Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Európai Unió-kapcsolatok szakirány

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Európai Unió-kapcsolatok szakirány KERESKEDELMI STRATÉGIA VAGY STRATÉGIAI KERESKEDELEM? AZ ANDESI KÖZÖSSÉG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ KAPCSOLATAI A TÁRSULÁSI MEGÁLLAPODÁS MEGKÖTÉSÉNEK KÜSZÖBÉN Készítette: Gerő Katalin Budapest,

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés - Miért választottam az adott témát? 5 2. Az Andesi Közösség Története, célja Intézményi háttere Tagállamai Eddigi eredmények A kábítószer ellenes harc Az Andesi Közösség külkapcsolatai Mercosur Dél-Amerikai Nemzetközösség Amerikai Szabadkereskedelmi Övezet Amerikai Egyesült Államok Együttműködés egyéb térségekkel Latin-Amerika és az Európai Unió kapcsolatrendszere A kapcsolatok jellege Az Európai Unió és a Mercosur Az Andesi Közösség és az Európai Unió Politikai kapcsolatok lépésről lépésre Kereskedelmi kapcsolatok A két régió kereskedelme A kereskedelem országokra lebontva Együttműködési Egyezmény, programok Közös harc a kábítószer ellen Bilaterális kapcsolatok 46 3

3 6. Az Andesi Közösség és Magyarország Összefoglalás Irodalomjegyzék Mellékletek 56 4

4 1. Bevezetés - Miért választottam az adott témát? Szakdolgozatom témájául az Andesi Közösség és az Európai Unió kapcsolatainak bemutatását, elemzését választottam. Az Unió helyzete, kapcsolatai mindig is érdekeltek, erre (EU-kapcsolatok) a szakirányra is jártam, tehát számomra egyértelmű volt, hogy olyan témát választok, ami ezzel kapcsolatos. Az Unióval viszont nagyon sokan foglalkoznak, én pedig valami újat akartam, így esett a választásom az Andesi Közösségre. Ezzel az integrációval én akkor találkoztam először, amikor egy tantárgy keretében házi dolgozatot kellett készítenem latin-amerikai integrációk témában az adott évben megjelent publikációkról. Azt követően, hogy utána jártam, mi is ez a Közösség, meglepett, hogy eddig nem hallottam róla, hiszen az Unió mellett a másik érdeklődési köröm a spanyol nyelvterület és ezen tagállamok mindegyikében a spanyol a hivatalos nyelv. Aztán később, ahogy évfolyamtársakkal, barátokkal beszéltem, rá kellett döbbenem, hogy szinte senki nem hallott még az Andesi Közösségről. Ekkor határoztam el, hogy szakdolgozatomban ezzel a témával fogok foglalkozni, ezáltal is elősegítve, hogy jobban bekerüljön a köztudatba. A téma aktualitását az adja, hogy a jelenlegi állás szerint 2006 májusában, a Bécsi Latin- Amerika-Európai Unió Csúcson, hosszas előzmények után hivatalosan bejelentik hogy megkezdődnek a tárgyalások a két integráció között egy szabadkereskedelmi és társulási megállapodásról. Célom, hogy a tárgyalások megkezdése előtt átfogó képet adjak az Andesi Közösség és az Európai Unió kapcsolatáról, annak hátteréről. Ehhez természetesen a már említett okból szükséges bemutatni ezt a dél-amerikai integrációt, így dolgozatom első részében ezt teszem, majd utána rátérek az uniós kapcsolat elemzésére. Úgy gondolom, hogy amikor két ország, vagy akár mint ebben az esetben két régió kapcsolatát elemezzük nem elég, ha az adott területeket önmagukban, illetve az egymás közötti relációban vizsgáljuk. 5

5 Figyelembe kell venni az adott régió földrajzi elhelyezkedését, a szomszédos országokkal ápolt (vagy éppen nem ápolt) kapcsolatait, az egyes országok vezetőinek politikai nézeteit, valamint rövid és hosszú távú céljait. Csak ha ezzel mind tisztában vagyunk, érthetjük meg, hogy egyes döntések miért születnek, milyen érdekek húzódnak mögöttük. Dolgozatommal azt szeretném megmutatni, bebizonyítani, hogy az Andesi Közösség és az Európai Unió közötti kapcsolat, esetleges megállapodás sem az, aminek első ránézésre tűnik. Ugyanis ha mélyebbre ásunk, kiderül; nem biztos, hogy csak arról van szó, hogy az Unió segíti a fejlődő országokat, régiókat annak fejében, hogy több terméket adhasson el és több kávé és banán legyen az ő piacain, vagy hogy kevesebb kokain kerüljön forgalomba a világon. 2. Az Andesi Közösség 2.1. története, céljai Az Andesi Közösség egy nemzetközi jogi személyiséggel bíró szubregionális szervezet. Gyökerei május 26-ig nyúlnak vissza, amikor is öt, Dél-Amerikában, az Andok mentén fekvő ország; Bolívia, Chile, Ecuador, Kolumbia és Peru aláírta az Andesi Paktum néven is ismert Cartagenai Egyezményt, melynek célja vámunió létrehozása volt tíz éven belül. Ezzel létrejött az Andok Csoport. A szervezethez ugyan 1973-ban Venezuela is csatlakozott, de Chile 1976-ban történt kilépésével ismét ötre csökkent a tagállamok száma. Az andesi integráció területe mintegy km 2, lakóinak száma 113 millió körülire tehető, és rendkívül gyorsan emelkedik. 1.sz. ábra. Az Andesi közösség tagállamai 6

6 Az egyes országok gazdasági fejlettsége igen eltérő; Bolívia Dél-Amerika legszegényebb országa, Venezuela pedig a világ kőolaj-exportőr országai között az ötödik helyen áll. Elsősorban Kolumbiában, de Peruban és Bolíviában is súlyos problémát jelent az illegális kábítószertermelés és -kereskedelem, főleg a kokacserje termesztése és a kokalevelek exportja. Az Andesi Közösség összes GDP-je 2004-ben millió dollár, egy főre jutó GDP-je pedig 2553 dollár volt, s ennek eloszlása a különböző társadalmi csoportok között rendkívül egyenlőtlen. A Közösség célja, hogy tagországai számára kiegyensúlyozott és harmonikus fejlődést biztosítson, a gazdasági és szociális együttműködés által gyorsítsa a növekedést, valamint emelje a népesség életszínvonalát Intézményi háttere Az Andesi Integrációs Rendszer (AIR) az Andesi Közösség minden szervezetének és intézményének összessége, melyek egymással szorosan együttműködve, közös célok eléréséért küzdenek. Az Andesi Elnöki Tanács az AIR legmagasabb szintű szerve, mely irányelveket bocsát ki az integráció különböző területein. A testület a tagállamok köztársasági elnökeiből áll. Közülük, alfabetikus sorrendben, évente cserélődve egyikőjük tölti be az elnöki tisztet, aki az Andesi Közösség legfőbb politikai képviselője. Jelenleg (2005 júliusától 2006 júliusáig) ez a személy Hugo Chávez Frías, a venezuelai elnök. A Tanács határozza meg a Közösség politikáját, irányítja tevékenységét, elemzi, értékeli az elért eredményeket, valamint állást foglal az AIR különböző szervezetei és intézményei által kibocsátott jelentésekkel és ajánlásokkal kapcsolatban. A Külügyminiszterek Andesi Tanácsa a politikai irányítás szerve, tagjai a tagállamok külügyminiszterei. Feladata, hogy biztosítsa az integrációs folyamat céljainak elérését, valamint a külpolitika meghatározása és végrehajtása. Nyilatkozatokat és határozatokat bocsát ki, melyek közül előbbi nem kötelező erejű vélemény-nyilvánítás, utóbbi pedig jogi norma. 7

7 Harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel egyezményeket, megállapodásokat ír alá. A külügyminiszterek közül egy éves időtartamra az Elnöki Tanácsban elnökséget betöltő ország külügyminisztere, tehát jelenleg a venezuelai Alí Rodríguez Araque az elnök. A Főtitkárság a Közösség végrehajtó szerve, melynek élén a Főtitkár áll, akit a Külügyminiszterek Andesi Tanácsa a Bizottsággal együtt választ. Feladata elsősorban a döntés előkészítés; kezdeményezéseket, javaslatokat tesz a Külügyminiszterek Andesi Tanácsa és a Bizottság ülésein, ezáltal megkönnyítve és gyorsítva a Cartagenai Egyezményben foglaltak teljesítését. A as időszakban a Főtitkár a perui Allan Wagner Tizón. A Bizottság az AIR irányadó szerve, melynek minden tagállamból van egy meghatalmazott képviselője. Törvényhozó hatalmát, mely a határozatok elfogadásában ölt testet a Külügyminiszterek Andesi Tanácsával megosztva gyakorolja. Valamely tagállam vagy a Főtitkárság kérésére a Bizottság elnöke úgynevezett Bővített Bizottságot hívhat össze, ahol alkalom nyílik megvitatni olyan normákat, melyek lehetővé teszik a fejlesztési tervek irányítását és a gazdaságpolitikák harmonizációját. Ezenkívül a Bizottság a kereskedelmet és a befektetéseket érintő kérdésekben kialakítja, végrehajtja és elemzi az integrációs politikát. Az Andesi Parlamentet 1979-ben hozták létre, a Rendszer vitafóruma, ahol a nép érdekei jelennek meg. Ezt hívatott alátámasztani az az 1997-ben hozott módosítás, miszerint a képviselőket közvetlen szavazás útján választják. Vitái, tanácskozásai eredményeképpen javaslatokat tesz a Rendszer más testületei számára, elősegíti a tagállamok törvényhozásainak harmonizációját, valamint a Parlamentek együttműködését. Az Andesi Bíróság a Közösség igazságszolgáltatási szerve, mindegyik tagállamból egy bíró a tagja, hatásköre a szubrégió teljes területére kiterjed. Állandó székhelye Quito. A bíróság ellenőrzi a közösségi normák törvényességét, valamint biztosítja, hogy azokat egységesen értelmezzék és alkalmazzák az egyes tagállamokban. Egy 1996 májusában elfogadott, de csak 1999-ben életbe lépett módosítás értelmében a Bíróság hatáskörébe tartoznak a mulasztás és tétlenség miatti beadványok, a döntőbíráskodás (arbitrázs) valamint a munkaügyi 8

8 igazságszolgáltatás is. Ezen kívül a Külügyminiszterek Andesi Tanácsa 2001 júniusában elfogadott egy új alapszabályt, mely aktualizálja és pontosítja a Bírósági eljárások módját. Az Egyezmények olyan kormányközi intézmények, melyek azért jöttek létre, hogy a gazdasági és kereskedelmi szektorban történő integrációs erőfeszítéseket kiegészítsék más területeken folyó akciókkal. Így született meg az Andrés Bello Egyezmény, mely az oktatási, technológiai és kulturális integrációt hívatott elősegíteni, az Hípolito Unanue Egyezmény, mely a lakosság egészségének javítását ösztönzi, valamint a Simón Rodriguez Egyezmény, mely szociális és munkaügyi kérdésekkel foglalkozik. Az Andesi Fejlesztési Testület egy nemzetközi pénzügyi intézmény, tagja 22 andesi bank, valamint részvényesei a Közösség országain kívül nyolc dél-amerikai országból és Spanyolországból vannak. Mint a Közösség pénzügyi karja, feladata a fenntartható fejlődés biztosítása a források mozgatása, hozzáférhetővé tétele révén. A Vállalkozói Tanácsadó Testület a tagállamok legmagasabb szintű vállalkozói testületeiből választott négy személyből áll. A Külügyminiszterek Andesi Tanácsa, a Bizottság vagy a Főtitkárság kérésére, vagy saját kezdeményezésből véleményt bocsát ki a kompetenciájába tartozó kérdésekről. A Munkaügyi Tanácsadó Testület a legmagasabb szintű munkaügyi szervezetek képviselőiből áll, feladatát a Vállalkozói Tanácsadó testülettel teljesen azonos módon végzi. A Latin-Amerikai Tartalékalap az Andesi tartalékalap kiterjesztésével született, azzal a céllal, hogy harmadik országok is csatlakozhassanak. Jelenleg az öt tagállamon kívül még Chile a tagja, feladata, hogy a fizetési mérleg problémákat megoldja hitelek nyújtásával. Ezen kívül hozzájárul a monetáris politikák harmonizációjához, valamint a befektetési feltételek javításához. A Simón Bolivar Andesi Egyetem az AIR kutatást, oktatást, egyetem utáni képzést elősegítő intézménye. A Parlament ötödik ülésszaka során, 1985-ben alapították, székhelye Sucreben van, de kirendeltségei Peru kivételével mindegyik tagállamban vannak. Elméleti és gyakorlati képzéseket szervez, tudományos tanulmányokat készít, kutatásokat végez. 9

9 Az Andesi Közösség intézmény rendszere 2.sz.ábra forrás: Tagállamai Bolívia A Bolíviai Köztársaság területe km 2, lakosainak száma fő, az egyetlen tengerparttal nem rendelkező ország a Közösségen belül. Fővárosa Sucre, de az adminisztratív székhely La Paz. Bolívia Dél-Amerika legszegényebb országa, 2004-ben az egy főre eső GDP 858 dollár volt decemberében az infláció 4,91%-ot tett ki, a külkereskedelmi mérleg a tavalyi év során pedig végig szuficites volt. 10

10 Az export értéke a 2005-ös év során 24,6%-al emelkedett, elérve a 2734 millió dollárt. Ez a növekedés több, a gazdaságban végbement pozitív változásnak tudható be, amelyek a következők: a szénhidrogének kitermelése mintegy 60%-al emelkedett, a mezőgazdaság, halászat, vadászat és erdőgazdálkodás 30%-al, míg az ásványi anyagok kitermelése 16%-al volt produktívabb a megelőző évhez képest. Ezen kategóriákon belül a földgáz, a kőolaj, valamint a cink exportja járult hozzá a legnagyobb mértékben a fellendüléshez. Ami az export útját illeti, ki kell emelni Yacuiba tartományt, ahol 192%-os növekedés következett be, köszönhetően az Argentínába irányuló földgáz exportnak. Az utóbbi években számos alkotmányos módosítás történt, melyekkel a demokratizálódási folyamatot és a központi hatalom decentralizációját kívánták elősegíteni. A legutóbbi parlamenti választások során, 2005 decemberében a Mozgalom a Szocializmusért Párt elsöprő győzelmet aratott, így Che Guevara hívei, ideológiájának követői kerültek hatalomra. Evo Morales forradalmat írt azzal, hogy ajmara indiánként megnyerte az elnökválasztást, ráadásul kormányába a néhány baloldali szakember mellé szép számmal beválasztott indiánokat, tanulatlan szakszervezeti és mozgalmi vezetőket is, s mi több, tanácsadói, pártjának vezetői között akadnak Che Guevara kivégzett gerilláinak rokonai is. Egyik programja a "zéró kokain, zéró kábítószer-kereskedés, több kokalevél", melynek lényege, hogy a kábítószer-kereskedelem ellen folytatni kell a harcot, de a koka levelet más területeken (gyógyászat, ipar) felhasználva, azt a népesség számára hasznos terménnyé kell tenni, nem pedig kiírtani. Még neki is van koka-ültetvénye, mint minden indián, teát készít belőle. Célja, hogy az ENSZ tiltott szerekről szóló egyezményéből kikerüljön a koka. Allan Wagner az Andesi Közösség főtitkára kiállt ezen elképzelése mellett. Morales ezzel biztosan ki fogja hívni az Egyesült Államok haragját, hiszen az évek óta dollár milliókkal támogatja az ültetvények irtását, s mivel az USA az ország legnagyobb segélyezője és az ATPDEA (Andesi Kereskedelmet Előmozdító és Kábítószer Ellenes Törvény) értelmében jelentős kereskedelmi preferencia nyújtója, egyáltalán nem mindegy hogyan alakul a kapcsolatuk. 11

11 Ecuador 1 Az Ecuadori Köztársaság területe km 2, lakosainak száma fő, fővárosa Quito. A Cartagenai Egyezmény aláírásának idején az ecuadori gazdaság teljesítménye a mezőgazdasági szektoron, azon belül is néhány termék; a kakaó, a kávé és a banán exportján alapult. Ipari termelés ekkor még csupán a helyi piac igényeinek kielégítésére elegendő mértékben folyt. Változást az hozott, amikor az 1970-es évek elején felfedezték az Amazonas menti nagy olajmezőket, mely elindította a gazdasági növekedést, emelte az életszínvonalat és Ecuador gazdaságát a néhány mezőgazdasági termék exportjától függő agrárgazdaságból a kőolaj exportjától függő gazdasággá alakította át. Olyannyira, hogy 1973-ban már a kőolaj volt a fő exportcikk és az 1980-as évekre az export bevételek mintegy felét szolgáltatta. A fellendülés után azonban az 1980-as években az ecuadori gazdaságot egy sor külső megrázkódtatás érte: az ebben az időszakban az összes fejlődő országot sújtó külföldi adósságválság, valamint az olajbevételeket világszerte felére csökkentő 1986-os olajárzuhanás. Ezt csak tetézte az márciusában történt földrengés, amely az ország egyetlen kőolajvezetékének jelentős részét megrongálta, ami a nyersolaj és a finomító utánpótlás szállításának több hónapnyi felfüggesztését vonta maga után. Ezek után a kormány célja az volt, hogy az ország gazda(g)sága a jövőben kevésbé függjön egy bizonyos termék világpiaci árának ingadozásától, ezért az 1980-as évek végén egy új, a gazdaság liberalizációját és diverzifikációját célzó gazdaságpolitikát fogadott el, valamint 1988 és 1992 között a gazdaság stabilizálása érdekében egy sor intézkedést hozott. De a kormány erőfeszítései ellenére az infláció rohamosan nőtt, elérve az átlag évi 59,7%-ot, majd 1992-ben a kormány elfogadta a Makrogazdasági Stabilizációs Tervet, amit a Nemzetközi Monetáris Alap is támogatott ban Abdalá Bucaram populista vezetőt választották elnökké. Kormánya bejelentette az úgynevezett "Konvertibilitási tervet", amiről azt hirdették, hogy az infláció és a makrogazdasági egyensúlyhiány ellen egyaránt hatásos eszköz. A hagyományostól eltérő terv és a személyes újszerű stílus nagy figyelmet keltett, ugyanakkor súlyos konfliktusokhoz is vezetett a Kongresszussal és a szakmai, üzleti szakszervezetekkel, melynek eredményeképpen Ez az alfejezet a oldal segítségével készült 12

12 februárjában a Kongresszus elmozdította Bucaram-ot, majd 1998-ban, Jamil Mahuad-ot választották elnökké. Ecuador történetének legnagyobb gazdasági válságát a tarthatatlan inflációval súlyosbított rendkívül expanzív monetáris politika okozta, amit a kedvezőtlen gazdasági környezet csak tovább súlyosbított ben az ország ismét a természettel találta szemben magát; az El Niňo éghajlati jelenség elpusztította az infrastruktúra nagy részét, jelentősen csökkentek a világpiacon az olajárak, 1997-ben és 1998-ban fokozódott a bizonytalanság a feltörekvő piacokon ben a GDP 7,3%-kal csökkent, a kötelező bankzárlat és betétbefagyasztás az államkincstár vagyonának 60%-os csökkenését eredményezte, az éves infláció elérte a 60,7%-ot, a nemzeti valuta összeomlott; mintegy 196,6%-kal értékelődött le januárjában a hiperinfláció elkerülése és a nemzeti valuta rohamos elértéktelenedésének drasztikus megszüntetése érdekében úgy döntöttek, hogy az USA dollárt választják az ország fizetőeszközéül. Az ezt követő tiltakozások Mahuad elnök elmozdításához vezettek és alkotmányos rendelettel Gustavo Noboa alelnök foglalta el az elnöki széket. Noboa elnök helybenhagyta és végrehajtotta a dollárosítást, tárgyalásokat kezdett az IMF-fel és egy sor olyan reformot hajtott végre, amelyeknek köszönhetően Ecuador a termelékenység, versenyképesség, átláthatóság és demokrácia alapján álló ország lett. Napjainkban Lucio Gutiérrez Borbúa elnök is-aki egy mindenkit befogadó, a korrupciót kirekesztő és a szegénységet eltörlő társadalom elérése érdekében kíván dolgozni-, rendkívül szoros ellenőrzés alatt tartja a gazdasági jellemzőket, és ennek eredményeként 2004 közepére Ecuador történelme legalacsonyabb inflációját (2.8%) érte el. Azonban a megszorítások, az elbocsátásokkal járó privatizációs intézkedések széles körű elégedetlenséget váltottak ki, s mivel Gutiérrez a diktatórikus módszerektől sem riad vissza, a helyzet odáig fajult, hogy 2005 áprilisában Quito utcáin ezrek követelték lemondását, mely nem sokkal később be is következett, a jelenlegi államfő Alfredo Palacio. Kolumbia A Kolumbiai Köztársaság területe km 2, lakosainak száma fő, fővárosa Santafé de Bogota. Kolumbiában a gazdasági átalakulás az 1980-as évek végén indult meg, amikor felszámolták a zárt gazdaságot és az importhelyettesítő politikát exportorientálttal váltották fel. Az országban a 13

13 reformok megvalósításának egyik gátló tényezője a társadalmi helyzet. A 45 milliós lakosságú országban az emberek 55%-a él a szegénységi küszöb alatt, a lakosság 7,5%-a analfabéta, a középfokú oktatásban a releváns korosztály mindössze 54,3%-a vesz részt. S mivel az ország a médiahasználat területén is elmaradott, kevesen jutnak hiteles információhoz, ezáltal szélsőséges szervezetek könnyen befolyásolják a képzetlen réteget. A legsikeresebb reform 1990-ben indult Apertura néven, amely a kereskedelem liberalizációját és munkaerő-piaci változásokat célzott meg. A liberalizációt a peso leértékelését célzó monetáris politika kísérte. A folyamat során kereskedelempolitikai intézményeket hoztak létre, csökkentették az importadót, eltörölték az importengedélyeket és megkönnyítették a külföldi befektetéseket. A program részeként a források újraosztása és a munkaerő-igényes ipar ösztönzése révén kívánták javítani a jövedelemelosztást. A reformok részét képezte az exportdiverzifikáció is, melynek szükségességét az indokolta, hogy az ország nagymértékben függött néhány fő exportcikkének világpiaci áringadozásaitól. Tradicionális exportcikkei elsősorban a primer szektorból származtak (nyersolaj, kávé), az újonnan exportált termékek pedig mind a primer mind a szekunder szektorban megtalálhatók (vágott virág, feldolgozó ipari termékek, lábbeli, bőrtermékek, textíliák). A reformok után az ország gazdaságát az 1990-es évek végén a térségben kialakult válság és az ezredfordulót követő világgazdasági megtorpanás befolyásolta negatívan. Az 1990-es évek közepén a térségre jellemző magas infláció Kolumbiában is megmutatkozott. Az 1995-ös 19,5%-os ráta a szigorú és következetes monetáris politikai intézkedéseknek köszönhetően 2004-ben 5,5%-ra csökkent. A munkanélküliség 1995 és 2000 között közel háromszorosára nőtt (20%), amely a térségben kialakult recessziónak, illetve a struktúraváltásnak tudható be. Azóta csökkenő tendenciát mutat, 2004-ben 16% volt. A hatalmon lévő államfő, a jobboldali Álvaro Uribe Vélez kemény kézzel lépett fel a kormányellenes gerillacsapatok, az ellenük harcoló jobboldali félkatonai alakulatok, valamint a kábítószer-kereskedőkkel szemben. A hadsereg fellépésének nyomán a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) és a másik nagyobb baloldali gerillacsapat, a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (ENL), valamint ellenlábasuk, a jobboldali Kolumbiai Önvédelmi Csoportok (AUC) félkatonai szervezet igencsak meggyengült, s ezáltal a lakosság biztonságérzete fokozódott. Mindemelett a gazdaság éves szinten 4-5 százalék körül gyarapodik, az infláció alig ötszázaléknyi, a költségvetés egyensúlyhoz közelít, a tőzsde szárnyal, és a nyugalom a külföldi 14

14 befektetők kedvét is meghozta, így szinte biztosra vehető, hogy az ez év május 28-án tartandó elnökválasztásokon ismét Uribe kerül ki győztesen. Kolumbiával kapcsolatban feltétlenül szót kell ejteni a drogkereskedelemről. Az ország földrajzi fekvése miatt kedvező helyzetben van, mivel mindkét óceánra van kijutása, ami az elosztást segíti, valamint barátságtalan domborzata lehetővé teszi a laboratóriumok elrejtését, és éghajlata alkalmas a kokacserje, a mák és a cannabis termesztésére. Az itt megtermelt kokain legfőbb célállomása az Egyesült Államok. A drogot kis repülőgépekkel, motorcsónakokkal szállítják, illetve karib-tengeri szigetek felvásárlásával könnyítik meg az átrakodást. A kereskedők tevékenysége az USA-ban kizárólag a nagykereskedelemre korlátozódik, s akár évi négymilliárd USD-t generál. Peru A Perui Köztársaság területe km 2, lakosainak száma fő, fővárosa Lima ben az egy főre eső GDP 2312 dollár volt. Az ország gazdasága a mezőgazdaságra és a halászatra épül. A hegyvidéki mezőgazdaság lehetősége a körülmények miatt igen korlátozott, Amazóniában pedig a trópusi talajok gyors kimerülése miatt csak váltógazdálkodásra van lehetőség. A főbb mezőgazdasági termékek közül a kávé, a cukornád és a gyapot főleg exportra kerül, míg a burgonyát, a kukoricát, a búzát az árpát és a babot önellátásra termelik. A perui partok mentén évente mintegy 10 millió tonna tengeri halat halásznak, mellyel Peru halászat terén a világon az ötödik helyen áll. Az ipar a réz, cink, arany, ezüst és vas bányászatra épül. Amikor április 8-án a japán származású Alberto Fujimori választási győzelmet aratott, az országot a gazdasági és társadalmi összeomlás veszélye és a terrorista csoportok növekvő aktivitása jellemezte. Bár elnöksége alatt bizonyos stabilitást hozott az országnak, nevéhez fűződő korrupciós botrányok bukását okozták, 2000-ben a limai törvényhozás eltávolította tisztségéből, Japánba menekült, az Interpol elfogatóparancsot adott ki ellene emberrablásban és tömegmészárlásban való feltételezett szerepe miatt. Ezt követően 2001 nyarán az ország első indián származású államfője került hatalomra Alejandro Toledo Manrique személyében, kinek népszerűsége folyamatosan csökkent ig négy alkalommal, -elsősorban saját népszerűségét javítandó-nevezett ki kormányfőt, mígnem

15 nyarán az éppen hatalmon levő Carlos Ferrero, s ez által az egész kabinet lemondott, amiért Toledo legfőbb bizalmasát, Fernando Oliveirát nevezte ki külügyminiszternek. Mindezek ellenére Toledo kihúzta mandátuma végéig, ami feltehetően a gazdaság utóbbi években mutatott teljesítőképességének köszönhető; a GDP átlagosan 4%-al nő, az infláció alacsony, az export szárnyal. A 2006 április 9-én tartott elnökválasztás során ugyan húsz jelölt szállt versenybe, valójában a verseny három esélyes. A Szövetség Peruért párt színeiben induló Ollanta Humala szerezte meg a szavazatok 30,97%-át, aki választási kampányát a szegény peruiak kiábrándultságára építette, s példaképei között szerepel Hugo Chávez és Fidel Castro is. A középbal irányzatú Amerikai Népi Forradalmi Szövetség jelöltje, Alan Garcia, aki 1985 és 1990 között már állt az ország élén 24,44%-ot tudhat magáénak, míg a Nemzeti Egység politikusa, a jobboldali konzervatív Lourdes Flores ügyvédnő, aki élvezi az üzleti körök bizalmát és egész kampánya alatt támogatta a konzervatív sajtó, a katolikus egyház, valamint az értelmiségiek jó része, köztük Mario Vargas Llosa író, 23,37%-ot szerzett. Mivel az első fordulóban egyik jelölt sem szerezte meg az abszolút többséget, május 7-én második fordulót tartanak. Venezuela A Venezuelai Köztársaság területe km 2, lakossága fő, fővárosa Caracas. A jelenlegi elnök Hugo Chávez Frías, aki először 1992-ben próbálkozott a hatalom megszerzésével, de az akkor még alezredes Chávez katonai puccsa kudarcot vallott. Az ország vezetői posztját az 1998-as választásokon nyerte el populista programjával, békés forradalomra szólított fel, amellyel a munkanélküliség, a szegénység és a korrupció felszámolását célozta meg. Azonban az osztályelméleten alapuló programját a legtöbb állampolgár hamar megelégelte. Ellenzői, a gazdagabbak, a középosztálybeliek, és a média szerint nem teljesítette választási ígéreteit, és túl nagy szerepet szánt az államnak a gazdaságban. Az erőszak és az egyre szaporodó tüntetések hatására összeomlott az ország gazdasága, és súlyosan megrongálódott a legjelentősebbnek számító, az állam által irányított olaj-szektor. Ez utóbbi krízise jelentős hatással volt a világgazdaságra, mivel Venezuela a világ ötödik 16

16 legnagyobb olaj-kitermelője, és az Egyesült Államok egyik legfontosabb beszállítója. Az elégedetlenség 2002 áprilisában egy sikertelen katonai puccsban csúcsosodott ki. Az események 2003-ban ismétlődtek meg, amikor az ellenzék aláírásgyűjtéssel és előrehozott választásokkal akarta megdönteni az elnök hatalmát. Ekkor közel 4 millió aláírást gyűjtöttek össze februárig. Az ország gazdasága a 2 hónapos általános sztrájk hatására ismételten összeomlott, választásokat azonban nem tartottak, arra hivatkozva, hogy Chávez elnöki mandátuma csak 2006 végén jár le, és az alkotmány értelmében nem lehet a 6 éves elnöki mandátum felének lejárta előtt aláírásokat gyűjteni az elnök elmozdítására. Ilyen előzmények után megjósolható volt, hogy az ellenzék ismételten aláírások összegyűjtésébe fog kezdeni, amit 2003 decemberében be is jelentettek. A tüntetők ezúttal 3,4 millió aláírást gyűjtöttek össze, de hiába, mert a Választási Bizottság csupán 1,8 millió emberét ismerte el hitelesnek Eddigi eredmények Az elmúlt mintegy négy évtized során az andesi integrációs folyamat különböző állomásokon ment keresztül; mígnem az alapvetően zárt, importhelyettesítő politikától eljutott egy nyitottabb regionalizmus felfogásig. A vezetők közvetlen beavatkozása a folyamatokba volt az, ami elősegítette az integrációt és tette lehetővé olyan, a Cartagenai Egyezményben elsődlegesként megjelölt célok elérését, mint a javak kereskedelmének liberalizációja, közös külső vám bevezetése, valamint a gazdaságpolitikai és külkereskedelmi eszközök harmonizációja. Bolívia, Ecuador, Kolumbia és Venezuela 1993 óta szabadkereskedelmi övezetet alkot, tehát a négy ország termékei egymás között teljesen szabadon áramlanak. A belső vámok eltörlése következtében a tagországok közötti kereskedelem 1990 és 1998 között a négyszeresére nőtt, s azóta is folyamatosan bővül et követően 2005-ben ismét rekordot döntött a közösségen belüli kereskedelem; 7300 millió dollárról 8922 millió dollárra emelkedett, mely mintegy 21%-os növekedést jelent 2. Ez elsősorban az ecuadori export fellendülésének (mintegy 2 letöltés időpontja: :48 17

17 56%-os bővülés) valamint a Kolumbia és Venezuela között megnövekedett kereskedelemnek tudható be. Peru egy úgynevezett Liberalizációs Program keretében fokozatosan csatlakozott a zónához, mígnem a kitűzött határidőig; december 31-ig lebontotta a még fennálló vámjait és kereskedelmi korlátozásait s így január 1-je óta az Andesi Közösség teljes területe szabadkereskedelmi zóna. Szintén Peru kivételével, a tagországokban 1995 február elsejétől bevezetésre került a közös, 5, 10, 15 és 20%-os külső vám, melyek közül Bolívia csak az 5 és 10%-os vámszinteket alkalmazza óta az említett szintek helyett 0, 5, 10, 20%-os vámok vannak érvényben. A tagállamok kereskedelmi és termelő tevékenysége igen hasonló, de fejlettségük különböző, mely sok problémát vet fel. Peru és Bolívia már korábban visszavonultak a közös külső vámrendszertől, Ecuador pedig most készül erre. Ugyanis 2005-ben Ecuadornak több mint millió dolláros kereskedelmi deficite volt az andesi országokkal és a Mercosur tagállamokkal szemben, ezért felemelte hangját a közös vámmal kapcsolatban és nagyobb szabadságot kért a vámok megállapítását illetően. Célja egy olyan kompenzációs rendszer kiépítése, ami szabályozza azon termékek importját, melyek versenyeznek az ott előállítottakkal, és hogy a jövőben megállapított vámok minden egyes termék esetében az adott terméktől és szektortól függően kerüljenek megállapításra, valamint eltérőek lehessenek az egyes országokban. Ami a személyek szabad áramlását illeti, 2001 óta a tagállamok lakói a személyazonosságukat igazoló dokumentumokkal utazhatnak a szubrégión belül, valamint ban elfogadtak egy intézkedést, mely fokozatosan ugyan, de lehetővé teszi majd munkavállalás céljából a szabad határátlépést és másik tagállamban való tartózkodást február 1-én a Világkereskedelmi Szervezet elnöke, Pascal Lamy találkozott a tagállamok Kereskedelmi Minisztereivel az Andesi Közösség székhelyén, ahol felhívta figyelmüket arra, hogy a Dohai Fordulóval kapcsolatos kötelezettségek teljesítése terén még sok a tennivaló az andesi országokban, de ha képesek összehangolni a kereskedelmi nyitást a 3 letöltés időpontja: :07 18

18 regionális integrációval, akkor vagyonuk megtöbbszöröződhet. A Miniszterek ezzel kapcsolatban kiemelik a Hong Kong-i Konferencián elért eredményeket, különösképp a mezőgazdasági támogatások 2013-ig történő megszüntetésével kapcsolatos ígéretet és hangsúlyozzák a teljes piac-nyitás szükségességét a trópusi valamint olyan termékeket illetően, melyek a tiltott termelés helyettesítőjeként jelentek meg. Az elért eredmények ellenére egyes elemzők szerint a Közösség jelenleg válságban van, a már megszokottnak mondható kereskedelmi konfliktusok mellett az utóbbi időben a vezetők is egymás ellen fordultak. Alejandro Toledo (Peru) és Eduardo Rodriguez (Bolívia) a venezuelai vezetőt, Hugo Chávezt támadták, amiért az Latin-Amerika elnökének képzeli magát és be kíván avatkozni országaik életébe. Chávez a perui elnökjelöltet, Lourdes Flores-t nemkívánatosnak nevezte, a bolíviai elnökválasztás idején pedig az Egyesült Államok konspirációjáról beszélt. A helyzet odáig fajult, hogy a perui nagykövetet visszahívták Venezuelából. Mindezen ellenségeskedések hátterében ott lapul a tény, hogy Venezuela, a legerősebb andesi állam csatlakozott a Mercosurhoz. Oscar Navas, Venezuela ecuadori nagykövete igyekszik eloszlatni mindenféle dezintegrációs félelmet. Habár azt elismeri, hogy céljuk a teljes dél-amerikai integráció, de mivel annak előzménye kell, hogy legyen az andesi összefonódás, országa nem fog kivonulni abból. Az ecuadori kereskedelmi miniszter pedig támadja Venezuelát, Perut és Kolumbiát is, amiért nem teljesítik vállalt kötelezettségeiket, és úgy érzi országának át kell gondolnia szerepét a Közösségben. Persze kilépése kizárt, de hozzáállása igen pesszimista, hangsúlyozta, hogy amíg a közös vám és a szabadkereskedelem terén nem képesek végre egy mindenki számára elfogadható eredményre jutni, addig fölösleges integrációról beszélni. Az általános apátia és pesszimizmus elkerülésére a főtitkár, Allan Wagner igyekszik a legtöbb fórumon hangot adni véleményének, miszerint a helyzet nem ad okot aggodalomra. Ezzel egyet kell hogy értsünk, hiszen az integrációs folyamat története során súlyosabb konfliktusokat is túlélt, gondolok itt például az Ecuador és Peru között lévő Cenepa háborúra. Ezenkívül ha az országok valóban sorra nem teljesítenék kötelezettségeiket, akkor a Közösségen belüli kereskedelem nem döntött volna rekordot a két utóbbi évben is. Az a félelem pedig, hogy a Dél-Amerikai Nemzetközösség kiépítése miatt háttérbe szorulna az Andesi Közösség szintén alaptalan, hiszen ehhez éppen hogy az országok egymás közötti integrációjának mélyítésére van szükség, úgy a Mercosurban, mint az Andesi Közösségben. 19

19 2.5. A kábítószer ellenes harc Ugyan nem az integrációt közvetlenül érintő téma, de az Andesi Közösség munkájának egyik kiemelt, fontos területe a kábítószer ellenes harc, ezért ejtenünk kell róla néhány szót. A Közösség területén a kábítószer termelés, a terjesztés és a fogyasztás is óriási méreteket ölt és ezáltal problémákat okoz. Ezért a lehető legnagyobb mértékben támogatták az andesi országok az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkáját az Egyezmény a kábító-és tudatmódosító szerek illegális kereskedelme ellen kialakításában, mely 1988-ban született meg és Bécsi Egyezmény néven vált ismertté. Ennek keretében az országok vállalták, hogy segítik azon világméretű rendszer kiépítését, mely felügyelete alá kívánja vonni a koka- és marihuána ültetvényeket. Így szándékaik szerint minden országban felügyelet alá kerülnek a termőterületek, melynek segítségével kiépítenek egy nemzetközi hálózatot valamint egy adatbázist. Felismerve, hogy a kábítószer termelés, kereskedelem, fogyasztás, a pénzmosás és a fegyverkereskedelem befolyásolja az országok fejlődését és biztonságát, a tagállamok 2001-ben kidolgozták az Andesi Együttműködési Terv a Kábítószer és a Kapcsolódó Bűncselekmények Elleni Harcban elnevezésű programot. Az Akcióprogram célja a termelés és a csempészet ellenőrzés alatt tartása, az illegális célú termőterületek kiírtása, a termelő-és szállító szervezetek valamint az infrastruktúra felszámolása és a kereslet csökkentése decemberében, a Külügyminiszterek Andesi Tanácsának tizenhatodik találkozója során elfogadásra került az Andesi Norma a Kábító-és Tudatmódosító Szerek Illegális Gyártásában Használt Kémiai Anyagok Ellenőrzésére, melynek célja, hogy megakadályozza, hogy ezen szerek kereskedelmének célállomása a kábítószergyártás legyen. 3. Az Andesi Közösség külkapcsolatai Ahhoz, hogy fel tudjuk mérni az Andesi Közösség szerepét, jelentőségét a világban, meg kell ismernünk kapcsolatait a többi integrációs tömbbel, harmadik országokkal. Először az Amerikában lévő országokkal való kapcsolatait tárgyalom, majd rátérek az Európai Unióval való viszonyra. 20

20 Az Andesi Közösség tagállamainak közös külpolitikájának céljai: Nagyobb nemzetközi jelenlét és befolyás elérése A Közösség identitásának és kohéziójának erősítése Aktív részvétel a latin-amerikai integrációs folyamatban A jogállamiság és a demokrácia megszilárdítása A fenntartható fejlődés elősegítése a szubrégióban Az Andesi Közösség és a 3.1. Mercosur március 26-án az Asuncióni Szerződés aláírásával Brazília, Argentína, Paraguay és Uruguay létrehozta a Dél-amerikai Közös Piacot, más néven a Mercosurt. A felek egy, a közös piacon túlmutató gazdasági tömörülés létrehozásának tervét fogalmazták meg. Az integráció létrehozásának céljaként belső piacuk kiterjesztését, s ezzel a gazdasági, technikai és tudományos haladás és a szociális fejlődés előmozdítását jelölték meg. A gazdasági célok elérésén túl azonban a Mercosur a latin-amerikai térség politikai stabilitásának megalapozója és fenntartója is kíván lenni. A tagországok elsődlegesen azt a célkitűzést igyekeztek megvalósítani, melynek értelmében legkésőbb 2000-ig lebontják a belső vámokat, és megszüntetik a nem vámjellegű kereskedelmi korlátozásokat. Továbbá közös külső vámokat és kereskedelempolitikát vezetnek be, azaz vámuniót hoznak létre, hosszabb távon pedig közös piacot valósítanak meg. A tagok a közös külső vámszint kialakítását 1995-ben kezdték meg ben előrelépés történt a szolgáltatáskereskedelem liberalizálása tekintetében, valamint a tagok megegyeztek a tőke szabad áramlásáról. Habár jelenleg az argentin (Nestor Kirchner) és a brazil (Luis Ignacio Lula da Silva) elnöktől is hangzatos szólamokat lehet hallani az integráció jótékony hatásáról, jelentőségéről a stabilitás és a demokrácia megteremtésében, azt mondhatjuk, hogy a gyakorlatban nem működnek ezek a tanok, a négy tagállam egy igen különleges, sokak által tökéletlen vámunió - nak nevezett integrációt alkot. 21