PANNON EGYETEM NYELVTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS A FRANCIA ÉS A MAGYAR FELSŐOKTATÁS TERMINOLÓGIÁJA

Átírás

1 PANNON EGYETEM NYELVTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI A FRANCIA ÉS A MAGYAR FELSŐOKTATÁS TERMINOLÓGIÁJA Témavezető: Dr. habil. Révay Valéria Készítette: Sebestyén József Veszprém 2011

2 1. Az értekezés tárgya Jóllehet dolgozatunk tárgyát ontológiai és logikai természetű kérdésfelvetés ihlette, annak kifejtése mégis egy viszonylag új diszciplínából, az elméleti terminológiából vezethető le. Az egyetemes tudás egyes elemeinek azonosítására és strukturálására szakosodott diszciplínák találkozásánál magának helyet találó elméleti terminológia a formális rendszerek fogalmi hátterének feltérképezéséhez, illetve a tudáselemek szerveződésének feltárásához nyújt elméleti alapot. Mint ahogyan Alain Rey értelmezésében minden, a valóság megismerésével foglalkozó területnek szüksége van saját terminológiára, más szóval egységesen meghatározott, hierarchiai viszonyba rendezett szavak együttesére, és mint ahogyan a felsőoktatásnak ab ovo az emberi tudás letéteményesének kell lennie, az intézményi struktúrák, az intézményekbe szerveződő tudáselemek terminológiai kutatása aktuális, hasznos és megkerülhetetlen. Napjainkban a felsőoktatási intézményekben folyó, tudományterületek szerint definiált kutatási témák kiegészülnek a magukra a felsőoktatási intézményekre irányuló sürgető kutatási igénnyel. Ennek a jelenségnek az elsődleges okai különféle társadalmi, politikai elvárásokban keresendők. Megemlíthetjük a Bologna-nyilatkozatot, amelynek egyik alaptörekvése a tudományos fokozatok és címek rendszerének átláthatóvá és átjárhatóvá tétele, valamint a tantárgyak, az oktatási modulok és a szakok rendszerének európai dimenziójúvá történő kiszélesítése. Ezen fogalmi és strukturális rendezésre, harmonizációra irányuló kezdeményezéseknek megkerülhetetlen kísérője a terminológiai kutatómunka. Mi több, úgy véljük, hogy a terminológiai munkálatoknak meg kell előzniük mintegy előkészítve a fogalmi hátteret minden osztályozási, strukturálási, adott esetben nyelvi rendezésre irányuló tevékenységet. Más szóval, minden ilyen jellegű tevékenységnek a terminológia előfeltétele kell, hogy legyen. Így az oklevelek, titulusok, címek, beosztások, fokozatok, oktatói és irányítási személyzet, az intézmény szervezeti felépítésének stb. jelölésére szolgáló terminusok összevető vizsgálata nem csak a nemzetközi normákkal és elvárásokkal, hanem a terminológia ismeretelméleti elveivel is összhangban áll. 2. Az értekezés célja A természet- és műszaki tudományokkal foglalkozó terminológiai munkák túlsúlyának kiegyenlítése érdekében az a szándékunk, hogy igazoljuk: a bölcsészet- és társadalomtudományok, illetve az intézményi rendszerek (pl. a társadalmi alrendszerek, mint amilyen a felsőoktatás is) ugyanúgy igényelnek terminológiai tervezést és beavatkozást, mint ahogyan ez az egzakt tudományok esetében tapasztalható. A természettudományok entitásai és fogalmai transzparensebb, strukturáltabb és definiáltabb terminológiai rendszert eredményeznek, mint a bölcsészet- és társadalomtudományok. Meglátásunk szerint az előbbiek esetében ez azért lehetséges, mert az egyes elemek ontológiai és logikai alapon automatikusan rendszerbe szerveződnek. (A nyelvnek így nincs más feladata, mint hogy leképezze ezt a rendszert.) Ebből egyenesen következik, hogy az ontológiai, logikai és fogalmi értelemben nem automatikusan strukturált területek terminológia-rendezési problémákba ütköznek. Ezért alapvető célkitűzésünk ezen terminológiai paradigma halmazelméleti úton történő megcáfolása. Arra teszünk kísérletet, hogy olyan osztályozási módszereket vagy modelleket találjunk, amelyek alkalmasak a francia és a magyar felsőoktatás fogalmainak és ezen keresztül terminusainak rendezésére és megragadására. Hosszú távú célkitűzésünk tehát egy olyan fogalom- és ezen keresztül terminológiaosztályozási módszer kidolgozása, amely alkalmazható a nem- 2

3 diszciplináris (intézményi, adminisztrációs és egyéb rendszerek) területek terminológiai rendezésénél is. 3. Az értekezés hipotézisei H1 Ahhoz, hogy egy adott terület legyen akár természet-, műszaki vagy egyéb empirikus tudományok, illetve bölcsészet- vagy társadalomtudományok terminusainak osztályozása helytálló legyen, a terminológiai munkálatok előzetes fogalmi, strukturális kutatásokat követelnek meg. H2 A H1-es hipotézis egyik közvetlen következményeként kimondható, hogy egy adott terület terminusainak morfo-szintaktikai elemzése nem biztosítja az összes olyan információt, amely szükséges lenne a terminusok osztályozásához és a közöttük fennálló kapcsolatok megértéséhez. H3 A bölcsészettudományok, a társadalmi tevékenységek, a társadalmi alrendszerek az empirikus tudományok és az ontológiai valóság mintájára, amelyeknek elemei a priori struktúrákba és osztályokba rendeződnek alkalmasak terminusaik fogalmi struktúrákba és osztályokba történő rendezésére. H4 Amennyiben a fogalmakat (jelölteket) jelölő denominációk (terminusok) helytállók, a közöttük létrejövő szemantikai relációknak azonosaknak, de legalábbis közel azonosaknak kell lenniük a fogalmak között fennálló relációkkal. H5 Két vagy több különböző kultúrában is létező rendszer(ek) összehasonlító elemzése során előforduló, egymásnak esetleg alaki egyezésük vagy ortográfiai hasonlóságuk alapján megfeleltethető két terminus megléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy az általuk jelölt fogalmak a saját rendszerükön belül ugyanazt a hierarchiai és relációs pozíciót töltik be. H6 A H5-ös hipotézisből logikailag következik annak ellentétes érvényessége is: azaz két különböző kultúrához és nyelvhez tartozó rendszer egy-egy morfo-szintaktikailag eltérő terminusa nem feltétlenül jelenti azt, hogy az általuk jelölt fogalmak között nem lehetséges egyezés, vagy nem állhatnak ugyanazon hierarchiai pozícióban a saját rendszerükben. H7 A hagyományos jelölők (lexémák vagy terminusok) fogalmi szinten ellentmondásokhoz, félreértésekhez vezethetnek. Ezek kiküszöbölésére a matematikai halmazelméletek hatékony és megfelelő megoldást jelenthetnek. A fogalmi ellentmondások megfelelő kezelése és a halmazelméleti logika szükségessé teszik a hagyományos nyelvi jelekkel elltátott terminológiai egységek matematikai átkódolását. 4. Kutatási módszerek Minden egyes terminus célelemzése a Dubuc és a L Homme által javasolt terminológiai adatlap kategóriái szerint történik. Az általunk összeállított terminológiai adatlap annyiban különbözik a fenti szerzők mintáinak puszta szintézisétől, hogy egy szokatlannak mondható kategóriával láttuk el. Az adatlap tartalmaz egy Kód rubrikát, amely a terminus által jelölt fogalom sajátosságait jelöli kód formájában. Az ok, amiért a matematikai kódolás eszközével élünk nem más, mint az egyik kiindulási hipotézisünk. Úgy véljük, hogy a bevezetendő kódok alkalmasabbak a kétértelműségek kezelésére a hagyományos lexematikus nyelvi jelölőknél, valamint annak cáfolatára vagy megerősítésére is, hogy az olyan területek, mint az intézményi rendszerek nem tudják hatékonyan struktúrákba és osztályokba rendezni fogalmaikat. 3

4 5. Eredmények A fogalmi, lexiko-szemantikai és morfo-szintaktikai elemzések az alábbi eredményekre vezettek: 5.1. Mennyiségi elemzések szintjén: Mindkét felsőoktatási rendszerben az egyszerű terminusok aránya messze elmarad az összetettekétől. (Az elemzett adatmennyiség inkább csak a tendencia igazolására tűnik elegendőnek. A mennyiségi optimumhoz további kutatások szükségesek.) A francia felsőoktatás terminusai nagyobb számban képviseltetik magukat ugyanazon forrásglosszáriumokban, mint a magyar felsőoktatásé Ami például a diplomák és titulusok körét illeti, a francia felsőoktatási rendszerben előforduló grafikai entitások egymás mellé rendelésével alkotott komplex terminusok aránya 56%. A magyar felsőoktatásban ez az arány 31%. Megjegyzendő, hogy a két nyelv tipológiai eltérései a szóösszetételek terén ellenkező előjellel mutatkoznak meg: míg a magyar rendszerben a nominális, egy grafikai entitású szóöszszetétel 13%-ot tesz ki, a francia rendszer ebben a kategóriában nem él ezzel a terminusalkotási módszerrel. A derivált összetételek esetében kiegyensúlyozottabb arányt mértünk: 16% a francia, 13% a magyar rendszerben Fogalmi és lexiko-szemantikai elemzések szintjén: Az elvégzett elemzések cáfolják a már említett terminológiai paradigmát. A kóddal ellátott terminusok olyan valóságelemeket (fogalmakat) jelölnek, amelyek képesek struktúrákba rendeződni. Ez alapján meronimikus és hiponimikus viszonyokat tudunk felállítani a fogalmak és az őket jelölő terminusok között is. Más szóval, a felsőoktatás terminusai alkalmasak arra, hogy olyan osztályokba, illetve struktúrákba rendeződjenek, amelyek gráfokkal ábrázolhatók A logika, az ontológia és a terminológia mellett napjainkban a bölcsészettudományok egyik alapvető érdeklődési köre és egyben módszere az osztályozás, a rendszerbefoglalás. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy a felsőoktatás mint terminológiai vizsgálatokra alkalmas és igényt tartó terület nem vonhatja ki magát ezen folyamat alól A forrásglosszáriumok által javasolt osztályozási rendszer és strukturális logika szintén azt igazolja, hogy a bölcsészet- és természettudományok terminológiailag elemezhető és megragadható osztályokat, rendszereket képesek alkotni A francia és a magyar felsőoktatás terminusainak osztályozása, valamint a tárgyak, entitások és a terminusok csoportosítása (ahogyan az a természettudományok esetében biológia, zoológia stb. megszokott) a hasonlóságokon alapul Az ekvivalenciák szintjén: A terminusok ekvivalenciája a jelölt fogalmak hasonlósága alapján ragadható meg Ha a két rendszernek azonos kóddal ellátott fogalmai vannak, akkor azok és a jelölő terminusok ekvivalensek. Például a professeur des universités és az egyetemi tanár többé-kevésbé ekvivalens terminusok, mivel olyan E-kat (entitásokat) jelölnek, amelyeknek közel azonos karakterei vannak. Azért csak közel azonosak, mert a szemantikai aktánsokban vannak a lényeget alapvetőn nem befolyásoló divergenciák. Az ekvivalencia foka nem ennyire egyértelmű például az adjunktus és az Ater (attaché temporaire à l enseignement et à la recherche) vagy moniteur viszonylatában A két felsőoktatási rendszer közötti különbség terminológiai divergenciákat eredményez. Számos olyan terminus szerepel a terminológiai adatlapokon, amelyek az egyik rendszerben előfordulnak, a másikban viszont nem lelhetők fel. 4

5 Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a bolognai és a lisszaboni kezdeményezések további terminológiai munkálatokat tesznek szükségessé. 6. Konklúzió H1 Ahhoz, hogy a felsőoktatási terminusok közötti kapcsolatok felvázolhatók és rendszerbe szervezhetők legyenek, előzetes fogalmi elemzéseket és kutatásokat végeztünk, amelyek nélkül az osztályozásra irányuló kezdeményezéseink nem sikerültek volna. H2 A terminusok morfoszintaktikai jegyei sok esetben csak a jelölőre vonatkozó, primér információkat szolgáltatnak. A jelölt feltárása lexiko-szemantikai megközelítést tett szükségessé, amelyen keresztül eljuthattunk a jelölt fogalmakhoz. H3 A morfológiai, konceptuális, illetve lexiko-szemantikai aspektusból elemzett terminusok olyan elemeket jelölnek, amelyek akkor is képesek hierarchiákba és struktúrákba rendeződni, ha a jelölt entitások nem alkothatnak ontológiai struktúrákat. Annak ellenére, hogy a nem diszciplináris területeken a tárgyak, entitások, tulajdonságok ontológiai értelemben nem szerveződnek a priori struktúrákba, megkülönböztető jegyeik, az esetleges szemantikai predikátumok vagy aktánsok, illetve a logikai relációk alapján alkothatnak fogalmi osztályokat. Összegezve: egy fogalom rendszerbe sorolhatósága nem függ a területtől, amelyen előfordul. H4 Ennek a hipotézisnek az igazolása távolról sem tűnik kézenfekvőnek. Meggyőződésünk, hogy a bizonyítás számos további strukturális elemzést és kutatást tesz szükségessé. Ahhoz, hogy minőségileg elégséges és meggyőző megállapításokat tehessünk, egyrészről nagyobb számú, azaz reprezentatívabb terminusminta elemzése, másrészről a fogalmi rendszereknek a gráfábrázolásokkal szemléltetett terminus rendszerekkel történő párhuzamba állítása szükséges. Mindazonáltal a kezdeti kutatásaink eredményei, valamint a formális logikai következtetések alapján a hipotézis igazolható. Más szóval: a terminusok közötti relációknak tükrözniük kell a jelölt fogalmak közötti kapcsolatokat. H5 A hipotézis néhány terminus (recteur és rektor; professeur és professzor) elemzése alapján és a jelölt fogalmak osztályozásával igazolhatónak látszik, azaz két vagy több különböző kultúrában is létező rendszer(ek)ben előforduló, morfológiailag egyező vagy ortográfiailag hasonló terminusok nem feltétlenül jelölnek a saját rendszerükön belül ugyanazon hierarchiai és relációs pozíciót betöltő fogalmat. H6 A hipotézis, amely egyben a H5-ös hipotézis antitézise, néhány terminus elemzése alapján és a jelölt fogalmak osztályozásával igazolható, azaz két különböző kultúrához és nyelvhez tartozó rendszer egy-egy morfo-szintaktikailag eltérő terminusai jelölhetik ugyanazt a fogalmat. H7 A kódolás messzemenően alkalmasnak bizonyult arra, hogy a hagyományos, lexematikus jelölőkből és a vizsgált rendszerek eltéréséből eredő ellentmondásokat hatékonyan kezelje. 5

6 7. A szerzőnek a témában megjelent publikációi 1. SEBESTYÉN JÓZSEF: Le rôle des structures terminologiques dans l analyse contrastive des termes. In Kukorelli Katalin (szerk.): A tartalom és forma harmóniájának kommunikációja (XII. Dunaújvárosi Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti és Kommunikációs Konferencia). Dunaújváros (2010), pp SEBESTYÉN JÓZSEF: Gazdasági-üzleti szaknyelvre, terminológiára oktatni. In Hári Gyula (szerk.), Sebestyén József (műszaki szerk.): Végetlen a tér, mely munkára hív (Köszöntő kötet Révay Valéria 60. születésnapjára). Veszprém (2010), pp SEBESTYÉN JÓZSEF: Terminológiai rendszerelméletek és a szervezeti felépítés viszonya a felsőoktatási szaknyelvben. In Silye Magdolna (szerk.): Porta Lingua 2009 Szaktudás idegen nyelven. Debrecen (2009), pp SEBESTYÉN JÓZSEF: Egy találkozás felsőoktatás-terminológiai története. In Sebestyén József (szerk.): A nyelv, az irodalom és a kultúra varázsa (Köszöntő kötet Mihalovics Árpád 60. születésnapjára). Veszprém (2009), pp SEBESTYÉN JÓZSEF: Systèmes et pratiques terminologiques en sciences ès Lettres. In Kapitány András (szerk.): Egy csepp tudomány (Válogatott munkák a VI. Jedlik Ányos Szakmai napok előadóitól). Veszprém (2009), pp SEBESTYÉN JÓZSEF: Champs notionnels et termes spécifiques dans le domaine de l enseignement supérieur. In Mihalovics Árpád, Balogh József (szerk.): Langues de spécialité: recherches et formations (Études Françaises 5). Veszprém (2009), pp Felhasznált irodalom Cabré, M. Teresa (1998): La terminologie : théorie, méthode et applications (Terminology and Lexicography Research and Practice, Traduction de La terminologia, La teoria, els mètodes, les aplicacions). Les Presses de l Université d Ottawa, Ottawa. Dubuc, Robert (2002): Manuel pratique de terminologie. Linguatech, Quebec. Déclaration commune des ministres européens de l éducation, le 19 juin 1999 Bologne, Goffin, R. (1997): L Eurolecte: le langage d une Europe communautaire en devenir, Terminologie et traduction, OPOCE, Luxembourg, 1, p Goffin, R. (2000): L Eurolecte: le langage (spécifique) de la construction européenne et ses traductions. In: La traduction: théories et pratiques, Actes du colloque international Tunis Publications de l ENS, p L Homme, M.C. (2004): La terminologie : principes et techniques. Montréal, Les Presse de l Université de Montréal Rey, A. (1979): La terminologie, noms et notions. Que-sais-je, Paris, PUF. Wüster, E. (1979): Einführung in die Allgemeine Terminologielehre und terminologische Lexikographie. Wien/New York. 6