Határon Túli Magyarok Hivatala. Romániai magyarság T a r t a l o m: Előszó Történelem Általános adatok Jogi helyzet..

Átírás

1 Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala Romániai magyarság T a r t a l o m: Oldal Előszó Történelem Általános adatok Jogi helyzet Érdekképviselet Gazdaság Civil társadalom Oktatás Művelődés, kultúra, tudomány Egyházi intézményrendszer és vallásgyakorlás Tömegtájékoztatás 39

2 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 2 / 40 HTMH Kedves Olvasónk! A 2003-as év legfontosabb történéseivel és adataival kiegészített, aktualizált füzetekkel ötödik kiadásához érkezett a határon túli magyar közösségek helyzetét ismertető régiójelentéseket tartalmazó, 2000 nyarán elindított, megújult sorozatunk. A megelőző esztendőhöz hasonlóan az elmúlt év is az integrációs folyamat felgyorsulása s ennek részeként Magyarország május 1-jén bekövetkezett EU-taggá válásának előkészületei jegyében zajlott, a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény 2003 júliusában hatályba lépett módosítását követően pedig új lendületet vett a kedvezménytörvény gyakorlati megvalósítása. A magyar EU-csatlakozásról szóló szerződés április 16-án, Athénban történt aláírása óta eltelt év alatt valamennyi EU-tagállam jóváhagyta a csatlakozási szerződést és idén május 1-jétől Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja. Ez a körülmény természetesen alapvetően meghatározza mind szomszédságpolitikánkat, mind a szomszédos államokban élő magyar kisebbséghez való viszonyunkat. Míg korábban az egyes országok helyi sajátosságait tekintetbe véve többé kevésbé hasonló megközelítést alkalmazhattunk a Kárpát-medencében élő magyar közösségeket illetően, Magyarország EU-csatlakozásával ez a helyzet megváltozott. Alapvetően más megközelítést igényelnek a Magyarországgal egy időben csatlakozó országokban (vagyis a Szlovákiában és a Szlovéniában) élő magyarok, más lehetőségekkel szembesülnek azok, akik a közeljövőben csatlakozó szomszédos országokban (Romániában és Horvátországban) élnek, és megint más kihívások elé néznek azok, akik olyan országokban (Szerbia és Montenegró, valamint Ukrajna) élnek, amelyek csak hosszabb idő múlva kapcsolódhatnak be az európai vérkeringésbe. A magyar magyar kapcsolatok terén a magyar kormánynak kettős törekvése van. Fontosnak tartjuk egyrészt a rendszerváltozás óta elért eredmények, értékek és a kiépült magyar magyar kapcsolatrendszer megőrzését, fenntartását és átemelését az Európai Unióba. Folytatódni fog a Magyar Állandó Értekezlet és a magyar magyar parlamenti képviselők találkozójának munkája, európai keretek között megőrizzük a kedvezménytörvény által biztosított kedvezményeket és támogatásokat. Másrészt az EU-csatlakozásban rejlő lehetőségeket igyekszünk a magyar magyar kapcsolatok ápolása szempontjából minél jobban kihasználni, beépítve mindazokat a pozitívumokat és újdonságokat a magyar magyar kapcsolatrendszerbe, amelyeket a tagság számunkra nyújt. Az EU-tagállamokban élő magyarokkal az EU-tagság hatására intenzívebbé válnak a kapcsolatok, egyre több közös ügyünk van, újabb szálakkal kapcsolódunk egymáshoz, egyre több nemzetközi testület munkájában fogunk együtt részt venni, megszaporodnak a véleménycsere, a találkozás lehetőségei. Az EU-tagság közelebb hoz minket a velünk együtt csatakozó országok magyarságához, ugyanakkor nem szabad, hogy eltávolítson azoktól, akik most még nem jöhettek velünk. Közös felelősségünk, hogy az EU-ba bekerülő és az egyelőre kívül maradó nemzetrészek között ne emelkedjenek szellemi, lelki falak. Ezért Magyarország a csatlakozás után megkülönböztetett figyelmet fog fordítani az EU-tagság előnyeiből még nem részesedő magyarokra. Nem engedhetjük meg, hogy ők bármilyen szempontból is az EU-bővítés veszteseiként éljék meg azt a folyamatot, amely éppen a kapcsolatok szorosabbá válásáról szól.

3 HTMH / 40 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről Az Unióhoz való csatlakozás egyúttal vízválasztó Magyarország európai identitását illetően is. Ez az az időszak, amikor az újonnan érkező országok elfoglalják helyüket a tagállamok szövevényes érdekrendszerében, kijelölik azokat a prioritásokat és kapcsolódási pontokat, amelyek mentén az Unión belül a jövőben politizálni fognak. Az új tagok első megnyilvánulásai, bemutatkozásai az Unió fórumain ezért nagyon fontosak október 4-én Rómában az EU Kormányközi Konferenciájának nyitó ülésén a magyar miniszterelnök négy lényeges kérdést emelt ki, amelyek Magyarország számára fontosak az EU alkotmányos szerződésének véglegesítése során. Ezek közül első helyen szerepelt, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását és védelmét a Kormányközi Konferencia tűzze napirendre és ezt az alapelvet megfelelő formában foglalja az Alkotmányos Szerződésbe. A kormány kisebbségi ügy iránti elkötelezettségét jelzi természetesen a magyarországi nemzetiségekre is tekintettel, hogy szilárdan kiállt amellett, hogy az Európai Unió alkotmánytervezetében utalás történjék a kisebbségek kollektív jogaira. A Magyar Országgyűlés Európai Uniós Bizottságának október 8-ai ülésén a parlamenti pártok képviselőinek egyetértésével született meg az Európai Unió Alkotmányának Szerződéséhez a kisebbségek jogainak kérdésében beterjesztett javaslat, amely így fogalmazott: Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok beleértve a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait is tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás és a megkülönböztetés-mentesség társadalmában. Nem a magyar kormányon múlott, hogy az Európai Tanács december ei brüsszeli ülésén ez a javaslat néhány ország ellenállása miatt csak némileg legyengített formában a kollektív jogokként értelmezhető kisebbségi jogok helyett a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak megjelölésével és a magyar javaslatban szereplő nemzeti és etnikai jelző elhagyása révén a javaslatnak kizárólag a kisebbségi jogok formulájára szűkítetésével kerülhetett be a dokumentumba. Lényeges körülmény, hogy EU-taggá válásunk nem igényli a kedvezménytörvény módosítását. A huszonötök Európájában, a sokféle érdek és ellenérdek erőterében a kormány arra törekszik, hogy megvesse azokat az alapokat, amelyekre az elkövetkezendő években, évtizedekben a magyarok építhetnek az Unió keretein belül. A kormány ezeknek az elveknek megfelelően alakítja a szomszédos országokkal való kapcsolatait is, ehhez igazítja politikai lépéseit. Megegyezésre és megállapodásokra törekszik, s ha szükséges, olykor komoly gesztusokra is képes a szomszédságpolitika eredményessége érdekében. Éppen ezért a határon túli magyarok számára fontos kedvezményeket biztosító törvény módosításáról a kormány hosszú hónapokon át egyeztetett a szomszédainkkal. Ennek köszönhetően végül is olyan EUkonform jogszabály született, amelynek alapján hosszú távon és akadályok nélkül biztosíthatók a törvényben rögzített kedvezmények a határon túli magyarok számára. A magyar kormány és a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati tevékenység koordinálásáért felelős Határon Túli Magyarok Hivatala az új, megnövekedett lehetőségekkel is élni kíván annak érdekében, hogy minél hathatósabban tudja segíteni a határon túli magyar közösségek szülőföldjükön történő boldogulását. Bálint Pataki József

4 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 4 / 40 HTMH Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 1. TÖRTÉNELEM Magyarok Erdélyben IX. sz. vége X. sz. A magyarok megtelepedése Erdélyben, a kereszténység felvétele. XI. sz. XII. sz. XIII. sz. XIV. sz. XV. sz. XVI. sz. XVII. sz. Erdély közigazgatási megszervezése. A gyulafehérvári római katolikus püspökség alapítása. Feltehetőleg ekkor telepedett meg Erdélyben a székelymagyar népcsoport. Megkezdődik a szászok betelepítése. A magyar királyok kiváltságlevelekkel erősítik meg a magyar, székely és szász közösségek korábban kialakult szokásjogait. Első gótikus építkezések, hiteles helyek (loca credibilia) Gyulafehérváron, Kolozsváron, a kelet-magyarországi Váradon. A tatárjárás (1241) elpusztítja, részben elnépteleníti Magyarországot és Erdélyt, ami lehetővé teszi újabb népcsoportok, köztük a románok betelepedését is. A nemesek általános gyűlésének (congregatio generalis) első okleveles említése (1288). Az első említések románok által lakott területekről ( terra Blachorum ): Fogaras 1222; Omlás, Hátszeg 1247). A székelyek általános gyűlésének (congregatio generalis) első említése (1344). Végérvényesé válik a hűbéri rendszer megszilárdulása Erdélyben is. Humanista központ a kelet-magyarországi Váradon, reneszánsz építkezések (Várad, Gyulafehérvár, Gyalu). Oklevélben rögzítik a három történelmi erdélyi közösség (magyar, székely, szász) szövetségére épülő erdélyi alkotmányos jogrendet (Unio Trium Nationum 1437). Hunyadi János erdélyi vajda és Magyarország kormányzója, Kolozsvár szülötte, Hunyadi Mátyás uralkodása. Székely Dózsa György parasztháborúja (1514). Magyarország osztrák és török fennhatóság alá kerül, megalakul az önálló Erdélyi Fejedelemség magyar fejedelmekkel. A Tordai Országgyűlés a világon először mondja ki a vallásszabadságot (1568). Jezsuita akadémia létesül Kolozsváron (1581). Dávid Ferenc, Szenczi Molnár Albert, Heltai Gáspár működése. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király uralkodása. Akadémia Gyulafehérváron neves külföldi tanárokkal. Bocskai István, Bethlen Gábor és a két Rákóczi György fejedelemsége ( Erdély aranykora ). Apáczai Csere János megírja és kiadja a Magyar Encyclopaediát (1653). Erdélyi törvénykönyv: Approbatae Constitutiones (1655) és Compilatae Consti-

5 HTMH / 40 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről XVIII. sz. tutiones (1669). Misztótfalusi Kis Miklós könyvnyomtató és betűmetsző tevékenysége. A II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc leverése (1711) után megszilárdul az osztrák uralom. Erdély nagyfejedelemségként (Grossfürstentum) az Osztrák Birodalom tartománya lesz. Székely és román határőrezredek felállítása ( ). Erdély etnikai arányainak átalakulása: Román Magyar Szász ,6 % 37,2 % 12,4 % ,0 % 29,4 % 11,6 % XIX. sz. XX. sz. Az első magyar lap megjelenése (Erdélyi Magyar Hírvivő, 1789) Kolozsváron. Ugyanitt megalakul az első magyar színtársulat (1792). Kőrösi Csoma Sándor angol tibeti szótára révén európai hírnévre tesz szert. Bolyai János megfogalmazza a nem euklideszi geometriát (Appendix, 1833). A liberális reformnemzedék szellemi politikai mozgalma (Wesselényi Miklós, Bölöni Farkas Sándor), : forradalom és szabadságharc a Habsburg-uralom ellen. Társadalmi reformok: jobbágyfelszabadítás, közteherviselés. Az Erdélyi Múzeum Egyesület megalakítása (1859). Újraegyesülés Magyarországgal (1867). Egységes magyar közigazgatás, megszüntetik a székely és szász közigazgatási különállást. A kolozsvári egyetem megalapítása (1872), a Székely Nemzeti Múzeum megalapítása (1879), Kolozsváron megalakul az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE, 1885), a Nagybányai művésztelep létrehozása (1896 Iványi Grünwald Béla, Ferenczy Károly, Hollósy Simon, Thorma János). Egyetemi Könyvtár Kolozsváron az Erdélyi Múzeum Egyesület gyűjteményére alapozva (1906). Az első világháború után 1920-ban a trianoni békeszerződés szentesíti Erdély Romániához csatolását. Az itt élő magyarság kisebbségi sorba kerül. Magyarok Romániában Románia az június 4-én megkötött trianoni békeszerződés útján Erdély hozzácsatolásával nyerte el mai nyugati határait. A román történelemtudomány álláspontja szerint e határváltozás jogi alapja a gyulafehérvári román nemzetgyűlés december 1-jei kiáltványa (Románia nemzeti ünnepe), amely kimondta Erdély Romániával történő egyesítését. A modern román állam megteremtésében kiindulópontnak tekintett Gyulafehérvári Nyilatkozat széleskörű jogokat ígért az együttélő népeknek, de ezeket Románia sohasem biztosította számukra. Az 1923-as alkotmány egységes nemzetállammá nyilvánította Romániát és utalás sincs benne a kilátásba helyezett jogokról. Az

6 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 6 / 40 HTMH egymást követő román kormányok ugyanakkor a trianoni szerződés előtt (1919. december 9.) aláírt kisebbségi szerződést sem vették figyelembe, azt a román törvényhozás sohasem ratifikálta. A Romániába átkerült magyar nemzetrész tragédiaként élte meg a változást, de a kezdeti passzivitás után az erdélyi és partiumi magyarság hamarosan az önszerveződés útjára lépett. Alkalmazkodott az új körülményekhez, és megmaradt egyházi és kulturális intézményeire támaszkodva létrehozta új civil szervezeteit és politikai pártját: az Országos Magyar Pártot. Az egymást követő román kormányok nemzetiségi politikája arra irányult, hogy megfossza a romániai magyarságot anyagi hátterétől és intézményrendszerétől, vagy ha erre nem volt lehetőség legalábbis korlátozza a magyar intézmények önkormányzati lehetőségeit. Az igazságtalanságok ellen fellépő magyar sérelmi politika szinte teljes egészében eredménytelen maradt. Ennek ellenére a romániai magyar egyházak és a romániai magyarság újonnan létrejövő gazdasági, kulturális, politikai intézményei sikeresen teljesítették közösségmegtartó feladataikat, biztosították a magyar közélet erdélyi folytonosságát. A II. bécsi döntés és az azt követő események kitörölhetetlen, ma is érzékelhető nyomokat hagytak Erdély román, magyar és német lakosságának emlékezetében. A későbbi román nacionalizmus mindmáig az akkori események egyoldalú és eltorzított bemutatásával próbálja manipulálni a román tömegeket után úgy tűnt, hogy az új hatalom a nemzetiségi kérdés méltányosabb megoldására törekszik. Az február 6-án kibocsátott 86. sz. törvény (Nemzetiségi Statútum, amelyet formailag mindmáig nem hatálytalanítottak) első ízben biztosított kollektív jogokat a nemzeti kisebbségeknek. Előírta, hogy azokon a területeken, ahol a nem román nemzetiségűek a lakosság legalább 30 %-át teszik ki, szóban és írásban használhatják anyanyelvüket a közigazgatási intézményekben és a bíróságokon, és e nyelvek ismeretét a román nyelv ismerete mellett kötelezővé tette az e területen hivatalban lévő köztisztviselők számára. A Statútum előírta az anyanyelvi oktatás biztosítását minden szinten, valamint a nemzetiségi uszítás és az etnikai diszkrimináció büntetését is. A gyakorlatban viszont a Nemzetiségi Statútum rendelkezései soha nem kerültek alkalmazásra. A kommunista hatalomátvétel után az ún. államosítás (1948) lehetővé tette, hogy a magyarságot teljesen megfosszák vagyoni alapjaitól, intézményeitől és iskolarendszerétől, minimálisra szűkítve az erdélyi magyar egyházak működési lehetőségeit is. Ettől kezdve egyre kiszolgáltatottabbá válik a nacionálkommunista román állam önkényének, amely akárcsak a két világháború közötti román állam 1956-tól kezdve ismét a romániai magyarság fokozatos felszámolására törekedett. A törvények ugyan formálisan biztosították az anyanyelv szabad használatának jogát (sőt ezt a Ceauşescu idejében hatályos alkotmány is kimondta), de a magyar nyelvet a 60-as évektől kezdve fokozatosan kiszorították a közéletből.

7 HTMH / 40 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről Az 1989-es decemberi események nem hozták meg a kommunista nacionalista kisebbségpolitika várt felszámolását. Az új alkotmány és a 90-es évek jogalkotása messze elmaradt mind a romániai magyarság jogos igényeitől, mind pedig a 89-es fordulatot megvalósító román politikai elit ígéreteitől. Ugyanakkor ismét lehetővé vált a romániai magyarság önszerveződése. Még 1989 decemberében megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely felvállalta a romániai magyarság érdekvédelmét és politikai képviseletét. Az RMDSZ több, egymástól markánsan különböző érdekcsoportból, különböző ideológiákat képviselő platformból tevődik össze ig a szervezet megőrizte egységét, amikor is az RMDSZ-ből kivált politikusok létrehozták a Magyar Polgári Szövetséget, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a Székely Nemzeti Tanácsot és 2000 között az RMDSZ mint a demokratikus kormánykoalíció egyik tagja részt vett a központi irányításban. Több mint nyolc évtizedes kisebbségi léte során a romániai magyar nemzeti közösség érdekképviselete először került olyan helyzetbe, hogy kormányzati felelősséget vállalhasson. Az RMDSZ részvétele a román kormánykoalícióban olyan új lehetőséget jelentett, amelyet addig nem volt alkalma kipróbálni: hatalmi pozícióba kerülve vehetett részt az ország irányításában, nagyobb eséllyel kísérelhette meg célkitűzéseinek megvalósítását. A koalíciós kormányzás felelősségének vállalása több vonatkozásban előrelépésként értékelhető a magyarság szempontjából: A 2001 és 2004 közötti parlamenti ciklusban az RMDSZ nem vállalt kormányzati szerepet, de a 2001-es, majd a 2002-es és 2003-as évre megállapodást írt alá a kormányzó Szociáldemokrata Párttal annak parlamenti támogatásáról az általános reform, Románia európai és euro-atlanti integrációja, valamint a kisebbségi jogok bővítésének területén. 2. ÁLTALÁNOS ADATOK Terület: km 2. Összlakosság: a 2002-es népszámlálás adatai szerint fő. Népsűrűség: 91,4 fő/km 2. Etnikai csoportok (a 2002-es népszámlálás adatai alapján): román 91 %, magyar 6,7 %, roma 1,1 %, német 0,2 %, ukrán 0,3 %, orosz lipován 0,1 %, török 0,1 %, szerb 0,1 %, tatár 0,1 %, szlovák 0,1 %. A többi kisebbség részaránya 0,1 % alatt van. Vallások (a évi népszámlálási adatatok szerint): ortodox 86,7 %, római katolikus 4,7 %, református 3,2 %, görög-katolikus 0,9 %, pünkösdista 1,5 %, baptista 0,6 %, adventista 0,4 %, unitárius 0,3 %, muzulmán 0,3 %, evangéliumi keresztény 0,2 %, ágostai hitvallású evangélikus 0,1 %, órítusú keresztény 0,1 %, óortodox 0,1 %, evangélikus lutheránus 0,1 %.

8 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 8 / 40 HTMH Népegészség: csecsemőhalandóság 20, átlagéletkor 74,8 év (nők), 68,1 év (férfiak) óta csökkenő népesség. Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: törvényhozás kétkamarás parlament (Szenátus, Képviselőház), végrehajtó hatalom kormány (miniszterelnökség), igazságszolgáltatás Legfelsőbb Bíróság. Közigazgatás: 40 megye, Bukarest (főváros); főváros Bukarest (Bucureşti, fő), nagyobb városok Constanţa, Iaşi, Temesvár (Timişoara), Kolozsvár (Cluj- Napoca), Galac (Galaţi), Brassó (Braşov). 263 város (ebből 82 municípium), község, falu. Városi lakosság: 67 %. Politikai alakulatok a Parlamentben (2001): kormánypárt: Szociáldemokrata Párt (SZDP) (Partidul Social Democrat) ellenzék: Nagy-Románia Párt (NRP) (Partidul România Mare PRM); Demokrata Párt (DP) (Partidul Democrat PD); Nemzeti Liberális Párt (NLP) (Partidul Naţional Liberal PNL); Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) (Uniunea Democrată Maghiară din România UDMR). Munkaerő: 11,2 millió fő (mezőgazdaság 8 %, ipar és kereskedelem 38 %, egyéb 34 %). GDP/fő: kb USD. Árfolyam: ROL/USD, ROL/EUR (2003. december). Infláció: 14,1 %. Államháztartási hiány: 2,4 %. Munkanélküliség: 7,2 % (2003. december). Összes külföldi tőkebefektetés: 10,36 milliárd USD ( ). A évi népszámlálás adatai szerint a Romániában magukat magyarnak valló lakosok száma re csökkent a tíz évvel korábbi ről, részaránya pedig 7,1 %-ról 6,7 %-ra esett vissza. Más nemzetiségek aránya is csökkent, a román többségi lakosságé pedig 89,5 %-ról 91 %-ra növekedett, annak ellenére, hogy a népességfogyás

9 HTMH / 40 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről a román lakosság körében is jelentős volt. A romániai magyarság legnagyobb része a mintegy 103 ezer négyzetkilométernyi erdélyi területen él 12 másik népcsoporttal együtt, ezek aránya azonban két kivétellel cigányok és németek nem éri el az 1 %-ot. A magyar etnikum Erdélyben a lakosság mintegy 20 %-át teszi ki. Elsősorban Székelyföldön (Hargita, Kovászna és Maros megye) alkot zárt tömböt, amely az erdélyi magyarság %-át tömöríti. Itt a román lakosság számaránya általában nem haladja meg a %-ot (Székelyudvarhelyen és környékén pl. alig 2 %). Az erdélyi magyarság közel 28 %-a él a magyar határ mentén (Szatmár, Bihar, Arad és Temes megye), %-a Közép-Erdélyben, %-a pedig interetnikus diaszpórában. Erdélyen kívül Románia más területein is élnek magyarok. E népesség sajátos kultúrájú részét alkotja a moldvai csángó közösség, amely a középkor óta a Kárpátokon kívülre, a történelmi Moldvába több hullámban kitelepült magyar csoportokból alakult ki. A román állam mintegy hét évtizedes betelepítési politikájának eredményeként amely előbb Erdély középső részei, majd a magyar határ melletti területek etnikai összetételét változtatta meg a magyarság számaránya csökkenőben van, bár a 89-es romániai változásokat követően lelassult az iparosítással összefüggő, felülről irányított betelepítési folyamat. Ennek következményei elsősorban az erdélyi városokban szembetűnők. A magyarság egyes kulturális központjai, mint Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Nagybánya, Nagyenyed, Torda, Zilah mára többségében románok által lakott településekké váltak, a hajdan szinte teljesen magyar Marosvásárhelyen is 50 % alá (49%) csökkent a magyarság lélekszáma. Az ezredfordulón összesen 175 olyan település volt Erdélyben, ahol a magyar etnikum aránya meghaladta az 50 %-ot ra ez a részarány csökkent. A magyarok több mint fele városokban lakik, községekben en élnek. 1. ábra Tájegységek Romániában

10 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 10 / 40 HTMH ábra Magyarok Romániában 3. ábra Magyarok az erdélyi megyékben

11 HTMH / 40 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 4. ábra Erdély nemzetiségi összetétele és a magyarok számának alakulása 1910 és 2002 között A XX. század második felében a romániai magyar lakosság számának növekedése lelassul. A Székelyföld kivételével ahol a születések száma meghaladta a halálozásokét a magas halandóság miatt a népesség fogyása jellemző. Az Erdélyen kívül élő magyarok körében szerényebb mértékű a csökkenés. Jelentősen hozzájárult a magyar ajkú lakosság csökkenéséhez az elvándorlási folyamat is: becslések szerint több mint 100 ezerre tehető azon magyarok száma, akik az 1970-es évektől napjainkig elhagyták Romániát. 5. ábra A természetes szaporulat Erdélyben 1910 és 2002 között

12 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 12 / 40 HTMH Az évi valamint a legutóbbi, 2002-es népszámlálás közötti időszakban történt népességfogyás ( fő) elsőszámú okai azonban a vártnál jóval kedvezőtlenebb természetes népmozgalmi mutatók és 2002 között a regisztrált természetes fogyás fő, ami a romániai magyar népességfogyás 56 %-át teszi ki. A születési és halálozási arányszámok 1992-ben a magyarok esetében 0,56 %-os, 2002-ben pedig 0,72 %-os fogyást eredményeztek. A statisztikai adatokkal bizonyítható, a magyar és román belügyminisztériumok által jegyzett kivándorlás/bevándorlás 43 ezer fő. A népszámlálás által kimutatott fogyásból további 40 ezer személy státusa statisztikai adatokkal meghatározhatatlan. Ezek vagy más Magyarországtól különböző országba távoztak úgy, hogy a romániai nyilvántartás ezt a tényt nem regisztrálta, vagy pedig a népszámlálás időpontjában nem tartózkodtak otthon (vélhetően többségében munkaerő-migránsok), illetőleg a két népszámlálás között identitást váltottak. Mivel az asszimiláció mértéke alacsony a vegyes házasságok aránya a rendszerváltást követően visszaesett, valószínűsíthető, hogy a negyvenezres hiány elsősorban a külföldi munkavállalás eredménye. 3. JOGI HELYZET A 2003-as törvényhozási év legnagyobb horderejű eseménye az alkotmánymódosítás volt. Az októberi referendumon elfogadott alaptörvény módosításával befejeződött a nyelvi jogok kodifikációja, a korábban törvénybe foglalt nyelvi kisebbségi jogok ezáltal alkotmányos garanciát kaptak. A módosított alkotmány pozitívuma a korábbi, ben elfogadott változathoz képest, hogy szavatolja a magántulajdont, a felekezeti oktatást, a kötelező katonai szolgálat eltörlését, az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban, az állami hivatalokban, az igazságszolgáltatásban. Összességében erősíti a jogállamot, bővíti az alapvető emberi és kisebbségi jogokat, segíti az uniós jogharmonizációt. Az 1991-es alkotmánnyal szemben most nem született olyan új javaslat, amely hátrányosan érintené a magyar nemzeti közösséget. A kisebbségvédelem terén elfogadott lényeges módosítások mellett az általános jellegű módosítások is javítják a hatályos alaptörvényt. Ezáltal nyolcvan év után először rendeződik alkotmányi szinten a kisebbségek anyanyelvhasználatának kérdése. Tartalmaz egy különálló fejezetet az uniós integrációról is. A nemzeti szuverenitás bizonyos attribútumait az uniós intézményekre ruházza át, illetve egyes jogosítványoknak az unióval közösen történő gyakorlását irányozza elő. Rögzítésre került az is, hogy az uniós joganyag elsőbbséget élvez a belső jogrendszerrel szemben. Nem sikerült azonban törölni az alkotmány első pontjából a nemzetállam meghatározást. Az 1991-ben elfogadott és tavaly módosított alkotmány szerint Románia nemzetállam, amelynek hivatalos nyelve a román nyelv. A korábban alkotmányos szinten rögzített kisebbségi jogok használatának azonban a törvényi szabályozás elégtelensége vagy hiánya miatt a gyakorlatban hosszú ideig nem voltak meg az elégséges garanciái. A hatalmi pozícióban lévő pártok 1991 és 1996 között fenntartva a kisebbségi kérdés politikai kezelésének lehetőségét nem törekedtek e vonatkozásban a törvényhozási keretek kialakítására. Az 1996-os választások után létrehozott, tárca nélküli miniszter által felügyelt Kisebbségvédelmi Hivatal számos jogsza-

13 HTMH / 40 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről bályi kezdeményezést tett a kisebbségek helyzetének javítása érdekében, ezek életbe léptetése és végrehajtása viszont elmaradt a várakozásoktól. Áttörésnek tekinthető, hogy a köztisztviselők jogállásáról 1999-ben elfogadott 188/1999 számú törvény kötelezővé tette a kisebbségek nyelvét ismerő személyek alkalmazását azokban a közigazgatási egységekben, ahol ezek részaránya meghaladja a 20 %-ot. Az 1991-ben elfogadott közigazgatási törvény a román nyelv kizárólagos használatát írta elő. A Ciorbea-kabinet a 22/1997. sz. sürgősségi kormányrendelettel módosította ezt lehetővé téve a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát a közigazgatásban azokon a településeken, ahol számarányuk a 20 %-ot meghaladja, de a kormányrendelet végrehajtását akadályozták, törvényerőre emelése sokáig nem történt meg ben az új kormányzat az RMDSZ-szel kötött megállapodásba bevette ennek a kérdésnek a rendezését és a 20 %-os anyanyelvhasználati rendelkezést a román parlament törvényerőre emelte (215/2002 sz. törvény). Az 1995-ben életbeléptetett oktatási törvény a többségi nyelv és kultúra fennhatóságát, kollektív jogát érvényesítette, korlátozva az anyanyelvű, valamint egyházi oktatás lehetőségeit. A 36/1997. sz. sürgősségi kormányrendelet az oktatási törvény kisebbségellenes előírásait törölte és az ennek alapján 1999-ben elfogadott új oktatási törvény már szavatolja az anyanyelven való tanulás jogát az óvodától az egyetemig. Ugyanakkor nem tette lehetővé az erdélyi magyarság egyik legfontosabb igényének megvalósítását, az önálló állami magyar egyetem létrehozását. A romániai magyarok vagyonjogi és gazdasági helyzetének, valamint létbiztonságának javulását teszi lehetővé a föld és erdőtulajdon visszaszolgáltatását szabályozó 1/2000 sz. törvény, amelyet 2001-ben megerősítettek és az RMDSZ SZDP megegyezésnek köszönhetően utólagos módosításai is kedvezően alakultak. Ugyanide sorolható az 1945 és 1989 között jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszármaztatásáról szóló 10/2001 sz. törvény. Ezt egészíti ki a évi 10. számú törvény, amely az eddigi legteljesebb körű visszaszolgáltatást, illetve kártalanítást irányozza elő. Ez az első olyan jogszabály, amelynek előírásai valamennyi elkobzott ingatlanra vonatkoznak tehát nemcsak a lakáscélúakra, és kártalanítást állapít meg a vissza nem szolgáltatható ingatlanok esetében. Ugyancsak kiegészítésként született meg a évi 426. számú törvény, amely büntetőjogi felelősséget állapított meg azok részére, akik a törvény végrehajtását késleltetik, illetve akik ezzel kapcsolatban visszaéléseket követnek el. A évi 501-es törvény az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkezett, de a tényleges visszaszolgáltatás csak 2003-ban kezdődött meg. Szintén 2003-ban kezdődött meg a jogtalanul elvett közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény parlamenti előkészítése, amelynek alapján az egykori kisebbségi civil szervezetek jogutódai visszakapják tulajdonaikat. A romániai nemzeti kisebbségek 1991 óta szorgalmazzák a kisebbségi törvény elfogadását a magyar nemzeti közösség politikai képviselete 1993-ban konkrét szövegtervezetet nyújtott be. Az akkori kormány nem foglalkozott érdemben a javaslattal, annak ellenére, hogy Romániának az Európa Tanácsba történő tagfelvétele során a szervezet

14 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 14 / 40 HTMH Parlamenti Közgyűlése ezt kötelezettségként szabta meg, aminek végrehajtására Románia ígéretet is tett. Az es kormányzati ciklus kezdetben 1997 őszéig, majd 1998 decemberéig vállalta a törvény megalkotását. A vállalások ellenére a törvény eddig nem került előterjesztésre. A Romániában hivatalosan elismert egyházak 1990 óta igénylik egyházügyi törvény elfogadását, annak reményében, hogy az biztosítaná a felekezeti iskolahálózat működtetéséhez való jogot anyanyelven is. Az egyházügyi törvény ugyan nem született meg, de a módosított alkotmány önálló oktatási formaként ismeri el a felekezeti oktatást. Megvalósításához azonban még szükséges a tanügyi törvény ilyen irányú módosítása. Ezzel szorosan összefüggő kérdés az államosított felekezeti ingatlanok ügye. Míg a különböző román kormányok közel 100 ingatlant juttattak vissza az ugyancsak jogfosztott görög-katolikus felekezetnek, a történelmi magyar egyházak kártalanítása 2002-ig nem történt meg. Az előző parlamenti ciklusban a kormány három sürgősségi rendeletet és egy kormányhatározatot is kibocsátott amelyekkel elvben egyebek között a magyarság számára is visszajuttatott 115 közösségi és egyházi ingatlant, viszont e rendelkezéseknek csupán néhány ingatlan esetében sikerült teljességében és ténylegesen érvényt szerezni. Az előbbiekben említett 10/2001 sz. törvény az 1945 és 1989 között jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásáról előírja, hogy a közösségi tulajdon kérdését külön jogszabállyal kell rendezni. Az RMDSZ SZDP évre szóló megállapodásának egyik sarkalatos pontja volt az egyházi és közösségi tulajdonokról szóló törvény elfogadása. A évi 501. számú törvény rendezte az egyházi ingatlanok kérdését, végrehajtása 2003-ban kezdődött el. Az országos restitúciós bizottsághoz magyar kérés érkezett végéig 130, magyar történelmi egyház tulajdonát képező ingatlan kapcsán született bizottsági határozat. A nehézkes indulás ellenére a tervek szerint 2004 végéig lezárul az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása. Késett a diszikrimináció-ellenes törvény megalkotása is ben az RMDSZ által delegált kisebbségi miniszter kezdeményezte a diszkrimináció minden formáját tiltó és megelőző jogszabályt. Az ekkor született évi 137. számú kormányrendelet csupán 2002-ben emelkedett törvényerőre. Ez a törvény viszont a romániai kisebbségvédelem egyik legjelentősebb jogszabálya lett. Kormányhatározattal már 2001-ben megalakult a Diszkriminációellenes Tanács, amelyet héttagú testület vezet. A törvény előírásai értelmében minden olyan személy, akit bármilyen diszkrimináció ért, a Kisebbségvédelmi Hivatalhoz fordulhat, a testület azonban hivatalból is vizsgálatot indít től kormányhatározat szabályozza a nemzeti szimbólumok használatát. Eszerint minden nemzeti kisebbségi közösség így a magyar is szabadon használhatja nemzeti szimbólumait. A belső törvényhozás hiányosságait csak részben pótolják azok a nemzetközi és kétoldalú egyezmények, amelyekhez Románia csatlakozott. Az Európa Tanács kisebbségvédelmi dokumentumai közül a Keretegyezményt a nemzeti kisebbségek védelméről ben ratifikálták, míg a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának ratifikálása az 1997-es aláírást követően folyamatban van. Az 1996-ban kötött magyar román alapszerződés amellett, hogy rögzíti a kisebbségi identitás védelméhez szükséges

15 HTMH / 40 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről jogokat és az ezzel kapcsolatos állami politika általános elveit, további nemzetközi dokumentumokat emel jogi érvényre: Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogairól (ENSZ, 1992), EBEÉ Koppenhágai Dokumentum, valamint az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201(1993). sz. Ajánlása. Noha az alkotmány elsőbbséget élvezőnek ismeri el a Románia által aláírt és ratifikált nemzetközi dokumentumokat az ország törvényeivel szemben, azok alkalmazása a gyakorlatban ellentmondásos, gyakran nincs lehetőség a dokumentumban foglalt jogok érvényesítésére. 4. ÉRDEKKÉPVISELET A romániai magyarság politizálásának keretéül elsősorban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szolgál, amely nem politikai párt, hanem nemzeti és demokratikus alapon működő, aktív kisebbségvédelmet folytató szervezet ban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsának kezdeményezésére megjelent a romániai magyar köz- és politikai életben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, majd ennek részeként a Székely Nemzeti Tanács. A két szervezet jogilag, formailag nem létezik, bírósági bejegyzésüket nem kezdeményezték. A tanácsok az erdélyi magyarság önrendelkezésének és a Székelyföld autonómiájának megvalósítását tűzték ki célul. Az e szervezetek által elindított ún. autonómiamozgalom eredményeként 2003 nyarán létrejött a Magyar Polgári Szövetség, amely ugyancsak a romániai magyarság érdekvédelmi szervezeteként határozza meg önmagát. A Magyar Polgári Szövetség bejegyzett kisebbségi szervezetként részt kíván venni a román politikai életben, önálló erőként megméretni magát a 2004-es választásokon. Megjelenésével új fejezet kezdődik a romániai magyar érdekvédelemben: az egységes érdekképviselet helyét a politikai pluralizmus váltja fel. Az decemberi változást követően több erdélyi városban (Temesvár, Kolozsvár, Marosvásárhely), valamint a Székelyföldön beindult önszerveződési folyamat eredményeként létrejött RMDSZ-nek jelenleg mintegy félmillió tagja van. A szövetség Romániában élő magyarság különböző területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és részben helyhatósági szinten ellátja a romániai magyar nemzeti közösség közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszerveződés különböző formáit. Az RMDSZ tagja az Európai Demokrata Uniónak (EDU), az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának (FUEV), a Képviselettel Nem Rendelkező Népcsoportok Szervezetének (UNPO), valamint az Európai Néppártnak (EPP). Képviselői révén kapcsolatokat épít különböző nemzetközi szervezetekkel: Európa Tanács, Európai Parlament, EBESZ, Interparlamentáris Unió, Nyugat-Európai Unió.

16 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 16 / 40 HTMH Az RMDSZ alapvető célkitűzése: a romániai társadalom, gazdaság, közigazgatás modernizálása, Románia európai integrációs pályára állítása, a romániai magyar nemzeti közösség hagyományainak, nyelvének, kultúrájának megőrzése és fejlesztése, amelyeknek eszköze az államhatárokon belüli önrendelkezés. Ezt saját oktatási, művelődési és más, az önazonosság megőrzését biztosító intézmények kialakítása, megerősítése révén kívánja gyakorolni. A kisebbségi társadalom problémáinak megoldását kizárólag demokratikus és jogszerű keretek között tartja lehetségesnek. Ennek megfelelően a Szövetség programjában az alábbi célokat fogalmazta meg: a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerése, az állampolgárok közötti jogegyenlőség alkotmányos elvének tényleges megvalósítása; olyan társadalmi feltételek kialakítása, amelyek lehetővé teszik a nemzeti identitás szabad megválasztását, megőrzését, ápolását; a hatalmi ágak szétválásán alapuló jogállam megteremtése; a helyi közösségek és közigazgatás anyagi függetlenségének megteremtése; a magántulajdon sérthetetlenségének alkotmányos biztosítása; a piacgazdaság működését szabályozó törvényes keretek megteremtése; a jogtalanul elkobzott egyházi és közösségi javak teljes mértékű visszaszolgáltatása; a nemzeti kisebbségek jogállásának rendezése az Európában létező pozitív gyakorlat alapján; a nemzeti kisebbségek helyzetét szabályozó törvények elfogadása, ami biztosítja az anyanyelv szabad használatát a magán- és közéletben, az igazságszolgáltatásban; az önálló, kisebbségek által irányított anyanyelvű iskolahálózat kiépítését minden szinten és formában; az önálló kulturális intézményrendszert; az anyanemzettel való szabad kapcsolattartást és információcserét. Az RMDSZ legfőbb döntéshozó szerve a kongresszus. Az első két kongresszust Nagyváradon (1990) és Marosvásárhelyen (1991) tartották meg. A szövetség szerkezeti és politikai megújulását az 1993 januárjában, Brassóban megtartott III. Kongresszus határozatai alapozták meg, majd az 1995-ös kolozsvári IV. Kongresszus véglegesítette. Az 1997 októberében Marosvásárhelyen megtartott V. kongresszus az időközben kormányzati tényezővé vált RMDSZ tevékenységét értékelte, elfogadva az új helyzet megkövetelte cselekvési programot. A szövetség legutóbbi, 1999-ben, Csíkszeredában tartott VI. kongresszusa elemezte a kormányzati szerepvállalás eredményeit és hiányosságait, pozitív ténynek értékelte az RMDSZ aktív jelenlétét a romániai döntéshozó és végrehajtó testületeikben és elfogadta az RMDSZ prioritásait a következő időszakra. A Szövetség struktúraváltásának lényege a belső önrendelkezést megjelenítő önkormányzati modell. Az RMDSZ a szervezeti önkormányzat elve alapján együttműködő

17 HTMH / 40 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről kollektív és társult tagok szövetsége, amelyek a következők: területi elv szerint szerveződő szövetségi területi szervezetek (21 megyei, tájegységi szervezet); nem területi elv szerinti belső szerveződések a különböző politikai ideológiákat képviselő platformok (Erdélyi Magyar Kezdeményezés, Nemzetépítő Platform, Reform Tömörülés, Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Romániai Magyar Kisgazda Párt, Szabadelvű Kör, Szociáldemokrata Platform, Demokratikus Új Baloldal, Romániai Magyar Nők Fóruma, Romániai Magyar Vállalkozói Platform) a nemzeti közösségi lét kérdéseinek megoldásában az RMDSZ partnereiként működő, Romániában bejegyzett jogi személyek: tudományos, kulturális és szakmai szervezetek (Bolyai Társaság, Erdélyi Kárpát Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége). Az RMDSZ által felvállalt önkormányzati modell teret biztosít a plurális társadalomban jelentkező politikai, kulturális és társadalmi szerveződéseknek. Ez a modell egyben a társult tagok autonómiájának szigorú tiszteletben tartása mellett a hatalmi ágak szétválasztását és kölcsönös ellenőrzését is feltételezi. Ezt az elvi célkitűzést követve alakultak ki az irányító testületek: döntéshozó: Szövetségi Képviselők Tanácsa Szövetségi Egyeztető Tanács Szövetségi Operatív Tanács végrehajtó: Ügyvezető Elnökség konzultatív: Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa Országos Önkormányzati Tanács Platformok Konzultatív Tanácsa ellenőrző: Szövetségi Szabályzat-Felügyelő Bizottság Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottság Szövetségi Ellenőrző Bizottság Az RMDSZ képviseletét a szövetségi elnök vagy megbízó levél alapján az erre felkért személy látja el, míg az ügyvezető elnök illetékességi területein képviseli a szövetséget. A döntéshozó szerv a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT), amely állást foglalni hivatott a közösség életét érintő minden fontos politikai kérdésben. Az Egyeztető Tanács (SZET) az RMDSZ-hez társult szakmai, társadalmi és kulturális szervezetek, egyházi intézmények, személyiségek képviseleti, érdekegyeztető és döntéshozó fóruma. A szövetség egészét érintő kérdésekben (például költségvetés, ügyvezető alelnökök megerősítése, az ellenőrző testületek tagjainak megválasztása) a Szövetségi Képviselők Tanácsával közösen hoz határozatot.

18 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 18 / 40 HTMH Az Operatív Tanácsot (SZOT) a szövetségi elnök, akadályoztatása esetén pedig az ügyvezető elnök hívja össze. Szükség szerint határozatokat hoz a Szövetség működésére és szervezésére vonatkozó olyan kérdésekben, amelyek nem igényelnek alapszabályzatvagy programmódosítást. Tagjai: szövetségi elnök, tiszteletbeli elnök, ügyvezető elnök, az SZKT, a SZET és az OÖT elnöke, a Szövetség szenátusi és képviselőházi frakcióvezetői, valamint az ügyvezető elnök helyettese. Az Ügyvezető Elnökség (ÜE) a szervezet operatív kérdéseiben illetékes dönteni és eljárni, végrehajtja az SZKT határozatait és ellátja a Szövetség programjából eredő általános teendőket. Élén az ügyvezető elnök áll, akinek munkáját a különböző területekért felelős alelnökök segítik. Az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) a Szövetség listáin megválasztott polgármesterek, alpolgármesterek és önkormányzati képviselők legfőbb képviseleti, érdekegyeztető és tanácsadó testülete. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2003 január 31-e és február 2-a között Szatmárnémetiben megtartott VII. kongresszusán létrehozták a Platformok Konzultatív Tanácsát (PKT). A PKT az RMDSZ-en belül a pluralizmus jegyében különböző politikai nézeteket valló csoportosulások fóruma. A Szövetség ellenőrző testületei, amelyeknek tagjait az SZKT és a SZET közös ülésen választja meg öt évre: a Szabályzat-Felügyelő Bizottság (SZFB), amelynek feladata tisztázni az Alapszabály értelmezésével összefüggésben felmerülő kérdéseket és állást foglalni azokkal kapcsolatban; az Etikai és Fegyelmi Bizottság (EFB), amely kivizsgálja a felmerülő etikai problémákat, és javaslatokat dolgoz ki megoldásukra az illetékes döntéshozó szervek számára; az Ellenőrző Bizottság (EB), amely folyamatosan ellenőrzi a Szövetség pénzügyeit és vagyoni helyzetét. A júniusi helyhatósági választások eredményeként az RMDSZ 148 polgármesteri helyet szerzett (5,01 %), míg a helyi RMDSZ-tanácsosok száma (6,17 %), a megyei tanácsosoké pedig 135 (7,86 %). Ugyanakkor a romániai magyarság politikai érdekképviseleti szervezete 4 megyei tanácselnökkel (Hargita, Kovászna, Maros és Szatmár), 9 megyei tanácsi alelnökkel (Beszterce Naszód, Bihar, Brassó, Hargita 2, Kolozs, Kovászna 2, Szilágy) rendelkezik. A évi őszi parlamenti választásokon az RMDSZ a 345 tagú bukaresti Képviselőházba (Alsóház) szavazattal 27 képviselőt (7,83 %) juttatott, míg a Szenátusban (Felsőház) szavazattal 12 szenátori helyet (8,57 %) szerzett meg a 140-ből.

19 HTMH / 40 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről Az RMDSZ vezető tisztségviselői 1. táblázat Irányító testületek Szövetségi elnök Markó Béla ÜGYVEZETŐ ELNÖKSÉG SZÖVETSÉGI KÉPVISELŐK TANÁCSA Ügyvezető elnök Takács Csaba Elnök Frunda György Ügyvezető alelnökök SZÖVETSÉGI EGYEZTETŐ TANÁCS Önkormányzati Kerekes Gábor Elnök Kelemen Hunor Oktatási és ifjúsági Nagy F. István SZÖVETSÉGI OPERATÍV TANÁCS Művelődési és egyházügyi Szép Gyula Elnök Markó Béla Területi szervezetek Nagy Zsolt Tagok Gazdasági és szociális Kerekes Gábor Takács Csaba ügyvezető elnök ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATI TANÁCS Frunda György az SZKT elnöke Elnök Demeter János Kelemen Hunor a SZET elnöke SZÖVETSÉGI SZABÁLYZAT- FELÜGYELŐ BIZOTTSÁG Demeter János az OÖT elnöke Elnök Markó Attila Verestóy Attila a szenátusi frakció vezetője SZÖVETSÉGI ETIKAI ÉS FEGYELMI BIZOTTSÁG Kelemen Atilla a képviselőházi frakció vezetője Elnök Ungvári Zrínyi Imre Borbély László az ügyvezető elnök helyettese SZÖVETSÉGI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG Elnök Takács Gyula

20 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 20 / 40 HTMH táblázat Területi szervezetek Megnevezés Elnök Arad megye Király András Beszterce Naszód megye Szilágyi János Bihar megye Lakatos Péter Brassó megye Kovács Attila Bukarest Czédly József Csíki terület Ráduly Róbert Fehér megye Rácz Levente Felső-Háromszék Baka Mátyás Galac Székely Levente Gyergyó terület Rokaly József Háromszék Albert Álmos Hunyad megye Winkler Gyula Kolozs megye Kónya H. Sándor Krassó Szörény megye Makay Botond Maros megye Kelemen Attila Máramaros terület Gerstmayer József Nagybánya terület Ludescher István Szatmár megye Ilyés Gyula Szeben megye Jakab Elek Szilágy megye Seres Dénes Temes megye Halász Ferenc Udvarhelyszék Verestóy Attila

21 HTMH / 40 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 3. táblázat Az RMDSZ szenátorai Név Megye Bizottság tisztség Eckstein Kovács Péter Kolozs Jogi, fegyelmi és mentelmi bizottság tag Frunda György Kereskényi Sándor frakciótitkár Maros Szatmár Emberjogi, vallási és kisebbségügyi bizottság elnök Kulturális bizottság tag Markó Béla Maros Külpolitikai bizottság tag Németh Csaba Kovászna Munkaügyi és szociális bizottság tag Pete István Puskás Bálint Seres Dénes Bihar Kovászna Szilágy Gazdasági bizottság tag Mezőgazdasági bizottság titkár A Szenátus alelnöke Költségvetési, pénz-, bankügyi bizottság tag Közigazgatási és területrendezési bizottság elnök Sógor Csaba Hargita Tanügyi és tudományos kutatási bizottság tag Szabó Károly frakcióvezető-helyettes Vajda Borbála Verestóy Attila frakcióvezető Szatmár Călăraşi Hargita Védelmi, köz- és nemzetbiztonsági bizottság tag Privatizációs bizottság tag Egészségügyi és családvédelmi bizottság tag Visszaéléseket kivizsgáló bizottság tag

22 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 22 / 40 HTMH Az RMDSZ parlamenti képviselői 4. táblázat Név Megye Bizottság tisztség Antal István Hargita Ipari és szolgáltatási bizottság elnök Asztalos Ferenc Hargita Tanügyi, tudomány-, sport- és ifjúsági bizottság alelnök Birtalan Ákos Kovászna Költségvetési, pénz-, bankügyi bizottság titkár Borbély László Maros Az Állandó Bizottság titkára Böndi Gyöngyike Máramaros Munkaügyi és szociális bizottság tag Erdei D. István Szatmár Ipari és szolgáltatásügyi bizottság tag Garda Dezső Hargita Visszaéléseket kivizsgáló bizottság tag Kelemen Attila frakcióelnök Kelemen Hunor Maros Hargita Mezőgazdasági bizottság alelnök Művelődési, művészeti és tömegtájékoztatási bizottság tag Kerekes Károly Maros Munkaügyi és szociális bizottság tag Kónya Hamar S. Kolozs Külpolitikai bizottság tag Kovács Csaba Tibor Brassó Közigazgatási és területfejlesztési bizottság titkár Kovács Zoltán Bihar Mezőgazdasági bizottság tag Makkai Gergely Maros Közigazgatási és területfejlesztési bizottság tag Márton Árpád Művelődési, művészeti és tömegtájékoztatási bizottság titkár Kovászna frakcióalelnök Pataki Júlia frakciótitkár Bukarest Egészségügyi és családügyi bizottság tag Pécsi Ferenc Szatmár Gazdaságpolitikai, reformügyi és privatizációs bizottság tag Ráduly Róbert Hargita Információ és távközléstechnológiai bizottság tag Székely Ervin Bihar Jogi és mentelmi bizottság tag Szilágyi Zsolt Bihar Külpolitikai bizottság tag Tamás Sándor Kovászna Jogi és mentelmi bizottság tag Tokay György Arad Emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnök Toró T. Tibor Temes Védelmi és nemzetbiztonsági bizottság tag Varga Attila frakcióalelnök Szatmár Emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tag Vekov Károly Kolozs Tanügyi, tudomány-, sport- és ifjúsági bizottság tag Vida Gyula Szilágy Gazdaságpolitikai, reformügyi és privatizációs bizottság titkár Winkler Gyula Hunyad Költségvetési, pénz-, bankügyi bizottság tag

23 HTMH / 40 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről Megyei önkormányzati elnökök 5. táblázat Név Demeter János Szabó István Virág György Zsombori Vilmos Megye Kovászna megye Szatmár megye Maros megye Hargita megye 6. táblázat Megyei önkormányzati alelnökök Név Baka Mátyás György Zsolt Bunta Levente Petres Sándor Fekete Szabó András Kerekes Sándor Kiss Sándor Markó Gábor Szántó Árpád Megye Kovászna megye Hargita megye Szilágy megye Kolozs megye Bihar megye Brassó megye Beszterce Naszód megye

24 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 24 / 40 HTMH Az RMDSZ által jelölt magyar tisztségviselők a központi és megyei szintű államigazgatásban (2001. december) 7. táblázat Név Tisztség Intézmény Kozsokár Gábor Alkotmánybíró Alkotmánybíróság Lokodi Emőke Tanácsos Számvevőszék Szarka Edit Tanácsos Számvevőszék Gáspárik Attila Alelnök Országos Audiovizuális Tanács Varga Gábor Vezérigazgató Állami Szabadalmi és Védjegyhivatal Péter Elek Vezérigazgató Országos Ásványvízhivatal Markó Attila Helyettes államtitkár Tájékoztatási Minisztérium, Etnikumközi Birtalan József Alelnök Kapcsolatok Hivatala Helyi Közigazgatás Minisztériuma, Köztisztviselők Országos Ügynöksége Neményi József Alelnök Országos Versenytanács Demeter Attila Miniszteri tanácsos Kormányfőtitkárság Nagy Benedek Miniszteri tanácsos Művelődési és Vallásügyi Minisztérium Erős Viktor Főfelügyelő Országos Értékpapírpiac Felügyelő Bizottság Murvay László Főosztályvezető Nevelési és Kutatási Minisztérium Reman Domokos Bíró Albin Birtalan József Csendes László Csortán Ferenc Csortán Ildikó Ágoston Hugó Főosztályvezető-helyettes Tag Alelnök Tag Tanácsos Tanácsos Tag Burkhárdt Árpád Alprefektus Maros megye Csóka Tibor Alprefektus Kovászna megye Dézsi Zoltán Alprefektus Hargita megye Riedl Rudolf Alprefektus Szatmár megye Mezőgazdasági, Élelmezési és Erdőgazdálkodási Minisztérium Biztosító Cégeket Felügyelő Ügynökség Közalkalmazottak Ügynöksége A szekuritáté levéltárát átvilágító bizottság Művelődési Minisztérium Művelődési Minisztérium Rádió Igazgatótanácsa Az 1996-os választások eredménye minőségileg új helyzetet teremtett a romániai magyar közösség számára is. Érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ részvétele a román kormánykoalícióban olyan új lehetőséget jelentett, amelyet addig nem volt alkalma kipróbálni: hatalmi pozícióba kerülve vehetett részt az ország irányításában, nagyobb eséllyel kísérelhette meg célkitűzéseinek megvalósítását. A koalíciós kormányzás felelősségének vállalása több vonatkozásban előrelépésként értékelhető a magyarság szempontjából: