A 2012/11. SZÁM TARTALMA. Szenci O., Bajcsy Á. Cs., Horváth A., Szelényi Z., Vincze B., életképességének megállapítása. Irodalmi összefoglaló / 643

Átírás

1 A 2012/11. SZÁM TARTALMA SZARVASMARHA Szenci O., Bajcsy Á. Cs., Horváth A., Szelényi Z., Vincze B., Baumgartner, W.: A születendő borjúmagzat és az újszülött borjú életképességének megállapítása. Irodalmi összefoglaló / 643 Kovács L., Nagy K., Kultus, K., Szenci O., Tőzsér J.: Tejelő tehenek szívritmusa és szívritmus-változékonysága a fejés körüli időszakban / 653 SERTÉS Makay L.: Egy régi endokrinológiai talány megfejtése. Egy elmélet felemelkedése és hanyatlása / 663 ÁLLATORVOS-TÖRTÉNELEM Mészáros J.: 100 éves a magyar állatgyógyászati oltóanyaggyártás / 669 PRAXISMENEDZSMENT Papp K. J., Fodor K., Beregi A., Bíró O.: Állattartói elvárások a kisállatpraxisban / 679 TÁPLÁLKOZÁS-ÉLETTAN

2 Somogyi V., Győrffy A., Bartha T.: Az ösztrogén és a pajzsmirigyhormonok szerepe a táplálékfölvétel szabályozásában. Irodalmi összefoglaló / 687 AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK Az Állatorvos-tudományi Kutatások 2011-ben, az akadémiai beszámolók tükrében. 3. rész / 694 KÖNYVISMERTETÉS Békési L. Sz.: Méhbetegségek (Rusvai M.) / 662 Szenci O. Bajcsy Á. Cs. Horváth A. Szelényi Z. Vincze B. W. Baumgartner: A SZÜLETENDŐ BORJÚMAGZAT ÉS AZ ÚJSZÜLÖTT BORJÚ ÉLETKÉPESSÉGÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ Napjaink állatorvosi gyakorlatában a figyelem elsősorban a születéskori asphyxia megelőzésére irányul. A légutak megtisztítására számos eszköz áll rendelkezésünkre, azonban a további fenntartó kezelések lehetősége és a mesterséges lélegeztetés széles körben még nem elérhetőek. A tenyésztés egyik fontos célja az ellési segítségnyújtás szükségességének csökkentése, mert az ellési segítségnyújtás a savbázis egyensúly eltolódásához és acidosis kialakulásához vezethet. A nehézellések esetén a segélynyújtás módját és idejét, a

3 gazdaságossági szempontok figyelembevétele mellett, úgy kell meghatározni, hogy minél kisebb legyen a sav-bázis egyensúly eltolódásának a mértéke. A húzatás megkezdése előtt a lágy szülőút méretét mindenkor figyelembe kell venni. Ha feltágulása nem elégséges, akkor nem sebészi vagy sebészeti úton (episiotomia lateralis) kell tovább tágítani. Magzatvízpótló alkalmazásával a húzatás időtartama 2 3 percnél ne legyen hosszabb és el kell kerülni a bordák és/vagy a csigolyák törését. Várható hosszabb idejű húzatás esetén császármetszést célszerű végezni a borjúmagzat elvesztése és/vagy a szülőút sérülése megelőzésére. Állatkórházi körülmények között végzett klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a mindenkori választott ellési segítségnyújtás előtt figyelembe kellene venni a sav-bázis egyensúly mértékét is. Súlyos fokú asphyxia esetében alkalmazott átfogó kezelés csökkenti a születés utáni veszteségeket. A szükséges kezeléseken túl, az asphyxiás borjak esetén különös figyelemmel kell lenni a megfelelő mennyiségű kolosztrum felvételére az elégséges immunglobulinellátottság érdekében, mivel a késedelmes felszívódás vagy annak hiánya az enteralis megbetegedésekkel szembeni érzékenység fokozódásával jár. Hasmenés és tüdőgyulladás esetén korai diagnózis és azonnali, megfelelő kezelés szükséges annak céljából, hogy a borjak megbetegedési és elhullási aránya csökkenjen. Kovács L. Nagy K. K. Kultus Szenci O. Tőzsér J.: TEJELŐ TEHENEK SZÍVRITMUS A ÉS SZÍVRITMUS- VÁLTOZÉKONYSÁGA A FEJÉS KÖRÜLI IDŐSZAKBAN

4 A fejés körüli stressz nem csak az állat jóllétét befolyásolja, hanem negatív hatással lehet a leadott és visszatartott tej mennyiségére, ami nemcsak gazdasági kárt, hanem egészségügyi veszélyt is jelenthet. A szerzők munkájuk során a fejés körüli időszakban fellépő stresszállapotot vizsgálták tejelő teheneknél. A hagyományos, halszálkás elrendezésű fejési rendszerben termelő tehenek (n=9) szívritmusában (heart rate HR) és szívritmus-változékonyságában (heart rate variability HRV) jelentkező változásokat értékelték a kora délutáni nyugalmi állapothoz képest az esti fejés különböző szakaszai során: 1. a fejés előtt közvetlenül, a fejőállásban való várakozás alatt; 2. fejés közben; 3. a fejőházban a fejőállásból való kiengedés után. A HR a kora délutáni nyugalmi időszakhoz képest az esti fejés minden szakaszában nagyobb értékű volt, azonban az esti fejés különböző szakaszai között nem volt szignifikáns különbség. A kora délután és az este mért különbséget a HR napi ingadozásának lehet tulajdonítani. A fejés során mért HRV nem különbözött szignifikánsan a nyugalmi értékhez képest, azonban szignifikánsan kisebb értéket vett fel az esti fejés utáni fejőházban való várakozás alatt. Ez arra enged következtetni, hogy az esti fejés önmagában nem okozott kellemetlen érzést az állatoknak. A szerzők vizsgálatukban a legnagyobb mértékű stresszt fejés után állapították meg, amikor az állatok a fejőházból való távozásukat várták. A szerzők további vizsgálataikban egyes betegségek (pl. szubklinikai ketosis), ill. a hőstressz szívműködésre, valamint a fejés körüli stressztűrőképességre gyakorolt hatásait

5 elemzik. E kutatások eredményei segíthetik a mostani eredmények értelmezését, továbbá lehetővé tehetik a krónikus és akut stressz hatásainak elkülönítését és csökkentését. Makay L.: EGY RÉGI ENDOKRINOLÓGIAI TALÁNY MEGFEJTÉSE. EGY ELMÉLET FELEMELKEDÉSE ÉS HANYATLÁSA A szaporodásendokrinológiai rendszer érzékenysége és kifinomult alkalmazkodóképessége már rég lehetővé tette nőivarú sertéseknél a hormonális ivartalanítás egy módszerének a kidolgozását nagyadagú ösztrogén (dietilstilbösztrol) egyszeri parenteralis alkalmazásával. A beavatkozás sikerét akkor a hormon által kiváltott negatív feedback reakció következményének tulajdonították. Ez az elmélet azonban nem tudott magyarázatot adni arra, hogy az állatoknak több mint 20%-a miért nem reagált a kezelésre megfelelően? Ezért az itt ismertetett vizsgálatok célja a vonatkozó szaporodásendokrinológiai folyamatok tisztázása volt. Jóllehet az ivartalanításnak ez a módja már nem használatos és a vizsgálatok is régen történtek, a következőkben leírt tanulmányok eredményei egy különleges, korábban nem ismert szaporodásendokrinológiai jelenséget tárnak fel. Ennek megfelelően, a nagyadagú (0,5 mg/kg) ösztrogén (dietilstilbösztrol) parenteralis bejuttatására, a sertés szaporodásendokrinológiai rendszere vagylagosan, kétféle, ellentétes jellegű endokrin reakcióval válaszolhat, ami két ellentétes hatásmechanizmusnak felel meg. Amikor az endokrin

6 rendszer képes rá, mindig pozitív feedback reakcióval válaszol, nem pedig negatívval, mint korábban hitték. Ha azonban a hypothalamus hypophysis ovarium tengely működése valami ok miatt elégtelen, akkor, de csakis akkor, negatív feedback reakció jön létre. Egyébként ez utóbbi sikertelen válaszreakció kiküszöbölhető a reproduktív endokrin rendszer aktivitásának serkentésével (l. a vizsgálatok második fázisát). A tanulmány eredményei megcáfolnak egy régi endokrinológiai elméletet és megalapoznak egy újat. Mészáros J.: 100 ÉVES A MAGYAR ÁLLATGYÓGYÁSZATI OLTÓANYAGGYÁRTÁS A szerző, a Phylaxia Szérumtermelő Rt. megalapításának 100. évfordulója alkalmából visszatekintést ad a magyarországi oltóanyaggyártásra. Már ezt megelőzően, 1891-től is volt oltóanyagtermelés a Magyar Királyi Bakteriológiai Intézetben és a Hungária Szérumművekben. A sertéspestis okozta óriási veszteségek hatására HUTŸRA FERENC és KÖVES JÁNOS irányításával indult meg a Phylaxiában a sertéspestis elleni szérum termelése. A szerző bemutatja az intézmény szervezeti és tulajdonosi változásait, majd állatfajok szerint (sertés, szarvasmarha, juh, nyúl, baromfi) tekinti át a legfontosabb, ott gyártott oltóanyagokat. Kitér azokra a személyekre, akiknek elévülhetetlen érdemei voltak a kutatásban, a technológiai fejlesztésben és az oltóanyag-ellenőrzésben. Megállapítja, hogy a

7 magyar állattenyésztés eredményei elérésében nagyon lényeges szerepe volt a hazai oltóanyaggyártásnak. Papp K. J. Fodor K. Beregi A. Bíró O.: ÁLLATTARTÓI ELVÁRÁSOK A KISÁLLATPRAXISBAN Praxismenedzsment témakörében a szerzők 1770 állattartó által 2007 szeptembere és 2011 áprilisa között kitöltött kérdőív válaszait dolgozták fel, amelyben főként az állattartók állatorvosláshoz, állattartáshoz való viszonyát, valamint az állatorvosi szolgáltatással kapcsolatos elvárásait térképezték fel. A válaszadók túlnyomó többségénél (91%) a kedvtelésből tartott háziállatnak kiemelkedő szerep jut, azokat családtagként kezelik (68%). Állatorvosi rendelőt elsősorban annak tisztasága és ápoltsága alapján (91%) választanak, majd csak ezt követi az ott dolgozók jó szakmai hírneve (54%). Kiemelkedően fontosnak tartják az állattartók a várakozás nélküli konzultáció lehetőségét (85%), és a tulajdonosok többsége a szakmailag jól képzett (96%), de alaposan és gyorsan is dolgozó (94%) állatorvost kedveli. Az állattartó az állatorvosi rendelőben szeretné megvásárolni a kezeléshez szükséges gyógyszereket (93%) és az állat ellátásához szükséges speciális tápokat (70%) is. Az állatorvos megválasztásában a válaszadók kevésbé értékelték az orvos kedvességét (28%), a rendelő szépségét (19%) és tetszetősségét (3%), jó felszereltségét (2%) vagy interneten való fellelhetőségét (2%). Az állattartóknak csak elenyésző hányada esetében (3%) döntő az ár egy-

8 egy kezelés megválasztásánál, többségük számára az orvos javaslata a döntő (92%), ugyanakkor a válaszadók több mint felének (68%) fontos, ill. nagyon fontos lenne, hogy a kezeléseket követően részletes, pontos és alapos tájékoztatást kapjanak a felmerült költségek jellegéről és megoszlásáról. A kapott eredmények egyértelműen megmutatják, hogy a sikeres állatorvosi tevékenységben ma már, a szakértelem mellett, a praxismenedzsmentnek is óriási szerepe van. Somogyi V. Győrffy A. Bartha T.: AZ ÖSZTROGÉN ÉS A PAJZSMIRIGYHORMONOK SZEREPE A TÁPLÁLÉKFÖLVÉTEL SZABÁLYOZÁSÁBAN. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ A szerzők áttekintik a szervezet energia-háztartását leginkább befolyásoló két hormon, ill. hormoncsalád, az ösztrogének (E2) és a pajzsmirigyhormonok (PMHk) önállóan és egymással kölcsönhatásban kifejtett hatásait a táplálékfölvétel központi szabályozásának szemszögéből. Az áttekintés, túl azon, hogy megerősíti azon tényt, hogy e két hormoncsalád kölcsönösen képes befolyásolni egymás klasszikus működési területeit, részletes betekintést ad az E2 és a PMHk interaktív folyamataiba. Ezen kölcsönhatások idegsejtek közötti, valamint sejten belüli színtéren zajlanak, és legkevesebb három szinten azonosíthatók: a specifikus magreceptorok, a plazmamembránban található receptorok, valamint genomiális és nem genomiális sejten belüli jelzőrendszerek közötti kapcsolódások szintjén. A szerzők a két

9 hormoncsalád integrált hatásainak a táplálékfölvételre gyakorolt döntő hatásait is tárgyalják.