A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata TARTALOM

Átírás

1 ALAPÍTVA A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata TARTALOM Tanulmány WEISS EMILIA: Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvérõl BECÁNICS ADRIENN: Az elítéltekkel való bánásmód kérdései az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában, különös tekintettel a magyar vonatkozású ügyekre BODZÁSI BALÁZS: Az európai jog hatása a tagállamok polgári jogi fejlõdésére, különös tekintettel az Európai Bíróság egy újabb ítéletére BÁNYAI ORSOLYA: Az energiafelhasználás csökkentése és a megújuló energiaforrások elõtérbe kerülése a nemzetközi jogban Szemle DRINÓCZI TÍMEA: A 98%-os különadó megítélései (az Alkotmánybíróság és az EJEB) Jogirodalom, jogélet VÖRÖS IMRE: Gazdasági jog változóban PODOLETZ LÉNA: Recenzió a Resisting Punitiveness in Europe? címû tanulmánykötetrõl J 9 K

2 JO GTUDOMÁNYI KÖZLÖNY J K

3 Contents Inhalt Studies EMILIA WEISS: On the Family Law Book of the New Civil Code ADRIENN BECÁNICS: Issues of the treatment of prisoners in the practice of the European Court of Human Rights, particularly in matters relating to Hungary BALÁZS BODZÁSI: The Effect of EU Law on the Development of the Private Law of the Member States considering a new Judgment of the ECJ ORSOLYA BÁNYAI: The mitigation of energy consumption and preferring renewable energy sources in the international law Review TÍMEA DRINÓCZI: Judgments on the 98% extra income tax (The Constitutional Court and the European Court of Human Rights) Legal Life Legal Literature IMRE VÖRÖS: Law of Economics in Change LÉNA PODOLETZ: Review on Resisting Punitiveness in Europe? Abhandlungen EMILIA WEISS: Über das Buch des Familienrechts im neuen Bürgerlichen Gesetzbuch ADRIENN BECÁNICS: Fragen der Behandlung der Verurteilten in der Praxis des Europäischen Gerichtshofes für Menschenrechte, mit besonderer Hinsicht auf die Fälle, die Ungarn betreffen BALÁZS BODZÁSI: Die Wirkung des Europarechts auf die Entwicklung des Zivilrechts, mit besonderer Rücksicht auf ein neueres Urteil des EuGH ORSOLYA BÁNYAI: Wie die Reduzierung von Energieverbrauch und die erneuerbaren Energiequellen im internationalen Recht ins Vorfeld treten Rundschau TÍMEA DRINÓCZI: Beurteilung der Sondersteuer in Höhe von 98% (durch den Verfassungsgerichtshof und den Europäischen Gerichtshof für Menschenrechte) Rechtsliteratur Rechtsleben IMRE VÖRÖS: Wirtschaftsrecht im Wandel LÉNA PODOLETZ: Rezension über das Studienband Resisting Punitivenes in Europe? A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT AZ MTA KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATKIADÓ BIZOTTSÁGA TÁMOGATTA Jogtudományi Közlöny * A MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata. A Szerkesztõ Bizottság vezetõje: Dr. Korinek László A Szerkesztõ Bizottság tagjai: Dr. Hamza Gábor, Dr. Lamm Vanda, Dr. Szalma József Felelõs szerkesztõ: Dr. Vörös Imre Szerkesztõ: Dr. Szalai Éva A szerkesztõség címe: 1015 Budapest, I. Donáti u Kiadja a LOGOD Bt Budapest, Logodi u. 49. Telefonszám: , fax: logod@logod.hu, web: Elõfizethetõ a LOGOD Bt. számlaszámán; Felelõs kiadó: Buday Miklós ügyvezetõ igazgató. Nyomdai elõkészítés: LOGOD Bt. Terjeszti a LOGOD Bt. Megrendelhetõ a kiadó címén, Elõfizetési díj belföldön egy évre: Ft, külföldön 120 EUR Egyes lapszámok külön is megvásárolhatók, 1700 Ft/szám áron, melyet a postaköltség felszámolásával kézbesítünk. Nyomdai munkálatok: F&F Print Line Kft. HU ISSN

4 WEISS: AZ ÚJ POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV CSALÁDJOGI KÖNYVÉRÕL 405 Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvérõl * TANULMÁNY Weiss Emilia professor emeritus (Budapest) Sem az egymáshoz közeli idõben készült Csjt. és Ptk. alkotásakor, sem azt követõen, az új Polgári Törvénykönyv elõmunkálatainak megkezdéséig nem merült fel a két jogterület egy Törvénykönyvben való szabályozása. Az új Polgári Törvénykönyv ezt a megoldást tette magáévá. Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve azokban a kérdésekben tér el a családjog mai szabályaitól, amelyekben ezt az eltérést a családi élet vagy a gazdasági élet változásai megkövetelték, vagy ahol ezt a nemzetközi jogfejlõdéshez való közeledés indokolta. Igyekszik emellett a bírói gyakorlatból azt, aminek törvényi szabályozását látta indokoltnak, a Törvénykönyvbe beemelni. Szûkebb körûen ugyan, mint ezt a Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata még tartalmazta, amely az élettársi kapcsolatok egyes családjogi hatásait is szabályozta. A tanulmány az élettársi viszonyoknak a szerzõdési jogban szabályozott családjogi hatásait is tárgyalja. A gazdasági viszonyok változásai elsõsorban a házassági vagyonjog szabályozásában, a családi élet változásai pedig az élettársi viszonyok szabályozása mellett elsõsorban a gyermeküktõl különélõ szülõk jogainak erõsítésére irányuló igény kielégítésében kapnak figyelmet. I. A családjog helye az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjában * Az új Ptk-val foglalkozó sorozat újabb negyedik tanulmánya (Szerk) 1. Az, hogy a családjog a polgári jog, a magánjog része a magyar jogfejlõdés során soha nem volt megkérdõjelezett, egyes alapvetõ családjogi jogintézmények szabályozása mégis már a 19. század végén megindult és az évi Magánjogi törvényjavaslattal (Mtj.) zárult magánjogi kodifikációs munkálatok során ezektõl a kodifikációs munkálatoktól független, önálló szabályozás alá esett. Sõt, míg a magánjog egészét átfogó kodifikációs törekvések, kodifikációs tervezetek egyike sem jutott el a törvényként való elfogadásig, és a bírósági gyakorlat jelentõs segítségével voltaképpen szokásjogi úton váltak a magánjog forrásaivá, a családjog két jelentõs területén már 1877-ben, illetve 1894-ben írott törvény született, került elfogadásra ben az évi XX. törvénnyel került elfogadásra címében a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezésérõl, tartalmában ennél sokkal többrõl, a kiskorúságról, a nagykorúságról, a szülõk jogairól és kötelességeirõl, az atyai hatalomról is szóló törvény (Gyámtörvény), 1894-ben pedig az évi XXXI. törvény a házassági köteléki jog, a házasságkötés, a házasság érvénytelensége, semmissége és megtámadhatósága, valamint a házasság felbontása és a bontás joghatásai kérdéseiben (Házassági törvény) hozott írott törvényt. Ennek a törvénynek a jelentõségét különösen az adja, hogy ezzel tért át a magyar családjog a kötelezõ polgári házasság elvére, úgy, hogy ezzel párhuzamosan az évi XXXII. törvényben sor került az állami anyakönyvezés szabályainak megállapítására is. Az Mtj. a Gyámtörvényben és a Házassági törvényben szabályozott kérdéseket tudatosan nem is szabályozza ben és 1946-ban önálló jogszabályokban valamelyest módosultak a Gyámtörvénynek a szülõi felügyeletet érintõ szabályai, a házassági törvénynek a házassági bontójogot rendezõ szabályai, az addig döntõen az Mtj.-ben megállapított, bár sokkal régebbi hagyományokat õrzõ házassági vagyonjogi szabályok és új szabály születik a házasságon kívül született gyermekek jogállásáról, amely tartalmában túlmutat a tör-

5 406 TANULMÁNY MÁJUS vény címén, és nemcsak családjogi vonatkozású annyiban, hogy a házasságon kívül született gyermeket az apai családhoz is fûzõdõ rokoni kapcsolatai alapján megilletõ jogokat az öröklési jogaira is kiterjeszti ben készült el a Családjogi törvény, az évi IV. törvény (Csjt.) a családjog elsõ átfogó kodifikációja, és 1953-ban indultak meg a Polgári Törvénykönyv, az évi IV. törvény kodifikációs elõmunkálatai. A két egymáshoz közeli idõpont témánk szempontjából azért is említést érdemelhet, mert nem lehet szó nélkül hagyni, hogy akkor fel sem merült a már kész Családjogi Törvénynek a Ptk.-ba való beemelése, a két törvény különtartása a Ptk. kodifikációjának egész menete során egy kérdéskör kivételével természetesnek tûnt. Az egy kérdéskör: a Csjté-bõl, az évi 23. tvr-bõl a Ptk.-ba kerültek átemelésre a feltehetõen a korábbi Gyámtörvénybõl a családjogban maradt személyi jogi rendelkezések, pontosabban a cselekvõképesség, a korlátozott cselekvõképesség, a cselekvõképtelenség és az ehhez kapcsolódó, a cselekvõképesség hiánya miatti gondnokság szabályai. 2. Az új Polgári Törvénykönyv elõmunkálatai koncepciójának kidolgozása során merült fel elõször a kérdés, hogy egy a személyek vagyoni és személyi viszonyait átfogóan szabályozó törvénykönyvnek ha önálló részben is a családjogot is magában kellene foglalnia, szabályoznia kellene. A koncepció elõkészítése, vitája során e megoldás mellett és ellen is merültek fel érvek. Ellene különösen az, hogy a családjog által szabályozott családi viszonyok több vonatkozásban más elveken kell, hogy nyugodjanak, mint a döntõen a gazdasági viszonyokat szem elõtt tartani hivatott polgári jogi viszonyok, és ehhez kapcsolódóan az is, hogy a családjogi kodifikáció során követendõ nemzetközi egyezmények más forrásokból erednek és más tartalmú kérdéseket szabályoznak, mint a polgári jognak különösen a nemzetközi gazdasági viszonyokat követni hivatott nemzetközi egyezményekben is meghatározott elvei, kérdései. A kérdésben hozott döntés ismert: az érvek és ellenérvek mérlegelésével a családjog szabályainak az új Polgári Törvénykönyvbe való integrálása került elfogadásra, azzal, hogy a Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének élén a családi viszonyok sajátosságait figyelembevevõ önálló elvek is meghatározásra kerüljenek. A polgári jog többi részéhez hasonlóan az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének kodifikálására is áll, hogy annak nem volt célja a hatályos családjogi szabályok helyett minden kérdésben újat alkotni. Ez a Könyv is csak ott törekedett változtatásra, újat alkotásra ahol azt a gazdasági-társadalmi viszonyok változásai, vagy a korábbi szabályozás hiányosságai megkívánták, és a polgári jog más területeihez hasonlóan a családjog kérdéseire is áll, hogy a törvényhozó ahol ezt indokoltnak látta igyekezett a bírói gyakorlat által kialakított, törvényi szabályozást igénylõ jogtételeket a Törvénykönyvbe beemelni. A gazdasági élet, a gazdasági viszonyok változásai a családjog körébõl elsõsorban a házassági vagyonjog szabályait érintik, érintették, és erre a területre áll különösen, hogy a korábbi szabályozás meglehetõsen hiányos volt, hogy az több kérdésben is kiegészítésre szorult. 3. A társadalmi viszonyok változásai a jogi szabályozás változtatása, vagy kiegészítése iránti igényt több területen is felvetették. Elsõként kívánhat említést, hogy az élettársi viszonyok elterjedése, ennek a kapcsolatnak a házassági kapcsolathoz egyre inkább közeledõ volta az élettársi kapcsolatok családjogi hatásainak törvényi rendezése iránti igényt is felvetette. Egy másik terület a gyermekek jogainak további erõsítésére irányuló igény kielégítése volt, harmadikként pedig akár a házasságok, akár az élettársi kapcsolatok felbomlása esetére a gyermekétõl külön kerülõ, különélõ szülõk gyermekeik irányában a hagyományos kapcsolattartáson túlterjedõ jogainak erõsítésére irányuló igény volt. A változtatásra irányuló igény a felsorolt kérdésekben nemcsak a magyar családjogra jellemzõ, az utóbb említett kérdésekben emellett a nemzetközi egyezmények is elõrelépést jeleznek vagy kifejezetten meg is követelnek. Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve a családjog, a családi viszonyok sajátosságait figyelembevevõ többlet alapelveket követõen négy részre oszlik: a házassági jogra, az élettársi kapcsolatoknak a Törvénykönyv Javaslatának parlamenti vitája során erõsen megkurtított családjogi hatásaira, valamint a rokonság és a gyámság címû részekre. Az alábbiak elsõsorban a változások bemutatására törekszenek, és nem foglalkoznak a gyámság kérdéseivel. A hagyományos gyámság szabályai érdemben nem változtak, a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekek ismételten változó, legutóbb még 2013-ban is változtatott gyermekvédelmi gyámságának szabályai pedig nem a Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvében, hanem a Gyermekvédelmi jogszabályokban kerültek rendezésre. Az élettársi viszonyok családjogi hatásai körében azonban nem kívánjuk figyelmen kívül hagyni ezeknek a parlamenti vita eredményeként a Családjogi Könyvbõl a szerzõdési jogba utalt joghatásait sem. II. A családjog alapelvei A családjog alapelveinek bemutatása annak elõrebocsájtását kívánja, hogy a családjog szabályainak az új Polgári Törvénykönyvbe való beillesztése értelemszerûen azt is jelenti, hogy a polgári jognak a Polgári Törvénykönyv élén álló általános elvei a polgári jog valamennyi területén, így a családjog kérdéseiben is érvényesülni hivatottak. A Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének élén álló alapelvek olyan többlet alap-

6 WEISS: AZ ÚJ POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV CSALÁDJOGI KÖNYVÉRÕL 407 elvek, amelyek a családi viszonyok sajátosságainak a figyelembevételével kerültek ennek a könyvnek az élén kiemelésre. A Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének élén álló ezen alapelvek közül egyesek, mondhatnók a többségük, nem újkeletûek, azok a hatályos Csjt.-ben is megfogalmazottak, némelyek közülük a Csjt.-nek az idõk folyamán bekövetkezett módosításai során fokozatosan kerültek a Csjt. alapelvei közé. A hatályos családjogi szabályokat, a Csjt. ma is élõ alapelveit követve került az új Családjogi Könyv élére is a házasság és a család védelmének elve, a gyermekek érdekeinek védelme és a házastársak egyenjogúságának elve. A házasság és a család védelmének elve az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvében egy kiegészítést kapott: Alapelvi követelménnyé vált, hogy a törvény alkalmazása során a családi és az egyéni érdekek összhangjának biztosításával kell eljárni. Egy másik kiegészítés a gyakorlatra vár: a család fogalmának e szabály alkalmazása során való megvonása. Ahhoz, hogy ezt a fogalmat, a családvédelem elve alá esõk körét szélesebben kell megvonni, mint azt a családok védelmérõl szóló évi CCXI. törvény (Családvédelmi törvény) vagy az Alaptörvény negyedik módosítása teszi, aligha férhet kétség. Ha e kör egységes, minden esetre alkalmazandó megvonására a jogalkotás eszközei nem is alkalmasak, minden bizonnyal a vérrokoni családnak is egy az Alaptörvényben meghatározottnál szélesebb köre tartozik ide, de idetartoznak az olyan tényleges családi kapcsolatok is, mint a mostohaszülõ-mostohagyermek vagy a nevelõszülõ-neveltgyermek közötti kapcsolat, valamint az élettársi kapcsolat is, tegyük hozzá arra tekintet nélkül, hogy származott-e ebbõl a kapcsolatból gyermek vagy nem. A gyermek jogai védelmének elvét a Családjogi Könyv az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, valamint a Csjt.-nek eddig nem az alapelvek között elhelyezett több szabálya és a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló évi XXXI. törvény (Gyermekvédelmi törvény) szabályait követve további részszabályokkal egészíti ki. Így ennek az alapelveknek a körében került kimondásra a gyermeknek az a joga, hogy a családjában nevelkedjék, vagy ha erre nincs lehetõség, akkor is biztosítani kell számára, hogy lehetõleg családi körben nõjön fel és családi kapcsolatait ezesetben is megtarthassa, és hogy a gyermeknek ezeket a jogait csak törvényben meghatározott esetben és csak kivételesen, a gyermek érdekében lehessen korlátozni. A Családjogi Könyv további két új alapelvvel került kiegészítésre: a méltányosság elvével és a gyengébb fél védelmének elvével. Ami a méltányosság elvét illeti annak azt az oldalát, hogy a házassági vagyonjogi kérdések rendezése, elbírálása során gondoskodni kell arról, hogy egyik fél se jusson méltánytalan vagyoni elõnyhöz, a hatályos Csjt. is elõírja, a Családjogi Könyv új alapelvei a családi viszonyok méltányos rendezésének követelményét általános érvénnyel, alapelvi szintû szabállyal mondják ki. A gyengébb fél védelmének elve számos külföldi ország családjogában a családjog egyik elveként él. A magyar jog, legalábbis jogszabályban meghatározottan a családjogban nem, csak néhány más jogterületen, így a fogyasztóvédelem területén vagy a munkajogban tekintette ezt eddig követendõ elvnek. Míg azonban a fogyasztóvédelmi jogban vagy a munkajogban egyértelmû, hogy ki tekintendõ a törvény értelmében védelemre szoruló gyengébb félnek, a családjogban ez korántsem ilyen egyértelmû. Az eset körülményeitõl függõen védelemre szoruló gyengébb fél lehet a gyermek, akár a már nagykorúságát elért gyermek is, a családjából valamely okból kiemelt gyermek, a gyermekét egyedül nevelõ szülõ, a döntõen a háztartásban dolgozó házastárs, de akár a gyermekétõl való kapcsolattól önhibáján kívül elzárt szülõ is. Gyengébb félként védelemre szoruló fél lehet ezek mellett az élettárs is, mégpedig itt is függetlenül attól, hogy az élettársi kapcsolatból született-e gyermek vagy nem. A gyengébb fél védelmét több az alapelvekhez képest rész-területet tartalmazó családjogi szabály biztosítja ugyan, de ezek mellett, ezek hiányában mind a méltányosság elvének határait, mind a gyengébb fél védelmének határait a joggyakorlat lesz hivatott kialakítani. Egy kérdésben visszatérve a polgári jog általános, a családjogban is érvényesülni hivatott alapelveihez megjegyzést kíván, hogy a családjog, pontosabban ezen belül a gyermekek jogai és a szülõ-gyermek közötti jogviták köre a Polgári Törvénykönyv által szabályozott az a jogterület, amelyben talán a leggyakrabban érvényesülhet az a Polgári Törvénykönyvben biztosított kivétel, hogy a jogok érvényesítése törvény felhatalmazása alapján ne bírói útra tartozzék. A jogérvényesítési fórum ilyenkor a gyámhatóság. III. A házassági jog egyes kérdései 1. A Családjogi Könyv házassági jogi része mondhatnók hagyományosan a házassági köteléki jogit, a házasfelek jogait és kötelességeit valamint a házastársaknak az életközösségük megszûnése utáni lakáshasználati jogát szabályozza. A házassági köteléki jogban: a házasságkötés szabályaiban, a házasság érvényességi feltételeiben, érvénytelenségének megállapításában, az érvénytelenség jogkövetkezményeiben és a házasság felbontásának szabályaiban, ha kisebb változások történtek is, érdemi változtatás nem történt, erre nem volt szükség. A házasfelek jogai és kötelességei ugyancsak hagyományosan személyi és vagyoni jogokra oszlanak.

7 408 TANULMÁNY SZEPTEMBER Ezek közül a házassági vagyonjog szabályai azok, amelyek a gazdasági élet változásai miatt és amiatt is, hogy ezek a Csjt.-ben még a Csjt. Novelláiban történt kisebb kiegészítések után is igen szûkszavúan szabályozottak, jelentékenyebb újraszabályozást igényeltek. Kisebb ha nem is jelentéktelen változtatásokat eszközölt a törvényhozó a házastársi tartás szabályaiban, és szintén csak kisebb változtatásokra, ahol indokolt volt pontosításokra került sor a házastársi közös lakásnak az életközösség megszûnése vagy a házasság megszûnése esetére az eddigiekben megállapított szabályok tekintetében. Az alábbiak a házassági jog körébõl a házassági vagyonjog szabályainak változtatásairól kívánnak számot adni. 2. A magyar házassági vagyonjogban az évi Csjt. óta a házassági életközösség fennállása alatt szerzett vagyon tekintetében a törvényben felsorolt, a különvagyonhoz tartozó vagyon kivételével a házassági vagyonközösségi rendszer a törvényes házassági vagyonjogi rendszer, amelynek szabályaitól 1986 óta lehet csak szerzõdéssel eltérni. Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének megalkotása során nem merült fel az 1952 óta törvényes házassági vagyonjogi rendszerként élõ törvényes házassági vagyonjogi rendszerrõl törvényes házassági vagyonjogi rendszerként más vagyonjogi rendszerre való áttérés gondolata. A gazdasági viszonyok változásai azonban a törvényes házassági vagyonjogi rendszer szabályai körében is változtatást igényeltek, elsõsorban azért, mert a vállalkozások világában való részvétel, valamint a foglalkozás gyakorlásához szükséges vagyon tekintetében a közös vagyon használata, kezelése és az ezzel a vagyonnal való rendelkezés más szabályozást igényelt, mint a közös vagyonnak a mindennapi életvitelt szolgáló része, vagy más többi eleme. Az elõbbiek tekintetében a közös vagyon használatát, kezelését és az azzal való rendelkezést is kizárólag a vállalkozás folytatója vagy a foglalkozás gyakorlója számára kellett biztosítani. Külön kimondást kapott továbbá, hogy abban az esetben, ha a házastárs egyéni cég, szövetkezet vagy gazdasági társaság tagja vagy részvényese, a tagsági vagy részvényesi jogait önállóan, házastársa hozzájárulása nélkül gyakorolhatja, abban az esetben is, ha vagyoni hozzájárulását a házastársi közös vagyonból biztosították. Az ezeknek a jogoknak önálló gyakorlására jogosított házastársat a törvény csak arra kötelezi, hogy tevékenységének eredményességérõl házastársát rendszeresen tájékoztassa, és hogy jogai gyakorlása során a másik házastárs érdekeit megfelelõen figyelembe vegye. Külön szabályok rendezik a foglalkozás gyakorlásához és az egyéni vállalkozói tevékenység körében használt vagyonnal való rendelkezés kérdéseit a házassági vagyonközösség megszûnése és a közös vagyon megosztása közötti idõre, és az ezt a célt szolgáló vagyonnak a közös vagyon megosztása során való megfelelõ figyelembevételét. A házassági vagyonközösség hagyományos területén csak kisebb, a bírói gyakorlatot figyelembevevõ kiegészítéseket tartalmaz a törvény. Ilyen például a házastársak meglevõ vagyona tekintetében ennek a közös vagyonukhoz tartozó volta vélelmének kimondása, a különvagyon mellett a különvagyon terheinek és tartozásainak felsorolása, mégis azzal, hogy a tartozás különvagyoni jellege nem érinti a másik házastárs felelõsségét harmadik személlyel szemben, vagy a különvagyon körének kiegészítése az egyik házastársat illetõ sérelemdíj idesorolásával. 3. Nagyobb figyelmet érdemelt a házassági vagyonjogi szerzõdés részletesebb, figyelmesebb szabályozása. Az évi Csjt. tiltó szabálya után a Csjt évi Novellája tette ismét megengedetté a házasfelek számára a törvényes házassági vagyonjog szabályaitól a szerzõdéssel való eltérést. A szerzõdés alakiságairól, valamint arról, hogy ezt akár már a házasulók, akár házastársak is köthetik, az évi törvény megfelelõen rendelkezik, a házassági vagyonjogi szerzõdés lehetséges tartalmáról azonban igen szûkszavúan csak annyit mond ki, hogy ebben a szerzõdésben a felek a törvény rendelkezéseitõl eltérõen határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetõleg a különvagyonba. Hogy ez a szûkszavú szabályozás is oka volt-e annak, hogy a házassági vagyonjogi szerzõdés kötése nem terjedt el a kívánt mértékben1 nem tudnám megmondani és valószínûleg abban sincs egyetértés, hogy különösen azt követõen, hogy a törvényes házassági vagyonjogi rendszer szabályai is igazodtak a gazdasági élet változásainak követelményeihez egyáltalán mi volna a kívánt mérték. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a házassági vagyonjogi szerzõdésnek a szerzõdés tartalmára vonatkozó szabályai a családjog újrakodifikálása során bõvebb szabályozást igényeltek. A szabályozásnak emellett a szerzõdés tartalmának bõvítése mellett figyelemmel kellett lennie arra is, hogy a gazdasági élet mai viszonyai között a házasfelek vagyoni viszonyaik során egyre inkább részt vesznek harmadik személyekkel, a gazdasági élet más szereplõivel való kapcsolatokban, a szabályozásnak ennélfogva ezeknek a harmadik személyeknek az érdekei biztosításáról, adott esetben az ilyen szerzõdé- 1 Ezt a nézetet vallja a Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének indokolása. A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Szerk. Vékás Lajos. Budapest, Complex Kiadó, A Családjogi Könyv indokolásának szerzõi: Kõrös András és Makai Katalin.

8 WEISS: AZ ÚJ POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV CSALÁDJOGI KÖNYVÉRÕL 409 sek létérõl való tájékozódási lehetõségérõl is gondoskodnia kellett. Amit a jogalkotó kisebb mértékben tudott és tud is biztosítani, az az, hogy házassági vagyonjogi szerzõdés kötésével, tartalmának meghatározásával ne sérüljön a házasfelek közül a gyengébb fél védelme. Ami a házassági vagyonjogi szerzõdés tartalmát illeti, a törvény a törvényes házassági vagyonjogi rendszer helyett választható két választható vagyonjogi rendszer: a közszerzeményi rendszer és a vagyonelkülönítési rendszer fõbb szabályait határozza meg, és lehetõséget biztosít emellett mind arra, hogy a házasfelek vagyonuk meghatározott része tekintetében különbözõ vagyonjogi rendszereket köthessenek ki, mind arra, hogy akár a törvényes, akár a választott vagyonjogi rendszerek egyes szabályaitól eltérjenek. A házastársakkal vagy azok egyikével üzleti, gazdasági kapcsolatba lépõ felek védelmét a törvény több szabálya is biztosítja. Mind e harmadik személyek védelme, mind tájékoztatásuk érdekében a Törvénykönyv bevezeti a házassági vagyonjogi szerzõdések országos nyilvántartásba vételét, azzal, hogy a házassági vagyonjogi szerzõdés harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha azt ebbe a nyilvántartásba bevezették, vagy ha a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerzõdés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett. Egy másik, a Törvénykönyvben megállapított szabály szerint a szerzõdés nem tartalmazhat olyan visszamenõleges hatályú rendelkezést, amely bármelyik házastársnak harmadik személlyel szemben a szerzõdés megkötése elõtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg. Vagyonelkülönítési rendszer kikötése esetén a családi élet védelmét, a családi életvitelt hivatott szolgálni az a szabály, amely szerint a házastársak a közös háztartás költségeit, a közös gyermek és az egyik házastárs hozzájárulásával a másik házastársnak a közös háztartásban nevelt gyermeke megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat közösen viselik akkor is, ha vagyonelkülönítésben élnek. E szabályt külön is erõsíti, hogy a törvény rendelkezése szerint semmis az a kikötés, amely e költségek és kiadások alól bármelyik házastársat teljesen vagy túlnyomó részben mentesíti. A házassági vagyonjogi szerzõdések körébõl még egy indokoltságát illetõen ugyan megkérdõjelezhetõ új szabály kívánhat említést. Eszerint a házastársak házassági vagyonjogi szerzõdésükben vagyonukról haláluk esetére is rendelkezhetnek. Erre a szerzõdésre a törvény szabályai szerint az új Polgári Törvénykönyv öröklési jogi szabályaiban újból elismert közös végrendelet szabályait kell alkalmazni. Különösen a házasságkötéskor vagy nem sokkal ezt követõen kötött ilyen tartalmú házassági vagyonjogi szerzõdés vitatható voltának élét tompítja az öröklési jogban a közös végrendeletek szabályai körében bár nemcsak erre az esetre kimondott az a szabály, amely szerint a közös végrendelet, amit az öröklési jog szabályai szerint csak házastársak tehetnek, a végrendelet eltérõ rendelkezése hiányában hatálytalanná válik, ha megtétele után a végrendelkezõknek vagy egyiküknek gyermeke születik. A házastársi öröklés más szabályaihoz hasonlóan a közös végrendelet is hatálytalanná válik emellett akkor is, ha a házastársak között az életközösség megszûnik és az öröklés megnyílásáig nem áll helyre. IV. Az élettársi kapcsolat családjog hatásai 1. Az elmúlt néhány évtizedben Európa szerte felgyorsult az élettársi kapcsolatban élõk számának növekedése, az élettársi kapcsolatból született gyermekek száma, és ezzel párhuzamosan megerõsödött az a szemlélet is, amely az élettársi kapcsolatot ha nem is minden vonatkozásban a házassággal egyenlõ, de családi viszonynak, családi kapcsolatnak tekinti, amelyhez szintén nem minden tekintetben a házassággal azonos, de családjogi joghatások is fûzõdnek. Ezt az álláspontot fogadta el az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének Bizottsági Javaslata is, és ezt követi nem egyszer részletes indokolással is több AB-határozat is.2 Az új Polgári Törvénykönyv javaslatának parlamenti vitája során azonban ez az álláspont megkérdõjelezõdött, és az az álláspont vált elfogadottá, hogy az élettársi kapcsolat szabályozása hangsúlyozottan nem családjogi viszonyként, hanem kötelmi jogi viszonyként a szerzõdési jog körében kerüljön rendezésre.3 Egyes családjogi joghatások mégis abban az esetben, ha az élettársak kapcsolatából közös gyermek született, a családjog szabályai körében maradhattak. Az élettársi kapcsolat, az élettársi jogviszony komplex rendezése helyett így már a szabályok elhelyezése tekintetében is egy indokolatlanul széttagolt rendezés született. A Polgári Törvénykönyv Kötelmi Jogi Könyvének szerzõdési joga tartalmazza az élettársi kapcsolat fogalmát, ez szabályozza a kapcsolat létrejöttének feltételeit, megszûnését, az élettársi kapcsolat joghatásai közül pedig az élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásait, mégpedig mind ezek vagyonjogi szerzõdéssel való rendezése esetére, mind a vagyonjogi szerzõdés hiá- 2 Lásd részletesebben Vékás Lajos: Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. Törvényjavaslatához (a zárószavazás elõtt). Magyar Jog A megoldást bírálja Vékás Lajos is: ld. az elõzõ lábjegyzetben i. m.

9 410 TANULMÁNY SZEPTEMBER nyában érvényesülõ törvényes házassági vagyonjogi rendszer szabályait és az élettársak lakáshasználati jogának az élettársi kapcsolat megszûnése esetére szóló rendezését, de ennek már csak azt az esetét, ha ezt az élettársak szerzõdéssel rendezik. Az élettársak lakáshasználati jogának az élettársi viszony megszûnése esetére szóló bírói úton való rendezését már a Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve szabályozza, és ebben rendezettek az élettársi tartás szabályai is. A Családjogi Könyvnek Az élettársi kapcsolat családjogi hatásai címû önálló része voltaképpen csak ennek a két kérdésnek, az élettársi lakáshasználat bírósági rendezésének és az élettársi tartásnak a szabályait tartalmazza. Megjegyzést kíván mégis, hogy az élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásai és az élettársi lakáshasználat szerzõdéssel való rendezése tekintetében a Polgári Törvénykönyvnek a szerzõdési jogba áthelyezett szabályai tartalmukban megõrizték a Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata Családjogi Könyvének az élettársaknak ezeket a jogviszonyait rendezõ szabályait. 2. Ami az élettársak vagyoni viszonyait illeti, õk a Polgári Törvénykönyv szerzõdési jogában kimondottak szerint a közöttük fennálló törvényes vagyonjogi rendszer érvényesülése esetén a házastársakkal ellentétben önálló vagyonszerzõk, akik az együttélésük alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását egy a közszerzeményi rendszerhez közelálló, de nem azzal azonos szabályok szerint kérhetik. A vagyonszaporulatban való részesedés a ma szintén a Ptk.-ban megállapított és nem a családjogban megállapított szabályokhoz hasonlóan a szerzésben való közremûködésük arányában illeti meg õket, azzal, hogy a szerzésben való közremûködésnek minõsül a háztartásban, a gyermeknevelésben és a másik élettárs vállalkozásában végzett munka is, valamint azzal is, hogy amennyiben a szerzésben való közremûködés aránya nem állapítható meg, azt az esetet kivéve, hogy ez az élettársak valamelyikére nézve méltánytalan vagyon hátrányt jelente, egyenlõnek kell tekintetni. Szerzõdéssel az élettársak a rájuk vonatkozó törvényes házassági vagyonjogi rendszertõl eltérhetnek és a szerzõdésben bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést kiköthetnek, amely akár szerzõdés, akár a törvény alapján a házastársak között érvényesülhet. Az élettársak vagyonjogi szerzõdésének alaki szabályai megegyeznek a házastársak vagyonjogi szerzõdésével, a szerzõdést közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A házastársak vagyonjogi szerzõdésével azonos az a szabály is, amely szerint harmadik személlyel szemben ez a szerzõdés is csak akkor hatályos, ha a szerzõdést az élettársi vagyonjogi szerzõdések nyilvántartásába bevezették, vagy ha az élettársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerzõdés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett. Az élettársak lakáshasználatának az élettársi kapcsolat megszûnése esetére szóló szerzõdéses rendezésére akár az élettársi közösség fennállása alatt, akár az életközösség megszûnése után mód van. 3. Az élettársi lakáshasználat bírósági rendezését az élettársi kapcsolat megszûnése esetére már a Családjogi Könyv rendezi. A törvény a rendezés tekintetében a házastársak lakáshasználatának rendezéséhez hasonlóan különbséget tesz az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használata és az egyikük jogcíme alapján az élettársi kapcsolat fennállása alatt közösen használt lakás további használata között, és mindkét esetben figyelembevenni rendeli a közös kiskorú gyermek lakáshasználatához fûzõdõ jogának kérdését is. Az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használatának rendezését a törvény a házastársak közös jogcíme alapján használt lakás használatának rendezésére vonatkozó szabályok megfelelõ alkalmazására való utalással oldja meg. A másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján közösen használt lakás használatának további rendezése igazságos, méltányos megoldása különösen hosszabb ideig fennállt kapcsolat esetén házastársak esetén sem egyszerû feladat, élettársak esetén sem az. Élettársak esetén a kérdés bírói útra terelhetésének eleve két további feltétele van. Az egyik, hogy az életközösség a felek között legalább egy évig fennálljon, a másik, hogy az élettársi kapcsolatból gyermek származzon és a rendezés a kiskorú gyermek lakáshasználati jogának biztosítása érdekében indokolt legyen. E két feltétel együttes fennállása esetén a törvény a volt élettársak lakáshasználatának rendezését a házastársak lakáshasználatának erre az esetre megállapított szabályait, részszabályait követve oldja meg. 4. Míg a hatályos családjog az élettársak tartásához való jogáról nem tartalmaz rendelkezést, az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve ezt a jogot, ha a Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslatánál valamivel szûkebb körben is, elismeri. A házastársak tartási jogához hasonló feltételek mellett itt is két további elõfeltételt ír elõ a törvény: az élettársi kapcsolatból gyermek szülessen és az élettársi kapcsolat legalább egy évig fennálljon. E két feltétel együttes fennállása esetén a tartásra való jogosultság és a másik fél oldalán a tartási kötelezettség további elõfeltételei minimális különbséggel a házastársi tartáséival azonosak, sõt a törvény a tartás sorrendje tekintetében is egyenlõ elbírálást biztosít az élettársak és a házastársak számára. A tartásra a volt élettárs a különélõ házastárssal és a volt házastárssal egy sorban jogosult. 5. A családjogi viszonyok egy másik területérõl: említést kíván, hogy szülõi minõségben, a szülõ-gyermek kapcsolatban az élettárs szülõt ugyanolyan jogok illetik, és ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint a házastárs szülõt. Etekintetben az élettársnak a családhoz való tarto-

10 WEISS: AZ ÚJ POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV CSALÁDJOGI KÖNYVÉRÕL 411 zása a Polgári Törvénykönyv újonnan megfogalmazott szabályai szerint sem vált megkérdõjelezetté. Ebben a körben a házastárs apa és az élettárs apa között egyetlen kétségtelenül jogos kivétel az apai státusz keletkezését illetõen van: míg a házastárs apa apaságát az anyával való házasságának ténye alapozza meg, az élettárs apa a gyermek elismerésével válik jogilag is a gyermek apjává. És végül egy az élettárs jogait a házastársénál szûkebb körben megvonó, a hatályos joggal egyezõ szabály: míg a házastársi örökbefogadás az örökbefogadásnak egy korántsem kivételes esete, az élettárs, a különnemû élettárs sem fogadhatja örökbe élettársának gyermekét és élettársával közösen sem fogadhat gyermeket örökbe. V. A rokonság egyes családjogi szabályozást igénylõ kérdései 1. A Családjogi Könyv Rokonság címû része a leszármazáson alapuló rokoni kapcsolat, az örökbefogadás, a szülõi felügyelet és a rokontartás szabályait tartalmazza. A mai társadalmakban, így a magyar társadalomban is a családi kapcsolatok bõvülnek a tényleges családi kapcsolatokkal, mint különösen a mostohaszülõ-mostohagyermek vagy a nevelõszülõ-neveltgyermek kapcsolata, amelyekhez szintén fûzõdnek családjogi hatások, sõt amelyeket már a hatályos Ptk. is a közeli hozzátartozói kapcsolatok körébe sorol, és ezzel más polgári jogi hatásokat is fûz hozzájuk. Sem a leszármazáson alapuló rokoni kapcsolat szabályai, sem az örökbefogadás szabályai nem kívántak az új Polgári Törvénykönyv megalkotásától túl sok újítást. Az örökbefogadás szabályai fõleg azért nem, mert azokat a Gyermekvédelmi törvény és az annak végrehajtását rendezõ szabályoknak a folyamatos módosításai, legutóbb akár a évi XXVII. törvény és az ennek végrehajtását szolgáló 97/2013. (III.29) Kormányrendelet és az Emberi Erõforrások miniszterének 26/2013 (III.29) sz. EMMI rendelete az örökbefogadás szabályait is érintik. De nem sokkal e Gyermekvédelmi jogszabályokat megelõzõen a Csjt.-t is módosító évi LXXXV. törvény két vonatkozásban is módosította az örökbefogadás szabályait: bõvítette, és a vérszerinti szülõkön kívül a testvérekre is kiterjesztette az örökbefogadott gyermeknek a származása megismeréséhez való jogát és valamelyest újraszabályozta az örökbefogadás felbontásának és a felbontás joghatásainak szabályait. A most említett törvények módosítják emellett a nemzetközi magánjogról szóló évi 13. törvényerejû rendeletnek (Nemzetközi magánjogi tvr.) a nemzetközi örökbefogadás kérdéseit szabályozó rendelkezéseit is. 2. A leszármazáson alapuló apasági vélelem szabályai csak kisebb súlyú szabályokkal, igaz több ilyen kisebb súlyú szabállyal kerültek módosításra. Ezek közül a tanulmány terjedelmi keretei miatt is csak kettõt emelnék ki, mind a kettõ az apasági vélelem megtámadásával kapcsolatos.4 Az életviszonyok korántsem kivételesen elõforduló alakulására figyelemmel a törvény az apasági vélelemnek a törvény fõszabálya szerinti peres eljárásban való megtámadhatása helyett peren kívüli eljárásban való eljárás lehetõvé tételével egyszerûsítette az anya házassági kötelékén alapuló apasági vélelem megdöntésének lehetõségét és egyúttal a tényleges apa részérõl az apaság elismerését arra az esetre, ha a házastársak életközössége legalább 300 nappal a gyermek születése elõtt megszûnt és az a férfi, akitõl a gyermek valóban származik rendszerint az anya új élettársa a gyermeket ugyanebben az eljárásban teljes hatályú apai elismerõ nyilatkozattal el kívánja ismerni. Az apasági vélelem megdöntéséhez ezesetben nem szükséges a vélelem megdöntése iránti perben elõírt bizonyítási eljárás lefolytatása, az azonban igen, hogy az apaság ilyen perenkívüli eljárásban való megdöntését és az apaság ezt követõ elismeréssel való rendezését a vélelmezett apa, az anya és a gyermeket elismerni kívánó férfi közösen kérjék. Az apaság ilyen módon való rendezése esetén emellett a törvény eltekint az apasági vélelem megtámadására irányuló perindításhoz megszabott egyébként elég rövid határidõ betartásától. Az apasági vélelem megtámadásának korlátozása, vonatkozzék ez akár a megtámadásra jogosultak körére, akár a megtámadási határidõkre, szembekerülhet a gyermeknek a származása megismeréséhez való jogával, a megtámadáshoz való jog korlátozás nélkül való biztosítása viszont szembekerülhet a gyermeknek a megszokott családi környezetben való nevelkedéséhez, családi kapcsolatai megtartásához való jogával és adott esetben a gyermeket eddig apaként nevelõ, a megtámadás eredményeként nemapává váló férfi jóhiszemûen gyakorolt szülõi jogaival is. A szembekerülõ jogok, a konfliktus teljes felodására a jogalkotás nem vállalkozhat. Valamelyes oldását mégis a megtámadáshoz való jog korlátainak helyes megvonása elõsegítheti. A Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének szabályai is erre törekszenek. A konfliktus valamelyes oldását szolgálhatja emellett az a szabály, amely az apasági vélelem megdöntése ellenére lehetõséget ad a bíróságnak arra, hogy feljogosítsa a gyerme- 4 Több e körben tett, a kodifikáció során részben megvalósult javaslatomat l. Weiss Emilia: Néhány gondolat a családjog folyamatban levõ kodifikációs munkálataihoz. Családi Jog

11 412 TANULMÁNY SZEPTEMBER ket eddig viselt nevének tovább viselésére, és a Családjogi Könyvnek az az új szabálya, amely feljogosítja azt a férfit, aki a gyermeket hosszabb idõn keresztül a családjában sajátjaként nevelte, a gyermekkel való további kapcsolattartásra. 3. Az örökbefogadás szabályozása tekintetében a évi LXXXV. törvényben megállapított új szabályokat, amelyek egyébként csak január 1-jén léptek hatályba, az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve természetesen követi. Az örökbefogadás további, már a Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvében megállapított új szabályai közül hármat emelnék ki. Az elsõ: a törvény az örökbefogadni kívánó személy oldalán felemeli az örökbefogadáshoz való jog korhatárát. Míg ehhez a ma hatályos jog szerint ha az örökbefogadni kívánó az örökbefogadás egyéb feltételeinek megfelel elegendõ a nagykorúság korhatárának elérése, a Családjogi Könyv ezt a korhatárt 25 éves korra emeli fel, azzal, hogy közös gyermekké fogadás esetén ennek a feltételnek csak az egyik örökbefogadó tekintetében kell fennállnia. A szabály indokoltságához aligha fér kétség. Rokoni örökbefogadás esetén, különösen ha erre a szülõk elhalálozása miatt kerül sor, talán mégis indokolt volna kivételt engedni a 25 éves életkor alól. Egy ilyen kivétel segíthetné a gyermeknek a családjában való nevelkedésének a Családjogi Könyv alapelvei körében is kívánatosnak mondott lehetõségét. Egy, ezt a célt szolgálni képes kaput mégis nyitva hagyott a törvény. Annak, hogy a gyermek gondozására, nevelésére alkalmas, esetleg ebben eddig is résztvevõ 25 évesnél fiatalabb hozzátartozó erre való alkalmassága esetén a továbbiakban gyámként gondoskodhasson a szülõk nélkül maradt gyermekrõl nincs jogi akadálya. A gyámul rendelhetés feltételéül az erre való különbeni alkalmasság esetén csak a nagykorúságot írja elõ a törvény. Az örökbefogadás szabályainak egy másik említést érdemlõ módosítása, és ez éppen a korábbi családi kapcsolatok megõrizhetését szolgáló szabály, hogy a törvény rokoni örökbefogadás és az új házastárs részérõl való örökbefogadás esetén bõvíti azt a kört, amelyben az örökbefogadott gyermek és az örökbefogadását megelõzõ korábbi családi kapcsolatai fennmaradhatnak, amelyben az örökbefogadás nem jár a rokonoknak a gyermekkel való kapcsolattartási jogának megszûnésével. Míg ennek a jognak a megtartására eddig csak egy esetben volt lehetõség, nevezetesen akkor, ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadta örökbe, és az a házasság, amelybõl a gyermek származott a másik házastárs halála folytán szûnt meg, a meghalt házastárs rokonainak kapcsolattartási joga a törvény rendelkezése szerint az örökbefogadás ellenére fennmaradt, az új törvény ennek a kapcsolattartási jognak a fennmaradását mondja ki a másik szülõ rokonai tekintetében is arra az esetre, ha mindkét szülõ halála folytán az egyik szülõ rokona fogadja örökbe a gyermeket. És végül, már nem ilyen általános érvényû szabállyal kivételesen indokolt esetben a törvény lehetõséget ad a gyámhatóságnak arra, hogy azt a szülõt is feljogosítsa a kapcsolattartásra, aki hozzájárult gyermekének a másik szülõ házastársa által történõ örökbefogadásához. És a harmadik, említést kívánó új szabály lehet, hogy számos külföldi ország jogához hasonlóan a Ptk. Családjogi Könyve is bevezeti az örökbefogadás meghatározott idõre a magyar jogban legfeljebb öt évre szóló utánkövetését. Az utánkövetés rendeltetése az örökbefogadott gyermek örökbefogadása utáni helyzetének, életkörülményeinek az erre rendelt szervezet vagy szakszolgálat részérõl való figyelemmel kísérése. Az utánkövetés megállapításában a törvény nem tesz különbséget az idegen gyermek örökbefogadása és a rokoni vagy az új házastárs részérõl történõ örökbefogadás között, feltehetõ mégis, hogy rokoni vagy házastársi örökbefogadás esetén az utánkövetés elrendelése a törvény által megengedett öt évnél rövidebb idõre fog történni. 4. Az Egyesült Nemzeteknek a Gyermekek Jogairól szóló Egyezményét követõen, de nemcsak az Egyezmény szabályaira figyelemmel, hanem a családi viszonyok változásaira figyelemmel is a magyar családjogban is egyre fokozottabb figyelem hárul a szülõ-gyermek kapcsolatra, a szülõi felügyelet kérdéseire. Az e kérdéskört rendezõ szabályok változásai nem a Csjt.-nek az új Polgári Törvénykönyvbe való beillesztésével indultak meg, de néhány kérdésben ezzel is továbbléptek. A változások kisebb mértékben érintik a szülõi felügyeleti jog tartalmát, nagyobb mértékben, különösen a szülõk különélése esetén, gyakorlásának módját. A családi viszonyok változásai etekintetben nemcsak azzal járnak, hogy akár a házasságok felbontása folytán, akár az élettársi viszonyok megszakadása folytán növekszik a gyermeküktõl különélõ szülõk száma, hanem változást hozott az is, hogy a gyermeküktõl különélõ szülõk oldalán növekszik az igény arra, hogy gyermekük irányában a hagyományos kapcsolattartási, láthatási jogoknál szélesebbkörû jogokat kapjanak, hogy jogot kaphassanak akár arra is, hogy a szülõi felügyeleti jogokat gyermeküktõl való különélésük ellenére a másik szülõvel közösen gyakorolhassák. Európa egyes országaiban már az sem kivételes, hogy a szülõk különélése esetén is ezt a közös szülõi felügyeletet tekintik fõszabálynak, mégis azzal, hogy a ma még inkább kivételszámba menõ ún. osztott vagy váltott elhelyezés kivételével a gyermek anyai vagy apai elhelyezése ezekben az esetekben is rendezendõ marad, és természetesen azzal is, hogy a közös szülõi felügyeleti jog gyakorlása ne álljon szemben a gyermek érdekével. A magyar családjogban a Csjt évi módosítása óta ismert, szabályozott ez a szülõk különélése mellett is gyakorolható közös szülõi felügyeleti jog. Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve arra az esetre, ha a szülõi felügyeleti jogok gyakorlása a

12 WEISS: AZ ÚJ POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV CSALÁDJOGI KÖNYVÉRÕL 413 különélõ szülõk között a szülõk megállapodásával történik legalábbis látszatra ezt a közös szülõi felügyeleti jogot helyezi az élre, kimondva, hogy a szülõi felügyeletet a szülõk megállapodásuk hiányában vagy a gyámhatóság vagy a bíróság eltérõ rendelkezése hiányában közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt. Egy további szabály szerint mégis a szülõi felügyeletnek csak az egyikük részérõl történõ gyakorlásában való megállapodásra utal, ha a gyermek hosszabb ideje háborítatlanul az egyikük háztartásában nevelkedik. A Családjogi Könyv egy új szabálya emellett arra is feljogosítja a különélõ szülõket, hogy megállapodásukkal a szülõi felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás között megoszszák. Sajátos megoldást tett magáévá a Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve akkor, amikor különélõ szülõk tekintetében a gyermekelhelyezés kérdésében való bírósági döntés helyett a szülõi felügyelet gyakorlásáról való döntést vezette be, és a gyermekelhelyezés kifejezést csak arra az esetre tartotta meg, amikor a gyermek harmadik személynél való elhelyezése válik szükségessé. Tartalmában az új nomenklatura nem változatott a korábbi gyermekelhelyezés szabályain. Az a szülõk megállapodása hiányában változatlanul bírósági hatáskörben maradt és annak eldöntése során ugyancsak változatlanul az eddig is követett szempontok szerint kell dönteni. A szülõi felügyeletrõl való döntés emellett változatlanul azzal jár, hogy ha a bíróság az egyik szülõt jogosítja fel a szülõi felügyeleti jogok gyakorlására, akkor a másik szülõ a szülõi felügyeleti jogokat a gyermek sorsát érintõ lényeges kérdések kivételével nem gyakorolhatja. Átfogóbb és valamelyest bõvült szabályozást kaptak a különélõ szülõk jogai és kötelességei, és a kapcsolattartásnak számos eddig a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendeletben (Gyer.) rendezett szabálya a Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvébe került beemelésre. A különélõ szülõ jogai különösen azzal bõvültek, hogy a Családjogi Könyv a szülõi felügyeletet gyakorló szülõ terhére tájékoztatási kötelezettséget ír elõ a különélõ szülõ irányában a gyermek fejlõdésérõl, egészségi állapotáról és tanulmányairól, a kapcsolattartás akadályozása vagy szabályainak egyéb megszegése esetére pedig jogot biztosít a különélõ szülõ számára az ezzel okozott kára, illetve költségei megtérítésére. Hogy a különélõ szülõk jogainak erõsítése, vagy akár csak a hagyományos kapcsolattartáshoz való joguk csak jogszabályok útján biztosítható-e, több mint kérdéses. A Családjogi Könyv mind a szülõi felügyeleti jog gyakorlásával összefüggõ bírósági eljárás során, mind a különélõ szülõk jogainak gyakorolhatása tekintetében mediációs eljárás elrendelhetésével is igyekszik a felek együttmûködésének elérését elõsegíteni. A mediációs eljárásban való részvételre szóló figyelemfelhívásnak a bírósági és a szülõ-gyermek közötti, valamint a szülõknek a gyermekeikkel kapcsolatos jogviták eldöntésében szélesebb jogkört kapott, gyámhatósági eljárásokban is helye van. 5. A rokontartás körébõl a legnagyobb jelentõségû a kiskorú gyermek tartása, hiszen a kiskorú gyermek egy igen szûk esetkör kivételével a tartásra mindig rászorul és eltartása szüleinek feladata, jogi kötelezettsége is. Együttélõ szülõk ezt a kötelezettségüket nem jogi kötelezettségként élik meg, nem egyszer akár erejükön felül kívánnak gyermekük, gyermekeik ellátásáról, nevelésérõl, taníttatásukról gondoskodni. De a különélõ szülõk, az elvált házastársak vagy életközösségüket megszûntetett élettársak többsége is megállapodással igyekszik a gyermek tartását rendezni. Ugyanakkor a házasságok felbontásának, az élettársi kapcsolatok megszûnésének és az ezekkel érintett gyermekek számának növekedése azzal is jár, hogy növekszik azoknak az eseteknek a száma, amelyekben a gyermektartás jogi úton való rendezést kíván. A gyermektartás szabályainak az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvében való módosítására csak szûkebb körben volt szükség. A változtatások közül elsõ helyen kíván említést, hogy a gazdasági élet változásai közül egyfelõl az önálló gazdasági tevékenység folytatásának növekedése ahová tegyük hozzá, még az ún. kényszer-vállalkozások is sorolandók másfelõl a foglalkoztatási viszonyok változásai miatt is meghaladottá vált a gyermektartásdíj korábban általános, majd a gyermektartásdíj megállapításának egyik formájaként szabályozott százalékos megállapítása. A tartásdíjat ezentúl a kötelezett jövedelméhez átlagos jövedelméhez igazodó fix összegben kell megállapítani. Annak azonban nincs akadálya, hogy a bíróság már ennek megállapításakor ítéletében úgy rendelkezzék, hogy a fizetendõ tartásdíj összege az éves fogyasztói árindex növekedésének mértékével külön intézkedés nélkül automatikusan növekedjék. A gyermek számára vagy a gyermekre tekintettel az õt nevelõ szülõnek nyújtott szociális juttatások növekedésével összefüggõ, a gyermektartásdíj mértékét érintõ, adott esetben a kötelezett által fizetendõ gyermektartásdíj mértékének csökkenése irányában ható változás, hogy a gyermektartásdíj mértékének megállapításánál a gyermeknek és rá tekintettel az õt nevelõ szülõnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat is figyelembevenni rendeli a törvény. A középiskolai tanulmányok idejének kitolódásához igazodó, a bírói gyakorlatban feltehetõen eddig is élt, most már törvényben kimondott szabály, hogy középiskolai tanulmányainak befejezéséig, legfeljebb azonban a gyermek 20. életévének betöltéséig az e tanulmányok során elért nagykorúsága ellenére tartására változatlanul a kiskorú gyermek tartására vonatko-

13 414 TANULMÁNY SZEPTEMBER zó, a gyermek számára több vonatkozásban is kedvezõbb szabályokat kell alkalmazni. És talán még egy, a magyar gyakorlat számára egyelõre periférikusnak tûnõ kérdés. A külföldi jogok többségében is meglehetõsen hiányosan szabályozott, a magyar jogban egyáltalán nem szabályozott kérdés a gyermektartásdíj rendezése a gyermek ún. osztott elhelyezése esetén, ami akár heti bontásban a gyermeknek az egyik, illetve a másik szülõnél való élését is jelentheti. Figyelemmel arra, hogy a gyermektartásdíj nemcsak a gyermek mindennapos ellátását hivatott biztosítani, hanem emellett iskoláztatásának, iskolán kívüli tanulmányainak, egészségi ellátásnak, a gyermek érdeklõdésétõl függõen akár sporttevékenységének költségeit is, hangsúlyozást kíván, hogy a gyermektartás rendezése az akár idõben egyenlõ arányú osztott elhelyezés esetén sem lehet mellõzhetõ. Nem a Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének, hanem nemzetközi Egyezményeknek a feladata a gyermektartásdíj fizetési kötelezettséget megállapító ítéletek elismerésének és végrehajtásának a külföldön élõ kötelezettel szembeni rendezése. Magyarország több ilyen nemzetközi Egyezménynek is tagja. A rokontartásra jogosultak körében elsõ helyen álló kiskorú gyermek után a második helyen a továbbtanuló nagykorú gyermek áll. A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásának, a tartásra jogosult gyermek és a továbbtanuló nagykorú tartására kötelezett szülõ oldalán fennálló szabályoknak a tartalmi változásai kisebb súlyúak. Ami mindenképpen kiemelést érdemel, az az, hogy ez a kérdés eddig nem kapott törvényi szabályozást, szabályozására a Legfelsõbb Bíróság XXIX. PED-ében és annak meglehetõsen részletes indokolásában került csak sor. Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve a kiskorú gyermek tartásának szabályai után tartalmában a XXIX. PED-et és az ennek nyomán kialakult bírósági gyakorlatot követve beemeli a Törvénykönyvbe a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásának szabályait is. Arra figyelemmel mégis, hogy a nagykorú gyermek továbbtanulásáról és az ezzel járó költségek viselésérõl különélõ szülõk esetén a szülõk gyakran nem közösen döntenek, a Törvénykönyv szükségesnek tartotta kimondani, hogy a tovább tanulni kívánó nagykorú gyermek errõl a szándékáról különélõ szülõjét késedelem nélkül köteles tájékoztatni és arra is feljogosítja a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett szülõt, hogy gyermeket, tanulmányainak fennállásáról vagy megszûnésérõl a gyermek tanulmányait biztosító intézménytõl is felvilágosítást kérjen és kapjon. A szülõnek a továbbtanuló nagykorú gyermek irányában fennálló tartási kötelezettsége kivételt ugyan engedõ szabállyal a gyermek 25. évének betöltéséig állhat fenn. Szülõk hiányában vagy teljesítõképességük hiányában a nagyszülõknek az unokák irányában, illetve a felnõtt gyermekeknek a rászoruló szülõk irányában fennálló tartási kötelezettségének szabályai változatlanok maradtak. A Családvédelmi törvénynek a felnõtt gyermekeket a rászoruló szüleik irányában terhelõ tartási kötelezettségét kimondó szabálya a magyar családjogban korántsem új keletû szabály.

14 BECÁNICS: AZ ELÍTÉLTEKKEL VALÓ BÁNÁSMÓD KÉRDÉSEI 415 TANULMÁNY Az elítéltekkel való bánásmód kérdései az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában, különös tekintettel a magyar vonatkozású ügyekre Becánics Adrienn referens, Alapítvány a Jogközelítésért és Jogharmonizációért Debreceni Egyetem (Debrecen) A szabadságvesztés büntetésüket töltõ elítéltekkel szembeni bánásmód fontos értékmérõje annak, hogy az állam mennyire tartja tiszteletben az alapvetõ emberi jogokat. Az elítéltekkel szembeni bánásmód központi eleme, hogy számukra a személyes szabadságuktól való megfosztás jelenti a joghátrányt, ami nem párosulhat egyéb, az emberi méltóságukat sértõ körülményekkel. Az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlata alapján nem egyeztethetõek össze az Emberi Jogok Európai Egyezményével a túlzsúfolt, illetõleg rossz állapotban levõ börtönök, miként az elítéltek hozzátartozóikkal történõ kapcsolattartása sem korlátozható indokolatlan mértékben. A magyar jogalkotó az elmúlt években (több esetben egyértelmûen az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatának hatására) számos alkalommal módosította az elítéltek jogállására vonatkozó szabályokat, melyek így a börtönök zsúfoltsága kivételével összességében összhangban állnak a strasbourgi bíróság által rögzített követelményekkel. Bevezetõ gondolatok A szabadságvesztés büntetésüket töltõ elítéltekkel szembeni bánásmód fontos értékmérõje annak, hogy az állam mennyire tartja tiszteletben az alapvetõ emberi jogokat. Ugyan kétségtelen, hogy a jogerõsen elítélt személyek korábban valamilyen bûncselekményt követtek el, azonban számukra a személyes szabadságuktól való megfosztás jelenti a joghátrányt, ami nem párosulhat egyéb, az emberi méltóságukat sértõ körülményekkel. Napjainkban már Európában általánosan elfogadott, hogy a nemzeti jog garantálja az elítéltekkel való megfelelõ bánásmódot, mégis idõrõl idõre felmerül egyes államokban (hol egyedi ügyekben, hol tömegesen) a fogvatartottak emberi méltósága megsértésének lehetõsége. Nem véletlen, hogy a belsõ jogon túlmenõen számos nemzetközi egyezmény, és azokon alapulva nemzetközi bírói és egyéb szervek (ideértve mindenekelõtt az Emberi Jogok Európai Bíróságát és a Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Büntetések vagy Bánásmód Megelõzésére alakult Európai Bizottságot, a CPT-t) tevékenysége is rendkívül fontos ebben a témakörben. Az elítéltek jogi helyzetének folyamatos vizsgálata elsõsorban a hazai ügyészi szervezet feladata, és csupán az ügyek kis hányada jut el valamely nemzetközi fórum elé (sõt a hazai bíróságok elõtt is meglehetõsen csekély az elítéltek számára kedvezõ ítéletek száma). Tanulmányom elsõdleges célja a hazai büntetés-végrehajtási intézetekkel kapcsolatos gyakorlat bemutatása, ezért a strasbourgi bíróság magyar vonatkozású ügyeit részletesen, míg a más államok ellen zajló ügyeket csak utalásszerûen ismertetem. I. A börtönök zsúfoltságával és állapotával kapcsolatos panaszok A közelmúltban nem csupán Magyarországgal szemben, de egyre több ügyben hozott az Emberi Jogok Európai Bírósága olyan ítéletet, melyben a börtönkörülmények (és ezen belül is a fegyintézetek zsúfoltsága) miatt állapította meg az Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. cikkének sérelmét. A börtönzsúfoltsággal kapcsolatos legismertebb magyar ügy tényállása szerint Szél László kérelmezõ azért fordult a Bíróságához, mert miután emberölés bûntettének minõsített esetében bûnösnek találták és jogerõsen 15 évi börtönbüntetésre ítélték, a Budapesti Fegy-

15 416 TANULMÁNY SZEPTEMBER ház és Börtönben öt éven át oly módon tartották fogva, hogy (egy 9 hónapos idõszaktól eltekintve) az egy fõre jutó terület nem haladta meg a 3,15 m2-t. A kérdéses idõszakban a Budapesti Fegyház és Börtön telítettsége 150 %-os, míg az országos arány októberében 132 %, júliusában 122 % volt.1 Az ügyben megvizsgálandó elsõ kérdés az volt, hogy a kérelmezõ kimerített-e valamennyi érdemi jogorvoslati lehetõséget, ekként kérelme egyáltalán befogadható-e. A bepanaszolt magyar kormány idézte a Sárközi ügyben született döntést, melyben az Emberi Jogok Európai Bizottsága megállapította, hogy bár az illetékes ügyészséghez fordulás lehetõsége a vonatkozó jogi szövegekben bizonytalanul van megfogalmazva abban a tekintetben, hogy kötelezõ-e kivizsgálni az egyedi panaszokat, és hogy a kérelmezõ jogosult-e határozatot kapni a saját ügyében, mindezek ellenére a felügyeleti mechanizmus hatékony jogorvoslatnak bizonyult. 2 A konkrét esetben azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy ítélte meg, hogy tekintettel arra, hogy a magyar börtönök túlzsúfoltak általában is, és konkrétan a Budapesti Fegyház és Börtön is, ezért bármilyen börtönhatósághoz vagy ügyészhez fordulás a zsúfoltság tekintetében bizonyosan nem tekinthetõ hatékony jogorvoslati lehetõségnek, hiszen többlet-férõhely teremtésére egyik hatóságnak vagy ügyészségnek sincs törvényes eszköze.3 Ami a zsúfoltság kérdését illeti, a Bíróság a CPT azon megállapítására hagyatkozott, mely szerint 4 m2 egy fõre jutó életteret tartott minimálisan elfogadhatónak.4 Tekintettel arra, hogy a konkrét esetben több, mint 4 éven keresztül nem vitatottan nem jutott legalább ekkora élettér a kérelmezõ számára, ezért a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az Egyezmény 3. cikkében foglalt embertelen és megalázó bánásmód tilalmának sérelme állapítható meg. Az ügyben a Bíróság a kérelmezõ számára 12 ezer euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg, mely rendkívül magas összeg, és amennyiben az elkövetkezõ idõszakban több hasonló marasztalásra is sor kerül, rendkívül komoly terhet jelenthet a magyar költségvetés számára, rákényszerítve a jogalkotót a börtönök zsúfoltságának valamilyen formában történõ csökkentésére mely történhet új börtönök építésével éppúgy, mint a szabadságvesztésközpontú büntetõpolitika módosításával. Megjegyzést érdemel, hogy januárjában a Kovács István Gábor-ügyben a Szegedi Börtön túlzsúfoltságára is tekintettel állapított meg a strasbourgi bíróság 10 ezer euró nem vagyoni kártérítést.5 Említést érdemel, hogy a jogalkotó a 12/2010. (XI. 9.) KIM rendelettel módosította a 6/1996. (VII. 12.) IM rendeletet, mely a szabadságvesztés és az elõzetes letartóztatás végrehajtásának szabályait tartalmazza. A módosítást követõen az IM rendelet ának (1) bekezdése értelmében a zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezhetõ létszámot úgy kell meghatározni, hogy személyenként lehetõség szerint 10 m3 légtér és 4 m2 mozgástér jusson. Tekintettel arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága elõtt folyamatban levõ ügyekrõl a magyar jogalkotó hivatalosan is értesül, ezért a módosítás célja feltehetõen az lehetett, hogy ne minõsüljön a nemzeti jog elõírásaival ellentétesnek a börtönök túlzsúfolt állapota, mely (belsõ jog szerint jogszerûnek minõsülõ) állapot pedig a magyar kormány számára hivatkozási alapul szolgálhatott volna a strasbourgi bíróság elõtti eljárásban. Látható, hogy a kívánt módosítás nem érte el a jogalkotói célt, már csak azért sem, mert a börtönök zsúfoltságával kapcsolatos panaszokat nem a hatályos magyar jog, hanem az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a Bíróság saját esetjoga alapján ítéli meg a strasbourgi bíróság. Egyes nézetek szerint azonban még a 4 m2 alapterület is távol áll az elégségestõl: Vókó György megjegyzi, hogy a CPT gyakorlatából közvetett módon az vezethetõ le, hogy a 9-10 m2 alapterületû egyszemélyes zárkát tekinti kívánatos méretûnek.6 Megítélésem szerint a strasbourgi bíróság által megállapított kártérítési összegek (10 ezer euró, illetõleg 12 ezer euró) a magyar állam szempontjából kellõen súlyosak ahhoz, hogy az megfontolja akár újabb férõhelyek létesítését, akár pedig a büntetések kiszabásával és végrehajtásával kapcsolatos jogpolitika felülvizsgálatát. Ismerve ugyanakkor az Emberi Jogok Európai Bírósága következetes ítélkezési gyakorlatát, Magyarország jó eséllyel számíthat a büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltsága tárgyában újabb elmarasztaló ítéletekre.7 Nem véletlenül jegyzi meg Pacsek József, hogy a zsúfoltság csökkentése érdekében a költségvetési források bevonása mellett legalábbis megfontolandó a fogva tartottak kevésbé zsúfolt büntetés-végrehajtási intézetekbe történõ átszállítása éppúgy, mint az intézet elhagyásával járó jutalmak alkalmazásának kiterjesztése is.8 A CPT március-áprilisi, negyedik magyarországi helyszíni látogatásáról készített jelentése kifejezetten rögzíti, hogy az elmúlt években Magyarorszá- 1 ECHR, Szél kontra Magyarország ügy, június 7-i ítélet, ügyszám: 30221/06. 2 ECommHR, Sárközi kontra Magyarország ügy, március 6-i jelentés, ügyszám: 21967/93, 123. pont. 3 ECHR, Slawomir Musial kontra Lengyelország ügy, január 20-i ítélet, ügyszám: 28300/06, különösen a 75. pont. 4 Lásd például a CPT március 24. és április 2. közötti magyarországi látogatásáról tett jelentés 65. és 80. bekezdését. 5 ECHR, Kovács István Gábor kontra Magyarország ügy, január 17-i ítélet, ügyszám: 15707/10. 6 Vókó György: Új európai börtönszabályok és magyarázatuk. Budapest, Pallo József Törõcsik Balázs: A magyar büntetés-végrehajtás szabályozási környezete az európai elvárások tükrében (2. rész). Börtönügyi Szemle Pacsek József: Zsúfoltság és magány. A fogvatartottak elhelyezésének idõszerû kérdései. Börtönügyi Szemle

16 BECÁNICS: AZ ELÍTÉLTEKKEL VALÓ BÁNÁSMÓD KÉRDÉSEI 417 gon a börtönök zsúfoltsága csökkenõ tendenciát mutat: a túltöltöttség 22 %-ra csökkent a CPT évi látogatásának idején mért 41 %-hoz képest, mely változás elsõsorban a szombathelyi és tiszalöki börtönök megnyitásával a büntetés-végrehajtási kapacitás általános növekedésében keresendõ. Ugyanakkor még ez a magas szám is aránytalanul szóródik az országban: a CPT azt is megjegyezte, hogy a látogatása idején például a miskolci büntetés-végrehajtási intézet túltöltöttségi rátája 85 %-os volt.9 A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának statisztikái szerint ugyanakkor a túltöltöttség ismét növekvõ tendenciát mutat.10 Az Emberi Jogok Európai Egyezményét azonban nem csupán a börtönök zsúfoltságával, hanem a fogva tartás során biztosított börtönkörülményre vonatkozóan is lehet esetenként alkalmazni, mely tekintetben az elmúlt évtizedekben fokozatosan megváltozott a Bíróság ítélkezési gyakorlata. A Bíróság (és az óta már nem létezõ Emberi Jogok Európai Bizottsága) mûködésének elsõ évtizedeiben Grád András még olyan esetre is idéz példát,11 amikor a CPT kifejezetten megállapította egy brit fegyintézet körülményeirõl, hogy azok embertelenek és megalázóak, ám a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a konkrét elítélttel szemben alkalmazott körülmények nem érik el az embertelen vagy megalázó bánásmód szintjét.12 Szerencsére azt mondhatjuk, hogy a börtönkörülmények vonatkozásában (ide nem értve a korábban részletesen is elemzett zsúfoltságot) mind ez ideig Magyarországot elmarasztaló ítéletet nem hozott az Emberi Jogok Európai Bírósága, és általában is kijelenthetõ, hogy ezek a problémák elsõsorban a Magyarországtól keletre elhelyezkedõ európai államokban merülnek fel. II. A fogvatartottak egészségügyi ellátásának vizsgálata A fogvatartottakkal kapcsolatos bánásmód fontos részét képezi a számukra biztosítandó egészségügyi ellátás kérdése, melynek elégtelensége ugyancsak alapot adhat a strasbourgi bíróság számára marasztaló ítélet meghozatalára. Az egészségügyi ellátás során számos szempontot kell a hatóságoknak tekintetbe venniük, hiszen más és más ellátást igényel egy mentálisan sérült vagy mondjuk egy rendkívül idõs elítélt, mint egy egészséges, ereje teljében levõ fiatal. Általában kijelenthetõ, hogy a hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a fogvatartottak mentális állapotának vizsgálatára, ideértve az esetleges öngyilkossági kísérletek megelõzését, és részben ehhez kapcsolódóan is megfelelõ börtönpszichológusi szolgálat létesítését is. Ez az elõírás következik az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 2006-ban elfogadott új európai börtönszabályokból is, mely elõírja, hogy minden fogvatartottnak részesülnie kell a szükséges orvosi, sebészeti, pszichológiai ellátásban, azokat is ideértve, amelyek szabad környezetben állnak rendelkezésre. 13 Éppen ezért akár abban az esetben is az Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. cikkének megsértését állapíthatja meg a Bíróság, ha egy mentálisan sérült (a konkrét esetben krónikus paranoid skizofréniában szenvedõ) elítéltet a hatóságok olyan bánásmódban részesítenek, mint más, egészséges elítélteket.14 Hasonló módon (a sérülésekre, betegségekre maximális tekintettel) kell a börtönhatóságoknak bánniuk a nem mentális betegséggel vagy sérüléssel rendelkezõ elítéltekkel, legyen szó akár fertõzõ tbc betegségrõl15 vagy éppen látási problémákról.16 A Bíróság ugyanakkor azt is rögzítette, hogy az elítélt életkora (a konkrét esetben 90 év) önmagában nem alapozza meg a kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmának sérelmét, és az emberiesség elleni bûncselekmények elkövetésével vádolt francia kérelmezõ panaszát elfogadhatatlannak nyilvánította.17 A megfelelõ orvosi ellátás biztosításába pedig adott esetben akár a kábítószer-függõ elítéltek függõségének orvosi kezelése is beleértendõ.18 A CPT idézett jelentése szerint az általa vizsgált három büntetés-végrehajtási intézetben (Salgótarján, Miskolc, Tiszalök) az egészségügyi ellátás színvonala és az egészségügyi személyzet (orvosok) száma összességében elfogadható volt,19 ami természetesen nem zárja ki olyan egyedi esetekben a jogsértések bekövetkezését, mint történt az például az Engel ügyben irányadó tényállás szerint. A kérelmezõt fegyveres rablás során tetten érték, az ezt követõ lövöldözés során õ maga is gerincsérülést szenvedett, 100 %-os rokkanttá vált, csak kerekesszékben képes mozogni, és pelenkát kell használnia. A kérelmezõt jogerõsen élet- 9 Lásd a jelentés 54. pontját. Forrás: ( ) 10 Számok, tények 2011., 4-5. Forrás: ( ) 11 Grád András Weller Mónika: A strasbourgi emberi jogi bíráskodás kézikönyve. Budapest, HVG-ORAC, ECommHR, Delazarus kontra Egyesült Királyság ügy, február 16-i határozat, ügyszám: 17525/ szabály. Részletesen lásd: Vókó: i. m ECHR, Dybeku kontra Albánia ügy, december 18-i ítélet, ügyszám: 41153/ ECHR, Vasyukov kontra Oroszország ügy, április 5-i ítélet, ügyszám: 2974/ ECHR, Xiros kontra Görögország ügy, szeptember 9-i ítélet, ügyszám: 1033/ ECHR, Papon kontra Franciaország ügy, június 7-i elfogadhatósági határozat, ügyszám: 64666/ ECHR, McGlinchey és mások kontra Egyesült Királyság ügy, április 29-i ítélet, ügyszám: 50390/ Lásd a jelentés 87. pontját. Forrás: ( )

17 418 TANULMÁNY SZEPTEMBER fogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, melyet kezdetben a Szegedi Fegyház és Börtönben hajtottak végre, majd a kérelmezõt átszállították Sopronkõhidára. A panaszos azt állította, hogy fogva tartásának körülményei embertelen és megalázó bánásmódnak minõsültek, és sértették a magánélet tiszteletben tartásához fûzõdõ jogát is. Panaszolta továbbá azt is, hogy a IV. biztonsági csoportba sorolása egészségi állapotára figyelemmel indokolatlan volt, és az fogva tartása embertelen jellegének egyik okaként szolgált, ami ellen ráadásul nem is élhetett jogorvoslattal.20 A kérelmezõ IV. biztonsági csoportba sorolása a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 42. -a (3) bekezdésének d, pontja alapján történt, ugyanis az általa elkövetett bûncselekményt a jogalkalmazó olyannak ítélte, mint amely mások életét, testi épségét sértette vagy veszélyeztette, és ekként a biztonságos fogva tartás csak õrzéssel, kivételesen felügyelettel biztosítható. A besorolással kapcsolatosan a strasbourgi bíróság idézte a CPT jelentéseit. A CPT 1999-ben megállapította, hogy bár a IV. biztonsági csoportba sorolt fogvatartottak státuszát hathavonta felülvizsgálják, ám az érintettek a biztonsági csoportba sorolás vagy a csoportban maradás indokairól nem kapnak tájékoztatást. A jelentés elfogadását követõen a magyar kormány változtatott az irányadó hazai jogszabályokon, így a CPT március 30. április 8. között tett látogatását követõen elfogadott jelentése már azt tartalmazta, hogy háromhavonta kerül sor a IV. biztonsági csoportba sorolt fogvatartottak jogállásának felülvizsgálatára, ugyanakkor a CPT sajnálattal állapította meg, hogy az érintett fogvatartottakat továbbra sem tájékoztatják az intézkedés indokairól, nem fejthetik ki ezzel kapcsolatos álláspontjukat, ráadásul a CPT személyes interjúi során a fogvatartottak úgy ítélték meg, hogy a IV. biztonsági csoportba történõ besorolásuk háromhavonta történõ felülvizsgálata puszta formalitás.21 Ez alapján a CPT ismételten felhívta a magyar hatóságokat arra, hogy a hatóságok tájékoztassák az érintetteket a IV. biztonsági csoportba sorolásuk indokairól, és tegyék lehetõvé véleményük kifejtését is, a besorolás pedig kizárólag olyan személyek vonatkozásában kerüljön alkalmazásra és maradjon fenn, akik esetében ez valóban szükséges. Ez a magyar gyakorlat ellentétes az Európai Börtönszabályokkal is, hiszen az szabály értelmében Az a fogvatartott, akivel szemben [speciális magas biztonsági vagy veszélyességi] intézkedést alkalmaznak, jogosult kifogással élni a 70. szabályban foglalt feltételek szerint., míg a szabály értelmében Ha a kérelem teljesítését megtagadják vagy a kifogást elutasítják, a megtagadás vagy az elutasítás okát közölni kell a fogvatartottal, és a fogvatartott jogosult független hatóság elõtt fellebbezni. Véleményem szerint az ügy körülményeinek ismeretében alappal feltételezhetõ, hogy Engel Zoltán Péter állapota (100 %-os rokkantság) nem tette volna szükségessé a IV. biztonsági csoportba sorolását annak ellenére sem, hogy korábban valóban mások életét, testi épségét sértõ magatartást tanúsított, ám nem teljesül a korábban már idézett 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 42. -a (3) bekezdésének d, pontja szerinti azon további feltétel, miszerint a biztonságos fogva tartás csak õrzéssel, kivételesen felügyelettel biztosítható. Megítélésem szerint ugyancsak sérült a fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló 5/1998. (III. 6.) IM rendelet 11. -ának (1) bekezdése is, melynek értelmében A bv. intézet betegszobáján kell elhelyezni azt a fogvatartottat, akinek egészségi állapota ezt indokolja, de kórházi fekvõbeteg-ellátása nem szükséges. Megítélésem szerint egy 100 %-os rokkant elítélt normál zárkában, és azon belül is IV. biztonsági csoportban történõ fogva tartása nem tekinthetõ megfelelõnek. A kérelmezõ azon állításai, melyek szerint egészségi állapota miatt csak akkor tudott mosakodni vagy szükségét elvégezni, ha szobatársai segítettek neki, valamint hogy a szállító jármûvében hosszú idõn keresztül biztonsági öv nélkül szállították, a személyzet pedig õt az övénél fogva, néha a jármû padlóján vonszolta, horzsolásokat okozva neki, megvalósítják az Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. cikke szerinti megalázó bánásmód sérelmét. A Bíróság szerint kétségtelen tény, hogy a kérelmezõt decemberében egy speciálisan felszerelt fegyintézetbe szállították át, ám ez csak a jogsértés megszûnését eredményezi, és nem értékelhetõ akként, hogy nem sérült az Egyezmény 3. cikke az átszállítást megelõzõ idõszakban. Gaál Irén megjegyzi, hogy (részben összhangban a kérelmezõ által a tisztálkodási lehetõségekkel kapcsolatos panasszal) a bv. intézetek egészségügyi részlegében a fürdõhelyiség akadálymentességének hiánya miatt a mozgáskorlátozottak emberi méltósághoz való joga is sérülhet.22 Mindezekre tekintettel az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította az Egyezmény 3. cikkének sérelmét. Bár az ítélet nem részletezi, de álláspontom szerint különösen az alábbi elemeket találhatta a Bíróság jogsértõnek: azt a tényt, hogy a kérelmezõt csak december 15-én szállították át egy speciálisan kialakított intézménybe, mely egyben annak beismeréseként is értékelhetõ, hogy ezt megelõzõen Engel Zoltán Pétert nem megfelelõ intézményben tartották fogva; 20 ECHR, Engel kontra Magyarország ügy, május 20-i ítélet, ügyszám: 46857/ Lásd a jelentés 64. pontját. Forrás: ( ) 22 Gaál Irén Müller Anikó: A büntetés-végrehajtási jogszabályok magyarázata. Budapest, Complex,

18 BECÁNICS: AZ ELÍTÉLTEKKEL VALÓ BÁNÁSMÓD KÉRDÉSEI 419 azt a tényt, hogy a kérelmezõt alaptalanul sorolták be a IV. biztonsági csoportba, ekként a fogva tartása során rá irányadó bánásmód nem felelt meg az egészségügyi állapotából következõ elvárásoknak, így az kimeríthette a megalázó bánásmód követelményét; azt a tényt, hogy a kérelmezõ szeptember 4- én keletkezett állítólagos sérülését a hatóságok elmulasztották megfelelõen kivizsgálni. Érdekes ugyanakkor, hogy az ítélet 30. pontja értelmében a Bíróság csak a megalázó bánásmód sérelmét állapította meg, azonban megítélésem szerint különösen az utolsó pontban említett, állítólagos sérülések ki nem vizsgálása az embertelen bánásmód követelményének sérelmét is megvalósíthatta, melynek azonban abból a szempontból nincs érdemi jelentõsége, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága a kérelmezõ által kért teljes kártérítési összeget (12 ezer euró nem vagyoni kártérítést és 3800 euró ügyvédi munkadíjat) megítélte. Az Engel-ügy végkimenetele tulajdonképpen nem volt elõzmény nélküli a strasbourgi bíróság Magyarországgal kapcsolatos gyakorlatában: a P.M. kontra Magyarország ügy kérelmezõje egy súlyos bûncselekményeit követõen elfogásakor gerincsérültté, deréktól bénává, hatalmas testsúlya miatt pedig mozgásképtelenné vált elítélt volt, aki azt sérelmezte többek között, hogy testi higiénéje, mozgatása, szabad levegõre vitele a cella körülményei között lényegében megoldatlan maradt. Az akkor még létezõ Emberi Jogok Európai Bizottsága elmarasztalta Magyarországot ebben az ügyben, az Egyezmény 3. cikkének megsértése miatt.23 III. A Különleges Biztonságú Körletek szabályainak értékelése Esetenként indokolt lehet, hogy a fogvatartottakat valamilyen okból más elítéltektõl elkülönítve, különleges(en szigorú) körülmények között tartsák, melynek magyarázata egyaránt kereshetõ az elítélt személyiségében, vagy éppen az elkövetett bûncselekmény jellegében. Amennyiben az elkülönítés egyértelmûen indokolható, azt rendszeresen felülvizsgálják és megfelelõ jogorvoslatot biztosítanak az elítélt számára a döntéssel szemben, úgy ez a különleges bánásmód nem tekinthetõ az Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. cikke megsértésének. Ennek megfelelõen, nem ítélte jogsértõnek a Bíróság Ilich Ramirez Sanchez (közismert nevén Carlos, a Sakál) más raboktól való elkülönített õrzését,24 azonban két lengyel rab elkülönített õrzését is jogellenesnek találta, mert az nem volt feltétlenül szükséges a börtönbiztonság megõrzése érdekében.25 Az elkülönített õrzéssel kapcsolatosan a közelmúltban egy magyar vonatkozású ügyet is tárgyalt az Emberi Jogok Európai Bírósága. Csüllög Zsigmond kérelmezõt ban emberölés elõkészületében találták bûnösnek, és ötévi különleges biztonságú körletben letöltendõ börtönbüntetésre ítélték. A nem jogerõs ítélet kihirdetését követõen elõbb a Sopronkõhidai Fegyház és Börtön büntetés-végrehajtási intézetbe szállították, majd augusztusában a Különleges Fogvatartást Megállapító Bizottság határozata értelmében a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön büntetés-végrehajtási intézet különleges biztonságú körletébe szállították át. Az átszállítás oka az volt, hogy a büntetés-végrehajtási hatóság elõkészületben levõ szökésrõl értesült, azonban a büntetés-végrehajtási szervezetrõl szóló évi CVII. törvény 30. -ának (3) bekezdése értelmében az ilyen jellegû információk nem közölhetõek a fogvatartottal. A kérelmezõt Sátoraljaújhelyen az Engel-ügyben is idézett IV. biztonsági csoportba sorolták (ez volt az alapja a különleges biztonságú körletben történõ elhelyezésnek), és bár ezt a döntést rendszeres idõközönként felülvizsgálták, azonban minden alkalommal indokolás nélkül hoszszabbították meg. A kérelmezõ hiába fordult a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Fõügyészséghez, illetõleg a Fõvárosi Fõügyészséghez, onnan azt a választ kapta, hogy a KBK körletbe történõ helyezésrõl a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága illetékes dönteni, így e tekintetben a Megyei Fõügyészség nem jogosult intézkedni. A kérelmezõ büntetésének utolsó részét a Budapesti Fegyház és Börtön büntetés-végrehajtási intézetben töltötte le, ugyancsak IV. biztonsági csoportba sorolva. Csüllög elmondása szerint egy zárkában, teljes társadalmi elzártságban kellett letöltenie a büntetését, melyet naponta csak egy órára hagyhatott el, hogy a szabad levegõn tartózkodjon, ráadásul a zárkán kívül mindig megbilincselve kellett lennie. Csak körülményesen tudott látogatókat fogadni, mivel a börtön, ahol elhelyezték, családja lakóhelyétõl távol esett, havonta csak egy-két látogatót fogadhatott, és a testi érintkezést sem tették lehetõvé számára a családtagjaival.27 A Kormány válaszában észrevételezte, hogy a kérelmezõ összesen 19 alkalommal fogadott látogatókat, televízió és könyvtári könyvek folyamatosan a 23 ECommHR, P.M. kontra Magyarország ügy, szeptember 9-i jelentés, ügyszám: 23636/ ECHR, Ramirez Sanchez kontra Franciaország ügy, a Nagykamara július 4-i ítélete, ügyszám: 59450/ ECHR, Piechowicz kontra Lengyelország ügy, április 17-i ítélet, ügyszám: 20071/07. és ECHR, Horych kontra Lengyelország ügy, április 17-i ítélet, ügyszám: 13621/ ECHR, Csüllög kontra Magyarország ügy, június 7-i ítélet, ügyszám: 30042/ Részletesen lásd: Pacsek: i. m. 1.

19 420 TANULMÁNY SZEPTEMBER rendelkezésére álltak, és a börtönlelkészi szolgálatot is igénybe vehette, ekként a Kormány álláspontja szerint jogsértés nem történt. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a magánzárka intézményét csak kivételesen és ideiglenes jelleggel lehet elrendelni, ráadásul még ezen túlmenõen is születtek olyan rendelkezések, melyek még az esetleges szökés veszélye esetén sem voltak indokolhatóak, így például a kérelmezõ folyamatos megbilincselése a zárkán kívül, vagy olyan rendelkezések alkalmazása, hogy nem tarthatott teafiltert sem a cellájában. A Bíróság azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy bár formálisan valóban felülvizsgálták rendszeresen a kérelmezõ KBK körletbe történõ besorolását, ám azt érdemi indokolás nélkül hagyták jóvá minden esetben. A fentieket együttesen értelmezve a strasbourgi bíróság úgy ítélte meg, hogy a büntetés teljes idõtartamának érdemi indokolás nélküli KBK körletben történõ letöltése embertelen és megalázó bánásmódnak minõsíthetõ, ekként ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével. Érdekes megemlíteni, hogy a évi helyszíni látogatását követõen (mely látogatás során a sátoraljaújhelyi büntetés-végrehajtási intézetet is felkereste a látogatóbizottság) tett jelentésében a CPT is észrevételezte, hogy az érintett fogvatartottak nem kaptak írásbeli tájékoztatást a IV. biztonsági fokozatba sorolásukról, ami nehezítette a határozat vitatását, ráadásul sok esetben a besorolás oka (gyaníthatóan) az elítélt által elkövetett bûncselekmény jellege, és szökési múltja volt, nem pedig a konkrét magatartása.28 Polgári Eszter kitér arra, hogy a strasbourgi bíróság által az ítéletben hivatkozott Rohde ügy nem csupán hasonlóságokat, hanem eltéréseket is mutat. Bár kétségtelen tény, hogy mindkét elítélt különleges biztonságú körletben töltötte büntetését, azonban amíg a dán elítélt mindenféle kulturális tevékenységben részt vehetett, nyelveket tanulhatott és látogatókat is fogadhatott, addig Csüllögöt például a cellán kívül megbilincselve tartották,29 és a 19 alkalommal történt látogató-fogadási lehetõség sem tûnik magasnak. Ugyancsak említést érdemel, hogy az állampolgári jogok országgyûlési biztosa is folytatott vizsgálatot hasonló tárgyban: a vizsgálatot kezdeményezõ elítélt panasza szerint a KBK-n a felügyeleten kívül senkivel sem érintkezhetett, a fogvatartottaktól teljesek elszigetelték, ami személyiségromboló hatású is volt. A panaszos sérelmezte továbbá, hogy a fogvatartás helye távol esik hozzátartozói lakóhelyétõl, a sétaudvar valójában egy körbefalazott térség, a zárkájába pedig napfény sem juthat be.30 Az ombudsmani vizsgálat egyebek között megállapította, hogy a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló évi 11. törvényerejû rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) ának (4) bekezdése, valamint a szabadságvesztés és az elõzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 45. -ának (1) bekezdésnek a rendelkezései nincsenek összhangban egymással, mert a Bv. tvr. a különleges biztonságú zárkába, vagy körletre helyezésre nem ad felhatalmazást, ekként az eljárás önkényessége (mely a jogi szabályozás hiányosságára vezethetõ vissza) megvalósíthatja az embertelen és megalázó bánásmód, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jog sérelmét.31 A Csüllög-ügy egyben arra is példa, hogy összeérhet három, egymástól elviekben független ellenõrzési mechanizmus: Csüllög Zsigmond abban a sátoraljaújhelyi büntetés-végrehajtási intézetben töltötte ugyanis jogerõs szabadságvesztés-büntetését 2008-ban (a kérelem benyújtásakor), amelyet tavaszán a CPT látogatóbizottsága a helyszínen is vizsgált, és melyre vonatkozóan az ombudsman ugyancsak végzett vizsgálatokat. A három, egymástól teljes mértékben független fórum összecsengõ megállapításaival is magyarázható, hogy a jogalkotó úgy módosította a Bv. tvr. szabályait, hogy január 1-tõl kezdõdõen az elítélt a büntetés-végrehajtási intézet vagy a büntetésvégrehajtás országos parancsnoka különleges biztonságú zárkába helyezés elrendelésérõl és meghosszabbításáról szóló határozata ellen fellebbezhet, mely fellebbezést a büntetés-végrehajtási bíró az irat hozzá érkezésétõl számított öt napon belül bírálja el.32 IV. Az elítéltek kapcsolattartási jogával kapcsolatos panaszok Az elítéltek kapcsolattartásának kérdései, ideértve a látogatási jogot és a levelezés és telefonálás jogát egyaránt, az Emberi Jogok Európai Bírósága következetes ítélkezési gyakorlata szerint nem a 3. cikk, hanem a magán- és családi élethez való jogot kimondó 8. cikk egyik aspektusának tekinthetõek.33 Általában kijelenthetõ, hogy az elítéltek hozzátartozóik általi látogatásának szigorú felügyelete szükséges beavatkozásnak tekinthetõ a közbiztonság védelme és 28 Lásd a jelentés 64. és 70. pontját, forrás: ( ) 29 Polgári Eszter: Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete a különleges biztonságú fogva tartásról. A magánzárka elrendelésének és a jogorvoslathoz való jog hatékony érvényesítésének feltételei. Jogesetek Magyarázata Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának jelentése az AJB-2606/2010. számú ügyben. 31 A jelentést részletesen elemzi: Pacsek: i. m évi 11. törvényerejû rendelet 7/C.. 33 Grád Weller: i. m. 497.

20 BECÁNICS: AZ ELÍTÉLTEKKEL VALÓ BÁNÁSMÓD KÉRDÉSEI 421 újabb bûncselekmények megelõzése érdekében, és kiemelkedõen súlyos bûncselekmények elkövetõi esetén (mint például a kábítószerrel kapcsolatos bûncselekmények elkövetése miatti elítélés) adott esetben akár egy-egy látogatás megakadályozása is jogszerûnek tekinthetõ.34 Ugyanakkor az elítélt védõjével tarthatja a kapcsolatot, és a magán- és családi élethez való jog sérelmének minõsíthetõ, amennyiben az elítélt és védõje közötti beszélgetéseket a hatóságok megfigyelik és rögzítik.35 Ugyancsak jogsértõ, ha a hatóságok egy elítéltet a cellájában (engedély nélkül) rejtett kamerával és lehallgató készülékkel figyelnek meg, és természetesen az ily módon szerzett bizonyítékok büntetõeljárásban történõ felhasználása sem engedélyezett.36 Megítélésem szerint ilyen esetekben az Emberi Jogok Európai Egyezménye tisztességes eljáráshoz való jogot garantáló 6. cikkének sérelme is felmerülhet. Az elítéltek levelezése két egymástól elkülöníthetõ csoportba sorolható a levelek címzettje szerint: a hivatalos (hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel, ügyvédekkel folytatott) levelezésre és az e körön kívül esõ magánlevelezésre. Az elsõ csoportba tartozó leveleket a lehetõ legszigorúbb titokvédelem illeti meg, azok kizárólag tiltott melléklet (például kábítószer) alapos gyanúja esetén bonthatóak fel, és ebben az esetben is kizárólag az elítélt jelenlétében van mód a levél felnyitására, tartalmának elolvasására pedig kizárólag elítélt hozzájárulása esetén nyílik lehetõség.37 Ez alól kivétel legfeljebb abban az esetben tehetõ, ha a rendkívül súlyos cselekmények miatt elítélt személyrõl alaposan feltehetõ, hogy újabb bûncselekmények elkövetése érdekében összejátszik az ügyvédjével.38 Ugyanakkor a börtönhatóságok szinte tetszõlegesen ellenõrizhetik az elítéltek magánlevelezéseit, így azok felnyitása és elolvasása nem tekinthetõ az Emberi Jogok Európai Egyezménye sérelmének. Az egyik elsõ Magyarországgal szemben indult ügyben a kérelmezõ, Sárközi Sándor kérelmének benyújtásakor, 1993-ban a Budapesti Fegyház és Börtön büntetés-végrehajtási intézményben töltötte jogerõsen kiszabott fegyházbüntetését, mely büntetés idõtartama alatt több alkalommal a börtönhatóságok által egyértelmûen, bélyegzõvel megjelölt módon az elítélt távollétében felbontották és elolvasták az elítélt leveleit, közte olyanokat is, amelyeket éppen az Emberi Jogok Európai Bizottságának küldött, illetõleg a Bizottságtól fogadott annak érdekében, hogy eljárást kezdeményezzen Magyarországgal szemben a fogva tartásának körülményeit panaszolva.39 A kérelem benyújtásának idején, áprilisában hatályban levõ 8/1979. (VI. 30.) IM rendelet a Büntetés-végrehajtási Szabályzatról meglehetõsen tömören szabályozta a büntetés-végrehajtási intézmények elítéltek levelezésével kapcsolatos jogait: az 50. értelmében Az elítélt levelezése ellenõrizhetõ. Az Emberi Jogok Európai Bizottsága azonban elmarasztalta Magyarországot az elítélt hivatalos levelezésének felbontása miatt. Az elmarasztalás idõszakában, 1996-ban már a Bv. tvr a (5) bekezdésének d) pontja értelmében az elítélt levelezése a hatóságokhoz és a nemzetközi szervezetekhez küldött levelek kivételével a büntetés-végrehajtási intézet biztonsága szempontjából ellenõrizhetõ, az ellenõrzés lehetõségérõl az elítéltet tájékoztatni kell. Az 1996-ban hatályba lépett, a szabadságvesztés és az elõzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 86. -ának (4) bekezdése értelmében pedig Az elítéltnek a hatóságokkal, a nemzetközi szervezetekkel és a védõvel való levelezése tartalmilag nem ellenõrizhetõ. Ha alapos indok merül fel arra, hogy az elítélt részére érkezõ levelek nem a borítékban megjelölt hatóságtól, nemzetközi szervezettõl vagy a védõtõl származnak, a levelet az elítélt jelenlétében jegyzõkönyv egyidejû felvétele mellett kell felbontani. Az ellenõrzés csak a feladó azonosítására szolgálhat. A jogszabály-változásnak is köszönhetõen a Sárközi ügy óta egyetlen alkalommal sem marasztalták el Magyarországot az elítélt levelezésének jogtalan megismerése miatt. Érdekes azonban megjegyezni, hogy többek között Románia, Moldova, Oroszország, Lengyelország, Lettország és Litvánia ellen is indult eljárás hasonló ügyekben.40 A Beck-ügyben ben hozott határozatában az Emberi Jogok Európai Bizottsága Magyarországgal szemben is megerõsítette a hivatalos és magánlevelezés közötti különbségtétel létjogosultságát. A Bizottság megállapította, hogy a magánlevelezés véletlenszerû ellenõrzése nem tekinthetõ olyannak, mint amely túllépné az állam számára megengedett mérlegelési jogkör kereteit, és megerõsítette, hogy a Bv. tvr. idézett 36. (5) bekezdésének d) pontjában foglalt elõírások megfelelnek a világosság és kiszámíthatóság követelményének. A Bizottság ugyanakkor ebben az ügyében is utalt arra, hogy problémát jelenthet, amennyiben a börtönhatóságok az ügyvéddel vagy éppen a strasbourgi szervekkel folytatott levelezést nyitják fel, hiszen azok abszolút védelemben részesülnek. 34 ECHR, Dikme kontra Törökország ügy, július 11-i ítélet, ügyszám: 20869/ ECHR, Georgi Yordanov kontra Bulgária ügy, szeptember 24-i ítélet, ügyszám: 21480/ ECHR, Allan kontra Egyesült Királyság ügy, november 5-i ítélet, ügyszám: 48539/ ECHR, Campbell és Fell kontra Egyesült Királyság ügy, június 28-i ítélet, ügyszám: 7819/77. és 7878/ ECHR, Erdem kontra Németország ügy, július 5-i ítélet, ügyszám: 38321/ ECommHR, Sárközi kontra Magyarország ügy, március 6-i jelentés, ügyszám: 21967/ Grád Weller: i. m ECommHR, Beck kontra Magyarország ügy, január 15-i elfogadhatósági határozat, ügyszám: 23198/94.