Tartalom: Oldal 2 / 125

Átírás

1 Oldal 1 / 125

2 Tartalom: Tartalom: A tealiget fogalma: A tealiget használatának feltételei: A tealiget növényei: Névmutatója magyar és a tudományos elnevezés alapján: Összefoglaló táblázat a tealiget növényeiről: A tealiget növényeinek leírásai: borsmenta citromfű csabaíre fehér üröm fekete nadálytő fodormenta ginzeng illatos macskamenta kerti izsóp kerti ruta keskenylevelű / mezei kakukkfű kínai rebarbara közönséges levendula közönséges orbáncfű Közönséges párlófű lándzsás útifű majoránna muskotályzsálya orvosi kecskeruta orvosi körömvirág Oldal 2 / 125

3 orvosi székfű / kamilla orvosi zsálya rozmaring havasi eukaliptusz vörös méhbalzsam Rövidített leírások: A növények felhasználható részei: Gyógynövények részei, ehető virágok: Gyógynövények felhasználási módozatai: A fűszer- és gyógynövények tartósítása: Olajban, vagy ecetben való tartósítás: Szárítás: Aszalás: Lefagyasztás: Fűszervaj készítése: Fűszersó készítése: Tea, ital és étel receptek: Teák: Hideg italok: Ételek: Fűszer- és gyógynövény kert kialakítása a házi kertekben: Sziklakertek, száraz, napos élőhelyek gyógynövényei: Félárnyékos, párás helyet igénylő gyógynövények: A veteményeskert védőnövényei: Termesztés cserépben, balkonládában: Fűszernövények szaporítása: Komposztálási tanácsok: A komposztálás előnyei: Alapanyagok: Kezelés: Oldal 3 / 125

4 8.4. Mit ne tegyünk a komposztba: Komposztálók típusai: Biogazdálkodási alapismeretek: Mi az a bioszemléletű kertészkedés? Talajvédelem: Tápanyag utánpótlás, komposztálás: Termőhelyhez illő fajok, fajták, tájfajták: A vetésforgó kialakítása: Térigény, átszellőzés, vetésidő: Növények erőnléte: Házi szerek, biogazdálkodáshoz engedélyezett növényvédő szerek: Öntöző és permetező szerek növényekből: Gyógynövények a biokertben: Források: Oldal 4 / 125

5 1. A tealiget fogalma: A tealiget egy közösségi célú fűszer- és gyógynövény kert, melynek célja az egészséges életmódhoz hozzájáruló változatos táplálkozás segítése, a régi időkben hagyományosan használt, de mára már elfeledett fűszer- és gyógynövények újbóli elterjesztése. A tealigetben elhelyezett tájékoztató táblák a növényekhez tartozó ismeretek csak egy kis részét tartalmazzák, bővebb információ a QR kódok segítségével, vonalkód olvasó program és internet eléréssel rendelkező okostelefon használatával is kérhető, vagy megtalálható a tealiget.hu internet oldalon. Oldal 5 / 125

6 2. A tealiget használatának feltételei: A tealigetben begyűjtött növények csak saját felelősségre és saját célra használhatók. Üzleti célú felhasználás nem megengedett! A növényi részek begyűjtéséhez olló használata szükséges, tépni nem szabad. Havonta, növényenként egy maréknyi mennyiség szedésére van lehetőség. Csak a föld feletti részek gyűjthetők az összefoglaló táblázatban szereplő információk alapján, gyökeret azonban akkor sem szabad gyűjteni, ha a táblázatban az szerepel. Ha a növény mellett a tábla található, akkor az a növény átmenetileg nem gyűjthető! A tealigethez kapcsolódó információs anyagok csak tájékoztató jellegűek, ha a növényeket tartósan vagy nagy mennyiségben és gyógyászati célokra használja, erről tájékoztassa kezelő orvosát, illetve kérje szakember tanácsát! A tealigetben elhelyezett tájékoztató táblák a növényekhez tartozó ismeretek csak egy kis részét tartalmazzák, bővebb információ a QR kódok segítségével, vonalkód olvasó program és internet eléréssel rendelkező okostelefon használatával is kérhető, vagy megtalálható a tealiget.hu internet oldalon. Oldal 6 / 125

7 3. A tealiget növényei: 3.1. Névmutatója magyar és a tudományos elnevezés alapján: magyar névmutató: 1 borsmenta Mentha piperita 2 citromfű Melissa officinalis 3 csabaíre Sangiusorba minor 4 fehér üröm Artemisia absinthium 5 fekete nadálytő Symphytum officinale 6 fodormenta Mentha spicata 7 ginzeng Panax ginseng 8 illatos macskamenta Nepeta cataria 9 kerti izsóp Hyssopus officinalis 10 kerti ruta Ruta graveolens 11 keskenylevelű kakukkfű Thymus serpyllum 12 kínai rebarbara Rheum palmatum 13 közönséges levendula Lavandula angustifolia 14 közönséges orbáncfű Hypericum perforatum 15 közönséges párlófű Agrimonia eupatoria 16 lándzsás útifű Plantago lanceolata 17 majoránna Majorana hortensis 18 muskotályzsálya Salvia sclarea 19 orvosi kecskeruta Galega officinalis 20 orvosi körömvirág Calendula officinalis 21 orvosi székfű (kamilla) Matricaria chamomilla 22 orvosi zsálya Salvia officinalis 23 rozmaring Rosmarinus officinalis 24 tasmaniai havasi eukaliptusz Eucalyptus gunnii 25 vörös méhbalzsam Monarda didyma Oldal 7 / 125

8 tudományos elnevezések mutatója: 15 Agrimonia Eupatoria közönséges párlófű 4 Artemisia Absinthium fehér üröm 20 Calendula Opficinaus orvosi körömvirág 24 Eucalyptus Gunnii tasmaniai havasi eukaliptusz 19 Galagea Opficinaus orvosi kecskeruta 14 Hypericum Perforatum közönséges orbáncfű 9 Hyssopus Opficinaus kerti izsóp 13 Lavandula Angustifolia közönséges levendula 17 Majorana Hortensis majoránna 21 Matricariam Recutita orvosi székfű (kamilla) 2 Melissa Opficinaus citromfű 1 Mentha piperita borsmenta 6 Mentha spicata fodormenta 25 Monarda Didyma vörös méhbalzsam 8 Nepeta Cataria illatos macskamenta 7 Panax Ginseng ginzeng 16 Plantago Lanceolata lándzsás útifű 12 Rheum Palmatum kínai rebarbara 25 Rosmarinus Officinalis rozmaring 10 Ruta Graveolens kerti ruta 22 Salvia Opficinaus orvosi zsálya 18 Salvia Scarea muskotályzsálya 3 Sanguisorba Minor csabaíre 5 Symphytum Officinale fekete nadálytő 11 Thymus Serpyllum keskenylevelű kakukkfű Oldal 8 / 125

9 3.2. Összefoglaló táblázat a tealiget növényeiről: Oldal 9 / 125

10 3.3. A tealiget növényeinek leírásai: név, rendszertan, leírása: borsmenta (Mentha x piperita) A borsmenta (Mentha piperita) fűszer- és gyógynövény, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családján belül a Menta (Mentha) nemzetségbe tartozik. Egyéb nevei: borsosmenta, angol menta, mithen menta. Valószínűleg a vízi menta (Mentha aquatica) és a Mentha spicata fajok hibridje. (A fodormentaként ismert növény a M. spicata var. crispata.) A borsosmenta termesztésben lévő formái: M. piperita var. officinalis f. rubescens Camus fekete (vörös) menta, M. piperita var. officinalis f. pallescens Camus fehér (zöld) menta. Lágy szárú, évelő növény. Gyökértörzséből erednek módosult földbeli hajtásai (sztólói), valamint módosult földfelszíni hajtásai, melyek egyaránt alkalmasak gyökér- és hajtásképzésre. A levelek rövid nyelűek, lemezük lándzsa vagy nyújtott ellipszis alakú, fűrészes szélű, a levél csúcsa hegyes, válla lekerekített, erezete szárnyas, felszíne sötétzöld, fonáka világosabb zöld. Gyakran a levélerezet, vagy a levél egy része antociántól ibolyás színű. A pallesens formán nem mutatkoznak elszíneződések a száron. Virágzata álörvökből álló füzér. Virágai lila színűek. Termése makkocska, de magja csak ritkán csíraképes. Vegetatívan jól szaporodik, és a termesztésben is ezt használják ki. felhasználása: Gyógynövényként: A drogot a borsmenta virágzás előtt gyűjtött, szárított lomblevelei szolgáltatják. A levéldrog mentolos szagú, íze először égető, majd hűsítő. A virágzáskor gyűjtött gyógynövény kellemetlen szagú a mentofuran tartalom megnövekedése miatt. Magyarországon ismert, elterjedt, mint teanövény. Használata igen egészséges, mert emésztési zavaroknál, felfúvódásnál, epegyulladásnál, menstruációs zavaroknál nagyon jó szolgálatot tesz. Teáját főleg görcsoldásra, felfúvódásoknál alkalmazzák, egyéb drogokkal együtt nyugtatóként is. A tea egy evőkanál vágott drogból készül 150 ml forrásban lévő vízzel, 5-10 perces áztatással. Naponta 3-4 csészével fogyaszthatják, étkezések között. A mentol a nyálkahártya hideg érző receptoraira hatva hűsítő érzést kelt, mely reflektorikusan érszűkületet okoz. Ezen kívül csökkenti a viszketési ingert a bőrön. Migrénes rohamoknál görcsoldó. Oldal 10 / 125

11 Hatása: görcsoldó, nyugtató, összehúzó. Kémiailag elkülönített tartalomanyagok: illóolaj 0,5-4%-ban mentol, mentolészterekkel, mentonnal, mentofuránnal (a virágzatban halmozódik fel, a minőséget rontja), jázmonnal, klorogénsavat tartalmaz. A további tartalomanyagai: cserzőanyagok 6-12%-ban, flavonoidok, triterpének, keserűanyagok. Az illóolajat inhalációs célokra is használják orrnyálkahártya-gyulladásnál, légcsőhurutnál, reumatikus betegségek kezelésekor használt krémek alkotórésze. Egyéb alkalmazása: Gyümölcssalátákhoz, pulyka töltelékébe, szószok, mártások, teák, likőrök, ízesítésére, kozmetikai készítményekhez. Kandírozott leveleivel édes ételeket díszíthetünk. Illóolaját a cukrászatban, valamint a kozmetikai iparban használják fel szájvizekben, fogkrémekben. ellenjavallat: Gyerekeknél, főleg csecsemőknél tilos mentoltartalmú (a mentol és a menta hatása nem ugyanaz, az előbbi kivonással készül természetellenessé) készítményeket alkalmazni, például orrkenőcsökben, mert nehéz légzést, légszomjat okozhat. A mentatea érzékenyebb egyéneknél mentoltartalma miatt gyomornyálkahártyagyulladást okozhat és csalánkiütés is jelentkezhet. Továbbá férfiaknál nagy mennyiségben káros hatással van a tesztoszteron szintre. A tesztoszteron szint csökken és ebből kifolyólag a spermiumképzésben is zavarok lépnek fel. Nagy mennyiségben leginkább teaként káros. hasznos része: levél (lehetőleg virágzás előtt) elterjedése: Eredeti élőhelye nem ismert, Nyugat-Európában vagy a Távol-Keleten alakulhatott ki. Világszerte sok országban termesztik, ki is vadul. A téli fagyot jól tűri, kedveli a gazdag, mélyrétegű talajokat és viszonylag vízigényes növény. termesztése: A jól megmunkált, laza, mélyrétegű, közép-kötött, jó vízgazdálkodású talajt kedveli. Ősszel vagy tavasszal, dugványozással, illetve tőosztással szaporítják. Évenként kétszer vágják, illetve fosztják a leveleit. Oldal 11 / 125

12 képek: Oldal 12 / 125

13 név, rendszertan, leírása: citromfű (Melissa officinalis) A citromfű (Melissa officinalis), az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, kellemes, citromra emlékeztető illatú, fehér virágú, évelő növény. A Közel-Keletről származik, a mediterrán éghajlatot kedveli. Vadon csak szórványosan fordul elő, de kertekben sokfelé megtalálható. Népies neve: orvosi citromfű, citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádrafű, macskaméz, mézelke. A citromfű leveleinek hatóanyagai az illóolajok (citronellál, citrál), a cseranyagok, a flavonoidok, a kávésav, a gyanta és a szaponin. A növény latin neve, Melissa görög eredetű női név, jelentése: mézelő méh. A növény virágaiban ugyanis különösen sok a nektár, ezért a méhek fölöttébb kedvelik, amint erről már idősebb Plinius római író-polihisztor is beszámol. A citromfű összetett névalak első írásos említése 1775-re datálható, amikor Csapó József debreceni főorvos elsősorban gyógyászati célokat szolgáló füveskönyvében, az Új füves és virágos magyar kertben czitrom-fü alakban szerepel. Az összetett szó előtagja a latin citrum (citromfa, tujafa, életfa), vagy a középkori latin citrum (citromfa, ennek gyümölcse) átvétele. A fű utótag magyarázó szerepűnek tekinthető. A névadás alapját Barra István Növénytan című művében említik először: nyers füve [...] czitrom szagu, melly szag száraz állapotban erőssebb felhasználása: Alkalmazása gyógynövényként Vírusölő tulajdonsága miatt a belőle készített krém jól alkalmazható az ajakherpesz (Herpes simplex) helyi kezelésére. Teája és illóolaja is ideg- és szívnyugtató, görcsoldó. Serkenti az emésztést, és gyakran alkalmazzák fejfájás, álmatlanság, alvászavarok esetén is. Enyhíti az idegességet, így idegerősítőként kiváló gyógynövény. Szerepe van a depresszió oldásában is. Gyomorrontás, gyomorsavtúltengés, hányinger, puffadások idején különösen jó a citromfű. Izzasztó, szélhajtó, epeműködést serkentő hatása is ismert. Emellett javítja az emésztést, csökkenti a vérnyomást és a fejfájást és általános görcsoldó szer. A karmelitavíz néven ismert csodaszernek, amit a svájci Paracelsus készített el elsőként, egyik fő hatóanyaga volt. Virágaiból citromfűolajat (Aetheroleum melissae) desztillálnak, amit az illatszeripar is felhasznál különböző parfümök alkotórészeként. A rándulások gyógyítására Oldal 13 / 125

14 használt, ún. lóbalzsamnak is alkotóeleme. Mivel távol tartja a szúnyogokat, nyári estéken érdemes virágcserépben az ablakba helyezni. Alkalmazása fűszerként A citrom illatára emlékeztető friss levelét saláták, mártások, főzelékek, töltelékek, gyümölcslevesek, gyümölcssaláták, gomba-, hal-, szárnyas- és vadételek, Hidegtálak, fűszerecetek ízesítésére használjuk. Kiváló desszertek, valamint limonádé, sörbet, tea, vermut és vaníliapuding díszítésére és ízesítésére is ben az év fagylaltja díjat a citromfű fagylalt kapta. ellenjavallat: - hasznos része: Drogként hajtásait és levelét szedik, a leveleket virágzása kezdetén, júliusaugusztus hónapokban. elterjedése: Dél-Európában a görögök terjesztették el, nyugat-európai kolostorkertjeikbe a Benedek-rendi szerzetesek vitték át. Nagy Károly császár 810 táján rendeletben (Capitulare de vilis) írta elő termesztését. Nyugat-Európában csak az ültetvényeken található; Magyarországon és Észak-Amerika egyes részein meg is honosodott. termesztése: Magassága elérheti a 150 cm-t. Levelei tojásdad alakúak, enyhén csipkézettek, fűrészesek, citromillatúak. A levelek a négyélű száron keresztben átellenesen állnak. Apró, fehér vagy enyhén pirosas virágai tízesével-húszasával a levélhónaljakban nyílnak, július-augusztusban. A növényre jellemző a pelyhesség és a kissé bozontosan szőrös szár is. Meleg, napos helyen érzi jól magát. Április elején magról vetik vagy májusban palántázzák. Cserépben, balkonládában is nevelhetjük, akár a konyhaablakban is. képek: Oldal 14 / 125

15 Oldal 15 / 125

16 név, rendszertan, leírása: csabaíre (Sangiusorba minor) A csabaíre, csabaíre vérfű vagy kis vérfű (Sangiusorba minor) a vérfű (Sangiusorba) nemzetség faja, ehető, évelő gyógynövény, latin jelentése felissza a vért. A 16. században feljegyzett monda szerint Csaba hun királyfi a katonáit a Csaba íre nevű csodás fűvel gyógyította. A csabaíre a mindenféle vérzést elállító tulajdonságáról a germán és szláv néphit is tud. Korábban egyes tájakon a hasznos földitömjént (Pimpinella saxifraga) is nevezték csabaírének cm magasra nő. Páratlanul szárnyalt, illatos levelei tőrózsát alkotnak, a ritkásan, párban álló levélkék tojásdadok, ülők, mindkét oldalról 3-9-szeresen fogazottak. Április-július között virágzik. Virágai sziromlevél nélküliek, a hosszú tőkocsány végén gömbszerűen, 1 2 cm széles fejecskevirágzatban helyezkednek el; a középső virágok hímnősek, az alsók, bókoló, sárga virágok hímivarúak, a felsők nőivarúak, ecset formájú, piros bibével. Először a termős virágok nyílnak. Szélbeporzású növény. Termése aszmag, melyet a vacok körbevesz. felhasználása: Diószerű ízénél fogva fűszernövényként, salátákba, nyári frissítő italokba használják fel. Étvágygerjesztő, emésztést javító hatása van. A népi gyógyászat sebek, vérzések, hasmenés esetén adta, azonban ezekre az őszi vérfű alkalmasabb. Levelei fűszeresen pikáns, kissé dióra emlékeztető ízűek, illata az uborkáéra hasonlít. Ha együtt főzzük az étellel, akkor elveszíti aromáját. Kiválóan illik párolt halhoz, tojásos ételekhez, túróhoz, zöldségekhez, burgonyához. Salátáknak is pikáns ízt kölcsönöz és vajas kenyérre szórva is nagyon ízletes. Ecetben és olajban is tartósíthatjuk. Eltehetjük kaporral, petrezselyemmel, tárkonnyal együtt lesózva. Triterpéneket (urzolsav, tormentinsav, tormentozid), fenolkarbonsavakat, cserzőanyagokat, flavonoidokat, illóolajokat (hajtása megdörzsölve uborkaillatú) tartalmaz. ellenjavallat: - hasznos része: A friss, fiatal leveleket gyűjtik, virágzás előtt. elterjedése: Európában, Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában honos. Magyarországon is gyakori, főleg a száraz gyepekben, domboldalakon, általában meszes talajokon nő. Szárazságtűrő. Oldal 16 / 125

17 termesztése: Napos, meszes, laza szerkezetű talajon érzi jól magát, de félárnyékban is szépen fejlődik. A szárazságot jobban tűri, mint a túlzott nedvességet. Magját tavasszal vagy nyár elején vessük el a végleges helyre cm-es sortávolságra. Idősebb növényeket tőosztással is szaporíthatjuk. Természetes módon is elterjed kertünkben, ha hagyjuk, hogy magot érleljen. Ha azt akarjuk, hogy sok levelet fejlesszen, akkor vágjuk ki a virágzatot. Leveleit májustól novemberig gyűjthetjük, frissen összeaprítva adjuk az ételhez, le is lehet fagyasztani, de szárítva elveszíti aromáját. Cseranyagai szíverősítő, emésztést serkentő és vértisztító hatásúak. Pestis és más járványok esetén fontos szerepet töltött be. Ma a gyógynövénygyógyászatban mellőzött növénnyé vált. képek: Oldal 17 / 125

18 név, rendszertan, leírása: fehér üröm (Artemisia absinthium) A fehér üröm vagy abszintüröm (Artemisia absinthium) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó növényfaj. Magyarországon már a középkorban is elterjedt fűszer- és gyógynövény. Magyar népi elnevezései a bárányüröm, hegyi üröm, patikai üröm, pusztai üröm, kálvinista tapló vagy mesétfű, de nem összetévesztendő a leggyakrabban szintén bárányürömnek nevezett Artemisia ponticával. Az Artemisia a görög Artemisz istennő nevére utal, ugyanis az ő adományának tartották, az Absinthium pedig a fehér üröm görög nevének (αψίνθιον, apszínthion) latinosított változata. Eredete vitatott: a görögben az a- + pszinthosz ~ "élvezhetetlen", egy elfogadottabb elmélet szerint viszont az aspand-ból származik, mely az egyik perzsa dialektusban egy keserű növény neve volt, valószínűleg a szíriai rutafűé (Peganum harmala). Évelő növény. Az alsó részében elfásodó, felső részében elágazó, ezüstmolyhos szára másfél méternél magasabbra is megnő. felhasználása: A fehér ürmöt fűszer- és gyógynövényként is felhasználják: termesztése általánosan elterjedt, ez (Absinthii herba) a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is szerepel. Tonizál és étvágygerjesztő, ezért vérszegénységre és betegség utáni lábadozáskor hasznos. Javítja az emésztést, görcsoldó, csökkenti a puffadást, máj-, gyomor-, bél és epevezeték-betegségeknél használhatjuk. Hányingert csökkent, lázat csillapít a teája. Serkenti a menstruációt. Mivel étvágygerjesztő hatása van, ezért használják étvágytalanság ellen és anorexia esetében is. Külsőleg is alkalmazható, reumás fájdalmakra. Hatásos féregűző, rovar riasztó. A természetben gyakoribb fekete ürömhöz hasonlóan fűszernövényként használatos. Íze, illata hasonlít a citroméra, fűszeres. A növény minden része illatos és keserű. Főként húsételek (például csülök) ízesítéséhez használják, de például fagylaltok fűszerezésére is alkalmas. Ürmösborok (vermut), keserű italok, likőrök egyik fűszere. A fehér ürmöt, mint a világ állítólag legkeserűbb növényét már az egyiptomiak és a görögök ismerték és gyógyításra használták. A Magyar Királyság területén a középkori kolostorkertekben megtalálható volt, a szerzetesek különböző elixíreket készítettek belőle. Étvágygerjesztő hatása miatt gyógyteák alkotórészeként is használatos. A belőle nyert illóolaj görcsoldó, bélféregűző gyógyszerek egyik alapanyaga. Izgató szerként is használják és a váltóláz gyógyítására is Oldal 18 / 125

19 alkalmazható. Külsőleg reuma elleni készítményekben használják. Az ánizs és az édeskömény mellett ez a növény az egyik fő összetevője az abszintnak, ami a 19. és 20. század fordulóján hatalmas divatnak örvendett, míg sok országban átlagosan 90 évre be nem tiltották epilepsziát, elmebajt és egyéb betegségeket okozó hatására hivatkozva, ám a modern tudomány ezen vádakat megalapozatlannak találta, és az Európai Unióban történt, 1988-as rehabilitációja utáni hamisítványok közt mára ismét megjelent eredeti formájában is. A C- és B- vitaminon kívül tartalmaz még 0,2 0,9% illóolajat (tujon, tujol, pinén, fellandrén, kadinén), keserűanyagot (abszintin), cserzőanyagot és borostyánkősavat. Az abszintin felelős az üröm keserű ízéért: 1 gramm akár 70 liter vízben is észrevehető. ellenjavallat: A fehér üröm illóolajában található tujont az orvostudomány a 19. század második felétől kezdve egészen a 21. század elejéig az abszintizmusnak nevezett, nem létező betegség fő okozójának tartotta. Az ürömolajban található tujon GABA-antagonista; túladagolás esetén izomrángásokat, még nagyobb mennyiségben heves görcsöket okoz. Tömény alkoholos kivonatának fokozott fogyasztása a központi idegrendszer leépüléséhez vezethet. Kis mennyiségben (amennyit pl. az abszint is tartalmaz) nincs számottevő mérgező hatása. Gyomor- és bélfekélyben szenvedő betegeknél káros hatású. Nagyobb adagban mérgezés léphet fel, melynek tünetei: hányás, erős hasmenés, vizelet-visszatartás, eszméletvesztés, görcsök. Terhesség alatt nem iható a vetélés kockázata miatt! hasznos része: Legtöbbször a föld feletti virágos hajtását gyűjtik. Teljes virágzásban, május-június hónapban gyűjtött, leveles, virágos hajtásának felső, maximum 50 centiméteres része alkalmas száraz drognak. elterjedése: Elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, Kelet-Ázsia és Észak-Afrika. Bokros, napos, száraz helyeket kedveli, elsősorban dombvidékeken, utak mentén, kerítések mellett, emberi települések közelében vagy köves területeken fordul elő. termesztése: Termése a családra jellemző kaszat, igen apró. Ezermagtömege 0,09 g. Csírázóképessége 50-60%-os, a mag 1-2 évig csírázik ki, nap alatt kel ki. Egész éves növény. Élettényezők iránti igénye azonos a tárkonyéval, de a szárazabb éghajlatot és talajokat kedveli. Fajtái még nem terjedtek el. képek: Oldal 19 / 125

20 Oldal 20 / 125

21 név, rendszertan, leírása: fekete nadálytő (Symphytum officinale) A fekete nadálytő (Symphytum officinale), népies nevén forrasztófű, összeforrasztófű, sarkosfű, összeplántálófű, nadálygyökér, madárgyökér vagy feketegyökér a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó növényfaj. Gyökerei 2,5 3 cm átmérőjűek, mélyen helyezkednek el a talajban, színük sötétbarna vagy fekete, felvágva belül fehér, esetleg sárga, nyálkás tapintású. A szár alul dúsan elágazó, a szárlevelek nyélrefutók. Levele széles, érdes, hegyes csúcsokban végződik, bogernyős virágzata bíbor vagy rózsaszín, esetleg sárgásfehér. Egész nyáron virágzik. felhasználása: Friss levelét levélborogatásként, szárítottan, illetve ülőfürdő készítéséhez; gyökerét frissen és szárítva, de porrá őrölve is lehet használni borogatásnak; tinktúra, esszencia, vagy kenőcs is készülhet belőle. Borogatásként segíti az eltört csontok összeforradását. A gyógyászatban sokféle célra használják, külsőleg kitűnő hatása van a fekélyekre és a csonttörésekre, égési és más sérülésekre, duzzanatok borogatására. Hatásos szer még a reuma, ízületi gyulladás, megerőltetés, csontfájdalmak, sebek, vérömlenyek, zúzódások, ficam, rándulás, bénult végtagok fájdalmainak enyhítésére, de tüdőbetegségek kezelésére is. Levél forrázata: fürdőbe, arclemosóba téve bőrlágyító hatású. Egyes készítmények a gyógyszertárakban is beszerezhetők. A fekete nadálytő tinktúrája, amit mi magunk is könnyedén elkészíthetünk, csodálatos erőt rejt magában. A fekete nadálytő tinktúrájával gyors segítséghez jutottak azok a betegek, akiket már évek óta hiába kezeitek reuma és ízületi duzzanat ellen mindenféle szerrel. A kézen vagy lábon jelentkező csontkinövések is visszafejleszthetők pépes pakolással. Ma már sok patikában árulnak fekete nadálytőből készült lisztet. Meleg pépes pakolás segít visszérfekély, reumás izommegvastagodás, köszvényes csomó, daganat, nyaki fájdalom, csonkolt végtag fájása és még a csonthártyagyulladás esetén is. ellenjavallat: A borogatás nyílt sebre nem használható. Alkalmazása terhesség alatt ellenjavallt. Belsőleg (pl. teaként) nem ajánlott, mivel a májra toxikus (mérgező) hatású pirrolizidin-alkaloidot tartalmaz, ezért csak orvossal konzultálva alkalmazzuk! Szeszes kivonatai belsőleg májkárosodást okoznak. Gyógyszermennyiségben csak orvosi felügyelet mellett használható! hasznos része: A gyökereket tavasszal vagy ősszel, leveleit virágzáskor kell gyűjteni, és Oldal 21 / 125

22 körültekintően szárítani. elterjedése: Évelő növény, a nedves helyeket kedveli, réteken vizes gödrökben gyakran előfordul. termesztése: Fekete nadálytó magvetése: Előnevelhetjük a lakásban is, vagy vethetjük közvetlen a szabadba tavasszal. Beltéri magvetéshez töltsünk meg egy cserepet normál kerti földdel, nedvesítsük be, majd erre szórjuk a magokat. Kézzel kicsit nyomkodjuk a talajhoz, majd lazán fedjük be földdel. Csírázásig tartsuk C hőmérsékleten. A csírázási idő nap. A kellően megerősödött palántákat a fagyok után ültessük helyükre. A nadálytő helyét a kertben meg kell tervezni. Üde, nedves talajban, árnyékos tenyészhelyen a nadálytó elszaporodik. Ültessük tavasszal vagy ősszel. Lehetőleg egy kihasználatlan, árnyékos sarokban kapjon helyet, mert kedvező körülmények között elnyomja a gyengébben növekedő növényeket. Jól érzi magát teljes napon is, ha a talaj kellően nedves. képek: Oldal 22 / 125

23 név, rendszertan, leírása: fodormenta (Mentha spicata) A fodormenta vagy zöldmenta (Mentha spicata), népies nevén köményes menta vagy kerti menta az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozik. Vízpartokon, nedves réteken előforduló évelő fűszer-, és gyógynövény. Kertekben jól termeszthető. Íze kellemes, mentolos. A növényi drog illóolajat (karvont, karveolt), cseranyagokat, flavonoidokat tartalmaz. A drogot a leveléből (Menthae crispae folium) vonják ki. felhasználása: Fűszerként: Kellemes italú tea, vagy teakeverékek alkotórésze, ízletes fodormentaszósz készíthető belőle, mely a báránysültnek különösen pikáns ízvilágot kölcsönöz. Illóolaját az illatszer- és élelmiszeripar édesipari termékek (cukorkák, fogkrémek, szájvizek, szappanok, samponok, rágógumik) íz- és illatösszetevőjeként hasznosítja. A világ mentoltermelése évente kb. 100 tonna körüli kristályos anyag. Ismert, a fiatalok körében kedvelt ital még a menta felhasználásával készülő mojito koktél is. Hatóanyagainak köszönhetően jó szélhajtó, görcsoldó és emésztésjavító hatású, epetermelést fokozó, de gyomorerősítőként is elfogadott. Illóolaját megfázás esetén inhalálásra használják. Meghűlés esetén teája köhögéscsillapító hatású ellenjavallat: Káros mellékhatása nem ismert. hasznos része: Gyógyászati célokra a növény száráról lefosztott leveleit hasznosítják. Gyűjtési ideje június-augusztus. elterjedése: Vízpartokon, nedves réteken fordul elő. termesztése: A fodormenta által kedvelt hely és talaj a napos vagy részben árnyékos hely, tápanyagban gazdag, nedves, jó vízáteresztő képességű talaj. A kifejlett növény mérete cm magas, cm széles. Ajánlott távolság növények között, soron belül 45 cm, ajánlott távolság sorok között 60 cm. A menta nagyon jól terjed. A legjobb, ha cserepekben ültetjük el, amelyeket a peremükig a földbe ásunk. Szaporítani lehet tőosztással és hajtásról. képek: Oldal 23 / 125

24 Oldal 24 / 125

25 név, rendszertan, leírása: ginzeng (Panax ginseng) A ginseng Ázsia hegyes vidékein, legfőképpen Kínában lelhető fel. A ginszeng az Araliceae család Panax nemzetségéhez tartozik, és tizenegy fajtája ismert. A hidegebb éghajlatot kedvelik, lassan növekednek, gyökerük húsos. A legértékesebb fajtája a Panax ginseng, más néven ázsiai (vagy koreai) ginseng vagy a Panax quinquefolius, melyet amerikai ginsengként emlegetnek. A szibériai ginsenget (Eleutherococcus Senticosus) külön fajként tartják számon, mely bizonyos tulajdonságai megegyeznek a hagyományos ginsengével. Az ázsiai ginsenget vagy vörös ginsenget felmelegítik, párolják és besózzák. Ezt a ginszenget tartják a leghatékonyabbnak az összes faj közül. felhasználása: A sokoldalú ginzeng egyre inkább elismert gyógynövény. A hatásért felelős vegyületek, a ginzenozidok a stressz által okozott tüneteket szüntetik meg, és növelik a szellemi, fizikai teljesítőképességet. A ginzeng alkalmazható a munkateljesítmény fokozására, a koncentráló képesség növelésére, betegség utáni lábadozásokban, fáradtság, kimerültség esetén. Egyéb összetevők a panaxanok, melyek a vércukorszintet csökkentik, és a poliszacharidok, melyek immunerősítő hatásúak. Egyes tanulmányok szerint a ginzeng egyes frakciói antioxidáns hatással rendelkeznek, és jelentős szerepet játszhatnak az érelmeszesedés, a máj és a szembetegségek kialakulásának megelőzésében. A szakértők egyértelműen elismerik a ginzeng általános szervezeterősítő hatását. A ginzeng olyan hatóanyagokat tartalmaz, amelyek serkentik a vírusok és baktériumok elpusztítása hivatott speciális immunsejtek termelődését. A gyökérből készült kozmetikumok kiváló bőrápoló hatásúak. ellenjavallat: Nem használható túltengés és meleg típusú tünetcsoportok esetén. Nem szabad együtt használni fekete hunyorral (Helleborus), Trogopterus ürülékével és gledícsiával. Használata idején kerülni kell a retek és a tea fogyasztását, ami csökkentené a drog hatékonyságát. hasznos része: A termesztett ginseng gyökerét ősszel gyűjtik be, napon szárítják, vagy pörkölik, és,,napszárította ginsengnek nevezik, illetve gőzölés után szárítják, s ekkor a,,vörös ginseng nevet kapja, illetve szirupba áztatják be s ekkor,,cukorral kezelt ginsengnek. A gyöktörzs eltávolítása után felszeletelik. elterjedése: Hazája Ázsia trópusain, Kelet-Ázsiában, továbbá Észak-Amerikában található. Jelenleg főként Koreában, Mandzsúriában, a volt Szovjetunióban (pl. az Uszuri- Oldal 25 / 125

26 tajgán) és Észak-Amerikában termesztik nagyban. Hazánkban csupán névről ismert. termesztése: Fényigénye: félárnyékot igényel, lombos, árnyas fák alatt (átsugárzó fényen) fejlődik jól, a teljes napfényt nem kedveli. Hőigénye: közepesen (16-22 C) melegkedvelő (a fényhez mérten). Vízigénye: közepes csapadékot kíván kifejlődésekor és a termés képzésekor. Egyébként szárazon tenyészik. Talajigénye: korhadékos, komposztos, erdős talajt kíván. Tápanyagigénye: telepítésekor erdőtalajon 6-8 kg/m2, középkötött talajon kg komposztot dolgozunk be a felső talajrétegbe. A harmadik évtől kétévenként 5-7 kg/m2 komposztos tápanyagot dolgozunk sekélyen a talajába. képek: Oldal 26 / 125

27 név, rendszertan, leírása: illatos macskamenta (Nepeta cataria) Illatos macskamenta ( Nepeta Cataria ), erdei csobor, gyöngymenta, macskafű, macskacsipkepity, macska ágas. Szürkén molyhos levelei hosszú nyelűek, az alsók csaknem háromszögűek, a felsők hosszúkásak, valamennyi kissé szíves és durván fűrészes, felső lapjukon rövid szőrűek, fonákukon fehér molyhúak. Örvösen álló virágai meglehetősen tömött virágzatban állnak. A csésze kissé görbült. A párta kicsiny, sárgás, vagy pirosas-fehér, alsó ajkai pirosan pettyes. Házak körül gyakran elvadul, hazánkban szórványosan, teljesen félreeső, sziklás, cserjés völgyekben is tenyészik vadon. Citromszaga van és a kaptárok bedörzsölésére a legtöbb méhész ezt ülteti a kertjébe a méhfű helyett. felhasználása: Leveleiből frissítő teát készíthetünk, kis mennyiségben salátákhoz is adhatjuk, melynek pikáns ízt kölcsönöz. Görcsoldó hatású, emellett puffadásnál, emésztési zavaroknál segít. Teája lázcsillapító és izzasztó is egyben, ezért szívesen fogyasztják meghűléses panaszok esetén. Forrázatát érzékeny fejbőrre borogatásként, valamint hajöblítésként használhatjuk. Teáját már a legrégibb időben sápkór, hisztéri, tüdőelnyálkásodásnál használták. Az egyszer kimaradt havibaj előidézésére, mint teát már régóta alkalmazzák. Általában állíthatjuk, hogy az ajakosok neméhez tartozó füvek, a női nemi szervek zavarainál ajánlatos. Erdélyben elsősorban nyugtató hatását ismerik, a Felvidéken pedig emésztésjavításra használják. ellenjavallat: - hasznos része: A növény minden részének, de kivált a virágának az illata kellemes, és fűszeres íze van. Friss leveleit egész nyáron gyűjthetjük, száríthatunk télire is. elterjedése: Európában őshonos természetes hibrid, de mára már Ázsiában, Afrikában és Észak- Amerikában is elterjedt. termesztése: A kerti macskamenta napos, félárnyékos helyet igényel. Talajban nem kifejezetten válogatós, de száraz, jól áteresztő talajon fejlődik legszebben. Mivel nagyon szárazságtűrő, inkább csak aszályos időszakban szükséges öntözni. Ha virágzás után visszametsszük, másodvirágzásra serkenthetjük őket. Kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló. Mivel magjai terméketlenek, ezért tavasszal vagy Oldal 27 / 125

28 ősszel tőosztással, kora nyáron zölddugvánnyal szaporíthatjuk. képek: Oldal 28 / 125

29 név, rendszertan, leírása: kerti izsóp (Hyssopus officinalis) A kerti izsóp (Hyssopus officinalis) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó faj. Évelő, gyógynövényként és fűszerként is használják. Már az ókorban is ismerték, népszerűségének csúcsát a középkorban érte el, amikor szinte minden vár körül megtalálható volt. Termesztése napjainkban ismét felfelé ível. A négy legfontosabb alfaja közül Közép-Európában a majdnem kopasz ssp. officinalis és az erősen szőrös ssp. canescens ismert. Nálunk helyenként termesztett, de vadon is megtalálható évelő félcserje. Gyökere és gyökértörzse karószerű. Gyökere erősen elágazó, mélyre törő, nagy talajréteget sző át. Gyökérnyaka többfejű, melyből több szárat is fejleszt. Szára egyenes, általában mereven felálló, a tövétől kezdve fásodik, felfelé fokozatosan csökken a fásodás mértéke. A szára a család sok fajához hasonlóan szögletesen négyoldalú cm magasságot ér el, csak a felső részében marad zöldes lágy szárú, végig gyéren szőrös. Levelei keresztben átellenesen állnak, ép szélűek, fénylő, sötétzöldek. A levelek szálasak, lándzsásak, csúcsuk kissé lefelé hajlik. Egy-egy levélörvből 2-3 levélpár is kiindulhat. A levelek válla fokozatosan elkeskenyedve nyélrefutó. A levélnyél rövid, a szárcsúcshoz közel hiányzik, tehát a fiatal levelek ülők. A levelek felszínén és fonákján mélyen besüllyedő olajmirigyek találhatók. Virágzata 7-9 virágból álló, álörvökből összetett egyoldalú álfüzér. A virágkocsány igen rövid, ezért sokszor tűnnek a virágok ülőknek. Hengeres csészéjük 15 erű és 5 csaknem teljesen egy forma fogú. A kétajkú párta kék (f. cyaneus), kéthasábú, az alsó ajak háromkaréjú, a középső karéj hosszabb, mint a felálló oldalkaréjok. Négy porzója közül kettő-kettő tartozik össze. Két termőlevél összenövéséből jön létre a felső állású termő. Hegyes csúcsú makkocska termése a maradó csészében foglal helyet. Alakja hosszúkás tojásdad, színe sötétbarna, fénytelen. felhasználása: Fűszerként: Kissé kámforos, fűszeres illatú, enyhén kesernyés ízű fűszernövény. Emésztést segítő hatása miatt számos ország konyhájában használják elsősorban zsíros, nehéz ételek, pecsenyék fűszerezésére, de a burgonya, zeller, petrezselyem, hús- és halsaláták, burgonyás ételek, édességek és likőrök ízesítőjeként is kedvelt. Az abszint egyik hagyományos alapanyaga. Keserű-mentás ízt kölcsönöz a húsoknak, leveseknek, salátáknak. A salátákba elsősorban a virágját, míg a zsíros hal- és húsételek, vadhúsok bedörzsölésére, nyúlpástétomba, vese- és báránypörköltbe, zöldséglevesbe a levelét alkalmazzák kis mennyiségben, illetve áfonyával együtt gyümölcssalátákba. Gyógynövényként: Teája izzadásgátló, gyulladáscsökkentő, megfázás elleni, görcsgátló hatása van. A levelek és virágok főzetét a tüdő, orrüreg- és torokgyulladásos betegségeiben alkalmazzák, és külsőleg zúzódások borogatására a Oldal 29 / 125

30 dagadás és elszíneződés megakadályozására. Köhögéscsillapító, vérnyomást emelő, asztmás, hurutos panaszok esetén használjuk, de szélhajtó, gyomorerősítő, izzadást csökkentő hatása is van. Illatszerként: Az izsóp a kölnivíz alkotórésze is. Egyéb felhasználása: A biokertben káposzta közé ültetve magához csalogatja a káposztalepkéket. ellenjavallat: Magas vérnyomás esetén ellenjavallt. hasznos része: Ha fűszer vagy gyógynövényként szeretnénk felhasználni a nyár végén a virágzó növény felső hajtásait érdemes leszedni, de maximum a felső 40 cm részt vágjuk le. elterjedése: A Földközi-tenger keleti részén és Ázsiában őshonos. termesztése: Meleg- és napfényigényes, de szinte bármilyen szerkezetű talajon megterem. Magról vagy tőosztással szaporítják, március-áprilisban, illetve májusban. Nevelhetjük cserépben, balkonládában, vagy akár a konyhaablakban is. A növény föld feletti részét először a virágzás kezdetén, másodszor szeptemberben vághatjuk. Alacsony sövényként is alkalmazható, mert szereti, igényli, hogy visszavágják. A magára hagyott, nem nyírt növények hamarosan degenerálódni fognak. képek: Oldal 30 / 125

31 Oldal 31 / 125

32 név, rendszertan, leírása: kerti ruta (Ruta graveolens) A kerti ruta vagy egyszerűen ruta (Ruta graveolens) a rutafélék (Rutaceae) névadó ruta (Ruta) nemzetségébe tartozó növényfaj. Kissé a bor illatára emlékeztető, de inkább erős szagú félcserje, mely Magyarországon ugyan nem őshonos, de gyakran ültetett dísz-, illetve gyógynövény. Egyéb elnevezései: borruta, keresztes ruta, nehézszagú ruta, rutafű, szagos ruta, szagos virnánc, szeges ruta, virnánc. Akár 1 m magasra is megnövő, szárazságtűrő félcserje. Levelei közül az alsók nyelesek, összetettek, míg a felsők ülők, egyszerűek. A mirigyszőröktől hamvas, kékes árnyalatú alsó levelek két-háromszorosan szárnyaltak: levélkéi visszástojásdad alakúak, a végállók lekerekített csúcsúak. Május végén, június elején hozza sárga, zöldessárga pártájú virágait, melyek bogernyős virágzatba csoportosulnak. A többi rutához hasonlóan a kerti rutánál is megfigyelhető, hogy míg a virágzat csúcsán álló, jól elkülönülő virág öttagú virágkörrel rendelkezik, addig a később, a virágzat oldalágain fejlődő virágoknak négytagú virágkörük van. A növény mirigyszőreiből érintés hatására olyan váladék jut a bőrre, mely az arra érzékenyeknél nehezen gyógyuló bőrgyulladást, hólyagosodást okoz. felhasználása: A növényt megfelelő módon gyógynövényként alkalmazzák az 5. század második felétől kezdve. Pontosabban a drogját, mely a növényről leszedett felső, 30 cm hosszú virágos, leveles hajtásrészek szárításával készül: 4 kg növényi részből lesz 1 kg száraz áru. Míg a növényi rész szedésénél a mirigyszőrök váladékának bőrgyulladást okozó hatásával számolni kell, addig a szárított anyag esetén már nem. A drogban flavonoidok (pl. rutin), alkaloidok, kellemetlen szagú illóolaj (0,3 0,7%), keserűanyag, cseranyag, mérgező hatású vegyület is előfordul. A drogot elsősorban gyógyszerek (Rutascorbin, Rutosid) alapanyagaként használják fel, de egyes teakeverékekben megfelelő koncentrációban is megtalálható. Az ilyen rutatartalmú teákat (csak orvosi tanácsra szabad alkalmazni magas vérnyomás és epebántalmak esetén) emésztés serkentése, görcsoldás és sebfertőtlenítés céljára, valamint idegerősítőnek és étvágygerjesztőnek. Drognyerés szempontjából a növény jellemzője, hogy egy évben kétszer is aratható, s már a második évben akár 5-6 mázsa drog is előállítható egy katasztrális hold területű ültetvényen. Az ókori rómaiak fűszernövényként használták. Dísznövényként elsősorban levélkéinek alakja miatt ültetik, de izsóppal és gyűszűvirággal együtt virágozva is mutatós. ellenjavallat: Helytelenül felhasználva mérgező növénynek számít rutin- és bergapten tartalma Oldal 32 / 125

33 miatt: a növényt elfogyasztva gyomor- és bélgyulladás, hányás, hasmenés, hasgörcsök, vérvizelés jelentkeznek, súlyosabb esetben kóma, terheseknél vetélés következhet be. A növény mirigyszőreiből érintés hatására olyan váladék jut a bőrre, mely az arra érzékenyeknél nehezen gyógyuló bőrgyulladást, hólyagosodást okoz. hasznos része: Virágzás előtt szedjük és kis csokrokba kötve, függesztve szárítjuk. A friss hajtások az erre érzékeny embereknél érintésre bőrgyulladást okozhatnak. A gyökereket pedig a petrezselyem gyökeréhez hasonlóan levesek, párolt húsokhoz használhatjuk. elterjedése: A Mediterráneum középső és keleti részén, így például a Balkán-félszigeten is őshonos, gyakori. Európa egyéb részére betelepítették: gyakran ültetik kertbe, de ittott el is vadul. termesztése: Termesztését meleg klímájú helyeken, tápanyagban gazdag, közepesen kötött talajon végzik. Magjait április elején vetik szabadágyba, 1-2 cm-es talajmélységbe, cm sortávolságban. Az őszre kifejlődő palántákat októberben ültetik ki végleges helyükre, egymástól mintegy cm-es távolságra. Tavasszal az elfásodott szárakat érdemes visszavágni, a talajtól nagyjából arasznyira. képek: Oldal 33 / 125

34 név, rendszertan, leírása: keskenylevelű / mezei kakukkfű (Thymus serpyllum) A mezei kakukkfű, más néven keskenylevelű kakukkfű, északi kakukkfű, vadkakukkfű, balzsamfű vagy vadcsombor (Thymus serpyllum) az árvacsalánfélék családjába tartozó félcserje termetű növényfaj cm magas évelő növény, számos tapasztalati úton bizonyított gyógyhatással. Balzsamfű, tömjénfű, démutka és mézfű néven is ismert. Már az egyiptomiak és a görögök is használták, de ma már minden konyhában nélkülözhetetlen. Különösen a franciák és bolgárok kedvelik. Fölöttébb változatos, egyes alakjait korábban külön faj gyanánt is feljegyezték. Átlagban 5 25 cm magas, gyakran elfekvő szára körben szőrös, alsó része fás. Nyeles vagy ülő levelei keresztben átellenesek, alakjuk változó, hosszúkástól elliptikusig. Bíboros, rózsaszín, ritkábban fehér virágja apró, 2 6 mm, virágzatban csoportosulnak a szárak csúcsán. Virágzási ideje májustól augusztusig terjed. Termése makkocska. felhasználása: Erős, kámforos aromája miatt óvatosan kell használni, mert túladagolva megváltoztatja az étel jellegét. Illóolajainak megőrzése érdekében jól zárható edényben kell tartani. Friss ágacskái néhány napig hűtőben is elállnak. Ajánlott nehezebben emészthető leveseknél: bab, borsó, burgonya, paradicsom, hal, káposzta, burgonyafőzelékben, salátáknál: burgonya, zeller, paradicsom, paprika, sültekhez: baromfi-, marha- stb., vadas ételekhez, töltött káposzta, véres és májas hurka, kolbászok, májkeverékek, halételek, körözöttek, növényi ecetek és a vörösbormártás készítésénél. Petrezselyemmel keverve kitűnő fűszeres vajat készíthetünk belőle. Használja a konzervipar is. A bouquet garni fűszerkeverék meghatározó alapanyaga. Különleges ínyencfalat a kakukkfüves nyúlpecsenye. Fertőtlenítő és görcsoldó hatással rendelkezik, valamint enyhíti az emésztési panaszokat. Enyhe nyugtató hatásának köszönhetően alkalmas idegesség ellen is. Köhögéscsillapító hatása mellett megszünteti a szájüregi gyulladásokat. Külsőleg alkalmazva kiváló sebek fertőtlenítésére, valamint reumás panaszok sikeres kezelésére. Emésztési panaszok vagy görcsök esetén ajánlott a napi 3 csésze kakukkfűtea, elkészítéséhez egyetlen teáskanál füvet forrázzunk le egy csésze vízzel. A kakukkfűszirup nagyon hatásos meghűlés ellen, egy evőkanállal fogyasztandó étkezés előtt. Náthától eldugult orr esetén ajánlott egy csésze forró vízhez adagolt 5 10 csepp illóolaj inhalálása. A kakukkfűfürdő jótékony hatással van álmatlanság, stressz és depresszió esetén. Erdélyi népgyógyászatban a koraszülött gyermekeket Oldal 34 / 125

35 fürdetik kakukkfűteában. A kakukkfűvel töltött párna nyugtató álmot hoz, ha fejünk alá helyezzük, de felmelegítve, fájó testrészekre helyezve enyhíti a reumás panaszokat. Kakukkfűvel töltött párna használata enyhíti a pajzsmirigyproblémák okozta légzési gondokat is. Olaja reuma, bénulás, izomsorvadás, szédülés, szklerózis multiplex és ficam esetén használható bedörzsölésre. ellenjavallat: Mellékhatása nem ismert, amennyiben előírt mennyiségben fogyasztjuk. Illóolaját azonban csak szakember utasítására ajánlatos fogyasztani, ezt csak külsőleg alkalmazzuk! hasznos része: A legjobb fűszert vagy gyógytea-alapanyagot (herbát) a virágzáskor szedett hajtásokból kaphatjuk. Hajtásait mindig a fás részek fölött vágjuk le; itt vágás után újra hajt, így egy évben többször is vágható. A virágos-leveles hajtásokat szárítjuk, morzsoljuk, majd a szárrészektől megtisztítva aromaőrző csomagolásban tároljuk. Főként déli órákban ajánlatos szedni, ugyanis ilyenkor a legmagasabb a hatóanyagtartalma. elterjedése: Laza, köves, gyakran homokos talajok kedvelője, megtalálható köves lejtőkön, száraz gyepeken, útszegélyeken. termesztése: A legjobban a tápdús, közömbös kémhatású talajkeverékekben fejlődik. Sziklakertekben, rézsűkön, kővályúkban, tipegők közt és kőfalakon is nevelhetjük. Napfényt, nedves, de jó vízvezető talajt kíván. Télálló. Magvetéssel, félfás dugványozással és tőosztással egyaránt szaporítható. Magját tavasztól nyár közepéig vethetjük pohárba vagy más, kisebb edénybe, 0,3 0,5 cm mélyre. Egy gramm magból , 5 8 cm-es palántát nevelhetünk; ezek gyökereztetésére a május-júniusban szedett, 8 10 cm-es, alsó részükön fásodó hajtások a legalkalmasabbak. A palántákat 20 cm tőtávolságra ültetjük. Tőosztással a legjobban márciusban vagy szeptemberben szaporíthatjuk képek: Oldal 35 / 125

36 Oldal 36 / 125

37 név, rendszertan, leírása: kínai rebarbara (Rheum palmatum) Évelő, lágyszárú növény. Gyökértörzse többfejű, 5-7 cm átmérőjű, melyből az idősebb (4-5 éves) növényeknél 2-3 cm átmérőjű, húsos, narancssárga színű gyökerek erednek. A növény az első és a második évben tőlevélrózsát nevel, a harmadik évben növő száruk magassága cm. Levelei cm hosszúak, 3-5 karéjúak, hegyesek, fogazottak; az orvosi rebarbaráé szélesek, nem karéjozottak. Apró, bíbor színű virágai cm hosszú összetett füzért alkotnak. Termése háromélű barnás színű makkocska. felhasználása: Drogja a gyökértörzs a gyökerekkel, illetve az e részekből készült por. Főbb hatóanyagok: antrakinon-származékok, cserzőanyagok és flavonoidok. Főbb hatások: gyomorerősítő és tonizáló (kisebb adagban), hashajtó (nagyobb adagban), antibakteriális, összehúzó, vérzéscsillapító. Felhasználások: székrekedés és emésztési panaszok kezelésére teakeverékek vagy készítmények alkotórészeként; szájnyálkahártya- és a fogíny gyulladásainak kezelésére, illetve a szájban képződő apró fekélyes foltok ecsetelésére kivonatok formájában. A hagyományos kínai orvoslásban gyomorerősítő és elsődleges hashajtó szerként kezelték, ami képes makacs székrekedések feloldására. Aprított, porított és kenőcs formában is alkalmazták ödéma, és gyulladások kezelésére. Egykor féltett, értékes exportcikk volt, az orosz cár sok más cikk mellett a kínai rebarbara kereskedelmét is monopóliummal védte. A gyökérzet a növény elsődleges gyógyászati célú felhasználásának forrása, tanninokat tartalmaz és a hasmenés enyhébb formáinak kezelésére, vagy a vérhas korai fázisainak ellátására alkalmas. Egy sor baktériumok által okozott gyulladás kezelhető eredményesen vele. ellenjavallat: Hosszabb ideig tartó használata hashajtás céljára nem ajánlott. Fogyasztása várandós és szoptatós anyáknak, illetve gyermekeknek ellenjavallt. Fontos megemlíteni, hogy fogyasztása fokozott elővigyázatosságot igényel, mert savtöbbletet okoz. Ezért vesekövesek, vesehomokban szenvedők óvakodjanak tőle. hasznos része: A gyökérzet a növény elsődleges gyógyászati célú felhasználásának forrása. Étkezési célra csak a meghúsosodott levélnyél alkalmas, fogyasztásánál is figyelembe kell venni egészségi hatásait: A rebarbarának két olyan összetevője van, ami miatt fogyasztása mértékkel és óvatossággal javasolható: a már említett Oldal 37 / 125

38 sóskasav (oxálsav) és az antrakinonok. Az antrakinon vegyületek főként a levelekben találhatók, ezért csak a szárakat együk meg, a leveles hajtásrészeket bőséges ráhagyással vágjuk le. Mindkét vegyületre igaz, hogy minél idősebb a növény, annál több található benne belőlük. A pirosas szárúak kevesebb oxálsavat tartalmaznak, kellemesebb ízűek. A piros levélnyelűeknél a túl korán, megpirosodásuk előtt szedett hajtások fogyasztása szintén nem ajánlott, mert ezekben is túl sok oxálsav rejlik. Legjobb az épp megszíneződött hajtásokat leszedni. elterjedése: A legtöbb faj Közép-Ázsia és Kína hegyvidékein terem. termesztése: Mivel hidegtűrő növény, már korán kiültethetjük a kertbe a palántákat, de nyáron jól viseli a meleget is. A virágzáshoz és magképzéshez szükséges a sok fény ám, ha mint zöldségnövényt termesztjük a közepes fénynél is szépen fejlődik a kert félárnyékos részében. A hatalmas levelek nagyon sok vizet párologtatnak, így nyáron fontos az állandó és rendszeres öntözés, de a pangó vízre érzékeny. Ültetés előtt érdemes a talajt jó alaposan megtrágyázni, mert a fejlődéshez szüksége van foszforra és sok nitrogénre. A magokat már február végén, március elején vethetjük védett helyen pohárba vagy cserépbe majd a kifejlett palántákat április végén, május elején ültessük ki a szabadba. Az így elültetett palánták legtöbbször csak a harmadik évben érik el azt az íz hatást, amit a konyhában is élvezhetünk. Ültetésnél a palánták között hagyjunk legalább 1-1,5 méteres sor és tőtávolságot, hiszen hatalmas mérete miatt elnyomnák egymást a növények. Nyáron rendszeres gyomláljuk és kapáljuk a talajt a növény körül, sőt ha kitörjük a virágszárakat még finomabb és ízletesebb levélnyelet szedhetünk a növényről. Az első évben érdemes hagyni, megerősödni a tövet, így csak a második vagy a harmadik évtől szedhetjük a leveleket. A levélnyelet nem késsel, hanem kézzel érdemes kitörni egészen a tő legalján. Egy szedéskor három-négy levélnyélnél többet ne szedjünk egyszerre, mert akkor nagyon meggyengítjük a tövet. Mindig az alsó leveleket szedjük, szedésre a legjobbak a hajnali vagy kora reggeli órák. Hetente maximum kétszer szedjünk levelet, a 20 cm körüli levélnyél a legízletesebb. képek: Oldal 38 / 125

39 Oldal 39 / 125

40 név, rendszertan, leírása: közönséges levendula (Lavandula angustifolia) A közönséges levendula vagy keskenylevelű levendula (Lavandula angustifolia) az árvacsalánfélék (ajakosok) családjába tartozó növényfaj. További magyar elnevezései: francia levendula, orvosi levendula, szagos levendula, valódi levendula. A magyar elnevezés a francia levendulára onnan eredhet, hogy az 1920-as években a Tihanyi-félsziget levendulatelepítéséhez Franciaországból rendelték a szaporítóanyagot. Zavaró, hogy angol nyelvterületen a hibrid fajt nevezik francia levendulának (French lavender) és a L. angustifoliát angol levendulának (English lavender), az ebből adódó keveredés elkerülhető, ha közönséges, keskenylevelű, vagy orvosi jelzőt használjuk, a hibrid faj (L. x intermedia L. angustifolia L. latifolia) esetében pedig csak a hibrid jelzőt vagy a lavandin elnevezést. Ez utóbbi faj magasabb növekedésű és virágai is nagyobbak. Bár a nemzetségben más hibrid fajok is találhatók, azok Magyarországon kevéssé vagy egyáltalán nem ismertek. Örökzöld, alacsony növésű (40-60 cm), több éves korában félgömb alakú, fásodó szárú félcserje. Gyökere mélyre hatoló. Levelei átellenesen állnak, szálasak vagy mindkét végükön elkeskenyedő lándzsásak. Az álfüzér virágzat el nem ágazó, cm-es virágzati száron fejlődik; június-júliusban virágzik. Virágai álörvökben állnak, kékes-lilás színűek, 5 tagúak. Termése 4 makkocska, de ezekből általában csak 1-2 fejlődik ki. felhasználása: A gyógyászatban: A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drogjai a virág és a virágból préselt illóolaj. Felhasználják még virágos hajtásait is, amely nem hivatalos drog. Az illóolaj fő összetevői: linalil-acetát, linalool; továbbá kisebb mennyiségben borneol, kámfor, geraniol, citronellol, melyek mennyisége a környezeti tényezőktől függően változó. Nagy mennyiségben használja fel a kozmetikai és illatszeripar. Franciaországban több étrendkiegészítő piacon van több mint 30 éve, amelyek levedulaolajat tartalmaznak és különböző illóolajakkal keverve kaphatók től Németországban kapható illóolaj lágy kapszulázott kivitelben ideges nyugtalanság és szorongás enyhítésére. A virágból készült teát nyugtatószerként, valamint gyomor- és bélpanaszok ellen használják. Fokozza az epeműködést. Dísznövényként: Számos nemesített kertészeti változata ismert. A L. latifoliával alkotott természetes hibridje a Lavandula x intermedia (hibrid levendula, angol levendula). Néhány díszfajta: L. angustifolia 'Beechwood Blue' L. angustifolia 'Hidcote' L. angustifolia 'Imperial Gem' L. angustifolia 'Miss Katherine' L. Oldal 40 / 125

41 angustifolia 'Nana Alba'. Fűszerként: Gyakran használják. Egyéb: A szárított virágzatok csomóba kötve molyűző hatásúak. A kertben távol tartja a levéltetveket a szomszédos növényektől. ellenjavallat: A levendulaolajat belsőleg ne használjuk tartósan vagy nagy mennyiségben. hasznos része: A virágos hajtást gyűjtik, virágzás után érdemes alaposan felére, kétharmadára visszametszeni, akkor szép formás marad. Arra kell ügyelni a metszésnél, hogy a fás részig ne vágjuk visza, ott már nem hajt ki. Ősszel kisebb másodvirágzásra számíthatunk. Fűszernek levelei is alkalmasak. elterjedése: A levendula a Földközi tenger térségéből származó félcserje. termesztése: Kellő gondozás mellett igen hosszú életű ez a nálunk is többnyire télálló cserje. A tápanyagokban viszonylag szegény, meszes talajokon is szépen fejlődik, de mindenképpen napos, meleg, lehetőleg védett helyet igényel. Virágzásának csúcspontja júliusra esik, de a később fejlődő szárakon még késő őszig hoz virágokat. Megfigyelések szerint riasztja a hangyákat és a levéltetveket, ezért a közelében lévő növények, pl. a rózsák nem hajlamosak annyira a tetvesedésre. Túlöntözését kerülni kell. Ősszel, a későbbi dúsabb fejlődés és a jobb hótartás érdekében érdemes kétharmadára visszametszeni az ágait, a fás részeit azonban ne vágjuk le. A kifejlett idősebb növények helyigénye elég nagy, akár cm is lehet. Télen a tartósan mínusz 10 C alatti hőmérséklet sajnos károsíthatja a növényt. Szaporítása dugványozással, esetleg magról vetve. A leendő dugványt úgy kell leszakítani, hogy azon az idősebb ágrészből egy ún. talpa is legyen. képek: Oldal 41 / 125

42 Oldal 42 / 125

43 név, rendszertan, leírása: közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) A közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) melyet lyukaslevelű orbáncfűnek vagy egyszerűen orbáncfűnek is neveznek az orbáncfűfélék (Hypericaceae) családjába tartozó növényfaj, a Kárpát-medence gyakori őshonos növénye. Antidepresszáns, közérzetjavító, enyhe nyugtató, valamint álmatlanság elleni hatásai miatt a középkorban hatékony ördögűzőnek tartották. Antidepresszáns hatása tudományos kísérletekkel is igazolt. Pszichés és fizikaiegészségi állapotra való jótékony hatásai miatt gyógyhatású készítményként, recept nélkül kapható gyógyszerként mára világszerete több millióan szedik. Levelét saláták, likőrök ízesítésére is használják. Korábban hívták úgy is, mint Szent János virága, vagy Ashlasan Chalium-chille Fásodó szára van, amelyen keresztben átellenesen álló, tojásdad-elliptikus, az illóolajtartó sejtek miatt áttetszően pontozott levelek találhatók. Citromillatú, sárga virágai nyáron bogernyőben nyílnak. A virágzás kezdete körülbelül egybeesik a nyári napfordulóval (június 21., Szent Iván napja), emiatt már a pogány kor is varázserőt tulajdonított e növénynek. Könnyen azonosítható, mert ha a virágszirmokat megtörjük, bíborvörös folyadék színezi be ujjainkat. Termése tok. felhasználása: Drogja a virágos hajtás. Ennek szárrésze minél rövidebb, annál előnyösebb. Hatóanyagai: hipericin-származékok, flavonoidok, flavonglikozidok (hiperozid, rutin), biflavonoidok, cseranyagok, kevés illóolaj, fenolkarbonsavak, xantonok, floroglucin-származékok. Enyhe depresszió kezelésére a növény kivonata bizonyítottan hatásos. Többféle termék van forgalomban erre az indikációra. Olajos kivonatát nehezen gyógyuló égési sebekre, gyomor- és nyombél-fekély kezelésére használják. Teája védi a nyálkahártyát, keverékekben máj- és epebántalmakra használják. Megfelelően adagolva belsőleg, főleg gyógyteaként (de akár tinktúra vagy tabletta formájában is) alkalmazva sebösszehúzó, sebgyógyító, visszérgyulladást gyógyító, aranyeret gyógyító hatású, jó hasmenés, idegi eredetű fáradtság, depresszió, szorongás, alvászavar ellen (a modern antidepresszánsokkal szemben kevesebb mellékhatással rendelkezik). Az orbáncfű-kivonat fokozza az étvágyat, az éberséget és az aktivitást. Ezen kívül fokozza a dopaminantagonista apomorfin hatását. Az orbáncfű-kivonat fokozza a bőr fényhasznosítását, ezzel elősegíti a melatonin lebontását fény hatására, ezáltal pedig növeli az éberséget és a reakcióképességet. Ezzel szemben serkenti a tobozmirigy éjszakai melatonin-termelését és ekképp elősegíti a pihentető alvást. Oldal 43 / 125

44 A friss virágokat és leveleket felönthetjük olajjal - az így kapott orbáncfüves olaj eredményesen alkalmazható különféle bőrbetegségek és reumás panaszok enyhítésére. ellenjavallat: A festékanyag hipericin tartalma miatt fényérzékennyé teszi a bőrt, nagy mennyiségben viszketést és bőrgyulladást okozhat. Orbáncfű fogyasztásának idején a napfénytől tartózkodni kell, mert hólyagos kiütéseket okoz. Túlzott fogyasztása fehérbőrű egyéneknél fényérzékenységet okozhat. Vérhígító mellé nem ajánljuk, és azt is tudni kell, hogy a fogamzásgátló tabletták, antidepresszánsok, nyugtatók, epilepszia ellenes és fájdalomcsillapító gyógyszerek hatékonyságát csökkenti. Kizárólag csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható. Bizonyos fogamzásgátló tabletták hatásfokát jelentősen csökkenti hasznos része: A növény felső virágos hajtását június-július folyamán gyűjtik. Ha a virágot ujjaink között szétmorzsoljuk, sötétpirosas levet ereszt. elterjedése: Eurázsiai-mediterrán flóraelem. Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában, Új- Zélandon és Dél-Afrikában adventív. Széles ökológiai tűrőképességgel rendelkezik. Száraz gyepekben, parlagokon elterjedt növény. termesztése: A meleg, napos vagy félárnyékos helyeket kedveli. Vízáteresztő, humuszos talajban érzi jól magát cm magasra nő. 1. Az orbáncfű magját március és május között vetőfölddel töltött csíráztatóedénybe vetjük. 2. A magokat vékony réteg földdel betakarjuk, majd szórófejes flakonból bőségesen megpermetezzük vízzel. A nedvességet rendszeresen pótoljuk. A magok nap elteltével kelnek ki. 3. Amikor a palánták elérik a 3-5 cm-es magasságot, virágfölddel megtöltött kisebb cserepekbe ültetjük át őket hármasával. Nyárra a növényeket napos helyre állítjuk. Arra figyeljünk, hogy ne száradjanak ki. 4. A növényeket ősszel kiültetjük a kertbe, egymástól 30 cm távolságra, ideális esetben vízáteresztő talajba. A következő nyáron már virágot hoznak. Az orbáncfű tőosztással történő szaporítását ajánlatos tavasszal vagy ősszel elvégezni. A növényt kiássuk, a hajtásokat ásóval vagy éles késsel darabokra Oldal 44 / 125

45 vágjuk, majd alaposan fellazított talajba ültetjük. Ha sok fiatal növényt szeretnénk, ősszel gyűjtsünk magokat és tavaszig száraz, sötét helyen tároljuk, majd márciustól virágládába szórva elvetjük. Az orbáncfüvet tavasszal kis mennyiségű komposzttal érdemes ellátni, száraz termőföld esetében nyáron takarjuk le a talajt avarral, hánccsal. A növény jól viseli a szárazságot, öntözni ezért általában nem szükséges. Kifejezetten nem kedveli, ha körülötte áll a víz. Ősszel a szárát közvetlenül a talaj felett metsszük vissza. képek: Oldal 45 / 125

46 név, rendszertan, leírása: Közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) A közönséges párlófű a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó évelő növény. Egyéb elnevezései: apróbojtorján, patikapárlófű, agrárnyom, királyné asszony káposztája, Szent Pál füve, hattyúfű, körömfű, koldustetű. Egy ógörög monda szerint Mithridatész Eupatór pontoszi király fedezte fel a növény gyógyhatását, latin neve innen származik. Már az ókori Egyiptomban ismert és tisztelt növény. A középkorban is tisztelték mágikus erejét, a gonosz szellem elűzésére használták cm magas évelő növény. Áttelelő szerve gyöktörzs. Levelei összetettek, páratlanul szárnyaltak. A szár szőrös, hosszabb és rövidebb szőrökből áll. Virágzata füzér, virágai szirmainak színe aranysárga, csúcsuk ép, a vacokkehely majdnem a tövéig barázdált. Júniustól októberig virágzik. Elnyílás után a csészelevelek kúpszerűen összeborulnak, a vacok szélét pedig horgas tüskekoszorú veszi körül. Áltermése a vacokba zárt egy, vagy ritkán két aszmag. felhasználása: A drogot a növény szárított, virágos, föld feletti része szolgáltatja. A VII. Magyar Gyógyszerkönyvben még szerepelt. Jellegzetes, enyhe szaga és összehúzó, kesernyés íze van. Tartalomanyagai: fő hatóanyaga a cserzőanyag (10%), valamint kovasav (10-12%), továbbá flavonoidok, keserűanyagok, nyálka és illóolaj. Gyógyhatásai: összehúzó, epeműködést szabályzó és epehajtó, étvágyjavító, vizelethajtó, antibiotikus hatású és gyulladásgátló. Gyógyászati felhasználásai: belsőleg vastagbélgyulladás, hasmenés esetében alkalmazzák, amikor is négyóránként kell itatni a beteggel teát. Fertőző hasmenésnél is igen hatékony, mivel helyileg úgy hat, mint az antibiotikum. Gyulladásnál mérsékli a gyulladást és egyben a kórokozókra is hat. Gyomorfekélynél is nagyon hatásos. Felhasználási módok: Teakészítés: 1 púpozott apróbojtorjánt adunk 1/4 liter vízhez, forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk. Teakeverék májpanaszok esetén: apróbojtorjánt, közönséges galajt, szagosmügét 1:1 arányban összekeverünk, ebből 1 púpozott teáskanálnyit adunk 1/4 liter vízhez, forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk. Fürdőhöz: teljes fürdőhöz 200 gramm szükséges Naponta két csésze teát is megihatunk belőle. Mindenkinek megérné a fáradságot, ha évente egyszer-kétszer apróbojtorján-főzettel készített gyógyfürdőt venne. Összehúzó hatása miatt és gyógyító alkotórészei révén egyike a legértékesebb gyógynövényeinknek. Dr. Schierbaum írja: Naponta háromszor egy csésze tea gyógyítja a szívnagyobbodást, gyomor-, béltágulatokat és tüdőtágulást, továbbá a vesebántalmakat és hólyagpanaszokat, ha a teát kúraszerűen alkalmazzuk. Visszértágulat és altesti fekély gyógyításához az apróbojtorján kenőcs javallt. Májbántalom esetén Oldal 46 / 125

47 teakeveréket ajánlunk: 100 gramm apróbojtorján, 100 gramm galaj és 100 gramm szagosmüge kell hozzá. Ebből naponta egy csészével kell meginni éhgyomorra, majd napközben kettővel, kortyonként. ellenjavallat: Jelentős mennyiségben előforduló cserzőanyagai miatt nagy adagban alkalmazva irritálhatják a nyálkahártyát és a bőrt is, gátolhatják a gyógyszerek felszívódását, illetve székrekedést idézhetnek elő. hasznos része: Gyógyászati célokra a növény felső, virágos részét és alsó szártő-leveleit használják. Gyűjtési ideje június-augusztus hónapokra esik. elterjedése: Európa szerte elterjedt növény, a napos, száraz helyeket: mezőket, út és erdőszéleket kedveli. termesztése: Szárazabb területeken, laza, homokos, jó vízáteresztő talajokon érzi jól magát képek: Oldal 47 / 125

48 név, rendszertan, leírása: lándzsás útifű (Plantago lanceolata) A lándzsás útifű vagy keskeny levelű útifű (Plantago lanceolata) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába, a Plantago nemzetségbe tartozó lágy szárú növényfaj. Népies nevei: kígyófű, kígyónyelvűfű, lúdnyelvűfű, hálófű, gyíkfű, útilapu cm magas lágy szárú, évelő növény. Főgyökeres gyöktörzs jellemzi, rövid, barázdált, rostos szártagú hajtásain csak lándzsa alakú, 3-5 hosszanti, ívesen futó erezetű, ép szélű tőlevelek vannak. Az apró, 1-3 cm hosszú, kb. 4 mm széles, fehéres virágok tömött hengeres vagy gömbös füzérben állnak, sorrendben alulról felfelé nyílnak ki. A sárgásfehér porzók hosszabbak a négytagú, barnás szegélyű pártánál, így feltűnően kiállnak a virágzat szintjétől. Szélbeporzású, pollenjének 8-14 pórusát annulus veszi körül. Májustól októberig virágzik. Virágpora közepes mértékben allergizál, jelentősége kicsi, pedig a pollenszemek száma portokonként 7700 is lehet. Hosszúkás toktermésében rekeszekben ülő, csónak formájú magok találhatók. felhasználása: A növényt gyógynövényként használják. Fő hatóanyaga az aukubin glikozid, de tartalmaz még polifenolokat, nyálka-poliszacharidokat, C-vitamint, cserzőanyagot, kovasavat, káliumot, cinket. Közeli rokona a nagy útifűnek (Plantago major), valamint a réti útifűnek (Plantago media). A gyógyszeripar és a népgyógyászat mindhárom faj leveleit felhasználja. A lándzsás útifű jó baktériumölő, gyulladáscsökkentő, és sebgyógyító, ezért összezúzott levele hasznos gyógyír lehet rovarcsípések, kisebb égési sérülések esetén. A légutak gyulladásos megbetegedéseiben, köhögés csillapítására, köptetőként használják baktériumölő, gyulladáscsökkentő hatása miatt. Oldja a letapadt nyákot, elősegíti a köpetképződést. A torok nyálkahártyáját bevonva enyhíti annak gyulladását, szünteti a köhögési ingert. Ártalmatlansága miatt a gyermekgyógyászatban is szívesen alkalmazzák. A mag csekély mértékű duzzadóképessége miatt néha hashajtó szerként is használatos. Külsőleg a népgyógyászat bőrsérülésekre, vágott és gennyes sebekre, nehezen gyógyuló fekélyekre és vérzéscsillapításra használta. Az útifű friss levelét nehezen gyógyuló sebekre szokás tenni: fertőtleníti, összehúzza, bezárja a sebet, elősegíti a véralvadást. Útifű tea: Csészénként 1 púpozott kanálnyi útifüvet leforrázunk, fél perc múlva leszűrjük. A naponta frissen elkészített teából 2 csészényit kortyolgatunk el. Vesevagy epekőképződés esetén a teához napi 8 g magot kell a teával együtt bevenni. Útifű tea: Forrázzunk le 2-3 dl forró vízzel 2 teáskanálnyi szárított lándzsás útifüvet, hagyjuk állni 10 percig, majd szűrjük le. Kívánság szerint mézzel édesíthető. Naponta 2-3 csésze teát fogyasszunk. Teája nyálkaoldó és Oldal 48 / 125

49 köhögéscsillapító, légúti megbetegedések esetén használják. Friss levélpép: fog-, fej-, fülfájás esetén, nyílt sebek, csípések, kígyómarás kezelésére használják. Szirup: Forrázunk le 3 dl vízzel 1 maréknyi friss vagy szárított útifűlevelet, és hagyjuk kihűlni, majd szűrjük le. A főzetet újfent forraljuk fel, majd kis lángon sűrítsük be, és keverjünk hozzá g mézet. Főleg a gyermekek használják, naponta 1-2 evőkanálnyi fogyasztása ajánlott. Borogatás és gargarizálásra: Csészénként 2 tk. szárított lándzsás útifüvet leöntünk hideg vízzel, gyakori kevergetés mellett 1 órán át állni hagyjuk. Alkalmazható a száj és toroknyálkahártya, illetve a bőr gyulladásainak kezelésére. Néhány országban a lándzsás útifű leveleit a spenóthoz hasonlóan fogyasztják. ellenjavallat: Fogyasztása vagy használata várandós anyáknak és a szoptatás ideje alatt nem ajánlott sem külsőleg, sem belsőleg! hasznos része: Levelét a virágzás kezdetéig gyűjtjük, és C-on gyorsan szárítjuk. Magját száraz időben, augusztustól októberig szedjük. Néhány országban a lándzsás útifű leveleit a spenóthoz hasonlóan fogyasztják. elterjedése: Rétek, legelők, útszegélyek, taposott gyomtársulások világszerte elterjedt jellegzetes évelő, tőrózsás növénye. Pollendiagramokban a mezőgazdaság jelzője lehet. termesztése: Talán meglepő, de a lándzsás útifű nem csak gyűjtött, de termesztett gyógynövény is. Vetőmagja külföldön és hazánkban is beszerezhető. Kertszerűen elmunkált, tápanyagokban gazdag talajt igényel, a K trágyázást hatóanyagának megkétszerezésével hálálja meg. Vethető novemberben vagy kora tavasszal, a vetési mélység 0,51 cm, sortávolság cm legyen. A vetőmagszükséglet 0,1-0,2 g/nm. Négyhat tőleveles állapotában egyeljük, növényt hagyjunk meg folyóméterenként, így szép, egészséges tövek fejlődhetnek. Sorközét tartsuk kapálással gyommentesen. Vágásánál vigyázzunk, hagyjunk elég időt a tövek regenerálódására, szeptember végétől már ne szedjünk az útifű tövekről levelet, mert ez a növények kimerüléséhez vezethet. képek: Oldal 49 / 125

50 Oldal 50 / 125

51 név, rendszertan, leírása: majoránna (Majorana hortensis) A majoránna (Majorana hortensis) (névváltozatai: majorána, majoranna, pecsenyevirág) az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj. Eredeti hazája a Földközi-tenger környéke, de ma már nagyüzemi módon és kiskertekben egyaránt termesztik. A növény szárított, morzsolt levele és virágzata a fűszer. A jól kezelt majoránna szürkészöld, egyenletesen morzsolt, erősen aromás, kellemes illatú, kissé hűtő, kesernyés ízű. Illóolajat, keserű anyagot, csersavat tartalmaz. Hazájában évelő, hűvösebb éghajlaton egyéves növény cm magasra növő sűrűn elágazó hajtása van. Levelei tojásdadok, ép szélűek. Virágai tömött álörvökben állnak, virágzata álfüzér. Termése 4 makkocska. felhasználása: Felhasználható levesek (főleg krumpli- és gombaleves), főzelékek (krumpli-, bab-), mártások, húsételek, köztük szárnyas és vadhúsok, továbbá húskészítmények (kolbász, hurka), valamint borok ízesítésére. Kacsa, bárány, birka, ürü, továbbá grillételek, májas és véres töltelékek elkészítésénél szinte nélkülözhetetlen, mert tompítja vagy elveszi a húsok mellékízét. Gyógyhatása: A majoránna étvágygerjesztő, szélhajtó, gyomorerősítő, nyugtató hatású fűszer, ezért gyógyteák elengedhetetlen alkotórésze. Teáját fejfájás, köhögés, légzési zavarok enyhítésére használják, olajával a reumás testrészeket dörzsölik be. Veszélyeztetett terheseknek nemi vágyuk csillapítására ajánlják. ellenjavallat: Magas vérnyomás esetén használata körültekintést kíván. hasznos része: Évente 2-3 alkalommal a virágzáskor vágott növény leveleit lemorzsoljuk. elterjedése: Őshazája a Földközi-tenger környéke, ma legfőbb termőterületei Közép- és Dél- Európában, Észak-Afrikában és Ázsiában vannak. termesztése: A magvetés ideje március második fele, a sortávolság 40 cm, db magot folyóméterenként, illetve palántázással, májusban 40 cm sor és cm tőtávolságra ültetjük. Évente 2-3 alkalommal a virágzáskor vágott növény leveleit lemorzsoljuk. képek: Oldal 51 / 125

52 Oldal 52 / 125

53 név, rendszertan, leírása: muskotályzsálya (Salvia sclarea) A Földközi-tenger vidékéről származik. Általában szárazabb, köves talajon él, kétéves, de néha három évig is életben maradó, lágy szárú, ajakos virágú növény. Két típusa van: az egyik igen erőteljes növekedésű (f piramidalis), míg a másik (var. hirsuta) sűrűn szőrözött. Orsószerű, mélyre hatoló ( cm hosszú) főgyökerét a hajszálgyökerek sűrűn borítják. Felálló mirigyszőrös szára, a cm hosszú virágzattal együtt az 1 m hosszúságot is meghaladja. A tőlevelek cm szélesek, széles-tojásdadok, nyélrefutók, a sűrű mirigyszőröktől ezüstszürkék, később szürkészöldek, érdes tapintásúak, szélük kétszer csipkés. A szárlevelek fokozatosan kisebbek a szár csúcsa felé, ezzel párhuzamosan a levélnyél is rövidül, olyannyira, hogy a legfelsők már szárölelők. Virágzata cm hosszú álfürt, 3-4 virágú álőrvökből áll. A virág szerkezete a kerti zsályáéhoz hasonló. A párta színe ibolyáskék, nagy murvái pirosak vagy ibolyás színűek, olykor fehér színű párta is előfordul. A megporzásban a méhek mellett jelentős szerepük van a nagyobb testű bogaraknak, rovaroknak, pl. a dongóknak is. Sötétbarna termése tojásdad alakú makkocska, három éllel. Az elhúzódó virágzás következményeként termései egyenetlenül érnek és pergésre hajlamosak. Az elhullott magok a következő évben rendesen kicsíráznak. A magvak 4-5 évig is megőrzik csírázóképességüket. A növény kifejezetten hosszúnappalos. A megvilágítás időtartama és az illóolaj mennyisége között szoros összefüggés van: ha csökken a fény, pl. árnyékban, borult időben, jóval kevesebb illóolaj termelődik. Illóolaj-tartalmúnak a meleg és száraz idő kedvez. Hűvös, csapadékos időjárásban jóval dúsabb lesz a vegetatív fejlődése és nagyobb a zöldtömege, az illóolaj-tartalma azonban csökken. Az illóolaj mennyisége a virágzás kezdetétől fokozatosan nő, egészen a magvak viaszérett állapotáig, a magok bámulásával azonban rohamosan csökken. Jelentős a virágok illóolaj-tartalmának napi ingadozása is: legnagyobb az éjszakai órákban és igen csekély délben. felhasználása: Illóolajában közel 80%-ban két fő komponens található: linalool és linalil-acetát. Mellettük még közel 10%-ban van az ámbraillatot adó szklareol. Jóval kisebb mennyiségben fordul elő a mircén, geraniol, kariofillén, germakrén, terpinol, tujon, pinén, borneol és a kámfor. A többi zsályához viszonyítva a levelében nagy a litium, a magnézium és a molibdén mennyisége, ezért teája jó feszültségoldó. Külföldön nagyon népszerű éppen ez utóbbi tulajdonsága miatt. A virágzat 0,2%-os illóolaj-tartalma mellett jelentős a magok mintegy 30%-os zsírosolaj tartalma is, melyet a kerámia- és a porcelángyártásban használnak fel. Kellemes ámbraillatú illóolajáért az 1900-as évek elejétől termesztik. A kozmetikai iparon kívül az élelmiszeriparban használják fűszerezésre, a gyógyászatban is, mert fertőtlenítő a hatása. Szárított levelét helyenként húsételek fűszerezésére használják, de csak fűszerkombinációkban terjedt el. Érdekes illata miatt különleges italok Oldal 53 / 125

54 fűszerezésére is alkalmas. Alkalmazása depresszió, klimax, stressz, korpásodás, menstruációs zavarok, magas vérnyomás esetén javasolt, de jó szagtalanításra is. Párologtatás: (aromalámpával) antimikrobiális, menstruáció előtti nyugtalanság oldására. Mikor alszunk, tegyünk környezetünkbe egy zsebkendőre az illó olajból 5-6 cseppet. Fürdő: idegrendszeri tonizáló, ösztrogén-hormonszerű és értonizáló főbb hatásokkal rendelkezik. Menstruáció szabályozására, menstruáció előtti feszültségre és más nőgyógyászati problémákra, genitális fertőzések kezelésére is használható. Fürdő szabálytalan menstruáció esetén: hetente 2-3-szor a következő illóolajokkal, 5 csepp ánizs, 5 csepp cickafarkfű, 10 csepp levendula, 10 csepp muskotályzsálya. Ülőfürdőt venni minden nap menses előtt: gondosan kimosott tálba, amibe bele tudunk ülni, meleg vízbe tegyünk literenként 4 csepp muskotályzsályát és 6 csepp levendulát, alaposan keverjük el és üljünk bele. Az a jó, ha a tál elég nagy, hogy a víz az alhasat és a derekat is éri. Üljünk benne, míg langyosra nem hűl, de közben néha keverjük el újra a vizet. Fürdő, feszültség oldására, menses előtt: a citromfű, az ylang-ylang, a levendula és a muskotályzsálya olaj kedvezően befolyásolja kedélyállapotunkat és elviselhetőbbé tesz bennünket magunk és környezetünk számára. Az olajokból nekünk tetszően tegyünk feloldva cseppet a fürdő vízbe és lazítsunk percet benne. Frissítő aromafürdőhöz: 5 cseppjét 3 csepp grapefruit és 3 csepp gerániumolajjal 1 evőkanálnyi ribiszkemagolaj és habfürdő elegyében elkeverni, és a vízhez adni. Bedörzsölés: frissítő, nyugtató hatású. Krém: 5 evőkanálnyi krémbe 2 csepp ánizs, 2 csepp borsmenta, 5 csepp levendula, 6 csepp muskotályzsálya. Naponta este bekenni vele az alhasat, a hát alsó részét, a combok belső felét és a vese környékét. Masszázs: feszültségoldásra, frissítésre. Masszázsolajban frissítőnek: 8 csepp muskotályzsálya 2 csepp rózsa és 5 csepp szantálfa illóolajjal társítva 5 evőkanál szőlőmagolajban elkeverni. ellenjavallat: Nem alkalmazható epilepsziánál, terhességnél, alkohol fogyasztással. hasznos része: A muskotályzsálya virágaiból és aromás leveleiből ma főleg értékes illóolajat nyernek ki, magja is használható italok ízesítésére. Az illóolaj tartalom a viaszérésíg fokozatosan növekszik, majd a magvak barnulásával rohamosan csökken. A szklareol mennyisége a virágzás kezdetén a Oldal 54 / 125

55 legmagasabb. A betakarítás megkezdhető a teljes virágzás után 8-10 nappal, és nap alatt be kell fejezni. Kora hajnalban a legmagasabb az illóolaj-tartalom. Néhány órás tárolás már jelentős illóolaj veszteséghez vezet, ezért azonnal le kell párolni. elterjedése: Európa mediterrán régióiban és Észak-Afrikában őshonos. termesztése: Tavasszal, esetleg nyáron helyrevetéssel szaporíthatjuk. A muskotályzsálya napfény és melegigényes növény, amely ugyanakkor eléggé jól bírja a száraz körülményeket is. Jó vízáteresztő képességű közepesen tápanyagdús talajt igényel. Hazánkban teljesen télálló, de kötött talajban a túlzott mennyiségű téli csapadék károsíthatja. Betegségek, kártevők ritkán veszélyeztetik. képek: Oldal 55 / 125

56 név, rendszertan, leírása: orvosi kecskeruta (Galega officinalis) Az orvosi kecskeruta (Galega officinalis) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó növényfaj. Évelő növény, amely bokrosan nő, és felálló szára cm magas. Páratlanul szárnyalt levelei rövid nyelűek, és levélkéből állnak. A levélkék lándzsásak vagy elliptikus alakúak. Virágfürtjei hosszú nyelűek és dús virágúak. Virágai lilás vagy fehér színűek. Hüvelytermése 2 3 cm hosszú, sokmagvú, a magvak között finom befűződésekkel. Nektár és virágpor termelése méhészetileg is fontos. Virágzása július - augusztusban folyamatosan tart. felhasználása: A kecskerutát belsőleg emésztési zavarok kezelésében, valamint a mellékvesekéreg és a hasnyálmirigy működésének serkentésére használják. Vízhajtó, enyhébb lefolyású cukorbetegség esetén vércukorszint-csökkentő hatását használják ki. A kecskeruta kivonata kedvező hatást gyakorol a tejelválasztásra, ezért használható szoptató anyák tejfokozására, és a tej tartalmasabbá, zsírosabbá tételére. Hollandiában a tehenek tejhozamának fokozására a takarmányhoz kecskerutát adagolnak. Gyenge izzasztó hatású. Külsőleg kozmetikai készítményként mellápolásra használják. Epilepszia esetén is ajánlják fogyasztani, egyéb gyógynövényekkel teakeverékként. Régebben a népgyógyászat sűrűbben alkalmazta erre a célra. Helyettesíthetjük a spenótot, vagy kecskesajt készítésekor alkalmazhatjuk. ellenjavallat: tejoltóként is Szakszerű használat mellett nincsenek nem kívánatos mellékhatásai, azonban mértéktelen fogyasztása, különösen a magvaké, ártalmas. A növényt tilos hosszabb időn keresztül, megszakítás nélkül alkalmazni. A lehetséges mellékhatásokat mindig figyelembe véve, óvatosan adagoljuk! A vércukorszint kóros mértékű csökkentésével baleseteket idézhet elő. Túlzott fogyasztása fokozott nyálazást és köhögési ingert válthat ki. Az egyéb gyógyszerekkel való káros kölcsönhatás veszélye miatt alkalmazása csak orvosi javallatra ajánlatos, elsősorban akkor ha vércukorszint csökkentésére gyógyszert is szed, illetve várandósság idején. hasznos része: Gyógyászati célokra a virágzó növény föld feletti részét gyűjtik, majd árnyékos, jól szellőző helyen szárítják. (A növény életének 3. évében teljesedik ki, ennek ellenére elvirágzása előtt fel kell számolni, ugyanis ekkorra a magokban káros anyagok halmozódnak fel.) elterjedése: Oldal 56 / 125

57 Az orvosi kecskeruta vadon nő Észak-Afrika és Kis-Ázsia területén, valamint Dél- Európában és Közép-Európa déli régióiban. Nyirkos talajon fordul elő, legfeljebb 1000 méter tengerszint feletti magasságon. termesztése: Szereti a napot, a meleget, érzékeny a fagyra, és a nedves, tápanyagban gazdag talajt kedveli. képek: Oldal 57 / 125

58 név, rendszertan, leírása: orvosi körömvirág (Calendula officinalis) Az orvosi körömvirág (Calendula officinalis) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó növényfaj. Egyike a legtöbbféleképpen használt fűszer-, és gyógynövényeknek. Egyéb nevei: gyűrűvirág, kenyérbélvirág. A szárazságot jól tűri, a kisebb fagyokat elviseli. A vidéki kertek kedves, sokrétű gyógyhatásáról ismert, de ételek színezésére és kozmetikai szerek alapanyagaként is használt növénye. felhasználása: A magas triénsav-tartalmú zsíros, körömvirágmag-olaj gyorsan száradó festékek előállítására is alkalmas. A legértékesebb részei a fészekből kiszedett nyelves karima- vagy sugárvirágok. Gyűjtése június-július történik. Virágszirmait rizs, hal, húsleves, krémsajt, joghurt, vaj, omlettek, tejes ételek, édes sütemények fűszerezésére, színezésére használhatjuk. Ételeknek sáfrány színt és enyhén csípős ízt ad. Gyógyhatása: Virágának forrázata megkönnyíti az emésztést, fogíny ápolására szájvízként is használják. Virágzata a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drog. Kivonatait gyomor- és nyombélfekély kezelésére, külsőleg visszérgyulladásra, rosszul gyógyuló sebek, bőrelváltozások gyógyítására, fehérfolyás elleni öblítők alkotórészeként alkalmazzák. A körömvirág enyhítő és viszketéscsillapító hatásának köszönhetően külsőleg kiegészítő kezeléseknél használatos. Fertőtlenítő és gyulladásgátló, valamint sebgyógyulást elősegítő tulajdonságai miatt bőr-és szájüregi betegségek kezelésére ajánlott. Használják bőrrepedések, kisebb sebek, rovarcsípések és napsugárzás okozta bőrgyulladás esetén is. Hatóanyagai: A körömvirág különféle illóolajakat (mentont, izomentont, karvont, terpinént), karotinoidokat, flavonoidokat, szaponinokat, szabad triterpéneket (faradiolt, taraxaszterolt), poliszacharidokat tartalmaz. ellenjavallat: Pollenje allergiát okozhat. hasznos része: A legértékesebb részei a fészekből kiszedett nyelves karima- vagy sugárvirágok. Gyűjtése május végétől 3-4 naponként a virágzat szedése folyamatosan szükséges, mert ez segíti elő az újak képzését. A hőmérséklet emelkedésével a virágok mérete csökken, ekkor kell felújítani. A népi gyógyászatban ezt a növényt virágostul, szárastul, levelestül gyűjtik és használják. elterjedése: Oldal 58 / 125

59 Dél- és Kelet-Európából származó egyéves növény. termesztése: Napfény- és melegigényes, szárazságtűrő. Homok, vagy középkötött mezőségi talajok alkalmasak a termesztésére. képek: Oldal 59 / 125

60 név, rendszertan, leírása: orvosi székfű / kamilla (Matricaria chamomilla) Az orvosi székfű vagy kamilla (Matricaria chamomilla) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó gyógynövény. Egyéb elnevezései: Szent-Iván pipitér, nemes pipitér, pipitér, anyafű, szikfű, szüzekanyja, bubulyka. A pipitér név megtévesztő, mert a botanikai szakirodalom a közeli rokon Anthemis nemzetséget nevezi így. Gyakran összetévesztik a római kamillával. Egy-, néha kétéves cm magas, gyéren elágazó, melegigényes növény. A levelek szórt állásúak, kopaszok, sallangosan szeldeltek, a sallangok keskeny fonalasak. A végálló fészek 1,5 2,5 cm széles, a fészekpikkelyek zöldes színűek, sötétebb széllel. A szélső, nyelves virágok fehér színűek, levágott, olykor kicsípett csúcsúak, éretten visszahajlók. A csöves virágok sárgák. A kamilla fontos ismertetőjegye, hogy virágzás végén a virágzati vacok kúpos és belül üreges. Termése szürkésfehér kaszat. Az egész növény jellegzetes illatú. felhasználása: Virágzatának hatóanyagai: illóolaj, amely szürkéskék színű a lepárlás alatt képződő kamazuléntől; az illóolaj hatóanyagai: bisaboloidok, bisabolol oxidok, en-indiciklo-éter. Nem illékony hatóanyagok a flavonoidok, ezek glikozidjai, kumarinok, pektinszerű nyálkaanyagok. Teája nem csak a légutakat tisztítja, hanem gyulladásgátló, nyugtató anyagokat is tartalmaz. Gyulladáscsökkentő, görcsoldó, idegnyugtató, gyomor-, bél-, hólyag-, és epezavaroknál, valamint sebkezelésre, arc-, és hajápolásra is javallják. Illóolaját nagy mennyiségben felhasználja a kozmetikai- és gyógyszeripar. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben szereplő drogjai: folyékony kivonata, illóolaja és virágzata, melyet a gasztronómia teaként, vagy kandírozva is felhasznál. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) a kamilla virágzat hagyományos, népi gyógyászati felhasználásaként a megfázás tüneteinek enyhítését, enyhe emésztőszervi panaszok (pl. puffadás) csökkentését, afták, illetve enyhe bőr és nyálkahártya irritációk kezelését (pl. napégés) említi. ellenjavallat: A kamilla a legbiztonságosabban alkalmazható gyógynövények közé tartozik. Az orvosi székfűnek tulajdonított allergiás esetek zömét a szennyezésként jelen lévő, vagy a tévesen kamillaként azonosított allergizáló Anthemis cotula (nehézszagú pipitér) okozza - ezért fontos, hogy megbízható forrásból származzon a felhasznált növény. A fészkesvirágzatúak családjába tartozó növényfajok valamelyikével szembeni allergia esetén a fennáll a keresztallergia lehetősége. hasznos része: Oldal 60 / 125

61 Begyűjtése vadon termő és termesztett állományból egyaránt történik. Virágait akkor gyűjtik, amikor fehér nyeles virágszirmai vízszintesen állnak (a kamillamező fehér színű, ez általában június-július). Fejletlen virágzatát ne gyűjtsük, de ha túl nyílik az sem jó, mert akkor a száradást követően széthullik "ellisztesedik". Szedőfésűvel is gyűjtik. Frissen és szárítva használható. elterjedése: A Földközi-tenger keleti medencéje körüli területről származik. A mérsékelt övben az egész világon elterjedt. Mezőkön, útszéleken, parlagokon általában nagyobb tömegben fordul elő. A világ több országában termesztik: a legfontosabb termesztő országok közé tartozik Argentína, Bulgária, Egyiptom és Magyarország, kisebb mértékben termesztik Csehországban, Németországban és Spanyolországban. termesztése: Nemesített fajtái is léteznek. Magassága cm. Gondozást nem nagyon igénylő, napfény és melegkedvelő egynyári növény, mely meszes vagy normál kémhatású, jó vízáteresztő talajt igényel. Viszonylag szárazságtűrő növény, mely évről évre könnyen utánveti magát. Nyár végén az érett fészekvirágzat szétesik, a kis magvak a talajra hullnak és kicsíráznak. Vetési ideje augusztus vége, szeptember eleje. képek: Oldal 61 / 125

62 név, rendszertan, leírása: orvosi zsálya (Salvia officinalis) Az orvosi zsálya (Salvia officinalis) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó kesernyés, aromás fűszer- és gyógynövény. Ismert még kerti vagy patika zsálya néven is cm magasra növő illatos évelő félcserje. Szárának töve fás, sűrű rövid szőröktől szürkés. Fiatal levelei és hajtásai fehér molyhúak. Alsó és középső levelei nyelesek, hosszúkás lándzsásak, ráncosak. Virágai mm hosszúak, rendszerint hármasával a lehulló murvalevelek hónaljában ülnek, lila színűek. A párta csövében szőrkoszorú van. A csésze fogai tüskés szálkában végződnek. Termése tojásdad alakú makkocska. felhasználása: Hatóanyagai: 1-3% illóolaj, 3-8% kateincsersav, keserűanyag, savanyú glikozida, gyanta, fumársav, urzolasav, oleandolsav, oxitriterpénsav, klorogénsav, kávésav, nikotinsav, nikotinsavamid, viasz, ösztrogén hatású anyag, fitoncida (tbc bacillusokra hat), 30-50% tujon, 8-14% borneol, 15% eukaliptol, linaool. Felhasználása: Levelének forrázata illóolaj- és cseranyag tartalmánál fogva torokgyulladásra, szájbetegségek öblögetésére, belsőleg pedig izzadás, bélhurut ellen nagyon jó hatású. Idegerősítő hatása is ismert. Más fűszerekkel használva érdekes ízt ad az ételnek. Fűszerezhetjük vele a zsíros húsételeket, de azok körítéseit is. A kacsa-, liba-, pulyka-, vadhúsok, hústöltelékek, máj, főtt és sült halak, pástétomok, sajtok, főtt tészták ízesítésére is kiváló. Óvatosan használjuk. A levelek rovarcsípések és kisebb duzzanatok kezelésére alkalmasak, ha a sérült felületet bedörzsöljük a levél nedvével. ellenjavallat: A magas tujon tartalom miatt az illóolaj hosszan tartó használata nem javasolt. Szoptató anyáknak, terhes nőknek és alacsony vérnyomásúaknak a zsályatea ellenjavallt. hasznos része: A zsálya leveleit használják gyógyászati célra. A leveleket száraktól lefosztva júniustól júliusig kell gyűjteni. elterjedése: Az orvosi zsálya a Földközi-tenger, de különösen a dalmát tengerpart vidékéről származik. Dél-Európa karsztjain tömegesen előfordul, Magyarországon nem őshonos, de gyógynövényként termesztik, dísznövényként kertekben, temetőkben Oldal 62 / 125

63 sokfelé ültetik. termesztése: A zsálya laza talajt igényel, amelyet komposzttal és kalciummal javítunk fel. Az agyagos talajt legegyszerűbben homok hozzáadásával lazíthatjuk fel. Hidegebb vidékeken a zsályát célszerűbb télre hűvös, zárt helyre vinni. Tavasszal mindig vágjuk vissza, hogy úja hajtásokat hozhasson. Négy év elteltével a szára elfásul, érdemes más növényt ültetni a helyére. Az ültetés ideje március-április. Készítsünk földet egy ládába/cserépbe, szórjuk bele a magokat, és takarjuk be vékony földréteggel. Legjobb, ha az ablakpárkányon tartjuk, 20 C körüli hőmérsékleten. Hogy a csírázás ideje alatt folyamatosan nedves maradjon, az edényt üveglappal vagy fóliával takarjuk be. Amikor a palánták első leveleiket hozzák, ültessük szét őket külön kis cserepekbe. Ha már gyökeret eresztettek, kb. május közepén, ültessük ki őket szabad földbe, egymástól 40 cm távolságra, esetleg cm átmérőjű cserepekbe vagy egy nagy erkélyládába. A zsálya általában maga hoz létre dugványokat a földhöz közeli ágain vagy a gyökerén. Nagyobb növények esetén ezeket nyugodtan levághatjuk. Éles késsel válasszuk le úgy, hogy a szárat ne sértsük meg. A dugványokat ültessük tőzeg és homok keverékével teli cserépbe, tegyük sötét helyre, és öntözzük rendszeresen. Csak akkor szabad nagyobb cserépbe vagy ágyásba ültetni a növényeket, ha már meggyökereztek, és új leveleket hoztak. képek: Oldal 63 / 125

64 név, rendszertan, leírása: rozmaring (Rosmarinus officinalis) A rozmaring (Rosmarinus officinalis) az árvacsalánfélék családjába tartozó Rosmarinus nemzetség növényfaja, fűszer- és gyógynövény. Dél-Európában honos, de nálunk is újra kedvelt. A kámforra emlékeztető keserű, aromás fűszert az örökzöld bokor leveleiből kapjuk. felhasználása: Használják mártások, vadhúsok, pácok, szárnyas sültek, zsíros húsételek, gomba- és halételek fűszerezésére, valamint különleges növényi ecetek készítésére, továbbá zsályával és hagymával pácok, szószok, bárány- és birkahúsból készített ételek, vadhúsok (őz, szarvas, nyúlhúsok), ízesítésére, illatosítására. Főleg a mediterrán konyhára, azon belül a francia és olasz ételekre jellemző. Morzsolva forgalmazzák. Jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni. Mint minden áthatóan aromás fűszert, ezt is csak óvatosan szabad adagolni. Frissen vagy szárazon a fürdővízbe áztatva illatosít és frissít. Gyógyhatása: Forrázatát ideg- és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó, de a kellemetlen klimaxos érzések megszüntetésére is használják. Nyersen és szárított állapotában is használják a fürdővizek (gyógyfürdők) illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti. Antioxidáns hatását egérkísérletek során sikerült bizonyítani. Kísérletileg igazolt, hogy belélegzett illóolaja élénkítő hatású, kivonata jól hat cukorbetegség és magas vérzsírszint esetén. ellenjavallat: Fűszernövénykénti mennyiségben a rozmaringnak semmiféle káros hatása nincs, de a rozmaring olaj már kis mennyiségben is gyomor-, vese- és bélpanaszokat válthatnak ki. Illóolaját belsőleg csak nagy körültekintéssel szabad felhasználni, terhesség során ellenjavallt! hasznos része: A rozmaringot a fás részek felett kell vágni, ami gyakorlatilag tavasztól őszig folyamatosan lehetséges. A levágott növényt árnyékos, szellős helyen szárítsuk meg, majd morzsoljuk le a leveleket. Illóolaj-kinyerés céljából vágás után azonnal le szokták párolni. elterjedése: A Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában már az ókorban is ismert és kedvelt fűszer volt. A honfoglaló magyarok a Pannóniában élt népektől vették át. termesztése: Szaporítható tőosztással, de hamarabb lesz szedhető rozmaringunk, ha a 8 10 Oldal 64 / 125

65 leveles, félfás hajtásdugványok csúcsait nedves homokban gyökereztetjük. Másik módszer, ha cm hosszú hajtásairól, az alsó leveleket eltávolítjuk, egy pohár vízbe állítjuk, a gyökérkezdemények megjelenése után pedig nedves homokba ültetjük. Otthoni használatra cserépbe is ültethető. szaporítható. Kissé kötött talajt kedvel. Télire takarni kell. Kedvező, védett, félárnyékos helyen az idősebb anyatövek áttelelnek. Kártevője nincs. képek: Oldal 65 / 125

66 név, rendszertan, leírása: havasi eukaliptusz (Eucalyptus gunnii) A tasmaniai havasi eukaliptusz (Eucalyptus gunnii) a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozó faj. Ez a növény, kis és közepes termetű, örökzöld fa; legfeljebb 37 méteresre nő meg. Az idős példányok törzse rövid és terebélyes, szerteágazó ágakkal. Kérge szürke színű és kissé érdes tapintású, de hámlás után sima felületűvé és sárgás színűvé válik. Az új sárgás kéreg, fehéres, zöldes, vagy rózsaszínesszürkke foltokkal tarkított. Levelei levélszáron ülnek. A levelek alakja az ellipszistől az oválisig változóak. 8 centiméter hosszúak és 3 centiméter szélesek. A vastag levelek szürkészöldek. Fehér virágai a nyár közepén jelennek meg. A tasmaniai havasi eukaliptusz hidegtűrő fa. Az -14 Celsius-fok, és rövid ideig a - 20 Celsius-fok sem árt neki. Igen gyorsan növekszik; évente 1,5, ritkán 2 métert is nő. A növény, a cukorjuharhoz (Acer saccharum) hasonlóan, édes nedvet bocsát ki magából. Emiatt egyesek termesztik is. Levelei a háziállatok táplálékául szolgálhat. Ha rendszeresen nyírják, akkor bokorszerű marad. felhasználása: Fő terápiás tulajdonságai közé a fertőzésgátló, vírusölő, baktériumölő, dezodoráló és rovarölő hatása sorolható. Megfázás, torokgyulladás és az influenza esetén is jól használható. Az illóolajos inhalálás kitisztítja az arc és az orrüreget, enyhíti a fejfájást. Illóolaja fájdalomcsillapító, antibakteriális, idegnyugtató, antireumatikus, görcsoldó és vizelethajtó terápiás tulajdonságjegyeket hordoz magában. Lelki hatását tekintve átható, stimuláló és tisztító. A leveleikből készült teát lázcsillapítóként itták. Európában ausztráliai lázfa néven vált ismertté. A fertőzések ellenszere, erős nyálkaoldó és különböző mellkasi betegségek gyógyító szere, mint amilyen a hörghurut és a tüdőgyulladás. A hígított illóolaj a mellkas, a homlok és orrmelléküreg bedörzsölésére használható, és melegítő, kissé érzéstelenítő hatása van. Segít a légutak kitisztításában és vérbőséget okoz a homlok és orrmelléküregben. Mivel jól használható mellkas bedörzsölésre és inhalálásra, az eukaliptusz jól alkalmazható az asztmával járó zihálás és fulladozás csillapítására. Az eukaliptusz feloldja a köpetet a tüdőben, amely így könnyebben kiköhöghetővé válik. Ez az oka, hogy sok köhögés elleni cukorkát ízesítenek vele. A reumás ízületek fájdalma és merevsége jól csillapítható, ha hígított illóolajba mártott borogatást teszünk a gyulladt területre, vagy ha az illóolajat a masszázsolajhoz keverjük. Oldal 66 / 125

67 ellenjavallat: Külső használatra az eukaliptuszolaj nem irritáló, de az érzékeny embereknél kiütéseket okozhat. Belső használatra az eukaliptuszolaj nagyon mérgező! Gyerekeknek nem ajánlott az eukaliptusz olaj alkalmazása, mert köhögést, hányást, rohamot, letargiát, kómát, görcsrohamokat, szélsőséges esetben halált okozhat. Az olajat töményen sem bőrön, sem szájon át nem szabad alkalmazni, csak az előírt hígításban. Az egészséges felnőttek és a nem állapotos, a nem szoptató nők számára az eukaliptusz külső használata biztonságos. hasznos része: Az eukaliptusz fajok fiatal ágaiból és leveleiből vízgőz-desztillációval nyerik ki a gyógyszer- és élelmiszeriparban használt illóolajat. Gyógyászati célra a fa leveleit használjuk. elterjedése: A tasmaniai havasi eukaliptusz Tasmania endemikus fája. A növény főleg a szigetállam középső hegyoldalain és fennsíkjain fordul elő, de Hobarttól délre is található, egy elszigetelt állománya. Körülbelül 1100 méteres tengerszint fölötti magasságban is megtalálható. A Brit-szigeteken és Nyugat-Európában dísznövényként ültetik. termesztése: Az ország enyhébb telű régióiban, védett kertrészletekben meg lehet próbálni a szabadföldi nevelését. Tavasszal a gyümölcsfákéhoz hasonló módon lehet kiültetni. Az ültetésnél nagyon kötött talajok esetén fontos a talajszerkezet javítása az ültető gödörben, hogy a gyökérfejlődés a kezdeti időszakban zavartalan legyen. Az első télen, amennyiben lehetőségünk van rá, takarjuk a növényt, ez különösen fontos a talajfelszín esetében, hogy a gyökereket ne érje fagyási sérülés. Napos helyet keressünk számára, és télen óvjuk a tartós -16 C alatti hőmérséklettől. A - 14 C hőmérsékletet könnyen elviseli és rövid időszakra a -18 C-ot is. Ha a fiatal ágvégek visszafagynak, tavasszal metszéssel alakítsuk ki az új koronát. Szaporítása leggyakrabban generatív módon történik, mákszemnyi magja 20 C körüli hőmérsékleten néhány hónap alatt, 30 C körül pedig néhány hét alatt kicsírázik. A hidegkezelés javíthatja a csírázási arányt. képek: Oldal 67 / 125

68 Oldal 68 / 125

69 név, rendszertan, leírása: vörös méhbalzsam (Monarda didyma) A vörös méhbalzsam vagy bíbor ápolka (Monarda didyma) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjának méhbalzsam (Monarda) nemzetségébe sorolt növényfaj. Általában az agyagos, nedvesebb talajokat kedveli, de előfordul erdőkben, illetve a fényben kevésbé gazdag helyeken megél. Cserje, mely megismerhető vörös virágáról, és kb cm hosszú, lándzsás leveleiről. felhasználása: Elsősorban az Oswego tea alapanyagaként ismert. Élénkpiros vagy lila színű virágaiért, és fűszeres, citromos illatú levelei miatt is igen népszerű. Régebben számos orvosi, gyógyászati célra is alkalmazták, elsősorban fertőtlenítő hatásáért. A méhbalzsam feltűnő, borzas virága, valamint illatos lándzsa alakú, finoman szőrözött levelei vonzzák a lepkéket, a méheket, nagyobb foltba ültetve pedig igazán élénk, egzotikus színfoltja lehet a kertnek vagy a virágágyásnak. A kifejlett növény magassága elérheti a cm-t, szélessége pedig 45 cm-t. Virágzási ideje a nyár derekára, a nyár végére esik. A leveleiből főzött tea megszünteti az enyhe emésztési zavarokat. Teafőzésen kívül leveleit gyümölcssalátába keverik, virágai desszertek és saláták díszítésére használhatók. Leveleivel készített limonádé aromája fokozható. A méhbalzsam nagyon hasznos növény. Elsősorban gyógynövényként tartják számon, mivel a szárított leveleiből teát készítenek. Régebben gyógyászati célra is használták, többek között gyulladások és fertőzések kezelésére. A növény leveleit olyan hideg italok készítéséhez is használják, mint a puncs, és a limonádé. Fűszeres, citromos aromája miatt a konyhában is megállja a helyét zöldfűszerként. Azon kívül hogy gyógyhatású teát készítenek belőle, az olaját illatszerek készítéséhez használják, és magát a növényt gyógynövény kertekben és díszkertekben termesztik évelő növényként. A méhbalzsam vonzza a lepkéket, és a méheket, vidám, élettel teli hangulatot kölcsönöz a kertednek. Manapság illatosító szernek használják, illetve a bőr hámsejtjeinek építő hatású vitaminokat tartalmaz. ellenjavallat: Nincs adat. hasznos része: A megszárítandó fiatal leveleket még virágzás előtt (április-szeptember) kell Oldal 69 / 125

70 leszedni, a virágokat pedig teljes kinyílásukat követően, nyáron (augusztusszeptember). A szárításra szánt egész növényeket a virágzási időszakban gyűjtsük. Hasonlóan a teákhoz, sötét, száraz helyen tároljuk. elterjedése: Észak-Amerikából származik. A 19. században terjedt el Európában, ahol kezdetben rendkívül értékes, ritka növénynek számított, de manapság már gyakori az előfordulása. Szinte gyomként nő, ha humuszban gazdag, nedves talajban lehet egy napos helyen. Magasságuk elérheti a cm-t. Júniusaugusztus között virágzanak. termesztése: Szereti a jó vízáteresztő képességű homokos, agyagos talajt, s a kifejezetten napfénynek kitett helyeket. Általában ellenálló a kártevőkkel és betegségekkel szemben, de lisztharmat előfordulhat, valamint ha talaja kiszárad, akkor alsó leveleit lehullatja, és könnyen megtámadja a levélrozsda. Vethetjük magról, de tőosztással is szaporíthatjuk a tavasz folyamán. A tőosztást mindenképp előnyös elvégezni 2-4 évenként ahhoz, hogy a növény a növény közepe ne pusztuljon idővel ki. A jó virágzás érdekében ajánlatos a növényt - mikor elöregedett - kivenni, a régi közepét eltávolítani és a bokor külső részeit újból elültetni. A növény kivétele nem okoz nehézséget, mivel az ápolka a felszínen gyökerezik. Télálló, a napon és félárnyékban fejlődik szépen és majdnem egész évben el és át lehet ültetni, azonban szeptember után már nem. Humuszban gazdag, jól áteresztő kerti földre van szüksége; nehéz, megmunkálatlan agyagos talajon az ápolka felmondja a szolgálatot. Egy erős növény, ami könnyen kezelhető, ha nem hagyjuk túl szárazon. képek: Oldal 70 / 125

71 Oldal 71 / 125

72 3.4. Rövidített leírások: Oldal 72 / 125

73 Oldal 73 / 125

74 Oldal 74 / 125

75 4. A növények felhasználható részei: 4.1. Gyógynövények részei, ehető virágok: Szár: A szár a növény azon része, mely rendesen felfelé növekszik. A szár azon részét, mely két levél között van, tengelyíznek nevezzük. A szár melléktengelyei az ágak, ezekből fejlődnek a gallyak. A virágot viselő szár, mely csak tőlevelekkel bír, a kocsány. A szár állományára nézve lehet fás és lágyszárú. A föld alatti szár lehet a gumó, hagyma, hagymagumó, tarack, gyöktörzs. A szárhoz tartozik még az ostorinda, a föld feletti sarj és a kacsok. Gyökér: A gyökér a növények helyzetét biztosítja, a táplálékot felszívja. Rügyeket, leveleket nem hajt. A szár egyenes folytatása a főgyökér, a belőle kiágazó gyökerek a mellékgyökerek. Ezen kívül még vannak élősdi gyökerek, és vízben úszógyökerek. Levél (folium): a szár oldalán lévő, többé-kevésbé kiszélesedett zöld részeket levélnek nevezzük. A levél három részből áll, hüvely, nyél, lemez. A hüvely és a nyél gyakran hiányzik, ilyenkor a levelet ülőnek mondjuk. Levél: A szár oldalán lévő, többé-kevésbé kiszélesedett zöld részeket levélnek nevezzük. A levél három részből áll, hüvely, nyél, lemez. A hüvely és a nyél gyakran hiányzik, ilyenkor a levelet ülőnek mondjuk. Oldal 75 / 125

76 A levelek fajtái szerint megkülönböztethetünk: Szik vagy csíraleveleket, melyek már a magvak csírájában jelen vannak. Alleveleket vagy pikkelyleveleket, melyek a levélhüvelynek megfelelő részéből alakulnak ki, s feladatuk a növény testének megvédése. Lombleveleket, melyek egyszerűek vagy összetettek lehetnek. Felleveleket, melyeket fedőleveleknek is nevezhetünk, mivel a bimbókat feslésük előtt beborítva védik. Termés (gyümölcs, mag): A termés a termőből fejlődik. A termésben lévő magvak a növény szaporítószervei. Ha a termés tisztán csak a termőből fejlődik, akkor igazi termésről beszélünk. Ha a virág más része, pl. a kehely (almánál), a közös vacok (a szamócánál) járul hozzá, a termést áltermésnek nevezzük. Virág: A virág szaporodás céljára átalakult leveles hajtás. A rajta levő levelek a viráglevelek, ezek közül a belsők a magképződéshez szükséges termőt és porzót alkotják, ezeket pedig a körben álló virágtakaró veszi körül. A termő, a porzó és a virágtakaró a kocsánynak megvastagodott csúcsán, a virágvackon foglal helyet. A még ki nem nyílt virág a bimbó. Ha a kocsány alig észrevehető, akkor a virágot ülőnek nevezzük. A virágtakaró lehet egynemű, egyszínű és akkor a neve lepel, vagy pedig a külső kör zöld, akkor csésze, a belső kör pedig más, élénk színű, akkor ez a párta. A párta több szabad levelekből állhat, ezek a szirmok. Oldal 76 / 125

77 A legfontosabb virágzatok: A fűzér, a virágok kocsánytalanok és a megnyúlt tengelyen ülnek. A fürt abban különbözik a füzértől, hogy a virágok kocsonyásak. Az ernyő, ha a kocsányok a szár csúcsából erednek és úgy állnak, mint az ernyő küllői. Ha az egész virágzatot a murvapikkelyek övezik, fészkesnek mondjuk a virágot. Az ehető virágokat használhatjuk díszítésként, ízesítésre, teákba, vizek készítéséhez (pl. rózsavíz) süteményekhez, sütéshez, főzéshez, de használhatjuk például szappankészítéshez és fürdőkhöz is. Csak teljesen megtisztított, egészséges, rovarírtómentes virágokat, növényeket használjunk! Pollen allergia esetén nem, illetve allergiára való hajlam esetén óvatosan használjuk a virágokat! Az ehető virágok: Almafa virága, angyalgyökér, articsóka, árvácska, bazsalikom, bodza, borágó, brokkoli, büdöske (bársonyvirág), citromillatú muskátli, csalán, dália, fehér akácvirág (a lila akác nem!), golgota virág (a gyümölcse is), gyümölcsfa virágok, hibiszkusz, ibolya, kamilla, kankalin, karfiol (meghúsosodott virágzatok), kapribogyó, kaporvirág, krizantém, körömvirág (csak a szirom), levendula, lonc, lóhere, mályvarózsa, menta, napraforgó, orgona, pitypang, rózsa, sáfrány, sáfrányos szeklice, sarkantyúvirág (kerti sarkantyúka), salátaboglárka, sásliliom, szegfű, szegfűszeg, tökvirág, tulipán (csak a szirom). Oldal 77 / 125

78 4.2. Gyógynövények felhasználási módozatai: Gyógynövény forrázat (infúzum) A forrázat során a gyógynövényekből a vízben oldódó hatóanyagokat vonjuk ki. Forrázással vonhatjuk ki a keserűanyagokat, a flavonoidot, a kumarint, a bioaktív anyagokat és az illóolajokat. A felforrt, lobogó vizet ráöntjük a gyógynövényre, majd lefedve 3-5- max. 10 percig áztatjuk. Ha a hőre érzékeny anyagokat (illóolaj, vitaminok) szeretnénk megkímélni, akkor a teafű felét előző este hideg vízbe áztatjuk, majd másnap a másik feléből forrázatot készítünk, és összevegyítjük az alkotót. Majd leszűrjük a teát és átnyomkodjuk, hogy minden alkotó belekerüljön teavizünkbe. Főzet (decoctum) Általában a gyökereket, kérgeket, fásrészeket főzzük, hideg vízben tesszük fel főzni, majd 1-2 perc forralás után még percig áztatjuk is az anyagot. De elő is áztathatjuk hideg vízben fél-egy órára az anyagokat, és csak utána tesszük fel főzni 5-10 percig. Főzéssel vonhatjuk ki pl. a cseranyagot, a kovasavat. Hideg áztatás (infúzum frigide peractum, maceráció) A teafüvet 8-12 órán át, fél adag hidegvízben (lehet még ecetben, borban, vizes alkoholban) áztatjuk, majd leszűrjük. A szűrőben maradt növényt, a másik fél adag vízzel leforrázzuk. A forrázatot kissé hűlni hagyjuk, majd összevegyítjük őket. Oldal 78 / 125

79 Esszencia (tinktúra) Tiszta tömény ( %-os) alkohollal leöntjük a feldarabolt növényeket, és 2-3 hétig hagyjuk ázni őket. 30C -nál melegebb helyen ne tároljuk a készítményt. A drog-oldószer aránya 1:3, 1:5, erős készítménynél 1:10-hez lehet. Időnként összekeverjük, összerázogatjuk az ázatot, majd szűrőpapíron keresztül leszűrjük, és jól átpréseljük az esszenciánkat. Jól zárható sötét üvegben tároljuk a sűrítményünket, teába csöpögtethetünk belőle, vagy használhatjuk borogatáshoz, bedörzsöléshez is. Friss lé A gyógynövényeket turmixgépbe helyezzük, majd utána alaposan kipréseljük és szűrjük a levet. Így friss növényi nedv, növényi olaj nyerhető. Hűtőbe helyezett sötét és jól záródó üvegben sokáig eláll. Gyógyfürdők Fürdőzés során a gyógynövények hatóanyagai felszívódnak a bőr pórusain keresztül, illetve izgatják azt. Kádba való teljes fürdőzés során kb. 200 gr gyógynövényt használunk fel (célszerű például a fenyő, kamilla, zsúrló, cickafark, zabszalma, cserfakéreg, körömvirág, szénapolyva fürdő -tiszta széna virágja és polyvája, csalán). Előző este hideg vízben áztatjuk a füvet (vagy füveket), majd másnap a fürdőzés előtt felmelegítjük az ázatot, és leszűrés, átnyomkodás után hozzáöntjük a fürdővízhez a teakészítményt. Általában 20 perc idő elegendő, de a szív tájéka lehetőleg ne kerüljön ennyi időre a víz alá. Ülőfürdőt is vehetünk, ilyenkor csak arra ügyeljünk, hogy a vese tájékát is érje a víz. Fürdőzés után szárazra törülközve és a törülközővel jól átdörzsölve Oldal 79 / 125

80 magunkat mindenképpen ajánlott perces pihenés, célszerű betakarózva az ágyba feküdni (lásd még: vízterápia- gyógyvizek). Borogatás (kenet-linimentum) A gyógynövényt tiszta sodrófával jól összetörjük, pépesítjük, majd fehér vászonkendőre felkenjük. Elhelyezzük a gyógyítandó testfelületen, és ha éjszakára is fenn szeretnénk tartani, akkor még átkötjük. Érzékeny bőr esetén ne hagyjuk egész éjszakára fenn a borogatást. Dunsztkötés Vízgőz fölött puhítjuk meg a növényeket. Ha megpuhultak, fehér vászonkendőre helyezzük az anyagot, és beborítjuk vele az adott testfelületet. Erre a vászonkendőre még ezek után rátekerünk fóliát, mely melegen tartja a kötést. Kenőcs készítés A gyógynövényeket apróra vágjuk, forró disznózsírban 1-2 percig sütjük, majd lefedve 1 éjszakán át hűlni hagyjuk. Másnap ismét felmelegítjük, leszűrjük, és jól záródó tégelyben elhelyezzük. A tégelyt a továbbiakban hideg helyen tároljuk. Olaj készítés Jól záródó üvegben lazán elhelyezzük a gyógynövényeket és leöntjük hidegen sajtolt olajjal (pl. oliva, napraforgó). Meleg helyen tartjuk az üveget, melyet időnként összerázunk, megforgatunk. Ezután leszűrjük, jól kipréseljük, Oldal 80 / 125

81 kinyomkodjuk a szűrőn maradt növényt még az olajba, és jól lezárt üvegben tároljuk tovább. Illóolajok Tömény hidrofób folyadékok, melyek illékony vegyületet tartalmaznak. Előállíthatják desztillációval (vízgőzzel már 100 C-on desztillálható), préseléssel, vagy oldószeres extrakcióval. Az olajoktól jól megkülönböztethető, mert az illóolaj szobahőmérsékleten is párolog és nem hagy olajos foltot maga után az anyagon. Fényre, hőre érzékenyek az illóolajok, mert ezek elősegítik az oxidációját és a gyantásodását. Könnyen hamisíthatják, ilyenkor olcsó illóolajat (terpentint), alkoholt, zsíros olajokat és észtereket használnak az előállításukhoz. Az illóolajokat használhatjuk inhalációra, aroma (illat) terápia céljából, fürdővízbe (száraz inhaláció, szauna), borogatáshoz, lemosáshoz és masszázshoz is. Beöntés Lehet gyógyteás beöntést is alkalmazni (pl. kamilla vagy körömvirág), mikor gyulladást akarunk csökkenteni, vagy csak tisztítani szándékozunk. Colon-hydro terápia során is alkalmazható a gyógynövényes tisztítás. Bármilyen bélrendszeri elváltozás esetében azonban kérjük ki szakember véleményét! Oldal 81 / 125

82 5. A fűszer- és gyógynövények tartósítása: A növény felhasználása és tartósítása nem keverendő össze. A tárolásra alkalmassá tétel is fontos eljárás, és körültekintően kell csinálni, hogy a gyógynövény minél jobb minőségben maradjon meg. Bizonyos hatóanyagok pl. a C vitamin melegítés hatására elillannak, ezekről érdemes már a tartósítás előtt tájékozódni Olajban, vagy ecetben való tartósítás: Egy szép üvegbe tegyünk tetszés szerint fűszert (a rozmaring- vagy kakukkfűág mutatós, még ajándéknak is tökéletes), és ízlés szerint fokhagymát. Fontos, hogy az olaj vagy az ecet tökéletesen ellepje a fűszereket, máskülönben megpenészedhetnek. Három-hat hét alatt el is készül Szárítás: A legtöbb növény és termés esetében ez a legismertebb eljárás a tartósításra. A szárítást fektetve szellőző helyen, vagy lógatva száraz napos, de szellőző helyen érdemes csinálni. A tűző nap is megfelelő a szárításhoz, de ebben az esetben fokozottan kell figyelni arra, hogy folyamatosan forgassuk a növényeket, hogy az alsó részei is tudjanak száradni. Akár fektetve, akár lógatva szárítunk meg kell oldani, hogy minél kevesebb por kerüljön a növényre. Gézzel, vagy jól szellőző (nem műszálas) függönyanyaggal letakarva ez nagyjából megakadályozható. Oldal 82 / 125

83 Szárral vagy anélkül, csak a leveleket leszedve (ezt nagyobb levelűeknél érdemes megtenni, mint pl. bazsalikom, oregano) egy tálcára rászórva, jól szellőző helyen pár nap alatt kiszárad a herbánk, ezután befőttesüvegben vagy fűszertartóban tökéletesen eláll, akár éveken keresztül is. Természetesen, ez alatt folyamatosan veszíteni fog az aromájából. A szárításban különböző házi készítésű eszközök lehetnek segítségünkre. Ezeknél az eszközöknél nagyon fontos, hogy jól tisztíthatóak, szellősek, könnyen mozgathatóak legyenek. Állandó helyre napkollektoros aszaló, szárító szekrényt is állíthatunk. Ha nem tetővel védett helyen szárítunk, éjszakára mindenképpen helyezzük biztonságos helyre. Az esetleges esőtől is védjük! 5.3. Aszalás: Azokat a húsos terméseket, melyek nedvességtartalma magas csak aszalással lehet igazán jól tartósítani, sajnos ezek esetében a fagyasztás nem megoldás. Az aszalás hosszú időn át folyamatos meleg hőmérsékleten történik. A gyümölcsöket fel is lehet darabolni hozzá. A magas hőmérséklet nem 100 fok, hiszen nem sütni akarjuk, hanem kb fok, ahol még a hatóanyagok nem illannak el. Manapság erre a légkeveréses sütők, illetve a speciálisan aszalásra kifejlesztett gépek a legalkalmasabbak, de természetesen forró nyári napokon a szabadban is lehet aszalni. A porosodás megelőzése itt is kiemelt feladat, azonban az aszalás során nem érdemes letakarni a gyümölcsöket, mert akkor a nedvesség nem tud távozni. Oldal 83 / 125

84 5.4. Lefagyasztás: A legtöbb növény fagyasztható, sőt alkalmasint ez a kedvezőbb eljárás, hiszen a növény illóanyagai is megőrződnek. Műanyag dobozba, vagy fóliazacskóba téve, néhány fűszernövény fagyasztott állapotában is megőrzi az aromáját. Ilyen pl. a petrezselyem, a kakukkfű, a bazsalikom, a metélőhagyma. Nem érdemes fagyasztani azokat a növényeket, vagy növény részeket, melyeknek nagyon nagy a nedvesség tartalma, mert ahogy a növény belsejében lévő víz megfagy szétfeszíti a növény molekula szerkezetét, és ettől roncsolódik a növény, és esetleg megváltozhat a viselkedése. A növényeket jobb műanyag dobozba tenni, és felcímkézni, mert a sima nylon zacskós fagyasztáskor a ki-be rakás és pakolás során összetöredeznek a levelek, és gyakorlatilag zúzalék lesz belőle. A címkézés azért fontos, mert ugyan mindig azt gondoljuk, hogy emlékezni fogunk, de valójában nem fogunk. Jégkocka fűszernövényekkel: A kertből leszedett vagy a piacon megvásárolt friss fűszernövény gyorsan fonnyadásnak indul, még akkor is, ha betesszük a hűtőszekrénybe. Így a fel nem használt fűszernövényt, érdemes a fagyasztóban tovább tárolni, méghozzá úgy, hogy bármikor egy kis darabot tudjunk belőle felhasználni. Ehhez szükségünk lesz néhány ötletes jópofa jégkockatartóra, vízre, és aprított fűszernövényre. A felvágott vagy pürésített fűszernövényeket helyezzük el a jégkockatartó rekeszeibe, majd öntsük fel vízzel, és így fagyasszuk le őket. Amikor sütésnél vagy főzésénél szükségünk van egy kis petrezselyem zöldre, vagy rozmaringra, csak kipattintunk egy jégkockát és beledobjuk az ételbe. Oldal 84 / 125

85 Ha több ilyen fűszeres jégkockát szeretnénk készíteni, a jégkockatartóban lefagyasztott kis kockákat szedjük ki, majd tegyük be őket egy fagyasztó zacskóba Fűszervaj készítése: A felesleges fűszernövényből remek fűszervajat tudunk készíteni! A fűszervaj elkészítése pár percet vesz igénybe, mégis számtalan ételhez felhasználhatjuk, pl. sült húsok, tészta ételek, mártások, vagy sült párolt zöldségek mellé. A fűszervajhoz lehetőleg valódi jó minőségű vajat vagy olíva olajat válasszunk a boltban, majd keverjük össze a jól megmosott, megszárított és felaprított fűszernövényekkel. Az így elkészített fűszervajat egy alufóliába csomagolva formázzuk henger alakúra, majd tegyük be a mélyhűtőbe Fűszersó készítése: Talán az egyik legegyszerűbb és leggyorsabb tartósítási eljárás, amellyel megőrizhetjük a fűszernövények aromáját! A sózás menete a következő a növényeket gondosan megmossuk, majd szikkadni hagyjuk. Szikkadás után lapostányéron vagy műanyag lapon mert a fa a növénynedvet magába szívja a növényeket apróra vágjuk. Utána rakjuk le lehetőleg cserépedénybe és rétegezve sóval szórjuk be. Üvegbe csak akkor tesszük, ha az sötétszínű. Vigyázni kell, mert néhány növény fényérzékeny. 100 gramm növényhez (mosás előtt) gramm sót számolunk. A vágott növényeket az edényben sóval összekeverjük. Ha a növény nedvtartalma nagy, akkor több sót használunk (30 g). Végül az edényt jól befedjük. Az így eltett Oldal 85 / 125

86 növényeket gyakran ellenőrizzük, bár a gyakori használat maga is megadja a kontroll lehetőségét. Használat előtt a felesleges sótartalmat kimoshatjuk. Ezt a keveréket úgynevezett "zöldfűszerek" felhasználásával készíthetjük el, ennek összeállítása: petrezselymet, bazsalikomot, kakukkfüvet, lestyánt, majoránnát, rozmaringot, babért és szurokfüvet tartalmaz. Ezek a fűszerek különleges ízt adnak az ételeknek, s ráadásul gyógyhatásuk is van, így bátran használhatjuk őket. Illata enyhén fűszeres, íze: harmonikusan aromás. Jó tanács: ha ezt a fűszerkeveréket használjuk, legfeljebb borsot tegyünk még az ételbe, mert más fűszerek elronthatják az íz hatást. Felhasználási javaslat: sültek, tojásételek, olasz tészták, majonézes mártások, saláták. Oldal 86 / 125

87 6. Tea, ital és étel receptek: 6.1. Teák: Bazsalikom tea készítése: 5-6 dl vízbe tegyünk 30 gramm levelet, 20 percig kis fokozaton főzzük. Ha szárított bazsalikomunk van otthon, 1 teáskanálnyit kell 3 dl vízzel leforrázni, 15 percig pihentetni és leszűrni. Nagy adagban, hosszabb ideig fogyasztva látászavarokat okozhat! Citromfű tea: egy pohár forró vízbe tegyünk 3 teáskanál levelet. 10 perc állás után szűrjük le. Fürdőként is alkalmazható. 1 liter vízhez 10 evőkanál levelet tegyünk. 10 perc múlva szűrjük le, és öntsük a fürdővízbe. Pihenjünk benne percet. Kakukkfű tea elkészítése: 2 teáskanálnyit forrázzunk le vízzel, és hagyjuk 15 percet állni. Három hétnél tovább és pajzsmirigybetegségnél ne igyuk. Túladagolása szédülést, fejfájást okoz. Tárkony teája étvágygerjesztő, vesetisztító hatású. 3 dl forró vízhez tegyünk 2 teáskanálnyi levelet, 5 perc múlva leszűrhetjük. Rozmaring a fürdőkúrában frissítő, fájdalomcsillapító hatású. 1 liter vízhez tegyünk 50 gramm friss levél és 1 evőkanál olívaolaj keverékét, majd forraljuk fel. Negyedóra pihentetés után a fürdővízhez keverhető. Teája étvágygerjesztő, vérkeringés-javító, görcsoldó. 1 teáskanálnyi apróra vágott levelet öntsünk le 1 pohár lobogó vízzel. 10 perc után szűrjük le. Oldal 87 / 125

88 Petrezselyem teája étvágyjavító, vizelethajtó, vesetisztító hatású. 2 teáskanálnyi összevágott levelet (vagy a gyökeret) forrázzunk le egy bögre vízzel. 15 perc pihentetés után szűrjük le. Zsálya teája kiváló légúti megbetegedésekre, fogíny-, torokgyulladás kezelésére. 1 bögre vízzel forrázzuk le 2 teáskanálnyi levelet, 10 percig hagyjuk állni. Kihűlve gargarizálhatunk is vele. Levendulatea: Nemcsak a medvehagyma, de a levendula népszerűsége is megugrott az utóbbi években, csak ez a gyönyörű lila virág nem a szinte teljes ismeretlenségből indult. A szárított virágját nem csak molyűzőnek vagy illatosítónak használhatjuk; nagyon finom a levendulatea, sőt nyáron még jobb limonádét készíteni belőle. Hozzávalók: 15 gramm levendulavirág fél liter víz a forraláshoz 15 deka cukor 1,2 liter hideg víz frissen facsart citromlé Mielőtt nekifogunk, rázzuk ki finoman a levendulacsokrot, hogy kihulljanak belőle a bogarak, ha maradtak volna benne. Használhatunk kiszáradófélben lévő virágot a kertből, vagy vehetünk szárítottat a piacon, a gyógynövényboltban vagy egy drogériában. Forraljuk fel a fél liter vizet egy lábosban, dobjuk bele a virágokat, és hagyjuk még finoman gyöngyözni egy-két percig. Vegyük le a tűzről, fedjük le, és hagyjuk 10 percig állni. Ezután szűrjük le, adjuk hozzá a cukrot, és keverjük el benne. Ha valaki nem szeretne ennyi cukrot használni, az Oldal 88 / 125

89 a saját ízlése szerint tehet bele mézet, sztíviát, vagy csökkentheti a mennyiséget, aki nem szereti annyira az édeset, és persze jó bele a barna cukor és a nyírfacukor is. Végül öntsük fel a hideg vízzel, és csavarjunk bele citromot, amitől hirtelen rózsaszínné változik a levendulás limonádénk. Ha akarjuk, leszűrhetjük még egyszer a citromdarabkák miatt. Kóstoljuk meg, és ha tömény, öntsünk hozzá még vizet, majd mehet is a kancsóba. Dobjunk bele egy szál levendulát is a látvány kedvéért, és ha meleg van, akkor jöhet a jég is! Ebből a mennyiségből nagyjából 1,7 liter limonádét kapunk, ezt igyuk is meg legkésőbb másnap, mivel sokáig nem áll el. Legközelebb majd készítünk megint frisset. /forrás: Oldal 89 / 125

90 6.2. Hideg italok: Gyömbéres és citromos levendula szörp: Hozzávalók: 1 csokor levendula (pici szárral) 2 liter víz 3 citrom fél kg barna cukor szeder v. erdei gyümölcsös teafilter 3 cm-es gyömbér (opcionális) Elkészítése: Jöjjön a legfontosabb kellék, a levendula, hát először ennyit tettem bele, aztán még egyszer ennyit. Szerintem akinek nincs friss, jó a szárított is. A lényeg, hogy úgy, mint a bodza-szörpnél, az egészet egy lábasba tesszük a vízzel, cukorral és a citrommal együtt: Letakarjuk és 2-3 napra félretesszük. Ha friss a levendula, 3 nap után a színe kioldódik és a citromlével együtt pirosra színezi a vizet: Ekkor kicsavarjuk a citromokat és a levendula-szálakat, majd átszűrés után kb. felére forraljuk az egészet. Ha nem lenne elég élénk a színe, tegyünk a még forró vízbe pár pillanatra egy szeder v. erdei gyümölcsös tea-filtert. Még forrón üvegekbe töltve szárazdunsztolhatjuk is, de nekem ebből a mennyiségből 2 fél Oldal 90 / 125

91 literes palacknyi lett, ezért kihűlés után a hűtőbe tettem. Ha szeretjük, egyikbe rakhatunk apróra vágott gyömbér-darabkákat is. Jó ötlet, hogyha szeretjük a levendula illatát erősebben, akkor a végén 1-1 csepp levendula illóolajat is cseppenthetünk a kész szörpbe. Nem sorolom el az összes élettani hatását ennek a gyógynövénynek, de rendkívül hatásos hangulatjavító, nyugtató és görcsoldó is egyben. Tehát az elkövetkező borongós őszi-téli napokon jó szolgálatot tehet. /forrás: Levendula limonádé: Hozzávalók: 1 evőkanál szárított levendula, 2 citrom leve, 4 evőkanál cukor, 1 liter víz A levendulavirágot öntsük nyakon forró vízzel, hogy kiázzanak belőle az illat és aromaanyagok, és tegyük félre kb. 10 percig, majd szűrjük le. Egy kancsóba facsarjuk ki a citromok levét, öntsük fel hideg vízzel, ízesítsük kedvünk szerint cukorral, majd adjuk hozzá a levendulafőzetet is. végül citromkarikákkal díszítve tálaljuk hidegen a vendégeknek. /forrás: Oldal 91 / 125

92 6.3. Ételek: Levendulás-csokis kifli: Hozzávalók: 1 kg liszt 5 ek. cukor 1 tk. só 4 ek. tejpor 1 dl olaj 6 dl víz 5 dkg friss élesztő Töltelék: 150 g csokoládé 50 g kakaópor kb. 1 dl levendulaszirup Elkészítés: A lisztet tálba szitáljuk, elmorzsoljuk az élesztővel. Elkeverjük a sóval, a cukorral és a tejporral. Hozzáadjuk a vizet és az olajat és egy könnyű, hólyagos tésztát dagasztunk. Kelesztő tálban duplájára kelesztjük. Míg kel, elkészítjük a tölteléket. A csokoládét lereszeljük, elkeverjük a kakaóporral és a cukorral. Annyi levendulaszirupot adunk hozzá, amivel kenhető krémet kapunk. A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk és nyolc egyforma cipóra osztjuk. Kb. 2 mm vastag kör lapot nyújtunk az első cipóból, megkenjük töltelékkel, és beborítjuk egy másik cipóból nyújtott körlappal. Egy pizzavágóval nyolc cikkre vágjuk. Egyesével feltekerjük, majd sütőpapíros Oldal 92 / 125

93 tepsin újrakelesztjük. Végül lekenjük tojással és 200 fokos sütőben kb perc alatt készre sütjük. /forrás: Levendulazselé: Hozzávalók: 1 kisebb csokor levendula-virág kb. 2 liter víz kb. 1 kg cukor/édesítő/nyírfacukor 3-4 db citrom leve zselésítő (agar-agart használtam, abból kb. 5 teáskanálnyi, de lehet pektin is) opcionális: menta- ill. citromfű levelek. Elkészítés: A levendulát a menta- és citromfű levelekkel együtt a vízben lassan főzzük.(kb. 20 perc) Közben kevergetjük, s amikor már a víz enyhén kékes-zöldes lesz, akkor átszűrjük. Hozzáadjuk a cukrot, majd a citromlevet, amitől gyönyörű halványlilás-pirosas színt kap, s végül a zselésítőt is. Addig főzzük, amíg teljesen elolvad benne minden, és szép csomómentes folyadékot kapunk. Oldal 93 / 125

94 Forrón tiszta üvegekbe töltjük és fejre állítjuk. Tehetünk bele díszítésként pár szál levendulavirágot. /forrás: Levendulás muffin: Hozzávalók (12 db normál méretű muffinhoz): 125 g liszt 1 teáskanál sütőpor 125 g nagyon puha vaj 50 g levendulás cukor 60 g porcukor (nálam most szőlőcukor) 2 tojás csipet só néhány evőkanál joghurt vagy tej kb. 6 szem közepes szilva, kimagozva, felkockázva A muffinformát béleljük ki papír kapszlikkal, a sütőt melegítsük elő kb. 190 fokra. A vajat keverjük jó habosra a kétféle cukorral, majd keverjük hozzá a tojásokat és a sót, végül szitáljuk hozzá a sütőport és a lisztet is. Keverjünk simára mindent, és lazítsuk egy kis tejjel, vagy joghurttal a tésztát. Végül óvatosan keverjük hozzá a kevés lisztben átforgatott (azért, hogy ne süllyedjen le nagyon a süti aljára) szilvakockákat, majd töltsük meg a papírformákat a masszával és az előmelegített sütőbe tolva, kb percig süssük. Tipp: ha intenzívebb levendula ízt szeretnénk, használjunk a porcukor helyett is levendulás cukrot, vagy keverjünk a tésztához még egy nagyon kevés Oldal 94 / 125

95 (vigyázzunk, mert kevés mennyiségben is intenzív ízű) levendulavirágot is, de csak olyat, amelyről tudjuk, hogy semmiféle vegyszer nem érte. /forrás: Diós, almás, rózsavizes vérfű saláta csabaíre vérfűből: A csabaíre vérfű szárazabb típusú gyepekben gyűjthető, nem egyszer nagy számban él. Legjobb téli vagy tavaszi friss leveleit gyűjteni, de akár egész évben is lehet levelet gyűjteni a tövekről. Gyűjtésnél fontos, hogy ne gyökerestől, hanem csak a levél-tőrózsa fiatal, középső leveleit szedjük, így a tő is túléli és a vacsora is friss finom lesz. A leveleket gyűjtés után alaposan megmossuk meleg, majd hideg vízben. Míg csepeg, durvára vágott diót pirítunk, majd felkockázunk egy almát, amit 1-2 csepp citromlébe forgatunk, hogy ne barnuljon. A leveleket felvágva, összekeverjük a dióval, almával, és pici rózsavízzel ízesített öntettel meglocsoljuk. A vérfűnek számomra illatos rózsa íze van, ezért választottam hozzá ezt az öntetet. Finom. /forrás: Oldal 95 / 125

96 Levendulás almalekvár: A levenduláról régebben a nagymamám gardróbszekrénye jutott eszembe, ahonnan a molyok elűzése céljából apró kis vászontasakokban illatozott a szárított levendula. Szerencsére ma már sokan tudják, hogy a levendula nemcsak molyűzésre jó, de az abból készült illatos olaj kiválóan csillapítja a szúnyogcsípést, de ami még ennél is érdekesebb, hogy a levendula nagyszerű szolgálatot tesz a konyhánkban is. Készülhet belőle szörp, lekvár, használhatjuk sütemények ízesítésére. Lehet, hogy a nagymama szekrénye után bizarrnak tűnik, de tényleg nagyon különleges ízélményt ad a levendula aromája. Az alábbiakban egy egyszerű almalekvárt teszünk a levendulával igazán felejthetetlenné. Levendulás almalekvár - hozzávalók: 3 kg, hibátlan, pucolt, darabolt alma 1 doboz (15 gr-os) levendulavirág 1/2 doboz 60 gr-os pektin 3 kg kristálycukor, vagy ennek megfelelő mennyiségű 1 citrom leve 1 vaníliarúd kikapart belseje 4 db 1/2 literes tiszta üveg Elkészítés: Az almákat átválogatjuk, a hibátlan példányokat megpucoljuk, eltávolítjuk a magházat és alaposan átmossuk. Az összes hozzávalót egy nagy edénybe tesszük főni, majd forrástól számítva még 25 percig hagyjuk rotyogni. Tisztára mosott üvegekbe töltjük még forrón a kész lekvárt, az üveg tetejére celofánt feszítünk és erre csavarjuk rá a befőttesüveg kupakját. Ezután az üvegeket egyenként összegyűrt és kisimított újságpapírba csomagoljuk. és egymás mellé állítva körben bebugyoláljuk paplanba, hogy egyenletesen tudjon magától Oldal 96 / 125

97 kihűlni a lekvár (vagyis száraz dunsztot készítünk). 2-3 nap múlva készül el ily módon tartósítva lekvárunk (addigra hűl ki teljesen, magától). /forrás: Levendulás keksz aszalt gyümölcsökkel: A levendulának köztudottak a jótékony hatásai, így miért ne tennénk bele abba, amit az ember a legeslegjobban szeret: az édességbe. Az aszalt gyümölcsök pedig csak ráadás a valóságos ízharmóniára. Hozzávalók: 30 dkg liszt 25 dkg sütőmargarin 8 dkg porcukor 1 tojás 1 mokkáskanál sütőpor aszalt gyümölcs apróra vágva 2 kávéskanál szárított levendulavirág Elkészítés: A lisztet dolgozzuk össze a szobahőmérsékletű margarinnal, adjuk hozzá a porcukrot, a sütőport, a tojást, a gyümölcsöket és a levendulát. A morzsolódós tésztát nyomkodjuk buci formájúra, majd fóliába csomagolva hagyjuk állni egy éjszakán keresztül a hűtőszekrényben. Másnap formáljunk rudat a tésztából, és vágjuk vékony szeletekre. Előmelegített sütőben, 180 fokon süssük, majd idővel mérsékeljük a hőt. Amikor az alja kezd rózsaszínűvé válni, inkább csak szárítsuk. Tálaláskor szórjuk meg egy kis porcukorral. /forrás: Oldal 97 / 125

98 Levendulás, citromos amerikaner recept: Ez az aprósütemény amerikaner recept egy kevert, omlós tészta, amit főként a díszítéssel lehet különlegesebbé tenni. Ebben a receptben azonban az ízekkel is játszadoztam, aminek az eredménye egy illatos és színes sütemény lett. Hozzávalók: 25 dkg rétesliszt, 1 tk sütőpor (foszfátmentes), ½ csomag vaníliás pudingpor, 5 dkg vaj, 2 csapott ek méz, 4 dkg világosabb nyers nádcukor, 7 ek frissen facsart citromlé, 1 tojás, 1 tk szárított levendula, 1-2 ek fehér süthető csoki csepp. A mázhoz: 8 dkg porcukor,1 lime reszelt héja, és a levének egy része. A lisztet keverjük össze a sütőporral, és a pudingporral. A puha vajat keverjük krémesre a cukorral és a mézzel. Majd adjuk hozzá a citromlevet (5-7 ek ízléstől és evőkanál mérettől függően), végül a tojást is. Kanalanként keverjük a lisztes keveréket a krémbe, végül adjuk hozzá a levendulát, és a csoki cseppeket is. Sütőpapírral bélelt tepsire kis halmokat tegyünk a masszából két kanál segítségével. TIPP: Hagyjunk jó nagy távolságokat a tésztahalmok között, mert nagyon terül a süteménysütés közben. Persze az ízen nem változtat, ha összenőnek, de a kinézeten igen. Ha teáskanalakkal formázzuk őket, akkor kisebbek lesznek értelemszerűen. Oldal 98 / 125

99 180 fokos sütőben 12 percig süssük. Hagyjuk langyosra kihűlni, majd fordítsuk a fejükre (a domború rész legyen alul). A porcukrot keverjük ki a lime reszelt héjával, és a levének a felével kb. Egy citromos cukormázat kell kapnunk, amit nyomózsák segítségével vigyünk fel a süteményre. TIPP: Nylon zacskóba töltve, a zacskó sarkán pici lyukat vágva szép csíkokat tudunk rájuk rajzolni. Egy puha, üdén citromos süteményt kapunk, amit kínálhatunk teázáshoz, vagy gyerekeknek uzsonnára, gyerekzsúrra. Jó étvágyat kívánok az amerikaner recept elfogyasztásához! /forrás: / Oldal 99 / 125

100 7. Fűszer- és gyógynövény kert kialakítása a házi kertekben: 7.1. Sziklakertek, száraz, napos élőhelyek gyógynövényei: Nagyon sok termesztett gyógynövényünk mediterrán eredetű, ezeknek a növényeknek a hazájukban megszokotthoz hasonló élőhelyet teremtsünk, hogy otthon érezzék magukat. Környezeti igényüket elárulják vékony, tűszerű leveleik, az ezüstös viaszbevonat, ezek mind a szárazságtűrésről árulkodnak. A sziklakert déli, nyugati oldala, ahol a víz soha nem áll meg, a kövek megsokszorozzák a Nap melegét, éppen megfelel nekik! Kőlapos utak mellett, támfalak tövében is szépen díszítenek, hajtásaik jól beérnek, így a téli fagyok sem károsítják őket Félárnyékos, párás helyet igénylő gyógynövények: Félárnyékos, nyirkos helyen fejlődik a legszebben, hosszú évekig megél a helyén, nem fagyérzékeny, a lestyán, a tárkony, a citromfű és a különféle menták A veteményeskert védőnövényei: A gyógynövények a veteményeskertben is jó szolgálatot tehetnek! Erős illatuk elriasztja a kártevőket, megzavarja a tájékozódásukat, így védik a zöldségféléket. A levendula, a zsálya, a ruta, az izsóp, a cipruska akár alacsony sövényként állandóan keretezheti a veteményest, középkori mintára, de sok egynyári fűszernövény társnövényként, köztesként vethető évente újra. Az egynyári csombor, a kapor, a borágó, a büdöske, gilisztaűző varádics mind hasznos szomszédnövény! Oldal 100 / 125

101 7.4. Termesztés cserépben, balkonládában: Végy egy cserépnyi földet és pár szem magot kezdhetné bevezetőjében egy képzeletbeli fűszerbiblia. Viszont nem mindegy, hogy milyen földet és magot használunk, és azt hogyan ültetjük a cserépbe. Természetesen, mint minden más növénynél, itt is tavasszal, illetve ősszel érdemes elvetnünk a fűszermagokat. Az általános virágföld tökéletesen megfelel, de érdemes hozzá szárított műtrágyát is vásárolnunk, amelyet évente csak egyszer-kétszer, kis mennyiségben adjuk a földhöz, ellenkező esetben a túlburjánzás miatt a fűszer veszíthet aromájából. A kertész- vagy bioboltokban található magok a legjobb minőségűek; a legtöbb csomagolás hátulján grafikák mutatják, melyik hónapban érdemes az adott magot elültetni, s figyelni kell azt is, hogy a föld tetejére kell-e szórni, vagy beásni 1 centiméterrel a felszín alá. Bizonyos fűszerek ugyanis csak fény hatására csíráznak ki, a beültetett társak pedig a sötétből a fény felé fognak törekedni. A fűszerek vízigénye változó, a szárazságot jobban tűrik, mint a folyamatos túlöntözést. Mivel mediterrán vidékről származnak, általában mindegyik herba a félárnyékos-napos helyeket szereti, ritka köztük az, amelyik csak az árnyékban érzi jól magát. S hogy mikorra fejlődnek ki fűszereink teljesen? Ez a türelem játéka. Ha sok napfényt, vizet és gondoskodást kapnak, akkor talán három hónap múlva már szüretelhetünk is a levelekből. Nem csak ételízesítésre használhatjuk őket, hanem a frissen leszedett herbákat leforrázhatjuk, és teával is megörvendeztethetjük a lelkünket. Az áruházakban kapható cserepes növények alkalmasak arra, hogy mi magunk tovább termesszük, szaporítsuk őket. Ezeket jóval egyszerűbb otthon tartani, mint a dísznövényeket, mivel kevésbé igényesek a vízzel, fénnyel és a hőmérséklettel szemben. Megvásárlás után hamar ültessük át őket cserépbe vagy virágládába, előtte és utána bőségesen öntözzük meg. Érdemes olyan virágládát venni, ami megakadályozza a pangó víz kialakulását. Olyan helyet keressünk a lakásban, ahol télen is hosszú ideig kaphatnak természetes fényt C fok Oldal 101 / 125

102 között érzik jól magukat, ám az az ideális, ha állandóan C fok körüli hőmérsékletet biztosítunk számukra. A lakásban nevelést legjobban tűrő növények: bazsalikom, borsmenta, citromfű, fokhagyma, kakukkfű, metélőhagyma, tárkony, rozmaring, petrezselyem, zsálya. Az öntözés rendszerességére ügyeljünk, két-három naponta kaphatnak a növényeink vizet. Ha egy nagyobb edénybe együtt ültetjük el őket, figyeljünk az elhelyezésre, mert különböző magasságúra nőnek Fűszernövények szaporítása: A legtöbb zöldfűszer könnyen szaporítható leveles hajtásról. Mi szükséges hozzá: Éles kés vagy metszőolló 7,5 cm-es cserép Virágföld (+ komposzt, tőzeg, perlit vagy homok) Gyökereztető hormonpor (gazdaboltokban lehet kapni) Dugványozás lépései: Töltsünk meg egy cserepet virágföld és komposzt keverékével. Gyökereztető közegként jó vízáteresztő-képességű, laza, levegős talajt használjuk, tőzeg, perlit vagy mosott folyami homok felhasználása csak javítja az összetételt. Vágjunk a kiszemelt fűszernövényről egy 10 centis hajtást. Fontos, hogy egészséges, kártevőktől és kórokozóktól mentes legyen. Zöld-, vagy hajtásdugványozáskor a növény zöld, leveles hajtásait használjuk fel szaporításra, amire leginkább az aktív, vegetációs idő alatt van lehetőség. Azok a hajtások alkalmasak zölddugványnak, amelyek intenzív növekedésüket már befejezték (május-júniusban). Oldal 102 / 125

103 Szedegessük le a dugvány alsó leveleit és az alsó rügycsomó alatt közvetlenül vágjuk le a szárat. Azért kell letépkedni a levelek egy részét, mert a nagy levélfelületen túlzott lenne a párologtatás, ami a dugvány kiszáradását okozhatná. A felső néhány levelet viszont hagyjuk meg, hogy erről pótolhassa a növény a begyökeresedéshez szükséges energiát. Mártsuk gyökereztető hormonporba a dugvány metszlapját, majd 5-6 darabot dugdossunk el körbe a cserép szélén. Ha nem akarunk hormonport venni, az sem baj, csak akkor ne számítsunk arra, hogy minden hajtás megered. Öntözzük be és szükség szerint címkézzük a cserepet. Lehetőség szerint helyezzük a cserepet fóliasátorba vagy üvegházba. Ha nincs, húzzunk egy átlátszó, műanyag fóliát a cserépre, ahol magas páratartalmat tudunk tartani a gyökeresedéshez. Megfelelő környezetben 8 hét alatt begyökeresednek a dugványok, amelyeket ezután a kertbe is kiültethetünk, de cserépbe is áttelepíthetünk. Oldal 103 / 125

104 8. Komposztálási tanácsok: 8.1. A komposztálás előnyei: A kerti komposztálás legnagyobb előnye, hogy frissíthetjük, vitalizálhatjuk kertünk talaját, a komposzt használatának köszönhetően könnyebben elszaporodhatnak a hasznos élő szervezeteket a talajban. A mikroszkopikus élőlények segítenek lebontani, átalakítani a szerves anyagokat. A kerti komposztálás egyszerű módja annak, hogy tápanyagban gazdag humusz réteget adjunk a kimerült talajnak, megteremtsük a humuszban gazdag pázsitot a kertben. Ingyenes, könnyen elkészíthető, környezetbarát talajjavítás, tápanyagpótlás. Segít megőrizni a nedvességet a talajban. Visszanyerjük a konyhai és udvari hulladék 30%-át a háztartási szemétből, ezáltal csökkenti a hulladéklerakóba kerülő szemét mennyiségét. A kerti komposztáló természetes alternatívát kínál a tápanyag utánpótlásra vegyi műtrágyák nélkül. Hulladékból hasznosat: A háztartásban keletkező szerves hulladékot jobb híján kidobjuk, vagy elégetjük, így nemcsak elpazaroljuk, hanem még a környezetet is szennyezzük vele. Pedig a sok kidobott szerves anyagot a következő idény növényei kiválóan tudnák hasznosítani. A kerti hulladék házi feldolgozása nyugaton a kertkultúra szerves része, és annak kellene lenni nálunk is. A statisztikák szerint, amíg Németországban minden harmadik fűnyíró mellé egy komposztaprítót is vásárolnak, addig Magyarországon csak minden harmincadik fűnyíróra jut egy aprítóberendezés. Oldal 104 / 125

105 8.2. Alapanyagok: Jó komposztot csak arra alkalmas, és megfelelően előkészített alapanyagból lehet készíteni. Néhány kivételtől eltekintve szinte minden szerves hulladék felhasználható. A dió, a gesztenye, a tölgy, a nyár és a fűz lombja is komposztálható, de a magas szén-nitrogén (C:N) arány miatt egyéb, nitrogénben gazdag alapanyaggal (pl. fűnyesedék) keverten kell a komposzthalomra szórni. A teljes komposztálódás (földdé érés) során a diólevélben található növekedésgátló juglon lebomlik. Több veszélyes gyomnövény, így az aprószulák, a tarackbúza és a kúszóboglárka maghéja nagyon kemény, ezért a ºC-fokos komposztálási hőmérsékleten sem pusztul el, és a termőtalajba visszakerülve több év után is újra gyomosít. Ezeket inkább égessük el. A jó alapanyag-előkészítés a megfelelő aprítást jelenti. A bomlási folyamatok akkor indulnak be a leghamarabb, ha az alkotórészek kisméretűek, és bomlasztó baktériumok a legnagyobb felületen férnek hozzá. Ha nyesedékaprító vásárlását tervezzük, akkor kalapácsos vágószerkezetű készüléket válasszunk. Ez a gallyakat nem vágja, hanem zúzza, így nagyobb lesz a baktériumok által hozzáférhető felület. A fanyesedéken kívül kiváló komposzt alapanyag a levágott fű is. Ezt a fűnyíró megfelelő méretűre aprítja, ezért különösebb gond a továbbiakban nincs vele. A fűnyesedéket azonban célszerű durvább anyaggal, például faaprítékkal, újságpapírral keverni. Az összetömődött fűszálak ugyanis levegő hiányában bűzös, értéktelen masszává, nem pedig földszerű komposzttá alakulnak. A fanyesedék önmagában 2-3 év alatt bomlik el, ezért is célszerű apróbb anyagokkal keverni. A komposztálásra szintén kiválóan alkalmas lehullott lomb összegyűjtése sem okoz ma már gondot. Viszonylag megfizethető áron kaphatók vákuumos lombporszívók, amelyekkel gyorsan és könnyedén fölszippantható a gyepről a Oldal 105 / 125

106 lehullott lomb. Fontos, hogy a lomb száraz legyen, különben a szerkezet oldalfalához tapad. A lombporszívók némelyike belső aprító szerkezettel is el van látva, amely továbbdarabolja a leveleket. A gép fújó légáramlata a felaprított lombot a szerkezet végére erősített zsákba fújja, tömöríti, amely közvetlenül a komposzttárolóba üríthető. Levegő: A sikeres komposztáláshoz levegőre van szükség. A nyers szerves anyag lebomlásában olyan talajbaktérumok vesznek részt, amelyek csak levegő jelenlétében képesek szaporodni, élni és működni. A komposzttárolónak ezért szellősnek kell lennie. A jó levegőzöttséget szolgálják a durvább frakciójú alapanyagok is. A kereskedelemben többféle, általában műanyagból készült láda kapható, amelyek porózus falú, újrafeldolgozott műanyagból készülnek. Oldalukon szellőzőnyílásokkal látták el őket. A kész komposzt az alsó nyíláson át könnyedén kiszedhető, amíg fölülről újabb alapanyagok rakhatók bele, így folyamatosan nyerhető belőle újabb és újabb kész, érett komposzt, anélkül, hogy át kellene forgatni a halmot. A műanyag komposzttárolók előnye, hogy időjárásállók, könnyű mozgathatók, áthelyezhetők. Ha falécekből készítünk tárolót, akkor ügyeljünk arra, hogy faanyaga szintén kezelt, időjárásálló legyen, máskülönben előbb-utóbb abból is komposzt lesz. Egyéb adalékok: A szerves anyag lebomlásának gyorsításához a készülő komposzthoz kész komposztot, vagy kert földet is célszerű keverni. A fejlett kertkultúrával rendelkező nyugati országok gyártói ezt a műveletet is kiszolgálják készre csomagolt, úgynevezett komposztgyorsító adalékkal aktivátorral. Az aktivátor nem más, mint koncentrált komposzt, amely igen nagy mennyiségben tartalmaz talajbaktériumokat. Ezek a nyers szerves anyagban rövid idő alatt elszaporodnak, és beindul a bomlási folyamat. A komposztérés gyorsítására Oldal 106 / 125

107 kiválóan alkalmasak a különböző humusztrágyák is. A gyorsítókat a komposztálandó anyagon centiméteres rétegekben kell szétteríteni. Az aktivátorok használatával a komposztálás egyébként 1-2 évet igénybe vevő folyamata 3-4 hónapra rövidíthető. Aki csirkét, vagy nyulat tart, trágyájukat bátran szórja a halomra Kezelés: Kezeljük a komposzt halmot a földön. Ez lehetővé teszi ugyanis a férgek és más jótékony szervezetek bejutását a kerti komposztba. Adjunk a kerti komposzthoz rétegezve száraz és nedves anyagokat. Nedves anyagok: élelmiszer maradékok, filteres tea, alga, stb. Száraz anyagok: szalma, levelek, fahamu. A fahamut vékony rétegben szórjuk a kerti komposztra. Adjunk zöldtrágyát a kerti komposzthoz, lóhere, vagy hajdina (ez nitrogénforrás). Ez aktiválja a kerti komposzthalmot és felgyorsítja a folyamatot. A komposztálási folyamat időtartamát a halom nedvességtartalma is befolyásolja. A komposzthalmot rendszeresen öntözni kell, mert a bontó baktériumok a levegő mellett a 40-60%-os nedvességtartalmat kedvelik. A halmot kezdetben hetente, majd kéthetente kell enyhén nedvesítni, inkább csak átnedvesíteni. Ez különösen a zárt silóknál fontos, ahol a csapadék sem pótolja az öntözést. A komposzt nedvességmegtartó képessége szalma bekeverésével növelhető. A burkolóanyag segít megőrizni a nedvességet és a hőt, ezért fedjük le fa, műanyag vagy szőnyegmaradékkal. A kerti komposztnak nedvesnek kell lennie, de nem szabad áztatni. Minden héten a halmot vasvillával és lapáttal át kell mozgatni. Udvari és a kerti hulladékok a kerti komposztálás során eltérő mértékű anyagokra bomlanak le. Ha szeretné gyorsítani a komposztálási folyamatokat, Oldal 107 / 125

108 akkor finomra vágjuk össze a nagyobb anyagokat. A levelek és a fűszálak kiválóan alkalmasak kerti komposztnak, de azt meg kell hinteni más anyagokkal vékony rétegben. Ellenkező esetben hosszabb időt vesz igénybe a komposztálás. Az egészséges kerti komposzt halom titka egyszerű. Fenn kell tartani egy működő egyensúlyt két elem, a szén és nitrogén között. Szénben gazdag anyagok: növényi szár, szárított levelek, hámló fadarab, fakéreg, fűrészpor, barna papírzacskó, kávé zacc, elszáradt tűlevél, tojáshéj, széna, tőzeg moha, fahamu. Nitrogén és fehérjékben gazdag anyagok: trágya, élelmiszer maradékok, leveles anyagok - pázsit és zöld levelek. Az egészséges kerti komposzt halom sokkal több, mint szén és nitrogén elemek közössége. A túl sok nitrogén nehézzé, büdössé, lassan bomló tömeggé teszi a komposzthalmot. A kerti komposztálás legnagyobb munkája a halom időről időre való forgatása. Levelek komposztálása: A levelekből 4-6 hónap alatt lesz komposzt, amely nyers, sötét és omlós. A leveles komposztot általában a szerves talaj módosítására és kondicionálására használják, nem pedig trágyaként, mert alacsony a tápanyagtartalma. A kerti komposztot csak talajadalék-anyagként és nem 100%-os táptalajként kell használni. Végezetül, de nem utolsó sorban fontos megemlíteni, hogy a komposztsilót árnyékos helyen, lehetőleg a kert végében, fa alatt helyezzük el, hogy a tűző nap ne szárítsa. A jó minőségű komposzt morzsalékos szerkezetű, sötétbarna színű, az erdei földhöz hasonlító, földszerű és szagú anyag. Ez közvetlenül a talajba forgatható, így visszajuttatható az a szerves anyag, amelyet a levágott gallyakkal, lenyírt fűvel és lehullott lombbal az előző években elveszített a termőtalaj. Oldal 108 / 125

109 8.4. Mit ne tegyünk a komposztba: Ne rakjunk a kerti komposztba csontot, halat, évelő gyomokat, vagy beteg növényeket, mert ezek vonzzák a kártevőket, illetve átterjedhetnek a kerti komposztra. A fekete dió levelek nem komposztálhatók. A fűrészport hozzá lehet adni a kerti komposzthoz. Győződjünk meg róla, hogy a fűrészpor tiszta és nincs benne olaj maradvány Komposztálók típusai: A legegyszerűbb komposztálási mód a halom komposztálás, vagy komposzt domb készítése, ebben az esetben semmilyen előkészületre vagy eszközre nincs szükség, de a komposzt ideális nedvességtartalmát nehéz fenntartani, a komposztálódási folyamat nagyon lassú. A komposzt gödör segítségével gyorsíthatjuk a komposzt érési folyamatát és nehezebben szárad ki, de kezelése, forgatása, kitermelése több munkát igényel. Zárt komposztáló: A kis volumenű kerti komposztálásra zárt ládában van lehetőség. A zárt rendszer a következő előnyökkel jár: felgyorsítja a komposztálási eljárást, egész évben tud kerti komposztot készíteni magasabb belső hőmérsékleten, csökkenti vagy megszünteti a kellemetlen szagokat, mivel zárt így jól alkalmazható a lakóterületeken. Oldal 109 / 125

110 A kerti komposzt mindössze 13 nap készül el benne, egyedülálló levegőztető rendszerrel van ellátva, teljesen zárt, szagmentes. Ez a kerti komposztáló egyszerűsíti és felgyorsítja a folyamatokat, mert a készülék le van zárva, a konyhai hulladékot mindösszesen három hét alatt alakítja át komposzttá. Kétkamrás kerti komposztáló, a kész komposztot irányítja a belső kamrába, míg a nyers komposztálandó anyagok a külső kamrában bomlanak le. Műanyag kerti komposztáló, és a hagyományos fa kerti komposztáló: Oldal 110 / 125

111 9. Biogazdálkodási alapismeretek: 9.1. Mi az a bioszemléletű kertészkedés? Nagy divat ma a biokertészkedés, de ha jól belegondolunk, ez valójában nem egy új keletű hóbort. Jó százötven évvel ezelőtt még mindenki bio módon gazdálkodott, csak nem tették elé a bio jelzőt. A bioszemléletű gazdálkodás nem más jelent ugyanis, mint természetességet, a kemikáliák kiiktatását. A biogazdálkodás során minél kevesebbet változtatunk a természeten, úgy neveljük tehát a növényeket, hogy azok saját erejükből képesek legyenek ellenállni a kártevőknek és a betegségeknek. A bioszemléletű kertészkedés lényege, hogy csak természetesen módon, a környezet veszélyeztetése nélkül védekezünk a kártevők, kórokozók ellen. A gyomirtók, rovarölő szerek, amellett hogy a talajban és az ételben is megmaradnak, a növények természetes kártevőinek ellenségeit is elpusztítják. Egy erős kémiai szer nemcsak a levéltetveket öli meg, hanem azok természetes lakmározóit, a katicabogarakat is. Egy jól működő kiskertben a természet törvényei érvényesülnek: a gyengék elpusztulnak, az erősek pedig megmaradnak. A természet praktikáinál nincsenek jobbak. A biokertészetnél arra kell törekedni, hogy a növényeket minél jobb kondícióban tartsuk. Csak úgy, mint az embereknél, csak a fitt, egészséges növény képes ellenállni a kórokozóknak. Egészséges csak úgy lehet egy növény, ha mindent biztosítunk, amire szüksége van. Fontos, hogy megfelelő helyre kerüljön és a tápanyag igénye is ki legyen elégítve. A jó kondícióban tartott növények ellenállóbbak, kevesebb növényvédelmi beavatkozást igényelnek. A nővény kiválasztás fő szempontja ne a kinézet legyen, hanem vegyük figyelembe az igényeket és hogy azokat hogy tudjuk kiszolgálni. Mérlegelendő szempont a fény, víz és tápanyag igény, fagytűrés, PH érték, beporzási Oldal 111 / 125

112 viszonyok, betegségekkel szembeni ellenálló-képesség. A meghonosodott növények ellenállóbbak (rezisztensek) a betegségekkel szemben. A talaj kimerülésének megelőzése érdekében célszerű a vetésforgó alkalmazása, tehát a növények helyének váltogatása. A biokertészek a műtrágyák helyett a szarvasmarha trágyát és házi komposztot részesítik előnyben. A komposztálás során a háztartásban, a kertben felgyülemlett szerves anyagokat gyűjtjük, hogy abból a természet szorgos munkásai a giliszták, a baktériumok és a gombák talajjavító anyagot készítsenek. A biokertészkedés nem más tehát, mint egy szemléletmód, ami maximálisan figyelembe veszi a növények természetes igényeit és az ember és környezete közötti természetes egyensúly kialakítására törekszik. Ökológiai egyensúly a kertben: Egy biokertben szinte megszámlálhatatlanul sok formában van jelen az élet. Kicsik és nagyok, felépítők és lebontók, vadászok és zsákmány állatok szövevényes, részben önszabályozó rendszere működik. Mi ellenségként tekintünk azokra, akik termesztett növényeinkre pályáznak, míg barátnak, akik nem engedik őket elszaporodni és segítenek egy nekünk is elfogadható egyensúly fenntartásában. A fent ismertetett élőlények részei a hazai élővilágnak, betelepítenünk nem kell őket, csak védeni és kedvező feltételeket teremteni számukra. Bár nem pusztítják ki teljesen a kártevőket, jó esetben kártételüket elviselhető szinten tudják tartani anélkül, hogy mi beavatkoznánk. A kert egészségét szolgálják azok a háborítatlan bokrok, mezsgyék, ahol kerti segítőink felszaporodhatnak, áttelelhetnek. Különösen fontos, hogy a nektárt és pollent fogyasztó fajok számára egész vegetációs időszakban kínáljunk táplálékot. Oldal 112 / 125

113 9.2. Talajvédelem: A talaj földünk legkülső burka. Nemcsak rajta, hanem belőle élünk. Termékeny, vagyis képes ellátni a növényeket tápanyagokkal és vízzel. Biztosítja az anyagok körforgását, részt vesz a földfelszínre érkező napenergia elnyelésében, tárolásában. A természetben körfolyamatok biztosítják a talaj termékenységének fenntartását. A szerves anyagok, ásványi anyagok kevésbé kerülhetnek ki a rendszerből. A kertből ezzel szemben folyamatosan elhordjuk a tápanyagokat termények formájában, ehhez járulhat még a víz és a szél romboló hatása, ezért gondoskodnunk kell a talaj védelméről és a tápanyagok utánpótlásáról. Ha lejtős területen fekszik a kertünk, az ágyásokat célszerű a lejtésirányra merőlegesen kialakítani, felszínüket pedig igen gondosan vízszintesre gereblyézni, hogy a csapadékvíz ne folyjon gyorsan el, hanem be tudjon szivárogni a földbe. Ha keskeny (kb. 120 cm) ágyásokat alakítunk ki, oldalról el tudjuk végezni a növényápolási munkákat, nem tömörítjük össze belépéssel a talajt. Több szempontból is jó, ha a talaj felszínét szerves anyaggal (mulccsal) védjük. A becsapódó esőcseppek nem rombolják a szerkezetét, kisebb a párolgási veszteség, a hőmérsékleti szélsőségeket pedig tompítja. Növényvédelmi szempontból is kedvező, ha nem fröccsen fel a talaj a növényekre. A talajtakarás haszna: A szerves anyaggal történő talajtakarásnak, a mulcsozásnak télen és nyáron eltérő szerepe van. A nyári mulcs megvédi a talajt a túlzott felmelegedéstől, a kiszáradástól, kordában tartja a gyomokat és tápanyagot szolgáltat a talajnak. Télen a talaj túlzott hőmérsékletingadozását mérsékli, amely elsősorban az újonnan telepített növények hajszálgyökereit károsíthatja a hideg évszakban. A leggyakrabban az alábbi szerves anyagokat használjuk talajtakarás céljára: Oldal 113 / 125

114 Fenyőkéreg-zuzalék: Esztétikus, jó vízáteresztő- és víztartó-képességű anyag, elnyomja a gyomokat. Frakciótól függően 5-8 centiméteres rétegben kell elteríteni. Magas gyantatartalma miatt nehezen bomlik le, ezért kétévente el kell távolítani a területről. A földigiliszták nem kedvelik, de távol tartja a talajlakó kártevőket. Többféle fenyőfajból készülhet, a legolcsóbb a luc, a legdrágább a vörösfenyő kérge. Savanyító hatású. Faapríték: Viszonylag mutatós, lassan bomló, jó vízáteresztő, víztartó és gyomelfojtó anyag centiméteres rétegben kell leteríteni. Környezetbarát, időjárásálló. Dekorációs célra természetbarát színezőanyaggal festett vörös, sárga, barna és fekete színű faapríték is kapható a kereskedelemben. Gyakran használják játszóterek burkolására gyöngykavics helyett. Fűnyesedék: Nyersen csak vékony, 1-2 centiméteres rétegben elterítve célszerű használni, mert rothad és akkor kellemetlen szagú. Nyáron a rövid kaszálék a gyepen hagyható, árnyékol és tápanyagot, nedvességet is pótol. Ha nagy mennyiség keletkezik belőle, durvább anyaggal (faaprítékkal, újságpapírral) keverve a komposztra szórható. Komposzt: A kertekben keletkezett és megfelelően kezelt szerves hulladékból képződő magas szervesanyag-tartalmú, földszerű anyag. A komposzt haszna a könnyen felvehető tápanyagtartalmán kívül az, hogy javítja a talaj szerkezetét, és kedvező víz-levegő arányt alakít ki a növények gyökerei számára. A félig bomlott komposzt 3-8 centiméter vastag rétegben a cserjék és a fák köré szórható, jó árnyékoló és vízvisszatartó. Gyorsan lebomlik. Oldal 114 / 125

115 Tőzeg: Viszonylag tetszetős takaróanyag. 2-3 centiméter vastagon javasolt elteríteni. Jó gyomelfojtó és hőszigetelő, de rossz víztartó és vízáteresztő-képességű anyag. Szárazon kijuttatva az öntözővizet magába szívja, illetve elvonja a nedvességet a talaj felső rétegétől. Tápanyagot nem szolgáltat, megfelelő vízpótlás mellett kötött talajok szerkezetének javítására, mészkerülő növények (havasszépe, áfonya, erikafélék, hortenzia) talajának savanyítására alkalmas. Fenyőtű: Mutatós mulcsanyag, amelyet 3-4 centiméter vastagon célszerű elteríteni. Kiváló vízáteresztő, jó vízmegtartó-, gyomelnyomó és hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik. Savanyítja a talajt, így a savanyú talajt kedvelő fenyőfélék és hangák tőtakarására alkalmazható. Lassan lebomló anyag, magas gyantatartalma miatt a földigiliszták nem kedvelik. Szalma: Szálasan 15-20, aprítva 3-5 centiméter vastagságban célszerű elteríteni. Elsősorban szamóca- és paradicsomtermesztésnél használják a termés tisztaságának megóvása érdekében. Csak kalásznélküli szalmát szabad használni, mert a kipergő magból kikelő gabona gyomosít. Rendkívül gyúlékony, ezért rendszeresen nedvesíteni kell! Lassan bomló anyag, bomlását nitrogéntartalmú műtrágya adagolásával lehet serkenteni. Hullott lomb: Önmagában és más anyaggal, például faaprítékkal vagy tőzeggel keverve is alkalmazható cm vastagságban javasolt szétteríteni. Legjobb felaprítva használni. Lassan bomló, jó tápanyag-szolgáltató anyag. Oldal 115 / 125

116 A természetes eredetű anyagok közül használható még az összetört dióhéj, a fűrészpor, a szőlővenyige-nyesedék, a jutaszövet, valamint a zöldtrágyanövények, illetve talajtakaró (gyeppótló) évelők. Évszakonként mást nyáron és télen az eltérő funkció miatt a felhasznált talajtakaró anyagok is különböznek egymástól. Nyáron gyorsan bomló lombföldet, komposztot, szénát és a fűnyesedéket használjunk, amit majd ősszel bedolgozunk a talajba. Ezzel szemben télen lassabban lebomló, durvább frakciójú szerves anyagot, például tőzeget, szalmát, hullott lombot, faaprítékot és fenyőkérget terítsünk szét a fák, cserjék és évelők körül. Talajtakarás télen: Télen nem is annyira a talaj átfagyása a legveszélyesebb a növények számára, hanem a fagyos éjszakák és napsütéses nappalok közti talajhőmérsékletingadozás. A sötét színű talaj a napfény hatására könnyen felmelegszik, éjjel viszont hirtelen lehűl. A hirtelen és nagyfokú hőingásból adódó tágulás és összehúzódás megszaggatja a növények gyökereit, amik tavasszal nem tudnak majd működni. Ne siessük el! A téli talajtakaró anyag kijuttatását nem szabad elsietni. A nyári takaróanyagot még a talaj átfagyása előtt forgassuk a talajba. Ez javítja a talaj szerkezetét, tápanyagot pótol és kedvező hatással van a talajlakó élőlények számára. A téli mulcsozó anyag kijuttatásával várjuk meg az első komolyabb, mínusz o C-os éjszakai fagyokat, hogy a növények a hideg hatására nyugalmi állapotba kerüljenek, és a takaróanyag alatt ne hajtsanak ki. A kényszerhajtások tavasszal, a téli takaróanyag elbontása után elfagyhatnak. Ez stresszeli a növényt, és a vegetációs időszakban nem tudja valódi szépségét mutatni. Oldal 116 / 125

117 A takaróanyag kiszórása előtt fagymentes időben alaposan öntözzük be a növényeket. Ez különösen a télen is párologtató örökzöldek esetében fontos feladat, de a lombhullató fák kérge is lélegzik, így ezekről se feledkezzünk meg. Beöntözés után várjunk egy-két napot, majd hordjuk a növények köré a takaróanyagot, és 5-8 centiméteres rétegben terítsük el. Fák és cserjék: A fák és cserjék számára a kéregzuzalék, az aprított lomb és a komposzt a legjobb takaró anyag. Ügyeljünk arra, hogy a fás növények törzse körül kb. 15 centiméteres körben ne, vagy csak nagyon vékony, 1-2 centiméteres rétegben legyen mulcs. A fák törzse körül felkupacolt lomb, komposzt elzárja a kéregtől a levegőt, és a legyengült szöveteket könnyebben károsíthatják a meleg helyen jól áttelelő gombák, baktériumok. A túlságosan vastag mulcstakaró menedékül szolgál a rágcsálóknak is, amelyek a hideg évszakban szívesen táplálkoznak a fiatal fák kérgével. A fiatal fák törzsét meszezzük le, vagy tekerjük körbe hullámpapír- vagy szövetcsíkkal. Évelők és hagymások: A virágágyásokat legelőszöris tisztítsuk ki. Távolítsuk el a elhalt növényi részeket és gyomokat. Az évelők és hagymás virágok számára az aprított lomb, a fenyőgally, a szalma és a félig bomlott komposzt a legjobb talajtakaró anyag, amit szintén 5-8 centiméter vastagságú rétegben terítünk el. Színesebbé tehetjük a virágágyást, ha finom frakciójú festett faaprítékot használunk. Ne alkalmazzunk levegőtlenséget okozó, könnyen tömődő anyagot, például egészben hagyott lombot, mert az elzárja a levegőt a gyökerektől, illetve hagymáktól. A levegőtlenség kedvező környezetet nyújt a gombakártevőknek, amelyek a gyökérnyaki részen támadják meg a növényeket. A téli mulcsot az utolsó komoly fagyok elmúltával, április elején bontsuk el, és váltsuk fel nyári takaróanyaggal. Oldal 117 / 125

118 9.3. Tápanyag utánpótlás, komposztálás: Az ökológiai gazdálkodás előírásai szerint tilos a műtrágyák használata, mivel hosszú távon kedvezőtlenül hatnak a talajra és a környezetre, áttételesen pedig egészségünkre is. Engedélyezettek egyes bányászott talajjavító anyagok, mikrobiológiai és komposzt készítmények, illetve extenzív gazdálkodásból származó istállótrágya. (Ez utóbbit csak éretten használjuk!) Az ökológiai gazdálkodáshoz felhasználtató készítményekről a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. nél tájékozódhatunk, legegyszerűbben a című honlapjukon keresztül. Ésszerű és egyben olcsó megoldás, hogy az arra alkalmas kerti és nyers (!) konyhai hulladékot komposztálás után visszajuttatjuk a talajba Termőhelyhez illő fajok, fajták, tájfajták: Termesztett növényfajaink környezeti igényei eltérőek, vannak köztük sokat tűrők és kényesebbek. Kár fáradoznunk olyan fajokkal, amelyeknek nem felel meg kertünk talaja, mikroklímája vagy öntözési lehetőségei. A fajták igényeiben, és még inkább betegség ellenálló képességében nagy különbségek mutatkoznak. Egyes fajoknál kifejezett célja a nemesítésnek a rezisztencia elérése. A tájfajták többnyire jól alkalmazkodtak a helyi környezethez, de ez nem minden esetben jelent védettséget a betegségekkel szemben. Igyekezzünk betegségekre kevésbé érzékeny fajtákat termeszteni! Oldal 118 / 125

119 9.5. A vetésforgó kialakítása: A vetésforgó megtervezését célszerű már december-január folyamán elkezdeni, már csak azért is, mert a vetőmagszezon januárban kezdődik, így a szezon elején több forgalmazó teljes kínálatából válogathatunk. Tartsuk szem előtt, hogy a jól átgondolt, saját lehetőségeinkhez, igényeinkhez igazodó vetésterv fél siker. Ne sajnáljuk az időt a tervezéstől. Fontos tudnunk már a tervezéskor, hogy mekkora területen szeretnék kialakítani a veteményest. Vétek lenne figyelmen kívül hagyni a növények társíthatóságát. Rengeteg pénzt, energiát spórolhatunk meg azzal, ha a zöldségeink, fűszernövényeink természet adta riasztó vagy éppen vonzó tulajdonságait kihasználva tervezünk. A kertünk tájolása, a meglévő fák árnyékoló hatása is fontos szempont a tervezéskor. A legtöbb zöldségféle a kifejezetten napos helyeket kedveli. Vannak olyanok is, melyek szeretik, vagy legalábbis tűrik az árnyékosabb területeket is. Ilyen például a mángold, a cékla, fokhagyma, sárgarépa, metélő petrezselyem, tarlórépa, burgonya Térigény, átszellőzés, vetésidő: Egy biokertben mindent meg kell tennünk a növénybetegségek megelőzése érdekében. Kezdő kertészek szinte mindig abban a hibába esnek, hogy túl sok növényt zsúfolnak össze. Ez azért káros, mert nem szellőzik át és nehezen szárad fel a lomb, ami a gombabetegségek kialakulásának kedvez. (Szélsőséges esetben a növények meg is nyúlnak, felszíni szöveteik fellazulnak, így még védtelenebbé válnak a kórokozókkal szemben.) Sokat segíthetünk azzal is, ha a vetésidőt gondosan választjuk meg. Hiába szeretnénk minél előbb friss zöldséghez jutni, a magok csak bizonyos talajhőmérséklet elérése után kezdenek Oldal 119 / 125

120 csírázni és indulnak fejlődésnek, az elfekvő mag vagy a vontatottan fejlődő növényke pedig könnyen károsodhat. Sok biokertész használja a Maria Thun irányelvei szerint, a bolygóállások alapján szerkesztett, évről évre kiadott Vetési naptárt. Hasznos lehet a vetés, ültetés és a növényápolás időpontjának megválasztásához, valamint a betakarítás időzítéséhez Növények erőnléte: A túltáplálás és az éhezés egyaránt gyengíti növényeinket. A szárazságtól szenvedő növény ellenálló képessége is csökken. Inkább a talajt, mint a lombot öntözzük, gombabetegségre érzékeny fajokat inkább reggel, hogy ne üljön meg a pára a levelek között. Sokat segíthetünk a talajtakarással, mert csökkenti a vízveszteséget és a hőingást Házi szerek, biogazdálkodáshoz engedélyezett növényvédő szerek: Házi szerként általában növényeket, tejtermékeket, esetleg fahamut használunk. Cél a vetőmagok előkészítése, a növények erősítése, illetve a kártevők riasztása. A megelőző növényvédelem lehetőségeivel élve is adódhatnak olyan helyzetek, amikor szükség van növényvédő szerek használatára. A jogszabályok pontosan meghatározzák azoknak a hatóanyagoknak a körét, amelyek ökológiai gazdálkodáshoz használhatók, erről tájékozódjunk az ellenőrző szervezet, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. honlapjáról. Ezek kontakt hatású készítmények, vagyis nem szívódnak fel a növény szöveteibe. Oldal 120 / 125

121 A leggyakrabban használt hatóanyagok: Réztartalmú szerek: baktériumos és gombás betegségek ellen használatosak (a lisztharmat kivételével), korlátozott mennyiségben; Kén: leggyakrabban lisztharmat ellen, vagy lemosó permetezésre, illetve atkák gyérítésére használjuk; Olajos szerek: szívókártevők, például levéltetvek gyérítésére használjuk. A kártevők légzőnyílásait elzárva fejtik ki hatásukat. Ügyeljünk arra, hogy a permetlé a levél fonákjára is bőven jusson! Mikrobiológiai készítmények: veteményesben elsősorban Bacillus thuringiensis készítményeket használhatunk burgonyabogár és hernyók ellen. Különösen fontos, hogy a védekezést a kártevők életciklusához és fejlettségi állapotához igazítsuk. Inkább a délutáni órákban permetezzünk ezekkel a szerekkel, mivel a hőség és a tűző napsütés árt nekik. Az ökológiai gazdálkodáshoz használható szereknek is lehet hosszabbrövidebb élelmezés-egészségügyi várakozási ideje. Akkor használjuk csak ezeket, ha betakarításig letelik ez az idő Öntöző és permetező szerek növényekből: A permetlé és növényi trágyalé készítéséhez sokféle növényt fel lehet használni. Mindenki elsősorban a gyógynövényekre gondol, amikor erősítő leveket készítünk, de felhasználhatóak akár cserjék, fűszernövények, zöldségek és közönséges gyomnak tekintett, ámbár nagyon is hasznos növények. A csalán például az egyik leggyakrabban használt növényi permet és trágyalé alap. Érdemes tisztázni a permetlé - továbbiakban permet - és az öntöző trágyalé - a továbbiakban lé - közötti különbséget. Alapvetően ez két kijuttatási forma. A permetlét közvetlen a permetezőkészülékből vagy rózsával felszerelt locsoló Oldal 121 / 125

122 kannából juttatjuk a levelekre, a növényre és mindig jóval hígabb az öntöző lénél. Az öntöző trágyalevet a növények alá öntjük ügyelve, hogy ne kerüljenek a levelekre és a virágzatra. A szárakra cseppenő növényi trágya-lé nem okoz nagyobb károsodást a növényen, de azért ezzel is óvatosan bánjunk. Erjesztett lé: Friss növényből és szárítottból is elkészíthetjük. A növény-víz arányra mindig figyeljünk és tartsuk be az adott növényhez ajánlott hígítási arányokat. Az edényt, amelyben erjesztünk ne töltsük színültig tele, hogy maradjon hely a habzásnak. Az erjesztett leveket kavargatni kell, akár naponta többször is és csak akkor használható fel, amikor már nem habzik. Áztatott lé vagy hidegvizes kivonat: A növényt 1 napig áztatjuk hideg (eső)vízben. Az áztatott levet használjuk fel és még ezt is hígítani szokás. Préselt lé: Ritkán alkalmazzuk a speciális présgép vagy centrifuga igénye miatt. Az apróra vágott növényből gyümölcscentrifugával levet préselünk ki, majd ezt a préselt levet hígítjuk tovább. Forrázat: A növényt felaprítjuk, forrásban levő vizet öntünk rá, majd állni hagyjuk, amíg ki nem hűl a víz. Főzet: A növényt felaprítjuk, majd felforraljuk a vízzel együtt és még percig főzzük. Hűtés után használjuk. Az erősebb sejtfalú növényeket akár a főzet készítése előtt be is áztathatjuk egy napra. Oldal 122 / 125

123 Nagy csalán: A fiatal csalánt egy kesztyű segítségével leszedjük. Ha a csalán öregebb és felmagzott, akkor csak a leveleket szedjük le, és használjuk. Levéltetvek, atkák ellen: 0,5 kg fiatal csalánhoz hozzáöntünk 5 liter vizet, majd 48 órán át áztatjuk. A kapott csalánlevet leszűrjük egy szűrőbe helyezett textilanyag segítségével, hogy a permetező ne duguljon el. 1 liter csalán léhez 9 deciliter vizet adunk, hígításként. A készítmény 10 naponként használható. Növények táplálásához: Egy 5 literes befőttesüveget ¼ részben megtöltünk csalánnal, majd felöntjük vízzel és néha megkavarjuk. A trágyázásra szánt csalán lé akkor készült el, ha keverés közben nem habzik fel. A már kész trágyalevet hígítjuk 1:20 arányban, ezután 10 naponta belocsoljuk vele a növények tövét, ügyelve, hogy a lomba ne kerüljön. A készítmény javítja a növény ellenálló képességét, és segíti a növény fejlődését is magas nitrogén tartalma miatt. Mezei zsúrló: A kevésbé vizes élőhelyeken keressük. A mezei zsurlót egyszerűen csak szedjük le. Ügyeljünk rá, hogy ne keverjük össze a mocsári és az erdei zsurlóval. Gombaölő és rovarriasztó permet: g zsurlót 3-4 l vízben felforraljuk, majd forrás után még 15 percig lobogó vízben főzzük. Szűrőbe helyezett rongy segítségével leszűrjük, hogy a permetezőt ne dugítsa el a főzet. 1:5 arányban hígítjuk használat előtt. Kovasav tartalma erősíti a növényi sejtfalakat, ezáltal gombás betegségek megelőzésére és talajgombák ellen különösen hatékony. Oldal 123 / 125

124 Gilisztaűző varádics: Kedvelt élőhelye az ártér és a mocsárrétek, de Magyarországon számos helyen előfordul. Jól felismerhető a kimagasló sárga virágairól. Rovarriasztó hatású gomba- és baktériumölő permetszer: 1 liter forrásban lévő vízhez 2 maréknyi szárított varádics virágot adunk, vagyis főzetet készítünk. 24 órát állni hagyjuk, használat előtt 1:10 arányban hígítjuk Gyógynövények a biokertben: Az ökológiai szemlélettel művelt kertben a gyógynövények nem külön kis ágyásban sorakoznak, hanem betársulnak a különböző élőhelyek közösségeibe! Minél többféle növény, állat talál otthonra a kertben, annál gazdagabb életközösségek jönnek létre, és így egy-egy kártevő nem tud túlságosan elszaporodni, szépen egyensúlyban tartják egymást. Oldal 124 / 125