A Magyar Köztársaság nevében!

Átírás

1 24.K /2008/3. 1 A Magyar Köztársaság nevében! A Fővárosi Bíróság a dr. ügyvéd ( Budapest, ) által képviselt ( Budapest, ) felperesnek a dr. Pomázi Miklós jogtanácsos által képviselt Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal (1056 Budapest Váci út , hivatkozási szám: ) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perében meghozta az alábbi í t é l e t e t A bíróság a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg azaz tizenhatezerötszáz forint kereseti illetéket a Magyar Államnak.. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s A bíróság a rendelkezésre álló közigazgatási iratok, valamint a felek nyilatkozatai alapján az alábbi tényállást állapította meg: A Jegyzőjének hatáskörében eljáró Csoportja mint elsőfokú hatóság június hó napján kelt számú határozatával a felperes részére a szám alatt lévő üzlethelyiségre 214 jelzőszámon 5530 TEÁOR számon egyéb nem melegkonyhás vendéglátó üzletkörben elnevezéssel működési engedélyt adott ki. 1

2 24.K /2008/3. 2 A társasház (továbbiakban: a Társasház) közös képviselője útján a határozat ellen fellebbezést terjesztett elő. A Társasház a határozat semmisítését és új eljárás lefolytatásának elrendelését kérte, annak jogszabálysértő volta miatt. A társasház képviselője arra hivatkozott, hogy a Társasház lakói nem járultak hozzá a vendéglátóhely működtetéséhez, és erre vonatkozóan írásban nyilatkoztak, amit az eljárt hatóság nem vett figyelembe, hanem kiadta a működési engedélyt. Sérelmezte azt is, hogy a határozatot nem kézbesítették a részükre. A fellebbezés alapján eljárt másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította, arra hivatkozva, hogy az elsőfokú hatóság az eljárásban nem tekintette ügyfélnek a társasházat, és ezzel megsértette a Ket ában foglaltakat, valamint a társasházakról szóló évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: társasházi tv.) 18. és 19. -ait. A rendelkezésre álló iratok alapján a másodfokú hatóság megállapította, hogy az elsőfokú hatóság az eljárás megindításáról nem értesítette a Társasházat, és határozatát nem küldte meg a részére, ezért a Társasház ügyféli jogai nem érvényesülhettek teljes mértékben. Az alperes határozatának indokolásában hangsúlyozta, hogy az ügyfél mellőzésével lefolytatott eljárás ténye a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 105. (3) bekezdése szerint önmagában indokolja az eljárás során hozott döntés megsemmisítését. A másodfokú határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint az elsőfokú határozat minden vonatkozásban megalapozott és törvényes volt, és az elsőfokú kereskedelmi hatóság tájékoztatása szerint jogerőre is emelkedett, ennek alapján az üzletben a felperes a tevékenység előkészítését megkezdte, majd az üzletet augusztus hó 1. napján a közönség számára megnyitotta. Álláspontja szerint a másodfokú határozat azért törvénysértő, mert az alperesnek a fellebbezést elkésettség okán érdemi vizsgálat nélkül végzéssel kellett volna elutasítania, ugyanis azt a Társasház elkésetten nyújtotta be. Előadta, hogy a társasháztulajdonosok képviselője a működési engedélyt tartalmazó közigazgatási határozatot július hó 11. napján vette át, és megállapítható az is, hogy a fellebbezést július hó 31. napján nyújtotta be az első fokon eljárt szervhez, a fellebbezés előterjesztésére nyitva álló 15 napos határidőt tehát a fellebbező elmulasztotta, igazolási kérelmet nem terjesztett elő, ezért a fellebbezése elkésett. A társasházi törvény 18. (1) és (2) bekezdésére hivatkozva a felperes előadta, hogy a Társasház tulajdonosainak többsége előzetesen és írásban kifejezetten hozzájárulását adta, hogy az üzlethelyiségben a korábbitól eltérő, más jellegű kereskedelmi tevékenység kávézó folytatódjék, illetőleg a Társasház május hó 15-i közgyűlése 7. számú határozatával a korlátozásokról döntött, de az üzlet tevékenységi körének megváltoztatását nem tiltotta meg. Az érintett társasháztulajdonosok tehát nemhogy megtiltották volna az üzlethelyiségben folytatandó tevékenységet, hanem ahhoz kifejezetten és előzetesen hozzájárultak. A felperes hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú álláspont helyes volt abban a kérdésben is, hogy az ügyben a Társasház felhívására azért nem volt szükség, mert a nem lakás céljára szolgáló helyiség használata a felperes részére kiadott működési engedély folytán nem változott meg, az korábban is üzlethelyiség funkciójú volt, és jelenleg is az. Az üzlethelyiséget nem alakította át a felperes sem műhellyé, sem irodává, sem egyéb helyiséggé, hanem az megmaradt üzlet, amelyben csak a kereskedelmi tevékenységi kör változott meg, ezért nem volt szükség arra, hogy az elsőfokú hatóság a társasházat nyilatkozattételre felhívja. Mindezekhez képest az alperes az egyébként helyesen felhívott társasházi törvény szövegét tévesen értelmezte, ezért a határozata törvénysértő. 2

3 24.K /2008/3. 3 Az alperes az ellenkérelmében hangsúlyozta, hogy az alperesi határozat jogszerű volt, ugyanis az elsőfokú hatóság a felperes működési engedélyezési eljárásnak a megindításáról nem értesítette a Társasházat, és a működési engedélyt kiadó határozatát sem küldte meg részére, tehát a Társasházat nem tekintette ügyfélnek az eljárásban, megsértve ezzel a Ket. 15. (1) bekezdését. Hivatkozott arra is, hogy a működési engedély iránti kérelemben megjelölt üzlethelyiség a szám alatti társasház tulajdonosi közössége egyik tagjának a külön tulajdonrésze. Az alperes hangsúlyozta, hogy a társasház a társasházi tv. által szabályozott, sajátosan osztott közös tulajdonon alapuló tulajdonosi közösség. A tulajdonostársakat jogok és kötelezettségek kapcsolják egymáshoz a telekszomszédok viszonyához hasonlóan. E közösségi kapcsolat okán az egyik tulajdonostárs külön tulajdonára vonatkozó működési engedélyezési eljárásban a többi tulajdonostárs ügyfél jogállással bír. Megilletik őket az ügyféli jogok, ebből következően az eljárás megindításáról a hatóságnak irányukban értesítési kötelezettsége van a Ket a alapján. A társasházi tv ai az ott rögzített feltételek fennállása esetén a működési engedélyezési eljárásban további jogosultságot biztosít a társasháznak. A rendelkezésre álló iratok szerint az elsőfokú hatóság az eljárás megindításáról a Társasházat nem értesítette, és határozatát nem küldte meg részére, így ügyféli jogai nem érvényesülhettek teljes mértékben. Az ügyfél mellőzésével lefolytatott eljárás ténye a Ket (3) bekezdése szerint önmagában indokolja az eljárás során hozott döntés megsemmisítését. Az alperes álláspontja szerint a Társasház ügyféli minősége a felperes által hivatkozottaknak az előkérdése, csak az ügyfél felkutatása után vizsgálható az, hogy hozott-e a Társasház a társasházi tv. 18. (1) bekezdése szerinti határozat, illetőleg indokolt-e a nyilatkozattételre történő felhívása a Társasházi tv. 18. (2) bekezdése alapján. Mindezek szerint nem lehet megalapozott a felperes azon hivatkozása, miszerint a Társasház fellebbezése elkésett, hiszen az eljárás során hozott érdemi döntést vele nem közölték. A Ket. 99. (1) bekezdése alapján ugyanakkor a fellebbezést a döntés közlésétől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni. A fellebbezési határidő múlása tehát a Társasház esetében értelemszerűen el sem kezdődhetett, így az általa előterjesztett fellebbezés esetében elkésettségről sem lehet szó. Mindezek alapján kérte, hogy a bíróság a felperes keresetét utasítsa el. Az alperes a pernyertessége esetére perköltségigénnyel élt. A bíróság értesítette a beavatkozás lehetőségéről a Társasház közös képviselőjét, mely a beavatkozás jogával nem élt. A bíróság a tényállás további tisztázása érdekében tárgyalást tartott, amelyen a felek a kérelmeikben előadottakat változatlanul fenntartották. A felperes ismételten hivatkozott arra, hogy a Társasház számviteli bizottságának elnöke a kereseti kérelméhez becsatolt okirat szerint július hó 11. napján vette át a kérdéses határozatot, tehát ekkor szerzett arról tudomást, ugyanakkor a fellebbezést személyesen július hó 31. napján nyújtotta be a társasház az elsőfokú hatóságnál, ezért a fellebbezés elkésett. Erre vonatkozóan becsatolta Ügyfélszolgálati Irodájának felperesi fellebbezés átvételét igazoló okiratát. Az alperesi képviselő előadta, hogy az iratok alapján megállapítható, hogy a Társasház a fellebbezését két helyre nyújtotta be, postai úton be lett nyújtva a fellebbezés a másodfokú szervhez is, ez a példány július hó 23. napján lett postára adva a boríték érkeztető bélyegzőjének tanúsága szerint. Felhívta a figyelmet arra, hogy az alperes 3

4 24.K /2008/3. 4 iktatóbélyegzőjének tanúsága szerint a fellebbezés július hó 30. napján lett iktatva a másodfokú szervnél, ugyanakkor a fellebbezés jobb felső sarkában az alperes érkeztető bélyegzője található, amely szerint a fellebbezés július hó 26. napján érkezett meg az alpereshez. Mindezek alapján a Társasház fellebbezése nem elkésett. Az iratok alapján megállapítható, hogy ettől függetlenül a Társasház személyese közvetlenül is benyújtotta a fellebbezést az elsőfokú hatóságnál, ezt igazolja a felperes által becsatolt okirat. Az alperes hangsúlyozta, hogy nem lehet elkésettnek tekinteni azt a fellebbezést, amelyet máshová nyújtottak be, valamint azt is, hogy a közigazgatási iratok az ügykezelés szabályai szerint ott kerülnek megőrzésre és irattározásra, ahol iktatták, ezért az alpereshez megküldött fellebbezést nem küldték meg az elsőfokú hatóságnak, viszont a jelen eljárásban a közigazgatási iratok között azért található meg, mert a bíróságnak mind az első-, mind a másodfokú iratokat is meg kell küldeniük a polgári perrendtartás szabályai szerint. Az alperes hivatkozott arra, hogy ellenkérelmében erről azért nem nyilatkozott, mert nem volt tudomása arról, hogy az elsőfokú hatóság a felperes részére ilyen okiratot adott ki. Álláspontja szerint egyébként nincs olyan szabály hogy az eljárás résztvevőit értesíteni kellene, hogy milyen irat hol keletkezett, azt hol iktatták, ezért történhetett meg az, hogy a felperes és az alperes különböző fellebbezésekről beszélt. Az alperesi képviselő a kereset elutasítását kérte, perköltségigénye nem volt. A felperesi képviselő perköltségigénnyel nem élt. Mivel a felek további bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő, a bíróság a rendelkezésre állj iratokat ítélkezése alapjául elfogadva és elegendőnek tartva megállapította, hogy a felperes kereset nem alapos. A jelen eljárásban hatályos és alkalmazandó a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. (1) bekezdése értelmében az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügyekben eljáró illetékes bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. Mindezek alapján a felperesnek a felülvizsgálat iránti kérelmében pontosan meg kell határoznia, hogy a keresettel támadott végzés vagy határozat mely anyagi vagy eljárási jogszabályt sérti, vagy hivatkozhat valamely megítélése szerint az adott ügyben releváns hatályos jogi norma figyelmen kívül hagyására, illetőleg arra is, hogy a közigazgatási hatóság a határozat meghozatala során tévesen értelmezte az alkalmazott jogszabályt. Keresetében tehát a felperesnek hivatkoznia kell a határozat teljes vagy részbeni jogellenességére, azaz közigazgatási perben a bírósági felülvizsgálat amellett, hogy nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelemben foglaltakon csupán annak tisztázásáig terjedhet, hogy az alperes határozata az adott tényállás alapján megfelel-e a jogszabály előírásának. A felperes keresetében a Ket pontos szakaszát nem megjelölve azt sérelmezte, hogy az alperes határozata jogszabálysértő, mert az alperesnek hivatalból kellett volna elutasítania a társasház fellebbezését, tekintettel arra, hogy az elkésett. Vitatta a társasházi törvény 18. és 19 -ainak alkalmazhatóságát is, illetőleg arra is hivatkozott, hogy a társasháztulajdonosok nemhogy megtiltották volna az üzlethelyiségben folytatandó tevékenységet, hanem ahhoz kifejezetten és előzetesen hozzájárultak. 4

5 24.K /2008/3. 5 A Ket. 15. (1) bekezdése alapján ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. (2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen levő valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerű használója. A Ket. 99. (1) bekezdése kimondja, hogy a fellebbezést ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni. A Ket (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fellebbezést annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott döntést hozta. Elkésettség okán a fellebbezés nem utasítható el, ha az ügyfél a fellebbezési határidőben a fellebbezést az elbírálására jogosult hatóságnál terjeszti elő. A Ket (1) bekezdése szerint a másodfokon eljáró szerv a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. Jogszabályban meghatározott esetben a másodfokon eljáró szerv a mérlegelési jogkörben hozott elsőfokú döntésben meghatározott kötelezettségnél súlyosabb kötelezettséget nem állapíthat meg. (2) Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a fellebbezés elbírálására jogosult szerv a döntés megsemmisítése mellett az ügyben első fokon eljárt hatóságot új eljárásra utasíthatja vagy a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el. (3) Ha a másodfokon eljáró szerv megállapítja, hogy az eljárásba további ügyfél bevonása szükséges, az elsőfokú döntést megsemmisíti, és az ügyben első fokon eljárt hatóságot új eljárásra utasítja. (4) A megismételt eljárásban az első fokon eljáró hatóságot a másodfokon hozott határozat rendelkező része és indokolása köti. (5) A fellebbezési eljárás során hozott döntést a fellebbezővel és azokkal, akikkel az elsőfokú döntést közölték, a másodfokon eljárt hatóság az első fokon eljárt hatóság útján közli. (6) A határozat ellen irányuló fellebbezést határozattal, a végzés ellen irányuló fellebbezést végzéssel kell elbírálni. (7) A másodfokon eljáró szerv a fellebbezés elbírálása érdekében megküldött iratokat a döntés meghozatalát követően három napon belül visszaküldi a döntéssel együtt az első fokon eljáró szervhez, amely haladéktalanul intézkedik a döntés kézbesítése iránt. A társasházi tv. 18. (1) bekezdése alapján, lakóépület esetén a társasház közgyűlése megtilthatja a külön tulajdonban lévő nem lakás céljára szolgáló helyiség használata, hasznosítása módjának megváltoztatását, ha az a társasház működését vagy a lakhatás nyugalmát zavarná. (2) Ha a lakóépületben lévő nem lakás céljára szolgáló helyiség megváltoztatott használata jogszabályban meghatározott engedélyhez kötött tevékenységhez szükséges, az engedély akkor adható ki, ha a hatóság felhívására harmincnapos határidőn belül a közgyűlés nem hozott tiltó határozatot. 5

6 24.K /2008/3. 6 (3) A közgyűlés a nem lakás céljára szolgáló helyiség megváltoztatott használatához a lakhatás nyugalma így különösen: a zaj- és rezgésvédelem, illetőleg a lakókörnyezetet veszélyeztető más tevékenység megelőzése érdekében az erre vonatkozó külön jogszabályok előírásainak figyelembevételével kikötött feltételt tartalmazó hozzájáruló határozatot is hozhat. A társasházi tv. 19. (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közösség a 18. (1) és (3) bekezdésében említett közgyűlési határozatot az összes tulajdoni hányad szerinti a közvetlenül érintett szomszédos tulajdonostársak legalább kétharmadának igenlő szavazatát is magában foglaló legalább egyszerű szavazattöbbséggel állapítja meg. A felperes keresetében jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a társasház fellebbezését a másodfokú hatóságnak érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani, mert elkésett. Az általa előadottak igazolására becsatolta az elsőfokú hatóság által kiállított a fellebbezés személyes beadását igazoló elismervényt, mely szerint a társasház július 31-én nyújtotta be fellebbezését. A bíróság a felek nyilatkozatai és a rendelkezésre álló iratok alapján aggálymentesen megállapította, hogy a fellebbezés postai úton is be lett nyújtva a másodfokú szervhez, és ez a példány július hó 23. napján lett postára adva a boríték érkeztető bélyegzőjének a tanúsága szerint. Mivel a határozatot a Társasház július 11. napján vette át, a fellebbezés előterjesztésére nyitva álló határidő július 26. napján járt le, így megállapítható, hogy a július 23. napján postára adott fellebbezés nem elkésett, tekintettel a Ket. 102 (1) bekezdésére, amely kimondja, hogy elkésettség okán a fellebbezés nem utasítható el, ha az ügyfél a fellebbezési határidőben a fellebbezést az elbírálására jogosult hatóságnál terjeszti elő. A Társasház ügyfélképességének vonatkozásában a bíróság hangsúlyozza, hogy a Társasház nemcsak a társasházi törvény, hanem a Ket ában foglaltak alapján is ügyfélnek tekintendő, ugyanis az a természetes vagy jogi személy, továbbá a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti. Az pedig egyértelműen megállapítható, hogy a felperesi vendéglátóipari egység működése a Társasház lakóinak jogát, jogos érdekét érinti, ezért a Ket. 29. (3) bekezdésének rendelkezése értelmében a kérelemre indult eljárásban az eljárás megindításáról az ismert ellenérdekű, illetve érintett ügyfelet a kérelem beérkezésétől számított öt napon belül értesíteni kell. A hivatkozott jogszabályok alapján megállapítható, hogy a másodfokon eljárt hatóság jogszerűen járt el, amikor az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezve új eljárás lefolytatására utasította az elsőfokú hatóságot. Egyetértett a bíróság a másodfokú hatóságnak a megismételt eljárásra vonatkozó utasításaival, miszerint az alperes kötelezte az első fokon eljárt közigazgatási szervet, hogy a megismételt eljárás során értesítse az eljárás megindításáról a Társasházat, biztosítsa részére az ügyféli jogok gyakorlásának lehetőségét, továbbá vizsgálja meg, hogy az ügy tényállására a társasházi tv aiban foglalt rendelkezések alkalmazandók-e. A fent kifejtettek alapján a hivatkozott jogszabályokra és a becsatolt bizonyítékokra tekintettel, a peres eljárás eredményeként a bíróság aggálymentesen megállapította, hogy az alperes eljárása során a határozatának alapjául szolgáló tényállást kellőképpen tisztázta, a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően a feltárt tények alapján helyes következtetésre jutott amikor megállapította, hogy az első fokon eljárt közigazgatási szerv megsértette az Ket. 6

7 24.K /2008/ ában foglaltakat, amely miatt az alperes a Ket (3) bekezdése alapján az alperes mivel mérlegelési joga e kérdésben nem volt nem lehetett mást, mint hogy az elsőfokú döntést megsemmisítse, és az eljárt hatóságot új eljárásra utasítsa, ezért az alperes határozata mindenben megalapozott. A Pp (1) bekezdésére tekintettel a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az alperes anyagi vagy eljárásjogi jogszabályt sértett a döntése meghozatalakor, azonban erre alkalmas előadást a keresetlevelében, és a tárgyaláson szóbeli nyilatkozata megtételekor nem tett, illetve bizonyítékot nem terjesztett elő. A felperes a keresetében nagy súllyal emelte ki, hogy az alperes határozatában tévesen értelmezte a társasházi tv. 18. és 19 -ait, és vitatta azok alkalmazhatóságát jelen eljárás során. A bíróság ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy az alperes nem értelmezte eljárása során a társasházi tv. hivatkozott szakaszait, és az elsőfokú határozat megsemmisítésére is kizárólag a Ket (3) bekezdése alapján az ügyfél mellőzése miatt került sor. Az alperes mindössze az új eljárásra vonatkozó iránymutatásban hívta fel az első fokon eljárt szervet annak vizsgálatára, hogy a társasházi tv. felhívott szakaszai alkalmazhatók-e az új eljárás során. Egyetértett a bíróság az alperessel abban, hogy a Társasház ügyféli minősége a felperes által hivatkozott anyagi jogi kérdéseknek az előkérdése, és csak az ügyfél eljárásba történő bevonása után vizsgálható az, hogy hozott-e a társasház a társasházi törvény 18. (1) bekezdése szerinti határozatot, illetőleg indokolt-e a nyilatkozattételre törtnő felhívása a társasházi törvény 18. (2) bekezdése alapján. A társasházi törvény hivatkozott rendelkezéseinek alkalmazását és értelmezését a felperes az új eljárás során hozott határozat elleni fellebbezésben támadhatja, ez a hivatkozás tehát nem képezheti jelen közigazgatási per tárgyát. Jelen bírósági felülvizsgálat során a bíróság feladata kizárólag az volt, hogy azt vizsgálja, hogy az alperes a határozatában foglaltakat megalapozó jogszabályoknak megfelelően hozta-e meg határozatát, mellyel kapcsolatosan a bíróság azt állapította meg, hogy alperes sem anyagi, sem eljárásjogi jogszabályt nem sértett, határozata mindenben megalapozott, ezért a felperes keresetét elutasította. A bíróság az illetékekről szóló évi XCIII. törvény (Itv.) 62. (1) bekezdésének h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték megfizetésére, perveszteségére tekintettel, a felperest kötelezte a Pp. 78. (1) bekezdése alapján. A perköltség kérdésében a bíróságnak döntenie nem kellett, tekintettel arra, hogy a felek perköltségigénnyel nem éltek. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp (1) bekezdése zárja ki. Budapest, április 22. A kiadmány hiteléül: dr. Hajdú Ágnes s.k. bíró 7