SZABOLCS - SZATM Á R I

Átírás

1 SZABOLCS - SZATM Á R I

2 MEGYEI KÖNYVTÁR I mikecyháza

3 A Szabolcs-Szatmári Szemle ] 968. (III.) évfolyamának tartalommutatója

4

5 TÁRSADALOM BAJKÓ MÁTYÁS: Pedagógiai naplómból. (III. rész.) = 1968/1. sz. 30 BELUSZKY PÁL: A nyíregyházi bokortanyák néhány problémája. = 1968/2. sz. 16 BURGET LAJOS: Zavarban a népművelő. = 1968/3. sz. 99 CSALLÁNY DEZSŐ: A Jósa András Múzeum ma. = 1968/3. sz. 42 EKLER GYÖRGY: Az élő Marx. = 1968/2. sz. 39 EMLÉKTÁBLA avatás Mándokon. Molnár Sándor. Dr. Gombás Sándor ünnepi beszéde. 1968/3. sz. 39 FEKSZI ISTVÁN: Tanácsaink szerepe az új gazdasági mechanizmusban. = 1968/1. sz. 1 FILEP JÁNOS: A közigazgatás újjászervezéséről. = 1968/3. sz. 91 GULYÁS EMILNÉ: A centenáriumi ünnepség megnyitóján. (Száz éves múzeum.) = 1968/4. sz. 73 GYARMATI BÉLA: A nyíregyházi rádió-stúdió első évei. = 1968/3. sz. 34 HÁRSFALVI PÉTER: Demokrata politikus volt-e Erőss János főispán? = 1968/3. sz. 97 KONCZ KAROLY: Közéletünk demokratizmusa és a népfrontmozgalom. = 1968/2. sz. 1 KULTÚRA KOPKA JÁNOS: Egy életút szabolcsi állomásai. Találkozás Pálfy Ernővel. = 1968/1. sz. 75 KOREK JÓZSEF: Üdvözlet a Jósa András Múzeumnak. (Száz éves múzeum.) = 1968/4. sz. 94 KUBINYI FERENC: 327 kilométer. = 1968/1. sz. 39 KUKNYÓ JÁNOS: Idegenforgalmi Hivatalunk propagandatevékenységéről. = 1968/2. sz. 106 LENGYEL ÁDÁM: A II. földrajzi tudományos ülésszak Nyíregyházán. = 1968/1. sz. 89 MOLNÁR JÁNOS miniszterhelyettes beszéde. (Száz éves múzeum.) = 1968/4. sz. 75 NÉMETH PÉTERNÉ: A közigazgatás újjászervezése Szabolcs megyében. = 1968/2. sz. 43 ORDAS NÁNDOR: Közéleti forgácsok. = 1968/2. sz. 26 OROSZ SZILÁRD: A Párt születésnapján. = 1968/4. sz. 1 ORTUTAY GYULA: Kiss Lajosról, Túri Sándorról és a nyír- egyházi múzeumról. =1968/4. sz. 78 SINKOVITS GYULA: Történelem, társadalom, alkotmány. = 1968/3. sz. 1 TRIPSÁNSZKY JENŐ: Zavarban a népművelő? = 1968/4. sz. 97 3

6 GAZDASÁG BARTHA ISTVÁN TAKÁCS LAJOS: A II. Tiszai Vízlépcső Szabolcs-Szatmár megyei vonatkozásai. = 1968/2. sz. 31 GALGÓCZI JÓZSEF: A Kisvárdai lucerna termelésének helyzete és jövője. = 1968/1. sz. 16 HORTOBÁGYI TIBOR: A víz és élővilág kialakulása. = 1968/3. sz. 11 CS. NAGY ISTVÁN: A lakosság jövedelmi viszonyainak ala- kulása Szabolcs-Szatmárban 1967-ben. = 1968/3. sz. 3 ÖTVÖS JÓZSEF TÓTH ÁR PÁD: Vulkán a Nyírségben. A kisvárdai öntöde történetéhez. = 1968/1. sz. 11 PALLAI JÁNOS: E~y termelőszövetkezeti területi szövetség. = 1968/3. sz. 21 TATAI ZOLTÁN: Szabolcs megye ipari fejlesztésének távlatai. = 1968/2. sz. 6 MUVÉSZÉT BALÁZS ÁRPÁD: Málécipó és harminckét mázsa jonatán. = 1968/2. sz. 101 BAROTA MIHÁLY: Párbeszéd az emberségről. = 1968/2. sz. 84 BODOR SÁNDOR: Kelen László. = 1968/2. sz. 96 BORY ZSOLT: Álmosd, október, emlékházavatás. (Vers.) = 1968/4. sí. 71 ERDÉSZ SÁNDOR: Népiverselők Szabolcs-Szatmárban. = 1968/3. sz. 45 GORTVAY ERZSÉBET: Lenin alakja a magyar irodalomban. = 1968/4. sz. 67 HAULISCH LENKE: Csíky Tibor. = 1968/2. sz. 93 KATONA BÉLA: Krúdy és az es forradalom. = 1968/4. sz. 47 KATONA BÉLA: Szabolcs-Szatmár gondjai és a mai magyar irodalom. = 1968/2. sz. 79 IRODALOM KELEN LÁSZLÓ: Kaszinó. (Vers.) = 1968/2. sz. 100 KELEN LÁSZLÓ: Plein air. (Vers.) = 1968/2. sz. 99 KRÚDY GYULA: A forradalom szigetén. (Egykorú cikk.) = 1968/4. sz. 57 LIZA NEC, PETRO: Az Ungvári Ál'ami Egyetem magyar tanszékének tudományos munkásságáról. = 1968/3. sz. 31 MARGÓCSY JÓZSEF: Száz éve született Vietórisz József. = 1963/2. sz. 75 MOLNÁR JÓZSEF: A 130 éve meghalt Kölcsey Ferencről. = 1968/1. sz. 51 MOLNÁR MÁTYÁS:. Horváth Anna beregi szobrászművésznő. = 1968/3. sz. 86 MÓRICZ ZSIGMOND: Üj földesurak. (Egykorú riport.) = 1968/4. sz. 59 4

7 MURAKÖZI ÁGOTA: Győri Elek parasztfestő kiállítása Nyíregyházán. = 1968/1. sz. 94 NYÉKI KÁROLY: Adaték Zalka Máté első, r yomtatásban megjelent írásaihoz. = 19G8/4. sz. 63 PÁL GYULA: Tanító, közönség és képzőművészet. = 1968/1. sz. 101 PALLAI JÁNOS: A Magyar Rádió irodalmi estje Ibrányban /2. sz. 104 ROSSZIJANOV, O : Három költő. (Ford.: Antal Miklós. = 1968/3. sz. 73 SZILÁGYI BÉLA: Kapcsolatunk az első színházi törekvésekkel, ez ú törő mag ar színjátszókkal. = 1968/3. sz. 68 SZILÁGYI SZABOLCS: Mozaikok Győry Elek életéből. = 1968/1. sz. 98 HAGYOMÁNY DOKUMENTUM CSERMELY TIBOR: Adatok a Szabolcs-Szatmár megyei Nyírbogdány község történetéhez. = 1968/1. sz. 63 DÖMÖTÖR SÁNDOR: A biri Bacchus nagykállói bevonulása 1790-ben. = 1968/1. sz. 72 ERDÉSZ SÁNDOR: A megyei néprajzi honismereti pályázatok tapasztalatai = 1968/1. sz. 80 FAZEKAS ÁRPÁD: Gyermekgyógyászati vonatkozások megyénk orvostörténetében. = 1968/3. sz. 61 FAZEKAS ÁRPÁD: Dr. Jósa András a mai orvos szemével. = sz. 43 GEC3ÉNYI LAJOS KENDE JÁNOS: A munkásmozgalom kezdetei Szatmáron. (Jócsák Kálmán emlékirataiból.) = 1968/4. sz. 30 GESZTELYI NAGY ZOLTÁN: A leveleki sortűz. = 1968/4. sz. 44 HÁRSFALVI PÉTER: Az értelem lázadása. (Emlékezés Bosnyák Bélára.) = 1968/4. sz. 23 KISS IBOLYA: Császy László. = 1968/4. sz. 33 KOROKNAY GYULA: A nagykállói megyeháza. = 1968/2. sz. 50 KOVÁCS SÁNDOR IVÁN KUL CSÁR PÉTER: Üjabb adatok az 1^32-es felső-magyarországi népi mozgalmak történetéhez. = 1968/2. sz. 65 LÁSZLÓ GYULA: K ss Lajos , = 1968/4. sz. 82 MEZŐ ANDRÁS: A nyíregyházi utcanevek sorsa. = 1968/3. sz. 20 MOLNÁR MÁTYÁS: Károlyi Mihály a Heves megyei nép emlékezetében. = 1968/4. sz. 41 NÉMETH PÉTER: Dr. Saáry Sándor és a nyíregyházi városi múzeum. = 1968/3. sz. 56 SZÁSZI FERENC: Szabolcs megye gazdasági és társadalmi viszonyai a századforduló idején. 1968/4. sz. 9 VÁRADI-STERNBERG JÁNOS: A nyíri gazdálkodás ismeretlen leírása 1820-ból. = 1968/1. sz

8 KÖNYVISM ERTETÉSEK BÁLLÁ LÁSZLÖ: Parázs a hóban. (Gyarmati Béla.) = 1968/1. sz. 117 CSOMÁR ZOLTÁN: Mátészalka. (Iszlai Zoltán.) = sz. 109 EGY MEGYEI matematikai kiadványról : A Megyei Tanács VB. Műv. Oszt. és a Ped. Szakszerv. Megyei Biz.: Matematikai feladatgyűjtemény. (Lakatos István.) = 1968/2. sz. 111 EGY ÉVKÖNYV margójára: A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB. Műv. Oszt. évkönyve (Barota Mihály.) = 1968/1. sz. 114 GYÜRKE ZOLTÁN: Homokszemek. (M. Oberlánder Erzsébet.) = 1968/2. sz. 110 JUBILEUMI ÜNNEPSÉGEK. (Pelejtei Tibor.) = 1968/4. sz. 105 KÉT ÜJ TÁRSADALMI RE GÉNY: Móricz Virág: Gúnyos mosoly. Sipkay Barna: Rágalom. (Margócsy József.) = 1968/4. sz. 112 A KRÜDY EMLÉKKÖNYV-ről. (Sárdi Béla.) =1968/4. sz. 108 LENIN, VLAGYIMIR ILJICS: A szocialista gazdá'kcdásról. (Sinkovics Gyula.) = 1968/1. sz. 118 LOVAS LÁSZLÓ: Gyökértől lombig. (Csermely Tibor.) = sz. 112 MEZŐ ANDRÁS: A baktalórántházi járás földrajzi nevei (Bachát László.) =1968/1. sz. 121 SZABOLCS-SZATMÁRI MÚZEU MI FÜZETEK. (Németh Péter.) = 1968/1. sz. 110 VÁCI MIHÁLY új verseskötetéről. Eső a homokba. (Sárdi Béla.) = 1968/3. sz. 105 EGYÉB FEKETE ISTVÁN: Dr. Simon László = 1968/4, sz. 100 KULTURÁLIS előzetes. = 1968/3. sz _ U5 CIKKEK MARGÓCSY JÓZSEF: Sipkay Barnára emlékezünk. = 1968/1. s z _ 107 MOLNÁR MÁTYÁS: Megalakult a Vay Ádám-Múzeum Baráti Köre. = 1968/2. sz. 112 PÉK CSlKY TIBOR: Grafika. = 1968 '2. s z _ 94 CSlKY TIBOR: Hullámok. = 1968' 2. sz. 92 GYÖRY ELEK: Halottak napja a kocsmában. = sz. 97 GYÖRY ELEK: Lakodalom. = 1968/1. sz. 88 6

9 GYORY ELEK: Lakodalmi menet. 1968/1. sz. 97 GYŐRY ELEK: önarckép. = 1968,1. sz. 94 HORVÁTH ANNA: Asszonyok. = 1968/2. sz. 25 HORVÁTH ANNA: Juliska néni '3. sz. 87 HORVÁTH ANNA: Kerámia. = sz. 88 HORVÁTH ANNA: Metszet. = sz. 42 HORVÁTH ANNA: Parasztfej. = sz. 38 MARGITTAY JENŐ: Linómetszet. = 1968/4. sz. 100 MARGITTAY JENŐ: Linómetszet a Hegyalja -sorozatból. = 1968/3. sz. 25 MARGITTAY JENŐ: Linómetszet a Hegyalja -sorozatból. = 1968/4. sz. 1Ó7 MARGITTAY JENŐ: Övodás. = 1968/3. sz. 72 PRISTYÁK JÓZSEF: Nyírbátori illusztráció. = 1968/3. sz. 111 SOLTÉSZ ALBERT: Grafika. = 1968/3. sz. 10 SOLTÉSZ ALBERT: Korsós csendélet. = 1968/4. sz. 55 SOLTÉSZ ALBERT: Rozsrét. = 1968/3. sz. 90 SOLTÉSZ ALBERT: Ütépítő munkások. = 1968/4. sz. 58 SZILAGYI SÁNDOR: Grafika. = 1968/3. sz. 33 SZILAGYI SÁNDOR: Grafika. = 1968/3. sz. 90

10

11 SZABOLCS-SZATMÁRI SZEMLE

12 SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Gulyás Emilné dr. (a szerkesztő bizottság elnöke), Horváth Gabriella, Horváth Mik lós, dr. Klenczner Imre, Koncz Károly, Kopka János, Lábass Menyhért, dr. Margócs; József, Szilágyi Imre. FELELŐS SZERKESZTŐ: Hársfalvi Péter SZABOLCS-SZATMÁRI SZEMLE Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács lapja Megjelenik negyedévenkénti K iadja a Szabolcs M egyei L apkiadó V állalat. Felelős k iad ó : F ark as P ál igazgató S zerkesztőség: N yíreg y h áza, V asvári P ál u tca 16. T elefo n : 32 46, K iad ó h iv atal: S zabolcs M egyei L apkiad ó V állalat, N y íregyháza, Z rín y i Ilo n a u T e le fo n : 30-n K ézirato t nem ő rz ő n k m eg és nem a d u n k vissza., T erjeszti: a M agyar P osta. E lőfizethető a P o sta K özponti H írlap iro d án ál (Bp... V.. Jó z sef nádo té r 1) és b árm ely kézbesítő p o sta h iv a ta ln á l. Évi előfizetési d í j : 40, F t. C sekkszám laszám eg yéni , közü leti , vag y u ta lá s az MNB 47. szám ú folyószám lára. - B efizetésk o r m m den esetben k é rjü k feltü n tetn i a folyóirat n evét: SZABOLCS-SZATM ÁRI SZEMLE K észült a S zab o lcs-s zatm ár m egyei N yom d aip ari V állalatnál Felelős v ezető: H oléczi István II I n d e x : II.

13 s z a b o l c s -s z a t m Ar i TARTALOM: Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat III. ÉVFOLYAM, 1. SZ FEBRUÁR t a n u l m á n y o k, cik k ek FEKSZI ISTVÁN: Tanácsaink szerepe az új gazdasági m echanizm usban 1 ÖTVÖS JÓZSEF TÓTH Á R PÁ D : V ulkán a N yírségben. A kisvárdai öntöde történetéhez 11 GALGÓCZI JÓ ZSEF: A K isvárdai lucerna term elésének helyzete és jövője 16 BAJKÓ MÁTYÁS: Pedagógiai naplóm ból (III. rész.) 30 KUBINYI FERENC: 327 kilom éter 39 H A G Y O M Á N Y FAZEKAS ÁRPÁD: Dr, Jósa A ndrás a mai orvos szemével 43 MOLNÁR JÓZSEF: A 130 éve m eghalt Kölcsey F erencről 51 CSERMELY TIBOR: A datok a Szabolcs-Szatm ár megyei N yírbogdány község történetéhez 63 VÁRADI-STERNBERG JÁNOS: A nyíri gazdálkodás ism eretlen leírása 1820-ból 68 DÖMÖTÖR SÁNDOR: A biri Bachus nagykállói bevonulása 1790-ben 72 DOKUMENTUM KOPKA JÁNOS: Egy életú t szabolcsi állom ásai. T alálkozás Pálfy Ernővel 75 SZEMLE ERDÉSZ SÁNDOR: A megyei néprajzi-honism ereti p á lyázatok tapasztalatai ) LENGYEL ÁDÁM: A II. földrajzi tudom ányos ülésszak Nyíregyházán 89 m ű v é s z e t MURAKÖZI ÁGOTA: Győri Elek parasztfestő kiállítása Nyíregyházán 94 SZILÁGYI SZABOLCS: Mozaikok Győri Elek életéből 98 PÁL GYULA: Tanító, közönség és képzőművészet 101 MARGÓCSY JÓZSEF: Sipkay Barnára emlékezünk 107 III.

14 KÖNYVEKRŐL Szabolcs-Szatm ári M úzeumi Füzetek (Németh Péter) 110 LOVAS LÁSZLÓ: G yökértől lombig (Cs. T.) 112 Egy évkönyv m argójára (Barota Mihály) 114 BÁLLÁ LÁSZLÓ: Parázs a hóban (Gyarmati Béla) 117 V. I. LENIN: A szocialista gazdálkodásról (Sinkovics Gyula) 118 MEZŐ ANDRÁS: A ba-ktalórántházi járás földrajzi n e vei (Bachát László) 121 KÉPEK GYŐRI ELEK: Lakodalom 88 GYŐRI ELEK: Ö N A R CK ÉP _ 94 GYŐRI ELEK: L akodalm i m enet 87 GYŐRI ELEK: H alottak napja a korcsm ában 97 E SZAMUNK MUNKATÁRSAI: Bachát László főisko ai docens, N yíregyháza; dr. Bajkó Mátyás egyetemi adjunktus, D ebrecen; Barota Mihály tanár, N yíregyháza; Csermely Tibor ta n á r N yíregyháza; dr. Dömötör Sándor néprajzkutató, B udapest; dr. Erdész Sándor néprajzkutató, Nyíregyháza; dr. Fazekas Árpád orvos, N yíregyháza; dr. Fekszi István a Szabolcs-Szatm ár M e gyei Tanács VB. elnöke, N yíregyháza; dr Galgóczi József tudom ányos kutató, N yíregyháza; Gyarmati Béla újságíró, N yíregyháza; Kopka János újságíró N yíregyháza; Kubinyi Ferenc író, B udapest; Lengyel Ádám főiskolai adjunktus, N yíregyháza; dr. Margócsy József főiskolai docens, N yíregyháza; Molnár József tanár, B udapest; Muraközi Ágota m űvészettörténész, N yíregyháza; dr. Nemeth Péter régész, N yíregyháza; Ötvös József gyáregységvezető, K isvárda; Pál Gyula festőművész, tanár, N yíregyháza; Sinkovics Gyula tanár, N yíregyháza; Szilágyi Szabolcs újságíró, N yíregyháza; Tóth Árpád újságíró, Nyíregyháza. Fotók: Hammel József és Zsák Zol.án. Technikai szerkesztő. Pristyák József. IV.

15 FEKSZI ISTVÁN: Tanácsaink szerepe az új gazdasági mechanizmusban Több évi tudom ányos előkészítő m unka után ez év elején gazdasági életünknek, a gazdasági irányításnak új rendje vette kezdetét. A p árt Központi Bizottsága m ájusában hozott határozatot a reform ra, s ezt a döntést az MSZMP. IX. Kongresszusa is m egerősítette. Ezeknek a határozatoknak és irányelveknek alapján a különböző állami szervek előkészítő m unkája nyom án a korm ány, illetve a Gazdasági B izottság az új gazdasági m echanizm us m űködését szabályozó konkrét jogszabályokat alk o to tt M egtörtént ezek összehangolása a III. ötéves és az évi népgazdasági tervvel is. Befejeződött a közgazdasági szabályozó eszközök kialakítása és döntés született á reform m al összefüggő gazdaságpolitikai kérdésekben. Kedvező fogadtatásra találtak a reform m al összefüggő intézkedések közvélem é nyünkben is, a párt- és az állam i vezetés irán t dolgozó töm egeink egységes bizalm a nyilvánult meg. A pártszervezetek és szakszervezetek a reform szükségességének és lényegének felism erése útján pozitív erőként von u ltatták fel tag jaik at a r e form mögé, Felkészültek a végrehajtásra az állam i cs tanácsi szervek dolgozói is. Összességében az előkészítő m unka, a reform bevezetése sikeresen befejeződött. Az új feltételek azonban csak fokozatosan éreztetik h atásu k at és érvényesülésük kiszélesedése csak a következő években történik. Az új gazdasági m echanizm us fő célja szocialista rendszerünk erősítése, erő fo rrásaink jobb kihasználása, a fejlődés ütem ének, az életkörülm ények jav ításán ak m eggyorsítása, a szocialista term elési viszonyok m egszilárdítása és továbbfejlesztése. G azdasági életünkben a rendelkezésre álló erőforrások kihasználásának hatékonysága edíg elm aradt a lehetőségektől; gazdasági növekedésünk ütem e nem biztosította további > - s előrehaladasunkat. E m ellett néhány területen m int a beruházási igények és rendelkezésre álló kapacitások, a fizetési m érleg egyensúlyának követelm énye és a gazdaságosan exportálható term ékek volum ene stb. ellentm ondás jelentkezett. M indez ukségszerűvé tette, hogy alkotó módon n y úljunk gazdasági életünk kérdéséhez. ' gazdasági irányítás rendszerének átalakulása felveti a tanácsok és szerveik m int a helyi gazdaságpolitika m egvalósítására h iv ato tt szervek feladatainak v álto zása* is. Gazdasági életünkben betöltött szerepük m egköveteli, hogy hatékonyabban közrem űködjenek területük gazdaságpolitikai feladatainak m egvalósításában. A taná- ): szocialista rendszerünk alapjai, egyben népi hatalm unk szervei. U gyanakkor nem lehel figyelmen kívül hagyni jelentékeny gazdasági m űködésüket, a területi fejlesztés ki K ije ib e n játszott szerepüket sem. Részt vesznek a dolgozók életkörülm ényeinek ja vítása ián; a közm űvek, utak, lakások építésével és karbantartásával, egyéb irányú szolgáltatásokkal a dolgozók m indennapi problém áival foglalkoznak. 1

16 Tanácsaink eddig is eredményesen látták el ezeket a feladatokat, eredményesen működtek közre szocialista redszerünk felépítésében és megszilárdításában. Jelentősen fejlődött a tanácsi gazdaság; működésükkel elősegítették a lakosság életszínvonalának emelését, egészségügyi, szociális, kulturális szükségleteinek mind magasabb fokú kielégítését. Ennek számtalan példáját lehetne megyénk esetében is felsorolni. Azonban voltak (és még jelenleg is vannak) olyan tényezők, amelyek akadályai további előrehaladásunknak. A tanácsok eddigi gazdasági tevékenységükkel, az adminisztratív utasítások és a keretgazdálkodás rendszerében a helyi igényeket rugalmasan és eredményesen csak részben tudták kielégíteni. A helyi pénzügyi források a szükségleteket csak részben fedezték és nem volt kellően biztosítva a pénzügyi források növelésének hatékonysága. Nem volt szervezett gazdasági kapcsolat a területükön működő nem tanácsi vállalatokkal. Nem volt olyan érdekeltségi rendszer, mely szorosabb együttműködésre ösztönzött volna; különösen a kommunális ellátás, a dolgozók egészségügyi, szociális és kulturális ellátása, a helyi közlekedés javítása terén. Akadályozta gazdasági tevékenységüket a kettős alárendeltség is. Elvileg a tanácsot, illetve a végrehajtó bizottságot hasonló jogok illették meg, mint országos viszonylatban a központi szerveket. Azonban szakigazgatási szerveink kettős alárendeltsége miatt az elhatározási, döntési lehetőség a feladatok nagy részénél korlátozott volt. Korlátozta az önállóságot, a testületek elhatározó szerepét a tervlebontásos rendszer, a tervmutatók és számítási anyagok széles köre is. Ez háttérbe szorította a területi elv érvényesítését, a különböző területek differenciált fejlesztésének érvényesülését. Ugyanakkor a fejlesztésnek döntő mértékben állami, központi eszközökből történő biztosítása nem eléggé ösztönözte a helyi források bővítését, a társadalmi erők fokozottabb bevonását. A tanácsok működésében számtalan olyan vonás is volt, ami a túlzott központi irányítás következtében kedvezőtlenül érintette a lakosságot, a dolgozók ügyeinek intézését. Sokszor kellett a felsőbb tanácsokhoz fordulni olyan kérdésekben, amiket helyileg is meg lehetett volna oldani. De olyan problémákkal is találkozhattunk, amikor a tanácsszervek engedélye, igazolás stb. volt szükséges jelentéktelen kérdésekben is. A tanácsok szerepének megváltozása A gazdaságirányítás reformjának általános tendenciája megköveteli, hogy gazdasági kérdésekben ott és azok döntsenek, ahol ezeket a kérdéseket legjobban ismerik, ahol a politikai és gazdasági felelősség jelentkezik. Ezért az MSZMP Központi Bizottsága a tanácsi gazdaság körének meghatározásánál abból indult ki, hogy a társadalmi termelés és a lakosság különféle szükségleteinek kielégítése szükségszerű munkamegosztást követel a központi és a helyi szervek között. Ebből kifolyólag a tanácsok szervezik és végrehajtják a központi feladatokból a helyi szervekre háruló feladatokat; a vállalati, illetve szövetkezeti intézményhálózat bevonásával megszervezik területükön a társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális igények kielégítését; összehangolják a központi fejlesztési elképzeléseket a helyi szükségletekkel, a terület- és településfejlesztéssel; feladataik végrehajtása során bevonják a lakosságot az állami munkába, jelentős feladatot látnak el az állampolgárok nevelésében. 2

17 A szocializmus teljes felépítése szakaszában előtérbe kerül a gazdasági szervező és kulturális-nevelő funkció. Ez, valamint a szocialista demokratizmus érvényesítése megköveteli, hogy növekedjen a tanácsok önállósága, valamint gazdasági tevékenységük köre. Ennek érdekében a központi szervektől nagyrészt a tanácsokhoz kerülnek a döntési jogkörök, a különböző szintű tanácsokon belül pedig tovább kell adni az alsóbb fokú tanácsokhoz. Ez után tehát a lakosságnak még kevesebbet kell utánajárni, utazni ügyeinek intézésére, mert a községi, városi és járási tanácsok megnövekedett hatáskörükben olyan hatósági és egyéb intézkedések meghozatalát is biztosítani tudják, melyekben eddig csak a megyei tanács szervei vagy valamely országos főhatóság volt illetékes. A tanácsi szervek kettős alárendeltségének megszűnésével nagyobb felelősség, feladat hárul mind a tanácsokra, mind a végrehajtó bizottságokra és szakigazgatási szerveikre. A miniszterek, az országos főhatóságok vezetői irányításukat elsősorban jogszabályok útján gyakorolják és a kérdéseknek ilyen módon való meghatározása a tanácsoknak lehetőséget ad a helyi feladatok operatív befolyásolására, ellátására. A tervezés új rendjében az országgyűlés, illetve a kormány határozatai alapján a tanácsok tervüket maguk készítik el és hagyják jóvá. Ilyen módon a terv valóban az adott terület komplex fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket rögzítheti. Teljes önállósággal bírnak a tanácsok a tervmutatók körének és az összeállítás módszerének megállapításában is. A különböző szintű tanácsok terve alapvetően saját gazdaságuk fejlesztési elképzeléseit rögzíti és az alsóbb tanácsok előirányzatait elsősorban csak informatív jelleggel tartalmazza. Az állóeszközfejlesztések, a különböző beruházások megvalósításához természetesen pénzügyi eszközök is szükségesek. Az új gazdaságirányítási rendszer ezért bővíti a pénzügyi gazdálkodás hatékonyságának további fokozása érdekében a tanácsok bevételeinek körét, és emellett biztosítja az állami támogatás összegét is. A tanácsok önállóságának növekedése mellett természetesen változnak a központi irányítás módszerei és eszközei is. Az eddigi közvetlen és operatív módszerek helyett a jövőben inkább közvetett közgazdasági elemzéseken és távlati irányelveken alapuló irányítást kapnak, s ez lehetővé teszi az alkotó kezdeményezés kibontakozását, a helyi erőforrások tervszerűbb összefogását és feltárását. A tanácsok gazdasági tevékenysége A tanácsok gazdasági tevékenységi körének feladata kielégíteni azokat a közösségi szükségleteket, amelyek a község, a város, a járás, illetve a megye területén jelentkeznek. E szükségletek magukban foglalják a településfejlesztést, az ezzel összefüggd beruházásokat és felújításokat, azok koordinálását és az ehhez szükséges tervezői és kivitelezői kapacitás biztosítását. A kommunális, valamint a helyi közlekedési igények tervezését és kielégítését, továbbá a kommunális szolgáltatás szerveit. A lakásellátás keretében gondoskodnak a lakásállomány fejlesztéséről, a meglévő lakásállomány fenntartásáról, felújításáról. A lakás- és kommunális igények kielégítésének módját és körét elsősorban a települések jellege, nagyságrendje határozza meg. A lakossági szükségletek mellett a szolgáltatási igények megállapításánál figyelembe kell venni a területen lévő üzemek és intézmények szükségletét is. Ilyen irányú igényük kielégítésének elősegítésére a területen működő vállalatok, kisipari szövetkezetek, földművesszövetkezetek bérköltségük arányában kommunális adót fizetnek. Az igények sokrétűsége szükségessé teszi a fejlesztések és az üzemeltetések ösz- 3

18 szehangolását, m ásrészt a különböző tevékenységek közötti koordinációt. A szükségletek kielégítése érdekében a tanácsok jogosultak közüzem ek, illetve v állalatok létreh o zására is. A tanácsi ipar alapvető feladata a lakosság szolgáltatási igényének kielégítése a m inisztérium i, a szövetkezeti és k isip arral koordináltan. Az áruterm elés körének m eghatározásánál a népgazdaság egésze szem pontjából is gazdaságos m egoldások kerülnek előtérbe, figyelem be véve az igények és szükségletek legkedvezőbb kielégítését, a több szektorúság elvének fen n tartását. N em elhanyagolható a tanácsi ip ar szerepe a nagyipari v állalatokkal való kooperalás, az azok term elését kiegészítő tevékenység terü letén sem. A tanácsi ip ar körébe döntően olyan üzem ek tartoznak, ahol a term elés je lenlegi fejlettségi színvonala m ellett a nagyüzem i form a nem indokolt. U gyanakkor ebből kifolyóan rugalm asan és helyesen reagálni tu d n ak a piac igényeire. A tanácsi kereskedelem szerepét m eghatározza az, hogy a kiskereskedelm i fo r galom és vendéglátás közel fele tanácsi kereskedelm i hálózatban bonyolódik le. A gazdasági m echanizm us refo rm ján ak célkitűzései szerint a kereskedelem ben és vendéglátásban továbbra is érvényesíteni kell a többszektorúság elvét. E zért a vállalati önállóság fokozása elvének m egtartása m ellett a tanácsi kereskedelem és vendéglátóipar körét a jelenlegihez hasonlóan fenn kell tartan i. E m ellett tovább kell fejleszteni a területi kereskedelem -politikát, am ely a központilag m eghatározott kereskedelem -politikán alapul, an nak szerves részeként alátám asztja azt. A tanácsi k ereskedelm i szervek területükön rendszeresen vizsgálják a lakosság vásárlóerejének, illetve az árualap egyensúlyának alakulását, és a különböző szektorok gazdasági v ersenyének fen n tartásáv al a lakosság m agasabb színvonalú áru ellátását biztosítják. Elősegítik a vállalkozási kedv növelését, a vállalatoknak a kereskedelem fejlesztésében való érdekeltségét. A tanácsi kereskedelm i szervek ezen túlm enően részt vesznek a fogyasztói úr- és m inőségellenőrzésben, hatósági eszközeikkel biztosítják an nak b e tartását. A tanácsok irán y ítása a la tt döntően a k ulturális, szociális és egészségügyi feladatokat ellátó intézm ények is m űködnek. Term észetesen a gazdasági ágazatban is jelentkeznek különböző intézm ényi feladatok, m in t pl. az állattenyésztés és állategészségügy, egészségügyi és egyéb célgazdaságok stb. Az intézm ények az ágazati szakm ai irányításon tú l költségvetésükkel és fejlesztési eszközeikkel szervesen k ap csolódnak a tanácsok gazdasági tevékenységéhez. R ajtuk keresztül a lakosság döntő többségét érintő ellátási kérdések valósulnak meg. E területen a jelenlegi helyzet fenntartásán tú l szükségesnek látszik a túlzott tagoltság m egszüntetése, illetve a költségvetési kapcsolatban an n ak m egvalósítása, hogy a különböző intézm ények ahhoz a ta nácshoz kapcsolódjanak, am ely szakm ai felügyeletüket is ellátja. A tanácsok, miközben közrem űködnek az országos jelentőségű feladatok helyi m egvalósításában, az irán y ításu k alá nem tartozó szervezetekkel együttm űködést, koordinációt valósítanak meg. E feladat, illetve hatáskör fokozatosan alakul ki, egyre n a gyobb követelm ényeket tám asztva a tanácsokkal szemben. Ilyen irányú tevékenységük lehetővé teszi az ágazati és területi fejlesztés összehangolását. Döntő, elhatározó jogkörük van a területükön tevékenykedő de alájuk nem rendelt vállalatok, szervek és intézm ények m inden olyan fejlesztésében, am ely a lakosság kom m unális ^ és kulturális, szociális ellátottságát érinti. Ezzel m egakadályozhatják az olyan fejlesztést, am ely figyelm en kívül hagyja a városrendezési előírásokat, vagy a m űködés előfeltételeit. Az ipartelepítés terü letén az ip ari beruházások létesítéséhez a tanácsok egyetértése szükséges. Az ipartelepítésnek ugyanis számos összefüggése van a tanácsi m un

19 kával, a tanácsok irányítása alatt álló ágazatok tevékeny,jégével, a kom m unális ellátással. Egy-egy ilyen létesítm ény jelentős befolyással van a település m unkaerőhelyzetére, a település egyéb irányú pl. kulturális, egészségügyi, m űvelődésügyi hálózatának fejlesztésére. E hatásköröket a tanácsok eddig nem tu d ták m indig érvényesíteni, m iután a m i nisztérium ok számos esetben nem kapcsolták be őket kellő időben és m értékben. U gyanakkor a tanácsok sem használták ki megfelelően e tevékenységüket érintő lehetőségeiket és ebből számos problém a következett. A különböző szintű tanácsok feladatai A gazdasági reform követelm énye, hogy a gazdasági irányítás hatáskörei az alsóbb szervek felé decentralizálódjanak. Ez m egköveteli, hogy a tanácsi gazdaság egységeit a megfelelő szintű tanácsok irányítása alá helyezzék olymódon, hogy a helyileg gazdaságosabban m egoldható szükségleteket a helyi tanácsok, a több települést kielégítő szükségleteket terü leti tanácsok keretében m űködő szervezetek elégítsék ki. Szükséges továbbá, hogy e feladatoknak m egfelelő gazdasági eszközökkel az illetékes ta nácsok rendelkezzenek, s felsőbb irányító szervtől kapott feladatok végrehajtásához a megfelelő eszközöket is rendelkezésükre bocsássák. Az egyes tanácsszintek e feladat ellátásába különböző módon kapcsolódnak. A megyei tanács irányító szerepet tölt be az egész megye gazdálkodásában. K i dolgozza az országos gazdaságpolitikának megfelelő, azt konkrétizáló területi gazdaságpolitikát. És e gazdaságpolitika valósul meg saját fejlesztési tervében és költségvetésében, am ely kapcsolatban van a népgazdasági tervvel és költségvetéssel. G azdaságpolitikájának m eghatározásánál a megye term elő és nem term elő ágazatai fe j lesztésének irán y át cs arán y ait rögzíti. M eghatározza a településfejlesztés, a kom m u nális, szociális és egészségügyi kulturális ágazatok fejlesztésének fő irányát, az erre fordítható eszközöket. Megyei szinten határozza meg a lakossági szükségletek figyelem bevételével, az ezeket az igényeket kielégítő term elő tevékenység fejlesztését, az erre fordítandó fejlesztési eszközeit. A megyei pénzügyi politikában egyensúlyt alakít ki, figyelembe véve az intézm ények és v állalatok által n y ú jto tt szolgáltatásokat, a tanácsi bevételek és kiadások jogszabály n y ú jto tta keretei között ad o tt lehetőséget és a szükségletek kielégítésének leggazdaságosabb m egoldását. A nem ta nácsi irányítás alatt m űködő gazdasági szervezetek fejlesztésével összehangoltan fe j leszti az irányítása alá tartozó szolgáltató ágazatok tevékenységét. Különösen tek in tettel van a fejlesztési eszközök különböző területek közötti felosztására, a tanácsi költségvetési bevételi szabályozók m egállapítására. Az alsóbb tanácsok feladatainál figyelem be kell venni, hogy az eddigiek során a fejlesztések döntő részének elhatározása megyei szintről tö rtén t és a megyei szervek rendelkeztek többségükben az ehhez szükséges anyagi bázisok felelt is. A jövőben az alsóbb tanácsok hatásköre e téren is növekszik, önállóan rendelkeznek fejlesztési alap pal és a c. csoportos, illetve a kiem elt beruházásokat m eghaladó rész felett m aguk döntenek Pénzügyi önállóságuk biztosítása érdekében jelentősen növekszik saját bevételeik köre és em ellett előre, hosszabb időre fix összegben kerül m egállapításra az állam i tám ogatás m értéke. A járási tanács gazdasági irányító tevékenységét egyrészt a megyei tanács tevékenységének átalakulása, annak elvi, táv lati jellegűvé válása, továbbá a községi ta nácsok gazdasági feladatainak bizonyos m érvű m egnövekedése befolyásolja. A járási tanács irányító tevékenységének legfőbb feladata a jelenleg megyei szintű hatáskörök egy részének, elsősorban a járás településeinek differenciált fejlesztésével összefüggő 5

20 feladatoknak átvétele. A célcsoportos beruházások eszközeit a járási tanácsnak kell elosztani. Ezzel támogatja azokat a községi célkitűzéseket, amelyek a megye, a járás gazdaságpolitikájának megfelelnek. Ezen túlmenően gazdálkodik azokkal a felújítási és fenntartási eszközökkel, amelyek lebontása községi szintre nem gazdaságos. A járási tanács irányítja és ellenőrzi a községi tanácsok gazdasági tevékenységét, különösen a költségvetési és kommunális gazdálkodást. Feladata a pénzügyi ellenőrzés végrehajtása a járás egész területén. Fenntartja, működteti és fejleszti azokat az intézményeket, amelyek az egész járás vagy több község szükségleteit elégítik ki. Ellátja a mezőgazdaság állami irányításából eredően azokat a fejlesztési feladatokat, amelyek a mezőgazdasági termelést segítik elő. A községi, illetve városi tanácsok főként a területükön élő lakosság alapellátásának biztosításában tevékenykednek. Alapvető döntési hatáskörük van a település fejlesztését, a lakosság szükségleteit kielégítő kérdésekben. Feladataik ellátására fejlesztési alappal rendelkeznek és ehhez saját bevételeiken túl, állami támogatásban részesülnek. A szolgáltatások kielégítésében vállalati, szövetkezeti szervek, a magá'ikisipar, illetve a költségvetési intézmények vesznek részt. A községi tanácsnak elsősorban a költségvetési intézmények, illetve szervezetek (közüzem, brigád) létrehozását, fejlesztését és működését kell biztosítania, emellett a területén lévő szervek tevékenységét figyelemmel kell kísérnie, hogy beilleszkedjenek a közösségbe. Az egyes tanácsi szervek feladatai Az egyes tanácsszervek gazdasági feladatait meghatározza a saját, továbbá a vállalati, valamint a költségvetési intézmények gazdasági önállóságának átalakulása. A gazdasági reform általános irányvonala az önállóság növelése és az eszközök hatékony felhasználásának biztosítása. Ennek megfelelően az irányítás módszerei a vállalatoknál közgazdasági jellegűekké fejlődnek és a költségvetési szervek és intézmények esetében is jelentősen átalakulnak. A tanácsok felügyelete alá tartozó vállalatok gazdasági önállósága, ennélfogva irányításuk és működtetésük alapvető vonásai megegyeznek a minisztériumi irányítás alatt álló vállalatokéval. Kötelező tervet vagy tervmutatót nem kapnak, tevékenységüket önállóan szervezik. Működésük elbírálásánál az igények kielégítése és a tevékenységük jövedelmezősége kerül értékelésre. Szükségtelenné válik a felesleges gyámkodás, a részletes előírások. A kommunális szolgáltatásokat végző közüzemeknél az irányítás ma még közvetlenebb jellegű és a költségvetési szervek irányításában is közvetlenebb eszközöket kell alkalmazni. Az intézmények feladatait, ellátási színvonalát konkrétabban kell meghatározni, és a pénzeszközök felhasználásában is jobban körülhatárolt szabályozás szükséges. A különböző feladatokat a tanács egyes szervei közül azoknak a hatáskörébe kell adni, amelyek érdemi döntést hozhatnak. Ennek megfelelően a tanács mint testület hatalmi, képviseleti szerv és gyakorolja a tulajdonosi jogkörből adódó gazdasági irányítás körét. Saját területére vonatkozóan meghatározza a gazdaságfejlesztési koncepciókat. Megvitatja és jóváhagyja a tanácsi terveket, amelyekben eldönti a lakosság érdekeit szolgáló gazdasági és ellátási kérdéseket. Meghatározza a fejlesztési célkitűzésekhez szükséges eszközök területi és ágazati felosztását; megállapítja saját költségvetését és középtávú pénzügyi tervét. A végrehajtó bizottság érvényesíti a tanács gazdaságpolitikai célkitűzéseit, továbbá megvalósítja a művelődésügyi és egészségügyi politika végrehajtásához szükséges gazdaságirányítást. Irányítja a város- és községfejlesztési tevékenységet és ennek ér- 6

21 deliében összehangolja az ágazati és területi érdekeket. Irányítja a szakigazgatási szervek tevékenységét és koordinálja munkájukat, gondoskodik az ágazati szakmai irányításból adódó rendelkezések érvényesítéséről. A szakigazgatási szervek pedig, mint a szakmai elveket érvényesítő szervek, a végrehajtó bizottság és az ágazati miniszterek döntéseit előkészítik, végrehajtják. A hatósági jogköröket a szakigazgatási szervek gyakorolják. A szakigazgatási szervek gazdasági irányító feladatai egymástól eltérők, és ennek meghatározásánál, ügyrendjük kidolgozásánál ezek a szempontok érvényesülnek. A funkcionális szakigazgatási szervek a végrehajtó bizottság hatáskörébe utalt fejlesztési (tervezési), finanszírozási (pénzügyi) és munkaerőgazdálkodási kérdésekben előkészítik a döntést, javaslatok és elképzelések alapján kidolgozzák a végrehajtó bizottság által eldöntött feladatok lebonyolításának megszervezését. Ellenőrzik a vállalatoknál és intézményeknél a fejlesztés és felújítás, valamint a gazdálkodás eredményességét. Az ágazati szakigazgatási szervek végrehajtják az ágazati irányításból rájuk há- 'ruló feladatokat, azt érvényesítik a megye ágazati gazdaságpolitikájában. Kidolgozzák az ágazatukat érintő fejlesztési és költségvetési javaslatokat, a különböző ellátottsági mutatók és a szükségletek elemzése alapján. Részt vesznek az ágazat beruházási politikájának kialakításában. Feladatuk továbbá a vállalatok, valamint a gazdálkodó intézmények tevékenységének ellenőrzése. A szakigazgatási szervek gyakorolják a hatósági jogköröket, mivel e funkciók ellátása, gyakorlása általában az ágazati feladatokhoz kapcsolódik. A kormány a közelmúltban több intézkedést hozott a tanácsok feladataira és hatáskörére vonatkozóan. E szerint az alsószintű tanácsok átveszik az operatív feladatok intézését, jelentősen bővül irányító tevékenységük, és megnövekszik hatáskörük a hatósági feladatok ellátásában is. Ugyanakkor az irányító tanácsok egyes operatív feladatoktól és a hatósági jogkörök egy részétől megszabadulva behatóan tudnak foglalkozni az elvi irányítás munkájával, a gazdálkodás hatékonyságát biztosító közgazdasági elemző munkával, távlati fejlesztési koncepció készítésével. Egyszerűsödnek a hatósági eljárások, illetőleg meg lesznek szüntetve azok, amelyek fenntartása nem indokolt. Azoknak az ügyeknek az eldöntése, amelyek a lakosságot közvetlenül érintik és elbírálásuk szélesebb körű koordinációt vagy különleges szakértelmet nem igényel, az alsóbb tanácsok hatáskörébe kerül. Ennek alapján kerül sor például az építési, használatba vételi és bontási engedélyezési eljárás egyszerűsítésére. Szűkítésre kerül az építési engedélyhez kötött munkák köre, és decentralizálásra kerül az engedélyezési hatáskör. Ennek első lépéseként elsősorban nagy lélekszámú községekben építésügyi szakigazgatási szervek lesznek kialakítva. Azokban a községekben is, ahol önálló építésügyi szakigazgatási szerv nem szervezhető, szűkebben meghatározott körben az elsőfokú építésügyi hatósági eljárást a vb. vezetők jogkörébe adják. A kisipari szövetkezetek és a földművesszövetkezetek jogszabályellenes működése esetén a tanácsszervek a hatósági jogkörükbe tartozó ügyekben kötelező érvényű határozattal, egyéb ügyekben a szövetkezetek területi, illetőleg országos szövetségeinél intézkedhetnek a törvényes helyzet visszaállítására. A magánkisiparra vonatkozó jogszabályok egyes rendelkezései szorosabb összhangba kerülnek a gazdasági mechanizmus reformjának elveivel. Az iparhatóságok nagyobb jogkört kapnak a magánkisiparosok munkája minőségének ellenőrzésére; a 7

22 lakosság javítási és szolgáltatási igényeinek m agasabb színvonalú kielégítése érdekében az építőiparban is lehetőség lesz iparjogosítványok k iadására m unkaviszonyban álló szem élyek és nyugdíjasok részére. M egyénk szem pontjából különös jelentősége v an az ip ar arányos terü leti fejlesztését elősegítő közelm últban m egjelent intézkedéseknek. E szerint a főváros és környéke területén történő iparfejlesztés egyidejű korlátozása m ellett, az Országos T ervhivatal a megyei tanácsok végrehajtó bizottsága részére iparfejlesztési alapot bocsát rendelkezésre. Ebből az arra kijelölt településeken az ipari foglalkoztatottság növelésének elősegítése érdekében a vállalati fejlesztési alapok terhére tervezett ipari beruházásokhoz vissza nem térítendő hozzájárulás biztosítható. Ezen túl ezeken a településeken, illetve a külön erre kijelölt területeken az ip ari beruházásoknál k ed vezményes hitelfeltételeket is biztosítanak. M egyénk terü letén négy település van k i jelölve ilyen tám ogatásra és további három a hitelkedvezm ényekkel tám ogatható te lepülések között. A kereskedelem területén a hatósági engedélyek kiadásával és visszavonásával kapcsolatos ügyek intézése a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanácsok végrehajtó bizottsága kereskedelm i szakigazgatási szerveinek hatásköréből a járási (városi), községi tanácsok végrehajtó bizottsága kereskedelm i szakigazgatási szerveihez kerül. Bővül a kereskedelm i szakigazgatási szervek hatásköre a fogyasztói érdekvédelem, minőségvédelem, árellenőrzés terü letén is. Á rhatósági ügyekben hatósági jogkörük elsősorban az árak megfigyelése, ellenőrzése területén, ezen belül a rra terjed ki, hogy a rögzített vagy m axim ált ára k körében a hatósági előírások b etartása m egtörténik-e, vagy a szabadabb árform ák terü letén az árszint m iként alakul. A gazdasági önállóság növelésére hozott intézkedések közül külön kiem elendő a költségvetés, illetve a tervezés területén biztosított tanácsi jogkör. E szerint maguk dönthetnek a kiem elt és célcsoportos beruházásokon tú l fejlesztési eszközeik felhasználásáról és költségvetési gazdálkodásuk eredm ényességében is érdekeltté v a n nak téve azáltal, hogy az adott cél elérése esetén kiadási m egtakarításaikat, illetve bevételi többleteiket a m inim álisan biztosítandó 2 4%-os m értékű tartalék alap f e l töltése után az ellátási színvonal növelésére vagy fejlesztési célokra használhatják fel. Kibővül a tanácsok hatósági feladata m unkaügyi vonalon is. E jogkörükben az új gazdasági m echanizm usban is legfontosabb feladat a területen élő lakosság foglalkoztatása, a vállalati m unkaerőigény kielégítése, az adott terü let sajátosságainak m egfelelő m unkaerőgazdálkodási tevékenység, különösképpen a nők, az ifjúság és a csökkent m unkaképességűek foglalkoztatásának biztosítása. H atékony terü leti m u n k aerő gazdálkodási tevékenység, m unkaközvetítés ú tjá n biztosítani kell az állam polgárok alapvető érdekeinek erőteljesebb védelm ét. Elő kell segíteni a rendelkezésre álló m u n kaerő tervszerű elosztását, k o nkrét m unkacrőgazdálkodási célkitűzések m egvalósítását. K ülönös gonddal kell foglalkozni az ifjúságnak, a m unkaerőutánpótlás fő bázisának a terü let m u n k aerő stru k tú rájáv al, és a népgazdaság igényével összhangban tö r ténő képzésével, foglalkoztatási lehetőségének feltárásával. M unkaerőgazdálkodási szerveink feladata a végrehajtó bizottság anyagi eszközeinek segítségével elősegíteni a nők és a csökkent m unkaképességűek racionális foglalkoztatását, ezen belül a nők szám ára alkalm as m unkakörök feltárását, a nőkkel is betölthető m unkahelyeken a férfiak átcsoportosításának kezdem ényezését, a részm unkaidőben történő foglalkoztatás kiterjesztését, a bedolgozási lehetőségek növelését. U gyancsak feladatát képezi a tanácsi m unkaerőgazdálkodási szerveknek a csökkent m unkaképességűek célszerű foglalkoztatásának szervezése, m unkába helyezése, és segélyezése. A tanácsok m unka- 8

23 srőgazdálkodási koordinációs tevékenysége valamennyi a területen működő munkáltatóra kiterjed, ezért e szervekkel kialakított helyes kapcsolat meghatározó lehet a munka eredményességére. A tanácsok egyes jogkörének megváltozása nemcsak a lakosságot, hanem a vállalatokat, intézményeket is érinti. A gazdaságirányítás új rendszerében megváltozott többek között a beruházások lebonyolítása, egyszerűsödtek az eljárási folyamatok, meggyorsultak a tervezéssel és kivitelezéssel kapcsolatos munkálatok. Közvetve ez természetesen a lakosságot is érinti, mert nem közömbös, hogy egy kereskedelmi, vagy ipari létesítmény mikor kezdi meg szolgáltatását vagy termelését; nem közömbös, hogy egy közművesítést mikor fejeznek be, s ezzel együtt mikor biztosítják egy-egy terület továbbfejlődésének lehetőségét. Megyénk mezőgazdasági jellegű megye, így igen fontos az irányítási rendszer reformjának mezőgazdasági jellegű hatásait vizsgálni. A mezőgazdaság szocialista átszervezése olyan alapvető változást idézett elő a termelési viszonyokban, amely lehetővé tette és meg is követelte a termelés fejlesztésének előtérbe helyezését. Ennek megfelelően változnak a tanácsszervek feladatai, s azok a mezőgazdaság állami irányításán belül a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításához, a termelés, árutermelés nagyobb mértékű fellendítéséhez kapcsolódnak. Az új termelőszövetkezeti törvény, valamint a termelőszövetkezeti földtulajdon kialakítását szabályozó törvényszintén jelentős mértékben határozza meg e feladatokat. Tanácsaink az elkövetkező időben is felelősek lesznek a párt és a kormány agrárpolitikájának érvényesítéséért, határozatainak végrehajtásáért. Jelentős ez a feladat a megye dolgozó parasztsága szempontjából is, mivel azt a népgazdasági és helyi érdekek összhangjának biztosításával kell megoldani. Elő kell segíteni a kedvezőtlen közgazdasági és termelő helyi adottságú szövetkezetek további megszilárdítását, a szövetkezeti demokrácia biztosítását. A tanácsok e mellett ellátják a termelőszövetkezetek felügyeletét működési engedélyek kiadásával, alapszabályok jóváhagyásával kapcsolatos feladatokat. A tanácsok és szerveik megváltozott feladata új igényeket támaszt az apparátus munkájával kapcsolatban is. A tanácsapparátus munkájának egy részét eddig operatív jellegű feladatok ellátása, a közvetlen beavatkozás jellemezte. Közgazdasági eszközökkel való befolyásolást, elemző tevékenységet eddig csak kis részben végeztek. A gazdaságirányítási rendszer új vonásai a területi elv előtérbe helyezésében, a fejleszt.: t es fenntartást magában foglaló komplex költségvetési és fejlesztési rendszerben, a vállalati jövedelemszabályozási és anyagi érdekeltségi rendszerben és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek új irányítási rendszerében emelkednek ki. Ezek a feladatok a szakmai munka színvonalának lényeges emelését teszik szükségessé. A tanácsi apparátus mar eddig is igyekezett felkészülni az új feladatokra. Különböző szakmai tanfolyamokon foglalkoztak az új rendszer bevezetésének problémáival. Különösen az elmúlt ev második fele már a mechanizmus bevezetésének aktív előkészítését tükrözte. Most legfőbb dolgunk, hogy minden tanácsi dolgozó megértse, és egységesen értelmezze célkitűzéseinket, fáradhatatlanul dolgozzunk azok megvalósításán. A reformtól azt várjuk, hogy egész gazdasági életünk, a tanácsi gazdaság, a tanácsi elet egyéb területein is meggyorsuljon fejlődésünk; hogy tanácsaink valóban területük gazdáivá váljanak. A tanácsok társadalmi munkamegosztásban betöltött szerepe növekszik, tovább szélesül önállóságuk és ezzel együtt gazdasági alapjuk is. Ez természetesen nagyobb felelősséggel is jár. Azonban fő célkitűzésünk a szocialista társadalmunk további gyorsütemű fejlesztése ezt nemcsak lehetővé, de szükségszerűvé is teszi. 9

24 10 Csapolás Kisvárdán

25 ÖTVÖS JÓZSEF TÖTH ÁRPÁD: Vulkán" a Nyírségben A kisvárdai öntöde történetéhez Még az iparban oly szegény Szabolcs-Szatmárban sem volt számottevő az 1920-as években Kisvárdán működő, mindössze húsz-huszonöt munkást foglalkoztató temperkikészítő műhely. Favázas, fenyőzsindelyes színekben, kezdetleges technológiával formáztak a munkások. Másnap öntöttek, majd rámoltak, öntvényt tisztítottak. Aztán kezdődött az egész folyamat elölről. Eleinte csak kályhaalkatrészeket készítettek. A komplett asztali tűzhelyek gyártására csak 1927-ben tértek át. Ekkor már zománcozó üzemet is építettek. A műhelyben 1930-tól 1933-ig szünetelt a munka. Hasznosítására ezután részvénytársaság alakult, mely 1936-ban megépítette a temperöntöde kezdetleges ősét. Ettől kezdve már tábori tűzhelyeket is gyártottak. Amikor a második világháború kitört, az RT nagyjai elmenekültek és a gyár gazdátlanul maradt. Épületeit az átvonuló náci katonaság használta szálláshelyül. A háború befejezése után megkezdődött a gyár helyreállítása. Az újra üzemképessé tett vasöntöde még abban az időben is mindössze egy 100x60 méteres területen helyezkedett el, ahol továbbra is túlzsúfolt, egészségtelen körülmények között már száz ember dolgozott. Még mindig fából tákolt csarnokában kizárólag szürke öntvény készült. Ebből zománcozott tűzhelyet és kályhákat szereltek össze. Már mű ködött egy nikkelező és az alkatrészek díszítésével foglalkozó részleg. A szerelőműhely ahol az alkatrészek összeszerelését végezték csak egy kis sarok volt még. A gyár ebben az időszakban a részvénytársaság kezéből az akkori bankigazgató Rubóczki János tulajdonába került, aki ugyancsak keveset törődött a munkások helyzetével. A silány berendezést mindössze egy esztergapad képviselte. A féktelen kizsákmányolás következtében gyakoriak voltak a megbetegedések. Különösen a tbc tizedelte a munkásokat, Az államosítás döntő fordulatot hozott a gyár életében, az öntöde a nép tulajdonába került. Tóth Illés István lett az első munkásigazgató. Ezt követően 1948 tavaszán a létszám már kétszáz fölé emelkedett. Jencsik János vezetésével megalakult a pártszervezet. Bevezették a nyolc órás munkanapokat. Ettől kezdve gyors iramban indult meg a szabolcsi viszonylatban már rangos helyre került Kisvárdai Vulkán Vasöntöde fejlesztése. Az első nagyobb arányú beruházást az I-es számú öntöde fejlesztésére fordították. A kapacitás növekedésével rátérhettek a satuk, tábori kohók és később tűzhelyalkatrészek gyártására is. Tovább emelkedhetett a létszám is. A temperöntöde ma is korszerű, betonvázas épületét 1949-ben avatták. Az egyre fejlődő öntöde az időközben felszámolt kőolajtermék lerakat és fűrésztelep területét is igénybe véve tovább terjeszkedett. A megnövekedett terü lten,

26 12 április 4-cn felav atták a jelenlegi radiátoröntödét, a tran szfo rm ato rh ázat és a víztornyot. Még ugyanebben az évben új profilokat valósítottak meg. S algótarjánból á t vették a tem peröntvény öntését. Jelentős profilt képviselt még a párhuzam os satu, a csősatu, továbbá a tábori- és fix kovácstűzhely. Itt készültek a salak- és zsáktalicskák, m ajd hosszú időn keresztül a csikótűzhelyek. M egkezdte m űködését a m unkát lényegesen m egkönnyítő kom presszor, ú jra növelni tu d ták a foglalkoztatottak szamát. K ülönálló szerszám - és tmk. m űhelyt építettek. önállóságát a vasöntöde 1959-ben vesztette el, am ikor a B udapesti Fcm szerelvénygyar gyáregysége lett. A nagyarányú profiltisztítás következtében az öntöde m ás üzem eknek adta át a salaktalyiga és csikótűzhely gyártását. M egszűnt a szenes vasaló, m ajd 1962-ben a cserépkályha ajtók készítése is. A következő évben az öntöde az újonnan alakult Öntödei V állalat 04-es szám ú gyáregysége lett. A profil ezután még jobban m egtisztult. A tem peröntvényen kívül csak az öntöttvasradiátor és a p árh u zamos satu m aradt a gyártm ányok között. Az ö n tö d ei V állalat kebelén belül az eddigieknél is nagyobb arányú fejlődés következett a gyáregység életében. A beruházások, felújítások m ellett tovább növelték az üzem terü letét is. Ezzel biztosították a további fejlesztések lehetőségét. Ű jabb te rületek m egvásárlásával a telep nagysága m ár m eghaladta a h at k atasztrális holdat. Radiátor-megmunkálás Az elm últ évben befejeződött a gyáregység nagy rekonstrukciója, m elyre több, m int tízmillió forintot költöttek. Gépek vásárlására, korszerűsítésére ezidő alatt több, m in t egymillió forintot ru h áztak be. E lkészült egy korszerűen berendezett rad iá to r szerelő csarnok, korszerű konyha, ebéldő, orvosi rendelő. M odern fürdőt és öltözőt kaptak a dolgozók. M egépült a m odern irodaépület is.

27 A kisvárdai öntöde fejlődését hűen példázza néhány statisztikai adat: Míg a termelési érték 1949-ben még alig haladta meg a hétmillió forintot, 1967-re már 132 millió 300 ezer forint volt a terv. Ugyanebben az időszakban az egy munkás által előállított napi termelési érték közel négyszeresére emelkedett ben a gyárban még csak 750 tonna öntvényt állítottak elő, 1966-ban ennek a tizenötszörösét. A radiátorgyártást 1959-ben kezdték meg a gyáregységben. Akkor még csak négyzetméter fűtőfelületű mennyiséget készítettek. A következő évben már több, mint dupláját, 1966-ban pedig közel tízszeresét. Az elmúlt évben a megszokott évi 4 5 százalékos termelésnövelés helyett már 28 százalékos felfutással közel négyzetméter fűtőfelületű mennyiség előállítását tervezték. A gyáregység dolgozóinak létszáma már közel jár az ezerhez. A fejlődés tehát a foglalkoztatottság terén is nagy. A dolgozók szervezett életet élnek. Az idősebbek szívesen segítik a fiatalabb generációt. A KISZ-nek a gyáregységben nagy múltja van és jó a szervezeti élet. A megyében 1957-ben ebben az üzemben alakult meg először a KISZ, amelyet már akkor 130 fiatal képviselt. A fiatalok szívesen vállalnak társadalmi munkát, a vietnami fiatalok megsegítésére részt vettek vasárnapi műszakban is. A zavartalan termelés egyik fontos feltétele a jó munkakörülmények biztosítása. A gyáregység munkaruhával, veszélyesebb helyeken védőruhával látja el a dolgozókat, nincs hiány védőitalból sem. Az új és a régi, felújított fürdő-öltöző a megfelelő tisztálkodási lehetőséget, az üzemi étkező segítségével a rendszeres étkezést biztosítják. Az üzemorvosi ellenőrzés és rendelés segítségével igyekeznek megelőzni, gyorsabban gyógyítani a betegségeket, gyors segítséget adni a sérült dolgozóknak. A nemzetközi piacon kemény valutáért adják a víz- és gázvezetékek szereléséhez szükséges apró öntvényeket. Nem ok nélkül született az elmúlt év közepén miniszteri döntés arról, hogy Kisvárdán az éves tervet ebből a termékből az eredeti 800 tonnáról 1250 tonnára kell emelni. A mindenképpen indokolt teljesítménynövelés azonban a terméket előállító temperöntödében szinte megoldhatatlannak látszott. Mégis nekivágtak... Két hétig csak mértek és számoltak: milyen technikai feltételek szükségesek, hány új dolgozót kell felvenni, betanítani? Hogyan lehet fokozni a kúpolók teljesítményét? Es így tovább... Végülis néhány régi gépet kidobtak, Budapestről hoztak termelékenyebbeket. Győrből ezerhatszáz, nagyon pontos, hengerelt acéllemezből készült formaszekrényt hozattak. Egy egészen speciális eljárással növelték a kúpolőkemencék kapacitását: a nagyobb igénybevételtől jobban felhevült acélpalást hőmérsékletét vízfüggönyös eljárással csökkentették. A vállalkozás sikerült, s jó tréningnek bizonyult ez évre is. Ugyanis már menet közben jelezték, hogy ez évben is tovább kell növelni a gyártást ebből a fontos termékből. A gyáregység fő profilja a radiátor. Termelésében eddig is szép eredmények szü- :ettek. A Tisza típusú radiátor már ennek a gyáregységnek a kikísérletezett terméke. Sorozatgyártásának bevezetése óta hatféle méretben készül. A gyártmányfejlesztési orogram keretében, a gyártástechnológia tökéletesítése révén sikerrel járt a kísérlet, hogy csökkentsék a termék súlyát. Ezzel nemcsak gazdaságosabbá teszik az előállítását, hanem előbb-utóbb versenyképessé teszik termékeiket a külföldön gyártottakkal. Az elmúlt évben befejeződött nagy rekonstrukciós munka jelentős állomása a.!i lejiódésének. Egyben kiinduló alapja is egy még nagyobb, távlati programnak. A kisvárdai öntöde fejlesztése ugyanis továbbra is napirenden marad, s ez újabb erőfeszítéseket kíván a gyáregység kollektívájától. 13

28 Az üzemet a már lassan hagyományossá váló profiljára való tekintettel elsősorban a radiátor és mint új profil az öntött kazántagok gyártásában fogják a jelenlegihez képest nagyobb termelőegységgé fejleszteni. A népgazdasági igények felmérése alapján évente 800 ezer négyzetméter fűtőfelület mennyiségű radiátorra lesz szükség rövid időn belül. Ez a jelenleg gyártott mennyiségnek jóval több, mint kétszerese. Az öntött kazántag gyárat Budapestről telepítik majd le Kisvárdára. Természetesen ennek a megmunkálására, szerelésére is be kell majd rendezkedni. A radiátorgyártás kapacitásának növelése és a kazántaggyártásra való átállás jelentős beruházásokat igényel. Ezt a fejlesztést már csak számillió forintos nagyságrendben lehet megoldani. Ennek előkészítését, programozását már a III. ötéves terv befejezése előtt megkezdik. A feldolgozásra kerülő vas mennyisége terv szerint csupán ebből a két gyártmányból meghaladja az évi mázsát. A jelenlegi öszszes mennyiségnek több, mint háromszorosát. Profilját tekintve ilyen termelőegység már nem csak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is jelentős gyárnak tekintendő. A legfontosabb fejlesztési célkitűzéseken kívül természetesen sor kerül a kisebb termelési ágazatok kapacitásának növelésére is. A temperöntvénygyártás fejlesztésére például már ebben a tervciklusban sor kerül. Országos viszonylatban Kisvárdán központosítják a satugyártást. Ugyanis ezek a termékek számunkra viszonylag előnyös feltételek mellett exportálhatok. A fő profilok radiátor, kazántag és temper szerencsés társítása újabb, nagyszerű távlatokat nyithat a további fejlődésre: a komplett központi fűtési berendezés gyártására, illetve összeállítására. Hiszen a lakosság ilyen irányú igénye évről évre növekszik. Tekintettel arra, hogy az ilyen berendezések beszerelésére alkalmas lakások elsősorban a fővárosban, illetve környékén épültek, célszerű ebből a termékből Budapesten egy lerakatot létesíteni. Ehhez kellene biztosítani megfelelő számú szerelőszemélyzetet. A telephely fenntartásáról a vállalat központja gondoskodna, a kisvárdai gyáregységben csak a berendezéseket kellene elkészíteni. Ez a nagy lehetőségeket kínáló vállalkozás csak az 1960 óta felépült több tízezer központi fűtés beszerelésére alkalmas családi házat és villát véve alapul tíz éven át csupán Kisvárdán újabb embernek biztosítana munkalehetőséget. A gyáregység jövőjével kapcsolatos célkitűzések egyébként is szerencsésen egybeesnek a Szabolcs-Szatmár megyei munkaerőfelesleggel járó problémák megoldásával. Hiszen a már tervbe vett bővítések is mintegy megkétszerezik majd a gyáregység munkaerő-szükségletét. A tervbe vett ipari tevékenységek letelepítése végső soron a Kisvárda és környéke szabad munkaerejének teljes választékára kedvező hatással lesz. Ugyanis nemcsak szakmunkásokra, hanem segédmunkásokra is szükség lesz. A gépesítés, korszerűsítés révén pedig csökken a nehéz fizikai erőt igénylő munka, tehát lehetőség nyílik nők nagyobb arányú foglalkoztatására. E nagyszerű távlati tervek, elképzelések előfutárai már meg is jelentek. Az elmúlt év végén szinte a nagy rekonstrukciós munka folytatásaként újabb, jelentős beruházás vette kezdetét. Vállalatfejlesztési alapból és a KGM segítségével több, mint négymillió forint költséggel két, egyenként 864 négyzetméter alapterületű üzemcsarnok építéséhez kezdtek. Az előregyártott vasbeton elemekből gyorsan megépülő, befejezés előtt álló csarnokokban a már exportra is készülő satuk gyártását ötven százalékkal növelhetik. Ez évben az elmúlt évi 35 ezerrel szemben ezer satu előállítását tervezik. Ugyanakkor jobb munkakörülmények között, mintegy húsz új dolgozó foglalkoztatása válik lehetővé. 14

29 A m egvalósuláshoz m ár közel álló beruházás jelentőségét fokozza, hogy a csarnokok a kialakuló, új főbejárat m ellé épülnek. Oda, ahol p ár hónapja még elavult, régi épületek csúfoskodtak régm últ idők m em entóiként. Az újjászülető üzem ből ezzel m ár szinte teljesen eltűnnek ezek az egészségtelen épületek, s csak fényképen lá th a t ják m ajd azokat a nyugdíjkort m egért öntők utódai. K isvárda legnagyobb, m ár országos m éretekben is jelentős üzem e m indinkább gyárjelleget ölt. Rövidesen külsőleg is a környék reprezentatív külsejű ipari bázisává válik. A továbbfejlesztést illetően bíztató az a rendelet is, am ely az ország 24 más helysége között K isvárdát is odasorolja, ahol vissza nem téríten d ő állam i hozzájáru lást lehet nyú jtan i a tervezett ipari beruházásokhoz. Ez a szinte tálcán kín ált lehetőség m inden bizonnyal m eggyorsítja m ajd a fejlődés tem póját, s közelebb hozza a távlati tervek m egvalósulását. Sárgult okm ányok, régi levelek, az idősebb korosztályhoz tartozók, de olykor még a fiatalok is régi nevén vulkánnak em legetik a kisvárdai üzem et, az ö ntödei V állalat 04-es szám ú gyáregységét. De m ár egyre ritkábban hallani, lassan feledésbe is m erül a név. Pedig talán éppen most illene rá a hasonlat. Hiszen évtizedes nyugtalan fortyogás után a N yírség hom okbuckái közé ékelt h ajn ali vulkán m ost készül elm arad o ttságából kitörni igazán.

30 GALGŰCZI JÓZSEF: A Kisvárdai lucerna termesztésének helyzete és jövője A Kisvárdai (homoki) lucernafajta kialakítása néhai Teichmann Vilmos államidíjas tudós nevéhez fűződik. Nemesítése 1943 évben kezdődött, az Erdélyből származó Tuzsoni lucernával, mely külsőre a magyar kék lucernához hasonló. A sivár talajokon fellelhető sárkerep lucerna (M. falcata) és a Tuzsoni lucerna természetes kereszteződésének (egy sor kék lucerna és egy sor sárkerep lucerna vetése váltakozott) terméke a Kisvárdai lucernafajta. E természetes kereszteződés egy tarkavirágú (M. varia) típusú lucernát eredményezett, változatos alapanyaggal. Ebből az alapanyagból, kiválasztásos módszerrel folyt tovább a nemesítése, buckás-futóhomok területeken, 6 éven keresztül. így alakult ki a jelenlegi lucernafajta, mely 1963 évben előzetes fajtaelismerésben részesült. Jelenlegi tulajdonságai alkalmassá teszik a gyenge, homoktalajokon való termesztésre. Hosszú élettartamú (4 7 év), közepes tenyészidejű és sarjadzóképességű, kiváló fagyállóságu, termőképessége jó, magas szárú, leveles, megdőlésre hajlamos, a növényzet színe világos zöld, a virágok nagyrészt világos lilák, de a legváltozatosabb színárnyalatokkal (fehéres, zöldes, sárgás, téglaszínű, barnás stb.) találkozunk. A tarkavirágú lucernafajták termesztése világviszonylatban elterjedt. A Szovjetunió középső részén, Észak-Kaukázus, Voronyezs, Kurszk vidékén, főleg a podzolos övezetekben termesztik. Az USA-ban tarkavirágú lucernafajtákat főleg az északi területeken termesztik: Ranger, Grimm, Atlantic, Ládák, Hardigan, és legújabban a Vernál fajtát kiterjedten használják. Az európai államok: Franciaország, Németország, Svájc, Ausztria, Lengyelország, Írország, Anglia, Svédország, Norvégia, Dánia és még Kanada is jelentős mértékben foglalkoznak termesztésével. A tarkavirágú lucernák termesztésének széles körét Északon fagyállósága, hegyes vidékeken igénytelensége és magas tengerszint feletti térségekhez való alkalmazkodása teszi lehetővé. Termesztésének legfontosabb kérdéseit az alábbiakban fejtjük ki. 1. Talajelőkészítés I, A TELEPÍTÉS MUNKAI ÉS MÓDJAI A homok vagy homokos talajokon a talaj előkészítés munkái könnyen végrehajthatók. Az aprómorzsás, tömött, gyommentes vetőágy elkészítése a jó kelés biztosítéka. A talaj előkészítés igazodjon a vetés idejéhez. Nyári vagy őszi mélyszántást végzünk, melyet tárcsa, fogas, gyűrűs henger és simító használatával teszünk a vetésre alkalmassá. Az egyes eszközök használatát szükség szerint meg kell ismételni. A simítás munkáját célszerű kétszer beiktatni, mégpedig a tömörítés előtt és után. A simító a tömörítés előtti laza talajon jobb munkát végez. A homoktalajok tömörítésére legcél- 16

31 szervibb gyűrűs hengert használni, m ert m élyebben töm örít. U tána sim ítózunk, m elynek m unkája nyom án a vetőgép csoroszlyái egyenletesebben és a kedvező 1 2 cm -es mélységbe képesek ju tta tn i a vetőmagot. 2. Védőnövények alkalmazása A lucerna fény igényes növény és a beárny ékolást csak rövid ideig tűri. Ezt az igényét még a védőnövény alkalm azásánál is figyelem be kell venni. G yakorlati m egfigyeléseink szerint főleg a tavasszal vetett, zsenge növényzet szenved a hom okveréstől. A tavaszi vetésnél, éppen ezért a védőnövény h asználata szükséges. A rra azonban vigyáznunk kell, hogy a védőnüvény árnyékoló és elnyomó h atása m inim ális legyen. Védőnövénynek takarm ányterm esztésnél megfelelő az őszi rozs, ősszel 30 40%- os m agm ennyiséggel vetve, m ert így a tavaszi lucernavetés időszakára cm -es magasságával azonnali védőhatású. A tavaszi vetésű növények a lucernavetés idejére nem erősödnek meg, így védelm et sem tu d n ak biztosítani a tavaszi szelek káros h a tása ellen, m ert a védőnövényt és a lucernát egyaránt korán tavasszal (márc.) vetjük. (1. kép). 1. kép: Homokdombon lévő takarmányiucerna, ritka rozs védőnövény között. (Mándok) M agtermesztésnél, am ikor széles (kapás) sortávolságra (70 cm) vetjük a lucernát, tavasszal a talaj mozgást m egakadályozza az ősszel v etett tavaszi árpa, zab vagy csillagfürt száraz av artak aró ja. A tavaszi vetésű növények a téli hidegek h atására elpusztulnak, de elszáradt lom bozatuk a ta la jt betakarja. í 1ÜSU1 Kői HUH 17

32 A tavaszi lucernavetéskor az avartakarót csak a sorok vonalában lazítják fel a csoroszlyák, a sorközökben azonban sértetlen marad, így védőhatást fejt ki. Felvetődik a rozstarló védőhatásának kihasználása őszi vagy tavaszi vetésnél oly módon, hogy talajelőkészítés nélkül vetünk lucernát. Előnye, hogy a talaj tömött és a cm-es rozstarló rendelkezésünkre áll. A munka sikerének előfeltétele a rozstarló gyommentességének biztosítása. Ez úgy érhető el, hogy a vetés előtt néhány nappal 1 2 %-os REGLONE vagy GRAMAXONE oldatával permetezünk. Védőnövényt minden esetben csak védelmi céllal használjunk, futóhomoktalajokon és uralkodó szélnek kitett területeken. 3. A vetés technikája E kérdés kapcsán beszélnünk kell a vetőmagmennyiségről, a vetőgép szerkezetéről, a vetőmag előkészítéséről és a vetés végrehajtásáról. A szükséges vetőmagmennyiség takarmány termesztésnél a Kisvárdai lucernafajta 1,8 g átlagos, ezermagsúlya alapján kg/kh. Magtermesztésnél, 70 cm sortávolság és a soron belül 2 4 cm növénytávolság mellett, folyóméterenként növényt számítva, 20% vetőmagráadással 1 1,5 kg/kh. A magmennyiségnél figyelembe vettük, hogy a fémzárolt lucerna vetőmag használati értéke, kiváló minőségnél 89%, I. osztályú magnál 86% és II. osztályú vetőmagnál 82%. A fenti vetőmagmennyiség elvetése alapján akkor is elérhető az optimális növénysűrűség, ha csak II. osztályú vetőmagot használunk. Ezzel szemben az állami gazdaságoknál és termelőszövetkezeteknél egyaránt gyakori, hogy magtermesztésnél, cm sortávolság mellett is 6 8 kg vetőmagot használnak kh-ként. A vetőmag használati értéke garantált, a talajelőkészítés hiányossága pedig nem pótolható 30 kg/kh vetőmagmennyiséggel sem. A vetésre elsősorban tolóhengeres vetőszerkezettel rendelkező vetőgépek felelnek meg, hogy a vetőmagmennyiség pontosan beállítható legyen. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a vetőmagtermesztés céljára vetendő néhány kg vetőmag elvetésénél a vetőgép beállítására. A legtöbb vetőgépnél ilyen kis mennyiségek kivetése nehézséget okoz. Ilyenkor úgy segítünk, hogy a vetőmagot kg nyirkos földdel vagy más erre a célra megfelelő anyaggal keverjük. A vetőmag a keverő anyagban egyenletesen eloszlik s így elérhető az optimális csíraszám fm-kénti vetése. 1. A meszezés jelentősége és hatása II. TALAJERÖGAZDALKODAS A Kisvárdai lucernafajtára vonatkozóan több olyan irodalmi megállapítással találkozunk, hogy sikerrel termeszthető a savanyú homoktalajokon, de legalább az altalajban legyen 0,2 0,3% szénsavas mész. A megyében 25 gazdaság lucerna termőtalaját vizsgáltuk meg, melyeknél 130 cm-es mélységig szénsavas meszet nem találtunk. A lucerna érzékeny, mészkedvelő növény. A mész szükséges a gyökérnövekedéshez, ezen belül a gyökértörzs, gyökérágak és gyökérszőrök képződéséhez. Elősegíti a mész a sejtfalak szilárdítását, savak lekötését. A növényi szervezetben a mész és a magnézium kölcsönösen méregtelenítik egymást. A gyökértörzs tartalék tápanyagait mészvegyületek alakjában raktározza. A nagyüzemi kísérletek (Baktalórántháza) sze- rint a Kisvárdai lucerna termésére a meszezésnek jelentős hatása nyilvánult meg. (Beállította Béres József, Kisvárda).

33 Evek Szénatermés q/kh meszezés nélkül meszezéssel ,10 14, ,20 23, , 27, ,80 26,60 átlag: 9,27 22,78 % -ban: A meszezésre 12 q/kh lápi mésziszapot használtak fel. Meszezés nélkül a növényállomány a 3. évtől kiritkul, a termés nagymértékben csökken. A meszezés hatására a növényállomány sűrűsége állandóbb és a termés sem csökken. Takarmány- és magtermesztésnél (30 q széna és 0,7 q magtermés esetén) a lucerna mészszükséglete, 4 évre számítva 4,5 7 q/kh. A mészmennyiség felét a telepítés előtt, felét pedig a második évben célszerű a talajra kiszórni, hogy a nagymértékű kilugozási veszteséget csökkentsük- A mészhiányos talajokon tehát fontos a lucerna mész igényének kielégítése. (2. kép). 2. kép: A 3. évben kiritkult sűrűsoros lucerna (Raktalórántháza) 2. A műtrágyázás végrehajtása A Kisvárdai lucerna jellegzetesen a homoktalajok növénye. A homoktalajok tápanyagmegkötő és szolgáltató képessége gyenge, melyet a tápanyagok adagolásánál figyelembe kell venni. A lucerna évelő növény, ezért telepítése előtt gondoskodni kell 19

34 az alaptrágyázásról. Alaptrágyaként foszfor és káliumtartalmú műtrágyákra van szükség. A nitrogén pótlása csak a kelés utáni 6 hétig indokolt, amíg a gyökérlakó baktériumok (Rhizobium melilóti nitrogéngyűjtő) hasznos tevékenysége meg nem indul. Erre a rövid időszakra kg/kh 25%-os pétisó elegendőnek bizonyul. A foszforkálium tápanyag aránya 1 2:4 legyen. Mindkét tápanyag sokoldalú befolyást gyakorol a növények életére és végső fokon a termések alakulására. A kálium elősegíti a gyökér- és hajtásképződést (tényészcsúcsok), a szervesanyagképzésen (szénhidrátok, fehérjék) kívül, ellenállóbbá teszi a növényt a faggyal szemben. A foszfor szükséges az energetikai folyamatoknál, növekedésnél, szervesanyagok képzésénél, virágzás, érés zavartalan menetéhez, a szár szilárdító elemeinek kialakulásához és nem utolsó sorban a légköri nitrogén megkötésének fontos feltétele. A talajvizsgálatok 130 cm-es mélységig (A, B, C rétegek szerint) kimutatták a felvehető tápanyagok mennyiségét, 24 gazdaság vonatkozásában. Mindhárom talajrétegben a felvehető tápanyagok mennyisége csekély. E talajok foszforban és káliumban egyaránt ellátatlanok, ami azt jelenti, hogy a műtrágyázás során a szükséglet teljes mennyiségének a biztosítása indokolt. Talajréteg Felvehető tápanyag g % Foszfor Kálium A 0 40 cm 0,0045 0,0104 B cm 0,0030 0,0072 C cm 0,0029 0,0065 átlagosan: 0,0035 0,0080 A talajvizsgálatok %-os eredményei alapján a talajban, a felvehető tápanyagok mennyisége kg/kh a következőképpen alakul: Talajréteg Felvehető tápanyag kg/kh Foszfor Kálium 0 40 cm 1,76 3, cm 1,73 4, cm 0,87 1,93 összesen: 4,36 10,04 Miután a lucerna a tápanyagok zömét, 90%-át a felső cm-es talajrétegből veszi fel, 130 cm-nél mélyebb talajrétegek tápanyagtartalma gyakorlatilag nem jön számításba. Megnevezés Szükséglet Talajban van Mutatkozik hiány Műtrágyában (+50%) 4 évre számítva Tápanyagszükséglet kg/kh Takarmánytermesztésnél Magtermesztésnél Foszfor Kálium Foszfor Kálium 19,50 45, 4,36 10,04 15,14 34, , 43, 4,36 10,04 19,64 32,

35 Á szuperfoszfát műtrágyát 17%, a kálisót 40% hatóanyagtartalommal számoltuk. A tápanyagszükségletnek műtrágyában való kifejezésénél 50%-os ráadással számoltunk, mert a foszfor vegyületek 70 90%-ban inaktívakká válnak, a káliumnál pedig 10 40% kilugozási veszteség fordul elő. A foszfortartalmú műtrágyákat teljes egészében, a káliumtartalmú műtrágyáknak felét a telepítés előtti talajmunkáknál célszerű a talajba dolgozni. A kálium műtrágyák másik felét a következő időszakban fejtrágyaként több alkalommal szórjuk ki. A gyakorlatban felhasznált műtrágyamennyiségek számításaink szerint a lucerna tápanyagszükségletének 25 28%-át teszik ki. A megye két nagy lucernatermesztő állami gazdasága (Balkány, Kemecse) ebből a szempontból jobb körülményeket biztosít a lucernának. A káliumszükséglet azonban itt is csak 50 60%-ban nyer kielégítést. A foszfortartalmú műtrágyákat a telepítés előtt kis mennyiségben adják, holott ezt egyszerre lenne célszerű a talajelőkészítés során cm optimális mélységre bedolgozni. Általános jelenség az is, hogy nem megfelelő a foszfor és káliumtápanyag aránya. A kiszórt műtrágyamennyiségeknél a következő táparányok mutatkoznak: P: K, 1,6:1 3:1 1,4:1 1:1,7. Az előbbi arányok a kálium viszonylagos minimumát mutatják, mert az lenne optimális, ha a kálium három-négyszeresét érné el a foszfor hatóanyag mennyiségének. A tápanyagszükségletnek csak részbeni kielégítése és a helytelen tápanyagarányok nagymértékben hozzájárulnak a magtermések 0,25 3,60 q/kh ingadozásához és a szénatermések viszonylagos alacsony voltához. Megyénkben a lucernaszéna átlagtermése 22,1 q/kh, ezzel szemben a 15 évi országos átlagtermés 19,2 q/kh. Megyénkben a lucernaszéna 2,9 q-val az országos átlag fölött van. Ezt főleg a termesztés utóbbi évtizedben elért színvonala teszi lehetővé, valamint a termesztésnek régi hagyományai vannak. Figyelembe véve a megye középső részének nagy kiterjedésű homokterületeit, ahol Kisvárdai lucerna termesztése lehetséges, a fenti terméseredmény határozottan kiemelkedőnek vehető. A fejlődés útja és a termesztésben mindinkább előtérbe kerülő gazdaságosság megvalósítása szükségessé teszi a növények életfeltételeinek tudományos alapokon nyugvó, a valóságnak megfelelő kielégítését az ésszerűség határain belül. Ez a lucerna tápanyagellátására különösen áll. III. A NÖVÉNYÁPOLÁS m e c h a n i k a i é s v e g y i v é g r e h a j t á s a A takarmány- és magtermesztésnél egyaránt nagyon fontos az állomány gyommentessége. Az évelő gyomokat már a telepítést megelőző években, a talajmunkákkal rendszeresen irtani kell. A telepítés utáni időben, a takarmánytermesztésnél az állomány sűrűsége és a kaszálások gyakorisága a gyomfejlődést megakadályozza. Más a helyzet a magtermesztés széles sorközei esetében. A kelés utáni időben a sorok és sorközök gyommentességét legtöbb gazdaságban gyomlálással és sarabolással biztosítják. A növényápolás költségeit az ilyen nagyarányú kézi munka rendkívüli módon megnöveli. Ugyanakkor az ilyen arányú kézi munka igénybevétele mellett sem lehet biztosítani a kelés utáni időszak gyommentességét. Erre a célra megfelelő az ARETIT nevű készítmény 3,5 4 kg/kh adagja, 4 6 leveles korban, 409 liter vízben kipermetezve, -(-5 C fok fölötti hőmérsékleten. A permetezést 2 3 hét múlva 5 kg/kh adaggal megismételjük. Ez a két permetezés az első év gyommentességét megfelelően biztosítja. A 2. évtől a lucernaállomány gyommentességét KARMEX és TELAVAR gyomirtószerek 1,7 kg/kh adagjának kipermetezésével lehet elérni. A széles levelű és egyéves gyomfüvek ellen jóhatásúnak mutatkozik a DALAFON, kelés után és fejlett állományban egyaránt. Az egyes gyomírtószerek főleg csak egyes gyomcsoportok ellen nyújtanak védelmet, célszerűnek látszik a vegyszer-kombinációk alkalmazása. Külö- 21

36 nősen a DALAPON és a 2,4 DB kombinációja vált be több kísérletben, 0,9 1,4 kg/kh mennyiséggel, kh-ként 190 liter vízben feloldva. Védelmet biztosít az egynyári széleslevelű gyomfüvek és az évelő gyomok ellen is. Nagyon fontos a virágzás-magérés időszakának gyommentessége. A gyomok beárnyékolása a szár szilárdító elemeinek kifejlődését akadályozza, tömött, zárt mikroflórát teremt, mely a virágpor érését, a beporzás végrehajtását, a megtérmékenyülést és végső fokon a magképződést akadályozza. Az ilyen módon előálló terméskiesés % lehet. Ezenkívül a virág- és magkártevők megbújása, valamint a gyomok lombfelületének a védekezőszer felfogásával a károsodás növekszik. Ebben a helyzetben csak a vegyszer-kombinációk segíthetnek. (3., 4. kép). 3. kép: A gyommentes állomány szabadon álló virágait a méhek könnyen beporozzák 22

37 4. kép: Homokdomb oldalon lévő gyommentes, kapás lucerna, a növekedés kezdetén 1. Mechanikai védelem IV. A NÖVÉNYVÉDELEM MEGOLDÁSA A lucernamag- és takarmánytermesztésnél egyaránt használjuk a lombkártevők (lucernabogár, lucernaböde, lucernaormányos, somkóró bagolypille, lucerna ápion) gyérítésére a bogárfogó taligát. Használata kettős előnnyel jár. Tájékozódunk a kártevő rovarok milyenségéről és mennyiségéről, ugyanakkor nem csökkentjük a beporzó rovarok (vadméhek, poszméhek, házi méhek) számát. Használatánál úgy járunk el, hogy a kártevők megjelenésének időszakában a bogárfogó taligát többször járatjuk a táblán. Különösen a kaszálásokat követő sarjadások idején. Ehhez feltétlen szükséges a növényvédelmi figyelőszolgálat megszervezése. A vincellérbogár terjedése és kártétele ellen az új lucernásokat kell védeni. Legegyszerűbb az új táblát egy barázdával körülszegni és a barázda aljára ujjnyi vastag porcsíkot szórunk, WOFATOX porból. A porcsík egy hétig hatásos, utána felújítjuk. A lucernatábla talaját telepítés előtt a talaj előkészítés során pajorok és drótférgek előfordulása szempontjából megvizsgáljuk, szükség szerint talajfertőtlenítést hajtunk végre, vagy másik táblát jelölünk ki. 2. Kémiai növényvédelem A lucernának különösen magtermesztés esetében nagyon sok rovarkártevője van, ezért a növényvédelmi figyelőszolgálat biztosítása alapvető feladat. Az alapvető kémiai védekezés tarlóporozásból és zöldbimbós permetezésből áll. A t:u ióporozást minden kaszálás után célszerű elvégezni, melyet a bogárfogó taliga já- 23

38 24 Tatásával egészítünk ki. A tarlóporozást elsősorban a iombkártevők elien hajtjuk végre, de egyben a többi kártevők gyérítését is szolgálja. Erre a célra a HUNGÁRIA DL 7. porozószernek 15 kg/kh adagja megfelelő. A porozás után boronálást hajtunk végre, hogy a talaj felületére jutott port a talajba keverjük az itt lévő lárvák pusztítására. Zöldbimbős permetezést megtermesztés esetén végzünk a virág- és magkártevőkkel (lucernapoloska, bimbógubacslégy, lucernamagdarázs, lucerna magormányos, somkóró bagolypille) szemben. Virágzás időszakában a somkóró bagolypille és a magormányos ellen MELIPAX-ból 1,5 kg/kh vagy THIODAN 1,2 kg/kh oldatával permetezünk. Mindkétszer a virágzás utáni időben is megfelelő hatású lesz. Az alapvető védekezésen túl kiegészítő védekezést hajtunk végre, ha ezt különleges vagy veszélyes kártevő jelenléte megköveteli. Magormányos és lucernamagdarázs ellen a magérés kezdetétől WOFATOX 30. szerből 1,5 kg/kh vagy PHOSDRIN-ból 25 dg kh mennyiséget 300 liter vízben kipermetezve jó védőhatást érünk el. Az aranka irtására újabban a REGLONE O,50.n-os oldatának kipermetezése eredményes. Az arankás foltokat legjobb kaszálás után lepermetezni, mert így a permetszer jól a tarló közé hatol. A lucerna tavaszi sarjadása után jelentkező arankás gócokat azonnal permetezzük. A vegetációs időben kísérjük figyelemmel az aranka megjelenését és szükség szerint permetezzünk. Az összes növényvédelmi permetezéseket a késő esti, éjszakai vagy kora hajnali órákban végezzük el, hogy a hasznos rovarokat (méhek, katicabogár és lárvája, fürkész darazsak) kevésbé pusztítsuk. A permetezések végrehajtásánál fordítsunk figyelmet a megfelelő szer kiválasztására, friss, használható voltára, a permetezőgépek jó beállítására, a sávok csatlakozására és a mérgezéses balesetek megelőzésére. V. A MUNKÁK GÉPESÍTÉSÉNEK ALKALMAZÁSA A takarmány- és magtermesztésnél előforduló munkák: talajelőkészítés, vetés, műtrágyázás, növényápolás, növényvédelem, rendsodrás, szállítás, kazalozás, kombájnolás, dörzsölés és magtisztítás munkái mind gépesíthctők. A lucernatábla talaját vetés után olyan állapotban kell hagyni, hogy a további gépi munkákat ne akadályozza. A kaszálógépeknél főleg a függesztett fűkaszákat használják, mert fürgék, mozgékonyak a munkában. Vontatásukhoz illetve üzemelésükhöz LE elegendő. A növényvédelmi gépek fejlesztése során arra törekedtek, hogy nagyobb teljesítményű, az állítás egyszerű legyen és az un. mellékidő (szerelés, állítás, töltés stb.) csökkenjen. Legmegfelelőbb ezen a téren a RAPIDTOX SUPER gépcsalád, mely 3 egységből áll: RSN nagynyomású cirkulációs, RSNA nagynyomású cirkulációs axiálventillátoros és RSL légporlasztásos permeztező-porozó rendszerű egység. Igen mozgékony és nagy gyorsasággal üzemeltethető. A kisegítő berendezései széles körben, a legkülönfélébb munkákra alkalmazhatók. Az RSN és RSL vontatására 28 LE-ős, az RSNA egység vontatására 40 LE-ős erőgépek alkalmasak. A lekaszált takarmány gyors és veszteségmentes szárítása rendsodrók alkalmazásával könnyen elvégezhető. Kétféle típusával találkozunk: magyar és lengyel gyártmányú. Vontatásukhoz 28 LE-ős traktor szükséges. A Zetor K 25 traktorra szerelt markoló-rakodógép használata megfelel arra, hogy a vontatóról a kazalrakó elevátorra továbbítsa a takarmányt, ahonnan a kazalra jut. Magtermesztésnél a hüvelyes termésrész betakarítása kétféle módon történhet. Egy, vagy kétmenetes betakarítással. Az egymenetes betakarítás elősegítésére deföliá-

39 ciós eljárást alkalmaznak. Erre a célra dinitro-ortokrezol felel meg, 3 kg/kh mennyiség, 140 liter vízben feloldva. A permetezést a reggeli, szélcsendes időben jó elvégezni. A kombájnolás 3 5 nap múlva elkezdhető. Elterjedtebb a kétmenetes betakarítás, mert a pergési veszteség így elenyésző. Az aratás 50 60%-os érésben elkezdhető. Rendre vágás után az anyag 4 5 napon át szárad, majd rendfelszedővel ellátott kombájnnal csépeljük. A cséplődobot egyesek szerint 0,7 folyóméter dörzsszövettel előnyös borítani. Több gazdaság ezt nem alkalmazza, hanem a termésrészek leválasztása után, külön kidörzsöli és tisztítja. A kétmenetes betakarítás költsége csak 1/3-a az egymenetesnek. A hüvelyekből a magvakat dörzsdobon kidörzsölik és a különválasztásra MT 2-es rostát, PETKUS GIGANT, PETKUS' SUPER, esetleg UMT magtisztító gépet használnak. A lucernatermesztés munkáinak komplex gépesítésével 1 kh lucerna termőterületre átlagosan takarmánytermesztéskor 9,2 nh, magtermesztés esetén 8,5 nh gépi munka jut. VI. A LUCERNA ÖNTÖZÉSÉNEK JELENTŐSÉGE ÉS LEHETŐSÉGEI A Kisvárdai lucernát a homokos és homoktalajokon termesztjük. A homoktalajok jó vízvezetőképessége az öntözést lehetővé, a gyenge víztartóképessége pedig szükségessé teszi. A takarmánytermesztésnek a vízszükséglete jóval nagyobb, mint a magtermesztésé. Ez érthető, mert a többszöri nagy zöldtömeggel, amit lekaszálunk, sok vizet vonunk el. A lucerna 1 kg szárazanyag előállításához átlagosan 844 liter vizet igényel. Ez azt jelenti, hogy a gyökérzet, tarlómaradványok és a széna szárazanyag terméséhez kh-ként kb hl vízmennyiség szükséges, ami 670 mm csapadéknak felel meg. 50 év átlagában Nyíregyházán 583 mm csapadék hull. A lehulló csapadék részben a lejtés irányában elfolyik, részben elpárolog és részben gravitációs vízként az altalajvízbe jut. Mindezek figyelembevételével a lucerna a csapadékmennyiségnek gyakorlatilag csak 50%-át tudja hasznosítani, ami 291 mm. Az előbbiek szerint a lucernának a tenyészidő alatt 379 mm csapadéknak megfelelő vízpótlásra lesz szüksége. A nagymértékű vízveszteség elkerülése érdekében gyakran, kis vízmennyiségekkel öntözzünk. Az öntözés gyakorlati végrehajtásánál az öntözés időpontját próbagödör vizsgálatával, az öntözés vízmennyiségét pedig próbaöntözéssel állapítjuk meg. Az öntözésre hordozható esőztető berendezést alkalmazzunk, Az öntözővíz biztosítása folyótól és víztárolótól távoli területeken a talajvízből nem gazdaságos, mert mennyisége nem elegendő, mélyebb fúrások pedig költségesek. A talajvíz a Nyírség legnagyobb részén 2 3 m mélyen van, mérgező anyagokat nem tartalmaz, főleg hidrokarbonátos. A lucernának magra való termesztésénél is szüksége van az un. kiegészítő öntözésére. A nedvességviszonyoktól függően 2 3 ízben, zöldbimbós korig, összesen mm vízmennyiségnek megfelelően öntözzünk. Az öntözés révén megnövekedett tápanyagigényt telepítés előtt biztosítani kell. VII. A LUCERNATERMESZTÉS KÖLTSÉGEI ÉS JÖVEDELMEZŐSÉGE A lucernatermesztés költségeit több gazdaságban vizsgáltuk, főleg ahol a Kisvárdai lucernafajta termesztése folyik. A költségeket öt költségcsoportba foglaltuk. A telepítés költségei jelentős tételként szerepelnek, de négyévi használatot véve figyelembe, egy évet csak y4-e terheli. Magtermesztésnél a növényápolás költsége a 25

40 sarabolás és kézi kapálások miatt nagymértékben (40%) megnövekedik. A gazdaságok nagy részénél a vegyszeres gyomirtást az első évi gyomtalanításra kevésbé használják. A növényvédelem költsége is a magtermesztésnél a legnagyobb (26,1%), mert nemcsak a lomb-, hanem a magkártevők elleni megelőző védekezést is végre kell hajtani. Megjegyzendő, hogy ez nem mindig a leggazdaságosabb és leghatásosabb szerekkel történik. A betakarítás költségei viszont a takarmánytermesztésnél nagyobbak, mert 3 5- szöri kaszálás és szénabetakarítás munkái jelentkezhetnek. A statisztikai adatok és költségtényezők elemzése alapján a magtermesztés jövedelmezősége nagyobb, mint a takarmánytermesztésé. Az átlagos terméseredményeknél 22,1 q/kh szénát és 0,70 q/kh magtermést vettünk figyelembe. A magtermesztésnél azonban az első kaszálást szénának takarítják be, mely átlagosan 10 q-át tesz ki. Egy kh lucerna termőterület évi összes költsége: takarmánytermesztésnél 737,9 Ft, magtermesztésre való hasznosításnál 1362,2 Ft. Egy kh takarmánytermő lucernaterület tiszta jövedelme 1902,1 Ft, vagyis 1 q lucernaszéna előállítása 33,5 Ft-ba kerül. Egy kh magtermő terület jövedelme (0,7 q mag és 10 q széna) 3197,8 Ft és 1 q lucernamag előállítási költsége 1946, Ft. A magtermesztés költségalakulása nem mondható kedvezőnek. A termesztés feltételeinek megjavításával (meszezés, műtrágyázás fokozása, agrotechnika javítása), mind a takarmánytermesztés, mind a magtermesztés eredményei jelentősen növelhetők. A ráfordításoknál a jövőben mindinkább azok bírnak jelentőséggel, melyek közvetlenül vagy közvetve a terméseredmények növekedését gazdaságosan segítik elő. Mindezek figyelembe vételével a költségszint kh-ként Ft-tal csökkenthető. (1. és 2. diagram). LUCERNATERMESZTES KÖLTSÉGÉI Fh/kh SOS N ö v é n y á p o lá s N övény védetem B e ta k a rítá s T isz títás Jelm agyarázat EZZ3 Takarm ány W M o g 26

41 A L UCERNA TERMESZTÉS KÖLTSÉGÉ/VEK % A L A K U L Á S A TQkQKnOcjfXjt TTT)CS J Sfl^l W &QfCT'm SZf'&S v m. A k i s v A r d a i l u c e r n a t e r m e s z t é s é n e k j ö v ö j e A tarkavirógú lucernafajták (M. varia típusok) termesztése amilyen a Kisvárdai fajta is világviszonylatban elterjedt. Termesztésének széles skáláját igénytelensége teszi lehetővé. Termesztése folyik síkságon, magas hegyeken, déli és északi területeken. Megtalálható a futóhomok, homok, vályogos, sekély termőrétegű, kavicsos talajokon, hegyoldalak, hegytetők nyugati és északi fekvésű területein. Szabolcs megyének jelentős részét foglalja el a Nyírség homokvidéke. Talaja a déli Telében futóhomok jellegű, az északi felében kovárványos barna erdőtalaj (homok). A Kisvárdai lucerna megtalálható Mándoktól Bagamérig a homokdombok oldalán es tetején. E területeken az évelő pillangós takarmánytermesztést a Kisvárdai lucernával lehet és kell megoldani. Igénytelensége termesztését lehetővé, az állattenyésztés takarmányigénye szükségessé teszi. Megyénkben az állattenyésztés fejlesztése megköveteli, hogy a lucerna jelenlegi termőterületét 5,2%-ról legalább 15 18%-ra terjesszük ki. A Kisvárdai lucerna termőképességét nagymértékben növelhetjük az agrotechnikai munkák korszerű elvégzésével, a növény mész- és tápanyagigényének maximális kielégítésével. A magtermő területek megfelelő arányát fenn kell tartani, a magtermesztést biztonságosabbá és egyenletesebbé keil tenni. A takarmánytermő területek növelésének alapvető feltétele a szükséges vetőmag biztosítása. Megyénkben a takarmánylucérna területének 10%-al való növeléséhez kereken 100 vagon vetőmagra van szükség. Lu- 27

42 cernamag exportunknak az európai piacokon régi hagyományai vannak, Ezen lehetőségek azonban nem mindig lettek kihasználva, mert évek között nem volt lucernamag exportunk évtől a kivitelünk vagon között nagyméitékű ingadozást mutatott. A magtermesztésre kedvező éghajlati adottságunkat ki kell használni a hazai és külföldi vetőmagigények kielégítésére. 28

43 összefoglalás A Nyírség homoktalajain elsőrendű fontosságú az évelő pillangós takarmánybázis megteremtése, a Kisvárdai lucerna termesztésének kiszélesítésével. E lucemafajta rendelkezik mindazon tulajdonságokkal, melyek termesztését a Nyírségben eredményessé teszik. Magexportjának lehetőségei szinte kimeríthetetlenek a hegyes vidékekkel, sekély termőréteggel és nagykiterjedésű homoktalajokkal, valamint zord éghajlattal rendelkező országok felé. A gyakorlati megfigyelések és talajvizsgálatok alapján nagyobb gondot kell fordítani a lucerna mész- és tápanyagigényének kielégítésére. A homoktalajok általában tápanyagokban ellátatlanok. A lucerna 4 évi mészigényének kielégítésére 4,5 7 q/kh CaC03 szükséges. A lucerna 4 év alatt 0,7 q/kh pétisót (kezdeti fejlődés), 5 q/kh szuperfoszfátot és 5,5 q/kh kálisót igényel. A telepítés szakszerű megoldása, deflációs területeken védőnövény alkalmazása, a növényápolási és növényvédelmi munkák optimális végrehajtása, korszerű védőszerek használata, veszteségmentes betakarítás, komplex gépesítés megvalósítása az eredményes és gazdaságos termesztés feltételeit képezik. A Kisvárdai lucerna termesztésének jövedelmezőségét nagymértékben a végrehajtott munkák eredményessége szabja meg. A jelenlegi termelési szinten, átlagosan Ft/kh az elérhető jövedelem aszerint, hogy takarmány- vagy magtermesztést folytatunk. A munka- és anyagráfordítások gondosabb mérlegelésével a termelési költségek Ft/kh-ra csökkenthetők, a kh-kénti jövedelem 2 2,5-szeresére növelhető. A Kisvárdai lucerna termesztésének jelentősége és területi aránya a jövőben feltétlenül növekedni fog. Ezt szükségessé teszi az állattartás növekvő takarmányigénye, a fejlődés belterjes iránya és a népgazdaság érdeke egyaránt. 29

44 BAJKÖ MÁTYÁS: Pedagógiai naplómból (III. rész) Gyermekarcok hosszú sora, pedagógusportrék számtalan emlékképe elevenedik meg számomra, szubjektív naplómat lapozva. Gyermekarcok, ahol még az őszinte ember tekintete vall tanyabokrok százados sorsáról, városszéli települések küzdelmes életéről, s közben rácsodálkozik egy mások által teremtett új világra, melyben maga akar minden dolgok tudója, ismerője lenni. Pedagógusportrék, melyekről nevelői elhivatottság sugárzik, vállalva megalázott elődök mártíromságát éppúgy, mint saját küldetésük megszállottságának összes következményeit: önmagát felülmúló forradalmiságot és mindenek mögött marasztaló megtorpanást, a korhoz mérten legmondernebb kísérletezést és a megszokott sablonok sémáját. S az iskolák? A régiek és az újak, a kicsik és a nagyok, az elhanyagoltak és a megszépítettek, a betonból valók és a fagerendásak? Mind a gyakorlati pedagógia otthonának melegéből hagytak legalább egy-egy leheletnyit e napló lapjain. A nyíregyházi tanyasi kollégiummal történt találkozás, a felsösima-hosszúháti, az újteleki és a rozsréti tanyabokrok iskoláiban tartott óraelemzés ha szerény formában is, de a szabolcs-szatmári vidéki iskolázás reneszánszáról kíván tanúskodni. Közben megyei és városi szakfelügyelők tanácskozása erősített meg abban, hogy újjászületésnek vagyok a tanúja. Majd Nyírmada tantestülete teremtette meg sokáig emlékezetes fórumát a falusi nevelésügy esztétikumának. 1. A tanyasi kollégiumról 1967 április 7-én 8 10 óráig a tanyai álmok egyik megvalósult káprázatát csodálom. Káprázat ez, a valóság káprázata, mert közben eszembe jut a történelem, nevezetesen az, hogy a múlt század második felében, amikor a Nyíregyháza környéki tanyabokor települések kialakulása és fejlődése nagy lendületet vesz, a bokrokba verődött emberek arról álmodoznak, hogy városi lakásra tegyenek szert. Egy életen át összekaparni annyit, hogy maguknak vagy legalább gyermekeiknek valamiféle nyíregyházi otthont, téli szállást szerezzenek. Keveseknek sikerült. Nagyrészüknek azonban csak álom maradt. Gyermekeik elemi oktatásának a szüksége viszont realitás volt. S mivel akkora anyagi tehetségük nem volt, hogy városi iskolába járassák őket, a nagyobb bokrokban megindult az iskolák szervezése. Antal bokor, Bálint bokor, Benkő bokor, Manda bokor, Felsősima, Újtelek, Rozsrét, stb. sorra mind iskolát szerveznek. A 46 nyilvántartott tanyabokor 2/3-a összefog és a központibb fekvésű településeken iskolákat állít. Jórészt a maga költségén. Mert az állam ugyan 1868-ban bevezette a kötelező népoktatást, de még a nagyközségek jelentős része sem rendelkezett megfelelő iskolaépületekkel; nem hogy a tanyabokrok. (Jelen keretek között nincs lehetőségünk, de nem is feladatunk a bokortanyasi iskolák kialakulását, fejlődését, ne- 30

45 veléstörténeti módszerrel felvázolni. Ezt a feladatot egy külön tanulmány keretében kell elvégezni.) így azután a tanyasi élet tanyasi iskolát hozott létre. A gyermekeknek pedig le kellett mondaniok a városi iskoláról. Mindez az alatt az idő alatt villant át az agyamon, amíg E. J. városi tanácselnökhelyettes vezérletével, akinek mellesleg szólva nemcsak hivatali kötelessége az iskolakultúra istápolása, hanem legbennsőbb szívügye, a kollégium előtt kicihelődtünk a megyei tanácstól erre a tanyajárásra rendelkezésünkre bocsátott gépkocsiból. A környék ugyanis még rendezetlenségével tűnik fel, de már hozzászoktunk, hogy újonnan épített kollégiumokat egy-két évig homok- és salakhegyeken, téglarakásokon, félig üres cementzsákokon, szétszedett fa- és vasszerkezeteken keresztül közelítsünk meg. És a kollégisták? Vajon mit szólnak ehhez? Később megtudjuk, hogy ők rendbe akarták hozni az épület környékét, de az építőipar illetékesei nem engedtek hozzányúlni, mondván, hogy az ott, szana-szét hagyott anyag a vállalat állagát képezi. Inkább azonban e szép nagy, modern épületnek örüljünk, minthogy a környék elhanyagoltságán bosszankodjunk. Márcsak azért is, mert ilyen szép tanyasi kollégiumot még nem láttam. Szerintem a karcaginál is szebb. S ami a legfontosabb: a kétszáz férőhelyes befogadó képességével egyelőre minden igényt kielégít. R. J. gondnok tájékotaztása szerint (P. J. igazgatót nem találtuk otthon) januárban 128 felsőtagozatos tanulóval kezdték meg a munkát. A létszám fokozatosan növekszik, s jelenleg 137 növendékük van. Megoszlásuk: 36 ötödikes, 47 hatodikos, 31 hetedikes, 23 nyolcadikos. Nevelésükkel, az igazgatón kívül 4 főhivatású, és 7 mellékhivatású pedagógus foglalkozik. És milyen érdekes, azok a szülők, akik évtizedeken keresztül gyermekeik részére elérhetetlen álomként dédelgették a városi iskolát, kezdetben, a kollégium szervezésének időszakában nehezen szánták rá magukat, hogy gyermeküket beadják ebbe az intézetbe. A gondnok szerint, aki fiatal kora ellenére máris jól tájékozott ezekben a dolgokban, több oka volt a szülők húzódozásának. Nemcsak a gyermekmunkaerő otthontartásának oka, mint ahogy sokan vélték annak idején. Mert túlságosan leszűkíti a problémát az, aki csak ezt az okot látja. Igaz, én is elismerem, hogy a tanyán kell a liba- és a tehénpásztor, állítólag a kicsi kondás mellett a malacok játékosabbak s ennek következtében jobban nőnek mint a szigorúbb felnőtt őrizetében. S magam is tudom, meséből és tapasztalásból egyaránt, hogy a bárányok csudafurulyás juhásza mindig a legkisebbik fiú. De ennek ellenére a gyermekmunkaerők otthontartásának szempontja ma már megközelítőleg sem olyan erősen esik latba, mint mondjuk, évvel ezelőtt. A tanyasi ember gyermekéhez való ragaszkodásának lelki indítékait sokkal hatékonyabb tényezőnek kell felfogni szerény véleményem szerint mint ahogyan azt igen gyakran, még az illetékes tanügyi szervek is felfogják. A tanyasi szülők szeretik gyermekeiket, majdhogy nem azt mondtam: jobban mint a városiak. Ezt az utóbbit persze nem állítanám határozottan, minden kockázat nélkül, de azt igen, hogy nagyon szeretik. Sokkal jobban, mint ahogyan mi városiak gondolnók. Számukra ugyanis a gyermekek jelentik a közösséget, az életközösséget. Mert nemcsak pásztorok ők, hanem pesztrák is. A kisebbek pesztrái, gondozói, nevelői. A háznak, a tanyának rendben, tisztántartói. Vagyis a családi közösség fontos tényezői, s akik ilyen minőségükben nemcsak dolgoznak, hanem mivel fontos funkciót töltenek be, önálló véleményük van családi és a családdal összefüggő dolgokban és ezekre mindenki ad. A tanyasi életközösségben a gyermek egyénisége erősen kifejlődik. Ráadásul a természet közelsége is elősegíti ezt a folyamatot. Rousseau nem véletlenül vitte Emilt vidékre, ahol nem állítottak elé annyi tilalomfát, mint a városban. (Más kérdés persze, hogy Rousseaunak mi volt a véleménye a megrontott város társadalmáról.) Egyszóval a tanyasi gyermek: ember a családban, a tanyabokor- 31

46 bán, aki nemcsak munkaerejével számít, hanem életet, életközösséget formáló lelki erejével van jelen. Ezért adja nehezebben a tanyasi ember a gyermekét kollégiumba. Es ezért nem adok én igazat annak a hajduvárosi nyilatkozatnak, amely maradinak ítélte a környékbeli tanyák lakóit, mert először hallani sem akartak a kollégiumról. Itt azonban R. J. szerint már egyenesben vannak, a szülők nagyrésze sem idegenkedik és rövidesen teltház lesz, mert a növendékek jól érzik magukat. S milyen furcsa, sokan közülük, akiket csak nagynehezen engedtek el és akik sírva hagyták ott a tanyabokrot, most még látogatóba sem akarnak hazamenni. Van közöttük olyan, aki attól fél, hogy szülei nem engedik vissza, de olyan is akad, aki a kollégiumtól kapott szép ruhát félti hazavinni, mondván, hogy a mama eladja a zsibogón. Innen tehát már nem szöknek meg a gyerekek. Hogy is szöknének, amikor a kollégium a családi otthont, a nevelők pedig a szülőket igyekeznek pótolni. Itt van például a 48-as számú fiú szoba 8 lakója: H. Z., S. A., P. A. Varga bokorbéliek, K. J. a Zombori bokor, K. L. a János bokor, R. A. az Antal bokor, Sz. F. a Manda I. bokor lakója volt korábban, F. J. pedig állami gondozott. Ahányan, annyi világból jöttek, mert még az egy bokorbéliek is aránylag távol éltek egymástól és itt most egy jól összeszokott kis családot, vagy ahogyan szakmai nyelven mondják: primér-közösséget alkotnak. A fiúk után egy lány-szobára is kíváncsi voltam. A 34-esben 7 kislány lakik. S milyen érdekes, ha nem mondták volna előre, hogy itt lányok laknak, akkor is szembetűnt volna, amint belépünk. Árnyaltabb, választékosabb színek mindenütt, az asztalterítőtől az ágytakaróig, no meg egy csokor virág is dicséri jóízlésüket. A kabalákra már nem mondanám ugyanezt. De hát ki tud ma eligazodni a lányok kabaláin, ezeken a különféle állat- és emberformájú figurákon? Ebben a szobában két testvér is van: K. A. és K. Zs., Manda I-ből. Úgy látszik, hogy a Manda bokorbéliek nagyon öszszetartanak, mert ebben a szobában még 3 kislány ugyancsak idevalósi: L. Zs., P. J., és J. M. Hétből öt a javukra. Ez a kis lány-kollektíva egyik legjobb, legrendesebb alkotóeleme a kollégium közösségének. Az iskolában is megállják helyüket. Ez különben általában jellemző a kollégistákra. Iskolai tanulmányaik, ha nem is túlzottan, de néhány tizeddel jobbak az átlagnál. A szobaközösségekkel való találkozásaim után végigjárjuk az egész kollégiumot Megnézzük a gyönyörű nagy ebédlőt, amely alkalomadtán színházterem, végigteritve szőnyeggel; a konyhahelyiségeket, amelyek tiszták, hófehérek, mint a patikában; a zenekari szobát, ahol minden zeneeszköz karmesterért kiált. De ha már a hiányoknál tartunk, megkértek, írjam meg azt is, hogy nincs tanulótermük és a kollégisták egyelőre kénytelenek a hálószobákban tanulni, ami több szempontból hátrányos. Szeretnék a raktárhelyiséget is kibővíteni, megmutatták, tényleg nagyon kicsi. Persze olyan hiányok ezek, amelyeken az illetékesek könnyen tudnak segíteni. Megéri, mert a tanyasi kollégium e nagyvárosnak máris értékes kulturális színfoltja. Általa, tanítványain keresztül a tanyabokrok társadalmának fejlődését segíti elő. Naplóm számára az itt töltött két óra sajátos tapasztalatokat hozott. Ugyanakkor indítékokat adott arra, hogy megnézzek néhány tanyasi iskolát. Mégpedig belülről. A tantermek padjaiból nézve azt, hogy miként formálják a mai magyar végeken a szocialista embert. 2. Felsősima-hosszúháti benyomások Tíz órakor már a tanyabokorban vagyunk. De Felsősima Hosszúhát inkább kinéz egy kisközségnek, mint tanyának. Afféle tanyaközpont benyomását kelti, több szép új házzal. Az iskolát nagy, hosszú udvaron keresztül közelítjük meg, ahol sok építkezéshez szükséges anyag van felhalmozva. Cs. K. igazgató, aki közben elénk siet, tájé- 32

47 33 koztat bennünket arról, hogy bővíteni akarják az iskolát. 3 új tantermet szeretnének építeni, mert ennek a településnek nagy jövője van. Megmutatkozik ez abban is, hogy nem csökken az I. osztályosok száma. Eddig 17 gyereket írtak be és ez megfelel az utóbbi évek átlagának, s ha hozzávesszük azt, hogy ebből a tanyabokorból nem elmennek az emberek, hanem inkább máshonnan jönnek ide, mert a földek jók, és a szövetkezetek is jól dolgoznak, akkor itt tényleg bővíteni kell az iskola befogadóképességet. Hiszen a jelenlegi 2 tanterem, egyhén szólva bizony nagyon szűkös megoldás Mind a 8 osztályuk megvan: I III., II-IV., V -V I., és VII-VIII.-os összevonásban. Képzeljük el ezt a nyolc osztályt 2 tanteremben. A váltott műszak legkidolgozottabb, legprecízebb beosztásával sem lehet azt az eredményt elérni, amit szeretnének. Pedig amint Cs. K.-t hallgatom, az a benyomásom, hogy ők a legelégedetlenebbek saját munkájukkal és a jelenleginél sokkal többet szeretnének produkálni. Csakhogy a váltott tanítás, a délelőtt-délutánba kapcsolódó oktatási tevékenység olyan tempót diktál, amely didaktikai, de főleg pszichológiai vonatkozásban mind a pedagógusokra, mind pedig a tanulókra nézve sokkal hátrányosabb, mint a normál-iskolák délelőtti tanítása. Nemcsak arra gondolok most, hogy délután a tanító és a gyermek egyaránt fáradtabb, mint délelőtt, bár ez is meghatározó tényező ebben a tekintetben, hanem arra, hogy a két műszakban" tanító pedagógus pszichikai igénybevétele intenzívebb mint a csak délelőtt tanító nevelőé. Arról nem is szólva, hogy két tanterem levegőjét 8 osztály tanulói szívják. Még akkor is, ha délben közben rövid időre szellőztetnek. Tovább nem is sorolom Cs. K.-ék nehézségeit a váltott tanítás miatt, mert ennél többet ők sem panaszkodtak. Inkább nézzünk meg egy órát, mert itt a szellemiek úgy hiszem felemelőbbek mint a dologiak. H. B.-né órájára nyitunk rá a II IV, osztályban, s miközben a gyerekek felállnak és kórusban köszönnek, én szitkozódom magamban, mert az óra már megkezdődött és mi szemmel láthatólag megzavartuk a munkát. Mert elkésett látogató inkább ne menjen be egyáltalán az órára, minthogy tanítót és gyereket egyaránt kizökkentsen abból a bensőséges lelki folyamatból, ami tanítás közben az osztályban kialakul. Persze elsősorban magamat szidom, hiszen én engedtem a rábeszélésnek, hogy úgyis az óra elején vagyunk és ilyenkor, az első fázisban még a szervezési feladatok dominálnak. Abban a pillanatban azonban, amint beléptünk, éreztem, hogy H. B.-né már megtalálta az osztállyal azt a lelki kontaktust, ami minden jó óravezetésnek pedagógiai feltétele. És mi most egyszerre négyen is bevonultunk. Ráadásul elkövettük azt a hibát, hogy hátul ültünk le és a gyerekek egyrésze jóidéig hátra-hátrafordult, bámulni, csodálni bennünket. Egyszóval a tanítónőnek miattunk szinte elölről kellett kezdeni mindent; tudniillik, ami a pszichikus feladatokat illeti. (Nem is bocsátom meg magamnak ezt a vétket.) Szerencsére H. B.-né gyorsan visszanyerte lélekjelenlétét. Különben is kijuthatott üeki bőven a magunkfajta látogatókból, m ert ahogy elnézem, nyolc-tízéves gyakors a lehet a szakmában. Ezt m utatja az óravezetés biztonsága is. A második osztályn ál megbeszéli a csendes foglalkozás anyagát. Kinyittatja velük a könyvet: A levél útja című olvasmánynál, és négy pontba foglalja, hogy: 1) Laci és Mari levelet írnak nagyapónak; 2) Elviszik a postaládába; 3) A posta elszállítja azt a városba; 4) A Postásbácsi pedig kikézbesíti nagyapónak. Amint kiderül, ez az alapos előkészítés nemcsak az órán folyó munkának, hanem az otthoni írásbeli házifeladatnak is megalapozása. Úgy olvassanak tehát a másodikosok, hogy ebből fogalmazást kell írni. És a másodikosok elkezdenek magukban olvasni. Ezután a IV. osztály kerül sorra. Itt már nagyobb a feszültség, mert felelni kell a múlt órai anyagból: Az április 4-ről szóló történelmi olvasmányból. Két felelővel, H.

48 J.-val és P. M.-el mondatja el az olvasmányt, aminek a tartalmát otthon megtanulták. Persze egyik felelőnek sem megy valami fényesen a dolog, a tanítónőnek meg az osztály többi tanulójának gyakran kell javítani a sok hát-hát és suk- sük nyelv többszöri használatát. Az új anyag tárgyalása is az aktualizálást szolgálja. Az Áprilisi nap c. költemény elemzése lehetőséget nyújt a nevelőnek arra, hogy a magyarság harcát az elnyomatással szemben, népünk három tavaszát idézze az osztály. Igaz, hogy helyenként frázisosan, felületesen, de ennyi idő alatt talán a legrutinosabb tanító sem hatolhatna mélyebbre. S közben H. B.-nénak arra is kell időt szakítania, hogy ránézzen, néha rászóljon a második osztályra, hogy szemmel olvassanak és ne szájjal, mert bizony egyesek megfeledkeznek arról, hogy mások is vannak a tanteremben és önfeledtségükben fennhangon betűzik a levél útját. Ilyenkor azután a negyedikesek, a nagyok csúfondáros kuncogása hallatszik; mintha ők soha nem lettek volna másodikosok. Közben végétért az óra, s ezzel a mi látogatásunk is Felsősima Hosszúháton. Gratulálunk a tanítónőnek és az igazgatónak, még akkor is, ha vegyes érzelmekkel jövünk el a szakos ellátottságot illetően. Elköszönőben még egy ígéretet kipréselünk az igazgatóból, hogy a felsőtagozaton tanítók beiratkoznak a főiskola levelező tagozatára, és szakosodni fognak. Mert ma már a tanyasi iskolához sem elég a tégla és a cement, szakos nevelők is kellenek oda. 3. Az újteleki biológia órán 12 órakor már az újteleki tanyabokor iskolájában vagyunk, ahol éppen váltásra készülnek. M. S.-né igazgatónő kedvesen fogad, s kérdéseink nyomán szívesen tájékoztat bennünket az iskola munkájáról. Úgy látom lelkes, odaadó pedagógus egyéniség, aki éppolyan hivatástudattal vezeti itt ezt az iskolát, mintha valamelyik nyíregyházi intézménynél működne. Tájékoztatásából megtudjuk, hogy öt tanerő dolgozik Üjteleken. Ebből kettő szakos a felsőtagozaton. A tanulók összlétszáma: 113. Részben osztott rendszer szerint foglalkoztatják őket. Létszámuk sajnos csökkenő tendenciát mutat, mert a jelenlegi 12 elsőosztályos helyett az 1967/68-as tanévre 9 gyereket írattak be. Aggasztó, hogy a tanyavilágban is mutatkoznak ilyen jelenségek, bár a felsősimahosszúháti példa sem egyedülálló a nyírségi tájakon és vannak iskolák, ha nem is növekszik a tanulólétszám, de nem is csökken. Azonban az iskolák többsége mégis létszámapadásról ad hírt. Igaz, nem olyan nagy arányban mint az országos demográfiai térkép belső részei, de az itteni jelzések is figyelmeztetőek. S a kérdésnek nemcsak tanügyi, hanem szociális és erkölcsi vonatkozásai is vannak. 12,30-kor azonban a csengető fiú órára szólít mindenkit és így én sem meditálhatok tovább azon, hogy miként lehetne segíteni a gyermekáldás jelenlegi állapotán? Neveléssel vagy gazdálkodással? Egészségüggyel vagy politikával?! Azt hiszem, mindegyikkel! J. Gy.-né hangja, mely csendre és tanulásra inti a 6. osztályt, az én képzeletemet is megragadja és arra figyelmeztet a költővel, hogy Ez a mi munkánk s nem is kevés. A hatodik tehát csendes foglalkozást tart, mi pedig az ötödikkel együtt azon törjük a fejünket, hogy: miért hasznos a földi giliszta? (Ez volt ugyanis biológiából feladva a múlt órán.) Szerencsére a felelő, B. I. tudja a leckét, és így oldódik az első pillanatok feszültsége, amit kezdetben szerintem az is tetézett, hogy a tanárnő a kérdéseket, a bevezető villámkérdésekkel együtt a füzetből tette fel. Persze adódott közben más zavaró tényező is, mert három gyerek negyedórás késéssel úgy vágódott be a tanterembe, mint 3 féltégla, s mintha az egész összevont osztály az ő érkezésüket várná. Az volt az érzésem, hogy meg is sértődtek, amiért nem szólt hozzájuk senki, miközben a helyükre mentek. Föl is merült bennem a gyanú, hogy ők lehetnek a 34

49 notórius késők. De hagyjuk őket, mert már így is nagyobb hősök, mint kellene. Inkább nézzük J. Gy.-né tanítását, hiszen már az új anyagnál, a cserebogár tárgyalásánál tart. Bevezető mondatai, az előző anyagra való utalásai jó kapcsolatot teremtenek a további témakörökkel és kiderül, hogy a földi giliszta és a cserebogár ha nem is hasonlítanak egymásra, okkal kerültek ezen az órán egymás mellé. Öröm hallani a kérdéseket, hogy tudniillik: ki fogott már cserebogarat? hiszen éppen szezonjuk kezdődik. Mondanom sem kell, hogy az osztály egészen megbolydul és még a csendes foglalkozáson lévő hatodikosok is élénk érdeklődést tanúsítanak a szóbanforgó kérdés iránt. Kár, hogy ezt az életszerű vizsgálódást gyorsan felváltja a tanmenet és a tankönyv szerinti feldolgozás sémája, mert az eddigi élő, eleven, röpködő, szárnyaival zizegő, lábaival csápoló, gyufaskatulyában percegő cserebogár nyomban meghal. Mondom: meghal, mert az a biológiai lény, amely a tudomány szerint a fejen rágóval, csáppal és összetett szemekkel, a toron pedig gyűrűkkel, ízelt lábakkal, páncélszárnyakkal rendelkezik, holt anyagot jelent az élő fülek számára. Mi a potrohát már nem bírtuk kivárni és udvariasan elköszöntünk J. Gy.-nétől, ettől a jobb sorsra érdemes tanárnőtől, akit ezen a biológia órán gúzsbakötött a tananyag. Hogy az ötödik osztály hogy bírta ki tovább és legfőképpen hogyan emésztette meg ezt a cserebogárnak nevezett tantételt, azt nem tudom. Csak sejtem, hogy kibírták, mert tanítványaink néha többet kibírnak, mint gondolnók, és talán a maguk módján meg is emésztették. Azért gondolom, hogy a maguk módján, mert sejtéseim szerint hazamenőben, estefelé fogtak maguknak cserebogarat, mégpedig valóságosat; no meg egy kicsit játékosat. S azt már tudom, hogy ezzel a cserebogárral nagy, gyönyörűséges barátságot kötöttek, mert nem hasonlított arra a bizonyos didaktikai szörnyszülöttre, arra a rágó-tor-potroh tancserebogárra. Elmenőben vígasztal azonban az a tudat, hogy az újteleki nevelők szeretnek itt tanítani. Bár a város közelsége nagy csábító erő, ők nem akarnak bekerülni, jól érzik magukat ennek a tanyabokornak az iskolájában. És ez megerősít abban a reményben, hogy öt év múlva a biológia órán ugyanezt a cserebogarat tanítják majd, amellyel az újteleki gyerekek barátságot kötnek, amikor az iskolából este hazafelé mennek. S amikor egy jó félórával később a városban a Zrínyi Gimnázium leánykolléggiumában végignézem a szobákat és E. J.-né sorra bemutatja a lányokat, akiknek jelentős része tanyasi iskolákból került gimnáziumba, végleg megnyugszom. A tehetségnek ma nem szabad elkallódnia, sem a felsősima hosszúháti, sem az újteleki bokortanyasi iskolában. Még akkor sem, ha a tudomány és a tehetség egymásra találásának útjában magunk ásunk szakadékokat. 4. Rozsrét színeváltozásairól Hatalmas búzatáblák, nagykiterjedésű rozs és árpavetések, hosszú-hosszú tengeriföldek és dohányosok, majd virágzó almáskertek és szőlőlugasok mentén, hepehupás dűlő és bekötőutakon haladunk július 1-én reggel N. L.-nek, a városi tanács lelkes felügyelőjének a kocsiján. Úgy látom, a kocsi sínyli meg azt, hogy N. L.-t 40 éves fejjel megfertőzte a pedagógia, mert se kátyú, se sár nem akadály számára abban, hogy bennünket mielőbb a rozsréti bokortanya iskolájába fuvarozzon. Hogy nem rekedünk ott valamelyik dűlőúton, az tényleg vezetőnk lelkes ambíciójának, no meg annak köszönhető, hogy nem először jár ezeken az utakon. De mit számít most az út nehézkessége, amikor a tanyasi ember alkotó munkája és a természet csodálatos színekben pompázik. Olyan az egész, mint egy gyönyörű nagy kert, amelyben minden van, amire embernek és állatnak szüksége lehet. Nem akarok szófejtő elemzésbe bocsátkozni, de nem véletlenül nevezhették ezt a vidéket Rozsrétnek. Van ugyan itt min 35

50 den, nemcsak rozs, de a gabona, a kenyérnek való teszi ki a leghatalmasabb és a legszebb táblákat. Rozs és búza, búza és rozs, majd árpa, meg zab. Ha nem volnának velem előkelő kísérőim, befeküdnék egyik tábla szélébe, mint valamikor gyermekkoromban és sírnék a boldogságtól, mert ez a drága föld csodálatos érzéseket kelt abban, aki őt szereti. Száz színű arca pedig most, a tavasz kellős közepén felülmúlja a legszebb művészi alkotást is. Most, itt, Rozsréten értem meg igazán az ókori kínaiakat, akik a természet közelségében élve: a földet és az embert tekintették a két legfontosabb alaplénynek a világon. A földet, amely kenyeret ad, és az embert, aki azt megműveli. Tíz órára érünk az iskolához. Két épületből álló, nagy kertekkel rendelkező intézmény, amely külső látszatra is a jelentősebb bokortanyasi iskolák közé tartozik. J. P. igazgató, aki mindannyiunkat szíves vendégszeretettel fogad, és nem az iskolalátogatónak általában kijáró leereszkedéssel. Büszkén mutatja birodalmát, s benne a három tantermet, meg a szép igazgatói lakást. Majd sorolja a nyolc tanerőt, akik közül egynek főiskolai végzettsége van, egy most végzi levelező úton a magyar történelem szakot, hatan pedig tanítóképzőt végeztek. Ö maga esti egyetemet végzett. Kár, hogy a főiskolát egyelőre nincs szándékában elvégezni, pedig lenne hozzá tehetsége. Annál inkább szükség lenne itt minél több szaktanárra, mert amint mondják: Rozsrétnek nagy jövője van. Hiszen nemcsak a földek jók, hanem itt az emberek dolgozni is szeretnek. Nem véletlen, hogy más tanyabokrokból is költöznek ide ebbe a bokorba lakni, mert itt a munkának becsülete van. Ezért ezután a rozsréti iskolának nincsenek beiskolázási gondjai, akárcsak Felsősima Hosszúháton. Gyerek tehát van és lesz is, hisz ahol a munkát megbecsülik, ott a gyereket is igen. Érdekes, hogy a rozsréti emberek nemcsak dolgozni, hanem olvasni is szeretnek. Megtudjuk ezt J. P.-nétől, a könyvtárostól, aki elmondja, hogy 1600 kötetes letéti könyvtár van, melyet évenként cserélnek. Alig marad olyan könyv év végére, amit olvasatlanul kellene visszaküldeni a megyei könyvtárnak. Sőt, a jobb könyvnek több olvasója is akad. A legjobbakat pedig kézről kézre adják. Különösen 1965 óta, a villanynak a rozsréti tanyavilágba történt bevezetése óta. J. P.-néban különben szerencsésen egyesül a jó könyvtáros és a jó magyar szakos tanár, aki tanítványai irodalmi nevelésén keresztül hat a rozsréti tanyavilág felnőttolvasóira is. J. P. és felesége 15 éven keresztül vérbeli tanyasi pedagógusokká lettek. Rozsrétet, ahogy mondják: el sem lehet képzelni nélkülük. Szeretik, megbecsülik őket. Nemcsak a gyerekek, tanítványaik, hanem a tanyasiak is. Hiszen másfél évtized eredményekben és kudarcokban egyaránt bővelkedő időszak volt itt. Embertpróbáló idő volt ez, amelyben a tanyavilág népe tanítójával együtt megállta a helyét. És most azt hallom, hogy J. P.-ék elpályáznak Rozsrétről. Áthelyezési kérvényük ott fekszik a városi tanács illetékesének íróasztalán. ígéretet is kaptak ezzel kapcsolatban, hogy amint lehetőség lesz rá, behelyezik őket a városba. A dolog most is szóbakerül, amihez nekem nem sok szavam van. Pusztán kérdőjelek merülnek fel bennem. Menekülés ez a tanyasi iskolától, vagy a nagyváros vonzása csábítja őket? Emelkedni akarnak a pedagógus ranglétrán, vagy egyszerűbben többet szeretnének keresni? Kulturális fejlődésüket szeretnék ezáltal biztosítani, vagy a városi civilizáció áldásait akarják élvezni? És sorolhatnám tovább magamnak a kérdéseket, mert nekik szegezni nem akarom. Az én nagyvárosi státuszomban ez nem is lenne illendő. A kérdőjelekre azonban válaszolni kell, ha másként nem: legalább kérdésekkel. Mert miért menekülne J. P. a rozsréti tanyabokorból, amikor itt született és idekötődik sokféle és sokszínű szállal?! és nem a nagyvároshoz! De miért akarna emelkedni a pedagógus ranglétrán, hiszen itt igazgató?! és még többet keres, mint hasonló beosztásban a városban! Vagy miért gondolnák azt, hogy kulturális fejlődésük a nagyvárosi civilizáció közepette job- 36

51 bán biztosított?, amikor lakásviszonyaik például semmivel sem rosszabbak a városi tanítóénál; sőt televíziójuk révén egyrészt házhoz szállítják mindazon kulturális javakat, amelyeket a nagyvárosi ember megkap, másrészt gépkocsijukkal bármikor beutazhatnak a városba koncertre, színházba, hangversenyre, stb. Persze nem akarom en azt mondani, hogy a városban lakó pedagógusnak semmilyen kulturális helyzeti előnye nincs a tanyabokrok nevelőjével szemben. Ellenkezőleg, szerintem is hátrányban van ezen a téren a tanyasi pedagógus. De az a véleményem, hogy számára a modern civilizáció eszközeinek az igénybevételével nem elérhetetlen a városi kultúra. Különösen akkor, ha meggondolom, hogy anyagi tekintetben viszont a tanyasi pedagógus van jobb helyzetben. És ez sem elhanyagolható szempont ma, amikor még mindig vannak szociális nehézségekkel küszködő dolgozórétegek. A tanyasi nevelő ma szerintem erkölcsileg és anyagilag egyaránt a pedagógustársadalom legmegbecsültebb tagja. Ha szubjektív akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy egy egyetemi professzornak nincs nagyobb ázsiója a maga területén, mint a rozsréti igazgató tanítónak a tanyabokorban. Ha rajtam múlna, lelkemre mondom: elcserélném J. P.-vel nagyvárosi illetőségemet. Úgyis mindig visszahúz a szívem oda, ahonnan elindultam, a falusi iskolába. A teljes igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy J. P.-ék, de mások is, akik minden szalmaszálba belekapaszkodnak, hogy azon behajózzanak a nagyvárosi kikötőbe, nemcsak önös célból, nemcsak magukért, hanem gyermekeikért is teszik. Az általános iskolát elvégzett gyerekeknek magasabb iskolákba való taníttatásáért. És ez már másképpen hangzik. A gyermekek tanulásának szempontja előttem perdöntő! Csak az itt a kérdés, hogy egyetlen megoldás-e ez? S a tanyasi kollégium? amiről már szóltunk a napló első fejezetében? Ahol ma jobb ellátást tudnak biztosítani a gyerekeknek, mint annak idején nekünk a nagyvárosi egyetemi kollégiumban. Ezek a kérdőjelekkel teli reflexiók addig támadtak bennem, míg a velem lévő városi vezetők és J. P. ebben az egzisztenciális kérdésben pro és kontra érveltek. Szerencsére becsengettek az órára, s így nem kellett tovább foglalkoznom ezzel a naplóm szempontjából is túlméretezett személyi problémával, aminek azonban úgy látszik, széles vetülete van. Tíz órától tizenegy óráig földrajz órán veszek részt, amelyet G. M. tart a hatodik osztályban. Rozsrét színeváltozásai azonban itt is végigkísérnek, mert látok ezen az órán nagyon szép dolgokat, de őszintén szólva látni itt nekem nem tetsző jelenségeket is. Tetszik G. M. fiatal kora ellenére (3 éve tanít) nyugodt, kiegyensúlyozott óravezetése, de nem tetszik az, hogy Európa természeti földrajzának tárgyalásában túlteng a topográfia; tetszik az osztály foglalkoztatása, a tanulók nagy részének bevonása az anyag feldolgozásába, de nem tetszik az, hogy jónéhányan úgy ülnek a padokban, mintha semmi közük sem lenne ahhoz, ami az osztályban történt; tetszik hogy az osztály tudja, sőt láthatólag kedveli a földrajzot, de nem tetszik az, hogy a legnagyobb városokat sem találják meg a térképen, mert hegy- és vízrajzi térképet használnak; még az is tetszik, hogy az osztály néhány perc alatt településföldrajzi röpdolgozatot ír, de az semmiképpen sem tetszik, hogy a javítását elkapkodják; talán még az is tetszik, hogy a tanár miként adja fel összefoglaló kérdéseit, azonban egyáltalán nem tetszik az a mód, hogy az összefoglaló óra értékelő mozzanata, a tanulók egész órai munkájának értékelése elmarad. Ez utóbbival kapcsolatban ugyanis idekívánkozik az a megjegyzés, hogy a legnagyobb nevelő erő a tanítványaink munkájának elismerésében van. Még akkor is, ha ez az elismerés egy-egy szóban, félmondatban jut kifejezésre. Az egész órán keresztül intenzíven dolgozó tanuló pedig osztályzatot érdemel. Rendkívül nagy ennek a serkentő ereje. De legalább a tanító rosszallását vonja magára a telje- 37

52 sen passzív magatartást tanúsító tanuló, ha nem is fejezzük ki ezt nyomban osztályzatban. Ennek is megvan a maga hatékonysága. Élni kellene vele. G. M. azonban még eléggé kezdő a tanítói szakmában. Majd beletanul, vígasztalom magamat naplómban. Rozsréten sem lehet az egész tanyavilág rózsaszínű. Tizenegytől tizenkét óráig viszont egy még kezdőbb kollegának, N. S.-nek ültem be az órájára, az összevont VII VIII. osztályba. Egyéves tanár, de úgy tanít, mintha legalább egy évtizedes tapasztalata volna. Ráadásul matematika fizika szakos létére kémiát tanít. A hetedikesekkel ismételtet, a nyolcadikosokkal a fémek tulajdonságait foglalja össze. Az előbbieknek rövid, világos útmutatást ad az ismétlési anyag feldolgozására, az utóbbiakkal pedig mindenekelőtt tisztázza, hogy mi volt feladva erre az órára. Majd felsoroltatja a legfontosabb fémeket, s közben táblai rajzot készít a fémek fizikai és kémiai tulajdonságainak az ábrázolása céljából. Előbb a vas és az alumínium tulajdonságait tárgyalja, megvizsgálva közös és eltérő vonásaikat. Ezen az órán jövök rá arra, hogy a kémiát az általános iskolában is lehet úgy tanítani, hogy a gyerekek megértsék, sőt élvezni tudják. Eddig ugyanis az volt a véleményem, hogy itt ez még túl korai. De N. S. olyan életközelségbe tudta hozni az osztály számára és számomra is a kémiát, hogy az különös szellemi élvezetet keltett. Mert ilyen kérdésekből mint: a vasnak és az alumíniumnak közös áramvezető tulajdonsága; oxidálódásuk eltérő jellege, stb. azt mondhatnám, hogy személyes problémát tudott csinálni. Ezeket a kémiai jelenségeket a tanulók a lakásban, az udvaron, kovácsműhelyben és a szántóföldi ekevason tapasztalták, s közben arra is futotta az idejéből, hogy Osztrovszkijnak Az acélt megedzik című regényével bizonyítson. Hangsúlyozni szeretném, hogy semmi erőltetettség nem volt az irodalmi példa alkalmazásánál, sőt nagyon is természetesen hatott, hiszen a tanulók ismerik ezt a regényt. Lám, így is lehet alkalmazni a tantárgyi koncentráció elvét. Pedig kémia és irodalom egymáshoz igazán nem közeleső stúdiumok. De ez az érdekes óra azt bizonyítja, hogy itt a nevelő munkája, a rozsréti határban, az alkotó emberi és természeti energiák színeváltozása. Kár, hogy N. S. itthagyja a rozsréti iskolát. Én azonban Nyíregyháza felé véve az utunkat arra gondolok, hogy az tanítson tanyasi iskolában, Rozsréten és akárhol, akinek szíve van hozzá, mégpedig nagy szíve... 38

53 KUBINYI FERENC: 327 kilométer Ennyi a távolság Budapest és Mátészalka között. Gyorsvonat csak Nyíregyházáig közlekedik. Onnan vicinális döcög Szálkáig. De hiába az expressz vonat, a kulturális szintek távolságának áthidalása napjainkban még mindig csak vicinális sebességgel halad előre. Ez jutott eszembe, miután elolvastam Váci Mihály nyilatkozatát a Köznevelés c. folyóirat júliusi számában. A költő a középiskolai tanulmányi versenyek eredményeihez fűzött kommentárokat. Hogyan lehetséges úgymond hogy a tanulmányi versenyek legtöbb első helyezettje budapesti iskolának a diákja? Ezek közül is az első díjak legtöbbjét a Budapesti Tudományegyetem Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumának tanulói nyerték el? Nem lehet igaz és nem lehet igazságos az. hogy hazánkban a középiskolai ismereteket legjobban Budapesten tudják! Inkább az az igazság, hogy ott tanítják a legfelszereltebb iskolákban, a legjobb körülmények között élő tanulókat. Megítélésem szerint Vácinak igaza van. Égbekiáltó a felszereltségi és életkörülmény közötti különbség egy nyíri gimnázium és az arisztokratikus Fazekas Mihály között. Nem célom az, hogy ebben a cikkben felsoroljam a kárhoztatható megjegyzéseket a művelődésügyi politika színvonalbeli differenciája miatt. Azt sem érzem feladatomnak, bár a toliamra kívánkozik, hogy kommentáljam a Fazekas Mihály Gimnázium záporozó első díjait. Elvégezte azt helyettem Váci Mihály. Én csupán egyetlen megjegyzésre szorítkoznék. A Ludas Matyi írója elgondolkozhatna ha élne hogy a tiszaháti gimnázium tanulója miért kerül hátrányosabb helyzetbe, mint az ő nevét viselő gimnázium külön dolgozószobával, maszek korrepetitor tanárokkal, zenei és idegen nyelv stúdiumokkal ellátott szuperintelligens értelmiségi gimnazistája, kinek körülményei és iskolája zöld utat biztosít az egyetemi tanulmányok felé. Pedig az érettségi bizonyítvány és a törvény Szabolcsban és Budapesten ugyanaz. A színvonalbeli különbségek áthidalására a vezérkari megbeszélések, konferenciák és félszeg határozatok helyett tettekre van szükség. Az elmúlt évben Nyírbátorban voltam érettségi elnök. Az egyik diáklány jeles bizonyítványt szerzett. Megpályázta az orvostudományi egyetemet Budapesten. Később felkeresett és közölte, hogy nem vették fel, pedig a középiskolai anyagot valóban kiválóan ismerte. Mégsem tudta legyőzni a felvételi szint akadályait, mert nem volt olyan többlet felkészültsége mint mondjuk egy Fazekas ginmáziumi tanulónak. Míg a bátor,i lánynak korrekt és pontos ismeretei voltak a tananyag határai között, a másik még azon felül is bizonyította felkészültségét. E példa kapcsán visszatérhetek azokra a sokat emlegetett és fájó tényekre, amikor a többlettudás igézetében elsikkad a másik szempont: a munkás-paraszt származású tanulók segítése. A külön, családi tanuló-dolgozószoba és a közös pitvaru falusi ház még nem állhat igazságos versenyben egymással. 39

54 40 Természetes dolog, hogy a tanári oktatómunka vizsgálata és hatásfokának elemzése is ebbe a kérdéscsoportba tartozik. Ámde a kutatás egyik pontja lehet az is, hogy a szabolcsi tanárnak áll-e olyan lehetőség és eszköz rendelkezésére, mint egy budapesti iskola nevelőjének? Bizonyos, hogy nem. A tudományok fejlődése szuperszonikus sebességgel halad előre. Ezzel lépést tartani még akkor is nehéz, ha a szakirodalom kéznyújtásnyi távolságra van. A szabolcsi tanároknál ez a távolság 200 kilométeren felüli. A könyvtárak látogatása, búvárkodás, továbbképzés sem villamos megállónyi messzeség. A homokbuckák között ezek a lehetőségek néha a horizont szélén vannak, ahová sok esetben csak dűlőúton és talyigán lehet eljutni. A tanulók tudásszintjének emeléséhez nem csupán tanári ön- és továbbképzés szükséges. A korral lépést tartó tanár is tehetetlen, ha tudásának átadását, annak bevésését, gyakorlását és a feltétlenül szükséges kísérletezést nem segítik a modern tanszerek. A neves, jóhírű budapesti gimnáziumok birtokában vannak ezeknek. Az előzőekben az írtam, hogy tettekre van szükség. Szabolcs vállalta ezen a téren a kezdeményező szerepet. Régi komméniusi igazság, hogy kísérlet és demonstráció nélkül nincs eredményes oktatás. Az iskolareform végrehajtása lehetetlen a tömegesen alkalmazott tanulókísérleti, demonstrációs eszköz nélkül. Ezeknek beszerzésére pénz kell sok pénz! Az oktatásügyi hatóságoknak, megyei tanácsoknak, de a népgazdaságnak sem áll rendelkezésére olyan keret, melynek felhasználásával egycsapásra megszüntethetjük a kínzó tanszerhiányt. Az idő viszont sürget. A padokban ott ülnek a diákok és ha csökkenteni akarjuk képzettségi szinten a 327 kilométeres távolságot Budapest és Mátészalka között, akkor sürgősen cselekedni kell! A régi közmondás azt tartja; magad uram, ha szolgád nincs! Ha tehát a szükséges anyagi dotáció nem áll rendelkezésre gyári készítmények vásárlására, akkor el kell készíteni azokat az eszközöket! Ebből a felismerésből adódott az úgynevezett szabolcsi kísérlet. A Művelődésügyi Minisztérium a Megyei Művelődésügyi Osztállyal karöltve, elindította azoknak a középiskolai műhelyeknek felszerelési programját, melyek alkalmasak lehetnek a tanszergyártásra. Ennek a tervnek alapján a minisztérium központi hiteléből a következő iskolák műhelyeit szerszámoztuk fel és láttuk el gépi berendezésekkel: 1. Kossuth Lajos Szakközépiskola, Nyíregyháza, 2. Vasvári Pál Gimnázium és Szakközépiskola, Nyíregyháza, 3. Báthori István Gimnázium, Nyírbátor, 4. Császy László Gimnázium és Szakközépiskola, Kisvárda, 5. Bessenyei György Gimnázium és Szakközépiskola, Kisvárda, 6. Budai Nagy Antal Gimnázium és mg. Szakközépiskola, Nagykálló. Rendszerező munkával kialakítottuk az iskolák gyártási profilját. A Kossuth Szakközépiskola: vas és fémipar, kisgépgyártás, Vasvári Pál Gimnázium és Szakközépiskola: erős és gyengeáram, rádiótechnika. Báthori István Gimnázium: elektronika és híradástechnika. Császy László Gimnázium és Szakközépiskola: textilipar. Bessenyei György Gimnázium és Szakközépiskola: faipar. Budai Nagy Antal Gimnázium és Szakközépiskola: biológiai készítmények. Az intézetek igazgatósága és műszaki kollektívája javasolta a prototípusokként elkészíthető tanszereket. A Művelődésügyi Minisztérium ezen túl feladatterv készítését kérte a tanszerválaszték bővítése céljából. Most, amikor a szabolcsi kísérlet -nek első része lezárult, örömmel állapítjuk meg, hogy a művelődésügyi szervek elgondolásai helytállóak voltak. A gyártáshoz

55 szükséges gépi felszerelésekkel ellátott gimnáziumok és szakközépiskolák alkalmasak arra, hogy a megye intézeteit tanulókísérleti és demonstrációs eszközökkel ellássák. Következő feladat a szükségletek pontos felmérése és a termelési tervek és feladatok elkészítése, számbavevése. Iskolákról van szó és nem üzemekről. A tanintézetekben a gyártandó termékféleséget nem csupán a gégi felszereltség és a nyersanyagellátás határozza meg. A termékek kiválasztásánál legnagyobb súllyal közrejátszik az a feltétel, hogy a gyártásra kerülő tanszer elkészítési munkafogásai beillenek-e a tantervbe? A gyártási programot tehát a felmérés után, ennek alapján kell elkészíteni és specifikálni.. Az elkészített prototípusok a következők: Kossuth Lajos Szakközépiskola: arretáló fizikai kémiai táramérleg. Távvezérlésű DIA vetítőgép. Gépelemek tanításához szükséges makettek. Vasvári Fái Gimn. és Szakközépiskola: elektromosságtani demonstrációs eszköz a fizika oktatásához (az összes előírt kísérletek végezhetők rajta). Matematikai függvény tani kísérleti eszköz. URH rendszerű nyelvi laboratórium. Iskolarádió stúdióasztal. (E készülék járási központokban felállítva alkalmas az Iskolarádió adásainak vételére, szalagra rögzítésére. Lehetséges az igényeknek megfelelően a hangszalagokat többszörösíteni. A járás iskoláit szalagra rögzített anyaggal kölcsönzési formában el lehet látni.) Báthori István Gimnázium: vezetékes nyelvi laboratóriumi berendezések, stúdióasztalok. Császy László Gimn. és Szakközépiskola: iskolai ruházati felszerelések. Bessenyei Gy. Gimnázium és Szakközépiskola: a gyártmányokhoz szükséges faipari munkák elvégzése. Budai Nagy Antal Gimn. és Szakközépiskola: biológiai nedves és száraz készítmények. Bizonyítottnak látjuk a megyei politechnikai kiállítás után, hogy kisebb befektetéssel ezeken az iskolai műhelyeken túl bekapcsolhatók ebbe a mozgalomba a járási központi műhelyek és több vidéki gimnázium. Hogy csak egyet említsek. Baktalórántházán a gimnáziumban igen jelentős biológiai szemléltetőeszköz készítés folyik. Ezzel a műhelykapacitással három-négy év távlatában elláthatjuk a megye iskoláit olyan mennyiségű szemléltető eszközzel, mely a tanterv előírásait teljes mértékben kielégíti. A hallatlan előnye ennek a mozgalomnak az, hogy a gyakorlati foglalkozásokon, a szakközépiskolai műhelygyakorlatokon az oktatás céljára rendelkezésre bocsátott anyagból, csak hasznos, felhasználható tanszereket készítünk, a tanterven belül. Nem készítünk sorozatban használhatatlan úgynevezett tárgyi formákat. Fontosnak tartom ezt a tervet felvázolni. Mostanában éljük a pedagógiai divatok uj korszakát. Ha gondosan figyeljük az eseményeket, tisztán áll előttünk egy másik törekvés. Nevezetesen a tagozatos osztályok létrehozásának dagály hulláma. Egymás után létesülnek ezek az osztályok, s nem vagyok meggyőződve arról, hogy az ezekhez szükséges felszerelés és adottság mindenütt rendelkezésre áll. 41

56 Ennek az irányzatnak is köszönhető, hogy az 5+1-es gyakorlati foglalkozást sok helyen megszüntették és áttérnek a heti kétórás munkaoktatásra. Ez a legtöbb esetben a tagozatos tantárgy megfejelését jelenti két órával. A munkaoktatás pedig elsikkad. A tagozatos osztályokkal szemben a gyakorlati foglalkozás került a visszahúzódó apály hullámok völgyébe. Károsnak tartom ezt a keletkező új aránytalanságot, elsősorban a tanszergyártás szempontjából. Bizonyos, hogy jól felszerelt tagozatos osztály diákjai nagyobb tudással rendelkeznek a természettudományi, vagy akár a nyelvtudományi területen, ha van eszköz! De ha nincs, akkor csak a gyakorlati foglalkozás segíthet! Ezért az iskolareform megvalósítása egyik legfontosabb tényezőjének tartom a gyakorlati foglalkozást. A másik tényező is elgondolkoztató. Ismerjük az egyetemi helyek csekély számát. Illuzórikus feltételezni azt, hogy a tagozatos osztályokból kikerülők mind felvételt nyernek a felsőoktatási intézményekbe. Mi lesz azokkal a tanulókkal, akik kívülrekednek az egyetemek kapuin? Lesz tagozatos érettségi bizonyítványuk, de minősítő szakmai oklevelük nem! Hogyan fognak kenyeret keresni? íróasztal már hallatlanul kevés van. Iskoláztatási rendszerünknek márpedig az az elsődleges célja, hogy szakmailag jól képzett, magas kultúrájú dolgozókat adjon a népgazdaságnak. A szabolcsi kísérlet során egy másik eredmény is keletkezett. Azt állapítottuk meg, hogy az intézetek műhelyei a tanszerkészítésen túl a népgazdaságnak is tudnak termelni. Akár tanszert, akár más eszközt. A Kossuth, a Vasvári és a Báthori Gimnáziumok termékeire már vásárló is akadna. Nem hagyható figyelmen kívül éppen az új gazdasági mechanizmusban hogy az intézmények által készített eszközök minőségileg kifogástalanok, de jóval olcsóbbak, mint a gyári termék! A termelésnek azonban még akadálya az iskolai termékek értékesítéséről szóló úgynevezett 183-as számú rendelet, melyet több tárca egyetértésével a Művelődésügyi Minisztérium bocsátott ki évekkel ezelőtt. Az idő eljárt és ez az utasítás szűk korlátot szab a mozgalomnak. A kísérlet eredménye az is, hogy elkészült a Művelődésügyi Minisztériumban az az új utasítás, mely ésszerű keretek között feloldja ezt a kötöttséget. Az új rendelettervezet szerint a középfokú intézményeknek joga lesz terméket előállítani, értékesíteni de bérmunkát vállalni is, ha a tanterv ezt lehetővé teszi. Az értékesítésből befolyó összeg az iskola tulajdonába kerül, meiynek egy részéből a további gyártáshoz szükséges nyersanyagot vásárolják meg. Másik része iskolai beruházásra fordítható, A harmadik rész pedig prémiumként a termelésben résztvevő tanárok és tanulók között kerül szétosztásra. A fiatalokat megillető prémiumból az intézet igazgatója ingyenes kirándulásokat, külföldi tanulmányutakat szervezhet. Ügy érzem, hogy ennek az intézkedésnek megjelenése nagy mértékben javíthatja nemcsak a szabolcsi, de az ország összes középfokú intézményének anyagi ellátását. Megelégedést keltene a tanárok és a tanítványok között. Az anyagi gondok egy részét pedig levenné a megyei tanácsok válláról. Ilyen körülmények között valóban és kézzelfoghatóan nevelnének iskoláink a való életre. A termelő munka nem jelentené az életbe kilépő fiatal számára a nagy ismeretlent. Csupán a műhelyeket cserélné fel. Ennek a mozgalomnak ez a legnagyobb eredménye. Az élet bejön az iskola falai közé és hatására a termelőmunkát természetesnek tartó, az alkotás örömét minden nap tapasztaló ifjú embereket adhatnánk az országnak. Mi szükséges? Megértés fent és szorgos hétköznapi jóratörő munkálkodás nálunk. Ha ez a szabolcsi mozgalom példát ad az országnak, akkor egyúttal elérhetjük azt is, hogy a kulturális kilométerek száma lecsökkenjen, mely ma még 327 Mátészalka és Budapest között. 42

57 H A GY O M Á N T FAZEKAS ÁRPÁD: Dr. Jósa András a mai orvos szemével Dr. Jósa András ( ) Szabolcs vármegye főorvosa európai hírű orvos volt (9a), aki a Korányiak szülőföldjén vetélkedhetett a legjobb magyar orvos titulusáért (Krúdy). Egy régész (4) kortársa azt írta róla nekrológjában: A mai ember nem hogy utolérni, de még értékelni is alig képes Jósa András kivételes tehetségét és különösen páratlan egyéniségét. Barátja és múzeumának későbbi igazgatója, Kiss Lajos (8a) úgy emlékezett rá 1922-ben: Ne vétessék káromlásnak, ha azt mondom, hogy életrajzi adatainak gyűjtögetése közben arra a tapasztalatra jöttem, hogy a hosszú nagy időt élt Jósa Andrást nem ismerik vármegyéjében. Kortársai, barátai közül kevesen élnek; a fiatalabb nemzedék meg hallomásból alkotta meg ítéletét, s rendesen olyanok szájából, akik nagyon közelről látták, helyesebben a nagy közelség miatt nem is láthatták jól Jósa Andrást. S valóban ez napjainkban is így van! Immár 50 év telt el Jósa halála óta is, új nemzedék és ezen belül új orvosi generatio is nőtt lel, amely Jósa Andrást már jóformán.ír.. * ól,.. m nem ismeri. A helybeliek általában tudják, hogy van Nyíregyházán Jósa-utca, a Jósamúzeum is ismert, de a névadónak, ennek a geniális nyírségi orvosnak egészségügyi Pályafutása, orvosi működése és közegészségügyi tevékenysége már kevésbé. *s:.' ssssssad Éppen ezért tett nagy szolgálatot dr. Csallány Dezső, a Jósa András Múzeum jelenlegi igazgatója a magyar régészeti kutatásnak és orvostörténetnek is, amikor minden érdeklődő számára hozzáférhetővé tette Jósa András cikkeinek első kötetét (2a), majd egy másik (2b) munkájában: Jósa András irodalmi munkásságát, felsorolva minden olyan kéziratot vagy nyomtatásban megjelent cikket, amely Jósa András tollából 43

58 származik, legyen az feljegyzés, levél, orvosi vagy más egészségügyi írás, jelentés vagy hozzáintézett levél. A mai ember csakis ezen adatok alapján képes nyomon követni hónapról-hónapra, évről-évre Jósa András hosszú és tevékeny életét, munkásságát. Mivel értesülésem szerint Csallány értékes gyűjtőmunkáját orvos még nem tanulmányozta, különös érdeklődéssel néztem át a Megyei Könyvtár, illetve Megyei Múzeum minden rendelkezésre bocsátott anyagát, s a következőkben ezek alapján a mai orvos nézőpontjából kívánok beszélni Jósa András orvosi tevékenységéről. Nem életrajzot írok tehát, a száraz adatok közül csak annyit említek meg, amenynyi a tájékozódáshoz feltétlenül szükséges. Sokkal többet, Jósa András orvos működését kívánom megismertetni az olvasóval, bemutatni orvosi rendelőjét, vizsgálati módszerét, orvosi gondolkodásmódját, nagyszerű egészségügyi rendeletéit és meglátásait, s végül röviden felsorakoztatom külföldi és belföldi orvosi kapcsolatait, barátait. Tulajdonképpen mesterkélt különválasztani Jósa Andrásban az embert, az orvost, és a régészt, mert ő mindig csak egy volt, s egész életében valamint napi munkájában összefolyt orvosi és régészeti ténykedése. Elég megemlíteni, hogy megyei főorvosi szobája a nyíregyházi megyeházán a múzeumába nyílott, s viszont orvosi rendelőjében is mindig voltak régiségek, amelyeket lerajzolt, osztályozott, feldolgozott. Jobban örült a betegektől hálából kapott 1 1 kőbaltának, bronzfokosnak vagy cserépedénynek, mint a pengő vagy ropogós hálának. Hirtelen kimúlt Bátor nevű kutyájának bőréből készült híres szatyorjában is békésen megfért egymás mellett a régiség és a medicina. Az is ismeretes továbbá, hogy régészeti ásatásai alkalmával rengeteg elfoglaltsága ellenére olykor egész vidék betegeit végigvizsgálta, csakhogy a leletmentés zavartalanságát és szakszerűségét biztosíthassa. Ezek előre bocsátása után Jósa András orvosi tevékenységének megvilágításánál a következő sorrendet kívánom követni: 1. milyen volt Jósa András rendelője és rendelése; 2. hogyan vizsgált és gyógyított; 3. melyek főbb egészségügyi rendeletéi és meglátásai; 4. és végül röviden érintsük külföldi és belföldi orvosi kapcsolatait. Tudnunk kell, hogy Jósa András viszonylag későn, 26 éves korában kezdte meg az orvosi stúdiumokat. Bécsben, az akkori Európa leghíresebb orvosi egyetemén tanult. Tanárai: Rokitanszky, Skoda, Hyrtl, Brücke stb. azaz annak a kornak megannyi hírességei voltak. Volt tehát kiktől megtanulnia a gyógyítás művészetét, jól meg is tanulta és főleg virtuóz módon alkalmazta nagy tudását. Tucatjával lehet felsorolni meglátásait és rendelkezéseit, amelyek közül csak 1 1 is emlékezetessé tette volna nevét az utókor számára. Jósa András 1864 évi doktorrá avatása után alorvoskodott a döblini tébolydában, majd Skoda belgyógyász-professzor mellett asszisztens volt Bécsben (2b). Amikor Skoda a beteg Erzsébet királyné mellé ajánlotta orvosnak, Jósa otthagyta Bécset ésnagykállóban gyógyította hazája népét ben még azért utazott ismét Becsbe, hogy orvosi diplomája mellé az előírt legrövidebb idő alatt a sebészi képesítést is megszerezze. Erre nagy szüksége volt, mert a Korányi Frigyes által 8 ággyal beindított nagykállói kórházat 20 éves ottani működése alatt 84 ágyra fejlesztétte. Rengeteg műtétet kellett végeznie. Operált kizárt sérvet, megnyitott tályogokat, lymphomákat, amputált végtagokat, nagy sikerrel végzett szemészeti műtéteket. Ö volt az első a kontinensen, aki hüvelyen keresztüli méhkiirtást végzett a saját maga konstruálta műszerekkel (2b). Húgykőeltávolításra kigondolt instrumentumát Berlinben, készíttette el. 44

59 Mivel nagykállói kórházigazgató-főorvosi, mind pedig 1884-től nyíregyházi megyei főorvosi működése mellett kiterjedt orvosi gyakorlatot folytatott, a népek millióit gyógyította meg. De nézzük meg, milyen volt a rendelője, várója (8a), lépjünk be oda. Betegei nagy száma után azt gondolhatnánk, hogy valami nagy tágas orvosi várója és rendelője volt. A valóság azonban az, hogy már emberrel megtelt a dívánnyal és néhány székkel bebútorozott váró. A rendelő már nagyobb volt, de főleg látványosabb. Volt a rendelőben íróasztal megrakva orvosságos üvegekkel, górcső (!), rengeteg könyv, sőt az egyik sarokban akkor még látványosság számba menő fényképezőgép is. Látatlanban is kitalálunk annyit, hogy a szigorú rend sehogy sem volt összhangban Jósa nyugtalan természetével írja Kiss Lajos de arra ingyen sem gondolhattunk volna, hogy gyalupadot, esztergapadot, enyves lábast, firniszes üveget, asztalos és esztergályos szerszámokat egész szekrényekkel, a falon több rendbeli fűrészt, fúrót, csavarokat és ki tudná azt hirtelen elszámlálni, miféle furcsa eszközöket találunk. Még orgona is készül itt. Nem lehet csodálni, ha a belépő meglepődve húzódott vissza, mondván: tán nem is jó helyen járok, a doktor urat keresem. Ha meg éppen munkában találta a doktort, még inkább elbámult, hogy ehhez is ért a doktor úr? (Különben ezen ismereteit is Bécsben tanulta az udvari esztergályostól.) A koránkelő orvosok közé tartozott. Általában korán reggel olvasott orvosi irodalmat, s 6 7 órakor már hozzáfogott a vizsgáláshoz. Nagykállóban hetenként kétszer: pénteken és vasárnap rendelt, s ilyenkor napi beteg kereste fel. Különben pedig úton volt, s őt vitték a betegekhez. Kevés ember ismerte úgy a megye útjait, mint ő, s sokszor látták utazásai alatt is könyveibe mélyedve. A betegek kocsijai, szekerei úgy megtöltötték nagy udvarát, és házatáját, hogy azon a városrészen a közlekedést is megnehezítették. Hermán Ottóhoz küldött egyik válaszleveléből kitűnik, hogy Nyíregyházán szerda és szombat volt a rendelési napja. Rendelőjében nem volt protectio, akik oda beléptek, egymással egyenlővé lettek, ment minden a sorszám szerint, ugyanis Nyíregyházán már valamelyik gyermeke vagy szolgálója sorszámokat is osztott. A betegek nagy száma nem idegesítette, s addig nem is ebédelt, amíg valamennyit meg nem vizsgálta, vagy ahogyan a betegek mondták: míg valamennyinek ki nem kopogta a betegségét. Jósa a kopogtatásban valósággal utolérhetetlen volt. Abban az időben pedig az inspectio, palpatio, percussio, auscultatio (megtekintés, tapintás, kopogtatás, hallgatózás) és vizeletvizsgálat mellett más kisegítő módszer alig állt rendelkezésre. Idősebb orvostársai révén tudjuk, hogy némelyik beteggel félórát is eltöltött, de ilyenkor sem kért többet az akkor szokásos 50 krajcárnál. Betegeire sohasem várt, ha volt egy kis ideje, nyomban megjárt az esztergakerék néhány fordulatot. Azért tétetett ruháira 11 zsebet, hogy a stetoscop, később phonendoscop, ceruzahegyező, iránytű, fogpiszkáló, sokágú ezermester kés stb. számontartott sorozatosságban mindig kéznél legyen. A mai orvos számára dr. Dohnál József, későbbi vármegyei főorvos dec. 21- én tartott beszéde (3) recapitulálja a legszakszerűbben Jósa András orvosi mentalitását. Ez a beszéd Józsa-emlékelőadás volt, amelyet a Budapesten dívó Markusovszky és Balassa-féle emlékelőadásokhoz hasonló célzattal rendeztek. Jósa doktor először is aprólékosan hallgatta ki betegét, gondosan kérdezett és vizsgált, s csak miután egyéb kórformát ki tudott zárni, mondta ki a diagnózist. Egy-egy kórisméje a veleszületett intuitio, a villámgyorsan működő eszmetársítás, a logikai következtetés, a bámulatos érzékkel működő judítium remeke volt. Mint konzíliumba hívott orvos a lehető legkorrektebb volt. A beteggel kizárólag csak a kezelőorvosa jelenlétében foglalkozott. 45

60 Senkivel sem versenyzett, mert versenyen kívül állt. Bámulatos gyorsan associált, é6 midőn kartársai a konzíliumban még az észbeli munka kezdetén tartottak, már ő készen volt a kórismével, mely relatíve a legtöbb esetben helyes is volt. Bár köztiszteletben állott, nagy tekintélye volt, egyes kartársai főleg a későbbiekben négy egyszer hangoztatták: no igen, az öreg Jósának persze minden malária vagy syphilis. Pedig egyszerűen arról volt szó, hogy Jósa a vármegyében akkor különösen elterjedt ezen 2 betegséget nagyon eredményesen gyógyította, mivel idejében és atypusos alakjaiban is felismerte. Idült csont- és bőrfekélyeket, ráknak tartott gummákat, izomsorvadásnak gondolt gerincvelősyphilist, amelyet idegspecialisták is infaustnak ítéltek, eredményesen kezelt. Ilyenekkel a főváros híres orvosait is bámulatba ejtette. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy az 1860-as évek végén és a 70-es évek elején Szabolcs megye keleti részén valamint Szatmár és Beregben járványszerű volt a syphilis, a hibás karról-karra történt himlővédoltás alkalmával csecsemő-generatiók fertőződtek meg (6p), s a Szatmár vármegyei Szinyérváralján külön kórház volt a lueses betegek részére. Jósa felismerte a lényeget, s az 1896 évi orvoskongresszuson tartott előadása és az illetékesekhez benyújtott memoranduma alapján elérte, hogy a karról-karra való.himlőoltást betiltották és a tehénhimlőnyirok használatát kötelezővé tették. Jósa mindenféle kezelésnél előbbrevalóbbnak tartotta az oki therapiát, s mindig az okot vagy okokat igyekezett kipuhatolni. Rendszerint nem is rendelt csak egyféle gyógyszert. A chinint betegeinél és családjában is előszeretettel használta, s az előzmények után nem is csodálkozunk, hogy a chinin-pilulát abban az időben még megyén kívül is Jósa-pilulának nevezték. (5) A Taenia echinococcust heteken át adott kis dózisú Extr. Filicis maris-sal eredményesen gyógyította, s Dohnál szerint e módszer tekintetében a prioritás Jósát illeti. (3) Amikor Szabolcs vármegye egészségügyi vezetését átvette, a közegészségügy kőkorszakában ahogyan Jósa találóan nevezte mégcsak egy receptpapír mekkoraságú aktát sem kapott kézhez, melynek alapján a múltakra vonatkozólag tájékoztatta volna magát. ö azonban mint kiváló polyhistor ahogy dr. Kovács László városi orvos kollegája (11) írta róla korát megelőzve mélyen belelátott a dolgok lényegébe, s átlátta, mit kell tennie. Bevezette a betegségi és halálozási statisztikát, átszervezte a halottkémlést, s most már reális adatokra támaszkodva állította össze igen tartalmas havi jelentéseit. Ravasz fondorlattal ahogyan ő maga írta kivitte, hogy a közigazgatási bizottság a havonta beterjesztett Egészségügyi jelentés -eket a Nyírvidék c. napilap Hivatalos melléklet -ében rendre megjelentette, s így pellengérszámba ment az, hogy a hivatalos lap közlései szerint ebből és ebből a járásból vagy községből jelentés nem érkezett, így tehát lassan-lassan még csak úgy-ahogy rendbe kezdtünk jönni. (6b) Szerintem Jósa András orvosi munkájában az a legnagyobb és egyben a legmaradandóbb, hogy már abban az időben felismerte a lakosság egészségügyi nevelésének, egészségügyi felvilágosításának (6cdf) döntő szerepét az egészségügy fejlesztése és a járványok megelőzése vonatkozásában. Tömören ezt így fogalmazta meg: Egészségügyi vallást kell teremtenünk, hogy a hygienia kereke vígan robogjon. Ennek érdekében Jósa sok előadást tartott és nagyon sok cikket (6n) írt. Speciális körülmény, hogy orvosi cikkei kb. 230 egészségügyi írásának jó része egészségügyi jelentés szinte kivétel nélkül a Nyírvidék c. lapban (10) jelent meg. Régészeti dolgozatait is sokszor a Nyírvidékiből vette át az Archeológiái Értesítő is. Cikkeiért Jósa különlenyomatot illetve a nagyobb terjedelműekből készült kis füzeteket kapott a szerkesztőségtől. 46

61 Gyermek halandóság. Minthü minden rés? met hájinl kennek. rrut>t«> látom, hoqij <jz összes mnreggh.izi ujsiirjok kérdenek vórnuqtienkiu'k kozeqészsétjiiqijével élértkebheri foglalkozni Moidannqian s n.kfil < ijérmék-lialandósa(jót tarqgall<ik kulomhozo^v iszónqií tokban. Húsz évig voltam igazgató kórházi lóorvos.- mikor IHÍSi év január -en i saládi kuriihnénijtminek inéltaiősíu ni. a wirmegge közönségének megtisztelő lu^almából tiszti főorvossá lettem ^ > '. HíUíig-.esak betegek uuóyukezeiesevel, legíöképen inútetelivel foglalkozván,,i kózeycvzsegtiggi viszomjokh;ei epeit olgán [.íratlan voltam, mint ukarki más. akt a ggakurlati téren ezzel meg soha sem bíbelődött Mikor hivatalomba pottgantam, * semmiféle, m eg*csak egg receptpapir nekkoraságu aktát sem kaphattam kezemhez. melgnek alapjait magamat a 14 r i l n n k m t g j e U U m. 1. n való tatlitasa conditio sine qua non. Ha lefuttatásokra lelik pár szá z ezer forint, jusson, tűzessék ki egg százezer forintos[tálgadij rövid, de v e lős egészségüggi tanköiigvecskék m egírására '. önként értetődik, hogg eggéb intézkedések is szükségesek volnának, de itt csak az alapozást említettem meg. I*r. Jósa András. v í* *C<r 4, (6. b.) Cikkrészlet Foglalkozott Jósa megyei főorvossága alatt a bábaügy (6g), a gyermekvédelem (6b) rendezésével, s keresztülvitte, hogy a gazdasági cselédek lakását elfogadhatóvá tették. A járványok (ty. abd., cholera) elleni küzdelemben (6 1) nagy eredményeket ért el a környezet (ház, udvar, utca, országutak melletti árkok) és személyi hygiénés viszonyok megjavításával, továbbá a tehénhimlő-nyirok és a diptheria elleni savó propagálásával. Természetesen nem ment minden olyan simán, mint ez a felsorolás, s meg nem értés vagy szűk látókörűség esetén gyakran elmondogatta Jósa András: nem a mának dolgozunk, majd eljön az idő, amikor megértik. (6c, i) Jósa András kiterjedt orvosi munkájának rövid áttekintéséből nem szabad kifelejteni nagyszabású ivóvízjavítási (6a) programját. A typhus és a cholera járványok megelőzésére javaslatára megyei szabályrendeletet hoztak, amely szerint minden község 1000 lakosonként 1 kutat köteles furatni (fim), A szembeszökő eredmény láttán a községek elöljárósága és lakossága szívesen áldozott a kutakra. Ennek kapcsán került Versecről Nyíregyházára Neukom Ferenc kútfúró nagyvállalkozó, akitől (!) Jósa doktor elsajátította és a gyakorlatában később sikerrel is alkalmazta a hypnosist. Eleinte kételkedett a hypnosisban, később így jelölte meg gyakorlati jelentőségét: Érdemesnek tartottam ezen eseteket leírni, mert talán a harctéren idegrázkódás folytán megnémult, megvakult, eskórossá, elmebeteggé vált harcosoknak némelyikét hypnosissal kétségbeejtő állapotukból ki lehetne ragadni (66). Különben egyenesen csodálatos, hogy korának tudományos eredményeit, új megállapításait milyen gyorsan illesztette saját tudásába és nyomban gyógyító gyakorlatába is. Ezt bizonyítja világhírű külföldi professzorokkal való személyes kapcsolata is. Koch Róbertnél például két ízben is járt; a Koch-bacillus illetve a tuberculin felfede- 47

62 zése után. Utóbbi útja alkalmával meglátogatta Frantzl, Cornet és Lévy tanárok gyógytermeit. Berlini útjáról hazatérve nyomban beszámol kedves lapja, a Nyírvidék hasábjain a vármegye közönségének (6e). Igen egyszerű, érthető, de mégis csak tudományos módon a gümőbacillusról, festődéséről, tenyésztéséről valamint a tuberculinról is írt! Geniális orvos az, aki Koch világszenzációt keltett felfedezéséhez hozzá meri tenni nyomban saját felfedezését is: Én részemről csak olyanoknál leszek hajlandó az új gyógymódot (ti. a tuberculint) és csak mint egyik faktort alkalmazni, hol a bántalom vagy még igen kezdetleges vagy kétes. Híresek voltak Jósa hályogműtétei, amelyeket ugyancsak Berlinben a világhírű Graefe szemészprofesszortól sajátított el. De járt Langenbeck sebészprofesszornál is, amiről feleségéhez, Kedves 01dalbordá -jához I. 14-én Berlinből írott levelében így emlékezik meg: Ma Langenbeckchirurgiai tanárt és klinikáját látogattam meg, igen szívesen fogadott s sokáig beszélgettünk együtt, beszéltem neki többek között Okár György esetét, kinek a malom összetörte a kezét, meg azon Szálkára való éneklésben tüdőszakadást kapott ember baját, kit Kertésznek is megmutattam. Mindkettőre azt mondta, hogy ő sem látott olyat és biztatott, hogy az ilyen eseteket közöljem le. Ilyen kiragadott levéltöredékekből is kitűnik, hogy Jósa Andrásnak Németországi barangolásai alatt a betegei jártak az eszében (6a). A kiváló képzettségű és képességű, jelentős külföldi orvosi nexusokkal rendelkező Jósa András munkáját elősegítették hazai orvosi kapcsolatai is. Baráti viszonyban volt medicus korától Siklóssy Gyula sebésztanárral, az orvoskorszakot alakító Korányi Frigyes, továbbá Kézhly Károly, Morawcsik Ernő orvosprofesszorokkal. Morawcsik professzor ideggyógyászati tankönyve megírásakor kikérte Jósa véleményét a hypnosissal kapcsolatban. Sok munkája mellett rendőrorvosi boncolásokat is végzett Jósa, s így került nexusba Petrik professzorral (6k), idézem ezzel foglalkozó írását: A tassi (Nyírtass) eset bonczolása alkalmával cholera gyanúsnak tűnt fel, a dr. Petrik Ottó egyetemi tanárhoz górcsövi vizsgálat megejthetősége végett felküldött ürülékben azonban kommabacillusok (a cholera kórokozója) nem találtattak. Régi szálak fűzték Jósát Niedermann Gyulához, a lipótmezői igazgató-főorvoshoz, s gyakran látogatták egymást Kenézy Gyula debreceni orvosprofesszorral. Ha elutazott, családját Konthy Gyula dr. városi főorvosra bízta, még később veje, Dohnál József dr. látta el e tisztet. Jósa András, mint orvos-főnök szigorú volt, de igazságos, emberséges. így például az szeptember havi egészségügyi jelentésben a körorvosok védelmére kél, mert: a körorvosok tevékenységével szemben némely községek nem eléggé méltányosak. Jósa összesíti a községi elöljáróságok fizetési hátralékait és beterjeszti a közigazgatási bizottsághoz, mondván: Lelkiismeretes munkát ellenszolgálat nélkül méltányosan követelni nem lehet (6j). Mesterkélt Jósa András orvosi működésében kórházi (nagykállói) és megyei főorvosi (nyíregyházi) korszakot megkülönböztetni, mert a kórházügy megyei főorvoskodása alatt is érdekelte. Neki köszönhető, hogy a nagykállói volt megyeháza gyönyörű barokk épülete megmenekült az enyészettől az Állami Elmegyógyintézet odatelepítésével. Küzmös György dr. kisvárdai járásorvossal közösen létesítette a kisvárdai közkórházat. Hermán Ottóhoz írt egyik régészeti tárgyú válaszleveléből pedig a következőket tudhatjuk meg: Megtisztelő levele f. h. 9-én (1895 szept.) kelt, én azt azonban csak tegnap olvastam, mert kórházak tanulmányozása végett 10 napig Sarajevóban, Budapesten és Nyitrán lődörögtem. (1) 48

63 DOKTOR JÓSA ANDRÁS KIADJA A SZABOLCSVÁRMECYEI BESSENYEI KÖR NYÍREGYHÁZA MEGJELENT 500 SZÁMOZOTT PÉLDÁNYBAN AZ UJSÁGBOLT B1ZOMÁNYA. NYÍREGYHÁZA. N yo m a to n Jóba E le k k un y v ny o m d áj A ba n. N y lie ij y hitzé n , A Bessenyei Kör 1922-es kiadványának címlapja Jósa Andrást nagyon szerették betegei, nagyon szerette az egész vármegye. Messze kimagaslott a napi átlagemberek közül. Neve fogalom volt! Jósa is nagyon szerette a Nyírséget. Igazi polyhistor volt. Azt hitték, hogy pusztán időtöltésből cselekszi ezeket, csakhogy csináljon valamit, kevesen sejtették, hogy ezekkel szerzett magának olyan tapasztalatot, tudást, mellyel valamint a füvek, fák és állatok életének tanulmányozásával, megismerésével tanult meg olvasni a természet nyitott könyvéből. Nagyon sokat írt Jósa, kedvenc lapja volt a Nyírvidék. Sokan csak azért járatták ezen újságot, hogy Jósa szellemes cikkeit, ismeretterjesztő írásait olvassák (8b). 49

64 írásait már kortársai is nagyon jónak tartották, s róla is sokan és sokat írtak. Különlegességként utalok Vietorisz József tanár Jósa születése 100. évfordulója alkalmából írt költeményére, s érdemes a feljegyzésre Dömötör Györgynek (10) Jósához írt verses Nyílt levele, amelynek kezdősorai így hangzanak: Híres orvos dr. Jósa Vármegyénknek ám adósa Amit megírt jól és szépen a veterán Nyírvidékben, Rejtegeti, ki nem adja; 0, a humor édes atyja... A dicsérő és elismerő verseknél is sokkal jobban bizonyítja Jósa András megyei főorvos nagyságát az előzőekben ismertetett sok-sok tény. Krúdy-idézettel kezdtem, befejezésül is Krúdyt (9b) citálom: Azt a nevezetes körülményt, hogy milyen európai hírű tudós volt Jósa András, már eleget méltányolták különb tollak, mint az enyém. No lám nem mindig közepes a termés Nyírben, nemcsak a szabolcsi krumpli és a piricsei árvalány haj termése van biztosítva, hanem a jeles embereké is. I R O D A L O M I. B an n er Ján o s: Jósa A ndrás és H erm án Ottó levelezéséből. (Nyházi Jósa A ndrás M úzeum Évkönyve, VI VII., , 7 17.) 3. C sallány Dezső dr. a) Jósa A ndrás régészeti m úzeum i vonatkozású cikkel. (Bpest, 1958.) b) Jósa A ndrás Irodalm i m unkássága. (M úzeum ok Közp. Frop. Iro d ája, Bpest, 1958.) 3. D ohnál József d r.: Jó sa A ndrás m int orvos. (Dr. Jó sa A ndrás , B essenyei K ör kiadványa, Jóba-nyom da, N yháza, 1922) 4. Felvinczl T akács Z oltán : dr. Jó sa A ndrás. (N yírvldék, szept. 8.) E. Francsics V ince: Jósa-pilula. (Az 50 éves N yírvldék A lbum a old.) G. Jó sa A ndrás d r: a) B arangolás N ém etországba és visszaem lékezések. (Jóba-nyom da, 1906, N yháza, 184. old.) b) G yerm ekhalandóság. (Jóba-nyom da 1913, N yháza 4. lap.) c) K üzdelem a járv án y o k ellen (N yírvldék, 1893, XI. 19.) d) K üzdelem a járv án y o k ellen (N yírvldék, XI ) e) A tüdővész gyógyítása. (N yírvldék, nov lap.) í) A k olera közeledik, m it tegyünk? (N yírvldék, 1894, nov lap.) g) E gészségügyi Jelentés decem ber hóról (N yírvldék, 1891, Jan. H. 1 lap.) h) E gészségügyi jelentés n o v em b er hóról (N yírvldék, m árc lap.) f) A kolera közeledik, m it tegyünk? (N yírvldék, 1894, nov lap.) j) Egészségügyi jelentés szept. hóról (N yírvldék, szám án ak h iv a talos m elléklete.) k) Egészségügyi jelentés szept. hóról (N yírvldék, nov lap.) l) Egészségügyi Jelentés aug. hó ró l (N yírvldék, szept lap.) m) Egészségügyi jelen tés febr. hóról (N yírvldék, m árc lap.) n) Levél a szerkesztőhöz. (N yíregyházi H írlap, i n. 16. M utatványszám.) o) A Szabolcs m egyei rég észet k ö réb ő l (N yíregyházi H írlap, szám, 3 4 lap.) ö) dr. Jó sa A n d rás előadása a h y p noslsról (Szabolcsi H írlap, dec ) old.) p) Egészségügy a várm egyében. (M elléklet a N yírvldék évi 20. szám ában.) 7. Jósa Jo lá n : Dr. Jó sa A ndrás ( ) és elődei. (L udvig-nyom da, M iskolc 1934, 358. old.) 8. K iss L ajos: a) Jósa A ndrásról (D oktor Jósa A ndrás B essenyei K ör kiadv. Jó b a - nyom da N yháza 1922.) b) Jó sa A ndrás és a N yírvidék (Az 50. éves N yírvidék A lbum a old.) 9. K rúdy G yula: a) A n y íri pajkos (N yírvldék, szept. 14.) b) Egy élettö rtén et (Az 50 éves N yírvidék A lbum a, old.) 10. T éger B éla: A N yírvldék 50 esztendeje (Az 50 éves N yírvldék A lbum a old.) II. V ertse K. A ndor (szerk.): Az 50 éves N yírvldék A lbum a (Jóba-nyom da, N yháza, 567. old.) 50

65 MOLNÁR JÓZSEF: A 130 éve meghalt Kölcsey Ferencről Köz volt a gyász halálakor írja hűséges tanítványa, a zsarolyáni születésű Pap Endre melyet megyéje körlevél által tudatott az ország törvényhatóságaival; egyszersmind képét, közteremé számára, művészi kézből rendelé meg; a következő országgyűlés tagjai pedig, mindkét táblánál, ellenzéki, mint udvari emberek, nevezetes öszletet írának alá, hogy emlékét a Nemzeti Múzeumban szobor által örökítsék. i 1851 óta nagyjából ehhez hasonlóan foglalják össze emlékbeszédek és irodalomtörténetek Kölcsey emlékének megörökítését. Sajnos eredeti dokumentumait alig ismerjük a halálát követő közhangulatnak s úgy gondoljuk, hogy szeretett megyéje folyóiratába^ kötelességünk a ma élő ifjúságot nemzeti hagyományaink megbecsülésére figyelmeztetni. Kölcsey halálának híre a környezetében élők (Obernyik Károly, Szuhányi Ignác, Kölcsey Antónia stb.) levelei által elég hamar eljutott Pestre, egy hét is alig telt el s már a Figyelmező folyóirat valamelyik szerkesztője fogalmazza a folyóiratban gyászkeretben megjelenendő első híradást, a pár soros nekrológot: Pest, sept Kölcsey nincs többé. Rövid szenvedés után kimúlt Csekén, aug. 24. Családa, baráti, literaturánk s az academia, Szatmár, sőt az egész haza pótolhatlan veszteséget szenvede az atyáskodó rokon, meleg barát, koszorús író, lelkes társ, erényes hivatalférfi s hű képviselő elhunyta által, ö nyugszik, sok hányatásai után; de fájdalmunk örökké ébren van sírja felett! 3 Szeptember 11-én szintén a Figyelmezöben jelenik meg Schedel (Toldy) Ferenc akadémiai titoknoknak a Magyar Tudós Társaság 1837/38. évi munkálkodásáról szóló cikke s abban ez áll: S még egy hír, még egy halál! mellynek én vajha nem lehettem volna soha hirdetője; avagy, vajha ne mondhatnám: Én ismertem őt! ismertem szíve gyermekdedségében s lelke férfias szilárdságában!; vajha nem mondhatnám: Szerettem őt! nem, mert ő engem, hanem mert nem lehetett máskép annak, ki őt ismerte; s vajha ne láttam volna soha, hogy ne mondhassam: nem fogom őt soha viszont meglátni. Mert úgy elmondhatnám: Kölcsey elhunyt! midőn azt most fájdalmakkal eltelt, szaggatott kebellel mondhatom csak el. S ezért bocsássanak meg, kik őt nem ismerték a maga egész becsében, felejthetetlen jóságában, lelke csendes nagyságában, ha elfeledném, hogy most itt nem a barátnak kell szólani, hanem pusztán csak az író és tiszti társnak: s vegyék a csapások egyik legnagyobbikát e meztelen három szavacskában: Kölcsey is elhunyt! * Közismert Wesselényi Miklós nyilatkozata a halálhír hallatára, de igen kevesen tudják, hogy Kossuth Lajos börtönéből édesanyjához levelében írta meg a halálhírén érzett bánat nagyságát s ezt a levéltöredéket A. J. jelzéssel a Társalkodó szeptember 22-én közölte olvasóival Levéltöredék Kölcsey haláláról címen. A levéltöredék szeptember 8-án Budán kelt, tehát két héttel a Mester halála után: 51

66 52 Alig tudék magamhoz jőni. Azt gondoltam, megedzettek a viszontagságok, hogy elvonulhat fejem fölött napfény és zivatar, mint a szikla fölött elvonul; pedig sírnom kellett mint az anyavesztett gyermek sír. Kölcsey meghalt! miért nem én? inkább én, miért nem inkább száz illyen mint én? Kinek hamvait legföljebb csak családi könnyek áztatnák, de üresen hagyott helyét nemzetben, emberiségben kipótolni olly könnyű; miért épen ő az egyetlen, s kipótolhatlan? Olly socratesi bölcseség s olly roppant tudomány olly igénytelenséggel; olly meleg emberszeretet, olly minden emberi salaktól tiszta szellemiség és személyesített erény olly gyermeki szelidséggel, mikor volt, hol van, s mikor lesz?! Ö neki homlokát ugyan már életében a halhatatlanság koszorúja övedzé; mert a Kölcsey név tisztelve lesz, míg magyar lesz; de csak mi, a szerénynek meghitteb barátai, tudjuk, mit veszített a tudós világ azzal, hogy ő még évet nem élt. A munkáknak, amellyekre, mint szerette mondani, eddigi egész élete csak előkészítő iskola volt, ezeknek nem létesülhetése nem nemzeti, hanem európai veszteség. És én, én minő barátomat veszítettem! 5 A Társalkodó ugyanezen száma Szatmár megyéből, Nagykárolyból (szept. 13. keltezéssel) közöl cikket Kölcsey megtiszteltetésérül : N. Károlyban f. sept. 11-kén b. Vécsey Miklós főispán elnöksége alatt tartatott megyei közgyűlésben emlékezetbe hozatván Kölcsey Ferencnek, Szatmár megye főjegyzőjének és volt országgyűlési követének f. é. aug. 24-d Csekében történt halála; egyszersmind indítványoztatott: miképen igen következetes leszen, hogy a ritka férfiúnak mellképe érdemeinek méltánylásául a tanácskozási teremben felfüggesztessék s haláláról az ország megyéji körlevél által tudósíttassanak. Mely indítványt a KK és RR meleg részvéttel pártolván elhatározták, hogy a nagy férfiú mellképe a jelen s jövendő kor nemes tettekre szolgálandó buzdításául a tanácskozási terembe függesztessék fel s a célból annak illető művész által leendő elkészítése első alispán úrra9 bízatott: a művészi díj pedig aláírás útján összegyűjtetni rendeltetett. Egyébiránt a körlevél által leendő tudósítás azon megyékre szoríttatik, kik a sok érdemű férfiút táblabíráik sorai között számlálták. Az indítványt tevő Nagy Károly? tiszt, ügyész vala s fő támogatóji: Nagy Ignácz9 szolgabíró, Botka Imre,9 Kovács Lajos,19 báró Perényi Lajos s Domahidy Gedeon11 bírák. A Kovács Ágoston19 első aljegyző által föltett körlevél pedig így hangzott: Midőn e levelünk küldetése helyére jutand, minden bizonynyal Ngtok már tudni fogják, miképen nagy és igazfényű hazánkfia, Kölcsey Ferenc f. e. aug. 24-kén Csekében, rokonai karjaiban, rövid szenvedés után meghala! Azonban mivel Ngtok e mi nagy és való koszorúkat való érdemmel nyert hazánkfiát, keblekhez csatolni kívánván, táblabirájókká választották, s ezen megtiszteltetést levelükben buzgó örömmel tudtunkra adni siettek: mi sem tartjuk feleslegesnek fájdalmink közepett is tudtul adni e férfiú elhunytét, kit nekünk Ngtok egyedül a haza egészére függesztett tekintet miatt nem irigyeltek; nem tartjuk feleslegnek elmondani: miképen mai közgyűlésünkben elhatároztuk, hogy e nagy férfiú mellképe tanácskozási termünkben parányi ugyan de szíves jutalmaztatására az érdemnek, s buzdítására a jelen és jövő kornak, felfüggesztessék. Mit és kit vesztettünk el? Nagyságtok tudni fogják. Mi tudjuk, hogy a teremtő lélek fentartja magát műveiben, mellyken ő az örök életet keresztül fuvalta; tudjuk, hogy Kölcsey Ferenc neve késő századok után is ragyogni fog, s emlékezetét maga az örökkévalóság őrzi; de az a nagy szív égi kebelben megszűnt dobogni; az a génius-ajak, mellynek hatalma mondhatatlan vala, elnémult, s az a toll, melly teremtő lélek sugallásait jegyzé, megtompulva van, s mind ezen veszteség a pótolhatatlanság gondolatával egy kapcsolatban égető nagyságában nehezedik kebleinkre. És a veszteségünket elmondjuk Ngtoknak, nem azért, hogy vigasztalást kérjünk, hiszen azt Ngtok velünk egyformán nem találnak; hanem el

67 mondjuk, hogy atyafiság kötelességét teljesítsük. Melly után óhajtunk Ngtoknak hosszú életet, óhajtunk e hazának virágzó jövendőt, mellynek szép korában kidült nagyaink után nem a veszteség pótolhatatlanságát érezzük, hanem nyomdokaikba hágó unokák által vigasztaltatva emlékeket állítsunk elő, mellyekre a hazafiui hűség megszentelt könnyei hulljanak. E körlevél meghitelesítésekor Toperczer Ottó nagybányai küldött elmondva a fájdalmat, mellyet a kebelbeli királyi városok éreznek, midőn Kölcsey Ferencben az urbanitás elveinek hatalmas szószólóját elvesztették, olly kéréssel fordult a RR-hez, hogy a körlevél megküldetését a kebelbeli kir. városokra is terjesszük ki melly kérés közakarattal megadatott. 15 A Kölcsey nevelte reformkori új nemzedék hangja szólal itt meg a megye közvéleményével egyetértésben, azoké, akik a szatmári tizenkét pont megszerkesztésével s majdan Petőfi barátságával dicsekedhetnek. De megszólal a gömöri költő is. Terray Károly14 epigrammáját az Athenaeum október 25-i számában olvashatjuk: KÖLCSEY FELETT Kis Cseke! nagyszerű em lékét örökíteni pótló Sírkövet ah! ne emelj Kölcsey hantja felett. Sírköve a haza lesz, míg a magyar él, halad, érez. És emlékiratot vés örök érdeme rá. S ennyi azóta is érvényes értékítélet után megszólal az ellenség is s névtelenül, titkosan, mint a bécsi titkosrendőrség kémei, nyilatkoztak a hírhedt demagógról,15 most alattomosan támad az ultramontán Szion cikke, amelyet életrajzírói is csak éppen érintettek eddig, de nem ismertettek. A nagy vihart támasztó kis cikket a folyóirat október 26-án közölte Kölcsey emléke m illy viszhangra talál Erdélyben címmel s a névtelen Egy Honfi mögé rejtőzve támad: Kolozsvárról. Költsey elhunyta feletti keservek kivált ha a Társalkodó olvasására elég türelemmel bírunk, olly nagyok, a ditséretek olly túlzók, hogy Költseynk a halhatatlanok és szentek közzé soroztatására még tsak egy üstökös tsillagnak megjelenése elszenderülése pertzeiben gyászba borult egünkön kivántatott volna meg, mint az látható volt Caesar és Hugó szerént Napóleon halálakor. Van a ki azt állítja, hogy Költseybe egy tsillag esett le magyar egünkről!!! Egy más országszerte emlékoszlopokat emelne fel elhunytnak!!! Egy harmadik zsibbongás, mellynek nagyobb része éretlen ifjakból áll, és kiknek a Társalkodó 71. száma szerint egyedüli hibája: az élettavaszi forróbb vér, és anyaföldnek minden mértéken túli bálványozásai!!!?) azt kiáltja: fel! Költseynk képével a Szathmár megye terem falára! Egy negyedik nem győzi ditsérni felejthetlen jóságát, lelkes tsöndes nagyságát, és elragadtatásai közti ditsérctét emez emphazissal fejezi ki: Költsey is elhunyt!!!! Magyar Honfiak! ugyan ne tegyük ki magunkat a külföldiek előtt gúny és nevetség tárgyául, ne hirtelenkedjünk az emlék oszlopokkal, még tsak egy Newton, Jung, Schiller, Goethe, Milton pstok su. t. magyar egünkön nem ragyog! szívleljük meg jól, hogy minőnek kell lenni egy tudósnak, hogy éltébe halántékjait a koszorú, elhunta után hamvait érdem oszlop megérdemletten ékesítse? mert különben egy külföldi író, ki előtt Költseynk minden költő darabotskával együtt elenyész, imádást vadászand. Ide járul még az is, hogy ezen emlék oszlopi iparunkért a Csekeiek épen nem a leghálásabbak szándékoznak lenni, mindhogy hiteles adatok tanúsítják, hogy ők készek e Költsey emlékoszlopát lerontani, és így a puszta oszlopi romot szemlélő vándor a talán szivébe keletkező múlandóság 53

68 érzelmeit a szomszéd tsárdába egy két hörpnél könnyen felejti el. Ennyire ment a Csekiek Költsey eránti elkeseredettsége! már pedig: qui suismalus, cui bonus? hol van Költseink jóságáról és lelke tsendes nagyságáróli közönséges és összes tanúsítás? még koránsem nagy az, ki a magához hasonlókhoz nyájas barátságos s. u. t. a jóságnak a nagyságnak kivált azokra kell terjedni el, kik nálunk szegényebbek, nyomorultabbak az a nagy lelkű, ki jobbágyát nem sanyargatja ki embertársa szeméből nem tsak lanton játszva s vigasztalva, de tettlegesen is könyet törül le, az a nagy lelkű, ki a szabadság zabolátlan szeszélyétől, a legfőbb hatalom elleni legkisebb rugdálkozástól is távol van s. u. t. mert külömben: aliud scriptor nunciat, et aliud Dominus terrestris clamat! Költseynk hideg tetemének el takaríitatása a Csekeiektőli félelem miatt tsak titkon ment végbe, váljon a köz szeretet következménye volt-e az?! mindhogy tehát az annyira magasztalt tsillag eltűnte által semmi változás és homály sytemánkon nem is sejthető, mindhogy a józanabb rész a Költseyre halmozott ditséretekbe teljességgel egyezni nem akar, legjobb lenne az emlék oszloppal magunkat, utódainkat és magát az elhuntat is megkémélni úgy is: Phidias a mit farag tsak egy kő darab!!! A pajzánabbakat, kik elkeseredttségekbe elhuntunk testi hibáira is kiterjeszkettek, kötelességem szerint lepirongatom dicendo: numquid et vos a Társalkodó Nro 71 discere vultis?!! 16 Csekében, Szatmár megyében s az egész országban felháborodást váltott ki ez az un. szioni tzikkely s számtalan tiltakozás érkezett a lapokhoz, folyóiratokhoz. Csekében elsősorban Obernyik Károly, Kölcsey Kálmán nevelője, s akkor a Kölcsey kézirati hagyaték rendezője ezeket írja naplójában: olvastam a Szionban a kedves elhunytunk ellen kijött czikkelyt. Szerencsétlen ember lehetett, ki írta. Ha tudnám, hogy nem felelnek reá, beh örömmel fognám fel pennámat, s próbálnám meg erőmet; s reményiem is, hogy e méltatlan rágalomnak méltólag képes volnék felelni. De erre tudom elébbvaló emberek fognak felelni. 17 Magától értetődik, hogy a Figyelmező ad helyt a támadásra érkezett válaszoknak. Az elsők között van Pap Endre, Kölcsey patvaristája, majd később Petőfi szatmári barátja, aki két évben egymás után nyerte el a Kisfaludy Társaság pályadíját balladáival. Pap Endre a Figyelmező november 13-i számában ezeket írta: A Szion 23-d számában, állítólag Kolozsvárott írt, Kölcsey Ferencz magányos viszonyait illető levél tárgyában a szerkesztők egyike biztos kézből a következő sorokat vette: Tek. Dr. Ur! Alig volt közelebbről csapás, melly olly egyetemi rázkódást okozott volna a jóérzésűek között, mint Kölcsey halála; s minél inkább nem hittem, hogy találkozzék ember, ki e tiszta névhez tisztátalan kezekkel közelíteni alacsony legyen, annál nagyobb vala fájdalmam, midőn a Szion 23.dik számában az ismeretlen névtelen czikkelyt olvasám. Fájdalmamat említém igen is, mert azt éreztem az első olvasás alatt; de csak hamar megvetéssel néztem a czikkelyt, s az egészet olly hangnak tartám, melly a közmondás szerint, nem hallik az égbe. Későbben komolyabb oldalát láttam a dolognak, s érzém kötelességemet, mi szerint felvilágosítással tartozom. Örömest fordulnék olvasó közönségünkhöz, ha eddigi literatúrai próbatételeim által nevemnek hitelességet szereztem volna. Mostani helyzetemben önhez fordulok, ki engem ismer, a szavaimnak hitelt adván, felvilágosítandja azon közönséget, mellyet némellyek mystificalni törekedtek. A szioni czikkely névtelen közlőjének Kölcsey emléke ellen írt helyét, mivel ezen emlék nyilvánosan még nem indítványoztatott, az érdem kérdésben pedig minden vitatáson felül van, elmellőzvén, egyedül azokról teszek bizonyságot, miket láttam és hallottam, és mik Szatmár megyét és Csekét érdeklik. Azt mondja a névtelen közlő: 54

69 Egy zsibongás, mellynek nagyobb része éretlen ifjakból áll, azt kiáltja: fel, Kölcsey - nek képével a Szathmár megyei terem falára. Én jelen valák Szathmár folyó év septemberében tartott igen is népes közgyűlésében, midőn Kölcsey mellképének a megyei terembe leendő felfüggesztetése indítványba hozatott, és saját tudományom szerint mondom, hogy a népes közgyűlésben csak három hang emelkedett az indítvány ellen, s a három is a halhatlan férfiú érdemeit elismerve, egyedül az illy megtiszteltetés szokatlansága felett értekezett. Három hang ellen százak győztek, s e százakat merészli a névtelen levél írója zsibongásnak s nagy részben éretleneknek nevezni. Valóban ritka vakmerőség municipiumról így szólni! Abból, mit névtelen közlő a csekei correlatiokról mond, nyilván van, hogy a mondott helységben fenforgott dolgokat nem ismeri; nem azért pedig, mert Kolosvár v. inkább Sz. N. messze van Csekétől, hanem mert névtelen közlőnek törvényes tárgy nem kenyere; s könnyebb egy két mendemondát leírni, mint törvényes dolgot felfogni, s Szathmár megye jegyzőkönyvéből megismerni azon viszonyt, mellybe a csekei közbirtokosok (nem jobbágyok) úrbéri törvények értelme miatt jöttek. S óriási koholmány az, hogy Kölcsey hideg tetemeinek eltakaríttatása a csekeiektőli félelem miatt csak titkon ment végbe! Én két év óta Kölcsey háznépéhez tartoztam, s Csekében valék ama szomorú napon is, midőn mesterem és jóltevőm eltemettetett. Történt pedig ez aug. 25-kén délutáni két óra körül, minden pompa nélkül. A falusi harang jeladása után egybesereglett nagy, szomorú csekei néptömeg rendeltetése helyére kiséré a hűség könnyeitől nedves koporsót; s temetés után templomba sietett, hol az alkalomra készített szent beszéd által erősödve, hit nyugalmával nézett a múlandóság elébe. Megemlítenem kell még azon megilletődést, melylyel Kölcsey halálát a vidékiek s egész Szathmár megye hallá; mondanom kell: miképpen a Cseke vidékéről szokatlan számú lakosok szándékoztak a temetésen megjelenni, de mivel a temetés a szokott 48 óra előtt történt, részben útjokból visszatértek, részben kik a temetés hírét házaiknál vevék, otthon maradtak. S e helyett megjegyzem, hogy Kölcsey - nek 48 óra előtti eltemettetése, a hidegült testnek közönségesen úgy nevezett megindulása miatt, a csekei bírák bizonyítványa mellett történt. Azóta én Csekének több ízben s huzamosan vendége valék s állíthatom, hogy ott legkisebb jele sem mutatkozik azon tiszteletlenségnek, mellyet a szioni czikkely írója emleget. Mindezekből nyilván van, hogy ama czikkely egész tartalm a: rágalom és koholmány. És ezen rágalmakat, s koholmányokat a Rajzolatok szerkesztője felkapá, s a kaján szív kárörömével lapjaiba iktatván magáévá tette stb. Midőn ezen adatait egy szemmel látott tanúnak, ki parányisága mellett sem átallja nevét az előadottak alá írni, önnel használás végett közölném, szokott tisztelettel stb. 18 Az Erdélyi Híradó (Kolozsvár) irodalmi lapja a Nem zeti Társalkodó is tiltakozó levelet közölt A szionhegyi viszhang címmel Herepey Gergely tollából: A Szion egyik számában egy czikkelyt közöl Kolozsvárról, mellyet a szerkesztőség így jelöl ki a tárgyjegyzékben: Kölcsey emléke, milly viszhangra talál Erdélyben. Erdélyben, a bérczekkel olly gazdagban, sok viszhang (echo) van, az igaz; van ollyan, melly csak az utolsó szót, van ollyan is, melly több szavat híven utánmond; de ollyan, melly azzal, a mit fülébe kiáltanak, merőben ellenkezőt feleljen vissza, s midőn száz meg ezer szózat azt kiáltja: derék, ezt hangozza vissza: czudar!; illy viszhangnak Erdélyben létezésérül semmit sem tudok; megengedjen azért a Szion haszonbérlője, ha azt szionhegyi visszhangnak tartom, hiszem s nevezem. Kölcsey kora elhunytét, mint országos vesztést, méltó részvéttel és sajnálattal hirdeték minden magyar hírlapok, még a Hírnök is, s ** nagy és lelkes költő, a meleg-keblű barát, az ékes-szavú szónok, s hő érzetű hazafi emlékének érdemlett tisztelettel s elismeréssel adóztak sírja felett. Erdély bérczei nem lly magasak, hogy Kölcsey neve rajtok át ne hatott volna, s Hunnia jaja e derék fia 55

70 halálán völgyeinkbe is elhallatott és Erdély minden jobb érzésű fiainak keblében élénk viszhangra talált. Hogy illy közönséges fájdalom, tisztelet s magasztalás közepett a Szion becsmérlőleg emeli fel szavát Kölcsey ellen, s úgy a még csak most felhányt sír felett, azon nem csudálkozom, de hogy azt a becsmérlő szózatot erdélyi viszhangnak nevezi, ez mocsok-folt Erdély fijain, mellyet el nem szenvedhetni, s melly ellen én, mint egyik erdélyi számos tisztelői közül Kölcsey emlékének, ezennel ünnepélyes óvást teszek, és nemcsak gondolom, de tisztán tudom s meg vagyok győződve, hogy az erdélyi viszhang csak jajjal s méltánylással felel a szomszéd s testvér-haza fájdalmára Kölcsey vesztésén! is Gyorsan és sűrjen követik egymást a védelmező írások, amelyek közül egyik legérdekesebb Kölcsey politikai ellenfelének, Berenczei Kovács Sándornak levele, amelyet a Figyelmező december 4-ki számában olvashatunk. A szerkesztő ezekkel a megjegyzésekkel közli: Mióta a legjobb ember emlékezete az ismeretes szioni czikkelyben nemtelen vádak által megsértetett, sokan, kik ismerték és szerették mert e kettő együtt járt mindig tollat ragadtak védelmére. De miután Pap Endrének mint különben is szemmel látott tanúnak felvilágosítását közlöttük, engedelmet kérünk azoktól, kik azóta e tárgyban hozzánk írtak, ha czikkelyeiket nem vehetjük fel, mint a mellyek tartalmokra nézve igen hasonlók; csak Kovács Sándor űrét, mint bőven a tárgyba ereszkedőt s Kölcsey characterjéhez hiteles vonásokat magában foglalót sorozzuk még be, ide iktatván beküldő fia sorait is, az egésznek bővebb értésére. Ugyan is így ira Szathmárból nov. 16.: Mióta Kölcsey meghalt, olly lelkesülés szállta meg Szathmár megyét, mintha a dicsőült lélek nem szállá fel hanem köztünk oszlott volna fel. Nem lehet leírni, milly elkeseredést okozott légyen nálunk a Szion 23-d számában közlött rágalom Kölcsey ellen... írtak is már feddőleg a szerkesztőnek: itthon pedig az elmék a rágalmazó fölfedezhetésével foglalatoskodnak. Én, testvéreim, rokonim, barátim mind tolat ragadánk, de 60 éves öreg apám, ki soha illyesmibe nem avatkozék, önmaga kívánta ezen tisztet felválalni, s nekünk olly kívánatos volt ezen ajánlkozás, minthogy a Szion azt állítja, hogy csak éretlen fiatal emberek bálványozták az elhunyt nagyot. íme itt közlöm önökkel apám feleletét, melly így következik: Én, ki létem folyama alatt a tudósokkal s újságírókkal igen kevés érintésben s kapcsolatban voltam, minthogy munkás életem más tárgyakkal annyira el volt foglalva, hogy az efféle dologra nem is érkeztem volna; én, ki az elhunyt Kölcsey Ferenczczel olly helyzetben állottam, hogy annak sokáig barátja nem lehettem, s több elveit nemcsak nem pártoltam, de azoknak ellenszegültem; s kit hazám polgárai, kiknek ismeretségökbe jutottam mindig kormány emberének tekintettek, és méltán tekinthettek is; nem azért mintha a kormánytól valami jutalmat vártam volna, mit 40 évi közhivatalviselés után bizonyára nem tagadható meg tőlem, ha vagy hivatalért vagy titulusért folyamodtam volna hozzája: hanem egyedül azért, mert meg voltam győződve a felől, hogy csak úgy használhatok legjobban a hazának, ha felséges koronás királyunkhoz való ragaszkodást, bizodalmát, egyetértést és szeretetet önthetek polgártársaim s gyermekeim keblökbe: íme én öreg napjaimban tollat emelek az elhunyt Kölcsey Ferencz védelmére. A Szion czímű hírlap, mellynek szerkesztője minden felszólítás nélkül ajándékképen küldözi hozzánk lapjait, csupán csak azért gerjesztett figyelmet előttünk, mert 23-dik száma 91-dik lapján Kölcseyről méltatlan rágalmakat közöl. De mortuis aut bene, aut nihil régi közmondás. Valakinek hibáit, gyengeségeit holta után is a közönség előtt felfedezni, nem szokatlan, nem is vétkes tett: de egy kö 56

71 zönségesen s az elragadtatásig szeretett nagy férfiút holta után rágalmazni, bűnös tettekkel, rossz charakterrel vádolni, akkor midőn már magát nem védheti, megbocsáthatlan vétek. Azt írja a Szion fennérintett lapja csúfolólag, hogy az elhunyt feletti keservek olly nagyok, a dicséretek olly túlzók, hogy Kölcseynek a halhatatlanok és szentek közé kellene számíttatnia. Hogy Kölcseyben egy csillag esett le magyar egünkről. Hogy ezeket egy értetlen ifjakból álló zsibongás mondhatja, kiknek neveik a Társalkodó 71-dik számában világosan ki vannak írva. Egy más csapat úgymond, nem győzi dicsérni felejthetetlen jóságát, lelke csendes nagyságát, és elragadtatásai köztt emlékoszlopot állítani, s mellképét a szathmári megyeház teremének falára függeszteni kívánja. S miután ezeket gúnyosan felhordotta, felszólítja a magyar fiakat, ne tegyék ki magokat a külföldiek előtt gúny és nevetség tárgyául; ne emeljék őt Newton, Young, Schiller, Goethe, Klopstock s Miltonnal egy polczra; mert Kölcseynek költői darabocskái még oszlopot nem érdemelnek. Azt mondja továbbá, hogy a csekeiek emlékoszlopát lerontani készek, és így a vándor csak puszta romokat szemlélhetne, s annyira ment már a csekeieknek Kölcsey iránti elkeseredttsége, hogy hideg tetemeinek eltakarítása ezen néptőli félelem miatt, csak titkon mehetett végbe. Mind ezekből elég következetesen azt hozza ki, hogy koránt sem nagy az, ki a magához hasonlók iránt szíves, nyájas és barátságos; hanem az, ki szegények és nyomorgókhoz mutatja nagylelkűségét, ki jobbágyait nem sanyargatja; ki a legfelsőbb hatalom elleni rugdalkozástól is távol van; minél fogva a józanabb rész a Kölcseyre halmozott dicséretekben egyezni teljességgel nem akar. s. a. t. Minő vétkes ráfogások és méltatlan rágalmak legyenek ezek, azok tudhatják legjobban, s azok érezhetik legsajnosabban, kik őtet közelebbről ismervén, eléggé tisztelni és szeretni nem tudták. Ugyanis ha ezek igazak volnának, minden nagy tudomány, közbecsülés és szeretet mellett méltán homályt hozhatnának emlékére, minthogy ezek nem emberi gyarlóságok és hibák, miktől halandó ment nem lehet, de valójában nem jó szívből származott igaztalanságok. Én, ki életének utolsó éveiben a gyakori társalkodás, s több ízben hetekig tartó mindennapi együttlét által, ezen elhunyt hazafit talán egészen kiismervén, igaz barátja lettem, bátran merem állítani, hogy igazság szeretete, jósága, szelídsége, a szegények iránt mutatott szánakozása és pártolása, és lelke csendes nagysága tekintetéből, ha valakit, őtet bizonnyal a halhatatlanok és szentek közé lehet számítani. Többször szemmel látott tanúja voltam, milly bizodalom és ragaszkodással viseltetett iránta a köznemesség és adózó nép. A köznemes, kit a törvényes bíró peres dolgaiban megnyugtatni képes nem volt, s több népes helységek elöljárói kiknek régi időktől fennálló pereik voltak az uradalmakkal, s kiket sem a megyei tisztség és gyűlési közönség, sem a fensőbb határozatok nem tudván meggyőzni keresetűknek helytelen voltáról, mind addig nyugtalankodtak: míg Kölcseyhez menvén, ez megmagyarázta nekik, hogy nincs igazságok, és őket megnyugtatta. Miből származott légyen azon koholmány, hogy a csekeiektőli félelem miatt titkon kellett a temetésnek végbe mennie; hogy ő életében jobbágyait sanyargatta; s innen a következtetés, hogy az egész csekei lakosság ellensége volt Kölcseynek, kitetszik a kö- ' étkezőkből. Való, hogy az elhunyt férfiú, halála második napján délután temettetett el. de ez azért történt mivel özvegy ángya, kit árvástul házánál tartott s gyermekét nevelte, meghalván jóltevő rokona, mindjárt megyénk első alispánjához folyamodott, jőne hozzá, s legjobb barátjának hideg tetemeit önjelenlétében takarittassa el, s egyszersmind őt a követelő atyafiak ellen biztosítsa. Az alispán ezt szívesen meg is tévé; de minthogy másnap már neki a megyei gyűlésre kellett indulnia, siettető a temetést. De

72 58 más részről a házi körülmények tekintetéből is szükséges volt a temetés siettetése, nehogy t. i. a boldogultnak számtalan baráti az utolsó tisztelet megtételére a keseredett özvegy házát meglepjék, ki feledhetetlen jóltevó rokonának halála által okozott iszonyú fájdalmai közt azok elfogadására egyátaljában alkalmatlanná lett. És innen származhatott a siettetett temetésnek elmagyarázása. Egyébiránt a temetés a legnyilvánosabban ment véghez nappal. Az elhunyt felett a csekei ref. pap tartott gyászbeszédet, a helységbeli földesurak, atyafiak és az egész falusi nép jelenlétében, kik feleségestül, gyermekestül siránkozva kisérték a temetőbe. Mi, kik a köznemesség és falusi parasztlakosok közt lakunk s velők bajoskodunk, legjobban tudjuk és sajnosán tapasztaljuk, mennyire ellene vannak ezek minden jó rend behozatalának és helyes újításoknak, főkép ha akad valaki, aki őket panaszra és nyugtalankodásra ingerli. így történt Csekében. Az elhunytnak egy különben érdemes jó v é r a t y j a f i a,wa épen járásbeli szolgabíró, az arányosítás alkalmával, nyílhúzás által nem igen használható külső birtokot kapván, azzal nemcsak hogy nem elégedett, de zúgolódása által példát adott a tudatlanabb lakosoknak a nyugtalankodásra s eröszaktételekre, kik nem várván a rendes törvényúti orvoslást, nekimentek s az egész határt marháikkal elpocsékolták. Én voltam a megye által ezen erőszakos s lázadáshoz közelítő tettnek megvizsgálására s fenyítésére fegyveres hatalommal kirendelt törvényszék elnöke. Az országszerte kikiáltott fegyveres erő pedig állott egy csendbiztosból, négy járási hajdúval. Mi bírák megvizsgáltuk a dolgot: de nem az elhunytnak jobbágyai támadtak fel mert hiszen hányadik részecskéjét bírta az elhunyt Cseke helységének? Kis számú jobbágyai magokat a közzavarból ki nem húzhatták, de általán fogva az elhunyt Kölcsey ellen csak az a panaszok volt a lakosoknak, miért nem akadályoztatta ő meg a törvény rendes folyamatát; miért engedte az arányosító s szabályozó pert végrehajtani, mellyről szóló törvényczikkelyt mi magunk sem értjük tisztán. Nem igaz tehát, hogy a csekei lakosok elhunyta után is gyűlölséggel viseltetnének azon jámbor és igaz ember ellen, ki most már az úr isten előtt számol tetteiről. Sőt tulajdon azon atyjafia, ki a most érintett zavart okozá, s őt éltében sok keserűséggel illette, temetésekor érzékenyült szívvel és zokogva kísérte hideg tetemeit a sírhoz. Mi Szathmár vármegyeiek tudjuk azt legjobban, hogy elhunyt barátunk életét egészen a tudományoknak szentelve, gyakran íróasztalánál virradt meg; tudjuk azt, hogy ön kis gazdaságával keveset gondolva, azt sem tudta, mié van, nemhogy azon törődött volna, mint kelljen azt igazságtalan úton szaporítani, ő csak panaszkodni tudott, hogy a tudatlan lakosok minden vetéseit felprédálták, s nem lesz neki miből élni, nem lesz miből tartani azon számos ifjakat, kik hivatalos helyzetében tanulás végett mindenfelől hozzá csoportoztak. Ugyan ki jósolhatja józanul, hogy a csekeiek még emlékoszlopát is lerombolandják? És ez Kölcsey Ferencznek, mint magányos embernek leírása. Mint írónak s tudományos embernek leírását a tudósokra bízom. A politikai pályán, mint ékes szónok, éles elméjű, mindenkit magához vonszani tudó férfiú, mit tett légyen azon kevés évek alatt, mellyekben a világ piaczán tündökölt, arról az országgyűlési férfiak s az egész haza közvéleménye mondott ítéletet. Azt mindazáltal megemlíteni el nem mulaszthatom, hogy őt még a távolabbi megyékben is, ha megfordultunk, mindig dicsérve és magasztalva hallottuk említeni; és hogy hazánk megyéinek két harmada táblabírájának nevezte ki, mely tiszteletet hazánkban még eddig csak közelítve is senki sem érhete el. Már most kérdem: kit mondhatunk nagynak s magunk közt felemelkedettnek? nemde azt, kit egy ország közvéleménye nagynak kiált: vox populi, vox Dei. Hogy elvei a mienkkel össze nem egyeztek; hogy ő magyar aristocrata nem volt (de republicanus sem): azért ne tagadjuk meg az ő nagyságát s halhatatlanságát a magyarok közt elhunyta után, és ne fogjuk rá álnokul, hogy ó

73 59 a legfelsőbb hatalom elleni rugdalkozással kívánta légyen elveit hintegetni, mit elragadó ékesszólásával különben is megtehetett. Rágalmazás végre és közfenyítéket érdemlő bűn azt mondani a névtelen írónak, hogy a Társalkodó 71-dik számában kiírt személyek, kik a közgyűlésen Kölcseynek tiszteltetését indítványba hozták és vitatták, pártolóikkal egyetemben, értelmetlen fiatal emberek. Hiszen azok a három utóbbi országgyűlésen jól kimívelt férfiak, többnyire házas és gyermekes emberek, a megyének táblabírái, vagy tisztviselői, kikhez a névtelen rágalmazó semmi tekintetben és legkevésbé sem hasonlíthatja magát. Láthatta az író, ki bizonyosan jelen volt a gyűlésen, bár mindjárt Kolozsvárra repült, hogy ezen rágalmazást más honra tolhassa azon köz elragadtatást, mellyel a közönség az indítványt fogadta és pártolta. Ellenben milly kevésre mehettek légyen ellenszólásaikkal azon igen kisszámú férfiak, kik az elhunytnak megtiszteltetését nem megtagadni, hanem azt szerfelett nagyolván csupán és kizárólag csak a szokatlanság tekintetéből kívánták mérsékelni. És íme ezek azok, miket az elhunyt nagy férfiú védelmére, ama szent újságban kiírt rágalom ellenében az egész haza előtt felhozni igaz baráti kötelességemnek érzem. írtam Szathmáron november 15-én Berenczei Kovács Sándor Szathmár vgyének táblabírája. 20 Az Élet bonyolult gazdagsága, a század testének tulajdon alakja és lenyomata él tovább ebben a levélben s hoz hírt mai embereknek a reformkorból. A Figyelmezönek ugyanebben (dec. 4.) a számában még egy másik, egyházi személyektől eredő hozzászólást is közzétesz a szerkesztőség, amely általában a Szion szerkesztési módszerét bírálja: A Szionnak megfontolásul címmel. Ebből is lássunk valamit: Hazánk egyik egyházi megyéjéből, s czím és valóságra tisztelendő kézbül illy felírással a következő sorokat vettük közlés végett: Sajnosán tapasztalja egy idő óta a figyelmes olvasó, miként téveszti a Szion az ösvényt, mellyen haladnia kellene, hogy kitűzött célját megközelíthesse, s miként csökkenti az által a hatást, mellyet olvasó közönségében a józan szerkesztés elveihez szoros ragaszkodás által gerjeszthete... Ki nem vette vájjon rósz névén a Szionnak habár rövid életű hírlapi szemléjét?. Nyert-e az által czéljának elérésére csak parányit is? Én erősen hiszem: vesztett, felingerelvén maga ellen a méltatlanul sértett lapokat. Kinek keblére nem hatottak fájdalmasan a derék Kölcseynket síri álmában nyugtalanító rágalmak?! Szabad-e, illik-e, a szelíd, a szeretettel teljes Jézusnak szeretetét lehelő religióját terjesztő lapnak alaptalan, becsületgázló rágalmakkal illetni egy, a halál karjaiba érdemkoszorúzott fővel hanyatlott felebarátjának, részvevő hálás könyükkel áztatott hamvait? Nem végső gyávaság vagy kajánság e romlandó emlékoszlopot irigyleni, elvitatni akarni attól, ki örök időkig állandót emelt magának az egész nemzet szivében? Kárhoztatni egy nemes megyét, mivel egyik legjelesebb, a haza és a nemzet s így az emberiség, tehát jobbágyainak javára is szentelt fáradozásiban szinte megszakadt tagjának áldandó emlékezetét örökíteni akarván, annak arczképét gyűlésteremében felfüggeszteni rendelte! Ez nem Jézus religiójának szelleme! illyesekhez a Szionnak, mint olyannak semmi köze. Nem mentheti magát a Szion az által, hogy ő e rágalmaknak csupán közlője; mert írni rágalmat, vagy azt közlés által sajátjának vallani, mindegy... Ezeket akartam ezúttal nem csak mint személyes, hanem az egész megyének véleményét a Szionnak megfontolásul felhozni. Rajta áll az intést jó vagy rossz néven venni. Én bizonyossá tehetem, hogy hasonló szellemben hasonló fogyatkozással kezelvén dolgait, csak kora sírját készíti s minél előbbi temetkezésre. Többek nevében."21

74 A Figyelmező december 11-én az Egyveleg rovatban ezt a hírt közli: Egy Szathmár-Németiből hozzánk érkezett levél tudósít, hogy novemb. 21-d Eötvös János^/a táblabíró úr a szatmári városi casinoban egy lelkes és velős beszéddel tisztelte Kölcsey Ferencz emlékezetét, s érzékeny szavakkal festé azon hatást, mellyet a betegségéből csak most lábadozó gyenge ősz férfiú hallgatóiban támasztott. A beszéd hihetőleg megjelenik nyomtatásban is. Utána mindjárt ez áll a következő sorokban: A Szion mindegyre mulatságosabb lesz. Illy szempontból ajánlhatjuk olvasóinknak a 28-d számban megjelent Hírlapi zajgások czímű czikkelyt is. Ki óhajthat nagyobb elégtételt, mint ellenzőitől így czáfoltatni? Csak rajta, adjon nekünk Gy. úr minél többször illy elégtételt. 22 A hónapokon keresztül tartó hozzászólások kiderítették az igazságot, leleplezték a valóságot s a Figyelmező évi utolsó számában a Hivatalos levelezés rovatban így zárja le a vitát: Z. J. Kifakadás Szion rágalmai ellen; ismét már mondottakat foglalván magában, feleslegessé lett. 23 Sajnos a Kölcsey Ferenc halála és temetése körüli rágalmazó hamisítások nem haltak ki teljesen, szinte napjainkig élnek egyesekben (1. a Magyar Nemzet szept. 10. i számában a védekezést) s mindig és újra fel kell emelni az igazság szavát. Az itt összegyűtjve közölt cikkekből temetéséről is többet tudtunk meg, mint amit eddig számon tartott az irodalomtörténet. Teste a földé lett, de szellemének hatása halála után teljesedett ki s terjedt mind szélesebb körben el s 1848/49-ben talált a leginkább megbecsülésre. De közben sem múlt el év, hogy valamilyen formában az iránta megnyilvánuló szeretet és tisztelet ne hallatta volna szavát. Egy évvel halála után a csengeri születésű vármegyei tisztviselő költő, majd vármegyei főjegyzői székének örököse, Riskó Ignác24 egyik barátja emlékkönyvébe írt epigrammával tisztelte meg: Egykoron útra ha kelsz, vágyván ismérni hazádat, S a megye földjén jársz, hol Cseke nagy fia élt: Nézd meg, az elvérzett kebel és szív hol hamuhodnak, S ha szíved ömleni vágy: társ kebelemre siess. A Magyar Tudós Társaság november 24-én Eötvös József emlékbeszédével hódolt szelleme előtt s Kölcsey fiatal tanítványa az annyi reménnyel felnövő ifjú nemzedék elé állította példaképül: Mert ha valaha ember változhatatlan szeretet által a haza hív gyermekének mutatva magát, megérdemlé, hogy ez anyai könnyekkel áztassa sírját; ha valaha volt, ki az önzés szűk körén túlemelkedve célul csak nemzete javát tűzte ki magának; ha valaha ember nehéz pályát tisztán futott végig, egy bukás nyomát sem hordva ünnepi köntösén: ez Kölcsey volt, érdemes arra, hogy a kor, melyért fáradott, homlokára tűzze a borostyánt, melyből a jövő, bár jelen ítéletét sokszor megváltoztatja, ez esetben nem fog letörni egy levelet sem. Alakja, nagysága ma is előttünk ragyog s meghatódva idézzük a'kortársak tervezgetéséből azt a nagyarányú elgondolást, amelyről Pap Endre ír Szemere Pálnak Pozsonyból június 3-án kelt levelében: Tegnap az én derék követem (Botka) igen megörvendeztetett, midőn tudatá velem, hogy Kölcseynek, ha országosan nem, aláírás után márvány emléket állítanak, gondolom a Múzeumba teendőt, s ő ezen kívül, hogy a nagy férfiú hamvai kijelölve legyenek, a csekei határon, olly helyen, hol a legtöbb utas jár egy köblösnyi négyzet földet, ha az illető birtokosok nem ajánlanának, sajátján is szándékozik venni, hova Kölcsey koporsója vitetvén, fákkal a kis tért beültetteti angol kert formájára; s a koporsó fölébe, aláírás után, de csak Szatmár fiaitól s 60

75 leányaitól begyűjtendő summán vasemléket állíttat fel társaival együtt, melly az ő napának, özvegy Petróczynénak ungvári hámorában készülend el még pedig nem a falusi torony-forma Csokonai-emlék példájára, mellyet a debreczeniek magok rajzoltak a mester elébe, hanem idegen minták szerént, melyeket számosán szerze meg rajzolatokban, s azok már a károlyi casinoban közvizsgálatra ki is vágynak téve, hogy irántok ki-ki véleményét adhassa. Nem tudom, örömömben mit tegyek!25 Ez a felelet a Szion támadására, meg az egész ország felháborodása. Pest megye felhívást intéz az ország többi megyéihez s kéri a vezetőséget állásfoglalásra. Erre Szatmár megye február 23-án tartott közgyűlésében ad választ, abban a gyűlésben, amelyben a Kölcsey tanítványok a híressé vált szatmári tizenkét pontos követelést is elfogadtatják a közgyűléssel. A Kölcseyt illető kérdésben a Pesti Hírlap cikkírója íg.v tudósít bennünket: Pest megyének a Kölcsey Ferencz ellen írt szioni czikkely írója tárgyában, levelére elhatároztuk, hogy megyénk minden táblabírája fejenként aláírásra szólíttatik fel, mellyben kinyilatkoztassa, mikép ő azon czikkelynek nem írója, sem küldője nem volt, arról nem is tud. Különös volt e tanácskozás folytában, hogy papságunk Kölcsey Ferenc ellen nyilván kiadott szioni czikkíróját keményen kárhoztató s azon czikkely után tüstént kijelenté, hogy a Szionnak levelezői megszűnnek lenni. Ezek után Kovács Bencze kimondá a körülmények combinatioiból, hogy ama czikk írója senki más nem lehet, mint Spak Calasantius káplán; a papság nem tagadá, nem is állítá, de az egész dolog felőli bizonyos tudomását félreértetlenül eláruló. 25 J E G Y Z E T E K 1. Pap E n d re : K ölcsey F erenc (C sengeri A n tal: M agyar szónokok és sta tu sférfiak, P esten ) 2. Csorba S ándor: A csekeiek K ölcseyről c. cikke a Szabolcs-Szatm ári Szem le I. (új) évfolyam 1. SZ Figyelm ezö (szerkeszti Schedel Ferenc, V örösm arty M ihály és B ajza József.) szám szeptem ber Figyelm ezö sz. szeptem ber és T ársalkodó (szerkeszti H elm eczy Mihály) VII. évf sz. szeptem ber T ársalkodó sz. szep tem b er és Csabai T ibor: K ossuth L ajos és az iro d a lom Bp K ende Zsigm ond ( ) Kölcsey rokona és b arátja. 7. N agy K ároly 1829-től S zatm ár m egye főügyésze; m ellette kezdte, m int aljegyző, Kölcsey p o litik ai p á ly á já t, kiváló jogtö rtén ész, a k it K ölcsey b a rá ti szeretettel sz ere te tt s m int főjegyző n ag y szerű en tu d ta k eg y ü ttm ű k ö d n i. L. V ajda V ik to r: K ölcsey F eren c Bp N agy Ignác (Lázári) ( ) pusztadaróci közbirtokos, K ölcsey p atv aristája volt, b an a csengeri v álasztó k erü let országgyűlési képviselője lett, s 1849 őszén C sengeri A n talt és K em ény Zsigondot rejteg ette, 1871-ben főispán lett, h alálak o r Jókai ír t róla n ek rológot a H onban. Felesége K ovács Em ilia, K ovács S ándor leánya. 9. B otka Im re 1838/39-ben S zatm ár m egye követe a pozsonyi országgyűlésen, p atv aristája P ap E ndre, K ölcsey em lékszobrának egyik leglelkesebb tám ogatója. 10. K ovács Lajos ( ) B erenczei Kovács S ándor és K eresztury Jozefa fia, 1829-ben Kölcsey gyakornoka volt, s lelkes refo rm er lett ban Széchenyi m inisztérium ának osztály fő n ö k e lett, 1849-ben a b ék ep árth o z csatlak o zo tt s a sz ab ad sá g h arc u tá n p olitikai szerepet nem vállalt. A vízszabályozás egyik jó szakem bere volt s tag ja a M agyar T u dom ányos A kadém iának. B erencén élt. 11. D om ahidy G edeon ( ) S zatm ár m egye táb lab írája, lelkes K ölcsey tanítvány. <12. K ovács Á goston ( ) B erenczei K ovács S ándor fia, K ovács L ajos és K ovács E m ilia (Nagy Ignácné) testv ére, 1833-ban m egyei aljegyző. A K ölcsey h a lá lá t tu d ató körlevél fogalm azója, 1842-ben országgyűlési követ ban S zatm ár m egye fő isp án ja. Felesége O lchváry Eulália, aki Szatm áron Petőfi ism erősei közé tartozott. 13. T ársalk o d ó sz. szep tem b er A cik k e t N. K. névjeggyel te tté k közzé, s valószínű, N agy K ároly volt a tudósító. 61

76 14. T erray K ároly ( ) S árospatakon tan u lt s E rdélyi Ján o s köréhez tartozott, m ajd Losoncon és R im aszom batban le tt iskolaigazgató. E p ig ra m m á ja az A th en aeu m II. évi félévi 34. szám áb an je le n t m eg. K ölcsey A ntónia n o v em b er 5-én jegyezte be naplójába. L. Kölcsey A ntónia naplója, k iadta Kozocsa S ándor X akáts S ándor: K ölcsey és a titkosrendőrség (M agyar küzdelm ek cim ű kötetében Bp. Gén lu s Szion (szerkeszti G yarm athy János) október sz O bernylk K ároly csekei n ap ló ját közölte V ahot Im re N apkelet évf P ap E ndre ( ) Petőfi Szatm ár m egyei b arátja, S zatm áron vendéglátó házigazdája, felesége K ovács Jo zefin ( ) K ovács S án d o r leán y a, K ovács L ajos, Á goston, Nagy Ignácné testvére volt. Cikke a Figyelm ező sz. nov jelen t m eg. de K ölcsey F eren c eltem ettetése ü g yében cím m el leközölte a T ársalk o d ó is sz. novem ber 17-én H crepey G ergely ( ) m érnök és ref. lelkész K olozsváron. N em zeti T ársalkodó sz., T ársalkodó sz. novem ber és Figyelm ező sz. novem b er /a. Kölcsey M ihály ( ) F erenc első fokú unokatestvére, csekei birtokos. 20. B erenczei K ovács S ándor konzervatív, aulikus birtokos, 1817-től 1832-ig S zatm ár m egye főjegyzője volt, ebben a tisztségben Kölcsey k övetkezett u tán a, s n ézeteik igen ellentétesek voltak, de nag y tisztelőjévé v ált később K ölcseynek. Az 1825-i o rszággyűlésre S zatm ár m egye őt küldte fel követnek. G yerm ekei Kölcsey p atv arlstái lettek s a sz atm á ri reform m ozgalom leglekesebb tám ogatói. A család P ető fi v en d ég látó g azd ája beren cel láto g atása alkalm ával. G y erm ek ei: K ovács Á goston, L ajos, Jo zefin (Pap E ndréné) és E m illa (Nagy Ignácné) és K ovács E d u árd ( ) aki P ető fi Ism erősei közé tarto zo tt s később feleségül vette T érey M argitot, S zendrey Jú lia b arátn ő jét. Petőfi Bérencén írta sz eptem ber végén a Száll a felhő k ezdetű k ö ltem én y ét. K ovács S án d o r levele m egjelent a Figyelm ező sz. dec. 4-én és a T ársalkodó sz. dec Figyelm ező sz. decem ber Bl/a. Eötvös Já n o st 1832-ben v álasztották aljegyzőnek. 22. Figyelm ező sz. dec Figyelm ező sz. dec Riskó Ignác ( ) várm egyei Jegyző, m ajd főjegyző, P etőfi Szatm ár m egyei b arátja és vendéglátója N agykárolyban. V erse a T ársalkodóban jelen t m eg sz. augusztu s P a p E ndre levele k éziratban a Szem ere T ár 16. k ö tet 84. levele a R áday G yűjtem ényben B udapesten P esti H írlap tavaszelő. 6. Spak nevű Írót egyet ism er Szinnyei: M agyar írók életrajzi lex ik o n a, József n evűt, aki felsőfernezelyi p lébános volt. 62

77 CSERMELY TIBOR: Adatok a Szabolcs-Szatmár megyei Nyírbogdány község történetéhez Nyírbogdány község a Közép-Nyírség északi részén fekszik. Határa felerészen a Rétközbe nyúlik. Vasmegyer, Beszterec, Kék, Demecser, Székely, Nyírtét, Sényő, Nyírtura és Kemecse községekkel határos. A község területét részben a Nyírség, részben a Rétköz felszíni viszonyai jellemzik. Határának északi része mélyfekvésű, rétközi jellegű. A területet szinte évenként elöntötte a Tisza vize az 1880-as években történt vízszabályozás idejéig, így azelőtt vizes, mocsaras, halban gazdag terület volt. A déli rész homokbuckás. A dombok menete általában egyező az észak déli, az un. kassai szél irányával. Éghajlata megegyezik a Nyírség és általában az Alföldre jellemző tényezőkkel. Az év nagyrészében derült, szélsőségek jellemzik, forró nyár, hideg tél, nagy hőmérsékletingadozás. A talajviszonyok jó termelési lehetőséget biztosítanak káposztának, cukorrépának, zöldségfélének, burgonyának, dohánynak és gyümölcsnek. Bogdány már az őskorban is lakott hely volt, amit a Jósa András Múzeumban őrzött 132 darabból álló bronzhalmaz lelet is bizonyít. Nevét állítólag a Bogdán családtól kapta. A Bánffy okit ben terra Bogdán néven említi. A Váradi regestrum községként tünteti fel. A Kállay családi levéltár 1324-ben Bogdanteluke falunak nevezi. Szerepel még 1422-ben a leleszi levéltár irataiban és az Országos Levéltár diplomatikai részében 1423-ban. (v. o. Kiss Lajos: Régi Rétköz, Akadémiai Kiadó Bp oldal.) A fentieket az is bizonyítja, hogy a községtől északra elterülő homokos területen árpádkori kardot, edényrészeket, dárdát és egyéb használati tárgyakat találtak. A község területén régebbi időben több település is volt. A vasúttól északra levő, a Rétsághoz tartozó területen a felszabadulás után lebontották Hene tanyát. Ez a tanya az egykori Hene község maradványa volt. Ettől északra körülbelül 1,5 km távolságra emelkedik egy kisebb domb, amit Szentegyházának neveznek. Ezen a helyen az eke téglatörmeléket forgat fel. A hagyomány szerint e helyen állott Hene község és temploma, ami tatár, vagy török támadások idején pusztult el. A Szolnok-puszta nevű határrészen is község állott. Elpusztulását a török időkre teszik. A XVI. században ez a terület a környező községekkel együtt csakugyan török uralom alatt sínylődött. A régi községek pusztulása tehát feltehető. A XVII. században már fejlett település lehetett Bogdány, erre enged következtetni az a tény, hogy a helybeli, írásbeli feljegyzések szerint 1620-ban a településnek ref. prédikátora volt Bugtorogh Mátyás személyében. Bocskai István felkelése tehát döntő volt a település szempontjából. Tudjuk, hogy a katolikus Báthori család (Ecsedi ág) a XVII. század első éveiben kihalt. A terület protestáns földesurak alá kerülve protestánssá lett. Ez kedvezően befolyásolta a település további fejlődését. A protestáns prédikátor valószínűleg oktatást is végzett. 63

78 Az 1620-tól 1707-ig terjedő helybeli írásbeli feljegyzések elvesztek. A kuruc szabadságharc idején a község háborús kárt szenvedhetett. A régi Szalánczi kastély kertjét felásva a traktor első Lipót pénzeit forgatta ki. A pénzt cserép és pernyetörmelék között találták. A pénzt elrejtő emberek elpusztulhattak, a ház leégett től írásbeli feljegyzések tanúskodnak a fejlődésről. Ez időtől járási székhely volt ban az elbontott régi ref. templom helyén új templom építését kezdték meg. A környező községektől fejlettebb volt Bogdán városa. Iskolájában 1798-ban ábc olvasó, deklinista, konjugista és kompozista osztályok voltak. Két tanító működött az iskolában június 5-én a rövid időre abbahagyott templom építését folytatták. A követ Bodrogkeresztúrból és Üjhelyből, a meszet Lagmacról, az ajtók vasalását Miskolcról szállították. *) Legnehezebb lehetett a mész árának és szállításának költségeit előteremteni, mert a prédikátor 513 hordó mész árának kifizetése után nehéz sóhajtását jegyzőkönyvben is érdemesnek tartotta feljegyezni: Ó bárcsak már ez a mész eleget tenne, így az eklézsia igen boldog lenne ben a városban 13 földesúr (középnemes), 44 közrendben lévő család és 21 feleséges szolga lakott. Már ezek az adatok is tükrözik, hogy a földesúri kisajátítás itt nagyméretű volt. A főúri birtokosok, gróf Barkóczy János és a Patai família nem lakott a városban. Ezeken kívül más vallásúak is lakhattak itt, de az adatok csak a reformátusokat tüntetik fel. A város erkölcsi életére vonatkozóan érdemes megjegyezni, hogy eklézsia követésről 1806-ig vannak írásbeli feljegyzések. Az erkölcsi törvények ellen vétőknek bűnüket a gyülekezet előtt kell megvallaniuk, s ezután a büntetés mérve szerint meghatározott ideig a templomban számukra megjelölt helyen jelenhettek csak meg ben I. Ferenc mezővárosi (vásártartási) kiváltságlevélben biztosítja Bogdány jogait: Mi Első Ferenc, Isten kegyelméből Ausztria császára, Jeruzsálem, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galicia és Lodoméria apostoli királya stb... tudomásul adjuk, s a jelenlevőknek a beleegyezésével kijelentjük, amely a közösségnek hasznos: Hogy Mi a Szabolcs megyei Bogdány mezőváros lakóinak Fenségünkhöz benyújtott alázatos kérelmére, ami valóban haszna és kiváltsága nemcsak a Szabolcs megyei Bogdány mezőváros meglevő lakosainak, hanem a többi körülötte fekvő helységeknek is, a megbízásból ugyanazért könyörgő lakosoknak és ezen örököseinek, leendő utódaiknak, királyi hatalmunk teljéből és különleges kegyelméből kegyesen és beleegyezően megengedjük, hogy az említett Szabolcs megyei Bogdány mezővárosban hétszer évenkénti vasárnapok vagy évenkénti szabad piacok tartassanak, mégpedig először január 25-én, Szt. Pál napján, másodszor február 16-án, Szt. Julianna napján, harmadszor április 28-án, Szt. Vitális napján, negyedszer június 29-én, Szt. Péter és Pál napján, ötödször augusztus 29-én, Szt. János fejevétele napján, hatodszor október 21-én, Szt. Orsola napján, végül hetedszer november 19-én, Szt. Erzsébet napján, mindazon szabadság és előjogok alapján, amelyek alapján szabad és királyi városaink, mezővárosaink és falvaink a szabad éves vásárnapokat vagy szabad éves piacokat tartják, örökre tarthassák és tudják tartani a rendelethez csatolt nyilatkozattal úgy, hogy a meghatározott éves vásárnapok vagy éves szabad piacok mindig a hónapnak arra a *) A ref. egyház anyakönyvéből. 64

79 hetedik napjára essenek, amelyekre az előbbi ünnepek esnek, úgy, hogy mihelyt ezeken kívül az évek sorában a piac napja más ünnepnapra esne, ebben az esetben a piacokat a legközelebb eső ilyen ünnepet követő napokon tartsák, sohasem a piaci ünnepen, megengedjük és helyeseljük is a jelen lévők akaratával, de nem az éves szabad vásárok vagy éves szabad piacok és más bizonyos korülfekvős helységek beleegyezése nélkül, melyek vásári kegyes kiváltság alapján a szomszédos helyeken vásárokat szoktak tartani. Ezért titeket mind és az egyes kereskedőket, kalmárokat, utazókat és bármely más piaci embereket, akik ezeknek a sorába tartoznak, biztosítunk, megerősítünk és bizonyossá teszünk, hogy ameddig a hétszer engedélyezett kijelölt éves vásárokra vagy éves szabad piacokra a Szabolcs megyei megnevezett Bogdány mezővárosban a vásártartás megengedtetett, minden pénzzel, áruval és javakkal szabadon és gondtalanul, félelem, személyetek, áruitok és pénzeitek féltése nélkül jöjjetek, siessetek és érkezzetek, és miután itt minden dolgotokat befejeztétek, újra a saját közösségetekbe, vagy ahova akartok, visszatérjetek, mindig sértetlenül személyetekben és áruitokban a mi védelmünk alatt és saját biztosításunk alatt maradva, és ezt akarjuk a piac alatt is, más nyilvános helységben is, hol nyilvánosan lenni és kiabálni lehet, a jelenlegieket pedig titkos függő pecsétünkkel, amelyet az apostoli magyar király használ, megerősítsük, ezen határozat után újra megadjuk és megadatjuk a jelenlevőknek. Kelt (a tőlünk őszintén szeretett, hűséges, tekintetes és nagyszerű gróf Monyorókeréki Erdődy József keze által, (aki) az aranygyapjas rend, a Szt. István rend nagy keresztjének kiváló lovagja és a Claudius hegyé, és Varasd megye örökös főispánja, és az ugyanilyen nevű várnak és közösségnek örököse, kapitánya és kamarása és a mi jelen államunknak titkos belső tanácsosa, magyar királyi... hordozóinknak mestere, Nyitra megye főispánja), magyar királyi udvarunkban, (a Szt. Istváni kancelláriában, Ausztria főhercegi városában), Bécsben december 27-én, magyar, cseh és többi királyságunk huszadik évében A reformkori eszmék áthatották a helység földesurait. Városukat mindenképpen fejleszteni akarták, 1834-ben Komornyik József kassai művésszel orgonát, Bauer Antal debreceni órásmesterrel pedig toronyórát építtettek ban 10 mázsás harangot vettek, s 1845-ben új iskola épült. Meg kell itt emlékezni arról, hogy már a régi reí. templomnak két harangja volt. Amikor a régi templomot elbontották, a nagyobbik harangot a prédikátor tornácán helyezték el ideiglenesen. A harangon levő ismeretlen írást idegenek is megcsodálták, de megfejteni nem tudták. A hagyomány szerint ez a harang a régi időben elpusztult, a Szentegyháza dombon álló templom harangja volt, amit az ellenség elől a mocsárba rejtettek. A hosszú idő után egy rendkívüli száraz nyáron a mocsár kiszáradt, a harangnak csupán a széle látszott ki a földből. Kiásták és a régi ref. templom tornyába helyezték el. Az új toronyban a falu Böndi -ne\í nevezett része felől állították, ezért böndösi harangnak nevezték. Az I. világháború idején került beolvasztásra. A város fejlődésének elindításában a régi Patai família vagyonát öröklő Rhédey Ferenc, valamint Birkei-Nemes Zsigmond volt a kezdeményező. A reformkori eszmék Bogdányban való elterjedését mutatják az 1832-es, 36-os és 1840-es feljegyzések. 65

80 1832. április 6-án a felső végen iszonyú szélvészben, reggeli hajnalban meggyulladt Pásztor György háza, s Isten vigyázott, hogy az egész város hamuvá nem lett. Leégett három gazdának mindene. Egy hatos beszédre két hét alatt minden károk megtérült. Üj házuk lett, sőt a szűk tavaszra is megélelmezték magukat az adakozásból. Nevük: Pásztor György, Gaga István, Brugós Pál szeptember. Sűrű János 3 lovai ellopattattak, Csornai Szabó József né pedig 2 ökrei véletlen elhulltak. Mi miatt szegénységük igen rájuk súlyosbodott. A jobbszívűeknél használt az adakozásra való serkentés, s ezek is olyakká lettek, mint a kárt nem vallottak. Vaj ha, meg ne szűnne a jó érzés továbbra is munkálni, vaj ha a közrendben levők több tudományt, jobb szivet örökölhetnének, mert közöttük sok a névvel keresztény! Oskola! Jó tanító! Népnevelés! Ezeknek hanyatlása az egész társasélet pusztulása. A jó prédikátor kívánsága teljesedett ben felépült az új iskola, benne igen jó tanítók működtek. Különösen elismerően emlékeznek meg Helmeczi Mihály és Nagy József tanítókról. Egy harmadikról viszont ezt jegyezték fel: Nem volt jó tanítónak, pap lett. Különösen hálásan kell megemlékeznünk a Sárospatakról hozott Nemes Benjámin orgonista tanítóról, aki az iskola és évi életéről értékes feljegyzéseket örökített meg. Az 1848-i rendkívüli idő az iskola életében is kimutatják magukat. A harcias szellem az iskolában mintegy átplántáltatik. Többé nem a régi, slendriánmodorú iskolázás divatozik, nem az iskola falai korlátozzák csupán a növendékek vágyait, megértve a kor szavát, ők is, mintegy óhajtoznak részt venni a hon szabadításában, s vágyódásukkal találkozók, midőn fapuskák készítésére engedelmet nyerve azokkal katonai fordulatokat tanulnak, s ekkép magukat is katonai lábra állíttatva látják. De irányukat nem tévesztve a hon állása ismerete mellett már komoly tudnivalókkal is foglalkoznak. Mintegy ösztönt nyerve egy szabad haza mívelt polgárává lenni, kettőzött iparral törekszenek előrehaladni. Isten adja törekvésükre áldását! Az iskolának hat osztálya volt és 67 tanulója az 1848-as esztendőben. A világosi katasztrófa és a nyomában megjelenő kegyetlen rendeletek ismerete teszi csak számunkra érthetővé a lelkes tanítónak 1849 őszén írt feljegyzéseit: Mint mindenre, úgy az iskolai életre is nagy hatással volt a forradalom. A nép szokott hangulatából, a békés életből felrázva, mindkétnemű ellenséges táboroktól zaklattattak és mezei munkáját sem folytathatta egész erővel. Gyakran nemzetőri szolgálatokkal tölti idejét, gyermekei is hon, vagy mezőn foglalkoznának, s így az iskola és a tanulás háttérben marad. Vizsgálatuk is elmaradt. Azonban gyerek mégis jár. A szabadságharc alatt egy helybeli leány honvédhez ment feleségül. Az évben egy személy halt meg a városban kolerában. Ezzel szemben ban egy sem, 49-ben 23. Bogdány mezőváros pecsétjén kucsmás, csizmás ember jobbjában 3-ágú szigonyt, baljában baltát tart. Baloldalán 2 szál növény között fa van. Körirata: MBOGDÁNYVÁROS PETSÉTTYE 183. Az 1873-ból való pecséten középen az évszám, körirata: NYIRBOGDÁNY M VÁROS PECSÉTJE. 66

81 1872-ben megépítették a Nyíregyháza Kisvárda vasútvonalat, amely 4 km-re haladt el a várostól. A szomszédos Kemecsét pedig érintette. Ennek következtében Bogdány elmaradt a fejlődésben, majd a járási székhely is Kemecse lett. A kapitalizmus fejlődő szakaszában két szeszgyár, egy malom, egy olajütő épült, majd pedig később a galiciai olajmezők olajának finomítására felépítették a nyírbogdányi petróleumfinomítót. A gyár alapítása 1904-ben egy Czwiber nevű tulajdonoshoz fűződik. Az épületeket közvetlenül a vasút mellett építették fel, s 1922-ig volt az üzem Czwiber és társai tulajdonában. A kezdetleges néhány épületben elhelyezett korszerűtlen technikai berendezésű üzemben az első világháború és az utána következő válságos évek alatt szünetel a termelés s csak 1921-ben indul újra a munka. Ez időben az üzem létszáma mindössze 25 fő ben Bartha Béla a vegyipari részvénytársaság vezérigazgatója 5 millió koronáért megvásárolta a telepet. Ezen felül azonban az üzembehelyezés, a helyreállító és az újabb építkezés, a korszerűsítés 30 millió korona beruházást igényelt. Ez időben a termelés évi 5 ezer tonna volt. Az alkalmazottak száma 80 fő. A petróleumon és gázolajon kívül már benzint, kocsikenőcsöt, bitument és fűtőolajat is készítettek és 45 között a nyírbogdányi petróleumfinomítót, mint hadiüzemet tartották számon ben parafin üzemrésszel bővül a gyár. Ekkor már állandó jellegű (éjjelnappal) termelés folyik az üzemben ben a szovjet hadsereg közeledésekor a berendezések nagy részét az öntudatosabb munkások tiltakozása ellenére vagonokba rakták és a dunántúli Felcsút községbe szállították. Céljuk volt mindezt Németországba szállítani. Az novemberében bekövetkezett felszabadulás tette lehetővé, hogy szovjet segítséggel ismét megindulhasson az üzemelés és 48. között nincs számottevő fejlődés az üzemben. Bartha László, a tulajdonos már az államosítás előtt Svájcba megy s az exportszállítmányok ellenértékét már külföldön veszi fel. Az államosítás új, dicső, fejlődést jelentő szakaszt nyit meg az üzem életében is. A községre is általában érvényes az, hogy az I. és II. világháború között alig fejlődött. Ebből a stagnálásból lendítette ki a felszabadulás. Nyírbogdány ma község a nyíregyházi járásban, területe 6078 kh. A község 624 házában 3200 lakos él. 67

82 VÁRADI STERNBERG JÁNOS: A nyíri gazdálkodás ismeretlen leírása 1820-ból Az Uzshorodi (Ungvári) Állami Egyetem Könyvtárában egy kéziratra figyeltünk fel, amely becses adatokat tartalmaz a Nyírség mezőgazdaságának múltjáról. A kézirat címe Nyíri gazda avagy a Nyíri nevezetesebb termesztmények és azok nemesítése legigazabb módjának leírása. Szerzője Pálóczi Horváth Péter, aki történelmi tárgyú műveivel ismeretes az irodalomban ben látott napvilágot Pesten latin nyelvű alapmunkája a kunok és jászok eredetéről1 (kalandos származtatási elemekkel), majd huszonegynéhány esztendő múlva ugyané tárgyról szóló magyar munkája, amely bizonyára az előbbinek fordítása vagy átdolgozása.2 3 A szerző különben a század elején a jászok és kunok alkapitánya, de Pest és Heves vármegyék táblabírájának szerepkörét is ellátta.2 Azonban, mint a füzet címlapja tanúskodik, Pálóczi Horváth Péter ^ - / - j ' i l rc.'ív * c i v í t i i j/fc ' ' H í n v.,ptf l 'tu * i\ i r t + * f, t *. ^ U, t VÍ. / L>/ x v ^ :**»- ' *sr:. / / V?} a--* '-*. * :, A kézirat címoldala / f x ' t L á? &*-t i Szabolcs vármegye táblabírói minőségében is szerepelt, legalábbis 1820-ban a mű megírásakor, amelynek az Olvasókhoz címzett előszava Bogáthi házamnál július 5-kén 1820-dik esztendőben van keltezve. Saját magát az előszóban a szerző úgy jellemzi, mint egy a fegyver csattogásai között megőszült fő, hadi vezér, egy királyi fő titkos belső tanácsos, egy a törvények között a bíróskodásban megöregedett törvénytudó, egy a természetet vizsgáló komor bölcs, egy piarista, egy buzgó pap, aki a füzetecske megírásával azt a méltóságos czélt tűzte maga elé, hogy szülötte földjének használjon. 1 C om m entatio de initiis, ac m a jo rib u s jazygum et cum an o ru m, eo ru m q u e constitu tio n ib u s. Pestini É rtekezés a k u n o k n a k és jászo k n ak ered etek rü l, azo k n ak régi és m ostan i állap o tjü k rő l. Pest Szinnyei József. M agyar író k élete és m űvei. XV, köt. Bp

83 Az egész művet a szabolcsi születésű szerző szűkebb pátriájának (Betuliának, mint maga nevezi azt a nyír szó latin fordítása alapján) rajognásig telített és az elfogultságig terjedő szeretete hatja át. Ö erélyesen elveti azt a véleményt, miszerint a Nyírség szegény táj és kevésbé megfelelő a mezőgazdaságnak. Homokos ezen kis tartomány, olvassuk a mű bevezetőjében, de... a homok a nedvességet sokkal többet tarthatván, mint ha csak kis szárazsággal érckőformává aszott, fekete föld... Csak a külső színre tekintenek hát azok, akik csúfos kinevetéssel olcsárolják a homokos Betuliát, melyben csak a figyelmetes mívelés s gondos gazdálkodás hibázhatott. A puhakötéses, 140 odalas füzet, amelyet eredetileg a munkácsi görögkatolikus püspökség könyvtárában őriztek, öt részből, előszóból és bevezetésből áll. Ezekben a szerző a nyíri szőlőművelés, búza-, dohány- és dinnyetermesztés helyzetével, valamint a nyíri víz lecsapolása és elkészítése módjával foglalkozik. Itt nincs helye, és különben sem érezzük hivatottaknak magunkat eldönteni, hogy rendelkezett-e rendszeres tudományos felkészültséggel a szerző és mennyire felel meg műve a kor agronómiái ismereteinek. Valószínű azonban, hogy a munkában inkább a gyakorlat, mint a tudomány embere beszél. Különben erre céloz maga a szerző az előszavában, amikor azt írja, hogy azokra nézve, kik mélyebb tudománnyal bírván az ilyeneket inkább kinevetik, mint sem követnék, csak azt jegyzem meg, hogy könnyebb a jó igyekezetét kinevetni, mint követni. Az első részt a nyíri bor dicséretével nyitja a szerző. Véleménye szerint a Nyírség boraival vetekedhet Hegyaljával is. Engedjenek meg ezek egész Európában s talán a világ négy részeiben is híres hegyek, ha azt merem állítani: hogy a nyíri bor legjobb test tápláló s a legjobb asztali bor, minthogy meszes folyosága nincs... A nyíri bor nagy mértékben is életet ad, táplálást és egésséget, akkor amidőn a hegyalljai orvosló erővel bíró kemény borok halált. A nyíri bor becstelenségének véleménye szerint az oka a rósz bánás, földje rósz mivelésse, a vesszeivel való gondtalan bánás, a szűrésben való hirtelenkedés, szóval a szokásban vett jókori szüret, a bor beszűrése körül való vigyázatlanság, a rósz pincék s rósz bortartó helyek. A továbbiakban előadja, hogy a nyíri repülő homokon hogyan kell megművelni a szőlőt és külön-külön szakaszokat szentel annak, hogy mint kell a nyíri borból asszut készíteni, muskatai bort csinálni, ürmös bort készíteni. Külön foglalja öszsze a champagniai bor készítéséről szóló ismereteit, ezután pedig elmondja, hogy milyen orvosló hatással bírnak a borecetek. Ezzel kapcsolatban megnevez 12 különböző virágot, amelyekből eczetet lehet készíteni és megírja, hogy ezeknek milyen gyógyhatása van. Végezetül beszél a nyíri borok vékonyításának és erősítésének módjáról. A búzatermesztésről szóló rész a legrövidebb, s ebben a nyírségi fekete földeket, valamint a hamuszin forma homokokat ajánlja ennek termesztésére. De a szerző beismeri, hogy nem dicsekedhetik mégis ezen kicsiny része a hazánknak, hogy egyszeri szántás után elegendő búzát teremjen. Ezt azzal magyarázza, hogy nem tartják be a megfelelő követelményeket a mag kezelése, a búzaföldek kiválasztása, az elvetés módja, s végül a búza behordása körül. A felsorolt kérdésekben a tanácsokat szintén külön szakaszokban csoportosítja a szerző, aki saját tapasztalata alapján állítja, hogy ezen jegyzékek betartása után a debreceni piacon a sajáttermésű nyíri sárgás és halaványos búzát... a szájokban való rágás által tett próbák után a túri szépi piros búzánál egy egész forinttal drágábban adni szerencsém volt. 69

84 A dohányról szóló részben a szerző felsorol 36 dohányfajtát, melyeket ezen kis Nyírben termesztettek s általam nagy gonddal megpróbáltattak, és ebből kiválaszt nyolc fajtát, melyek megfelelnek tíz általa szabott követelménynek és kiválóan alkalmatosak pipázásra. 4 A továbbiakban a füzet részletes tanácsokkal szolgál a dohány elültetése, megmunkálása, törése, szárítása, simítása módjáról, foglalkozik ennek kártevőivel s egy külön szakaszt szentel annak, hogyan kell kedves dohányokat pipálni elkészíteni. Végül a szerző dicséri a Felséges fejedelmünk engedélyét a dohány külföldre való kivitelére és felhasználja az alkalmat, reményének kifejezésére, hogy ez az engedély más termékekre is kiterjed majd, s így legelperelhetetlenebb jussal énekelhetnénk és magunkra szabhatnánk ezen szép versezetet Extra Betuliam non est vita Si est vita non est ita. A dinnyéről szóló rész bevezetőjében a szerző egész dicshimnuszt zeng erről a gyümölcsről, különösen kiemelve azt, hogy a Nyírségben a legjobb dinnye terem az egész országban....ha a francia, olvassuk itt, a dinyét kertje legdrágább legnevezetesebb gyümölcsének és ékességnek tarthatja, ha vélle Amerika, Elba és Olaszország dicsekedhetik, ha a dinye a testnek nemcsak táplálására hanem orvoslására is teremtetett... Ha a dinye még a legpalérozottabb nemzeteknél is a gyümölcsük között lég első helyet foglal, ugyan nem méltó-é szabados büszkeségei kikijátani, hogy egyedül a Nyír az édes hazánkban a hol az palérozott Országban drága pinzen vehető azon gyümölcsei egész a pocsékolásig és pazarlásig élhetünk. Ez az, mely a nyári híres melegekben a szántó vető házi népet csupán maga táplálja, éteti és itatja, ez az, ami az ügyefogyott szegénységnek a legsanyargatóbb szükség üdein a kenyér szűkében is ételt s a legnagyobb fogyatkozásában a legjobb forrásvízzel egésséges italt ad. E teszi a munkást a munkára vidorá és jókedvűé s valamint étét és szomját úgy életét enyhíti és törhetőé teszi. A szerző felsorolja a különböző görög és sárga dinnyefajtákat, majd részletesen foglalkozik a dinnyetermesztés módjaival, végül pedig tanácsot ad, hogy kell a tartó görög és téli sárga dinyéket elrakni. A nyírbogáti tudós táblabíró kéziratos műve, melynek teljes kiadása igen ajánlatos, jelentős hozzájárulás a szabolcsi mezőgazdaság fejlődésének megismeréséhez és ugyanakkor értékes adatokkal szolgál a vidék történelmi néprajzához, többek között a népi orvoslás hagyományainak tanulmányozásához is. Például hallásból vagy saját tapasztalata alapján leírja, hogy a veres szekfüvirágból készített eczetet a szobák füstölésére, a piros rózsából előállítottat fejfájás, a veres violából hasfájás, a rozmaringból a száj rossz íze, a szederből bélfájás, a tárkonyból készült cseppeket pedig fogfájás ellen használták. Az izsóp eczet... a fekete fogakat csodálatosan megtisztítja a nélkül, hogy a fogak felső palérozott simaságának ártalmakra lenne. A gyöngyvirág eczet csudatevő képen megszünteti a nyillalást... A nyírfa tavaszi lecsapolása során készült üdítő italt, amely ma is nagy népszerűségnek örvend több országban (például Kanadában), szintén használták vértisztításra, 4. A követelm ények a következők: 1) Nem ren d k ív ü l erőss-é? 2) Nem m arro n g y ák -é a nyelvet? 3) Nem S2arazlya-é a nyelvcsapot? 4) S egelik -é a n y á l íiiggad ását? 5) K ellem etes szag u -é? 6) Színe szép, sá rg á s plros-é? 7) M iném ü orvosló erővel b ír? 8) H am ar érő-é? 9) N em v á lto z ta tja -é szagát, iz é t s nem es tulajdonságait? 10) K edves és k ö n n y ű cgő-é? 70

85 a testen imitt-amott kiütő patokzások s apró kása szemnyi és sokszor nagyobb bibircsak ellen. Az ismertetett mű ideológiai beállítottságával a magyar polgári tudományosság kezdeti korszakának egy jellegzetes hajtása. A szerzőnek az a törekvése, hogy megismertesse az olvasót az édes magyar hazának egy vidékével, az az igyekezete, hogy az édes szülőföldje közügyéin segítsen, hogy gyarapítsa a közhasznot, a reformkor előtti erősödő nemzeti és hazafiúi érzés egy sajátos megnyilvánulása. Különben ezt aláhúzza a szerző a bevezető részben is: Mint hogy édes hazámnak külömb külömb részeinek leírásába ereszkedni nem akarok, csupán ezen kis Nyírnek édes születésem földének becses tulajdonságait, mások felett való tökéleteségeit kívánom részenként több szép termesztéseit elhalgatván leírni és a Nyírt magával a Nyírei meg esmertetni. Amint a szerző kifejezi magát, emberi és hazafiúi hivatását kívánja betölteni, mikor öreg korában kezébe veszi a tollat, hogy a szőkébb hazájának ékességeit leírja és saját gazdag életének gyakorlati tapasztalatait átadja a jövő nemzedékeinek. Ezen termesztményekben többségéből is könyen megítélhetnék ezen kis Tartományt, mely édes szülői földömnek legkisebb gyermeke lévén, ezen köz Anya eránt való fiúi köteleségemet ezzel kívánom bebizonyítani, hogy az emlétett nevezetesebb termesztményeiről egyedül igaz tapasztalásból származó észrevételeimet, felfedezéseimet, szorgalommal s valóban munkával esett feltalálásaimat még életemben közönségesé és a köz haszonra nézve épületessé tegyem. A szőkébb szülőföld és a nagy haza iránti szeretet összekapcsolása abban is jelentkezik, hogy a leírt tapasztalatok szerinte nem csak a Nyírségben, hanem az egész Magyar hazára alkalmazhatók, a gondos gazda az akár mely résziben is édes Hazánknak önhasznára tudja fordítani. Majd még hozzáteszi: Én legalábbis semmit el nem mulattam, semmit el nem halgattam, amellyel születőm földje fiainak hasznára lehettem. Szembetűnő, hogy a mű szerzőjének a haza fogalma, annak gazdagságával való elképzelése már elüt a hagyományos nemesi-feudális szemléletmódtól. A nyugati, elsősorban az angol haladó gazdaságtani eszméknek megfelelően, esetleg a hazai gondolkodók (Skerlec Miklós és Berzeviczi Gergely) elképzeléseinek hatására a szerző nemcsak a termékek kivitele üdvösségét propagálja, hanem maga a gazdagság forrásának a munkát jelöli meg. A bevezető szavai szerint egy tartomány csak úgy lehet szerencsés, ha népe igyekező, s figyelmeteségét a kézi munka, nemes mesterségek, földmívelés, és föld természete kitanulása után, vagy a feltaláltatható hejánoságokon való segetésére fordítja. A szerző haladó, polgáriasodé irányt mutató gazdaságtani elképzelései annyira kötetlenek, hogy a műve végén eladásra ajánlja fel a kedves olvasónak a saját gazdaságában termelt dinnye és dohányfajták magvait, valamint magát a jó illatú külömb külömb féle dohányokat is. Mindezek a Végjegyzet szavait idézve nállam Bogáton vagy szabad királyi Debrecen városában a Péterfia utzában lévő ön házamnál az azt kedvelők számára igen mérsékelt áron megszereztethetnek. A korabeli olvasók közül bizonyára sokan is siettek Nyírbogátra vagy Debrecenbe, hogy megvásárolják a hirdetett portékát, hiszen a mű tartalma igen meggyőző volt. A mai olvasó csak elmosolyodik a kissé furcsán ható hirdetményen, de maga is elismeri a mű erényeit. A történész, ethnografus, a mezőgazdasági szakember és mindenki, aki érdeklődik a vidék történelme iránt, értékelni tudja a közel másfélszázad óta lappangó füzetet, amely sok eredeti jelenséget őrzött meg a rég letűnt időkből s ezáltal gazdagítja ismeretünket a Nyírség múltjáról.

86 72 DÖMÖTÖR SÁNDOR: A biri Bachus nagykállói bevonulása 1790-ben A Hadi és más nevezetes Történetek című hajdani újság 1790-ben érdekes metszetet közölt,1 mely egy jele azon repeső indulatnak, melyet Szabolts Vármegye Felséges Ildik Leopold Magyar Királlyá lett koronáztatásának emlékezetére tartott öröm-ünnepén, Nagy-Kallóban Karátson havának 5ik napján 1790ik esz. A kép az ünnepségnek csupán a legelső mozzanatát mutatja be.2 így írja le az egykori riporter: Első volt reggel 6 és 7 óra között a Biri Bachusnak Kalló Városába lett beérkezése... Előljöttek egynéhány Musikások, eze után vezettek két Betyárok egy hízott ökröt... Ezeket követte egy hat ökrös szekér, amellyen... egy nagy boros hordó tetején ült a Bachust ábrázoló Személy, rendes hivatalára nézve Gróf Kállay ő nagysága Nyulásza. Felső ruháján fellyül vett bőv magyar ingje s gatyája szalmával meg volt töltve, s feje puszpánggal koszoruzva. Bal kezében egy pálinkás palatzkot tartott, mellyből a jobb kezében levő pohárba töltötte az italt... A szekérben levő hat ökör mellett néhány Béresek és Suhantzok durrogattak karikás ostorokkal... (Egy durrogató úgy ki akart tenni magáéért, hogy az ostora fel emelése közben kalapját is ki ejtette fejéből, mellyet minthogy zsíros volt,3 tüstént fel kaptak a kutyák, s tépni kezdettek.) A kissé terjengős leírásból csupán néhány érdekes részletet idéztünk. Minket nem a hivatalosan elrendelt koronázási örömünnepség érdekel, hanem a farsangi és a lakodalmi felvonulásokhoz hasonló, tréfás díszmenet, melynek mind a komoly katonai pompát ellensúlyozó ábrázolása, mind dévaj leírása a klasszikus elnevezés ellenére népies genreképre emlékeztet, melyen horribile dictu betyárok is szerepelnek. Ez a Bachus azonban inkább hasonlít a szabolcsi néphagyományban ma is élő szalmásmedve nevű maskarához, mint az antik borkirályhoz, vagy a szőlőhegyek istenéhez. Nagydoboson az 1950-es években farsang alkalmával az un. medve felöltöztetése a szalmakazalnál történt, mert kezét, lábát, derekát szalmakötelekkel csavarták be.4 Tyúkodon és Penyigén szalmakötclekkel csavarták körül a farsangi szalmásmedve derekát. Szamoskéren a halottas farsangoló nevű népi játékban a halott fejét, kabátját, nadrágját szalmával alaposan ma is kitömik.6 Látjuk, hogy a biri Bachus tkp. hagyományos farsangi figura, amelyet az örömünnepség előkelő rendezői ügyesen használtak fel a király koronázása alkalmával a nép ujjongásának felkeltésére és az öröm látható kifejezésére. Ebben az időben farsang alkalmával országszerte gyakorolták még azokat az ősközösségi eredetű hagyományos szokásokat, amelyek során a farsangot jelképező szalmabábut, melynek fejére is szalmakoszorút tettek, ünnepélyesen elégették. A ma is élő farsangi szokás szalmásmedvéivel is előfordul, hogy tréfából meggyújtják kitömött hasukban a szalmát. Ma már ez inkább ijesztgetés, mint kultikus tevékenység.6 Újvári Zoltán etnológiai (néptudományi) elemzése szerint a farsangi figura társadalmi tartalma a meghalás (elmúlás) és a feltámadás (újjászületés) szimbolikus kife

87 jezése. Szerinte a farsangi figura nem külsőleges hasonlóság (analógia) alapján létrejött változata valamilyen gondolat hagyományos formájának, hanem a szalmabáb egy adott természeti erő kifejezője. Az elégetett figura pernyéi megtermékenyítik a vele beszórt területet,' tehát mágikus tevékenységre, varázslásra alkalmasak.'? Szerintünk a szalmabábuban, mint minden tárgyban, vagy szerszámban, amit az ember céljai elérésére használ, nem valami magasztos gondolat (idea) rejtőzik, csupán a valóság által mindenkor ma is tükrözött tapasztalat, s ennek lényege: az empirikus ismeret. Ez pedig nem más, mint a természetes, periodikusan használhatatlanná váló, többé meg nem termékenyülő, elévülő lényeg: a természetes anyagcsere következtében a szalma helyén felnövő új növények és állatok megújulásának is ez mind anyagi, mind gondolati-fogalmi alapja.3 Ezt fogalmazza meg Váci Mihály is Halhatatlanság című költeményében: És igyekvő szerszámainkban, mint ősember az ellőtt nyílban a rakétát sejtette mór, úgy láttam én, ha kézbevettem, a hűséges csavarmenetben a szerkesztett világ irányát.3 A metszet azért is érdekes még, mert a betyároknak nevezett paraszti munkásréteg legrégebbi ábrázolása. A betyár szó eredetileg nem jelentett sem rablót, sem szabadsághőst, az egész Balkánon elterjedt oszmán török bek ar ~ bik ar nőtlen, foglalásnélküli szóra megy vissza. A magyar szóban a ly hang mutatja, hogy szerb A biri Bachus nagykállói bevonulása 1790-ben. (Egykorú metszet részlete) 73

88 74 közvetítéssel került hozzánk.1 Á feudális rend virágzó időszakában ez a vagyontalan és nőtlen legény még a (nagy) családhoz tartozott, elszegődött cseléd volt, nem csellengett ide-oda. A fiatalemberek egy részére ma is jellemző tulajdonság, hogy csínyre, tréfára mindig kész, huncut, játékos legények. Ez a jelentés semmiféle sértő alaphangulatot nem tartalmazott. A XIX. század első tizedeiben a betyár olyan legény vagy leány, aki rendes szolgálatba nincs elszegődve, hanem csak napszámba járogat. Debrecenben és környékén még az első világháború előtt is élt ez a jelentés a köznyelvi szabadságharcos-rabló mellett. A betyár tkp. mezőgazdasági proletár volt, aki a pásztori munkából kiszorult és kénytelen volt időbérért és nem szegődményért növényápolási és aratási munkákat is elvállalni. A metszeten tehát nem fiatal rablókat, pusztai huligánokat, hanem nőtlen mezőgazdasági napszámosokat és állatgondozókat látunk. Az érdekes metszet a hajdani élet két szabolcsi sajátosságát is megőrizte számunkra képben, ábrázolásban. Mutatja azt is, hogy milyen fontos napjainkban is a mindennapi élet apró-cseprő eseményeinek a megörökítése. A mindennapi életnek sok olyan helytörténeti értékű részlete van, amely semmi máshoz nem hasonlítható, amelyet semmi sem őriz meg az utókor számára. Nekünk magunknak kell a helyi sajátosságok megörökítésével foglalkoznunk, hogy nemzeti értékekben is gazdagabbak legyünk. JEGYZETEK év IV. szakasz p. (A körü lm én y esen m egírt részleteket elhagyjuk.) 2. Az övben é p ü lt v árm eg y eh áz előtt. U jab b k o ri fé n y k é p e t 1. B orovszky S am u, s z e rk.: Szabolcs várm egye (m onográfiája.) Bp p. 3. Az alföldi csikós fején télen b árán y sa p k a volt, zsírprém m el. K uthy L ajos: H azai rejtelm ek. P est I., 10. p. 4. F eren ezi Im re Ú jv ári Z o ltán : F a rsa n g i d ra m a tik u s já té k o k S zatm árb an. M ŰVELTSÉG ÉS HAGYOMÁNY (szerk. G unda Béla) IV. (1962), p. 5. Uo. 16. p. 6. Uo p. 7. Uo p. G o n d o lju n k a gizgaz elég etésére és a h a m u szétszó rására, a h am u v al való trág y ázás e m p irik u s ism e re te k e n alap u ló k im o n d o ttan g azdasági té n y k ed ésére. A k u ltik u s szokás cs az e m p irik u s Ism eret k ö zö tt a g en etik u s k a p c so la t m a is fen n áll, de a tu d a t b an az ö sszetarto zás teljese n elh o m ály o su lt. M in d k e ttő t egym ástó l fü g g etlen jelen ség n ek ta rtju k, pedig d ialek tik u sán összefüggő jelenségek. 8. Vö. E th n o g ra p h ia LX X II. (1961), 92. p. 9. Váci M ihály: M indenütt otthon. Bp p. 10. M ódy G y ö rg y : A d ato k a b e ty á r szó ta rta lm i válto zásaih o z. E th n o g ra p h ia LXVIII. (1957), 349. p.

89 75 DOKUMENTUM KOPKAJÁNOS: Egy életút szabolcsi állomásai Találkozás Pálfy Ernővel Budapest, Angyalföld, Lehel út 11. A Gyógyszeralapanyag Készletező Vállalat igazgatói szobájában találkoztam életemben először azzal az emberrel, akit tulajdonképpen hosszú évek óta ismerek. A Szabolcs megyei pártlap belső munkatársa volt 1945 és 48 között. Eles logikájú publicisztikái ahogy szaknyelven mondani szoktuk ültek. Nem ment el semmilyen lényeges esemény mellett szó nélkül. Naponta tett hitet az ügy mellett, verekedett a reakcióval, a betű, az írás hatalmával is. Pedig nem volt újságíró. Politikus volt, aki azt tartotta, hogy a sajtó nélkülözhetetlen kelléke a pártmunkának. Sokat írt, s nagy tekintélyt szerzett tollának, az eszmének, a szabolcsi felszabadulás utáni mozgalomnak. Ismerkedem az életével, ugyanakkor megyénk 1945 és 1948 közötti történelmével. Mert Pálfy Ernő élete és a megye kommunistáinak ezidőbeni munkássága, harca a hatalomért elválaszthatatlan egymástól. A huszas évek végén Budapestről költözött Nyíregyházára. Azelőtt géplakatos volt, s Ausztriában keresett munkát és 29 között ott dolgozott, ott került kapcsolatba az osztrák párttal. A világgazdasági válság hozta haza és a cél, hogy segítsen a szabolcsi munkásmozgalomnak. Itt még nem ismertek, de nagyon hamar feketelistára kerültem. Nyíregyházán csak alkalmi munkát tudtam kapni. Dolgoztam borpincészetben, majd újságot árultam. Volt időm tanulni. A Bujtos utcai munkásotthonban mindent megtanultam, amit lehetett. A nyíregyházi mozgalom mindig is baloldali volt. Mindig benne volt a különféle munkásmegmozdulásokban, sztrájkokban, tüntetésekben. így jutott el a kommunista pártig ban megválasztották az illegális pártszervezet titkárának. Szervezett illegális csoportokat. Nyíregyházán három sejtjük volt. Terjesztették a Vörös Segély bélyegeit, szórtak röpcédulákat, falragaszokat helyeztek el, sztrájkokat szerveztek. Ismert neveket említ elvtársai közül: Kerekes Imre, Barczi Gyula, Lajtai Endre, Bernáth György, Szász István. Ezek voltak, akiket én ismertem. Többen voltak, de a konspiráció miatt őket a többiek ismerték. Egy sejtünk Kerekes Imre vezetésével fegyveres ellenállást is szervezett. A Horthy-rendőrség rajtuk ütött, s előbb a Margit körútra, majd Sátoraljaújhelyre börtönözték be őket. Alig maradtak életben közülük. Sok szimpatizánst láttunk el könyvekkel, felvilágosító irodalommal. Ebben az időben nagyon komoly könyvtárunk volt. Több száz példányban vettük meg Illyés Gyula Ezt láttam Oroszországban című művét. Postán feladó nélkül küldtük Nagyhalászba, Ibrányba és máshová olyan embereknek, akiket ismertünk. Könyveket kaptunk a prágai kiadótól. így jutottunk Gladkov Cement-jéhez, a dialektikus materializmushoz, a politikai gazdaságtanhoz. Az 1941-es budapesti áruminta vásáron a szovjet pavilonból nagyon sokszor visszamentünk több ezer füzetet hoztunk el

90 és osztottunk szót itthon. Üzemekben, falvakban terjesztettük. Ott, ahol tudtuk, hogy van két-három munkás, szegényparaszt, aki összejár és kis körökben egymás között forgatja. Először 1941-ben bukott le, amikor Magyarországot belerántották a második világháborúba. A preventív letartóztatási hullám Kistarcsára, majd a nagykanizsai internáló táborba vitte. 42-ben szabadult. 43-ban érte jött a kémelhárító. Alagon azt kérdezték tőle 1943 nyarán, hogy miért lett kommunista. Azt válaszolta:... az Alföldről jövök. Láttam a tüdőbajos, angolkóros gyerekeket. Petőfit idéztem... a néphez állnék ezerszer én... Mert elhagyott, a legelhagyatottabb a föld kerekén... A tiszt urak egymásra néztek és egyikük azt mondta, hogy ez a fajta a legveszedelmesebb. Alagról a kistarcsai internáló táborba, majd a csehszlovákiai Garanyba, aztán a budapesti gyűjtőfogházba, és 44 novemberében újra Kistarcsára került. A terv velünk az volt, hogy Németországba visznek. Elhatároztuk, hogy minden körülmények között megszökünk. Inkább menekülés közben lőjenek agyon... A front zűrzavarában sikerült eljutniuk Pestre, amelyet már gyűrű vett körül. Ott voltak a főváros felszabadulásáig. Pálfy Ernő ezután indult haza Nyíregyházára, ahová februárban érkezett. Otthon már azt hitték, hogy meghaltam. Örömmel fogadtak az elvtársak és feladatokkal bíztak meg. A párt az eltelt hónapok alatt már komoly veszteségeket szenvedett. A megye élén ugyanis dr. Erőss János kisgazdapárti főispán állt. A házassága révén is eltávolodott a néptől. Régi földbirtokos családba nősült. A közigazgatásban visszamaradt dzsentri adminisztráció segítségével igyekezett fékezni a haladást. Nagyon nehéz dolguk volt a kommunistáknak. A felszabadulással csak a szabadság feltételeit kaptuk. Ahogy Pálfy Ernő mondja, nem volt gyakorlatuk, nem ismerték az igazgatás különböző fortélyait, s ezért árat kellett fizetni. A földreformtörvény megjelenése után a forradalmi pártok nagy erővel vetették be magukat a végrehajtásba. Már ott tapasztaltam, hogyan akadályozzák Erőssék egész hivatali apparátusukkal a végrehajtást. Én a ligetaljai járást kaptam meg, A járási és a községi főjegyző arra hivatkozott, hogy még nem kaptak utasítást, s ezért nem csináltak semmit. Sőt gátolták a munkát. De azt nem tudták megakadályozni, hogy öszszehívjuk a földigénylők gyűlését. Megtartottuk. De tapasztalnunk kellett, hogy a hangulatot mennyire befolyásolják. A parasztok egyszerűen nem mertek részt venni a földosztó bizottságokban. Azt mondták, majd megint úgy lesz, mint 19-ben, hogy viszszajönnek az urak és felakasztják azokat, akik tevékenykedtek. Arról beszél, hogy milyen nehéz volt Szabolcsban, hogy ez a vidék volt az ország perifériája. Ahol az elmaradottság a legnagyobb volt és a harc is elkeseredettebb és keményebb, mint egyik-másik más vidéken. Dzsentri megye volt óriás és dzsentri birtokokkal. 45 kora tavaszán még rosszabb volt a helyzet. Rettentően kifacsart nép maradt ott. Szabolcsban amúgyis mindig nagyon ínséges volt a tél, akkor különösen. Az németek elvitték a fellelhető állatállományt, sok területen a termést sem takarították be. Nem kevés helyen csak tél végén kezdték felszedni a burgonyát, a kukoricát. A földreformot mégis megvívták. Pálfy Ernő következő feladata a népbíróság felállítása Nyíregyházán s irányítani a Nemzeti Segély munkáját. Nagyon gyorsan kellett a burgonya, mert éhezett a főváros. Százával mentek Pestre a szabolcsi élelmiszervagonok. Látni kellett, mit jelentett ez a segítség. Látni kellett azokat az arcokat, amikor a körúton burgonyát osztottak. És látni kellett a csontig lesoványodott budapesti gyerekeket, amikor megérkeztek a nyíregyházi állomásra, hogy ideiglenesen a szabolcsi nevelőszülőkhöz kerüljenek. 76

91 Sok száz és ezer epizódból tevődött össze a munka. Mit említsünk még március végén Pálfy Ernő a nyíregyházi pártszervezet titkára, nem sokkal később a megyei Nemzeti Bizottság elnöke. Az igazgatási apparátust örököltük. Kemény harcot vívtunk az igazoló bizottságban. Következetes álláspontot csak a mi pártunk foglalt el. A többiek vagy vélt lojalitásból, vagy azért nem tették ezt, mert nem akarták. Igaz, a nagyobb exponensek nem tértek vissza, de nem egyszer az ittmaradt reakciósokkal szemben is tágnak bizonyult a rosta, nehéz volt a harc. 45 előtt a képviselő testületekből és a megyei törvényhatóságból ki volt rekesztve a nép. A felszabadulás után delegáltjaink ha kevesen is de már ott ültek. A legtöbbször mégsem értettük a régi, ravasz közigazgatási rókák legkülönbözőbb trükkjeit. Az üléseken abban az időben nemigen lehetett szó előkészítésről, előzetesen kiosztott napirendről. Csak ott tudtuk meg, mit akarnak tárgyalni, s ott, a helyszínen kellett döntenünk, milyen álláspontot foglaljunk el. Említi, hogy abban az időben a közigazgatás megtisztítása volt a legfontosabb. A közigazgatásé, amelyen állt vagy bukott a forradalom céljainak végrehajtása. A grófok elmentek, de gazdatisztjeik, ispánjaik, tiszttartóik itt maradtak. És itt maradtak a régi főjegyzők, főszolgabírók közül a legtöbben. A 45 után jelentkező pártok közül a legszalonképesebb számukra a kisgazdapárt volt. Ebbe a pártba állt be egész phalanxával az igazgatási adminisztráció, a volt nagybirtok vezető személyzete, a különböző szakigazgatási ágak testületé. Odatömörült szinte minden Hangya boltvezető, kocsmáros és természetesen a nagygazda társadalom, a klérus. Azokat az embereket, akiket sikerült valahonnan kitennünk, áttették, dugdosták és mentették hiszen ezek voltak a főbázisuk. Ezek a dzsentrik a földreformmal a saját húsúkat tépték, minden demokratikus intézkedéssel önmagukat marták. Egy 1945 decemberi példát mond el, amikor összehívták a szabolcsi törvényhatósági bizottságot. Erőss János főispán az ülés előtt Pálfy Ernőt kereste. Közölte vele, hogy szerinte és pártja szerint az országgyűlésnek nincs joga megváltoztatni Magyarország államformáját, ebben csak népszavazás dönthet. Amennyiben ezzel egyetértenek a kommunisták is, előterjesztést teszek a törvényhatóságnak, hogy így foglaljon állást. Megkeresést intézünk ezután a többi megyék törvényhatóságához is hasonló állásfoglalás miatt. Azt mondtam, hogy az országgyűlést a nép választotta, és mi megbízunk a nép képviselőiben, ha a kormány odaviszi a magyar államforma kérdését és ők a köztársaság mellett döntenek. Erőss János ezekután elállt a felszólalástól és az előterjesztéstől. Akkor, percek alatt megakadályoztuk a reakció egy országos manőverét ban nagy volt az elégedetlenség, munkaalkalom nem volt, rossz volt az ellátás, a közigazgatás vezetői nem törődtek a tömegek helyzetével. Elmentünk a főispáni hivatalba, s előadtuk a főispánnak, hogy ha a helyzeten nem tud segíteni, mondjon le. Azt válaszolta, hogy őt a kormány nevezte ki, és csak az mozdíthatja el. Elmondtuk, hogy az elégedetlenséget mi nem tudjuk leszerelni. Néhány hét múlva nagy tömegek tüntettek a demokratikus közigazgatásért. A 46 márciusi szabolcsi népítélet hatására a helyzet valamelyest megváltozott, az exponált személyek kikerültek a közigazgatásból. Vidéken is megszerveződött a demokratikus közvélemény. Nekünk kádereink még nemigen voltak. Igyekeztünk az alsóbb tisztviselők legjobbjaiból kialakítani a közigazgatást. Hogyan fejlődtek a város pártszervezetei? Először a kerületi alapszervek jöttek létre. Aztán a dohánygyári, a vasúti szervezetek. 45 vége felé már háromszáz párttag volt Nyíregyházán, aztán lassan emelkedett a számuk. 47-ben megalakult a pártszer- 77

92 vezet a városházán, a villanytelepen, a kórházban, az OTI-nál és az Oncsatelepen. Akkor már 1500 körül lehettek. Mar a tanyabokrokban is megalakították a pártot az ottlévő földmunkás, kisparaszti rétegek. Azok, akik tudták, hová tartoznak. Sok olyan földmunkás tagunk volt, akik részt vettek a korábbi agrármozgalmakban, akik az első világháború alatt megjárták az orosz frontot, vöröskatonák voltak, harcoltak atanács- Magyarországért. A város iparosításáért való küzdelem már akkor, azokban az években megkezdődött. A foglalkoztatás is a pártmunka előterébe került. A pártházra is kitettük a jelszót: Ipart Nyíregyházának. Létrehoztuk a baktalórántházi tüdőszanatóriumot. Dolgoztunk azért, hogy Szabolcsban megváltozzék az élet, meginduljon a belterjes gazdálkodás. A kertmunkásképző iskolából Nyíregyházán Kertészeti Technikumot csináltunk. A kollégiumot úgy hoztuk össze használt vaságyakból. Összegyűjtöttük az ócska lavórokat. Ha fejlettebb mezőgazdaságot akartunk, itt kellett kezdeni. Nem volt könnyű a harc. Még sokáig jelentkezett a huszonötéves métely, amely megmérgezte az embereket. 194S májusában lettem főispán. Még akkor is meg kellett küzdeni olyan rémhírrel, hogy Kísvárdára két vagon csajka érkezett. A tudatlanság, a babona hatását csak az ilyesfajta rémhírekkel és azok hatásával lehetett felmérni. Még évek múltán is hatott a fenyegetés, hogy visszajöhetnek az urak. Még sokáig lehetett a lélekmérgezés eszközeivel hatni, a petróleumlámpással világító Szabolcsban, a hiszékeny, rémüldöző közvéleménnyel szemben. A nép értette, hogy jó az, amit mi akarunk. De a lelke mélyén mérgezett volt. Ezt tartom a régi uralkodó osztály legnagyobb bűnének, s munkánk fő célja az volt, hogy itt érjünk el eredményt. Folyamatos harcban álltak a reakcióval. A Nemzeti Bizottság, amely ebben az időben forradalmi, népi szerv volt, sokat tett. De itt, Szabolcsban ez sem volt egyszerű. Pálfy Ernő József Attila egy verssorával válaszol: az volt a bérünk, amit magunknak kicsikartunk. Jöttek a panaszok a régi emberek mesterkedéseire, az atrocitásokra, amelyeket nem ritkán követtek el a kommunisták ellen. S rengeteg munkát jelentett a rendőrségi, ügyészségi helyek betöltése egészen 1948-ig a fordulat évéig. így fejezte ki a harcot: Szabolcsban nem lehetett kialakítani a békés, a tárgyalásos módszert, mert folyamatosan harcban álltunk. Az ellenforradalmi erők, amelyek előbb a Független Kisgazdapárton, később az ellenzéki pártokon át igyekeztek hatni, megakadályozták, hogy a koalíciós pártok hathatós szerve legyünk. Ügy fejezi ki, hogy a kisgazdapárt tagsága között természetesen sok földműves ember volt. Közöttük nem kevés, aki a kommunistáktól kapott földet, s úgy érezte, hogy kisgazda lett és a kisgazdapártban van a helye. Sok emberrel találkoztam, dolgoztam együtt, aki ennek a pártnak a tagja volt, s munkájában tiszta volt a szándék. Ilyen volt a kertmunkásképző iskola igazgatója, Velich Sándor, akivel együtt teremtettük meg a kertészeti technikumot, terveztük Szabolcs gyümölcsösítési programját. A tiszta szándékok mindig találkoztak, ahol nem a politikai konkolyhintés, hanem a haladas volt a cél...". Szép munka volt, lelkesítő, úttörőmunka. Felállítottuk a jegyzótanfolyamokat, kezdtük kinevelni a népi kádereket. Sok fiatal, friss közigazgatási emberre tettunk szert. Az új jegyzők bámulatosan elsajátították a tennivalókat. Ha az adminisztrációban hibát is találtunk, abban sosem tévedtek, hogy hol a helyük, kiknek az erdekeit kell képviselniük. Ismeri Gulyás Emilnét? Akkor még Fábri Máriának hívták. Fiatal lány volt, szegény szülők gyereke. A mi tanfolyamunkon tanult, így lett Öfehértó első népi jegyzője, s ma a Szabolcs megyei Tanács elnökhelyettese. S hányat tudnék még felsorolni...! 78

93 79 Pálfy Ernőt a negyvenhetes választások előtt féléves budapesti iskolára küldte a párt. Hazajövetele után egy évig volt a megyei pártbizottság titkára. Negyvennyolcban a kisgazdapárti főispánok sorát megtörte pártunk intézkedése. Egy másik megye helyett itt kommunista főispán került a közigazgatás élére. így lettem én Szabolcs első és utolsó kommunista főispánja. A malmok szabotáltak, napirenden voltak a vámcsalások és az olaj ütők csalásai, a régi hivatalok packázásai. Nem akarták ismerni a régi rend ittm aradt urai a demokrácia jogszabályait, s nem is alkalmazták. Rá kellett szorítani az urakat a nép részére végzendő munkára. Akkorra már elég szép számmal voltak a vezető testületekben a baloldali blokk emberei. Mégsem volt könnyű a munka, mert még sok volt a zsírosparaszt is, s a régi rend emberei igyekezték a konkolyt hinteni. Szabolcs főispánja most húsz évvel ezelőtt azzal küzdött, hogy a földbirtokosok igyekeztek kivágni a táblafákat, hogy az az övék. Meg kellett tanítani őket arra, hogy ezt nem engedhetjük meg senkinek, különösen nem abban a megyében, amely a futóhomok hazája. Történelmi rohammunka volt, amiben részt vett Pálfy Ernő. Nem hangosan, nem harsogva, hisz világéletében csendes, szerény ember volt. Sokat segített, hogy írhatl^rm az újságban. Ereztem, tudtam, tapasztaltam, milyen nagy volt egy-egy cikk közvetlen hatása. A párt sorozatosan megbízott, hogy fejtsem ki, s védjem meg egy-egy lényeges kérdésben az álláspontunkat. Pártokra, s személyekre való tekintet nélkül mondjuk ki az igazságot. Hagy tudja, lássa a szabolcsi ember, hogy kinek van igaza. Szerettem is az írást, nagyon szívesen csináltam. Azt mondja, sajnos, nem volt idő az eseményeket feljegyezni, hiszen rohantak a napok, a hónapok, az évek. És sajnos, az ember feje nem filmtekercs a dokumentációban, amit csak elővesz, s pergeti vissza. Állomások ezután: 1949-ben, amikor a magyar országgyűlés ünnepélyesen elfogadta a nép első alkotmányát, Pálfy elvtársat Budapestre rendelik. Igazgatási feladattal bízzák meg, a Belügyminisztériumban szervezi a szocialista közigazgatást, a tanácsokat. Majd újabb terület, a Hazafias Népfront. Majd megint újabb, a jelenlegi vállalat igazgatói feladata. Közben nem feledkezik meg arról a megyéről sem, ahonnan negyvenkilencben elment. Ha kevesebbet és névtelenül is, de eljár elvtársai közé, megkeresi régi ismerőseit, amit tud, ma is segít. Itt volt Szabolcsban 1956 őszén, az ellenforradalom nehéz napjaiban, s utána is, védeni, újjászervezni a pártot, a nép hatalmát. S bár húsz esztendeje immár, hogy elkerült e tájról, ma is nagy figyelemmel kíséri az itt élők helyzetét. Jólesik minden változás. Az iparosításban, a fejlődő mezőgazdaságban. Az emberekben, akik kiléptek az évszázados sötétségből, s egyenesen haladnak a cél felé, amit mi negyvenötven kitűztünk. Most hatvan éves. A hat évtizedből kettőt töltött Nyíregyházán. Ahogy ő mondja, olyan kettőt, amit soha nem tud elfelejteni az ember.

94 ;eml: ERDÉSZ SÁNDOR: A megyei néprajzi-honismereti pályázatok tapasztalatai Az Országos Néprajzi Múzeum és a Nyelvtudományi Intézet 1951-ben megállapodott abban, hogy a múlt haladó hagyományainak megmentése és ápolása érdekében a nyelvjárási sajátosságok gyűjtésére, az eltűnő paraszti életmód rögzítésére országos gyűjtőpályázatot hirdet. A rohamos társadalmi-gazdasági átalakulás ugyanis sürgős feladattá tette a paraszti múlt, a hagyományos népi kultúra tárgyi és szellemi dokumentumainak gyűjtését, a társadalmi átalakulás nyomon követését. E célkitűzés fontosságát az elmúlt 16 esztendő meggyőzően igazolta. A néprajzi kutatásnak Szabolcs-Szatmárban komoly múltja van. Szilcz István máriapócsi kisbirtokos 1789-ben egy kisebb népmesegyűjteményt jelentetett meg. Az ilyen irányú kutatásnak megyénkben csak jóval később, az 1840-es években akadt követője, amikor Ipolyi Arnold hozzáfogott a magyar mitológiai elemek gyűjtéséhez. Ipolyi kérésére Kisvárdán Kálmánczhelyi János, Nyírbátorban Szél Kálmán és Soltész János szedtek össze néprajzi adatokat, néhány érdekes népmesét is lejegyeztek. Népdalgyűjtés céljából 1901-ben Vikár Béla, 1928-ban pedig Kodály Zoltán látogatta meg a megyénket. A Kisfaludy Társaság megbízásából között Móricz Zsigmond, különösen a szatmári részeken végzett behatóbb néphagyomány gyűjtést. A Nemzetközi Folklór Szövetség magyar osztálya 1912-ben országos néprajzi gyűjtőpályázatot indított. Ezen Kriston Antal rétközberencsi, nyíribronyi, szamosszegi gyűjtéseivel; Gesztely Nagy László pedig Lövőpetriben végzett népmesegyűjtésével ért el figyelemreméltó eredményt. Kiss Lajos 1912-ben, Nyárády Mihály 1923-ban kezdte meg Szabolcs- Szatmár néprajzi emlékeinek monografikus feltárását. Az első tudományos felkészültségű népmesegyűjtést Ortutay Gyula végezte, között. Az északkeleti nyelvjárás sajátosságainak feltárása és tanulmányozása terén az 1930-as években Csűri Bálint és tanítványai, köztük a tragikusan elhunyt Kovács László szereztek nagy érdemeket. A néphagyománykutatás a felszabadulás után, különösen az 1950-es években erősen fellendült. A múzeumi hálózat, majd a nyíregyházi tanárképző főiskola hivatásos kutatóihoz egyre több önkéntes gyűjtő csatlakozott, főleg az I. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat meghirdetése óta. Az évenként megrendezésre kerülő pályázaton megyénkből mind többen és mind nagyobb eredménnyel vettek részt. Ügy véljük, nem árt, ha az eddigi jelentősebb, I III. díjas helyezésekről megemlékezünk: 80

95 II. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjlőpályázat Túri Sándor ig. tanító, Paszab III. Gyűjtőpályázat Babus Jolán könyvtáros, Vásárosnamény IV. Gyűjtőpályázat Gombás András ny. tanító, Tiszavasvári VII. Gyűjlőpályázat Gombás András ny. tanító, Tiszavasvári Bodnár Bálint tanácsi dolgozó, Kisvárda Molnár Mátyás tanár, Vaja VIII. Gyűjtőpályázat Bodnár Bálint tanácsi dolgozó, Kisvárda Gombás András ny. tanító, Tiszavasvári Farkas József könyvtáros, Mátészalka IX. Gyűjtőpályázat Gombás András ny. tanító, Tiszavasvári Bodnár Bálint tanácsi dolgozó, Kisvárda Babus Jolán könyvtáros, Vásárosnamény X. Gyűjtőpályázat Papp Zoltán Sándor nyugdíjas, Beregdaróc Gombás András ny. tanító, Tiszavasvári Bodnár Bálint tanácsi dolgozó, Kisvárda XI. Gyűjtőpályázat Gombás András ny. tanító, Tiszavasvári Papp Zoltán Sándor nyugdíjas, Beregdaróc Molnár Mátyás tanár, Vaja Molnár István egy. hallgató, Gyulaháza országos III. díj országos III. díj országos III. díj országos országos országos I. díj II. díj II. díj országos II. díj országos II. díj országos III. díj országos II. díj országos III. díj országos III. díj országos II. díj országos III. díj országos III. díj megyei II. díj megyei II. díj megyei III. díj megyei III. díj <=> a m egyei ia n a c s v b. iviuvelodesügyi Osztálya és a Megyei Múzeumok Igazgatósága hirdette meg. A megyei pályadíjak kiosztása az országos pályadíjtételként történt, tehát a megyei II. díj egyben az országos II. díjat is jelentette. Ebben az évben a megyei pályázat szervezői a földrajzi helynevek gyűjtésére helyezték a fősúlyt; a legjobb, a legteljesebb helynévanyagot tartalmazó munkák külön megyei díjazásban is részesültek. így például: Kuki Lajos ált. isk. igazgató, Tiszadob megyei I. díj Kecskés István ált. isk. igazgató, Tarpa megyei II. díj Csermely Tibor tanár, Nyírbogdány megyei III. díj XII. Gyűjtőpályázat Bodnár Bálint tanácsi dolgozó, Kisvárda Németh Elek tanár, Hajdúböszörmény Papp Zoltán Sándor nyugdíjas, Beregdaróc Máté Miklósné tsz-lag, Kocsord Ezen a gyűjtőpályázaton a megyei I. díj országos szágos IV. díjnak felelt meg. megyei I. díj megyei I. díj megyei III. díj megyei III. díj II. díjnak, a megyei III. díj or-

96 XIII. Gyűjtőpályázat Bodnár Bálint tanácsi dolgozó, Kisvárda megyei I. ti i országos III. díj Papp Zoltán Sándor nyugdíjas, Beregdaróc megyei II. dí.i Pál Györgyné főisk. hallgató, Nyíregyháza megyei III. díj A XIII. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat részeként hirdette meg a Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya és a Megyei Múzeumok Igazgatósága az évi néprajzi és honismereti pályázat -ot, felnőtt és ifjúsági tagozatban. A pályázatok decentralizálása azt jelentette, hogy ekkor minden megye külön zsüribizottságot hozott létre és ettől kezdve minden megye csak a legjobb, I III. megyei díjas pályamunkákat terjesztette fel az országos zsűribizottsághoz, ahol a pályamunkák újabb helyezést érhettek el. Például Bodnár Bálint önkéntes néprajzkutató amellett, hogy a megyei első díjat, azaz 1000 forintot elnyerte, még az országos III. díjjal újabb jutalomban (1000 Ft) részesült. Ugyanakkor a gyűjtőpályázaton belül az ifjúsági tagozat elkülönítése alkalmat adott arra, hogy a fiatalok szárnypróbálgatásait, témaválasztásait a zsűribizottságok megfelelő szinten értékelhessék évi eredmények az ifjúsági tagozatban: Csiszár Sarolta gimn. tanuló, Gergelyiugornya megyei I. díj Honismereti Szakkör (dr. Szalontai Barnabás) Nyírbátor megyei III. díj XIV. Gyűjtőpályázat Papp Zoltán Sándor nyugdíjas, Beregdaróc megyei I. díj országos III. díj Bodnár Bálint tanácsi dolgozó, Kisvárda megyei III. díj Mándoki Gimnázium Honismereti Szakköre (Cs. Tóth Endre) Mándok ifj. megyei II. díj Nagy Julianna és Szegedi Katalin gimn. tanulók Tiszavasvári ifj. megyei III. díj XV. Gyüjtőpályázat Papp Zoltán Sándor nyugdíjas, Beregdaróc megyei I. díj országos III. díj Bodnár Bálint tanácsi dolgozó, Kisvárda megyei III. díj Nyírturai Úttörőcsapat (Fábián Dániel, Oláh László) ifj. megyei I. díj A néprajzi-honismereti pályamunkák felbecsülhetetlen értékű tudományos adatokat tartalmaznak. A pályamunkákban feldolgozott vagy közölt témák nagyrészét hasztalan keresnénk a levéltárakban, múzeumokban vagy a könyvtárakban, mert mindezek szóhagyományban, em lékezetben élnek, ugyanakkor az egyes községek történetigazdasági fejlődésének, társadalmi átalakulásának stb. megismeréséhez igen fontosak. A megyei pályázatok eddig beérkezett anyaga is a legkülönbözőbb történeti és néprajzi témaköröket öleli fel, ezáltal megyénk megismeréséhez jelentős segítséget nyújtanak, ízelítőül a Jósa András Múzeum Adattárában őrzött pályamunkákból az alábbiakban néhány adatot m utatunk be: Gyűjtögető életmód Sok helyütt volt dombos a rét. Meccndós, Hammas-tó, Felső-rét, stb. helyeken kolompárt, máiét, kölest term eltek, tavasszal csónakkal közelítették meg, úgy kapálgat-

97 ták. Körülötte leapadt nyárára a víz, jó legelő esett rajta, volt ott tippan, harmatkása, muhar, keserűfű. Ide csapták ki a szarvasmarhát, növendék üszőt, ökörtinókat. Soros pásztorkodott, vigyázott rá, sorba felváltották egymást. Lápos, vizes a határ. Kevés termőföld jutott a lakosság részére abba az iidőbe, így rákényszerült arra, hogy amit a lápon talál, azt a megélhetésre használja fel. Mesélték az öregek, hogy a sás és a nád adott kenyérre valót. Szorultság idején még Debrecenbe is elvitték szánon. Nem tartotta vissza őket az a veszély sem, hogy a réti csikaszok, farkasok megtámadják. Védekeztek, ahogy tudtak! Hej, de ezt nem adta ingyen a láp, de nem ám! Kézierővel vágták a nádat, garzsával, sarlóval. Csapatosan mentek. Már messziről hozta a szél a farkasoknak, a toportyán férgeknek a hangját. Izibe levágtak pár öllel a nádbul, meggyújtották, tüzet csiholtak a kovataplóval; csak így tudtak tovább dolgozni. Köröskörül őrtüzek égtek, veszélyes volt az őrködőknek, mert ha kialszik, megtámadják őket. Gyantás fenyőt meggyújtottak, ezeket kézbe fogták, úgy mentek hazafelé. Ügy látszik, megéhültek, még az őzikét is megették, meglelték a csontokat az emberek. Nyári üdőn nyugtok volt, bevették magokat a bozótos rengetegbe. (Máté Miklósné tsz-tag, Kocsord, Zsong a nádas! című, évi pályamunkájából.) Földművelés A gabonát többnyire kézzel vetették, rendesen maga a gazda. Voltak a faluban olyanok is, akiket különösen úgy ismertek, hogy ügyesen tudja szórni a magvakat. Ilyeneket elhívták, ha jó viszonyban voltak vele. A gazda ponyvát akasztott a nyakába, abba tette a magvakat és hosszában járva a szántáson egyenlően szórta a jobb kezével. Vigyázott a fordulóknál, hogy csík ne maradjon. Erre különben a vetőgépeknél is vigyázni kellett. Az első vetőgépet 1906-ban vették hárman: Perka Miklós, Kovács Gábor és az akkori pap, aki az én apám volt. Csak az első világháború után vettek más gazdák is ig, az én ott lakozásom idejéig három vetőgép volt. Az uradalom természetesen mindig gépet használt a vetésre. A gazdák a század elejéig sallóval arattak. Én még gyermekkoromban láttam sáliéval aratókat. A századfordulón lett általánossá a kaszával való aratás. A kaszát csapóval látták el. Egy koccskával ellátott kaszát használtak. Kellett hozzá kaszakő, amivel munka közben kifenték, ennek számára kaszatokmány. A kaszához tartozott még az üllő és a kalapács. Nem elég a kasza élének biztosításához a fenés, ki kell verni a kaszát! A kaszát kiverni és a kasza élét kiverni két különböző dolog. A kaszát kiverték kalapáccsal, hogy éles legyen, a kasza élét kiverte valami kemény vén lucerna, erős vastag gabona, valami kemény, útba akadt tárgy. (Porzsolt Ferenc ny. lelkész, Kisvárda, A régi Tiszaszentmárton című, évi pályamunkájából.) Pásztorkodás A makkoltatás reggel nyolc-kilenc órától délután egy-két óráig tartott. Ennyi idő alatt a nyáj úgy jóllakott makkal, hogy alig bírt mozogni. Ilyenkor a kondás már azt figyelte, hogy a vezér ártán vagy kan mikor hagyja abba az evést, s máris itatni terelték a nyájat. Itatás után pedig a vacokra hajtották őket. Ott még keresgéltek egy darabig a levelek között, majd beletúrták magukat a jó vastag levélszőnyegbe, úgy hogy némelyik disznó alig látszott ki. Abbahagyták a ropogtatást, s az erdei csendben már csak a jóllakott disznók szuszogása, nyöszörgése hallatszott. A kondások a hegyekben eltöltött hat-hét hónap alatt ebédre mindig főtt ételt ettek. Kivétel volt, ha nagy hóvihar dühöngött, s nem bírtak megbirkózni a tűzrakás- 83

98 sál. Igaz, hogy ilyenkor a közeli faluba hajtották be a nyájat zárt helyre, s maguk is fedél alá húzódtak. A kondások általában a húsos ételeket szerették. Aki nem félt az uradalomtól, az bizony nem halt éhen a nyáj mellett! Időközönként leütöttek egy jó kövér süldőt, a fülével beszámoltak az intézőnek, a húsát, zsírját, szalonnáját viszont felhasználták, eladták, kosztjukat javították vele. Ebéd után a bojtárok még fát szedegettek éjszakára és másnapra, aztán maguk is a tűz köré telepedtek melegedni, beszélgetni. Hiába nem volt tennivalójuk, mégsem érezték unalmasnak az erdei életet. Idejük nagy részét beszélgetéssel, meséléssel, babonás történetek elmondásával, hallgatással töltötték. (Papp Zoltán Sándor ny. honvédtiszt, Beregdaróc, A beregdaróci ember élete III. A pásztoremberek élete című, Í967. évi pályamunkájából.) Táplálkozás A kovászt nem úgy készítették, mint most! Az elkészített nyers tésztában, a pihenés ideje alatt telepedtek le és szaporodtak el a különböző parányi élesztőgombák és baktériumok. Mi is tulajdonképpen a kovász? Az a tészta, amelyet egyik napról a másikra eltettek, hogy a későbbiekben felhasználják. Ezt a tésztát nevezték kovásznak, vagy pórnak. A párt aztán a kenyérsütés alkalmával hozzákeverték a liszthez és a langyos vízhez. Ilyenkor a párban lévő élesztőgombák megkelesztették a kenyeret. A pár elkészítésének többféle módja volt. A legismertebb közülük a komló-pár. A komló szabadon termő, magas növény. Komlószedés után a magjait szárították és kifőzték, ennek a levét használták fel, kevés liszttel öszszekeverve. Ismertebb pár még a borhab-pár. Ennek elkészítése a következőképpen történt: Szüret után, mikor a bor már javában forrt, a habot leszedték róla. Ezt a habot keverték össze a korpával. Ehhez adtak még egy kevéske lisztet. Ha jó bortermés volt, elkészítették egy egész évre a párt. Az öregek ezt tartották a legjobb párnak. Használtak még tiszta korpa párt. A korpát meleg vízben megáztatták, hogy megsavanyodjon. Amikor megdagadt, kicsomózták. A csomókat szitára helyezték és kinyomkodták jól, hogy a lé lecsurogjon. Ezt a lét használták fel a kenyérsütésnél. A még ma is használt pár a cipó pár. A megkelt tésztából egy darabot félretettek a következő sütésig. Ezt a tésztát a kemence torkán tartották. Amikor eljött a kenyérsütés ideje, a megszáradt, megkeményedett tésztát összevagdosták és összekeverték. (Nagy Júlia és Szegedi Katalin gimn. tanulók, Tiszavasvári, A mi kenyerünk című, évi ifjúsági pályamunkájából.) Monda Ezt meg még az apám is úgy hallotta, oszt mesélte el nekünk mondja legidősb Juhász Lajos, 75 éves,tiszadadán, hogy egyszer Geszten Jóska megtréfálta a jegyzőt. Igaz, fiatal vót a jegyző, meg ismeretlen még a faluban, akkor került oda. Eccóval a Jóska kimosdott, felőtözött, oszt beállított a jegyzőhöz, hogy ű szeretne elhelyezkedni a kösségnél, megszógálná ű az urakat! De nem a saját nevét mondta ám be, hanem egy mást. A jegyző meg is ígérte, hogy segít neki. Hát a legközelebbi alkalomkor mondta is a tanácsbeli embereknek, hogy mirül van szó és hogy ű nagyon rendes embernek látja és válasszák meg. Már majdnem meg is szavazták, amikor az egyik esküdt gyanút fogott, s kérdezte a jegyzőt, hogy hogy nézett ki az az ember? A jegyző elsorolta és ahogy mondta, az emberek Gesztenre ismertek benne. Llát így történt, hogy majdnem megválasztották Geszten Jóskát tanácsbeli embernek. (Vándor Margit gimn. tanuló, Tiszalök, Geszten Jóska, a nyíri pajkos című, évi ifjúsági pályamunkájából.) 84

99 Népmese A t ó t f i j u. A tót fiju elment juhászbojtárnak. Kérem szépen, felvette a na-. pos, mint juhászbojtárt. Azt mondja neki a gazdasszonya, mer a fejércselédnek terjed ki a figyelme ilyenekre mindig, hogy: Eredjél mán a templomba is! Hát megyen, persze kérdezi, hogy: Hol a templom? Hát a faluvégen legelőség vót, ott meg legelt egy fejér lú. Na, aztán mondják: Ott a templom! De persze ű megfogta a farkát, hogy az az ajtó. Megyen, hogy bemegyen, hát a lú mejjbe rúgta. Ü így oszt visszafordult, nem ment templomba, mer mejjbe rúgta a lú. Hazamegyen, mondja a gazdasszonyának: Hát maga csak elkűdhetett éngem a templomba! Hát minek, te? A templom úgy mejjbe rúgott azt mondja, hogy azt sem tudtam, hogy hon tartok. Én meg visszajöttem! Jaj te fiju, te fiju! Hát azt mondja, ne is kűdjön gazdasszonyom, mer én nem megyek, mer az mejjbe rúgja az embert! így nem ment a tót fiju a templomba. Ennyit vót. (Bodnár Bálint tanácsi dolgozó, Kisvárda, Ajaki népmesék című, évi pályamunkájából.) Népszokás Kontyoló. Már éjfél is elmúlik, amikor egyszer arra jönnek rá a vendégek, hogy eltűnt közülük az új pár. Sejtik, hogy megkezdődött a kontyoló. Rendesen a kisházban, néha a kamrában, vagy a szomszédos házban tartják. A szülőkön kívül a kontyolóasszony, nyoszolyólányok és a megszólítottak vesznek részt rajta. Az apán és a vőlegényen kívül más férfi nem szokott bent lenni a kontyolón, csak nők. A felsorolt tisztségviselőkön kívül olyan vendégasszonyok kerülnek be, akik közeli rokonok, vagy megbecsült vendégei a háznak. Ezeket a kontyoló előtt kevés idővel megszólítják, vagy a vőfély vagy a menyasszony, és betessékelik. Megemlítendő még az, hogy nem szokatlan, hogy több kontyolóasszony van egy kontyolón. Ez különösen a régi lakodalmaknál volt szokásos. A kontyo lóra hivatalosokat külön megvendégelik. Hideg csirkeés tyúksültet adnak a vendégeknek. Utána torták és sütemények kerülnek az asztalra, valamint a kulacsok. Újra jön a kínálás-áradat. Közben a helyiség közepére helyezett, karszéken lévő mosdótál vizében ingig vetkőzötten a kezét, arcát és a nyakát mind a menyasszony, mind a vőlegény egyaránt megmossa. Egy vízben mosdanak. Erre azt mondják, hogy lemosták magukról a jányszint, meg a legínyszint. A menyaszszony mosdása után az ő arcát az anyósa törli meg törülközővel. Amint mondják, azért, hogy lássa, hogy nincs-e pirosító az arcán? A mosdást és törülközést a menyasszony fésülése követi. Ezt vagy egy, vagy több kontyolóasszony végzi, éppúgy mint a haj befonását. A konty feltétele a konytolóasszony feladata. A konty felfogatásához szükséges csont vagy kaucsukhajtűket, egy-két rövid görbe fésűt és a díszes hajcsatot, mely a kontyot tartja vagy fogja, a kontyolóasszony vásárolja. Egy pár évtizeddel ezelőtt különösen díszesek voltak még ezek a kellékek. A kontyolóasszony igyekezett is kirukkolni, hogy szó ne írje a ház elejit. A vőlegényen az esküvői fekete ruhája marad. A menyasszony a helyiség egyik sarkában a nyoszolyólányok fedezete és segítsége mellett a fehér esküvői ruháját felcseréli a fekete újasszonyi ruhával, a koszorút pedig a fekete selyem kendővel. Régebben a kendő helyett fekete és díszes fíkető (főkötő) került a kontyra. A kontyolás befejezése után beszólítják a vőfélyt és közlik vele, hogy a kontyolás megtörtént. Ekkor a vőfély a menyasszonyt kézenfogja és bevezeti a nagyházba a vendégsereghez. Természetes, hogy a vőlegény követi őket, a kontyoló résztvevőivel együtt. (Gombás András, ny. ig. tanító, Tiszavasvári, Lakodalom a régi Szentmihályon című, évi pályamunkájából.) 85

100 Heíynévkutatás CSIZMADIA-HEGY. A Hunyadi út baloldalán. Oláh Sándor csizmadia céhmesternek szőlője volt itt és nyáron itt tartotta a céhgyűléseket. Később róla nevezték el Csizmadia-hegynek. KALAPOS-HEGY. A monda szerint valamikor a dombtetőn egy nagy terebélyes fa, s alatta pedig hét kicsi állott. Ezek messziről kalap alakot mutattak. Ha eső idején megálltak alattuk, akkor nem áztak meg. DARAGÖ-KÜT. Egy alkalommal beleesett egy Daragó nevezetű ember, kit ki is húztak: a kúton pedig rajtamaradt a Daragó név. PERES FÖLD. A nyírbátori gazdák összebeszéltek, hogy el kéne perelni egy darab jó földet a szomszéd községtől. Eskütétellel kellett bizonyítaniuk, hogy ez a földdarab Nyírbátor tulajdona! Amire az egyik gazda a nyírbátori piactéren megtöltötte csizmáját homokkal, s azt vállára véve kivitte a kérdéses földdarabra. Ott talpa alá hintette és megesküdött, hogy az a föld, amelyen áll, az nyírbátori, s ezzel a per Nyírbátor részére kedvezően alakult. A földet megkapták a nyírbátori gazdák és azóta Peres földnek nevezik. (Nagy Klára és Szabó Gabriella gimn. tanulók, Nyírbátor, Helytörténeti gyűjtés, Nyírbátor című, évi megyei helynévgyűjtő pályamunkájából.) Irodalmi hagyomány Pellegrini Albertné arról beszélt, hogyan veszítette el a kis Kölcsey a félszemét: Himlőjárvány dühöngött a vidéken, a kis Ferenc is beleesett. Annyira beteg lett, hogy nem bíztak a megmaradásában. Volt egy dajkája, aki nagyon szerette a kis fiút. Azt mondta az édesanyjának, hogy fűtsék be jól a kemencét, ő majd bebújik a kis Ferenccel a forró kemencébe, addig lesz bent, míg az édesanyja idekint elmond három miatyánkot, s biztosan meggyógyul a gyermek. Az édesanyja kétségbeesésében beleegyezett. Befütötték a kemencét, mikor jó meleg volt, a szalmapernyét kikotorták a pernyetartóba, a dajka a gyermekkel bebújt, az anyja meg elkezdett imádkozni. De nagyon izgatott volt a kisfia miatt, két miatyánk után elvette a kemence szájából az elütőt. A léghuzat a pernyetartóból egy szikrát a kis Ferenc szemébe vitt. A félszemét elveszítette, de az élete megmaradt, meggyógyult a himlőből. (Molnár Mátyás tanár, Vaja, Irodalmi hagyományok Szabolcs-Szatmárban című, évi pályamunkájából.) Legújabbkori történet március 6-án a Szabadság Hajnala, január 14-én pedig az Üj Élet mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult meg. A Szabadság Hajnala tsz 89 kh. földdel és 17 családdal alakult meg. Az első és egyben legnehezebb évben csak 17 forintot tudtak osztani munkaegységenként. Nehéz volt!, így emlékeznek vissza a szövetkezet törzstagjai. 89 kh földön két tehénnel és két fogattal kezdődött a munka ban már 40 Ft-ot is meghaladta az egy munkaegységre kiosztható részesedés. A kollektivizálás idején a terület és a családtagok száma megnövekedett. Jelenleg 525 család dolgozik benne, 2068 kh. közös és 494 kh. háztáji földterületen. A szorgalmas munka eredménye, hogy ma a szövetkezet vagyona forint, s az idei zárszámadás tervébe 47,60 forintot állítottak be, s ehhez még hozzájön a 6 7 forint prémium munkaegységenként. (Sándor Miklós tanár, Tunyogmatolcs, Tunyogmatolcs élete régen és ma című, évi pályamunkájából.) 86

101 A pályázat másfél évtizedére visszapillantva néhány gondolat vetődik fel, mellyel hogyan tovább kérdése miatt úgy vélem foglalkoznunk kell. Az önkéntes néprajzi gyűjtők munkái egyre magasabb színvonalúak, s növekvő szakmai ismereteik folytán a hivatásos kutatók rangjára emelkednek. Babus Jolán gyűjtőt több jelentős néprajzi tanulmányának megjelenése után a szekszárdi Balogh Ádám Múzeum néprajzos-múzeológusnak nevezte ki. Gombás András, Molnár Mátyás, Farkas József, mint önkéntes kutatók székhelyükön múzeumvezetői megbízatást is kaptak, nyomtatott tanulmányaikkal gyakran találkozhatunk. Bodnár Bálint és Papp Zoltán Sándor munkáinak kiadása napirenden van. A pályázatokon szinte évről évre ugyanazokkal a nevekkel találkozunk. Ez arra figyelmeztet, hogy az évenként megismétlődő gyűjtőpályázatot még korántsem tekinthetjük tömegmozgalomnak. Az egyes pályázatokra futnak be olyan dolgozatok, amelyeknek szerzői alapos felkészültségről, széles látókörről tesznek tanúbizonyságot. A IV VI. helyezés ellenére is, a következő években hiába várjuk a pályamunkáikat. Örömmel venné a megyei zsűribizottság például Pálúr Endre Jánkmajtis, Gyarmati Zsigmond Vásárosnamény, Varga Zoltán Botpalád, Nyers János Nyírtura, Tamás Gézáné Nyírkárász, Tóth Erzsébet Gyüre, dr. Balogh György Aranyosapáti, Miklós Elemér Vitka, Lakatos Pál Gacsály, Bródy Sándor Nyírbéltek, Szálkái Sándor Sényő, Vincze Gyuláné Dögé, Mile Erzsébet Tiszadob, Kulcs Gizella Rakamaz, Komjáthy Lászlóné Balsa, Szabó Imrené Gyulaháza, Molnár István Zsurk, Nagy Béla Szamoskér, Rutkovszky Mária Nyírmada, Bába Ilona Penészlek, Dobronyi Anna Ramocsaháza, Zatmeczky Mária Piricse, Nagy Klára Nyírbátor, Szabó Gizella Nyírbátor, Nagy Kálmán Fényeslitke, Szalay Zsigmond Tyúkod, Lakatos József Szatmárcseke, Vitális Sándor Gulács stb. pályamunkáit, minden évben. A pályamunkák tudományszakok szerinti megoszlása nem a legszerencsésebb, a nyelvészettel és a legújabbkori történelemmel foglalkozó dolgozatok száma elég kevés. A kétévenként megrendezésre kerülő Sárospataki Diáknapok helytörténeti és néprajzi pályázatai a megyénkben ezideig a tiszalöki gimnázium kivételével nem keltettek nagy érdeklődést. Ezért is örvendetes, hogy 1967-ben, a KISZ fennállásának 10. évfordulóját ünneplő ifjúságunk, a forradalmi ifjúsági napok rendezvényeiben az előzőektől sokkal lelkesebben vett részt áprilisában 28 néprajzi, helytörténeti pályamunka futott be a megyénkből a Sárospataki Diáknapok rendező bizottságához, örülnénk, ha 1969-ben jóval nagyobb számú ifjúsági pályamunka elkészüléséről számolhatnánk be. A Diáknapokra küldött pályamunkák az arany-, ezüst- és bronzérmek kiosztása után az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat zsűribizottságához, illetőleg az illetékes megyei zsűribizottságokhoz kerülnek, ahol ezek a pályamunkák még külön ifjúsági országos és megyei díjakat is nyerhetnek. Az elmúlt 15 év tapasztalatait vizsgálva fontosnak és elérhetőnek tartjuk, hogy a jövőben ezek a pályázatok a megyei honismereti mozgalom szerves részét képezzék. A honismereti munka ugyanis a szocialista hazafiság érzésének és tudatának elmélyítésére, a szocialista hazaszeretetre, az ember közvetlen környezetébe tartozó jelenségek társadalmi és történeti összefüggéseinek megismerésére és megismertetésére való nevelés hathatós eszköze. El kell érni, hogy a színvonalas pályamunkák részben vagy teljes terjedelemben megjelenjenek. Erre egyik alkalmas fórum lehetne a Szabolcs-Szatmári Szemle is. 87

102 A honismereti szakkörvezetőknek, a képzett pedagógusoknak, agronómusoknak stb. fontos szerepet kellene vállalniuk a községük monografikus leírásában, a honismereti pályázatokban való részvételben. Reméljük, hogy a megyei honismereti-néprajzi-nyelvjárási pályázatok az elkövetkező években nemcsak színvonalukban, hanem számszerűleg is emelkednek, hogy a községmonográfiák elkészítése érdekében mind több helyen hozzáfognak a rendszeres gyűjtő- és feldolgozó munkához. A tudományos kutatómunka ma mar a korszerű népművelési tevékenység egyik megnyilvánulási formája; el kell érnünk, hogy ez a tevékenység széles alapokon nyugvó tömegmozgalommá váljék Szabolcs-Szatmárban is. Győri Elek: Lakodalom

103 89 LENGYEL ÁDÁM: A II. földrajzi tudományos ülésszak Nyíregyházán A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából háromnapos ülésszak volt október napjain Debrecenben és Nyíregyházán. A tudományos ülésszakot a Magyar Földrajzi Társaság, a MTA Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya, a MTA Agrártudományi Osztálya, valamint Szabolcs- Szatmár megye Tanácsa rendezte. Az első napon (október 25-én) Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában emlékülés és rendkívüli közgyűlés zajlott le. E nevezetes esemény két jeles szónoka: dr. Kádár László, a földrajzi tudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke és dr. Pécsi Márton, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Dr. Kádár professzor elnöki megnyitójában méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának, a szovjet rendszer világméretű győzelmének jelentőségét. A szovjet hatalom 50 éve alatt a Szovjetunióban hatalmas politikai, szervező és tudományos munka ment végbe. A szovjet tudomány a haladó, forradalmi osztály tudománya, amely szilárdan tartja első helyét a világon. A forradalom tudománya termékenyítőleg hatott a hazai tudományok kibontakozására és megújhodására is. Dr. Pécsi akadémikus: A szovjet geográfia több irányzatai és hatása a magyar földrajztudományokra címmel tartott előadást. Az előadásnak nagy közönségsikere volt. Pécsi akadémikus arra adott választ, hogy a magyar földrajztudomány konkrétan mit kapott a haladó szovjet geográfiától. Ezután két híres szovjet földrajztudóst a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tiszteletbeli doktori címmel tüntetett ki. A tudományos ülésszak 2. és 3. napjait (október ) Nyíregyházán (a megyei tanács nagytermében) tartották meg. Ezen a két napon 13 előadás hangzott el. Az előadók egy-egy tudományág reprezentáns képviselői. A Nyírség fővárosában ez a második alkalom, amikor tudományos ülésszakra gyűltek össze a különböző szakágak képviselői: geográfus, hidrológus, mezőgazdasági, kertészeti, demográfus, tanácsi apparátus dolgozói, szakemberei. Ünnepélyes környezetben mintegy 200 fő jelent meg a megnyitó előadáson (október 26-án), amelyet dr. Simon László kandidátus, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára tartott. Dr. Simon László főtitkár bevezetőjében kihangsúlyozta, hogy Szabolcs-Szatmár niegye az országnak nagyon fontos megyéje, mert itt él az ország mezőgazdasági la-

104 kosságának 10ó/0-a (az ország lakosságának pedig 5,4%-a), az ország szaporodásának 7/10-ed részét megyénk adja, ugyanakkor a legnagyobb az elvándorlás ebből a megyéből. Ezek a jelenségek figyelmeztetik a megye és az ország vezetőit és a rendező szerveket, hogy a megye problémáival kiemelten foglalkozzanak. Horváth Miklós, a Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának vezetője a helyi szervek nevében köszöntötte a megjelenteket. Dolgozó népünk előtt álló fő feladat:' a mezőgazdasági termelés fejlesztése. A termelés fejlesztése érdekében sokat tehetnek a földrajzi, a mezőgazdasági és egyéb tudományok. Dr. Stefanovics Pál a mezőgazdasági tudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár (Budapest): A homoktájak talajai és a bennük rejlő lehetőségek címmel tartott értékes előadást. Stefanovics professzor előadásában ismertette a homoktalajok keletkezését, értékelését, hasznosításának lehetőségeit, az egyes homoktájak közötti eltérő vonásokat. A Nyírséggel, mint egyik legnagyobb homoktájunkkal kiemelten foglalkozott, hiszen ez a terület kb. félmillió kát. hold és az ország homokterületének kb. 25%- át teszi ki. Értékes része volt előadásának a kovárványos homok jellemzése és rendszerének ismertetése. A homoktalajok termékenységének tárgyalása során két főkérdéssel foglalkozott az előadó, mégpedig: a tápanyaggazdálkodással és a vízgazdálkodással. A homoktalajok tápanyagtőkéje kicsi, kevés a szervesanyag és a nitrogén a talajban, ezek pótlása elsőrendű feladat. Ezután a komplex talajjavítás feladatait ismertette az előadó. A hozzászólások során értékes tapasztalatait ismertette dr. Westsik Vilmos akadémikus, a nyírségi homokgazdálkodás nagy úttörője. Hozzászólásából kiemelem: a homoktalajok bentonitos talajjavítását, a burgonya termesztésében a gyűrűshenger használatát és a homoki lucerna termesztésének lehetőségeit. Dr. Géczy Gábor kandidátus, tudományos főmunkatárs (Budapest): Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasági területének hasznosítási lehetőségei címmel tartotta meg értékes előadását. Előadását a természeti és közgazdasági tényezők ismertetésével kezdte. Ezután elmondotta, hogy elkészültek a mezőgazdasági termelés fő- és alkörzeteinek talajtulajdonsági és talajhasznosítási térképei. Az előadásból a továbbiakban megismertük az ország és a megye művelési ágainak %-os megosztását és a termésátlagokat. Végül a megye talajjavítási lehetőségeiről és a várható eredményekről szólt Géczy kandidátus. A szatmári (Tisza Szamosszög) savanyú öntéstalajokat a helyben kitermelt lápi mésztalajjal (Ajak Kisvárda) meg lehet javítani. Urbancsek János főgeológus, osztályvezető főmérnök (Budapest): Szabolcs-Szatmár megye felszín alatti vízkincse címmel tartotta meg nagyhatású előadását. Hazánkban a vízgazdálkodás jelentősége a mezőgazdasági termelés növelése szempontjából roppant fontos. A mezőgazdaság vízfogyasztása rohamosan növekszik, szorosan összefügg ez a tény a mezőgazdasági termelés egyre nagyobb arányú belterjesedésével. Keresni kell az öntözővíz nyerésének lehetőségeit megyénkben is. Ezután az eddigi fúrások (Nyírmártonfalva, Nyírlugos, Nyíregyháza Sóstó, Mátészalka, Fehérgyarmat, Nagyhalász stb.) eredményeit és az öntözővíz szerzés további lehetőségeit ismertette. A csőkutas öntözés lehetőségei megyénkben a peremvidékeken: a Tisza Kraszna Szamos folyók mentén, a beregi részen és a Rétközben vannak meg. Dr. Kenczler Imre a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, tudományos intézeti igazgató (Nyíregyháza): A nyírségi és szatmár beregi szántóföldi növénytermelés szakosodásának agronómiái problémái című előadásában foglalkozott a megye komplex talajjavítási kérdéseivel. Dr. Kenczler elvtárs előadásában elmondotta, hogy egy kát. 90

105 91 hold homoktalaj javítása 5000 Ft-ba kerül (ebből 3000 Ft talajjavításra, 2000 Ft pedig talajrendezésre szolgál.) A Nyírségi Homokkísérleti Intézetben 600 q homoki lucernavetőmagot termesztettek, amely 4000 kát. hold bevetésére elegendő. Végül az előadó a termelőszövetkezetekben folyó talajjavítási kísérletek eredményeiről szólt. Igen jó eredményt mutat (122%-os terméstöbblet) a cukorgyári mésziszappal történő talajjavítás, de legjobb eredményt adta (176%-os terméstöbblet) a mészköpor+npk műtrágyák együttes alkalmazása. Dr. Pethő Ferenc a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, tudományos intézeti igazgatóhelyettes (Nyíregyháza): A szabolcsi almatermelés távlatai címmel tartott előadást. Az előadó először a szatmári és szabolcsi almatermesztő körzetek történetével foglalkozott. Dr. Pethő igazgatóhelyettes előadása során megemlékezett a jonatán alma két nagy megyei úttörőjéről: Nagy Sándor megyei kertészeti felügyelő és dr. W estsik Vilmos akadémikus munkásságáról. A nagy gyümölcstelepítés megyénkben a második ötéves terv időszakára ( ) esik, amikor közel kát. holdat telepítettünk. A megyei agrotechnikai szint országosan elismert, mégis sokszor az eladás óriási problémát okoz. Az alm aültetvények növényvédelméhez komoly mennyiségű vízre, évi tízszeri permetezéshez 70 hl/kh vízre van szükség. Ez a megyei kh-nyi területet figyelembe véve 4,2 millió hl permetlevet tesz ki. Végül szó volt még a két szocialista nagyüzem (állami gazdaság, termelőszövetkezet) télialma termésátlagainak alakulásáról és a különböző gyümölcssövények (Bouché-Thomas-, Palmetta-, Haag-, Seabrook-, Silas-Faugier-, termőkaros orsófa) terméseredményeiről. Ezután dr. W estsik Vilmos akadémikus, ny. kísérleti intézeti igazgató és Nagy Sándor megyei kertészeti felügyelő mondotta el szenvedélyes hozzászólását. Szó volt itt a jonatán foltosságáról (jonatán spot), a szüretelés idejének helyes megválasztásáról, a tárolás, a szállítás, a göngyöleg és az értékesítés problémáiról. Dr. Fekete István minisztériumi önálló osztályvezető (Budapest): A Tisza" 2" öntözőrendszer és Szabolcs-Szatmár megye öntözési lehetőségei címmel tartotta meg előadását. Hazánkban között kát. holddal nő meg az öntözhető terület. A nagyarányú öntözőrendszer megvalósítása 3 ütemben történik. A Tiszán öt vízlépcső létesül: Vásárosnamény, Záhony, Tiszalök, Kisköre és Csongrád közelében. Megyénket 3 vízlépcső építése érinti. A Tisza 2 öntözőrendszer megépítésével megyénkben mintegy kát. holddal nő az öntözött terület. Szeifert Gyula főmérnök, igazgatóhelyettes (Nyíregyháza): A mezőgazdaság vízgazdálkodási problémái Szabolcs-Szatmár megyében címmel tartott előadást. Az előadó frappánsan foglalta össze a vízgazdálkodás megyei problémáit. Az öntözőrendszereknek a termőterületek belvízvédelmét is szolgálniok kell. Megyénkben, ahol nagy az abrakhiány, helyes lenne az öntözéses kukorica arányát növelni. Ezenkívül az évelő pillangósok (lucerna, lóhere, vöröshere) is igénylik az öntözést. A kapásnövények közül a burgonya, a cukorrépa és a zöldségnövények (paprika, paradicsom, káposztafélék, gyökérfélék) öntözését kell szorgalmazni. Az öntözéses növények termelése biztonságos, ami fontos a termelés-fejlesztés, és az export szempontjából. A Nyíregyháza székhellyel működő Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság nagyon fontos vízgazdálkodási, irányítási, tervezési, ellenőrzési feladatokat lát el.

106 92 A harmadik nap (október 27.) programja is igen színes és gazdag volt. A tudományos ülésszakot dr. Kádár László professzor nyitotta meg. Tatai Zoltán, az Országos Tervhivatal főelőadója (Budapest): Szabolcs-Szatmár megye ipari fejlesztésének távlatai c. előadását az előadó betegsége miatt Fodor József főelőadó (Nyíregyháza, megyei tanács) tartotta meg. Az előadás elemezte megyénk ipari helyzetét, az elmaradottságunk és a tömeges elvándorlás okait. Ezután a megyei ipartelepítés továbbfejlesztésére adott az előadás konkrét javaslatokat. Az ipari munkaerőtartalék megyénkben igen nagy, a munkaerőre való telepítés gazdaságos. Keresni kell a kooperációs lehetőségeket az iparral és a mezőgazdasággal egyaránt. A gyorsabb iparosítás növeli a kereseti lehetőségeket, a jövedelmezőségeket, így az életszínvonalban mutatkozó megyei lemaradás is könnyen behozható. Kiemelten kell foglalkozni a következő helyek iparosításával: Nyíregyháza, Mátészalka, Kisvárda, Záhony, Nyírbátor, Fehérgyarmat, Vásárosnamény, Űjfehértó. A hozzászólások során dr. Kádár László professzornak és Szilágyi Imre, a KSH megyei igazgatójának voltak konstruktív javaslatai. Kádár professzor javasolta, hogy a Szovjetunióból behozott gyapotot megyénkben dolgozzák fel (Kisvárdán vagy Záhonyban), ne utaztassák a nyersanyagot Szegedig. Dr. Papp Antal egyetemi adjunktus (Debrecen): A területi szakosodás kutatásának újabb eredményei Szabolcs-Szatmár megyében címmel tartotta meg igen értékes előadását. Előadását hét megyei térkép-illusztrációval kísérte. Specializáció szempontjából az előadó Eszak-Tiszántúlt hat körzetbe sorolta. Ezután megismertük ezen körzetek termelési profiljait, az egy szántóegységre jutó nettó termelési értéket, az egy dolgozó tagra eső halmozatlan termelési értéket és az egy tagra jutó évi jövedelmet. Továbbá az 1000 lakosra jutó elvándorlás mértékét. Körmendy Klára tudományos munkatárstól (Budapest) A demográfiai viszonyok és a településhálózat fejlesztése Szabolcs-Szatmár megyében című előadását hallottuk. Az előadás foglalkozott a településtervezés általános és megyei demográfiai viszonyaival. Az urbanizálódási folyamat világjelenség, de speciális magyar jelenség is. Az urbanizáció együtt jár a kommunális ellátottság növekedésével. Megyénk a kommunális ellátottság terén nagyon elmaradott, sok a pótolnivaló. Szükség van Nyíregyháza k i emelt fejlesztésére, hiszen itt él a megye lakosságának 12%-a. Szükséges továbbá: K isvárda, Mátészalka, Nyírbátor, Fehérgyarmat, Vásárosnamény, Záhony ipari és kommunális fejlesztése is. Szabolcs-Szatmár megye az ország munkaerőbázisa. Megyénk az ország legszaporább megyéje, itt a szaporodási index húsz százalék, míg az országos szaporodási index csak két ezrelék. A nagy szaporodás ellenére a megyéből között mégis ember vándorolt el. Elsősorban a fiatalok (20 25 évesek), a család nélküliek és főleg a férfiak vándorolnak el. Nagy lekötetlen munkaerő van a mezőgazdaságban. Körmendy Klára előadása nagyon komoly tudományos fejtegetéseket tartalmazott. Előadó szenvedélyesen védte igazát. Az előadás nagy közönségsikert és hozzászólást váltott ki. A hozzászólások során felmerült kérdések: A nem termelő (tercier) lakosság száma egyre nő (Szilágyi Imre). A környező országok szaporodása háromszor annyi, mint a miénk. Ha nincs utánpótlás, elöregszik a lakosság és ugyanakkor az eltartottak száma megnő. (Dr. Beluszky Pál). A megyei munkaerőt lehetőleg a megyében kell foglalkoztatni (Dr. Papp Antal). Az egyke nem közösségben nő fel, nem lesz képes a szocialista társadalmat felépíteni. A cigánylakosság szaporodása 3,5-szerese a magyar lakosság szaporodásának (Körmendy Klára).

107 Dr. Beluszky Pál tudományos munkatárs (Debrecen): A nyíregyházi bokortanyák fejlesztési problémái címmel tartott előadást. Az előadás főbb gondolatai: A mezőgazdaság fejlődése a kollektivizálás befejezése ( ) után stabilizálódott. A tanya, mint gazdasági termelő szektor megszűnt működni, de a bokortanyára ez a megállapítás nem vonatkozik. Egy-egy tanyabokorban ember él. Nyíregyháza határában jelenleg 8 tszcs működik, ezekben a szektorokban tulajdonképpen egyéni termelés folyik. A bokortanyák lakossága segít a munkacsúcsoknál (mezőgazdaságban), de egyes tanyabokrokban jelentős az ipari dolgozók aránya (30 35%) is. A lélekszámú tanyabokrok átmeneti jellegűek, az 500 lélekszámon felüliek községgé alakulnak. Szilágyi Imre a KSH Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatóságának vezetőjétől az Ipartelepítés munkaerő Szabolcs-Szatmár megyében című előadást hallottuk. Szilágyi elvtárs hosszan boncolgatta a megyéből való elvándorlás okait. A megye dolgozóit az ipartelepítés révén ide kell kötni. Elsősorban a mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparágaknak van nagy jelentőségük megyénkben. Az ipartelepítés komplex lehetőségeiről is szó esett. Szabolcs-Szatmár megye a segédmunkások megyéje, de ennek nem föltétien kell így lenni. Jó példa a nyíregyházi Konzervgyár és a többi épülő gyár, ahol sikerült a törzsgárdát a megye dolgozóiból kinevelni. Szilágyi elvtárs előadását is nagy vita követte. Az előadáshoz tízen szóltak hozzá. A hozzászólásokból: A termelőszövetkezetek legtöbbje nem volt képes rendszeres és magas jövedelmet biztosítani és ez volt az elvándorlás fő oka. Nem fogadható el az a megállapítás, hogy a megyében nincs elegendő szakmunkás (Szeifert Gyula főmérnök). A szabolcsi ember Zalában vagy Budapesten válik szakmunkássá, miért ne lehetne itthon is azzá? (Körmendy Klára). A megyében az országos átlag fölött van az értelmi fogyatékos gyermekek száma (tizenkilenc ezrelék), ennek oka legtöbbször az alkoholban keresendő. Ezeket az értelmi fogyatékosokat társadalmilag rehabilitálni, azaz munkába kell állítani (Dr. Fazekas Árpád gyermekgyógyász főorvos). Amennyiben nem következik be javulás az élveszületések terén, úgy nemzeti létünket 1 2 generáción belül (30 40 év) feladjuk és katasztrófa következhet be (Dr. Kádár László professzor). Nincs almalevünk, nincs szeszgyártás, vajgyártás, sajtgyártás, cigarettagyártás megyénkben, csináljuk meg (Szilágyi Imre igazgató). Dr. Simon László, a földrajzi tudományok kandidátusa, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára (Budapest): A munkaerő-összetétel gazdasági tényezői a Szabolcs-Szatmár megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetekben című előadása zárta be a tudományos ülésszakot. Az előadó az agrárökonómiai tényezők vizsgálatának elemzésével kezdte előadását. Ezután foglalkozott a komplex belterjesség kérdésével. Végül az új gazdaságirányítási rendszer mezőgazdasági termelésének összefüggéseit igyekezett az előadó feltárni. Sok a tennivaló a mezőgazdaságban, mert a mezőgazdaság az ipari termeléshez viszonyítva keveset termel. A mezőgazdaságban végbemenő változásokat döntő módon az ipari termelés tényezői határozzák meg. A zárszót dr. Kádár László egyetemi tanár (Debrecen) tartotta meg. Elhatározás született arról, hogy az ülésszak előadásait nyomtatott formában megjelentetik, így az érdeklődők hozzájuthatnak a teljes anyaghoz. Sokat adott ez a II. nyírségi tudományos ülésszak. Sok nemes gondolat született, sokat tettek a különböző tudományok képviselői, hogy komplexen elemezzenek egy-egy problémát. Mi, akik résztvevői voltunk ennek a tudományos ülésszaknak, mindvégig az volt az érzésünk: Rajtunk van az ország népének figyelő szeme és segítő keze. Nekünk szabolcsiaknak is meg kell tennünk a maximumot ahhoz, hogy gazdasági és szociális gondjaink mielőbb megoldódjanak. 93

108 M UC T C 7 Y MURAKÖZI ÁGOTA: Győri Elek parasztíestő kiállítása Nyíregyházán A múlt év decemberében Győri Elek halálának 10. évfordulója alkalmából nagy gyűjteményes kiállítást rendezett Nyíregyházán a Jósa András Múzeum a József Attila Művelődési Házzal közösen. A szabolcsi parasztfestő 70 db alkotása (olaj, akvarell) került bemutatásra. Legutóbb 1967 áprilisában a Magyar Naív Művészek székesfehérvári tárlatán láthattuk, 1966-ban pedig az emlékezetes pozsonyi kiállításon (Naív művészek nemzetközi triennáléja) képviselte a magyarokat. A nyugati akadémikus szellem széthullása nemcsak óriási alkotó erőket szabadított fel, hanem egy elzárt, művészeti közélettől elhanyagolt, vagy észre sem vett csodálatos világot is felfedezett: a naív festők világát (a vasárnapi festők, a tiszta szív mesterei, a népies realizmus festői stb.) E sokszínű és sokrétű, szétszórt alkotói tábor, ösztönösen festő, rendszeres festői tanulmányokat nem folytató, sajátos világot teremtő művészekből állt, akik egy része főleg nyugaton városban Győri Elek önarcképe élő kispolgár (Rousseau vámtisztviselő, Bombois cirkuszi artista, Demonchy mozdonyvezető), Kelet-Európábán, a főként mezőgazdasági jellegű elmaradottabb országokban inkább parasztemberek (Brasic, Butenica, Filipovic, Generalic, Benedek Péter, Süli András), vagy falusi mesteremberek mint Győri (kovács), Gajdos (cipész). Nálunk a 30-as években őstehetségek néven figyeltek fel rájuk. Közöttük voltak olyanok, akik korábban, a parasztművészet korszakában a hagyományos paraszti élet keretében kitűnő alkotó egyéniségek lettek volna, mesterkedők, verselők, vagy 94

109 mesélők. Így azonban már nem tölthettek be kezdeményező szerepet a széteső falu életében, de egy magasabb közösségnek sem lehettek művészei, mert tanulatlanok voltak. Tiszta kifejező erejük, gazdag mesélőkedvük, emberszeretetük lenyűgözte a sznobokat, a hasznot szimatoló üzletembereket és a fogékony művészeti szakemberek legjavát. A szenzációéhes kor reflektora sikerrel vakította őket, időnként hűvösen vonta be a műkereskedelembe. Gyakran voltak áldozatok és hősök, de mindig meg nem értett hontalanok, a művészettörténet senkiföldjén. A kor sajtója autodidakta, vagy festőakadémiai tanulmányokat folytató festőket is őstehetségeknek kiált ki (Csontváry, Nagy István, Nagy Balogh János), de az 1934-es budapesti tárlatukon mutatkoznak be máig is legjelentősebb képviselőik, mint Benedek Péter, Győri Elek, Gajdos János és Süli András. Győri Elek a Szabolcs megyei Tiszaladányban született jul. 16-án. Apja, nagyapja falusi kovácsmester volt, ő maga is kitanulta a mesterséget. Négy elemit végez. Már öt-hatéves korában ügyesen rajzolgat emlékezetből. Egy ideig kovácslegényként dolgozik. Debrecenben vállal munkát. Itt látja meg Káplár Miklós hortobágyi parasztfestő képeit: Ekkor, mintha villanyáram járt volna át. Elhatároztam, mindent elkövetek, hogy művészi tehetségem valahol felfedezzék. írja életrajzában ben Budapestre kerül. Nagy nyomorúságban él, a telet egy bútorszállító kocsiban húzza ki festőtársával, a szintén szabolcsi származású Gajdos Jánossal ben mutatkozik be a nagyközönség előtt az östehetségek budapesti kiállításán: Ladányi szüret, Árvíz, Lakodalom, Vásár és Református temetés c. képeivel. A tárlatnak nagy a bel- és külföldi sajtóvisszhangja, azonban a festővé avatott Győrit mint a többi őstehetséget a kor művészete és kritikája nem tudja helyére tenni. A népi írók, Veres Péter, Szabó Pál, Darvas József, Erdei Ferenc megértik, baráti szóval támogatják. Sárospatak művészpártoló légkörében második otthonra talál. Gyakran jár Tiszalökre festeni. Többször kiállít Budapesten, Sárospatakon ben beiratkozik a képzőművészeti főiskolára, sérti az östehetség bélyeg, tanult festő akar lenni. Az ott eltöltött évek azonban gátolják ösztönös kifejezőkészségének érvényesülését, nem tudja művészetébe olvasztani az új ismereteket, technikai fogásokat. Ebben az időben festett képei elvesztik naív frisseségüket. Életének utolsó évtizedében ismét megtalálja önmagát. Kiállít Miskolcon, Diósgyőrben, Kisvárdán stb december 23-án hal meg Tiszalökön. A Tisza menti táj és a benne élő ember meghitt egységben, elválaszthatatlan öszszetartozásban jelennek meg képein. A krónikás hűségével ragaszkodik a valósághoz, ebből nőtt ki sajátos realizmusa. A város nem vonzotta, az új, magasabb rendű életformába nem illeszkedett bele, művészetének ihletet adó forrása mindvégig a parasztélet élménye, a gyermekként magába szívott világkép marad. így válik krónikásává a hajdani zárt falu közösség hétköznapjainak, ünnepi szokásainak a bomlás korszakában. Alapérzése ezzel a világgal szemben a szeretet, megbecsülés, a dolgozó emberekbe, erejükbe vetett hit. A paraszti munka sok generáción át öröklődő mozdulatait ösztönös átéléssel ragadja meg képein (Szénarakás, Kosárfonás, Nádvágók, Tapogató halászat). Alkotásai áradó, derűs életkedvet sugároznak, gyönyörködik a lakodalmi tánc szines forgatagában (Körtánc), a szüreti felvonulás tarkaságában (Tokaji szüret). A természetet abenne tevékenykedő emberrel harmonikus közösségben, nyugodt méltóságban ábrázolja. (Átkelés kompon, Tiszatardosi rév, Tokaji hegy). Ez az egyensúly csak ritkán borul fel, a tragikum hangját üti meg a Menekülés az árvízből c. képe, amelyen a folyó mentén élő ember nagy sporscsapását festi meg balladai tömörséggel. 95

110 Jóízű humor, kedélyesség ami életében is jellemezte jelenik meg karikatúrába hajló parasztportréin, életképein (Csikós Károly éjjeliőr, Szabó Károly, Korhelyfurfang, Kiss Gábor és B. Csikai Bálint.) Nincs semmi mesterkélt sem a kitalálásban, sem a kompozícióban. Kollektív lelkiség szellemében fogant művészet a Győrié, ez azonban nem zavarja egyéni látásmódjának érvényesülését. Színessége, zsúfoltsága, ösztönös komponáló készségének elemi ereje megragadja a nézőt. Képein nyersen, csiszolatlanul megmutatkozó kifejezési kényszer, az ábrázolás primitív bája a népművészet alkotásainak szellemével rokon. Korábban a hagyományos paraszti élet keretében az egyéni rajzos készség érvényesülésére a bútor, a ház, a munkaeszközök, a ruha díszítésében, ritkábban a köszöntők, búcsúversek illusztrációs rajzaiban nyílt lehetőség. Az önálló rajzok az un. parasztrajzolók termékei újabb keletűek, s nem egyszer külső ösztönzés hatására készülnek a régi paraszti élet mozzanatainak megörökítése céljából. A parasztfestők kiszakadtak a paraszti közösségből, a művészi önkifejezés egy magasabb, individuális szintjére törekedve városba költöztek és vállalva a nélkülözést, a nyomort, a talajtalanságot, festeni kezdtek (Győri, Gajdos). A falutól sohasem szakadnak el lélekben, gyakran hazatérnek, ilyenkor erőt, impulzusokat merítenek a közösségből, a falu hétköznapjainak, szokásainak látványából. Győri ereje kettősségében van. Néprajzi, népi hitelességű, hűségábrázolásában egy fejlettebb realizmus, mesterségileg még esetlen, de a régi népi ábrázolásoknál jóval magasabb szintű vizuális inventioval. Erő, mely a népi gravitációs térben tud teljesen érvényre jutni, mely öntudatlanul találja meg a realizmus legvérbővebb, legegyszerűbb zsúfoltságát. Nem véletlen, hogy különböző alkatú, ihletésű méltatóinak eszébe jut Brueghel zsúfolt ereje, gazdag emberi közösségábrázolása. Alkotásait, módszerét tanulmányozva Lyka idézete szólal meg bennünk: Nem könnyű dolog kipreparálni az emberből és érintetlen hamvában tanulmányozni az ősi, kezdetleges tulajdonságokat. Valóban in statu nascendi, születésében látjuk az emberi szívben fellobbanni Győri művészetében a közösség szeretetét, ábrázolását és a művészi eszközök megteremtését. Fejlett művészetű európai társadalmunkban a művészet filogenezise egyetlen ember életében a maga sajátos hamvasságában mutatkozik meg. A parasztfestők megítélésére is áll Malonyai Dezső néprajzkutató megjegyzése: aki szeretettel keresi a nép művészetét, s igazán meg is akarja érteni, ne méregessen az ismert művészi mértékkel és ne akarjon művészethistóriai szabályok szerint eligazodni. Kétségtelen, korunk művészeti konvencióitól és a művészettörténet szabályaitól el kell szakadnunk Győri méltató és teljes értékű megértésénél is. De ugyanez a szemlélet érvényes a koruktól elszakadó magányos, erejükkel kiemelkedő alkotókra is, akiket a művészettörténet folyamában, mint magányos sziklákat, soha nem tudunk beilleszteni. A nyíregyházi emlékkiállítás válogatásában a parasztságot hitelesen ábrázoló, népét rajzoló, festő alkotót akarta bemutatni, az iskolázatlan, de eszközeiben erőteljes, mély festői hatást gyakorló alkotót, a kelet-európai naív festők egyik legnagyobb reprezentánsát. 96

111 97 Győri Elek: Lakodalmi menet Győri Elek: Halottak napja a korcsmában.

112 SZILAGYI SZABOLCS: Mozaikok Győri Elek életéből Nevetve, tréfálkozva esett össze a tiszalöki gyógyszertár kövén december 23- án. Gyógyszerért jött, a patikában falubeliekkel találkozott össze, s szokása szerint adomákat mondott. Tiszaladányi öregasszonyok mimikáját utánozta, teliszájjal kacagott... Termékeny, szép életét ott fejezte be. Kívánságára édesanyja mellé tem ették szülőfalujában, Tiszaladányban. Ezermester Győriék így emlegették a családot a községben, ez volt ragadványnevük. Télen, ha kellett, szánkót faragtak, nyáron, ha tetőt kellett építeni, akkor nagyapám minden fia ács volt. Nagyapám a megyehatáron túl is híres volt: még Debrecenből is rendeltek nála szekeret. Apám gyógykovács a precizitást, Elek bátyám a művészi hajlamot örökölte. Elek bátyám volt a testvérek közül a legkisebb. Későn született. A kisebbségi érzés nem tette gunnyosztóvá, igyekezett mindig vezér lenni a játékban... Tizenegy éves korában ágyút fabrikált, amolyan kahócos ágyupuskát. Elől töltötte, hátul gyújtotta a kanócot, m int a törökök. A falubeli gyerekek sapkáira t d t t célba. Hányszor jöttek a szomszédok: Már megint az Elek! Nagyapám ilyenkor rendszeresen fizette a kárpótlást a kilyuggatott sapkákért. Tehetségét először a falubeli Sípos tanító ismerte fel. Elek bátyám, mire számtanórára érkezett, füzetét már telistele rajzolta huszárokkal. Tiszaladányból néhány gyerek, tehetséges kisdiák Sárospatakra kerülhetett a tanító úr és a főtisztelendő úr ajánlására. Elek bátyámat valahogyan mégsem küldték a tudomány pataki fellegvárába. így hát megmaradt kovácslegénynek, tovább vitte a család mesterség-hagyományát. Egy esztendeig Debrecenben kovácssegéd volt, majd felkerült Pestre. A fővárosban egy patkolókovácshoz került, s mint vidékről üres zsebbel érkező legény, nyárra ideiglenesen egy bútorszállító kocsiba kvártélyozott. Fizetségéből azonban télre sem tudott annyit összekuporgatni, hogy máshova mehetett volna lakni. Itt telelt a bútorszállító kocsiban. Itt szőtte színes álmait. Feszült benne a művészi hivatásérzet. 98

113 Festéket vásárolt, de csak három alapszínt. Hajából ecsetet kötött, mesterétől egy üres szeneszsákot kért. így készült el A munkás reggelije című képe. A kovácsműhely előtt egy alkalommal Lázár Miklós, Tiszaladány képviselője haladt el kocsijával, s mert defektet kapott, betért a műhelybe. Felismerte a ladányi fiút. Elek bátyám az első bíztatást a képviselőtől kapta, majd Bálint Jenő művészettörténész karolta fel. Bálint rávette egy pesti bérkaszárnya tulajdonosát, hogy az alagsorban adjon helyet, alkotóteret a képzőművészeknek. Ebben az alagsori alkotóműhelyben barátkozott össze Somogyi Imre szobrásszal, a Kert-Magyarország gondolatának apostolával. Itt, a bérkaszárnya mélyén alkotott először nyugodt körülmények között Győri Elek. Az őstehetségek kiállítását 1934-ben rendezték Budapesten, ő is kiállított, bár az őstehetség kifejezést ki nem állhatta és tiltakozott a csodamutogatás ellen....ezidőtájt az országban nyolc-tíz ilyen autodidakta népi festő volt. Szabolcs megye kél festője, a szakolyi származású Gajdos János és Győri Elek itt, ezen a tárlaton kötött barátságot egymással... A negyvenes években barátai, ismerősei rávették, hogy pallérozza magát. Beiratkozott a képzőművészeti főiskolára. Tanárai szerették, de csodájára jártak, mutogatták. Elek bátyámat pedig ez nagyon bántotta. Főiskolás éveiben, s még utána egy ideig olyan képeket festett, amelyekre a legjobb jelző a furcsa. Otthagyta a főiskolát, s hamarosan kikopott belőle ez a furcsaság... Ekkorra már végérvényesen felcserélte a patkolókovács szerszámait az ecsettel. Még főiskolás éveiben találkozott néhány szegénysorsú művésszel. Sokáig töprengett: hogyan segíthetne rajtuk? Leutazott Tiszaladányba, beszélt a földijeivel, hogy adjanak szállást a kollégáinak. A ladányiak segítettek. Volt min aludni löktek egy kis jószagú lucernát, s egyre mondogatták a jószívű falubeliek: Jöjjenek csak, majd feljavítjuk őket télére májusától októberig 28 művész alkotott Tiszaladány bán. Így hozta létre Győri Elek a ladányi művésztelepet. A z évszakok az ö életének is sajátos színt adtak. A tavaszi, nyári hónapokat otthon, Ladányban töltötte legszívesebben. Pedig a legszebb évszakok is okoztak neki fá j dalmat. Szíves-örömest állt be az aratók közé, akiktől olykor efféle bíztatást kapott méltatlanul: Csináld Elek, te bírod, ki vagy heverve! Az ősz szépségével, élményeivel a Hegyalján, Sárospatak környékén ajándékozta meg, de november táján, amikor kezdték fojtogatni a disznókat, ismét Ladány és Tiszalök hívogatta. Télen az előző három évszak élményeit festegette Budapesten. 99

114 Szerencsekereső ladányi legények előtt lakása ajtaja mindig nyitva állt. Ha betért hozzá egy ilyen földije, mindig a bútorszállító kocsiban töltött első pesti tele ju tott eszébe... Tőlük, a nála megfordult legényektől tudjuk: ilyenkor étel-ital-dohány nélkül napokon át dolgozott, míg egy kép el nem készült. Elek bátyám nem nősült meg. Hogy m iért? sohasem adta alapos magyarázatát. Említette egy alkalommal, hogy Pesten volt egy Klárija. A feltehetően becsvágyó hölgynek tetszett a gondolat, hogy a jövendő neves-művészéhez kötheti életét. Az őstehetségek 34-es hókusz-pókuszos" kiállítása után azonban hozzáment egy orvoshoz. Állítólag nem lett boldog, s később be-bekopogtatott Elek bátyámhoz, aki meg is festette őt. A Negyedes kukorica című képen is ott van Klári... Ekkor már hiába jött az asszony: Elek bátyám kiadta az útját. Ha akkor nem voltam jó... En magam 1957 tavaszán kerültem olyan helyzetbe, hogy nagybátyámnak nyugodt körülményeket biztosíthattam az alkotáshoz. Elhívtam magamhoz őt is, anyámat is. Anyám főzött is Elek bátyámnak rőstölt paszuly levest, meg csimbók levest ezek voltak kedvenc ladányi ételei, de ekkor már beteg volt, az étel sem esett olyan jól neki. Legnagyobb fájdalma az volt, hogy úgy látta: magvakszabad a Győri famíliának. A családnevet csak ketten vittük tovább az öcsémmel, s akkor még mindketten gyermektelenek voltunk. Meglepetésnek szántam fiam születését. Egy hónappal előbb, abban a tudatban halt meg, hogy vége a családfának... Nem tudjuk, élete 52 esztendejében hány képet alkotott. Hagyatékában mindenesetre 580 alkotás maradt. A legértékesebbeket egy budapesti műgyűjtő, özv. Patay Lászlóné vette meg, aki Gajdos János és Győri Elek képeit gyűjti. Elek bátyám testvéreit sikerült rávennem, hogy 40 képét hagyják a sárospataki múzeumban. Tíz éve a múzeum egyik termében állandó kiállítása van. De számos képe szerte a világban fellelhető barátainál. New Yorkból is kaptunk hírt, miszerint a naív festők kiállításán ott is szerepelt egy Győri-kép. Majd egy pozsonyi tárlaton is bemutatták egy művét. Ezek után a posztumusz művészi események után hadd idézzek három helyet, ahol még életében kiállított: Hollandia, Belgium, Párizs. így állt össze Győri Elek szabolcsi művész szabálytalan portréja a festő unokaöccse, Győri Sándor nyíregyházi tanár szubjektív családi emlékmozaikjaiból. 100

115 PÁL GYULA: Tanító, közönség Szépérzékünk, képzőművészeti ízlésünk és kulturáltságunk jelentős szerepet tölt be mindennapi életünkben: impozáns építményeket emelünk, új vonalú gépeken dolgozunk, modern szabású ruhákat viselünk. Anyagi és kulturális eredményeinknek, életünk rendjének es szépségének megteremtői, alakítói és élvezői vagyunk. Praktikusan berendezett lakásokban lakunk. Megtörténik, hogy képeket is vásárolunk szép, új otthonainkba, ki-ki ízlése szerint. Mondani szokták: az ízlések különbözőek és változóak. Valóban, az életből eredő hatások folytán a művészi szép és igaz iránti érzékünk és ízlésünk is hosszú évek tapasztalatai során alakul, fejlődik és változik egész életünkön át, gyermekkorunktól halálunkig. Legtöbbször ösztönösen, sokszor leírt vargabetűkön át jutunk eredményhez vagy eredménytelenséghez. Sokan talán sohasem ismerik meg az emberalkotta igazi szép mélyértelmű tartalmát. Képzőművészeti nevelésünk fontos feladata helyes alapokon nyugvó tömegízlésünk kialakítása, fejlesztése és tudatossá tétele. A művészet is változik és fejlődik. Más korokban másként szólt, mint ma. Kezdete az emberiség gyermekkorába tehető. Szükségből jött létre. Ezt tanúsítják a legrégibb időkből ránkmaradt barlangrajzok: vad haláltusában vergődő bölényt ábrázoló rajz bátorította győzelmes vadászatra legrégibb őseinket. Az emberiség történetének nincs olyan korszaka, amelyben ne lett volna jelentős tényező, melynek ne vált volna tükrözőjévé a művészet. Korán felismerték nagy tudatformáló, tömegekre ható, embereket nevelő hatását. Az osztálytársadalmak uralkodói sorra igyekeztek tudatosan saját céljaik és érdekeik szolgálatába állítani: Örökszép alkotások, méreteikben is emberfeletti szobrok és építmények hirdetik ókor Egyiptomának embereken túli nagyságát, uralkodóinak földöntúli hitét és dicsőségét, immár évezredeken át... Az egyháznak is szüksége volt hatalmasságát hirdető művészetre. Nemegyszer bőkezű maecenasként jelentkezett, hogy cserébe szolgálatokat követeljen: II. Gyula pápa is más uralkodókhoz hasonlóan, kora java művészeivel örökíttette halhatatlanná magát és egyháza tanait, lenyűgöző alkotásokban... Közelmúltunk egyházi nevelése is fontos szerepet juttatott a képzőművészetnek. Írástudatlan emberek sokasága olvasta szentképekről a hirdetett eszmét, az egyházi tanokat. A mű itt elsődlegesen könyv gyanánt szolgált a tudatlan emberek számára. Magyarország egykori hercegprímása, Vaszary Kolozs, mintha e gondolatokat igyekezne megmagyarázni: A festészet hatása az emberi lélekre, kedélyére elvitázhatatlan. A beszéd legyen bármily szép, elhangzik s még azok is, kik hallották, elfeledik. Az írás, legyen bármily gondolatteljes, a betűkkel telt lap érthetetlen marad a nyelvben járatlan előtt. A festmény ellenben hat bölcsre és tudatlanra; mondhatnék világnyelv 101

116 és világirodalom, melyet megért mindenki... Szent Gergely is így írja: A képek a tudatlan emberek számára könyv gyanánt szolgálnak. Igen, az írástudatlan hívő tömegeknek kép kellett könyv helyett. Képek láttán testesült meg bennük az ige, formálódott vallásossá benső énjük, tartalmuk és ízlésük. De milyenek voltak ezek a képek? Kifejeztek-e a régmúlt művészetek szintjén mély emberi tartalmakat és problémákat, mint egykor Giotto, Duccio, Masaccio és a többiek művei, vagy csak elkorcsosult, silány illusztrációivá lettek az elsilányult bibliai tanoknak? Ezzel is megelégedtek a kisigényű, áhítattal teli hívők. Megelégedtek és ügyeskedő üzletemberek jóvoltából e képek olcsó nyomatai, hamis színű és rajzú szentek ezrei kerültek a fehérre meszelt falakra díszítésül, egyben lelki igények kielégítésére. Ott vannak most is. Megszokták öregjeink és áthozták magukkal jelenünkbe, múltból jövő örökségként. Megemlítésre érdemes, hogy a véletlen, sok silány nyomat társává tesz esetenként komoly művekről készült reprodukciókat is: híres Madonna szerénykedik olykor vásári Krisztus mellett, és Leonardo Utolsó vacsorája a Jó pásztor Jézus mellett. Az Utolsó vacsora! Az is szentkép. De valami más is! Kérdés, értik-e? Értik-e a nagy humanista embernek, a festőnek és szobrásznak, a hadi mérnöknek és természettudósnak régi korból jött üzenetét a renaissance emberről, alkotó szellemük és kedvük újjászületéséről, vagy csak vallásos lelkületűknek engedve helyezték sok más szenttel közös sorba az Utolsó vacsorát? Kérdés, értik-e a képen jelenlévő sajátos szerkesztési és komponálási módon, megfestési eljárásokon keresztül kifejezésre jutó mély emberi tartalmat: a jó és rossz, a gonosz, az igaz és hamis örök harcának mesteri ábrázolását? Tudják-e s értik-e, hogy ezen a képen a földi emberek gyarlóságairól láthatnak ítéletet: a kapzsiságról és árulásról, a csenbenhagyásról és ravaszságról, meg a pénzről? Észrevették-e, hogy a festő modelljei mind kortársak: markánsan megfogalmazott portrék, egyben típusok: gonosz lelkű papok, szolgák, pénzemberek, uzsorások, és hogy a bibliai téma csak alkalom volt a nagy festő ecsetjére, ürügy, hogy korának mély emberi tartalmát és problémáját kifejezhesse? Leonardo a természet és az ember titkainak mélységekig hatoló kutatója volt; benne a középkori egyházi bilincsektől megszabadulni akaró emberiség tudásvágya sűrűsödött... A szép Madonna-képek gyönyörködtetnek hívőket és nem hívőket egyaránt, Tudják-e vajon, hogy sok esetben ihletóik hitvesek és szeretők voltak? Még a szerzetesrendi derék festő-barátok csuhával fedett, istenfélő testében is gyarló, emberi szív dobogott, s néha titkos vágyakozással akarták, elősegítették, hogy bűnbe essenek: szeretők bájait, szépségeit, gyöngédségeit rögzítették halhatatlanná a Mária és Madonnaképek sokaságaiban. A művészet a kor uralkodóinak és tetteinek megörökítésén túl korának tömegeket érintő problémáit is nemegyszer megfogalmazta: Nagy mesterek alkotásait vizsgálva, a bibliai témák feldolgozása esetében is, mély emberi problémákat, emberi mondanivalókat találunk. Számos alkotás ihletője lett az Utolsó ítélet. Ez nem véletlen. Fantáziát és lehetőséget láttak benne súlyos gondolatok kifejezéséhez a legnagyobbak is. Az ilyen alkotások készítéséhez komoly anatómiai és lélektani kutatások és tanulmányok váltak szükségessé. Az új megismerésének vágya ösztönözte őket. Jó művész örvénylő emberi sorsokat tudott egy Utolsó ítéletbe lehelni. Michelangelo Utolsó ítélete megdöbbentő mélységgel tárja elénk kora emberi sorsát, kegyetlenségét, s az ember gigászi küzdelmét. 102

117 Dolgozó népünk, de különösen parasztságunk, nagy ritkán találkozhatott igazi műalkotásokkal. A hajdani munkabírók, a mai idősek, apáink, anyáink, fáradságot nem ismerők, hajnalban kelők és későn fekvők voltak egykor. Ősi hittel, meggyőződéssel dolgoztak. Számukra a természet rendje teremtette s jelentette az igazi szépet: a földek végtelenje, a kaszált füvek rendje, vetések zöldje, harmatok csendje, felhők játéka, erdők zúgása, állatok vonulása, az ég sötétje és fénye. Mit bánták ők, a mindennapok hősei, amikor felkeltek reggel, álmos nagy fejekkel, amikor mezőre mentek, kapával a kézben, hogy megkeressék az étket, hogy létezik-e a képzőművészet A legősibb tisztasággal maguk teremtettek művészetet: fontak, szőttek télen, faragtak, korongon készítettek használati tárgyakat és gyakran igen csak profán jellegű díszítésekkel, feliratokkal ékesítették azokat. Mindennapi segítőtársaik lettek e tárgyak. Ha tőlük megváltak, napokon át érezték hiányukat. Igazi népi művészetük volt ez. Testükből, tehetségükből való. És mégis, derék szüléink ettől a művészettől, a patinás tárgyaktól, meseszép tálaktól, a faragott ágyaktól és másoktól olyan könnyen váltak meg, hogy alig hisszük. Hol vannak már e tárgyak, s hol vannak a kormos fényű lámpák? Múzeumokban. Hetyke tárgyak kerültek a helyükbe: Modern vonalú bútorok, mosógépek, rádiók és televíziók. A célszerű, modern tárgyak kiszorították a régit. De föléjük díszítésül a fehérre meszelt falakra még szentképek sokaságát igénylik. Meddig? Apáink, anyáink talán majd elviszik szép csenben, egyenként, magukkal. Komoly, népünket művelő feladat képzőművészeti kultúránk terjesztése. Régi téma, mégsem árt róla szólni néhány sort. Olyan téma, mely oktatásunknak, pedagógiánknak, de népművelésünknek is kissé mostohagyermeke. Az a téma, melyet érdemes újra és újra megfogalmazni, sokoldalúan megvilágítani, szemléltetni, s eljuttatni a mindennapokba, a szélesebb néptömegekhez. Napjainkban sok szó esik a képzőművészet és közönség viszonyáról. Színvonalasan megírt könyvek, ismeretterjesztő előadások szólnak képzőművészeti ízlésünk és kulturáltságunk mai problémáiról. Sokat hallunk képzőművészeti ízlésünk, a művészi szép és igaz értelmezésének kettősségéről: hallunk a múlt hivatalos kultúrpolitikája jóvoltából nyűgként ránkmaradt káros örökség napjainkban is érezhető hatásáról, s hallunk új, szocialista kultúránk fejlődéséről, alakuló képzőművészetünk eredményeiről. Vitatkozó felnőtt és ifjú embereket látunk és hallunk nemegyszer a gyárakban, mezőkön, klubokban, szakkörökben és vonatokon egyaránt s a téma gyakran: képzőművészetünk. Mindez bizonyítja, sugallja, hogy népünk igényli a képzőművészeti ízlésre, a szép és az igaz szeretetére, megértésére való nevelést, s hogy nagyon is időszerű probléma áll előttünk. Időszerű azért is, mert nem jutott még el országunk minden zugába, de nem jutott el a távoli nyírségi falvak és tanyák dolgozó embereihez sem a komoly, valóságtartalmat és emberi problémákat feltáró és kifejező képzőművészet. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ezen a téren még van tennivalónk: Nem elégedhetünk meg azzal, hogy egy szűkebb értelemben vett képzőművészetet értő vagy érteni akaró közösségünk létezik. Nem büszkélkedhetünk azzal, hogy kiállításainkon gyakran néhány ember lézeng csupán. Nem lehet közömbös számunkra, hogy a képzőművészetet értő, a képzőművészeti kultúrát igénylő és szerető munkásságunk, parasztságunk, munkás és paraszt fiatalságunk létezik-e, vagy sem. Nem lehet közömbös, hogy falvaink szép, régi és új parasztházaiban milyen képzőművészeti tárgyak díszlenek, hogy milyen képek nyújtják a szépet a munkából fáradtan hazatérő apák és fiaik felüdülésére. Vajon képesek-e versenyre kelni e dolgos emberek népmeséken, népdalokon és balladá 103

118 104 kon nevelkedett belső tisztaságával a lakásukat díszítő alkotások, vagy csak az olcsó vásári ízlések által kialakított törvényszerűségek és az üzleti célok szem előtt tartásával létrehozott, ócskapiacokon megtűrt, bazári portékák ezek: elrajzolt szentek, rikítóssá tett krisztusok, és mariák vagy céklaszínűre festett falvédők? Itt vagyunk jelenünkben, múltból örkölt terheinkkel és a napjaink szülte problémáinkkal. Fennhangon kérdezhetjük: mit tegyünk? Komoly jelentőséget kell tulajdonítanunk a valóságunkat kifejező képzőművészeti kultúránk terjesztésének és tudatosításának iskoláinkban és iskoláinkon kívül is. Országunkban népünk az uralkodó. Művészetünk mindenkié. Közös ügynek, országot átfogó, népünket érintő ügynek, harci feladatnak kell tehát tekintenünk a tömegekre is kiható képzőművészeti nevelésünket. A művészet jelentős tudatformáló ereje és hatása közismert. Hat a tömegekre. Szocialista társadalmunkban is komoly nevelési eszköz, segítség népünk szocialista tudatának alakításában. Ezen a téren nagy jelentőségű a sokszor méltatlanul mostohán támogatott tanítók munkája. Tanítóink, a hivatásos képzőművészeti szakemberek, rajztanárok és népművelők közreműködésével nem egyszer harcos helytállásukról tanúskodnak e fontos népművelő tevékenységben. Tanító és közönség találkozása természetes. A jó tanító környezetének nevelője és segítője, barátja és tudósa: alakítója. Tudja és ismeri környezete igényeit, eredményeit; tisztán látja közönsége tudását, műveltségét, képességét. Ismeri problémáikat s érzi megoldásukhoz a feladatokat. A tanítók nem zárkózhatnak be a szoros értelemben vett tanítói tevékenység szűk keretei közé. A tanítónak egybe kell forrni a dolgozók egész harcoló tömegével." írja Lenin. Népünk gazdagodásának és kulturálódásának szemtanúi lehetünk. Azonban a jólét emelkedésével, az anyagi gazdagodással nem mindig tart lépést ízlésük gyarapodása is. Sok esetben, mintha példaképként követnék letűnt polgári ízlések követelményeit: a lekerülő szentképek helyébe gyakran kerülnek silány képzőművészeti holmik; gyanútlanul adják nehéz százasaikat a műalkotásoknak vélt árukért, az emberek tudatlanságával visszaélő, házaló giccsárusoknak, szorgalmas dolgozóink. Nem csoda hát, ha sokat hallunk mostanában a képzőművészeti giccsről. Említsük meg itt is, jellemezzük röviden: ügyeskedő emberek üzleti céljait szolgáló, művészi alkotásokat silány tudással, olcsó eszközökkel utánzó, külsőséges, több esetben sorozatban gyártott, a valóság törvényszerűségeit nélkülöző, hamis képzőművészeti áru: a legvásáribb portéka. Szemétre való holmi! Témáját elsősorban a közízlés nívótlanságából eredő pénzszerzési lehetőség határozza meg: cigánylány, balett-táncosnő, vadvirágcsokrok, idillikus tájak: hegy vonulatok fenyvesekkel, őzekkel; fák között kanyargó folyó hatytyúkkal, ladikokkal és szélmalmokkal. így sorolhatnám tovább a kedvenc témákat. Nem érdemlik meg. Harcolni nehéz ellene, mert ahogy irtják, úgy nő újra, mint mesebeli sárkányok fejei, amíg munkások, parasztok, értelmiségiek otthonukba fogadják. Veszedelmes ellenség! Egyedüli ellenfegyvere: a való természet és az igazi művészet mély értelmű tanulmányozása; a való életből eredő, vizuális törvényszerűségekre épülő látáskultúra megszerzése. Népünknek el kell sajátítani az igazi és hamis képzőművészeti alkotások megkülönböztetéséhez szükséges ismereteket, jártasságokat. Ezzel képzőművészeti tömegkultúránk magasabb szintre emeléséhez komoly mértékben járulhat hozzá.

119 105 Folyton fejlődő társadalmunkban alakulásban van képzőművészetünk. Alakulásban közönségünk, a szépre vágyó tárlatlátogatók ítélőképessége és ízléses is. Ma még gyakran a tájékozatlanságukból fakadó megnyilatkozásaikban a természet utánzását, esetleg a régi mesterekhez hasonló úton való járást tekintik mai művészetünk fő feladatának is. Kevesebben, de vannak a legelvontabb művészetnek is rajongói. Sokirányú, de felületes nemegyszer közönségünk érdeklődése. A felületes érdeklődés elhamarkodott ítéletalkotásokat szül. Nem mindig látja, érti, közönségünk a művészet feladatát és lényegét. Többször tapasztalhatjuk, hogy napjainkban inkább divattá lett a képzőművészetről tudni, ahhoz érteni, s nem szükségletté. Megjegyzések röpködnek egy-egy műre vagy művészre, tárlaiokon és tárlatokon kívül. Találkozunk emberekkel, akik cipővásárlásra menve kikérik cipész ismerősük véleményét. Képvásárló ember ritkán teszi ezt meg a festővel. Ügy látszik ma még többen értenek a műalkotásokhoz, mint a cipőkhöz. Alig néhány éve, hogy községünk egyik vezető emberével beszélgettem képzőművészeti nevelésünk kettősségéről. Megemlítettem, hogy az irodájába lépő dolgozók giccsképek által nevelődhetnek. A képeket nem vette le ugyan, de megjegyezte: a nevelés pedagógusaink feladata. Valóban, pedagógusaink fő feladata az oktató nevelő munka becsületes végzése. De tagadhatjuk-e az iskola és környezet, az otthon és iskola nevelési egységének, egycélúságának fontosságát es szükségességét? Tagadhatjuk-e, hogy társadalmunk kulturális arculatának mindnyájan alakítói vagyunk? Alakítója a zsibárus hattyúdíszes párnáival, alakítója a bazáros szökőkutas képeivel, falvédőivel és azok is, akik megveszik ezeket. Becsületes dolgozók fognak ecsetet kezükbe szórakozásból nemegyszer eredménnyel, hogy szépet teremtsenek. Képzőművészeti szakköröket keresnek fel, hogy tudásukat gyarapítsák. Ám a tájékozatlan próbálkozók gyakran útvesztőkbe kerülnek s előfordul, hogy ecsetjük giccseket termel. Megesik, hogy vállalataink és üzemeink támogatásával ilyen képekből láthatunk giccsparádénak is beillő kiállításokat, a képzőművészeti szakbírálatok megkerülésével. Az ilyen kiállítások is alakítják társadalmunk képzőművészeti kultúráltságának képét. Az igazi tanítómester úgy mondják: az Élet. De az élet nemcsak iskolából áll: az Élet mindnyájan vagyunk! Mindnyájunknak kell tehát formálnunk egész magunkat, társadalmunkat. Dolgozóink szeretnek vitatkozni művekről. Szerényen induló megjegyzéseik esetenként élénk vitává változnak. De vitáikhoz rendelkeznek-e tudatosan megalapozott reális alappal vagy csak érzelmeikből éppen akkor felfakadó megnyilatkozások e viták? Megesik, hogy maguk is rájönnek erre; szemtől-szembe akarnak kerülni művekkel és alkotóikkal. Tudni akarják az igazat. Ilyen meggondolások vezették a nyíregyházi Konzervgyár KISZ-fiataljait, hogy klubhelységükben üzemi tárlatokat hozzanak létre komoly képzőművészeti és népművészeti alkotásokból. Az üzemi fiatalok, dolgozók, munkások meglepően élénk érdeklődést tanúsítanak ez események iránt. Ankétokat, művész cs közönségtalálkozókat rendeznek, hogy okos vitatkozás közben jussanak előbbre művelődésük terén. Ügy érzem, szocialista kultúrálódásunknak, a képzőművészeti tömegkultúra terjesztésének egyik jó eszköze, elősegítője, járható útja lehel ez. Épülő szocialista társadalmunk új, tartalmas művek születését várja. Üj tartalmú életünk azonban új módon, új formákban nyer kifejezést képzőművészetünkben. Fejlődő művészetünk fejlődő közönséget, új tartalmú, biztos ízlésű-kultúrájú tárlatlátogatókat és a művészetet szerető embereket vár. Olyan közönséget, amely jóindulatú, meg-

120 bízható ítéleteivel segítőivé, bátorítóivá válhat a gyakran nem könnyű feladatokat megoldó művészeinknek. A mű értése nem könnyű dolog. Nem elegendő csupán a felületek érdektelen nézése ahhoz, hogy helyes ítéletet alkothassunk és mondhassunk. A művel személyes kapcsolatba kell lépnünk. Többször is kell látnunk, vallatnunk, hogy belső titkait igazságait is elárulja. A felületes nézőnek a mű nem vall. De aki közel férkőzik hozzá s akarja tudni mély értelmű tartalmát, annak feltárja sajátos művészi világát. Mélyebb értelmű vizsgálódás szükséges ahhoz, hogy egy-egy mű igazi arcát, valóságtartalmát világosan lássuk. Ismerőseinkké, barátainkká kell tenni őket. Ismernünk kell a mű létrejöttében szerepet játszó belső indítékokat; a vizuális törvényszerűségeket, az objektív és szubjektív tényezőket, s azok mély értelmű tartalm át és összefüggéseit. Tudnunk kell, hogy a művész egyén, s hogy egyéniségén, szubjektumán keresztül szűrve alakítja művé a való tárgyakat és jelenségeket, az objektív valósággal jövő realitásokat. A művész, mint érzékeny műszer reagál kora természeti és társadalmi jelenségeire, s azok lényegét tükrözi alkotásaiban. Minden művész más-más egyéniség. Mindegyikük másként szól valóságunkról, énünkről, világunkról, más-más igazságait tárják fel életünknek; ezzel válik teljes értékűvé, egésszé a Művészet. Képzeljünk el egy hatalmas asztalt: a Művészet asztalát. Varázsoljuk rá gondolatainkban az emberiség művészetét. Mit szólnánk hozzá, hogyha minden mű egyforma tartalmú és formájú lenne rajta? Egyforma lenne Leonardo, Rembrandt, Munkácsy és a többiek alkotásai. Tüköré lenne-e valóságunknak ilyenformán a művészet; s lenne-e szükség akkor újabb és újabb művészekre, ha világunk eddig rejtett formai és tartalmi szépségeit, művészi igazságait nem kutatnák; nem akarnának új, eddig ismeretlen szépségeket, és a valóságban rejlő igazságokat kifejező művekkel e nagyszerű, közös asztalhoz hozzájárulni? Milyen furcsa lenne és hamis, ha kiállításainkon egyforma alkotói jegyeket viselnének különböző művészek alkotásai. Ez azt bizonyítaná, hogy létrehozóik is egyformák, s hogy az idők folyamán minden változatlan, de lehet-e akár csak két ember is egyforma, s az idők folyamán minden változatlan! Szerencse, hogy a Művészet asztala gazdagon, sokrétűen terített. Történelmünk folyamán térítődött meg, nagy korszakok halhatatlanjainak műveivel. Korunk s napjaink művészete is részese. Tehetséges alkotóink folyton gazdagíthatják. Örökös szabály: ehhez az asztalhoz csak az járulhat eredménnyel, aki új mondanivalójú, a valóságból táplálkozó, sajátos tartalmú és formájú művekkel tudja gyarapítani fenségesen gazdag voltát... Szép, de nem könnyű feladat képzőművészeti kultúránk terjesztése. Rátermett pedagógusok lelkes munkájának fontossága, a szélesebb értelemben vett közönség és képzőművészet gyümölcsöző kapcsolatának megteremtése, elmélyítése és kiszélesítése terén felmérhetetlen. Munkájuk nemegyszer küzdelmes, mert falvaink és városaink nem rendelkeznek még minden esetben megfelelő személyi és anyagi feltételekkel: rajzi szempontból jól felkészült nevelőkkel, felszerelt rajztermekkel, de nem rendelkeznek képzőművészeti kiállító helyiségekkel sem, ahol lehetőség nyílna igazi művekkel való találkozása dolgozó népünknek és fiainak. Mégis kell, hogy lelkesen dolgozzanak. Kell, hogy tanítóink, pedagógusaink vessék képzőművészeti kultúránk alapvető tanait a széles néptömegekbe, mint földművelő ember veti földbe a magot, ősi hittel, újra újuló kitartással, meggyőződéssel. Kell, hogy bízzunk benne, hogy az elvetett mag termékeny talajba talál és kikéi, majd népünkben megtestesülve kulturált, műértő közönségünkké terebélyesedik egyszer. 106

121 MARGÖCSY JÓZSEF : Sipkay Barnára emlékezünk Megint fut. Tegnap is futott. Mindennap. Mehetne egy távgyaloglóversenyre. Mindig siet. Mint aki versenyez. önmagával. Az idővel. Nem, önmagával. A zt hiszi, utolérheti. Kit? A halált. Legutolsó, életében megjelent szépirodalmi írásának kezdő szakaszát idéztük, s most, újraolvasva, hátborzongató pontossággal kell arra gondolni, hogy ez a párbeszédes novella szinte összefoglalja Sipkay Barna egész életét és művészetét Olyan sürgető sebességgel élt, mint aki csakugyan versenyez önmagával és az élettel, oly türelmetlen munkabírással ontotta magából a2 utóbbi időben már egymás után megjelenő regényeit, novelláit, mint aki csakugyan tudta, hogy rövid idő alatt kell mindazt megírnia, ami talán másoknak több évtized terméséül adatott meg július 10-én született Nyíregyházán. Édesapja tanító volt, kitűnően rajzolt s így a fiatal gyerek első érdeklődési területe önmagától adódott: rajzolt, festett, alakokat és tájakat vegyesen. A Kossuth gimnáziumban végezte középiskoláit, egykori rajztanára, Tóth István Lajos reménykedve támogatta kedves tanítványának művészhajlamait. A háború azonban sok mindent elrontott: az érettségi után jogász-közgazdász pálya felé sodródott, de hamarosan éreznie kellett, hogy nem itt az ő igazi helye. Az inflációs nehézségek is hazahívják, s így kerül a nyíregyházi villanytelepre adminisztrációs munkakörbe 107

122 Még nincs sem felesége, sem gyermeke, amikor meséskönyveket szerkeszt, gondosan kötetbe gépeli a finom történeteket és maga illusztrálja az egyetlen példányokat. Kár, hogy ezeket a köteteket többnyire kölcsönkérték, elfelejtették visszaadni s így általában el is veszlek, alighanem örökre. Hat évi hivatalnokoskodás után, 1954-ben hívják meg a megyei laphoz és haláláig itt dolgozik a szerkesztőségben. Az újság vasárnapi számai mind több színes, érdekes írását hozzák, de még ő maga is érzi,' hogy mindez nem az igazi. Első kötete is meséskönyv: Az új erdész (1956), amelyet egy pályázat győzteseként a Megyei Tanács adott ki s a nyíregyházi nyomda állított elő, a könyv illusztrációit is maga Sipkay rajzolta. Az igazi siker azonban még váratott magára. Néhány novelláját közli már ugyan az Alföld, a Napjaink, a budapesti szerkesztőségek is érdeklődnek, de csak 1963-ban figyelnek fel rá, amikor az Új írás száma közli a Gesztenyék című novelláját. Harminchat éves: íróasztala tele kéziratokkal, novellákkal, regényekkel és színdarabokkal, s most már mind többet vesznek át tőle. Valamilyen szívós türelmetlenséggel várt erre a sikerre: ritkán adott ki kezéből kéziratot, inkább úgy kellett tőle elkérni, mert hallatlan szerénysége, büszke önérzete a túlzásig visszatartotta a kilincseléstől, önajánlkozástól. Viszont megmutatta, amit akart: igazán sikerült, jó írásait rendre elvitték a szerkesztőségek, sorra megjelentette a Magvető Kiadó. Azok közé a kivél eles írók közé tartozott, akiktől ügyeskedve kértek és kaptak kéziratot a szerkesztők, mert magától nem küldött, túlzottan szerény volt. Amikor már két kötettel a háta mögött, 1963-ban a Kortárs szerkesztősége irodalmi estet rendezett Nyíregyházán és a díszes meghívóra őt is felvette a szerkesztőség, nem vett részt az illusztris társaságban, mert a Kortársban addig még nem jelent meg írása. Sikerült megmutatnia, ami célkitűzése volt: hogy valóban a tehetsége fogja előrevinni, nem kell azért Budapestre menni, szerkesztőségekben és kávéházakban udvarolnia, hogy közöljék. Jó írásokat kell letenni az asztalra, s akkor a siker sem marad el. És neki volt igaza. Ezt igazolta a SZOT-díj, majd a József Attila-díj is ban mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház A világ peremén című drámáját: mintegy 28 előadást ér meg a darab, ami a vidéki színháznál nem lebecsülendő siker. Még ezen a tavaszon jelenik meg első, budapesti kiadónál szerkesztett kötete: a Messzi harangszó, ez a keserű, tragikomikus regény a felszabadult falu kezdeti vezetési gondjairól. A regényt hamarosan rádiójátéknak dolgozzák fel sajnálatosan félreértve a mű mélyebben fekvő, komoly mondanivalóját és csak a harsányabb vonásokat emelték ki. Sokkal szerencsésebben sikerült 1964-ben a Gesztenyék rádióra alkalmazása, amelyben már Sipkay is nagyobb szerepet vállalt. (Egyébként ez a novella adja a Négy lány egy udvarban című film alaptörténetét is.) Újságírói munkáját lelkiismeretes pontossággal végzi: a kultúrrovat éléről az olvasószerkesztői beosztásba kerül, pedig a növekvő sikerek további munkákat kívánnak, s hallatlan erőfeszítéssel igyekezett legjobb írói tulajdonságait továbbfejleszteni, tanulni a szóban-írásban kapott kritikákból, nehogy ismétlésekbe fulladjon vagy akár az újságírói szakmában oly ijesztő veszély: a rutin csalóka rabságába ne essen ben, igen ritka jelenség ez irodalmi életünkben két kötete is elhagyja a nyomdát: a Hajnali hinta szép novellásgyűjtemény és tartalmaz egy modern hangvételű finom kisregényt is (Augusztus a kisvárosban); a Határtalan élet pedig nagyobb lélegzetű regény, a harmincas és negyvenes évek társadalmi rajza. Most már szerepel a Körkép c. antológiában, köteteit sorra ismertetik a nagy irodalmi folyóiratok is. A következő évben, 1965-ben három kisregényt és hat novellát ad ki a Gyűlölet, éjszaka, szerelem c. kötetben. A Pocsolya c. kisregény a modern városi ember életének 108

123 nagyszerű drámája; a Rólad beszélünk a párbeszédes jellemzés remeke; a címadó kisregény a visszahúzódó, a fejlődést szinte mereven tagadó falusi emberek kitűnő rajza. (A Mókus és a Tök az adu c. elbeszélésekből is tv-játékok születtek sok rendezői félreértéssel.) 1966-ban a falusi értelmiség regénye következik, a Boldogtalan boldogság; tavaly egy nagyméretű szatíra került elénk a Vidám Könyvtár megújultan szép külsejű sorozatában: Nincs többé férfi. Mindegyik regénye az életért harcoló, a visszahúzó erők ellen támadó, küzdő fiatalok, egyszerű emberek sorsát, pályáját mutatja be. Egyetlen könnyű karriert futó szereplője, főhőse sincsen: valamennyinek árat kell fizetnie a munka öröméért, a sikerért. Erről szól most sajtó alatt lévő regénye is. Ilyen a főszereplője a Népszabadságban megjelent, e sorok élén idézett, 1968, január 6-án közölt karcolatnak is. ő maga is harcolt az élet öröméért, családja boldogságáért s közben megfeledkezett saját egészségéről. Január közepén még bent járt a megyei levéltárban, mert egy dokumentumregényre készült; egyik szomszédja abból vette észre, hogy valami baj lehet, mert a ház előtt álló kiskocsi tetején nagyon sok hó gyűlt össze, pedig máskor mindig járt vele a gazdája. De ekkor már csak a fejüket csóválták kórházi ágya felett az orvosok, s január 28-án hajnalban meghalt, alig 41 éves korában. Sokszor használt hasonlat az a gyertya, amelyet két végén gyújtottak meg s így gyorsan elégett. Sipkay Barna így gazdálkodott életével, mint ez a bizonyos világítótest: fájdalmas elégtételünk és egyetlen vigaszunk, hogy ebből a tiszta fényből ránk is esett néhány boldogító sugár. ír 109

124 YVEKR Szabolcs-Szatmári Múzeumi Füzetek 1. Erdész Sándor: Báthori Gábor a néphagyományokban Űj formátumú kiadványsorozattal jelentkezett a Szabolcs-Szatmár megyei Múzeumok Igazgatósága a múlt év első napjaiban a Szabolcs-Szatmári Múzeumi Füzetek megjelentetésével. A nyíregyházi Jósa András Múzeumnak immár hagyományossá vált Évkönyve és a Jósa András Múzeum Kiadványai című sorozata nagyobbrészt a kül- és belföldi intézményekkel való kapcsolat fenntartására szolgálnak, ezzel jelentős devizát takarítanak meg népgazdaságunknak. Ugyanakkor zömében csak a szakembereknek írott tanulmányaik miatt kevéssé szolgálhatták a helyi népművelés ügyét. Ezen a helyzeten igyekezett e kiadványok szerkesztőbizottsága a Szabolcs-Szatmári Múzeumi Füzetek megindításával változtatni. Az új sorozat célja: több mint egyíves terjedelemben két-három forintos árban az Igazgatóság tudományos dolgozóinak olyan eredményeit közzétenni, amelyek mind a megyei népművelés, mind a tudományos kutatás érdeklődésére egyaránt számot tarthatnak. E nagyon is nehéz feladat beköszöntését dr. Erdész Sándor tudományos főmunkatárs vállalta a Báthori Gábor a néphagyományokban című tanulmányával. A bevezetőben a szerző rávilágít a történeti mondakutatásunk elhanyagolt helyzetére, s azon belül arra a tényre, hogy Báthori Gábor személyéről a néprajzi szakirodalomban még nem esett szó. Joggal tehetjük fel a kérdést: Ki volt Báthori Gábor? A történeti adatok szerint Erdély fejedelme, aki erőszakos kormányzásával és erkölcstelen magánéletével elidegenítette magától az erdélyi uralkodó réteget. Magára haragította a törököket, s majd mikor korábbi politikájával ellentétben az osztrák császárhoz fordult, hívei elhagyták. A török elől Nagyváradra menekült, ahol azok a hajdúk, akik trónra segítették, 1613-ban meggyilkolták. A felvázolt képhez még hozzátehetjük, hogy Báthori Gábor hosszú időn keresztül tartózkodott nyírbátori kúriájában Bátorban is temették el így személye megyénkben is ismert volt. Ennek köszönhető, hogy a néphagyomány évszázadokon át napjainkig megtartotta emlékezetét. Erről öt, Erdész Sándor által gyűjtött monda tanúskodik. Az öt monda három történet körül csoportosítható: Az elsőt a sárkányfogas Báthori-címer eredetének a magyarázata, a vállaji sárkánynak a legyőzése alkotja. A másik nagy esemény Báthori Gábor nagy erejének bizonyítása egy megvadult bika legyőzésével. Ez az esemény már Kinizsi-hagyományokkal keveredik, amikor Báthorit malomkövet emelő molnárlegényként mutatja be, a király lányát pedig Magyar Jolánka néven (Kinizsi felesége Magyar Benigna!) ismeri. A legérdekesebb a legtöbb helyi hagyományt tartalmazó esemény a barátok megöletésének, a nyírbátori Szentvér utca elnevezésének a körülményei. A szerző által a mondák végén adott ismertetés élesen világít rá arra, hogy a néphagyomány több, korabeli írásos feljegyzéssel igazolható hiteles eseményt kapcsol össze annak igazolására: miért tért át a katolikus Nyírbátor a református hitre. A Báthori-mondák további felkutatása és elemzése különösen a nyírbátori 110

125 Báthori István Múzeum munkatervének alkotó részét képezi. A gyűjtés és feldolgozás kezdeti eredményeinek a Szabolcs-Szatmári Múzeumi Füzetekben való közzététele úgy érezzük egyformán tett hasznos szolgálatot a tudománynak és a népművelésnek. 2. Molnár Mátyás: A vajai várkastély A sorozat második füzetében Molnár Mátyás tanár, a Vay Ádám Múzeum vezetője a vajai várkastély történetével ismertet meg bennünket. Három részre osztott tanulmányában a várkastély építéstörténetével, történeti jelentőségével, s az épület mai rendeltetésével foglalkozik. Röviden: a jelenleg fennálló épület a XVI. század első felében épült, de a XVII. század közepén átalakították, erre utal a földszinti nagyterem menynyezetén lévő június 28-án kelt felirat, valamint az északi sgrafittós technikával díszített torony 1659-es évszáma. A XIX. század közepén romantikus stílusban átalakított kastély eredeti állapotát 1961-ben, az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállítása nyomár nyerte vissza. E munkához kapcsolódik mai rendeltetése: 1963-ban a Megyei Tanács V. B. a kastély épületét a Szabolcs-Szatmár megyei Múzeumok Igazgatóságának adta át múzeum és alkotóház létesítése céljából, valamint itt kapott helyiséget a helyi párt- és KISZszervezet. A vajai várkastély történeti jelentőségét két tény emeli ki. Elsősorban az, hogy annak a Vay családnak volt lakóhelye, amelyiknek tagjai a Rákóczi-szabadságharc előkészítésében, vezetésében, majd az emigrációban ír hangsúlyos szerepet játszottak; másodsorban pedig az a tény, hogy a Rákócziszabadságharc idején a kastély épülete több fontos megbeszélés színhelye, II. Rákóczi Ferenc kétízben is megfordult falai között. Molnár Mátyás biztos kézzel fogta össze az építéstörténeti és történeti események fontosabbjait felhasználva a legújabb szakirodalom eredményeit s ezzel egy tömör, élvezetes múzeumi kalauzt juttat a látogató vendég kezébe. 3. Debreczeni Lászlóné: Szabolcs-Szatmár megye néprajza. Bibliográfia. Nyíregyháza, o. A megyei néprajzi és honismereti gyűjtőpályázatok immár tizenkettedik évben hirdetik meg kettős igény megvalósítását sürgették hosszabb idő óta. Egyrészt az eddig végzett munkák áttekintését, megyénk néprajzkutatása fehér foltjainak felmérését, másrészt pedig egy olyan kalauz elkészítését, amely megkönnyíti a pályázók tájékozódását az egyre nagyobb tömegű szakirodalomban. E kettős igény Debreczeni Lászlóné, a Jósa András Múzeum könyvtárosa által összeállított szakbibliográfiában vált valósággá. Számvetéséből kitűnik hogy az egykor híres szabolcsi céhekről szinte semmit sem írtak, éppúgy a népi kismesterségekről, a szabolcs-szatmári ember viseletéről, táplálkozásáról, települési formáiról, közlekedéséről. Annál gazdagabb a szellemi kultúra felgyújtott anyaga, de a kép így még szomorúbb: jellemzi a múlt szellemtörténeti iskolájának örökségét. A füzet, úgyis mint megyénk első honismereti bibliográfiája, megjelenését csak helyeselni tudjuk azzal a megjegyzéssel: bár gyors ütemben követné a helytörténeti bibliográfia összeállítása is. A Szabolcs-Szatmári Múzeumi Füze tek e megjelent három száma eltérő formátumú kiadvány. Míg az első füzet nyomdai úton készült, a második rotán, a harmadik csak stencilen. Ugyancsak mindhárom füzet széltében-hosszában nem egységes méretű, ami nem szokásos füzetsorozatoknál. Kétségtelen, hogy 111

126 112 anyagi okok játszottak közre az efajta kiadásnál (a vajai füzet a helyi Béke Tsz megértő támogatása révén jelenhetett meg!), de a sorozat szerkesztőbizottságának és felelős szerkesztőjének a jövőben jobban kell törődnie a sorozat küllemének megtervezésével. Emellett kívánatosnak tartjuk, hogy ne csak né- Ez az ember, ez a költő ahhoz a generációhoz tartozik, amely az első világháború után született, a két háború közötti válságok idején kezdett el élni, gondolkozni, s még mielőtt felnőtté érhetett volna, máris rászakadt a második világháború iszonyata. Ezekkel a gondolatokkal vezeti be a kötet előszavában barátja és egykori iskolatársa költészetét Rákos Sándor. A Gyökértől lombig c. kötet egy költői pálya kibontakozásának nyomonkövetése. Nem derül ki a kötetből, hogy mikorra datálhatok az első termések, de nyilvánvalóan még a negyvenes évek emlékei érzései gondjai csengenek vissza egyes versekben. Nyilván nem tehetségének korlátái miatt jelentkezik a költő nem éppen egész fiatalon az első kötettel, hanem inkább az az oka, ahogyan ugyancsak a kötetet bevezető Rákos Sándor írja hogy az idézett generációnak... sokéves kieséssel, késéssel kell megépítenie életművét. Észrevehető azonnal a kötet terjedelmén is, hogy nem sietve, hevenyészetten összeállított válogatás. Nem a fiatal költőkre gyakran jellemző, a minél előbb kötetre törekvés igénye hozta létre. Verseit négy részben adja kezünkbe. A kötet első ciklusában, a Gyökértől lombig címűben érlelődésének vámét nyelvű kivonat álljon az idegenek rendelkezésére, hanem orosz is (mint a vajai füzetben), sőt francia vagy angol, de ne maradjon el, mint a harmadik füzet esetében. A sorozat sikerének alapján (javarészt már elfogytak!) gyorsítani kellene a kiadás ütemét is! Németh Péter LOVAS LÁSZLÓ : Gyökértől lombig gyünk tanúi. A világracsodálkozás, a nyílt, őszinte kérdések megfogalmazása (Kérdőjelek), a pályáját, hivatását, saját életét komolyon vevő ember lelkiismeretes hangja (Szenecskék, Várakozások), a társat kereső, a jó emberi szóra váró ifjú tájékozódása (Esőben menetelő), az édesanyját féltőén szerető fiú emlékező hangja (Anyám, Lejárt a szabadság) jellemzik ezeket a verseket. Lovas László, a költő esztétikai elveire, a műgonddal kapcsolatos igényére vethetünk egy pillantást a Szonett a szépséghez című versében. Ebbén a szépet kereső költő vágya szólal meg: s én balga, a múló szépségek kertjében, a mégszebbért égek olthatatlanul. A formát lesem, esengőn esdve várom sóhajtom, áldom, majd szorongó vágy szorít, s a felsejlő, lengő, ritka látomáson sejtem: a veszendő forma lázad itt. De a társadalmi problematika, az ellentmondásokkal teli társadalmi valóság is bár csak jelzésszerűen hangot kap a Vers, régi időből c. költeményében. Itt az álmos csendet, a küszöbói? lapuló gondot, a munkátlan, órabérről álmodó embereket villantja fel. S bár ez a vers inkább az ásítozó, helyét nem találó, hivatását betölteni nem tudó kisvárosra célzás, mintsem mélyebb, általánosabb társadalomkritika mégis e szűk, az ásítozó házak között -i kis világ rajza a mélyebb összefüggéseket kutató gondolattársításokra ösztönzik az olvasót.

127 Az első ciklusból talán a címadó vers dialektikus gondolatsorát érdemes még kiemelni. Az örök, de mindig a változó világ igényei szerint meg-megújuló tormát öltő költőiség megfogalmazása ez a vers. így ölt örökösen új formát a költő, akit a változás tart vaskezében. Ó, más vagyok mint ami voltam, s ami vagyok majd más leszek, örök társulás vándor úton, s újjászülnek ÉVEZREDEK. Bonyolultabbá, félelmetesebbé válnak a versek a Ballada a névtelenről c. részben. A második világháború emléke, s az ellenforradalom gátlástalan, erkölcstelen, emberségéből kivetkőzött magatartásának idézése teszi izgalmassá, kritikus hangvételűvé ezeket a verseket. A közelmúlt borzalmainak emlékét idézve félti a békét, mert járványos a brutalitás és a halál (Halál-tábornok). A Varjú c. verse közvetlenül az ellenforradalom után születik. A gyilkolás balladája ez....októberben fegyvert fogtam, pénzért tettem. A gyilkos fiún csak szegény öreg anyja kesereg, őt önti el a fájdalom, a borzadás, s a gyilkos anyjának szégyenét nem képes túlélni, öngyilkos lesz. Idegtépő kozmikus és hétköznapi képekkel az új háború lehetőségeinek riasztó borzalmaira figyelmeztet, s felelősségérzéssel nyúl a nemzetközi eseményezhez is. (Dohog a Hudson-hajó, Vietnam... A kék halál fenyegetése...) Ügy érezzük, e társadalmi felelősségvállalásból fakad ebben a ciklusban megfogalmazott Több és Jobb iránti vágya. A költő önmagával szemben támasztott nyugtalan igényessége sarkallja a HOL NAP felé (Úda a Többről.) A múltra emlékező, a jelenért és jövőért felelősséget érző, nyugtalanító versek után a Narkózisban keres bódító, megnyugvást. Nem igazi, őszinte nyugalom ez. Groteszk, ellentmondásos, ahogyan művi dolog a narkózis maga. A félelmek világában jólesik a semmire nem gondoló, semmire nem reagáló, semmiért nem nyugtalankodó állapot, de ma józanul nem tehető meg mindez, ehhez bódultság, tompultság, narkotikus álom kell. Az egyes versek monotonságukkal, szóismétléseikkel, gondolatritmusaikkal igyekeznek ezt az érzést formába önteni. (Narkózis, Kacagj.) A világ súlyos problémáiért égő költő csak ebben a narkózisban tud a szerelem dallamán megszólalni (Két kéz keresi egymást, Szeretni). Ezután az álomvilág után befejezésként a kötet utolsó ciklusa visszaránt a valóságba. Az egyre bonyolultabbá váló mának, a mi életünknek problémái kapnak hangot a Szélcsend-ben. A nem magányos egyedüllét, hanem a közösséghez tartozás nagyszerű érzése (Találkozások), a város lüktető, loholó, de ijesztően ismétlődő únott egyhangúsága (Tisztíts meg bűneinktől), a harcnak és reménynek párhuzamos menetelése a költő pályáján (Napok vonulása) az ÜJ KÖRÖK VÁLTOZÓ ÁLARCÁ-nak feltörése, a titkok nyitjának keresése (Titkok) kap hangot ebben az utolsó részben. Csak annyi volt a célunk, hogy felvillantsunk Lovas László költői útját a gyökértől a lombig, a kezdéstől a kiteljesedésig. S ha verseit nem is mindig a biztos tollvonás, a legteljesebb művészi összhang jellemzi, szándéka s az eddig megtett út őszintesége, hite, igazsága és felelősségérzete mai költészetünket gazdagította. Sablon lenne azt írnom, hogy Lovas László kötete ígéret, hogy újabb kötetekkel még többet bizonyítson tehetségéről. Mi szabolcsiak a földinek kijáró szeretettel olvassuk verseit, s kívánjuk, terebélyesedjék, növekedjék a költő lombos fája. CS. T. 113

128 114 Egy évkönyv margójára A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának Évkönyve megyei pedagógiai pályázatok díjnyertes dolgozatai közül a legközérdekűbbeket, legszínvonalasabbakat adja közre. Az első kérdés mely felötlik az olvasóban: milyen kiadói, szerkesztői célokat szolgál ez a tapasztalatgyűjtemény? És milyen hatásfokkal? Horváth Miklós az évkönyv felelős kiadója minden kétséget kizáró egyértelműséggel ad választ kérdésünkre a könyv előszavában: Az évkönyv megjelentetésének az a célja, hogy a széleskörű iskolai munka egy-egy területével foglalkozó munkákkal megismertessük megyénk nevelőit, ezzel is segítsük az iskolareform szellemének gyakorlati megvalósítását. Elismeréssel kell tehát szólnunk mindazokról, akik részesei ennek a nagyon hasznos, nagyon tiszteletreméltó kezdeményezésnek. Igen örvendetes, hogy közművelődésünk megyei irányítói pedagógiai pályázatok meghirdetésével elemző-rendszerező munkára, a pedagógiai tapasztalatok tudományos igényű feldolgozására, leírására ösztönözték nevelőinket. S azzal, hogy viszonylag kis költséggel az évkönyv a tanácsi sokszorosítóban készült sikerült eljuttatni ezt a kiadványt megyénk oktatási-nevelési intézményeihez serkentőleg ható folyamatot indítottak el azokban a nevelőkben is, akik tevékenységük elemző, összefüggő munkájában még nem jutottak el ilyen készségi fokra. Az évkönyv lapozgatása közben bizonyára még több nevelő kap kedvet pedagógiai eljárásának ilyesfajta igényű leírásához. Aligha vitatható a nevelők közötti tapasztalatcsere ilyenféle hatékonysága és meggyőző ereje. Olyan fórum jött létre az évkönyv kiadásával, mely közös tapasztalati alapokról, közös témáról szóló, permanensen ható gondolatcserét és párbeszédet indít el. Egyetérthetünk az évkönyv szerkesztési elveivel is. Valóban tapasztalati tény, hogy oktató-nevelői tevékenységünkben bizonyos fokú hangsúlyeltolódás keletkezett a racionalizmus intellektualizmus irányában az érzelmi nevelés rovására. Érthető tehát, hogy az évkönyvben többségükben azok az írások kapnak helyet, amelyek valamilyen vonatkozásban keresik az összefüggést az érzelmi szférákkal. Az évkönyvben közreadott nyolc munka közül Csorba Sándor és L. Nagy László tanulmánya fejtegeti az érzelmi ráhatás szerepét az iskolai oktatásban. Csorba Sándor a hazafiságra nevelés lehetőségeit boncolgatja a gimnáziumi I. és II. osztályos magyar irodalmi tankönyvek, szöveggyűjtemények alapján. A dolgozat szerzője hangsúlyozva a nevelés elsődlegességét rám utat:...pedagógiánk következetesen érvényesíti a dialektikus és történelmi materializmus tudományos tételeit, és segítségével minőségi különbséget tesz a burzsoa és a kommunista nevelés között. A továbbiakban példákon szemlélteti, milyen nevelési (eszmei-érzelmi) lehetőségeket kínál egy-egy tanítási egység v. témakör. Az új tankönyv korszerű: elmélyültebb érzelem és eszmei meggyőződés jellemzi. A tanári munka értékmérője, mennyire tudja a tankönyv adta lehetőségeket kiaknázni! Hangsúlyozza:...az elmélyült, meggyőződéses tanuló csakis elmélyült, meggyőződéses tanári munkával nevelhető. A hazafiságra való nevelés egyet jelent haladó hagyományaink megbecsülésével, mai életünk megismertetésével és megszerettetésével. De lássák a tanulók azt is, hogy az igaz hazafiság minden korban összefonódott az egyetemes

129 115 emberi érdekekkel, az emberiség történelmi haladásával, a haladásban élenjáró osztály érdekeivel. Hangsúlyozza az irodalmi alkotásoknak az értelemre, érzelemre gyakorolt hatását. Arról van szó ugyanis, hogy az érzelmet, mint az ember emocionális viszonyulását az jellemzi, hogy nem csupán magára az érzelem tárgyára irányul, hanem mindarra kiterjed, ami az adott tárggyal kapcsolatban van. A hazafiság érzelme az igaz hazaszeretetei jelenti, ugyanakkor ellenségeink gyűlöletét is! A tanulmány szerzője az alkalmazott módszerek fejtegetése során rámutat: módszereink akkor eredményesek, ha differenciáltan alkalmazottak, és meggyőződést eredményeznek. A tapasztalati tények befogadása (analízise, szintézise) olyanfajta logikai folyamatokat indít el az oktató-nevelő tevékenységben, amelyek a bizonyosság, a meggyőződés tudatosságát és érzését eredményezik. L. Nagy László tanulmánya az érzelmi világ feltárásával foglalkozik. Hangsúlyozza a pozitív érzések tudatos kifejlesztését. Ezek erősítik a világnézeti, erkölcsi, politikai meggyőződés alapjait a tanulók tudatában; közösségi tevékenységre ösztönzik őket, s ezzel kapcsolatosan egyéni képességeik maximális kibontakoztatására. A továbbiakban fejtegeti az érzelmek fiziológiai alapjait, Pavlovnak a magasabb idegtevékenységről szóló tanítását, az időleges kapcsolatok kialakításának és a második jelzőrendszernek a szerepét az érzelmek kialakításában és a tevékenységben. Az oktató-nevelő munka hatékonysága megfelelő nevelési helyzetet feltételez. Akkor kedvező a nevelési helyzet, ha kölcsönös bizalom, szeretet és tisztelet jellemzi a nevelő és a tanuló kapcsolatát. Ha ez a kapcsolat adott, akkor a nevelő képes kiváltani olyan érzelmeket, amelyek megfelelő cselekedetre ösztönzik. Hozzátehetjük: meggyőződései tanulói magatartás csak meggyőződéses nevelői tevékenység kisugárzásából keletkezhet. Az életkori sajátosságoknak megfelelően fejlődik, gazdagodik a gyermek érzelmi világa is. A feltétlen reflexektől az erkölcsi, esztétikai és intellektuális érzelmekig egy hallatlanul gazdag érzelmi skála alakul ki a tudatos nevelői tevékenység következtében. A nevelői tevékenység célja a kommunista erkölcs eszméinek kialakítása a tanulókban. Ezért olyan fontos az erkölcsi nevelésben a példa, példakép, eszménykép, eszmény. Az érzelmek a cselekvés velejárói. Ösztönző forrásai, indítékai lehetnek a cselekvésnek, ugyanakkor gállóan is befolyásolhatják azt. A siker vagy sikertelenség élménye nem közömbös a személyiség alakulásában. Érthető, hogy olyanfajta érzelmek kiváltására kell törekednie a nevelőnek, amelyek cselekvésre, poz.tív irányú tevékenységre ösztönzik a tanulót a szocialista erkölcsi magatartás kialakításában. összefügg az érzelmi neveléssel végső fokon az erkölcsi-politikai neveléssel a kötet többi tanulmánya is. Vikár Sándor Zenei ismeretterjesztés az ifjúság körében c. tanulmánya (Schubert: H-moll befejezetlen szimfónia) hasznos, követendő példa: miként lehet egy-egy nagy korszakot zeneileg összegező művész életének, munkásságának bemutatásával gazdagítani a tanulók világképét, esztétikai érzelmeit. A nagy alkotások... híven tükrözik koruk társadalmát, a világot. Egyetérthetünk Molnár Mátyás fejtegetéseivel is, miszerint valóban Nincs jó iskola jó könyvtár nélkül. A tanulmányíró szociológiai pontos sággal és adatgazdagsággal bizonyítja: nem kap kellő szerepet a gyermek életében a könyv, s a szabadidő helyes fel-

130 116 használására irányuló nevelői tevékenységben sok még a kívánnivaló. Somlyódi János a szókincs fejlesztés nyelvészeti és pedagógiai problémaköréből veszi témáját. Rámutat arra a közismert jelenségre, hogy az oktatás-nevelés folyamatában ismeretelméleti és nyelvi vonatkozásban nem kerülnek világos elemzésre fogalmi jegyek és ennek következtében még a művelt környezetből is hiányos, vagy pontatlan szaktudást és helytelen használati gyakorlatot kap az általános iskolai tanuló. A szómagyarázatok felületessége vagy teljes hiánya következtében sokszor érthetetlenné válik a tankönyv szövege. Azzal is egyetérthetünk, ahogyan bőséges szemléltetőanyaggal ismerteti a lexikológiai fogalmakat, a fogalmak tisztázásának fontosságát és módjait. Rámutat: a zsargonok, divatszavak nyelvi klisék mennyire eluralkodtak a nyelvi használatban, és milyen súlyos mértékben szürkítik, szegényítik nyelvünket. A szókincs gazdagsága foga mi gazdagságot jelent. Minél tapasztaltabb és műveltebb valaki, szókincse annál nagyobb, kifejezései annál szebbek, választékosabbak... Fokmérői egyéniségünknek, jellemünknek, képzettségünknek, mutatója társadalmi hasznosságunknak. Értékes tanulmányában a szerző hasznosítható módszeres eljárásokat ajánl, amelyek segítségével a tanulók szókincsének gyarapítását eredményesebben végezhetjük. Bory Zsolt az iskolai nyelvhasználat fejlesztéséről ír. A dolgozat szerzője helyesen mutat rá: a beszédre, írásra való nevelés nemcsak a magyar nyelv tanárának kötelessége feladata valamennyi nevelőnek. Egységes követelményeket kell támasztani a helyes nyelvhasználati kérdésekben valamennyi tanulóval és nevelővel szemben. Hasznos módszertani útmutatást ad az iskolai nyelvművelő munkához: anyaggyűjtés, a nyelvművelő munka szervezeti formája, nyelvműveléssel foglalkozó művek jegyzéke, stb. Mindnyájunk számára megszívlelendőek Lőrincze Lajos szavai: Ha az iskolában, az egész tanári karban nem alakul ki viszonylag azonos vélemény a nyelvművelő munka fontosságáról, akkor a magyar tanár elszigetelődik, a közömbösök, a cinikusok magatartása a tanulók kedvét is elveheti a munkától. A tanulók értelmi képességének fejlesztése a matematika oktatásban ci met viseli Tóth Imre dolgozata. Hangsúlyozza az értelmi nevelés fontosságát a korszerű műveltség megszerzésében, az értelmi erők fejlesztésének nevelői munkájában, a tudományos világnézet kialakításában. Már óvodáskorban megvethetjük az iskolai mennyiségtani, mértani oktatás alapjait. A fogalom kialakításához hoszszú út vezet a szemlélettől. A szemlélet az a kapu, amelyen átlépve mindenki mindent megtanulhat. tanítja Comenius. A szemléltetés útján érünk el a számfogalmakhoz, megláttatva az összefüggéseket, különbözőségeket és hasonlóságokat. A szellemi elmaradottság felszámolásánál is a külső és belső szemléltetésnél kell kezdenünk a hiányzó fogalmak, ismeretek pótlását. Meggyőző erővel bizonyítja a szerző, hogy a szöveges példák logikusabb, öszszetettebb gondolkodásfolyamatok készségéhez juttatják tanulóinkat, ezért törekedjünk minél több szöveges példa megoldatására. Szem előtt tartandó az is, hogy a feladatást differenciáltan végezzük. A kiváló képességű tanulók kapjanak nagyobb erőfeszítést igénylő feladatokat.

131 Kovács Gyula A szindinamika alapelvei, iskolai tantermeink szinkondicionálása c. dolgozata jelentős segítséget ad az iskolában alkalmazandó berendezések, eszközök színmegválasztásában, a komplementer színek egyensúlyára való törekvésben. A tanulmányok melyeket az évkönyv közölt tudományos igényesség ről, magasfokú elemző szintetizáló készségről tanúskodnak. Az évkönyv kiadása sikeres, hasznos vállalkozás. Az újabb évfolyamok minden bizonnyal meg szélesebb fronton mutatják be az oktatás-nevelés különböző területeit. Barota Mihály BÁLLÁ LÁSZLÓ : Parázs a hóban A múlt év utolsó harmadában jelent meg Bállá László, a nálunk sem ismeretlen kárpátontúli magyar író Parázs a hóban című novellás kötete. (Kárpáti Könyvkiadó, Ungvár.) A szerző ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely után kezdte szárnypróbálgatásait. Bállá elsősorban mint költő vált ismertté az elmúlt két évtized folyamán, bár számottevő irodalomtörténeti munkássága is. Mint újságíró a nemrég életre hívott magyarnyelvű lap, a Kárpáti Igaz Szó felelős szerkesztője a terület egyik legnépszerűbb publicistája. Az említett novelláskótet ismeretében is nyugodtan hozzátehetjük: a lírikus Bállá figyelemreméltó prózaírói erényekkel is rendelkezik. A kötetben összegyűjtött munkái inkább tárcák, mint novellák különböző újságokban jelentek meg. A tizenhat írást az közötti időszak terméséből válogatta a szerző. Jórészük mint erre fentebb céloztunk vasárnapi tarca. Ezzel a megállapítással persze korántsem akarjuk jelölni azt a minőségi különbséget, ami az újságíró és az író munkája között nálunk fennáll. A kárpátontúli irodalom és újságírás között szerencsére nincs ilyen szakadék. (Milyen jó lenne, ha a mi napilapjainkból sem hiányoznának a tárcák... Ezt a műfajt nem kisebb újságírók honosították meg, mint Mikszáth, Krúdy, Ady és Móricz Zsigmondi Az újságban megjelenő szépirodalmi alkotásnak persze nemcsak előnye, hanem hátránya is van a folyóirat, vagy a kötet számára készült írásokkal szemben. Előnye, hogy általában gyorsan, frissen reagálhat az író a mindennapok valamely jelenségére. (Mert lettet a cselekmény akár századokkal előbbi, az írót mindig kora készteti alkotásra.) Hátránya pedig, hogy a terjedelmi kötöttségek, meg a kevés ráfordítási idő miatt néha kissé hevenyészett, vagy rutinmunkát kap az olvasó. Bállá László írásait olvasva inkább a tárca előnyeit vesszük észre. Az író élesszemű megfigyelője, hű krónikása az elmúlt húsz esztendő társadalmi, politikai életének. De nemcsak ennyi! Bállá László a kommunista alkotó tudatosságával elemzi ezt a szép, de megpróbáltatásokkal teli kort. Hősei kisemberek mondhatnánk úgy is, hogy egyszerű újságolvasók legtöbbször magyarok, akik a nagy szovjet ország nyugati határának mentén átkos örökségek, előítéletek terhével sokszor botladozva keresik az utat... A kötet e'ső novellája (A 9299-es dömper) szinte summázza az író legfőbb mondanivalóját: egyszer mindenkinek szembe kell néznie, meg kell küzdenie a farkassal. Ez a farkas sokkal veszélyesebb, mint a sziklás hegyek, vagy az erdők vadja. Megjelenhet előttünk a korrupció, a kapzsiság, a hatalomvágy ké 117

132 pében és még százféle alakban. Eltorzíthatja az embert... Bállá hősei miután nem rendkívüli lények, hanem nagyon is sebezhető emberek sokszor vívnak keserű harcot. Az írások jórészének hát. tere a háború utáni korszak, ahol az emberek építő, alkotó lendületét megmérgezi a személyi kultusz. Bállá nem menti, nem magyarázza, nem is átkozza ezt a kort. Az indulatok letisztultak. Az író bölcs tárgyilagossággal jegyzi meg:...talán az óegyiptomiak is felváltva csúfolták egymást... csakhogy ebből nem maradt semmi az utókorra. Ami ránkmaradt: a piramisok (Ami megmaradt a novella.) A kötet címadó novelálja talán a legjobb írás. Egy fiatal tanár szíve, az igazáért vívott emberfeletti küzdelemben, felmondja a szolgálatot. Jószándékánál, hivatástudatánál, becsületességénél erősebb volt a demagógia, a megalkuvás, u rosszindulat. Mégsem élt hiába. Mint parázs a hóban felolvasztotta maga körül a fagyos, dermedt világot. Az írót jobbára nemcsak egy villaná sa érdekli az életnek, hanem egy-egv élet mérlege. Honnan jött, min ment át és mivé lett az ember? (A szobor szeme, Harjmnc másodperc, Lili Marlen, Horror vacui.) Baliának rendkívül erős oldala a pszihoanalízis. Bár olykor-olykor mintha freudista hatást éreznénk (Horror vacui). Az apa lelki terhét szükségképpen örökli és hordozza a fiú. A tárca-novella terjedelme persze nem engedi meg az alapos ábrázolást, vagy legalábbis megnehezíti ezt. Bállá érezve ezt a nehézséget a legváltozatosabb formai megoldásokkal vázolja fe! mondanivalóját. Ez azonoan, ha mégoly bravúros megoldásokat is eredményez, nem pótolhatja a tartalmat. Egyik-másik írás így sajnos nem több mint valamely tétel formalista bonyolítása. Igaz ez csak abban az esetben fordul elő ha az író nem ismeri elég melyen azt a világot, amelyet ábrázolni akar. (Szimultán novella.) De milyen kitűnő egységét képes a tartalomnak és a formának megteremteni, ha ismerős tájon jár. (Ami megmarad, Dohány, A szobor szeme.) A novellák zöme komor hangulatú. Az író csak egyetlen vidámabb írást vett fel a kötetbe. Ez azonban igazolja Bállá alapjában véve derűs szemléletét, és bizonyságot tesz humoráról. A Karrie r -ben egy fiatal festőművész pályakezdését meséli el, ecsetelve a hős első csalódásait, szerelmét és kiábrándulását. Tanúi vagyunk, hogyan készül az első szobor, (aminek nincs sikere) és az első plakát, ami még a város felett szálló repülőgép pilótájának is magára '' 0nja a figyelmét hatalmas méretével....azóta sem figyeltek még fel a munkásságomra olyan magas helyről. fejezi be az író az egyes szám első személyben írt novellát. Ügy érezzük, azokból a novellákból, melyeket Bállá László az elmúlt húsz esztendőben írt, bővebb kötetre is futotta volna. A rendkívül könnyed elbeszélőstílus, a fölényes tárgyi ismeretek élvezetes, hasznos olvasmánnyá avatják a kötetet. Gyarmati Béla V. I. LENIN : A szocialista gazdálkodásról A szocialista termelési mód politikai és gazdasági koncepciója a legújabbkori egyetemes történetnek az emberiség sorsát lényegesen érintő eszmei terméke. Érvényesülése közben és érdekében lezajlott társadalmi jelenségek korunk alapját, fő eseményét adják, minden mást másodrendűvé egyszerűsítve. Az élmény, amit a vele kapcsolatos események átélőiben kiváltott, maradandó, a7 118

133 eszmei és konkrét történelmi egyéniséget teljesen átitatta, még akkor is, ha ezt a hatást annyi tudatos és más jellegű ellentendencia tompította, megsemmisülésre késztette. Korunk egésze a szocialista gazdálkodás rendje alá vetett, mozgása ennek szigorú függvénye, különösen azóta, mióta nyilvánvalóvá világosodott, hogy vele kezdődik a gazdasági és politikai humanizmus kiteljesedésének aktusa, a közélet és az erkölcs harmonikus összefonódása, művészi értékűvé válása. A mindig előrehaladó idő a szocialista gazdálkodás ideológiájában összegezte, betetőzésül, kiindulásul, elégtételül és tiszteletképpen, lehetővé és indokolttá téve a gondolkodás és az emberről való gondoskodás forradalmát. Bebizonyosodott az is a történelem előtt, hogy a szocialista gazdálkodás tudományos absztrakciójú elve, nem csupán a kapitalizmust meghaladó és köve. tő gazdasági rendszer történelmi helyének a visszatükröződése, hanem a történelmi rendszeresség érvényesülése, a termelés minden értelmű jellegének, struktúrájának, viszonyainak eddig nem tapasztalt megváltozása, a történelem emberiesítése, a létünk ösztönösség alól történő felszabadításának a konstitucionálása. A szocialista gazdálkodás reális mindennapjának az ökonómiai rendszerezése 1917 után vált aktuálissá, a korábbi történelem nélküli tudomány november 7-tel közvetlen tennivalóvá, milliók mozgásának életjelenségévé komolyodott, középpontjába került a gondolkodásnak. Lenint halála megakadályozta abban, hogy mindenoldalúan, részletekre is kitérően a struktúra általános rendjéig összefüggően a reá jellemző tér" mészetes igénnyel megszerkessze a szocializmus politikai gazdaságtanát, de élete utolsó éveiben ezt a munkát elindította, a továbbhaladás útját kijelölte, az elindulás első lépéseit leírta, sőt közvetlen történelemmé szervezte, az eltévedés lehetőségét, de annak gyors korrigálási lehetőségét is bátran vállalva. Lenin szerint ez a tapasztalat...bekerül a történelembe, ezen a tapasztalaton fogja a jövendő nemzetközi forradalom felépíteni a maga szocialista épületét. A Marxizmus Leninizmus Klasszi. i kusainak Kiskönyvtára 8. kötetében gyűjtötte össze a Kossuth Könyvkiadó Lenin a szovjethatalom első éveiben annak közvetlen politikájaként is kidolgozott álláspontját, azzal a szándékkal, hogy ezekkel a gondolataival a szocializmus építéséhez segítséget adjon napjainkban. A könyv rendkívül tanulságos, elmélkedésre serkentő, mert nemcsak módszert ad a politikai gazdaságtan készítésének munkálataihoz, de ezen túlmenően, Lenin perspetívikus gondolataiban a ma is tükröződik, írásaiban a jelenig érő utalás, tanács és alapvetés van. A kötet tanulmányozása közben az olvasót áthatja az a lenini módszer, az a kiindulási magatartás, hogy a közgazdaságtan mélységes realitásokra támaszkodik, az elvekben, a megkonstruált ítéletekben mindig a teljes és torzításmentes valóság, a tömegek gyakorlata, a társadalom történeti lénye summázódott. A körülmények rendszere és az óhajtott, igazolt cél alávetettje a gazdálkodás tudománya, aminek megvalósulása a lét teljesebb érvényesülését, az egyén és a tömegek mindenoldalú gazdagodását okozza szükségképpen. Lenin felfogásában a gazdaságpolitika az objektív lehetőségek tudatos, következetes szerkesztésének tudománya: amiben a szubjektív érdekek objektiválódnak és fordítva, az anyagi létfeltételek közötti szervezett manőverezés. Lenin számára a szocializmus építése történeti folyamat, aminek megszakítottság nélküli kapcsolata van az őt megelőző termelési módokkal, ami arra kötelez, hogy a kapitalista termelési módban is érvényesült kategóriákat, az egesz cm- 119

134 beriség szempontjából értékes jelenségeket a szocializmusban is szóhoz kell juttatni. A szocializmus megvalósíthatóságát éppen az határozza meg, hogy milyen sikereket tudunk elérni a szovjethatalomnak és a kormányzás szovjet szervezetének a kapitalizmus legújabb haladó vívmányaival való egyesítése terén, írja A szovjethatalom soronlévő feladatai című tanulmányaiban Jelenleg a szocializmus építésének periódusait, az alapvetés és a teljes felépítés, a kommunizmusba való átmenet rendjét jól ismerjük, az általánosan kötelező tennivalók és a specialitások is kikristályosodtak. Lenin a szocialista forradalom után ez kitűnik beszédeiből és naplójegyzeteiből mindezeket még csak nagy vonásokban, embrionálisán látta és fogalmazta meg és már akkor a szocialista gazdálkodás rendszerét, vagy ahogy jelenleg mondjuk, mechanizmusát új módon szervezett gazdálkodásnak tartotta, ami egy olyan szervezeti apparátus, ahol a termelés szabályozottsága kifejeződik, ellenőrzés alatt áll, korrigálódik és a tömegek kezdeményezése szóhoz jut: egyszóval demokratikusan centralizál. A szocialista gazdálkodás rendszere fokozatosan épülhet ki tanítja 1919-ben amit a tudatosság és a célszerűség követelménye formál, és mindig más és más fejlődési fokon és szervezett alakban jelenik meg. Lenin jól látta a szocializmus indulásának elején, hogy az állam a gazdaság rendszerében betöltött irányító szerepére támaszkodva, alakítani, módosítani fogja a struktúrát, felülről. A régi alkotó elemeket és viszonyokat új és hatásosabb formára cseréli ki, amiben jobban érvényesülnek a szocialista gazdálkodás előnyei, az erőforrások és tartalékok bekapcsolódása az építés optimalizálódásába, az alkotó kezdeményezés külső, felső beavatkozás nélkül is nagy gazdaságossággal érvényesül, ahol a termelékenység magassága, az önköltség kicsisége permanensen túlhaladják a világszínvonalat és biztosítják a kitűzött mértéket a kommunizmusba való belépéshez. A NÉP politikai bevezetése a hadi kommunizmus szupercentralizált gazdálkodási rendje és gépezete helyett világos tanúbizonyságot tesz Lenin dialektikus gondolkodásmódjáról, amivel követi és segíti a tömegek anyagi létének alakulását, az objektívnek teljesebb megfelelését. A kötetben összegyűjtött írásokból az is kitűnik, hogy Lenin világosan felismerte a centralizált gazdaságirányítás érvényességének, létjogosultságának idejét és helyét, előnyeit és hibáit. A polgárháború éveinek könyörtelen fojtogatása alatt az áru- és pénzviszonyok lehető legkisebb szerepét látja helyesnek, de az új gazdaságpolitikában már oldottabb, normalizáltabb érvényrejutás mellett tör lándzsát. Egy kisparaszti gazdálkodásra berendezett országban nem lehet azonnal és következetesen érvényre juttatni egy teljes szocialista politikát, a centralizmus mellett sokféle automatikus te n dencia érvényesülésével is számolni kell. Azokban az írásokban, amit Lenin közvetlenül a halála előtt vetett papírra, beszél arról, hogy sokáig szükséges még az áru- és pénzformák erejére támoszkodás a gazdálkodás nemesítésében. Jóllehet a szovjet állam akkori általános helyzete az irányítás igen erős, lényegében tökéletes központosítását követelte meg. Lenin halála után élénk vita kerekedik a szovjet gazdasági szakemberek körében arról, hogy az előrehaladás közben a szocializmus erősödésének állapotában megmaradjon-e a centralizált irányítási rendszer, vagy a piaci erők, az értéktörvény, az anyagi érdekeltség kategóriái éljenek és hassanak inkább. Bucharin és Preobrazsenszki polémiája a Szovjetunióban, Mises és Lángé eszmecseréje Nyugaton, a két világháború között a szocializmus köz 120

135 gazdasági elveiről azt mutatják, hogy Leninnek igaza van, amikor azt állítja: a kommunizmus felé való előrehaladás a társadalmi és történeti lét sokoldalú és időnkénti átszervezését követeli meg Szükség lesz a gazdálkodás rendjenek, irányításának és viszonyai működési menetrendjének igényes íjraformálására. Az állam elsőrendű feladata, a maga eddigi történeti funkciója újbóli értékelése, új rangsorolása, új funkció kijelölése, a gazdálkodásnak minden ember igényeit magába foglaló vezetése, am i ben az egyes ember is maradéktalanul realizálni képes érdekeit. A tudomány és a humanizmus birtokában gazdálkodni, felvonultatni a termelés teljes apparátusát és feltárt törvényeit, ez a szocialista állam elsőrendű feladata. Lenin műveiben a NÉP utáni évek berendezkedéseire is találunk utasításokat. Úgy látja, hogy az anyagi érdekeltség fon- Földrajzi neveknek hívjuk a földfelszín egyes pontjának vagy kisebb-nagyobb lakott vagy latalan területének, hegy- és vízrajzi alakulatainak elnevezéseit, tehát dűlők, erdők, mezők, hegységek, hegyek, völgyek, határrészek, faluk, utak, utcák, tanyák, városok, folyók, tavak, mocsarak, vidékek, közigazgatási egységek (pl. megyék), tartományok, gyarmatok, országok, világrészek stb., stb. elnevezéseit (Bárczi: A magyar szókincs eredete. Bp ) A nyelvtudomány és több más tudományág már régóta nagy fontosságot!u - lajdonít a földrajzi neveknek. A XVIII. században elkezdődik a rendszeres vizsgálatuk. Érthető is ez a nagy érdeklődés. A névadást mindenkor meghatározta egyrészt maga a táj, annak részletei, fortossága a termelékenység növelésében az erkölcsi tényezők mellett, a szocialista demokrácia fejlesztése és bekapcsolása a gazdaságirányításba, a személyi felelősség a tervezés aktivizáló formája döntő súllyal esik latba. Mindez azt bizonyítja, hogy a mechanizmus elvi újszerűségei a szocialista közgazdaságtan alakuló rendszerében szükségképpen benne van, természetes megnyilvánulása a teljes felépítés tennivalóinak, tökéletesedés és előmenetel. Lenin, A szocialista gazdálkodásról szóló gyűjteménye hathatósan segíti a nehézségekben, a gyakorlati munkában való eligazodást, egy éleslátású politikus, államférfi és klasszikus filozófus közgazdasági végrendelete tűnik fel benne előttünk. Sinkovics Gyula MEZŐ ANDRÁS: A baktalórántházi járás földrajzi nevei mája, nagysága, fekvése, növényzete, állatvilága, a talaj minősége, másrészt az embernek a tájban végzett cselekvése, a társadalmi és gazdasági élet, a nép hitvilága és érzelmi élete, a birtokos neve, a tájban lejátszódó események. A földrajzi nevek keletkezésének e módjai a tudomány embereinek sok mindenről árulkodnak. A településtörténész a nevekből megtudja, hogy a területen milyen nyelvű népek éltek. A biológus következtetni tud a táj sok száz év előtti állatvilágára és növényzetére, a földrajztudós a táj régi arculatára. A néprajzos és a gazdaságtörténész igen gazdag anyagot talál a népi hagyományok, ősi gazdálkodási formák, foglalkozások és munkaeszközök vizsgálatához. A nyelvész megismeri belőlük a nyelv fejlődését, a régi névadási formákat. S így sorolhatnánk tovább a különböző tudományokat. Egy történeti módszerű vizsgálatokat folytató társadalomtudomány sem nélkülözheti azokat az eredményeket, amelyeket a földrajzi nevek vizsgálata nyújt. 121

136 A földrajzi neveknek azért is nagy a fontossága, mert közülük több típus is viszonylagosan állandóbb jellegű, hoszszabb életű. De a rövidebb életű dűlőnevek, határrésznevek között is előfordulnak olyan nevek, amelyek sok száz év óta élnek. Elpusztult középkori települések emléke villan elő egy-egy dűlőnévben. A mezők, a dűlők, a határrészek a tájnak azonban azok a részei, amelyek a természet és az ember átalakító munkája nyomán a leggyorsabban változnak. A városok és községek terjeszkednek, mocsarakat, tavakat lecsapolnak, termőterületté változtatják helyüket, kisebb dombokat lefaragnak, csatornákat építenek, bizonyos növények és állatok eltűnnek, helyükre újak kerülnek, megváltozik a gazdálkodás módja. A tájjal együtt változik az ember maga is, s e változások maguk után vonják a nevek változását, régiek elfeledését, újak kialakítását. Korunkban különösen meggyorsult a táj átalakulása. A technika óriási fejlődése, a gazdálkodási mód átalakulása egy sereg határnév pusztulá sát, feledésbe merülését okozta és okozza. A földrajzi neveket tudományos fontosságuk miatt meg kell menteni a feledéstől. Ma már az ország sok megyéjében szervezetten folyik a földrajzi nevek gyűjtése. Somogy, Veszprém, Győr-Sopron és Vas lassan befejezi a helyszíni gyűjtést, Zala pedig már 1964-ben meg is jelentette a megyei földrajzi neveket tartalmazó nagyszerű kiadványát. A Szabolcs-Szatmár megyei földrajzi nevek összegyűjtését a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola nyelvészeti tanszéke megalakulásakor már tervbe vette. A gyűjtőmunka tervszerűen és erőteljesen akkor indult meg, amikor Mező András lett e téma felelőse, és kialakult az együttműködés a debreceni egyetem oktatóival. Mező András A baktalórántházi járás földrajzi nevei c. könyve ennek a gyűjtőmunkának az első jelentős eredménye. A baktalórántházi járás a nyelvjáráskutatás térképén un. fehér terület volt eddig. Igen könnyű számba venni azokat a publikációkat, amelyek a járás nyelvéből, illetőleg nyelvéről megjelentek. A szakirodalom néhány népi mondókát és szöveget közölt őrből (Nyr. VI, 236, 277, 333, 480), népnyelvi párbeszédeket (Nyr, IX, 135), néhány tájszót (Nyr. IX, 136) és szólást (Nyr. XLIII, 335) Besenyődről, tájszókat (NéNy. I, 301) és a rozstermelés munkamenetének leírásában több népnyelvi szakszót Ramocsaházáról (Népr. Ért. XXII, ) A földrajzi nevek szempontjából a legjelentősebb közlemények néprajzosok tollából eredtek (Kiss Lajos, Vásárhelyi hétköznapok. Bp Nyárády Mihály, Szabolcsi községnevek eredete: Szabolcsi Szemle X sz.). Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a többi szabolcsi részt is eléggé elhanyagolták a nyelvjáráskutatók. E területekről azonban megjelent néhány terjedelmesebb tanulmány (Tömlő Gyula, Adatok Tiszaeszlár és vidéke népnyelvéből. Nyr. XII, Luka Jenő, Adatok Nyíregyháza nyelvjárásához. Nyr. LV, 50 52, 84 86, Porzsolt István, Népnyelvi adatok Üjfehértóról. Debrecen, A Debr. Ref. Koll. Tanárképző Intézet Dolgozatai 13 sz. Mikesy Sándor, Kék földrajzi nevei. MNy. XXXV, 269. Tiszarád és Vasmegyer határnevei. MNy. XXXV, 329. Demecser és Pátroha helynevei. MNy. 36, 214. Kemecse helynevei. MNy. XL, 382.* Okleveles adatok Ibrány és Nagyhalász történeti helynévanyagához. MNy. XL, 242. Szabolcs vármegye középkori víznevei. MNy.TK. 53.) és sok apró adat a szakfolyóiratokban. A néprajzi jellegű munkák közül a legjelentősebb Kiss Lajos Régi Rétköz c. műve (Bp ) és Nyárády Mihálynak a Szabolcsi Szem 122

137 léből idézett munkája. Megbízható kéziratos anyag található a debreceni egyetem Nyelvtudományi Intézetében, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola nyelvészeti tanszékén, továbbá a nyíregyházi Jósa András Múzeumban. így fest Szabolcs-Szatmár megye szabolcsi részének nyelvjáráskutatása, Mező András könyvének ezek a megyei előzményei. Mező András betűrendben tárgyalja könyvében a tizenkilenc baktalórántházi járási község földrajzinév anyagát. Egy-egy község anyagában bemutatja a kézséget, a község hivatalos és népnyelvi nevét, a lakosság számát, a község területének nagyságát, lakóinak nemzetiségét és fő foglalkozását. Majd felsorolja a község nevének változásait, előfordulásait a korai oklevelekben. Foglalkozik a községnév eredetének népi magyarázatával és az eddig nyomtatásban megjelent névfejtésekkel. Több esetben a szerző maga is megkísérli a név magyarázatát. Besenyőd község nevéről pl. megtudjuk azt, hogy a szájhagyomány szerint nevét a honfoglalás után idetelepült besenyőkről kapta. A Pesty-féle Helységnévtár pedig a Besenyődi családtól származtatja. A szerző a szájhagyományt fogadja el, azt, hogy a település első lakosai besenyők boltak. Véleménye szerint ez a község is beletartozott a Nyírlövő Vaja ö r Hodász mentén húzódó védelmi vonalba, ugyanis a határőrök zömét a magyarsághoz önként csatlakozott török fajú népek képezték. Másrészt elég szép számmal van a környéken török eredetű személyi névből származó földrajzi név. Levelek község neve a falu mai lakói szerint a Leveles névből fejlődött, így nevezték az őslakók a községet, mely egy hatalmas erdőség irtásain épült fel. Pesty Helységnévtára szerint itt papok laktak, és valami leveles tár volt az őrizetükre bízva. A határnevek között ma is élő név a Pap-sziget, a Kis-Paphegy. Pesty adatközlője az elnevezésekből következtet arra, hogy itt valaha kolostorféle lehetett. A szerző forrásai felemlítésével elfogadja azt az álláspontot, hogy Levelek Is beletartozott a gyepűrendszerbe, és első lakói a határok védelmével megbízott leveszek voltak. A név a lő: leü- ige -1 képzős származéka -k kicsinyítő képzővel megtoldva. A község és a község nevének bemutatása után betűrendben előbb a belterület, majd a határ földrajzi neveit tárgyalja a szerző. Az egyes szócikkekben a kikövetkeztetett köznyelvi alakot a népnyelvi alak, a természeti jelleg vagy a művelési mód megemlítése követi. Itt sem maradnak el, ha vannak, a névre vonatkozó történelmi adatok. Végül a szerző közli a névvel kapcsolatos regi hagyományokat. Igen sok érdekes dolgot tudhat meg e földrajzi nevekből az olvasó. A baktalórántházi nevek között felsorolt Almás vagy Almástanya elpusztult középkori település emlékét őrzi. Ugyancsak középkori községre utal Laskod határában az Iklód, illetve Iklódi-rét elnevezés. Más nevek a régi növényzetre vagy állatvilágra utalnak. Az apagyi nevek közül ilyenek: Farkas-sűrű, Farkasfogó, Darvas, Kutyafás, Veresnád. Valamilyen népi mondával magyarázza a mai lakó az apagyi Bábasára, a baktalórántházi Kincses nevét. Sok határnév eredete a régi birtokosra megy vissza (Györke-hegy Apagyon). Egyes nevek a határrész alakjára, nagyságára utalnak. Az apagyi Púpos-hegy vagy a laskodi Kis-tag neve innen ered. A besenyődi Tagi-első-fórdúló, Tagimásodik forduló régi művc-lési módra utalnak. Az ugyancsak besenyődi Kis- Leshegy Pesty szerint onnan kapta a nevét, hogy a falu lakosai innen figyelték valaha a tatárok járását, a mai adatközlők szerint 1919-ben innen lesték a Baktalórántháza felől közeledő román csapatokat. A Pesty-féle gyűjtemény 123

138 124 múlt századbeli, tehát egy régi helynévhez azóta újabb történésű eseményt fűzött a név. A könyv nem száraz adattár, ezért a nem szakemberek is könnyen olvashatják és érdeklődéssel forgathatják. A baktalórántházi járás is, a megye is büszke lehet erre a gyűjteményre. Reméljük, hamarosan követni fogja ezt a többi járás földrajzi neveinek a gyűjteménye is. Bachát László