ha sváb szavakat hallunk, megdobban a szívünk Fiatal magyarországi németek nyelvhasználata és nyelvi azonosságtudata Hornyákné Huber Ágnes

Átírás

1 ha sváb szavakat hallunk, megdobban a szívünk Fiatal magyarországi németek nyelvhasználata és nyelvi azonosságtudata Hornyákné Huber Ágnes 1. Bevezetés A kisebbségkutatás egyik legizgalmasabb, legaktuálisabb feladata és egyben célkitűzése az etnikai csoportok nemzeti, nemzetiségi és nem utolsó sorban nyelvi azonosságtudatának, továbbá nyelvhasználatának feltérképezése és a változások, a közösségmegtartó kulturális stratégiák átrendeződésének vizsgálata. Ez utóbbi aspektus különös fontossággal bír a közösség fiatal felnőtt tagjaira vonatkoztatva. A jelen tanulmány alapjául szolgáló disszertációs projekt több éves kutató- és terepmunka eredménye, amelynek célja magyarországi német, ill. német származású magyar fiatalok nyelvhasználatának, nyelvi attitűdjeinek, etnikai és nemzeti azonosságtudatának vizsgálata, valamint azon társadalmilag releváns tényezők kiemelése, amelyek hozzájárulhatnak a magyarországi német kisebbség fennmaradásához. A továbbiakban elsőként felvázolom a kutatás legfontosabb momentumait, majd pedig élő adatokkal, konkrét interjúrészletekkel mutatom be, miként vélekedtek válaszadóim a közösség nyelvi repertoárjában (aktívan vagy passzívan) jelenlévő nyelvváltozatokról, azok használatáról, nyelvtudásukról és nyelvi attitűdjeikről. Egy rövid esszé kereteit túlfeszítené a vizsgálat részletes ismertetése, ezért szükséges volt szelektálnom a feldolgozott témakörök között, ill. egy kiemelt, a nyelvhasználatra vonatkozó, kérdéskörre fókuszálnom. A vizsgálat egyéb részkérdéseivel, az elméleti-fogalmi háttérrel, továbbá hasonló témájú kutatási eredmények (többek között Bindorffer 2001, Deminger 2004, Gerner 2003) bemutatásával itt nem foglalkozom. A vizsgálat minden kérdéskörre kiterjedő részletes leírása megtalálható a Fiatal magyarországi németek nyelvhasználata és azonosságtudata című, 2010 telén az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola Germanisztikai Nyelvtudományi Doktori Programjának keretében megvédett doktori értekezésemben. 2. A vizsgálat tárgya és módszerei A magyarországi németek nyelvhasználati rendszerében (egyéb potenciálisan meglévő nyelvváltozatoktól és különböző kevert nyelvi formáktól eltekintve) három kommunikációs eszköz helyezkedik el, generációs és regionális különbségektől függően eltérő mértékben. A magyar nyelv különösen a fiatalabb magyarországi németek számára funkcionálisan kétségkívül a közösség első számú nyelvévé, a mindennapok természetes kommunikációs eszközévé vált. Vitathatatlan vezető pozíciója ellenére az allochton többségi 237

2 nyelv mégsem játszhat etnikai identitásjelző szerepet a népcsoport számára. Mivel az autochton ún. sváb anyanyelvjárások tartós fennmaradási esélye néhány motivált beszélő(közösség) és egyesület igyekezete ellenére is bizonytalan, felmerül a kérdés, hogy a német standard nyelv a nyelvjárás helyébe léphetne-e. A válasz többek között az alábbi tényezők függvénye: az érintett beszélőközösség nyelvtudásának mértéke, a nyelvelsajátítás módja és a nyelvhasználat lehetősége, a beszélők nyelvi attitűdje és nyelvi tudatossága, az aktuális nyelvhasználati színterek rugalmassága és nem utolsó sorban nyelvpolitikai intézkedések hatása. A fentiekből kiindulva a PhD-dolgozat központi, a nyelvhasználatra vonatkozó kérdésfelvetései a következők voltak: Fennmaradhat-e a német kisebbség eredeti anyanyelve nélkül? Átveheti-e az eredeti anyanyelv szerepét, azaz a helyi német nyelvjárások identitásképző funkcióját egy helyettes nyelv (konkrétan a német standard nyelvváltozat)? Számításba vehető-e hosszabb távon a többnyire intézményes keretek között elsajátított német standard nyelvváltozat identitásképző tényezőként és az utódoknak továbbadva anyanyelvként? Az empirikus kutatás keretében éves korú (1970 és 1991 között született) magyarországi német, ill. német származású fiatal felnőttet vizsgáltam többmódszeres kutatási tervezet alapján: mennyiségi szempontból a kérdőíves lekérdezés állt az adatgyűjtés középpontjában, ezt egészíti ki a kvalitatív interjú és a megfigyelés módszere. Az adatgyűjtés során összesen 282 személyt kerestem meg. Közülük 224-en vettek részt a vizsgálatban: 179 adatközlő töltötte ki a kérdőívet, 12 mélyinterjúra került sor és az ELTE német nemzetiségi szakirányát végző két évfolyamon, 33 hallgatóra kiterjedően alkalmaztam a megfigyelés módszerét. Az adatgyűjtés 2006 nyarán kezdődött és 2009 májusában fejeződött be. Jelen tanulmány keretében az alábbiakban az interjúk eredményeinek részleges bemutatására kerül sor. Interjúpartnereim, összesen 12 német származású fiatal; 7 férfi és 5 nő, akik egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkeznek vagy éppen felsőoktatási intézmények hallgatói. Mindannyian beszélnek németül ennek ellenére az interjúkon főként magyarul folyt a beszélgetés. Az adatközlők mindegyike rendelkezik fővárosi kötődéssel, hatan közülük Budapesten születtek. Minden megkérdezett magyarországi német családból származik, hatan ugyanakkor már vegyes házasságból. Gyermekeik nincsenek. A családok sváb ága két esetben Budapestről, 8 esetben Közép- Magyarországról, egy esetben Jász-Nagykun-Szolnok és egy esetben Bács- Kiskun megyéből származik. A válaszadók közül heten magyarországi németnek vagy svábnak és öten magyarnak vallják magukat. 238

3 3. Kutatási eredmények: Interjúrészletek A szociolingvisztikai szakirodalmat, a terminusokra vonatkozó koncepciókat és definíciós megoldásokat tekintve széleskörű, gazdag és színes elméleti kínálatból lehet válogatni. A kulcsfogalmak akár vázlatos bemutatása is túlfeszítené jelen tanulmány kereteit, így ettől eltekintek viszont felsorolásszerűen bemutatom azokat a témaköröket, amelyeket lingvisztikai részegységekként vizsgáltam: anyanyelv, nyelvtudás, nyelvhasználat, nyelvi identitás, ill. a nyelv mint identitáskomponens, nyelvi attitűdök. A továbbiakban pedig átadom a szót interjúalanyaimnak, azaz interjúrészletekkel válaszolom meg a vizsgálat nyelvi vonatkozású kérdéseit. Az idézeteknél a betűkód az interjúalanyok nevét, a számkód pedig az életkorát jelöli. Melyik nyelvet tekinti anyanyelvének? tehát, hát mi már abszolút magyar anyanyelvűek vagyunk (ze-19) Tud svábul? Ha igen, hol és hogyan tanulta (meg)? Hogyan ítéli meg nyelvtudását? hát ilyen kisebb szófordulatok, ilyen nagyon alapvető dolgok, amik még egész gyerekkorból megmaradtak, hát nekem abszolút nagyszülő részről jött ez, a szülők nem beszéltek így velem, amikor ott voltam, nagyon sokat voltam náluk, ami rám ragadt, az megmaradt amit tudok svábul, azt sem úgy, ahogy kéne, nincs már meg az a hangsúly, hanglejtés (ai-19) a nagyszülők sokat beszéltek hozzánk svábul és úgy-ahogy, egy-két mondóka ilyesmi megy, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy tudok (ze-19) Hol, hogyan és milyen okból tanult (meg) németül? Hogyan ítéli meg nyelvtudását? németül egyrészt tanultam általános iskolás koromban külön órán, aztán általános iskola és gimnázium között egy évig Németországban jártam iskolába, tehát ez volt a döntő mozzanat, igazából ott tanultam meg viszonylag jól németül, hát aztán kimaradt a gimnáziumi négy év, aztán az egyetemen germanisztika szakra jártam, az is nyilván valamit hozzátett a dologhoz, de úgy gondolom, hogy a németországi tartózkodásaim voltak azok az ausschlaggebend mozzanatok, amikor tényleg sokat tanultam (sa-31) nagyon korán elkezdték a németet taníttatni, tehát magántanár járt hozzám és hát általános iskola szinte első, második osztályától kezdve már evidens volt, hogy németül kell tanulni két tannyelvű, hát illetve nem is tudom, hogy hogy mondjam, 239

4 vagy két tannyelvű vagy nemzetiségű gimnáziumba jártam, az osztrák iskolába Budapesten, ahol mindent németül tanultunk (ks-29) Szülei, nagyszülei tudnak németül és/vagy svábul? az édesanyám, ő még csak nem is beszél németül, tehát őt magyarul nevelték, illetve magyarul nőtt föl az ő nagymamája, tehát az én dédnagymamám főleg németül beszélt, illetve németül jobban beszélt, mint magyarul, a nagymamám pedig a második világháború után csak magyarul volt hajlandó beszélni (ks-29) ez az egész generáció érti a svábot hát a mama még most is, azokat, amiket nem tud magyarul, azt svábul mondja persze mindig mondják, hogy jaj, nekünk már nem megy ez, de hát ennyi a váltás, mintha csak egy gombot meg kéne nyomni (ai-19) anyukám tanított is németet és tud is mindenki németül meg hát az úgy jött hát a családból, hogy azért németül tudjunk apukám is dolgozott Ausztriában és ő életében nem tanult németül, de nem volt gondja vele tehát a sváb falvakban szégyen, ha valaki legalább társalkodási szinten nem tud németül (ze-19) Mely alkalmakkor, ill. szituációkban használja a német nyelvet és/vagy a svábot? inkább ilyen funkcionális különbség van, hogy a németet a munkára használom, tehát magyarul sokkal nehezebb lenne ilyen munkadolgokról beszélni, viszont ilyen magánbeszélgetésekre kizárólag a magyart és azt pedig németül sokkal nehezebben tudnám megvalósítani, tehát dolgozni németül dolgozom és a magánéletemben pedig végig magyarul beszélek (ks-29) előfordult, hogy németül beszéltünk egymással, de az mesterséges szituációkban volt, természetes közegben azért csak magyarul beszélünk egymással (sa-31) Mit jelentenek az Ön számára a magyarországi német nyelvjárások és a német irodalmi nyelv? persze, ha sváb szavakat hallunk, megdobban a szívünk ha meghallom, akkor bököm oldalba az első mellettem állót, figyeld az öreget, nyomják megint és tényleg, ez nagyon jó, hát, én ezen nagyon sokat keseregtem egy időben, hogy ezzel mit lehetne kezdeni, de szerintem menthetetlenül ki fog halni manapság nem lehet ebbe sajnos belekötődni, egy óriási kincs veszik ki mi még mesélhetjük, hogy hallottuk és felvesszük az időseket minél többet, vannak felvételeink, ez egy kincs, de sajnos ezt már nem fogjuk megtanítani a gyerekeinknek (ze-19) 240

5 németül nagyon nem tudnak nálunk, mindig azt mondják az irodalmi németre, amikor a tévében nézik, hogy hát ezek nem beszélnek szépen németül, a bajorok szépen beszélnek, de a rendes, a hochdeutsch, az nem szép tehát azt abszolút olyan idegen nyelvként kezelem, a svábot tudom a magaméként, annak ellenére, hogy sokkal jobban tudok németül, mint svábul, mégis tudom, hogy kicsit a sajátom, a német, az olyan, hogy hogy bárki megtanulhatja nem érzem úgy a sajátomnak ezt a nyelvet, annak ellenére hogy szeretem, de olyan érzelmi kötődés nem nagyon van (ze-19) Továbbadná a német és/vagy a sváb nyelvet a gyermekeinek? valószínű, megtanítani azért egy-két dologra, hát, amit magam sem tudok máshogy, azokra nyilván, meg mondókákra, énekekre viszont mindenképp a németet az iskolában meg kell tanulniuk, igen, meg azt belenevelem, hogy az nagyon fontos, azt nekem is úgy csinálták, hogy a német mindig külön volt ez elvárás, ilyen kötelesség, a német, az menjen (ze-19) hát a magyart mindenképpen, a németet nem biztos, hogyha mondjuk lenne gyerekem, akkor biztos taníttatnám németül, de nem csak németül, hanem máshogyan is én kizárólag magyarul beszélnék vele, mivel nem az anyanyelvem a német, teljesen erőltetettnek érezném, hogy én most németül beszéljek a gyerekemmel idegennek érezném a családban a németet (ks-29) 4. Összefoglalás A magyarországi németek nyelvhasználati szokásaira vonatkozóan a vizsgálat azt tárta fel, hogy a népcsoport nyelvi identitását jelző dialektusok elvesztése által keletkezett űrt képesek kitölteni egyéb működőképes kulturális identitáselemek, ugyanakkor autochton nyelvváltozat, konkrétan a német standard, jelenleg, ill. a közeljövőben biztosan nem lesz képes erre. A különféle családi és kisközösségi kezdeményezések ellenére a hochdeutsch elterjedéséhez szükséges előfeltételek jelenleg sem egyéni, sem közösségi, sem intézményes szinten nem állnak rendelkezésre. Az allochton magyar államnyelvet a legtöbb megkérdezett első- és anyanyelvként, valamint funkcionális értelemben elsődleges nyelvként nevezte meg. Ami az eredmények tükrében csupán diakrón, ill. származási értelemben vehető autochton nyelvváltozatokat illeti, a nyelvjárásokat a fiatalok egyre ritkábban sajátítják el, tehát egyre csekélyebb annak az esélye, hogy továbbadhatják saját gyermekeiknek. A dialektus továbbadása, ill. közvetítése többnyire a nagyszülőknek köszönhető, és a kialakult szokásoknak megfelelően az esetek többségében jellemzővé válik a passzív nyelvtudás, ill. nyelvhasználat. Az egyre gyengülő nyelvjárás-kompetencia ellenére a népcsoport azon fiatal tagjai, akik megismerhették a család (magyarországi német ágának) eredeti anyanyelvét, érzelmileg erősen kötődnek is ahhoz. A megkérdezettek körében (nyelvjárási 241

6 attitűdjeiktől függetlenül) viszont általánosan vallott álláspont a dialektus visszafordíthatatlan elvesztése. A német standard nyelvet a fiatal magyarországi németek a dialektusoktól eltérően intézményes keretek között idegen nyelvként, vagy ritkább esetben német nyelvterületen sajátítják el. Tisztában vannak a nyelv piaci értékével és még a gyakorinak nevezhető negatív iskolai élmények ellenére is motiváltak maradnak német nyelvtudásuk javítására. A természetes beszédhelyzetekben leggyakrabban használt autochton nyelvek sorrendjében a fiatal adatközlőknél a német standard már megelőzi a nyelvjárásokat. Irodalom Bindorffer, Gy Kettős identitás. Etnikai és nemzeti azonosságtudat Dunabogdányban. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó/MTA Kisebbségkutató Intézet. Deminger, Sz Spracherhalt und Sprachverlust in einer Sprachinselsituation. Sprache und Identität bei der deutschen Minderheit in Ungarn. Frankfurt am Main/Wien: Lang (= Vario Lingua 21). Gerner, Zs Zu Identitätskonzepten der Ungarndeutschen um die Jahrtausendwende. Suevia Pannonica. Archiv der Deutschen aus Ungarn