Oaday. Asplanchna-fqjok.

Átírás

1 1fatlt és Terrrt tud Ért IX.köt ill. tábla. Oaday. Asplanchna-fqjok. AZ ASPLANCHNA-FAJOK ÁTTEKINTÉSE ÉS HAZAI KÉPVISELŐIK. Dr. DADAY JENŐ l. tagtól. (III. és IV. tálíla.) Több éven át folytatott vizsgálódásaim és gyűjtéseim folyamában sikerült hazánk faunájából igen különböző termőhelyekről számos Asplanchna-félét szereznem. A meglehetős tekintélyes anyagnak s az idevonatkozó irodalomnakáttanulmányozásaközben aztán arról győzödtem meg, hogy egyfelől hazánk faunájában még nehány oly faj is él, a melyet eddig innen nem ismf)rtünk, másfelől pedig, hogy e rotataria-genus fajait illetőleg az általános irodalomban ez idő szerint meglehetős zavar uralkodik. Eme körüímények arra indítottak, hogy a rendelkezésemre álló tekintélyes anyagnak s az irodalom ide vonatkozó adatainak tüzetes tanulmányozása alapján ismertessem a hazánkból eddig gyűjtött fajokat és kritikai revisio után tisztázzam és illetőleg megállapítsam az irodalomban ismertetett fajok tarthatóságát, vagy tarthatatlanságát. Az Asplanchna-genus a rotatoriá.k osztályának egyik igen érdekes, határozott jellemekkel biró családjának, az Asplanchnidae családnak tagja, melynek fajait a vakon végződő bélcsatornáról, illetőleg a vastagbél, végbél és végl;>élnyilás hiápyáról azonnal felis~erhetjük. Növeli e genus érdekességét az is, hogy nagyfokú átlátszóságával igen jó anyagúl szolgál anatomiai és embryologiai vizsgálatokhoz, továbbá az is, hogy ennek keretén belül találták meg legelőször 1848-ban a rotatoriáknál oly sokáig ismeretlen hímek et. Az irodalomnak ide vonatko2ió adatai szerint az Asplanchnagenusnak legelső képviselőjét EHRENBERG írta le 1838-ban Notam- }!y om. Grunil VutciO.ai,Buuapes t..

2 Auc c.dei

3 AZ ASPLANCHNA FAJOK ÁTTEKINTÉSE ÉS HAZAI KÉPVISELŐIK mata syrinx n év alatt. 1 Egy másik faját tíz évvel később, 1848-ban, BmGTHWELL Ta. fedezte fel; de csak mint a Notammatagenus egyik képviselöjét tárgyalta, a nélkül azonban, hogy speciesnévvel jeli:)lte volna. 2 Ugyanígy járt el DALRYMPLE is 1849-ben, ki a BmGTHWELL leírta fajra vonatkozó újabbi és részletesebb adatokat közöl. 3 Az A.splanchna-genus nevet GossE H. P. hozta forgalomba 1850-ben s a genus jellemeinek körülírása niellett három fajt jellemez. Ő a genus jellemeit a következökben állapítja meg: (( Animal rotatorium, ex Hyclatineorurn familia) pede, irtteslino et ano ccmms ; ocellis manclibulisque instructum; sexibus s~iunctis ''. 4 A j elle1nzett három faj pedig az Asplandma Brigthwelli, Asplanchna prioclonta és Asplandma Bowesii, melyek.közül az Asplanchna B1 igtlnuell-ii ugyan.az a fáj, a melyet BRIGTHWELL és DALRYMPLE vizsgált. Igen sok és fontos adatot nyujtott a genus ismeretéhez LEYDIG F ben a Notommata Sieboldii új fajnak leírásával, 5 de ő nem ismervén még a GossE fentebb említett dolgozatát, a tanulmányozott fajt az EHRENBERG nyomdokain haladva, még a Notomrnata- genus egyik tagjának tekintette. A későbbi búvárok azonban már valamennyien elfogadták az Asplanchna-genust. Az újabb idők búvárai közül KRAMER ismertetett egy fajt 1876-ban, a p.élkül azonban, hogy nevet adott volna neki. 6 HunsoN 1883-ban Asplanchna Ebbesborn-ii) 7 én magam ugyan ezen évben 1 Die Infusionsthierchen als vollkommene Organismen. Leipzig, p Taf. 49. Fig. II. 2 Some Account of a clioecous Botifer alliecl to the genus Notommata. - Annals ancl Magazin of nat. Hist Sat. Vol. 2. p~ 153. Pl DesCription of an Infusory Animaleute allied to Notommata. - Philosophical Transactions of the Roy. Society of London p P. 33., Description of Asplanchna prioelouta etc. - Annals and Magazine of N at. Hist Ser. Vol. 6. p. 18. PL 1., Ueber den Bau und die syst. Stellung der Raderthiere. ~ Zeitschr. für wiss. Zoologie. Bd. 6. Hft Taf Bemerkung über ein Raderthier aus d. Fam. der Asplanchneen. - Archiv f. Naturgesch. 42. Jahrg p Taf On Asplanchna Ebbesbornii. - Journ. R. Microsc. Soc. 2. III (Sec. DE GUERNE.)

4 232. DADAY JENŐ. Asplanchna b iophthalma név alatt írtunk le egy-egy új fajt.l HERRICK és 1885-ben egy amerikai fajt jegyez fel, de species névvel nem jelöli. 2 lmhof O. E ben, a schweizi tavakban végzett tanulmányainak ismertetése kapcsán az Asplanclma helvetica új fajt állította fel, 3 amelyet hímével egyetemben 1887-ben ZACHARIAS O. is körülményesen ismertet. 4 A fajok számát végre tekintélyesen növeli DE GuERNE J ban megjelent dolgozatával amennyiben e helyen ő a korábbi búvároktól leírt fajokon kívül még négy újat is, összesen pedig tíz fajt különböztet meg. 5 Hazai irodalmunkban az Asplanchna-genusra vonatkozó igen csekély irodalmi adat látott napvilágot. A legelső adatokat TóTH S. jegyzi fell861-ben a Notommata Siebaldii-nak LEYDIG után adott részletes ismertetésével. 6 Az ő adatait idézi 1877-ben BARTSCH 8.,7 míg én 1883-ban, mint már említém, az Asplanchna t? iophthalma új fajt irom le, ban pedig kimutatom, hogy az Asplanchna Sieboldii-fajnál nemcsak a hímek és nőstények között, hanem még maguk a nőstények között is van dimorphismus, a melyet heterogenesisnek tekintek. 9 Mielött a korábbi búvároknak a fajok megállapításánál alkal the ann. Report geol nat." hist. survey of Minnesota. PL 5. Fig Bulletin of the scient. Jaborat. of Devison Univers. Vol. I. p. 61. (Sec. DE GUERNE.) 2 Új adatok a kereges férgek ismeretéhez. - Math. Termtud. Közlem. 19. köt. 2. szám. 1. Tábl. -Kivonata: Math. Termtud. Értesítő I. köt. 8., 9. füz. - Math. Naturw. Berichte aus Ungarn. I. Bd. p Studien über die pelagische Fauna kleinerer und grösserer Süsswasserbecken der Schweiz. - Zeitschr. f. wiss. Zoologie. 40. Bd p Taf Faunistische Studien in westpreussischen Seen. - Schriften der naturforsch. Gesellsch. in Danzig. 6. Bd p. 43. Taf Note monographique sur les Rotiféres de la familie des Asplanch: nidae. - Excursions zool. dans les iles de Toyal et de San Miquel p. 5U. Fig A keréklőnyökről. - Math. Termtud. közlemények. 1. kötet Rotatoria Rungarüe. Budapest, Új adatok a kerekesférgek ismeretéhez. Loci supra citati. 9 A heterogenesis egy érdekes esete a kerekes férgeknél - Math. Termt. Értesítő. VI. köt. p. 11. Tábl i\1ath. naturw. Berichte aus U n g arn. VIII. Bd AZ ASPLANCHNA-FAJOK ÁTTEKINTESE ÉS HAZAI KÉPVISELőiK. 233!Ilazott irányelveire térnék át, szükségesnek tartom, hogy vizsgálataim összegéből a genus rágóira vonatkozó adataimat előre bocsássam. És ezt különösen azért tartom_szükségésnek, mert a korábbi búvárok idevágó nézetei szembetün ően e ltérők. A rágókra vonatkozó legelső adatokat ERRENEERG nyujtja az Asplanchna (Notommata)syt'inx rágógyomrának rajzával. (3. Tábla. 12. ábra.) 1 BRIGTHW.ELL szintén ismerteti a tőle vizsgált fajnak (Asplanchna Brigthwelli) rágóit s azoknak pontos rajzát is adja. (4. Tábla. 4. ábra.) 2 Mindkét búvár szerint a rágók két, egymás ellenében ívelt karhól és egy alaprészletből állanak. A karok egy kisebb hátsó- és.egy nagyobb mells.ő rész l etből vannak összetéve s mindeniken egy v_agy két fognyujtván y emelkedik, mellső csúcsuk pedig két fogra különült. DALRYMPLE ugyanésak ezen utóbbi fajnak rágóit ismerteti, de ismertetése; bár'lényegében teljesen megegyezik a BRIGTHWELL fentebbi adataival, mégü{m.utat riémieltérést. DAL RYMPLE ugyanis a rágóknak fentebb ismertetett karjain kívülezeknek külső oldalán, egy-egy szintén íves, vékony léczből álló részletet ábrázol. (4. Tábla. 3. ábra.) 3 Eme képleteket megtaláljuk aztán GossE-nak azon ábráin is, amelyek az Asplanchna priodonta rágóit ábrázolják. (3. Tábla. 3. ábra.) 4 Az Asplai-1chna (Notommata) Sieboldii rágóinak ismertetésénél LEYDIG szintén felemlíti és rajzolja is a két íves; léczszerü részletet, de kérdésbe teszi, hogy vajjon nem csupán tartalék rágók-e ezek. (4. Tábla: 6. ábra.) 5 KRAMER a tőle vizsgált fajnak rágóin csupán a karokat és az alaprészletet különböztette meg és rajzolta (3. Tábla. 9. ábra.), 6 nemkülönben magam is az Asplanchna triophthalmá-nál/ míg ellenben lmhof O. E., 8 valamint későbben ZÁcHARIAS 0. 9 is az Asplanchna helvetica rágóit a GossE és LEYDIG felfogásával egyezőnek írja és rajzolja. (4. Tábla. 1 Loe. cit. Tab. 49. Fig. II Loe. cit. Tab. 6. Fig Loe. cit. Tab. 33. Fig. 3. ' Loe. cit. Tab. 1. Fig. c. 5 Loe. cit. Tab. 2. Fig Loe. cit. Tab. 8. Fig Loe. cit. Tab. 1. Fig Loe. cit. Tab. 10. Fig Loe. cit. Tab. 1. Fig. 10.

5 234 DA.DAY JENŐ. 5., 8. ábra.) J. DE GuERNE végre, részben saját vizsgálatai, részben más búvárok adatai alapján a tőle ismertetett fajok egy részének rágóin említi a léczszerű mellékrészletet, más részének rágóin pedig annak hiányzását hangsúlyozza, sőt eme körülményeket a fajok megállapításánál irányadóknak tekinti.* Hogy a vitás kérdést eldöntsem és illetőleg a rágók szerlcezete, főleg pedig az úgynevezett <Ctartalék rágókij értéke és mibenléte felől kellő felvilágosítást adjak, szúkségesnek látom az Asplanchna-félék rágógyorurának pár vonással való ismertetését. Az Asplcmchna.,-genus összes faj ainál, rolliént az már EHREN BERG óta általánosan ismeretes, a hasoldal középvonalában fekvö keskeny szájnyílás rövid garatha vezet, a mely aztán a rágógyomorba nyílik. A rágógyomor feltúnő terjedelmü, hátúl három karélyos tömlő. (3. Tábla. 1. ábra). Falazata megl ehetős vékony cuticula-burok, a melynek fölületén egyes fajoknál kúlönböző sculpturák láthatók. E tömlőben feküsznek aztán a rágók, még pedig majd a test hossztengelyével párhuzamosan, csúcsaikkal a szájnyílás felé, majd pedig többé-kevésbbé ferdén. Ha már most az ilyen helyzetben fekvő rágógyomrot és rágókat vizsgáljuk, akár friss állapotban, akár vegyi szerekkel, különösen pedig kaliinggal kezel ve, a <<tartalék rágó b -nak semmi nyomát sem találjuk Az oly példányoknál ellenben, a melyeknél a rágógyomor a rágókkal együtt akár a zsákmány fölvétele, akár a megemészthetetlen táplálékrészek kiürítése alkalmával a szájnyíláson át kifordult, majdnem mindig megtaláljuk a ((tartalék rágókatjj. Ezen esetben azonban a rágógyomor három karélyát hasztalan keressük. És épen ebben rejlik a ((tartalék rágókjj mibenlétének magyarázata. A szájnyíláson való kiforduláslwr ugyanis a rágókat követi a rágógyomor is, a mikor is aztán két oldalkarélyának falazata elveszíti íveltségét és egy bizonyos magasságban a rágók két oldalán kicsúcsosodik. Ennek következtében kitűremlett falazatuk a csúcson majdnem megfekszi egymást, hátrafelé és illetőleg befelé pedig minclinkább távolodik. A rágók felöli falazat részlet aztán egyenesen átmegy a rágógyomor középső, még mindig többé-kevésbbé íves karélyába, a külső pedig az oldalkarélyok felső, de a * Loe. cit. Fig AZ ASPLA.NCIINA.-FAJOK.\TTEKINTÉSE ÉS HAZAI KÉPVISELŐIK. 2:35 kiemelkedés következtében a középső karélyhoz közeledett végpontján végződik. (3. Tábla. 2. ábra.) Ez a magyarázata annak is, hogy eme «tartalék rágókij alapját DALRYMPLE és LEYDIG miért nem tudta megállftpítani, valamint annak is, hogy GossE, IM:rroF O. E. és ZACHARIAS 0. miért rajzolják ezeket a rágók karjainak hátulsó rész Ietén eredöknek Ezeknek alapján, végeredményképen joggal kimondhatarn azt, hogy: a DALRYMPLE-től, GossE-tól, LEYDIG-tól, IMHOF 0. E.-.től és ZAcHARrAs O ~ -t6l rc~jzolj, J. DE GuERNE-től pedig igen fontos fajbélyegeknek nyilvánított ((tartalék 1 ágólp> külön rágórészletek gyanánt az Asplanchna-genus egyetlen fc~jánál s!t~ csenek meg s nem egyebek, mint a rágógyomor kitü1 emlése ú~ján e lőállott?:dőszaki képződmények, a me_lyek a fajok megállapításánál, elkülönítésénél tekintetbe egyáltalán nem jöhetnek. A fentebbiekben tárgyaltás eredeti értékükre redukált «tartalék rágó ko n'' kívül LEYDIG az Asplanchna (N otominata)' SiebÓlCÍii rágóiról adott rajzán, azok felső részének alsó harmadában a külső oldalon még egy másik vázrészletet is ábi ázof. (2.' Tábla. 6. ábra).* Eme vázrészlet leírásával azonban adós marad s eáöl az összes többi búvároknál is hasztalan keresiink említést, még kevésbbé magyarázato t. Vizsgálataim folyamában azonban meggyőzödtem arról, hogy a már LEYDIG-tól látott, de. csak körvopalokban rajzolt és egy szóval sem tárgyalt eme rágórészlet valame~nyi Asplanchna-fajnál meg van. Hogy a k01;ábbi összes búvároknak figyeimét elkerülte, onnan vim, hogy ~ rágógyomor és rágók ízmai, nemkülönben a iöbbi esetleges szöveti alkotórészek meglehetősen eltakarják. Ha azonban a rágógyomrot és rágókat kálilúggal kezeljük s így megszabadítjuk minden más szöveti alkotórésztöl, világosan fog előttünk állani eme rágó részlet. Ezen. eljárás mellett aztán nemcsak, hogy minden Asplanchna-fajnál sikerült megtalálnom e képletet, banern egyúttal sikerült ezerkezetét is pontosan tanulmányoznom. A rágók eme részle té,. a melyet én külsejénél fogva kalapácsnak - malleus - kivánok nevezni, a rágók karjainak alsó narma Jában, a befelé álló fog alapján emelkedik (3., 4. Tábla, 1., 2., 10., ~' Loe. cit. Tab. 2. Fig. 1\J.

6 236 DAD.A.Y JENŐ. AZ ASPLANCHNA-FAJOK ÁTTEKINTÉSE ÉS HAZAI KÉPVISELŐIK , 5., 8. ábra. k.) és egy nyélből- manubrium, ~meg egy főből_ caput - áll. A kalapács nyele alapjától vége felé gyengén véko~ nyodó, hengeres cuticula-pálczika, melynek felső csúcsán egy ferdén lefelé irányuló, hegyes szilánk is van. A nyél csúcsán ízesűl az ék ~ forma, szabad vége felé szélesedő kalapácsfej. Ez szintén cuticulaállományból áll, de egész terjedelmében nem egyenlő vastag. Két.. szélén ugyanis a cuticula-állomány ormosan kiálló gerinezezé vastagodott, amely gerinczek a kalapács fejének felső részében össze~ nőttek, közepén túl ellenben elkülönűltek. A felső gerincz mindig hosszabb az alsónál s ez utóbbi begyesen, az előbbi ellenben tompán végződik. A két megvastagodott cuticula-gerinczet egy vékony cuticula-lemez kapcsolja össze, vagy helyesebben elterül közöttük, a melynek belső szegélye gyengén íves, fekvésénél fogva különben általánosságban ékforma. A kalapácsfő alapján továbbá még egy tojásforma kis önálló lemezke is emelkedik, a melynek talán tartalék kalapácsfő szerepe van. Én a rágók eme kalapácsát igen fontos kiegészítő résznek tartom. Ez szolgál ugyanis nézetem szerint a zsákmány megaprítására, míg a rágók maguk csupán a zsákmány megragadására. Eme feltevésből indulva ki, aztán az Asplandma-genus rágóinak karjait és alaprészét én a többi rotatoriák rágóinak ülőjével, a kalapácsot pedig kalapácsával tartom bomolog-képleteknek. A fajok meghatározásánál és leírásánál a búvárok valameny~ nyien a test külső formáját és a rágók s~erkezetét tartották irányadóknak De ezekhez hozzá vették még a hímek külső formáját, nemkülönben a petefészek szerkezetét is. Ugyanezek az irányelvek vezették J. DE GUERNE-t is akkor, mikor megkísérlette az eddig ismert fajok meghatározó táblázatának alábbi összeállítását:..,.., "' "' <i cé 8,_.B '0 s 'o... -"" 1'1.., <l >. "' "" "" "" "' ~... "'..,.....-: o! 'Cl 1'1 s ;o'~ J.. j száma 6.: a ltülső rész- } Asp. h lvetic.; lm H. -"' P. l széles belso oldala Jet erosen ives ~]., egy~ n es, végső &l~~ része fogas a fo- száma nagy, a csúcsfog l. ~ ~_g] gak ~ --- igen hosszú, a külső r Asp. priodonta GossE. >. ~ "' részlet gyengén í ves ~d. z~ keskeny, íves, belső oldalán erős foggal Asp.Brigthwellii GossEszélesek, e rő sek, belső oldalukon fogatlanak As p. H errickii Gu ERN. me glehetős szélesek, belső oldalukon fogasak Asp. Kmmeri GuEnN. belső oldaluk o~ gyenge} As p. syrinx EHRBG. fog emelked1k keskenyek, belső belső oldaluk?n erős} A sp. Im/w~; GuERN. oldaluk egymás fog emelkedlk ~o ellenében!ves. csúcsuk kétfogú belső oldalukon fog 1.. nélkül, cs.úcsukon Je- J Asp. Gtrodt GuERN.. mezszeru foggal l f.. 1 'kk mind a két teny~szegyénnél ; a rágók két\ As p. Ebbesb01 nii Huns. 1 részből u11ge e e állanttk J. bir de cs~pá? a hímnél ; a rágók négy rész- ) A sp. Sieboldii LEYD. letbal allanak Megjegyzi azonban, hogy a felsorolt fajok közül az Asplctnchna Herrickii, Asp. Krarneri, Asp. syrinx, Asp. Irnhofi és A.gp. Giraeli hímjei még edjig ismeretlenek.* Lássuk azonban, hogy mily érté-ket tulajdoníthatunk. e meghatározó táblázatnak. Mint a fentebb közölt táblázatból látszik, J. DE GuERNE első sorban a tenyészegyének külső testformájának egymásbozi viszonyát veszi irányadónak s ebből kiindulva az összes ismert fajokat két csoportra osztja: 1. olyan okra, a melyeknél a hímek is, a nőstények is tömlőformák, helyesebben hengeresek és 2. olyanokra, a melyeknél vagy csak a. hím testén, vagy pedig mind a két tenyészegyén testén nyulványok vannak. És e csoportosítás első tekintetre helyesnek is tűnik fel, de értéke azonnal csökken; hogy ne mondjam megsziinik, ba tekintetbe vesszük azt, hogy az első csoportba. felvett fajok között nyolcz közül ötnek hímjeit még eddig nem ismerjük.' Mert biszen könnyen megt.örténbe~ik. az, hogy eme öt fajnál a további vizsgálatok oly bimeket mutatnak fel, a melyekne_k testén nyujtványok vannak sakkor az egész csoportosítás sorrendje ':' Loe. cit. p. 05.

7 238 DADAY JENŐ. megbomlik, a tábl:ízat használhatatlanná lesz. A második csoport már sokkal biztosabb alapon nyugszik, de megingatja ennek is értékét ama megfigyelésem, hogy az Asph;mchna Siebaldii-nál tömlő- és hímalakú nőstények is vannak. Ez azonban csupán a két fajnak egymástól való elválasztására, helyesebben szóha egymással való egyesítésére vonatkozik. Az első csoporton belűl aztán szintén két csopol'ttal találko-. zunk, nevezetesen: 1. olyan fajokkal, _a m.elyeknél a rágók négy és 2. olyanokkal, a m.elyelmél csupán két részletből állanak. Miként már a meg előzőkben is kim.utattam,. J. DE. GuERNE szerint az Asplanchna-genus egyes fajainál rrtartgtlék rágók1j is vannak, másoknál ellenben nincsenek. Ö tehát ezt tartja szem előtt akkbr, mikor az első nagy csoportba osztott fajokat eme két kisebb csoportra különíti..atrrtartalék rágókra1j vonatkozó vízsgálataim azonban, azt hiszem, hogy eléggé nyilvánvalóvá teszik eme csoportosítás tarthatatlanságát is. Eme nyomokon haladva aztán, nézetem szerint okvetetlenűl oda kell jutnunk, hogy a további csoportosítások éitékét is minim.um.ra redukáljuk. Azt különben készséggel elism.erem, hogy J. DE GuERNE egészen helyes alapon indult meg akkor, mikor a fajok meghat:írozá-.. sára a rágók szerkezetét s a hímek testének külső formáját vette mérvadóknak s az Asplancl~~w-fajok megállapításánál én is ezeket tartom. első sorban mérvadóknak, csakhogy természetesen tekin: tetbe véve az előzőkben kifejtett vizsgálataimat. Ezen alapokon az eddig ismert fajok meghattfrozására a következő táblázatot állítottam össze: TABELLA SYNOPTICA SPECIERUM GENERIS ASPLANCHNA HUGUS QUE COGNITARUl\'r. 1. a. Mandibulffi com.planatre, latffi, margine exteriore falciformiter arenato, margine interiore recto 2. b. Mandibul~ cyli;dricre, angustffi, invicem versus falciformiter arcuatre a. Margo interior ram.orum m.andibularum in parte superiore serratus sine processu laterali intus spectanti Asplanchna priodonta GossE. AZ A.SPLANCHNA-FA.JOK ÁTTEKINTÉSE ÉS HAZAI KÉPVISELŐIK. 239 b. Margo interior ram01 um. m.andibularum. in parte superi01 e lrevis, angulatus Asplanclma Herrickii GuERNE. 3. a. Processus lateralis dentiformis partis superi01 is robustus, latitudinem ram.01 um. superaus ; pars inferior ramarum in angulo externo superiore utrinque processu valido, in m.argine exteriore vero parvo, dentiformi armata 4. b. Processus lateralis dentiformis partis superi01 is valde ténuis, linereformis, latitudinem ramarum non superaus; pars inferior r~m.omm angulo externo superiore lrevi, m.argine inferiore processn dentiformi parvo arrnato Asplanchna syrinx EHRBG. 4. a. Forma corporis marium feminis similis; m.embrana ovorum hibernalium reticulata, retis semiarcnatis Asplanchna Brigthwelli'i GossE. b. Forma corporis marium feminis dissimilis; m.em.brana ovorum hibernalium sulcata a. Corpus maris cylindricnm., appendicibus nullis; feminffi simpliciter ovato-sacciformis Asplanchna triophthalma DADAY. b. Corpus maris appendicibus pluribus, feroinarum vero srepissime ovato-sacciforme, interdum etiam appendicnlatum a. Corpus maris appendicibus duobus lateralibus m.agnis, eiuobusque neutralibus m.inoribus Asplanchnn Siebold ii LEYD. b. Corpus maris appendicibus d uo bus lateralibus magnis, du o bus neutralibus minoribus alteraque parvo clorsali Asplanchna hungarica DADAY. AZ EDDIG ISMERT ASPLANCHNA-FAJOK MEGHATAROZÓ TÁBLAZATA. 1. a. A rágók lapítottak, szélesek, külső oldaluk sarlóformán ívelt, belső oldaluk egyenes b. Arágók hengeresek, keskenyek, egymás ellenében sarlóformán íveltek a. A rágók karjaina], belső oldala felső felében fűrészfogazot~, befelé álló oldali fognyujtvány nélkül Asplanchnct priodonta GossE. b. A rágók karjainak belső oldala felső felében fogazatlan, egyegy nagyobb kiemelkedő csúcscsal Asplanchna He1 rickii GuERNE.

8 240 DADAY JENŐ. 3. a. A rágók karjainak fel~;~ő részén a befelé áuó oldali fognyujtvány erőteljes, a karokon túl terjed ; alsó részükön egy-egy tel,intélyes csúcsnyujtvány és egy-egy kisebb oldalfogacska emelkedik b. A rágók karjainak felső részén a befelé álló oldali fognyujtvány igen vékony, vonalszerű, a karokon nem terjed túl; alsó részükön csupán az oldali fogacska áll ki Asplanchna syrinx EHRnG. 4. a. A hím testének külső formája ugyanolyan, mint a nőstényé; a téli peték burka reczézett s a reczék felívesek Asplanchna Brigthwellii GossE. b. A hím testének külső formája a nőstényétől elütő; a téli peték burka redőzött a. A hím teste hengm es minden nyujtvány nélkül, a nőstény egyszerűen tömlőforma, a téli peték burkának redői szabálytalanok Asplcmchna t? iophthalma DADAY. b. A hím testén különböző szám ú nyujtványok vannak; a nőstények teste leggyakrabban tömlőforma, néha nyujtványos is a. A hím testén két nagyobb oldali törzs-, és két kisebb nyak- nyujtvány van ; a téli peték burkának redői szabálytalanok Asplanchna Sieboldii LEYD. b. A hím testen két nagyobb oldali törzs-, két kisebb nyak- és egy szintén kicsiny hátnyujtvány van; a téli peték burkának redői félkörösek Asplanchna hungarica DADAY. A FAJOK LEÍRÁSA. l..jlsplanchna priodonta GossE. III. Tábla ábra Asplandma priodonta GossE, The Annals and Magazine of Natural History of London. Vol. 6. Ser. 2. pag. 23. Pl Fig. a,--i Asplanchna sp. KRAMER, Archiv für Naturgeschichte. 42. Jahrg. 1. Bd. pag TaL 8. Fig Asplanchna helvetica 0. E.!MROF, Zeitschrift für wiss. Zoologie. 40. Bd. pag 'faf. 10. Fig Asplandma helvetica 0. ZACRARIAS, Schriften der naturforschenden Gesellschaft in Danzig. N. F. Bd. 6. Hft 4. pag. 61. Taf. 1. Fig Asplanchna priodonta J. DE GuE;RNE, Excursions zoologiques etc. pag. 55. AZ ASPLANCHNA-FAJOK ÁTTEKINTÉSE ÉS HAZAI KÉPVISELŐIK. 241 t888. Asplandma helvetica J. DE GuERNE, Excursions zoologiques etc. pag Asplanchna Krameri DE GUERNE J., Excursions zoologiques etc. pag. 53. Fig. 7. Femina: Corpore sacciformi-ovato, appendicibus nullis; ocellis tribus, duobus lateralibus, altero frontali; mandibulis validis, complanatis, margine interiore rectiusculo, dentibus acutis serrato, dente apicali ceteris valichore basinque dente laterali armato; ovario subgloboso; ovis hibernalibus secundum Dom. Dr. O. ZAcHABI.A.S membrana stratosa loovique obtectis. Longit. corporis: mm, Mas: Corpore cylindrico, postice attenuato, appendicibus nullis; ocul o unico frontali. Longit. corporis: mm. Patria: Brittania (GossE); Gerroania (KRAMER, ZacHARIAs); Helvetica (IMHOF); Hungaria, lacus apud Tóváros in Comitatu Komárom (DADAY J.). Nőstény: Teste zsákszerü-tojásforma, nyujtványok nélkül; három szeme liözül kettő oldalt, egy az agyduczon ül a homlok közelébim; rágói erőtelj esek, lapítottak, belső oldaluk egyenes, hegyes fogakkal fűrészes, a csúcsfog a többinél erőteljesebb és alap- ján egy oldali foggal fegyverzett; petefészke gömbforma; téli petéinek burka ZacHABIAS O. szerint több rétegü és f~lületén síma. Testhossza: mm. Hírn: Teste hengeres, hátrafelé keskenyedik, nyujtványok nélkül; egy homlok sz emmel. Testhossza: mm. Termőhely ei: Angolország (GossE); Németország (KRAl\rER, ZAcHABIAS); Svájcz (IMHOF); Magyarország, a tóvárosi tó Komáromroegyében (DADAY J.). Ha a mellékelt ábrákori végig tekintünk, nézetem szerint azonnal szembe kell tünnie annak a nagy hasonlatosságnak, a ~ely a GossE Asplanchna prioclontá-j ának, az.imhof O. E. és ZAcHARIAS O. Asplanchna helveticá-jának, nemkülönben a DE GuERNE Asplanchna Kmmeri-jének rágói között van. A kiiiönpség csupán annyi, hogy az Asplandma p1 iodontá-nál GossE a karok belső oldalának felső felében sok fogat rajzol (3. Tábla. 3., 4. ábra), míg ellenben lmhof O. E. és ZAcHARras O. az Asplanchna helveticá-nál

9 242 DADAY JENŐ. esupán hatot (3. Tábla. 5., 8. ábra) és IMÉ:óF, ZACHARIAs, nemkülönben DE GuERNE is épen ezért különített~ el a két fajt. Az Asplcmchna Krameri rágói azonban már a fogak nagy számával is egészen az Asplanchná p1 ioclontá-ra emlékeztetnek (3. 'rábla. 9. ábra) és DE GuERNE csakis azon alapon különítette el a kettőt egymástól, hogy KRAMER nem rajzolta a <<tartalék rágókat)). A tóvárosi tóban talált példányok rágói aztán, a míg a fogacskák számával az Asplanchna helveticá-hoz hasonlítanak, a <<tartalék rágó b hiánya miatt az Asplanchna Krameri-vel egyeznek meg (3. Tábla. _ 1 O. ábra) s így a kettőt minden kétséget_ kizárólag. összekapcsolják. Ama csekély eltérést pedig, a mely a mellékelt rajzokon a rágók karjai hátulsó részének szarkezetében mutatkozik, bizonyára csupán a megfigyelések hiányosságának kell beszámítanunk:'- És arra, hogy én az említett fajokat az Asplanchna priodonta GossE synonymjeinek tartsam, nem külö_nben e fajnak tekintsem a tóvárosi példányokat is, a rágók szerkezetében ~utatkozó eme hasonlatosságon kívül még a petefészek szerkezete és a hímek testének külső formája, szervezetüknek hasonlatossága is feljogosít. Az említett összes synonymeknél ugyanis a petefészek, eltérően a többi fajokétól, gömbfqrma, a hímek pedig ~ nőstényektől dülö, hengeres, nyujtván y nélküji testüek. (3. Tábllli. 6., 7. ábra.) Ez utóbbi körülmény egyebek mellett különösen fontos bizonyíték az Asplanchna priodonl(t és Asplanchnct helvetica azonossága mellett, a mi a GossE és ZACHARIAS O. mellékelt rajzainak összehasonlításából is kitünik. E faj hazánkból még eddig ismeretlen volt. Gyűjtéseim foiyamában én év junius havában a tóvárosi tóból gyűjtöttem, a hol azonban nem nagyon gyakori. 2. Asplanch-na HerricMii DE GuERNE. III. Tábla 11. á_bra Asplancha sp. HERRICK, 12-the Ann. Report geol. nat. hist. survey of Minnesota. PL 5. Fig. S--9.. (Sec. DE GUERNE.) i885. Asplanchna sp. HERRICK, Bulletin of the scient. laborat. of Denison Univers. Vol. 1. pag. 61. (Sec. DE GuERNE.) Asplanchna Herrickii DE GuERNE J., Loe. cit. pag. 52. Fig. 6. pag. 55. AZ ASPLANCHNA-FAJOK ÁTTEKINTÉSE ÉS HAzAI KÉPVISELŐIK. 243 Femi?Út: Corpore secundum Dom. DE GuERNE lao'eniformi t:> ' rnandibulis validis, complanatis, forma mandibularum speciei prioris, margine interiore fere recto, unco robusto terminatis, intus in parte superiore haud denticulatis, sed angulatis; ocellis avarioque haud descriptis. Longit. corporis ignota. lvfa.s: hucusque ignotus. Patria : America septentrionalis, Minnesota (HERRICK). 1Vőstény : Teste DE GuERNE J. szerint palaczldorma ; rag01 erőteljesek, lapítottak a megelőző fajéval azonos alakúak, belső oldaluk majdnem egyenes, erős karomban végződnek, belül felső részük fogazatlan, de szögletesek; szemeit és petefészkét rí em -írták le. Testhossza ismeretlen. Hfrn : még eddig ismeretlen. Termőhelye : Észak-Amerika, Minnesota (llirrick). Véleményem szerint lehetséges, hogy e faj azonos az A.splanchna Bowesii GossE-fajjaL Erre vonatkozólag támaszkodom GossE-nak az Asplanchna Bowesii rágóira vonatkozó eme szavaira: ((lviandibulis edentulis;j. Továbbá arra is, hogymint a leírás és a mellékelt rajz is mutatja, az Asplanch1w Herrickii-nél a rágókan szintén nincs fog. Különben mindkettőt hézagosan ismert fajnak tekinthetjük. És hogy az Asplandma Bowes ii nem lehet más mint az Asplanchna Herriclá; azért is valószínű, mert e gen~s keretén belül ez idő szerint semmi más fajt sem ismerünk, a melynek rágói fogatlanak lennének. Azt pedig, hogy GossE az EHREN- BERG-féle Notommata myrmeleo-t, a DE GuERNE-féle Asplanchnopus rny1 meleo-t látta volna akkor, mikor az Asplanchna Bowesii-t leírta, daczára annak, hogy a rágók mindkettőnél fogatlanok, nem tartom valószínünek. Nem tételezhetem fel ugyanis GossE-ról, hogy az Asplanchna-genus megállapításakor a láb hiányozásának hangsúlyozása alkalmával ne lett volna kellő :figyelemmel az Asplanchnopus (Notommata) myrmeleo EHRBG. lábára, ha csakugyan ezt vizsgálta és írta volna le Asplanchna Bowesii gyanánt.

10 '244 DADAY JENŐ. 3..Asplanchna syrinx EHHBG: Til. Tábla 12., 14-., Tábla 1., Notororoata syrinx EHRENBERG, Die Infusionsthierchen roene Organisroen. pag Tab. 49. Fig. II. _ Asplanchna syrinx J. DE GUERNE, Loe. cit. pag Asplanclma Girodi J. DE GuERNE, Loe. cit. pag. 54. Fig. 8. pag Femina: Corpore sacciformi-ovato, cylindrico, appendicibus nullis; oculo unico frontali; maridíbulís elougatís, arcuatís, cylíndrícís, apíce bífido, parte medí.a processu tenui, líneiformí, latítu. dinern mandibularum non superante, parte postica in angulo exteriore superiore processu nullo, prope hoc angulum vero ín latere pro.cessu parvo dentíformi, ín latere exteríore denique pro <lessu dentíformí sat valido; ovarío bicornuto; ovis hibernalibus m.embrana reticulata, retís semíarcuatis. Longit. corporis : rom. Mas: Corpore cylinclrico, postíce perum attennato, appendicíbus nullis; oculo uníco frontalí. Longít. corporis : o OS-0 2 rom.. _ - Patria: Gerroania (EHRENEERG), Gallia (RrcHARD, DE GuERNE),, Hunaaria, lacubus apud Tata in Comitatu Komá.rom, apud Buda~. pest in Comitatu Pest-Pilis-Solt-Kiskun et _apud Parád in Comi-. tatu Heves (DADA.Y J.). Nőstény: Teste zsákszerű-tojásforma, hengeres, nyujtványok nélkül; egy homlokszemmel; rágói megnyu.ltak, ívesek, hengeresek, <lsúcsuk ketté oszlott, közép részüknek nyujtványa vékony, vonal~ forma a rágók határvonalán túl nem terjed, hátulsó részük felső ~súcsán nyujtvány nincs, hanem e helyett a csúcs '".. "' ""~u"u oldalt kis fogforma nyujtvány emelkedik, külső oldalukon Ll.ll.llU"'"" felől egy-egy meglehetős nagy fogforma nyujtv~ny, va~;_ kétszarvú; a téli peték burka hálózatos s a rec~ek felkorosen Testhossza : rom. Hím: Teste hengeres, hátra felé keskenyedík, 11élkül; egyetlen hornlokszeme van. Testhossza: O OS-0 2 -rom. Termőhelyei: Németország (EHRENEERG); (RICHARD, DE GuERNE) ; Magyarország, tatai nagy tó AZ ASPLANCHNA FA.JOK ÁTTEKINTÉSE ÉS HAZAI KÉPVISELŐIK. 245 rnegyében, budapes.ti városligeti (tó Pest-Pilis-Solt-Kiskúnmegyében, parádi halastó Hevesmegyében (DADAY J.). Ha ERRENEERG-nek és DE GuERNE nek a rágókat ábrázoló, rnellékelt rajzaira tekintünk (3. Tábla: 12. ábra., 4. Tábla. 1. ábra), e l ső tekintetre kérdésesnek fog föltünni az Asplanchna syrinx és Asplanchna Giradi összetartozása. ERRENEERG rajzán ugyanis -(3. Tábla. 12. ábra) a rágók csúcsa élesen hasadt s a két hegyes, meglehetős hosszú fogat ezen könnyen felismerhetjük; továbbá a karok.:hátsó részén csupán az oldali fognyujtványokat láthatjuk. A DE' GuERNE rajzán ellenben a karok csúcsa egyfogúnak van rajzólva, míg a másik fogat egy kis lemezke helyettesíti, a mit e szerző a szövegben a következőleg ír le: <<rami apice bidentati,.dente una curvata, subobtusa, altera compressa, lamellosa~'. Továbbá a karok hátulsó részén az oldali fognyujtványokon kívül a külső-felső csúcs közelébt:n egy-egy kis fogszerű kiemelkedést is ábrázol. A kételyt azonban nézetem szerint teljesen eltünteti a tőlem vizsgált példányok rágóinak szerkezete. Ezeken ugyanis a karok csúcsa élesen bemetszett és két hegyes fogra különűlt, épen mint az ERRENB:IERG rajzán (4. Tábla. 2. ábra), e mellett azonban a karok alsó részén ugyanazon fognyujtványokat találjuk meg, a me- 1yeket a DE GuERNE rajzának megfelelő részén. Azt a különb.séget pedig, a mely az én rajzom és a DE GuERNE, valamint az ERRENEERG-é között van, hajlandó vagyok hiányos megfigyelés eredményének tekinteni. DE GuEnNE ugyanis a karok csúcsán <Jsupán azért látott egy fogat s a másik helyén lapított lemezt, mert az egyik tényleg lapított és széles fogat kissé oldalról rajzolta s e helyzetben e fog valóban csak kis lemezke képében tűnik fel, ~íg ellenben, ha közvetlenűl fölülről tekintjük, mindkét fogat megkülönböztethetjük az ERRENEERG-től és tőlem rajzolt formában. Hogy az EREENEERG rajzán a karok alsó részének külső-felső csúcsa közelében nem találjuk meg_ a kis fogszerű kiemelkedést, bizonyám nem tulajdonítható másnak, mint annak, hogy ez, fekvésénél fogva -elkerülte ERRENEERG figyelmét. IX 19.f'

11 246 DADAY JENŐ. 4..!lsplanchna BrigthweUii Goss:E: IV. Tábla 3., 4. ábra Noto~ata sp. BIÚGTHWELL, The Annals and Magazine of Natural His-. tory of London. Vol. 2. Ser. 2. pag Pl. 6. Fig Notommata sp. DALRYMPLE, Philosophical Transactions of the RoyaL Society of London. Part. 1. pag Pl. 33., :-l4. _1850. Asplanchna Brigthwellii GossE, The Annals and Magazine of NaturaL History of London. Vol. 6. Ser. 2. pag Asplanchna Brigthwellii DE GUERNE J., Loe. cit. pag. 55. Femina: Corpore sacciformi-ovato, appendicibus nullis; oculo unico frontali; mandibulis elongatis, robustis; cylindricis,. arenatis, in apice bi:fidis, parte media processu dentiformi valido,. intus spectanti, latitudinem ramm um superan ti, parte postica processu corvato sat magn o lateralique utrinque parvo armata; ovario bicornuto ; ovis hibernalibus secundum Dom. BRIGTRWELL et DAL- RYMPLE membrana reticulata obtectis, retis semiarcuatifl. Longit. corporis : rom. 1\!Ias: Corpore sacciformi-ovato, postice parum truncato, appendicibus nullis, feminis utquuncque simili; oculo unico frontali.. Longit. corporis: rom. Patria: Brittania _(BRIGTRWELL, DALRYMPLE, GossE). Nőstény : Teste zsákszerű -tojásforma, nyujtványok nélkül;: egy homlakszemmel; rágói megnyultak, erőtelj esek, hengeresek, ívesek, csúcsukon hasítottak, közép részük erős, befelé néző és az. 'ágak szélességénél hosszabb fogszerű nyujtványnyal, alsó részükön meglehetős nagy, görbe és mindkét felől egyeegy kis oldali nyujt vány emelkedik; petefészkekét szarvú; téli petéinek burka BRIGTH- WELL és DALRYMPLE szerint hálózatos, a reczék félívesek. Testhossza: rom. Hím; Teste zsákszerű-tojásforma, hátúl kissé elmetszett, nyujtványok ne'ükül, némileg a nőstényekéhez hasonló; egy hom :lo_kszemmel. Testhossza: rom. Termőhelye : Angolország (BRIGTHWELL, DALRYMPLE, GossE). A rágók szerkezetének tekintetéből nagyon hasonlít az Asplanchna Sieboldii-hoz, de eltér ettől első sorban a hím testének, másod sorban pedig a téli peték burkának szerkezetében. AZ ASPLANCRNA-FAJOK ÁTTEKINTÉSE ÉS HAZAI KÉPVISELŐIK !Lsplanchna triophthalma DADAY. IV. Tábla 5. ábra Asplail_chna trioplithalma DADAY J., Mathem. Termtud. Közlemények. XIX. köt. ~ szám. pag. 31. Tab. 1. Fig. 2., 3., 5., 6., Math. Termtud. Ertesít ő. I. köt. - Mathem. Naturw. Berichte aus Ungarn. I. Bd. pag Fernina : Corpore. sacciformi-ovato, appendicibus nullis; oculis tribus, d uo bus lateralibus, altero frontali ; mandibulis elongatis, arcuatis, cylindricis, in apice bi:fidis, parte media processu dentiformi, validiusculo, intus spectanti, latitudinem ramarum superí:mti, parte P?stica utrinque processu corvato apicali sat magno lateralique minuto armata; ovario bicornuto; ovis hibernalibus memb.~ana reticulata obtectis, retis semiarcuatis. Longit. corporis : o S-1 2 mm. Mas : Corpore cylindrico, postice attenuato, appendicibns nullis; oculis tribus, duobus lateralibus, altero frontali. Longit. corporis: rom. Patria : Transylvania, lacus apud Mező - Záh in Comitatu Kolozs. (DADAY J.) Nőstény: Teste zsákszerű-tojás forma, nyujtványok nélkül ; két oldali és egy homlok-szemmel ; rágói megnyultak, ívesek, hengeresek, csúcsuk ketté hasadt, közép részük az ágak szélességénél hosszabb, befelé tekintő, meglehetős nagy fogszerű nyujtványnyal, hátulsó részükön két" oldalt egy-egy nagyocska, görbült csúcs- és egy-egy kis oldali fogszerű nyujtván y emelkedik; petefészke kétszarvú ; téli petéinek burka hálózatos s a reczék ívesek. TesthÖssza: 0 8~ 1 2 mm. Hím : Teste hengeres, hátrafelé keskenyedett, nyujtványok nélkül ; két oldali és egy homlok-szemmel Testhossza: rom. Termőhely e : Erdély, a mezőzáhi nagy tó Kolozsmegyében. (DADAY J.) A nőstény testének külső formájában, valamint rágóinak szarkezetében az Asplanchna Sieboldii fajhoz hasonlít, de eltér ettől aztán a hím testének külső formájában, továbbá abban, hogy úgy a nősténynél, valamint a hímnél is három szem van; 19*

12 DADAY JENŐ.. Meg kell itt jegyeznem, hogy J. DE GuERNE e fajt többször említett monographikus dolgozatában a hiányosan leírtak között említi s a tőle szerkesztett, fentebb ismertetett meghatározó táblázatba nem vette fel. Én ennek magyarázatát hajlandó vagyok csupán annak tulajdonítani, hogy DE GuERNE J. nem ismerte a magyar tud. Akadémia Mathem. és Termtud. közleményeinek XIX-ik kötetében, rajzok kiséretében megjelent dolgozatomat, hanem csupán a rajzok nélküli kivonatokat. Mert ha ismerte volna, bizonyára beosztja a tőle felállított első csoportba, azaz, az oly Asplanchnafajok köz~, amelyeknél mind a nőstények, mind a hirnek nyujtvány nélküli, hengeres testűek s e csoporton belül aztán azoll: közé, a melyeknél a tartalék rágók hiányoznak. 6..!LspZanchna SieboZdii LEYDIG. UI. Tábla 1., 2. ábra., IV. Tábla 6., 7, 10. ábra Notommata Sieboldü LEYDIG, Zeitschrift für wiss; Zoologie. 6. Bd. pag. 24. Taf. 2. Fig Notommata Sieboldii TÓTH S., Mathem. Termtud. Közlemények. II. köt Asplanchna Sieboldii BARTSCH S., Rotatoria Hungari::e Asplanchna.Ebbesbornii HUDSON, Journ. R. Microsc. Society. (2). III. (Sec. J. DE GUERNE.'') Asplanchna Sieboiilii DADAY J., Mathem. Termtud. Értesitő. 7. köt. pag. 11. Tab. L- Math. Naturw. Berichte aus Ungarn Asplanchna Iruhofi DE GUERNE J., Loe. cit. p. 50. Fig. 5. pag Asplanchna Sieboldii DE GuF.RNE J., Loe. cit. pag Asplanchna Ebbesbornii DE GuERNE J., Loe. cit. pag. 55. Fem-ina: Corpore sacciformi-ovato, interdum appendicibus du o bus lateralibus, interdum inermi; oculo unico frontali; man dibulis elongatis, arcuatis, cylindricis, in apice bifidis, parte media processu valido, dentiformi, intus spectanti, latitudinem ramorum multo superanti, parte postica in angulo exteriore utrinque processu robusto, curvato, in latere exteriore utrinque processu dentiforrni parvo; ovario bicornuto; avis hibernalibus membrana suicis numerosis, diversiformibus exarata obtectis. '' Megjegyzem különben, hogy az Asplanclma Ebbesbornii-fajt csupán az J.' DE GuERNE leírása után. ismerem. AZ ASPLANCHNA-FAJOK ÁTTEKINTÉSE ÉS HAZAI KÉPVISELŐIK. 249' Longit. corporis: mm. Mas.' Corpore in parte antica cylindrico; appendicibus duabus. ventralibus, con~formil:us, in parte postica cuneiformi, appendicibus lateralibus magnis; oculo unico frontali. Longit. corporis: 0 1~0 3 mm. Patria : Germania (LEYDIG); Hungaria (TóTH S., DADA Y J.); Brittania (HuDSON); St. Miquel (DE GuERNE J.). Nőstény: Teste zsákszerü-tojásforma, néha két oldali nyujtványnyal, néha ilyenek nélkül; egyetlen homlok-szemmel; rágói megnyultak, ívesek, hengeresek, csúcsukon ketté hasadtak, közép részük erőteljes, fogforrna, befelé tekintő é.s az ágak szélességét jóval meghaladó nyujtványnyal, hátulsó részének külső csúcsán mindkét felől erős, görbült, külső oldalán pedig kis fogforma nyujtvány emelkedik ; petefészke kétszarvú; téli petéinek hurka sok és különböző forma barázdával szántott, illetőleg redőzött. Testhossza: mm. Hím: Teste mellső részében hengeres két kúpforma hasoldali nyujtványnyal, hátsó részében ékforma két nagy oldali nyujtványnyal; egyetlen homlok-szemmel Testhossza: mm.. Termőhelyei: Németország (LEYDIG); Magyarország (TóTH S., DADAY J.); Angolország (HuDSON) ; St. Miquel-sziget (DE GUERNE J.). A sy"nonym-jegyzékbe sorolt Asplanchna Ebbesbornii HuDsoN-faj a miatt, hogy nemcsak hímjeinek, hanem nőstényeinek testén is vannak nyujtványok, továbbá a miatt, hogy J. DE GuERNE szerint a ((tartalék rágóh hiányoznak, első tekintetre önálló fajnak látszik. De ha tekintetbe vesszük azt, hogy 1888-ban sikerült nekem az Asplandma Sieboldii nőstényeinél konstatálnom a dimorphismust és illetőleg sikerült találnom tömlőforma, nyujtvány nélküli, valamint hímforma nyujtványos testüeket, a két faj azonosságára vonatkozó nézetem kellőleg igazolttá leend. A rágók szerkezetében mutatkozó és J. DE GuERNE-tőllényegesnek tekintett különbség pedig a <<tartalék rágóh felől nyilvánítottak után önként elesik. Azt hiszem, hogy az Asplarichna Imho(i DE GUERNE-fajt is jogosan tekintem synonymnek, bár a miatt, hogy hímje DE GUERNE J. szerint még eddig ismeretlen, feltevésem nem a legbiz-

13 _ 250 DADAY JENŐ. tosabb alapon látszik nyugodni. Az a hasonlatosság azonban mely az A_splanchna, Siebol4ii és Asplanchna lmlwfi tágói kö;öt~ van, el~ekmtve termeszetesen az J. DE GuERNE-től i\t hangsúlyozott d~~talek rágók )J hiányától; nézetem szerint mégis elegendő a két faj osszevonására. Azt a különbséget, a mely az Asplanchna Sieboldii és Asplanchna Imhofi rágóinak részleteiben mutatkozik (IV. Tábla. 6.-, 7. ábra), én csak a hiányos megfigyelés eredményének tartom. Feltételezem ugyanis, hogy J. DE GuERNE nem. azért nem rajzolta a rágók alsó részének külső oldali két kis fogacskáját mintha azok egyáltalán nem lennének meg, haném csak azért: mert ezeket az alaprészlettől ferdén a karok alsó részének külsö csúcsnyujtványfl.i.g haladó izmok egészen eltakarták Ezek az izmok vezetté}, tévútra DE GuERNE J.-t akkor is, mikor ezt mondja: ((ramorum basis triangularis)), h ol ott az eddig ismert ös'szes faj oknál a rágók alaprészlete hengeres, pálczika- vagy néha piskóta-forma. 7..!Lsplanchna h~nga1ica DADAY. 11. Tábla 8., 9., 1 t. ábra. F'emina : Corpore ~vato, eylindrico, interdum appendicibus duabus lateralibus, interdum inm mi; oculo unico frontali; mandibulis elongatis, validis; cylindricis,. arcuatis, a pice bi:fidis, parte media processu dentiformi valido, intus spectanti, latitudinem ramorum.multo superan ti, parte postica in angulo exteriore-superiore. process~ valido, cm vato, in latere éxtetiore processu dentiformi parvo; ovario bicornuto; ovis hibernalibus membrana sulcata obtectis, sulcis arcuatis. Longit. coryoris: rom. Mas : Corpöre in parte antica cylindrico, appendicibus duabus ventralibus, cuneiformibus, in parte postica cuneiformi, appendi. cibus duabus lateralibus, magnis, alteraque dorsali minore; oculo frontali unico. Longit. corp.: rom. Patria: Hungaria, Budapest. (DADAY J.) Nőstény: Teste tojásformá., hengeres, néha két oldali nyujtványnyal, néha ezek nélkül; egyetlen homlok-szemmel; rágói megnyultak,. eröteljesek, hengeresek, ívesek, csúcsukon ketté osztottak, AZ ASPLANCHNA-FAJOK ÁTTEKINTÉSE. ÉS HAZAI KÉPVISELŐIK. 251 középső részük erőteljes, befelé tekintő, az ágak szélességét jóval llleghaladó fogforma nyujtványnyal, hátulsó részüknek külső-felsö csúcsán egy erő telj es, görbült-, külső oldalukon egy kis fogforma 11yujtvány emelkedik ; petefészke kétszarvú ; téli petéinek hurka barázdált, a barázdák ivesek. Testhossza: mm. Hím: Teste mellső részében hengeres, hasoldalán két kúpforma nyujtványnyal, hátsó részében ékforma, két nagyobb oldali és egy kis hátoldali nyujtványnyal; egyetlen homlok-szemmel Testhossza: rom. Termőh e lye: Magyarország, Budapest. (DADAY J.) E faj legközelebbi rokona az Asplanchna Siebolclii, a melyhez különösen a nőstények testének külső formájában és a rágók szerkezetében hasonlít, de eltér aztán abban; hogy hímjének nem csupán négy, hanem öt nyujtványa van és hogy a téli peték burkának barázdái ívesek. * Tanulmányaimnak eredményeü ezek után röviden a következőkben foglaihatom össze: 1. Az Asplanchna-fajoknál eddig említett ((tartalék rágók)) a rágókkal semmi összefüggésben nincsenek s csupán a rágógyomor kitüremlés~kor megjelenő ideiglenes képletele 2. A ((tartalék rágób a fajok elkülönítésénél és meghatározásánál egyáltalán nem jöhetnek tekintetbe. 3. A rágók karjain minden Asplanchna-fajnál még egy önálló részlet is van, a kalapács, a mely a táplálék megaprítását eszközli. 4. Az Asplanchna-fajok rágói teljes13n homologizálhatók a többi rotatoriák rágóival A rágók_ karjai ugyanis, az alaprészszel egyetemben, a többi rotatoriák rágóinak ülőjével, a kalapács pedig kalapácsaival ho.mologok. 5. Az Asplanchna-fajok meghatározásánál a nőstények és hímek testének külsö formája, a rágók szerkezete, a petefészek külső formája s a téli peték burkának szerkezete az irányadó. 6. Az J. DE GuERNE-től megkülönböztetett tíz faj ötre redukálandó, míg a többi öt ezek egyik-másikának s,yuonymje. 7. Hazánkból ez idő szerint öt Asplanchna-faj ismeretes, névszerint a következők: Asplanchna priodonta GossE; Asplanchna

14 252 AZ :A.SPLANCHNA'FAJOK ÁTTEKINTÉSE ÉS HAZAI ~KÉPVISELŐTK; triophthalma DAD.A.Y; Asplanchna Siebolclii LEYDIG; Asplanchnci. Hung.q,rica D.mAY és Asplan?hna syrinx EHRBG. 1. ábra. 2. ;;, p : l. ábra ÁBRÁK MAGYARÁZATA. ill. Tábla. Asplanchna Sieboldii LEYDIG. Rágói nyugalmi helyzetben, a rágógyomor besej.ében Reichert IV/7. után kisebhitve. k. kalapács. Ugyanennek rágói a szájnyíláson kitolt állapotba!).. Reichert IV/7.. után. k. kalapács. Asplanchna p1iodonta GossE, rágói kitolt állapotban. GossE után. összehajtott állapotban. Goss& után.. félig összehajtott állapotban,. lmhof után. hímje, egyszerűsítve. GossE után. némileg egyszerűsítve. ZACHARIAS után. rágói, félig összehajlott állapotban. ZACHARIAS. után. rágói. KRAMER után. rágói, a tatai példányok után. Reichert IV/7. k. kalapács. Asplanchna Henickii DE GuERNE, rágói J. DE GuERNE után. A.splanchna syrinx EHRG. rágói, EHRENBERG után. Asplanchna Sieboldii LEYDIG, rágóinak kalapácsa. Reichert. IV/ 7 Asplanchna.sy1inx EHRBG. téli petéje. Reichert. IV/4. parádi példányból téli petéjének hurka. Reichert. IV/7. IV. Tábla. Asplanchna 8grinx EHRBG. rágói J. DE GuERNE után. Ugyanennek rágói, tatai példányok. Reichert, IV/7. k. kalapács. Asplanchna BrigthweUi GossE, rágói DALRYMPLE után. «. BRIGTHWELL után. Asplanchna tliophthalma DADAY, rágói Reichert. IV/7. után. k. kalapács. Asplanchna Síeboldii LEYDIG, rágói, LEYDIG után. rágói DE GUERNE után. A.splanchna hunga1-ica DADAY, rágói Reichert. IV/7. után kisebhitve k. kalapács. Ugyanennek hímje, kissé oldalról rajzolva az öt nyujtvány helyzetének föltüntet-ésére és egyszerűsítve. Reichert. IV/2. Asplanchna Sieboldii LEYDIG, téli petéje. Reichert. IV /4. A.splanchna hungarica DADAY, téli petéje. Reichert. IV/4. '