NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM MEZŐGAZDASÁG-ÉS ÉLELMISZERTUDOMÁNYI KAR MOSONMAGYARÓVÁR ÁLLATTUDOMÁNYI INTÉZET

Átírás

1 NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM MEZŐGAZDASÁG-ÉS ÉLELMISZERTUDOMÁNYI KAR MOSONMAGYARÓVÁR ÁLLATTUDOMÁNYI INTÉZET SZARVASMARHA- ÉS JUHTENYÉSZTÉSI INTÉZETI TANSZÉK Konzulens: Dr. Pongrácz László egyetemi adjunktus GAZDASÁGOS TEJTERMÉLÉS KÉRDÉSEIRŐL Készítette: Győriványi Dániel mérnökjelölt Mezőgazdasági mérnöki alapképzési szak (BSc) MOSONMAGYARÓVÁR 2012

2 1 Tartalomjegyzék 2 2

3 2 Ábrajegyzék (táblázatok) 3 3

4 3 A tehén fohásza Ember!- Téged a Világmindenség Ura minden élőlény fölé rendelt. Megadta Neked a gondolkodás képességét. Engem is magad mellé vettél már évezredekkel ezelőtt. Melletted vagyok azóta is, szolgállak Téged és ivadékaidat. Régebben igádat is húztam és tápláltalak Téged és családodat. Cserébe én is családtagnak számítottam. A Te őseid nagyon vigyáztak rám és megbecsültek minden korban, mert bármilyen vész érte az Embert, én elláttam egészséges táplálékkal. Kitenyésztettél,- már nemcsak annyi tejet termelek, amennyi szabad koromban borjam felneveléséhez szükséges volt, hanem sokkal többet, annyit, hogy súlyától, ha jól táplálsz és jól bánsz velem, majd leszakad a gerincem. Ígérem Neked, hogy híven szolgállak. Táplálom az emberiséget azáltal, hogy termelt tejemet eladod és általa gyarapodsz. Önfeláldozó vagyok. Borjúmat is Neked adom és majdan, mikor már nem leszel megelégedve termelési hasznommal, saját testemet is áruba bocsáthatod. Mindezek alapján csak azt kérem Tőled, bánj velem emberségesen, hisz a Te érdekeidet szolgálom egész állati lényemmel. Légy türelmes hozzám, mikor bárgyúságom miatt nem tudom azonnal felfogni mit kívánsz tőlem. Vezess rá okosan céljaid elérésére és én megnyugszom. Tudom, hogy a sorsom, hogy Téged szolgáljalak, meg is teszem boldogan, csak biztosíts számomra jó pihenőhelyet, ízletes, egészséges, jó tápértékű takarmányt és kíméletes bánásmódot. Árki Pál, Hegykői Mezőgazdasági Zrt. főállattenyésztője 4 4

5 4 Mélyenszántó gondolatok A szakdolgozat témája az egyik alapélelmiszer, a tej megtermeléséről szól. Ez az alapélelmiszer az emlősök utódainak születés utáni tápláléka, valamint jelentős fehérjeforrás az idősebb korosztályok számára is. Az embernek a szarvasmarha, valamint a kecskék, juhok domesztikációjával egy időben jelentkezetett az igénye az állati eredetű tej megtermelésére. Egyes népek a fent felsorolt fajok mellett még más fajokat is bevontak az állati eredetű tej termelésébe (bivaly, jak, láma, ló, stb.). Az ember a domesztikációt követően tenyésztői munkája révén a megtermelt tej mennyiségének fokozása érdekében kezdte el szelektálni a fejős állatait. Jelentősebbet fordítva az idő kerekén, a XX. századot írjuk, amikor a tejtermelésre szelektált holstein-fríz fajtával termeljük a világ nagy részén a tejet, koncentrált, szakosított tejtermelő tehenészetekben. A XX. század vívmányait felhasználva, a nagyüzemi tartás, illetve modern takarmányozás adta lehetőségeket kihasználva maximalizáljuk a termelés volumenét, a hatékonyságot a koncentráltsággal, illetve a nagyüzemi technológia segítségével optimalizáljuk. A tenyésztés csúcsán lévő tejtermelő állataink a maximumot nyújtják. Mégis fel kell tenni a kérdést, vajon gazdaságosan termelnek-e ezek a telepek? Miért csökken folyamatosan a tehénlétszám hazánkban? A tejelő szarvasmarha az egyik legprecízebben feltérképezett tejautomata. Ha a kívánt mennyiségű és beltartalmú tejhez szükséges takarmányt a tehén számára rendelkezésre bocsájtjuk, és azt elfogyasztja, akkor megfelelő tartás- és fejéstechnológia, valamint genetika esetén a várt mennyiségű és minőségű tejet nyújtja számunkra az állat. Mivel a maximumra próbálunk törekedni a gazdaságosság égisze alatt, így a takarmányt is úgy állítjuk össze, hogy az a legtöbb tejet eredményezze számunkra. Genetikailag is úgy szelektálták a tejelő állományokat, hogy maximálisan kiszolgálják az elsődleges rendeltetést: a tejtermelést. Emellett számos, igen fontos értékmérő háttérbe szorult (végtagok szilárdsága, húsformák, ellés lefolyásának könnyűsége, stb.). A jelenlegi tejtermelő tehenészetek rengeteg energiát használnak fel, hogy a tehénállományuk a maximumot tudja nyújtani. Mind eközben az energiaárak igen erőteljesen megnövekedtek világszerte. Vajon hol van az egyensúly? Nyilvánvaló, hogy a top-tehenészetek nyereségesen tudnak ilyen energiaárak mellett is termelni, de akik nem tudják tartani a versenyt? Vajon hogyan kell nyereségesen tejet termelni nehéz gazdasági körülmények között, alacsony tejfelvásárlási árak mellett és 5 5

6 növekvő energia- és terményárak esetén? Ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat ebben a szakdolgozatban. 5 Mélyre nyúló gyökerek 5.1 Messze-messze egy távoli holstein-fríz telepen Tekintsük át egy korszerű tejtermelő tehenészet Achilles-sarkait, majd mérlegeljünk a kapott eredmények alapján! A korszerű telepeken monodiétásan takarmányozzák az állatokat, ezzel kiküszöbölhetik a takarmányváltás okozta emésztési zavarokat, átállás miatti takarmányveszteségeket, valamint egy jól beállított, optimális takarmányreceptúra segítségével állítható elő a legtöbb tej. A monodiéta azonban azt feltételezi, hogy a teljes takarmányt szántóföldön kell megtermelni, a legeltetés nem szerepelhet a tehenek napirendjében. A szántóföldi takarmánytermelés magával vonja a gépkapacitás kiépítését, továbbá a néhány fontosabb növényből álló termelés igen jelentős munkacsúcsokat idéz elő (silózás, lucerna szenázs készítés). A termelt növények nem túl széles választéka lehetetlenné teszi az optimális vetésváltás kialakítását. A kukorica túlsúlya a vetésszerkezetben komoly növényvédelmi problémákat vonz maga után. Mivel az állatok nem legelnek, ezért a takarmányt mindig az istállóban veszik fel, ebből adódóan istálló kell, amit egész éven át szükséges almolni, trágyázni. Ehhez megfelelő gépilletve trágyatároló kapacitás kell. Az istállók kialakítása építészeti szempontból bár igen egyszerűek, mégis méretük miatt igen jelentős beruházást igényelnek. Mindemellett a korszerű telepeket már el kell látni klimatizáló rendszerrel (szellőztetők, párologtatók, stb.), hogy az állomány egész éven át egyenletesen tudjon termelni és ne befolyásolják a külső hőmérsékleti körülmények, ne alakuljon ki hőstressz. Nem beszélve a telep kiegészítő épületeiről, építményeiről (fejőház, trágyatároló, silótér, szénatároló, utak, stb.) Egy ilyen telep megépítése elképesztő összeg, amely beruházás költsége szintén terheli a tejtermelési ágazatot. Ezen felül a szükséges alomanyag megtermelése is igen komoly terhet ró a telepet ellátó növénytermesztésre. Mindemellett a kevés mozgástól, ami ráadásul betonon történik, végtagbántalmak jelentkeznek, valamint a köröm növését csakis körmözéssel lehet kordában tartani. A nem kielégítő mennyiségű mozgás, valamint genetika hatására (a tejtermelés fokozásához szükséges a tőgy méretének növelése, ami negatív korrelációban van a hátsó végtagok izmoltságával, ennek következményeképpen a medence felépítésével) a nehézellések aránya megnövekszik. Szelekciós hatásra a holstein-fríz állományok húsformái jelentősen leromlottak, vágóállat-értékük igen szerény, ezért a selejt állatokból származó 6 6

7 bevétel nagyon alacsony. Figyelembe véve, hogy Magyarországon a holstein-fríz állományok átlagos laktációja: 2,1, azaz 3-4 évesen selejtezésre kerül az állat, valamint az első elléshez szükséges idő hónap. Az üszőnevelés magas költségének csupán átlagosan 2,1 év hasznos termelésén kell eloszlania, és ezt a költséget csak kismértékben tudja csökkenteni a selejtezés árbevétele. Ez a tény igen erőteljesen megdrágítja a termelést. Mindemellett a legtöbb tejtermelő tehenészetben a hímivarú utódok melléktermékeknek számítanak, és 1-2 hetes korban értékesítik őket. Ennek az az oka, hogy a termékenyítés ezekben az állományokban 100%-ban mesterséges termékenyítés, tehát fedeztető bikára nincsen szükség, valamint a legtöbb esetben nincs kapacitása sem gépben, sem munkaerőben, sem épületben, sem takarmányban, hogy a bikákat felhizlalják. Nyilván árbevétel-kiesést okoz, hogy ennyire fiatal korban kényszerülnek eladni, és miután a hímivarú utód is rossz húsformájú, akárcsak a nőivarú, ezért természetesen a piacon is kevesebbet fizetnek a bikákért, mint például az ugyanennyi idős hús- vagy kettőshasznú hímivarú egyedekért. Holstein-fríz állományaink maximális teljesítményét csak úgy tudjuk kihasználni, ha takarmányozásukkor mi is a maximumot nyújtjuk nekik. Ez a fajta rendkívül önfeláldozó, ami pedig abban mutatkozik meg, hogy tejtermelésének alárendeli egyéb funkcióit. Emiatt, ha nem kielégítő a takarmányozás, úgy ivarzási ciklusai kimaradnak, egészségi állapota leromlik. Ezért egy modern takarmányreceptúra már nem létezhet premixek, adalékanyagok, pufferek, by-pass energia- és fehérjeforrások, egyéb fehérjeforrások és további kiegészítők nélkül, melyek segítségével ezt a hatalmas önfeláldozási kedvét viszonozni tudjuk. Fenti felsorolásból érezhető, hogy a nagyüzemi, nagyteljesítményt nyújtó tehenészeteket hatalmas beruházási, energia, vásárolt anyag költség terheli. Amennyiben a tej árával, illetve a fejt mennyiséggel nem tudja a tehenészet követni az előbbi költségek növekedését, úgy veszteségessé válik a tehenészet, és előbb vagy utóbb kénytelen lesz bezárni kapuit. Összességében megállapítható, hogy a nagytermelésű, szakosított holstein-fríz tejtermelő telepek a fent felsorolt okok miatt csak megfelelő tejből származó árbevétel (tejár, fejt mennyiség) esetén lehetnek nyereségesek. 7 7

8 5.2 Valahol Európában A XXI. században az energia, valamint az alapanyagok árának hihetetlen mértékű drágulásának korát éljük. A nem kellő hatékonyságú, nem kiemelkedően teljesítő telepek sorban szűnnek meg, így a tehénlétszám folyamatosan csökken Magyarországon. Ezt a folyamatot erősíti az állattartás szabályainak szigorítása, az állatszerető és állathoz értő munkaerő hiánya, a növénytermesztés túlsúlya, valamint az állat miatti mindennapos lekötöttségtől való félelem. Egyszerűbbnek tűnik takarmánynövények helyett árunövényt termelni, biztosabb bevételnek tűnhet, hiszen már aratáskor kifizetik (általában) és nem kell arra várni, amíg az állat hasznosítja és terméket állít elő belőle (tej, hús). A fehérjenövények szinte kizárólagosan importból származnak. A szója, mint a növényi fehérjeforrás legfontosabb növénye Európában nagyon kis mértékben termesztett, így szinte kizárólagosan importból szerezhető csak be. Emellett a szója árváltozása drasztikus méreteket öltött az elmúlt időszakban, akárcsak az élelmiszerhiány miatt hihetetlenül megnövekedett gabonaárak. Ezen árváltozásokhoz képest pedig a tej ára fajlagosan nem drágult ennyit. Ez tovább élezi a helyzetet a takarmánynövény és árunövény termesztés között. A jelenlegi helyzetben elgondolkodtató, hogy a kukoricát lesilózzák vagy az idei értéken Ft/tonnás áron learassák a tejtermelő gazdák. Ebben a környezetben felmerül a kérdés, hogy mit tehetnek a nagyüzemek, hogy fenn tudják tartani a tehenészetet. A növekvő energia- és terményárak mellett, egy adott, kismértékben emelkedő tejár esetén csakis a fejt mennyiség növelésével tartható életben. Vagy van más megoldás is? Megoldás lehet, ha nem a fejt mennyiséget próbálnánk növelni, hanem a tej önköltségét csökkentenénk. Nem több tejet, hanem olcsóbban előállított tejet kell termelni! Erről és ennek lehetőségéről szólnak a következő fejezetek. 8 8

9 6 Merre van a gyenge láncszem 6.1 Hol lehet még húzni azon a bizonyos nadrágszíjon A szakdolgozat egyik pillére a tejtermelés költségeinek csökkentése. Először is, szükségünk van arra, hogy megvizsgáljuk a tejtermelés főbb költségtényezőit: - takarmányozás - személyi bérköltségek - gépek, berendezések amortizációs értékei - épületek amortizációs értékei - állategészségügyi kiadások - általános rezsiköltségek (víz, villany, fejéshez szükséges fogyóeszközök, tisztítószerek, stb.) A fenti költségelemekből számos tényezőn nem tudunk változtatni, vagy pedig nagyobb korszerűsítési beruházás révén lehet csak a hatékonyságot növelni, mint például a gépesítettség, az istállótechnika, istállóépületek esetében. Az általános rezsiköltségek nagy része is ilyen, mivel a víz és áramfelhasználást csak kis mértékben tudjuk befolyásolni, vagy komoly korszerűsítés révén lehet (pl. megújuló energiaforrások használata). A fejéshez szükséges anyagok költsége is egy adott fejéstechnológiához köthető, így a víztakarékos fejéstechnológia lehet akár egy alternatíva a költségek csökkentéséhez, de ezen kiadások mérséklése jelentős lehet, ám mégsem sorsfordító egy telep életében. A személyi költségek annál jelentősebb részt képviselnek a költségelemek között. Azt az alapvető tényt kell szem előtt tartani, hogy a XXI. században a legdrágább az emberi munka. Szinte nincs olyan munka, amelyre már nem találták volna fel annak gépesítését. Ám mégis, főleg az állattenyésztésben elengedhetetlen az emberi munka alkalmazása, de kiemelve azt, hogy csak a hozzáértő, képzett munkaerőé. Az állat komplex viselkedésének vizsgálatának megértésére sok műszert találtak fel, de mindezidáig nem találtak ki jobbat, mint a 30 éves rutinnal rendelkező szakember szeme. Mivel az állattenyésztés nagy lekötöttséget jelent egész éven át, ezért úgy kell a technológiát és a gépesítettséget megválasztani, hogy azt hosszútávon alkalmazni tudja a dolgozó. Tehát törekedni kell a magas gépi munka arányára, úgy, hogy a szakképzett dolgozónak csak az állomány figyelemmel kísérése, valamint a gépek használata, a gépek munkájának a felügyelete maradjon feladata. A költségtényezők között már csak két elem maradt, amelynek a csökkentésével javíthatjuk jövedelmezőségünket, hiszen a fenti költségelemeken többnyire csak komoly fejlesztések 9 9

10 révén, kisebb mértékben tudunk változtatni. A költségelemek legfajsúlyosabb része a takarmányozási költségek és ezzel részben összefüggő állategészségügyi költségek. A tej önköltségének minimum 60%-át a takarmányozási költségek teszik ki, hát ezért fontos beszélni arról, hogy milyen módon lehet ezen a tételen faragni. 6.2 Mi van az etetőkocsiban Először is tekintsük át, hogy milyen módon alakult ki a jelenlegi, úgymond hagyományos tejelő szarvasmarha takarmányozási rendszer. A tej előállításához elsősorban energia és fehérje szükséges. Nagyüzemi körülmények esetén, nagy mennyiségben a hazai klimatikus és növénytermesztési viszonyaink között, a tejtermeléshez szükséges energiát silókukorica, a szükséges fehérjét pedig lucerna, valamint nagy mennyiségű abrak és fehérjehordozó (pl. extrahált szójadara, napraforgódara, repcedara, stb.) etetésével oldják meg a tehenészeti telepeken. Az abrak és tömegtakarmány mértéke akár 50:50 arányú is lehet (szárazanyagra vetítve)! Ezeket a takarmánykomponenseket nagy mennyiségben elő tudják állítani, így az állomány számára monodiétásan biztosítható takarmány, a termelésben nem jelentkezhet változás egész éven át. Ezek a takarmány-összetevők önmagukban, valamilyen szempontból a legideálisabbak, de máshonnét nézve igencsak féloldalas komponensek. Például a legnagyobb, egységnyi területen termelt laktációs energiát a silókukoricával lehet termelni (53,2 GJ/ha NEl 1 ), ám fehérjetartalma igencsak alacsony, nem beszélve arról, hogy a strukturális rosttartalma szintén csekély, valamint a szármaradványok nagymennyiségű lignint tartalmaznak, amely nem emészthető a bendő számára. A másik hatalmas komponens a lucerna, ami a legnagyobb, egységnyi területen megtermelhető fehérjét szolgáltató szálastakarmány (917 kg/ha nyersfehérje 1 ). Ám ennek a takarmánynak az árnyoldala a közepes laktációs energiatartalma, valamint a nem optimális időben betakarított lucerna szárában lévő lignin, amely mint fentebb említettem emészthetetlen a kérődzők számára. A gabonafélék darái különböző feltáródási idejük szerint csoportosíthatóak, attól függően, hogy gyors vagy lassú energiát, illetve fehérjét szolgáltatnak a bendőflóra számára. A fenti takarmányokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a komponensek nagy mennyisége keményítőt tartalmaz, annak ellenére, hogy a bendő, ezáltal a kérődzők legfontosabb 1DR. OROSZ SZILVIA: Az olaszperje szilázs/szenázs szerepe a tejelő szarvasmarha takarmányozásában, Holstein Magazin, 16. évfolyam, 4. szám, 2008., p 10 10

11 táplálékelemei a cellulózok! A nagy mennyiségű keményítő etetése miatt, a csúcson takarmányozott állatok folyamatosan közel állnak az acidózishoz, amely számtalan állategészségügyi problémának a gyökere. Hol szerepel a receptúrában az az összetevő, ami egy kérődző számára a legfontosabb: a fű?! Ez a kérdés az, ami összekapcsolja a takarmányozási költségelemet és az állategészségügyi kiadásokat, valamint, majd később látni fogjuk, a növénytermesztési kiadások számításakor is gondolatébresztő lesz számunkra

12 7 Elő kell venni a nagymama régi receptjét! 7.1 Száján át kell a tehenet megfejni A tehén tejtermelésének és nem elfelejtendő egészségének a kulcsa az optimális bendőműködés, a helyes bendőflóra kialakítása és megtartása. Ez az egyensúly biztosítja számunkra is a kiegyenlített és jó termelést. A termelt tej mennyisége elsősorban a cellulózbontásból származó ecetsav mennyiségétől függ, ami az összes bendőben keletkező szervessav mennyiségének %-át kell, hogy kitegye. Az ecetsav mellett fontos szerepet játszik a propionsav, amely a keményítő bontásából származik, ez a sav felelős a tej fehérjetartalmáért, így a propionsav aránya a bendőben optimális esetben %-ra tehető. A harmadik szervessav a vajsav, ami az oldható cukrok bontásából származik. Ennek részaránya a bendőben lévő illózsírsavakból megfelelő körülmények között %. Az ecetsav:propionsav aránya megközelítően 3:1 kell, hogy legyen. Amennyiben a fenti arányok megvalósulnak a bendőben, úgy az állat egészséges, szaporodóképes, megfelelő mennyiségű és magas beltartalmú tejet fog termelni, hosszútávon, tehát gazdaságosan fog termelni a tehén 2. Fontos tényező a fentieken túl, hogy a takarmány megfelelő mennyiségben tartalmazzon strukturális rostot, ami a nyálképzés, valamint a bendőpasszázs alapja. Egy kifejlett tehén napi liter nyálat választ ki, mely nyál az enzimjei révén egyrészt előemésztést végez, ezáltal jobban feltárja a takarmányt a bendőmikrobák számára (szénhidrát bontás nyálamiláz), valamint pufferként vesz részt (lúgos kémhatásával) a bendő optimális 6,5-6,6 ph-jának a fenntartásában, ezzel biztosítja a bendőflóra számára a megfelelő ph tartományt. A strukturális rost szerepe továbbiakban a bendőpasszázsban is megmutatkozik, ugyanis kérődzéshez, a bendőmotorikához elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű rost jelenléte a takarmányban, ezen belül is a struktúr rost aránya. A takarmánynak %-a nyersrost kell, hogy legyen (minimálisan 16 %), ebből is az NDF %, míg az ADF 19 %. Az optimális bendőműködés érdekében pedig, a nyersrostnak a 75 %-ának struktúrált rostúnak kell lennie. 3 Összegezve a fentieket, úgy kell a takarmányadagot összeállítani, hogy nagy mennyiségű cellulóz szerepeljen az adagban, az optimális mennyiségű ecetsavtermeléshez, ennek arányában kevesebb keményítő szükséges; hogy az ecetsav:propionsav arány a 3:1-es 2 DR. OROSZ SZILVIA - KONTRÓ JÓZSEF: Az olaszperje növénytermesztési vonatkozásai, Holstein Magazin, 17. évfolyam, 2. szám, 2009., és p 3 SCHMIDT JÁNOS (SZERK.) (1993): Takarmányozástan, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 26. p 12 12

13 arányban szerepeljen a bendőben, valamint % nyersrost kell, annak is a 75 % struktúr rost legyen. Ez szükséges alapvetően az optimális bendőélet szempontjából. Ezen kritériumok teljesítése mellett a maximális szárazanyag-felvétel biztosításával a lehető legtöbb energiához és fehérjéhez kell juttatni a tehenet, hogy az a legtöbb és ehhez mérten megfelelően magas beltartalmú tejet termelje. 7.2 A la Carte Silókukorica szilázs: az energiabomba Magas laktációs energiatartalom (NEl = 6,42 MJ/kg sz.a. 4 ), amely érték lehetővé tenné 2 kg FCM tej termelését is, ám MFN tartalma (MFN = 55 g/kg sz.a. 4 ) még 1 kg FCM tej termeléséhez szükséges tápanyaggal sem rendelkezik. Emiatt ez a takarmány fehérjekiegészítésre szorul, elsősorban vásárolt alapanyagból (extr. szójadara, extr. napraforgódara, stb.). Struktúrával nem rendelkezik, struktúrált rost kiegészítést igényel Lucerna: a fehérjeforrás A lucernát magas fehérjetartalma miatt (MFN = 135 g/kg sz.a. 1 lucerna szenázs jó), valamint magas karotinoid-tartalma miatt etetik (lucernaszénában mg/kg). Ezen karotinoidok között megtalálhatóak az A-provitaminok és a béta-karotinok, melyek fontos szerepet töltenek be a szaporodásbiológiai folyamatokban. Laktációs energiája jó (NEl = 5,93 MJ/kg sz.a. 4 ), magas nyersfehérje tartalma van, %. A betakarításkor azonban szára könnyen fásodik (a lignin tartalom megnövekszik benne), a táplálóanyagok nagy része a levelekben van, amik kaszálás és bálázás közben könnyen sérülnek, helytelen betakarításkor jelentős lehet a levélpergési veszteség Vásárolt fehérjehordozók: drágák, de hasznosak Extrahált szójadara, extrahált napraforgó, repcedara, ezeknek a használata igencsak megdrágítja a termelést, ezért amennyire csak lehet, úgy a szükséges fehérjét tömegtakarmányokkal kell takarmányban biztosítani és csak fennmaradó részt pótolni ezekkel a fehérjeforrásokkal. Egy takarmányadag árát a legjelentősebb mértékben a felhasznált fehérjehordozók mennyisége befolyásolja! Amennyiben szükséges a fehérje-kiegészítés, úgy 4 SCHMIDT JÁNOS VÁRHEGYI JÓZSEFNÉ VÁRHEGYI JÓZSEF TÚRINÉ CENKVÁRI ÉVA (2000): A kérődzők takarmányainak energia- és fehérjeértékelése, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p 13 13

14 az extrahált szójadara helyett, érdemes az extr. napraforgó és extr. repcedara mellett a kukorica feldolgozás melléktermékeit (DDGS, CGF) és az NPN-anyagokat is figyelembe venni, költségcsökkentés céljából Gabonafélék: hevesen feltörő keményítőforrás A gabonaféléket csoportosítani lehet bendőbeli lebontódásuk szempontjából, ami nagyon fontos a bendőmikrobák energiaellátásában, hiszen ez korlátozhatja a mikrobiális fehérjeszintézist. A gyorsan lebomló szénhidrátok energiát biztosítanak a bendőmikrobák számára, így javul a nitrogénhasznosulás a bendőben. Az 1. táblázatból jól kitűnik, hogy a búza és az árpa szénhidráttartalma sokkal gyorsabban bomlik le a bendőben, mint a kukoricáé. A TMR-rel felvehető oldható cukrok napi adagja egy tehénnél g 5.. táblázat Az egyes gabonafélék bendőbeli lebonthatósága (Tóthi, 2006) 5 Gyorsan lebomló keményítőhányad % Lassan lebomló keményítőhányad % Lassan lebomló keményítő bontási sebessége %/óra Átlagos keményítő lebonthatóság % Zab* Búza* Árpa** Cirok* Kukorica** * Nocek és Tamminga (1991), ** Philippeau és mtsai (1992), Cerneau és mtsai (1991), Herrera-Saldana és mtsai (1990), Tamminga (1989), Nocek és Tamminga (1991) in Tóthi és mtsai 2006 A gabonák etetése drága, előállításuk, tárolásuk, szárításuk jelentősen megnöveli a takarmányozás költségeit Strukturális rostot biztosító takarmányok: a bendőbarát Ezek közül elsősorban a szénát és a szalmát kell megemlíteni. Ezen takarmányok feladata a már fentebb említett nyáltermelés fokozása és a bendőpasszázs kiváltása. A széna erre a célra a legoptimálisabb, bár nagyüzemi körülmények között általában szerényebb mennyiségben áll rendelkezésre, ezért többnyire szalmával helyettesítik. Ez utóbbi azonban azért kerülendő, mert a szalma bendőbeli feltáródásához idő és energia szükséges. Tehát a drága energiát és fehérjét arra fordítja a bendő, hogy elbontsa a szerény beltartalmú szalmát, azaz a funcióját 5DR. OROSZ SZILVIA: Az olaszperje szilázs/szenázs szerepe a tejelő szarvasmarha takarmányozásában, Holstein Magazin, 16. évfolyam, 4. szám, 2008., p 14 14

15 bendőmotorikában teljesíti a szalma, ám összességében hasznos anyagokat von el a tejtermeléstől. A takarmányreceptúrában tehát arra kell törekednünk, hogy a strukturális rostot ne szalmával biztosítsuk a tehénnek, hanem magasabb beltartalmú takarmánykomponenssel. 7.3 Miről álmodik Riska? A szarvasmarha kérődző állat és eredendően legelésével veszi fel a számára szükséges táplálóanyagokat, melyek zömében szálas növények. Ez az evidens tény a fentebbiek fényében igazolja azt, hogy a tehén is tudja, hogy számára mire van szükség az optimális bendőműködéshez: nagy mennyiségű cellulóz a fűfélékből a kellő ecetsav-szinthez, a szálas növények pedig biztosítják a szükséges strukturális rosthányadot. A magas beltartalmú fűvek és pillangós növények pedig biztosítják a szükséges energia- és fehérje-ellátást. Ez alapján, olyan takarmányokat kell biztosítanunk, amelyek a szarvasmarhák eredendő táplálkozását leginkább leképezik, egész éven át tartó, monodiétás takarmányozási technológiába beilleszthetőek, jól gépesíthetőek, és rentábilisan termeszthetőek Édesfüvek (olaszperje, hibridperje): a piros hetes A konvencionális tejelő takarmányozás azért alakult ki, mert a hagyományos fűfajok alkotta gyepek nyersfehérje tartalma igen alacsony volt (8-13% nyersfehérje), szemben a lucerna % nyersfehérje tartalmával, valamint 4,1-5,5 MJ/kg sz.a. laktációs energiatartalma is jóval elmaradt a 6,43 MJ/kg sz.a. laktációs energiát szolgáltató silókukorica szilázsétól. Nem beszélve arról, hogy ezeknek a gyepeknek a hozama sem volt kielégítő őszén kerültek édesfüvek hazánkban először vetésre, akkor 350 ha-on, amely vetésterület 2008-ra ha-ra emelkedett már. Ezeknek a füveknek a jellemzője a magas nyersfehérje tartalom (17 % nyersfehérje, de potenciálisan képes 20 % felettire is), ami nagy laktációs energiával párosul (5,5 MJ/kg sz.a.), továbbá jelentős a cukortartalma (10 % szenázsban, ami ötszöröse a silókukorica szilázsénak vagy a lucernaszenázsénak), ami hozzájárul a bendőben lévő mikrobák fehérjeszintéziséhez, valamint a tartósítását is megkönnyíti az ezekből készült takarmányoknak. Ilyen beltartalom mellet az olaszperje szenázs bőségesen fedezi 1 liter 4,1%-os zsírtartalmú tej NEl és MFN szükségletét. 6 Ezen édesfű fajták közül vannak egy és több évesek is. Növénytermesztési technológiájuk megoldott, könnyen vetésszerkezetbe illeszthetőek, növényvédelmet nem, vagy csak minimális mértékben igényelnek, nagy termőképességűek (20-25 t/ha szenázsértékben). 6 DR. OROSZ SZILVIA - KONTRÓ JÓZSEF: Az olaszperje növénytermesztési vonatkozásai, Holstein Magazin, 17. évfolyam, 2. szám, 2009., és p 15 15

16 Mindemellett nyersrost tartalma % sz.a., ebből % NDF és % ADF, tehát strukturális szerkezete is optimális. Ezenfelül karotintartalma mg/kg, ami igen magas. Levélpergés nincs, vagy elhanyagolható, egyedül a betakarítás időpontja lényeges, mivel kalászhányáskor és azt követően rohamosan csökken az energia- és fehérjetartalma, valamint nő a növényben a lignintartalom. Az édesfüvekből készült szenázsok, szilázsok önmagukban is etethetőek, kizárólagos tömegtakarmányként, de 6-8 kg szenázs/nap/tehén adagban is jelentősen kifejti pozitív hatásait Őszi és tavaszi keveréktakarmányok: ami mindenre jó Az őszi és tavaszi keveréktakarmányok mindig két alapvető komponensből állnak: egy gabona komponens (ősziek: őszi búza, őszi árpa, rozs, őszi zab, tritikálé, tavaszi: általában zab) és egy egyéb, elsősorban pillangós komponens (őszi pillangósok: pannon bükköny, szöszös bükköny, bíborhere, őszi takarmányborsó; tavaszi pillangósok: tavaszi bükköny, tavaszi borsó, vagy nem pillangós: káposztarepce, takarmányrepce). Ezeknek a betakarítását többnyire a pillangós növény virágzására kell időzíteni. Ilyenkor a legmagasabb a keveréktakarmány laktációs energia- és fehérjetartalma. A gabonanövények miatt ezeknek a takarmányoknak igen magas a strukturális rost tartalmuk, így kedvező hatásuk van a bendőműködés szempontjából Kukorica-cirok vegyes vetésű szilázs 7 : olcsón, finomat, sokat Ennek a növénykultúrának ott lehet jelentősége, ahol a rendelkezésre álló termőterület nagysága szerény, ezért egységnyi területről nagy mennyiségben kell tömegtakarmányt előállítani, és a kukorica szilázshoz nincsenek meg a legoptimálisabb termőhelyi feltételek. A cirok potenciálisan jóval nagyobb termésre képes (70-80 t/ha), mint a legjobb silókukorica hibridek (40-50 t/ha), emellett aszálytűrése sokkal jobb, így nagyobb a termésbiztonsága is, mint a silókukoricának. Magasabb a cukortartalma, ezért jobban silózható, tovább zöld marad, szára kevesebb lignint tartalmaz. Emészthetősége jobb, energia:fehérje aránya kedvezőbb, mint a kukorica szilázsé. Azonban valamivel szerényebb NEl értékkel kell megelégedni, mint a silókukorica szilázs esetében. Nagy termésmennyisége miatt azonban gazdaságosan lehet értékes tömegtakarmányt termelni, még zordabb termőhelyi viszonyok között is. 7 DR. OROSZ SZILVIA- MÉZES MIKLÓS.- ZERÉNYI E.- BELLUS ZOLTÁN.- KELEMEN ZSOLT.- MEDVE B.- KAPÁS SÁNDOR: A kukorica és a cirok együttes termesztése, silózása és a keverékszilázsok értékelése, Takarmányozás, 6. évfolyam, 1. szám, 2003., 5-10.p 16 16

17 7.3.4 Legelőfüvek, szudánifű, legeltetve betakarított növények: a delicatesse A legelés a lételeme a szarvasmarhának, így a tartástechnológiát amennyiben lehetőség van rá úgy kell kialakítani, hogy biztosítani lehessen számára a legelést, ami elsősorban a mozgás által az általános fitnesz javulását, a lábvégek kíméletét, az izomzat erősödése révén az ellések lefolyásának könnyebbedését, a napfény hatására a bőrben a D-vitamin termelődésének fokozását, és az ivarzások karakteresebbé válását fogja meghozni teheneink számára. Összességében a legelésnek nagyon sok pozitív hatása van a tehén számára, mind amellett, hogy a legköltségkímélőbb takarmányozási mód. Ennek a célnak tökéletesen megfelelnek az állandó gyepek (áprilistól június végéig), majd a rendszerint bekövetkező nyári aszályos időben kiváló erre a célra a szudáni fű, melyet júliustól-szeptemberig hasznosíthatunk, majd visszatérve a gyepek sarjújára még késő őszig legeltethetünk. Ezek mellett vethetünk legelési célra keveréktakarmányokat, tarlóba vetve másodvetésű növényeket (réparepce, takarmányrepce, takarmánykáposzta, stb.) A jelenkori termelési színvonal mellett azonban csak legeltetésre nem lehet alapozni, de kiegészítő jelleggel, egészségügyi és takarmányozási költségcsökkentő célból ideális, ott ahol megvalósítható, ott kötelező jellegű eleme kell, hogy legyen a tejelő szarvasmarha-tartásnak Gabonafélék: keményítőnek az ára ne legyen kemény A gabonafélék használatát a takarmányozásban lehetőség szerint a minimumra kell csökkenteni, mivel igen drága komponensei a receptúrának. Ezekből is törekedni kell az olcsóbban megtermelhetőekre, így jelentős szerepet kell, hogy kapjanak a betegségekre kevésbé fogékony fajok, melyek emiatt olcsóbban termelhetőek és nagy mennyiségű szalmát (alomnak) adnak: tritikálé, rozs. Ezen túlmenően még nagyobb a szerepe az energia kiegészítésül szolgáló CCM-nek, amely jóval olcsóbban előállítható, mint a szemes kukorica, mivel kisebb szállítási költség terheli, nem kell szárítani, hamarabb betakarítható, (28-35 % nedvességtartalomnál) ezért jobb elővetemény értéket ad, jobb energia:fehérje arányt biztosít, könnyebben emészthető, kevésbé acidogén hatású, a termést a beledarált cső rész miatt %-kal megnöveli. Valamint a kukorica ligninben gazdag szárrészét visszajuttatjuk a talajba és nem terheljük vele a bendőt, nem foglalunk el vele helyet ott fölöslegesen Fehérjehordozók: keresd az olcsóbbat Amennyiben fehérje-kiegészítésre szorul mégis a takarmányadag, úgy lehetőség szerint a fajlagosan legolcsóbban beszerezhető fehérjeforrást kell választani, ezek pedig lehetnek olajipari melléktermékek (pl. napraforgó-pogácsa, extrahált napraforgó, repcepogácsa, 17 17

18 extrahált repce) vagy szeszipari melléktermékek, mint a DDGS illetve a CGF, mely a kukoricából gyártott szesz melléktermékei és magas fehérjetartalommal rendelkeznek Pufferek, élesztők, stb: a szükségtelen rosszak Megfelelő takarmányok miatti optimális bendőműködés esetén, további magyarázat nélkül, nincs szükség rájuk

19 8 Olcsóbb-e a drágább? 8.1 Melyik menüt kéri? Tekintsünk el az egyik igen fontos tényezőtől, ami a harmonikus bendőtáplálás következménye, az állat egészsége, szervezetének a kisebb mértékű terhelése. Ezt a szempontot majd a két takarmányozási szemlélet mérlegelése után dobjuk a megfelelő oldalra. Két takarmányadagot fogunk összehasonlítani költség szempontjából. A Sano takarmányozási cég által meghatározott két receptúrát vesszük alapul. Egy 650 kg-os holstein-fríz tehén, 25 liter (3,6% tejzsír, 3,2% tejfehérje) tejtermeléséhez az alábbi takarmányokra van szüksége:. táblázat: Két eltérő tömegtakarmányon alapuló Sano receptúra 1. receptúra: csak fűszilázs 2. receptúra: csak kukoricaszilázs Takarmányösszetevő a TMR-ben kg Takarmányösszetevő a TMR-ben k g Fűszilázs (35 % sz.a.) 41 Kukoricaszilázs (35 % sz.a.) 38 Szalma 0 Szalma 2 Gabonafélék 5 Gabonafélék 0 Szójadara, repcedara 0,8 Szójadara, repcedara 5 0, Premix 0,25 Premix 25 A fenti takarmány-összetevőket az alábbi áron számolom a receptúrában:. táblázat: Egyes takarmányösszetevők ára Fűszilázs (35% sz.a.) 14 Ft/kg Kukoricaszilázs (35% sz.a.) 11 Ft/kg Szalma 3 Ft/kg Gabonafélék 65 Ft/kg Szójadara, repcedara 150 Ft/kg Premix 320 Ft/kg Ennek megfelelően a két receptúra szerinti adag költsége (Ft/nap/tehén):. táblázat: 1. receptúra, mely csak fűszilázson alapul Mennyiség Ár Összeg Takarmányféleség (kg) (Ft/kg) (Ft) Fűszilázs (35% sz.a.) Szalma Gabonafélék Szójadara, repcedara 0, Premix 0, Összesen Takarmányok ára saját forrás (2012) 19 19

20 . táblázat: 2. receptúra, mely csak kukoricaszilázson alapul Takarmányféleség Mennyiség (kg) Ár (Ft/kg) Összeg (Ft) Kukoricaszilázs (35% sz.a.) Szalma Gabonafélék Szójadara, repcedara Premix 0, Összesen 1254 Fenti adatokból egyértelműen kiderül, hogy a csak fűszilázson alapuló receptúra napi adagja 155 Ft-tal olcsóbb, mint a másik receptúra adagja, ami azt jelenti, hogy a 25 literes tejtermelésű tehénnél 6,2 Ft/liter megtakarítást jelent, ami kb. 7-8 %-a az extra minőségű nyers tej felvásárlási árának! Ez az összeg pedig egy nagyobb telep esetében jelentős megtakarítást jelenthet. Hozzátéve, a fent említett állategészségügyi pozitív hatásokat még nem is vettük figyelembe! A fenti adatok igazolják a korábbi állításomat, mely szerint a takarmányadag legmeghatározóbb költségeleme a vásárolt fehérje-kiegészítés mennyisége. 8.2 A mérleg nyelve Az előző számítások kellőképpen igazolják, hogy a vásárolt fehérje-kiegészítők mennyisége határozza meg egy takarmányadag árát, így arra kell törekedni, hogy a termeléshez szükséges fehérjét minél nagyobb részben a tömegtakarmány által lehessen kielégíteni. Ehhez pedig magas beltartalmú (fehérje és energia) szálastakarmányokra van szükség. Ezen gazdasági számítások jelentősége kiemelkedően fontos napjainkban, hiszen június hónapjában ismét elérte a nyers tej a 75 Ft/liter körüli felvásárlási árat, így akár önköltségi ár alá kerülhet a tej felvásárlási ára (kb. 87 Ft/liter bővített önköltségi ár van a nagyobb telepeknél). Erre egyetlen egy válasz létezhet, az pedig: az önköltségi ár csökkentése. Ezt többféle módon lehet elérni, így lehet a tartás- és fejéstechnika korszerűsítésével munkaerőszükséglet csökkentésével járó bérköltségcsökkentés, vagy egyes további költségelemek racionalizálásával járó költségcsökkentés. Mindemellett a legjelentősebb tétel a takarmányozás és növénytermesztés költségei! A fűszenázs egyszerre olcsó energia és fehérje forrás is. A takarmányok legdrágább komponensei, melyek a koncentrált energiát és fehérjét szolgáltatják, ezek az abrakok (gabonák, szója, repcedara, stb). Ezeknek a mennyisége a receptúrákban döntően befolyásolja egy takarmányadag napi árát, így visszaszorításuk csakis jó minőségű, fehérjét és energiát nagymennyiségben tartalmazó tömegtakarmánnyal lehet. Ezen belül is a fehérjehordozók 20 20

21 fajlagos ára (szója:kukorica) a döntően energiahordozókkal szemben több, mint kettő és félszeres. Így egyértelműnek látszik, hogy a receptúrák választásánál elsődleges szempont, hogy a tömegtakarmány nagy mennyiségű fehérjét tartalmazzon, ezzel szinte elégítse is ki az állat termeléshez szükséges fehérjeigényét, utána energiatartalma is magas legyen, hogy minél kevesebb gabonát kelljen az adagba tenni, hogy az energiamérlegét kielégítse az állatnak. A harmadik szempont, hogy a tömegtakarmány előállítása minél kisebb önköltségű legyen, tehát a legkevesebb befektetéssel lehessen termelni, akár szélsőséges termőhelyi viszonyok között, kis beruházási igényű gépparkkal (amortizáció, lekötött tőke), lehetőleg több éven keresztül egy adott területen, megspórolva ezzel az évenkénti talajmunkát, ami jelentős anyagi megtakarítás, géphasználat csökkentése, lekötött anyagiak csökkentése révén. A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy a fenti kívánalmaknak leginkább a fűszenázs termelése felel meg. Összehasonlítás kedvéért: Takarmány megnevezése 9 NEl (MJ/1000 g sza.) MFE (g/1000g sza.) MFN Kukoricaszilázs viaszérésben (35 % sz.a.) 6, Fűszenázs jó (40 % sz.a) 5, Takarmány megnevezése Nyers fehérje (g/1000g) Emészthetősége E.feh. Kukoricaszilázs viaszérésben (35 % sz.a.) ,6 Fűszenázs jó (40 % sz.a) ,06 Azaz az emészthető fehérjetartalma a fűszenázsnak 180 %-a a kukoricaszilázsének. Összehasonlítva a NEl értékek arányával ez 84,7 %-a a fűszenázsnak a kukoricaszilázséhoz képest. Ellenben, ha azt állítjuk, hogy a fehérje 2,5-ször olyan fontos áralakító tényező, mint az energia (szója:kukorica ; 175 Ft/kg : 70 Ft/kg = 2,5), fentiekből kitűnik, hogy a fűszenázsok kerekítve 1,5-2 szer annyi fehérjét és csak 0,8-nyi energiát tartalmaznak a kukoricaszilázsokhoz képest. Ebből következik, hogy a fűszenázsokhoz szükséges energiahiányt gabonákkal olcsóbban lehet teljesíteni, mint a kukoricaszilázsokhoz szükséges fehérjehiányt fehérjehordozókkal. Az évelő fűszenázsok olcsóbban termelhetőek, mint a kukorica szilázsok. Ez elsősorban abból következik, hogy a füvek évelő kultúrák, így a termeléshez szükséges energiafelhasználás 9 SCHMIDT JÁNOS VÁRHEGYI JÓZSEFNÉ VÁRHEGYI JÓZSEF TÚRINÉ CENKVÁRI ÉVA (2000): A kérődzők takarmányainak energia- és fehérjeértékelése, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p 21 21

22 jóval alacsonyabb, mint az egyéves silókukoricák. A fűszenázs termelése esetén a termelési költség csupán az összes költség 43 %-a, míg ugyanez a silókukorica-termelésnél 67 %-ra rúg 10. Figyelembe véve, hogy ha a fűtermés nagyságát 6 tonna szárazanyag/év-nek veszem, ami átlagos termesztési színvonal mellett teljesíthető, addig ugyanilyen színvonalú termelésnél a kukoricaszilázs termését 15 tonna szárazanyag/év-nek kell venni (42 t/ha zöldhozam, 35 % sz.a. tartalom). Számításaim szerint a két receptúra akkor egyenlítené ki magát, ha az egy hektárról megtermelhető kukoricaszilázs 32 t szárazanyag/év lenne, ami 91,4 t/ha zöldhozamnak felel meg 35 % sz.a. tartalom mellett, aminek a realitása üzemi szinten nem releváns. 10 Saját forrás (2012) 22 22

23 9 Biztonság a bizonytalanságban Az előző fejezetben a takarmányozás és vele összefüggésben lévő állategészségügyi kiadások lehetséges csökkentését vizsgáltam. A következő fejezetekben pedig azt vizsgálom, hogy milyen lehetőségek vannak a további önköltségcsökkentésre. 9.1 Boci, boci tarka Előzőekben megállapított takarmányozási javaslatok minden tejelő szarvasmarhafajtára megállják a helyüket. De tételezzük fel, hogy más szempontok is vezérelnek minket, mint egyedül a tej bekerülési és bevételi kérdései. Egy komplett szarvasmarhatelep összes eredményességét akarjuk értékelni, amibe beletartozik a hímivarú utódok hízlalása, a tenyészüsző értékesítése, a selejttehén értékesítése, valamint a tartás- és a takarmányozástechnológia kérdései is. Továbbá alapvető célként tűzzük ki a low input high output elvet. Ezen gondolatok mentén határozzuk meg a kiválasztandó fajta értékmérőit: - nagy testű - extenzívebb körülményeket is jól tűr - kondíciótartó - jó húsformájú - hímivarú utódainak húsformái valamint súlygyarapodása kiváló - vágóértéke a selejt tehénnek magas - jó legelő készségű - jó lábszerkezetű - a termelt tej magas beltartalmú - kisebb tejtermelési potenciállal rendelkezik, így alacsonyabb fehérje és energia ellátottságú takarmány mellett is tejtermelésével kihozza magából a maximumot. - hasznos élettartama magas A fentiek alapján körvonalazódik, hogy a fenti felsorolásnak leginkább a kettőshasznú fajták felelnek meg. Ilyen fajták: borzderes, feketetarka lapály, vöröstarka lapály, kosztromai, hegyi (magyar) tarka

24 Mivel Magyarországon a fentebb felsorolt fajták közül a magyartarka fajta képez egyedül jelentős méretű állományt, valamint ez a fajta őshonos hazánkban, ennek a fajtának a segítségével mutatom be a további önköltségcsökkentési lehetőségeket. Mindemellett néhány technológiai változtatást, termelési alternatívát holstein-fríz állományon is végre lehet hajtani, és jelentős sikereket lehet így elérni az önköltség csökkentésében. A felsorolt javaslatok értékelésénél nagyon fontos, hogy néhány megoldás csak egy bizonyos adottság esetén érhető el. Mivel minden telep más és más adottsággal rendelkezik, így lehet, hogy bizonyos körülmények, feltételek nem adottak, így azokat nem lehet alkalmazni a termelés során. Javaslataim ideálisnak vélt körülmények, adottságok és állomány esetére vonatkoznak. A technológia, melyet most bemutatok, családi gazdaságok számára nyújthat alternatívát, elsősorban állattartásra alkalmas természeti adottságú területeken. Ennek megfelelően a számításokat és technológiai javaslatokat 50 tehénre és szaporulatára végeztem, valamint növénytermesztés és legeltetés számára csak szűkösen rendelkezésre álló földmennyiséggel, azaz a minimálisan szükséges földmennyiséggel számoltam. 9.2 Látott fehéret, feketét, tarkát. Meg ne fogd a tehén farkát! A magyartarka fajta kialakítása a XIX. sz. második felére tehető, amikor az addigi magyar szürke állományt, az igaerő fokozatos visszaszorulása és a növekvő hús- és tejigények kielégítése végett, fajta-átalakítás céljából szimentáli, valamint egyéb európai kettőshasznosítású marhafajtákkal kezdtek keresztezni. Ez a fajta-átalakítás megközelítően az es évekre fejeződött be. Ellenben ekkor még a kialakult új fajtát nagy mértékű heterogenitás jellemezte szinte az összes termelési mutatóban. Elsősorban a gépi fejhetőségre való alkalmassága hagyott maga után kívánni valót. Technológiai tűrőképessége illetve etológiai sajátosságai ekkor még jelentős mértékben mutatták a magyar szürke ősi tulajdonságait. Ám ennek a fajtának hihetetlen mértékű fejlődéséről tesznek tanúbizonyságot az alábbi számadatok, melyekben az 1985-ben íródott Dr. Guba Sándor: A szarvasmarha tenyésztése c. könyvének és a Magyartarka Tenyésztők Egyesületének márciusi regionális közgyűlésére összeállított statisztikai adatait hasonlítom össze, melyben a fajta évi termelését elemezték

25 Az elmúlt 23 év tenyésztési munkájának eredményei a következőek: Termelési mutató Tejtermelés kg 5412 kg (legjobb tenyészet: 6641 kg) Tejzsír kb. 4 % 3,86 % (legjobb tenyészet: 3,84%) Üsző tenyésztésbe vétele hónap 19,2 hónap (legjobb tenyészet: 19 hónap) Tehenek élőtömege kg kg Fenti adatokból jól látszódik, hogy a tenyésztés során a fajta meg tudta tartani kettőshasznosításból származó előnyeit, így a tehenek mérete, a tej beltartalma megmaradt, míg a tejtermelés volumene jelentősen megnövekedett. A fajta tenyésztési irányáról talán legtömörebben a Regionális Közgyűlési bemutató anyagában található mottó foglalja össze: Tenyészcél: a fitneszé a jövő! Nekünk nem egy új tejtermelő fajtát kell kitenyésztenünk, hanem egy koncentrált tejtermelésű (magas tejfehérje tartalom!), kimagasló reprodukcióval, hosszú hasznos élettartalommal bíró, biológiailag stabil fajtát, ami a fentieken túlmenően, kimagasló hústermelő képességgel rendelkezik. Erre a célra napjainkban leginkábba a hegyitarka (szimentáli) a legalkalmasabb! 12 A fajta legújabb tenyésztési adatait alapul véve tűzzük ki célul a TOP 10 tenyészet átlagát és ezen értékek szolgáljanak továbbiakban számunkra elérendő célokként valamint számításaink alapjául. Termelt tej mennyisége: 6173 kg Zsír kg: 235,8 kg Zsír %: 3,82 % Fehérje kg: 208,7 kg Fehérje %: 3,38 % Tehén testtömege átlagosan: 650 kg 11 DR. GUBA SÁNDOR (SZERK.) (1985): A szarvasmarha tenyésztése, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, p 12 Magyartarka Tenyésztők Egyesülete, Regionális Közgyűlések bemutató anyag, március 2-12.,

26 10 Hány villával kapjon a Szegfű? 10.1 Ha teli a jászol minden jóval, teli is lesz a sajtár azonnal Fenti, a fajta jelenlegi termelési adatai alapján, takarmányozási táblázatok segítségével, meghatározható, hogy mennyi és milyen beltartalmú takarmányra van szüksége a termeléshez. Ennek alapján a takarmánynak az alábbi paramétereket kell teljesítenie 13 : Létfenntartó energia 650 kg élősúlynál: istállózva 45,2 MJ, közepes legelőn 54,2 MJ, emellett MF 439 g, Ca 28 g, P 21 g 1 kg tej termelésének szükséglete (zsír % 3,8 %, fehérje 3,4 %) NEl: 3,13 MJ/l, MF 52 g/l, Ca 2,8 g/l, P 1,7 g/l Szárazanyag felvétele 20 kg tejtermelés esetén 17,2 kg Összességében a takarmányadagnak a következőnek kell lennie egy 650 kg élősúlyú laktáló tehén 20 kg-os 3,8 % zsír és 3,4 % fehérje tartalmú termeléséhez: NEm = 54,2 MJ NEl = 62,6 MJ MF = 1479 g Ca = 84 g P = 55 g A fenti takarmányreceptúrát kell minél olcsóbban előállítanunk. Ehhez olyan növényeket válogatunk, amelyek olcsón előállíthatóak, könnyen beilleszthetőek a vetésforgóban, vagy évelőek, jó elővetemény-értékűek, könnyen betakaríthatóak, nagy szárazanyaghozamot biztosítanak, nagy az energia és fehérje tartalmuk. Elsősorban cellulóz formában tartalmaz szénhidrátokat és nem keményítő formájában. 13 SCHMIDT JÁNOS VÁRHEGYI JÓZSEFNÉ VÁRHEGYI JÓZSEF TÚRINÉ CENKVÁRI ÉVA (2000): A kérődzők takarmányainak energia- és fehérjeértékelése, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 119;122. p 26 26

27 Fenti kívánalmaknak megfelelően az alábbi takarmánynövény csoportok jöhetnek számításba, amelyek részt vehetnek a receptúrában: - évelők: fűkeverékek, pillangós fűkeverék, pillangós növények, évelő rozs - egynyáriak: takarmánykeverékek (őszi és tavaszi keverékek), szudánifű, cirok, olasz perje, silókukorica, csalamádék - abrakfélék: tritikálé, búza, árpa, kukorica, zab - egyéb komponensek: szalma, legelőfű, kukoricaszár, réti széna, premix, só A fenti csoportokat elemezve az alábbi tulajdonságok állapíthatók meg: - Évelők: nagy szárazanyagtömeg termelhető meg, rendkívül olcsón, hiszen az első év telepítési költségei eloszlanak a kultúra teljes időtartamára (általában 5 év), így a 2. évtől gyakorlatilag csak a betakarítás költségei jelentkeznek, csökken emiatt a növénytermesztési csúcsidőszakok leterheltsége (talajművelés). A fűfélék magas energiatartalmúak, ám önmagukban nem tartalmaznak kellő mennyiségű fehérjét. Szénhidráttartalmuk magas, optimális az erjesztett takarmány készítéséhez. A pillangós növények (elsősorban lucerna) nagy mennyiségben tartalmaznak fehérjét, viszont energiatartalmuk jóval szerényebb és szénhidráttartalmuk is alacsony, így csak fonnyasztás után erjeszthetőek. Ezen felül gyorsan fásodik a száruk, így a lignin beépülése a növényi szervezetbe csökkenti a rostok emészthetőségét a szarvasmarha számára. Ellenben a fűfélék és pillangósok optimális arányú elegyítése esetén a két komponens jó tulajdonságai erősítik egymást, az alkotók gyengeségeit pedig tompítják erősségeik. Így egy jó fű és pillangós keverék magas energia és fehérjetartalmú, nem vénül gyorsan, magas emészthető cellulóz tartalmú, könnyen erjeszthető a magas szénhidráttartalom miatt. Ebből adódóan az évelők csoportjából a pillangós fűkeverékeket kell kiemelni és megkülönböztetett figyelemben részesíteni a receptúra összeállításánál. - Egynyáriak: ennél a csoportnál hátrányosan jelentkezik, hogy az adott kultúra csak az adott évben terem, így a talajművelés és vetőmag, növényvédőszer költségei minden évben jelentkeznek. A takarmánykeverékekre, melyek mindig egy pázsitfű és egy pillangós keverékéből állnak, szintén a fenti megállapítások igazak, tehát magas energia és fehérje tartalmúak, könnyen emészthetőek a cellulóztartalmuk miatt, jól tartósíthatóak erjesztéssel. Ezzel szemben a silókukoricának és silóciroknak, bár nagyon magas energiatartalmúak, igen alacsony a fehérjetartalma. A legolcsóbb energiaforrások, de melléjük mindenképpen fehérje kiegészítést kell adnunk. Hátrányuk még ezen felül, hogy rostjaik között megtalálható a lignin ami emészthetetlen a szarvasmarha számára, így nem hasznosul a szervezetükben. Szénhidrátforrásuk pedig többnyire a keményítő, ami a szarvasmarha számára nem kedvező, 27 27

28 sokkal kedvezőtlenebb élettani hatásai vannak, mint a cellulóznak. Az olaszperje szerepelhet még a receptúrában, kiemelkedő energiatartalommal és jó fehérje ellátottsággal, hatalmas terméspotenciáljával jelentős figyelmet kell szentelnünk ennek a növényfajnak. A csoportban található még a csalamádé és a szudánifű, melyek beltartalmi értékeik sem fehérje, sem energia szempontjából nem kiemelkedőek, ezért fő takarmánykomponensként nem javasolhatóak, viszont azért fontosak számunkra, mert zöldtakarmányt biztosíthatnak arra az időszakra, mikor a hazai viszonyok között felsült már a gyep, üres a tarló, nincs semmi zöld a határban. Ekkor kiváló legelők vagy zöldtakarmányforrások lehetnek. Összességében tehát megállapítható, hogy egynyári növények közül elsősorban a takarmánykeverékeket kell szem előtt tartani magas beltartalmuk és könnyű emészthetőségük miatt. Emellett a szudánifűre és a csalamádékra, mint zöldtakarmány illetve legelő számíthatunk. - Abrakfélék: a fent felsorolt gabonafélék közül a búza kivételével mindegyik relatív olcsón megtermelhető. Magas energiatartalmukat a receptúra energiatartalmának beállításánál kell figyelembe venni. Áruk fajlagosan magas, emésztési szempontból kedvezőtlenek, mert sok keményítőt tartalmaznak. Alapvetően ez a csoport a receptúra legdrágább része, ezért a minimumra kell szorítani a felhasználásukat. Elsősorban a magas termelési csoportnál, valamint az előkészítő csoportnál és a borjú és hízó növendékek takarmányozásában lehet szerepük. Ideálisnak vélt abrakféle a CCM, amiben a szárított szemes kukoricánál jobb a fehérje/energia arány, valamint olcsóbban előállítható (szárítás, szállítás teljesen vagy részben elmarad), %-kal több a hasznosítható termék (csutka aránya), valamint az így betakarított termény után visszamaradó szármaradványokat fel lehet használni növendék állatok, vagy apasztott tehenek takarmányozására. Fontos az energia koncentrált pótlása az ellés után, elsősorban a fogadó csoportnál, ahol az ellést követő negatív energia-mérleget kell ellensúlyozni minél koncentráltabb energia forrással, hiszen ekkor még a szárazanyag-felvétele a teheneknél nem éri el a normális értéket. Az energia-mérleg mielőbbi helyreállítása a kulcs a két ellés közötti idő normális értéken tartásának, úgymond a szerviz-periódus csökkentésének! Ezzel összhangban kell az apasztós és előkészítős csoportok takarmányozását is kialakítani, hogy az ellésbe a megfelelő 3-3,5 kondícióponttal menjen a tehén. Az apasztással kezdődik meg a következő laktáció! - Egyéb komponensek: a szalma, mint alomanyag, valamint a receptúra strukturális rost beállításánál, a megfelelő bendőpasszázs kialakításánál kaphat szerepet. Mivel magas rosttartalmú komponensekből (pillangós fűkeverék, takarmánykeverékek) szeretnénk a receptúrát összeállítani, így a rosttartalom emelése nem lehet cél, így vélhetően nem lesz szerepe. Ellenben a növendék állatok takarmányozásánál még szerepet kaphat