JELENTÉSTERVEZET. A vélemény előadója (*): Sirpa Pietikäinen, Gazdasági és Monetáris Bizottság

Átírás

1 EURÓPAI PARLAMENT Fejlesztési Bizottság /2101(INI) JELENTÉSTERVEZET Adók és a fejlesztés Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén (2010/2101(INI)) Fejlesztési Bizottság Előadó: Eva Joly A vélemény előadója (*): Sirpa Pietikäinen, Gazdasági és Monetáris Bizottság (*) Társbizottsági eljárás az eljárási szabályzat 50. cikke PR\ doc PE v01-00 Egyesülve a sokféleségben

2 PR_INI TARTALOMJEGYZÉK Oldal AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY...3 INDOKOLÁS...8 PE v /12 PR\ doc

3 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Adók és a fejlesztés Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén (2010/2101(INI)) Az Európai Parlament, tekintettel a jó kormányzás adóügyek terén történő előmozdításáról szóló, február 10-i állásfoglalására 1, tekintettel az Adók és a fejlesztés Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén című bizottsági közleményre (COM(2010)0163), tekintettel a monterrey-i nyilatkozatra (2002), a dohai fejlesztésfinanszírozási konferenciára (2008), a párizsi nyilatkozatra (2005) és az accrai cselekvési menetrendre (2008), amelyek kifejezetten a hazai bevételek fejlesztés érdekében történő mozgósításának fő akadályaként azonosították a tőkekiáramlást és a jogellenes pénzmozgást, tekintettel a fejlődő országokkal az adókijátszás és adókikerülés elkerülése érdekében folytatott nemzetközi együttműködés erősítésére irányuló, a német Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Minisztérium által útjára indított, Nemzetközi Adóügyi Platform elnevezésű kezdeményezésre, tekintettel a augusztus 29-i, pretoriai nemzetközi adóügyi konferencia következtetéseire, tekintettel a G20-csoport április 2 3-i londoni csúcstalálkozójának következtetéseire, tekintettel G20-csoport szeptember i pittsburghi csúcstalálkozóját követően kiadott vezetői nyilatkozatra és az erről szóló, október 8-i állásfoglalására 2, tekintettel a G20-csoport április 2-i londoni csúcstalálkozójáról szóló, április 24-i állásfoglalására 3, tekintettel az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1725/2003/EK rendeletnek az operatív szegmensek kiadásával kapcsolatos 8. nemzetközi pénzügyi beszámolási szabvány (IFRS) tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelettervezetről szóló, november 14-i állásfoglalására4, tekintettel a norvég kormányzati bizottság Adóparadicsomok és fejlesztés című, júniusi jelentésére, 1 Elfogadott szövegek, P7_TA(2010) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009) Elfogadott szövegek, P7_TA(2007)0526. PR\ doc 3/12 PE v01-00

4 tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére, tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és véleményére (A7-0000/2010), A. mivel az adórendszer erősítése egyike a millenniumi fejlesztési célok elérése kapcsán a fejlődő országok előtt álló legjelentősebb kihívásoknak, B. mivel a fejlődő országok az adóbevételek teremtése során jelentős kihívásokkal szembesülnek az adóbeszedésre szolgáló humán- és pénzügyi erőforrások elégtelensége, a gyenge adminisztratív kapacitás, a korrupció, a politikai rendszer legitimációjának hiánya és a bevételek egyenlőtlen eloszlása miatt, C. mivel a jogellenes pénzmozgások és tőkekiáramlások fő formáinak körébe tartozik a helytelen transzferárazás, a tőke körbeáramoltatása, az adókedvezmények és az országok között a közvetlen külföldi befektetések vonzása érdekében zajló adóverseny, valamint a nem átlátható és előnytelen beruházási jegyzőkönyvek, D. mivel a belföldi források mozgósításának lehetőségét a vámtarifa-liberalizációval jellemzett globális viszonyok tovább gyengítik, I. Az adózás jelentősége a millenniumi fejlesztési célok elérésében 1. egyetért a Bizottsággal abban, hogy a hatékony és igazságos adórendszer döntő fontosságú a szegénység csökkentése, a helyes kormányzás és az államépítés szempontjából; 2. üdvözli a Bizottság támogatásnyújtás fokozására irányuló javaslatát az adóreformokhoz való segítségnyújtás és az adóigazgatások megerősítése érdekében az AKCS-országok esetében az EFA, továbbá a fejlesztési együttműködési eszköz és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz, valamint a nemzeti felügyeleti szervek, parlamentek és nem állami szereplők támogatása révén; A fejlődő országok által az adóbevételek teremtése során tapasztalt nehézségek 3. aggodalommal állapítja meg, hogy az adórendszert sok szegény országban továbbra is a rendkívül szűk adóalap, a kiváltságosokat megillető adómentességek, a természeti erőforrásokból származó, jelentős bevételek elszámolatlansága, valamint a jelentős adókikerüléshez kapcsolódó nagyarányú jogellenes pénzmozgások jellemzik; 4. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az adóparadicsomok gyengítik a demokratikus kormányzást, jövedelmezőbbé teszik a gazdasági bűnözést, ösztönzik a járadékvadászatot, és fokozzák az adóbevételek elosztásának méltánytalanságát; sürgeti az EU-t, hogy a nemzetközi pénzügyi és fejlesztési intézményeken belül állítsa a napirend élére az adóparadicsomok és a korrupció elleni küzdelmet; 5. hangsúlyozza, hogy a globalizáció súlyosbítja a fejlődő országok költségvetési problémáit; PE v /12 PR\ doc

5 6. hangsúlyozza, hogy a WTO-megállapodásokból és a regionális kereskedelmi megállapodásokból eredően csökkenő külkereskedelmi adók akut probléma elé állítják a legszegényebb országokat, amelyek a legjobb esetben is csak a kiesett külkereskedelmi adókból származó bevételeik körülbelül 30%-át pótolják; II. Hatékony, eredményes, igazságos és fenntartható adórendszerek támogatása 7. sürgeti a Bizottságot, hogy terjessze ki segítségnyújtását a fejlődő országok igazságszolgáltatási és korrupcióellenes szerveinek erősítésére, ténylegesen építse be a helyes adóügyi kormányzás elveit az országos és regionális stratégiai dokumentumok programozásába, végrehajtásába és nyomon követésébe, valamint hogy a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokba módszeresen foglaljon bele a helyes kormányzásra vonatkozó záradékot; 8. emlékeztet arra, hogy a szegény országok számára a fő kihívás az adóalap kiszélesítése; rámutat arra, hogy a külkereskedelmi adók csökkenése fogyasztási adók (HÉA vagy energiaadók) bevezetéséhez vezet; úgy ítéli meg, hogy még ha a HÉA lehetővé is teheti az adóalap szélesítését a jelentős informális szektorral rendelkező gazdaságokban, nem ideális eszköz, mivel a szegényeket sújtja legerősebben; meggyőződése, hogy az adóreformmal kapcsolatos uniós segítségnyújtásnak a közvetlen adózás kialakítására kell irányulnia; 9. emlékeztet arra, hogy az adóverseny befolyásolja az adóteher tőketulajdonosok, illetve bérből és fizetésből élők közötti eloszlását; hangsúlyozza, hogy az adóverseny költségei magasabbak a fejlődő országok számára, mivel adóbevételeik nagyobb része származik tőkéből, és kevés lehetőségük kínálkozik alternatív adók beszedésére; megítélése szerint a multinacionális vállalkozásoknak méltányos részt kell vállalniuk az adókból, míg a fejlődő országoknak politikai térrel kell rendelkezniük tőkekorlátozások előírására; III.Átlátható, együttműködő és igazságos nemzetközi adózási környezet kialakítása Helytelen árazás a kereskedelmen belül 10. hangsúlyozza, hogy a kereskedelmen belüli helytelen árazás az illegális pénzkiáramlás egyik legjelentősebb hajtóereje; felhívja az EU-t, hogy dolgozzon ki konkrét javaslatokat annak biztosítására, hogy a G20-csoport, az OECD, az ENSZ és a WTO mutatók és módszerek szélesebb körét vegye figyelembe a helytelen kereskedelmi árazás kezelése során, amelyek körébe beletartozik az összehasonlítható nyereség módszere, egy amerikai módszer, amely ígéretesnek mutatkozik az ügyletek helytelen árazásának meghatározásában; 11. sürgeti az EU-t, hogy a G20-csoporton és az OECD-n belül védje meg a megtakarítások adójával foglalkozó uniós irányelv fő vonalait követő, automatikus adóügyi információcsere elvét, a titoktartással visszaélő jogrendszerekbe irányuló illegális pénzmozgások megfékezésének eszközeként; Nyersanyag-kitermelő iparágak 12. sürgeti a természeti erőforrások hozadékainak nagyobb átláthatóságát előmozdító PR\ doc 5/12 PE v01-00

6 kezdeményezések kialakítását, egyebek között az OECD vesztegetés elleni egyezménye és a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés révén; üdvözli az Egyesült Államok konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló új törvényét, és felkéri a Bizottságot, hogy ezt az irányt követve tegyen javaslatot jogalkotási kezdeményezésre; 13. emlékeztet arra, hogy a pénzügyi beszámolás minősége kulcsfontosságú az adókijátszás elleni eredményes küzdelemhez; ragaszkodik ahhoz, hogy az IASB a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok körébe vegye fel azt a követelményt, miszerint minden multinacionális vállalatnak országonkénti bontásban is be kell számolnia jövedelméről és a fizetett adóról; A donorkoordináció javítása 14. tudomásul veszi az ITC tájékozódó felmérésének megállapításait, miszerint az adózás és fejlesztés terén további donorkoordinációra van szükség; ösztönzi a Bizottságot, hogy ezen irányvonal mentén tegyen kezdeményezéseket, és fokozza a többoldalú és regionális kezdeményezések úgymint az afrikai adóhatóságok fóruma és az adóhatóságok Amerika-közi központja támogatását; Az adóparadicsomok elleni küzdelem nemzetközi fegyvertárának fejlesztése 15. hangsúlyozza, hogy a hagyományos hivatalos fejlesztéstámogatás kudarcot fog vallani a globális szegénység felszámolásában, amennyiben a G20-csoporton, az OECD-n és az EU-n belül nem kerül sor nagyra törő intézkedésekre az adóparadicsomok és a káros adózási struktúrák visszaszorítása céljából; 16. megjegyzi, hogy a G20-csoport április 2-i csúcstalálkozója óta az offshore pénzügyi központok elkötelezték magukat az OECD átláthatóságra és információcserére vonatkozó standardjai mellett; megjegyzi azonban, hogy az adóparadicsomok káros struktúrái még mindig túlsúlyban vannak; ismételten az adóparadicsomok elleni küzdelmet célzó, az OECD keretrendszerén túlmutató intézkedéseket szorgalmaz, figyelemmel e rendszer különféle hiányosságaira; 17. aggodalmának ad hangot az adózási egyezmények adóbevételek elosztására gyakorolt sajnálatos hatása miatt; megjegyzi, hogy az a módszer, hogy az adóztatás jogát a székhely szerinti adózás elve, nem pedig a forrásország elve alapján adják meg, hozzájárul ahhoz, hogy az adóparadicsomok kedvezőbb hellyé váljanak; álláspontja szerint az adóegyezmények méltányossági szempontból felülvizsgálatra szorulnak, ami maga után vonja annak lehetőségét, hogy az adóztatás elsődleges jogát a forrásország kapja meg, ahol a tényleges tevékenységet folytatják; 18. olyan nemzetközi egyezmény elfogadását szorgalmazza, amelynek célja a káros adózási struktúrák felszámolása, és amely mind a nem együttműködő országokat, mind az adóparadicsomokkal együttműködő pénzintézeteket sújtó szankciókat tartalmaz; sürgeti az EU-t, hogy fogadjon el az Egyesült Államok adóparadicsomokkal való visszaélést megállító törvényéhez hasonló intézkedéseket; 19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, PE v /12 PR\ doc

7 valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek. PR\ doc 7/12 PE v01-00

8 INDOKOLÁS Háttér 2009 áprilisában az Európai Bizottság közleményt adott ki A jó kormányzás előmozdítása az adóügyek terén címmel, azzal a szándékkal, hogy vitát indítson azokról a konkrét intézkedésekről, amelyeket a jó adóügyi kormányzás elveinek (átláthatóság, információcsere és igazságos adóverseny) erőteljesebb előmozdítása érdekében tenni lehetne. Emellett a Bizottság kiadta az Adók és a fejlesztés Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén című munkadokumentumot is. A bizottsági dokumentum célja az adózási és fejlesztési politikák közötti szinergiák javítása és azok eredményesebbé tétele a fejlődő országok által a bevételek adóztatáson keresztül történő mozgósítása során tapasztalt nehézségek mind a belföldi, mind a nemzetközi tényezők azonosításával és néhány javaslattal arra nézve, hogy az EU milyen módon tehet többet, és használhatja ki megfelelőbben meglévő pénzeszközeit és instrumentumait. Ezen túlmenően az Európai Parlament 2010 februárjában állásfoglalást hagyott jóvá ugyanerről a témáról. 1. Észrevételek a bizottsági dokumentumhoz Pozitív elemek: A millenniumi fejlesztési célok elérése és adóügyi kormányzás A Bizottság egyértelműen elismeri a kapcsolatot a millenniumi fejlesztési célok elérése és az adóügyi kormányzás között. Az adóztatás alapvető fontosságú az elszámoltatható és válaszképes demokratikus rendszer alapjainak megteremtésében. A fejlesztési stratégiákkal kapcsolatos felelősségvállalás elve Az EU elkötelezett a fejlesztési stratégiákkal kapcsolatos felelősségvállalás elve mellett, és elismeri, hogy elsősorban maguk a fejlődő országok felelősek bevételi rendszereik javításáért, saját gazdasági és politikai körülményeiknek, illetve választásaiknak megfelelően. Elkötelezettség a fejlődő országok adórendszereinek támogatása mellett A Bizottság a támogatásnyújtás fokozása során a fejlődő országok adórendszereinek kialakítása és a helyes kormányzás elveinek az adózás terén történő végrehajtása kapcsán kívánja felhasználni az uniós eszközöket, vagyis nagyobb figyelmet kíván fordítani a helyes adóügyi kormányzás elveinek az országos és regionális stratégiai dokumentumok programozásába, végrehajtásába és nyomon követésébe történő eredményes beépítésére. Országonkénti bontást meghatározó pénzügyi beszámolási standard A Bizottság támogatja a multinacionális cégek tekintetében az országonkénti bontást előíró pénzügyi beszámolási standardot mint a nemzetközi adókijátszási és adókikerülési gyakorlat PE v /12 PR\ doc

9 felderítésének eszközét. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy egy vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló közlemény fogja megvizsgálja, hogy hogyan lehetne kialakítani egy olyan rendszert, amelyben az éves számvitel keretében kötelezően közzéteszik a kormányzásra vonatkozó információkat. Nemzetközi párbeszéd és együttműködés adóügyekben A Bizottság célja adóügyekben a nemzetközi párbeszéd és együttműködés folyamatának felgyorsítása, mégpedig a fejlődő országok megfelelő nemzetközi fórumokon való részvételének erősítésével. Adóügyi információcsere-egyezmények (TIEA) A Bizottság kitart amellett, hogy a megtakarítások adóztatásáról szóló uniós irányelv mintáját követő, automatikus információcserén alapuló adóügyi információcsere-egyezményeket kell akár többoldalú mechanizmuson keresztül megkötni és végrehajtani. Negatív elemek: Vámbevételek Ez a dokumentum nem tér ki a kereskedelmi liberalizációnak a vámbevétel szempontjából az alacsony jövedelmű országokra gyakorolt negatív hatására. Miközben ismételten megerősíti annak szükségességét, hogy a bevételi forrásoknak el kell mozdulniuk a közös külső vámtarifáktól az egyéb típusú adók felé, a regionális integráció további kereskedelemliberalizáció útján történő elmélyítését ajánlja. Ilyen módon a Bizottság teljességgel tagadja a vámbevételek apadása révén különösen a szegény országokban okozott nehézségeket, amelyek az IMF vizsgálatai szerint kieső külkereskedelmi adóiknak legjobb esetben is csak 30%-át pótolták. A közleményből ugyancsak hiányoznak a méltányos és progresszív adórendszer biztosításának céljából az adóalap kiterjesztésére szolgáló javaslatok. Az OECD jelenlegi szépséghibái A Bizottság igyekszik ösztönözni és támogatni a fejlődő országokat, hogy fogadják el és hajtsák végre a nemzetközi standardokat az adózás terén, anélkül hogy az OECD összefüggésében bírálná vagy észrevételezné azok jelenlegi szépséghibáit. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az OECD magatartási kódexe lehetővé teszi a kormányoknak, hogy pusztán azáltal elkerüljék a feketelistájára való felkerülést, hogy megígérik az információcsere elveinek betartását, ezzel azt a tényleges végrehajtás helyett puszta elvi nyilatkozattá degradálva. Az OECD transzferár-képzési iránymutatásainak elfogadása és végrehajtása A Bizottság miközben támogatja az OECD transzferár-képzési iránymutatásainak a fejlődő országokban történő elfogadását és végrehajtását megemlíti annak szükségességét, hogy megvizsgálják a szokásos piaci feltételek elvének alkalmazását, és nem tesz javaslatot más módszertanra. Az adóbevételek apadása Sajnálatos módon nem esik említés az adóbevételeknek a globalizált gazdaságban az országok között folyó adóversenyből eredő apadásáról. Néhány szükséges lépés PR\ doc 9/12 PE v01-00

10 A. Az adóparadicsomok elleni küzdelem 1. Az adóparadicsomok elleni küzdelem kulcsfontosságú prioritás a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez. Az adóparadicsomok valójában hozzájárulnak a fejlődő országokban az intézmények és a politikai rendszer minőségének gyengítéséhez. Jövedelmezőbbé teszik a gazdasági bűnözést, ösztönzik a járadékvadászatot, és fokozzák az adóbevételek elosztásának méltánytalanságát. i. Az adóparadicsomokban működő titoktartás információs aszimmetriát hoz létre a befektetők között, és következésképpen csökkenti a nemzetközi pénzügyi piacok hatékonyságát. Ez a helyzet magasabb kockázati prémiumokat eredményez, és ezzel növeli a hitelezés költségeit a gazdag és a szegény országok számára egyaránt. ii. Az adózási egyezmények segítenek abban, hogy az adóparadicsomok kedvezőbb helyszínné váljanak. A kétoldalú adózási egyezmények kiterjedt hálózata a kettős adóztatás potenciális problémáját kívánja megoldani, amely abból az elvből ered, hogy a nemzetközi adójog szerint a tőkejövedelmek megadóztatására jogosult a tulajdonos lakóhelye vagy bejegyzése szerinti ország (lakóhely/székhely szerinti adózás elve) és az az ország is, amelyben a jövedelmet megkeresték (a jövedelem forrása szerinti államban történő adózás elve). Adóparadicsomok esetében, ahol a jogalanyok kizárólag az adózási lehetőségek miatt vetetik magukat nyilvántartásba, a lakóhely/székhely szerinti adózás elve az adóbevételek egyenlőtlen elosztását idézi elő, mivel az adóparadicsomban a gazdasági tevékenységnek csak igen kis része zajlik. Ilyen körülmények között a méltányosság elvéből az következik, hogy az adóztatás jogának azt az országot kell megilletnie, ahonnan a jövedelem származik. iii. Noha az OECD-tagok és fejlődő országok közötti számos adózási egyezmény figyelembe veszi a lakóhely/székhely szerinti adózás elvének az adóbevételek eloszlására gyakorolt hatását azáltal, hogy a jövedelem forrása szerinti országnak jogot ad forrásadó meghatározott összegig történő kivetésére (ez a rendszer biztosítja tehát, hogy a forrásország is részesüljön az adóbevételekből), az adóparadicsomok és más fejlődő országok közötti adózási megállapodások ilyen forrásadóról nem rendelkeznek. iv. Az adóparadicsomok és fejlődő országok közötti adózási egyezmények gyakorta hozzájárulnak az utóbbiak adóalapjának jelentős csökkenéséhez, miközben a gyenge államháztartás számos fejlődő országban az alapvető problémák egyike. Az adózási egyezmények továbbá nem érintik az adóparadicsomokban létező káros struktúrákat (mint a titoktartási szabályok és a fiktív székhely használatát). Ezért fontos annak biztosítása, hogy az adózási egyezmények ne akadályozzák az adóparadicsomok elleni további intézkedéseket, és azokat megfelelően módosítani kell. B. Helytelen árazás a kereskedelmen belül Az illegális pénzkiáramlások egyik legjelentősebb hajtóereje a cégcsoporton belüli ügyletek azzal a céllal történő helytelen árazása, hogy a nyereséget a magas adójú országokból alacsony adójú országokba vigyék át. Ez a gazdag és a szegény országok számára egyaránt jelentős probléma: a belföldi és multinacionális vállalatok között kiterjedt versenytorzulást eredményez, és az adóbevételek jelentős csökkenéséhez vezethet. Noha léteznek OECD PE v /12 PR\ doc

11 iránymutatások a multinacionális vállalatok transzferár-megállapítása tekintetében, ezeken van javítanivaló. C. Az adóparadicsomok elleni küzdelem nemzetközi fegyvertárának gyenge pontjai Noha számos nemzetközi szervezet munkálkodik az adóparadicsomok káros hatásaihoz kapcsolódó kérdéseken (az OECD, az IMF, a FATF, az FSF, az ENSZ), e szervezetek egyike sem rendelkezik kifejezetten az adóparadicsomokra vonatkozó megbízással. Az e téren folyó nemzetközi együttműködés elsősorban a pénzmosásra és olyan adózási egyezmények létrehozására irányul, amelyekben szerepel a másik államtól egyes adóügyekre vonatkozó információk megszerzésének joga. Emellett a nemzetközi keretrendszer több alapvető hiányosságban is szenved: a fejlődő országokat kizárják számos kezdeményezésből (mint az OECD és a FATF esetében); egyik kezdeményezés sem alkalmas az illegális pénzmozgásokhoz kapcsolódó alapvető problémák többek között a tulajdonjogra vonatkozó információk automatikus cseréjének és a vállalaton belüli transzferár-megállapításba való betekintés hiányának megoldására; a különféle fórumokon és kezdeményezésekben való teljes körű részvétel gyakorta olyan szintű szakértelmet és kapacitást igényel, amellyel számos fejlődő ország nem rendelkezik. D. A természeti erőforrások átka A (bőséges természeti erőforrások, különösen az olaj és ásványi anyagok hozadékát élvező,) szelvényvagdosónak is nevezhető államokat, amelyeknek nincs szükségük polgáraik megadóztatására, gyakran a következők jellemzik: függetlenek az adózó polgároktól, és ennélfogva nem fogékonyak azok igényeire; az átfogó gazdasági fejlődés előmozdítására csak szórványosan rendelkeznek ösztönzőkkel; az olajbevételeket használják fel az ellenzék megvásárlására és az elnyomó belbiztonsági szervezet finanszírozására; az adók kigazdálkodására és kezelésére szolgáló, eredményes közigazgatás létrehozására kevés ösztönzővel rendelkeznek. Kezdeményezéseket indítottak el annak érdekében, hogy átláthatóbbá tegyék a természeti erőforrások hozadékainak elköltését, köztük olyan innovatív vállalkozásokat is, mint a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI). Ezeket a kezdeményezéseket támogatni kell, miközben a nemzetközi vállalatcsoportoknak országonkénti kell közzétenniük eredményüket és a fizetett adót, hogy lehetséges legyen a működésük helye szerinti fejlődő országokban általuk fizetett adó összehasonlítása. Az országonkénti beszámolás karöltve jár a vállalati társadalmi felelősség multinacionális vállalatok általi támogatásával. E. Globalizáció és költségvetési problémák PR\ doc 11/12 PE v01-00

12 A globalizáció súlyosbítja a költségvetési problémákat, mivel a nemzetközileg mobil tőke megadóztatása nehezebbé válik. Ez a probléma különösen az adóparadicsomokban bejegyzett vállalatok tőkenyereségének megadóztatásához kapcsolódik. A fejlődő országoknak megfelelő politikai térre van szükségük a tőkekorlátozások és egyéb spekulációellenes és pénzügyi stabilizációs intézkedések elrendeléséhez. Az adóalap kiszélesítése Az adóalap szélesítése kulcsfontosságú a fejlődő országok számára a millenniumi fejlesztési célok elérésének lehetővé tételében 1. Az elmúlt húsz évben az adóreformok során világszerte a külkereskedelmi adókra való támaszkodásról a széles adózói körtől beszedett fogyasztási adókra (HÉA) való áttérés volt tapasztalható. Egy probléma, amelyet kezelni kell, a külkereskedelmi adók (vámtarifa-liberalizáció következtében történő) viszonylagos visszaesésének kezelése, valamint a fogyasztási adók, úgymint a HÉA vagy energiaadók bevezetése. Noha a közvetett adózás gyakorlati lehetőség a jelentős informális szektorral rendelkező gazdaságokban az adóalap szélesítésére, a HÉA nem ideális eszköz, mivel az regresszív adózási rendszerből áll. Ezen túlmenően a HÉA-nak megvan az a hátránya is, hogy beszedése nehezebb, mint azon külkereskedelmi adóké, amelyeknek a helyébe lép. Az adóreformoknak a közvetlen adózás fejlesztésére kell irányulniuk, annak egyidejű biztosításával, hogy a multinacionális vállalkozások méltányos részt vállaljanak az adókból. Az adóztatási stratégia iránti felelősségvállalás Az adóztatás nem pusztán technikai kérdés, amely a helyi hatalmi viszonyok figyelembe vétele nélkül egyik környezetből a másikba átvihető. A donorok felfogásának érzékenynek kell lennie az egyes országok sajátos társadalmi-gazdasági környezetére. Donorok közötti jobb koordináció A donorok többet tehetnek a partnerországokban a bevételteremtő erőfeszítések támogatására olyan eszközökkel, amelyek valószínűleg javítani fogják a kormányzást. Az IMF egy 2005-ös vizsgálata azt mutatja, hogy a 2005-ben kormányzati közigazgatásra, gazdaságpolitikára és közszektorbeli pénzügyi igazgatásra adott 7,1 milliárd USD kétoldalú segélyből csak 1,7 %-ot fordítottak adózással kapcsolatos segítségnyújtásra. Ez a szám 2004-ben 2,7 %, 2003-ban 2,2 %, 2002-ben pedig 3,5 % volt 2. Ezen túlmenően szükség van arra, hogy jobban figyelembe vegyék a különféle segélymódozatok belföldi elszámoltathatóságra és adózásra gyakorolt hatását. 1 Míg a fejlett országokban a személyi jövedelemadó körülbelül a GDP 7%-át adja, és azt a lakosságnak körülbelül 45%-a fizeti meg, a fejlõdõ országok esetében ugyanez a szám mindössze a GDP 2%-a, ami a lakosság kevesebb mint 5%-ától folyik be. 2 Forrás: Kormányzás, adózás és elszámoltathatóság: kérdések és gyakorlatok, OECD PE v /12 PR\ doc