Dél-dunántúli statisztikai tükör 2009/1

Átírás

1 29/9 Összeállította: Központi Statisztikai Hivatal III. évfolyam 9. szám 29. január 3. Dél-dunántúli statisztikai tükör 29/1 A tartalomból 1 A háztartások jövedelme, kiadásai és fogyasztása 1 A bruttó jövedelem 1 A nettó jövedelem 2 A háztartások kiadásai 4 Az élelmiszerfogyasztás alakulása 4 A fontosabb õszi betakarítású növények termesztése és terméseredményei a on, A háztartások jövedelme, kiadásai és fogyasztása A bruttó jövedelem A háztartási költségvetési felvétel (HKF) adatai szerint a háztartásokban élõk egy fõre jutó bruttó jövedelme 27-ben 1 millió 12 ezer forint volt, amely nominál értéken 117 százalékkal volt magasabb a 2. évinél. Ugyanezen idõszak alatt az összes munkából származó bruttó jövedelem 118%-kal (358 ezer forintról 78 ezer forintra), a társadalmi jövedelmek (nyugdíjak, gyermekekhez kapcsolódó ellátások) 114%-kal (15 ezer forintról 322 ezer forintra), az egyéb jövedelmek pedig 13%-kal (9 ezer forintról 18 ezer forintra) emelkedtek. Arányait tekintve a jövedelmek összetételében jelentõs változás nem történt. A munkajövedelmek 69,7%-át, a társadalmi jövedelmek 28,8%-át, az egyéb jövedelmek pedig 1,6%-át képviselik a bruttó összjövedelemnek. A regionális jövedelmek nem csak mértékükben, de forrás szerinti összetételükben is eltérnek. A fejlettebb régiókban (on, a on és a Nyugat- Dunántúlon) markánsabb a munkajövedelmek, és visszafogottabb a társadalmi jövedelmek aránya, mint a déli és keleti országrészeken. A legutolsó év adatai szerint a munkajövedelmek aránya a közép-magyarországi, a közép- és a nyugat-dunántúli régiókban 72 75% között szóródott, ezzel szemben a fennmaradó régiókban az összes jövedelem kevesebb mint kétharmada származott munkavégzésbõl. Arányaiban a legkisebb részesedés az észak-magyarországi régióban (61,8%) volt tapasztalható. Az ezredfordulós és a 27. évi adatokat összehasonlítva a legfontosabb jövedelmi forrás, a munkajövedelmek regionális mintázata érdemben alig változott. A legfejlettebb hazai régiók közül a közép-magyarországi megerõsítette pozícióját. A 27. évi adatok szerint a Budapesten és Pest megyében élõk egy fõre jutó bruttó átlagjövedelme 35%-kal haladta meg az országos átlagot, míg 2-ben ennek mértéke 21% volt. Míg a centrum régió szerepe az országos átlagjövedelmekhez képest erõsödött, addig a fennmaradó régiók relatív helyzete kivétel nélkül romlott a 2. évhez képest. Az egy fõre jutó bruttó jövedelem alakulása Megnevezés Munkajövedelem Társadalmi jövedelem 2 Egyéb jövedelem 1. tábla Bruttó jövedelem A nettó jövedelem A HKF adatai alapján 27-ben az egy fõre jutó éves nettó jövedelem (beleértve a munkajövedelmeket, a társadalmi jövedelmeket és az egyéb jövedelmeket) 876 ezer forint volt. Ugyanezen érték hét évvel korábban 425 ezer forintot tett ki. Az ezredfordulótól napjainkig az egy fõre jutó jövedelmek nominál értéke megduplázódott, míg reálértéken 38%-os emelkedésrõl beszélhetünk. Az elmúlt évek jövedelmi adatainak alakulása két fontosabb szakaszra bontható. Az ezredforduló utáni években egészen 25-ig jelentõs jövedelemnövekedésre került sor. 25-tõl a nettó jövedelmek reálértékének növekedése megtorpant. A 27-es jövedelmi adatok szerint a háztartások egy fõre jutó nettó jövedelmének reálértéke elmaradt a 26- os illetve 25-ös évekétõl. A hazai régiókban a jövedelmek az országos trendnek megfelelõen alakultak. A régiók sorrendjében csak kisebb változások figyelhetõk meg. A Budapest és Pest megye alkotta központi régióban a jövedelemszínvonal továbbra is lényegesen magasabb, mint a többi tervezési statisztikai régióban. A közép-magyarországi régióban 24-ben és 25-ben mért nettó jövedelmek közel negyedével haladták meg az országos átlagot (amelyet akkoriban a két további fejlett hazai

2 2 Dél-dunántúli statisztikai tükör 29/1 Statisztikai tükör 29/9 régió, a közép-dunántúli és a nyugat-dunántúli sem tudott felülmúlni), az utóbbi két év adatai már kisebb különbségekrõl árulkodnak. A dél-dunántúli régió köztes helyet képvisel a hazai régiók sorában (elmarad a legfejlettebb közép- és nyugat-dunántúli régióktól, de meghaladja a kelet-magyarországi régiókét). 27-ben az egy fõre jutó nettó jövedelem az országos átlag 93,7%-át érte el, míg 2-ben 95,2%-át tette ki ábra A nettó jövedelmek alakulása folyó áron 2 27 között felel meg. Az inflációval korrigált kiadás országos idõsora 26-ig növekedésrõl, majd a legutóbbi évben csökkenésrõl árulkodott (26 és 27 között az összfogyasztás volumene 2,9%-kal csökkent). Ellentétben a jövedelmi adatsorokkal, a háztartások kiadásainak regionális idõsorai lényegesen hullámzóbbnak bizonyultak. A szélsõ értékeket ez esetben is a közép-magyarországi és az észak-magyarországi régiók képviselik, bár a legutolsó év adatai szerint az észak-alföldi régió népességének fajlagos kiadásai alig térnek el északi szomszédjukétól. A vizsgált idõszak kezdeti és záró évének regionális adatait nézve a kiadások áremelkedéssel korrigált volumene 3%-kal nõtt a közép-magyarországi, 27%-kal a nyugat-dunántúli régióban, míg a fennmaradó régiókban kisebb, 2% alatti növekedésrõl beszélhetünk ábra A háztartások egy fõre jutó kiadásai folyó áron, 2 27 között 4 A nettó jövedelmek reálértéke 2 27 között, 2. évi árszinten 2. ábra A háztartások egy fõre jutó kiadásai 2 27 között, 2. évi árszinten ábra A háztartások kiadásai A háztartások egy fõre jutó kiadásai folyó áron 2-ben (lakásberuházások nélkül) 383 ezer forintot tettek ki. A kiadások 27-ben 76 ezer forintra emelkedtek, amely nominálértékben 84,4%-os, míg az infláció hatását figyelembe véve (2-es árakon számítva) 23,3%-os növekedésnek

3 Statisztikai tükör 29/9 Dél-dunántúli statisztikai tükör 29/9 3 A háztartások kiadásainak szerkezete kisebb mértékben módosult az elmúlt nyolc év során. A háztartások kiadásainak legnagyobb hányadát továbbra is az élelmiszerfogyasztás jelenti. A hagyományos (nem COICOP 1 ) nómenklatúra szerint 27-ben az egy fõre jutó élelmiszer kiadások az összes kiadás negyedét (25,1%-át) tették ki, míg arányaiban ennél magasabb hányad fordult elõ az ezredforduló évében (29,9%). A legutóbbi év adatai szerint a közép-magyarországi régióban fordították arányaiban a legkisebb, abszolút mértékben azonban a legmagasabb összeget (189 ) élelmiszer kiadásra. A fennmaradó hazai régiókban a dél-alföldi kivételével közel azonos volt az élelmiszer kiadások aránya (25,2 26,6%), ez utóbbi régióban közép-magyarországi mértékû (188 -os) élelmiszer kiadást mértek. A második legjelentõsebb tétel a lakásfenntartás, amelynek egy fõre jutó átlaga 27-ben 155 ezer forint volt, így az összes kiadás több mint ötödét jelentette (21,9%). A lakásfenntartásra fordított összeg aránya közel három százalékponttal emelkedett 2 óta. A régiók közötti különbségek a lakásfenntartásra fordított összeg arányait tekintve alig tértek el (21,2 22,7% között szóródtak). Természetesen abszolút mértékben tetemes különbségek figyelhetõk meg. A közép-magyarországi régióban az egy fõre jutó lakáskiadások meghaladták a 186 ezer forintot, és ezáltal megközelítették az élelmiszerre fordított kiadások összegét, míg az északmagyarországi régióban 134 ezer forint alatt maradt a lakásfenntartás költsége. A közlekedésre, hírközlésre fordított kiadások a 2. évi 64 ezer forintos átlaghoz képest 27-re 145 ezer forintra emelkedtek, amelyek így az összes kiadás több mint ötödét (2,5%-át) fedték le, szemben a 2. évi 16,6%-kal. A legutolsó év adatai szerint 26-hoz képest a kiadási csoportra fordított összeg folyó áron csökkent. A közép-magyarországi régiót jellemezte a legmagasabb érték (176 ), míg a többi régióban ennél lényegesen kisebb összeget ( ) adtak ki ilyen célra. A mûvelõdésre, üdülésre, szórakozásra fordított kiadások folyó áron 116%-kal (26 ezerrõl 57 ezerre) növekedtek 2 27 között, és a jelenlegi adatok szerint a kiadások 8%-át kötik le. Arányaiban 1,2 százalékponttal költünk többet mûvelõdésre, üdülésre, szórakozásra, mint hét évvel korábban. E fõcsoport térbeli mintázatára is a közép-magyarországi régió jóval átlag feletti (8, 9,5%) és a többi régió átlag közeli vagy alatti kiadása jellemzõ. Összegszerûen az észak-alföldi és az északmagyarországi régiókban élõk mûvelõdésre, üdülésre, szórakozásra a felét költik a közép-magyarországinak. Az egészségügyre, testápolásra fordított éves kiadás 27-ben átlagosan 47 ezer, 2-ben 23 ezer forint volt. A legutóbbi év adata szerint az összkiadáson belül a fõcsoport 6,7%-ot képviselt, míg 2-ben 6,1%-ot tett ki. A korábbi fogyasztási tételekhez hasonlóan a közép-magyarországi régióban 1 15 ezer forinttal magasabb az egészségügyi kiadásra, testápolásra fordított összeg, mint az ország többi régiójában. A ruházkodásra fordított kiadások jelenleg kevesebb mint huszadát (4,4%) teszik ki a háztartások költségeinek, arányuk 2-ben 5,9% volt. A vizsgált idõszakban folyó áron alig több mint harmadával (35%-kal) növekedett a ruházkodásra fordított kiadások összege. A kiadási csoport árrugalmasságát jelzi, hogy 26-hoz képest folyó áron is csökkent a ruházkodásra fordított összeg. Az egy fõre jutó kiadások fontosabb fõcsoportok szerint 2 27 között (forint, folyó áron) Megnevezés Élelmiszerek 2. tábla Lakásfenntartás Közlekedés, hírközlés Egészségügy, testápolás Ruházkodás Classification of Individual Consumption by Purpose.

4 4 Dél-dunántúli statisztikai tükör 29/1 Statisztikai tükör 29/9 Az egy fõre jutó kiadások fontosabb fõcsoportok szerint 2 27 között (forint, folyó áron) (folytatás) Megnevezés Mûvelõdés, üdülés, szórakozás 2. tábla Egyéb Az egy fõre jutó évi élelmiszerfogyasztás* Megnevezés Kenyér, péksütemény Olaj, zsiradék 3. tábla Tej Gyümölcs Zöldség 2 59,5 18,9 7,7 58,6 59,1 68, 2,4 7,4 6,6 57,4 68,6 2,4 65, 53,8 6,8 77,5 17,3 62,2 51,4 58,7 8,4 22,2 67,8 62,6 64,8 76,9 21,6 67,2 61,7 56,1 77,7 19,6 65, 63,3 62,5 7,8 2, 67,6 59,2 59, ,4 15,8 57,4 45,4 53,7 56, 18,2 62,5 46,1 49,9 56,6 19,4 59, 41,7 52,4 61,6 16,4 61,8 48,6 58,4 6,6 17,3 52,8 39,1 48,7 6,1 19, 52,6 42,5 48,6 66,1 17, 55, 5,9 56,1 56,7 17,3 56,9 44,9 52,5 27-ben, 2 =1,% 79,7 83,6 81,2 77,5 9,9 82,4 89,2 88,8 76,1 86,9 82,5 95,1 9,8 77,5 86,2 79,5 94,8 99,4 94,6 99,5 75,4 77,9 77,9 62,5 75,2 78,2 88, 78,3 68,9 86,6 85,1 86,7 84,6 8,4 89,8 8,1 86,5 84,2 75,8 87,8 * Kg/fõ, a tej esetében liter/fõ, csak a háztartásban fogyasztott mennyiség. Az élelmiszerfogyasztás alakulása Az ezredforduló óta érezhetõen módosult a hazai fajlagos élelmiszerfogyasztás mértéke. A legszembetûnõbb változások a táblázatban felsorolt élelmiszerek országos és regionális csökkenésében érhetõk tetten. A gyümölcsfogyasztás negyedével, a kenyér és péksütemények fogyasztása ötödével, a tejfogyasztás hatodával, a zöldség valamint az olaj és zsiradék fogyasztás is jóval több mint tizedével esett vissza az említett idõszak alatt. Ezzel szemben a húsfogyasztás gyakorlatilag nem változott (minimálisan csökkent a sertéshúsfogyasztás, gyakorlatilag stagnált a halfogyasztás). Az aggregált adatokból kiolvashatók életmódváltásra utaló jelek (cereáliák, cukor, állati zsiradékok fogyasztásának csökkenése), de a várakozással ellentétben a zöldségek és gyümölcsök fogyasztásának csökkenése némiképp felülírja mindezt. Regionális vonatkozásban mindössze annyi látszik, hogy az alacsonyabb életszínvonalú régiókban valamivel magasabb a kenyér- és péksütemény fogyasztás, míg a többi általunk kiemelt élelmi-szer típus esetében ez a kapcsolat kevésbé nyilvánvaló. A fontosabb õszi betakarítású növények termesztése és terméseredményei a on, Az elõzõ évi enyhe tél és a viszonylag kedvezõ tavaszi idõjárás következtében a cukorrépa kivételével a legtöbb õszi betakarítású növénybõl országosan és a on is jóval nagyobb mennyiségû termés került a raktárakba, mint egy évvel korábban. Ráadásul a 28. évi terméseredmények régiónkban többnyire az azt megelõzõ néhány évvel összevetve is magasnak számítanak. Elõzetes adataink szerint 28-ban a on termesztett fontosabb növények terméseredményei a következõképpen alakultak. Kukoricából több mint kétszer annyi termett, mint az elõzõ évben, annak ellenére, hogy a betakarított terület 1,2%-kal csökkent. (Országosan ezen idõ alatt a termés valamivel nagyobb mértékben nõtt, mint régiónkban, miközben a terület bõ egytizedével bõvült.)

5 Statisztikai tükör 29/9 Dél-dunántúli statisztikai tükör 29/9 5 Napraforgóból 27-hez képest mintegy egyötödével nagyobb területen 57,3%-kal termesztettek többet. (A napraforgó-terület országosan is nõtt, ám jóval kisebb mértékben, mint a Dél- Dunántúlon, és itt "mindössze" 4,8%-os volumennövekedés volt tapasztalható.) Cukorrépából tavalyhoz képest mintegy 6%-kal kisebb terméssel kellett számolni, azzal együtt, hogy a terület is közel kétharmadrészével zsugorodott. (Az ország egészében a cukorrépa-mennyiség és a betakarított terület a dél-dunántúlinál jóval erõteljesebben csökkent.) Repcébõl mennyiségét tekintve az elõzõ évinél 17,%-kal termett több, úgy, hogy a terület is nagyjából hasonló mértékben nõtt. (Országosan a tavalyinál közel egyharmadával nagyobb termést takarítottak be a terület egytizedével való bõvülése mellett.) A lucernaszénából betakarított mennyiség valamelyest mérséklõdött, azzal együtt, hogy a betakarított terület is 8,%-kal csökkent. (Az összes hazai termelõ vonatkozásában a termés közel egyharmadával, a terület pedig 2,2%-kal nõtt.) Burgonyából a 27. évinél 41,5%-kal termett több, miközben a terület 13,9%-kal nõtt. A dél-dunántúli terméseredmények ugyanakkor több növénynél országos viszonylatban is kiemelkedõnek voltak mondhatók. Így a térség a régiók sorrendjében a napraforgónál és a repcénél a legjobb mutatót mondhatta a magáénak, és a kukoricánál is a második helyen állt, miközben a lucernánál a harmadik, a cukorrépánál az ötödik, a burgonyánál pedig az utolsó volt a sorban. 4. tábla Fontosabb õszi betakarítású növények terméseredménye, 28 Megnevezés Baranya Somogy Tolna, hektár Kukorica Cukorrépa Napraforgó Repce Burgonya Lucerna az elõzõ évi %-ában Kukorica 11,1 95,3 1,6 98,8 Cukorrépa 25,3 9,5 31,3 38, Napraforgó 136,5 16,3 122,1 121,1 Repce 122,1 111,5 139,1 118, Burgonya 89,1 118,9 123, 113,9 Lucerna 87,2 98,7 9,5 92,, kg/hektár Kukorica Cukorrépa Napraforgó Repce Burgonya Lucerna az elõzõ évi %-ában Kukorica 188,7 238,5 238, 221,7 Cukorrépa 119,5 99,2 19,1 11,7 Napraforgó 119,7 123,1 141,5 13, Repce 12,8 96,2 97,6 99,3 Burgonya 194,8 149,4 148,4 156,7 Lucerna 117,4 87,3 125,4 18,6 Az adatokat a hosszabb távú folyamatok tükrében vizsgálva már nem ennyire kedvezõ a kép. Egyrészt az állatállományok fogyása, a feldolgozóipari termelés zsugorodása (pl. a cukorgyárak bezárása) következtében néhány fontosabb növény termelése a korábbi években jelentõsen visszaesett, és a tavalyi többlettermés csak tovább mérsékelte a termelõi árakat. Másrészt az elmúlt években az új felhasználási irányok megjelenése így a bioetanol-, biodízelgyártás térnyerése ugyan adott kultúráknál maga után vonta a termelés felfutását, azonban ennek közgazdasági hatása még nem egyértelmû. (A termelésnövekedés ugyanis e szektorban a kõolajárak ugrásszerû növekedésének betudhatóan általában együtt jár az élelmiszergyártásra fordítható alap csökkenésével, ami felhajtja az élelmiszerek árát. Mindamellett kérdéses az is, hogy Magyarország a maga szûk termelési kapacitásaival e termékek világpiacán mennyire versenyképes.) Az egyes növények közötti termelését tekintve a következõket állapíthatjuk meg: A kukoricával hasznosított dél-dunántúli terület nagyságát a vizsgált idõszakban a termésátlag erõteljes hullámzása mellett emelkedõ tendencia jellemezte. (Országosan annyiban különbözött ettõl a helyzet, hogy ott a kukoricaterület stagnált.) Ezzel együtt az elmúlt tíz évben a hazai kukoricatermés zöme mintegy egynegyede-egyötöde térségünkbõl származott, amely mellett még az alföldi körzetek kukoricatermesztése volt jelentõs. Míg régiónkban az egyes években a szántóföldnek 37 45%-át vetették be kukoricával, addig országosan 21 28% volt ez az arány. A dél-dunántúli kukoricaterület legjelentõsebb része 35 38%-a többnyire Somogyban volt található, míg a terület mintegy harmadát Tolna, bõ egynegyedét pedig Baranya mondhatta a magáénak. A cukorrépánál hasonlóan az országos folyamatokhoz a terület az elmúlt tíz évben szinte folyamatosan csökkent, miközben a termésátlag jelentõs ingadozások mellett nõtt. Régiónk az elmúlt években az országos cukorrépa-termés egyre nagyobb hányadát adta, és 28-ban ez az arány elérte a 18%-ot. Fontos kiemelni azonban, hogy a Dél- Dunántúlon a szántóterületnek mindössze,2 1,%-át hasznosították cukorrépa-termesztéssel, ami valamivel alatta maradt az országos átlagnak. A régión belül a vetésterület zöme általában Tolnában koncentrálódott 4 45%-ot tett ki ez az arány, míg a legkisebb hányadot többnyire Somogyban regisztrálták. A dél-dunántúli és országos napraforgó-vetésterületre 21 elõtt csökkenés, majd ezt követõen a termelés gyors felfutása volt jellemzõ, miközben tendenciájában a termelésátlag is nõtt között a térség az országos napraforgó-termés mintegy 1 12%-át adta, amivel a régiós rangsor középmezõnyében szerepelt. A legtöbb napraforgót az alföldi körzetekben termelték, a sor végén pedig és Közép- Magyarország állt. Térségünkben a napraforgó szántóföldi részaránya 4 9% némileg elmaradt az országos szinttõl. A régiós napraforgóterület legjelentõsebb részét 4 5%-át ugyanakkor többnyire Tolna mondhatta magáénak, míg legkisebb hányad 25 3% Baranyában összpontosult. Bár a repcével bevetett terület nagysága az utóbbi években a on is nõtt, azonban hosszú távon inkább stagnálás volt tapasztalható, azzal együtt, hogy szinte évrõl évre nagyobb termésátlagot regisztráltak. (Országosan mind a terület, mind a termésátlag erõs ingadozás mellett nõtt.) Az elmúlt években a régió súlya az országos repcetermésen belül egyre inkább mérséklõdött: míg 1998-ban még az összes termés 31%-át adta, addig tavaly már csak 15%-a származott innen. Ennek eredményeképpen körzetünktõl a vezetõ pozíciót a vette át. A Dél- Dunántúlon a repce hasonlóan az országos tendenciához a szántóföldnek 2 5%-ára terjedt ki, és annak legnagyobb része 45 6%-a többnyire Somogyban koncentrálódott, míg legkisebb hányaddal Tolna rendelkezett.

6 6 Dél-dunántúli statisztikai tükör 29/1 Statisztikai tükör 29/9 A burgonyával hasznosított terület nagysága mind régiós, mind országos szinten csökkent, miközben a termésátlag mindkét viszonylatban nagy ingadozások mellett nõtt. Az elmúlt években a régiók közül a Közép- Dunántúl mellett többnyire a on termelték a legkevesebb burgonyát, míg az országos termés zömét általában a mondhatta magáénak. 28-ban térségünk az országos termésbõl való 4,7%- os részesedésével utolsó volt a régiók között. A burgonya szántóföldi részaránya a régióban,2,9% volt, ami jóval alatta maradt az országos átlagnak. A régión belül a burgonyaterület több mint fele Somogyban volt található. A lucernával hasznosított terület az elmúlt tíz évben régiónkban és országosan is évrõl évre csökkent, azzal együtt, hogy a termésátlag mindkét Kukorica körben az erõteljes hullámzás ellenére is lényegében stagnált. Az adott idõszakban a részesedése az országos lucernatermésbõl fokozatosan csökkent: míg 1998-ban még annak egytizedét mondhatta magáénak, addig tavaly már csak 7,3%-át, amely mutatóval a térségünk sereghajtó volt a régiók sorában. A legnagyobb termést ugyanakkor mindig is az alföldi körzetek adták. A lucerna szántón belüli aránya régiónkban és országosan is mindinkább csökkent. A on ez a hányad az országosnál alacsonyabb szinten, 1,4 2,9% között alakult. A déldunántúli lucernaterület zöme 4 45%-a 24-ig Tolnában összpontosult, utána a súlypont áttevõdött Baranyába. A fontosabb õszi betakarítású növények termelésének alakulása a on, ábra Cukorrépa Napraforgó

7 Statisztikai tükör 29/9 Dél-dunántúli statisztikai tükör 29/9 7 A fontosabb õszi betakarítású növények termelésének alakulása a on, (folytatás) 5. ábra Repce Burgonya Lucerna Elérhetõségek: Zsolt.Németh@ksh.hu Telefon: Információszolgálat Telefon: KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 28 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni.