MAGYARORSZÁG VIRÁGOS NÖVÉNYEI

Átírás

1 MAGYARORSZÁG VIRÁGOS NÖVÉNYEI WAGNER, JÁNOS Hoffmann, Károly

2 MAGYARORSZÁG VIRÁGOS NÖVÉNYEI WAGNER, JÁNOS Hoffmann, Károly Publication date 1903 Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó előzetes írásbeli engedélyéhez van kötve.

3 Tartalom ELŐSZÓ.... iv 1. TÁJÉKOZTATÓ NÖVÉNYEK I. osztály: Egyporzósak. Monandria II. osztály: Kétporzósak. Diandria IV. osztály: Négyporzósak. Tetrandria V. osztály: Ötporzósak. Pentandria VI. osztály: Hatporzósak. Hexandria VII. osztály: Hétporzósak. Heptandria VIII. osztály: Nyolczporzósak. Octandria IX. osztály: Kilenczporzósak. Enneandria X. osztály: Tizporzósak. Decandria XI. osztály: Tizenkétporzósak. Dodecandria XII. osztály: Húszporzósak. Icosandria XIII. osztály: Sokporzósak. Polyandria XIV. osztály: Kétfőporzósak. Didynamia XVII. osztály: Kétfalkásak. Diadelphia XVIII. osztály: Sokfalkásak. Polyadelphia XIX. osztály: Csőporzósak. Syngenesia XX. osztály: Termőre-nőtt-porzósak. Gynandria XXI. osztály: Egylakiak. Monoecia XXII. osztály: Kétlakiak. Dioecia XXIII. osztály: Kevertvirágúak. Polygamia XXIV. osztály: Virágtalanok. Cryptogamia TÁBLÁK iii

4 ELŐSZÓ. A K. M. Természettudományi Társulat a tagjai körében általánosan nyilvánuló óhajtásnak kívánt eleget tenni, a midőn Hoffmann Károlynak immár harmadik kiadásban megjelenő Növényatlaszát, főleg színes képeinek kedveért, kiadványai sorába felvette. A fordítást, illetőleg a magyar viszonyok tekintetbe vételével való átdolgozást Wagner János aradi tanítóképző-intézeti tanárra bízta, a szokásos reviziót pedig reám ruházta. Wagner áttanulmányozván a német munkát, arra az eredményre jutott, hogy voltaképen új magyar növénytani képes könyvet kell írnia, nemcsak azért, mert Hoffmann sokszor igen rövid, alig tájékoztató növényleirásait pontosabb, részletesebb leirással tartotta szükségesnek pótolni, hanem főleg azért, mert hazánk növényzete nagyon sokban különbözik Németország flórájától: a mienk gazdagabb és szebb! Wagner Jánosnak már előzetesen, tanulmány czéljából összeállított honi növényfajok jegyzéke kellő alapot szolgáltatott a növényatlaszba felveendő fajok kiválogatására. Virágos növényeink valamennyi faját nem vehettük fel e könyvbe; az meghaladta volna a könyv czélját, mely csak az általánosabban elterjedt, vagy honunk flórájának nevezetesebb fajaival óhajtja megismertetni a növények kedvelőjét. Ebből a szempontból válogatva össze a leírásban ismertetett növényfajokat, a magyar kiadás mégis jóval bővebb, illetőleg jóval több növényfaj leírását közli, mint az eredeti német munka harmadik kiadása. Hoffmann Károly»Pflanzen-Atlas«-ának dr. Hoffmann Gyula átdolgozta harmadik kiadása 875 növényt ismertet. Ezek sorából 56 növényt el kellett hagynunk, mivel hazánkban nem terem; tulajdonképen még többet kellett volna elhagynunk, de az el nem hagyható színes képek kedveért meg kellett tartanunk. Az ily módon megmaradt 819 növényleírást Wagner megtoldotta 446-tal, úgy, hogy a magyar kiadás 1265 növényt ismertet. A magyar kiadás képeinek száma is meghaladja a német kiadásét. Ugyanis a német kiadás képeinek száma az átvett 64 színes táblán 354; a magyar kiadás három új színes táblája 21 Magyarországra jellemző növényt közöl színesen, és igy a magyar kiadás szines képeinek száma 375. A három új tábla közül a 65. és 67-ik Réti Ödön, a 66-ik Wagner Ágoston rajztanárok ügyességét dícséri. A német II. kiadás 65. és 66. tábláját, valamint egyáltalában a moszatokra, gombákra, zuzmókra és mohokra vonatkozó részt, minthogy a magyar kiadás czéljainak nem feleltek meg, nem vettük át, hanem csak a virágos növényeket és a puszta szemmel is felismerhető s a virágos növényekhez külsőleg hasonló harasztféléket, az ú. n. edényes virágtalanokat tárgyaló részt. A német kiadásból átvett szövegközti képek száma 415; a fent részletezett okokból ugyanis az eredeti 475-ből el kellett 60-at hagynunk. Az ismertetett új növények illusztrálására más könyvekből átvettünk 122-őt, új kép készült 45. A magyar kiadás szövegközti képeinek száma tehát 582, vagyis a szines képekkel együtt összesen 957 növény képét tartalmazza ez a könyv. Az új képek fele részét Wagner Ágoston, másik fele részét Wagner János természetből rajzolta. 1 * Hogy a magyar kiadást a német munkánál használhatóbbá tegyük, több rendbeli változásra és bővítésre volt szükség. Nevezetesen, a német munka második kiadásának mintájára, rövid általános részt tettünk a növények leírásai elé, hogy az olvasó a növények leirásában használatos kifejezésekkel, műszókkal megismerkedhessék és ezek kedveért ne kelljen más munkához folyamodnia. Közöljük azután előleges tájékozás végett Linné rendszerét, melyet, mint olyat, mely a nem szakembereket legkönnyebben tájékoztatja, a leírt növények csoportosításában a német eredetihez híven megtartottunk. De közöljük egyúttal a legújabb természetes rendszer családjainak csoportosítását is; továbbá a növénynevek közt való tájékozódást elősegítő és rövidítve használt úgymondott szerzők (autor) teljes nevének jegyzékét is. Végül a könyv használatára, illetőleg a növény megismerésére, vagyis nevének felkeresésére vonatkozó rövid tájékoztatót bocsátunk előre. A növények leírását magában foglaló részt a munka zömét egységes névjegyzék zárja be. A növények leírásában és megválogatásában két, az eredeti német munkában nem követett új szempontot is érvényre juttatunk. 1 Ez új képek némelyike a sokszorosító tévdeédésből készült nagyobb alakban, mint a többi. iv

5 ELŐSZÓ. Az első az, hogy közzé teszszük mindazokat a magyar neveket, a melyeket a magyar irodalom és különösen Wagner évek óta folytatott gyűjtésének felhasználásával összeállítani sikerült. Csak azokat a neveket hagytuk el, a melyeket egészen helytelen képzésük miatt jobb volt fel nem ujítani (pl. kékencz, gyapor), vagy a melyek képzéséhez trágár kifejezéseket használtak. Ha a sietős munka közben netalán nehány helyes név el is maradt, vagy tévesen használtatott: mégis hiszszük és reményeljük, hogy e könyv e tekintetben is hasznos szolgálatot fog tenni. Hiszen a könyvbe felvett magyar növénynevek száma közel Reméljük, hogy e névbőség is meg fogja könnyíteni a növények felismerését, de egyúttal meg fogja könnyíteni a vidéken használatos új nevek gyűjtését, hogy azután az újabb gyűjtésekkel gyarapodó névjegyzékünk alapul szolgálhasson majd a közel jövőben a magyar növényvilág teljes névtárának megalkotásához. Mert ma bizony még e tekintetben sok nehézséggel küzdünk. A leírt növények magyar nevéül első sorban azt fogadtuk el, a melyet DiószegiSámuel és Fazekas Mihály jeles»magyar Füvészkönyve«óta jóformán minden magyar botanikus használ. A rossz képzésüek, vagy a latinból egyszerűen átirtak helyett a későbbi irodalom nevei vagy a gyűjtött népies nevek közül választottunk. Némely növénynek azonban ilyen népies nevére nem akadtunk. Ilyen esetben vagy a latin, a szláv vagy a német nevek alapján alkottunk újat, vagy a közel rokon növények neveinek felhasználásával segítettünk magunkon. Ebben Paszlavszky József, Társulatunk érdemes titkára is segítségünkre volt; tanácsait egyébként is az egész munkában szíves köszönettel követtük. Mindezek daczára érezzük, tudjuk, hogy nem alkottunk kifogástalant; de hiszszük, hogy törekvésünkkel a helyes névtár megalkotásához valamennyire mégis hozzájárultunk. A német kiadástól való második lényeges eltérés az, hogy minden tárgyalt növényfaj, vagy egy növénynemhez tartozó növényfajok leírása után felsoroltuk azokat a fajokat, a melyek még hazánkban tenyésznek, de a könyvben ismertetésük nem volt lehetséges. Ezeknek a felsorolásával azoknak akartunk kedveskedni, kik a növények gyűjtésével rendszeresebben óhajtanak foglalkozni, de egyúttal ez által rá akartunk mutatni, hogy, ha a keresett növény leírása a könyvben nem volna meg, mely nevek alatt keresendő a szakmunkákban. A leirt és felsorolt fajok megitélésében nem voltunk hívei sem a túlságos összefoglalásnak, sem a túlságig vitt széttagolásnak. Munkánk a növénykedvelő nagy közönség számára készült és így minden esetre jónak látszott a tágabb körrel bíró fajokat tárgyalni, a tömérdek úgy mondott kis fajt és eltérést pedig számba nem venni, bár nem térünk ki a kis fajok és az eltérések [pl. alfajok (subsp., subspecies), fajváltozatok (var., varietas), alakok (f., forma) és keverékfajok (hybrid)] elől sem, ha ismertetésökkel a hazai specialis viszonyoknak szolgálatot véltünk tenni. A fajok ujabb megitélése, vagy neveiknek újabb megrostálása sok esetben arra kényszerített, hogy a magyar irodalom eddig használta tudományos, tehát latin nevek helyett az ujabban megállapítottakat használjuk, de ez esetben a magyar irodalom használta régibb nevet (mint egyjelentésűt, synonymot) zárójelben mégis közöljük, hogy a magyar szakirodalomban való tájékozódást megkönnyítsük. A növények leírásában Wagner szaktársam arra törekedett, hogy lehetőleg könnyűvé tegye a növények felismerését, még azoknak is, kik behatóbban nem foglalkoztak a növények neveinek felkeresésével, illetőleg a növények meghatározásával. Éppen ezért a német munka leírásait nem fordította le egyszerűen és, ha egyikmásik növény leírását le is fordította, mindig bővítette, helyesbítette; a legtöbb növényt azonban ujonnan írta le segédmunkák és saját tapasztalata alapján, különösen pedig önállóan járt el a ritkább növények, nevezetesen a magyar növények leírásában. Mindezeket figyelembe véve, a magyar kiadás nem tekinthető egyszerű fordításnak, hanem a német munka felhasználásával készült eredeti magyar műnek. Elöljáró beszédünkben beszámolva a szükséges tudnivalókról, azzal a szívből jövő óhajtással bocsátjuk e munkát közre, vajha a hazai szép flóra tanulmányozásának minél több hívet szerezhetne. A rövid idő alatt készült és bizonyára nem hibátlan könyv hiányaira, fogyatékosságára vonatkozó tudósításokat köszönettel véve, őszintén óhajtjuk, hogy olyan szeretettel fogadják és használják honfitársaink, mint a milyen szeretettel igyekeztünk vele mi és áldozatkészségével a K. M. Természettudományi Társulat a magyar műveltségnek szolgálatot tenni. Budapest, deczember 17-én. v

6 ELŐSZÓ. Mágocsy-Dietz Sándor. vi

7 1. fejezet - TÁJÉKOZTATÓ. A növény testrészei. A növényeket általában két nagy csoportba oszthatjuk a szerint, a mint a faj szaporítása szempontjából virágot fejlesztenek és magvat érlelnek, vagy pedig virágjok nincs és magvak helyett egyszerű spórákat teremnek; az elsők a virágos növények, az utóbbiak a virágtalanok. E könyv a hazai fontosabb virágos növényeket ismerteti; a virágtalanok közül csak a legfelsőbb rendűekre, az úgynevezett edényes virágtalanokra terjeszkedik ki. A virágos növények testén rendszerint gyökeret, szárat, levelet és ez utóbbiakból alakult virágot és termést különböztethetünk meg. E tagok egyike-másika hiányozhatik is; egy időben pedig aránylag csak nagyon kevés növényen figyelhető meg valamennyi rész, miért is ajánlatos, sőt a növény felismeréséhez, pontos meghatározásához rendesen szükséges is, a növényt különböző időben megfigyelni, hogy valamennyi részét megismerjük. A helyet, melyen a növény tenyészik, megterem, termőhelynek mondjuk. A sokféle termőhelyet illetőleg a növényeket nagyjában két csoportba oszthatjuk: szárazföldiekre és vízi növényekre. Mind a szárazföldi, mind a vízi növények táplálékukat leginkább gyökereikkel a talajból, vagy a vízből veszik fel. Vannak azonban növények, melyek a korhadó talajból képesek csak táplálkozni, televénylakók (saprophyta), sőt vannak olyanok, melyek csak más élő növény testéből táplálkoznak, gyökerébe, vagy szárába bocsátva be gyökereiket, illetőleg szívóikat: ezek az élősködők (parasita). Az élősködők, minthogy táplálékukat zöld növények, az u. n. gazdanövény testéből veszik fel, rendszerint nem zöldek: ezek a valódi élősködők, melyek sorában a más növények gyökereiből táplálkozókat gyökéren élősködőknek mondjuk. Vannak azonban köztük zöldek is, melyek táplálékukat leveleikkel a levegőből, sőt gyökereikkel a talajból és a gazdanövényből is felveszik: ezek a félélősködők. A növények életfeladata saját életük fenntartásán kívül első sorban a szaporodásról gondoskodni. E czélból fejlesztenek különböző tenyészeti szaporító szerveket is, de e feladatot főleg termések, magvak fejlesztésével teljesítik. A termésfejlesztés szempontjából a növények egyszer-termők és sokszor-termők. Az előbbiek egyszer termést érlelve elpusztulnak, az utóbbiak több, sok éven át élnek és bizonyos kor elérése után többnyire minden évben teremnek magot kisebb-nagyobb mennyiségben. Az egyszer termők sorában élettartamuk szerint megkülönböztetjük az egyéveseket (jelölésük=egyéves), ha a növény tavasszal csirázik, ugyanazon nyáron virít és termést érlel (kapor); az áttelelő egyéveseket (jelölésük=áttelelő egyéves), mikor a növény nyár végével, őszszel csirázik és a következő év tavaszán érleli termését (galambbegy). Mind a kettő élete tehát legfeljebb egy évig tart; az egyszer termő növény lehet kétéves (jelölésük=kétéves), mikor a növény tavaszszal csirázik, levélzetet fejleszt, de csak a következő év nyarán virít és érleli meg termését (murok); lehet évelő (jelölésük=évelő), midőn évről-évre leveleket fejleszt és azután egyszer virít, termést érlel és elpusztul (Agave); hazánkban csak némely kerti, vagy üvegházi növény ilyen. A sokszor termők élete mindig több évre terjed: lehet évelő (jelölésük=évelő), a midőn áttelelő tőkéjéből évrőlévre kihajt, hajtásai az első évben vagy az első években csak rövidek maradnak, később megnövekedve, minden évben virítanak és termést érlelnek, de hajtásaik a tél folyamán elpusztulnak egészen a tőkéig, vagy legalább legalsó részükig, (nyulárnyék). Hosszabb időn át sokszor teremnek azonban még azok az évelő növények, melyeknek gyökere és szára is megfásodik, mint a minők a cserje (jelölésük=cserje) és a fa (jelölésük=fa), melyeknek áttelelő fás szára évről-évre új hajtásokat és leveleket fejleszt. Vannak még olyan növények is, melyeknek csak a száruk alsó része fásodik meg és marad meg évről-évre, ellenben az egyéves hajtások majd teljes egészükben elpusztulnak: ezek a félcserjék. Fás növényeink legnagyobb része leveleit őszszel lehullatja és csak kis része tartja meg télen át is; az előbbiek a lombhullatók, az utóbbiak az örökzöldek. 1

8 TÁJÉKOZTATÓ. A gyökér. A gyökér rendszerint a növény földbeli része. Vannak azonban vízi, légbeli, sőt olyan gyökerek is, a melyek más növénynek, az úgynevezett gazdanövénynek a testébe bocsátkoznak; ezek a tulajdonképeni szivók. A gyökér rendszerint lefelé nő. Ha a növény gyökere idősebb korában is a szár folytatásába esik, főgyökérnek mondjuk (minden fás és kórós növény: libatop, oroszlánszáj, stb.); a belőle kiinduló vékonyabb gyökereket elsőrendű, az elsőrendűekből növőket másodrendű gyökérágaknak, a végső, hajszálszerű ágakat pedig gyökérrostoknak nevezzük. Ha a gyökér főága fejlődésében elmarad, elcsenevészedik, vagy elpusztul és a szár tövéből egyenlő vastag gyökerek, az úgynevezett mellékgyökerek (járulékos gyökerek) nőnek, bojtos vagy rostos gyökérzetről beszélünk (minden pázsitfű, hagymás növény gyökérzete, például 63., 205. kép). Ilyen mellékgyökerek a szár bármely részéből is eredhetnek. Különleges feladatot teljesítenek a borostyán szárából fejlődő mellékgyökerek az ú. n. kapaszkodó gyökerek. Úgy a fő-, mint a mellék- vagy rostos, gyökerek bizonyos fajokon megvastagodnak. Így a főgyökér lehet karógyökér (murok), vagy répaalakú (czékla); a mellékgyökerekből pedig különböző alakú (kolonczos, répás, mogyorós) gumós gyökerek fejlődnek (290. kép). Gumós például a georgina mellékgyökere. A hüvelyesek gyökerén apró, gumószerű daganatok vannak. Érdekesek a kosborfélék gumói ( kép). Ezek több húsos, rostos gyökér összeolvadásából keletkeznek, csúcsukon azonban mindig rügyet viselnek és így részben szárból is állanak. A szár. A száron mindig levelek (bármily apró pikkelyekké is csökevényesedtek), rügyek, vagy levelek vagy ripacsaik találhatók. A szárnak azt a helyét, a hol a levelek állnak: csomónak, ha dagadt, bütyöknek nevezzük; a csomók vagy bütykök között fekvő szárrészt szártagnak mondjuk. A szár rendszerint légbeli (esetleg vízbeli), de lehet földbeli is. A földbeli szár tőke (gyökértörzs, rhizoma), mely lehet húsos, fej-, buzogány-, hengeralakú; rendszerint vízszintesen vagy ferdén fekszik a földben és számos mellékgyökeret fejleszt (sülyfű). Ezzel telel ki az évelő növények legtöbbje. A vékony és messzire kúszó és végén földfeletti hajtást fejlesztő, gyakran ízelt tőke-ág neve: taraczk (29. kép), mely különösen a pázsitfüveken fordul elő; gumó, ha gömbölyű vagy szabálytalanul van megvastagodva, húsos, esetleg kissé fás és felszínén csökevényes, a gumó szárrészéhez képest igen apró pikkelylevelek hónaljában rügyeket fejleszt (burgonya); hagyma, ha szára rövid kúpot vagy tányért, úgynevezett tönköt képez, mely alsó részében bojtos gyökereket, felső részében pikkelyeket visel. Ha a külső hagymapikkelyek szárazak, hártyásak és a belső húsos pikkelyeket beburkolják: burkolt hagymáról beszélünk (vörös hagyma); a csupasz hagyma pikkelyei mind húsosak és egyenlők (fehér liliom). A pikkelyek hónaljában fejlődő rügyeket fiókhagymáknak nevezzük. Ha a tönk igen nagy és kevés pikkely fedi, hagymagumó a neve (őszi kikerics). A légbeli szár lehet fatörzs, ha fás, alsó részében ágatlan és felső, koronát alkotó részében évről évre új leveles ágakat fejleszt (ákáczfa); lágy szár, ha fűnemű és csak egyszer érlel magot (árvacsalán); ha részben megfásodik és az idő viszontagságainak hosszabb ideig ellenáll, kórónak hívjuk (dohány); fű-, vagy szalmaszár, ha bütykös és szártagjai csaknem kivétel nélkül üresek (minden pázsitfű); végre tőkocsány, ha lomblevelei nincsenek és csúcsán virágot avagy virágzatot hord. Irányára nézve lehet a szár merőleges (napraforgó), emelkedő vagy felegyenesedő, mikor töve a földön fekszik, a csúcsa pedig és az ágak felemelkednek (piros árvacsalán), heverő vagy hasaló, avagy lecsepült, ha egész hosszában a földön fekszik (dinnye); a heverő szár gyakran gyökerező is. Felfutó, mikor csavarodva más növények szára körül tekerődzik (komló), kapaszkodó, mikor kacsokkal, vagy légbeli gyökerekkel fák törzsén, falon felkúszik (szőlő, borsó, borostyán...). A kevés-levelű, karcsú hajtások, melyek a szár tövéből eredve gyakran jelentékeny távolságba nőnek, hosszú szártagúak és hegyükön meggyökerezve új növényeket fejlesztenek, indák (szamócza). A szár lehet hengeres, 4 3 oldalú, 3 4 szögletű, két és több élű; barázdált, rovátkolt, karczolt, sima. 2

9 TÁJÉKOZTATÓ. Bizonyos növényeken átformálódhatik. Végzi pl. a levelek hivatását és olyankor nemcsak zöld színt ölt, hanem alakja is gyakran levélszerű. A nyúlárnyék ágacskái pl. tűleveleknek látszanak; a csudabogyó ágai pedig tojásdad levélalakot öltenek. Kacscső módosulhat (szőlő), tövissé (gledícsia) sőt gyökérszerűvé is módosulhat és helyettesíti a gyökeret pl. a kláristövön. A levél. A növények levelei különböző munka vagy feladat végezésére hivatvák. A legtöbb esetben valamely részök kiterült lemez, melylyel a levegőből felveszik a gázalakú széndioxidot és zöld festékük (a klorofil) segélyével czukrot, keményítőt, szóval a növényi testet alkotó anyagokat készítenek, és a melylyel a növények felesleges vizöket elpárologtatják. Vannak azonban levelek, melyek még más feladatot is teljesítenek. Valamennyinek közös tulajdonsága, hogy a szárnak valamely csomóján van elhelyezve. A leveleket a teljesítendő feladat és a száron való elhelyezés szerint különböztetjük meg és csoportosítjuk. A száron alulról felfelé haladva a következő leveleket különböztethetjük meg: 1. szíklevelek; 2. allevelek vagy pikkelylevelek; 3. lomblevelek; 4. fellevelek vagy murvák, és a virágban a viráglevelek. Valamennyit egyazon száron ritkán találni egyszerre együtt; sőt némely növényen csak egyféle levelet, pl. pikkelylevelet találni, mint pl. több élősködő növényen. A kifejlődött levélen három részt különböztetünk meg: a hüvelyt, a nyelet és a lemezt. Ezek a részek a különböző leveleken igen különböző módon fejlődnek ki. A szík- vagy csiralevelek már a növények magvában lévő csirán megvannak és a szerint, a mint egy vagy két szíklevél fejlődik, a növényt egyszíkünek vagy kétszíkűnek mondjuk. Vannak növények, melyeknek 6 12 szíklevelök fejlődik (fenyők). A sziklevelek egy része vastag húsos (bab, tölgy, mandula) más része vékony és csírázás után lomblevélszerűvé válik (hárs). Az allevelek vagy pikkelylevelek rendszerint a levélhüvelynek megfelelő részből alakulnak. Feladatuk a növény testének megvédése a külső behatásoktól. Ilyen allevelek a rügypikkelyek, melyek rendszerint kemények, vaskosak, gyakran bőrneműek és nem zöldek; némelyiké meg is húsosodik és tartaléktáplálék fölraktározására szolgál (hagyma). Az allevelek feladatuk teljesítése után lehullanak, ezért találni ritkán a fák rügyéből fejlődött hajtás tövén. Más csoportbeli levelek is ölthetnek pikkely alakot, de ezek helyzetüknél fogva a megfelelő csoportba tartoznak; lehetnek pl. pikkelyalakú lomblevelek (nyúlárnyék). A lomblevél. A száron található levelek sorában a legfejlettebbek és legváltozatosabb alakúak a lomblevelek. Teljes kialakulásában, mint pl. az Ernyősök legtöbbjén (183. kép), jól megkülönböztethető a levél legalsó része, melylyel a szárhoz csatlakozik, a hüvely, a rákövetkező nyél, és végre a nyél csúcsán álló lemez. E részek közül egyik-másik nem fejlődik ki és így hiányzik. Leggyakrabban marad el a hüvely, legritkábban a lemez, pl. a leveletlen lednek levelein. Ha a nyél hiányzik, a levél ülő (555-ik kép). A hüvely a levélnek többé-kevésbbé csőszerüleg kifejlődött része, mely a szárat a csomó felett körülfogja. Szélei összenőhetnek és a hüvely zárt csővé alakúl (sás), vagy pedig szélei csak egymásra borúlnak és így a hüvely hasadt (pázsitfüvek), vagy végül csak kiszélesedő és csak alsó részével fogja félig meddig a szárat körül (Ernyősök). Sok esetben a hüvely módosulhat sőt át is alakulhat. A hüvely ilyen módosulása a kürt és a pálha. A kürt a levél alapja, illetőleg a levél nyele alapja fölé helyezkedett, többnyire hártyás zárt cső, melynek szélei vagy fogasak vagy rojtosak, sőt sokszor egészében is meghasadozott (sóska, keserűfű). A pálhák (melléklevelek) a levélhüvely módosulásából keletkeznek, és a levélnyél töve két oldalán két-két pikkely, vagy lomblevél-alakú lemez alakjában jelennek meg. Néha igen aprók és az éles szemű ember figyelmét is kikerülhetik, néha azonban nagyok (borsó). Sokszor csak arra valók, hogy a rügyben, bimbóban levő virágokat megóvják (tölgy, bükk) és kifeslésökkor lehullanak. A rózsán, lóherén a levélnyélhez vannak nőve két oldalról; néha együvé is nőhet a kettő (boglárfa). Sok esetben pedig egyáltalán nem fejlődnek ki. A pálhák tövisekké is módosulhatnak, mint pl. az ákáczon, a levél töve két oldalán. 3

10 TÁJÉKOZTATÓ. Ha a levélnyél hiányzik, a lemez közvetetlenül a hüvelyen foglal helyet (sásfajok); a pázsitfüvek lemezének vállán kiemelkedő nyelvecske a hüvely pálhaszerű csúcsának tekintendő. Sok virág szirmán is megtalálható (szegfűfélék). A levélnyél többnyire hengeres szál, de van szegletes, lapos (nyár), felső részén bemélyedt, csatornás (náspolya). Lehet a nyél szárnyas, ha keskeny lemezzel van szegélyezve, de lehet egészen lemezszerű is, a midőn a hiányzó lemezt is pótolja (kacstalan lednek 422. kép). A lemez a lomblevél legjelentékenyebb része. Megkülönböztetjük a lemez csúcsát (hegyét), élét és vállát (vagyis a lemez alapját), továbbá a lemez felső felületét (színét, háti oldalát) és az alsó felületét, fonákát (hasi oldalát), melyek együttesen határolják a lemez testét. A lemez rendesen részarányos, de vannak levelek, melyek nem részarányosak; ezek a ferde levelek (hárs, szil). A levél csúcsa lehet hegyes (233. kép), kihegyezett (79. kép), tompa (77. kép), lekerekített (194. kép), csonka (110. kép), kicsipett vagy csorba (XXVIII. 6.), ilyenkor gyakran szálkahegyű (418. kép). A lemez válla vagy alapja lehet szíves (125. kép), ferde (XV. 4.), egyenes (LX. 4.) ékalakú (LIX. 3.), nyélrefutó (X. 3.), ha a nyél két oldalán folytatódik, szárrafutó (L. 1.), ha a lemez alapján túl a száron lefelé folytatódik; füles (115. kép) ha szíves vállának kétfele a nyéltől eláll. A lemez alakja lehet kerek (XI. 3.), kerekded (XIX. 2.), kerülékes (XV. 4.), tojásalakú (191, kép), visszás tojásdad (285. kép), szíves (104. kép), visszás szíves (XXVIII. 6.), háromszögletű (XVI. 1.), rhombos (VII. 5.), vesealakú (131. kép), nyilas (XVI. 1.), dárdás (115. kép), hosszúkás (103. kép), lándsás (107. kép), szálas (minden pázsitfű levele), tűalakú (erdei fenyő), áralakú (boróka), kardalakú (nőszirom). Éle lehet ép, ha rajta semmiféle bemetszés nincsen; legfeljebb elálló szőrszálak állnak rajta, a mikor a lemez pillás. Ha az éle, illetőleg a széle kissé be van metszve, de a bemetszés a lemez felének külső harmadáig nem terjed, lehet fűrészes (csipkerózsa), ha a bemetszés és a kiemelkedés szegletes, csipkés (131. kép), ha a bemetszés szegletes, a kiemelkedés pedig íves, fogas (114. kép) ha a bemetszés íves és a kiemelkedés hegyes. A bemetszésnek mind a három módja lehet apró, nagy, finom, durva, sőt lehet kétszeres és kevert is, pl. csipkésen fűrészes. E három esetben maga a levél lemeze még ép, osztatlan. Osztott levél általában az, a melynek féllemeze a szélén, illetőleg külső harmadán túl kisebb-nagyobb mértékig be van metszve, részletekre osztva. A bemetszés foka szerint megkülönböztetjük a hasadt levelet, melyen a bemetszés alig ér a féllemez feléig (287. kép.), az osztott levelet, melyen a bemetszés túl ér a féllemez felén (331. kép) és a hasogatott (szeldelt, szabdalt) levelet, melyen a bemetszés majd egészen a levél közepéig ér, úgy hogy sokszor csak alig észrevehető lemez-szegély kapcsolja össze a lemez részeit (fecskefű). A hasadt levél részeit hasáboknak, vagy még inkább karéjoknak, mondjuk és a hasadt levelet karéjosnak, az osztott levél részeit részeknek, a hasogatott levélét pedig szeleteknek vagy sallangoknak mondjuk. A bemetszések és a részek különböző viszonyai szerint még más elnevezéseket is használunk; így öblösen karéjos a levél, ha a bemetszések öblösen ívesek (tölgy), kaczuros, (agyaras) ha a részek nem egyenlők és hegyükkel a levél töve felé irányulnak (pitypang), sallangos, ha a szeletek hosszúak és nagyon keskenyek (pipitér). Az osztott levelek hasábjai vagy úgy helyezkednek el, mint a tenyéren az ujjak és ekkor ujjasan, vagy tenyeresen osztottak (juhar), vagy pedig a levélnyélre illetőleg a levél főerére merőlegesen és akkor szárnyasan osztott, hasadt vagy szeldelt a levél (tölgy). A lantalakú levél hasadt vagy osztott vagy hasogatott levél, mely hegye felé ép (káposzta). A levélen rendesen egy nyelet és rajta álló egy lemezt különböztetünk meg; ez az egyszerű levél; ha közös nyélen több lemez fejlődik, az összetett levél keletkezik. A közös nyélen levő levelek egyenként levélkék. A levélkék az őszi lombhulláskor sokszor külön-külön, egyenként hullanak le a közös nyélről (pl. bokrétafa). Az összetett levél kétféle: ujjasan vagy tenyeresen összetett, a midőn a közös nyél hegyén helyezkednek el a levélkék (lóhere, bokrétafa, szamócza) és szárnyas vagy szárnyasan összetett, a midőn a levélkék a meghosszabbodott közös levélnyél, a gerincz, két oldalán foglalnak helyet. 4

11 TÁJÉKOZTATÓ. Az ujjasan összetett levél levélkéinek száma rendesen állandó és így lehet hármas, négyes, ötös, hetes; lehet, hogy a levélkék ismét tenyeresen osztottak, akkor a kétszeresen v. háromszorosan tenyeresen összetett levelek származnak. A szárnyas levelek lehetnek páratlanul vagy párosan szárnyasak. Páratlanul szárnyas, ha a közös nyél végén egy levél áll. A levélkék állhatnak átellenesen vagy váltakozva. Ha a levélkék nem egyenlő nagyok, hanem nagyobb és kisebb levelek váltakoznak, félbeszárnyas, vagy szaggatottan szárnyas a levél (burgonya). Sajátságos összetétel az ölbefogott levél: a közös nyél kétágú és a szélső levélkék a közbeesőket közrefogják (hunyor). Egy-egy növényen gyakran különböző alakúak a lomblevelek, leginkább különböznek egymástól a tő- és szárlevelek, vízbeli és légbeli levelek (felemáslevelű növények). Az erezet lehet egyenlőközű, mikor több ér lép a levél lemezébe és ezek egymással párvonalosan haladnak, (pázsitfüvek, tulipán, hóvirág); ujjas, mikor a főér tövén több ágra oszlik, melyek rendszerint a levél karéjaiba futnak (224. kép), szárnyas, mikor a levélnyél folytatásában álló ér, a főér két oldalából egész hosszában erednek a mellékágak (225. kép). A mellékerekből ismét ujabb, de vékonyabb erek erednek, melyek többnyire egymással egybekapcsolódva hálózatos, vagy reczés erezetet alkotnak. A lomblevél gyakran módosul is. Leggyakoribb módosulása, mikor a szárnyasan összetett levél nyele, illetőleg gerincze csúcsán, vagy csúcsa felé kacscső alakul (borsó), a midőn a levélkék helyét is kacsok foglalják el (ágaskacs). De módosulhat akként is, hogy az egész levél tövissé válik, pl. a borbolya és a pöszméte ágán, a midőn hónaljukban rövid hajtásokon csomósan állanak a levelek. A fellevelek. A száron a lombleveleken felül, tehát az ágak végén vagy vége felé virágok fejlődnek. A virág vagy virágzat tájában fejlődő levelek a fellevelek, melyeket, mivel a virágokat, vagyis a bimbókat feslésük előtt beborítva védik, fedőleveleknek mondják. Gyakran oly kicsinyek, hogy csak pontos vizsgálattal fedezhetők fel, sőt hiányozhatnak is; sok esetben azonban tekintélyes nagyságot is elérhetnek. Legtöbbnyire apró pikkelylevelek alakjában fejlődnek, de lehetnek egyenesen lomblevél-alakúak is. Alakjok, elhelyezésök és a virág vagy virágzathoz való helyzeti viszonyaik szerint megkülönböztetjük a murvákat vagy murvaleveleket, melyek hónaljában fejlődik és áll a virágot hordó ág, a kocsány; az előleveleket, melyek rendesen a kocsányon a virág közelében állnak (viola), sőt egyes esetekben a murvával együtt egészen a virág közelében állnak úgy, hogy csészeszerű helyzetet foglalnak el és külső csészének (mályva, szamócza) neveztetnek; gallérlevélnek nevezzük az ernyősök virágzatában a kocsányok alatt körben álló murvaleveleket; fészekpikkelyeknek a fészkes virágzatúak fészkeit körülvevő murvákat. Burokleveleknek hívjuk az egész virágzatot védő, nagy levéllé vagy levelekké fejlődött felleveleket (hagyma, kontyvirág). Sok esetben a virág körül helyezkedve pótolják a virágtakarót is (fűtej, a pázsitfüvek toklásza, pelyvája). A fellevelek rendesen zöldek, de lehetnek színesek is (csormolya). A levélállás. A leveleknek a száron való elhelyeződését levélállásnak mondjuk. A levelek állása lehet olyan, hogy egy csomón csak egy levél áll, vagy olyan, hogy egy csomón két, vagy több levél áll. Az első esetben, ha a csomók egyes levelei a száron két sorban helyezkednek (kálmos, hárs) kétsorban váltogatók (v. váltakozók); ha pedig több sorban állnak szórt állásúak. Ha a csomón két levél van, átellenesen állnak; ha pedig az egymás feletti csomók levelei a száron négy sort alkotnak, keresztbe átellenesen állnak (valamennyi ajakos). Ha egy csomón kettőnél több levél van, a levélállás örvös (galaj). Ha nagyon megrövidült szártagú hajtás csomóin állnak, akkor csomósan, nyalábosan helyezkednek el, (borbolya, veresfenyő), ha a tőke csucsán állnak mint a rózsa szirmai akkor rózsában állanak (pitypang). A virág. A virág tulajdonképem nagyon megrövidült és többé-kevésbbé módosult ág, mely az ugyancsak módosult leveleket, a virágleveleket viseli és ezek közt különösen a mag képződéséhez szükséges porzót és termőt, vagy legalább az egyiket; csak nagyon kivételesen nélkülözi mind a kettőt. A porzót és termőt védő leveleket virágtakarónak mondjuk, mely a legtöbb virágon kétféle: külső, durvább, kisebbszerű és rendesen zöld, a csésze; és a belső, nagyobb, gyöngébb és színes, a párta. Azt az ágrészt, mely a virágot hordja, kocsánynak 5

12 TÁJÉKOZTATÓ. mondjuk. Ha ezek a részek mind megvannak a virágon, a virágot hiánytalannak mondjuk, ha pedig bármely része hiányzik, hiányos a virág. Ha a kocsány hiányzik, ül, vagyis kocsánytalan a virág. Ha a virágtakaró egyszerű, avagy a csésze és párta egyenlő, lepelnek nevezzük, ha teljesen hiányzik, csupasz a virág. Ha a porzó és termő együtt van a virágban, a virág kétivarú (pároséltű); ha csak egyik, vagy másik van meg, egyivarú (özvegy), még pedig, ha csak a porzó van jelen, a virág porzós, ha csak a termő van meg, termős; ha a virágban sem porzó, sem termő nincsen, meddő. (E névvel különben azokat a virágokat is szokták jelölni, a melyekben a termő meg van ugyan, de különböző okokból magfejlesztésre alkalmatlan.) Ha egy-egy növényen vagy csak porzós, vagy csak termős virágokat találunk: kétlakinak nevezzük (kender, fűzfa); ha a porzó és a termő külön-külön virágokban, esetleg külön virágcsoportokban van, de mégis egy és ugyanazon növényen, azt egylakinak hivjuk (mogyorófa, kukoricza). Találhatunk olyan növényeket is, melyeken némely virágokban együtt van a porzó és termő, másokban csak porzó, vagy csak termő sőt mind a háromféle virág is föllelhető, egy és ugyanazon növényen ezek a felemás-virágúak. (Polygamia, kevertvirágúak.) A kocsány kiszélesedő részét, melyen a virág részei fejlődtek, virágvaczoknak (virágtanyának) hivjuk. Ha a közös vaczkon több virág van együtt (például a fészkesekén), virágzati vaczok a neve. A csésze rendes alakjáról kapta a nevét; lehet azonban csöves is; ha pedig többlevelű, akkor egyes levélkéi, esetleg karéjai, sallangjai csillagosan is állhatnak. Néha lehull már a bimbó feslésekor (mák) hullatag; ezért jó a pontos vizsgálathoz bimbót is gyűjteni. Ha a csésze még a termésen is megvan, maradó, ha a termésen már nincs meg, lehulló. A csésze sokszor színes, gyakran helyettesíti a csökevényes, vagy más czélra szolgáló, például mézfejtővé módosult pártát (sisakvirág, gólyahír). A párta állhat különálló úgynevezett sziromlevelekből, ilyenkor vált vagy többszirmú; ha nem áll több részből, akkor egyszirmú vagy forrtszirmú (például csengetyűke). A sziromlevél alsó elkeskenyedő része a köröm, széles része a lemez. A vált szirmú virág lehet sugaras (hérics), keresztes (retek), pillangós vagy csónakos (borsó), rózsavirágú (alma) stb. A forrtszirmú virág alakja lehet gömb (afonya), harang (hóvirág), bögre (gyöngyike), gyűszű (gyűszűvirág), cső (nadálytő), tölcsér (szulák); nyelves, ha alsó részében csöves, felső része nyelvalakú (fészkesek), szája lehet ajakosan metszve (zsálya), csöve lehet csukott (a gyujtoványon a duzzadt inytől, a nefelejcsen és sok érdes levelűn a torokpikkelyektől). A párta lehet sarkantyús, esetleg egyik vagy több sziromlevele sarkantyúban végződik. A lepel lehet csészeszerű (szilfa), pártaszerű (hóvirág), pelyvaszerű (sás), pikkelyszerű (mogyoró). A pártán belül álló sziromnemű levelek a meilékpártát képezik. Ez fejlődhetik ama hártyaszerű függelékből, mely némely sziromlevélen azon a helyen nő, hol a párta lemeze a körömbe megy át és a mely megfelel a fűlevél nyelvecskéjének (nárczis), továbbá porzókból (parnasszia), torokpikkelyekből (borágó). Ha a virág csak egyetlen egy irányú vágással metszhető két részarányos félre, akkor kétoldalú részarányos v. zygomorph (gyujtovány); ha sok irányban lehet két-két teljesen egyenlő részre metszeni, csillagos vagy küllősen arányos vagyis actinomorph (csipkerózsa); lehet szabálytalan is (macskagyökér) ha két egyenlő részre nem metszhető. A porzó két részből áll: a szálból és portartóból (portok, porzacskó, porhon), ha portokja nincs, meddő vagyis álporzó. Ha a virágban levő porzóknak mind a száluk, mind a portartójuk egymástól külön áll, nincsen összenőve, a porzók szabadok; ezek lehetnek egyenlő vagy különböző hosszúak. Ha a száluk össze van nőve, a következő esetek lehetségesek: valamennyi egy nyalábba nőtt: egyfalkás (mályva), kettőbe, a különálló akár csak egy szál is számít kétfalkás (borsó és a legtöbb hüvelyes); ha kettőnél több nyalábba nőttek, akkor sokfalkásak (orbánczfű). Ha a portartók nőttek csővé, akkor csőporzósnak mondjuk a virágot. A portokok a szálon különbözőképen helyezkedhetnek el és különbözőképen nyílnak fel, nevezetesen a virág belseje vagy kerülete felé. A termő egy vagy több termőlevél összenövéséből keletkezik; részei a többnyire gömbölyű, tojásalakú vagy elliptikus magház, a magház tetején levő, rendszerint vékony bibeszál, s ennek a végén egy v. több gömbölyű buzogány vagy más alakú bibe. Ha a bibeszál hiányzik, a bibe ül. 6

13 TÁJÉKOZTATÓ. A magház lehet egy- v. többüregű, egy- és többrekeszű. A több üregű magházban az üregek teljesen elkülönültek (alma), a többrekeszű termésben az üregek közlekednek egymással (mák). Ha a virág ágrésze úgy fejlődött, hogy a magház közvetetlen a kocsány végén, a csúcsán áll és alatta helyezkedik el a csésze, a párta és a porzó, akkor a magház felső állású, a virág pedig alól álló (alsó állású, hypogyn), ellenben, ha a magház felett helyezkedik el a csésze, a párta és a porzók, akkor a magház alsó állású, a virág pedig felül álló (felső állássú, epigyn) végül lehet a virág termőkörüli (perigyn), ha a besüppedt termő körül kiemelkedő vaczok szélen helyezkednek el a virág részei (szilva.) A virágzat. A virágok vagy magánosan állhatnak, pld. murvák hónaljában, vagy több áll együtt közös tengelyen a szár bizonyos rendszerű ágain, vagyis virágzatot alkotnak. A fontosabb virágzatok a következők: 1. Fűzér. A virágok kocsánytalanok és a megnyúlt tengelyen ülnek. Alakjai: a kalászka, virágai pelyvásak; több kalászkának egy tengelyen való elhelyeződése adja a kalászt (ez már összetett fűzér, pl. a legtöbb pázsitfű virágzata); a barka virágai hiányosak és a porzók elporzódása vagy a termés érése után egészben hull le (fűz); a torzsa virágzat tengelye vaskos, húsos (tengeri), rendesen egy vagy több buroklevél takarja. 2. Fürt. A fűzértől abban különbözik, hogy a virágok kocsányosak. A tipikus fürtön a kocsányok nagyjában egyforma hosszúak; a sátorozó fürtön a szélsők oly hosszúak, hogy a virágok körülbelül egy magasságban állanak, a buga pedig kúpalakú fürt, alsó része t. i. összetett fürt, felső része pedig egyszerű. A füvek bugájának ágai sokszor egészen rövidek, úgy hogy az összetett virágzat füzérnek látszik; ekkor álfüzérnek mondjuk. 3. Ernyő. A kocsányok a szár csúcsából erednek és úgy állanak mint az ernyő küllői (cseresznye, som); ha az elsőrendű küllők végén újra sugarasan álló másodrendű kocsányok vannak, összetett ernyő keletkezik (kapor); ha a virágok kocsánytalanok, gombvirágzat (fejvirágzat) áll elő (gubóvirág, lóhere); ha a kocsánytalan virágok a virágtengely erősen kiszélesedő vaczkán ülnek szorosan egymás mellett és az egész virágzatot a murvapikkelyek övezik, fészkesnek mondjuk. 4. Kunkor és forgó. Ha a szár vége felé közvetetlen a virág alatt csak egy oldalág fejlődik, ennek végén képződő virág alatt ismét csak egy oldalág nő az előbbi elágazással mindég egyazon oldalon s a további elágazás is ugyanezen terv szerint folytatódik, a miért az egész virágzat okvetlen bekunkorodik: kunkor virágzat áll elő (nefelejcs). A csigafürt vagy forgó abban különbözik az előbbitől, hogy az oldalágak mindig váltakozva, az előbb keletkezővel, ellenkező oldalon mutatkoznak, nem kunkorodik tehát, mert mindig visszafordul, zegzugos (harmatfű). 5. Bog. A szár virágban végződik, a virág alatt egymással szemben két hosszabb oldalág fejlődik, melynek mindenike ismét virágban végződik és alatta ismét egy-egy hosszabb ág fejlődik: kettős bog virágzat (Silene). A bog ágai is sokszor igen rövidek, és a bogvirágzatok a két átellenes levél hónaljában úgy helyezkednek el, hogy örveknek látszanak (árvacsalán). Ha a bogas virágzat főágai a kocsánynak majdnem egy pontjából erednek és több oldalága kettős és egyes bogvirágzatokba mennek át mindig virággal végződve, melyek végül közel egy síkba jutnak mint az összetett ernyőn, akkor bogernyő keletkezik (bodza). Ha az ágak igen rövidek, akkor a gombvirágzathoz hasonló és csembőknek mondjuk (aranka). Sokan a virágzatokhoz sorolják a tobozt is (fenyők), melynek pikkelylevelei fásak, és a tobozbogyót (boróka), melynek összenőtt pikkelyei húsosak; de ezektől megkülönböztetendő az áltoboz, mely fürtösen összetett bogvirágzat fásodó murvalevelekkel (égerfa.) A termés. A magház üregében található apró kis testecskékből, a magkezdeményekből magvak fejlődnek, de csak akkor, ha a bibére jutó virágporszemecskéből fejlődő tömlő csúcsa egészen hozzájok, sőt belsejökbe jut. A virágporszemecskének a bibére való jutása a beporzás, a tömlőcsúcsa és a magkezdemények belseje tartalmának összeolvadása a termékenyítés, melynek következménye azután, hogy a magkezdeményből mag, a termőből pedig termés keletkezik. Rendesen az egész termőből, vagy leginkább alsó részéből a magházból keletkezik a termés, de a virág valamely más része is hozzájárulhat a termés képzéséhez (az alma képződéséhez pld. a csésze is hozzájárul); az ilyen termést áltermésnek is szokás nevezni. 7

14 TÁJÉKOZTATÓ. A termékenyítésre más virágbeli por mindig kívánatosabb mint az ugyanazon virágbeli; az átvitelt vagy a szél végzi (pázsitfüvek, fenyők), vagy a rovarok közbenjárásával történik (ilyen a legtöbb színes virág). Az elsőket szél-, az utóbbiakat rovarporozta növényeknek nevezzük. Az elsők a virágport óriási mennyiségben fejlesztik, mert sok veszendőbe megy, az utóbbiak pedig a rovarok csalogatására a feltűnő színen, illaton kívül még édes nedvet, úgynevezett nektár-t is fejlesztenek, mely külön részekben, a mézfejtőkben válik ki. A magvak a termés üregében kis szállal (magzsinór) vannak megerősítve, melyeknek nyoma a levált magon is látható (köldökfolt). A mag héján belől találjuk a magfehérjét és a csirát, vagy csak ez utóbbit. Mindazt, a mi a magot burkolja, magrejtőnek (maghéj, pericarpium) nevezzük. A fontosabb termésalakok a következők: 1. Toktermés. Fala száraz és érés után különböző módon kovadó. Külön névvel is jelölik a következőket: a) Tüsző. A magház egy termőlevélből alakult, együregű; megérve, egy oldalán egész hoszszában kovad (hunyor, kandilla, basa-rózsa). b) Hüvely. Magháza szintén egy levélből fejlődött; hegyéről kezd nyilni, két kopácsra válva szét; a kopácsok hosszában gyakran össze is csavarodnak (bab); ritkábban esik szét a hüvely czikkekre (koronilla). c) Becző. Fala két termőlevélből alakul, két üregű. Megérve a magház két fala a kocsány felőli részén, tehát tövén kezd kovadni és lehull. A választófal a kemény peremére nőtt magvakkal soká megmarad. Ha méretei körülbelül egyenlők, vagyis alig hosszabb mint széles, akkor beczőkének nevezik. (Valemennyi keresztes növény termése ide tartozik.) d) Fedeles tok. Gömbölyű vagy bögrealakú; éréskor egy kis fedő hasad le róla (tikszem, beléndek). 2. Fel nem nyíló termés a) Makk. Kemény falú, egymagvú. Fala nem nő össze a maggal (mogyoró). b) Szemtermés, (aszmag). Fala vékony bőrnemű, egymagvú és a maggal szorosan összetapad, felső állású (búzaszem). c) Kaszat. Az előbbihez hasonló, fala a maggal összetapad, de mindig alsó állású magházból fejlődik és gyakran szőrüstököt, hártyákat vagy bóbitát visel (fészkesek). d) Szárnyas makk. Az együregű magháznak legalább egy oldalán kinyúló hártyás szárnya van (kőris, szil). 3. Széthasadó termés. Száraz, több üregű magház, mely éréskor annyi rekesztermésre esik szét, a hány ürege volt a magháznak (ernyősök, galaj, mályva, ajakosak). 4. Bogyó. Magrejtője egészben húsos és belső része, különösen a válaszfalak ellevesednek (szőlő); egyik alakja a tök. 5. Almatermés. Ebben a magvak pergamenszerű hártyába vannak burkolva és faluk kívül húsos (alma, körte). 6. Csonthéjas termés. Magrejtőjének külseje vékony héj; közepe vastagabb, puha, rendszerint húsos, belső rétege pedig igen kemény az u. m. csonthéj (szilva, meggy). Egy termésben több csonthéj is lehet (varjútövis). Hogy a növény ivadékai valamennyien egy helyen ne maradjanak és se egymást se az anyanövényt a fejlődésben ne gátolják: vagy a termés, vagy a mag úgy van alkotva, hogy a mag az anyanövénytől legalább is bizonyos távolságra eljusson. Némelyik valóságos léghajó és több km. távolságra úszik, repül a levegőben. A különböző alkotású szőrüstökök, levegővel telt magfalak, a szél megkapaszkodására szolgáló lécnek, hártyák mind ezt czélozzák. Sok termés vagy mag horgas kapaszkodó szőrökkel van ellátva és az állatok viszik nem egyszer más országba is; más terméseknek a színe húsa kelti fel az állatok figyelmét, melyek azután elhurczolják, a magvakat kiszórva belőlök. Maga a termés is úgy nyílik, hogy messze ellöki a magot, (gerely) vagy a magvak csak a széltől lengetve bizonyos nagyobb távolságra szóratnak ki (füzike, mák). A mez. 8

15 TÁJÉKOZTATÓ. A növények bármely részét bizonyos mez is takarhatja pl. szőrszálak, viaszk, só, levegővel telt hólyagocskák stb... A szőrszálak lehetnek egyszerűek, elágazók, ízeltek vagy mirigyesek; az utóbbi esetben a szőrszál valamely részében legalább egy ideig nedvet választ ki, vagy rejt magában. A mez óvja a növényt túlságos párolgás ellen, megóvja állatoktól (a rózsa tüskéje, csalán csípős szőrszála), táplálék fölszívására szolgál a gyökereken és pl. a hízókalevelén; óvja a nektárt hívatlan, a virágpor átvitelére alkalmatlan vendégektől stb. A mezet alkotó szőrszálak nagysága, sűrűsége, alkotása szerint lehet a növény szőrös, molyhos, gyapjas, sertés, borzas stb. A szőrszálak vagy az egész növényt, vagy egyes részeit egészen vagy csak részben borítják. Így a mez ösztörüs, ha a szárnak csak bizonyos sávja szőrös. A növénygyűjtemény készítése. A növények nevének pontos megállapításához a legtöbb esetben nem elegendő a növényt fejlődésének csak bizonyos fokán megfigyelni, hanem rendszerint minden részét meg kell ösmernünk: gyökerét, szárát, levelét, virágját, termését; sőt sok növény egészen pontos meghatározásához még az is szükséges, hogy azt a hozzá közel álló rokonfajokkal gondosan összehasonlítsuk. Hogy az egyszer megösmert növényeket a másokkal való összehasonlítás czéljából megőrizhessük, hogy emlékező tehetségünknek segítségére legyünk, a végzett tanulmányt megismételhessük és oly időben is foglalkozhassunk növényeinkkel, mikor a növénytenyészet szünetel; végre, hogy esetleges hibáinkat bármikor helyesbíthessük és meghatározásunk bizonyítékait bármikor fölmutathassuk: ki szoktuk készíteni a növényeket, t. i. megszárítjuk, elteszszük borszeszbe vagy formalinba, szóval gyűjteményt készítünk. Legegyszerűbben kezelhető és legkevesebb helyet foglal el a szárított növényekből összeállított növénygyűjtemény, a herbarium. Az itatós papiros ívekbe helyezett növényeket úgy szárítjuk meg, hogy a növényivek közé 4 5 száraz, merített, úgynevezett szűrő papiros ívet teszünk, az egész csomagot két deszkalap közé helyezzük és akár csavaros présbe, akár (és helyesebben) szíjjal összehúzható dróthálós présbe téve, szellős helyre teszszük. A fődolog, hogy a növényívek közé tett merített papirost naponként legalább egyszer szárazzal fölcseréljük, mindaddig, míg a növények teljesen ki nem száradnak. A száraz növényt egy-egy tiszta papiroslapra ragasztjuk keskeny papiros szalaggal, a papiros lapra ragasztott névjegyére (névjelző papiros szeletre) a neve mellé ráírjuk a termőhelyét, gyűjtése idejét és borító ívbe téve csoportosítjuk, lehetőleg könnyen kezelhető rendszer szerint. A könyv használatának módja. Linné rendszerét mesterségesnek mondjuk, mert a csoportok alakításában nem veszi tekintetbe a növénytest összes részeit, hanem csak a virágot, illetőleg a porzókat, számuk és egymáshoz való viszonyuk szerint; a további osztályozásnál pedig többnyire csak a bibeszálakat vagy ezek hiányában a bibéket veszi tekintetbe, szóval olyan jellemvonásokra építi fel egész rendszerét, melyeket igen kevés szakismeret mellett is föl lehet ismerni. Ezért osztottuk be a könyvet Linné rendszere szerint és azért lehet ennek a segítségével a könyvbe felvett növények közül mindenesetre igen sokat különös szakismeret nélkül is pontosan meghatározni. Mindenekelőtt ajánlatos a tájékoztatóban a növénytest részeiről szóló fejezetet elolvasni, hogy az olvasó a könyvben használt kifejezésekkel megismerkedjék. El kell olvasni Linné rendszerét, és ösmerni kell az egyes csoportok bélyegeit, a mint ez a könyvben minden egyes csoport élén fel van sorolva. Ismerve a rendszer egyes osztályainak jellemvonásait, legjobb már a tájékoztatóban vázolt rendszerben megállapítani a növény hovatartozandóságát, melyet megismerni óhajtunk. Legyen pl. a kérdéses növénynek 6 szabad, és egyenlő hosszú porzója és egy bibeszála. E növény okvetetlenül a VI. osztály 1. rendjébe tartozik. A könyv 65. oldalán megtaláljuk ezt az osztályt. Sok növény van azonban, mely e föltételnek megfelel, tehát újabb csoportosítás vált szükségessé. Az A) csoportba tartoznak azok a 6 egyenlő és szabad porzójú egy bibeszálú növények, melyeknek külön csészéjök és pártájok van. A szóban forgó növénynek azonban csak egyszerű virágtakarója van, a mely pártaszerű, tehát B) csoportban keresendő. Az ide tartozó növények azonban újra kétfélék: a virágtakaró a magház tetején áll, vagyis felső állású a), vagy a virágtakaró a magház alatt ered, tehát alsó állású: b). Növényünkön alúl van a magház és ennek a tetején képződött a pártaszerű lepel, tehát a)-nak felel meg és az itt ismertetett 6 növény közűl valamelyikre (ha a könyvben 9

16 TÁJÉKOZTATÓ. ismertetve van) ráillik. A 6 növény közül 5 képben is be van mutatva és a leírások és képek gondos összevetésével kevés türelemmel is sikerülni fog eldönteni, vajjon tőzike-e, hóvirág-e a kérdéses növény. A nehezebben meghatározható rendeknél nem alkalmaztunk külön csoportosításokat, mert ennek az eljárásnak úgy sem lett volna gyakorlati értéke, hanem úgy segítettünk, hogy nagyobb számmal vettünk fel jellemző képeket. Ilyen esetekben a meghatározandó növényt nemcsak a csoportban lévő képekkel kell összehasonlítani, hanem a leírást, termőhelyet, virítási időt szóval a teljes szöveget is gondosan el kell olvasni. Azokat a növényeket, melyeknek virágaiban a porzók száma változni szokott, a rendek végén több helyen is felsoroltuk a megfelelő utalással, hogy a növény nevének felkeresését megkönnyítsük. Ezért a növények meghatározásában ezeket sem szabad figyelmen kívül hagyni. Türelemmel az esetek nagy számában még ilyenkor is lehet biztos eredményt elérni. És ha a leírt növények közt nem akadunk meghatározandó növényünkre, úgy bizonyára a csak névleg felsoroltak közt leend, melyek egy része az eddigi magyar nyelvű meghatározó könyvekben feltalálható. A név után tett kérdőjellel jelöltek honi előfordulása egyáltalán kétes és így ilyen kétséges esetekben társulatunktól vagy szakembertől kell felvilágosítást kérni. Hogy pedig a meghatározandó növény felismerését megkönnyítsük, a fontosabb alakbeli tulajdonságok képen való feltüntetésén és felsorolásán kívül még megjelöltük a leírást előzőleg az élettartamára vonatkozó tulajdonságot (Egyéves. = egyéves, Kétéves. = kétéves, Évelő. = évelő, Cserje. = cserje, Fa. = fa) és a virágzáskorában elért magasságának mértékét, továbbá a leírás végén a virítás idejét a hónapok egymásutánjának sorszámával (tehát 4 6: virít április, május és junius hónapokban); végül a felismerés elősegítése végett a növény irodalmunkban ismert, de különösen népies magyar neveit és az eddigi szakirodalmunkban használatban volt tudományos neveit (zárójelben) soroltuk fel. Ezeket a magyar növényneveket a leirt fajok legelsőjénél soroltuk fel és a többi fajnál nem ismételtük. Ettől kevés esetben tértünk el, t. i. akkor, a mikor az első faj kevéssé ismert, pl. havasi növény volt, ilyenkor a népies neveket a legközönségesebb fajhoz helyeztük. A növény nevei után megjelöltük még a természetes rendszernek azt a családját, melybe a növény tartozik, hogy ily módon lehetővé tegyük a közel rokon növények egymáshoz való tartozandóságának megismerését és ily módon a növény családokkal való viszonyának, a rendszerben való helyének a felkeresését, a mi az előzőkben közölt természetes rendszer kivonatának táblázatából könnyen megejthető. Rendesen csak a fajokat soroljuk fel, a közös nemi névből úgy is kitűnnek az egymáshoz tartozó fajok. A keverékfajokból sokat elhagytunk, éppen így a legtöbb esetben a fajváltozatokat (var. = varietas) is elhagytuk és csak egy-két helyen említjük meg az alfajt (subsp. = subspecies) vagy a faj valamelyik alakját (f. = forma) vagy végül fajtáját (rassz, variatio). Tettük ezt pedig azért, mert a növények kedvelőjét a fajváltozatok, alakok stb. felsorolása csak zavarná a növények felismerésében, a melyben könyvünk népszerű kalauza óhajt lenni. Természetes, hogy a növények ezrekre menő fajait csakis sok évi tanulmánynyal lehet megismerni, a nagyon változó fajok eltéréseinek az elbírálásában még a szakemberek nézetei is gyakran eltérők: könyvünk végczélja pedig semmi esetre sem lehetett az ország összes növényfajainak és eltéréseinek a leírását, meghatározásuknak a lehetőségét nyújtani. Igen drága és óriási mű lett volna e könyvből, mely abban az alakjában a szakembert kielégíthette volna talán, de különböző tulajdonságainál fogva a növénykedvelő munkáját csak megnehezítette volna. Az érdeklődő így is képes lesz a csaknem 1300 tárgyalt növény legtöbbjét könnyen megismerni és hazánk szép növényei legnevezetesebbjeinek nevét megállapítani; a könyv szorgalmas lapozgatásával bárki annyira képezheti magát, hogy a hazai Flóra megírandó teljes és tisztán tudományos alapon összeállított meghatározó könyvét is majd könnyen tudja használni. Linné rendszere. I. osztály: Egyporzósak. Monandria. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (1. l.) 2 * 2 A számok a lapszámot jelentik a szövegben. 10

17 TÁJÉKOZTATÓ. 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (1. l.) II. osztály: Kétporzósak. Diandria. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (2. l.) 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (6. l.) III. osztály: Háromporzósak. Triandria. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (7. l.) 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (10. l.) 3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. (22. l.) IV. osztály: Négyporzósak. Tetrandria. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (23. l.) 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (29. l.) 3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. (29. l.) 4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia. (29. l.) V. osztály: Ötporzósak. Pentandria. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (30. l.) 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (48. l.) 3. rend: Hárombibeszálúak, Trigynia. (63. l.) 4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia. (64. l.) 5. rend: Ötbibeszálúak. Pentagynia. (64. l.) 6. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia. (65. l.) VI. osztály: Hatporzósak. Hexandria. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (65. l.) 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (73. l.) 3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. (73. l.) 4. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia. (76. l.) VII. osztály: Hétporzósak. Heptandria. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (76. l.) VIII. osztály: Nyolczporzósak. Octandria. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (77. l.) 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (83. l.) 3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. (83. l.) 4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia. (83. l.) 11

18 TÁJÉKOZTATÓ. IX. osztály: Kilenczporzósak. Enneandria. 1. rend: Hatbibeszálúak. Hexagynia. (84. l.) X. osztály: Tízporzósak. Decandria. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (84. l.) 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (87. l.) 3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. (90. l.) 4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia. (93. l.) 5. rend: Ötbibeszálúak. Pentagynia. (93. l.) 6. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia. (96. l.) XI. osztály: Tizenkétporzósak. Dodecandria. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (97. l.) 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. (97. l.) 3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. (98. l.) 4. rend: Tizenkétbibeszálúak. Dodecagynia. (98. l.) XII. osztály: Húszporzósak. Icosandria. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (98. l.) 2. rend: Két ötbibeszálúak. Di-Pentagynia. (100. l.) 3. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia. (103. l.) XIIII osztály: Sokporzósak. Polyandria. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. (107. l.). 2. rend: Kevésbibeszálúak. Di-Pentagynia. (109. l.) 3. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia. (111. l.) XIV. osztály: Kétfőporzósak. Didynamia. 1. rend: Hasadó-termésüek. Gymnospermia (117. l.) 2. rend: Kovadó-termésüek, Angiospermia (124. l.) XV. osztály: Négyfőporzósak. Tetradynamia. 1. rend: Beczőketermésüek. Siliculosae (130. l.) 2. rend: Beczőtermésüek Siliquosae (134. l.) XVI. osztály: Egyfalkásak. Monadelphia. 1. rend: Négyporzósak. Tetrandria. (140. l.) 2. rend: Ötporzósak. Pentandria. (140. l.) 3. rend: Nyolczporzósak. Octandria. (140. l.) 12

19 TÁJÉKOZTATÓ. 4. rend: Tízporzósak. Decandria. (140 l.) 5. rend: Sokporzósak. Polyandria. (142. l.) XVII. osztály: Kétfalkásak. Diadelphia. 1. rend: Hatporzósak. Hexandria. (143. l.) 2. rend: Nyolczporzósak. Octandria. (144. l.) 3. rend: Tízporzósak. Decandria. (144. l.) XVIII. osztály: Sokfalkásak. Polyadelphia. 1. rend: Sokporzósak. Polyandria. (155. l.) XIX. osztály: Csőporzósak. Syngenesia. 1. rend: Nyelves-viráguak. Liguliflorae. (156. l.) 2. rend: Csöves-viráguak. Tubuliflorae. ( ) 3. rend: Sugaras-virágúak. Radiatiflorae. (171. l.) XX. osztály: Termőre-nőtt-porzósak. Gynandria. 1. rend: Egyporzósak. Monandria. (179. l.) 2. rend: Kétporzósak. Diandria. (183. l.) 3. rend: Hatporzósak. Hexandria. (183. l.) XXI. osztály: Egylakiak. Monoecia. 1. rend: Egyporzósak. Monandria. (184. l.) 2. rend: Kétporzósak. Diandria. (187. l.) 3. rend: Háromporzósak. Triandria. (187. l.) 4. rend: Négyporzósak. Tetrandria. (190. l.) 5. rend: Öt sokporzósak. Pentandria Polyandria. (192. l.) 6 8. rend: Összenőtt porzósak. Monadelphia, Polyadelphia. (197. l.) XXII. osztály: Kétlakiak. Dioecia. 1. rend: Egyporzósak. Monandria. (198. l.) 2. rend: Kétporzósak. Diandria. (198. l.) 3. rend: Háromporzósak. Triandria. (201. l.) 4. rend: Négyporzósak. Tetrandria. (202. l.) 5. rend: Ötporzósak. Pentandria. (203. l.) 6. rend: Hatporzósak. Hexandria. (204. l.) 7. rend: Nyolczporzósak. Octandria. (204. l.) 8. rend: Kilenczporzósak. Enneandria. (205. l.) 13

20 TÁJÉKOZTATÓ. 9. rend: Tizporzósak. Decandria. (205. l.) 10. rend: Tizenkétporzósak. Dodecandria. (206. l.) 11. rend: Sokporzósak. Polyandria.(206. l.) 12. rend: Egyfalkásak. Monadelphia. (206. l.) 13. rend: Csőporzósak. Syngenesia. (207. l.) XXIII. osztály: Kevertvirágúak. Polygamia. XXIV. osztály: Virágtalanok. Cryptogamia. Harasztképűek. Pteridophyta. 1. rend: Korpafüvek. Lycopodiales. (207. l.) 2. rend: Súrlók. Equisetales. (208. l.) 3. rend: Harasztok. Filicales. (209. l.) Engler A. természetes rendszerének kivonata főtekintettel a Magyarországon képviselt családokra. III. csoport: Virágtalan csirásnövények. Embryophyta asiphonogama. II. alcsoport: Harasztneműek. Pteridophyta. I. osztály: Harasztok. Filicales. 1. rend: Harasztképűek. Filicales leptosporangiatae. a) alrend: Tőharasztok. Eufilicineae. 1. család: Páfrányfélék. Polypodiaceae. 2. család: Királyharasztfélék. Osmundaceae. b) alrend: Vizi harasztok. Hydropteridineae. 1. család: Mételyfűfélék. Marsiliaceae. 2. család: Ruczaörömfélék. Salviniaceae. 2. rend: Kígyónyelvképűek. Ophioglossales. 1. család: Kígyónyelvfélék. Ophioglossaceae. II. osztály: Surlók. Equisetales. 1. rend: Surlóképűek. Equisetales. 1. család: Surlófélék. Equisetaceae. III. osztály: Korpafüvek. Lycopodiales. 1. rend: Nyelvetlen korpafűképűek. Lycopodiales eligulatae. 1. család: Korpafűfélék. Lycopodiaceae. 2. rend: Nyelves korpafűképűek. Lycopodiales ligulatae. 1. család: Szelaginellafélék. Selaginellaceae. 14

21 TÁJÉKOZTATÓ. 2. család: Durdafűfélék. Isoëtaceae. IV. csoport: Virágos csirásnövények. Embryophyta siphonogama. (Phanerogamae.) A) alcsoport: Nyitvatermők. Gymnospermae. I. osztály: Toboztermők. Coniferae. 1. család: Tiszafafélék. Taxaceae. 2. család: Fenyőfélék. Abietinaceae. II. osztály: Gnetumok. Gnetales. 1. család: Csikófarkfélék. Gnetaceae. B) alcsoport: Zárvatermők. Angiospermae. I. osztály: Egyszikűek. Monocotyledoneae. 1. rend: Pandanuszképűek. Pandanales. 1. család: Gyékényfélék. Typhaceae. 2. család: Békabuzogányfélék. Sparganiaceae. 2. rend: Mocsáriak. Helobiae. 1. család: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae. 2. család: Hajasfélék. Najadaceae. 3. család: Hutszafélék. Juncaginaceae. 4. család: Hídőrfélék. Alismaceae. 5. család: Virágkákafélék. Butomaceae. 6. család: Békatutajfélék. Hydrocharitaceae. 3. rend: Pelyvásvirágúak. Glumiflorae. 1. család: Pázsitfűfélék. Gramineae. 2. család: Sásfélék. Cyperaceae. 4. rend: Torzsavirágzatúak. Spathifiorae. 1. család: Kontyvirágfélék. Araceae. 2. család. Békalencsefélék. Lemnaceae. 5. rend: Liliomvirágúak. Liliiflorae. 1. család: Szittyófélék. Juncaceae. 2. család: Liliomfélék. Liliaceae. 3. család: Hóvirágfélék. Ammaryllidaceae. 4. család: Nősziromfélék. Iridaceae. 6. rend: Aprómagvúak. Microspermae. 15

22 TÁJÉKOZTATÓ. 1. család: Kosborfélék. Orchidaceae. II. osztály: Kétszikűek. Dicotyledoneae. A) alosztály: Ősburkúak. Archychlamydeae. (Sokszirmúak és sziromtalanok.) 1. rend: Fűzképűek. Silicales. 1. család: Fűzfélék. Salicaceae. 2. rend: Diófaképűek. Juglandales. 1. család: Diófafélék. Juglandaceae. 3. rend: Bükkfaképűek. Fagales. 1. család: Nyírfélék. Betulaceae. 2. család: Bükkfélék. Fagaceae. 4. rend: Csalánképűek. Urticales. 1. család: Szilfélék. Ulmaceae. 2. család: Eperfafélék. Moraceae. 3. család: Csalánfélék. Urticaceae. 5. rend: Zsellérkeképűek. Santalales. 1. család: Fakínfélék. Loranthaceae. 2. család: Zsellérkefélék. Santalaceae. 6. rend: Farkasalmaképűek. Aristolochiales. 1. család: Farkasalmafélék. Aristolochiaceae. 7. rend: Keserűfűképűek. Polygonales. 1. család: Keserűfűfélék. Polygonaceae. 8. rend: Központi magvúak. Centrospermae. 1. család: Libatopfélék. Chenopodiaceae. 2. család: Disznóparéjfélék. Amarantaceae. 3. család: Porcsinfélék. Portulacaceae. 4. család: Szegfűfélék. Caryophyllaceae. 9. rend: Boglárkaképűek. Ranales. 1. család: Tündérrózsafélék. Nymphaeaceae. 2. család: Tócsagazfélék. Ceratophyllaceae. 3. család: Boglárkafélék. Ranunculaceae. 4. család: Borbolyafélék. Berberidaceae. 10. rend: Mákképűek. Rhoeadales. 16

23 TÁJÉKOZTATÓ. 1. család: Mákfélék. Papaveraceae. (Beleértve a Füstikeféléket. Fumariaceae-t.) 2. család: Keresztesek. Cruciferae. 3. család: Rezedafélék. Resedaceae. 11. rend: Husevők. Sarraceniales. 1. család: Harmatfűfélék. Droseraceae. 12. rend: Rózsaképűek. Rosales. 1. család: Varjúhájfélék. Crassulaceae. 2. család: Kőrontófélék. Saxifragaceae. 3. család: Boglárfafélék. Platanaceae. 4. család: Rózsafélék. Rosaceae. 5. család: Hüvelyesek. Leguminosae. 13. rend: Gerelyképűek. Geraniales. 1. család: Gerelyfélék. Geraniaceae. 2. család: Madársóskafélék. Oxalidaceae. 3. család: Sarkantyukafélék. Tropaeolaceae. 4. család: Lenfélék. Linaceae. 5. család: Királydinnyefélék. Zygophyllaceae. 6. család: Rutafélék. Rutaceae. 7. család: Pacsirtafűfélék. Polygalaceae. 8. család: Fűtejfélék. Euphorbiaceae. 9. család: Mocsárhurfélék. Callitrichaceae. 14. rend: Szapinduszképűek. Sapindales. 1. család: Puszpángfélék. Buxaceae. 2. család: Mámorkafélék. Empetraceae. 3. család: Tündérfátyolfélék. Limnanthaceae. 4. család: Szömörczefélék. Anacardiaceae. 5. család: Magyalfélék. Agnifoliaceae. 6. család: Hólyagfafélék. Staphyleaceae. 7. család: Kecskerágófélék. Celastraceae. 8. család: Juharfélék. Aceraceae. 9. család: Bokrétafafélék. Hippocastanaceae. 10. család: Nenyúljhozzámfélék. Balsaminaceae. 17

24 TÁJÉKOZTATÓ. 15. rend: Bengeképűek. Rhamnales. 1. család: Bengefélék. Rhamnaceae. 2. család: Szőlőfélék. Vitaceae. 16. rend: Mályvaképűek. Malvales. 1. család: Hársfafélék. Tiliaceae. 2. család: Mályvafélék. Malvaceae. 17. rend: Ibolyaképűek. Parietales. 1. család: Orbánczfűfélék. Guttiferae. 2. család: Fenyőkefélék. Elatinaceae. 3. család: Tamariskafélék. Tamaricaceae. 4. család: Szuharfélék. Cistaceae. 5. család: Ibolyafélék. Violaceae. 18. rend: Mirtusképűek. Myrtiflorae. 1. család: Boroszlánfélék. Thymelaeaceae. 2. család: Ezüstfafélék. Elaeagnaceae. 3. család: Füzényfélék. Lythraceae. 4. család: Ligetszépefélék. Onagraceae. 5. család: Sulyomfélék. Hydrocaryaceae. 6. család: Süllőhínárfélék. Halorrhagidaceae. 19. rend: Ernyősvirágzatúak. Umbelliflorae. 1. család: Borostyánfélék. Araliaceae. 2. család: Ernyősek. Umbelliferae. 3. család: Somfélék: Cornaceae. B) alosztály: Forrtszirmuak. Metachlamydeae. 1. rend: Hangaképűek. Ericales. 1. család: Körtikefélék. Pirolaceae. 2. család: Hangafélék. Ericaceae. 2. rend: Kankalinképűek. Primulales. 1. család: Kankalinfélék. Primulaceae. 2. család: Istáczfélék. Plnmbaginaceae. 3. rend: Sodortszirmuak. Contortae. 1. család: Olajfafélék. Oleaceae. 18

25 TÁJÉKOZTATÓ. 2. család: Tárnicsfélék. Gentianaceae. 3. család: Meténgfélék. Apocynaceae. 4. család: Krepinfélék. Asclepiadaceae. 4. rend: Csövesviráguak. Tubiflorae. 1. család: Szulákfélék. Convolvulaceae. 2. család: Csatavirágfélék. Polemoniaeeae. 3. család: Érdes levelűek. Boraginaceae. 4. család: Vasfűfélék. Verbenaceae. 5. család: Ajakosak. Labiatae. 6. család: Burgonyafélék. Solanaceae. 7. család: Tátogatók. Scrophnlariaceae. 8. család: Szádorfélék. Orobanchaceae. 9. család: Hizókafélék. Lentibulariaceae. 10. család: Gubóvirágfélék. Globnlariaceae. 11. család: Akantuszfélék. Acanthaceae. 5. rend: Utilapuképűek. Plantaginales. 1. család: Útilapufélék. Plantaginaceae. 6. rend: Galajképűek. Rubiales. 1. család: Galajfélék. Rubiaceae. 2. család: Bodzafélék. Caprifoliaceae. 3. család: Pézsmaboglárfélék. Adoxaceae. 4. család: Macskagyökérfélék. Valerianaceae. 5. család: Mácsonyafélék. Dipsacaceae. 7. rend: Harangviráguak. Campanulatae. 1. család: Tökfélék. Cucurbitaceae. 2. család: Csengetyükefélék. Campanulaceae. 3. család: Fészkesek. Compositae. Azoknak a botanikusoknak a névjegyzéke, a kik a könyvben ismertetett vagy legalább fölsorolt növények neveit megállapították. Ahol a könyvben a növény neve mellett két szerző is szerepel, ott a zárójelben lévő első név annak a neve, ki a növényt először ismertette, a második azé, aki abba a nembe helyezte, a melybe a könyv is osztja. Az alábbiakban a szerzők keresztnevét lehetőleg eredeti nemzeti nyelven közöljük. A. Br. = Braun Alexander. A. Br. et M. = Braun Alexander és Milde Julius. 19

26 TÁJÉKOZTATÓ. Ach. = Acharius Erik. A. Cyr. = Cyrillus, alexandriai. Adam = Adam Johann Friedrich. Adamov. = Alomoviæ Lujo. Ad., Adans. = Adanson Michel. A. et G. = Ascherson Paul et Graebner Paul. A. et J. Kern. = Kerner Anton és Joseph. Afzel., Afz. = Afzelius Adam. Ag., Agd. = Agardh Carl A. Ait. = Aiton Wilhelm. Alfld. = Alefeld Friedrich. All. = Allioni Carlo. And., Anders. = Andersson Nils Johann. Andrae = Andrae Karl Justus. Andrz. = Andrzejowski Anton Lukianowicz. Ard. = Arluino Pietro. A. Rich. = Richard Achille. Arn. = Arnold Friedrich. Aschrs. Aschers, Asch. = Ascherson Paul. Asch. et Engl. = Ascherson Paul és Engler Adolf. Asch. et Jka. = Ascherson Paul és Janka Győző. Asso = Asso v del Rio, Ignacio. Auct., Aut. = Auctorum, Autorum. Oly növények neveinél alkalmazzuk, a melyeket más szerzőknél általában (pld. a magyar szerzők műveiben:»aut. Hung.«) nem találunk meg a most használatos néven, hanem olyan néven, a mely mellé e rövidítést tettük. Bab., Babingt. = Babington Charles Cardale. Backh. = Backhouse James. Bak. = Baker John Gilbert. Balb. = Balbis Giovanni B. Bald., Balding. = Baldinger Ernst Gottfried. Barth = Barth József. Bartl. = Bartling Friedrich Gottlieb. Bast. = Bastard T. 20

27 TÁJÉKOZTATÓ. Baumg. = Baumgarten János Keresztély. Beauv., P. B. = Palisot de Beauvois, Ambroise M. F. J. Beck., G. B. = Beck Günther, Bitter von Mannagetta. Becker. = Becker Johann. Beeby = Beeby William H. Bell. = Bellardi Carlo Antonio. Benth. = Bentham George. Benth. et H. = Bentham George et Hooker William Jackson. Berd. = Berdan Felix. Bernh. = Bernhardi Johann Jakob. Bert. = Bertoloni Antonio. Bess. = Besser Wilhelm. Bir., Biria = Biria J. A. J. Bisch. = Bischoff Gottlieb Wilhelm. Biv. = Bivona-Bernardi Antonio. Bl., Blff. = Bluff Matthias Joseph. Bl. v. Blff. et F. v. Fing. = Bluff Matthias Joseph és Fingerhut Karl Anton. Bl. N. Sch. = Bluff, Nees von Esenbeck és Schauer Johann Konrad. Bod. = Bodard Pierre Henry. Boenn., Bönn. = Boennighausen Clemens Maria Friedrich. Boerh. = Boerhaave Hermann. Boiss. = Boissier Edmond. Boiss. et Heldr. = Boissier Edmond és Heldreich Theodor von. Bolla = Bolla János. Bolton = Bolton James. Bor. = Boreau Alexandre. Borb. = Borbás Vincze. Borb. et Fek. = Borbás Vincze és Fekete Lajos. Borb. et Pax = Borbás Vincze és Pax Ferdinand. Borkh. = Borkhausen Moritz Balthasar. Bory et Chaub. = Bory de St-Vincent, Jean Baptiste és Chaubard Louis Anastase. Brign., Brig = Brignoli a Brunhoff Giovanni. 21

28 TÁJÉKOZTATÓ. Briqu. = Briquet John. Britt. = Brittinger Christian. Brm. = Burmann Johann. Brongn. = Brongniart Adolphe Théodore. Brot. = Brotero Felix de Avellar. Bunge = Bunge Alexander von. Bus. = Buser Robert. C. A. M. = Meyer Carl Anton. Campd. = Campdera François. Casp. = Caspary Robert. Cass. = Cassini Alexandre Henri Gabriel. Cav., Cavan. = Cavanilles Antonio José. Èelak. = Èelakovský Ladislav. Cd., Cord. = Corda August Carl Joseph. Chx. = Chaix Dominique. Cham. et Sohld. = Chamisso Adalbert von és Schlechtendal Diedrich Franz Leonhard. Chaub. = Chaubard Louis Anastase. Chev. = Chevallier François Fulgis. Chod. = Chodat Robert. Chois. = Choisy Jaques Denis. Christ = Christ Hermann. Christener = Christener Christian. C. Koch = Koch Carl. Clairv. = Clairville Joseph Philippe. Clem. = Clementi Giuseppe. Clus. = Clusius Carolus = De l Ecluse Charles. Coss. = Cosson Erneste. Coss. et Germ. = Cosson Erneste és Germain Erneste. Coult. = Coulter Thomas. Cr. = Crantz Heinrich Johann Nepomuk. Crép. = Crépin François. Curt. = Curtis William. 22

29 TÁJÉKOZTATÓ. Cuss. = Cusson Pierre. Cyr. = Cyrillo Domenico. Czetz = Czetz Antal. DC. = Candolle Augustin Pyrame de. Deg. = Degen Árpád. Del. = Delile Alire Raffeneau. De Not. = Notaris Giuseppe de. Deségl. = Deséglise Alfred. Desf. = Desfontaines, Louiche René. Desm. = Desmoulins Charles. Desn., Decsn., Dcs. = Decaisne Joseph. Desr. = Desrousseaux. Desv. = Desvaux Augustin Nieaise. Dietr. = Dietrich David Nathaniel Friedrich. Dill. = Dillenits Johann B. Joneph. Doll. = Dolliner Georg. Döll = Döll J. Ch. Don = Don David. Dougl. Douglas David. Drej. Drejer Salamon Thomas Nicolai. Duch. = Duchesue Antoine Nicolas. Duf. = Dufour Jean-Marie Léon. Dufr. = Dufresne Pierre. Duh. = Duhamel du Monceau Henri Louis. Dum. = Dumortier Barthélemy Charles. Dun. = Dunal Michel Félix. Dur. = Durieu de Maisonneuve. D Urv. = Dumont d Urville Jules. Ehrh. = Ehrhart Friedrich. Elliot = Elliot Stephen. E. M. = Meyer Ernst Heinrich Friedrich. Endl. = Endlicher István László. 23

30 TÁJÉKOZTATÓ. Engl. = Engler Adolf. Englm. = Engelmann Georg. Etling. = Etlinger Andreas Ernst. Facch. = Facchini Francesco. Fée = Fée Antoine Laurent A. Feicht. = Feichtinger Sándor. Fenzl, Fnzl, Fzl. = Fenzl Eduard. F. et M. = Fischer Friedrich Ernst Ludwig és Meyer Ernst H. Fr. Fisch. = Fischer Friedrich Ernst Ludwig. Fleischm. = Fleischmann Andreas. Fl. Dan. = Flora Danica. Flk., Floerk., Flörk. = Floerke Heinrich Gustav. Fl. Wett. = Flora der Wetterau. Focke = Focke Wilheim Olbers. Forsk. = Forskål Pehr. Forst. = Forster Johann és Forster Georg. Fosig. = Fougeroux Auguste Denis. Fr. = Fries Elias Magnus. Fres. = Fresenius Johann B. Georg. Freyc. = Freycinet Casimir. Freyer = Freyer Johann Gottfried. Freyn = Freyn József. Fritsch = Fritsch Karl. Friv. = Frivaldszky Imre. Froel., Fröl. = Froelich Joseph Aloys. F. Schltz. = Schultz Fiedrich Wilhelm. Fuck. = Fuckel Leopold. Funk = Funk Heinrich Christian. Fuss = Fuss Mihály. Gaertn., Gärtn. = Gaertner Joseph. Garck., Grck., Gcke = Garcke August. Gaud. = Gaudin Jean Francois. 24

31 TÁJÉKOZTATÓ. Gay = Gay Jacques. G. B. = Beck. Gér. = Gérard Lonis. Gilib. = Gilibert Jean Emmanuel. Gmel. = Gmelin Johann Georg. G. M. Sch. = Günther Carl Christian, Meyer Ernst H. Fr és Scherbius Johann. Gochn. = Gochnat Friedrich Karl. Godet = Godet Charles H. Godr. = Godron Dominique Alexandre. Godr. et Gren. = Godron Dominique A. et Grenier Charles. Goiran = Goiran Angustin. Good. = Goodenough Samuel. Gou., Gouan = Gouan Antoine. Grab. = Grabowski Heinrich Emanuel. Gray = Gray Asa. Greml. = Gremli August. Gren. = Grenier Charles. Gronov. = Gronovius Jan Fredrik. Grsb., Gris., Gsb. = Grisebach Heinrich Rudolf August. Grsb. et Schenk. = Grisebach Heinrich R. A. és Schenk Angust. Gunn. = Gunner Johann Ernst. Günth. = Günther Johann. Günth. et Schumm. = Günther Johann és Schummel Theodor E. Guss. = Gussone Giovanni. Hack., Hck. = Hackel Eduard. Hacq. = Hacquet Balthasar. Hal. = Halácsy Eugen. Hall. = Haller Albert von. Hallier = Hallier Ernst. Hamp. = Hampe Ernst. Hartm. = Hartmann Karl Johann. Hausm. = Hausmann Franz von. 25

32 TÁJÉKOZTATÓ. Hausakn., Hkn. = Haussknecht Karl. Hayek = Hayek August Edler von. Haynald = Haynald Lajos. Hayne = Hayne Friedrich Gottlob. Hazsl. = Hazslinszky Frigyes. H. Br. = Braun Heinrich. Heer = Heer Oswald. Hegetschw. = Hegetschweiler Johann. Heg. Hgtsch., Hegetschw. et H. = Hegetschweiler Johann és Heer Oswald. Heldr. = Heldreich Theodor von. Herb. = Herbert William. Herbich = Herbich Franz. Hérit., L Hérit. = L Héritier de Brutelle Charles Louis. Heuff. = Heuffel János. Heufl. = Heufler Ludwig lovag. Hill = Hill John. Hnke, Hke, Haenk. = Haenke Thaddäus. Hochst. = Hochstetter Christian Friedrich. Hoffm. = Hoffmann Georg Franz. Hoffmsg. = Hoffmannsegg Johann Centurius. Holandre = Holandre Jean Joseph Jacques. Hol, Holub = Holuby József. Hook. = Hooker William Jackson. Hoppe = Hoppe David Heinrich. Hornem. = Hornemann Jens Wilken. Horng = Hornung Ernst Gottfried. Hornsch. = Hornschuch Christian Friedrich. Hort. = a kertészek használta név. Host = Host Nikolaus Thomas. Hubeny = Hubeny József. Huds. = Hudson William. Humb. = Humboldt Alexander. 26

33 TÁJÉKOZTATÓ. Hut. = Huter Rupert. Jacq. = Jacquin Nicolaus Joseph. Jaub. et Sp. = Jaubert Hippolyte François és Spach Eduard. Jka, Jnka = Janka Győző. J. Kern. = Kerner Joseph. Joó = Joó István. Jord. = Jordan Alexis. Jur., Jrk., Jtzka = Juratzka Jakob. Juss. = Jussieu Antoine Laurent. Kab. = Kabath Hermann. Kanitz = Kanitz Ágoston. Kell. = Keller Louis. Ker. v. Ker.-Gawl. = Ker Johann Belenden, másként Gawler. Kern. = Kerner Anton. Kit. = Kitaibel Pál. Kitt. = Kittel Martin Balduin. Kl. et Grcke = Klotzsch Johann Friedrich és Garcke August. Kluk = Kluk Christoph. Kmet. = Kmety András. Knaf = Knaf Joseph. Koch = Koch Wilhelm Daniel Joseph. Koel., Köl. = Koeler Georg Ludwig. Körn. = Körnicke Friedrich. Körte, Koerte = Körte Franz. Kostel. = Kosteletzky Vincenz Franz. Ky., Kotschy = Kotschy Theodor. Kov. = Kovács Gyula. Krause = Krause Johann Wilhelm. Krock. = Krocker Anton Johann. Kth. = Kunth Karl Sigismund. Ktze., O. K. = Kuntze Otto. Kuhn = Kuhn Adam. 27

34 TÁJÉKOZTATÓ. Kumm. et Sendtn. = Kummer Ferdinand és Sendtner Otto. Kühlw. = Kühlewein Paul Eduard. Kütz., Kuetz. = Kützing Friedrich Traugott. L. = Linné Carl. Lagger = Lagger Franz. Lam., Lmk. = Lamarck Jean Baptiste. Láng = Láng Ferencz. Lap. = La Peyrouse Philippe Picot. Latour. = Latourette Marc Antoine Louis Claret de. L. C. Rich. = Richard Louis Claude Marie. Led., Ledeb. = Ledebour Karl Friedrich von. Leers = Leers Johann Daniel. L. f. = Linné fia Carl. Lehm. = Lehmann Johann Georg Christian. Lej. = Lejeune Alexandre Louis Simon. Lem. = Leman Dominique Sébastien. Lerchenf. = Lerchenfeld József. Less. = Lessing Christian Friedrich. Leyb. = Leybold Friedrich. Leyss. = Leysser Friedrich Wilhelm. Lge = Lange Johann. L Hérit. = L Héritier de Brutelle Charles Louis. Lightf. = Lightfoot John. Lindb. = Lindeberg C. J. Lindem. = Lindemann Friedrich. Lindl. = Lindley John. Lk., Lnk. = Link Heinrich Friedrich. Lois., Loisl. = Loiseleur Deslongchamps Jean Louis Auguste. Lumn. = Lumnitzer István. Marss. = Marsson Theodor. Mart. = Martius Karl Friedrich Philipp von. Martins = Martins Charles. 28

35 TÁJÉKOZTATÓ. Martyn = Martyn John. Maxim. = Maximovicz Karl Johann. MB. = Marschall à Bieberstein Friedrich. Med. = Medicus Friedrich Casimir. Menyh. = Menyhárt László. Mér. = Mérat François Victor. Mert. = Mertens Franz Karl. Mett. = Mettenius Georg Heinrich. Mich. = Micheli Pier Antonio. Michal. = Michalet Eugène. Michx = Michaux André. Mik. = Mikan Johann Christian. Milde = Milde Julius. Mill. = Miller Philipp. Mitterp. = Mitterpacher Lajos. Mnch., Mönch = Moench Konrad. Monn. = Monnier Auguste. Moq. = Moquin-Tandon Alfred. Moretti = Moretti Giuseppe. Müll. = Müller Otto Friedrich. Murb. = Murbeck Svante. Murr. = Murray Johann Andreas. Mygind = Mygind Franz von. Naeg., Näg., Ngl. = Naegeli Karl. Neck. = Necker Noel Joseph von. Nees, N. ab E. = Nees von Esenbeck Christian Gottfried. Neilr., Nlr. = Neilreich August. Nestl. = Nestler Christian Gottfried. Neum. = Neumann Karl Georg. N. et M. = Nees von Esenbeck Ch. G. és Martius Karl F. Ch. Nolt. = Nolte Ernst Ferdinand. Norrl. = Norrlin J. P. 29

36 TÁJÉKOZTATÓ. Not., De Not. = Notarius Giuseppe de. N. P. = Naegeli Karl et Peter G. Albert. Nutt. = Nuttall Thomas. Nyl. = Nylander Fredrik. Nym. = Nyman Carl Fredrik. Oeder = Oeder Georg Christian. O. Hoffm. = Hoffmann Otto. Oliv. = Olivier Guillaume Antoine. Op. = Opiz Maximilian Philipp. Pall. = Pallas Peter Simon. Palla = Palla Eduard. Panè. = Panèiè József. Pant. = Pantocsek József. Parl. = Parlatore Filippo. Patze = Patze C. Pax = Pax Ferdinand. P. B. = lásd Beauv. Perr. et Song. = Perrier de la Bâthie Eugène és Songeon André. Pers. = Persoon Christian Hendrik. Pet. = Peter G. Albert. Peterm. = Petermann Wilhelm Ludwig. Pfund = Pfund Johann. Pill. et Mitterp. = Piller Mátyás és Mitterpacher Lajos. Planch. = Planchon I. E. P. M. E. = Patze C., Meyer Ernst és Elkan Ludwig. Poir. = Poiret Jean Louis Marie. Poll. = Poilich Johann Adam. Pollini = Pollini Ciro. Porcius = Porcius Flórián. Portenschl. = Portenschlag-Ledermayer Franz von. Pourr. = Pourret Pierre André. P. pr. = pro parte, részben. 30

37 TÁJÉKOZTATÓ. Presl = Presl Karel Boøiwog. Pringsh. = Pringsheim Nathan. Pritz. = Pritzel Georg August. Pug. = Puget Abbé. Pursh. = Pursch Friedrich Traugott. Ram. = Ramond Louis Francois, Baron de Carbonnière. Rchb., Rb., R. = Reichenbach Heinrich Gottlieb Ludwig. Rchb. fil. = Reichenbach Heinrich Gustav. Előbbi fia. R. Br. = Brown Robert. Reching. = Rechinger Karl. Regel = Regei Eduard. Reg. et Koern. = Regel Eduard és Koernicke Friedrich. Rehm. = Rehmann Anton. Reich. = Reichardt Johann Jakob. R. et Pav. = Ruiz Lopez Hippolito és Pavon Josef. R. et Sch. = Roemer Johann Jakob és Schultes Joseph August. Retz. = Retzius Anders Johann. Reuss = Reuss Gusztáv. Reuter = Reuter George Francois. Rich., Rich. fil. = Richard Achille. Richt. = Richter Karl. Rip. = Ripart Eugene. Rach. = Rochel Antal. Rohrb. = Rohrbach Paul. Röhl, Roehl. = Roehling Johann Christoph. Roth = Roth Albrecht Wilhelm. Rottb. = Rottboell Christen Friis. Rouy = Rouy George. Roz. = Rozier Francois. Rupp. = Ruppius Heinrich Bernhard. Rupr. = Ruprecht Franz J. Rylands = Rylands. 31

38 TÁJÉKOZTATÓ. Sabr. = Sabransky Henrich. Sadl. = Sadler József. Sag. et Schn. = Sagorski Ernst és Schneider Gustav. Salisb. = Salisbury Richard Anthony. Salzm. = Salzmann Philipp. Sándor = Sándor József. Saut. = Sauter Anton Eleutherius. Savi = Savi Gaetano. Schaeff. = Schaeffer Jakob Christian. Schk. = Schkuhr Christian. Schd. = Schlechtendal Diedrich Franz Leonhard. Scheele = Scheele Adolf. Schl. = Schleicher J. C. Schltz. = Schultz Karl Heinrich. Sch. et K. v. Schott et Ky = Schott Heinrich Wilhelm és Kotschy Theodor. Sch. et Spenn. = Schimper Wilhelm Philipp és Spenner Fridolin Karl Leopold. Schm. = Schmidt Johann Karl. Schn. = Schneider Karl Friedrich Robert. Sch. N. K. = Schott Heinrich Wilhelm, Nyman Karl Friedrich és Kotschy Theodor. Schoenh. = Schoenheit Friedrich Christian Heinrich. Schrad., Schrd. = Schrader Heinrich Adolf. Schrank, Schrk. = Schrank Franz Paula von. Schreb. = Schreber Johann Daniel Christian. Schult. = Schultes Joseph August. Schumm. = Sohummel Theodor Emil. Schur = Schur Fülöp János Nándor. Schweigg. et K. = Schweigger August Friedrich és Koerte Franz. Schw., Schwgr. = Schwaegrichen Christian Friedrich. Scop. = Scopoli Johann Anton. Seb., Sebast. = Sebastiani Antonio. Seb. et M. = Sebastiani Antonio és Mauri Ernesto. Sér. = Séringe Nicolas Charles. 32

39 TÁJÉKOZTATÓ. Sendtn. = Sendtner Otto. Seub. = Seubert Moritz. Sibth. = Sibthorp John. Sibth. et Sm. = Sibthorp John és Schmith James E. Sieber = Sieber Franz Wilhelm. Sieb. et Zucc. = Siebold Philipp Franz von és Zuccarini Joseph Gerhard. Simk. = Simonkai Lajos. Sims = Sims John. Sm. = Smith James Edward. Sol. = Solander Daniel. Somm. = Sommerauer Ignatz. Sond. = Sonder Otto W. Soy. Willm. = Soyer-Willemet Hubert Felix. Spach = Spach Eduard. Spenn, Spenner = Spenner Fridolin Karl Leopold. Spr. = Sprengel Kurt. Spring = Spring Anton Fr. Stapf = Stapf Otto. Steph. = Stephan Friedrich. Sternb. = Sternberg Kaspar Graf. Stern. = Sterneck Jakob von. Steud. = Steudel Ernst Gottlieb. Steud. et Hochst. = Steudel Ernst G. és Hochstetter Christian Friedrich. Stev. = Steven Christian. Störk = Störk Anton. Stur = Stur Dénes. Sut. = Suter Johann Rudolf. Sutt. = Sutton Charles. Sw. = Swartz Olof. Szov. et Láng = Szovits A. J. és Láng Ferencz. Tausch, Tsch = Tausch Ignaz Friedrich. Ten. = Tenore Michele. 33

40 TÁJÉKOZTATÓ. Thaisz = Thaisz Lajos. Thuill. = Thuillier Jean Louis. Thunb. = Thunberg Karl Pehr. Tomm. = Tommasini Muzio. Torr. et Gray = Torrely John és Gray Asa. Towns. = Townson Robert. Tratt. = Trattinick Leopold. Traunst. = Traunsteiner Joseph. Trcz., Trzw. = Turczaninow Nicolai. Trev. = Treviranus Christian Ludolf. Trin. = Trinius Karl Bernhard. Uechtr. = Uechtritz Rudolph von. Uechtr. et Körn. = Uechtritz Rudolph és Körnicke Friedrich. Ullep. = Ullepitsch József. Urv. lásd D Urv. Vahl, Vhl = Vahl Martin. Vaill. = Vaillant Sébastien. Vand. = Vandelli Domingos. Vel. = Velenovsky Josef. Vent. = Ventenat Etienne Pierre. Vest = Vest Lorenz Chrysanth von. Vill. = Villar vagy Villars Dominique. Vis. = Visiani Roberto de. Vitm. = Vitman Fulgenzio. Viv. = Viviani Domenico. Vogl. = Vogler Johann Philipp. Vuk. Vukot. = Vukotinoviè Farkas. W., Willd. =Willdenow Karl Ludwig. J. Wagn. Wagner János. Wahlbg. Wahlb., Whlnbg., Wahlenb. = Wahlenberg Göran (György). Waisb. = Waisbecker Antal. Wallm. = Wallmann Johann. 34

41 TÁJÉKOZTATÓ. Wallr. = Wallroth Karl Friedrich Wilhelm. Web. = Weber Friedrich. Weig., Wgl = Weigel Christian E. Weinm. = Weinmann Johann Wilhelm. Welw. = Welwitsch Friedrich. Wender. = Wenderoth Georg Wilhelm Franz. W. et Grab. = Wimmer Friedrich és Grabowsky Henri Emanuel. W. et K. = Waldstein Ferencz Ádám gróf és Kitaibel Pál. W. et N. vagy Whe et N. = Weihe Karl Ernst August és Nees ab Esenbeck. Wettst. = Wettstein Richard. Wh., Whe = Weihe Karl Ernst August. Wib. = Wibel Augast Wilhelm Eberhard Christoph. Wierzb. = Wierzbicki Péter. Wiesb. = Wiesbauer Johann B. Wigg. = Wiggers Friedrich A. L. Willk. = Willkomm Moritz. Wimm. = Wimmer Friedrich. Wimm. et Grab. = Wimmer Friedrich és Grabowsky Heinrich E. Wirtg. = Wirtgen Philipp. With. = Withering William. Wittr. = Wittrock Veit Brecher. Wol. = Woloszczak Eustachy. Wolff = Wolff Gábor. Wolfh. = Wolfner Vilmos. Wolny = Wolny András Ráfael Wulf. = Wulfen Franz Xaver. Zahlbr. = Zahlbruckner Johann. Zauschn. = Zauschner. Zawadz. = Zawadzki Alexander. Zimm. = Zimmeter Albert. Zucc. = Zuccarini Joseph Gerhard. Pótlás és hibaigazítás. 35

42 TÁJÉKOZTATÓ. 1. oldal A somócsing e. n. 3 * gérafű. 2. oldal A rencze e. n. tömlöcsög. Az orgonafa e. n. szentgyörgyi bodza. 7. oldal A dákoska e. n. szép legényfű. 9. oldal Az árva káka e. n. tódísz. A tavi káka e. n. czigány káka. 10. oldal Az egérárpa e. n. macsa. 11. oldal A czimbor e. n. taraczkperje. 16. oldal A tippan e. n. harmattartófű. 18. oldal A selyemperje e. n. puhító-perje. 22. oldal Az átokhinár e. n. vízigaz. 23. oldal A micze e. n. tóalma. A veresgyűrű som e. n. gyűrűcskefa. Az ezüstfa leirásában»pikkelyszőrösektől«helyett: pikkelyszőröktől. 25. oldal Porterium helyett Poterium. 28. oldal A falfű e. n. falgyom. 30. oldal Az európai kunkor e. n. közé a napkunkor név tévedésből került. Helyesen: napraforduló, forgó, néző stb. olvasandó. 31. oldal A mizsót e. n. kódusgyom, sül mag. 32. oldal A nadálytő e. n. nadálylapú. A vértő e. n. csacsigyom. 37. oldal A Limnanthemum a term. rendszernek a Limnanthaceae és nem a Gentianaceae családjába tartozik. 38. oldal A szulák nem tárgyalt fajai közül elmaradt a C. Cantabrieus L., Soldanella L., tenuissimus Sibth. és Sm. (utóbbi kettő csak a tengerparton). 41. oldal Az ördögczérna e. n. jázmin. 45. oldal A kerti nenyúljhozzám e. n. széplegényfű. 48. oldal A Thesium elegans e. n. férjüstök. 49. oldal Az eper libatop e. n. egérparéj. 50. oldal A lisztes libatop e. n. czigányparéj. 53. oldal E kitétel:»amerikai gyommagvakkal behurczolt faj«a Cuscuta obtusiflora elé teendő. A Gentiana Wettsteinii Murb. törlendő. Hazánk keleti hegyvidékén is a G. carpaticola Borb. és ennek alakjai teremnek. 56. oldal A Berula angustifolia e. n. kis bolonyik. 3 e. n. = egyéb, illetőleg egyjelentésű neve. 36

43 TÁJÉKOZTATÓ. 57. oldal A borgyökér e. n. vízibürök. 61. oldal A bábafésű e. n. berzenke. 62. oldal A lópetrezselyem e. n. őzsaláta. 66. oldal A Leucojum carpaticum névszerzője kiirandó: Herbich. 77. oldal A mezei juhar e. n. kakastaréjfa. 79. oldal A gyíkpohár e. n. zöldike. 81. oldal A henye boroszlán e. n. kakukvirág. 86. oldal Az Erodium es Geranium nemek utalása hibás XVI. o. 4. r. írandó oldal A Potentilla Benitzkyi névszerzője: Friv 110. oldal A Paeonia peregrina Mill. helyébe írandó P. feminea L oldal A hunyor e. n. ökörérőfű oldal A májfű kökörcsin leírásában»cszészelevele«helyett csészelevele írandó 117. oldal A kenderkefű nevei közül a rajfű helyett vajfű írandó oldal A Satureja villosa (Pers.) Simk. nevében Simk. helyébe J. Wagn. írandó oldal és XL. t. 3. k. Az Alectorolophus goniotrichus Stern. ujabb neve A. Borbásii Dörfler oldal A keltike és füstike fajok a mákfélékhez (Papaveraceae) tartoznak. A füstikefélék családját Engler a mákfélék családjába olvasztotta be oldal A kecskeruta e. n. ördögoldal oldal A herehura lóhere e. n. uborka búgató oldal A Melilotus albus névszerzője: Desr. Trigonella monspelica helyett írandó: T. monspeliaca oldal A veteményborsó színes képe: XLVIII. t. 6. k oldal A Carduus crispus e. n. sátánfű oldal A Senecio (Cineraria) e. n. hamvaska oldal Az Inula vulgaris (Conyza) e. n. rühfű oldal A fűtej e. n. ebvirág oldal A vizhúr e. n. tófonál oldal A ritkás sás e. n. bakacsfű oldal A magyar tölgy e. n. czigány és muzsdalyfa A kocsánytalan tölgy e. n. is muzsdalyfa. LXVI. Az Alkanna tinctoria névszerzői (2) Tausch. LXVII. A Camphorosma ovata névszerzői W. et K. 37

44 2. fejezet - NÖVÉNYEK. 1. I. osztály: Egyporzósak. Monandria. A virágban porzó és termő együtt van; porzó egy, szabad. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. Egy bibeszál, vagy, a hol a bibeszál hiányzik, egy bibe. Vízi lófark. Hippuris vulgaris L. (Lófarkfű, vizifenyőke. Természetes rendszer: Süllőhínárfélék. Halorrhagidaceae.) Cserje cm. Meddő szára a vízben úszik, kivételesen 1 2 m. hosszúra is megnő. Virágzó szára a vízből kiemelkedik. Levelei szálasak, épek és 8 12-sével örvben állók. Vízbeli levelei puhábbak, nagyobbak és áttetszők. Igen apró virágai a levelek hónaljában fejlődnek, zöldek; a virágtakaróból épen csak a csésze nyoma van meg keskeny szegély alakjában. Van egy porzója és egy bibeszála. Terem árkokban, álló vizekben szórványosan az egész országban és mindig csoportosan Közönséges somócsing. Salicornia herbacea L. (Tengeri sóska, szarvas széksófű. Term. r.: Libatoppfélék. Chenopodiaceae.) Egyéves em. Szára ágas, ízelt, húsos, fűszín-zöld v. kékes, vöröses. Levele nincs, ezért idegenszerű a termete. Apró virágai háromszögben állanak a szártagok oldalmélyedéseiben. Leple zöldes, kancsós, zárt; éréskor szivacsos és kis hasítékkal bír. Terem szikeseken, hazánk déli felében szórványosan. Szárából hamuzsír készíthető Más honi faj: Salicornia fruticosa L. (Fiume mell.) Ide sorolható még: Alchemilla arvensis (IV. o. 1. r.). 4 * 4 Számos növényfajon változik mind a porzók, mind a bibeszálak száma, ezért igen sok növényt tulajdonképen több helyt kellene tárgyalni. Ily esetekben oda soroltuk a növényt, a hova az esetek legtöbbje szerint való, vagy a hová a nagyon közel álló rokon fajok csakugyan tartoznak és a melyektől való elválasztásuk csak megnehezítette volna a meghatározást. V. ö. a Bevezető résznek a könyv használatáról szóló fejezetét. 38

45 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. Ide tartoznának: Callitriche (XXI. o. 1. r.), Chenopodium (V. o. 2. r.), Corispermum (V. o. 2. r.), Salicornia (I. o. 1. r.). 5 * 2. II. osztály: Kétporzósak. Diandria. A virágban porzó és termő együtt van; a porzók száma kettő; szabadok. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. Egy bibeszál, vagy egy bibe. A) Vizen úszó növények. Apró békalencse. Lemna minor L. (Fű-, vad-, vizi-lencse, kácsaparéj, lepcse. Term. r.: Békalencsefélék. Lemnaceae.) Évelő. Uszó levélszerű szára kicsiny, 3 4 mm h.; visszásan tojásdad, mindkét oldalán lapos, a vízbe függő egy gyökérszállal. Terem tócsákban, árkokban az egész országban Keresztes békalencse. Lemna trisulca L. Évelő. Levélszerű lándsás úszó szára 5 10 mm h., nyeles, s rendszerint hármasával van összenőve; egy gyökérszállal. Az egymással érintkező, vagy egymásra boruló szárak sokszor keresztalakot ábrázolnak. Terem, a legészakibb vármegyék kivételével, az egész ország álló vizeiben, de az előbbinél sokkal ritkább Púpos békalencse. Lemna gibba L. (Lencsés lepcse.) Évelő. Szára akkora, mint az apró békalencséé, de alul szivacsosan kipúposodó. Szintén egy gyökérszála van. Északon hiányzik, különben szórványosan az egész országban Számos növényfajon változik mind a porzók, mind a bibeszálak száma, ezért igen sok növényt tulajdonképen több helyt kellene tárgyalni. Ily esetekben oda soroltuk a növényt, a hova az esetek legtöbbje szerint való, vagy a hová a nagyon közel álló rokon fajok csakugyan tartoznak és a melyektől való elválasztásuk csak megnehezítette volna a meghatározást. V. ö. a Bevezető résznek a könyv használatáról szóló fejezetét. 39

46 Bojtos békalencse. Lemna polyrrhiza L. (Fanos lencse, sokgyökerű lencse.) Évelő. Szára 3 4 mm h., mindkét oldalán lapos, egynél több gyökérszállal; ezért hívják rojtos vagy bojtos békalencsének. A legészakibb vármegyéket kivéve, szórványosan az egész országban Közönséges rencze. Utricularia vulgaris L. (Hínáros rencze, hólyaghínár, sárga hínárvirág, tömlőfű, tömlőke. Term. r.: Renczefélék. Utriculariaceae.) Évelő cm. Gyökere nincs. Vízben úszó levelei finoman szabdaltak; legtöbbjük hajszálszerű, sok levélsallangon azonban levegővel telt tömlő van. E tömlők tölcsérszerű nyílását egy alsó vaskos és egy felső vékony, rugalmas hártya zárja. A vékony hártya a legkisebb nyomástól befelé mozdul s a nagyobb állatkáktól üldözött apró rákok, szunyogálczák, ázalék-állatkák gyakran ide menekülnek. Az alsó hártya tüskéi és a hozzá szoruló felső hártya elzárják azonban a kivezető utat, az állatkák kimulnak és testök elbomlott anyagait fölszívja a tömlő belső felülete. A növény tehát húsevő. Virágzó szára a vízből kiemelkedik. Laza fürtben 4 10 virágot fejleszt; kocsányai 3 4-szer akkorák, mint murvái. Virágai nagyok, tojássárga színűek, tátogatók és sarkantyúsak. Felső ajkuk akkora, vagy alig hoszszabb, mint az íny, alsó ajkuknak széle visszahajlott. Terem álló vizekben, árkokban, szórványosan az egész országban Más honi fajok: U. Bremii Heer. intermedia Hayne, minor L. B) Szárazföldi növények. a) Fák vagy cserjék egyszerű levelekkel. Vesszős fagyal. Ligustrum vulgare L. (Fagyálló fa, télálló fagyal, madárhúr. Term. r.: Olajfafélék. Oleaceae.) 1. t. 2. k. Cserje. 1 3 m. Hajtásai vesszősek, levelei lándsásak, épek, rendszerint átellenesen állók, ritkán örvösek. Fehér, jó illatú virágai tömött fürtben állanak; borsónagyságú bogyói feketék. Terem a legészakibb vidékek kivételével az egész ország erdős, bokros helyein Fája fehér, vagy sárgás és esztergályos, szíjas vagy metsző munkákra alkalmas. A nyírást jól bírja, ezért helyenként élő sövényül alkalmazzák. Kertekben van zöldbogyójú és foltos levelű változata is. A madarak csak a feketét eszik. Közönséges orgona. Syringa vulgaris L. (Borostyán- v. boroszlánfa, indiai mogyoró, lila, tengeri-, spanyol- v. török bodza, szelenczefa. Term. r.: Olajfafélék. Oleaceae.) 1. t. 3. k. Cserje. 3 7 m. Hajtásai merevek, vesszősek és látszólag villásan elágazók. Levelei tojásalakúak, szívesek, kihegyezettek, égszélűek. Virágai 15 mm. hosszúak és gazdag virágú fürtben állanak; pártájok csöves, tányérformán kiszélesedő karimája 4-felé bemetszett, lila, kék v. fehér. Terem hazánk délkeleti vidékein, főleg Krassó-Szörény vármegye déli részeiben. 5. Szép és kellemes illatú virágaiért számos fajtában ültetik; összes díszcserjéink között ez a legelterjedtebb és legkedvesebb. Fája esztergályozható. 40

47 Jósika orgona. Syringa Josikaea Jacq. fil. Cserje m. Hajtása mirigyszőröktől sűrűn pelyhes, apró csészéje lehet meztelen is. Levelei rövid nyelűek, tövön kerekítettek vagy ékalakuak, inkább hosszukásak és visszájukon aprón pelyhesek. Különben előbbinél gyérebb, hosszúra nyúlt virágzata az új leveles hajtás végén fejlődik, ezért az előbbinél később is virágzik. Pártája mm., karimája felé egyenletesen tágul, és 4-felé metszett rövidebb karimája rézsút felálló. Illata nem oly kellemes, mint az előbbi fajé. Terem hegyvidékek sziklás, nyirkos, többnyire nehezen megközelíthető helyein hazánk északkeleti és délkeleti részeiben, mint hazánk benszülött ritkasága: Délkeleti Érczhegység, Biharhegység, Ung, Bereg és Máramaros vármegyékben. Újabban ültetik is Kertekbe ültetik még főleg a Perzsiából származó Syringa persica L.-t, és a S. dubia Pers.-t. b) Fák szárnyas levelekkel. Közönséges kőris. Fraxinus excelsior L. (Büdös kőrösfa, sebfa. Term. r.: Olajfafélék. Oleaceae.) 1. t. 4. k. Fa m. Rügyei feketék, bársonyosak. Levelének 9 13 levélkéje majdnem nyeletlen; mind hosszúkás, lándsásan kihegyezett, aprón fűrészes. Virágai a levelek előtt jelennek meg. Lehetnek csak porzósak vagy csak termők, vagy porzósak és termők. A porzós virágok tömöttebb, apróbb virágzatban fejlődnek. Virágtakarója egyiknek sincsen. Termése csucsán szárnyas, lándsás. Terem nedves erdőkben, folyók, patakok mentén az egész országban. Ültetik is. Fája asztalos, esztergályos és kocsigyártó munkára nagyon alkalmas Virágos kőris. Fraxinus Ornus L. (Manna kőris, vad kőrös.) Fa. 9 m. Rügyei szürkék, molyhosak. Nyeles levélkéinek száma csak 7 9. Virágai a levekkel együtt jelennek meg. Virágzata sokvirágú, kúpalakú. Virágai illatosak, csészéjök zöldes, a 2 4 szirom hosszúkás lándsás, sárgás-fehér. Termése csucsán szárnyas. Terem főleg az Alföldet környező mészkődombokon Fája az előbbiénél fehérebb és keményebb. A rajta ejtett sebekből, kivált a melegebb vidékeken a manna kabócza szúrása következtében is a»mannaczukor«szivárog, mely orvosságul szolgál. Kedvelt díszcserjék a khinai Forsythia viridissima Lindl. és suspensa Vahl. Leveleiknek feslése előtt nyílnak sárga, négymetszetű virágaik. Az előbbinek ágai felfelé állók, levelei egyszerűek. c) Lágyszárú növények. Pártájok felső állású. Közönséges varázslófű. Circaea lutetiana L. (Varázsfű, varázsló szirompár, ördögüzőfű, üvegfű. Term. r.: Ligetszépefélék. Oenotheraceae). 1. t. 1. k. Évelő cm. Levelei tojásdadok, néha kissé szívesek, szélök aprón fogazott. A virág-kocsányok hátragörbülők, murvátlanok. Pártája akkora, mint a csésze, pirosló, végre fehér. Termése visszásan tojásdad, horgosan sertés, két üregű. Terem erdőkben az ország hegyes és dombos vidékén Más honi fajok: C. alpina L., intermedia Ehrh. d) Lágyszárú növények. Pártájok alsó állású, virágjok magános; termésök tokocska. Közönséges hízóka. Pinguicula vulgaris L. (Kövérke, mocsári kövérfű. Term. r.: Renczefélék. Utriculariaceae.) Évelő cm. Húsos nyeletlen levelei rózsában állnak, tojásalakúak vagy kerülékesek, csúcsuk lekerekített, szélük felgöngyölődött; zsírfényűek és mirigyektől ragadósak. 1 3, ritkán több tőkocsányt hajt, s mindenik végén magános, kékeslila sarkantyús virág fejlődik. Terem tőzeges, mohos, vizenyős hegyi réteken mindig csoportosan, hazánk északi és keleti magasabb hegyvidékén

48 A levelekre szálló apró rovarok odaragadnak, megfogódznak és 2 3 napig ily helyzetben maradva meg is emésztődnek, húsevő. Más honi faj: P. alpina L. Orvosi csikorka. Gratiola officinalis L. (Innyujtófű, Isten kegyelme, kegyelemfű, réti csikorgófű. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) 1. t. 5. k. Évelő cm. Tőkéje terjedő, ágas; szára felálló, rendszerint ágatlan, felső részében négyélű. Levelei lándsásak, nyeletlenek, fűrészesek, esetleg kivált az alsók épélűek. Virágai a levelek hónaljában; a párta csöve élénk sárga, hátsó oldalán barnás, karimája fehér v. vöröslila. Terem árkok mentén, vizenyős réteken az egész országban. Mérges. Helyenként házi orvosságul szolgál Borostyánlevelű verónika. Veronica hederaefolia L. (Parlagi szigorál. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Lecsepült szára apró szőrű. Levelei rövid nyelűek, kerekdedek v. hosszúkás tojásdadok; kissé szívesek s 3 7, többnyire 5 karéjúak. A középső karéj a legnagyobb. Csészéjének sallangjai szives alapúak, kihegyezettek és szegletesen összeállók. Virágai aprók, halvány kékek. Termés üregei 1 2 magvúak. Terem parlag- és mívelt talajon az egész országban Mezei verónika. Veronica Persica Poir. (V. agrestis Auct. Hung., Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Szára heverő, virágzó ágai és a szár vége fölemelkedő. Virágkocsányai hosszabbak mint a levél (az ábrán az alsó ág jellemzőbb); csésze-sallangjai tojásdadok, a termésnél hoszszabbak. A párta átmérője 8 10 mm., égszínkék; a termés szélesebb, mint hosszú, szőrös v. kopasz, reczés erű, két karéjú és karéjai élükön összenyomottak. Minden üregben van 5 8 mag. Terem parlagokon, kertekben az egész országban

49 Városi verónika. Veronica polita Fr. (Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Az előbbitől főleg abban különbözik, hogy kocsányai a leveleknél legfeljebb valamivel hosszabbak, csészesallangjai szélesebbek, széleikkel még az érett termésen is fedik egymást. Termése egészben fölfúvódott, széle nem lapított, üregei 4 14 magvúak. Virága sötétkék, ritkán fehér. Terem mívelt talajon az egész országban e) Lágyszárú növények; a virágok csoportosan állanak. Orvosi verónika. Veronica officinalis L. (Dicső v. dicsőségesfű, drága jó, erdei zsálya, patikai szigoráll, sarlófű. Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) 2. t. 1. k. Évelő cm. Csomóin gyökerező szára földre csepűlt; szőröktől érdes. Levelei rövid nyelűek, visszás tojásdadok, fűrészesek és szőrösek. Virágfürtjei tömöttek; pártája világoskék sötéten erezve v. fehér. A termés 3-szögűen visszásan tojásalakú, hegyén tompán kivágott és kocsányánál hosszabb. Terem legelőkön, erdők szélén az ország valamennyi hegyvidékén, még a legmagasabb havasokon is Ösztörűs verónika. Veronica Chamaedrys L. (Fattyú- v. cserszigoráll, ördögcsíptefű. Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) Évelő cm. Szárának tagjai átellenesen, vagyis ösztörűsen szőrősek. Levelei kerekdedek v. hosszúkás tojásdadok; ülők, ritkán rövid nyelűek; szélük csipkésen fürészes. Kocsánya hosszabb a murvalevélnél. Pártája égszínkék, sötétebb erekkel; alsó karéja fehéres. Termése a csészénél kisebb, háromszögűen visszásan szívalakú. Terem száraz mezőkön, utak mentén, cserjésekben az egész országban Gyakran őszszel újra virit. Derécze verónika. Veronica Beccabunga L. (Vízi pólé, vízi v. téli saláta, vízi derécze. Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) Évelő cm. Töve lecsepűlt, csomóin gyökerező. Szára hengeres, húsos. Levelei rövidnyelűek, kerülékesek v. hosszúkásak, aprón fűrészesek vagy csaknem épek; csúcsukon tompítottak. Laza fürtjei a levelek hónaljában állanak. Virágai égszínkékek, ritkán fehérek. Termése kerekded, fölfuvódott. Az egész növény kopasz. Terem vízparton, nedves réteken az egész országban. Helyenként salátának eszik

50 Pólé verónika. Veronica Anagallis L. (Vízi pólé. Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) Évelő cm. Húsos szára alsó részében gyökerező, csaknem 4-élű. Levelei hosszúkásak, kissé fűrészesek és hegyesek. A virágzat ritkásan mirigyszőrős, különben kopasz az egész növény. Pártája kékesfehér, sötétebb erekkel. Termése kerekded. Terem olyan helyeken mint az előbbi faj, az egész országban Macskafarkú verónika. Veronica spicata L. (Kék macskafark, fűzéres szigoráll. Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) Évelő cm. Szára rendszerint magános, egyenes; levelei átellenesen állók, fűrészesek, csúcsukon épek és a szárral együtt rövid szőrűek, vagy molyhosak. Virágai a szár végén álló tömött fűzért alkotnak. A kocsányok jóval rövidebbek mint a molyhos csésze; pártája égszínkék, ritkán rózsaszínű v. fehér. Termése kerekded, visszásan tojásdad és felfúvódott. Terem napos, dombos mezőkön, cserjésekben az egész országban Szép rokonfajtája a szőke verónika (V. pallens Host), melynek szára, levelei és virágzata sűrűn fehér molyhú. 44

51 Kakuk verónika. Veronica serpyllifolia L. (Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) Évelő cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő, felső részében gyakran szőrös, töve felé pedig ágas. Levelei tojásdadok, kissé fűrészesek; a felsők épek. Csészéje körűlbelül olyan hosszú, mint a kocsány. Pártája fehéres, kéken erezett. Termése oldalt összenyomott; hosszánál szélesebb és a csészével együtt mirígyesen pillás. Terem mívelt talajon, nedves réteken, erdőkben az egész országban Ugar verónika. Veronica arvensis L. (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Szára felegyenesedő, elálló szőröktől borzas. Levele szívesen tojásdad, a felsők lándsásak, épszélűek; az alsók fűrészesek, a legalsók nyelesek. Kocsánya csak félakkora, mint a csésze. Pártája világoskék. Termése olyan hosszú, mint széles és hegyén mélyen hegyes szögűen kicsipett. Terem mívelt talajon, füves térségeken az egész országban

52 Tavaszi verónika. Veronica verna L. (Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Szára rövid szőrű, felső részében mirígyes. Levele 5 7 részre osztott. Az alsó virágok murvája szárnyas, a felsőké lándsás és épszélű. Kocsánya valamivel rövidebb a csészénél. Virága igen apró, kék. Termése szélesebb mint hosszú, hegyén kissé kicsipett. Bibeszála legfeljebb egy harmada a termés válaszfalának és alig éri el a karéjok szélét. A termés minden üregében 6 8 mag van. Terem homokos mezőkön és dombokon az egész országban Újjaslevelű verónika. Veronica triphyllos L. (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Alsó levelei nyelesek, tojásdadok; a középsők újjasok, 3 5-felé hasadtak; a felsők lándsásak. Laza fürtben álló virágai sötétkékek. Termése visszás tojásdad, töve felé felfúvódott. Terem mívelt talajon, főleg agyagos homokon, az egész országban Más honi fajok: V. acinifolia L., acutifolia Gilib (aquatica Bernh.), alpina L., anagalloides Guss., aphylla L., austriaca L., Bachofeni Heuff., Baumgartenii R. et S., bellidioides L., crinita Kit., elatior Ehrh., foliosa W. et K., fruticans Jacq., hybrida L., Jacquini Baumg., latifolia L., longifolia L., montana L., multifida L., opaca Fr., orchidea Cr., polita Fr., praecox All., prostrata L., Pseudo- Chamaedrys Jacq., scutellata L., Teucrium L., Velenovskyi Uechtr 46

53 f) Terméskék apró makkocskák, melyek négyesével a csésze fenekén feküsznek. Vízi pesztercze. Lycopus europaeus L. (Czigány-fű, farkasláb-fű, farkastalp-fű, kina-fű, vízi pemete, peszercze, peszércz v. peszére. Term. r.: Ajakosak. Labiatae). Évelő cm. Szára négyszegletű, elágazó, levelei rövid nyelűek, hosszúkás tojásdadok vagy lándsásak és durván fűrészesek, alul csaknem szárnyasan bevagdaltak; rövid szőrűek vagy kopaszok. Virágai aprók, levél hónaljiak. A csésze fogai háromszögűen lándsásak, szálkahegyűek, hosszabbak mint a párta csöve. Pártája fehér, bíborszínű pettyekkel. Terem árkok, patakok mentén az egész országban Kerti zsálya. Salvia officinalis L. (Orvosi v. patikai zsálya. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 2. t. 2. k. Évelő cm. Szárának töve fás, sűrű rövid szőröktől szürkés. Fiatal levelei és hajtásai fehér molyhúak. Alsó és középső levelei nyelesek, hosszúkás lándsásak, ránczosak. Virágai mm. h., rendszerint hármasával a lehulló murvák honaljában, lilaszínűek. A párta csöve belül szőr-koszorúval. Csészefogai tüskés szálkában végződnek. Kellemes és erős illata van. Orvosságul is használják és kertekben, temetőkben ültetik Mezei zsálya. Salvia pratensis L. (Foszló virág, lóbárzsing, réti, vad v. skárlát-zsálya. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. A szár felső része, a murvák és csészék mirígyesek. Tőlevelei rózsában állnak, nagyok, hosszúnyelűek, tojás alakúak, szíves vállúak. Szélökön egyenetlenül csipkések, ránczosak, fölül kopaszok, fonákon ritkásan szőrösek. Murvái maradandók, hátrahajlók; rövidebbek, mint a csésze, mely 7 10 mm. h. Sötétkék virágai hatosával örvösen állók, ritkán rózsaszínűek v. fehérek. Szép és erős illatú mezei növényünk, mely főleg napos hegyoldalakon gyakori. Terem az egész országban

54 Ló zsálya. Salvia verticillata L. (Gyűrűs v. pereszlén-forma zsálya, macskaláb. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. Felső levelei csaknem háromszögűek. Virágai számosan, rendszerint 20-ával örvösen állók. Murvái aprók, visszahajlók és hártyásak. Virágai mm. h., búzavirágszínűek, a párta belsejében szőrkoszorúval. Csészéje 5 8 mm. rendszerint bíborszínű. Terem utak mellett, erdők szélén az egész országban Enyves zsálya. Salvia glutinosa L. (Méregvonó lapú.) Évelő cm. Szárának felső része, murvája és csészéje sűrűn mirígyes, enyves. Levelei nagyok, hosszú nyelűek, vállukon nyílasan szívesek. Virága kénszínsárga, barnán pettyezett mm. hosszú. Terem patakok mentén, erdőkben az egész ország magasabb hegyvidékén Polyhos zsálya. Salvia austriaca Jacq. (Osztrák zsálya.) Évelő cm. Tőlevelei rózsát alkotnak, nagyok, szíves alakúak, erősen ránczoltak. Szára fölül a csészével együtt mirígyes és hosszabb szőröktől borzas, csak az első elágazásnál leveles. Pártája sárgás fehér, mm. h. és még egyszer akkora, mint a csésze. Terem főleg az alföldi mezőkön. Északon hiányzik. 5. Más honi fajok: S. Aethiopis L. (barlanglapu), betonieaefolia Etling., Bertolonii Vis., dumetorum Andrz., nemorosa L. (Szent-Ilona füve), nutans L., transsylvanica Schur., villicaulis Borb. (amplexicaulis Rchb. et Auct. Hung.) A zsályák számos keverékfajt is alkotnak; ilyenek: Degeni Simk., Kanitziana Simk., sylvestris L., Telekiana Simk. et Thaisz. és mások. Ide tartoznék még: Alchemilla (IV. o. 1. r.), Chenopodium (V. o. 2. r.), Corispermum (V. o. 2. r.), Cyperus (III. o. 1. r.), Lepidium ruderale (XV. o. 1. r.), Lythrum (XI. o. 1. r.), Salicornia (I. o. 1. r.); Scirpus (III. o. 1. r.), Valerianella (III. o. 1. r.), Verbena (XIV. o. 2. r.), Rosmarinus XIV. o. 1. r.). 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. Ide sorolhatók: Anthoxanthum, Bromus, Crypsis és Hierochloa füvek (III. o. 2. r.), Salicornia (I. o. 1. r.), Salix, (XXII. o. 2. r.) III. Osztály: Háromporzósak. Triandria. A virágban porzó és termő együtt van; a porzók száma három, szabadok. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. A) A virágtakaró csészéből és pártából áll. Mezei macskagyökér. Valeriana officinalis L. (Badián, baldrián, fordulófű, gyökönke, mezei- v. római nárdus, serjék-fű, Szent Magdolna-fű. Term. r.: Macskagyökérfélék. Valerianaceae.) 2. t. 3. k. Évelő cm. Tőkéje vaskos, 48

55 gyakran rézsútos. Számos fonalszerű, rövid taraczkot hajt, melyeknek erős és sajátságos, a macskákra részegítő illatjok van. Szára gyöngén barázdált, legfeljebb töve felé szőrösödő. Levelének 5 11 pár levélkéje keskenyszálú és kerülékes ép v. fűrészes. Virágai aprók, halvány pirosak; illatjok a bodzáéra emlékeztet. Terem ritkás erdőkben, vízparton, árkok mentén, valamint sziklákon az egész országban Hármaslevelű macskagyökér. Valeriana tripteris L. (Term. r.: Macskagyökérfélék. Valerianaceae). Évelő cm. Taraczkja nincs. Tőlevelei, valamint a meddő hajtások levelei épek. Szárlevelei három részre osztottak, v. bemetszettek. Virága fehér v. rózsaszinű. Terem magasabb hegyek árnyas helyein hazánk északi és keleti részeiben. Más honi fajok: V. collina Wallr., dioica L., exaltata Mik., montana L., samubcifolia Mik., simplicifolia Rchb., ternata Schur. Saláta galambbegy. Valerianella olitoria (L.) Poll. (Apró-, bárány-nyelvű-, kikeleti- v. mezei saláta; gyökönkécske, téli czikória. Term. r.: Macskagyökérfélék. Valerianaceae.) 2. t. 4. k. Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Szára villaszerűen elágazó. Lapiczkás tőlevelei rózsában állnak. Apró virágai halványkékek. Termése gömbölydedtojásalakú, lapított, mindkét oldalán két bordával, három üregű, de csak egyikben fejlődik mag, miért is ez az üreg nagyobb, mint a másik kettő együttvéve. Terem mezőkön, ligetekben, mívelt talajon az egész országban. 4 5, 7 8. Kora tavaszszal salátának gyűjtik s e czélból termesztik is konyhakertekben. Más honi fajok: V. carinata Lois. coronata L. főleg subsp. hamata Bast. dentata (L). Poll. (Morisonii Spreng.), mutica L. B) A virágtakaró lepel, vagyis nem áll külön csészéből és pártából. Bókoló dákoska. Gladiolus communis L. (Dárdácska, legényvirág, madárliliom. Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) 2. t. 6. k. Évelő cm. Gumóját a mult évi levélmaradványok borítják, melyek rostjai erősek, egyenközűek, és csak a felső részükben hálósan reczézettek. Levele keskeny, lándsás, a szárnál rövidebb. 4 8 bíborszínű virága egy oldalra konyul. Termése három hasábú, az élek a csúcs felé erősen kiállók. Dél-Európa növénye, melyet nálunk kertben ültetnek. Elvétve elvadul Fedelékes dákoska. Gladiolus imbricatus. L. (Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) Évelő cm. Az előbbitől főleg abban különbözik, hogy gumója héjának rostjai vékonyabbak, sűrűbbek, termésének szögletei pedig mindenütt letompítottak. Terem nedves réteken a Kárpátok öszszes hegyvidékein Dél-Afrikából származó ékes rokonait széltében ültetik. Más honi fajok: G. palustris Gaud., illyricus Koch és segetum Kern. (az utóbbi kettő csak a tengerparton). Sás nőszirom. Iris Pseudacorus L. (Békaliliom, sárga-, vízi-, nagy v. kardliliom. Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) 2. t. 5. k. Évelő cm. Szára hengeres, többvirágú és a kardalakú leveleknél legfeljebb valamivel hosszabb. Virága élénk sárga; a külső lepel sallangjai szakálltalanok, a belső sallangok keskenyebbek, rövidebbek, mint a levélforma bibék. Termése hengeres. Terem sekély álló vizekben, árkokban az egész országban Pázsitos nőszirom. Iris graminea L. (Természetes r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) Évelő cm. Levelei hosszabbak mint a kétélű és rendszerint két-virágú szár, sőt 60 cm hosszúságot is elérhetnek 6 7 mm. szélesség mellett. A lepel szakálltalan, külső szétterűlő sallangjai kékes fehérek sötétkék erekkel. A belső sallangok, valamint a külsők nyaka (a befűződés alatt) bíborszínűek. Termése hatszegletű. Terem erdős dombvidéken szórványosan az egész országban. Északon és a Dunántúl némely vidékén hiányzik

56 Homoki nőszirom. Iris arenaria W. et K. (Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae). 67. t. 5. k. Évelő cm. Rendszerint kétvirágú. Levele legfeljebb 5 mm széles s körülbelül olyan hosszú, mint a szár. Virága sárga, külső lepel sallangjai szakállosak és főleg e szakáll, kis termete, keskeny levelei különböztetik meg a sás nősziromtól. Terem csoportosan az Alföld homokbuczkáin. Másutt csak elvétve és szálanként, pld. a Balaton vidékén, a tordai hasadékban stb Apró nőszirom. Iris pumila L. (Leányka nőszirom, leányliliom. Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) Évelő cm. Szára a tőleveleknél rendszerint rövidebb, egyvirágú; leplének csöve megnyúlt. Virága leginkább sötétviola, ritkán halványkék vagy halványsárga; külső sallangjai szakállasak. Terem napos, sziklás, főleg mészköves helyeken az északi megyék kivételével az ország dombvidékén, helyenként az Alföld homokbuczkáin is. 4. Kedves kerti növény, melyet különösen szegélynek (temetőben is) ültetnek. Pompás nőszirom. Iris germanica L. (Ékes-, v. német kardliliom. Term. r.: Nőszirom félék. Iridaceae.) Évelő cm. Szára többvirágú és tőleveleinél jóval hosszabb. Murvái virágzáskor felül hártyásak. Virágai nagyok, a sallangjai 8 10 cm h.; a külsők sötét-kékes violaszínűek, a belsők világosabbak. Illata nem erős, de kellemes Elterjedt kerti virág. Húsos tőkéje az I. pallida Lam. és florentina L. tőkéjével együtt az ibolya- v. violagyökeret szolgáltatja, melyet főleg fogporba, és csecsemőknek rágásra használnak. Más honi fajok: I. caespitosa Pall., furcata MB., humilis MB., hungarica WT et K., leucographa Kern., Reichenbachii Heuff, sibirica L., spuria L., subbarbata Joó, variegata L. Magyar sáfrány. Crocus Heuffelianus Herbert. (Heuffel sáfránya, kikeleti-, tavaszi v. vadsáfrány. Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) 3. t. 1. k. Évelő cm. Gumója mogyoró-nagyságú; héjának rostjai hajszálszerűek. Levele keskeny, szálas, tövén több hártyás hüvelylyel körülvéve. Virága tölcsérszerű, sötétliláskék, ritkán fehér vagy fehér alapon kéken csíkolt. Egy murvájú. A párta torka csupasz. A bibe háromosztatú, fésűsen kiszélesedő függelékekkel, melyek a porzóknál hosszabbak. Terem hegyi réteken a Kárpátokban mindenütt Pompás sáfrány. Crocus banaticus Gay (Bánsági v. őszi sáfrány, kikerics. C. iridiflorus Heuff. Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) Évelő cm. Két murvájú. Virága nagyobb és élénk lilaszínű; külső sallangjai sokkal nagyobbak, mint a belsők. Terem hazánk délkeleti hegyvidékén. Legnyugotibb termőhelyei: Bihar, Arad és Krassó-Szörény vármegye Tarka sáfrány. Crocus reticulatus. Stev. (C. variegatus Hoppe. Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) Évelő cm. Gumója igen erős czérnaszerű, rozsdaveres, hurkolt rostokkal van borítva. Virága halványkék; külső lepelsallangja 3 5, sötétlila-színű csíkkal. Terem a Nagy-Alföldet környékező dombvidék déli felében, helyenként az Alföld homokbuczkáin is Fűszeres sáfrány. Crocus officinalis L. (Bécsi, jóféle, valódi sáfrány.) Évelő Gumói diónagyságúak. Keskeny, szálas levelei a virágokkal együtt jelennek meg, és rendszerint túlemelkednek rajtok. Három bibéje hosszú, tölcséresen begöngyölődött. Ázsiából származik és régen nagyban termesztették. Bibeszála és 3 bibéje adja azt az illatos fűszert, melyet levesbe, kalácsba tesznek, és a liqueurgyárosok és czukrászok festéknek használnak. Mint gyógyszer elavult; a gazdag mohamedánok a Mekkába szállítandó tetemeket szagosítják vele és megtörténik, hogy az e czélra használt sáfrányt fűszerül importálják. Hazánkban jelenleg alig termesztik A görögországi aranyszín sárga Crocusaureus Sibth. et Sm. csinos, korán nyíló kerti virág. 50

57 Más honi fajok: C. albiflorus Kit., moesiacus Ker. C) A virágtakaró vagy egészen hiányzik, vagy csak szőrök alakjában van meg; a virágok pelyvaszerű murvák hónaljában vannak. a) A virágok sokvirágú, oldalt összenyomott kalászkákban. Sárgálló palka. Cyperus flavescens L. (Sárguló iszapsás. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae). Egyéves cm. Szára háromszögletű. Levelei a szárnál rövidebbek, keskenyszálasak; számuk többnyire kettő, de hiányzanak is; vályúsak. A virágzatot 2 3 nagy, zöld murva támasztja; mind vízszintesen, esetleg lefelé álló. Füzérkéi 7 12 mm h. 3 mm. sz. Pelyvaszerü murvái sárgásak mm h. Van 2 bibéje. Termése visszásan tojásalakú, kétélű, félakkora mint a pelyvája. Terem vizenyős homokon, agyagos, árvizes helyeken, a legészakibb vármegyék kivételével az egész országban Magyar palka. Cyperus pannonicus Jacq. (Bogár-palka. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Egyéves Szára 1 levelű v. leveletlen. A 2 (3) murva közül egyik nagyobb és a szár folytatásának irányában áll, ezért a virágzat oldalt állónak látszik. A murvaszerü pelyvák 2 mm hosszúak, zöldek, 2 rozsdaszínű ponttal tarkázva. Van 2 bibéje. A termés egyik oldala lapos, a másik domború. Terem hazánk összes szíkesein, vízállások, tócsák körül Barna palka. Cyperus fuscus L. (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Egyéves Szára háromélű. Füzére 3 6 mm. h., mm. sz. Murvái sötétbarnák, középen zöld csíkkal. Van 3 bibéje. Termése háromszögletű. Terem ugyanott, a hol a sárgálló palka

58 Csomós palka. Cyperus glomeratus L. (Ízelt sás. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő Róka- v. rozsdaszinveres kalászkái csomóban állanak. Murvái igen hosszúak. Terem árkok mentén, árvizes, főleg homokos helyeken, az ország déli felében Más honi fajok: C. glaber L., longus L. (olasz káka), serotinus Rottb. b) A füzérkék kevés virágúak, oldalt összenyomottak. 1 6 lepelsertével. Kormos csáté. Schoenus nigricans L. (Term. r.: Sásfélék. Cyheraceae.) Évelő Szára hengeres, még egyszer akkora mint szálas levelei. Virágzata 5 10 füzérkéből áll; a murvák száma 2, melyek közül az egyik még egyszer akkora mint a virágzat, a másik kisebb. Terem mocsaras, tőzeges helyeken szórványosan az egész országban, rendszerint csoportosan. Más honi faj: S. ferrugineus L. c) A füzérkék tojásalakúak; a virág leple többnyire 6 érdes sertéből áll, melyek a pelyvaszerü murváknál rövidebbek. Árva káka. 52

59 Scirpus palustris L. (Helyesebben: Heleocharis p. (L.) R. Br. Csír-káka. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő Csaknem fás tőkéje számos taraczkot hajt. Szára hengeres, végén egyetlenegy fűzérkével. Pelyvaszerü murvái tojásdadok, barnák, fehér hártyás szegéllyel és zöld középcsíkkal. Van 2 bibéje. Terem mocsaras helyeken, árkok mentén az egész országban Tavi káka. Scirpus lacustris L. (Csuhu. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) 3. t. 2. k. Évelő Csaknem fás tőkéje több méterre kúszó taraczkokat hajt, melyekből számos szár nő ki a talajfelszínére. A szár vastagsága tövön 1 5 cm átmérőjű is lehet; fűszinzöld, hengeres és laza béllel van kitöltve. Tövét számos levélhüvely burkolja, melyek közül legfeljebb a felsőnek van cm h. lemeze. Murvalevele látszólag a szár folytatását képezi, ezért 3 5 csomós füzérkéje oldalt áll. A pelyvaszerü murvák csúcsa kivájt, középen szálkahegygyel. Terem ártereken, árkok mentén, állandó mocsarakban az egész országban Csomagolásra és fonómunkákra alkalmazzák. Igen csinos szakgatókat és kosarakat készítenek belőle. Erdei káka. Scirpus sylvaticus L. (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő Szára csöves és leveles. Levelei széles-szálasok (8 12 mm.) Fűzérkéi aprók, 2 5 mm h., a virágzat alatt több nagy, levélalakú murva látható. A pelyvaszerü murvák hegyesek. Terem hegyvidéki erdők vizenyős laposain, forrásos helyein az egész országban Szürke káka. Scirpus Holoschoenus L. (Csuhu-csáté v. csátéforma káka. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő A levelek és murvák csak 1 mm. szélesek, vályúsak. Virágzata gombos, látszólag oldalt áll (a murva, 53

60 könnyen a szár folytatásának nézhető); fűzérei 3 4 mm. h. Terem nedves mezőkön, ritkábban száraz helyeken is hazánk lapályain, főleg vízállásos, homokos mezőkön Más honi fajok: S. acicularis L., alpinus L., caespitosus L., carinatus Sm., carniolicus Koch., compressus L., digynus Godr., maritimus L., Michelianus L., mucronatus L., ovatus Roth., pauciflorus Lightf., pungens Vahl., radicans Schkuhr., setaceus L., supinus L., Tabernaemontani Gmel., triqueter L., uniglumis Link. d) A füzérkék tojás alakúak; a lepel számos (kivétel a havasi gyapjúsás) szálból áll, melyek a termés éréséig 2 4 cm hosszúra nőnek. Keskenylevelű gyapjúsás. Eriophorum polystachium L. (Fürtös gyapjú, gyapjas magperje, gyapjas sás vagy gyapjúfű, macskanadrág. E. angustifolium Roth. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) 3. t. 3. k. Évelő Szára három-szögletű. Virágzáskor csak cm. magas. Van 3 1 levele. Tőlevelei 3-élűek, vályúsak, kocsánykái símák. Gyapja 4 cm. hosszúra megnő. Terem vizenyős, tőzeges réteken, szórványosan az egész országban, helyenként az Alföldön is Széleslevelű gyapjúsás. Eriophorum latifolium Hoppe. (Macskanadrág. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő Az előbbihez hasonló, de levelei szélesebbek, laposabbak, kocsánykái érdesek és gyapja rövidebb. Terem ugyanazon helyeken, az Alföldön még gyakoribb Más honi fajok: E. alpinum L., gracile Koch., Scheuchzeri Hoppe, vagiatum L. Ide sorolhatók még: Asperula tinctoria (IV. o. 1. r.). Nardus (III. o. 2. r.). 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. Két bibeszállal. A virágok pelyvásak. Valamennyi felsorolt növény a term. r. szerint: Pázsitfűféle. Gramineae. A) A kalászkák egyszerű kalászt képeznek, vagyis a kalászkák a virágzati tengelyen ülnek. a) A virágzat csak egy szártetőző kalász. Négysoros árpa. Hordeum vulgare L. Egyéves. Kétéves A kalász bókoló, hoszszú szálkákkal. Kalászkái hatsorosak, de az átellenesen álló két sor a tengelyhez símuló és meddő (a többi elálló), ezért 4 hasábú a kalász. Az egymás mellett lévő három-három kalászka mindenike két-ivaru és termékeny. Termesztik az egész országban. 6. Hatsoros árpa. Hordeum hexastichum L. Áttelelő egyéves. Egyéves Minden kalászkában van porzó és termő, mindenik egyformán fejlődik, ezért szembetünően 6-sorú. Kisebb, keményebb szemet terem. 54

61 Kétsoros árpa. Hordeum distichum L. (Laposfejű- v. sörárpa.) 3. t. 4. k. Egyéves Az előbbiekhez hasonló. Főkülönbség az, hogy az együttálló három kalászka közül csak a középsőben van porzó és termő, ez termékeny és szálkás; az oldalt állók csak porzósak, terméketlenek és szálkátlanok. Ezt tavaszszal vetik; az előbbi kettőt ősszel. Mind a 3 fajt az ország minden részében termesztik, helyenként keverten is. Használják állatok etetésére, árpakása, dara készítésére, szeszgyártásra, a kétsorosat főleg sörfőzésre. Kneipp kávéja pörkölt árpa. 6. Egér árpa. Hordeum murinum L. (Béka-, czigány-, kőrontó árpa.) Áttelelő egyéves. Egyéves Mindig gyepet képez. Középső kalászkája 2-ivarú, pelyvája 3-erű, szélén hosszú szőröktől pillás és hosszú szálkában végződő; a szélsők porzósak, szintén szálkás pelyvával. Terem parlagokon, útak mentén az egész országban mindenütt Hozzá nagyon hasonló a szíki- v. czigányárpa. Hordeum Gussoneanum Parlat. Kalásza rövidebb, hamvasvagy kékes-zöld, pelyvái nem pillásak, egyformán serteneműek és igen érdesek. Szikeseinken seregszámra terem és helyettesíti ott az egér árpát Más honi fajok: H. bulbosum L., martimum Willd., secalinum Schreb. Föveny czimbor. Elymus arenarius L. (Hajfű, hajperje, lengyel zab, őzárpa, szálkapázsit.) Évelő Taraczkja messze kúszik. Az egész növény hamvaszöld. Kalásza 30 cm.-nél is hosszabb; halászkái 3-virágúak, pelyvái lándsásak, puhaszőrűek. Északeurópai tengerparti növény s mint kitünő homokkötő növényt ültetik. Temesi homokpuszta, Szt.-Endrei sziget

62 Más honi fajok: E. crinitus Schreb., europaeus L. Közönséges búza. Triticum vulgare Vill. (Tiszta buza.) 3. t. 5. k. Áttelelő egyéves. Egyéves Kalásza szembetűnően 4- szögletű: kalászkája rendesen 4-virágú, az alsó 1 3 virág termékeny. A leghidegebb néhány vármegyén kivül mindenütt nagyban termesztik; hazánk fő mezőgazdasági terméke. Van őszi buza (T. hybernum L.), melynek pelyvái rövid szálkájúak, esetleg szálkátlanok (tarbuza) és tavaszi buza (T. aestivum L.), melynek pelyvái mindig hosszú szálkájúak. A nálunk uralkodó rövid tavasz, késői fagyok és a korán beálló hőség miatt főleg őszit vetnek és csak ha ez valami okból nem sikerül, vetnek tavaszit, sőt a tavaszi helyett is leginkább a»járó buzát«kedvelik, melyet úgy őszszel, mint tavaszszal lehet vetni. A buza ma a földkerekség legfontosabb terméke. Legtöbbet termesztenek az Amerikai Egyesült-Államok, Oroszország és hazánk. Buzánk kiváló minőségű, sok helyt»aczélos«és lisztünk is világhírű. 6. Tönköly-búza. Triticum Spelta L. (Piros- v. nagy alakor.) 3. t. 6. k. Áttelelő egyéves. Egyéves Kalásza törékeny; éréskor darabokra hull és a szemek a pelyvákba zárva maradnak. Pelyvái széles tojásdadok, rhombosak, rövid szálkában végződők. A pelyvák tövében rendszerint még egy rövid, vastag fog található. Nálunk ma már nem termesztik Taraczk búza. 56

63 Triticum repens. L. (Helyesebben: Agropyrum repens (L.) Beauv. Buzaperje v. buzalevelű fű, ebgyógyító pázsit v. gyökér, kutyaperje, lábasperje.) Évelő Töve számos hosszú taraczkot hajt. Szálas levelei fonákukon símák, színükön kiemelkedő pontoktól érdesek. Kalászkái 4 5-virágúak, pelyvái 3 5-erűek, a fél kalászkánál hosszabbak. Terem szántóföldön, kertekben, mezőkön, útak mentén az egész országban s legtöbb helyt kellemetlen gyom Eb búza. Triticum caninum L. (Kutyabuza. Agropyrum, caninum (L.) Schreb). Évelő Az előbbihez hasonló, de taraczkja nincs; levele mindkét oldalán érdes s kivált színén hamvas. Kalászkái hosszabb szálkájúak. Terem erdők, cserjések szélén, kerítések mentén az egész országban Tarajos búza. Triticum cristatum (L.) Schreb. (Agropyrum cristatum (L.) Bess.) Évelő Töve gyepes és rövid taraczkot is hajt. Levelei széle rendesen be van göngyölve. Kalásza erősen összenyomott. Kalászkái két oldalt fésűsen állók, meztelenek v. borzasok. Pelyvái keskenyek, árformán kihegyesedők. Terem napos, homokos lejtőkön, parlagokon, útak mentén, hazánk déli felében; helyenként bőven Más honi fajok: T. acutum DC., banaticum Heuff., biflorum Brign., glaucum Desf., intermedium Host., junceum L., Panormitanum Bert. (petraeum Vis. et Pè.), villosum (L.) MB. Külföldön, különösen Németés Oroszországban termesztik még a T. dicoccum Schrank és T. monococcum L. fajokat is. Hengeres kecskeszem. 57

64 Aegilops cylindrica Host. (Kalászbog v. kalászbojt.) Egyéves Kalásza hengeres, 5 11 kalászkából összetett. Pelyvái egyszálkájúak; az alsók szálkája rövid, a felsőké hosszabb, és a kihegyesedő kalász csúcsán 4, lefelé simítva igen érdes 4 5 cm.-nyi, sőt hosszabb szálka van. Kalásza éréskor körülbelül 1. cm hosszú barna ízekre hull szét, melyek inkább valamely pálcza darabkáinak nézhetők. Terem szikár helyeken, szőlőkben, hazánk déli felében, nagyon szórványosan Közönséges rozs. Secale cereale L. 3. t. 7. k. Egyéves. Kétéves Hamvas-zöld. Bókoló kalásza 8 15 cm h. 4 hasábú s az érett szelnek is 4 sorba vannak helyezve. Szálkája hosszú, pelyvái a kalászkáknál rövidebbek. Tengelye nem törékeny. Van tavaszi és őszi rozs. Sok helyt buzával keverve vetik; ez a»rozs-buza«, a»tiszta buzá«-val szemben. A buzánál kevésbbé kényes, ezért hidegebb és kevésbbé termékeny vidékek fő terméke. A lisztjéből sütött kenyér nem szárad ki oly gyorsan. Magházát gyakran elpusztítja az anyarozsgomba, mely nyár elejéig a szem helyén 2 3 cm, hosszú, meglehetős kemény, fekete, hosszúkás testet képez. Lisztbe őrölve, veszedelmes méreg; máskülönben becses orvosság. 6. Más honi faj: S. fragilis MB. Többnyaras vadócz. Lolium perenne L. (Angol perje, évelő v. útszéli vadócz, konkoly, kutyazab.) 4. t. 7. k. Évelő Gyepet alkot és meddő szárakat is hajt. Virágzó szára csak alul leveles; fiatal levelei két rét behajlottak. Kalásza cm h. Kalászkái lazán állanak és 8 10 virágúak. Pelyvái szálkátlanok, legfeljebb rövid hegyűek, rövidebbek a kalászkáknál. Terem kaszálókon, mezőkön, főleg a mezők szélén az egész országban. Takarmánynak is vetik Szédítő vadócz. Lolium temulentum L. (Részeg- v. részeges fű, üszögös konkoly.) Egyéves Meddő szárat soha sem hajt. Pelyvái a kalászkánál hosszabbak, szálkásak v. szálkátlanok. Terem vetés közt, főleg árpa- és zabföldön, az egész országban Mérges hatását már az ó-korban ismerték, azt azonban nem tudták, mitől ered ez a hatása ban úgy a magvaiban mint a szárában, különösen a bütykök táján, a növénynyel valószinűleg symbiosisban élő gomba fonalait fedezték fel és újabban ezeknek tulajdonítják a szédítő hatását. Más honi fajok: L. italicum A. Br., remotum Schrk., rigidum Gaud. Magyar tőrfű. Lepturus pannonicus Kunth. (Tőrpázsit.) Egyéves Töve ágas, szára alsó részében lecsepült, fölegyenesedő. Levelei laposak, meztelenek. Kalásza 5 12 cm h., kalászkái két-virágúak, a tengelybe bemélyedtek és az egész fűzér tőrhöz hasonló. Terem a Kis- és Nagy-Alföld szíkesein szórványosan Havasi sertefű. 58

65 Nardus stricta L. (Hajszálfű, magár, merő nárdus, síkos szőr- vagy tőrfű.) Évelő Töve sűrű, párnás gyepet hajt. Levelei be vannak göngyölődve, serteneműek. Szára vékony, czérnaszerű. Kalászkái egyoldalra konyulók, egyvirágúak, szennyes violaszinűek. Csak egy bibéje van. Terem sovány, tőzeges talajon, hazánk öszszes magas hegyein Erdei szálkaperje. Brachypodium sylvaticum (Huds.) R. et. Sch. (Erdei buza, kurtatop, nyelecz, górkalász.) Évelő Töve gyepes. Szára a bütykökön sűrűn, egyebütt ritkásan szőrös. Kalásza bókoló, kalászkái 6 15-virágúak. A felső pelyvák szálkái hoszszabbak mint a pelyvák. Terem erdőkben, csalitokban az egész országban Más honi faj: B. pinnatum (L.) Beauv. b) A kalászok a szár végén ujjasan állanak Közönséges csillagpázsit. Cynodon Dactylon (L.) Pers. (Bermuda-fű, boszorkánykása, burkos kutyapázsit, daruláb, taraczkfű, ebfogfű, ujjas muhar.) Évelő Töve taraczkos. Levelének alsó lapja szőrös, széle érdes. Kalásza keskeny, 3 5- ével ujjasan álló. Virágzati tengelye zöld, kalászkái rendszerint violaszínnel befuttatvák. Terem sovány mezőkön, szíkeseken, útak mentén néhány legészakibb vármegye kivételével az egész országban

66 Vérállító fenyérfű. Andropogon Ischaemum L. (Éles fű, sokkalászú v. szürke fenyér, mosogatófű, sikárfű, tevekáka.) Évelő Az egész növény hamvas-zöld; levele keskeny, szálas, vályús. Kalásza 2 10-ével ujjasan áll. Kalászkái lilaszinűek. Tengelye, kocsánykái, valamint a kalászkái töve hosszabb szőröktől érdes. Terem szikár mezőkön, hazánk sík és dombosvidékén

67 Pirók ujjasmuhar. Digitaria sanguinale (L.) Scop. (Mannaköles, vérmuhar. Panicum sanguinale L.) Egyéves Töve térdelt, lecsepült és rendesen gyökerező. Levele aránylag széles, szálas és szőrös; 4 6 kalásza ujjasan vagy csaknem ujjasan áll. Kalászkái keskeny-lándsásak, bibéje bíborszínű. Pelyvája csupasz v. pillás. Az egész növény gyakran bíborszínnel van befuttatva. Terem mívelt földön, parlagokon, az egész országban Más honi fajok: D. ciliaris (Rotz) Koel. (dérfű, dérkoma). humifusa Rich (lineare Krock.). Hernyós czinczor. Beckmannia eruciformis (L.) Host. Évelő Tőkéje terjedő. Szára tövén néhány íz csomósan meg van vastagodva. Levele élénk-zöld. Virágzata cm h., tengelye 3-élű, rendszerint több mint 20 ülő kalászszal. Pelyvái kidomborodók, középen széles zöld csíkkal. Terem vízerek mentén, szíkes ártereken, szórványosan a Nagy-Alföldön

68 B) A kalászkák hosszú ágacskával vannak a tengelyhez erősítve, vagy a mellékágak ismét elágaznak, a virágzat tehát buga; ez azonban az oldalágak rövidsége miatt fűzér- vagy kalászképű is lehet (például a ragadó muharon). Éles mosófű. Chrysopogon Gryllus (L.) Trin. (Csigavér-fű, éles mosófenyér, éles-fű imola, rókahátú fű, sikár-fű. Pollinia Gryllus (L.) Spr.) Évelő Töve gyepes, számos levélhüvelylyel körülfogva. Levelei 2 3 mm. szélesek, alul símák, színükön és szélükön ritkás, hosszú szőröktől érdesek. Bugája 1 2 dm h., ágas, egy-egy örvben 12 ág is, s az ágak 1 dm hosszúak is lehetnek. Kalászkái tövükön 2 3 mm h. aranysárga vagy barnás, fénylő szőröktől bojtosak. Pelyvái rendszerint pillásak. Terem homokos mezőkön, napos lejtőkön; helyenként nagy területeket borít és hazánk déli felére kiválóan jellemző növény Fás gyökérszálait kiszedik a földből, rongy közt dörgölve megfosztják a héjától, és csomóba kötve»sikár«néven edénysúrolásra árúba bocsátják; fonásra is használják és suroló keféket is kötnek belőle. Seprő czirok. Sorghum vulgare Pers. (Tatárköles.) Egyéves m. Levelei szálasak; 1 2 cm szélesek. Bugája terebélyes, 2 dm h. is lehet. Kalászkái visszás tojásdadok; a kétivarúak pelyvái puhaszőrűek. A porzós kalászkák csak egy pelyvájúak és igen rövid kocsányúak. Keletindiai növény, melyet nálunk főleg a kukoriczaföldek szélére vetnek Bugájából czirokseprő készül. Vizi kakaslábfű. Echinochloa Crusgalli (L.) Beauv. (Kakaslábfű, kaszirva, muharköles, órafű.) Egyéves Szára töve felé lapított, leveleivel együtt csupasz. Kalászkái szálka nélkűl mérve 3 4 mm. h.; gyakran lilaszínnel 62

69 befuttatva. Valamennyi pelyvája egyszerűen kihegyezett, vagy pedig a 2-ik rövid, a 3-ik igen hosszú szálkában végződik, a mikor is a kalász erősen bajuszos. Terem nedves szántóföldön, árkokban, kertekben az egész országban. Rizs közt kellemetlen gyom Termesztett köles. Panicum miliaceum L. Egyéves Levelei széles szálasak, pelyhesek. Bugája laza virágzatú, terebélyes és bókoló. Kalászkái szálkátlanok, pelyvái 7-erűek. Gömbölyded szemtermése sárgás v. pirosas. Kelet-Indiából származik és szórványosan, kivált homokos talajon vetik csekély mennyiségben. Köleskását és baromfi-eleséget szolgáltat Fényesmagú kanári-köles. Phalaris canariensis L. (Kanáriai fényperje, polyvacsukk.) Egyéves Levelének hüvelye fölfúvódott; bugája tojásalakú, csaknem gömbölyű. Kalászkái fehéresek; szélük zöld. Külső pelyvái még egyszer akkorák, mint a belsők. Európa déli részében és Afrikában vadon terem. Magját szeretik a pintyek, főleg a kanári, ezért termesztik helyenként; városok körűl időnként elvadúl

70 Zöld pántlikafű. Baldingera arundinacea (L.) G. M. Sch. (Nádforma fényperje, nádas tippan, polyvacsukk.) Évelő Termete emlékeztet némileg a fedőnádra. Levelei szélesek, szalagneműek. Bugája sok ágú. Kalászkái csomósak, kocsányai elállók. Árnyas helyen sárgás, napos helyeken vereses. Meddő virágai szőrösek, a termők meztelenek. Terem vízerek, folyók mentén, nádasok szélén az egész országban Fehér-csíkos levelű fajtáját a tarka pántlikafüvet (B. picta L.) kertjeinkben termesztik (czifra sás). Termesztett rizs. Oryza sativa L. 5. t. 8. k. Egyéves Levele csaknem 1 m hosszú; nyelvecskéje 2 cm. Bugája hosszú; kalászkái egy virágúak, rendszerint 6-ával egy kocsányon kétsorosan elhelyezve. Pelyvája 7 9 mm. h., 5-erű; a porzók száma 6., két bibeszállal. 8. A rizs a Föld igen sok lakójának szolgál táplálékul. Khinában már 5000 év óta termesztik; és ma az összes trópusi vidékek, valamint a mérsékelt égöv melegebb, öntözhető vidékein termesztik. Hazánkban Temes (T.- Topolya. Gr. Karácsonyi birtokán), Torontál és Bács-Bodrog vármegyében. (Rizskása, hintőpor, arak, rizskeményítő, szalmakalap és papiros.) Vizi durcza. Leersia oryzoides (L.) Sw. (Vad rizskásafű. Oryza clandestina A. Br.) Évelő Taraczkot hajt. Levelei főleg szélükön igen érdesek. A buga kocsányai vékonyak, hajlítottak. Kalászkái 4 5 mm. hoszszúak, pelyvái sertések. Van 3 porzója. Terem folyók, vízerek, patakok mentén, ártereken, szórványosan az egész országban

71 Ragadó muhar. Setaria verticillata (L.) Beauv. (Pereszlén-forma muhar, ragadvány kalász, muhar, selyemfű, sertepázsit v. fű.) Egyéves Alfűzére kivált alsó részében többszörösen meg van szaggatva. Szára közvetetlen a virágzat alatt érdes. Levelei igen érdesek. Kalászkái, valamint a visszagörbülő fogaktól igen érdes sertéi, zöldek. Alulról fölfelé simítva, erősen ragad. Mívelt talajon az egész országban

72 Zöld muhar. Setaria viridis (L.) Beauv. Egyéves Álfűzére nincs megszaggatva; szára hengeres, a kalász alatt fölfelé görbülő fogaktól érdes: lefelé simítva ragad. A termő virágok pelyvái laposak, nem kipúposodók. Terem az előbbivel az egész országban Olasz muhar. Setaria italica (L.) Beauv. Mint takarmány növényt sok helyt termesztik. Más honi fajok: S. ambigua Guss., glauca (L.) Beauv. Bojtorjános tövisperje. Tragus racemosus (L.) Desf. (Baltapikk, bojtorjános pázsit, fürtös pelyvaborz. Lappago racemosa Willd.) Egyéves Töve gyepes. Szára heverő; a levelek hónaljából gyakran gyökerező hajtásokat terem. Levélhüvelye fölfúvódott; sokszor hosszabb mint a sertésen pillás levél. Kalászkái sötét biborszínnel vannak befuttatva; pelyvái erős, horgas kapaszkodó sertékkel vannak megrakva. Terem homokos területeken hazánk déli felében

73 Árvaleány hajka. Stipa pennata L. (Árvalányhaj v. leányhaj, fejér árva, kócsag-toll v. tollufű.) Évelő Töve gyepes: szára merev; levelei keskenyszálasok, rendszerint kétrétbe hajtva serteneműek, ritkán laposan elterülők. Kalászkái 1 virágúak, 2 pelyvájúak. Toklásza porczogós, térdelt s cm hosszú szálkában végződik, mely a térdhajlás fölött eleinte rásimuló, majd elálló szőröktől borzas és kócsag-tollszerű. Száraz időben a toklász szálkájának főleg alsó harmada megcsavarodik, nedves időben kiegyenesedik; tollas forgójával, mely egyúttal repülő szerv is, kórókba kapaszkodva belefúrja termését a földbe. A magyar népnek, főleg a puszták lakójának kedves füve s mint kalapdísz pótolja a ma már ritka és drága kócsagtollat. Terem sziklás, homokos mezőkön, körülb. azokon a helyeken, a hol a magyarság lakik. Van számos változata; ilyenek: Stipa Joannis Èelak., longifolia Borb., villicaulis Simk. és mások Kunkorgó hajka. Stipa capillata L. (Eleven fű, kákaforma tollúfű, oroszlánhaj, szűrfű, vad lányhaj.) Évelő Toklásza mm, szálkája csak cm hosszú; érdes, de nem szőrös, nem tollas. Minthogy toklásza igen hegyes, és forgója még jóval nagyobb erővel csavarodik: a legelő állatokra, főleg juhokra veszedelmes lehet. Oroszországban óriási kárt tesz, hazánkban pedig már HABERLE figyelte meg 1823-ban egy czeglédi uradalomban, hogy e növény termései a juh bőrén áthatolva, húsát, zsigereit átfúrják s végre a juhok elhullását okozzák. Terem az előbbivel Más honi fajok: S. aristella L., Lessingiana Trin. et Rupr. Zilált kásafű. 67

74 Milium effisum L. (Pongyola v. ziláltfejű köles-perje.) 5. t. 3. k. Évelő Töve terjedő; szára vékony és fényes. Zilált bugája nagy, 30 cm h. és terebélyes; többnyire 5 ágú örvökkel. Kalászkái aprók (3 mm.), pelyvái érdesek. Terem erdőkben, főleg nyirkos helyeken az egész országban Szagos borjupázsit. Anthoxanthum odoratum L. (Két-hím pázsit, porodapár.) 5. t. 1. k. Évelő Gyepes töve számos csomóban álló szárat növeszt. Keskeny levelei alapjuk felé pillásak. Bugája hosszúkás, fűzérszerű. Kalászkája barnás; külső pelyvái kihegyezettek, csak az ereken szőrösek, a belsők egészben szőrösek és a toklásznál alig hosszabbak. Porzóinak száma csak 2. Terem az ország összes hegyvidéki kaszálóin és legelőin Erős cumarin-szagával a szénának kellemes, úgynevezett szénaillatot kölcsönöz. Mezei ecsetpázsit. Alopecurus pratensis L. (Búzaperje, komócsin, rókafark, vadperje.) 5. t. 2. k. Évelő Töve rövid taraczkot hajt. Bugája hengeres, egy-egy ágán 4 10 kalászkával. Pelyvái lándsásak, kihegyezettek, tövükön összenőttek, élükön szöszösen pillásak. Szálkája még egyszer akkora mint a kalászka. Portokjai violaszínűek, végre barnulók. Terem mezőkön, kivált kissé nedves réteken az egész országban Más honi fajok: A. agrestis L., fulvus Sm. (ruczaperje), geniculatus L. (gombos fenyer, libafű). Búbos bajuszfű. Crypsis aculeata L. Ait. (Tövisperje.) Egyéves Szára lecsepült bokros; levélhüvelye bő, lemeze többször hoszszabb s kivált a felső leveleké árszerűen kihegyesedő; mindkét oldalán ritkás, hosszú szőrökkel. Nyelvecskéje csak pillás szőrök alakjában van meg. Bugája tömött, gombos, 15 mm széles és csak körülb mm hosszú. Virága 2 porzós. Terem a Nagy- és Kis-Alföld szíkesein, tócsák körül, különösen ártereken Más honi fajok: C. alopecuroides Pill. et Mitterp. (ruczaperje), schoenoides L. Mezei komócsin. Phleum pratense L. (Macskafarkú perje, réti lóperje, timóthfű.) Évelő Levele puhaszőrű, szélén érdes. Bugája hengeres, 3 17 cm h. Pelyvái hoszszúkásak, élükön sertésen pillásak; ferdén bemetszettek és hirtelen szálkában végződők. Szálkája a pelyvának csak egy harmada. Terem kaszálókon, mezőkön az egész országban Más honi fajok: Ph. alpinum L., bulbosum (L.) Richt., Michelii All., montanum Koch (ciliatum Pourr.), paniculatum Huds. (asperum Vill.), phleoides L. (Boehmeri Wib. phalaroides Koel., (veres nadrág). 68

75 Taraczkos tippan. Agrostis alba L. (Bokrétapázsit, fehér tippan, harmatpázsit, harmattartó szélfű, szőrfű.) Évelő Száraz, szikár helyeken néha csak 4 6 cm. Töve taraczkot és gyepet hajt; levelei keskenyek, szalagformájúak, érdesek; nyelvecskéje hosszúkás, hosszabb a szárlevelek szélességénél. Bugája virágzáskor szétterpedő, elvirítás után összeboruló; kocsányai érdesek. Kalászkái fehéresek vagy violaszinűek. Pelyvái rendszerint szálkátlanok. Terem mezőkön, erdei réteken az egész országban, főleg a hegyvidékeken Más honi fajok; A. alpina Scop., canina L., dubia Leers., rupestris All., vinealis Schreb., vulgaris With. Harmattartó széltippan. Apera Spica Venti (L.) Beauv. (Szellőperje.) Egyéves Az egész növény kopasz, fényes; levele keskeny szálas, nyelvecskéje hosszúkás. Bugája nagy, cm h., ágai igen vékonyak. Kalászkái aprók, zöldek v. violaszinűek; 2 3 mm hosszúak. Szálkája 5 7 mm. Terem vetésben szórványosan az egész országban; helyenként ártalmas gyom Más honi faj: A. interrupta (L.), Beauv. 69

76 Nádképű siska. Calamagrostis Epigeios (L.) Roth. (Bugafény, csenkesz, cseplesz, halmi nádtippan, nádperje, siskanád v. siskafű.) Évelő Termete emlékeztet a fedő nádéra. Taraczkot is hajt. Az egész növény hamvas. Levelei merevek, szélök, valamint a hüvelyök és száruk felső része érdes. Bugája cm h., merev; kalászkái csomókban, zöldek, gyakran biborszínnel befuttatva. Pelyvái keskenyek, hosszú hegyben végződők, ormukon érdesek. Szálkája a toklász háta közepéből ered s a kalászkák szőre körülbelül akkora mint a pelyvák s mégegyszer akkora mint a toklász. Terem cserjés dombokon, szőlőkben, erdőirtásokban, ártereken az egész országban Parti siska. Calamagrostis Pseudophragmites (Hall.) Baumg. Évelő Bugája virágzás idején egyenletesen szétterpedt; szálkája a toklász csúcsából ered, és félakkora mint a toklász. Terem folyók, viz-erek partján, szórványosan az egész országban Más honi fajok: C. arundinacea (L.) Roth., bihariensis Simk., lanceolata Roth., neglecta Ehrh., varia (Schrad.) Baumg., villosa (Chaix) Mut. Kék nyúlfarkfű. Sesleria coerulea (L.) Host. (Bibikra, bibirka, czinczor.) Évelő Gyepes töve taraczkot hajt. Hüvelye zárt, nyelvecskéje igen rövid. Leveleinek széle érdes; csúcsa hirtelen szintén érdes szálkában végződik. Bugája 70

77 tojásdad; pelyvája akkora mint a virág; toklásza 2 4 sertében és középen álló szálkában végződik. Terem napos mészhegyeken hazánk északi részében Budai nyúlfarkfű. Sesleria Budensis Borb. (S. Sadleriana Jka.) Évelő Az előbbihez némileg hasonló, de minden részében vaskosabb. Aczélszín-kék bugája 3 cm h. és 1 cm átmérőjű. Kalászkája 7 mm h. s legalább a felső szálka szintén 7 mm, a virágoknál jóval hoszszabb. Toklásza apró szőröktől sürün pelyhes. Hazánk kiváló ritkasága, tavaszi ékessége, mely egyedűl Budapest és a Balaton mellett fordul elő Más honi fajok: S. autamnalis (Scop.) Kern., coerulans Friv., disticha Wulf., Heufleriana Schur., rigida Heuff., tenuifolia Schrad. Illatos Máriafű. Hierochloa odorata (L.) Whlbg. (Darryfű, harmad mag, szagos czirok, szent pázsit.) Évelő Taraczkja hosszú (3 dm.), töve mindig hajt meddő, csak a jövő évben virágzó szárakat is. Ezeknek a levéllemeze egyenes, hamvasszürke, színe lefelé fordulva, visszája pedig fölfelé néz. Nyelvecskéje hosszúra kihegyezett. Bugájának ágai simák. A porzós virágok pelyvái aprók, szálkásak, a porzós és termősöké szálkátlan. Terem szántóföldön, szőlőkben szórványosan az egész országban Cumarin tartalmánál fogva a»májusi ital«-hoz használják helyenként. 71

78 Ezüstös Máriafű. Hierochloa australis (Schrad.) R. et S. Évelő Az előbbihez hasonló, de taraczkja legfeljebb 1 cm. hosszú, gyakran hiányzik. Kocsánya a kalászkák tövén szőrcsomóval; a felső pelyva szálkája 3 mm h., csavart és térdszerűen görbülő. Bugája a nagy részt fehérhártyájú pelyváktól ezüstös. Terem erdőkben, árnyas, sziklás helyeken szórványosan az egész országban

79 Gyapjas selyemperje. Holcus lanatus L. (Mézfű, gyapjas v. pelyhes czirok.) 5. t. 5. k. Évelő Sűrűn gyepes töve taraczkot nem hajt. Szára a bütykökön és a bütykök alatt, valamint levélhüvelye sűrű szőröktől selymes. Kalászkái 73

80 fehéresek, csúcsuk felé gyakran biborszínnel befuttatva. A porzós virágok szálkája befelé görbülő, legfeljebb a pelyvák széléig érő. Terem mezőkön, utak, folyók mentén az egész országban Puha selyemperje. Holcus mollis L. Évelő Töve taraczkot hajt. Szára csak a bütykökön szőrös v. azokon is lekopaszodó. A felsőbb levelek hüvelye is kopasz. A porzós virágok szálkája könyökformán félre görbül és a pelyvákból hosszan kiáll. Terem cserjésekben, erdőkben szórványosan az egész országban: az északi hegyvidéken helyenként seregesen. 6. Közönséges czigányzab. Arrhenatherum elatius (L.) M. et K. (Franczia perje, üre zab.) Évelő Töve gyepet hajt. Levele széles ( 1 cm), kissé szőrös; nyelvecskéje rövid, csonkított. Bugája hosszúkás, ágai érdesek. Virága 8 9 mm h.; kalászkája két virágú; az alsó termője csökevényes, szálkája még egyszer akkora mint a toklásza. Terem parlagokon, mezőkön, utak mellett az egész országban

81 Abrak zab. Avena sativa L. 3. t. 8. k. Egyéves A buga ágai vízszintesen és mindenfelé elállók. Pelyvái erűek, hosszabbak a virágoknál. Szára a buga tövében, szőrösödő. Toklásza szálkátlan. Sárgás v. fekete kalászkája két virágú. Számos fajtában mívelik az egész országban és a legjobb lótakarmányt szolgáltatja. Lisztet és darát is készítenek belőle és hámozva jó madáreleség

82 Termesztett rokonfajai közűl legkönnyebben ismerhető fel a zászlós zab (A. orientalis Schreb.), melynek bugája zászlóformán egy oldalra konyul Héla zab. Avena fatua L. (Szőrös, fekete zab, üre v. vad zab.) Áttelelő egyéves Bugája terebélyes; kalászkája rendesen 3 virágú. A kalászkák tengelye és a toklász alsó fele hosszú barna szőröktől érdes. Minden virág toklászának hátából szálka nő ki. A toklász csúcsa kicsípett; a termés éréskor azonnal lehulló. Terem vetés közt szórványosan az egész országban. Sok helyt kellemetlen gyom Más honi fajok: A. alpina Sm. (adsurgens Schur), Besseri Grsb., compressa Heuff.. decora Jka., dabia Leers., laevigata Schur., planiculmis Schrad., pratensis L., pubescens Huds., strigosa Schreb., versicolor Vill. Úri aranyzab. Trisetum flavescens (L.) Beauv. Évelő Töve gyepes. A levél színe az ereken gyapjas, fonákán érdes; hüvelye többnyire gyapjas. Bugája minden irányban egyformán terebélyes; a hosszabb ágakon többnyire 5 6 kalászka van. Kalászkái három virágúak, fénylő aranyszín-sárgák, ritkán a pelyvák tövén lilásak. Pelyvái a virágoknál rövidebbek; az alsók egyerűek, a felsők háromerűek és hosszabbak. Toklászának mindkét csücske röviden szálkás; van továbbá szálkája még a hátán is. Terem mezőkön, cserjésekben szórványosan az egész országban. 6. Más honi fajok: T. carpaticum. (Host) R. et S., distichophyllum (Vill.) Beauv. 76

83 Pázsitos séd-búza. Deschampsia caespitosa (L.) Beauv. (Gyepes nápicz, éra- vagy szűk-perje, pázsit-perje. Aira caespitosa L.) Évelő Töves űrű gyepet hajt. Levele keskeny, szálas, szinoldalán igen érdes, erősen kiemelkedő erekkel. Bugája terebélyes; ágai vizszintesen elállók, szintén érdesek; kalászkái világosbarnák, lilásan befuttatva. Szálkája körülbelül akkora mint a pelyvája. Terem mezőkön, erdőkben, utak szélén az egész országban Más honi fajok: D. flexuosa (L.) Trin. Közel áll hozzá a nápicz, Aira L. nem, a capillaris Host., caryophyllea L. s más honi fajokkal. Hamvas pákhordó. Weingaertneria canaescens (L.) Bernh. (Corynephorus canescens. (L.) Beauv. Buga-hur, bunkó-pót, aranyvagy ezüst-perje, hamvas vagy szürke nápicz.) Egyéves Töve gyepes. Levele serteszerűvé van öszszegöngyölödve, hamvas. Nyelvecskéje hosszúkás, kihegyezett. Bugája virágzáskor szétterpedt, később összeboruló; szine változó, fénylő szalmaszin-sárga vagy ezüstszin-szürke. Szálkája buzogányformán megvastagodott. Terem szikár mezőkön, futóhomokon az egész országban, de nagyon szórványosan. 6. Taréjos fésűperje. 77

84 Koeleria cristata (L.) Pers. Évelő Sűrűn gyepes; hüvelye gyapjas, levelei pillásak vagy legalább szélükön érdesek. Bugája fűzérszerű, töve felé megszaggatva. Kalászkái sárgásfehérek, fénylők; pelyvája kihegyezett, szálkás vagy szálkátlan. Terem homokos, szikár mezőkön az egész országban Más honi fajok: K. ciliata Kern., glauca (Schk.) DC., gracilis Pers., phleoides Pers. Bókoló gyöngyfű. Melica nutans L. (Függő léhapót, gyöngy-perje, gyöngy-pázsit, mézes-fű.) 5. t. 6. k. Évelő Töve taraczkot hajt. Szára és levélhüvelye kissé érdes; nyelvecskéje igen rövid, barnaszinű. A levél szine és széle érdes. Hosszúkás kalászkái egy oldalra függők; pelyvái pirosasbarnák, szélökön fehérek, hártyásak. Toklásza fűnemű, zöld, öterű. Terem lombos erdőkben az egész országban Más honi fajok: M. altissima L., ciliata L., nebrodensis Parl., picta Koch, transsylvanica Schur, uniflora Retz. Fedő nád. Phragmites communis Trin. (Bog-nád, borda-, homok- vagy tető-nád.) 5. t. 4. k. Évelő m. Tőkéje vaskos, csaknem fás. Taraczkja néha messze kúszik. Szára igen kemény. Levele szálas; hosszan kihegyesedő. Bugája nagy, virításkor szétterpedt, később összeboruló. Kalászkái barnák, lilásak, ritkán rozsda-, vagy fahéjszinűek. Terem álló és lassan folyó vizekben és partján, mindig csoportosan, a»nádasokat«alkotva Fednek vele házat, főleg tanyai kunyhót, használják az épitkezésben a menyezetek készítéséhez, ezért helyenként szaporítják is. Egy kat. hold körülbelül 150 k-t jövedelmez. Csomós ebír. Dactylis glomerata L. (Villás ebír, ebgyógyulás, kutyaperje.) 4. t. 3. k. Évelő Töve sűrűn gyepes. Levelei keskenyszálasak, hamvasak és érdesek. 3 5 virágú kalászkái csomósak; kocsányai vaskosak, érdesek. Külső pelyvája egyerű, toklásza öterű. Terem mezőkön, erdőkben az egész országban Közönséges kőperje. Sclerochloa dura. (L.) Beauv. Egyéves Szára lecsepült, hamvaszöld; levélhüvelye lapított, nyelvecskéje igen rövid. Bugája 2 3 cm h., kalászszerű, néha csomós. Alsó pelyvája 3 erű, a felső 7 9-erű. Terem utak mentén, taposott legelőkön hazánk déli felében egészen az északi hegyvidékig

85 Egynyári perje. Poa annua. L. Egyéves. Áttelelő egyéves Töve gyepes. Szára alul térdelt, levele 2 5 mm széles, kihegyezett; hüvelye kissé összenyomott. A felső levelek nyelvecskéje hosszabb, mint az alsóké. Kalászkája 3 7-virágú, zöld vagy lila. Bugája rendszerint egy oldalra konyuló; toklásza keskeny, tojásdad, letompított. Terem utak mentén, szántóföldeken, kertekben az egész országban Sovány perje. Poa trivialis L. 4. t. 1. k. Évelő Töve taraczkot hajt. Szára hengeres, a levélhüvelyekkel együtt kissé érdes. Levelei 2 5 mm szélesek, nyelvecskéjök hosszúkás, kihegyezett. Kalászkák 3 4-virágúak, zöldek, esetleg lilásak; ágacskái igen érdesek. Toklásza 5 kiemelkedő érrel. Terem mezőkön, főleg kissé vizenyős réteken az egész országban Réti perje. Poa pratensis L. Évelő Töve hosszú taraczkot hajt. Kissé összenyomott szára és a levélhüvelyek simák. A felső levél hüvelye sokkal hosszabb mint a lemeze. Levelei alul érdesek; nyelvecskéjök rövid, csonkított. Bugája laza; az alsó örvében rendesen 5 ág van; kalászkája 2 5 virágú. Terem mezőkön, réteken; hazánk legközönségesebb füveinek egyike

86 Gumós perje. Poa bulbosa L. (Borsókás perje.) Évelő Szára a töve felé gumószerűen megvastagodott, meddő hajtásoktól körülvéve; melyeknek levelei jóval keskenyebbek mint a virágos száréi. Bugája virágzáskor szétterpedt, később összeboruló. Kalászkái 4 6-virágúak, zöldek, vagy bibor-, violaszinnel vannak befuttatva, majdnem mindig kileveledzők (var. vivipara) és sajátságos külsőt kölcsönöznek a növénynek. Pelyvái gyapjasak. Terem napos mezőkön, utak mentén az egész országban Más honi fajok: P. alpina L., attica Boiss. et Heldr., badensis Haenk., caesia Sm., cenisia All., compressa L., Chaixii Vill., hybrida Gaud., laxa Haenk., minor Gaud., multiflora Rchb., nemoralis L., pannonica Kern.; palustris L., pumila Host, sterilis MB., ursina Vel., violacea Bell. Kis-kalászú tőtippan. Eragrostis minor Host. (Alfafű, bajuszpázsit, keselyperje.) Egyéves Szára lecsepült v. felegyenesedő. Levélhüvelye alul ritkásan szőrös, fölül sűrűn pelyhes. Kalászkái 8 20-virágúak; 5 7 mm. hosszúak és csak 2 mm. szélesek; zöldek vagy rendesen lilásan befuttatvák. Pelyvák hosszúkás, kihegyezettek; toklásza tompított. Szántóföldeken, utak szélén az egész országban közönséges Más honi fajok: B. major Host (megastachya Link), pilosa (L.) Beauv. Kék pipafű. 80

87 Molinia coerulea (L.) Mnch. (Kék perje.) Évelő Töve terjedő. Szára csak közvetetlen a gyökér fölött bütykös. Bugája cm hosszú, keskeny; kalászkái a tengelyhez simulók, palaszinkékek. Terem hegyvidéki nyirkos, árnyékos helyeken, szórványosan az egész országban Fodros harmatkása. Glyceria aquatica (L.) Whlbg. (G. spectabilis M. et K. Boszorkánykása, csiksás, édpázsit, fodorsás, harmatcsenkesz, mannakása, mézpázsit, szikperje.) 4. t. 2. k. Évelő Messze kúszó taraczkot hajt. Szára emlékeztet a nádéra, vaskos; levélhüvelye hengeres, a lemez főere alatt ormós. Nyelvecskéje igen rövid és csonkított; a lemezének széle érdes. Bugája nagy, és mindenfelé egyformán berzedt; kalászkája legfeljebb 5 8 virágú, csúcsán bókoló, halványzöld, éréskor barna vagy lilaszinű. Pelyvája hosszúkás, tompa, 7 kiemelkedő érrel. Terem folyók, patakok árterein, nádasok szélén főleg hazánk Alföldjén nagy menynyiségben. 7. Valódi harmatkása. Glyceria fluitans (L.) R. Br. Évelő Szárának töve lecsepült, taraczkos. Levele kihegyezett, csúcsa felé, kivált a fonákán érdes; nyelvecskéje nagy, hasogatott. Bugája igen hosszú, keskeny, csak virításkor szétterpedő; kalászkái különben a tengelyhez simulva egy oldalra konyulók és zöldek; 7 11-virágúak. Portokja violaszinű. Pelyvája kihegyezett, 7 kiemelkedő, egyenlően érdes érrel. Terem ártereken, viz-erek és árkok szélén szórványosan az egész országban, főleg a Nagy-Alföldön. Magját sok helyütt gyüjtik és kásaként eszik

88 Más honi fajok: G. loliacea Huds., nemoralis Uechtr et Körn., plicata Fr. Vízi szűk-perje. Catabrosa aquatica (L.) Beauv. (Sárfű, vízi nápicz.) Évelő Töve terjedő. Levele hirtelen kihegyesedő, vagy tompított. Nyelvecskéje tojásdad, kihegyezett. Bugája egyformán berzedt, ágai esetleg hátra törtek. Kalászkája 2 virágú, rendesen lilaszinnel befuttatva; a pelyvák fehér hártyás csúcsa jól szembe tünik. Pelyvája 3 kiemelkedő érrel. Terem forrásos, tőzeges helyeken szórványosan az egész országban Közepes rezgőfű. Briza media L. (Nyúlkenyér, nyúlperje, rengő-, reszkető- v. rezge-fű, pillangófű.) 5. t. 7. k. Évelő Töve lazán gyepes. Levelei keskenyek, érdesek; nyelvecskéje rövid. Bugája egyenes, ágai vékonyak, szétterpedők. Kalászkái laposak, szíves tojásdadok, 5 9-virágúak, rengők. Pelyvái lilásak, szélökön zöldesfehérek. Terem hazánk minden hegyvidékén Más honi faj: B. maxima L. (a tengerparton). Réti csenkesz. Festuca pratensis Huds. (Szálka perje, széna-csenkesz.) 4. t. 5. k. Évelő Töve terjedő. Szárának rendesen 3 levele van; felső bütyke körülbelül a szár közepére esik. Levele sima. Bugája keskeny, cm h., csak virításkor terpedt. Alsó ágai párosak, egyik csak 1, a másik 4 6 kalászkájú s a nagyobb ág is félakkora sincs mint a buga. Kalászkái 7 8 (3 13) virágúak, sárgászöldek. Terem kaszálókon, mezőkön az egész országban és kitünő takarmányt ad Magyar csenkesz. Festuca vaginata W. et K. 67. t. 7 k. Évelő Gyakran lilásszinű gyökerei czérnaszerűek, sűrűn bojtosak, szálaik igen hosszúak. Töve számos levélhüvelylyel van övezve. Hüvelye hasított, csak a tövén összenőtt, gyakran palaszinű. Levelei hamvasak, különösen a csúcsuk felé serteneműek. Bugája igen laza, cm hosszú, termésben is kissé szétterpedő. Halványzöld kalászkái csak 5 mm hoszszúak; pelyvái tompítottak. Terem hazánk futóhomokján Kitünő homokkötő s e czélra vetik is. Érdekes magyar-földi növény, mely hazánk határát csak Alsó-Ausztria, Morvaország és Galiczia felé lépi át. Berbécs csenkesz. Festuca pseudovina Hack. Évelő Hüvelye tövig hasadt. Meddő hajtásainak a levelei laposak, szárítva barázdáltak, a többi hajszálszerű, szürke, de nem hamvas. Kalászkája 5 6 mm, toklásza 3 4 mm h. Terem legelőkön, szikár kaszálókon az egész országban

89 Más honi fajok: F. amethystina L., arundinacea Schreb., carpathica Dietr., dalmatica Hack., dimorpha Guss., distans L., duriuscula L., gigantea (L.) Vill., limosa (Schur) Simk., montana MB. (drymeia M. et K.), myurus L., ovina L., pannonica Wulf., picta Kit., Porcii Hack., pulchella Schrad., pumila Vill., rubra L., salinaria Simk., sylvatica (Poll.) Vill., sulcata Hack., varia Hnk., xanthina R. et S. és mások. Puha rozsnok. Bromus mollis L. (Hélya v. hölyefű, vadzab.) 4. t. 6. k. Egyéves. Áttelelő egyéves Levélhüvelyei és kalászkái puhán pelyhesek. Kalászkái 6 10-virágúak, szélesen kerülékesek, fedelékesek; alsó pelyvái 3 5, a felsők 5, vagy többerűek. Bugája felálló. Virítás után összeboruló. Toklásza széle, felső felében, tompaszögűen kihajlott. Terem szikár mezőkön az egész országban Érdes rozsnok. Bromus asper Murr. (Durvaszőrű r.) Évelő Szára és levele a hüvelylyel együtt rövid-szőrű, kissé érdes. Nyelvecskéje tojásdad. Bugája keskeny, bókoló, ágai 1 5-kalászkájúak, az alsók tövéből pedig 2 5 mellékág is nő ki. Lándsás kalászkája 7 9-virágú. Az alsó pelyva 1-, a felső 3-erű. Terem árnyas, erdős, cserjés helyeken szórványosan az egész országban Meddő rozsnok. Bromus sterilis L. Egyéves. Áttelelő egyéves Szára sima, halványzöld; a levelek hüvelye, esetleg a lemeze is puhaszőrű. Bugája igen nagy, laza, éréskor lecsüngő ágakkal. Ágai a csúcs felé érdesek. Kalászkái a csúcs felé szélesedők, zöldek; végre barnák v. violaszinűek. Az alsó pelyva 1-, a felső 3-erű. Toklásza sertésen pillás. Terem parlagokon, utak, szántóföldek szélén az egész országban

90 Berzedt rozsnok. Bromus squarrosus L. Áttelelő egyéves. Egyéves Levelei szőrösek; nyelvecskéje legfeljebb 2 mm. h. Bugája nagy ( 20 cm.) és virítás után egy oldalra konyuló; ágai legfeljebb 5 cm hosszúak s mindenik körülbelül egyforma hosszú. Alsó pelyvája 3 5, a felső 5, vagy több-erű. Kalászkái nagyok ( 4 cm.); a felső virágok szálkája 1 cm hosszú, mely éréskor, tövén erősen csavarodva, mereven eláll. Terem szikár mezőkön, iszapos lejtőkön, szőlőkben és hazánk déli felében elég gyakori Más honi fajok: B. arvensis L., barcensis Simk., commutatus Schrad., erectus Huds., inermis Leyss., pannonicus Kumm. et Sendtn., patulus M. et K., racemosus L., secalinus L., tectorum L., transsylvanicus Hack. Tarajos fésűfű. Cynosurus cristatus L., (Ebfarkfű v. perje, fésű-pázsit, taréjos czinczor.) 4. t. 4. k. Évelő Töve gyepes. Levelei keskenyek. Bugája kalászforma, tömött, 2 6 cm hosszú. Egy oldalra konyult virágzata meddő és virágos kalászkákból áll. A meddők kihegyesedő és fésűs pelyváikkal burkot képeznek a virágos kalászkák körül. Terem hazánk összes hegyvidéki kaszálóin Ide tartoznának még: Amarantus (XXI. o. 5. r.), Chenopodium, Corispermum és Ulmus (V. o. 2. r.), Juncus (VI. o. 1. r.) nemek. 3. rend. Hárombibeszálúak. Trigynia. Kanadai átokhinár. Elodea canadensis Rich. (Vizdög. Term. r.: Békatutajfélék. Hydrocharitaceae.) Évelő Szára törékeny-, levelei keskenylándsásak, 3 4-esével egy-egy örvben. Vannak csak porzós, csak termős, porzóstermős vagy vegyes virágú példányok. A porzós virágokban van 9 ülő portok; a csak termős virágokban van 3 kettémetszett bibe; végre a porzós-termős virágban van 3 6 porzó és 3 ülő bibe. Noha egyszikű növény, van kis csészéje és pártája; a csésze pirosas, a párta fehér. Hazája Észak-Amerika. Európában 1836-ban vették észre először. Minthogy minden letört darabkája kihajt, rohamosan terjedt s Angliában, Belgiumban, Németországban kárt is tett a csatornák ellepésével. Hazánkban ritkaság. Még csak a Mura vidékén, Pozsony és Budapest mellett észlelték. 84

91 Ide tartoznának még: Holosteum és Stellaria media (X. o. 3. r.), Arnarantus (XXI. o. 5. r.) 3. IV. osztály: Négyporzósak. Tetrandria. A virágokban porzó és termő együtt van; a porzók száma 4, melyek szabadok, egyforma hosszúak. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. A) Vizi, vagy iszapi növények. Csemege sulyom. Trapa natans L. (Jezsuita dió, szamártövis, vizi dió v. gesztenye. Term. r.: Sulyomfélék. Hydrocaryaceae,) 7. t. 5. k. Egyéves Szára kezdetben a terméshéj szarvaival, későbben kúszó gyökereivel kapaszkodik meg az iszapban. Kétféle levele van: vizbe-merülő és vizen-úszó. Vizbeli levele ágas, lehulló, keskenyszálas; mindenik vizbeli levél tövén 2 szárnyasan elágazó gyökér van. A víz szinén úszó, rózsában álló levelek rhombosak, bőrneműek, egyenetlenül fogazottak, nyelük pedig virágzás után középtájon fölfúvódott. Apró virágai a levelek hónaljában fejlődnek; fehérek. Termése nagy, feketebarna héjú, a csésze-sallangokból fejlődő 4 tövissel. Belseje üveges-lisztes. Ehető. Terem álló vizekben, főleg hazánk mindkét Alföldjén Vízi micze. Ludwigia palustris (L.) Elliot. (Isnardia palustris L. Term. r.: Ligetszépefélék. Onagraceae.) Évelő Töve gyökerező. Levélkéi tojásdadok, átellenesek. Apró zöld virágai a levelek hónaljában ülők. Terem árkokban, lassan folyó vizekben. Hazai termőhelye még nem ismeretes; de talán föllelhető, mert Horvátországban előfordul B) Szárazföldi növények. a) Fák vagy cserjék. Húsos som. Cornus mas L. (Durmonka. Term. r.: Somfafélék. Cornaceae.) 7. t. 4. k. Cserje m. Levelei átellenesek; rövidnyelűek, kihegyezetten kerülékesek, felső lapjokon sötét- és fényeszöldek. Aranyszín-sárga virágai a levelek előtt jelennek meg. Virágzata ernyős. Csészéje 4-metszetű. Pártája 4 sziromból áll. Termése 2- üregű, vérszínpiros, húsos, csonthéjas. Terem hegyvidéki erdők, cserjések szélén az egész országban Fája rendkívül kemény és becses; savanykás gyümölcse kitűnő és egészséges befőttet ad. Veres-gyűrű som. Cornus sanguinea L. (Term. r.: Somfélék. Cornaceae.) Cserje. 1 3 m. Virágai a levelekkel együtt jelennek meg, fehérek és ernyőben állanak. Fekete, gömbölyű termése keserű. Ágai őszszel és télen vérszínpirosak. Terem erdőkben, csalitokban az egész országban Díszcserjének is ültetik; fája ostornyélnek alkalmas. 85

92 Keskenylevelű ezüstfa. Elaeagnus angustifolia L. (Ezüst- v. olajfűz v. fa, hamis olajfa, paradicsomfa. Term. r.: Ezüstfafélék. Elaeagnaceae.) Fa m. Ágai fehér pikkelyszőrösektől ezüstösök, rendszerint tövisben végződő rövid hajtásokkal. Levele lándsás, fonákán szintén ezüstös. A levelek hónaljában fejlődő virágai hasonlítanak az orgonafa virágaihoz, sárgásbarnásak, 4-porzójúak és kellemes, de csaknem kábító illatúak. Kicsiny, hoszszúkás gömbölyded termése eleinte ezüstös, később veresbarna Kedvelt díszcserje. b) Lágyszárú növények. Virágjok gombban, fejben vagy legalább hengeres tömött fűzérben és legalább 1 cm h. ágak végén fejlődik. Réti ördögharaptafű. Succisa pratensis Mnch. (Csonkaír, csonka gyökerű sikkantyú, elharapott fű, fekély-, kirágott gyökerű-, vagy ördögmarta-fű. Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) 6. t. 1. k. Évelő Tőkéje vaskos, csonka és nagyobb mellékgyökerek veszik körül. Tőlevelei tojásdadok, bőrneműek, nyélbe keskenyedők. Szárlevele keskenylándsás. Virágzata félgömbös, később egészen kigömbölyödő. Ágai hosszúak, egy-egy virágzattal. Virága kék. Külső csészéje 4-felé hasadt, hasábjai kihegyezettek; a belső 5-sertéjű. Terem vizenyős réteken szórványosan az egész országban. Más honi faj: S. inflexa (Kluk) Beck (australis Wulf.). Galambszinű ördögszem. Scabiosa Columbaria L. (Sikkantyú, skabióza, varfű. Term. r.: Mácsonyafélék, Dipsaceae.) 6. t. 2. k. Évelő Szára legfeljebb alul kissé szőrös. A meddő hajtások levelei hosszúkásak, tompahegyűek, épszélűek vagy lantformán metszettek, hosszú szőröktől puhák; a virágos szár alsó levelei lantalakúak, a felsők a gerinczig szárnyasan osztottak és csaknem kopaszok. Virága kék, lila, ritkán fehér. A belső csésze 5 sertéje barna és 3 4-szer akkora mint a 8 bordájú külső csésze kirongyolt szelete. A vaczok pelyvás. Terem mezőkön, utak, cserjések szélén szórványosan hazánk északi részében. Egyebütt a S. agrestis W. et K. és a banatica W. et K. faj helyettesíti Bánsági ördögszem. Scabiosa banatica W. et K. (Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) Évelő Az előbbitől keveset különbözik. Levelei szélesebbek, szőrösebbek; csúcskaréjuk kerülékes (nem rhombos), egészben nagyobb; termése erősebb bordájú és kopaszabb. Terem hazánk délkeleti hegyvidékén Vajszinű ördögszem. Scabiosa ochroleuca L. (Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) Évelő Szára a töve felé sűrűn rövidszőrű; fölül pelyhes és legfeljebb középen kopasz. Virágzata kúpos v. tojásdad és mindig halványsárga. Terem napos lejtőkön, mezőkön az egész országban Más hazai fajok: S. canescens W. et K., lucida Vill., ucranica L. 86

93 Mezei varfű. Knautia arvensis (L.) Coult. (Apostein fű, fekélyfű, gombos kóró, kelésfű, koszfű, kuzupa, rühfű v. rühsikkantyú, sennyedékfű, sennyedék ellen való fű v. seprőfű. Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) 6. t. 3. k. Évelő Az egész növény hamvasszürke. Alsó levelei rendszerint épek, a felsők szárnyasak. Virágzata halványlila, piros v. fehér. Külső csészéje 4-hasábú, nem bordás, se nem rovátkolt és 4- v. többfogú; belső csészéje tányéralaku, 8 16 sertefoggal. A vaczok nem pelyvás, de sertés. Terem mezőkön, szántóföldek és utak szélén az egész országban Magyar varfű. Knautia drymeia Heuff. (Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) Évelő Szára többnyire a mult évi tovább fejlődő leveles hajtás oldalából ered. Alsó levelei széles kerülékesek v. tojásdadok, néha olyan szélesek mint hosszúak; többnyire fűrészesek, vékonyak és pelyhes-érdesek. Felső levelei alapjukon szivesek, hirtelen kihegyesedők. Virága lilaszinű. Terem hegyvidéki erdőkben szórványosan Más honi fajok: K. dipsacifolia (Host.) Schltz., longifolia W. et K., sylvatica L. Erdélyi fejvirág. Cephalaria transsylvanica (L.) Schrad. (Bókó, gömbvirág, fejestő. Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) Egyéves. Áttelelő egyéves Szára ágas. Levelei lantalakúak vagy szárnyasan metszettek. Az egész növény szőrös. Virágzata tojásdad, 2 cm. magas. Vaczok-pelyvái, barnás szálkahegyűek és akkorák, mint a virágzatot körítő murvák. Külső csészéje 4-hasábú, 8-fogú, belső csészéje tányéralakú. Virága vajszinű. Terem mezőkön, utak mentén, vetésekben hazánk délkeleti részében bőven; de szórványosan hazánk nyugati határán is, a melyet át is lép Más honi fajok: C. laevigata (W. et K.) Schrad., leucantha (L.) Schrad., radiata Grsb., uralensis (Murr). Simk. Erdei mácsonya. Dipsacus Fullonum L. (Bab- v. bábatüske, bogáncs-vakaró, csapóecset, gólyakut, héjakút, kalló-bogáncs, paphajgáló tövis, pásztorvesszeje, szomjutövis, takács-mácsonya v. vakaró, tövises lapu, Venus asszony ferdője. Term. r.: Mácsonya-félék. Dipsaceae.) 6. t. 4. k. Kétéves. 1 2 m. Szára tüskés; levelei ülők, csipkésen fűrészesek, élükön kopaszok v. ritkásan tüskések, az alsók és középsők alapjokon szélesen összenőve kis vályut képeznek, melyben az esővíz sokáig megmarad. Virításkor félgömbalakú, virágzata magérésig hengeresre nyúlik. Murvái a virágzatnál rendszerint jóval hosszabbak, tüskések. Külső csészéje 8 barázdával. Pártája halványkék v. lila, ritkán fehér. Terem parlagokon, utak mentén és erdőszéleken, főleg hazánk déli felében Közeli rokona a takács mácsonya. D. sativus L. (Term. r.: Mácsonyafélék. Dipsaceae.) Murvái kemények és horgosan hátragörbültek. Ezt régen sok helyen termesztették, és a nyers posztó szálainak simítására használták; ma fémeszközökkel pótolják s termesztése nagyon korlátolt. Nálunk egyáltalán nem termesztik. Más honi fajok: D. laciniatus L., fallax Simk., pilosus L. Közönséges gubóvirág. Globularia Will kommii Nyma. (Bojtvirág, golyóbisvirág. Term. r.: Gubóvirágfélék. Globulariaceae.) Évelő Tőlevelei lapiczkásak, hosszúnyelűek; a felsők lándsásak, nyeletlenek. Virágai kékek, szártetőző 1 cm átmérőjű gömböcskékben. Pártája szabálytalan; két porzója hosszabb, kettő rövidebb. Csészéje csöve akkora, mint kihegyezett fogai. Termése föl nem kovadó makkocska. Terem mezőkön, cserjés helyeken szórványosan hazánk dombvidékén Más honi faj: G. cordifolia L. 87

94 Orvosi vérfű. Sanguisorba officinalis L. (Csaba ire, csába ír, csábafű, csaba üröm, Isten szakálla, vérszopóka. Term. r.: Rózsafélék, Rosaceae.) Évelő Szára kopasz, csúcsa felé ágas. Levelei szárnyasak; 7 13 levélkéje szíves alapból kerülékes, csipkés, élesen fűrészes; gyakran pálhákkal. Virágai tojás alakú v. hengeres, hosszú kocsányon álló virágzatban állanak. Virága két-ivarú; csészéje vérszín-piros, 4-felé hasadt és 2 3 murvával van körülvéve; portokjai feketék. Az egymagvú termést a maradó 4-élű csésze veszi körül. Terem vizenyős réteken szórványosan az egész országban Csabaíre vérfű. Sanguisorba polygama (W. et K.) Garcke. (Csaba-gomb, -íre, -irme, -üröm, dinnyeszagú fű, gombos fű. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő Szára kopasz. Levele 9 17 levélkével szárnyas. Virágzata gombos v. hengeres, zöldes, napsütötte oldalán bíborral befuttatva. Felső virágai termők; a középsők gyakran két-ivarúak, az alsók porzósak. A porzós virágok sok porzójúak, sárga portokjaik hosszan kilógnak. A termő virágnak 2 bibeszála van, bibéje ecsetszerű. Termése 4 5 mm átmérőjű; van 4 hártyás éle, lapjai pedig erősen ránczoltak. Terem napos, szikár helyeken, főleg hazánk déli felében Közeli rokona a zöld vérfű S. minor Scop. (Porterium Sanguisorba L.) melynek szára és levele majd mindíg szőrös, csak felső részében lekopaszodó, termése nem ránczolt, éle nem hártyás. Ez inkább hazánk északi részében fordul elő Nagy utilapu. Plantago major L. (Széleslevelű utifű. Term. r.: Utilapufélék. Plantaginaceae.) Évelő Levele mind rózsában álló tőlevél; ezek hosszú nyelűek, szélesen tojásdadok, épek v. kissé fogasak és nyélben hirtelen keskenyedők; 5 9-erűek, szőrösek vagy kopaszok. Fűzére nagyon megnyúlt; alsó részében laza. Porzószálai 2 2 1/2-szer akkorák, mint a csésze; fehérek. Tokja 8-magú. Terem utak mentén, mezőkön, kivált mívelt talajon az egész országban

95 Magját a kanári madár nagyon szereti, ezért gyűjtik. Közepes utilapu. Plantago media L. 7. t. 3. k. Évelő Hasonlít az előbbi fajhoz, de levelei rövidebb nyelűek, rendszerint mindkét oldalon sűrűn pelyhesek; kisebbek és 7 9-erűek. Szára virágzat nélkül is jóval hosszabb mint a levelek; a fűzér pedig rövidebb a szárnál. Porzószálai lilaszínűek, a csészénél 4 5-ször hosszabbak. Pártája rózsaszínű, ezüstös fényű, illatos. Tokocskái 2 4-magvúak. Előfordúl az egész országban, de az előbbinél ritkább Lándsás utilapu. Plantago lanceolata L. (Kígyónyelvfű. Term. r.: Utilapufélék. Plantaginaceae.) Évelő Szára virágzás előtt is tető-irányos, a leveleknél jóval hoszszabb. Levelei keskenylándsásak, cm hosszúak és legfeljebb 3 5 cm. szélesek. Többnyire 3 5-erűek; épek vagy aprón fogasok, kopaszok vagy szőrösek. Fűzére tojásdad, később hengeres. Pártája fehéres, barnás szegélylyel. Porzószálai hosszúak, sárgásfehérek. Tokja 2- rekeszű; mindenik 1 maggal. Terem szikár mezőkön, kaszálókon úgy a síkon, mint a hegyvidéken; az egész országban közönséges

96 Hagymalevelű utilapu. Plantago maritima L. (Szíki, tengeri v. tengerparti útifű. Term. r.: Utilapufélék. Plantaginaceae.) Évelő Vékony, hengeres gyökere cm, sőt hosszabb; töve ágas. Húsos levelei csak 1 4 mm. szélesek cm. hosszúak, vályúsak, később laposak, 3-erűek; a szélső erek a középsőtől olyan távol állanak, mint a levél szélétől. Fűzére keskeny. Tojásdad murvái hártyás szélűek. Pártája halványsárga. Terem seregesen hazánk szíkes mezőin Homoki utilapu. Plantago arenaria W. et K. (Bolhamag, csillagfű, eczetesfű, holló- vagy varjúláb, kígyóharaptafű. Természetes r.: Útilapufélék. Plantaginaceae.) Egyéves Ágas és terebélyes, sokszor szélesebb mint magas; szára sűrűn leveles. Levelei 1 2 mm szélesek. 2 5 cm hosszúak; átellenesek. Az egész növény rövid és merev szőrökkel fedett. Virágfűzérei 2 5 cm hosszú ágakon, gombosak tojásalakúak, 1 2 cm hosszúak. Toküregei 1-magvúak; magva fényes fekete. Terem homokos mezőkön, mívelt laza talajon hazánk déli felében Magja vízben földuzzad és nyálkás anyagánál fogva szövetfestésre, kalap stb. merevítésére alkalmazható. Érdemes volna gyűjteni. 90

97 Más honi fajok: P. atissima L., Cornuti Gouan., gentianoides Sm., maxima Juss., montana Lam., rubens Host (sericea W. et K.), Schwarzenbergiana Schur., sibirica Poir., tenuiflora W. et K., carinata Schrad., Coronopus L., subulata Wulf (az utóbbi három csak Fiume m.) c) Lágyszárú növények. Virágzatuk másféle; lehet: buga, örv és más; a levelek azonban mindig örvösek. 6 * Földi csillagfű. Sherardia arvensis L. (Kövi ragadványfű, küllő, ugari magabár. Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) Egyéves Négy-szegletű szára lecsepűlt; a levelekkel együtt apró fogacskáktól érdes, ragadós. Alsó levelei lapiczkásak és 4-ével, a felsők lándsásak és 6-ával örvben állók. Virágai lila- vagy rózsaszínűek, egy-egy ágacska végén csomóban állanak és tövükön összenőtt csillagformán álló, 8 10-levelű, gallértól vannak körűlvéve. A tisztán észrevehető csésze maradó és a termés éréseig nő. Pártája csöve négymetszésű. Terem mívelt talajon az egész országban Keresztes galaj. Galium Cruciata (L.) Scop. (Buzder, keresztes kásafű, keresztfű, keresztgyökér, mezei jázmin, ragadványfű, sérves fű, valaj. Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) Évelő Töve terjedő. Levelei 4-ével örvben állanak, 3-erűek, sárgászöldek és szárastól szőrösek. Virágai a levelek hónaljában kurta ágú bogernyőben fejlődnek; az utolsó elágazás középső virágai porzósak és termősek, a két szélső pedig csak porzós. Pártája csöves és négymetszetű, sárga, mézillatú; terméskocsánykák hátragörbülők, az ugyanakkor lehajló levelek közé rejtőzők. Termése kopasz. Terem füves, cserjés helyeken, kivált a hegyvidéken, az egész országban. 4 6, néha őszszel újra virit. 6 A levelekkel különben is megegyező pálhákat itt a czélszerűség kedvéért leveleknek mondjuk. 91

98 Tejoltó galaj. Galium verum L. (Szt.-Antal-, Szt.-Iván-, Szt.-János virága, kásafű, tejzsugorító fű, tejoltó. Szent Iván seprűje. Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) 7. t. 1. k. Évelő Töve terjedő. Szára hengeres, 4 kiálló érrel; rendesen aprón szőrös. Levelei 8 12-esével örvösek, körülb. 2 mm szélesek, 1-erűek, fonákukon bársonyosak és szálkahegyűek. Bugája nagy. Pártája czitrom- v. aranyszín-sárga; sallangjai lekerekítettek, szálkahegyűek. Terméskocsányai rendszerint vízszintesen állanak. Termése kopasz. Terem mezőkön, kaszálókon, utak szélén az egész országban. A növény szárításkor rendszerint megfeketedik; virága mézillatú Közönséges galaj. Galium Mollugo L. (Fehér v. puha galaj. Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) Évelő Szára 4-élű, kopasz, vagy töve felé pelyhes; gyakran ide-oda görbülő, szanaszét ágazó és hajlékony; ritkán merev. 8 levél egy-egy örvben; érdes élük nincs begöngyölve; fonákuk is zöld és a középső 2 8 mm széles. Bugája nagy, laza. Pártája szálkahegyű, fehér; kocsánykái többnyire hosszabbak mint a virágok. Termése ránczos. Terem mezőkön, kaszálókon, utak mentén az egész országban Mocsári galaj. Galium palustre L. (Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) Évelő Töve terjedő; szára, rendszerint lecsepült, vékony. Levelei körülb. 3 mm. szélesek, legfeljebb 2 cm hosszúak, és 4 6-ával képeznek egy-egy örvöt; szálkahegyük nincs; élük fogacskáktól érdes és ragadós. Pártája fehér. Termése finoman szemcsézett. Terem vizenyős réteken, ártereken, árkokban az egész országban

99 Ragadós galaj. Galium Aparine L. (Kullancsfű; ragadáncs, valódi ragadványfű, szerelemfű. Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) Áttelelő egyéves. Egyéves Szára vagy lecsepűlt, vagy felkúszik más növényre, különösen cserjékre. 4-élű; élei gyakran hártyásak. 6 9 levele örvben áll; keskeny lándsás, szálkahegyű; élük, az erek a levelek alsó lapján, valamint a szár éle kapaszkodó horgas fogacskákkal sűrűn meg van rakva; ezekkel úgy kapaszkodik a növény emberbe, állatba, hogy, darabokra szakadva, részei messze elhurczoltatnak. Igy terjed a növény. Bogernyője hosszabb a levélnél. Virága fehér; kocsánya a termés érésekor is egyenes. A termés is horgas sertékkel van megrakva. Terem cserjésekben, erdők és szántóföldek szélén az egész országban Háromszarvú galaj. Galium tricorne With., (Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) Egyéves Nagyon hasonlít az előbbihez, de biztosan megkülönbözteti a leveleinél rövidebb bogernyője, a termés éréseig lefelé és begörbülő kocsánya és a csak szemölcsös termése. Terem főleg vetésekben, miért is kellemetlen gyom az egész országban Más honi fajok: G. alpinum Schur., anisophyllum Vill., austriacum Jacq., boreale L., divaricatum Lam., erectum Huds., eminens Gren. et Godr., flavicans Borb., Heuffelii Borb., intercedens Kern., Kitaibelianum Schult., marisense Simk., ochroleucum Wolf., parisiense L., pedemontanum All., pseudoaristatum Schur., purpureum MB., retrorsum DC., rotundifolium L., rubioides L., Schultesii Vest., spurium L., sudeticum Tausch., sylvaticum L., tenuissimum MB., transsylvanicum Schur., uliginosum L., valantioides MB., vernum. Scop. 93

100 Festő buzér. Robia tinctorum L. (Festő gyökér, vörös festő-gyökér, pirosító fű. Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) 7. t. 2. k. Évelő Szára 4-élű, az éleken fogacskáktól érdes. Alsó levelei 4-ével, a felsők 6-ával állanak örvben; tojásdadok, hosszúkásak. Laza fürtben álló virágai zöldes szinűek; pártája rendesen 5-metszetű; bibéje buzogányalakú; termése fekete, csonthéjashoz hasonló. Hazánk déli részében helyenként elvadulva Gyökere 3 festéket tartalmaz: alizarint, purpurint és xanthint. Ma már nem érdemes termeszteni, mert az alizarint, melyért mívelték, mesterségesen olcsóbban állítják elő. Szagos müge. Asperula odorata L. (Csillagos májfű v. szagos májusfű; csillag szívfű, erdei mester, v. erdőmesterfű, erdődísz. érdeske. Term. r.: Galajfélék. Rubiaceae.) 6. t. 5. k. Évelő Szára 4-élű. Alsó levelei 6-ával állanak s lapiczkásak, a felsők 8-ával állanak, lándsásak és hosszabbak. Minden levélörv alatt sertekoszorú van. Virágai hosszú kocsánykákon bogernyőben állanak. Pártája csövesen harangalakú, fehér; termése horgas sertékkel. Terem árnyas erdőkben kivált bükkösökben az ország minden hegyvidékén Erős és kellemes cumarin illata van, ezért szedik sőt helyenkint termesztik és a bort szagosítják vele. Olasz müge. Asperula taurina L. (Term. r.: Galajfélék. Rnbiaceae.) Évelő Levelei 3-erűek, széles lándsásak, 4 6 cm hosszúság mellett cm szélesek; többnyire 4-ével egy-egy örvben. A virágok csöve igen hosszú, a 4- sallangú karimánál jóval hosszabb, gyakran 1 cm. hosszú. Végálló csomós virágzatát hosszú sallangú murvák veszik körül, melyek a terméseket is elrejtik. Terem cserjésekben hazánk délkeleti hegyvidékén, még Arad vármegyében is Ebfojtó müge. Asperula cynanchica L. (Apró müge, veres fias müge, torokgyíkfű, vézna buzérfű.) Évelő Szára rendesen lecsepült, igen ágas; kopasz v. kissé érdes. Levelei keskenyek, simák v. szintén kissé érdesek; szélük kissé begöngyölődött, 4-ével örvöt képeznek; de a felsők gyakran csak átellenesek. Pártája 3 4 mm h., csöve körülb. akkora mint a harangja; külseje érdes; halvány lilaszínű. Termése bibircsektől érdes. Terem napos legelőkön az egész ország dombvidékén: magasabb, kövesebb partokon helyenként az Alföldön is

101 Más honi fajok: A. Aparine MB., arvensis L., capitata Kit., ciliata Roch., galioides MB., glauca L., hirsuta Wallr., longiflora W. et K., montana Kit., Neilreichii Beck., pirotica Adam., tinctoria L. d) Virágzatuk olyan mint az előbbi (c) csoporté, de leveleik sohasem állanak örvösen. Fityfirity czentike. Centunculus minimus L. (Term. r.: Kankalin-félék. Primulaceae.) Egyéves Szára gyakran lecsepült. Apró levélkéi tojásdadok, kihegyezettek, és váltogatva állók. Virágai egyenként ülnek a levelek hónaljában. Pártája csaknem gömbalakú, szélének 4 sallangja eláll; fehér v. pirosas; bibéje gömbös; tokocskája sokmagú. Terem nyirkos, homokos helyeken, szántóföldeken, erdei utakon szórványosan az egész országban Közönséges palástfű. Alchimilla vulgaris L. (Boldogasszony palástja v. tenyere, karéjos bokál, oroszlántalpfű, oroszfű, oroszlánláb. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő Szíves alapú levelei kerekdedek vagy vesealakúak, hosszúnyelűek és 5 9 karéjúak; a karéjok lekerekítettek, sugár irányában redősek és fűrészesek. Bogernyős virágzatából később fürtös ágak nyúlnak ki. Virágai aprók, zöldek; csészéje 8-metszetű; pártája hiányzik és néha csak 1 2 porzója van. Egymagvú termését a maradó csésze ékesíti. Terem magasabb hegyi legelőkön az egész országban Más honi fajok: A. alpina L., arvensis L., fissa Schumm., glabra. DC., pilosissima Schur., pubescens Koch és mások. Orvosi falfű. 95

102 Parietaria officinalis L., (Fali fű, patikai falfű, fogolyfű, földi szappan, kőrontófű, Szent-Péter füve, perjefű, üvegfű. P. erecta M. et K. Term. r.: Csalánfélék. Urticaceae). Évelő Tojásdad vagy lándsás levelei nyelesek; 3-erűek, épszélűek és szárastól rövidszőrűek; színükön lekopaszodva üvegfényűek. Virágai két oldalt, a váltogatva álló levelek hónaljában csomós bogernyőben állanak. Van porzós és két-ivarú virága. A porzósak 4 lepelsallangból és 4 porzóból állanak; a két-ivarúak leple bögre-forma és szegélye aprón fogazott; 4 porzója hátragörbülő. Fényes fekete termése a lepellel együtt hull le. A csalán rokona, de nem éget. Terem kertekben, nyirkos csalitokban, hegyvidéki szakadékokban, de főleg házak körül, szórványosan az egész országban. Helyenként gyom Más honi fajok: P. chersonensis Szov. et Lang. (Kazán-szoros), ramiflora Mnch (Fiume). Magyar szíkőr. Camphorosma ovata W. et K (Sós szikőr, varjúhaj. Term. r.: Libatoppfélék. Chenopodiaceae). 67. t. 4. k. Egyéves Szára rendesen lecsepült, pirosas, gyakran, kivált őszszel vérszínű. Levelei húsosak, árformájúak, kissé hamvasak. Fiatalabb korban az egész növény szőrös, később lekopaszodik. Virágai 1 5-ével a levelek hónaljában; mindenikben van porzó és termő; leplük harangalakú, 4-fogú, melyek közül 2 hosszabb; 4 porzója hosszan kiáll. Tojásdad fekete magja a lepellel együtt hull le. Terem vakszikes foltok körül hazánk mindkét Alföldjén. Sok helyt egymaga borít be nagy területeket és őszszel pirosra festi a sziket Ide tartoznának még: Cardamine hirsuta (XV. o. 2. r.), Evonymus (V. o. 1. r.), némely Gentiana (V. o. 1. r.), Majanthemum bifolium (VI. o. 1. r.), Mentha (XIV. o. 1. r.). Lythrum hyssopifolium (XI. o. 1. r.), Rhamnus catharctica (V. o. 1. r.), Thesium intermedium (V. o. 1. r.), Verbena, (XIV. o. 2. r.). 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. Valamennyi helyesebben más helyre soroltatott: Chenopodium (V. o. 2. r.), Cuscuta, Gentiana és Ulmus (V. o. 2. r.), Galium (V. o. 1. r.), Herniaria (V. o. 1. r.), Sanguisorba minor és polygama (IV. o. 1. r.). 3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. Ide sorolhatók az Arenaria és Silene genusok (X. o. 3. r.) és némely Stellaria faj (X. o. 3. r.). 4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia. A) A virágtakaró csészéből és pártából áll. Téli magyalfa. Ilex Aquifolium L. (Krisztus tövis. Term. r.: Magyalfélék. Aquifoliaceae.) Cserje Erősen ágas; örök-zöld. Levelei bőrneműek, fényesek, hullámos szélűek egyenetlenül öblösen és tövisesen fogazottak. 1 3 virága a levelek hónaljában fejlődik. Csészéje négy-, ritkán több metszetű; pártája szintén annyifelé, de mélyen hasított; fehér v. vöröses. Illata kellemes, nem erős. Bibéje 2 20 karéjú. Csonthéjas termése ugyanannyi különálló csonthéjjal; skarlátpiros. Terem hegyi erdőkben; hazánkban egyedül Arad megyében Zimbró környékén. Kertbe ültetik

103 Sivatag berze. Radiola linoides Gmel. (Apró len, csepp len, sugárfű. R. Millegrana Sm. Term. r.: Lenfélék. Linaceae.) Egyéves Tőtől álvillásan ágas szára czérnaszerű. Nyeletlen levelei aprók, tojásdadok és átellenesek. Virága apró; négy szirma fehér. Tokja 4, látszólag 8 rekeszű, mindenik 2 maggal. Terem nedves, homokos v. tőzeges szántóföldeken. Bihar vármegyében és tőle keletre helyenként B) A virágoknak sem csészéjök, sem pártájok nincsen, leplesek; mind vízi növény. Úszó békaszőlő. Potamogeton natans L. (Hinár, békatutaj-uszányfű, szárcsa- v. szárcsatartófű v. uszány, viziörvény. Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) Évelő Levelei nyelesek, tojásdadok, gyakran kissé szívesek, a felsők a viz színén úszók, 5 10 cm hosszúak és bőrneműek; a keskenyebb alsók virításkor rendesen elrothadtak és csak a nyelök van meg. Fűzére tömött virágú, hosszú kocsányú, hengeres és virításkor a vizből kiemelkedő; virágzatának tengelye csúcsa felé nem vastagodott. Terem álló vizekben, állandó mocsarakban szórványosan az egész országban Üveglevelű békaszőlő. Potamogeton lucens L. (Fényes v. tündöklő úszány. Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) Évelő Levelei tövük felé keskenyedve, ülők, vagy igen rövid nyelűek, 5 15 cm hoszszúak és 2 5 cm szélesek, tövishegyűek; szélök igen aprón fűrészes; mind alámerült s ha a viz elapad, legfeljebb kiáll a vizből, de nem 97

104 úszik. A fűzértengelye a csúcsa hegye felé vastagabb. Termése lapított tojásalakú, kurtán hegyezett. Terem folyók holt ágaiban, a legészakibb vármegyéket kivéve, az egész országban Általbuvó békaszőlő. Potamogeton perfoliatus L. (Szilvafalevelű hínár. Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) Évelő Kúszó tőkéje hosszú, hengeres, sűrűn leveles hajtásokat hajt. Levele tojásalakú, csak 2 3 cm hosszú és körülb. ugyanolyan széles; valamennyi alámerült, áttetsző és szíves alappal szárölelő. Virágzati tengelye nincs megvastagodva, a leveleknél hosszabb. Zöld virágfűzére rendesen csak 1 cm. hosszú. Termése zöld, lapított, orma éles. Terem folyók holt ágaiban, de az előbbinél ritkább Fodros békaszőlő. Potamogeton crispus L. (Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) Évelő Kúszó tőkéje, elágazó, s ugyancsak elágazó, négyszegletű vereses szárakat hajt. Levele mind vizbe merült, szálas hosszúkás, áttetsző, szélén bodros és aprón fűrészes. Virágfűzére rövid és laza, csak 6 9-virágú. Termése hosszú, görbe csőrű. Terem álló vizekben, folyók holt ágaiban az egész országban. Ez hazánk legközönségesebb hínárfaja

105 Apró békaszőlő. Potamogeton pusillus L. (Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) Évelő Szára vékony, fonalszerű; levelei keskenyszálasak, csak 1 5 mm szélesek, 3-erűek. Kocsánya 2 3-szor hosszabb mint a 4 8- virágú laza fűzér. Termése vaskos, csőre rövid és egyenes. Terem álló vizekben szórványosan az egész országban Más honi fajok: P. acutifolius Link, alpinus Balb., coloratus Vahl., compressus L. densus L., fluitans Roth, gramineus L., interruptus Kit., obtusifolius M. et K.; pectinatus L., trichoides Cham. et Schld. és praelongus Wulf (?). E rendbe osztható még: Adoxa (VIII. o. 4. r.), Cuscuta, Gentiana (V. o. 2. r.), Holosteum, Sagina (X. o. 3. r.). 4. V. osztály: Ötporzósak. Pentandria. A virágokban porzó és termő együtt van; a porzók száma öt; szabadok. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. A) A virág hiánytalan; a párta forrt szirmú és alsó állású. a) A termés legalább éréskor 4-felé eső, a csésze fenekén nyugvó makkocska (a szeplőlapúnak csak 2 makkocskája van, a Mattiáé pedig nagy és hártyás szélű). A term. rendszerben valamennyi faj az Érdeslevelűekhez, Boraginaceae (vagy régiesen Asperifoliaceae) tartozik. Európai kunkor. Heliotropium europaeum L. (Napra-fordúló, napkunkor, forgó-, néző- v. nap után járó fű, napfű, sömörvirág.) Egyéves Az egész növény rövid szőröktől szürke. Tojásdad v. kerülékes levelei épek, nyelesek. 99

106 Virágzata kunkor. Virága 4 5 mm hosszú; csészéje maradó, a termés érésekor csillagosan álló 5 foggal. Pártája fehér. Makkocskái 3-élűek, csak éréskor esnek szét. Terem szántóföldön, utak mentén, a legészakibb határvidéket kivéve, szórványosan az egész országban Rokona az amerikai Heliotropium peruvianum L., mely többnyire»vanilia«néven kedves, kellemes illatú kerti vagy cserepes növényünk. Más honifaj: H. supinum L. Henye magiszák. Asperugo procumbens L. (Borzfű, zordonka.) Egyéves. Áttelelő egyéves Ágas szára lecsepült; dús nedvű, törékeny és horgasszőröktől ragadós. Levelei hoszszúkás kerülékesek, kivált élükön erősen érdesek. Csészéje maradó, a virágon csöves, 5-metszetű, a termésen összenyomott cm széles, öblösen 5-fogú és mindenik foga között még egy kisebb foga van; 5-ágú koronára emlékeztet. Pártája violaszínű, később kék, torkában 5 pikkelylyel. A termés kocsánya hátra görbült. Makkocskái bibircsesek. Terem parlagokon, kerítések mentén, kertekben, szóval emberi lakások közelében az egész országban Bojtorjános mizsót. Lappula echinata Gilib. (Békabojtorján, koldustetű, suly- v. sünmag, tüskésmagvú fű. Echinospermum Lappula (L.) Lehm.) Egyéves. Áttelelő egyéves Levelei lándsásak vagy keskenyszálasak, a szárral együtt érdesek. Kocsányai virítás után is egyenesen állnak, torka zárt. Virága 3 4 mm hosszú; élénk kék. Terméskék 3-oldalúak, bibircsesek, szögleteiken horgas, kapaszkodó sertékkel, melyekkel ruhába, állatok szőrébe belekapaszkodik. Egérszagú. Terem parlagokon, tarlókon az egész országban Áttelelő egyéves. 6 7, Egyéves

107 Más honi faj: L. heteracantha Ledeb. [deflexa (Whlbg.)] Orvosi ebnyelvű-fű. Cynoglossum officinale L. (Árnő, atlaszfű, atlaszér, atraczél, egérszagú fű, kódistetű, kutyanyelvű fű, patkányv. patkányírtó fű, szipóka, Venus ujja.) 8. t. 1. k. Kétéves Szára és levelének mindkét lapja rövid szőröktől szürke. Alsó levelei nyelesek, 30 cm hosszúak, a felsők ülők, félig szárölelők. Virágzata kunkor; kocsánykák később legörbülnek, 6 7 mm h. pártája szennyes biborveres; a csésze fogainál hosszabb. Termése tüskés, háta belapult, kiemelkedő karimával. Terem utak mentén, erdőirtásokban az egész országban Más honi fajok: C. Columnae Bivona., germanicum Jacq., Haenkei Schult., pictum Ait. Homoki ernyőke. Mattia umbellata (W. et K.) Schult. Kétéves Vaskos tőkéje számos tőlevél maradványával van körülvéve. Tőlevelei ( 18 cm) hosszú nyelűek; lemezük 6 50 mm széles, 6 14 cm hoszszú. Virágzata 2 14 ernyősen álló szártetőző kunkorból áll. Csészéje ezüstösen selymes, tövig 5-metszetű. Pártája hengeres, körülbelől harmadáig 5-felé hasítva; hasábjai lekerekítettek; alsó fele szükebb, felső része harangformán kiszélesedő; vajszínű. Bibeszála körülb. 1 cm.-nyire kiáll. Termése makk, sugarasan redőzött széles hártyás koronggal körülvéve; átmérője mm; színe fehéres barna. Terem a temesi homokpuszta kötöttebb talaján. Külföldön csak Szerbiában fordul elő Kerti borágó. Borago officinalis L. (Báránynyelv, burecs, dinnyeillat, dinnyeszagú fű, kerti atraczél, kerti ökörnyelv, tetűvirág, uborkaszagú fű.) 8. t. 2. k. Egyéves Az egész növény merev szőröktől szúrós. Levelei tojásdadok v. kerülékesek; az alsók hosszúnyelűek, a felsők kissé lefutók. Virágzata laza, bókoló kunkor. Pártája cm széles, égszínkék, 5 kihegyezett sallanggal, torokpikkelyei kurták. Portokjai feketék. Terméskék 101

108 körtealakúak, barnák; a fehér köldök hosszan kiálló. A Földközi-tenger mellékéről származó növény, melyet néhol (pld. Németországban) konyhakertekben termesztenek s fiatal leveleiből uborkaillatú mártást és főzeléket készítenek. Nálunk csak a méhek kedvéért ültetik Homoki pirosító. Alkanna tinctoria (L.) Tausch. (Báránypirosító, piros- vagy vadökörnyelv, pirítógyökér. 66. t. 7. k. Évelő Szára lecsepült; az egész növény sertéktől szúrós. Levele lándsás, a felsők csaknem szívesek. A csésze fogai keskenyszálasak, csaknem akkorák mint a párta csöve. Pártája búzavirágkék v. lila; torka nyitott. Terméskék szemölcsösök. Terem a Nagy-Alföld homokbuczkáin, főleg a Duna-Tisza közén. 4 6; gyakran ősszel újra virít. Sötét pirosasbarna gyökérhéja az»alkanna«-festéket szolgáltatja, mely kevés lúgtól megkékül, savtól pedig visszakapja eredeti sötétpiros színét. Olajok, liqueurök, kenőcsök festésére használják, sőt lakmusz helyett is; a zsírok kimutatására is szolgál. Orvosi atraczél. Anchusa officinalis L. (Patikai ökörnyelvfű.) 9. t. 1. k. Kétéves. Évelő Az egész növény szemölcsökön álló szőröktől érdes. Alsó levelei nyelesek, a felsők ülők; mind lándsás és épélű. Virágzata kunkor. Kocsánya virítás után kifelé görbül. Pártája eleinte biborszínű, később lila, kék, ritkán fehér; csöve egyenes és a csészéből felényire kiálló. Terméskék ferdén tojásalakúak, finom szemölcsűek és bordázottak. Terem utak mentén, homokos szántóföldeken az egész országban Más honi fajok: A. Barrelieri All., italica Retz., ochroleuca MB., pustulata Schur. Mezei farkasszem. Lycopsis arvensis L. (Bibircsós nyakó, ökörnyelv.) Egyéves. Áttelelő egyéves Hasonlít az orvosi atraczélhoz, de levelei fogasok; kocsányai elvirítás után is egyenesek, pártájának csöve pedig középtájon könyökformán görbült. Terem utak mentén szántóföldeken az egész országban, de többnyire nagyon szórványosan Biborszinü gyászoska. Nonnea pulla (L.) DC. (Apáczavirág, édesvirág, gyászolka, gyászoló nyakó, szipóka.) Évelő Hamvasszürke. Szára rendszerint csak fölül ágas; levelei hosszúkás lándsásak, az alsók nyélbe keskenyedők, a felsők félig szárölelők, szőrösek; közbe mirigyszőrök is találhatók. Csészefogai 3-szögűen kihegyezettek; pártája sötét biborszinü, távolról fekete, hosszabb mint a csésze. Termése ferdén tojásalakú, apró szemölcsökkel. Terem vetések között, utak mentén, legelőkön, az egész országban Fekete nadálytő. Symphytum officinale L. (Forrasztófű, madár- vagy nadálygyökér, összeplántálófű, sarkosfű, nadár.) 8. t. 3. k. Évelő Gyökere húsos. Az egész növény merev szőröktől érdes. Levelei a száron hosszan lefutók, az 102

109 alsók nagyok, tojásdadok vagy lándsásak, hosszú szárnyas nyéllel. Pártája csöves, rózsaszínű, lila v. bibor, ritkán sárgásfehér, torokpikkelyei árszerűek. Makkocskái fényesek, simák, belső oldalukon éles szegletekkel. Terem vízenyős réteken, árkok szélén és vizek partján az egész országban. A nép helyenként tüdővész ellen háziszerül használja Bütykös nadálytő. Symphytum tuberosum L. (Méhvirág, gumós nadálytő.) Évelő Ferde tőkéje bütykös. Nyélbe keskenyedő levele csak keveset fut le. Sárgásfehér, vajszínű pártájának fogai hátra görbülők. Terem erdőkben az egész ország hegyvidékén Szívlevelű nadálytő. Symphytum cordatum W. et K. Évelő Bütykös tőkéje ferde v. vizszintes. Alsóbb levelei hosszúnyelűek, szíves vállal szélesen tojásdadok. Pártája sárgásfehér, vajszínű. Terem magasabb hegyvidékek forrásai, patakjai mentén, szórványosan hazánk keleti részében Más honi fajok: S.angustifolium Kern., ottomanum Friv., uliginosum Kern. Homoki vértő. Onosma arenarium W. et K. (Sárga atraczél v. ökörnyelvfű, pirosító gyökér, vérfő.) 67. t. 1. k. Kétéves Töve rendesen sok szárú, bokros, meddő hajtásokkal is megrakott. Levelei szálasak, a felsők kihegyezetten hosszúkás tojásdadok. Virágzata kunkor. A csésze fogai hosszú lándsásak; a párta hengeres, vajszínű, mm. hosszú, torokpikkelye nincs. Portokjai valamivel hosszabbak a szál szabad részénél. Az egész növény sima bibircseken ülő merev sertéktől szúrós. Terem hazánk déli felének homokbuczkáin Más honi fajok: O. echioides L., stellulatum W. et K., tauricum Pall. Közönséges szeplőlapú. Cerinthe minor L. (Boldogasszony-csepegtette fű, párduczfű, szeplén, viaszfű.) Kétéves Az egész növény kékeszöld, hamvas és kopasz. Alsó levelei visszás tojásdadok, a felsők szíves, gyakran nyilas alappal szárölelők; gyakran fehér pettyesek. Czitromszínsárga virágai leveles kunkorban fejlődnek. Pártája csaknem közepéig 5-felé hasított; hasábjai a virág közepe felé összeborulók. Terméskéi szürkék, fényesek és feketén pontozottak. Terem utak szélén, szántóföldek és erdők határán az egész országban. Felmegy az alhavasi tájig Havasi szeplőlapú. 103

110 Cerinthe alpina Kit. Kétéves. Az előbbihez nagyon hasonló. A párta fogai aprók és hátragörbültek. A párta szegélye valamivel sötétebb színű mint a csöve. Terem a Magas Tátrán és a Királyhágón túli terület havasain Terjőke kígyószisz. Echium vulgare L. (Alcusibi füve, kis ökörnyelv, mérges vadharapást gyógyító fű, ördögfarkú kóró, pirosító gyökér, töviskes atraczél, terjőke.) 9. t. 3. k. Kétéves Az egész növény rövid, és barna, szemölcsökön álló hosszabb szőröktől szúrós. Levelei lándsásak. Rövid kunkor virágzatai hosszú keskeny fűzért képeznek. Pártája eleinte piros, később égszínkék; csöve a csészénél rövidebb; kürtformájú, szája, ferde, torokpikkelye nincs. Bibeszála 2-ágú. Virága lehet különben egy-ivarú, porzós, és termős. Az utóbbi rendszerint kisebb. Terem utak szélén, mezőkön, parlagokon az egész országban Piros kígyószisz. Echium rubrum Jacq. Kétéves Az előbbihez nagyon hasonló. Virágzata sűrűbb. Pártája csöve még egyszer akkora mint a csésze, és vérszin-piros. Bibeszála egyszerű, két gömbölyű bibében végződő. Terem az északi Kárpátok lábától délre az egész országban Olasz kígyószisz. Echium altissimum Jacq. (Ökörfarkú- v. magas terjőke.) Kétéves Szára csaknem tövétől hengeres virágzat. Virágai az előbbeniekénél kisebbek, legfeljebb 12 mm hoszszúak. Pártája halványkék v. pirosas, rendszerint fehér, csöve körülb. akkora mint a csésze; bibéje kétágú. Terem legelőkön, utak mentén szórványosan hazánk déli felében; helyenként bőven Pettyegetett gálna. Pulmonaria officinalis L. (Darázs- v. dongóvirág, emberképű fű, méhvirág, orvosi v. patikai tüdőfű, tüdőir.) 9. t. 2. k. Évelő Tőlevelei hosszú tojásdadok, a nyári hajtásokéi hosszúkás-szívesek, keskeny szegélyű hosszú nyéllel, gyakran foltosak. Szárlevelei ülők, a legfelsők kissé lefutók, színükön egyforma hosszú, merev sertékkel, apró tüskékkel és ritkásan álló mirigyszőrökkel megrakva. A virágok csomós, vagy villás kunkorvirágzatban állanak. Virága kétféle: rövid v. hosszabb bibeszálú. Csészéje fölfúvódott: fogai a csőnek legfeljebb egy harmadát teszik. Pártája előbb rózsaszínű, később sötétkék, ritkán fehér, torokpikkelye nincs. Terem erdőkben, az Alföld mélyen fekvő lapályait kivéve, az egész országban Más honi fajok: P. angustifolia L., dacica Simk., digenea Kern., mollissima Kern., obscura Dum., rubra Sch. et K. stiriaca Kern. Kőmagvú gyöngyköles. Lithospermum officinale L. (Gyöngykőmag, madár- v. napköles, napkása, kőmagvú fű, tengeri köles.) 9. t. 4. k. Évelő Szára erős és igen ágas, sűrűn leveles. Levelei lándsásak, hosszan kihegyezettek, érdesek, oldalereik kiállók. Virágai aprók, sárgásak v. zöldesfehérek. Termése tojásalakú; kőkemény, fehér és fényes, kevés és sekély gödröcskével. Terem cserjés dombokon, főleg agyag- és mésztalajon, szórványosan az egész országban. Leveleit helyenként kinai tea helyett használják

111 Mezei gyöngyköles. Lithospermum arvense L. Áttelelő egyéves. Egyéves Szára gyérebb levelű. Levelein a mellékerek nem emelkednek ki. Virága apró, fehér; csöve az előbbiénél valamivel hosszabb és kék, lila vagy legalább ilyen színű gyűrűvel. Makkocskái szürkék v. feketék, kihegyezett tojásalakúak és 3 oldalról kissé lapítottak; apró kiemelkedésektől érdesek. Terem utak mentén, parlagokon, főleg vetés közt az egész országban Erdei gyöngyköles. Lithospermum purpureo-coeruleum L. (Csigavérszinű v. kék-kőmagvú fű, változó kőmag, biborkék gyöngyköles.) Évelő Vaskos töve meddő szárakat is hajt, melyek később leterülnek és csúcsukon gyökerezve uj növénynyé fejlődnek. Levelei az előbbeniekénél szélesebbek, zöldebbek; a mellékerek nem állanak ki a levél sikjából. Pártája mm., előbb biborszinű, végre sötét azurkék, az előbbeniekénél jóval nagyobb. Terméskék tojásalakúak, porczellánszerűek, kissé kékes árnyalattal s egészen simák. Terem erdőkben, cserjés helyeken, a legészakibb vármegyék kivételével az egész országban. Az Alföldön ritka Mocsári nefelejcs. Myosotis palustris (L.) With. (Békaszem, egérfül v. -fülcse, mizsót, talyigavirág.) 8. t. 4. k. Évelő Töve terjedő, szára szegletes. Levelei hosszúkásak, lándsásak, hegyesedők. Virága égszinkék, karimája lapos, csöve torka sárga v. narancsszínű a torokpikkelyektől, 4 10 mm. átmérőjű. Csészéje rásimuló szőröktől selymes s a termés érésekor nyitott. Terem árkok mentén, vizenyős réteken, forrásos helyeken az egész országban Erdei nefelejcs. Myosotis sylvatica Hoffm. Évelő. Áttelelő egyéves Az egész növény érdesebb mint a mocsári nefelejcs. Csészéje alul elálló, felső részében horgas szőrű. Kocsánya körülbelül akkora mint a csésze. A csésze 105

112 fogai éréskor összeborúlók. A kunkor leveletlen. Pártája 5 11 mm., eleinte veres később kék, ritkán fehér; kissé illatos. Terem hegyi erdőkben hazánk északi és nyugati vidékein. Keleten a M. montana Bess. helyettesiti Parlagi nefelejcs. Myosotis arvensis L. (M. intermedia Link). 9. t. 5. k. Kétéves. ritkán Egyéves. Évelő Tőlevelei visszástojásdadok. Kunkor virágzata leveletlen és sokvirágú. Kocsánya legalább még egyszer akkora mint a termés érésekor zárt csésze ( 15 mm.). Virága apró, égszínkék, karimája behorpadt vagyis homorú. Terem parlagokon, napos, szikár, esetleg kevéssé nedves mezőkön az egész országban Más honi fajok: M. alpestris Schm. caespitosa Schultz, collina Ehrh., ramosissima Roch (stricta Link.), sparsiflora Mikan., suaveolens W. et K., versicolor (Pers.) Sm. b) A termés tok, a magvak a közepén álló oszlopra vannak erősítve. A term. rendszerben valamennyi faj a Kankalinfélékhez, Primulaceae tartozik. Ligeti kunrépa. Cyclamen europaeum L. (Alpesi ibolya, disznókenyér, disznórépa, földi kenyér v. kerekség, kúnalma, nyúlfülű viola, türtszirom, cziklámen.) 10. t. 1. k. Évelő Tőkéje gumós. Hosszúnyelű levelének kerekded lemeze szives alapú, egyenetlenűl csipkés. Szinén rendesen fehérfoltos, fonáka pedig sötétbibor v. viola. Virága bókoló, rózsaszínű; mm. hosszú sallangjai hátratürtek. Illata erős. Tojásalakú termésének kocsánya érés közben dugóhúzó alakjára csavarodik. Terem hegyvidéki erdőkben, különösen a völgyekben szórványosan hazánk nyugati felében. A keleti hegyvidéken nagy ritkaság Számos fajtáját kertekbe ültetik; a C. persicum Mill. (C. latifolium Sibth. et Sm.) különösen a grandiflorum Hort. fajváltozata mint télen cserépben virító növény nagyon kedvelt. Gumója mérges (cyclamin.) Más honi faj Fiume m.: C. repandum Sibth. Czingár gombafű. Androsace elongata L. (Gór- vagy nyulánk müköcs.) Áttelelő egyéves. Egyéves Tőlevelei fűrészesek, szélökön a szárral együtt csillagszőrösek. Virágzata keskeny murváktól támogatott ernyő. Kocsányai virításkor körülb. akkorák mint a murvák, később 5 6 sőt több cm.-re is megnyúlnak. Csészéje hosszabb mint a párta, a mely sárgásfehér s csöve középen fölfúvódott. Terem az ország déli felében egészen az északi hegyvidékig, parlagokon, szikár mezőkön, ugarakon Más honi fajok: A. arachnoidea Schott, Chamaejasme Host, lactea L.; maxima L., obtusifolia All., villosa L. 106

113 Tavaszi kankalin. Primula acaulis L. (Szártalan v. guggon ülő kankalin, sárga kikerics.) Évelő. Levelei hosszúkásak, visszás tojásdadok, nyélbe keskenyedők; virágzáskor 5 8, később 20 cm. hosszúak. Virágai hosszú kocsányokon egyenként a tőrózsában álló levelek hónaljában. Csészéje hengeres, föl nem fúvódott, akkora mint a párta csöve. Pártája kénszín-sárga; nagy karéjai rónán terűlnek ki; tövük narancsszinű. E fajon is, mint valamennyi kankalinfajon, kétféle virág fordul elő. Van olyan, melyben a bibeszál hoszszabb mint a porzók s van olyan, melyben a porzók hosszabbak mint a bibeszál. Terem réteken, erdőkben, cserjésekben az egész ország hegyvidékén. Némely vidéken azonban hiányzik Orvosi kankalin. Primula officinalis (L.) Jacq. (Égi kincs, kaczinka, kankalék, kásavirág, keztyűvirág, sárga kikerics, kükörcs (s egyéb kiejtéssel!), kulcsvirág v. Szt. Péter kulcsa, Szt. Györgyike v. Szt. György virága, lúdláb, tavaszika.) 10. t. 2. k. Évelő Tojásdad levelei hirtelen nyélbe keskenyedők, ránczosak. Az egész növény szürkén pelyhes. Virágai hosszabb, cm., tőkocsány végén ernyőben állanak. Csészéje fölfúvódott, valamivel rövidebb mint a párta csöve, fogai tojásdadok és kihegyezettek. A párta karimája tojássárga színű és tányér alakú, torka narancsszínű. Illata kellemes. Tőalakjában csak hazánk északi részében fordul elő Virágját házi orvosságnak gyüjtik. Hazánk közép vidékén, t. i. csak az erdős, cserjés dombvidéken (a sík vidéknek nincs kankalin faja) a magyar kankalin, P. canescens Op. (P. pannonica Kern) helyettesíti, melynek a csészéje nyilása felé jobban tágul, akkora, sőt hoszszabb a párta csövénél és a levelek fonáka sűrűn apró-pelyhes Illatos kankalin. Primula Columnae Ten. (P. suaveolens Bert.) 10. t. 3. k. Évelő Nagyon hasonlít az előbbihez; levelének fonáka azonban sűrűn molyhos, csaknem hófehér; kocsánya, csészéje is fehérebb és az utóbbi még tágabb mint a magyar kankaliné. Pártája halványsárga. Terem hazánk keleti részének mészkőhegyein Lisztes kankalin. Primula farinosa L. 10. t. 4. k. Évelő Levelei hosszúkás visszás tojásdadok, simák. Fonákuk szintúgy a kocsány, csésze és a murvák, fehér porral behintettnek tetszik, lisztes. Pártája lila v. hússzinű, torka sárga; csöve 5 7 mm. hosszú s valamivel, legfeljebb felével hosszabb a csészénél. Hengeres tokja hosszabb a csészénél. Terem mocsaras, tőzeges réteken főleg magasabb mészhegyeken. Az északvidéki megyékben elég gyakori; előfordul túl a Dunán is, de a Királyhágón túl mindössze két hegyről említik (Szurul és Honigberg) Hosszúvirágú kankalin. 107

114 Primula longiflora All. Évelő. Az előbbihez nagyon hasonló; pártájának csöve azonban mm. s 2 3-szor akkora mint a csésze. A párta karimája is nagyobb, és toktermése csak akkora mint a csésze. Terem hasonló helyeken, de sokkal ritkább: csak Árva, Liptó, Szepes vármegyében és a Radnai-, meg a Csíki havasokon Czifra kankalin. Primula Auricula L. (Fülvirág). 10. t. 5. k. Évelő Levelei húsosak, visszás tojásdadok, kopaszok vagy többé kevésbbé mint a növény egyéb részei is lisztesek. Pártája kénszín-sárga, kellemes és erős illatú. Terem az északi hegyvidéken Trencséntől Sárosig, főleg mészkőhegyeken és szakadékaikat, falaikat helyenként ezerszámra lepi be, leirhatatlan diszt kölcsönözve nekik. BORBÁS szerint a tőalakja nem terem hazánkban; hanem a mondott terűleten a P. Auricula alfaja a hungarica Borb. helyettesíti. A Herkulesfürdőn termő példányok erősebben és kihegyezetten fogasak: ezt az alakot már Rochel tüntette ki a»serrata«névvel Különböző színű eltérései kedvelt kerti virágok; a P. pubescens Jacq., praenitens Ker.-Gawl. (sinensis Lindl.), japonica A. Cyr. s más fajokat azonban mégis inkább ültetik. Apró kankalin. Primula minima L. Évelő Szára csak 1 2-virágú. A levél csúcsa egyenesen lecsipett, hegyes 3 9 foggal, alapján ék formán keskenyedő. Pártája nagy, lila- vagy rózsaszinű, ritkán fehér. Terem hazánk legmagasabb havasain Más honi fajok: P. austriaca Wettst., Clusiana Tausch. elatior (L.) Jacq., intricata Gren. et Godr., leucophylla Pax. glutinosa Wulf, villosuda (Pax) Borb., a keverékfajok közűl különösen: Benkőiana Borb.; brevifrons Borb., digenea Kern., media Peterm. és mások. Szívlevelű nyakperecz. Cortusa Matthioli L. (Kortusi fűve). Évelő cm. Levele hosszúnyelű, lemeze szíves alappal kerekded, 9 13 karéjú; a karéjok tompák v. kerekdedek, durván fűrészesek; a levél és a szár hosszú szőröktől gyapjas. Ernyős virágzata egy oldalra konyúló. Kocsánykái mirigyesek. Pártája lila v. biborszínű; bibeszála a pártából kinyúlik. Terem árnyas, nyirkos szakadékokban főleg az alhavasi tájon. Trencséntől a Radnai havasokig és a Délkeleti felföld déli határán helyenként. A Magas-Tátrán és a Bihari havasokon a csaknem kopasz és alig mirigyes Cortusa Matthioli subsp. sibirica Andrz. (pubens Schott) helyettesíti

115 Havasi harangrojt. Soldanella alpina L. (Bérczi v. havasi harang, czafrangvirág, harangocska, harangrojt v. harangrongy). 10. t. 6. k. Évelő. 5 12, termésben 20. Levelei hosszúnyelűek, kerekded vesealakúak, épszélűek v. kissé kikanyarítottak; nyelök csupasz, az alap alig és tompaszögűen szíves. Tőkocsánya 1 4-virágú. Kocsánykái apró ülő mirigyektől érdesek. Pártája harangalakú, közepéig 5 hasábra hasított, a hasábok lándsás sallangokkal; lilás kék. Terem havasok nyirkos, füves helyein, főleg olvadó hó körűl. Hazánkban nem fordul elő Magyar harangrojt. Soldanella hungarica Simk. (S. montana Auct. Hung.) Évelő Minden részében nagyobb; levelei mm. szélesek, gyöngén csipkések és mélyen szives alapúak, nyelök mirigyszőröktől borzas, később lekopaszodó. Szára 3 10 virágú. Kocsánya rövid mirigyszőröktől érdes. Pártája búzavirágkék v. lilás. Terem erdőkben, nyirkos cserjésekben az északi és keleti hegyvidéken, helyenként seregesen Más honi fajok: S. pusilla Baumg., transsylvanica Borb. (Richteri Wettst.). Mezei tikszem. Anagallis arvensis L. (Kakukterjék, tiktara, tyúkbegy v. tyúkszemfű, tikharapás.) 11. t. 1. k. Egyéves, Áttelelő egyéves Szára lecsepült, 4-élű, rendszerint igen ágas. Nyeletlen levelei átellenesek, tojásdadok, tompák, fonákukon fekete pontokkal. Pártája kerekképű, ötmetszetű, karéjai visszás tojásdadok, szélük mirigyesen pillás; czinóber v. miniumszín-vörös, ritkán fehér v. lila. Termése gömbölyű, leváló kis kupakkal nyiló. Terem ugarokon, tarlókon, kertekben az egész országban Mérges. Madáreleségnek nem használható. Kék tikszem. Anagallis coerulea Schreb. Egyéves. Az előbbihez igen hasonló. Levelei rendesen kihegyezettek; a párta czimpái kerűlékesek, szélük alig pillás, csaknem mindig kék, igen ritkán lila v. fehér, de sohasem piros. Terem az előbbivel az egész országban. Szintén mérges Mocsári békaliliom. Hottonia palustris L. (Czicz tónya, pejfű, vízi cziczfark v. vízi viola.) Évelő Vízi növény; szárának töve az iszapban gyökerezik. Örvösen álló levelei finoman, fésűsen szárnyasan szabdaltak. Fürtös virágzata a vízből kiemelkedő. A könnyen lehulló párta rövid csövű; fehér, sárgás v. rózsaszínű; karéjai nagyok, 1 cm.-nél is hosszabbak. Van rövid és hosszu bibeszálú alakja. A termés kocsánya hátra görbülő. Terem álló és lassan folyó vízerekben, árkokban, szórványosan az egész országban

116 Közönséges lizinka. Lysimachia vulgaris L. (Szt. Ilona asszony fűve.) 11. t. 2. k. Évelő Töve terjedő. Szára merőleges, gyöngén 4-szögletű, gyapjas. Levelei átellenesek, néha 3 4-ével örvben állanak; hosszúkás tojásalakúak, kihegyezettek, csaknem ülők és feketén pettyezettek. Virágai végálló bugás fürtben, valamint a felső levelek hónaljában. Csésze fogai pelyhesek, sötét barna szegélylyel. Pártája aranyszínsárga, karéjai szélükön kopaszok. Terem árkokban és az árkok szélén; mocsarak körűl az egész országban Pettyegetett lizinka. Lysimachia punctata L. Évelő Nagyon hasonlít az előbbihez, de általában szőrösebb; virágzata egyszerűbb; a csészéje szegélye nem barna és a párta karéjai mirigyszőröktől pillásak. Terem hasonló helyeken, de inkább az ország déli részében Pénzlevelű lizinka. Lysimachia Nummularia L. (Angyalrugta fű, innyujtófű, losnonka, nádrafű.) 11. t. 3. k. Évelő Lecsepűlt szára gyökerező. Levelei átellenesek, kerekdedek, barnán pettyezettek, rendszerint akkorák mint a 2- filléres, alapjok néha szíves. Virágaik egyenként a levelek hónaljában, nagyok. Csészéje hasábjai szívesen tojásdadok. Pártája telt sárga, piros mirigyektől pettyes, karéjai mm hosszúak; porzószálai mirigyesek és tövükön kissé összefüggők. Terem nedves réteken, erdővágásokban, árkok mentén az egész országban Sok helyt kertbe ültetik, kövekből emelt dombocskákra, varjuháj fajokkal vegyest, ujabban pedig függő cserépbe is alkalmazzák. Berki lizinka. Lysimachia nemorum L. (Sárga tyúkbegy, erdei fűzény.) Évelő Lecsepült szára gyökerező. Levelei tojásdadok, kihegyezettek; nem pontozottak. Kocsánya vékony, többször hosszabb mint a virág s rendszerint a levélnél is hosszabb; terméssel hátragörbűlt. A csészekaréjok keskenyek; pártája aranyszínsárga, karéjai csak 5 8 mm. hosszúak. Porzószálai kopaszok és teljesen szabadok. Terem nyirkos, hegyvidéki erdőkben, irtásokban, hazánk nyugati, északi és keleti határvármegyéiben szórványosan Más honi faj: L. thyrsiflora L. [Naumburgia thyrsiflora (L.,) Rchb.]. c) Termésök tok ugyan, de középponti oszlopocskája nincsen, gyakran több üregű is. 110

117 Keserű vidrafű. Menyanthes trifoliata L. (Bolyhos virág, keserű háromlevelű fű, keserű lóhere, vidra eleczke. Term. r.: Tárnics-félék, Gentianaceae.) 9. t. 6. k. Évelő Töve terjedő. Levelei hosszúnyelűek; hármasával ujjasan összetettek; a levélkék visszás tojásdadok. Virágzata hosszú kocsány végén álló tömött fürt. Pártája tölcséres, fehér v. halványrózsaszínű, szakállas; hosszabb v. rövidebb bibéjű. Tojásalakú tokja együregű; alatta van a mézfejtő korong. Terem árkokban, vízenyős réteken, az Alföldet kivéve, szórványosan az egész országban. Ritkán virágzik Igen keserű leveleit (menyantin) váltóláz és gyomorgyengeség ellen használják. Vizi tündérfátyol. Limnanthemum nymphaeoides (L.) Hoffgg. et Lk. (Eleczke, nimfavirág, tőkincs, tündérike, tündérrózsa. Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) Évelő Az iszapban gyökerező vízi növény. Töve terjedő, melyből a víz színéig érő elágazó szár fejlődik. Csoportosan álló levelei és virágai a víz színén úsznak. Levelei hosszúnyelűek; lemezük kerekded, 3 10 cm. sz., alapján mélyen szíves, fonákán mirigyesen pontozott és rendesen, de legalább fonákán sötétlila vagy barna. Virágai 4 10 cm. hosszú kocsányokon tömött ernyőben állanak. Pártája aranyszínsárga, cm. átmérőjű; karéjai pillásak, közepükön sötétebb csíkkal. Termése a paprika bogyójához némileg hasonló, cm. h., kihegyezett és oldalról kissé lapított. Terem álló és lassan folyó vizekben az egész Alföldön, főleg a Tisza holt ágaiban Százforintos földepe. Erythraea Centaurium (L.) Pers. (Czintória, kis czentauria, enczián, erős fű, ezerforintos v. százforintos fű, földepe, földepe-tárnics, hideglelés-fű, kis ezerjófű, ördögcsípte-fű, százaranyas fű. Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) 11. t. 4. k. Kétéves. Áttelelő egyéves. Egyéves élű szára kopasz; tőlevelei tojásdadok, átellenes szárlevelei hosszúkásak, lándsásak, többnyire 5-erűek; szélük kopasz. Virágzata bogernyős, elvirítás után sátorozó. Pártája rózsaszínű, ritkán fehér; nyíláskor valamint az érett termés még egyszer akkora mint a csésze. Terem nedves réteken, cserjésekben az egész országban, főleg a dombvidéken

118 Úgy ezt mint rokonfajait házi orvosságul használják; pálinkába is teszik, melynek keserű ízt ad; gyomorerősítő hatást tulajdonítanak neki. Más honi fajok: E. pulchella (Sw.) Fr., uliginosa (W. et K.) R. et S. Apró szulák. Convolvulus arvensis L. (Folyófű, folyóka, győtény, hajnalika, mezei paploncz, suttyáng. Term. r.: Szulákfélék. Convolvulaceae.) 9. t. 7. k. Évelő Szára csavarodva kúszó; kopasz v. rövid szőröktől pelyhes. Levelei nyelesek, hosszúkás tojásalakúak v. lándsásak, alapjokon nyilasak. Virágai egyenként állanak a levelek hónaljában; illatosak. A kocsány közepe táján két kis előlevél. Pártája mm. h., tölcséres, fehér v. halvány rózsaszínű, külsején 5 piros sávval. Csészéje csaknem tövig hasított, szélén pillás. Termése tojásalakú, 2-üregű, kocsánya begörbült. Terem parlagokon, árkok mentén, vetés közt, kertekben, a hol kellemetlen gyom Sövény szulák. Convolvulus sepium L. (Calystegia sepium (L.) R. Br. Nagy felfutó v. folyó fű, fehér harangfű; nagy hajnalika; iszapfű, nagy- v. sövényfutó szulák. Term. r.: Szulákfélék. Convolvulaceae.) Évelő. 1 3 m. Taraczkot és indát hajt. Levelei nagyobbak, nyilasabbak, füle ferdén lemetszett. Csészéje két, nálánál nagyobb, szíves tojásdad előlevélbe rejtve; előlevelei a csészéhez símulók, föl nem fúvódottak. Pártája mm, illattalan, fehér, ritkán rózsaszínű. Terem árkok mentén, cserjésekben, főleg fűzesekben, az egész országban Erdei szulák. Convolvulus sylvaticus W. et K. (Term. r.: Szulákfélék. Convolvulaceae.) Évelő. Nagyon hasonlít az előbbihez, de levelei még nagyobbak, fülei kerekítettek. Pártája mm; előlevele nagyobb, szélesebb, fölfúvódott, a csészétől elálló. Délvidéki faj, mely hazánkban csak Krassó-Szörény vármegyében terem Közeli rokonuk a falak és lugasok befuttatására széltében ültetett Calystegia pubescens Willd., a hajnalka, Ipomaea violacea L. (gyöngyszulák, hajnalicska, perkáta) és mások. Kék csatavirág. Polemonium coeruleum L. (Hímcsukk, nem csukó. Term. r.: Csatavirágfélék. Polemoniaceae.) 11. t. 6. k. Évelő Szárának felső része, a kocsánykák és a csésze mirigyesek. Levelei páratlanul szárnyasak, 9 27 levélkével. Levélkéi 1 2 cm. hoszszúak, kihegyezett lándsásak. Virágzata végálló gazdagvirágú rövid fűzér. Pártája égszínkék, fehér, ritkán lila. Tokocskája tojásalakú, a csészénél rövidebb; alatta van egy kis tányérkaszerü vaczokkorong. Terem erdei tisztásokon, nedves réteken, a Magas-Tátrán és környékén valamint hazánk keleti hegyvidékén Kerti növénynek nagyon ajánlható. Télizöld meténg. 112

119 Vinca minor L. (Billing, boncs, bőrvéng, erdei puszpáng, földi borostyán, folyó fű, loncz, mirtuszkoszorú, szászfű, százfű, téli- v. örökzöld. Term. r.: Meténgfélék. Apocynaceae.) 13. t. 1. k. Évelő Lecsepült szára gyökerező, átellenesen álló levelei rövidnyelűek, kerülékesek, bőrneműek, fölül kiemelkedő erekkel, örökzöldek és fényesek. Pártája égszínkék, ritkábban halványkék v. rózsaszínű; csöve rövid, rónán elterülő karéjai csonkítottak. Van két magháza, egy közös bibeszállal. Terem árnyékos erdőkben, az ország minden hegy- és dombvidékén. Helyenként természetesen hiányzik is, másutt meg seregesen fordul elő. Ültetik kertekbe, sírokra, és koszorúkat is fonnak belőle Fűlevelű meténg. Vinca herbacea W. et K. Évelő Szára hever, de gyökeret nem hajt; minden télen elhal. Levelei rendszerint keskenyebbek, szélükön a csészével együtt pillásak. Terem napos, köves hegylejtőkön, hazánk déli felének dombvidékén. Helyenként leszáll az Alföldre is (Kecskemét! stb.) Heverő azálea. Azalea procumbens L. (Loiseleuria procumbens (L.) Desv. Csepült v. henye azál. Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) 11. t. 5. k. Évelő Szára heverő, apró örökzöld és bőrnemű, lándsás, fényes levélkével, melyek széle begöngyölődött. Csészéje bíbor, pártája rózsaszínű. Apró virágai végálló csomókban fejlődnek. Terem havasok gerinczén, hazánk keleti részében; a Magas-Tátrán való előfordulása bizonyítékra szorul Számos rokonfaja él Amerikában és Ázsiában s a kertészek pontusi (lombhullató) és indiai (örökzöld) azáleákat különböztetnek meg (Rhododendron). Az előbbieket inkább kertbe, az utóbbiakat pedig cserépbe ültetik; ezek februáriusban, márcziusban virító fácskák, melyek nagy virágaikért igen kedveltek. Molyhos ökörfark-kóró. Verbascum Thapsus L. (Borjúfark-fű, gyapjúfű, királygyertya, penészfű, sárga kökörcsin. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) 12. t. 2. k. Kétéves Az egész növény csillagszőröktől sárgásan vagy szürkén molyhos. Erős szárának alsó levelei nyélbe keskenyedők; közép- és felső levelei kihegyezettek és a száron rendszerint a legközelebbi levélig lefutók. Virágzata tömött, csomós, 3 dm., sőt jóval hosszabb fűzér. Pártája kissé szabálytalan, sárga, mm, átmérőjű. Porzói nem egyformák. A két hosszabbik 4-szer akkora mint az egyik oldalon kissé lefutó portokjuk; a három felső szála sárgán gyapjas. Tokja tojásalakú, akkora mint a maradó csésze. Terem erdővágásokban, napos parlagokon, hazánk északi és keleti hegyvidékén Virágját mint egyáltalán a következő fajokét is köhögés ellen theának gyűjtik. A nagyobb fajok fás szára igen könnyű, sétabotok készítésére alkalmas. Szöszös ökörfark-kóró. Verbascum phlomoides L. (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Kétéves Az egész növény sárgás csillagszőröktől erősen szöszös. Alsó levelei hoszszúkásak, a középsők és felsők szíves alappal szárölelők s alapjuk szélével csak kissé, v. egyáltalán nem futnak le. Pártája sárga, mm. átmérőjű. A két hosszabb porzó legfeljebb 2-szer akkora mint az egyik oldalon hosszan lefutó portokjok. A porzók szála szőrös. Terem szántóföldeken, parlagokon, útak mentén, az ország legészakibb vármegyéit kivéve, mindenütt. Ez hazánk legközönségesebb ökörfark-kórója Csilláros ökörfark-kóró. Verbascum Lychnitis L. (Fedelékes v. királygyertyás farkkóró.) Kétéves Szára kivált felső részében szögletes, rendesen igen ágas; virágokkal megrakott ágai karos gyertyatartóra vagy csillárra emlékeztetnek. A levelek fonáka s a virágzat tengelye aprón, porszerűen molyhos. Virágzata laza; kocsánya virításkor még egyszer akkora mint a csésze; pártája czitromszín-sárga, vagy fehér, valamennyi porzószál fehér molyhú. Terem útak szélén, napos lejtőkön, vizek partján az egész országban

120 Fekete ökörfark-kóró. Verbascum nigrum L. (Halálfa.) Kétéves Szára felső részében élesen szögletes. Tőlevelei hosszú nyelűek, csipkések, alapjok szíves; a felsőbbek rövidnyelűek v. ülők; fonákukon csillagszőrösek, de nem fehérek. Virágzata rendesen egyszerű és laza; virágjai apróbbak az előbbiekénél. Sárga pártája mm. átmérőjű; tövén vérszínpirosan pettyezett. Mind az 5 porzószál pirosan gyapjas. Terem útak szélén, főleg nyirkos, árnyas helyeken az egész országban Molyűző ökörfark-kóró. Verbascum Blattaria L. (Molyfű.) Kétéves Szára felső részében a virágokkal együtt mirigyszőrös. Alsó levelei durván fogasak vagy öblösek; valamennyi kopasz és egyenetlenül fogazott. Virágzata egyszerű, nagyon megnyult fürt; virága magános, kocsánya 6 10 mm. h., pártája mm. átmérőjű, sárga, ritkán fehér, tövén belül lilás szakállal. A hosszabb porzók tokja egyik oldalon kissé lefut, mindenik szál gyapja lilaszínű. Tokja gömbölyű. Terem útak szélén, kaszálókon, cserjésekben az egész országban

121 Lilaszirmú ökörfark-kóró. Verbascum phoeniceum L. (Kék molyfű.) Kétéves Szára rendesen egyszerű; felső részében, a virágzattal együtt mirigyes. Tőlevelei gyakran hasogatottak; a levelek színe különben többnyire lekopaszodó, fonákuk rövid szőrű. Kocsánya 3 4-szer akkora mint a csésze. Pártája sötét violaszínű (ritkán fehér színű), tövén felül sárgás. Portokjai veseképűek, le nem futók; száluk bíbor, esetleg fölül fehér gyapjúval. Tokja tojás alakú. Terem útak mentén, napos, cserjés helyeken, hazánk déli felében Más honi fajok: V. austriacum Schott, banaticum Schrad., glabratum Friv., Hinkei Friv., Kanitzianuma Simk., lanatum Schrad., pannosum Vis., pulverulentum Vill., sinuatum L., speciosum Schrad., thapsiforme Schrad. Az ökörfark-kórók töméntelen keverékfajt alkotnak; pontos meghatározásuk ezért igen nehéz. Néhányat ide iktatunk: V. Bastardi R. et S. (thapsiforme Blattaria), Brockmülleri Ruhm. (phlomoides nigrum), collinum Schrad. (Thapsus nigrum), denudatum Pfund. (Reisseckii Kern. = Lychnitis phlomoides), flagriforme Pfund. (Blattaria phlomoides), Kerneri Fritsch. (Thapsus phlomoides), montanum Schrad. (phlomoides Thapsus), Neilreichii Reichardt, (speciosum phlomoides), pseudo-lychnitis Schur, (austriacum Lychnitis), pseudo-phoeniceum Reichardt. (Blattaria phoeniceum), rubiginosum W. et K. (phoeniceum austriacum), Schmidlii Kern. (Lychnitis phoeniceum) és még igen sok más combinatio. Bolondító beléndek. Hyoscyamus niger L. (Bolondító csalmatok, csalmás beléndek, bilin, belindek s más kiejtéssel, bölöny, bolondító-fű, disznóbab, csábítófű. Term. r.: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) 8. t. 5. k. Kétéves., néha Egyéves Az egész növény hosszú, ragadó szőröktől bársonyosan molyhos. Levelei tojásdadok, öblösen fogasak; az alsók nyelesek, a felsők félig szárölelők. Virágzata leveles kunkor. Pártája 2 4. cm. h., szennyessárga violaszinű erezettel, torka is violaszinű. A csésze maradó, éréskor mm. h. s a bögrealakú, felül kupakkal nyíló sokmagvú toktermést magába zárja. Terem parlagokon, útak mentén kertekben, az egész országban Van tisztán csak sárga virágú, erezet nélküli és mindig Egyéves. alakja; ez a H. pallidus Kit. Minden része kellemetlen és erős szagú, szinte bódító. Mérges; egyúttal orvosi növény; hatóanyaga a hyoscyamin. Csattanó maszlag. Datura Stramonium L. (Bariska, csattantó, csudafű, dögfű, maszlagos redőszirom, poczafű; pukkantó v. puttyantó, töviskés disznó, tövisalma, tölcséres bilindek. Term. r.: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) 8. t. 6. k. Egyéves Húsos, vaskos szára álvillásan elágazó, kopasz v. kissé pelyhes. Levelei öblösen, kihegyezetten fogasok. Virágai magánosak, a levelek hónaljában v. a szár álvillás elágazásaiban. Csészéje csöves, szögletes, alsó része gallér alakjában a termés tövén marad. Pártája 5 10 cm, h., fehér, redős, öblösen és kihegyezetten 5-fogú. Tokja dióalakú és dió-nagyságú, tüskés. Magja lapos, ránczolt és fekete. Terem mívelt talajon, főleg emberi lakások közelében, az egész országban. A legészakibb vármegyékben azonban ritka és nem állandó Mérges, kellemetlen szagú orvosi növény. Hatóanyaga a daturin. A gyermekek szívesen játszanak vele: virágjával csattantanak, termését pedig, a»poczát«vagy»tüskés disznót«bottal terelik. Magva nem is rossz ízű, de igen mérges, ezért a gyermekekre veszélyes. 115

122 Kedvelt kerti növény a D. arborea L., ceratocaula Jacq., Tatula L. és mások. Az első virágja 2 3 dm. hosszúra is megnő. Közönséges dohány. Nicotiana Tabacum L. (Muskotály-dohány. Term. r.: Ebszőlő-félék. Solanaceae.) 12. t. 1. k. Egyéves. 1 2 m. Az egész növény rövid mirigy-szőröktől ragadós. Levelei lándsásak, hosszan kihegyezettek; az alsók a szárra futók. Virágzata terebélyes, végálló és hónalji bogas kunkorokkal. Csészéje hengeres, háromszögűen lándsás és kihegyezett fogakkal. A párta rózsaszínű, csöve hosszú, fölfúvódott; termése tojásalakú Nagylevelű dohány. Nicotiana latissima DC. (Maryland-dohány.) Egyéves Nagyon hasonlít az előbbihez, de levelei széleskerülékesek v. tojásalakúak, tompák, szárölelők, fülesek és a szárra lefutók. Virágzata sem oly terebélyes Kapa dohány. Nicotiana rustica L. (Királyné-, pimasz- vagy törökdohány.) Levelei nyelesek, tompák, kissé ragadósak és színükön fényesek. Pártája rövidcsövű, legfeljebb 2 cm. h., zöldessárga, 5, rendesen tompa csücsökkel A dohánynak mintegy 50 faja Amerikában terem. Nálunk főleg a két utóbbit termesztik nagyban. Dohányt csak az termelhet, ki a kincstártól erre engedélyt kap. A termelő köteles a termését az e czélra szervezett beváltó-hivatalokba pénzért beszolgáltatni. Használják szivar, szivarka, pipadohány és burnót készítésére; rovarírtásra (újabban fák permetezésére is), orvosságul és festéknek is. A dohányzás sok embernek szenvedélye, túlságos mértékben űzve mindenesetre káros, különösen a gyermekkorban. Az emlékező tehetséget is, úgy látszik, csökkenti. d) Termésök bogyó. Maszlagos nadragulya. Atropa Belladonna L. (Álomhozó fű, bolonbingó vagy bolondfű, bölénymag, farkasbogyó, fekete- vagy kendőző farkas-cseresznye, fekete cseresznye, matraguna, nagyfű, nagyfű szilva, ördögszőlő. Term. r.: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) 12. t. 3. k. Évelő Szára erős, vaskos és terebélyesen ágas; mirigyesen pelyhes. Levelei tojásdadok, rövidnyelűek és nyélre futók; épszélűek. Virágjai egyenként az ágak v. levelek hónaljában bókolók. Pártája 2 3 cm., szennyes-lila, töve felé sárgás. Csészéje maradó, a termés éredésekor megnövekedve 10 mm h., karéjai kihegyezettek. Bogyója félgömbös, fénylő-fekete, mintegy cm átmérőjű; leve violaszínű. Terem erdőkben, vágásokban, főleg mélyebb völgyekben szórványosan, az egész ország hegyvidékén Atropin-tartalmánál fogva erős méreg, de kivált a szemorvoslatban becses orvosság is. Piros muharcz. 116

123 Physalis Alkekengi L. (Hólyag-, kláris- v. korállcseresznye, kelevényfű, kőrontó-fű, zsidócseresznye, paponya vagy páponya, Venus köldöke. Term. r.: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) Évelő Töve terjedő. Az egész növény aprószőrű. Levelei tojásdadok, kihegyezettek és épek; a felsőbbek többnyire kettesével. Virága magános, levélhónalji. Pártája 2 5 cm, sz. szennyes-fehér, 3-szögű fogakkal; torka pelyhes. Csészéje harangalakú, elálló fogakkal; a terméssel együtt növekszik, végre igen nagy (3 5 cm.), fölfúvódott, miniumvörös és a termést egészen magába zárja. Bogyója gömbölyű, skarlát-piros, nem mérges. Terem erdőkben, kivált a dombvidéken. Hiányzik északon és a Tisza mentén fekvő síkon Más honi faj: a P. pubescens L. (Versecz m.) Piros ebszőlő. Solanum Dulcamara L. (Keserédes csucsor, zolna, felfutó-, erdei-, vad-, vizi- vagy veres ebszőlő vagy szőlő, juszalag, kalina vagy kalyinka, mellfű, temondádfű. Természetes rendszer: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) 12. t. 4. k. Évelő. Cserje m. Szára cserjés, lecsepült vagy más növényre kapaszkodó. Levelei nyelesek, hosszúkás vagy szíves tojásdadok; épszélűek és kihegyezettek. Virága a levelekkel szemben ágas kunkorvirágzatokban. Pártája lilaszínű, ritkán fehér, mélyen metszett; karéjai 6 8 mm. hosszúak, tövükön 2 zöld, fehér szegélyű ponttal. Aranyszín-sárga portokjai kúposan kiállók. Bogyója hosszúkás, miniumszin-veres. Terem árkok mentén, nyirkos cserjésekben, főleg füzesekben az egész országban Bogyója nem mérges, egyéb részeiben van az előbb keserű, aztán édeskés ízű mérges dulcamarin. Fekete ebszőlő. Solanum nigrum L. (Fekete zolna, kutyabogyó, szép szőlő, vagy szép asszony szőlője. Természetes rendszer: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) 12. t. 5. k. Egyéves Levele tojásdad, némelyik csaknem 3-szögű, öblösen fogas; kopasz vagy a szárral együtt horgas szőrökkel gyéren benőve. Virágai apróbbak, bogernyőszerű kunkorokban; kocsánya a vége felé megvastagodott és végre hátragörbülő. Pártája fehér, a karéjok töve sárga középvonallal. Bogyója fekete vagy zöld. Terem mívelt talajon, parlagokon. Többnyire kipusztíthatatlan gyom az egész országban Gumós burgonya. Solanum tuberosum L. (Burgonya csucsor, gumós ebszőlő, bandurka, bibiricskó, bolyóka, burgonya, földialma, földimogyoró, grulya, kartifli, kolompér, krumpér, krumpli, kutya- vagy svábtök, kukujó, péra, pirkó, pityere, pityóka, tojórépa. Term. r.: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) Évelő Az egész növény aprón szőrös. Levelei egyenetlenül, vagyis félbe szárnyasak, 7 11 levélkével. Virágai hosszú kocsány végén bogernyős kunkorokban. Pártája még egyszer akkora, mint a csésze, 5-hasábú, rózsaszínű, fehér, sárga vagy halavány violaszínű. (E szín a gumók színével nagyobbára egyezik). Nagy bogyói gömbölyűek, zöldek. Földbeli taraczkjai keményítő tartalmú, húsos gumókat fejlesztenek; ezért számos fajtában mindenütt termesztik. Nevezetes fajtái a rózsa, hópehely, sárga Jakab, szepesi bujók stb Hazája Dél-Amerika; Chilében és Boliviában ma is vadon terem. Keményítőt, szeszt is gyártanak belőle; takarmánynak is használják. Szára, levele, különösen bogyója, solanintartalmánál fogva, mérges. 117

124 Cserepekbe is ültetik a tojás csucsor-t (S. Melongena L.), melynek nagy fehér, avagy lilaszínű bogyói tojásszerűek. Nagy lilaszinű termésű fajtáját főzelékül, vagy húshoz mellékételül eszik és kertekben termesztik. Fontos konyhakerti növényünk még ezek rokonságából a paradicsom-alma, Solanum Lycopersicum L., (paradicsom-alma ebszőlő, szerelem-alma). Egyéves Az egész növény mirigyszőrös. Levélkéi mélyen bevágva durván fűrészesek. Pártája sárga, csaknem tövig 5 6 s több felé metszett; akkora, mint a csésze. Gumója nincs. Bogyója gömbölyű, tojásalakú vagy lapított és karéjos, piros vagy sárga; főve ehető, de külföldön nyersen is eszik. Hazája Amerika Más hazai fajok: S. alatum Mnch. villosum L. Közönséges paprika. Capsicum annuum L. (Kerti-, magyar-, spanyol- vagy törökbors. Term. rendszer: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) Egyéves Levele egyszerű, kerülékes, vagy tojás alakú, épszélü és nyeles. Virágai aprók, 1 3-ával állók. Pártája fehér; termése fölfuvódott, kiszikkadó, apró gömbölyű, vagy hosszúkás 15 cm. hosszúra is megnövő zöld, megérve rendszerint piros, levetlen bogyó Hazája Amerika; nálunk azonban annyira használatos, mint sehol a földön. (Egyik nemzeti ételünk a»paprikás«. Fogyasztjuk zölden, eczetben vagy éretten porrá őrölve, fűszer gyanánt.) Ható anyaga a capsicin, Szeged vidékén nagyban termesztik. Gyepű ördögczérna. Lycium vulgare Dun. (Eleven gát, gyurkafa, fanzák vagy pongyola fanzár, sem fű sem fa, szopóka. Természetes rendszer: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) Cserje. 1 3 m. Erősen vagy alig tövises, függő vesszős ágakkal. Levelei lándsásak. Virágai (1 3) a levelek hónaljában. Csöves pártája mm. hosszú, karimája kiterülő, széle mélyen 5-metszetű; karéjai körülb. akkorák, mint a párta csöve, lilaszínű; bogyója hosszúkás, miniumszín-veres Hazája Spanyolország, de mindenütt ültetik sövénynek, kivált temetők körül; árkok szélén el is vadul. B) A virág hiánytalan, a párta forrtszirmú, de egészen, vagy legalább félig felső állású. Hegyi csékcsillag. Jasione montana L. (Hegy-Isten, vagy Istenek virága, hímcsillag, porcsillag. Természetes rendszer: Csengetyűke-félék. Campanulaceae.) 13. t. 2. k. Kétéves. Áttelelő egyéves Szára töve felé leveles és érdes, fölül leveletlen és kopasz. Alsó levelei hosszúkás és visszás tojásalakúak, a felsőbbek lándsásak, épek, de kanyargós szélűek. Virágai az ágak végén murváktól körülvett gombban. Csészéje csaknem 5-levelű. Pártája égszínkék, eleinte csöves, később tövétől 5 keskeny sallangra válik szét. Portokjai tövükön lazán összefüggők, fent szabadok. Terem szikár dombokon, homokos erdőkben szórványosan hazánk hegy- és dombvidékén. Leggyakoribb túl a Dunán

125 Más honi fajok: J. dentata DC. (Heldreichii Boiss), Jankae Neilr. Gombos raponcza. Phyteuma orbiculare L. (Varjúköröm. Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) 13. t. 3. k. Évelő Tő- és alsó levelei lándsásak, többször hosszabbak, mint szélesek, csipkések; a felsőbbek ülők tojásdadok, hosszan kihegyezettek. Virágzata gombos, 2 3 cm. átmérőjű, később gyakran tojásalakú. Csészéje 5-fogú; pártája nyilás előtt csöves, majd tőtől 5 sallangra hasad; melyek vagy hátragörbülnek, vagy csúcsukon összefüggve maradnak. Pártája kék, portokjai teljesen szabadok. Külső murvái gyöngén fűrészesek. Terem réteken, főleg meszes talajon szórványosan hazánk minden hegyvidékén Erdei raponcza. Phyteuma spicatum L. (Varjuköröm. Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) Évelő Gyökere répaszerű. Alsó levelei kerekdedek hosszúkás tojásalakúak, mindig szives válluak s egyenetlenül csipkésen fűrészesek. Virágzata tojásalakú, később megnyílt, hengeres. Murvái keskenylándsásak, serteneműek. Pártája szenynyes fehér, csúcsa felé zöldes, ritkán halványkék. Terem árnyas erdőkben hazánk éjszaki felében Más honi fajok: Ph. austriacum Beck; canescens W. et K. (harangcsillag), confusum Kern., hemisphaericum L., Michelii All., pauciflorum L., tetramerum Schur, Vagneri Kern. Kereklevelű csengetyűke. Campanula rotundifolia L. (Apró harangvirág, Mária-ibolya. Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) Évelő Töve kissé terjedő. Tőlevelei kerekdedek, veseképűek, vagy szíves tojásalakúak, csipkésen fűrészesek. Ezek virításkor a legtöbbször már elszáradtak. Szárlevelei lándsásak, épélűek. Virágzata laza füzér. Csésze-sallangjai keskenyek, árformájúak, egyenesen állók, 1 1/2 4-szer akkorák, mint a csésze csöve s körülbelül félakkorák, mint a mm hosszú párta. Pártája sötétkék, bókoló. Termése tojásalakú, lekonyult és tövén likakkal nyiló. Terem szikár hegyi réteken, cserjésekben szórványosan az egész országban. Helyenként az Alföldön is

126 Konya csengetyűke. Campanula rapunculoides L. (Fűzött, vagy raponcza harangvirág. Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) Évelő Rendesen taraczkot hajt. Alsó levelei szívesen tojásalakúak, kihegyezettek, csipkések; a felsők hosszúkásak, egyenetlenül fűrészesek; szárastul mindkét lapjokon aprón szőrözöttek. Virágzata oldalra konyuló, laza fürt. Kocsányai rövidek. A csésze fogai keskenyek és hátragörbültek. Pártája 2 3 cm hosszú, majdnem közepéig 5-felé metszett; violaszínű, széle pillás. Termése bókoló, tövén nyiló. Terem parlagokon, mívelt talajon, erdők tisztásain az ország minden hegy- és dombvidékén, 6 9. Csalánlevelű csengetyűke. Campanula Trachelium L. (Villás harangvirág. Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) Évelő Szára élesszögletű. Alsó levelei szíves vállúak, rendszerint nyelesek; egyenetlenül, kétszeresen és durván fűrészesek. A szár felső levelei hosszúkás lándsásak, nyeletlenek. Az egész növény gyér sertéktől borzas. Apró kocsánykájú virágai egyenként, vagy 2 3-asával állanak a levelek hónaljában; laza fürtöt képeznek, melynek felső virágai nyílnak hamarabb. A kocsányok tövén két levélke van. Virága 3 5 cm. hosszú. A csésze fogai tojásdad lándsásak. Pártája pillás. Termése bókoló, tövén nyíló. Terem erdőszéleken, irtásokban az egész ország hegy- és dombvidékén; néhol leszáll az Alföld szélére is Feltünően hasonlít hozzá a Campanula Grossekii Heuff, mely azonban könnyen felismerhető arról, hogy a csészekaréjok öblében hátra görbült apró fogai vannak. Terem hazánk délkeleti hegyvidékén

127 Terebélyes csengetyűke. Campanula patula L. (Terebélyes harangvirág. Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) Kétéves Szára vékony, szegletes. Alsó levelei viszszás tojásalakúak; nyélbe keskenyedők, a felsőbbek keskeny-lándsásak, nyeletlenek. Virágzata laza, alsó ágai hosszabbak, mint a felsők, szétterpedők. Csészekaréjai árformájúak, a pártánál rövidebbek. Pártája lilaszínű, mm. hosszú, közepéig metszett; tölcsérszerűen táguló, gyakran fehér. Termése egyenes, felső részében likakkal nyíló. Terem kaszálókon, cserjésekben, az egész ország hegy- és dombvidékén; az Alföldön is helyenként Hozzá hasonló a terebélyesebb, vékonyabb ágú, kisebb virágú (10 15 mm.) Campanula Welandii Heuff., melynek csészekaréjai akkorák, sőt 2-szer akkorák, mint a párta, 3 4-szer hosszabbak, mint a termés. Terem Krassó-Szörény megye legdélibb részében Baraczklevelű csengetyűke. Campanula persicifolia L. (Erdei vagy öreg harangvirág. Term. rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) 13. t. 5. k. Évelő Szára szögletes; egyszerű, kevés virágú. Tőlevelei nyelesek, visszás tojásdadok, a középsők lándsásak, a felsők keskenyek; valamennyi majdnem bőrnemű és aprón fürészes. A kopasz csésze karéjai hoszszan kihegyezettek, virításkor elállók, később felegyenesedők; kimetszésük hegyes. Pártája mm hosszú, sötétkék, ritkán fehér, tág harang. Termése a csészekaréjok alatt nyíló. Terem erdős, cserjés helyeken, a sík Alföld kivételével az egész országban Gyakori eltérése a C. dasycarpa Kit. alak, melynek a magházzal összenőtt csészéje sertéktől borzas. Kárpáti csengetyűke. Campanula carpatica Jacq. (Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) 66. t. 5. k. Évelő Töve bokros, meddő és virágos hajtásokkal. Ágai bókolók. Leveleinek alakja változó; többnyire szíves vállból tojásalakúak, ritkábban lándsásak vagy veseképűek; a felsők alapjukon lekerekítettek. Az egész növény 121

128 vagy kopasz, vagy szőrözött. Kocsánya hosszú, a szélsők középen 2 előlevéllel; a csésze karéjai lándsásak, kihegyezettek. Pártája égszínkék, lila, ritkán fehér, cm hosszú és rendszerint 4 cm széles. Terem a Kárpátok meszes, nedves sziklafalain Ez a növény hazánk egyik nevezetes és igazán szép ritkasága, melyet havasi kertekbe, függő cserepekbe ültetni is szoktak. Csomós csengetyűke. Campanula glomerata L. (Bunkós harangvirág. Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) 13. t. 4. k. Évelő Szára szögletes, rövid szőröktől szürkés, ritkán kopasz; rendszerint lilaszínű. Alsó levelei mindig nyelesek; nyelök néha igen hosszú, lemezök szíves; a felsők nyeletlenek, félig szárölelők. Virágai a szár végén és a levelek hónaljában csomóban ülnek. A csésze hasábjai lándsásak, kihegyezettek; pártája sötét violaszínű, ritkán fehér. A bibeszál nem áll ki a virágból. Terem agyagos, köves hegyoldalakon az egész országban Vállas csengetyűke. Campanula Cervicaria L. (Erdei csengető, harangvirág vagy répa, nyakfű. Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) Kétéves. Évelő Gyökere húsos. Szára élesen szögletes, gyakran lilaszínű, levelestül merev sertéktől borzas. A csésze hasábjai tojásdadok, tompák, öblös kimetszésük kissé begöngyölt. Pártája mm. hosszú, pillás; bibeszála rendesen hosszan kiáll belőle. Terem napos cserjésekben az ország minden hegy- és dombvidékén Pongyola csengetyűke. Campanula sibirica L. (Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) Kétéves Visszás tojásalakú v. lapiczkás tőlevelei rózsában állanak, egyenetlen élűek. Szárlevelei keskenylándsásak, ülők. Az egész növény rövid szőröktől érdes. Virágzata fürtös, végre bugás. Virágai hosszú kocsányokon bókolók. A csésze öbleiben hátragörbülő sallangok vannak, melyek a csészét elrejtik. Pártája mm. liláskék, vagy fehér. Terem napos szikár kaszálókon, útak szélén, hazánk déli felében. Az Alföldön, mely csengetyűkékben különben is rendkívül szegény, csak nagyon szórványosan fordul elő Nagyon hasonlít hozzá a minden részében nagyobb Campanula divergens Willd. Virágai mm. hosszúak. Terem hazánk délkeleti hegyvidékén, főleg mésztalajon A C. medium L., igen nagy kék vagy fehér virágokkal, kedvelt kerti növény; a C. pyramidalis L.-t pedig cserépbe ültetik és néhol hibásan»aron vesszejé«-nek hívják. Más honi fajok: C. abietina Grsb., alpina Jacq., barbata L., bononiensis L., caespitosa Scop., cochleariaefolia Lam. (pusilla Hnke), consanguinea Schott., crassipes Heuff., Erinus L., latifolia L., lingulata W. et K., macrostachya Kit., pseudolanceolata Pant., Rapunculus L., Scheuchzeri Vill., transsylvanica Schur. Vetési tükörvirág. Specularia Speculum (L.) DC. (Henye csengetyűke v. harangvirág, Venus tükörvirág. Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) Egyéves Szára ágas. Levelei gyengén csipkések, az alsók visszás tojásdadok, nyélbe keskenyedők; a felsők ülők, szárölelők. Virágai a levelek hónaljában, laza fürtben. Csészefogai akkorák, mint a párta. Pártája lilaszínű, feneke fehér, ritkán egészen fehér. A csészével összenőtt magháza igen hosszú, akkora, mint a csésze karéjai. Terem szórványosan vetés között; kertbe is ültetik Más honi fajok: S. falcata DC., hybrida (L.) DC. Mindkettőnek hazai előfordulása kétes. 122

129 Havasi csengőke. Symphyandra Wanneri (Roch.) Heuff. (Term. r.: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) Évelő Tőlevele hosszú nyelű ( 10 cm.) kihegyezett kerülékes v. lándsás, gyakran kissé szárnyas nyélbe keskenyedő; durván fogazott, hegyes és nagy fogakkal. Az egész növény pelyhes. Két murvájú kocsánya hosszú. A csésze karéjai virításkor 3 4 mm. széles tőből mm. hosszúra kihegyesedők, éréskor pedig 7 8 mm. széles a tövük s 3 cm. hosszúak. Pártája nagy, fehéreskék szinű; portokjai csővé vannak összenőve. Hazánk délkeleti havasainak ritka és szép dísze Jerikói loncz. Lonicera Caprifolium L. (Kecskeszakáll-fű, magcsat, vad jerikói rózsa, szulák v. szulok. Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) 14. t. 1. k. Cserje. 5. m. Szára kapaszkodik. Levelei kerekdedek és átellenesek. A meddő hajtásokéi nyelesek, a virágos száraké párjával alapjukon szélesen összenőtt, és a szár általbúvó. Végálló virágai a legfelső, egygyé nőtt levélgallérban ülnek. A párta halvány rózsaszinű, csöve hosszú, ritkán fehér. Bogyói veresek. Falak, lugasok, nyaralók befuttatására ültetik; néhol elvadul. Zúgó lepkék csalogatására nagyon alkalmas Búbos loncz. Lonicera Periclymenum L. (Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) Cserje. 3 m. Az előbbihez hasonló. Levelei szintén átellenesek, de még a legfelsők sincsenek tövükön egymással összenőve. Végálló virágai kocsányosak, pártája sárgásfehér v. biborszínű. A zúgó lepkék szintén nagyon látogatják. Ültetik Ükörke loncz. Lonicera Xylosteum L. (Csontfa, ebcseresznye, ikeres, közöns. v. vörös ükörke, bolondbogyós loncz, kutyacseresznye.) Cserje. 1 2 m. Nem fut. Levelei átellenesek, kerülékesek v. tojásalakúak, kihegyezettek, a 123

130 fiatalabb hajtásokkal együtt mindkét lapjukon molyhosak és pillásak. Pártája sárgásfehér, kívül, belül szőrös. Bogyói pirosak, ritkán sárgák v. fehérek, tövükön összenőve. Terem erdőkben, cserjésekben az ország hegyvidékén Kemény fáját seprőnyelekre, pipaszárakra, ostornyelekre dolgozzák fel. Hozzá hasonló, de mégis könnyen különböztethető meg tőle a Lonicera leiophylla Kern. Ez teljesen kopasz, tehát a levelei még csak nem is pillásak. KERNER a Biharhavasokról említi, de a hazánkból e néven látott példányok még a KERNER-féle, mindenesetre csak tévedésből kiadott példány is mind csak L. Xylosteum. Lehet hogy hazánkból kipusztult, eddig csak bulgáriai példányokat láttam. Keresendő Gyakori díszcserjénk a tatár loncz (Lonicera tatarica L.). Más honi fajok: L. alpigena L., coerulea L., etrusca Savi, nigra L. C) Virág hiánytalan. Párta külön vált szirmokból áll és alsó állású. Üvegszárú nenyúljhozzám. Impatiens noli tangere L. (Engem ne bánts, ne illess, hozzám ne nyúlj, ne érj, fájtlinka, fájvirág, kisaszszony papucsa, czipelő, rejtike, rugófű, sárga ibolya. Term. r.: Nenyúljhozzámfélék. Balsaminaceae.) 14. t. 2. k. Egyéves, Szára bütykös, kopasz, ágas és áttetsző. Hosszúkás tojásalakú levelei tompán fűrészesek. Virágai sárgák, 3 6-ával többnyire a tartólevél alá konyulók. Csészéje pártaszerű, többnyire 1 nagy és 2 ( 4) kis levélből alakult a nagy, kürtalakú és sarkantyús. Az 5-szirmú párta szélső 2-2 levele összenőtt. Toktermése tojásalakú; 5 befelé görbülő léczre hasadva, a magvakat szétrúgja. Terem az ország valamenynyi hegyvidékének forrásos, árnyas erdeiben Közeli rokona a kerti nenyúljhozzám (I. Balsamina L. Gavallér-, legény-, ineresztő- v. papucsvirág), melyet számos színváltozatban mindenütt ültetnek. Más honi faj: I. parviflora DC. Illatos ibolya. Viola odorata L. (Fácsinka, gyönge virág, kék, márcziusi, szederjes vagy tavaszi ibolya v. viola. Term. r.: Ibolyafélék. Violaceae.) Évelő cm. Taraczkot és indát hajt. Levelei kerekdeden tojásdadok, mélyen szívesek; kocsányostúl rövid szőrűek. Pálhái tojásdad lándsásak, szélen kopaszok, legfeljebb a csúcson kissé pillásak. A csésze öble hegyesszögű. Pártája 5-szirmú, egyik rövid és tompán végződő sarkantyúval; violaszinű, ritkán fehér. Illata igen kellemes. Bibéje kampósan görbült. Kései virágai rendszerint sziromtalanok. Termése pelyhes tok. Terem cserjésekben, erdőkben, az egész országban. Kedves kerti virág

131 Sovány ibolya. Viola canina L. (Asszonkuczi, eb- v. vad viola. Term. r.: Ibolyafélék. Violaceae.) Évelő cm. Van leveles szára. Levele alig szíves, hosszúkás tojásalakú, nyele kopasz. Alsó pálhái kihegyezett tojásdadok, pillásak; a felsők keskenyek. Virága kék, torka fehér, sarkantyúja hosszában árkolt. A csésze öble tág. Letompított termésének kis csücske van. Terem erdőszélen, cserjésekben, az egész ország hegy- és dombvidékén A nyirkosabb helyen termő és minden részében nagyobb alakja: a V. lucorum Rchb. (csaliti ibolya.) Kétvirágú ibolya. Viola biflora L. (Term. r.: Ibolyafélék. Violaceae.) Évelő cm. Vesealakú levelei mélyen szíves vállúak, tompán fűrészesek. Csészesallangjai keskenyek; pártája sárga, sarkantyúja biborerezetű. A bibéje nem kampós. Terem nedves sziklahasadékokban a Kárpátok öszszes havasain és alhavasain Három-szinű ibolya. Viola tricolor L. (Árvácska, császárszakáll, papszakáll, császárvirág, Isten szakálla, macskaszem, Szt. Háromság virága, pápaszem. Term. r.: Ibolyafélék. Violaceae.) 14. t. 3. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. havasi alakjai Évelő cm. Van leveles fűnemű szára; levelei hosszúkás tojásalakúak, tompán fűrészesek. Pálhák szárnyasan hasogatottak. Virága a levelek hónaljában van; sarkantyúja lapított, körülbelül akkora mint a csésze sallangjai s kétszer akkora mint a legörbült széles függelékek; szirmai végre rónán kiterülők; a 3 alsó, tövén szakállas, bibe gömbölyű, belül üres. Szép és kedves virág, melyet tömérdek szinváltozatban mindenütt termesztenek Vadon is terem és rendszertani szempontból több kevesebb értékű tömérdek fajtája, illetőleg fajváltozata van. Megemlítjük a következőket: Viola arvensis Murr. Egyéves. Sziromlevelei rövidebbek vagy legfeljebb akkorák mint a csésze fogai; halványsárga. Terem mezőkön, vetés között csaknem az egész országban. 125

132 V. saxatilis Schm. Évelő. Sziromlevelei hosszabbak mint a csésze sallangjai; élénksárgák, a sarkantyús szirom telt-sárga. Mészkőhegyeken, hazánk északi és keleti részében. V. banatica Kit. (Fecskevirág.) Egyéves. Legalsó levelei szíves vállúak, tojásdadok. Szirmai nem hoszszabbak mint a csésze sallangjai; felső szirmai rendesen lilaszinűek. Terem hazánk déli részének hegyvidékén. V. declinata W. et K. Évelő. Indákat hajt; lilaszin virágú, keskenylevelű havasi alak. Terem hazánk keleti havasain. Ennek sokkal szélesebb levelű igen szép alakja a V. dacica Borb. Terem ugyanott. Más honi fajok: V. alba Bess., alpina L., ambigua W. et K., arenaria DC., austriaca A. et J. Kern., bihariensis Simk., Burnati Greml., collina Bess,, elatior Fr., foliosa Èelak., hirta L., Joói Jka., lutea Huds mirabilis L., Medlingensis Wiesb., palustris L., pumila Chaix., Riviniana Rchb., Ruppii All. (stagnina Kit.), sepincola Jord., subodorata Borb., sylvestris Lam. A tömérdek keverékfaj közül megemlítjük: V. adulterina Godr. (alba hirta), Diószegiana Borb. (ambigua collina), Haynaldi Wiesb. (ambigua austriaca), interiecta Borb. (collina hirta), Kerneri Wiesb. (austriaca hirta), Merkensteinensis Wiesb. (collina odorata), permixta Jord. (hirta odorata), pluricaulis Borb. (alba odorata), revoluta Heuff. (ambigua hirta), Wiesbaurii Sabr. (alba collina). Csíkos kecskerágó. Evonymus europaeus. L. (Hályogfa, papsipka-fa, pilátus-fa. E. vulgaris Scop. Term. r.: Kecskerágófélék. Celastraceae.) 14. t. 4. k. Cserje. 1 3 m. Fiatal ágai simák, vesszősek; az idősebbek 4-élűek, para-élekkel. Levelei átellenesek, kerülékesek, aprón fűrészesek. Bogernyős virágzata 3 7-virágú; szirmai kerülékesek, zöldessárgák; számuk sokszor csak 4, valamint a porzók száma is 4 5. Toktermése 4 5 karéjú. A magvakat narancsszinű hús, a magköpeny fedi. Terem vizek partján, cserjésekben, árkok szélén az egész országban. Termése kevéssé mérges. Fája esztergályosmunkára értékes; fogpiszkálókat is ebből csinálnak Bibircsós kecskerágó. Evonymus verrucosus Scop. (Szemölcsös k. Term. r.: Kecskerágófélék. Celastraceae.) Cserje. 1 2 m. Az előbbitől feketén bibircsós ágairól könnyen megkülönböztethető. Szirmai kerekebbek és zöld alapon vérpirosan pontozottak. Termésének húsa is vérszínpiros. Terem erdőben, erdőszélen az északi vármegyék kivételével, az egész országban; előbbinél jóval ritkább Más honi faj: E. latifolius Scop. Bortermő szőlő. Vitis vinifera L. (Term. r.: Szőlőfélék. Vitaceae.) 14. t. 5. k. Cserje. 30 m. Nálunk nem igen birja a telet, ezért metszik, tőkét nevelnek és szárát, illetőleg veszszejét rendszerint 1 2 m. magasra nyesik. Levele 3 5- karéjú; lehet szeldelt is; kopasz, szőrös v. fonákán sűrűn molyhos. Többnyire kétivarú, apró virágai összetett fürtben állanak. Pártája zöldessárga, nyiláskor tövén leválik, a termőt rövid ideig sapka módjára borítja, majd lehull. Bibéje ülő. Termése leves bogyó Valószinű hazája Örményország. Az ember réges-régen termeszti; hazánkban a rómaiak honosították meg óta a filloxera sok kárt tett a hazai szőlőkben; újabban futóhomokba ültetik, a hol mentes a filloxerától, a kötött talajban pedig amerikai V. riparia Mchx. és más fajokat ültetnek és beoltják a bortermő szőlő kivánt fajtáival. A levél és bogyó szine, alakja, a bogyó ize és érésének ideje szerint körülbelül 1500 fajtát különböztetnek meg. Legismertebbek nálunk a bornak való fajták közül: a furmint, burgundi, mustos fehér, olasz és rajnai rizling, szilváni zöld, bakator, verseczi dinka, kadarka, oportó; a csemegeszőlők közül: a Chasselas (fehér, piros és kék), kecskecsecsű, Madelaine, hamburgi muskatály, ökörszem stb. Az amerikaiak közül az Izabella, Othello, Canada stb. A gombabetegségek közül főleg a peronoszpora és a lisztharmat okoznak nagy kárt benne. Erdei szőlő. V. sylvestris Gmel. Cserje. Venyigéje vékonyabb, levelei kisebbek. Virága mindig kétlaki. Termése apró, legfeljebb 5 7 mm. átmérőjű, savanyú, de késő őszszel élvezhető bogyó, mely apró fürtöket képez. Vadon terem szórványosan hazánk déli felében, erdőkben, cserjésekben s helyenként átjárhatatlan lugasokat képez. Valószinűleg csak az előbbinek elvadult alakja. 6. Közönséges borostyán-szőlő. 126

133 Parthenocissus quinquefolia (L.) Planch. (Bolond v. vadszőlő, boncsszőlő. Ampelopsis quinquefolia L. Term. r.: Szőlőfélék. Vitaceae.) Cserje. 12 m. Levele ujjasan összetett. Levélkéi tojás-hoszszúkásak, durván fűrészesek, sötétzöldek, őszszel biborszinűek. Virágzata bogernyő. Szirmai nyiláskor szétterülők. Rövid bibeszála is van. Észak-Amerikából származó iszalag, melyet falak és lugasok befuttatására mindenütt ültetnek. Sokat virít és a méhek sűrűn látogatják Kutya benge. 127

134 Rhamnus Frangula L. (Büdös cseresznye v. kökény, büdös fa, ebsefa, fekete éger, harasztfa, kutya-fa, puskapor-fa, festő-kökény, varju-bingó. Term. r.: Bengefélék. Rhamnaceae.) 15. t. 1. k. Cserje m. Hajtásai vesszősek, nem tövisesek, fehér paraszemölcsökkel. Kerülékes levelei épek, fiatalon pelyhesek. Virágai magánosan vagy bogernyőben állanak a levelek hónaljában. Csészéje és pártája zöldesfehér. Csonthéjas terméskéi zöldek, pirosak, végre, megérve, feketék. Terem árnyas, nedves erdőkben, főleg patakok mellékén szórványosan az egész országban Fája esztergályos-munkákra alkalmas, a legjobb puskaporszenet adja, kérge hashajtó hatású és a bogyóival együtt festéket ád. Varjutövis benge. Rhamnus cathartica L. (Disznótűs fa, ebtövis, festő, hajtisztító, v. hashajtó kökény, fejér tövis, macska-, szarvasdisznó- v. varju-tövisk, varju-bingó, római kereszt-tövis. Term. r.: Bengefélék. Rhamnaceae.) Cserje m. Hajtásai tövisben végződnek. Levelei a rövid ágacskákon csomókban vannak, finoman fűrészesek, kopaszok, legfeljebb fonákukon pelyhesek. Virágzata ülő bogernyő; szirmai kicsinyek, néha hiányzanak is; virágai sokszor egyivarúak és néha csak 4 porzójok van. Termése eleinte zöld, kemény, később puha, fekete. Terem erdőben, patak mentén; az előbbinél jóval gyakoribb Erősen hashajtó, mérges termése orvosságul és festékül szolgál. Más honi fajok: Rh. intermedia Steud. et Hochst., rupestris Scop., tinctoria W. et K. D) A virág hiánytalan; a párta vált szirmú, felsőállású. Veres ribiszke. Ribes rubrum L. (Kerti ribizli, Szt. Iván- v. Szt. János szőlőcskéje, veres v. tengeri szőlő, borfüge. Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) 15. t. 2. k. Cserje cm. Levelei 3 5-karéjúak, nagyolva fűrészesek, fonákuk puhaszőrű. Laza fürtjei lógók. Kocsánykái többször hosszabbak mint a tojásdad murvák. Virágai kétivarúak, zöldessárgák. Csészéje tálacskaalakú, a karéjok széle kopasz; párta igen kicsiny. Édeskésen savanyú bogyóiért mindenütt ültetik Fekete ribiszke. Ribes nigrum L. (Büdös v. bűzös szőlő. Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) Cserje cm. Levelei nagyobbak, karéjai hegyesebbek; fonákukon sárga mirigyekkel vannak gyéren megrakva. Murvái pillásak. Csészéje harangalakú, mirigyesen pontozott és puha szőröktől borzas. Bogyója is mirigyes; fekete és, mint az egész növény, sajátságos róka- v. poloskaszagú. Termesztik, de a Kárpátokban helyenként vadon is terem

135 Arany ribiszke. Ribes aureum Pursh. (Sárga orgona. Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) Cserje m. Levelei háromkaréjúak, mélyen hasadt csipkés karéjokkal. Fürtjei fölfelé és elállók. Csészéje hosszúcsövű, sallangjai hosszabbak mint a szirmok; pártája aranysárga Északamerikai cserje, melyet szép és illatos virágaiért mindenütt ültetnek, ráoltják a piros és pöszméte ribiszkét is, ha fácskát akarnak nevelni. Hasonló hozzá a biborszin virágú Ribes sanquineum Pursh. díszcserje. Pöszméte ribiszke. Ribes Grossularia L. (Agress, bodorszőlő, csipkeszőlő, büszke, egres v. egris, fulánkos ribiszke, fái egres, köszméte, piszke, pöszméte, szőrös füge.) Cserje cm. Bőrnemű, 3 5-karéjú levelei apró ágacskákon fejlődnek, melyek alatt egyszerű vagy hármas tagú szúrós tövisek állnak, különben a hajtások többé kevésbbé tüskések. Csészéje harangképű, pirosas szeletekkel. Bogyója hosszúkás zöld, piros v. sárga, csupasz, szőrös v. mirigyszőrös. Igy a glandulosasetosa Koch. alak bogyója mirigyesen sertés; az Uva crispa L.-é pelyhes, később egészen kopasz. Termesztik jóízű bogyóiért, de szórványosan vadon is terem, főleg a keleti hegyvidéken Más honi fajok: R. alpinum L., petraeum Wulf. Repkény borostyán. Hedera Helix L. (Fái- v. fára futó borostyán, erdei szárcsa. Term. r.: Borostyánfélék. Araliaceae.) 15. t. 3. k. Cserje. 12 m. Szára mellékgyökerekkel fákra kakaszkodik, vagy sziklákat lep be, sokszor pedig csak a földön terül el. Levelei bőrneműek, örökzöldek; a meddő hajtásoké szíves alapból 5-szögűen karéjos, a virágosaké hosszan kihegyezett tojásalakú. Virágzata fürtösen elhelyezett ernyőcskékből áll. Szirmai tojásdadok, zöldessárgák. Virágai mézillatúak. Termése gömbölyű, fekete bogyó, mely csak a következő év tavaszán érik meg. Terem sziklás erdőkben szórványosan hazánk minden hegyvidékén Kertekbe, főleg temetőkbe, sírokra ültetik; leveleiből koszorúkat kötnek. Bogyói mérgesek. E) A virág hiányos; a párta hiányzik, vagy, ha megvan, csak sertenemű. Szíki bagolyfű. Glaux maritima L. (Tejár, tengerparti tejesfű. Term. r.: Kankalinfélék. Primulaceae.) Évelő cm. Terebélyes növényke; apró, többnyire átellenesen álló, vaskos, kimélyítve pontozott lapoczkás v. kerülékes levélkékkel. Apró virágai egyenként állnak a levelek hónaljában. Csészéje pártaszerű, harangalakú, halvány v. sötétebb rózsaszínű. Pártája hiányzik. Terem nedves, szíkes helyeken, nagyon szórványosan

136 Kopasz porczika. Herniaria glabra L. (Kis porczfű, sima porczika vagy porczfű, porczgyom, szakadást gyógyító fű. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Földre csepült szára ágas. Levélkéi kerülékesek v. keskeny hosszúkásak, alapjukon ritkán pillásak. Virágai levélhónalji (10 virágú) csomókban állnak. A csésze levelei kerekdedek; tőfelé kissé pelyhesek. 5 szirma serteszerű. Termése vékonyhéjú tok. Terem szikár füves helyeken, patakok kőtörmelékén szórványosan hazánk minden hegy- és dombvidékén Hamvas porczika. Herniaria incana Lam. (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Olyan mint az előbbi, de szára, levelének mindkét lapja és széle sűrűn borzas. Csészelevelei hosszúkásak, sűrűn borzasok. Virágcsomói rendszerint három-virágúak. Terem napos dombokon, homokos, köves parlagokon hazánk déli felében az Alföldön is Borzas porczika. Herniaria hirsuta L. Kétéves. Évelő. Eltér az előbbiektől, a levelei csak pillásak; csészéje pedig csúcsán erősebb sertékkel van kihegyezve. Virágcsomói többnyire 10-virágúak. Ez hazánk legritkább porczikafajtája. Hegyi zsellérke. Thesium montanum Ehrh. (Bögretok, törpe len. Term. r.: Zsellérkefélék. Santalaceae.) Évelő cm. Töve nem terjed. Bokros. Levelei lándsásak, hosszan kihegyezettek, 3-erűek v. elmosódottan 5-erűek; alsó harmadukban legszélesebbek. Virágzata fürt. Magháza alsó állású. Leple 2 3 mm. h., belül fehér. Gömbölyded tojásalakú termése makkszerű, kiemelkedő erekkel, tetején pedig a maradó lepelszegély koronázza. Terem sziklás, gyepes hegylejtőkön, szórványosan hazánk keleti felében és az Alföld északi határhegyein

137 Lenlevelű zsellérke. T. linophyllum L. (T. intermedium Schrad. Term. r.: Zsellérkefélék. Santalaceae.) Évelő cm. Töve vékony taraczkot hajt; levelei keskenyebbek. 1, legfeljebb 3 mm, szélesek és középen legszélesebbek. 1- v. elmosódva 3-erűek. Terem szórványosan az egész országban, az Alföld homokján is Valamennyi zsellérkefaj szívógyökereivel más növények gyökerébe fúródik és azok tápláló nedvét szívja (gyökérélősködő); szükséges táplálékának egy részét azonban maga készíti (zöld növény!) ezért csak félig élősködő. Más honi fajok: Th. alpinum L., divaricatum Jan., ebracteatum Hayne, eleyans Roch. (Comandra elegans (Roch.) Rchb.), Kerneriana Simk., ramosum Hayne, subreticulatum DC. Ide sorolható még: a Polygonum (VIII. o. 1. r.). 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. A) A virágok hiányosak; a párta hiányzik, a virág leples. Kopasz szil. Ulmus glabra Mill. (Alásfa, sima szil. Ulmus campestre L. Term. r.: Szilfélék. Ulmaceae.) Fa m. Levele kerülékes, válla ferde, gyakran a gyertyán, ritkábban a mogyoró levelére emlékeztet; kifejlődve bőrnemű. Virágai tömött csomókban jóval a levelek előtt fejlődnek. Kocsánykái igen rövidek; legfeljebb 2 mm. hosszúak. Leple tölcséres, 5-karéjú, szélén fehéren pillás. Portokjai rozsdaszin-veresek és szálaik jóval hosszabbak mint a lepel. Termése szélesen hártyás, visszás tojásdad szárnyas termés, melyben a mag nem a középen, hanem a csúcs közelében van elhelyezve. Terem az egész országban, főleg az Alföldön Egyik fajváltozata a keskenyebb levelű kisebb termésű, keményebb fájú parás szil (var. suberosa Ehrh.), mely főleg nedvesebb erdőkben, folyók mentén terem és 1 évnél idősebb ágainak messziről föltünő durva paraléczeiről könnyen fölismerhető. Mindkettő fája értékes; vizi építkezéseknél éppen becses, esztergályos- és kerékgyártómunkákra is használatos. 131

138 Hegyi szil. Ulmus montana With. Az előbbihez feltünően hasonlít, de leple rozsdaszínű szőröktől pillás és makkocskája a hártyás szárny közepén fekszik. Terem szórványosan hegyi erdőkben Fája csekély értékű. Vénicz szil. Ulmus pedunculata Foug. (Kocsányos, lobogós, 8-himű szilfa, szunyogfa. Ulmus effusa Willd. Term. r.: Szilfélék. Ulmaceae.) 15. t. 4. k. Fa. 30 m. Az előbbiekhez nagyon hasonló, de virágkocsányai nem egyformák és többszörte hosszabbak, mint a virágok, egyesek 15 mm hosszúak, terméssel 4 cm hoszszúak. Leple biborszínű; virága 6 8-porzójú. Terem főleg folyók mellékén, a kopasz szilnél jóval ritkább Fényes poloskamag. Corispermum nitidum Kit. (Csimazkóró. Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) 67. t. 3. k. Egyéves cm. Szára szétterpedten ágas, többszörösen görbült, sima és fényes; zöld, rendesen azonban mégis biborszínnel futtatott. Idősebb korban egészen bokros. Levelei keskenyek, szálkahegyűek, húsosak, 1 mm. szélesek. Virágai magánosak a levelek hónaljában; murvái 3 4 mm hosszúak, középen zöldek, két oldalt ugyanolyan széles hártyával; leple 3-levelű; az egyik nagy négyszögű és 3-karéjú, a másik kettő kicsiny és gyakran rongyolt szélű. Termése lapos, barnás, szélén hártyás, csücskén kétfogú, kerekded és poloskához némileg hasonló. Hazánk homokos Alföldjének egyik jellemző és sajátságos növénye Más honi fajok: C. canescens Kit., hyssopifolium L., orientale Lam. Közönséges czékla. Beta vulgaris L. (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) Kétéves. Egyéves cm. Gyökere húsos. Szára barázdált. Tőlevelei hosszúnyelűek, szíves tojásdadok; szárlevelei hosszúkás lándsásak. Virágai aprók, 2 5 egy csomóban és a csomók hosszú leveles fűzérben. A maradó lepel megkeményedik. Van számos fajváltozata; legnevezetesebbek: a sovány czékla, melynek levélgerinczét spárgának is használják, csak helyenként termesztik; a burgundi czékla vagy répa, melynek vastag, részben a földből kiálló répája kitünő takarmány; a vörös czékla, mely hús mellé salátául szolgál és festenek is vele; a czukor czékla vagy czukor-répa tulajdonképen nem is külön alak, hanem több fajváltozatot használnak e czélra és ha czukorgyártásra termesztik, czukor-répa névvel jelölik. Valamennyi kitünő takarmány Más honi faj: B. maritima L. (Fiume m.) 132

139 Homoki seprőfű. Kochia arenaria (MB.) Roth. (Term. r.: Libatopfélék Chenopodiaceae.) Egyéves cm. Szára rendesen ágas, az alsók lecsepültek. Az egész növény szőrös v. gyapjas. Levelei igen keskenyek, árszerűek, az alsók csomósak. Virágai kocsánytalanok, 1 5-ével laza, leveles fűzérben fejlődnek; néha csak termősek. Leple ötfogú, selymes, borzas; az érett termésen vizszintesen elálló szárnyas függeléket alkot, melyek csillagossá teszik a termést. Terem szikár, homokos mezőkön hazánk Alföldjén Rokona a vesszős seprőfű (Kochia scoparia (L.) Schrad. Török seprő.) Egyéves cm. Ágai vesszősek, levelei lándsásak, gyakran lekopaszodók; a termés leplének szárnyas függeléke igen apró. Seprőt készítenek belőle, főleg az udvar rendbehozására; ezért termesztik helyenként, különösen hazánk déli felében. Házak körül el is vadul Más honi fajok: K. prostrata (L.) Schrad., sedoides Pall. Kenő libatop. Chenopodium bonus Henricus L. (Féregmag, jó Henrikfűve, lúdlábfű, paréj libatalp, vadspenót, szőlőfű. Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) 16. t. 1. k. Évelő cm. Levelei dárdás vállból háromszögűek, hosszúnyelűek, épek, legfeljebb kissé kanyargós élűek. Virágzata csak alul leveles, kúpos összetett fűzér. A kétivarú virágok közé gyakran termős virágok vannak keverve. Valamennyi mag tetőirányos, tompaszögletű és fényes. Terem emberi lakások körül szórványosan az egész országban; legtöbb helyt gyakori Eper libatop. Chenopodium foliosum (Mnch.) Aschers. (Eperparéj, tatáreperj, vesszős mángolt, czigány paréj. Blitum virgatum L. Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) Egyéves cm. Levelei ékalakú vállból 133

140 hosszúkás rhombosak; erősen fogasak. Minden virágzat levél hónalji. A lepel az érett termésen húsos, élénkiros; emlékeztet a szamóczára. Helyenként termesztik és délen el is vadul Büdös libatop. Chenopodium Vulvaria. L. (Kutyalaboda, östörparéj. Term. r.: Libatolafélék. Chenopodiaceae.) Egyéves., ritkán Áttelelő egyéves cm. Szára lecsepült, ágas, leveleivel együtt fehér szemcséktől hamvas. Levelei kicsinyek, hosszúnyelűek, rhombosak, v. kótás tojásalakúak. Apró, kétivarú és termő virágai csomókban fejlődnek. A lepel a termésen zárt. A benne lévő trimethylamintól az egész növény szétmorzsolva még szárítás után is undorító szagú. Terem mívelt talajon, falvak körül (Áttelelő egyéves. 5.) Sokmagvú libatop. Chenopodium polyspermum L. (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) Egyéves cm. Hasonlít némileg az előbbihez, de nem lisztes és szaga sincs. Szára tetőirányos, csak alsó ágai lecsepültek; a csomókon bütykös. Levelei tojásdadok, hosszúkások-lándsásak. Virágzata laza; ágai már tövüktől virágosak. Lepel a termésen nyilt. Terem kertekben, általában mívelt talajon, árkok mentén az egész országban

141 Lisztes libatop. Chenopodium album L. (Fehér libatalp. Term. r.: Libatopfélék Chenopodiaceae.) Egyéves cm. Szára igen ágas. Levelei tojásalakúan rhombosak, körülb. még egyszer oly hosszúak mint szélesek, egyenetlenül fűrészesek v. karéjosak; a felsők épek. Az egész növény halványzöld, gyakran fehér. Virágzata csupa apró, fehéren lisztes virágcsomóból áll. Magva élesen szögletes. A lepel a termést egészen beburkolja. Terem mívelt talajon, utak mentén az egész országban Faluszéli libatop. Chenopodium urbicum L. (Községi, telekes v. városi laboda. Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) Egyéves cm. Szára kevéssé ágas, zöldes fehér csíkú, néha vörösre futtatott. Fénylő levelei háromszögűek vagy kótásak; nyélbe futók, szélük öblös. Virágai rövid felálló fűzérekben, a felsők murvátlanok. Magjának szögletei tompák; héja sima és csak erős nagyítással látszik pontozottnak. A lepel a termést nem takarja egészen. Terem kertekben, községek és városok körül az egész országban

142 Gáti libatop. Chenopodieum murale L. (Kőfali lúdláb v. lúdlaboda. Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) Egyéves cm. Kevés, de szétterpedt ágú szára szögletes, gyakran pirosas. Levelei rhombosak, nyélbe ékformán keskenyedők, kihegyezettek, egyenetlenül fűrészesek, fényesek és húsosak. Virágzata laza; elálló fűzérkéi rendszerint a levelek hónaljából nőnek. Magva élesen szögletes. Az egész növény kellemetlen szagú. Terem parlagokon szórványosan az egész országban, de az előbbieknél ritkább; néhol teljesen hiányzik Bárányfarkú libatop. Chenopodium Botrys L. (Bajfű, fodorka, fürtösfű, Isten kenyere, mirhafű, rubiánka, szőlőfű, gilisztaüző lúdláb, pillenges foghagymaszagúfű. Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) Egyéves cm. Az egész növény mirigyszőrös; levelei hosszúkásak, szárnyasan öblösek, tompa karéjokkal. Virágzata laza, levélhónalji, rövid bogernyőkből áll. Erős és kellemes szagú. Sok helyt kertbe ültetik, kivált hazánk déli felében; helyenként vadon v. legalább is elvadulva terem Pokolvar libatop. Chenopadium hybridum L. (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) Egyéves cm. Szára tetőirányos, kevés ágú vagy egyszerű. Levelei nagyok, tojásdad háromszögűek, öblös fogakkal; vállukon gyakran szívesek. Virágai csomósan, berzedt ágú, leveletlen bugában állanak. Magja gödrösen pontozott. Terem kertekben, mívelt talajon; közönséges az egész országban Más honi fajok: Ch. botryoides Sm., ficifolium Sm., glaucum L., opulifolium Schrad., rubrum L., Wolffii Simk., ambrosioides L.; az utóbbi csak elvadúlva. Közönséges barlangó. 136

143 Salsola Kali L. (Ballagófű, bondor, hamvas solár, hentericskóró, kamborz, kambocs, savar, szükségfű, szaka vagy sófű, sósika, orosházi fű. Term. rendsz.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) Egyéves cm. Szára tövétől igen ágas; levelestől kopasz vagy gyéren szőrös. Levelei nyeletlenek, az alsók árszerűek, vállukon hártyásak, a felsőbbek és a murvák szélesebbek, ugyancsak szélesebb hártyás széllel, és valamennyi szúrós tövisben végződik. Virágai magánosak a levelek hónaljában. Leple hártyás, éréskor porczos, 6 mm. széles. Terem pusztákon, szikár homokos helyeken, a magas hegyvidéket kivéve, mindenütt Más honi faj: S. Soda L. Szíki sutalap. Suaeda salsa (L.) Pall. (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) Egyéves cm. Töve gyakran fás, szára vaskos, alsó részében 5 mm. átmérőjű; tövétől ágas; földre csepült ágai is sűrűn elágazók. Levelei ülők, 1 4 cm hosszúak, húsosak, hengeresek, nehezen száríthatók és e közben megfeketednek. Leple ötkaréjú, maradó, húsos, de nincsenek szárnyas függelékei. Magja sötét veresesbarna, kissé lapított és szélén legfeljebb gyengén ormós, fényes. Szabadszemmel nézve sima, erősebb (60-szoros) nagyítással szépen látszanak a maghéj kiemelkedő szögletes sejtjei és a sejtek határán lévő árkolás, mely hálószerű rajzot ad. E tekintetben nem különbözik sem a maritimától, sem a salinariától. Terem az Alföld szíkes tócsái körül, a Fertőtől a Tiszáig. Leggyakoribb a Duna-Tisza közén Más honi fajok: S. maritima (L.) Dum. (nyugaton), salinaria (Schur) Simk. (keleten). B) A párta forrtszirmú. Orvosi méregölő. 137

144 Cynanchum Vincetoxicum (L.) R. Br. (Aesculapius fűve, czinka, ebfojtó fű, fecskefű, fecskegyökér, selymesmagú méreggyilok, Szt-Lőrinczfű, vad paprika. Vincetoxium officinale Mnch. Term. r.: Krepinfélék. Asclepiadaceae.) 16. t. 2. k. Évelő cm. Töve terjedő. Levelei rövidnyelűek, kihegyezett tojásalakúak és átellenesek. Virágai a levelek hónaljában fejlődnek és laza, hosszúnyelű, fürtös bogernyőben állanak; édes illatúak. Pártája fehér, karéjai kerülékesek. 5 7 cm, hosszú termése duzzadt tőből kikúposodik. Magvainak hosszú, fehér szőrüstökük van. Terem napos dombokon, cserjésekben, szikár erdőkben, az egész országban, 5 6, szálanként 7 9. Minden része erősen mérges és hánytató hatású. Hazánkban gyakori a megnyúlt, kigyódzó szárú, keskenyebb levelű alakja, a Cynanchum laxum Bartl. Rokona a pamutkrepin (Asclepias syriaca L. Selyemkóró), melyet kertbe ültetnek. Évelő gyász-tárnics. Sweertia perennis L. (Likagyán. Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) Évelő cm. Tőlevelei kerülékesek vagy kerekdedek, nyélbe keskenyedők, többnyire hoszszúnyelűek; a felsőbbek lándsásak. Virágzata fürtös, jókora, átellenes ágakkal. A csésze fogai keskenyek, hosszasan kihegyezettek. Pártája még egyszer oly hosszú sallangokra van osztva, mint a csésze; a sallangok alján két kerek gödrű, czafrangokkal körített mézfejtő mirigy van; szennyes violaszínű, sötétebb pontokkal és vonáskákkal. Terem Trencsén megyétől Kolozsvárig, a Kárpátok magasabb hegyvidékeinek forrásos, tőzeges helyein A délkeleti hegyvidéken a S.punctata Baumg., helyettesíti, mely főleg sötétlilával pettyezett sárgás virágairól és hosszúkás mézgödreiről ismerhető fel. Más honi faj: S. carinthiaca Wulf. Sárga tárnics. Gentiana lutea L. 7 * (Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) 16. t. 5. k. Évelő cm. Gyökere hengeres, vaskos. Levelei széles tojásalakúak, kihegyezettek, öterűek. Sárga virágai szártetőző gombban állanak, vagy örvösen a levelek hónaljában. A csésze hosszában ketté van metszve. A párta csöve rövid, 5 foga 3-szor akkora; torka kopasz, a keskeny fogak közt lévő öbölzúg kissé megnyílt redővel. Portokjai szabadok. Terem szórványosan hazánk keleti hegyvidékének havasain Gyökere igen keserű anyagot a gentiopicrint tartalmazza, melyért úgymondott gyomorerősítő italok készítésére és orvosságul használják. E czélra gyűjtik különben általában minden nagy tárnicsfaj gyökerét. Termetére megegyezik vele, de összeforrt portokjaival és jóval hosszabb bibéivel különbözik tőle a G. Symphyandra Murb. Ez délkelet-vidéki növény, mely Szerbián, Horvátországon keresztül Karinthiáig található. Fiumétől nem messze már terem és nem lehetetlen, hogy az anyaországban is felfedezhető. Pettyes tárnics. 7 Egyéb neveit lásd a Szt. László-tárnicsnál. 138

145 Gentiana punctata L. Term. r.: Tárnics-félék. Gentianaceae). Évelő cm. Az előbbihez hasonló, de levelei keskenyebbek, kerülékesek, csészéje ritkán hasított, rendszerint egyenletesen 6-fogú. A párta csöve mm h., rendszerint 6 apró, 5 6 mm h. csücske van. Sárgaszínű, fekete-bíbor petytyekkel, kivált csúcsa felé sűrűn megrakva. Terem hazánk havasain Szent László tárnics. Gentiana cruciata L. (Dantzia-gyökér, enczián, Gentius király fűve, keresztfű, keserűgyökerű-fű, kigyófű, kigyónyelvű fű, keresztes tárnics, ördögméze, Szent Ilona füve, Szt. László király fűve, epefű. Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) Évelő cm. Szára vaskos, sűrűn leveles, töve rendesen lecsepült. Levelei lándsásak, háromerűek, a meddő hajtásoké nyélbe keskenyedő, a virágos szár levelei pedig rövid hüvelylyel ülők. Virágai mm hosszúak; a levelek hónaljában és végálló csomókban. A párta csöves, torka felé négyhasábúan és buzogányszerűen kiöblösödők; sötétkék, 4 ( 5) rövid csücsökkel. Terem napos, cserjés réteken, a hegyi tájon, az egész országban Kornis tárnics. Gentiana Pneumonanthe L. (Kornisfű, tüdő-enczián. Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) 16. t. 4. k. Évelő cm. Levelei keskeny lándsásak, legfeljebb 12 mm szélesek, de rendszerint csak 4 5 mm szélesek és 4 cm. hosszúak; 1 3-erűek; szélök be van göngyölődve. Virágzata kevés virágú. Virága 4 5 cm h. A csésze fogai körülbelül akkorák mint a csésze csöve. Pártája sötét égszínkék. Portokjai összeforrottak. Terem hegyvidékeink cserjés, kissé nedves rétjein az egész országban. Helyenkint még az Alföldre is leszáll Fecske tárnics. Gentiana asclepiadea L. (Fecskegyökér-forma enczián, méregölő tárnics. Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) Évelő cm. Levelei hosszan kihegyezett tojásalakúak, tövön hirtelen keskenyedők; öterűek. Virágai mm hosszúak, egyenként vagy többesével a felső levelek hónaljában. A csésze fogai keskenyek, gyakran árszerűek, jóval rövidebbek, mint a csövük. Pártája indigószinkék, ritkán halványkék v. fehér; karéjai kihegyezettek. Portokjai össze vannak nőve. Terem erdőszélen, a Kárpátok valamennyi magasabb hegyvidékén, Trencsénmegyétől Krassó-Szörényig és helyenként túl a Dunán is Pompás tárnics. Gentiana Clusii Perr. et Song. (Szártalan tárnics. Gentiana acaulis Auct. Hung. Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) Évelő. A virágos szár rendszerint csak 1 2, ritkán 4 cm, de a termés éréséig megnyílik 12 cm hosszúra is. Töve mindig meddő hajtásokat is fejleszt. Levelei bőrneműek. 2 5 cm hosszúak, 2 10 mm. szélesek, középen legszélesebbek és kihegyezettek. Virága magánosan áll a szár végén, 4 6 cm. hosszú és merőleges. A csészefogak kimetszése hegyes, vagy legalább keskenyöblű; 5-hasábú. Pártája sötét, csaknem indigókék, torka felé buzogányszerűen táguló; széle 5-metszésű, a szeletek redősek. Toktermése mm. h. Terem a Kárpátok magasabb, kivált meszes havasain, Trencséntől Krassó-Szörényig, helyenként bőven s néhol már 1300 m. magasságban Tavaszi tárnics. Gentiana verna L. (Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) 16. t. 3. k. Évelő cm. Van meddő és virágos hajtása. Tőlevelei rózsában állanak, kerülékesek, ritkán lándsásak; szárlevelei jóval kisebbek. Virágai 3 4 cm 139

146 hosszúak; a csésze fogai sokkal rövidebbek mint a szárnyasan 5-szögletű csöve. A párta metszetei nagyok, 7 12 mm hosszúak; sötétkék. Portokjai szabadok. Terem havasok fűves lejtőin, hazánk északi részében Kárpáti tárnics. Gentiana carpaticola Borb. (Gentiana carpatica Wettst. G. Amarella Auct. Hung. Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) Évelő cm. Levelei aránylag széles vállból lándsásan kihegyezettek, vagy tompacsúcsúak, többnyire cm hosszúak. Szára gyakran lila színnel van befuttatva. Egy, v. több virága különböző hosszúságú kocsányokon, a levelek hónaljában bugás virágzatot alkot. A csésze fogai legfeljebb valamivel hosszabbak mint a csövük; bemetszése többé-kevésbé kereken öblös. Pártája mm hosszú, kékeslila, 5- metszetű, és minden karéja tövén a cső torkában rojtos pikkely van. Terem hazánk északi és nyugati hegyvidékén Nagyon hasonlít hozzá a G. Wettsteinii Murb. Ennek csészéje hegyes bemetszésű; a párta csöve a szögletein kissé hártyás; levele széles vállból csak 1 2 cm. hosszú; a szártagok igen hosszúak (5 7 cm). Ilyen hazánk keleti hegyvidékének rétjein nő. Prémes tárnics. Gentiana ciliata L. (Pillás szirmú v. szemszőrös tárnics. Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) Évelő cm. Szára 1 2-virágú. Levelei hosszúkás lándsásak, vagy egészen keskenyek; három erűek. Virágai nagyok, 4 5 cm h. Pártája tölcséresen buzogány alakú, 4-metszetű; a szeletek széle hosszan rojtozott; élénk kékszínű; torka csupasz. Terem réteken, cserjésekben, hazánk hegyvidékén, de rendesen csak szálanként Más honi fajok: G. bulgarica Vel., Fatrae Borb., frigida Haenke, nivalis L., obtusifolia (Schm.) Willd.(?). orbicularis Schur., phlogifolia Schott et Ky., prostrata Hnke. (?), utriculosa L., tenella Rottb., Vágneri Jka stb. Kakukfű-fojtó aranka. Cuscuta Epithymum Murr. (Arany fonalfű, boldogasszonyhaja, fecskefonal, fonalfűnyűg, gerény- v. görényfű, hajnevelő fű, herefene, herefojtó, köszvényfű, luczernakosz, paplanfű, pippany. Term. r.: Szulákfélék. Convolvulaceae.) 16. t. 6. k. Egyéves. Szára fonalszerű, elágazó és rendszerint veres. Lomblevele nincs. Virágai aprók, egyetlen murvalevéltől támasztott gömbben, úgynevezett csembők virágzatban. Kocsánya igen rövid vagy hiányzik. Csészefogai körülbelül akkorák, mint a párta csöve. Pártája 4 5 mm h.; csöve akkora mint kevéssé kihegyezett fogai; halvány rózsaszínű v. fehér. Bibeszála hosszabb mint a magház; bibéje még hosszabb. Terem az egész országban Az aranka magja a földben csirázik ugyan, de gyökérkéje csakhamar elpusztul; fiatal szára rácsavarodik valamely szomszédos növényre, szivókákat bocsát bele és összes táplálékát e gazdanövényből fedezi. A gazdanövényekben nem nagyon válogatós. Él kakukfűvön, pillangósokon (főleg herén és luczernán, zanóton, bükkönyön), répán... sőt a félélősködő csormolyán és zsellérkén is találták már. A termesztett-növényeket teljesen elölheti, ezért igen káros gyom. A lóherén különösen gyakori a nagyobb és gazdagabb virágú herefojtó aranka (C. Trifolii Bab.); ennek a virágai kocsányosak s a csésze fogai csak félakkorák mint a párta csöve. Könnyen felismerhető az egybibéjű aranka C. lupuliformis Krock. (Term. r.: Szulákfélék. Convolvulaceae.) Egyéves. Évelő. Ez a legnagyobb; 4 5 m. h. szára 4 5 mm vastag, zsinórszerű. Csaknem ülő virágai fürtösek. A párta csöve még egyszer akkora mint a szegélye és csak egy bibeszála van. Fákra fut és, a legészakibb vármegyék kivételével, mindenütt terem Más honi fajok: C. Epilinum Wh (lenföldön), europaea L., obtusiflora Humb., suaveolens Sér., urceolata Kunze. Amerikai gyommagvakkal behurczolt faj a C. glomerata Choisy. C) A párta ötszirmú és felső állású. A természetes rendszer szerint valamennyi faj az Ernyősökhöz, Umbelliferae tartozik. Mezei iringó. 140

147 Eryngium campestre L. (Átkozott tövisk, bondor, boszorkánykerék, fehér- v. fejér tövis v. tüske, lajtorjás v. létrás tüsök, macskatövis, tövises lapu, ördögszekér, ördög bordája, keringő, rokolya, motolla, szamártövis, százfű, százfejű fű, százfő-fű, szélhajti góré, szunyogtövis, tüskés ballangó, böfögtető.) Évelő cm. Szára annyira ágas, hogy termete félgömbös. Az egész növény fehéres zöld. Levele 3-tagú; levélkéi kétszer szárnyasak, tüskésen fogasak; az alsók nyelesek, a felsők ülők. Virágaik igen rövid kocsányú ernyőben, csaknem gömbölyű gombban. A murvagallér levelei lándsásak, szúrósak. Minden virág tüskés pikkely hónaljában. Termése kétfelé hasadó szemtermés. Terem mezőkön, a magasabb hegyvidéket kivéve, az egész országban Laposlevelű iringó. Eryngium planum L. (Kék tövisk, temondádfű.) Évelő cm. Alsó nyeles levelei osztatlanok, kerekdedek. Szárának felső része és virággömbjei szép aczélkék szinűek Más honi fajok: E. amethystinum L., maritimum L. Berki zápócza. Astrantia major L. (Zápócza, völgycsillag.) 17. t. 1. k. Évelő cm. Tőlevelei hosszúnyelűek, tenyeresen öt-osztatúak, egyenetlenül vagdalt karéjokkal. Szára kevés levelű. Ernyője egyszerű. A murvagallér levelei (10 20) akkorák v. hosszabbak mint az ernyős virágzat; fehér, vörös és zölden tarkázottak. A csak porzós virágok hosszabb kocsányúak mint a kétivarúak. Pártája fehér v. pirosas. Termésén 5 kiemelkedő fogas bordája van. Terem erdőszélen, minden hazai magasabb hegyvidéken Törpe dundi. Hacquetia Epipactis (Scop.) DC. (Törpe zászpa.) 5 20 cm. Levele mind tőlevél; tenyeresek, 3 5 levélkéjüek. Ernyője egyszerű; kocsánykái rövidek és 5 8, háromszor akkora murvalevél gallérozza őket. Pártája sárga. Termésén öt fonalszerű bordája van. Terem erdőkben és írtásokban. Hazánk keleti felében ritkaság, annál gyakoribb azonban az észak-nyugati hegyvidéken

148 Erdei gombernyő. Sanicula europaea L. (Patikai szaniczor, szánikula v. törő zsányik, berzengő mag.) Évelő cm. Szára csak 1 2-levelű. Tőlevelei hoszszúnyelűek, mélyen öt karéjúak; karéjok viszszás tojásdadok, fűrészesek. Ernyős virágzata öszszetett. Az elsőrendű sugarak egyenlőtlen hoszszúak, a másodrendűek kis virággömbben végződnek. Virágai kétivarúak és porzósak. Apró szirmai fehérek vagy rózsaszínűek. Gallérlevelei háromhasábúak, metszetei fűrészesek, gallérkalevelek keskenyek, kihegyezettek, igen aprók. Termése hosszú horgas sertéktől borzas. Terem hazánk öszszes hegyvidéki erdeiben, főleg bükkösökben Kereklevelű buvákfű. Bupleurum rotundifolium L. (Általbúvó, színgallér.) 17. t. 2. k. Egyéves cm. A szár hosszában karczolt. Alsó levelei keskenyedő tővel ülők, a felsőbbek tojásalakúak vagy kerekdedek, átnőttek. Galléra, hiányzik; gallérkája 3 5 kihegyezett kerekded levélke, melyek az ernyőcskéknél jóval hosszabbak. Hasadó termése hosszabb, mint a kocsány, bíborbarna és lapított. Pártája igen kicsiny és sárga. Terem munkált talajon, vetés közt szórványosan Sarlós buvákfű. Bupleurum falcatum L. (Gacsos általbúvó.) Évelő cm. Merev szára kevés ágú. Alsó levelei hosszas kerülékesek, nyélbe keskenyedők; szárlevelei keskenylándsásak, rendszerint sarlósan görbültek; ereik felső lapjukon bemélyedtek és a fonákon kiemelkedők. Ernyője 5 9 ágú. Galléra kevés, gallérkája többnyire ötlevelű; ezek hosszúkás lándsásak, erősen kihegyezettek. Terméskéi hoszszabbak mint a kocsány, kissé görbültek. Terem napos, fűves hegylejtőkön, főleg mészkő-talajon

149 Gindár buvákfű. Bupleurum tenuissimum L. (Szíki buvákfű.) Egyéves cm. Szára vékony, terebélyesen ágas, sokszor lecsepült. Levele keskeny, csak 1 4 mm széles. Galléra 1 5, gallérkája 3 5-levelű; az utóbbiak jóval hoszszabbak mint az ernyőcskék. Termése tojásalakú, kiemelkedő bordákkal és bibircsós. Terem az Alföld szíkes, homokos mezőin; helyenként nagy területeket lep be Más honi fajok: B. affine Sadl., aristatum Bartl., aureum Fisch., baldense Host, diversifolium Roch., Gerardi Jacq., junceum L., longifolium L. Nagyszagú zeller. Apium graveolens L. Kétéves cm. Levelei sötétzöldek, fényesek; többnyire háromágúak, szárnyasak. Szára gazdagvirágú; galléra és gallérkája hiányzik. Apró pártája fehér. Terméskék tompán 5-szögűek, 5 kiemelkedő bordával. Minden része, kivált termése átható illatú. A termesztett növény gyökere vaskos, gumós, ehető. Konyhakertekben termesztik és falvak körül néhol el is vadul

150 Kerti petrezselyem. Petroselinum sativum Hoffm. 17. t. 5. k. Kétéves Szára igen ágas. Alsó levelei szárnyasak, három ágúak, a felsőbbek 3-osztatúak. Gallérja kevés, gallérkája 6 8-levelű. Ernyője sok ágú. Konyhakerti növény, melynek húsos gyökere a leves fűszerezésére szolgál Gyilkos csomorika. Cicuta virosa L. (Mérges v. vízi bürök, métely torzsa.) Évelő. 125 cm. Húsos tőkéje ferde és harántfalakkal üregekre osztott. Levelei háromszorosan szárnyasak, élesen fűrészesek, keskeny, szálas-lándsás levélkékkel. Gallérja nincs, gallérkája soklevelű. Ernyője ágú; pártája fehér; ikertermése gömbölyded. Terem szórványosan nagyobb és állandó mocsarakban, vizenyős réteken Cicutin-tartalmánál fogva hazánk legmérgesebb növényeinek egyike. Irtását Németországban a törvény parancsolja; nálunk aránylag ritka és csak helyenként fordul elő nagyobb mennyiségben. A legelő marhára is mérgező hatású. Közönséges sarlófű. Prionitis Falcaria (L.) Dum. (Sarlós bolonyik. Sium. Falcaria L., Falcaria Rivini Host.) Kétéves Szára ágas-bogas, buglyosan szétterpedő. A tőlevelek nyele rendesen több ágú, mindenik 3-felé osztott sallangokkal. Szárlevelei 3-osztatúak, a középső tag rendesen 3, a szélsők 2-ágúak; sallangok sarló alakjára görbültek és élesen fűrészesek. Galléra és gallérkája több igen keskeny fonalszerű murvából áll. Pártája fehér. Terem utak szélén, szántó földeken szórványosan az egész országban

151 Csöves podagrafű. Aegopodium Podagraria L., (Kecske- v. lúdlábfű, köszvényt gyógyító fű, podagra fű.) Évelő Szára csöves, barázdált. Levelei kétszer hármasan szárnyasok, hosszúnyelűek; levélkéi tojásalakúak, fűrészesek; a legfelsők csak egyszer hármasak. Jókora ernyői sokágúak. Gallérja és gallérkája hiányzik. Terméskéi hosszúkás tojásalakúak. Terem erdőszélen, gyümölcsöskertben, ligetekben az egész országban, helyenként bőven. Az Alföldön ritka Hasznos kömény. Carum carvi L. (Konyhakömény, kemény mag.) Kétéves Szára ágas. Levelei kétszer és keskeny sallangokra szeldeltek. Az alsó levelek hűvelye hosszú. Gallérja vagy hiányzik, vagy egy levelű. Gallérkája hiányzik. Sziromlevelei csak 1 mm. hosszúak, fehérek, pirosas középérrel. Terem hegyvidéki kaszálókon az egész országban. Gyűjtik és, fűszerül, valamint orvosságul szolgáló terméseért (köménymag), termesztik is

152 Hasznos földi-tömjén. Pimpinella Saxifraga L. (Rákfark, bábafű, bába ire, csába ire, Csaba íre v. ízme, érfű, földi tömjén, kősúró ánizs,) Évelő cm. Szára hengeres, karczolt, kevés levelű s rendszerint rövid szőrű. Alsó levelei szárnyasak 7 13 levélkével; a kerekded levélkék durván fűrészesek; a felsők kétszer szeldeltek, végre a legfelsők egyszerűek, árformájúak. Ernyője ágú; gallérja hiányzik. Pártája fehér; bibeszála virágzáskor rövidebb mint a magház. Terem szikár mezőkön, utak szélén az egész országban. Gyökere orvosságul is szolgál Közeli rokona az ánizs (Pimpinella Anisum L., bécsi kömény), melyet helyenkint termesztenek. Termése fűszerül és orvosságul szolgál. Más honi fajok: P. alpestris Spreng., magna L. Széleslevelű békakorsó. Sium latifolium L. (Bolonyik, czukorgyökér, korsócskafű, ninsi gyökér, vízi paszternák.) Évelő cm. Töve terjedő. Ágas szára szögletes és barázdás. Vízbeli levelei 3 4-szer és igen keskenyre szeldeltek; légbeli levelei csak egyszer szárnyasak, v. kevesebb levélkével. Levélkéi kerülékesek v. keskenylándsásak és durván fűrészesek. Ernyője nagy. Gallérja 5 6-, gallérkája 5 8-levelű. Pártája fehér. Termése tojásalakú, kopasz, erősen kiálló bordákkal. Terem mocsarakban, árkokban, vízállásos réteken a legészakibb határvidék kivételével mindenütt. Mérges

153 Más honi fajok: S. angustifolium L., [helyes neve azonban Berula angustifolia (L.) Koch.] Szintén mérges. 147

154 Havasi medvekapor. Meum athamanticum Jacq. (Medvekömény, medvegyökér.) Évelő cm. Szára hengeres, finoman karczolt. Szárnyas tőlevelei hajszálszerűen négyszer vagy többször szeldeltek; hüvelyök fölfúvódott. Gallérja 1 2-levelű v. hiányzik; gallérkája az ernyőcskéknél rendszerint hosszabb, hártyás és többlevelű. Pártája fehér. Termése akkora mint kocsánya. Terem szórványosan az északi és keleti havasok legelőin Zamatos gyökere italok fűszerezésére használható. Más honi faj: M. mutellina (L.) Gaertn. Erdei angyélika. Angelica sylvestris L. (Patikai angyalfű, angyalgyökér.) Évelő cm. Szára hengeres és finoman karczolt; felső részében pelyhes. Alsó levelei 2 3-szor szárnyasak; levélkéi tojásalakúak, fűrészesek és a vályús nyélen nem futnak le. A felsőbb levelek hűvelye erősen fölfúvódott. Ernyője igen nagy és sokágú. Gallérja rendesen hiányzik, gallérkája soklevelű, levélkéi lándsás tőből serteszerűen kihegyesedők. Pártája fehér, ritkán rózsaszínü. Termése akkora mint a kocsány. Terem árkokban, patakok mentén, nedves réteken az egész országban Hasznos édes-kömény. Foeniculum vulgare Mill. (Olasz-, római v. bécsi kapor.) Kétéves. és Évelő. 1 2 m. Hengeres szára karczolt és hamvas. Levelei finoman szeldeltek. Ernyője ágú. Gallérja és gallérkája hiányzik. Pártája sárga. Termése édes zamatú, orvosságul és helyenként fűszerül használják; ezért ültetik is

155 Mérges ádáz. Aethusa Cynapium L. (Ádázó bürök, ebzeller, kerti ádáz, kicsiny bürök, kutya petrezselyem.) Egyéves cm. Szára igen ágas. Levelei szárnyasak, 2 3-szor szeldeltek, dörgölve, hagymára emlékeztető kellemetlen szagot árasztanak. Az egész növény kopasz és zöld. Gallérja nincs, gallérkája 3-levelű; mind pongyolán lefityegő; erről ismerhető föl legkönnyebben; szagán kívül ez, meg fehér virágai különböztetik legfeltűnőbben a petrezselyemtől, melylyel összetéveszthető. Terem mívelt talajon, kertekben, szórványosan az egész országban Törékeny gurgolya. Seseli rigidum W. et K. (Szirti kömény, tekercs kapor.) Évelő cm. Gyökere, valamint szára a tövén újjnyi vastag. Szára barázdált és aprón molyhos. Alsó levelei 3-szor osztottak; sallangjai 1 4 mm. szélesek, merevek és kihegyezettek, csaknem szúrók, kékes hamvúak és számos levélsallangja sűrű bokrot képez. Ernyője 20 és több sugarú. Sugarai a termés érésekor is molyhosak. A gallérka levélkéi tövükön összenőttek, csúcsuk felé árszerű sallangokra szeldelve; szürkén molyhos. Szirmai fehérek. Termése tojásdad, 4 5 mm. h., szintén molyhos. Terem mészkő sziklákon hazánk délkeleti hegyvidékén

156 Más honi fajok: S. annuum L., elatum L., glaucum L., gracile W. et K., Hippomarathrum L., leucospermum W. et K., osseum Cr., varium Trev. 150

157 Bördős borgyökér. Oenanthe fistulosa L. (Borvirág, üres borgyökér, bösövény, nadálydió, nadálygumó, ostorindás haramag, vízi mogyoró.) Évelő cm. Töve a csomókon gyökerező; vaskosabb gyökerei répásak. Szára vaskos, kevés ágú és bördős. Tőlevelei kétszer szárnyasak; szárlevelei hosszú bördős (csöves) nyelekkel, melyek végén keskeny szárnysallangok vannak. Ernyője 3 7-ágú. Pártája fehér; ernyőcskéi gömbösek. Termése a hosszú bibeszálaktól kétszarvú. Terem árkokban, mocsarakban szórványosan az egész országban. Mérges Más honi fajok: Oe. aquatica (L.) Lam. (mételykóró). banatica Heuff., media Grsb., pimpinelloides L., silaifolia MB., stenoloba Schur. Hegyi tömjéngyökér. Libanotis montana Cr. (Libán, tömjénillat.) Kétéves. Évelő cm. Szára mélyen barázdált és szegletes. Levelei 2 3-szor szárnyasak; a levélkék szálkahegyűek. Gallérja és gallérkája soklevelű, v. hiányzik. Szirmai fehérek v. pirosasak. Ernyője sokágú, sugarai pelyhesek. Terméskéi 3 4 mm. hosszúak. rövid szőröktől érdesek. Terem árnyas, sziklás mezőkön, szórványosan hazánk nyugati hegyvidékén Más honi fajok: L. humilis Schur, leiocarpa Heuff. Termetes medvetalp. Heracleum Sphondylium L. (Császárgyökér, medveköröm, medvelapu, tapsír, mestergyökér, tehén paszternák; tápsír.) Évelő cm. Csöves és vaskos szára barázdált. Levele nagy, szárnyas; a szárnyak szélesek, legalább az alsók nyelesek; gyakran karéjosak és durván fűrészesek. Felsőbb szárlevelei 1 2-szer háromkaréjúak. Az egész növény merev szőröktől érdes. Ernyője igen nagy, sugarai 15 cm. hosszúak. Gallérja rendesen hiányzik, vagy legfeljebb 1 több lehulló levélkéből áll. Gallérkája soklevelű. A szélső virágok nagyobbak; szélső szirmaik 8 9 mm hosszúak. Terméskéi erősen lapítottak, 8 10 mm hosszúak. Terem réteken, erdőszélen, cserjésekben az ország minden hegyvidékén Igen nagy termetű, Ázsiából származó medvetalpfajokat kertekbe is ültetnek. Más honi fajok: H. carpaticum Porc., palmatum Baumg., sibiricum L. 151

158 Fűszeres kapor. Anethum graveolens L. (Uborkafű.) Egyéves cm. Szára hengeres, kopasz. Levelei. 2 3-szor szárnyasak, igen keskeny sallangokkal. Sem gallérja, sem gallérkája nincs. Ernyője sok sugarú, sárga szirmai begöngyölődöttek; lapos terméskéi csaknem lencseképűek. Fűszeres illata és íze kedvéért termesztik. Néhol elvadul Kerti paszternák. Pastinaca sativa L. (Moh v. olasz répa, pasztinák vagy peszternák.) Kétéves cm. Gyökere répás. Szára töve felé pelyhes és szegletes. Levelei szárnyasak; levélkéi tojásalakúak, durván fűrészesek, visszájokon pelyhesek, színökön fényesek. Végálló ernyője a szélsőknél jóval nagyobb. Gallérja nincs. Pártája sárga. Kerülékes terméskéje erősen lapított. Terem réteken, utak szélén az egész országban. Húsos gyökereiért helyenként termesztik

159 Vízi kocsord. Peucedanum palustre (L.) Mnch. (Disznókömény, erdei vadkömény, kénköves gyökér, kemény mézfű, posványderezle, szőristráng.) Kétéves cm. Szára csöves, szegletes és barázdált. Levele szárnyas, 4- és többszörösen 1 3 mm keskeny sallangokra szeldelt. Ernyője nagy, ágai érdesek. Gallérja és gallérkája soklevelű, hártyás szélű levélkékkel. Pártája fehér v. pirosas. Terméskéi 4 5 mm. hosszúak; középen erősen kidomborodók. Terem nedves réteken, vízerekben szórványosan az egész országban Homoki kocsord. Peucedanum arenarium W. et K. (Sárgatejű szőristráng.) Évelő cm. Hengeres szára finoman karczolt. Alsó levelei 3-szor szárnyasak, szeldeltek; a sallangok körülbelül 2 mm szélesek; a felsők lemezei nagyon satnyák, fejletlenek. Ernyője többnyire 6-ágú cm hosszú sugarakkal. Pártája halványsárga. Terméskéje kerűlékes, lapított. Terem hazánk homokbuczkáin Más honi fajok: P. alsaticum L., austriacum (Jacq.) Koch.. carvifolia Vill., Cervaria (L). Cuss., intermedium Schur., latifolium MB., longifolium W. et K., officinale L., Oreoselinuem (L.) Mnch., Ostruthium (L.) Koch, (Imperatoria Ostruthium L., mesterlapú, mestergyökér, császárgyökér, csicsókás derely), Rablense (Wulf.) Koch., Rochelianum Heuff., Schottii Bess., Venetum Koch. Heuffel husáng. Ferula Heuffelii Grsb. (Büdőr, tanítókóró.) Évelő m. Vaskos szára hamvas. Levelei cm hosszúak, 3 4-szer szárnyasak; szárnyasan osztott levélkék szeletei mm szélesek és körülbelül 6 8 mm hosszúak. Virágzata igen nagy; 40 cm-nyi és jóval hosszabb is lehet; sokszorosan összetett és bugaszerű; ágai átellenesek, vagy örvösek és a szétterpedő, 1 3 dm h. ágakon vannak a 2 4 cm h. vékony ágacskákon az ernyőcskék elhelyezve. A középső ernyőcske sugara rendszerint ismét elágazik. Apró virágai sárgák. Termése lapos, 1 cm h., 5 6 mm széles. Terem Krassó-Szörény várm. délkeleti részében

160 Sadler husáng. Ferula Sadleriana Ledeb. Évelő cm. Levele 3 4-szer szárnyas, hosszabb, kissé szélesebb és finoman fűrészes levélkékkel. Virágzata kevésbbé összetett; tengelye rendesen zegzúgosan görbült s tövét lemeznélküli felfúvódott levélhüvely támasztja. Virága sárga. Terem a Pilishegy délkeleti gerinczén és a tordai-hasadékban

161 Erdei mézgabürök. Ferulago sylvatica (Bess.) Rchb. (Lapiczkafű, suharcz, ütőke, serkentő kóró.) Évelő cm. Finoman rovátkolt és tompán szögletes szára felül ágas. Szárnyas levelei hajszálfinomságú szeletekre vannak szeldelve; az alsók szálasak, 3 4 dm hosszúság mellett csak 6 8 cm szélesek. Virágzatában rendesen 3 ernyő együtt áll és 155

162 a szélsők, melyekben inkább porzós virágok fejlődnek, felülemelkednek a középsőn. Gallérja és gallérkája több lefüggő, tojásalakú levélkéből áll. Szirmai aprók, sárgák. Termései hátukon 3 erősen kiemelkedő bordával. Kellemes fűszeres illatú. Terem hazánk keleti hegyvidékén Más honi fajok F. commutata Roch. nodiflora (L.) Koch. Vetési magtaréj. Tordylium maximum L. (Szarvas gyökér, esztergamag.) Egyéves cm. Szára barázdás, levelestől durva szőrű. Levelei egyszerűen szárnyasak; tojásalakú levélkéi nyeletlenek és durván fűrészesek. Gallérja és gallérkája több keskeny, kihegyezett levélkéből áll. Szirmai fehérek, visszás tojásalakúak; külsejök gyakran rózsaszinű. Gömbölyű terméskéi sertéktől érdesek. Szélső virágai nyelvesek, 2 5 mm h. szirmokkal. Terem, a legészakibb megyéket kivéve, szórványosan az egész ország szőlőiben, vetései közt

163 Széleslevelű bordamag. Laserpitium latifolium L. (Fehér enczián, lázerfű.) Évelő cm. Hengeres szára finoman karczolt. Alsó levelei 2-szer szárnyasak, 3-szeletü végkaréjokkal; levélkéi tojásalakúak, gyöngén szíves vállúak és fűrészesek. Az ernyők sugarai belső oldalukon érdesek. Gallérja soklevelű; levélkéi lándsásak; a gallérka levelei sertések. 157

164 Szirmai aprók, fehérek. Terméskék 7 9 mm. hosszúak; hártyás szegélyük 2 3 mm. széles. Terem hegyi erdőkben, csak meszes talajon, a Kárpátokban és túl a Dunán Más honi fajok: L. alpinum W. et K., Archangelica Wulf., prutenicum L. Nagyvirágú laputurbolya. Orlaya grandiflora (L.) Hoffna. (Borzon, fehér buzavirág, sziromőr, nagyvirágú vadmurok.) Kétéves. Egyéves cm. Szára kopasz, gyöngén barázdált. Alsó levelei gyéren szőrösek; 3 4-szer szárnyasak; a levelkék szeletei többnyire csak 1 mm. szélesek. Gallérja és gallérkája többlevelű. Pártája fehér, a szélső szirmok igen nagyok (10 13 mm.), mélyen bemetszettek. Terméskéi 8 mm. hosszúak, merev sertéktől borzasok. Terem az ország déli részében, északra a Kárpátok déli lejtőjéig, szórványosan; sziklás, cserjés helyeken seregesen is terem

165 Vad murok. Daucus Carota L. (Murkó, vad sárgarépa.) Kétéves., ritkán Egyéves cm. Szára barázdált és merev szőröktől borzas. Alsó levelei 2 3-szor szárnyasak; szeletei keskenyszálasok, kihegyezettek és halványzöldek. Gallérja számos szárnyas levélből áll és erről könnyen fölismerhető; gyakran a gallérka levelei is 2 3- metszetűek. Ernyője sokágú, a középsők rövid kocsányúak; legbelső virágának szirmai biborfekete színűek, a 159

166 többi fehér. Terméskéi rövid sertéjűek s van 4 sor végükön kissé horgas, hosszú tüskéjük. Terem parlagokon, főleg száraz talajon az egész országban A termesztett növény gyökere húsos és édes. Levesbe használjuk, főzeléknek eszszük, vajat is festenek vele. Konyhakertekben mindenütt termesztik. Közönséges ördögbocskor. Caucalis daucoides L., (Bagifana, borzmag, lapu-turbolya, murokképű v. vigály-borzon, murokképű butykosfű, vad petrezselyem.) Egyéves cm. Szára barázdált, szőrös v. kopasz. Alsó levelei 3 5-ször szárnyasak, hüvelyük sűrűn pillás. Ernyője kevés ágú (2 5). Gallérja rendesen hiányzik; gallérkája hártyás szélű levélkékből áll. Szirmai fehérek vagy pirosasak; a szélsők hosszabbak. Terméskéi körülbelül 1 cm. hosszúak 2 4 mm. h., egyenes és csak a végükön kissé görbült tüskékkel. Terem parlagokon, vetés közt az egész országban Nagyon hasonlít hozzá a rücskös ördögbocskor (C. muricata Bisch.); termése csak rövid (1 mm.), kampós és zömök tüskékkel van megrakva, melyek rücskössé teszik. Terem az előbbivel. Vetési kunkorsallang. Turgenia latifolia (L.) Hoffm. (Degencs, széleslevelű borzon.) Egyéves cm. Szára hengeres, barázdált és kurta szőrű, közbe hosszabb sertékkel is. Levele szárnyas; levélkéi lándsásak, durván fűrészesek és a nyélen lefutók. Virágzata kevés és vaskos ágú. A gallér és gallérka levélkéi szélesen hártyásak. Szirmai fehérek v. rózsaszínűek. 1 cm. h. termése csupa tüske. Terem vetés közt, parlagokon hazánk déli felében

167 Bojtorjános szamárturbolya. Torilis Anthriscus (L.) Gmel. (Mezei borzon, sertetalp, szamárpetrezselyem, televényturbolya, tüskemag.) Kétéves. Egyéves, cm. Hengeres szára gyöngén barázdált, rásimuló szőröktől érdes. Levelei kétszer szárnyasak; hosszúkás levélkéi fűrészesek. Ernyője 3 9-sugarú s a gallérja rendszerint annyi levelű, a hány sugárból áll az ernyő. A gallérkája is soklevelű. Szirmai fehérek v. pirosasak. Terméskéi számos, kissé ives, de nem horgas tüskéktől borzasak. Terem árkok, utak, mentén, erdők szélén az egész országban Más honi fajok: T. aglochis Simk., arvensis (Huds.) Gren., heterophylla Guss., microcarpa Bess. Erdei turbolya. Anthriscus sylvestris (L.) Hoffm. (Esztergamag, ormánka, csengbürök, vadturbolya.) Évelő cm. Szára fölül szögletes, töve felé rövid szőröktől érdes. Levele 2 3-szor szárnyas; levélkéi durván és kihegyezetten fűrészesek; fényesek. Gallérja nincs; gallérkája 5 gyapjas élű és lefelé elálló levélkével. Szirmai fehérek, szélükön zöldek. Termése hosszúkás, sima; hosszabb mint a kocsány és csúcsán kis (1 mm.) csőrbe nyulik ki. Terem erdőkben, ligetekben az egész országban Nagyon hasonlít hozzá az Anthrisius nemorosa (MB.) Spr., de termése sertés bibircsekkel van megrakva. Ez hazánk délkeleti hegyvidékén terem

168 Zamatos turbolya. Anthriscus Cerefolium (L.) Hoffm. (Articsóka, kerti turbolya, olasz saláta.) 17. t. 3. k. Áttelelő egyéves. Kétéves cm. Szára kopasz vagy legfeljebb a csomók fölött puhaszőrű. Levelei 3-szor szárnyasak; a szeldelt levélkék szeletei kihegyezettek. Gallérja nincs. A sugarak és rendesen a kocsánykák is apró szőrűek. Gallérkája pillás levélkékből áll. Szirmai fehérek; termése körülb. 1 cm. hosszú, igen keskeny, 2 3-szor hosszabb a kocsányánál és csőre is hosszabb (2 5 mm.). Kellemes ánizsillata és jó íze van, ezért termesztik. Hazánk déli részében helyenként el is vadul Más honi fajok: A.fumarioides Spr., nitidus (Whlbg.) Garcke, Scandix (Scop.) Beck, trichospermus Schult. Tűmagvú bábafésű. Scandix Pecten Veneris (L.) Beck. (Berzencze, erdei v. vad harasztos káposzta, tűhegyű fű, tűmagvú turbolya. Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Szára rendszerint tövétől ágas, gyéren szőrös. Levele 3-szor szárnyas, keskeny, kihegyezett levélkékkel. Ernyője 2 3-sugarú, gallérja nincs; gallérkája rendesen 5 lándsás levélkéből áll. Szirmai fehérek. A termés a nagyon megnyúlt, lapított csőrrel együtt, 4 cm. hosszú és 2 sor szőrtől érdes. Terem mívelt talajon hazánk nyugati felében helyenként Csemege baraboly. Chaerophyllum bulbosum L. (Bóbiska, bubolyicska vagy bubujicska, csemegebürök, mogyorósaláta, vad turbolya.) Kétéves cm. Hengeres szára finoman karczolt, csomóin bütykös; töve felé borzas és piros foltos, felül pirosan befuttatva. Levelei 3 4-szer szárnyasak, keskeny levélkékkel. Gallérja nincs, vagy kevés levelű és hamar húll le; gallérkája 3 6-levelű; a levélkék széle kopasz. Számos sugara kopasz. Szirmai fehérek. Termése 5 6 mm. hoszszú és akkora mint a kocsánya. Terem cserjés, köves töltések mentén, szőlők körül az egész országban

169 Az egyéves, még csak tőleveles növény töve gumósan dagadt; ezt helyenként eszik s mihóka v. mihálka néven ismeri a nép. Szédítő baraboly. Chaerophyllum temulum L. Áttelelő egyéves. Kétéves cm. Pirosfoltos szára kissé bütykös és szögletes. Levelei kétszer szárnyasak, levélkéi tompák. Gallérja rendesen hiányzik s a gallérka 6 8 levele pillás. Terméskéi csillagformán szétberzedők. Terem erdőkben, gyümölcsös kertekben az egész országban Más honi fajok: Ch. aromaticum L., Cicutaria Vill., maculatum Willd., Villarsii Koch. aureum L. (?). Foltos bürök. Conium maculatum L. (Bödög, bőrög, bötök, bösvény, büdös-, mocskos-, nagy- v. patikai bürök, sípfű.) 17. t. 4. k. Kétéves cm. Szára hengeres, kopasz, igen ágas; töve felé lilásan foltos és deres; csöves. Alsó levelei 3-szor szárnyasak; a levélkék tojásdad vállból kihegyesedők, az alsók gyakran fűrészesek. Gallérja és gallérkája soklevelű. Ernyője soksugarú; szirmai fehérek. Terem utak szélén, lakások közelében az egész országban Az egész növény undorító egérszagú; coniin-tartalmánál fogva erős méreg. Orvosságul is szolgál. 163

170 Kerti koriándrom. Coriandrum sativum L. (Czigány petrezselyem, sobrák v. sobrabori.) Egyéves cm. Alsó levelei szárnyasak, kerekded hasogatott levélkékkel; a felsők kétszer szárnyasak, keskeny levélkékkel. Gallérja rendesen nincs; gallérkája soklevelű. Ernyője 5 8-ágú. Szirmai fehérek v. pirosasak, a külsők nagyobbak. Termése szívalakúan gömbölyű, édes, fűszeres zamattal; levelei azonban poloskaszagúak. Déleurópai növény, melyet helyenként termesztenek, kertek körül pedig néhol el is vadul Poloskaszagú pakilincs. Bifora radians MB. (Likpár, pakilincs koriandrom, poloskakapor, kilincsmag) Egyéves cm. Szára szögletes, barázdált. Alsó levelei 2 3-szor szárnyasak. Gallérja nincs; ernyője többnyire 5-sugarú; a sugarak kopaszok; a gallérka levelei kétágúak. Szirmai fehérek. Termése 2 egymással összenőtt golyócska; az érintkező lapon gyakran 2 nyilással. Az egész növény undorítóan poloskaszagú. Terem vetés között főleg az ország déli felében

171 Sárga lópetrezselyem. Smyrnium perfoliatum L. (Gyapor.) Kétéves cm. Gyökere répaszerű, kurta. Szára fölül 2 4 hártyás éllel. Alsó levelei 2-szer szárnyasak, durván fűrészes háromosztatú levélkékkel; a felsők csaknem épek, szélesen szárölelők, sárgászöldek. Gallérja és gallérkája nincs. Szirmai sárgák. Terméskéi szélesebbek mint a milyen hosszúak, kétgöbűek és feketék. Terem hegyvidéki erdőkben hazánk déli felében E csoportba lehetne sorolni: Herniaria (V. o. 1. r.), Polygonum (VIII. o. 1. r.), Cuscuta lupuliformis (V. o. 1. r.) 3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. Mogyorós hólyagfa. Staphylea pinnata L. (Apáczabokor, fattyú pisztáczfa, hályogfa, hupolyagfa, pukkantó, rózsás ászorúfojtó, szerencsedió, hólyagmogyoró. Term. r.: Hólyagfafélék. Staphyleaceae.) 18. t. 1. k. Cserje. 2 5 m. Átellenes levelei szárnyasak, 5 7 levélkével; levélkéi hoszszúkás tojásalakúak vagy lándsásak, fűrészesek, élénk zöldek. Csüngő virágzata fürtös. 5-szirmú pártája harangalakú, fehér; terméssé fejlődött magháza erősen felfuvódott, hólyagszerű. Olajtartalmú magvai borsónagyságúak, barnák, fényesek. Termése megrázva (szélben is) csörög. Terem cserjésekben, erdőszélen, főleg hazánk déli felének a hegyvidékén. 5. Kedvelt díszcserje. Kánya bangita. 165

172 Viburnum Opulus L. (Gányafa, kányafa, hógylya- vagy pirókfa; vízi bodza. Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) 18. t. 2. k. Cserje. 2 5 m. Átellenes levelei tojásalakúak, 3 5 karéjúak, színükön sötétzöldek, fonákukon halványak és pelyhesek; alapjuk felé épek, karéjai durván fűrészesek. Virágzata bogernyő. A belső virágok két ivarúak, a szélsők meddők, az utóbbiak pártája sokkal nagyobb és 5 egyenlőtlen karéjra metszett. Termése kellemetlen szagú, piros bogyó; a madarak eszik. Terem erdők szélén, főleg vizek mentén, szórványosan az egész országban Kerti alakja a labda-rózsa bangita (Viburnum roseum L. hólabda, hórózsa, labda-virág) csupa meddő virágokkal. Virágzata gömbölyű. Kemény fája esztergályosmunkákra alkalmas. Ostormén bangita. Viburnum Lantana L. (Bangita, barna galagonya, gánya- vagy kányafa, iszalag, juszalag, kakasfű, kányabegye, molnárcseresznye, ostorménfa, ostornyélfa, pepenye, zsidócseresznye. Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) Cserje m. Átellenes levelei kevéssé szívalakúan kerekek vagy tojásalakúak; egyenlőtlenül fűrészesek; majdnem bőrneműek, színükön kissé szőrösek, fonákukon pedig csillagszőröktől sűrűn molyhosak. Virágzata bogernyő. Minden virág egyforma, mind kétivarú. Termései eleinte zöldek, majd pirosak, végre feketék és kesernyés édesek. Terem gyér erdőkben, cserjésekben, szórványosan az egész országban; a dombvidéken gyakori Fája ostornyélnek, pipaszárnak alkalmas. Fürtös bodza. Sambucus racemosa L. (Vörös bodza. Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) 18. t. 3. k. Cserje m. Bele sárgásbarna. Átellenes levelei páratlanul szárnyasak; tojásalakú levélkéi kihegyezettek, fűrészesek. Tömött virágzata tojásalakú vagy gömbös buga. Pártája 3 6-karéjú, sárgásfehér; porzói rövidebbek a párta karéjánál. Bogyói élénkpirosak. Terem hazánk magasabb hegyvidéki erdeiben, főleg irtásokban Szép bogyói miatt kertekbe és parkokba is ültetik. Fekete bodza. Sambucus nigra L. (Fái vagy gyepűbodza. Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) Cserje m. Bele fehér. Átellenes levelei páratlanul szárnyasak, levélkéi nagyobbak mint az előző fajéi, durván és élesen fűrészesek; ritkásan szőrösek. Bogernyője rendszerint többszörösen 5 5-ágú. Igen rövid csövű pártája 6 9 mm széles, sárgásfehér és karéjai tompák. Termése majdnem borsó nagyságú, fekete bogyó; lecsüngő kocsánykái vérvörösek. Terem ritkás erdőkben, főleg irtásokban és emberi lakások körül az egész országban Virágja izzasztó teát ad; bogyóit festésre és eledelül is használják; fája is alkalmas esztergályosmunkákra. A nyírást birja és sövénynek is ültetik; fajváltozatait díszcserjéknek kertbe is ültetik. 166

173 Földi bodza. Sambucus Ebulus L. (Gyalogbodza. Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) Évelő cm. Tőkéje terjedő. Szára évről évre elhal. Átellenes levelei szárnyasak, 5 9 mm. hosszúkás, fűrészes levélkével és lándsás levélnemű pálhákkal. Bogernyője rendesen többszörösen 3-ágú. Pártája fehér, 8 mm. széles. Bogyói feketék; ízét sokan szeretik, máskülönben kellemetlen szagú, sőt mérges az egész növény. Terem útak mentén, mívelt talajon, árkok, töltések szélén az egész országban Némely vidéken lekvárt és pálinkát főznek a bogyóiból és bort is festenek vele. Sárga szömörcze. Cotinus Coggygria Scop. (Iszkumpia, szkumpia, parókafa, sárga szömöricze, szemercze cserszömörcze, timárfa, szumak. Rhus Cotinus L. Term. r.: Szömörczefélék. Anacardiaceae.) Cserje m. Váltakozó levelei egyszerűek, visszás tojásalakúak. Virágzata terebélyes buga. 5 sziromlevele zöldessárga. Legtöbb virága meddő. Termése körtealakú, a 3 bibeszál maradványával diszítve. A meddő virágok kocsánya piros szőröktől gyapjas. Terem napos, sziklás domblejtőkön, homokbuczkákon, szórványosan hazánk déli felében

174 Fája festéket és borító lemezeket szolgáltat. Kérgét cserzésre használták. Bugája kedves, soká tartó dísz, ezért kertbe is ültetik. E rendbe helyezhető még: Rhammus (V. o. 1. r.), Drosera (V. o. 5. r.), Stellaria media (X. o. 3. r.). 4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia. Mocsári parnasszia. Parnassia palustris L. (Fehér májfű, gyönyörű boglárpót. Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) 18. t. 4. k. Évelő cm. Tőlevelei hosszúnyelűek, szíves alappal tojásalakúak. Magános szárlevele nyeletlen, szárölelő. Öt-szirmú pártája nagy, fehér; minden szirom előtt van egy-egy rongyosszélű és 9 13 mirigyszőrű, porzóból alakult mellékszirom. Terem hazánk minden magasabb hegyvidékének tőzeges, süppedékes rétjein. Helyenként az Alföldön is Ide sorolható még: Drosera (V. o. 5. r.), Cerastium semidecandrum és Sagina (X. o. 5.). 5. rend: Ötbibeszálúak. Pentagynia. Házi len. Linum usitatissimum L. (Term. r.: Lenfélék. Linaceae.) 19. t. 1. k. Egyéves cm. Szára magános; váltogatva álló levelei keskeny-lándsásak, kihegyezettek, 3-erűek. Kocsányai a csészénél többszörte hosszabbak; a csésze levelei legfeljebb igen apró, egyszerű szőröktől pillásak, sohasem mirigyesek. Pártája nagy, 5-szirmú, kék, ritkán fehér. Termése ötrekeszű, tojásalakú tok, mindenik rekesze, egy-egy hártyával ismét csak félig szétválasztva, 10-magvú. Magja lapos és fényes barna. Termesztik főleg a hegyvidéken, a hol el is vadul Termesztik a magjából sajtolható olaj kedvéért, és a szárából készülő rost végett. Osztrák len. Linum austriacum L. Évelő cm. Töve bokros, mindig több szárat hajt. Levele lándsás vagy keskeny, szálas. Az egész növény kopasz. Kék szirma könnyen lehull. Legkönnyebben felismerhető elvirítás után az ívalakban félre és legörbülő kocsányairól. Terem árkok, töltések mentén az ország déli felében Sárga len. Linum flavum L. Évelő cm. Szára felső részében élesen szögletes. Levelei húsosak, kékesek; tövükön 2 barna mirigygyel. Kihegyezett csészelevélkéi mirigyesen pillásak és hosszabbak, mint a toktermés. Nagy szirmai aranyszínsárgák, belső oldalukon kiálló narancsszínű erekkel. Terem napos, köves hegyi réteken, az ország minden hegy- és dombvidékén. Északon ritka

175 Béka len. Linum catharticum L. (Angliai, apró, beleket indító vagy hashajtó len.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Levelei átellenesek; az alsók tojásalakúak, a felsők hoszszúkásak. Vékony szára álvillásan elágazó. Virágai aprók. Csészelevélkéi fehér mirigyszőröktől pillásak. Szirmai fehérek. Tokja akkora, mint a csésze. Terem nedves réteken az egész országban, csak az Alföld lapályain hiányzik Más honi fajok: L. extraaxillare Kit., glabrescens Roch. (pannonicum Kern.), hirsutum L., nervosum W. et K., perenne L., tenuifolium L., trigynum L. (aureum W. et K.). Kereklevelű harmatfű. Drosera rotundifolia L. (Napharmat, verítékfű. Term. r.: Harmatfűfélék. Droseraceae.) 19. t. 2. k. Kétéves. Évelő cm. Levele mind tőlevél; ezek hosszúnyelűek, vaskosak és kis kerek lapos kanálkához hasonlíthatók. Lemezük egész felülete nagy, biborszínű, hosszúnyelű mirigyekkel van megrakva. E mirigyek ragadós pepszintartalmú nedvet választanak ki, melyre a rászálló apró rovarok ráragadnak. A levél mirigyei ilyenkor a levél közepe felé összecsukódnak és e helyzetben mindaddig megmaradnak, míg a rovar el nem halt. Húsevő. Virágzata keskeny kunkoros fürt. Virága fehér. Terem tőzeges, mohos lápokon hazánk minden magasabb hegyvidékén Más honi faj: D. anglica Huds. Szíki lelleg. Statice Gmelini Willd. (Széki káposzta, sziki saláta. Term. r.: Istáczfélék. Plumbaginaceae.) 67. t. 2. k. Évelő cm. Levelei bőrneműek; hosszúkás tojásalakúak, nyélbe keskenyedők és majd mindég valamennyi szorosan a földre fekvő tőlevél. Szára kemény, leveletlen, közepétől ágas. Virágzata terebélyes, csupa egy oldalra hajló fűzérből áll. Virága apró, csészéje hártyás, 5-szirmú pártája kék vagy lila. Terem hazánk szíkes mezőin Más honi fajok: S. cancellata Bernh., tatarica L. Közönséges istácz. Armeria elongata Hoffm. (Gombos lelleg, pázsitszeg- vagy szögfű, tengerszegély. Term. r.: Istáczfélék. Plumbaginaceae.) 19. t. 3. k. Évelő cm. Töve bokros, gyepes. Levelei keskenyszálasak, egyerűek és pillásak. Virágzata gömbölyű, kocsánykái akkorák, mint a csésze csöve. Külső murvái serteneműek, a belsők csak szálkahegyűek. Pártája piros. Ültetik kertekbe, főleg virágszegélynek s helyenként»tengeri fű«-nek is nevezik. Helyenként el is vadul Más honi faj: A. alpina Willd. E rendbe osztható még: Cerastium és Spergula (X. o. 5. r.). 6. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia. 169

176 Ide sorolható: Myosurus (XIII. o. 3. r.). 5. VI. osztály: Hatporzósak. Hexandria. A virágokban porzó és termő együtt van; a porzók száma hat, egyenlő hosszúak és szabadok. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. A) A virágtakaró csészéből és pártából áll. Sóska borbolya. Berberis vulgaris L. (Fai- v. leány-sóska, leány-som, sóska-bokor, sóskafa, sóska-tövis, üröm-borbolya, veres egres. Term. r.: Borbolyafélék. Berberidaceae.) 19. t. 4. k. Cserje m. Vesszős ágain csúcsuk felé egyszerű, tövök felé hármas tövisek vannak. Levelei visszás tojásalakúak, élesen és pillásan fűrészesek. Harangalakú illatos sárga virágai csüngő fürtökben fejlődnek; a virág hat szirmának mindegyikén narancsszínű mirigy van. Termése piros bogyó. Terem erdőszélen, cserjés domblejtőkön, köves parlagokon, homokbuczkán is szórványosan az egész országban. Helyenként gyakori, néhol meg pld. az Alföldön, nagyobb területeken is hiányzik Henye locsahúr. Peplis Portula L. (Fattyú porcsinfű, gémhínár, vízi madárfű. Term. r.: Fűzényfélék. Lythraceae.) 19. t. 5. k. Egyéves Szára vagy a vízben úszik, vagy az iszapon hever, ágas és tövén rendesen gyökerező; kopasz. Levelei átellenesek, rövidnyelűek és visszás tojásalakúak v. lapiczkásak. Virágai igen aprók, levélhónaljiak, csaknem ülők és rózsaszínűek. Az egész növény rendesen pirosan van befuttatva. Gömbölyű toktermése a csészéből kiemelkedik. Terem mocsaras, iszapos helyeken, nedves szántóföldeken nagyon szórványosan, de az egész országban B) A virágtakaró pártaszerű lepel. a) Felső állású. Tavaszi tőzike. Leucojum vernum L. (Béka-, görcs-, tőzeg- v. vizi gyöngyvirág, tőzegviola. Term. r.: Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) 20. t. 1. k. Évelő cm. Levelei keskeny szálasak, mm szélesek s jóval rövidebbek, mint az 1 2 virágú kétélü tőkocsán. Virága fehér, bókoló, kellemes illatú; a hat viráglevél csücskének töve zöldes-sárga. Bibeszála buzogány alakúan és erősen megvastagodott. Magja sárgásbarna, kis függelékkel. Terem nedves réteken, erdei patakok mentén, helyenként bőven, de csak a hegyvidéken A keleti hegyvidéken gyakori két virágú alaknak külön neve is van: Leucojum carpathicum Herb. Nyári tőzike. Leucojum aestivum L. (Kakasvirág. Term: r.: Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) Évelő cm. Szára 3 s több ( 7) virágú. Virágzata csaknem ernyős. Virága hasonlít az előbbeniéhez. Bibeszála megnyílt, alig vastagodott, inkább fonalalakú. Magja fekete, függeléke nincs. Terem mocsarakban, vízenyős réteken csak a mezei tájon, az Alföldön is; főleg hazánk nyugati részében és onnan szórványosan a Királyhágón túlig Kikeleti hóvirág. Galanthus nivalis L. (Árvavirág, fejér tavaszika, fejér viola, Gergelynapi virág, gyócsé, gyolcsinka, tejvirág. Term. r.: Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) 20. t. 2. k. Évelő cm. Tőkocsánya egy virágú; két keskeny szálas levelének töve hártyás hüvelyben. Virága bókol; 3 belső lepellevele jóval rövidebb, zöldes és belső oldalán mindenik egy-egy sárga, félhold alakú folttal van diszítve. Toktermése bogyószerű. Terem nyirkos lombos erdőkben, cserjésekben az egész ország hegy- és dombvidékén; az Alföldre csak a határvidéken száll le. Kedves tavaszi virág; kertbe is ültetik Kikericsvirágú sárika. 170

177 Sternbergia colchiciflora W. et K. (Őszike, vetővirág. Term. r.: Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) 67. t. 6. k. Évelő. Virításkor nincs levele. Virága magános; alsó állású magháza hártyás, hüvelyező murvától van körűlfogva. A lepel csöve hosszú, cm., akkora mint a 6 keskeny, kis csücskökben végződő sallangja. Az utóbbiak halványsárgák, csövük fehéres v. zöldes, a murva barnás fehér. Őszszel virágzik s a következő év tavaszán fejleszti 18 cm. h., 2 4 mm sz. leveleit és májusban érleli 3 4 cm. h. kocsányon közvetlen a föld színén tokterméseit. Terem cserjés, gyepes helyeken: a Pilis-Vértes hegységben, a Balaton vidékén, Zimony, Herkules-fürdő vidékén és Moldva határán Csupros nárczis. Narcissus Pseudo-Narcissus L. (Húsvétvirág, sárga Jakabvessző, sárga nárczis. Term. r.: Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) 20. t. 3. k. Évelő cm. Tőkocsánya 2 élű, egyvirágú. Két-három erősen ormós levele keskeny szálas, hamvas zöld. Lepelkaréjai élénksárgák, körülbelül akkorák mint harangalakú, tojássárga színű mellékleple. Az utóbbi bodrosan csipkés. Porzói egyforma hosszúak és nagyrészt teljesen szabadok. Kedves és elterjedt kerti virág Fehér nárczis. Narcissus poeticus L. (Csokros havadi v. havadi virág, poéta nárczis, paczkona havadi (a telt). Term. r.: Hóvirágfélék. Amaryllidaceae.) 20. t. 4. k. Évelő cm. Szára 2 élű, hosszában karczolt, egyvirágú. Levelei csaknem akkorák mint a tőkocsány, keskenyszálasok, tompahegyűek. A melléklepel tálalakú, sárga, veres fodros szélű és sokkal rövidebb mint a 6 fehér lepelkaréj. Porzói a lepellel összenőttek és nem egyforma hosszúak. Virága illatos. Kedves kerti virág, mely helyenként elvadúl. 4 5, a havasi tájon 6 7. Más honi fajok: N. biflorus Curt., radiiflorus Salisb., Tazetta L. (az első és az utolsó csak Fiume m.) b) A virágtakaró alsó állású, 6 fogú vagy 8, ritkán 4 metszetű. Fürtös sülyfű. Polygonatum multiflorum (L.) All. (Fürtös gyöngyvirág, kakastaréj, sokvirágú pecsétfű stb. (lásd a köv. fajnál!) Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae) 20. t. 5. k. Évelő cm. Szára hengeres, kopasz; levelei hosszúkás kerekdedek, váltogatva egy oldalra állók. Csüngő virágfürtjei 2 6 virágúak. Leplének csöve keskeny, középtájon gyöngén befűződve és azután tágabb mint kigömbölyödő tövén; csücskei zöldek; belső oldalukon a porzószálak is szőrösek. Bogyója sötétkék, vagy piros. Virágának illata nincsen. Terem cserjés, sziklás nyílt dombokon az egész országban, helyenként az Alföldön is Orvosi sülyfű. Polygonatum offcinale All. (Erdei sülyfű, farkas csengőfű, fehérgyökerűfű, fehér hunyor, gyenge gyökér, kakas v. pávafark-fű, pecsétfű vagy pecsétes gyökér, Salamon pecsétje, sok-bütykű, sok-térdű gyöngyvirág, soktérdű v. sokbütykűfű. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Szára szegletes, gyöngén íves; domború oldalán állnak a levelei, homorú oldalán csüngnek a virágai. Levelei nagyobbak, szélesebbek és vaskosabbak mint az előbbi fajéi. Virágai magánosak v. párosak; leplének csöve egyforma bő, vagyis hengeres. Az egész növény, porzószálai is, kopaszok. Virágai illatosak, bogyói lila színűek. Terem sziklás, cserjés mezőkön, az egész országban, főleg a dombvidéken

178 Örvös sülyfű. Polygonatum verticillatum (L.) All. (Pávafarkfű, pávafark gyöngyvirág. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Szára hosszúkás vagy keskeny lándsás levelei 2 7-esével örvben állanak, visszájukon az ereken pelyhesek, különben az egész növény kopasz. Magános vagy páros virágai kicsinyek. Bogyója piros, végre sötétkék. Terem erdőkben a Kárpátok minden hegyvidékén Más honi faj: P. latifolium (Jacq.) Desf. Májusi gyöngyvirág. Convallaria majalis L. (Kakukvirág, szelencze, Szent György virága. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) 21. t. 1. k. Évelő cm. Töve taraczkot hajt. Két, három tőlevele kerülékes. Egy oldalra csüngő harangalakú virágai fehérek, kellemes és erős illatúak. Bogyói pirosak. Terem erdők, cserjések szélén, irtásokban, főleg lombos erdőkben az egész országban Kedves illatáért és szépségeért kertbe is ültetik. Kétlevelű árnyékvirág. Majanthemum bifolium (L.) DC. (Kétlevelű majanta, kis gyöngyvirág, marika, május gyöngye, nőstény gyöngyvirág, Szent-György virág, vad gyöngyvirág. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Taraczkot hajt; szára a középen felül 2, ritkán 3, szíves tojásdad levéllel. Leveleinek visszája, valamint szára gyéren szőrös. Apró, fehér virágai szártetőző fürtben fejlődnek. Leple csaknem tövéig 4 metszetű. 4 porzója akkora mint a lepelkaréj. Sárgás bogyói pirosan pettyezettek. Terem nedves erdőkben, cserjésekben az egész ország hegyvidékén

179 Fürtös gyöngyike. Muscari racemosum L. (Béka v. kígyóhagyma, györgyike, kék gyöngyvirág, kígyóvirág, mezei jáczint, pézsmabimbó, Szent-György virág. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Hagymája mogyoró nagyságú. Leveleinek a széle annyira begöngyölődött, hogy csaknem hengeresek; rendesen ívalakban lehajlók, ritkán a földön heverők. Tőkocsánya kopasz. Fürtje szártetőző, tömött, tövén igen apró hártyás murvákkal. Virága sötétkék, ritkán fehér, csaknem fordított tojásalakú; szegélye alján erősen befűződött és 6 apró, kissé fehéres foga hátragörbült. Gyenge illatú. Terem mezőkön, füves domblejtőkön, temetőkben hazánk közép és nyugati részében. Északon és keleten ritka; az utóbbi területen az erdélyi gyöngyike (M. transsylvanicum Schur) helyettesíti Üstökös gyöngyike. Muscari comosum (L.) Mill. (Kék kígyóhagyma, mezei jáczint, üstökös madártej, üstökös sárma. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Hagymája nagy. Levelei csaknem 3 cm.-nyi szélességet is elérhetnek. Virága 2-féle. A felsők meddők, keskenyen hengeresek, kékek és 3 6-szor hosszabb, szintén kék vagy lila kocsányokon felálló üstököt képeznek. Az alsók ritkásan és vízszintesen elállók. Leplök csöve barnás, tág nyilással és halványzöld, hátragörbülő fogakkal. Terem szántóföldeken, szőlőkben, cserjésekben, útak mentén, hazánk közép és nyugati részében. Északon és keleten hiányzik Hozzá hasonló a M. tenuiflorum Tausch., melynek meddő virágkocsányai csak akkorák, legfeljebb valamivel hosszabbak mint a lepel. A lepel szűk nyilású és fogai feketebarnák. Hazánk keleti részében közönséges, nyugat felé mindinkább ritkább. Más honi faj: M. botryoides (L.) Mill. 173

180 Spárga nyúlárnyék. Asparagus altilis (L.) Aschers. (Ispárga, kaláris vagy kláris fű, lófark, nyúl árnyéka, nyúlnyugodó, Szent- György lova farka. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) 21. t. 2. k. Évelő cm. Húsos mellékgyökerei lúdtoll vastagságúak. Hengeres, húsos, pikkelyekkel megrakott fiatal hajtásait spárga néven eszszük. Ha ezeket, meghagyják méternyi, vagy magasabb, erősen elágazó szárrá fejlődnek, melyek végső elágazásainak alakja a tűlevelekre emlékeztet, csakhogy puha; többnyire 3 6-ával állnak csomókban igen apró, pikkelynemű levelek hónaljában és helyettesítik a leveleket. Virágai aprók, harangidomúak, végre lecsüngők; többnyire kétlakiak, a mennyiben a porzós virágokban a magház, a termős virágokban a porzók elsatnyulnak. Bogyói pirosak. Keletről származik és konyhakertekben termesztik, azonban vadon is terem, homokos, cserjés, gyepes dombokon, szántóföldeken, árkok mentén az egész országban Más honi fajok: A. acutifolius L., tenuifolius Lam. Koczkás kotu-liliom. Fritillaria Meleagris L. (Koczkás hatkotu, koczkaliliom, koronaliliom, szemvirág. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) 21. t. 3. k. Évelő cm. Szára 3 4 levelű, levelei váltogatva állanak, vályúsak, keskenyszálasak. Virága rendszerint magános, bokoló és tojásalakú (a németek bíbicztojásnak nevezik); hússzínű vagy sárgás, sötétpiros négyszögű foltokkal. Terem nedves réteken az egész országban, de igen szórványosan Vézna kotu-liliom. Fritillaria tenella MB. (Mezei kisasszony-, papucsvirág. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Hasonló az előbbihez, de két felső levele átellenesen áll. Terem hazánk délkeleti hegyvidékén Koronás kotu-liliom. Fritillaria imperialis L. (Császárkorona, császárszakáll, koronás hatkotu, virágkorona, koczkavirág. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Húsos, merev szára levélüstökben végződik, melynek tövéből örvben álló nagy virágai csüngnek alá. Virágainak leple téglaszinvörös s minden levelének tövén belül nagy kerek mézfejtője van. Termése 6 élű. Szaga nem kellemes. Hazája Perzsia és Afganisztan; nálunk elterjedt kerti virág. Mérges. 4. Erdei kakas-mandikó. Erythronium Dens canis L. (Fogasgyökerű fű, földi piroska, kakas mándikó, kutyafoggyökér, tavaszika, veres nyakagyar. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Gumója hosszúkás, hengeres. Két tőlevele hosszúkás tojásalakú, hamvasszürke és barnafoltos. Leple harangalakú, rózsaszínű, fehér vagy kékes; 3 belső sallangja tövén púpos, valamennyi végre hátragörbülő. Terem erdőkben, főleg bükkösökben, hazánk keleti hegyvidékén szórványosan; helyenként bőven. Egyebütt ritka,

181 Szárölelő nyelvcsap. Streptopus amplexifolius (L.) DC. (Nyakcsapfű, nyelvcsaponkafű, szárölelő nyakrovat, perafű, torokfű, kocsányasodrottfű. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Szára zegzúgos. Levelei kihegyezett tojásalakúak, szárölelők. Virágai a levelekkel szemben állanak, a kocsány azonban a levél alá görbül és úgy látszik, mintha a virágok a levelek hónaljában fejlődnének; leple harangalakú, belül fehér, kívül zöld vagy piros. Leple csaknem tőig 6 metszetű, visszagörbülő karéjokkal. Bogyója piros. Terem árnyas erdőkben az erdők szélén a Babiagurától a Radnai havasokig helyenként; továbbá a bihar- és hunyadvármegyei havasokon. 6. Pompás tulipán. Tulipa Gesneriana L. (Term. r.: Liliomfélék. Giliaceae.) Évelő cm. Hagymás növény. Levele vályús, kékeszöld, széle kanyargós hullámos. A tőkocsányán egyenként álló virága merőlegesen áll, lepellevelei egyenlő hosszúak; a külsők keskenyebbek, a belsők fordított tojásalakúak. Déleurópai növény, melyet különböző színű virágaiért kertbe ültetnek. A tulipán a magyar nép diszítési munkáiban is nagy szerepet játszik Vadon termő honi fajok: T. hungarica Borb. (csak a Kazánszorosban, Orsova közelében), sylvestris L. Erdei tyúktaréj. Gagea lutea (L.) Ker. (Sárga madárliliom, madártej vagy sárma. Gagea sylvatica Pers. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) 21. t. 4. k. Évelő cm. Egyszerű hagymája egyetlen egy tőlevelet fejleszt, mely csúcsán sapka formájára hirtelen kihegyesedik; szélessége 5 12 mm. Tőkocsánya 1 8 virágú. Leplének belseje aranyszinsárga, külseje zöldes; sallangjai hosszúkásak, csúcsukon lekerekítettek. A murvája hosszúkás, letompított hegyű. Terem erdőkben, csalitokban, televényes talajon, szórványosan hazánk hegyvidékén. Az Alföldön eddig csak Kalocsán az érseki kertben találták

182 Mezei tyúktaréj. Gagea pratensis (Pers.) Rchb. (Gagea stenopetala Fr. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Hagymája mellett van még két kis szabad hagymája. Rendszerint egy levelet fejleszt, mely azonban az előbbi fajénál jóval keskenyebb és legfeljebb 5 mm. széles. 1 5 virágának kocsányai elvirítás után szétberzedők, kopaszok. Terem réteken, szántóföldeken, útak mentén; gyepes dombokon, legelőkön az egész országban Ugari tyúktaréj. Gagea arvensis (Pers.) R. et S. (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Hagymája kettős, közös héjba zárva. Van 2 tőlevele, melyek mm. szélesek virága ernyőszerűen áll; kocsányai szöszösek. Lepellevelei lándsásak; murvái kihegyezettek. Terem szántóföldeken, vetés között, általában mívelt talajon, legelőkön az egész országban Más honi fajok: G. bohemica (Zauschu.) R. et S., minima (L.) R. et S., pusilla (Schm.) R. et S., succedanea Grsb. Turbán liliom. Lilium Martagon L. (Aranygyökér, csalmaliliom, erdei liliom, százrétű gyökér, török turbánt, török csalma, vad liliom. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) 21. t. 5. k. Évelő cm. Hagymája pikkelyes. Alsó levelei örvösek, a felsők átellenesek vagy váltogatva állók; hosszúkás lándsásak, mindkét végük felé kihegyesedők virága fürtösen áll. Bókoló virágai szennyesvilágos bíborszínűek, sötét foltokkal és pillás barázdával. Hátra tűrt lepelleveleinek a széle visszagöngyölődött. Portokjai miniumvörösek. Toktermése hártyás élű. A tőalak kopasz, van azonban pelyhes alakja is. Terem erdőkben, cserjésekben az egész ország hegyvidékén Tüzes liliom. Lilium bulbiferum L. (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Hagymája pikkelyes. Levelei gyéren és váltogatva állanak. Majdnem mindegyiknek a hónaljában apró, fényes, fekete sarjrügy fejlődik. Virágai függőlegesek. Leple élénk narancsszín-sárga, barna foltokkal, belseje húsos bibircsektől érdes. Terem kaszálókon, hazánk északi és keleti hegyvidékén, helyenként Népünk számos külföldi liliomfajt ültet virágos kertjébe, ezek közül a legszebb, legkedvesebb és legjelentősebb a fehér liliom (Lilium candidum L.), ennek belül is sima, nagy virágai fehérek és kellemes illatúak. Más honi faj: L. Jankae Kern. Liliom hőlye. Anthericum Liliago L. (Ágatlan hőlye, homokliliom, sánczvirág. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) 21. t. 6. k. Évelő cm. Szára rendesen egyszerű és legfeljebb a legbujább példányoké ágas. Levelei szálasok, cm. hosszúak; kihegyezettek. Tőkocsánya kopasz, hengeres, merev, fürtben végződő. Virágai csillagosak, fehérek; minden lepellevele egyenlő. Bibeszála ívesen emelkedő, akkora mint a lepel. Tokja 3 oldalúan tojásalakú, kihegyezett. Terem réteken, sziklás, bokros helyeken, szikár erdőkben, szórványosan hazánk északi és keleti hegyvidékén Ágas hőlye. Anthericum ramosum L. (Sövényvirág. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Az előbbihez igen hasonló, de rendesen ágas s csak a legvéznább példányok egyszerűek. Minden ágát fürtös virágzat ékesíti. Leplének belső levelei szélesebbek; bibeszála egyenes és hosszabb mint leple. Tokja 3 oldalúan gömbölyű, szálkahegyű. Terem köves, szikár, cserjés helyeken, a mezei, valamint az alhavasi tájon. Az előbbinél sokkal gyakoribb és hazánk minden hegy- és dombvidékén terem

183 Veres hagyma. Allium Cepa L. (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Kétéves. Évelő cm. Csöves szára a közepe alatt hasasan fölfuvódott. Levele is csöves, hengeres, középen fölfuvódott. Virágzata igen nagy, gömbös. Kocsányai a virágoknál 8-szor hosszabbak. Virágai fehérek: porzói még egyszer akkorák mint a leple; a belsők tövükön erősen kiszélesedők, 3 csúcsúak. Virágai nem teremnek hagymát. Ázsiából származó fontos konyhakerti növényünk Metélő hagyma. Allium schoenoprasum L. (Keserű-, vagy pázsithagyma. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Szára csak tövén leveles, levelei hengeresek, csövesek, kihegyezettek, csaknem akkorák mint a szár. Virágzata csaknem gömbös; eleinte bíborszínű hártyás, kétosztatú, buroklevéllel. A lepellevelei lila- vagy rózsaszínűek, ritkán kékesfehérek, sötét orommal; a porzóknál hoszszabbak. Elterjedt konyhakerti növényünk Medve hagyma. Allium ursinum L. (Kígyó- vagy poszhagyma. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) 22. t. 1. k. Évelő cm. Hagymája megnyúlt, buzogányalakú. Szára 3-szögletű; két levele hosszúnyelű, hoszszúkás, lándsás és sötétebb szinű visszáját fölfelé fordítja. 2 3 buroklevele hamar lehull. Fehér virágai csillagosak, ernyője laza. Lepellevelei keskenyek, kihegyezettek, a porzóknál hosszabbak. Terem árnyas erdőkben, kivált bükkösökben hazánk minden hegyvidékén, rendesen seregesen, az egész tájékot kábító fokhagymaszaggal töltve be

184 A tehenek nagyon szeretik, a tejük azonban élvezhetetlenné válik tőle. Póré hagyma. Allium Porrum L. (Pár- vagy szőlőhagyma. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Egyéves. Kétéves cm. Hagymája egyszerű. Szálas levele széles (2 cm.) és lapos, a szárat közepéig körülfogja; szélén sima vagy alig érdes. Buroklevele fölfuvódott, hosszan csőrös. Virágzata nagy, gömbös, sokvirágú; lepellevelei fehérek vagy halványpirosak. Porzói hoszszabbak. Virágzata nem fejleszt hagymát. Konyhakerti növényünk. Hazája valószínűleg a Földközi tenger melléke Bajuszos hagyma. Allium vineale L. (Fekete vagy kutyahagyma. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Levele keskeny, hengeres, tövén csöves. Hirtelen és hoszszan kihegyezett buroklevele rendszerint hamar lehull. Ernyője sokhagymájú, és kevés és apró virágú. Virágai bíbor- vagy rózsaszínűek. A porzói és a bibeszála hosszabb mint a leple. Fehéres héjú hagymácskáinak görbe szálkahegyük, vagyis zöld bajuszuk van. Terem szikár, homokos dombokon, szántóföldeken, parlagokon, szőlőkben a Kárpátok déli lejtőiig szórványosan az egész országban Kígyó hagyma. Allium scorodoprasum L. (Kígyó-, magvas- vagy sáshagyma, török fokhagyma. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Főhagymája számos mellékhagymát fejleszt, melyek szára rendesen szalagformán összeforrad. Levelei 18 mm. szélesek, szélükön érdesek. Két maradandó buroklevele hirtelen kihegyesedik, rövidebb mint a közepes virágzat. Ernyője hagymát terem. Virágai sötétpirosak; porzói a lepelnél rövidebbek; hagymái sötétbarnák. Terem réteken, útak mentén, cserjésekben az egész országban. Az Alföldön csak helyenként Fok hagyma. Allium sativum L. (Természetes r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Hosszúkás fiókhagymáit közös hártya burkolja. Hengeres szára közepéig leveles. Lapos és élökön érdes levelei, 12 mm. szélesek s csak csúcsuk felé vályúsak. Egy darabban lehulló murvája hosszan kihegyezett. Gömbös virágzatában számos hagyma között csak kevés, hoszszúkocsányú, szennyes fehér virágot lehet találni. Közép-Ázsiából származó fontos konyhakerti növényünk. Káposzta hagyma. Allium oleraceum L. (Érdes hagyma. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Szára közepéig leveles. Levelei keskenyszálasak (4 5 mm. szélesek), tövükön vályúsak és hosszúhüvelyűek, csúcsuk felé csaknem laposak és begöngyöltek. Élük érdes. Két burka közül az egyik igen hosszú. Ernyőjének hagymái közül hosszú kocsányokon csüngnek zöldes vagy pirosasfehér virágai; lepelleveleinek hátán zöld- vagy bíborszínű csík fut végig. Porzói akkorák mint a lepel. Terem szántóföldeken, erdők szélén, szőlőkben az egész országban; az Alföldön nem mindenütt. Fűszernek ma aligha használják

185 Sárga hagyma. Allium flavum L. (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Levelei keskenyek, 2 mm. szélesek, félig hengeresek, később csövesek. Ernyője gazdagvirágú. Porzói és a bibeszálai kiállanak az élénk sárgaszínű lepelből. Buroklevelei hosszúak, keskenyszálasak. Terem napos, sziklás, kivált meszes dombokon az egész országban. Csak a legészakibb vármegyékben hiányzik Bíbor hagyma. Allium atropurpureum W. et K. (Barnapiros hagyma. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Levele cm. széles, élén érdes. Ernyője sokvirágú, gömbölyű. Virágai bíbor-barnák, leple csillagosan szétterülő. Terem hazánk déli felében, vetések között. Helyenként bőven Más honi fajok: A. angulosum L. (acutangulum Schrad.), atroviolaceum Boiss., Borbásii Kern., carinatum L. flavescens Bess., Fussii Kern., moschatum L., obliquum L., ochroleucum W. et K., pallens L., paniculatum L. (fuscum W. et K.), roseum L., rotundum L., senescens L. (montanum Schm.), sibiricum L., sphaerocephalum L., suaveoleus Jacq., Victorialis L., xanthicum Grsb. Úri madártej. Ornithogalum umbellatum. L. (Csillagvirág, kakastej, madártejfű, tiktara, tyúktaréj, úri sárma, úri virág, zöldcsík. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) 22. t. 2. k. Évelő cm. Hagymáját fiókhagymák veszik körül. Levelei 2 4 mm. szélesek, zöldek, fehér középcsíkkal. Virágzata laza ernyőszerű fürt. Lepellevelei fehérek, mindeniknek a közepén zöld sáv húzódik végig. Legalsó termő kocsányai csaknem vízszintesen állanak. Tokja buzogányalakú, 6 egymástól egyenlő távol álló éllel. Terem réteken, szántókon, cserjésekben az egész országban Csilláros madártej. Ornithogalum refractum W. et K. (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő. Az előbbihez igen hasonló. Hagymáját számos fiókhagyma veszi körül. Kocsányai egyenlő hosszúak és körülbelül kétszer akkorák mint az érett termés. Az alsók hátratörtek, a végén fölfelé hajló termésekkel, melyeknek csaknem hártyás élei párjával közelebb állanak egymáshoz. Terem útak szélén, ugarakon, szántóföldeken Zimonytól Esztergomig, a Duna Tisza közén szórványosan. Ritka. 5. Konya madártej. Ornithogalum nutans L. (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Hagymája diónagyságú. Virágzata laza, végre lekonyuló fürt. Virágai nagyok mm. h.; belül fehérek, kívül minden lepellevél közepén széles szürkés-zöld sávval. Porzószálai széles hártyákká fejlődtek, nem egyformák, a külsők szélesebbek és tompák. Magháza tojásalakú, a bibeszálnál rövidebb. Terem cserjésekben, útak, árkok szélén, kertek és temetők körül szórványosan és csakis hazánk nyugati részében, talán csak az Ausztriával határos vidékeken. Egyebütt a következő faj helyettesíti

186 Vetési madártej. Ornithogalum Bouchéanum (Kth.) Aschers. (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Az előbbihez nagyon hasonló; lepelsallangjai azonban kivül belül zöld csíkkal ékesek. Virágja kisebb, mm. h. Valamennyi porzója 3 fogú és léczszerű főerök a belső oldalon hegyes fogban végződik. Tokja gömbölyű és akkora mint a bibeszál. Terem vetés közt, árkok és erdők szélén, hazánk északi részének kivételével, mindenütt. Helyenként terhes gyom Más honi fajok: O. collinum Guss., comosum L., exscapum Ten., pyramidale L., pyrenaicum L., sphaerocarpum Kern., stachyoides Ait. Kétlevelű csilla. Scilla bifolia L. (Erdei jáczint, gyöngyjáczint, kétlevelű tengeri hagyma. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) 22. t. 3. k. Évelő cm. Hagymája mogyoró nagyságú. Szára hengeres. Két (ritkán 3) levele legfeljebb 1 cm. széles, vályús és tövén hosszan hüvelyező. Csillagos, azúrkék virágai laza fürtben fejlődnek. Kocsánykái egyvirágúak legalább az alsók jóval hosszabbak a virágnál. Portokja sötétkék. Magjának függeléke van. Terem ligetekben, erdőkben, kivált nyirkosabb helyeken az egész ország hegy- és dombvidékén. Az Alföldön ritkaság; inkább csak a szélére száll le Más honi fajok: S. amoena L., autumnalis L. C) A virágtakaró csészeszerű, átlátszó; hártyás vagy pelyvaszerű. Béka szittyó. Juncus effusus L. (Bokréta vagy buglyos szittyó, szövőke, sörkefű, csetkáka. Term. r.: Szittyófélék Juncaceae.) 23. t. 1. k. Évelő cm. Bokros. Szára fűszínzöld, fényes és egész tömegében összefüggő, tömött béllel van kitöltve; töve barnán hüvelyezett. Némelyik csúcsán laza, buglyos virágzat fejlődik; minthogy pedig a murva a szár folytatásának látszik, a virágzat látszólag a szár oldalán áll. Van 3 porzója. Toktermése fordított tojásalakú, behorpadt és a horpadásban van igen rövid bibeszála. Terem mocsaras, forrásos helyeken, rendszerint csoportosan úgy a mezei mint a hegyi tájon az egész országban Fakó szittyó. Juncus glaucus Ehrh. (Term. r.: Szittyófélék. Juncaceae.) Évelő cm. Az előbbihez hasonló, de szára rendesen vékonyabb, merevebb, barázdált és bélállománya fiókosan üreges; szine hamvas, kékeszöld. Virágai ecsetszerűen állanak; külső lepelleveleik rövidebbek mint a belsők, akkorák mint a három szögletű, szálkahegyű tok, mely kerülékes, barna és fényes. Porzója 6. Terem patakok, vízerek mentén a mezei és hegyi tájon, főleg agyagos talajon az egész országban

187 Fülemile szittyó. Juncus articulatus L. (Csírikló, fekete bütykös szittyó, fülemilefű. Term. r.: Szittyófélék. Juncaceae.) Évelő cm. Szára kissé lapított. Legtöbb levele tőlevél; alul mind hüvelyes, szabad részük hengeres, csöves és válaszfalaktól (könnyen kitapintható) fiókokra osztott. Virágai 3 10-ével apró csomókban fejlődnek, melyek laza, rendszerint szétterpedő bugát képeznek. Lepellevele barna, fehéres szegélylyel; a tokja gesztenyebarna és fényes, az előbbinél hosszabb. Terem árkokban, vízállások körül, nedves réteken az egész országban Villás-ágú szittyó. Juncus bufonius L. (Két-két ágú szittyó. Term. r.: Szittyófélék. Juncaceae.) Áttelelő egyéves cm. Szára vékony, leveles és tőtől villásan ágas. Levele fonálszerű. Lepellevelei hosszabbak mint a toktermés, lándsásak és szálkahegyűek; fehér hártyájúak, középen zöld csíkkal. Termése sárgásbarna tok. Terem útak szélén, árkokban, nyirkos, homokos vagy iszapos helyeken az egész országban. A kerékvágásban gyakran megtelepszik

188 Más honi fajok: J. acutus L., alpinus Vill., atratus Krock., bulbosus L. (supinus Moench), carpaticus Simak., castaneus Sm., compressus Jacq., conglomeratus L. (Leersii Marss.) diffusus Hoppe, filiformis L., fuscoater Schwg. et Kört., Gerardi Lois., Jacquini L., maritimus L., obtusiflorus Ehrla., paniculatus Hoppe, Rochelianus R. et S., sphaerocarpus Nees., sylvaticus Reichard, transsylvanicus Schur., trifidus L., triglumis L. Bogár perjeszittyó. Luzula pilosa (L.) Willd. (Luzula vernalis DC. Bogár- v. Szt. Jánosbogárfű. Term. r.: Szittyófélék. Juncaceae.) Évelő cm. Töve gyepes. Levelei hirtelen kihegyesedők, 1 cm. szélesek és fehér, hosszú szőröktől pillásak. Virágzata bugaszerű; kocsányai elvirítás után elállók vagy hátragörbűlők. Lepellevele barna, fehér szegélylyel. Magjának csúcsán sarlóalakú függelék látható. Terem erdős, cserjés helyeken, irtásokban, legelőkön, az egész ország hegyvidékén Mezei perjeszittyó. Luzula campestris (L.) DC. (Term. r.: Szittyófélék. Juncaceae.) 23. t. 2. k. Évelő cm. Töve kissé terjedő, szárlevelei nagyobbak és szélesebbek mint az előző fajé és a virágai a buga ágain nem magánosak, mint az előbbié, hanem gömbös csomókban fejlődnek. Portokjai többszörte hosszabbak mint a száluk. A mag tövén kúpforma függelék van. Terem erdei tisztásokon, mezőkön, ligetekben, az egész országban, az Alföldön is Más honi fajok: L. angustifolia (Wulf.) Garcke, flavescens (Host) Gaud., Forsteri (Pers.) DC multiflora (Ehrh.) Lej. spadicea (All.) DC., spicata (L.) DC., sudetica (Willd.) DC., sylvatica (Huds.) Gaud. Orvosi kálmos. Acorus Calamus L. (Term. r.: Kontyvirágfélék. Araceae.) Évelő cm. Taraczkot hajt. Szára három élű és oldalt álló sárgás zöld, 8 cm. hosszú hengeres torzsa-virágzatban végződik, mely fölött a hosszú, 182

189 levélszerű virágzati burok áll, látszólag a szár folytatásaként. Levelei fűneműek, kétsorosak, körülbelül 1 cm. szélesek. Termése pirosas bogyó. Hazája India. Sokan Európát is hazájául tekintik. Fűszeres tőkéjéért termesztették s elvadult. Mocsarakban, vízerekben előfordul, de nagyon szórványosan az egész országban Tőkéjét fűszeres, keserű olaj tartalmánál fogva orvosi czélokra használják. D) A virágtakaró hiányzik. Mocsári apáczakonty. Calla palustris L. (Kígyófű, piros vízi bors, sárkánygyökér, sutakonty. Term. r.: Kontyvirágfélék. Araceae.) Évelő cm. Töve taraczkot hajt. Levelei hosszúnyelűek, szíves tojásalakúak, kihegyezettek 4 11 cm. szélesek; akkorák mint tőkocsánya. Virágzati burka kivül zöld, belül fehér. Torzsája rövid (2 6 cm.) és legalabb részben kétivarú virágoktól végig sűrűn megrakott. Bogyója piros. Terem tőzeges mocsarakban, meglehetős gyéren: Árva-, Liptó-, Szepes-, Besztercze-Naszód-, Maros-Torda-, Csík- és Brassóvármegyében. 5 6, ritkán Tőkéje nyersen mérges, főzve vagy szárítva nem mérges és Európa északi részében szaporítják vele helyenként a kenyérlisztet. E rendbe sorolható még: Lysimachia thyrsiflora (V. o. 1. r.), Gentiana (V. o. 2. r.), Lythrum Hyssopifolium (XI. o. 1. r.), Loranthus (XXII. o. 4. r.) 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. Kereklevelű hegyi-lórom. Oxyria digyna (L.) Hill. (Kétanyás lórom, makkszárny, savaska. Term. rend.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) Évelő Az egész növény kopasz. Valamennyi levele tőlevél, mind hoszszúnyelű és vesealakú, szürkén 183

190 hamvas. Szárán apró vesealakú murvák hónaljából egynéhány levelű, virágfürtje fejlődik. Virágának leple 4, zöldes bibéje ecsetszerű; lapos termései szélesen szárnyasak. Terem havasaink sziklás törmelékén rend: Hárombibeszáluak. Trigynia. Őszi kikirics. Colchicum autumnale L. (Ebvirág, fejes v. törpe zászpa, gólyavirág, guzsalyvirág, guzsalyülő virág, kék kükörics, kivisics, kükercz, kükörtyén, őszike, pücsök-koma, vetővirág, zászpa kikerics. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) 22. t. 4. k. Évelő. 1 3 virága levelek nélkül őszszel jelenik meg és nagyon hosszú lepelcsöve (20 cm.) csak részben bújik ki a földből; leplének harangalakúan kiszélesedő vége (6 7 cm. h. és 2 cm. sz.) 6 sallangra hasadt; lilaszínű, ritkán fehér. Porzói a lepel torkából nőnek. 3 igen hosszú bibeszála mélyen levezet a földbe a gumó közelében fekvő magházhoz, mely a földben áttelel. Szárát, három levelét és a levelek védte három-üregű toktermését csak a következő év tavaszán fejleszti. Termése hosszúkás kerülékes 3 4 cm, hosszú. Terem hazánk minden hegy- és dombvidékén kivált nedves réteken és különösen meszes talajon, helyenként a síkon is Legmérgesebb növényeink egyike. Egyik oldalán lapos gumójából és magjaiból a colchicint állítják elő, melyet gyógyszernek is használnak. Néha tavaszszal is virágzik levelesen. Homoki kikirics. Colchicum arenarium W. et K. (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Az őszi kikiricsnél minden részében kisebb. Lepelcsöve rendszerint csak 8 10 cm. Sallangjai 3 cm. hosszúak és 3 5 mm. szélesek. Levelei is keskenyek. Termése mindkét végén kihegyezett s rendesen csak mm. hosszú. Terem az Alföld egészen laza vagy kötöttebb homokján, főleg a buczkákon Olyan mérges, mint az előbbi. Más honi fajok: C. Bertolonii Stev. (Harsányhegy Baranya-m., tavaszkor virít), pannonicum Grsb. et Schenk. (Krassó-Szörény-m. délkeleti csücskében.) Fehér zászpa. Veratrum album L. (Fehér hunyor, ördögrakolya, prüszszentőfű, sárga kükercs, tyúkbolondító, ünőcsecs. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) 22. t. 5. k. Évelő cm. Hosszában redőzött levelei kerülékesek; fonákon puhaszőrüek; az alsók igen nagyok. Sárgásfehér virágai szártetőző bugás fürtben fejlődnek apró kocsányokon. Leplének szeletei a kocsányoknál jóval hosszabbak. Tokja gyéren szőrös. Terem erdőkben és kaszálókon az egész ország hegyvidékén A gyökerében lévő veratrin igen erős méreg, mely hányást idéz elő és görcsöket okoz. Gyógyszerül is szolgál. Elterjedt fajváltozata a V. Lobelianum Bernh. melynek virága sötétesen erezett, zöldszínű és lepelszeletei keskenyebbek. Fekete zászpa. 184

191 Veratrum nigrum L. (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Az előbbihez nagyon hasonló; virágának a szine azonban fekete bibor. Virágzatának ágai molyhosak. A porzók nyele piros, toktermése kopasz. Terem erdőkben, mezőkön az egész ország hegyvidékén, de az előbbinél jóval ritkább Hegyi lónya. Tofieldia calyculata (L.) Whlbg. (Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Tőkéje hengeres, csonka, töve gyepes; levelei töve felé sűrűn állanak, kétsorosak, 2 4 mm. szélesek, kardalakúak. Virágzata összetett fürt, mely alsó részében néha szaggatott. Kocsánykái két murvájúak, az alsó a kocsány tövén fejlődik, lándsás, a felső (az u. m. előlevél) csésze alakú, háromkaréjú és a lepelhez simuló. Terem nedves sziklákon, erdőszéleken, nyírkos kaszálókon hazánk minden magasabb hegyvidékén, túl a Dunán is Mocsári ál-szittyó. Scheuchzeria palustris L. (Term. r.: Hutszafélék. Juncaginaceae.) Évelő cm. Vékony taraczkjai az iszapban kúsznak. Szára tövén bőven leveles. Levelei szálasak, vályúsak és tövükön hüvelyszerűen kiszélesedők. Apró virágai laza, leveles fürtben fejlődnek. Leple maradandó, zöldessárga, hosszúkás levélkéi tövükön összenőttek. Porzói szálasak, bibéje azonban ül. Termése ferdén tojásalakú. Van 3 6 magháza. Terem tőzeges mocsarakban hazánknak minden tőzegben gazdagabb vidékén Savanyú hutsza. Triglochin palustre L. (Háromágúfű, hutza. Term. r.: Hutszafélék. Juncaginaceae.) Évelő cm. Töve gyepes, minden levele tőlevél. Levelei húsosak, csak 15 mm. szélesek, vagy fonalszerűek és alsó részükben hüvely módjára kiszélesedők. Virágzata laza fűzér; virágai aprók, sárgás zöldek. A terméskék keskeny tőből hosszan buzogány alakúak; 6 8 mm. és rövidebb kocsánykáik a szárhoz simulók. Egy magháza 3 üregű; 3 bibéje tollas. Terem vizenyős réteken, forrásos helyeken, főleg tőzeges mocsarakban az egész országban, de nagyon szórványosan

192 Sziki hutsza. Triglochin maritimum L. Az előbbenihez hasonló, de magháza 6 üregű, 6 bibéje kampós, termése pedig tojásalakú. Inkább szikes, mocsaras helyeken fordúl elő Sóska lórom. Rumex Acetosa L. (Sóska v. sóslórom. Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) 23. t. 3. k. Évelő cm. Szára kevés ágú. Levelei hosszúkás tojás alakúak, dárdásak, nyílas füllel, mely széles és kihegyezett; a felsők keskenyebbek, hegyes hosszú füllel, a legfelső pedig rendesen hűvelylyel ülő; mind zöld és igen savanyú. Kürtjei szabdalva fűrészesek. Virága kétlaki, zöld, később pirosló; hosszú szártetőző bugában. Leplének külső szeletei termésben hátragörbülők, a belsők még egyszer akkorára megnyúlók; egy rövid csaknem 4-szegletű, kissé legörbülő púppal; élük fogas vagy czafrangos. Terem réteken, nyírkos erdőkben az egész országban, helyenként bőven. Fiatal levelét gyűjtik»sóska«-mártásnak, főzeléknek, zsenge hajtását is eszik a gyerekek; kertbe is ültetik Madársóska lórom. Rumex Acetosella L. (Juhsóska, madárlórom, mezei füles sóska. Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) 23. t. 4. k. Évelő cm. Az egész növény rendesen pirosan van befuttatva. Keskenyen dárdás levelének füle eláll; pálhái szeldeltek. Virágzata karcsú, szártetőző buga. Virága kétlaki, apró. Belső lepelhasábjain púp nincsen és nem is nőnek tovább a termés éréséig s legfeljebb akkorák mint a termés. A külsők is oda símulók; lándsásak és czafatosak. Terem hegyi réteken, legelőkön, parlagokon, szántóföldeken, rendesen, kivált sovány mezőkön, seregesen az egész országban Bodros lórom. Rumex crispus L. (Bábikó, fodroslevelű lórom, hegyes v. keserű lapu, lósóska, lórom lapu, madárkása. Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) Évelő cm. Alsó levelei cm. hosszúak, valamennyi hosszúnyelű, szélesen lándsás és hullámos, fodros szélű. Szára rendesen ágas és ágacskái pirosas virágörvökkel vannak megrakva. Belső lepelhasábjai kerekded-szivesek, csaknem épek és legalább egyikük erősen púpos. Terem árkok szélén, vizenyős szántóföldeken, kaszálókon az egész országban

193 Tavi lórom. Rumex hydrolapathum Huds. (Folyóvizi, parti vagy vizi lórom. Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) Évelő. 1 2 m. Szára barázdált, kevéssé ágas. Alsó levelei igen nagyok (2 4 dm. h.), különben lándsásak, hoszszan kihegyezettek és nyélbe keskenyedők; szélük alig hullámos és aprón fodros. Levélnyele fölül lapos. Virágzatának ágai elállók, számos virágörve zöldes pirosas. Belső lepel hasábjai nem szíves vállúak, tojásalakúak vagy csaknem háromszögüek, tövük felé gyakran aprón fűrészesek; mindenik, vagy legalább kettő púpos. Terem tócsák szélén, folyók holt ágaiban, főleg nádasok szélén szórványosan az egész országban Sárga lórom. Rumex maritimus L. (Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) Kétéves cm. Szára ágas; levelei keskeny szálasak v. lándsásak a nyélbe keskenyedők, az alsók cm. hosszúak. Virágörvei gömbösek, levélhónaljiak, vagyis a virágzat a csúcsáig leveles. Belső lepelsallangok kisebbszerűek, kétszer olyan hosszúak mint szélesek, púposak, két oldalt 1 1 az egész lepel hosszával egyenlő sertenemű foggal. Az egész növény, de kivált a felső része termés éréskor élénk sárga. Terem árkokban, tócsák és vizek partján szórványosan az egész országban Más honi fajok: R. acutus L., alpinus L., aquaticus L., arifolius All., Baueri Aschers., conglomeratus Murr., erubescens Simk., limosus Thuill., obtusifolius L., odontocarpus Sándor (biformis Menyh.), Patientia L., pulcher L., sanguineus L., scutatus L., (spanyol sóska), subalpinus Schur., sylvester Lam., viridis Sm. Van számos keverékfaj is; ilyenek: Balatonus Borb. (obtusifolius Patientia), confusus Simk. (crispus Patientia), heteranthos Borb. (crispus limosus), stenophylloides Simk. (maritimus odontocarpus) és mások. E rendbe sorolható még: Elatine hexandra (VIII. oszt. 4. rend), Polygonum fajok (VIII. oszt. 1. rend). 187

194 4. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia. Hat, vagy több bibeszállal. Vízi hídőr. Alisma Plantago L. (Békafű, béka-kalór v. kanál, vízi méregölő, vizi útifű Term. r.: Hídőrfélék. Alismaceae.) 23. t. 5. k. Évelő cm. Tőkéje a sárban, vagy a víz alatt az iszapban gyökerezik. Minden levele tőlevél; ezek hosszúnyelűek, szíves-tojásalakuak, épek és rendesen 7-erűek. Ha vízbeli levelei vannak, azok keskenyszálasak. Szára 3-szögletű. Virágzata bugás; örvös ágai hosszúak. Virága apró, rózsaszínű. Leplének 3 külső levele csészeszerű és maradandó, 3 belső levele sziromnemű és lehulló. Van 6 22 porzója és 6 sok terméskéje, melyek lapítottak és tányérszerű vaczkon pogácsa alakban sorakoznak. Terem iszapos, mocsaras helyeken; sekély vízben, vagy a kiszáradt parton és árkokban az egész országban Más honi fajok: A. arcuatum Michal., parnassifolium L. E rendbe sorolható: Triglochin maritimum (VI. o. 3. r.) 6. VII. osztály: Hétporzósak. Heptandria. A porzók száma 7, szabadok. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. Fehér bokrétafa. Aesculus Hippocastanum L. (Ló- vagy vadgesztenye. Term. rendszer: Bokrétafafélék. Hippocastanaceae.) 23. t. 6. k. Fa. 25 m. Levelei tenyeresen összetettek 7, ritkábban 5 levélkével. Levélkéi ékalakú tőből visszás tojásalakúak, fogasok, vagy egyenetlenül kétszer fűrészesek. Virágzata merőleges buga. Szirmok fodrosszélűek, eleinte sárga, később megpirosodó foltokkal. 3-üregű toktermése nagy, tüskés, rendesen csak egymagvú. Nagy barnahéjú, nagy fehéresszínű köldökfoltú magja hasonlít a jóféle gesztenye makkjához, szintén keményítőtartalmú, de nem ehető. Hazája Északi Görögország. Szépségénél fogva legkedvesebb díszfáink egyike. Sétaterekre, utczákra sok helyen ültetik; őszszel gyakran másodszor is virít. Korán feslő nagy lombja hamar ád árnyékot. Őrölt magját eszi a marha, fája azonban nem sokat ér Rokon fajai közül ültetik helyenként a szenynyes bíborszínű Aesculus Pavia L. és a sárgavirágú Aesculus lutea Ait. fajokat. Harmatos hegyékessége. Trientalis europaea L. (Hegy ékessége. Természetes rendszer: Kankalinfélék. Primulaceae.) Évelő cm. Taraczkot hajt. Szárának felső részében 5 7 nyeletlen; örvösen álló kerülékes levele van. A levélörv közepéből 1 4 hosszú vékony kocsány emelkedik ki, mindenik egy-egy fehér vagy pirosas virággal. Pártája 7-188

195 metszetű, tövén sárga. Toktermése 7 hátragörbülő kopácscsal nyílik. Terem havasok lápos, cserjés rétjein: Árva, Liptó, Szepes, Gömör, Ung és Bereg vármegyében E rendbe sorolható még: Calla (VI. o. 1. r.), Gentiana (V. o. 2. r.), Lysimachia thyrsiflora (V. o. 1. r.). 7. VIII. osztály: Nyolczporzósak. Octandria. A porzók száma 8, szabadok. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. A) A virág hiánytalan, a párta 5-szirmú, alsó állású. Fák vagy cserjék. Hegyi juhar. Acer Pseudoplatanus L. (Fehér, fürtös vagy közönséges juhar, igar vagy iharfa, juhar, jávor. Term. r.: Juharfélék. Aceraceae.) Fa. 25 m. Keresztben átellenes levelei szíves vállból ötkaréjúak, az alsók kisebbek és mindenik tompahegyű; fonákon kékeszöldek. Virágzata bogernyőcskékből összetett hengeres és csüngő fürt, melynek virágai a levelek kifejlődése után nyílnak. A lehulló csésze is pártaszerű; mindkettő sárgás-zöld. A porzós virágokban a porzók jóval hosszabbak, mint a kétivarú virágokban, még egyszer akkorák, mint a párta. Termése kettős szárnyas-termés, előre álló, gyakran egyenközű szárnyakkal; makkja oldalt erősen kidomborodó. Terem hazánk minden magasabb hegyvidékén; sok helyen ültetik is sétaterekre és utczákra. Fája fehér, nem vetemedik és különböző czélra, pl. faragásra, czipőszegre igen értékes Jókori juhar. Acer platanoides L. (Csenkfa, hegyeslevelű juhar, korai, platán vagy töklevelű jávor. Term. rendszer: Juharfélék. Aceraceae.) 24. t. 1. k. Fa. 25 m. Levelei 3 7, de rendesen 5-karéjúak, erősen szívesvállúak; karéjaik öblösen fogasok, fogaik erősen kihegyezettek, mindkét lapjokon egyformán és élénken zöldek. Virágai a levelek kifejlődése előtt nyílnak és felálló bogernyőt képeznek. Terméskocsánya hosszú, makkocskája lapos, 189

196 szárnyai annyira szétterpedők, hogy csaknem egyenes szöget képeznek. A porzós virágok porzói csak akkorák, mint a sziromlevelek. Terem hazánk minden hegyvidékén. Ültetik utczákra és sétaterekre is. Fája körülbelül ugyanolyan értékű, mint az előbbenié Mezei juhar. Acer campestre L. (Csipkejuhar, fodorjávor. Term. r.: Juharfélék. Aceraceae.) Fa. 15 m. Igen gyakran csak cserje, melynek ágai paraélektől sokszor szögletesek. Levele csak 3 7 cm. hosszú; többnyire 5-karéjú. Virágzata felálló, majd lekonyuló bogernyő, porzós és kétivarú virágokkal. Makkja lapos, szárnyai egyenes szög alatt elállók. Levelének karéjozottsága és visszája, valamint a termés molyhossága alapján számos alfajt különböztetünk meg. A legfontosabbak ezek közül: A. hebecarpum DC. (tomentosum Kit.), melynek még az érett termésmakkja is erősen molyhos; A. leiocarpum Tsch. (austriacum Tratt.), melynek a termése már fiatal korában is teljesen kopasz. Terem erdőszélen, gyepükben az egész országban, főleg hazánk lapályain. Sövénynek is alkalmas. Fája igen értékes Franczia juhar. Acer monspessulanum L. (Háromújjú vagy háromkaréjos juhar. Term. rendszer: Juharfélék. Aceraceae.) Fa. 5 m. Levele csak cm. hosszú és csaknem kivétel nélkül három-karéjú. Valamennyi bőrnemű, színén fényes zöld, tövén kevéssé szíves vagy lekerekített, széle ép, vagy kikanyarított. Virágai felálló, majd lekonyuló bogernyőben fejlődnek s kileveledzéskor nyílnak. Kopasz termése gyakran pirosan van befuttatva; szárnyai előre állanak, csaknem egyközűek. Terem Fiume mellett. Kertbe is ültetik Fája értékes. Két alakja Orsova körül fordul elő: az A. rumelicum Grsb. egymásra boruló vagy épen keresztbe álló zászlókkal és az A. ibericum MB., melynek termései nagyobbak és levélkaréjai 1 2-fogúak. 190

197 Feketegyűrű juhar. Acer tataricum L. (Fekete gyűrű-, tatárjávor. Term. rendszer: Juharfélék. Aceraceae. Fa. 6 m. Levele ép, szíves vállból tojásalakú; kihegyezett, egyenetlenül és kétszer fűrészes, alig karéjos; erezete szárnyas. Virágzata felálló; bogernyőkből összetett fürt. Csészéje sárgás, szirmai fehérek. Termésének szárnyai egyközűek, pirosak. Terem hazánk dombos és sík vidékén. Nem fordul elő az északi és északkeleti hegyvidéken. Fája kivált faragásra és ostornyelek készítésére értékes. Díszcserjének is ültetik Más honi fajok: A. hungaricum Borb., marsicum Guss., obtusatum W. et K.; az A. Negundót lásd a XXII. osztályban. 191

198 B) A virág hiánytalan; párta 4-szirmú (csak a végső virágon van 5 szirom), alsó állású. Félcserjék. Szagos ruta. Ruta graveolens L. (Kerti ruta, virnáncz. Term. rendszer: Rutafélék. Rutaceae.) Évelő. Cserje crn. Az egész növény sötétzöld, hamvas, mirigyesen pontozott és sajátságos illatú. Levelei 2 3-szor szárnyasak; levélkéi hoszszúkásak, a végsők viszszás tojásalakúak, szálkahegyűek. Szirmai zöldessárgák, bodrosszélűek, 192

199 begöngyölődöttek. Déleurópai orvosi és fűszer-növény; helyenként kertbe is ültetik, temetőkbe is és néhol el is vadul (pl. szőlőkben) Rokona a török pirosító (Peganum Harmala L. Term. r.: Zygophyllaceae) mely a török uralom emlékeképen ma is díszlik néhány bokorban fővárosunk Gellért hegyén. C) A virág hiánytalan; a párta 4-szirmú, de felső állású. Keskenylevelű fűzike. Chamaenerium angustifolium (L.) Scop. (Csővirág, csőviríts, kis oleánder, nyeles virág, olender kóró. Epilobium angustifolium L. Term. rendszer: Ligetszépefélék. Onagraceae.) 24. t. 2. k. Évelő cm. Szára ritkán ágas. Felső részében a kocsányokkal együtt pelyhes dm. hosszú és 3 4 cm. széles levelei váltogatva állanak, lándsásak, épek vagy gyengén mirigyesen fogasak; fonákukon kiemelkedő érhálóval. Szép, nagy, bíborszínű virágai hosszú és karcsú fürtöt alkotnak. A csésze karéjai hátragörbülők. Az egy körben álló porzók és a bibeszál is legörbített. 4 8 cm toktermése kevéssé selymes: magja szőrös. Terem erdőirtásokban, vágásokban bokros lejtőkön, hazánk minden hegy- és dombvidékén Vízparti fűzike. Chamaenerium palustre Scop. (Epilobium Dodonaei Vill. rosmarinifolium Haenke. Term. rendszer: Ligetszépefélék. Onagraceae.) Évelő cm. Keskeny szálas leveleinek fonákán nincs kiemelkedő érhálózat. Virágzata kurta. Szirmai pirosas ibolyaszínűek. Porzói egy körben állanak; bibeszála csak tövén szőrös, és akkora, mint a leghosszabb porzója. Terem folyók és hegyi patakok köves partján, töltéseken hazánk egész hegyvidékén; az előbbinél azonban jóval ritkább Borzas derécze. Epilobium hirsutum L. (Piros csővirics. Term. rendszer: Ligetszépefélék. Onagraceae.) Évelő cm. Tőkéje őszszel húsos taraczkokat hajt. Szára hengeres, mirigyes és hosszabb, egyszerű szőröktől borzas. Valamennyi levele szárölelő, kissé lefutó és aprón fűrészes. Tölcséres virágai nagyok, szirmai 1 2 cm. hosszúak, bíborszínűek, ritkán fehérek. Porzói két körben állnak. Terem árkok mentén, patakok, vizerek partján az egész országban

200 Apróvirágú derécze. Epilobium parviflorum Schreb. (Kisvirágú nyeles virág. Term. r.: Ligetszépefélék. Onagraceae.) Évelő cm. Szára egyszerű szőröktől borzas, vagy puhaszőrű. Levelei lekerekítettek, keskenyedő tővel ülők, esetleg igen rövid nyelűek, de sohasem szárölelők és nem futnak le. Virágai kisebbek az előbbeniéinél legfeljebb 1 cm. hoszszúak; szára elvirítás után tőlevélrózsákat hajt, melyek később gyökereznek. Terem árkok szélén, vizek partján, füzesekben, az egész országban Hegyi derécze. Epilobium montanum L. (Term. rendszer: Ligetszépefélék. Onagraceae.) Évelő cm. Szára rövid és odasimuló szőröktől borzas. Lándsás és egyenetlenül fűrészes levelei a szár közepéig rendszerint átellenesen állnak; az alsók rövid nyelűek. Virágzata gyakran bókol. Szirmai visszás szívalakúak, cm. hosszúak, rózsaszínűek (ritkán fehérek) és még egyszer akkorák, mint a kihegyezett csészelevelek. Szára őszszel rövid leveles hajtásokat fejleszt. Nő erdőkben, cserjésekben, hazánk minden hegy- és dombvidékén. Több helyt előfordul az Alföldön is Más honi fajok: E. adnatum Grsb., alpestre Jacq., alsinefolium Vill., anagallidifolium Lam., collinum Gmel., Lamyi F. Schultz., lanceolatum Seb. et M., nutans Schmidt, obscurum. Schreb., palustre L., roseum Schreb. Nő továbbá hazánkban számos keverékfaj; ilyenek: E. Gejnae Simk. (collinum obscurum), heterocaulon Borb. (montanum roseum), mixtum Simk. (adnatum parviflorum), pycnotrichum Borb. (hirsutum parviflorum) és mások. 194

201 Közönséges ligetszépe. Oenothera biennis L. (Csészekürt, idegen sárga viola, kétesztendős borgyökér, ligetéke, ligetékessége, rapontikagyökér, zeller. Term. r.: Ligetszépefélék. Onagraceae.) 24. t. 3. k. Kétéves cm. Szára rövid és puhaszőrű, csak elvétve találhatók hosszabb bibircseken nyugvó szőrök is. Levelei váltogatva állanak; hosszúkásak és kissé fűrészesek. Nagy kénszin-sárga és kellemes illatú virágai hosszú, szártetőző füzért képeznek. Szirmai 2 3 cm. hosszúak. Vaskos toktermése 4 cm. hosszú. Északamerikai növény. Salátának alkalmas gyökeréért és mint kerti virágot sok helyt ültetik; vizek partján, homok buczkákon, vasúti töltéseken vadon is terem szórványosan az egész országban. Virága este nyílik, hirtelen feslését érdekes megfigyelni D) A virág hiánytalan; a párta forrt-szirmú és alsó állású. Kései gyíkpohár. Blackstonia serotina (Koch) Beck. (Chlora serotina Koch. Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) Egyéves cm. Az egész növény kékesen hamvas. Szárlevelei tojásdad-lándsásak v. lándsásak és lekerekített vállukon összenőttek. Középső virágait az oldalsók hosszan túlnövik: virágzata bogernyős. Szirmai mm. hosszúak, sárgák, kihegyezett kerülékesek és a háromerű csészehasábnál hosszabbak. Tokja 7 10 mm. hosszú. Terem kissé szíkes, homokos, vízállásos helyeken, szórványosan hazánk nyugati felében, főleg a Duna-Tisza közén Más honi faj: B. perfoliata (L.) Huds. (?). Közönséges csarap. Calluna vulgaris (L.) Salisb. (Avarfű, avarhanga, csarab, czipor, hangafa, parlagi fagyal, repcsénfű, repcsénpárlep, téli zöld, vad cziprus. Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) 24. t. 4. k. Cserje cm. Sűrűn bokros. Levelei fedelékesen állanak 4 sorban, keskenyek, rövidek és tövön kissé nyilasak. Apró, biborszínű virágai egyoldalra konyuló megnyúlt fürtben fejlődnek. Csészéje 4 metszetű, pártaszerű és hosszabb a pártánál. Portokjainak kis függelékök van. Tokja 4 üregű. Terem szikár, homokos fenyvesekben, főleg a dombvidéken, szórványosan Pozsonytól Krassó-Szörényig. Nagyobb mennyiségben csak helyenként jelenik meg, pld. Turóczés Szepesvármegyében. Túl a Dunán ritka. Németországban nagy területeket borít és külön formácziót alkot. Erdőkben gyom. A méhek szeretik Magyar Bruckenthalia. Bruckenthalia spiculifolia Satisb. (Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) 66. t. 6. k. Cserje. 20 cm. Szára lecsepült, sűrűn bokros és nagyon leveles. Levelei 4 6 mm. hosszúak, 1 mm. szélesek és négyesével örvöt képeznek; szélök pillás. Virágai végálló, sűrű vörös fűzérben fejlődnek. Kocsánykái vékonyak, bókolók. Virága 2 mm. hosszú; pártája gömbös, harangalakú és még egyszer akkora mint a csésze. Mindkettő 4 fogú. Bibeszála hosszan kiáll. Illata kellemes. Terem havasi legelőkön hazánk délkeleti hegyvidékén. Helyenként gyakori és néhol m. tengerfölötti magasságra is leszáll. (Brassó.) 7 9. Hamvas hanga. 195

202 Erica cinerea L. (Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) 24. t. 5. k. Cserje cm. Szára igen ágas. Levelei hármasával állanak, kopaszok, keskenyek, hegyesek és szélük éles, fonákuk púpos. Az ágak és a kocsányok szürkén molyhosak. Virágai sűrű végálló fürtökben fejlődnek; biborszínűek. A portokok a tojásalakú pártába vannak zárva. Terem Európa észak-nyugati részében; hazánkban nem fordúl elő Nálunk előfordúl még a cseplesz hanga, az Erica carnea L. (Alacsony Tátra, Fiume.) E) A virág hiánytalan; a párta forrt-szirmú de felső állású. Fekete áfonya. Vaccinium Myrtillus L. (Fenyves bogyó, havasi meggy, kukojsza. Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) Cserje cm. Ágai zöldek, élesen szögletesek. Levelei tojásalakúak, aprón fűrészesek, őszszel lehullók. Virágai magánosan, vagy párosan fejlődnek a levelek hónaljában; lilásak és gömbölyűek, fogaik hátragörbűltek. A csésze csak mint 5 fogú szegély van meg a magházon. Bogyói hamvasfeketék, ritkán fehérek. Terem ritkás erdőkben, cserjésekben hazánk nyugati, északi és keleti hegyvidékén. Erdőben gyom. Bogyói igen jó izűek és egészségesek. Sokfélekép készítik el; liqueurt és bort is készítenek belőlük és festenek velük Hamvas áfonya. Vaccinium uliginosum L. (Mocsári fenyves-bogyó. Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) Cserje cm. Az előbbihez hasonló; ágai hengeresek, az egész növény szürkébb; levelei vékonyabbak, visszás tojásalakúak, épek, fonákon kékesszürkék. Tojásalakú virágai apróbbak, fehérek v. pirosak. Bogyói hamvasfeketék. Terem összes havasaink tőzeges lápjain. Bogyója kevésbbé jóízű Veres áfonya. Vaccinium Vitis idaea L. (Fojmincz, kövimálna. Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) 25. t. 1. k. Cserje cm. Szára lecsepült. Levelei örökzöldek, bőrneműek, visszás tojásalakúak, fonákukon fekete mirigyektől pontozottak, a szélök visszagöngyölt és mirigyes. Virága fehér v. hússzínű. Csészeszegélye 4 metszetű, bibeszála kinyílik; apró fürtjei csüngők. Bogyója fehéres, később skárlátpiros. Terem szárazabb tőzegen, sziklás, szikár erdők nyíltabb helyein és szélén, Nyitrától Krassó-Szörényig szórványosan. Túl a Dunán ritka. Bogyója kellemes savanyú ízű; befőttnek is használják Tőzeg áfonya. Vaccinium Oxycoccos L. (Bábaszőlő, foltos áfonya, moha-, sav-, tőzeg- vagy varjúbogyó. Oxycoccos palustris Pers. Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) Cserje cm. Vékony, fonalnemű szára a földre csepült. Örökzöld levélkéi hoszszúkás tojásalakúak, fonákukon fehéresek, szélük pedig visszagöngyölt. Apró virágai hosszú, piros és puhaszőrű kocsányokon bókolnak; sziromkaréjai elállók. Piros bogyói savanyúak és csak a fagy érte után élvezhetők. Terem tőzegen, hazánk havasi vidékein

203 F) A virág hiányos; a lepel alsó állású. Farkas boroszlán. Daphne Mezereum L. (Borsóska, csipős v. mérges borostyán, farkas bors, farkas hárs, gyalog olajfa, gyolcsfa, méregpuszpáng, tetűfa. Term. r.: Boroszlánfélék. Thymelaeaceae.) 25. t. 2. k. Cserje cm. Fája czitromszínsárga. Levelei az ágacskák végén csomóban állanak, hosszúkásak. Virágai hármasával állanak, bibor- v. lila-, ritkán fehérszínűek, a levelek feslése előtt nyílnak és első pillanatra az orgonafa virágjára emlékeztetnek. Lepelkaréjai akkorák mint a csövük. Illatuk édes. Borsónagyságú bogyói skárlátpirosak. Terem árnyas, nyirkos erdőkben hazánk minden hegyvidékén Egyike hazánk legmérgesebb növényeinek. Hólyaghúzó hatása is van. A méhek szeretik. Henye boroszlán. Daphne Cneorum L. (Rozmaring boroszlán, jóillatú farkashárs, kőrózsácska, télizöld boroszlán. Term. r.: Boroszlánfélék. Thymelaeaceae.) Cserje cm. Szára heverő, ágai legalább fiatalon pelyhesek. Örökzöld levelei ékalakú vállból keskenylándsásak, bőrneműek. Virágai szártetőző ernyős csomókban fejlődnek; rózsaszínűek v. fehérek. Lepelkaréjai csak félakkorák mint 6 10 mm. hoszszú csövük. Bogyói sárgásbarnák. Virága illatos. Terem köves, sziklás lejtőkön, gyepes mészsziklákon, gyér erdőkben szórványosan az ország déli, illetőleg nyugati részének dombvidékén; a Nyírség homokján is. Mérges Más honi fajok: D. alpina L., arbuscula Èelak., Blagayana Freyer, Laureola L. Kígyós keserűfű. Polygonum Bistorta L. (Anyafű, kígyógyökér, kígyótrank v. tráng, sárkányfű, tekertgyökerűfű. Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) 25. t. 4. k. Évelő cm. Újjnyi vastag tőkéje kígyózva kúszik. Szára egyszerű, levelei tojásalakúak, fonákon kékesek. Piros virágai tömött hengeres fűzérben fejlődnek. Porzói a lepelnél hosszabbak. Terem vizenyős réteken hazánk minden magasabb hegyvidékén: Pozsonytól Krassó- Szörényig és Vasvármegyében. A havasokra is felmegy Vidra keserűfű. Polygonum amphibium L. (Kéttanyás czikszár, vizi göcsfű. Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) Évelő cm. Szára rendszerint a vízben úszik, ritkán felemelkedő vagy függőleges. Levelei hoszszúkás tojás alakúak, vagy lándsásak, bőrneműek, rendesen a víz színén úsznak. Tömött, szártetőző virágfüzérei egyenként állók, hengeresek és rózsaszínűek. Csak 5 porzója van. Termése mind a két oldalán púpos. Terem mocsarakban, árkokban, folyók holt ágaiban az egész országban. Ha a víz elapad, egyenesszárú, egyenletesen leveles növény válik belőle, ezért kéttanyás, kétéltű

204 Baraczklevelű keserűfű. Polygonum Persicaria L. (Balhafű, baraczklevelűfű, disznóhunyor, ebgyömbér, göcsfű, göcsinda, hódos czikszár, légyfű, vízi bors, vizi hunyor. Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) 25. t. 3. k. Egyéves cm. Ágas szára gyakran pirosra van futtatva, minden ága végén egy-egy virágfüzérrel. Levelei hosszúkásak, lándsásak, sötét fűszínzöldek, középen félholdalakú, sötétbarna folttal; visszájok mirigytelenül pontozott. Kürtjei sertésen pillásak. Virágzata élénkpiros, leple és kocsánya síma, mirigytelen. Termése vagy mindkét oldalán lapos, vagy egyiken púpos. Terem árkok mentén, szántóföldeken, vizenyősebb részeken az egész országban Borsos keserűfű. Polygonum Hydropiper L. (Vízi bors, vizi hunyor, ebgyömbér stb. Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) Egyéves cm. Szára a tövén gyakran lecsepült és gyökerező, szárcsomói sokszor dagadtak. Az egész növény csípős borsízű. Levelei lándsásak, kürtjei pillásak, különben kopaszok. Virágzata karcsú; bókoló füzér; leple zöld, szélén fehéres v. piros, esetleg egészen piros és mirigyesen pontozott. Porzóinak a száma rendesen csak 6. Termése egyik oldalán erősen púpos és durván szemcsés. Terem árkokban, nedves réteken, nyirkos parlagokon az egész országban Levével legyek ellen óvják helyenként a háziállatokat. Porcsin keserűfű. Polygonum aviculare L. (Disznópázsit, nagy porcz- vagy porcsfű, porczogó pázsit, porcsin czikszár, százbötykőjű fű, térdkötőfű, tetemadó, tetemtoldó fű, véraltató porcsin. Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) Egyéves cm. Vékony, fonalszerű szára többnyire lecsepült. Ágai csúcsukig levelesek. Levelei keskenyek, szélökön érdesek és legalább is hosszabbak a czafatos kürtöknél, melyek két felé hasadtak. Virágai (2 4) a levelek hónaljában, még a legfelsőbbekében is. A leple zöld, szélén bíbor vagy fehér, a termést nem zárja be. Terem mívelt talajon, utakon, utak szélén az egész országban

205 Szulák keserűfű. Polygonum Convolvulus L. (Folyóka, szulák hariska, szulák haricska vagy czikszár, vad haricska. Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) Egyéves cm. Szára csavarodva kúszik. Levelei hosszúnyelűek, szíves és nyilas vagy csaknem nyilas vállból tojásalakúan kihegyezettek; épek. Zöld virágai apró, laza csomókban fejlődnek a levelek hónaljában; a felsők laza füzért képeznek; kocsánya rövidebb mint a termés leple; külső lepelkaréjai ormósak. Terem mívelt talajon, vetés között, ugarokon, szőlőkben, kertekben, az egész országban Homoki keserűfű. Polygonum arenarium W. et K. (Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) Egyéves cm. Szára igen ágas, bokros, ágai vesszősek, kemények, az alsók rendesen lecsepültek. Keskeny levele 1 2 cm. hosszú, 1 2 milliméter széles. Kevéslevelű. Keskeny és megszaggatott virágfüzérei csúcsig leveletlenek. Kürtje 6-erű, eleinte kéthasábú, végre sok sallangú; töve piros; a bütykök is pirosak. A lepel rózsaszínű. Termése 3-élű, fényes fekete, finoman szemcsézett. Terem hazánk Alföldjének homokján. A homoki szőlőkben kellemetlen gyom Kerti virágnak ültetik sok helyt az ázsiai ékes keserűfüvet (P. orientale L.). Egyéb nevei: karmazsinvirág, ősziboroszlány, pókamérge, pulykaorr, vörös gyöngyvirág stb. Más honi fajok: P. alpinum All., Bellardi All., danubiale Kern., dumetorum L., graminifolium Wierzb., lapathifolium L., minus Huds., mite Schrk., patulum MB., tomentosum Schrk., viviparum L. Keverékfaj például a subglandulosum Borb. (subhydropiper minus) stb. 199

206 Közönséges pohánka. Fagopyrum sagittatum Gilib. (Hajdina, haricska vagy hariska, kruppa, tatár búza, tatárka. Polygonum Fagopyrum L., Fagopyrum esculentum Mönch. Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) 25. t. 3. k. Egyéves. 200

207 15 50 cm. Szára rendesen piros. Levelei szíves és nyilas vállból kihegyezettek. Virágai fehérek vagy rózsaszínűek; szártetőző és levélhónalji bogernyőkben. Termése háromélű és épélű makkocska. Hazája Közép- Ázsia. A hegyvidéken általában vetik. Használják darának, eleségnek, lisztet szaporítanak vele, méhlegelőnek is vetik Tatár pohánka. Fagopyrum tataricum (L.) Gaertn. (Tatárbuza. Polygonum tataricum L. Term. r.: Keserűfűfélék. Polygonaceae.) Egyéves cm. Szára zöld; levelei rendszerint szélesebbek, mint hosszúak; leple zöldes. A termés élei kanyargósan fogasok. Makk héja keményebb. Ma már nem, vagy alig termesztik. Inkább csak mint gyom fordul elő elvadulva vetés között. Hazája Szibéria E rendbe sorolható a Calla (VI. o. 1. r.), Geranium (XVI. o. 2. r.), Monotropa (X. o. 1. r.), Paris (VIII. o. 4. r.), Trientalis (VII. o. 1. r.). 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. Arany veselke. Chrysosplenium alternifolium L. (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) 26. t. 1. k. Évelő cm. Taraczkot hajt. Szára háromélű. Váltogatva álló levelei vesealakúak. Felső levelei sárgászöldek. Apró virágai aranyszínsárgák. Csészéje rendesen 4-metszetű, csak a középső virágon többnyire 5 felé hasadt, félig felső állású s 2 szembe álló karéja kisebb. Szirma nincs. 4 porzója tövig hasadt. A középső virágban gyakran 5 porzó fejlődik, ezek is kétfelé hasadtak. Terem forrásos helyeken, árnyas erdőkben, patakok partján, az egész ország hegy- és dombvidékén. Az Alföldön nem fordul elő Más honi fajok: Ch. alpinum Schur., oppositifolium L. E rendbe sorolható: Agrimonia (XI. o. 2. r.), Moehringia (X. o. 3. r.), Fagopyrum (VIII. o. 1. r.), Polygonum (VIII. o. 1. r.), Scleranthus (X. o. 2. r.), Ulmus (V. o. 2. r.). 3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. E rendbe sorolható a Fagopyrum (VIII. o. 1. r.) és némely Polygonum (VIII. o. 1. r.), Alsine, Moehringia Silene, Stellaria (X. o. 3. r.). 4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia. Négylevelű varjuszem. Paris quadrifolia L. (Csillagfű, csillárfű, cziklár, farkasszőlő, rókaszőlő, négylevelű csilla, párizsfű. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Évelő cm. Szára egyszerű, rendszerint 4 örvösen álló, kerülékes vagy visszás tojásalakú levéllel és egy szártetőző zöld virággal. A maradandó lepel sallangjai vízszintesen elállók; a 4 külső 2 3 cm. hosszú és csészeszerű, a 4 belső sokkal keskenyebb és inkább pártanemű. Kékesfekete bogyója négyüregű, héja ránczolt. Terem árnyas erdőkben, nyirkos cserjésekben, hazánk minden hegy- és dombvidékén. Mérges

208 Közönséges pézsmaboglár. Adoxa moschatellina L. (Békaboglár, békavirág, koczkagyöngy. Term. r.: Pézsmaboglárfélék. Adoxaceae.) Évelő cm. Tőkéje pikkelyes. Alsó levelei hosszúnyelűek, 3-osztatúak, széles, háromkaréjú levélkékkel. Apró, zöldes és pézsmaillatú virágai gömböcske vagy koczka alakú virágzatot képeznek. Csészéje félig felső állású; a végső virágok csészéjének szegélye két-karéjú, az oldalt állóké 3-karéjú. A. végső virág pártája 4, a többié 5-metszetű. Porzói tövig kétfelé hasadtak, számuk tehát csak látszólag 8, v. 10. Húsos, zöld bogyói szamócza illatúak. Terem árnyas erdőkben, főleg égerfák alatt, szórványosan hazánk minden hegy- és dombvidéken Hatporzós fenyőke. Elatine hexandra DC. (Cseplesz, látonya, pocsolya gyom. Term. r.: Fenyőkefélék. Elatinaceae.) Egyéves. 3 8 cm. Bokros, vízi vagy iszapi növény. Szára üvegszerű, az edénynyalábok áttetszenek rajta. Apró levélkéi visszás tojásalakúak. Pirosasfehér virágai három-szirmúak. Kocsánya akkora mint a termése, vagy hoszszabb. Magja görbe, erős nagyítással bordák és keresztbarázdák látszanak rajta. Terem árteres helyeken, árkokban nagyon szórványosan az Alföldön. Más honi fajok: E. Alsinastrum L. campylosperma Seub., Hydropiper L. (?), triandra Schk. Ide sorolható még: Myriophyllum (XXI. o. 5. r.), Sagina (X. o. 5. r.) 8. IX. osztály: Kilenczporzósak. Enneandria. A porzók száma 9, szabadok. 1. rend: Hatbibeszálúak. Hexagynia. Ernyős virág-káka. Butomus umbellatus L. (Elecs, fülemilefű, öreg káka, szőrös gyökér, pereszlénkés virágos káka. Term. r.: Virág-kákafélék. Butomaceae.) 26. t. 2. k. Évelő cm. Taraczkot hajt. Levele mind tőlevél. Szára kákaszerű; háromélű levele pedig a gyékényére emlékeztet. Rózsaszínű, sötéten erezett virágai ernyőben állnak. 202

209 Terem árkokban, tócsákban, folyók holt ágai mentén, nádasok szélén, a legészakibb vármegyéket kivéve, az egész országban. Levelei fonásra alkalmasak Ide sorolható még az Elodea (III. o. 3. r.). 9. X. osztály: Tizporzósak. Decandria. A porzók száma 10, szabadok. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. A) A párta váltszirmú. Magyar királydinnye. Tribulus orientalis Kern. (Földi sulyom, koldustetű, sulyomszurdancs. Term. r.: Királydinnyefélék. Zygophyllaceae.) Egyéves cm. Szára tövön ágas és földre csepült. Levelei szárnyasak, 7 15 levélkével. Levélkéi nyelesek, 5 8 mm. hosszúak és rendszerint 2 mm. szélesek. Szára, kocsánya, a levél fonáka és széle, valamint a csésze hosszú merev szőröktől borzas. A levelek színe legfeljebb a középéren szőrös. Öt, a porzóknál hosszabb szirma sárga. Termése 5, háromoldalú tüskés terméskére esik szét. Terméskéje két hosszú és két rövidebb szarvval, tüskével van fölfegyverkezve; héja kiemelkedő léczektől ránczolt; jól észrevehető gerinczén apró púpos kiemelkedések vannak. Terem hazánk közép és nyugati vidékeinek homokos mezőin; mívelt talajon kellemetlen gyom, mely a mezítláb járást az ellepett területen lehetetlenné teszi

210 Földi királydinnye. Tribulus terrestris L. Előbbit a Maros-Duna közén helyettesíti. Levelei kissé szélesebbek és zöldebbek. Virága kisebb. Termése testesebb, tüskéi jóval rövidebbek s a hátán lévő összes léczein rendszerint apró kiemelkedések, göcsök vannak, és a termést rücskössé, varancsossá teszik; a mellett pelyhes az egész termés, még a tüskék töve is. A tüskék legfeljebb akkorák, mint a termés átmérője Kőrislevelű ezerjófű. Dictamnus albus L. (Ditamnos vagy ditamos, kőröslevelű szarvasfű, szarvasgyökerűfű. Term. r.: Rutafélék. Rutaceae.) 26. t. 3. k. Évelő cm. Szára merőleges, tövén egyszerűen, felül mindinkább sűrűbben mirigyesen szőrös, ragadós. Levelei szárnyasak; 7 9 levélkéje lándsás, aprón fürészes, visszáján áttetszően pontozott. Hosszú, fürtöt alkotó virágai nagyok, pirosasak, sötétebb erekkel. Kocsánya és csészéje fekete bíbor mirigyekkel van megrakva, melyek annyi étherikus olajjal vannak telve, hogy gőzük meleg időben meggyujtható. Csészéje maradandó, szirmai mindkét végökön keskenyedők, porzói körülbelül 3 cm. hosszúak és ívalakban legörbülők, majd felemelkedők. Illata bódító. Terem napos dombokon, gyepükben, ritkás erdőkben, a Kárpátok déli lejtőitől lefelé az egész ország dombvidékén. Helyenként az Alföldön is. (Pl. Nagy- Kőrös mellett.) Kertbe is ültetik

211 Mocsári molyűző. Ledum palustre L. (Rozsdáska, rozsdabura, rozsda vagy vízi rozmaring, tetűfa, bűzhanga. Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) 26. t. 4. k. Cserje cm. Örökzöld levelei keskeny lándsásak, bőrneműek, visszájuk rozsdaveres, molyhos, szélük visszagyűrt. Szártetőző bogernyőben fejlődő virágai fehérek, vagy pirosak. Csészéje 5-fogú, pártája 5-szirmú, porzója is néha csak 5 van. Termése sok. Illata kellemetlen és bódító. Terem Árva megye, a Magas Tátra és Máramaros vármegye tőzeges lápjain. Mérges. Molyüzésre használják Kereklevelű körtike. Pirola rotundifolia L. (Csahajsz körtike, fasaláta, hármas sebfű, kerek télizöld, körtvélyfa levelű fű, lemonyafű. Term. r.: Körtikefélék. Pirolaceae.) 26. t. 5. k. Évelő cm. Levelei kerekek visszás tojásalakúak, kissé csipkések és rózsában állók. A csésze karéjai lándsásak, kihegyezettek, csúcson hátragörbültek, félakkorák mint a párta. Virágai fehérek, hosszan kiálló görbe bibeszállal. Terem köves, mohos helyeken, árnyékos erdőkben hazánk minden nagyobb hegyvidékén Törpe körtike. Pirola minor L. (Term. r.: Körtikefélék. Pirolaceae.) Évelő cm. Szára rendesen leveletlen. A csésze karéjai szélesek és odasimulók; a párta fehér vagy kissé vöröses; bibeszála csúcsa felé nem vastagabb, a pártánál rövidebb, bibéje széles, porzói összeborulók. Terem sűrűbb erdőkben hazánk minden magasabb hegyvidékén Egyvirágú körtike. Pirola uniflora L. (Moneses uniflora (L.) Salisb., Chimaphila unifiora (L.) G. Mey. Term. r.: Körtikefélék. Pirolaceae.) Évelő cm. Szára csak egyvirágú. Levelei kerekdedek. Bókoló virága nagy, fehér és kellemes illatú. A csésze karéjai tojásalakúak, lekerekítettek; porzószálai tövön háromszögletűek; bibéje 3-szor oly széles mint a bibeszál. Terem árnyékos, kissé nyirkos erdőkben, hazánk minden magasabb hegyvidékén

212 Gyöngyvirágos körtike. Pirola secunda L. (Soros körtöke. Ramischia secunda (L.) Garcke. Term. r.: Körtikefélék. Pirolaceae.) Évelő cm. Szára közepéig leveles. Virágai egy oldalra konyulók mint a gyöngyvirágéi; zöldes fehérek. Csészéjük igen kicsiny, tojásdad, kihegyezett hasábokkal; bibeszála csaknem egyenes, hosszabb a pártánál; bibéje kétszer oly széles. Toktermése csüng; kocsánya rövid. Terem árnyas erdőkben, hazánk minden magasabb hegyvidékén Más honi fajok: P. chlorantha Sw., media Sw., umbellata L. (ennek a helyesebb neve: Chimaphila umbellata (L.) Nutt.). Erdei fenyőspárga. Monotropa Hypopitys L. (Fenyél, fenyőalja, gazillat. Term. r.: Körtikefélék. Pirolaceae.) Évelő cm. Szára lomblevelek helyett sárga pikkelyleveleket fejleszt. Virágai szártetőző fürtben állanak. Csészelevelei csaknem akkorák mint a szirmok; mindkettő sárga. Nehány porzója gyakran elsatnyul. Szárítás közben az egész növény megbarnul vagy megfeketedik. Terem erdőkben, korhadó lomb között, hazánk minden hegyvidékén Van két eltérése: egyik a kopasz fenyőspárga (Monotropa hypophegea Wallr.) alfaj, a másik a szőrös [M. multiflora (Scop.) Fritsch.] alfaj. Az első alfaj toktermése csaknem gömbölyű és inkább lombos erdőkben fordul elő, a másik alfaj tokja hosszúkás és inkább fenyvesekben terem. 206

213 B) A párta forrtszirmú. Havasi tőzeg-rozmaring. Andromeda polifolia L. (Fattyú rozsdafa, láplány, szerecs, vad rozmaring. Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) Cserje cm. Ágas szára kopasz; levelei örökzöldek, keskenyek, szélök visszagyűrött; szinökön fényesek, zöldek, visszájukon szürkések. Kocsánya 3-szor akkora mint a bókoló virág. Pártája halványpiros, vagy fehér; csészéje rózsaszínű. Termése tok. Terem tőzeges lápokban Árva-, Liptó-, Szatmárvármegyében, a radnai és Bihar havasokon, végre Csik, Udvarhely és Háromszék határvidékén Rozsdás havasszépe. Rhododendron ferrugineum L. (Alpesi v. havasi rózsa, rozsdás hórózsa. Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) 26. t. 6. k. Cserje cm. Szára gyakran lecsepült. Levelei keskenyek, lándsásak, bőrneműek, szegélyük visszagyűrött, fonákuk rozsdavörös, molyhos. Élénkpiros, vagy biborszínű virágai szártetőző bogernyős fürtökben fejlődnek. Tölcséres pártájának csöve, valamint kocsánya is sűrűn van megrakva pikkelyekkel, melyek a szárított példányokon sugarasan redősek, tányérkaszerűek, aranyosan csillogók és legfeljebb elvétve akad rajtok egy-egy szőrszál. A porzók leghosszabbjai akkorák mint a párta csöve. Bibeszála a magháznál hosszabb. Terem havasok fátlan, sziklás magaslatain Európa közép és nyugati részében. Hazánkban nem fordul elő; Horvátország havasain már előfordul Erdélyi havasszépe. Rhododendron Kotschyi Simk. (Rh. myrtifolium Sch. et Ky. Term. r.: Hangafélék, Ericaceae.) Cserje cm. Az előbbihez hasonló, de levele kisebb, inkább visszás tojásalakú, széle szintén visszagyűrött, fonáka azonban bár sűrűn pettyes, mégis kevésbbé rozsdás. Kárminpiros pártájának csöve merev, rövid szőröktől sűrűn borzas és csak elvétve pikkelyes. Kocsánya is gyéren pikkelyes. Bibeszála a magháznál rövidebb és porzója is rövidebb a párta csövénél. Terem havasok sziklás gerinczein és fátlan lejtőin, hazánk keleti részében; helyenként seregesen

214 Borzas havasszépe. Rhododendron hirsutum L. (Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) Cserje cm. Levelei kerekebbek visszás tojásalakúak. Aprón csipkés szélük nincs visszagyűrve, hosszú merev szőröktől pillás és fonákuk zöld, ritkás barna pettyekkel. Pártájának csöve kevesebb aranyos pikkelykével van megrakva, mint a rozsdás havasszépe virágáé, de egyúttal apró szőröktől is sűrűn borzas. Terem nyugatvidéki havasokon, főleg mészsziklákon; hazánkban azonban vadon sehol sem fordul elő. A Magas-Tátrán ismételve ültették, és ma is tengődik ott néhány bokor; Horvátországban és Ausztriában azonban már előfordul Az örmény h. (Rh. Ponticum L.), az északamerikai h. (Rh. maximum L.), a katabai h. (Rh. Catawbiense Mch.) és a kaukázusi h. (Rh. Caucasicum Pall.) fajváltozatai és fajkeverékei kedvelt hidegházi virágaink. Orvosi medveszőlő. Arctostaphylos uva ursi (L.) Spr. (Fanyar kukojsza, kukojczafa, medvegerezd. Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) Cserje cm. Szára heverő; bőrnemű levelei örökzöldek, lándsásak, vagy viszszás tojásalakúak, mindkét oldalon sűrű érhálózattal; szélük ép, fiatal korban szőrös és a fiatal hajtások is molyhosak. Virágai zöldes fehérek, vagy hússzínűek, 4 6-ával végálló csüngő fürtökben. Mindenik portok csúcsán 2 hosszú fonalszerű függelék van. Bogyói pirosak, borsónagyságúak. Terem szikár, ritkás erdőkben, különösen magas hegyek sziklás gerinczein szórványosan hazánk nyugati hegyvidékén. Leggyakoribb a Magas-Tátrában E rendbe sorolható még: Chrysosplenium (VIII. o. 2. r.), Erodium (XVI. o. 1. r.), Geranium (XVI. o. 2. r.), Herniaria (V. o. 1. r.), Myricaría (XVI. o. 2. r), Oxalis (X. o. 5. r.), Ruta (VIII. o. 1. r.), Vaccinium (VIII. o. 1. r.) 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. Fürtös kőrontó. Saxifraga Aizoon Jacq. (Porczellánvirág, kőtörike vajfű, kőtörőke, szirtrontóka, viaszvirág. Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) Évelő cm. Húsos tőlevelei rózsában állanak, szélük előre álló fűrészfogaktól érdes. Virágzata fürtös. Szirmai fehérek, zölden erezettek és tövükön gyakran piros pettyek ékeskednek. Terem sziklás helyeken, a Kárpátok csaknem minden magasabb hegyvidékén Pozsonytól Krassó- Szörényig (a Mátrán is), helyenként azonban hiányzik, pl. Arad megyében

215 Fedelékes kőrontó. Saxifraga oppositifolia L. (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) Évelő cm. Töve lazán gyepes; szára fonalszerű, igen ágas, lecsepült és gyökerező. Levélkéi 4 sorban fedelékesen állanak és tövön összenőttek. Számos virága rövid és függőleges kocsányokon magánosan fejlődik. A csésze hasábjai mirigytelenül pillásak. A párta előbb rózsa- vagy bíborszínű, később lila vagy kék. Terem a Magas Tátra és a keleti hegyvidék havasainak sziklás vidékén. 5 6, 8. Pillás kőrontó. Saxifraga aizoides L. (Örökzöld, mindig zöld szirtrontó. Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) Évelő cm. Töve gyepes. Váltogatva álló levelei húsosak, fényesek, tompák, de szálkahegyűek, szélük pedig ritkás, merev és rövid szőröktől pillás; csúcsukhoz közel egy-egy mirigy található. Virágai élénk sárgák vagy sáfrányszínűek, középen széles húsos koronggal. Terem nedves sziklákon, patakok, csermelyek kavicsos partján Turócz megyétől Krassó-Szörényig szórványosan minden havason Bibircsós kőrontó. Saxifraga granulata L. (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) 27. t. 1. k. Évelő cm. Tőkéje apró gumócskákkal van megrakva. Szára rendesen ágas és kevéslevelű; felső részében mirigyesen borzas. Alsó levelei hosszúnyelűek, vesealakúak, tompán karéjozottak; a felsőbbek keskenyen újjasan hasogatottak és ékformán nyélbe keskenyedők. Nagy fehér virágai szártetőző fürtben fejlődnek. Pártája háromszor akkora, mint a csésze. Terem gyepes dombokon, cserjés réteken, hazánk északnyugati hegyvidékén

216 Gumós kőrontó. Saxifraga bulbifera L. (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) Évelő cm. Az előbbihez hasonló. Szára mindig egyszerű. Tőlevelei vesealakúak, karéjosak; szárlevele széles vállal ül, rendesen 3-hasábú, a középső hasáb szélesebb és hoszszabb; a levél hónaljában gumószerű sarjrügyeket fejleszt. Virágai csaknem ernyőben állanak; szirmai kisebbek, mint az előző fajé. Terem dombvidéki mezőkön, szórványosan hazánk déli felében, egészen a Mátráig Kárpáti kőrontó. Saxifraga carpatica Rchb. (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) 65. t. 6. k. Évelő cm. Gyökerein apró gumócskái vannak. Szára egyenes, kevéslevelű és 1 3-virágú. Levelei szíves vállból kerekdedek vagy veseképűek, és tenyeresen 5-karéjúak. A karéjok tojásalakúak, kihegyezettek és épek. Csészéje félig felső állású. Pártája még egyszer akkora, mint a csészéje. Ez a kis növény a Kárpátok sajátlagos növénye, hazánk ritkasága. Terem a Magas Tátrától Brassóig, de csak a legmagasabb havasokon Kereklevelű kőrontó. Saxifraga rotundifolia L. (Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) Évelő cm. Tőkéje hengeres, gumócskái nincsenek. Alsó levelei hosszúnyelűek, vesealakúak és durván, tompán fűrészesek vagy csipkések. Tengelyének fürtös elágazásain csaknem ernyős virágzatok fejlődnek. Alsó állású csészéje mélyen hasított; hasábjai elállók. Sárgán és pirosan pettyezett fehér szirmai csillagosak. Terem árnyas, televényes erdőkben, sziklák hasadékaiban szórványosan hazánk északnyugati hegyvidékén Számos rokon faja közül a S.heucherifolia Grsb. és a Heuffelii S. N. K. hazánk délkeleti hegyvidékét ékesíti. Más honi fajok: S. adscendens L. (controversa Sternbg.), androsacea L., Baumgartenii Schott, biflora All., bryoides L., caesia L., cernua L., cuneifolia L., cymosa W. et K., demissa Sch. et Ky, hieracifolia W. et K., luteo-viridis Sch. et Ky., moschata Wulf. (muscoides Wulf.), perdurans Kit., petraea L., retusa Gouan., Rocheliana Sternbg., Rudolphiana Hornsch., sedoides L., stellaris L., trichodes Scop., tridactylites L. Tajtékzó szappanfű. Saponaria officinalis L. (Császárszakáll, festőfű, koporsóvirág (a telt virágú alak), lábmosó fű, szappanozó fű, tajtékgyökér, patikai tajtékozó fű. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) 27. t. 2. k. Évelő cm. Taraczkot hajt. Levelei hosszúkás lándsásak, 3-erűek, a szélen érdesek. Halványpiros vagy fehér virágai tömött csomókban fejlődnek. Terem útak szélén, vízpartokon, árkok mentén, az egész országban. Telt virágokkal főleg temetőkben található; kertekbe is ültetik. Gyökere, saponin tartalmánál fogva vízzel úgy habzik, mint a szappan. Foltok tisztítására alkalmas Más honi fajok: S. glutinosa MB. (csak Orsova közelében), Pumilio L. Vetési tinó-öröm. Vaccaria parviflora Mnch. (Bögreszeg, gabona- vagy vetési szappanfű, köpűfű, tehénfű vagy tehénszegfű, vadizacs. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Egyéves cm. Szára felső részében igen ágas. Levele kopasz, hamvas, keskenylándsás, a felsők csaknem szívesek. Számos virágának kocsánya igen hoszszú. Csészéje kúp-, vagy bögrealakú, ötfogú, fogai hátukon hártyás-élűek. Szirmai hosszúak, élénk rózsaszínűek, elülső szélük kissé fűrészes. Bibeszála csaknem tövig pillás. Toktermése sokkal kisebb, mint a mm. hosszú csésze. Magja fekete, rücskös. Terem vetés között az egész országban, csak az északi vármegyékben ritka és nem állandó Nagyobb virágú alakját, mely nálunk sokkal gyakoribb, némelyek külön névvel is jelölik: V. grandiflora (Fisch.) Jaub. et Spach. 210

217 Aszott szegfű. Dianthus prolifer L. (Aszúszegfű. Kohlrauschia prolifer (L.) Kunth. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Egyéves cm. Merev szára merőleges, alig ágas, kevéslevelű. Levelei keskenyek és hegyesek. Apró virágai szártetőző tojásalakú virágzatban állanak. A csészét nagy, világosbarna száraz hártyás murvák fedik, és ezekből kandikálnak ki apró pirosas, vagy lilás szirmai. Terem szikár mezőkön, kivált dombokon, magasabb partokon, vagy vasútak töltésein, hazánk közép, de főleg keleti részében Szeplős szegfű. Dianthus Armeria L. (Mezei vagy vad szapora szegfű. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Kétéves cm. Az egész növény sűrűn pelyhes. Levele fűnemű, érdes, keskeny zöld hegyben végződő, mely magánál a csészénél gyakran hosszabb. Virágai kicsinyek, szirmai keskenyek, pirosak, fehér pettyekkel. Terem parlagokon, szikár mezőkön, kaszálókon, gyepükben, az egész ország hegy- és dombvidékén; helyenként leszáll a szíkes Alföldre is

218 Barát szegfű. Dianthus Carthusianorum L. (Fecskevirág, hárominú szegfű, kecskefű, német szegfű, nyílszegfű. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) 27. t. 3. k. Évelő cm. Szára kopasz, végálló csomós virágokkal. Csészepikkelyei bőrneműek, barnák, a szálkával együtt valamivel hosszabbak a csésze felénél. Szirmai kárminpirosak, vagy bíborszínűek. Terem gyepes dombokon, kaszálókon, főleg a hegyvidéken. Változó növényfaj, melynek tőalakja csak hazánk északnyugati részében fordul elő. Más vidékeinken attól jobban vagy kevésbbé eltérő, nehezen meghatározható rokonfajok és eltérések helyettesítik Tartós szegfű. Dianthus diutinus Kit. (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Gyökere paraszerű kéreggel van bevonva. Levelei keskenyek, kemények, csaknem szúrók. Murvapikkelyei visszás tojásalakúak, rövid csücsökkel. Csészéje hengeres, csúcsa felé szűkülő, fogai szélesen lekerekítettek, hártyás széllel. Virága elég nagy, körülbelül 15 mm. átmérőjű. Szirmai rózsaszínűek, kopaszok; szélök öblösen fogas. Terem szórványosan hazánk középvidékének homokbuczkáin. Leggyakoribb Monor táján, Pest megyében. A homoki szőlőkulturával a közel jövőben teljesen kipusztulhat. 6 7, szálanként később is. 212

219 213

220 Klárisos szegfű. Dianthus deltoides L. (Mezei szegfű. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Töve gyepes. Szára rendesen lecsepült és felemelkedő; körülbelül a közepétől villásan ágas, levelestől rövid szőröktől érdes. Érdes murvapikkelyei kerülékesek, a szálkával együtt akkorák, mint a csésze fele; a csésze kopasz. Virágai magánosan, vagy párosan állanak; kocsányuk rövid. Szirmai kárminpirosak, vagy bíborszínűek, gyakran fehér foltoktól tarkák. Illata nincs. Terem erdők tisztásain, gyepes, nyiltabb helyeken, az ország minden magasabb hegyvidékén Buglyos szegfű. Dianthus superbus L. (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) 27. t. 4. k. Évelő cm. Két- vagy többvirágú szára rendszerint magános. Levelei keskeny lándsásak; az alsók tompák, a felsők kihegyezettek. A csésze csöve háromszor akkora, mint a murvapikkelyek. Rózsaszínű szirmai finoman czafrangosak. Terem nedves hegyi réteken, igen szórványosan Kései szegfű. Dianthus serotinus W. et K. (Homoki szegfű. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Töve gyepes. Levele mm. széles, szárhoz simuló, kihegyezett, csaknem szuró; a széle előre álló rövid merev szőröktől érdes. A csésze mm. hosszú, egészen 3 mm. széles, csúcsa felé szűkülő; fogai hegyesek. Szirmai csak elülső szélükön finoman szabdaltak; tövük felé ékformán és hoszszan keskenyedve. Tokja a csészénél valamivel hosszabb. Terem hazánk középvidékének szikár mezőin, főleg Alföldünk homokbuczkáin Más honi fajok: D. Armeriastrum Wolfn., banaticus Heuff., callizonus Sch. et Ky., collinus W. et K., compactus Kit., giganteus D Urv. glabriusculus Kit., glacialis Haenke, Hellwigi Borb., Henteri Heuff., hungaricus Pers., inodorus L., integripetalus Schur (petraeus W. et K.), intermedius Boiss. (giganteiformis Borb.), liburnicus Bartl., marisensis Simk., monspessulanaus L., nitidus W. et K., Pontederae Kern. (sabuletorum Heuff.), spiculifolius Schur, subneglectus Schur, Tatrae Borb. (praecox Kit.), tenuifolius Schur, trifasciculatus Kit. stb. Gyepi derczefű. Gypsophila muralis L. (Dercsefü, gipszfű. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) 27. t. 5. k. Egyéves cm. Szára villásan ágas; a kocsányok végén magánosan fejlődő virágok szétterpedt bugát képeznek. Szirmai rózsaszínűek, sötétebb erekkel. Sokmagvú toktermése valamivel hosszabb, mint 3 mm. hosszú csészéje. Terem falakon, köves, sziklás domblejtőkön; árteres, kiszáradt helyeken, homokos szántóföldön, ugarokon; még szíken is szórványosan az egész országban; helyenként nagy mennyiségben Buglyos derczefű. Gypsophila paniculata L. (Fátyolvirág. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Szára csak tövön az alsó leveleivel együtt szőrös, felül kopasz. Levelei lándsásak, erősen kihegyezettek. Többszörösen 2 3-ágú szára igen dús bugában fejleszti a virágokat, miért a növény bokros, buglyos, fátyolos külsőt kap. Csészéje bibircses, karéjai hártyásak. Szirmai kerülékesek, fehérek. Terem vasúti töltések mentén, lazább homokon, főleg a homokbuczkákon az Alföldön. A dombvidéken ritkább. Kertbe is ültetik Hozzá hasonló, de szőrös virágzatáról könynyen fölismerhető a magyar derczefű (G. hungarica Borb.). 214

221 Más honi fajok: G. arenaria W. et K., fastigiata L., petraea Baumg., repens L. Egynyári szikárka. Scleranthus annuus L. (Sziklár. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) 27. t. 6. k. Egyéves cm. Szára lecsepült és sűrűn ágas. Levelei igen keskenyek. Apró, zöldes virágai csomókban fejlődnek a levelek hónaljában. Szirmai nincsenek. Csészéjének hasábjai hegyesek, igen keskeny, hártyás szegélylyel; termése alatt a csészehasábok kissé elállók. Terem homokos, sziklás, napos parlagokon, szikár mezőkön, az egész országban Hártyásfogú szikárka. Scleranthus dichotomus Schur. (Villáságú szikárka, szikárgyom. Természetes r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Egyéves. Kétéves cm. Szára legalább részben lecsepült, igen ágas; a virágos ágak között meddők is fejlődnek. Levelei árszerűek. A csésze elvirítás után is legalább kevéssé nyitott; a csészefogak hártyás szegélye mind a széleken, mind a csúcsokon aránylag igen széles. Terem szikár, sziklás dombokon, hazánk délkeleti hegyvidékén Más honi fajok: S. intermedius Kittel., neglectus Roch., perennis L., uncinatus Schur, verticillatus Tausch. E rendbe sorolható még: Chrysosplenium (VIII. o. 2. r.), Moehringia (X. o. 3. r.). 3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. Hólyagos kukuba. Cucubalus baccifer L. (Bogyós sikcsillag, bogyós sziléne. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő. 1 2 m. Kúszó szára négyélű, kissé érdes és berzedten ágas. Levelei hosszúkás tojásalakúak, kihegyezettek és pillásan fűrészesek. Virágai a szár végén és a levelek hónaljából fejlődnek. Csészéje harangalakú, fölfuvódott, 20, nem egészen tisztán észrevehető bordával. Fehér szirmai kétfelé vannak metszve. Bogyószerű termése fényes fekete. Terem nyirkos gyepükben, patakok, folyók mentén, szórványosan az egész országban Törpeszárú sziléne. Silene acaulis L. (Száratlan habszegfű. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő. 4 cm. Sűrű, párnaszerű gyepeket alkot. Szára fedelékesen leveles, egyvirágú. Levele töve felé pillás. A csészéje harangalakú, fogai tompák, kissé pillásak. Szirmai kicsipettek, pirosak, ritkán fehérek. Szirmai, valamint a termése csaknem még egyszer akkora, mint a csésze. Terem az ország legmagasabb havasainak füves helyein

222 Hólyagos sziléne. Silene venosa Gilib. (Délczike, vad szappanfű, szunyogvirág. S. inflata Sm., Cucubalus Behen L. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Szára rendesen csupasz. Hoszszúkás kerekded levelei kihegyezettek. Csészéje fölfuvódott, tojásalakú, bordájú és érhálós; háromszögű fogai hegyesek. Szirmai fehérek. Virága gyakran kétlaki. Terem szikár mezőkön, útak mentén, vasúti töltéseken, hegyvidéki, sziklás legelőkön, az egész országban Homoki sziléne. Silene conica L. (Kúpos sziléne. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Egyéves cm. Levelei keskenylándsásak. Virágában porzó és termő együtt van. Csészéje eleinte hengeres, később tövön kihasasodó; ragadósan pelyhes és 30-erű; lándsás, kihegyezett fogai összeborulnak. Rózsaszínű szirmai kicsipettek. Tokja tojásalakú. Terem homokos mezőkön, laza partokon, vasúti töltések mentén, vetés közt főleg hazánk déli felében

223 Fodrosszirmú sziléne. Silene Otites (L.) Sm. (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Szára alsó részében lapiczkás vagy visszás tojásalakú leveleivel együtt merev szőröktől borzas, felső részében enyves. A virágzati tengely ágai, kocsányai és csészéje kopaszok. Kétlaki virágai látszólag örvösek. Szirmai keskenylapiczkások, zöldessárgák. A csészéje éréskor széthasad. Terem homokos, köves parlagokon, gyepükben és pusztákon, az egész országban Konya sziléne. Silene nutans L. (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Szára és levele rövid szőröktől borzas. Virágai bókolók. Kocsánya és csészéje mirigyesen szőrös. A csészéje fogai tojásalakúak, kihegyezettek. Fehér v. halvány rózsaszínű szirmai két-két keskeny karéjra hasadtak. Felálló tokja a kocsánynál sokkal hosszabb, a csészét éréskor szétszakítja. Terem gyepükben, erdők szárazabb tisztásain, réteken hazánk minden hegyvidékén. Helyenként az Alföldön is Más honi fajok: S. alpina Lam., Antilopum Vest., Armeria L., chlorantha Ehrh., Csereii Baumg., dinarica Spr., dubia Herbich, flavescens W. et K., gallica L., Lerchenfeldiana Baumg., longiflora Ehrh., multiflora (Ehrh.) Pers., nemoralis W. et K., parviflora Ehrh., petraea W. et K. viridiflora L., Zawadzkyi Herbich. Korai lúdhúr. Alsine verna (L.) Bartl. (Egérfűl, pipehúr, tyúkhúr, tyúkharaptafű. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Töve gyepes. Szára lecsepűlt vagy felemelkedő, felül álvillásan ágas, mirigyszőrös. Levelei árszerűek. Csészelevelei tojásdad lándsásak, szélük hártyás. Szirmai, valamint toktermése is a csészénél 217

224 hosszabbak. A külső porzók tövén két kis mirigy van. Tokja 3 kopácsú. Terem sziklás, köves helyeken hazánk északi és keleti hegyvidékén Más honi fajok: A. banatica Heuff., fasciculata (L.) M. et K., frutescens (Kit.) Simk., Gerardi (Willd.) Whlbg., laricifolia (L.) Whlbg., nivalis Fenzl, recurva (All.) Whlbg., saxatilis (L.) Borb. [setacea (Thuill.) M. et. K.] sedoides (L.) F. Schltz., striata (L.) Simk., viscosa Schreb. Piros Budavirág. Buda rubra (L.) Dum. (Piros ikratő, csitrehur. Lepigonum rubrum (L.) Whlbg., Spergularia rubra (L.) Presl., Tissa campestris (L.) Pax stb. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Egyéves. Kétéves. Évelő cm. Gyepes; szára rendesen lecsepűlt. Levelei húsosak, fonalszerűek és átellenesek. Kocsánya és csészéje mirigyszőrös, vagy lekopaszodó. Pálhája tojásalakúan lándsás. A szirmoknál valamivel hosszabb csészehasábjai a tokterméshez simulnak; hártyás szegélyük széles. Szirmai rózsaszínűek. Termése akkora mint a csésze; magja nem hártyás, kúposan háromoldalú. Terem homokos, esetleg kissé szikes lapályokon, vízerek fövenyén, szikár pusztákon hazánk minden lapályán Más honi fajok: B. marina (L) Dum. (Arenaria salina Presl), media (L.) Dum. (Arenaria marginata DC.) Háromerű csitri. Moehringia trinervia (L.) Clairv. (Csitre. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Az egész növény kissé szőrös. Szára igen ágas, lecsepűlt vagy berzedten felegyenesedő. Levelei tojásalakúak és kihegyezettek; három-erűek. Virágai hosszú kocsányokon a szár végén és a levelek hónaljában fejlődnek. A csészéjének levelei a szirmoknál hosszabbak. Szirmai fehérek. Termése többnyire 6 kopácscsal nyíló; magjának kis függeléke van. Terem árnyas erdőkben, gyepükben, kerítések körül hazánk minden hegy- és dombvidékén; sok helyt az Alföldön is

225 Mohos csitri. Moehringia muscosa L. (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Levele igen keskeny, fonalszerű, kopasz, legfeljebb töve felé kissé szőrös. Virágzata kevés virágú. Alsó kocsányai 1 2 cm. hosszúak. Csészéje és pártája rendesen csak 4-levelű (ritkán 5). Van 2 vagy 3 bibeszála. Tokja 4 v. 6 kopácscsal nyilik. Terem árnyas, kissé nedves sziklafalakon, párkányokon az ország minden magas hegyvidékén Más honi fajok: M. pendula W. et K., polygonoides Wulf. (?) Kakuk homokhúr. Arenaria serpyllifolia L. (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Szára igen ágas. Levelei kihegyezett tojásalakúak, igen rövid nyelűek, áttetszően pontozottak. Az egész növény szőrös. Virágai szabálytalan és leveles bogernyőkben fejlődnek. A csésze levelei hosszúkásak, kihegyezettek; 2 3-szor akkorák mint a szirmok. Terem laza, homokos talajon, parlagokon, vetések közt az egész országban Szíkes helyeken gyakori a mirigyszőrös eltérése: az Arenaria viscida Lois. alfaj. Más honi fajok: A. biflora L., ciliata L., graminifolia Schrad., leptoclados Guss., multicaulis L. Ernyős olocsán. Holosteum umbellatum L. (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Az egész növény kékesen hamvas. Szára tövön rendszerint ágas; lehet mirigyes v. kopasz. Hosszúkás kerűlékes lándsás levelei nyeletlenek. Virágai hosszú kocsányokon csaknem ernyőben fejlődnek. Kopasz kocsányai a 219

226 terméssel tőben lehajlanak. Csészéje kopasz. Szirmai a csészeleveleknél hosszabbak. Terem homokos mezőkön, gyepükben, mívelt talajon az egész országban Mirigyes kocsányú és csészéjű alakjának neve: Holosteum Heuffelii Wierzb. Vízparti csillaghúr. Stellaria aquatica (L.) Scop. (Puhar, lágyhúr, lágyoda. Malachium aquaticum L. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Szára törékeny. Levelei tojásalakúak v. tojásdadlándsásak; az alsók nyelesek. Bogernyős virágzata szétterpedt; ágai, valamint a csészéje, mirigyszőrös. Fehér szirmai mégegyszer akkorák mint a csészéje. Öt-oldalúan tojásalakú tokja is hosszabb a csészénél. Rendszerint 5 bibeszála van, ritkán 4 6. Terem árkok, vízerek mentén, főleg a lapály fűzeseiben az egész országban Közönséges csillaghúr. Stellaria media L. (Árnyékszerető fű, csibehúr, egérfül, gyenge lúdhúr, madáreleség, madárhúr, pipehúr, tyúkbegy, tyúkhúr stb. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Lecsepűlt, igen ágas szárának csak egyik oldalán van végighúzódó szőrsávja. Levelei tojásalakúak, 220

227 kihegyezettek. Csésze levelei akkorák, vagy hosszabbak mint fehér szirmai. Gyakran csak 3 5 porzója van. Terem mívelt talajon, kertekben az egész országban; sok helyt kellemetlen gyom. Gyenge hajtását és levelét, az éneklő madarak szeretik. 3 10; enyhe télen egész, esztendőben. Erdei csillaghúr. Stellaria nemorum L. (Ligeti madárhúr. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Hengeres szárának töve földre csepűlt, felső részében terpedten, villaszerűen ágas és a levelekkel együtt szőrös. Levelei szives-tojásalakúak, kihegyezettek; az alsók hosszúnyelűek, a felsők ülők; mind pillás; kocsányai is mirigyesen gyapjasok. Szirmai még egyszer akkorák mint a csészelevelek, fehérek. Terem árnyas erdőkben, patakok mentén csakis hazánk magasabb hegyvidékén Olocsány csillaghúr. Stellaria Holostea L. (Mezei szegfű. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) 28. t. 1. k. Évelő cm. Taraczkot hajt. Szára négyszegletű. Levele lándsás, középerén és szélén érdes. Szirmai középig bemetszettek, csaknem mégegyszer akkorák mint a csésze. Terem ritkás erdőkben, gyepükben, az egész ország hegy- és dombvidékén Pázsitos csillaghúr. Stellaria graminea L. (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Szára lecsepűlt, vagy felegyenesedő, négyélű és törékeny. Levelei nyeletlenek, keskenyszálasok vagy lándsásak, kihegyezettek, kopaszok vagy tövön pillásak. Csészelevelei háromerűek, körülbelül akkorák vagy kisebbek mint fehér szirmai meg kerülékes toktermése. Terem réteken, gyepükben, legelőkön az egész országban Más honi fajok: St. Barthiana Schur. Frieseana Sér., palustris Ehrh., Reichenbachii Wierzb., uliginosa Murr. E rendbe osztható: Cerastium anomalum (X. o. 5. r.), Melandrium noctiflorum (X. o. 5. r.). 4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia. 221

228 Ide sorolható az Adoxa (VIII. o. 4. r.). 5. rend: Ötbibeszálúak. Pentagynia. Heverő szagyán. Sagina procumbens L. (Apróhúr. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Szára lecsepűlt, tövén gyökerező. Levelei fonalszerűek; kocsányai elvirítás után legörbültek; csészelevelei nem szálkahegyűek. Szirmai kicsinyek, sokkal kisebbek mint a csésze; esetleg hiányzanak is. Terem kissé nedves, homokos vagy agyagos helyeken hazánk minden dombvidékén Más honi fajok: S. apetala L., Baumgarteni Simk., depressa F. Schultz (dichotoma Heuff.), Linnaei Presl. subulata (Sw.) Torr. et Gr. Parlagi csibehúr. Spergula arvensis L. (Tehénabrak. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Egyéves cm. Szára rendesen a földön hever, ágai felegyenesedők. Levelei átellenes csomókban, látszólag örvösen állanak; visszájokon egy-egy barázdával. Pálhái hártyásak, kocsánya a terméssel lekonyúl, a csészével együtt mirigyes, vagy lekopaszodó. Magja lencsealakú, igen keskeny hártyás szegélylyel. Terem homokos mezőkön, vetés között, hazánk hegy- és dombvidékén; helyenként az Alföldön is

229 Parlagi madárhúr. Cerastium arvense L. (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) 28. t. 2. k. Évelő cm. Töve sűrűn ágas. Szára lecsepűlt, csomói gyökerezők. Ülő levelei keskeny lándsásak; soknak a hónaljából rövid leveles ágak fejlődnek. Virágai nagyok; kocsánya és csészéje mirigyes. Szirmai még egyszer akkorák mint a csésze. Magja rücskös. Terem sziklás, szikár dombokon szórványosan hazánk hegyvidékén, inkább az ország északi részében. 4 5, 8 9. Pongyola madárhúr. Cerastium vulgatum L. (Közönséges tyúkhúr. C. triviale Lnk. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Egyéves cm. Szára felegyenesedő és tövétől ágas; a levelekkel együtt sűrű szőröktől borzas. Levelei kerűlékesek, hosszúkásak, vagy lándsásak, az alsók ékformán nyélbe keskenyedők, a felsők ülők. Kocsánya és csészéje is szőrös. Szirmai fehérek s akkorák mint a csésze. Termése 10 foggal nyílik; még egyszer akkora mint a csésze. Magja rücskös. Terem mezőkön, szántóföldeken, útak mentén az egész országban Béna madárhúr. Cerastium semidecandrum L. (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Szára felegyenesedő nem gyökerező. Alsó levelei lapiczkásak, a felsők kerűlékesek, vagy tojásalakúak; szárastúl egyszerű és mirigyszőröktől borzasok. Terméses kocsánya 2 3-szor akkora mint a csésze. Csészéje mirigyszőröktől bőven van ellepve, szőrözete azonban nem emelkedik túl a csésze hegyén. Szirmai fehérek. Tokja hoszszabb a csészénél, utóbbi hártyásszélű. Terem homokos, köves helyeken, parlagokon, mezőkön az egész országban. Az alföldön ritkább

230 Szíki madárhúr. Cerastium anomalum W. et K. (Háromanyás madárhúr. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Egyéves cm. Szára merőleges legfeljebb nagy példányok ágai lecsepültek. Alsó levelei rövid nyelűek, a felsők ülők. Az egész növény mirigyesen pelyhes. A csészelevelek tompa csúcsúak; pártája és toktermése körülbelül még egyszer akkora mint a csészéje. Kocsánya egyenes. Terem hazánk szikesein, helyenként nagy mennyiségben. Szikeseink egyik jellemző növénye Más honi fajok: C. alpinum L., brachypetalum Desf., bulgaricum Vel., ciliatum W. et K. fontanum Baumg., glutinosum Fr., lanatum Lam., latifolium L., Lerchenfeldianum Schur, pumilum Curt., sylvaticum W. et K., tauricum Spreng., trigynum Vill., viscosum L. (glomeratum Thuill.). Fehér mécsvirág. Melandrium album (Mill.) Garcke. (Kétlaki mécsvirág, méla virág, pattantyú virág, vadkonkoly. Lychnis vespertina Sibth. Melandrium pratense Rhöl. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) 28. t. 3. k. Kétéves. Évelő cm. Szára és kerülékes-lándsás levelei göndör szőröktől borzasok. Virága kétlaki. A porzósak csészéje hengeres, a termősöké tojásalakú, sűrűn szőrös, gyakran mirigyes is; a csésze karéjai tompák, valamivel hosszabbak mint a tojásalakú toktermés. Szirmai mélyen bemetszettek, pikkelyszerű nyelvecskével a porzók tövön kissé szőrösek. A tok fogai felnyíláskor egyenesek maradnak. Terem mezőkön, parlagokon, vetés közt is az egész országban Piros mécsvirág. Melandrium rubrum (Wgl.) Garcke. (Lychnis dioica L., Lychnis diurna Sibth. Melandrium sylvestre Röhl. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) 28. t. 4. k. Évelő cm. Az egész növény egyszerű, hosszú szőröktől gyapjas; nem mirigyes. Alsó levelei visszás tojásalakúak, a felsők hoszszúkás lándsásak. Virága kétlaki. Szirmai rendesen pirosak, ritkán fehérek, bemetszettek és apró nyelvecskével birnak. Toktermésének fogai visszagöngyölődve nyílnak. Terem sziklás cserjés domblejtőkön, erdők szélén az ország minden hegyvidékén Estvéli mécsvirág. Melandrium noctiflorum (L.) Fr. (Kassai rózsa. Silene noctiflora L. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Egyéves cm. Szára hosszú, egyszerű és rövid mirigyszőröktől borzas. Alsó levelei kerülékesek, a felsők hosszúkás lándsásak, gyéren szőrösek. Virága kétivarú. Csészéje hengeres, később középen kihasasodik, pelyhes és mirigyes, fogai hosszúak, árszerűek; szirmai rózsaszinűek vagy fehérek, kettéhasadtak; virágai este nyilók. Termésének fogai hátragörbülve nyílnak. Csak három bibeszála van. Terem erdők szélén, gyepükben, vetés közt is, szórványosan az egész országban Más honi fajok: M. dubium Hampe, nemorale Heuff:, subnemorale Simk., viscosum (L.) Èelak. 224

231 Szurkos mécsvirág. Viscaria viscosa (Gilib.) Aschrs. (Czinegefű, czinegeszegfű, szunyogfogó, enyves szegfű, enyvecske, szurokszegfű. Lychnis viscaria L., Viscaria vulgaris Röhl. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Szára csupasz, felső részében azonban a csomók alatt enyves. Az alsó levelei lándsásak, nyélbe keskenyedők, a felsők keskenyek, mind, kivált töve felé, göndör szőröktől borzas. Virágai csomós fürtökben fejlődnek. Csészéje hengeres, buzogányalakú, 10 bordájú. Szirmai pirosak, ritkán fehérek, közepük kissé kicsipett. Tojásalakú toktermése a csészét éréskor széttépi. Terem sziklás lejtőkön, réteken, cserjés helyeken, hazánk minden hegyvidékén Más honi faj: V. nivalis (Kit.) Simk. Kakuk mécsvirág. Lychnis Flos cuculi L. (Kakukszegfű, szunyogvirág. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) 28. t. 5. k. Évelő cm. Szára, kocsányai és a levelek töve göndör szőröktől borzas. Alsó levelei hosszúkásak, szálasak, a felsők keskenyek. Virágai fürtös bogernyőkben fejlődnek; csészéje kopasz; szirmai pirosak, hasogatottak, még pedig a középen túl 4 metszetű, újjasan terpedő szeletekkel. Toktermése akkora mint a csésze. Magja szemölcsös és tüskés. Terem nedves réteken az egész országban Bársonyos mécsvirág. Lychnis Coronaria (L.) Desr. (Bársonyvirág, csillagvirág, kassai rózsa, rózsakonkoly. Agrostemma coronaria L., Coronaria tomentosa A. Br. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Évelő cm. Szára és levele sűrűn molyhos. Kocsányai hoszszúak; csészéje bőrnemű. Szirmai épek, legfeljebb kissé kikanyarítottak, nagyok és bíborszínűek. Terem sziklás, szikár, cserjés helyeken az egész ország hegyvidékén, de szórványosan és rendszerint csak szálanként. E szép növényt sok helyen kertbe is ültetik

232 Vetési konkoly. Agrostemma Githago L. (Szelid konkoly, vadócz. Githago segetum Desf. Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) Egyéves cm. Az egész növény nagyobbrészt odasimuló szőröktől selymes. Virágai hosszú kocsányokon magánosan fejlődnek. Csészéje 10-bordájú; hosszan kiálló fogai lándsásak és levélszerűek. Szirmai csaknem csonkítottak, lilásan bíborszínűek. Toktermése a csésze csövénél hosszabb. Magja 4-oldalú, szemölcsös. Terem vetés közt az egész országban. Mérges Erdei madársóska. Oxalis Acetosella L. (Allelujafű, apró fecskehere, háromlevelű here, lóheresóska, madársósdi, nyúlkenyér. Term. r.: Madársóskafélék. Oxalidaceae.) 28. t. 6. k. Évelő cm. Taraczkot hajt. Minden levele tőlevél; ezek hármasan újjasan összetettek; levélkéi visszás tojásalakúak. Virágai magánosak. Halvány rózsaszínű, pirosan erezett szirmai négyszer akkorák, mint a csészéje. Levele savanyú; sóskaizű. Terem árnyas erdőkben, cserjésekben az egész ország hegyvidékén Fürtös madársóska. Oxalis corniculata L. (Term. r.: Madársóskafélék. Oxalidaceae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Taraczkot nem hajt. Az egész növény szőrös és gyakran lilaszínnel van befuttatva. Szára leveles. Igen apró pálhái a levélnyelekhez vannak nőve. Sárga pártája kicsiny. Termés-kocsányai hátragörbülnek. Kertbe ültetik és el is vadul, kivált hazánk nyugati részében Más honi faj: O. stricta L. (csak elvadulva). Kerti varjuháj. 226

233 Sedum Fabaria Koch. (Bablevelű fű, bablevelű szaka, kövérfű, szerelem taplója, varjubab. Sedum Telephium Auct. Hung. Term. r.: Varjuhájfélék. Crassulaceae.) 29. t. 1. k. Évelő cm. Hengeres főgyökere répás mellékgyökereket fejleszt. Levele húsos, lapos, csúcsa felé egyenetlenül fűrészes, töve felé ékalakban keskenyedik és ép. Mind váltakozva áll. Virágai sátorozó bogernyőben fejlődnek; szirmai bíborszínűek. Elterjedt kerti virág, de még inkább tenyésztik a halvány rózsaszinű virágú Sedum spectabile Bor. (Fabaria Hort.) fajt. A hozzá hasonló kárpáti varjuháj (S. carpaticum Reuss.) vadon terem hazánk északi és keleti havasain. Termetes varjuháj. Sedum maximum L. (S. Telephium Auct. Hung.) Évelő cm. Szára előbbinél húsosabb. Alsó levelei széles vállal ülők, a felsőbbek többnyire átellenesek és szíves vállal szárölelők. Leveleinek a széle egészben fűrészes és szirmai zöldesfehérek. Terem erdőkben, sziklás cserjésekben, az egész országban még az Alföld homokján is Fehér varjuháj. Sedum album L. (Fehér szaka, kis fülfű. Term. r.: Varjuhájfélék. Crassulaceae). Évelő cm. Taraczkot hajt. Az egész növény kopasz. Szára kevés levelű. Levelei hengeresek, 8 15 mm. hosszúak, húsosak és elállók. Virágzata bogernyős. Csészelevelei tojásalakúak, tompák és 3-erűek. Szirmai kihegyezettek, fehérek, esetleg piroserűek, ritkán lilaszínűek, háromszor akkorák, mint a csésze. Terem sziklás, szikár, homokos helyeken, esetleg falakon az ország északi részében Deres varjuháj. Sedum glaucum W. et K. (Fakó szaka. Term. r.: Varjuhájfélék. Crassulaceae.) Kétéves cm. Szára felegyenesedő, számos meddő hajtással. Levelei félhengeresek, kopaszok. A szára, a csészéje és a termése mirigyes. Van 6 csészelevele, ugyanannyi sziromlevele és 2-szer hármas, hosszúcsőrű tüszőtermése. Porzóinak a száma 12; portokjai feketék. Terem napos, sziklás, szikár domblejtőkön hazánk délkeleti hegyvidékén. Helyenként leszáll az Alföld futóhomokjára; még a Duna-Tisza közén is előfordul Mirigyes levelű eltérése: S. glandulosopubescens Feicht. Borsos varjuháj. Sedum acre L. (Bárány- vagy egércsecs, kukaczszaka, kukaczfű, sírfű, sülyfű. Term. r.: Varjuhájfélék. Crassulaceae.) 29. t. 2. k. Évelő cm. Töve gyepes. Szára lecsepült és felegyenesedő. Apró, hengeres, húsos levelei tojásalakúak; a meddő hajtásokon sokkal sűrűbben állanak. Szirmai czitromszinsárgák, aprók, de a kis tojásdad csészénél mégis 2 3-szor hosszabbak. Terem sziklás, szikár, napos helyeken, kőfalakon, az egész ország hegy- és dombvidékén. Sok helyt ültetik; sirokra is; a falon vagy a fán soká virító koszorút kötnek belőle Az Alföld homokján a hozzá nagyon hasonló alföldi varjuháj (S. Hillebrandii Fenzl.) helyettesíti. 227

234 Más honi fajok: S. alpestre Vill., annuum L., anopetalum DC., atratum L., Boloniense Lois., caespitosum Cav. (deserti-hungarici Simk.), Cepaea L., reflexum L., rupestre L., Sartorianum Boiss. E rendbe sorolható: Adoxa (VIII. o. 4. r.), Silene Armeria és Stellaria aquatica (X. o. 3. r.). 6. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia. A bibeszálak száma ötnél több. Ide sorolható: Hedera (V. o. 1. r.), Sedum (X. a. 5. r.). 10. XI. osztály: Tizenkétporzósak. Dodecandria. A virágban porzó és termő együtt van; a porzó szabad. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. Kövér porcsin. Portulaca oleracea L. (Délike, disznóorrja, disznóporcsin, kövérlányka, kukaczvirág, poncsér, vad salyáta, Kossuth-csillag. Term. r.: Porcsinfélék. Portulacaceae.) Egyéves cm. Szára a földre csepült. Hosszúkás, húsos levele ékformán keskenyedik, a felsők átellenesek. Virágai 1 3-masával csomókban állanak az ágak végén vagy az ágak és levelek hónaljában. Szirmai sárgák, aprók és hamar hervadók. Termése kúpos tok, mely kupakkal nyilik. Terem mívelt talajon, szőlőkben, s hazánk déli felében sok helyt kellemetlen gyom A pompás porcsin (P. grandiflora Hook,) nagy és különböző színű virágaival kedves kerti virág. Kerek kapotnyak. Asarum europaeum L. (Kerek kapor, kapotnyik, mogyoróalja, mogyoróalj-kámfor, vad gyömbér. Term. r.: Farkasalmafélék. Aristolochiaceae.) 29. t. 3. k. Évelő cm. Taraczkot hajt. Szára rövid, borzas és rendszerint kétlevelű. Levele hosszúnyelű, szíves vállból vesealakú, sötétzöld és fényes. Virágai rövid kocsányokon magánosak, zöldes bíborbarnák. Leplük 3 4 széles karéjra hasadt. Toktermése hatüregű. Levele 228

235 szétdörzsölve, kivált pedig gyökere sajátságos fűszeres illatú, némileg a borsra emlékeztet. Terem erdők szélén, gyepükben hazánk minden hegyvidékén. Mérges Réti füzény. Lythrum Salicaria L. (Fűz- vagy fűzfalevelű fű, Sz.-Ilona füve, piros füzény. Term. r.: Füzényfélék. Lythraceae.) 29. t. 4. k. Évelő cm. Átellenesen álló levelei szíves vállból lándsásak, szőrösek és épek. Apró tojásalakú murvái szőrösek. Bíborszínű virágai megnyult függőleges füzérben fejlődnek. A csészéjének hosszabb fogai még egyszer akkorák, mint a rövidebbek. A virágokban a porzók és a bibeszál hosszúságukra nézve háromfélék. Terem árkok mentén, vizenyős réteken, füzesekben az egész országban Vesszős füzény. Lythrum virgatum L. (Term. r.: Füzényfélék. Lythraceae.) Évelő cm. Az egész növény kopasz. Levele keskeny lándsás. Szárának felső része vesszősen ágas. Murvái szálas lándsásak. Virágzata igen karcsú és szaggatott, felső virágai gyakran magánosak, valamennyi kisebb, mint az előző fajé. A csésze fogai körülbelül egyforma hosszúak. Szirmai bíborszínűek. Porzói és bibeszála háromféle hosszúságot érnek el. Terem az előbbivel, de ritkább. Az ország legészakibb részében nem fordul elő Más honi fajok: L. bibracteatum Salzm., Hyssopifolia L., scabrum Simk. (Salicaria virgatum.) E rendbe sorolható: Actaea (XIII. o. 2. r.), Sanguisorba (IV. o. 1. r.) 2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia. Bojtorjános párló. Agrimonia Eupatoria L. (Apró bojtorján, királyné asszony káposztája, patikai párlófű. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae) 29. t. 5. k. Évelő cm. Szára mirigyektől pontozott. Az egész növény szőröktől érdes és borzas. Levelei félbeszárnyasak. Aranyszínsárga virágai hosszú füzérekben fejlődnek. A csésze csöve összeforrad a terméssel, és horgas sertéivel az állatok szőrébe, az ember ruhájába kapaszkodik. Terem utak mentén, erdők, cserjések szélén az egész országban. Kellemes, némileg a terpentinolajra emlékeztető illata van. Sok helyen házi szer Más honi faj: A. odorata Mill., pilosa Led. 3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. 3 6 bibeszállal. Vad rezeda. Reseda lutea L. (Olasz mustár, olasz repcze. Term. r.: Rezedafélék. Resedaceae.) Egyéves. Évelő cm. Szára ágas; középső levelei kétszer hasogatottak, a felsők 3-osztatúak. Zöldessárga virágai megnyuló hosszú fürtben fejlődnek; csészéjök 6-levelű. A magház fölül nyitott, tojásalakúan hengeres és felfelé áll. Terem utak mentén, köves, szikár mezőkön és vasuti töltések szélén az egész országban Az illatos rezeda (R. odorata L.) Észak-Afrikából származik. Kedves kerti virág. 229

236 Fogas rezeda. Reseda luteola L. (Gyíkfű, Isten korbácsa, korbácsfű, sárgás vagy sárgán festő fű, torokgyíkfű, vad záté. Term. r.: Rezedafélék. Resedaceae.) Kétéves cm. Szára merev, merőleges. Levelei keskeny lándsásak, tövön mindkét oldalon egy-egy foggal, különben épek. Termés-fűzérei nagyon megnyúlnak. Szirmai élénksárgák; magháza gömbös-visszás tojásalakú, felfelé áll. Terem parlagokon, utak szélén, falvak körül inkább hazánk déli felében és előbbinél sokkal ritkább. Sárga festéket készítenek belőle, ezért néhol termesztik Más honi fajok: R. inodora Rchb. (mediterranea Sadl.), Phyteuma L. E rendbe sorolható: Euphorbia (XXI. o. 1. r.). Sedum glaucum (X. o. 5. r.), Sempervivum (XI. o. 4. r.). 4. rend: Tizenkétbibeszálúak. Dodecagynia. Házi fülfű. Sempervivum tectorum L. (Boldogasszony rózsája, égi dörgő, fülbe csavarító, fülben eresztő vagy fülben mászó fű, házi zöld, Jupiter szakálla, kövi rózsa, kőrózsa, mennydörgő fű, mindenkor élő, őszi kaktusz, rózsás fülfű, téli zöld. Term. r.: Varjúhájfélék. Crassulaceae.) Évelő cm. Szára húsos és vaskos. Alsó levelei gömbös rózsában fejlődnek, húsosak, kihegyezettek, csak a szélükön pillásak. A csésze 12 és többfogú, a párta 12 és többszirmú. Szirmai rózsaszínűek, még egyszer akkorák, mint a csésze, és csillagosan szétterülők. Terem szórványosan hazánk északi hegyvidékén. Háztetőkre, falakra ültetik az egész országban Hegyi fülfű. 230

237 Sempervivum montanum L. (Term. r.: Varjúhájfélék. Crassulaceae.) Évelő cm. Az előbbihez hasonló, de kisebb. Tőrózsában álló levelei hosszúkásak, hegyük felé kiszélesedők, mindkét oldalon mirigyszőrösek. Szirmai négyszer akkorák, mint a csésze. Terem sziklás, gyepes helyeken hazánk összes havasain Más honi fajok: S. arachnoideum L., arenarium Koch, assimile Schott, blandum Schott, Heuffelii Schott (patens Grsb.), hirtum L., Simonkaianum Deg., soboliferum Sims. 11. XII. osztály: Húszporzósak. Icosandria. Minden virágban van legalább 20 szabad porzó, melyek a korong- vagy tányéralakú vaczok, az állítólagos csésze szélére (látszólag a pártacsövéhez) vannak nőve. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. Természetes rendszer: Rózsafélék. Rosaceae. Közönséges mandola. Prunus Amygdalus Stokes. (Csemegemandula. Amygdalus communis L. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 30. t. 1. (a b) k. Fa m. Levelei hosszúkás lándsásak, fűrészesek; alsó fűrészfogai mirigyesek. A kocsánya rövid. Virágai a levelek kifejlődése előtt nyílnak. Csészéjök harangalakú, piros; szirmai fehérek vagy rózsaszínűek. Magháza szöszös; csonthéjas termése lapított, húsos; csontos héja aprólikacsú. Húsos burka élvezhetetlen. Dél-Európában vadon terem, hazánkban verőfényes, enyhébb helyeken termesztik. Tenyészetének északi határa Ungvár. Van keserű- és édesmagvú fajtája. Az édes magot süteményekhez használják. Olajat, mandulatejet készítenek belőle Törpe mandola. Prunus nana (L.) Zucc. (Hanga mandula. Amygdalus nana L. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Cserje cm. Levelei lándsásak, fűrészesek, de nem mirigyesek; alsó részükben ékalakúak és épek. Virága sötétpiros; gyümölcse csaknem gömbölyű; szöszös, héja száraz. Csonthéja majdnem sima, pontozatlan; magja nem élvezhető. Termést különben is keveset érlel. Terem sziklás helyeken, szőlők közelében, a Kárpátok déli lejtőitől szórványosan az ország minden dombvidékén. A kultura sok helyt kipusztítja. Kedves díszcserje is. 5. Őszi baraczk. Prunus Persica (L.) Zucc. (Szőrös baraczk. Persica vulgaris Mill. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae. Fa. 2 6 m. Levelei hosszúkás lándsásak, kihegyezettek és fűrészesek; fűrészfogai feketedő szálkával. A fiatal levelek viszszájukon szőrösek, hamar lekopaszodók. Virágai a leveledzés előtt nyílnak. A csésze harangalakú. Szirmai igen szép világos biborszínűek. Termésének húsos burka leves, többnyire bársonyos szőrű; van azonban egészen kopasz fajtája is. Csonthéja kemény, mélyen árkolt. Hazája valószinűleg Khina, jelenleg számos fajtában termesztik, kivált szőlőkben

238 Kajszin baraczk. Prunus Armeniaca L. (Sárga vagy tengeri baraczk. Armeniaca vulgaris Lam. Term. rendszer: Rózsafélék. Rosaceae.) 30. t. 3. k. Fa. 4 8 m. Levelei rendszerint szíves vállból széles tojásalakúak, kihegyezettek; 2 3- szorosan fűrészesek. Virágai a leveledzés előtt nyílnak, fehérek vagy halványpirosak. Gyümölcse gömbölyű, egy középbarázdával; bőre bársonyos, narancsszínsárga, a nap felé fordult oldalon biborszinű foltokkal. Húsa kellemes ízű. Csonthéja a szélén barázdált, különben sima. Hazája Ázsia; már a Kaukázusban vadon terem. Mint kedves gyümölcsfát kertbe és szőlőkbe ültetik. Legtöbbet termesztenek Kecskemét vidékén Kerti szilva. Prunus domestica L. (Prunus oeconomica Borkh. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 30. t. 4. k. Fa m. Kopasz ágai többnyire tövistelenek. Levelei kerülékesek, csipkésen fűrészesek; fiatalon szőrösek, végre csak fonákon kissé pelyhesek. Virágai rendszerint párosan állanak. Szirmai zöldesfehérek. Gyümölcse hosszúkás vagy gömbölyű. A gyümölcs nagysága, színe, íze, továbbá a szerint, hogy húsa a magról leválik-e vagy sem, számos fajtát különböztetnek meg. Ilyenek: a beszterczei, olasz, kék, duránczi, lószemű szilva és mások. Hazája Kis-Ázsia; ma az egész országban termesztik, külön szilvásokban is. Szőlőkbe is ültetik Kökény szilva. Prunus spinosa L. (Boronafa, ekeakadály, ekegúzs, kökény vagy kökénytövis. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Cserje m. Igen ágas, tövises cserje; fiatal ágai szőrösek. Levelei hosszúkás tojásdadok. Virágai rendszerint a levelek feslése előtt nyílnak s többnyire magánosan fejlődnek kopasz kocsányokon. Termései gömbölyűek, körülbelül 1 cm. átmérőjűek, kékeshamvúak, fanyarok, és csak akkor élvezhetők, ha már a fagy érte. Terem erdők szélén, alacsonyabb fekvésű helyek szakadékai és vizmosásai mentén, utak szélén, mesgyéken az egész országban Egyik hazánkra jellemző eltérése a P. dasyphylla Schur alfaj. Ennek a levele, kocsánya és csészéje szőrös. Édes cseresznye. 232

239 Prunzus avium L. (Cerasus avium (L.) Moench., C. dulcis G. M. Sch. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Fa m. Levelei hosszúkás viszszás tojásalakúak; kihegyezettek, durván fűrészesek. A levélnyeleken, közvetlen a lemez alatt, mindenik oldalon egy-egy bibircs látható. Virágzata 2 6-virágú ernyő. Lehetséges, hogy eredeti hazája Kis-Ázsia; onnan azonban már régen behozták Európába és ma földrészünknek úgyszólván minden hegyvidékén vadon terem. Hazánkban az 1000 m.-nél magasabb hegyekre is felmegy. Gyümölcse kicsiny és többnyire fekete. Kertben színre, ízre és nagyságra nézve számos különböző fajtát termesztenek. Ilyenek: a ropogós cseresznye, szíves cseresznye, puha cseresznye stb Savanyú meggy. Prunus Cerasus L. (Borízű, közönséges, spanyol meggy. Cerasus vulgaris Mill. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 30. t. 2. k. Fa. 2 7 m. Levelei csaknem bőrneműek, fényesek, kerülékesek, 1 2-szer mirigyesen fűrészesek. A levélnyeleken többnyire 1 2 bibircs van. Virágzata ernyős. Gyümölcse két végén kissé lapított, savanyú. Hazája Kis-Ázsia; ma számos fajtában mindenütt termesztik. Legszebb fajtája az üveg meggy, melyet Kecskemét környékén nagyban termesztenek Cseplesz meggy. Prunus pumila (L.) Fritsch. (Csep, törpe vagy vadmeggy. P. Chamaecerasus Jacq., C. fruticosa Pall. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Cserje cm. Törzse és ágai gyakran lecsepültek. Levelei visszás tojásalakúak, lekerekítettek, a végsők sokszor hegyesek, mirigyesen csipkések és csaknem bőrneműek. A levélnyélen ritkán van mirigy. 1 4 virága áll együtt. Szirmai visszás tojásalakúak. Gyümölcse tojásalakú, kihegyezett, savanykás. Terem hazánk délibb, napos, erdőtlen dombvidékén, helyenként nagy mennyiségben. Többnyire ugyanazokon a helyeken fordul elő, a hol a törpe mandola terem Saj meggy. 233

240 Prunus Mahaleb L. (Bádeni, török vagy törpe meggy. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Cserje. Fa. 2 6 m. A levelek nyele nem mirigyes. A lemez tojásalakú vagy kerekded, széle mirigyesen és tompán fűrészes. Virágai felálló, csaknem sátorozó fürtben fejlődnek; fehérek, illatosak. Gyümölcse borsónagyságú, fanyar. Terem szórványosan hazánk minden hegy és dombvidékén, kivált délen. 5. Fája erős és kellemes illatú. Pipaszárakat, szopókákat, sétapálczákat, esernyőnyeleket és egyéb apróbb tárgyakat készítenek belőle. Helyenként tenyésztik is, pl. Sopron, Esztergom vármegyében (török meggyfa). Zelnicze meggy. Prunus Padus L. (Csórmány, gerézdes-, kutya-, madár-, vad- vagy zsidócseresznye, gyöngyvirágfa, májusfa, tyúkszemfa, zelnicze, koczérka. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 31. t. 1. k. Fa m. A levelek nyelén két mirigy van; lemezük hosszúkás kerülékes, kihegyezett. Fehér, nem nagy virágai hosszúnyelű, csüngő fürtökben fejlődnek; illatosak. Bogyószerű gyümölcse fekete; kellemetlen ízű. Tenyészik szórványosan hazánk északi és keleti hegyvidékén, főleg erdős völgyekben. Kedvelt kerti növény Más honi faj: Pr. insititia L. (elvadulva). petraea Tausch. E rendbe sorolható: Crataegus monogyna (XII. o. 2. r.). 2. rend: Két-ötbibeszálúak. Di-Pentagynia. Bibeszálak száma 2 5. Vad körte. Pirus communis L. (Koczafa, vaczkor, vad körtvély. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 31. t. 2. k. Fa m. A levelek nyele körülbelül olyan hosszú, mint a lemezük; a lemez tojásalakú, aprón fűrészes vagy csaknem épélű. Fehér virága apró ernyőkben fejlődik; gyümölcse kisebbszerű, fanyar; teljesen érett állapotban pl. szénában eltéve megszotykosodik és akkor jóízű. Némely tudós szerint tőalakja annak a tömérdek körtefajtának, melyet ma színre, alakra és ízre különböző gyümölcséért mindenütt termesztünk. Más tudósok szerint pedig, épen megfordítva, honosított nemes fajtáink elvadult példányainak az ivadéka. Terem szórványosan az egész országban Fája finomabb asztalos és esztergályos munkákra használható és igen értékes. Vad alma. Pirus Malus L. (Malus sylvestris Mill. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 31. t. 3. k. Fa m. Koronája terebélyesebb, mint a körtefáé. Leveleinek nyele csak félakkora, mint lemeze; a lemez tojásalakú, tompán fűrészes és visszáján sűrűn molyhos; gyakran gyűrött. Virága fehér- vagy rózsaszínű. Termése mindkét végén horpadt. Tenyészik hazánk minden erdős vidékén, de a vadkörténél jóval ritkább. Őse-e annak a sok almafajtának, melyet gyümölcsöseinkben, szőleinkben és kertjeinkben tenyésztünk, vagy megforditva, emezek elvadult példányainak az ivadéka-e? erre nézve biztosat nem tudunk. Tény, hogy a vad alma gyümölcse nem mind egyforma. Van olyan, a mely annyira fanyar, hogy csaknem élvezhetetlen, és akad úgy látszik, 234

241 vidékenként olyan, a melynek a gyümölcse édes és kitünő, sajátságos zamatú. Mindig kicsiny, legfeljebb diónagyságú Veres berkenye. Sorbus aucuparia L. (Berekenye, kórusfa, piros kutyacseresznye, süvöltin körtvély, gálnafa. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 31. t. 5. k. Fa m. Levelei szárnyasak; levélkéi lándsásak, lemezük alapja kerekített, széle egy-kétszer fűrészes. A nyél és a kocsány gyengén szőrös. Számos fehér, apró virága bogernyőt képez. Virágjának illata a poloska szagára emlékeztet. Termése élénkveres, fanyar és embernek élvezhetetlen. Sok madár azonban szereti. Terem erdőkben, sziklás, köves, cserjés helyeken az egész ország hegyvidékén, még pedig a kopaszabb, vagyis a kevésbbé szőrös tőalak hazánk északi felében, az erősen molyhos és szőrös rügyű fajtája a S. lanuginosa Kit., hazánk délibb és keletibb részében gyakori. Diszcserjének is ültetik Barkócza berkenye. Sorbus torminalis (L.) Cr. (Atlasz bogyó, barkóczafa, burkolcsa. Crataegus torminalis L. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Fa m. Hosszú nyelű leveleinek a széle mélyen bevágott, karéjai szétterpeszkedők, kihegyezettek; egy-egy oldalon van 3 5; szélük gyöngén fűrészes; viszszájuk fiatal korban molyhos. Virágai fehérek, termése tojásalakú, barna, egészen érett korban tésztás és ehető. Terem az Alföld lapályait kivéve az egész országban. Fája értékes Lisztes berkenye. Sorbus Aria (L.) Cr. (Lisztes galagonya, süvöltény v. süvöltinfa, lisztfa. Crataegus Aria L., Aria nivea Host. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 31. t. 4. k. Fa m. A fiatal ágak, a levelek fonáka és a kocsányok sűrűn molyhosak. Levelei egyszerűek, kerülékesek és nagyok; szélük mélyen és egyenetlenül fűrészes. Fehér virágai laza bogernyőben fejlődnek. Molyhos gyümölcse érett korban narancsszínű, savanykás-édes és ehető. Terem az egész ország hegy- és dombvidékén. Fája értékes. 5. Más honi fajok: S. austriaca Beck., chamaemespilus L., domestica L. (fojtós berkenye), meridionalis Guss., perincisa Borb. et Fek., semipinnata Borb., sudetica Tsch. Borízű naspolya. Mespilus germanica L. (Lasponya, miszpulya, nyospolya. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 32. t. 1. k. Fa. 2 5 m. Levelei nagyok, lándsásak, visszájokon molyhosak. Magános virágai fehérek. Gyümölcse körtenemű, csúcsán lapos horpadása van, melyet a csésze karéjai galléroznak. Karácsony tájban megtésztásodik és akkor élvezhető. Ize sajátságos, savanykás. Tenyésztik hazánk délvidékén, főképen szőlőkben Egymagvú galagonya. Crataegus monogyna Jacq. (Egybibés gelegenye (és egyéb kiejtéssel), ibafa, Isten gyümölcse. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 32. t. 2. k. Cserje. 3 5 m. A levél nyele akkora mint a lemeze fele; a lemez többnyire tojásdad, válla ékalakú vagy elmetszett. Van 3 5 ( 9) egyenlőtlenül fűrészes karéja. A meddő ágak pálhái igen nagyok, hasogatottak. Fehér virágai bogernyőkben fejlődnek. Termése vérveres, később fekete, hosszúkás és 235

242 egymagvú. A magházon is csak egy bibeszála van. Terem erdőkben, gyepükben, utak szélén az egész országban. Eleven sövénynek ültetik, de erre nem alkalmas, mert sok káros rovarnak ád tanyát Csere galagonya. Crataegus Oxyacantha, L. (Fehér tövis, Krisztus tövis, szaragyógya. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Cserje. 2 5 m. Levelei 3 5-karéjuak, egyenetlenül fogasok; mellékereik inkább csúcs-felé görbülők. Fehér virágai laza bogernyőben fejlődnek. Termése piros tojásdad, 2 ( 3) nxagvú, ugyanennyi bibeszállal. Előfordúl ugyanolyan helyeken, mint az előbbi, de ritkább. 5. Más honi fajok: Cr. calycina Peterm., nigra W. et K., pentagyna W. et K. Molyhos madárbirs. Cotoneaster integerrima Med. (Kőnaspolya, molyhonya, molyhos naspolya. Cotoneaster vulgaris Lindl. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Cserje cm. Levelei tojásalakúak, rövidnyelűek, visszájukon eleintén fehéren, végre zölden molyhosak. Apró csüngő virágai halványpirosak. 2 4 bibeszála csúcson nem vastagodott. Termése borsónagyságú, piros. Terem különösen meszes talajon az egész ország hegyvidékén Más honi fajok: C. nigra Whlbg. (orientalis Kern.), tomentosa (Ait) Lindl. Szirti fanyarka. Amelanchier ovalis Med. (Bogyófűrt, kövi körte, kövi naspolya, szirti körte vagy naspolya, Pyrus Amelanchier L., Aronia rotundifolia Pers. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Cserje. 1 2 m. Kérge feketélő. Levelei tojásalakúak, fiatal korban mindkét lapjukon molyhosak, még pedig visszájukon gyakran rozsdaszínűen, később azonban lekopaszodnak. Gyümölcse borsónagyságú, hamvasfekete, élvezhető, édes; van azonban kellemetlen mellékíze. Terem kivált mészhegységek sziklás, cserjés helyein, hazánk északi hegyvidékén; néhol, például a Nagy-Fátrában, helyenként seregesen. Túl a Dunán és a keleti hegyvidéken nagyon ritka Közönséges birs. 236

243 Cydonia vulgaris Pers. (Birskörtvély, birsalma, bűzös alma. Pyrus Cydonia, L. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 32. t. 3. k. Fa m. Levele tojásalakú, vagy kerűlékes, visszáján molyhos. Virágai nagyok, rózsaszínűek v. fehéres pirosasak. Gyümölcse sárga, molyha könnyen letörölhető. Hazája Ázsia. Kertekben ültetik; hazánk déli vidékein sok helyen elvadúlt, főképen szőlők körűl. Gyümölcsét sajátságos és kellemes ízénél fogva befőttnek, sajtnak készítésére használják. A nép nyersen is eszi. 5. Kertekben tenyésztik a japán birst (Cydonia japonica Pers.) leveledzés előtt viritó szép skarlátpiros virágaiért. Legyező bajnócza. Filipendula ulmaria (L.) Maxim. (Borvirág, kecskeszakálú fű, legyezőfű, réti legyezőfű, szilvafalegyező fű, tündérfürt, veres kőrontó. Spiraea Ulmaria L. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 33. t. 1. k. Évelő cm. Tőkéje vaskos, szára barázdált, vöröses. Levelei félbeszárnyasak, a levélkék egyenetlenül fűrészesek, a végső nagyobb, tenyeresen 3 5-osztatú. Pálhái nagyok, fűrészesek. Számos apró, sárgás-fehér, édes illatú virága bogernyőben fejlődik. Terméskéi 5 9-ével 3 4 mm. átmérőjű gömböcskékbe vannak összecsavarodva. Terem nedves réteken, vízerek mentén az ország minden hegyvidékén Kolonczos bajnócza. Filipendula hexapetala Gilib. (Függőgyökerű bajnócza, Szt-János kenyere, varjúmogyoró. Spiraea Filipendula L. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő cm. Fekete színű mellékgyökerei répásak. Szára felső részében csaknem leveletlen. Levélkéi kicsinyek, szárnyasan hasogatottak. Virágai nagyobbak mint az előbbi fajéi, fehérek vagy ritkábban vereslők. 12-esével álló terméskéje nincs összecsavarodva. Terem szárazabb mezőkön az egész országban Szillevelű gyöngyvessző. Spiraea ulmifolia Scop. (Bajnócza, tündérfűrt. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Cserje cm. Ágain kiemelkedő élek vannak. Levelei kerülékesek, bevagdalva kétszer fűrészesek. Nyelök, szélök és az erek még elvirítás után is kevéssé szőrösek. Terméskéi a bibeszál tövén rendszerint szőrösek. Terem hazánk keleti hegyvidékének magasabb sziklás, szakadékos, cserjés helyein. 6. Kertjeinkben számos gyöngyvesszőfajt (például Spiraea salicifolia L.) tenyésztenek, ezek azonban mind Ázsiából vagy Amerikából származnak. Más honi fajok: S. crenata L., media Schmidt. 3. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia. Hat, vagy több bibeszál. Csipke rózsa. Rosa canina. L. (Bicskefa, ebcsipke, parlagi- vagy vadrózsa, tüskefa. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 32. t. 4. k. Cserje. 2 3 m. Ágai rendesen ívalakban görbűlnek; tüskéi tövön laposak, hegyök rendszerint horgas. 237

244 Levelei 5 7-levélkéjűek, fűrészesek, kopaszok, legfeljebb a főerükön van (visszájokon) kevés szőrszál. A kocsány olyan hosszú, mint a csésze csöve, többnyire azonban 2 3-szor akkora; mirigytelen. Csészekaréjai a termés érése előtt lehullók. Szirmai nagyok, rózsaszínűek vagy fehérek. Termése piros, hosszúkás, csipkebogyó, a»hecsepecse«, melyből igen jó ízt készítenek. Tenyészik az egész országban; számos eltérését csak alapos tanulmánynyal és sok pontosan meghatározott herbariumi anyag segítségével lehet biztosan megkülönböztetni. 6. Rozsdás rózsa. Rosa rubiginosa L. (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Cserje. 1 2 m. Szára egyenes, ágai rövidek, tüskéi rendesen egyenlők, horgasok. Levélkéi kisebbszerűek, kerülékesek vagy kerekdedek, mirigyszőrösek, dörzsölve erős, fűszeres illatot árasztanak, mely az alma szagára emlékeztet. Kocsánya cm. h., a csészesallangokkal együtt sűrűn mirigyes. Szirmai rózsaszínűek, kisebbek mint az előbbi fajéi; bibeszála molyhos. Termése sárgás vörös. Tenyészik számos fajváltozatban az egész országban. 6. Kökényes rózsa. Rosa pimpinellifolia L. (Tompalevelű, aprólevelű- vagy szúrós rózsa. Rosa spinosissima L. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Cserje , ritkán 120 cm. Ágai sűrűn tüskések. Tüskéi nem egyenlők; vannak hosszabbak, egyenesek és vannak rövidebbek, tűhegyűek v. serteszerüek, melyek kissé horgasok. Levélkéi aprók, széles kerülékesek. Szirmai fehérek. Gyümölcse fekete, vagy fekete barna. Terem főleg meszes dombokon, szórványosan az egész országban Tarka rózsa. Rosa gallica L. (Törpe rózsa. Rosa austriaca Cr., pumila Jacq. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Cserje cm. Taraczkot hajt; sűrün álló tüskéi könnyen lehullanak és nem egyenlők, gyakran mirigyben végződnek. Csipkésen fűrészes levélkéi bőrneműek, némelyik a telet is kibirja; visszájokon az érhálózat erősen kiemelkedik. Szirmai igen nagyok, világosabb vagy sötétebb biborszínűek. Termése körtealakú majdnem gömbölyü, sárgásveres. Terem ritkás erdőkben, cserjés helyeken, szőlők körűl az egész ország hegyvidékén. Hazánk déli felében gyakori. Van számos fajtája is

245 Más honi fajok: R. adenophora Kit., agrestis Savi, alba L., arveosis Huds., caryophyllacea Bess., coriifolia Fries, dimorpha Bess. (subglobosa Sm.); dumalis Bechst., dumetorum Thuill., elliptica Tausch., ferox MB., Gizellae Borb., glauca Vill., Herculis Borb., Jundzillii Bess., micrantha Sm., pendulina L., (alpina L.) rubrifolia Vill., sempervirens L. (Fiume), tomentella Leman, tomentosa Sm., tortuosa Wierzb., transsylvanica Schur, uncinella Bess., urbica Leman, zalana Wiesb. és tömérdek itt föl nem sorolható fajváltozat és keverékfaj. Málna szeder. Rubus Idaeus L. (Boldogasszonycsipkéje, csipkefa, erdei szeder, himpér, málnafa. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 33. t. 2. k. Cserje cm. Szára két évig él; tüskés, bókoló. Levele szárnyas; visszája fehérmolyhú. Fehér virágai szártetőző fürtben fejlődnek. A csésze karéjai a termésen visszagörbűlnek. Gyümölcse számos apró husos terméskéből van összetéve; kellemes ízű, piros és bársonyos; érett állapotában a vaczokról leválik. Hazánk hegyvidéki erdeiben közönséges. Irtásokban néha nagy területeket egymaga borít, kivált hazánk északi és keleti részében. Kertbe ültetik Hamvas szeder. Rubus caesius L. (Kékbogyó, seregély szeder. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Cserje. 2 3 m. Szára többnyire a földre csepűlt és gyéren mirigyes. Levele rendesen 3-, ritkán 5-levélkéjű. Virágai laza bugában fejlődnek. A csésze karéjai a terméshez símulók. Szirmai fehérek, gyümölcse fekete és erősen hamvas. Terem cserjésekben, köves lejtőkön, szakadékokban az egész országban Egyik fajtája, a R. arvalis Rchb., szántóföldön gyakori és nehezen irtható gyom. Ennek a levele kisebb, ránczosabb és fonákán jóval szőrösebb. Borzas szeder. Rubus hirtus W. et K. (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Cserje. 1 2 m. Szára lecsepűlt. Ágai, kivált a csúcsuk felé sűrűn vannak borítva hosszú, liláspiros mirigyes sertékkel; közbe egy-egy ár vagy tűforma tüskével. Levelei rendesen 3-levélkéjűek. Levélkéi színűkön kevés szőrűek, fonákukon halványabbak és puhaszőrüek. A csésze karéjait is bőven lepik el piros vagy barnásviola mirigyek; elvirítás után felállók. Terem hegyvidékeink erdeiben és irtásaiban helyenként nagy mennyiségben. Hazánkra jellemző faj Más honi fajok: R. balatonicus Borb., Bellardii Wh. et N., bifrons Vest., brachyandrus Gremli, candicans Wh., discolor Wh et N., dumalis Halácsy, dumetorum Wh., Ebneri Kern., euplatyphyllos Borb., glandulosus Bell., Gremlii Focke, Guentheri Wh. et N., hedycarpus Focke, Kisfaludyanus Borb., Kodruensis Simk., menyházensis Simk., moestus Holuby, montanus Wirtg., nitidus Wh. et N., pachyphyllus Borb., persicinus Kern., plicatus Wh. et N., radula Wh. et N., saxatilis L., semitomentosus Borb., silesiacus Wh., suberectus Andrz., sulcatus Vest, Szabói Borb., tomentosus Borkh., Vestii Focke és még temérdek keverékfaj. Havasi magcsákó. Dryas octopetala L. (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő. 4 6 cm. Levele tojásalakú, erősen csipkés, fonákán ezüstös. Kocsánya és a csészelevelei egyszerű göndör és piros mirigyszőröktől borzasak. Szirmai 239

246 fehérek. Számos terméskéjének a bibeszála maradandó és gyapjas. Terem gyepes és sziklás helyeken hazánk havasain Közönséges gyömbérgyökér. Geum urbanum L. (Cziklász, erdei szegfű, vadszegfű, nyúlszemfű, szegfűszagúgyökerű fű, Szent Benedek fűve. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 33. t. 3. k. Évelő cm. Az egész növény puhaszőrű; kevéssé ágas. Alsó levelei lantalakúan szárnyasak, a felsők három osztatúak. Pálhái nagyok, levélszerűek. Virágai sárgák, laposan szétterűlő szirmokkal; az utóbbiak akkorák mint a csésze. Számos terméskéje borzas gömböt képez. Maradandó és hosszú bibeszálai a végükön meg vannak csavarva. A csészelevelek a termésen hátragörbűlnek. Terem erdők, cserjések szélén, útak mentén az egész országban Barna tőkéjének szegfűszaga van. Patakparti gyömbérgyökér. Geum rivale L. (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő cm. Szára mirigyes. Levelei nagyobbak. Virága bókoló; szirmai még egyszer akkorák mint az előbbi fajé; sárgásak, de rezesen vannak befuttatva. A csésze levelei a termésen fölfelé állanak. Terem nedves erdők szélén, patakok mentén a Kárpátok minden magasabb hegyvidékén Hegyi gyömbérgyökér. Geum montanum L. (Sieversia montana (L.) Spr. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő cm. Szára rendesen egyvirágú. Tőlevelei rózsában állanak, lantalakúan szárnyasak és végső karéjuk sokkal nagyobb. Az egész növény sűrűn szőrös. Szirmai nagyok, mm. hosszúak és sárgák. A terméskék és a bibeszálak is gyapjasak. Terem gyepes, sziklás helyeken hazánk havasain Más honi fajok és keverékfajok: G. aleppicum Jacq. (strictum Ait.). reptans L., inclinatum Schleich. (rivale montanum), Teszlense Simk. (aleppicum urbanum). Hármaslevelű waldsteinia. 240

247 Waldsteinia trifolia Roch. (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 65. t. 5. k. Évelő cm. Levelei hoszszúnyelűek ( 10 cm.), 3-levélkéjűek. Levélkéi ép és szélesen ékforma alapból visszás tojásalakúak, sekélyen 2 3 karéjra bemetszettek és egyenetlenűl fűrészesek, mindkét lapjukon szőrösek. Tőkocsánya kevés ágú; az elágazások helyén keskeny lándsás; gyakran gyapjas murvái vannak. Szirmai arany-színsárgák. A portokok színe változik: sárga, narancs és piros. 3 9 magháza selymes, bibeszálai kopaszok. Terem hazánk délkeleti határvidékén, magasabb hegységek völgyeiben. Egyike hazánk legritkább növényeinek. 5. Más honi faj: a Waldsteinia geoides Willd. (Hazánk középvidékén, szintén ritka.) Erdei szamócza. Fragaria vesca L. (Balmicza, földi eper. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő cm. Szára és levélnyelei vizszintesen elálló szőröktől borzasak. Levelei hármasak; levélkéi kerűlékesek, fűrészesek. Kocsányainak szőre, legalább az oldalsóké. fölfelé irányul vagy a kocsányra simul. Csészéje elálló vagy visszatűrt. Termése hosszúkás kúpformájú, vaczkáról könnyen leválik. Terem száraz erdőkben, gyepükben az egész országban, szórványosan az Alföld lapályain is. 4 6; ritkábban őszig. Csattanó szamócza. Fragaria collina Ehrh. (Csattogó szamócza. Fragaria viridis Duch. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő cm. Levele, kivált a fonákán, selymes. Szárának és levélnyelének, szőrözete vizszintesen eláll. Csészéje a terméshez simúl és a gyümölcse nehezen választható el a vaczkától. Gyakran csak porzós virágai vannak és ezeknek a porzója még egyszer akkora mint a hiánytalan virágoké. Terem az egész országban napos dombokon, mezőkön, erdőszélen Nagygyümölcsű külföldi szamócza-fajokat és keverékfajokat kertbe is ültetnek. Más honi faj: F. elatior Ehrh. Piros tőzegeper. Comarum palustre L. (Mocsári vagy tavi komorka, vérszem. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő cm. Taraczkot hajt. Szárának felső része ágas. Az egész növény többnyire pirosas. Levele 5 7, élesen fűrészes, visszáján fehéres majdnem szálas levélkéből van összetéve. Sötét biborszínű virágai laza fürtben fejlődnek. Szirmai a csészénél rövidebbek. Terméskék kopaszok. Tenyészik nagyon szórványosan hazánk havasainak tőzeges lápjain

248 Liba pimpó. Potentilla anserina L. (Ezüstös vagy fehérhátú fű, isten abroszkája, lúdpázsit, pimponya, pipifű, vad varádics. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő cm. Szára lecsepűlt, rendesen gyökerező. Levelei félbeszárnyasak; felső lapjokon zöldek, kissé selymesek, visszájokon mindig ezüstösek; ritkán egészben fehérek. Magános nagy virágai hosszú kocsányokon fejlődnek, aranyszín-sárgák. Terem az egész országban árkok, útak szélén, főleg libalegelőkön Kúszó pimpó. Potentilla reptans L. (Aranynyal versengő, folyó pimpó, ötlevelű v. ötújjúfű, terjedő pimpó. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő cm. Szára a földre csepűlt, gyökerező. Levelei 5 visszás tojásdad, csipkésszélű levélkéből vannak összetéve. Aranyszínű virágai hosszú kocsányokon fejlődnek a levelek hónaljából. Terem árkok szélén, útak mentén az egész országban, kiváltképen nedves helyeken Ezüstös pimpó. 242

249 Potentilla argentea L. (Köszvényfű. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő cm. Tőkéje rendesen több szárat hajt. Szára felegyenesedő molyhos, felső része bogernyősen ágas. Levelei ötösek; levélkéi durván fűrészesek, szélük visszagyűrött, fonákuk ezüstösen molyhos. Virágai aprók, sárgák; a kocsány elvirítás után felfelé vagy elálló. Terméskék ránczoltak. Terem parlagokon, utak mentén, mezőkön, az egész országban és nagyon változó Vérontó pimpó. Potentilla erecta (L.) Hampe. (Felálló timpó, kinagyökér, tormatilla, vérfű, vér- vagy vérhasgyökér, vad kinafű. (Potentilla Tormentilla Schrank., Tormentilla erecta L. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő cm. Szára felegyenesedő, nem gyökerezik. Szárlevelei nyeletlenek, hármasak. Pálhái 3 5-osztatúak. Apró aranyszín virága rendesen négyszirmú. Terem ritkás erdőkben, mezőkön, főképen nedves helyeken az ország minden hegyvidékén Terebély pimpó. Potentilla patula W. et K. (Kiterült pimpó. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő cm. Szára többnyire lilaszínű; felálló szőröktől borzas. Újjasan összetett levelének levélkéi ékalakú alapból keskenyhosszúkásak és mélyen bevagdaltak; visszájukon a főér mentén érdesek. A külső csésze levelei keskenyek. Szirmai szélesek, háromszögűen visszás tojásdadok. A kocsány elvirítás után rendszerint legörbül. Terméskéje ránczolt. Terem erdők szélén, cserjésekben, hazánk közép és keleti részének hegyvidékén. 5. Aranyszínű pimpó. Potentilla pseudochrysantha Borb. (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő cm. Szára felegyenesedő. Tőleveleinek a nyele igen hosszú ( 20 cm., sőt több) és elálló hosszú szőröktől borzas; a szőrszál hossza akkora, mint a levélnyél vastagsága. A levél újjasan összetett 5 (3 7) levélkéjű. Levélkéje rövid ékalakú alapból kerülékes, szélesen visszásan tojásdad, mindkét lapján szőrös, de, körülbelül egyformán, zöld. Virága aranyszínű, nagy. A belső csésze karéjai keskeny tojásalakúak, kihegyezettek. Terem sziklás, füves helyeken, erdők szélén hazánk keleti hegyvidékén; sok helyt nagy mennyiségben. Korai, szép virágaival jellemző dísze hazánk keleti részének

250 Tavaszi pimpó. Potentilla viridis (Neilr.) Fritsch. (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) 33. t. 4. k. Évelő cm. Szára és levélnyele rövid, göndör szőröktől pelyhes; néha mirigyes is. A tőlevelek mindkét oldalon fűszín-zöldek, nem csillagszőrösek; pálháik keskenyek vagy keskenylándsásak. Levele rendesen 5 levélkéből van összetéve; a levélkéi hosszúkás-visszás tojásalakúak, csak csúcsuk felé fűrészesek. Terem hegyvidékek mezei táján. Lehet, hogy hazánk északnyugati részében előfordul, biztos termőhelyet azonban nem tudok. A hazai»tavaszi«pimpó (Potentilla verna Auct. Hung.) valószínűleg mind a P. arenaria Borkh. és a rubens (Cr.) Zim. alakkörébe tartozik Homoki pimpó. Potentilla arenaria Borkh. (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő cm. Szára lecsepült. Az egész növény csillagszőröktől bársonyos; kivált a levelek viszszája sűrűn szőrös. Levélkéi ékalakú alapból csúcsuk felé egyformán szélesednek és csúcsukon csaknem csonkítottak; mélyen csipkések. Virágai sárgák. Terem szikár homokos mezőkön, futóhomokon, napos sziklákon az egész országban. Nagyon változik Fehér pimpó. Potentilla alba L. (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő cm. Tőlevele 5 levélkéjű; a levélkéi kerülékesek, vagy megnyúlt és visszás tojásalakúak; csak a csúcsuk táján néhány előre álló, odasimuló fűrészfoggal; visszájuk sűrűn selymes, felső lapjuk zöld és kopasz; a levélnyelek szőre fölfelé áll. Szára végén rendesen 3 fehér virága van. Szirmai nagyok, a selymes csészénél hosszabbak. Virításkor rendesen meg van a mult évi megbarnult levél is. Terem erdők tisztásain, cserjésekben szórványosan hazánk minden hegyvidékén; gyakran csak szálanként Más honi fajok: P. adscendens W. et K., aurea L., Baumgarteniana Sehur, Benitzkyi Borb., brachyloba Borb., canescens Bess., canoviridis Schur, caulescens L., chrysocraspeda Lehm., Clusiana Jacq., collina Wib., Crantzii (Cr.) Beck, Haynaldiana Jka., impolita Whlbg., Kerneri Borb., laciniosa Kit, leucotrycha Borb., Lóczyana Borb., macrotoma Borb., magyarica Borb., micrantha Ram., microdons Schur, norvegica L., obscura Willd., procumbens Sibth., rubens (Cr.) Zim., rupestris L., semiargentea Borb., serpentini Borb., supina L., tuberosa Wolff., Wiemanniana Günth. et Schumm. 12. XIII. osztály: Sokporzósak. Polyandria. A virágban a porzó és termő együtt van; a porzók száma legalább húsz; a porzók szabadok és a vaczokra vannak nőve. 1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia. A) A párta négyszirmú. Vérehulló fecskefű. Chelidonium majus L. (Aranyfű, aranynyal versengő, czinadó vagy czinadónia gódircz, nagy fecskefű, vereslő fű. Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) 34. t. 1. k. Évelő cm. Az egész növény szőrös. Szára ágas, levelei fonákukon kékesszürke színűek, szárnyasan mélyen hasogatottak; karéjaik tojásalakúak, egyenlőtlenül és erősen csipkések; a bemetszéseik öblösek. Kétlevelű csészéje fakadáskor lehullik. Virága sárga. Toktermése hosszú, göcsös és kopasz. Ha a növény bármely részét megtörjük, narancsszínű nedv serked belőle, miről könnyen felismerhető. Terem lakások körül, kerítések mentén, parlagokon; erdők szélén az egész országban. Nedve csipős Sárga szarvasmák. Glaucium flavum Cr. (Sárga pipacs, sárga kékzöld, szarutok. Glaucium luteum Scop. Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) 34. t. 2. k. Kétéves. Évelő cm. Szára csaknem kopasz, hamvas; alsó levelei nyelesek, a felsők szíves alappal szárölelők. Czitromszín-sárga szirmai nagyok; toktermése körülbelül 2 dm. hosszú, szemcsés. Terem homokos partokon, hazánkban csak Fiume mellett és a Rákos homokján. A Rákosra dr. Procopp Jenő vetette Veres szarvasmák. 244

251 Glaucium corniculatum (L.) Curt. (Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) Egyéves cm. Az előbbihez hasonló; szára, levele és 1 2 dm. hosszú termése azonban merev szőröktől borzas. Szirmai narancsszínűek vagy skárlátpirosak, tövükön feketés pettyekkel. Terem utak és vetések szélén, nagyon szórványosan hazánk déli felében Közönséges pipacs. Papaver Rhoeas L. (Pipacsmák, bujdosó vagy büdös mák, czúczik, lúdmák, pitypalatyvirág, veres mák. Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) 34. t. 3. k. Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Az egész növény elálló merev szőröktől érdes. Levelei szárnyasan hasogatottak. Kétlevelű csészéje fakadáskor lehullik. Szirmai skárlátpirosak, nagyok, tövük rendszerint barna vagy fekete. Toktermése visszás tojásalakú, kopasz, 8 12 egymást részben fedő bibekaréjjal, bibeszála nincs. Terem főleg vetésben az egész országban. Mérges növény Bujdosó mák. Papaver dubium L. (Kétséges mák. Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) Egyéves cm. A szár és a levelek szőrözete elálló, a kocsányoké odasimul. Szirmai skárlátpirosak vagy fehérek, helyenként kizárólag fehérek és valamivel kisebbek, mint a közönséges pipacs szirmai. Kopasz termése hosszú buzogányalakú; bibeszála nincs, de van 6 9 jól elkülönített bibekaréja. Terem mívelt talajon és parlagokon az egész országban Ördög mák. Papaver Argemone L. (Ékformájú, halavány, homok mák. Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Az egész növény fölfelé irányuló sertéktől érdes. Szirmai sötét skárlátpirosak; porzói csúcsuk felé kiszélesedők; 4 5 bibekaréja öblös. Tokja buzogányalakú, ritkás, fölfelé álló egyenes sertékkel. Terem szántóföldeken, parlagokon, de nagyon szórványosan és sehol sem állandó, ritka növény Hozzá hasonló, termetesebb és gömbölyded, elálló, horgas sertékkel sűrűn megrakott tokterméseiről könnyen felismerhető a csekély mák (P. hybridum L.); ritka növény, mely nálunk csak mint vendég bukkan föl időnként vasuti töltések mentén és vetésekben Kerti mák. Papaver somniferum L. (Álomhozó v. franczia mák. Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) Egyéves cm. Az egész növény kopasz és kékes- vagy fehéreszöld. Szárlevelei szárölelők. Szirmai nagyok és különböző színűek. Toktermése gömbölyű vagy tojás alakú, kopasz; bibeszála nincs; bibekorongja sugarú. Olajtartalmú magja kedvéért tenyésztik, de virágnak is ültetik, különösen teljes fajtáját Az éretlen mákfej beszárított nedve opium néven erős méreg és gyógyszer. Belőle készítik a morphiumot is. A méhek a mák virágát nagyon látogatják, sok virágport gyűjtenek belőle. Más honi fajok: P. alpinum L., pyrenaicum L. 245

252 B) A párta 5 10-szirmú. Nagylevelű hársfa. Tilia platyphylla Scop. (Nagylevelű száldok-, zoldok- vagy szódokfa. T. grandifolia Ehrh. Term. r.: Hársfafélék. Tiliaceae.) Fa. 35 m. Levelének mindkét lapja egyformán zöld; fonáka puhaszőrű, a főér zúgai fehérszakálasak. Csüngő bogernyői 2 5-virágúak. Szirmai sárgák. Bibeszála kopasz. Terméskéje 4 5-bordájú, kemény, könnyen össze nem roppantható. Vadon terem hazánk kivált déli felének hegyvidékén. Mindenütt ültetik. Nagyon változó. 6. Kislevelű hársfa. Tilia cordata Mill. (Tilia parvifolia Ehrh. Term. r.: Hársfafélék. Tiliaceae.) Fa. 25 m. Levele az előbbi fajénál sokkal kisebb, mindkét lapján kopasz, visszáján kékeszöld és az érzúgokban rozsdavörös szakálla van. Felfelé álló bogernyője 5 11-virágú. Szirmai sárgák. Termése gyöngén bordázott, héja vékony és könnyen összeroppantható. Később is virít, mint az előbbi faj. Tenyészik hegyvidéki erdeinkben; sok helyt ültetik. 7. Ezüstlevelű hársfa. Tilia tomentosa Mönch. (Fehér vagy molyhos szódok. Tilia alba W. et K., T. argentea Desf., T. pannonica Jacq. Term. r.: Hársfafélék. Tiliaceae.) Fa m. Leveleinek a felszíne csaknem kopasz, fonákuk azonban csillagszőröktől sűrűn molyhos; szakálluk nincs. A kocsányok, levélnyelek és rügyek is molyhosak. Bogernyője kevésvirágú. Az 5 szirmon belül van még 5 kisebb, porzókból alakult mellékszirom. Több (50 70) porzója is van, mint az előbbieknek. Termése kemény, molyhos. Terem hazánk déli felének hegyvidékén, főleg dél-keleten; helyenként északabbra terjed, néhol pedig elmarad, pl. a Királyhágón túli rész északkeleti területén. Sok helyt ültetik

253 Minden hársfa szép és utczákon, ligetekben becses. Virága kellemes illattal tölti meg a levegőt, sűrű koronája árnyékot nyujt, fája faragásra alkalmas, kötőháncsot szolgáltat. Virága sok jóízű mézet terem és izzasztó teának is alkalmas. A hazai számos faj és keverékfaj közül csak a következőket említjük: T. budensis Borb., cordifolia Bess., corylifolia Host., flava Wolny, Frivaldszkyanorum Borb., Gizellae Borb., Haynaldiana Simk., Hazslinszkyana Borb., hegyesensis Simk., Jurányiana Simk., mutabilis Host, obligua Host, pallida Wierzb., praecox Host, Richteri Borb., rubra DC., spectabilis Host, sublanata Simk., ulmifolia Scop., virescens Spach. Közönséges tetemtoldó. Helianthemum chamaecistus Milt. (Naprózsika, Sz. Erzsébet-virágocska, szuhar. H. vulgare Gaertn. Term. r.: Szuharfélék. Cistaceae.) 34. t. 4. k. Évelő cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő. Átellenesen álló levelei kerülékesek, tompahegyűek, visszájokon fehér molyhosak. A szürkén pelyhes belső csészeleveleknek gyakran szőrüstökük van. Virága sárga. Terem köves, gyepes helyeken, még pedig inkább hazánk déli felének a hegyvidékén Hangalevelű tetemtoldó. Helianthemum Fumana (L.) Mill. (Kacskörös naprózsa, tűlevelű tetemtoldó. Fumana procumbens (Dun.) Gren. et Godr. Term. r.: Szuharfélék. Cistaceae.) Évelő cm. Szára lecsepült, odasimuló rövid szőröktől érdes. Váltakozva álló levelei keskenyek, rendszerint csak 1 mm. szélesek és kissé pillásak. Virágai a levelek hónaljából egyenként fejlődnek. Belső csészelevelei széles tojásalakúak; kissé pillásak. Szirmai sárgák. Külső porzószálai elsatnyultak, meddők és kigyódzók vagy korbácsszerűek. Terem szikár, sziklás dombokon, homokbuczkákon; a hazai homokpuszták jellemző apró cserjéje, noha idegen, a Földközi-tenger mellékéről ide származott növény Más honi fajok: H. alpestre (Jacq.) Dun., canum (L.) Dun., glabrum (Koch) Fritsch, obscurum Pers., rupifragum Kern. C) A párta sok, több mint 10 szirmú. Fehér tündérrózsa. Nymphaea alba L. (Bubojka, vizi fehér nimfa, vízitök, liliomrózsa, vízileány. Term. r.: Tündérrózsafélék. Nymphaeaceae.) 34. t. 5. k. Évelő. Első levelei háromszögűek, nyilasak; a viz színén uszó hosszú nyelü, fejlett levelei 1 3 dm. átmérőjűek, kerekdedek és bőrneműek. A csésze 4-levelű. Számos szirma fehér, húsos, a külsők hosszabbak, mint a csészelevelek. A magház egészen a bibéig meg van rakva porzókkal. A bibekorong sugarú. Termése csaknem gömbölyű. Terem mélyebb álló vizekben, főleg folyók holt ágaiban, így különösen a Duna és Tisza környékén Hévvízi tündérrózsa. Nymphaea Lotus L. (Melegvízi nimfa. Nymphaea thermalis DC. Term. r.: Tündérrózsafélék. Nymphaeaceae.) Évelő. Levele tulajdonképen háromféle. Első levelei alámerültek, keskeny 3-szögűek, illetőleg nyilasak, élénken emlékeztetnek a sóska leveleire. A víz szinén úszó fiatal levelei csaknem épek, a kifejlődöttek pedig öblösen és hegyesen fogasok, nagyok (3 4 dm.) és felszínükön fényesek, fonákukon lilásak. Virága fehér; az alsó szirmok alól kevéssé rózsaszinűek; a porzók sárgák. Ökölnyi termésében tömérdek apró mákszemhez hasonló mag van. Hazája Kelet India és Egyptom. Nincs még teljesen megfejtve, miként került hazánkba. Többek szerint nem ősidőktől itt termő külön faj, hanem Indiából, esetleg Afrikán keresztül ide plántált, vagy madaraktól behurczolt növényünk. Régen tenyészik a biharvármegyei Püspök-fürdő hévvizében; innen ültették Budapest és Keszthely meleg vizeibe. Hazánk kiváló érdekessége Sárga vízitök. Nuphar luteum (L.) Sm. (Békaliliom, habrózsa, tórózsa, nofár, sárga nimfa, tavi rózsa, tőkincs, tökincs, vízi mák. Term. r.: Tündérrózsafélék. Nymphaeaceae.) 34. t. 6. k. Évelő. Levelei a víz színén úsznak, hosszúnyelűek, nagyok, kerülékesek, bőrneműek, alapjuk szíves. Csészéje 5-levelű, levelei 2 3 cm. nagyok és sárgák. A szirmok legfeljebb félakkorák, rendesen azonban még sokkal kisebbek; szintén sárgák; hátsó lapjokon mézfejtő van. A bibekorong sugarú; sugarai a középen kimélyített és épszélű korong határa táján 247

254 elmosódottak. Terem m. mélységű álló vizekben, folyók holt ágaiban, szórványosan mindenütt, a hol a vidék tenyészetét megengedi Más honi faj: N. sericeum Láng. E rendbe sorolhatók: az Actaea valamint a Delphinium fajok. (XIII. o. 2. r.) 2. rend: Kevésbibeszálúak. Di-Pentagynia. A bibeszálak száma 2 5. A) A párta kétoldalúan részarányos (zygomorph). Közönséges szarkaláb. Delphinium Consolida L. (Királyvirág, sarkantyufű, sarkasfű, mezei sarkvirág. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) 35. t. 1. k. Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Szára terebélyesen ágas. Levelei 2 3- osztatúak sallangjaik keskenyek. Kocsányai hosszúak. Virágai sarkantyúsak, még pedig a párta sarkantyúja a szintén színes csésze sarkantyújába van bujtatva. Hirtelen kihegyesedő, hosszú bibeszálban végződő tüszőtermése kopasz és magános. Virága sötétkék, ritkán rózsaszínű vagy fehér. Terem vetés közt az egész országban Keletvidéki szarkaláb. Delphinium orientale Gay. (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Egyéves cm. Egyszerű- vagy kevéságú szára hosszú virágfürtben végződik. Ágai, valamint rövid kocsányai felállók. Virága nagyobb, mint az előbbi fajé, és ibolyaszínű. Tüszője szőrös, tövén mirigyes, rövid bibe szálába hirtelen kihegyesedő. Terem vetés közt hazánk déli felében; még pedig nagy mennyiségben a Maros és Duna között, a nyugati határon már csak elvétve és szálanként. E szép növény kertbe is ültethető Elterjedt kerti szarkaláb a D. Ajacis L., mely Fiume mellett el is vadul. Más honi fajok: D. alpinum W. et K., elatum L., fissum W. et K., intermedium Ait., montanum DC., oxysepalum Borb. et Pax. Katika sisakvirág. Aconitum Napellus L. (Csuklyafű, ebrontófű, erdei vaduborka, farkasbab, farkasméregfű vagy farkasfű, farkasölőfű vagy farkasrépa, katika répája, kék sarkantyú vagy kék tetűfű, méregfű, oroszlánszáj, sisakfű, tetűrontó. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Tőkéje két répaszerű gumóból áll. Levele tenyeresen osztott, szeletei 3-osztatúak vagy szárnyasan hasadtak. A virágzati tengely és a kocsányok szőrösek. Csészelevelei sziromszerűek, sötét liláskékek; a felső sisakalakú és körülbelül olyan magas, mint széles. Szirmai a sisakon belül vannak, szálasok, tetejökön mézfejtővel, melynek sarkantyúja kissé görbe. Terem magas hegyek és havasok forrásos, köves, gyepes helyein hazánk északi részében. Mérges gyógynövény Farkasölő sisakvirág. 248

255 Aconitum Vulparia Rchb. (El- vagy visszaforduló szőlő, elfordult gyökerű fű, farkasgyökér, farkasszőlő, rókaölő sisakvirág. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Levelei tenyeresen 5 7 felé osztottak. Metszetei szélesek. Virágzata laza, rendesen ágas, elálló ágakkal. Csésze halványsárga, és lehull. Sisakja jóval magasabb, mint széles, és a két sziromlevél sarkantyúja be van csavarodva. Terem erdős, sziklás helyeken az ország minden magasabb hegyvidékén Keleti sisakvirág. Aconitum moldavicum Hacq. (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Levelei nagyok, 5 7 felé tenyeresen hasítottak. Hasábjai szélesek, visszástojásdadok és elülső szélükön rendesen háromfelé metszettek; egyes karéjai nagyolva tompán vagy hegyesen fogasok. A szára, levele (kivált a visszája), kocsánya, pártájának külseje és a termése puha göndör szőröktől borzas. Csészéje sötétkékes lila; sisakja 2 cm. hosszú és körülbelül 4-szer hosszabb. mint széles. Terem erdőkben, sziklás, főleg meszes gyepükben hazánk északi, főleg keleti felében. Helyenként gyakori Szelid sisakvirág. Aconitum Anthora L. (Csuklya, csuklyás vagy kuklásfű, méregölő vagy sárga sisakvirág. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Gyökere répás. Levélmetszetei keskenyek. Csészéje élénksárga, maradó; sisakja körülbelül olyan magas, mint széles. A két sziromlevél sarkantyúja be van csavarodva. Terem sziklás, főleg meszes és trachitos helyeken szórványosan az ország hegyvidékén. Valamennyi sisakvirágfaj mérges Más honi fajok: A. Baumgartenianum Simk., cernuum Wulf., lasianthum Rchb., nanum Baumg., rostratum Bernh., toxicum Rchb. B) A párta sugaras vagy csillagos (actinomorph). Fekete békabogyó. Actaea nigra (L.) Fritsch. (Füzéres takta, farkasbab, farkasszőlő, kristóffű. Actaea. spicata L. α) nigra L. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Ágas szára alul kopasz, fölül pelyhes. Tőlevelei nagyok. Kétszer 3-osztatúak. Hasábjai tojásalakúak vagy hosszúkás szívalakúak, kihegyezettek és kétszer bevagdaltan fűrészesek. Apró virágai tömött szártetőző fürtben állanak. Hosszúkás fekete bogyói állítólag mérgesek. Terem árnyas, sziklás erdőkben szórványosan az egész ország hegyvidékén: 5. Gyökerét régebben hashajtó-szernek használták. 249

256 Büdös poloskavész. Cimicifuga foetida L. (Poloskadög, poloskakín. Actaea Cimicifuga L. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Szára egyenes, levelei kétszer szárnyasak; levélkéi tojásdad hosszúkásak és egyenetlenül fűrészesek. Virágzati tengelye kevés elálló, bugaszerű ággal, mindeniken megnyúlt fürtös virágzat. Kocsánya rövid, a csésze zöldes; szirmai is zöldesfehérek. Tüszői ragadós-szőrűek. Az egész növény undorító szagú. Terem sziklás, árnyas, főleg lombos erdőkben szórványosan hazánk északi és keleti hegyvidékén. A Balaton mellől valószínűleg kiveszett Piros bazsarózsa. Paeonia officinalis L. (Basa- vagy bazsálrózsa, bazsalyikom, pévenye vagy pünkösdi rózsa. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Némely gyökere vékony és hosszas répává vastagszik. Levele kétszer háromosztatú, középső levélkéje lefut a nyélre, három felé hasadt vagy háromosztatú és karéjai hosszúkáslándsásak. Virága magános, 5-, vagy sokszirmú. Van két alakja: Az egyik levelének fonáka fehéreszöld, nem fényes, molyhos tüszői végre vízszintesen elállók (a kép jobb alsó sarkában); virága rendszerint ötszirmú, vagyis nem teljes; ez a vad bazsarózsa, P. peregrina Mill. (P. banatica Roch.); előfordul szórványosan hazánk délkeleti hegyvidékén. A deliblati homokpusztára is leszállt. A másik alak levelének fonáka kissé fényes, tüszői fölfelé állnak és csak a csücskük görbül le. Virága rendesen teljes. Ez a kerti bazsarózsa, P. festiva Tsch. Kedvelt és elterjedt kerti virágunk

257 Keleti bazsarózsa. Paeonia tenuifolia L. (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Levele finoman szabdalt, sallangjai rendszerint 1 mm. szélesek. Virága nem teljes, szirmai sötétbiborszínűek. Terem kaszálókon a temesi homokpusztán és a Királyhágón túl, Záh mellett. 5. A Paeonia peregrina Mill. és a P. tenuifolia L. keverékfaja a P. latisecta Nlr. Előfordul a tőfajok közt a temesi homok pusztán. Közönséges czámoly. Aquilegia vulgaris L. (Csámoly, galambvirág, gamó, ganga bugya, gelesztafű, harangláb, harangvirág, keselyű-, sas- vagy saskeselyűfű. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) 35. t. 2. k. Évelő cm. Levelei szárnyasak, kétszer hármaságuak, levélkéi kerekdedek, három-karéjúak és csipkések. Virága sötét liláskék, ritkán rózsaszínű vagy feketésviola. Csészelevelei hosszúkás tojásalakúak; a párta hosszú sarkantyúja kampósan be van görbítve. Terem köves domblejtőkön, hegyi réteken hazánk északi és keleti hegyvidékén. Kerti virág és hazánk egyéb részeiben is elvadul Más honi fajok: A. nigricans Baumg., subscaposa Borb. (Ullepitschii Pax), transsylvanica Schur. Mezei kandilla. Nigella arvensis L. (Feketécske, fekete kandilla, köményvirág, köménymák, hályogfű, mezei koriandrom, parasztbors, szőrös kandilla, katiczavirág. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) 35. t. 3. k. Egyéves cm. Levelei szárnyasan osztottak, keskenyek. Virágjának gallérja nincs. Csészéje nagy, pártaszerű, zöldesfehér, csúcsa felé kékes. Tüszői tövüktől közepökig összenőttek. Terem utak szélén, ugarokon, általában mívelt talajon és parlagokon; vetés közt gyom. A legészakibb vármegyéket kivéve az egész országban tenyészik Kerti kandilla. Nigelda damascena L. (Borzas kata, kék kandilla, a puszták szüze.) Évelő. Kedvelt virágunk. Finoman szabdalt gallérja van és tüszői erősen fölfúvódtak. Délen el is vadul helyenként rend: Sokbibeszálúak. Polygynia. Minden virágban számos, ötnél mindenkor több bibeszál van. A) A termés többmagvú sokmagvú, felnyitó tüsző. Mocsári gólyahír. Caltha palustris L. (Békavirág, fülemilevirág, gólyavirág, kácsa- vagy kásavirág, lotács, Lukács-virág, mocsárvirág, német kaporna, sár- vagy sári virág, tűzvirág, vízi sárga viola. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) 35. t. 5. k. Évelő cm. Szárának alsó része gyakran lecsepült, de nem gyökerező. Fényes levelei vesealakúak, vagy kerekdedek; alapjok szíves. Virága nagy (3 4 cm.). fényes tojássárgaszínű. Tüszői hirtelen csőrbe keskenyedők, hátuk erősen görbül. Tenyészik vizenyős réteken, mocsarakban hazánk közép és nyugati vidékein. 4 5, szálanként

258 Más honi fajok: C. cornuta S. N. et K., laeta S. N. et K. (alpina Schur). Közönséges zergeboglár. Trollius europaeus L. (Bogláros torolya, sárga golyóbisvirág, tuszokfű, ebüröm (?). Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) 35. t. 4. k. Évelő cm. Tőlevelei tenyeresen 5 felé osztottak; hasábjaik 3 felé metszettek. Virágai fényesek és élénk kénszínsárgák, gömbformájuak, mert csésze- és sziromlevelei ki nem terülnek, hanem úgy maradnak, mintha bimbóban volnának és a porzókat és termőket be boltozzák cm. csészelevele nagy és sziromnemű, szirmai pedig keskenyek és körülbelül akkorák, mint a porzók. Terem nedves réteken, kaszálókon hazánk magasabb hegyvidékein. Túl a Dunán is Más honi faj: T. transsylvanicus Schur. Fekete hunyor. Helleborus niger L. (Krisztus-virág. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) 35. t. 6. k. Évelő cm. Tőlevelei 8 9-osztatúak, ölbefogottak, bőrneműek és áttelelők; a tagok csúcs felé eső harmada fogazott; alsó részük ép. Szára 1 2-virágvú. A szirmok mézfejtőkké alakultak és a csésze pártaszerű, fehér vagy pirosas, 6 9 cm. átmérőjű. Termése tüsző; társas. Terem az Alpokban, hazánkban nem fordul elő. A mennyiben enyhe télen deczember és január hónapban már virít, kertbe ültetik főleg Angliában. Nálunk sajnos nem is tenyésztik Piros hunyor. Helleborus purpurascens W. et K. (Kígyófű, papkalap, tavasz elei paponya vagy páponya, zászpa. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) 65. t. 2. k. Évelő cm. Levele ölbefogott, levelkéi gyakran szeletekre vannak osztva és élesen fűrészesek; visszája, úgy szintén a murváké puhaszőrű és részben mirigyes is; nem telel át. Szára 1 3-virágú. Virágai 6 8 cm. átmérőjűek. A csésze hátán pirosló. Porzóit tölcséres mézfejtők övezik, tüszői hosszú bibeszálúak, fölfúvódottak. Kizárólag magyar növény, mely hazánk középvidékének hegyein terem. Igy a Mátrán, a Pilis-Vértesen és az ezzel szomszédos hegyeken Keleti hunyor. Helleborus Baumgartenii Kov. (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Ölbefogott levelei élénkzöldek és vagy egészben meztelenek, vagy a fonákon az erek mentén kissé érdesek, de sohasem mirigyesek. Virága az előbbi fajénál kisebb, csak 5 6 cm. átmérőjű. Csészéje rendszerint nemcsak hátán, hanem egészben pirosló, termésben a felszinén megzöldül. Terem hazánk keleti hegyvidékének ritkásabb erdeiben, cserjéseiben Illatos hunyor. Helleborus odorus W. et K. (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Bőrnemű levele kitelel. Visszája egészen sűrűn, puhán szőrös, részben mirigyes is. Szára 3 5, ritkán többvirágú. Csészéje 5 7 cm. átmérőjű; egészen zöld, vagy sárgás; erős, nem kellemetlen, de nehéz illatú. Terem hegyvidéki erdőkben, gyepükben Krassó-Szörény és Temes vármegye déli részében; továbbá Baranya vármegyétől északra Tolnáig; nyugatra Horvátországon keresztül Fiuméig terjed Kisvirágú hunyor. Helleborus dumetorum W. et K. (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Fűnemű levelének ölbefogott levélkéi finoman fűrészesek; fonákuk egészen kopasz. Virága kicsiny, zöld; a csésze átmérője még a termés korában sem üti meg a 4 cm-t. Terem túl a Dunán, hegyvidéki erdőkben A hunyorfélék gyökere mérges. A nép az állatok gyógyítására használja. Valamennyi fajkora tavaszszal nyílik, mikor még kevés virág van. Nagy és sajátságos színű virágával pedig bármelyik helyet érdemelne kertjeinkben is. Más honi fajok: H. atrorubens W. et. K., istriacus Schiffn., multifidus Vis., niger L. subsp. altifolius Hayne. (Hazánkban valamennyi csak Fiume környékén terem.) Csillagos télike. 252

259 Eranthis hiemalis L. (Páponya, sziráj, téli hunyor, kikeleletnyitó, téltemető. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Szára egyvirágú. Tőlevelei 7-osztatúak. Csészéje 5 8-levelű, aranyszínsárga; sziromlevele rendesen 6; ezek ugyanolyan színűek, de csak félakkorák, mint a csésze-levelei. Egyszer szedték már Hunyad vármegyében és a Budapesti városligetben. Érdekes de nálunk alig ültetett, kerti virág Czámolylevelű galambvirág. Isopyrum thalictroides L. (Galambfű, galamó, virnáncz. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Tőkéjén csomósan fejlődnek rostos gyökerei. Szára ágas. Levele hasonlít a czámoly leveléhez. Kocsányai a levelek hónaljából erednek, sokvirágúak; fehér szirmai hamar lehullanak. Terem erdőkben hazánk minden hegyvidékén B) A termés egymagvú és nem kovad. Nyári hérics. Adonis aestivalis L. (tulajdonképen Adonis phoenicea L. Kakasvirág, parlagi rózsa, tyúkvakító. Term. r: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) 36. t. 1. k. Egyéves cm. Levelei 3, vagy többször finoman szeldeltek. Szirom levelei miniumszínvörösek, ritkán sárgák, tövükön mindig feketék. A csésze kopasz, a szirmok szétterülők; a hosszúcsőrű termésének hátán egy-egy elálló foga van. Terem vetésben az egész országban Tavaszi hérics. Adonis vernalis L. (Kaporrózsa, sárga hunyor v. kökörcsin, sárga leánykökörcsin, tyúkszemvirág. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Levele finoman szeldelt. Virágai nagyok, sárgák, átmérőjük 5 7 cm. Sziromleveleik száma A csésze és a termés szőrös; a termés csőre kampós. Terem napos, főleg meszes dombokon. Az északi hegyvidéken hiányzik; különben szórványosan előfordúl az Alföld homokos mezőin is

260 Más honi fajok: A. atrorubens (L.) Fritsch (autumnalis L.), flammea Jacq., hybrida Wolff., Walziana Simk., Wolgensis Stev. Sarlós boglárka. Ranunculus falcatus L. (Fuláncs, csepp boglárka, szarúfű, tülökborz, fulánkos szironták. Ceratocephalus falcatus Pers. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Egyéves. 2 8 cm. Az egész növény molyhos. Levelei 3 sokfelé tenyeresen szeldeltek. Apró virágai kénszínsárgák. Csészéje 5-levelű; a szirmok tövén mézfejtő van. Termése hosszú görbe csőrű, (sarlóhoz hasonló) háta árkolt, alsó oldala ormós. Homokos, füves helyeken tenyésző ritka kis növény. Biztos termőhelye csak Budapest közelében van Sokkal gyakoribb a csepp boglárka, R. testiculatus Cr. (Ceratocephalus orthoceras DC.) Ez az előbbi fajtól biztosan csak termésében különbözik; csőre t. i. egyenes Hínáros boglárka. Ranunculus trichophyllus Chaix. (Békafű, hínáros vagy tavaszi szironták. R. paucistamineus Tausch. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Vizi növény. Szára a vízben úszik; rövidnyelű levelei hajszálsallangokra szeldeltek; a vízből kiemelve összeesnek. Kocsánya akkora mint a szemben lévő levél, és a terméssel visszagörbül. A porzók száma rendesen csak Szirmai fehérek. Számos apró termése szőrös. Álló vizekben, árkokban, folyók kiöntéseiben az egész országban közönséges. Ha a víz hirtelen elapad, a szárazon is tenyészik ugyan, de törpe marad és elváltozik

261 Saláta boglárka. Ranunculus Ficaria L. (Arany vagy aranynyal versengő, aranysaláta, búza-eső, búza-zápor, fügelevelű fű, fügezöld, galamb- vagy galambbegy saláta, golyvarontófű, Isten buzája, kakuk v. kerek saláta, kis fecskefű, mennyei árpa, papsaláta, saláta szironták, sülyfű, Szent-György saláta, tavaszi saláta, trencsényi manna, varjúmogyoró, versengő saláta, zsibavirág. Ficaria ranunculoides Roth. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Tőkéjéből számos apró gumós gyökér fejlődik. Szára lecsepűlt és gyökerező. A levelek szives tojásalakúak, fülük szétáll, kopaszok és fényesek; hónaljukban a tenyészet vége felé kis gumók (tulajdonképen sarjadzó gumós rügyek) képződnek. Szirmai fénylő, aranyszínsárgák. Terem főleg nedves erdőkben az egész országban. Erdőirtás után számos éven keresztül tengődik a helyét elfoglaló esetleges napos legelőn is

262 Fiatal leveleit helyenként salátának eszik; később kevéssé mérgesek; gumós rostos gyökereit orvosságnak is használták. Selymes boglárka. Ranunculus illyricus L. (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) 65. t. 1. k. Évelő cm. Gyökerei gumósak. Hosszúnyelű tőlevelei három osztatúak; sallangjaik keskenyszálasok s az egész növény fehér szőröktől ezüstösen selymes. Virágai nagyok, czitromszínsárgák. Terméskéi lapjokon kimélyitve pontozottak, hártyás orommal. Terem szikár, köves, cserjés, füves helyeken a Kárpátok déli lejtőitől szórványosan az egész ország dombvidékén. Túl a Dunán gyakoribb Újjas boglárka. Ranunculus pedatus W. et K. (Lábforma, vagy villás boglárka. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Gyökerei gumósak. Tőlevelei ölbefogottan, újjasan metszettek. Szárlevele kevés (2 3); sallangjai épek, vagy kevés fogúak. Csészéje borzas. Szirmai sárgák. Terem kissé nedves, szikes mezőkön az Alföldön, helyenként nagy mennyiségben. A Királyhágón túl nagy ritkaság

263 Változó boglárka. Ranunculus auricomus L. (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Szárának a tövén nincsenek pikkelyek. Tőlevelei hosszúnyelűek; lemezük vesealakú és vagy osztatlan, csipkés, vagy tenyeresen osztott és akkor a szeletek ékalakúak és csak elülső szélükön csipkések. Szárlevelei újjasak. Virága sárga; terméskéje puhaszőrű. Terem erdőkben, ligetekben csaknem az egész országban. Az Alföld sok vidékén hiányzik, a magasabb hegyvidéken pedig (péld. északon) a kereklevelű boglárka, a Ranunculus cassubicus L. helyettesíti. Néhol együtt is tenyésznek Réti boglárka. 257

264 Ranunculus acer L. (Aranyka, égető boglárvirág, lángosfű, krajczárvirág, liba- vagy zsibavirág, réti béka virág, sömörfű. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) 36. t. 2. k. Évelő cm. Szára, levélnyele és levele odasimuló szőröktől borzas. Tőlevelei mind sallangokra szeldeltek. Szárán csak az elágazó csomókon van szálas sallangú levele. Kocsánya hengeres; virága aranyszínsárga. Terméskéje kopasz, rövid és egyenes csőrű. Terem kissé nedves réteken, erdőkben az egész országban. Mérges Gyapjas boglárka. Ranunculus lanuginosus L. (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Szára a levelekkel együtt érdesen szőrös. Alsó levelei tenyeresen osztottak; visszás tojásalakú, széles és csúcs felé csipkésen vagdalt szeletekkel. Fonákuk csaknem selymes. Nagy virágai sárgák. Lapított terméskéi hosszúcsőrűek; a csőr csigavonal módjára görbült. Terem árnyas erdőkben, csakis a magasabb hegyvidéken. Hazánk északi részén gyakori, túl a Dunán és keleten ritkaság Sokvirágú boglárka. Ranunculus polyanthemos L. (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Szára ágas; alsó része, úgyszintén levélnyelei és levelei is elálló szőröktől borzasak. A szára felső részében oda simul a szőre. Levele keskeny sallangokra szeldelt. Virága sárga, csészelevelei a szirmokhoz simulnak; kocsánya barázdált; terméskéjének csőre rövid és görbe. Terem napos erdőkben, szikár mezőkön az egész országban Kúszó boglárka. Ranunculus repens L. (Holló-, kakas- vagy tyúklábfű. A telt kerti fajta: pénzecske. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Gyökerező indákat hajt. Szára puhaszőrű. Levele széles, hármas szeletekre osztott. Pártája aranyszín-sárga; terméskéje rövid, egyenes csőrrel. Terem vizerek, árkok mentén, vizenyős réteken az egész országban. A teljes virágú fajtát, kertbe is ültetik Dagadt-tövű boglárka. Ranunculus bulbosus L. (Csomós, gumós, hagymás szironták. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Szárának töve gumószerűen megvastagodott; alsó részében elálló, felűl odasimuló szőröktől borzas. Levelei hármasak, levélkéi csaknem szárnyasan hasogatottak. Virága sárga; csészéje lehajlott; terméskéjének a csőre rövid és görbe. Terem száraz mezőkön, gyepükben, szórványosan az egész ország hegyés dombvidékén Torzsika boglárka. Ranunculus sceleratus L. (Csípős szironták, csomorika, égető boglárka, farkasnevető fű, istárj, libadöglesztő, méhek nevetése, sebesítő fű, torzsika, vízi méreg. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Egyéves. Áttelelő egyéves., ritkán Évelő cm. Szára ágas, sokvirágú, csöves, egészen kopasz, vagy felső részében a kocsányokkal együtt odasimuló szőröktől érdes. Levelei kissé húsosak. Az alsók hosszúnyelűek, tenyeresen 3 5-karéjúak, szélük bevagdaltan csipkés; a legfelsők nyeletlenek, hármasak, keskeny lándsás épszélű szeletekkel. Apró virágai sárgák; csészéjök visszahajlott. Apró terméskéi hosszú hengeresre nyúlt vaczkon fejlődnek. Terem pocsolyákban, árkokban, az egész országban. Igen mérges

265 Vetési boglárka. Ranunculus arvensis L. (Ördögárpa. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Szára ágas és szőrös. Levele sallangokra szeldelt. Virága halványsárga, kicsiny; csészéje lazán a szirmokhoz simuló. 4 8 terméskéjének csőre nagy, hoszszú, horgas; felülete kiemelkedő bordáktól varancsos és rendesen tüskés is. Terem vetés közt az egész országban Más honi fajok: R. aconitifolius L., alpestris L., aquatilis L., astrantiaefolius Schur, Breyninus Cr., carinatus Schur, carpatica Herbich, Crantzii Baumg., crenatus W. et K., dentatus Baumg., divaricatus Schrnk., flabellifolius Heuff., Flammula L., Frieseanus Jord., glacialis L., hybridus Biria, lateriflorus DC., Lingua L., mediterraneus Grsb., montanus Willd., neapolitanus Ten., platanifolius L., polyphyllus W. et K., pygmaeus Whlbg., Rionii Lagger rutaefolius L., Sardous Cr., Steveni Andrz. Tátrae Borb. Thora L. Apró egérfarkfű. Myosurus minimus L. (Egér pázsit, picziny mizura, cziczkányfark. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) 36. t. 3. k. Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Tőlevelei keskeny szálasak, rövidebbek mint a leveletlen tőkocsány. A tőkocsánya egyvirágú. Szirmai zöldesfehérek; 5 csészelevele tövén kissé sarkantyús: a szirmok tövén mézfejtő van. Porzója rendesen csak 5 van. Számos terméskéje nagyon megnyúlt kúpos vaczkon áll. Terem nedves, homokos, agyagos, árteres, de száradó helyeken szórványosan hazánk mélyebben fekvő területein Berki kökörcsin. Anemone nemorosa L. (Áprilisi vagy berekvirág, fehér boglárvirág, fehér húsvét, fehér kukukvirág, fehér nyiralja, fehér vagy tavaszi pipacs, kikeleti fű, patácz, pipacskökörcsin, reszketeg, szellőrózsa, szélrózsa. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Vékony hengeres jóformán vízszintben álló tőkéje van. Tőlevele virítás idején rendszerint hiányzik; szárán csak gallért alkotó murvák fejlődnek, melyek azonban a tőlevelekhez hasonlók, hármasak, körülbelűl még egyszer akkorák mint a nyelük és egyenetlenűl bevagdaltak. A kocsánya szőrös; rendesen egyvirágú. Csészeleveleinek a száma többnyire 6; kopaszok és fehérek; pirosan erezettek, sőt külsejük is többnyire pirosan van befuttatva. Szirmuk hiányzik. Terem árnyas erdőkben, ligetekben az egész ország hegy- és dombvidékén. Mérges

266 Bogláros kökörcsin. Anemone ranunculoides L. (Sárga húsvétvirág stb. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Termetében hasonló az előbbihez. Szára 1 3, de rendesen 2-virágú. Levélkéi többszörte hosszabbak mint a nyelük. A csészelevelek száma rendesen 5, aranyszín-sárgák; külsejük és a kocsány szőrös. Szirmok hiányzanak. Terem árnyas erdőkben az egész ország hegy- és dombvidékén, helyenként az Alföldön is Erdei kökörcsin. Anemone sylvestris L. (Pápics szélvirág. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Szára alúl elálló szőröktől borzas; felűl selymes. Tőlevelei ötös tagúak, vagy öt felé mélyen bemetszettek. Gallérlevelei ötösek, hosszúkás lándsás, fogazott hasábokkal. Virága nagy, öt csésze levele fehér; külsejök, valamint a termés is fehéren gyapjas. Szirma nincs. Terem cserjés, napos dombokon az egész ország hegyvidékén, sőt az alföldi erdőkben is Mezei kökörcsin. 260

267 Anemone nigricans (Störk.) Fritsch. (Fekete leánykökörcsin, mezei kökörcsin, fekete kükörcs, lókökörcsin, tik döglesztő. Pulsatilla nigricans Störk. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Levelei 2 3-szor szeldeltek. hasábjai keskenyek. Murvagallér újjasan, szálasan szeldelt. Az egész növény, még a csésze külseje is, selymesen borzas. A virág erősen bókol. Csészelevelei kerülékesek, mm. hosszúak, rendesen fekete-biborszínűek, de lehet zöldes vagy egyéb színű árnyalatuk is; csúcsuk visszagörbült és a porzók csak valamivel rövidebbek. Szirma nincs. A sok terméske a hosszú, csavarodott és gyapjas bibeszállal gömbölyű, tollas forgót képez. Tenyészik mezőkön, köves, homokos helyeken főleg a dombvidéken, de a futó homokon is, hazánk közép és keleti felében. Északon hiányzik Délvidéki kökörcsin. Anemone montana Hoppe. (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) 36. t. 4. k. Évelő cm. Az előbbihez nagyon hasonló, de minden részében még hosszabb és sűrűbb szőröktől selymes. Virága rendszerint merőleges, esetleg alig, vagy keveset bókol. Murvagallérjának hasábjai hegyesebbek és egyenletesen keskenyednek; egyformán szálasok. Csészelevelei még egyszer akkorák mint a porzók, élénkebb és világosabb lilaszínűek, csúcsuk nincs begyűrve. Terem Versecz várhegyén és valószínűleg még másutt is Leány kökörcsin. Anemone grandis (Wender) Kern. (Pulsatilla grandis Wender. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Virításkor rendszerint csak az előző évről való elszáradt levelei vannak. Levele különben kevésbbé szeldelt. A sallangok szélessége csaknem 1 cm.-t is tehet. Az egész növény selymesen gyapjas. Virága merőleges. A murvagallér sallangjai behajlítottak, keskenyek. Csészéje tágnyílású; csészelevelei nagyok (4 5 cm.), még egyszer oly hosszúak mint a porzók. Szirma nincs. Virága halványlila, ritkán más színű. Terem szórványosan hazánk hegyvidékén, még pedig inkább csak a középvidéken és nyugaton Keskenylevelű alakját külön névvel is jelölik: A. angustisecta Rchb. Májfű kökörcsin. Anemone Hepatica L. (Bokor alatt kuczorgó, mogyoróalja fű, nemes májfű, ökörszem, szívfű. Hepatica triloba Chx. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) 36. t. 5. k. Évelő cm. Levele szíves alapból három karéjú; a karéjok épek; levelének fonáka puhaszőrű. Murvagallérja csészeszerü, három, zöld levelű csészelevele égszinkék, ritkán rózsaszínű vagy fehér. Terem árnyas erdőkben főleg mészkövön az egész ország hegyvidékén Hasonló hozzá a szép magyarföldi kökörcsin (Anemone transsylvanica (Fuss) Heuff.). Ennek a levélkaréjai még nagyobbak, mint az előző fajéi. A középső 3-fogú, a szélsők néha kétfelé osztottak s mindig egyenetlenűl csipkésen vannak bevagdalva. Terem a Királyhágón túl délen és keleten; a legtöbb helyen helyettesíti a májfű kökörcsint Más honi fajok: A. alba (Rchb.) Kern., Baldensis L., hortensis L., narcissiflora L., patens L., slavica Reuss, vernalis Mill. Függős virnácz. 261

268 Thalictrum aquilegifolium L. (Galamólevelű virnácz. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Levelei 2 3-szor szárnyasak. Levélkéi kerekdedek; nagyolva csipkések a levélgerincz ágainak tövén kerekded vagy kagylóalakú pálhákkal. Virágai bogernyőben fejlődnek. Csészelevelei zöldesek; porzói lilaszínűek és a csúcsuk felé meg vannak vastagodva. Terméske háromélű és hártyás. Terem erdőben, főleg az erdő szélén, sziklás helyeken szórványosan az egész országban. Az Alföld homokján is Korpás virnácz. Thalictrum flavum L. (Békakorpa, borkóró vagy borvirág, tályoggyökér, vad virnácz. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Taraczkot hajt. Levelei 2 3-szor szárnyasak; a felsőbbek levélkéi keskenyek; tövükön rendesen pálha van. Illatos virágai halványsárgák. Terméskéje kerekded. Nagyon hasonlít hozzá a Thalictrum lucidum L., mely nem hajt taraczkot, és levele sohasem pálhás. Mindkettő terem nedves réteken, folyók, állóvizek szélén az ország minden mélyebben fekvő részén Közönséges virnácz. Thalictrum flexuosum Bernh. (Thalictrum collinum Wallr. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Tőtől leveles szára barázdás; taraczkot nem hajt; gyakran pirosan van befuttatva. Levélkéi szélesek, visszásan tojásalakúak vagy ékformán lapiczkásak. Virágzata szétterpedt. Virága sárgás. Termése tojásdad, rendszerint 10 bordájú. Terem száraz, gyepes dombokon, szikár erdőben az északi hegyvidéket kivéve az egész országban Más honi fajok: Th. alpinum L., Árpádinum Borb., Barthii Schur, foetidum L., galioides Nestl., glaucescens Willd., iodostemon Borb., litorale Borb., majus Cr., nigricans Scop., pauciflorum Schur, peucedanifolium Grsb., simplex L. Iszalag bércse. Clematis Vitalba L. (Fehér vénicz, lótorma, szulákfű, varjúköröm, venike. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) 36. t. 6. k. Cserje m. Kúszó szára fás és bokrosodó. Levelei páratlanúl szárnyasak; levélkéi szívesek vagy tojásalakúak, épek vagy durván csipkésen fűrészesek. Bogernyős virágzata a levelek hónaljából fejlődik. Virágai illatosak, csészelevelei sziromneműek, mindkét lapjukon molyhosak, külsejök 262

269 zöldes, belsejök fehér. Szirma nincs. Terméskéin tollas bibeszálakkal. Terem erdő szélen, gyepükben az egész ország hegy- és dombvidékén; néhol az Alföldön is. Leveleivel felkapaszkodik a fákra, cserjékre és rájok nehezedve, évek multán őket elöli Havasi bércse. Clematis alpina (L.) Mill. (Bércz folyondár, berling. Atragene alpina L. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Cserje. 2 3 m. Szára heverő vagy kúszó. Atellenes levelei kétszer szárnyasak; levélkéi hosszúkás tojásalakúak, kihegyezettek és egyenetlenűl fűrészesek. Virága hosszú kocsányon magánosan fejlődik; takarója kettős: a külső 4 ( 5) levelű, levelei 3 4 cm. hosszúak, kerülékesek, liláskékek, külsejök gyapjas; a belsők porzóból alakultak, félakkorák és fehérek. Termése hosszú tollas bibeszállal. Terem magasabb hegyvidékek sziklás cserjéseiben szórványosan a Kárpátokban

270 Réti bércse. Clematis integrifolia L. (Éplevelű bércse. Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő cm. Szára nem kúszik. Nyeletlen levelei tojásalakúak, kihegyezettek és épek. Virága rendszerint magános, bókoló és illatos. Csészelevelei hosszúkásak, sötét liláskékek, még egyszer akkorák mint a gyapjas porzók. Szirma nincs. Termése hosszú, tollas bibeszállal. Terem kissé nedves réteken, szórványosan hazánk déli felében. 5 6,

271 Szép külföldi bércse az igen nagy kékvirágú Clematis coerulea Lindl., melyet más külföldi szép és nagyvirágú (Cl. grandiflora Hort.) fajtákkal a kertekbe, temetőkbe ültetnek. Más honi faj: C. recta L. (lótorma, nagy palaczkfű.) 13. XIV. osztály: Kétfőporzósak. Didynamia. A porzók száma négy, szabadok; kettő hoszszabb. 1. rend: Hasadó termésűek. Gymnospermia. A termés csaknem kivétel nélkül a csésze fenekén nyugvó 4 makkocskára esik szét. Szúrós kenderkefű. Galeopsis Tetrahit L. (Foganőtt, fogainyfű, kenderfű, kenderke, kenderike, üres fogcsalány, rajfű. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Egyéves cm. Ágas szára merev szőröktől érdes; csomói alatt erősen dagadt. Levelei hosszúkás tojásalakúak, kihegyezettek, durván fűrészesek és érdesek. Virágörvei sokvirágúak. Pártája fehér, rózsaszínű vagy lilás; alsó ajkán sárga folttal; a csészénél valamivel hosszabb. Terem mívelt talajon, erdők szélén, szórványosan az egész országban, helyenként kellemetlen gyom Piros kenderke-fű. Galeopsis Ladanum L. (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Egyéves cm. Szárának szőrszálai lefelé állnak. Hosszúkás lándsás levelei rövidnyelűek; hirtelen nyélbe keskenyedők és fűrészesek. Piros virágai 6 10-ével sűrű örvökben, a legfelsők szártetőző csomókban fejlődnek. A párta csöve keskeny, jóval hosszabb a csészénél. Terem mívelt talajon, dombok szakadékos lejtőin, szórványosan az ország hegy és dombvidékén

272 Tarka kenderke-fű. Galeopsis speciosa Mill. (Gyapjas foganőtt. Galeopsis versicolor Curt. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 37. t. 1. k. Egyéves cm. Szára a csomók alatt meg van vastagodva; ágas, merev szőröktől borzas. Levelei hosszúkás tojásalakúak, fűrészesek, vízszintesen elállók. Pártája nagy, még egyszer akkora, mint a csésze; sárga, violaszínű foltokkal; az alsó ajak középső karéja violaszínű, fehér szegélylyel. Terem vízerek mentén, erdők szélén, az egész országban, helyenként az Alföldön is Más honi fajok: G. bifida Bönn., canescens Schult., pubescens Bess. Szagos levendula. Lavandula Spica L. (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 37. t. 2. k. Évelő cm. Az egész növény apró szőröktől szürke, kivált a fiatal hajtásai. Levelei keskenyek, szélök visszagyűrt, fonákuk mirigyesen pontozott. Élénk violaszínű virágai szártetőző szaggatott fűzérben fejlődnek. Kertekbe ültetik és helyenként elvadul Belőle készítik a kedvelt levendulaolajat; a magyar asszonyok füvét a ruhaszekrénybe teszik szagosítónak. Illatos rozmaring. Rosmarinus officinalis L. Cserje cm. Az előbbinél még kedvesebb virága a magyar népnek. Örökzöld sűrű levelű; keskeny levelei bőrneműek, visszájuk fehér molyhú. Pártája halványlila vagy rózsaszinű. Tulajdonképen a II. o. 1. r. tartozik, mert csak 2 porzója van. Illata igen erős. Fiume mellett vadon tenyészik, cserépbe mindenütt ültetik és lakodalmi bokrétát, koszorút kötnek belőle. Levele az erős illatú rozmaring-olajat szolgáltatja; a híres illatos görög méz főleg rozmaringméz Orvosi pemete. Marrubium vulgare L. (Fejér pemete, peszercze, pöszericze. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. Az egész növény fehérmolyhú; szára tövén ágas. Levelei nyelesek, kerekded tojásalakúak; ránczosak és egyenetlenül fűrészesek. Virágai gazdagvirágú, gömbös örvökben fejlődnek. Csészéje 10, szurós, kampós szálkahegyű foggal; a párta szennyesfehér. Fűszeres illata kellemes. Terem köves parlagokon, vasuti töltések szélén az egész országban. Házi orvosság Fehér pemete. Marrubium peregrinum L. (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. Szára terebélyesen és sűrűn ágas. Az egész növény sűrűn fehéren vagy szürkén molyhos. Levelei hosszúkás lándsásak. Örvei kevésvirágúak. Csészéje csak 5-fogú és fogai egyenesek. Terem szikár, homokos mezőkön, parlagokon, az északi vármegyék kivételével, mindenütt a mélyebben fekvő helyeken. Házi orvosság Más honi fajok: M. candidissimum L., praecox Jnka, remotum Kit., mely a M. peregrinum és vulgare keverékfaja. Parlagi sármányvirág. 266

273 Sideritis montana L. (Tisztes bibetyű, hegyi forrasztófű, parlagi virág, tisztesfű, vasfű. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Egyéves cm. Az egész növény gyapjas, de zöld. Levelei hoszszúkáslándsásak, hegyök felé fűrészesek és fokozatosan mennek át a csaknem épszélű murvákba. A csésze csaknem kétajkú; minden foga tojásdad. A párta a csésze fogainál rövidebb, czitromsárga, az ajkak széle barnás. Terem parlagokon, tarlókon, főleg mészköves dombokon az egész országban, épen csak a legészakibb vármegyékben nem fordul elő Közönséges gyíkfű. Brunella vulgaris L. (Békavar, patikai gyékfű, szilva-fű, szilvalevelű fű, toroköröme, tűzfű, torokvillahím, torokgáncs. Term. r.: Ajakosok. Labiatae.) 39. t. 1. k. Évelő cm. Szára lecsepült és gyökerező. Levelei nyelesek, hosszúkás tojásalakúak, épek. Virágzata gömbölyű, később hengeres, tövén 2 nagy murvával. Pártája lilaszínű, néha fehér; csészéje kétajkú, csövesen harangalakú. Terem mezőkön, utak szélén az egész országban Nagy gyíkfű. Brunella grandiflora L. (Lószemfű. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. Szára felemelkedő. Alsó levelei tojásdad aljból hosszan keskenyedők és rendesen épek. Pártája sokkal nagyobb, mint az előző fajé, háromszor akkora, mint a csészéje, lila- vagy rózsaszínű, igen ritkán fehér. Terem sziklás, cserjés mezőkön szórványosan hazánk minden hegy- és dombvidékén Más honi fajok: B. dissecta Wender., laciniata L. (alba Pall.), pinnatifida Pers. Ostorindás ínfű. Ajuga reptans L. (Fiasfű, kacskanyak, közép nadályfű, mászó ínfű, vadbuszsziók. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 37. t. 3. k. Évelő cm. Gyökerező indái vannak. Szára ösztörűsen gyapjas (szárán egymással szemben húzódik egy-egy szőrsáv). Nagy, hosszúnyelű, visszás tojásdad vagy lapiczkás tőlevelei virágnyiláskor még megvannak. Szárlevelei csaknem ülők, tojásalakúak és murvaszerűek. Virágzata hengeres füzér. A felső murvák a virágoknál rövidebbek. Pártája kék, ritkán rózsaszínű vagy fehér, a felső ajak igen rövid. Terem mezőkön, erdőkben az ország minden hegyvidékén. Néhol az Alföldön is Közönséges ínfű. Ajuga genevensis L. (Genevai vagy halmi kacskanyak. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. Indát nem hajt. Az egész növény sűrűn gyapjas. Tőlevelei virításkor rendesen elszáradtak. Középső murvái 3- karéjúak, a felsők kisebbek vagy legfeljebb akkorák, mint a virágok. Virágzata laza; pártája kék, ritkán rózsaszínű vagy fehér; felső ajka rövid. Terem mezőkön, cserjésekben az egész országban Kalincza ínfű. Ajuga Chamaepitys (L.) Schreb. (Csermulya, dinnyefű, fenyőfű, földi fenyő, földi tömjénfű, kalincza, köszvényfű, mezei vagy vadcziprus, mézes- vagy szerecsendiószagú ibolya, szélfű, vadruta. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Az egész növény gyapjas. Szára tövön ágas, ágai rendszerint lecsepültek, ösztörűsen gyapjasak. Alsó levelei keskenyszálasak; a felsők három keskeny sallangra vannak osztva. Virágai egyenként fejlődnek a levelek hónaljában; czitromsárgák. Terem utak szélén, tarlókon, vetés között, a legészakibb vármegyéket kivéve, az egész országban Más honi fajok: A. Laxmanni (L.) Benth., salicifolia (L.) Schreb. 267

274 Szúrós gyöngyajak. Leonurus Cardiaca L. (Gyöngyhím, oroszlányfark, szárfű, szívfű; erősítő fű, torokgyíkfű. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. Szára merev, egyenes, kevéssé szőrös. Alsó levelei tenyeresen ötfelé osztottak, a felsők háromkaréjúak. Virágai (12 18) örvben fejlődnek, melyek hosszú leveles füzérben állnak. A csésze szúrós fogai közül az alsó kettő hátragörbült. Rózsaszínű pártájának külseje gyapjas. Terem utak mentén, erdők szélén, gyepükben az egész országban Sarlós gamandor. Teucrium Chamaedrys L. (Ezerlevelű fű, fodorka, kis cserlevelű fű, sarlófű, szénakék, tarorja, zsuzsánka. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 37. t. 4. k. Évelő. Cserje cm. Szára tövön ágas. Levelei ékformán nyélbe keskenyedők, szélük bevagdalva csipkés. Biborszínű virágai 4 6-ával örvösen állanak. A csésze rendszerint pirosas. Terem sziklás, szikár helyeken, gyepükben, kivált meszes talajon az egész országban. Az Alföld lapályain ritka Vízi gamandor. Teucrium Scordium L. (Vízi foghagyma vagy foghagymaszagú fű. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. Taraczkot hajt. Szárának lecsepült töve gyökerezik. Levelei nyeletlenek, hosszúkásak; az alsók alapja lekerekített, a felsőké ékidomú; mind nagyolva csipkés. Biborszínű virágai 2 4-virágú, egy oldalra konyuló örvökben fejlődnek. Terem nedves réteken, árkokban, füzesekben, a mélyebben fekvő helyeken az egész országban Más honi fajok: T. Botrys L., montanum L., pannonicum Kern. 268

275 Borsos menta. Mentha piperita L. (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 37. t. 5. k. Évelő cm. Szára kopasz vagy kissé érdes. Levelei nyelesek, kihegyezettek, alapjok lekerekített; szélük egyenetlenül és élesen fűrészes. Virágai alsó részükben szaggatott, felül leveletlen füzérekben fejlődnek. Murvái lándsásak. A csésze csöve árkolt. A párta halványpiros. Néhol kertbe ültetik Ebből készítik a hűsítő, kellemes illatú mentaolajat, melyet czukorkába, fogporba, szájvízbe tesznek. Hasonló alkalmazást talál a nálunk szintén csak kertbe ültetett fodor menta. (Banya, banyamenta, kucserácska, vénasszonymenta. Mentha crispa L.). Ennek nagyobb, tojásalakú, szélén fodros és hasogatva fűrészes levelei vannak. Tulajdonképen a vízi menta alakkörébe tartozik, talán keverékfaj (aquatica viridis). Ló menta. Mentha spicata (L.) Borb. (Bárzsing, fejér menta, vadpoláj. Mentha longifolia (L.) Huds., sylvestris L. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. Szára molyhos; levelei felső lapjokon szőrösek, de zöldek, fonákukon kissé molyhosak. Murvái keskenyszálasak. Füzéres virágzata rendszerint nincs megszakítva. A csésze csöve szőrös, fogai árszerűen kihegyezettek; termése éredésekor a cső befűződik és fogai összeborulnak. A párta pirosaslila. Terem árkokban, vizerek partján az egész országban Vízi menta. Mentha aquatica L. (Fekete menta, téli saláta, vízi torma. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm.tojásalakú levelei nyelesek, fűrészesek. Virágzata sokszor csak szártetőző, gazdagvirágú gombos örv; ez alatt rendesen 1, legfeljebb 2 távolabb álló csomós örv fejlődik. A csésze tövén szőrösebb, mint egyéb részeiben; 13-erű, árkolt; fogai keskenyek és sokkal hosszabbak, mint szélesek. A párta lila színű. Terem mocsarak, árkok szélén az egész országban

276 Mezei menta. Mentha arvensis L. (Ló- vagy tarlómenta. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. Szára gyakran lecsepült. Tojásalakú levelei fűrészesek vagy csaknem épek. A levelek hónaljában fejlődnek örvben álló virágai. Harangalakú csészéje 10-erű, nem árkolt; fogai háromszögűek, oly szélesek, mint hosszúak. Virága lilaszínű. Terem vizenyős szántóföldön; árkok mentén az egész országban Csombor menta. Meratha Pulegium L. (Bolhaölő fű, csomborpólé, köszvény- vagy oláh menta, poláj, pólémenta, putnokfű. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. Szárának töve lecsepült és gyökerező; rendszerint tőtől virágos; pirosaslila virágai számos, gazdag virágú, csomós örvben fejlődnek. Csészéjök hengerestölcséres, árkolt kétajakú; a felső csészefogak a termés éredésével visszagörbülnek és a termés a csésze torkának szőrkoszorújától zárt. Terem homokos, kissé nedves, árteres, esetleg sovány mezőkön, helyenként igen nagy mennyiségben. Az északi vármegyékben hiányzik Más honi fajok: M. austriaca Jacq., cuspidata Op., Henrici Borb., hirta Willd., incana Willd., Kuncii Borb., Lóczyana Borb., mollis (Murr.) Borb., origanifolia Host., parietariaefolia Beck, pubescens Willd., reversa Roch., Skofitziana Kern., subcordifrons Borb., verticillata L. és mások. 270

277 Alföldi kakukfű. Thymus Marschallianus Willd. (Balzsamfű, démutka, kakucskafű, kakuk démutka, mézfű, timián, tömjénfű, vad csombor. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 37. t. 6. k. Évelő cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő, töve felé rövidebb, felső részében hosszabb szőrű, gyakran gyapjas. Az egész növény mirigyesen pontozott. Hosszúkás kerülékes levelei laposak; szélükön nincs megvastagodott erük és kopaszok vagy alapjuk felé pillásak. Virágörvei eleinte tömötten sorakoznak a szár végén, később lazák. A csésze gyapjas. A párta szőrös, lila biborszínű és az ajkak sötétebb foltoktól tarkák. Tenyészik az egész országban. Az alföld egyes területein ez az egyedüli kakukfűfaj. Illata erős és kellemes Más honi fajok: Th. alpestris Tausch., angustifblius Pers., Borbásii H. Br., Braunii Borb., carniolicacs Borb., Chamaedrys Fr., collinus MB., comosus Heuff., dacicus Borb., erioclados Borb., hirsutior MB. (Rochelianus Èelak.), Jankae Èelak., Jurányianus Borb., lanugiansus Mill. (austriacus Bernh.), longicaulis Presl., marginatus Kern., montanus W. et K., ovatus Mill., pannonicus All., pilisiensis Borb., pinifolius Heuff., Porcii Borb., praecox Op., pulcherrimus Schur., Radói Borb., Reiniggeri Borb., sparsipilus Borb., subcitratus Schreb., sudeticus Op. (carpaticus Èelak). transsylvanicus Schur. Vad majorána. Origanum vulgare L. (Fekete gyopár, murvapikk, száraz fű, szurokfű, szurokszagú fű, vargák festő füve, vargák füve, balzsammag. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 37. t. 7. k. Évelő cm. Rendszerint taraczkot hajt. Tojásalakú levele kihegyezett és épszélű. Virágzata ernyőszerü buga. Virágai pirosak. A csésze 5 foga körülbelül egyenlő; csövét termése érésekor szőrkoszorú zárja. Murvái pirosasak vagy barnaszínűek, kopaszok. Terem erdők szélén gyepükben, szikár, köves helyeken az egész országban Fehérvirágú példányokon zöldek a murvák, ez az Origanum viride Boiss. alak. Az Origanum barcense Simk. alfaj hazánk keleti hegyvidékén terem, még a temesi homokpusztán is. Virágzata tömöttebb, murvái kisebbek és sertések Kerti majorána Origanum Majorana L. fajt a konyhakertekben fűszerszámul termesztik. Egyéves. Évelő cm. Levelei kerülékesek, tompák, szürkénmolyhosak; murvái árkoltak. Csészéje az egyik oldalán aljáig hasadt, mellső fogai a hátsóknál kisebbek. Szirma fehér. Hazája Dél-Európa, Közép-Ázsia és Észak-Afrika

278 Bársonyos árvacsalán. Lamium amplexicaule L. (Bársony csalányka, holt csalány, kanafáj, szárölelő tátkanaf. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Szára rendszerint lecsepült felegyenesedő ágakkal. Alsó levelei tojásdad kerekdedek, hosszúnyelűek, a felsők nyeletlenek, szárölelők. Egy-egy levél hónaljában 6 10 biborszínű virág fejlődik. A párta csöve vékony, egyenes és hosszú; belsejében szőrsor nincsen. Portokjai szakállasok. Terem mívelt talajon az egész országban Piros árvacsalán. Lamium purpureum L. (Büdös holtcsalán, macskaparéj, szelid csalán. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 38. t. 1. k. Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Szára lecsepült és felegyenesedő, hosszúszártagú, a csucsán tömötten keresztbe átellenesen álló murváskodó levelekkel. Többnyire pirosszínű szára kevéslevelű; az alsók hosszúnyelűek, a felsők rövidnyelűek. Virágai (3 5) a levelek tövében fejlődnek. A párta piros, belsejében szőrvonal húzódik végig. Terem mívelt talajon az egész országban. Közönséges gyom Fehér árvacsalán. Lamium album L. (Peregtető. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 38. t. 2. k. Évelő cm. Taraczkot hajt. Levelei hosszúkás tojásalakúak, kihegyezettek és élesen fűrészesek. Pártája fehér vagy sárgásfehér; alsó ajkának az alapja zöldesen foltos, belsejében ferde szőrvonal húzódik végig. Terem kerítések, árkok, vízerek mentén, cserjésekben az egész országban. Az alföldön ritka Foltos árvacsalán. Lamium maculatum L. (Hódos vagy pettyegetett tátkanaf. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 38. t. 3. k. Évelő cm. Az előbbihez nagyon hasonló, de virágai mindig biborszínűek. Levelei különösen ősz felé fehéren foltosak. A csésze fogai fonal- vagy árszerűek, akkorák, mint a csövük. A párta csöve a szőrvonal táján fölfuvódott. Az alsó ajak halványabb és sötétpiros foltokkal tarkázott. Porzói teltsárgák. Terem nyirkos erdőkben, cserjésekben. A tőalak valószínűleg csak hazánk északnyugati határvidékén terem; egyebütt eltérései nőnek. Leggyakoribb az országban és a keleti hegyvidéken, egészben helyettesíti is a Lamium cupreum Schott Hasonló hozzá, de nem árszerű, hanem egyszerűen háromszögű csészefogairól és még nagyobb, erősen föltátott ajkairól könnyen felismerhető a Lamium bithynicum Benth. (L. inflatum Heuff.). Hazánk egyik kiváló ritkasága, mely csak Krassó-Szörény vármegye délkeleti részében terem Sárga árvacsalán. Lamium luteum (Huds.) Krock. (Erdei csalány, macskacsana, madárcsalán, sárga holtcsalán, talyánka, vérestorkú, vettegetett levelű holtcsalán. Galeobdolon luteum Huds. Term. r.: Ajakosak. (Labiatae.) 38. t. 4. k. Évelő cm. Szára felegyenesedő vagy merőleges; kevés ágú, alsó ágai rendszerint lecsepültek és gyökerezők. Levelei nyelesek, hosszúkás szívesek vagy lándsásak, kihegyezettek, fűrészesek, gyakran ezüstösen foltosak. A felső levelek a virágörvöknél jóval hosszabbak. Aranyszinű pártája barnán foltos. Terem árnyas erdőkben, gyepükben hazánk hegyvidékén Más honi fajok: L. Orvala L., vulgare (Pers.) Fritsch. 272

279 Orvosi tisztesfű. Stachys officinalis (L.) Trev. (Bakfű, betonika, sebfű. Betonica officinalis L. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 39. t. 5. k. Évelő cm. Gyapjas szárán csak egy-két levélpár fejlődik. Levelei hosszúkás tojásalakúak és csipkések. Tőlevele rendesen csak kettő van, amelyek hosszúnyelűek, szívesek és mélyen karéjosak. Örvben álló biborszínű virágai megszakított szártetőző füzérben fejlődnek. Terem réteken az egész ország hegyvidékén; az Alföldön is helyenként (pl. Monor, Pilis mellett) Német tisztesfű. Stachys germanica L. (Fehér hunyász, mezei fehér zsálya. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 38. t. 5. k. Évelő cm. Az egész növény sűrűn gyapjas. Levelei rövidnyelűek, tojásalakúak vagy lándsásak; alapjok gyengén szíves. Világos biborszínű virágai egymástól távol álló, tömött örvökben fejlődve, megnyúlt füzért képeznek. A csészefogak kihegyezettek. Terem köves, napos, gyepes helyeken az egész ország hegyvidékén, főleg meszes talajon. Előfordul helyenként az Alföldön is Hozzá hasonló, de hófehéren gyapjas a S. lanata Jacq., melyet kertbe, főleg szegélyvirágnak szoktak ültetni. El is vadul. Havasi tisztesfű. Stachys alpina L. (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. Szára felső részében mirigyes. Levelei nyelesek, szíves tojásalakúak, hegyesek, fűrészesek. Virágzata hosszú füzér; a sokvirágú örvek aránylag távol állnak egymástól. Az örvek murvái a csészénél hosszabbak, tojásdad lándsásak; épek, néha pirosasak. A csésze fogai tojásdadok, szálkahegyűek. Terem erdő szélén, gyepükben, erdei tisztásokon a Kárpátok minden magasabb hegységében és Baranya megyében Erdei tisztesfű. Stachys sylvatica L. (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 38. t. 6. k. Évelő cm. Szára érdes, felső részében ágas és mirigyes. Levelei széles szívalakúak és kihegyezettek. Virágzata hosszú, örvekből álló füzér, 2 12 virág képez egy-egy örvet. A párta sötét biborszínű, alsó ajka fehér foltos. Kellemetlen szagú. Terem nedves, nyirkos helyen, gyepükben, patakok mentén szórványosan az ország minden hegyvidékén. Helyenként az Alföldön is Hasznos tisztesfű. Stachys recta L. (Tiszteshunyász. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 38. t. 7. k. Évelő cm. Az egész növény érdes. Alsóbb levelei nyelesek, hoszszúkás lándsásak, csipkések, a legfelsők nyeletlenek, tojásalakúak, épek és kihegyezettek. Virágzata örvökből álló nagyon megnyúlt füzér; az örvök 6 12-virágúak. A csészefogak hegye kopasz; a párta fehér, torka sárga, biborszínű pettyekkel. Tenyészik az egész országban, de inkább a dombvidéken. Házi orvosság Tarló tisztesfű. Stachys annua L. (Tarlóvirág. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Egyéves., ritkán Kétéves cm. Szára felső részében rendesen bokrosan ágas és mirigyesen gyapjas. Szárazságban fejlődött példányok gyakran ágatlanok is. Levelei nyelesek. Csészéje csaknem csúcsáig szőrös szálkahegygyel. Pártája halványsárga, alsó ajka vérpiros pettyekkel. Terem tarlókon, általában mívelt talajon az egész országban; helyenként roppant nagy mennyiségben A méhek nagyon látogatják és kitünő mézet gyűjtenek belőle. Gyakran összetévesztik az előbbivel és házi szernek szedik. Seppedéki tisztesfű. Stachys palustris L. (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. Taraczkjai gumósak. Szára rendesen egyszerű. Levelei lándsásak, aprón csipkések vagy fűrészesek; az alsók rövidnyelűek, a felsők ülők és szárölelők. Virágörvei 6 12-virágúak. Élénkpiros pártája még egyszer akkora, mint a csésze; csöve a szőrgyűrűtől kezdve tágul. Terem árkok és vízerek mentén, nádasok szélén, vizenyős szántóföldeken az egész országban Szálanként

280 Más honi faj: S. nitens Jka. Fekete pesztercze. Ballota nigra L. (Bujdosó csalán, büdös peszercze vagy peszércze, vagy pöszercze, fekete pemetefű. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 38. t. 8. k. Évelő cm. Rendszerint bokros; szára rövidszőrű. Levelei nyelesek, az alsók tojásalakúak, tompák, durván csipkésen fűrészesek; a felsők hegyesek. Virágai számosan, a kis bogas virágzatokban, a levelek hónaljában fejlődnek. A csészén 10 kiemelkedő borda van; a párta élénkpiros. A felső ajak külseje csillagos és egyszerű szőröktől borzas; az alsó ajak fehéren tarkázott. Terem parlagokon, utak, gyepük szélén az egész országban Kerek repkény. Glechoma hederacea L. (Folyófű, földi borostyán, katonapetrezselyem, kerek nádrafű, kétiksz-repkény, macskagödölye, macskatök, pokolvarfű. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 39. t. 2. k. Évelő cm. Szára lecsepült és gyökerező. Hosszúnyelű levelei vese- vagy szívalakúak, csipkések. Örvök 2 6-virágúak. A csésze fogai kihegyezettek. A párta a csészénél több, mint háromszorta hosszabb; lila-, ritkán rózsaszínű. Terem gyepükben, utak, árkok szélén az egész országban Más honi fajok: G. hirsuta W. et K., pannonica Borb. (hederacea hirsuta). Erdei méhfű. Melittis melissophyllum L. (Dobronika, erdei vagy édes mozsárvirág, jószagú csalán, mézgáncs, sátánfű, vad czitromfű. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 39. t. 3. k. Évelő cm. Szára merőleges. Levelei nyelesek, az alsóbbak szívesek, tompán fűrészesek, a felsők tojásalakúak. Kocsányai a csészénél valamivel rövidebbek. Virágai egyesével, hármasával a levelek hónaljában fejlődnek, majd oly hosszúak, mint a levél; a párta külseje fehér, a felső ajak belseje pirospettyes; az alsó ajak középső karéja belül piros, fehérszegélyű, a szélső karéjok belső oldala rózsaszínű. A csészető harangalakú. A növény frissében czitromszagú. Terem árnyas erdőkben az ország minden hegyvidékén Vízmelléki csukóka. Scutellaria galericulata L. (Csákóka, csészike, pajzska. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 39. t. 4. k. Évelő cm. Taraczkot növeszt. Levelei hosszúkáslándsásak, csipkésen fűrészesek és alapjok kissé szíves, de sohasem határozottan dárdás, nyilas. Kék- vagy violaszínű, ritkán fehér virágai párosával a levelek hónaljában fejlődnek. A csésze kopasz vagy rövidszőrű, de sohasem mirigyes. Terem nedves réteken, árkok mentén, füzesekben az egész országban Más honi fajok: S. Columnae All., hastifolia L. Sallangos pofóka. Dracocephalum austriacum L. (Méhfű, sallangos méhfű, sárkányfej vagy sárkányfő, sátánfű, törökméhfű. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. Szára levelestől puhaszőrű. Levelei 3 7, keskeny szálas sallangra szárnyasan hasogatottak. Virágzata szaggatott füzér; virágai tulajdonképen örvöknek látszó 274

281 csomókban fejlődnek. A csésze fogai szúrósak, a felső ajaké sokkal szélesebb és visszás tojásalakú. Pártája körülbelül 4 cm. hosszú, sötétkékes violaszínű és a csöve felső részében föl van fúva. Terem mészkőhegyeken igen szórványosan az ország különböző részein. Helyenként az Alföld homokbuczkáira is leszáll (pl. Kecskemét táján) Más honi faj: D. Ruyschiana L. (Csik vármegyében.) 275

282 276

283 Illatos macska-menta. Nepeta Cataria L. (Erdei csombor, gyöngymenta, macskafű, macskamézfű, macskacsipkepity, macskaméhfű, macskanádrafű, mátrafű. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. Szára rendesen ágas, szürkén molyhos. Levelei hosszúnyelűek; az alsók csaknem háromszögűek, a felsők hoszszúkásak; valamennyi kissé szíves és durván fűrészes; felső lapjukon rövid szőrűek, fonákukon fehér molyhúak. Örvösen álló virágai meglehetősen tömött, hengeres virágzatban állnak. A csésze kissé görbült. A párta kicsiny, sárgás- vagy pirosasfehér, alsó ajka pirosan pettyes. Házak körül gyakran elvadul, sőt egész hazánkban szórványosan teljesen félreeső, sziklás, cserjés völgyekben is tenyészik, tehát látszólag vadon Czitromszaga van, és a kaptárak bedörzsölésére legtöbb méhész ezt ülteti a kertjébe a mézfű helyett. Bugás macska-menta. Nepeta pannonica L. (Bugás csipkepity, hegyi macskamenta, méhburján. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő cm. Hasonlít az előbbi fajhoz, de levele mindkét lapján fűszín-zöld. Alsó virágai örvben állnak, a többi nagyon megnyílt laza füzért alkot. A pálha halvány kékeslila; a csésze is kékesen van befuttatva. Terem köves gyepen, erdőszélén és erdei tisztásokon az ország minden hegyvidékén Czitromszagú mézfű. Melissa officinalis L. (Czitromfű, czitromszagá meliszsza, gyógyító méhfű, kerti méhfű, mézelke, mézgáncs, orvosi méhfű. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 39. t. 6. k. Évelő cm. Szára rendszerint ágas és gyapjas. Levelei nyelesek, tojásalakúak, tompák, csipkések vagy csipkésen fűrészesek; felső lapjok ritkásan szőrös és fényes, fonákuk csak az ereken szőrös. A levelek sokkal hosszabbak, mint a hónaljukban fejlődő és egyoldalra konyuló virágörvei. A csésze felső fogai igen rövidek. A párta fehér és hosszabb a csészénél. Terem sziklás, cserjés helyeken hazánk déli vidékein Kellemes czitromszagát a méhek ép úgy szeretik, mint a macska-mentáét, ezért ültetik a méhészek. Borzas pereszlény. Satureja villosa (Pers.) Simk. (Erdei-, gyöngy- vagy macskamenta, mezei csombor, mezei démutka. Calamintha villosa Pers. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Egyéves. Áttelelő egyéves. Évelő cm. Szára rendesen lecsepült és főleg a virágzat táján lefelé irányuló szőröktől szőrös. Levelei rendszerint mindkét végük felé ékformán keskenyedők; pelyhesek vagy gyengén borzasok. Murvái lándsásak, aprón fűrészesek. Virágai többnyire 6-virágú örvökben fejlődnek. Csészéjének a csöve kampós szőröktől borzas; kétajkú és a torka alatt be van fűződve; bordái kiemelkednek és felső ajkának 3 foga nem mindig elálló. A párta liláskék. Illata erős. Terem szikár mezőkön, utak szélén az egész országban

284 Borsfű pereszlény. Satureja vulgaris (L.) Fritsch. (Szöszös fű. Clinopodium vulgare L. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) 39. t. 7. k. Évelő cm. Szára rendesen egyszerű, sűrűn és puhán gyapjas. Levelei tojásalakúak, aprón fűrészesek. Biborpiros virágai tömött, sokvirágú örvökben fejlődnek. A csésze kétajakú, hegyes és szőrös murvák fogják körül; csöve nincs befűződve. Terem száraz, vagy kissé nyirkos erdőkben, gyepükben az egész országban Kerti pereszlény. Satureja hortensis L. (Bécsi rozmaring, borsfű, borsika, borsos szátorja, bors csombor, kerti méhfű, szádorja. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Egyéves cm. Szára rövidszőrű, igen ágas. Levelei keskenylándsásak, rövidnyelűek, mirigyesen pontozottak, pillásak és puhák. Virágai (2 5) a levelek hónaljában fejlődnek. A párta kékesfehér, torkában pirosan pontozott. Déleurópai növény, melyet helyenként konyhai használatra kertbe ültetnek Más honi fajok: S. Baumgartenii (Simk.), J. Wagn., Bolnokensis (Simk.) J. Wagn., cana (Stev.) J. Wagn., (Thymus graveolens MB.), grandiflora (L.) Scheele, hungarica (Simk.) J. Wagn., intermedia (Baumg.) J. Wagn., Jahniana (Simk.) J. Wagn., Kitaibelii Wierzb., Pulegium (Roch.) J. Wagn., thymifolia Scop. (rupestris Wulf.). E rendbe sorolható: Verbena (XIV. o. 2. r.). 2. rend: Kovadó termésűek. Angiospermia. Termésök rendszerint tok, mely érés után rendszerint kovad. Konya vicsorgó. 278

285 Lathraea squamaria L. (Alattomos fogacsán, pikkelyes farontó, rejtekvirág. Term. r.: Szádorfélék. Orobanchaceae.) 40. t. 1. k. Évelő cm. Tőkéje húsos, ugyancsak húsos rövid pikkelyekkel, melyek széle visszagöngyölt és üreget zár; ez üregben mirigyszerű szőrszálak vannak. Szára egyszerű, pikkelyleveles, felső része mirigyesen gyapjas. Az egész növény pirosas; virága is pirosas. Terem lombos erdőkben rendesen csoportosan és igen gyakran, alig emelkedik ki a lombból. Gyökere lombos fák, kivált a mogyoró és a bükk gyökereit támadja meg és belőlök élősködik Nagy szádor. Orobanche major L. (Vajvirág, istennyilafű, kenderkökörcsin, köcsögfű, misegyertya, nagy ökörfarkfű. Orobanche Echinopis Panè. Term. r.: Szádorfélék. Orobanchaceae.) Egyéves. 8 * cm. Az egész növény pirosas- vagy rozsdaszínű. Szára főleg a közepe táján sűrűn pikkelyes; pikkely levelei a szárhoz simulók és hosszabbak mint a fedetlen szártagok. Füzére sokvirágú, tömött, csak legalsó virágai állnak néha lazán. A párta, többnyire 2 cm. hosszú, halvány vagy sötét rózsaszínű és a porzók eredő helye fölött alig, vagy egyáltalán nem tágul. Élősködik szamárkenyéren (Echinops) és búzavirágfajokon. Az északi vármegyékben nem fordul elő Galajfojtó szádor. Orobanche caryophyllacea Sm. (Szegfűszádor, szegfűillatú vajvirág. Term. r.: Szádorfélék. Orobanchaceae.) Egyéves cm. Hasonlít az előbbihez, de virágzata lazább. A párta és bibe többnyire barnáspiros, de lehet sárgás is; a torka felé fokozatosan tágul és a háta görbe. A porzószálak a párta csövének tövéhez nőttek, alul sűrűn gyapjasak, fölül mirigyesek. Tenyészik az egész országban galajféléken élősködve Dohányfojtó szádor. Orobanche ramosa L. (Ágas, elágazó vagy kenderfojtó szádor. Term. r.: Szádorfélék. Orobanchaceae.) Egyéves cm. Az egész növény mirigyesen borzas. Szára rendesen ágas. Virágzata laza. A csésze négyfogú, fogai árszerűek. A párta a magház fölött erősen befűződött; kékes lilásszínű. A porzók közvetlen a befűződés alatt vannak a pártához nőve. Élősködik dohányon és kenderen, főleg kissé vizenyős talajon az egész országban Más honi fajok: O. alba Steph. (Epithymum DC., rubra Sm.), arenaria Borkh., coerulescens Steph., epithymoides Heuff., flava Mart., gracilis Sm., (cruenta Bert.,) loricata Rchb., lutea Baumg., minor Sutton., Muteli Schltz., Picridis Schltz., purpurea Jacq. (coerulea Vill.) reticulata Wallr. (Scabiosae Koch.), Salviae Schltz., Teucrii Holandre. 8 Az évelő növényeken élősködő fajoknak gyakran több évre van szükségök, míg virágot fejlesztenek. 279

286 Posvány kakastaréj. Pedicularis palustris L. (Mocsári kajmacsor, vízi tetűfű. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) 40. t. 2. k. Kétéves cm. Szára tövétől ágas, pirosas és csöves. Levelei hasogatottak. Virágai levélhónaljiak, biborszínűek. A csésze kétkaréjú, karéjai bevagdaltak és bodrosak. Terem mocsarakban, lápokban, süppedékes réteken az ország minden magasabb hegyvidékén Pálczás kakastaréj. Pedicularis Sceptrum Carolinum L. (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Évelő cm. Szára egyszerű. Levele osztott, tojásalakú, lekerekített és egyenetlenül csipkés karéjokkal. Virága nagy, körülbelül 4 cm. hosszú. A párta kénsárga, csöve a torka felé tágul, de az összeboruló ajkaktól csukott. Az alsó ajak széle vérszínpiros. Tokja gömbölyű. Terem tőzeges lápokon a Magas Tátrában és, nagyon szórványosan, a Királyhágón túl Örvös kakastaréj. Pedicularis verticillata L. (Gyűrűs, orsóforma tetűfű. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Évelő cm. Szárlevelei és virágai örvökben fejlődnek. A levelek hasábjai fűrészesek, szálkahegyűek. Csészéje fölfuvódott, érdes, csúcsán hasított. Pártája piros, ritkán fehér. Terem sziklás, gyepes térségeken a Kárpátok összes havasalji tájain Más honi fajok: P. Baumgarteni Simk., campestris Grsb., comosa L., coronensis Schur., limnogena Kern., Oederi Vahl., rostrata L., Summana Spr. (carpatica Andrae), sylvatica L. Alföldi kakasczímer. Alectorolophus goniotrichus Stern. (Csengő kóró, csörgős lapór, kermola. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) 40. t. 3. k. Egyéves cm. Szárán szőrsorok futnak le, de fekete vonások nincsenek rajta. A legfelső elágazás és a virágzat között legfeljebb egy levélpár fejlődik. Murvái kopaszok; az alsó két pár hasonlít a szárlevelekhez, a többi igen nagy, háromszögű és hosszú hegybe keskenyedő: a 3 alsó fog mindeniken igen hosszú és árszerűen kihegyesedő. Csészéje nagy, fölfuvódott; szélén mindig szőrös, gyakran mirigyes is. Felülete vagy egészen kopasz vagy kevés- és rövidszőrű. Pártája körülbelül 2 cm. hosszú, sárga, a felső ajak foga 1 5 mm. hosszú, tompa. Terem hazánk középvidékén főleg az Alföldön Kis kakasczímer. Alectorolophus minor (Ehrh.) Wimm. et Grab. (Farkasfog. Rhinanthus minor Ehrh. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Egyéves cm. Szára rendesen fekete vonáskáktól tarka; egyszerű vagy ágas; ha ágas, akkor a felső elágazás és a virágzat között nincsen levél. A szártagok jóval hoszszabbak, mint a levelek. Murvái kopaszok, háromszögűen rhombosak, alsó fogaik megnyúltak, de nem szálkahegyűek. Csészéjének egész felülete kopasz, csak a széle érdes. A virág kicsiny, sárga; a felső ajak csúcsán két kis lekerekített karéjka van, nagyobb foga nincs. Terem réteken, mezőkön az egész országban Valamennyi kakasczímer faj a növények gyökerein félig élősködő. 280

287 Más honi fajok: A. alpinus (Baumg.) Stern., glandulosus (Simk.) Sterra., hirsutus All., major (Ehrh.) Rchb., pulcher (Schumm.) Wimm., serotinus (Schönh.) Beck. Havasi kantusfű. Bartschia alpina L. (Bartsia alpina L. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Évelő cm. Levelei szárölelők, tojásalakúak és tompán fűrészesek. Virágai rövid, leveles fűzérekben fejlődnek. A csészéje mélyen négymetszetű. A pártája sötét violaszínű; csöve a csészénél hosszabb. Terem magas hegyek gyepes csúcsán, lejtőin, sziklás gerinczén a Kárpátok összes alhavasi tájain. Félélősködő Orvosi szemvidító. Euphrasia Rostkoviana Hayne. (Szálkacsék, szemgyógyító, tisztító vagy vigasztaló fű, szemüdv. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) 40. t. 6. k. Egyéves cm. Szára alsó részében ágas. Levelei nyeletlenek, tojásalakúak, röviden kihegyezettek és mindkét oldalukon 3 6 foguk van; ezek nem szálkásak. Az egész növény fehéres szőröktől borzas, az egyszerű szőrök között mirigyes szőrök is vannak. A párta 1 cm.-nél valamivel hosszabb, fehér, felső ajka halványviola. Terem nedves réteken, gyepükben, mezőkön az egész ország hegy- és dombvidékén Minden szemvidító faj félélősködő. Más honi fajok: E. coerulea Tsch., cucullata Whlbg. (stricta Host), Kerneri Wettst., minima Jacq., picta Wimm., Salisburgensis Funk., Tatarica Fisch., Tatrae Wettst. és bizonyára még mások is. Homoki fogfű. Odontites lutea (L.) Rchb. (Fogöröm sárga v. nagy szemfű, szálkacsék, szemüdv. Euphrasia lutea L., Orthantha lutea (L.) Kern. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Egyéves cm. Szára érdes, ágai többnyire felállók. Levelei keskenyszálasok, keskenylándsásak; az alsókon néhány fog van, a felsők épek. Murvái a virágoknál rövidebbek. Virágai egy oldalra fordult fürtben fejlődnek. A párta aranysárga, borzas, pillás; porzói hosszan kiállók. Terem szikár, köves dombokon, homokbuczkákon, a legészakibb vármegyéket kivéve, az egész országban

288 Vetési fogfű. Odontites rubra Gilib. (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Egyéves cm. Levelei szélesebb tőből kihegyesedők. Murvái a virágoknál hosszabbak. A párta hússzínű vagy lila, a porzók végre kevéssé kiállók. Terem vetés közt, nyirkos gyepükben az egész országban Minden fogfű faj félélősködő. Más honi fajok: O. rigida Borb., serotina (Lam.) Rchb., verua (Bell.) Rchb. subsp. pratensis Wirtg. Tarajos csormolya. Melampyrum cristatum L. (Csermolya, csermulya, fintor. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Egyéves cm. Levelei lándsásak, keskenyszálasok, érdesek. Murvái kerekded szívesek, kihegyezettek; középen össze vannak hajtva; szélük egyenetlenül, fésüsen fogas, pillás, zöldes fehérek és többnyire biborszínnel vannak befuttatva. Virágzata 4-oldalú, tömött. A csésze fogai alig akkorák, mint a párta csövének fele. A párta sárgásfehér, pirosan befuttatva; alsó ajka sárga. Terem mezőkön, erdők szélén, gyepükben, a legészakibb vármegyéket kivéve, az egész országban Mezei csormolya. Melampyrum arvense L. (Fekete búza, parlagi csermely, rókafarkfű. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) 40. t. 4. k. Egyéves cm. Levelei keskenyek. Virágzata lazább mint az előbbi fajé. Murvái tojásdad lándsásak, laposak, szélük szárnyasan hasogatott; a felsők halványbiborszínűek vagy fehérek, visszájuk feketén pontozott. A csésze fogai akkorák mint a párta csöve. A párta biborszínű; alsó ajka torka felé sárga foltú. Terem utak szélén, mívelt talajon az egész országban Szakállas csormolya. 282

289 Melampyrum barbatum W. et K. (Rókafark. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Egyéves cm. Virágzata kúpos. Murvái laposak, csak a tövük kissé vályús, tojásalakúak, lándsásan kihegyezettek, szárnyasan hasadtak, árszerű vagy sertenemű fogakkal; zöldek vagy kissé pirosasak. Virágzata tömött. A párta sárga, ritkán pirosas lila vagy fehér. A csésze gyapjasan szöszös, hossza körülbelül a párta csövének a harmadával egyenlő. Terem mívelt talajon hazánk közép részében és déli felében Réti csormolya. Melampyrum pratense L. (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) 40. t. 5. k. Egyéves cm. Szára kopasz, vagy felső részében rövidszőrű. Levelei lándsásak vagy keskenylándsásak, kissé érdesek. Murvái zöldek, lándsásak, tő felé 1 1 vagy több árszerű foggal. Virágzata laza, egy oldalra fordul. Virágai vízszintesen elállók. Keskeny csészefogai rövidebbek a párta csövének felénél. A párta sárgásfehér, alsó ajka piros. Terem erdőkben az északi és nyugati hegyvidék völgyeiben Kéküstökű csormolya. Melampyrum nemorosum L. (Berki csormolya, gyertyánaljafű, kéküstökű, tátos virág. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Egyéves cm. Terebélyes szára alsó részében rövidszőrű, felül borzas. Levelei mind nyelesek; tojásalakúak vagy tojáslándsásak, kihegyezettek. Murvái tojáslándsásak; bevagdalva fűrészesek és fogaik serteszerűek. Laza virágzata egy oldalra fordul. A felső murvák kékes violaszínűek; hónaljukban nincsenek virágok. A csésze gyapjas, fogai akkorák, mint a sárga párta csövének a fele. Terem erdőkben, gyepükben, hazánk északi és nyugati hegyvidékén Keleten a hozzá nagyon hasonló bihari csormolya(melampyrum bihariense Kern.) pótolja. 283

290 Erdei csormolya. Melampyrum sylvaticum L. (Szájatátott fintor. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Egyéves cm. Levelei rendesen simák. Zöld murvái épek vagy legfeljebb tövükön van pár apró foguk. A csésze fogai rendesen hosszabbak mint a párta csöve. A párta sárga, kicsiny csöve görbe. Terem erdőkben, gyepükben hazánk északi és keleti részének magasabb hegyvidékein Valamennyi csormolya faj gyökereken félélősködő. 284

291 Más honi fajok: M. moravicum H. Br., saxosum Baumg. Kárpáti torokvirág. Tozzia carpatica Wo³osz. (Tozzia alpina Auct. Hung. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Évelő cm. Szára sárgás zöld, törékeny. Levelei ülők vagy igen rövid nyelűek, legfeljebb 2 cm. hosszuak, tojásdadok és nagyolva csipkésen fűrészesek. Virágai egyenként fejlődnek a levelek hónaljában. Pártája kicsiny, körülb. 2 mm. h., kénszín sárga; alsó ajka piros pettyes. Termése gömbölyded. Terem gyéren, havasaink forrásos, mohos helyein E növény élete sajátságos. Hosszú időn keresztül földbeli életet él; zöldtelen és minden táplálékát élősködve szerzi; évek folyamán megerősödve, zöld leveles szárat hajt és virágzik. Törpe iszaprojt. Limosella aquatica L. (Kicsiny vagy mocsári utifű, iszapgyom. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Egyéves. 2 5 cm. Indákat hajt és gyepes. Levelei hosszúnyelűek, lándsásak; mélyebb vizben a lemez hiányozhatik is. Virágai aprók, zöldesek, szegélyük piros. Nő árteres helyeken, nyirkos erdőkben, pocsolyákban, nagyon szórványosan úgy a hegyvidéken, mint az Alföldön Csomós görvélyfű. Scrophularia nodosa L. (Barnagyökér, bodzacseresznye, bodzatákajak, disznóterjék, fekete cseresznye, csalány vagy bodzsa, figefű, göcsgyök, sülyfű, szakafű, torokgyíkfű, álarczfű v. virág. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) 41. t. 1. k. Évelő cm. Szára négyélű, de élei nem hártyásak; kopasz, legfeljebb a virágzat mirigyes. Levelei hosszúkás tojásalakúak, kétszer csipkések. Virágai laza bugában fejlődnek; olajzöldek, hátukon barnák. A csészefogak keskenyhártyás széllel. Terem erdő szélén, árkok mentén az egész országban Bársonyos görvélyfű. Scrophularia Scopolii Hoppe. (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Évelő cm. Taraczkot hajt. Szára négyélű, puhaszőrű, virágzata fekete mirigyszőrökkel sűrűn megrakva. A csészefogak széles hártyás szegélyüek. A párta zöldes, hátán pirosas. Terem vizenyős gyepükben, utak szélén, parlagokon a Kárpátokban mindenütt Más honi fajok: S. alata Gilib., canina L., laciniata W. et K., lasiocaulis Schur, Neesii Wirtg., vernalis L. Kerti oroszlánszáj. Antirrhinum majus L. (Aranyevő pintyő, borjuorrú fű, ebfejű fű, medveszáj, orrosfejű fű, piros gerezdes tátika, kutyócska. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) 41. t. 2. k. Évelő cm. Levelei keskenylándsásak, épek. Nagy virágai laza fürtökben fejlődnek. A csészefogak mirigyesek. A párta többnyire biborszínű, de lehet különböző színű és tarka is. Torka zárt, inyén rendesen 2 sárga folt látható. Toktermése a csészénél hoszszabb, mirigyes. Dél-Európából származó kedves kerti növényünk. Fiume mellett el is vadul Vetési oroszlánszáj. 285

292 Antirrhinum Orontium L. (Gúnyás pintyő, gúrnyásorrú fű, kutyóka. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Egyéves cm. Szára érdes, felül mirigyes. Levelei keskenyebbek mint az előző fajéi. Virágai is kisebbek. A csészefogak keskenyek, a pártánál és a termésnél hosszabbak; mirigyesek. A párta rózsaszínű; a termés érdes. Terem vetések közt, parlagokon szórványosan az egész országban, kivált hazánk északi részében Közönséges gyujtovány. Linaria vulgaris Mill. (Béka-len, vadlen, fagyökerű fű, gyujtoványpintyő, lenlevelű fű, serpentyűfű, tatincs, tátogtató, vad tátos. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) 41. t. 3. k. Évelő cm. Szára sűrűn leveles; levelei keskenyszálasak; szárastul kopaszok, csak a virágzat mirigyes. Virágzata tömött; a virágkocsányok körülbelül akkorák mint a csészék. A csészefogak lándsásak, nem hártyásak. A párta sarkantyús és azzal együtt körülbelül 3 cm. hosszú. Élénk sárga; a torkát záró iny narancsszínű. A sarkantyú egyenes és csaknem oly hosszú mint a párta többi része. Terem utak szélén, tarlókon, parlagokon az egész országban Csaknem egészen ilyen, de kopasz virágzatáról mégis könnyen fölismerhető a L. intermedia Schur. Ez helyettesíti a közönséges gyujtoványt a hegyvidéken Rekettyelevelű gyujtovány. Linaria genistifolia (L.) Mill. (Fakó vagy geneszterlevelű pintyő. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Évelő cm. Az egész növény kékeshamvas és kopasz; szára erős. Levelei bőrneműek, lándsásak, hosszan kihegyezettek, többnyire 3-erűek, szélességük pedig alapjukon 1 cm.-t is elérhet. Virágzata laza; virágja csak félakkora, mint a közönséges gyujtoványé. Czitromsárga, sötétebb inynyel. Magja nem hártyás, 3-oldalúan tojásalakú. Terem köves gyepükben, parlagokon, a legzordabb vármegyéket kivéve, az egész országban Más honi fajok: L. alpina (L.) Mill., arvensis (L.) Desf., dalmatica (L.) Baumg., hybrida Schur., italica Trev., Kocianovicsii Aschrs., Kősensis Simk. Apró tátos. Chaenorrhinum minus (L.) Lge. (Kis gyujtovány. Linaria minor Desf. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Egyéves cm. Az egész növény mirigyesen szőrös. Alsó ágai felegyenesedők és alsó levelei átellenesek. Virágai a levelek hónaljában fejlődnek és igen laza fürtöt képeznek; aprók, halvány violaszínűek; a sárgás iny nem zárja a párta torkát. Terem nagyon szórványosan, hazánknak inkább nyugati részében Más honi faj: Ch. litorale (Bernh.) Fritsch. 286

293 Kétszinű tátika. Kickxia spuria (L.) Dum. (Kétszínű korcsgyujtovány, fattyú pintyő. Linaria spuria L., Elatinoides spuria (L.) Wettst. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Egyéves cm. Szára lecsepült és ágas. Levelei tojásalakúak, alapjok lekerekített; szélükön néhány foggal. A csésze fogai tojásdadlándsásak; a sarkantyú görbe; a sárgaszínű párta felső ajka belül lilaszínű. Terem tarlókon, munkált talajon az egész országban Cseplesz tátika. Kickxia Elatine (L.) Dum. (Lenfojtó puszpáng, cseplesz pintyő, látonya gyujtovány. Linaria Elatine Mill., Elatinoides Elatine (L.) Wettst. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Egyéves cm. Az előbbihez hasonló, de levelei dárdásan tojásalakuak. Virága valamivel kisebb mint az előbbié; sarkantyúja egyenes. Terem ugyanolyan helyeken mint az előbbi, és sokkal gyakoribb Más honi faj: K. commutata (Bernh.) Wettst. Kőfali pintyő. 287

294 Cymbalaria muralis Baumg. (Czimbalomfű, sivatag pintyő. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) 41. t. 4. k. Évelő cm. Bokros, szára lecsepült vagy lecsüngő. Levelei szíves alapból vesealakúak; ötkaréjúak, fonákukon gyakran pirosak. A csésze fogai keskenyek; a párta lilaszínű, az iny két sárga folttal; sarkantyúja kissé görbe. Terem az Alpesekben, nyirkos sziklafalak repedéseiben; hazánkban legfeljebb nedves falakon elvadulva (pl. Brassó Czenkhegyén). Kedvelt cserépnövényünk, mely függő cserépbe is ajánlható Piros gyűszűvirág. Digitalis purpurea L. (Újjasfű. Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) 41. t. 5. k. Kétéves cm. Hengeres szára és a levelek fonáka szürkén molyhos; a kocsány és a levélnyél mirigyesen gyapjas. Levele tojásdad lándsás. Virága nagy gyűszűalakú; alsó ajak-karéjai lekerekítettek; piros, belsejében fehérszegélyű biborszínű foltokkal. Szép kerti növényünk, mely helyenként el is vadul. Hazája Európa nyugati része. Igen mérges. Orvosságot (digitalin) is szolgáltat Nagyvirágú gyűszűvirág. Digitalis ambigua Murr. (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) Évelő cm. Szára alsó részében szögletes és puha göndör szőröktől fedett. Alsó levelei nyelesek, a felsők félig szárölelők; mind bársonyos tapintatú. Virágkocsánya és csészéje mirigyes. Pártája sárga, kívül mirigyesen szőrös; az alsó ajak karéjai háromszögűek. Terem ritkább erdőkben, gyepükben az egész ország hegyvidékén Más honi fajok: D. ferruginea L., laevigata W. et K., lanata Ehrh. Magyar akantusz. Acanthus hungaricus Borb. (Bárcs v. barcs, medveköröm vagy medvetalpú tövis. Term. r.: Akantuszfélék. Acanthaceae.) Évelő cm. Tőlevelei 3 dm. hosszúak, sőt hosszabbak; szárnyasan hasogatottak; egyes szeletei többnyire ferde tojásalakúak, öblösen fogazottak, fogaik hegyesek, szúrósak. Nagy, 4 5 cm. hosszú virágai szártetőző füzérben állanak, pirosas lilaszinűek. A csésze kétajkú, a felső ajak kicsipett vagy két kihegyezett karéjú; az alsó ajak rendesen fogas, de lehet épen olyan, mint a felső. A párta egyajakú; ez nagy és 3-karéjú. Mind a 4 porzóján portok fejlődik; az alsók csúcsukon be vannak görbítve. Terem Orsova közelében Más honi faj: A. longifolius Host. (Fiume m.). 288

295 Közönséges vasfű. Verbena officinalis L. (Galamb- vagy galambóczfű, hímszaporafű, keserűfű, lakatfű, szaporafű, szentfű. Term. r.: Vasfűfélék. Verbenaceae.) Évelő cm. Szára ágas, 4-élű, élei érdesek. Alsó levelei nyelesek, a felsők ülők, bevagdaltan csipkések vagy 3 felé hasadtak. Apró halvány kékeslila virágai nagyon megnyúló keskeny füzérben fejlődnek. Terem utszélen, parlagokon az egész országban Helyenként uborkasavanyításhoz szedik. 289

296 Elterjedt kerti növényünk a Dél-Amerikából származó Verbena chamaedryfolia L., melynek nagy sátoros fürtben álló virágai pirosak, kékek vagy lilaszínűek. Más honi faj: V. supina L. E rendbe sorolható: Globularia (IV. o. 1. r.), Gratiola (II. o. 1. r.). XV. osztály. Négyfőporzósak. Tetradynamia. A porzók száma hat, szabadok; négy hosszabb. 1. rend: Beczőketermésűek. Siliculosae. A termés hoszsza és szélessége körülbelül egyenlő. A) A termés keményhéjú, nem kovad. Kóbor korvin-fű. Calepina Corvini (All.) Desv. (Aleppói fű, csonkaszék, korvinusfű, matyó. Term. r.: Keresztes virágúak. Cruciferae.) Egyéves. Kétéves cm. Az egész növény fakózöld. Alsó levelei tőrózsában állanak, öblösen, szárnyasan hasogatottak, a felsők nyilasak, szárölelők. Virágzata nagyon megnyúlik. Szirmai fehérek. Beczőkéje kihegyezett tojásalakú, ránczos. Terem mívelt talajon, vasuti töltéseken, gyepes domblejtőkön, száraz mezőkön inkább az ország déli felében nagyon szórványosan, és itt sem állandó Parlagi sömörge. 290

297 Neslia paniculata (L.) Desv. (Bugás homornyíl, tengeri dombvirág, parlagi gomborka. Term. r.: Keresztes virágúak. Cruciferae.) Egyéves cm. Szára merev és egyenes; levelei lándsásak; az alsók nyelesek, a felsők nyilas vállal ülők; szárastúl két- vagy több ágú szőröktől érdesek. Virága aranyszín-sárga; beczőkéje gömbölyű, egymagvú. Terem vetésben, mívelt talajon szórványosan az egész országban Vetési légyfogó. Myagrum perfoliatum L. (Bunkócz, buvák gomborka, szíves gomborka. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Egyéves. Kétéves cm. Levele szíves vállal szárölelő, a felsők nyilasak, épek; a kocsánya csúcsa felé vastagszik. Virága sárga. Beczőkéje lapított, kihegyezett, körtealakú. Terem, az északi vármegyéket kivéve, az egész országban. Vetés közt helyenként, pl. az Alföldön, közönséges gyom Napkeleti dombvirág. Bunias orientalis L. (Szümcső, szümcsös mag. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Kétéves. Évelő cm. Alsólevelei hosszúkáslándsásak, kivált válluk felé kaczurosak; a középsők szárnyasan bevagdaltak, a felsők lándsásak. Virága sárga; beczőkéje ferdén tojásalakú, rücskös. Terem vetésben, mesgyéken és töltések mentén szórványosan az ország déli felében. Keleten gyakoribb Más honi faj: B. Erucago L. B) A termés lapított; ha nem lapos, akkor legalább vékonyhéjú és kovad. Magyar csülleng. Isatis praecox Kit. (Festőcsülleng, festőfű v. virág, festő záté, gyapjat festő fű, kék fonal festéke, repczeindigó. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Kétéves cm. Fakó és kopasz levele szíves vállal szárölelő. 291

298 Virágzata gazdagvirágú fürt; virága sárga. Csüngő beczőkéje visszás tojásalakú vagy kerülékes, lapos, egymagvú és a mag táján kipuposodó. Terem hazánk közép és keleti részében, főleg löszdombok lejtőin Más honi fajok: I. tinctoria L., transsylvanica Simk. Sikált pápaszemfű. Biscutella laevigata L. (Paizspár, pápaszemhüvelyű fű, sikált pápaszem, korongpár. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő cm. Töve gyepes. Az egész növény alsó részében sertéktől borzas; fölül kopasz. Alsó levelei hosszúkásak, nyélbe keskenyedők, a felsők ülők, és kerekített vállal félig szárölelők. Sárga virága illatos. Beczőkéje felül és alul kimetszett, pápaszemalakú, kopasz; bibeszála hosszú. Van két alfaja. A fent leírt faj tulajdonképen a B. didyma L., alfaj; ez gyakori az egész ország hegyvidékén, főleg mésztalajon. A másik a B. lucida DC., alfaj a mely kopasz, legfeljebb a levele kissé pillásszélű; ez hazánk keleti hegyvidékének néhány havasán terem. A kép tulajdonképen ezt tünteti föl Útszéli zsázsa. Lepidium Draba L. (Borserejű fű, borsfű, borsika, borsikatorma, rézsuka, sásafű, szépítő fű, törökországi torma, pórmustár. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő cm. Levelei hosszúkásak, tojásalakúak, fogasok; az alsók nyélbe keskenyedők, a felsők szárölelők. Virágzata sűrűn bogernyős. Szirmai fehérek. Termése szívalakú, duzzadt, nincs hártyásszegélye, bibeszála hosszú. A kocsány a termés érésekor rendesen vízszintesen eláll. Terem legelőkön, utak szélén, vetésben az egész országban Mezei zsázsa. Lepidium campestre L. (Boriz, mezei szükésfű, mezei tarsóka, palaczkfű, temondádfű, vadmustár. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Egyéves. Kétéves cm. Alsó levelei hosszúkásak, nyélbe keskenyedők, a felsők szárölelők, sűrűn fogasok. Apró virágai fehérek. Beczőkéje lapított; ékalakú tőből tojásalakú; csúcsán kicsipett; pontozott és közepétől szélesen hártyás; bibeszála rövid. Terem ugarokon, parlagokon, mívelt talajon szórványosan az egész országban

299 Nehézszagú zsázsa. Lepidium ruderale L. (Büdös rézsuka, mecsekzsázsa. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Egyéves cm. Alsó levelei 1 2-szer szárnyasan osztottak, szálas szeletűek; a felsők egyszerűek, keskenyek. Szirmai aprók, sárgásfehérek, ritkán vannak meg, többnyire hiányzanak. Porzója is csak kettő van; bibeszála igen rövid; termése tojásalakú. Az egész növény undorító szagú. Terem emberi lakások körül, legelőkön, szikes talajon is (helyenként nagy mennyiségben) az egész országban Pozsgás zsázsa. Lepidium crassifolium W. et K. (Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő cm. Gyökere vaskos és hosszú. Számos tőlevele vaskos, fakó, húsos, visszás tojásalakú és a hosszú nyélbe keskenyedő; többnyire háromerű. Szárlevelei nyilasak, szárölelők; a legfelsők keskenyek. Virágzata terebélyes. Sziromlevelei tejszínűek. Beczőkéi kihegyezett tojásalakúak; tövük kerekített, bibeszáluk rövid. Terem hazánk szíkes, kissé homokos mezőin, hol májusban helyenként nagy területeket fehérre fest. Alföldünknek kiválóan jellemző növénye. 5 6, szálanként 10. Más honi fajok: L. graminifolium L., perfoliatum L. (békalencse, török torma). Kerti tatárvirág. Iberis amara L. (Keserű nyélvirág, szirmanyúlt, görhetáska. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Egyéves cm. Tompán fűrészes levelei hosszúkásak. Virágzata bogernyős. Fehér vagy lila virágján 2 sziromlevél nagyobb, kettő kisebb. Beczőkéjének kerekded csúcsa kissé kicsipett. Kerti növény Hasonló kerti növény az I. pinnata L. Népies neve: büdös v. görbe fű. Vetési tarsolyfű. Thlaspi arvense L. (Foghagymaszagú fű, nagy borocska vagy borsócska, nagy szükés fü, nyűfű, poloskafű, palaczkafű, temondádfű, vad mustár, vad torma, vetési tarsóka. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) 42. t. 1. k. Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Nyilasan dárdás levelei öblösen fűrészesek. Virágai fehérek. Beczőkéje 293

300 kerekded, nagy, széles, hártyás szegélylyel. Rekeszei rendesen 6 magvúak. A mag ránczos. Az egész növény hagymaszagú. Terem utak szélén, vetésben, parlagokon az egész országban Általbúvó tarsolyfű. Thlaspi per foliatum L. (Hosszúhímű tarsóka, összenőtt szükésfű. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Levelei fakózöldek, tojásalakúak vagy dárdásak és szíves alappal szárölelők. Lapos termése mélyen kicsipett; hártyás szegélye keskeny; bibeszála igen rövid. Rekeszei csak négy magvúak; gyapja sima. Terem mívelt talajon, parlagokon az egész országban Más honi fajok: Th. alliaceum L., alpestre L., dacicum Heuff., Goesingense Hal., Jankae Kern., Kovácsii Heuff., montanum L. Egyéves szirtőr. Hotchinsia petraea (L.) R. Br. (Csajkalag, sziklai zsázsa, Hutsin táska. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Egyéves. 2 8 cm. Szára ágas és leveles. Levelei mélyen szárnyasan szaggatottak; szeleteik aprók, kerülékesek. Szirmai fehérek, a csészénél valamivel hosszabbak. Beczőkéje kerülékes, tompa hegyű. Terem sziklás domblejtőkön, főleg mésztalajon szórványosan hazánk déli felében Más honi fajok: H. alpina (L.) B. Br., brevicaulis Hoppe. Közönséges pásztortáska. Bursa pastoris (L.) Wigg. (Békalencse, békatarsoly, büdös szaporafű, csapka, élek-halok, Isten táskája, palaczkféreg, palaczkfű, pap v. pásztor erszénye, pásztor ostora, pásztor tarsoly, porczogófű, Szt. György virág, szivkés fű, szűkés fű, vad mustár, vérálltató fű. Capsella Bursa pastoris (L.) Mönch. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Egyéves cm. Rózsában álló tőlevelei szárnyasan hasogatottak. Apró virágai fehérek. Termése fordított szívalakú, háromszögű. Terem parlagokon, mívelt talajon az egész országban. Nagyon változó

301 Hegyi ternye. Alyssum montanum L. (Hamuka, kőfű, szirt aranya. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) 42. t. 2. k. Évelő. Cserje cm. Szára alsó részében fás; levelei szürkék, lándsásak, az alsók visszás tojásalakúak. Virága aranyszínsárga. A hosszabb porzók szárnyasak, a rövidebbeknek csak a tövükön van függelékük. A csésze nem maradandó. Beczőkéje kerek és csillagszőröktől borzas. Terem napos sziklákon, homokos, szikár partokon hazánk északi és nyugati hegyvidékén Közönséges ternye. Alyssum calycinum L. (Csészés ternye. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Áttelelő egyéves cm. Levelei hosszúkásak, alapjuk felé keskenyedők. Szirmai aprók, halványsárgák, végre fehérek. A rövidebb porzók mindenik oldalán serteforma függelék van, a hosszabbakon nincsen. A beczőke csillagszőröktől szürke és a csésze az érett termésen is megvan. Terem utak szélén, parlagokon, mivelt talajon az egész országban Nagyon hasonlít hozzá az apró ternye. A. desertorum Stapf. Egyéves cm. Termése kopasz, csészéje lehúll. Terem homokos mezőkön, utak szélén, töltéseken főleg az alföldön. Északon hiányzik; keleten nagyon ritka Sodros ternye. Alyssum tortuosum W. et K. (Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő. Cserje cm. Bokros. Fiatal ágai és levelének a fonáka csillagszőröktől ezüstösen molyhos. Levelének lemeze ékalakú alapból hosszan kiszélesedik, csúcsa le van kerekítve. Virága teltsárga. Termése visszás tojásalakú, kicsiny (2 3 mm. hosszú), ezüstös szürke; bibeszála mm. A hazai homokbuczkák jellemző, de ritkább növénye Szirti ternye. A. Arduini Fritsch. (Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő. Cserje cm. Hosszúkás, jókora levelei nyélbe keskenyedők, bársonyosak, fonákukon csak nem ezüstösek; szélük ép vagy kikanyarított. Virágzata bugaszerű. Aranyszínsárga szirmai kicsipettek. A porzók belső oldalának tövén egy-egy fog van. Beczőkéje lapos nincs fölfúvódva és lekopaszodó. Terem meszes sziklák falain és párkányain számos eltérésben, szórványosan hazánk hegyvidékén

302 Más honi fajok: A. commutatum Heuff. (arenarium Gmel.), edentulum W. et. K., (Gemonense Auct. Hung.) murale W. et K. (argenteum Vitm.) repens Baumg., transsylvanicum Schur. Wierzbickii Heuff. és eltéréseik. Fehér hamuka. Berteroa incana (L.) DC. (Foghím, fehéres ternye. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Áttelelő egyéves. Kétéves cm. Az egész növény apró csillagszőröktől szürke. Levelei lándsásak. Tejszínű és bemetszett sziromlevelei kétszer akkorák mint a csésze. A hosszabb porzók tövön hártyásak, a rövidebbek fogasok. Beczőkéi hosszúkásak. Terem parlagokon, utak szélén az egész országban Évelő holdviola. Lunaria rediviva L. (Atlaszvirág, begyes lapicz, ezüstlevél, holdfű, holdvilágfű v. holdvirág, holdviola, húsvétvirág, Judás ezüstje, Judás pénze, lapiczkás fű, pénzvirág, vad retek. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő cm. Levelei mind nyelesek, válluk mélyen szíves, szélük kétszer fűrészes, kihegyezett fogakkal. Virága halvány-biborszínű, vagy lila; illatos. Beczőkéje hosszú kerülékes; mindkét végén hosszan kihegyezett. Érett magja vese alakú, még egyszer olyan széles mint hosszú, szélessége körülbelől 10, hossza 5 6 mm. (A kép félig fejlett termést ábrázol.) Terem erdőkben, főleg lombos erdőkben hazánk hegyvidékén

303 Répás holdviola. Lunaria pachyrhiza Borb. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) (a különálló termés). Kétéves. (?) Évelő cm. Egyik-másik mellékgyökere répás, felső levelei igen rövid nyelűek. Virágai sötétebb biborlilaszínűek. Termése szélesen kerülékes, mindkét végén tompa, néha csaknem köralakú. Érett magja vesealakú, szélessége körülbelül 1 cm., hosszúsága 7 mm. Terem szórványosan az egész ország hegyvidékén; főleg Krassó- Szörény vármegye déli részében Tavaszi daravirág. Draba verna L. (Fürtvirág, kanállopó, korpavirág, ködvirág, szikla gyöngye, tavaszi borsika. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) 42. t. 3. k. Egyéves cm. Minden levele tőlevél. Alsó részében rendesen kétágú szőröktől érdes, felül kopasz; levelei lándsásak vagy kerülékesek. Apró virágai fehérek. Sziromlevelei bemetszettek. Termései kerekdedek vagy kerülékesek. Terem köves parlagokon, szikár mezőkön, mívelt talajon az egész országban és mindenütt közönséges Kövi daravirág. Draba muralis L. (Borzsika. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Áttelelő egyéves cm. Szára és levele rövid szőrű. Rózsában álló tőlevelei visszás tojásalakúak, rövid nyelűek; szárlevelei kerekded tojásalakúak, kihegyezettek, szárölelők. Virágzata laza és megnyúló fürt. Szirmai fehérek. Termése kopasz. Terem gyepes domblejtőkön, erdők és gyepük szélén szórványosan hazánk hegyvidékén. Északon hiányzik Ligeti daravirág. 297

304 Draba nemorosa L. (Berek daravirág. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Áttelelő egyéves cm. Szárlevelei nem szárölelők, alapjok lekerekített. Virágzata olyan mint az előző fajé, de a sziromlevelei sárgák, és nagyobbak; a terrnése rendesen pelyhes. Terem szikár mezőkön, szántóföldeken szórványosan az egész országban Kövér daravirág. Draba Aizoon Whlbg. (Sziklai daravirág Draba lasiocarpa Roch. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő cm. Sűrű, gömbölyű rózsában fejlődő levelei keskenylándsásak, merevek és hosszú sertéktől pillásak. Szára leveletlen. Virágzata nagyon megrövidült fürt, mely a termés érésekor megnyúlik. Virágai sárgák. Kocsánya körülbelül akkora mint a beczőke; a beczőke kerülékes, lapított és a tőalakon merev sertéktől érdes. Terem mészkőhegyeken szórványosan az egész országban Más honi fajok: D. aizoides L., carinthiaca Hoppe., compacta Schott., Dorneri Heuff., Fladnitzensis Wulf., Haynaldii Stur., Kotschyi Stur., tomentosa Whlbg. Orrtekerő torma. Armoracia rusticana G. M. Sch. (Cochlearia Armoracia L. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő cm. Alsóbb levelei nagyok, hosszúnyelűek, a felsők keskenyedő alappal ülők, mind csipkésen fűrészesek, a középsők sokszor feltünően hasadtak. Apró fehér virágai szártetőző gazdagvirágú fürtben fejlődnek. Termése nálunk nem szokott kifejlődni, magvakat nem érlel. Déleurópai növény. Jól ismert és használatos gyökereiért kertekbe ültetik. Könnyen el is vadúl Hólyagos v. magyar torma. Armoracia macrocarpa (W. et K.) Baumg. (Cochlearia macrocarpa W. et K.) Évelő. Alföldünk vizenyős rétjein, mocsarainak a szélén elég gyakori. Termése nagyobb, hólyagos és magvakat érlel. Gyökere édesebb; a hires»debreczeni torma«tulajdonképen ennek a fajnak a gyökere Orvosi kanáltorma. Cochlearia officinalis L. (Kalánfű. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae). Kétéves cm. Az egész növény kopasz. Tőlevelei hosszúnyelűek, vaskosak, fényesek és ép v. kikanyarított szélüek; gyakran vesealakuak. Szára gyéren leveles, levelei szíves vállal szárölelők, kerekdedek v. tojásalakuak. Fehér virágai kellemes illatuak. A beczőke kopácsai egyeresek, kocsányuk vizszintesen elálló. Terem sziklagörgetegen, patakok mentén, gyéren hazánk északi havasain Havasi gömbbecző. Kernera saxatilis (L.) Rchb. (Cochlearia saxatilis Lam., Kernera myagroides Medic. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő cm. Sűrű rózsában álló tőlevelei lapiczkásak; kikanyarítottak vagy fogasok. Szárlevelei keskenyek, csaknem nyeletlenek. Apró virágai fehérek; a hosszabb porzószálak térdesek és térdükön egy-egy fogat viselnek. Beczőkéi gömbölyűek. Tenyészik az éjszaki és keleti hegyvidéken, mésztalajon

305 Magvas gomborka. Camelina sativa (L.) Cr. (Hímmag, inyoricza, körköly, lenfojtó, tojásfű, vetési rekenyő. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Egyéves cm. Szára többnyire egyszerű. Alsó levelei nyelesek, a felsők ülők, apró, hegyes fülekkel. Virágai sárgák. A terméskék csaknem vízszintesen elálló kocsányokon fejlődnek; körte alakúak, fölfúvódottak és eleinte vékony falúak. A bibeszál hossza legfeljebb a termés harmadával egyenlő. Magjából kitünő olajat nyernek, mely csaknem oly értékű mint az olajbogyóból sajtolt»asztali olaj«. Minthogy a homokon is jól diszlik, érdemes volna a termelését nálunk jobban felkarolni. Len közt található helyenként Más honi fajok: C. dentata (Willd.) Pers., microcarpa Andrz. (sylvestris Fries). E rendbe sorolható némely Roripa faj (XV. o. 2. r.). 2. rend: Beczőtermésűek. Siliquosae. A termés sokkal hosszabb, mint széles. Pompás estike. Hesperis matronalis L. (Éjjeli viola, estvelke, hölgy estike. Hesperis inodora L. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Kétéves. Évelő cm. Szára, kocsánya és csészéje többé-kevésbbé pelyhes, esetleg borzas, de sohasem mirigyes. Levelei tojáslándsásak, kihegyezettek, fűrészesek. Illatos virágai rendesen lilaszínűek, ritkán fehérek vagy pirosak. Szirmai visszás tojásalakúak. Termése hengeres. Terem erdőkben hazánk északi és keleti hegyvidékén. Kertbe is ültetik Kaczúros estike. Hesperis sylvestris Cr. (H. runcinata W. et K. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Kétéves. Évelő cm. Az előbbihez hasonló, de szára, levele és kocsánya egyszerű és mirigyszőröktől pelyhes. Leveleinek a fogazata hegyesebb. Virága lilaszínű. Terem erdők, gyepűk és árkok szélén hazánk közép és keleti dombvidékén. Helyenként leszáll az Alföldre is

306 Szomorú estike. Hesperis tristis L. (Éjjeli vagy jó illatú viola, kassai rózsa. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Kétéves cm. Szára gyapjas, sűrűn leveles. Virága este szegfű- vagy jáczintillatú. Szirmai hosszúkás lándsásak; szennyes zöldek, erezetük lilás, szélük visszagyűrött. Lapított termései elállók. Terem az északi Kárpátok déli lejtőitől az egész országban. Az alföldi erdők homokos tisztásain is gyakori Más honi faj: H. alpina Schur. Repcsén retek. Raphanus Raphanistrum L. (Dudva vagy mezei retek. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Egyéves cm. Szára igen ágas, bokros. Alsó levelei lantalakúak, a felsők keskenyek és épek. Virágai halványsárgák, erezetük lilaszínű vagy sötétsárga. 3 8 bütykű termése éréskor darabokra válik. Terem mívelt talajon; helyenként nehezen irtható gyom. Az egész országban közönséges Kerti retek. Raphanus sativus L. (Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) 43. t. 1. k. Egyéves. Kétéves cm. Levelei lantalakúak; virágai halványlilaszínűek vagy fehérek, erezettek. Beczőjét laza bél egymagvú rekeszekre osztja. A termés a rekeszték helyén be van fűződve, darabokra azonban nem hull szét. Hazája Ázsia. Húsos és izes gyökeréért számos fajtában termesztik. 5 6, Gumótermő fogasír. Dentaria bulbifera L. (Bérczvirág, foganőtt fű, hagymás foggyökér. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő cm. Taraczkot hajt. Szára kopasz. Levelei váltogatva állanak; az alsók 5 7-osztatúak, a felsők 3- osztatúak, a legfelsők egyszerűek. Hónaljukban rendszerint apró gumószerű sarjrügyek fejlődnek. Virágai nagyok, halványpirosak. Terem erdőkben az ország hegyés dombvidékén Ikrás fogasír. 300

307 Dentaria glandulosa W. et K. (Mirigyes foganőtt. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő. 30 cm. Tőkéje bütykös, dagadt; pikkelyes. Ujjasan osztott levelei hármasával örvösen fejlődnek; a középső levélke tövén egyegy bibircs van. Virágai élénkpirosak. A sziromlevelek még egyszer olyan hosszúak mint a porzók. Terem árnyékos erdőkben, patakok szélén Trencsén vármegye határától kelet felé az egész hegyvidéken. Keleten helyenként közönséges Bókoló fogasír. Dentaria enneaphylla L. (Büdös paponya, kilenczlevelű foggyökér. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő cm. Három levele vagy örvösen, vagy váltogatva áll; mind hármas. Levelei kihegyezettek, egyenetlenűl fűrészesek virága sárgás fehér, bókoló. Porzói olyan hosszúak mint a sziromlevelek. Terem árnyékos erdőkben hazánk északnyugati és nyugati magasabb hegyvidékén Más honi faj: D. trifolia W. et K. Réti kakuktorma. Cardamine pratensis L. (Kakukfoszlár, kakuknyál, kakuktajték, kakukvirág, kakukpökte fű, kásavirág, mezei v. réti torma, tormafű, tormaiz. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő cm. Szára csöves. A felső levelek szeletei hegyes szög alatt állanak el. Virága lilás, vagy fehér. Szirmai visszástojásdadok, kiterülők, háromszor akkorák mint a csészelevelek és még egyszer oly hosszúak mint a porzók. Portokjai sárgák. Terem nedves réteken az egész országban Keserű kakuktorma. Cardamine amara L. (Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő cm. Barázdált szárát bél tölti ki. Levelei szárnyasak, 5 7 levélkéje kerekded. Fehér, ritkán halványrózsaszínű virágai kevésvirágú fürtben fejlődnek. Portokjai bíborszínűek, végre feketések. Terem forrásos helyeken, patakok és árkok mentén hazánk északi és keleti magasabb hegyvidékén. Néhol salátának szedik Virágrúgó kakuktorma. Cardamine impatiens L. (Hozzányílt foszlár. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Szára egyenes, merőleges és többnyire ágas. Levelei szárnyasak, 5 9 párral. Szárlevelei nyilasak; nyelük kissé pillás; esetleg nyeletlenek. Szirmai fehérek, igen aprók, gyakran ki sem fejlődnek, vagy hamar lehullók. A termés kocsánya rendszerint vizszintesen elálló. Terem erdők szélén az egész ország hegyvidékén kivált a völgyekben

308 Bőjti kakuktorma. Cardamine Nasturtium (L.) Ktze. (Borserejű fű, forrási torma, kerti sása, mustár-fű, orvosi zsázsa, rézsuka, vizitorma, vizi zsázsa, zsázsa zsombor. Nasturtium officinale R. Br. Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) 43. t. 2. k. Évelő cm. Ágas szára lecsepűlt és az iszapban gyökerező; vagy úszik a vizben. Levelei szárnyasak. Végső levélkéje nagyobb és kerekded. Virágai aprók, fehérek; portokjai sárgák. Terem forrásos helyeken szórványosan hazánk nyugati részében; túl a Dunán helyenként seregesen Fűszeres levele salátának jó, ezért helyenként termesztik. Más honi fajok: C. gelida Schott, graeca L. subsp. eriocarpa DC. és sacbsp. longirostris Jka., hirsuta L., sylvatica Lk., trifolia L. Osztrák bőjtfű. Roripa austriaca (Jacq.) Bess. (Nasturtium austriacum Cr. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Évelő cm. Szára egyenes, szegletes és kemény. Levelei hosszúkásak, vagy lapiczkásak, gyakran épek és szíves vállal szárölelők; a legalsók a füles nyélbe keskenyedők. Virága sárga; csészéje kicsiny. Terméskék igen kicsinyek, gömbösek, olyan hoszszúak, mint a bibeszál. Terem utak, vetések szélén, szárazabb mezőkön, a legészakibb vármegyéket kivéve, mindenütt Iszap bőjtfű. Roripa amphibia (L.) Bess. (Iszapzsázsa. Nasturtium amphibium (L.) R. Br. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Évelő cm. Csöves, vízben fölfúvódott szára tövén indákat hajt. Alsó levelei lantalakúak, nyélbe keskenyedők; a felsők hoszszúkás lándsásak, füles vállal ülők. Virága sárga. Beczője a kocsány fele, vagy harmada, a bibeszála pedig a termés fele vagy harmada. Terem vizenyős réteken, pocsolyák körül az egész országban Vízi bőjtfű. 302

309 Roripa palustris (Poll.) Bess. (Nasturtium palustris [Poll.] DC. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Egyéves. Áttelelő egyéves. Évelő cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő; ritkán egyenes. Levelei szárnyasan mélyen hasogatottak, az alsók lantalakúak. Szirmai halvány-sárgák, legfeljebb akkorák mint a csésze; termése fölfúvódott, olyan hosszú mint a kocsánya és sokkal hosszabb mint rövid bibeszála. Terem árkokban, ártereken, vizenyős réteken szórványosan az egész országban Közönséges bőjtfű. Roripa sylvestris (L.) Bess. (Bányafű, kányafű. Nasturtium sylvestre (L.) R. Br. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Évelő cm. Szára lecsepült és alsó részében gyökerező. Minden levele mélyen szárnyasan hasogatott; hasábjai fogasok, vagy ismét szárnyasan szabdaltak; az alsók mindig keskenyebbek mint a végsők. Virága sárga. Termése olyan hosszú mint a kocsánya. Terem folyók, patakok környékén, árkokban, nedves réteken az egész országban és mindenütt közönséges Más honi fajok: R. anceps. (Whlbg.) Borb., armoracioides Tsch., barbaraeoides Tsch., Borbásii Menyh., capillipes Borb., danubiale Borb., Haynaldiana Borb., hungarica Borb., islandica Oeder. Kerneri Menyh., permixta Borb., prolifera (Heuff.) Borb., pseudoriparia Simk., pyrenaica (L.) Rchb., Reiclaenbachii Knaf, Turczaninowi (Czernav.) Borb., uliginosa Simk. stb. Közönséges borbálafű. Barbarea vulgaris R. Br. (Téli tormáncz, tormáncs szegecs. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) 43. t. 4. k. Kétéves cm. Szára egyenes, szétterpedő ágakkal. Levelei szárnyasan hasogatottak, nagy végső karéjokkal. Apró virágai aranyszín-sárgák. Számos beczője felfelé áll. Terem nedves réteken, mívelt talajon, az egész országban

310 Más honi fajok: B. arcuata Rchb., stricta Andrz. Konya ikravirág. Arabis glabra (L.) Weinm. (Kopasz toronyszál, görbevirág. Turritis glabra L. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Kétéves cm. Szára alsó részében ágas szőröktől érdes. Tőlevelei virításkor rendszerint elszáradtak; alsó levelei fűrészesek, vagy épek, rövid szőröktől hamvasszürkék; a felsők kopaszok, szives vállal szárölelők, nyilas hoszszú fülekkel. Apró virága fehér, vagy sárgás. Beczője keskeny, hosszú, 4-élű, végre egyoldalra konyúló. Terem erdőszélen, sziklás gyepükben az egész ország hegy- és dombvidékén Tornyos ikravirág. Arabis turrita L. (Liba zsázsa, ludfű, tornyos ikrapikk, torony- vagy vad káposzta. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Kétéves cm. Az egész növény csillagszőröktől érdes. Alsóbb levelei kerülékesek, vagy visszás tojásalakúak, a felsők hosszúkásak, szárölelők; valamennyi öblösen fogas. Virágai fehérek, vagy zöldes fehérek; termése lefelé konyúl; magjának széles, hártyás szegélye van. Terem sziklás helyeken, főleg mészkőhegyek meredek gyepüiben az egész országban Borzas ikravirág. Arabis hirsuta (L.) Scop. (Arabis petrogena Kern. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Kétéves. Évelő cm. Szára egyszerű, elálló szőröktől borzas. Felfelé irányuló, csaknem szárhoz simuló leveleinek a füle csonka v. hosszabb és szétterpedt. Virága tejfehér. A becző is merőleges. Magja csak a csúcsán kissé hártyás, gyengén pontozott. Terem sziklás dombokon, erdők és utak szélén az egész országban

311 Homoki ikravirág. Arabis arenosa Scop. (Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Kétéves. Évelő cm. Szára ágas és terebélyes, egyszerű szőröktől borzas. Alsó levelei tőrózsában állanak; lantalakúak és szárnyasan hasogatottak, kétágú szőröktől borzasok. Szirmai aránylag nagyok, visszás tojásalakúak, fehérek, vagy lilaszínűek. A beczők szétterpednek. Terem erdők szélén, gyepükben, utak szélén az egész ország hegyvidékén Más honi fajok: A. alpina L., auriculata Lam., bellidifolia Jacq., Halleri L., hispida Mygind Hornungiana Schur, neglecta Schult., Ovirensis Wulf., procurrens W. et K., sagittata DC., sudetica Tsch. Közönséges lúdfű. Stenophragma Thalianum (L.) Èelak. (Bojtvirág, gyomor ikrapikk. Arabis Thaliana L., Arabidopsis Thaliana (L.) DC. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Szára kevés levelű, alsó részében érdes. Tőlevelei rózsában állanak, villás szőrűek; valamennyi hosszúkás, kevés fogú. Szirmai fehérek. Beczői a kocsányoknál alig hosszabbak és ívalakban fölfelé görbülők. Terem szikár, köves mezőkön az egész országban Szagos repcsény. Erysimum Cheiri (L.) Cr. (Jajlinka, fajtlinka, sárga viola, mentsvirág. Cheiranthus Cheiri L. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) 43. t. 3. k. Évelő cm. Lándsás levelei kihegyezettek, épek; odasimuló szőröktől szürkék. Virágai aranyszínsárgák, barnás narancsszínűek. Illatuk erős és kellemes. Termése lapos, szőre odasimul. Déleurópai növény, melyet kertbe is, cserépbe is ültetnek. Helyenként elvadul. A szobában télen is virít

312 Violás repcsény. Erysimum cheiranthoides L. (Ibolya szegecs, ibolyaforma repcsény. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) 43. t. 5. k. Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Szára és levele háromágú szőröktől érdes. Levelei hosszúkás lándsásak. Virága tojássárga színű. Kocsánya 2 3-szor olyan hosszú mint a csésze; a becző mégegyszer akkora, mint a kocsány, 4-élű és felfelé álló. Terem mívelt talajon, utak szélén, partokon, ligetekben, szórványosan az egész országban Fürtös repcsény. Erysimum repandum L. (Berzedt v. fürtös szegecs, hevítő-fű, kikapátoll repcsény. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Egyéves cm. Lándsás levele egyszerű, két és három ágú szőröktől érdes; széle kanyarított vagy öblösen fogas. Kocsánya félakkora, mint a csésze. Virága meglehetősen kicsiny, okkersárga. Négyoldalú hosszú beczője körülbelűl olyan vastag mint a vizszintesen elálló kocsányok. Termésben igen terebélyes. Terem legelőkön, parlagokon az egész országban. Mérges Más honi fajok: E. crepidifolium Rchb., diffusum Ehrh. (canescens Roth., fecskesárfű, vad káposzta), hieracifolium L., pannonicum Cr., sylvestre Cr., Wahlenbergii Asclars. et Engl., Wittmanni Zawadzki. Nagyon közel álló nem a Syrenia. Andrz. (sohse mentsvirág), melyből két faj tenyészik az országban: a S. cana (Pill. et Mitterp.) Rchb. és S. cuspidata (MB.) Rchb. Napkeleti nyilas. Conringia orientalis (L.) Andrz. (Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Egyéves Tőlevelei visszás tojásalakuak, nyelesek; szárlevelei kerülékesek, vagy tojásalakúak, nyelesek, szíves vállal szárölelők, épek. Az egész növény fakó és kopasz. Szirmai zöldessárgák, halványszínűek. Termései laza fürtben felállók, négyszögletüek; kopácsaik egyerűek. Terem köves parlagokon, vetés között szórványosan és inkább hazánk közép és keleti részében Hasonlít hozzá a nyugati nyilas. Conringia austriaca (Jacq.) Rchb. Virágai czitromszínsárgák; termései nyolczszögletüek és faluk 3-erű. Tenyészik hazánk nyugati felében, de ott is ritka Hagymaszagú kányazsombor. Alliaria officinalis Andrz. (Foghagyma-kányafű, foghagymaszagúfű, hagymalapú, hagymázfű. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) 42. t. 4. k. Kétéves cm. Szára egyenes, tőlevelei vesealakúak és hosszúnyelűek; szárlevelei tojásalakúak, rövidnyelűek; valamennyi bevagdalva csipkés. Szirmai fehérek. Beczője csak olyan vastag mint a kocsány, de sokkal hosszabb. Az egész növény, különösen levele, dörzsölve, erős foghagymaszagot áraszt. Terem erdőkben, gyepükben az egész országban Szapora zsombor. Sisymbrium officinale Scop. (Nőstény szaporafű, patikai repcsény, szapora szegecs, toroktisztítófű, kányagyom. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Ágai 306

313 szétterpednek. Levelei kaczurosak, végső karéja nagy, dárdaalakú. Virága igen apró és sárga. Beczői mintegy 1 cm. hosszúak, a szárhoz simúlók és kihegyezettek. Terem parlagokon, utak szélén, mívelt talajon az egész országban Sebforrasztó zsombor. Sisymbrium Sophia L. (Kányafű, parlagkóró v. seprű, sebforrasztófű, zsófia seprő, seprőfű. Term. r.: Keresztesvirágnak. Cruciferae.) Egyéves cm. Szára pelyhes. Levele szárnyasan és finoman hasogatott. Virágai aprók, sárgák. Termése jóval vastagabb, mint vékony kocsánya és körülbelül 2 3-szor akkora. Termésfürtje nagyon megnyúlik, sok beczőjű. Terem homokos mezőkön, utak szélén, falakon az egész országban Magyar zsombor. Sisymbrium Sinapistrum Cr. (S. altissimum L., pannonicum Jacq. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Szára ágas, ágai nagyon szétterpedtek. Legalsó levelei öblösen fogasok; az alsóbbak szárnyasan hasogatottak, sallangjaik alapjokon fülecskékkel; a felsők nyeletlenek, keskenyszálas, egymástól távol álló ép és szálas szeletekkel. Szirmai halványsárgák. Beczője olyan vastag mint a kocsány; és valamennyi erősen szétberzed; a becző válaszfala szivacsos. Terem szórványosan az ország déli felében, az északi hegyvidék lábáig, még pedig inkább az ország nyugati és középső részében Borzas zsombor. Sisymbrium Loeselii L. (Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Áttelelő egyéves. Kétéves cm. Az egész növény borzas. Levelei kaczúrosak; a végső karéj dárdás és igen nagy. Ki nem nyílt virágai a kinyílottakon nem érnek túl; szirmai aranyszín-sárgák. Beczői körülbelül még egyszer akkorák mint a vékony 307

314 kocsányok, ívalakban fölemelkedők, de nem emelkednek túl a virágokon. Terem homokos mezőkön, árkok, utak szélén, töltéseken, falakon, mívelt földön az egész országban Más honi fajok: S. austriacum Jacq., Irio L., junceum W. et K. orientale L. (Columnae Jacq.), strictissimum L. Kőfali kányazsázsa. Diplotaxis muralis (L.) DC. (Fali zsázsa, két sormag, kőfali kányafű, sorapár, ikrend. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Alsó levelei rózsában állanak; nyelesek; öblösen fogasok vagy szárnyasan hasogatottak. Virága sárga; körülbelűl olyan hosszú mint a kocsánya. Beczője a kocsány megvastagodott vége fölött nem nyeles; érett állapotában többnyire 2 3-szor olyan hoszszú mint a kocsány. Terem parlagokon, főleg vasuti töltéseken, mívelt talajon az egész országban Ehhez igen hasonló a D. tenuifolia (L.) DC. (németfű). Évelő. Kocsánya a virágnál rendszerint többszörte hosszabb. Érett termése körülbelül akkora mint a kocsány és ennek a megvastagodott vége fölött, nyeles. Terem szórványosan az egész országban kivált a középvidéken Más honi faj: D. viminea (L.) DC. Főzelék káposzta. Brassica oleracea L. (Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) 42. t. 5. k. Kétéves cm. Levele nagy, lantalakú, húsos, kopasz és deres. Halvány-sárga virágokból összetett fürtje már a virágok nyilása előtt megnyúlik. A csésze a szirmokhoz simúl. Termesztik és pedig többféle fajtáját. Ilyen fajták a téli káposzta, fejes k., rózsa k., két v. kel (olasz v. édes k.), kalarábé, virágkel (karfiol), spárgakél v. brokkoli Kerekrépa káposzta. Brassica Rapa L. (Mezei vad káposzta, kerekrépa, répa repcze, Brassica asperifolia Lam. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Alsó levelei lantalakúak, szárnyasan hasogatottak, fűzöldek, ritkásan sertések; a felsők hosszúkásak, vagy lándsásak, szárölelők; hamvasak. Virágai sárgák; a kinyilottak túlnövik a még ki nem nyilottakat vagyis a fürtje csak elviritás után nyúlik meg. Termései felállók. Magja pirosasbarna. Fajtái közül legnevezetesebbek az olajtermő, Br. oleifera DC., melyet repcze néven termesztenek; a Br. rapifera Metzg., melynek a répája takarmányul és főzelékül szolgál; a Br. campestris L. vetésekben vadon terem az egész országban. 4 5,

315 Repcze káposzta. Brassia Napus L. (Bánáti repcze, káposzta repcze, kélrepcze, repcze. Term. r:: Keresztesviráguak. Cruciferae.) Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Az egész növény hamvaszöld. Alsó levelei nyelesek, lantalakúan metszettek, a felsők hosszukásak, épek, kiszélesedő tővel szárölelők; kissé szőrösek. Virágai aranyszínsárgák, fürtje virágzáskor nyúlik meg, azért a bimbók túlemelkednek a virágokon. Virágzata laza. Csomós beczője körülbelül 45 szög alatt áll el. Magja sötétbarna, pontozott. Van két fajtája egyik a Br. Napus L. var. oleifera DC., a másik a Br. Napus L. var. napobrassica L. (esculenta DC., rutabaga). Az elsőt repczének vetik tavaszszal is: nyári repcze (f. annua Koch.), de inkább őszszel: téli repcze (f. hiemalis Döll.); utóbbit pedig, mint karórépát főzeléknek és takarmánynak termesztik. 4 5, Más honi fajok: Br. elongata Ehrh., nigra (L.) Koch. Mezei mustár. Sinapis arvensis L. (Erdei v. vetési repcze, hangafű v. hangarepcsény, repcsény. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) 42. t. 6. k. Egyéves cm. Levelei tojás alakúak, egyenetlenül fürészesek, az alsók csaknem lantalakúak. Az egész növény elálló merev szőröktől érdes, lekopaszodó vagy csak alsó részében kissé érdes, felül kopasz. Virága sárga. Termésének kopácsa 3-erű. Tenyészik mívelt talajon az egész országban. Egyike az ország legelterjedtebb és legártalmasabb gyomnövényeinek Fehér mustár. Sinapis alba L. (Fehér repcze. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Egyéves cm. Levelei szárnyasan hasogatottak, karéjai egyenetlenül és durván fürészesek. Virága sárga. Termése körülbelül akkora mint többnyire sarlós csőre, mely merev sertéktől rendszerint borzas; kopácsa 5-erű. Terem vetésekben szórványosan az egész országban; de vetik is. Magjából a mustár fűszer készül

316 XVI. osztály. Egyfalkásak. Monadelphia. A porzók szálai végig vagy legalább tőben csővé vannak összenőve. 1. rend: Négyporzósak. Tetrandria. A porzók száma négy. E rendbe sorolható a Radiola (IV. o. 4. r.) 2. rend: Ötporzósak. Pentandria. A porzók száma öt. E rendbe sorolható: Bryonia, Cucumis, Cucurbita (XXI. o. 8. r.), Cynanchum (V. o. 2. r.); Erodium (XVI. o. 4. r.), Linum (V. o. 5. r.), Lysimachia (V. o. 1. r.), Polygala. (XVII. o. 3. r.), Cortusa (V. o. 1. r.) Oxalis (X. o. 5. r). Impatiens (V. o. 1. r.) 3. rend: Nyolczporzósak. Octandria. A porzók száma 8. E rendbe sorolható: Polygala (XVII. o. 3. r.) 4. rend: Tízporzósak. Decandria. A porzók száma tíz. Közönséges csermelycziprus. Myricaria germanica (L.) Desv. (Tízhímes átán, átánfa, átáncserje, tamarik, tamariska, tamariskusfa. Term. r. Tamariskafélék. Tamariscineae.). Cserje. 1 3 m. Veszszős ágai sűrűn levelesek. Levelei aprók, keskenyek, kissé húsosak szürkén hamvasak és pontozottak. Rózsaszínű, apró virágai szártetőző fürtökben fejlődnek. Termése háromoldalúan-kúpos tok. Magjának nyeles szőrüstöke van. Terem patakok mentén hazánk északi és keleti hegyvidékén A kertjeinkben majd mindenütt tenyésztett és hozzá némileg hasonló franczia tamariska (Tamarix gallica L., vasfa) a Földközi tenger mellékéről való. Fodros gerely. Geranium phaeum L. (Barna vagy veres darúorr, darúláb, eszterág orra v. esztragór, galambláb, gólyacsőr, gólyaköröm vagy gólyaorr; Isten haragja; pörögj, Isten kasza, tyúkorr, varjú láb, vérállató fű. Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae). Évelő cm. Levele tenyeresen hétosztatú, hasábjai viszszás tojásdadrhombosak, bevagdalva fűrészesek. Szirmai biborviolaszínűek, vagy sötétbarnák; a csészelevelek kihegyezettek, szálkahegyűek. A bibeszálból alakult terméscsőr éréskor valamennyi gerelyfajon hasábonként ívalakúan fölfelé 310

317 görbül, a termés üregéből a magot vagy a termést magát dobva el. Terem erdőkben, patakok mentén, az egész ország hegyvidékén Mezei gerely. Geranium pratense L. (Kék darúorr. Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae.) 44. t. 1. k. Évelő cm. Szára felül ágas és mirigyes. Levelei 5 7-felé tenyeresen metszettek. Nagy kék virágai párosával állanak; kocsánya elvirítás után legörbül. Porzószálai széles tőből hirtelen vékonyodnak. A termés elálló mirigyszőröktől borzas. Terem réteken hazánk északi és keleti hegyvidékén Piros gerely. Geranium sanguineum L. (Csókaláb, rózsás gerely. Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae.) Évelő cm. Tőtől ágas szára többnyire lecsepült, felegyenesedő és elálló egyszerű szőröktől gyapjas, vagy borzas. Levele mélyen 7-felé osztott, 3 vagy többfelé hasadt tagokkal. Élénk biborpiros, nagy virágai magánosan fejlődnek hosszú kocsányokon. Ősz idején az egész növény vérszín-piros. Terem napos dombokon, szikár erdőkben az egész országban Apró gerely. Geranium pusillum L. (Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Terebélyes szára többnyire lecsepült, alsó részében puhaszőrű, felül mirigyes. Levele csak a közepéig tenyeresen hasadt. Szirmai visszás szívalakúak, lilaszínűek. Termése odasimuló, csőre elálló szőröktől borzas. Terem parlagokon, útak mentén az egész országban és mindenütt közönséges

318 Nehézszagú gerely. Geranium Robertianum L. (Bakbűzű gerely, jószagú gólyafű, muskáta, szagos gólyaorrúfű, Szent-Róbert füve. Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae.) 44. t. 2. k. Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Az egész növény puhaszőrű, terebélyes és rendesen, kivált ősz idején, vérszín-piros. Levelei 3 5-felé hasadtak; tagjai 1 2-szer szárnyasak, csipkések. Halvány biborszínű virágai párosan állanak. Terméskéi ránczosak. Az egész növénynek kellemetlen szaga van. Terem nyirkos erdőkben, gyepűkben az egész országban Más honi fajok: G. alpestre Schur, bohemicum L., coerulatum Schur, columbinum L., dissectum L., divaricatum Ehrh., lucidum L., macrorrhizum L., molle L., palustre L., pyrenaicum L., rotundifolium L., sylvaticum L. A gerelyfélékkel rokon a muskátli (Pelargonium L Hérit). Népünk legkedvesebb és legelterjedtebb cserepesnövénye, melyet számos fajtában ápol. Büröklevelű gémorr. Erodium cicutarium (L.) L Hér. (Arorr, gémcsőr, gémorr, gémorrúfű, kiszi kasza, kócsagorr, órafű, pásztortűje. Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Szára lecsepült, érdes. Szárnyasan hasogatott levelei sűrű gyepet képeznek. Virágzata ágtetőző 2 10 virágú ernyő. Szirmai pirosas lilaszínűek. Bibeszála éréskor megcsavarodik. Terem mívelt, szikár vagy homokos talajon, legelőkön az egész országban Más honi fajok: E. ciconium Willd., serotinum Stev. E rendbe sorolható: Oxalis (X. o. 5. r.), Sarothamnus, Cytisus, Genista, Ononis, Anthyllis, Ulex, Galega (XVII. o. 3. r.). 5. rend: Sokporzósak. Polyandria. 312

319 A porzók száma tíznél több. Szőlőlevelű kitaibelia. Kitaibelia vitifolia Willd. (Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae.) 65. t. 4. k. Évelő m. Levelei 3 7, de rendesen 5 karéjúak; a karéjok kihegyezettek, egyenetlenűl és durván fűrészesek. Virágai a levelek hónaljában fejlődnek; fehérek vagy igen halvány rózsaszínűek. A külső csésze 6 9, a belső 5-felé hasadt. Egymagvu terméskéi 5 karéjú fejecskévé csoportosulnak. Terem Horvát-Szlavonországban. Helyenként kertbe ültetik; erre annyival inkább ajánlható, mert nemcsak szép, hanem igen ritka növény is Nagyvirágú paizs-sajt. Lavatera thuringiaca L. (Lavater mályva, paizssajt. Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae). Évelő cm. Az egész növény csillagszőröktől molyhos. Alsó levelei szögletesen karéjosak, vagy 3-karéjúak. Virágai többnyire egyenként (1 3) fejlődnek a levelek hónaljában. Csészéje kettős; a külső 3-karéjú, a belső 5-osztatú. Szirmai szívesek, 3 cm. hosszúak, halványrózsaszínűek és sötéten erezettek. Terem utak szélén, parlagokon az egész országban Orvosi ziliz. Althaea officinalis L. (Mahola, mázola, lágy- vagy fehér mályva. Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae). Évelő cm. Szára merőleges, molyhos. Levelei nyelesek, gyengén 5-karéjúak, mindkét lapjokon bársonyosak. Virágai szártetőző, megnyúló fürtben fejlődnek; halvány rózsa- v. lilaszínűek, nagyok. Terem árkok szélén, nedves réteken, erdők szélén az egész országban. Csak az északi vármegyékben hiányzik. Orvosi növény Halavány ziliz. 313

320 Althaea pallida W. et K. (Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae). Kétéves. Évelő cm. Szára érdes. Alsó levelei 5, a felsők 3-karéjúak, molyhosak. Virágai magánosan, vagy többesével a levelek hónaljában fejlődnek. A külső csésze 6 7 levelű, akkora, mint a belső. A szirmai igen nagyok, 3 5 cm. hosszúak, visszás szívesek, halvány rózsa- vagy lilaszínűek, tövükön sárgásak. Terem pusztákon, utak, gyepűk szélén hazánk déli felében 6 9. Más honi fajok: A cannabina L., hirsuta L., micrantha Wiesb. A rózsás ziliz, Althaea rosea (L.) Cas. (mályvarózsa) kedvelt kerti növény; de festék nyerés végett termesztik is. Erdei mályva. Malva sylvestris L. (Csúszóka, fűdző rózsa, nagy papsajt. Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae.) 44. t. 3. k. Egyéves. Kétéves cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő, ritkábban merőleges; érdes. Levelei hosszúnyelűek, vesealakúak vagy szívesen kerekdedek, 5 7, lekerített karéjjal. A külső csésze levelei kerülékes hosszúkásak. Szirmai visszás-szívesek, halványbiborszínűek, sötéten erezettek és 3 4-szer akkorák mint a csésze. Terem utak mentén, parlagokon, mívelt talajon, erdők szélén az egész országban Kereklevelű mályva. Malva neglecta Wallr. (Haslágyító fű, kerek mályva, penészke, penészkés apró mályva, úti mályva. M. rotundifolia L. részben. Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae.) Egyéves. Kétéves cm. Szára lecsepült, érdes. Levelei hosszúnyelűek, kerekdedek, 5 7 csipkés karéjjal. A külső csésze karéjai keskenyek. Szirmai visszásszívesek, halvány rózsaszínűek vagy fehérek, kétszer akkorák mint a csésze. Terem parlagokon, utakon, legelőkön főleg lakások körül, az egész országban Más honi fajok: M. Alcea L., pusilla Sm. Selyem sárda. Abutilon Avicennae Gaertn. (Sárga- v. selyemmályva, sárda, szépasszony tenyere. Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae.) Egyéves cm. Az egész növény molyhos, bársonyos. Levele nagy, szíves alapból kerekded, kihegyezett. Széle egyenetlenül csipkés. Apró virága sárga. Csészéje egyszerű, ötfelé hasadt, körülbelül tizenöt, kétcsőrű termése körben egymás mellett áll. Terem folyók partján, töltéseken, az északi hegyvidéket kivéve, szórványosan mindenütt, kivált a Tisza vidékén, az Alföld déli részében

321 Dinnyés varjúmák. Hibiscus ternatus Cav. (Dinnyefű v. dinnyehibik, gombókender, varjúfű. Hibiscus Trionum L. Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae.) 65. t. 3. k. Egyéves cm. Rendszerint tőtől ágas-bokros. Levele hárommetszetű; tagjai egyenetlenűl bevagdaltak. A külső csésze többnyire tizenkét fonal- vagy árszerű levélkéből áll; a belső harangalakú, ötfogú és kivált a termésen erősen fölfuvódott, és zegzúgos bordái csomósan sertések. Szirmai a bimbóban sodrottak, halvány kénszinsárgák, a tövükön barnás violaszínű folttal. Terem mívelt talajon főleg kapás növények között, az északi hegyvidék kivételével, az egész országban

322 A Hibiscus syriacus L. (cserjemályva, török rózsa, virágfa) kedvelt díszcserjénk. 14. XVII. osztály: Kétfalkásak. Diadelphia. Az összenőtt porzószálak két csoportban, falkában vannak; egyetlen különálló porzó is falkaszámba megy. 1. rend: Hatporzósak. Hexandria. Az összenőtt porzók száma hat. Odvas keltike. Corydalis cava (L.) Schwg. et K. (Hüvelykes földfüstje, kakasláb, lyukas ír, Szent-György-virág, tavaszi gerezdeske, üres földfüstfű. Term. r.: Füstikefélék. Fumariaceae.) 44. t. 4. k. Évelő cm. Gumója üres. Szára rendesen kétlevelű; levelei kétszer szárnyasak; levélkéi egyenetlenül bevagdaltak. Virágzata fürt. Murvái tojásalakúak, épszélűek. Virágai szennyes bibor-, lila- vagy fehérszínűek. Termése végre lógó, hüvelyszerü. Tenyészik erdőkben, gyepűkben az egész országban; az Alföldön azonban sok helyt hiányzik Ujjas keltike. Corydalis solida (L.) Sm. (Bárányvirág borsóvirág, kakas bandikó. Term. r.: Füstikefélék. Fumariaceae.) Évelő cm. Az előbbihez hasonló, de a gumója tömör és murvái ujjasan hasadtak, vagy legalább az elülső szélükön bevagdalva fogasok. Virágai halvány bibor- vagy lilaszínűek. Terem erdős, cserjés helyeken az egész ország hegy- és dombvidékén. Az előbbinél ritkább Más honi fajok: C. capnoides (Sm.) Whlbg., intermedia (L.) P. M. E., pumila (Host.) Rchb. Orvosi füstike. Fumaria officinalis L., (Epefű, földepefű, földfüsti. Term. r.: Füstikefélék. Fumariaceae.) 44. t. 5. k. Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Az egész növény kékes-hamvaszöld. Levelei kétszer szárnyasak, levélkéi keskenymetszetűek. Virágzata fürt. Pártája háromszor akkora mint a csésze, halvány biborszínű, a belső szirmok csücske feketés. A termés többnyire szélesebb, mint hosszú; csúcsa csonkított, csaknem körtealakú. Terem mívelt talajon parlagokon az egész országban Nyűgös füstike. Fumaria prehensilis Kit. (Term. r.: Füstikefélék. Fumariaceae). Egyéves cm. Virágzata tömöttebb, virága is nagyobb és pirosabb. A csésze levelei széles tojásalakúak, félakkorák mint a párta. Gömbölyű termésén kis csücske fejlődik. Terem vasutak töltésein, magasabb partokon, lejtőkön, hazánk déli felében. Helyenként gyakori Deres füstike. Fumaria Vaillantii Lois. (Term. r.: Füstikefélék. Fumariaceae). Egyéves cm. Az egész növény igen hamvas. Virágzata laza; virága kisebb, halvány lila- v. rózsaszínű. A csésze igen picziny; a párta 6 10-szerte nagyobb nála; le is hull könnyen. Termése gömbölyű, fiatal korában szintén van csücske, két oldalán azonban horpadás látszik. Terem ugarokon, mívelt talajon az egész országban Más honi fajok: F. Kralikii Jord., parviflora Lam., Reuteri Boiss. Sclaleicheri Soy. Wilm. Kedvelt kerti növény a Dicentra spectabilis DC. (Csüngő szív, Jézus szíve, lakatrózsa, szívbimbó, szüzek szíve). Évelő cm. Rózsaszínű nagy és sajátságos alkatú levélhónalji virágai szártetőző bókoló fürtökben fejlődnek. Hazája Szibéria rend: Nyolczporzósak. Octandria. A porzók száma nyolcz. Közönséges pacsirtavirág. 316

323 Polygala vulgaris L. (Csészeszárny, keresztfű, pacsirtaszárny, tejelőke, tejhozó fű, tejnevelőfű, tejeltető fű. Term. r.: Pacsirtavirágfélék. Polygalaceae). Évelő cm. Szára tövén ágas. Levelei keskeny lándsásak, az alsók csomókban fejlődnek. Murvái akkorák, mint a kocsány. A fürtvirágzatnak virágnyilás előtt nincs üstöke. Virága kék, piros vagy fehér. A csésze szárnya háromerű, erezett. Terem hegyi réteken, mezőkön az északi és keleti magasabb hegyvidéken Nagy pacsirtavirág. Polygala major Jacq. (Term. r.: Pacsirtavirágfélek. Polygalaceae.) Évelő. Cserje cm. Szára gyakran lecsepült. Virágai nagyok, rózsaszínűek, ritkán lilásak vagy fehérek. A csésze szárnya mm., a párta mm. hosszú. A magház kocsánya virágnyiláskor 3 4-szer akkora, mint a magház. Terem az egész ország hegyes vidékén Más honi fajok: P. amara L., amarella Cr., austriaca Cr., Chamaebuxus L., comosa Schk., microcarpa Gaud., oxyptera Rchb., sibirica L. 3. rend: Tízporzósak. Decandria. Az összenőtt porzók száma tíz. A) Valamennyi porzó szála falkába van összenőve. Ezek tulajdonképen egyfalkás növények. Európai sül-zanót. Ulex europaeus L. (Sülbige, villogó sün-rekettye, tövis zanót. Term. r.: Hüvelyesek Leguminosae.) 45. t. 2. k. Cserje cm. Tövises cserje. Ágai tövisben végződnek, sűrűn levelesek. Levelei aprók, hegyesek. Virága sárga; csészéje tövéig ketté hasadt. Európa nyugati részén honos. Hazánkban vadon nem terem. Helyenként díszcserjének ültetik Német rekettye. Genista germanica L. (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 45. t. 3. k. Cserje cm. Igen ágas, érdesszőrű cserje. Virágos ágai nem tövisesek, meddő hajtásai azonban 1 2 cm. h. árkolt tövisektől igen szúrósak. Murvái serteszerűek, félakkorák mint a kocsány. Virága sárga. Hüvelytermése érdes. Terem napos, sziklás gyepűkben hazánk hegy- és dombvidékén, de nagyon szórványosan Festő rekettye. Genista tinctoria L. (Festővirág, nyúlrekettye, nyúlvessző, pogányékesség, sárga festőfű. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 45. t. 4. k. Cserje cm. Szára és ágai vesszősek. Levelei lándsásak vagy kerülékesek; rendszerint legalább szélökön kissé szőrösek, ritkán kopaszok. Sárga virágai egyenként fejlődnek lándsás murvák hónaljában és kivált ágasabb példányokon kúpos fürtöt képeznek. Pártája és hüvelye kopasz. Terem erdőszélen, gyepűkben, homokos, szikár földön az egész országban

324 Szőrös rekettye. Genista pilosa L. (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Cserje cm. Szára lecsepült. A hajtások legalább a csúcsukon, a levelek visszája, a kocsány, a csésze, a vitorla, a csónak és a hüvely odasimuló szőröktől selymesek. Virágai az ágak oldalán egyenként, párjával, vagy csomókban fejlődnek; sárgák. Terem napos, szikár dombokon, erdők tisztásain az ország hegyvidékén, még pedig keleten csak szórványosan, északon és nyugaton azonban közönséges. 5 6, 8 9. Szegettszárú rekettye. Genista sagittalis L. (Bogárzó fű, kuhics, vad, sárga, gerezdes rekettye, gatyás rekettye. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Cserje cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő, lefutó lemezektől kétélüen szárnyas. Sárga virágai rövid, szártetőző fürtökben fejlődnek. Terem szikár, köves dombokon, gyepűkben hazánk hegyvidékén, még pedig nyugaton ritka, kelet felé gyakoribb Más honi fajok: G. elatior Koch., hungarica Kern., Mayeri Jka., nervata Kit., olygosperma Andrae, ovata W. et K., radiata (L.) Scop., spathulata Spach., transsylvanica Lerchenf. Seprős zanót. Cytisus scoparius (L.) Lk. (Kotroncz, seprő hajlár, jeneszter, sárgás seprőke. Spartium scoparium L., Sarothamnus vulgaris Wimm. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 46. t. 1. k. Cserje cm. Terebélyes bokor; ágai élesen szögletesek, kevés levelűek. Alsó levelei hármasok, a felsők egyszerűek, visszás tojásalakúak és épszélűek. Virágai aranyszín-sárgák; a bibeszál csúcsa felé meg van vastagodva és köralakúan csavarodott. Erről könynyen felismerhető. Hüvelye a forradásokon elálló szőröktől borzas. Terem szikár, napos dombokon; a legtöbb termőhelyére azonban ültették nyulaknak. Így terem: Arad-, Szilágy-, Szatmár-, Máramaros-, Pozsony-, Nyitra-, Vas-, Pest-, Baranyavármegyében. Hazája Európa nyugati és déli része Aranyeső zanót. Cytisus Laburnum L. (Alébenfa, babtermő fa, büdös-fa, bűzfa, fái bab, fai zanót, sárga ákácz. Laburnum vulgare Grsb. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 46. t. 2. k. Cserje. 2 6 m. Levelei hármasak; levélkéi kerülékesek, felső lapjuk kopasz, fonákuk selymes. Csüngő nagy virágfürtjei aranyszínsárgák. Hüvelye selymes, felső forradásán vaskos orom húzódik végig. Terem erdőirtásokban, gyepűkben az Alpokban. Nálunk díszcserjének ültetik; elvétve el is vadulhat. Magja és fiatal kérge mérges (cytisin) Feketéllő zanót. Cytisus nigricans L. (Mezei bognár. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Cserje cm. Sűrűn bokros; hajtásai vesszősek. Hármas levelének levélkéi visszás tojásalakúak, vagy kerülékesek. Az ágak, a levelek fonáka, a virágzati tengely, a kocsány és a termés selymes szőrű. Virágzata leveletlen fürt. A csésze 318

325 harangalakú, csöve rövid. Szirmai aranyszín-sárgák. Szárításkor az egész növény valamennyire megfeketedik. Terem az egész ország hegy- és dombvidékén, szórványosan az Alföld homokbuczkáin is Buglyos zanót. Cytisus austriacus L. (Osztrák zanót. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae) Cserje cm. Szárának töve gyakran lecsepült. Ága és hármas levelének mindkét lapja fehéren selymes és némileg borzas is. Többnyire aranyszín-sárga és csak kivételesen halványabb virágai szártetőző fejecskékben fejlődnek. A vitorla a többi szirmoknál jóval hoszszabb. A csésze csöve hosszabb, mint széles. Termése gyapjas. Terem főleg mészkőhegyek lejtőin hazánk középvidékén és túl a Dunán Halvány zanót. Cytisus pallidus Schrad. Cserje cm. Keleten helyettesíti az előbbit, de nagyobb termetű; levelei is nagyobbak és noha mindkét lapjokon szőrösek, mégis zöldek. A csésze sűrűn pelyhes. Virága mindig halványsárga, gyakran fehéres. Nyugatra Budapestig terjed, hol az előbbivel együtt fordúl elő Fejecskés zanót. Cytisus aggregatus Schur. (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Cserje cm. Sűrűn bokros és hajtásai sűrű, szennyes szőröktől bundásak. Legalább az alsó és középső levelek levélkéi visszás tojásalakúak és sötétzöldek; visszájok borzas, felső lapjok sokszor lekopaszodik. A levélnyél hosszú elálló szőröktől borzas, a csésze is borzas, a termés pedig gyapjas. Virágai sárgák; rendszerint szártetőző fejecskékben fejlődnek. Terem szórványosan az egész országban. Helyenként közönséges Henye zanót. Cytisus supinus L. Hasonlít az előbbihez. Hajtásai és termései gyéren álló hosszú szőröktől szőrösek; levelei pedig rendesen mindkét lapjokon egyformán borzasok. Ez hazánkban csak a nyugati határvidéken terem és szálanként a Balatonig terjed Más honi fajok: C. albus Hacq., alpinus Mill., arenarius Simk., biflorus L'Hérit. ciliatus Whlbg., diffusus (Willd.) Vis., elongatus W. et K., Haynaldi Simk., Heuffelii Wierzb., hirsutus L., Jacquinianus Wettst., Kitaibelii Vis. (procumbens W. et K.), leiocarpus Kern., leucanthus W. et K., leucotrichus Schur., millenii Borb., pannonicus Simk., polytrichus MB., Pseudo-Rochelii Simk., Ratisbonensis Schaeff., Rochelii Wierzb. Sárga csillagfűrt. Lapinus luteus L. (Csigafűrt, farkas-bab, füge-bab, fürtös ibolya, kisasszony vagy szépasszony tenyere. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 47. t. 2. k. Egyéves cm. Levelei ujjasak; többnyire kilencz hosszúkás levélkéből állanak. Sárga, illatos virágai fürtüsen álló örvekben fejlődnek. Magja márványos. Virágnak, takarmánynak vetik; hazánkban azonban igen ritkán

326 Keskenylevelű csillagfürt. Lupinus angustifolius L. (Gyöngyösi vagy magyar kávé, kávépótlék-borsó.) Egyéves. Az előbbinél gyakrabban vetik. Virágja kék. Magját a nép néhol kávénak használja. Keserű, de az izgató coffein nincsen benne Helyenként vetik a fehér csillagfürtöt is (Lupinus albus L., spanyol viola.) Tövises iglicz. Ononis spinosa L. (Ekeakadály, ekenyüg, eketartófű, gerlicze-tövis, gilicze-tüsök, gilicze-tövis, igricze-tüsök, kecskezanót, macskatövis vagy tüsök, ökörgúzs, szamár gyönyörűsége, vagy szamártövis, tövises igricz. (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 46. t. 3. k. Cserje cm. Szára egyenes, felemelkedő vagy lecsepűlt. Tövisei többnyire párosak. Szára 1 2 sor szőrtől gyapjas és mirigyes; lehet azonban kopasz is. Levelei aprók, kerekdedek, vagy kerülékesek, fogasok és csaknem kopaszok. Virágai egyenként fejlődnek a levelek hónaljában; ritkán van kettő együtt; rózsaszinűek vagy fehérek. Termése körülbelül olyan hosszú mint a csésze. Terem legelőkön, pusztákon az ország középső és nyugati részében; a keleti részen más fajok helyettesítik Nehézszagú iglicz. Ononis pseudohircina Schur. (Bakbűzű iglicz, ótvarfű. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Cserje cm. Szára köröskörül hosszú szőröktől szöszös. Ágai többnyire csak csúcsukon rövid tövisűek. Virágai nagyobbak, szennyeskékek. Az egész növény igen erős és kellemetlen szagú. Terem a keleti hegyvidéken Más honi fajok: O. hircina Jacq., Natrix L., semihircina Simk., spinosaeformis Simk., subocculta Vill. (C. Columnae All.). Magyar nyúlszapuka. Anthyllis polyphylla Kit. (Csodahere, nyílhere. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 47. t. 3. k. Évelő cm. Szára közepéig levelestűl elálló szőröktől borzas. Levele szárnyas; a végső levélke nagy. Virágzata gömbös; csészéje elálló szőröktől gyapjas; pártája sárgásfehér; a csónak csúcsa többnyire pirosas. Termése félkör alakú. Terem napos dombokon, főleg lösz-talajon az egész országban. Ez a leggyakoribb nyúlszapuka fajunk Más honi fajok: A. alpestris Kit., calcicola Schur., Jacquini Kern. és az A. Vulneraria L. több eltérése. Orvosi kecskeruta. Galega officinalis L. (Eboldal, gálya, pestisölő fű, patikai gálga. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő cm. Levele páratlanúl szárnyas, 9 17 hosszúkás lándsás levélkével. Pálhái hosszú szálkahegyben végződnek. Vitorlája lilaszínű a többi sziromlevele fehér. Terem nedves réteken, erdők szélén, folyók mellékén, az északi vármegyék kivételével az egész országban

327 B) Az összenőtt porzók két csoportban állnak. 1. A termés kovadó hüvely. a) A bibeszál kopasz. Tüskés édesgyökér. Glycyrrhiza echinata W. et K. (Czukor-kóró, édes fa, ednám kóró, tüskés higviricz, vagy likviricz, mézgyökér, ördögoldal, Szent-János füve. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő. 1 5 m. Terebélyes kóró; levele páratlanul szárnyas; levélkék mindkét végen kibegyezett kerülékesek, fehéren pontozottak. Virágzata sűrű gombos füzér, melynek hosszú kocsánya a levelek hónaljából nő ki. Virága apró, kék; csészéje különösen sűrűn mirigyes. Az egész növénynek erős, sajátságos, csaknem kábító illata van. Termése lapos, csőrös és tüskés. Terem az Alföld árteres helyein és tömeges előfordulásával lapályainkra kiválóan jellemző növény Gyökere glycyrrhizin tartalmú és édes ízű. Más honi faj: G. glandulifera W. et K. Szarvas kerep. Lotus corniculatus L. (Szarvas sárga here. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 47. t. 4. k. Évelő cm. Szára többnyire lecsepült, kemény. Levele ötösnek látszik, mert a pálhája is levélszerű. Virága aranyszínsárga; vitorlája valamivel keskenyebb mint a derékszög alatt felgörbülő, hirtelen kihegyesedő csónak; szegélye többnyire piros. Terem mezőkön, gyepükben az egész országban. Mindenütt közönséges

328 Bársony kerep. Lotus siliquosus L. (Bársonyborsó, borsóka, bársonyvirág, czipőkvirág, gatyás kerep, papucsvirág, spárgabab, szárnyók. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő cm. Szára lecsepült; rövid nyelű levele hármas. Levélkéi visszás tojásalakúak, épek, szálkahegyűek. Virágai hosszú kocsányokon fejlődnek egyenként, vagy párosával a levelek hónaljában. Termése 3 4 cm. h. és 4 hártyás él van rajta. Terem nedves réteken, kivált sós talajon az egész országban Más honi fajok: L. gracilis W. et K., tenuifolius L., villosus Thuill. 322

329 Réti lóhere. Trifolium pratense L. (Borjúvirág, három levelű fű, istenke czipóka, piros here, stájer lóhere. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 46. t. 4. k. Évelő cm. Levélkéi tojásalakúak. Pálhái nagyok, félig 323

330 tojásdadok, épszélűek és hirtelen szálkába keskenyedők. Virágzata gömbös; többnyire párosával áll és murvákkal van körítve. A csésze csöve szőrös, tízerű, sokkal rövidebb mint a párta: a négy felső foga olyan hosszú mint a cső. Sziromlevelei halvány- vagy sötétpirosak, ritkán fehérek. Mint értékes takarmánynövényt nagyban termesztik; vadon is terem az egész országban Közepes lóhere. Trifolium medium L. (Gacsibás, tekergős lóhere. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő cm. Az előbbihez nagyon hasonlít. Szára többnyire ide-oda görbült. Levélkéje kerülékes; a pálhája keskeny és pillás. Magánosan álló gömbös virágzata murvátlan. Virága bíborszinű. Csészéje szintén 10 erű, de csöve kopasz. Terem erdőkben, mezőkön az egész országban Rendkivűl hasonlít hozzá a sárosi lóhere.(trifolium sárosiense Hazsl.) Csészéje legalább 14, de rendesen 20 erű; erről könnyen felismerhető. Inkább hazánk keleti hegyvidékén tenyészik Pirosló lóhere. Trifolium rubens L. (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 45. t. 5. k. Évelő cm. Szára kopasz; levélkéje kihegyezett, lándsás. Bíborszinű virágai hosszúkás hengeres tömött gombban rendszerint kettesével állanak a murvák hónaljában. A csészéjének csöve kopasz, fogai pillásak. Terem szórványosan hazánk dombvidékén, erdők szélén és gyepűkben Magyar lóhere. Trifolium pannonicum. Jacq. (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae). Évelő cm. Nagyon bokros; vastag tőkéje gyakran húsz, sőt több szárat is hajt. Alsó levélkéi széles kerülékesek, a felsőbbek keskeny hosszúkásak, 5 cm. hosszúak. Az egész növény szőrös; még pedig a száron és a levél nyelén elálló, a levél lemezén oda simuló szőrszálaktól. Virágzata nagy; többnyire hosszúkás tojásalakú és 4 8 cm. hosszú. A csésze 10 erű, szőrös, 4 foga akkora mint a cső, az ötödik 2 vagy 3-szor hosszabb. Pártája halványsárga. Terem erdők szélén, dombok gyepüiben szórványosan az egész országban, főleg pedig az ország déli felében. Az Alföldön ritka Bár szőrös, kitünő takarmánynövény és érdemes volna nagyban termeszteni. Több takarmányt ád mint más lóherefaj és a kulturával talán lekopaszodó fajtákat lehetne kapni. 324

331 325

332 Herehura lóhere. Trifolium arvense L. (Czicza farka, czicza-here, macska-here, komlotyú, komotyú, nyúllábfű, ugorka nőszőfű. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 47. t. 1. k. Egyéves cm. Szára terebélyesen ágas. Levélkéi keskeny szálasok. A pálhák tojásalakúak, kihegyezettek. Gyapjas, hosszúkás virágzata magános és murvája nincsen. A csésze csöve elálló hosszú szőröktől gyapjas; fogai hosszabbak mint a párta és hosszúszőrűek. Apró szirmai fehérek, végre hússzinűek. Mívelt talajon, főleg tarlón és homokos, lazább talajon az egész országban közönséges Hegyi lóhere. Trifolium montanum L. (Háromfejű vagy erdei komlotyú. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő cm. Szára és levelének fonáka szőrös. Levele apró tüskefogaktól sűrűn pillás; pálhája tojásdad, kihegyezett. Virágzata kisebbszerű, tömött gomb. Tíz erű csészéje csaknem meztelen. Szirmai fehérek. Terem mezőkön, gyepükben hazánk hegy- és dombvidékén Gyökerező lóhere. Trifolium repens L. (Futó-, fehér vagy terepéj lóhere. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő cm. Szára lecsepült és tövén gyökerező. Levélkéje visszás szívalakú, fűrészes és közepén többnyire patkóalakú foltja van. A levélnyél, különösen pedig a virágzat kocsánya nagyon megnyúlt. Pálhái hártyásak és hirtelen szálkába keskenyedők. Virágzata gömbös. Szirmai fehérek, később gyakran pirosasak. Terem réteken, utak szélén, legelőkön az egész országban. Termesztik is Szíki lóhere. Trifolium angulatum W. et K. (Szeges vagy szegletes lóhere.) Term. r.: Évelő cm. Levélkéi kerülékesek visszás tojás- v. szívalakúak; élesen fűrészesek. A csésze meztelen, bordái erősen kiemelkednek és árszerű fogai körülbelűl egyforma hosszúak. Kocsánya körülbelűl olyan hosszú mint a virág. A pártája a csésze fogainál jóval hosszabb; gyengén pirosló és elvirítás után minden virága lekonyúl. Erről még a legkönnyebben ismerhető fel. Alföldünk szíkeseinek egyik jellemző növénye Aranyos lóhere. Trifolium aureum Poll. (Trifolium agrarium Auct. Hung. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Kétéves. Évelő cm. Szára felegyenesedő. Levélkéje rendszerint ékalakú és ép alapból visszás tojásdad; felső fele élesen és aprón fűrészes. Pálhái hosszúkás lándsásak. Virágzata gömbös vagy hosszúkás, 1 2 cm. hosszú, aranyszín-sárga, elvirítva barna. Terem erdők szélén, irtásokban az ország minden hegyvidékén Hasaló lóhere. Trifolium campestre Schreb. (Henyélő-, megdűlő lóhere. Trifolium procumbens Auct. Hung. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Egyéves cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő. Középső levélkéje sokkal hosszabb nyelű, mint a két szélső. Pálhái tojásalakúak. Virágzata jóval kisebb mint az előbbi fajé. Pártája sárga; bibeszála a termés egy negyede. Terem réteken, legelőkön az egész országban

333 Más honi fajok: T. alpestre L., ambiguum MB., angustifolium L., badium Schreb., diffusum Ehrh., elegans Savi., filiforme L., fragiferum L., gracile Thuill., hybridum L. (svéd here), incarnatum L. (biborhere), laevigatum Poir., minus Sm., Molinieri Balb., ochroleucum L., ornithopodioides (L.) Sm. (perpusillum Simk.), pallidum W. et K., pseudoprocumbens Gmel., reclinatum W. et K., resupinatum L. spadiceum L., striatum L. Édeslevelű bóka. Astragalus glycyphyllos L. (Baktövis, bóka, csődfű, édes lencse, édes lencseköröm, héjja vagy hélyaköröm, kávébükköny, koczkásmagú fű, svédkávé, ugrócsontfű. Term. r.: Hüvelyesek Leguminosae.) Évelő cm. Szára zegzúgos, lecsepült. Levele szárnyas; van és több tojásalakú, élénk zöld levélkéje. Zöldes sárga virágai tömött levélhónalji fürtökben fejlődnek; melyek a leveleknél rövidebbek. Hosszú hüvely termései görbék, kopaszok, alsó oldaluk mélyen barázdált; fölfelé összeborulnak. Terem erdőkben, irtásokban, gyepükben az egész országban. Levele édes Hólyagos bóka. Astragalus Cicer L. (Bagolcsa-borsó, hólyagborsó. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő cm. Taraczkot hajt; szára felegyenesedő, ágas, barázdált és odasimuló szőröktől érdes. Levele szárnyas; levélkéje kerülékes, és kivált a fonákuk szürkeszőrű. Virágzata tojásalakú; halványsárga. Vízszintesen elálló, tojásalakú termése erősen felfúvódott. Terem szikár, köves mezőkön az egész országban

334 Érdes bóka. Astragalus asper Jacq. (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő cm. Szára egyenes, merev. Levelének levélkéje keskeny lándsás (1 3 mm. sz.) és a szárral együtt érdes. Szennyessárgás virágzata 2 dm. hosszúra is megnyúlik; termése pedig a tengelyhez simul. Terem mezőkön, kaszálókon inkább az ország déli felében. Az északi vármegyékben hiányzik Vitorlás bóka. Astragalus Onobrychis L. (Hosszúzászlós csődfű. Term. r.: Hüvelyesek Leguminosae.) Évelő cm. Szára lecsepült, vagy felegyenesedő. Az egész növény, kivált felső része, fehér szőröktől érdes. Levélkéi (9 31) keskeny lándsásak. Pálhái összenőttek. Virágzata tömött, eleinte tojásalakú, végre hengeres. A párta sötétlila vagy kékeslila; vitorlája 3-szor akkora mint a szárnyai. A hüvelytermés csőre görbe. Terem köves, homokos, szikár mezőkön az egész országban, csak az északi vármegyékben nem fordul elő Temesi bóka. Astragalus banaticus Roch. Évelő. Nagyon hasonlít az előbbihez, de szára kopaszabb, levele zöldebb, virága nagyobb és virágzati tengelye, főleg csészéi fekete szőröktől sűrűn borzasok. Szőrözete azonban nagyon változó. A legtöbb példányon a fekete szőr közé fehér is vegyűl, sőt akad olyan tő is, melyen egészen fehér szőrű csésze is található. Leggyakoribb a temesi homokpusztán, nyugatra a Balatonig terjed Száratlan bóka. Astragalus exscapus L. (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 65. t. 7. k. Évelő. 5 6 cm. Az egész növény gyapjas. Levele kerülékes levélkéből áll. Virágai látszólag a gyökérből nőnek; tulajdonképen pedig a levelek hónaljából fejlődő fürtökben állnak. A pártája czitromszín-sárga; a termés fölfúvódott. Terem hazánk homokos mezőin az Alföld középvidékén; onnan nyugatra az ország határáig terjed Gyapjas bóka. Astragalus dasyanthus Pall. (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő cm. Az előbbihez némileg hasonló. Szára lehet nagyon törpe, de megnőhet csaknem fél méternyire is; lehet egyszerű vagy ágas. Levélkéi az előbbeniénél jóval szélesebbek és szintén kerülékesek. Virágzata tömött; élénk, teltsárga; vitorlája pelyhes. Az egész növény hosszú szőröktől gyapjas. Terem homokos mezőkön, fövenyes dombokon hazánk délkeleti részében Más honi fajok: A. alpinus (L.) Lam., australis (L.) Lam., austriacus Jacq., contortuplicatus L., danicus Retz., depressus L., frigidus (L.) DC., linearifolius Pers., monspessalanus L., oroboides Hornem., transsylvanicus Barth., vesicarius L., virgatus Pall. Havasi csajkavirág. 328

335 Oxytropis campestris (L.) DC. (Csajkár, hegyes-csónak, mezei bóka, sajkorr, savarog, árcsónak. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő cm. Szára rövid, levelei tőleveleknek látszanak. Levelei szárnyasok, a levélnyél 4 6 cm. hosszú, a levélkék épek. Tojásalakú virágzata tömött. Virága halványsárga; pirosas csónakjának csúcsán kétviolaszínű foltja van; ritkán kék. Termése tojásalakú, fölfúvódott; félig kétüregű. Terem hazánk északi és keleti havasain Borzas csajkavirág. Oxytropis pilosa (L.) DC. Évelő. Magassága cm. Egészen szöszös; virága okkersárga, hüvelye hengeres. Helyenként a síkon fordul elő Más honi fajok: O. carpatica Uechtr., Halleri Bunge, sericea DC. Orvosi somkóró. Melilotus officinalis (L.) Simk. (Bucskóró, dutkóró, királyfű, királynéasszony káposztája, kőhere, medvefű, mézkerep, molyfű, nagy lóhere, patikai mézkerep. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 46. t. 5. k. Egyéves. Kétéves cm. Hármas levele hoszszú nyelű, tövén apró sertenemű pálhával. Virágzata megnyúlt fűzér. Szirmai czitromszínsárgák: szárnyai a csónaknál hosszabbak. A termés tojásalakú, tompa szálkahegyű, keresztbe ránczolt és kopasz. Terem szántóföldek szélén, gyepükben, az egész országban Közönséges somkóró. Melilotus albus L. (Somkórós lóhere. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Kétéves cm. Az előbbihez igen hasonló, de virága fehér; szárnya körülbelül akkora mint a csónak, de a vitorlánál rövidebb. Termése tompahegyű, kis szálkacsúcs van rajta, kopasz és éréskor fekete. Terem hasonló helyeken az egész országban Más honi fajok: M. dentatus (W. et K.) Pers., macrorrhizus (W. et K.) Pers., procumbens Bess. Franczia lepkeszeg. Trigonella monspelica L. (Bakszarú, bakszarv, görög bab v. széna. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Egyéves cm. Szára többnyire lecsepült, ritkán merőleges. Az egész növény rendesen sűrű és apró szőrös; termése ritkábban kopasz. Viritva nagyon hasonlít a borsókás luczernához és valószinű, hogy sok helyt elnézték. Levele hármas. Levélkéje ékalakú vállból visszás tojásdad; elülső széle fogas. Virágai igen kicsinyek, sárgák és levélhónalji ernyőcskékben fejlődnek. Hüvelyei mm. hosszuak, elállók, és ívalakban fölgörbülők. Erős és kellemes illatu. Tenyészik füves és homokos mezőkön hazánk középvidékén és nyugaton Néhol tenyésztik a görög lepkeszeget (Trigonella Foenum graecum L., fenő grék); itt-ott vetés közt is megfigyelték. Takarmány luczerna. Medicago sativa L. (Burgundi széna, csigalóher, csiga sárgakerep, kék csigacső, német lóhere: Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae). 46. t. 6. k. Évelő cm. Alsó levélkéi visszás tojásalakúak, a felsőbbek ék 329

336 alapból keskenyek, csúcsuk többnyire csonkított és szálkahegyű. Pálhái tojásdad alapból árszerűek. Virágzata hosszukás fürt. Szirmai kékek v. lilaszinűek. Termése csigaház módjára 2 3-szor csavarodott; odasimuló szőröktől érdes. Igen értékes takarmánynövény, melyet mindenütt nagyban termesztenek. Mindenütt el is vadul Sarlós luczerna. Medicago falcata L. (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő cm. Szára tövén gyakran lecsepűlt. Virágzata csaknem gömbös; virágai sárgák. Termése sarlóalakú, legfeljebb egyszer csavarodott és mirigyesen szőrös. Terem szikár mezőkön, utak szélén az egész országban Az előbbivel képezett keverékfaja a színejátszó luczerna, Medicago varia Martyn, (M. media Pers.). Virága rendesen zöld. Komlós luczerna. Medicago lupulina L. (Komlós csigacső. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Egyéves. Áttelelő egyéves. Évelő cm. Szára gyakran lecsepűlt, puha szőrű. A középső levélke hoszszabb nyelű, mint a szélsők. Fürtje virágzáskor csaknem gömbölyű, később megnyúlik. Virágai aprók, sárgák. Termése is apró és csigaház módjára csavarodott; éréskor fekete. Terem mezőkön, utak szélén az egész országban Van mirigyes termésű alakja is; ez a M. Willdenowii Bönnigh. Borsókás luczerna. Medicago minima L. (Csigaborsóka, piczi csigacső. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Szára lecsepült, felegyenesedő vagy egyenes, egyszerű szőröktől borzas vagy mirigyes. Pálhái tojásalakúak, alapjukon fogasok. Fürtjei 1 5 virágúak. Termése 3 5-ször csavarodott és horgas sertéktől tüskés. Nagyon változó növény. Figyelemre méltó alfajai a következők: 1. M. brachyodon Rchb. (brachycarpa Kern.) Ez bőven mirigyes. Termésének sertéi körülbelül 1. mm. hosszúak. Nő hazánk középvidékén. 330

337 2. M. elongata Roch. Ez a legtermetesebb. Egyszerű szőrüktől borzas, nem mirigyes. Termésének sertéi 2 mm. hoszúak és termése is nagyobb az előbbi fajénál. Nő hazánk déli videkein. 3. M. viscidula Simk. Inkább az elongatához hasonlít, de mirigyes és termése csak félakkora mint az előbbi fajé. Előfordul hazánk keleti részében. Mind a három szikár, fövenyes mezőkön, parlagokon, napos, sziklás domblejtőkön tenyészik Más honi fajok: M. hispida Gaertn. (denticulata Willd.), orbicularis (L.) All., prostrata Jacq., rigidula L. Német dárdahere. Dorycnium germanicum (Greml.) Rouy. (Dornik, pofaszárny. Dorycnium suffruticosum Aut. Hung. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő. Cserje cm. Nyeletlen levele tenyeresen hármas, de a közeleső pálháktól ötösnek tetszik, levélkéi keskenyek, csúcsuk táján kissé szélesebbek és szárastul odasimuló szőröktől selymesek. Virágzata gömbölyű; a csésze fogai többnyire rövidebbek mint a csövük; szirmai fehérek, termése csaknem gömbös. Terem szikár dombokon, gyepük szélén hazánk nyugati felében és délen a határvidéken Más honi fajok: D. herbaceum Vill., hirsutum (L.) Sér. 331

338 Takarmány baltaczim. 332

339 Onobrychis viciaefolia Scop. (Csacsi- v. szamáröröm, eszparzet; örökös, spanyol, svájczi vagy török lóhere; pujkafű, szamár csikor, szamár here, varjuborsó. Onobrychis sativa Lam. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 48. t. 1. k. Évelő cm. Levele szárnyas; levélkéje hosszukás, lándsás. Virágzata tömött, hengeres, rövid fűzér. A csésze fogai legalább kétszer olyan hoszszúak, mint a csésze csöve. Sziromlevelei rózsaszínűek, sötét csíkokkal. Termése kerekded, hátán hártyás, 6 7 fogu taraj huzódik végig. Takarmánynak termesztik, de vadon is tenyészik utak, főleg vasuti töltések mentén szórványosan az egész országban Homoki baltaczim. Onobrychis arenaria (Kit.) Sér. Az előbbit a futóhomokon helyettesíti és hozzá hasonló, de sokkal karcsúbb; fűzére keskeny; a csésze fogai csak olyan hosszúak mint a csésze csöve. Termése kisebb, laposabb, hártyás, taraja csak a csúcsán van és csucsa 3 4 fogú Más honi fajok: O. alba (W. et K.) Desv.; transylvanica Simk. b) A bibeszál szőrös. Kaszanyüg bükköny. Vicia Cracca L. (Lóborsó. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 48. t. 2 k. Évelő cm. Szára kapaszkodik. Levele pár hosszukás, lándsás levélkéből áll; levélgerincze több ágú kacsban végződik. Pálhái épek. Egy oldalra konyuló fürtje gazdag virágú. Virágai kékes vagy pirosas lilaszínűek. A vitorla lemeze körülbelül olyan hosszú mint a körme. Csüngő termése kopasz. Terem mezőkön, gyepükben az egész országban Szöszös bükköny. Vicia villosa Roth. (Szőrös v. bojtos bükköny. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Szára kapaszkodik. Az egész növény gyapjas. Szárnyas levelén rendszerint 8 pár levélke fejlődik, gerincze többágu kacsban végződik. Virága lila; kocsánya hosszabb mint a csésze csöve. A vitorla lemeze félakkora mint a körme. Bibeszála mindjárt a bibe alatt szakállas. Csüngő termése kopasz. Terem vetések közt, utak szélén az egész országban. Homokon takarmánynak is termesztik Sövény bükköny. Vicia sepium L. (Gyepű vagy sövényfutó bükköny. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) cm. Szára kapaszkodik. Levele 5 8 pár levélkéből áll és több ágú kacsban végződik. Levélkéi és pálhái pillásak. Virágzata 2 5 virágú. Csészéjének két felső foga öszszeboruló. Szirmai bibor-lilaszínűek. Hüvelye hosszukás, éréskor kopasz és fekete. Terem vetésben, gyepűkben az egész országban

340 Szennyes bükköny. Vicia sordida W. et K. (Mocskos bükköny. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Egyéves cm. Szára kapaszkodik. Levele többágú kacsban végződik. Levélkéje keskeny v. ékalakú alapból visszás tojásdad v. kerülékes, többnyire hosszabb mint széles, kicsipett és szálkahegyű. Virága magános v. páros; halványsárga; vitorlája füstös. Termése lekopaszodó, éréskor fekete. Tenyészik mezőkön, mívelt talajon, vetésben; a Kárpátok déli lejtőitől az egész országban, főleg az Alföldön Takarmány bükköny. Vicia sativa L. (Abrakborsó, bőgő-, lóborsó. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Szára kúszik. Levele többnyire 7 pár, hosszukás visszás tojásalakú, szálkahegyű levélkéből van összetéve; kacsa rendesen 3 ágú. Virágai egyenként vagy kettesével fejlődnek a levelek hónaljában. Vitorlája kékes, evezői biborszínűek, csónakja fehéres. Értékes takarmánynövény, melyet rozszsal, árpával vegyest is termesztenek. Sok helyt elvadul Fogas bükköny. Vicia serratifolia Jacq. (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Vaskos szára árkolt és csöves. 1 3 levélkepárból összetett levele egyszerű vagy többágú kacsban végződik. Levélkéje viszszás tojásalakú, 2 3 cm. széles, szélén élesen fogazott. Pálhái bevagdalva fűrészesek. Virágai 1 6-ával a levelek hónaljában fejlődnek; nagyok, egész 2 cm. hosszúak. A sziromlevelek sötét barnák, szárítva csaknem feketék. A termés széle kúpos szemölcsön nőtt szőröktől érdes. Terem erdők, gyepűk szélein, tisztásokon, a legészakibb vármegyéket kivéve az egész országban Pelyhes bükköny. 334

341 Vicia hirsuta (L.) Koch. (Borzas bükköny. Ervum hirsutum L. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Egyéves cm. Szára vagy kapaszkodik, vagy lecsepült; érdes vagy kopasz. Levele 6 8 pár apró, hosszukás kerülékes levélkéből áll, végén több águ kacsba megy át. Virágzata 2 3, ritkán 5 6 virágú, a levelek hónaljában fejlődik. A csészefogak olyan hosszúak mint a csésze csöve. Szirmai aprók, kékesfehérek. Többnyire két magvú termése pelyhes. Terem vetésekben, gyepűkben az egész országban Négymagvú bükköny. Vicia tetrasperma (L.) Mnch. (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Egyéves cm. Szára vagy kapaszkodik vagy lecsepűlt. Levele 3 6 levélkepárból áll és többágú kacsban végződik. Levélkéi keskenyek, tompák és szálkahegyűek. Virágzata 1 4 virágú. A csésze fogai a csőnél rövidebbek. A vitorla lilaszínű, a többi sziromlevél fehér. Termése rendesen 4 magvú és kopasz. Terem homokos mezőkön, mívelt talajon, gyepűkben, parlagokon az egész országban, kivált a hegyvidéken Ló bükköny. Vicia Faba L. (Babó, disznó-, v. lóbab, tótbab. Faba vulgaris Mönch. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Egyéves cm. Szára nem kapaszkodik, merőleges, csöves és vaskos. Levele 1 3 levélkepárból áll; levélkéje hosszukás, tojásalakú. Virágzata 2 5 virágú rövid fürt; a levelek hónaljából fejlődik. Szirmai fehérek vagy szennyesek, nagy fekete folttal az evezőkön. Termése fölfúvódott, szivacsnemű béltől rekeszekre osztott. Hazája Ázsia. Lótakarmánynak és főzeléknek vetik helyenként, kivált észak-keleten Más honi fajok: V. Biebersteinii Bess., cassubica L., dumetorum L., glabrescens Koch., hybrida L., lathyroides L., lutea L., monantha (L.) Desf., nigra L. (angustifolia All.), pannonica Cr., peregrina L., picta F. et M., pisiformis L., segetalis Thuill., sparsiflora Ten. (Orobus ochroleucus W. et K., V. pilisiensis Aschrs. et Jka.), striata MB., sylvatica L., tenuifolia Roth. 335

342 Főzelék lencse. Lens esculenta Mönch. (Ervum lens L. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Egyéves cm. Szára felegyenesedő, pelyhes. Felső levelei többnyire 6 pár levélkéből állnak és kacsban végződnek; levélkéi keskeny lándsásak, csúcsukon kicsipettek. Apró fehér virágai magánosak, esetleg azonban négy is van együtt hosszú kocsányon. Kerekded hüvelytermése rendszerint két lapos magot tartalmaz. Helyenként, igy pl. a Szepességen és a Maros-Duna közén nagyban termesztik Vetemény borsó. Pisum sativum L. (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 48. t. 6. k. Egyéves cm. Szára kapaszkodik. Az egész növény hamvas. Levele 2 3 pár kerekded, ép levélkéből áll és ágas kacsban végződik. A pálhák igen nagyok, fél szívalakúak. A kocsány 2. v. töhb virágú. Szirmai vagy mindnyájan fehérek, vagy a vitorla rózsaszínű is lehet. Konyhakerti növény, melyet helyenként nagyban termesztenek (pl. Szepes vármegyében.) Más honi fajok: P. arvense L. (vetés közt elvadulva), elatius MB. Erdei lednek. Lathyrus sylvestris L. (Borsóka, erdei szeges borsó, kakuk-, v. kávéborsó. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 48. t. 3. k. Évelő. 1 2 m. Hártyásélű szára kapaszkodó. A levél csak két levélkéből van összetéve és kacsban végződik; nyele keskenyen hártyás; levélkéje lándsás, sokkal hosszabb mint széles. Virágzata laza fürt. Szirmai rózsaszínűek és sárgás zöldek, a vitorla alapja bíborszínű. Terem erdő szélen, gyepűkben az egész ország hegy- és dombvidékén. Kertbe is ültetik Réti lednek. Lathyrus pratensis L. (Parlagi bükköny, sárga borsóka. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 48. t. 4. k. Évelő cm. Kapaszkodó szára szögletes, de nem hártyás; puhaszőrű, Levele csak egy pár lándsás levélkéből áll és egyszerű vagy ágas kacsban végződik. Pálhái a leveleknél kisebbek. Fürtös virágzata tömött. Sziromlevelei aranyszínsárgák. Terem gyepükben, nyirkos réteken az egész országban A keleti hegyvidék magasabb fekvésü hűvösebb völgyeiben terem a ritka Lathyrus Hallersteinii Baumg. Ennek a levelei széles lándsásak, dárdás pálhái a leveleknél nagyobbak. Gumós lednek. Lathyrus tuberosus L. (Baraboly, csúcsorrú bükköny, csunya, mogyorós bükköny v. mogyoró virág. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő cm. Gyökere gumós. Kapaszkodó szára szögletes, de nem hártyás élű. Levele egy pár levélkéből áll, kacsos; levélkéi kerülékesek v. visszás tojásalakúak. Fürtje két, vagy többvirágú. Szirmai élénk pirosak. Terem vetés közt az egész országban. Gumóit eszik; a sertések nagyon szeretik

343 Kacstalan lednek. Lathyrus Nissolia L. (Fűlevelü lednek. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Egyéves cm. Levele egyszerű, keskeny szálas (ez tulajdonképen csak az elszélesedett levélnyél). Kacsot nem fejleszt. Pálhái igen aprók fonal-, vagy árszerűek. Piros virága magános vagy páros. Terem kaszálókon, köves parlagokon, vetés közt inkább hazánknak déli felében Leveletlen lednek. Lathyrus Aphaca L. (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Egyéves cm. Szára heverő v. kúszó. Levelei egészen kacsokká alakultak; a leveleket a nagy (2 3 cm. h. és cm. sz.), alapjokon dárdás pálhák pótolják. Hosszú kocsányán 1 2 sárga virága fejlődik. Terem mívelt talajon a Kárpátok déli lejtőitől szórványosan az egész országban; helyenként azonban közönséges gyom

344 Tavaszi lednek. Lathyrus vernus (L.) Bernh. (Kakukborsó, pipizsoly, tavaszi borsóka, vadlednek. Orobus vernus L. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 48. t. 5. k. Évelő cm. Szára nem kapaszkodik. Levelei 2 4 párból vannak összetéve, olyan hosszúak mint a virágzati tengely; kacsot nem fejleszt. Levélkéje tojásalakú, lándsásan kihegyezett, finoman pillás. Fürtje rendesen 4 virágú; virágai biborszínűek, később kékek. Terem erdőkben az egész ország hegyvidékén Fekete lednek. Lathyrus niger (L.) Bernh. (Orobus niger L. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő cm. Szára négyélű. Levelei 4 8, többnyire 6 párból vannak összetéve és jóval rövidebbek a virágzati tengelynél; kacsot nem fejlesztenek. Levélkéje hosszukás tojásalakú, visszáján hamvas. Virágzata fürtös; szirmai biborszínűek, végre kékek. Szárításkor az egész növény többé kevésbé megfeketedik. Terem erdőkben az egész ország hegyvidékén Más honi fajok: L. hirsutus L., megalanthus Steud. (latifolius Aut. non H.), pallescens (M. B.) J. Wagn., palustris L., sativus L. (szeges borsó, helyenként elvadul), sphaericus Retz., venetus (Clus.) főleg mint subsp. banaticus (Heuff.) J. Wagn., versicolor (Gmel.) G. B. Vetemény paszuly. Phaseolus vulgaris L. (Bab, faszulyka vagy fuszulyka, paszuj. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Egyéves. 3 5 m. Szára vagy csavarodva kapaszkodik (felfutó bab) vagy törpe marad (gyalog vagy guggoló bab). Levele hármas. Levélkéi nagyok, tojásalakúak, kihegyezettek. Virágfürtjei kevésvirágúak, a levélnél rövidebbek. Hüvelye csüng. Virágjának és magjának színe különböző; a mag alakja, nagysága és színe szerint tömérdek fajtát különböztetnek meg. Magja kizárólag emberi táplálékul szolgál s kivált az Alföldön nagyban is termesztik, különösen az apró, fehérszemű fajtáját. Többnyire mégis más vetemény (például tengeri) közé vetik Hazánkban termesztik még a nagyvirágú paszulyt (Phaseolus coccineus L.) 338

345 Fehér ákácz. Robinia Pseudacacia L. (Ágácz-, ágáczifa, ákácz csipke, czédrusfa, kökörnifa, koronafa, magyarfa. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 45. t. 1. k. Fa. 25 m. Fiatal ágai kopaszok. Levele hosszúkás tojásdad levélkéből van összetéve. A pálhák rövid tövisekké alakultak. Illatos fehér virágai nagy csüngő fürtökben fejlődnek. Termései kopaszok. Hazája Észak-Amerika. Hazánkban mindenütt ültetik, homokkötésre és sövénynek is kitünően beválik Fája értékes tüzelőanyagot szolgáltat; szerszámfának, főleg kerékgyártó-munkákra is becses. Illatos virágai izzasztó teát adnak, és a méhek sok és kiváló mézet gyűjtenek belőle. Összeboruló ágakat fejlesztő, inkább torzalakja a gömbákácz (R. umbraculifera DC.), melyet sok helyt ültetnek. Kertekben tenyésztik még többek közt a rózsás ákáczot (Robinia hispida L.) Fiatal hajtásai, kocsányai és hüvelytermései hosszú pirosas sertéktől borzasak. Rózsásszinű nagy virágának nincs illata Hármastövisű gledicsia. Gleditschia triacanthos L. (Koronafa, Krisztuslepény, Krisztustövis, lepényfa, lócsipa, taksonyfa, tüskés- v. tüsöklepény, vad Szent-Jánosfa. (Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Fa m. Levelei egyszer szárnyasan páratlanul összetettek; a fiatal hajtások levelei gyakran kétszer szárnyasak. Rövid füzérekben fejlődő virágai vegyesek. Linné rendszerében a XXIII. osztályban volna a helye. A porzók száma 6 10, ezek szabadok. 3 5 szirmú pártája nem pillangós. Lapos hüvelytermése 3 dm.-nél is hosszabbra nőhet és emlékeztet a Szent- János-kenyérre. Tövise igen erős és feltünően hosszú, egyszerű vagy hármas. Hazája Észak-Amerika. Díszfának és sövénynek sok helyt ültetik. Fája értékes. 6. Pukkantó dudafürt. Colutea arborescens L. (Hólyagos borsófa, olasz lencse, varjúköröm. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Cserje m. Virágzata fürt, melyet 3 6 aranyszínsárga virág alkot. Hüvelye erősen fölfúvódott és gyorsan ráütve vagy hirtelen megnyomva elég hangos pukkanással hasad el. Nálunk csak díszcserje, helyenként azonban, például szőlőkben és temetőkben, el is vadul. Levele hashajtó; a szennaleveleket is hamisitják vele A hüvely éréskor darabokra hull szét. Havasi baltavirág. Hedysarum obscurum L. (Édes illat, édes- vagy koronahere, virághere. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) Évelő cm. Taraczkot hajt. Levele szárnyas, levélkéből áll. Két-két pálhája összenőtt, csak a csúcsuk kettős; a levelekkel szembenállanak, nagyok és kihegyezettek. Fürtje sokvirágú. Virágai csüngők, pirosaskékek. Bibeszála kinyílik a csónakból. Hüvelye 2 5 czikkelyű. Terem szórványosan havasaink nyirkos, sziklás magaslatain

346 Ernyős patkóczím. Hippocrepis comosa L. (Kovácsczímer, lóköröm, patkófű. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 47. t. 5. k. Évelő cm. Levelének 9 15 levélkéje hosszúkás v. visszástojásalakú. Virága 4 8-ával hosszú kocsányon ernyőben áll; élénk sárga; hasonlít némileg a szarvas kerepéhez, de kisebb. Hüvelyízek félholdalakúak. Terem szikár, főleg meszes lejtőkön szórványosan az egész ország hegyvidékén Tarka koronilla. Coronilla varia L. (Kornilla, koronafürt, koronka, vasrózsa. Term. r.: Hüvelyesek. Leguminosae.) 47. t. 6. k. Évelő cm. Szárnyas levele levélkéből áll. Levélkéi hosszúkás tojásalakúak virága gömbös vagy koronaalakú ernyőt képez. Kocsánya háromszor olyan hosszú, mint a csésze csöve; a vitorlája rózsaszínű, a többi szirma fehér; a csónak csúcsa biborszínű. A hüvely egyenes és hosszú. Terem napos lejtőkön, útak szélén az egész országban Más honi fajok: C. coronata L., emeroides Boiss. et Spr., Emerus L., minima L., vaginalis Lam. 15. XVIII. osztály: Sokfalkásak. Polyadelphia. Az összenőtt porzószálak három vagy többfalkában vannak. 1. rend: Sokporzósak. Polyandria. A sok porzószál 3, 5 vagy 6 falkában van. Közönséges orbánczfű. Hypericum perforatum L. (Csengő fű csengő linka, lyukaslevelű fű, patikai csengővirág, vérfű. Term. r.: Orbánczfűfélék. Guttiferae.) 49. t. 1. k. Évelő cm. Szára kétélű; levelei kerülékesek, hosszúkás tojásalakúak, vagy keskenyszálasok; átlátszón pontozottak. Virágzata sokvirágú bogernyő. A csészelevelek kihegyezettek, még egyszer akkorák mint a termés, szélük pedig kopasz. Szirmai aranyszinsárgák. Terem mezőkön, sziklás, cserjés lejtőkön, ritkás erdőkben az egész országban Hegyi orbánczfű. Hypericum montanum L. (Term. r.: Orbánczfűfélék. Guttiferae.) Évelő cm. Szára hengeres, kevéslevelű. Levelei tojásalakúak, fonákuk szélén fekete pontokkal, csak a felsők áttetszően pontozottak. Virágzata tömött szártetőző. A csésze levelei tojásdad-lándsásak, hegyesek, a murvákkal egyetemben mirigyesen pillásak. Szirmai sárgák. Terem erdőkben hazánk minden hegyvidékén

347 Borzas orbánczfű. Hypericum hirsutum L. (Term. r.: Orbánczfűfélék. Guttiferae.) Évelő cm. Szára hengeres. Levele tojásalakú vagy hosszúkás, átlátszóan pontozott. Szára és levele hosszú szőröktől puha. Virágzata megnyúlik. Csészelevelei mirigyesen pillásak. Szirmai sárgák. Terem erdőkben hazánk minden hegyvidékén Négyélű orbánczfű. Hypericum acutum Mönch. (Hypericum tetrapterum Fr. Term. r.: Orbánczfűfélék. Guttiferae.) Évelő cm. Szára hártyásan négyélű. Levelei kerülékesek és sűrűn áttetszően pontozottak. A csészelevelek lándsásak, kihegyezettek; akkorák mint a termés. Szirmai halványsárgák. Terem patakok, árkok mentén, nedves helyeken szórványosan az egész országban Más honi fajok: H. alpinum Vill., barbatum Jacq., commutatum Nolte, elegans Steph., humifisum L., quadrangulum L., transsylvanicum Èelak., umbellatum Kern. E rendbe sorolható: Tilia (XIII. o. 1. r.) 16. XIX. osztály: Csőporzósak. Syngenesia. A portokok hengeres csővé vannak összenőve, befelé nyilnak; a szálak szabadok. A magház alsó állású. A virágzat fészek, azaz számos csészétlen vagy bóbitás virág, közös murváktól, a fészekpikkelylevelektől környezett vaczkon ül. Fészkesek. Compositae. A) Nyelves-virágúak. Liguliflorae. A fészek minden virágának pártája nyelves; a növénynek fehér vagy vizszerü tejnedve van. I. A virág, illetőleg a termés bóbitás. 1. A bóbita tollas, azaz a bóbita szőrein még apró szőrök vannak. Közönséges bakszakál. Tragopogon orientalis L. (Bakfű v. bakszaka, kakukpogácsa, kakuksaláta, kigyómarást gyógyító fű, réti kecskedísz. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 49. t. 2. k. Kétéves cm. Alsó levelei keskenyszálasak, a felsőbbek a tövük felé szélesedők és szárölelők, kopaszok vagy a szárral együtt pelyhesek. A kocsányok 9 * csúcsuk felé nincsenek megvastagodva. A fészekpikkelyek száma 8, rövidebbek mint az aranyszin-sárga szélső virágok. Virága reggel nyilik és d. e. 9 óra körül már záródik. Termése ötoldalú, apró tüskékkel és csaknem még 9 A fészket viselő szárrészt az egyszerűség kedvéért kocsánynak nevezzük. 341

348 egyszer oly hosszú, mint a csőre. Terem az egész ország rétjein, útak mentén, mesgyéken; felmegy a havasokra is Szöszke bakszakál. Tragopogon floccosus W. et K. (Szőke bakszakáll. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves m. Az egész növény, kivált felső része, pelyhesen molyhos. Fészekpikkelyeinek száma nyolcz; virágai sárgák; terméskéje rövidcsőrű és különösen csúcsa felé apró, fehér szemölcsöktől rücskös. Terem hazánk homokpusztáin Nagy bakszakál. Tragopogon major Jacq. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves m. Az elsőhöz hasonló, de könnyen feiismerhető arról, hogy a kocsány csúcsa felé buzogányszerűen és föltünően megvastagszik. Felső levelei nem szárölelők. Fészekpikkelyeinek száma 10 12; hosszabbak, mint a halványsárga szélső virágai. Termése élesen ötszögletű. Terem útak szélén, köves szikár helyeken, a Kárpátok déli lejtőitől az ország déli felében Más honi fajok: T. pratensis L., Tommasinii Schltz. Spanyol pozdor. Scorzonera hispanica L. (Artifi pozdor, feketehajas gyökerű fű, kakuksaláta, kígyómarást gyógyító fű, sárga bakfű, sárga bakszakál, spanyol artifiola, téli saláta, viperafű. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 49. t. 3. k. Kétéves. Évelő cm. Szára felül ágas, minden ág magános fészekkel. Szára leveles, levelei keskenyszálasak, kihegyezettek, csupaszok vagy kevéssé pókhálószerűen molyhosak; többnyire épek. Fészekpikkelyei félakkorák mint a szélső virágok; a külsők háromszögűen tojásalakúak, a belsők tojásdadlándsásak; mind hegyesek. Virága sárga. Szélső termései öt kiemelkedő bordájokon aprón tüskések, a belsők simák. Tenyészik cserjés dombokon, szőlőkben szórványosan hazánk hegyvidékén. Többnyire csak elvadult Gyökere élvezhető, ezért termesztik helyenként. Rózsás pozdor. Scorzonera rosea W. et K. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 66. t. 4. k. Évelő cm. Szára alsó részében leveles; legfeljebb tövén ágas és többnyire egyfészkű. Keskenyszálas leveleinek a fonákán a párvonalas erek erősen kiállók. A virágok rózsaszínűek vagy halványlilák. A termések bordái felső részökben fogacskáktól érdesek. Terem legelőkön, gyepükben hazánk keleti részének magasabb hegyein Sallangos pozdor. Scorzonera Jacquiniana (Koch) Èelak. (Magtalp, makpoczok, nyélkaszat, sallangos artifiola. Podospermum Jacquinianum Koch. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Meddő hajtásokat is fejleszt. Az egész növény kopasz vagy pelyhesen molyhos. Szárának felső része barázdált. Legfeljebb alsó levelei épek, a többi mind szárnyasan hasogatott; sallangok keskenyek és hosszúak. Szélső, halványsárga virágai még egyszer oly hosszúak mint a fészekpikkelyek. Terem mezőkön, útak szélén, árkok mentén, köves, homokos parlagokon az egész országban. Csak a legészakibb vármegyékben nem fordul elő Más honi fajok: S. austriaca Willd., humilis L., laciniata L., (Podospermum laciniatum DC.) parviflora Jacq., purpurea L., stricta Hornem. 342

349 Ékes keserűgyökér. Picris hieracioides L. (Ékes magvarótt, féregsaláta, hölgymálképű keserűfű, ölyvfűforma keserűfű, vajfű, vajkóró. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 49. t. 4. k. Kétéves. Évelő cm. Az egész növény horgas sertéktől érdes. Alsó levelei hosszúkás tojásalakúak, lándsásak, alapjok ékalakú, szélök többnyire öblösen fogazott; a felsők keskenyebbek, szárölelők. Fészkei bugaszerűen állnak. Virágai sárgák. A külső fészekpikkelyek sokkal kisebbek mint a belsők, az utóbbiak keskenyek és merevszőrűek. A termés alig csőrös, bordázott és keresztbe barázdás. Terem parlagokon, gyepűkben, irtásokban az egész országban Más honi fajok: P. crepoides Saut., echioides L., spinulosa Bert., Tatrae Borb. Kaczuros pelyvahordó. Hypochoeris radicata L. (Ágas malaczfű vagy malaczlapú. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 50. t. 2. k. Évelő cm. Szára többnyire leveletlen és álvillásan ágas. Rózsában álló tőlevelei visszástojásalakúak, hosszúkásak, öblösen fogasok vagy kaczúrosak. A szélső virágok a murváknál hosszabbak. Valamennyi virág sárga, csak a külsők alapjukon zöldesek. Minden termésnek vékony csőre van és a bóbitának a belső szálai tollasok. Terem mezőkön; szikár, gyepes helyeken, irtásokban az egész ország hegy- és dombvidékén Véres pelyvahordó. Hypochoeris maculata L. (Vérrel harmatozó, véreslapú. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára rendesen 2 3-ágú. Rózsában álló alsó levelei nagyok, visszástojás alakúak, vagy kerülékesek; vaskosak, épek, vagy öblösen fogasok, és többnyire sötétbarnán vagy feketebiborszínűen foltosak. Kocsányai csúcsuk felé meg vannak vastagodva. Külső fészekpikkelyei lándsásak, a belsők keskenyek, szegélyük sárgás és molyhos. Virágai aranyszin-sárgák. Terem napos mezőkön, kaszálókon, ritkás erdőkben hazánk hegy- és dombvidékén. Helyenként az Alföldön is Más honi fajok: H. carpatica Pax, glabra L., uniflora Vill. 343

350 Közönséges oroszlánfog. Leontodon danubialis Jacq. (Arszlánfog, barátfejfű, dárdafogú apárka. Leontodon hastilis L. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára egyfészkű, leveletlen, legfeljebb 1 2 pikkelylevél nő rajta. Az egész növény vagy kopasz vagy kétágú szőröktől némileg érdes. Levelei öblösen fogasok, csak kivételesen szárnyasan hasogatottak. Kocsánya kissé meg van vastagodva és az aranyszin-sárga fészkek nyilás előtt bókolók. A bóbita külső szálai egyszerűek, érdesek, a belsők tollasok. Terem mezőkön, ritkás erdőkben, kaszálókon az egész ország hegyvidékén. Helyenként az Alföldön is Őszi oroszlánfog. Leontodon autumnalis L. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Az egész növény kopasz vagy egyszerű szőröktől érdes. Szára többnyire ágas, kocsányai csúcsuk felé erősen meg vannak vastagodva. Levelei öblösen és szárnyasan hasadtak, keskenyszálas vagy lándsás hasábokkal. Virágai aranyszin-sárgák, a külsők visszájukon vörös sávval vannak ékesítve. A bóbita szálai egyenlően tollasok. Terem kaszálókon, erdőkben az egész országban Más honi fajok: L. asper W. et K., crispus Vill., hispidus L., incanus (L.) Schrnk., medius (Host) Simk. (clavatus Sag. et Schn., croceus Haenke) Taraxaci (Vill.) Lois., tuberosus L. 344

351 2. A bóbita egyszerű nem tollas szálakból áll, vagy a szálakat pelyvák pótolják. a) A virág kék, vagy pirosló. Mezei katáng. Cichorium Intybus L. (Czikória, jajkóró, kattan, kattankóró, kávékatáng, napra néző, napra járó fű, nap után járó fű. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 49. t. 5. k. Évelő cm. Sokfészkű szára kemény, merev ágai szétterpedők, érdesek. Tőlevelei rózsában állanak, öblösen kaczurosak; a felsők aprók, lándsásak, alapjok felé szélesedők és szárölelők, épek. 2 3 fészke egy-egy csomóban fejlődik. Valamennyi fészekpikkelye mirigyesen pillás. Nagy nyelves virágai szép égszínkékek, ritkán fehérek, vagy rózsaszínűek. Termésének csúcsán apró pikkelyekből álló bóbitája van. Terem legelőkön, útak szélén az egész országban Pörkölt és megőrölt gyökere pótkávénak használatos, miért mívelik is. Saláta katáng. Cichorium Endivia L. Kétéves cm. Felső levelei szives alappal szárölelők. Hazája Egyiptom. Kertben termesztik és főleg bodroslevelű fajtájának sötétben fejlődött halvány levelei kedves salátát szolgáltatnak Piros nyúlsaláta. Prenanthes purpurea L. (Csakkőr, csigavérszinű vagy pirosító nyúlsaláta, bókfészek. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 50. t. 5. k. Évelő cm. Szára vékony, bugásan ágas. Levelei kopaszok, szálasak, visszájukon szürkészöldek és szíves alappal szárölelők. Fészkei 3 5 virágúak; virágai pirosak. Termésének nincsen csőre. Terem erdőkben, patakok mentén hazánk minden magasabb hegyvidékén. Túl a Dunán igen ritka Kék kakicsvirág. Mulgedium alpinum (L.) Less. (Alpesi kakicsfű, havasi csorbóka tejelőke. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára többnyire pirosasan van befuttatva. Levelei lantalakúak; a végső karéj igen nagy, szélesen háromszögű és kihegyezett fészekből összetett fürtjének kocsányai mirigyesek. Virágai sötétkékek, vagy lilásak. Terem erdők irtásaiban, nyirkos helyeken hazánk hegyvidékén, de csak a Kárpátokban Másik hazai faj a sárga kakicsvirág (Mulgedium sonchifolium Vis. et Panè.); nálunk csak Herkules-fürdő környékén nő. 345

352 b) A virág sárga. Zöld zörgőfű. Crepis virens L. (Aszász, siposka, forrasztómál. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Szára fűzöld, igen ágas és egészen, vagy csaknem kopasz. Levelei csupaszok, öblösen fogasok, vagy kaczurosak; az alsók nyelesek, a felsők nyilas fülekkel szárölelők. Apró sárga fészkei laza bugában fejlődnek. Belső fészekpikkelyei belül kopaszok, háromszor olyan hosszúak mint a külsők. Termése világosbarna, sima, tízbordájú. Terem réteken, parlagokon, gyepükben, mívelt talajon, szórványosan hazánk hegy- és dombvidékén Kétéves zörgőfű. Crepis biennis L. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves cm. Szára vaskos, tőtől ágas. Levelei többé-kevésbbé érdesek; az alsók kaczurosak, a felsők alapjokon nyilasak és ülők. Fészkei nagyok, sárgák; a külső fészekpikkelyek elállók, belső oldalukon selymesek. Termése sárgás, csúcsán vékonyodó, 13 bordájú. Terem mezőkön, utak szélén, árkok mentén az egész országban

353 Hamvas zörgőfű. Crepis tectorum L. (Parlagi aszász. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Az egész növény rövid szőröktől szürke. Szára vékony; szárlevelei keskenyszálasak; alapjok nyilas, szélök begyűrött. Fészekpikkelyei pelyhesek, gyakran mirigyesek is, a belső oldalon odasimuló szőrökkel. Virága élénksárga. Termése gesztenyebarna, rövid csőrű, csúcsa felé érdes. Terem utak szélén, homokos mezőkön az egész országban Pipacslevelű zörgőfű. Crepis rhoeadifolia MB. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Áttelelő egyéves. Egyéves cm. Ágas szára kaczuros leveleivel együtt durvaszőrű. Fészke virítás előtt bókol; fészekpikkelyei sertéktől borzasak, sohasem mirigyesek. Termése mind csőrös. Terem mívelt talajon, vetés közt, ugarokon, utak szélén és parlagokon az egész országban Más honi fajok: C. alpestris (Jacq.) Tsch., aurea (L.) Cass., blattarioides (L.) Vill., chondrilloides Jacq. (Jacquinii Tsch.), conyzaefolia (Gouan) Simk. [grandiflorum (All.) Tsch.], foetida L., nicaeensis Balb., paludosa L., pannonica (Jacq.) C. Koch., praemorsa (L.) Tsch., pulchra L., setosa Hall. fil., sibirica L., succisifolia (All.) Tsch., vesicaria L., viscidula Fröl. Ezüstös hölgymál. Hieracium Pilosella L. (Borjúfül, egérfül, nyúlfül, forrasztófű, indás, virágos ölyvfű, ölyűmál, holgyomál. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Leveletlen szára indákat hajt. Hosszúkás, kerülékes levelei rózsában állanak; a felső lapjok sertés, de zöld, a visszájok csillagszőröktől fehér molyhú. Fészke magános. Virágai czitromszin-sárgák, a külsők rendesen kissé pirosak. Terem szikár mezőkön, utak szélén az egész országban. Van tömérdek eltérése

354 Füles hölgymál. Hieracium Auricula L. (Nagyobb egérfülfű, nyulfül holgyomál. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Taraczkot és indát fejleszt. Szára 2 6, ritkán egyfészkű, felső részében csillag- és mirigyszőrös. Levelei nyelvalakúak vagy hosszúkás lándsásak, csúcsuk sapkaalakúan kihegyezett és többnyire csak a szélük pillás, különben kopaszok. Fészekpikkelyei mirigyesek. Virága sárga. Terem völgyek és hegylejtők füves, nyilt, kissé nedves helyein az egész országban Rezes hölgymál. Hieracium aurantiacum L. (Narancsszin holgyomál. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Taraczkot hajt. Szára csöves, felső részében bőven mirigyes. Tőlevelei hosszúkás lándsásak, alapjok ékforma; 1 4 szárlevele kisebbszerű, csúcsán gyakran mirigyes; mindkét lapján szőrös. Laza bugája 2 10 fészkű. Virágai barnás narancsszinüek; bibeszáluk barna. Tenyészik erdők tisztásain, gyepük szélén, a Kárpátok magasabb hegyvidékein, főleg a havasokon Borzas hölgymál. Hieracium Bauhini Bess. (Hieracium praealtum Auct. Hung. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Rövid és vaskos tőkéje igen hosszú; borzas indákat hajt. Tőlevelei (5 15) durvák, halványzöldek, lándsásak, vagy keskeny lándsásak. Szára csak alsó részében 2 4 levelű; mind ritkás, merev sertéktől borzas. Virágzata buga, vagy ernyőszerű; sokfészkű. Hengeres fészkei kicsinyek, murváik borzasok és mirigyesek. Virága világossárga. Terem legelőkön, réteken, cserjések szélén az egész országban. Az Alföld sok vidékén hiányzik Szúrós hölgymál. Hieracium echioides Lumn. (Kígyószisz holgyomál, forrasztófű holgyomál; viperafejlevelű ölyvfű. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Nem mindig van taraczkja. Az egész növény sűrű, merev sertéktől szúrós. Szára bőven leveles; levelei szálas-lándsásak. Kocsánya és fészekpikkelyei sűrűn csillagszőrösek, de sohasem mirigyesek. Virága tojássárga szinű. Terem napos, szikár domblejtőkön, homokbuczkákon úgyszólván az egész országban, főleg az Alföld szélén Bojtos hölgymál. Hieracium villosum L. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Az egész növény, kivált fészekpikkelyei, fehér, hosszú szőröktől gyapjasak. Tőlevelei hosszúkásak. 4 5, sőt több szárlevele alapján lekerekített, szárölelő; mind kékeszöld. Kocsányai pelyhesen gyapjasak és mirigyesek. Fészek pikkelyei berzedten elállók, a külsők szélesebbek mint a belsők, mind fehéren gyapjasak és legfeljebb csúcsukon kissé mirigyesek. Terem sziklákon hazánk havasain és legmagasabb hegyvidékein Erdei hölgymál. Hieracium sylvaticum L. (Békavirág, borjufül, erdei nagy saláta, erdei czikória, ligeti holgyomál, ölyüfű, ölyvmadárfüve, vadkék. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára egylevélkéjű, vagy leveletlen, csöves, felső részében pelyhes, gyakran mirigyes is. A tőlevelek nagyok, alapjok rendesen szíves, nyelök szöszös; szélök gyengén fogazott. Fészekvirágzatai fürtösen állnak. Kocsányai és fészekpikkelyei mirigyesek, de zöldebbek mint szürkés kocsányuk. Terem erdőkben hazánk minden hegyvidékén

355 Erdélyi hölgymál. Hieracium transsylvanicum Heuff. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szárának felső része és fészekpikkelyei feketén mirigyesek. Tőlevelei visszástojásalakúak vagy hosszúkás kerülékesek; nyélbe keskenyedők; a nyél sárgásfehér vagy rozsdaszinű szőrtől sűrűn fedett; a levelek széle sűrűn pillás, felső lapjuk odasimuló gyérebb szőrtől érdes, visszájukon a főér mentén rozsdásan gyapjasak. A szár kevés, rendszerint 1 2 levelű; valamennyi gyéren, aprón fogas vagy kikanyarított szélű. Virágzata szétberzedő fürt. Fészkei aprók. Virágai aranyszínsárgák. Terem hazánk keleti hegyvidékének főleg bükkös erdeiben, még pedig Erdély határhegységein és e vidéknek kiválóan jellemző növénye

356 Ernyős hölgymál. 350

357 Hieracium umbellatum L. (Árnyéktartós forrasztófű, ernyős holgyomál. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára ágas és sűrűn leveles. Felső ágai csaknem ernyősen állanak. Levelei durvák, keskeny alappal ülők vagy igen rövid nyelűek, lándsásak vagy keskeny szálasak, fogasok vagy épek. Fészek kisebbszerű; fészekpikkelyei csaknem kopaszok, csúcsuk hátragörbül, a belsők szélesebbek és tompák. Virága élénk sárga. Terem réten, erdőszélen, futóhomokon is az egész országban Más honi fajok: H. alpinum L., atratiforme Simk., atratum Fries., auriculoides Láng., banaticum Heuff., bifidum Kit., caesium Fries, calenduliflorum Backh., carpaticum Bess. castriferrei Borb., cinereum Tsch., corymbulosum Döll., Csereianum Baumg., cymosum L., dacicum Uechtr., danubiale Borb., decipiens Tsch., dentatum Hoppe, Fatrae Pax., florentinum All., fluminense Kern., glanduliferum Hoppe, Hazslinszkyi Pax, herculis Borb., humile Jacq., illyricum Fr., intybaceum Wulf., inuloides Tsch., Klopotivae Pax, Kotschyanum Heuff., laevigatum Willd. (tridentatum Fr.), macranthum Ten., monticola Jord., Moritzianum Heg. et Heer, nigrescens Willd., nigritum Uechtr., Pavichii Heuff., peliophyllum Schur, perfoliatum Froel., petrosum Schur, plumbeum Fr., pocuticum Wol., polymorphum Schnd., porphyriticum Kern., praecox Schltz., pratense Tsch., prenanthoides Vill., pseudopratense Uehtr., pseudostygium Wol., pustulatum Schur, racemosum W. et K., ramosum W. et K., riphaeum Uechtr., rupicolum Fr., Sabaudum L., scepusiense Simk., scitulum Wo³., silesiacum Krause, scorzonerifolia Vill., sessiliflorum Friv., staticifolium Vill, stoloniflorum Uechtr. (flagellare Willd.), subcaesium Fr., subfuscum Schur., sylvestre Tsch., (boreale Fr.), Tatrae Grsb., Trachselianum Christener, Vágneri Pax, vulgatum Fr., Wahlenbergii Pax, Wiesbaurianum Uechtr., Wimmeri Uechtr., Zapoloviczii Uechtr. és mások. A tömérdek keverékfaj közül mutatóba a következőket soroljuk fel: H. auriculaeforme Fr. (Auricula Pilosella), bifurcum MB. (echioides Pilosella), bihariense Kern. (aurantiacum nigrescens), brachiatum Bert. (florentinum Pilosella), Czetzianum Simk. (Auricula Bauhini), Grabowskianum N. P. (prenanthoides villosum), hungaricum Simk. (Bauhini Pilosella), naszódense Simk. (Auricula pratense), sulphureum N. P. (florentinum Auricula) stb. Szelid csorbóka. Sonchus laevis (L.) Vill. (Csorbáka kakics, darúháj, disznókék, dudva csorbóka, kákics, nyúlfű, nyúlkáposzta, nyúlsaláta, tejesdudva, nyúlkék, piekék. Sonchus oleraceus L. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 50. t. 4. k. Egyéves cm. Szára bőven tejelő, vaskos és csöves. Levelei nagyok, puhák, hosszúkásak; kihegyezetten, öblösen vagy szárnyasan fogazottak; végkaréjuk nagy, háromszögű. Alsó levelei szárnyas nyélbe keskenyednek, valamennyinek az alapja nyilas. Fészekvirágzatai rendszerint tömött, de kevés fészkű bugában vagy bogernyőben fejlődnek. Virága sárga. Termése mindkét oldalán három bordájú, harántúl ránczos és a szélén fogacskáktól érdes. Terem mívelt talajon, kertekben, parlagokon az egész országban Szúrós csorbóka. Sonchus asper L. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Bőven tejelő növény. Levelei vaskosabbak, durvábbak, alapjok szíves, szélök szúrósan fogas. Termésének mindkét oldalán erősen kiemelkedő 3 3 bordája van; nem ránczos és a szélén nincsenek fogacskái. Terem árkok szélén, utak mentén, inkább nedvesebb talajon, az egész országban Mezei csorbóka. 351

358 Sonchus arvensis L. (Nagy csorbaka. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Taraczkot hajtó bőven tejelő növény. Szára merev, csöves. Levelei többnyire kékeszöldek; egyenetlenül, tüskésen és öblösen bevagdalva fogasok; az alap fülei lekerítettek. Virágzatának ágai és a murvák sárga mirigyszőrösek. (A kopasz kocsányokkal és murvákkal fejlődő alak a S. uliginosus MB. alfaj). Termései lapítottak, barnák; több ránczos bordával. Terem nedves réteken, gyepükben, vetés közt, főleg a tavasziban, az egész országban Más honi fajok: S. maritimus L., palustris L., tenerrimus L. Mulgedium sonchifolium Vis. et Panè. l. az előbbi alcsoportban. Pongyola pitypang. Taraxacum officinale Wigg. (Barátfej, barátfű, békavirág, bimbófű, czikória, gyermeklánczfű, kákics, kutyatej, oroszlánfog, papvesszeje, pimpó, pipevirág, pimpompápom, sárvirág, tejesfűvirág. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 50. t. 1. k. Évelő cm. Bőven tejelő növény. Húsos gyökere mélyen hatol a földbe; tőkocsánya csöves. Levele mind tőlevél; mind puha, fényes, kaczuros, öblösen fogazott sőt lehet ép is. Fészke magános, aranyszin-sárga. Külső fészekpikkelyei hamar lehajolnak. Terméskéi hosszúcsőrűek; a csőr végén szétterülő bóbitával. Terem mezőkön, legelőkön, mindenféle füves helyen az egész országban. Van számos fajtája. 3 10, sőt enyhe télen egész éven keresztül. Más honi fajok: T. corniculatum (Kit.) DC., leptocephalum Rchb., nigricans (Kit.) Rchb., paludosum (Scop.) Kern., serotinum (W. et K.) Poir. tenuifolium Hoppe. Közönséges nyúlparéj. Chondrilla juncea L. (Apró katáng, bajuszczímnyelvű fű, daruláb (fiatal hajtásai), disznókék, erősítő fű, kakics, káka, pápalátófű, porczogó saláta, szeretetre hajtó fű. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára erősen ágas és kemény sertéktől többnyire szúrós. Tőlevelei szálasak vagy lándsásak, rendesen épek; a legfelsők keskenyszálasak. Fészke keskenyhengeres; virága sárga; a termés ötbordájú, csőre öt lándsás tüskével. Terem parlagokon, útak szélén, szikár dombok oldalain, a legészakibb vármegyék kivételével, az egész országban

359 Kőfali saláta. Lactuca muralis (L.) Fres. (Kőfali, porczogó saláta, sebfű, tolvajfű. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára tejelő, kopasz; bugája laza, szétberzedt; minden ágon 4 5 fészek fejlődik. Alsó levelei lantalakúak, szárnyasan hasogatottak, szögletes karéjokkal. A felsők a nyélen lefutók és nyilas alappal 353

360 szárölelők. Fészkei kicsinyek, hengeresek, ötvirágúak. A termés világosbarna; csőre rövid. Terem erdőkben, gyepükben, irtásokban az egész ország hegyvidékén, helyenként még az Alföldön is Mérges saláta. Lactuca virosa L. (Disznósaláta, pokolfű. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 50. t. 3. k. Áttelelő egyéves. Kétéves cm. Tejelő növény, undorító szaggal. Szárlevelei vízszintesek, hosszúkás-tojásalakúak, visszájokon a középéren tüskések. Alsó levelei igen nagyok, egyszerűek, nyélbe keskenyedők; a középsők szárnyasan hasadtak. Virágzata bugaszerű; virága sárga. Termése fekete, szegélye ránczos, csőre fehér és olyan hosszú, mint a termés alsó része. Orvosi és mérges növény. Több helyről említik az irodalomban, de ezek az adatok valószinűleg mind tévesek és ez a növény nem terem hazánkban Keszeg saláta. Lactuca Scariola L. (Keserű vadsaláta, sárgicska. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Áttelelő egyéves. Kétéves cm. A szárlevelek lemeze merőlegesen áll, nyilas alappal szárölelő; az alsók többnyire öblösen kaczurosak és tüskésen sertések. Bugája kúpalakú, bókoló ágakkal. Virága halványsárga. Tejelő növény. Termésének szemes része körülbelül olyan hosszú, mint a csőre. Terem köves parlagokon, folyók és útak mentén az egész országban Fejes saláta. Lactuca sativa L. Konyhakerti növény. Más honi fajok: L. Chaixii Vill. (sagittata W. et K.), perennis L., quercina L., saligna L., viminea (L.) Presl. II. A virág, illetőleg a termés nem bóbitás. 354

361 Közönséges bojtorján-saláta. Lapsana communis L. (Czérnaágú válúpikk, kutyasaláta vagy kutyazöld, gyatramál. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Alsó levelei lantalakúak, tojásalakú oldalkaréjokkal és igen nagy végső karéjjal; a felső levelei kisebbek és keskenyebbek. Kevésvirágú apró fészkei vékony kocsányokon fejlődnek laza fürtben. Virága sárga. Tenyészik mívelt talajon, erdőkben, gyepükben, főleg a széleken az egész országban Mirigyes virágzatú eltérése a Lapsana glandulosa Wierzb., mely a keleti és déli hegyvidéken fordul elő; ritkább. Erdei csigakél. Aposeris foetida L. (Bojog, büdös bojtorján, büdös zörgőfű, csigakék; magőr, bűzmál. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Tőkéje csonkavégű. Szára leveletlen. Rózsában álló tőlevelei ékformán keskenyednek, kaczurosak. Szára egyfészkű; fészke 6 10 pikkelylevelű, melyek termésben csúcsukon összecsavarodnak; virágai sárgák. Termése öterű. Minden része kellemetlen szagú. Terem árnyas erdőkben, főleg bükkösekben, hazánk keleti felének a hegyvidékén (Sáros vármegyétől) B) Csöves-virágúak. Tubuliflorae. A fészek minden virágának pártája csöves; a növényekben tejnedv nincsen. I. A vaczok lapos, domború vagy homorú; valamennyi virágát a fészekpikkelyek közösen fogják körül. Sáfrányos szeklicze. Carthamus tinctorius L. (Bogács sáfrány, fattyú sáfrány, magyar pirosító, pór-, tót-, vagy vadsáfrány, szeliczke. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Szára fehéres, felső részében ágas és minden ág végén egy-egy jókora fészek fejlődik. Levelei egyszerűek, tüskésen fogasok. Fészkét nagy 355

362 fészekpikkelyek körítik. Virága narancsszinű, végre piros. Termése fehéres, kopasz; bóbitája nincsen. Hazája állítólag Egyiptom. Népünk sok helyt termeszti és pirosra (carthamin) festenek vele. Sáfránynak is használják Vad szeklicze. Carhamus lanatus L. (Gordon, sárga tövis, szamár- vagy tótsáfrány. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Szára valamint hasogatott, tüskés levelei pókhálósak is, mirigyesek is. Virágai sárgák; fészkei a szárlevelekhez hasonló pikkelyekkel vannak körítve. Középső terméseinek szőrbóbitájuk van. Terem napos, szikár domblejtőkön, utak, árkok szélén, a Kárpátok déli lejtőitől az egész országban szórványosan. Az Alföldön elég ritka; inkább szélén és keleten gyakoribb Fekete üröm. Artemisia vulgaris L. (Anyafű, féregmag, füvek anyja, kálomista tapló, mátrafű, Szent-János füve v. öve, tapló, veres üröm. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 53. t. 6. k. Évelő cm. Alsó levelei nyelesek, a nyelek töve füles, különben szárnyasan hasogatottak, szeleteik lándsásak, felső lapjokon sötétzöldek, fényesek; visszájukon fehér molyhosak. Fészkei gazdag virágú bugát képeznek. A fészekpikkelyek külseje molyhos, a vaczok csupasz; a virágok színe sárgás. Terem utak szélén, parlagokon, munkált talajon az egész országban Mezei üröm. Artemisia campestris L. (Homoki v. mezei cziprus v. seprő. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő. Cserje cm. Szára többnyire piros, terebélyes és bugás ágú. Levelei 2 3-szor szárnyasan hasogatottak, eleinte selymesek, később kopaszok. Fészkei tojásalakúak, vörösesbarnák, kopaszok. Terem szikár dombokon, utak szélén az egész országban

363 Fehér üröm. Artemisia Absinthium L. (Bárány-, hegyi, patikai v. pusztai üröm, kálvinista tapló, nesétfű. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Az egész növény selymes, szürke. Levelei 2 3-szor szárnyasan hasogatottak, szeletei keskeny lándsásak. A levélnyelek fületlenek. Fészkei gazdagvirágú összetett bugában állnak, bókolók; fészekpikkelyeinek a külseje molyhos, a vaczok szőrös; virágai élénk aranyszin-sárgák. Terem utak mentén, parlagokon, szőlők körül az egész országban Átható fűszeres illatú, keserű anyagánál fogva orvosi növény. Ürmösbort és más élvezeti italt (abszint) készítenek vele. Bárány üröm. Artemisia pontica L. (Kis, olasz v. római üröm. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Taraczkot hajt. Levelei kétszer szárnyasan hasogatottak, nyelük tövén fülesek. Az egész növény fehér molyhos. Virága veresessárga, vaczka meztelen. Erős fűszeres illata van. Terem szikár dombokon, szikes mezőkön, temetőkben szórványosan az egész országban. Helyenként ültetik is Seprős üröm. Artemisia scoparia W. et K. (Homokseprő, torzlófű. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves cm. Szára kórós, magános, igen ágas, gyéren szőrös, vagy kopasz. Levelei 2 3-szor hasogatottak, fiatalon selymesek. Zöldes fészke gömbölyű és bókoló. Terem szikár, köves vagy homokos pusztákon szórványosan az egész országban; helyenként közönséges Más honi fajok: A. austriaca Jacq., Baumgarteni Bess., camphorata Vill., salina Willd., saxatilis W. et K. Ékes vasvirág. Xeranthemum annuum L. (Papiros-virág, polyva-virág, szalma-virág. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Szára többnyire tövétől ágas és az egész növény, kivált a levelek fonáka selymes v. fehér molyhú. Lándsás levelei épek. Fészkei félgömbösek. Belső fészekpikkelyei sziromlevelekre emlékeztetnek, szép pirosak és szétterülők; nagyok. A termés csúcsán fejlődő öt pikkely olyan nagy, mint maga a termés. Terem szikár, napos domblejtőkön, vasuti töltések szélén az egész országban. Csak a legészakibb vármegyékben nem fordul elő Más honi faj: X. cylindraceum Sibth. et Sm. 357

364 Fehérhátú bérczlapú. Adenostyles Alliariae (Gouan) Kern. (Bojtika, kákolya, potying, bérczkalap. Adenostyles albida Cass., albifrons L. fil. Ternl. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára göndör szőröktől pelyhes. Levelei széles szíves tojásalakúak vagy kerekdedek; durván és egyenetlenül fűrészesek; a felsők nyele rendesen füles; visszájok többé-kevésbé fehérmolyhú. Fészke 3 8, de rendesen 4 virágú. Virágai élénkpirosak, ritkábban fehérek. Terem sziklás, nedves erdőkben, főleg a magasabb hegyvidék bükköseiben. Az 5 6 virágú eltérésének külön neve is van: Adenostyles Kerneri Simk Más honi faj: A. orientalis Boiss. (nagyobb fészkei 12 virágúak), a keleti havasokon; ritka. Havasi mirigy-lapú. Homogyne alpina (L.) Cass. (Termekör, bérczlapú, tűzlapú. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Hosszú nyelű levelei szíves alapból vese alakúak; szélük csipkésen fogasok; fonákukon sokszor lilásak, az erek mentén puhaszőrűek; különben kopaszok. Fészekpikkelyei bíborszínűek, virágai sárgásak. Terem nyirkos erdőkben, erdők tisztásain, a Kárpátok összes magasabb hegységein

365 Közönséges acsalapú. Petasites hybridus (L.) G. M. Sch. (Kalapfű, kalapos szatyú, mirigyfű, nagy édes lapú, kalaplapú. Petasites officinalis Mönch. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő , végre termésben egész 90 cm. Levelei szívesek, egyenetlenül fogasok, fonákukon szürke molyhuak; később fejlődnek ki mint a virágok és a nyár folyamán igen nagyra nőnek; 4 dm.-nyi szélességet is elérhetnek. Számos fészke megnyúló, elég tömött fürtöt képez. Virágai szennyespirosak vagy pirosas-fehérek. Van tisztán porzós és tisztán termős virágú példány is. Az olyan virágokban, melyekben csak termő fejlődött, a bibeszál elágazásai félhengeresek; az olyanokban, melyekben porzók is vannak, a bibeszál ágai kihegyezett tojásalakúak. Tenyészik patakok szélén, árkokban, az egész országban Más honi fajok: P. albus (L.) Gärtn., Kablikianus Tsch., niveus (Vil.) Baumg. Közönséges sédkender. Eupatorium cannabinum L. (Foghagymaszagú fű, keresztes bodza, királyné aszszony káposztája, Kunigundafű, májgyógyítófű, pakócza, paszkoncza, vízigyopár, vízikender. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Kissé pelyhes levelei rövid nyelűek, 3 5 felé osztottak, lándsás, fűrészes hasábokkal; visszájokon mirigyesek. Fészkei sátorozó tömött fürtben állanak; murvái fedelékesek. Virágai halvány bíborszinűek. Illata az almáéra emlékeztet. Terem árkokban, utak és vízerek szélén, nedves réteken az egész országban

366 Homoki bársonyvirág. Helichrysum arenarium (L.) DC. (Aranyvirágú vagy fövenyes gyopár, homoki tündök, sárga gyopár, sárga szalmavirág. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 53. t. 1. k. Évelő cm. Az egész növény fehér molyhos. Rendszerint több szár nő együtt csomóban. Tőlevelei hosszúkás visszástojásalakúak, lándsásak, felső szárlevelei keskenyek. Fészkei gömbölyűek, aranyszínsárgák. Minden virágban van porzó is, termő is. Gallérlevélkéi czitrom- vagy kénszínsárgák, ritkán narancsszinüek. Homokpusztáink szép és ritka növénye. Tenyészik az északi Kárpátok déli lejtőitől szórványosan az egész országban Más honi faj: H. italicum (Roth.) Guss. (Fiume m.). Kétlaki macskatalp. Antennaria dioica (L.) Gärtn. (Csábfű, drágulob, gyapjasfű, kis egérfülfű, macskatalpfű, papirvirág, parlagi gyopár, szőrösfű, hegyi gyopár Gnaphalium dioicum L. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 53. t. 2. k. Évelő cm. Gyökerező indákat hajt. Az egész növény fehér molyhú. Tőlevelei lapiczkásak. Szárlevelei keskenyek. Számos fészke sátorozó bugát képez. Virágai fehérek vagy rózsaszinűek, kétlakiak, vagyis egy-egy növényen mindig vagy csak porzós, vagy csak termős virágok fejlődnek. Terem száraz, szikár legelőkön, gyepes helyeken, az egész ország hegyvidékén: 5 8. Más honi fajok: A. carpatica (Whlbg.) Bluff et Fing. Havasi hófehérke. Leontopodium alpinum Cass. (Galléros vagy sugáros gyapár vagy gyopár, havasi gyopár, szemenik-virág, csillagvirág. Gnaphalium Leontopodium Scop. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára és levele sűrűn molyhos. Zöldes-sárga virágai sűrű ernyőbe vannak egyesítve, melyet több, molyhos és csillagosan álló fészekpikkely körít. Terem a Kárpátok havasi és havasalji tájain, mészsziklákon. A turisták legkedvesebb virága

367 Erdei gyopár. Gnaphalium sylvaticum L. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Vesszős szára fehér molyhú. Tőlevelei hoszszúnyelűek, lándsásak; szárlevelei fölfelé mindig kisebbedők, gyakran mindkét lapjokon, fonákukon azonban mindig molyhosak. Fészkei kicsinyek, hengeresek; a levelek hónaljában fejlődve hosszú leveles fűzért képeznek. Virágai sárgás-fehérek. Terem erdőkben, az egész ország hegyvidékén Iszapi gyopár. Gnaphalium uliginosum L. (Rókafark. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Tövétől erősen és berzedten ágas. Levelei keskeny lándsásak. Fészkei az ágak végén csomókban fejlődnek és hosszú levelektől vannak körülfogva. Virágai sárgás-fehérek. Terem parlagokon, mívelt talajon, kivált nedves homokon, tócsák szélén, szórványosan az egész országban Halavány gyopár. Gnaphalium luteoalbum L. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Szára egyszerű vagy tövön és felül ágas. Levele félig szárölelő; az egész növény szürkén molyhos. Fészkei az ágak végén leveletlen csomókban állanak. Fészekpikkelyei halvány szalmaszin-sárgák. Pusztai növény, mely főleg nedves, homokos laza talajon, többnyire sereg számra terem Más honi fajok: G. norvegicum Gunn., supinum L. Német penészvirág. Filago germanica L. (Fonalfű, két-két ágú-, vagy német gyopár, moholyfű, nyuláng, pamár, parlag gyapja. Gnaphalium canescens Jord. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Az egész növény molyhos. Szára villaszerüen ágazik el és minden ág végén fészekből álló csomó képződik. Gyakran a virágzat tövéből ismét 2 3 ág ered, melyek mindenike szintén fészek csomókban végződik. Fészke halvány 361

368 sárga vagy barna. A fészekpikkelyek kopaszok, ormósak, szálkában végződnek, éréskor nem berzednek szét. Terem szikár dombokon, utak szélén az egész országban. Az Alföldön ritka Gyepi penészvirág. Filago arvensis L. (Mezei vagy parlagi gyopár, paczérkafű. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Az előbbihez hasonló, de karcsú és fürtösen v. bugásan ágas. Ágai egyenesek, csaknem füzéresek, a szár végén mindig rendetlenül állók. Csomói csak 3 10 fészekből vannak összetéve. Pikkelyei nem ormósak és éréskor csillagosan szétberzedők. Terem parlagokon, szikár mezőkön az egész országban Más honi fajok: C. apiculata Sm. (lutescens Jord.), montana L. Terepély bábakalács. Carlina acaulis L. (Angol bogács, disznótövis, Károly bogács, molyhos körfény, ördögoldal, tövisrózsa, vad articsóka. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő. Szára igen rövid. Hosszú szárnyasan hasogatott és igen tüskés levelei, a földön elterülve igen nagy levélrózsát képeznek. Középen van széles nagy virágzata. Belső fészekpikkelyei ezüstfehérek és napfényben sugarasan kiterülők. A csésze a termésen szegélyt alkot, melynek pikkelye 5 11 sertébe megy át. Terem szikárabb kövesebb mezőkön. kivált a magasabb hegyvidéken. Túl a Dunán is tenyészik (Vasmegyében) Kifejlődött szárú alakja a Carlina alpina Jacq. Terem hazánk keleti havasain. Molyhos bábakalács. 362

369 Carlina vulgaris L. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves. Áttelelő egyéves cm. Szára felső részében többnyire bugásan ágas. Levelei durvák, fogasok vagy szárnyasan hasadtak és igen tüskések. Fészkei félgömbösek, pókhálós pikkelyekkel. A külső fészekpikkelyek rövidebbek mint a belsők, az utóbbiak szalmaszinsárgák és sugarasak. A csésze a termésen keskeny szegélyt alkot, melynek 10 pikkelye 3 5 sertében végződik. Terem szikár legelőkön, parlagokon az egész ország hegy- és dombvidékén. Helyenként az Alföldön is (pl. Kecskemét) Más honi fajok: C. acanthifolia All., brevibracteata Andrae., corymbosa L., simplex W. et K. Közönséges bojtorján. Arctium Lappa L. (Bozogáncs, édes, keserű-, nagy-, széles lapú. Lappa major Gaertn., officinalis All. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves m. Alsó levelei igen nagyok (45 50 cm. h. és cm. sz.). Fészkei sátorozók; fészekpikkelyei nem pókhálósak, árszerűek és kampósan hátragörbülők. Az egész fészek könnyen kapaszkodik a ruhába vagy állatok szőrébe, és ily módon terjeszti a magot. Virága bíborveres. Terem utak szélén, parlagokon az egész országban Pókhálós bojtorján. Arctium tomentosum Mill. (Lappa tomentosa Lam. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves m. Az előbbihez nagyon hasonló, de fészekpikkelyei pókhálósan molyhosak; csak a külső pikkelyek kampósak, a belsők egyenes szálkában végződnek. Virága bíborveres. Terem hasonló helyeken, főleg a domb és hegyvidéken. Az Alföldön ritka Más honi fajok: A. minus Bernh., (Lappa minor DC.) ambiguum Èelak (Lappa tomentosum), subracemosum Simk. (Lappa minus). Bókoló bogács. 363

370 Carduus nutans L. (Konya bogáncs. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 51. t. 1. k. Kétéves cm. Levelei a száron lefutók, igen tüskések és mélyen szárnyasan hasadtak; hasábjai csaknem tenyeresen háromfelé osztottak. Bíborszinű fészkei nagyok, magánosak; molyhos, de nem czafatos kocsányokon bókolók. Fészekpikkelyei többnyire pirosasak; a középsők tojásdad alapból ár módjára kihegyesedők és hegyük szög alatt visszahajlik. Illata pézsmára emlékeztet. Terem legelőkön, parlagokon, utak szélén az egész országban Horgas bogács. Carduus hamulosus Ehrh. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves cm. Levelei fonákukon zöldek, csaknem kopaszok, vagy pókhálósan molyhosak. Felső levelei feltűnően megrövidülnek és mint levélrongyok szárnyassá teszik a hosszú kocsányokat. Fészekpikkelyei keskenyszálasak, a belsők kampósak. Virágai bíborszinűek; fészke középszerű. Terem mesgyéken, utak, vasuti töltések mentén, az északi Kárpátok déli lejtőitől az egész országban, de főleg a középvidéken; keleten már ritka Patyolat bogács. Carduus candicans W. et K. (Ezüstszínű bogáncs. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves cm. Levelének fonáka és a kocsánya, kivált a kocsány felső része fehérmolyhú. Fészke kisebb mint az előbbi fajé, és karcsúbb; fészekpikkelyei egyenesek és szálkahegyűek. Virága bíborszinű. Terem napos dombokon hazánk délkeleti hegyvidékén és Fiume mellett Útszéli bogács. Carduus acanthoides L. (Akánt bogáncs. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves cm. Szára terebélyes, sok fészkű; fészkei legalább részben csomósak. Szárlevelei lándsásak, szárnyasan hasogatottak, visszájokon gyengén pókhálósak vagy meztelenek, durvák és erősen szúrósak. Kocsányai rövidek, tüskésen szárnyasak. Terem utak szélén, legelőkön az egész országban Más honi fajok: C. alpestris W. et K., collinus W. et K., crispus L., de floratus L., glaucus Baumg., Kerneri Simk., lobulatus Borb., Personata (L.) Jacq., viridis Kern. Lándsás aszat. Cirsium lanceolatum (L.) Scop., (Bárcs, dagáncs, farkastüske, fodorbogács, Krisztuslétra, szamárcsipke, tövises aszott, haloványka. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 51. t. 2. k. Kétéves cm. Szára erős, a lefutó levelek tüskés sallangjaitól szárnyas. Levelei szárnyasan hasogatottak, kéthasábú, tüskés karéjokkal; felső lapjok érdes, visszájok pókhálósan molyhos. Fészkei többnyire magánosak, tojásalakúak, nagyok; fészekpikkelyei elálló tüskében végződnek; virágai bíborszinűek. Terem mívelt talajon, legelőkön, parlagokon, utak szélén az egész országban Gyapjas aszat. Cirsium Eriophorum (L.) Scop. (Gyapjas bogács. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves cm. Levelei szárölelők, de nem futnak le a száron; mélyen és szárnyasan hasogatottak és keskeny karéjaik erős tövisben végződnek; felső lapjok szőröktől érdes, de zöld, visszájok fehér molyhú. Fészkei igen nagyok, csaknem ökölnyiek; gömbölyűek; fészekpikkelyei lapiczkásan szélesedők, puha elálló tövisben végződők; virágai bíborszinűek. Tenyészik patakok szélén, legelőkön, mesgyéken, utak szélén, az egész ország hegyvidékén. Van több eltérése

371 Mocsári aszat. Cirsium palustre (L.) Scop. (Tavi bárcs. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves cm. Szárát a lefutó levelek tüskés szélei teljesen beborítják. Alsó levelei egész 2 dm. hosszúak, keskenyek, gyéren hasogatottak, számos fodros tüskés karéjjal. Mindkét lapjokon gyéren szőrösek és kékes-zöldek. Bíborszinű fészkei csomókban fejlődnek. Terem nedves réteken, patakok szélén, az egész ország hegyvidékén, helyenként az Alföldön is Rövidfészkű bogács. Cirsium brachycephalum, Juratzka. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves cm. Szára alsó részében megszakítás nélkül szárnyas, tüskés. Több fészkű mint az előbbi faj, és virágzata berzedt buga; kocsányai pókhálósan szürkék. Fészekpikkelyei mind hosszú, sárga tövisben végződnek. Virágai lilaszinűek. Terem az Alföld nádasainak a szélén, ártereken; vízállások szélén, a vetésbe is bemegy. Az északi vármegyékben nem terem Szártalan aszat. Cirsium acaule (L.) All. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő. Szára rendkivül rövid, többnyire egy (2 4) virágú. Levelei rózsában állnak, öblösen hasadtak, karéjaik tojásdad-szögletesek, csaknem háromfelé hasadtak. Virágai bíborszinűek. Tenyészik száraz mezőkön, erdők szélén, a magasabb hegyi és havasalji tájon északon és keleten

372 Halavány aszat. Cirsium oleraceum (L.) Scop. (Káposzta haloványka, szelid tövis. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 51. t. 3. k. Évelő cm. Levelei nem futnak le a száron, de füles alappal szárölelők. Az alsók szárnyasan hasadtak, a felsők épek; valamennyi egyenetlenül tüskés és pillás, különben kopasz. Nagy sárgászöld fészekpikkelyektől környezett fészkei csomókban fejlődnek. Virágai halavány sárgák. Terem árkokban. nedves réteken, az egész ország hegyvidékén Vetési aszat. Cirsium arvense L. (Aczat, aszott zsoltina, oszotka, zabtövis. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Hosszú taraczkot hajt. Kissé lefutó levelei öblösen bevagdaltak és tüskésen pillásak. Számos fészke szártetőző laza fürtben áll. A külső fészekpikkelyek tojásalakúak, rövid elálló tüskékkel. A virágok halványpirosak vagy lilaszinűek. A bóbita elvirítás után a pártánál sokkal hosszabb. Egy-egy növényen vagy a porzók, vagy a bibék szoktak elsatnyulni és a mennyiben főleg gyökérsarjak útján szaporodik, csoportosan jelenik meg és nagyobb területeken gyakran vagy csak porzós, vagy csak termős példányokat lehet találni. Terem parlagokon, vetésben, általában mívelt talajon az egész országban és nehezen irtható, káros gyom: Más honi fajok: C. Borbásii Freyn., Boujarti Pill. et Mitterp., Candolleanum Naeg., canum (L.) MB., Erisithales (L.) Scop. erucagineum DC., furiens Grsb., Haynaldi Borb., heterophyllum All., pannonicum (L. fil.) Gaud., pauciflorum Spr., pungens Schur., rivulare (Jacq.) Lk., és sok keverék faj. Puha hangya-bogács. Jurinea mollis (L.) Rchb. (Jurina, puha bogács. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára rendesen 1 (egész 3) fészkű; csak töve felé leveles. Levele felső lapján lekopaszodik, fonákán sűrűn fehér molyhos; széle visszagyűrött; egyszerű lándsás, vagy fésüsen hasadt, ép, keskeny hasábokkal. Fészke nagy; fészekpikkelyei gyapjasak; rövid tüskében végződő pikkelyei visszagörbülők. Virága bíborszinű. Termése bibircses. Terem napos, köves vagy homokos, míveletlen területeken, szórványosan az egész országban; főleg a dombvidéken. Az Alföld homokbuczkáin is előfordul kissé megváltozott külsővel Más honi fajok: J. macrocalathia Koch., transsylvanica (Spr.) Simk. 366

373 Imola búzavirág. Centaurea Jacea L. (Imola csüküllő, mezei pézsmavirág. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Levelei egyszerűek, lándsásak, épek, legfeljebb az alsók öblösen fogasak v. szárnyasan hasadtak, zöldek. Virágai pirosak. Fészekpikkelyei sötétbarnák, tisztán észrevehető függelékkel, mely meglehetősen lapos és a külső pikkelyeken czafatos. Termésén szőrbóbita nincsen. Terem réteken, legelőkön, gyepűk szélén az ország északnyugati határvidékén Magyar búzavirág. Centaurea pannonica Heuff. Évelő. Az előbbit más rokonfajokkal együtt az Alföldön helyettesíti; hasonlít is hozzá, de ágai vékonyabbak, vesszősek és minden részében pelyhes; továbbá pikkelyeinek függelékei nagyobbak és halványabbak, mint az előbbi fajon. Alföldünk kissé nedves, szíkes v. homokos mezőin gyakori Fekete búzavirág. Centaurea nigra L. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 55. t. 2. k. Évelő cm. Szára kemény, ágas. Levelei lándsásak; a felsők épek, szárölelők, az alsók kissé fűrészesek v. öblösek. A fészekpikkelyek függeléke fekete, mélyen és szárnyasan hasogatott; rojtjai még egyszer olyan nagyok, mint az ép középmező szélessége. Virágai pirosak. E növény főleg Angliában terem; a hozzá hasonló Centaurea nemoralis Jord. Európa középövének nyugati vidékein tenyészik; hazánkban azonban egyik sem fordul elő Változó búzavirág. Centaurea variegata Lam. (Centaurea montana Auct. Hung. non L. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Gyökere nem gumós. Levelei épek vagy öblösen fogasak, zöldesszürkék, gyakran fehérek selymesek; felső szárlevelei lefutók. A fészekpikkelyek függeléke egyenletesen, fésűsen czafrangos; czafatjaik csaknem még egyszer akkorák, mint a fekete szegély és világos színűek. Virágai kékek, lila- vagy bíborszínűek. Terem gyepükben, sziklás helyeken az egész ország hegyvidékén Nagyon változó. Hazánkban a következő alakjai tenyésznek: C. axillaris Willd., nana Baumg., stricta W. et K., transsylvanica Hayek. Keskenypikkelyű búzavirág. Centaurea stenolepis Kern. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Az egész növény többékevésbbé pókhálósan molyhos. Levelei széles tojásalakúak, kihegyezettek. Fészke tojásalakú; fészekpikkelyei, a legbelsőbbeket kivéve, lándsás-tojásdad alapból árszerűek, és tollasan szárnyas gerinczben végződnek, mely függelék nem fut le a pikkelyek szélén és a függelékek nem is takarják egészen a szomszédos pikkelyeket. Virága piros. A bóbita a termés hosszának egy hatodát teszi, de tisztán látható. Terem napos domboldalakon, szőlők körül, gyepűkben az egész országban. Csak az ország legészakibb határvidékén nem fordul elő Kék búzavirág. 367

374 Centaurea Cyanus L. (Dődike, égi virág, kék virág, sukollat, vad pézsma, vetési csűküllő vagy imola. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 55. t. 3. k. Egyéves. Áttelelő egyéves: cm. Az egész növény szürke, felső és középső levelei szálasak, épek, az alsók gyakran hasogatottak. A hosszában eres fészekpikkelyek függelékei nem futnak le; vagy, ha lefutnak is, alig láthatók; a szélén lefutó függelékek háromszögűek. Virágai lilássötétkékek, rózsaszínűek, vagy fehérek. Terem mívelt talajon főleg vetések között az egész országban. Kertbe is ültetik elvétve őszszel is virít. Közönséges búzavirág. Centaurea micrantha Gmel. (Centaurea Biebersteinii DC., australis. Panè. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves. Évelő cm. Az egész növény többé-kevésbé szürke. Szára rendszerint fürtösen ágas, sok fészkű. Levelei 1 2-szer szárnyasan hasogatottak, sallangjaik keskenyek. A fészek bögre alakú, kisebbszerű. Fészekpikkelyei kiemelkedő hosszanti erekkel; a függelék mindenik oldalán 6 9 czafattal; a középső mező barna-, vagy fekete folttal. Virágai pirosak. Bóbitája akkora mint a termés hosszának egy harmada. Terem utak szélén, szikár mezőkön az egész országban. Csak a legészakibb határ vidéken nem fordul elő Ehhez a fajhoz hasonlít a Centaurea Tauscheri Kern., mely az Alföld homokos mezőin közönséges Vastövű búzavirág. Centaurea Scabiosa L. (Sikkantyús csüküllő, pézsmafű. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 55. t. 1. k. Évelő cm. Levelei egy-kétszer szárnyasan hasadtak; hasábok 0 5 cm.-nél rendszerint szélesebbek és mindkét lapjokon érdesek. A virítás előtt gömbölyű fészkek hosszú kocsányokon fejlődnek. A fészekpikkelyek kerekdedek, nem eresek, függelékük (a legbelsőket kivéve) háromszögű; szélesen lefutó, fekete szegélyök 1 2 mm. széles; szélök fésűsen czafatos. Virágai sötétpirosak. Terem szikár dombokon, réteken, gyepükben hazánk nyugati határvidékén Zala vármegyétől Liptó vármegyéig Egyebütt rokonfajok helyettesítik. Ilyen pl. a Centaurea Sadleriana Jka. (jajbunkó, jajkóró) és a Centaurea spinulosa Roch. A Centaurea Sadleriana Jka fészke belső pikkelyeinek függeléke száraz hártyás és közepe fekete. Terem Alföldünk középtáján A Centaurea spinulosa Roch. fészekpikkelyének függeléke nagyon keskenyen fut le és kivált az alsó pikkelyek legalább 2 mm. hosszú tövisben végződnek. Hazánk keleti részében Gyászos búzavirág. Centaurea atropurpurea Willd. (Csigavérszinű csüküllő. Centaurea atropurpurea W. et K. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Az egész növény többé-kevésbbé molyhos. Levelei egy-kétszer szárnyasan hasogatottak. Fészkei igen nagyok, 2 5 cm. hosszúak, 2 cm. átmérőjűek. Virágai fekete bíborszínűek. A fészekpikkelyek függeléke sötétbarna; az alsóké megnyúlt háromszögű, a felsőké kerekded; az alsóbbak fésűsen, de ritkásan czafrangosak; a czafatok fehérek, a felsők sűrűn és barnán czafrangosak. Tenyészik szikár, napos dombokon hazánk délkeleti hegyvidékén

375 Sáfrányos búzavirág. Centaurea, solstitialis L. (Nyári, sáfrányvirágú csüküllő, sulyomkóró. Term. r.: Fészkesek.) Kétéves cm. Az egész növény pókhálósan molyhos. Felsőbb levelei keskeny lándsásak, a szárra futók. Fészkei 369

376 hosszabb ágakon magánosak. A fészekpikkelyek szárnyasan hasadt tövisben végződnek; a középső pikkelyek közbülső tövise 2 cm.-nél hosszabbra is nőhet és csak a legfelsők függeléke száraz hártyás. Aranyszínű sziromlevelei nem mirigyesek. Bóbitája a terméskénél hosszabb. Terem árkok, utak szélén, parlagokon szórványosan az egész országban. Csak az északibb vármegyékben nem tenyészik Sulymos búzavirág. Centaurea Calcitrapa L. (Legelői vagy úti sulyomkóró, csillagbogácskóró, sulymos csüküllő. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves cm. Igen ágas. Levelei hasogatottak, nyeletlenek, de nem futnak le a száron; karéjaik hegyesek, szúrósak. Oldalsó fészkei csaknem kocsánytalanok. Virágai pirosak, lilaszinűek, vagy fehérek. Fészekpikkelyei szárnyasan osztott, igen erős és szúrós tövisben végződnek. Termésének nincsen bóbitája. Terem legelőkön, szórványosan hazánk déli felében Más honi fajok: C. Adami Willd., alpestris Hegetschw., arenaria MB. [banatica Kern. Jankaeana Simk. (?)], banatica Roch. (Rocheliana Heuff.) carpatica Porc. (radnensis Simk.), iberica Trev., induruta Jka., Kotschyana. Heuff (Heuffelii Rchb.), macroptilon Borb., mollis W. et K. nigrescens Willd., orientalis L., oxylepis Wimm. et Grab., phrygia L. (austriaca Willd.). pinnatifida Schur., plumosa Lam. (nervosa Willd.), Reichenbachioides Schur., Rhenana Borb. (paniculata L. pr. p.), rotundifolia Bartl., rupestris L. (collina Pers.), ruthenica Lam. (Schwarzenbergiana Schur.),- Simonkaiana Hayek. (trichocephala Simk. non MB.), trinervia Steph., triniaefolia, Heuff. A keverékfajok közűl említhetők hazánkból: C. austriacoides Wol. (Jacea phrygia), Csatói Borb. (spinulosa atropurpurea), hemiptera Borb. (Rhenana solstitialis), Ludovici Borb. (Sadleriana orientalis), Perlakyana Borb. (Sadleriana orientalis), spuria Kern. (stenolepis pannonica). Áldott bárcs. Cnicus benedictus L. (Áldott haloványka, áldott fű, pápafű. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Berzedten ágas. Levelei öblösen fogasok; fogai szálkahegyűek. Fészkének belső pikkelyei 370

377 pókhálósak, ágas tüskében végződők. Virágai sárgák, sötét sávokkal. Terméskéje hengeres, kétsoros bóbitával. Helyenként ültetik és el is vadul Festő fűrészfű. Serratula tinctoria L. (Fogaslevelű fű, soltina, zsoltina. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 51. t. 4. k. Évelő cm. Alsó levelei többé-kevésbbé szárnyasan hasadtak vagy lantalakúak; a felsők egyszerűek, élesen fűrészesek. Fészkei szártetőző ernyőszerű fürtben fejlődnek. Virágai bíborszinűek. A bóbita belső szálai hosszabbak, valamennyi apró fogacskáktól érdes. Terem kissé nedves réteken, gyepükben, erdők szélén az egész országban. Levelét régebben sárga festék készítéshez használták Más honi fajok: S. nitida (W. et. K.) Fisch., radiata (W. et K.) MB. Wolffi Andrae. Közönséges szamárbogács. Onopordon acanthium. L. (Csúcsúd-rúzsa, fehérhátú tövis, gordon, lógordon, mácsonya, szamárlapú, szőrös vagy szöszös bogácskóró, töviskes lapú. Terrn. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves cm. Lefutó levelei széles tüskés szárnyakat képeznek a szárán. Levelei öblösen fogasok, vagy szárnyasan hasadtak, igen tüskések, pókhálósan és sűrűn molyhosak. Fészkei nagyok, gömbösek; virágai bíborszínűek, fészekpikkelyei szétberzedők. Terméske négyszögletű, bóbitája még egyszer olyan hosszú mint a termés. Terem parlagon, utak szélén az egész országban II. A vaczok gömbszerű; minden virágnak pikkelyekből álló külön burka van, vagyis a fészkek egyvirágúak, melyek gömbös fészekké egyesültek. Rutén szamárkenyér. Echinops ruthenicus MB. (Farkasalma, forgács birka, labdaborz, labdatövis. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára barázdált és, mint a levelek fonáka, ezüstös molyhú. Levelei kétszer szárnyasan hasadtak; szinükön zöldek, kopaszok. Virágzata nagy, gömbös, 4 6 cm. átmérőjű. Külső murvái 371

378 serteneműek, csak félakkorák mint a kissé ametisztszinű, ormós és szélökön sertés belső murvák. A párta kék, csöve mirigyes. Terem szikár, homokos sziklás helyeken, futóhomokon hazánk közép és délkeleti részében. A futóhomokot kötik vele (pl. a temesi homokpusztán) Más honi fajok: E. banaticus Roch. commutatus Jur. setaceo fimbriatus Andrae. multiflorus Lam. (Auct. Hung. non L.) Ritro L., sphaerocephalus L. C) Sugaras-virágúak. Radiatiflorae. A fészek karimáján álló virágok, a sugárvirágok pártája nyelves, a vaczok középső részén levőké, a korongvirágoké csöves. Tejnedvök nincs. 1. A fészek vaczka pelyvaszőrös. Nemes pipitér. Anthemis nobilis L. (Álszékfű, álszikfű, egyptomi, illatozó, olasz, v. római székfű, maromka, nemes montika, poczvirág. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 54. t. 4. k. Évelő cm. Szára rendszerint lecsepűlt. Levelei keskeny sallangokra vannak hasogatva. Csöves virágai sárgák, a nyelvesek fehérek. Vaczka kevéssé megnyílt, kúpos; a csúcsán hártyás, lándsás és tompa pelyvákkal. Helyenként kertbe ültetik és lakások körül el is vadul Parlagi pipitér. Anthemis arvensis L. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Szára tövétől ágas. Levelei hasogatottak, szeletei keskeny lándsásak, szálkahegyűek. Nyelves virágai fehérek: fészekpikkelylevelei elvégre hegyükkel visszagörbülők; vaczka kikúposodó, pelyvái hegyesek. Termése 4 szegletű, ránczolt, hártyás koronával. A növény lehet csaknem kopasz és lehet sűrűn szőrös. Szőrös alakját JANKA V. Anthemis Haynaldi-nak nevezte. Terem mivelt talajon, parlagokon az egész országban

379 Rutén pipitér. Anthemis ruthenica MB. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Az egész növény berzedő szőröktől szürkén molyhos, különben az előbbihez hasonló. Csöves virágai teltsárgák, a nyelvesek fehérek. A vaczok pelyvái visszás tojásalakúak, csúcsukon fogasak, merev szálkahegyben végződők és a csöves virágoknál rövidebbek. A külső terméskék hártyás szegélye rendesen ferdén lemetszett. Illata fűszeres. Terem szikár, homokos mezőkön, sziklás, köves talajon az egész országban; csak a legészakibb vármegyékben hiányzik Kárpáti pipitér. Anthemis carpatica W. et K. (Tátrai montika. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára rendesen egyszerű és egyfészkű. Levele egyenetlenül hasogatott: szeletei keskeny lapiczkásak. Nyelves virágai fehérek, a középsők sárgák, a fészekpikkelyek szegélye széles és fekete. A vaczok pelyvái rojtos szélűek. Terem hazánk kelet-vidéki havasain Nehézszagú pipitér. Anthemis Cotula L. (Büdöske, büdös montika, büdös szikfű, ebkapor, vad pipitér, vad székfű. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Szára kopasz, de mirigyes foltoktól tarka; ezek dörzsölésre undorító szagot kölcsönöznek a növénynek. Levélszeletei fonalszerűek, de nem fésűsek. Középső virágai sárgák, a szélső nyelves virágok fehérek. Vaczka kúpos; tömötten álló pelyvái sertések. Termése hengeres és rücskös. Terem parlagokon, mesgyéken, főleg lakások közelében az egész országban

380 Festő pipitér. Anthemis tinctoria L. (Ökörszem. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves. Évelő cm. Szára merev és kevés fészkű és levelei fésűsen hasogatottak. Fészkének nyelves és csöves virágai is sárgák. Vaczka félgömbös; pelyvái keskenyrhombosak, szálkába hegyesedők. Terem napos, sziklás lejtőkön, szőlők parlagain, gyepűk szélén az egész ország hegy- és dombvidékén. Az Alföldön ritka Más honi fajok: A. austriaca Jacq., macrantha Heuff, montana L., Triumfetti All. Közönséges cziczkafark. Achillea Millefolium L. (Borbolya, cziczkafarka, cziczkafarkkóró, egérfarka, egérfarkúfű, egérfarkú cziczkóró, patikai ezerlevelűfű, pézsmatő, pulykafű. Term. r.: Fészkesek, Compositae.) 54. t. 5. k. Évelő cm. Taraczkot hajt. Szárlevelei kétszer szárnyasan hasogatottak, levélkéi 2 3 metszetűek vagy szárnyasan öt felé hasadtak; minden szelete szálkahegyű. Számos fészke rónán elterülő sátoros fürtöt képez. Mindenik fészkét többnyire öt szennyes fehér nyelves virág szegélyezi. Tenyészik utak szélén, mesgyéken, mezőkön, gyepűk és erdők szélén az egész országban Kenyérbél cziczkafark. Achillea Ptarmica L. (Náthafű, prüszszentőfű, tetűfű, vadtárkony. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Taraczkot fejleszt. Levelei keskeny lándsásak, szélükön fűrészesek még pedig alapjukon a közepökig aprón és sűrűn, onnan a csúcsig durván és ritkásan. Nem igen sok fészke laza, ernyőszerű fürtöt képez. Mindenik fészkét rendesen tíz fehér nyelves virág szegélyezi. Vaczok pelyvái lándsásak, hegyesek, csúcsokon szőrösek. Terem nedves, cserjés réteken, erdőkben szórványosan hazánk keleti és északi hegyvidékén. Túl a Dunán Vas vármegyében Pusztai cziczkafark. 374

381 Achillea asplenifolia Vent. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Taraczkot fejleszt. Szára levelestül selymes, esetleg csaknem kopasz. Levelei felső lapjukon pontozottak, hasogatottak; a felsők szélesen szárnyas gerinczczel, kis karéjai hasonlítanak a fűrész fogához és porczogósan vannak megvastagodva, csaknem szúrós csücsökkel. Fészkei mindig pirosak vagy élénk lilaszínűek, sohasem fehérek vagy sárgásak. Tenyészik iszapos, sós lapályokon, partokon az Alföldön, többnyire tömegesen és pusztáink egyik legszebb és jellemző növénye Hegyközi cziczkafark. Achillea crithmifolia W. et K. (Term. r,: Fészkesek. Compositae.) Kétéves. Évelő, cm. Az egész növény sűrűn selymes. Levele hasogatott, szeleteinek a csúcsa tompán lekerekített. Virágzata tömött; fészekpikkelyei világos sárgás-barnák, csúcsukon szőrösek. Nyelves virágai halvány-sárgák. Terem napos legelőkön, gyepűk szélén hazánk délkeleti hegyvidékén. Egyebütt ritka és nem állandó Más honi fajok: A. cartilaginea Led., Clavennae L., Clusiana Tsch., coarctata Poir (compacta Willd.), collina Becker, dacica Simk., distans W. et K., impatiens L., lanata Spreng., leptophylla MB., lingulata W. et K., macrophylla L., maxima Heuff., Neilreichii Kern., nobilis L., ochroleuca Ehrh., pannonica Scheele, setacea W. et K., stricta Schl., sudetica Op., tanacetifolia All., tenuis Schur. Apró gombvirág. Galinsoga parviflora Cav. (Sikilla, franczia fű. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Szára igen ágas. Átellenes levelei nyelesek, tojásalakúak, kihegyezettek, három erűek és fogasok; fonákuk gyéren szőrös. Apró fészkei hosszú kocsányokon rendszerint hármasával fejlődve ernyős, bugás virágzatot képeznek; ritkán magánosak. Csöves virágai sárgák, többnyire öt-öt nyelves virága pedig fehér. Hazája Dél- Amerika. Nagyon szapora kerti gyom, mely szórványosan már az egész országban előfordul Subás farkasfog. Bidens tripartita L. (Egyenes vagy háromrészű farkasfog, farkasnyílfű, koldustetű, ördögfog, ragadó villácska, villamag. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 55. t. 4. k. Egyéves cm. Szára ágas. Levelei három osztatuak, vagy szárnyasan 5 5 felé hasadtak; rövid szárnyas nyélbe keskenyedők. Fészkei sárgák, egyenesek vagy bókolók; minden virága csöves. Lapos termése rendesen kétszarvú. Terem árkok szélén, pocsolyák körül az egész országban Bókoló farkasfog. Bidens cernua L. (Lefüggő vagy sugáros villamag. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Az egész növény sárgászöld. Levelei lándsásak, fűrészesek. Aranyszín-sárga sokvirágú fészke bókol. Szélső virágai nyelvesek. Termése rendesen négyszarvú és legalább a szélsők háromszögletűek. Terem vízerek, árkok szélén az egész országban

382 Fűzlevelű ökörszem. Buphthalmum salicifolium L. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Levelei lándsásak, kissé fűrészesek és puhaszőrűek; az alsók tompahegyűek és nyélbe keskenyedők, a felsők kihegyezettek és nyeletlenek. A fészekpikkelyek lándsásak, hegyük serteszerű. Virágai sárgák. Szélső termései 3 élűek, a belsők 4 élűek. Terem erdők, gyepűk szélén, főleg mésztalajon hazánk nyugati határvidékén, különösen pedig az északnyugati hegyvidéken, hol seregszámra terem és a vidékre jellemző Pompás telekia. Telekia speciosa (Schreb.) Baumg. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 66. t. 1. k. Évelő m. cm. Szára kórós. Levelei szíves alapból tojás-kerekdedek, kihegyezettek; kétszeresen és nagyolva fűrészesek. Az alsók nyelesek, a felsők ülők, szárölelők. Fészkei igen nagyok, átmérőjük 6 8 cm. Szétterülő, végre lefityegő nyelves virágai igen keskenyek; teltsárgák. Termése hengeres, sok barázdával. Illata kellemes és erős. Tenyészik hegyvidékek völgyeiben, erdők szélén, forrásos helyeken, kivált meszes talajon hazánk keleti felében. Szép és jellemző növényünk Más honi faj: T. speciosissima (Ard.) DC. (Fiume m.) Tányérrózsa napraforgó. Helianthus annuus L. (Kenyérvirág, napvirág, napraforgó, tányérbélvirág, tányérrózsa. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves. 1 2 m., de vannak egészen törpe, arasznyi, és 3 m. magas óriások is. Az egész növény érdes. Levelei szíves tojásalakúak, kihegyezettek. Fészkei igen nagyok; átmérőjök 4 5 dm., mind bókol; szélső virágai nagyok, nyelvesek, aranyszín-sárgák. Nagyban termesztik főleg kukoriczaföldek szélén és szürke vagy fekete terméséből olajat vernek. A termését a baromfi is szereti. Hazája Amerika. Olajával a nép sok helyt bőjti ételeit készíti Csicsóka napraforgó. Helianthus tuberosus L. (Árparépa, csicsóka, csicsóka napvirág, földialma, koczirépa, puczókrépa, tót répa. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő. 1 3 m. Az egész növény érdes. Alsó levelei szíves tojásalakúak, a felsők lándsásak. Fészkei sárgák, felállók és aránylag kicsinyek. Termést nálunk alig, vagy egyáltalán nem érlel, valószinűleg kései virágzása miatt. Hazája Amerika. A burgonyához hasonló gumójáért termesztik. A gyermekek szeretik. Sertéseket, lovakat etetnek vele

383 2. A vaczok pelyvátlan, pelyvaszőrök nincsenek rajta. Kerti körömvirág. Calendula officinalis L. (Borongó virág, fülemilefű, gyűrűvirág, kenyérbélvirág, kerti peremér, körmicze, náthavirág, nyestike, peremizs, sárga oláhvirág, sárga rózsa vagy sárga virág, tűzvirág, montika. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 55. t. 5. k. Egyéves cm. Levelei hosszúkásak, mirigyesen puhaszőrűek; az alsók visszás tojásalakúak vagy lapiczkásak, a felsők félig szárölelők. Fészkei magánosak, narancsszinűek. Termései görbék, hátukon bibircsósan tüskések; az egész növény sajátságos és igen kellemetlen illatú. Falusi kertekben gyakori virág Más honi faj: C. arvensis L. Kis büdöske. Tagetes patulus L. (Bársonyvirág, borsola, büdös rózsa, büdös szegfű, orosz virág, sárga rózsa, török szegfű, indiai gyökér v. virág, olaszka, oláh rózsa. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Szára terebélyes, kopasz. Levelei váltogatva állók, páratlanul szárnyasan hasogatottak; levélkéi keskeny lándsásak, kihegyezetten fűrészesek. A virágkocsány a teteje felé megvastagodott; levél- és fészekpikkelyei áttetsző mirigyekkel. A fészek hengeres; virágai narancs-színűek, vagy barnák. Szaga kellemetlen. Hazája Mexico. Csaknem minden virágos kertben megtalálható Nagy büdöske. Tagetes erectus L. (Nagy oláhvirág, kassai rózsa.) Egyéves. Levélkéi szélesebbek az előbbeniénél; kocsánya buzogányszerűen van megvastagodva; fészke kissé szögletes, nagyobb; virága tojássárga-színű. Ültetik Vad százszorszép. Bellis perennis L. (Boglár, kicsiny nadályvirág, murvai vagy szikrai rózsa, pászka morzsa, perevirág, rukercz, szikrázó rózsácska, tavaszhozó fű, tavaszi fű. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 52. t. 5. k. Évelő cm. Taraczkot hajt és kis gyepeket képez. Levelei rózsában állanak, visszás-hosszúkás tojásalakúak, lapiczkásak, kissé fogasok. Tőkocsányai egyfészküek. Csöves virágai sárgák, a szélső nyelves virágok fehérek vagy pirosasak. Terem füves mezőkön, kivált nyirkos, nedves réteken az ország minden hegyvidékén. Az Alföldön ritka. Számos eltérését kertbe ültetik Más honi faj: B. sylvestris Cyr. (de csak egyszer találták Dobra és Déva között.) Orvosi székfű. Matricaria Chamomilla L. (Anyafű, kis kamilla, mátrafű, mesterfű, mezei kapor, perefű, pipitér, Szent-Iván pipitér, székfű, szüzek anyja, szíkvirág. Chamomilla officinalis C. Koch. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 54. t. 3. k. Egyéves cm. Szára csöves. Levele 2 3-szor hasogatott; sallangjai szálkahegyűek. Erősen kikúposodó vaczka belül üres és felületén nem pelyvás. Csöves virágai 5 foguak, aranysárgák: nyelves virágai fehérek. Hengeres termése finoman öt-bordás. Terem parlagokon, községek körül, kivált a szíkes Alföldön, hol helyenként nagy területeket borít. Erős illatú fészke orvosságul szolgál

384 Eb székfű. Matricaria inodora L. (Álszikfű, ebkapor, szagatlan tárkony. Chrysanthemum inodorum L. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves. Áttelelő egyéves. Kétéves cm. Levelei 2 3-szor hasogatottak; szeleteik vékonyak, csaknem hajszálszerűek, fonákukon árkoltak. Félgömbös vaczka béllel van kitöltve. Fehér nyelves virágai többnyire hátragörbülők. Szaga nem erős, de kellemetlen. Termései feketéllők, ránczosak. Terem parlagokon, mesgyéken, vetések szélén az egész országban Más honi fajok: M, discoidea DC., tenuifolia Kit. Varádics aranyvirág. Chrysanthemum vulgare (L.) Bernh. (Fájdalomfű, garádicskóró, gelesztavirág, gilisztavirág, patikai varádicskóró. Tanacetum vulgare L. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 54. t. 2. k. Évelő cm. Levelei nagyok, kétszer szárnyasan hasadtak; hasábjaik fogasok. Számos egészen sárga, gömbölyded fészke nagy, szétterpedő ernyős fürtöt alkot. Nyelves virága nincs; termése ötélű, gödrösen pontozott. Illata átható, fűszeres, íze keserű. Terem folyók mentén, gyepűk szélén, mesgyéken az egész országban Közönséges aranyvirág. Chrysanthemum Leucanthemum L. (Katalin-rózsa, Katalin-virág, nagyobb százszorszép, ökörszem-aranyvirág, paczfű, pap kiszúrom szemedet, pártamag, papvirág, pipitér, Szent-Jakab- v. Szent-János virága, üröm-rózsa, Margit virág. Leucanthemum vulgare Lam. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 52. t. 6. k. Évelő cm. Alsó levelei hosszú nyelűek, lapiczkásak, csipkések; szárlevelei ülők, keskenyek és kevéssé fogasok. Fészke rendesen magános; csöves virágai aranyszinsárgák, nagy nyelves virágai fehérek. Szélső terméskéi 3- élűek, a belsők hengeresek. Tenyészik mezőkön, utak, erdők szélén az egész országban a legtöbb vidéken közönséges Őszi aranyvirág. Chrysanthemum Parthenium (L.) Pers. (Anyafű, bécsi tárkony, imelygyökér, indiai tárkony, karácsonyi morzsika, mádra, mátra v. mettérfű, bécsi nádrafű, pártamag. Term. r.: Fészkesek. Compositae.). Évelő cm. Levelei szárnyasan hasogatottak. Számos fészke sátorozó fürtben fejlődik. Csöves virágai aranysárgák, nyelves virágai fehérek. Termése 10 élű, szurkosan pontozott. Déleurópai növény, melyet számos, főleg teljes (azaz csupa nyelves) virágu fajtában kertben ültetnek. Helyenként elvadul

385 Sátoros aranyvirág. Chrysanthemum corymbosum L. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára ágas, ágai sátorozók. Alsó levelei hosszú nyelűek, a középsők ülők, tövön fülesek; mind szárnyas vagy szárnyasan hasogatott; levélkéi illetőleg szeletei bevagdaltak, szálkahegyűek. Csöves virágai sárgák, nagy nyelves virágai fehérek. Termése 5 élű, alig pontozott. Terem erdők szélén, gyepükben az egész ország hegyvidékén, helyenként az Alföldön is Tiszaparti aranyvirág. Chrysanthemum uliginosum (W. et K.) Pers. (Iszap imelygyökér. Pyrethrum uliginosum W. et K.) Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára sűrűn leveles, kevés és hosszú ágú; ágai levelesek. Levelei szálas lándsásak, durván és élesen fűrészesek. Fészkei nagyok, 5 6 cm. átmérőjűek. Nyelves virágai fehérek. Fészekpikkelyei tojásdad lándsásak, szélesen hártyásak; szegélyük pirosas. Tenyészik vizenyős réteken, vízerek és folyók holt ágai mentén szórványosan hazánk Alföldjén, különösen a Tisza vidékén Más honi fajok: Ch. alpinum L., macrophyllum W. et K., rotundifolium W. et K., Zawadzkyi Herbich. Deres hamuvirág. Ligularia glauca (L.) Hoffm. (Hamufű, aggólapu. Senecillis carpatica Sch. et K. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára csöves és sűrűn barázdált. Tőlevelei nagyok, hosszú nyelűek; lemezük tojásalakú vagy kerülékes, hossza 35, sőt több cm., szélessége egész 25 cm.; válluk a nyélbe keskenyedik; csúcsuk le van kerekítve, szélük ép, legfeljebb kissé hullámos. Szárlevelei hüvelyszerű alappal szárölelők, lemezük fokozatosan szélesedik és nyelvalakú, vagy szélesen kerülékes. Széle helyenként kikanyarított és kivált válla felé aprón, öblösen fogazott. Mind deresen kékeszöld. Fészkei ágtetőző fürtben 379

386 állnak. Fészekpikkelyei egysorúak, lándsásak; csak az alsó fészkeken van 2 3 külső pikkely is. Virágai sárgák, a szélsők (rendesen 8) nyelvesek, nyelvük szélesen kerülékes, pirosan erezett és a csúcson többnyire kicsipett. Termése egyenetlenül és mélyen árkolt, gyakran lapított; rövid bóbitája könnyen lehull. Tenyészik a keleti hegyvidék havasi tájain az erdőöv fölött, bőven a Korongyison (Radnai havasok.). Említik még a Tölgyesszoros tájékáról. Ez a szép és csak kis helyen elterjedt növény hazánk kiváló érdekessége és tulajdonképen szibériai jellem a hazai flórában. 7. Más honi faj: L. sibirica (L.) Cass. A Gölnicz völgyében, a dobsinai jégbarlang környékén, a Királyhegy tájékán és a keleti hegyvidéken. 380

387 Lókörmű marti-lapú. Tussilago Farfara L. (Farkastalpfű, kis édes lapú, körömfű, mostohalapú, szamárköröm, szamárlapú, szatytyú, tyúkvirág. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 53. t. 5. k. Évelő cm. Egyfészkű, fehér szőröktől 381

388 gyapjas szárán csak pikkelylevelek vannak. Virágai élénk sárgák. Levelei csak jóval a virágzás után fejlődnek; kerületük némileg a lópatkó alakjához hasonlít, de szögletes; alapjok szívalakú, szélök fogas, visszájok fehér, molyhos. Terem agyagos partokon az egész országban. Az Alföldön is sok helyt Közönséges aggófű. Senecio vulgaris L. (Boszorkánylépte fű, boszorkánytalp, hájasfű, keresztfű, keresztgyökér, pihe v. pihifű, rontófű, Szent-Jakabfű, szöszösfű, üszögőr, vén fű, vénhedő fű, aggógyom. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 53. t. 4. k. Egyéves cm. Szára bokros. Levelei csaknem kopaszok, vagy pókhálósan molyhosak, öblösen, szárnyasan hasogatottak. karéjaik fogasok. Fészkei hengeresek. Körülbelül tíz hosszabb pikkelye van, melyek csúcsukon feketék, tövükön pedig kisebb második sor rövid pikkely látható. Minden virága csöves és sárga színű. Terem mívelt talajon, parlagokon az egész országban Erdei aggófű. Senecio sylvaticus L. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Az előbbihöz hasonló, de sokkal erősebb; csak kevéssé szőrös, nem mirigyes (a hasonló Senecio viscosus L. mirigyes és sajátságos illatú.) Fészke háromszor oly hosszú, mint széles, aranyszínű nyelves virágai visszagöngyölődtek. Terem szikár, homokos erdőkben, irtásokban az egész ország hegy- és dombvidékén. Az Alföldön ritka Tavaszi aggófü. Senecio vernatis W. et K. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Szára és levele kevéssé pókhálós. Levelei öblösen, szárnyasan hasadtak, bodrosak. Fészkei csaknem félgömbösek. A legkülsőbb 6 12 pikkelylevél a fészek hosszának csak egy negyedét teszi. Nyelves virágai hoszszúak, körülbelül akkorák, mint a fészek belső mérete; sárgák és szétterülők. Terem parlagokon, mívelt talajon hazánk délkeleti részében. 4 6; rendesen őszszel is virít. Szirti aggófű. Senecio rupestris W. et K. Évelő cm. Hasonlít az előbbihez, de erősebb, zöldebb; alsó levelei lantalakúak, levélkaréjai keskenyebbek, hosszabbak; felső levelei szárölelők. Külső pikkelyeinek hossza a fészek egy harmadával egyenlő. Fészke nagy, sárga. Terem sziklás erdőkben az északi Kárpátok déli lejtőitől mindenütt a hegyvidéken Kárpáti aggófű. Senecio carpaticus Herbich. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 66. t. 3. k. Évelő cm. Vékony taraczkot, számos meddő és többnyire 1 2 virágos szárat fejleszt. Alsó levelei szárnyasan hasadtak, hasábjai két-három-felé hasadtak; a felsők karéjai egyszerűek. Szára rendesen pirosasan van befuttatva, 1 (esetleg 2) fészkű; aranyszínsárga nyelves virágai visszájukon rendesen pirosasak. Terem a Magas-Tátra és a délkeleti havasok sziklás, törmelékes gerinczein Jakabnapi aggófű. 382

389 Senecio Jacobaea L. (Berzedt üszögőr, Szent-Jakab füve. Term. r.: Fészkesek. Compositae). Évelő. Kétéves cm. Levelei szárnyasan hasogatottak; az alsók lant alakúak, a felsők több hasábú fülecskékkel szárölelők. Az egész növény többé-kevésbbé pókhálós. Ágai fölfelé elállók, sátorozók. Virágai sárgák, középső termései rövid szőrűek. Terem parlagokon, mezőkön, gyepűk szélén az egész országban Nagy aggófű. Senecio umbrosus W. et K. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Vaskos szára göndör szőröktől pelyhes. Levelei nagyok; az alsók kerülékesek, egész 15 cm. szélesek, nyélbe futók; a felsők nyeletlenek, gyakran szárölelők. Valamennyi durva tapintatú és visszájuk göndör szőrtől érdes. Sátorozó virágzata sokfészkű. Fészkét 5 8 nyelves virág szegélyezi. Virágai aranyszín-sárgák. Tenyészik erdők, gyepűk szélén az északnyugati Kárpátok hüvösebb völgyeiben. A keleti hegyvidéken is előfordul, de igen ritka; különben is kevés helyen tenyészik Mocsári aggófű. Senecio paludosus L. (Posványos üszögőr. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Taraczkot fejleszt. Szára csöves. Nyeletlen levelei széles lándsásak, élesen fűrészesek és visszájokon pókhálósan szürkék. A fészek félgömbös. Az aranyszínű nyelves virágok száma körülbelül 12. Terem folyók holt ágai mentén, nádasok szélén, posványokban szórványosan az egész országban. Helyenként bőven, pl. a Tisza vidékén Más honi fajok: S. aurantiacus (Hoppe) DC., (Cineraria aurantiaca Hoppe.) barbaraeifolius Krock., Biebersteinii Lindem.; campestris (Retz.) DC., (Cineraria campeatris Retz.) capitatus (Whlbg.) Steud., carniolicus Willd., crispatus DC., (Cineraria crispa Jacq.) Doria L., Doronicum L., fluviatilis Wallr., glaberrimus Roch., nemorensis L., palustris (L.) DC., papposus (Rchb.) Simk., pratensis (Hoppe) DC., sarracenicus L., subalpinus Koch., sulphureus (Baumg.) Simk., tenuifolius Jacq., tomentosus Host és több keverékfaj, pl. subnebrodensis Simk. (rupestris viscosus)

390 Hegyi árnika. Arnica montana L. (Angyal-ital gyökér, anyagyökér, árnyékfű, hájvirág, kappanőr, Lucziánfű, lúgfű, Máriafű, olasz úti fű, Szent-János virága. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 53. t. 3. k. Évelő cm. Szára 1 5 fészkű, mirigyesen pelyhes. Többnyire négy tőlevele van, mely hosszúkás visszás tojásalakú, öt erű. Középső szárlevelei átellenesek. Nagy fészkei telt-sárgák. Terem magas hegyi réteken, szórványosan a keleti hegyvidéken. Nyugatra Gömörmegyéig terjed Orvosi növény. Van benne fűszeres illatú olaj, gyanta és keserű anyag, az arnicin. Osztrák zergevirág. Doronicum austriacum Jacq. (Doronicum Pardalianches Auct.. Hung. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Taraczkot nem hajt. Bőven leveles szára rendesen ernyősen-bugásan ágas; levelestül szőrös, a kocsányok mirigyesek is. Az alsó levelek válla füles, lemezük szívalakú; a felsőbbek tojásalakúak, a nyélen lefutók; a legfelsők szíves vállal ülők. Valamennyi kissé fogas. Fészkének átmérője 5 7 cm. Fészekpikkelye mirigyes és pelyhes. Virágai sárgák. Tenyészik a Kárpátok magasabb hegyvidékein, patakok szélén, nedves sziklák körül Magyar zergevirág. Doronicum hungaricum Rchb. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 66. t. 2. k. Évelő cm. Tőkéje dagadt, bütykös. Tőlevelei virágzása idején még megvannak; lapiczkásak. Szára rendesen csak egyfészkű, szőrös; szárlevelei lándsásak, alapjok nem szíves, szélök pedig csaknem ép. Terem erdőkben, gyepűkben hazánk közép- és délkeleti hegyvidékén. Helyenként az Alföldön is Szíves zergevirág. Doronicum cordatum Wulf. (Doronicum Columnae Ten., cordifolium Sternb. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Taraczkja nincs. Tőlevelei kerekdedek, gyakran vesealakúak, alapjuk mélyen szíves, szélük tompa fogú. Sokszor csak egy szárlevele van és az csaknem háromszögű. Mind fényes. Virágai aranyszín-sárgák. Terem sziklás, főleg bükkös erdőkben, szakadékokban hazánk keleti hegyvidékén Más honi fajok: D. barcense (Simk.) J. Wagn. carpaticum (Grsb.) Pax., Clusii (All.) Tsch., (Aronicum Clusii Koch), glaciale (Wulf.) Nym. Réti bolhafű. Pulicaria dysenterica (L.) Gärtn. (Bolhahaj, bolhagyom, sertecsék, vérhas örvénygyökér. Inula dysenterica L. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 52. t. 1. k. Évelő cm. Levelei hosszúkás tojásalakúak, szíves alappal szárölelők. Visszájokon molyhosak. Fészkei sátorozók. Szélső virágai aranyszínűek, nyelvesek és a fészekpikkelyeknél sokkal hosszabbak. Terem nedves réteken, gyepük és árkok szélén az egész országban Parlagi bolhafű. Pulicaria vulgaris Gaertn. (Balhaűző örvényfű, bolhahalál, ebszem, szárazfű, szú- vagy szurokfű. Inula Pulicaria L. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Szára rendszerint terebélyes; felső részében borzas. Levelei hosszúkás lándsásak, nyeletlenek, alapjukon azonban csaknem lekerekítettek, nem szívesek. Szélső virágai nyelesek, de alig hoszszabbak a fészekpikkelyeknél és fölfelé állók. Virága sárga. Terem legelőkön, árteres helyeken az egész országban. Kellemetlen szagú Más honi fajok: P. uliginosa Stev., viscosa Cass. 384

391 Pompás örvénygyökér. Inula Helenium L. (Imola, sertecsék. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő m. Szára felül borzas és kevéssé ágas. Levelei nagyok, szíves tojásalakúak, kihegyezettek, egyenetlenül fogasak és viszszájokon bársonyosan molyhosak. A szárlevelek szárölelők. Nagy fészkei magánosan állanak az ágak végén. Aranyszínű nyelves virágai keskenyek és hosszúak: Hazája Kis-Ázsia; orvosi növénynek ültetik és árkok szélén, nedves réteken, lakások körül helyenként el is vadul Német örvénygyökér. Inula germanica L. (Hengeres sertecsék. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 52. t. 2. k. Évelő cm. Szára borzas. Levelei hosszúkás lándsásak; a szárlevelek alapja szíves, szélük kevés fogú, visszájuk gyapjas. Aranyszínű fészkei nem nagyok és tömött ernyős fürtöt képeznek. A szélső virágok nyelve csak valamivel hosszabb mint a belső virágok csöve. Terem napos dombok sziklás lejtőin, szőlők szélén, réteken, az északi Kárpátok déli lejtőitől szórványosan az egész országban Kardos örvénygyökér. Inula ensifolia L. (Szablyalevelű örvénygyökér. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára rendesen csak csúcsa felé szőrös. Levelei keskeny szálasak, erezetük majdnem párvonalos. Többnyire egy, ritkán több fészkű. Fészekpikkelyei keskeny lándsásak. Virágai aranyszín-sárgák. Terméskéi legfeljebb a csúcsukon kevés szőrűek. Terem dombok sziklás, napos lejtőin az egész országban. Az Alföldön és a legészakibb vármegyékben ritka Lapályi örvénygyökér. 385

392 Inula britannica L. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Szára pelyhes, gyakran pókhálós és majd mindig többfészkű. Levelei hosszúkásak, félig szárölelők. Fészekpikkelyei egyenlő hosszúak, sokkal rövidebbek, mint a nyelves virágok. Termése rövid szőrű. Terem árkok, utak szélén, parlagokon az egész országban Más honi fajok: I. bifrons L., cordata Boiss., hirta L., obvallata Kit, Oculus Christi L., salicina L., spiraeifolia L. (squarrosa L.), vulgaris (Lam.) Trev. (Inula Conyza DC., Conyza squarrosa L.). Keverékfajok: I. Hausmanni Huter (ensifolia hirta), hispida Schur (cordata hirta), hybrida Baumg. (ensifolia germanica), media MB. (cordata germanica), semihirta Borb. (hirta subhirta), Vrabélyiana Kern. (ensifolia subhirta). Aranyos istápfű. Solidago Virga aurea L. (Forrasztófű, mezei aranyos vessző, ritkaréj, veres gyűrűfű, erős-rojt. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 52. t. 4. k. Évelő cm. Szára bugásan ágas. Tőlevelei visszás tojásalakúak, nyelesek és fűrészesek; a középsők hosszúkásak, kevéssé fogasak és a szárnyas nyélbe lefutók. Aranyszínű fészkei ágtetőző fürtökben fejlődnek. Minden fészekben többnyire 8 nyelves virág van, melyek a fészekpikkelyeknél hosszabbak. Terem erdőkben, irtásokban, gyepűkben, homokbuczkákon is az egész országban. Kertbe is ültetik. A magasabb hegyvidéken helyettesíti a havasi istápfű (Solidago alpestris W. et K.). Elvadulva él nálunk az északamerikai Solidago canadensis L Csillag gerepcsin. Aster Amellus L. (Békaterjék, kék csillagfű, csillagvirág, mellaparti gerebcsény, ősz csillaga, szik-csillag. Virgilius aszter. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 54. t. 1. k. Évelő cm. Az egész növény apró merev szőröktől érdes. Alsó levelei visszástojásalakúak, kissé csipkések, a felsők hosszúkás lándsásak és épszélűek. Kevés és nagyfészkű. Fészekpikkelyei lekerekítettek, kissé elállók. Nyelves virágai liláskékek, a csövesek sárgák. Terem napos köves helyeken, szőlők körül, az északi Kárpátok déli lejtőitől szórványosan a dombvidéken Havasi gerepcsin. Aster alpinus L. (Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Az egész növény szőrös. Szára leveles és egyfészkű. Alsó levelei ékalapból visszás hosszúkás tojásalakúak, a felsőbbek fokozatosan keskenyebbek. A fészek átmérője 4 6 cm. Külső fészekpikkelyei lekerekítettek, a belsők hegyesek. Nyelves virágai egész 2 cm. hosszúak, lilaszinűek, csöves virágai sárgák. Termése lapított és szőrös. Terem a Kárpátokban, havasok és magas hegyek mészkő szikláin Pozsgás gerepcsin. Aster Tripolium L. (Őszcsillaga, parti v. tengeri csillagvirág, szíkcsillag. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Kétéves cm. Szára kissé ágas. Levelei keskenyszálasak, kissé húsosak, épszélűek, kopaszok, vagy gyengén, érdesen pillásak. Fészekpikkelyei fedelékesek; nyelves virágai kékek, a csövesek sárgák; termése hosszúszőrű. Terem szíkes mezőkön és Alföldünkre kiválóan jellemző növény. Helyenként nagy területeket lep el. Többnyire a nagyon keskeny levelű alakjában jelenik meg; ez az Aster pannonicus Jacq. A tőalak szélesebb levelű és ritkább

393 Aranyfürtű gerepcsin. Aster Linosyris (L.) Bernh. (Aranyfürt, lenlevelű aranyhaj. Linosyris vulgaris DC. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Keskeny szálas levelei sűrűn állanak; kopaszok. Fürtösen sátorozó fészkei aranyszín-sárgák. Nyelves virága ritkán van; majd mindig hiányzik. Terem napos, szikár dombokon, homokbuczkákon a Kárpátok déli lejtőitől az egész országban Százszorszép gerepcsin. Aster Bellidiastrum (L.) Scop. (Rukerczlevelű árnyékfű, szépike. Doronicum. Bellidiastrum L., Bellidiastrum Michelii Cass. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Évelő cm. Egyfészkű szára leveletlen, bőven szőrös. Levelei hosszúkás tojásalakúak v. kerülékesek, hosszú nyélbe keskenyedők. Fészkének átmérője 2 4 cm. A vaczok kipúposodik. Nyelves virágai fehérek vagy pirosasak, a csövesek sárgák; lapított termései csúcsuk felé szőrösek. Terem nedves sziklákon, szakadékokban, patakok mentén az észak-nyugati hegyvidéken Más honi fajok: A. canus W. et K., punctatus W. et K., tinctorius Wallr., villosa (L.) J. Wagn. 387

394 Bóbitás küllőrojt. Erigeron acer L. (Vesszőcske-fű. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) 52. t. 3. k. Kétéves. Évelő cm. Szára érdes és kevéssé ágas. Levelei keskeny lándsásak, épszélűek, érdesek és csak a tőlevelek nyelesek. Apró fészkei bugában állanak. Halványpiros, vagy lilaszinű nyelves virágai felfelé állanak, a sárga csöves virágoknál valamivel hosszabbak. Terem homokos szikár mezőkön, utak szélén, az egész ország hegy- és dombvidékén. Az Alföldön ritka Betyár küllőrojt. Erigeron Canadensis L. (Betyár-kóró, juhfark-kóró, kónizs, seprencze küllőrojt. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves. Áttelelő egyéves cm. Szára hengeres és felső részében bőven ágas. Ágak és ágacskák fürtösen állnak és sokfészkűek. Levelei szálas lándsásak, sűrűnállók. Virágai aprók, fehérek. Északamerikai növény, mely nálunk annyira elterjedt, hogy ma a legközönségesebb gyomnövényeink egyike. Kivált kissé nyirkos talajon sok helyt maga borítja a tarlót Más honi fajok: E. alpinus L., carpaticus Grsb., corymbosus Wallr., crispulus Borb., neglectus Kern., praecox Èelak., racemosus Baumg., uniflorus L. 388

395 17. XX. osztály: Termőre-nőtt-porzósak. Gynandria. 389

396 Porzó- és bibeszál együvé nőtt. 1. rend: Egyporzósak. Monandria. Minden virágban egy portok van. Vitéz kosbor. Orchis militaris L. (Bergő burján, meresztő fű. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Gumója gömbölyű, ép. Alsó levelei széles tojásalakúak, hosszúkás kerekdedek. Számos virága tömött, hosszúkás fürtben áll. Rövid murvái egyszerűek. Leplének felálló levélkéi sisakmódjára összeborulók. Pilisajakának középső karéja hirtelen kiszélesedő. Virága sötétpiros, csak a pilis-ajaka rózsaszinű, több vagy kevesebb bíbor folttal. Terem réteken, erdők tisztásain hazánk minden hegyvidékén Foltos kosbor. Orchis maculata L. (Hengeres gyökerű, tarkalevelű kosbor, foltoslevelű vagy tenyeres gyökerű kökörcsin. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) 56. t. 1. k. Évelő cm. Gumója lapos, ujjasan hasadt. Szára tömött. Levele lándsás hosszúkás, rendszerint sötétfoltos; a felsők sokkal kisebbek, murvaszerűek. Virágai lilásak, olykor egészen fehérek. Virágzata tömött, hengeres fűzér. Pilis-ajka széles, kerekded, 3 karéjú. Sarkantyúja kúpos, befelé irányított, rövidebb mint a magház. Terem nedves réteken, gyér erdőkben hazánk minden magasabb hegyvidékén Sömörös kosbor. Orchis ustulata L. (Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Gumója ép. Apró virágai tömött fűzérben fejlődnek. Bimbói feketebarnák, olyanok, mintha meg volnának pörkölve. Lepellevelei sötét bíborszínűek, feketén kihegyezettek; a sisak feketebíbor; pilis-ajaka háromkaréjú, a középső karéj kétágú, fehérszínű, sötét bíbor foltokkal. A magház négyszer hosszabb a sarkantyúnál. Terem gyepes domblejtőkön, erdőszélen, szikárabb mezőkön az egész országban; helyenként az Alföldön is

397 Poloskaszagú kosbor. Orchis coriophora L. (Palaczka kosbor. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Gumói épek. Levelei szálas lándsásak. Tömött fűzérben fejlődő virágai szennyespirosak; pilis-ajakának középső karéja hosszúkás; sarkantyúja görbe, olyan hosszú, mint a magház fele. Murvái egyerűek. Az egész növény poloskaszagú. Terem nedves réteken, az északi vármegyéket kivéve, az egész országban Gömbös kosbor. Orchis globosa L. (Fonák- vagy golyóbisforma kosbor. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Gumói épek. Levelei hosszúkás lándsásak. Virágzata igen tömött, eleinte kúpos, gömbös, végre kurta hengeralakú. Virágai lilásszínűek. Magháza még egyszer olyan hosszú mint a sarkantyúja. Pilis-ajaka pontozott. Terem réteken a Kárpátok összes magasabb hegyein Agár kosbor. Orchis Morio L. (Bozsor, emberevő agárfű, piros kökörcsin; nőszőfű, túróvirág. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Gumója ép. Szára kevéslevelű; levelei keskenyszálasak. 6 8 virága laza fürtben áll. Murvái bíborszínűek, egyerűek, épen olyan hosszúak, mint a magház. A lepel külső 3 levele sisakformára összeboruló, tompa, bíborszínű és zölden erezett. Pilis-ajaka széles, bíborszínű; középső karéjának közepe halványabb, sötét foltokkal. A sarkantyú olyan hosszú mint a magház. Terem réteken, száraz mezőkön az egész országban Bodza kosbor. Orchis sambucina L. (Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Gumói épek. Levelei kerekdedek, hosszúkás kerülékesek. Vajszínű, vagy piros virágai tömött fürtben fejlődnek. Murvái három- vagy több erűek. Pilis-ajakának karéjai rövidek, kerekítettek és egyformák. A sarkantyú olyan hosszú mint a magház. 391

398 Illata a buzavirágéra emlékeztet. Terem erdei tisztásokon, kaszálókon, gyepükben szórványosan hazánk hegyvidékén Más honi fajok: O. cordigera Fr., elegans Heuff., incarnata L., latifolia L., pallens L., palustris Jacq., papilionacea L., purpurea Huds., picta Lois., saccigera Brogn., Simia Lam., speciosa Host., Traunsteineri Saut., tridentata Scop. Tornyos vitézvirág. Anacamptis pyramidalis (L.) Rich. (Piramisforma ragikra, ikerkosbor. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Gumói épek. Alsó levelei kihegyezettek, lándsásak, a felsők hüvelyesek. Virágzata tömött, tojásalakú. Virágai nem nagyok, pirosak, fonalszerű, lefelé álló sarkantyúval, mely hosszabb a magháznál. Pilisajakának karéjai egyenlő hosszúak, csonkítottak. Terem száraz mezőkön, főleg meszes hegyek lejtőin az egész ország hegyvidékén Szúnyoglábú bibircsvirág. Gymnadenia conopea (L.) R. B. (Csorikra, golyóbisfű, szúnyoglábú tarbibircs. Gymnadenia conopsea (L.) R. Br. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Gumója tenyeresen hasadt. Levelei hosszúkás lándsásak. Murvái háromerűek. Virágai bíborszínűek; pilis-ajaka háromkaréjú, karéjai tompán lekerekítettek. Sarkantyúja fonalszerű, csaknem kétszer olyan hoszszú, mint a magház. Terem erdők tisztásain, kaszálókon, főleg mésztalajon az egész ország hegy- és dombvidékén, szórványosan az Alföldön is Más honi fajok: G. albida (L.) Rich., odoratissima (L.) Rich. 392

399 Bűzös sodortvirág. Himantoglossum hircinum (L.) Spr. (Bakbűzű sodortajk. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Gumói épek. Szára vaskos; levelei hosszúkás lándsásak. Virágai nagyok. A sisak külseje fehér, belseje zöldes és bíborszínűen csíkos. Pilis-ajaka fehéreszöld, három karéjú; karéjai keskenyszálasak, a középső igen hosszú, 6 8 mm. és kétágú. Ezek a hosszú, rendesen csavarodott ajaksallangok igen sajátságos külsőt kölcsönöznek e növénynek. Kellemetlen bakszagú. Terem kaszálókon az északi Kárpátok déli lejtőitől hazánk minden dombvidékén, de nagyon szórványosan és többnyire szálanként

400 Kétlevelű sarkvirág. Platanthera bifolia (L.) Rchb. (Kétlevelű kosbor, lapár, sarkár. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Két átellenes állású, széles, visszás tojásalakú levele van. Virága zöldesfehér; sarkantyúja fonalszerű; pilis-ajaka egyszerű (nem osztott) és keskeny szálas. Illata kellemes. Terem erdők tisztásain, gyepes lejtőkön, az egész ország hegyvidékén Más honi faj: P. montana (Schm) Rchb. Törpe bíborka. Nigritella nigra (L.) Simk. (Fekete kosbor. Nigritella angustifolia Rich. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) 56. t. 2. k. Évelő cm. Tőlevelei keskeny lándsásak. Tömött virágzata rövid, kúpalakú. Virágai feketepirosak, vanilia-illatúak. Pilis-ajaka tojáskerek, egyszerű; sarkantyúja rövid. Terem hazánk keleti hegyvidékének havasain Méhképű bangó. Ophrys apifera Huds. (Méhvirág. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Gumója ép. Szára kevés levelű. Levelei hosszúkás kerekdedek, lándsásak. Virágzata 3 6 nagy virágból van összetéve. Virága tarka méhre emlékeztet. Zöldesfehér lepellevelei pirosasan vannak befuttatva. Pilis-ajaka széles, erősen púpos, háromkaréjú, széle visszagöngyölt, begörbült kopasz függelékekkel; színe bársonyosbarna, széle pelyhes és sárgán pettyes. Terem szikár mezőkön, főleg mészkőhegyeken. Igen ritka. Eddig csak Pozsony, Budapest és Fiume mellett találták

401 Pókos bangó. Ophrys aranifera Huds. (Párkányos bangó. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) 56. t. 3. k. Évelő cm. Az előbbihez hasonló, de lepellevelei zöldek, csak kissé pirosasak. Pilis-ajaka szélesebb, hosszúkás négyszögű, lekerekített, ritkán kissé háromkaréjú; domborodó, széle visszagöngyölt; bíbor vagy sárgásbarna, világosabb középfoltokkal és zöld szegélylyel (pókra emlékeztet). Hazánk északi részében nem terem; különben sok helyt előfordul nedves réteken, többnyire azonban csak szálanként Póktermő bangó. Ophrys arachnites L. (Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Pilis-ajaka kopasz és púpos, bíborbarna színű, csinos sárga rajzzal (pókra emlékeztet); fölfelé görbülő függelékei zöldek. Terem szórványosan hazánk nyugati felében Más honi faj: O. myodes L. (légytermő bangó). Egygumójú minka. Herminium monorchis (L.) R. Br. (Egygolyójú bangó vagy gumilla. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Csak két-három, hosszúkás kerekded levele szokott fejlődni. Apró, zöldessárga virágokból összetett virágzata karcsú. Pilis-ajaka mélyen háromosztatú, karéjai szálasok, a szélsők dárdaalakúak, elállók és csak félakkorák, mint a középső. Terem szárazabb mezőkön hazánknak csaknem minden magasabb hegyvidékén

402 Fehér madársisak. Cephalanthera alba (Cr.) Simk. (Fehér bibak, hímteke, porfej, tekeportartó. Cephalanthera pallens Rich. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) 56. t. 4. k. Évelő cm. Levelei tojásalakúak, kihegyezettek; ereik erősen kiállók. Tejszínű virágai laza leveles fürtben fejlődnek. Murvái hosszabbak a magháznál. Lepellevelei hosszúkás kerekdedek, tompák; a belsők összeborulók. Pilis-ajakát sárga folt ékesíti. Terem erdőkben, kivált meszes talajon hazánk minden hegyvidékén Piros madársisak. Cephalanthera rubra (L.) Rich. (Veres bibak. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Levelei lándsásak, kihegyezettek. Virágai élénkpirosak; lepellevelei kihegyezettek; pilis-ajaka keskeny, fehér; magháza puhaszőrű, mirigyes. Terem ritkás erdőkben, gyepűkben, főleg meszes talajon az egész országban. Szórványosan az Alföldön is Más honi faj: C. longifolia (L.) Fritsch (angustifolia Cr., ensifolia Schm.). Széleslevelű nőszőfű. Epipactis latifolia (L.) All. (Bibak, zászpa kosbor. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) 56. t. 5. k. Évelő cm. Levelei széles tojásalakúak, szárölelők; a felsőbbek keskenyebbek, kihegyezettek; végre keskenyszálasak és murvákba általmenők. Virágzata egy oldalra konyuló fürt. Virágai zöldes-biborbarnák; pilisajaka rózsaszínű. Terem árnyas erdőkben, gyepükben az egész ország hegyvidékén; az Alföldön is Mocsári nőszőfű. Epipactis palustris (L.) Cr. (Evetkefű, tavi bibak. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Levelei lándsásak. Fürtje nem konyul. Külső lepellevelei lándsásak, zöldes biborszínűek, hosszabbak, mint a 396

403 belső oldalon pirosas belső lepellevelek. Pilis-ajaka fehér, piros-csíkos. Terem vizenyős réteken, gyepükben, lápokban, szórványosan az egész országban. Az Alföldön sok helyt hiányzik Más honi fajok: E. microphylla (Ehrh.) Sw., rubiginosa (Cr.) Gaud. Tojáslevelű békakonty. Listera ovata (L.) R. Br. (Kétlevelű fattyú-kökörcsin, tojásdad bibak. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) 56. t. 7. k. Évelő cm. Szára kétlevelű. Levelei nyeletlenek, kerekded tojásalakúak. Fürtös virágzata hosszú, karcsú és merőleges. Lepellevelei zöldessárgák; hosszúra megnyúlt pilis-ajaka kétkaréjú. Tenyészik nedves réteken, nyirkos erdőkben és gyepükben az ország minden hegyvidékén Más honi faj: L. cordata (L.) R. Br. Sarjadzó madárfészek. Neottia Nidus avis (L.) Rich. (Madárfészek bibak. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) 56. t. 6. k. Évelő cm. Az egész növény sárgás, később barnás; viaszszerű. Tőkéjén, körbe helyezkedve, számos, tömötten álló, húsos gyökere van, mely madárfészekre emlékeztet. Szárán csak pikkelylevelek vannak. Fürtje tömött. Pilis-ajaka kétkaréjú; sarkantyuja nincs. Tenyészik árnyas erdőkben hazánk minden hegyvidékén Külseje nagyon emlékeztet az Orobanche-félékre, azért ezt a növényt is sokáig élősködőnek tartották, és csak a legújabb időben derült ki, hogy nem élősködő, hanem televénylakó (saprophyta). Hegyi fűzértekercs. Spiranthes spiralis (L.) C. Koch. (Spiranthes autumnalis Rich. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Zöld szárán apró szárölelő murvák fejlődnek. Tőlevelei hosszúkás tojásalakúak; nyélbe keskenyedők. Illatos, apró, fehér virágai csavarmenetes fűzérben állanak. Terem szikár hegyi lejtőkön, nagyon szórványosan a keleti és nyugati hegyvidéken. Északon csaknem teljesen hiányzik Más honi faj: Sp. aestivalis (Lam.) Rich. 397

404 Erdei kláristő. Coralliorrhiza innata R. Br. (Csajka ajakfű, kláris- vagy korállgyökér. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Az egész növény halványsárgás v. barnás. Tőkéje ágas, törékeny; korállszerű elágazással, melyeken a gyökérhajszálak fejlődnek. Szára pikkelyleveles. Virágzata szegényes. Virágai aprók, zöldessárgák; pilis-ajaka fehér, torkán piros pettyes. Terem árnyas erdőkben, főleg fenyvesekben és bükkösökben, Trencsén vármegyétől Krassó-Szörényig Mocsári lágyvirág. Malaxis paludosa (L.) Sw. (Bibefog. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) Évelő cm. Tőkéje kis gumót fejleszt. Szára ötszögletű, 3 4 lapiczkás tőlevéllel. Zöldes virágai karcsú, laza fürtben fejlődnek. Terem tőzeges lápokban. Az északi Kárpátok tőzeges lápjaiból több helyről van említve; azonfelül a Hanságból is, de újabb és biztos adatot nem ismerek. Keresendő Más honi faj: M. monophyllos (L.) Sw. Helyesebb neve: Microstylis monophylla (L.) Lindl. 398

405 2. rend: Kétporzósak. Diandria. A portokok száma kettő. Tarka rigó-pohár. Cypripedilum Calceolus L. (Asszonyi lábbeli, erdei sárga papucs, galambbegy, kakukvirág, Mária czipellője, Mária czipőkéje, tarka czipőczím, Venus-sarucska. Cypripedium Calceolus L. Term. r.: Kosborfélék. Orchidaceae.) 56. t. 8. k. Évelő cm. Alsóbb levelei tojásalakúak, a felsőbbek lándsásak. Szára rendesen egy, ritkán két bókoló virággal. Legfeltünőbb virágú kosborféle; két külső lepellevele széjjelálló biborbarna; pilis-ajaka nagy, fölfuvódott, sárga; alakja emlékeztet a faczipőre. Terem cserjés hegylejtőkön, erdőszéleken, főleg meszes talajon szórványosan az egész ország hegyvidékén rend: Hatporzósak. Hexandria. A bibeszál köré sorakozó portokok száma hat. Közönséges farkasalma. Aristolochia Clematitis L. (Farkasfül, farkas gégevirág, farkas hézaggyökér, hím farkasalma, likasír, pipavirág. Term. r.: Farkasalmafélék. Aristolochiaceae.) 57. t. 1. k. Évelő cm. Nyeles levelei szivestojásalakúak, visszájokon kékeszöldek. Virágai csomósan állanak a levelek hónaljában, csövesek, csúcson nyelvalakuan megnyúltak, tövükön gömbölyüen fölfúvódottak. Termése körtealakú tok. Terem mívelt talajon, parlagokon, szőlőkben, a legészakibb vármegyéket kivéve, az egész országban Az egész növény kellemetlen szagú. Helyenként házi orvosságnak szedik. Más honi fajok: A. pallida Willd., rotunda L. (az utóbbi csak Fiume m.). Nagylevelű felfutó növény az A. Sipho L Hérit, melyet kertben ültetnek. 18. XXI. osztály: Egylakiak. Monoecia. A virágban vagy csak porzó, vagy csak termő van; a porzós és a termős virág egyazon növényen, de más-más helyen van. 1. rend: Egyporzósak. Monandria. A porzós virágban csak egy porzó van, a mely szabad. A) Lágyszárú növények. Testökben tejnedvvel. Napraforgó fűtej. Euphorbia helioscopia L. (Éklevelű kutyatej. Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) Egyéves cm. Szára rendesen egyszerű, esetleg tövétől ágas. Levelei visszástojásalakúak, csúcsukon fűrészesek. Ernyős virágzata ötágú; minden ág a végén egy-kétszer villaszerűen ágas. Az ágak végén álló csészeszerű virágzat (a 399

406 cyathium) burkát szegélyező mirigyei (mézfejtői) sziromneműek; keresztben kerülékesek. Termése sima. Terem mívelt talajon, tarlókon, útak, árkok szélén az egész országban Színeváltó fűtej. Euphorbia polychroma Kern. (Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) Évelő cm. Az egész növény szöszös. Szárának tövét pirosas pikkelyek fedik. Levelei hoszszúkás-kerülékesek. Virágzata sárga; tokocskái piros, gyakran görbe fonalszerű bibircsekkel vannak megrakva. Terméses korában rendszerint az egész növény megveresedik. Terem erdők, gyepük szélén az egész ország hegyvidékén Czötkény fűtej. Euphorbia palustris L. (Tavi fűtej, szattyingkóró, szettyin, tejeskóró. Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) Évelő cm. Vaskos szára csöves és levelestűl kopasz. Levelei nyeletlenek, széles-lándsásak, aprón fűrészesek. Virágzata sokágú. Gallérlevelei kerülékesek, tőbe keskenyedők; a virágzati burok mirigyei keresztbe kerülékesek. Tokja aprón bibircses. Terem vízerek mentén, folyók holt ágai szélén az Alföldön helyenként seregesen, egyebütt szórványosan Fényes fűtej. Euphorbia lucida W. et K. (Czötkin. Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) Évelő cm. Az előbbihez hasonló, de mirigyei félholdalakúak, termései kopaszok, kiemelkedő pontokkal. Terem ugyanazon helyeken mint előbbi, és helyenként, pl. a Tisza mentén, még gyakoribb annál, 5 7. Pusztai fűtej. Euphorbia Gerardiana Jacq. (Gerardfüve, parti kutyatej. Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) Évelő cm. Töve sokágú, bokros. Keskenylándsás levelei sűrűn állanak, kopaszok, szürkék és épszélűek. Gallérlevelei tojásdadok, kihegyezettek. Murvái széles tojásalakúak háromszögűek; mirigyei rendesen kerülékesek, ritkán félholdalakúak. Terem hazánk pusztáin, kivált homokos partokon; szikár napos dombokon. Az északi hegyvidéken nem tenyészik Baraczklevelű fűtej. Euphorbia amygdaloides L. (Mandola kutyatej, kígyófű. Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) Évelő cm. Szára tövén lecsepült, rendesen rozsdásszínű szőrrel. Töve felé sűrűbben álló levelei lapiczkásak; gallérlevélkéi kiterülők, összenőttek; mirigyei kétszarvúak, többnyire pirosak. Toktermése mélybarázdájú, sima. Terem erdőkben, gyepükben az egész ország hegyvidékén Farkas fűtej. Euphorbia Cyparissias L. (Ebtej, farkasfű, farkastej, kutyatej, szamártej, kutyatejke, tejesfű. Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) 57. t. 3. k. Évelő cm. Levelei, főleg a meddő hajtásokon, igen sűrűn állanak; keskenyszálasak. Ernyője sokágú; ágai ismételten kétágú sugarakkal. Virágzata félgömbös; sárga. Mirigyei félholdalakúak. Toktermése szemcsés. Terem szikár legelőkön, parlagokon, útak szélén az egész országban. Legelőkön helyenként egymaga borít nagy területeket. 4 6,

407 Kis-sár fűtej. Euphorbia Esula L. (Apró sármag, hasindítófű, kis-sárfű, ugrógyökér. Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) 57. t. 2. k. Évelő cm. Szára sűrűn leveles; levelei keskenylándsásak, hamvasak, tövük felé keskenyedők, csúcsukon fogasak. A virágzatok murvái vesealakúak, vagy keresztbe kerülékesek; mirigyei kétszarvúak, sárgák, vagy zöldek. Tokja szemcsés. Terem útak szélén, árkok mentén az egész országban Magyar fűtej. Euphorbia pannonica Host. (Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) Évelő cm. Levele bőrnemű, durva, kékesszürke, hosszúkás-kerülékes, lekerekített csúcsú, kis szálkahegygyel. Virágai sárgák; vesealakú mirigyeinek csücskei hasogatottak. Toktermése pelyhes, végre lekopaszodó, kissé pontozott. Terem legelőkön, szikár gyepen hazánk közép és déli részében; helyenként óriási mennyiségben, pl. Temes vármegye déli részében Dudva fűtej. Euphorbia Peplus L. (Kereklevelű vagy kerti kutyatej. Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) Egyéves cm. Szára gyakran lecsepült és tövétől ágas. Rövidnyelű szárlevelei visszás-tojásalakúak, lekerekítettek. Ernyője 2 3-sugarú, ágai ismételten 2 3-ágúak. Mirigyei félhold alakúak. Tokrekeszei 2 2 (összesen 6) hártyás orommal. Terem szórványosan, főleg zöldséges kertekben az egész országban Apró fűtej. Euphorbia exigua L. (Vézna kutyatej, szettyinfűtej. Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) Egyéves cm. Szára vékony, levelei keskenyek. Ernyője három (4 5) ágú, ismételten ágas. Murvái szives alapból keskeny-hosszúkásak, kihegyezettek; mirigye kétszarvú, sárga; magja rücskös. Termése sima. Terem tarlókon, vetés közt szórványosan az egész országban Más honi fajok: E. agraria MB. angulata Jacq., carniolica Jacq., dulcis Jacq., epithymoides L., falcata L., glareosa MB.(?), Lathyris L. (elvadulva), mehadiensis Kit. (lingulata Heuff.), Myrsinites L., paradoxa Schur, Paralias L., platyphylla L., pseudolucida Schur, salicifolia Host., Schurii Simk., segetalis L., stricta L., verrucosa Lam., villosa W. et K., virgata W. et K., Wulfenii Hoppe. 401

408 B) Lágyszárú növények; tejnedv nélkül. Tavaszi mocsárhúr. Callitriche verna L. (Lencsefű, csillaghúr, mocsári lencse, vízi csillagfű, merettyűhúr. Term. r.: Mocsárhúrfélék. Callitrichaceae.) Évelő cm. Vízben úszó vagy az iszapban kúszó növényke. Levelei váltakozók, kerülékesek, vagy visszás tojásalakúak. Felső levelei a víz színén csillagosan terülnek szét. Virágai többnyire magánosak a levelek hónaljában, csupaszok. Terem pocsolyákban, mocsarakban szórványosan az ország hegy- és dombvidékén Más honi fajok: C. hamulata Kütz., stagnalis Scop., transsylvanica Schur. Foltos kontyvirág. Arum maculatum L. (Áron-gyökér, Áron szakálla. Áron-vessző, borjulábfű, borsos baraboly, kontyos fű, mocskos kontyvirág, német gyömbér, sülyfű. Term. r.: Kontyvirágfélék. Araceae.) 57. t. 4. k. Évelő cm. Tőkéje gumós. Levelei mind tőlevelek, hosszúnyelűek, dárdásak, nyilas vállal; gyakran barnafoltos. Szára a csúcsán hordja a fölfuvódott zöldes virágzati buroklevéllel takart torzsavirágzatot, mely buzogányalakú, csupasz, csúcsán barnásviolaszínű; a közepe tája porzós, alsó részében termő virágokkal; a virágok mind csupaszok és részben csökevényes porzókból vagy termőkből állanak. A magházakból fejlődnek a borsó nagyságú, skárlátpiros, sokmagvú bogyók. Terem árnyas erdőkben az egész országban. Mérges Más honi fajok: A. alpinum Sch. et K., italicum Mill. Fogas vízhúr. Zannichellia palustris L. (Fogas galáz. Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) Évelő cm. Kúszó és gyökerező, vagy a vízben úszó szára fonalszerű. Levelei keskenyek, egyerűek, élénkzöldek, 2 4 cm. hosszúak. Virágai zöldek. Termő virágjában 4 termő van; bibéjük korongalakú. Terem álló és lassan folyó vizekben nagyon szórványosan, de helyenként seregesen Más honi fajok: Z. aculeata Schur, major Bönningh., pedicellata Wahlbg. 402

409 C) Fás növények tű- vagy pikkelylevelekkel. a) A tűlevelek egyenként állnak. Lúcz fenyő. Picea excelsa (Poir) Lk. (Bálvány fenyő, bemagos-, vagy magos jegenye, ezüst, fehér, nemes, tiszafa-jegenye, fürtös, keresztes, kosztos, szurkos fenyő; keresztes jegenyefenyő, vörös fenyő. Pinus Abies L., Abies Picea Mill., Abies excelsa Poir, Picea vulgaris Lk. Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) 58. t. 2. k. Fa m. Koronája kúpalakú; kérge vöröses szürke; az alsó ágak galyai rendesen lefüggők. Tűi rövidek, csaknem négyélűek, fényes zöldek, magánosak és köröskörül vannak elhelyezve az ágon. Toboza hengeres, cm. hosszú, lecsüngő; érés után lehull a fáról. Tobozpikkelyei barnák, bőrneműek, odasimulók, végre lazán elállók és egyenletesen laposak, hegyük felé kevéssé keskenyedők. Magja őszszel érik, de csak a következő tavaszszal hull ki a tobozból. Ez a leggyakoribb fenyőnk. Minden magasabb hegyvidékünkön erdőt alkot és 2000 méter magasságra is felmegy Kitünő épületfát szolgáltat. Papiros- és cellulose-gyártásra is használják. Jegenye fenyő. Abies alba Mill. (Fehér, fekete, veres jegenye; fehércsíkú, gyantás, közönséges, lúcz, puha, sima, szemerke, szurkos vagy szurokfenyő. Pinus Picea L., Abies excelsa Lk., A. pectinata DC., A. vulgaris Poir. Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) 58. t. 3. k. Fa m. Koronája kúpalakú. Kérge fehéres, sima; ágai vízszintesen elállók. Levelei rövidek, szélesebbek mint a lúczfenyőé, fölül sötétzöldek, fonákukon két fehér csíkkal, hegyük kicsípett, két sorban, fésüsen állók. Toboza vaskos, hengeres, cm. hosszú, fölfelé álló és erősen szurkos, tompahegyű; tobozpikkelyei egyenletesen laposak, lekerekített hegyűek; az első évben érik, és éréskor a tobozpikkelyek hullnak le elsőbben a fáról. Hazánk hegyvidékén helyenként erdőket képez, az előbbinél azonban sokkal ritkább. Parkokba, kertekbe is ültetik Fája értékes. Régebben a strassburgi terpentint szolgáltatta. b) A tűlevelek kettesével-ötösével állnak a törpe ágacskákon. Erdei fenyő. Pinus sylvestris L. (Búrfa, búrfenyő, fáklyafenyő, fejér fenyő, gyántás fenyő, fenyőperesznye, mandulafenyő, répafenyő, topolyafa, tűlevelű fenyő, tündérfenyő, vad fenyő, völgyi fenyő. Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) 58. t. 1. (a b) k. Fa m. Törzsének átmérője m. Kérge cserepes világosbarna; koronája kupolaszerű, terebélyes. 4 6 cm. hosszú tízi kettesével állnak törpe ágacskákon, félhengeresek, sötétzöldek és maradók. Virágai mind csupaszok. Porzós virágai kénszín-sárgák, az idei hajtások alján csoportosan állnak, barkaszerűek; termő virágai veresek, barnásak, mm. hosszúak; az idei hajtások csúcsán rövid kocsányokon állnak majdnem gömbölyű virágzatban. Termése, a toboz a második év őszén érik, de csak a harmadik év április havában hullatja ki a magokat; pikkelyei akkor egészen fásak, hegyük vastag (czímeres). Erdőket alkot az északnyugati hegyvidéken. Erdősítenek vele egyebütt is, és lazább, homokos, kevésbbé termékeny talajban is megterem

410 Kitünő szerszám- és tüzelőfát szolgáltat. Szurkot, gyantát és terpentinolajat készítenek belőle. Fekete fenyő. Pinus nigra Arn. (Sötét vagy vad fenyő. Pinus austriaca Tratt., nigricans Host. Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) Fa m. Ágainak kérge, sőt a törzse is sötétbarna. Tűlevelei szintén kettesével állanak, de még egyszer olyan hosszúak és még sötétebb zöldek mint az erdei fenyőé. Eleinte pirosló, később kénsárga porzós virágai és tobozai is nagyobbak, de különben hasonlók az előbbiéihez. Gyakran ültetik ligetekbe, parkokba, erdőkbe is, kivált oly helyeken, hol az altalaj sziklás; homokon erdősítésre is használják. 5. Törpe fenyő. Pinus Pumilio Haenke. (Futó, görbe, hasaló, henye, kárpáti fenyő, magyar balzsam, borostyán fenyő, kigyó fenyő. Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) 2 10 m. Törzse és ágai legalább alsó részökben földönfekvők. Tűi párosával állanak, 2 5 cm. hosszúak és 6 8 évig maradnak a fán. Egyéves tobozai tojásalakúak, csaknem gömbösek, a leveleknél rövidebbek és érés kezdetén kékeshamvasak; tobozpikkelyei vastaghegyűek. Terem hazánk északi és keleti havasain, a fatenyészet határán övet alkotva Védi az alatta fekvő területeket a hócsuszamlástól és kőomlástól. Megsebzett törzséből szivárog a»magyar balzsam.«bérczi fenyő. Pinus Mughus Scop. (Horvát fenyő, mugo fenyő. Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) Fa m. Hasonlít a törpe fenyőhez, de toboza egy éves korában inkább kúpalakú, legalább olyan hosszú mint a levelek és sohasem hamvas. Hazánkban nem tenyészik, terem azonban Horvátország havasain Havasi fenyő. Pinus Cembra L. (Czembra-fenyő, czirbolyafenyő, dió-, gyeplős magvú, tátra-, tojásbarkájú fenyő. Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) Fa m. A fiatal ágak kérge rozsdasárgán molyhos. Tűi ötösével állanak a törpe ágacskákon, hajlékonyak, majdnem háromélűek, sötétzöldek. Toboza kocsánytalan, tojásalakú, 5 8 cm. h. és 3 4 cm. sz.; csúcsán tompán lekerekített; tobozpikkelyei hegye alig vastagodott. Terem Árva vármegyétől a szepesbélai havasokig, a radnai havasokon, végre a Retyezát hegycsoporton és onnan keletre a déli határhegylánczon, de nem nagy számban. Pusztulófélben levő fánk. 6. Szép fa, mely két ezer m. tengerfölötti magasságban még szépen díszlik és ez övben hazánk egyedüli törzszsel biró fája. Magja jóízű, ehető; a pásztornép magja kedveért is ledöntötte a fát. Illatos, szivós és vöröses fája faragásra és hegedűkészítésre becses. 404

411 Sima fenyő. Pinus Strobus L. (Árboczfenyő. Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) Fa m. Sima kérge fényes. Ötösével álló tűi cm. hosszúak, igen vékonyak, hajlékonyak és háromszögletűek, kevéssé kékesszürkék. Toboztermése hengeres; pikkelyei éréskor erősen szétnyilnak; vastagodók. Hazája Észak-Amerika; nálunk parkokba, kertekbe ültetik c) A tűlevelek többesével állnak a törpe ágacskákon. Vörös fenyő. Larix decidua Mill. (Európai czédrusfenyő, koriandrom, manna, német ostor, pacsirta, picsirke, rozmaring, varjú-fenyő, nyári zöld-, rozmaringfenyő, terpentin- v. vörösfa. Pinus Larix L., Larix communis Lk., Larix europaea DC. Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae Fa m. Koronája kúpalakú; főágai elállók, mellékágai csüngenek. Kérge vaskos és repedezett. Levelei csomókban fejlődnek (10 20) apró ágacskákon; fűneműek, élénk zöldek; őszszel lehullók. Tojásalakú tobozai aprók, fölfelé állók; tobozpikkelyei vékonyak. Terem erdőkben, szórványosan a Kárpátokban Vöröses fája igen értékes, kivált vizi építkezésekben nagyon ellenálló. A velenczei terpentint szolgáltatja. d) A pikkely levelek keresztbe átellenesen állanak. Közönséges tuja. Thuja occidentalis L. (Életfa, kerti czédrus. Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) Cserje. Fa m. Lapított hajtásai vízszinben ágaznak el. Apró levelei pikkelyszerüek, fedelékesek és kétfélék: azok a melyek az ágak lapos oldalán fejlődnek, nem ormósak, hátukon mirigygyel; az ágak élén fejlődők ormós hátuak és mirigyük nincsen. A porzós barkák az alsó, a termő tobozok a végső oldalágacskákon fejlődnek. Az elsők aprók, gömbösek; utóbbiak kisebbszerüek, bőrnemü pikkelylyel; melyeken függelék nincsen. Magja köröskörül 405

412 hártyás. Hazája Észak-Amerika. Díszül mindenütt ültetik. Temetőinkben pedig a keletvidéki cziprust pótolja. Fája, kivált gyökértuskója értékes Keleti tuja. Thuja orientalis L. (Biota orientalis (L.) Endl. Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.). Cserje. Fa. 3 6 m. Hajtásai merőleges síkban ágaznak el. Sűrűn fedelékes levélkéi hátukon árkoltak. Toboza nagyobb mint a közönséges tujáé, 6 8 pikkelye érés előtt hamvas és csúcsuk táján hátragörbült függelékük van. Magja nem szárnyas. Hazája Khina és Japán. Hazánk déli felében mindenütt ültetik, de előbbinél kényesebb és ritkább rend: Kétporzósak. Diandria. A porzók száma kettő, szabadok. E rendbe sorolható a Betula (XXI. o. 5. r.) továbbá az Abies, Larix, Picea, Pinus. (XXII. o. 1. r.) 3. rend: Háromporzósak. Triandria. A porzók száma három, szabadok. Széleslevelű gyékény. Typha latifolia L. (Baka, bakaselyem, bodnározó gyékény, buzogányfű, buzogánysás, kákabot, nádbotikó, páklya. Term. r.: Gyékényfélék. Typhaceae.) 57. t. 5. k. Évelő. 1 2 m. Taraczkot fejleszt. Tövön hüvelyes levelei, szálasak és igen hosszúak. Virágai igen tömött, cm. h. torzsaszerű füzérben fejlődnek, még pedig a felső részben vannak a porzós virágok, az alsó részben a termősek. Az utóbbiak hegyükön barna, puha szőrrel vannak körülvéve. A sárga porzós virágok elvirítás után lehullanak. Terem álló és lassan folyó vizek körül az egész országban. Leveleit a bodnárok használják Más honi fajok: T. angustifolia L., minima Funk., Schuttleworthii Koch. et Sond. Ágas béka-buzogány. Sparganium erectum L. (Ágas baka, botikós sás, vizi buzganika, vizi tövis disznó. Term. r.: Békabuzogányfélék. Sparganiaceae.) 57. t. 6. k. Évelő cm. Szára ágas. Levelei mereven fölfelé állanak. Mindenik ágán van 6 12 borsónagyságú, porzós virágokból álló csomó, melyek alatt hasonló, de termő virágokból összetett csomók fejlődnek. Terméskéje fordított piramisalakú, rövid csücskökkel. Terem álló és lassan folyó vizek partján, mocsarakban az egész országban Más honi fajok: S. minimum Fr., neglectum Beeby, simplex L. Csöves tengeri. Zea Mays L. (Kukoricza, málé, tengeri málé, török v. indiai búza. Term. r.: Pázsitfűfélék. Gramineae.) Egyéves. 1 3 m. Szárát bél tölti ki. Levelei szélesen szálasak. Porzós virágai szártetőző bugás füzérekben, termővirágai pedig levélhónalji torzsán fejlődnek. Lapított szemtermései sárgák, fehérek, vagy pirosbarnák, a torzsán 6 12 sorban elhelyezve. Hazája Amerika. Hazánkban számos fajtában nagyban termesztik, a búza után körülbelül a legnagyobb mennyiségben főleg az Alföldön

413 Szittyós sás. Carex stenophylla Whlbg. (Madármák. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő cm. Vékony taraczkot hajt, gyepes. Levelei keskeny szálasak. Virágfüzérkéi tojásalakú tömött fejet képeznek; minden füzér egyforma ugyan, de a felső virágok mindig porzósak, az alsók termősek. Murvái széles tojásalakúak, hártyásak. Termése tojásalakú, hátán 9 11-erű; fehéres, élén érdes csőrű. Terem homokos mezőkön, a magasabb hegyvidékek kivételével, az egész országban, főképen az Alföldön Róka sás. Carex vulpina L. (Kaszabántóka. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő cm. Gyepes, de taraczkot nem hajt. Szára vaskos, háromélű és élein metszőn érdes. Levelei 3/4 1 cm. szélesek. Füzérei sárgászöldek. Termései hátukon 5 7-erűek, púposak, a szemben fekvő oldalon laposak. Terem vizenyős réteken, mocsarak és vízerek szélén az egész országban Berki sás. Carex nemorosa Lumn. (Bajuszos v. bereki sás. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő cm. Az előbbihez hasonló, de szára kevésbbé éles; karcsú virágzata pedig rendesen nagyon szakgatott. Termésének háta nem erezett. A murvák háta zöld. Terem erdős, cserjés helyeken az egész országban Korai sás. Carex praecox Schreb. (Jókori v. tavaszi sás. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) 59. t. 1. k. Évelő cm. Szára hosszabb mint hosszan kihegyezett levelei. Levelei keskenyek, rendesen mm. szélesek (tehát keskenyebbek mint a képen látszik.) A porzós és termő virágok külön füzérben fejlődnek; még pedig a porzós füzér magános, a termő füzér pedig lehet 2 3; az alsók rendesen kocsányosak. Murvái lándsásak, szálkahegyűek, szélükön hártyásak. Terem szikár mezőkön, ritkás erdőkben az egész országban Zsombék sás. Carex stricta Good. (Merőlevelű sás, sugársás. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő m. Töve sűrű, vakondoktúrásra emlékeztető gyepeket alkot. Szára erős. Levelei fűzöldek, az alsók hüvelyei világosbarnák. Van 1 2 porzós és 2 3 termő füzére; az utóbbiak 5 6 cm. hosszúak és csaknem kocsánytalanok. A bibék száma kettő. Termései kerülékesek, kékeszöldek és haterűek. Alföldünkön ez alakítja legtöbb helyt a hepehupás lápokat és az úgymondott zsombékokat. Szórványosan egyebütt is terem, pld. még Árva vármegyében is

414 Gyepes sás. Carex caespitosa L. (Gyepi sás, zsombék csáté. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő cm. Töve sűrűn gyepes. Keskeny, szálas levelei sárgászöldek; olyan hosszúak mint a szár; az alsó levélhüvelyek pirosak, hasadtak. Szártetőző füzére porzós; a 2 3 oldalsó termő. A bibék száma kettő. Terméskéi mindkét oldalukon púposak, nem eresek. Terem vizenyős réteken, tőzeges lápokban az északi és keleti hegyvidéken és Vas vármegyében Ujjas sás. Carex digitata L. (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő cm. Töve gyepes. A füzérkék kocsányai tövükön csonkán elmetszett hártyás murvába vannak burkolva. A porzós füzérkék rendesen magánosan állanak; a termő füzérek pedig többnyire hármasával ujjasan fejlődnek. Megtörténik az is, hogy a porzósak és a termősek vegyest ujjasan állanak. A termőfüzérek kevés termésűek; termésük tojásalakú, háromoldalú, szőrösödő és rövid csőrű. Terem erdők, cserjések nyiltabb térségein az egész ország hegy- és dombvidékén

415 Szürke sás. Carex flacca Schreb. (Carex glauca Murr. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő cm. Levelei szélükön érdesek. Van rendesen 3 porzós és 2 3 termő füzére, melyek egymástól elég távol állanak. Füzérkéi tömöttek, hosszú kocsányúak, végre csüngők; az alsók 5 6 cm. hoszszúak. Termése visszás tojásalakú vagy kerülékes, megvilágított oldalán biborfekete, kopasz vagy kissé érdes, rövid szőrű. Terem vizenyős réteken, cserjésekben az egész országban Sápadt sás. Carex pallescens L. (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő cm. Levelei és az alsó hüvelyek szőrösek; a felső szárlevél rendesen hosszabb a virágzatnál. Porzós füzérkéje kicsiny és magános; 2 3 termő fűzére rövid, hengeres, rövidnyelű és bókoló. Terem vizenyős, árnyas réteken, erdőkben az egész ország hegyés dombvidékén

416 Korhadó sás. Carex Michelii Host. (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő cm. Taraczkot hajt. Porzós füzére magános, sárga; termő füzére 1, ritkán 2. Az utóbbi esetben egymástól távol állanak és kevés termésűek; rendszerint oly hosszúak mint a murvájok. Termései csaknem gömbölyűek; nagy kétágú csőrrel. Terem erdők, cserjések nyilt, füves térségein az egész ország hegy- és dombvidékén Ritkás sás. Carex distans L. (Elváló, válott sás. Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő cm. Két-három hosszúkás termőfüzére igen távol áll egymástól. Kopasz termései háromoldalúan tojásalakúak; csőrük hasadt, hátuk erezett, pelyvájok érdes szálkában végződik. Terem vizenyős réteken az egész országban, főleg az Alföldön, hol helyenként nagy területeket is borít Erdei sás. Carex sylvatica Huds. (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő cm. Levelei szélesen szálasak. Porzós füzére magános. 3 4 termőfüzére karcsú és laza virágú; hosszúnyelű, halvány és csüngő. Termése hosszú, hasadtcsőrű. Terem árnyas erdőkben az egész ország hegyvidékén; szórványosan az Alföldön is, kivált a szélén

417 Parti sás. Carex riparia Curt. (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő cm. Szára háromélű, élei érdesek. Levelei cm. szélesek. Van 2 6 porzós és 2 5 termő fűzére; mind kocsányos és 10 cm. hoszszúra is nőhetnek. Termőfüzérei barnás-zöldek. Termései tojásdadkúposak, sűrűn eresek, duzzadtak és a kétcsúcsú csőrbe fokozatosan vékonyodók. Terem nádasok szélén, vizerek, mocsarak partján kivált az Alföldön; egyebütt szórványosan Borzas sás. Carex hirta L. (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő cm. Levelei és levélhüvelyei sűrűn szőrösek. Van 2 3 porzós és ugyanannyi termő füzére. Termése tojásalakú, borzas; csőre rövid, csúcsán kétfogú. Terem árkok, vízerek mentén, ártereken az egész országban Más honi fajok: C. acutaeformis Ehrh., alba Scop., atrata L., banatica Heuff., bicolor All., brachystachys Schrk., brevicollis DC., brizoides L., Buekii Wimm., Buxbaumii Whlbg., canescens L., capillaris L., caryophyllea Latour., clavaeformis Hoppe, curvula All., cyperoides L., dacica Heuff., Davalliana Sm., dinarica Heuff., dioica L., disticha Huds., divisa Huds., echinata Murr., elongata, L., ericetorum Poll., evoluta Hartm., extensa Good., ferruginea Scop., filiformis L., firma Host., flava L., frigida All., fuliginosa Sckk., Goodenoughii Gay., Halleriana Asso, hordeistichos Vill., Hornschuchiana Hoppe, humilis Leyss., irrigua Sm., lagopina Whlbg., lepidocarpa Tsck, leporina L., limosa L., montana L., mucronata All., muricata L., nigra L., nitida Host, nutans Host, Oederi Elarh., ornithopoda Willd., panicea L., paniculata L., paradoxa Willd., parviflora Host, pauciflora Lightf., pediformis C. A. M., pendula Huds., pilosa Scop., pilulifera L., Pseudo-Cyperus L., pulicaris 411

418 L., pyrenaica Whlbg., remota L., rigida Good., rostrata With., rufa L., rupestris All., secalina Whlbg., sempervirens Vill., strigosa Huds., supina Whlbg., teretiuscula Good., tomentosa L., transsylvanica Schur., tristis MB., turfosa Fr., umbrosa Host (polyrrhiza Wallr.), ventricosa Curt., verna Vill., vesicaria L., virens Lam. (divulsa Good.) E rendbe sorolható még: Amarantus (XXI. o. 5. r.) 4. rend: Négyporzósak. Tetrandria. A porzók száma négy, szabadok. A) Lágyszárú növények. Apró csalán. Urtica urens L. (Árva csalán. Term. r.: Csalánfélék. Urticaceae.) Egyéves cm. Levelei tojásdadkerekek, egyformán és durván fűrészesek. Az egész növény merev, csalánozó mirigy-sertékkel (fulánkszőrszállal) van megrakva. Minden levél hónaljában ered két virágfüzér, melyeken a porzós és termővirágok keverten állnak. Füzérkéi rövidebbek mint a levél nyele. Tenyészik mívelt talajon, parlagokon utak szélén, főleg emberi lakások körül az egész országban Nagy csalán. Urtica dioica L., (Égető nagycsalán, kétlaki csalán. Term. r.: Csalánfélék. Urticaceae.) Évelő cm. Taraczkot fejleszt. Az egész növény az égető mirigyszőrökön kívül még egyszerű szőrökkel is bir. Alsó levelei szíves tojásdadok, kihegyezettek, durván fűrészesek. Kétlaki, t. i. egyik növényen csak porzós, másikon csak termő virágok vannak. Lecsüngő fűzérei akkorák vagy hosszabbak mint a levélnyél. Terem parlagokon, utak szélén, erdőkben, gyepűkben, helyenként egész irtásokat belep Rostjaiból fonalat készíthetni. Összevagdalt s korpával kevert zöld részeivel baromfiakat is etetnek és sertéseknek is adják. Más honi faj: U. Kioviensis Rog. (Bollae Kanitz, radicans Bolla.) 412

419 B) Fás növények. Télizöld puszpáng. Buxus sempervirens L. (Kuruszpán, téli zöld. Term. r.: Puszpángfélék. Buxaceae.) Cserje. 2 3 m. Örökzöld levelei bőrneműek, hosszúkás tojásalakúak, vagy kerülékesek és keresztbe átellenesek. Virágai aprók, sárgászöldek; rendesen több porzós, és 1 2 termővirág fejlődik egy és ugyanazon levél hónaljában. Hazája Nyugat-Ázsia. Dél-Európában elvadulva él, nálunk kertekbe ültetik. A metszést jól birja, ezért virágágyak szegélyezésére és sövényül használják Savanyú eper. Morus nigra L. (Bécsi szeder, dudafa, szedereper, törökszeder, fekete eperfa. Term. r.: Eperfafélék. Moraceae.) 59. t. 2. k. Fa. 4 6 m. Levelei nagyon változók; szíves tojásalakúak, egyszerűek vagy öblösen szabálytalanul karéjosak, fűrészesek és mindkét lapjokon pelyhesen érdesek. Gyakran kétlaki. Termő virága két bibéjű. Termései bíborfeketék, savanykásak, ehetők. Hazája Kelet-Ázsia. Nálunk, kivált hazánk déli felében ültetik, udvarokon, s kertekben is. Közönségesen a selyemeperre oltják, hogy magasabb törzsü fát neveljenek belőle Selyem eper. Morus alba L. (Fehér eper, selyem szederfa, fehér szederfa, olasz szeder. Term. r.: Eperfafélék. Moraceae.) Fa m. Ágai az előbbiénél vékonyabbak, rügyei kisebbek. Levele változó, szíves tojásdad, kerekded, egyenetlenül fűrészes, szabálytalanul öblösen karéjos, kopasz. A kocsánya körülbelöl olyan hosszú, mint a termés. Termése rendesen kisebb, mint a savanyú eperé; a nemesített fajoké azonban nagyobb, rendesen fehér, de lehet szürkés, lilás, sárga, piros és fekete is; mindég édes izű. 5. Hazája szintén Kelet-Ázsia. Hazánk déli felében nagy mennyiségben ültetik utczákra, utak mellé; sövénynek is. Levelével etetik a selyemhernyót, miért is országszerte tenyésztik, sokféle fajváltozatban. 413

420 Mézgás éger. Alnus glutinosa. (L.) Gärtnz. (Fekete beregfa, mezgés eger. Term. r.: Nyirfafélék. Betulaceae,) 59. t. 3. k m. Ha szabadon fejlődik, a koronája kúpalakú; kérge táblásan repedezik. Levele viszszás tojásalakú; alapja ék módjára keskenyedik és ép, egyebütt egy-kétszer fogas, hegyén lekerekített vagy kevéssé öblös; fiatalon ragadós, később sima és fonákán csak az érzugokban gyapjas. 3 4 porzós barkája a gallyak végén csüng; ibolyás v. pirosbarna-színű. Termő barkái aprók, gömbölyűek. Termése áltoboz, mely a következő tavaszig a fán marad. Virágainak bimbói már az előző év őszén jelennek meg. Terem mocsaras, árteres helyeken az egész országban, főleg az Alföldön Fája vízi- és bányabeli építkezésre alkalmas. Hamvas éger. Alnus incana (L.) DC. (Fehér éger, egerfa. Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) Fa m. Kérge kevésbbé repedezik. Levele tojásdad, vagy kerülékes, kihegyezett; alapja lehet ékalakú is, de rendesen lekerekített; kétszer-fűrészes. Levele fiatalon mindkét lapján szőrös, nem ragadós, végre felül kopasz, fonákán szürkén szőrös. A termő fürtök szélső fűzérei csaknem ülők. Különben az előbbivel megegyezik. Terem patakok, folyók mentén hazánk magasabb hegyvidékein Havasi éger. Alnus viridis (Vill.) DC. (Nyír éger, zöld éger. Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) Cserje. Fa. 1 5 m. Törzse gyakran heverő. Levelei tojásalakúak vagy kerülékesek, kisebbszerűek, tompahegyűek, kétszer és élesen fűrészesek; fesléskor ragadósak. Tavaszszal megjelenő porzós barkái zöldesek. Érett áltoboza hoszszúkás, hengeres. Makkocskája szárnyas. Tenyészik hazánk összes havasain és magas hegységein, kivált a keleti hegyvidéken. Túl a Dunán Vas vármegyében Más honi faj: A. pubescens Tsch. Ebbe a rendbe sorolható: Atriplex (XXI. o. 5. r.), Arum (XXI. o. 1. r.), Ludwigia (IV. o. 1. r.), Parietaria (IV. o. 1. r.), Sanguisorba (IV. o. 1. r.), Viscum (XXII. o. 4. r.). 5. rend: Öt-, egészen sokporzósak. Pentandria Polyandria. A porzók száma öt vagy több, szabadok. A) Vizi növények. Füzéres süllőhínár. Myriophyllum spicatum L. (Süllőfű, tókefe, vízi kapor, tóborosta. Term. r.: Süllőhínárfélék. Halorrhagidaceae.) Évelő. 1 2 m. Az iszapban terjedő töve számos ágat hajt, melyek részben a víz alatt maradnak, részben a víz színére emelkednek. Örvös levelei számos hajszálszerű levélkéből vannak összetéve. A vízből csak kevéssé kiemelkedő virágos szára felső részében porzós, alsó részében termő virágokat visel. A 414

421 portokok előbb bíborszínűek, végre sárgák. Tenyészik árkokban, tócsákban, nagyon szórványosan az egész országban Más honi fajok: M. pectinatum Schur, verticillatum L. Közönséges tócsagaz. Ceratophyllum demersum L. (Birkafarkfű, bozontka, szarvas locsa, borzhínár, locsagaz. Term. r.: Tócsagazfélék. Ceratophyllaceae.) Évelő cm. Számos szárat fejleszt, melyek fölemelkednek a víz mélyéből és mindjárt a víz színe alatt nagy, sötétzöld leveles bojtokat képeznek. Örvös levelei villás ágúak. A levelek hónaljában fejlődő zöld virágai aprók és mindenik sok kis pikkelyszerű lepellevelektől van körülfogva. Termései nem hártyásak, tojásalakúak, 3 tüskével, még pedig két horgas tüske a termés tövén, egy a csúcsán fejlődik. Tenyészik árkokban, tócsákban, lassan folyó vizekben szórványosan az egész országban Más honi faj: C. submersum L. Nyíllevelű nyílfű. Sagittaria sagittifolia L. (Csókfű, vízi nyíl. Term. r.: Hídőrfélék. Alismaceae.) 59. t. 4. k. Évelő cm. Minden levele tőlevél, melyek hosszúnyelűek, dárdásak és hosszan nyilasak; a vízbeliek keskeny lándsásak. A tőkocsány végén több virágörv fejlődik. Virágai fehérek, kissé pirosasak. Porzói számosak, sárgák; a kisebb, jelentéktelen külsejű termő virágok rövidebb kocsányokon a porzós virágok alatt állanak. Terem álló vizekben, folyók holt ágaiban, kiöntéseiben szórványosan az egész országban, kivált a lapályon B) Lágyszárú szárazföldi növények. Tatár disznóparéj. Amarantus viridis L. (Eperparéj, eperspenót, kövér amaránt, czigányparéj. Amarantus Blitum L., Albersia Blitum (L.) Kunth. Term. r.: Disznóparéjfélék. Amarantaceae.) Egyéves cm. Szára ágas és terebélyes, felemelkedő; kopasz. Levele tojásdad-rhombos, kikanyarított élű. Zöld virágai a levelek hónaljában 415

422 csomókban fejlődnek; a végsők vaskos, levéltelen fűzért alkotnak. Murvái a lepelnél rövidebbek, termése nem kovad fel. Tenyészik házak körül, főleg hazánk nyugati felében Dudva disznóparéj. Amarantus retroflexus L. (Term. r.: Disznóparéjfélék. Amarantaceae.) Egyéves cm. Levele hosszúnyelű, nagy és tojásalakú. Igen tömött fűzérei zöldek, szártetőzők, vagy a legfelső levelek hónaljában fejlődnek. A murvák tüskés szálkában végződnek, még egyszer olyan hosszúak, mint a lepellevelek. Az utóbbiak szálkahegyűek és valamivel rövidebbek a termésnél. Virágai zöldek, 5 porzósak. A termés kovad. Terem parlagokon, kertekben, ugarakon, általában mívelt talajon az egész országban; közönséges gyom Más honi fajok: A. commutatus Kern., deflexus L. Útmenti laboda. Atriplex patulum L. (Labdafű, labdaparéj, maglapél. Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) 59. t. 5. k. Egyéves cm. Levelei háromszögűen lándsásak, az alsók fogasok és csaknem dárdásak, a felsők lándsásak v. keskenyszálasak. Az egész növény többnyire lisztes. Virágai karcsú fűzérekben, csomókban fejlődnek, még pedig porzósak és termősek vegyest. Termésleple tojásalakú v. tojásdad háromszögű; tövön összenőtt. Terem utak szélén, parlagokon, ugarakon az egész országban Kerti laboda. Atriplex hortense L. (Izetlen fű, ízetlen maglapél, laboda paréj, német paréj. Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) Egyéves cm. Alsó levelei nagyok, háromszögűek; hosszukás szívesek vagy 416

423 dárdásak; öblösen fogasak; a felsők lándsásak, épek. Számos virága szártetőző bugát képez. Az egész növény gyakran vérszínű, piros. Termésleple tojásalakú, tövéig hasadt. Helyenként termesztik és spenótot főznek a leveleiből. Lakások körül el is vadul Rózsás laboda. Atriplex roseum L. (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) Egyéves cm. Szára felemelkedő. Levelei öblösen fogasok; az alsók kótaalakúak, a felsők tojásdadok. Az egész növény bőven lisztes. Fűzérei csúcsukig levelesek. Termésének lepelburka szélesen tojásdadháromszögű; félig összenőtt, ránczos erű, szélén fogas és tövén porczogós. Terem utak szélén, lakások körül az egész országban Más honi fajok: A. hastatum L., litorale L., nitens Schk., oblongifolium W. et K., tataricum L. Bojtorjános szerbtövis. Xanthium strumarium L. (Czigány-, diák, v. disznómogyoró; disznó bojtorján, gelyvafű, kemény- v. szamárlapu, koldustetű, szúrós csimpaj, tövises lapu. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Levelei szívesek, három karéjúak és fogasak; mindkét lapjukon szőrösek, kevéssé érdesek, de zöldek. Virágfejecskéi szártetőzők és levélhónaljiak, zöldek; a porzós virágok felül, a termősek alul fejlődnek. Termései tojásalakúak, zöldek és horgas kapaszkodó tüskékkel vannak megrakva. Terem utak szélén, parlagokon az egész országban Szívós szerbtövis. Xanthium spinosum L. (Birka-, disznó-, muszka-, orosz-, ördög-, rácz-, v. szamártövis v. tüske; disznó bürök, (sió-)foki tüske, gaz, gyengén szúró, kolera- v. orosz bogács v. bogáncs, rosz-seb- v. rozmaring-tüske, sváb kóró, szerb burján, török gilicze. Term. r.: Fészkesek. Compositae.) Egyéves cm. Szára háromágú, sárga, érzékenyen szúró tövisekkel felfegyverezve. Levelei kerülékesek, karéjosak, alapjok ékalakú, visszájok ezüstösen molyhos. Termése kisebb, mint a bojtorjános szerbtövisé, horgas tüskéivel szintén kapaszkodik. 417

424 Terem utak szélén, legelőkön, különösen községek körül a magas hegyvidék kivételével az egész országban. Kártékony gyom, irtása kötelező Más honi fajok: X. italicum Moretti, macrocarpum DC. (Mindkettő csak Fiume m.) C) Fás növények. a) A levelek szárnyasak. Pompás diófa. Juglans regia L. (Olasz dió. Term. r.: Diófafélék. Juglandaceae.) Fa m. Levelei páratlanul szárnyasak, 5 7 levélkéjűek, erős szagúak. Porzós virágai zöldes, később megfeketedő csüngő barkában fejlődnek. Termővirágai bimbószerűek, magánosak v. 2 5-ével csomósak az ágak hegyén. Hazája Perzsia. A hol az éghajlat megengedi, mindenütt ültetik. Délibb vidékeinken helyenként el is vadult (pld. Krassó-Szörény vármegyében) Virága a fagy iránt érzékeny. Fája igen értékes; főleg borító lemezekre használják. Négy gerezdű magjából olajat sajtolnak; eszszük és süteményekbe használjuk; éretlen termése kitünő befőtt. b) A levelek egyszerűek, karéjosak. Kocsányos tölgy. Quercus Robur L. (Gubacsfa, mocsárfa, suskafa, mocsártölgy. Quercus pedunculata Ehrh. Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) 61. t. 2. k. Fa m. Derék, nagy, terebélyes fa. Kérge mélyen repedezett. Levelei visszás-tojásalakúak, szabálytalanul, de szárnyasan öblösen karéjosak; karéjai lekerekítettek; alapjok rendesen füles, nyelök igen rövid, majdnem hiányzik. Porzós barkái gyérvirágúak, vékonyak, zöldesek és csüngők. A lepel 6 levelű, 4 12 porzóval. Termő zöld virágai zöldek, és többnyire a hosszú kocsány végén 1 5-ével állanak; leplök felül álló apró pikkelyekből áll. A magházat a murvák piros pikkelyei fogják körül; ezekből fejlődik a kupacs. Az érett termés kocsánya 8 10 (1 16) cm. h. A makk sárgásbarna; kupacsa rásimuló, apró pikkelyekkel sűrűn fedett. Tenyészik az egész országban, a mélyebben fekvő helyeken nagy kiterjedésű erdőket alkot Fája értékes és tartós; kérge cserzésre szolgál; makkját a sertés eszi. Kocsánytalan tölgy. Quercus sessiliflora Salisb. (Fürtös tölgy. Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) Fa m. Kérge nem nagyon vastag és kevésbbé durva. A levelek nyele rendesen hosszabb, alapjok ékalakú; fonákuk, legalább az érközökön, nyár közepéig csillagszőrös. Termései kocsánytalanok, magánosan, vagy csomósan állnak. Makkja átlag kisebb, durvább tapintatú; kupacsát simuló apró pikkelyek sűrűn fedik. Tenyészik az egész ország dombvidékén Fája az előbbi fájától alig különböztethető meg. Állítólag nem hasad oly jól és szilárdabb. Legközönségesebb hazai alakja a Quercus aurea Wierzb. Molyhos tölgy. 418

425 Quercus lanuginosa Lam. (Bolyhos, magyal, mogyoró, pelyhes, szőrösödő, szöszös tölgy. Quercus pubescens Willd. Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) Fa m. Kérge erősen ripacsos. Levéllemezének alakja nagyon változó, többnyire fordított tojásalakú, széle lehet alig karéjos, kihegyezett karéjú, öblös, mélyen hasadt, sima vagy fodros; felső lapján csoportosan szőrös, később lekopaszodó, erei kiemelkedők; viszája sűrűn és puhán szőrös és még őszszel is van legalább az erek mentén az erek vastagságával egyenlő hosszú szőrözete. Rügyei és hajtásai molyhosak; az utóbbiak lekopaszodók. Termései csoportosan fejlődnek, rövid (alig 1 cm. h.) kocsányon vagy egészen kocsánytalanok. Kupacs pikkelyeik háromszögűek, szőrösek, rövid, rendesen vereses barna nyelvecskével. Makkja kisebbszerű, a többi fajénál édesebb. Terem hazánk déli felében. 5. Magyar tölgy. Quercus conferta Kit. (Qu. hungarica Hubeny. Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) Fa m. Csúcsrügyei hosszúkás kúpalakúak, vörösek; hátukon selymes, élükön borzasan pillás pikkelyekkel. Levele nagyobb mint bármely más hazai tölgyé mindkét lapján legalább fiatalon szőrös, fonákának főerein hosszabb sertéjű; karéjai öblösen fogasok. Kupacsának pikkelyei szálas hoszszúkásak, selymesek és lazán fedelékesek. Termései csoportosak és kocsánytalanok. Tenyészik hazánk déli, főleg délkeleti dombvidékén Cser tölgy. Quercus austriaca Willd. (Magyar cserfa. Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) Fa méter. Kérge mélyen repedezett. Rügyei korbácsalakú, csavarodott pálhákkal vannak körülvéve, melyek csak ősz végén vagy a következő tavaszszal hullanak le. Levelének alapja ékalakú, felső lapja fényes és sötétzöld, fonáka halvány és érdes; széle szárnyasan hasogatott, sekélyen öblös; karéjai vagy hasábjai rendesen hegyesek, de lehetnek tompák is, sokszor rövidek, csak fogalakúak. Termése csak a második évben fejlődik ki. Kupacsa nagy, kígyódzó szálas pikkelyektől bozontos, fészekszerű; makkja hosszában karczolt és fanyarabb ízű mint a többi tölgyfajé. Tenyészik az északi Kárpátok déli lejtőitől az egész ország dombvidékén Más honi fajok és keverékfajok: Qu. Bedői Borb., budensis Borb., calvescens Vukot., Cerris L., dacica Borb., Haynaldiana Simk., Ilex L. (Fiume mellett), Kerneri Simk., semilanuginosa Borb., Streimii Heuff., Tabajdiana Simk., Tufae Simk. és még tömérdek egyéb keverékfaj v. eltérés. 419

426 420

427 Nyugati boglárfa. Platanus occidentalis L. (Virginai platán. Term. r.: Boglárfafélék. Platanaceae.) Fa m. Kérge különböző nagyságú cserepekben válik le. Ágai fölfelé irányulók. Levele ötszögű, nem mély öblü, tenyeresen álló karéjokkal öblösen fogas, fiatalon molyhos, később kopasz. Alapja rendesen szíves. Középső karéja legfeljebb olyan hosszú mint a milyen széles a tövén, gyakran rövidebb. Virágai, úgy a porzósak mint a termősek, hosszú kocsányokon csüngő gömbökben fejlődnek. Hazája Észak-Amerika. Nálunk parkokba, útczákra ültetik. Fiatal levelének szőre a nyálkahártyát erősen izgatja; mondják, hogy torokgyulladást is idézhet elő Parkokban ültetik még a keleti boglárfát (Platanus orientalis L.), melynek hazája Európa délkeleti része és Ázsia délnyugati része. c) A levelek egyszerűek és épek, nem karéjosak. α) A termés kupacsos makk; a kupacs megkeményedő és fájosodó, tüskés. Erdei bükk. Fagus sylvatica L. (Bikkfa. Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) 60. t. 1. k. Fa m. Törzse hengeres, sima kérgű; koronája gömbölyű, sűrű; levelei kerülékesek, épek vagy kevéssé fogasok; fiatalon selymesek, később kopaszok és fénylők, bőrneműek. Gömbölyű porzós barkái hosszú kocsányokon csüngenek. Termő barkája csaknem ugyanolyan nagy; felfelé álló; kemény, tüskés kupacsa 4-felé válva nyílik. Makkja kemény, háromoldalú. Hazánkban terjedelmes erdőket alkot, kivált a magasabb hegyvidéken. 5. Fája értékes (butor-, szerszám-, tüzelőfa). Makkját szeretik a sertések; olajat is ütnek belőle. Sötét bíbor-barna levelű fajtáját (vérbükk, Fagus purpurea Hort.) parkokba ültetik. Jóféle gesztenye. Castanea sativa Mill. (Szelid gesztenye. Castanea vesca Gärtn. Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) 61. t. 1. k. Fa m. Levelei hosszúkás lándsásak; durván szálkásan és élesen fűrészesek; cm hosszúak. Virágai sárgák, csomókból összetett hosszú fűzérekben állanak, melyek alsó részén a termős, felső részén a porzós virágok vannak. Hosszútüskéjű kopácsa többnyire négyfelé hasadva nyílik és 2 3 makkot (gesztenye) foglal magában. Hazánk nyugati és déli felében általában ültetik. Túl a Dunán, pl. Vas vármegyében terjedelmes erdőket képez. 6. Termésében sok keményítő van, ezért tápláló, kellemes ízű eledel. β) A kupacs nem fásodó, nem tüskés; lomblevélszerű. Közönséges mogyoró. 421

428 Corylus Avellana L. (Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) 60. t. 2. k. Cserje. Fa. 2 5 m. Fiatal hajtásai, levélnyelei és kocsányai piros mirigyszőrrel vannak fedve. Levele kerekded vagy fordított tojásalakú; széle kétszer fűrészes; fiatalon mindkét lapján selymes szőrű, később csak fonákának érzúgaiban szőrös. Porzós barkái sárgás-barnák, 3 5 cm. hosszúak; már őszszel megjelennek és februáriusban márcziusban nyilnak. Termő virágai aprók, 3 6-ával vannak egy-egy rügyben, a rügypikkelyek közül csak a piros bibeszálak nyúlnak ki. Kupacsa lomblevélszerű, szélén rongyosan hasadt, nem fedi egészen a termést. Terem erdőkben az egész országban Csöves mogyoró. Corylus tubulosa Willd. (Term. r.: Nyírfafélék Betulaceae.) Cserje m. Ágai vagy egészen, vagy csaknem kopaszok. Kupacsa a termésnél jóval hosszabb, befűződve egészen bezárja és csak azután van sallangokra hasadva. Mogyorói hosszúkásak. Kertekbe ültetik, de hazánk déli részén vadon is terem Török mogyoró. Corylus Colurna L. Ugyancsak kertekbe ültetik. Mindig fatermetű; kupacsa közepén alúlig keskeny, hosszú, hajlongó czafatokra van hasogatva. Krassó-Szörény vármegye déli részében vadon is terem

429 Közönséges gyertyán. Carpinus Betulus L. (Gyertya- vagy gyurtyánfa, irmesfa. Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) 60. t. 3. k. Fa m. Törzse sima kérgű, ormosan hengeres. Levelei tojásalakúak, vagy tojásdadlándsásak; szélök kétszer fűrészes; a fogak csúcsa porczogós. Szálas lándsás pálhái nyomban a kizöldülés után lehullanak. A porzós barkák pikkelyei széles tojásalakúak, pillásak; virágai porzósak; a portokoknak szőrüstökük van. Csüngő termésfűzére, kocsány nélkül mérve, 7 8 cm. h. Kupacsai 3 4 cm. hosszúak, világos-zöldek, karéjosak, a 423

430 középső karéj nyelvalakú 3 4 cm. sőt hosszabb is, csaknem ép és 2 4-szer hoszszabb mint a szélső két karéj. Terem lombos erdőkben az egész ország hegyvidékén. 5. Fája igen értékes. Kitűnő szerszámfa (kerék, orsó-fogak stb.) és kitünő tüzelőfa; fehérszínű. Aprólevelű gyertyán. Carpinus duinensis Scop. (Alföldi, keleti gyertyán. Carpinus orientalis Lam. Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) Cserje. Fa m. Rendszerint cserje; levelei kisebbek. A kupacs tojásdad, egyenetlenül és élesen fűrészes; nincs középső megnyúlt karéja és az egész 1 cm-nél alig hoszszabb. Tenyészik hazánk délkeleti hegyvidékén. 5. Komlós vénicz. Ostrya carpinifolia. Scop. (Komlófa, komlósbükk, véniczfa. Carpinus ostrya L., Ostrya vulgaris Willd. Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) Fa m. Levele hosszúkás vagy hosszúkás tojásdad; alapja, kissé szíves, széle kétszer fűrészes. Lecsüngő porzós barkája hengeres, pikkelyeinek a szegélye barnavörösen pillás. Termés-fűzére tojásalakú, a komló tobozához némileg hasonló. Hólyagszerű kupacsai cm. hosszúak. Vadon nem terem nálunk, csak itt-ott hazánk déli részén (Somogy vármegye); néhol ültetik d) A levelek egyszerűek, nem karéjosak; kupacs nem fejlődik. Fehér nyír. Betula alba L. (Svéd liliomfa. Betula pubescens Ehrh. Term. r.: Nyírfélék. Betulaceae.) 60. t. 4. k. Fa m. Idősebb fák sudaras törzse fehér kérgű; fiatal hajtásai kezdetben szőrösek. Levele durva, csaknem bőrnemű; alapja lekerekített vagy nagyon tompán ékalakú; különben szívalakú és kihegyezett; széle 1 2-szer fűrészes; fiatalon pelyhes, végre lekopaszodó. Porzós barkái hengeresek, murvapikkelyei barnapillásak, 2 3 cm, hosszúak. Termő barkái, az u. n. áltobozok 7 10 mm. h. kocsányokon csüngenek; murvapikkelyei molyhosak és pillásak. Hártyásszárnyú makkocskája fordított tojásalakú; szárnyai legfeljebb 1 5-szer szélesebbek a makknál. Tenyészik szórványosan az egész országban; ültetik is Bibircses nyír. Betula verrucosa Ehrh. (Term. r.: Nyírfélék. Betulaceae.) m. Idősebb törzse alul mélyen repedezett, feljebb fehéres-barna kérgű. Levele kevésbbé bőrnemű, vékonyabb; háromszögletű, hosszan kihegyezett, kétszer fűrészes, csak alapja ép. Fiatal hajtása, levélnyele, leveleinek fonáka számos mirigytől bibircsós; különben rendszerint kopasz. Makkocskájának szárnyai 2 3-szor szélesebbek mint a makk. Tenyészik szórványosan az egész országban és a fehér nyírnél többnyire jóval közönségesebb Törpe nyír. Betula nana L. (Term. rend.: Nyírfélék. Betulaceae.) Cserje cm. Apró, csak 5 10 mm h. levelei kerekdedek, szélesebbek mint hosszúak és tompán csipkések. Kocsánytalan barkái is kicsinyek; áltoboza felálló. Tenyészik állítólag a Bory-mocsár lápjában Árva vármegyében. Újabb bizonyíték kivánatos volna

431 Más honi fajok: B. carpatica W. et K., humilis Schrk., pseudocarpatica Simk. E rendbe sorolható még: Abies (XXI. o. 1. r.), Larix (XXI. o. 1. r.), Mercurialis (XXII. o. 8. r.), Picea (XXI. o. 1. r.), Pinus (XXI. o. 1. r.), Sanguisorba (IV, o. 1. r.), Sedum. (X. o. 5. r.) 6 8. rend: Összenőtt porzósak. Monadelphia-Polyadelphia Vagy a porzószálak, vagy a portokok egy, vagy több falkába vannak legalább részben összenőve. Kerti riczinusz. Ricinus communis L. (Cziczi, csudafa, csudafű, Jónás fája, Jónás kabakja, tökszár, kerti berzseny, kiki, kikinos, kikojona, Krisztus keze, Krisztus pálma, Krisztus tenyere, nagy sárfű, ötujjú-fű, repedő himboj, sárfűz, törökmag, vakondakfa. Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) Egyéves. 1 3 m. Levelei igen nagyok, 8 10 karéjúak, tenyeresen eresek és durván fogasak. Virágai fürtösek; porzós virágai a termő virágok alatt fejlődnek. Számos porzószála egy falkába nőtt (helyesebben: porzói száluk alján összenőve elágaznak). Háromrekeszű toktermései tüskések. Magja csinos, tarka babszemhez hasonló. Díszül ültetik. Olajverés czéljából megkísérelték hazánkban nagyban is termeszteni, de siker nélkül. Hazája Ázsia Olaja kitünő hashajtó szer, nedves helyen álló gépek kenésére pedig a legjobb. Savanyító uborka. Cucumis sativus L. (Ugorka. Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) 59. t. 6. k. Egyéves. 2 4 m. Szára heverő, kuszó, kacsokkal kapaszkodó; merev rövid szőröktől érdes. Levelei szíves alapból ötszögűek, hegyesek, érdesek. Virágai sárgák; a porzósak összeborúló portokokkal. Termése hosszúkás, bibircses. Hazája Ázsia. Termése kedvéért számos fajtában mívelik Sárga dinnye. Cucumis Melo L. (Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) Egyéves. 1 2 m. Szára heverő, kacsos. Levélkaréjai lekerekítettek. Virága sárga. Termésének alakja különböző, de inkább gömbölyű; sima, vagy hosszában árkolt, gerezdes; héja többnyire reczézett; húsa sárga, fehér-zöldes vagy pirosas, édes és fűszeres zamatú; hűsítő. Indiából származik; helyenként nagyban termesztik Görög dinnye. Citrullus vulgaris Schrad. (Cucumis Citrullus L. Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) Egyéves m. Szára heverő, kacsos. Levele hasogatott. Termése nagy, csaknem gömbölyű; a héja kemény, sima, sötétzöld egyszinű vagy sárgászöld hullámos sávokkal. Húsa igen leves, piros, sárga vagy fehér, édes. Hazája Afrika. Nagyban termesztik Piros földi-tök. Bryonia dioica Jacq. (Gőnye, kabak bogyó. Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) 62. t. 1. k. Évelő. 2 3 m. Gyökere répás. Szára egyszerű vagy elágazó kacsokkal kapaszkodik. Levele ötszögű, karéjos. Virágai kétlakiak, vagyis az egyes növények vagy csak porzós, vagy csak termő virágokat fejlesztenek. A párta sárgás-fehér; a 425

432 termő virágok csészéje csak félakkora mint a párta. Bogyói pirosak. Terem gyepűkben, kerítések mentén, az egész országban. Mérges Fekete földi-tök. Bryonia alba L. (Büdös gőnye, ebcseresznye, kúszó répa, fehér búrján. Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) 2 3 m. Az előbbihez nagyon hasonló, de virágai egylakiak, vagyis egy és ugyanazon növényen van porzós és termő virág. A termő virágok csészéje épen olyan hosszú mint a zöldes-sárga párta. Bogyói feketék. Terem hasonló helyeken az egész országban; előbbinél közönségesebb. Mérges Úri tök. Cucurbita Pepo L. Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) Egyéves. 5 9 m. Szára heverő vagy kúszó, kacsos, levelestűl szúró sertéktől érdes. Levelei különböző alakúak és különböző nagyságúak, többnyire ötkaréjúak; karéjaik lekerekítettek, nyelök csöves. Virágai sárgák; portokjaik összenőttek. Termései nagyok, fajta szerint különböző alakúak és más-más szinűek. Számos fajtában nagyban termesztik, kivált tengeri közé vetve Fajtái közűl megemlítjük a gyöngyfényű csemege tököt; a takarmánynak termesztett disznó- vagy paraszt tököt és a sütő tököt. A legérdekesebb a lopótök (Lagenaria vulgaris Sér.), melynek termése kitisztítva és kifúrva az ismert»borszívót«szolgáltatja. Szegletes szicziosz. Sicyos angulatacs L. (Szigormag. Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) Egyéves. 5 6 m. Kúszó szára kacsokkal kapaszkodik, merev szőröktől érdes. Levelei három-ötszögesen karéjosak, fűrészesek és érdesek; válluk szíves. Zöldes-fehér virágai kicsinyek. A porzósak hosszúnyelű fürtökben fejlődnek; szálaik összenőttek; a termősek sűrű álernyőben állnak. Egy magvú termése kihegyezett tojásalakú, sárgás; sűrű, apró, fehér szőrözetéből serték is nyúlnak ki. Hazája Észak-Amerika. Helyenkint falakat futtatnak be vele és könnyen vadul el, kivált hazánk keleti részében, hol a városok és falvak szélén, keritéseken elég gyakori Ebbe a rendbe sorolhatók: Abies, Larix, Picea, Pinus, Thuja (XXI. o. 1. r.) Typha (XXI. o. 3. r.) 19. XXII. osztály: Kétlakiak. Dioecia. A virágban vagy csak porzó, vagy csak termő van; a porzós virágok az egyik, a termő virágok a másik növényen vannak. 1. rend: Egyporzósak. Monandria. A porzók száma egy. E rendbe sorolható: Asparagus (VI. o. 1. r.), Ephedra (XXII. o. 12. r.), Fraxinus (II. o. 1. r.), Lemna (II. o. 1. r.), Salix purpurea (XXII. o. 2. r.), Juniperus, Taxus (XXII. o. 5. r.). 2. rend: Kétporzósak. Diandria. 426

433 A porzók száma kettő, szabadok. A) A barkák a hosszú ágakon oldalt fejlődnek. a) A barka murva-pikkelyei egészen egyszinüek. A levelek többnyire lándsásak. Babér fűz. Salix pentandra L. (Keserűfűz, öthímes fűz. Term. rend.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Fa m. Ágai fölfelé állók. Levelei tojásdad-kerülékesek, kopaszok, mirigyesen fűrészesek és vastagabbak, fényesebbek mint a legtöbb más fűzé; pálhái tojáskerekek, egyenesek. Porzóinak száma rendesen 5, de lehet 6 12 is; portokjai aranysárgák, elporzás után sárgás-barnák. A magháza zöld, bibéje sárga. Tenyészik nedves erdőkben, tőzeges lápok szélén, folyók partján, hazánk északi részében. Egyebütt szórványosan fordúl elő és inkább csak ültetve található. Fája fonásra alkalmas Csörege fűz. Salix fragilis L. (Törékeny fűz. Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) 61. t. 3. k. Fa m. Ágai eleinte szürkesárgák, később világoszöldek, nagyon törékenyek. Levelei hosszúkás-lándsásak; zöldek és kopaszok, csak fiatal korukban gyengén selymesek. Pálhái félig szívalakúak. A porzók száma rendszerint 2, de lehet 3 4 is; portokjai szép sárgák, elporzás után barna szinűek. A termő virágban a magház elülső és hátulsó oldalán van egy-egy mézfejtő mirigy és a magház 2 3-szor akkora mint a hátulsó mirigye; a magház zöld, kopasz. Terem árkok, vízerek, folyók és holt ágai mentén, az egész országban Fehér fűz. Salix alba L. (Ezüstös v. ezüstszinlevelű fűz. Term. rend.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Fa m. Fiatal hajtásai szürkésfehérek. Hosszúkás lándsás levelei fehér selymesek vagy szürkék és aprón fűrészesek. Pálhái lándsásak. Porzóinak száma 2; portokjai szép sárgák. A termő virágban csak egy mézfejtő mirigy van, még pedig a magház hátsó oldalán; e mirigy hosszabb mint a zöld magház kocsánya. Terem vizenyős réteken, folyók mentén, árkok szélén, az egész országban. Ágai fonásra alkalmasak Mandolalevelű fűz. 427

434 Salix triandra L. (Háromporzós fűz. Salix amygdalina L. Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Cserje. Fa. 2 8 m. Az idős törzs kérge cserepes. Levelei a mandolafáéra emlékeztetnek; kopaszok és mirigyesen fűrészesek. Barkái lazavirágúak. Porzóinak száma három; portokjai sárgák. A porzós virágban két, a termő virágban 1 mézfejtő van; a magház kocsánya 2 4-szer olyan hosszú mint a mézfejtő; magháza kopasz, zöld. Tenyészik árkok, vízerek szélén, az egész országban. Ágai törékenyek, de tősarjai fonásra alkalmasak Szomorú fűz. Salix babylonica L. (Árva-fűz, babiloniai, bánatos fűz; búfa. Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Fa m. Vékony, igen hosszú ágai a terebélyes koronából a földig csüngenek. Levelei hosszúkás lándsásak, hosszan kihegyezettek, élesen fűrészesek; felső lapjokon világoszöldek, fonákukon hamvasak és egészben kopaszok. A bánat jele, ezért többnyire temetőkbe, de parkokba is ültetik. Valamennyi állítólag POPE, angol költő, kosarába font vesszőből származik; ezért minden európai fának tulajdonképen termő barkájúnak kellene lenni. Hazája bizonytalan. Babiloniában nem terem. Hazánkban a tőalak porzós példányai is teremnek, de ritkán. Kivételesen van azonban olyan fa is, melyen egy-egy barkán porzós és termős virágok találhatók. Nálánál sokkal gyakoribbak nálunk a S. alba L. és S. palustris Host. keverékfajai, melyek porzós és termő barkával találhatók általában és szintén»bánatosak« b) A barkák murva-pikkelyei csúcsúkon más színűek. A levelek többnyire kerülékesek. α) Legalább egy méter magas cserjék, többnyire fák. Csigolya fűz. Salix purpurea L. (Term. rend.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Cserje. Fa. 1 6 m. Vesszős hajtásai egyenesek, sárgák vagy pirosak. Levelei visszás-tojásalakúak, lándsásak; szinűkön zöldek és kopaszok, fonákukon fehéresek. Szárításkor az érhálózat erősen kitünik. A porzószálak össze vannak nőve; a portokok pirosak, elvirítás után feketék. A termő magháza ülő, fehér pelyhű; a bibe rendesen ülő, zöldes fehér. Terem patakok szélén, árkok mentén az egész országban Vízpartok kötésére alkalmas. Vékony hajlékony vesszői finomabb fonásmunkákra használhatók. Kötő fűz. 428

435 Salix viminalis L. (Kender-, korcs-, rekettye-, serevény-, vessző-fűz, kosár-fűz. Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Cserje. 1 4 m. Sűrűn leveles ágai veszszősek. Levelei 8 10 cm. hosszúak, keskenyek és csaknem végig egyformán szélesek; szinök sötétzöld, visszájok szürkés, selymes. Pálhái a levélnyélnél rövidebbek, keskeny lándsásak. Barkája selyemszerű, molyhos; porzója 2, szabad, kopasz; portokja sárga, később barnás. Magháza pelyhes. Bibeszála és bibéje aránylag hosszú, az utóbbi fonalszerű és néha egészen hasadt, sárga. Terem vízerek, folyók partján szórványosan az egész országban, de legtöbb helyt ültetve Fonásra kiválóan alkalmas, azért ültetik. Hamvas fűz. Salix cinerea L. (Rekettyefűz. Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Cserje. Fa. 2 5 m. Ágai szürkék, még egy éves korukban is molyhosak. Levelei visszás-tojásalakúak vagy tojásdad-lándsásak, kihegyezettek, alapjok pedig ékalakú; szélök ép vagy apró fogacskás; felső lapjok rövid pehelyszőröktől szürkés, viszszájok ritkásan molyhos. Pálhái levélszerűek, félvesealakúak. Barkája ülő; murvái félig feketék, gyapjasok. Két porzója szabad, tövén szőrös; portokja sárga, vagy vöröses, később barnás. A magház kocsánya 4-szer olyan hosszú mint a mézfejtő, szürkén gyapjas. Hazánk legközönségesebb fűzfája. Az Alföld vízerei mentén helyenként az egyedüli cserje és a legtöbb helyt ennek a barkáit szentelik virágvasárnapkor Kecske fűz. Salix caprea L. (Cziczamacza, hegyifűz, pálma-fűz, leányfűz, pimpófa, reketytye, rakotya fűz, barkafa. Term. rend.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Cserje. Fa m. Fiatal hajtásai kissé pelyhesek, de egy esztendős ágacskái mindig kopaszok. Levelei tojásdad hoszszúkásak, hegyök gyakran visszagyűrt; lemezök bodrosan csipkés, felső lapjok sötétzöld, csaknem kopasz, visszájuk kékes-zöld és molyhos. Fél vesealakú pálhái szélesek; gyorsan lehullók. Porzós barkája a hosszan elálló sárga portokú két porzótól igen vaskos. Az ezüstös molyhú magház kocsánya ötször olyan hosszú mint a mézfejtő. Tenyészik erdőkben, gyepűkben, hazánk minden hegyvidékén. Az Alföld lapályairól alighanem tévedésből van említve A méhek nagyon szeretik. Barkáját virágvasárnapkor szentelik. Füles fűz. 429

436 Salix aurita L. (Zsálya fűz. Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Cserje m. Fiatal ágai vékonyak, szürkék, bársonyosak, az egy évesek kopaszok, vörösbarnák. Levelei kisebbszerűek, visszás-tojásalakúak; alapjuk tompán ékalakú, csúcsuk igen röviden hegyezett; szélök ép, vagy, különösen fiatal hajtásokon, fodros és bevagdaltan fogas; felső lapjok sötétzöld ránczos, visszájok kékes-szürke molyhos és sárga erezete kiáll. Félszívalakú pálhái sokáig megmaradnak. Porzója 2; portokja sárga. Magháza molyhos, bibéje csaknem ül. Tenyészik erdőkben, hazánk hegyvidékén még pedig inkább északon Hegyi fűz. Salix silesiaca Willd. (Sziléziai fűz. Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Cserje. 1 3 m. Levele nagyobb, széles tojásalakú, hullámosan fűrészes, röviden hegyezett, felül sötétzöld, fényes, visszája fiatalon molyhos, de lekopaszodó, halványabb kékes-zöld, nagyon kiálló erekkel. Pálhái vese-szivalakúak. Barkájának a tövén csak 2 3 murva fejlődik. A két porzótokja eleinte vörhenyes, később czitromszin-sárga, elporzás után fekete. Magházának kocsánya 3 4-szer akkora mint mézfejtője. Terem erdőkben a Kárpátok magasabb hegyvidékein, kivált északnyugaton, hol méter magasságban helyenként egymaga alkot sűrű gyepűket β) Egy méternél jóval kisebb cserjék. Rozmaring fűz. Salix rosmarinifolia L. (Nyúlvessző. Salix angustifolia Wulf. Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Cserje cm. Terebélyes kis cserje. Kérge fekete-barna. Levelei keskeny-lándsásak, 1 3 cm. hosszúak és 2 4 mm. szélesek. Visszájok fényes, fehér selymes. Porzós barkái gömbölyűek, sárgák, vagy pirosasak; a termő barkák végre hengeresek, sűrűn selymesek. Termő virágainak kocsánya még egyszer olyan hosszú mint a mézfejtő. Terem szórványosan az egész országban, de főleg az Alföld homokpusztáin vízállásos helyek körül és lápokban. Alföldünk jellemző és érdekes kis cserjéje Prémes fűz. Salix Jacquiniana Willd. (Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Cserje cm. Szára lecsepült. Fiatal ágai pelyhesek, később lekopaszodók. Levelei kerülékesek, széles visszás-tojásalakúak, hirtelen hegyesedők, épek, előbb bőven, később gyéren szőrösek. Barkapikkelyei bíborszinűek. Magháza legfeljebb fiatal korában kissé szőrös. Terem árnyas, kissé nedves helyeken, hazánk havasain B) A barkák az ágak végén fejlődnek. Apró havasi cserjék. Reczés fűz. Salix reticulata L. (Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Cserje cm. Kis törzse lecsepült, igen ágas. Levelei kerekdedek, vagy visszás-tojásalakúak, épek; cm. hoszszúak, ugyanolyan szélesek, kopaszok; szélök visszagöngyölt; fonákuk érhálózata erősen kiemelkedő. Terem havasainkon, nedves helyeken az örök hó határán

437 Csorba fűz. Salix retusu L. (Salix Kitaibeliana Willd. Term. r:: Fűzfafélék. Salicaceae.) Cserje cm. Szára lecsepült, alig felemelkedő. Levele visszás tojásdad, gyakran kissé kicsipett; de lehet hosszúkás is és akkor alapja rendesen ékformán keskenyedik. Mindkét lapján élénk zöld; ép, vagy tövén mirigyesen pillás. Barkája laza virágú, rövid kocsányú. Terem hazánk havasainak törmelékes, füves helyein Más honi fajok: S. appendiculata Vill. (grandifolia Sér.), arbuscula L., bicolor Ehrh., daphnoides Vill., glabra Scop., hastata L., helvetica Vill., herbacea L., incana Schrk., Lapponum L., Myrsinites L., myrtilloides L., nigricans Sm. és tömérdek keverékfaj, ilyenek: S. alopecuroides Tsch. (triandra fragilis), erythroclados Simk. (alba triandra), excelsior Host (fragilis alba), fagifolia W. et K. (caprea silesiaca), hircina J. Kern. (incana cinerea), hungarica Borb. (rosmarinifolia caprea),- irreflexa Borb. (cinerea rosmarinifolia), lanceolata Sm (alba triandra), lutescens Kern. (cinerea aurita), oligotricha Simk. (babylonica excelsior), (purpurea rosmarinifolia), rákosina Borb. (subcinerea purpurea), Reichardtii Kern. (cinerea caprea), rubens Schrk. (alba fragilis), rubra Huds. (viminalis purpurea), sepulcralis Simk. (alba babylonica), Siegersi Anders. (silesiaca purpurea) stb. E rendbe sorolható: Ephedra (XXII. o. 12. r.), Fraxinus (II. o. 1. r.), Juniperus (XXII. o. 5. r.), Lemna (II. o. 1. r.), Taxus (XXII. o. 5. r.). 3. rend: Háromporzósak. Triandria. A porzók száma három, szabadok. Fekete mámorka. Empetrum nigrum L. (Bábaszőlő, tőzegbogyó, varjúbugyó, fekete sziklafű. Term. r.: Mámorkafélék. Empetraceae.) Cserje cm. Törzse lecsepült. Örökzöld, látszólag tűalakú levelei sűrűn állanak, visszagöngyölt szélük közt fehér csíkkal. Kocsánytalan apró virágai halványpirosak. Termései borsónagyságúak, feketék. Tenyészik tőzeges lápokban, de sziklákon is, összes havasainkon 4 5. Szúrós csudabogyó. Ruscus aculeatus L. (Bajfű, bájfű, egértövis, spárgatövis, királyseprő, olasz kóró, olasz pézsma, pera vagy péra, torokfű. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Cserje cm. Igen ágas, örökzöld cserje; lomblevele helyett kis apró barnás, hártyás pikkelylevélke fejlődik, melynek hónaljában állnak tojásdad levélformáju, zöld ágacskái (phyllocladium); ezek kemények és hosszú hegygyel szúrósak; középtájukon a középér felett kis 431

438 hártyás levélke, a murva hónaljában fejlődik egy-két apró virága. A három porzószál össze van nőve egymással. Termése piros, egymagvú jókora bogyó. Tenyészik a hegyvidék erdeiben, még pedig több helyt túl a Dunán, továbbá Bihar-, Arad-, Temes-, Krassó-Szörény- és Hunyad vármegyében Nyelves csodabogyó. Ruscus Hypoglossum L. (Csapfű, diadalmas fű, földi borostyánfű, lónyelvű fű, nyakcsapja, nyelves fű, a többit lásd az előbbinél. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Cserje cm. Levélszerű ágacskái bőrneműek, nagyobbak, mindkét végükön kihegyezettek, de nem szúrósak. A hártyás fűnemű zöld és nagyobb murva hónaljában, több virága fejlődik. Tenyészik erdőkben túl a Dunán, Pozsony-, Temes- és Krassó-Szörény vármegyékben Közönséges füge. Ficus Carica L. (Fige, káriai füge. Term. r.: Eperfafélék. Moraccae.) Cserje m. (nálunk). Levelei nagyok, vaskosak, ujjasan három-ötkaréjúak; visszájok puhaszőrű, megsebesítve fehér tejnedv serked belőlük és az ágaiból is. Körtealakú, úgynevezett serlegvirágzatai a levelek hónaljában fejlődnek és e virágzat később meghúsosodó, édes vaczka belső üregében képződnek porzós, vagy termős virágai. Dél-Ázsiából származó cserje, melyet hozzánk a törökök hoztak és a budapesti Gellért-hegyen és a herkulesfürdői, orsovai hegyeken a törökök emlékeképen ma is tenyészik. Hazánk déli felében sok helyt ültetik, télen azonban be kell fedni, különben elfagy a fája és gyümölcsét sem érleli meg minden esztendőben E rendbe sorolható még: Negundo (XXII. o. 4. r.), Carex (XXI. o. 3. r.), Elodea (III. o. 3. r.), Oxyria (VI. o. 2. r.), Rumex (VI. o. 3. r.) Salix (XXII. o. 2. r.), Urtica (XXI. o. 4. r.), Valeriana dioica és tripteris (III. o. 1. r.). 4. rend: Négyporzósak. Tetrandria. A porzók száma négy, szabadok. Kőrislevelű juhar. Negundo aceroides Mönch. (Atorna, atorna gonda, atorna juhar, kőris-, török- vagy zöld juhar. Acer Negundo, L., Negundo fraxinifolia Nutt. Term. r.: Juharfélék. Aceraceae.) Fa m. Fiatal ágai zöldek. Keresztben átellenesen álló szárnyas levelei 3 5-levélkéjűek; a levélkék tojásdad lándsásak, a végső néha karéjos; durván fűrészesek. Porzós virágai zöldek, hosszú kocsányokon csomókban lógnak; kocsányuk szőrös; a porzók száma 3 6. Termő zöld virágai laza fürtben lógnak; termése kopasz, szárnyai kevéssé elállók. Hazája Észak-Amerika. Díszfának sok helyt ültetik; kivált a fehérfoltos levelű fajtáját szeretik. Fája sárga, értékes Bengeképű homoktövis. Hippophaë rhamnoides L. (Benge hipófa, ebfaképű lóbenge, ezüsttövis, fűztövis, ezüstös lóbenge, lóvakaró. Term. r.: Ezüstfafélék. Elaeagnaceae.) Cserje. 2 3 m. Termete a fűzfáéra emlékeztet, de igen ágas és tövises. Váltakozva álló levelei szálasak, épek, a fiatal hajtásokkal együtt főleg a fonákukon ezüstösek az ezüstfehéres rozsdaszinű pikkelyszőröktől. Virágai igen kicsinyek, sárgásak; csészéjük rozsdavörös. Bogyói arany- vagy 432

439 barnássárgák, savanyúak. Hazája Európa nyugoti része; hazánkban díszcserjének ültetik és hegyi patakok mentén helyenként elvadul Fehér fagyöngy. Viscum album L. (Élődi fagyöngy, enyvbogyó, lép, gyöngyös madárlép. Term. r.: Fakínfélék. Loranthaceae.) Cserje cm. Ágai zöldek vagy zöldessárgák. Örökzöld bőrnemű levelei átellenesek, visszás lándsásak. Sárga virágai a villaszerű ágak közt ülnek, bogyói fehérek, félig áttetszők, húsuk ragadós. Több fajváltozatban élősködik, erdei és gyümölcsfákon, az egész ország hegyvidékén. Helyenként gyakori: alma-, körte-, erdei- és jegenyefenyő-, juhar-, nyír-, fűz-, nyár-, ákácz- és hársfákon Bogyóiból madárlépet főznek. A léprigó terjeszti, amennyiben bogyóival táplálkozva, a magvait nem emészti meg és ürülékével elhullatja. Európai fakín. Loranthus europaeus L. (Élősdi vagy európai madárlép, fai vagy fái gyöngy, fanyűg, gyimbor, tölgyfagyöngy. Term. r.: Fakínfélék. Loranthaceae.) Cserje cm. Ágai feketebarnák. Lombját őszszel lehullatja. Levelei keskeny tojásdadok, átellenesek. Apró, sárgászöld virágai szártetőző fürtökben fejlődnek; bogyója sárga. Tölgy- és cserfán, ritkábban jóféle gesztenyefán is élősködik a legészakibb vármegyéket kivéve, az egész országban Bogyóiból madárlépet főznek. 433

440 Kerti paréj. Spinacia oleracea L. (Barátparéj, spenót, spinácz. Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) Egyéves. Kétéves cm. Levelei nyelesek, háromszögűek, épszélűek; alapjok füles. Apró zöld virágai csomókban fejlődnek a levelek hónaljában. Termése a megkeményedő lepelbe van zárva. Ázsiából származó konyhakerti növény. Levele spenót főzelékül szolgál E rendbe sorolható: Atriplex (XXI. o. 5. r.), Morus nigra (XXI. o. 4. r.), Rhamnus (V. o. 1. r.), Salix (XXII. o. 2. r.), Urtica dioica (XXI. o. 4. r.). 5. rend: Ötporzósak. Pentandria. A porzók száma öt, szabadok. Vetett kender. Cannabis sativa L. (Term. r.: Eperfafélék. Moraceae.) 62. t. 2. k. Egyéves cm. Levelei ujjasan összetettek. Levélkéi keskenylándsásak, fűrészesek. Porzós virágai összetett bugaszerű fürtökben fejlődnek; a termő virágok egyenként állanak; piros bibéjök hosszan kiáll. Kemény, gömbölyű termései (kendermag) olajtartalmúak. Hazája India. Nálunk, kivált az ország déli részében (Apatin, Mezőhegyes) nagyban termesztik Erős rostjai tartós fonalat adnak. Magjából olajat vernek; az éneklő madarak szeretik. Az egész növény kábitó illatú. A mirigyszőröktől kiválasztott sárgás narkotikus gyantából Ázsia délkeleti részében a»hasis«készül, melyet ujabban hatásos orvosságnak is használnak. 434

441 Felfutó komló. Humulus Lupulus L. (Term. r.: Eperfafélék. Moraceae.) 62. t. 3. k. Évelő m. Szára horgas szőreivel kapaszkodik. Levelei szives alapból 3 5 karéjúak; durván és élesen fűrészesek. Porzós virágai laza bugában fejlődnek; aprók és sárgászöldek. A termők rövid kocsányú tojásalakú fejecskékben vannak, melyeken a pikkelyek fedelékesek, szélesek és mindenik hónaljában 2 virág rejlik; megérve, a termések barnássárgák, 3 4 cm. hosszúak és tobozszerűek; a pikkelyek belső oldalukon sárga mirigyeket viselnek. A mirigyek keserű lupulin tartalma szolgáltatja a sörfőzéshez a keserű anyagot. Terem erdő szélén, folyók partján, kerítések mentén, gyepükben az egész országban. Helyenként termesztik is és termesztése jövedelmező Közönséges boróka. Juniperus communis L. (Apró-, bors, vagy borsika-, gúzs-, gyalog-, pattogó, töviskes fenyő, fenyő tüske, korma kék. Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae) 58. t. 4. k. Cserje. Fa. 1 7 esetleg 12 m.; törzse 5 7 dm. átmérőt is elérhet, rendesen azonban csak 1 2 m. magas cserje. Szúrós levelei váltakozó örvökben hármasával állnak. Felső lapjok sekélyen árkolt és kékesen hamvas. A porzós virágok rozsdasárgák, a termős virágok zöldek. Toboz-bogyói első évben zöldek, a második évben megérnek és akkor feketék, kéken hamvasak. Terem erdőkben szórványosan az egész országban; az Alföld futóhomokján is Édes, gyantás, illatos termései orvosságul, fűszerül és a fenyőpálinka (borovicska, fenyővíz) főzésére szolgálnak. A fenyves rigó szereti. Ágait helyenként virágvasárnap szentelik, homokkötésre is használják. Nehézszagú boróka. Juniperus Sabina L. (Bécsi rozmaring, boldogasszony ága, cziprusfenyő, fás- vagy kerticziprus, kerti boróka, lócziprus. Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) Cserje. 2 5 m. Levelei négysorosak; aprók és pikkelyszerűek, hátuk közepén mirigyesek. Porzós virágai barkaszerűek, termővirágai hátragörbülő ágacskákon magánosak, igen aprók. Tobozbogyói bókolók, feketék, hamvasak. Az egész növény kábító illatú. Kertbe ültetik, de vadon is terem mészkő talajon a Piennineken, az Erdélyi Érczhegységben és a Porta orientalis táján. Mérges Más honi fajok: J. macrocarpa Sibth. et Sm., nana Willd., Oxycedrus L. (spanyol boróka, Horvátország délirésze, Fiume). Ternyő tiszafa. Taxus baccata L. (Tiszafenyő. Term. r.: Tiszafafélék. Taxaceae.) Fa m. Levelei fésűsen két sorban állanak, 2 3 cm. hosszúak és 2 5 mm. szélesek, hegyesek, sötét, fényeszöldek; visszájok halványsárgászöld. Apró barkaszerű porzós virágai a levelek hónaljában az ágak alsó oldalán állanak. Termése, illetőleg magja csésze alakú piros, húsos álbogyó; magja kemény, fedele csontos. Terem hegyvidéki erdőkben szórványosan az egész országban Kihaló félben lévő fa. Szépségénél és vereslő fájának rendkivűli értékénél fogva megérdemelné a terjesztést. Fája páczolva alig különböztethető meg az ébenfától. Magja és levele mérges; az őz azonban eszi a levelét. 435

442 E rendbe sorolható: Atriplex (XXI. o. 5. r.), Rhamnus cathartica (V. o. 1. r.), Ribes (V. o. 1. r.), Salix pentandra (XXII. o. 2. r.). 6. rend: Hatporzósak. Hexandria. A porzók száma hat, szabadok. Gőnyés hájgyökér. Tamus communis L. (Gönye folyondár. Term. r.: Jamgyökérfélék. Dioscoreaceae.) Évelő m. Szára kúszik. Levelei hosszúnyelűek, szívesek és kihegyezettek. Apró zöldes virágai laza fürtökben fejlődnek. Termése piros gömbölyű bogyó. Tenyészik hazánk déli felében, de nagyon szórványosan. Kertbe ültetik Szúrós szárcsagyökér. Smilax aspera L. (Tőrszulák. Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) Cserje m. Kacsokkal kapaszkodó szára szúrós. Örökzöld levelei szíves vállból háromszögűek. A levelek hónaljában fejlődő virág fürtjei illatosak. Sziromlevelei fehérek. Bogyói pirosak. Hazánkban csak Fiume mellett tenyészik E rendbe sorolható: Asparagus (VI. o. 1. r.)., Elodea (III. o. 3. r.), Loranthus (XXII. o. 4. r.) Rhodiola (XXII. o. 7. r.), Rumex (VI. o. 3. r.), Salix (XXII. o. 2. r.). 7. rend: Nyolczporzósak. Octandria. A porzók száma nyolcz, szabadok. Rezgő nyár. Populus tremula L. (Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Fa m. Karcsú, sokáig simakérgű fa, gyakran csak cserjésedő. Levelei hosszúnyelűek, csaknem köralakúak; szögletesen fogasak; felső lapjok sötétzöld, visszájok szürkés. Levelei a legkisebb szélben is mozognak, levélnyelei oldalról összenyomottak. A barka 436

443 murvapikkelyei bevagdaltak, szöszösen pillásak. Portokjai pirosak; a bibéi is pirosak. Tenyészik ritkás erdőkben az egész országban. Futóhomokot is kötnek vele Puha és fehér fája esztergályos és faragó munkákra alkalmas. Fehér nyár. Populus alba L. (Ezüstös nyár, fehér jegenye, nagy fehér-nyár. Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Fa m. Kérge világos hamuszínű, fiatal hajtásai és a levelek fonáka hófehéren molyhos. Levelei hosszúnyelűek, öblösen karéjosak. Barkapikkelyei kissé bevagdaltak és gyéren pillásak. Portokjai pirosak; bibéje sárga. Terem szórványosan az egész országban, utak, árkok és vízerek mentén, gyakran ültetik is. Az északi vármegyékben csakis ültetve fordul elő Fája ugyanarra alkalmas, a mire a rezgő nyárfáét használják. Fekete nyár. Popiclus nigra L. (Fekete jegenye, topolyafa, Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) Fa m. Koronája lekerekített kúpalakú. Levelei csaknem háromszögűek, kihegyezettek, alapjok csonkított; szélök fűrészes és mindkét lapjok zöld. Rügyei fényesek; mézgás, balzsamillatú váladéktól ragadósak. Barkapikkelyei csúcsukon szőrösek. Portokjai pirosak, számuk rendszerint között váltakozik; bibéje sárga. Terem vizek partján, erdőkben az egész országban. Az északi vármegyékben csak ültetve Jegenye nyár. Populus pyramidalis Roz. (Jegenyefa, magyar vagy törökpálma, olasz nyár, tornyos nyár, topolyafa. Populus italica Mönch., dilatata Ait. Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) 61. t. 4. k. Fa m. Koronája karcsú pyramisalakú, tornyos. Ágai fölfelé állók. Levelei deltoid- vagy rhombusalakúak, többnyire szélesebbek mint hosszúak; fűrészesek. Barka pikkelyei rozsdavörösek; finoman szabdalva pillásak, hamar lehullók. A porzók száma 8 16, portokjaik biborszínűek. Ázsiából származik és fasorokba, utak, tanyák mellé ültetik. Dugványról szaporítják; a porzós egyének száma általában sokkal nagyobb

444 Fája úgy használható, mint a többi nyáré. Más honi fajok, illetőleg fajváltozatok: P. Bachofeni Wierzb. croatica W. et K. media Schur. pannonica Kit. balsamifera L. monilifera Ait., és mások, a két utóbbi csak ültetve. Vadon előforduló állítólagos keverékfaj a P. canescens Sm. (szőke nyár). Szagostövű rózsika. Rhodiola rosea L. (Olasz rózsa, rózsagyökér, rózsaszájgyökér, gyökeres rózsa. Sedum Rhodiola DC., S. roseum (L.) Scop. Term. r.: Varjuhájfélék. Crassulaceae.) Évelő cm. Levelei húsosak, fedelékesek, ékalakúak; csúcsuk felé fűrészesek. Virágzata sátorozó. Sziromlevelei pirosasan vannak befuttatva, esetleg sárgák; a termő virágok sokszor sziromtalanok; porzói hosszan kiállók. Terem gyepes, cserjés sziklákon hazánk havasain. Gumósan hengeres tőkéje rózsaillatú E rendbe sorolható: Acer (VIII. o. 1. r.), Salix (XXII. o. 2. r.), Sedum (X. o. 5 r.) 8. rend: Kilenczporzósak. Enneandria. A porzók száma kilencz; szabadok. Egynyári szélfű. Mercurialis annua L. (Disznóparéj, hasindító, haslágyító fű, merkur-csilla, merkurfű, sérült fű. Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) 62. t. 4. k. Egyéves cm. Szára négyélű, ágai átellenesek. Nyeles levelei hoszszúkás-tojásalakúak; durván fogasak. Porzós virágai hosszú, vékony kocsányokon csomókban fejlődnek, zöldek; a termő virágok majd mindig más növényen kettesével-hármasával nőnek rövid nyeleken a levelek hónaljában. Tenyészik mívelt talajon, parlagokon, erdők szélén szórványosan az egész országban Évelő szélfű. Mercurialis perennis L. (Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) Évelő cm. Szára egyszerű, hengeres. Levelei tojás-lándsásak és a szár felső részében sűrűbben állanak. Mind a porzós, mind a termő virágok hosszú, vékony kocsányokon fejlődnek (más-más növényeken), még pedig a porzósak csomókban, a termők pedig gyakran magánosak, zöldek. Terem árnyas erdőkben, irtásokban az egész országban Más honi faj: M. ovata Sternb. et Hoppe. 438

445 Közönséges békatutaj. Hydrocharis morsus ranae L. (Béka pontya, potnya, vízi kapotnyak. Term. r.: Békatutajfélék. Hydrocharitaceae.) Évelő cm. Vízben úszó szára helyenként levélcsomókat, virágokat és vízi gyökereket fejleszt. Levelei a víz színén úsznak; köralakúak, alapjok mélyen szíves. Virága fehér; a porzós virágokban kilencz porzó és három álporzó, a termő virágokban három álporzó és hat bibeszál fejlődik; bibéi kétosztatúak. Terem álló vizekben, mocsarakban, árkokban, az északi vármegyéket kivéve, szórványosan az egész országban E rendbe sorolható: Elodea (III. o. 3. r.), Salix (XXII. o. 2. r.). 9. rend: Tízporzósak. Decandria. A porzók száma tíz, szabadok. E rendbe sor olható: Melandrium (X. o. 5. r.), Salix (XXII. o. 2. r.), Silene (X. o. 3. r.). 10. rend: Tizenkétporzósak. Dodecandria. A porzók száma tizenkettő húsz, szabadok. Vízi kolokán. Stratiotes aloides L. (Aloelevelű vízi fülfű, kalokány, ezerlevelű fű, ímergyökér, vízi áloe, vízi olló. Term. r.: Békatutajfélék. Hydrocharitaceae.) Évelő cm. Tőkéje az iszapban terjed; virágzáskor az egyes növények a tőke ágairól le is szakadnak és úsznak a víz színén; termés éréskor azonban ismét lemerülnek. Ülő levelei lándzsásak, tüskésen fogasak. Virágkocsányai a levelek között erednek és kiemelkednek a víz színére, laposak. Virágai a békatutaj virágaira emlékeztetnek, két zöld virág-burokkal; fehérek. Terem álló vizekben, de nagyon szórványosan. Északon teljesen hiányzik

446 Erdei tündérfürt. Aruncus sylvester Kostel. (Kecskeláb, szakállas bajnócza. Spiraea Aruncus L. Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Évelő. 1 2 m. Levelei nagyok, szárnyasan összetettek; levélkéi tojásalakúak, kihegyezettek; szélük bevagdalva kétszer fűrészes. Kétlaki halvány sárga virágai díszes bugában fejlődnek. Tenyészik erdőkben, patakok szélén hazánk minden magasabb hegyvidékén E rendbe sorolható: Populus (XXII. o. 7. r.) Salix (XXII. o. 2. r.). 11. rend: Sokporzósak. Polyandria. A porzók száma húsznál több, szabadok. E rendbe sorolható: Populus nigra (XXII. o. 7. r.), Stratiotes (XXII. o. 10. r.). 12. rend: Egyfalkásak. Monadelphia. A porzók szálai összenőttek. Törpe csikófark. Ephedra vulgaris Rich. (Bogyópikk, kazuárcserje, czindrót, pikkelybogyó. Ephedra monostachya és distachya L. Term. r.: Csikófarkfélék. Gnetaceae.) Cserje cm. Igen ágas kis cserje. Szára élesen van tagokra osztva, mint a surlófüveké; hengeres ágacskái zöldek. Levélkéi pikkelyneműek, átellenesek, tulajdonképen kétfogú hüvelylyé csökevényesedve. Porzós virágai kocsánytalan, gömbölyű fűzérekben fejlődnek, sárgák, a termő virágok rövid kocsányokon a levelek hónaljában állanak, zöldek. Magját éréskor a 440

447 felső murvalevelek elhúsosodásából származó veres burok veszi körül és az egész bogyószerűvé válik. Tenyészik szikár dombokon, homokbuczkákon is; a tordai hasadékban, Budapest mellett és általában a Duna- Tisza közén. Az Alföld szélén ritka E rendbe sorolható: Bryonia dioica (XXI. o r.), Juniperus és Taxus (XXII. o. 5. r.). 441

448 13. rend: Csőporzósak. Syngenesia. A porzók portokjai összenőttek. E rendbe sorolható: Antennaria, Cinsium arvense, Serratula tinctoria (XIX. o. 2. r.). 20. XXIII. osztály: Kevertvirágúak. Polygamia. Ide oly növények tartoznak, melyeken a tisztán porzós és a tisztán termős virágok mellett olyanok is vannak, melyekben a porzó és a termő együtt van. Ezeket könnyebbség kedvéért az úgy mondott kétivarú virágok alkotása szerint soroztuk be az osztályokba. 21. XXIV. osztály: Virágtalanok. Cryptogamia. Nincs virágjok, vagyis sem porzójok, sem termőjök nincs. Nem magvakról szaporodnak, hanem spórákról. Sporás növények. Sporophyta. Harasztképüek. Pteridophyta. Gyökerök, száruk és levelök van; testök belső szerkezete, részei a virágos növényekéhez hasonlók. 1. rend: Korpafüvek. Lycopodiales. Leveleik a szárhoz képest aprók. A spórákat bezáró tokok (sporangium) egyenként a levelek szinének alján vagy a levél hónaljában keletkeznek. Mohos korpafű. Lycopodium Selago L. (Részeggyörgyfű, serkefű, szártetőző korpafű. Term. r.: Korpafűfélék. Lycopodiaceae.) Évelő cm. Tőtől, és többnyire villáságú. Ágai egyforma magasak. Levelei sűrűn állanak, aprók, kihegyezett lándsásak és bőrneműek. A spóratokok egyenként fejlődnek a levelek hónaljában; a spórák egyformák. Tenyészik árnyas hegyi erdőkben, nedves sziklarepedésekben az északi és keleti hegyvidéken. Spóraérés: 7 8. Kapcsos korpafű. Lycopodium clavatum L. (Farkasnyom, farkastalp, földi fenyő, földön folyó fenyő, földön folyó moh, kapcsos moh, kutyaláncz, medvetalp. Term. r.: Korpafűfélék. Lycopodiaceae.) 63. t. 3. k. Évelő cm. Szára lecsepült, a földön meszsze kúszó, alján gyökerező; ágai felemelkedők, mohaszerűen sűrün levelesek. Levelei hajszálszerű szálkában végződnek. Két (1 3) termőfüzére hosszú, ritkásan és aprón pikkelyes felálló ágakon fejlődik. Tenyészik főleg fenyvesekben hazánk minden magasabb hegyvidékén. Spóraérés; 7 8. A korpafüvek spórái szárító, hintő pornak használtatnak. A pilulákat behintik velük, hogy össze ne ragadjanak és mint»boszorkányliszt«-et tüzijátékoknál használják. Más honi fajok: L. alpinum L., annotinum L., Chamaecyparissus A. Br., complanatum L., inundatum L. 442

449 Prémes szelaginella. Selaginella selaginoides (L.) Lk. (Töviskes szelaginella. Selaginella spinulosa A. Br. Lycopodium selaginoides Lk. Term. r.: Szelaginellafélék. Selaginellaceae.) Évelő cm. Röviden kúszó szárának ágai felemelkedők. Levelei négy sorban spirálisan állanak; széleslándsásak; szélök élesen fogas. Füzérei magánosak, szártetőzők, bevagdaltan fogas murvákkal. A sárgás spóratokok és spórák kétfélék: a nagyobb spóratokok a termő füzérek alsó részében mákszem nagyságúak, a kisebbek a füzérek felső részében. Tenyészik mohos, nyirkos talajon, sziklatömbökön az északi és keleti hegyvidéken. Spóraérés: 7 8. Más honi faj: S. helvetica (L.) Lk. Tavi durdafű. Isoëtes lacustris L. (Örökegy, tavi örökzöld, ugarsza, ugarszák satika. Term. r.: Durdafűfélék. Isoëtaceae.) Évelő. Kákaszerű, a víz alá merült növény. Gumós tőkéjén, illetőleg szárán hosszú rostos gyökerek fejlődnek. Levelei csomósak, árszerűek, félhengeresek, félig áttetszők, csövesek és rekeszekre osztottak. A levelek hossza 5 30 cm. Spóratokja a levelek alsó hüvelyszerű részeinek gödrében fejlődik. Terem tavak köves, homokos iszapján. Hazánkban ugyan még nem ismeretes. Spóraérés: 6 9. Más honi faj: I. echinospora Durieu. (Egyszer lelték Vasas-Szt.-Iván tavában, a keleti hegyvidéken.) 443

450 2. rend: Surlók. Equisetales. A levelek a szárhoz képest aprók, örvösen állva, a szár körül összenőtt hüvelyt alkotnak. A spóratokok (sporangium) a szár végén füzérszerűen álló pajzsalakú levelek fonákán vannak. Mezei surló. Equisetum arvense L. (Bábaguzsaly, békaláb, békarokka, csikófark, czindrót, czingrát, farkfű, fentőfű, kannamosófű, lófarkfű, macskafark, ólomsimító, sikár tálmosófű, zsonga, zsúrló. Term. r.: Súrlófélék. Equisetaceae.) 63. t. 1. k. Évelő cm. Tőkéje taraczkos. Termő szára pirosas vagy sárgásbarna, majd mindig ágatlan; kora tavaszszal fejlődik, csomós és mindenik csomón egy-egy fölfuvódott sötétebb hártyás hüvely fejlődik. Meddő szára csak később, a termő szár elszáradása után fejlődik, zöld, cm. magas; négyszögletű ágai esével örvösen állanak. Terem árkok szélén, homokos, agyagos mezőkön az egész országban. Spóraérés: 3 4. Erdei surló. Equisetum sylvaticum L. (Term. r.: Surlófélék. Equisetaceae.) Évelő cm. Termő szára először egyszerű vagy csaknem egyszerű, később ágas és a meddő hajtásokhoz egészen hasonló. Mindkettő egyszerre fejlődik. Ágai négyélűek, számos, ismételten ágas, hegyökkel lecsüngő, örvös ágacskákkal; ágacskái háromszögletűek. Terem árnyas, nyirkos erdőkben az egész országban, különösen a hegyvidéken. Sporaérés: 5 6. Tavi surló. 444

451 Equisetum palustre L. (Mocsári zsurló. Term. r.: Surlófélék. Equisetaceae.) Évelő cm. Termő szára szürkészöld, 6 8 kiálló éllel; a meddőkkel megegyező. Kevés, nem hosszú és egyszerű ág képez egy-egy örvöt. A hüvelyek fogai hátukon árkoltak. Terem nedves réteken, tőzeges lápokon az egész országban. Spóraérés: 5 6. Téli surló. Equisetum hiemale L. (Kamvis, kannamosó, sikló. Term. r.: Surlófélék. Equisetaceae.) Évelő cm. Szára szürkészöld és többnyire áttelelő; barázdával. Rendesen ágatlan. A levelek hüvelye a szárhoz simul, fogai lehullók, de legalább fekete gyűrű van rajta. Tenyészik az egész ország hegyvidékén. Spóraérés 5 6, 7 8. Nagy surló. Equisetum maximum Lam. (Erdei lófark, magas surló. Equisetum Telmateja Ehrh. Term. r.: Surlófélék. Equisetaceae.) Évelő. A termőszár ujjnyi vastag, cm., a meddő m.; Termő szárának hüvelye fogú; meddő szára csontszínfehér vagy zöldesszínű, hengeres. Ágai vékonyak, nyolczszegletűek. Tenyészik patakok szélén, forrásos, süppedékes erdőkben az egész ország hegyvidékén Más honi fajok: E. flaviatile L., limosum L., litorale Kühlw. pratense Ehrh. ramosissimum Desf. variegatum Schleich. 3. rend: Harasztok. Filicales. A levelek a szárhoz képest nagyok. A spórákat bezáró tokok (sporangium) rendesen fejlődött, vagy módosult levelek, avagy levélszeletek fonákán, szélén vagy belsejében fejlődnek. a) Vízen vagy vizes helyeken tenyészők. Levelek egyszerűek vagy ujjasok. A spóratokok módosult levelekbe vagy levélszeletekbe vannak zárva. Víziharasztok. Hydropteridineae. Vizi ruczaöröm. Salvinia natans (L.) All. (Fentúsz. Term. r.: Ruczaörömfélék. Salviniaceae.) Egyéves. Vizen úszó, 8 16 cm. h., csinos növényke. Gyökere nincs; a szárának alsó oldalán levő gyökérszerű szálak vízbeli levelek. Úszó levelei kerülékesek; két sorban átellenesen állva, széleikkel fedik egymást. Felső lapjokon csillagszőrösek. Spóratokjai kettesével vagy többesével zárt csomókban a vizi levelek tövén fejlődnek. Tenyészik álló vizekben az Alföldön, főleg a Tiszamelléki vármegyékben. Túl a Dunán is előfordul. Sporaérés:

452 Négylevelű mételyfű. Marsilia quadrifolia L. (Négyelke. Term. r.: Mételyfűfélék. Marsiliaceae.) Évelő. Töve az iszapban terjed cm. hosszú nyelű levelei négy levélkéből állnak, melyek ékformájú alapból visszás tojásalakúak, épek. Nyeles, babnagyságú barna spóratokjai a levél nyelek tövén fejlődnek. Tenyészik álló vizekben szórványosan az Alföldön, továbbá a Muraközben, Baranya vármegyében és egyebütt. Spóraérés b) Szárazföldi növények. Leveleik egyszerűek vagy szárnyasak. A sporangiumok módosult levélszeletek belsejében.kigyónyelvűek. Ophioglossineae. Egylevelű kigyónyelv. Ophioglossum vulgatum L. (Szent Györgyfű. Term. r.: Kigyónyelvfélék. Ophioglossaceae.) 64. t. 1. k. Évelő cm. Szára egylevelű; levele hoszszúkás tojásalakú, épszélű, tompahegyű és szárölelő. A lomblevél nyeléből kiágazó termőfüzére szártetőző cm. hosszú, mindenik oldalán egy-egy sor (15 25) ülő spóratokkal. Terem száraz, vagy kissé vizenyős réteken szórványosan hazánk hegyvidékén. Spóraérés: 6 7. Kis holdruta. 446

453 Botrychium Lunaria (L.) Sw. (Fürtös haraszt, fürtös páfrány, holdruta fürtharaszt, holdfű, istenke kalácsa, lúdrettentő fű. Term. r.: Kigyónyelvfélék. Ophioglossaceae.) Évelő. A növény 8 25 cm. h. Egylevelű, levele csaknem nyeletlen, szárnyas; alsó levélkei félholdalakúak, a felsők inkább ékalakúak; többé-kevésbbé csipkések. A lomblevél nyelvéből kiágazó termő füzére szártetőző, hosszú kocsányú, szárnyasan elágazó, buga formájú; a levélkék helyein sporatokokkal. Tenyészik cserjés hegyoldalakon, gyepes magaslatokon szórványosan Pozsony vármegyétől Krassó-Szörényig; túl a Dunán is, de ott ritkaság. Sporaérés: 6 7. Más honi fajok: B. matricariae (Schrk.) Spr., ramosum (Both) Aschrs., virginianum (L.) Sw. c) Szárazföldi és csak nagyon ritkán nedves helyen tenyésző növények. Leveleik egyszerűek, vagy egyszer vagy többszörösen szárnyasak, vagy szárnyasan hasogatottak. Spóratokok a rendesen fejlődött vagy többé-kevésbbé módosult levelek fonákán, vagy szélén határozott csoportokban (sporatokcsoportok, sori.) A szár, illetőleg a tőke a talajban marad és csak a rendesen nagyra fejlődő levelek emelkednek a talaj fölé.földi-harasztok Filicineae. 1. Levelek felemások, termők és meddők; rózsában állanak. Felemás struczharaszt. Onoclea Struthioptheris (L.) Hoffm. (Strucztollas ozmund, német struczharaszt. Struthiopteris germanica Willd. Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) Évelő. Levélhossza cm. 10 * Rózsában álló levelei üres fészket zárnak be. Levele kétféle. Termőlevele merev, szárnyas; lándsás, keskeny, ép, csaknem hengeres tagokkal, eleinte zöld, később barna. A meddők szárnyasak; szárnyai csaknem még egyszer akkorák mint a termőkéi, szárnyasan hasadtak. Spóratokcsoportok hosszú sorokba folynak össze a levélkék gerinczének két oldalán. Tenyészik nyirkos erdőkben, köves, árnyékos patakok szélén az egész ország hegyvidékén. Túl a Dunán ritka. Kertbe is ültetik. Sporaérés: Ez a szám itt és a következő harasztfajok leirásában mindig a levélre vonatkozik. 447

454 Erdei borda-haraszt. Blechnum spicant (L.) Sm. (Bárgy, esztelen fű, felemás rostika, mókus borda. Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) 64. t. 5. k. Évelő cm. Levele hosszúkás, lándsás, mélyen szárnyasan hasadt és kétféle: a külsők meddők, szélesek, közelebb álló szeletekkel; a belsők termők, keskeny, egymástól távolabb álló szeletekkel, fonákukon a szeletek főere mentén álló spóratokcsoportokkal, melyek éréskor látszólag egészen beborítják a szeletek fonákát. Tenyészik nyirkos erdőkben az északi és keleti hegyvidéken, valamint Vas vármegyében. Spóraérés: Valamennyi levél egyenlő; a spóratokok csak a levél módosult felső részén vannak; a levelek rózsában állnak. Felemáslevelű királyharaszt. Osmunda regalis L. (Term. r.: Királyharasztfélék. Osmundaceae.) 63. t. 2. k. Évelő cm. Levele kétszer szárnyas; a felső része rozsdaszínű spórafüzérré alakul. Hazánkban vadon nem tenyészik, de kertbe ültetik. Szereti a mocsaras, lápos helyeket. Spóraérés: Valamennyi levél egyenlő; a spóratokok csak a levél szélét foglalják el; a levelek egyenként állnak. Közönséges sasharaszt. Pteridium aquilinum (L.) Kuhn. (Olyűrepű, ördög borda. Pteris aquilina L. Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) 64. t. 6. k. Évelő cm., sőt 3 m. Levele nagy, kétszer-háromszor szárnyas, és a szárnyak két-háromszor szárnyasan hasogatottak vagy hasadtak. Elsőrendű ágai párosak, az alsó pár a legnagyobb; a felsőbbek fokozatosan kisebbek, úgy, hogy az egész levéllemez háromszögű alakot ölt. Spóratokjai folytonos vonalban helyezkednek el a felső karéjok fonákának szélén, mely behajolva, fedi a spóratokcsoportokat. A messzire kúszó tőke hegyén minden évben csak egy levelet fejleszt. A levélnek tövén megvastagodott nyele edénynyalábjai keresztmetszetében némi képzelőtehetség mellett kettős sashoz hasonló képet ábrázol; innen a neve. Erdőkben, irtásokban a legnagyobb és legközönségesebb haraszt az egész ország hegy- és dombvidékén, mely a hegyesebb vidéken még a vetésekbe is betolakodik. Spóraérés: Valamennyi levél egyenlő; a különböző alakú spóratokcsoportok a levél fonákának különböző helyein vannak. α) A levelek egyszerűek, épek vagy egyszerűen szárnyasan hasadtak vagy hasogatottak; egyenkint, vagy rózsában állnak. Éplevelű gímharaszt. Scolopendrium vulgare Sm. (Nagy lépfű, szarvasnyelvű fű. Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) 64. t. 4. k. Évelő cm. Rózsában álló levele széles, nyelvalakú; tövén szíves, lekerekített fülekkel. Spóratokcsoportjai nagyok és a középér két oldalán párvonalos, keresztbe álló sorokban fejlődnek; 448

455 fiatalkorukban két, szélökről kiemelkedő fátyollal fedvék. Tenyészik sziklahasadékokban, fák mohos törzsén az északi és keleti hegyvidéken. Spóraérés: 7 9. Kacskaringós lépharaszt. Ceterach officinarum Willd. (Bordalap, lépfű, csíkharaszt. Grammitis Ceterach Sw. Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) Évelő cm. Csomókban fejlődő levelei rövid nyelűek; mélyen, szárnyasan hasadtak; karéjaik szélesek és tompák. Felső lapjok kopasz és zöld, visszájok barna pikkelyekkel sűrűn meg van rakva. Ezek a pikkelyek a spóratokokat egészen elrejtik. Tenyészik hazánk déli, főleg délkeleti hegyvidékének szikláin. Nem gyakori. Spóraérés: Édesgyökerű páfrány. Polypodium vulgare L. (Angyal édesgyökér, erdei páprágy, kőméz páprágy, ördög oldalborda, Szent Jánosgyökér v. kenyér. Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) 63. t. 4. k. Évelő cm. Tőkéje fás, terjedő. Levele egyszer szárnyasan mélyen hasogatott; szeletei hosszúkásak, finoman csipkések v. épek. Jókora sárga v. barna spóratokcsoportjai a felső karéjok fonákán két sorba vannak elhelyezve; fedetlenek. Tenyészik árnyas erdőkben, fák tönkjén, sziklákon az egész ország hegyvidékén. Spórái télen érnek. ß) A levelek egyszer vagy többszörösen szárnyasak és szárnyasan hasadtak; egyenként állnak, egymástól kisebbnagyobb távolságban. A spóratokok csoportjai kerekek, fedetlenek, vagyis fátyoltalanok. Tölgyes buglyos-páfrány. Phegopteris Dryopteris (L.) Fée. (Polypodium Dryopteris L. Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) Évelő cm. Tőkéje vékony, terjedő. Levele alsó részében háromszor szárnyas, felső részében kétszer, egyszer szárnyas, miért is az egész levél három ágúnak látszik; mind a három ág a hosszú nyélen csaknem vízszintesen áll. Levélnyele vékony, törékeny, szalmaszín sárga, alján fekete-barna és pelyvapikkelyes. A spóratok csoportok a karéjok fonákának szélén állanak és el vannak különítve egymástól. Tenyészik árnyas erdőkben, sziklás szakadékokban az egész ország hegyvidékén. Spóraérés:

456 Bükkös buglyos-páfrány. Phegopteris polypodioides Fée. (Bükkpáfrány, szakálas páfrány. Polypodium Phegopteris L. Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) Évelő cm. Tőkéje terjed. Levele egyszerűen szárnyas; levélkéi mélyen szárnyasan hasadtak, a levélkék hegye felé mindig kisebbek és, a legalsó párt kivéve, alapjokkal összenőttek, az alsó levélkepár lefelé hajlik vagy görbül; az egész lemez kevéssé szőrös. A levélnyél szalmaszín sárga, alján sötétbarna és pelyvapikkelyes, különben többé-kevésbbé szőrös. Kicsiny spóratok csoportjai csaknem a levélszélen állanak. Terem nedves, árnyas lombos erdőkben, szakadékokban az egész ország hegyvidékén. Spóraérés: 7 8. Más honi faj: P. Robertiana (Hoffm.) A. Br. γ) A levelek egyszer, vagy többszörösen szárnyasak és szárnyasan hasadtak; csoportosan, vagy rózsában állnak. A spóratokok csoportjai vékony hártyával, fátyollal fedvék. A fátyol alul álló vagyis a spóratokok alatt ered, miért is a spóratokok látszólag fedetlenek. Törékeny hólyagharaszt. Cystopteris fragilis (L.) Bernh. (Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) 63. t. 6. k. Évelő cm. Tőkéje kevéssé terjed; nem sok levelet fejleszt. Levele hosszúkás lándsás, kétszer szárnyas. A leghosszabb szárnyak a levél közepén 2 3 cm. hosszúak. A másodrendű szárnyak mélyen és ismét szárnyasan hasadtak; tompa, többékevésbbé csipkés karéjokkal. Tenyészik szakadékokban, árnyas és kissé nedves sziklákon, kőfalakon az egész ország hegyvidékén. Spóraérés: 7 8. Más honi fajok: C. alpina (Wulf.) Desv., montana (Lam.), Bernh., sudetica A. Br. et Milde. Apró szirti-haraszt. 450

457 Woodsia ilvensis (L.) R. Br. (Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) Évelő cm. Levelei csomósak, szárnyasan hasadtak, vagy egyszer szárnyasak; mindenik szárny egy-egy oldalán 6 8 csipkés karéjjal. A lemez alakja hosszúkás, alapja felé kissé szélesebb. A nyél felső oldalán mélyen árkolt, pirosas-barna és egész hosszában maradó pikkelyekkel és szőrökkel fedett. A spóratokocskák a karéjok széle felé vannak elhelyezve és végre össze is olvadnak. Fátyoluk a spóratokokat körítő szőrkoszorúvá módosult. Tenyészik napos sziklafalakon szórványosan a Kárpátokban Más honi faj: W. alpina (Bolton) Gray. δ) A levelek egyszer vagy többszörösen szárnyasak és szárnyasan hasadtak, mindég rózsában állanak. A fátyol felül álló és így a spóratokok csoportját felülről eredve takarja be; pajzs- vagy vesealakú, köröskörül nyílik. A spóratokok csoportjai kerekek. Erdei pajzsika. Aspidium Filix mas (L.) Sw. (Hímpapragy, ördögborda gyökér, vesepáfrány, páprány. Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) 63. t. 5. k. Évelő m. Tőkéje fásodó; hegye felé levélnyél maradékokkal fedett, fekete. Levele hosszúkás kerülékes, hosszan kihegyezett, egyszer szárnyas, hegye felé összeolvadó szárnyakkal vagyis itt csak kétszer szárnyasan hasogatott; levélkéi lándsásak, kihegyezettek, sűrűn állók, szárnyasan hasadtak; hasábjai széles tőből hosszukásak, szélük csipkésen fogas, főerök pelyvapikkelyes ugy mint a levél nyele és gerincze. Apró spóratokcsoportjai vesealakú hártyával vannak borítva. Tenyészik árnyékos erdőkben az egész ország hegyvidékén, helyenként az Alföldön is. Spóraérés: 7 8. Tőkéjét a galandféreg ellen használják. Tüskés pajzsika Aspidium spinulosum (Müll.) Sw. (Term. r.: Páfrány félék. Polypodiaceae.) Évelő cm. Az előbbihez hasonló, de rendesen karcsúbb és zöldje halványabb; kétszer szárnyas illetőleg hasogatott levelei csaknem tojásalakúak. Az alsó szárnypár is csaknem olyan hosszú mint a többi, vagy csak valamivel rövidebb. Levelei tüskésen fűrészesek; nyelök és gerinczök csak kevéssé pelyvapikkelyes. Fátyola vesealakú. Tenyészik árnyas erdőkben az egész ország hegyvidékén. Az Alföldön csak Kecskemét mellett. Spóraérés: 7 8. Dárdás pajzsika. Aspidium Lonchytis (L.) Sw. (Dárdaképű páprág. Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) Évelő cm. Levelei egyszer szárnyasak, levélkéi sarló módjára fölfelé görbülők és alapjuk felső részében kihegyezetten fülesek; kétszer fűrészesek; elsőrendű fogai erősen tüskések. A spóratokcsoportok hártyája kerek, vagy kerek vesealakú. Terem árnyas, sziklás erdőkben az északi és keleti hegyvidéken. Spóraérés:

458 Mocsári pajzsika. Aspidium Thelipteris (L.) Sw. (Tőzeg v. zsombék haraszt, mocsári páprág. Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) Évelő cm. Tőkéje terjed. Levélnyele olyan hosszú mint a levéllemeze; pelyvapikkely alig van, vagy nincs is rajta; lemezének visszája gyéren mirigyszőrös, később lekopaszodó. Spóra és levélkaréjai szélükön visszagyűrtek, háromszögűek és sarlósak. Spóratokcsoportok fátyola keskeny, vagy félvesealakú, mulékony. Tenyészik tőzeges lápokban, nyirkos erdőkben, mocsarakban az egész ország hegyvidékén, sőt az Alföldön is. Spóraérés: 7 9. Más honi fajok: A. aculeatum (L) Sev., angulare Kit., Braunii Spenn., cristatum (L.) Sw., lobatiforme Waisb. (lobatum Braunii) lobatum (Huds.) Sw., montanum (Vogler) Aschers. Erdei hölgyharaszt. Athyrium Filix femina (L.) Roth. (Papragy, páprád. Polypodium filix femina L., Aspidium filix femina Sw. Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) 64. t. 2. k. Évelő cm. Az erdei pajzsikához hasonló, de minden részében apróbb, gyengébb és keskenyebben szárnyas. Levelének másodrendű hasábjai lándsásak és szárnyasan hasadtak. Lemezénél jóval rövidebb nyele alapján fekete-barna és sűrűn pelyvapikkelyes, a lemez felé halvány vagy szürke zöld, sőt szalmaszínsárga, hamar lehulló pelyvapikkelyekkel, végül kopasz. Spóratokcsoportjai hosszúkásak és a levélhasábokon két sorban állnak a középérhez ferdén elhelyezve. A fátyol nagyon vékony. Tenyészik árnyas, nyirkos erdőkben, patakok mentén, szakadékokban az egész ország hegyvidékén. Spóraérés: 7 8. Más honi faj: A. alpestre (Hoppe) Nyland. ε) A levelek egyszer szárnyasak vagy egyszer vagy többször szárnyasan hasadtak, csoportosan, kivételesen rózsában állanak. A fátyol és a spóratokcsoportok keskenyek, hosszúkásak, szálasak; a fátyol egy oldalon nyílik. Kövi bodorka. Asplenium Ruta muraria L. (Bordalap, kőfal- v. kő ruta. Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) Évelő cm. Kis levelei sűrű csomókat alkotnak; lemezei háromszögletűen tojásalakúak, szárnyasan kétszer, sőt aljukon háromszor hasogatottak; nyele zöld. Spóratok csoportok hoszszúkásak, minden szeleten kettesévelötösével; a szeleteket éréskor az összefolyó sporangium csoportok egészen elborítják. A fátyol hártyás, szálas, szabálytalanul fogazott, pillás. Terem sziklarepedésekben, falakon az egész ország hegyvidékén, néhol az Alföldön is. Spóraérés:

459 Csipkés bodorka. Asplenium Trichomanes L. (Aranyos páprád, árvaleány haja, bojtos fű, csipkés bordalap, Szent-Ilona füve, zilálthaju bordalap. Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) 64. t. 3. k. Évelő cm. Levelei sűrű csomóban állanak; levélnyele sötétveres, bíbor egészen feketebarna, rugalmas, idős korában kopasz. Lemeze keskeny, szálas-lándsás vagy szálas, egyszer szárnyas vagy szárnyasan hasogatott; szárnyai illetőleg szeletei tojásdad kerekdedek, vagy hoszszúkás tojásalakúak, csipkések vagy hasadtak, felül kopaszok, alul kevéssé szőrösödők, idős korban a gerinczről leválnak. Az egész levél áttelelő. A spóratok-csoportok szálasak, hasonló alaku fátyollal; fiatal korban külön váltak, érés után összeolvadnak. Tenyészik sziklák hasadékaiban, falakon az egész hegyvidéken. Spóraérés: 7 8. Rostos bodorka. Asplenium septemtrionale (L.) Hoffm. (Északvidéki rostika. Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) Évelő cm. Tőkéje kúszó. Levelei bőrneműek, merevek, sötétzöldek. Nyele hosszabb a lemeznél, alján barna. Lemeze szabálytalanul villásan ágas, egyszer vagy kétszer szárnyasan hasadt, jóformán csak ötágú; a szeletek csúcsuk felé keskeny, egyenetlen három foggal kiszélesednek. A sporatok-csoportok száma a szeleteken 1 5, jóformán a szeletek egész fonákát elfoglalják, szálasak; a fátyol szálas, épszélű. Tenyészik sziklák hasadékaiban, falakon az egész ország hegyvidékén. Spóraérés: 7 8. Más honi fajok: A. Adianthum nigrum L., adulterinum Milde, cuneifolium Viv. (Forsteri Sadl.) fissum Kit., fontanum (L) Bernh., Lepidum Presl., Petrarchae (Guérin) DC., viride Huds., murariaeforme Waisb. (Ruta muraria cuneifolium?) és egyéb keverékfajok. 453

460 3. fejezet - TÁBLÁK. 454

461 TÁBLÁK. 455

462 TÁBLÁK. 456

463 TÁBLÁK. 457

464 TÁBLÁK. 458

465 TÁBLÁK. 459

466 TÁBLÁK. 460

467 TÁBLÁK. 461

468 TÁBLÁK. 462

469 TÁBLÁK. 463

470 TÁBLÁK. 464

471 TÁBLÁK. 465

472 TÁBLÁK. 466

473 TÁBLÁK. 467