Szociális konfliktusok a mai Magyarországon

Átírás

1 Szociális konfliktusok a mai Magyarországon Tam János december 12.

2 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 2 Tartalomjegyzék Bevezetés 3 1. A globalizáció hatása a társadalmakra 4 2. A társadalmi egyenlőtlenség szociológiai megközelítése Egyenlőség egyenlőtlenség Méltányosság, igazságosság Szegénység Az elfogadható egyenlőtlenség mértéke Az egyenlőtlenség és a szegénység okai Nemzetközi tendenciák Társadalompolitika A jóléti állam kiépülése Viták a jóléti államról 9 3. Társadalmi szerkezet és rétegződés A társadalmi struktúra A társadalmi szerkezet elméletei Társadalmi mobilitás A társadalmi mobilitás Vándorlás (migráció) Ingázás, nemzetközi vándorlás, vándorlási egyenleg A társadalom alapfogalmai Társadalom Állam Csoport Közösség Család Háztartás Házasságtípusok Egyén és személyiség A társadalmi egyenlőtlenségek, konfliktusok típusai Politikai egyenlőtlenségek Gazdasági egyenlőtlenségek Az oktatás egyenlőtlenségei Kulturális egyenlőtlenségek A lakáseloszlás egyenlőtlenségei Etnikai egyenlőtlenségek és konfliktusok Az egészségi állapot egyenlőtlenségei Térségi egyenlőtlenségek és konfliktusok Nemi egyenlőtlenségek és konfliktusok Életkori egyenlőtlenségek Generációs ellentétek Az egyenlőtlenségekből eredő társadalmi problémák Politikai válság Társadalmi válság A család válsága Szociális válság Etnikai válság Egészségügyi válság Térségi válság Demográfiai válság 54 Irodalomjegyzék 56

3 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 3 Szociális konfliktusok a mai Magyarországon Bevezetés A dolgozatomban abból az evidenciából indulok ki, hogy nem létezik populáció az egyedek különbözősége nélkül. Ezek a különbözőségek részben az öröklött tulajdonságokban jelentkeznek, részben az egyedeket érő eltérő környezeti hatások az okai. A különbözőségek azután eltérő képességekkel és lehetőségekkel ruházzák fel az egyes embereket. Az eltérő képességek és lehetőségek pedig érvényesülési különbözőségekhez vezetnek. Az emberrel veleszületett tulajdonságok és a születésekor adott környezet eleve meghatározzák az induló társadalmi helyzetét. Egy kevésbé mobilis társadalomban ez az egyén teljes életútját is megszabja, amit tovább örökít az utódainak így a társadalmi helyzet újratermelődik. Ez különösen jellemző a hagyományosan alacsony társadalmi mobilitású Magyarországra. Az egyéni különbözőségek tehát társadalmi egyenlőtlenségek forrásai. Az egyenlőtlenségeket egy szilárd értékrenden alapuló, rendezett és szolidáris társadalom képes úgy kezelni, hogy legalább valamennyire elviselhetők legyenek az emberek számára. Amikor azonban az egyenlőtlenségek érdekek, értékek, vélemények, szándékok, nézetek, igények ütközésévé fajulnak, akkor már konfliktusról beszélünk. Amikor pedig a konfliktus valamelyik szereplője már nem képes az érdekei érvényesítésére, mert a másik fél ebben súlyosan akadályozza, az összeütközéshez, lázadáshoz, harchoz vezet. A magyarországi szocializmus a puha formájában ( legvidámabb barakk ) a maga viszonylagos (látszólagos) egyenlőségével elviselhetővé tette a szegénységet, mert a gazdagok nem hivalkodtak, nem tűntek ki annyira a tömegből, mint ma. A pártállam a szilárd értékrend, a rendezettség és a szolidaritás látszatát keltette, ezért a rendszerváltás előtti Magyarországon ha voltak is egyenlőtlenségek, azok az os forradalom után már nem vezettek nyílt konfliktusokhoz. Ehhez az is hozzájárult, hogy a pártállam az élet legtöbb területén lényegében kiküszöbölte a versenyt, helyette kényszerű kompromisszumot fogadtatott el az emberekkel a kooperáció látszatának fenntartása mellett. A mai Magyarországon azonban a rendszerváltás előttihez képest sokszorosára nőttek a társadalmi egyenlőtlenségek. A tulajdon 90 százalékát a leggazdagabb 10 százalék birtokolja, a jövedelmi eltérés pedig a legfelső és a legalsó decilis között több mint 7-szeres. Ez már nem egyszerű egyenlőtlenség, hanem konfliktus. Bár a mai Magyarországon a szociális egyenlőtlenségek még nem vezettek olyan nyílt összeütközésekhez, például éhséglázadásokhoz, mint a posztkommunista országok némelyikében, a hamu alatt ízzik a parázs. A gazdasági és etnikai ellentétek már olyan mértékűre nőttek, hogy fenyegető veszélyt jelentenek. A dolgozatomban határozottan érzékeltetni kívánom a társadalmi egyenlőtlenségek okozta veszélyt, ezért a címében az egyenlőtlenség helyett szándékosan az erőteljesebb konfliktus kifejezést használtam. A téma kifejtése közben azonban mindkét kifejezést alkalmazni fogom, mégpedig igyekezve mindkettőt a saját jelentésében használni. A dolgozat részben a saját gondolataim ismertetése, részben a témára vonatkozó munkák összefoglalása. Ahol mások munkájára támaszkodom, ott a szövegbe beszúrva, lábjegyzetben vagy az irodalomjegyzékben adom meg a forrást.

4 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 4 1. A globalizáció hatása a társadalmakra Amint a bevezetőben már jeleztem, a dolgozatomban abból az evidenciából indulok ki, hogy nem létezik populáció az egyedek különbözősége nélkül. Egy ikerpár két tagja sem tökéletesen egyforma, de még két, ugyanolyan hatású vírus vagy két baktérium sem teljesen azonos. A különbözőség a természet alapvető lényege, anélkül a természet sem létezne, nem alakulhatott volna ki a bonyolult, sokszínű élővilág. Ma már az iskolásgyerek is tudja, hogy a biodiverzitás az élő rendszerek fennmaradásának alapvető feltétele. Az a populáció, amely nem elég változatos, sokkal sérülékenyebb, mert a fenotípusosan nagyon hasonló egyedek a kedvezőtlenül változó külső körülményeknek (például járvány, lehűlés, szárazság) egyszerre esnek áldozatául. Az emberi faj ma még kellően sokszínű, ami az etnikai diverzitásban nyilvánul meg. Bár a közismert és népszerű természettudós, David Attenborough éppen néhány hete jelentette be az emberi evolúció végét, azért ez a vég inkább szenzáció, mintsem valóság. Kétségtelen, hogy a globalizáció hosszú távon az emberi faj etnikai diverzitását csökkenti, ez azonban remélhetőleg még sokáig nem jár végzetes következményekkel. Az emberi faj nem csak testi megjelenésében és lelki-szellemi tulajdonságaiban változatos, hanem viselkedésében, szokásaiban is. Az emberre jellemző öröklött viselkedésformák is sokszínűek, de az ember nem csak ösztönös, hanem közösségekben élő és gondolkodva cselekvő lény is. Az emberi közösségek olyan értékeket, szokásokat, szabályokat (normatív elemek) alakítanak ki, olyan tárgyakat, szellemi műveket, nyelvet (kognitív elemek) alkotnak, amelyek egyrészt megkülönböztetik őket más közösségektől, másrészt ezeket az egymást követő generációk egymásra hagyományozzák. Ezek együttesét nevezzük kultúrának. Az emberi kultúra több dimenzióban is változatos. Egyrészt egy nagyobb közösségben rétegződések jönnek létre és az egyes rétegek között kulturális különbségek is vannak (szubkultúrák), másrészt a különböző közösségek kultúrája is eltér egymástól. A kultúra azonban nem csak térben változatos, hanem egy adott közösség két egymást követő generációja között is különbségek keletkeznek. Sőt, az időbeli különbségek változása folyamatos. Vegyük észre, hogy a kultúra dinamikus rendszert alkot, amelyet két, egymással látszólag ellentétes tulajdonság jellemez: egyrészt a folyamatos változás, másrészt a hagyomány. Egy jól működő közösség őrzi a hagyományait, mert ezek biztosítják számára a stabilitást, a belső biztonságot, ugyanakkor folyamatosan alkalmazkodik a környező világ változásaihoz, ami a külső biztonságot jelenti. A jól működő közösség biztonságának alapja éppen a hagyomány és a haladás összhangja. Az emberi kultúra változatossága, diverzitása ugyanolyan fontos, mint a biológiai diverzitás. A körülmények megváltozásához sokkal jobban tud alkalmazkodni egy változatos kultúrájú, de együttműködő közösség, ugyanis az eltérő tudású tagjai a munkamegosztás révén sokkal több feladatot képesek megoldani. A megőrzött hagyomány és az abban megjelenő tudás segíti a közösséget a váratlanul felmerülő nehézségek elhárításában. Ha egy közösségben felborul a hagyomány és a haladás összhangja oly módon, hogy a hagyomány meggyengül, ugyanakkor a közösséget érő külső hatások felerősödnek és felgyorsulnak (mint a rendszerváltás után Magyarországon), akkor a közösség túlélő képessége lecsökken vagy teljesen megszűnik.

5 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 5 Amíg azonban a globalizáció egyelőre nem fenyegeti az ember etnikai diverzitását, annál nagyobb veszélyt jelent a kulturális sokszínűségére. A globalizáció először a közösségek kultúráját változtatja meg a hagyományos, szerves úton létrejött kultúra fellazításával. Ennek elsődleges eszköze a globalizáció szellemi ökle: a posztmodern. Ez az irányzat jellemzően a metanarratívák iránti bizalmatlansággal definiálja önmagát (Lyotard), ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy az emberiség által évezredek alatt felhalmozott szellemi értékeket megtagadja és felrúgja. A posztmodern gondolkodás és viselkedés egyetlen motivációt ismer: a pillanatnyi érdeket. Ennek a legfőbb terjesztője a globalizáció szolgálatába állított média, amely az ember életének minden pillanatában meghatározóan jelen van. A mai civilizált társadalmak mindegyikére már egyértelműen a posztmodern gondolkodás és viselkedés jellemző. A hatás szemmel láthatóan kezdi elérni a keresztény egyházakat is. Jegyezzük meg: posztmodern korban élünk! Az értékrend felborítását a kultúra teljes elszíntelenedése követi. Ezt fokozza a globalizációnak az a hatása, amely a kultúra szabad áramlása elve alapján a kultúrák keveredéséhez, majd uniformizálódásához vezet. Ez a gondolkodó embert vásárlógéppé változtatva egyetlen érdek a minél több fogyasztás hajszolására készteti. Az erőszakos reklámok hatására beteljesül az a posztmodern állítás, mely szerint nem te választod az árut, hanem az áru választ téged. A közösségi kapcsolataitól megfosztott ember azután mivel az ember alapvetően mégis falkalény már könnyen szervezhető mesterségesen kialakított közösségekbe. Így jönnek létre például a nagy futballklubok egész világra kiterjedő szurkolótáborai, de ugyanígy lehet internetes közösségekbe terelni az embereket a közösségi oldalak segítségével. Ezek azonban nem pótolják a valódi közösségeket, csak szimulálják azokat, de a félrevezetett emberekben a közösséghez tartozás érzetét keltik, ezáltal újabb félrevezetést tesznek lehetővé. A globalizáció az embereket egyetlen masszává gyúrja, ez azonban az egyenlőtlenségeket nem szünteti meg. Ám a maga szintjén mindenkit kiválaszt a maga áruja, mindenki megkapja a maga fogyasztását, ami végső soron elégedetté teszi. Az egyenlőtlenségeket morális értékrend híján természetesnek veszi, és elfogadja. Ez a hatalom célja szerint elvileg a társadalmi konfliktusok megszűnéséhez vezet, de ez éppúgy nincs kipróbálva, mint annak idején kommunizmus. A hatalom által várt eredmény tehát korántsem biztos. Az azonban biztos, hogy a globalizáció és a posztmodern egyelőre már tönkretette a hagyományos értékrendet és társadalmi struktúrát, de még nem alakult ki teljesen a hatalom számára kívánatos végleges értékrend és struktúra. Ez abban nyilvánul meg, hogy a köznyugalom már felborult, a bűnözés mértéke az egekbe szökött, a humán szolgáltatások (egészségügy, oktatás) színvonala elfogadhatatlanná, az élet elviselhetetlenné vált, de minden embert még nem sikerült annyira elbutítani, hogy ezt ne érzékeljék, és beletörődjenek. Azt is illik azonban észrevenni, hogy a köznyugalom felborítása, a bűnözés elurakodása, a szolgáltatások tönkretétele nemcsak következmény, hanem eszköz is. Az ily módon a végtelenségig elbizonytalanított és magukra hagyott emberek végül boldogan fogadják majd az Új Világrendet legalábbis annak urai azt hiszik. A dolgozatomban a továbbiakban azt szeretném bemutatni, hogy ebben a globalizált, posztmodern, de még nem a végletekig lepusztított, ezért átmeneti korban milyen konfliktusok terhelik Magyarországot.

6 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 6 2. A társadalmi egyenlőtlenség szociológiai megközelítése* Minden mai társadalomban vannak szegények és gazdagok, hatalmasok és a hatalomnak kiszolgáltatottak, olyanok, akik el tudják érni, amit szeretnének, és ezért elégedettek, és olyanok, akiknek nem sikerül életcéljaikat megvalósítani, ezért elégedetlenek. Ezt a jelenséget nevezzük egyenlőtlenségnek. A szociológiának a kezdetei óta egyik központi kutatási témája az, hogy mekkorák az egyenlőtlenségek, hogyan alakul nő vagy csökken a szegénység, mi az oka és hogyan lehet enyhíteni Egyenlőség egyenlőtlenség A társadalmi egyenlőtlenségen azt értjük, hogy az egyének és családok, valamint különféle ismérvek alapján definiált társadalmi kategóriák helyzete a társadalomban nagy különbséget mutat. Az egyenlőtlenségnek számos dimenzióját lehet megkülönböztetni. Ilyenek a jövedelem, a vagyon, a munkakörülmények, a lakásviszonyok, a lakóhely környezete, a műveltség, a szabadidő mennyisége és eltöltésének módja, az egészségi állapot stb. A felsoroltak mind társadalmi pozíciók közötti egyenlőtlenségek. A társadalmi egyenlőség fogalmát is alapvetően két értelemben szokás használni. Az aktuális pozíciók egyenlősége azt jelenti, hogy a társadalom minden tagjának az adott időszakban azonos a jövedelme, a vagyona, azonosak a lakásviszonyai stb. Az esélyek egyenlősége pedig azt jelenti, hogy a társadalom minden tagjának (legalábbis életpályája elején) egyenlő esélye van arra, hogy a jövedelem stb. szempontjából kedvező pozíciókat elérje Méltányosság, igazságosság Az egyenlőség mint elérendő cél alternatívájának tekintik egyes szerzők a méltányosságot (equity). Ez azt jelenti, hogy a társadalom tagjai akkora jövedelemben, megbecsülésben stb. részesülnek a társadalom részéről, amely arányos a társadalom érdekében végzett szolgálatukkal. Azt az elképzelt társadalmat, ahol ez megvalósul, szokták meritokráciának nevezni. A méltányossággal rokon fogalom az igazságosság (justice). Igazságosnak nevezik azokat az egyenlőtlenségeket, amelyeket egy hipotetikus kiinduló helyzetben, amikor még senki sem tudja, hogy a jobb módúak vagy a szegények közé fog tartozni, a társadalom minden tagja elfogadhatónak tartana Szegénység A szegénység fogalmát inkább a hagyományos fajtájú hátrányos helyzet megjelölésére, és inkább az alacsony jövedelem és az ebből adódó egyéb hátrányok, mint például a nem megfelelő táplálkozás, rossz lakásviszonyok stb. megjelölésére szokták használni. A depriváció szó szerint valamitől való megfosztottságot jelent. Amikor a szegénység megjelölésére használjuk, többnyire azt értjük rajta, hogy a deprivált személy vagy család nélkülöz valamit, ami az adott társadalomban a nagy többségnek rendelkezésére áll. Ezért inkább relatív, mint abszolút hátrányt jelent. A hátrányok egyszerűen csak alacsony jövedelmet és ebből adódó hátrányokat jelentenek. (*) Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába

7 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 7 A hátrányos helyzet fogalmát a depriváció magyar fordításaként értelmezhetjük, tehát relatív lemaradást jelent, és nem csak a jövedelmi, hanem egyéb hátrányokra (például elmagányosodás) is vonatkozik. A többszörösen hátrányos helyzet olyan személyekre vagy családokra utal, akiknél egynél több hátrány (például alacsony jövedelem és rossz egészségi állapot) jelentkezik. Abszolút szegénységről beszélünk, ha az egyén vagy a család létminimum alatt él. A létminimumot legtöbbször egy bizonyos egy főre jutó havi jövedelemben határozzuk meg. A relatív szegénység viszont azt jelenti, hogy az egyén vagy a család erősen elmarad az adott társadalom átlagos viszonyaitól, például az egy főre jutó jövedelem kevesebb, mint az átlag 60, 50 vagy 40 százaléka Az elfogadható egyenlőtlenség mértéke Inkább társadalomfilozófiai kérdés, hogy mennyire indokoltak, szükségesek az egyenlőtlenségek. Három álláspontot különböztetünk meg: 1. Az egyenlőtlenségek szükségszerűek, sőt kívánatosak. A XIX. századi szociáldarwinizmusra nyúlik vissza, miszerint kívánatos, hogy a legrátermettebb emberek minél sikeresebbek legyenek és mintegy természetesen kiválasztódjanak. Ennek az álláspontnak háromféle indoklása van a szakirodalomban: A társadalomban szűk elitek állnak szemben a tömegekkel, ezek az átlagnál tehetségesebbek, intelligensebbek, ők viszik előre a gazdaság, a társadalom, a kultúra fejlődését, ezért magas jövedelmeket érdemelnek. A fennálló jövedelemelosztásba a szegényebbek érdekében történő minden társadalmi beavatkozás sérti a gazdagok szabadságjogait, így végső soron szolgasághoz, diktatúrához vezet libertariánus álláspont. A fennálló jövedelemelosztás pontosan azt tükrözi, hogy a társadalom tagjai mennyire hasznos funkciót töltenek be a társadalom számára a funkcionalista szociológiai iskola álláspontja. 2. Mérsékelt egyenlőtlenség elfogadható, de az esélyek legyenek egyenlőek (J.S. Mill álláspontja). Azokat, akik erre az álláspontra helyezkednek, Amerikában liberálisoknak, Európában szociáldemokratáknak nevezik. Eszerint a méltányos jövedelemkülönbségek elfogadhatóak, ha azok a társadalomnak nyújtott szolgálatok különbségét tükrözik. Az egyenlőtlenség azonban csak addig a határig fogadható el, amíg elősegíti a gazdaság fejlődését azáltal, hogy a társadalom tagjait nagyobb teljesítményre ösztönzi. John Rawls (1972) fogalmazta meg az igazságos társadalom két fő elvét: A társadalom minden tagjának egyenlő joga van az alapvető szabadságjogok legteljesebb körére addig a határig, amely még összeegyeztethető a társadalom többi tagjának hasonló teljes körű szabadságával. A társadalmi egyenlőtlenségeket úgy kell elrendezni, hogy azok hosszabb távon a legszegényebbek helyzetét is javítsák, továbbá a társadalom minden tagjának egyenlő esélye legyen a kedvező pozíciókba való bejutásra. 3. A fentiekkel ellentétben a teljes egyenlőség kívánatos. Ezt nevezzük egalitárius álláspontnak. E nézet fő képviselője Karl Marx és Friedrich Engels. Az általuk a kommunista társadalomról felvázolt jövőkép valóban ilyen teljes egyenlőséget tartalmazott.

8 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 8 A mai magyar társadalomban az egyenlőtlenséget és a szegénység kívánatos alakulását illetően két alapelvet fektetett le a politika: a társadalmi egyenlőtlenségek minden olyan csökkenése kívánatos, amely a gazdasági fejlődést nem hátráltatja, és nem jár az egyéni szabadság elfogadhatatlan korlátozásával. Továbbá a magyar társadalom jelenlegi fejlettségi viszonyai között középtávon arra kell törekedni, hogy senki se kényszerüljön a létminimumnál kisebb jövedelemből megélni, és senki se szenvedjen egyéb tényezők miatt súlyos hátrányokat Az egyenlőtlenség és a szegénység okai Egyik álláspont szerint a társadalmi egyenlőtlenségek az emberek közötti alapvető különbségekből származnak, melynek okát sokan a biológiai adottságokban látják, és azt feltételezik, hogy ezek többé-kevésbé öröklődnek. Radikálisan társadalomkritikus szociológusok szerint legalábbis az iparosodott társadalmakban a szegénység oka a gazdasági-társadalmi rendszer jellege, működése, ezért az elsőrendű feladat ennek megváltoztatása. Az 1960-as években és a 70-es évek elején sok képviselője volt annak az irányzatnak, amely a műveltség és az iskolai végzettség terén fennálló hátrányokban látta a szegénység fő okát. Egy másik álláspont a szegények rossz testi és különösen lelki egészségi állapotára hívta fel a figyelmet, és azt hangsúlyozta, hogy többségükben krónikusan beteg, rokkant emberek egyebek között rokkantak, leépült, de kórházban tartást nem igénylő elmebetegek, alkoholisták. Van olyan álláspont, amely szerint elsősorban a csonka egyszülős családok válnak szegénnyé, és képtelenek ebből a helyzetből kiemelkedni. Empirikus vizsgálatok alapján megfogalmazták azt a hipotézist is, hogy a szegénység elsősorban életciklus-jelenség. Angliai vizsgálatok szerint azt találták, hogy a századfordulón a munkáscsaládok először a házasságkötést követően, jellemzően a gyermekek megszületése után válnak szegénnyé, majd mikor a gyermekek már felnőnek és keresőkké válnak, kiemelkednek a szegénységből Nemzetközi tendenciák A XIX. században nemcsak a szociológusok, hanem a közvélemény számára is nyilvánvaló volt a szegénység megléte. Az 1930-as évek nagy világgazdasági válsága ismét rádöbbentette a társadalomtudományokat arra, hogy a szegénység még a legfejlettebb országokban is súlyos probléma. A II. világháború után a szegénység iránti érdeklődés lelohadt. A fejlett nyugateurópai és észak-amerikai országokban a szegénység az életszínvonal-emelkedés következtében fokozatosan csökkent. Kiépültek az ún. jóléti államok, melyektől azt remélték, hogy a mégis előforduló szegénységet kezelni tudják. A 60-as évektől kezdték felismerni, hogy a fejlett országokban sem sikerült a szegénységet megszüntetni Társadalompolitika Minden emberi közösség, társadalom gondoskodott szegény tagjairól, vagy legalábbis megpróbált róluk gondoskodni. Nevezetes az évi angol szegénytörvény, mely arra kötelezett minden helyi közigazgatást várost, falut, hogy az ott élő szegényekről gondoskodjék. Ezzel elejét akarták venni a szegények vándorlásának, a koldulásnak, a közrend megzavarásának. Tehát az angol társadalom vitathatatlanul gondoskodott legnyomorultabb tagjainak létfenntartásáról.

9 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 9 Ezt a törvényt viszont 1832-ben eltörölték, ugyanis egyesek szerint a szegénységtörvény akadályozta a szabad munkaerőpiac érvényesülését. A szegényekről való gondoskodás a XIX. században kezdett elterjedni Európában. Egyik úttörő lépés a Bismarck által bevezetett kötelező munkás-társadalombiztosítás volt. A nagy fellendülés azonban csak a II. világháború után következett be. Churchill kidolgozta a háború után megvalósított Beveridge-tervet A jóléti állam kiépülése Elméleti alapját T. H. Marshall fogalmazta meg. A jóléti állam azt jelenti, hogy az állam növekvő részt vállal az állampolgárok jólétében, nyugdíjat biztosít, családi támogatásokat ad, betegségi, baleseti, munkanélküliségi támogatást nyújt, továbbá ingyenes egészségügyi ellátást biztosít. Némely országokban az ingyenes oktatás is a jóléti állam része. Ezek a jóléti programok eltérő időpontban és eltérő mértékben majdnem minden fejlett országban kiépültek a II. világháború után. Titmuss (1958) megkülönböztette a következő jóléti modelleket: 1. reziduális modell (Egyesült Államok), ebben csak azoknak nyújtanak támogatást, akik képtelenek a piacon a megfelelő jövedelemhez jutni. 2. a teljesítménymodell (Németország), ebben a támogatásokat elsősorban a nyugdíjat a korábbi járulékbefizetéshez és azok arányában adják. 3. az intézményes modell (Svédország) minden állampolgár életkörülményeit és életesélyeit kívánja az egyenlőség felé közelíteni univerzális (mindenkinek alanyi jogon adott) támogatásokkal Viták a jóléti államról Létrejötte óta folyik a vita arról, hogy a kiterjedt szociális célú jövedelemújraelosztás segíti-e, vagy hátráltatja a gazdasági fejlődést. Ellenzői szerint nagy megterhelést jelentenek a gazdaság számára, és fejlesztésre szánt összegeket kötnek le, másrészt gyengítik az egyének kezdeményezőkészségét és egyéni felelősségvállalását. Hívei viszont azt állítják, hogy a nagy tömegű szegénység sok közvetett költséget jelent a társadalomnak, másrészt a szegénység mérséklése csökkenti a társadalmi konfliktusok élességét, ezáltal segíti a gazdasági fejlődéshez szükséges társadalmi együttműködést. Az 1970-es évek második felétől a jóléti állam további kiépítése lefékeződött, aminek három oka volt: A kapitalista országoknak a második világháború utáni fellendülési korszaka véget ért, lelassult a növekedési ütem. A fordulópont az évi olajválság volt. A gazdasági növekedés lelassulásával megnőtt a munkanélküliség. A munkanélküliek támogatása jelentős többletmegterhelést jelent a jóléti rendszerek számára. A fejlett országok népessége öregedni kezdett, az idős korú, nyugdíjjogosult népesség aránya megnőtt, a munkaképes korú kereső és ezáltal jövedelemadót és társadalombiztosítást fizető népesség növekedése lelassult, néhol megállt, a közeljövőben pedig már csökkenni fog. Ezáltal kevesebb állampolgár járulékaiból kell növekvő számú állampolgár juttatásait kifizetni.

10 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon Társadalmi szerkezet és rétegződés* 3.1. A társadalmi struktúra a társadalom eltérő helyzetű csoportokra tagolódása (például értelmiség, vállalkozók, hajléktalanok); a csoportok egymáshoz való viszonya (férfiak-nők), a társadalomhoz való viszonya (cigányság helyzete). A társadalmi szerkezet a társadalmon belüli különböző pozíciók közötti viszonyokat jelenti. Mivel a pozíciókat személyek vagy csoportok töltik be, a társadalmi szerkezet is személyek vagy csoportok közötti viszonyt jelent. A pozíciók vagyoni állapottól, társadalmi helyzettől, anyagi javakhoz való hozzájutás módjától és mértékétől stb. függnek. Ilyen pozíciók például a vezetők és a beosztottak pozíciói. Amerikai szociológusok úgy fogalmazzák meg, hogy a társadalmi szerkezeten belül státuszok vannak, a státuszok betöltői meghatározott szerepek szerint viselkednek, és ezek a szerepek meghatározott viszonyokat írnak elő az őket betöltők számára. A beosztott például követni tartozik a vezetők utasításait. A társadalmi szerkezetnek ezek a tömbjei lehetnek osztályok, rétegek vagy más csoportok. A társadalmi rétegződés különféle ismérvek (például foglalkozás, beosztás, munkahely, iskolai végzettség, lakóhely) szerint megállapított társadalmi kategóriák helyzetének eltérése (melyik van jobb-rosszabb helyzetben), ezek hierarchikus sorrendje az életkörülmények és az életmód különböző dimenzióiban. A társadalmi szerkezet alapvető jellemzői a társadalmi rétegződésben tükröződnek. Társadalmi osztálynak nevezzük a termelőeszközökhöz való viszony alapján definiált társadalmi kategóriákat. Három osztályt különböztetünk meg: a termelőeszközökkel nem rendelkező munkások; a csupán a saját maguk foglalkoztatásához elegendő termelőeszközzel rendelkező kisiparosok, kiskereskedők, önálló parasztok; tőkések, nagybirtokosok, akik annyi termelőeszközt birtokolnak, hogy azokkal bérmunkásokat tudnak foglalkoztatni. Társadalmi rétegek a saját tulajdonságaik (foglalkozás, iskolai végzettség, lakóhely, a jövedelem nagysága stb.) szerint definiált társadalmi kategóriák. Elit a társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedő kis létszámú az uralkodó osztálynál szűkebb csoport. A szociológiában ez általában hatalmi elitet jelent, azaz a politikai és gazdasági hatalmat kezében tartó szűk csoportot A társadalmi szerkezet elméletei A társadalomfilozófia nagy kérdései közé tartozik a jó és a rossz, az igazságos és igazságtalan társadalom ismérveinek meghatározása. Ezzel kapcsolatban több elmélet is született. A harmóniaelméletek szerint az igazságos társadalmakra elsősorban az együttműködés jellemző, a konfliktus kivételes és diszfunkcionális jelenség. A harmóniaelméletek híveit szokás konzervatívoknak nevezni (Lenski). Egy társadalomban különféle funkciókat kell ellátni, amelyek eltérő fontosságúak és eltérő képesség, ismeret szükséges hozzájuk. Ahhoz, hogy a legmegfelelőbb emberek kerüljenek a fontosabb funkciókba, őket jobban meg kell becsülni, jobban meg kell fizetni. A jövedelemkülönbségek tehát funkcionálisak (Davis és Moore). (*) Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába

11 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 11 A konfliktuselméletek szerint minden emberi társadalmat alapvetően a konfliktus jellemez, ami nem szükségszerűen káros jelenség, mert a konfliktusok viszik előre a társadalmi fejlődést. Ezen elméletek híveit radikálisoknak nevezik (Lenski). Ide sorolható Marx és Engels az osztályharc elméletével, vagy például Pareto a régi és az új elit harcával. Pareto szerint a társadalmi változások során elitcsere történik, melynek következtében azonban nem változik meg az elitnek a társadalomban betöltött szerepe. Az új elit ugyanúgy elnyomja a társadalom nagy többségét, mint a régi. Pareto elméletéből az következik, hogy a történelemben Marx és Spencer felfogásával ellentétben nincs semmiféle fejlődés valamilyen jobb társadalom felé. A csereelméletek szerint a társadalom tagjai javakat cserélnek egymással, mégpedig az anyagi, pénzben mérhető értékű javak mellett eszmei, szellemi javakat is, például megbecsülést, engedelmességet, szeretetet, segítséget. A kényszerelméletek szerint a társadalmakat nem a kölcsönös előnyöket jelentő csere, hanem inkább a hatalommal rendelkezők által az elnyomottakkal szemben alkalmazkodott kényszer jellemzi. A javak átadása nem egyenrangú csere révén, hanem kényszer, fenyegetés hatása alatt történik. 4. Társadalmi mobilitás* 4.1. A társadalmi mobilitás Az egyén, illetve a család társadalmi helyzetének megváltozása. A társadalmi helyzet oly módon változhat meg, hogy az egyén, elhagyva a korábbi társadalmi rétegét, belép egy másik rétegbe: például a parasztságból a munkásságba kerül, vagy szakmunkásból önálló iparos, vállalkozó lesz. A réteg vagy a társadalmi csoport megváltozása többet jelent, mint a foglalkozási pozícióban bekövetkezett változás, hiszen a réteget váltó egyénnek, családnak mielőbb alkalmazkodnia kell az új rétegben honos értékekhez, kultúrához, életmódhoz. Ez az alkalmazkodás több-kevesebb időt vesz igénybe, ebből adódóan egy adott réteg törzsökös, tehát többgenerációs tagjai, valamint az újonnan bekerülők társadalmi arculata hosszú ideig jelentősen eltér. E folyamat hatására érthetően növekszik az egyes rétegek belső tagoltsága. A társadalmi mozgások legfontosabb hajtóerői a gazdasági folyamatok, pontosabban a gazdaság szerkezetében bekövetkezett változások. Akkor növekszik meg tehát leginkább a társadalmi mobilitás, amikor felerősödik a gazdaság szerkezeti átalakulása. Így például az as években lezajló iparosításnak döntő szerepe volt a tömeges rétegmozgás elindításában. Sokat vitatott kérdés, hogy mi a kedvező a társadalmak hatékony működése szempontjából. A szakemberek körében többnyire egyetértés van abban, hogy sem a túlzott és gyakorta erőltetett, sem az alacsony mobilitás nem segíti elő az adott társadalom kiegyensúlyozott fejlődését. Így például az 1950-es években a túlhajszolt iparosítás mellékhatásaként igen jelentős kényszermobilitás zajlott le, amely tömegesen a kuláküldözés formájában jelent meg, és nem csupán társadalmi, hanem gazdasági téren is jelentős károkat okozott. Az alacsony mobilitásra példaként említhető az 1930-as évek időszaka, amikor részben a gazdasági pangás, részben a feudális kötöttségek miatt a társadalom megmerevedése volt a jellemző. (*) Magyarország a XX. században (főszerkesztő Tarsoly István)

12 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 12 A társadalmi mobilitás meghatározza a társadalom nyitottságát, ezáltal a mobilitási esélyegyenlőségek alakulását is. A mobilitási esélyek akkor tekinthetők egyenlőeknek, ha a különböző rétegekből származók előnyös vagy előnytelen kilépése, mobilitása egyenlő. Ebben az esetben nyitott társadalomról beszélünk. Ha viszont a kilépési mobilitási esélyek nagyon eltérőek, akkor az adott társadalomra többnyire a zártság a jellemző, és ez esetben növekszik az esélyek egyenlőtlensége. A nyitottság kapcsán kiemelt figyelmet érdemel az elitek mobilitása, körforgása, illetve az elitek cserélődésének mértéke. A modern versenytársadalmak esetében többnyire az egyén teljesítőképességén múlik az elitekbe való bekerülés esélye. Ha egy adott társadalomban az elitek újratermelődését alapvetően a származási háttér határozza meg, akkor a verseny lehetőségének korlátozása miatt az elitek zárttá válnak. Ellenkező esetben, például forradalmi változások idején viszont az elitek teljes vagy közel teljes lecserélődése megy végbe. A társadalomtörténeti tapasztalatok azt mutatják, hogy hosszú távon mindkét szélsőséges eset kedvezőtlen a társadalomfejlődés szempontjából. *A társadalmi helyzetet meghatározhatjuk a jövedelem, az iskolai végzettség, a kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb lakóhely, az egyéni megbecsültség vagy presztízs stb. alapján is, ebben az esetben az ilyen kategóriák közötti mozgást is mobilitásnak tekintjük. A társadalmi hierarchiában történő fölfelé vagy lefelé mozgást szokás vertikális mobilitásnak is nevezni. Horizontális mobilitásról akkor beszélünk, amikor például a gépkocsiszerelő foglalkozást változtat és gépkocsivezető lesz. Nemzedékek közötti (intergenerációs) mobilitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor valakinek a társadalmi helyzete a szüleihez képest változik meg, például a munkás fia mérnökké válik. Nemzedéken belüli (intragenerációs vagy karrier-) mobilitásnak pedig azt, amikor valaki foglalkozási életpályája folyamán lép át másik társadalmi helyzetbe, például egy termelőszövetkezeti paraszt kilépett a szövetkezetből, és segédmunkásként vállalt munkát egy ipari üzemben, vagy egy szakmunkás elvégzi a műszaki egyetemet, és mérnök lesz. Házassági mobilitáson azt értjük, ha valaki a házasságkötése révén lép át másik társadalmi helyzetbe, például egy asszisztensnő házasságot köt egy orvossal Vándorlás (migráció) A vándorlás vagy lakóhely-változtatás, latinos nevén a migráció, a demográfiai tudomány kutatási körébe tartozik. Definíciója a demográfiában a következő: olyan lakóhelyváltoztatás, amely településhatár átlépésével jár. Tehát az egy településen belüli lakóhelyváltoztatás (költözés) nem számít vándorlásnak Ingázás, nemzetközi vándorlás, vándorlási egyenleg A vándorlás témaköréhez tartozik az ingázás. Ez az a jelenség, amikor az aktív keresőnek más településen van a lakóhelye és a munkahelye. Megkülönböztetünk napi ingázást, amikor naponta utazik a személy a lakóhelyéről a munkahelyére, valamint heti és annál ritkább ingázást. Nemzetközi vándorlásnak nevezzük az országhatárt átlépő lakóhely-változtatást, vándorlási egyenlegnek pedig a településre való vándorlás és az onnan való elvándorlás különbségét, illetve a nemzetközi vándorlásban a bevándorlás és kivándorlás különbségét. (*) Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába

13 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon A társadalom alapfogalmai 5.1. Társadalom A társadalom a közös lakóterületen élő emberek összessége, akiket a közös viszonyrendszerük és intézményeik gyakran a közös érdeklődésük, ismertetőjegyeik, kultúrájuk megkülönböztet más csoportok tagjaitól (Wikipédia). Köznapi értelmezés A társadalom köznapi értelmezése nagyobb embercsoportot jelöl, akik egyfajta rend szerint együtt élnek. Tagjai társas hatás, befolyásolás révén nyomást gyakorolhatnak az egyénre és ezen módon az egyén is hatással van tagjaira. Társadalomtudományos meghatározás Anthony Giddens Szociológia című könyvében (Osiris Kiadó, Budapest, 1995.) a következőként definiálta a társadalom szót: A társadalom a politikai uralom egy adott rendszerének alávetett, különálló területen élő és a körülöttük lévő csoportoktól eltérő identitással rendelkező emberek csoportja. A társadalomtudományok a társadalom kifejezést használják félig zárt (vagy félig nyitott) társadalmi rendszert alkotó emberek csoportjára, amelyben a legtöbb interakció a csoporttagok között történik és itt zajlik le a társas hatás, befolyásolás is. Még elvontabban a társadalom önálló egyedek közötti kapcsolatok hálózata (pl. melegtársadalom ). A társadalom kifejezést szintén gyakran használják kölcsönösségi viszonyrendszeren alapuló közösségekre (pl. civil társadalom ). Politikai értelmezés Magától értetődik a társadalom jelentésében, hogy a tagjai egyetértőlegesen megosztanak egymással valamilyen kölcsönös érdeket vagy hasznot. Ennek alapján a kifejezés alatt gyakran egy ország állampolgárainak közösségét értik. Sőt, amikor a polgári jólétet biztosító nemzeti intézmények vonatkozásában használják, a társadalom kifejezés magának az országnak lesz a szinonimája Állam Az állam egy földrajzi terület feletti legfőbb hatalommal bíró politikai egyesülés. Ez hagyományosan magába foglalja azt az intézményrendszert, amely birtokolja a törvénykezés jogkörét, mellyel kormányozza területének társadalmát aminek állami státusa gyakran függ attól, hogy több más állam elismeri mint efeletti belső és külső önálló korlátlan hatalmat (Wikipédia). A szociológiában az államot általában Max Weber következő elterjedt meghatározásával írják le: az a szervezet amely rendelkezik a fizikai erő legitim használatának monopóliumával egy adott területen belül, amely tartalmazhatja a fegyveres erőket, társadalmi szolgáltatásokat, állami bürokráciát, bíróságokat és a rendőrséget. A három hatalmi ág: törvényhozó hatalom végrehajtó hatalom bírói hatalom Az újkor kezdetén a három hatalmi ágat gyakorlatilag felosztották, ez lett a modern demokráciák működésének alapelve melynek lényege, ha három közül kettő egy kézben van, az önkényuralmat szül. Például, ha a törvényeket végrehajtó hatalom a maga kedve szerint változtatja meg a törvényeket.

14 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 14 Az állam feladata a közjó szolgálata. Az állam e feladata megvalósításakor egyféle kiegyenlítő szerepet is betölt, amikor az egyes csoportok érdekeit védve az erkölcs és az igazságosság talaján a közjóra törekszik. Stabilizálás: o a gazdasági működőképességének fenntartása, közintézmények fenntartása: a gazdaság vagy piac számára fontos, de államon kívül más nem tudja vagy nem akarja működtetni; - közüzemi hálózat (áram, vízellátás stb.) - tömegközlekedés pénzügyi szabályozás (például infláció ellenőrzése) társadalmi rend fenntartása, törvényekkel és rendfenntartó szervekkel (bíróság, rendőrség) állampolgári jogok biztosítása, például: o élethez való jog o tulajdon védelmének biztosítása o munkához való jog Elosztás: társadalmi működés és fejlődés biztosítása, méltányossági juttatások a rászorulóknak o feladatok bevételi forrásainak biztosítása (adók, illetékek és járulékok beszedése) o közoktatásügyi rendszer biztosítása o közegészségügyi rendszer biztosítása o szociális segélyezés - munkanélküli segély - nyugdíj Külső védelem biztosítása: hadsereg 5.3. Csoport Az emberek társas interakcióik során csoportokba szerveződnek. Az interakció nem feltétlenül személyes kontaktusban jelenik meg (például internet). A csoportnak határozott szerkezete van, általában két vezetővel, akik közül az egyik a közös munkát irányítja, a másik egy érzelmi felelős. A tagok a mindenki által elfogadott csoportnormákat szem előtt tartva egy közös cél érdekében tevékenykednek. A közös célt nem mindig fogalmazzuk meg például család (Wikipédia). A csoport több, mint az egyének összessége, a csoporthoz tartozás kisebbnagyobb mértékben akkor is megszabja a viselkedésünket, ha nem vagyunk együtt. A csoport összetartó ereje függ az egyének közötti szimpátia mértékétől, a bekerülés nehézségétől, valamint attól, milyen mértékben segíti a csoport az egyént saját céljai elérésében. A szociológiában csoportnak nevezik az egyének olyan együtteseit, amelyeket bizonyos közös ismérvek jellemeznek, kötnek össze.

15 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 15 Kiscsoportnak nevezzük azokat a csoportokat, amelyeknek tagjai olyan kis létszámúak, hogy egymást személyesen ismerik, szoros kapcsolatban vannak. (munkahely, lakóhely). Formális csoportnak nevezzük azokat a csoportokat, amelyeket szervezeti szabályok definiálnak. Ilyen például a vállalat egy-egy osztálya. Informális csoportok azok a csoportok, amelyeket nem formális szabályok definiálnak. Ilyen például a baráti csoport vagy klikk a vállalaton belül. A kiscsoporttal rokon, de szűkebb fogalom az elsődleges csoport, melyben a csoporttagok teljes személyiségükkel vesznek részt. Egyes csoporttagok érzelmi biztonságot, segítséget várnak és kapnak, ezek a kapcsolatok elősegítik személyiségük fejlődését, gazdagodását. Elsődleges csoportokban megy végbe a gyermekek szocializációja, személyiségük fejlődése. A legfontosabb elsődleges csoportok a család, a tágabb rokonság és a baráti, közöttük a kortársi kiscsoportok (Andorka) Közösség Közösségről több értelemben beszélhetünk, így biológiai értelemben az élőlények közösségéről, társadalmi értelemben emberi közösségről, politikai értelemben pedig államközösségről (Wikipédia). Az emberi közösség az embereknek a családnál nagyobb, együtt élő, illetve szoros társas kapcsolatokat fenntartó csoportja. A közösségre jellemző, hogy tagjai a magánéletüket önként megosztják egymással, segítik egymást, pénzüket és szabadidejüket a közösség javára fordítják. Általában nem nevezzük közösségnek az egyesületeket, társadalmi szervezeteket és politikai vagy társadalmi mozgalmakat, amelyek ugyan szintén sok önkéntes munkát igényelnek, de tagjaik elsősorban csak egy-egy konkrét tevékenységre, feladatra szövetkeznek. Ugyancsak nem hívjuk közösségnek azokat az egyházakat és politikai pártokat sem, amelyek a hivatásszerű, fizetett munkára épülnek. A közösség kifejezést sokszor egyszerűen a szoros egység értelmében használjuk, például vagyonközösség, életközösség, nemzeti közösség. Lakóhelyi közösség Elsősorban a kisebb településekre jellemző, hogy lakóik szoros közösséget alkotva élik az életüket, de a nagyobb településeken, sőt elméletileg a városokban is kialakulhat igazi közösségi élet egy-egy szűkebb lakóterület vagy egy nagy ház lakói között, ha az ott lakók ezt igénylik, illetve ha szeretik és jól megértik egymást. Előfordulhat, hogy egy nagyobb embercsoport eleve azzal a szándékkal települ le egy adott helyen, hogy szoros közösségben éljen. Ha ezt az anyagi javaik teljes megosztásával teszik, akkor kommunáról vagy kommunisztikus közösségről beszélünk (hippiközösségek, kibucok stb.) Etnikai közösség Az etnikai közösség egy etnikumhoz vagy nemzetiséghez való tartozás alapján szerveződik. Jellemző például akkor, amikor egy népcsoport tagjai idegen, esetleg ellenséges többségi nép között élnek. Ilyenkor a közösségi élet és összefogás a nemzeti identitás megőrzésének is alapvető feltétele lehet (például emigráns közösségek). Az etnikai közösség gyakran a rokoni, nagycsaládi kapcsolatokra épül. Ilyenek például a természeti népek vagy a nomád népek törzsi közösségei vagy a hagyományos cigány közösségek.

16 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 16 Vallási közösség A vallási közösségeken belül megkülönböztetünk szerzetesközösségeket és világi vagy laikus közösségeket. Az előbbiek tagjai a közösség keretében élik mindennapi életüket, míg az utóbbiak tagjai elsősorban a szabadidejüket töltik egymással Család A család emberek egy közössége, vagy több közösség kapcsolata, ahol a tagok között leszármazotti kapcsolat van, illetve házasság vagy örökbefogadás. A családok tagjai általában hasonló tulajdonságokkal rendelkező emberek, általában ugyanazon rasszba tartozóak (Wikipédia). Az európai (nyugati) típusú társadalmakban a családot közvetlen leszármazással ( vérrokonság ), házassággal, örökbefogadással (vagy hasonló jogi kötődéssel) jellemzik. Számos antropológus vitatja azt, hogy a vér kapcsolata szó szerint értendő; mások pedig a nem nyugati típusú társadalmakat hozzák példának, ahol a vérrokonságtól eltérő elvek érvényesülnek abban, hogy kiket tekintünk családnak. A statisztika családdefiníciója ennél valamivel szűkebb: csak a szülőket és a velük együtt élő nem házas gyermekeiket számítja a családhoz. Ennek alapján három családtípust különböztet meg: a házaspárt, a házaspárt gyermekkel, továbbá egy szülőt gyermekkel. Ezt szokás családmagnak vagy nukleáris családnak is nevezni. A család funkciói* A család öt fontos, klasszikus funkciója: termelési funkció mert a legtöbb esetben maga a család volt a termelőegység (parasztgazdaság, kisipari műhely), fogyasztás túlnyomó része a családban történt, a fejlett társadalmakban egy növekvő része a családon kívülre kerül (például munkahelyi étkezés), reprodukciós funkció a gyermek szülése, a népesség fenntartása nemzedékről nemzedékre nagyrészt a család körében maradt, felnőttek pszichés védelme, a gyermekek szociológiája. Egyesek szerint az iskola átvette a szocializációs funkciók egy részét, a mentálhigiénés és hasonló intézmények pedig a felnőttek lelki védelmét. Ch. Lasch (1977) nevezte a családot menedéknek egy szívtelen világban. Ezen azt érti, hogy a modern társadalomban az emberi kapcsolatok egyre felszínesebbekké válnak, elhidegülnek, csak a család marad meg olyan elsődleges csoportként, ahol érzelemgazdag kapcsolatok vannak. Giddens (1992) ezt úgy fogalmazta meg, hogy a modern társadalomban eluralkodtak az instrumentális, vagyis meghatározott célt szolgáló kapcsolatok, ugyanakkor az embernek változatlanul szüksége van intimitásra, amelyet csak a párkapcsolatokban és a családban találhat meg. (*) Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába

17 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 17 Másként megfogalmazva: a családok termelési és fogyasztási funkcióinak csökkenése azzal jár, hogy megerősödött a családtagok egymás közötti érzelmeinek a fontossága. E felfogás szerint a korábbi évszázadokban a házasságkötésnél is döntő szerepet játszottak a gazdasági szempontok, ma viszont a házastársak egymás iránti érzelmei játszanak szerepet a párválasztásban. A múltban a legtöbb család különálló gazdasági egység volt, melynek működéséhez egy-egy felnőtt férfira és nőre volt szükség, ma viszont meg tud élni egy magányos felnőtt, vagy egy szülő és gyermeke is adott esetben könnyebben, ezért a házasságkötés sokkal kevésbé gazdasági kényszerűség, és a házasság felbomlása sem feltétlenül teremt leküzdhetetlen gazdasági problémákat. Háború a család körül* Az elmúlt évtizedekben kialakult egy heves vita a családról és annak jövőjéről. B. Berger és P. Berger (1984) a vitáról beszámoló könyvüknek azt a találó címet adták, hogy Háború a családról. Három tábort különböztettek meg a vitában: 1. A kritikus tábor szerint a család a nők elnyomásának és a gyermekek személyiségfejlődése eltorzításának intézménye. A legszélsőségesebb feministák szerint a nemek közötti kapcsolatok lényege a harc, ezért a heteroszexuális kapcsolat egyértelműen egyenlő az erőszakkal, az anyaság egyértelműen egyenlő a rabszolgasággal. Elmegyógyászok szerint a lelki betegségek, pszichiátriai problémák legfőbb okai a családban találhatóak meg. Ezért szerintük kívánatos lenne a család teljes eltűnése az emberi társadalomból. 2. A neotradicionalista tábor az előbbi tábor reakciójaként jött létre: ellenzi a családok felbomlását, a két szülő és gyermek típusú családtípustól eltérő formák elterjedését, a homoszexualitás tolerálását. Mindezen elveiknél sokkal közismertebb a művi abortusz engedélyezése elleni igen harcos fellépésük. 3. A szakmai (professional) tábor azokból a szakemberekből (családgondozókból, pszichológusokból stb.) áll, akik munkája a problematikus helyzetű családok segítéséből áll. Nekik az az érdekük, hogy a család helyzetét úgy definiálják, hogy szolgálataikra nagy szükség van. Ezért a családok problémáit súlyosnak és igen elterjedtnek mondják, a családok segítését e problémák megoldásában égetően szükségesnek tartják. B. Berger és P. Berger a középső területet szeretnék képviselni a vitában, ezért olyan családpolitikát látnak kívánatosnak, amely elismeri, hogy a család a társadalom számára fontos intézmény, elfogadja, hogy többféle családforma létezhet, nem szól bele a családok magánügyeibe, például a szexualitásukba, anyagilag támogatja a családokat az eltartottakról való gondolkodásban, és korlátozza az állami beavatkozást a családba. A gyermek helyzete a családban* A családszociológia egyik ágazata a gyermekek családon belüli helyzetét kutatja. Aries (1987) a szülő-gyermek kapcsolatokban vélt történeti változásokat felfedezni: egészen a reneszánsz korszakig a szülők nem sok szeretetet éreztek gyermekeik iránt. Ezt azért sem tehették, mert a csecsemőknek és gyermekeknek közel fele meghalt, mielőtt a fiatal felnőttkort elérte volna, és nagyon szeretett kisgyermekek sorozatos elvesztése igen nagy érzelmi terhet jelentett volna a szülők számára. (*) Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába

18 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 18 Aries szerint a XIV. században láthatóak az első jelei annak, hogy a kisgyermek a család számára értékké válik. A gyermekek értékének, az irántuk érzett szeretetnek megnövekedésével párhuzamosan kialakult a gyermekkor fogalma. Míg korábban a gyermekeket a csecsemőkor és az egész fiatal kisgyermekkor után mindjárt felnőttként kezdték kezelni, öltöztetni, sőt a háztartás munkájába is bevonták, a XVIII. századtól kezdve a kisgyermekkor után egy külön életszakasz alakult ki, amikor a gyermek iskolába járt, ezért nem vehetett részt a háztartás munkáiban, gyermekruhákat és gyermekjátékokat kapott. A modern korban egyrészt a gyermek igen nagy értékké, Aries szerint királlyá vált, mely paradox módon azzal járt, hogy a családok kevesebb gyermeket vállalnak, mert a gyermekeiknek minél kedvezőbb anyagi feltételeket akarnak teremteni, ami egyre költségesebbé vált. A család egyes funkciói nagymértékben a gyermekhez kapcsolódnak (Wikipédia). Reprodukciós ( népesség-újratermelő ) funkció: azt jelenti, hogy az utódok világra hozatala és felnevelése tipikusan a család keretei között történik. A család legfontosabb társadalmi funkciója, mivel ez biztosítja a társadalom újratermelődését, emellett az utódok felnevelése biztosítja magának a családnak a reprodukcióját is. A szülői generáció idős korában csak akkor számíthat gondozásraellátásra (közvetlenül vagy közvetítéssel), ha vannak olyanok, akik ezt nyújtani tudják. A gyermekek világra hozatala és nevelése semmivel sem pótolható érzelmi töltést visz a család életébe. Irányítási és ellenőrzési funkció: család és gyermek magatartásának szabályozása. Fontos a helyes viselkedési formák elsajátítása különböző szituációkban. Egy külső szemlélő ezeken a normákon keresztül ismeri meg a családot. Szocializációs (nevelő-társadalmasító) funkció: a szocializáció az a folyamat, amelyben az egyén megtanulja azokat az ismereteket, értékeket, normákat és szabályokat, amelyek birtokában a társadalomnak megfelelően tud működni. A szocializáció folyamatában a családnak kitüntetett szerepe van: itt alakulnak ki azok a vezérlő értékek, melyek a későbbi életben megszabják cselekvéseink fő irányát > más emberekhez való viszony alakításának képessége, itt alakul ki az egyén társadalmi szerepkészlete (apa, anya, férfi, női szerepek). A szocializáció kétirányú folyamat > formálja a család felnőtt tagjait is (felelősségvállalás, közös döntéshozatal, toleranciakészség) > a szocializáció, mint társadalmi tanulási folyamat a család egészére vonatkozik. Mivel a szocializáció alapvetően családi keretek között zajlik, ezért a szocializációs funkció a család funkciórendszerének fontos eleme. A szocializáció azonban nemcsak a család keretei között történik > a családot körülvevő közösségekben, különféle intézményekben > így az a kérdés, hogyan változott a szocializációban a család és más ágensek aránya. Szellemi-kulturális funkció: A család közvetíti és egyben alakítja a kulturális értékeket, hagyományokat, egyidejűleg a különböző aktuális információk napi közvetítője > így a véleményformálódás egyik elsődleges színtere. Az egyén számára nemcsak az a fontos, hogy hozzájusson a számára szükséges információkhoz, hanem hogy legyen egy olyan vonatkoztatási kerete, amely segít szelektálni és értelmezni a rázúduló információ áradatot.

19 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon 19 Az információk szelektálása, értelmezése egyéni feladat > a család egyrészt kialakítja azokat a logikai struktúrákat, amelyek segítségével a feladat elvégezhető, másrészt segít az egyénnek az információ feldolgozásban. Mindez feltételezi a családon belüli állandó információáramlást > ám időigényes és együttlétigényes. Gondozó-ellátó funkció: A család a még, vagy időlegesen, vagy már önellátásra képtelenek (kisgyermekek, betegek, idősek) gondozásának, ellátásának legtermészetesebb szervezési módja. Azért a legtermészetesebb, mert a család közel van a gondozásra, ellátásra szorulóhoz > közel van fizikai értelemben és mentális, érzelmi értelemben is (akit szeretünk, azt szívesebben, odafigyelőbben gondozzuk, és ő sem érzi magát annyira kiszolgáltatottnak). A rászorulók gondozása-ellátása általában a család szokásos tevékenységszerkezetének kisebb-nagyobb módosításával megoldható. A gondozás-ellátáshoz a családi keretben az alapfeltételek általában adva vannak, míg az intézményes ellátáshoz ezeket az alapfeltételeket is meg kell teremteni. A gondozás-ellátás szükség esetén szervesen beépül a család tevékenységrendszerébe. A felnőttek és idős szüleik közötti kapcsolat A családszociológia figyelme újabban fordult a felnőttek és az idős szüleik közötti kapcsolatokra. A felnőtt gyermekek és a külön háztartásban, tehát külön nukleáris családban élő szülei közötti kapcsolatok meggyengülnek. Újabb kutatások azt igazolják, hogy a felnőtt házas gyermekek és idősebb szüleik között sok esetben eléggé intenzív marad a kapcsolat. A szülők meglehetősen sokáig nyújtanak anyagi támogatást gyermekeiknek, a felnőtt gyermekek viszont az idős emberek számára a legfontosabb emberi kapcsolatot jelentik, és a szülők sok esetben tudnak gyermekeik gondozására is támaszkodni, ha erre rászorulnak Háztartás* A családtól meg kell különböztetni a háztartás fogalmát. Ez az együtt lakó és a megélhetési költségeket megosztó, együtt fogyasztó emberek csoportja, akik általában, de nem szükségképpen rokonok. Attól függően, hogy kik élnek együtt a háztartásban, különféle háztartástípusokat szokás megkülönböztetni: 1. nukleáris családi háztartások ezekben egyetlen nukleáris család tagjai élnek együtt, 2. kiterjesztett családi háztartások ezekben egy nukleáris család tagjain kívül más, ehhez a családmaghoz tartozó rokonok élnek együtt (leggyakrabban az özvegy szülő, vagy egy nem házas testvér), 3. több családmagból álló háztartások ezekben több családmag él együtt, legtöbbször a szülők és házas gyermekük házastársával, A kiterjesztett és több családos típust szokás együtt összetett háztartásnak nevezni. 4. olyan háztartások, amelyeknek tagjai közül senki sem tartozik ugyanolyan családmaghoz, például két egyedülálló, nem házas unokatestvér. 5. egyszemélyes háztartás. (*) Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába

20 Tam János: Szociális konfliktusok a mai Magyarországon Házasságtípusok* A magyar és más fejlett országok társadalomstatisztikájában házasságnak nevezik azt a jogi cselekményt, amelynek során egy férfi és egy nő a jogszabályoknak megfelelően házastársi kapcsolatot létesít. Monogám házasságnak nevezik egy férfi és egy nő házas együttélését. Poligám házasság: egy férfinak vagy nőnek több házastársa van (poligínia, ha a férfinak van több felesége; poliandria, ha a nőnek van több férje). Csoportházasságnak nevezik azt az esetet, amikor több férfi és több nő él együtt közösen házas kapcsolatban. Az emberi társadalmak általában szigorúan szabályozzák, hogy tagjaik kivel házasodhatnak és még inkább azt, hogy kivel nem házasodhatnak. A vérrokonok tiltott házassága vagy tiltott szexuális kapcsolata az incestus. Endogámiának nevezik a csoporton (törzsön, klánon, falun) belüli házasságkötést, exogámiának a csoporton kívülivel kötött házasságot. Homogámiának nevezik az egy adott társadalmi osztályon, rétegen, felekezeten, etnikumon belüli házasságkötést, heterogámiának azt az esetet, amikor a vőlegény és a menyasszony más-más osztály stb. tagja. Válásnak tekintik azt, amikor a bíróság a fennálló jogszabályok értelmében kimondja a házasság megszűnését. A statisztikában négyféle családi állapotot különböztetnek meg: nőtlen, ill. hajadon, házas, elvált, özvegy Egyén és személyiség** A társadalomban emberi egyének léteznek és cselekszenek. Egyénnek nevezzük az egyes embert, ha olyan szempontból fontos számunkra, hogy az ember általános tulajdonságaival rendelkezik, azaz meghatározott testi szervezete van, amely egyben lelki tulajdonságainak is hordozója. Az egyén fogalmában eltekintünk attól, hogy az egyes emberek sajátos, más emberek tulajdonságaitól eltérő testi és lelki tulajdonságokkal is rendelkeznek. Személy: az egyén sajátosan rá jellemző testi és lelki tulajdonságok hordozója. E tulajdonságok bár kifejezik az ember általános tulajdonságait, de többé vagy kevésbé eltérnek más egyének tulajdonságaitól. A személyiség fogalma viszont már csupán az adott személy tartós lelki tulajdonságaira vonatkozik. A személyiség az egyén mint testi és lelki egység tartós lelki tulajdonságainak sajátos összessége, amely meghatározza egyrészt az adott egyén jellemző viselkedését és gondolkodását, másrészt a változó körülményekhez való alkalmazkodását. Minden egyén személyisége eltér másokétól, nincs két ugyanolyan lelki tulajdonságokkal rendelkező egyén, nincs két ugyanolyan személyiség. Azok a tényezők, melyeket a viselkedése alapján az adott egyén tulajdonságainak látunk, az egyénen belüli testi és lelki folyamatok eredményei. E folyamatok viszonylag állandóak, még akkor is, ha a személy különbözőképpen viselkedik különböző körülmények között. Az egyenlőtlenségek a személyiség különbözöségeiben vezetnek konfliktusokhoz. (*) Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába (**) Farkas Zoltán: Az egyén, a környezet és a cselekvés, Miskolci Egyetem, 2004