SZABVÁNYOK, KERETRENDSZEREK, TECHNOLÓGIÁK Papp Gyula Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola

Átírás

1 SZABVÁNYOK, KERETRENDSZEREK, TECHNOLÓGIÁK Papp Gyula Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Az elearning kifejezéssel az elmúlt évek során egyre többször találkozhattunk. Egyre több itthoni fóruma van, s egyre több konferenciát szentelnek e témának. Ugyanakkor az elearning magyarországi helyzete igen ellentmondásos. Hogy az elearning szerepe Európában mi, az egyértelműnek látszik. Az EU fontos gazdasági tényezőként tartja számon az IKT 1 alkalmazását az élet minden területén, mint fontos termelési tényezőt. Ezt a felismerést számos nagy volumenű európai program (eeurope, egoverment, elearning) támasztja alá. Az Unió humánerőforrás gazdálkodásának egyik jelentős, kiemelt fontosságú tényezőjeként tekint az elearning-re, mint a társadalmi mobilitást, az esélyegyenlőséget, a társadalom műveltségi szintjének emelését elősegítő eszközre. Egyáltalán, az oktatásnak minden eddiginél nagyobb szerepet szánnak, mint ahogy ezt az Európai Tanács a lisszaboni stratégiában megfogalmazta. A cél az, hogy az EU 2010-re a világ legversenyképesebb tudásalapú társadalma legyen. Az elearning ebben kap szerepet. Magyarország mint társuló tagállam szintén részt kell, hogy vegyen ezekben a folyamatokban, mely mind a közoktatásra, mind felsőoktatásra, s a szakképzésre kiterjed. Meg kell teremteni az egész életen át tartó tanulás infrastrukturális feltételeit. Ez a törekvés számos stratégiai fontosságú magyar dokumentumban megfogalmazódik. Ilyen a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programja, mely a 2004-től 2006-ig terjedő szakaszra fogalmaz meg feladatokat. Itt szó esik az informatikai tartalmi fejlesztések területén az elearning oktatási tananyagok fejlesztéséről és terjesztéséről, magyar elearning szabvány kialakításáról, valamint portálszolgáltatás megteremtéséről. E tartalomfejlesztést az oktatás minden szintjére (alap-, közép-, felsőfokú oktatás és iskolarendszerű szakképzés) és formájára (távoktatás és nem formális oktatás) kiterjedne. Valamint építeni kívánnak e területen a korábbi kezdeményezésekre, mint például s Sulinet SDT 2 programja. Egy másik kapcsolódó dokumentum az Informatikai és Hírközlési Minisztérium által kidolgozott MITS 3, mely inkább csak az európai programokhoz elsősorban az eeurope-hoz való kapcsolódást fogalmazza meg, illetve annak magyar vetületét adja. Az IHM által megfogalmazott ágazati stratégia másik fontos dokumentuma az emagyarország stratégia, mely több konkrét projektet sorol fel, amelyek érintik az oktatás területét (etanulás, pedagógusok informatikai képzése, emagyarország MENTOR, Multicenter, Jövő Háza, Jövő Park) s foglalkozik a közösségi hozzáférés, az infrastrukturális fejlesztések kérdésével is (Közháló program, emagyarország pontok, NIIF, Lakossági Internet). Több olyan szervezet van Magyarországon, mely helyzetéből fakadóan szerephez jut a honi elearning fejlesztésekben, a fejlesztések koordinálásában, illetve az elearning fellendítésében. Az egyik ilyen szervezet az Informatikai Vállalkozások Szövetsége, mely figyelemmel kíséri, és stratégiai szempontból fontos elvárásokat, tennivalókat fogalmaz meg az IKT szektorral kapcsolatosan így az elearning területén is. Hasonlóan fontos szerepet tölt be a MATISZ 4 (korábban MATAL). Az IVSZ-szel együttműködve koordináló szerepre törekszenek, képviselve a hazai elearning vállalkozásokat. Feladattervükben a tartalomfejlesztésen túl szintén foglalkoznak a magyar elearning szabvány megteremtésével, illetve a közszférát célzó elearning fejlesztések szorgalmazásával. Ugyanakkor a MATISZ fontos szerepet tölt be a magyar távoktatás koordinálásában, illetve támogatásában is. Egy másik potenciális koordinátorjelölt a SZTAKI. A SZTAKI mind a piaci szereplőkkel, mind az akadémiai szektorral jó kapcsolatokat ápol. Hosszú évek óta jelen van fejlesztéseivel, szolgáltatásaival a távoktatási és elearning piacon. Ez elmúlt években azonban fokozottan 1

2 törekszik az elearning piac élénkítésére előtérbe helyezve a szabványosítást, valamint a tartalomfejlesztés fontosságát. Eme tevékenységének egyik megnyilvánulása a negyedévenként megrendezésre kerülő elearning Fórum, ahol a piaci szereplők, a fejlesztő és szolgáltató cégek, s a felsőoktatási intézmények képviselői tájékozódhatnak a lehetőségekről. Milyen szerepe, illetve feladata van a felsőoktatási szférának a magyarországi elearning fejlődésében és alkalmazásában? Jelenleg érdekesen alakul a helyzet, mert míg a közoktatás számára hamarosan elérhető lesz (2004. szeptember) egy tartalommal feltöltött LCMS keretrendszer a Sulinet SDT programja keretében, addig a felsőoktatási intézmények nem kapnak hasonló jellegű támogatást. A felsőoktatásban az elmúlt években néhány intézmény komoly lépéseket tett az elearning alkalmazások, tananyagok és módszertan bevezetése területén. Ezek a kezdeményezések azonban elszigeteltek maradtak, s általában pályázati támogatásokból és saját erőforrásból fedezték a költségeket. Azt lehet mondani, hogy nagyobb egyetemeken (pl.: ELTE) több párhuzamosan futó rendszer alkalmazására van példa. Ezek jobbára különbözőek, s ez a különbözőség akkora, hogy sokszor teljes inkompatibilitás áll fenn a használt keretrendszerek között. Ebből is látszik, hogy több intézményben nincsenek tisztában az elearning technológiák alkalmazásának előnyeivel, holott az akadémiai szféra rendezvényein már nem téma a miért? kérdése, a hangsúly már az alkalmazás módozatairól, módszertanáról és technikáiról szól. Ugyanakkor jó tisztában lenni azzal, hogy az EU szervezetei a felsőoktatási intézmények közötti együttműködés fontos eszközeként határozzák meg a Virtuális Kampuszt, és elvárásként fogalmazzák meg a tagállamok intézményeivel szemben. Mi szükséges az elearning széleskörű bevezetéséhez a felsőoktatásban? Először is meg kell teremteni az elearning infrastrukturális feltételeit. Ez egyrészt jelenti a tananyaggyártás eszközrendszerének a megteremtését: jól körülhatárolt szerkesztési funkciókat kiszolgáló célszámítógépeket, kép-, audió-, és videó szerkesztő szoftvereket és szerzői rendszereket. Másrészt a tananyagok befogadására, a digitális tananyag hatékonyságát biztosítására a megfelelő szolgáltatásokat biztosító keretrendszerek (LCMS 5 és 6 szerverek) beszerzése. Számolni kell továbbá a személyi feltételek megteremtésével is. A digitális tananyagok fejlesztése tölti ki a költségek legjelentősebb részét. A tudás egyértelműen a főiskolákon és egyetemeken található meg. Hogy a tananyag konverziója hol történjen meg, az intézményekben, avagy külső vállalkozásokkal együttműködve, ez eldöntendő kérdés. Mindenképpen törekedni kell a legésszerűbb, s lehetőleg a leggazdaságosabb megoldásra. Egy kérdés a tartalomfejlesztés kapcsán mindenképpen felmerül. Nevezetesen, hogy az azonos képzési profilú intézményeknek célszerű az együttműködés formáit kialakítani a költségek megosztása miatt. Az efféle együttműködés egyéb szempontokat figyelembe véve is ajánlatos lenne. Különösen fontos lenne ez a lépés a kis intézmények esetében. Az együttműködés kapcsán átgondolandó az, hogy a keretrendszerek üzemeltetése is közösen történjen. Ez újabb problémákat vet fel, hiszen meg kell oldani a különböző intézmények hallgatóinak, oktatóinak, tutorainak, adminisztrátorainak az autentikációját a közös rendszerben. Globális autentikációs rendszert hallgató kell kialakítani. Ez önmagában is kívánatossá teszi a központi, kormányzati szerepvállalást, de van a problémának egy másik aspektusa is. Amennyiben a hallgatói tevékenységek s így a képződő eredmények is digitálisan kerülnek követésre, meg kell teremteni az intézmények tanulmányi szerverei, s az szerverek közötti harmonizációt. Ilyen Virtuális egyetem () 2

3 értelemben létre lehetne hívni egy az szerverek fölött álló vagy tanulmányi szerveralkalmazást, amely mintegy Virtuális Egyetem működhetne, akár úgy is, hogy a hallgatók közvetlenül ehhez csatlakoznának. Ez egyben az áthallgatással kapcsolatos adminisztrációs problémákat is megoldaná. Ezt kizárólag szabványos felületen lehet megvalósítani, s ez ismételten felveti a központi szerepvállalás kérdését, mert meg kell határozni azt a szabvány-együttest, amelyet a használt keretrendszereknek támogatni kell. A kérdés az, hogy mindezt milyen forrásokból lehet finanszírozni. Mint már említetem, az eddigi eredmények jellemzően nem önerőből valósultak meg. A finanszírozás jelentős hányadát pályázati forrásból valósították meg. A közeljövőben az elearning felsőoktatásbeli fejlődésének egyik fő motorjává a különböző európai források szolgálnak. Ezt látszik alátámasztani, hogy míg a korábbi néhány esztendőben százmilliós nagyságrendű pályázati forrás állt a vállalkozó szelleműek rendelkezésére, addig az elmúlt évben ez a nagyságrend a Sulinet pályázatait leszámítva igen szerény mértékűek. Azonban számos lehetőség kínálkozik a vállalkozó szellemű intézmények számára, jellemzően európai forrásokból. Csupán néhány ismertebb európai programot sorolnék fel, amely elearning fejlesztésekre lehetőséget ad: Socrates o Erasmus o Grundtvig o Lingua I. II. o Minerva o Megfigyelések és újítások o Közös akciók o Kiegészítő tevékenységek Leonardo da Vinci CEEPUS Európa tanács tanár-továbbképzési programja EU 6. keretprogram EKKÖ College of Europe Világ-Nyelv A felsorolást természetesen még lehetne folytatni, de igyekeztem azokat a programokat megemlíteni, amelyek jobban illenek a felsőoktatás profiljába. Mindezek ellenére azt kell, hogy mondjam, hogy a pályázati lehetőségek nem jelentenek megoldást az elearning teljes körű bevezetésének problémájára, hiszen célprogramokról van szó, s mint ilyenek, nem infrastrukturális beruházások finanszírozására valók. Talán az egyik legígéretesebb forrásnak ígérkezik a NFT-hez kapcsolódva meghirdetett HEFOP pályázatok. Visszatérve a keretrendszerek kérdésköréhez, mint már említettem az egyik legkritikusabb kérdés a követendő szabványok, szabványcsoportok megválasztása. A szabványok számos előnyt biztosítanak számunkra: interoperábilitás, újrahasznosíthatóság, a tananyag testre szabhatósága, a jól kereshetőség, gazdaságosság. 3

4 A szabványosítás terén több jelentős szervezet tevékenykedik. Ezekről itt részletesen nem szólnék. Jellemzően ezek a szervezetek egymással szorosan együttműködnek, s végső céljuk az, hogy létrehozzanak egy általánosan elfogadott nemzetközi szabványt. A legátfogóbb szabványjavaslattal az IMS 7 rendelkezik. A meta-adatokon keresztül, a tartalomcsomagokon és a Learning Designon keresztül a tartalom-felhalmozási modellig számos konkrét javaslata van. Ezeket a piaci szereplők, és a többi szervezet széles körben alkalmazza termékeiben, illetve ajánlásaiban. A tartalom és futtató környezet tekintetében két szabvány-együttes vált uralkodóvá. Az egyik az AICC 8 javaslata, a másik a mára legelterjedtebb kvázi ipari szabvány az ADL 9 SCORM 10 szabványa. Ez utóbbi korábban az AICC-alapokon szerveződött. Ma az IEEE API illetve az adatmodell elfogadott szabványokra épül. Sokáig kérdés volt, hogy kell-e teremteni magyar nemzeti szabványt? Van-e értelme saját szabványt specifikálni, illetve mi a helye az egész szabványosítási folyamatban? Nos e kérdés nincs véglegesen lezárva. Ismernünk kell az ez irányú európai és más nemzetközi törekvéseket is. Ám azt mondhatjuk, hogy ma a SCORM a mérvadó, mert jól adaptálható. Népszerűsége és támogatottsága egyre nő. Korábban sokan kritizálták hiányosságai miatt, de várhatóan az idén január 30.-án SCORM 2004 néven kiadott 1.3-as végleges változat sok problémát orvosol. Jelentősége abban áll, hogy beemelték a legfrissebb ajánlásokat, többek között az IMS Simple Sequencing specifikációját, melynek révén minden eddiginél árnyaltabb meta-adat struktúrát lehet létrehozni az elearning tananyagokban. Így az eddigieknél szélesebb eszköztára van a tartalomfejlesztőknek a tananyag feldolgozásának szabályozására, s ezzel nő az új tananyagok pedagógia értéke. Az új modell lehetővé teszi, hogy ugyanazt a tananyagot a meta-adatok által szabályozott módon, hogyan lehet más és más módon bejárni a szempontok módosításával. Ugyanakkor sokkal pontosabb információk nyerhetők ki a hallgatói tevékenységek követése során. A probléma jelenleg az, hogy mivel az ajánlás friss s az előzetes előterjesztések is alig fél éve történtek meg, jelenleg nincs keretrendszer, amely támogatná, bár az idén februárban megrendezett első nemzetközi Plugfest-en a legjelentősebb gyártók bejelentették, hogy még ez évben megjelennek az új szabványt támogató alkalmazásaik. Hogy az új termékek milyen technológiai alapokon állnak, az vegyes képet alkot. Azonban jól körülhatárolhatóak a főbb vonalak. Egyértelműen jelentős hányadot hasítanak ki maguknak a Microsoft.NET technológiájára épülő alkalmazások. Megőrizték jelentőségüket a Java-alapú technológiák, s így a JSP és a JavaScript alkalmazása mellet egyre nő a SOAP és WSDL alkalmazása. Az XML és annak alszabványai (XQuery, XPath, XLink, stb.) mára már általánosan elterjedtnek, s természetesnek számítanak. Emellett egyre erősödnek az alternatív technológiai megoldások, s ezek a Web-programozási nyelvek háza tájáról érkeznek (PHP, Perl, Pyton). Egyre több olyan jelentősnek mondható, sőt robosztus kezdeményezés és projekt született az elmúlt pár évben, amely komoly vetélytársa lehet a piaci alkalmazásoknak, s a szabad forráskódú programok csoportjába tartozik. Ezek némelyike az elterjedt szabványok támogatását is felvállalta. Hogy Magyarországon mit hoz a jövő az elearning területén, azt nehéz pontosan megjósolni. Az azonban bizonyos, hogy jelentős változások várhatóak az elkövetkező két-három év távlatában, amelyek némileg felforgatják a magyar oktatási szférát. Remélem, hogy ezek a változások sikert hoznak számunkra. 1 Infokommunikációs technológiák 2 Sulinet Digitális Tudásbázis program, mely áll egyrészt a közoktatás számára kifejlesztett LCMS rendszerből, s az ehhez kapcsolódó elearning tananyagfejlesztésből. 4

5 3 Magyar Információs Társadalom Stratégia 4 Magyar Tartalomipari Szövetség 5 Learning Content Management System 6 Learning Management System 7 IMS Global Learning Consortium elearning szabványokra és alkalmazási példákra tesz ajánlatokat. 8 Aviatiton Industry CBT Committee szabványalkotó és hitelesítő szervezet. 9 Advanced Distributed Learning az amerikai védelmi minisztérium által életre hívott szervezet. 10 Sharable Content Object Reference Model Az ADL szabványesgüttese. 5