A Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola. II. PhD konferenciája

Átírás

1

2 A Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola II. PhD konferenciája Debreceni Egyetem 2011 A doktori iskola vezetője: A doktori iskola titkára: Prof. Dr. Maródi László Dr. Baráth Sándor 2

3 A PhD konferencia programja: január. 25., DEOEC Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék, Tanterem (az előadások időtartama: 8 perc ) 14:00-14:05 Megnyitó Prof. Dr. Maródi László I. rész Elnökök: a témavezetők mutatják be a hallgatókat 14:05-14:15 Bársony Alexandra Lilla, I. éves PhD hallgató Lektin receptorok szerepe az invazív Candida ferőzésekkel szembeni védekezésben Témavezető: Prof. Maródi László 14:15-14:25 Mócsai Gábor, I. éves PhD hallgató Atopiás dermatitises betegek bőr barrierfunkcióinak vizsgálata Témavezető: Dr. Szegedi Andrea 14:25-14:35 Dr. Hajas Ágota, I. éves PhD hallgató D vitamin hiány és immunmediálta halláscsökkenés MCTDben Témavezető: Prof. Dr. Bodolay Edit 14:35-14:45 Dr. Horkay Edit l. éves PhD hallgató Az antigranulocyta szcintigráfia és az MR vizsgáltok helye a korai rheumatoid arthritis prognosztikájában Témavezető: Dr. Gaál János 14:45-14:55 Dr. Székely Anna, I. éves PhD hallgató ELA2 gén mutáció vizsgálat neutropéniás betekgekben Témavezető:Dr. Erdős Melinda 14:55-15:05 Dr. Orbán Márton, I. é. levelező PhD hallgató Tularaemia: Epidemiológiai és klinikai megfigyelések Témavezető:Dr. Müller Zsófia 3

4 15:05-15:15 Cseri Karolina, II. éves PhD hallgató Tenyésztett vázizomsejtek proliferációja és differenciálódása idiopáthiás inflammatórikus myopathiákban Témavezető: Dr. Dankó Katalin II. rész 15:20-15:30 Dr. Péter Andrea, li. éves PhD hallgató Non invazív kardiológiai vizsgálatok dermatopolymyositisben Témavezető: Prof. Dr. Dankó Katalin 15:30-15:40 Dr. Gulácsy Vera, II. éves PhD hallgató Molekuláris genetikai vizsgálatok Wiskott-Aldrich szindrómában Témavezetõ:Prof. Dr. Maródi László 15:40-15:50 Dr. Reiger Zsolt, II. éves PhD hallgató A SOCS proteinek expressziójának vizsgálata újszülöttek monocytáiban Témavezető:Prof. Dr. Maródi László 15:50-16:00 Dr. Nagy Gábor II. éves PhD hallgató Autoantitestek vizsgálata autoimmun kórképek alcsoportjainak diagnosztikájában Témavezető: Prof. Dr. Sipka Sándor 16:00-16:10 Dr. Papp Gábor, III. éves PhD hallgató A természetes és adaptív immunrendszer sejtjeinek vizsgálata diffúz cutan szisztémás sclerosisban Témavezető: Prof. Dr. Zeher Margit 16:10-16:20 Dr. Horváth Ildikó Fanny, III. éves PhD hallgató Zsírban oldódó (A, D és E) vitaminok immunmoduláló szerepe a primer Sjögren-szindróma patogenezisében Témavezető: Prof. Dr. Zeher Margit III. rész 16:25-16:35 Dr. Páyer Edit, III. éves, PhD hallgató A Transient receptor potential vanilloid 3 (TRPV3) receptor sejtnövekedést és sejthalált befolyásoló szerepe keratinocytákon Témavezető: Dr. Szegedi Andrea 4

5 16:35-16:45 Dr. Gáspár Krisztián, III. éves PhD hallgató CCR3 kemokin receptor szerepe a szöveti remodellációban atópiás bőrgyulladások során Témavezető: Dr. Szegedi Andrea 16:45-16:55 Nagy Georgina, doktorjelölt Kapcsolat a szérum IL-16 szint és az allergiás szenzitizáció mértéke között atopiás dermatitisben Témavezető: Dr. Szegedi Andrea 16:55-17:05 Dr. Zöld Éva, doktorjelölt A D vitamin vizsgálata Nem Differenciált Collagenosisban Témavezető: Prof. Dr. Bodolay Edit 17:05-17:15: Vida András, doktorjelölt A Neisseria meningitidis külsö membrán vezikuláinak neutralizációja Témavezető: Dr. Antal-Szalmás Péter 17:15-17:25 Tóth Beáta, doktorjelölt Niemann-Pick szindróma kialakulásáért felelős gén mutációk azonosítása és jellemzése Témavezető:Prof. Maródi László Zárszó Prof. Dr. Maródi László 5

6 6

7 Lektin receptorok szerepe az invazív Candida ferőzésekkel szembeni védekezésben Bársony Alexandra Lilla, I. éves PhD hallgató Témavezető: Prof. Maródi László Program: Fertőző betegségek és immundefektusok Intézet: DEOEC Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék A természetes immunitás részeként az immunsejteken is megtalálható lektin receptorok képesek a gombasejtfalban lévő szénhidrátkomponensek felismerésére és megkötésére. Munkahipotézisünk szerint e receptorok öröklött defektusa is szerepet játszhat Candida fertőzések előfordulásában. Kutatásaink során elsősorban a C-típusú lektinek expresszióját és funkcióját vizsgáljuk, különös tekintettel a Dectin-1 receptor (kódoló gén: CLEC7A), a DCsign receptor (kódoló gén: CLEC4L), és a macrophag mannóz receptor (kódoló gén: MRC1) működésére. Ezen receptorok génjeinek vizsgálatát genomikus DNS-szekvenálással, és cdns felhasználásával végezzük. Veleszületett mutációk azonosítására invazív Candida fertőzésben szenvedő betegek mintáit használjuk. A génmutációk patogenitásának vizsgálatára génexpressziós vizsgálatokat tervezünk COS7 sejtekben. További vizsgálatokat tervezünk annak bizonyítására, hogy a detektált mutációk esetén a szekvencia variáns betegségért felelős-e. ELISA módszerrel vizsgáljuk a természetes immunitásban szerepet játszó citokinek közül az IL-17 és az IL-22 effektor funkcióit invazív gombafertőzéses betegekben, és újszülöttekben. Monocyta eredetű macrophágokat tenyésztünk élő és elölt Candida jelenlétében, és mérjük az IL-17 és az IL-22 termelést. 7

8 Atopiás dermatitises betegek bőr barrierfunkcióinak vizsgálata Mócsai Gábor, I. éves nappali PhD hallgató Témavezető: Dr. Szegedi Andrea Program: Allergiás betegségek Intézet: DEOEC Bőrgyógyászati Klinika Az atopiás dermatitis kutatásának középpontjában az utóbbi évekig az immunológia állt, míg mostanában egyre több kutató véli úgy, hogy a betegség kialakulásának hátterében főként a bőr megváltozott barrierfunkciója állhat. Ilyenkor mind öröklött (filaggrin/szerin proteáz inhibitorok mutációja), mind szerzett/környezeti tényezők (páratartalom/allergének) szerepet játszhatnak abban, hogy a bőrnek a külvilágtól védő szerepe (mikrobákkal/allergénekkel szemben) és a transzepidermális vízvesztést akadályozó funkciója is sérül. A barrierfunkció megváltozásának egyik központi molekulája a filaggrin, amely szerepet játszik a keratin intermedier filamentumok keresztkötésében, vázként szolgál a külső lipid burok kialakulásában, valamint bomlástermékei biztosítják a bőr hidratáltságát és savas ph-ját. Az atopiás dermatitises esetek kb %-ában kimutatható a filaggrin valamely mutációja. PhD munkám során atopiás dermatitisben szenvedő betegeknél nem-invazív eljárásokkal vizsgálom a bőr barrierfunkcióit transzepidermális vízvesztés-, ph-, sebum-, véráramlás-, mérésével és ezen adatokat vetem össze a filaggrin mutációk meglétével vagy hiányával. Ezek alapján különbségeket találhatunk a filaggrin mutációban szenvedő/vad típusú egyének és a filaggrin mutációra nézve homozigóta/heterozigóta emberek között. További terveink közé tartozik a Ca 2+ eloszlás vizsgálata, amely normál bőr esetében gradiensszerűen oszlik el a bőr egyes rétegeiben, azonban atopiás dermatitisben ez a gradiens felborul. Az előbb említett betegcsoport egy részénél biopsziás mintát veszünk, amelyben vizsgáljuk a Ca 2+ és egyéb ionok eloszlását a bőr egyes rétegeiben pásztázó ionmikroszonda segítségével. Ezek mellett biopsziás mintákban vizsgálni kívánjuk egyes sejtkapcsolatokat kiépítő fehérjék (tight junction/gap junction) expresszióját atopiás dermatitises betegekben, mely eredményeket szintén összevetünk a bőr barrierfunkció mérése során szerzett adatokkal 8

9 D vitamin hiány és immunmediálta halláscsökkenés MCTD-ben Hajas Ágota, I. éves nappali PhD hallgató Témavezető: Prof. Dr. Bodolay Edit Program: Autoimmun betegségek Intézet: DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika Az elmúlt évek megfigyelései szerint a D vitamin hiány szerepet játszik autoimmun betegségek kialakulásában és azok fenntartásában. Az alacsony D vitamin szint befolyásolja a kardiovaszkuláris betegségek morbiditását és mortalitását is. A kevert kötőszöveti betegség (mixed connective tissue disease, MCTD) krónikus gyulladással járó poliszisztémás autoimmun kórkép. Munkánk célja volt a DEOEC III.sz. Belgyógyászati Klinikán átlagosan 14 éven át követett 125 MCTD-s nőbeteg D vitamin szintjét meghatározni, és multivariáns analízissel vizsgáltuk a D vitamin szint összefüggését a klinikai tünetekkel, gyulladásos laboratóriumi paraméterekkel és a kardiovaszkuláris rizikófaktorokkal. Vizsgáltuk továbbá a sensorineurális (SN) halláscsökkenés gyakoriságát 100 MCTD-s betegben, és a halláscsökkenés lehetséges immunmediálta mechanizmusát. Az MCTD-s betegek 24,8 %-ának elégtelen a D vitamin szintje (20-30 ng/ml), 34,4 %-ának pedig D vitamin hiánya van (<20 ng/ml). Az alacsony D vitamin szint szoros összefüggést mutatott a gyulladásos citokinek közül az IL-23 (p=0,011), IL-6 (p<0,001) citokin szint emelkedéssel, az IL-10 (p=0,033) citokin szint csökkenéssel, az endothél diszfunkciót jelző thrombomodulin (p=0,001), az endothelin-1 (p=0,033) szinttel, az arteria carotis intima-media vastagsággal (p<0,001), az anti-cl IgA (p=0,015) szinttel és a szérum lipid abnormalitásokkal (koleszterin: p=0,042; apoa1: p=0,046). Klinikai tünetek közül a kardiovaszkuláris betegség (p<0,001), a secunder antifoszfolipid szindróma (p=0,045) és a pulmonális artériás hypertensio (p=0,038) mutatott szignifikáns összefüggést az alacsony D vitamin szinttel. A D vitamin hiány összefüggése a gyulladásos folyamattal valamint a hagyományos kardiovaszkuláris rizikófaktorokkal együttesen magyarázhatja a kardiovaszkuláris betegségek magas prevalenciáját MCTD-ben. Munkánk második részében a vizsgált 100 MCTD-s beteg 33 %-ában észleltünk SN halláscsökkenést. A halláscsökkent betegekben magasabb anti- U1-RNP, AECA és anti-cl antitest szinteket (p<0,001), magasabb IFN-? termelő Th1 sejtszámot (p=0,001) és alacsonyabb természetes regulatórikus T sejtszámot (p=0,05) találtunk a halláscsökkenés nélküli betegekhez képest. Az immunpathológiai mechanizmus lehet a halláscsökkenés egyik oka MCTD-ben. 9

10 Az antigranulocyta szcintigráfia és az MR vizsgáltok helye a korai rheumatoid arthritis prognosztikájában Dr. Horkay Edit levelező PhD hallgató Témavezető: Dr. Gaál János Program: Immunológia Intézet: Kenézy Gyula Kórház Reumatológiai és Fizioterápiás Osztály Bevezetés: Az ACR klasszifikációs kritériumok szenzitivitása korai RA esetén 40-60%, specificitása 80-90%.Emellett szükségünk lenne a betegség korai szakaszában olyan vizsgálómódszerek alkalmazására, melyek segítik a betegség későbbi progressziójának előrejelzését. Célkitűzés: Az MRI score-ok és a gondozásba vételkor észlelt kumulatív radiofarmakon felvételi index és az egyéb prognosztikai tényezők (anticcp, DAS28) közti kapcsolat vizsgálata. Betegek és módszerek: 25 olyan arthritisben szenvedő beteget vontunk be a vizsgálatba, akiknél a betegség fennállásának ideje kevesebb, mint 1 év volt. A vizsgálatot 19 beteg fejezte be. A klinikai aktivitás felmérése után a kezek MR vizsgálata, antigranulocyta scintigrafia és anticcp valamint DAS28 meghatározás történt. Átlagosan 1 év követés után az MR vizsgálatokat ismét elvégeztük. A statisztikai elemzésre Pearson féle korrelációs tesztet és T próbát alkalmaztunk. Eredmények: Az átlagos kezdeti DAS28 3,86±1,19, a CRI 0,15±0,12, az MRI erosio score 25,11±12,82 volt, az anticcp pozitivitás aránya pedig 7/12 volt (58%). Az MRI erosio score átlagosan 18±19,49 értékkel, a synovitis score átlagosan 2,16±3,5 értékkel nőtt a követési idő alatt. Az induláskori MRI erosio score szignifikáns összefüggést mutatott a későbbi erosiok kialakulásával (κ=0,523, p=0,022), valamint a követési idő végén mért synovitis score-ral (κ=0,485, p=0,035). A kezdeti synovitis score a követési idő végén mért erosio score-ral (κ=0,756, p=0,001) mutatott összefüggést. Az anticcp pozitivitás szignifikánsan összefüggött a CRI-vel (p=0,048), illetve a kezdeti és követési idő végén mért erosio score-ok különbségével (p=0,021). A CRI a kezdeti synovitis score-ral (κ0,518, p=0,023) erősen, a kezdeti erosio score-ral pedig gyengén függött össze (κ= 0,402, p=0,08) Összefoglalás: Vizsgálatunk eredményei arra utalnak, hogy a korai RA destruktivitásának előre jelzésére elsősorban a korai MRI és az anticcp vizsgálat lehet alkalmas. Az antigranulocyta scintigrafia a gyulladásos aktivitás objektív megítélésében játszik szerepet. 10

11 ELA2 gén mutáció vizsgálat neutropéniás betekgekben Dr. Székely Anna I. éves levelező PhD hallgató Témavezető:Dr. Erdős Melinda Program: Fertőző betegségek és immundefektusok Intézet: DEOEC Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék Az abszolút granulocytaszám kritikus csökkenésének hátterében veleszületett vagy szerzett betegség állhat. A súlyos congenitális neutropéniában (SCN) az immunrendszer válasza a bakteriális és gombás fertőzésekkel szemben károsodik, amely klinikailag visszatérő, nem ritkán fatális kimenetelű fertőzéseket eredményez. Jellemző, hogy kevés az érett neutrophil granulocyta a csontvelőben és a perifériás vérben. A SCN lehet sporadikusan, autoszómális dominánsan, autoszómális recesszíven és X-kromoszómához kötötten öröklődő. Az autoszómális domináns formában az ELA2 génben található leggyakrabban mutáció. Ez a gén a neutrophil elasztázt kódolja, amelyet a neutrophil granulocyták azurophil granulumai tartalmaznak. Kutatásunk során az ELA2 lehetséges mutációit és a defensinek, antimikrobiális hatású peptidek alakulását vizsgáltuk tizenkét SCN-ban szenvedő betegben. A leggyakrabban megfigyelt klinikai tünetek felső légúti illetve alsó légúti infekciók, gingivitis és pyogén bőrfertőzések voltak. Perifériás vérsejtekből kivont genomikus DNS mintán PCR-ral a kívánt génszakaszt amplifikáltuk Szekvenálási PCR-t követően, ABI 3130 automata szekvenáló alkalmazásával (Applied Biosystem) meghatároztuk az adott génszakasz nukleotid szekvenciáját. ELISA módszerrel nyálban és szérumban meghatároztuk a defensinek mennyiségét. Öt betegben találtunk genetikai eltérést az ELA2 génen, heterozigóta formában, amely a kódolt fehérjében aminosavcserét eredményezett. A betegek szérum mintáiban a 2 és 3 defensinek koncentrációit a kontrollokéval megegyezőnek találtuk. A nyálmintákban a 1 defensin koncentrációja a betegekben alacsonyabb volt. 11

12 Tularaemia: Epidemiológiai és klinikai megfigyelések Dr. Orbán Márton, I. é. levelező PhD hallgató Témavezető:Dr. Müller Zsófia Program: Fertőző betegségek és immundefektusok Intézet: Szent György Kórház Infektológiai Osztály, Székesfehérvár A tularaemiát okozó Francisella tularensis egy intracelluláris, Gram-negatív coccoid pálca, potenciális A kategóriás biológiai fegyver. Közvetlenül emberről embere nem terjed, transmissiójában szerepet játszik a fertőzött szövettel való direkt kontaktus, és anthropod vektorok, valamint a kontaminált étel, víz, inhalatio. Különböző klinikai megjelenése, ulceroglandularis, oculoglandularis, oropharyngeális, glanduláris, pulmonalis, typhoid forma ismert a klinikai kép, epidemiológia és a fertőződés módja alapján. A subspeciesek meghatározása a biokémiai vizsgálatokon túl a virulencián és geográfiai eloszláson alapul. Subspecies tularensis és holarctica felelős a fertőzések nagy részéért világszerte, azonban immundeficiens személyekben a subspecies novicida tularaemia-szerű megbetegedést okozhat. A megbetegedés sikeres kezeléséhez elengedhetetlen az elméleti ismeretek mellett a biztonságos gyógyításhoz szükséges gyakorlati tapasztalat. A betegség komoly differenciáldiagnosztikai és terápiás gondot okozhat. A mikrobiológiai diagnosztikában alkalmazható a tenyésztés, direkt immunofluoreszcencia, PCR és a szerológia. Az elmúlt években Magyarországon átlagban 40 esetet jelentettek ben a bejelentett esetek száma a 120-at is meghaladta. Osztályunkon ebben az évben 10 beteget (4/6-ff/nő, életkor medián 43 (9-79) év) kezeltünk. Betegeinknél a diagnózist a szerológia minden esetben alátámasztotta. Minden beteg nem megfelelő hatásspektrumú antibiotikum terápiában részesült a területen. Az osztályunkon alkalmazott kombinált antibiotikum terápiával (gentamycin+doxycyclin) minden beteg tünet és panaszmenessé vált. A betegség incidenciája növekszik, nem ismertek az ebben szerepet játszó vektorok. A diagnózis felállításában alapvető szerepet játszik az anamnézis, fizikális vizsgálat, rendelkezésre állnak mikrobiológiai diagnosztikai eszközök, azonban esetek egy része így is differenciáldiagnosztikai problémát okoz. A kórokozó nehezen tenyészthető, humán mintából származó Francisella tularensis vizsgálatát tervezzük az antibiotikum rezisztencia feltérképezéséhez a Szent István Állatorvostudományi Egyetemmel kooperálva. 12

13 Tenyésztett vázizomsejtek proliferációja és differenciálódása idiopáthiás inflammatórikus myopathiákban Cseri Karolina, II. éves nappali PhD hallgató Témavezető: Dr. Dankó Katalin Program: Klinikai immunológia és allergológia Intézet: DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika Az idiopathiás inflammatoricus myopathiák pathomechanizmusában szerepet tulajdonítanak a T-sejtek és az izomrostok között kialakuló immunológiai szinapszisnak. Az infiltráló T-sejtekből felszabaduló anyagok károsítják az izomrostokat, ami izomgyengeséghez, izomatrófiához és a belőlük származó klinikai tünetekhez vezet. A folyamat érintheti a vázizomzat regenerációjának alapját képező satellita sejteket is. Mind a T-sejtek, mind az izomsejtek esetében jelentős génexpressziós változások következnek be. Az izomsejtek esetében kifejezett az MHC-I és MHC-II expressziójának növekedése. Az MHC-I gyakran expresszálódik együtt myoplazmatikus kolokalizációban a HMGB1 (high-mobility group box protein 1) nukleáris eredetű fehérjével. A HMGB1 fokozott expresszióját más autoimmun betegségben is igazolták. A HMGB1 a magban a génexpresszió regulátora, a magból kikerülve pedig alarmin funkciót tölt be, T-sejt aktiváló hatása van. Szerepet játszik az izomsejtek regenerációjában is. Extranuclearis megjelenésekor a szarkoplazmatikus retikulumból történő Ca-felszabadulást csökkenti, aminek az izomgyengeség kialakulásában lehet jelentősége. Irodalmi adatok szerint az inflammatórikus folyamatokban érintett vázizomzat csökkent regenerációs képességgel rendelkezik, ami szintén hozzájárul az izomgyengeség kialakulásához. Kísérleteimben polymyositisben szenvedő betegek izombiopsziás mintáiból indított primer tenyészeteken végeztem morfometriai méréseket. A proliferációs aktivitás jellemzésére a proliferációs indexet, a differenciálódás vizsgálatára pedig a fúziós indexet és a myotubulusokban lévő magok számát határoztam meg a tenyésztés 2 hetes időtartama alatt. Monoclonális antitest felhasználásával immuncitokémiai módszerrel vizsgáltam a HMGB1 fehérje lokalizációját a tenyésztett vázizom sejtekben. Előzetes eredményeim a vázizomsejtek fejlődési folyamának érintettségére utalnak. További terveim között szerepel az intracelluláris jelátviteli rendszer elemeinek, köztük a PKC rendszer érintettségének vizsgálata immuncito- és -hisztokémiai módszerek felhasználásával, valamint molekuláris biológiai módszerek alkalmazásával. 13

14 Non invazív kardiológiai vizsgálatok dermato-polymyositisben Dr.Péter Andrea II. éves levelező PhD hallgató Témavezető: Prof. Dr. Dankó Katalin Program: Autóimmun betegségek Intézet: DEOEC III.sz.Belgyógyászati Klinika Bevezetés: A Polymyositis és a dermatomyositis egy chronicus, gyulladásos vázizombetegség, mely klinikailag izomgyengeségben nyilvánul meg, histopatológiailag a vázizom gyulladásos sejtes infiltrációja mutatható ki. Az extra-muscularis érettség, mint az ILD, kardiális érettség rosszabb prognózist jelent. Myositis esetén a kardiális érintettség 6-tól 75%-ig terjed, attól függően hogy subklinikai vagy klinikai érintettséget vesszük figyelembe, de függ a betegszelekcióról, a szív-érintettség definíciójának és a módszerektől, amihez alkalmazkodtak. Annak ellenére, hogy a kardiovaszularis események gyakran halált okoznak ebben a betegcsoportban és annak ellenére, hogy a vázizomzat antoimmum gyulladása érintheti a szívizomzatot, a nyilvánvaló klinikai szívérintettség ritkán egyértelmű myositisben. Az izomgyulladás érintheti a szivzomrostokat is. Ezt a felvetést támogatja a poly és dermatomyositisben szenvedő betegeknél dokumentált myocarditis és és cardiomyopathias esetek. Histopathologiailag a myocarditis hasonló a vázizomzat gyulladásos folyamatához, melynek során mononukleáris gyulladásos sejtek infiltrálják az endomysiumot és a perivasculáris areát, következményes szivzomsejt degenerációval.a folyamat érinti a ingerületvezetési rendszert is : lymphocyta infiltráció, fibrozis érinti a sinuatrális nodust, a vezető kötegek necrózisát okozza. Ezek autotopsziás vizsgálatokban igazolhatók myositisben. Célunk volt a a III. sz. Belgyógyászati klinika Polymyositis szakrendelésén gondozott frissen felismert polymyositiszes betegcsoport kardiális állapotának felmérése non invaziv kardiológiai vizsgálatok ( labor, EKG, Holter EKG, echocardiographia, MRI ) segitségével és ezen betegek követése, a therápiás protokollok hatásosságának megitélése.a diagnosztikus vizsgálatok közül kiemelten szereplő transthoracikus szivultrahang vizsgálatok segítségével a bal kamra és a jobb kamra funkciójának pontos megitélése ( standard és specifikus szivizom doppler (DTI) vizsgálatok ) valamint a társuló billenytűeltérések, vitiumok és myocardiális ischaemias történések következményeinek (segmentális falmozgászavarok, mitrális regurgitáció, aneurysma) kimutatása.a subklinikai és klinikai kardiális eltérések kimutatása és elemzése. A subklinikai eltérések azonositása, a specifikus therápia eredményességének követése. Eredmények: 10 frissen diagnosztizált polymyositiszes beteg standard és specifikus echocardiographiás adatait elemeztük hónappal az adequat therápiát követően. A standard vizsgálatok alapján számitott bal kamrai systoles és diastoles functios paraméterek ( EF,E/A,CO,SV) nem változtak szignifikánsan a vizsgálat ( hónap ) során. A szivizom DTI vizsgálatokat 5 helyen végeztük.( anterior, inferior, laterál, septál, tricuspidális anulusban) A 14

15 MAPSE és TAPSE értékek szignifikánsan javultak a specifikus therápiára jól reagáló csoportban mely korrelált a szignifikánsan javuló szivizom doppler systoles és diastoles értékeivel. A specifikus echocardiographiás vizsgálatok (DTI, MAPSE, TAPSE) alkalmasnak tünnek e betegcsoportban is a subklinikus eltérések kimutatására és a therápia követésére. 15

16 Molekuláris genetikai vizsgálatok Wiskott-Aldrich szindrómában Dr. Gulácsy Vera, II. éves PhD hallgató Témavezetõ:Prof. Dr. Maródi László Program: Fertõzõ betegségek és immundefektusok Intézet: DEOEC Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék A Wiskott-Aldrich szindróma (WAS) ritka, veleszületett immunhiányos betegség, amelynek típusos tünetei a microthrombocytopenia, a visszatérõ fertõzések és az ekcéma; a betegekben fokozott a hajlam tumoros és autoimmun betegségekre is. A betegség oka az 502 aminósavból álló WAS proteint (WASP) kódoló génen bekövetkezõ mutáció. A WASP egy multifunkciós fehérje, amely alapvetõ szerepet tölt be a cytoskeleton organizációjában, jelátviteli folyamatokban és az immunsejtek mûködésében. Munkánk során 11 Kelet- és Közép-európai országból és Törökországból származó WAS beteg és családtagjai genetikai vizsgálatát végeztük el. Hetvenhét családból összesen 87 beteg fiú és 48 hordozó nõ adatait gyûjtöttük össze. A genetikai vizsgálat során 62 különbözõ mutációt azonosítottunk, amelyek közül 17 új mutációnak bizonyult. A mutációk közül 18 deléció, 17 missense, 11 nonsense, 9 splice site és 7 insertio volt. Négy család esetében prenatalis genetikai vizsgálatra is sor került a terhelõ anamnézis miatt. A nagy beteganyagon végzett vizsgálatok eredményei mutatják a WAS kiváltásáért felelõs mutációk térségi megoszlását és típusait. A genetikai vizsgálatok alapul szolgálnak a WAS génterápiás kezelésének kiterjesztéséhez a Kelet- és Közép-európai országokban. 16

17 A SOCS proteinek expressziójának vizsgálata újszülöttek monocytáiban Dr. Reiger Zsolt II.éves levelező PhD hallgató Témavezető:Prof. Dr. Maródi László Program: Fertőző betegségek és immundefektusok Intézet: DEOEC Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék Bevezetés: Az újszülöttek különböző patogének okozta fertőzések iránti fogékonyságában a sejtmediált immunitás csökkent működésének lényeges szerepe van. A neonatalis mononuclearis phagocyta sejtek IFNγ-val történő stimulációja esetén a sejtek aktivitásának foka elmarad a felnőttekből származó sejtekhez képest. Ismert, hogy az IFNγ által indukált szignáltranszdukciós útvonalban lényeges szerepet játszó STAT (signal transducer and activator of transcription) fehérjék aktivitásukhoz szükséges foszforilációja csökkent mértékű a köldökzsinór vérből izolált monocytákban ill. macrophagokban. A SOCS (suppressors of cytokin signaling) fehérjék az utóbbi évtizedben megismert olyan szabályozó molekulák, melyek elsősorban a citokinek hatását a JAK (Janus-kinase)/STAT intracelluláris jelátviteli rendszerben negatív visszacsatolásnak megfelelően gátolják. Eddig összesen 8 SOCS fehérje ismert, amelyek expressziója a sejtek citokinekkel történő aktivációjakor történik a transzkripciós faktorként működő STAT molekulák hatására. Célkitűzés: Az újszülöttek mononucleáris phagocyta sejtjeinek citokinstimulációra adott csökkent aktivitásában a SOCS proteinek szerepét vizsgáltuk a SOCS fehérjék expressziójának köldökzsinórból és felnőttekből származó monocytákban történő meghatározásával és összehasonlításával.módszer: Újszülöttek köldökzsinórjából levett vérből monocytákat izoláltunk Ficollal történő rétegzéssel és CD14 szelekcióval. A szeparált monocyták egy részét aktiválatlanul hagytuk, másik hányadát IFNγval stimuláltuk (100U, 2000U/ml). A sejtekből inkubálást követően RNS-t izoláltunk, majd fotométerrel meghatároztuk a koncentrációját és tisztaságát. Reverz transzkriptáz reakciót követően quantitatív PCR segítségével mértük az egyes mintákban a SOCS1 és SOCS3 expresszióját. Kontrollként egészséges felnőttekből nyert monocytákban határoztuk meg a SOCS fehérjék expresszióját. Eredmények: Az aktiválatlan monocyták esetében nem volt különbség az újszülött és felnőtt monocytákban a SOCS1 és SOCS3 mennyiségét illetően. Az IFNγ-val aktivált sejtek kapcsán a köldökzsinórvérből izolálált monocytákban kevesebb SOCS expresszálódott, mint a felnőttekből származó mintákban, azonban a különbség nem bizonyult szignifikánsnak. Következtetés: Az újszülöttből származó monocytákban a SOCS proteinek expressziója szignifikánsan nem alacsonyabb a felnőttekéhez képest, azonban feltételezzük a SOCS fehérjék szerepét a neonatalis immunrendszer éretlenségében. További vizsgálatainkban a monocyták inkubációját követően a macrophagokban tervezzük a SOCS1 és SOCS3 fehérjék expressziójának vizsgálatát. 17

18 Autoantitestek vizsgálata autoimmun kórképek alcsoportjainak diagnosztikájában Dr. Nagy Gábor, II. éves levelező PhD hallgató Témavezető: Prof. Dr. Sipka Sándor Program: Autoimmun betegségek Intézet: DEOEC, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Regionális Immunológiai Laboratórium Az autoimmun kórképek főbb csoportjainak megállapítására már sor került az elmúlt két évtizedben, az egyes kórképeket két nagy csoportba szisztémás és szervspecifikus autoimmun megbetegedések közé sorolhatjuk. Mindkét csoport esetén különleges jelentősége van az autoantitesteknek, meghatározásukra szükség van a diagnózis felállításához, számos esetben olyan specifikus az előfordulásuk, hogy a jelenleg használatos diagnosztikai kritériumrendszer részét képezik. A klinikai tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az egyes nagyobb kórképek tünetekben, a betegség lefolyásában, a terápiára adott válaszban jelentősen eltérő, egymástól elkülöníthető alcsoportokat képeznek. Az alcsoportok objektív elkülönítésében segítséget adnak laboratóriumi paraméterekben, köztük számos autoantitest meghatározása is, aminek így jelentős terápiás, továbbá prognosztikai következménye van. Az előforduló autoantitestek nagy száma miatt a szisztémás autoimmun kórképek diagnosztikájának első lépése egy olyan teszt végzése, mely alkalmas több antitest egyidejű kimutatására. Erre legalkalmasabb a HEp-2 sejteken végzett indirekt immunfluoreszcens (IIF) technika, segítségével kb. 150 féle antitest jelenlétét lehet kimutatni. Jól elkülöníthető fluoreszcens mintázatokat láthatunk, az egyes mintázatokat már csak néhány antitest okozhatja, melyeket következő lépésként monospecifikus teszttel azonosíthatunk, illetve erősíthetünk meg. A mintázatok jobb azonosíthatóságára, újabb antitestek kimutatásának lehetővé tételére a módszernek több módosítása létezik. Kutatásom egyik iránya a HEp-2 IIF teszt egy új, eddig ki nem próbált módosítása: vírussal infektált sejtek használatával az antigének eloszlásában, expressziójában, ezzel a mintázatok megjelenésében várok változást, esetleges új mintázat megjelenését vizsgálom. Az autoantitesteknek szervspecifikus kórképekben is jelentősége van. Igaz ez az amúgy döntően endoszkópos vizsgálaton alapuló gyulladásos bélbetegségek diagnosztikájára is. A gyulladásos bélbetegségek kb %- ában ugyanis nem dönthető el, hogy Crohn-betegséggel vagy colitis ulcerosaval állunk szemben. Számos próbálkozás történt megfelelő szerológia marker azonosítására, sajnos eddig nem teljes sikerrel. Ezen a területen eddig le nem írt autoantitestek megjelenését fogom vizsgálni, elsőként alfa-fodrin ellenes antitest előfordulását. 18

19 A természetes és adaptív immunrendszer sejtjeinek vizsgálata diffúz cutan szisztémás sclerosisban Dr. Papp Gábor, III. éves nappali PhD hallgató Témavezető: Prof. Dr. Zeher Margit Program: Autoimmun betegségek Intézet: DE OEC, III. sz. Belgyógyászati Klinika A szisztémás sclerosis (SSc) egy krónikus autoimmun betegség, mely vasculáris károsodásokhoz, s az érintett szövetek és szervek kóros fibrózisához vezet. A diffúz cutan formára a bőr és belső szervek gyors és progresszív fibrózisa jellemző, míg a limitált cutan SSc-ben a bőrelváltozások limitáltak és a belső szervek érintettsége kevésbé gyakori. Bár a klinikai tünetek hátterében álló molekuláris mechanizmusok nem tisztázottak teljesen, újabb kutatások alátámasztják mind a veleszületett, mind az adaptív immunrendszer kulcsszerepét a betegség pathogenezisében. Tanulmányunk során a természetes és adaptív immunrendszer effektor, illetve regulatív funkciójú sejtjeinek széles spektrumát vizsgáltuk SSc-ben. Figyelembe vettük továbbá a szervi érintettség meglétét, illetve hiányát, és a vizsgálatok során nyert laboratóriumi értékeket korreláltattuk a betegek klinikai jellemzőivel. Kutatásainkba 21 diffúz cutan SSc-ben szenvedő beteget és 15 egészséges személyt vontunk be. A perifériás lymphocyta alcsoportok meghatározását áramlási cytometriával, a szérum cytokin szintek mérését ELISA technikával végeztük. A szérum komplement szintek meghatározása nephelometriával, míg az autoantitestek kimutatása indirekt immunfluorescens festéssel és ELISA technikával történt. A CD4+CD25+ Treg sejtek szuppresszor működését is vizsgáltuk in vitro funkcionális teszttel, továbbá korrelációkat kerestünk a laboratóriumi paraméterek, valamint a betegek a klinikai jellemzői között. SScben az aktivált CD+/HLA-DR+ T sejtek emelkedett százalékos arányát mértük, továbbá a CD4+ és CD8+ T sejtek naiv és memória alcsoportjainak összehasonlításánál eltolódást tapasztaltunk a centrális memória fenotípus irányába. Az NK és Th17 sejtek százalékos arányában emelkedést, míg az NK T, Th1, Tr1 és CD4+CD25+ Treg sejteket illetően csökkenést figyeltünk meg SSc-ben. A betegekben alacsonyabb IL-10 szinteket mértünk, továbbá a CD4+CD25+ T sejtek is csökkent szuppresszor funkciót mutattak. Negatív korrelációt tapasztaltunk a betegek módosított Rodnan skin score értékei és perifériás Tr1 sejtjeinek százalékos arányai, továbbá a szérum komplement szintek és CD4+CD25+ Treg sejtek értékei között. Vizsgálataink alapján az emelkedett Th17/CD4+CD25+ Treg arány és a CD4+CD25+ Treg sejtek csökkent regulációs funkciója fontos játszik a betegség pathogenezisében. Mindezeken túl eredményeink felvetik a megváltozott IL-10-termelő Tr1 sejtprofil fontos szerepét az autoreaktív immunfolyamatok fokozódásában. 19

20 Zsírban oldódó (A, D és E) vitaminok immunmoduláló szerepe a primer Sjögren-szindróma patogenezisében. Dr. Horváth Ildikó Fanny, III. éves levelező PhD hallgató Témavezető: Prof. Dr. Zeher Margit Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, III. Belgyógyászati Klinika, Klinikai Immunológiai Tanszék Bevezetés: A legújabb közlemények eredményei arra utalnak, hogy a zsírban oldódó vitaminok (A,D,E) szerepet játszanak az immunregulatorikus folyamatokban. Tanulmányunk fókuszában primer Sjögren-szindrómás betegpopulációban ezen vitaminok, mint nutritív tényezők immunmodulátor szerepének vizsgálata áll. Módszerek: Munkánk során 25 primer Sjögrenszindrómás páciens és 15 egészséges egyén különböző klinikai és immunológiai paraméterei és a vitaminok plazmaszintjei közötti korrelációkat vizsgáltuk. Az egyes vitaminok plazmaszintjét high performance liquid kromatográfiás eljárás (HPLC) segítségével határoztuk meg. A regulatív funkcióval bíró T-sejt szubpopulációk - azaz az IL-10-t termelő regulatív T (Treg1), a Fox-P3+CD4+CD25+ T-, a T-helper 17 (Th17), a természetes ölő (NK) és a természetes ölő T- (NKT) sejtek quantitatív, valamint az intracitoplazmatikus citokinek (IFN-γ, IL-4, IL-10, IL-17) meghatározását áramlási citometriával végeztük el. A helper T-sejtek által termelt szolubilis citokinek (IL-1, IL-2, IL-4, IL-6, IL-10, TNF-α, TGF-β, IFN-γ) szintjének mérése ELISA módszerrel történt. Eredmények: Az A-vitamin plazmaszintek érdemben nem különböztek az össz betegpopuláció és a kontrollcsoport között, ugyanakkor az A-vitamin plazmaszint az extraglandularis manifesztációval társult Sjögren-szindrómás betegcsoportban szignifikánsan alacsonyabb, mint a glandularis formában szenvedőknél (p=0,005). Az E vitamin plazmaszint mind az össz betegpopulációban, mind a két alcsoportban szignifikánsan emelkedett volt a kontrollcsoporthoz képest (p=0,004). A D vitamin szintek közel azonosak voltak mindhárom vizsgált populációban. Eredményeink szerint az A-vitamin plazmaszint pozitív korrelációt mutat mind a Treg1 (p=0,045), mind a Th17 (p=0,032) sejtek számával. Az E-vitamin plazmaszint pozitív korrelációt mutat mind a Th17 (p=0,007) sejtek, mind a Th17/CD4+CD25+ Treg (p=0,037) aránnyal, valamint a szérum IL-10 (p=0,004) szinttel. Következtetések: Eredményeink alátámasztják azon feltételezésünket, mely szerint a zsírban oldódó vitaminok fontos szerepet játszanak a primer Sjögrenszindróma patogenezisében. A plazma A-vitamin szint csökkenése maga után vonja az immunregulatorikus funkciók beszűkülését, ezáltal a Sjögrenszindróma súlyosabb, extraglandularis manifesztációkkal társult formáinak kialakulása irányában hatva. Az E-vitamin a humorális immunválasz befolyásolásával szintén egyértelműen szerepet játszik a primer Sjögrenszindróma patogenezisében. 20

21 A Transient receptor potential vanilloid 3 (TRPV3) receptor sejtnövekedést és sejthalált befolyásoló szerepe keratinocytákon. Dr. Páyer Edit III. évfolyam, levelező PhD hallgató Témavezető: Dr. Szegedi Andrea Program: Immunológia Intézet: DE OEC Bőrklinika A TRPV3 egy termoszenzitív, főleg kalciumra permeábilis kation csatorna, mely közepes hőmérsékleten (32-39 C), valamint kámforral, 2- aminoetoxidifenilboráttal (2-APB) és különböző növényi monoterpenoidokkal (eugenol, thymol, carvacrol) aktiválható. Kimutatták senzoros neuronokon, illetve főként rágcsálókban keratinocytákon. Ismert, hogy szerepe van a hőérzékelésben, de feltételezéseink szerint befolyásolhatja a sejtek élettani folyamatait is. Kísérleteinket immortalizált HaCaT keratinocyta sejtvonalon, illetve primer normál humán epidermalis keratinocytákon (NHEK) végeztük el. Vizsgálataink első részében kimutattuk a csatorna jelenlétét mind fehérje (immuncitokémia, western blot), mind RNS (q-pcr) szinten. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a csatorna funkcionális szereppel bír-e ezeken a sejteken, melynek igazolására FlipR technika segítségével aktivátorok (2-APB, Eugenol) jelenlétében vizsgáltuk az intracelluláris kalcium koncentrációváltozást. Eredményeink során az agonisták alkalmazása mellett a HaCaT és NHEK sejteken egyaránt kalcium-tranziens volt kiváltható. Proliferációs és apoptosis-necrosis assay-k segítségével kimutattuk továbbá, hogy az agonisták jelenlétében a keratinocyták növekedése dózisfüggően csökkent, melynek hátterében a sejtek differenciálódása, vagyis az apoptosis folyamatának beindulása állhat. Tekintettel arra, hogy a TRPV3-nak jelenleg nincs kereskedelmi forgalomban elérhető specifikus gátlószere, a TRPV3 RNS interferencia technikával történő lecsendesítésével is elvégeztük kísérleteinket, melyek során kapott adatok korábbi eredményeinket megerősítették. Vizsgálataink alapján feltételezhető, hogy a TRPV3 receptor aktiválódásának szerepe lehet a keratinocyta differenciálódás szabályozásában. Ennek egyrészt a tumorgenezis szempontjából lehet jelentősége, másrészt ismert, hogy TRPV3 knock-out egerek atópiás dermatitiszre hajlamosak, mely alapján a csatorna a barrier-funkcióban szerepet játszó keratinok szabályozásában is részt vehet. 21

22 CCR3 kemokin receptor szerepe a szöveti remodellációban atópiás bőrgyulladások során Dr. Gáspár Krisztián, III. éves levelező PhD hallgató Témavezetõ: Dr. Szegedi Andrea Program: Autoimmun betegségek Intézet: DE OEC Bõrklinika Az atópiás dermatitis krónikus gyulladásos bõrbetegség, melyben szöveti remodelláció fordulhat elõ. A közelmúltban számos tanulmány vizsgálta a fehérvérsejtek aktivációs útvonalait atópiás dermatitisben, illetve a remodellációt asztmában. Az atópiás bõrgyulladásokban elõforduló szöveti remodelláció mechanizmusai azonban nem tisztázottak. Célunk olyan kemokin-mediálta kommunikációs útvonalak megismerése volt, melyek az atópiás bõrgyulladás szöveti remodellációját szabályozzák. qpcr technikával meghatároztuk a CCR3 kemokin receptor és ligandjainak expresszióját atópiás, és egészséges bõrben. Immunofluoreszcens és áramlási citometria analízist végeztünk dermális fibroblasztokon. Immunhisztokémiai módszerrel határoztuk meg a kemokinek celluláris eredetét. Intracelluláris kalcium mobilizációs, in vitro sebgyógyulási, sejt migrációs és BrdU analízissel demonstráltuk a funkcionális receptor-ligand interakciót. Eredményeink bizonyítják, CCL26 szignifikánsan megnövekedett expresszióját atópiás bõrben, egészségeshez viszonyítva. A bõr strukturális sejtjeiben a T H 2- cytokinek CCL26 expressziót indukálnak. In vivo, epidermális keratinocyták bõséges CCL26 expressziót mutatnak atópiás bõrben. CCR3 expresszióját dermális fibroblasztokon in vitro és in vivo eredményeink bizonyítják. CCL26, CCR3 szignálútvonalon keresztül, fokozza a fibroblast migrációt és az in vitro sebgyógyulást, de nincs hatása a fibroblaszt proliferációra. Összegezve, humán dermális fibroblasztok funkcionálisan aktív sejtfelszíni CCR3 receptort expresszálnak. Atópiás bõrgyulladásokban CCL26 fibroblaszt migrációt és reparációt indukál, mely szöveti remodellációt eredményez. 22

23 Kapcsolat a szérum IL-16 szint és az allergiás szenzitizáció mértéke között atopiás dermatitisben Nagy Georgina, doktorjelölt Témavezető: Dr. Szegedi Andrea Program: Immunológia Intézet: DE OEC Bőrgyógyászati Klinika, Bőrgyógyászati Allergológiai tanszék Munkacsoportunk az elmúlt években az atopiás dermatitis (AD) pathomechanizmusában szerepet játszó immunsejtek vizsgálatával foglakozott. Mind az adaptív, mind az innate immunválaszban résztvevő immunsejtek (effektor T sejtek, regulatórikus T sejtek, NKT sejtek) fenotípusos és funkcionális (citokintermelés) vizsgálatát elvégeztük. Jelen előadásunkban részletesen az interleukin(il)-16 szerepét elemezzük AD-ben. Az IL-16 kemotaktikus hatása mellett szerepet játszik a gyulladásos folyamatok felerősítésében, valamint immunoregulatórikus szerepet is tulajdonítanak neki. Célkitűzésünk az volt, hogy megvizsgáljuk az IL-16 szérum szint és az allergiás szenzitizáció mértéke között fennálló kapcsolatot AD-ben. A szérum IL-16, a total és a specifikus IgE szinteket ELISA-val mértük, meghatároztuk az eosinophil sejtszámot, illetve Prick tesztet is végeztünk. A specifikus IgE és a Prick teszt eredményei alapján a betegeket szenzitizált és nem szenzitizált alcsoportokra osztottuk, ezeken belül elemeztük a szérum IL-16 és a total IgE szintjeit, illetve korrelációt vizsgáltunk a szérum IL-16, a total IgE és az eosinophil sejtszám értékei között. AD-ben szignifikánsan magasabb szérum IL-16 szintet mértünk az egészséges egyénekhez és a psoriasisos betegekhez viszonyítva. Szignifikáns korrelációt találtunk a szérum IL-16 és a total IgE szintje, valamint a total IgE szint és az eosinophil sejtszám között. Amikor a szenzitizált és a nem szenzitizált alcsoportokat hasonlítottuk össze, a szérum IL-16 szintje szignifikáns eltérést mutatott, de csak a specifikus IgE alapján felosztott alcsoportok között, a Prick teszt pozitív és negatív csoport között nem volt szignifikáns eltérés. A szérum total IgE esetén mind a specifikus IgE, mind a Prick teszt alapján meghatározott szenzitizált csoportban szignifikáns emelkedést tapasztaltunk a nem szenzitizált egyénekhez képest. Eredményeink azt mutatják, hogy az IL-16 fontos szerepet játszik az AD patogenezisében, és a szérum IL-16 szint korrelál bizonyos mértékben a szenzitizáltság mértékével, de ez az összefüggés nem olyan szoros, mint a total IgE esetében. 23

24 A D vitamin vizsgálata Nem Differenciált Collagenosisban Dr. Zöld Éva, doktorjelölt Témavezető: Prof. Dr. Bodolay Edit Program: Autoimmun betegségek Intézet: DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika A D vitamin egyike azoknak a környezeti faktoroknak, amelynek hiánya alapvető tényező lehet az autoimmun betegségek kifejlődésében és a kórfolyamat progressziójában. A szerzők a nem-differenciált collagenosis (NDC) kórállapotban lévő betegek 25(OH)D szintjét vizsgálták. Célul tűzték ki a természetes regulatív T sejtek (CD4+CD25 high Foxp3+T sejtek; ntreg) mennyiségi meghatározását és funkcionális vizsgálatát NDC-s betegekben, 5 hetes 0,5 μg -1 μg valamint 1,5μg/nap alfacalcidol kezelés előtt és azt követően. Céljuk volt a CD4+Th17+ T sejtek meghatározása, valamint a proinflammatorikus citokinek szérum szintének mérése. 161 NDC-s beteg plazmájában a nyári és téli időszakban, HPLC technikával mért 25(OH)D vitamin szintet 66, korban azonos, egészséges egyén értékeivel hasonlították össze majd 21, D vitamin elégtelenségben (<30 ng/ml) szenvedő NDC-s beteg kapott alfacalcidol terápiát 3 különböző dózisban. Hét beteg 0,5 µg/nap, 7 beteg 1,0 µg/nap és 7 beteg 1,5 µg/nap alfacalcidol terápiában részesült 5 héten keresztül. Flow citométert alkalmaztak a FoxP3+ regulatorikus T sejtek (ntreg) és a IL-17 expresszáló Th17 sejtek meghatározásához. A szérum citokin koncentrációk (IFN-, IL-12, IL-23, IL-17, IL-6 és IL-10) méréséhez ELISA technikát használtak. Az NDC-s betegek nyári és téli periódusban mért 25(OH)D vitamin-értéke alacsonyabb volt, mint az egészséges kontroll csoportban, és jelentős volt a szezonális ingadozás. A követés ideje alatt a betegek 21,7%-a differenciálódott definitív kötőszöveti betegségbe. Ezeknek a betegeknek a D-vitamin-szintje alacsony (< 30 ng/ml) volt. Az NDC-s betegek 25(OH)D vitamin szintje emelkedett az alfacalcidol adását követően. Az eredményeik szerint az 5 héten keresztül, 1,0 µg/nap dózisban alkalmazott alfacalcidol terápia optimalizálhatja a plazma D vitamin szintet és helyreállítja a ntreg/th17 egyensúlyzavart, miközben fokozza a ntreg sejtek CD4+CD25- autológ T sejtek proliferációjára kifejtett gátló hatását, szuppresszor aktivitását. Az 5 hetes vizsgálati intervallumban az alfacalcidol 1,5 µg napi dózisa nem volt hatékonyabb az 1,0 µg napi dózisnál. A D vitamin szupplementáció befolyásolhatja az NDC-s betegek komplex immun-regulatórikus abnormalitásait, helyreállíthatja a pro- és anti-inflammatorikus folyamatok egyensúlyát. Az alfacalcidol terápia hatékony lehet az NDC-s betegek kezelésében 24

25 A Neisseria meningitidis külsö membrán vezikuláinak neutralizációja Vida András, doktorjelölt Témavezető: Dr. Antal-Szalmás Péter Intézet: Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet. A Neisseria meningitidis egy Gram negatív diplococcus, mely gyakran áll súlyos szepszissel járó fertőzések hátterében. Ez részben annak köszönhető, hogy a kórokozó fokozott mértékben képez külső-membrán vezikulákat (blebeket). Kísérleteinkben az immunrendszer humorális és sejtes elemeinek szerepét vizsgáltuk a N. meningitidis külső-membrán vezikuláinak neutralizációjában. Vizsgálataink során áramlási citometriával és spektrofluorometriával követtük a fluoreszcein-izotiocianáttal (FITC) jelölt vezikulák monocitákkal való asszociációját. Annak igazolására, hogy a humán plazma képes a blebek sejtaktiváló hatását neutralizálni, a bleb-ek által neutrofil granulocitákon kiváltott oxidatív választ mértük, és az LPS koncentrációt közvetlenül határoztuk meg LAL assay segítségével. A blebek monocitákhoz való kötődése lipopoliszacharid-kötő fehérje (LBP) és CD14 jelenlétét igényelte. A humán plazma 50-60%-al csökkentette az 1-3 ng/ml LPS tartalmú blebek sejtaktiváló hatását, míg a bactericidal permeability increaseing protein (BPI) teljesen neutralizálta ezt a hatást. Ezen kívül a blebeknek mindössze 3%-a asszociálódott sejtekkel, 97% a felülúszóban maradt. A humán plazma és a BPI képesek a N. meningitidis blebek neutralizációjára, míg a fagocitózis elenyésző szerepet játszik ebben a folyamatban. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy a membrán vezikulák a neutralizáció tekintetében nem partikulaként viselkednek, hanem a szabad LPS-hoz hasonlatosak. 25

26 Niemann-Pick szindróma kialakulásáért felelős gén mutációk azonosítása és jellemzése Tóth Beáta, doktorjelölt Témavezető:Prof. Maródi László Program: Fertőző betegségek és immundefektusok Intézet: DEOEC Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék Az autoszomális recesszív öröklődésű Niemann-Pick szindróma (NPD) A és B típusának hátterében az SMPD1 gén mutációja, és az általa kódolt savi szfingomielináz defektusa áll. A betegek neurális és viscerális szerveiben kóros lipid felhalmozódás figyelhető meg. Három Niemann-Pick szindróma klinikai tüneteit mutató betegekben azonosítottunk az SMPD1 gén két ismert (S248R és W391G) és 2 új (G245D és F570L) mutációját homozigóta és összetett heterozigóta formában. A két új mutáció patogenitását génexpressziós vizsgálatokkal tanulmányoztuk. Irányított mutagenesis módszerével pcmv6 plazmidba integrált normál cdns-n in vitro reprodukáltuk a betegben talált mutációkat. COS7 sejteket transzfektáltunk normális és mutáns cdnstartalmazó plazmiddal. A sejtekben termeltetett normál és mutáns fehérjék jelenlétét Western-blot módszerrel detektáltuk. Meghatároztuk a normál és a mutáns savi szfingomielináz enzimaktivitását és a fehérjék fél-életidejét. Megállapítható, hogy a mutációk (G245D, F570L) következtében instabil fehérjék szintetizálódnak, alacsony lesz a sejtekben a savi szfingomielináz enzimaktivitás, ami a NPD kialakulását eredményezi. 26