BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Public Relations szakirány

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Public Relations szakirány A TELEPÜLÉSEK PARTNERSÉGI HÁLÓZATÁNAK GYAKORLATA, AVAGY A TRANSZNACIONÁLIS ÉS TESTVÉRVÁROSI KAPCSOLATOK BEMUTATÁSA Készítette: Harmath Lilla Budapest,

2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Bevezetés A nemzetközi kapcsolatok rendszere Rövid történeti háttér; a nemzetközi rendszer régen és ma Elképzelések a nemzetközi rendszer jövőbeni változásairól Diplomácia, nemzetközi kapcsolatok A diplomácia rendeltetése, fogalommagyarázata A diplomácia funkciói A nemzetközi kapcsolatok értelmezése A nemzetközi kapcsolatok szereplői Kik is a nemzetközi kapcsolatok alanyai? Az állam A nemzetközi szervezetek A multinacionális vállalatok Az egyének A transznacionális együttműködésről általában A transznacionális együttműködés és az EU A transznacionális együttműködés filozófiája Az együttműködés típusai A transznacionális együttműködés előnyei A transznacionális projektek kifejlesztése Partnerkeresés Az Európai Unió a nemzetközi kapcsolatok rendszerében A transznacionális együttműködéseket szolgáló legfontosabb szervezeti formák Régiók Bizottsága (Committee of the Regions = COR) Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa Európában (Congress of Local Regional Authorities in Europe = CLRAE) Európai Régiók Gyűlése (Assembly of European Regions = AER) Európai Önkormányzatok és Régiók Tanácsa (Council of European Municipalities and Regions = CEMR) Az Európai Unió Twinning Programja A helyi önkormányzatok nemzetközi kapcsolatai városdiplomácia Az önkormányzati diplomácia jelentősége Az önkormányzati diplomácia a II. világháború után Amit a testvérvárosi kapcsolatokról tudni kell A testvérvárosi kapcsolatokról általában A testvérvárosi kapcsolatok eredete A testvér-települések létrejötte Célok és partnerválasztás Kapcsolatfelvétel és előzetes látogatások A testvérvárosi kapcsolatot létrehozó ceremónia és az eskü Az eskü szövege Gyakorlati tudnivalók Pénzügyi források A szálláshelyek kérdése Kommunikáció és tájékoztatás Az együttműködés főbb formái Oktatás Kultúra Sport Új formák A testvér-települési mozgalom aranycsillagai A testvérvárosi mozgalom az Unió és hazánk területén

3 9. 1. Testvérvárosi kapcsolatok Európában Testvérkapcsolatok hazánkban A testvér-települési kapcsolatok története A testvér-települési kapcsolatok genezise A testvérkapcsolatok hatása A testvérkapcsolatok fontossága Az Európai Unió jelenleg futó kezdeményezései, közösségi akciói Testvér-települési kapcsolatok a jövőért Rodoszi konferencia, Európa a polgárokért program A programról általában A program költségvetése A program résztvevői Az Európa a polgárokért program szerkezete A testvérvárosi kapcsolatok megvalósulása a gyakorlatban Zalaegerszeg rövid bemutatása Zalaegerszeg testvérvárosi és nemzetközi kapcsolatai Zalaegerszeg alapelvei a nemzetközi kapcsolatok szervezésére Összefoglalás Zalaegerszeg testvérvárosairól és az együttműködés főbb területeiről, eseményeiről (forrás: Zalaegerszeg testvérvárosai, szerk.: Lőrincz Annamária, Bogár Beáta) Varkaus (Finnország) Varkaus Zalaegerszeg kapcsolata Kusel (Németország) Kusel Zalaegerszeg kapcsolata Klagenfurt (Ausztria) Klagenfurt Zalaegerszeg kapcsolata Dobics (Bulgária) Dobrics Zalaegerszeg kapcsolata Marosvásárhely (Románia) Marosvásárhely Zalaegerszeg kapcsolata Szurgut (Oroszország) Szurgut Zalaegerszeg kapcsolata Lendva (Szlovénia) Lendva Zalaegerszeg kapcsolata Marl (Németország) Marl Zalaegerszeg kapcsolata Gorizia (Olaszország) Gorizia Zalaegerszeg kapcsolata Zenica (Bosznia Hercegovina) Zenica Zalaegerszeg kapcsolata Krosno (Lengyelország) Krosno Zalaegerszeg kapcsolata Varasd (Horvátország) Varasd Zalaegerszeg kapcsolata Herszon (Ukrajna) Herszon Zalaegerszeg kapcsolata Zalaegerszeg és testvérvárosai a legfőbb tudnivalók röviden A testvérvárosi kapcsolatok létrejötte Zalaegerszeg testvérvárosainak megoszlása az uniós tagság tükrében A Zalaegerszeg és testvérvárosai közötti együttműködés fő területei Befejezés

4 1. Bevezetés Szakdolgozatom középpontjába a települések partnerségi hálózatának egyik lehetséges vetületét, a transznacionális és testvérvárosi kapcsolatok bemutatását helyeztem. Mivel napjainkban egy olyan folyamat kibontakozásának és térnyerésének lehetünk tanúi, amely előbb-utóbb talán elvezet az emberi társadalom egységének, a népek egymásra utaltságának, kölcsönös függőségének, valamint békés együttműködésük szükségességének teljes felismeréséhez, úgy gondolom, e téma nagyon is aktuális. Bár a települések között szövődő partneri együttműködéseket vizsgálhattam volna az állam által meghatározott, kötelezően vállalandó partnerségek szempontjából is, a határokon átívelő, önkéntes alapon kezdeményezett kapcsolatok létrejötte, gyakorlati megvalósulása sokkal mélyebben keltette fel az érdeklődésemet. Választott témámban arra keresem a választ, milyen lehetőségeket rejtenek ezek a kooperációk, hogyan segítik bizonyos kérdések és tevékenységi területek jobb megértését, milyen hatással vannak a nemzetközi szereplők működésére, és végül, hogyan zajlik létrejöttük a gyakorlatban. Szakdolgozatom első felében a nemzetközi rendszert globális egészként vizsgálom, ismertetem múltbéli és jelenkori állapotát, valamint jeles gondolkodók elképzeléseit vázolom fel a fogalom jövőbeni változásairól. Az ezt követő szerkezeti egységben a külkapcsolatok egyik legrégebbi és legfontosabb intézményének, a diplomáciának az elemzésére helyezem a hangsúlyt, majd a diplomácia tárgyát képező nemzetközi kapcsolatokról tárom fel a legfőbb tudnivalókat. A nemzetközi kapcsolatok aktorainak a nemzetközi rendszerben betöltött szerepével külön fejezetben foglalkozom, érzékeltetve az egyes szálak egymástól való nagyfokú függőségét, egymásra utaltságát. Mindezen rövid kitekintők után a szakdolgozatom témájához szorosan kötődő ismereteket foglalom össze. Elsőként a transznacionális együttműködések általános fogalmát, filozófiáját, és típusait tárom fel, majd pedig pontról pontra mindazon lépéseket, melyek végeredményeként létrejön egy határokon átnyúló, mindkét fél számára kölcsönös előnyökkel járó kooperáció. Az Európai Uniónak a világgazdaság globális szereplőjeként - a nemzetközi kapcsolatrendszerben folytatott tevékenysége, úgy gondolom, szintén olyan témakör, mely részletes kifejtésre szorul. A különböző helyi és regionális szervezeteket támogató uniós intézmények és szervezetek bemutatása után, szintén az Európai Unióval összefüggésben az ún. Town twinning elnevezésű program rövid ismertetésével foglalkozom. 6

5 Az ezt követő fejezetben a szakdiplomácia egy sajátos dimenziójára, a települési önkormányzati -, vagy más néven városdiplomácia kifejtésére térek rá, levezetem a testvérvárosi kapcsolatokhoz fűződő viszonyát, majd általános bemutatást adok a városok között szövődő partneri társulásokról. Szakdolgozatomat ezután a testvér-települési mozgalom európai, valamint egy tanulmány segítségével magyarországi eredményeinek ismertetésével folytatom. Az Európai Unió jelenleg futó kezdeményezéseire, közösségi akcióira, a testvér-települési mozgalom további elmélyítése érdekében szervezett konferenciákra, meghirdetett közösségi programokra szintén külön figyelmet és fejezetet szentelek. Az utolsó részben az összegyűjtött gyakorlati tudnivalókat szülővárosom, Zalaegerszeg példáján keresztül elemzem. A város rövid bemutatása után Zala megye székhelyének a testvérvárosi kapcsolatrendszerben betöltött helyével foglakozom, megvizsgálom az egyes településekhez kötődő kapcsolatainak főbb jellemzőit, és együttműködésük főbb területeit. Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának nemzetközi és idegenforgalmi szakreferenseinek, Bogár Beátának és Molnár Veronikának köszönhetem, hogy Zalaegerszeg e területen folytatott tevékenységébe sikerült alapos bepillantást nyernem, melyet ezúton is szeretnék megköszönni nekik. 7

6 2. A nemzetközi kapcsolatok rendszere Rövid történeti háttér; a nemzetközi rendszer régen és ma A nemzetközi rendszer mai formáját a történeti fejlődés termékének tekintjük, szerkezetének felépítésében a nemzetállamok szuverén politikai törekvései mellett kezdettől fogva a világgazdaság kialakulása is döntő szereppel bírt. A nemzetközi kapcsolatok egyre intenzívebb fejlődése a kölcsönös és egyoldalú függőségek egész rendszerét eredményezte. A történelem során megfigyelhető, hogy szinte minden évszázadban színre lépett egy ország, amely bizonyos természeti törvényszerűségként mind hatalmánál fogva, mind pedig szellemi és erkölcsi indíttatásból saját értékrendjének képére formálja át a nemzetközi rendszer egészét. A Richelieu bíboros által vezetett XVII. századi Franciaország a nemzetközi kapcsolatok nemzetállamon alapuló és nemzeti érdekek diktálta modern megközelítését teremtette meg. Nagy-Britannia a XVIII. században dolgozta ki a hatalomegyensúly elvét, s ez határozta meg az európai diplomácia elkövetkező 200 évét. A XIX. században a Metternich vezette Ausztria szervezte újjá az európai hatalmak közötti együttműködést, majd Bismarck Németországa ezt szétzúzta, s az európai diplomáciát hidegvérű hatalmi politikai játékká 1 tette. A mai nemzetközi rend alapvonásai lényegében a II. világháború után, a győztes nagyhatalmak között létrejött egyezségekből születtek meg. Az így kialakult bipoláris világrend az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió gazdasági, politikai és ideológiai versengésén, katonailag pedig a nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyverek kölcsönös elrettentő hatásán nyugodott. Ezáltal a fejlettebb országok közötti háborús konfliktusok minimalizálódtak, miközben a világ peremvidékein persze több száz kisebb-nagyobb háború zajlott. A hetvenes-nyolcvanas években a demokratizálódás újabb hullámával azonban ismét nagy horderejű átalakulások kezdődtek a nemzetközi rendszer egészét, valamint közvetlen környezetünket is beleértve. A kommunista szuperhatalom a nyolcvanas évek végen egyre súlyosabb 1 Henry Kissinger: Diplomácia, Bp. 1996, 9. o. 1. térkép: Európa térképe az 1900-as évek elején 8

7 belső gazdasági és társadalmi gondokkal küszködött, s ezeken az újonnan meghirdetetett doktrínák sem enyhítettek. A politikában bekövetkezett fordulatok először a szocialista országokat tömörítő Varsói Szerződés széteséséhez, és a kelet-európai orosz pozíciók elvesztéséhez, végül pedig magának a Szovjetuniónak a felbomlásához vezettek. A kommunista világrendszer tehát teljes vereséget szenvedett abban a küzdelemben, amelyet az általa eleve kudarcra ítéltnek tekintett kapitalista Nyugattal vívott csaknem fél évszázadon át. A keleti blokk és a Szovjetunió széthullásával lezárult a hidegháború korszaka, s ez egyben a bipoláris világrend felbomlását jelentette. A hidegháború vége és a kommunizmus bukása után elsőként id. George Bush vázolta fel egy új világrenddel kapcsolatos reményeit: A nemzetek olyan új partneri viszonyát látjuk magunk előtt, amely továbblép a hidegháborún. Konzultáción, együttműködésen és kollektív cselekvésen alapuló partnerséget, amely elsősorban a nemzetközi és regionális szervezeteken keresztül működik. Olyan elvek és jog által egységbe fogott partneri viszonyt, amely a terheket és a kötelezettségeket egyenlően osztja el. Partneri viszonyt, amelynek a célja a demokrácia, az anyagi jólét, a béke és a fegyverzetcsökkentés. 2 Bush utóda, Bill Clinton hasonló kifejezéseket használt, amikor a demokrácia kiterjesztéséről beszélt: Egy veszélyekkel és lehetőséggel teli új korszakban legfőbb célunk a piacgazdaságon alapuló demokráciák közösségének a bővítése és erősítése. A hidegháború alatt a szabad intézmények fennmaradását veszélyeztető fenyegetés feltartóztatására törekedtünk. Most megpróbáljuk kibővíteni azoknak a nemzeteknek a körét, amelyek e szabad intézmények irányítása alatt élnek, mivel az az álmunk, hogy egy nap a világon minden ember szabadon kifejtheti véleményét és energiáit egy virágzó 2 Henry Kissinger: Diplomácia, Bp. 1996, 805. o. 2. térkép: Európa az ezredfordulón 9

8 demokráciákból álló világban, amelyben ezek az országok együttműködnek és békében élnek. 3 A polgári demokráciák felvirágozásával egy igen intenzív globalizációs folyamat kezdődött, mely elősegítette a nemzetközi kapcsolatok kiterjedését, kormányzati és nem kormányzati szinten egyaránt. A globalizálódás megjelenésével a modernizációs folyamat felgyorsulásának és széleskörű elterjedésének lehetünk tanúi. Az egységes világpiac, a nemzetközi pénzügyi folyamatok, a multinacionális és transznacionális vállalatok terjeszkedése, a közlekedési, tömegközlési és informatikai hálózatok kiépülése egyre szorosabb egységbe fonták a világot. Gazdasági és politikai szinten egyaránt nagyfokú interdependencia (kölcsönös függőség) alakult ki. Ahogy azt John W. Burton World Society 4 c. művében kiemelte, egyre intenzívebb mértékben világméretű hálózatok kiépülése megy végbe a kereskedelem, a modern közlekedés, szállítás és információs kapcsolatok eredményeként, ezáltal pedig a nemzetközi kapcsolatok alanyainak egymásra utaltsága folyamatosan nő. Nagyarányú tőketranszfer, munkaerőmozgás és know-how-csere zajlik, amelynek végeredménye pozitív összegű játszma, amely jutalmazza az együttműködést, ugyanakkor bünteti a konfrontációs politikát. A szerző értelmezésében a béke az érdekek kiegyenlítésének gyümölcse lesz a nemzetközi és transznacionális szervezetek hálózatában Elképzelések a nemzetközi rendszer jövőbeni változásairól A Bush és Clinton által felvázolt új világrend megvalósulása hosszú folyamat, s a valóságban még mindig csak a kialakulás időszakában járunk. Véglegesen csak soká, valamikor a XXI. század során ölt majd formát. És hogy mire számíthatunk a nemzetközi rendszer perspektíváit illetően? Jóslatokba aligha kell bocsátkoznunk, de mégis érdemes a Michael Cox által International History since c. művében - felvázolt víziókat megismernünk. A szerző rámutat, hogy az 1990 utáni periódusban háromféle elképzelés körvonalazódott: egy liberális-optimista, egy realista, és egy radikális. 3 Henry Kissinger: Diplomácia, Bp. 1996, 806. o. 4 Bayer József: A politikatudomány alapjai, Bp. 1999, 302. o. 5 Egedy Gergely: Bevezetés a nemzetközi kapcsolatok elméletébe, Bp. 2007, 27. o. 10

9 Az első Francis Fukuyama elhíresült könyvére, A történelem vége és az utolsó emberre (The End of History and the Last Man) 6 alapoz. A szerző tézise abban foglalható össze, hogy a kollektivizmust megtestesítő kommunizmus összeomlásával a politikai ideológiák és rendszerek küzdelme véget ért: a nyugati liberalizmus visszafordíthatatlan győzelmet aratott. Az effajta elfogult, a valóságot hihetetlenül leegyszerűsítő optimizmus természetesen igen gyorsan a realista elemzők céltáblájává vált. A realista megközelítés híveinek egyik legbefolyásosabb tagjaként John Mearsheimert emelhetjük ki, aki tanulmányának a következő beszédes címet adta: Vissza a jövőbe: instabilitás a hidegháború után (Back to the Future: Instability after the Cold War) 7. Szerinte a bipolaritásra épülő hidegháború biztonságosabbá tette ugyan a világot 1945 után, befejeződése viszont az etnikai és vallási ellentétek előtérbe állításával jelentősen fokozta a kockázatok és veszélyek kialakulását. Robert Kaplan The Coming Anarchy 8 c. alkotásában még pesszimistább álláspontra helyezkedett: a nemzetközi anarchia bekövetkezését vetítette előre. A radikális baloldali gondolkodás egyik legkiemelkedőbb képviselője, Noam Chomsky World Orders, Old and New 9 c. könyvében egészen más megközelítésből indult ki. Véleménye szerint, bár a nemzetközi rendszer felszínén végbementek jelentősnek tűnő változások, a lényeg valójában mégis roppant keveset változott. A nemzetközi politika fő törésvonala ugyanis továbbra is a gazdag országok, és a harmadik világ szegény államai között húzódik. A vezető hatalmak pedig, - mindenekelőtt az Egyesült Államok - egyáltalán nem a demokrácia terjesztésére és az általuk hirdetett magasztos elvek megvalósítására törekszenek, hanem arra, hogy minden feltételt biztosítsanak saját expanziójuk és a multinacionális vállalatok terjeszkedése számára. Az új világrend létrejötte tehát nem ad okot a túlzott optimizmusra Ami viszont bizonyos, hogy az új világrend, mely részben a múlt továbbélésének, részben eddig soha nem látott jelenségeknek az ötvözete, most is három olyan kérdésre adott válaszból fog kialakulni, melyekkel már az előző korok is szembenéztek: melyek lesznek a nemzetközi rend alapegységei, hogyan fognak egymásra hatni és végül milyen célokat fog szolgálni ez az egymásra hatás. 6 Egedy Gergely: Bevezetés a nemzetközi kapcsolatok elméletébe, Bp. 2007, 27. o. 7 Egedy Gergely: Bevezetés a nemzetközi kapcsolatok elméletébe, Bp. 2007, 27. o. 8 Egedy Gergely: Bevezetés a nemzetközi kapcsolatok elméletébe, Bp. 2007, 27. o. 9 Egedy Gergely: Bevezetés a nemzetközi kapcsolatok elméletébe, Bp. 2007, 28. o. 11

10 3. Diplomácia, nemzetközi kapcsolatok A diplomácia rendeltetése, fogalommagyarázata A diplomácia jelentőségéről, a diplomácia és a nemzetközi kapcsolatok közötti összefüggésekről úgy gondolom, mindenképpen szükséges szót ejtenünk. A nemzetközi jogtudományi, politikatudományi és diplomáciatörténeti szakirodalomban számtalan meghatározást olvashatunk a diplomácia fogalmáról. Ezek a definíciók a diplomáciát általában a nemzetközi kapcsolatok és a külpolitika fogalmával összefüggésben elemzik. A diplomáciával kapcsolatban mindenekelőtt leszögezhetjük, hogy hagyományosan kettős rendeltetése van: egyrészt a konfliktusok megelőzése, rendezése és kezelése, másrészt az együttműködés előmozdítása. A belső ügyeiben korlátlan hatalommal rendelkező állam nemzetközi kapcsolataiban mely a diplomácia tárgyát képezi - kénytelen számolni más államok hasonló hatalmával. A II. világháború után az új történelmi viszonyoknak megfelelő jogi alapokat a diplomáciai kapcsolatokról szóló évi bécsi egyezmény rögzítette 10. Az állam belső rendjét szuverén jogainak gyakorlásával alakíthatja ki, ugyanakkor az államok összességére kiterjedő nemzetközi rendet csak másokkal együttműködve határozhatja meg. A nemzetközi kapcsolatok alakítása ezért mindig arra irányuló kényes művelet, hogy a szándékokat és képességeket kipuhatolja, a hatalmi tényezőket összeegyeztesse, s ennek során rátaláljon egy olyan fenntartható rendre, amely teljesen senkinek a számára sem kielégítő, mégis mindenki kész azt elfogadni, elviselni, különösen azért, mert nem áll hatalmában azon változtatni. A diplomáciának számos, egyaránt elfogadott fogalom-meghatározása létezik, ezek általában különböző elemek kombinációi. Ez alapján a diplomáciát a külpolitikai tevékenységgel, a tárgyalással, a tárgyalások során alkalmazott eljárásokkal, a közigazgatás adott ágazatával, valamint a diplomáciai készségekkel, képességekkel, a diplomáciai tapintattal, a szakmával, stílussal azonosítják. Az Oxford English Dictionary meghatározása szerint a diplomácia a nemzetközi kapcsolatok intézése tárgyalásos úton; jelenti továbbá a módszert, mellyel e kapcsolatokat elrendezik és intézik a nagykövetek és követek; végül jelenti a diplomata mesterséget vagy művészetet. 11 A Magyar jogi lexikon némileg pontosabb képet ad a fogalomról: Kincses László: Diplomáciatörténet, Bp. 2005, 21. o. 12

11 A diplomácia az államok külpolitikájuk békés módon való megvalósításáért kifejtett tevékenysége. Ugyanakkor azt az intézményt is jelenti, amelynek révén az államok e sajátos tevékenységüket végzik. Így szélesebb értelemben magában foglalja az államfő, a kormányfő, a külügyminiszter, a külügyminisztérium és a diplomáciai szolgálat szerteágazó külföldi szervezetét, azaz az állandó diplomáciai és konzuli képviseleteket, a különleges missziókat, s a nemzetközi szervezetek melletti állandó képviseleteket. A nemzetközi kapcsolatok alakításának a XX. században, különösen annak második felében az államközi kapcsolatok, így a diplomácia új és egyre fontosabb fórumai a nemzetközi szervezetek, amelyek a nemzetközi jog alanyaivá váltak, így diplomáciai kapcsolatot létesítenek, diplomáciai képviseleteket tartanak fenn, szerződéseket kötnek, stb. 12 Összefoglalva: A diplomácia tehát az államok külkapcsolatainak alakítására szolgáló, jogilag, elsősorban nemzetközi jogilag szabályozott tevékenység, amely adott szervezeti keretek és módszerek, eljárási és magatartási szabályok mellett működik. Tevékenysége a történelmi fejlődés során folyamatosan bővült, gazdagodott. Egyes nézetek szerint a hagyományos diplomácia visszaszorulóban van modernebb formái javára, a tapasztalatok mégis azt bizonyítják, hogy ez az intézmény a legújabb korban is nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen eleme a nemzetközi kapcsolatoknak A diplomácia funkciói 13 A fenti meghatározások segítséget nyújtanak abban, hogy a diplomácia hagyományos, klasszikus funkcióit levezessük, amelyek a következők: Képviselet, azaz a saját állam képviselete a partner országban, vagy nemzetközi intézménynél, beleértve annak tartalmi-külpolitikai és formális-protokolláris elemeit, a kormányok közötti üzenet-közvetítést. Tárgyalás, azaz a partnerrel fenntartott kapcsolatok időszerű kérdéseinek, problémáinak békés, tárgyalásos rendezése, konfliktus- és válságmegelőzés, illetve válságkezelés. Információ, azaz a saját kormány rendszeres tájékoztatása a partner bel- és külpolitikájának, gazdasági és társadalmi helyzetének fejlődési irányairól; illetve a partner tájékoztatása a saját ország fejlődési eredményeiről, gondjairól, törekvéseiről. 12 Kincses László: Diplomáciatörténet, Bp. 2005, 22. o. 13 BGF-KKFK Szakdiplomáciai tanulmányok (szerk.: Dr. Nyusztay László) Bp. 2000, 8. o. 13

12 E tevékenység a saját kormány döntéseinek megkönnyítésére és a saját ország számára kedvező külpolitikai döntések elősegítésére irányul. Kapcsolatépítés, azaz a politikai, gazdasági, kulturális és egyéb együttműködés előmozdítása a partnerrel. Érdekvédelem, azaz a saját állampolgárok érdekeinek és jogainak képviselete és védelme a partnernél. Kezdeményezés, azaz aktív részvétel a külpolitika tervezésében, alakításában, a megvalósítás értékelésében, hazai és nemzetközi norma-alkotó munkában A nemzetközi kapcsolatok értelmezése Az 1815-ben megrendezésre került bécsi kongresszus óta a külpolitika egymáshoz kapcsolta a különböző országokat ebből származik a nemzetközi kapcsolatok kifejezés. A nemzetközi viszonyok vagy nemzetközi kapcsolatok (international relations) egy olyan átfogó fogalom, amely alatt a különböző nemzetközi szereplők közötti akciók és interakciók összességét értjük 14. Ugyanakkor, mások számára a nemzetközi kapcsolatok az államok közötti politikai kapcsolatokat jelentik, s ezért elsősorban a háború és béke, a konfliktus és az együttműködés adja a tartalmát. Aligha kétséges, hogy még manapság is a fogalomnak ez a hagyományos megközelítése a legnépszerűbb, s a politika gyakorlói és elemzői is többnyire ezt az értelmezést fogadják el. E felfogásban a releváns egység az állam, nem pedig a nemzet, s bár a nemzetközi jelző a nemzetekre utal, a nemzetközi kapcsolatok vonatkozásában a kulcstényező az államiságnak (nem pedig a nemzeti jellegnek) a birtoklása. Egyes elemzők a nemzetközi kapcsolatokat elsődlegesen a határokon átlépő tranzakciókkal azonosítják. Érvelésük azon az elképzelésen alapul, hogy az erőszak valójában nem játszik akkora szerepet a nemzetközi kapcsolatokban, mint ahogy azt a hagyományos leírások érzékeltetik, viszont a határokon keresztül naponta tranzakciók tömege zajlik le, emberek, javak, és eszmék áramlásának formájában. E megközelítésben az államok már semmiképp sem tekinthetők a nemzetközi kapcsolatok kizárólagos aktorainak. John Herz megfogalmazásában: az államok külső kemény burka felrepedt, és létrejöttek az ún. transznacionális szervezetek Harald Kleinschmidt: A nemzetközi kapcsolatok története, Bp. 2001, 5. o. 15 Egedy Gergely: Bevezetés a nemzetközi kapcsolatok elméletébe, Bp. 2007, o. 14

13 Megint mások szerint, a nemzetközi kapcsolatok értelmezése során az ún. világtársadalomjelenségen van a hangsúly; ők figyelmüket a globalizáció folyamatának következményeire összpontosítják. A tézis hívei nem gondolják, hogy a hagyományos nemzetállami keretre különösebb szükség lenne a jövőben, ezért vizsgálódásuk fókuszába ehelyett a globális termelési és pénzügyi rendszert, illetve a globális kommunikációs hálózatot állítják. A hatalom tehát elveszíti centrális helyét, s a nemzetközi kapcsolatok elsősorban a társadalomközi érintkezéseket jelentik, amelyek fontossága folyamatosan nő az államköziek rovására. Ezen álláspontok fényében a nemzetközi kapcsolatok szereplői között végbemenő interakciók főbb típusait a következő egyszerű ábrával szemléltethetjük: A B C Állam Állam Nem-állami szereplő Állam Nem-állami szereplő Nem-állami szereplő 1. ábra: A nemzetközi kapcsolatok szereplői közötti interakciók típusai 16 A nemzetközi kapcsolatok elméletének bemutatását Harald Kleinschmidt tézisével zárom. Kleinschmidt szerint a nemzetközi kapcsolatok a jól körülírható politikai tradícióval rendelkező csoportok közötti interakciók összességét jelentik, ahol a csoportok önmagukat többséginek, egymást pedig kölcsönösen kívülállónak tekintik. E meghatározás magában hordozza azt a tényt, hogy a nemzetközi kapcsolatok nem korlátozódnak csupán államok közötti kapcsolatokra vagy külpolitikai érdekeltségekre. Épp ellenkezőleg: mindenféle csoport között mindenféle kapcsolatot magukba foglalnak, amennyiben a csoportok tagjai az őket megjelenítő intézmények iránt lojálisak, illetve bizonyos politikailag releváns tradíciók iránt elkötelezettek. Az ún. rendszer-relevancia elmélet 17 segítségünkre lehet abban, hogy a fogalom mélyebb vonatkozásait is megértsük. Rendszer fogalmán a nemzetközi szereplők mindenkori 16 Egedy Gergely, Bevezetés a nemzetközi kapcsolatok elméletébe, Bp. 2007, 47. o. 17 Harald Kleinschmidt: A nemzetközi kapcsolatok története, Bp. 2001, 6. o. 15

14 összjátékát értjük, ha közöttük viszonylag gyakran kerül sor interakcióra. Az elmélet másik fontos tényezője a rendszerstruktúra, mely a kapcsolatok, és a kapcsolatokon belüli rend jellegét jelenti. Struktúrája szerint az adott kapcsolat kétféle lehet: szubszisztenciális, azaz megélhetési (ebben az esetben a kapcsolatot a szereplők pillanatnyi indítékból, speciális célok elérése érdekében, saját rövid célú előnyeiket figyelembe véve, kizárólag saját eszközeikre támaszkodva hozzák létre), vagy pedig referenciális, azaz vonatkoztatási (mely esetben a kapcsolat létrejöttét a szereplők hosszú távú, általános céljai vezérlik, s melyet mások közreműködésével valósítanak meg). A mindenkori kapcsolatokon belüli rend struktúráját tekintve szintén két csoport különíthető el. Ez alapján megkülönböztetünk hierarchikus, azaz alárendeltségi, vagy egalitárius, azaz egyenlőségen alapuló kapcsolatokat, attól függően, hogy a szereplők saját kapcsolataikat miként fogják fel, valamint miként alakítják. Kleinschmidt szerint egy-egy nemzetközi kapcsolat e négy struktúra lehetséges kombinációival jellemezhető. 16

15 4. A nemzetközi kapcsolatok szereplői Kik is a nemzetközi kapcsolatok alanyai? A nemzetközi kapcsolatok fő cselekvő részesei sorrendben a következők: az államok (illetve az őket képviselő kormányzatok), a nemzetközi szervezetek, a multinacionális vállalatok, valamint az egyének 18. Az alábbiakban e csoportoknak a nemzetközi rendszerben betöltött szerepével foglalkozom Az állam Az államok a nemzetközi kapcsolatok kiemelkedő jelentőségű szereplői, beható tanulmányozások ezért nélkülözhetetlen. Az állam definícióját röviden így foglalhatjuk össze: meghatározott terület és népesség fölött gyakorolt főhatalom. 19 Ahhoz, hogy az államoknak a nemzetközi kapcsolatokban játszott szerepét megértsük, nem árt elemezni a szuverenitás komplex fogalmát. Először is kijelenthetjük, a szuverenitás kincs. Nemzetközi vonatkozásban mindenekelőtt azt jelenti, hogy az államok formális értelemben egyetlen külső hatalomnak sincsenek alárendelve, s így döntéseiket külső kontroll nélkül hozhatják meg. Fontos tudni, hogy a szuverenitásnak nincs egységesen elfogadott és alkalmazott világfogalma, bár, kissé paradox módon, a nemzetközi politika egész rendszere az államok szuverén egyenlőségének a tézisén alapul. A fogalom első ízben az újkorban jelent meg, s lényegében az állami főhatalom korlátlan és korlátozhatatlan jellegét fogalmazta meg. Míg azonban egy állam belső szuverenitása valóban maradéktalan lehet, külső szuverenitásáról ezt már kevésbé kategorikusan állíthatjuk. A nemzetközi rendszerben élvezett függetlenség csak viszonylagos lehet, még akkor is, ha ahhoz a nélkülözhetetlen nemzetközi elismerés is társul. Ennek oka, hogy az államok többsége nem rendelkezik a teljes függetlenség tényleges gyakorlásához szükséges erőforrásokkal és képességekkel, s a külső kényszerek még a nagyhatalmak mozgásterét is beszűkítik. Számos tekintélyes szerző megfogalmazta, hogy a globalizáció következtében a nemzetállamok hagyományos vesztfáliai rendszerének végleg bealkonyult, hiszen szuverenitásuk olyan mértékben korlátozottá vált, hogy többé nincs értelme a nemzetállami szuverenitás eszméjét fenntartani 20. S hogy ez miben mutatkozik meg? 18 Bayer József: A politikatudomány alapjai, Bp. 1999, 321. o Egedy Gergely: Bevezetés a nemzetközi kapcsolatok elméletébe, Bp. 2007, 66. o. 17

16 A globalizáció feltartóztathatatlan folyamatai egyre inkább fikcióvá változtatják a nemzetgazdaság fogalmát, s az államok egyre kevésbé képesek a különféle pénz- és tőkemozgások ellenőrzésére. Új megközelítésre szorul a nemzetbiztonság hagyományos fogalma, hiszen a nemzetállamok döntő többsége már egyáltalán nem képes arra, hogy az interkontinentális rakétarendszerrel szemben megvédje saját területét. A szokásos állami eszközökkel érdemben már az információk és eszmék áramlása sem befolyásolható, ráadásul a globalizáció a szuverenitás kulturális és pszichológiai alapjait is kikezdte. Az integrációkban való részvétel, - még ha önkéntes alapon történik is-, a döntéshozatali monopólium egyre nagyobb hányadának az átadását jelenti. Mindezen folyamatok eredményeképp a másik oldalon a szuverenitásnak egy új, nemzetek feletti szintje látszik kialakulni. Szükségesnek tartom megjegyezni: a nemzetközi kapcsolatok elmélete mára végképp szakított azzal a korábbi felfogással, amely a nemzetközi kapcsolatokat kizárólag az államközi kapcsolatokkal azonosította, így tehát szakdolgozatomat a nem állami szereplők bemutatásával folytatom A nemzetközi szervezetek A XX. század második felére a nemzetközi szervezetek a nemzetközi kapcsolatok önálló, s egyre befolyásosabb tényezőivé váltak, félreérthetetlenül jelezve, hogy a nemzetközi folyamatok állam-centrikus vizsgálata önmagában már semmiképp sem elegendő A nemzetközi szervezetek csoportosítása A nemzetközi szervezetek csoportosításának számos lehetséges módja van, én ezek közül hármat emelnék ki. 1. A tagság tekintetében két fő csoportot különíthetünk el. A nemzetközi szervezetek egy része államokból áll, ezeket nevezzük kormányközi szervezeteknek (intergovernmental organization, IGO). Ilyen például az ENSZ, a NATO vagy az EU. A másik fő csoportot a nem kormányközi (nongovernmental organization, NGO), azaz nem állami szervezetek alkotják. Ez utóbbiak a nemzetközi kapcsolatok transznacionális szereplőiből, magánszervezetekből és civil szerveződésekből állnak. 18

17 Ide sorolható például a Nemzetközi Vöröskereszt, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, stb. Meg kell jegyezni azt is, hogy nem minden szervezet esik tisztán valamelyik kategóriába: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben például képviseltetik magukat a kormányok, de ugyanakkor tagjai között ott vannak a szakszervezetek és a munkaadók is. 2. A nemzetközi szervezeteket megkülönböztethetjük funkcionális hatókörük alapján is. Ez alatt azt értjük, hogy sokféle kérdéssel foglalkoznak-e (generális hatókörű szervezetek) vagy pedig csak egyetlen kérdéssel (speciális szervezetek). E szervezetekre a szakirodalomban gyakran használják a sok-célú vagy csak korlátozott célú kifejezéseket is. Az olyan szervezetek, mint például az ENSZ vagy az Afrikai Egységszervezet, sokféle funkciót tölt be, míg az olyan, mint a NATO vagy az UNESCO csak egyet (katonait és kulturálist). 3. A földrajzi hatókör szerinti csoportosítás alapján a nemzetközi szervezetek lehetnek univerzális jellegűek (amelyek tagsága elviekben a Föld minden országa számára nyitott), és regionális jellegűek (amelyek viszont csak egy-egy régióra terjednek ki). Az első típus klasszikus példája az ENSZ, de érdemes megjegyezni, hogy a kormányközi szervezeteknek csak kb. egyharmada univerzális jellegű, a többség regionális keretek között működik. Így például regionális szervezetként tartjuk számon az Amerikai Államok Szervezetét vagy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségét. A nemzetközi szervezetek főbb típusait az alábbi táblázat mutatja be, Rourke nyomán, némi változtatással: Tagság Földrajzi hatókör Univerzális Regionális ENSZ Általános Funkcionális hatókör Speciális IGO NGO IGO NGO Európai Unió Katolikus egyház Európai Néppártok Szövetsége IMF ASEAN Vöröskereszt UEFA 1. táblázat. A nemzetközi szervezetek típusai Egedy Gergely: Bevezetés a nemzetközi kapcsolatok elméletébe, Bp. 2007, 166. o. 19

18 A multinacionális vállalatok A nemzetközi kapcsolatok alanyainak bemutatását harmadikként a multinacionális cégek elemzésével folytatom. Az elmúlt néhány évtized leglátványosabb gazdasági tendenciája a multinacionális vállalatok előretörése, befolyásuk, térnyerésük növekedése volt. Ha a tendencia folytatódik, nem kizárt, hogy tíz-húsz éven belül a világgazdasági folyamatok irányítása pár tucat óriásvállalat menedzsmentjének felelőssége lesz. Gyakran feltételezik, hogy a multinacionális cégek a második világháború utáni fejlődés termékei. Kétségtelen, hogy e cégek a XX. század második felében váltak a nemzetközi kapcsolatok igazán befolyásos önálló szereplőivé, de ne feledkezzünk meg arról, hogy megjelenésük ennél lényegesen korábbra tehető, hiszen már a XIX. század vége felé megjelentek az első előfutárok. Egyes kutatók szerint a "multinacionális" elnevezést az IBM terjesztette el, éspedig "az európai gazdaságokban jelentős ipari szférák és kutatási kapacitások felett szerzett ellenőrző pozíciójának elleplezése céljából, amennyiben franciaországi leányvállalatát nem mint amerikai tőkeérdekeltséget, hanem mint egy multinacionális cég francia illetékességű vállalatát tüntette fel" 22 - olvashatjuk Simai Mihály gondolatait A működő tőke kivitele és a technikai fejlődés a 21. század küszöbén című tanulmánykötetben. A hangsúly az "elleplezés" szóra helyeződik, amely rávilágít a multik felemás megítélésére. Tőkeerejüknek köszönhetően ezek ugyanis nem csupán gazdasági fellendülést eredményezhetnek, hanem növekvő befolyásra tehetnek szert a (nemzet)gazdaság bizonyos területein. Egy 1974-ben létrehozott ENSZ-bizottság (Commission and Centre on Transnational Corporations) elnevezése óta újabb fogalom indult hódító útjára: multi- helyett transznacionális. A transznacionális társaság működése - külföldi leányvállalatai révén - egyszerre több nemzetgazdaságra terjed ki, üzletpolitikája a vállalat összműködésének globális optimalizálására irányul, és az anyaországban lévő irányító csoport érdekei által meghatározott 23 - összegezhető Simai definíciója. Ami a gazdasági szempontokat illeti, a transznacionális vállalatok globális terjedése gyorsuló és megállíthatatlan folyamat: két évvel ezelőtti adatok szerint mintegy 60 ezer jelentős 22 (Emberi tér 2000/08 I., szerk.: Kolossa Katalin), (Emberi tér 2000/08 I., szerk.: Kolossa Katalin),

19 transznacionális vállalat működik több mint 500 ezer vállalkozással a világ 173 országában. A nemzetközi termelés térhódításának sebességét jelzi, hogy négy éve ez a két szám még 40 ezer, illetve 270 ezer volt. A multinacionális társaságok tehát a világgazdaság nemzetköziesedésének legfőbb tényezőivé váltak az elmúlt évtizedekben: nemcsak, hogy átlépik az országhatárokat, de ahhoz is hozzájárulnak, hogy a határok el is mosódjanak Az egyének A nemzetközi kapcsolatok szereplőinek utolsó csoportját az egyének alkotják. Az egyének a nemzetközi folyamatokban véghezvitt cselekedeteiket emberi jogaik gyakorlásának útján valósítják meg. A második világháború után a nemzetközi kapcsolatokban morális érvekkel alátámasztott törekvéssé vált, hogy az emberi jogok minimumát globális léptékben, a Föld minden lakója számára biztosítsák. A háború után megrendezett nürnbergi perekben kinyilvánították, hogy az individuumoknak olyan jogai vannak, melyeket egyetlen kormányzat sem vehet el tőlük, s melyeket a nemzetközi jognak is védelmeznie kell. Az ENSZ Alapokmánya kiállt az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke 24 mellett, s Közgyűlése 1948-ban elfogadta az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Az egyének nélkül akik az államok, nemzetközi szervezetek és egyéb nemzetközi szereplők képviselőiként, irányítóiként tevékenykednek - a nemzetközi kapcsolatok elképzelhetetlenek. 24 Egedy Gergely: Bevezetés a nemzetközi kapcsolatok elméletébe, Bp. 2007, 159. o. 21

20 5. A transznacionális együttműködésről általában A transznacionális együttműködések a nemzetközi kapcsolatok egyik kiemelten fontos területeként kezelendők. A transznacionalizáció nem más, mint a szubnacionális szereplők határon átnyúló együttműködése, beleértve a belőlük kialakult transznacionális aktorokat is. A fogalom vonatkozásában azonban nem csupán az államok egymás közötti kapcsolatát kell vizsgálnunk, hanem azt is, hogy a nemzetközi kapcsolatok miként gyakorolnak befolyást az egyes országok belső politikai, gazdasági életére A transznacionális együttműködés és az EU A nemzetek feletti együttműködés számos EU program és kezdeményezés szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír. Általánosan fogalmazva az ilyen jellegű kooperációnak az a célja, hogy elősegítse a szellemi tőke (know-how) és a már bevált módszerek áramlását a partneri társulásokon belül, valamint az Unió tagállamai között. A transznacionális együttműködés során a partnerek megosztják egymással a saját országuk szintjén alkalmazott újszerű megoldásokat, ami által lehetőség nyílik arra, hogy ezzel a hozzáadott értékkel részt vegyenek a nemzeti és európai szinten is alkalmazható eljárásmódok továbbfejlesztésében. Ennek alapján számos EU program és kezdeményezés struktúráját oly módon alakították ki, hogy az elősegítse a hatékony transznacionális együttműködést és hozzájáruljon az ilyen elven alapuló partneri társulások létrejöttéhez A transznacionális együttműködés filozófiája Az Európai Unió polgárainak, valamint a tagállamok intézményeinek és szervezeteinek együttműködése nélkül nem lehet választ adni a közös, egész Európát érintő problémákra. Európát építeni csak úgy lehet, ha a különböző országokban élő emberek és különböző országok keretein belül működő intézmények kölcsönösen tanulnak egymástól, együtt fejlesztik tevékenységüket és építenek ki új rendszereket. A transznacionális együttműködés jó működése gondos tervezést, alapos szervezést és hatékony irányítást követel. Önmagában nem is igazán célként, sokkal inkább eszközként fogható fel, mely: hozzájárul bizonyos kérdések és tevékenységi területek jobb megértéséhez; a többi tagország tapasztalatára alapozva segítséget nyújt az országos, regionális vagy helyi szintű stratégiák és cselekvési eljárások kidolgozásában és tökéletesítésében; 22

21 megismerteti a korszerű, és tárgyhoz tartozó új fejlesztéseket az érintett eljárásmódok és gyakorlat szintjén; a közvélemény-formálók és a döntéshozók szemében növeli a helyi szervezetek által végzett munka hitelességét; valamint segíti az érvényesítési, terjesztési és a főáramhoz való tartozáshoz kapcsolódó erőfeszítések megszilárdítását Az együttműködés típusai 25 A transznacionális együttműködésnek öt általános modellje létezik, melyek a kooperáció célkitűzéseinek és tartalmának függvényében csoportosíthatók. A modellek a következő jellemzők alapján írhatók le: információ- és tapasztalatcsere, ami elősegíti az egymás elképzeléseivel, stratégiájával és tevékenységeivel való megismerkedést; újszerű megközelítések párhuzamosan történő kifejlesztése, ami nem más, mint az eltérő keretek és működési feltételek közötti kísérletezés; új szemléletek importja, exportja vagy átvétele, ami alatt a máshol kipróbált módszereknek a saját helyzetünkhöz való igazítását értjük; közös termék- vagy rendszerfejlesztés, ami a feladatok elosztását jelenti egy közös cél elérésének céljából; és végül szervezett tanulás, ami magában foglalja a résztvevők, oktatók, kulcsfontosságú személyek, stb. cseréjét. Mivel a transznacionális együttműködés dinamikus folyamat, az itt leírt mintákat nem lehet egymást kölcsönösen kizáró modellekként kezelni. A transznacionális kooperáció az idők során a partnerség fejlődésével egy időben az egyik modellből a másikba csúszhat át, hatásköre kiterjedhet, vagy épp leszűkülhet A transznacionális együttműködés előnyei A transznacionális partnerségi társulásokból mind a résztvevő intézmények, mind pedig a résztvevő személyek számtalan módon gazdagodhatnak. A leggyakoribb intézményes előnyök között megemlíthetjük többek között a mások újszerű elgondolásaival való megismerkedést, melyeket saját elképzeléseinkkel összevetve tárgyalhatunk meg partnereinkkel. Emellett a rendelkezésre álló képzési tanfolyamok anyagát

22 bővíthetjük, valamint új üzleti partnereket, politikai szövetségeseket vagy technikai munkatársakat azonosíthatunk. E rövidtávú előnyök mellett azonban a transznacionális együttműködések során számos stratégiai és hosszú távú előny birtokába is juthatunk. Így például kapcsolatba léphetünk a különböző európai hálózatokkal és egyesületekkel, részt vehetünk munkájukban, továbbá kapcsolatokat építhetünk ki az EU többi tagországában és európai szinten ismertebbé tehetjük a szervezetet, amihez tartozunk. A transznacionális kooperációs projektek egyéni résztvevői (koordinátorok, kulcsfontosságú partnerek, a szervezetek tevékenységeinek résztvevői, stb.) számára az együttműködésben való részvétel szintén számos előnnyel járhat. A kooperáció mindenekelőtt új információkhoz és tapasztalathoz való hozzáférést biztosít, szélesebb európai látásmódot alakít ki, és elősegíti azt, hogy a résztvevők kapcsolatba kerüljenek más országokkal. A munkafeltételek és a munkához kapcsolódó módszerek javításában is szerepet játszik, fejleszti a résztvevők szakmai képességét, beleértve a nyelvtudást és a kommunikációs készséget is. A részvétel eredményeként segíthet a résztvevők saját személyes helyzetének újraértékelésében, valamint hozzájárul az érintettek saját önértékelésének és önbizalmának növeléséhez A transznacionális projektek kifejlesztése A transznacionális együttműködési projektek kialakításának folyamata általában a következő lépések szerint történik: 1. A kooperációs igény jelentkezése Az együttműködésre való igény többféle úton felmerülhet. Gyakran keletkezik például szakterületen alapuló elemzések (area-based analysis) következtében, de létrejöhet animációs (helyi fejlesztésre vonatkozó) munka során, szervezett hátterű találkozás (szeminárium, konferencia, stb.) alkalmával, vagy a helyi szereplők valamely csoportjának, vállalkozásának esetleg egyesületének kérése folytán is. 2. Az igény értelmezése A kooperációs igény értelmezésére szintén több alternatíva létezik. Az értelmezés történhet világosan meghatározott, a partnerek által megvitatott célkitűzések által, ezenkívül egy még nem pontosan kidolgozott projekt segítségével, melyet a partnerek közösen vitatnak meg, és amiben már le vannak jegyezve a partnerség keretei között elvégezni kívánt tevékenységtípusok. A harmadik verzió a helyi szereplők aktív részvételének biztosítása (kommunikáció, animáció, stb.). 24

23 3. A partnerek azonosítása A partnerek kiválasztása előtti legfontosabb lépés, hogy a partnerségi igénnyel rendelkező csoport pontosítsa saját elvárásait, és választ keressen az alábbi kulcskérdésekre: milyen jellemző vonásokkal kell rendelkeznie a potenciális partnernek, mit vár el a csoport a partnerektől, és mi az, amivel a csoport tud hozzájárulni a hatékony együttműködés érdekében. 4. Első találkozás a partnerekkel A partnerekkel való első találkozás nagymértékben befolyásolja a projekt további kimenetelét. E szakasz legfontosabb célja a partnerek egymással való személyes megismerkedése, egymáshoz való ellátogatása. A találkozás célja továbbá felmérni, hogy a csoportok milyen jellegű feladatokat szeretnének együtt elvégezni, valamint eldönteni azt, hogyan lehet tovább lépni az elmélet szintjéről a tényleges kooperáció talajára. 5. A kooperációs projekt értelmezése Ez a szakasz a közös célkitűzések felvázolásával kezdődik. A meghatározott célkitűzések hivatkozási alapul szolgálnak a projekt teljes fejlesztési folyamata (a stratégia értelmezése, a kivitelezési terv kidolgozása, a pénzforrások előteremtése, stb.) és a kivitelezés során. Amennyiben a partnerek között vita merül fel, az együtt lefektetett célkitűzésekre lehet hivatkozni, és ezek szolgálnak iránytűként a projekt irányításakor és kiértékelésekor is. A célkitűzések meghatározása után a közös stratégia- és a projekt kivitelezési tervének kidolgozása következik. A transznacionális és helyi projektek e szakasza nagyrészt megegyezik; azzal a különbséggel, hogy az előbbiek éppen transznacionális jellegük miatt külön nehézséget hordoznak a nyelvi korlátok, az eltérő kulturális háttér és az egymástól való térbeli távolság miatt. 6. Kivitelezés A transznacionális projektek irányítása nem különbözik másfajta projektek irányításától, habár mind transznacionális, mind pedig helyi szintű irányítást igényelnek. Transznacionális szinten ez a szakasz a működés ellenőrzését, a pénzügyi keret menedzsmentjét és az együttműködés eredményeinek a kiértékelését jelenti Partnerkeresés 26 A sikeres transznacionális együttműködés alapvető feltétele, hogy ideális (vagy megfelelő) transznacionális partnerekre akadjunk, akikkel bizonyos projekteken hatékonyan együtt lehet

24 dolgozni. A lehetséges partnerek után többféle módon kezdhetünk el kutatni. A továbbiakban néhány alkalmazható módszert sorolok fel: Az európai és nemzetközi eseményeken való részvétel hasznos módja az új összeköttetések kialakításának, mely lehetővé teszi az azonos területen működő személyekkel és projektekkel való új kapcsolatok kiépítését. Számos EU program és kezdeményezés nyújt partnerkeresési szolgáltatást, egyes adatbázisok (pl. az Equal Common Database ECDB), hálózati események, hirdetőtáblák, stb. útján. Számos EU program és kezdeményezés technikai irodát működtet (pl. LEADER+ Observatory), amely segítséget nyújt a transznacionális projektek kialakításában, beleértve a partnerkeresést is. Az Európai Unió számos információközvetítő irodával rendelkezik, köztük találjuk az Európára vonatkozó nemzetközi információs központokat (pl. Info- Points Europe, Rural Carrefours, Európai Dokumentációs Központok, Vállalkozási Innovációs Központok, stb.), melyek a megfelelő partner azonosítását és párosítását végzik. Európai egyesületek és nem-kormányzati szervek szintén segítségünkre lehetnek a nemzetközi kapcsolatok kiépítésében és az adott szektorokban működő partnerek felkutatásában. Bizonyos programok és kezdeményezések nemzeti koordinációs egységei szintén jó információforrásként szolgálhatnak a helyi projekteket és potenciális partnereket illetően. Amennyiben egy helyi szintű társulás kulcsfontosságú személyei már részt vettek twinning típusú programokban más tagországbeli partnerekkel, ők is segítségünkre lehetnek, hiszen az ilyen jellegű programok gyakran egy nagyobb, regionális vagy országos szintű együttműködési keretprogram részei. A saját szervezet egy, vagy akár több tagja is rendelkezhet már hasznos tapasztalatokkal a transznacionális kooperáció terén, és segíteni tud olyan szervezetek felderítésében, amelyek már bizonyították hozzáértésüket, megbízhatóságukat, elkötelezettségüket és együttműködési készségüket, tehát mindazon tulajdonságokat, melyet egy hatékony transznacionális együttműködés megkíván. 26

25 6. Az Európai Unió a nemzetközi kapcsolatok rendszerében Az Európai Uniót puszta mérete gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi vonatkozásban globális szereplővé teszi. Megállapodások hálózatával rendelkezik a Föld legtöbb országával és régiójával. Miközben az EU a biztonság és stabilitás építésében segédkezik széles e világban, egyúttal hozzájárul ahhoz is, hogy az életet biztonságosabbá tegye az emberek számára saját határaikon belül. Az Európai Unió különösen aktív a nemzetközi kapcsolatok emberi szempontjainak ösztönzésében, mint például a szolidaritás, az emberi jogok és a demokrácia területén A transznacionális együttműködéseket szolgáló legfontosabb szervezeti formák A következőkben az Európai Unió azon intézményeit és szervezeteit mutatom be, amelyek a különböző helyi és regionális szervezeteket támogató európai intézmények kapcsolatrendszerében a legfontosabb szerepet játsszák Régiók Bizottsága (Committee of the Regions = COR) 27 Az 1994-ben, az Európai Unióról szóló szerződés értelmében felállított Régiók Bizottsága Európa regionális és helyi hatóságainak képviselőit tömörítő tanácsadó testület. Mielőtt bizonyos helyi és regionális irányítást érintő kérdésekben (például regionális politika, környezetvédelem, közlekedés vagy oktatás) uniós döntéseket hoznak, ki kell kérni a Régiók Bizottságának véleményét. Ez a tanácsadó szerv fontos szerepet játszik az országok közötti kapcsolatépítésben, továbbá az ismeretek és tapasztalatok cseréjének ösztönzésében. Dokumentumaiban a szubszidiaritás, a polgárközeliség, és a regionális felelősség elveit hangsúlyozza. A Régiók Bizottsága 344 tagból áll, akik választott helyi vagy regionális politikusok, gyakran regionális önkormányzatok vezetői vagy városok polgármesterei közül kerülnek ki. A Régiók Bizottságának feladata, hogy az Unió jogalkotása során hangot adjon a helyi és regionális szempontoknak. Ezt a Bizottság javaslatainak véleményezésével teszi. A Régiók Bizottságának tagjai szakmai bizottságokba szerveződnek, melyek feladata a plenáris ülések előkészítése. A hat bizottság a következő: Területi Kohéziós Politikai Bizottság (COTER), Gazdasági és Szociálpolitikai Bizottság (ECOS), Fenntartható Fejlődés ,