Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola Szaknyelvi kommunikáció: társadalom, politika, gazdaság, kultúra alprogram

Átírás

1 Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola Szaknyelvi kommunikáció: társadalom, politika, gazdaság, kultúra alprogram Doktori (PhD) értekezés tézisei Mihalovics Péter Nicolas Sarkozy elnökválasztási kampánybeszédeinek (2007) nyelvészeti elemzése Analyse linguistique des discours de campagne présidentielle (2007) de Nicolas Sarkozy Témavezető: Dr. Róka Jolán Veszprém 2011

2 A politikai kommunikáció olyan komplex jelenség, illetve kutatási terület, amely erdményesen csak interdiszciplináris megközelítésben vizsgálható. A politikai kommunikáció egyik központi témája a politikai beszéd, amely az 1950-es évek óta vizsgálati területe a kommunikációtudománynak, a politikatudománynak, a nyelvtudománynak, a szociológiának és a pszichológiának. A politikai kommunikáció (jóllehet abban a korban még nem így nevezték) akkor kezdődik, amikor a görög filozófia elkezd reflektálni a hatalomra, a tekintélyre és a demokráciára. Platón és Arisztotelész nem használta a kommunikáció terminust, de a koruk politikai valóságáról szóló elemzésekben már jelen van a meggyőző beszédnek a polgárok közösségeire gyakorolt hatása. A politikai kommunikáció megragadható mint tér, mint folyamat és mint eszköz. Az egyik definíciója szerint a politikai kommunikáció a hatalom megtartására vagy megszerzésére irányuló kommunikatív politikai cselekvés. S mindennek leghatékonyabb eszköze a politikai beszéd (fr. discours politique), s ha már beszéd, akkor teljesen természetes, hogy elemezhető a nyelvtudomány módszereivel. S a beszéd ( parole illetve discours ) elemzéséhez kiváló eszköztárral szolgál a lexikológia, a szemantika és a pragmatika. Ezt igyekeztünk felhasználni a vizsgálataink során. Tehát a politikai kampánybeszédet, mint a hatalom megszerzésének nyelvi eszközét vizsgáljuk a nyelvtudomány módszereivel. Az értekezés célja, tárgya A disszertáció célja egyrészt: a politikai kommunikáció, valamint a politikai diskurzuselemzés interdiszciplináris jellegének a bemutatása, továbbá a politikai beszéd nyelvészeti elemzését megalapozó területek eredményeinek a szintézise; másrészt: Nicolas Sarkozy elnöki kampánybeszédeinek ( ) a nyelvészeti elemzése előzetesen kiválasztott lexikoszemantikai és pragmatikai szempontok szerint. Az elemzés vizsgálati korpuszát alkotja Nicolas Sarkozy elnöki programja ( Ensemble tout devient possible ), egy az elnöki programot bemutató sajtókonferencián elhangzott beszéd szövege, továbbá 38 kampánybeszéd (összesen mintegy lexikai egységet tartalmazó 670 oldal terjedelmű szöveg). A disszertáció elméleti részét képező szintézisek több mint 95%-ban francia vagy frankofón nyelvészek munkái alapján készültek. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a 2

3 kampánybeszédekből vett részletek nem klasszikus értelemben vett diskurzuselemzések, hanem adott politikai beszédfragmentumok nyelvészeti (lexiko-szemantikai és/vagy pragmatikai) aspektusú vizsgálatai. Kulcsszavak: politikai kommunikáció, politikai beszéd, lexiko-szemantikai elemzés, pragmatikai vizsgálat, konnotáció, lexikai mező, beszédaktusok, deixisek) A disszertáció szerkezete A dolgozat öt nagyobb fejezetből áll, amelyek mindegyike további alfejezetekre tagolódik. Az egyes fejezetekben az elméleti részek nem határolódnak el élesen az elemzésektől. Az első fejezetben áttekintjük a politikai kommunikáció különböző (főleg nyelvészeti) aspektusait. Hivatkozunk többek között Morin (1966), Jakobson (1960), Baylon-Mignot (1994) és Kerbrat- Orecchioni (1980) a témát érintő különböző megállapításaira. Az érvelés témáját érintve különbséget teszünk a francia convaincre és persuader igék jelentése között, továbbá hivatkozunk Habermas (1981) és Mazzoleni (1998) definícióira. Érintőlegesen foglalkozunk a politikai performancia tipológiájával (Mihalovics 2006). Ugyanebben a fejezetben tárgyaljuk a discours és a discours politique problematikáját. E területen irányadónak tekintjük P. Charaudeau és D. Maingueneau (2002) komoly tudományos igényű kézikönyvét, de feldolgoztuk Giglione (1989), Mazzoleni (1998 és 2002), Trognon- Larrue (1994), Le Bart (1998) és Gerstlé (2004) vonatkozó munkáit is. A második fejezetben a diskurzuselemzésről és a szövegnyelvészet egyes részproblémáiról értekezünk különös tekintettel azoknak a politikai beszédek nyelvészeti elemzésekor történő hasznosítására. Áttekintjük a francia diskurzuselemzés kialakulását és történetét (Angermüller 2007). A szövegnyelvészetről szóló fejezetben teljes egészében osztjuk Adam (1993 és 1006) svájci nyelvésznek a discours-énoncé problémakört érintő, igen személetesen bemutaott álláspontját. Ebben a fejezetben tárgyaljuk a connexion, a cohésion és a cohérence, valamint 3

4 a contexte és a situation problémakörét. Érintőlegesen foglalkozunk szövegszemiotikai kérdésekkel is (Greimas-Courtès 1979 és 1986, Fontanille 1998). A harmadik (intermediálisnak tekinthető) fejezetben az elnökválasztási kampány kérdéskörét tekintjük át, továbbá átfogó képet adunk Nicolas Sarkozy elnöki programjáról. Ebben a fejezetben áttekintjük a kampánybeszédek tematikáját, és közöljük a vizsgálati korpuszunk számszerűsített adatait. A negyedik fejezet első (4.1.) elméleti részében foglalkozunk a lexikológiai és a szemantikai elemzésünk szempontjából releváns fogalmaival, mint a jelentés ( sens et signification ) (Pottier 1992, Martinet 1994) a konnotáció, illetve a konnotatív jelentés (Lessard 2001, Kerbrat- Orecchioni 1977) valamint a lexikális és a szemantikai mező (Oszetzky 2003 és Bárdosi-Pálfy 1992) kérdéskörével. Röviden szólunk a korpuszt érintő lexikometriai módszerről. A negyedik fejezet második (4.2.) és harmadik (4.3.) alfejezetét Nicolas Sarkozy kampánybeszédei lexikoszemantikai aspektusú elemzéseinek szenteltük. Konkrét szövegrészletek alapján vizsgáltuk a konnotatív jelentéseket, továbbá ugyancsak konkrét szövegrészek alapján feltérképeztünk mintegy tizenöt lexikai mezőt. E fejezet harmadik része bizonyítékként konkrét lexikostatisztikai adatokat tartalmaz. Az ötödik fejezet első (5.1.) elméleti részében a nyelvi megnyilatkozások elemzésének rövid történetéről adunk egy átfogó szintézist különös tekintettel a téma kutatásának francia vonulatára (= de la linguistique énonciative à la pragmatique ). (Ducrot 1991 és 1995, Benveniste 1974, Kerbrat-Orecchioni 1999). A fejezet második (5.2.) elméleti részében áttekintjük az 5.3., 5.4. és 5.5. részekben található elemzéshez szükséges nyelvészeti vonatkozásokat: a beszédaktusok (Austin 1962, Searle 1973, Récanati 1981, Vanderveken 1988), a pronominális deixesek (Benveniste 1966, Kerbrat-Orecchioni 1980, Charaudeau 1992), valamint a különböző modalitástípusok illetve modiális értékek (Bally 1943, Pottier 1992, Greimas-Courtès 1979 és 1986, Le Querler 1996, Parret 1976, Anscombre 1980, Culioli 1984, Charaudeau 1992, Laurendeau 2004) problémakörét. 4

5 Az ötödik fejezet további alfejezeteiben (5.3., 5.4. és 5.5.) - az előzetesen kiválasztott és az előzőekben már feldolgozott témakörök alapján - elemzésnek vetettük alá Nicolas Sarkozy kampánybeszédeinek fragmentumait. Osztályozásainkat minden alkalommal igyekeztünk releváns példákkal szemléltetni. A kutatás tudományos eredményei A disszertációban az alábbi hipotéziseket igazoltuk: 1. Nicolas Sarkozy elnökválasztási kampámybeszédei erősen tematizáltak. 2. A választók meggyőzésére a kampánybeszédeiben Nicolas Sarkozy több mint 99%-ban pozitív konnotációjú szavakat használ. 3. A nyelvészeti pragmatika eszközeivel kimutatható, hogy - a politikai meggyőzés természetéből adódóan - Nicolas Sarkozy kampánybeszédeiben legnagyobb számban a promisszív beszédaktusok fordulnak elő, de egyes beszédekben viszonylag nagy számban találunk direktív és expresszív megnyilatkozásokat is. 4. A pronominális deixisek közül az egyes szám első személyű je és moi uralják az összes elemzett beszédet. ( Abszolút előfordulásuk a 40 elemzet szövegben 4484). 5. A többes szám első személyű névmási deixis, a nous (mint általában a politikai kampánybeszédben) Sarkozy esetében is több különböző jelentésben fordul elő. 6. A modális értékek közül a beszédben domináns szerephez jut a volitív (akarati) modalitás, melynek leggyakoribb megjelenési formája a je veux akarok/akarom. 7. Nikolas Sarkozy néhány beszédében (úgy tűnik) hatásvadász célzattal használ bizonyos ( az affektív modalitás témakörébe tartozó) érzelmi megnyilatkozásokat. 8. Nicolas Sarkozy szakított az V. Francia Köztársaság elnökeinek nyelvhasználatával. Megteremtette a Sarkolangue -ot, melynek jellemzői a rövid mondatok, a limitált szókincs, az erős tematizálás, a gyakori ismétlések, az egyszerűség és a tömör stílus. A disszertációban három részterületen terminológiai vonatkozású módosítási javaslatot is megfogalmaztunk. 5

6 Bibliográfia Adam J.-M. (1990), Éléments de linguistique textuelle. Mardaga, Bruxelles Adam J.-M. (2006), La linguistique textuelle. Introduction à l analyse textuelle des discours. Armand Colin, Paris Anscombre J.-C. (1980), Voulez-vous dérivez avec moi? In :Communications 32, 1980, Les actes de discours. Seuil, Paris Austin J. (1970), Quand dire, c est faire. Seuil, Paris Bally C. (1943), Syntaxe de la modalité explicite. In : Cahiers Ferdinand de Saussure 3. Droz, Genève Bárdosi V. Pálfy M. (1983/1992), Précis de lexicologie française I. Lexicologie sémantique. Tankönyvkiadó, Budapest Baylon C. Mignot X. (1994), La communication. Nathan Université, Paris Benveniste (1966), (1974), Problèmes de linguistique générale 2 vol., Gallimard, Paris Charaudeau P. Maingueneau D. (Réds.) (2002), Dictionnaire d Analyse du Discours. Seuil, Paris Charaudeau P. (1992), Grammaire du sens et de l expression. Hachette, Paris Charaudeau P. (2005), Le discours politique. Les masques du pouvoir. Vuibert, Paris Culioli A. (1984), Notes du séminaire de DEA Université Paris 7, Paris Ducrot O. (1984), Le dire et le dit. Éds d e Minuit, Paris Ducrot O. (1991), Dire et ne pas dire. Principes de sémantique linguistique. Hermann, Paris Gerstlé J. (2004), La communication politique. Armand Colin, Paris Ghiglione R. (1986), L Homme communiquant. Armand Colin, Paris Greimas A.-J. courtès J. (1979), (1986), Sémiotique. Dictionnaire raisonné de la théorie du langage. Hachette, Paris Habermas J. (1987), Théorie de l agir communicationnel, trad. fr. Fayard, Paris Jakobson R. (1963), Essai de linguistique générale. Minuit, Paris Kerbrat-Orecchioni C. (1977), La connotation. Presses Universitaires de Lyon. Ophrys, Paris Kerbrat-Orecchioni C. (1980), L Énonciation. De la subjectivité dans le langage. Armand Colin, Paris 6

7 Kerbrat-Orecchioni C. (1980), L Énonciation. De la subjectivité dans le langage. Armand Colin, Paris Laurendeau P. (2004), Modalité, opération de modalisation et mode médiatif. In : Delamotte Legrand (Dir.), Les médiations langagières, Vol 1, Des faits de langue aux discours. Dyalang CNRS, Publications de l Université de Rouen, Rouen Le Bart C. (1998), Le discours politique. Que sais-je? PUF, Paris Le Querler N. (1996), Typologie des modalités. Presses Universitaires de Caen Lessard, Ch.-E. (2001), Les connotations socioculturelles. = [lessard.iquebec.com] Martinet A. (1993), Éléments de linguistique générale. Armand Colin, Paris Mihalovics Á. (2006), Politikai és diplomáciai nyelvhasználat Langage politique et diplomatique. Pannon Egyetemi Kiadó, Veszprém Moeschler J. Reboul A. (1994), Dictionnaire Encyclopédique de Pragmatique. Seuil, Paris Oszetzky É. (2003), Lexicologie et enseignement du français-hongrois. Tinta Könyvkiadó, Budapest Parret H. (1976), La pragmatique des modalités. In : Langages 43, 1976, Pottier B. (1992b), Théorie et Analyse en Linguistique. Hachette Supérieur, Paris Rastier F. (dir.) (1995), L analyse thématique des données textuelles. L exemple des sentiments. CNRS / Didier Érudition, Paris Récanati F. (1981), Les Énoncés performatifs. Éd s de Minuit, Paris Searle J. R. (1973), Les actes de langage. Essai de philosophie du langage. Trad. Fr., Hermann, Paris Thoveron G. (1990), La communication politique aujourd hui. De Boeck Université, Bruxelles Vanderveken D. (1988), Les actes du discours. Mardaga, Liège-Bruxelles 7

8 Az értekezés témájához kapcsolódó publikációk és az értekezés témájában tartott előadások 1. Lektorált folyóiratban megjelent tanulmányok Jacques Chirac és Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnökök Magyarországon elhangzott beszédeinek összehasonlítása. Szakember, szaktudás, szaknyelv. Porta Lingua pp Nicolas Sarkozy budapesti parlamenti beszédének és interpretációinak néhány aspektusa. Társadalmak, nyelvek, civilizációk. Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, pp Elnöki beiktató beszédek nyelvészeti összevetése. Szaktudás idegen nyelven. Porta Lingua pp Quelques aspects pragmatiques du programme de campagne présidentielle Ensemble tout devient possible (2007) de Nicolas Sarkozy. Études françaises 5, Langues de spécialité: recherches et formations pp Trois discours d investiture présidentielle. SudLangues. 18 flekk, megjelenés alatt. 2. Konferenciaelőadások Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök budapesti parlamenti beszédének kulcsszavai és interpretációjuk. VII. Szaknyelvoktatási szimpózium. Szakember, szaktudás, szaknyelv november Pécs A politikai beszéd: meggyőzés és/vagy manipuláció. XVIII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus április 3-5. Budapest A politikai kommunikáció műfajai és szereplői. Nyelv kultúra tudomány interkulturális konferencia. Pápa, február 8-9. Analyse du discours de Nicolas Sarkozy, le 8 mars 2004 journée de la femme. Colloque international trilingue français-italien-espagnol. Langue de spécialité. Veszprém, les 13 et 14 juin Nicolas Sarkozy védelem- és biztonságpolitikai vonatkozású megnyilvánulásainak nyelvészeti elemzése. II. Nyelv, szaknyelv, katonai szaknyelv. Nemzetközi tudományos konferencia. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest április 2-3. Az Európa-gondolat nyelvi sokszínűsége Nicolas Sarkozy beszédeiben. XIX. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus. Eger április

9 Deux discours d investiture présidentielle (Analyse confrontative). Le Texte modèles, méthodes, perspectives. Colloque international. Résumés des communications. Cluj-Napoca, les septembre