Egy évvel a lóhúsbotrány után: a szavakat tettek követték

Átírás

1 EURÓPAI BIZOTTSÁG MEMO Brüsszel, február 14. Egy évvel a lóhúsbotrány után: a szavakat tettek követték Egy évvel ezelőtt a lóhúsbotrány néven elhíresült csalás borzolta a kedélyeket Európában és Európán kívül is. A marhahúsként eladott lóhús története rávilágított a globális élelmiszer-ellátási lánc összetettségére. Az összegyűjtött bizonyítékok nem az élelmiszerbiztonsággal vagy a közegészséggel kapcsolatos problémára derítettek fényt, hanem a csalárd címkézés problémájára világítottak rá. Kiderült, hogy a rendszer gyenge pontjait a tisztességes vállalkozások és a fogyasztók rovására csalók használták ki. Az európai élelmiszer-feldolgozó iparba vetett fogyasztói bizalom megrendült és minden eddiginél alacsonyabb szintre süllyedt. Az Európai Bizottság az uniós tagállamok illetékes hatóságaival szorosan együttműködött, hogy végére járjon annak a kérdésnek, miként kerülhetett lóhús a 100%-ban marhahúsként felcímkézett élelmiszer-ipari termékekbe. 1.) Hogyan reagált a Bizottság a botrányra? Első lépésként Tonio Borg, egészségügyi biztos 2013 márciusa elején bejelentett egy 5 pontból álló cselekvési tervet, amely rövid, közép- és hosszú távra szóló intézkedéseket tartalmazott (lásd alább). A cselekvési tervvel a Bizottság az európai élelmiszer-ellátási láncban a botrány nyomán megállapított azon hiányosságokat szándékozta orvosolni, melyek oka vagy az ellátási lánc különböző szegmenseire alkalmazandó szabályrendszerben vagy pedig az e szabályok érvényesítéséért felelős ellenőrzési rendszerben keresendő. 2.) Milyen eredmények születtek egy év elteltével? Feltárt problémák Tervezett intézkedések Jelenlegi helyzet 1. Élelmiszercsalás Az élelmiszercsalás elleni küzdelmet célzó meglévő eszközök és mechanizmusok feltérképezése az illetékes hatóságok közötti szinergiák és kapcsolatok kialakítása céljából. Az Europol fokozottabb bevonása az élelmiszerekkel való visszaélések kivizsgálásába ahol és amikor erre szükség van. MEMO/14/113

2 Feltárt problémák Tervezett intézkedések Jelenlegi helyzet 2. Tesztelési program Gyors információcserét és riasztást lehetővé tevő eljárás biztosítása olyan jogsértő esetekben, amelyeknél fennáll a csalás gyanúja (hasonlóan a súlyos kockázatok esetében működő élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszerhez). A folyamatban lévő DNS-ellenőrzés eredményeinek értékelése és ismertetése, valamint amennyiben szükséges megfelelő nyomon követő intézkedések meghozatala. A lóhúsban található esetleges fenilbutazonmaradékok folyamatban lévő kimutatása során kapott eredmények értékelése és ismertetése, valamint amennyiben szükséges megfelelő nyomon követő intézkedések meghozatala. Megfelelő nyomon követő intézkedések mérlegelése az EFSA és az EMA április 15-én benyújtott, a fenilbutazon húsban való előfordulásával kapcsolatos kockázatokra vonatkozó együttes nyilatkozatát követően. FOLYAMATBAN VAN 3. Lóútlevél A tagállamoknak jelentést kell benyújtaniuk a lóútlevélre vonatkozó uniós előírások érvényesítését biztosító intézkedéseikről az alábbiak tekintetében: a lovak azonosítására vonatkozó szabályok és a nem azonosított lovak húsának az élelmiszerláncba való bekerülését megakadályozó intézkedések, különösen pedig annak ellenőrzése, hogy a fenilbutazonnal kezelt lovak útlevelét szabályszerűen töltötték-e ki; a rendszeres hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó kötelezettség, valamint az ellenőrzés gyakoriságának növelése akkor, ha mint jelen esetben jelek mutatnak az esetleges szabályszegésre. 2

3 Feltárt problémák Tervezett intézkedések Jelenlegi helyzet 4. Hatósági ellenőrzések, végrehajtás és büntetések 5. Eredetmegjelölés Az 504/2008/EK bizottsági rendelet módosítását célzó tervezet benyújtása az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottsághoz annak érdekében, hogy kötelezővé váljon a lóútlevelek bejegyzése egy központi, nemzeti adatbankba az állategészségügyi és tenyésztéstechnikai jogszabályok alapján. A lóútlevelek kiállítására vonatkozó hatáskör teljes körű átruházása az illetékes hatóságokra, s ezáltal az útlevelet kiállító szervek számának csökkentése a tenyésztéstechnikáról szóló következő javaslatban. Javaslatok megfelelő előírások bevezetésére a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet (882/2004/EK) következő felülvizsgálatakor: a) az élelmiszerlánccal kapcsolatos jogszabályok szándékos megszegése esetén kiszabható olyan szintű pénzbírságok, amelyek kellően visszatartó erővel bírnak és magasabbak a csalás révén elvárt gazdasági haszonnál; b) az élelmiszercsalás elleni küzdelem érdekében a tagállamok ellenőrzési terveiben szerepelniük kell kötelező jelleggel végzendő, rendszeres, előre nem bejelentett hatósági ellenőrzéseknek is (beletérve a helyszíni szemléket és tesztek elvégzését); c) a Bizottság egyes esetekben, különösen, amikor csalásról van szó, összehangolt tesztelési programokat rendelhet el (nem csupán javasolhat). A Bizottság Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatala átfogó jelentést készít a lóhús-higiéniáról Bizottsági jelentés elfogadása arról, hogy az élelmiszer-összetevőként használt húsok valamennyi fajtájának esetében kötelező legyen az eredetmegjelölés. További nyomon követő intézkedések e jelentés eredményeire alapozva. FIGYELEMBE VÉVE AZ ÁLLAT-EGÉSZSÉGÜGYI ELŐÍRÁSOKBAN, VALAMINT A TENYÉSZTÉSTECHNIKAI JOGSZABÁLY FELÜLVIZSGÁLATA SORÁN 3

4 Feltárt problémák Tervezett intézkedések Jelenlegi helyzet Végrehajtási szabályok elfogadása a feldolgozatlan juh-, kecske-, sertés- és baromfihús kötelező eredetmegjelölésére vonatkozóan a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló rendelet alapján. Az élelmiszereken feltüntetett önkéntes eredetmegjelölés félrevezető használatának megelőzését célzó végrehajtási szabályok elfogadása a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló rendelet alapján. Bizottsági jelentések elfogadása a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló rendelet alapján a kötelező eredetmegjelölés alábbi élelmiszerekre való kiterjesztésének lehetőségéről: más, a kötelező eredetmegjelölésre vonatkozó szabályok hatályán kívül eső feldolgozatlan húsok, mint például ló-, nyúl-, vadhús stb.; tej; tejtermékek felhasznált tej; összetevőjeként egyetlen összetevőből álló élelmiszerek; feldolgozatlan élelmiszerek; egy-egy élelmiszer több mint 50 %-át kitevő összetevők. FOLYAMATBAN VAN FOLYAMATBAN VAN (A végleges jelentés az előírásoknak megfelelően 2014 decemberéig készül el) 3.) Milyen főbb tanulságok vonhatók le az esetből? A lóhúscsalásból több tanulság is levonható. A leglényegesebb minden bizonnyal az, hogy egy nagyszabású, határokon átnyúló szervezett csalás, amely kihasználja az egyre inkább globalizálódó élelmiszer-ellátási lánc gyengeségeit, óriási hatással lehet a fogyasztókra és a gazdasági szereplőkre egyaránt, s ezáltal az egész gazdaságra is. A gazdasági szereplőknek és a tagállamok hatóságainak folyamatosan ébernek kell lenniük a gazdasági haszonszerzés által motivált csalásokkal szemben, amelyek az élelmiszer-ellátási lánc bármely pontján előfordulhatnak. A lóhúsbotrány azt is megerősítette, hogy javítani kell a nemzeti jogérvényesítő hatóságok közötti, határokon átnyúló együttműködést, ami elengedhetetlen a csalárd tevékenységek elleni hatékony küzdelemhez. Továbbá intenzívebben be kell vonni az élelmiszercsalásellenes tevékenységekbe nem csupán az élelmiszer-felügyeleti szerveket, hanem más bűnüldöző hatóságokat (pl. a rendőrséget, vámőrséget) és az igazságügyi hatóságokat is. 4

5 A tavalyi eset végül ismételten világossá tette, hogy fokozni kell egyrészt az ellenőrző rendszer egészének a teljesítőképességét annak érdekében, hogy idejekorán fel lehessen ismerni az élelmiszer-ellátási lánc egyes részeinek a csalással szembeni sebezhetőségét (az adott élelmiszer jellegzetességeitől, a feldolgozási folyamatoktól, az élelmiszer-ellátási lánc egyes lépcsőfokainak módozataitól, az áraktól és az áringadozásoktól függően), másrészt a nemzeti végrehajtó hatóságok képességét az esetleges csalások felderítésére és megelőzésére. E tekintetben természetesen döntő fontosságú, hogy megbízható módszerek álljanak rendelkezésre a hamisítások felderítésére, és a hatóságok a lehető leghamarabb képesek legyenek az egész ellátási láncon belül elejét venni a csalási lehetőségeknek (pl. olyan hamisító anyagok megléte vagy azokhoz való hozzáférés, amelyek könnyen álcázhatók és a jelenleg elfogadott tesztelési módszerekkel nem mutathatók ki). 4.) Mit tett még a Bizottság a lóhúsbotrány kezelésén túl? A Bizottság több kezdeményezést is indított az elsősorban a lóhúsbotrány kapcsán nyilvánvalóvá vált problémák megoldására, valamint az egész uniós ellenőrzési rendszer megerősítésére annak érdekében, hogy a tettesek számára pénzügyi vagy gazdasági haszonnal kecsegtető szabálysértések felderíthetők és leküzdhetők legyenek. Az eddigi intézkedések között szerepel: egy európai élelmiszercsalás elleni hálózat létrehozása, amely a Bizottság és a tagállamok képviselőiből áll (tagja még Izland, Norvégia és Svájc is); a hálózat megvitatta azt a kérdést, hogy milyen eszközökkel és módszerekkel lehetne a csalás elleni küzdelemben az egész EU-ra kiterjedő egységes uniós megközelítést jobban összehangolni a több országra kiterjedő esetek hatékonyabb kezelése érdekében; egy külön erre a célra szolgáló IT-eszköz kifejlesztése (még folyamatban van), amely hasonló a súlyos kockázatok esetében működő élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszerhez, s amely a hálózat tagjai számára gyors információ- és adatcserét tesz lehetővé az esetlegesen előforduló, határokon átnyúló csalások kapcsán; 2014-től kezdődően célzott képzés az élelmiszer-ellenőrök, a rendőrség, a vámőrség és az igazságügyi hatóságok tisztviselői számára az élelmiszercsalásokkal kapcsolatos új vizsgálati és ellenőrzési technikákkal, valamint a hatóságok közötti hatékonyabb, nemzeti szintű együttműködéssel kapcsolatban; uniós szinten különösen nagy hangsúlyt kapott, hogy a tagállamokban a rendelkezésre álló ismeretek és eszközök összevonása és speciális kutatóprogramok révén fejleszteni kell a laboratóriumi vizsgálati kapacitásokat; egy jogszabályjavaslat az agrár-élelmiszeripari láncban végzett hatósági ellenőrzésekre vonatkozó jogi keret felülvizsgálatára, valamint egy 2014-re tervezett tanulmány a csalárd és megtévesztő gyakorlatokra jelenleg alkalmazandó jogi keretre vonatkozóan; az élelmiszercsalással foglalkozó valamennyi érintett szerv uniós szintű koordinációjának javítása és egy kimondottan erre a témára szakosodott csoport létrehozása a Bizottságon belül (Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság). 5

6 5.) Mi az európai élelmiszercsalás elleni hálózat és mi a célja? A lóhúsbotrányt követően 2013 júliusában létrehozott európai élelmiszercsalás elleni hálózatot 28 nemzeti élelmiszer-csalási kapcsolattartó pont és a nem uniós tagállam Izland, Norvégia, Svájc, valamint az Europol és a Bizottság alkotja (Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság). A nemzeti kapcsolattartó pontok az egyes uniós tagállamok által a határokon átnyúló adminisztratív segítségnyújtás és együttműködés biztosítására kijelölt hatóságok, amelyek az élelmiszerjog gazdasági indíttatású, több tagállamot érintő megsértése esetén járnak el. Az európai élelmiszercsalás elleni hálózat gyors és hatékony együttműködést tesz lehetővé a jogszabályok határokon átnyúló megsértése esetén. A hálózat már jelenleg is foglalkozik potenciális élelmiszer-csalási esetekkel, emellett pedig vitafórumként is szolgál az élelmiszercsalás leküzdését célzó uniós szintű fellépések összehangolására és fontossági sorrendjük meghatározására vonatkozóan. Az európai élelmiszercsalás elleni hálózat rendszeresen ülésezik: 2013 folyamán két alkalommal ült össze, a következő ülésre pedig a tervek szerint 2014 második negyedévében kerül sor. E hivatalos üléseken túl a hálózat nemzeti kapcsolattartó pontjai és a Bizottság állandó kapcsolatban állnak egymással. Információkat cserélnek azokban az esetekben, amikor egy tagállamban a hatósági ellenőrzések eredményei az élelmiszerjogi előírások pénzügyi vagy gazdasági haszonszerzés miatti esetleges megsértésére utalnak. A Bizottság jelenleg egy, a súlyos kockázatok esetében működő élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszerhez hasonló IT-eszköz kifejlesztésén dolgozik a rendszer irányításának megkönnyítése és hatékonyabbá tétele érdekében. 6.) Szándékozik-e a Bizottság további, az EU egészére kiterjedő tesztelési programokat indítani? A 2013-ban indított koordinált ellenőrzési terven túl (2013 februárja és márciusa folyamán a tagállamok több mint 7000 tesztet végeztek a DNS és a fenilbutazon kimutatására) a Bizottság mérlegeli további, uniós szintű koordinált tervek kidolgozását. Ezek a tervek csupán egy részét képezik azoknak az intézkedéseknek, amelyek a tagállamok azon képességét hivatottak erősíteni, hogy felderítsék az esetleges csalásokat és jobban fel tudják mérni a csalárd gyakorlatok nagyságrendjét. E terveket a Bizottság a tagállamoktól kapott információk, valamint egyéb források alapján dolgozza majd ki, és azok az európai élelmiszercsalás elleni hálózat keretében megvitatásra kerülnek. 7.) Miért nem tett a Bizottság javaslatot az összetevőként használt húsok kötelező eredetmegjelölésének bevezetésére? A Bizottság le szeretné szögezni, hogy a származási ország feltüntetése nem tekinthető hatékony eszköznek a csalárd gyakorlatok megelőzése szempontjából. A Bizottság 2013 decemberében közzétett jelentése azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a kötelező eredetmegjelölést kiterjesszék-e valamennyi, összetevőként használt húsfajtára. A jelentés figyelembe vette a fogyasztók tájékoztatásának szükségességét, az eredet kötelező jellegű feltüntetésének a megvalósíthatóságát, valamint azt, hogy mindez milyen költségekkel és előnyökkel járna. Értékelte továbbá az eredetmegjelölésnek a belső piacra és a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatását. A jelentés most kerül megvitatásra az Európa Parlamentben és a tagállamokban, és a megbeszélések eredményeitől függően a Bizottság mérlegelni fogja a lehetséges további intézkedéseket. 6

7 8.) Kinek a feladata ellenőrizni, hogy az asztalunkra kerülő élelmiszer biztonságos és egészséges-e? Mindenekelőtt az élelmiszer-ipari vállalkozók (feldolgozók, nagy- és kiskereskedők) akik valóban ellenőrzésük alatt tartják a termékeket és a feldolgozási folyamatokat felelősek az élelmiszerekre vonatkozó szigorú uniós jogszabályok betartásáért. Ugyanakkor az uniós tagállamok felelnek az uniós szabályok érvényesítéséért, és az agrárélelmiszeripari láncra vonatkozó szabályoknak való megfelelés ellenőrzésére rendszereket kell működtetniük. Az Európai Bizottság Grange-i (Írország) székhelyű Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatala a tagállamokban végzett ellenőrzésekkel gondoskodik arról, hogy a tagállamok és az EU-ba exportáló harmadik országok betartsák a rájuk vonatkozó jogi kötelezettségeket. Olyan tevékenységek esetén, amelyek ellentétesek vagy ellentétesnek tűnnek az élelmiszer- és takarmányjoggal, vagy amelyeknek több tagállamban is negatív következményei vannak vagy lehetnek, illetve amelyek tagállami szinten megoldhatatlanok, a Bizottság feladata, hogy az intézkedést uniós szinten összehangolja például egy EU-szerte összehangolt ellenőrzési terv formájában. 7