Kultúra és civilizáció

Átírás

1 Gecser Ottó Kutrovátz Gábor Láng Benedek Zemplén Gábor A reprezentációk sokfélesége. Analóg szimbolikus. Játszmák, beszédaktusok, homlokzat. 2. KULTÚRA ÉS CIVILIZÁCIÓ. Kultúra és civilizáció A kultúra fogalma Mi a kultúra? Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai, Bp., 2003): kultúra fn 1. Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. A művelődésnek vmely területe, ill. vmely korszakban, vmely népnél való megnyilvánulása. Anyagi ~; a görög ~. ritk A civilizációval szembeállítva: szellemi javak, műveltség(i színvonal). 2. Vkinek művelt volta, műveltsége. Nincs zenei ~ ja. 3. Vminek kulturált volta. Aviselkedés~ ja. 4. Tud. termesztés,művelés. Növényi ~ k Termesztett növénnyel borított terület. Biol (Baktérium)tenyészet. [lat.] 1

2 szó fogalom jelenség/dolog A szótár meghatározza azokat a fogalmakat, amelyeket a köznyelvben kultúra szóval szokás jelölni vagyis azt, amit a leggyakoribb szövegösszefüggésekben a kultúra szóval ki szokás fejezni Nem mondja meg, hogy milyennek kellene lennie sem a kultúra fogalmának (mit kellene kultúrán érteni) sem azoknak a jelenségeknek/dolgoknak, amikre a kultúra fogalma vonatkozik (pl. a műveltség szintje, a növénytermesztés, a görög ókor kutatása, a bakterológia) Csak leír, nem értékel, ugyanakkor a kultúrát értékelő, pozitív konnotációjú fogalomként írja le: értékek összessége Fogalom és jelenség/dolog A jelenségek/dolgok fogalmak közbeiktatása nélkül nem vizsgálhatóak, mert így nem tudjuk körülhatárolni, hogy milyen jelenségekről/dolgokról van szó, mik tartoznak a vizsgált halmazba, és mik nem Nem maguk a jelenségek, hanem a róluk alkotott fogalmaink határozzák meg a cselekedeteinket: ha egy polgármester kulturáltabbá akarja tenni települését, akkor ehhez csak annak megfelelően tud hozzálátni, amit a kultúra szerinte jelent A fogalmak így nemcsak (tudományos) vizsgálódások kiindulópontjai, hanem társadalmi változások okai is lehetnek Thomas tétel W. I. Thomas Dorothy Swaine Thomas: The Child in America. Behavior Problems and Programs (Knopf, New York, 1928): Ha az emberek bizonyos szituációkat valóságosnak tekintenek, akkor ezek következményeiket tekintve, valóságosak is. Változik e a kultúra fogalma? Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai, Bp., 1972): kultúra fn 1. Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. A művelődésnek vmely területe, ill. vmely korszakban, vmely népnél való megnyilvánulása. Anyagi ~; a görög ~. ritk A civilizációval szembeállítva: szellemi javak, műveltség(i színvonal). 2. Vkinek művelt volta, műveltsége. Nincs zenei ~ ja. 3. Vminek kulturált volta. A viselkedés ~ ja. 4. Tud. termesztés, művelés. Növényi ~ḱ Termesztett növénnyel borított terület. Biol (Baktérium)tenyészet. [nk: lat.] Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai, Bp., 2003): kultúra fn 1. Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. A művelődésnek vmely területe, ill. vmely korszakban, vmely népnél való megnyilvánulása. Anyagi ~; a görög ~. ritk A civilizációval szembeállítva: szellemi javak, műveltség(i színvonal). 2. Vkinek művelt volta, műveltsége. Nincs zenei ~ ja. 3. Vminek kulturált volta. A viselkedés ~ ja. 4. Tud. termesztés, művelés. Növényi ~ḱ Termesztett növénnyel borított terület. Biol (Baktérium)tenyészet. [lat.] 2

3 Egy Athént kiszolgáló nemesfémbánya feltárása: a rabszolgamunka része a görög kultúrának? Concise Oxford English Dictionary (OUP, Oxford, 2004): culture n. 1 the arts and other MANIFESTATIONS of human intellectual achievement regarded collectively. a refined understanding or appreciation of this. 2 the customs, ideas, and social behaviour of a particular people or group. 3 Biology the cultivation of bacteria, tissue cells, etc. in an artificial medium containing nutrients. a preparation of cells obtained in such a way. 4 the cultivation of plants. [in combination] denoting cultivation or husbandry: aviculture. v. Biology maintain (tissue cells, bacteria, etc.) in conditions suitable for growth. Mi a különbség? Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai, Bp., 2003): kultúra fn 1. Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi ÉRTÉKEK összessége. A művelődésnek vmely területe, ill. vmely korszakban, vmely népnél való megnyilvánulása. Anyagi ~; a görög ~. ritk A CIVILIZÁCIÓVAL SZEMBEÁLLÍTVA: szellemi javak, műveltség(i színvonal). 2. Vkinek művelt volta, műveltsége. Nincs zenei ~ ja. 3. Vminek kulturált volta. A viselkedés ~ ja. 4. Tud. termesztés, művelés. Növényi ~ḱ Termesztett növénnyel borított terület. Biol (Baktérium)tenyészet. [lat.] Jelentés és jelentésbővülés Egy új szó/kifejezés felbukkanásából (a tisztán esztétikai költői újítás lehetőségét kizárva) következik, hogy valamilyen új jelenséget/dolgot akarnak jelölni vele, ami korábban nem létezett (pl. számítógép, áfacsaló, kokárda ) valamilyen korábban is létező jelenség/dolog nagyobb jelentőségre tesz szert, és ezért saját ill. pontosabb nevet adnak neki (pl. drogfüggőség, népirtás ) Ha egy már meglevő szót kezdenek új értelemben, vagyis új fogalom jelölésére használni, akkor egy új vagy fontosabbá vált jelenséget/dolgot egy régi jelenséghez/dologhoz hasonlítanak/társítanak (pl. [villany]körte, kerekasztal ) Sok furcsaság is: pl. régebben kamera (mozgókép) és fényképezőgép (statikus kép) de ma már digitális kamera alamizsna és elemózsia ugyanabból a tőből, de más jelentés A kultúra nem homonim szó, mint pl. a nyúl vagy a hat nem is neologizmus, mint a számítógép vagy az áfacsaló Mai jelentései egy eredeti jelentés kibővülésével jöttek létre, és különböző történeti korszakokban jelentek meg Ezért csak történeti elemzés tárhatja fel, hogy elsősorban miért ezek és nem más jelentések kapcsolódnak a kultúra szóhoz, hogyan változnak ezek a jelentések, és miért úgy változnak, ahogy változnak 3

4 Az ókori kultúrafogalom A colere latin ige ókori jelentése (1) lakni, valahol tartózkodni (2) [növényeket/állatokat] gondozni, [földet] megművelni A második jelentéshez két főnévi alak is tartozott, a cultus és a cultura, eredetileg azonos jelentéssel ( cultura agri = cultus agrorum = földművelés, mezőgazdaság angolul: agriculture ) A kultúra legkorábbi fogalma ezekhez a főnévi alakokhoz kapcsolódik jelentésbővüléssel: test és lélek gondozása mint nevelés, tanítás/tanulás, ill. öltözködés, kozmetika ( cultus/cultura animi ; cultus feminarum ) vmivel való törődés, foglalkozás, vminek a csinálása (pl. cultus litterarum, cultus iustitiae ; sőt: cultus vitiorum magyarul: pl. a tudományt műveli ; pejor.: mit művelsz?! ) az istenek illetve más nagy becsben tartott/szent dolgok/személyek (pl. haza, szülők) tisztelete A jelentésbővülés metaforikus alapja: mindig a természetileg adott dolgok emberi beavatkozással történő átalakításáról van szó Az új jelentések és a régi folyamatosan hatnak egymásra, ami segít megteremteni a kultúrkritika fogalmi alapjait Kúltúrkritika: a kultúra túlzottan eltávolít a természettől, túlzottan kifinomulttá, gyengévé, nőiessé tesz Ugyanakkor a tág jelentéstartomány miatt a kultúrának nincsenek szinonimái: ez egyik oka lehet hosszú karrierjének Középkor Cultus és cultura szinonmitása fennmarad; csak az újkorban tűnik el, és akkor sem teljesen, vö. Kultuszminisztérium Viszont mindkettő jelentése (a mezőgazdasági jelentésen túl) a vallás területére szűkül A cultura alak a cultus hoz képest ritkává válik A cultus/cultura fogalmának alapvetően pozitív konnotációja semlegessé válik: vallási értelemben lehet jó is meg rossz is, attól függően hogy tárgya Isten e vagy valamilyen pogány istenség, démon, Lucifer, az Antikrisztus, stb. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a kultusz modern fogalma leíró fogalom (a kultúráé nem!) Az egyéni kultúra fogalma sz.: ókori minták hatására a cultura ismét gyakorivá válik Újjáéled a cultus / cultura nem vallásos ókori jelentéstartománya A 17. századtól a két szó jelentése különválik A cultura t különösen a cicerói cultura animi értelmében kezdik használni: az egyéni szellem művelése, (ön)nevelés Tárgyai mindenek előtt a tudományok Folyamatból eredmény: a cultura egyre inkább a szellem művelésének, a(z) (ön)nevelésnek az eredményére (és nem a folyamatára), vagyis az egyén kiművelt voltára vonatkozik Ezáltal a kultúra birtokolhatóvá válik: van olyan, akinek van, és van olyan, akinek nincs 4

5 A(z) rid4 azonosítójú képrész nem található a fájlban A kultúra és a kultusz elválása Leviatán Hobbes Leviatán (1651) A kultúra olyan munkafolyamatot jelent, melynek természetes következménye az elvégzéséből származó haszon mint a földre fordíto munka vagy a gyermekek nevelése esetében, mely utóbbit ezért elméjük kiművelésének (a Culture of their mindes)" nevezünk. kultúra munkafolyamat > haszon A kultusz (cult) viszont mint a Cultus Dei, vagyis az istenimádat annyit jelent, mint udvarolni, azaz valaki kegyét jó szolgálatokkal megnyerni. kultusz Cultus Dei, istenimádat Iz. 27:1 Az úr elpusztítja Leviatánt, a tengeri kígyót. 1865, Gustave Doré. A kollektív kultúra fogalma Franciaországban a culture szó a 20. sz. közepéig megőrzi szűk, egyénre vonatkozó jelentését; Angliában a 19. sz. végéig Ezzel szemben Németországban, a 18. sz. második felében két értelemben is kiterjesztik: az egyénről a csoportra: nem egy egyén, hanem egy egész nép(csoport) jellemzője az oktatás területéről az ismertek és gyakorlatok összességére: nem csak tudományos és művészeti tárgyak tartoznak ide, hanem mesterségek, hagyományok, hiedelmek stb. Ugyanerre a jelenségre Franciaországban és Angliában a civilizáció fogalma vonatkozik (ld. 2. előadás) A csoport kultúrája nem tagjai egyéni kultúrájának összege; a csoport részben kollektív módon birtokolja kultúráját rendi társadalom és egyéni siker Kultúra és civilizáció 5

6 Ismétlés A modern kultúrafogalom jelentésének dimenziói hordozói: egyéni / kollektív jelentéstartománya: a művészetek/tudományok szűk körétől az ember alkotta világ teljességéig létmódja: tárgyiasult / nem tárgyiasult értéke: magas / alacsony, csodált / lenézett, autentikus / nem autentikus Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai, Bp., 2003): kultúra fn 1. Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. A művelődésnek vmely területe, ill. vmely korszakban, vmely népnél való megnyilvánulása. Anyagi ~; a görög ~. ritk A civilizációval szembeállítva: szellemi javak, műveltség(i színvonal). 2. Vkinek művelt volta, műveltsége. Nincs zenei ~ ja. 3. Vminek kulturált volta. A viselkedés ~ ja. 4. Tud. termesztés, művelés. Növényi ~ k Termesztett növénnyel borított terület. Biol (Baktérium)tenyészet. [lat.] Fogalmi mezők A fogalmak jelentését nem csak a fogalom jelenség viszonyok határozzák meg, hanem a fogalom fogalom viszonyok is Az ugyanabba a fogalmi mezőbe tartozó fogalmak nagyban meghatározzák egymás jelentését (pl. reggeli / ebéd, tanulás / magolás) Hogy az egyik fogalom jelentéstartománya meddig tart, azt (részben) a másik fogalom határozza meg Különösen igaz ez az ellentétes értelmű (pl. hideg / meleg, nagy / kicsi), és még inkább az egymást kizáró (igaz / hamis, nő / férfi) fogalompárokra Az utóbbiaknál az egyiket csak a másik negációjával lehet definiálni Ellenfogalmak A társadalmi csoportok önmeghatározása jelentős részben ellentétes vagy egymást kizáró fogalompárokon alapul A csoport más csoportoktól tagjainak olyan közös tulajdonsága segítségével különbözteti meg magát, amely azok tagjaira nem jellemző (pl. matematikusok: szaktudás; fotómodellek: testalkat, életmód) Az eredeti megkülönböztetés nem feltétlenül jelez kritikai viszonyt, de konfliktusok során negatív értelmezést kaphat, és egy sor előnytelen tulajdonsággal egészülhet ki (pl. érthető / érthetelten beszédű, azaz német, barbár ; városi / vidéki) Aszimmetrikus ellenfogalmak (R. Koselleck) révén egy csoport úgy határozza meg magát másokkal szemben, hogy általa alapvetőnek tartott tulajdonságokat vitat el tőlük (pl. felsőbbrendű ember / alsóbbrendű ember) 6

7 Kultúra vs. civilizáció A fogalmi ellentét alapja a természettel / természetessel szembeállított modern ipari társadalom kritikája; a kritika hivatott megfogalmazója a művész Thomas Mann, Gedanken im Kriege (1914): Civilizáció és kultúra [...] egymás ellentéte, a Szellem és Természet közötti örök világellenétét és szembenállás sokféle megjelenési formájának egyikét alkotja. [...] A kultúra zártság, stílus, forma, (maga)tartás, ízlés, a világ egy bizonyos szellemi szerveződése, és mindez még gyakran kalandos, furcsa, vad, véres és rémisztő módon is. [ ] A civilizáció viszont értelem, felvilágosítás, lecsillapítás, illemre nevelés, kételyre buzdítás, felbomlasztás Szellem. [...] Legkésőbb az I. VH idejére kultúra és civilizáció olyan ellenfogalmakká válnak, amelyekkel a szembenálló felek alátámasztják a háború jogosságát Mindkét fél számára a másik által fenyegetett legfőbb értékeket testesítik meg A háborús publicisztikában és propagandában a németek a kultúra, a franciák és az angolok a civilizáció nevében harcolnak A két fogalom mint egymás ellentéte két máig létező nemzeti identitástípus szimbólumává válik Thomas Mann, i. m.: Hiszen ez a szó [ kultúra ] tisztán emberi tartalmú, míg a másikban [a civilizációban ] politikai behatást és mellékzöngét érzünk, amely kijózanít bennünket, amely ugyan fontosnak és tiszteletre méltónak mutatja azt számunkra, de semmiképp sem elsőrangúnak; hiszen ez a különösen bensőséges nép, a metafizika, a nevelés, a zene népe nem politikai hanem erkölcsi irányultságú nép [...] A politika az értelem, a demokrácia és a civilizáció dolga; az erkölcs azonban a kultúráé és a léleké. Két nemzeti identitástípus forrás: Wessely A. A kultúra szociológiai tanulmányozása, in: A kultúra szociológiája, 8. old. A nemzeti identitás főbb dimenziói Fejlett világ; CIVILIZÁCIÓ Elmaradott népek; KULTÚRA A kitüntetett idő A jelen és a jövő A közös múlt A területhez való viszony Az egyéni élet megítélése A cselekvés Terjeszkedés Személyes felelősség tárgya A változó külső célokhoz igazodik Elhatárolódás Alávetett a közös sorsnak Maradandó belső értékekhez igazodik A kitüntetett érték A haladás folyamata A megmaradás, a kiváló teljesítmények 7

8 Civilizáció és kultúra ellentétének kialakulása Norbert Elias ( ) szerint az ellentét eredetileg a polgári értelmiség és az udvari arisztokrácia antagonizmusát fejezte ki a 18. sz. végén Eszerint a polgári származású, az udvarokból és a politikai életből kirekesztett értelmiség saját (szűk értelemben) kulturális teljesítményét (irodalom, filozófia) állította szembe az udvarokat jellemző sajátos viselkedésmóddal (vö. udvariasság ) Az udvar világát és saját világát külső és belső, látszólagos és valóságos, megjátszott és őszinte, mesterséges és természetes analógiájára különbözteti meg A francia polgári értelmiség ugyanakkor kellő Elias szerint mértékben tudott integrálódni az udvar világába ahhoz, hogy átvegye annak értékeit Elias szerint a 19. sz. ban, annak eredményeként, hogy a polgárság válik uralkodó réteggé, a korábbi társadalmi ellentét nemzeti ellentétté válik Egy másik nézet szerint a szembeállítás más országokra is jellemző a 19. sz. ban; hordozói az ipari társadalmat kritizáló romantikus költők és esztéták (Angliában pl. Matthew Arnold) Eszerint a felfogás szerint a nemzeti ellentétté transzformálás csak a 20. sz. elején következik be. Miért a civilizáció a kultúra ellenfogalma? A civilizáció 18. sz. i kifejezés, Franciaországban bukkan fel először A civiliser igéből képzik, amelynek jelentése: (1) büntetőügyet polgári ügyé alakítani; (2) megszelídíteni, pallérozni, kifinomultabbá tenni A második jelentés azokkal a gyakorlatokkal áll összefüggésben, amelyek révén az arisztokrácia igyekezett elkülönülni az alatta levő társadalmi rétegektől Ezek a gyakorlatok a megjelenésre, a beszédmódra, a testi funkciók elrejtésére, vagyis általában véve a látható, külső viselkedésre vonatkoznak Mivel az arisztokrácia alatti rétegek az arisztokráciát tekintették mintájuknak, az elkülönülésnek állandóan fokozódnia kellett Az így egyre fokozódó civilizáltsággal mint túlfinomultsággal / mesterkéltséggel szemben jelenik meg a természetre és a természetesre hivatkozó kritika, amelyen civilizáció és kultúra ellentéte alapul Játszmák Beszédaktusokkal sémák/helyzetek/kategorizáció (általában kultúrában és kommunikációban HF Egy bizonyos didaktikai hagyomány szerint az oktatás fő célja az akarat felébresztése 2ooo 25oo karakterben érvelj az állítás mellett/ellen. 8

9 Gyakorlat Tanulást mi akadályozza: Mentális, érzelmi, akarati síkon Mi természetes diszpozíció, mi kondicionált és mi fejlődött ki a tapsztalataid alapján Erre NLP gyakorlat Racionalitás és játékelmélet mindennapi példák az emberi irracionalitásra Bokor Katalin és Kappéter Anna Az árverés-dilemma (Shubik, 1971) Concorde-csapda Vietnami háború Bős-nagymarosi erőmű Sztrájkok, pályázatok Pózolásos harc Kezdeti anyagi érdekek későbbi morális kérdések A játékelméletről általánosan John F. Nash, Harsányi János és Reinhard Selten közgazdasági Nobel-díja 1994-ben Néhány alapvető fogalom: Racionális preferenciák (teljesség, tranzitivitás, reflexitás) Haszonmaximalizálás Alapvető ismeretek ( common knowledge ) Kooperatív, nem-kooperatív játék Egyensúlyi pont, Nash-egyensúly, Pareto-hatékony egyensúly Kifizetési dominancia Domináns stratégia Fókusz pontok (pl.: találkozó egy idegennel ismeretlen időpontban) Tiszta koordinációs játék (pl.: fej vagy írás játék) 9

10 Fej vagy írás játék Fogolydilemma (M. Flood és M. Drescher, 1950) 2. játékos A másik tettestárs B 1. játékos fej írás fej 5,5 0,0 Az egyik tettestárs A vall nem vall vall -5,-5 0,-10 írás 0,0 5,5 nem vall -10,0-1,-1 Benzinkutas dilemmája A másik kutas B Kétoldalú fegyverkezési dilemma A másik hatalom stratégiája B Az egyik kutas A árat csökkent nem csökkent árat csökkent nem csökkent 0,0 4,-3-3,4 1,1 Az egyik hatalom stratégiája A fegyverkezik nem fegyverkezik fegyverkezik 2,2 (drága egyensúly) 1,2 (kiszolgáltatottság) nem fegyverkezik 4,1 (fölény) 3,3 (olcsó egyensúly) 10

11 Egyéb fogolydilemma típusú példák Többszereplős játékok Közlegelők problémája Én Veszek második tehenet Nem veszek Hasonló még a pánikhelyzetek esete is Többiek Vesz második tehenet 2,2 (van két nagyon sovány tehenem) 1,4 (van egy sovány tehenem) Nem vesz 4,1 (van két eléggé kövér tehenem) 3,3 (Van egy szép kövér tehenem) A játékok típusai: egy menetes játék; többmenetes (véges vagy végtelen számú ismétlődés); szuperjáték Kétszemélyes vagy többszemélyes játék Sokmenetes játékok Közjó dilemmák (pl.: autómentes nap) Erőforrás dilemmák (pl.: olajkitermelés) Példa az állatvilágból (pl.: tüskés pikók felderítése) Axelrod versenyei (1979, 1982) Létrejöhet-e kooperáció, ha mindenkit csak a saját érdeke vezérel? 200 menetes fogolydilemma helyzet megoldádára írt számítógépes programok versenye Győztes: Rapoport (Tit for Tat nevű program, TFT) Első lépés: kooperál barátságosság Ezután azt lépi, amit a partnere az előző menetben lépett megbocsátás Százlábú játék A fogolydilemmához hasonlóan az irracionális viselkedés kifizetődőbb lenne A racionális döntés magyarázata a fordított indukció: ha valami az n-edik esetben igaz, és minden korábbi esetben is igaznak bizonyul, akkor az első esetben is igaz Az elv alapján az I. játékos nem kezdi el a játékot, pedig ha kooperál mindketten sokat nyerhetnének 11

12 Orvos és beteg dilemmája Ultimátum-játék Bizonyos helyzetekben képtelenek vagyunk a racionális döntés meghozatalára, és irracionálisan döntünk két halálos beteg, egy dózis orvosság 1. beteg 2. beteg 90% esély a gyógyulásra 95% esély a gyógyulásra 100 dollárt kell felosztani A felajánl egy felosztást (x, 100-x) B elfogadja (x, 100-x) vagy visszautasítja (0,0) Az egyensúly általában (50,50) és (65,35) között van Elvi okokból döntünk irracionálisan, pedig a racionális viselkedés vezetne eredményre. Üzletlánc-játék Egy üzletlánc 20 üzlettel rendelkezik 20 városban, mindenütt lehetséges helyi konkurenciával Egy rivális megpróbál belépni a piacra, az áruházlánc ekkor agresszív árcsökkentéssel reagál, így elriasztja későbbi konkurenciát a többi 19 városban Kooperál, és így megosztják a profitot Fordított indukcióval vizsgáljuk a 20. konkurencia megjelenését, ekkor az áruházlánc kooperál Tanulságok Sokszor az irracionálisan kooperatív stratégiát követők jobban szerepelnek kódoltan közösségi lények vagyunk? altruizmus? hol vannak az ilyen modellek határai? mennyire vagyunk racionálisak? mennyire vagyunk kiszámíthatóan irracionálisak (fogyasztás)? egyáltalán: mennyire tartható a modern nyugati szemlélet alapvetése? Az áruházláncnak az első esetben sincs oka az agresszív reakcióra, mert a huszadiknál ígyis-úgyis alkut köt. 12

13 A modernség filozófiai alapjai Szakítás a tradíciókkal és autoritásokkal. Episztemológiai fundamentalizmus A módszer (legyen az analízis és szintézis, indukció, deduktív axiomatikus eljárás vagy bármi más) univerzális A gondolkodásnak neutrálisnak, érdek- és értékmentesnek kell lennie A valóban racionális gondolkodás ideális mintaképe a matematika Az igazság unikális, a világban rend van A racionálisan kontrollált tudáson alapuló társadalom kitüntető jellegzetessége a folyamatos haladás de tényleg? kitüntetett a nyugati tudományos vagy akár a matematikai tudás? emlékezzünk vissza a tudásszociológiára! Miért érdekel ez minket? Tudományon túli témák a tudománytörténetírásban Ál tudomány vagy nem tudomány? Nem mellékes, hogyan ad választ a tudománytörténész szakma a demarkáció kérdésére Közvetve igencsak hat ránk egy ilyen szakmai döntés: még ha nem olvasunk is szabadidőnkben tudománytörténeti szakpublikációkat, mégiscsak a történelemről kialakított képünktől függ, vajon a régi tudósokat naiv és megmosolyogni való szereplőknek tekintjük e, vagy hogy el tudjuk e képzelni, hogy ma sikertelennek tűnő vállalkozások befolyásolták a ma elfogadott tudományt. A történelemképünket viszont közvetve éppen a tudománytörténészek kutatásai formálják, ezért érdemes közelebbről megnézni, hol is tart ez a kutatás. 13

14 Mi is az, aminek a történetét a tudtörténésznek meg kellene írnia? Korlátozza e mondanivalóját a természetről szóló racionális gondolkodás hagyományára, amely a maga belső logikája szerint fejlődött, vagy pedig számoljon be azokról a tudományon kívüli hagyományokról is, amelyek így vagy úgy, de befolyásolták a tudomány fejlődését? Koncentráljon a tudomány intellektuális tartalmára, azoknak a fogalmaknak és elméleteknek a születésére, amelyeket a fizikakönyvekben tanulunk, vagy pedig tekintse feladatának a társadalmi, gazdasági, és intézményes összetevők vizsgálatát is, amelyek gyakran kényszert gyakorolnak a tudomány tartalmára? Szabad e komoly tudománytörténeti kézikönyvben irracionális hatásokról, hibásnak bizonyult vélekedésekről, mágiáról, metafizikáról, esztétikai szempontokról, vallásos szektásságról, vagy politikáról szót ejteni? A Yates tézis: a reneszánsz mágus és a modern tudós Hermetizmus: Corpus Hermeticum, Kr. u század Az egyébként igen jól datáló reneszánsz filológusok a hellenizmus e termékét Mózes korából eredeztetik. A helyes datálásra 1614 ig kell várni: Isaac Casaubon Minthogy a 2 3 sz i szöveg együttesben érthető módon voltak keresztény és platonikus elemek, az ősidőkbe visszahelyezés következtében úgy tűnt, mindezeket előre jelezték A Corpus Hermeticumban van lefektetve a hermetizmus néhány alaptörvénye. Ami fent van, az ugyanaz, mint ami lent van megfelelések rendelik egymáshoz eget és földet, makro és mikrokozmoszt. Az ember az anyagot megkívánva elvesztette teremtő képességét, de Istenhez felemelkedve visszanyerheti. A mágus, akinek ez sikerül, a korrespondeciákat kiismerve a természet operátorává válik, félisteni tekintélyre tesz szert Az ősi Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított iratokat 1460 ban hozta egy makedóniai szerzetes Cosimo Medici udvarába, aki 1463 ban utasította Marsilio Ficinot, hogy tegye félre a Platón fordításokat, és lásson hozzá a Corpus Hermeticumhoz, mert a herceg még a halála előtt olvasni akarja. Ezek az ősrégi, és ezért hiteles iratok újfajta legitimációt nyújtottak a középkorban oly gyanús mágiának, az okkult gyakorlathoz filozófiai háttérül szolgált. Azt már Yates előtt is látták a tudománytörténészek, hogy ezek a mágikus, neoplatonikus, hermetikus áramlatok (amelyek ma nem legitim részei a tudománynak), a szban fontos összetevői voltak tudományos kultúrának 14

15 Yates ( ) könyveiben a mellett érvel, hogy a hermetikus ember, ez a mágusra emlékeztető ember ihlette a reneszánsz emberképét A reneszánsz ember alkímiai szellemiségével előkészíti a tudományos forradalmat. MAJD: A reneszánsz mágus átadja a helyét az ún. rózsakeresztes mentalitású 17. századi embernek. Ezt jellemzi a mágia beható ismerete, hajlam a vallásos megbékélésre, végül pedig a reneszánsz mágusainál még kevéssé tapasztalt közösségi érzés. ez a rózsakeresztes típus ember lett a modern természettudós őse. Altételek: 1. Numerológia, kabbala, számmisztika, kombinatorikus technikák, a számokkal való mágikus operáció hozzájárult a matematika tudományos forradalombeli karrierjéhez, a természet matematizálásához Dee, Monas hieroglyphica: leírja a világot, magában foglalja annak minden lényegi tulajdonságát, mint egy világegyenlet Agrippa: a matematika a mágus eszköze a világ manipuláslásában Nem véletlen, hogy a matek pozitív megítélése korántsem magától értetődő,l.francis Bacon John Dee: Monas Hieroglyphica 2. Univerzális harmónia, korrespondenciák kötik össze a mikro és a makrokozmoszt: a szub és szupralunáris határ felszámolása, egyetemes fizikai törvények szemben az arisztotelészi megosztottsággal 3. Nap mint középpont mágikus napimádat, l. Bruno (világképe kb. az ellenkezője a modern, newtoni mechanikus világnak), ezzel teli vannak a hermetikus szövegek, és valóban, Kopernikusz, De revolutionibus száraz szövegében az egyetlen ihletett pillanat, amikor Hermészre hivatkozik 15

16 De revolutionibus, I/10 Mindenek közepén pedig ott trónol a Nap. Vajon lehetne e jobb helyen ahhoz, hogy e gyönyörű templom minden zugát egyszerre beragyogja? Jogosan nevezik őt a Világ Lámpásának, mások az Értelmének, mások az Urának. Triszmegisztosz a Látható Istennek nevezi, Szophoklész Élektrája pedig a Mindent Látónak. Királyi trónján ül a Nap, és onnan irányítja körülötte keringő bolygó családot. 4. Az ember beavatkozik a természet menetébe, kísérletezik, manipulálni akarja a világot ez talán alegmeggyőzőbb része a tézisnek az ember nem megfigyelő többé, ars és natura szétválasztása a természetfilozófiában vs. összemosása az alkímiában: kísérletező attitűd 5. Tudományos Forradalom: tudományos társaságok, rózsakeresztes manifesztumok, együttműködés, filantrópia, a világ jobbítása (ez a gondolat részben továbbél a szabadkőműves társaságokban) Megjegyzések Alapvetően különbözik azonban a két paradigma számfogalma (Kepler Fludd vita) Copenhaver: a Yates tézist nem elsősorban igazságértéke felől kell nézni (ma nem sokan tekintik a hermetikus tradíciót a tudományos forradalom fő okának), hanem mint inspiráló tényezőt: számos tanulmánykötet a Yates által tematizált kérdések tárgyalására Kutatók a 60 as években el kezdenek foglalkozni korábban is ismert témákkal, de másként William Gilbert, a magnetizmus kapcsán: Hermészt, Zoroastert említi Francis Bacon: az anyagról az alkímia nyelvén ír (P. Rossi), az ember szerinte már nem passzív szemlélő, ő irányítja a természet erőit Kepler 5 szabályos teste, geometriai struktúrákkal akarja leírni az univerzumot, szférák zenéje, miért éppen ennyi bolygó van, amennyi (ma ez nem releváns kérdés), kis számmisztika (viszont vitatkozik Fluddal) 16

17 Kepler modellje a Naprendszer bolygópályái és a platóni szabályos testek összefüggéséről Tycho Brahe az asztrológiát földi csillagászatnak nevezi, mert a hatásokkal foglalkozik Galilei Dionysios Areopagitára hivatkozik és egy mindenek életet adó spirituális szubsztanciáról beszél, mintha egy anima mundi volna Descartes: automaták (mágikus hagyomány), keresi a rózsakereszteseket (RC testvérek, Renatus Cartesius) Leibniz Lullusi kombinatorika, panszofikus tradíció, scientia generalis Newton, alkímia, prisca theologia Szóval a labda fel van adva! Newton és az alkímia Newton nem publikálta az alkímiai feljegyzéseit, szó, sok szöveg, élete majdnem teljes egészében keletkeztek, nem múló érdeklődés Kapcsolatban állt angol alkimista körökkel 30 éven keresztül, akikkel kéziratokat kölcsönöztek egymásnak Newton nem csak olvasott, de kísérletezett is (1696 ig), volt saját laborja (Westfall) Maga is írt alkímiai traktátusokat (Dobbs) Halálakor felmérik könyvtárát: egy tizede alkímiai tárgyú Westfall: lehet, hogy a Principia, szemünkben N csúcsteljesítménye, csak kényszerű megszakítása volna az alkímiával való foglalatosságának? (látjuk W akárcsak mint Yates, szándékosan provokatív) Hatott e és mennyiben N. mechanikájára az alkímiai érdeklődése (pl. erők amelyek valóban kiérdemelték a vádat, hogy okkultak és megfigyelhetetlenek) Westfall: az erő gondolata nem mint matematikai absztrakció, hanem mint valóban létező dolog egyidejű alkímiai érdeklődése kezdetével, az szó felét akkor írta, amikor a Principiát (ez megint egy oksági kapcsolat volna mágia és modern tudomány közt, bár W óvatosabban fogalmaz ennél) 17

18 Ellenérvek: Mindezt vitatják, és azt Westfall is elismeri, hogy ha alkímiai forrású gondolat volt, akkor is alaposan megváltoztatta, legfeljebb stimulusként vehetjük számításba az alkímiát Másik vitatott érve Westfallnak: Alkímiával majdnem egész felnőtt életében foglalkozott N, míg matekkal 2 évig (1664 5) később csak röviden tér vissza hozzá, optikával 70 körül egy kicsit, mechanika és dinamika, két és fél évig a 60 es években Newton csak jegyzetelgetett (Westfall: ez hülyeség mert ugyan valóban idézett sokszor, de kritizálta is forrásait, hatalmas munkával elkészített egy alkímiai indexet, és maga is írt) Figala: atomelméleten dolgozott (Kragh: ez anakronisztikus feltételezés) Nincs értelme N t sem az utolsó mágusnak, sem az első tudósnak tekinteni, de szétszedni sem érdemes. Alkímiai és mechanikai érdeklődése egy tőről fakadhatott (a természet megismerése és leképezése) de a képből teológiai, kronológiai érdeklődését sem szabad kihagyni ami nem is meglepő, hiszen nem a mai értelemben vett természettudós volt, hanem természetfilozófus. Az internális történetet mindenesetre ki kell tágítani A tanulság úgy a Yates tézis, mint Newton alkímiája kapcsán hasonló: azt, hogy mi tartozik a tudomány területére és mi esik a határain kívül, nem vetíthetjük vissza a múltba, az akkori források segítségével fel kell tárnunk, hogy a vizsgálatunk tárgyát képező kor saját szereplői hogyan vonták meg a határokat. A században e határok egészen biztosan másutt voltak, mint ahol ma meghúzzuk őket. A középkor Nem a reneszánsz az első korszak, amikor tudomány és mágia különösen közel kerül egymáshoz sz. arab szövegek importja, paradigmaváltás, érkezik az új tudomány (filozófia, orvostudomány, optika, csillagászat, stb.), de érkezik vele talizmánmágia, divináció, természetes mágia is Feladat: demarkáció Eredmény: különös, meglepő dolgok kerülnek a tudomány határain belülre (Tehén könyve, De imaginibus, nekromancia mint a 7. szabad művészet) 18

19 Mágiakutatás manapság Mind Észak Amerikában, mind Nyugat Európában komoly iskolák szerveződnek a tanult mágia közép és koraújkori forrásainak kutatása köré. A mágia mint vallástörténeti, tudománytörténeti és szociológiai kutatás tárgya a történettudományok teljes jogú témájává lépett elő. Megvannak a maga vezető tudósai, a maga társulása, publikációi és folyóiratai, lexikonjai, valamint a maga nemzetközi konferenciái subdepartment of History of Hermetic Philosophy and Related Currents University of Amsterdam (1999) History of Esoteric and Mystical Currents in Modern and Contemporary Europe École Pratique des Hautes Études (Sorbonne) Ma már nincsen arra szükség, hogy Yates nyomán valamiféle modernista narratívába, kumulatív, progresszív modellbe illesztve próbáljuk legitimálni a mágia történetet, a kapcsolat összetettebb Internalizmus externalizmus vita a tudománytörténetírásban Praktikus probléma, amely a nem tudományt, a tudományon kívüli tradíciókat illeti (egyelőre nem a mágiáról van szó) Internalista: belső történet, a természetről szóló racionális gondolkodás története, amely a maga belső logikája szerint fejlődik, a tudomány intellektuális tartalmára koncentrál, fogalmakra, elméletekre, amit a fizikakönyvekben tanulunk hosszú ideig úgy írnak, mintha a tud úgy is leírható volna, mintha a (szociológiai és történeti) kontextus nemigen számítana, A tudománynak van belső logikája és racionalitása, a tudomány racionális fejlődését nem határozhatja meg a társadalmi realitás, persze fékezheti, ha nincs pénz, vagy politikai beleszólás van, de csak ilyen módon A felfedezések nem igényelnek más magyarázóerőt mint tudományosat, az, hogy Kepler felfedezte az ellipszis pályákat nem igényel más magyarázóerőt azon kívül, mint hogy valóban ellipszispályán mennek a bolygók Externalista, külső, nem kognitív, irracionális, társadalmi, gazdasági, intézményes összetevők, amelyek kényszert jelentenek vagy okozzák és meghatározzák a tudomány tartalmát, alapgondolat: a tudomány társadalmi és kulturális jelenség, amely egyaránt ki van téve racionális és irracionális hatásoknak, mágiának és matematikának, vallásos szektásságnak és logikának, politikának és gazdaságnak és filozófiának, és maga is komoly oksági faktor a történelem menetében Bár ez a két megközelítés feltétlenül inkompatibilis, sok konkrét esetben konfliktus forrássá váltak 19

20 Externalizmus: a kultúra nem tudományos formáinak a tudományra tett hatását Ezek mindenféle kombinációja lehetséges: Hibás, irracionális, metafizikai, esztétikai vagy akár filozófiai elemek hatása Tudományon kívüli társadalmi és gazdasági struktúrák, Pl. radikális externalizmusra: Newton azért foglalkozott a tömegvonzással, mert kötődési problémái voltak az anyjával De az kevésbé radikális, hogy ha azzal magyarázzuk a Newtoni fizikát, hogy az válasz volt az előző század által felvetett praktikus, és gazdaságilag releváns kérdésekre (navigáció, kartográfia, hajóépítés, fegyvergyártás, és ezek mind alapvető fizikai kérdéseket vetnek fel) A tudománytörténet írás ma multidiszciplináris tevékenység: A kutatás tárgyául szolgáló diszciplínában való jártasságon túl társadalomtörténeti, tudomány és tudásszociológiai ismeretek is szükségesek hozzá. A feladat éppen az, hogy történeti módon felderítsük, egy adott korban hol voltak a racionalitás és a tudomány határai, mi volt akkor internális és externális a tudománytörténetben. Felismerés: amíg például a vallás a 20. században inkább külső tényezője a tudománynak, addig a 17. században egyértelműen bele tartozik annak történetébe. A korábbi tudománytörténet írás a tudomány fejlődésétől távolinak tekintette a mágiát, a mitológiát, az alkímiát, vagy a vallásos szektarianizmust, ma azonban ezek olyan kulturális tényezőknek számítanak, amelyeket ha figyelmen kívül hagyunk, a tudománytörténet több fontos korszaka ellenáll a megértésnek. Következtetés: Amíg a 20. századi tudományfilozófia nem tudott olyan kielégítő kritériumokat definiálni, amelyek mentén a tudomány/áltudomány elhatárolás kortól függetlenül megtehető, addig a tudománytörténet írás 20. századi fejleményeinek egyik legjelentősebb tanulsága az, hogy ilyen örökérvényű szempontok azonosítására nem is kell törekedni. Egy adott korszakra nézve természetesen rekonstruálhatjuk, hol húzódtak a határok, de abban a pillanatban, amikor úgy érezzük, örökkön érvényes határokat találtunk, valószínűleg semmi más nem történt, mint hogy anakronisztikus módon a saját modern szempontjainkat erőszakoltuk a múltra. Bibliográfia az internalizmus externalizmus vita Mary Hesse, Hermeticism and Historiography: An Apology for the Internal History of Science, in Roger H. Stuewer, ed., Historical and Philosophical Perspectives of Science, , Minneapolis: Univ of Minnesota Press, Mary Hesse A tudományszociológia erős tétele in Forrai Szegedi, Tudományfilozófia. Budapest: Áron, 1999; Vekerdi László, Tudás és tudomány, Budapest: Typotex, 1994, Az okkult idézetében és Praesens imperfectum: töredékek a tudománytörténetírás jelenéről ; Steven Shapin, Discipline and Bounding: The History and Sociology of Science as Seen through the Externalism Internalism Debate, History of Science, 30 (1992): Shapin soc reconstr 20

21 Bibliográfia a Yates tézis és hatása 1 Frances Amalia Yates, Yates, F.: The Hermetic Tradition in Renaissance Science. In: Singleton (ed.) Art, Science and History in the Renaissance. Baltimore, Yates, F.: Giordano Bruno and the Hermetic Tradition. London, Yates, F.:The Rosicrucian Enlightenment. London, Yates, F.: The Occult Philosophy in the Elizabethan Age. London, Yates, F.: Collected essays, 3 vol., London, Szőnyi György Endre: Keresztény mágia, John Dee és az európai humanizmus, Szeged, 1992 Szõnyi Gy. E.: Titkos tudományok és babonák, Budapest, 1978 Bibliográfia a Yates tézis és hatása 2 Ingrid Merkel, Allen G. Debus ed., Hermeticism and the Renaissance: Intellectual History and the Occult in Early Modern Europe, Folger Institute symposia (Washington and London: Associated University Presses, 1988); David C. Lindberg and Robert S. Westman ed. Reappraisals of the Scientific Revolution, (Cambridge: CUP, 1990); Maria Luisa Righini Bonelli, William R. Shea, Reason, Experiment, and Mysticism in the Scientific Revolution (London: Macmillan, 1975) Brian Vickers, ed., Occult and Scientific Mentalities in the Renaissance (Cambridge: CUP, 1984) Floris Cohen, The Scientific Revolution, Chicago: The University of Chicago Press, 1994; 2helyenis Westman, Robert and J. E. McGuire, Hermeticism and the Scientific Revolution, (Los Angeles: Williams Clarke Memorial Library, 1977) Fehér Márta, "The l7th century crosscroads of the mathematization of nature." in Changing Tools, Case studies in the history of scientific methodology. Budapest: Akadémiai Kiadó, Wouter J. Hanegraaff, Beyond the Yates Paradigm: The Study of Western Esotericism between Counterculture and New Complexity, Aries 1 (2001): Bibliográfia mágia, alkímia és tudománytörténet Antoine Faivre & Wouter J. Hanegraaff, eds. Western Esotericism and the Science of Religion. (Leuven: Peeters, 1998), Láng Benedek Necromantia mint a hetedik szabad művészet, avagy a tanult mágia a középkori tudomány határain innen és túl, in: Fehér Márta, Zemplén Gábor, Láng Benedek, eds., Tudás az időben, Budapest, J.E.McGuireésP.M.Rattansi, Newtonandthe PipesofPan Notes and Records of the Royal Society of London 21 (1966): B. J. T. Dobbs, The Foundations of Newton s Alchemy: The Hunting of the Greene Lyon (Cambridge, 1975) Karin Figala Richard S. Westfall, Newton and Alchemy in Brian Vickers, ed., Occult and Scientific Mentalities in the Renaissance (Cambridge: CUP, 1984), Richard S. Westfall, The Role of Alchemy in Newton s Career in Maria Luisa Righini Bonelli, William R. Shea, Reason, Experiment, and Mysticism in the Scientific Revolution (London: Macmillan, 1975), Paolo Casini, Newton, a Sceptical Alchemist? ibid MarieBoasHall, Newton svoyageinthestrangeseasofalchemy ibid Bibliográfia a mágia definiálásáról Einar Thomassen, Is Magic a Subclass of Ritual? in David R. Jordan, Hugo Montgomery, and Einar Thomassen, eds., The World of Ancient Magic: (Bergen: The Norwegian Institute at Athens, 1999), Lynn Thorndike, Some Medieval Conceptions of Magic, The Monist 25 (1915), especially Richard Kieckhefer, The Specific Rationality of Medieval Magic, The American Historical Review 99 (1994): William Eamon, Science and the Secrets of Nature: Books of Secrets in Medieval and Early Modern Culture (Princeton: Princeton University Press, 1994), 23. Henk Versnel, Some Reflections on the Relationship Magic Religion, Numen 38 (1991): ; Jan N. Bremmer, Appendix: Magic and Religion in idem; and Jan R. Veenstra, eds., The Metamorphosis of Magic from Late Antiquity to the Early Modern Period, (Leuven: Peters, 2002), ; Jens Braarvig, Magic: Reconsidering the Grand Dichotomy, in Jordan, Montgomery, and Thomassen, eds., The World of Ancient Magic,21 54; 21