg fészkel az ugartyúk. Anynyi bizonyos, hogy az Északi-Bakonyban a fekete gólya (Ciconia nigra) nem fészkel. Megtalálható azonban fészkelőként a függőcinege (Remiz pendüli - nus). TAPFER megállapítása szerint a zsezse (Acanthis Unaria) feltűnése az Északi-Bakonyban ritkaság. A szerző két esetben 1962-ben és 1966-ban figyelte meg Bakonybél környékén. Átvonulok, téli madárvendégek PAPP JENŐ figyelte meg a Bakonyban a hajnalmadarat (Tichodroma muraria). Gyakori átvonuló a csonttollú madár (Bombycilla garrulus). A 8. Fiatal vörös vércsék (Fotó: Tapfer) 8. Junge Turmfalken (Photo: Tapfer) 8. Kestrel nestlings (photograph by Tapfer) 585

8 Pinus nigra állományban előfordul a keresztcsőrű (Loxia curvirostra), amelyet NAGY IMRE figyelt meg több alkalommal. Megfordul a Bakony erdeiben, így az Északi-Bakonyban is a fenyőrigó és fenyőpinty is. Téli vendégként megtalálható a csíz (Carduelis spinus), a gatyás ölyv (Buteo lagopus) és késő ősszel több alkalommal találkozhattam a törpesólyommal (Falco columbarius aesalon). A nagy őrgébics (Lanius excubitor) is inkább csak átvonuló, mint fészkelő az Északi-Bakonyban ben Réde mellett jártunk SZABÓ IMRE fő vadászmesterrel és a kora délutáni órákban távcsövünkkel a tisztás felett függögető madárban karvalybagolyt (Surnia ulula) ismertünk fel. Gyűrűzési kísérletek a Bakonyban Állítható alumínium gyűrűkkel, kapocszáras típusú madárgyűrűkkel is végeztem kísérleteket 1965-től kezdődően. A gyűrűkben a felirat a sorozat és sorszámon kívül: SZOLNOKY. Hungary, Győr, Ornithology. Elsősorban költöző, de állandó madarakat is gyűrűztünk munkatársaimmal. Az állandó fészkelő madaraknál az ún. belső mozgásra (populációdinamika) voltunk kíváncsiak, és ez volt a legfontosabb szempont. A Huszárokelő-pusztán 1965-ben az SZOLNOKY-Hungary-Győr-Ornithology feliratú gyűrűt viselő fiatal egerészölyvet 1967-ben Ravazd Jánosháza közelében lőtték le,.tévedésből". Bagolyfiókákon is végeztünk gyűrűzést. Sikerült BAKONY ACTITIS HYPOLEUCOS egyszerre több fészket felkeresni és szinte egyszerre gyűrűzni. Az E 4010-től kezdődő gyűrűsorozat E 4018-ig bagolyfiókák lábára, csűdjére került 1968-ban ban a Gerence-patak völgyében az egyébként vizenyős rétet kedvelő Asio flammeus életerős fiókáit tölgyesben találtam és elláttam őket az E 4016 és E 4017-es számú gyűrűkkel ben a Kis-Balaton menti Vörs mellett került madárgyűjtők kezére az E 4017-es számú gyűrűvel ellátott madár ben és 1971-ben a fenyőfői ősfenyves madárvilágának tanulmányozásakor karvalyt sikerült gyűrűzni, amely könnyű héjakosárba házigalambra csapott. Csupán segédlettel tudtuk a fiatal példány csűdjére az E 1154-es számű gyűrűt felerősíteni, majd szabadon engedni. Mikrofaunavizsgálat a Bakonyalja és az Északi-Bakony határán A Sokoró vonulat a Bakony felé É D irányban, ahol a tengerszint feletti magasság a méter között van, különös mikrofaunával dicsekedhet. Ez a többnyire cser, tölgy, bükk, gyertyános erdőkkel, szántóföldekkel váltakozó terület a ragadozó madarak koncentrált fészkelőcentruma. A szerző 1968 és 1970 között sok időt töltött el itt, terepjárással, napi 8, olykor 10 órai munkával. A megfigyelt területen használt megjelölések: Baráti-erdő Nyúli erdő Árpakúti rész Écsi gazdaerdő Várlátó Feketebegy-erdő Mátrai fenyves Macskalik-tető Dánék Sötét-májvölgy Sasfészek Hárságyas Bóna völgy Sándorlak Rothadt-sarok Gici szél Remény pagony Égett pagony Ördög-árok Mélyvölgy Pityor Magyaros. A fenti terület Magyaros és Pityor kivételével összefüggő erdőséget alkot. Az erdei és réti fülesbagoly egyaránt képviselteti magát. Az egerészölyv (áttelel!) évről évre a tél nehézsége ellenére is növekvő számban fészkel. Legutóbbi adatok szerint (1970) 12 pár egerészölyv fészkelt a fenti területen biztosan, 9 pár galambászhéja és 10 pár vörös vércse. A barna kánya gyakori a Baráti-erdőben, még a vörös kánya, ami egyébként az Északi-Bakonyban ritka, itt állandóan szem elé kerül. Eddig mintegy 8 10 vörös kányát sikerült megfigyelni a rothadt-sarki részen. Rendszeresen átvonul, és többkevesebb időt tölt el ezen a területen két madár- 9. Összehasonlító biotóprajz a billegető cankó (Actitis hypolencos) fészkeléséről (a = Bakony, b = Szigetköz) 9. Vergleichende Biotopzeichnung über das Nisten des Flussuferläufers (Actitis hypolencos) (a = Bakony, b = Szigetköz) 9. Comparative biotopography of common sandpiper (Actitis hypolencos) nestling (a = Bakony, b = Szigetköz) 586

9 ritkaság a darázsölyv és a kígyászölyv. A darázsölyvet elsősorban a Reménypagonyban kereshetjük teljes biztonsággal, míg a kígyászölyvét a Gici szélben figyelhetjük meg. Ennek a területnek rendkívüli ragadozómadár eltartó képessége van. A Hubertus-Ragadozómadárhívóval rendszeresen dolgozhattam ezen a területen. Az egerészölyv az előző adatokon felül még a mély-völgyi erdőrészen is fészkel, mintegy 6 km hosszúságban, ahol megalapozott becslések és bizonyítékok alapján a fészkek száma eléri a 18-at, (1969-es adat). A gatyás ölyv is rendszeresen látható átvonulóban, évente mintegy 9 10 példány tartózkodik itt hosszú ideig. A szerző nagy erőfeszítéseket tett, hogy a vándorsólyomnak a Sötétmáj-völgyben való fészkelését bizonyítsa. A megfigyelések itt tovább folytatódnak. Átvonulóként megjelenik a Macskalik-tetőn a törpesólyom. A kabasólyom 1968-ban fészkelt az Ördög-árokban. A füleskuvik (Otus scops) is nagy számban képviselteti magát. E terület mikrofaunája tipikusan ragadozókból áll és eltartó képességét elsősorban a gazdag énekesmadár-állománynak köszönheti, valamint az apróemlős-faunának. Ehhez hasonló ragadozó madár mikrofaunát Bakonygyepes Magyarpolány Székpuszta Bakonypölöske Noszlop Kúp által határolt területen találhatunk. Itt bár nagyobb terüle- ten, de megtalálhatjuk magas számban az egerészölyvet, a vörös vércsét, galambászhéját, kékes rétihéját, gyöngybagolyt, erdei fülesbagolyt, kuvikot, kabasólymot is. A jövőben mindent el kell követnünk, hogy tartósíthassuk ezt az állapotot és megvédjük a madarakat az őket fenyegető veszélyektől. A madártani ritkaságok közül már említettem a hajnalmadár és a karvalybagoly megfigyelését a Bakonyban. Ezeken kívül még két érdekességről kell megemlékeznem: május 25-én T a - polcafő mellett pillangós vetésben három tojásos túzok (Otis tarda) fészekaljat talált am. К fészektől 200 méterre rábukkantam az elpusztult anyára is, mely valószínűleg mérgezés áldozata lett. Végezetül a billegető cankó (Actitis hypoleucos) megfigyelését írom le. A billegető cankó eredetileg az erdős vidéket kedveli, amely azonban vízben nem szegély. A Bakonyban a Cuha melletti fenyves igen ritka, gyér aljnövényzetében szinte takarás nélküli fészket találtam 1969-ben, majd a madarat is megpillantottam. A billegető cankó megjelenése az Északi-Bakonyban figyelemreméltó, ezért vázlatos rajzon szemléltetem a szigetközi (ahol a faj gyakori) és a bakonyi fészkelési körülményeit. Szolnoky Kálmán IRODALOM LITERATUR BREHM, A. E. RAMNER, W. ÁKOS, K. KÉVE, A. (1958): Madarak Az állatok világa; 3. kötet, Budapest. BÖKER, H. (1927) : Die biologische Anatomie der Flugarten der Vögel und Ihre Phylogenie. J. Ornith. 75. p BRÜLL, H. (1964): Das Leben deutscher Greifvögel, Stuttgart DARNAY-DORNYAI, B. (1955): Bakony. Útikalauz, I. kiadás, Budapest. DARNAY-DORNYAY, B. (1956): Bakony. Útikalauz, II. kiadás, Budapest. FARKAS, T. (1956): Ornithologische Angaben aus dem nördlichen Bakonyer Gebirge. Opuscula Zoologica, I. p FARKAS, T. HORVÁTH, L. KÉVE, A. PÁTKAI, I. SZIJJ, J. (1958): Aves. Madarak. Magyarország állatvilága, XXI. kötet, Budapest. Akadémiai Kiadó. FASZL, (1883): Sopron madarai. A pannonhalmi szt. Benedek-Rend soproni kath. Fogy. Értesítője az iskolaévről. FEKETE, G. (1964): A Bakony növénytakarója I., A Bakony cönológiai növényföldrajzi képe. A Bakony természettudományi kutatásainak eredményei, Veszprém. FLOERICKE, K. (1922): Naturgesichte der mitteleuropäischen Vogelwelt, Stuttgart. FÜRBRINGER, M. (1888): Untersuchungen zur Morphologie und Systematik der Vögel, Amsterdam. KÉVE, A. (1960) : Der Blutspecht in Ungarn. Verlebrata Hungarica, 2. p KEVE, A. (1960): Magyarország madarainak névjegyzéke. Nomenciator Avium Hungáriáé, Budapest, Madártani Intézet. KIRÁLY, J. (1932): Winterbeobachtungen aus der Hanság. Kócsag 5., 62. NAGY, I. ( ): A fekete gólya fészkelése 1959-ben a Bakonyban, p NAGY, I. TAPFER, D. (1960): A Bakony madárvilága képekben, Győr. NIETHAMMER, G. (1963): Die Einbürgerung von Säugetieren und Vögel in Europa, Hamburg. OLIVER, G. (1944): Monographie des Pies-Gréches du Genre Lanius, Rouen. PAPP, J. (1962): Hajnalmadár a Bakonyban. Aquila, p PÁTKAI, I. (1947): Ragadozó madaraink, Budapest. PETERSON, R MOUNTFORT, G. HOLLÓM, A. D. (1965) : Die Vögel Europas. Verlag Paul Parey, Hamburg. REICHENOW, A. (1913): Die Vögel. Handbuch der systematischen Ornithologie, Band I. Stuttgart. REY, E. (1905): Die Eier der Vögel Mitteleuropas, Band 1 2. Gera. STRESEMANN, E. ( ): Handbuch der Zoologie, Berlin. STUDINKA, L. ( ): Adatok az Északi-Bakony fészkelő madarairól. Aquila, p

10 SZEMERE, Z. (1967): Hazai ragadozó madaraink. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. SZOLNOKY, K. (1964): Látogatás a lábodi Vadrezervátumban. Magyar Vadász, SZOLNOKY, K. (1965): Mi a vadászat? Magyar Vadász, SZOLNOKY, K. 1965): Ritka és védett madaraink tavaszi fészekvédelme. Magyar Nemzet, május 30. SZOLNOKY, K. (1970): Bakonyi jégmadarak. Veszprémi Napló, március 15. SZOLNOKY, K. (1970): Ornithological observation, Biologie, Hamburg, Band 3. Appel. VAN TYNE, J. A. J. BERGER (1959): Fundamentals of ornitology. VOOUS, K. H. (1962): Die Vogelwelt Europas und Ihre Verbreitung. VÖNÖCZKY SCHENK, J. (1943): Az erdei szalonka fészkelő területei a történelmi Magyarországon. Aquila, 50. WARGA, K. ( ) : Kisvércse Zircen. Aquila, p WENDLAND, V. (1953): Populationstudien an Raubvögeln. J. Ornith. 94. p WILLIAMSON, К. (1964): Indentification for ringers The genus Sylvia. Oxford. WÜST, W. (1970): Die Brutvögel Mitteleuropas. München. ANGABEN ZUR KENNTNIS DER VOGELWELT VOM NORD-BAKONY-GEBIRGE UND BAKONYFUSS Bei der Untersuchung der Vogelwelt in diesem Gebiet war in der faunistischen Arbeit das Ziel des Verfassers, in erster Linie die Liste der im Nord-Bakony- Gebirge brütenden Vögel zusammen zu stellen. Die Untersuchungen bezogen sich aber auch auf den Bakonyfuss. Im folgenden ist die Zahl der nistenden Vögel nach den charakteristischen Biotopen gruppiert zusammengefasst: I. Gemischter Laubwald 39 Arten II. Buchen-Hochwald 4 III. Linden-Eschenbaumwälder 1 IV. Tannenwälder 6 " V. Karstgebiet 4 VI. Park, Obstgärten 7 VII. Erlenbaumauen, Pappelwälder 8 " VIII. Wässrige Wiesen, Weiden, Wiesen 17 IX. Gebäudewinkel, Siedlungen 10 In den 9 verschiedenen Biotopen sind insgesamt 96 bestimmt nistende Vogelarten nachzuweisen. Das Nisten von weiteren 5 Arten ist fraglich und nicht nachgewiesen. In zahlreichen Fällen konnte man einen Biotop-Wechsel oder das Vorkommen in mehreren Biotopen auf einmal beobachten. In solchen Fällen kam natürlich nur der Vergleich mit den in anderen Ländern oder Landschaften nistenden Vögeln als Methode in Betracht. Verfasser bemüht sich, die charakteristischsten Vögel der einzelnen Biotope hervorzuheben, wobei nicht die Häufigkeit des Vorkommens sondern die Lebensweise als Grund dient. Die Buchenwälder werden von Halsbandschnäppern und Hohltauben, die Eichenwälder von Zilpzalp und Amseln charakterisiert. Der Sperber ist zweifelsohne der charakteristischste Vogel der Nadelwälder, der Neuntöner der der Karstgebiete und Hügelrücken sowie der Gebüsche, in den Parks der Wendehals, in den Schluchtwäldern die Nachtigall, auf den Wiesen der Wachtelkönig und an dem Riedgrund der Drosselrohrsänger. Zum Vergleich muss erwähnt werden, dass nach Angaben von TAPFER im Ost-Bakony-Gebirge 121 bestimmt nistende Arten vorkommen. Kálmán Szolnoky DATA TO THE KNOWLEDGE OF THE BIRD FAUNA OF THE NORTH BAKONY MTS. AND THE BAKONY PIEDMONT When I have first undertaken the investigatoin of the bird fauna of this region I wanted to prepare a list of the nestling species of the North Bakony Mts. Later, however, I extended my observations to the Bakony Piedmont, too. Hereunder, I wish to give a list of the number of nestling species in the respective characteristic biotopes : I. Mixed deciduous forest 39 species II. Beech stand forest 4 III. Lime-ash forests 1 IV. Pineries 6 " V. Karstic region 4 VI. Park, orchard 7 " VII. Alder groves, poplar woods 8 " VIII. Marshy meadows, pastures, meadow 17 IX. Building recesses, settlements 10 " In the nine different biotope types, a total of 96 nestling bird species have been found. The nestling of further five species has not yet been verified. In many cases a change in the biotope can be established or the very same species may occur in different biotopes. In such cases only the comparative method may be considered successful with other regid*is or countries. In the following, I try to show the most characteristic bird species of a biotope, based primarily on habit rather than on frequency. Beech-woods: collared flycatcher and stock dove; pineries: sparrow hawk; karstic region, ridge of hills, coppices: red-backed shrike; parks: wryneck, ravine forest: nightingale; meadows: corncrake; boggy-marshy meadows: great reed warbler. As a matter of comparison I should like to mention that TAPFER published 121 definitely nestling bird species in the East Bakony Mts. Kálmán Szolnoky