CXIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 1357 Ft 5. SZÁM

Átírás

1 CXIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 1357 Ft 5. SZÁM AZ IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA B U D A P E S T, M Á J U S 3 1. TARTALOM A KORMÁNY TAGJAINAK RENDELETEI Oldal 15/2006. (IV. 7.) IM r. a fel szá mo lá si el já rás irán ti ké re lem benyújtását megelõzõ fizetési felszólítás formai és tartalmi kellékeirõl /2006. (IV. 7.) IM r. a fel szá mo lót a zá log tárgy ér té ke sí té sével összefüggésben megilletõ díjról /2006. (IV. 7.) IM r. a Ta nács fi ze tés kép te len sé gi el já rá sok ról szó ló 1346/2000/EK ren de le té nek 40. cik ké ben elõ írt ér te sí tés for mai és tartalmi kellékeirõl /2006. (IV. 12.) IM r. a Ma gyar Sza ba dal mi Hi va tal ál tal ve ze tett ön kén tes mû nyil ván tar tás rész le tes sza bá lya i ról /2006. (IV. 24.) IM r. az igaz ság ügyi szak ér tõi iga zol vány ról /2006. (IV. 24.) IM r. a tár sa dal mi bûn meg elõ zés sel össze függõ kiadások, támogatások fejezeti kezelésû elõirányzat pályázati úton tör té nõ fel hasz ná lá sa sza bá lyo zá sá ról szó ló 21/2004. (V. 7.) IM rendelet módosításáról ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HATÁROZAT 12/2006. (IV. 24.) AB h. az Alkotmánybíróság határozata JOGEGYSÉGI HATÁROZATOK 1/2006. BJE szám a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata /2006. PJE szám a Ma gyar Köz tár sa ság Leg fel sõbb Bí ró sá ga jog egy sé gi ha tá ro za ta /2006. KJE szám a Ma gyar Köz tár sa ság Leg fel sõbb Bí ró sá ga jog egy sé gi ha tá ro za ta /2006. KJE szám a Ma gyar Köz tár sa ság Leg fel sõbb Bí ró sá ga jog egy sé gi ha tá ro za ta /2006. PJE szám a Ma gyar Köz tár sa ság Leg fel sõbb Bí ró sá ga jog egy sé gi ha tá ro za ta KÖZLEMÉNYEK Az Egészségügyi Minisztérium közleménye az eltereléshez kapcsolódó, az elõzetes állapotfelmérést végzõ, a kábítószer-függõséget gyógyító kezelést és a kábítószer-használatot kezelõ más ellátást biztosító egészségügyi szolgáltatók jegyzékérõl A 26/2003. (V. 16.) ESZCSM GYISM együt tes ren de let ben fog lal tak alap ján vég zen dõ meg elõ zõ-fel vi lá go sí tó szol gál ta tás (el te re lés) te rü le ti el lá tá si kötelezettsége JOGSZABÁLYMUTATÓ A Ma gyar Köz löny ben áp ri lis 1. nap já tól április 30. napjáig közzétett jogszabályok jegyzéke SZERVEZETI HÍREK Kinevezések Pá lyá za ti fel hí vások

2 1738 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám A Kormány tagjainak rendeletei Az igazságügy-miniszter 15/2006. (IV. 7.) IM rendelete a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelõzõ fizetési felszólítás formai és tartalmi kellékeirõl A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 85. -ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következõket rendelem el: 1. A Cstv ának (1) bekezdésében meghatározott, a Cstv a (2) bekezdésének a) pontja szerinti fizetési felszólításnak (a továbbiakban: fizetési felszólítás) tartalmaznia kell: a) az arra való figyelmeztetést, hogy felszámolási eljárás kezdeményezhetõ az adós ellen, ha a fizetési felszólítás kézhezvételétõl számított 15 napon belül nem vitatja indokolt írásbeli nyilatkozatban a fizetési felszólításban megjelölt követelést és nem is egyenlíti azt ki, b) az adós nevét és címét, c) a hitelezõ nevét és címét, d) a követelés azon belül a fõkövetelés és járulékai (tõkekövetelés és kamatok) összegét, mértékét és esedékességét, e) a tartozás jogcímét, f) az engedményezõ nevét és az engedményezés idõpontját, ha a hitelezõ a követelést engedményezés útján szerezte, g) a hitelezõ meghatalmazott képviselõjének nevét és címét, ha a hitelezõ meghatalmazott képviselõ útján jár el, h) a hitelezõ vagy a hitelezõ meghatalmazott képviselõjének aláírását. 2. Fizetési felszólításnak minõsül: a) a melléklet szerinti, megfelelõen kitöltött formanyomtatvány, vagy b) bármely, írásba foglalt nyilatkozat, amely tartalmazza az 1. -ban foglaltakat. 3. Amennyiben a hitelezõ meghatalmazott képviselõje útján jár el, a fizetési felszólításhoz csatolni kell a meghatalmazás egy példányát. 4. Ez a rendelet július 1-jén lép hatályba. Melléklet a 15/2006. (IV. 7.) IM rendelethez A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló évi XLIX. törvény 24. (1) bekezdésében meghatározott, 27. -a (2) bekezdésének a) pontja szerinti fizetési felszólítás Fontos! Saját érdekében gondosan olvassa el ezt a figyelmeztetést! Ha e fizetési felszólítás kézhezvételétõl számított 15 napon belül nem vitatja indokolt írásbeli nyilatkozatban a jelen fizetési felszólítás szerinti követelést és nem is egyenlíti azt ki, felszámolási eljárás kezdeményezhetõ! adós részére (név, székhely)

3 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY hitelezõ (név, cím/székhely, cégjegyzékszám/adószám) képviseletében (meghatalmazott neve és címe)* felszólítom, hogy ezen felszólítás kézhezvételétõl számított 15 napon belül részemre fizesse meg a következõ összegeket: 1. Fõkövetelés címén... Ft-ot, 2. továbbá... Ft után... -tól... -ig... % **... Ft után... -tól... -ig... %... Ft után... -tól... -ig... %... Ft után... -tól a kifizetés napjáig járó... % kamatot. Az adós a fenti összegekkel azért tartozik, mert: A fõkövetelés esedékessé válásának idõpontja: (Csak abban az esetben töltendõ ki, ha a hitelezõ a követelést engedményezés útján szerezte:) Eredeti hitelezõ (engedményezõ) Név Az engedményezés(ek) idõpontja Engedményes * Csak abban az esetben töltendõ ki, ha a hitelezõ meghatalmazott képviselõ útján jár el. ** A kamat mértéke valamely mutatóra vagy számítási módszerre utalással is meghatározható.

4 1740 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám Egyéb információ:*** A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló évi XLIX. törvény 27. -a: 27. (1) A bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. A bíróság a felszámolást elrendelõ végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követõ 60 napon belül hozza meg. A felszámolás kezdõ idõpontja a felszámolást elrendelõ jogerõs végzés közzétételének napja (28. ). (2) A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha a) korábban nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követõ a felszámolási eljárás kezdeményezésére vonatkozó figyelmeztetést is tartalmazó fizetési felszólítás kézhezvételétõl számított 15 napon belül indokolással alátámasztott írásbeli nyilatkozatával nem vitatta és nem egyenlítette ki, vagy b) a jogerõs bírósági határozatban megállapított teljesítési határidõn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy c) a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy d) a fizetési kötelezettségét a csõdeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette. (3) Amennyiben a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott iratokat postán küldték, azt a tértivevényen feltüntetett átvételi idõpontban, ajánlott küldemény esetében pedig ellenkezõ bizonyításig a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. (4) Az adós fizetésképtelensége a (2) bekezdésben meghatározott esetekben sem állapítható meg, ha a bíróság által a tartozás kiegyenlítésére a 26. (3) bekezdése alapján engedélyezett határidõ még nem telt el. (5) Ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti...., 20.. (év)... (hó)... -án (nap)... a hitelezõ vagy meghatalmazott képviselõjének aláírása *** Például annak a bankszámlának a száma, amelyre a hitelezõ a tartozás megfizetését kéri.

5 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1741 Az igazságügy-miniszter 16/2006. (IV. 7.) IM rendelete a felszámolót a zálogtárgy értékesítésével összefüggésben megilletõ díjról A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 85. -ának (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következõket rendelem el: 1. A felszámoló az e rendeletben foglaltak szerint jogosult a Cstv. 49/D. -ának (1) bekezdése alapján a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból az õt megilletõ díjat (a továbbiakban: díj) érvényesíteni. díjat kiegészítve az általános forgalmi adó fizetéséhez szükséges összeggel a felszámoló jogosult közvetlenül az adós pénzintézetnél vezetett számlájával szemben érvényesíteni. 5. A felszámoló Cstv ai alapján ténylegesen kifizethetõ díját az e rendelet szerint érvényesített díjjal csökkentett összegben kell megállapítani. 6. E rendelet január 1-jén lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a hatálybalépését követõen indult eljárásokban kell alkalmazni. 2. A zálogtárgy értékesítésébõl vételárként befolyt összeget elsõdlegesen a zálogtárgy megõrzésének, állaga megóvásának, értékesítésének költségeire kell fordítani. 3. A díj mértéke a zálogtárgy értékesítése során befolyt az általános forgalmi adóval csökkentett vételár 4%-a. 4. (1) A felszámolónak a díj összegét megnövelve az általános forgalmi adó fizetéséhez szükséges összeggel az adós pénzintézetnél vezetett számláján elkülönítve kell kezelnie, és a felszámolási eljárás során a Cstv ában meghatározott közbensõ mérlegben, illetve a felszámolási eljárás befejezésekor a Cstv ában meghatározott felszámolási zárómérlegben a Cstv ának (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével külön is meg kell jelölnie. A díjat az általános forgalmi adó összegével növelten is meg kell jelölni. (2) A közbensõ mérlegnek (felszámolási zárómérlegnek) tartalmaznia kell a befolyt vételárat, illetve a zálogjogosult hitelezõ részére a zálogjoggal biztosított követelésének kielégítésére kifizetett vételárrészt. (3) A bíróság a közbensõ mérlegrõl (felszámolási zárómérlegrõl) hozott végzésében rendelkezik arról is, hogy a Az igazságügy-miniszter 17/2006. (IV. 7.) IM rendelete a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének 40. cikkében elõírt értesítés formai és tartalmi kellékeirõl A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 85. -ának (6) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következõket rendelem el: 1. A melléklet szerinti, megfelelõen kitöltött formanyomtatvány alkalmazásával történt értesítés megfelel az adósnak az eljárásindítás helyétõl eltérõ tagállamban szokásos tartózkodási hellyel, lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezõ, ismert hitelezõinek értesítésére nézve a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének 40. cikkében elõírt követelményeknek. 2. Ez a rendelet július 1-jén lép hatályba.

6 1742 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám Melléklet a 17/2006. (IV. 7.) IM rendelethez Felhívás követelés bejelentésére. Határid k betartandók! Convocatoria para la presentación de créditos. Plazos aplicables. Opfordring til anmeldelse af fordringer. Vær opmærksom på fristerne. Aufforderung zur Anmeldung einer Forderung. Etwaige Fristen beachten!. µ. Invitation to lodge a claim. Time limits to be observed. Invitation à produire une créance. Délais à respecter. Invito all insinuazione di un credito. Termine da osservare. Oproep tot indiening van schuldvorderingen. In acht te nemen termijnen. Aviso de reclamação de créditos. Prazos legais a observar. Kehotus saatavan ilmoittamiseen. Noudatettavat määräajat. Anmodan att anmäla fordran. Tidsfrister att iaktta. Výzva k p ihlášení pohledávky. Závazné lh ty. Poziv k prijavi terjatve. Roki, ki jih je treba upoštevati! N ude esitamise kutse. Järgitavad tähtajad. Uzaicin jums iesniegt pras jumu. Termi i, kas j iev ro. Výzva na prihlásenie poh adávky. Je potrebné dodrža stanovené termíny. Stedina g al pre entazzjoni ta talba. Limiti ta - mien li g andhom ji u osservati. Uzaicin jums iesniegt pras jumu. Termi i, kas j iev ro. Wezwanie do zg oszenia wierzytelno ci. Przestrzega terminów. 1. A felszámolási eljárást elrendelõ bíróság: 2. A felszámolási eljárást elrendelõ bírósági határozat ügyszáma: 3. A felszámolási eljárást elrendelõ bírósági határozat meghozatalának idõpontja: 4. Az adós neve és címe: 5. Az eljárás típusa: fõeljárás/területi eljárás* 6. A felszámoló neve, címe: 7. A felszámolási eljárást elrendelõ bírósági határozat Cégközlönyben való közzétételének napja: 8. A felszámolási eljárást elrendelõ bíróság Gazdasági Hivatala díjfedezeti számlájának száma: Az 1. pont szerinti bíróság a 2. pont szerinti ügyszám alatt, a 3. pont szerinti idõpontban hozott határozatában a 4. pont szerinti adós ellen felszámolási eljárást indított. E felszámolási eljárás a Tanács 1346/2000/EK Rendelete (a továbbiakban: Rendelet) szerinti eljárás (5. pont). A 3. pont szerinti idõpont a fizetésképtelenségi eljárás megindításának idõpontja [Rendelet, 2. cikk f) pont]. A bíróság határozatában kijelölte a 6. pont szerinti felszámolót. Ezen értesítés alapja a Rendelet 40. cikke, amely szerint a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helyétõl eltérõ tagállamban szokásos tartózkodási hellyel, állandó lakóhellyel, székhellyel rendelkezõ, ismert hitelezõket tájékoztatni kell a fizetésképtelenségi eljárás megindulásáról. * A megfelelõ aláhúzandó.

7 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1743 A Rendelet 39. cikke szerint bármely hitelezõnek ideértve a tagállamok adóhatóságait és társadalombiztosítási hatóságait, akinek szokásos tartózkodási helye, állandó lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van, mint az eljárást megindító állam, jogában áll írásban bejelenteni követeléseit a fizetésképtelenségi eljárásban. A hitelezõi követelések bejelentésére elõírt határidõ A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 28. -ának (1) bekezdése alapján a bíróság elrendelte a határozat Cégközlönyben való közzétételét. A bírósági határozat közzététele a 7. pont szerinti idõpontban megtörtént. Az ettõl az idõponttól számított 40 napos határidõn belül kell a követelést a hitelezõknek a felszámoló (6. pont) számára írásban bejelenteni [Cstv. 28. (2) bekezdés f) pont]. A követelést bejelentõ irat ajánlott küldeményként postára adható legkésõbb a határidõ utolsó napján. A követelés bejelentésének kötelezettsége a dologi biztosítékkal rendelkezõ hitelezõkre is kiterjed. A Cstv ának (1) bekezdése szerint a felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és amelynek tekintetében a Cégközlönyben való közzététel idõpontját vagy ha a követelés késõbb keletkezett, a keletkezését követõen nem került sor engedményezésre. A hitelezõi követelések bejelentésére elõírt határidõ elmulasztásának jogkövetkezménye Az adóssal szemben fennálló olyan követeléseket, amelyeket a felszámolás közzétételétõl számított 40 napon túl, de egy éven belül jelentettek be, a felszámoló nyilvántartásba veszi, de az ilyen hitelezõ követelése csak abban az esetben elégíthetõ ki, ha a határidõben bejelentett követelések [a Cstv ának (1) bekezdésében felsorolt tartozások] kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet. A Cégközlönyben való közzétételtõl számított 1 éves határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár [Cstv. 37. (1) (3) bekezdés]. A hitelezõi követelések bejelentésével szembeni formai és tartalmi követelmények A követelést bejelentõ iratot a hitelezõnek KÖVETELÉSBEJELENTÉS felirattal ellátva 2 példányban magyar nyelven, vagy a saját szokásos tartózkodási helye, lakóhelye, székhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén, vagy hivatalos nyelvei valamelyikén, de magyar nyelvû hivatalos fordítást is csatolva kell benyújtania. A magyar nyelvû KÖVETELÉSBEJELENTÉS feliratot az iratnak minden esetben tartalmaznia kell [Rendelet, 42. cikk (2) bekezdés]. A követelést bejelentõ iratban a hitelezõnek meg kell jelölnie követelése jellegét, keletkezésének idõpontját, összegét, továbbá azt, hogy követelése tekintetében elsõbbségre tart-e igényt, követelését zálogjog, más dologi biztosíték vagy tulajdonjog-fenntartás biztosítja-e és zálogjoga, más dologi biztosítéka vagy fenntartott tulajdonjoga milyen vagyontárgyakra terjed ki. A követelést bejelentõ irathoz a hitelezõnek csatolnia kell a követelést megalapozó iratok másolatát (Rendelet, 41. cikk). A hitelezõnek a Magyar Nemzeti Banknak a Cégközlönyben való közzététel idõpontja szerinti árfolyama alapján forintban kell meghatároznia követelése összegét. A Cstv ának (2) bekezdése szerint a Cégközlönyben való közzététel idõpontját megelõzõen létrejött, pozíciólezáró nettósításra irányuló megállapodás esetén a hitelezõnek a nettó követelést kell a felszámolónak bejelentenie, illetve a felszámoló a nettó követelést érvényesíti. A pozíciólezáró nettósításon alapuló nettó követelés kiszámítása során irányadó értéknap a felek megállapodásában meghatározott, de minden esetben a hitelezõi igények bejelentésére nyitva álló határidõ lejártát megelõzõ idõpont. A hitelezõi igény nyilvántartásba vételének feltétele továbbá, hogy a hitelezõ követelésének a felszámolóhoz való bejelentésén felül az adóssal szemben érvényesíteni kívánt követelés összegének 1%-át, de legalább 1000, legfeljebb azonban Ft-ot átutaljon a felszámolási eljárást elrendelõ bíróság (1. pont) Gazdasági Hivatalának díjfedezeti számlájára (8. pont), megjelölve az adóst (4. pont) és a felszámolási eljárást elrendelõ bírósági határozat ügyszámát (2. pont). Ha a hitelezõ ezt az összeget nem utalja át a Gazdasági Hivatal fent megjelölt számlájára, s ezt nem igazolja a felszámoló részére, úgy a felszámoló nem veszi hitelezõként nyilvántartásba. A nyilvántartásba vételi díj fizetésének kötelezettsége nem vonatkozik azokra a hitelezõkre, akiknek a követelése a Cstv. 57. (2) bekezdése alapján felszámolási költségnek minõsül vagy a gazdálkodó szervezetet terhelõ tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, bányászati keresetkiegészítés, továbbá a mezõgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás, amely a jogosultat élete végéig megilleti [Cstv. 46. (7) bekezdés]. A bejelentett hitelezõi követelés nyilvántartásba vétele A Cstv ának (6) bekezdése szerint a felszámoló a határidõben bejelentett követeléseket a bejelentési határnapot követõ 45 napon belül köteles felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni. Ha a felszámoló a hitelezõi követelést akár a jogalap, akár az összegszerûség vonatkozásában vitatja, ezt közli a hitelezõvel. Ha a hitelezõ a felszámoló közlésében foglaltakkal nem ért egyet, és a felszámoló és a hitelezõ közötti egyeztetés sikertelen, a felszámoló köteles a vitathatónak

8 1744 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám minõsített igényeket elbírálás végett 15 napon belül a felszámolást elrendelõ bíróságnak megküldeni. Ha a hitelezõ nem ért egyet követelésének a felszámoló általi besorolásával, a Cstv ának (1) bekezdése szerint a tudomásszerzéstõl számított 8 napon belül kifogással élhet a felszámolási eljárást elrendelõ bíróságnál (1. pont). Az elmulasztott határidõ utolsó napjától számított 15 napon belül a hitelezõ a polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény a alapján igazolási kérelmet terjeszthet elõ felszámolási eljárást elrendelõ bírósághoz. Ha azonban a mulasztás csak késõbb jutott a félnek vagy képviselõjének tudomására, vagy az akadály csak késõbb szûnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetõleg az akadály megszûnésével veszi kezdetét. A mulasztástól számított három hónap eltelte után igazolási kérelmet elõterjeszteni nem lehet. Az igazolási kérelemben elõ kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínûvé teszik. Az igazolási kérelem elõterjesztésével együtt pótolni kell az elmulasztott cselekményt (a hitelezõi igény bejelentését) is. Az igazságügy-miniszter 18/2006. (IV. 12.) IM rendelete a Magyar Szabadalmi Hivatal által vezetett önkéntes mûnyilvántartás részletes szabályairól A szerzõi jogról szóló évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) ának (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével, valamint az illetékekrõl szóló évi XCIII. törvény 67. -ának (2) bekezdése alapján az igazgatási szolgáltatási díjak tárgyában a pénzügyminiszterrel egyetértésben a következõket rendelem el: 1. Az Szjt. hatálya alá tartozó mû, illetve teljesítmény (a továbbiakban együtt: mû) önkéntes mûnyilvántartásba vételét [Szjt. 94/B. (2) bek.] a szerzõ, illetve a szerzõi joghoz kapcsolódó jogok jogosultja (a továbbiakban együtt: szerzõ) kérheti a Magyar Szabadalmi Hivataltól. 2. (1) A mû önkéntes mûnyilvántartásba vételére irányuló kérelmet a Magyar Szabadalmi Hivatal által rendszeresített, e rendelet 1. melléklete szerinti formanyomtatványon, személyesen vagy képviselõ útján kell benyújtani. (2) A kérelemhez mellékelni kell a mû eredeti vagy másolati példányát (a továbbiakban: mûpéldány). A mûpéldánynak olyan méretûnek kell lennie, hogy egy A/4-es szabványméretû borítékban elhelyezhetõ legyen. Ha a mûpéldány ezt meghaladó méretû, mûpéldányként a mûvet tartósan rögzítõ és a mû azonosítására alkalmas, legfeljebb A/4-es méretû hordozót (különösen fényképet, elektronikus adathordozót, mágnesszalagot) kell mellékelni. 3. (1) A kérelemért 5000 forint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amely a Magyar Szabadalmi Hivatal bevétele. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott díjat a Magyar Szabadalmi Hivatal pénztárában készpénzben vagy bankkártyával POS-terminál útján adott fizetési rendelkezéssel kell a Magyar Szabadalmi Hivatalnak a Magyar Államkincstárnál vezetett számú elõirányzat-felhasználási keretszámlájára a kérelem benyújtásával egyidejûleg megfizetni. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott díj megfizetésére kedvezmény és mentesség nem adható. (4) Az (1) bekezdésben meghatározott díj kezelésére, elszámolására, nyilvántartására és visszatérítésére az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló jogszabályi elõírásokat kell alkalmazni. 4. (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a okban meghatározott feltételeknek megfelelõ kérelmet azonnal teljesíti, és kiállítja az e rendelet 2. melléklete szerinti tanúsítványt. A tanúsítványhoz hozzáfûzi a szerzõ által benyújtott mûpéldányt a Magyar Szabadalmi Hivatal bélyegzõjével és a tanúsítvány nyilvántartási számával ellátott, lezárt borítékban. (2) A tanúsítvány és az ahhoz az (1) bekezdésnek megfelelõen hozzáfûzött lezárt borítékban elhelyezett mûpéldány az Szjt. 94/B. -ának (2) bekezdése szerinti igazoláshoz akkor használható fel, ha a zár és a boríték sérülésmentes állapotban van.

9 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY (1) A szerzõ az e rendelet 3. melléklete szerinti formanyomtatványon bármikor kérheti a tanúsítvány visszavonását. (2) A tanúsítvány visszavonására irányuló kérelmet két példányban kell személyesen vagy képviselõ útján benyújtani, és ahhoz hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul csatolni kell a 4. (1) bekezdése szerinti tanúsítványt és az ahhoz hozzáfûzött, a mûpéldányt tartalmazó lezárt borítékot. (3) A tanúsítvány visszavonására irányuló kérelem díjmentes. (4) A Magyar Szabadalmi Hivatal az (1) (2) bekezdéseknek megfelelõ kérelmet azonnal teljesíti, és a tanúsítványt érvényteleníti, valamint a visszavonó nyilatkozatot tartalmazó kérelem másodpéldányát a szerzõ részére átadja. (3) Az önkéntes mûnyilvántartásból való törlésre irányuló kérelem díjmentes. (4) A Magyar Szabadalmi Hivatal az (1) (2) bekezdéseknek megfelelõ kérelmet azonnal teljesíti, és a szerzõként bejegyzett személyt a mûnyilvántartásból törli, valamint a törlésre vonatkozó nyilatkozatot tartalmazó kérelem másodpéldányát a szerzõ részére átadja. (5) A Magyar Szabadalmi Hivatal a törlésrõl hozott határozatát közli a korábban szerzõként bejegyzett személlyel is. 7. A szerzõ írásban megadott hozzájárulása esetén a Magyar Szabadalmi Hivatal a 2. (1) bekezdésében említett formanyomtatványon megadott adatokat nyilvánosságra hozhatja, és az adatokból a nyilvánosság tájékoztatásának céljaira adatbázist szerkeszthet. 6. (1) Ha a bíróság jogerõs határozatában megállapítja a szerzõ személyét, a szerzõ az e rendelet 4. melléklete szerinti formanyomtatványon bármikor kérheti a korábban szerzõként bejegyzett személy törlését az önkéntes mûnyilvántartásból. (2) Az önkéntes mûnyilvántartásból való törlésre irányuló kérelmet két példányban kell személyesen vagy képviselõ útján benyújtani. A kérelemhez a jogerõs bírósági határozatot csatolni kell. 8. A Magyar Szabadalmi Hivatalnak az önkéntes mûnyilvántartással összefüggõ eljárására egyebekben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény szabályait kell alkalmazni. 9. Ez a rendelet április 15-én lép hatályba. 1. melléklet a 18/2006. (IV. 12.) IM rendelethez A nyilvántartásba vétel sorszáma: Kérelem a Magyar Szabadalmi Hivatal általi önkéntes mûnyilvántartásba vétel iránt 1. A szerzõ(k) neve és címe: A szerzõ képviselõjének neve és címe (székhelye)*: A nyilvántartásba venni kért mû címe: A nyilvántartásba venni kért mû mûfaja:... * Csak akkor kell kitölteni, ha van képviselõ.

10 1746 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám 5. A mû egyedi azonosítását segítõ további adatok**: A nyilvántartásba venni kért mû hordozója: Egyéb közlendõk**: Melléklet: meghatalmazás mûpéldány egyéb:... Kelt Budapesten, év... hó... napján.... a szerzõ(k) vagy a képviselõ aláírása Hozzájárulok ahhoz, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal az 1 7. pontokban megadott adatokat nyilvánosságra hozza, és az adatokból a nyilvánosság tájékoztatásának céljaira adatbázist szerkesszen. Kelt Budapesten, év... hó... napján.... a szerzõ(k) vagy a képviselõ aláírása 2. melléklet a 18/2006. (IV. 12.) IM rendelethez Magyar Szabadalmi Hivatal 1054 Budapest, Garibaldi u. 2. Az ügyintézõ neve: A nyilvántartásba vétel sorszáma: TANÚSÍTVÁNY Igazolom, hogy XY (név, lakcím) mint kérelmezõ(k) a mellékelt dokumentumot saját mûve(ük)ként/ elõadása(uk)ként/hangfelvétele(ük)ként/filmje(ük)ként/rádiómûsora(uk)ként/televíziómûsora(uk)ként/adatbázisa(uk)- ként vetette(ék) nyilvántartásba. E tanúsítványt a Magyar Szabadalmi Hivatal által vezetett önkéntes mûnyilvántartás részletes szabályairól szóló 18/2006. (IV. 12.) IM rendelet alapján állítottam ki. Kelt Budapesten, év... hó... napján.... (kiadmányozó neve, beosztása) ** Szükség esetén töltendõ ki.

11 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY melléklet a 18/2006. (IV. 12.) IM rendelethez Kérelem a Magyar Szabadalmi Hivatal általi önkéntes mûnyilvántartásba vételrõl kiállított tanúsítvány visszavonása iránt 1. A szerzõ(k) neve és címe: A szerzõ képviselõjének neve és címe (székhelye): A nyilvántartásba vett mû címe: A nyilvántartásba vett mû mûfaja: A nyilvántartásba vett mû nyilvántartási száma: Melléklet: meghatalmazás mûpéldány egyéb:... Alulírott... (szerzõ neve), kérem a Magyar Szabadalmi Hivatalt, hogy az 5. pontban megjelölt nyilvántartási számon nyilvántartásba vett mûrõl kiállított tanúsítványt év... hó... napi hatállyal vonja vissza. Kelt Budapesten, év... hó... napján.... a szerzõ(k) vagy a képviselõ aláírása A Magyar Szabadalmi Hivatal tölti ki! A tanúsítványt év... hó... napi hatállyal visszavontam. Kelt Budapesten, év... hó... napján.... (kiadmányozó neve, beosztása)

12 1748 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám 4. melléklet a 18/2006. (IV. 12.) IM rendelethez Kérelem a Magyar Szabadalmi Hivatal általi önkéntes mûnyilvántartásból való törlés iránt 1. A szerzõ(k) neve és címe: A szerzõ képviselõjének neve és címe (székhelye): A nyilvántartásban szerzõként szereplõ személy neve: A nyilvántartásba vett mû címe: A nyilvántartásba vett mû mûfaja: A nyilvántartásba vett mû nyilvántartási száma: Melléklet: meghatalmazás jogerõs bírósági határozat egyéb:... Alulírott... (szerzõ neve), kérem a Magyar Szabadalmi Hivatalt, hogy a 6. pontban megjelölt nyilvántartási számon szereplõ nyilvántartási bejegyzést év... hó... napi hatállyal törölje. Kelt Budapesten, év... hó... napján.... a szerzõ(k) vagy a képviselõ aláírása

13 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1749 Az igazságügy-miniszter 19/2006. (IV. 24.) IM rendelete az igazságügyi szakértõi igazolványról Az igazságügyi szakértõi tevékenységrõl szóló évi XLVII. törvény 31. -a (5) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következõket rendelem el: 1. (1) Az Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban: Minisztérium) az igazságügyi szakértõ (a továbbiakban: szakértõ) részére az e rendelet mellékletében meghatározott igazságügyi szakértõi igazolványt (a továbbiakban: igazolvány) ad ki. (2) Az igazolvány ID/2 méretû, laminált fóliával fedett papírkártya, amely a biztonsági okmányok védelmének rendjérõl szóló 86/1996. (VI. 14.) Korm. rendelet 2. számú mellékletében meghatározott B okmányvédelmi kategóriába tartozik. 2. (1) Az igazolvány a szakértõnek az igazságügyi szakértõi tevékenység végzésére való jogosultságát igazolja, és a személyazonosság igazolását kivéve egyéb személyi okmány felmutatása nélkül is tanúsítja a benne foglalt adatokat. (2) Az igazolványt a szakértõ kizárólag az igazságügyi szakértõi tevékenysége során használhatja fel. 3. (1) A szakértõ köteles az igazságügyi szakértõi névjegyzékbe való felvételét követõen a Minisztérium felhívására két darab, felismerésre alkalmas színes arcképet (igazolványképet) a Minisztérium rendelkezésére bocsátani. (2) A szakértõnek az igazolványképet a személyazonosságának igazolására alkalmas hatósági igazolványa bemutatása mellett személyesen kell a Minisztériumhoz benyújtania. 4. (1) Az igazolványt a szakértõ köteles megõrizni és eljárása során magánál tartani. Az igazolványt a kirendelõ hatóság, a szakértõ ügyfele, továbbá a szakértõi vizsgálat tûrésére kötelezett vagy a szakértõi vizsgálattal érintett személy kérésére fel kell mutatni. (2) Az igazolvány másra át nem ruházható, letétbe nem helyezhetõ, biztosítékul nem adható és nem fogadható el. 5. (1) Az igazolvány visszavonásig érvényes. (2) Az igazolvány érvénytelenné válik, ha a szakértõt törlik az igazságügyi szakértõi névjegyzékbõl, továbbá ha az igazolvány megrongálódott, elveszett, eltulajdonították vagy megsemmisült (a továbbiakban együtt: érvénytelenség). (3) A szakértõ köteles az igazolvány megrongálódását, elvesztését, eltulajdonítását, megsemmisülését és az igazolványban feltüntetett adatokban bekövetkezett változás tényét haladéktalanul, de legkésõbb 3 munkanapon belül bejelenteni a Minisztériumnak, valamint ezzel egyidejûleg új igazolvány kiállítását kérni. 6. (1) Az új igazolvány kiadását a Minisztérium hivatalból vagy írásbeli kérelemre teljesíti. (2) Az új igazolvány kiadása iránti kérelemhez adatváltozás esetén mellékelni kell a megváltozott adatot igazoló eredeti okiratot vagy annak hiteles másolatát. 7. (1) Az igazolványt be kell vonni, ha a) a szakértõt törlik az igazságügyi szakértõi névjegyzékbõl, b) az igazolvány megrongálódott, c) az igazolvány adataiban változás következett be, d) az elveszett, eltulajdonított igazolvány elõkerült. (2) Az igazolvány bevonásáról a Minisztérium határozatban rendelkezik, amelynek kézhezvételét követõen a szakértõ köteles az igazolványt a határozatban megjelölt határidõn belül átadni a Minisztériumnak. A bevont igazolványt a Minisztérium szabályzatában foglaltak szerint meg kell semmisíteni. 8. A Minisztérium a) kiállítja az igazolványt, és azt a szakértõnek a személyazonosság és az átvétel igazolása mellett átadja, b) nyilvántartást vezet a kiállított igazolványokról, c) ha új igazolvány kiadásának alapjául szolgáló körülmény bekövetkezésérõl tudomást szerez hivatalból,

14 1750 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám egyébként a szakértõ bejelentése alapján gondoskodik az igazolvány bevonásáról és új igazolvány kiadásáról, d) intézkedik az érvénytelen igazolvány sorszámának és az érvénytelenség tényének az Igazságügyi Közlönyben történõ közzététele iránt, e) ellátja a biztonsági okmányok védelmének rendjérõl szóló 86/1996. (VI. 14.) Korm. rendeletben a biztonsági okmány kibocsátója részére elõírt feladatokat. 9. (1) E rendelet a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba. (2) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az igazságügyi szakértõk igazolványáról szóló 10/1994. (VIII. 5.) IM rendelet. 10. (1) Az e rendelet hatálybalépését megelõzõen kiadott igazságügyi szakértõi igazolvány (a továbbiakban e -ban: igazolvány) bevonásáig vagy az e rendelet 1. -a szerinti igazolványra (a továbbiakban e -ban: új igazolvány) történõ kicseréléséig érvényes. Az igazolvány megõrzésére, használatára és az azzal kapcsolatos bejelentésre a 4. és 5. rendelkezéseit alkalmazni kell. (2) Ha az igazolvány elveszett, eltulajdonították, megrongálódott vagy megsemmisült, a szakértõ részére az e rendelet szerinti új igazolványt kell kiállítani. (3) Az igazolvány új igazolványra történõ kicserélésére hivatalból, a szakértõi jogosultság külön jogszabály szerinti felülvizsgálata után kerül sor az igazolvány egyidejû bevonásával. (4) Az igazolvány cseréje érdekében a szakértõ köteles a Minisztérium felhívására két darab, felismerésre alkalmas színes arcképet (igazolványképet) a területi igazságügyi szakértõi kamara részére átadni, amely a fényképet a szakértõ egyedi azonosítására alkalmas módon továbbítja a Minisztérium részére. (5) Az új igazolványt a Minisztérium a személyazonosság igazolása és az igazolvány egyidejû bevonása mellett adja át a szakértõ részére. Az átvétel idõpontjáról és helyérõl a szakértõ elõzetes értesítést kap. Melléklet a 19/2006. (IV. 24.) IM rendelethez Az igazságügyi szakértõi igazolvány Az igazolvány elõlapja: Az igazolvány hátlapja: IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM SZAKTERÜLETE: IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRT I IGAZOLVÁNY (neve) (anyja neve) (szül. hely, id ) (igazolványkép) (nyilvántartási szám) (igazolvány sorszáma) A Büntet Törvénykönyvr l szóló évi IV. törvény a 2. pontjának e) alpontja alapján az igazságügyi szakért a bírósági vagy más hatósági eljárásban közfeladatot ellátó személynek min sül.

15 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1751 Az igazságügy-miniszter 20/2006. (IV. 24.) IM rendelete a társadalmi bûnmegelõzéssel összefüggõ kiadások, támogatások fejezeti kezelésû elõirányzat pályázati úton történõ felhasználása szabályozásáról szóló 21/2004. (V. 7.) IM rendelet 1 módosításáról Az ál lam ház tar tás ról szó ló évi XXXVIII. tör vény 49. -ának o) pont já ban ka pott fel ha tal ma zás alap ján a pénz ügy mi nisz ter rel egyet ér tés ben a kö vet ke zõ ket ren - de lem el: 1. A tár sa dal mi bûn meg elõ zés sel össze füg gõ ki adá sok, tá - mo ga tá sok fe je ze ti ke ze lé sû elõ irány zat pá lyá za ti úton tör - té nõ fel hasz ná lá sa sza bá lyo zá sá ról szó ló 21/2004. (V. 7.) IM ren de let (a to váb bi ak ban: Ren de let) 4. -ának (2) be - kez dé se a kö vet ke zõ e) pont tal egé szül ki: [(2) Nem nyújt hat nak be pá lyá za tot azok a szer ve ze tek, ame lyek:] e) nem fe lel nek meg a ren de zett mun ka ügyi kap cso la - tok az ál lam ház tar tás ról szó ló évi XXXVIII. tör - vény (a to váb bi ak ban: Áht.) 15. -ában meg ha tá ro zott ál ta lá nos és kü lö nös fel té te le i nek. 2. A Ren de let 16. -ának (1) be kez dé se a kö vet ke zõ d) pont tal egé szül ki: [(1) A dön tést kö ve tõ en a tá mo ga tá si szer zõ dés meg kö - té sé nek fel té te lei:] d) a ren de zett mun ka ügyi kap cso la tok fel té te le i nek iga zo lá sá ra al kal mas ira tok be nyúj tá sa. 3. Ez a ren de let a ki hir de té sét kö ve tõ 8. na pon lép ha - tályba. Az Al kot mány bí ró ság ha tá ro za ta Az Alkotmánybíróság 12/2006. (IV. 24.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Al kot mány bí ró ság ház sza bá lyi ren del ke zés al kot - mány el le nes sé gé nek vizs gá la tá ra és meg sem mi sí té sé re, to váb bá mu lasz tás ban meg nyil vá nu ló al kot mány el le nes - ség vizs gá la tá ra irá nyu ló be ad vány tár gyá ban dr. Bi ha ri Mihály és dr. Pa czo lay Pé ter al kot mány bí rók kü lön vé le - mé nyé vel meg hoz ta az aláb bi határozatot: 1. Az Al kot mány bí ró ság meg ál la pít ja, hogy az Or szág - gyû lés az Al kot mány 2. (1) és (2) be kez dé sét, va la mint 20. (2) be kez dé sét sér tõ mu lasz tás ban meg nyil vá nu ló al - kot mány el le nes sé get idé zett elõ az ál tal, hogy a Ma gyar Köz tár sa ság Or szág gyû lé sé nek Ház sza bá lyá ról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY ha tá ro zat 23. b) pont já val, a 47. (4) és (6) be kez dé sé vel, va la mint a 75. (3) be kez dé - sé vel össze füg gés ben nem ha tá roz ta meg a kép vi se lõi ál - lás pont lé nye gé nek ki fej té sé hez szük sé ges fel szó la lá si idõ biz to sí tá sá nak ga ran ci á lis sza bá lya it. Az Al kot mány bí ró ság fel hív ja az Or szág gyû lést, hogy sza bá lyo zá si fel ada tá nak de cem ber 15-ig te gyen ele get. 2. Az Al kot mány bí ró ság a Ma gyar Köz tár sa ság Or - szág gyû lé sé nek Ház sza bá lyá ról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY ha tá ro zat 23. b) pont já nak és 47. (4) be kez dé sé - nek és a fel szó la lá si idõ ke re tek re szö veg ré sze, a 47. (6) be kez dé se, va la mint a 75. (3) be kez dé se al kot mány - el le nes sé gé nek meg ál la pí tá sá ra és meg sem mi sí té sé re irá - nyu ló in dít ványt el uta sít ja. Az Al kot mány bí ró ság e ha tá ro za tát a Ma gyar Köz löny - ben köz zé te szi. INDOKOLÁS I. 1 Igaz ság ügyi Köz löny évi 6. száma. Az in dít vá nyo zó a Ma gyar Köz tár sa ság Or szág gyû lé sé - nek Ház sza bá lyá ról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY ha tá ro - zat nak (a to váb bi ak ban: Ház sza bály) a fel szó la lá si idõ ke - re te ket és a hoz zá szó lá sok idõ tar ta mát érin tõ egyes ren del -

16 1752 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám kezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára terjesztett elõ kérelmet. Vagylagos kérelme az indítványban kifejtett ugyanazon alkotmányossági probléma kapcsán mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára és megállapítására irányult. 1. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 2. (2) bekezdésébe foglalt, a népszuverenitás választott képviselõk útján való gyakorlására irányadó szabályból, továbbá az Országgyûlésre, az országgyûlési képviselõkre vonatkozó alkotmányi rendelkezésekbõl következik az országgyûlési képviselõ felszólalási joga, az ún. parlamenti beszédjog. A képviselõ felszólalási joga nélkül az Országgyûlés alkotmányos funkciói nem érvényesülhetnek, ezért garanciális jelentõsége van a beszédjogra vonatkozó szabályozás tartalmának (esetleges korlátozásának). A képviselõ felszólalási joga mint Alkotmányból következõ jog közvetlenül érinti az Országgyûlés alkotmányos mûködését is. Az indítványozó kifejtette, hogy a Házszabály a felszólalási idõtartamok kétféle korlátozását alakította ki. Egyrészt meghatározza egyes felszólalási fajták idõtartamát [pl. kétperces hozzászólás a Házszabály 50. (4) bekezdésében], másrészt lehetõvé teszi az idõkeretes tárgyalást (amikor az adott tárgyban képviselõcsoportonként felhasználható idõkeret áll rendelkezésre a Házszabály 53. -ában foglaltak alapján). Az indítványozó szerint a Házszabály a felszólalási idõ korlátozásának e kétféle módján kívül más korlátozást nem ismer, így erre vonatkozóan nem is tartalmaz szabályt. Nincs pontos házszabályi rendelkezés a legfontosabb felszólalás, az egyes képviselõi felszólalások idõtartamát illetõen. A Házszabály vizsgálni kért 23. b) pontja szerint a Házbizottság készít javaslatot a felszólalási idõkeretekre, amelyrõl a 47. (4) és (6) bekezdése alapján az Országgyûlés vita nélkül, egyszerû többséggel határoz. Az indítványozó szerint a házbizottsági javaslatok a képviselõi felszólalási jogot nyilvánvalóan korlátozzák (hiszen idõkereteket állapítanak meg), a gyakorlatban pedig kialakult a Házszabály ezen rendelkezéseinek olyan értelmezése, hogy az ily módon meghatározott idõkeret túllépése esetén a képviselõi beszédjog legsúlyosabb korlátozására, a szó megvonására kerülhet sor. Az indítványozó szerint a Házszabály jelölt rendelkezései a mellett, hogy az országgyûlési képviselõknek az Alkotmányból eredõ felszólalási jogát sértik, egymásnak akár ellentmondó értelmezésre is alapot adnak. Az indítványozó mindezek alapján kérte a Házszabály 23. b) pontjából, valamint a 47. (4) bekezdésébõl a felszólalási idõkeretekre szövegrész, valamint a 47. (6) bekezdésének megsemmisítését. 2. Az indítványozó utalt arra, hogy az Alkotmány 24. (4) bekezdése szerint az Országgyûlés mûködését és tárgyalási rendjét a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabálynak kell megállapítani. Mivel a Házszabálynak több rendelkezése is tartalmaz a képviselõi felszólalási jogot korlátozó szabályt, ezért alappal merülhet fel, hogy az idõkeretek konkrét formái mögött kétharmados többségû parlamenti akaratnak kell állni. Ezért a jelen ügyben vizsgálni kért a felszólalások idõtartamára vonatkozó rendelkezések is pontos házszabályi rendezést igényelnek. A felszólalások idõtartamának meghatározása ugyanis szükségképpen a parlamenti beszédjog korlátozását eredményezi, ezért annak esetenkénti javaslatokban, ajánlásokban való rögzítése minden garanciát nélkülöz. A képviselõi felszólalási jog korlátozásának vélte az indítványozó kiszámítható házszabályi rendelkezéseken kell nyugodnia, nem esetenként, egyszerû többséggel meghozott (adott esetben a szó megvonásának jogkövetkezményét is magában hordozó) döntéseken. Az indítványozó kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság a 4/1999. (III. 31.) AB határozatában mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést állapított meg a parlamenti ülésezési rend kétharmados házszabályi rendezésének hiánya miatt hasonló okok alapján, így amennyiben az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll kérelmének nem adna helyt, a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte. 3. Az indítványozó a Házszabály 75. (3) bekezdésének vizsgálatát is kérte. A Házszabály e rendelkezése a bizottsági munkára vonatkozik, s kimondja: A bizottság a hozzászólások idõtartamát képviselõcsoportonként azonos idõtartamra korlátozhatja. Az indítványozó úgy vélte, hogy hasonlóan a fent kifejtettekhez a minimális felszólalási idõ rögzítésének hiánya oda vezet, hogy tényleges vita nélkül bonyolítható le a bizottsági tárgyalás. Példát hoz arra nézve, amikor a bizottság egyszerû többsége két percben határozta meg a hozzászólások képviselõcsoportonkénti maximális idõtartamát. Az indítványozó a Házszabály 75. (3) bekezdése tekintetében is annak megsemmisítésére, illetve (vagylagosan) a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására terjesztett elõ kérelmet. Az indítványozó végül utal arra, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy a sérelmezett rendelkezésekhez kapcsolódó alkotmányos követelmény megállapításával az alkotmánysértés kiküszöbölhetõ, úgy az alkotmányos követelmény megállapítását kezdeményezi. II. 1. Az Alkotmány jelen ügyben érintett szabályai szerint: 2. (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja.

17 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY (2) Az országgyûlési képviselõk tevékenységüket a köz érdekében végzik. 24. (4) Az Országgyûlés a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban állapítja meg mûködésének szabályait és tárgyalási rendjét. 61. (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze. 2. A Házszabály egyes rendelkezései értelmében: 23. A Házbizottság a) állást foglal az Országgyûlés ülésszakonkénti és heti munkarendjérõl; b) javaslatot készít az ülések napirendjére, idõtartamára és a felszólalási idõkeretekre; c) megvitatja az Országgyûlés mûködését érintõ önálló indítványokat, és ezekkel kapcsolatban állást foglal; (...) 26. (1) A Házbizottság ülését az Országgyûlés elnöke hívja össze és vezeti. Az Országgyûlés ülésének ideje alatt az elnök összehívhatja a Házbizottság ülését. (...) (3) A Házbizottság a döntéseit egyhangúlag hozza meg. Egyhangú döntés hiányában a 23. a), f), g), m) pontjáról az Országgyûlés, egyéb esetekben az Országgyûlés elnöke dönt. 47. (1) Az ülés napirendjére az elnök a Házbizottság ajánlása alapján tesz javaslatot. E javaslatot legkésõbb az ülést megelõzõen két nappal meg kell küldeni a képviselõknek és a 45. (1) bekezdésében felsorolt személyeknek. (2) A szavazások várható idõpontját az elõre nem tervezhetõ, pl. ügyrendi szavazások kivételével a napirendi javaslatban fel kell tüntetni. (3) Az ülés megkezdéséig a Kormány vagy legalább tizenöt képviselõ indokolással ellátott javaslatot nyújthat be a napirendi javaslat módosítására. (4) Az ülésen az elnök ismerteti a Házbizottság napirendi javaslatát, a napirendre tett eltérõ javaslatokat, továbbá a Házbizottságnak a tanácskozás idõtartamára és a felszólalási idõkeretekre vonatkozó javaslatát. (5) Ha a jelentéshez törvényjavaslat vagy határozati javaslat, illetõleg a törvényjavaslathoz határozati javaslat kapcsolódik, az indítványokat együtt kell tárgyalni. (6) A (4) bekezdésben meghatározott javaslatokról elõször a napirendi javaslat megváltoztatására tett javaslatokról az Országgyûlés vita nélkül határoz. 75. (1) A bizottság a napirendjét a bizottság elnökének a bizottság tagjaihoz elõzetesen írásban eljuttatott javaslata alapján a bizottsági ülés megnyitása után maga állapítja meg. Az ülést megelõzõen a bizottság bármely tagja írásban további napirendi javaslatot juttathat el az elnökhöz, amelyet az elnök köteles a bizottsági ülést megelõzõen a bizottság többi tagjához eljuttatni. (2) A bizottság az ülés folyamán a napirendet módosíthatja, de csak akkor bõvítheti ki, ha ezzel a bizottság jelenlevõ tagjainak több mint kétharmada egyetért. (3) A bizottság a hozzászólások idõtartamát képviselõcsoportonként azonos idõtartamra korlátozhatja. III. A parlamenti beszédjog szabályozásának, illetve korlátozásának mind történetileg, mind a nemzetközi összehasonlításban három fõ típusát lehet megkülönböztetni: a többszöri felszólalás tilalmát, az egyes beszédek idejének korlátozását, és végül a parlamenti vita olyan idõpontban való berekesztését, amikor még vannak elõre bejelentett felszólalók (klotûr). Jelen ügyben az indítványozó a parlamenti beszédidõ korlátozásának második típusával, az egyes beszédek idejével kapcsolatban vetett fel alkotmányossági problémát. A probléma a magyar szabályozás-történetben széles körû elõzményekkel rendelkezik, illetve a külföldi megoldások sajátosságai is támpontként szolgálhatnak. Az Alkotmánybíróság ezért elsõként vázlatosan a hazai közjogtörténeti hátteret, illetve egyes külföldi országok parlamentjeire vonatkozó szabályozást tekintette át A parlamenti beszédidõ szabályozásával összefüggõ kérdések már az 1848-as, elsõ írott magyar házszabályban is fellelhetõk. A Képviselõház Rendszabályai megfogalmazták a többszöri felszólalás (,,a tárgy alapelvéhez és lényegéhez egyszernél többször szólni nem lehet ), illetve a beszédolvasás tilalmát. E tilalmakat aztán a késõbbi házszabályok is átvették. A házszabályt érintõen a dualizmus korának egyik központi témája épp a beszédidõ szabályozásának kérdése volt. A parlamenti viták ellenére a házszabályban a századfordulóig a beszédidõ semmilyen számottevõ korlátozására nem került sor. A magyar házszabály-történetben az 1875-ös házszabály-revízió írta elõ elsõ ízben, hogy az elnök a tárgytól eltérõ képviselõtõl az erre való figyelmeztetés után megvonhatja a szót, másrészt azt, hogy a megkezdett beszédet az ülés folyamata alatt be is kell fejezni (a következõ ülésen folytatni tilos). Kimondta azonban, hogy: A szólásra felírottak közül azon tag, kire az ülés meghatározott idejének vége elõtt egy óranegyeddel kerül sor, joggal bír vagy az ülés idejének meghosszabbítását kérni, hogy beszédét elmondhassa vagy az ülésnek befejezését kérni, egész beszédének a következõ ülésre halaszthatása végett... (Képviselõház Házszabályai , a késõbbiekben: A Képviselõház Házszabályai ). E szabály tehát nem a beszédidõ hosszát korlátozta, hanem ellenkezõleg: a beszédidõ legrövidebb (méltányolható) idejének egy óranegyedet ismert el. A dualizmus korának utolsó átfogó házszabály-revíziójára 1913-ban került sor. E házszabály sem tartalmazott általános idõbeli korlátozást az egyes képviselõi felszólalásokat illetõen (s erre nem is adott felhatalmazást). Ugyan-

18 1754 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám akkor több helyen (a törvényjavaslatok érdemi tárgyalását nem érintõ, alapvetõen ügyrendi típusú kérdésekben) maximálta a felszólalók számát (pl. a részletes vita egyes szakaszainak összekapcsolása tárgyában maximum 4 képviselõ nyilváníthat véleményt), de a felszólalás fõszabályként továbbra is idõhatár nélküli volt. (A Képviselõház Házszabályai ) Az egyes képviselõi felszólalások idejét is érintõ korlátozást egy esetben, a költségvetés tárgyalására vonatkozóan állapított meg. E szerint az éves költségvetés tárgyalása 20. ülésnapjának végén az elnök tekintet nélkül a még jelentkezõ szónokokra lezárhatta a vitát, s a költségvetés éppen tárgyalás alatt álló részérõl (a hozzátartozó módosításokkal együtt) elrendelhette a szavazást (klotûr). Ha az elnök e jogintézménnyel élt, a költségvetés 20. nap utáni (további) tárgyalása során a szónokok legfeljebb fél óra hosszat beszélhettek. (A Képviselõház Házszabályai ) Ezzel a szabállyal de hangsúlyozandó, hogy kifejezetten csak a költségvetési vitára vonatkozóan elõször jelenik meg a magyar házszabály-történetben az egyes képviselõi felszólalások idõtartamának limitálása Az 1924-es Nemzetgyûlési Házszabályban a beszédidõt érintõ új elõírások kétirányúak. Egyrészt az 1913-as házszabályban csupán a költségvetést érintõ klotûr intézményét valamennyi törvényjavaslatra lehetõvé tette (enyhe formája miatt azonban a törvényjavaslatok alapos megtárgyalását nem gátolta). Másrészt amellett, hogy az általános vitában mindenki idõkorlátok nélkül szólhatott meghatározta a részletes vita idejét. A Nemzetgyûlés Házszabályai (1924.) 212. (2) bekezdése szerint: A részletes tárgyalás során 15 percnél tovább egy felszólalás sem tarthat. Az illetõ képviselõ kérheti azonban, hogy beszédét az általa határozottan megjelölendõ idõpontig folytathassa. [A 15 perces felszólalási idõlimit néhány kivételtõl eltekintve irányadó volt az ügyrendi felszólásokra is lásd a 212. (3) bekezdését.] A parlamenti beszédidõ általános és részletes vitát egyaránt érintõ szabályozására az 1928-as házszabály-revízióban került sor. E házszabály 149. (1) bekezdése szerint: Az általános vita során amennyiben a házszabályok másként nem rendelkeznek 1 óra hosszánál tovább egy felszólalás sem tarthat, az illetõ felszólaló azonban egy ízben kérheti, hogy beszédét az általa megjelölt idõpontig de legfeljebb még 1 óra hosszáig folytathassa. A részletes vitát illetõen megmaradt a korábbi 15 perces elõírás azzal, hogy a hosszabbítás maximum újabb 15 perc lehetett [150. (1) bekezdés]. Az 1928-as házszabály a házszabály-történetben eddig nem alkalmazott módon a bizottsági munkában is idõmeghatározással élt, így az ott folyó általános vita során 15 percet, a részletes vitában 10 percet engedélyezett az egyes képviselõknek, ami kétszer 15, illetve egyszer 10 perccel növelhetõ volt [49. (2) bekezdés]. A következõ, az 1939-es képviselõházi házszabály a beszédidõre vonatkozó szabályozást tovább részletezte (s egyben tovább korlátozta). A vezérszónoki intézmény bevezetésével a vezérszónoknak az általános vitában 1 óra hosszát, a többi szónoknak 30 percet engedélyezett, amely legfeljebb 60, illetve 30 perccel meghosszabbítható volt. [A Képviselõház Házszabályai 147. (1) bekezdés] Megszüntette viszont a részletes plenáris vitát. A 150. (1) bekezdése kimondta: A törvényjavaslatoknak a bizottságok által megállapított és elfogadott egyes -airól a Ház vita nélkül oly módon dönt, hogy az elõadók ismertetik [...] a bizottság által eszközölt változtatásokat s ezután az elnök a -okat egyenként szavazás alá bocsátja. Az 1939-es házszabály pontosan meghatározta a bizottsági munkában felszólaló képviselõk idõkeretét is, e szerint a felszólalások 15 percig tarthatnak, amely 10 perccel meghosszabbítható volt. A bizottsági részletes vita során ugyanazon szakaszhoz egy képviselõ maximum háromszor szólhatott, de az újabb hozzászólások már csak 5-5 percesek lehettek (49. ). Az 1939-es házszabály a parlamenti felszólalás valamennyi formájára (általában 10 vagy 15 perces) külön idõkorlátot állapított meg. Az 1946-os háború utáni demokratikus parlament új Házszabálya (a plenáris ülési beszédidõ szabályozása tekintetében) leginkább az 1928-as házszabályra hasonlított. A beszédidõ általános vita esetén maximum 1 óra volt, amelyet meg lehetett hosszabbítani további 1 órával. A részletes vita során a képviselõknek 15 perc állt rendelkezésére, amely még 15 perccel meghosszabbítható volt. [A Nemzetgyûlés Házszabályai (3) bekezdés, 84..] A bizottsági munkát érintõen az 1946-os házszabály a lényegét illetõen fenntartotta az 1939-ben bevezetett megoldást, azzal, hogy az általános vita esetén 30, részletes vitában pedig 10 perces felszólalási idõt biztosított az egyes képviselõknek [37. (1) bekezdés, 38. (2) bekezdés]. Ez az idõ a képviselõ kérésére, erre vonatkozó szavazás után, ugyanennyivel növelhetõ volt. Végül az 1946-os házszabály hasonlóan az 1939-eshez idõkeretet állapított meg a napirend elõtti és egyéb parlamenti felszólalás tekintetében is. A polgári kori magyar házszabály-történet eddigi áttekintése azt tükrözi, hogy a beszédidõ és azon belül az egyes képviselõi felszólalások idõtartamának meghatározása viszonylag késõn kerül be a házszabályokba, azaz a beszédidõ hosszú ideig nem kerül érdemi korlátozás alá (s ezt követõen is csak fokozatosan: elõször a részletes vitát, aztán az általános vitát, majd a bizottsági felszólalásokat érintõen). Amikor viszont a korlátozások megjelentek egyébiránt a korabeli nyugati mintákhoz képest is késõbb, a házszabályok pontosan meghatározott, elõre látható és kiszámítható rendelkezéseket tartalmaztak. Megállapítható tehát, hogy a magyar házszabály-történetben a képviselõi felszólalások idejének limitálása házszabályi rendezést igénylõ kérdés volt A rendszerváltozást megelõzõen az Országgyûlés ügyrendjérõl szóló 9/ számú OGY határozatot az 1/1989. (I. 24.) OGY határozat módosította, és tette közzé az ügyrend egységes szövegét. A nem sokkal késõbb elfogadott 8/1989. (VI. 8.) OGY határozat már nem

19 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1755 az ügyrend, hanem az Országgyûlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegérõl rendelkezik. A parlamenti beszédidõt érintõen viszont mindkét országgyûlési határozat azt a szabályt tartalmazta, hogy az elnök vagy bármely képviselõ javaslatára a hozzászólások idõtartamát az Országgyûlés meghatározhatja [8/1989. (VI. 8.) OGY határozat 47. (1) bekezdés] azzal, hogy intézményesítette az ún. kétperces hozzászólást [vita közben, korábbi felszólalással kapcsolatos észrevétel céljából 8/1989. (VI. 8.) OGY határozat 44. (3) bekezdés]. A bizottsági munka során felszólaló képviselõ beszédidejére azonban még a fentiekhez hasonló utalást sem tartalmaz egyik OGY határozat sem. A 8/1989. (VI. 8.) OGY határozat az 1994-es házszabály elfogadásáig kilenc ízben módosult. A parlamenti beszédidõt érdemben érintõ új rendelkezéseket csak a jelen ügy tárgyát képezõ 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat állapított meg. 2. Egyes külföldi házszabályok törvényjavaslatok és határozatok vitájára vonatkozó rendelkezései áttekintetése alapján a következõk állapíthatók meg: 2.1. Az Egyesült Királyság parlamentjének alsóházában (House of Commons) nincs általános szabály a beszédidõ hosszára (ugyanakkor az elnök megvonhatja a szót a képviselõtõl, ha eltér a tárgytól). Más eljárásokkal azonban korlátozható a viták idõtartama. Ilyen más eljárást eredményez a Kormány által beterjeszthetõ program-indítvány (programme motion), amelyben a Közösségek Háza meghatározza, hogy a törvényjavaslat vitáinak egyes fázisaira milyen idõpontban és idõkeretben kerül sor (ezzel az eszközzel elég gyakran élnek, a as években például 71 programindítványt terjesztettek elõ). A másik, évszázados hagyománnyal rendelkezõ, ugyancsak a végrehajtó hatalom kezében levõ eszköz a vita lezárására, a guillotine (allocation of time motion; Standing Orders 81.). A guillotine-indítvány célja, hogy egy törvényjavaslat vitáját (napokban, órákban) meghatározott idõn belül lezárják. A guillotine-indítványról háromórás idõkeretben vitatkoznak a képviselõk, és az indítvány elfogadása esetén meghatározzák, hogy mikor kell befejezni a vitát, függetlenül annak aktuális fázisától. Az indítvány elfogadását követõen bizottság (Business Committee) határozza meg az adott idõkereten belül a javaslat egyes részeire fordítható vita-idõkeretet (Standing Orders 82.) Az Amerikai Egyesült Államokban a Képviselõház (House of Representatives) eljárási szabályai szerint a képviselõk legfeljebb egyórás idõkeretben szólalhatnak fel (Rule XVII, clause 2), de a gyakorlatban nagyon kevés vita folyik az egyórás szabály alapján. A javaslatok megvitatására szánt idõkeret meghatározásában egy bizottság (Committee on Rules) lát el meghatározó szerepet, amelynek kilenc tagja a képviselõházi többséghez, négy tagja a kisebbséghez tartozik. Kanadában a Közösségek Háza (House of Commons) Házszabályának átmeneti (legalább a évben választandó alsóház hatvanadik ülésnapja végéig) alkalmazandó rendelkezései általános, 20 perces beszédidõt határoznak meg [Standing Orders, 43. (1) (a). A húszperces beszédet követõen legfeljebb tízperces idõkeretben lehet kérdést feltenni, megjegyzéseket fûzni, beleértve ezekbe a hozzászólásokra adott válaszokat is, míg a tízperces beszédeket követõ idõkeret öt perc [43. (1) (b c)] A francia Nemzetgyûlés (Assemblée Nationale) házszabályának 95. (2) bekezdése a részletes vitára nézve határozza meg a hozzászólások idõtartamának korlátozását. E szerint az egyes szakaszok megvitatása során a képviselõk legfeljebb öt percig beszélhetnek, az elnöknek pedig lehetõsége van a vita lezárására, miután két, ellentétes véleményt kifejtõ képviselõ befejezte a beszédét. A Házszabály ai lehetõséget adnak a vita egészét érintõ ún. egyszerûsített eljárásra is, ilyenkor korlátozott és idõben pontosan meghatározott a hozzászólások lehetõsége (a felelõs bizottság elõadója tizenöt perc, más bizottságok elõadói legfeljebb öt perc idõkeretet használhatnak fel) óta a Házszabály az eljárási indítványok megvitatását is kifejezett idõkorláthoz köti. A spanyol Képviselõház (Congreso de los Diputados) házszabálya szerint eltérõ rendelkezés hiányában minden vita esetén biztosítani kell a lehetõséget az adott ügyet támogató és azzal szembenálló álláspont kifejtésére. A viták esetén rendelkezésre álló idõkeret eltérõ rendelkezés hiányában tíz perc. A Házszabály 76. -a a vita (idõ elõtti) lezárásának lehetõségét (klotûr) az elnöknek adja meg. A képviselõcsoport vezetõje is tehet a vita lezárására irányuló indítványt. Ebben az esetben a vita lezárását megelõzõen egy-egy támogató és ellenzõ beszédre kerülhet sor, amely legfeljebb ötperces lehet. Az osztrák Nemzeti Tanács (Nationalrat) házszabályának 57. (1) bekezdése szerint, eltérõ rendelkezés hiányában, a képviselõk legfeljebb húsz percben szólhatnak hozzá a vitához. Egyes esetekben a Nemzeti Tanács az elnök indítványára hosszabb idõtartamú hozzászólást is engedélyezhet. Az 57. (2) bekezdése szerint a vita kezdete elõtt a Nemzeti Tanács, illetõleg az elnök az Elnöki Konferencia véleményének kikérését követõen rendelkezhet úgy is, hogy az egyes képviselõi hozzászólások húsz percnél rövidebbek is lehetnek. A Házszabály szerint ilyenkor legalább tízperces beszédidõt kell biztosítani. Ezen túlmenõen, a Nemzeti Tanács, illetõleg az elnök elrendelheti, hogy az adott képviselõcsoporthoz tartozó harmadik képviselõ hozzászólását követõen a képviselõcsoporthoz tartozó további képviselõk legfeljebb öt percben szólhatnak hozzá. Az 57. (3) bekezdése szerint az Elnöki Konferencia véleményének kikérését követõen az elnök dönthet úgy, hogy az egyes frakciók képviselõi elõre meghatározott idõkeretben szólhatnak hozzá a vitához. Néhány parlamenti eljárásra speciális rendelkezések irányadók, így a 74. (2) és (3) bekezdései szerint a törvényjavaslat harmadik olvasata során (lényegében a koherencia-vita), az indítványokról csak a Nemzeti Tanács hozzájárulása esetén nyitható vita, és minden hozzászóló legfeljebb öt percig beszélhet. A német Szövetségi Gyûlés (Bundestag) házszabályának 35. -a értelmében amennyiben eltérõ döntés nem születik a vitában mindegyik szónok legfeljebb tizenöt

20 1756 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám percig beszélhet. A képviselõcsoportok indítványozhatják, hogy valamely képviselõjük hozzászólási ideje legfeljebb negyvenöt perc legyen. Az elnök a beszédidõket meghosszabbíthatja, ha a napirendi pont vagy a vita ezt szükségessé teszi. A klotûr-indítványról a 25. (2) bekezdése szerint csak akkor lehet szavazni, ha minden képviselõcsoport legalább egyszer hozzászólt a vitához. Az olasz Képviselõház (Camera dei Deputati) szervezetét és eljárását rendezõ házszabály a vita általános szabályai közé illesztve foglalkozik a beszédidõvel. A 39. (1) bekezdése szerint, ha a házszabály rövidebb idõtartamot nem állapít meg, bármely javaslatról szóló vitában a hozzászólások ideje nem lehet több harminc percnél, továbbá, a 43. szerint, minden képviselõ csak egyszer szólhat hozzá a vitához. Ez az idõkeret bizonyos törvényhozási tárgyaknál (alkotmánymódosítás, választójogi törvény stb.) a kétszeresére emelkedik, illetve a Képviselõház elnökének jogában áll, hogy minden képviselõcsoportból egy vagy több képviselõ hozzászólási idejét meghosszabbítsa a tárgyalt törvényjavaslat fontosságára tekintettel. A 41. (1) bekezdése szerint az ügyrendi kérdésekben az elõterjesztett javaslat ellen és mellett az ügyrendi javaslat elõterjesztõjén kívül egy-egy képviselõ legfeljebb öt percben szólhat. IV. 1. A történeti és a nemzetközi összehasonlítás alapján megállapítható, hogy a parlamenti képviselõk beszédidejének szabályozása mögött egyfelõl az egyéni képviselõi jogok érvényesülése, másfelõl a hatékony parlamenti munka biztosítása közötti egyensúly megteremtésének igénye áll. A szabályozás által biztosítani kell, hogy a parlament be tudja tölteni funkcióját a közügyek megvitatását illetõen, azaz a képviselõknek kellõ idõ álljon rendelkezésre álláspontjuk kifejtésére, és mindez ne vezethessen obstrukcióhoz vagy a parlamenti munka más módon való ellehetetlenüléséhez. Ennek az egyensúlynak a biztosítása a hatályos magyar Alkotmányból levezethetõ követelmény. Az Alkotmány és az alkotmánybírósági gyakorlat alapján a képviselõk parlamenti szólásszabadsága alkotmányi védelemben részesül csakúgy, mint a parlamenti mûködés hatékonyságának alkotmányos elve. Az Alkotmánybíróság a 34/2004. (IX. 28.) AB határozatában a következõket állapította meg: A parlamenti szólásszabadság a véleménynyilvánítás szabadságának lényeges alkotóeleme, amely az Alkotmány 61. (1) bekezdésének védelme alatt áll. A szabad véleménynyilvánítás érvényesülésének kiemelten fontos helyszíne az Országgyûlés, az a terep, ahol az ország sorsát közvetlenül érintõ ügyekben érvek és ellenérvek felsorakoztatását követõen döntést hoznak a képviselõk. Alkotmányos törvényalkotás nem képzelhetõ el a parlamenti tanácskozás nyilvánossága és a képviselõi felszólalások szabadsága nélkül. (ABH 2004, 490, 498.) A parlamenti mûködés hatékonyságával mint a jogállamiság egyik mûködési elvével kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 27/1998. (VI. 16.) AB határozatában kifejtette: Bár a Házszabály megalkotására az Alkotmányban adott felhatalmazás az Országgyûlés mûködése szabályainak és tárgyalási rendjének megállapítására szól [24. (4) bekezdés], a hatékony parlamenti mûködés messze e technikai értelemben vett mûködési renden túlmutató, alkotmányos elv. (ABH 1998, 197, 202.) Más döntés ezt akképpen erõsítette meg, hogy: A parlamenti mûködés hatékonyságát az alkotmánybírósági gyakorlat alkotmányos elvként kezeli. [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 63.] 2. A Házszabálynak a képviselõk beszédidejét közvetlenül meghatározó szabályai három csoportba sorolhatók. a) Az elsõ csoportba a percekben meghatározott, gyors reagálást igénylõ felszólalások tartoznak. Így pl. a sürgõsségi javaslat benyújtását követõen az elõterjesztõ azt legfeljebb két perc idõtartamban megindokolhatja [46. (2) bekezdés]; a Házszabály rendelkezik a vita közbeni kétperces felszólalásról [50. (4) bekezdés]; a napirenden nem szereplõ halaszthatatlan és rendkívüli ügyekben a képviselõcsoport vezetõje legfeljebb öt perc felszólalásra jogosult [51. (1) bekezdés]; a napirendi pontok tárgyalása után rendkívüli ügyben legfeljebb öt percig lehet szólni [51. (4) bekezdés] stb. (Mindezeken túl a Házszabály, a felszólalást érintõ pontos idõkeret-meghatározást közel húsz esetben tartalmaz.) E rendelkezésekbõl az tûnik ki, hogy a Házszabály megalkotói e tekintetben fontosnak tartották az elõre tervezhetõ, pontosan meghatározott felszólalási idõ megállapítását, amelynek egyik garanciája épp a Házszabályba foglalásban érhetõ tetten. b) A második csoportba az alapvetõen frakciójogként meghatározott idõkeretes tanácskozás tartozik (53. ). Bár idõkeretes tanácskozás a Házbizottság által bármely napirendi pont tárgyalására vonatkozóan kezdeményezhetõ (amely a gyakorlatban nem vált általánossá), a Házszabály speciális rendelkezéseket is tartalmaz a vita idejéhez kapcsolódóan (legalább tizenöt képviselõ írásbeli kérelmére). Elõírja pl., hogy a kormányprogram vagy a bizalmatlansági indítvány esetén 10 óránál, költségvetési törvényjavaslat esetén 30 óránál, a költségvetés végrehajtásáról, illetve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésérõl 15 óránál stb. kevesebb idõt nem lehet az általános vitára meghatározni [53. (4) bekezdés]. E csoportba vonható az a szabály is, amelynek értelmében az interpelláció és kérdés tárgyalására hetente legalább 90 percet kell biztosítani [115. (3) bekezdés], valamint az azonnali kérdések órájára elõírt legalább 60 perc [119. (1) bekezdés]. Látható tehát, hogy míg az elsõ csoportba tartozó felszólalásoknál a Házszabály az egyes képviselõk felszólalását illetõen maximum-idõt határoz meg, addig a második csoportba tartozó esetekben tárgyanként minimumidõrõl rendelkezik. c) A harmadik csoportba a Házszabályba normatív idõkorlát nélkül felvett felszólalási idõkeret-meghatározás

21 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1757 tartozik. A felszólalási idõkeret mint jogintézmény eltér a fentebb bemutatott idõkeretes tanácskozástól. Míg az idõkeretes tanácskozás ha ezt egyáltalán kezdeményezik (tehát kivételesen) az adott tárgy, illetve törvényjavaslat megtárgyalásának legkevesebb idejét határozza meg, addig a felszólalási idõkeret a parlamenti beszédidõ egy más aspektusát ragadja meg: az egyes képviselõ beszédidejére vonatkozik, mégpedig minden esetben, amikor a napirenddel együtt az Országgyûlés a felszólalási idõkeretekrõl is határoz. Míg az idõkeretes tanácskozást a Házszabály pontosan rendezi (az 53. -ban), addig a felszólalási idõkereteket érintõen kimondja: az erre vonatkozó javaslatot a Házbizottság készíti [23. b) pont]; a Házbizottság amelynek elnöke az Országgyûlés elnöke, tagjai az Országgyûlés alelnökei és a frakcióvezetõk (24. ) döntéseit egyhangúlag hozza, egyhangú döntés hiányában azonban (a felszólalási idõkereteteket érintõen) az Országgyûlés elnöke dönt a javaslatról [26. (3) bekezdés]. Az ülésen az elnök ismerteti a Házbizottságnak a tanácskozás idõtartamára és a felszólalási idõkeretekre vonatkozó javaslatát [47. (4) bekezdés], amely javaslatokról az Országgyûlés vita nélkül határoz [47. (6) bekezdés]. E harmadik csoportba tartozik végül az a rendelkezés is, amely szerint a bizottság a hozzászólások idõtartamát képviselõcsoportonként azonos idõtartamra korlátozhatja [75. (3) bekezdés]. Az Alkotmánybíróság a parlamenti beszédjogra vonatkozó szabályok e harmadik az indítvánnyal érintett csoportjára nézve folytatta le a vizsgálatot. 3. Az Alkotmány 2. (1) bekezdése szerint A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam, a 2. (2) bekezdése a népszuverenitás elvét rögzíti: a nép a hatalmat választott képviselõk útján, valamint közvetlenül gyakorolja. Az Alkotmány 2. (1) és (2) bekezdésének egymásra vonatkoztatott alkotmánybírósági értelmezése a jogállamisághoz tartozó demokratikus jelzõt töltötte meg tartalommal. Az Alkotmánybíróság szerint az Alkotmány 2. (2) bekezdésében deklarált hatalomgyakorlás tekinthetõ csak a közhatalom demokratikus forrásának, illetve megnyilvánulásának [16/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 140, 146.]. Az Alkotmánybíróság kifejtette: a demokratikus jogállam alkotmányi követelményei meghatározzák az Országgyûlés és a Kormány tevékenységének, általában véve a közhatalom gyakorlásának kereteit és korlátait [30/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 220, 233.]. A demokratikus hatalomgyakorlás alkotmányi követelményeinek egyik összetevõjét határozza meg az Alkotmány 20. (2) bekezdése is, amely kimondja, hogy az országgyûlési képviselõk tevékenységüket a köz érdekében végzik. A demokratikus jogállam követelményei között az országgyûlési képviselõk feladata többek között a közügyek megvitatása [50/2003. (XI. 5.) AB határozat, ABH 2003, 566, 576.]. Ez a feladat számos alapjog érvényesülésének is elõfeltétele. Az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítási szabadsággal összefüggésben kifejtette, hogy e jog nem csupán alapvetõ alanyi jog, hanem e jog objektív, intézményes oldalának elismerése egyben a közvélemény, mint alapvetõ politikai intézmény garantálását is jelenti [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 178.]. A véleménynyilvánítási szabadság alanyi joga mellett a közvélemény kialakulásának, illetve szabad alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhetetlen érdekét is figyelembe kell venni [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 178.] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az országgyûlési képviselõknek a köz érdekében végzett tevékenysége egyrészt a közügyek szabad parlamenti megvitatásában mint a demokratikus törvényalkotás egyik nélkülözhetetlen elõfeltételében, másrészt a választópolgárok megfelelõ tájékoztatásában nyilvánul meg, abban, hogy kellõ információ birtokában vegyenek részt a politikai diskurzusban [lásd 50/2003. (XI. 5.) AB határozat, ABH 566, 576.]. Legfontosabb intézményi kerete ennek az Országgyûlés, amelynek hatékony mûködése éppúgy a demokratikus jogállam követelményei szerint kell, hogy alakuljon, mint az országgyûlési képviselõk parlamenti szólásszabadsága a közügyek megvitatásának terén. Az Alkotmánybíróság a 62/2003. (XII. 15.) AB határozatában a demokratikus jogállamból következõ, a törvényhozással szembeni követelményrendszert állított fel. Leszögezte: a demokratikus jogállam feltételezi továbbá a demokratikusan elfogadott eljárási szabályokat, illetve az azoknak megfelelõ döntéshozatalt. (ABH 2003, 637, 647.) E határozat a demokratikus jogállam megvalósulásának feltételeként említi az Alkotmányra visszavezethetõ eljárási szabályok létét és betartását (ABH 2003, 637.). Az ún. kórháztörvény alkotmányossági vizsgálata során pedig arra utalt az Alkotmánybíróság, hogy az elõre meghatározott szabályok szerint mûködõ törvényhozás (,,az ülés szabályszerû összehívása, a napirendi javaslat megfelelõ idõben való továbbítása ) az Alkotmány 2. (2) bekezdése szerinti képviseleti hatalomgyakorlásnak is lényeges feltétele. [63/2003. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2003, 676, 685.) Mint a fentiekbõl látható, a demokratikus jogállamiságból fakadó követelmények összetett szempontrendszert közvetítenek a hatékony parlamenti mûködés védelmében. A demokratikus hatalomgyakorlás alkotmányos követelményei magukba foglalják a jogállami intézményrendszer (így az Országgyûlés) hatékony mûködését, és egyben a népszuverenitáson alapuló, a köz érdekében végzendõ képviselõi tevékenység alkotmányi védelmét is. A parlamenti munka lényegéhez tartozik a tárgyalásra kerülõ ügyek minden oldalú beható megvizsgálása, a legkülönbözõbb vélemények meghallgatása. Következésképpen az Alkotmány 2. (2) bekezdésében deklarált, a képviselet útján való hatalomgyakorlás központi (országos) szinten az Országgyûlés mûködése által a döntéshozatal jellemzõen a törvényalkotás folyamatában érvényesül. Ebben a folyamatban a döntés-elõkészítés, a törvényjavaslatok megvitatása (a képviselõi beszédjog) meghatározó jelentõséggel bír.

22 1758 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám 3.2. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ahhoz, hogy az országgyûlési képviselõk az Alkotmány 2. (1) és (2) bekezdése, illetve a 20. (2) bekezdésének megfelelõen el tudják látni feladataikat, elengedhetetlenül szükséges, hogy az Országgyûlés ülésein, illetve a bizottságokban felszólalhassanak, álláspontjuk ismertetéséhez kellõ idõ álljon rendelkezésre. Ez a hatalomgyakorlás demokratikus jogállami követelményeibõl következik. Jelen ügyben megállapítható, hogy a Házszabály nem tartalmaz elõírást arra nézve, hogy milyen normatív szempontok figyelembevételével határozható meg a napirendhez kötõdõ konkrét képviselõi felszólalások idõtartama. A Házszabály az ülések tekintetében a Házbizottságnak Házbizottsági konszenzus hiányában az Országgyûlés elnökének [26. (3) bekezdése] szabja feladatául a felszólalási idõkeretekre vonatkozó javaslattételt [23. b) pont], amelyekrõl az Országgyûlés egyszerû többséggel határoz [47. (4) és a (6) bekezdés], a bizottságok pedig maguk korlátozhatják a hozzászólások idõtartamát [75. (3) bekezdés]. E szabályok alapján a mindenkori parlamenti többség elhatározása szerint alakulhat a felszólalási idõkeret-meghatározás, a Házszabály e tekintetben nem tartalmaz kisebbségvédelmi elõírásokat. [Megjegyzendõ, hogy a 4/1999. (III. 31.) AB határozattal elbírált (ABH 1999, 52.) ülésezési rend is hasonlóan (kisebbségvédelmi garanciák nélkül) intézményesült, illetve Házszabályba foglalás nélkül hasonlóan intézményesül. A Házszabály 23. a) pontja alapján itt is a Házbizottság foglal állást a heti munkarendrõl, házbizottsági konszenzus hiányában pedig az Országgyûlés egyszerû többsége határoz. Az Alkotmánybíróság e tekintetben is a Házszabályba foglalást írta elõ az Alkotmány garanciális rendelkezései érvényesülésének biztosítékaként.] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: az Országgyûlés mûködését meghatározó eljárási rendben garanciális jelentõsége van a kisebbségvédelmi szabályoknak. A mindenkori parlamenti többség és a mindenkori ellenzék szerepe az Országgyûlés mûködésében más-más érdekek mentén szervezõdik. Míg a kormánytöbbség általában a parlament gyors döntési képességében, addig az ellenzék a meghozandó döntések kritikájában (s ezáltal a döntéshozatal megfontoltabbá tételében) érdekelt. E tendenciából következik a mindenkori kisebbségi vélemények fokozott védelme, hiszen ha a többségi önkorlátozásban osztozik a kisebbség is (mint jelen ügyben a felszólalási idõkeretek meghatározása, vagy a bizottsági önkorlátozás során), akkor a kisebbség (a mindenkori ellenzék) a véleménynyilvánítás lehetõsége szempontjából elveszti a parlamenti demokráciában õt megilletõ legfontosabb jogosítványát (az alapos kritika, a közügyek megvitatásának lehetõségét). A parlamenti kisebbség védelmére alakultak ki hagyományosan a házszabályi garanciák, amelyek a parlamenti mûködés hatékonysága mellett a mindenkori ellenzék történetileg kialakult jogait hivatottak védeni (lásd fentebb az indokolás III/1. részét). Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ezért az egyes képviselõk beszédidejének meghatározási módja nem pusztán formai kérdés: az Országgyûlés e téren fennálló szabályozási autonómiáját csak az alkotmányos korlátok között gyakorolhatja. A beszédidõ korlátozása ugyanis alapjaiban érinti a kifejthetõ vélemény tartalmát, minõségét is: ha nem áll rendelkezésre a képviselõi álláspont kifejtésére kellõ idõ, úgy az szükségképpen tartalmi korlátozást is jelent (mindazon képviselõi vélemény, álláspont tekintetében, amelyet a szó megvonása miatt a képviselõ nem tudott összefüggõen elmondani). Mindezen okoknál fogva megnõ a képviselõi beszédidõre vonatkozó házszabályi rendelkezések súlya: a kisebbségvédelmi garanciák, a parlamenti mûködés hatékonysága, a közügyek alapos megvitatásának lehetõsége. A felszólalási idõkeretek meghatározása során a többségi álláspont érvényesülését feltétel nélkül engedõ házszabályi rendelkezések a Házszabály 23. b) pontja, 47. (4) és (6) bekezdése, valamint a bizottsági hozzászólás-korlátozást érintõ 75. (3) bekezdése ezeket a garanciákat nélkülözik Az Alkotmánybíróságról szóló évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. -a szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elõ. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet a jogi szabályozás iránti igény annak nyomán állott elõ, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetõségétõl [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethetõ tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABK 1998, május, 222, 225.]. Az Alkotmánybíróság a Házszabály tekintetében számos döntésben vizsgált mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet az Alkotmányból eredõ garanciák hiánya miatt [törvényjavaslat elõzetes normakontrolljára irányuló indítványozási jog garanciáit a 29/1997. (IV. 29.) AB határozatban (ABH 1997, 122.); független képviselõk bizottsági tagságának, illetve az összes képviselõre kiterjedõ részvételi lehetõség és a helyek arányos elosztásának garanciáit a 27/1998. (VI. 16.) AB határozatban (ABH

23 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY , 197.); a rendes ülésszakokon belüli ülésezési rend garanciáit a 4/1999. (III. 31.) AB határozatban (ABH 1999, 52.)]. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Házszabálynak a felszólalási idõkeretek meghatározására vonatkozó rendelkezései [a 23. b) pontjába és a 47. (4) bekezdésébe foglalt, a felszólalási idõkeretekre utaló rendelkezései, illetve az errõl való egyszerû többségû szavazást elõíró 47. (6) bekezdése] nem tartalmazzák a képviselõk felszólalási jogát védõ garanciákat, s ezáltal alapot adnak olyan felszólalási idõtartam meghatározására is, amely kiüresítheti a képviselõk politikai véleménynyilvánításra fennálló jogát. Mindez a demokratikus jogállam sérelmét eredményezheti. Ahogy fentebb kifejtésre került, az Alkotmány 2. (1) és (2) bekezdéseibõl és a 20. (2) bekezdésébõl fakad az a követelmény, hogy az országgyûlési képviselõknek a napirendek tárgyalása során kellõ idõ álljon rendelkezésre álláspontjuk kifejtésére. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a törvényhozás mûködését érintõen az Alkotmányra visszavezethetõ eljárási szabály, hogy a hatékony parlamenti mûködés védelme mellett meghatározásra kerüljön: mi az a legkevesebb idõtartam, amely alatt az egyes képviselõi felszólalások védelem alatt állnak (azaz mi az az idõtartam, amely alatt pusztán az idõmúlás miatt a szó nem vonható meg). Bár a képviselõ ismételt (értelemszerûen késõbb következõ) felszólalását a Házszabály nem tiltja, a képviselõi felszólalási jognak a Házszabály vizsgált rendelkezéseiben fennálló sérelmét ez nem orvosolja, hiszen a felszólalási idõkeretek (a védelem alatt álló beszédidõ) házszabályi meghatározása nélkül, a jelenlegi eljárási rend nem zárja ki a képviselõi felszólalási jogot teljesen ellehetetlenítõ rövidségû idõkeretek elõírást sem. Ebben az esetben az ismételt felszólalás sem biztosít garanciát a képviselõi álláspont teljes körû (de adott esetben még vázlatos) kifejtésére (sem). A Házszabály 75. (3) bekezdése a bizottsági hozzászólások korlátozásáról szól. E rendelkezés a mindenkori többség szavazatához köti, hogy a hozzászólások idõtartamát képviselõcsoportonként azonos idõtartamban korlátozza. A bizottsági munkát érintõ e rendelkezés a frakciók szerinti korlátozás szempontjából hasonlít az ülések tekintetében meghatározott idõkeretes tanácskozáshoz (Házszabály 53. -a), azzal a jelen ügy szempontjából lényeges különbséggel, hogy míg idõkeretes tanácskozás esetén a Házszabály meghatározza a képviselõcsoportoknak rendelkezésre álló legkevesebb idõt [Házszabály 53. (3) bekezdés d) pont, (4) bekezdés], addig a bizottsági hozzászólásokat illetõen ilyen jellegû minimum-idõ meghatározást a Házszabály nem tartalmaz. Épp ezen különbség a védelem alatt álló felszólalási idõ meghatározásának hiánya miatt a bizottsági hozzászólások korlátozása a felszólalási idõkeretek meghatározási módjához hasonlít: a képviselõcsoportonként azonos idõtartamra korlátozó többségi döntés ugyanúgy a kisebbségben lévõ képviselõk védelmét biztosító garanciák nélküli a bizottsági munkában, mint a Házszabály felszólalási idõkeretekre vonatkozó szabályai az ülések tekintetében. A bizottsági hozzászólásoknál a Házszabály 75. (3) bekezdésében lehetõvé tett korlátozás, a korlátozás-eljárás kisebbségvédelmet nélkülözõ mechanizmusa miatt osztja az ülések tekintetében megállapított, a felszólalási idõkereteket érintõ alkotmányellenes rendelkezések sorsát. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a bizottsági munka, mint az ülésen való tárgyalás (és döntés) elõkészítésének színtere egyébiránt is feltételezi, hogy az egyes képviselõi felszólalások csak kivételesen, házszabályi rendelkezések által övezett garanciák útján (s ne pusztán többségi elhatározás révén) essenek korlátozás alá. Az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy a felszólalási idõkeretek Házszabályba foglalása (s ezáltal a képviselõi beszédidõ garanciájának megteremtése) amellett, hogy elõfeltétele a képviselõi felszólalási jog érvényesülésének, elõfeltétele egyben az Alkotmány 2. (1) és (2) bekezdései, illetve 20. (2) bekezdése megvalósulásának is. Mint ahogy bemutatásra került: a parlamenti mûködés hatékonysága alkotmányosan igazolható módon lehet a képviselõi felszólalási jog korlátja. Erre tekintettel a beszédidõ hossza meghatározható. A képviselõi beszédjog tehát korlátozható tárgyalási jog, amely a képviselõk szólásszabadságának egyenlõ gyakorlását hivatott biztosítani s ezért normatív Házszabály szerinti szabályozást igényel. A képviselõi felszólalási jog arányos korlátozásának a Házszabály ez irányú garanciális rendelkezésein kell nyugodnia. A Házszabály vizsgált rendelkezéseiben alkalmazott megoldás azonban az Alkotmány 2. (1) és (2) bekezdéseire, illetve 20. (2) bekezdésére tekintettel önmagában nem fogadható el. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a parlamenti beszédidõt érintõ szabályoknak a parlamenti mûködés hatékonyságának figyelembevétele mellett olyan, a felszólalási idõt védõ garanciákat is tartalmazni kell, amelyek útján az országgyûlési képviselõk véleményének lényegi kifejtése biztosított. E garanciák a Házszabályból hiányoznak Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján végül megvizsgálta a felszólalási idõkeretekre vonatkozó szabályozás és az Alkotmány 24. (4) bekezdésnek kapcsolatát. Az Alkotmány 24. (4) bekezdése értelmében: Az Országgyûlés a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban állapítja meg mûködésének szabályait és tárgyalási rendjét. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a tárgyalási rend és a mûködési szabályok alkotmányi elõírása önmagában is a Házszabály minõsített többséget igénylõ szabályozási tárgya közé utalja mindazon tárgyköröket (s a kapcsolódó garanciákat), amelyek az Országgyûlés alkotmányos funkciójának ellátásához közvetlenül kötõdnek. Így például az Alkotmánybíróság a 27/1998. (VI. 16.) AB határozatában a független képviselõk állandó és ideiglenes bizottságban való részvételi lehetõségének (ABH 1998, 197.), vagy a 4/1999. (III. 31.) AB határozat az Országgyûlés mûködésének folyamatossága érdekében az ülé-

24 1760 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám sezési rend házszabályi rendezését írta elõ (ABH 1999, 52.). Jelen ügyben az Országgyûlésnek a közügyek megvitatása terén fennálló alkotmányos funkciójához kapcsolódik annak vizsgálata, hogy az Alkotmány 24. (4) bekezdésbe foglalt felhatalmazás kiterjed-e a felszólalási idõ garanciális szabályainak Házszabályba foglalására. Az Alkotmánybíróság már több olyan határozatot hozott a Házszabály vizsgálata során, amelynek tárgya, hogy az Országgyûlés szabályozást igénylõ házszabályi rendelkezést bizottsági állásfoglalással váltott ki. Az Alkotmánybíróság e döntéseiben nyomatékosította: az országgyûlési bizottsági állásfoglalások, az állásfoglalásokkal alakított parlamenti gyakorlat nyilvánvalóan nem pótolják a Házszabályból hiányzó garanciális szabályok létét [29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 129.; 50/1997. (X. 11.) AB határozat, ABH 1997, 327, 329.; 4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 60, 63.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata tehát következetes abban, hogy a házszabályi rendezést igénylõ kérdésekben a bizottsági ajánlásokat, javaslatokat az Alkotmány 24. (4) bekezdésének sérelme miatt nem fogadja el még akkor sem, ha az abban foglalt megoldás az Alkotmány más rendelkezéseivel egyébként összhangban áll. Ennek oka, hogy az egyszerû többség által esetenként meghatározottak lényegében a Házszabály rangjára emelkednek az Alkotmányban foglalt minõsített többség garanciája nélkül. Ezért nem fogadta el az Alkotmánybíróság a 4/1999. (III. 31.) AB határozatában az ülésezési rend meghatározására irányadó parlamenti gyakorlatot sem. Más döntésében az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy az élõ jog nem pótolja a normatív szabályozást. [31/1997. (V. 16.) AB határozat, ABH 1997, 154, 158.]. A Házszabállyal összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutatott: Tekintettel arra, hogy az Országgyûlés hatásköreit ülésein gyakorolja, az ülésezési rend az Országgyûlés mûködésének és tárgyalási rendjének lényeges eleme, ezért a rá vonatkozó alapvetõ szabályok elfogadását minõsített többséget elõíró, garanciális eljárásban a Házszabálynak kell meghatároznia. A munkarend meghatározására irányuló jelenlegi szabályozás lehetõvé teszi az Országgyûlés mûködésére és tárgyalási rendjére vonatkozó alapvetõ szabályok közé tartozó ülésezési rend (egymást követõ ülések) egyszerû többséggel történõ meghatározását, noha magának a Házszabálynak az elfogadása minõsített többséget igényel. (ABH 1999, 52, 62.) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanezen alkotmányos érvek alapján megállapítható az Alkotmány 24. (4) bekezdésébõl eredõ mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség a Házszabálynak a napirendekhez kapcsolódó felszólalási idõkeretek meghatározására (korlátozására) irányuló felhatalmazó rendelkezései vonatkozásában is. Az Országgyûlés egyszerû többsége által házbizottsági, illetve házbizottsági konszenzus hiányában elnöki javaslatra elfogadott idõkeretek, illetve az ennek kötelezõ voltát értelmezõ ajánlások garanciákat tartalmazó házszabályi keretek nélkül akkor is szemben állnának az Alkotmány 24. (4) bekezdésével, ha egyébként az így meghatározott felszólalási idõ hossza adott esetben megfelelõ (nem korlátozza aránytalanul a képviselõi felszólalási jogot), illetve ha az ajánlás nem tenné kötelezõvé az egyszerû többség által elfogadott idõkeret betartását (mint ahogy tette ezt a jelenleg érvényben lévõ Ügyrendi Bizottság 26/ számú ajánlását megelõzõ 17/ számú ajánlás). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 24. (4) bekezdésében meghatározott tárgyalási rend és mûködési szabályok, mint a minõsített többséget igénylõ szabályozási tárgykörök, magukban foglalják a képviselõi felszólalásokra rendelkezésre álló idõkeretek házszabályi rögzítésének igényét mind az ülések, mind pedig a bizottsági hozzászólások során az egyes képviselõk beszédidejét illetõen Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az Országgyûlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elõ azzal, hogy a Házszabály 23. b) pontjával, a 47. (4) és (6) bekezdésével, valamint a 75. (3) bekezdésével összefüggésben nem határozta meg az egyes képviselõi felszólalások idejével kapcsolatos azon rendelkezéseket, amelyek garanciát biztosítanak a képviselõi álláspont kifejtésére esetenként meghatározott idõkeret korlátlan szûkítésének kizárására. E garanciális szabályok megalkotásának elmulasztása az Alkotmány 2. (1) és (2) bekezdésének, valamint 20. (2) bekezdésének sérelmét eredményezi. Az Abtv. 49. (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság a mulasztást elkövetõ szervet határidõ megjelölésével felhívja feladatának teljesítésére. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság a jogalkotói kötelezettség teljesítésének határidejeként december 15-ét jelölte meg. Az Alkotmánybíróság a Házszabály alkotmányossági felülvizsgálata során az Abtv. 1. e) pontján alapuló hatáskörében eljárva több esetben észlelte, hogy a határozataiban, a Házszabály kiegészítésére elõírt határidõk eredménytelenül teltek el. A Házszabály jelenleg sem tartalmaz több olyan garanciát, amelyet az Alkotmány és alkotmánybírósági döntés alapján a Házszabályba kell foglalni [27/1998. (VI. 16.) AB határozat, ABH 1998, 197.; 4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52.; 50/2003. (XI. 5.) AB határozat, ABH 2003, 566.] Az Alkotmánybíróság a Házszabály 23. b) pontjának, illetve 47. (4) bekezdésének és a felszólalási idõkeretekre szövegrésze, a 47. (6) bekezdése, valamint a 75. (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Házszabálynak az indítványozó által megsemmisíteni kért rendelkezései önmagukban nincsenek ellentétben az Alkotmány 2. (1) és (2) bekezdésével, illetve 24. (4) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet a házszabályi garanciák hiánya miatt állapított meg. A képviselõi felszólalások idejét védõ rendelkezések Házszabályba foglalása azaz a felszólalási minimum-idõ védelmét bizto-

25 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1761 sító garanciák mellett a felszólalási idõkeretek meghatározására irányadó házszabályi rendelkezések az alkotmány sérelme nélkül alkalmazhatók. Amennyiben az Országgyûlés a jelen határozatban elõírt szabályozási kötelezettségének eleget tesz, úgy a Házszabály 23. b) pontjába, 47. (4) és (6) bekezdésébe, valamint a 75. (3) bekezdésébe foglalt eljárásokat olyan házszabályi garanciák övezik, amelyekkel együtt e rendelkezések kellõ rugalmasságot biztosítanak a felszólalási idõk esetenkénti meghatározására. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az utólagos normakontrollra irányuló indítványi kérelmet elutasította. Az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét az ügy jelentõségére tekintettel rendelte el. Alkotmánybírósági ügyszám: 245/B/2004. Dr. Bihari Mihály alkotmánybíró különvéleménye Nem értek egyet a rendelkezõ rész 1. pontjában foglalt, a Magyar Köztársaság Országgyûlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat (a továbbiakban: Házszabály) 23. b) pontjához, 47. (4) és (6) bekezdéséhez, valamint 75. (3) bekezdéséhez kapcsolódóan az Alkotmány 2. (1) és (2) bekezdésére, valamint 20. (2) bekezdésére tekintettel a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításával, valamint a határozat indokolásával. Egyetértek azzal, hogy a rendelkezõ rész 2. pontja elutasítja a Házszabály 23. b) pontjának és 47. (4) bekezdésének és a felszólalási idõkeretekre szövegrésze, 47. (6) bekezdése, valamint 75. (3) bekezdése megsemmisítésére irányuló indítványt. Az indítványban felvetett alkotmányossági probléma elbírálása szempontjából alapvetõ annak eldöntése, hogy a képviselõi beszédjog (értve ezalatt azt, hogy az országgyûlési képviselõ az Országgyûlésben annak plenáris és bizottsági ülésén szóban bármilyen témában, bármely javaslathoz kapcsolódva, bármilyen idõtartamban kifejtheti véleményét) közvetlen alkotmányi védelem alatt áll-e, vagy az országgyûlési képviselõ parlamenti beszédjogának védelme közvetlenül levezethetõ-e valamely alkotmányi rendelkezésbõl. Ettõl függ ugyanis, hogy ez a képviselõi egyéni jog alkotmányosan hogyan és milyen mértékben korlátozható. I. A beszédjog korlátozása: célok és szabályozási modellek Már 1848-ban Eötvös József, az akkori országgyûlési házszabály vitája során hangoztatta: Fõ dolog a házszabályoknál, hogy úgy alkottassanak, miszerint mellettök és általuk mindig jó törvényeket lehessen hozni, mégpedig a lehetõ legrövidebb idõ alatt. A modern parlamentek ugyanis fõként napjainkban racionálisan szervezett döntéshozó (munka)szervezetek, amelyek egyrészrõl szuverenitási jogosítványokkal rendelkezõ döntéshozó hatalmi szervezetek, másrészrõl viszont magukban hordozzák az aktuálisan kialakult politikai tagoltságot: a megoszlásokat és arányokat. A modern parlamenti házszabályok legáltalánosabb, legfontosabb feladata tehát a demokratikus és racionális döntéshozatal biztosítása és annak elõsegítése, hogy ennek következtében jó törvények szülessenek. A modern parlamentek házszabályainak tehát egyszerre kell stabilnak és rugalmasnak lenni, egyszerre hordozzák magukban a kontinuitás és az aktuális helyzethez igazodás lehetõségét. 1. A többségi határozatban, valamint a szakirodalomban is szereplõ (összehasonlító) történeti elemzésekbõl kitûnik, hogy a képviselõi beszédjog korlátozásának alapvetõ indoka az obstrukció (vagyis az Országgyûlés döntéshozatala indokolatlan késleltetésének) megakadályozása. Ahogy Pesti Sándor a beszédidõ szabályozásával kapcsolatban már a dualizmus korára vonatkozóan is rámutat: A beszédidõ szabályozása kapcsán különösen hangsúlyossá válik az a parlamentek egész mûködési rendjét meghatározó alapelv, miszerint törekedni kell az egyéni képviselõi jogok érvényesülése és a hatékony parlamenti munka biztosítása közötti optimális egyensúly megteremtésére. Ami ez esetben azt jelenti, hogy a szabályozás egyfelõl tegye lehetõvé a napirenden lévõ ügyek alapos megvitatását, az ellenzéki kritika és alternatíva megjelenítését, a közvélemény tájékoztatását, másfelõl azonban akadályozza meg a terméketlen, idõhúzó vitákat, az obstrukció kibontakozását, biztosítsa a parlamenti majoritás számára többségi jogainak érvényesítését. A gyakorlatban persze olykor nehéz annak meghatározása, hogy hol a határ a képviselõi jogok legitim érvényesítése és a parlamenti akaratképzés keletkezésének meggátolása között. (Pesti Sándor: Az újkori magyar parlament. Osiris kiadó, Budapest, 2002, 232. o.) A képviselõi beszédjog korlátozására az egyes parlamentek több, különbözõ eszközt vettek igénybe, melyek az idõk folyamán változtak, eltûntek vagy újra elõtérbe kerültek. Ilyen eszköz a többszöri felszólalás, a beszédolvasás, a tárgytól eltérés tilalma, egyes felszólalástípusok esetén a felszólalók számának vagy a felszólalási idõtartamoknak a meghatározása, vagy a klotûr (a vita lezárása akkor, amikor még vannak elõre bejelentett hozzászólók) szabályozása. Ezek közül néhány eszköz a hatályos Házszabályban is megtalálható (pl. a tárgytól eltérés tilalma), más, korábban tilalmazott eszköz alkalmazását megengedi (pl. többszöri felszólalás), míg ismét más eszközök esetében hasonló módon, de nem teljesen azonosan szabályoz a Házszabály (így pl. a felszólalási idõtartamok vonatkozásában).

26 1762 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám Az Országgyûlésre háruló feladatok jelentõsen megváltoztak. A tömegtájékoztatási és informatikai eszközök robbanásszerû fejlõdésével a parlamenti beszédjog szerepe is átalakult. Nem hasonlítható például össze a korábbi parlamentek és az 1990 utáni országgyûlések által meghozott törvények száma, mint ahogy a képviselõk véleményének kifejtésére, a közvéleménnyel való megismertetésére sem az egyetlen eszköz annak a parlamenti vitában való elmondása (l. sajtótájékoztatók, honlapon közzététel stb.). Különös jelentõséggel bír viszont a parlamenti ülések azon néhány órája, amelyet a televízió, illetve a rádió közvetít. 2. A képviselõi beszédjog korlátozására számos szabályozási modell létezik. Általánosnak tekinthetõ azonban, hogy a beszédidõre vonatkozó ügyrendi szabályok diszpozitív jellegûek, vagyis azoktól a ház esetenként eltérhet. Ilyenkor gyakran a házelnöknek van kezdeményezõ szerepe, aki ezt általában a frakciók elõzetes megállapodása alapján teszi. Az elõírt idõkeretektõl mindkét irányban lehetséges eltérés. (Szente Zoltán: Bevezetés a parlamenti jogba. Atlantisz 1998, 245. o.) A házszabályok általában meghatározzák a képviselõket megilletõ beszédidõk minimális vagy maximális hosszát, ám e tekintetben rendkívül széles a skála (kezdve az Amerikai Egyesült Államok Képviselõházában rendelkezésre álló egyórás idõkerettõl egészen a svéd modellig, amely 4 perces hozzászólásra ad lehetõséget a képviselõnek akkor, ha felszólalásának várható idõtartamát nem jelenti be elõre és még ez a beszédidõ is korlátozható). Összességében megállapítható, hogy többféle parlamentáris modell létezik a parlamenti beszédidõ korlátozására, és nem határozható meg egyetlen, mindenek felett álló, univerzálisan elfogadott alkotmányos modell. II. Képviselõi beszédjog: közvetlen alkotmányi védelem vagy az Országgyûlés önszabályozási autonómiájába tartozó kérdés? A többségi határozat az Indokolás IV. rész 1. pontjában kijelenti: Az Alkotmány és az alkotmánybírósági gyakorlat alapján a képviselõk parlamenti szólásszabadsága alkotmányi védelemben részesül..., majd ezt a védelmet különbözõ alkotmányi rendelkezésekbõl vezeti le. Álláspontom szerint a képviselõk beszédjogának közvetlen alkotmányi védelme nem állapítható meg. 1. A beszédjog és a parlamenti szólásszabadság kapcsolata A többségi határozat a fenti kijelentésének alátámasztására bevonja a vizsgálatba az indítványozó által meg nem jelölt Alkotmány 61. (1) bekezdését, és hivatkozik az Alkotmánybíróság 34/2004. (IX. 28.) AB határozatára. A képviselõi beszédjog és a parlamenti szólásszabadság fogalma azonban nem azonosítható egymással. Szente Zoltán megfogalmazásával élve: A beszédjog a felszólaláshoz, a parlamenti vitákban való részvételhez való jogot jelenti, lehetõséget biztosít a képviselõ számára véleményének kifejtésére. Ez utóbbi szabadságát garantálja a szólásszabadság. (Szente i.m o.) Az idézett alkotmánybírósági határozat is csak arra mutat rá, hogy Alkotmányos törvényalkotás nem képzelhetõ el a parlamenti tanácskozás nyilvánossága és a képviselõi felszólalások szabadsága nélkül. A beszédjog formai vonatkozásaira a határozat nem tér ki, nem elemzi, hogy az minden egyes képviselõt, minden tárgyban, bármilyen idõtartamban megillet-e, vagy csak olyan absztrakt jog, amely konkrét megvalósulásában megfelelõ szabályok betartásával mindhárom szempontból korlátozható. Álláspontom szerint tehát mivel a képviselõi beszédjog és a parlamenti szólásszabadság a fentiek szerint nem azonosítható egymással önmagában az Alkotmány 61. (1) bekezdésébõl nem vezethetõ le a képviselõi beszédjog közvetlen alkotmányi védelme. 2. A beszédjog és a közvélemény alakításának szabadsága, a közügyek szabad parlamenti megvitatása és a demokratikus hatalomgyakorlás követelménye [Alkotmány 2. (1) és (2), illetve 20. (2) bekezdése] A képviselõk részérõl a közvélemény alakításának a parlamenti beszédjog gyakorlása csupán egyik eszköze, melynek általános jelentõsége a tömegtájékoztatási és az információs eszközök fejlõdésével párhuzamosan csökken, más, hatékonyabb eszközöknek adva át a teret (ez különösen igaz a bizottsági viták esetén, amelyek a jelenleg hatályos Házszabály alapján csak a sajtó számára nyilvánosak, és amelyekrõl a közvélemény csak a sajtón keresztül értesülhet). A közügyek szabad parlamenti megvitatásának vizsgálatakor tekintettel kell lenni arra, hogy ez nemcsak a törvényalkotási folyamatban, hanem a napirenden kívüli hozzászólásokban, a Kormány ellenõrzésének eszközein keresztül (pl. interpelláció), illetve kis részben a politikai vitanapokon keresztül valósul meg. Ezekben az esetekben a Házszabály viszont szigorú idõkereteket határoz meg. A képviselõ a meghozandó döntést nemcsak beszédjogának gyakorlása által befolyásolhatja, ennél sokkal fontosabb eszközök is rendelkezésére állnak: egyrészt az Alkotmány által is biztosított törvénykezdeményezési joga, másrészt a Házszabály 94. (1) bekezdésében biztosított, módosító indítvány benyújtására vonatkozó joga. Mind a törvényjavaslat, mind a módosító indítvány benyújtásakor a képviselõt indokolási kötelezettség terheli; ennek hossza azonban nem korlátozott, a képviselõ bármilyen terjedelemben kifejtheti érveit, és az általa jónak tartott szabályozási mód mellett bármilyen terjedelemben érvelhet.

27 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY A beszédjog, mint egyéni képviselõi jog A parlamenti beszédjog, mint a képviselõt képviselõi megbízatására tekintettel megilletõ egyéni jog elválasztandó azoktól a jogoktól, amelyek valamely frakcióban betöltött tagságára tekintettel illetik meg, illetve azoktól a jogoktól is, amelyek magát a frakciót illetik meg. Az egyéni képviselõi jogok minden képviselõt tekintet nélkül arra, hogy kormánypárti vagy ellenzéki frakciónak tagja-e, esetleg független egyformán megilletnek, korlátozásukra is csak úgy kerülhet sor, hogy az minden képviselõre egyformán vonatkozzon. Éppen azért, mivel ez egyéni képviselõi jog, nem tartozik a kormánypárti/ellenzéki dimenzióba, így korlátozásakor a kisebbségvédelmi eszközök hiányának számonkérése sem értelmezhetõ. Ameddig a korlátozás minden egyes képviselõre vonatkozik, nem tekinthetõ alkotmányellenesnek. [Azokban az esetekben, amikor reális veszélye lehet annak, hogy az ellenzéki képviselõk egyéni képviselõi jogainak gyakorlását a kormánypárti képviselõk akadályozhatják, a Házszabály kisegítõ rendelkezéseket tartalmaz. Így például a Házszabály 98. (5) bekezdése alapján a képviselõcsoport vezetõje ülésszakonként hat alkalommal kérheti a képviselõ által benyújtott, ám a bizottság által tárgysorozatba nem vett törvényjavaslat tárgysorozatba vételét. E körbe tartozik a 106. (1) (2) bekezdésének azon rendelkezése is, mely szerint szavazni kell azokról a módosító javaslatokról is, amelyekrõl a szavazást a képviselõcsoport vezetõje kérte (egy döntési javaslat határozathozatalakor legfeljebb három alkalommal).] 4. A beszédjog lehetséges korlátai; a szó megvonása jogintézmény jellege Az Országgyûlés Ügyrendi bizottsága elnökének felkérésére Szente Zoltán tanulmányt írt a felszólalási és tanácskozási idõkeretek nemzetközi szabályozásának témájáról. (Bõvebben lásd dr. Szente Zoltán: A felszólalási és tárgyalási idõkeret Szakértõi jelentés. Készült 2003 szeptemberében az Országgyûlés Ügyrendi Bizottsága elnökének megbízásából, száma: URB-31-1/2003.) E tanulmányában a nemzetközi példákat elemezve az alábbiakra mutatott rá: az európai parlamenti jogok sajátossága az, hogy jelentõs mértékben preferálják a képviselõk frakciók szerinti tagozódását. (...) E szerint nem csupán a korlátlan képviselõi beszédjog lenne illuzórikus, hanem a valamennyi napirendi pontot illetõ egyéni képviselõi felszólalási jog sem érvényesül. Ez még akkor is igaz, ha egy állam alkotmányjoga szemben például a magyarral expressis verbis tartalmazza a képviselõk felszólalási jogát. (...) Vannak ugyan olyan felszólalástípusok, amelyek esetében mindegyik képviselõt megilleti a felszólalási jog mint például a személyes érintettség esetében, vagy az ügyrendi javaslattétel céljából való felszólalásnál ám a napirend megvitatását illetõen ez a jog inkább jogintézményként érvényesül és nem egyéni alanyi jogként. (Szente i.t o.) Általános jelleggel állapítható meg, hogy az egyéni képviselõi beszédjognak az egyes napirendi viták tekintetében való korlátozása akkor fogadható el, ha az két feltételnek megfelel: egyfelõl a korlátozás általános (nem személyre szabott, minden egyes képviselõre vonatkozik), másfelõl biztosított az, hogy a vitában mindegyik képviselõcsoport kifejthesse véleményét. A szó megvonása nem a beszédjog korlátozásának egyik eszköze, hanem a parlamenti fegyelmi jog egyik szankciója, melynek alkalmazására a Házszabály által meghatározott esetekben, fegyelmi vétség elkövetésekor kerülhet sor. Ilyen fegyelemsértés, fegyelmi vétség az is, ha a képviselõ nem tartja be az Országgyûlés azon döntését, amely konkrétan meghatározza az adott törvény/határozati javaslat vitájában a képviselõk rendelkezésére álló beszédidõ hosszát. A felszólalási idõkeret túllépésével a képviselõ az Országgyûlés (egyedi) döntésével amely jogi erejét tekintve ugyanolyan, mintha a Házszabály valamely rendelkezése kerülne alkalmazásra helyezkedik tehát szembe, mely cselekedetnek szükségszerû szankciója kell, hogy legyen a szó megvonása. III. A hatályos magyar szabályozás alkotmányi gyökerei, jellemzõi Az Alkotmány 24. (4) bekezdése biztosítja az Országgyûlés számára, hogy mûködésének szabályait néhány, magában az Alkotmányban szabályozott alapvetõ rendelkezéstõl eltekintve maga állapíthassa meg a jelenlévõ képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban. Az Országgyûlést nagyfokú szabadság illeti meg a Házszabály megalkotásakor, önszabályozási autonómiája olyan Alkotmány által védett hatáskör, amelybe az Alkotmánybíróság csak nagyon súlyos érvek és indokok alapján, szélsõséges esetekben, közvetlen alkotmánysértés esetén avatkozhat be. Az országgyûlési képviselõk beszédjogát sem az Alkotmány, sem maga a Házszabály közvetlenül nem deklarálja. A Házszabály általános rendelkezései alapján azonban az országgyûlési képviselõk bármely napirendi ponthoz, bármilyen terjedelemben hozzászólhatnak. Ezen generális szabály alól három típusú kivételt határoz meg: 1. Amikor a külön nevesített hozzászólás-típusokhoz meghatározott idõtartamot rendel. {Így: napirenden kívüli hozzászólás 5 perc [51. (1) bekezdés], ügyrendi hozzászólás perc [52. (1) bekezdés], interpelláció perc [115. (3) bekezdés] stb.} 2. A Házszabály részletesen szabályozza a napirendi pont idõkeretben való tárgyalását (53. ). Ekkor a Házbizottság (megegyezés hiányában az Országgyûlés elnöke) javaslatára az Országgyûlés plenáris ülése arról dönt, hogy a meghatározott napirendi pont tárgyalására összességében hány perc áll rendelkezésre. Az idõkeretben azt határozza meg az Országgyûlés (egyszerû többséggel), hogy az egyes országgyûlési képviselõcsoportok részére hány

28 1764 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám perc beszédidõ áll rendelkezésre, annak konkrét az egyes képviselõk beszédjogát közvetlenül érintõ korlátozására a képviselõcsoporton belüli megegyezések (frakciószabályzatok) alapján kerül sor. 3. Végül a Házszabály ismeri az egyes napirendi pontokhoz kapcsolódó felszólalások idõtartamának meghatározását [23. b) pont, 47. (4) bekezdés]. Az egyes napirendi pontokhoz kapcsolódó felszólalások idõtartamának meghatározásakor az Országgyûlés a képviselõk kétharmadával elfogadott Házszabályban döntött egy szabályozási modell mellett, melynek lényege a következõkben foglalható össze: a) az egyes napirendi pontokhoz való hozzászólás hossza általánosságban nincsen korlátozva, az a Házszabály szerint bármennyi ideig tarthat; b) amennyiben valamely okból szükségessé válik a hozzászólások idõtartamának korlátozása (pl. ne lehessen obstrukciós eszköz, vagy a parlamenti képviselõk egyenlõ eséllyel kaphassanak szót a televízió-közvetítés ideje alatt), a konkrét felszólalási idõtartamokra az a Házbizottság készít javaslatot, amelyben minden parlamenti képviselõcsoport képviselve van, és amely döntéseit egyhangúlag hozza; c) amennyiben a Házbizottság nem tud egyhangú döntést hozni a felszólalási idõtartamok kérdésében, a javaslatról (mind abban a kérdésben, hogy elõterjeszt-e ilyen javaslatot, mind a konkrét idõtartamok vonatkozásában) az Országgyûlés elnöke dönt; d) függetlenül attól, hogy a felszólalási idõkeretre vonatkozó javaslat [amelyet a Házszabály 47. (1) bekezdése szerint az elnök terjeszt a plenáris ülés elé] a Házbizottság vagy az Országgyûlés elnöke döntésén alapul, a felszólalási idõkeretekre vonatkozó javaslatról minden esetben az Országgyûlés határoz (e döntéséhez a jelenlévõ képviselõk egyszerû többségének a szavazata is elégséges). Mint az az I. részben bemutatásra került, többféle szabályozási rendszer létezik, a beszédjog idõbeli korlátozására vonatkozóan nem határozható meg egy univerzális alkotmányos modell. Ugyanígy bemutatásra került az is, hogy az elõzõekben ismertetett, Házszabályban meghatározott modell nem alkotmányellenes, az indítványban eredetileg megjelölt alkotmányi rendelkezésekkel a 2. (2) bekezdésével, illetve a 24. (4) bekezdésével nem áll ellentétben. Ugyancsak nem áll fenn ellentét az Alkotmánybíróság által a vizsgálatba bevont 2. (1) bekezdésével, 20. (2) bekezdésével és 61. (1) bekezdésével. [Ez utóbbi mint azt a II. rész 1. pontja bemutatta a parlamenti szólásszabadságot, vagyis a képviselõi beszédjog tartalmát védi, vagyis azt, hogy a képviselõ véleményét bármely tárgyban szabadon kifejtheti. Nem jelent azonban ugyanakkor formai védelmet is, sem azt, hogy a képviselõ bármikor, bármilyen terjedelemben, bármihez hozzászólhat. Ennek korlátja egyrészt maga az, hogy az Országgyûlés napirendi pontokat tárgyal meg (,,tárgyra térés és következményei, Házszabály 54. ), másrészt a különbözõ idõbeli korlátok (pl. hozzászólás típusa szerint a napirenden kívüli hozzászólásra megállapított idõkeret, vagy az idõkeretben való tárgyaláskor a képviselõcsoportok által az egyes képviselõknek kiosztott hozzászólási idõk).] A képviselõi hozzászólások idõtartamának meghatározására több különbözõ, modell létezik (és ezek vonatkoztathatóak a magyar alkotmányjog szabályozási kereteire is). Az egyik modell alapján a házszabályok általánosságban meghatározhatják, hogy a törvény-, illetve határozati javaslatok tárgyalásánál mennyi lehet a hozzászólásra rendelkezésre álló idõ (így pl. külön az elõterjesztõ részére rendelkezésre álló idõ, az általános vita elsõ, és további körében rendelkezésre álló idõ), amelytõl az Országgyûlés, esetleg a (levezetõ) elnök egyedi döntése alapján lehet eltérni (általában mindkét irányba). A másik szintén alkotmányos modell a korábban ismertetett, hatályos magyar modell. Az Országgyûlés önszabályozási autonómiájából következõen természetesen a jelenlegi modellt bármikor megváltoztathatja, meghatározhatja az egyes hozzászólások minimális/maximális idõtartamát stb. A különbözõ modellek közötti választás joga azonban kizárólag az Országgyûlést illeti meg, az Alkotmánybíróság egyik modellt sem kényszerítheti rá az Országgyûlésre. A jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályból következik-e, hogy minden egyes részletkérdésben (így a felszólalási idõkeret meghatározásakor is) a jelenlévõ képviselõk kétharmadának szavazatával kell döntenie az Országgyûlésnek? Az Alkotmány 24. (4) bekezdése alapján az Országgyûlés a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával a Házszabályban állapítja meg mûködésének szabályait és tárgyalási rendjét. Ez azonban nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy minden apró részletszabályt a Házszabályban kell rögzíteni. A jelenleg hatályos Házszabály több, az Országgyûlés általános mûködésével összefüggõ eljárási kérdésben való döntést a plenáris ülés elé utal, a (határozatképes Országgyûlésben) jelenlévõ képviselõk egyszerû többségének a szavazatához köt (így például a napirend akár az elõzetesen kiküldöttek napirendi javaslat szerinti, akár módosított formában elfogadását is, amely minden döntéshozó szervezet így az Országgyûlés mûködésének az egyik legfontosabb eljárási döntése). Hangsúlyozandó, hogy ezek mögött az egyszerû többséggel elfogadott döntések mögött nem pusztán az aktuális (az adott eljárási döntést megszavazó) parlamenti többség áll, hanem a korábban, a jelenlévõ képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabály azon rendelkezései is, amelyek lehetõvé teszik, hogy e kérdésekben a plenáris ülés, alkalmanként döntsön. E döntések legitimitását tehát maga a Házszabály adja. Az Alkotmány 24. (4) bekezdésében megfogalmazott, az Országgyûlés önszabályozási autonómiájának része az, hogy a Házszabály megalkotásához megkívánt konszenzussal (a jelenlévõ képviselõk kétharmadának a szavazatával) dönthet úgy is, hogy a döntéshozatal racionalitásának, rugalmassá tételének érdekében meghatározott eljárási

29 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1765 kérdéseket az aktuális (a szavazásban részt vevõ) többség döntéséhez köt. Nem vitatható el az Országgyûléstõl az a jog, nem alkotmányellenes tehát az a szabályozási megoldás, hogy az Országgyûlés a (jelenlévõ) képviselõk kétharmadának a szavazatával arról határoz, hogy azt követõen meghatározott (eljárási kérdésekben való) döntéseket a képviselõk egyszerû többségének az akaratához köt. A többségi határozat IV. rész 3.1. pontja visszautal az Alkotmánybíróság 62/2003. (XII. 15.) AB határozatára, mely leszögezte, hogy a demokratikus jogállam feltételezi továbbá a demokratikusan elfogadott eljárási szabályokat, illetve az azoknak megfelelõ döntéshozatalt. Ennek feltétele az Alkotmányra visszavezethetõ eljárási szabályok léte és betartása. Álláspontom szerint a hatályos szabályozás megfelel ezeknek a követelményeknek: a konkrét felszólalási idõkeretnek az Országgyûlés egyszerû többsége általi megszavazása mögött az Alkotmány 24. (4) bekezdésében meghatározott, az Országgyûlés autonómiájára és önszabályozására vonatkozó felhatalmazás áll. A Házszabály több olyan döntést is tartalmaz, amely az országgyûlési képviselõk egyszerû többségének szavazatával korlátoz képviselõi egyéni jogokat. A beszédjog alapvetõ korlátozását jelenti például a klotûr intézménye: ez annak ellenére nem tekinthetõ alkotmányellenesnek, hogy sokkal kiszámíthatatlanabb, mint a felszólalási idõkeret (utóbbi esetében a képviselõ tisztában van azzal, hogy hány percet beszélhet), és nem az összes képviselõ, hanem a hozzászólásra bejelentkezettek és véleményük kifejtésére váró (tehát egy konkrétan meghatározható csoport) beszédjogát érinti az alkalmazása. Képviselõi beszédjog és racionális döntéshozatal Az, hogy a Házszabály bizonyos, az Országgyûlés mûködésével kapcsolatos döntéseket így például a napirend megállapítását [47. (6) bekezdés], a vita elõre nem tervezett lezárását [59. (2) bekezdés] az Országgyûlés plénuma elé utal, melyrõl az egyszerû többséggel dönt, azt a célt szolgálja, hogy az Országgyûlés a felmerülõ, konkrét (konfliktus) helyzeteket megfelelõ rugalmassággal tudja kezelni, a döntéshozatal racionális keretek között folyjék. (A klotûr alkalmazásával megakadályozható az obstrukció, de ugyanezt a célt is szolgálhatja a napirendrõl való plenáris döntés.) Ebbe a körbe tartozik az egyes felszólalások idõtartamának meghatározása is. Az, hogy az egyes napirendi pontok (törvény-, illetve határozati javaslatok) tárgyalásakor milyen idõtartamú képviselõi hozzászólások indokoltak, nagyban függ a tárgyalás alatt álló javaslattól. Az, ami egyes javaslatok tárgyalásakor már-már obstrukció-gyanúsan hosszú hozzászólás, más javaslatok esetében esetleg az érvek kifejtésének csak kis részére elegendõ. Ráadásul a parlamenti hozzászólások esetében vannak kiemelt idõszakok (pl. televízió-közvetítés idõszaka, vagy azon idõszakok, amikor a rádió-közvetítést a legtöbben hallgatják), amelyek során biztosítani kell, hogy az egyes képviselõcsoportok egyenlõ esélyekkel juthassanak szóhoz, fejthessék ki véleményüket. Mindez indokolttá teheti a felszólalási idõtartamoknak az Országgyûlés általi, a konkrét javaslat jellemzõit figyelembe vevõ meghatározását. Bár az a leginkább demokratikus, ha az Országgyûlés elé kerülõ javaslatról a Házbizottságban történik megállapodás, az sem tekinthetõ a demokratikus jogállamiság követelményébe ütközõnek, ha megegyezés hiányában az elnök terjeszti elõ a javaslatot: mindkét esetben szükséges ugyanis az Országgyûlés döntése ahhoz, hogy a javaslatban foglaltak az országgyûlési képviselõket is kötelezzék. Arról, hogy szükséges-e felszólalási idõtartamok meghatározása, illetve azok hosszáról egyedileg, és a konkrét, tárgyalás alatt álló javaslat jellemzõit szem elõtt tartva célszerû és kell dönteni. Ellenkezõ esetben ugyanis akár le is bénulhat az Országgyûlés tevékenysége, megnõhet az obstrukciós veszély, vagy éppen nem jut elegendõ idõ a kiemelkedõen fontos javaslatok megtárgyalására. [Ha a 386 országgyûlési képviselõ csak 2 percben és csak egyszer (tehát nem külön az általános és külön a részletes vitában) szól hozzá a javaslathoz, már az is önmagában 772 perc, vagyis közel 13 óra. Ez a kisjelentõségû, esetleg csak egy törvényi rendelkezés apró módosítását tartalmazó javaslat esetén feleslegesen hosszú, míg például a költségvetési törvényjavaslat tárgyalásakor rendkívül rövid, nem kielégítõ idõtartam lehet.] A többség és a kisebbség kérdése a felszólalási idõkeretek meghatározásakor A Házszabály megkérdõjelezhetetlen, axiomatikus elve a konkrét szavazásokban megnyilvánuló parlamenti többség akaratának érvényesítése, s ezzel egy idõben a parlamenti kisebbség oltalmazása, olykor a pozitív diszkrimináció alkalmazásával is [erre példa a Házszabály 75. (3) bekezdése, amely függetlenül a képviselõcsoport nagyságától egyenlõ idõkeretet biztosít mindegyik frakciónak a hozzászólásra]. Ezen rendelkezéseknek nem az a célja azonban, hogy a kisebbség a parlamenti többség akaratának érvényesülését megkérdõjelezhesse, hanem az, hogy a kisebbségi vélemény részese lehessen a parlamenti döntéshozatal folyamatának, és esély legyen arra, hogy a kisebbségi vélemény többségi véleményként elfogadásra kerüljön. A jelenlegi, az indítványozó által kifogásolt szabályozás azonban nem érinti a többség/kisebbség problémáját, mivel a felszólalási idõkeretek minden képviselõre egyaránt vonatkoznak, függetlenül attól, hogy kormánypárti avagy ellenzéki, nagy vagy kis létszámú képviselõcsoportnak a tagja-e, vagy esetleg független képviselõ. Nincs korlátozva a felszólalók száma sem; semmi nem zárja ki, hogy a parlamenti kisebbség (az ellenzéki képviselõcsoportok) azáltal, hogy több felszólalót állítanak, összességében hosszabb idõtartamban szóljanak hozzá a vitához, mint a kormánypárti képviselõcsoportok. A kifogásolt szabályozás a képviselõkre nézve mégpedig minden képviselõre egyaránt állítja fel azt a kötelezettséget, hogy tárgybeli mondanivalóját összefoglalva, tömören, a meghatározott idõtartamban fejtse ki. Ez nem mond ellent a de-

30 1766 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám mokrácia követelményének, nagymértékben elõsegíti viszont a racionális döntéshozatalt. (A többség/kisebbség kérdése ez esetben nem a kormánypárti/ellenzéki megoszlásban, hanem a hosszan/tömören beszélõk vonatkozásában merülhet fel.) Mindezek alapján tehát nem alkotmányellenes az a szabályozási modell, amely a (jelenlévõ) képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban arra jogosítja fel a képviselõk egyszerû többségét, hogy döntsön arról: meg akarja-e határozni, hogy az adott napirendi pont tárgyalásakor az egyes képviselõk (a hozzászólás típusa szerint) ugyannyi idõtartamban fejthetik ki véleményüket a plenáris vita során, valamint, hogy ez az idõtartam hány perc legyen. A Házszabály 75. (3) bekezdésének alkotmányossága Álláspontom szerint a Házszabály 75. (3) bekezdése, mely szerint: a bizottság a hozzászólások idõtartamát képviselõcsoportonként azonos idõtartamra korlátozhatja, nem alkotmányellenes. Ez a rendelkezés éppen a parlamenti kisebbséget védõ szabályt tartalmaz azáltal, hogy a képviselõcsoport nagyságától függetlenül egyforma idõkeretet biztosít a hozzászólásra. Ez alapján tehát összességében ugyanolyan idõtartamban szólhat hozzá az a képviselõcsoport, amely pl. 13 tagot delegált a bizottságba és az is, amely 1 fõt (l. például az Alkotmány- és igazságügyi bizottság a 2002/2006. parlamenti ciklusban). Ez a szabály az országgyûlési bizottságok önszabályozását biztosítja, célja ugyanúgy a racionális döntéshozatal erõsítése, az obstrukció megakadályozása, mint a plenáris tárgyalások idõkeretének, illetve a felszólalási idõtartamoknak a meghatározása. A rendelkezés különös jelentõséget kaphat akkor, amikor olyan kiemelt jelentõségû törvény bizottsági elõkészítése folyik, amelyhez nagyszámú módosító indítványt nyújtottak be, és a meghozandó döntések alapvetõen politikailag meghatározott prioritásokon alapulnak (tipikusan ilyen a költségvetési törvényjavaslatok tárgyalása). Azonban ettõl eltekintve is vitatható a többségi határozat indokolásának az a megoldása, hogy lényegileg egyformaként kezeli az Országgyûlés plenáris ülésén, illetve a bizottsági üléseken alkalmazható, a hozzászólások idõtartamát korlátozó szabályokat. Álláspontom szerint jobban külön kellett volna választania a Házszabály 75. (3) bekezdését a Házszabály 23. b) pontjától, illetve 47. (4) bekezdésétõl, külön esetkörökként kellett volna kezelni, és a két esetkör jellemzõit figyelembe véve, részletesebb külön indokolást kellene tartalmaznia a többségi határozatnak. A határozottabb szétválasztást indokolná egyrészt az, hogy a Házszabály 75. (3) bekezdése ellentétben a Házszabály hivatkozott másik két rendelkezésével nem az egyes képviselõk, hanem a képviselõcsoportok hozzászólásának idõtartamát korlátozza (így tehát az idõkeretben történõ tárgyalással Házszabály 53. rokonítható), másrészt a döntést nem az Országgyûlés plenáris ülése, hanem a bizottságok hozzák. A bizottságok különbözõ funkciókat töltenek be, melyeknek a módosító javaslatok döntésre elõkészítése (ajánlása) csak egy része, de ide tartozik pl. a miniszterek évenkénti meghallgatása is stb. A bizottsági munka sajátossága, hogy a módosító indítványok sorsáról való döntés ajánlási pontok alapján történik, amelyekbõl egy-egy kiemelten fontos törvényjavaslat esetén több száz, vagy akár ezer is lehet. Belátható, hogy a korlátlan képviselõi beszédjog gyakorlásával megbénítható (lenne) a bizottság munkája, és ezáltal maga a plenáris ülési döntéshozatal is (addig, amíg nem készül el az ajánlás, a képviselõk nem szavazhatnak a módosító indítványokról). Az indítványból kitûnõen az országgyûlési vitát amely végül az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványban teljesedett ki az Országgyûlésnek és az országgyûlési képviselõknek az a megváltozott gyakorlata váltotta ki, amely alapján a felszólalási idõkeretekre tett javaslatokat a képviselõk sorozatosan nem tartották be, ennek következtében pedig a szó megvonására került sor. E problémát észlelve az Országgyûlés ügyrendi bizottsága két általános érvényû, egymásnak ellentmondó állásfoglalást hozott [17/ ÜB. általános érvényû állásfoglalása (2003. április 30.) és 26/ ÜB. általános érvényû állásfoglalása (elfogadva: december 10-én)]. A jelen ügyben álláspontom szerint az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata alapján az állásfoglalást nem vizsgálhatja, mivel az az értelmezés keretein nem lép túl, nem pótol házszabályi rendelkezéseket. IV. Az elõzõekben általánosságban kifejtetteken túl, kiemelten nem értek egyet a többségi határozat következõ rendelkezéseivel: 1. Álláspontom szerint nehezen indokolható, hogy az Alkotmánybíróság az indítványtól eltérve, abban meg nem jelölt alkotmányi rendelkezéseket [2. (1) bekezdése és 20. (2) bekezdése, valamint érintõlegesen a 61. (1) bekezdése] is bevont a vizsgálatába, és alapvetõen ezekre tekintettel állapította meg az alkotmányellenes mulasztást. 2. A többségi határozat indokolása nem meggyõzõ a Házszabály 47. (6) bekezdéséhez kapcsolódó, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása vonatkozásában. Ez a házszabályi rendelkezés ugyanis csak azt határozza meg egy másik házszabályi rendelkezésre visszautalva, hogy a felszólalási idõkeretrõl az Országgyûlés vita nélkül (egyszerû többséggel) határoz. Ebbõl következõen álláspontom szerint a többségi határozat indokolása alapján is el kellett volna utasítani mind az alkotmányellenes mulasztás, mind az alkotmányellenesség megállapítását. 3. Nem értek egyet a többségi határozat IV. rész 3.2. pontjában foglalt, a kellõ idõ követelményének az eddigi alkotmánybírósági gyakorlattól eltérõ (azt nem mennyiségi követelményként meghatározó) értelmezésé-

31 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1767 vel. A kellõ idõ kérdésében nem az Alkotmánybíróságnak kellett volna állást foglalnia, hanem azt az Országgyûlés döntésére kellett volna bíznia. Az egyes törvényjavaslatok esetében magának az Országgyûlésnek kell döntenie arról, szüksége van-e a felszólalási idõkeretek meghatározására, és ha igen, az Országgyûlésnek kell megállapítania annak hosszát. 4. Általános tendenciaként figyelhetõ meg, hogy a modern parlamentekben csökken a képviselõk felszólalási ideje. Ennek megfelelõen a hatályos magyar Házszabály is rövid idõtartamokat állapít meg akár országos jelentõségû ügyek tárgyalására is (l. napirend elõtti hozzászólások, vagy az interpelláció/kérdés/azonnali kérdés felvetésére és a válaszra rendelkezésre álló idõkeret). 5. Az Indokolás IV. rész 2. pontjában a többségi határozat a Házszabálynak a képviselõk beszédidejét közvetlenül meghatározó szabályairól szóló, az idõkeretes tárgyalásra, és ehhez kapcsolva a felszólalási idõkeretekre vonatkozó szabályozást elemzi. Habár az idõkeretes tárgyalás lényege éppen az, hogy az országgyûlési vitára összességében rendelkezésre álló, túl nem léphetõ idõkeretet konkrétan meghatározza, és azt az egyes képviselõcsoportok részére kiosztja, a többségi határozat szerint az a törvényjavaslat megtárgyalásának legkevesebb idejét határozza meg. Az idõkeretes tárgyalás azonban nem a tárgyalási idõ minimumát, hanem éppen maximumát határozza meg, amely túl nem léphetõ, ez esetben ugyanis az elnök köteles megvonni a szót [l. Házszabály 54. (4) bekezdés]. A Házszabály kisebbségvédelmi szabályként tartalmazza azt, hogy képviselõcsoportonként legalább 30 percnyi idõkeretet kell biztosítani, illetve azt, hogy meghatározott törvényjavaslatok tárgyalása esetén, abban, és csakis abban az esetben, ha ezt legalább 15 képviselõ írásban kéri, a vitára rendelkezésre álló idõkeret nem lehet kevesebb a Házszabályban órákban megállapított idõtartamoknál. Az idõkeretben való tárgyalásra, illetve a felszólalási idõkeretek konkrét meghatározására irányuló eljárás lényegi szabályaiban megegyezik (javaslattevõ a Házbizottság, ennek hiányában az Országgyûlés elnöke, az Országgyûlés a jelenlevõ képviselõk egyszerû többségével dönt). Az Alkotmánybíróság nem vizsgálta sem a korábbi, sem a os Országgyûlés tényleges gyakorlatát, viszont az indítványozó állítása szerint a felszólalási idõtartamok megállapítására gyakran, míg az idõkeretes tárgyalásra alig akadt példa a os országgyûlési ciklus során. Ehhez kapcsolódva nem indokolt azonban azt a következtetést levonni, hogy a felszólalási idõtartam meghatározása vált szinte a bevett parlamenti gyakorlattá (felülírva ezzel azt a házszabályi alapelvet, hogy a felszólalásra rendelkezésre álló képviselõi beszédidõ korlátlan). Mindezek alapján nem értek egyet a rendelkezõ részben foglalt, alkotmányellenes mulasztás megállapításával. Mivel álláspontom szerint nem áll fenn alkotmányellenes helyzet, nincs olyan alkotmányos rendelkezés, illetve jog, amely sérülne, ezért sem a megsemmisítés, sem az alkotmányellenes mulasztás megállapítása nem indokolt. Az alkotmányellenes mulasztás megállapításával, és ezen keresztül az Országgyûlés által választott szabályozási modell közvetett alkotmányellenességének kimondásával az Alkotmánybíróság indokolatlanul beavatkozik az Országgyûlésnek az Alkotmány 24. (4) bekezdésében biztosított önszabályozási autonómiájába, vagyis azon jogába, hogy mûködési szabályait maga állapítsa meg. Jogegységi határozatok A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata 1/2006. BJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának büntetõ jogegységi tanácsa a Budapesten, március 20. napján megtartott ülésen a Legfelsõbb Bíróság elnökhelyettesének a jogegységi indítványára meghozta a következõ jogegységi határozatot: 1. Csalás bûncselekményét valósítja meg az, aki adóalanyiság nélkül, vagy adóalanyként, de valóságos gazdasági tevékenység nélkül kiállított bizonylatok alapján igényel vissza általános forgalmi adót. A jogi minõsítést meghatározó kár a visszaigényelt, s visszautalt, illetõleg egyéb módon elszámolt általános forgalmi adó összege. 2. Az adócsalás bûntettét követi el az általános forgalmi adó alanya, ha akár az általa felszámított fizetendõ adóra nézve, akár más adóalany által elõzetesen felszámított levonható adó összegének a feltüntetése körében fiktív bizonylatok alapján valótlan adatokat közöl az adóhatósággal, amennyiben cselekményének az eredménye a törvényes mértékû adófizetési kötelezettség keretei között marad. A jogi minõsítés alapjául szolgáló elkövetési érték az adócsökkentés összege. 3. Abban az esetben, ha az adóalany fiktív bizonylatok felhasználásával történõ adóelszámolása a törvény szabályai szerint fizetendõ általános forgalmi adó összegének csökkentésén túlmenõen jogszerûtlen adó-visszatérítési igényt is eredményez, függetlenül a visszatérítés módjától az elkövetõ terhére az elõzõ 2. pont szerint megállapítandó adócsalás bûncselekményével valóságos alaki halmazatban a visszaigényelt adó összegére, mint kárra megvalósult csalás bûncselekményét is meg kell állapítani.

32 1768 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám INDOKOLÁS I. A Legfelsõbb Bíróság elnökhelyettese a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló évi LXVII. törvény (Bszi.) 31. -ának (1) bekezdés a) pontjában, illetõleg az évi XIX. törvény (Be.) ának (1) bekezdés a) pontjában meghatározott jogkörében, a Bszi ának (1) bekezdés a) pontja, illetve a Be a (1) bekezdés a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását indítványozta az alábbi elvi jogalkalmazási kérdésekben: Az indítványozó a büntetõ ítélkezési gyakorlatot nem látta egységesnek az adócsalás (Btk ) és a csalás (Btk ) bûncselekményének az elhatárolását illetõen, különösen azokban az esetekben, amikor az általános forgalmi adóval kapcsolatban fiktív számlákat használnak fel. Egységesnek találta az ítélkezési gyakorlatot abban, hogy az általános forgalmi adónak valóságos gazdasági tevékenységet nem tükrözõ, fiktív okmányok alapján történõ visszaigénylése mert a kifizetéssel az adóhatóság vagyona csökken nem az adócsalás, hanem a csalás bûncselekményét (vagy annak kísérletét) valósítja meg. Ugyanígy minõsítik a bíróságok a fiktív okmány alapján történõ adó-visszaigénylést, ha az más adónemben jelentkezõ adótartozásra átvezetés formájában valósul meg. Nem egységes viszont az ítélkezési gyakorlat azokban az esetekben, amikor a tényleges gazdasági tevékenységet folytató elkövetõ az általános forgalmi adó befizetési kötelezettségének mérséklése érdekében (beszámítás) használ fel fiktív okmányokat. Az ítélkezési gyakorlat eltérései az alábbi állásfoglalásokban, illetve eseti döntésekben tükrözõdnek: A Baranya Megyei Bíróság, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság és a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság büntetõ kollégiumának elemzése szerint ezek a cselekmények csalás bûntettének, nem pedig adócsalásnak minõsülnek (Baranya Megyei Bíróság büntetõ kollégiumának május 24-i állásfoglalása). Abban az esetben ugyanis, ha az elkövetõk az általános forgalmi adó idõszaki bevallásával jogszerûen nyilatkoznak a fizetendõ forgalmi adó összegérõl, ugyanakkor az általános forgalmi adó visszaigénylésére úgy kerül sor, hogy annak törvényi feltételei nem állnak fenn, mert gazdasági esemény a visszaigénylést nem elõzte meg, függetlenül attól, hogy a visszaigényelt összeg kiutalásra vagy beszámításra került, az államot kár éri. Ezért a cselekmény helyesen csalásnak minõsül. Ennek értelmében az, hogy a vád tárgyává tett magatartással összefüggõ valótlan jogügyleten túl a terhelt folytat-e valós gazdasági tevékenységet nem eredményezheti ugyanannak a cselekménynek eltérõ megítélését. Ettõl eltérõ gyakorlatról tanúskodnak a következõ határozatok: A Zala Megyei Bíróság a Bf. 666/2002/27. számú ítéletében az elsõfokú bíróság által alkalmazott csalás és adócsalás minõsítése tekintetében az elhatárolásnál a Btk ának 5. pontjában meghatározott kár-fogalomból indul ki. Az ítélet szerint a fiktív számlák elszámolásával, amikor az állami adóbevételbõl ténylegesen kifizetés történik ideértve a más adónembe átvezetést is károkozás is bekövetkezik, ezért ebben a körben csalás megállapításának van helye. Ellenben a fiktív számlák olyan elszámolásakor, amikor az elkövetõ a fizetendõ adóját csökkenti, de tényleges kiutalásra nem kerül sor, a már befolyt állami adóbevételben értékcsökkenés nem következik be. Az elkövetõnek a valótlan adatközléssel megvalósított ez a megtévesztõ magatartása, az adóbevételben nem értékcsökkenést, azaz kárt okoz, hanem az adóbevétel elmaradását eredményezi. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság az 5.V.Bf. 681/2000/8. számú határozatában lényegileg ugyancsak azt fejtette ki, hogy az adó összegének csökkentése, azaz az adóhatóság megtévesztésével kár okozása helyesen az adócsalás törvényi tényállását meríti ki, míg a forgalmi adó jogtalan visszaigénylése a csalás bûncselekményét valósítja meg. Az Egri Városi Bíróság a 3.B.246/2001/12. számú ítéletében, illetõleg a Heves Megyei Bíróság a Bf.447/2002/6. számú végzésében a terheltek által adóbeszámítás mellett alkalmazott adócsökkentésre irányuló cselekményét adócsalás bûntettének, a forgalmi adó jogosulatlan visszaigénylését pedig, vagyis a kifizetésre irányuló cselekményt csalás bûntettének minõsítette. Az Egri Városi Bíróság a 9.B.800/2000/2. számú, illetve a Heves Megyei Bíróság a Bf.23/2001/4. számú ítélettel elbírált ügyben hasonló elkövetési magatartások mellett bûnhalmazatot állapított meg, utalva arra a bírói gyakorlatra, hogy az, aki a befizetett forgalmi adót az adóhatóságtól fiktív bizonylatok felhasználásával visszaigényli, csalást követ el, mert a megtévesztõ magatartás nem az adókötelezettség mértékének helytelen megállapítása és csökkentése érdekében történt, hanem a már befizetett adó egészben vagy részbeni jogtalan visszaigénylésére irányult. Az a magatartás viszont, amikor az elkövetõ az adó befizetési kötelezettségét fiktív számlákkal csökkenti és ezzel az állami adóbevételt megrövidíti, adócsalásnak minõsül. Ugyanezt a jogi álláspontot foglalta el a Tolna Megyei Bíróság Bf.107/2003/4. számú ítéletében és a Miskolci Városi Bíróság a 28.B.4359/2000/40. számú, illetve másodfokon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 3.Bf.1084/2003/14. számú ítéletében. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a 3.Bf.813/2002/3. számú ítéletében egyetértve az elsõfokú bíróság jogi értékelésével rámutatott arra, hogy a terhelt 4 rb. cselekményébõl egy esetben jogtalanul igényelt vissza forgalmi adót és ezzel a csalás bûncselekményét valósította

33 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1769 meg. Három esetben azonban valótlan tartalmú számlák felhasználásával nyújtott be adóbevallást és ennek révén az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét csökkentette, így e cselekményei 3 rb. adócsalás vétségét valósítják meg. Ezt az elvi álláspontot képviselte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Bf.820/2003/8. számú ítélete is. Az indítványozó az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatalát tartotta szükségesnek. A jogi álláspontját a következõkben összegezte: Az adócsalást a Btk ának (1) bekezdése szerint az követi el, aki az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentõs tényre (adatra) vonatkozó valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy ilyen tényt, adatot a hatóság elõl elhallgat és ezzel, vagy más megtévesztõ magatartással az adóbevételt csökkenti. A csalás bûncselekményét pedig az valósítja meg, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. A két bûncselekmény egymáshoz való viszonyát vizsgálva tehát megállapítható, hogy az adócsalás a csaláshoz képest speciális bûncselekmény: Az adócsalást csak az követheti el, akit adófizetési kötelezettség terhel, a csalás elkövetõje pedig bárki lehet. A évi XCII. törvény 6. -ából, valamint az évi LXXIV. törvény 2. és 4. -ából megállapítható, hogy az ÁFA adónemben annak a természetes vagy jogi személynek keletkezik adófizetési kötelezettsége, aki (amely) saját nevében gazdasági tevékenységet végez. Mindezekbõl következõen az adócsalást ÁFA adónemben az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentõs ténynek, adatnak a hatóság elõtti valótlan elõadása révén csak adóalany követheti el. Az adóalannyá válást pedig a valóságos gazdasági tevékenység eredményezi. Amikor az ÁFA adóalanya a valóságos gazdasági tevékenysége után fizetendõ adó csökkentése érdekében, vagy azért, hogy ne kelljen adót fizetnie, az adókötelezettsége megállapításához hamis adatokat közöl az adóhatósággal, annak megtévesztése céljából, az adócsalás bûncselekményét követi el. Az elkövetõ ezt a cselekményét a közte és az adóhatóság között létrejött és fennálló adójogviszony keretében valósítja meg. Az elkövetõt ÁFA adóalanyaként terheli kötelezettség, és ebbõl a minõségébõl származnak a törvényben meghatározott jogosultságai. A két bûncselekmény elhatárolásánál ilyen esetekben ez a meghatározó. Ha tehát az adóalany elkövetõ e minõségében tanúsít olyan megtévesztõ magatartást, amely az adóbevétel csökkentését eredményezheti, magatartása a csaláshoz (Btk ) képest speciális bûncselekménynek, adócsalásnak (Btk ) minõsül. Az olyan esetekben viszont, amikor az adóalany elkövetõ a gazdasági tevékenység nélküli jogosulatlan követelése egy részének beszámítását kéri az adóhatóságtól, más részének pedig amely a fizetési kötelezettségét meghaladja a kiutalását kéri, az elõzõekben részletezettekre figyelemmel felmerülhet a csalás és adócsalás halmazatának megállapítása. Miután ilyen esetben az elkövetõ egyazon cselekménye két bûncselekmény tényállását is kimeríti, alaki halmazatról lehet szó. A specialitás elvét érvényesítve azonban az egész cselekmény adócsalásként történõ értékelésére kerülhet sor a halmazat mellõzésével. Más esetekben, különösen, amikor a gazdasági tevékenység nélküli számlák felhasználása tisztán elkülöníthetõ, tehát egyeseket a már befizetett ÁFA jogtalan visszaigénylésére, másokat pedig a fizetési kötelezettség csökkentésére használják fel, az adócsalás és a csalás halmazatban történõ megállapítása nem kizárt. A kifejtetteknek megfelelõen a Legfelsõbb Bíróság elnökhelyettese azt indítványozta, hogy a Legfelsõbb Bíróság büntetõ jogegységi tanácsa a jogegységi eljárás alapján hozott határozatában mondja ki: 1. helytálló az az ítélkezési gyakorlat, mely szerint csalás és nem adócsalás bûncselekményének minõsül az általános forgalmi adó valóságos gazdasági tevékenységet nem tükrözõ fiktív okmányok alapján visszaigénylése; 2. ugyanígy minõsül az a cselekmény is, amikor a fiktív okmányok alapján történõ visszaigénylés más adónemben jelentkezõ adótartozásra átvezetés formájában valósul meg; 3. az általános forgalmi adó alanya a valóságos gazdasági tevékenység után fizetendõ adó csökkentése érdekében, vagy hogy egyáltalán ne kelljen fizetnie (beszámítás) az adókötelezettség megállapításához az adóhatósággal annak megtévesztése céljából hamis adatokat közöl (fiktív számlákat nyújt be), az adócsalás bûntettét valósítja meg; 4. csalás és adócsalás halmazatban történõ megállapítására kerülhet sor az olyan esetekben, amikor az elkövetõ a már befizetett forgalmi adót igényli vissza fiktív bizonylat alapján, majd pedig más cselekményével az adóhatóságot valótlan adatok közlésével megtévesztve az adófizetési kötelezettségét csökkenti; 5. alaki halmazat esetén a specialitás elve érvényesül. A legfõbb ügyész a jogegységi indítványra tett nyilatkozatában (BF.211/2006/3.) arra mutatott rá, hogy az adócsalás és a csalás elhatárolása szempontjából a bûncselekmény eredményeként bekövetkezett kárnak, illetve adóbevétel-csökkenésnek van jelentõsége. Minden olyan, az adóval összefüggõ megtévesztõ magatartás, amely az adóalany által befizetendõ összeg csökkentésére irányul, adócsalásnak minõsül; amennyiben viszont a megtévesztés következtében jogosulatlan visszaigénylésre is sor kerül, azaz az államháztartás alrendszereiben károkozás is megvalósul, a cselekmény csalásnak is minõsül. Mindezekre figyelemmel a legfõbb ügyész egyetértett a jogegységi indítvány javaslatai közül a fenti 1., 2., 3. és 4. pontokban kifejtett állásponttal. A javaslatok 5. pontját illetõen azonban arra mutatott rá, hogy amennyiben az elkövetõ egyetlen adóbevallásában olyan összegû fiktív számlákat használ fel, amelynek összege meghaladja a tényleges tevékenységébõl származó befizetési kötelezettségét, és a különbözetet visszaigényli, az ezzel megvalósított adócsalás és a csalás bûncselekményének az alaki bûnhalmazata valós.

34 1770 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám II. A Legfelsõbb Bíróság jogegységi tanácsa a jogegységi indítványnak az alábbiak szerint adott helyt: Az indítványban felvetett elvi jogalkalmazási kérdésekben az ítélkezési gyakorlat egységét és részben az ítélkezési gyakorlat továbbfejlesztését célozva jogegységi határozat hozatala szükséges. A helyes jogi álláspont és a törvényes ítélkezés egységét biztosító iránymutatás kialakításához a csalás és az adócsalás bûncselekményének a dogmatikai elhatárolása, valamint az általános forgalmi adóra vonatkozó jogi szabályozás vázlatos áttekintése mellõzhetetlen. E két bûncselekmény elhatárolásának a lényege a következõ: A csalás tettese bárki lehet, az adócsalást tettesként csak speciális alany, olyan személy követheti el, akit adókötelezettség terhel, mégpedig ezzel kapcsolatban. Az adócsalás fogalmilag adójogviszony fennállását feltételezi, az adócsalás elkövetõje tehát csak olyan személy lehet, aki e jogviszony alanya. Az adócsalás a csaláshoz képest annyiban is eltérõ, hogy az elkövetési magatartása, az adóhatóság megtévesztése az adókötelezettséggel kapcsolatos, és az adóbevétel csökkenését eredményezi. Ez a megtévesztõ magatartás a csaláshoz hasonlóan lehet aktív (valótlan adatok, tények közlése), de lehet mulasztás is (jelentõs tények elhallgatása). Az adókötelezettség pedig az adózás rendjérõl szóló évi XCII. törvény (Art.) 9. -ának (1) bekezdése szerint felöleli az adóalany adó-megállapítási, adóbevallási, adófizetési, a bizonylatok kiállítására és megõrzésére vonatkozó, továbbá a könyvvezetési, és adatszolgáltatási kötelezettségét is. Az adócsalás tettesének a szándéka arra irányul, hogy az adókötelezettség pl. az adóösszeg megállapítása, az adófizetés szempontjából jelentõs tények tudatos elhallgatásával, vagy valótlan közlésével az adóhatóságot megtévessze, s ennek a megtévesztésnek az eredményeként adót egyáltalán ne fizessen, vagy a jogszabályban elõírtnál kevesebb adót fizessen, s ez által az állami adóbevétel tényleges csökkenését idézze elõ. Mindez nem jelenti azt, hogy az adóalanynak az adózással kapcsolatos mindenfajta megtévesztõ magatartása kizárólag adócsalásként legyen értékelendõ, és az adójogviszony alanya tekintetében egyáltalán ne jöhetne szóba vagyon elleni bûncselekmény, csalás megállapítása. Amennyiben ugyanis az adóalany által megvalósított, egyébként az adócsalás törvényi tényállásába illeszkedõ jogtalan haszonszerzést célzó magatartás nem a központi, vagy az önkormányzati költségvetést, illetõleg a társadalombiztosítást vagy az állami pénzalapokat (a továbbiakban: költségvetést) megilletõ bevétel csökkenéséhez vezet, azaz költségvetési oldalon nem jövedelem-kiesést eredményez, hanem ebben a vagyonban büntetõjogi értelemben vett kárként (Btk pont) jelentkezõ értékcsökkenést idéz elõ, a cselekmény csalást valósít meg. A csalás és adócsalás elhatárolása szempontjából tehát az adóalanyiságon kívül az elkövetési magatartással okozott eredménynek van érdemi jelentõsége. Amennyiben a sértett adóhatóság, ezen keresztül a költségvetés már hozzájutott egy bizonyos adóbevételhez, és az elkövetõ függetlenül attól, hogy adóalany, vagy sem a megtévesztõ magatartásával eléri a sértettnél azt az intézkedést, amelynek hatására az adóbevételben, mint reálisan létezõ vagyontömegben, pénzben kifejezhetõ értékcsökkenés következik be, a cselekmény eredményeként a károkozást kell megállapítani, ehhez képest (egyéb tényállási elemek mellett) a cselekmény csalás. Merõben más a helyzet az adóbevétel csökkentése esetében, amely fogalmilag az elmaradt haszonnak felel meg. Ekkor a sértett adóhatóság (illetve a költségvetés) éppen a megtévesztõ magatartás következményeként effektíve nem jut hozzá ahhoz a pénzben kifejezhetõ vagyonrészhez, amely a törvény szerint jogszerûen megilletné, s amely csak, mint követelés (váromány) része a vagyonának. Nem elfogadható, és a Legfelsõbb Bíróság ítélkezési gyakorlatával is ellentétes (pl. BH.1998/416.; 1998/523.) lenne a kárnak az olyan értelmezése, amely a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésként fogná fel a megtévesztés folytán meg nem fizetett és be sem hajtott jogszerû követelést. Az általános forgalmi adóról szóló, többször módosított évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: ÁFA-tv.) 3. -a szerint az adóalany által belföldön teljesített termék-értékesítés, szolgáltatás-nyújtás, valamint termékimport után kell általános forgalmi adót (a továbbiakban: ÁFA) fizetni (tárgyi hatály). Az adó alanya az ÁFA-tv. 4. -ának (1) bekezdése, valamint 5. -ának (1) bekezdése értelmében az a természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerûen saját nevében végez gazdasági tevékenységet, tekintet nélkül annak céljára és eredményére (személyi hatály). Az ÁFA, közgazdasági tartalmát tekintve ún. hozzáadott érték típusú közvetett adó. A lényegét jelenti, hogy a tárgyi hatálya körébe tartozó tevékenységek egymásra következõ fázisaiban az adóalanyt mindig csak az áruhoz, vagy szolgáltatáshoz hozzáadott a nettó ár növekménye által meghatározott mértékû értékrészre jutó ÁFA terheli. Más szóval az adóalanynak csak a beszerzési és az eladási ár különbözetére esõ ÁFA-t kell megfizetnie. Minthogy az adó alapja termék-értékesítésnél és szolgáltatás-nyújtásnál a teljesítés ellenértéke [ÁFA-tv. 22. (1) bek.], ez a közgazdasági tartalom az adóalany adólevonási jogának gyakorlásával valósulhat meg. Az adóalany az általa történt értékesítés során felszámítja és beszedi az ÁFA-t. Az ÁFA-tv ának (1) bekezdése értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendõ adó összegébõl levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termék-értékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany rá áthárított (elõzetesen felszá-

35 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1771 mított adó), feltéve, hogy az adóalany adófizetésre kötelezett, s nyilvántartásait az egyszeres vagy kettõs könyvvitel szabályai szerint vezeti. Az adólevonási jog az ÁFA-tv a szerint kizárólag az elõzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum (pl. számla, egyszerûsített számla stb.) birtokában gyakorolható. Az adólevonás most ismertetett intézménye teszi elkerülhetõvé egyfelõl az adóhalmozódást (a termék egyes értékrészeire esõ többszöri adóztatást), másfelõl azt eredményezi, hogy az adóteher egésze a végsõ felhasználóra a fogyasztóra hárul, mégpedig azáltal, hogy a rá áthárított ÁFA-t nem tudja másra áthárítani. A végsõ felhasználó ebben a viszonylatban csak adófizetõ, és nem adóalany, aki a számlában a nettó vételárra vetítve az elõzetesen felszámított valamennyi ÁFA-t kifizeti az adóalany részére. Az adóalany adófizetési kötelezettsége az adólevonási jog gyakorlásával az ÁFA-tv a szerint realizálódik. E szerint a fizetendõ adó az adó-megállapítási idõszakban keletkezett adófizetési kötelezettség összesített összege; az adóalany a fizetendõ adót csökkentheti az adó-megállapítási idõszakban levonható elõzetesen felszámított adó összesített összegével; s az így meghatározott különbözet jelenti az elszámolandó adót. Az adóalanyt terhelõ adófizetési kötelezettség, egyszersmind az adóhatóságot a törvény szerint megilletõ adóbevétel ekként az elszámolandó adóhoz igazodik. Ha az elszámolandó adó elõjele az elõzõ számítás eredményeként pozitív tehát az adó-megállapítási idõszakban keletkezett összes elõzetesen felszámított adó összege nagyobb az ugyanezen idõszakban levonható elõzetesen felszámított adó összegénél a különbözetet köteles az adóalany az adóhatóságnak megfizetni [ÁFA-tv. 48. (2) bek.]. Amennyiben viszont az elszámolandó adó elõjele a fenti számítás eredményeként negatív, az adóalany az elszámolandó adót elsõsorban az elévülési idõn belül göngyölítetten a soron következõ adó-megállapítási idõszakban, mint fizetendõ adót csökkentõ tételt beszámíthatja, illetve kivételesen a törvényben aprólékos részletességgel meghatározott feltételek fennállása esetén az adóbevallás benyújtásával egyidejûleg kérheti az adóhatóságtól az adó visszatérítését [adó-visszaigénylés; ÁFA-tv. 48. (3) bek.]. Az elõzõ vázlatos áttekintést figyelembe véve az ÁFA-val kapcsolatos bûncselekményt megvalósító magatartások törvényes minõsítése a következõk szerint történhet: 1. Helyes az az egységes ítélkezési gyakorlat (BH.1993/218.; 1993/660.), amely a tettesi elkövetõnek adóalanyiság, azaz rendszeres vagy üzletszerû gazdasági tevékenység folytatása nélkül, az adóhatóság erre vonatkozó megtévesztésével történõ ÁFA-visszaigénylését nem adócsalásként, hanem csalás bûncselekményeként bírálja el. A jogtalan haszonszerzést célzó tettesi magatartás ugyanis ebben az esetben az ÁFA-ra vonatkozó adó-jogviszonyon kívül esik, nem valóságos forgalomhoz kapcsolódik, tehát ÁFA adónemben adókötelezettséget sem eredményezhet. Fogalmilag kizárt ezért, hogy az adókötelezettséggel kapcsolatban történt megtévesztõ magatartás okozatos következményeként az adóbevétel csökkenjék, ezáltal az adócsalás törvényi tényállása megvalósuljon. Az ÁFA visszaigénylése ebben az esetben a csalás bûntettének kísérlete. Ha viszont az elkövetõ részére az adóhatóság a visszaigényelt ÁFA-t kiutalja, vagy azt az igénylõnek a más adónemben fennálló, és az adóhatóság által nyilvántartott adótartozására elszámolják, a költségvetésben a büntetõjogi értelemben vett kár bekövetkezik, s a cselekményt a kár nagyságához igazodó befejezett csalásként kell minõsíteni. 2. Azokban az esetekben, amikor az adóalany a valós gazdasági tevékenységével összefüggõ adóbevételt az által csökkenti, hogy az eladási áraiban felszámított és beszedett ÁFA-t valamely részében az idõszakos adóbevallásában eltitkolva, elhallgatva tesz eleget az adófizetési kötelezettségének, ezzel a magatartásával adócsalást követ el. Az elkövetési érték az eltitkolt és be nem fizetett elõzetesen felszámított adó összegének felel meg. Adócsalás és nem csalás valósul meg abban az esetben is, ha az ÁFA adóalanya annak érdekében, hogy ne kelljen ebben az adónemben adót fizetnie, vagy a törvény szerint fizetendõ ÁFA-jának csökkentése végett az idõszakos adóbevallásban az elõzetesen felszámított adó levonásával kapcsolatban gazdasági esemény nélkül kiállított, azaz tartalmilag hamis bizonylatok (pl. fiktív számlák) alapján valótlanul közöl az adóhatósággal a bizonylatok valós tartalma esetén adólevonásra lehetõséget nyújtó adatokat, s ezzel az önadózás révén eléri, hogy a befizetendõ ÁFA-ja a törvény szerint számított adókötelezettség összegénél kisebb legyen. Ennek a megtévesztõ magatartásnak ugyanis az adóbevétel effektív csökkentése az eredménye, amely kizárja a cselekmény csalásként történõ minõsítését. Az ettõl a megoldástól eltérõ jogértelmezés (EBH. 2004/1108. sz., illetõleg BH. 2005/94. sz., és LB.Bf.IV.1228/2000/5. sz. közzé nem tett határozat) abból indul ki, hogy az adólevonási jog gyakorlása tulajdonképpen az adó-visszaigénylés technikailag egyszerûsített formája, a fiktív számlák alapján való adó-visszaigénylés ezért a költségvetést károsítja, tehát csalás. Kétségtelen, erre az érvelésre látszólag alapot nyújt az a körülmény, hogy az adó-levonási jogot formálisan lehetõvé tevõ fiktív számlákban feltüntetett elõzetesen felszámított adóösszegnek egy másik adóalany részérõl az adóhatóság számára történõ befizetése, vagy elszámolása [ÁFA-tv. 32. (1) bek.] ilyenkor nem történhetett meg, tehát a fiktív számlák alapján levont összeg elõzõleg nem vált a költségvetés részévé. Ez azonban a jogegységi tanács megítélése szerint nem elegendõ ok arra, hogy a fiktív számlákon alapuló adólevonással elkészített adóbevallás esetén a levonás összegét a költségvetésben okozott kárnak tekinthessük. Az adóbevétel törvényes mértéke ugyanis az elõzõekben kifejtettek szerint az elszámolandó adó

36 1772 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám fogalmának felel meg, amely nem más, mint a fizetendõ adó és a levonható adó különbözete [ÁFA-tv. 48. (1) bek.], s az adóalany az elszámolandó adót köteles az adóhatóságnak megfizetni [ÁFA-tv. 48. (2) bek.]. A fiktív számlák alapján való elszámolásnak pedig az a célja, az elkövetõ szándéka is arra irányul, hogy a törvényes mértékû adóbevételt a fiktív számlákban valótlanul feltüntetett adótartalomnak megfelelõen csökkentse. A fiktív bizonylatok útján ÁFA adónemben bûncselekményt elkövetõ személy a fizetendõ adója csökkentése érdekében rendszerint a más adónemekben (pl. társasági adó, személyi jövedelemadó) fennálló adókötelezettségének megállapításával kapcsolatban is feltünteti a fiktív bizonylatokban nettó számla-értékként valótlanul szereplõ összeget, mint költséget növelõ tételt. Szilárd az ítélkezési gyakorlat az e bûncselekmény adócsalásként való megítélését illetõen. Nincs elvi indok már ezért sem a lényegileg ugyanezzel a technikával, de ÁFA adónemben megvalósított adórövidítés eltérõ, csalás bûncselekményeként történõ megítélésére. 3. Abban az esetben, amikor az adóalany az adójogviszony fennállása mellett, fiktív bizonylatok alapján az adóhatóságot megtévesztve olyan mértékû elõzetesen felszámított adólevonási jogot állít szembe az általa beszedett fizetendõ adóval, amelynek eredményeként az ÁFA fizetési kötelezettsége nem egyszerûen megszûnik, hanem visszatérítési igénye, illetõleg ezzel egyenértékûen az ÁFA-tv. 48. (3) bekezdés a) pontja szerinti beszámítási igénye támad, úgy a visszaigényelt adóösszeg erejéig a költségvetésben károkozás történik. Ez a kár a visszaigényelt összeg kiutalásával, illetõleg a soron következõ adó-megállapítási idõszakban történõ beszámítással következik be. Az adóalanynak ez a cselekménye tehát az 1. pontban kifejtettek szerint vagyon elleni bûncselekményként, csalásként értékelendõ, amely alaki halmazatban áll azzal az adócsalással, amely az ÁFA fizetési kötelezettség megszûnését eredményezõ cselekmény miatt az elõzõ 2. pontban írtak szerint állapítandó meg. Az alaki halmazatban álló cselekmények eltérõ jogi tárgyakat (az adóbevételhez fûzõdõ érdeket, illetõleg a vagyoni viszonyokat) sértenek, továbbá az adócsalás, valamint csalás törvényi tényállását tekintve a tényállásszerû eredmény különbözõsége folytán a speciális törvényi tényállás elsõbbségének elve sem érvényesülhet, az alaki halmazat ezért valóságos. A tettes az ÁFA adónemben fennálló adókötelezettségének megszûnése erejéig az eltiltott adóösszeg, mint elkövetési érték szerint minõsülõ adócsalást, továbbá a fiktív bizonylatok felhasználásával visszaigényelt vagy beszámított adóösszegre nézve csalást valósít meg. 4. Csalás és az adócsalás halmazatban történõ megállapítására kerül sor akkor is, amikor az elkövetõ fiktív bizonylat alapján a már befizetett forgalmi adót visszaigényli, majd pedig más cselekményével az adóhatóságot valótlan adatok közlésével megtévesztve az adófizetési kötelezettségét csökkenti. Ebben az esetben a cselekmények között anyagi halmazat létesül. Az elõzõekben kifejtettek alapján a Legfelsõbb Bíróság büntetõ jogegységi tanácsa a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása és továbbfejlesztése érdekében (Bszi. 27. ) a rendelkezõ részben foglaltak szerint határozott, és döntését a Bszi ának (4) bekezdése alapján közzéteszi. A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata 2/2006. PJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsõbb Bíróság Gfv.XI. tanácsa által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következõ jogegységi határozatot: A parkolási díj, valamint pótdíj kötelmi pénzkövetelés, amelynek megfizetésére a parkolási szolgáltatást igénybe vevõ szerzõdõ fél, vagyis a gépjármûvet ténylegesen használó személy köteles. Az üzembentartói minõség magában foglalja a gépjármû tényleges használatát is, ezért vélelem szól amellett, hogy a gépjármûvet a parkoláskor az üzembentartó használta. Az üzembentartó ezt a vélelmet csak azzal tudja megdönteni, ha a gépjármûvet ténylegesen használó személy és a használat jogcímének a megjelölésével kétséget kizáró módon bizonyítja, hogy a gépjármûvet a parkolási szolgáltatás igénybevételekor nem õ használta. Amennyiben jogszabály (pl. önkormányzati rendelet) a helyszínen meg nem fizetett parkolási díj (pótdíj) miatt a gépjármû tulajdonosának (üzembentartójának) felelõsségét állapítja meg, a gépjármû tulajdonosa (üzembentartója) a felelõsség alól nem mentheti ki magát azzal, hogy a gépjármûvet a parkolási szolgáltatás igénybevételekor nem õ használta. INDOKOLÁS I. A Legfelsõbb Bíróság Gfv.XI. tanácsa a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. (1) bekezdés b) pontja alapján jogegységi el-

37 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1773 járás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát kezdeményezte azzal az indokkal, hogy jogkérdésben el kíván térni a Legfelsõbb Bíróság egy másik ítélkezõ tanácsának Pfv.IX /2004. számon meghozott határozatától (közzétéve: BH.2005/5/172. és EBH 2004/1/1028.). Ezzel egyidejûleg a Bszi ának (2) bekezdése alapján a jogegységi határozat meghozataláig a Gfv.XI /2005. szám alatt folyamatban levõ felülvizsgálati eljárást felfüggesztette. Az elvi határozatként is közzétett ítéletében a Legfelsõbb Bíróság a Ptk ára, valamint a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti jármûvek üzembentartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (a továbbiakban: MT r.) 25. -ának (1) bekezdésére alapítottan úgy foglalt állást, hogy a gépjármû üzembentartója felel a jármûve jogszerû használatáért, ennek keretében a személygépkocsit bérlõ által ki nem fizetett parkolási díjért (pótdíjért). A felfüggesztett felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló ügyben egy parkolási társaság érvényesítette meg nem fizetett parkolási díjak (pótdíjak) iránti igényét egy gépjármûvek bérbeadásával üzletszerûen foglalkozó jogi személlyel szemben. A keresetet elutasító elsõ fokú ítéletet helyben hagyó jogerõs ítéletében a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy ha a tényleges használó a parkolás során felmerülõ díjat nem fizeti meg, erre a gépkocsi üzembentartója köteles, mert vélelem szól amellett, hogy a gépkocsi tényleges használója az üzembentartó volt. Ez a vélelem azonban megdönthetõ és miután az alperes, mint a gépjármûvek üzembentartója megjelölte és igazolta, hogy az adott idõpontokban az adott gépjármûveket tõle kik bérelték, így nem volt akadálya annak, hogy a felperes az igényét közvetlenül a gépjármûvek tényleges használóival szemben érvényesíthesse. A felperes a jogerõs döntés elleni felülvizsgálati kérelmét az elvi határozatban kifejtett jogi álláspontra alapította. Az e jogi állásponttól eltérni kívánó Gfv.XI. tanács szerint az általa kezdeményezett jogegységi eljárásban eldöntendõ jogkérdés az, hogy: a Ptk a, illetve a 89/1988. (XII. 20.) MT r. 25. (1) bekezdése értelmezhetõ-e akként, hogy az a gépkocsit bérlõ által ki nem fizetett parkolási díjért, pótdíjért felelõsséget állapít meg az üzembentartó tulajdonos terhére, ha igen, ez milyen jellegû felelõsség, mögöttes (sortartó kezesi) vagy egyetemleges felelõsség. II. A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfõbb ügyész képviselõje útján a következõ álláspontot fejtette ki. A parkolási díj megfizetéséért a szerzõdõ fél a felelõs, kivéve, ha jogszabályból más nem következik. Az MT r a azonban nem tekinthetõ ilyen jogszabálynak, mert az csak kizárólag a közúti közlekedési szolgáltatásokkal kapcsolatos szabályként értelmezhetõ. III. Miután a jogegységi eljárást kezdeményezõ tanács az EBH 2004/1/1028. számon közzétett elvi határozatban kifejtettektõl kíván jogkérdésben eltérni, az elsõként vizsgálandó kérdés az, hogy az elvi határozat jogi álláspontja helytálló-e, vagyis a tulajdonos (üzembentartó) felelõssége a meg nem fizetett parkolási díjakért alapítható-e a Ptk ára, illetve az MT r. 25. (1) bekezdésére. 1. A Ptk a értelmében a tulajdonos jogosult a dolgot használni és dologból folyó hasznokat szedni, viseli a dologgal járó terheket és a dologba beállott azt a kárt, amelynek a megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. Tekinthetõ-e azonban a meg nem fizetett parkolási díj a gépkocsival, mint dologgal járó tehernek? Amint arra a Legfelsõbb Bíróság 2/2005. KPJE számú jogegységi határozata indokolásában már rámutatott, a gépjármû fizetõ várakozóhelyen való parkolása a helyi önkormányzat által nyújtott és a parkolóhely üzemeltetõje által gyakorolt közszolgáltatás igénybevételét jelenti. A parkolás tényével, mint a Ptk (1) bekezdés szerinti ráutaló magatartással a parkolóhely használatára vonatkozó szerzõdéses jogviszony jön létre a parkolóhely üzemeltetõje és a gépjármûvel ténylegesen várakozó személy között, aki a gépjármû tulajdonosa (üzembentartója) vagy attól eltérõ személy (bérlõ, használó). A parkolás tényével az adott helyen várakozó személy tudomásul veszi, hogy a parkolóhelyen a közutak igazgatásáról szóló 19/1994. (V. 31.) KHVM rendelet 8. -ának (1) bekezdése alapján feltüntetett tájékoztatás szerint díjfizetésre, annak elmulasztása esetén pedig pótdíj megfizetésére köteles. A gépjármûvet ténylegesen használó, az azzal várakozó személy által meg nem fizetett parkolási díj, illetve parkolási pótdíj, tehát kötelmi jellegû pénzkövetelés, amely a kötelem alanyainak akarata alapján, attól függõen jön létre. E kötelmi jellegû követelés nem tekinthetõ a Ptk ában szabályozott, a gépjármûvel, mint dologgal szükségképpen együtt járó tehernek. Dologgal járó terheknek csak azok a kötelezettségek tekinthetõk, amelyek magával a dolog tulajdonjogával járnak együtt. (Gépjármûvel kapcsolatos teher amelynek viselésére így a tulajdonos köteles pl. a gépjármûadó, a kötelezõ felelõsségbiztosítás díja.) Kötelmi jogi kötelezettség vállalásból származó igény (tehát a szerzõdéses ellenérték megfizetésére vonatkozó igény) nem vonható a dologgal járó teher fogalmi körébe, ezért a gépjármû tényleges használója által meg nem fizetett parkolási díj (pótdíj) megfizetése a gépjármû tulajdonosától önmagában a tulajdonjogára hivatkozással, a Ptk a alapján nem követelhetõ. 2. Az elvi határozat által felhívott MT r. 25. (1) bekezdés szerint: A jármûvek jogszerû használatáért, valamint az üzem-, forgalombiztonsági és környezetvédelmi követelményeknek megfelelõ mûszaki állapotért az üzem-

38 1774 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám bentartó felelõs. Az MT r. a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti jármûvek üzembentartásáról címet viseli, így rendelkezései is csak e szolgáltatásokkal összefüggésben értelmezhetõk. Erre utal a rendelet szûkre szabott törvényi felhatalmazottsága. Ez az MT r. ugyanis a közúti közlekedésrõl szóló évi I. törvény (Ktv.) végrehajtásaként [Ktv. 48. (2) bekezdés], a közúti közlekedéssel összefüggõ állami feladatok (Ktv ok) keretében, konkrétan a Ktv. 19. (1) bekezdés alapján került kibocsátásra, amely szerint: A közúti közlekedési szolgáltatások körét, azok végzésének és az azokhoz használt jármûvek üzemeltetésének feltételeit a Kormány rendeletben állapítja meg. Az e törvényi felhatalmazás szabta keretre tekintettel az MT r. személyi hatálya [1. (1) bekezdés] csak a rendeletben meghatározott közúti közlekedési szolgáltatást végzõkre, illetve csak az ilyen szolgáltatást végzõ közúti jármûvek üzembentartóira terjed ki. Az MT r. 25. (1) bekezdés felelõsségi szabálya nem értelmezhetõ akként, hogy minden közúti gépjármû üzembentartójára nézve és a gépjármû bármilyen használata esetére állapítana meg üzembentartói felelõsséget. Ez tehát nem tekinthetõ olyan jogszabályhelynek, amely a rendelet személyi és tárgyi hatályát meghaladó általános érvénnyel és a gépjármû tényleges használójának a személyére tekintet nélkül megalapozná az üzembentartó (tulajdonos) felelõsségét a meg nem fizetett parkolási díjért (pótdíjért). IV. A parkolás tényével keletkezõ szerzõdéses jogviszonyban, a Ptk ának (1) bekezdésébõl is következõen, a parkolási díj mint szerzõdéses ellenszolgáltatás megfizetésére a helyszínen a szerzõdõ fél, vagyis a parkolási szolgáltatást ténylegesen igénybevevõ személy köteles és ugyancsak õ tartozik utóbb is felelõsséggel a meg nem fizetett parkolási díj, pótdíj megfizetéséért. Mivel azonban az üzembentartói minõség magában foglalja a gépjármû tényleges használatát is, vélelem szól amellett, hogy a gépjármûvet a parkoláskor ténylegesen az üzembentartó használta, vagyis õ a szolgáltatást igénybevevõ szerzõdõ fél. A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló évi LXXXIV. törvény (Közl.nytv.) értelmében az üzembentartó a jármûnyilvántartásban, valamint a jármû forgalomban tarthatóságát igazoló okmányban feltüntetett személy. A Közl.nytv pontja szerint: üzembentartó: a jármû tulajdonosa, illetve akit a jármû jogszerû üzemeltetésére szerzõdés, vagy más hitelt érdemlõen igazolt jogcím alapján a nyilvántartásba bejegyeztek. Az üzembentartó a jármûnyilvántartásban, valamint a jármû forgalomban tarthatóságát igazoló okmányban feltüntetett személy. Fõszabályként tehát vagyis ha a nyilvántartás üzembentartóként eltérõ személyt nem jelöl meg a gépjármû tulajdonosa minõsül üzembentartónak. [A törvény több helyen is felváltva tartalmazza az üzembentartó (tulajdonos), illetve a tulajdonos (üzembentartó) szóhasználatot]. A Közl.nytv ának (1) bekezdése is abból a vélelembõl indul ki, hogy a gépjármû tényleges használója tipikusan az üzembentartó (tulajdonos), amikor lehetõvé teszi a parkolási szolgáltatást nyújtó társaságok számára, hogy a parkolási díj meg nem fizetése esetén a díj és a pótdíj behajtása érdekében igényelhessék a jármû tulajdonosára (üzembentartójára) vonatkozó, ott megjelölt adatokat [19. (1) bekezdés n) pont]. Ez a rendelkezés természetesen nem felelõsséget megalapozó anyagi jogi szabály, hanem csak az igényérvényesítést megkönnyítõ eljárásjogi rendelkezés, abban a tipikus esetben, amikor a tényleges használó és az üzembentartó (tulajdonos) személye egybeesik. A parkoló üzemeltetõje a nyilvántartásból megismert adatok alapján tehát közvetlenül a gépjármû üzembentartójával (tulajdonosával) szemben érvényesítheti a meg nem fizetett parkolási díj, pótdíj megfizetése iránti igényét, hiszen joggal tételezheti fel, hogy a gépjármûvel az üzembentartó (tulajdonos) parkolt fizetés nélkül. Ezzel a józan ész és a logika szabályain alapuló természetes vélelemmel szemben az üzembentartóra (tulajdonosra) hárul a bizonyítási teher, neki kell a vélelmet hitelt érdemlõ módon megdöntenie ahhoz, hogy szabaduljon a felelõsség alól. Ez történhet pl. annak bizonyításával, hogy a díjfizetés elmulasztásának az idõpontjában már nem õ minõsült a gépjármû tulajdonosának, mert a gépjármû tulajdonjogát (illetve az üzembentartói jogosultságot) már átruházta, ez a változás azonban még nem került átvezetésre a jármûnyilvántartásban. Elõfordulhat az is, hogy az üzembentartótól (tulajdonostól) a gépjármûvet bizonyítottan eltulajdonították, amely körülmény szintén alkalmas a vélelem megdöntésére. A tipikusabb, gyakrabban elõforduló eset azonban az, amikor az üzembentartó (tulajdonos) arra hivatkozik, hogy a gépjármûvet az adott idõpontban nem õ használta, mert annak használatát bérlet címén, vagy más jogcímen más személynek átengedte. Ez a tényállás a jelen jogegységi eljárás alapjául szolgáló felfüggesztett felülvizsgálati ügyben is, ahol gépjármûvek bérbeadásával üzletszerûen foglalkozó cég kívánja a felelõsségét elhárítani azoknak a személyeknek megnevezésével, akik a kereseti követelés alapjául szolgáló idõpontokban az általa üzemeltetett gépjármûveket bérleti szerzõdés alapján ténylegesen használták. A vélelem sikeres megdöntéséhez az üzembentartónak (tulajdonosnak) a gépjármûvet ténylegesen használó személy és a használat jogcímének a megjelölésével kétséget kizáró módon (pl. a bérleti szerzõdéssel, vagy a tényleges használó elismerõ nyilatkozatával) kell bizonyítania azt, hogy a parkolási díj fizetési kötelezettség elmulasztásakor a gépjármûvet nem õ használta. Az, hogy a vélelem megdöntése sikeres-e mindig csak a konkrét ügyben, a bizonyítékok egybevetésével, azok összességében való értékelése és meggyõzõdés szerinti elbírálása alapján, a Pp (1) bekezdés szerinti mérlegelési jogkörben dönthetõ el.

39 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1775 V. Szerzõdéses kötelezettség teljesítéséért az elsõdleges felelõsség mindig magát a szerzõdõ felet terheli. Jogszabály azonban másodlagosan (közvetlenül vagy mögöttesen) más személy felelõsségét, helytállási kötelezettségét is megállapíthatja valamely szerzõdéses kötelezettség teljesítéséért. (A másodlagos felelõsség emellett természetesen alapulhat annak elvállalásán, vagyis szerzõdéses rendelkezésen is: pl. szerzõdéses kezesség.) A jogalkotásról szóló évi XI. törvény 1. (1) bekezdés f) pont értelmében az önkormányzati rendelet jogszabály, amely azonban nem lehet ellentétes magasabb szintû jogszabállyal. Miután fizetõ várakozó helyek kialakítására általában a településeken belül, vagyis önkormányzati törzsvagyonba tartozó helyi közutakon kerül sor, ezért a várakozási (parkolási) díjakról tipikusan önkormányzati rendeletek rendelkeznek. Ezek közül több is tartalmaz különbözõ megfogalmazásokban olyan tartalmú rendelkezést, amely szerint a meg nem fizetett parkolási díj és pótdíj megfizetésére a gépjármû tulajdonosa (üzembentartója) köteles. Ilyen rendelkezést tartalmaz pl. a Fõvárosban a jelenleg hatályos 19/2005. (IV. 22.) Fõv.Kgy. számú rendelet 41. -ának (2) bekezdése is. [A korábban hatályos és a felfüggesztett felülvizsgálati eljárás szempontjából irányadó 38/1993. (XII. 27.) Fõv.Kgy. rendelet viszont ilyen rendelkezést nem tartalmazott.] Amennyiben önkormányzati rendelet úgy rendelkezik, hogy a helyszínen meg nem fizetett parkolási díjat, valamint pótdíjat a gépjármû tulajdonosának (üzembentartójának) kell megfizetni, akkor ez azt jelenti, hogy a tulajdonos (üzembentartó) a tényleges használó megjelölésével nem mentesülhet a felelõsség alól. A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács a Bszi ában, 29. -a (1) bekezdése a) pontjában és 32. (4) bekezdésében foglaltak alapján a rendelkezõ rész szerint határozott. A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata 2/2006. KJE A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának közigazgatási jogegységi tanácsa a március 30. napján megtartott nem nyilvános ülésén a Közigazgatási Kollégium vezetõjének indítványára meghozta a következõ jogegységi határozatot: 1. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a bíróság a határozat végrehajtásának felfüggesztése tárgyában kizárólag kérelem alapján, indokolással ellátott végzésben dönthet. Ha a kérelmet a keresetlevél tartalmazza, a bíróságnak a határozatát az iratoknak a bírósághoz való érkezését követõ nyolc napon belül, egyéb esetben ésszerû határidõn belül kell meghoznia. [Pp (3) bekezdése, 2. (1) (2) bekezdései.] 2. A végzés rendelkezõ részének tartalmaznia kell a jogorvoslatra való kioktatást, illetve, hogy a kérelemnek helyt adó döntés a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, és a törvényben meghatározott esetben azt is, hogy a felfüggesztés hatálya kiterjed a határozaton alapuló jogokra is [Pp (4) bekezdése, évi CXL. törvény 110. (2) bekezdése]. 3. A Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 14. sz. állásfoglalása e jogegységi határozat közzétételét követõen nem alkalmazható. INDOKOLÁS I. A Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának vezetõje a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló évi XX. törvény 47. (2) bekezdése és a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 29. (1) bekezdés a) pontja, 31. (1) bekezdés a) pontja alapján eljárva jogegységi határozat hozatalára tett indítványt a következõ kérdésekben: Mikor és milyen szempontok alapján rendelheti el a bíróság a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztését;, illetve alkalmazható-e a jövõben is a Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK. 14. sz. állásfoglalása (a továbbiakban: KK. 14. sz. állásfoglalás)? Az indítványozó a jogegységi határozat meghozatalának szükségességét azzal indokolta, hogy az április 7-én kiadott KK. 14. sz. állásfoglalás az évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. (3) bekezdésében, 85. (1) bekezdésében írtakon és az évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) ain alapult. Idõközben, november 1-jén hatályba lépett a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) és a Pp ai is módosultak. Az új szabályozás a korábbitól lényegesen eltér, ezért szükséges a KK. 14. sz. állásfoglalás felülvizsgálata és a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozóan az egységes jogalkalmazás kialakítása érdekében jogegységi határozat meghozatala. II. Az indítványozó a jogegységi tanács nem nyilvános ülésén indítványát fenntartotta. A legfõbb ügyész álláspontja szerint a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem elbírálásánál a bíróságnak a

40 1776 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám Pp., a Ket., a évi CXII. törvény (a továbbiakban: Art.II.) és esetleg az egyéb külön jogszabályok együttes alkalmazásával kell eljárnia. [Ket. 101., 104., 109., 110., , , Pp. 332., Art.II. 143., 145., 160. ] A KK. 14. sz. állásfoglalás a jövõben nem alkalmazható. nyolc napon belül akkor határozhat a végrehajtás felfüggesztésérõl, ha a fél a keresetleveléhez a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatokat is csatolja. Az állásfoglalás indokolása szerint a bíróság az eljárás során bármikor hivatalból és kérelemre is dönthet a végrehajtás felfüggesztésérõl. III. A november 1. napjáig hatályos szabályozás értelmében csak az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat bírósági felülvizsgálatára kerülhetett sor. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására halasztó hatálya volt, azonban a közigazgatási szerv határozatát mind elsõ, mind másodfokon azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatta. A fél keresetlevélben kérhette a végrehajtás felfüggesztését. [Áe. 63. (1) (3) bekezdései, 72. (1) (3) bekezdései] Az Áe. 85. (1) (2) bekezdései értelmében a végrehajtást elrendelõ, illetõleg foganatosító szerv vagy felettes szerve hivatalból vagy kérelemre rendelhette el a végrehajtás felfüggesztését. Az évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.I.) 4. (1) bekezdése az Áe. 3. -ának (6) bekezdés d) pontjával összhangban kimondta, hogy ha az Art.I., vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, adóügyekben az Áe. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Art.I. 86. (1) és (2) bekezdése értelmében az adóhatóság másodfokú jogerõs érdemi határozatának bírósági felülvizsgálatát lehetett kérni. A bírósági felülvizsgálat az adóhatósági határozat végrehajthatóságát nem érintette. A végrehajtás felfüggesztésérõl a bíróságnak az adózó kérelmére végzéssel kellett határoznia. Az adóhatóság az adós kérelmére vagy felettes szerv rendelkezésére a határozat végrehajtását felfüggeszthette. [Art.I. 91. (1) bekezdése, illetve 94/H. ] A november 1. napjáig hatályos Pp (3) bekezdése értelmében, ha a fél a keresetlevélben a végrehajtás felfüggesztését kérte, a bíróságnak a keresetlevél beérkezésétõl számított nyolc napon belül kellett e kérdésben határoznia. A bíróság a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztését az eljárás folyamán bármikor már a tárgyalás kitûzése elõtt is akár hivatalból, akár kérelemre elrendelhette. [Pp (3) bekezdése] Az elõzõekben részletezett jogszabályi háttérre alapított KK. 14. sz. állásfoglalás szerint a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye, a bíróságnak a végzését indokolnia kell. A végrehajtás felfüggesztését a bíróság különösen akkor rendelheti el, ha a határozat azonnali végrehajthatóvá nyilvánítása jogszabályt sért, illetõleg ha a felfüggesztés különös méltánylást érdemlõ, vagy egyéb jelentõs körülmények indokolják, vagy ha a végrehajtás a fél számára súlyos hátrányt elõidézõ következményekkel járhat. Közvetlenül a bírósághoz benyújtott keresetlevél esetében a bíróság IV. A Ket. hatálybalépésével az Áe. hatályát vesztette, az Art.II. és a Pp. szabályai is módosultak. [Ket (1) (3) bekezdése, pontja, évi XVII. törvény 12. (1) bekezdése, évi LXXXV. törvény ] A Ket (1) és (3) bekezdése értelmében a bírósági felülvizsgálat jogintézményének fõ tárgyát továbbra is a közigazgatási szerv, a hatóság által az ügy érdemében hozott határozat képezi. A Ket. ugyanakkor lehetõséget ad egyes eljárási kérdésekben hozott közigazgatási döntések (végzések) bírósági felülvizsgálatára is [Ket. 98. (3) (4) bekezdése]. A bíróság a végzést nemperes eljárásban vizsgálja felül. A Ket (1) és (2) bekezdései értelmében a keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya. Az ügyfél azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztését kérheti. A végrehajtás felfüggesztésének hatálya kiterjed a határozaton alapuló jogok gyakorlására is. A hatósági szerzõdésekben foglalt kötelezettség megszegése esetén azonban a végrehajtást elrendelõ végzéssel szemben az ügyfél a bírósághoz a végrehajtásra halasztó hatályú keresettel fordulhat. [Ket (4) bekezdése, Pp (2) bekezdés a) pontja] A Ket (1) (2) bekezdései konjunktív feltételeket megállapítva tartalmazzák a végrehajtható döntéseket. Az (1) bekezdés szerint a döntés akkor végrehajtható, ha az ügyfélre vagy az eljárás egyéb résztvevõjére pénzfizetésre, valamely tevékenységre vagy attól való tartózkodásra irányuló kötelezettséget állapít meg, jogerõs vagy fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, és a teljesítési határidõ eredménytelenül telt el. A Ket ának (3) bekezdés a) b) pontjai meghatározzák azokat az eseteket, amikor nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének. Kivételesen lehetõség van a végrehajtásra a jogerõ bevárása elõtt is, ezeket az eseteket a Ket (1) (3) bekezdése, 98. (5) bekezdése, 104. (4) bekezdése szabályozza. A végrehajtás felfüggesztésérõl szóló rendelkezéseket a Ket (1) (8) bekezdései tartalmazzák. Ezen belül az (1) bekezdés a) c) pontjai a kérelemre történõ, a (4) bekezdés a) d) pontjai a kérelemre és hivatalból is elrendelhetõ, az (5) bekezdés a) d) pontjai pedig a kötelezõ esetkört szabályozzák. A 148. (2) bekezdése a különös méltánylást érdemlõ körülmények példálózó felsorolását is rögzíti, az e jogcímen történõ felfüggesztést kizáró ok

41 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1777 megjelölésével. A Ket (7) bekezdése értelmében pedig a végrehajtás felfüggesztését haladéktalanul meg kell szüntetni, ha az arra okot adó körülmény megszûnt. A Ket. 13. (2) bekezdés d) pontjában foglaltakkal összhangban az Art.II. 5. (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha az Art.II., vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel a Ket. szabályait kell alkalmazni. Az Art.II (1) bekezdése értelmében az adóhatóság másodfokú jogerõs az ügy érdemében hozott határozatának bírósági felülvizsgálatát lehet kérni, kivételt csak a fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában hozott határozat jelent. Az adóhatósági határozat végrehajthatóságát a bírósági felülvizsgálat nem érinti, a végrehajtás felfüggesztésérõl a bíróság az adózó kérelmére végzéssel határoz. [Art.II (2) bekezdése] Az adóvégrehajtási eljárás megindításának feltétele a végrehajtható okirat, ezeket az Art.II (1) bekezdés a) d) pontjai sorolják fel. Az adóhatóság az adós kérelmére vagy a felettes szerv rendelkezésére a határozat (végzés) végrehajtását az Art.II (1) bekezdésében meghatározott esetekben függesztheti fel. A november 1. napjától hatályos Pp (3) bekezdése értelmében, ha a keresetlevél a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelmet tartalmaz, a bíróság annak tárgyában az iratoknak a bírósághoz való érkezését követõ nyolc napon belül határoz. A késõbbiek során a bíróság a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztését már a tárgyalás kitûzése elõtt is kérelemre bármikor elrendelheti. A végrehajtás felfüggesztésérõl szóló végzés meghozatala során a bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy a végrehajtást követõen az eredeti állapot helyreállítható-e, vagy hogy a végrehajtás elmaradása nem okoz-e súlyosabb károsodást, mint amilyennel a végrehajtás felfüggesztésének elmaradása járna. A végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye, a bíróságnak a végrehajtás felfüggesztését elrendelõ végzése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható [Pp (4) bekezdése]. V. A Legfelsõbb Bíróság jogegységi tanácsának álláspontja szerint a Ket., az Art.II. és a Pp. szabályai a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kizárólag kérelemre lefolytatható eljárásban az e törvények hatálya alá tartozó ügyekben együtt alkalmazandóak. Ettõl eltérõ jogalkalmazásra csak akkor van lehetõség, ha erre törvény felhatalmazást ad, vagy kifejezett törvényi rendelkezés hiányában az az eljárások törvényben foglalt eltérõ szabályozási logikájából vagy a Pp. rendelkezéseibõl következik. A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet fõszabályként mivel a perindításnak a végrehajtásra nincs halasztó hatálya [Ket (1) bekezdése], illetve a bírósági felülvizsgálat az adóhatósági határozat végrehajthatóságát nem érinti [Art.II (2) bekezdése] a bíróságnak érdemben kell megvizsgálnia, arról végzésben kell döntenie. Ha a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet a keresetlevél tartalmazza, az erre nyitva álló határidõ a Pp (3) bekezdésében megjelölt nyolc nap. Egyéb esetben a Pp. 2. (1) és (2) bekezdései szerinti alapelvbõl következõen ésszerû idõn belül kell határozni. A végzésnek tartalmaznia kell a jogorvoslati jogra, fellebbezésre való kioktatást, illetõleg azt, hogy a végrehajtás felfüggesztését elrendelõ végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható [Pp (4) bekezdése]. A Ket. hatálya alá tartozó ügyekben továbbá azt is tartalmaznia kell, hogy a végrehajtás felfüggesztésének hatálya kiterjed a határozaton alapuló jogok gyakorlására is. [Ket (2) bekezdése] A bíróságnak minden esetben vizsgálnia kell, hogy a keresettel támadott határozat bíróság által felülvizsgálható határozatnak vagy végzésnek, végrehajtható döntésnek, illetve végrehajtható okiratnak minõsül-e, annak egyes részei tekintetében a részjogerõ bekövetkezett-e, a kereset a határozat egészét vagy csupán egyes jól elkülöníthetõ részeit támadja-e, illetve hogy a közigazgatási szerv, az adóhatóság a határozat végrehajtását felfüggesztette-e vagy sem, továbbá, hogy a korábban felfüggesztett végrehajtást megszüntette-e vagy sem, illetve folytatta-e tovább [Ket , 127., 128. (3) bekezdése, 148., 149., 104. (4) bekezdése, Art.II. 143., 145., 160., (1) bekezdése]. A végrehajtás felfüggesztése tárgyában a bíróság mérlegelési jogkörében eljárva dönt. Ennek során vizsgálnia kell a kérelemben elõadottakat, figyelemmel kell lennie a Pp (3) bekezdés második mondatában meghatározott két körülményre, a Ket (3) bekezdésében, 110. (3) bekezdésében, ában és az Art.II (1) bekezdésében foglaltakra is. Nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének a Ket (3) bekezdése által meghatározott esetekben. A bíróságnak figyelemmel kell lennie arra is, hogy a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem nem teljesíthetõ olyan okokra alapítottan, amelyek a bírósági eljárásnak a közigazgatási és adóhatósági, adóigazgatási eljáráshoz képest eltérõ jellegébõl szabályozási logikájából vagy a Pp. rendelkezésébõl adódóan nyilvánvalóan nem vehetõk figyelembe. [Pl. Ket (1) bekezdés a) b) pontja, (4) bekezdés c) pontja, (5) bekezdés a) b) pontja] Mindazokban az ügyekben, amikor a bírósági felülvizsgálat az Art.II (1) és (2) bekezdése szerinti rendelkezésen alapul, a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem elbírálásánál az Art.II. 5. (1) és (2) bekezdése értelmében a Ket szerinti szabályozás nem alkalmazható. Az Art.II. a fellebbezésre, a bírósági felülvizsgálatra, a végrehajtható okiratokra, a végrehajtási eljárásra és a végrehaj-

42 1778 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám tás felfüggesztésére vonatkozóan speciális szabályozást rögzít. A bíróság azonban ilyenkor is mérlegelési jogkörében eljárva dönt, ezért a Pp (3) bekezdés második mondatában meghatározott körülményeken kívül mérlegelési körébe vonhat egyéb, a fél által elõadott okot, körülményt is. A végrehajtás felfüggesztésének indokaként azonban nem rögzítheti az Art.II (1) bekezdésében meghatározottakat, mivel ez a Pp (1) bekezdése szerinti rendelkezéssel ellentétes lenne. A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet a bíróság érdemben csak akkor tudja megvizsgálni, ha azt a fél indokolással ellátva terjeszti elõ, és a kérelemben elõadott okokat, adatokat, tényeket, körülményeket igazolja vagy a kívánt mértékben valószínûsíti, illetõleg azokról egyébként a bíróságnak hivatalos tudomása van, illetve, ha köztudomásúak. A Bszi a értelmében a törvény hatálybalépését megelõzõen hozott irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások az eltérõ tartalmú jogegységi határozat meghozataláig alkalmazhatóak. A jogegységi határozatban kifejtettekre figyelemmel szükségessé vált a KK. 14. sz. állásfoglalástól eltérõ iránymutatást tartalmazó, a hatályos jogszabályoknak megfelelõ jogegységi határozat meghozatala. Ennek közzétételétõl a KK. 14. sz. állásfoglalás már nem alkalmazható a jogegységi határozatban rögzített jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos döntések meghozatala során. A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében (Bszi. 27. ) a rendelkezõ részben foglaltak szerint határozott, és határozatát a Bszi. 32. (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi. A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata 3/2006. KJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának közigazgatási jogegységi tanácsa a március 30. napján megtartott nem nyilvános ülésen az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégium vezetõjének indítványa alapján meghozta a következõ jogegységi határozatot: 1. A közigazgatási perben a bíróság a Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) ának alkalmazása során a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül a Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról rendelkezõ évi XVII. törvénnyel módosított Pp. XX. fejezet szabályainak figyelembevételével utasíthatja el. 2. A közigazgatási perekben jelen jogegységi határozatban foglalt eltérõ iránymutatásra tekintettel a Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 32. számú állásfoglalása a továbbiakban nem alkalmazható. INDOKOLÁS I. A Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának vezetõje a joggyakorlat továbbfejlesztése, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében, az alkalmazandó jogszabályok lényeges változására tekintettel a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló évi XX. törvény 47. -ának (2) bekezdése, a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 31. (1) bekezdés a) pontja és 29. (1) bekezdés a) pontja alapján, jogegységi határozat hozatalára tett indítványt abban a kérdésben, hogy a Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló évi XVII. törvény (a továbbiakban: módosító törvény) aival módosított Pp. XX. fejezete alapján indult közigazgatási perben, mely esetekben kerülhet sor a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására, illetve, hogy e perekben alkalmazható-e a Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 32. számú állásfoglalása. II. A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfõbb ügyész képviselõje útján a következõ álláspontot fejtette ki: A módosító törvény indokolása szerint a törvény legfõbb célja a közigazgatási eljárások során hozott határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályoknak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseihez történõ igazítása, a Ket. hatálybalépése folytán szükséges módosítások törvénybe iktatása, valamint az eddig bírói gyakorlatban kimunkált, azonban törvényi szabályozást igénylõ kérdések, jogintézmények eljárási törvénybe történõ beépítése volt. Ennek

43 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1779 megfelelõen a KK. 32. számú állásfoglalásban megfogalmazott iránymutatás tárgyköre a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának esetkörei is törvényi szabályozást nyert. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának eseteit a Pp a sorolja fel. A Pp.-nek a módosító törvény 12. -ának (2) bekezdésével beiktatott, november 1-jétõl hatályos 332/A. -a kiemeli azokat a körülményeket, amelyeket a közigazgatási perekben a 130. alkalmazása során keresetlevél elutasítási oknak kell minõsíteni. Az állásfoglalás I. c) pontja szerint, ha a fellebbezés elkésett és az ezzel kapcsolatos igazolási kérelem az elsõ és másodfokú közigazgatási eljárásban nem vezetett eredményre, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, mert a közigazgatási eljárásban a jogorvoslati jogosultságot nem merítették ki. Ez az álláspont a Ket ának (3) bekezdésére is tekintettel a Ket ának (2) bekezdésével nem áll összhangban. Az állásfoglalás I. pontjához fûzött indokolás szerint csak az ügy érdemében hozott határozat bírósági felülvizsgálata kérhetõ. Elõfeltétele, hogy a keresettel élõ ügyfél a fellebbezés jogát kimerítette. Ezek a megállapítások ellentétesek a Ket ának (2) és (3) bekezdésével, illetve a Pp. új 332/A. -ának b) pontjával. Az állásfoglalás II. pontja értelmében az igazolási kérelmet elutasító határozat elleni fellebbezést elbíráló határozat azért nem támadható keresettel, mert nem minõsül az ügy érdemében hozott határozatnak. A kifejtett álláspont ellentétes a Ket ának (2) bekezdésével. Az állásfoglalás III. pontja eljárásjogi szempontból ad módszertani útmutatást a felperes perbeli legitimációjának vizsgálatára. Indokolásában az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. (4) bekezdésében meghatározott ügyfél fogalomra utalás a Ket. hatálybalépésével meghaladottá vált. A módosító törvény 7. -ának (1) (3) bekezdésével megállapított Pp és 327/A. -a felsorolja a közigazgatási per indítására jogosultak körét. Ez a kör a Ket ában foglalt ügyfél fogalomnál szélesebb. Jelenlegi ismereteink szerint a rendelkezés alkalmazásával kapcsolatban a jogalkalmazói gyakorlat egységesítésének szükségessége nem merült fel. Összegezve úgy foglalt állást, hogy: 1. A bíróság idézés kibocsátása nélkül a Pp ának alkalmazása során a keresetlevelet a közigazgatási perben a módosító törvény aival módosított Pp. XX. fejezete szabályainak alkalmazásával utasíthatja el. 2. Az 1. pontban meghatározott perekben a Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 32. számú állásfoglalása nem alkalmazható. III. A Bszi a szerint a törvény hatálybalépését megelõzõen hozott irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások az eltérõ iránymutatást tartalmazó jogegységi határozat meghozataláig alkalmazhatók. Azon állásfoglalások tekintetében, amelyek az új rendelkezésekre figyelemmel már nem alkalmazhatóak, jogegységi határozatban kell eltérõ iránymutatást adni. A Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma a 32. számú kollégiumi állásfoglalását a Pp. XX. fejezetének az évi XXVI. törvénnyel megállapított rendelkezéseire, valamint az Áe. szabályaira figyelemmel a joggyakorlat egységesítése érdekében alkotta meg. A módosító törvény november 1. napjával módosította a Pp. XX. fejezetének korábbi rendelkezéseit. A Ket. fõszabályként november 1. napján lépett hatályba. Rendelkezései nemcsak az Áe. szabályait helyezték hatályon kívül, hanem a Pp. XX. fejezetének egyes rendelkezéseit is módosították. Miután nemcsak a közigazgatási eljárás során alkalmazásra kerülõ eljárási törvény változott meg alapjaiban, hanem a Pp.-nek a közigazgatási perek különleges szabályait tartalmazó XX. fejezete is, ezért indokolt a 32. számú kollégiumi állásfoglalásban értelmezett szabályok tekintetében az érintett jogelvek idõszerûsítése. A Pp (1) bekezdése szerint az I XIV. fejezet rendelkezéseit a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perekben a XX. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Erre tekintettel a Pp (1) bekezdés i) pontjának alkalmazásánál figyelembe kell venni a Pp. módosított 330. (1) bekezdés a), b) és c) pontját is. Ez utóbbi szerint, ha a közigazgatási eljárásban a jogi képviselõ olyan meghatalmazást csatolt, amely a per vitelére is vonatkozik, az erre való utalást a keresetlevélnek tartalmaznia kell. A Pp.-nek a módosító törvény 7. -ával módosított 327. (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a perben fél lehet az is, akit a közigazgatási jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek, továbbá az a közigazgatási szerv is, amelynek egyébként nincs perbeli jogképessége. A fenti két az általános szabályoktól eltérõ rendelkezésre figyelemmel kell lenni a Pp (1) bekezdés e) pontjának alkalmazása során. A jogorvoslati jognak a közigazgatási eljárás során történõ kimerítése alapvetõ feltétele a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti per kezdeményezésének. A Pp.-nek a módosító törvény 12. (2) bekezdésével beiktatott 332/A. a) és b) pontja úgy rendelkezik, hogy nem lehet olyan közigazgatási határozat felülvizsgálata tárgyában közigazgatási pert indítani, amelynek felülvizsgálatát törvény zárja ki, illetve abban a közigazgatási eljárásban, amelyikben egyik fél sem merítette ki a jogorvoslati jogát. Ez utóbbi rendelkezésbõl egyértelmûen következik, hogy a felperesnek nem személy szerint kell a jogorvoslati jogot kimerítenie a közigazgatási eljárás során ahhoz, hogy a

44 1780 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám jogorvoslat eredményeként hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérhesse, elégséges, ha a határozat meghozatalára bármelyik arra jogosult fellebbezése folytán került sor. A Pp.-nek a módosító törvény 5. (1) bekezdésével megállapított 327. (1) bekezdése szerint a közigazgatási per indítására az jogosult, aki a felülvizsgálandó közigazgatási határozat alapjául szolgáló eljárásban ügyfél volt, vagy az ügyfél jogállása illette meg, akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási határozat közvetlenül érinti, vagy aki nemzetközi szerzõdés alapján környezeti információt kért a közigazgatási szervtõl és e kérelmét a közigazgatási szerv figyelmen kívül hagyta, helytelen módon elutasította vagy nem adott kielégítõ választ. A Ket. 15. (1) bekezdése szerint ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági ellenõrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen levõ valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerû használója. Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtákra részletesebb ügyfél fogalmat állapíthat meg. Az ügyfél jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként (szakhatóságként) részt nem vevõ hatóságot is, amelynek feladatkörét az ügy érinti. Meghatározott ügyekben a törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel az érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvetõ jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul. A felperes törvényi érdekeltségének hiánya általában csak a kereset érdemi vizsgálata során és csak akkor állapítható meg, ha a Ket. 15. (1) (6) bekezdése, illetõleg a Pp (1) bekezdés a) c) pontja alapján sincs perindítási jogosultsága. A Ket. nemcsak a közigazgatási szerv érdemi döntésének megtámadását teszi lehetõvé a bíróság elõtt. A határozat ellen (amely mindig az ügy érdemében hozott döntést tartalmaz) törvény kizáró rendelkezése hiányában a keresetlevél benyújtásával közigazgatási per kezdeményezhetõ fõszabályként, míg a Ket (2) bekezdésének rendelkezése szerint a közigazgatási végzés ellen bírósági felülvizsgálatnak van helye. A módosító törvény 3. (1) bekezdése szerint a kérelem tárgyában a megyei bíróság nemperes eljárásban végzéssel határoz. E szabály alól kivételt képez a Pp (2) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján a Ket (4) bekezdésben meghatározott, a hatósági szerzõdésben foglalt kötelezettség megszegése esetén végrehajtást elrendelõ végzés, mellyel szemben a végrehajtásra halasztó hatályú keresettel lehet élni. IV. A Ket. hatálybalépése, illetõleg a Pp. XX. fejezetének a 32. számú kollégiumi állásfoglalásban érintett, illetõleg alkalmazott rendelkezéseinek alapvetõ változása indokolta a jogegységi határozat hozatalát, melyre figyelemmel a 32. számú kollégiumi állásfoglalás korábbi rendelkezései a továbbiakban nem alkalmazhatók. A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata 3/2006. PJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Polgári Kollégium vezetõje által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következõ jogegységi határozatot: Visszterhes megbízási szerzõdés alapos felmondási ok hiányában történõ azonnali hatályú felmondása esetén a megbízó köteles a megbízott kárát megtéríteni. INDOKOLÁS I. A Legfelsõbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetõje a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló évi LXVI. törvény (BSzi.) 31. (1) bekezdés a) pontjában írt jogkörében a BSzi. 29. (1) bekezdés a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és annak eredményeként jogegységi határozat meghozatalát indítványozta abban a jogkérdésben, hogy a Ptk (3) bekezdésének alkalmazása során visszterhes megbízási szerzõdés azonnali hatályú felmondása esetén alapos felmondási ok hiányában a megbízót terheli-e kártérítési felelõsség. Az indítvány megtételét az indokolta, hogy a korábban egységes, a Ptk. miniszteri indokolásában, illetve a Ptk. kommentárjában kifejtett azzal az állásponttal szemben, amely szerint a megbízási szerzõdés alapos ok nélkül történõ felmondása esetén a megbízó is kártérítési felelõsséggel tartozik bár jogszabályváltozás nem történt a Ptk óta megjelent kommentárjaiban kifejtett jogirodalmi állásponttal is megegyezõen, az utóbbi években a Legfel-

45 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1781 sõbb Bíróság egyes ítélkezõ tanácsai ebben a kérdésben eltérõ gyakorlatot folytattak. Az egyik álláspont szerint a megbízó akkor tartozik kártérítõ felelõsséggel a megbízási szerzõdés felmondása miatt, ha értékelhetõ indok és alap nélkül mondja fel azt (Pfv.IV /2000/4. szám, Pfv.IV /2002/6. szám). A megbízó az azonnali hatályú felmondás jogát ugyan bármikor, lényegében indok nélkül gyakorolhatja, azonban a Ptk (3) bekezdése szerint a megbízottal szembeni kártérítési felelõssége fennáll, ha ezt alapos ok nélkül, felelõtlenül vagy önkényesen tette (Pfv.IX /2001/4. szám). A másik álláspont szerint a megbízó a szerzõdést a Ptk (1) bekezdése szerint bármikor, bármiféle jogkövetkezmény nélkül, akár azonnali hatállyal is felmondhatja, csupán a megbízott által már elvállalt kötelezettségek tekintetében terheli helytállási kötelezettség. Ez a megbízási jogviszony természetébõl következik, abból, hogy a megbízónak mint az érdek alanyának akaratától függ, hogy az ügyének más személy általi ellátását kívánja-e vagy sem (Pfv.VI /1997/5. szám). A Ptk (3) bekezdése lényegében a Ptk (2) bekezdésében foglaltak folytatása és kizárólag a megbízott által gyakorolt felmondásra vonatkozik, amely szerint csak a megbízott alapos ok nélkül történt felmondása esetén jár a megbízónak kártérítés. A megbízó felmondása esetén azonban a megbízott a felmondás jogszerûtlenségére hivatkozással nem követelhet kártérítést (Pfv.VII /2000/3. szám). II. A jogegységi eljárásban a legfõbb ügyész írásban kifejtett álláspontja szerint visszterhes szerzõdés azonnali hatályú felmondása esetén, alapos felmondási ok hiányában a megbízót nem terheli kártérítési felelõsség, amely a Ptk (3) bekezdésének nyelvtani és rendszertani értelmezésébõl következik. III. Az indítványban megjelölt jogkérdés elbírálásakor a jogegységi tanács az alábbiakat tartotta szem elõtt: A Ptk (1) bekezdése kimondja, hogy a megbízási szerzõdés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelõen kell teljesíteni. A Ptk a) pontja szerint a szerzõdés a megbízás teljesítése nélkül is megszûnik, ha valamelyik fél a szerzõdést felmondja. A Ptk (1) bekezdése értelmében a megbízó a szerzõdést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja, köteles azonban helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért. A (2) bekezdés alapján a szerzõdést a megbízott is bármikor felmondhatja; a felmondási idõnek azonban elegendõnek kell lennie ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézésérõl gondoskodhassék. A megbízó súlyos szerzõdésszegése esetén a felmondás azonnali hatályú is lehet. A (3) bekezdés szerint, ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni, kivéve, ha a megbízás ingyenes volt, és a felmondási idõ elegendõ volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézésérõl gondoskodhassék. Nem kétséges: még a visszterhes megbízási szerzõdés is elsõdlegesen a megbízó érdekét szolgálja és a megbízott a megbízó utasításának és érdekének megfelelõen köteles eljárni azzal, hogy a megbízási szerzõdés alapvetõen bizalmi viszonyt feltételez. Ennek megfelelõen a Ptk (1) bekezdése biztosítja a megbízó számára azt a jogot, hogy a szerzõdést idõben bármikor, azonnali hatállyal felmondja. A felmondás érvényességéhez és ebbõl eredõen a szerzõdésnek a megbízás teljesítése nélküli megszûnéséhez a megbízónak az azonnali hatályú felmondását indokolnia sem kell. Annak a ténynek azonban, hogy a megbízó a szerzõdést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja, kizárólag a felmondás érvényessége szempontjából van jelentõsége. A Ptk a együttesen szabályozza a megbízási szerzõdés felmondásának valamennyi esetét, meghatározva elsõdlegesen a megbízót, majd a megbízottat megilletõ felmondási jog gyakorlásának feltételeit. Ezt követõen a Ptk (3) bekezdése fõszabályként úgy rendelkezik, hogy ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni. Ez a rendelkezés arra utal, hogy a felmondási jog gyakorlása, bármelyik fél részérõl történt, kártérítõ felelõsséget von maga után, ha az alapos ok nélkül történt. E fõszabályhoz képest tartalmaz a kártérítõ felelõsség alóli mentesülésre vonatkozóan kivételeket a jogszabály azzal, hogy nem áll fenn kártérítõ felelõsség, ha a megbízás ingyenes volt és a felmondási idõ elegendõ volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézésérõl gondoskodhassék. Az alapos ok nélkül gyakorolt felmondás miatt fennálló kártérítési felelõsséget az indokolja, az alapos ok nélküli jog gyakorlása nem felel meg annak az általános jogelvnek, hogy a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Amennyiben az ilyen magatartás a megbízottnak kárt okoz, a megbízó köteles azt megtéríteni. A megbízó által, alapos ok nélkül gyakorolt azonnali hatályú felmondás következményeként a jogszabály által rendelt kártérítõ felelõsség tehát megfelel a Ptk. általános elveinek és nem áll ellentétben a megbízási szerzõdés alapvetõ bizalmi jellegével, azzal, hogy a megbízási szerzõdést a megbízó bármikor felmondhatja. A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács a BSzi. 27., a 29. (1) bekezdés a) pontja és a 32. (4) bekezdés értelmében a rendelkezõ rész szerint határozott.

46 Köz le mé nyek Az Egészségügyi Minisztérium közleménye az eltereléshez kapcsolódó, az elõzetes állapotfelmérést végzõ, a kábítószer-függõséget gyógyító kezelést és a kábítószer-használatot kezelõ más ellátást biztosító egészségügyi szolgáltatók jegyzékérõl* BUDAPEST II. kerület Sorszám Intézmény neve Intézmény címe Telefonszáma 1. Budapest, II. ker. Önkormányzat Egészségügyi Szolgálat Pszichiátriai Gond. és Mentálhigiénés Szakrendelõ 1024 Budapest, Margit krt Vadaskerti Gyermekpszichiátriai Kórház és Szakambulancia 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u Fõvárosi Önkormányzat Szt. János Kórház-rendelõintézet Pesthidegkúti Krónikus Pszichiátriai Osztály 1028 Budapest, Pozsonyi u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Addiktológiai Osztály 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Belgyógyászati és Intenzív Osztály 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Fertõzõ Belosztály 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Gyermek -Serdülõ Pszichiátriai Osztály 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Gerontopszichiátriai Osztály 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet IX. Pszichiátriai Osztály 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Nappali K. I Budapest, Hûvösvölgyi u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Nappali K. II Budapest, Hûvösvölgyi u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Rehab. Oszt Budapest, Hûvösvölgyi u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet I. Pszichiátriai Osztály 1021 Budapest, Nyéki u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet VI. Pszichiátriai Osztály 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet VII. Pszichiátriai Osztály 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet II. Pszichiátriai Osztály 1021 Budapest, Völgy u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet X. Pszichiátriai Osztály 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet XI. Pszichiátriai Osztály Memória Klinika 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet XII. Pszichiátriai Szenvedélybeteg Osztály 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet XIII. Pszichiátriai Osztály 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u * A listára való felvétel megelõzõ, felvilágosító szolgáltatás végzésére nem jogosít. Az Egészségügyi Minisztérium az azonos tárgyban közzétett korábbi közleményeit a közlemény közzétételével egyidejûleg visszavonja IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám

47 IV. kerület Sorszám Intézet neve Cí me Telefonszám Fõ vá ro si Ön kor mány zat Új pes ti Ká ro lyi Sán dor Kór ház-rendelõintézet Mentálhigiénés Gondozó Intézet Fõ vá ro si Ön kor mány zat Új pes ti Ká ro lyi Sán dor Kór ház-rendelõintézet, Gyermek-szakrendelõ Neuropszichiátria VII. ke rü let 1041 Bu da pest, Nyár u Bu da pest, Jó kai u Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám Fõ vá ro si Ön kor mány zat Pé ter fy Sán dor ut cai Kór ház-ren de lõ in té zet Krí zis in ter ven ció, drog am bu lan cia Fõ vá ro si Ön kor mány zat Pé ter fy S. ut cai Kór ház-ren de lõ in té zet Al só er dõ sor ut cai te lep he lye (Er zsé bet kór ház) Pszi chi át ri ai Osz tá lya VIII. kerület Bu da pest, VII. Al só er dõ sor u Bu da pest, VII. Al só er dõ sor u Sor szám Intézmény neve Cím Telefonszám 1. Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálat TÁMASZ Addiktológiai Szakrendelõ 1089 Budapest, Korányi S. u. 3/a SE Pszichiátriai Klinika 1083 Budapest, Balassa u Pest Megyei Felnõtt Pszichiátriai Gondozó 1085 Budapest, Gyulai P. u IX. ke rü let Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám Fõ vá ro si Szent Ist ván Kór ház és In téz mé nyei Me ré nyi Gusz táv Kór ház (Ad dik to ló gia) Budapest, IX. Gyáli út Pszi chi át ri ai Osz tály / Kék Pont Drog kon zul tá ci ós Köz pont és Am bu lan cia 1094 Budapest, Balázs Béla u X. ke rü let Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Tá masz Ala pít vány 1102 Budapest, Liget u Em ber ba rát Ala pít vány Drog am bu lan cia 1105 Budapest, Cserkesz u szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1783

48 XI. ke rü let Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Budapest Fõváros XI., Önkormányzat I.sz. Pszichiátriai Gondozó Budapest, Fehérvári út Budapest Fõváros XI. Önkormányzat II. sz. Pszichiátriai Gondozó 1118 Budapest, Gazdagréti tér Fõvárosi Önkormányzat Szent Imre Kórház I. sz. Pszichiátriai Osztály 1114 Budapest, Tétényi út Budapest Fõváros XI. Önkormányzat Gyermek Ideggondozó 1115 Budapest, Petzvál J. u XII. ke rü let Sorszám Intézmény neve címe Telefonszám 1. Fõ vá ro si Szent Já nos Kór ház 1125 Budapest, Diósárok Or szá gos Pszi chi át ri ai és Ne u ro ló gi ai In té zet (Tün dér hegy) 1121 Budapest, Szilassy út XIII. kerület Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Fõ vá ro si Ön kor mány zat Nyí rõ Gyu la Kór há za Drog am bu lan cia 1135 Budapest Lehel u XIV. ke rü let Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Zuglói Önkormányzat Egészségügyi Szolgálat Szakrendelõ Addiktológiai rendelés 1146 Budapest, Hermina u. 7. XV. ke rü let Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszáma 1. Észak-Pesti Kórház Rendelõintézet Addiktológiai Gondozó 1151 Budapest Fõ u XVI. ke rü let Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Budapest, Fõváros XVI. Önkormányzat TÁMASZ Gondozó 1165 Budapest, Baross Gábor u IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám

49 XVII. ke rü let Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Addiktológiai Gondozó Intézet Budapest, Pesti u XVIII. kerület Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Budapest, XVIII. Pestlõrinc - Pestszentimre Önkormányzat Egészségügyi Szolgálat Ideggondozó XIX. ke rü let 1181 Budapest, Vándor S. u Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám Budapest Fõváros XIX. Önkormányzat Kispesti Egészségügyi Intézet Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó Budapest Fõváros XIX. Önkormányzat Kispesti Egészségügyi Intézete Gyermek és Ifjúsági Mentálhigiéniai Centrum XX. ke rü let 1193 Budapest, Táncsics M. u Budapest, Móricz Zs. u Budapest, Táncsics M. u Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Fõvárosi Önkormányzat Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórház I.sz. Pszichiátriai Gondozó 1204 Budapest, Köves u XXII. ke rü let Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. SEGÉLY HELYETT ESÉLY Alapítvány Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet Budatétény 1223 Budapest, Jókai M. u A bün te tés-vég re haj tá si in té ze tek ben fog va tar tott ká bí tó szer-él ve zõ sze mé lyek ese té ben, or szá gos ha tás kör rel, az elõ ze tes ál la pot fel mé rés re és ke ze lés re/el lá - tás ra az Igaz ság ügyi Meg fi gye lõ és El me gyó gyí tó In té zet jo go ult. Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézet 1108 Budapest, Kozma u szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1785

50 Ba ra nya megye Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Baranya megyei Kórház Mentálhigiénés Intézet Alkoholgondozója 7623 Pécs, Rákóczi út (72) Pécs MJV. Egyesített Egészségügyi Intézmények Addiktológiai Gondozó, Pszichiátriai Gondozó 7633 Pécs, Dr. Veress E. u (72) Mohácsi Városi Kórház Mentálhigiénés Gondozó és Addiktológiai Gondozó 7700 Mohács, Szepessy tér (69) Medi Home BT Mentálhigiénés és Addiktológiai Gondozó 7800 Siklós, Baross Gábor u (72) Eü. Med KFT Pszichiátriai Gondozó 7300 Komló, Pécsi út (72) Szigetvári Városi Kórház Mentálhigiéniai Gondozó, Addiktológiai Gondozó 7900 Szigetvár, Szent István ltp (72) Baranya Megyei Önkormányzat Narkomán Fiatalokat Gyógyító - Foglalkoztató Közalapítvány Drogambulanciája 7623 Pécs, Szendrey Júlia u (72) Pécs MJV Egyesített Egészségügyi Intézmények Gyermek-ideggondozó 7633 Pécs, Dr. Veress D. u (72) Mohácsi Városi Kórház Neurológiai és Pszichiátriai Osztály 7700 Mo hács, Sze pes sy tér (69) PTE Pszichiátriai Klinika HKO Önálló Pszichiátriai Osztály 7632 Pécs, Akác u (72) PTE ÁOK Pszichiátriai és Orvosi Pszichológiai Klinika 7623 Pécs, Rét u (72) Szigetvári Városi Kórház Alkohológiai Rehabilitációs Osztály 7900 Szigetvár, Szent István ltp (72) Szigetvári Városi Kórház Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály 7900 Szigetvár, Szent István ltp (72) Baranya megyei Kórház Gerontopszichiátriai Osztály 7635 Pécs, Ángyán J. u (72) Leo Amici 2002 Addiktológiai Alapítvány Rehabilitációs Otthona 7300 Komló, Bajcsy-Zsilinszky u (72) Baranya Megyei Önkormányzat Közegészségügyi Narkomán Fiatalokat Gyógyító 7720 Pécsvárad, Erzsébet u. 1. Foglalkoztató Közalapítvány Rehabilitációs Otthona 06 (72) Bács-Kiskun megye Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. RÉV Szenvedélybetegeket Segítõ Szolgálat 6000 Kecskemét, Fecske u (76) Német Kultúr Centrumért Közalapítvány 6000 Kecskemét, Szövetség tér (76) Kiskõrös Városi Önkormányzat Szakorvosi Rendelõintézete Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó 6200 Kiskõrös, Petõfi S. út (78) Városi Önkormányzat Kórház - Rendelõintézet Kalocsa Pszichiátriai Gondozó 6300 Kalocsa, Kossuth L. u (78) Baja Kórház Felnõtt Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó 6500 Baja, Pokorny u (79) Bács-Kiskun megyei Önkormányzat Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó 6000 Kecskemét, Izsáki út (76) Kiskunhalas Semmelweis Kórház Kht. Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó 6400 Kiskunhalas, Dr. Monszpart L. u (77) IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám

51 Sor szám In téz mény ne ve Cí me Telefonszám 8. Városi Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó 6100 Kiskunfélegyháza, Korond u (76) Városi Önkormányzat Szakorvosi Rendelõintézet: Pszichiátriai Gondozó II Kiskõrös, Petõfi tér (78) Pszichiátriai Szakrendelõ és Gondozó Intézet 6060 Tiszakécske, Szolnoki út (76) Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Pszichiátriai osztály TÁMASZ Drogambulancia 6000 Kecskemét, Izsáki u (76) Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Gyermek Pszichiátriai Gondozó Szakambulancia 6001 Kecskemét, Izsáki út (76) Bajai Kórház Gyermek- és Mentálhigiénés Gondozó 6500 Baja, Arad u (79) Ifjúsági Pszichiátriai Gondozó 6200 Kiskõrös, Petõfi tér (78) Bajai Kórház - Rendelõintézet Serdülõ- és Gyermek pszichiátriai Szakrendelés 6500 Baja, Pokorny u (79) /1155.m 16. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Pszichiátriai Osztály 6001 Kecskemét, Iszáki út (76) Baja Kórház Pszichiátriai Osztály 6500 Baja, Rókus u (79) Kalocsa Városi Önkormányzat Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Osztály 6300 Kalocsa, Kossuth L. u (78) Semmelweis Kórház Kht. Pszichiátriai Osztály 6400 Kiskunhalas, Dr. Monszpart L. u (77) Sanitárium Orvosi és Kereskedelmi Szolgáltató Bt. Dr. Juhász Márta 6300 Kalocsa, 48-as Házak VII. utca (78) Bé kés me gye Sorszám Intézmény Cím Telefonszám 1. Egyesített Egészségügyi Intézet 5630 Békés, József A. u (66) Orosháza Városi Önkormányzat Kórháza 5900 Orosháza, Könd u (68) Békés Megyei Képviselõtestület Pándy Kálmán Kórház 5700 Gyula, Sitka u (66) Békés Megyei Képviselõtestület Pándy Kálmán Kórház 5520 Szeghalom, Szabolcs vezér u (66) Békéscsaba Megyei Jogú Városi Önkormányzat Réthy Pál Kórház és Rendelõintézet 5600 Békéscsaba, Szent István tér (66) Orosháza Városi Önkormányzat Kórháza 5900 Orosháza, Könd u (68) Békés Városi Önkormányzat Egyesített Egészségügyi Intézet 5630 Békés, Vásárszél u (66) SZVÖ Egyesített Gyógyító-megelõzõ Intézet 5540 Szarvas, Szabadság u (66) Békés Megyei Képviselõtestület Pándy Kálmán Kórház Drogambulancia 5700 Gyula, Semmelweis u (66) /2667 v m. 06 (66) szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1787

52 Sor szám In téz mény Cím Telefonszám 10. Bé kés Me gyei Kép vi se lõ tes tü let Pán dy Kál mán Kór há za Ne u ro-, Pszi chi át ri ai II. osz tály 5700 Gyula, Semmelweis u (66) Bé kés Me gyei Kép vi se lõ tes tü let Pán dy Kál mán Kór há za Ne u ro-, Pszi chi át ri ai III Gyula, Semmelweis u. 1. osz tály 06 (66) Bé kés Me gyei Kép vi se lõ tes tü let Pán dy Kál mán Kór há za Gyer mek Pszi chi át ri ai osz tály 5700 Gyula, Semmelweis u (66) Bé kés Me gyei Kép vi se lõ tes tü let Pán dy Kál mán Kór há za Mun kat he rá pia 5700 Gyula, Szentháromság u. 14/b. 06 (66) Bé kés Me gyei Kép vi se lõ tes tü let Pán dy Kál mán Kór há za Kró ni kus pszi chi át ri ai rész leg 5700 Gyula, Semmelweis u (66) Bé kés Me gyei Kép vi se lõ tes tü let Pán dy Kál mán Kór há za Pszi cho te rá pia 5700 Gyula, Semmelweis u (66) Bé kés Me gyei Kép vi se lõ tes tü let Pán dy Kál mán Kór há za Ad dik to ló gia fek võ be teg el lá tás 5700 Gyula, Sitka u (66) Nagyszénási Szociális Otthon Szenvedélybetegek Rehabilitációs Részlege 5931 Nagyszénás, Orosházi út (68) Borsod-Abaúj-Zemplén megye Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Pszichiátriai Gondozó, Pszichiátria Szakrendelés, Addiktológiai Gondozó I.-II Miskolc, Szentpéteri kapu (46) Semmelweis Kórház - Rendelõintézet I.-II.-III. Pszichiátriai Gondozó, Addiktológiai Gondozó 3529 Miskolc, Csabai kapu (46) Szent Ferenc Kórház Pszichiátriai Szakrendelés 3529 Miskolc Csabai kapu (46) Diósgyõri Kórház Pszichiátriai Gondozó, Addiktológiai Szakambulancia, Addiktológiai Gondozó 3533 Miskolc, Kórház u (46) Almási Balogh Pál Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó 3600 Ózd, Béke u (48) Erzsébet Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó, Addiktológiai Gondozó 3980 Sátoraljaújhely, Mártírok u (47) II. Rákóczi Ferenc Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó 3800 Szikszó, Kassai u (46) Pszichiátriai Szakkórház és Betegotthon Addiktológiai Gondozó 3741 Izsófalva, Izsó M.u (48) Városi Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó, Addiktológiai Gondozó 3700 Kazincbarcika, Május 1.u (48) Városi Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó 3401 Mezõkövesd, Mátyás király u (49) Városi Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó 3581 Tiszaújváros, Bethlen G.u (49) Városi Rendelõintézet Pszichiátriai Szakrendelés 3780 Edelény, Deák u (48) Városi Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó, Addiktológiai Gondozó 3950 Sárospatak, Comenius u (47) IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám

53 Sor szám In téz mény ne ve Cí me Telefonszám 14. Egyesített Szociális és Egészségügyi Intézet Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó 3900 Szerencs, Bekecsi u (47) Egészségügyi Központ Addiktológiai Gondozó 3860 Encs, Gagarin u (46) Vasútegészségügyi KHT. Pszichiátriai Gondozó 3527 Miskolc, Bajcsy Zs. u (46) Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzat Semmelweis Kórház - Rendelõintézet Drogambulancia 3501 Miskolc, Csabai kapu (46) B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Gyermekpszichiátriai Gondozó Egyéni 3526 Miskolc, Szentpéteri kapu (46) Semmelweis Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Szakrendelés 3529 Miskolc, Csabai kapu (46) B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Gyermekpszichiátriai 3526 Miskolc, Szentpéteri kapu (46) B-A-Z Me gyei Kór ház és Egye te mi Ok ta tó Kór ház II. Pszi chi át ri ai Osz tály 3526 Miskolc, Szentpéteri kapu (46) B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház I. Pszichiátriai osztály (Rehabilitációs részleg, Addiktológiai rehabilitációs részleg) 3526 Mis kolc, Szent pé te ri ka pu (46) Semmelweis Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Osztály 3529 Miskolc, Csabai kapu (46) Szent Ferenc Kórház Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály 3510 Miskolc - Csanyik Pf (46) Erzsébet Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Osztály 3980 Sátoraljaújhely, Mártírok u (47) Erzsébet Kórház - Rendelõintézet Krónikus Pszichiátriai Osztály (Rehabilitációs részleg) 3980 Sátoraljaújhely, Mártírok u (47) Pszichiátriai Szakkórház és Betegotthon Pszichiátriai Osztály 3741 Izsófalva, Izsó M.u (48) Pszichiátriai Szakkórház és Betegotthon Krónikus Pszichiátriai Osztály (Rehabilitációs részleg) 3741 Izsófalva, Izsó M.u (48) Csong rád megye Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzat Szakorvosi Ellátás 6722 Szeged, Kossuth L. sgt (62) Dr. Bugyi István Kórház, Szentes 6600 Szen tes, Si ma Fe renc u (63) Erzsébet Kórház Rendelõintézet 6800 Hódmezõvásárhely, Városház u (62) Dr. Diósszilágyi S. Kórház- rendelõintézet 6900 Makó, Lonovics sgt (62) Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzat Kórháza 6724 Szeged, Kálvária sgt (62) Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzat Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drog Centrum 6726 Szeged, Fésû u (62) Dr. Szarka Ödön Egyesített Egészségügyi Intézmény 6640 Csongrád, Gyöngyvirág u (63) szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1789

54 Fej ér me gye Sorszám Intézmény neve Cím Telefonszám 1. Dr. Horváth Ilona Gyöngyi váll Székesfehérvár. Palotai u II/ (20) Fejér Megyei Szent György Kórház 8000 Székesfehérvár, Seregélyesi u (22) Fejér Megyei Szent György Kórház Tüdõgondozó 8130 Enying, Szabadság tér (22) Fejér Megyei Szent György Kórház (szakrendelõ) 8000 Székesfehérvár, Seregélyesi u (22) Fejér Megyei Szent György Kórház Tüdõgondozó 8130 Enying, Szabadság tér (22) Szent Pantaleon Kórház - Rendelõintézet (szakrendelõ) 2400 Dunaújváros, Korányi S. u (25) Szent Pantaleon Kórház - Rendelõintézet (gondozó) 2400 Dunaújváros, Korányi S. u (25) Gyõr-Mo son-sop ron megye Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, TÁMASZ Krízis és Drog Szakambulancia 9100 Gyõr, Szigethy A. u (96) Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Mentálhigiénés Gondozó 9024 Gyõr, Petz L.u (96) Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Addiktológiai Gondozó 9024 Gyõr, Zrínyi u (96) Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Gyermek-, Ifjúsági Mentalhigiéne és Pszichiátriai Gondozó 9024 Gyõr, Vasvári Pál u (96) Erzsébet Kórház, Mentalhigienes Gondozó 9400 Sopron, Gyõri út (99) Erzsébet Kórház, Addiktológiai Gondozó 9400 Sopron, Gyõri út (99) Margit Kórház - Rendelõintézet, Pszichiátriai Gondozó 9300 Csorna, Soproni u (96) Lumniczer Sándor Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó 9330 Kapuvár, Dr. Lumniczer S. u (96) Karolina Kórház - Rendelõintézet, Addiktológiai Gondozó 9200 Mosonmagyaróvár, Régi vámház tér (96) Karolina Kórház Rendelõintézet, Pszichiátriai Gondozó 9200 Mosonmagyaróvár, Régi vámház tér (96) Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Pszichiátria és Mentálhigiénés Osztály Szakambulanciája 9024 Gyõr, Zrínyi u (96) Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, III. Pszichiátria és Mentálhigiénés Osztály Szakambulanciája 9024 Gyõr, Zrínyi u (96) Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Pszichiátriai Szakrendelés 9024 Gyõr, Zrínyi u (96) Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Pszichoterápia 9024 Gyõr, Zrínyi u (96) Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Szocioterápia Pszichoterápia 9024 Gyõr, Zrínyi u (96) Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Epilepszia Szakambulancia 9024 Gyõr, Zrínyi u (96) IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám

55 Sor szám In téz mény ne ve Cí me Telefonszám 17. Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Gyermek-, Ifjúsági Mentalhigiene és Pszichiátriai Szakrendelés 9024 Gyõr, Vasvári Pál u (96) Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Alkohológiai, Addiktológiai Szakrendelés 9100 Gyõr, Szigethy A. u (96) Erzsébet Kórház, Addiktológiai szakrendelés 9400 Sopron, Gyõri út (99) Margit Kórház Rendelõintézet, Pszichiátriai és Mentalhigiénés Szakrendelés 9300 Csorna, Soproni u (96) Lumniczer Sándor Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Szakrendelés 9330 Kapuvár, Dr. Lumniczer S. u (96) Karolina Kórház Rendelõintézet, Pszichiátriai Szakrendelés 9200 Mosonmagyaróvár, Régi vámház tér (96) Karolina Kórház Rendelõintézet, Gyermek-pszichiátriai Szakrendelés 9200 Mosonmagyaróvár, Régi vámház tér (96) Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Pszichiátria és Mentálhigiénés Osztály 9024 Gyõr, Zrínyi u (96) Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, II. Pszichiátria és Mentálhigiénés Osztály 9024 Gyõr, Zrínyi u (96) Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, III. Pszichiátria és Mentálhigiénés Osztály 9024 Gyõr, Zrínyi u (96) Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály 9100 Tét, Gyõri u (96) Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Gyermek-, Ifjúsági Mentalhigiénés és Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály 9024 Gyõr, Vasvári Pál u (96) Lumniczer Sándor Kórház Rendelõintézet Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály 9365 Dénesfa, Fõ u (96) Erzsébet Kórház Pszichiátriai Osztály 9400 Sopron, Gyõri út (99) Erzsébet Kórház, Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály 9400 Sopron, Gyõri út (99) Hajdú-Bihar megye Sorszám Intézmény neve Cím Telefonszám 1. Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Kenézy Gyula Kórház Rendelõintézet 4031 Debrecen, Bartók B. u (52) Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Kenézy Gyula Kórház Rendelõintézet 4026 Debrecen, Bethlen u (52) Területi Kórház Berettyóújfalu (Rendelõintézet) 4100 Berettyóújfalu, Orbán Balázs tér (54) Debrecen Megyei Jogú Város Egészségügyi Szolgálata (Rendelõintézet) 4024 Debrecen, Varga u (52) Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Kenézy Gyula Kórház Rendelõintézet Drogambulancia 4024 Debrecen, Varga u (52) He ves me gye Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Bugát Pál Kórház Rendelõintézet, Krónikus-Pszichiátriai Osztály 3200 Gyön gyös, Dó zsa Gy. út (37) Bugát Pál Kórház Pszichiátriai - Addiktológiai Osztály Gyöngyös, Dózsa Gy. u (37) szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1791

56 Sor szám In téz mény ne ve Cí me Telefonszám 3. Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház Rendelõintézet I. Pszichiátria és Addiktológiai Osztály Eger, Baktai út (36) Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház II. Pszichiátriai Oszt Eger, Széchenyi u Pf.: (36) Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház Rendelõintézet Addiktológiai Gondozó és Drogambulancia 3300 Eger, Baktai út (36) B ugát Pál Kórház - Rendelõintézet Addiktológiai TÁMASZ Gondozó és 06 (37) Gyöngyös, Erzsébet királyné út 10. Drogambulancia /256 m. Jász-Nagy kun-szol nok me gye Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Erzsébet Kórház 5100 Jászberény, Szelei út (57) Kátai Gábor Kórház - Rendelõintézet 5300 Karcag, Zöldfa út (59) Városi Egészségügyi Központ 5440 Kunszentmárton, Kossuth L. út (56) Városi Kórház - Rendelõintézet 5400 Mezõtúr, Kossuth L. út (56) Hetényi Géza Kórház - Rendelõintézet 5000 Szolnok, Tószegi út (56) Egyesített Gyógyító Megelõzõ Intézet 5200 Törökszentmiklós, Kossuth L. út (56) Magyar Ökomenikus Segélyszervezet -Szolnoki Addiktológiai Központ 5000 Szolnok, Tófenék út (56) Ko má rom-esz ter gom me gye Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Egészségügyi Központ Bábolna 2943 Bábolna, Ácsi út (34) Esztergom Város Önkormányzat Vaszary Kolos Kórháza Esztergom 2500 Esztergom, Petõfi S. út (33) Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórháza Tatabánya 2800 Tatabánya, Dózsa Gy. út (34) Magyar Kékkereszt Egyesület Református Iszákosmentõ Misszió 2027 Dömös, Dózsa Gy. u (33) Selye János Kórház Komárom 2900 Komárom, Beöthy u (34) Szakorvosi Rendelõintézet Oroszlány 2840 Oroszlány, Alkotmány u (34) IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám

57 Nóg rád megye Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Dr. Kenessey Albert Kórház- rendelõintézet 2660 Balassagyarmat, Rákóczi út (35) Szent Lázár Megyei Kórház 3100 Salgótarján, Füleki út (32) Margit Kórház 3060 Pásztó, Semmelweis út (32) Pest me gye Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Cegléd Város Önkormányzat Toldy Ferenc Kórháza 2700 Cegléd, Ady Endre u (53) Nagykõrös Városi Kórház - Rendelõintézet 2750 Nagykõrös, Széchenyi tér (53) Gálfi Béla Gyógyító és Rehabilitációs Kht. Szakkórháza 2013 Pomáz, Kiskovácsi 06 (26) Szent Rókus Kórház és Intézményei, Felnõtt Pszichiátriai Gondozó Intézet 1085 Budapest, Gyulai Pál u Vác Városi Önkormányzat Pszichiátriai Gondozó Intézet 2600 Vác, Dr. Csányi L. krt (27) EUROP-MED Orvosi Szolgáltató Kft Budaörs, Kossuth L. u (24) Érd Város Önkormányzat Szakorvosi Rendelõintézet 2030 Érd, Hivatalnok u (23) Gödöllõ Város Tormay Károly Egészségügyi Központ 2100 Gödöllõ, Petõfi S. u (28) Pest Megyei Önkormányzat Szakorvosi Rendelõintézet 2200 Monor, Balassi B. u (29) Nagykáta Város Önkormányzat Szakorvosi Rendelõintézet 2760 Nagykáta, Dózsa György u (29) Szentendre Város Önkormányzat Egészségügyi Intézménye 2000 Szentendre, Dunakanyar krt (26) Budakeszi Addiktológiai Szakambulancia 2092 Budakeszi, Fõ u (23) MENTAL-MED Pszichiátriai Szolgáltató Bt Dunakeszi, Fõ u (27) Dabas Város Önkormányzat dr. Halász Géza Szakorvosi Rendelõintézet 2370 Dabas, Vörösmarty u (29) Szob Önkormányzat Szakorvosi Rendelõintézet 2628 Szob, Ipolysági u (27) So mogy megye Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Mar ca li Vá ros Ön kor mány za ta Kór ház- ren de lõ in té zet 8700 Marcali, Kossuth L. u (85) Nagyatád Város Önkormányzata Kórház Rendelõintézet 7500 Nagyatád, Bajcsy-Zsilinszky u (82) Barcs Város Önkormányzata Járóbetegellátó Intézmények 7570 Barcs, Bajcsy-Zs. u (82) (82) (82) (82) szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1793

58 Sor szám In téz mény ne ve Cí me Telefonszám 4. Kaposi Mór Oktató Kórház 7400 Kaposvár, Talliám Gy. u (82) /113m. 5. Kaposi Mór Oktató Kórház, Pszichiátriai Osztály, Felnõtt Pszichiátriai Gondozó 7400 Kaposvár, Ezredév u (82) Kaposi Mór Oktató Kórház, Pszichiátriai Osztály, Gyermek- és Ifjúsági Pszichiátriai Gondozó 7400 Kaposvár, Ezredév u (82) Siófok Városi Kórház Rendelõintézet 8600 Siófok, Semmelweis u (84) Sza bolcs-szat már-be reg me gye Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Jósa András Megyei Kórháza Addiktológia Szakrendelés Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Jósa András Megyei Kórháza Addiktológiai Gondozó Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Szakkórháza Addiktológiai Szakrendelés Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Szakkórháza Addiktológiai Osztály Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Szakkórháza Addiktológiai Osztály Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Jósa András Kórház Drogambulancia Tol na me gye Nyíregyháza, Sóstói u (42) Nyíregyháza, Sóstói u (42) Nagykálló, Szabadság tér (42) Nagykálló, Szabadság tér (42) Nagykálló, Bátori u (42) Nyíregyháza, Árpád út 41/a. 06 (42) Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórház - Rendelõintézet Szekszárd I. Mentálhigiénés Gondozó 7101 Szekszárd, Béri B. Á. u Pf: (74) Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórház -Rendelõintézet II. Mentálhygiénés Gondozó 7101 Szekszárd, Béri B. Á. u Pf: (74) Dombóvári Szent Lukács Egészségügyi KHT. Kórháza, Tamási Város Rendelõintézet Felnõtt pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó 7090 Tamási, Dózsa Gy. u (74) Paks Városi Rendelõintézet Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó 7030 Paks, Barátság u (75) IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám

59 Sor szám In téz mény ne ve Cí me Telefonszám 5. Dombóvári Szent Lukács Egészségügyi KHT. Kórháza Felnõtt Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó 7200 Dombóvár, Népköztársaság u (74) Bonyhád Városi Kórház - Rendelõintézet Felnõtt Pszichiátriai Gondozó és Addiktológiai Gondozó 7150 Bonyhád, Szent Imre út (74) Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza Pszichiátriai Osztály 7100 Szekszárd, Béri B. Á. u (74) Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórház - Rendelõintézet Szocioterápiás és Rehabilitációs Osztály 7100 Szekszárd, Palánki u (74) Kallódó Ifjúságot Mentõ Misszió Támogató Alapítvány - KIMMTA Drogrehabilitációs Intézete Zsibrik 7143 Mõcsény-Zsibrik Kossuth L. u (74) Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórház - Rendelõintézet Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Gondozó 7100 Szekszárd, Béri B. Á. u (74) Dombóvári Szent Lukács Egészségügyi KHT. Kórháza Gyermekideggondozó Dombóvár 7200 Dombóvár, Kórház u (74) Vas me gye Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Kemenesaljai Egyesített Kórház - Rendelõintézet Celldömölk Neuro-Pszichiátria és Ad dik to ló gi ai Gon do zó 9500 Cell dö mölk, Kos suth L. u (95) Önkormányzat Kórház - Rendelõintézet Sárvár Pszichiátria és Ad dik to ló gi ai Gon do zó 9600 Sár vár, Al kot mány u (95) Dr. Batt hy ány Stratt mann Lász ló Kór ház, Kör men di In té ze te Fel nõtt Pszi chi át ri ai és Ad dik to ló gi ai Gon do zó 9900 Kör mend, Mun ká csy M. u (94) Ren de lõ in té zet Szent gott hárd Pszi chi át ri ai és Ad dik to ló gi ai Gon do zó 9971 Szent gott hárd, Rá kó czi út 5-7. Pf (94) Ke me nes al jai Egye sí tett Kór ház Cell dö mölk In ta há zai Rész le ge Pszi chi át ri ai Gon do zó és Szak am bu lan cia 9551 Mes te ri-in ta há za 06 (95) Vas Me gyei és Szom bat hely Me gyei Jo gú Vá ros Mar ku sovsz ky Kór há za Egye te mi Ok ta tó Kór ház Pszi chi át ri ai Osz tály Drog am bu lan cia 9700 Szom bat hely 11-es Hu szár út (94) Veszp rém me gye Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Alkohol - Drogsegély Ambulancia 8200 Veszprém, Pápai u. 37/b. 06 (88) Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó 8200 Veszprém, Komakút tér (88) szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1795

60 Sor szám In téz mény ne ve Cí me Telefonszám 3. Gróf Eszterházy Kórház és Szakambulancia Pszichiátriai Gondozó 8500 Pápa, Jókai u (89) Generál Medicina Kft. Pszichiátriai Gondozó 8100 Várpalota, Szent Imre u (88) Városi Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó 8300 Tapolca, Batsányi J. u (87) Magyar Imre Kórház - Rendelõintézet Pszichiátriai Gondozó 8400 Ajka, Rákóczi u (88) Medunipsicho Bt. Pszichiátriai Gondozó 8330 Sümeg, Kossuth L. u (87) Dr. Payrich Mária pszichiáter szakorvos egészségügyi vállalkozó 8420 Zirc, József A. u (88) Dr. Papp Klára pszichiáter szakorvos egészségügyi vállalkozó 8220 Balatonalmádi, Baross G. u (88) Dr. Nyíri Péter pszichiáter szakorvos egészségügyi vállalkozó 8230 Balatonfüred, Csárda u (87) Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház - Rendelõintézet Gyermek és Ifjúsági 8200 Veszprém, Avar u. 2. Pszichiátriai Gondozó 06 (88) Sümeg Városi Kórház Pszichiátriai Osztály 8330 Sümeg, Kompanik Zs. u (87) Veszprém Megyei Önkormányzat Hollós István Szocioterápiás Pszichiátriai Kórház 8482 Doba, Somlóvár u (89) Alkohol - Drogsegély Ambulancia Rehabilitációs drogbeteg ellátás 8456 Noszlop, Alkotmány u (88) Za la me gye Sorszám Intézmény neve Cí me Telefonszám 1. Zala Megyei Kórház Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó 8900 Zalaegerszeg-Pózva, Külsõkórház 06 (92) Keszthely Városi Kórház Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó 8360 Keszthely, Csók u (83) Nagykanizsa Megyei Jogú Város Kórháza Pszichiátriai és Addiktológiai Gondozó 8800 Nagykanizsa, Szekeres J. u (93) Nagykanizsa Megyei Jogú Város Kórháza Pszichiátriai Osztály 8800 Nagykanizsa, Szekeres J. u (93) Zala Megyei Kórház Pszichiátriai Osztály 8900 Zalaegerszeg-Pózva, Külsõkórház 06 (92) Zala Megyei Kórház Drogambulancia 8900 Zalaegerszeg, Kossuth út (92) IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám

61 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1797 A 26/2003. (V. 16.) ESZCSM GYISM együttes rendeletben foglaltak alapján végzendõ megelõzõ-felvilágosító szolgáltatás (elterelés) területi ellátási kötelezettsége A szolgáltató neve település címe telefonszám Bács-Kiskun Fõ plé bá ni ai Ka ri tász Ala pít vány Kecs ke mét Sze ged me gyei Jo gú Vá ros Ön kor mány za ta Dr. Far ka sinsz ky Te ré zia If jú sá gi Drog cent - Sze ged rum Szent Er zsé bet Ca ri tas Ala pít vány RÉV Szen - ve dély be teg-se gí tõ Szol gá lat Szek szárd 6000 Kos suth tér Fé sû u Mun ká csy u. 7/A. (76) (76) (62) (74) (74) Baranya Kal ló dó If jú sá got Men tõ Misszió Tá mo ga tó Ala pít vány Hidas 7696 Kos suth u. 62. (72) INDIT Köz ala pít vány Pécs 7623 Szend rey J. u. 6. (72) (72) Békés Bé kés Me gyei Kép vi se lõ tes tü let Pán dy Kál - mán Kór há za Gyula 5700 Sem mel we is u. 1. (66) Egész ség ügyi és Szo ci á lis El lá tó Szer ve zet Bat to nya 5830 Hõ sök tere 8. (68) Borsod-Abaúj-Zemplén Drog am bu lan cia Ala pít vány Mis kolc 3525 Feszty Á. u. 25. (46) Szi get Gon do zó ház Ala pít vány (el lá tás hely szí ne) Gönc 3895 Rá kó czi út 89. (46) ÁNTSZ Sza bolcs-szat már-be reg Me gyei In - té zet Egész ség vé del mi oszt Nyír egy há za 4400 Árok út 41. (42) Budapesti I. Ka to li kus Ka ri tász Ca ri tas Hun ga ri ca Bu da pest XI Bar tók Béla út 96. (1) (1) Ma gyar Re for má tus Egy ház Vá lasz út Misszió Drog kon zul tá ci ós Iro dá ja Bu da pest XII Krisz ti na krt. 5. (1) (1)

62 1798 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám A szolgáltató neve település címe telefonszám Budapest II. Ma gyar Re for má tus Egy ház Vá lasz út Misszió Drog kon zul tá ci ós Iro dá ja Ka to li kus Ka ri tász Ca ri tas Hun ga ri ca Bu da pest XII. Bu da pest XI Krisz ti na krt Bar tók Béla út 96. (1) (1) (1) (1) Budapest III. Ma gyar Re for má tus Egy ház Vá lasz út Misszió Drog kon zul tá ci ós Iro dá ja Drog Stop Bu da pest Egye sü let Bu da pest XII. Bu da pest IV Krisz ti na krt Kül sõ Szi lá gyi út 14. (1) (1) (1) Budapest IV. Drog Stop Bu da pest Egye sü let Fõ vá ro si Ön kor mány zat Nyí rõ Gyu la Kór ház Drog am bu lan cia és Pre ven ci ós Köz pont Bu da pest IV. Bu da pest XIII Kül sõ Szi lá gyi út Jász u. 14. (1) (1) Budapest V. Ma ga dért Drog men tes sé get Védõ Ala pít vány Or szá gos Ad dik to ló gi ai In té zet Bu da pest VI. Bu da pest XIII Eöt vös u Le hel u. 59. (1) (1) Budapest VI. Ma ga dért Drog men tes sé get Védõ Ala pít vány Irány tû If jú sá gi és Men tál hi gi é nés Köz hasz nú Ala pít vány Bu da pest VI. Bu da pest XIII Eöt vös u Pan nó nia u. 34. (1) (1) (1) Budapest VII. Hét szín vi lág Transz-per szo ná lis Egye sü let Ma ga dért Drog men tes sé get Védõ Ala pít vány Or szá gos Ad dik to ló gi ai In té zet Bu da pest XV. (meg va ló sí tás: Bu da pest VIII.) Bu da pest VI. Bu da pest XIII Zsó ka vár u. 61. (meg va ló sí tás: 1088 Szent ki rá lyi u. 8.) 1067 Eöt vös u Le hel u. 59. (30) (1) (1) (1)

63 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1799 A szolgáltató neve település címe telefonszám Budapest VIII. Hét szín vi lág Transz-per szo ná lis Egye sü let Bu da pest XV. (meg va ló sí tás: Bu da - pest VIII.) 1157 Zsó ka vár u. 61. (meg va ló sí tás: 1088 Szent ki rá lyi u. 8.) (30) (1) Ma ga dért Drog men tes sé get Védõ Ala pít vány Bu da pest VI Eöt vös u. 19. (1) Budapest IX. Ma ga dért Drog men tes sé get Védõ Ala pít vány Hét szín vi lág Transz-per szo ná lis Egye sü let Bu da pest VI. Bu da pest XV. (meg va ló sí tás: Bu da - pest VIII.) Em ber ba rát Ala pít vány Bu da pest X Eöt vös u Zsó ka vár u. 61. (meg va ló sí tás: 1088 Szent ki rá lyi u. 8.) 1105 Cser kesz u (1) (30) (1) (1) Budapest X. Em ber ba rát Ala pít vány Bu da pest X. Or szá gos Ad dik to ló gi ai In té zet Bu da pest XIII Cser kesz u Le hel u. 59. (1) (1) Budapest XI. Ka to li kus Ka ri tász Ca ri tas Hun ga ri ca Bu da pest XI Bar tók Béla út 96. (1) (1) Se gély He lyett Esély Ala pít vány Bu da pest XXII Jó kai Mór u (1) (1) Budapest XII. Ma gyar Re for má tus Egy ház Vá lasz út Misszió Drog kon zul tá ci ós Iro dá ja Bu da pest XII Krisz ti na krt. 5. (1) (1) Ka to li kus Ka ri tász Ca ri tas Hun ga ri ca Bu da pest XI Bar tók Béla út 96. (1) (1)

64 1800 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám A szolgáltató neve település címe telefonszám Budapest XIII. Fõ vá ro si Ön kor mány zat Nyí rõ Gyu la Kór ház Drog am bu lan cia és Pre ven ci ós Köz pont Bu da pest XIII Jász u. 14. (1) Irány tû If jú sá gi és Men tál hi gi é nés Köz hasz nú Ala pít vány Bu da pest XIII Pan nó nia u. 34. (1) (1) Budapest XIV. Or szá gos Ad dik to ló gi ai In té zet Bu da pest XIII Le hel u. 59. (1) Irány tû If jú sá gi és Men tál hi gi é nés Köz hasz nú Ala pít vány Bu da pest XIII Pan nó nia u. 34. (1) (1) Budapest XV. Drog Stop Bu da pest Egye sü let Bu da pest IV Kül sõ Szi lá gyi út 14. (1) Drog pre ven ci ós Ala pít vány Bu da pest XIII Bal zac u. 48/a (1) Budapest XVI. Irány tû If jú sá gi és Men tál hi gi é nés Köz hasz nú Ala pít vány Bu da pest XIII Pan nó nia u. 34. (1) (1) Drog pre ven ci ós Ala pít vány Bu da pest XIII Bal zac u. 48/a (1) Budapest XVII. T+T Hu mán Szol gál ta tó és Ok ta tá si Köz pont Bt. Bu da pest XVII Ba ross u. 86. (1) (20) Or szá gos Ad dik to ló gi ai In té zet Bu da pest XIII Le hel u. 59. (1) Budapest XVIII. T+T Hu mán Szol gál ta tó és Ok ta tá si Köz pont Bt. Bu da pest XVII. Em ber ba rát Ala pít vány Bu da pest X Ba ross u Cser kesz u (1) (20) (1)

65 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1801 A szolgáltató neve település címe telefonszám Budapest XIX. Em ber ba rát Ala pít vány Bu da pest X. Ma gyar Öku me ni kus Sze re tet szol gá lat Ad - dik to ló gi ai Cent rum Bu da pest XXIII Cser kesz u Gras sal ko vich u (1) (1) (1) Budapest XX. Em ber ba rát Ala pít vány Bu da pest X. Ma gyar Öku me ni kus Sze re tet szol gá lat Ad - dik to ló gi ai Cent rum Bu da pest XXIII Cser kesz u Gras sal ko vich u (1) (1) (1) Budapest XXI. Em ber ba rát Ala pít vány Bu da pest X. Ma gyar Öku me ni kus Sze re tet szol gá lat Ad - dik to ló gi ai Cent rum Bu da pest XXIII Cser kesz u Gras sal ko vich u (1) (1) (1) Budapest XXII. Se gély He lyett Esély Ala pít vány Bu da pest XXII Jó kai Mór u (1) (1) Ka to li kus Ka ri tász Ca ri tas Hun ga ri ca Bu da pest XI Bar tók Béla út 96. (1) (1) Budapest XXIII. Ma gyar Öku me ni kus Sze re tet szol gá lat Ad - dik to ló gi ai Cent rum Bu da pest XXIII. Em ber ba rát Ala pít vány Bu da pest X Gras sal ko vich u Cser kesz u (1) (1) (1) Csongrád Sze ged me gyei Jogú Vá ros Ön kor mány za ta Dr. Far ka sinsz ky Te ré zia If jú sá gi Drog cent - Sze ged rum Egész ség ügyi és Szo ci á lis El lá tó Szer ve zet Bé kés Me gyei Kép vi se lõ tes tü let Pán dy Kál - mán Kór há za Bat to nya Gyula 6726 Fésû u Hõ sök tere Sem mel we is u. 1. (62) (68) (66)

66 1802 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám A szolgáltató neve település címe telefonszám Fejér Alba Ca ri tas Hun ga ri ca Ala pít vány RÉV Szen ve dély be teg-se gí tõ Szol gá lat Szé kes fe hér vár 8000 Móri u. 20. (22) Szent Pan ta le on Kór ház, Pszi chi át ri ai Gon do zó Du na új vá ros 2400 Ko rá nyi Sán dor u (25) (25) Szo ci á lis Alap el lá tó In téz mény Csa lád se gí tõ és Gyer mek jó lé ti Szol gá la ta Tata 2890 Al má si út 43. (34) Gyõr-Moson-Sopron Petz Ala dár Me gyei Ok ta tó Kór ház, TÁMASZ Krí zis- és Drog am bu lan cia GESZ Gyer mek jó lé ti és Csa lád se gí tõ Szol gál - ta tó Köz pont Szt. Ci rill és Met hod Ala pít vány RÉV Szen - ve dély be teg-se gí tõ Szol gá lat Gyõr Mo son ma gyaróvár Gyõr 9023 Szi get hy A. u Vas utas út Kos suth La jos u. 63. (96) (96) (96) (96) (96) (96) Ma gyar Öko me ni kus Sze re tet szol gá lat Deb re ce ni Szo ci á lis Köz pont Hajdú-Bihar Deb re cen Füg gõ-híd Egye sü let a Szen ve dély be te ge kért Deb re cen 4024 Rá kó czi út Var ga u. 1. (52) (52) Heves Ka ri tász RÉV (NAPPALI) Szen ve dély be tegse gí tõ Szol gá lat Eger 3300 Ko lozs vá ri u. 49. (36) Egész ség ügyi-szo ci á lis Köz pont Sal gó tar ján 3100 Fü le ki út 41. (32) (32) Drog am bu lan cia Ala pít vány Mis kolc 3525 Feszty Á. u. 25. (46) Füg gõ-híd Egye sü let a Szen ve dély be te ge kért Hu mán Szol gál ta tó Köz pont Ma gyar Öku me ni kus Se gély szer ve zet Szol no ki Ad dik to ló gi ai Köz pont Jász-Nagykun-Szolnok Deb re cen 4024 Var ga u. 1. Szol nok Szol nok 5000 Vá ros ma jor út 67/A 5000 Tó fe nék út 17. (52) (56) (56) (56)

67 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1803 A szolgáltató neve település címe telefonszám Ka ri tász RÉV (NAPPALI) Szen ve dély be tegse gí tõ Szol gá lat Eger 3300 Ko lozs vá ri u. 49. (36) Komárom-Esztergom Esz ter go mi Szent Ja kab Ala pít vány/drog pre - ven ci ós Iro da Esz ter gom 2500 IV. Béla ki rály út 3. (33) Szo ci á lis Alap el lá tó In téz mény Csa lád se gí tõ és Gyer mek jó lé ti Szol gá la ta Tata 2890 Al má si út 43. (34) Petz Ala dár Me gyei Ok ta tó Kór ház, TÁMASZ Krí zis- és Drog am bu lan cia Gyõr 9023 Szi get hy A. u (96) Ka to li kus Ka ri tász Ca ri tas Hun ga ri ca Bu da pest XI Bar tók Béla út 96. (1) (1) Nógrád Egész ség ügyi-szo ci á lis Köz pont Sal gó tar ján 3100 Fü le ki út 41. (32) (32) Fõ vá ro si Ön kor mány zat Nyí rõ Gyu la Kór ház Drog am bu lan cia és Pre ven ci ós Köz pont Bu da pest XIII Jász u. 14. (1) Pest Kék Koc ka Se gí tõ és Szol gál ta tó Bt. Pomáz 2013 Go et he u. 8. (meg va ló sí tás: Szent Mik lós tér 1.) (30) (70) Gyer mek jó lé ti Szol gá lat Pomáz 2013 Szent Mik lós tér 1. (26) (30) Fõ plé bá ni ai Ka ri tász Ala pít vány Kecs ke mét 6000 Kos suth tér 2. (76) (76) Hu mán Szol gál ta tó Köz pont Szol nok 5000 Vá ros ma jor út 67/A (56) (56) Ma gyar Öku me ni kus Se gély szer ve zet Szol no ki Ad dik to ló gi ai Köz pont Szol nok 5000 Tó fe nék út 17. (56) Se gély He lyett Esély Ala pít vány Bu da pest XXII Jó kai Mór u (1) (1) T+T Hu mán Szol gál ta tó és Ok ta tá si Köz pont Bt. Bu da pest XVII Ba ross u. 86. (1) (20) Esz ter go mi Szent Ja kab Ala pít vány/drog pre - ven ci ós Iro da Esz ter gom 2500 IV. Béla ki rály út 3. (33) Szent Pan ta le on Kór ház, Pszi chi át ri ai Gon do zó Du na új vá ros 2400 Ko rá nyi Sán dor u (25) (25)

68 1804 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám A szolgáltató neve település címe telefonszám Somogy Bog lá ri Gyer mek jó lé ti és Csa lád se gí tõ Ala pít - vány Ba la ton bog lár 8630 Hét ház u. 17. (85) INDIT Köz ala pít vány Pécs 7623 Szend rey J. u. 6. (72) (72) Szabolcs-Szatmár-Bereg ÁNTSZ Sza bolcs-szat már-be reg Me gyei In - té zet Egész ség vé del mi Osz tály Nyír egy há za 4400 Árok út 41. (42) Sza bolcs-szat már-be reg Me gyei Jósa And rás Kór ház Drog am bu lan cia Nyír egy há za 4400 Ár pád út 41/A (42) Tolna Szent Er zsé bet Ca ri tas Ala pít vány RÉV Szen ve dély be teg-se gí tõ Szol gá lat Szek szárd 7100 Mun ká csy u. 7/A. (74) (74) Kal ló dó If jú sá got Men tõ Misszió Tá mo ga tó Ala pít vány Hidas 7696 Kos suth u. 62. (72) Vas Szom bat he lyi Egy ház me gyei Ka ri tász Ala pít - vány RÉV Szen ve dély be teg-se gí tõ Szol gá lat Szom bat hely 9700 Wes se lé nyi u. 24. (94) (94) Vas Me gye és Szom bat hely Me gyei Jogú Vá - ros Mar ku sovsz ky Kór há za Egye te mi Ok ta - tó kór ház Szom bat hely es Hu szár u (94) Petz Ala dár Me gyei Ok ta tó Kór ház, TÁMASZ Krí zis- és Drog am bu lan cia Gyõr 9023 Szi get hy A. u (96) Veszprém Al ko hol-drog se gély Am bu lan cia Veszp rém 8200 Pá pai u. 37/B. (88) (88) Alba Ca ri tas Hun ga ri ca Ala pít vány RÉV Szen ve dély be teg-se gí tõ Szol gá lat Szé kes fe hér vár 8000 Móri u.20. (22) Zala Kiút Drog el le nes Ala pít vány Za la eger szeg 8900 Kos suth út (30) Bog lá ri Gyer mek jó lé ti és Csa lád se gí tõ Ala pít - vány Ba la ton bog lár 8630 Hét ház u. 17. (85) Szom bat he lyi Egy ház me gyei Ka ri tász Ala pít - vány RÉV Szen ve dély be teg-se gí tõ Szol gá lat Szom bat hely 9700 Wes se lé nyi u. 24. (94) (94)

69 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1805 Jogszabálymutató A Ma gyar Köz löny ben áp ri lis 1. nap já tól áp ri lis 30. nap já ig köz zé tett jog sza bá lyok jegy zé ke 71/2006. (IV. 3.) Korm. r. a hon vé de lem rõl és a Ma gyar Hon véd ség rõl szó ló évi CV. tör vény egyes ren del ke zé se i nek vég re - haj tá sá ról... 36/I 72/2006. (IV. 3.) Korm. r. a vég el szá mo lás szám vi te li fel ada ta i ról... 36/I 73/2006. (IV. 3.) Korm. r. az iker in téz mé nyi (twin ning) prog ram fej lesz té si te vé keny sé gé - nek el lá tá sá ról... 36/I 74/2006. (IV. 3.) Korm. r. a évi új fej lesz - té si cé lú pá lyá za ti fel hí vá sok köz zé té te lé nek és egye di fej lesz té si tá mo ga tá si dön té sek meg ho za ta lá nak egyes sza bá lya i ról... 36/I 75/2006. (IV. 3.) Korm. r. az Or szá gos Köz ok ta - tá si Ér té ke lé si és Vizs ga köz pont ról szó ló 105/1999. (VII. 6.) Korm. ren de let mó do sí tá - sáról... 36/I 76/2006. (IV. 3.) Korm. r. ve szély hely zet ki hir - de té sé rõl és a ve szély hely zet so rán te en dõ in - téz ke dé sek rõl... 36/I 3/2006. (IV. 3.) KüM r. a Kül ügy mi nisz té ri um fe je zet nél az egyes fe je ze ti ke ze lé sû elõ irány - za tok fel hasz ná lá sá nak, el len õr zé sé nek sza - bá lya i ról... 36/I 14/2006. (IV. 3.) OM r. a szak is ko la és a szak kö - zép is ko la ki len ce dik év fo lya mán a gya kor la ti ok ta tás tá mo ga tá sá nak igény lé sé rõl, fo lyó sí - tá sá ról és el szá mo lá sá nak rend jé rõl... 36/I 48/2006. (IV. 3.) KE h. ve zér õr na gyi elõ lép te - tés rõl... 36/I 49/2006. (IV. 3.) KE h. ve zér õr nagy szol gá la ti vi szo nyá nak meg szün te té sé rõl és nyug ál lo - mány ba he lye zé sé rõl... 36/I 50/2006. (IV. 3.) KE h. dan dár tá bor nok szol gá - la ti vi szo nyá nak meg szün te té sé rõl és nyug ál - lo mány ba he lye zé sé rõl... 36/I 51/2006. (IV. 3.) KE h. dan dár tá bor nok szol gá - la ti vi szo nyá nak meg szün te té sé rõl és nyug ál - lo mány ba he lye zé sé rõl... 36/I 52/2006. (IV. 3.) KE h. bün te tés-vég re haj tá si dan dár tá bor nok szol gá la ti vi szo nyá nak meg - szün te té sé rõl... 36/I 53/2006. (IV. 3.) KE h. rek to ri meg bí zás aló li fel men tés rõl... 36/I 1030/2006. (IV. 3.) Korm. h. a vál lal ko zói kör - be tar to zá sok ke ze lé sé re vo nat ko zó kor - mány za ti lé pé sek rõl... 36/I 1031/2006. (IV. 3.) Korm. h. az ár ví zi vé de ke - zés sel kap cso la tos több let költ sé gek biz to sí tá - sáról... 36/I 2/2006. PJE szám a Ma gyar Köz tár sa ság Leg - fel sõbb Bí ró sá ga jog egy sé gi ha tá ro za ta... 36/I Az Or szá gos Vá lasz tá si Bi zott ság 9/2006. (III. 30.) OVB ál lás fog la lá sa a sza va zó la pok sza va zó he lyi sé gen kí vül re vi te lé rõl... 36/I Az Or szá gos Vá lasz tá si Bi zott ság 10/2006. (III. 30.) OVB ál lás fog la lá sa az adat rög zí tõ és adat hor do zó esz kö zök hasz ná la ta a sza va zat - szám lá ló bi zott sá gok ban... 36/I 15/2006. (IV. 3.) OM r. az alap- és mesterkép - zési sza kok kép zé si és ki me ne ti kö ve tel mé - nye i rõl... 36/I-II Az Or szá gos Vá lasz tá si Bi zott ság 11/2006. (III. 30.) OVB ál lás fog la lá sa a sza va zás nap - ján vég zett köz vé le mény-ku ta tá sok ról... 36/I 3/2006. (IV. 3.) TNM GKM KvVM e. r. az épí tõ ipa ri ki vi te le zé si, va la mint a fe le lõs mû - sza ki ve ze tõi te vé keny ség gya kor lá sá nak rész le tes szak mai sza bá lya i ról és az épí té si nap ló ról szó ló 51/2000. (VIII. 9.) FVM GM Kö ViM együt tes ren de let módosításáról... 36/I 47/2006. (IV. 3.) KE h. al tá bor na gyi elõ lép te tés - rõl... 36/I 77/2006. (IV. 4.) Korm. r. az Út ra va ló Ösz tön - díj prog ram ról szó ló 152/2005. (VIII. 2.) Korm. ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 4.) Korm. r. a frekvenciahaszná - lati jo go sult ság meg szer zé sét szol gá ló ár ve - rés és pá lyá zat sza bá lya i ról /2006. (IV. 4.) FVM r. a rizs in ter ven ci ó já ról 37

70 1806 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám 27/2006. (IV. 4.) FVM r. a te hén tej ter mék pá lya sza bá lyo zá sá ban al kal ma zott kvó ta rend szer - rõl szó ló 69/2004. (IV. 29.) FVM ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 4.) KE h. ki tün te tés ado má nyo zá - sáról /2006. (IV. 4.) KE h. ki tün te té sek ado má nyo - zá sá ról /2006. (IV. 4.) KE h. ki tün te té sek ado má nyo - zá sá ról /2006. (IV. 4.) KE h. ki tün te tés ado má nyo zá - sáról /2006. (IV. 4.) KE h. ki tün te tés ado má nyo zá - sáról /2006. (IV. 4.) KE h. ki tün te té sek ado má nyo - zá sá ról /2006. (IV. 4.) KE h. ki tün te tés ado má nyo zá - sáról /2006. (IV. 4.) KE h. ki tün te tés ado má nyo zá - sáról /2006. (IV. 4.) Korm. h. a Ki tün te té si Bizottságról és az ál la mi ki tün te té sek ado - mányozásának rend jé rõl szó ló 1130/2002. (VII. 24.) Korm. ha tá ro zat mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 4.) Korm. h. a Ma gyar Hon véd - ség Szo ci ál po li ti kai Köz ala pít vány Ala pí tó Ok ira tá nak mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 5.) Korm. r. a fel sõ ok ta tás ról szó - ló évi CXXXIX. tör vény egyes ren del - ke zé se i nek vég re haj tá sá ról /2006. (IV. 5.) KvVM r. a hul la dék le ra kás sal, va la mint a hul la dék le ra kó val kap cso la tos egyes sza bá lyok ról és fel té te lek rõl /2006. (IV. 5.) KvVM r. egyes vé dett ter mé - sze ti te rü le tek ter mé szet vé del mi ke ze lõ jé nek meg ál la pí tá sá ról /2006. (IV. 5.) Korm. h. dr. Du dás Fe renc új já épí té si kor mány meg bí zot tá tör té nõ ki ne - ve zé sé rõl /2006. (IV. 5.) Korm. h. ál lam tit ká ri jut ta - tá sok biz to sí tá sá ról /2006. (IV. 5.) ME h. a Ma gyar Köz tár sa ság Kor má nya és az Apos to li Szent szék ál tal jú ni us 20-án alá írt Meg ál la po dás egyes kér dé sei vég re haj tá sá nak át te kin té sé re lét re - jö võ bi zott ság ba de le gált kor mány za ti kép vi - se lõ fel men té sé rõl és meg bí zá sá ról /2006. (IV. 5.) ME h. az Or szá gos Tu do má - nyos Ku ta tá si Alap prog ra mok Bi zott sá ga tag já nak meg bí zá sá ról /2006. (IV. 5.) ME h. fõ is ko lai rek tor meg bí - zá sá ról /2006. (IV. 5.) ME h. fõ is ko lai ta nár ki ne ve - zé sé rõl /2006. BJE szám a Ma gyar Köz tár sa ság Leg - fel sõbb Bí ró sá ga jog egy sé gi ha tá ro za ta /2006. (IV. 6.) Korm. r. a Ma gyar Köz tár sa - ság Kor má nya és Uk raj na Mi nisz te ri Ka bi - net je kö zött a ka to nai és mû sza ki együtt mû - kö dés rõl Bu da pes ten, ja nu ár 20-án alá - írt Egyez mény ki hir de té sé rõl /2006. (IV. 6.) Korm. r. az Egye te mes Elekt - ro ni kus Hír köz lé si Tá mo ga tá si Kassza mû kö - dé sé re, fel ügye le té re, fel hasz ná lá sá ra, meg - szün te té sé re és for rá sa i ra vo nat ko zó rész le tes sza bá lyok ról szó ló 134/2004. (IV. 29.) Korm. ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 6.) Korm. r. a évi rend kí vü li ár ví zi vé de ke zés költ ség ve té si for rá sá nak biz to sí tá sá ról /2006. (IV. 6.) BM r. a köz fel ada tot el lá tó szer vek nél al kal maz ha tó irat ke ze lé si szoft ve - rek meg fe le lõ sé gét ta nú sí tó szer ve ze tek ki je - lö lé sé nek rész le tes sza bá lya i ról /2006. (IV. 6.) BM r. az ál lam ház tar tá son kí - vü li szer vez etek tá mo ga tá sát szol gá ló BM fe - je ze ti ke ze lé sû elõ irány za tok fel hasz ná lá sá - nak sza bá lya i ról szó ló 34/2005. (VII. 18.) BM ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 6.) BM r. a tûz ol tó ság tûz ol tá si és mû sza ki men té si te vé keny sé gé nek sza bá lya i - ról szó ló 1/2003. (I. 9.) BM ren de let mó do sí - tá sá ról /2006. (IV. 6.) GKM r. az egyes ha jó zá si tár - gyú jog sza bá lyok mó do sí tá sá ról... 39

71 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY /2006. (IV. 6.) OM r. a kül föl dön ki ál lí tott, ide gen nyelv tu dást iga zo ló nyelv vizs ga-bi zo - nyít vá nyok Ma gyar or szá gon tör té nõ ho no sí - tá sá ról szó ló 26/2000. (VIII. 31.) OM ren de - let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 6.) PM r. a pré mi um évek prog - ram mal, va la mint a kü lön le ges fog lal koz ta tá - si ál lo mánnyal kap cso la tos egyes mun kál ta - tói költ sé gek költ ség ve té si meg té rí té sé nek el - já rá si sza bá lya i ról szó ló 8/2005. (II. 8.) PM ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 6.) Korm. h. a szo ci á lis föld - prog ram meg va ló sí tá sa cél já ból egyes Nem - ze ti Föld alap ba tar to zó in gat la nok ön kor - mány za tok ré szé re tör té nõ át adá sá ról /2006. (IV. 6.) Korm. h. a Du nán ki ala kult ár ví zi ve szély hely zet ben te en dõ in téz ke dé - sek rõl szó ló Cse lek vé si Prog ram vég re haj tá - sá hoz szük sé ges in téz ke dé sek rõl /2006. (IV. 7.) Korm. r. a pénz be li és ter mé - szet be ni szo ci á lis el lá tá sok igény lé sé nek és meg ál la pí tá sá nak, va la mint fo lyó sí tá sá nak rész le tes sza bá lya i ról szó ló 63/2006. (III. 27.) Korm. ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 7.) Korm. r. a köz al kal ma zot tak - ról szó ló évi XXXIII. tör vény vég re haj - tá sá ról a köz ok ta tá si in téz mé nyek ben tár gyú 138/1992. (X. 8.) Korm. ren de let mó do sí tá sá - ról /2006. (IV. 7.) FVM r. az ál lat lét szám hoz kö - tött tá mo ga tá si jo go sult ság ról szó ló 82/2005. (IX. 15.) FVM ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 7.) IM r. a fel szá mo lá si el já rás irán ti ké re lem be nyúj tá sát meg elõ zõ fi ze té si fel szó lí tás for mai és tar tal mi kel lé ke i rõl /2006. (IV. 7.) IM r. a fel szá mo lót a zá log - tárgy ér té ke sí té sé vel össze füg gés ben meg il - le tõ díj ról /2006. (IV. 7.) IM r. a Ta nács fi ze tés kép te len - sé gi el já rá sok ról szó ló 1346/2000/EK ren de - le té nek 40. cik ké ben elõ írt ér te sí tés for mai és tar tal mi kel lé ke i rõl /2006. (IV. 7.) Korm. h. az Eu ró pa Kul tu rá - lis Fõ vá ro sa 2010 prog ram meg va ló sí tá sa tár - gyá ban Pécs Me gyei Jo gú vá ros Ön kor mány - za tá val kö ten dõ szer zõ dés rõl és az an nak kap - csán vég re haj tan dó to váb bi fel ada tok ról /2006. (IV. 7.) Korm. h. a év ben fagy kárt és aszály kárt szen ve dett me zõ gaz da - ság ter me lõk kár eny hí té sét szol gá ló kor - mány za ti in téz ke dé sek egyes fel té te le i nek meg ál la pí tá sá ról Az Or szá gos Vá lasz tá si Bi zott ság 12/2006. (IV. 6.) OVB ál lás fog la lá sa az iga zo lás sal sza va zás ról /2006. (IV. 10.) Korm. r. a ve szély hely zet ki - hir de té sé rõl és a ve szély hely zet so rán te en dõ in téz ke dé sek rõl szó ló 76/2006. (IV. 3.) Korm. ren de let tel ki hir de tett ve szély hely zet fel ol dá sá ról /2006. (IV. 10.) FVM r. a ta laj ta ni szak vé le - mény ké szí té sé nek rész le tes sza bá lya i ról /2006. (IV. 10.) HM r. az élel mi szer-utal - vánnyal va ló el lá tás ról szó ló 15/2000. (VI. 20.) HM ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 10.) HM r. a Hon vé del mi Mi nisz - té ri um fe je ze té hez tar to zó szer ve ze tek ál lo - má nya élel me zé si pénz nor má i nak meg ál la pí - tá sá ról szó ló 18/2004. (VII. 7.) HM ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 10.) PM r. a Pénz ügy mi nisz té ri um és a pénz ügy mi nisz ter irá nyí tá sa alá tar to zó szer ve ze tek fon tos és bi zal mas munka - köreinek meg ál la pí tá sá ról szó ló 34/1996. (XII. 21.) PM ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 10.) TNM r. az iker in téz mé nyi (twin ning) prog ram fej lesz té si te vé keny sé gé - nek el lá tá sá ról szó ló 73/2006. (IV. 3.) Korm. ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 10.) Korm. h. a volt egy há zi in - gat la nok tu laj do ni ren de zé se és a kap cso ló dó pénz ügyi kár ta la ní tás fel gyor sí tá sá val össze - füg gés ben a Ma gyar Ka to li kus Egy ház ren de - zés re vá ró in gat la nai vég le ges jegy zé ké nek el fo ga dá sá ról /2006. (IV. 10.) ME h. az Arany Já nos Köz - ala pít vány a Tu do má nyért fel ügye lõ bi zott sá - ga tag ja i nak meg bí zá sá ról /2006. (IV. 12.) Korm. r. a hall ga tói hi tel rend - szer rõl és a Di ák hi tel Köz pont ról /2006. (IV. 12.) MNB r. a Mun ká csi vár em - lék ér me ki bo csá tá sá ról... 42

72 1808 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám 19/2006. (IV. 12.) BM r. a bel ügy mi nisz ter ha - tás kö ré be tar to zó szak ké pe sí té sek meg szer - zé sé re irá nyu ló szak mai vizs ga szer ve zé sé re fel jo go sí tott in téz mé nyek rõl /2006. (IV. 12.) FVM r. az ál lat lét szám hoz kö tött tá mo ga tá si jo go sult ság or szá gos tar ta - lék ból va ló igény lé sé nek fel té te le i rõl /2006. (IV. 12.) IM r. a Ma gyar Sza ba dal mi Hi va tal ál tal ve ze tett ön kén tes mû nyil ván tar - tás rész le tes sza bá lya i ról /2006. (IV. 12.) PM r. a kincs tá ri rend szer mû kö dé sé vel kap cso la tos pénz ügyi szol gál - ta tá sok tel je sí té sé nek rend jé rõl szó ló 36/1999. (XII. 27.) PM ren de let módosítá - sáról /2006. (IV. 12.) KüM h. a Ma gyar Köz tár sa ság Kor má nya és a Bol gár Köz tár sa ság Kor má - nya kö zött a két or szág kö zött kö tött nem zet - kö zi szer zõ dé sek fe lül vizs gá la tá ról, Bu da - pes ten, no vem ber 17. nap ján alá írt Jegy zõ könyv ki hir de té sé rõl szó ló évi XXXII. tör vény ha tály ba lé pé sé rõl /2006. (IV. 14.) Korm. r. ve szély hely zet ki - hir de té sé rõl és a ve szély hely zet so rán te en dõ in téz ke dé sek rõl /2006. (IV. 14.) GKM HM KvVM e. r. a magyar lég tér lé gi köz le ke dés cél já ra tör - ténõ ki je lö lé sé rõl szó ló 14/1998. (VI. 24.) KHVM HM KTM együt tes ren de let mó do - sí tá sá ról /2006. (IV. 14.) ICSSZEM r. a sze mé lyes gon - dos ko dást nyúj tó szo ci á lis in téz mé nyek szak - mai fel ada ta i ról és mû kö dé sük fel té te le i rõl szó ló 1/2000. (I. 7.) SZCSM ren de let mó do sí - tá sá ról /2006. (IV. 14.) KvVM r. a kör nye zet vé del mi és víz ügyi ága zat ba tar to zó köz igaz ga tá si ha - tó sá gi el já rás ban köz re mû kö dõ tol má csok, jel tol má csok dí ja zá sá ról /2006. (IV. 14.) OM r. a köz ok ta tá si intéz - mények el he lye zé sé nek és ki ala kí tá sá nak épí té sze ti-mû sza ki kö ve tel mé nye i rõl szó ló 19/2002. (V. 8.) OM r. mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 14.) Korm. h. a évi ta va - szi rend kí vü li ár vi zek ál tal oko zott ká rok mi - att szük sé ges új já épí tés sel kap cso la tos össze - füg gõ kor mány za ti fel ada tok ko or di ná lá sá ért fe le lõs kor mány meg bí zott fel ada ta i ról, va la - mint az Új já épí té si Tár ca kö zi Bi zott ság lét re - ho zá sá ról /2006. (IV. 14.) Korm. h. a Du nán ki ala kult ár ví zi ve szély hely zet ben te en dõ in téz ke dé - sek rõl szó ló Cse lek vé si Prog ram vég re haj tá - sá hoz szük sé ges in téz ke dé sek ha tá lyá nak ki - ter jesz té sé rõl Tárgy mu ta tó a már ci us hó nap ban ki hir de - tett jog sza bá lyok ról, il let ve köz zé tett ha tá ro - za tok ról és köz le mé nyek rõl évi IV. tör vény a Bün te tõ Tör vény könyv - rõl (egy sé ges szer ke zet ben) évi XIX. tör vény a bün te tõ el já rás ról (egy - sé ges szer ke zet ben) /2006. (IV. 18.) Korm. r. a Ma gyar Köz tár sa - ság Kor má nya és a NATO Repülõgépfedél - zeti Ko rai Elõ re jel zõ és El len õr zõ Prog ram Ke ze lõ Szer vez te (NAPMO) Igaz ga tó Ta ná - csa kö zöt ti, a NAP MO-hoz tör té nõ csat la ko - zás ról szó ló nem zet kö zi meg ál la po dá sok ki - hir de té sé rõl /2006. (IV. 18.) Korm. r. a Há gai Nem zet kö zi Ma gán jo gi Ér te kez let Alap sza bá lyá nak, va la - mint a Há gai Nem zet kö zi Ma gán jo gi Ér te - kez let Hu sza dik Ülés sza kán, jú ni us 30-án el fo ga dott mó do sí tá sá nak ki hir de té sé - rõl /2006. (IV. 18.) Korm. r. az ál lam ház tar - tás mû kö dé si rend jé rõl szó ló 217/1998. (XII. 30.) Korm. ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 18.) Korm. r. az ön kor mány zat ál - tal szer ve zett köz cé lú fog lal koz ta tás évi elõ irány za tá nak mó do sí tá si rend jé rõl és a több let tá mo ga tás igény lé sé rõl /2006. (IV. 18.) Korm. r. a Fo gyasz tó vé del mi Fõ fel ügye lõ ség szer ve ze té rõl, fel adat- és ha - tás kö ré rõl, va la mint a fo gyasz tó vé del mi bír - ság fel hasz ná lá sá ról szó ló 89/1998. (V. 8.) Korm. ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 18.) Korm. r. a kör nye zet vé del mi cé lú pénz ügyi esz kö zök rõl (LIFE) szó ló, az Eu ró pai Par la ment és a Ta nács jú li us 17-ei 1655/2000/EK ren de le te vég re haj tá sá - hoz szük sé ges egyes in téz ke dé sek rõl /2006. (IV. 18.) Korm. r. a me gyei (fõ vá ro si) föld mû ve lés ügyi hi va tal ról és egyes föld mû - ve lés ügyi szak igaz ga tá si fel ada to kat meg - állapító jog sza bá lyok mó do sí tá sá ról szó ló 44/1991. (III. 14.) Korm. ren de let mó do sí tá - sáról... 45

73 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY /2006. (IV. 18.) Korm. r. a ve szé lyes ka to nai ob jek tu mok kal kap cso la tos ha tó sá gi el já rás rend jé rõl /2006. (IV. 18.) Korm. r. ve szély hely zet ki - hir de té sé rõl és a ve szély hely zet so rán te en dõ in téz ke dé sek rõl szó ló 87/2006. (IV. 14.) Korm. ren de let ha tá lyá nak ki ter jesz té sé rõl /2006. (IV. 19.) BM r. a bel ügy mi nisz ter irá - nyí tá sa alá tar to zó szer vek, va la mint a hi va tá - sos ön kor mány za ti tûz ol tó sá gok egyen ru - ha-el lá tás ra jo go sult sze mé lyi ál lo má nyá nak ru há za ti és öl töz kö dé si sza bály za tá ról... 46/I 17/2006. (IV. 19.) EüM r. a koz me ti kai ter mé - kek biz ton sá gos sá gá ról, gyár tá si, for gal ma - zá si fel té te le i rõl és köz egész ség ügyi el len õr - zé sé rõl szó ló 40/2001. (XI. 23.) EüM ren de let mó do sí tá sá ról... 46/I 18/2006. (IV. 19.) EüM r. az Egész ség ügyi Tu - do má nyos Ta nács ról szó ló 34/2003. (VI. 7.) ESZCSM ren de let mó do sí tá sá ról... 46/I 19/2006. (IV. 19.) EüM r. a tár sa da lom biz to sí tá - si tá mo ga tás sal ren del he tõ, il let ve köl csö nöz - he tõ gyó gyá sza ti se géd esz kö zök rõl, a tá mo - ga tás össze gé rõl és mér té ké rõl, va la mint a ren de lés, for gal ma zás, köl csön zés és ja ví tás szak mai kö ve tel mé nye i rõl szó ló 19/2003. (IV. 29.) ESZCSM ren de let mó do sí tá sá ról... 46/I 18/2006. (IV. 19.) GKM r. a pol gá ri lé gi for gal - mi szol gá lat szak sze mély ze té nek szak szol gá - la ti en ge dé lyé rõl és kép zé sé rõl szó ló 3/2004. (I. 13.) GKM ren de let mó do sí tá sá ról... 46/I 19/2006. (IV. 19.) GKM r. a köz úti jár mû - vek mû sza ki meg vizs gá lá sá ról szó ló 5/1990. (IV. 12.) Kö HÉM ren de let mó do sí tá sá ról... 46/I 13/2006. (IV. 19.) HM r. a ka to nák il let mé nyé - rõl és il let mény jel le gû jut ta tá sa i ról, va la mint a köz al kal ma zot tak ju tal ma zá sá ról szó ló 3/2002. (I. 25.) HM ren de let, to váb bá a fo ko - zot tan ve szé lyes, va la mint az egész ség ká ro sí - tó be osz tá sok kö ré rõl, az azok hoz kap cso ló dó rész le tes, va la mint a csök ken tett na pi szol - gálati idõ re vo nat ko zó sza bá lyok ról szó ló 30/2004. (XII. 6.) HM ren de let mó do sí tá sá ról 46/I 4/2006. (IV. 19.) IHM r. a Nem ze ti Hír köz lé si Ha tó ság nak az elekt ro ni kus alá írás sal össze - füg gõ nyil ván tar tás sal kap cso la tos te vé keny - sé gé ért fi ze ten dõ dí jak ról... 46/I 1043/2006. (IV. 19.) Korm. h. a Nem ze ti Te het - ség se gí tõ Ta nács mun ká já nak tá mo ga tá sá ról 46/I Az Or szá gos Vá lasz tá si Bi zott ság 13/2006. (IV. 13.) OVB ál lás fog la lá sa a moz gó ur nás sza va zás egyes kér dé se i rõl... 46/I Az Or szá gos Vá lasz tá si Bi zott ság 14/2006. (IV. 18.) OVB ál lás fog la lá sa a kam pány csend tár gyá ban... 46/I Az Or szá gos Vá lasz tá si Bi zott ság 221/2006. (IV. 18.) OVB ha tá ro za ta... 46/I Az Or szá gos Vá lasz tá si Bi zott ság 222/2006. (IV. 18.) OVB ha tá ro za ta... 46/I 97/2006. (IV. 20.) Korm. r. a évi rend kí - vü li ár víz vé de ke zés költ ség ve té si for rá sá nak biz to sí tá sá ról /2006. (IV. 20.) BM r. az egyes szak ké pe sí té - sek szak mai és vizs ga kö ve tel mé nye i nek ki - adá sá ról szó ló 16/2003. (IV. 18.) BM ren de - let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 19.) GKM r. a köz úti jár mû vek for ga lom ba he lye zé sé nek és for ga lom ban tar - tá sá nak mû sza ki fel té te le i rõl szó ló 6/1990. (IV. 12.) Kö HÉM ren de let mó do sí tá sá ról... 46/I-II 14/2006. (IV. 20.) HM r. a bé ke tá mo ga tó mû ve - le tek ke re té ben tel je sí tett kül föl di szol gá lat el lá tá sa so rán fel me rült fe gyel mi kér dé sek kel kap cso la tos kü lö nös sza bá lyok ról /2006. (IV. 19.) GKM r. a Ma gyar Ke res ke - del mi En ge dé lye zé si Hi va tal ál tal le foly ta tott egyes el já rá sok igaz ga tá si szol gál ta tá si díjá - ról szó ló 101/2005. (XI. 24.) GKM ren de let mó do sí tá sá ról... 46/I 22/2006. (IV. 19.) GKM r. a Gaz da sá gi Mi nisz - té ri um vál lal ko zá si cél elõ irány za ta i nak sza - bá lyo zá sá ról szó ló 1/2001. (I. 5.) GM ren de - let mó do sí tá sá ról... 46/I 23/2006. (IV. 20.) KvVM r. a Hé ví zi-tó Ter mé - szet vé del mi Te rü let bõ ví té sé rõl /2006. (IV. 20.) KE h. bí ró fel men té sé rõl és bí rák ki ne ve zé sé rõl /2006. (IV. 20.) Korm. h. az egy sé ges di gi - tá lis rá dió-táv köz lõ rend szer (EDR) ki ala kí - tá sá ról és a mû köd te té sé hez szük sé ges to váb - bi fel ada tok ról... 47

74 1810 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám 8/2006. (IV. 20.) KüM h. a Ma gyar Köz tár sa ság és a Bol gár Köz tár sa ság kö zött a szo ci á lis biz ton ság ról szó ló, Szó fi á ban, no vem - ber 30. nap ján alá írt Egyez mény ki hir de té sé - rõl szó ló évi I. tör vény hatálybalépé - sérõl /2006. (IV. 24.) IM r. az igaz ság ügyi szak ér - tõi iga zol vány ról /2006. (IV. 24.) IM r. a tár sa dal mi bûn meg - elõ zés sel össze füg gõ ki adá sok, tá mo ga tá sok fe je ze ti ke ze lé sû elõ irány zat pá lyá za ti úton tör té nõ fel hasz ná lá sa sza bá lyo zá sá ról szó ló 21/2004. (V. 7.) IM ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 24.) KvVM r. a kör nye zet vé del - mi, ter mé szet vé del mi, va la mint a víz ügyi ha - tó sá gi el já rá sok igaz ga tá si szol gál ta tá si dí ja i - ról szó ló 33/2005. (XII. 27.) KvVM ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 24.) OM r. a szak mai és infor - matikai fej lesz té si fel ada tok tá mo ga tá sá nak igény lé si rend jé rõl /2006. (IV. 24.) AB h. az Al kot mány bí ró ság ha tá ro za ta /2006. (IV. 24.) KE h. Zim bo rás Ká roly né fõ - kon zu li fel men té sé rõl /2006. (IV. 24.) KE h. dr. Ma jor Ist ván rend - kí vü li és meg ha tal ma zott nagy kö vet meg bí - zá sá ról /2006. (IV. 24.) KE h. Var ga Ist ván rendkí - vüli és meg ha tal ma zott nagy kö vet fel men té - sérõl /2006. (IV. 24.) KE h. Var ga Im re rend kí vü li és meg ha tal ma zott nagy kö ve ti ki ne ve zé sé rõl és meg bí zá sá ról /2006. (IV. 24.) KE h. dr. Sztá ray Pé ter And - rás rend kí vü li kö ve ti és meg ha tal ma zott mi - nisz te ri ki ne ve zé sé rõl /2006. (IV. 24.) KE h. rend õr dan dár tá bor no - ki ki ne ve zés rõl /2006. (IV. 24.) KE h. rend õr dan dár tá bor no - ki ki ne ve zés rõl /2006. (IV. 24.) KE h. rend õr dan dár tá bor no - ki ki ne ve zés rõl /2006. (IV. 24.) KE h. rend õr dan dár tá bor no - ki ki ne ve zés rõl /2006. (IV. 24.) KüM h. a Ma gyar Köz tár sa ság és a Je me ni Köz tár sa ság kö zött a be ru há zá sok ösz tön zé sé rõl és köl csö nös vé del mé rõl Szá - ná ban, ja nu ár 18-án alá írt Meg ál la po - dás ki hir de té sé rõl szó ló évi XLII. tör - vény a ha tály ba lé pé sé rõl /2006. (IV. 25.) Korm. r. a nyug dí ja sok távhõ-szolgáltatási tá mo ga tá sá ról szó ló 212/2005. (X. 5.) Korm. ren de let módosítá - sáról /2006. (IV. 25.) Korm. r. az elekt ro mos és elekt ro ni kai be ren de zé sek hul la dé ka i nak vissza vé te lé rõl szó ló 264/2004. (IX. 23.) Korm. ren de let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 25.) Korm. r. a ma gán szál lás he - lyek ide gen for gal mi cé lú hasz no sí tá sá ról szó - ló 110/1997. (VI. 25.) Korm. ren de let mó do - sí tá sá ról /2006. (IV. 25.) Korm. r. ve szély hely zet ki - hir de té sé rõl és a ve szély hely zet so rán te en dõ in téz ke dé sek rõl /2006. (IV. 25.) BM r. a sze mély- és va - gyonvédelmi, va la mint a ma gánnyo mo zói tevékenység sza bá lya i ról szó ló évi CXXXIII. tör vény vég re haj tá sá ról /2006. (IV. 25.) GKM r. a köz le ke dé si (köz - úti, vas úti, ha jó zá si) épít mé nyek és ví zi lé te - sít mé nyek épí tés fel ügye le ti szer ve i nek az épí té si mû sza ki el len õri, fe le lõs mû sza ki ve - ze tõi név jegy zé kek ve ze té sé vel kap cso la tos ha tó sá gi fel ada ta i ról, va la mint a ha tó sá gi el - já rá so kért fi ze ten dõ igaz ga tá si szol gál ta tá si dí jak ról szó ló 9/2001. (II. 14.) Kö ViM ren de - let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 25.) Korm. h. a Ma gyar Fej lesz - té si Bank Rész vény tár sa ság évi for rás - be vo ná si ter vé rõl /2006. (IV. 25.) Korm. h. a Ha tá ron Túli Ma gyar Ok ta tá sért Apá czai Köz ala pít vány Ala pí tó Ok ira tá nak módosításáról /2006. (IV. 25.) Korm. h. a Köz ala pít vány a Bu da pes ti Né met Nyel vû Egye te mért Ala pí tó Ok ira tá nak mó do sí tá sá ról... 49

75 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY /2006. KJE szám A Ma gyar Köz tár sa ság Leg - fel sõbb Bí ró sá ga jog egy sé gi ha tá ro za ta /2006. KJE szám A Ma gyar Köz tár sa ság Leg - fel sõbb Bí ró sá ga jog egy sé gi ha tá ro za ta Az Or szá gos Vá lasz tá si Bi zott ság 15/2006. (IV. 23.) OVB ál lás fog la lá sa a kül kép vi se le ti sza va za tok meg szám lá lá sá ra ki je lölt sza va - zó kör sza va zat szám lá ló bi zott sá gá nak a sza - va zat szám lá lás sal kap cso la tos te vé keny sé ge tár gyá ban /2006. (IV. 28.) Korm. r. az Eu ró pai Unió ál - tal nyúj tott egyes pénz ügyi tá mo ga tá sok fel - hasz ná lá sá val meg va ló su ló, és egyes nem zet - kö zi meg ál la po dá sok alap ján fi nan szí ro zott prog ra mok mo ni tor ing rend sze ré nek ki ala kí - tá sá ról és mû kö dé sé rõl... 50/I 103/2006. (IV. 28.) Korm. r. az épí tés üggyel kap cso la tos egyes sza bá lyo zott szak mák gya - kor lá sá hoz kap cso ló dó szak mai to vább kép - zé si rend szer rész le tes sza bá lya i ról... 50/I 104/2006. (IV. 28.) Korm. r. a te le pü lés ter ve zé si és az épí té sze ti-mû sza ki ter ve zé si, va la mint az épí tés ügyi mû sza ki szak ér tõi jo go sult ság sza bá lya i ról... 50/I 105/2006. (IV. 28.) Korm. r. a gyógy sze rek és gyó gyá sza ti se géd esz kö zök köz be szer zé sé - nek rész le tes és sa já tos sza bá lya i ról szó ló 130/2004. (IV. 29.) Korm. ren de let mó do sí tá - sáról... 50/I 106/2006. (IV. 28.) Korm. r. a he lyi ön kor mány - za tok cím zett és cél tá mo ga tá sa felhasználá - sának rész le tes sza bá lya i ról szó ló 19/2005. (II. 11.) Korm. ren de let mó do sí tá sá ról... 50/I 23/2006. (IV. 28.) BM r. a Ri asz tá si és Se gít ség - nyúj tá si Terv rõl, a hi va tá sos ön kor mány za ti és az ön kén tes tûz ol tó sá gok mû kö dé si te rü le - té rõl, va la mint a tûz ol tó sá gok vo nu lá sa i val kap cso la tos költ sé gek meg té rí té sé rõl szó ló 57/2005. (XI. 30.) BM ren de let mó do sí tá sá ról 50/I 24/2006. (IV. 28.) GKM r. a vil la mos ener gia át - ál lá si költ ség meg ál la pí tá sá ról... 50/I 25/2006. (IV. 28.) KvVM r. a kör nye zet vé del mi ter mék díj ról, to váb bá egyes ter mé kek kör - nye zet vé del mi ter mék díj ár ól szó ló évi LVI. tör vény vég re haj tá sá ról szó ló 10/1995. (IX. 28.) KTM ren de let mó do sí tá sá ról... 50/I 26/2006. (IV. 28.) KvVM r. az elekt ro mos és elekt ro ni kai be ren de zé sek hul la dé kai ke ze lé - sé nek rész le tes sza bá lya i ról szó ló 15/2004. (X. 8.) KvVM ren de let, va la mint az egyes ve - szé lyes anya gok elekt ro mos és elekt ro ni kai be ren de zé sek ben va ló al kal ma zá sá nak kor lá - to zá sá ról szó ló 16/2004. (X. 8.) KvVM ren - de let mó do sí tá sá ról... 50/I 27/2006. (IV. 28.) KvVM r. a kör nye zet vé del - mi, ter mé szet vé del mi és víz ügyi fel ügye lõ sé - gek il le té kes sé gi, va la mint a nem ze ti park igaz ga tó sá gok és a kör nye zet vé del mi és víz - ügyi igaz ga tó sá gok mû kö dé si te rü le té rõl szó - ló 29/2004. (XII. 25.) KvVM ren de let mó do - sí tá sá ról... 50/I 13/2006. (IV. 28.) PM IHM MeHVM e. r. a be - val lá si és adat szol gál ta tá si kö te le zett sé gek elekt ro ni kus úton tör té nõ tel je sí té sé nek sza - bá lya i ról... 50/I 14/2006. (IV. 28.) PM BM e. r. a he lyi ön kor - mány za to kat és a több cé lú kis tér sé gi tár su lá - so kat év ben egyes köz pon ti költségve - tési kap cso la tok ból meg il le tõ for rá sok ról szó ló 4/2006. (I. 26.) PM BM együt tes ren - de let mó do sí tá sá ról... 50/I-II 72/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 73/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 74/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 75/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 76/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 77/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 78/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 79/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 80/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I

76 1812 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám 81/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 82/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 83/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 84/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 85/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 86/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 87/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 88/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 89/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 90/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 91/2006. (IV. 28.) KE h. ki tün te tés ado má nyo - zá sá ról... 50/I 92/2006. (IV. 28.) KE h. posz tu musz ki tün te tés ado má nyo zá sá ról... 50/I 1048/2006. (IV. 28.) Komr. h. dr. Avar ke szi Dezsõ kor mány meg bí zot ti meg bí za tá sá nak mó do sí tá sá ról... 50/I 24/2006. (IV. 29.) BM IHM NKÖM e. r. a köz - fel ada tot el lá tó szer vek nél al kal maz ha tó irat - ke ze lé si szoft ve rek kel szem ben tá masz tott kö ve tel mé nyek rõl /2006. (IV. 29.) FVM GKM PM e. r. az egyes gén tech no ló gi á val mó do sí tott ta kar má - nyok be ho za ta lá ról és for ga lom ba ho za ta lá ról 51 15/2006. (IV. 29.) HM r. a ka to nai to bor zás rend jé rõl szó ló 23/2002. (IV. 10.) HM ren de - let mó do sí tá sá ról /2006. (IV. 29.) OM r. a ne ve lé si-ok ta tá si in - téz mé nyek név hasz ná la tá ról szó ló 31/2005. (XII. 22.) OM ren de let mó do sí tá sá ról /2006. PJE szám A Ma gyar Köz tár sa ság Leg - fel sõbb Bí ró sá ga jog egy sé gi ha tá ro za ta Szervezeti hírek Ki ne ve zé sek Az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára dr. Ba logh Ta más deb re ce ni la kost, az Igaz ság ügyi Mi - nisz té ri um Nem zet kö zi Ma gán jo gi Fõ osz tály Nem zet kö zi Ma gán jo gi Osz tá lyá ra ha tá ro zat lan idõ re pró ba idõ ki kö té - sé vel fogalmazónak, Papp Gé za György bu da pes ti la kost, az Igaz ság ügyi Mi nisz té ri um Költ ség ve té si és Gaz da sá gi Fõ osz tá lyá ra ha tá ro zat lan idõ re fizikai alkalmazottnak, dr. Po lyák Szil via bu da pes ti la kost, az Igaz ság ügyi Mi - nisz té ri um Eu ró pai Uni ós Jo gi Fõ osz tá lyá ra ha tá ro zat lan idõ re pró ba idõ kikötésével tanácsosnak, Temes Krisztina bu da pes ti la kost, az Igaz ság ügyi Mi - nisz té ri um Költ ség ve té si és Gaz da sá gi Fõ osz tály Fe je ze ti Költ ség ve té si Osz tá lyá ra ha tá ro zott idõ re próbaidõ kikötésével elõadónak, dr. Un gár Szil via bu da pes ti la kost, az Igaz ság ügyi Mi - nisz té ri um Eu ró pai Uni ós Jo gi Fõ osz tály Eu ró pai Ko or di - ná ci ós Osz tá lyá ra ha tá ro zat lan idõ re pró ba idõ kikötésével tanácsosnak ki ne vez te, dr. Fis cher Ju dit igaz ság ügyi mi nisz té ri u mi ta ná csost, az Igaz ság ügyi Mi nisz té ri um Ci vi lisz ti kai és Gaz da sá gi Ko di fi ká ci ós Fõ osz tály Gaz da sá gi Jo gi Osz tá lyán osz tály - ve ze tõi feladatok ellátásával osztályvezetõnek meg bíz ta, dr. Boz zay Eri ka igaz ság ügyi mi nisz té ri u mi fõ osz tály - ve ze tõ-he lyet test, az Eu ró pai Uni ós Jo gi Fõ osz tály Ko di fi - ká ci ós Osz tá lyá ról a Köz be szer zé si és Ver seny jo gi Ön ál ló Osz tá lyá ra, dr. Gál Krisz ti na igaz ság ügyi mi nisz té ri u mi fo gal ma - zót, az Eu ró pai Uni ós Jo gi Fõ osz tály Ko di fi ká ci ós Osz tá - lyá ról a Köz be szer zé si és Ver seny jo gi Ön ál ló Osztá lyára, dr. Nagy Gab ri el la igaz ság ügyi mi nisz té ri u mi fo gal ma - zót, az Eu ró pai Uni ós Jo gi Fõ osz tály Eu ró pai Ko or di ná ci - ós Osz tá lyá ról a Köz be szer zé si és Ver seny jo gi Ön ál ló Osz tá lyá ra, dr. Nagy Zsu zsan na igaz ság ügyi mi nisz té ri u mi fo gal - ma zót, az Eu ró pai Uni ós Jo gi Fõ osz tály Ko di fi ká ci ós Osztályáról a Köz be szer zé si és Ver seny jo gi Ön ál ló Osz tá - lyá ra, Kulcsár Krisztina Eszter igaz ság ügyi mi nisz té ri u mi fõ - elõ adót, a Bün te tés-vég re haj tá si Fel ügye le ti Fõ osz tály ról a Köz szol gá la ti és Ok ta tá si Fõ osz tály ra, dr. Pé ter fal vi Ta más igaz ság ügyi mi nisz té ri u mi ta ná - csost, az Eu ró pai Uni ós Jo gi Fõ osz tály Ko di fi ká ci ós Osz - tá lyá ról a Köz be szer zé si és Ver seny jo gi Ön ál ló Osz tá lyá ra át he lyez te.

77 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1813 Pá lyá za ti fel hí vások A Ma gyar Bí ró sá gi Vég re haj tói Ka ma ra el nö ke pá lyá - za tot hirdet a Jász be ré nyi Vá ro si Bí ró ság mel lé 1 fõ, a Mar ca li Vá ro si Bí ró ság mel lé 1 fõ, a Pé csi Vá ro si Bí ró ság mel lé 1 fõ ön ál ló bí ró sá gi vég re haj tói ál lás be töl té sé re. A pá lyá za to kat a Ma gyar Bí ró sá gi Vég re haj tói Ka ma ra tit kár sá gá ra (1138 Bu da pest, Vá ci út 201.) kell benyújtani. Be nyúj tá si ha tár idõ: jú ni us óra. A be ér ke zett pá lyá za to kat a ka ma ra ér kez te tõ bé lyeg zõ - vel látja el. Az ál lás ra azok pá lyáz hat nak, akik meg fe lel nek a bí ró - sá gi vég re haj tás ról szó ló évi LIII. tör vény 233. (1) be kez dés ben meg ha tá ro zott és a évi CXXXVI. tör - vény ában meg ha tá ro zott feltételeknek. Nem nyújt hat be pá lyá za tot az, aki vel szem ben az évi LIII. tör vény 233. (2) be kez dé se sze rin ti ki zá ró ok áll fenn. A jo gi szak vizs gá val ren del ke zõ sze mé lyek re kü lön pon tok vo nat koz nak: évi LIII. tör vény 233. (4) be - kez dés ben foglaltak. Elõny ben kell ré sze sí te ni azt a pá lyá zót, aki a pá lyá zat be nyúj tá sa kor az érin tett szék he lyen tar tós he lyet tes ként mû kö dik, il let ve az ott élõ nem ze ti és et ni kai ki sebb ség hez tartozók nyelvét ismeri. A pá lyá zat nak tar tal maz nia kell a leg fon to sabb sze mé - lyi ada to kat és a szak mai élet utat be mu ta tó ön élet raj zot, mel lé kel ni kell az évi LIII. tör vény 233. (1) be kez - dés a) f) pont ja i ban fog lal ta kat iga zo ló ok ira tok ere de ti pél dá nya it vagy azok hi te les má so la tát, to váb bá a pá lyá zó hoz zá já ru lá sát, hogy az igaz ság ügy-mi nisz ter a bûnügyi nyilvántartásban megvizsgálja. A pá lyá zat hoz mel lé kel ni kell a 8002/2001. sz. IM tá jé - koz ta tó sze rin ti va la me lyik té ma kör alap ján el ké szí tett pályamunkát. A té ma kö rök jegy zé ke a Ma gyar Bí ró sá gi Vég re haj tói Ka ma rá nál beszerezhetõ. A sze mé lyes meg hall ga tás és el bí rá lás idõ pont ja: jú ni us óra. A be nyúj tá si ha tár idõ, va la mint a sze mé lyes meg hall ga - tá son va ló meg je le nés el mu lasz tá sa ese tén a mu lasz tó pá - lyá zó pá lyá za tát a ka ma ra ér vény te len nek te kin ti. A be kül dött pá lyá za tok is me re té ben a ka ma ra fenn tart ja a jo got a pá lyá zat ér vény te len né nyil vá ní tá sá ra. * * * A Pé csi Köz jegy zõi Ka ma ra El nök sé ge pá lyá za tot hirdet a sió fo ki 3. szék he lyû köz jegy zõi ál lás be töl té sé re A köz jegy zõi ál lás ra azok pá lyáz hat nak, akik a Köz - jegy zõk rõl szó ló, mó do sí tott évi XLI. tör vény ben elõ írt sze mé lyi és tár gyi fel té te lek nek megfelelnek. Köz jegy zõ vé az ne vez he tõ ki, aki: ma gyar ál lam pol gár, bün tet len elõ éle tû, vá lasz tó jog gal ren del ke zik, egye te mi jo gi vég zett ség gel ren del ke zik, a jo gi szak vizs gát le tet te, legalább háromévi közjegyzõ-helyettesi gyakorlatot igazol (amelynek megfelel legalább hároméves bírói, ügyészi, ügyvédi, jogtanácsosi vagy közjegyzõi gyakorlat), aki vel szem ben a mó do sí tott Ktv. 7. -ában meg ha tá - ro zott össze fér he tet len sé gi ok nem áll fenn, il le tõ leg amennyi ben fenn áll, vál lal ja, hogy ki ne ve zé se ese tén azt az es kü té tel idõpontjáig megszünteti, aki vál lal ja, hogy ki ne ve zé se kor, majd azt kö ve tõ en há rom éven te az ese dé kes ség tõl szá mí tott 30 na pon be - lül va gyonnyi lat ko za tot tesz. A pá lyá za tot a Pé csi Köz jegy zõi Ka ma ra cí mé re: 7622 Pécs, Vas vá ri Pál u. 2., I. eme let [te le fon/fax: (72) , (72) ] kell benyújtani. Pá lyá za ti ha tár idõ: au gusz tus 31. A pá lyá zat hoz mel lé kel ni kell: a ki ne ve zé si fel té te lek fenn ál lá sát iga zo ló ok ira tok hi - te les másolatát, az össze fér he tet len ség ki ne ve zés ese té re vál lalt meg - szün te té sé re vo nat ko zó nyi lat ko za tot (mó do sí tott Ktv. 17. ), an nak iga zo lását, hogy adó- és tár sa da lom biz to sí tá si tar to zá sa nincs, kéz zel írott szak mai ön élet rajzot.

78 1814 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám A MAGYAR HIVATALOS KÖZLÖNYKIADÓ megjelentette a LEX-ICON 3.0 kiadványát, amely a Választójogi Jogszabályok Gyûjteményét tartalmazza A Választójogi Jogszabályok Gyûjteménye a LEX-ICON 1.0 (Önkormányzati Jogszabályok Gyûjteménye) és a LEX-ICON 2.0 (Közigazgatási Eljárások Jogszabályainak Gyûjteménye) korábbi kiadványok nyomdokain haladva és a felsõoktatási képzéshez segítséget nyújtva a módosításokkal egységes szerkezetben tartalmazza az országgyûlési képviselõk és az Európai Parlament tagjainak megválasztásához szükséges hatályos jogszabályokat. A kötet öt részbõl és függelékbõl áll. Az elsõ részben az országgyûlési képviselõk választásával összefüggésben az Alkotmány, a pártok mûködésérõl és gazdálkodásáról szóló törvény, az országgyûlési képviselõk választásáról, illetve a jogállásukról szóló törvények, az országgyûlési képviselõi választásokkal kapcsolatos eljárási szabályok és egyéb jogszabályok, határozatok rendelkezéseit közöljük. A második rész az Európai Parlament tagjainak megválasztásáról szóló törvény fõbb rendelkezéseit tartalmazza. A harmadik rész az Országos Választási Bizottságnak az országgyûlési képviselõi választásokkal összefüggésben a Magyar Közlönyben között közzétett állásfoglalásait, míg a negyedik rész az Alkotmánybíróság által között hozott és a témával összefüggõ, a Magyar Közlönyben közzétett elvi jelentõségû határozatait adja közre. Az ötödik rész a Legfelsõbb Bíróságnak között hozott választójogi eseti döntéseit mutatja be. A Függelék a évi országgyûlési választások szempontjából jelentõs adatokat (egyéni és területi választókerületi adatok, országgyûlési egyéni választókerületek adatai, területi választási bizottságok és irodák adatai). A kiadványt nemcsak az egyetemi, fõiskolai hallgatók a tanulmányaikhoz, hanem a választási bizottságok tagjai (szavazatszámláló bizottság, helyi választási bizottság, országgyûlési egyéni választókerületi választási bizottság, területi választási bizottság, Országos Választási Bizottság) és a választási irodák munkatársai is haszonnal forgathatják választással kapcsolatos munkájukhoz. A tematikusan rendszerezett jogszabálygyûjtemény megfelelõ segédeszközt jelenthet a kutatók, a választójog iránt érdeklõdõk számára is. A kötet megrendelhetõ, illetve személyesen is megvásárolható a Magyar Hivatalos Közlönykiadó közlönyboltjában, Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6. címen (postacím: 1394 Budapest, 62. Pf. 357., fax: ) vagy a Közlöny Centrumban, 1072 Budapest, Rákóczi út 30. (bejárat a Dohány u. és Nyár u. sarkán; telefon: , fax: ). MEGRENDELÉS Megrendeljük a LEX-ICON 3.0 Választójogi Jogszabályok Gyûjteménye kiadványt (ára: 4950 Ft áfával)... példányban, és kérjük juttassák el az alábbi címre: A megrendelõ (cég) neve:... Címe (város, irányítószám):... Utca, házszám:... Ügyintézõ neve, telefonszáma:... A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma:... A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára átutaljuk. Keltezés: cégszerû aláírás

79 5. szám IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 1815 A MAGYAR HIVATALOS KÖZLÖNYKIADÓ megjelentette dr. Németh Gabriella és dr. Patyi András A társasházi törvény magyarázata címû kiadványát. Hazánkban 1924 óta létezik a társasház intézménye, és a ma hatályos törvény immár a negyedik társasházi törvény. A társasházakról szóló évi CXXXIII. törvény kommentárja a közös tulajdon ezen speciális formájának szabályait igyekszik megismertetni az olvasókkal. A kiadványt haszonnal forgathatják elsõsorban közös képviselõk, társasház-tulajdonosok, társasházi ügyekkel napi szinten foglalkozók, de a jogi pályák valamelyikén dolgozó szakemberek is. A törvényszövegbe illesztett magyarázatok önálló szövegként is, de a törvényszöveg kiegészítéseként is használhatók. Az egyetemi docens, illetve ügyvéd szerzõpáros könyvében jól ötvözi az elméleti és a gyakorlati megközelítés elõnyeit. A szerzõk sok helyütt igyekeznek megvilágítani, elmagyarázni nemcsak a konkrét jogszabályszöveget, hanem a társasházi jogviszonyok mögöttes, általános polgári jogi háttérintézményeit, jogelveit is (pl. jóhiszemû joggyakorlás elve, joggal való visszaélés általános tilalma stb.). Sõt, a kommentár szövegében megtalálhatjuk a szavazati arányokkal (pl. egyszerû szótöbbség, minõsített többség, abszolút többség) kapcsolatos tudnivalók általános ismertetését is. A kiadvány függeléke tartalmaz egy társasházi alapító okiratot és egy szervezeti és mûködési szabályzatot is. E két okirat természetesen mintadokumentum, melyek tartalmát az adott társasház alapítása során a konkrét tulajdoni és mûködési viszonyok függvényében mindenképpen pontosítani, kiegészíteni, módosítani kell, de mégis támpontul szolgálhat mintaszövegként mindazok számára, akik tanácstalanok abban, hogyan is induljanak neki egy társasház-alapításnak, immáron az új, negyedik társasházi törvény szabályai alapján. A kiadvány 144 oldal terjedelmû. Ára: 1155 Ft áfával. A kötet megrendelhetõ és személyesen megvásárolható a kiadó közlönyboltjában (1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6. tel./fax: ; internetcím: továbbá a Budapest VII., Rákóczi út 30. (bejárat a Dohány u. és Nyár u. sarkán) alatti Közlöny Centrumban (tel.: , fax: ). MEGRENDELÉS Megrendeljük A társasházi törvény magyarázata címû kiadványt (ára: 1155 Ft áfával)... példányban, és kérjük, juttassák el az alábbi címre: A megrendelõ (cég) neve:... Címe (város, irányítószám):... Utca, házszám:... Ügyintézõ neve, telefonszáma:... A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma:... A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára átutaljuk. Keltezés: cégszerû aláírás

80 1816 IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 5. szám Szerkesztésért felelõs: dr. Vágvölgyi Péter Kiadja: Magyar Hivatalos Közlönykiadó (1085 Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6.) A kiadásért felelõs: dr. Kodela László elnök-vezérigazgató. Elõfizetésben megrendelhetõ a Magyar Hivatalos Közlönykiadónál 1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6., 1394 Budapest 62., Pf. 357, vagy faxon: Információ: telefon/fax: , /245, 246 mellék. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Hivatalos Közlönykiadó a Fáma Rt. közremûködésével. Telefon/fax: Példányonként megvásárolható a kiadó Budapest VIII., Somogyi B. u. 6. (tel./fax.: ) szám alatti közlönyboltjában, vagy a Budapest VII., Rákóczi út 30. (bejárat a Dohány u. és Nyár u. sarkán) alatti Közlöny Centrumban (tel.: , fax: ), illetve megrendelhetõ a internetcímen évi éves elõfizetési díj Ft áfával. Egy példány ára: 1357 Ft áfával. A kiadó az elõfizetési díj év közbeni emelésének jogát fenntartja. HU ISSN Nyomja a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Lajosmizsei Nyomdája. Felelõs vezetõ: Burján Norbert vezérigazgatóhelyettes.