A Magyar Királyi Honvédség gyalogsága rövid áttekintés

Átírás

1 A Magyar Királyi Honvédség gyalogsága rövid áttekintés Készítette: Nagy Gábor egyesületi alelnök, hő. tőrm.

2 A Magyar Királyi Honvédség gyalogsága a II. világháború kitörése előtt A tengelyhatalmak befolyásának növekedését eredményező európai politikai folyamatok, Magyarország fegyverkezési egyenjogúsításának (bledi konferencia) augusztusi bekövetkezése, valamint a magyar gazdaságot is sújtó válságot követően a gazdasági helyzetben 1938-ra bekövetkezett kedvező változások lehetővé tették a honvédség korszerűsítésére és ütőképességének fejlesztésére kidolgozott terv, a Huba hadrend életbe lépését. Ezt a tervet a honvédelemről szóló 1939 évi II. törvénycikk foglalta törvényi keretekbe. Az 1941-ig tartó első fázisban egy fős béke- és fős hadi létszámú, 3 hadseregre, 7 hadtestre tagozott haderő kifejlesztését tűzték ki elérendő célként, amely a hadvezetés szándékai szerint 21 gyalogdandárból, 2 gépkocsizó dandárból, 2 lovasdandárból, 1 repülődandárból, 3 hadosztályerejű határbiztosító erőből, 1 folyamőr dandárból, valamint bizonyos fővezérség- és hadtestközvetlen alakulatokból tevődött volna össze. A mennyiségi növekedést minőségi előrelépés is követte. A gyalogságnál megnövekedett a tűzerő. Ezt elsősorban a golyószórók és nehézpuskák (20 mm-es páncéltörő fegyver) rendszeresítésével érték el. Növekedett a géppuskák és aknavetők száma is. Egy gyalogezred 1937-ben már 27 golyószóróval és 22 géppuskával rendelkezett. Javult a fegyvernemek aránya is, amely elsősorban a tüzérség fejlődésének volt köszönhető. Azonban a kornak megfelelő hadsereg szervezési elvek alapján a gyalogság létszáma még mindig mintegy 50%-ot képviselt az összlétszámon belül. Ez a tekintélyes arányszám mutatja, hogy (részben a fejlesztések hatalmas forrásigénye miatt) továbbra is a gyalogos katonát tekintették a haderő gerincének és valamennyi fegyvernem közül a legfontosabbnak. Meghatározó álláspontok szerint csak a gyalogság képes bármilyen terepen, bármilyen időjárási körülmények között, akár korlátozott látási feltételek között is eredményesen harcolni bármilyen ellenséggel szemben. A gyalogság támadással vagy védekezéssel dönti el a csatákat és ütközeteket. A többi fegyvernem nem tudja ilyen hatékonysággal megoldani a hadsereggel szemben támasztott követelmények összességét és a kijelölt feladatok hiánytalan végrehajtását. A társ fegyveres egységek harci tevékenységének alaptörvénye: a gyalogság megsegítése a győzelem kivívásához. Ekkor elsősorban a tüzérség volt az, amely a leghatékonyabb támogatást tudta nyújtani. - 2-

3 A GYALOGSÁG CSAPATNEMEI Vadászok Az állandó hadseregek állományában a XIX. század elejétől megjelenő kisebb, általában zászlóalj- vagy század-nagyságrendű, főleg gyalogsági alakulat. Magyarországon a Nemzeti Hadsereg tiszti különítményeit szervezték 1920 márciusától vadászzászlóaljakká és vadászszázadokká, amelyeket 1-1 hadosztály alárendeltségébe helyeztek. Az adott hadosztály elnevezését viselték (például szegedi vadászzászlóalj). Ezeket a trianoni béke életbelépésével feloszlatták, illetve betagolták a honvédség hadrendjébe. A határbiztosító erők állományából október 1-től vegyes dandáronként 1-1 vadászzászlóaljat állítottak fel. A Huba-hadrend a vadászzászlóaljakat gépkocsizó lövészzászlóaljakká szervezte át, egyidejűleg a megalakuló határvadász-zászlóaljak lettek a honvédség vadászalakulatai. Az 1939-ben felállított hegyi csapatokat nem hivatalosan vadásznak is nevezték. Hegyi gyalogos (hegyivadász) A hegyi csapatok felállításában gyökeres fordulatot hoztak a honvédség március 15-én kezdett hadműveletei, melynek során ismét birtokba vették a Kárpátalját és elérték az ezeréves határt. Ezzel Magyarország megint rendelkezett közép-, illetve magas hegyekkel, komoly méteres tengerszint feletti gerincvonulatokkal és csúcsokkal. Ezeket a csapatokat alapvetően magas hegyvidéki környezetben folytatott katonai műveletek végrehajtására hozták létre. Specialistái voltak az erdős-hegyes terepen végrehajtott tevékenységeknek. Felállításukat a területgyarapítások indokolták. A hegyicsapatok a gyalogos és tüzérelemeken kívül sí, sziklamászó, málhásállat és más speciális képességű alegységeket is tartalmaztak. A könnyített és állatokra málházható fegyverzet és felszerelés volt rájuk jellemző. A magyar királyi 1. hegyidandárt október 1-jén állították fel, de a teljes hadrafoghatóságot csak 1941 nyarára kellett elérnie. Addig szervezete több módosításon is átment ben négy hegyizászlóaljból, egy hegyitüzérosztályból, valamint közvetlenekből állt, amelyekhez egy hegyihuszár-század, egy páncéltörőágyús-század, egy páncélgépkocsi-szakasz, egy híradószázad, egy gépkocsizó utászszakasz és a hadtápfeladatokat ellátó dandárvonat tartozott ban a hegyicsapatokat átnevezték hegyivadászra. Határvadász A magyar állam- és vámhatár őrzésére és védelmére létesített Vámőrség jogutódja az október 1-től Határőrség nevet kapott fegyveres testület, amelynek teljes kiépítése júniusának végére fejeződött be. A határszolgálatot 156 őrs végezte minden határőrkerületben egy-egy határőrezred szolgált, mint a vegyes dandárok 3. gyalogezrede. Összlétszáma főt tett ki. A Határőrség október 1-től a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségébe került, és egyidejűleg határvadász-zászlóaljakat állítottak fel. A határvadász erők a határőrizeti feladatokon túl a határvédelem feladatát is ellátták. Ez azt jelentette, hogy a határrendészeti feladatok mellett képesnek kellett lenniük harcfeladatok megoldására is. Felállításukat az akkori nemzetközi helyzet tette szükségessé. Az első és második bécsi döntés lehetővé tette a békés területgyarapításokat. A még március 5-én meghirdetett győri program első ütemében hét határvadász-dandár szervezése kezdődött - 3-

4 meg összesen 24 határvadász-zászlóaljjal. Ez határvadász-dandáronként 3-5 zászlóaljat és 3-4 portyázó századot jelentett. A teljes Huba-hadrendben összesen 54-re nőtt volna a zászlóaljak száma, de ezek közül 1940 közepéig csak 34 állt fel. A hegyvidéki határszakaszokon állomásozó határvadászzászlóaljak fegyverzetét a terepviszonyoknak megfelelően alakították ki. Ez elsősorban a zászlóaljak tüzérségét befolyásolta, ahol a lövegeknek az erdős-hegyes terepen is könnyen mozgathatónak kellett lenniük. A síkvidéki határszakaszokon szolgálatot teljesítő határvadász-zászlóaljak tüzérséget általában nem is kaptak. Gránátosok A honvédség vezetése október 1-jétől a határbiztosító erők állományából vegyesdandáronként 1-1 vadász-zászlóaljat és 1-1 gránátosszázadot szerveztek, amelyek a tervek szerint speciálisan képzett, nagy mozgékonyságú gyalogságot takartak volna. A gránátosokat azonban élesen meg kell különböztetni a vadászoktól, mert alkalmazási elveikben sokkal inkább a hagyományos gyalogsághoz lehet őket sorolni, mint a könnyűgyalogsághoz. A gránátosoknak a gyalogságon belül szántak elit szerepet, amit leginkább a harc súlypontjában alkalmazható, magas harci morállal és az ennek megfelelően kiképzett és fegyverzettel ellátott "roham jelzővel lehetett akkoriban illetni. Ezt a szellemiséget a szervezésükre kiadott április 22-i irányelvek egyike így fogalmazta meg: "A gránátos csapat felállítását a vezetés azért határozta el, hogy legyen egy válogatott tisztekből és legénységből álló, magas erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező, testileg edzett, szervezésénél és kiképzésénél fogva legnehezebb harcfeladatok megoldására alkalmas csapata, amelyik a gyalogság színe-javából tevődik össze, és amelyik fanatikus hittel tör meg minden ellenséges ellenállást. Ezzel adva van a gránátos csapat jellemzése. Ezek az elképzelések azonban már 1938-ban megváltoztak a Magyar Királyi Honvédség fokozott fejlesztésének időszakába lépve. Az október 1- jén életbe lépő Huba-I. hadrend szerint a vadász-zászlóaljak - mint gépkocsizó lövészzászlóaljak - beolvadtak a felállításra kerülő 1. és 2. gépkocsizó lövészdandárokba. Kerékpárosok A honvédség kerékpárral felszerelt alakulatai, amelyekkel a hiányzó gépkocsizó csapatokat kívánták pótolni től október 1-ig a 7. vegyes dandár állományába 1-1 kerékpáros zászlóalj tartozott, amelyek a dandár számát viselték. Alkalmazásuk a menetek és a manőverek során előnyös volt, de tevékenységüket erősen korlátozta az úthálózathoz való kötöttség ban a Huba I.-hadrend életbelépésével a kerékpáros zászlóaljak az újonnan felállított gyorscsapatok (2 lovas- és 2 gépkocsizó dandár) alárendeltségébe kerültek, dandáronként 2-2 zászlóalj erőben. Később, 1941 júniusa és 1942 októbere között a gyalogsági seregtestek kerékpáros zászlóaljait, a 14. és 15. kivételével harckocsi zászlóaljjá szervezték át. A honvédség standard kerékpártípusa a Weiss Manfréd Művek gyártotta, megerősített vázas Csepel kerékpár volt. - 4-

5 A képen egy kerékpáros zászlóalj látható pihenő közben. Forrás: Gépkocsizó gyalogság Szervezetszerű, esetleg terepjáró gépkocsikon mozgó, igen nagy menetteljesítményű alakulat. Figyelemmel a kor gépkocsiállományának műszaki állapotára, bevethetősége nagymértékben függött az úthálózat fejlettségétől, az utak minőségétől (ebben részben megoldást jelentett a terepjáró képességű járművek alkalmazása), az üzemanyag utánpótlástól és a járművek minőségétől, műszaki állapotától. A tapasztalatok arra utaltak, hogy tartós bevetésnél gyorsan elhasználódik. Ez utóbbi két csapatnem az 1938-ban létrehozott gyorscsapatokhoz tartozott a lovas-, és páncélosalakulatokkal együtt. A gyorscsapatokat között 4 seregtestbe, 2-2 lovasés gépkocsizó dandárba fogták össze. Ezekből alakult március 1-jén a gyorshadtest. A két rajzon gyalogos katonák láthatók menetfelszerelésben. Forrás:

6 A GYALOGSÁG SZERVEZETI EGYSÉGEI RAJ A gyalogság legkisebb harcegysége, amelyet a parancsnokszóval vagy jellel minden helyzetben még egységesen vezethet. Puskás és golyószórós rajokat különböztetünk meg. A golyószórót 1 irányzó és 3 lőszeres kezelte. Kivételes megerősítésként 1 géppuskával vagy nehéz puskával, illetve rádióval látták el. Teljes létszám: 1 parancsnok (tisztesi állományban) és 12 fő Legkisebb létszám: 1 parancsnok és 6 fő SZAKASZ A szakasz a szakasz törzsből és 3 rajból állt, amelyek közül a 2. raj golyószórós volt. A szakasz állhatott 4 rajból is, amelyekből akár 3 raj is golyószórós lehetett. A szakasz törzs a parancsnokból, a parancsnok-helyettesből, 2 hírvivőből és a tiszti küldöncből állt. Kivételes megerősítésként 1-2 géppuskával, 1 nehéz puskával vagy páncéltörő ágyúval, néhány fő árkásszal és kerékpáros vagy lovas hírvivővel látták el. Teljes létszám: 1 tiszt (esetleg tisztjelölt vagy altiszt) és 43 fő Legkisebb létszám: 1 parancsnok, 1 helyettes és 2 legkisebb létszámú raj (összesen 16 fő) SZÁZAD Kiképzés és alsóvezetés szempontjából a gyalogság legfontosabb köteléke. A század törzsre, 4 szakaszra és az ütközetvonatra tagozódott. Saját rádióval rendelkezett. Az ütközetvonat a század ellátását szolgálta. Ebbe tartozott 2-4 jármű (lőszeres és konyha kocsi), továbbá a sebesültvivők, a mesteremberek, valamint a mozgókonyha. A századtörzs főből (felderítők, szolgálatvezető, írnok, hírvivők, rádiósok, távbeszélők) állt. A század rendelkezhetett állványos golyószórókkal, géppuskákkal, nehéz puskákkal és kis aknavetőkkel. Megerősítésként nehéz fegyverekkel, árkász és műszaki egységekkel, kivételes esetben tüzérséggel és páncélos járművekkel látták el. Teljes létszám: békében fő, háborúban fő Legkisebb létszám: századtörzs és két legkisebb létszámú szakasz. Ez kb. 40 főt és az ütközetvonatot jelentette. Málházott géppuskás alakulatok (A puskás kötelékek hatékony támogatására) Géppuskás raj A legkisebb létszámú géppuskás egység. Teljes létszám: rajparancsnok, 7 kezelő és 3 málhásállat vezető (egy a géppuska, kettő a lőszer részére). Legkisebb létszám: rajparancsnok és 4 fő. A géppuskát szükség esetén 1 ember is kezelhette. A raj mindig puskás alakulatokkal együtt rendesen szakasz kötelékben került alkalmazásra. A tüzelőállás közvetlen biztosítása a raj feladata volt. Géppuskás szakasz Az a kötelék, amelyben a géppuskásokat a leggyakrabban alkalmazták. Szervezetszerűen a szakasz a szakaszparancsnok vezetése alatt a tűzlépcsőre (a - 6-

7 géppuskák tűzelőállásának lépcsőzetes elhelyezése) és a lőszerlépcsőre (utánszállító lépcső) tagozódott. A tűzlépcsőbe a szakasz törzs és 2-3 géppuskás raj tartozott. Géppuskás század A legnagyobb géppuskás kötelék. A század törzsre, 3-4 szakaszra, század lőszerlépcsőre és az ütközetvonatra tagozódott. Minden szakaszával rádión tartotta az összeköttetést. Megerősítésként 2-4 nehéz puskával is kiegészítették a felszerelést. Legnagyobb létszáma: kb. 150 fő. Legkisebb létszáma: a törzs és 2 géppuskás szakasz, kb. 30 fő. Gyorsan mozgó gyalogsági alakulatok Kerékpárosok A katonai használatú kerékpár szolgálati kerékpár elnevezéssel már a XIX. század végén szerepelt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének járművei között. Szervezetszerű alakulatként az 1908-as fegyvergyakorlaton szerepelt első ízben kerékpáros gyalogság, félszázad erőben augusztusában egy honvéd kerékpáros zászlóalj létezett. A zászlóalj két kerékpáros századból állt, amit a háború folyamán négyre bővítettek ra a honvédségben két honvéd kerékpáros zászlóalja állt hadrendben. A trianoni békeszerződés rendelkezései megszabták Magyarország számára a rendszerben tartható haderő nagyságát is. A Magyar Királyi Honvédség létszámát főben határozták meg, vegyesdandáronként egy kerékpáros zászlóalj felállítását engedélyezték, 18/450 fő létszámmal. A kerékpáros egységek jó út és időjárásviszonyok mellett gyorsak, mozgékonyak és tűzerősek voltak. Főleg utakon mozogtak, és azok mellett harcoltak. Gyorsaságuk az út minőségétől jelentősen befolyásolt volt. Menetük zajtalan, sebességük azonban éjjel erősen csökkent. Lökőerejük kisebb, tűzerejük nagyobb volt, mint a gyalogságé. Veszteségekkel szemben érzékenyek voltak és a kerékpártól való függés miatt csak korlátozott - alkalmi feladatokra voltak alkalmasak. Hosszantartó harcokba csak kivételesen bocsátkoztak. Alkalmazhatók voltak felderítésre, ellenséges felderítés akadályozására, átkaroló támadás fedezésére, elől lévő pontok gyors megszállására. Fegyverzetük az aknavető kivételével megegyezett a gyalogságéval. A Huba I. hadrend alapján a kerékpáros zászlóaljak az újonnan felállított 2 lovas- és 2 gépkocsizó dandár alárendeltségébe kerültek, dandáronként 2-2 zászlóalj erőben. Kerékpáros raj Mindegyik raj rendelkezett golyószóróval. Létszáma: 1 parancsnok és 12 kerékpáros Visszahagyott kerékpárok fedezete 2-3 fő feladata volt. Felderítő járőrként rádió is tartozott a felszereléshez. - 7-

8 Kerékpáros szakasz A szakasz a szakasz törzsből és 3 kerékpáros rajból állt. A törzs tagja volt 1 rádiókezelő és 1 műszerész is. Egyéb szempontból a gyalogos szakasszal azonos felépítésű. Megerősíthették 1-2 géppuskával, kis harckocsival vagy páncélos gépkocsival. Kerékpáros század A század a század törzsből, 4 kerékpáros szakaszból és szállító vonatból (gépkocsi) állt. A parancsnok kis parancsnoki gépkocsin mozgott, amelybe R/3 típusú rádiót szereltek. A századtörzsbe tartozott 1 motorkerékpáros hírvivő és 1 főműszerész. Egyebekben megegyezett a gyalogos század felépítésével. Megerősítése a szakasszal azonos módon történt. Kerékpáros géppuskás raj A parancsnokból, a 7 géppuskakezelőből álló tűzlépcsőből, valamint a 8 lőszeresből álló lőszerlépcsőből, összesen 16 főből tevődött össze. A géppuskát és az állványt nagy súlya miatt 2-2 ember vitte felváltva a kerékpárján. Kerékpáros géppuskás szakasz A leggyakrabban alkalmazott kerékpáros géppuskás kötelék. A szakasz törzsön kívül 2 kerékpáros géppuskás rajból állt össze. Kerékpáros géppuskás század A legnagyobb kerékpáros géppuskás kötelék. A század törzsön kívül 4 szakaszból állt. Megerősíthették 2-4 nehéz puskával is. Gépkocsizó gyalogság A terveknek megfelelően 1940 végére befejeződött a gyorshadtestbe szervezett 2 gépkocsizó és két lovasdandár felszerelése. A továbbfejlesztési elképzelésekben szerepelt a dandárok páncélos- illetve lovas hadosztályokká szervezése. A gépkocsizó dandárok 3 gépkocsizó zászlóaljból, 2 kerékpáros zászlóaljból, 1 gépesített tüzérosztályból (zászlóalj szint), 1 felderítő zászlóaljból, 1 gépkocsizó utászszázadból és 1 gépkocsizó távbeszélő szakaszból álltak. A gépkocsizó zászlóaljak 3 puskásszázadra, 1 géppuskás századra és zászlóaljparancsnok közvetlen irányításába tartozó egységekre tagozódtak. A puskás század 16 golyószóróval és 1 nehézpuskával volt ellátva. A géppuskás század 12 géppuskával rendelkezett. A felderítő zászlóalj a dandár páncéljárműves alakulataként funkcionált. Állományába 1 páncélgépkocsi század (10 Csaba típusú páncélgépkocsi), 1 könnyű harckocsi század (18-18 olasz gyártmányú Ansaldo kis-, illetve Toldi típusú könnyűharckocsi) tartozott. - 8-

9 Forrás: 39 M Csaba típusú páncélozott felderítőkocsi Kolozsváron. Forrás: Magyar Ansaldo "kisharckocsi" század Huszton. Forrás: Toldi típusú könnyűharckocsi. - 9-

10 A dandár tüzérosztálya 3 gépvontatású 10,5 cm-es tarackos ütegből és 1 légvédelmi gépágyús ütegből állt. Alkalmazásánál viszonylagos gyorsaságát használták ki. Optimális esetben a szárnyakon az ellenség oldalába vagy hátába vetették be. Tartalékként is nagy távolságra volt eltolható viszonylag gyorsan. Adottságaiból következően adott volt a lehetőség a védőleges feladatok támadó jellegű végrehajtására. Az ellenséghez közeledve minél tovább gépkocsin haladva kerültek a támadás megkezdéséhez meghatározott legjobb pozícióba. A terepen szétszórtan mozogtak előre, majd a harchoz fejlődés érdekében a gépkocsiról rejtve szálltak le. Tevékenységüket rendszerint század vagy zászlóaljparancsnok rendelte el. A támadást már gyalogsági rendben hajtották végre. A hátrahagyott gépjárműveket fedezettel biztosították. A fegyverzet az aknavető kivételével megegyezett a gyalogságéval. Közelbiztosítási feladatokra páncélozott járműveket, esetleg kerékpáros egységeket osztottak be. A rendes gyalogságtól való eltérése abban nyilvánult meg, hogy minden raj golyószórós raj volt, minden rajnak, szakasznak és század törzsnek volt 1-1 tehergépkocsija (összesen 17). Vonata további 2 tehergépkocsiból állt. A század összeállhatott 3 gépkocsizó puskásból és 1 gépkocsizó géppuskás szakaszból is. ZÁSZLÓALJ Feladattól függően 2-4 századból és esetleg több, a zászlóaljparancsnok közvetlen irányítása alá tartozó önálló szakaszból álló egység. Ez volt a legnagyobb kötelék, amelyet egy parancsnok még önállóan vezethetett. A zászlóalj parancsnoka törzstiszt (őrnagy vagy alezredes) volt, kinek vezetési közegei élén a segédtisztje állt. A zászlóaljtörzs önálló szakasz jelleggel bírt. A zászlóalj csapatvonatához az ütközetvonaton kívül a csapat élelmét naponta pótló, állandó mozgásban lévő eleség- és a menetcél elérése után a szükségessé váló dolgokat (poggyász, irodai felszerelés, egészségügyi anyagtartalék, felszerelés) szállító málhavonat is tartozott. A gyalogos zászlóalj szervezési vázlata: - 10-

11 A gyalogos zászlóalj törzsének szervezési vázlata: Kerékpáros zászlóalj Az egységeket alkotó három kerékpáros századnak rajonként 1-1, összesen 12 golyószóróval kellett rendelkeznie. Géppuskás százada hat géppuskából és két nehézpuskából állt. Zászlóalj-közvetlen alakulatként egy árkász, egy páncéltörő ágyús és egy távbeszélő szakaszt alkalmaztak, továbbá a zászlóalj alárendeltségébe helyeztek egy kisharckocsi-szakaszt és egy gépvontatású közepes tarackos üteget is. A kerékpáros zászlóalj szervezési vázlata: - 11-

12 A kerékpáros zászlóalj törzsének szervezési vázlata: EZRED A fegyvernemek legnagyobb szervezési egysége, amely 2-3 zászlóaljból és esetleg több, ezredparancsnok közvetlen irányítása alá tartozó századból állt. Az ezredeket más néven csapattestnek is nevezik, amely kifejezés a legkisebb katonai köteléktől a hadtestig terjedő szervezetek összefoglalására használt kategória. A csapattesthez (ezredhez) tartozott a csapatvonat, amely az ütközet alatt, továbbá menetben és az elhelyezéssel összefüggésben nagy valószínűséggel felmerülő szükségleteket szállította. Ebbe tartozott az ütközetvonat, az eleségvonat, a málhavonat és a csapattestet alkotó harcoló egységek vonatai. A gyalogos ezred szervezési vázlata: - 12-

13 A gyalogos ezred törzsének szervezési vázlata: DANDÁR 1942 előtt a magyar gyalogdandárokat 1, majd 2 gyalogezred alkotta. A honvédségben a Huba-hadrendekig a dandár-hadtest szervezési elv volt érvényben. Az új hadrend bevezetését követően pedig hadosztály-hadtest elv érvényesült. A magyar gyalogdandár (megnevezése febr. 12-től könnyűhadosztály) hadrendjébe 2 gyalogosezred, a fogatolt tábori tüzérosztály (mozgósításkor 1 tüzérezred 7 üteggel), kiszolgáló vonat, illetve a mozgósításkor az illetékes hadtest által felállított 1-1 lovasszázad, híradószázad és légvédelmi gépágyús üteg tartozott. A magyar haderőben volt még gépkocsizó-, hegyi-, lovas- és határvadász-dandár (gépesített csapatok, hegyivadász, lovasság, határőrség). SEREGTEST Önálló hadműveletek végrehajtására alkalmas, harcoló csapatokkal, támogató szakcsapatokkal (műszaki, légvédelmi, felderítő) és ellátó (szállító, élelmező, műhely, egészségügyi) alakulatokkal is rendelkező magasabb katonai egység. A honvédség alap seregteste a két gyalogezredből és egy tüzérezredből álló gyalogdandár volt, amelynek megnevezése 1942-től könnyűhadosztály, majd október 1-től a 3 gyalogezredből és 4 tüzérosztályból álló gyaloghadosztály

14 HADTEST Nagyobb hadműveletek végrehajtására alkalmas, több seregtestből, közvetlen támogató és ellátócsapatokból álló magasabb egység. A magyar és német haderőben római hadrendi számmal jelölt hadtesteket általában területi alapon szervezték, kivéve a fegyvernemi (páncélos-, tüzér-, légvédelmi-, repülő-) és az SS-hadtesteket. Magyarországon a hadtesteket a vegyesdandárok átszervezésével november 22-vel állították fel. Az ország 7 honvéd kerületre tagolódott: a budapesti I., a székesfehérvári II., a szombathelyi III., a pécsi IV., a szegedi V., a debreceni VI. és a miskolci VII. hadtestre. Ezek a Felvidék visszacsatolása után január 23-tól a kassai VIII., Erdély visszacsatolásakor november 15-től a kolozsvári IX. hadtesttel egészültek ki. Békében a hadtest-parancsnokság mint felsőfokú területi katonai parancsnokság működött. Elöljárója volt a területén elhelyezett, neki alárendelt, illetve a Fővezérség - 14-

15 közvetlen irányítása alá tartozó alakulatoknak. Az alárendelt seregtestek hadi alkalmazását készítette elő, megteremtette az együttműködést a kiképzést végző seregtestparancsnokságok között. Háborúban a hadtestparancsnokság a hadműveleti területre elvonuló seregtesteit, illetve az ott neki alárendelt csapattesteket irányította. A területi katonai parancsnokság feladatait elvonuláskor a parancsnok mellé beosztott tábornok vezetésével felálló honvédkerületi parancsnokság vette át. A hadseregek elvileg meghatározott hadtestekből álltak, a gyakorlatban azonban általában a harchelyzet függvényében változó hadtestekből állíttattak össze. A következő kép a Magyar Királyi Honvédség VII. hadtestének gyalogosainak kassai bevonulásakor készült: Forrás:

16 A GYALOGSÁG FEGYVERZETE Egy Győrben lezajlott zászlószentelés és eskütétel ünnepi eseményén az alakulat fegyvereit is elhelyezte a szónoki emelvény előtt. A képen több hadrendben lévő gyalogsági fegyver is látható

17 PISZTOLYOK I. Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Egyesület, Nagy Gábor 19 M pisztoly (Frommer stop) Könnyű fegyverek Űrméret: 7,65 mm Félautomatikus (öntöltő) maroklőfegyver teljesen elreteszelt zárral, Teljes hossz: 165 mm, Csőhossz: 100 mm, Hosszú csőhátrasiklással (40 mm), Tár befogadóképessége: 7 töltény, Töltetlen tömege: 0,61 kg. A lövedék kezdősebessége: 301 m/s - 17-

18 29 M pisztoly Űrméret: 9 mm, Félautomatikus (öntöltő) maroklőfegyver álló csővel és súlyzárral, Teljes hossza 182 mm, Cső hossza 110 mm Tár befogadóképessége: 7 töltény, Töltetlen tömege: 0,77 kg. A lövedék kezdősebessége: 322 m/s A képen a 29 M pisztolyhoz egy puskatust illesztettek, mely egy igen ritka megoldás volt: - 18-

19 - 19-

20 37 M pisztoly Űrméret: 9 mm Lőszer: 29 M. pisztolytöltény, 7 db töltény a szekrénytárban Tömege: 0,735 kg Hossza: 172 mm A cső hossza: 100 mm A lövedék kezdősebessége: 280 m/s - 20-

21 PUSKÁK Az első világháború után önállóvá vált Magyar Királyi Honvédség fegyvereit, a 95M Mannlicher-puskát és karabélyt, még a régi közös (K.u.K.) hadseregtől örökölte. Az 1926-ban kidolgozott új lőutasítás alapján megtörtént a méterrendszerre (1867-től lábban volt a távolság megadva) való áttérés. Az új lőutasítás a régi puskát hosszú csövűnek nevezte el, a karabély és a kurtály új elnevezése pedig puska lett. Az osztrák töltényt 1931-ben a honvédségnél is rendszeresítették M31 mintajelzéssel, s ennek megfelelően alakították át a Mannlicher-fegyvereket. A hegyes töltényre adaptált 95M kurtály új irányzékot kapott m közötti beosztással, új elnevezése 31M puska lett. A hosszú csövű puskákból átalakított kurtály pedig az M31/a mintajelzést kapta, ismertetőjele a nagyobb irányzékkeret m-es beosztással. Az eddigi hosszú csövű puska is megmaradt korlátozott számban, mint a testőrség hivatalos fegyvere. Valamennyi átalakított Mannlicher-puska csövén "H" jelzés volt látható, jelezve, hogy hegyes töltényre alakították át. Az új hegyes töltény jobb ballisztikai teljesítményt, kedvezőbb pásztázást, laposabb röppályát eredményezett. A puska szerkezete és tűzgyorsasága azonban nem változott. Maradt az egyenes húzású zár, mely elméletben a leggyorsabb működésű volt. A Mannlicher puska csak a gyárilag hozzáillesztett zárral működik jól, a puskák zárait egymás közt nem lehet cserélni. Az egyenes húzású zár ütőrugója hátrahúzáskor feszül meg. A zárolót is három fokozatban gyártották hozzá, ezeket csak a fegyvermester cserélhette át, a puska tokjának elhasználtságától függően. A Honvédelmi Minisztérium illetékesei a meglévő hibákat az új, forgózáras puska rendszeresítésével vélték kiküszöbölni. Az 1933 mintájú kísérleti puska tapasztalatain okulva 1935-ben új, jobb szerkezetű fegyvert rendszeresítettek. Az 1935 mintájú puska magyar tervezésű fegyver volt, egyetlen alkatrésze sem azonos a régi Mannlicher-puskáéval. Megbízhatóbb működésű és gyártási szempontból is előnyösebb volt. Az irányzékrugó kivételével minden rugója tekercsrugó, így adogató-szerkezete is megbízhatóbb volt. Zárja Mannlicher-Schönauer-rendszerű, kettős reteszelésű forgózár, mely extrém időjárási viszonyok között is simán működik, nem ragad be, mint a régi puska zárja. A zár feszített és fesztelenített állapotban egyaránt biztosítható. A puskát csak teljesen lecsukott zár esetén lehetett elsütni. Csöve és irányzóvonala is hosszabb, irányzéka íves csapóirányzék m-es beosztással. A hosszabb cső miatt kezdősebessége nagyobb, és lőszabatossága is jobb volt, mint a régi puskáé. Teljesen új megoldás a puska osztott ágyazása, ami miatt gyártása előnyösebb volt, mert hazai fából készült, import nélkül. Szuronya is teljesen új tervezésű lett

22 31 M és 31/A M Mannlicher rendszerű Puska (Karabély) Űrméret: 8 mm, Lőszer: 8x50 és 8x56 mm A töltőkeretbe 5 db töltény fér Tömege: 3,15 kg Teljes hossza: 1005 mm A cső hossza: 500 mm A lövedék kezdősebessége: m/s 31 M puskalőszerek töltőkeretben (Forrás: Horváth Tibor) A 31 M puskára feltűzhető puskaszurony: Tömege: 0,285 kg. Teljes hossza: 362 mm Penge hossza: 248 mm Penge szélessége: 23 mm Penge vastagsága: 5 mm - 22-

23 35 M Mauser rendszerű forgódugattyús középágytáras ismétlőpuska Űrméret: 8 mm, Lőszer: 8x50 és 8x56 mm A töltőkeretbe 5 db töltény fér Tömege: 3,98 kg Teljes hossza: 1110 mm A cső hossza: 600 mm A lövedék kezdősebessége: 730 m/s A 35 M puskára feltűzhető puskaszurony Tömege: 0,5 kg. Teljes hossza: 480 mm Penge hossza: 340 mm Penge szélessége: 25 mm Penge vastagsága: 11 mm - 23-

24 GÉPPISZTOLYOK I. Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Egyesület, Nagy Gábor A géppisztolyok létfontosságát az első világháború lövészárok harcai igazolták. Szükség volt egy könnyű, rövid lőtávolságú kézi fegyver alkalmazására. A pisztolyokat válltámasszal és bővített kapacitású dob, illetve csiga tárakkal látták el. Az 1920-as években hasonló átalakítást végeztek a magyar 9 mm-es 29M Frommer pisztolyon is. A két világháború között Magyarországon a géppisztolyt karhatalmi eszköznek tartották így annak ellenére, hogy a harmincas évekre több ország kifejlesztette és rendszeresítette saját géppisztolyát, a Magyar Királyság csak a belügyminisztérium számára rendszeresített néhány 9 mm-es Bergmannt. Magyarországon csak a harmincas évek végén kezdtek foglalkozni saját géppisztoly létrehozásával. 39 M (Király) géppisztoly Űrméret: 9 mm Csőhossz: 500 mm Teljes hossz: 1050 mm Tömeg: 4,15 kg Tűzgyorsaság: 730 l/m Lövedék kezdősebes-sége: 450 m/s Tár befogadóképessége: 40 töltény A Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet javaslatára augusztus 12-én rendszeresítették a 39M géppisztolyt, amely tulajdonképpen gépkarabély és a korábbi Neuhauseni gépkarabélyának egy változata.. A fegyvert dedai Király Pál fegyverkonstruktőr tervezte. A teljesítmény fokozása céljából a szokásosnál jóval hosszabb csövet alkalmazott. A tárat mind töltve, mind üres állapotban be lehetett hajtani az alsó ágyba a cső alá, leginkább egy puskához hasonlított. A fegyverre feltűzhető volt a 35 M puskaszurony, lőszere a 39 M Mauser pisztolytöltény volt. A gépkarabély a második világháború egyik jól bevált fegyvere lett. Jól bírta a szélsőséges szovjet időjárási körülményeket is, a háború végéig 8652 darabot gyártottak belőle. 43 M (Király) géppisztoly Űrméret: 9 mm Teljes hossz: 953 mm Csőhossz: 425 mm Tömeg: 3,64 kg Tűzgyorsaság: 730 l/m Lövedék kezdősebessége: 450 m/s Tár befogadóképessége: 40 töltény - 24-

25 A 39 M géppisztolyt át kellett tervezni, hogy nagyobb számban lehessen gyártani, emellett néhány hiányosságát is ki kellett küszöbölni. Ezek közül a legsürgetőbb a gyorsan kopó tár áttervezése volt. Sok más változtatást is bevezettek, ezek közül a leginkább szembeötlő a behajtható válltámasz. A fegyver rövidebb lett, ejtőernyősök számára megfelelőbb, súlya is csökkent, természetesen a pontossága is. Az új fegyver 1942 őszére készült el, és a 43 M nevet kapta. Alkatrészellátási nehézségek miatt a termelés csak 1944 januárjában indult meg, de így is több készült belőle, mint elődjéből. A külföldi szakemberek is jól sikerült konstrukciónak tartják. Ez is jobb fegyver, mint akár az oroszok dobtáras géppisztolya - akár a németek MP - géppisztolya, konstrukciójában a kettő közötti optimumot jelenti január és május között 1176 darabot, június és november között kb darabot gyártottak, de összesen darabra adtak megrendelést. A két géppisztoly közötti különbségek azonnal szembetűnnek a baloldali képen. A felső a 39 M típusú, az alatta lévő pedig a 43 M típusú Király géppisztoly