A települési hulladék kezelésének jellemző költségviszonyai, a szolgáltatás gazdasági összefüggései a közszolgáltatók szemszögéből

Átírás

1 A települési hulladék kezelésének jellemző költségviszonyai, a szolgáltatás gazdasági összefüggései a közszolgáltatók szemszögéből március

2 Tartalomjegyzék 1. Előzmények Célkitűzés Tanulmány készítésének módszere A közszolgáltatás területi jellemzői Közszolgáltatók tevékenységi területei Közszolgáltatók listája Baranya megye Bács-Kiskun megye Békés megye Borsod-Abaúj-Zemplén megye Csongrád megye Fejér megye Győr-Moson-Sopron megye Hajdú-Bihar megye Heves Megye Jász-Nagykun-Szolnok megye Komárom-Esztergom megye Nógrád megye Pest megye Somogy megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Tolna megye Vas megye Veszprém megye Zala megye A regionális hulladéklerakók kialakulása, helyzete július 16. után tovább működő települési szilárd hulladéklerakók jegyzéke Hulladéklerakók összesített adatai Összegzés A lakossági hulladékkezelés fajlagos költségei Lakossági hulladékkezelés fajlagos költségei a lerakó 10 km-es körzetén belül összesített átlag adatok Összegzés Hulladékkezelési díjak alakulása Lakossági hulladékkezelés átlagdíjai lakos feletti referenciatelepüléseken Lakossági hulladékkezelés díjai lakos közötti referenciatelepüléseken Lakossági hulladékkezelés díjai lakos közötti referenciatelepüléseken Lakossági hulladékkezelés díjai lakos közötti referenciatelepüléseken Lakossági hulladékkezelés díjai 500 lakos alatti referenciatelepüléseken Összegzés Lakossági hulladékkezelés kintlévőségeinek adatai Lakossági hulladékkezelés kintlévőségeinek összesített adatai Összegzés Önkormányzatok és szolgáltatók megállapodásai A közszolgáltatók észrevételei, javaslatai Jogerős bírósági ítélet az önkormányzat jogszerűtlen díjmegállapítása ellen

3 9. Összefoglalás A tanulmány megalapozottsága Megállapítások A díjak A díjfizetési hajlandóság A kintlévőségek kezelése A lakossági szelektív hulladékgyűjtés Rekultivációs alap képzése Önkormányzati rendeletek A hatóságok szakmai munkája A hulladékkezelés adatbázisa

4 1. Előzmények A hulladékgazdálkodásról szóló évi XLIII. törvény értelmében a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást szervez, és tart fenn. A törvény hatálybalépést követően bővült tehát az önkormányzatok kötelezően ellátandó feladata. A települési önkormányzatokról szóló LXV. törvény rögzíti, hogy a helyi önkormányzatnak kötelező feladat- és hatáskört is megállapíthat, ugyanakkor előírja, hogy a kötelezően ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejűleg az Országgyűlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékéről és módjáról. Ugyanezt a hulladékgazdálkodási törvény is megfogalmazza, amikor kimondja, hogy a települési önkormányzat e törvény alapján kötelezően ellátandó feladataihoz kapcsolódó és azok végrehajtását biztosító állami támogatásról elsősorban a költségvetési törvényben kell gondoskodni, továbbá: a települési önkormányzatokat a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezéséért - figyelemmel a közszolgáltatás színvonalára a költségvetési törvényben biztosított módon és összegben feladathoz kötött támogatás illeti meg. A támogatás megállapításának részletes szabályait külön jogszabály határozza meg. A Hgt. tehát amellett, hogy új kötelező feladatot határozott meg az önkormányzatok számára, egy minőségében új hulladékgazdálkodási rendszer alapjait is lerakta. Természetes, hogy már a kihirdetését követően nagy érdeklődés kísérte, a hatályba lépése után pedig egyre sokasodtak azok a kérdések, amelyek vélt vagy valós problémákat takartak. Az idő múlásával azonban tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy az eredetileg elképzelt szabályozás, egy-két hibától eltekintve, működött. Minden érintett és érdekelt, kiszámítható keretek között tevékenykedhetett. A hulladékgazdálkodás területén igen jelentős változás történt azzal, hogy július 16-ig minden olyan hulladéklerakó bezárt, amely nem felelt meg a hatályos jogi szabályozásnak, s így működése veszélyt jelenthetett a levegőre, a vizekre és az emberi egészségre. 4

5 Ez a környezetvédelmi szempontból rendkívül pozitív mérleg egyben a korábbiakban említett problémákhoz újabbakat generált! A lerakók számának drasztikus csökkenése, a szállítási távolságok növekedése, a lerakási díjak várható emelkedése egyes önkormányzatok fölé megoldhatatlan problémaként tornyosult, s nem meglepő, ha a válaszok keresésébe a politikát is bevonták! Ennek következtében számtalan fórum tárgyalta a várható, elviselhetetlen mértékűnek vélt lakossági díjnövekedést, foglalkozott az üggyel a Parlament Környezetvédelmi Bizottsága, képviselők interpellálták a szakminisztert, számtalan megkeresés érkezett a szakmához. Tekintettel arra, hogy sem a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, sem a szakmai szervezetek nem rendelkeztek átfogó képpel a hazai települési szilárd hulladékgazdálkodási közszolgáltatói piac jellemzőiről, szükség volt a szakterület átfogó gazdasági tényezőinek megismerésére ahhoz, hogy a lakosságot terhelő hulladékkezelési díjmeghatározás szabályozási feladatait a média és az önkormányzatok által elvárt tájékoztatást a tárca felelősen lássa el. 5

6 2. Célkitűzés A feladat célkitűzése egy összetett elemző tanulmány elkészítése, amelyben bemutatásra kerülnek a települési szilárd hulladékgazdálkodási közszolgáltatással kapcsolatos gazdasági összefüggések, jellemző költségadatok, területi jellemzők. A tanulmány alapadatait a Köztisztasági Egyesülés tagszervezetei szolgáltatták, amelyek 2020 településen, lakos részére végzik a hulladékkezelési közszolgáltatást. Az általuk önkéntesen szolgáltatott adatok, a tőlük származó információk összegzése biztos alapot nyújt az egyes következtetések, vélemények valóságához. 6

7 3. Tanulmány készítésének módszere Az elemző munka a tanulmány tárgyát érintő adatok közszolgáltatóktól történő begyűjtésével, rendszerezésével kezdődött. Az Egyesülés Irodája az alábbi adatokat kérte be tagszervezeteitől: I. Hulladéklerakó 1. IPPC engedélyszám 2. Engedélyezett kapacitás m 3 3. Kiépített kapacitás m ig lerakott hulladéktérfogat m 3 5. Bővítési lehetőség az engedélyezett területen max. engedélyezett kapacitásig m éves várható saját beszállítás (települések lakossági hulladéka) 6./a Települések száma 6./b Települések összes lakos száma éves várható idegen beszállítás (települések lakossági hulladéka) 7./a Települések száma 7./b Települések összes lakos száma tonna db db tonna db db éves összes beszállított hulladék tömege fő éves összes lerakott hulladék térfogata tonna éves várható összes beszállítandó hulladék tömege m éves várható lerakott hulladék térfogata tonna 12. A 6./a pontot érintő településeinek listája /a pontot érintő településeinek listája 14. A hulladéklerakó tulajdonjoga 15. A Hulladéklerakó területének tulajdonjoga 16. A hulladéklerakó rekultivációjára, utógondozására képeznek-e tartalékot (céltartalék, egyéb): igen, nem 7

8 16/a. Ennek mértéke: Ft/tonna vagy Ft/m 3 vagy más. 17. Van-e további bővítési lehetőség az engedélyezett kapacitáson felül a lerakó területén: igen, nem, mellette vagy valahol máshol: igen, nem, ha igen, akkor hol:. ennek becsült kapacitása (m 3 ) II. Lakossági hulladék gyűjtés költségei a lerakó 5 10 km körzetén belül (2009 évi nettó adatok) Település megnevezése 1. Szállítási költség Ft/tonna 2. Lerakási költség Ft/tonna 3. Szelektív gyűjtés, kezelés költsége* Ft/tonna 4. Hasznosítható hulladék eladásából származó árbevétel* Ft/tonna 5. Szállítási többletköltség (lerakó 5 10 km körzetén túl) Ft/to/km * A csillaggal jelölt adatokat kérjük a rendszeres hulladékgyűjtés során begyűjtött vegyes lakossági hulladék tömegére vetítve megadni! A költségek alapszolgáltatáson felüli tartalma: a./ Edényzet biztosítása igen nem b./ Lomtalanítás igen nem c./ Szelektív hulladékgyűjtő szigetek működtetése igen nem d./ Hulladékudvar: igen nem e./ Hulladékválogató: igen nem f./ Komposztáló: igen nem g./ Házhoz menő szelektív gyűjtés: igen nem h./ Egyéb 8

9 III. Lakossági hulladék gyűjtési díjak (2009. évi nettó adatok) literes edény egyszeri ürítési díja Település kategória lakos szám szerint Település neve Ürítési díj Ft/ürítés Díj alapszolgáltatáson felüli tartalma* - edényzet biztosítása - lomtalanítás - szelektív gyűjtő szigetek - hulladékudvar - hulladék válogató - komposztáló - házhoz menő szelektív gyűjtés Egyebek Megfelelőt szíveskedjen x-szel jelölni fő felett fő alatt Lakossági hulladékgyűjtés kintlévőségei (eft) 90 napon túli 120 napon túli éven túli behajthatatlan 2007 év 2008 év 2009 év A díjtárgyalások során az önkormányzati hozzáállás főbb jellemzői, a leggyakoribb problémák az önkormányzat és szolgáltató kapcsolatában, szolgáltatók pozitív vagy negatív hozzáállása a problémák megoldására (általában, esetek, példák bemutatása stb.) Javaslatok a meglévő problémák kiküszöbölésére A fenti kérdések elektronikus úton, táblázatkitöltő program segítségével kerültek begyűjtésre. Összesen 43 közszolgáltató küldött be adatot, amely fő ellátott lakosszámot jelent. 9

10 4. Szolgáltatás területi jellemzői A hulladékgazdálkodás hulladékkezelés körében szervezett közszolgáltatás alapvetően a helyi közösségekhez, az önkormányzatokhoz kötődik. A közszolgáltatás szervezése elsősorban az önkormányzatok által ellátandó helyi közügy. A közszolgáltatás megszervezéséért a közvetlen felelősséget mind politikailag, mind jogilag, és gazdaságilag is a települési önkormányzatok viselik. A közszolgáltató kiválasztásában és a közszolgáltatás működésében a környezetvédelem általános sőt globális szempontjai mellett a települési igényeknek és az igények kielégítéséért viselt felelősségnek is kifejezésre kell jutniuk. A települések fentieken kívüli más közfeladataik ellátására az önkormányzati törvényben megfogalmazottaknak megfelelően saját szervezetet hozhattak létre, de e feladataikat elvégeztethetik más, erre alkalmas és felhatalmazással bíró társaságokkal is. Habár a tanulmány erre vonatkozóan nem végzett felmérést, egyértelmű, hogy az önkormányzati törvény hatályba lépését követően az addig szinte teljes egészében saját tulajdonú társaságok mellett egyre nagyobb számban végzik a hulladékkezelési közszolgáltatást részben, vagy teljesen magán tulajdonú vállalkozások. Ennek alapján megfigyelhető, hogy a korábbi önkormányzati tulajdonú cégek elsősorban saját településük vonzáskörzetében térségi feladatokat kezdtek ellátni, de ugyanúgy a magántulajdonú cégek is azzal a többlettel, hogy számukra nem okozott problémát az ország bármely területén jelentkező feladatok ellátása. A területi szerveződés fő mozgatója, s egyben meghatározója a hulladéklerakó elhelyezkedése volt. A hulladékgazdálkodási törvény hatályba lépése, majd a lerakással kapcsolatos részletes szabályok megjelenése fokozta a lerakók köré szerveződés folyamatát, számuk csökkenése az ellátási terület központi elemévé emelte azokat. A felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet értelmében hulladéklerakás csak műszaki védelemmel rendelkező hulladéklerakóban végezhető. A nem megfelelő lerakókat e rendelet értelmében október 31-ig vagy be kell zárni, vagy megfelelő műszaki védelemmel ellátni. 10

11 Ezt a határidőt a hulladékgazdálkodásról szóló évi XLIII. tv. hatálybalépése előtt létesült hulladéklerakók vonatkozásában a 92/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet július 15-re módosította. A megfelelő műszaki védelem kritériumait a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekről szóló 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet tartalmazza. Fenti szabályozások hatására, míg egy 1995-ös felmérés 2450 hulladéklerakó telepet tartott nyilván, a 2003-ban közzétett, hulladéklerakók felmérését tartalmazó PHARE HU projekt már csak 1200 db működő hulladéklerakót említ, addig ma 74 db lerakó működik! Rendkívül szemléletes az is, hogy míg 2007-ben 780 települési hulladékkezelési közszolgáltató működött, e tanulmány felmérése alapján ma már csak 199! 4.1. Közszolgáltatók tevékenységi területei A közszolgáltatók tevékenységi területe alapvetően azon települési önkormányzat közigazgatási határa, melyet helyi önkormányzati rendeletében rögzít. A feladat ellátását a helyi rendeletben nevesített közszolgáltató végzi, a külön jogszabályban rögzített közszolgáltatási szerződés alapján Szolgáltatók listája Magyarországon, január 1-jén működő közszolgáltatók településsoros listáját a tanulmány melléklete tartalmazza. Az egyes megyék közszolgáltatói ellátási területükkel jelölve az alábbiakban kerülnek bemutatásra. 11

12 12

13 13

14 14

15 15

16 16

17 17

18 18

19 19

20 20

21 21

22 22

23 23

24 24

25 25

26 26

27 27

28 28

29 29

30 30

31 4.2. A regionális hulladéklerakók kialakulása, helyzete július 16. után tovább működő települési szilárd hulladék lerakók jegyzéke Nyugat-dunántúli KTVF Alsó-Tisza-vidéki KTVF 1 1 Szombathely 34 1 Szeged 2 Vas 2 Harasztifalu 35 2 Szentes megye Csongrád 3 3 Kőszeg 36 3 Makó megye 4 4 Csepreg 37 4 Hódmezővásárhely 5 5 Zalaegerszeg 38 5 Felgyő Zala 6 megye 6 Nagykanizsa 39 6 Kecskemét 7 7 Zalabér 40 Bács-Kiskun 7 Kiskunhalas Észak-dunántúli KTVF 41 megye 8 Vaskút 8 Vas megye 1 Répcelak 42 9 Izsák 9 Komárom- 2 Tatabánya Közép-Tisza-vidéki KTVF Esztergom 10 megye 3 Oroszlány 43 Pest megye 1 Cegléd 11 Győr- 4 Győr 44 2 Karcag 12 Moson 5 Jánossomorja 45 Jász-Nagykun- 3 Tiszafüred 13 Sopron 6 Fertőszentmiklós 46 Szolnok 4 Jásztelek megye 14 7 Sopron 47 megye 5 Szelevény Közép-dunántúli KTVF 48 6 Kétpó 15 1 Veszprém Közép-Duna-völgyi KTVF 17 Veszprém 2 Királyszentistván 49 1 Százhalombatta 17 megye 3 Zalahaláp 50 2 Dabas 18 4 Ajka 51 3 Tura 19 5 Székesfehérvár 52 4 Pusztazámor Pest 20 6 Bicske 53 5 Kerepes Fejér megye 21 7 Polgárdi 54 6 Gyál megye 22 8 Sárbogárd 55 7 Dunakeszi 23 9 Adony 56 8 Dömsöd 24 Tolna 10 Paks 57 9 Csömör 25 megye 11 Cikó Bátonyterenye Nógrád Dél-dunántúli KTVF 59 megye 11 Salgótarján 26 1 Kaposvár Nógrádmarcal 27 2 Marcali Észak-magyarországi KTVF Somogy 28 megye 3 Ordacsehi 61 Borsod-Abaúj- 1 Bodrogkeresztúr 29 4 Som 62 Zemplén 2 Hejőpapi 30 5 Kaposmérő 63 megye 3 Sajókaza 31 6 Szigetvár Felső-Tisza-vidéki KTVF Baranya 32 7 Görcsöny 64 megye Szabolcs- 1 Nyíregyháza 33 8 Kökény 65 Szatmár 2 Kisvárda 66 Bereg megye 3 Nagyecsed Tiszántúli KTVF 67 Békés 1 Békéscsaba 68 megye 2 Gyomaendrőd 69 3 Debrecen 77 Hajdú-Bihar 4 Nádudvar 71 megye 5 Hajdúböszörmény 72 6 Berettyóújfalu 31

32 4.2.2 HULLADÉKLERAKÓK ÖSSZESÍTETT ADATAI KTVF TERÜLETÉN LÉVŐ L E R AK Ó K S Z Á M A Adatszolgáltató lerakók száma Szabad kapacitás (m 3 ) Bővítési lehetőség eng.kapacításig (m 3 ) Összes beszállított hulladék tömege (tonna) Várható összes beszállított hulladék tömege (tonna) Várható beszál-lított lakossági hulladék tömege (tonna) Kiszolgált településszám (db) Kiszolgált lakos szám (fő) Szabad kapacítás (m 3 /fő) Bővítési lehetőség (m 3 /fő) Várható összes beszállított hulladék tömege (t/fő) Várható beszállított lakosssági hulladék tömege (t/fő) Átlagos lakosszám egy lerakóra vetítve (fő/lerakó) Nyugatdunántúli ,41 0 0,42 0, Északdunántúli ,25 0 0,38 0, Középdunántúli ,45 1,92 0,43 0, Déldunántúli ,55 8,52 0,36 0, Alsó-Tiszavidéki ,37 22,51 0,48 0, Közép-Tisza-vidéki ,24 9,67 0,30 0, Közép-Duna-völgyi ,49 2,54 0,46 0, Észak-magyarországi ,04 2,05 0,38 0, Felső-Tiszavidéki ,83 0,41 0,20 0, Tiszántúli ,01 4,01 0,44 0, Összesen Országos átlag 2,34 3,72 0,41 0, * Az összes szabad kapacítás adat a felügyelőségi táblázatoknál jelölt után üzembe helyezett lerakók esetében az induláskori szabad kapacitás adatokat tartalmazza, a szabad kapacítás m3/fő országos átlagérték számításánál az összes szabad kapacítás adat emiatt korrigálásra került. 32

33 Lerakók összes szabad kapacítása felügyelőségenként Lerakók összes bővítési lehetősége felügyelőségenként Lerakók összes bővítési lehetősége felügyelőségenként

34 Lerakók fajlagos kapacítása felügyelőségenként Lerakók fajlagos bővítési lehetősége felügyelőségenként

35 35

36 4.3. Összegzés Magyarországon a jelenleg ismert engedéllyel működő, illetve engedélyezés alatt álló lerakók száma a rendelkezésünkre bocsátott minisztériumi információk szerint 72 db. Az általunk kibocsátott kérdőívre ezek közül 36 db lerakó üzemeltetője válaszolt. Ezek közül Sopron város lerakó bővítése engedélyezés alatt van, a többi 35 db lerakó működik. A lerakókkal kapcsolatban információt kértünk a lerakók és területük tulajdonviszonyaira, az üzemeltetőre, az IPPC engedélyszámra, a jelenlegi engedélyezett maximum kapacitásra (m 3 ), a kiépített kapacitásra (m 3 ), a jéig lerakott hulladék térfogatára, a további bővítési lehetőségre (m 3 ) a maximálisan engedélyezett kapacitásig, a 2008-ban összesen beszállított hulladék tömegére (t) és térfogatára (m 3 ), a 2009-ben várható összes beszállított hulladék tömegére (t) és térfogatára (m 3 ), a 2009-ben várható összes beszállított lakossági hulladék tömegére (t), a kiszolgált település számra, valamint a kiszolgált lakos számra. Ahol január 1-je után, pl ével vagy jével nyílt új hulladéklerakó, a szolgáltató ezután beszállított hulladékmennyiségéből éves adatot konvertáltunk a számításokhoz, vagy a korábbi szállítási teljesítményét és ellátási körzetét osztottuk fel arányosan az új létesítményekre. A kérdőívre kapott információk szerint nagyon jelentős eltérések vannak az egyes hulladéklerakókon a lerakott és tömörített hulladék térfogatsúlyát illetően! A kérdést részletesebben megvizsgálva (23 db-os adatsor és szóbeli tájékoztatásból) az a következtetés vonható le, hogy a szélső értékeket figyelmen kívül hagyva a válaszadók több mint 80%-a 0,6 t/m 3 1,4 t/ m 3 közötti értéket jelölt meg. Mivel a súlyozott átlag cca. 1,0 t/m 3, ezért a későbbi számításoknál ezt az átlagértéket vettük figyelembe. Több szolgáltató a szóbeli megkeresésünkre megerősítette, hogy a térfogatsúly mértéke rendkívül függ a beszállított hulladék összetételtől (lakossági vegyes hulladék, lom, könnyűipari hulladék, iszap, salak, építési hulladék stb. arányától), a tömörítés mértékétől, a takaróanyag felhasználástól illetve annak forrásától (helyi anyag vagy beszállított valamilyen hulladék), de befolyásolja még a depónia magassága, illetve a lerakástól eltelt időszak hossza is. 36

37 A kapott adatokból, annak feltételezésével, hogy 1 tonna beszállított hulladék lerakva átlagban cca. 1,0 m 3 tömörített térfogatot jelent a hulladéklerakó kapacitása szempontjából, meghatározható az egyes lerakók kiépített kapacitásának várható betelési idejéhez (év), jéhez viszonyítva. A kapott szélső értékek a lerakóknál 0 és 20,6 év, felügyelőségi átlagoknál 0,8 és 13,3 év. Az országos átlag 5,7 év. Ezek után összesítésre kerültek felügyelőségenként és országosan a szabad kapacitások és bővítési lehetőségek jei térfogat (m 3 ) adatai, valamint ban, 2009-ben összesen beszállított hulladék tömegek (t) adatai, majd ugyanez történt a 2009-ben várható összes beszállított lakossági hulladék tömegével. Ugyanakkor összesítésre kerültek felügyelőségenként és országosan a kiszolgált település és lakos számadatok is. Ezt követően különböző következtetések levonására alkalmas fajlagos mutatószámok kiszámítása következett: az egy lakosra vetített szabad kapacitás (m 3 /fő), bővítési lehetőség (m 3 /fő), összes hulladék (t/fő), lakossági hulladék (t/fő). A gazdasági racionalitást is valahol tükrözi az egy lerakóra jutó átlagos lakos szám. Az adatszolgáltató lerakók által kiszolgált települések száma 1735, lakos száma fő, így valószínűsíthetően az országban kiépített kapacitások, bővítési lehetőségek, különböző beszállított hulladék tömeg 66%-át képezik a kapott információs adatok. Fentiekből kiindulva az alábbiak állapíthatók meg: A lerakók szabad kapacitása jén a 36 db adatot szolgáltató üzemeltető szerint m 3 azaz országosan cca millió m 3. Az egy lakosra vetített adat 2,34 m 3 szabad kapacitás/fő. Bővítési lehetőség a már engedélyezett maximális kapacitásig m 3 azaz országosan cca millió m 3. Az egy lakosra vetített adat 3,72 m 3 bővítési lehetőség/fő. 37

38 A felmérés kitért az engedélyezett kapacitáson felüli bővítési lehetőségekre is. A 36 db lerakót üzemeltető szolgáltatók közül 23-an jeleztek további bővítési lehetőséget a lerakó területén, illetve közvetlenül mellette valamilyen tartalék területen, 19 lerakó becsült bővítési kapacitás adatot is szolgáltatott. Ezek becsült összes kapacitása cca. 16 millió m 3, ami azt is jelentheti, hogy az öszszes bővítési lehetőség a 36 lerakónál akár 40 millió m 3 is lehet. Ez cca. 15 évi hulladék elhelyezési potenciális többlet kapacitást jelenthet a jelenlegi működő lerakók környezetében a már kiépített szabad kapacitások cca. 5 év múlva esedékes kimerülése után. Az felméréssel érintett térségből származó összes beszállított hulladék 2008-ban tonna, 2009-ben tonna, ami országosan cca. 4 millió tonnára becsülhető. Ez egy lakosra vetítve cca. 410 kg/fő/év átlag lerakott hulladékot jelent. Fontos hangsúlyozni, hogy ez egy képzett szám, ami nem azonos a keletkező lakossági fajlagos hulladékmennyiséggel! Az összes beszállított lakossági hulladék tömege 2009-ben tonna, azaz országosan 2,3 millió tonna. Az egy lakos által kibocsátott fajlagos hulladékmennyiség értéke 230 kg/fő/év. Az egy lerakó által kiszolgálta lakosszám fő, ami egy rendkívül kedvező, majdnem optimális szám lehetne a jövő tekintetében, de jelentős a szóródás felügyelőségenként, 88 ezer lakostól 430 ezer lakosig, sőt a fennmaradó (adatszolgáltatással nem élő) lerakók esetében az átalag lakos szám cca. 90 ezer fő lerakónként. Megállapítható, hogy a lerakók üzemeltetési költségeinek, környezetvédelmi kockázatainak csökkentését és általában a hulladékkezelés költségeinek csökkentését az szolgálná, ha a hulladéklerakók magyarországi átlagosan kiszolgált lakosszáma a jelenlegi cca. 140 ezer főről fokozatosan 200 ezer fő fölé emelkedne. Ez megyénként még mindig 2 3 lerakót jelentene, és ez a hazai megye méreteket ismerve különösebb problémát nem jelenthet. Persze néhol indokolt lehet a kétütemű (átrakó állomás) szállítási kapacitás bővítése. 38

39 A felmérésből megállapítható, hogy a hulladéklerakók rekultivációjára, utógondozására miként képeznek céltartalékot, vagy más formában tartalékot, és mekkora ennek a mértékére. A válaszadó 36 üzemeltető 75%-a képez ilyen tartalékot. Heten ennek mértékére nem adtak választ. A válaszadók Ft/tonna, vagy Ft/m 3, illetve Ft/év alapján képeznek rekultivációs alapot. Ezeket az adatokat a 2009 év várható beszállított hulladék mennyisége alapján Ft/tonna értékre konvertáltuk. Megállapítható, hogy rendkívül nagy szórás van az ilyen célú tartalékképzés terén. A legkisebb érték 47 Ft/tonna, a legnagyobb 4548 Ft/tonna. Az átlag érték 1313 Ft/tonna. Van olyan eset, ahol a képzett összeg egy része a folyamatos rekultiváció (pl.: oldalrézsű) megvalósításához felhasználásra kerül, de a többség tartalékolja, illetve átmenetileg más fejlesztési célra felhasználja. Egy másik kérdéskör a hulladéklerakók és területüknek tulajdonjogát érintette. Ez szintén érdekes lehet a későbbi rekultivációs kötelezettség teljesítése miatt. A 36 lerakóból ötnek 100%-os tulajdonosa részben vagy egészben magán tulajdonú gazdasági társaság, egynek részbeni tulajdonosa egy kft. A hulladéklerakók területének tulajdonjoga is ugyanilyen számban van magántulajdonú gazdasági társaság tulajdonában, ebből négy esetben megegyezik a lerakó tulajdonosával. A többi 30 esetben a tulajdonos önkormányzat, önkormányzati társulás vagy 100%-ban önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság. A 30 esetből 20- ban azonos a két tulajdonos. 39

40 5. A lakossági hulladékkezelés fajlagos költségei 5.1 Lakossági hulladékkezelés fajlagos költségei a lerakó 10 km-es körzetén belül összesített átlag adatok (2009) *** * ** KTVF Szállítási költség Ft/tonna Lerakási költség Ft/tonna Szelektív gyűjtés, kezelés költsége Ft/tonna Szelektív gyűjtés árbevétele Ft/tonna Szelektív gyűjtés többlet költsége Ft/tonna Hulladék kezelés összes költsége Ft/tonna Szállítási többletköltség Ft/t/km Ad a t - szolgáltatók száma (db) Nyugat-dunántúli Észak-dunántúli Közép-dunántúli Dél-dunántúli Alsó-Tisza-vidéki Közép-Tisza-vidéki Közép-Duna-völgyi Észak-magyarországi Felső-Tisza-vidéki Tiszántúli Összesen 23 Országos átlag * Hasznosítható hulladékeladásból származó árbevétel beleértva a koordináló szervezettől kapott támogatást,a rendszeres hulladékgyűjtés során begyűjtött vegyes lakossági hulladék tömegére vetített adat. ** A lerakó 10 km-es körzetén túl. *** A rendszeres hulladékgyűjtés során begyűjtött vegyes lakossági hulladék tömegére vetített adat. 40

41 Lakossági hulladékkezelés fajlagos költségei Ft/ tonna

42 42

43 5.2. Összegzés A tanulmány a hulladékkezelés fajlagos költségeivel kapcsolatban az alábbi elemeket dolgozta fel: - szállítási költség (Ft/tonna), - lerakási költség (Ft/tonna), - szelektív gyűjtés költsége (Ft/tonna), a szelektív gyűjtésből származó bevétel, beleértve a koordináló szervezettől kapott támogatást (Ft/tonna). Utóbbi két adat esetében a rendszeres hulladék gyűjtés során begyűjtött lakossági hulladékra vetített adatot kértük. - a lerakó 10 km-es körzetén túli szállítás esetében a szállítási többletköltsége (Ft/tonna/km), - a költségeknek az alapszolgáltatáson felüli tartalma (edényzet biztosítás, lomtalanítás, szelektív hulladékgyűjtő szigetek, hulladék udvar, hulladékválogató, komposztáló, házhoz menő szelektív gyűjtés vagy egyéb más). A kérdésekre 23 szolgáltató adott részletes és elemezhető adatot. Egy felügyelőség (Közép-tisza-vidéki) területéről nem kaptunk adatot. A beérkezett adatok összesítéséből megállapítható, hogy a szállítási költségek országos átlaga Ft/tonna. A legalacsonyabb költség a Közép-dunántúli felügyelőség területért érintő átlagköltsége 8.216,-Ft/tonna, a legmagasabb pedig a Felső-Tisza-vidéki felügyelőség térségének átlagköltsége ,-Ft/tonna. A többi felügyelőség területén az átlag adatok az országos átlaghoz közeliek. A lerakási költségek összesített adatai a szállítási költségeknél is kiegyensúlyozottabb helyzetet mutatnak. A legalacsonyabb lerakási átlagköltség a Dél-dunántúli felügyelőség területén 3694 Ft/tonna, míg a legmagasabb a Közép-Duna-völgyi felügyelőség területén 8026 Ft/tonna. A többi felügyelőség területén az átlag költségek jól közelítik az országos lerakási átlagköltséget, ami 5751 Ft/tonna. A szelektív hulladékgyűjtés költsége már jelentős ingadozást mutat. Északmagyarországi felügyelőség területén csak 1077 Ft/tonna, míg a Dél-dunántúli felügyelőség területén a legmagasabb Ft/tonna. Természetesen ez a költség jelentősen 43

44 függ a szelektív hulladékgyűjtés mennyiségi mértékétől, a szelektíven gyűjtött anyagféleségektől. Az országos átlag 4558 Ft/tonna. Ugyancsak változó a szelektív hulladékgyűjtés árbevétele, bár érdekes módon nincs akkora szóródás, mint a szelektív gyűjtés költségeinél, legkisebb érték 620 Ft/tonna a legmagasabb 1872 Ft/tonna. Az országos átlag 1133 Ft/tonna. Korábbi felmérésünkből származó adatok alapján 10,04 kg/fő/év lakossági szelektív hulladék begyűjtéssel lehet számolni. Ez a mennyiség az egyéb forrásokból származó fő szelektív hulladékgyűjtésbe bekapcsolt lakosszámmal éves szinten tonnát jelent. Szembetűnő lehet bár ez is a korábbi általunk készített méréseket támasztja alá a szelektív hulladékgyűjtés árbevétele és költsége közötti különbség, mely egyértelműen bizonyítja a tevékenység veszteségességét! Az adatszolgáltatók körében a legnagyobb veszteség Ft/tonna, a legnagyobb nyereség 156 Ft/tonna, az országos átlag 3419 Ft/tonna veszteség. Hogy mi okozza ezt a súlyos problémát, legalább az alábbiakat érdemes megemlíteni: A hulladékgazdálkodási törvény és kapcsolódó jogszabályai a gyártó,- forgalmazó számára csak az általuk kibocsátott csomagolás egy részére ír elő kötelező gondoskodást és kötelezettséget, holott a törvény legfontosabb alapelvei: a gyártói felelősség elve alapján a termék előállítója felelős a termék és a technológia jellemzőinek a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából kedvező megválasztásáért, ideértve a felhasznált alapanyagok megválasztását, a termék külső behatásokkal szembeni ellenálló képességét, a termék élettartamát és újrahasználhatóságát, a termék előállításából és felhasználásából származó, illetve a termékből keletkező hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezését, valamint a kezelés költségeihez történő hozzájárulást is; valamint, a szennyező fizet elv alapján a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladékkezelési költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani; a szennyezés okozója, illetőleg előidézője felel a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot helyreállításáért és az okozott kár megtérítéséért, beleértve a helyreállítás költségeit is; 44

45 A közszolgáltatók körében I-III. negyedévet felölelő reprezentatív felmérés mely db gyűjtőszigetre, 47 db hulladékudvarra és ingatlant érintő házhoz menő begyűjtésre terjedt ki, és főt érintett, ,- Ft os pénzügyi mérleggel zárt. - A csomagolást koordináló szervezetek, az önkormányzatok - miden év október 10-ig felajánlott - lakossági szelektív hulladékát, teljes mennyiségben kötelesek fogadni, s arra hasznosítási szerződést kötni. Ez az előírás amellett, hogy nagyban hozzájárul a koordináló szervezetek rendszerének, finanszírozásának biztosításához, és biztonságához, ezt már koránt sem biztosítja az önkormányzatok számára. Ez nemcsak a becslés pontossága, vagy pontatlansága következménye, hanem inkább azé, hogy ehhez az időponthoz a szelektív rendszerek működése semmivel sem kapcsolható! Ekkor még nem ismertek az év végi záró eredmények, nem tudható az önkormányzatok szelektív hulladékkezelésre fordítható forrásai, nem ismert a lakossági hulladékdíjak mértéke sem. Ez az időpont nem tudja kezelni úgy tűnik nem is akarja a később belépni szándékozó települések, régiók csatlakozási kérdéseit sem! Egyszóval a rendeleti határnap rugalmatlansága lehetetlen helyzetbe hozza mindazokat a szereplőket, akik a szelektív hulladékbegyűjtés, előkezelés gyakorlati tevékenységét végzik. A gyártók,- forgalmazók hasznosítási kötelezettsége az általuk kibocsátott csomagolás évenként meghatározott %-áig terjed. Ennek elérése a termékdíjmentesség alapja, vagyis ezen felüli teljesítés számukra irracionális! A kötelező hasznosítás feletti mennyiség, teljes egészében az önkormányzatok, illetve a lakosság által fizetendő hulladékdíjban jelenik meg, s legrosszabb esetben a hulladéklerakót terheli. Alapvető ellentmondás rejlik az integrált hulladékkezelési rendszer magyarországi működésében: a közszolgáltatás maga nem piaci szegmens, szelektív hulladékkezelési tevékenységének termékeként megjelenő szelektív hulladékok viszont piaci áruként viselkednek! 45

46 Az örök, és mai napig eldöntetlen kérdés: áru-e a hulladék, csúcsosodik ki a mai problémák sokaságából. Az áruként viselkedő szelektív csomagolási hulladékok és egyéb szelektív hulladékok piaci törvényszerűség alapján mozognak, amit a közszolgáltatás konstans lassan mozgó elemei nem tudnak, de nem is feladtuk követni. Ugyanakkor, a piaci elemek ára jelentősen visszahat a közszolgáltatási díjakra! Amíg a lakossági díjak megállapítása kisebb kivételektől eltekintve - általában helyi településpolitikai kérdés, addig a piaci mechanizmusok függetlenek ettől! Ez az ellentmondás, a koordináló szervezetek merev szerződési feltételeivel együttesen vezettek a rendszer repedezéséhez. Mára a fentiek szorító hatásai alól egyes közszolgáltatók a menekülés az önálló útra elvet követve, saját maguk próbálják a kedvezőbb értékesítési feltételeket megtalálni. Ebben a törekvésben nem hat fékező erőként az ország által vállalt teljesítési arányok alakulása. Törekvésüket látják igazolva az egyre több koordináló szervezet megalakulásában, s a köztük mára már nyíltan vállalt verseny szabadjára engedésében. A közszolgáltatók tehetetlenek az általuk üzemeltetett szelektív gyűjtőszigetek lassan intézményessé váló fosztogatásával szemben, melyet az egyes nagyáruházak környezetvédelmi mázba csomagolt üzeleti érdekeik motiválnak Mindezekhez a közszolgáltatók között kialakuló verseny és az időközben egyes hulladékáramokban kialakult sokszor nem tisztességes vállalkozásokkal vívott harc is társul, s mindenki gyengül és értékeket veszít! A legsúlyosabb talán mégis az a kiszolgáltatottság, hogy a közszolgáltató a kiépített lakossági szelektív begyűjtési rendszerek működtetését nem hagyhatja fel, a begyűjtött mennyiséget bármilyen diktált áron le kell hogy adja! A lerakók 10 km-es körzetén túli szállítás esetén a szállítási többletköltségre két felügyelőség területéről nem érkezett adat. Itt a felügyelőségi átlagértékek Ft/tonna/km között ingadoznak. 46

47 Az országos átlagérték 79 Ft/tonna/km, ami 50 km-es többletszállítás esetén 3950 Ft/tonna többletköltséget jelent. A fajlagos hulladékkezelési költségek értékelését összefoglalva megállapítható, hogy a hulladékkezelés átlagos fajlagos költsége a Közép-dunántúli felügyelőségnél a legalacsonyabb Ft/tonna, és a Felső-Tisza-vidéki felügyelőség területén a legmagasabb Ft/tonna. Az országos átlag valószínű ennél megbízhatóbb képet mutat. A lakossági hulladékkezelés fajlagos összköltségének országos átlaga Ft/tonna. A jövőre nézve prognosztizálható, hogy a szelektív gyűjtés költségei az inflációt jelentősen meghaladóan a fognak emelkedni. Ennek oka valószínűleg a szelektálás fokozása lesz, azaz az ehhez szükséges különböző infrastruktúrák (gyűjtési, kezelési stb.) bővítése és az ehhez kapcsolódó költségnövekedés. Természetesen nagyobb költségnövekedés akár a lerakóknál is bekövetkezhet, amenynyiben jogszabály módosítás miatt a lerakást környezetterhelési díjjal, adóval sújtják, akár azért, hogy a szelektív gyűjtést vagy a termikus hasznosítást versenyképessé tegyék a hulladék lerakással szemben, vagy valamiféle biztosíték adási kötelezettség kerül bevezetésre a későbbi környezeti kockázat mérséklésére. Az mindenképp előre látható, hogy a jövőben a jelenleginél jobban kiegyenlítődnek a költségek, méghozzá úgy, hogy a jelenleg legalacsonyabb költséggel dolgozó szolgáltatók felzárkóznak a magasabb költséggel működő szolgáltatókhoz. 47

48 6. Hulladékkezelési díjak alakulása A hulladékgazdálkodásról szóló törvénytervezet társadalmi-gazdasági hatásvizsgálata külön fejezetben foglalkozott a települési szilárd hulladékkezelés lakossági terheinek értékelésével, a díjak várható alakulásával. Ez a tanulmány kimutatta, hogy ha a törvény szerinti, az egész országra kiterjedő, teljes hulladékgazdálkodási rendszer bevezetésre kerül, akkor az évi hulladékkezelési lakossági díjak 4515 Forint/lakás/év mértékről 5281 Forint/fő/év mértékre emelkednek! Összegzésképpen megállapítja, hogy a díjak legkevesebb két és félszeresére, de akár ötszörösére is emelkedhetnek! A tanulmány rámutatott, hogy a hulladékkezelés rendszerének kiépítése a fokozatosság elvének szigorú betartása, valamint a költségvetési törvénnyel garantált normatív támogatás együttes alkalmazása mellett lehetséges. Ezen elvek mentén a hulladékgazdálkodási törvény felhatalmazta a Kormányt, hogy rendeletben szabályozza a közszolgáltatás ellátásáért a települési önkormányzatot megillető támogatás megállapításának szabályait. A 2000-ben elkészült kormányrendelet-tervezet, környezetvédelmi hatékonyság alapján differenciált normatív támogatásra tett javaslatot, melyre az akkori költségvetési törvényben 11,0 milliárd forintos előirányzatot javasolt, ez azonban nem realizálódott a költségvetési törvényekben, ami komoly probléma forrásává vált. A hazai és európai uniós fejlesztési támogatásokkal létrejött látványos, néhol gigantikusnak mondható fejlesztések hibátlan alapot biztosíthatnának a korszerű hulladékgazdálkodás számára, ha nem hiányoznának a fentiekben jelzett 11,0 milliárd Ft-os induló normatív támogatás mellől a korszerű rendszerek jelentősen növekedő üzemeltetési költségeit is fedező szolgáltatási díjak. Hiába következett be ugyanis a hulladékgazdálkodás rendszerváltása, a korszerű szolgáltatást biztosító önkormányzati díjpolitika őrzi a régi hagyományokat. A díj megállapítása megmaradt a települési politika egyik fajsúlyos elemének. Az önkormányzatok a közszolgáltatási díjat és a díjalkalmazás feltételeit helyi rendeletében határozzák meg a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló kormányrendelet alapján. A rendelet által szabályozott, elismerhető költségek között a közszolgáltató szerepeltetheti a közszolgáltatással kapcsolatosan felmerülő indokolt költségeket, beleértve a ke- 48

49 zelő létesítmény bezárását és lerakó esetén a bezárást követő utógondozás és a harminc évig történő monitorozás költségeit is. A díj tartalmazza a tartós működéshez szükséges nyereség fedezetét is. A 90-es évek közepétől végzett felmérésünk tanúsága szerint elvétve tapasztalható az inflációt meghaladó díjemelés, függetlenül a megváltozott feltételrendszertől és a végrehajtott fejlesztésektől! Ennek is következménye, hogy 2009-ben az egy ingatlanra vetített legalacsonyabb hulladékkezelési közszolgáltatási éves díj mértéke 4300 Ft, míg legmagasabb mértéke Ft volt! Ha elfogadjuk, hogy a legmagasabb díjmérték a korszerű hulladékgazdálkodási rendszer követelményeit fedezi, akkor az ezt elérni szándékozók számára hatszoros díjemelést kellene végrehajtani! A lakosság szempontjából a bruttó értékkel kell számolni, vagyis a fenti értékek ,- illetve ,- Ft/év/ ingatlan. 49

50 LAKOSSÁGI HULLADÉKKEZELÉS ÁTLAGDÍJAI LAKOS FELETTI REFERENCIATELEPÜLÉSEKEN (2009 ÉVI NETTÓ ADATOK) KTVF l edény egyszeri ürítési átlagdíja (Ft/ürítés) Települések száma Nyugat-dunántúli Észak-dunántúli Közép-dunántúli Dél-dunántúli 264,5 1 Alsó-Tisza-vidéki Közép-Tisza-vidéki 0 0 Közép-Duna-völgyi Észak-magyarországi Felső-Tisza-vidéki Tiszántúli Összesen 17 Országos átlag

51 51

52 LAKOSSÁGI HULLADÉKKEZELÉS ÁTLAGDÍJAI LAKOS KÖZÖT- TI REFERENCIATELEPÜLÉSEKEN (2009 ÉVI NETTÓ ADATOK) KTVF l edény egyszeri ürítési átlagdíja (Ft/ürítés) Települések száma Nyugat-dunántúli Észak-dunántúli Közép-dunántúli Dél-dunántúli Alsó-Tisza-vidéki Közép-Tisza-vidéki Közép-Duna-völgyi Észak-magyarországi Felső-tiszavidéki Tiszántúli Összesen 41 Országos átlag

53 53

54 LAKOSSÁGI HULLADÉKKEZELÉS ÁTLAGDÍJAI LAKOS KÖZÖTTI REFERENCIATELEPÜLÉSEKEN (2009 ÉVI NETTÓ ADATOK) KTVF l edény egyszeri ürítési átlagdíja (Ft/ürítés) Települé-sek száma Nyugat-dunántúli Észak-dunántúli Közép-dunántúli Dél-dunántúli Alsó-Tisza-vidéki Közép-Tisza-vidéki Közép-Duna-Völgyi Észak-magyarországi Felső-Tisza-vidéki Tiszántúli Összesen 84 Országos átlag

55 55

56 LAKOSSÁGI HULLADÉKKEZELÉS ÁTLAGDÍJAI LAKOS KÖZÖTTI REFERENCIATELEPÜLÉSEKEN (2009 ÉVI NETTÓ ADATOK) KTVF l edény egyszeri ürítési átlagdíja (Ft/ürítés) Települések száma Nyugat-dunántúli Észak-dunántúli Közép-dunántúli Dél-dunántúli Alsó-Tisza-vidéki Közép-Tisza-vidéki Közép-Duna-völgyi Észak-magyarországi Felső-Tisza-vidéki Tiszántúli Összesen 84 Országos átlag

57 57

58 LAKOSSÁGI HULLADÉKKEZELÉS ÁTLAGDÍJAI 500 LAKOS ALATTI REFEREN- CIATELEPÜLÉSEKEN (2009 ÉVI NETTÓ ADATOK) KTVF l edény egyszeri ürítési átlagdíja (Ft/ürítés) Települé-sek száma Nyugat-dunántúli Észak-dunántúli Közép-dunántúli Dél-dunántúli Alsó-Tisza-vidéki Közép-Tisza-vidéki Közép-Duna-völgyi Észak-magyarországi Felső-Tisza-vidéki Tiszántúli Összesen 62 Országos átlag

59 59

60 6.6. Összegzés Az öt különböző lakos számú (50000 lakos feletti; lakos közötti; lakos közötti; 500 lakos alatti) település kategóriákba közel 300 referencia település literes edényzetének egyszeri ürítési díja került feldolgozásra. Azokon a településeken, ahol a kétfajta edényzet ürítési díja eltér, ott az átlagdíjakkal dolgoztunk. Ezeknek felügyelőségenkénti és összesített adatait megvizsgálva, elemezve megállapítható, míg az egyes település kategóriákon belül jelentősek az eltérések, az országos településkategóriánkénti átlagadatok meglepő kiegyenlítettséget mutatnak 243 Ft-tól 306 Ft-ig (25%-os különbség). A legmagasabb a nagyvárosok (50000 lakos felett) átlagdíja 306 Ft/ürítés, ami természetesen a magasabb szintű szolgáltatás (szelektív szigetek, hulladékudvar, komposztáló, hulladékválogató stb.) következménye. A díjkülönbségek nagyon nagyok: Budapest 575 Ft, Szeged 487 Ft, Győr 396 Ft, Debrecen 358 Ft, Kecskemét 343 Ft, Pécs 264 Ft, Nyíregyháza 241 Ft, Székesfehérvár 219 Ft. Ezen különbségek (több mint 100%) okai lehetnek a különböző adottságok (pl. lerakó távolsága, meglévő szabad kapacitása), az eltérő különböző szolgáltatási színvonal, valamint több esetben a jelentős anyagi ráfordításokat igénylő, ugyanakkor a gazdasági racionalitásokat nem mindig elsődlegesen figyelembevevő uniós támogatások, nagy hulladékos projektek megvalósulása. Ugyancsak jelentősen befolyásolhatják a díjakat a fejlesztések forrásai (pl. amortizáció, hitel, kötvény stb.) közötti különbségek. A jelenlegi legnagyobb probléma az önkormányzatok, amelyek sok esetben a szolgáltató tulajdonosai is sok esetben a közgazdasági szempontokat figyelmen kívül hagyó ármeghatározó szerepe. Erre a későbbiekben a szolgáltató és önkormányzatok kapcsolatánál részletesen visszatérünk. A második település kategóriánál a lakos közötti településeken cca. 15%-kal alacsonyabb az átlagdíj, 264 Ft/ürítés. A díjkülönbségek itt is jelentősek (több mint 100%) az egyes települések között. Mosonmagyaróvár 370 Ft, Hajdúhadháza 358 Ft, Kiskunhalas 275 Ft, Tapolca 234 Ft, Bátonyterenye 171 Ft. 60

61 A nagy különbségek okai ugyanazok lehetnek, mint a nagyvárosoknál, illetve ezeken a településeken, valamint ezeknél kisebb településeken már jelentős befolyással bír a piaci helyzet, az önkormányzati szolgáltatók piaci stratégiája. A kisebb település kategóriák országos átlagdíjai közel azonosak, de az egyes települések díjai között a különbségek itt is nagyon nagyok: Délegyháza 402 Ft, Mindszent 226 Ft, Balatonboglár 203 Ft, 139 Ft. A lakos közötti település kategóriában az országos átlagdíj 250 Ft/ürítés. Az lakos közötti település kategóriában az egyes települések díjai országosan, de akár felügyelőségeken belül is jelentősen eltérnek: Kübekháza 365 Ft, Márkó 296 Ft, Vámosszabadi 206 Ft, Tiszaberek 152 Ft. Az országos átlagdíj 243 Ft/ürítés. Az 500 lakosnál kisebb településeken a díj különbségek az egyes települések között itt is nagyon nagyok: Újszalonta 479 Ft, Kupa 340 Ft, Andrásfa 275 Ft, Bakonyszűcs145 Ft, Újfehértó 139 Ft. Az országos átlagdíj 252 Ft/ürítés. A kérdőíven rákérdeztünk a díjért nyújtott szolgáltatásnak a rendszeres lakossági vegyeshulladék gyűjtésén, szállításán és lerakón történő elhelyezésén felüli tartalmára (edényzet biztosítása, lomtalanítás, szelektív gyűjtő sziget, hulladékudvar, hulladékválogató, komposztáló, házhoz menő szelektív gyűjtés vagy egyéb többletszolgáltatás). A szolgáltatási díj a lomtalanítást az alábbi arányban tartalmazza: lakos feletti település kategóriában 87%, lakos közötti település kategóriában 86%, lakos közötti település kategóriában 67%, lakos közötti településkategóriában 77%, 500 lakos alatti település kategóriában pedig 57%. 61

62 A szolgáltatási díj az edényzetbiztosítást az alábbi arányban tartalmazza: lakos feletti település kategóriában 33%, lakos közötti település kategóriában 26%, lakos közötti település kategóriában 19%, lakos közötti településkategóriában 15%, 500 lakos alatti település kategóriában pedig 15%. Az egyéb többletszolgáltatás is jelentős számú településen van. Ilyenek az edényzet, a nagyobb méretű edényzet évi több alkalommal történő mosása, vagy bizonyos éves vagy alkalmi mennyiségű hulladék térítésmentes átvétele hulladéklerakón. A válaszokból az is kiderül, hogy mára már jelentősen kiszélesedett a szelektív gyűjtés (gyűjtő szigetes, házhoz menő gyűjtés) mértéke. Szelektív gyűjtőszigetek alkalmazásának aránya az lakos feletti település kategóriában 93%, lakos közötti település kategóriában 74%, lakos közötti település kategóriában 67%, lakos közötti településkategóriában 60%, 500 lakos alatti település kategóriában pedig 55%. A házhoz menő szelektív gyűjtést az lakos feletti és a lakos közötti településkategóriákban egyaránt cca. 50% arányban alkalmazzák. A lakos közötti és az lakos közötti település kategóriákban cca. 30%-os arányban alkalmazzák ezt a gyűjtési formát. A legkisebb település kategóriában (500 lakos alatt) is már cca. 25%-ban van jelen a házhoz menő szelektív gyűjtés. Megvizsgáltuk a évi díjemelések mértékét is 36 nagyobb városban. Itt is rendkívül jelentős szóródással találkoztunk (0 mértékű 8 településen és 34%-os mértékű 2 településen). A díjemelések átlag értéke 7,7%. Várhatóan a jövőben is jelentős különbségek várhatók a díjemelések terén. Az új nagy hulladékgazdálkodási projektek belépése, és ezeknek a korábbinál jelentősen magasabb üzemeltetési költségei, máshol a szelektív gyűjtés bővítése és szélesítése más hulladékfajtákra, azaz az ezekkel kapcsolatos többletköltségek a hulladék gyűj- 62

63 tési díjaknak az inflációt jóval meghaladó emelését prognosztizálja az elkövetkezendő évekre. Valószínűleg az egyes település-kategóriákban a jövőben valamiféle kiegyenlítődés fog végbemenni, azaz a ma alacsonyabb hulladékdíjjal kiszolgált települések felzárkóznak a magasabb díjfekvésű településekhez. 63

64 Megvizsgáltuk azt is, hogy a kapott díjadatok alapján a lakosszámtól függetlenűl mennyi a felügyelőségenkénti- és az országos átlagdíj literes edényzet egyszeri ürítésénél. LAKOSSÁGI HULLADÉKKEZELÉS ÁTLAGDÍJAI A REFERENCIA TELEPÜLÉSEKEN (2009 ÉVI NETTÓ ADATOK) l edény egyszeri ürítési átlagdíja (Ft/ürítés) Települések száma KTVF Nyugat-dunántúli Észak-dunántúli Közép-dunántúli Dél-dunántúli Alsó-Tisza-vidéki Közép-Tisza-vidéki Közép-Duna-völgyi Észak-magyarországi Felső-Tisza-vidéki Tiszántúli Összesen 288 Országos átlag 252 A táblázat adatai alapján megállapítható, hogy jelentős eltérés (min. 181 Ft/ürítés és max. 309 Ft/ürítés) van az egyes felügyelőségek átlagdíjai között. Az országos átlagdíj 252 Ft/ürítés. 64

65 7. Lakossági hulladékkezelés kintlévőségeinek adatai. 7.1 Lakossági hulladékkezelés kintlévőségeinek összesített adatai KTVF Lakossági hulladékkezelés kintlévőségei 90 napon túli (Ft) Éven túli (Ft) Behajthatatlan követelések Ellátott 90 nap lakos túli szám (Ft/fő) Lak. kintl Éven túli (Ft/fő) Behajtl. köv. (Ft/fő) Nyugat-dunántúli ,05 61,14 6,71 Észak-dunántúli ,48 195,36 9,88 Közép-dunántúli ,28 233,06 9,40 Dél-dunántúli ,81 212,57 14,09 Alsó-Tisza-vidéki ,07 176,68 7,95 Közép-Tisza-vidéki ,96 2,29 Közép-Duna-völgyi ,16 75,84 87,10 Észak-magyarországi ,71 375,32 13,42 Felső-Tisza-vidéki ,08 97,45 Tiszántúli ,83 364,49 24,92 Összesen Országos átlag Összesen Budapest nélkül Országos átlag Budapest nélkül ,14 148,97 27,23 342,44 231,05 27,23 65