történet-cselekmény (5. foglalkozás) A foglalkozás célkitűzése: Beszámoló

Átírás

1 A foglalkozás címe: történet-cselekmény (5. foglalkozás) A foglalkozás helyszíne és résztvevői: Fővárosi Szabó Ervin Sárkányos Gyerekkönyvtára, alsós csoport A foglalkozás időpontja: január 26. A foglalkozás vezetője: Televele Egyesület: Nagy Krisztina, Borbély Dóra, Vadász Piroska A foglalkozás célkitűzése: A befogadás mechanizmusának élményalapú megtapasztalása, a történet és a cselekmény, filmes alapfogalmak megértése játékos formában. A történetszövés alkotó folyamatban való megélése. A kreativitás, fantáziatevékenység fejlesztése. Beszámoló A foglalkozás időtartam 5 1. Bemelegítő drámajáték, visszautalás a hangkép egysége foglalkozásra 2. A gyerekek játékos formában két kiscsoportba rendeződnek. 3. Fantáziautazás mozgásban (sivatagi őrjárat). A játék után az eljátszott történetből cselekményt kiválasztva képeket rajzolnak filmkockaszerűen a gyerekek. A képek rajzolása közben irányított beszélgetés a történet és a cselekmény fogalmáról. 4. Három kiscsoportba rendeződnek 5. A kiscsoportok 3X6 fényképet kapnak, azzal a feladattal, hogy a fényképeket eltérő sorrendbe helyezve alkossanak két különböző történetet a fényképek alapján. Az egyes történeteket rögzítsék. 6. A csoportok bemutatják egymásnak a képekből kirakott történeteket. A képes történetek alapján a történet és a cselekmény különbségéről beszélgetünk a gyerekekkel 7. Rövid záró drámajáték 10 perc 2 perc 30perc 2 perc 25 perc 15perc 6 perc 90 perc 1

2 szükséges anyagok, eszközök, előkészületek : 3X6 fénykép, amelyről a kiscsoportok történetet mesélnek, nagy csomagoló papír, blu tack ragasztó Módszertani javaslatok 1. A történet és cselekmény fogalmáról szóló irányított beszélgetésen a következő kérdésekre keressük a választ: - Általában mivel kezdődnek a filmes történetek, mivel szoktak végződni? - (népmesei hagyományok a műfajfilmekben) - Mi a cselekmény? - Mi a történet? A cselekmény az az eseménysor, amely a filmben megjelenik, amiből következtethetünk a film történetére (fabulájára). A néző szeme előtt valójában nem a történet pereg, hanem a cselekmény. A történetet a néző mindazokból az információkból, amelyeket nagy figyelem árán a film nézése közben megtudott végül maga konstruálja meg. Ezért lehet ugyanazt a történetet más-más cselekménnyel elmesélni. Ezt láthatjuk, valahányszor újra feldolgoznak egy történetet. A történet a néző szemszögéből a cselekménysor összefüggő rendszere, mindaz, amit a filmben látott, illetve a látottak alapján kikövetkezetett, és ennek nyomán elképzelhető, hogy nem is egyezik meg pontosan azzal, amit az alkotó a film történetéről gondolt. Részletek a Mozgókép és médiaismeret 1. c. tankkönyvből (Hartai- Muhi) A megkülönböztetés jelentősége a befogadás mechanizmusára való rálátás: - a történet magunk számára, általunk, a tartalom befogadása során megalkotott eredmény, a befogadás aktív folyamat, felhasználjuk hozzá korábbi élményeinket, tapasztalatainkat (média és egyéb tapasztalatainkat). Ennek tudatosítása a médiatartalmak feldolgozását segíti, újabb ajtót nyit ki a látottakra való reflexiós mechanizmus működése számára. - Milyen eszközöket használnak a filmekben a képeken kívül a történet elmesélésére? Célkitűzések 1. A filmes történetmesélés alapfogalmainak tisztázása, mi a történet, mi a cselekmény. 2. A szöveges és a képi nyelv közötti transzformációs készség fejlesztése. Annak megértése, hogy a különböző médiumoknak saját, nyelve, 2

3 szabályai, és műfaji sajátosságai vannak. A kép és a szöveg eltérő módon közvetíti az üzenetet. 3. Annak felismerése, hogy a képekkel alkotó módon lehet történetet elmesélni. Az alkotás a történetszövésből, illetve a történet képekbe való átfordításából, a képek sorba rendezéséből áll. Bemelegítő gyakorlat: non-verbális gyakorlat, rövid szituációk mozgással kifejezve. Szabad mozgás a térben, közben helyzeteket mondunk, amit cselekvéssel kell a gyerekeknek megjeleníteni Pl. csöpögő finom fagyi van a kezedben, kerítésen mászol át, kutyasétáltatás közben a sétáltatott kutya meglát egy macskát. A bemelegítő gyakorlatot követően két kiscsoportot alakítottunk. A kiscsoportban fantáziautazásra, sivatagi őrjáratra indultunk. Fantáziautazás Irányított képzeletjáték a sivatagban. A játék központi szervezőelve a haladás, és a megállás instruálása. Ha valaki azt mondja, álljunk meg, mindenkinek meg kell állnia. Utána, ha valaki szól, hogy induljunk tovább, mindenkinek tovább kell indulnia. A cél, hogy megtaláljuk az oázist. A gyerekek fantáziájára van bízva, hogy mivel, kivel találkoznak az őrjárat során. Első csoport: Nagyon hamar belementek a játék szimbolikus, mintha terébe, beindult a fantáziájuk és hozzáköltöttek a történethez mindenféle állatot, akikkel mindig meg kellett valahogy küzdeni, ami főleg a fiúknak tetszett nagyon. A játékban lévő kontroll-lehetőséget is nagyon élvezték (elindulás, illetve megállás), ez pedig inkább a lányoknak tetszett. Második csoport: Könnyedén belemelegedtek a játékba. Nekik nehezebben ment a megállni, továbbindulni kontrollhelyzet, sokkal inkább a váratlan események (oroszlán, krokodil, kígyó) felbukkanása köré szerveződött a történet. Megtaláltak egy ládát, amiből először egy rossz dzsinn jött elő. Elkergették. Utána megjelent a jó dzsinn is, akitől mindenki kért valamit. Alig akarták megtalálni az oázist, annyira jól érezték magukat ebben a játékkeretben. A fantáziautazás után arra kértük a gyerekeket, hogy rajzoljanak az utazásból cselekményeket. A rajzokat a játékban megélt élmények alapján sorrendbe helyeztük majd a képek segítségével a csoportok elmesélték egymásnak a fantáziautazás történetét. 3

4 Sivatagi őrjárat fantáziautazás a gyerekek rajzain. Képekből történet Három kiscsoportot alakítottunk. Minden csoport összesen 18 darab képet kapott, ezekből a képekből kellett három történetet alkotni és elmesélni a másik két csoportnak. Bár azt gondoltuk, hogy ez nehéz feladat lesz a gyerekeknek, nagyon beindult a fantáziájuk (lehet, hogy a sivatagos játék miatt is) könnyen kitalálták a három különböző történetet. Egyegy csoportban több történet is született, amelyekből közösen válogattunk. Az egyik csoportban a gyerekeket többször kellett figyelmeztetni arra, hogy egy fénykép nem állhat azonos helyen a sorozatban. Előfordult, hogy egy csoporton belül a történetek nagyon hasonlóra sikerültek, de olyan csoport is volt, ahol a képek sorrendjének megváltoztatásával változatos történetszövés zajlott. Minden csoportban volt egy-két gyerek, aki nem a történet kitalálásában, hanem inkább a képek ragasztgatásában vett részt. Általában azok a gyerekek, akik a történeteket találták ki szívesesen vettek részt a képekhez tartozó cselekmények leírásában is. Két példa a gyerekek által írt mondatokra, a cselekményekből körvonalazódó történetre: I. A fiú fel van öltözve. Kimegy szánkózni. Találkozik a barátjával. Látnak egy kutyát. Odafutnak és megsimogatják. Elhagyta a sálját. II. Volt egy kutya. A gyerek fel van öltözve. Kimegy szánkózni. Elhagyta a sálat. Odamegy a barátjával a kutyához. Aztán hazamennek. 4

5 Miután a csoportok megmutatták egymásnak a képekből kirakott történeteket rövid, záró drámajáték keretében búcsúztunk el tőlük. 5