Határon Túli Magyarok Hivatala. Romániai magyarság T a r t a l o m: Előszó Történelem Általános adatok Jogi helyzet..

Átírás

1 Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala Romániai magyarság T a r t a l o m: Oldal Előszó Történelem Általános adatok Jogi helyzet Érdekképviselet Gazdaság Civil társadalom Oktatás Művelődés, kultúra, tudomány Egyházi intézményrendszer és vallásgyakorlás Tömegtájékoztatás 33

2 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 2/ 34 HTMH Kedves Olvasónk! A határon túli magyar közösségek helyzetét ismertető régiójelentéseket tartalmazó, 2000 nyarán elindított, megújult sorozat harmadik, a 2001-es év legfontosabb történéseivel és adataival kiegészített, s bizonyos vonatkozásokban az idei, 2002-es évre is kitekintést nyújtó, aktualizált kiadását tartja kezében. A harmadik évezred első évének amelynek kiemelkedő eseményeit, adatait immár tartalmazza az új kiadás a határon túli magyarság szempontjából kétségkívül a szomszédos államokban élő magyarokról szóló évi LXII. törvény megszületése volt a legjelentősebb történése: június 19-én a Magyar Országgyűlés olyan 93 %-os többséggel fogadta el a törvényt, amire az utóbbi évek gyakorlatában nem volt példa. A törvény elfogadásával konkrét tartalmat nyert a határon túli magyarság iránti felelősség Alkotmányunkban is rögzített elve. Mint ismeretes, a törvény alapján a határon túli magyarok oktatási, kulturális, munkavállalási, szociális és egészségügyi többletjogokhoz jutnak Magyarországon. Ugyanakkor abban a meggyőződésben, hogy az egyes határon túli magyar közösségek csak saját szülőföldjükön maradva tudják értékeiket teljességükben képviselni a törvény kiemelt célja, hogy olyan támogatások, kedvezmények igénybevételét tegye lehetővé, amelyeket a szülőföldön lehet hasznosítani. Ilyen többek között a szomszédos országbeli magyar tannyelvű oktatásban való részvétel elősegítése az oktatási, nevelési, taneszköz-támogatással. Fontos célkitűzése tehát a törvénynek, hogy fékezze a Magyarország felé irányuló elvándorlást. Ennek különösen az elkövetkezendő években, évtizedekben azért van jelentősége, mert erősen valószínűsíthető, hogy minél beljebb kerülünk az előszobából ahol most vagyunk az Európai Unióba, olyan mértékben fog folyamatosan növekedni a határon túli magyarság spontán elvándorlási hajlama. Már az elmúlt tíz évben is százezres nagyságrendben települtek át Magyarországra, illetőleg a nyugati világba. A törvény tehát egy eszköz ennek az elvándorlási hajlandóságnak a fékezésére. A törvény előkészítése során a magyar fél folyamatosan egyeztetett az Európai Unióval. Az EU Magyarország Parlamenti Vegyes Bizottság október 8 9-én, Brüsszelben megtartott ülésén ismertették Magyarországgal az Európai Parlament Jogi Szolgálatának véleményét a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényről. A dokumentum kimondja, hogy a törvény nem ütközik a Magyarország és az EU által aláírt társulási egyezmény előírásaival. Magyarországnak tehát a társulási szerződést betartva jogában áll bizonyos kedvezményeket nyújtani a nem közösségi államból származó állampolgároknak. A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény filozófiája ily módon teljes mértékben összhangban van az integrációs szervezetek normáival; fő célja a határon túl élő magyar közösségek identitása és kultúrája megőrzésének elősegítése, és ez által az európai kulturális és nemzeti sokszínűség megőrzéséhez és fejlesztéséhez való hozzájárulás.

3 HTMH / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről A magyar politika megalapozottan bizakodhat abban, hogy a törvény lényegét, a mögötte álló valóságos tartalmat egyre többen fogják megérteni, közöttük azok is sőt, éppenséggel ők igazán, akik valóban elgondolkodnak arról, hogy milyen is legyen a jövő Európája, hogyan is képzelhető el a létező közösségeknek nemcsak az államoknak, hanem a helyi, a regionális, a kulturális, a nemzeti, a vallási közösségeknek az a fajta együttélése, ami a jövő Európájának valóságos szövetét fogja alkotni. Erre az együttgondolkodásra kínál kiváló alkalmat a működését a közelmúltban megkezdett Európai Konvent is, ahol Magyarország képviselői révén lehetőséget kap arra, hogy egyenrangú félként vegyen részt a jövő Európájáról szóló diskurzusban. E folyamatok azt ígérik, hogy a mainál egységesebb, erősebb, demokratikusabb, polgár-közelibb lehet a jövő Európája. Olyan Európa, amelyben az abszolút területiség fogalma és jelentősége halványul, ugyanakkor megerősödik az állam feletti nagyobb, illetve az állam alatti kisebb egységek jelentősége. Mindezzel feloldódik a nemzetek Európája vagy a nemzetek feletti Európa közötti választás régi dilemmája, hiszen a XXI. század Európája a közösségek közössége. A törvény gondolatisága megfelel a jövő Európájáról alkotott elképzeléseknek. Magyarország és az összmagyarság a törvénnyel amellett foglalt állást, hogy a jövő egységes, közös és sokszínűségen nyugvó Európájának elérését kívánja előmozdítani. Olyan Európáét, amelynek egyik legfontosabb tartópillére a történelmi, nyelvi, kulturális önazonosság megőrzése és erősítése, a sokszínűség és az azt összefogó európai kultúra. Szabó Tibor

4 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 4/ 34 HTMH TÖRTÉNELEM Magyarok Erdélyben Jelentés a romániai magyarság helyzetéről IX. sz. vége X. sz. A magyarok megtelepedése Erdélyben, a kereszténység felvétele. XI. sz. XII. sz. XIII. sz. XIV. sz. XV. sz. XVI. sz. XVII. sz. Erdély közigazgatási megszervezése. A gyulafehérvári római katolikus püspökség alapítása. Feltehetőleg ekkor telepedett meg Erdélyben a székelymagyar népcsoport. Megkezdődik a szászok betelepítése. A magyar királyok kiváltságlevelekkel erősítik meg a magyar, székely és szász közösségek korábban kialakult szokásjogait. Első gótikus építkezések, hiteles helyek (loca credibilia) Gyulafehérváron, Kolozsváron, a kelet-magyarországi Váradon. A tatárjárás (1241) elpusztítja, részben elnépteleníti Magyarországot és Erdélyt, ami lehetővé teszi újabb népcsoportok, köztük a románok betelepedését is. A nemesek általános gyűlésének (congregatio generalis) első okleveles említése (1288). Az első említések románok által lakott területekről ( terra Blachorum ): Fogaras 1222; Omlás, Hátszeg 1247). A székelyek általános gyűlésének (congregatio generalis) első említése (1344). Végérvényesé válik a hűbéri rendszer megszilárdulása Erdélyben is. Humanista központ a kelet-magyarországi Váradon, reneszánsz építkezések (Várad, Gyulafehérvár, Gyalu). Oklevélben rögzítik a három történelmi erdélyi közösség (magyar, székely, szász) szövetségére épülő erdélyi alkotmányos jogrendet (Unio Trium Nationum 1437). Hunyadi János erdélyi vajda és Magyarország kormányzója, Kolozsvár szülötte, Hunyadi Mátyás uralkodása. Székely Dózsa György parasztháborúja (1514). Magyarország osztrák és török fennhatóság alá kerül, megalakul az önálló Erdélyi Fejedelemség magyar fejedelmekkel. A Tordai Országgyűlés a világon először mondja ki a vallásszabadságot (1568). Jezsuita akadémia létesül Kolozsváron (1581). Dávid Ferenc, Szenczi Molnár Albert, Heltai Gáspár működése. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király uralkodása. Akadémia Gyulafehérváron neves külföldi tanárokkal. Bocskai István, Bethlen Gábor és a két Rákóczi György fejedelemsége ( Erdély aranykora ). Apáczai Csere János megírja és kiadja a Magyar Encyclopaediát (1653). Erdélyi

5 HTMH / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről törvénykönyv: Approbatae Constitutiones (1655) és Compilatae Constitutiones (1669). Misztótfalusi Kis Miklós könyvnyomtató és betűmetsző tevékenysége. XVIII. sz. A II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc leverése (1711) után megszilárdul az osztrák uralom. Erdély nagyfejedelemségként (Grossfürstentum) az Osztrák Birodalom tartománya lesz. Székely és román határőrezredek felállítása ( ). Erdély etnikai arányainak átalakulása: Román Magyar Szász ,6 % 37,2 % 12,4 % ,0 % 29,4 % 11,6 % Az első magyar lap megjelenése (Erdélyi Magyar Hírvivő, 1789) Kolozsváron. Ugyanitt megalakul az első magyar színtársulat (1792). XIX. sz. XX. sz. Magyarok Romániában Kőrösi Csoma Sándor angol tibeti szótára révén európai hírnévre tesz szert. Bolyai János megfogalmazza a nem euklideszi geometriát (Appendix, 1833). A liberális reformnemzedék szellemi politikai mozgalma (Wesselényi Miklós, Bölöni Farkas Sándor), : forradalom és szabadságharc a Habsburg-uralom ellen. Társadalmi reformok: jobbágyfelszabadítás, közteherviselés. Az Erdélyi Múzeum Egyesület megalakítása (1859). Újraegyesülés Magyarországgal (1867). Egységes magyar közigazgatás, megszüntetik a székely és szász közigazgatási különállást. A kolozsvári egyetem megalapítása (1872), a Székely Nemzeti Múzeum megalapítása (1879), Kolozsváron megalakul az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE, 1885), a Nagybányai művésztelep létrehozása (1896 Iványi Grünwald Béla, Ferenczy Károly, Hollósy Simon, Thorma János). Egyetemi Könyvtár Kolozsváron az Erdélyi Múzeum Egyesület gyűjteményére alapozva (1906). Az első világháború után 1920-ban a trianoni békeszerződés szentesíti Erdély Romániához csatolását. Az itt élő magyarság kisebbségi sorba kerül. Románia az június 4-én megkötött trianoni békeszerződés útján Erdély hozzácsatolásával nyerte el mai nyugati határait. A román történelemtudomány álláspontja szerint e határváltozás jogi alapja a gyulafehérvári román nemzetgyűlés december 1-jei kiáltványa (Románia nemzeti ünnepe), amely kimondta Erdély Romániával történő egyesítését. A modern román állam megteremtésében kiindulópontnak tekintett Gyulafehérvári Nyilatkozat széleskörű jogokat ígért az együttélő népeknek, de ezeket Románia sohasem biztosította számukra. Az 1923-as alkotmány egységes nemzetállammá nyilvánította Romániát és utalás sincs benne a kilátásba helyezett jogokról. Az egymást követő román kormányok ugyanakkor a trianoni szerződés előtt (1919. decem-

6 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 6/ 34 HTMH ber 9.) aláírt kisebbségi szerződést sem vették figyelembe, azt a román törvényhozás sohasem ratifikálta. A Romániába átkerült magyar nemzetrész tragédiaként élte meg a változást, de a kezdeti passzivitás után az erdélyi és partiumi magyarság hamarosan az önszerveződés útjára lépett. Alkalmazkodott az új körülményekhez, és megmaradt egyházi és kulturális intézményeire támaszkodva létrehozta új civil szervezeteit és politikai pártját: az Országos Magyar Pártot. Az egymást követő román kormányok nemzetiségi politikája arra irányult, hogy megfossza a romániai magyarságot anyagi hátterétől és intézményrendszerétől, vagy ha erre nem volt lehetőség legalábbis korlátozza a magyar intézmények önkormányzati lehetőségeit. Az igazságtalanságok ellen fellépő magyar sérelmi politika szinte teljes egészében eredménytelen maradt. Ennek ellenére a romániai magyar egyházak és a romániai magyarság újonnan létrejövő gazdasági, kulturális, politikai intézményei sikeresen teljesítették közösségmegtartó feladataikat, biztosították a magyar közélet erdélyi folytonosságát. A II. bécsi döntés és az azt követő események kitörölhetetlen, ma is érzékelhető nyomokat hagytak Erdély román, magyar és német lakosságának emlékezetében. A későbbi román nacionalizmus mindmáig az akkori események egyoldalú és eltorzított bemutatásával próbálja manipulálni a román tömegeket után úgy tűnt, hogy az új hatalom a nemzetiségi kérdés méltányosabb megoldására törekszik. Az február 6-án kibocsátott 86. sz. törvény (Nemzetiségi Statútum, amelyet formailag mindmáig nem hatálytalanítottak) első ízben biztosított kollektív jogokat a nemzeti kisebbségeknek. Előírta, hogy azokon a területeken, ahol a nem román nemzetiségűek a lakosság legalább 30 %-át teszik ki, szóban és írásban használhatják anyanyelvüket a közigazgatási intézményekben és a bíróságokon, és e nyelvek ismeretét a román nyelv ismerete mellett kötelezővé tette az e területen hivatalban lévő köztisztviselők számára. A Statútum előírta az anyanyelvi oktatás biztosítását minden szinten, valamint a nemzetiségi uszítás és az etnikai diszkrimináció büntetését is. A gyakorlatban viszont a Nemzetiségi Statútum rendelkezései soha nem kerültek alkalmazásra. A kommunista hatalomátvétel után az ún. államosítás (1948) lehetővé tette, hogy a magyarságot teljesen megfosszák vagyoni alapjaitól, intézményeitől és iskolarendszerétől, minimálisra szűkítve az erdélyi magyar egyházak működési lehetőségeit is. Ettől kezdve egyre kiszolgáltatottabbá válik a nacionálkommunista román állam önkényének, amely akárcsak a két világháború közötti román állam 1956-tól kezdve ismét a romániai magyarság fokozatos felszámolására törekedett. A törvények ugyan formálisan biztosították az anyanyelv szabad használatának jogát (sőt ezt a Ceauşescu idejében hatályos alkotmány is kimondta), de a magyar nyelvet a 60-as évektől kezdve fokozatosan kiszorították a közéletből. Az 1989-es decemberi események nem hozták meg a kommunista nacionalista kisebbségpolitika várt felszámolását. Az új alkotmány és a 90-es évek jogalkotása messze elma-

7 HTMH / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről radt mind a romániai magyarság jogos igényeitől, mind pedig a 89-es fordulatot megvalósító román politikai elit ígéreteitől. Ugyanakkor ismét lehetővé vált a romániai magyarság önszerveződése. Még 1989 decemberében megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely felvállalta a romániai magyarság érdekvédelmét és politikai képviseletét. Az RMDSZ, bár számos, egymástól markánsan különböző érdekcsoportból és platformból tevődik össze, mindmáig megőrizte egységét és 2000 között az RMDSZ mint a demokratikus kormánykoalíció egyik tagja részt vett a központi irányításban. Több mint nyolc évtizedes kisebbségi léte során a romániai magyar nemzeti közösség érdekképviselete először került olyan helyzetbe, hogy kormányzati felelősséget vállalhasson. Az RMDSZ részvétele a román kormánykoalícióban olyan új lehetőséget jelentett, amelyet addig nem volt alkalma kipróbálni: hatalmi pozícióba kerülve vehetett részt az ország irányításában, nagyobb eséllyel kísérelhette meg célkitűzéseinek megvalósítását. A koalíciós kormányzás felelősségének vállalása több vonatkozásban előrelépésként értékelhető a magyarság szempontjából. A 2001 és 2004 közötti parlamenti ciklusban az RMDSZ nem vállalt kormányzati szerepet, de a 2001-es, majd a 2002-es évre megállapodást írt alá a kormányzó Szociáldemokrata Párttal annak parlamenti támogatásáról az általános reform, Románia európai és euro-atlanti integrációja, valamint a kisebbségi jogok bővítésének területén. 2. ÁLTALÁNOS ADATOK Terület: km 2. Összlakosság: fő (a legutóbbi, 1992-es népszámlálás szerint). Népsűrűség: 95,7 fő/km 2. Etnikai csoportok : román 89,5 %, magyar 7,1 %, roma 1,8 %, német 0,5 %, ukrán 0,3 %, orosz lipován 0,2 %, török 0,1 %, szerb 0,1 %, tatár 0,1 %, szlovák 0,1 %. Vallások : ortodox (86,8 %), római katolikus (5,1 %), református (3,5 %), görögkatolikus (1 %), pünkösdista (1 %), baptista (0,5 %), adventista (0,3 %), unitárius (0,3 %), muzulmán (0,2 %), evangéliumi keresztény (0,2 %), ágostai hitvallású evangélikus (0,2 %), órítusú keresztény (0,1 %), óortodox (0,1 %), zsinatprezsbiteri evangélikus (0,1 %). Népegészség : csecsemőhalandóság 20, átlagéletkor 74,8 év (nők), 68,1 év (férfiak) óta csökkenő népesség. Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: törvényhozás kétkamarás parlament (Szenátus, Képviselőház), végrehajtó hatalom kormány (miniszterelnökség), igazságszolgáltatás Legfelsőbb Bíróság.

8 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 8/ 34 HTMH Közigazgatás: 40 megye, Bukarest (főváros); főváros Bukarest (Bucureşti, fő), nagyobb városok Constanţa, Iasi, Temesvár (Timişoara), Kolozsvár (Cluj- Napoca), Galac (Galaţi), Brassó (Braşov). 263 város (ebből 82 municípium), község, falu. Városi lakosság: 67 %. Politikai pártok (2001): kormánypárt: Szociáldemokrata Párt (SZDP) (Partidul Social Democrat) ellenzék: Nagy-Románia Párt (NRP) (Partidul România Mare PRM); Demokrata Párt (DP) (Partidul Democrat PD); Nemzeti Liberális Párt (NLP) (Partidul Naţional Liberal PNL); Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) (Uniunea Democrată Maghiară din România UDMR). Munkaerő: 11,2 millió fő (mezőgazdaság 8 %, ipar és kereskedelem 38 %, egyéb 34 %). GDP/fő: kb USD (2001). Árfolyam: ROL/USD (2001. december). Infláció: 30,3 % (2001). Külső államadósság: 9,2 milliárd USD. (2000) Munkanélküliség: 8,6 % (2001). Összes külföldi tőkebefektetés: 4,95 milliárd USD ( ). A legutóbbi, évi népszámlálás hivatalos adatai szerint a Romániában magukat magyarnak valló lakosok száma , míg becsült adatok szerint a magyar anyanyelvűek száma meghaladja az 1,8 millió főt. A romániai magyarság legnagyobb része a mintegy 103 ezer négyzetkilométernyi erdélyi területen él 12 másik népcsoporttal együtt, ezek aránya azonban két kivétellel cigányok és németek nem éri el az 1 %-ot. A magyar etnikum Erdélyben a lakosság mintegy 20 %-át teszi ki. Elsősorban Székelyföldön (Hargita, Kovászna és Maros megye) alkot zárt tömböt, amely az erdélyi magyarság %-át tömöríti. Itt a román lakosság számaránya általában nem haladja meg a %-ot (Székelyudvarhelyen és környé-

9 HTMH / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről kén pl. alig 2 %). Az erdélyi magyarság közel 28 %-a él a magyar határ mentén (Szatmár, Bihar, Arad és Temes megye), %-a Közép-Erdélyben, %-a pedig interetnikus diaszpórában. Erdélyen kívül Románia más területein is élnek magyarok. E népesség sajátos kultúrájú részét alkotja a moldvai csángó közösség, amely a középkor óta a Kárpátokon kívülre, a történelmi Moldvába több hullámban kitelepült magyar csoportokból alakult ki. A román állam mintegy hét évtizedes betelepítési politikájának eredményeként amely előbb Erdély középső részei, majd a magyar határ melletti területek etnikai összetételét változtatta meg a magyarság számaránya csökkenőben van, bár a 89-es romániai változásokat követően lelassult az iparosítással összefüggő, felülről irányított betelepítési folyamat. Ennek következményei elsősorban az erdélyi városokban szembetűnők: a magyarság egyes kulturális központjai, mint Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Nagybánya, Nagyenyed, Torda, Zilah mára többségében románok által lakott településekké váltak, a hajdan szinte teljesen magyar Marosvásárhelyen pedig a lakosok fele a románságból kerül ki ben összesen 175 olyan település volt Erdélyben, ahol a magyar etnikum aránya meghaladta az 50 %-ot. 1. ábra Tájegységek Romániában

10 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 10/ 34 HTMH ábra Magyarok Romániában 3. ábra Magyarok az erdélyi megyékben

11 HTMH / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 4. ábra Erdély nemzetiségi összetétele és a magyarok számának alakulása 1910 és 1992 között A XX. század második felében a romániai magyar lakosság számának növekedése lelassul. A Székelyföld kivételével ahol a születések száma meghaladta a halálozásokét a magas halandóság miatt a népesség fogyása jellemző. Az Erdélyen kívül élő magyarok körében szerényebb mértékű a csökkenés. Jelentősen hozzájárult a magyar ajkú lakosság csökkenéséhez az elvándorlási folyamat is: becslések szerint több mint 100 ezerre tehető azon magyarok száma, akik az 1970-es évektől napjainkig elhagyták Romániát. 5. ábra A természetes szaporulat Erdélyben 1910 és 1992 között

12 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 12/ 34 HTMH JOGI HELYZET Az 1991-ben elfogadott és népszavazással is megerősített alkotmány szerint Románia nemzetállam, amelynek hivatalos nyelve a román nyelv. Az alkotmány több alapvető kisebbségi jogot rögzít: az etnikai identitáshoz való jogot (6. ), az anyanyelven való tanulás jogát (32. ), a parlamenti képviselethez való jogot (59. ), az anyanyelv használatának jogát a bírósági eljárásban (127. ). A kisebbségi jogok használatának azonban a törvényi szabályozás elégtelensége vagy hiánya miatt a gyakorlatban nincsenek elégséges garanciái. A hatalmi pozícióban lévő pártok 1991 és 1996 között fenntartva a kisebbségi kérdés politikai kezelésének lehetőségét nem törekedtek e vonatkozásban a törvényhozási keretek kialakítására. Az 1996-os választások után létrehozott, tárca nélküli miniszter által felügyelt Kisebbségvédelmi Hivatal számos jogszabályi kezdeményezést tett a kisebbségek helyzetének javítása érdekében, ezek életbe léptetése és végrehajtása viszont elmaradt a várakozásoktól. Áttörésnek tekinthető, hogy a köztisztviselők jogállásáról 1999-ben elfogadott 188/1999 számú törvény kötelezővé tette a kisebbségek nyelvét ismerő személyek alkalmazását azokban a közigazgatási egységekben, ahol ezek részaránya meghaladja a 20 %-ot. Az 1991-ben elfogadott közigazgatási törvény a román nyelv kizárólagos használatát írta elő. A Ciorbea-kabinet a 22/1997. sz. sürgősségi kormányrendelettel módosította ezt lehetővé téve a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát a közigazgatásban azokon a településeken, ahol számarányuk a 20 %-ot meghaladja, de a kormányrendelet végrehajtását akadályozták, törvényerőre emelése sokáig nem történt meg ben az új kormányzat az RMDSZ-szel kötött megállapodásba bevette ennek a kérdésnek a rendezését és a 20 %-os anyanyelvhasználati rendelkelkezést a román parlament törvényerőre emelte (215/2002 sz. törvény). Az 1995-ben életbeléptetett oktatási törvény a többségi nyelv és kultúra fennhatóságát, kollektív jogát érvényesítette, korlátozva az anyanyelvű, valamint egyházi oktatás lehetőségeit. A 36/1997. sz. sürgősségi kormányrendelet az oktatási törvény kisebbségellenes előírásait törölte és az ennek alapján 1999-ben elfogadott új oktatási törvény már szavatolja az anyanyelven való tanulás jogát az óvodától az egyetemig. Ugyanakkor nem tette lehetővé az erdélyi magyarság egyik legfontosabb igényének megvalósítását, az önálló állami magyar egyetem létrehozását. A romániai magyarok vagyonjogi és gazdasági helyzetének, valamint létbiztonságának javulását teszi lehetővé a föld és erdőtulajdon visszaszolgáltatását szabályozó 1/2000 sz. törvény, amelyet 2001-ben megerősítettek és az RMDSZ SZDP megegyezésnek köszönhetően utólagos módosításai is kedvezően alakultak. Ugyanide sorolható az 1945 és 1989 között jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszármaztatásáról szóló 10/2001 sz. törvény. A romániai nemzeti kisebbségek 1991 óta szorgalmazzák a kisebbségi törvény elfogadását a magyar nemzeti közösség politikai képviselete 1993-ban konkrét szövegtervezetet nyújtott be. Az akkori kormány nem foglalkozott érdemben a javaslattal, annak el-

13 HTMH / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről lenére, hogy Romániának az Európa Tanácsba történő tagfelvétele során a szervezet Parlamenti Közgyűlése ezt kötelezettségként szabta meg, aminek végrehajtására Románia ígéretet is tett. Az es kormányzati ciklus kezdetben 1997 őszéig, majd 1998 decemberéig vállalta a törvény megalkotását. A vállalások ellenére a törvény eddig nem került előterjesztésre. A Romániában hivatalosan elismert egyházak 1990 óta igénylik egyházügyi törvény elfogadását, amely biztosítaná a felekezeti iskolahálózat működtetéséhez való jogot anyanyelven is. Ennek hiánya a magyarság szempontjából különösen hátrányos. Ezzel szorosan összefüggő kérdés az államosított felekezeti ingatlanok ügye. Míg a román kormány közel 100 ingatlant juttatott vissza az ugyancsak jogfosztott görög-katolikus felekezetnek, a történelmi magyar egyházak kártalanítása nem történt meg. Az előző parlamenti ciklusban a kormány három sürgősségi rendeletet és egy kormányhatározatot is kibocsátott amelyekkel elvben egyebek között a magyarság számára is visszajuttatott 115 közösségi és egyházi ingatlant, viszont e rendelkezéseknek mindeddig csupán néhány ingatlan esetében sikerült teljességében és ténylegesen érvényt szerezni. A jogtalanul elkobzott egyházi és közösségi tulajdonok visszaszolgáltatásáról szóló törvény 2001-ben sem született meg. Az előbbiekben említett 10/2001 sz. törvény az 1945 és 1989 között jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásáról előírja, hogy a közösségi tulajdon kérdését külön jogszabállyal kell rendezni. Az RMDSZ SZDP évre szóló megállapodásának egyik sarkalatos pontja az egyházi és közösségi tulajdonokról szóló törvény elfogadása. Késett a 2000-ben elfogadott diszikrimináció-ellenes törvény alkalmazása is. A belső törvényhozás hiányosságait csak részben pótolják azok a nemzetközi és kétoldalú egyezmények, amelyekhez Románia csatlakozott. Az Európa Tanács kisebbségvédelmi dokumentumai közül a Keretegyezményt a nemzeti kisebbségek védelméről ben ratifikálták, míg a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának ratifikálása az 1997-es aláírást követően folyamatban van. Az 1996-ban kötött magyar román alapszerződés amellett, hogy rögzíti a kisebbségi identitás védelméhez szükséges jogokat és az ezzel kapcsolatos állami politika általános elveit, további nemzetközi dokumentumokat emel jogi érvényre: Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogairól (ENSZ, 1992), EBEÉ Koppenhágai Dokumentum, valamint az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201(1993). sz. Ajánlása. Noha az alkotmány elsőbbséget élvezőnek ismeri el a Románia által aláírt és ratifikált nemzetközi dokumentumokat az ország törvényeivel szemben, azok alkalmazása a gyakorlatban ellentmondásos, gyakran nincs lehetőség a dokumentumban foglalt jogok érvényesítésére.

14 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 14/ 34 HTMH ÉRDEKKÉPVISELET A romániai magyarság politizálásának keretéül elsősorban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szolgál, amely nem politikai párt, hanem nemzeti és demokratikus alapon működő, aktív kisebbségvédelmet folytató szervezet. Az decemberi változást követően több erdélyi városban (Temesvár, Kolozsvár, Marosvásárhely), valamint a Székelyföldön beindult önszerveződési folyamat eredményeként létrejött szövetségnek jelenleg mintegy félmillió tagja van. Az RMDSZ a Romániában élő magyarság különböző területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és részben helyhatósági szinten ellátja a romániai magyar nemzeti közösség közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszerveződés különböző formáit. Az RMDSZ tagja az Európai Demokrata Uniónak (EDU), az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának (FUEV), a Képviselettel Nem Rendelkező Népcsoportok Szervezetének (UNPO), valamint az Európai Néppártnak (EPP). Képviselői révén kapcsolatokat épít különböző nemzetközi szervezetekkel: Európa Tanács, Európai Parlament, EBESZ, Interparlamentáris Unió, Nyugat-Európai Unió. Az RMDSZ alapvető célkitűzése: a romániai társadalom, gazdaság, közigazgatás modernizálása, Románia európai integrációs pályára állítása, a romániai magyar nemzeti közösség hagyományainak, nyelvének, kultúrájának megőrzése és fejlesztése, amelyeknek eszköze az államhatárokon belüli önrendelkezés. Ezt saját oktatási, művelődési és más, az önazonosság megőrzését biztosító intézmények kialakítása, megerősítése révén kívánja gyakorolni. A kisebbségi társadalom problémáinak megoldását kizárólag demokratikus és jogszerű keretek között tartja lehetségesnek. Ennek megfelelően a Szövetség programjában az alábbi célokat fogalmazta meg: a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerése, az állampolgárok közötti jogegyenlőség alkotmányos elvének tényleges megvalósítása; olyan társadalmi feltételek kialakítása, amelyek lehetővé teszik a nemzeti identitás szabad megválasztását, megőrzését, ápolását; a hatalmi ágak szétválásán alapuló jogállam megteremtése; a helyi közösségek és közigazgatás anyagi függetlenségének megteremtése; a magántulajdon sérthetetlenségének alkotmányos biztosítása; a piacgazdaság működését szabályozó törvényes keretek megteremtése; a jogtalanul elkobzott egyházi és közösségi javak teljes mértékű visszaszolgáltatása; a nemzeti kisebbségek jogállásának rendezése az Európában létező pozitív gyakorlat alapján; a nemzeti kisebbségek helyzetét szabályozó törvények elfogadása, ami biztosítja = az anyanyelv szabad használatát a magán- és közéletben, az igazságszolgáltatásban;

15 HTMH / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről = az önálló, kisebbségek által irányított anyanyelvű iskolahálózat kiépítését minden szinten és formában; = az önálló kulturális intézményrendszert; = az anyanemzettel való szabad kapcsolattartást és információcserét. Az RMDSZ legfőbb döntéshozó szerve a kongresszus. Az első két kongresszust Nagyváradon (1990) és Marosvásárhelyen (1991) tartották meg. A szövetség szerkezeti és politikai megújulását az 1993 januárjában, Brassóban megtartott III. Kongresszus határozatai alapozták meg, majd az 1995-ös kolozsvári IV. Kongresszus véglegesítette. Az 1997 októberében Marosvásárhelyen megtartott V. kongresszus az időközben kormányzati tényezővé vált RMDSZ tevékenységét értékelte, elfogadva az új helyzet megkövetelte cselekvési programot. A szövetség legutóbbi, 1999-ben, Csíkszeredában tartott VI. kongresszusa elemezte a kormányzati szerepvállalás eredményeit és hiányosságait, pozitív ténynek értékelte az RMDSZ aktív jelenlétét a romániai döntéshozó és végrehajtó testületeikben és elfogadta az RMDSZ prioritásait a következő időszakra. A Szövetség struktúraváltásának lényege a belső önrendelkezést megjelenítő önkormányzati modell. Az RMDSZ a szervezeti önkormányzat elve alapján együttműködő kollektív és társult tagok szövetsége, amelyek a következők: területi elv szerint szerveződő szövetségi területi szervezetek (21 megyei, tájegységi szervezet); nem területi elv szerinti belső szerveződések a különböző politikai ideológiákat képviselő platformok (Erdélyi Magyar Kezdeményezés, Nemzetépítő Platform, Reform Tömörülés, Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Romániai Magyar Kisgazda Párt, Szabadelvű Kör, Szociáldemokrata Platform,); a nemzeti közösségi lét kérdéseinek megoldásában az RMDSZ partnereiként működő, Romániában bejegyzett jogi személyek: tudományos, kulturális és szakmai szervezetek (Bolyai Társaság, Erdélyi Kárpát Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége). Az RMDSZ által felvállalt önkormányzati modell teret biztosít a plurális társadalomban jelentkező politikai, kulturális és társadalmi szerveződéseknek. Ez a modell egyben a társult tagok autonómiájának szigorú tiszteletben tartása mellett a hatalmi ágak szétválasztását és kölcsönös ellenőrzését is feltételezi. Ezt az elvi célkitűzést követve alakultak ki az irányító testületek:

16 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 16/ 34 HTMH döntéshozó: Szövetségi Képviselők Tanácsa Szövetségi Egyeztető Tanács Szövetségi Operatív Tanács végrehajtó: Ügyvezető Elnökség konzultatív: Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa Országos Önkormányzati Tanács ellenőrző: Szövetségi Szabályzat-Felügyelő Bizottság Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottság Szövetségi Ellenőrző Bizottság Az RMDSZ képviseletét a szövetségi elnök vagy megbízó levél alapján az erre felkért személy látja el, míg az ügyvezető elnök illetékességi területein képviseli a szövetséget. A döntéshozó szerv a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT), amely állást foglalni hivatott a közösség életét érintő minden fontos politikai kérdésben. Az Egyeztető Tanács (SZET) az RMDSZ-hez társult szakmai, társadalmi és kulturális szervezetek, egyházi intézmények, személyiségek képviseleti, érdekegyeztető és döntéshozó fóruma. A szövetség egészét érintő kérdésekben (például költségvetés, ügyvezető alelnökök megerősítése, az ellenőrző testületek tagjainak megválasztása) a Szövetségi Képviselők Tanácsával közösen hoz határozatot. Az Operatív Tanácsot (SZOT) a szövetségi elnök, akadályoztatása esetén pedig az ügyvezető elnök hívja össze. Szükség szerint határozatokat hoz a Szövetség működésére és szervezésére vonatkozó olyan kérdésekben, amelyek nem igényelnek alapszabályzatvagy programmódosítást. Tagjai: szövetségi elnök, tiszteletbeli elnök, ügyvezető elnök, az SZKT, a SZET és az OÖT elnöke, a Szövetség szenátusi és képviselőházi frakcióvezetői, valamint az ügyvezető elnök helyettese. Az Ügyvezető Elnökség (ÜE) a szervezet operatív kérdéseiben illetékes dönteni és eljárni, végrehajtja az SZKT határozatait és ellátja a Szövetség programjából eredő általános teendőket. Élén az ügyvezető elnök áll, akinek munkáját a különböző területekért felelős alelnökök segítik. Az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) a Szövetség listáin megválasztott polgármesterek, alpolgármesterek és önkormányzati képviselők legfőbb képviseleti, érdekegyeztető és tanácsadó testülete. A Szövetség ellenőrző testületei, amelyeknek tagjait az SZKT és a SZET közös ülésen választja meg öt évre:

17 HTMH / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről a Szabályzat-Felügyelő Bizottság (SZFB), amelynek feladata tisztázni az Alapszabály értelmezésével összefüggésben felmerülő kérdéseket és állást foglalni azokkal kapcsolatban; az Etikai és Fegyelmi Bizottság (EFB), amely kivizsgálja a felmerülő etikai problémákat, és javaslatokat dolgoz ki megoldásukra az illetékes döntéshozó szervek számára; az Ellenőrző Bizottság (EB), amely folyamatosan ellenőrzi a Szövetség pénzügyeit és vagyoni helyzetét. Az RMDSZ vezető tisztségviselői 1. táblázat Irányító testületek Szövetségi elnök Markó Béla ÜGYVEZETŐ ELNÖKSÉG SZÖVETSÉGI KÉPVISELŐK TANÁCSA Ügyvezető elnök Takács Csaba Elnök Frunda György Ügyvezető alelnökök SZÖVETSÉGI EGYEZTETŐ TANÁCS Önkormányzati Kerekes Gábor Elnök Kelemen Hunor Oktatási és ifjúsági Nagy F. István SZÖVETSÉGI OPERATÍV TANÁCS Művelődési és egyházügyi Szép Gyula Elnök Markó Béla Területi szervezetek Nagy Zsolt Tagok Gazdasági és szociális Péter Pál Tőkés László tiszteletbeli elnök Kormányzati Borbély László Takács Csaba ügyvezető elnök ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATI TANÁCS Frunda György az SZKT elnöke Elnök Demeter János Kelemen Hunor a SZET elnöke SZÖVETSÉGI SZABÁLYZAT- FELÜGYELŐ BIZOTTSÁG Demeter János az OÖT elnöke Elnök Markó Attila Verestóy Attila a szenátusi frakció vezetője SZÖVETSÉGI ETIKAI ÉS FEGYELMI BIZOTTSÁG Kelemen Atilla a képviselőházi frakció vezetője Elnök Ungvári Zrínyi Imre Péter Pál az ügyvezető elnök helyettese Elnök SZÖVETSÉGI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG Takács Gyula

18 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 18/ 34 HTMH táblázat Megnevezés Területi szervezetek Elnök Arad megye Beszterce Naszód megye Bihar megye Brassó megye Bukarest Csíki terület Fehér megye Felső-Háromszék Galac Gyergyó terület Háromszék Hunyad megye Kolozs megye Krassó Szörény megye Maros megye Máramaros terület Nagybánya terület Szatmár megye Szeben megye Szilágy megye Temes megye Udvarhelyszék Király András Szilágyi János Lakatos Péter Kovács Attila Czédly József Ráduly Róbert Rácz Levente Baka Mátyás Székely Levente Rokaly József Albert Álmos Winkler Gyula Kónya H. Sándor Makay Botond Kelemen Attila Gerstmayer József Ludescher István Ilyés Gyula Jakab Elek Seres Dénes Halász Ferenc Verestóy Attila

19 HTMH / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről Az RMDSZ szenátorai 3. táblázat Név Megye Bizottság tisztség Eckstein Kovács Péter Kolozs Jogi, fegyelmi és mentelmi bizottság tag Frunda György Kereskényi Sándor frakciótitkár Maros Szatmár Emberjogi, vallási és kisebbségügyi bizottság elnök Kulturális bizottság tag Markó Béla Maros Külpolitikai bizottság tag Németh Csaba Kovászna Munkaügyi és szociális bizottság tag Pete István Puskás Bálint Seres Dénes Bihar Kovászna Szilágy Gazdasági bizottság tag Mezőgazdasági bizottság titkár A Szenátus alelnöke, Költségvetési, pénz-, bankügyi bizottság tag Közigazgatási és területrendezési bizottság elnök Sógor Csaba Hargita Tanügyi és tudományos kutatási bizottság tag Szabó Károly frakcióvezető-helyettes Vajda Borbála Verestóy Attila frakcióvezető Szatmár Călăraşi Hargita Védelmi, köz- és nemzetbiztonsági bizottság tag Privatizációs bizottság tag Egészségügyi és családvédelmi bizottság tag Visszaéléseket kivizsgáló bizottság tag

20 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 20/ 34 HTMH Az RMDSZ parlamenti képviselői 4. táblázat Név Megye Bizottság tisztség Antal István Hargita Ipari és szolgáltatási bizottság elnök Asztalos Ferenc Hargita Tanügyi, tudomány-, sport- és ifjúsági bizottság alelnök Birtalan Ákos Kovászna Költségvetési, pénz-, bankügyi bizottság titkár Borbély László Maros Az Állandó Bizottság titkára Böndi Gyöngyike Máramaros Munkaügyi és szociális bizottság tag Erdei D. István Szatmár Ipari és szolgáltatásügyi bizottság tag Garda Dezső Hargita Visszaéléseket kivizsgáló bizottság tag Kelemen Attila frakcióelnök Maros Mezőgazdasági bizottság alelnök Kelemen Hunor Hargita Művelődési, művészeti és tömegtájékoztatási bizottság tag Kerekes Károly Maros Munkaügyi és szociális bizottság tag Kónya Hamar S. Kolozs Külpolitikai bizottság tag Kovács Csaba Tibor Brassó Közigazgatási és területfejlesztési bizottság titkár Kovács Zoltán Bihar Mezőgazdasági bizottság tag Makkai Gergely Maros Közigazgatási és területfejlesztési bizottság tag Márton Árpád frakcióalelnök Kovászna Művelődési, művészeti és tömegtájékoztatási bizottság titkár Pataki Júlia frakciótitkár Bukarest Egészségügyi és családügyi bizottság tag Pécsi Ferenc Szatmár Gazdaságpolitikai, reformügyi és privatizációs bizottság tag Ráduly Róbert Hargita Információ és távközléstechnológiai bizottság tag Székely Ervin Bihar Jogi és mentelmi bizottság tag Szilágyi Zsolt Bihar Külpolitikai bizottság tag Tamás Sándor Kovászna Jogi és mentelmi bizottság tag Tokay György Arad Emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnök Toró T. Tibor Temes Védelmi és nemzetbiztonsági bizottság tag Varga Attila frakcióalelnök Szatmár Emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tag Vekov Károly Kolozs Tanügyi, tudomány-, sport- és ifjúsági bizottság tag Vida Gyula Szilágy Gazdaságpolitikai, reformügyi és privatizációs bizottság titkár Winkler Gyula Hunyad Költségvetési, pénz-, bankügyi bizottság tag

21 HTMH / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 5. táblázat Megyei önkormányzati elnökök Név Demeter János Szabó István Virág György Zsombori Vilmos Megye Kovászna megye Szatmár megye Maros megye Hargita megye 6. táblázat Megyei önkormányzati alelnökök Név Baka Mátyás György Zsolt Bunta Levente Petres Sándor Fekete Szabó András Kerekes Sándor Kiss Sándor Markó Gábor Szántó Árpád Megye Kovászna megye Hargita megye Szilágy megye Kolozs megye Bihar megye Brassó megye Beszterce Naszód megye

22 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 22/ 34 HTMH táblázat Az RMDSZ által jelölt magyar tisztségviselők a központi és megyei szintű államigazgatásban (2001. december) Név Tisztség Intézmény Kozsokár Gábor Alkotmánybíró Alkotmánybíróság Lokodi Emőke Tanácsos Számvevőszék Szarka Edit Tanácsos Számvevőszék Gáspárik Attila Tag Országos Audiovizuális Tanács Varga Gábor Vezérigazgató Állami Szabadalmi és Védjegyhivatal Péter Elek Vezérigazgató Országos Ásványvízhivatal Markó Attila Birtalan József Helyettes államtitkár Alelnök Tájékoztatási Minisztérium, Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala Helyi Közigazgatás Minisztériuma, Köztisztviselők Országos Ügynöksége Neményi József Alelnök Országos Versenytanács Demeter Attila Miniszteri tanácsos Kormányfőtitkárság Kerekes Gábor Miniszteri tanácsos Kis- és Középvállalatok és Szövetkezetek Minisztériuma Nagy Benedek Miniszteri tanácsos Művelődési és Vallásügyi Minisztérium Erős Viktor Főfelügyelő Országos Értékpapírpiac Felügyelő Bizottság Dr. Bartha István Főosztályvezető Egészségügyi Minisztérium Murvay László Főosztályvezető Nevelési és Kutatási Minisztérium Reman Domokos Főosztályvezetőhelyettes Mezőgazdasági, Élelmezési és Erdőgazdálkodási Minisztérium Bíró Albin Tag Biztosító Cégeket Felügyelő Ügynökség Burkhárdt Árpád Alprefektus Maros megye Csóka Tibor Alprefektus Kovászna megye Dézsi Zoltán Alprefektus Hargita megye Riedl Rudolf Alprefektus Szatmár megye A júniusi helyhatósági választások eredményeként az RMDSZ 148 polgármesteri helyet szerzett (5,01 %), míg a helyi RMDSZ-tanácsosok száma (6,17 %), a megyei

23 HTMH / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről tanácsosoké pedig 135 (7,86 %). Ugyanakkor a romániai magyarság politikai érdekképviseleti szervezete 4 megyei tanácselnökkel (Hargita, Kovászna, Maros és Szatmár), 9 megyei tanácsi alelnökkel (Beszterce Naszód, Bihar, Brassó, Hargita 2, Kolozs, Kovászna 2, Szilágy) rendelkezik. A évi őszi parlamenti választásokon az RMDSZ a 345 tagú bukaresti Képviselőházba (Alsóház) szavazattal 27 képviselőt (7,83 %) juttatott, míg a Szenátusban (Felsőház) szavazattal 12 szenátori helyet (8,57 %) szerzett meg a 140-ből. Az 1996-os választások eredménye minőségileg új helyzetet teremtett a romániai magyar közösség számára is. Érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ részvétele a román kormánykoalícióban olyan új lehetőséget jelentett, amelyet addig nem volt alkalma kipróbálni: hatalmi pozícióba kerülve vehetett részt az ország irányításában, nagyobb eséllyel kísérelhette meg célkitűzéseinek megvalósítását. A koalíciós kormányzás felelősségének vállalása több vonatkozásban előrelépésként értékelhető a magyarság szempontjából: a kompromisszum eredményeképpen létrejött kormányprogramban helyet kaptak az RMDSZ programjának fontos célkitűzései is (decentralizáció, nemzetközi jogszabályok jóhiszemű alkalmazása és a belső törvényhozás megfelelő módosítása); a kormányzati struktúra módosítása révén a kisebbségi kérdés koordinálására külön szerv a miniszterelnök mellé rendelt miniszter által irányított Kisebbségvédelmi Hivatal jött létre, érdemi politikai szakmai jogosítványokkal, regionális kirendeltségekkel; az oktatásügyi és művelődési minisztériumon belül létrejöttek a kisebbségi oktatás, illetve művelődés sajátos kérdéseivel foglalkozó államtitkárságok; a központi és helyi adminisztrációban az RMDSZ (koalíciós részvételének arányában) fontos tisztségeket kapott: két minisztert és hat államtitkárt állíthatott, kulcspozíciókra tett szert több központi állami intézménynél, két prefektusa, nyolc alprefektusa, valamint öt prefektúra-igazgatója működött a megyei közigazgatásban, továbbá vezető beosztásokkal rendelkezett kormányzati alárendeltségű megyei intézményekben; a törvényalkotás szintjén sikerült érvényt szerezni számos, az RMDSZ programjában prioritásként meghirdetett célkitűzésnek: kisebbségi nyelvhasználat a közigazgatásban (22/1997. sz. sürgősségi kormányrendelet), anyanyelven való tanulás joga az óvodától az egyetemig (új tanügyi törvény), polgári és szabadságjogok védelme (ombudsmanról szóló törvény), a volt közbirtokossági, egyházi vagy közösségi földtulajdonok visszaszolgáltatása (földalapról szóló törvény, a mezőgazdasági földterületek és erdők visszaszolgáltatásáról szóló törvény). Az 1996-os választások után a magyar román államközi kapcsolatokban is történt előrelépés: Kolozsváron ismét működik a főkonzulátus, parafálták a diplomák elismeréséről szóló egyezményt, kormányközi vegyesbizottság alakult, s számos kétoldalú tárcaszintű együttműködési dokumentum született.

24 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 24/ 34 HTMH Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása során több konkrét kérdésben nem teljesülhettek az eredeti célkitűzések: nem került a parlament elé a kisebbségvédelmi, valamint az egyházügyi törvénytervezet, nem történt meg a kisebbségi közösségi és egyházi javak helyzetének rendezése, a román kormány által e tárgyban kibocsátott sürgősségi rendeleteknek sem sikerült csekély kivételtől eltekintve ténylegesen érvényt szerezni; a közigazgatási törvény módosítását csupán sürgősségi kormányrendeletek segítségével lehetett keresztülvinni, késett annak parlamenti jóváhagyása. Az es időszakot az erdélyi magyarság fokozott várakozással élte meg. Az RMDSZ-nek mint a romániai magyar közösség érdekvédelmi szervezetének kormánykoalíciós tapasztalatai eredményeivel és kudarcaival együtt hosszú időre meghatározhatják az erdélyi magyarság politizálásának, érdekérvényesítésének irányait, lehetőségeit. A koalíciós kormányzás négy évét a magyar közösség kétszeresen is türelmi időszakként élte meg, amelyet egyrészt a mindenkori román hatalom iránti, másrészt pedig a saját érdekvédelmi szövetsége iránti bizalom kérdésének tekintett. A 2000-es választások után az RMDSZ-nek a kormánypárttal megkötött megállapodása eredményeként a román parlament elfogadta a kisebbségi nyelvhasználati jogokat biztosító új közigazgatási törvényt, megkezdhette működését a Sapientia magánegyetem, a földtörvényt a magyarság érdekeinek megfelelően módosították megerősítve a közbirtokossági tulajdonforma elismerését, növekedett a magyar nyelvű rádióadások időtartama. 5. GAZDASÁG Az ben bekövetkezett politikai változásokat gazdasági téren ellentmondásos intézkedések követték. A gazdasági szférában jóformán érintetlenek maradtak a hatalmi pozíciók. Bár programjaikban a különböző kormányok minden egyes alkalommal meghirdették a privatizáció felgyorsítását, a központi intézkedések tételes végrehajtására nem került sor, helyi szinten megakadályozták a piaci viszonyok kialakítását. A reformintézkedések elodázásával egyidejűleg a gazdaság minden területén eluralkodott a korrupció. A Romániában 1990 és 1995 között létrehozott alultőkésített kereskedelmi bankrendszer elsősorban politikai nyomásra alacsony kamatokra adott hitelt, ebből kifolyólag az érintett bankok rövid időn belül csődközeli helyzetbe kerültek, illetve csődbe mentek. Az 1996-os választások utáni kormányintézkedések egyértelműen a visszafordíthatatlan reformfolyamat beindulását jelezték. Az IMF és a Nemzetközi Valutaalap támogatásával megkezdődött a veszteséges vállalatok felszámolása. Csökkent a belső fogyasztás, felgyorsult a privatizáció. Fokozatosan csökkentették a szubvenciókat, beleértve az energiaárakét is, és ez a folyamat még nem ért véget. Lépések történtek a lej konvertibilitása irányában és a beruházások ösztönzésére. Létrejöttek a kis- és középvállalatok támogatásának intézményei, regionális fejlesztési programokat kezdeményeztek, előrelépés történt

25 HTMH / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről a közösségi és magánjavak erdők, földek visszaszolgáltatására. Megkezdődött a megfelelő jogi keretek kialakítása annak érdekében, hogy az ország vonzóvá váljon a külföldi tőke számára. Románia teljes jogú tagja lett a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodásnak (CEFTA). 8. táblázat A román gazdaság és a magyar román gazdasági kapcsolatok egyes jellemzői Megnevezés GDP-változás (az előző év %-ában) +1,3 +3,9 +6,9 +4,1 6,6 7,3 3,2 +1,6 Infláció (%) Árfolyam (ROL/USD) év végén Külföldi tőkebefektetés (M USD) Magyar export (M USD) Magyar import (M USD) Magyarországi székhelyű román érdekeltségű vállalkozások Száma (db) Alaptőkéje (M HUF) Romániai székhelyű magyar tulajdonú vállalkozások Száma (db) Alaptőkéje (M USD) ben a gazdaság korábban folyamatosan csökkenő teljesítménye valamelyest javult. Az ipari termelés volumene 8,2 százalékkal növekedett, de ez még nem befolyásolja kedvezően az életszínvonalat. A folyamatos hanyatlás mögött a gazdaság tőkeszegénysége állt, elsősorban a tulajdonviszonyok radikális átalakításának elmaradása és a külföldi tőke hiánya miatt: nem privatizálták a Ceauşescu-korban létrehozott ipari óriások többségét, a külföldi tőke beáramlása csökkenő tendenciát mutat. A feketegazdaság aránya becslések szerint eléri az 40 %-ot. A szükséges de népszerűtlen intézkedések késése, a korrupcióellenes intézkedések alacsony hatásfoka, a törvénykezés instabilitása a külföldi befektetések elmaradásához, a reformfolyamatok egészének fékezéséhez vezetett.

26 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 26/ 34 HTMH A magyar román gazdasági kapcsolatok mindig is jobbak voltak a politikainál, amit a táblázatban szereplő adatok is alátámasztanak. Romániában jelenleg közel magyar érdekeltségű vállalkozás működik, összesen mintegy 140 millió USD alaptőkével. A számok azt mutatják, hogy mindkét irányból igen nagy az érdeklődés a gazdasági kapcsolatok fejlesztése iránt. A romániai magyarság gazdasági helyzete ellentmondásos. A magánszférában az erdélyi magyarság bizonyos lépéselőnyhöz jutott, hiszen nagy részük ismerte a magyarországi helyzetet és modelleket, sokukat rokoni, baráti kapcsolatok kötik Magyarországhoz, amelyeket sikerrel kamatoztatnak az üzleti életben. Ennek köszönhetően a vállalkozásokra, kezdeményezésekre fogékony réteg körükben lényegesen korábban jelent meg, és hatékonyabban kezdett működni, mint a román lakosság körében. Az említett okokból a romániai magyarság számára létfontosságú a magánvállalkozásokban való részvétel. Ez az a terület, ahol a legkevesebb intézményes akadályba ütközik a magyar vállalkozó, ahol mind a szolgáltatásban, mind a termelésben igen könnyen találhatók jól jövedelmező, jelenleg ellátatlan területek. A kezdeti előny azonban a gazdasági szférában is megnyilvánuló nemzetiségi diszkrimináció miatt lemorzsolódni látszik. Jelenleg a Székelyföldtől eltekintve, a szórványmagyarság körében gyakoribbak a román nemzetiségűekkel kötött érdekszövetségek, sőt külföldi partnerekkel is hatékonyabb az együttműködés. Az állami vállalatok súlyos helyzete a munkanélküliség gyors növekedését váltotta ki. A veszteséges állami nagyvállalatok ellen foganatosított lépések nagyobb arányú elbocsátásokhoz vezettek. Az elszegényedés fokozta a romániai magyarok elvándorlási hajlandóságát, elsősorban Magyarországra. Most nem a végleges letelepedés a cél, hanem az ideiglenes munkavállalási engedély megszerzése. A külföldiek munkavállalását megszigorító magyar kormányintézkedéseket a legtöbben illegális munkavállalással, havi egyszeri hazatéréssel játszották ki. A határon túli magyarok jogállásáról 2001-ben elfogadott törvénynek a magyarországi munkavállalásról szóló rendelkezései lehetőséget biztosítanak e visszás helyzet megszüntetésére. Súlyos gondot jelent a mezőgazdaság állapota. A földek elhanyagoltak, művelésük messze elmarad a kor követelményeitől. Az egykori birtokosok által visszakapott földterületek jelentős része került újból magyar kézbe ben az RMDSZ szorgalmazására kormányrendelet erősítette meg a hajdani közbirtokossági tulajdonforma elismerését. Ebben az évben Hargita, Kovászna és Maros megyében több mint 120 hektár erdőt szolgálatattak vissza. Ugyanakkor hiányoznak a megművelésükhöz szükséges eszközök, a vetőmag, a gazdák változatlanul bizalmatlanok a közös műveléssel szemben, és ami talán a legnagyobb gond, a falvak magyar lakossága erősen elöregedett. 6. CIVIL TÁRSADALOM 1989 után több, nagy hagyományú erdélyi magyar társadalmi szervezet alakult újjá, és számos alapítvány született. A romániai magyar alapítványok és egyesületek bíróságilag