3. Füzet 1. Füzet 2. Füzet 3. Füzet

Átírás

1 3. Füzet 1. Füzet (2000.): I. Budakalászi Fórum - civil szervezetek adatai 2. Füzet (2001.): I. Budakalászi Fórum június Füzet (2002.): II. Budakalászi Fórum június

2 Szerkesztette: Guther M. Ilona Lektorálta: Romhányi András Halász Péter Magyar Művelődési Intézet

3 II. BUDAKALÁSZI TALÁLKOZÓ A Fórumon elhangzottak szerkesztett, rövidített jegyzőkönyve 3

4 Hangtechnikai problémák miatt a Fórum során elhangzottakról időnként nem készült felvétel, így a füzetből több hozzászólás kimaradt. Az érintettektől elnézést kérünk! 4

5 Bevezetés Kedves Olvasó! Ez már a második dokumentum-kötet! A füzet a II. Budakalászi Találkozón elhangzottak anyagát tartalmazza. A Magyar Millennium második évében, 2001-ben ismét összegyűltek a Kárpát-medencei magyarság civil szervezeteinek képviselői, hogy találkozzanak egymással; hogy új értesüléseket szerezzenek; hogy elmondják egymásnak, mi történt az elmúlt évben; hogy megvitassák a teendőket; vagyis, hogy feltöltődjenek az újabb egy éves küzdelemre. A Magyar Kollégium, a Magyar Művelődési Intézet, valamint a Pest-megyei Közművelődési Információs Központ - ígéretéhez híven - újra megszervezte a tanácskozást, a Budakalászi Faluház pedig ismét otthont adott a Fórumnak. Az eseményekkel teli három napon sok mindenről esett szó: az éppen akkor megjelent kedvezménytörvényről (akkor még státustörvénynek hívták), a pályázatokkal és a pályázati pénzekkel kapcsolatos ellentmondásokról; a szakmai képzésekről; az információcsere fontosságáról; a propagandamunkáról; a Kárpát-medencei kisebbségi magyar kulturális szerveztek adatait tartalmazó adatbázisról, az együttműködés lehetőségeiről, és a legfontosabbról: a magyarságtudat megőrzéséről. Ezek voltak a legfontosabb témák, amik a résztvevőket a esztendőben foglalkoztatták, és az ezekkel kapcsolatos kérdésekre vártak választ. Köszönet mindazoknak, akik felismerték a találkozó jelentőségét és erkölcsileg, anyagilag támogatták azt. Az egyszer higgadt, okosan érvelő, máskor parázs vitára ingerlő hozzászólásokkal tarkított tanácskozás elérte célját. Megerősítette a résztvevőket abban, hogy szükség van arra, amit csinálnak; hogy fontos dolog az, amiért vállalják az összeütközéseket, sokszor egzisztenciájukat is kockáztatva; hogy önként vállalt munkájuk nemcsak lehetőség, de felelősség is számukra. 5

6 Ahogy a kárpátaljai Horváth Sándor - az I. Budakalászi Találkozó résztvevője - írja, Mert a haza című versében: Mert a haza kereszted is. Betlehemi csillagod is. Hiába tiporták hadak, él. Hiába tiporták hadak, él. Mert a haza Mert a haza, te magad vagy. Köszönet azoknak, akik viselik a keresztet, akik követik a csillagot. Akik újra és újra felemelik fejüket és mennek tovább. Mert Ők maguk: a haza. Romhányi András A II. Budakalászi Találkozó résztvevői 6

7 Köszöntők Köszöntők Halász Péter Magyar Művelődési Intézet A szervező intézmények nevében - úgy, mint a Magyar Művelődési Intézet, a Magyar Kollégium, a Budakalászi Faluház, a Pest Megyei Közművelődési Információs Központ - nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Kárpát-medencei civil szervezetek immár másodszor összeülő fórumát. Kedves barátaim! Hadd, mondjam így, hiszen nagyon sokan vannak, akikkel régóta dolgozunk együtt, vagy legalábbis régóta ismerjük egymást. Mindnyájunknak nagy öröm az, hogy újra együtt lehetünk. Mindnyájunk számára fontos és nagy élmény az, hogy mi, akik itt a Kárpát-medencében a politikai határok által szétszabdalva éljük az életünket, újra és újra kifejezzük, hogy együvé tartozunk, hogy a magyar történelem, a magyar művelődés, a magyar közművelődés mindnyájunk oszthatatlan közös ügye. Ezelőtt egy esztendővel került sor az első ilyen találkozóra, melynek anyagát feldolgoztuk, és füzet formájában itt most mindenki kézbe kaphatta. A kiadvány tükrözi azt a szellemiséget, melynek jegyében közművelődési civil szervezeteink tevékenykednek, és ami egy esztendővel ezelőtt itt, a Kárpát-medencei civil szervezetek első tanácskozásán megfogalmazódott. Az ilyen találkozók létjogosultságáról különböző fórumokon, különböző helyeken eltérőek a vélemények. Vannak, akik azt mondják, hogy az effajta találkozókra nincsen igazán szükség, mert parttalanok, előkészítetlenek, a baráti kapcsolatokban és a találkozásnak a puszta tényében merülnek ki. Ehelyett jobban előkészített, feszes, tematikailag gátak közé szorított tanácskozásokra van szükség. Ezzel szemben áll 7

8 8 Köszöntők azoknak a véleménye, akik azt mondják, hogy a kisebbségben élő magyarságnak nagy szüksége van az ilyen összejövetelekre. Lelkileg fel tudnak töltődni, információkhoz juthatnak, személyes kapcsolatok alakulhatnak ki, ami talán a legfontosabb. Lényeges, hogy a nem vagyunk egyedül tudat kialakuljon az ilyen találkozókon. És nagyon fontos az, hogy speciális szakmai területeken, jelen esetben a közművelődés területén cseréljük ki a tapasztalatainkat, fogalmazzuk meg: hogyan tudunk együttműködni, mit tudunk egymásnak segíteni. Ez a kétféle gondolkodásmód és szemlélet - ha pesszimisták vagyunk, azt mondhatjuk - gyengíti egymást, de inkább azt mondom, legyünk optimisták! Hadd erősítsék egymást ezek a szemben álló szemléletek, és próbáljuk meg a teendőinket, közelebbről a mostani találkozó teendőit is úgy megfogalmazni, hogy mind a kétféle szemlélet érvényesüljön. Arra gondolok, hogy ez a kétféle látásmód kijelöli a feladatainkat. Meg kell beszélni közös dolgainkat, de nem parttalanul, hanem a legfontosabbakra, a leginkább közösekre koncentrálva. Ki kell cserélni a magunkkal hozott információkat, de nem alkalomszerűen, nem pusztába kiáltóan, hanem rögzítve. Legyen példa ez a kiadvány is, hogy ami itt elhangzik, az szerkesztve, súlyozva és a lényegét tekintve megjelenik, Halász Péter a megnyitón és mindnyájunk rendelkezésére áll majd. Legyen célunk egy közös cselekvési program kidolgozása is, de nem általánosságban, hanem a szervező intézményekre, jelesen a közművelődéssel foglalkozó intézményekre és egymásra vonatkozóan konkretizálva. El kell gondolkodnunk azon, hogy a következő, a harmadik Kárpát-medencei civil szervezetek fóruma nevét viselő összejövetelre egyáltalában szükség lesz-e, és ha úgy gondoljuk, hogy szükség lesz, akkor milyen tartalommal töltsük majd meg, konkrétan ránk vonatkozóan és az időszerű kérdésekhez igazodva.

9 Köszöntők Délelőtt sajtótájékoztatót tartottunk, ahol az MTI képviselője elmondta, hogy a sajtó mire figyel egy ilyen rendezvénykor. Az, hogy van egy összejövetel, az különösebben nem érdekli a sajtót. Az, hogy annak milyen a témája, úgy általánosságban, az sem jelent számukra igazán hírértéket. De ha a végén meg tudjuk fogalmazni az itt összegyűltek közös akaratát, szándékát, elhatározását, ami elindíthat egy folyamatot, arról már hírt tud adni, annak hírértéke van a sajtó számára. Az egy esztendővel ezelőtti Budakalászi Találkozó végén megfogalmazott Ajánlás nagyon összefogottan képviselte azt, amit akkor mondtunk, gondoltunk, éreztünk, és azt, amilyen irányba el akartunk indulni. Nyilvánvaló, hogy az első ilyen jellegű összejövetelnek az eredménye elsősorban általánosságban mozgott. Most már határozottabban és a feladatokra koncentrálva tudjuk majd megfogalmazni teendőinket a találkozó végén. És ajánlom is, hogy így fogalmazzuk meg a gondolatokat. Mostani összejövetelünkön két nagyon időszerű téma adódik. Az egyik a határon túli magyarokra vonatkozó kedvezménytörvény, ami nagyobb súlyt ad az itt felvetődő, elsősorban kulturális, közművelődési kérdéseknek, és irányt is adhat ennek a tanácskozásnak. Másik nagyon fontos témája lehet ennek az összejövetelnek az a potenciális helyzet, hogy itt a Kárpát-medencében - és most a határon túli meg inneni magyarság körében is gondolkodhatunk - a civil szervezetek, ha nem vigyázunk, óhatatlanul egymás riválisai, egymás ellenfelei és akár egymás ellenségei is lehetnek. Ismeretes, hogy a különböző alapítványok, közalapítványok pályázatainál - jó értelemben vett, vagy kevésbé jó értelemben vett - versengés, vetélkedés van a különböző régiók magyarsága között. Ez részben természetes és normális. De megvan veszélye a különböző szintű civil szervezetek, az úgynevezett ernyőszervezetek és nem ernyőszervezetek közötti versengésnek is. Arra kell ügyelnünk, hogy ez ne menjen a magyar kultúrát hordozó civil szervezetek közti kapcsolatok rovására. Keresni kell a lehetőségeket a rivalizálás kiiktatására, hogy ebből ne legyen se ellenségeskedés, se pedig más természetű összeütközés. Ha ezt a feladatot teljesíteni tudjuk, akkor már jelentős lépést tettünk afelé, hogy a civil szervezetek itt a Kárpát-medencében valóban a magyarság megmaradását, előrehaladását szolgálják. És majdan a magyarországi és az utódállamok magyarsága minél jobban felzárkózva tudjon az európai intézményekhez kapcsolódni. * 9

10 Köszöntők Kulin Sándor Budakalász polgármestere Hölgyeim és Uraim, kedves vendégeink! Nagy örömmel és tisztelettel köszöntöm valamennyiüket! Nagy örömmel, amiért az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy minket választottak tanácskozásuk helyszínéül. Úgy gondolom, azon túlmenően, hogy mi szeretettel befogadjuk ezt a tanácskozást, erkölcsi jogunk is van arra, hogy erre vállalkozni merhettünk. Ugyanis Budakalász többnemzetiségű település, ahol jelentős számban vannak szerbek és svábok, s igen jó és példamutató kapcsolatban élünk velük együtt. Kívánjuk, hogy Önök, akik szintén kisebbségben élnek, legalább ilyen jó és problémamentes módon élhessék meg kisebbségi létüket, és az semmiféle hátrányt ne jelentsen Önök számára. Budakalász címerében négy mező van. A jobb felső mezőben három búzakalász látható, amelyek nem Budakalászra rímelnek, hanem az életet, az itt élő három nemzetiséget hivatottak jelképezni. A település neve máshonnan származik. A honfoglalók között volt egy Káliz nemzetség, róluk kapta a nevét. A Kárpát-medencében tudomásunk szerint négy-öt olyan település van, vagy talán több is, amelyeknek a megnevezésében fellelhető a káliz, kálóz, kaláz név valamelyik változata. Önök most itt kettős feladat előtt állnak. A tanácskozás során egyrészt kicserélik tapasztalataikat, és megbeszélik, hogy miként lehet a mindennapi aprómunkát a lehető hatékonyabban, legjobban végezni. De mindezen túlmenően bizonyos rálátásuk is kell, hogy legyen a munkájukra, és egy ilyen megállásnak és összesereglésnek erre is alkalmasnak kell lennie. És arra is, hogy érezzék valamennyien: küldetést teljesítnek. Ez küldetés pedig nem több és nem kevesebb, mint az, hogy Önök a magyar azonosságtudat hordozói, letéteményesei és felelősei. Több generációra visszamenőleg azt mondhatjuk talán, hogy soha ilyen jó nem volt magyarnak lenni, mint napjainkban. Öröm ezt kimondani. Sőt, most, amikor a státustörvényt a minap elfogadta a parlament, tudjuk, hogy vannak olyan szomszédos államférfiak, akik attól 10

11 Köszöntők félnek, hogy a bevallott nemzetiségi arány rájuk nézve kedvezőtlen módon eltolódhat. Azaz attól félnek, hogy lesznek úgynevezett karriermagyarok, akik érdekből vallják majd magukat magyarnak. Ez egy kicsit humorosnak hangzik, lehet, hogy egy kicsit hízeleg is a nemzeti önbecsülésünknek. De a mi célunk valójában nem ez. Tudjuk azt, hogy a gazdaság, ami most - hál Istennek! - felmenőben van, és a politika a nemzeti azonosságtudat számára a kereteket teremti meg. De az azonosságtudat igazi, valódi tartalmát a kultúra adja, az a rendkívül gazdag magyar kultúra, amit Önöknek kell a kisebbségben élők számára közvetíteni, és körükben elmélyíteni. Annál is inkább, mert évtizedek múltak el anélkül, hogy a kisebbségben élő magyarság a magyar kultúra igazi értékeihez a közoktatás révén hozzájuthatott volna. Európai viszonylatban a magyar nép, lélekszámát tekintve közepes nép. Vannak nálunk nagyobbak, és vannak nálunk kisebbek. Azt gondolom, hogy a nemzetek versenyében, a nemzetek koszorújában nem teljes mértékben a lélekszám határozza meg egy nemzet erejét, nagyságát. Ismert mondás, és ezt szeretném végezetül elmondani, hogy nagy népek naggyá teszik a fiaikat, a kis népeket a fiaiknak kell naggyá tenni. Kívánom, hogy ebben a szellemben végezzenek itt jó és hasznos munkát. És érezzék nagyon jól magukat Budakalászon! * 11

12 Köszöntők Krizsán Sándor Pest megye Közgyűlése Művelődési Bizottságának tagja Drága barátaim! Jó együtt lenni. Jó együtt, egymásért cselekedni. Engedjék meg, hogy mint a közművelődésben, de a megye közéletében is jártas és tapasztalt fiatal, elmondjam a véleményem. Azért mondtam, hogy fiatal, mert az ember mindaddig az marad, amíg hisz a feladatokban és a közösségben. Akkor öregszik meg, amikor már nem tud hinni a célokban és a közös cselekvésben. Drága barátaim, határon túli képviselők! Mindenkinek olyan szerepe van itt, mint a szivárványnak: hidat jelent az ott élő emberek és az itt élők között. Azt a hidat, amelyet a kulturális értékek, a nemzethez való tartozás minden rendű-rangú értéke színesít: az irodalom, a mese, a ballada, a játék, a tánc, a népművészet, a hímzések, a varrások és sorolni tudnék még sokat. A közművelődésnek különleges szerepe van. Ott kezdődik, ahol az iskola befejeződik. Ugyanakkor szoros kapcsolatban kell egymással lenniük. Mindhalálig szerepe, helye van a társadalomban. Más kérdés, hogy a közművelődésnek sajátosságai vannak. Azok a sajátosságai, amelyek a generációknak is jellemzői. A közművelődésnek az a jelentősége, amikor megtanulsz sok nyelven beszélni egy cél érdekében. Amikor a közművelődés szólni tud az idős emberhez, a gyermekhez, a fiatalhoz, az ifjú házashoz, szólni tud a művészhez, a tudóshoz, a tanárhoz, a mérnökhöz, a munkáshoz és a parasztemberhez, szólni tud a jó baráthoz mindazokhoz, akik abban a közösségben élnek. Határon túli barátaink szerepe e téren nagyon jelentős, hiszen egyszerre kell a művelődést életben tartani, a társadalmi sajátosságokhoz igazítani, és tartani a kapcsolatot az anyaországgal. Nem mechanikus, hanem érdemi, élettől-embertől függő kapcsolatokra gondolok itt. A magyar kultúra egészét tekintve nagyon fontosnak tartjuk a nemzetközi kapcsolatokat is. Helyünk ott van az európai kultúrában, sőt a világkultúrában. A jövő az ifjúság kezében van, akik tovább tudják 12

13 Köszöntők vinni, amit mi idősebbek elkezdtünk, amit jól vagy rosszul folytattunk. Reméljük, hogy nem a határok lesznek a fontosak, hanem a kultúra értékeinek állandó, folyamatos, szép és nemes áramlása. Nagyon fontosnak ítéljük a civil szervezetek, az emberi közösségek alakításánál a hagyományok, a művészet szerepét, mert ezek azok, amelyek további élményeket adnak a közösségi élet értelméhez, felvirágoztatásához. A közösségi élet alakításában jelentős a művelődéshez kapcsolódó intézmények szerepe, legyen akár kulturális intézmény, akár könyvtár vagy múzeum, mert ott vannak az értékek. Nagyon fontos, hogy az értékekről ne csak beszéljünk, hanem éljünk velük nap, mint nap. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy mit tesz az állam. Mit tesz a magyar állam, mit tesznek a szomszédos országok vezető szervei a kultúráért. Sajnos, itt sokfajta nézet, sokfajta filozófia, sokfajta hatalmi érdek is uralkodik, de úgy gondolom, hogy a jövő az igazi értékeké, az igazi kulturális értékeké. Fontosnak tartjuk, hogy miként alakul a határon túli civil szervezeteknél a generációk szövetsége. Olyan civil szervezetek kellenek, amelyekben megtalálják magukat a családok, megtalálják a szakembert a szakmai érdeklődők, megtalálják az emberi kapcsolatok sokoldalú formáit a generációk. Mit jelent az etnikai kultúra? Ez a nemzet sajátosságának megfelelő értékek művelése. De úgy szabad művelni, hogy egyúttal az európai kultúra, a klasszikus kultúra értékeivel műveljük. Tehát nem egyoldalúan, hanem úgy, hogy valóban teljes kulturális értékrendben tudjunk gondolkodni. Drága barátaim! Úgy gondolom, az együttműködésnek nagyszerű példája ez az elindult Fórum. Mi is - Pest megye Közgyűlése - örömmel, érdeklődéssel figyeljük ezt a kapcsolatot, és nagyon fontosnak tartjuk. Nálunk, Pest megyében is több nemzetiség él. A vezetés számára a kulturális értékek művelése alapvető. Legfontosabb, hogy egyszerre tanuljunk, egyszerre segítsünk, egyszerre folytassunk tapasztalatcserét a jó gyakorlatról. 13

14 Tájékoztatók Tájékoztatók A tavalyi Fórumon felvetett és egyéb fontos kérdésekről Romhányi András Szeretettel köszöntelek Benneteket! Nagyon jó látni, hogy itt vagytok, hogy megint itt vagytok. Jómagam kettős minőségben vagyok itt. Egyrészt a Magyar Művelődési Intézet Határon Túli Magyarok Osztályát, másrészt a Magyar Kollégium civil szervezetet képviselem. Hadd mondjam el azt a gondot, ami bennünket nyom. A konferencia költségvetését kb. 3 millió forintra terveztük. Szerettük volna megtéríteni a teljes utazási költséget, az összes étkezést, a szállást; szerettük volna, hogy ne csak kristályvíz kerüljön az asztalra. Pénz kellett a kiadványok nyomtatásához, a videóra való rögzítéshez stb. Pályáztunk tehát. A Nemzeti Kulturális Alapprogramtól kaptunk 500 ezer forintot, a Pest Megyei Közgyűlés megszavazott nekünk 350 ezer forintot. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától a miniszter úr - a Nemzeti Kulturális Alapprogramnál lévő, úgynevezett miniszteri keret terhére - megítélt nekünk 300 ezer forintot. Az Illyés Közalapítvány megszavazott nekünk 150 ezer forintot, a teljes költségnek 5%-át. A Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Főosztálya nem adott egy fillért sem. Az Általatok delegált küldöttek, akik a Határon Túli Magyarok Közművelődési Tanácsát alkotják, ők sem szavaztak meg egy fillért sem. Azt még nem tudom, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalától mennyi pénzt kapunk. Dr. Szabó Tibor elnök úr mindig jó szívvel volt tanácskozásunk iránt. Ennek következtében eléggé beszorultunk a pénzzel. Tehát úgy néz ki, hogy az összes kiadásnak a fele jött össze, és ebben nem szerepel 14

15 Tájékoztatók az a nagyon tetemes költség, ami a rengeteg telefonálással, levelezéssel és egyebekkel járt. Ezeket a Magyar Művelődési Intézet állta. A pályázatokat márciusban adtuk be. Odakint - az ajtóra ragasztva - olvashattátok, hogy májusban meg is kaptuk a válaszokat azoktól, akik a Fórumot nem tudják támogatni. Elképzelhető, hogy milyen könnyű volt a találkozót megszervezni! Mindazonáltal a Budakalászi Találkozó iránt megnyilvánuló figyelem bennünket is nagyon meglepett. Az érdeklődés nyilván annak köszönhető, hogy a tavalyi jól sikerült. Elment tehát a híre, s idén olyanok is jelentkeztek, akik nem voltak itt a tavaly. Azt gondolom, hogy az idei legalább ennyire jól fog sikerülni. Az érdeklődés azt bizonyítja, hogy ez a találkozó fontos Nektek. Nekünk ez ad erőt, és úgy döntöttünk, hogy jövőre is mindenképpen megpróbáljuk ezt a találkozót megszervezni. A résztvevő szervezetek kiadványainak szemléje A jövő elsősorban azon múlik, hogy ti milyen muníciót fogtok adni ezen a mostani találkozón, és persze egy kicsit azon is, hogy menynyi pénzt tudunk szerezni rá. 15

16 Tájékoztatók Budakalász polgármestere egyébként a saját keretéből felajánlott nekünk egy - az itteni község költségvetéséhez képest - tisztességes összeget. Pontosan az ilyen szeretetteljes megnyilvánulásokra van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk szervezni a következő találkozót is. Egy dologban azonban várhatóan nehézségek lesznek jövőre. Ha minden kedvező visszajelzés ellenére is ilyen nehezen fognak csordogálni a pénzek, akkor elképzelhető, hogy nagyon-nagyon nehéz lesz nekünk az útiköltség-térítést állni. Az is elképzelhető - az idei tapasztalatok alapján mondjuk ezt -, hogy csak ideérkezés után tudjuk majd pontosan megmondani, hogy tudunk-e egyáltalán útiköltséget téríteni, s ha igen, akkor mennyi lesz az. Borzasztó nehéz helyzetben vagyunk. Nemcsak az a baj, hogy kevés a megítélt pályázati pénz, hanem az is, hogy a döntésekről nagyon későn kapunk visszajelzést. Ráadásul van olyan szervezet, amely meghatározza, hogy konkrétan mire adja a pénzt. Ez - persze - jogos a részéről, de énnekem fő a fejem, hogy amikor beadtam a pályázatot, akkor - mondjuk - utazási költségekre kértem a pénzt, de most nem ott van a legnagyobb hiány, hanem mondjuk az étkezésnél. Nem folytatom a nehézségeket. Ha a státustörvény jövőre tényleg életbe lép, akkor az utazási költség már nem lesz olyan nagy probléma. Azt gondolom, hogy annyi pénzt pedig mindenképpen össze tudunk szedni, hogy megrendezhessük. És igyekszünk annak a bizonyos újságírónak, aki tavaly és az idén is korrekten megjelent a sajtótájékoztatónkon, és jó ötleteket adott nekünk, kihasználni a javaslatait, és egy kicsit még jobban menedzselni ezt a dolgot. Tudniillik mi, akik itt vagyunk, tudjuk, hogy ez jó dolog, de akik a pénzt adnák, azok nem tudják. Ezért volt szerencsénk a tavaly, hogy a HTMH elnöke, dr. Szabó Tibor itt volt a tanácskozáson, s nagyra értékelte az itt végzett munkát. Reméljük, hogy a HTMH osztályvezetője, C. Tóth János idén is csupa jóról tud majd beszámolni. * 16

17 Tájékoztatók C. Tóth János Határon Túli Magyarok Hivatala A kedvezménytörvényről röviden Kedves Kollégák! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Örömmel jelentem be a konferencia Tisztelt Résztvevőinek, hogy két nappal ezelőtt a Magyar Országgyűlés a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvényt nagy többséggel elfogadta. Bár nem az én tisztem lenne ezen ünnepélyes hangvételű bejelentés, ám joggal vélhetjük, hogy korszakhatárhoz érkeztünk, s indokolt az ünnepélyesség. Ettől az időtől kezdve bizonyára más történelmet írnak majd rólunk az utánunk következő kései nemzedékek Azzal, hogy a Magyar Országgyűlés felelősen így határozott, talán azt is kimondhatjuk: a törvénnyel a Trianon utáni magyar állam nyolcvan éves adósságát igyekezett törleszteni. Több mint tíz év munkája összegződik abban, hogy ez a törvény megszületett májusának elején, az első szabad választás éjszakáján hangzott el az egykori miniszterelnök, Antall József, azóta már történelmi szállóigévé vált kijelentése, miszerint lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni. A hallgatások hosszú évtizedei után 17

18 18 Tájékoztatók sokan meglepődtek akkor e kijelentés hallatán, s még többen lehettek azok, akiknek a szemében könnycseppek jelentek meg. Évtizedek óta először hangzott el hivatalosan, hogy a magyar kormányfőnek, s azzal együtt a kormánynak a határon túli magyarok tekintetében is kötelezettsége és felelőssége van. Ez reményt adott arra, hogy az egykor darabokra szakított magyarság a mozaiknemzetből (kölcsönözve mástól ezen kifejezést) újra egységes nemzetté válhasson. Két napja közelebb jutottunk ahhoz is, hogy a mozaiknemzet a szerződéses nemzet formáját öltse, mert immáron Magyarországon törvény szabályozza a határon túlra kényszerített honfitársaink jogállását ben és az azt követő években mélyreható változások következtek be a szomszédos országokban is. Említsünk meg néhányat telén Romániában is fordulat történt, ami reményt adott az ott élő magyaroknak is, de rövid időn belül bebizonyosodott, hogy az a forradalom nem is biztos, hogy olyan forradalom volt, mint amilyennek először tűnt. A Szovjetunió megszűnt létezni, önálló lett Ukrajna, Csehszlovákia kettévált, Csehországra és Szlovákiára, Jugoszlávia tragikus események sorozatát követően darabokra szakadt, melynek utózöngéit napjainkban is tapasztalhatjuk. A szomszédos országokban élő magyar nemzetrészeink védelme érdekében halaszthatatlannak tűnt rendezni kapcsolatainkat a szomszéd államokkal. Elkezdődött az úgynevezett alapszerződések megkötésének sorozata, kezdve a Szlovéniáival, majd Ukrajnával megkötött szerződésekkel, amelyek a viták ellenére is elfogadhatók. Ezáltal Szlovéniával a kapcsolataink rendezettekké váltak, ami a szomszédsági kapcsolatok között a legjobbnak mondható. A magyar-ukrán alapszerződés jogi értelemben szintén megfelelőnek bizonyult, az egy más kérdés, hogy Ukrajna. belső gazdasági és politikai helyzete jelen pillanatban milyen. A többi szomszédos országgal (Szlovákia, Románia) megkötendő alapszerződések már a következő kormányzati ciklus idejére estek között jöttek létre a határon túli magyarok ügyével és támogatásával megbízott központi szervek, intézmények, s az alapítványok egy része. Gondolok a Miniszterelnökség mellett 1989-től működő Határon Túli Magyarok Titkárságának önálló hivatallá szervezésére, a Határon Túli Magyarok Hivatalának létrehozására, amely feladatul kapta a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati teendők koordinálását. Az elmúlt kilenc év igazolta a hivatal létjogosultságát, s a minősítés szándéka nélkül annyit joggal kimondhatunk, hogy a HTMH a határon túli magyarság mással nem pótolható és nem nélkülözhető alapintézményévé vált. Ezekben az években jöttek létre, akkor még magánala-

19 Tájékoztatók pítványként, a határon túli magyarok támogatására hivatott alapítványok. Közéjük sorolandó az Illyés Közalapítvány, amelynek tevékenysége és az általa folyósított támogatások nélkül a határon túli magyar közösségek kulturális élete sokkal szegényesebb lenne. Ekkor vázolódott fel a határon túli régiók gazdasági élénkítésének gondolata, s annak nyomán az Új Kézfogás Közalapítvány létrehozása. Meg néhány kisebb alapítvány (Segítő Jobb Alapítvány, Magyar Kultúra Alapítvány stb.) létrejötte is erre az időszakra esik, amelyek jelentős támogatásokat biztosítottak a művelődés, az oktatás, az egészségügy és az élet szinte minden területén. Egyes szaktárcáknál szintén megjelentek a határon túli magyarság segítésére, támogatására hivatott szervezeti egységek, közöttük is kiemelkedő jelentősége volt az Oktatási és Művelődési Minisztériumban létrehozott Határon Túli Magyarok Titkárságának. A titkárság jelentős szerepet játszott a határon túli magyar fiatalok magyarországi felsőoktatási tanulmányainak támogatásában, a határon túli magyar felsőoktatás és intézményrendszere megalapozásában. Az közötti kormányzati ciklusban némileg áthelyeződtek ugyan egyes súlypontok, azonban az új kormány programjában a határon túli magyarság ügye továbbra is a prioritások között kapott helyet. Tovább folytatódott az alapszerződések megkötésének a sora. Hosszadalmas vita előzte meg a Szlovákiával és Romániával aláírt szerződéseket. Erre a ciklusra esik a támogatási rendszer átalakítása és szabályozása. Közalapítvánnyá alakítják át a korábbi nagyobb, magánalapítványjellegű alapítványokat (Illyés Közalapítvány, Új Kézfogás Közalapítvány). A határon túlra juttatandó támogatások átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé váltak, kialakultak a ma is érvényben lévő pályázati rendszerek alapjai, az alapítványi kuratóriumok és alkuratóriumok. Stratégiai kérdésként fogalmazódott meg a szülőföldön való maradás és boldogulás feltételeinek megteremtése. Elkezdődtek a határon túli gazdaságélénkítő programok, a kihelyezett tagozatokkal (városi egyetemek, beregszászi kihelyezett képzés stb.) egyre inkább körvonalazódtak egyes régiókban egy majdani önálló magyar felsőoktatási intézményrendszer alapjai. Mérleget vonva az első nyolc év tapasztalatiról, eredményeiről, kiderült, hogy az alapszerződések megkötése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Éppen ebben az időszakban kellett elszenvednie a felvidéki magyarságnak a Meciar-féle kormányzati időszak nehézségeit, amit a megkötött alapszerződés sem tudott lényegesen befolyásolni. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy a határon túli magyarság ügyének kezelése nem nélkülözheti egy olyan nemzeti stratégia kialakítását, amely egyszerre veszi figyelembe mind az ország, mind a határon túli 19

20 20 Tájékoztatók nemzetrészek, mind a közép-európai térség és mind az európai integrációs folyamatok érdekeit. Az 1998-ban megalakult Fidesz-MDF-FKGP kormány az első pillanattól kezdve nem hagyott kétséget aziránt, hogy a határon túli magyarság ügyét kiemelt feladatként kezeli. A kormányprogram beterjesztésekor Orbán Viktor miniszterelnök egyértelműen megfogalmazta, hogy a magyar állam és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, ezért a kormánynak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az egységes nemzet (kultúrnemzet) a határoktól függetlenül is létrejöhessen. Ekkor fogalmazódott meg először (talán Németh Zsolt politikai államtitkár jóvoltából), hogy a mozaiknemzetből szerződéses nemzetté kell válnunk. Amellett, hogy a kormányprogram külön is kihangsúlyozta az elszakított nemzetrészkért vállalt kormányzati felelősséget, konkrét feladatokat is meghatározott. A kormány határon túli magyarságot érintő stratégiájában négy nagy kérdéskörről feltétlenül szólni kell. Elsőként: a határon túli magyarság szülőföldön maradásának, boldogulásának, valamint magyar identitása megőrzésének a segítéséről. Másodikként: az anyaországgal és az egymástól elválasztott nemzetrészekkel való folyamatos és szerves kapcsolattartás, együttműködés feltételeinek a biztosításáról. Harmadszor: a határon túli nemzetrészek európai integrációs folyamatokba való bekapcsolásáról. S végül negyedszer: a szomszédos országokkal való rendezett és kiegyensúlyozott viszony kialakításáról, továbbfejlesztéséről. Kevés olyan nemzet van a világon, amely anélkül, hogy elhagyta volna a szülőföldjét, akarata ellenére idegen impériumok alá kényszerült. A mi nemzetrészeink ilyenek. Anélkül, hogy az Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken élő magyarok elhagyták volna szülőföldjüket, elment fölöttük a határ, olykor többször is. Éppen ezért kiemelkedően fontos, hogy szülőföldjükön, állampolgárságtól és államhatároktól függetlenül, emberhez méltó módon, magyarul és magyarként élhessenek. A szülőföldön való maradásnak vannak azonban társadalmi, gazdasági és politikai feltételei. A feltételek egy részét a magyar nemzeti közösségeknek maguknak kell megteremteniük. Az érintett országokban mindenütt létrejöttek és működnek a magyar nemzeti közösségek politikai érdekképviseleti szervezetei és pártjai, amelyek képviselni tudják - adott esetben az ottani államhatalommal szemben is - a magyar közösségek érdekeit. Ez az adott ország belügye. Nem csupán belügy az, hogy az ott élő magyarság milyen színvonalon él szellemi és materiális értelemben. A statisztikai adatok szerint a határon túli magyar értelmiség számaránya csupán fele a magyarországinak, s ugyancsak fele a többségi nemze-

21 Tájékoztatók tek értelmiségi számarányának is. Joggal mondhatjuk, hogy az a népcsoport, amely nem rendelkezik megfelelő számú és arányú értelmiséggel, nagyon könnyen beolvadásra ítéltetik. Éppen ezért meghatározó feltétel a szülőföldön maradásnál, hogy megfelelő számban és minőségben, lehetőleg anyanyelvükön tanulhassák meg azokat a szakmákat, sajátítsák el azokat az ismereteket, amelyekre a mindennapi élethez és fejlődésükhöz szükségük van. Ezt célozta a kormánynak az a törekvése, hogy a határon túli régiókban, ahol indokolt, kialakuljon az önálló magyar felsőoktatási intézményrendszer. Mint már említettem, ezek a próbálkozások visszanyúlnak a 90-es évek elejéig, azonban lényeges áttörés 1998 után következett be. Jelenleg immár hivatalosan működhet a beregszászi magyar tanárképző főiskola, s várhatóan az ősz folyamán hivatalosan is megkezdheti működését az erdélyi magyar egyetem. Az 1998-ban megalakult kormány ugyancsak fontos feladatának tartotta a magyarmagyar kapcsolatok kibővítését, elmélyítését és hivatalos szintre emelését ban már történt egy kísérlet magyar-magyar csúcs összehívására, ez a folyamat azonban elakadt tavaszán a magyarországi parlamenti pártok, a kormány és a határon túli parlamenti vagy tartományi képviselettel rendelkező érdekképviseleti C. Tóth János szervezetek és pártok jelenlétével és akaratából hivatalosan megalakult a magyar-magyar párbeszéd politikai csúcsszerve, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT). A megalakulást a Magyar Országgyűlés egyhangú határozatban üdvözölte és felkérte a kormányt, hogy a jövőben az értekezlet határozmányainak megfelelően cselekedjék. Már az első MÁÉRT ülés javasolta, hogy a határon túli magyar nemzetrészek jogállását valamilyen jogszabályi vagy törvényi formába kell önteni. Ennek 21