PoLíSz. A nemzetet, mi magunkat is ünnepeljük általatok! 146. megjelenés

Átírás

1 A nemzetet, mi magunkat is ünnepeljük általatok! Az augusztus 20-i, Szent István-napi rangos kitüntetések alkalmával örömmel köszöntjük els sorban azokat a szerz inket és barátainkat, akik a ma alkotói és tanítói közül az els k közö, az els k közé tartoznak. Alábbi felsorolásunk életmunkájuk és életm vük el i tiszteletadás: Magyar Érdemrend Nagykeresztje polgári tagozat: Jókai Anna Kossuthdíjas író, esszéista; Magyar Érdemrend Középkereszt a Csillaggal polgári tagozata: T kés István református lelkész, egyházi író, teológiaprofesszor; Magyar Érdemrend Középkeresztje polgári tagozata: dr. Adamik Tamás, az MTA doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésze udományi Karának professor emeritusa, Kovács István, a történe udomány kandidátusa, író, költ, m fordító, történész, Lator László Kossuth-díjas költ, m fordító, irodalomtörténész, Serf z Simon József A ila-díjas költ, író, szerkeszt, Szoboszlai Sándor Jászai Mari-díjas színm vész, kiváló m vész, a Veszprémi Pet Színház örökös tagja; Magyar Érdemrend Lovagkeresztje: Albert Zsuzsa író, rádiószerkeszt, Banner Zoltán m vészeti író, m vésze örténész, költ, el adóm vész, Csoma Gergely fotóm vész, szobrász, író, dr. Kiss Irén író, költ, irodalomtörténész, m fordító, dr. Zakar Péter f iskolai tanár, a szegedi Gál Ferenc Hi udományi F iskola dékánja, Szigethy Gábor irodalom- és színháztörténész, rendez, író; Magyar Arany Érdemkereszt: dr. Szesztai A iláné, a Budapesti M szaki és Gazdaságtudományi Egyetem nyugalmazo egyetemi adjunktusa; Magyar Érdemrend Tiszti Keresztje: dr. Kubassek János geográfus, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója, Kunkovács László Balogh Rudolf-díjas fotóm vész, néprajzkutató, Sáray László, a Tokaji Írótábor titkára, Székács Vera József A ila-díjas m fordító, Tornai József József A ila- és Babérkoszorú-díjas író, költ, m fordító. Igen, a nemzet nevében is nagyon büszkék vagyunk rátok! A Kráter M hely Egyesület és a PoLíSz alkotóközössége nevében: Kráter Könyvesház 1072 Budapest, Rákóczi út 8/A bels udvar Nyitva tartás: munkanapokon óráig Turcsány Péter A lap ára: 500 Ft PoLíSz AUGUSZTUS PoLíSz Politika-Líra-Széppróza szellemi-lelki városálma A megújuló magyar, nemzetiségi és keresztény hagyomány fóruma A Kráter Mûhely Egyesület irodalmi és kulturális lapja Az Árpád-ház szentjeit és boldog élet tagjait 2006-tól kezdte megmintázni. Kik is azok a szentek? Nem istenképmások k, mint a tökéletes Ember, Jézus Krisztus. Egyszer földi emberek, az Úr képére teremtve (Ter 1,27). Nagy Márta: Szekeres Erzsébet faliképeir l HA MOST CSAK A FELÉT ESZEM MEG Bodor Ádám: Verhovina madarai (Regényköszöntés esszék) Pósa Zoltán interjúja Szörényi László irodalomtörténésszel EGYÜTT JOBB! 13. rész A Rába és a Mura közének szlovén irodalma MENNYI SZENVEDÉLY! Spanyol focinovellák 2012 augusztus 146. megjelenés

2 A PoLíSz a Szellem városa A MEGÚJULÓ MAGYAR ÉS KERESZTÉNY HAGYOMÁNY LAPJA Bíró László Trianon szelleme amikor ránk köszönt Trianon dédapámnak szóltak nincs vagyon értéked az hogy megmaradhatsz lehetsz öreg t kéden a kacs Kötegyán és Szalonta közö a magyar nép fájón eltörö s most bölcsen próbáljuk bemérni milyen volt seinknek élni Lepje meg gyermekeit képes mesekönyveinkkel! Sorozataink: Wass Albert: Erd k könyve Mese Bulámbuk A vén Az éjjeli A kis A mátyás és az A vitatkozó A harkály Tavaszébreszt az erd r l Gombacsináló pávaszem szürke nyúl z meséje mókus meséje cinege Wass Albert: Tavak könyve Wass Albert: Hun mondák Tókirály A bölcs Évszakok Csupafej Csámpás A békaporonty A hunok Isten kardja Isten ostora és Szille bölömbika teremtése a jégmadár a ruca ú kalandjai útra kelnek Wass Albert: Magyar mondák A PoLíSz cím lap megjelentetését a Nemzeti Kulturális Alap Folyóirat-kiadási Kollégiuma és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felel s Helyettes Államtitkársága támogatja. Figyelmébe ajánljuk a PoLíSz jelenlétét a világhálón: a elérhet ség alatt. Korábbi számaink is megvásárolhatók: Kráter Könyvesház (1072 Budapest, Rákóczi út 8/A) konyveshaz@krater.hu Felelôs kiadó és alapító fôszerkesztô: Turcsány Péter turcsany@krater.hu F szerkeszt -helyettes: Barcsa Dániel (történelem) roocal@citromail.hu Szervez titkár Máté Zsuzsa Enikó Telefon/fax/ (26) titkar@krater.hu Szerkesztôk Lukáts János és Zsávolya Zoltán (próza) lukatsjanos@ fre .hu, Bágyoni Szabó István (vers) bagyonisz@gmail.com, Madarász Imre (irodalomtörténet), Soltész Márton (kritika) solteszmarton@gmail.com, Szappanos Gábor (mûfordítás) szappanosg@gmail.com, Konrad Sutarski (Együtt jobb) konrad.s@t-online.hu Fômunkatársak Ferenczi László, Kaiser László, Tóth Éva, V. Tóth László és Bay Ágota Kiadja a Kráter Mûhely Egyesület közhasznú szervezet Lapunk megrendelhet : telefon/fax/ 06/26/ , titkar@krater.hu 10 szám ára egy évre 4500 Ft, külföldön 50 euró. Az el fizetés történhet csekken, illetve átutalással a számlaszámra. Nyomdai kivitelezés AduPrint Kft. Felelôs vezetô Tóth Béláné ISSN Emese Vérszerz dés Honfoglalás Egyesülés a Lehel kürtje Botond A Magyar Tonuzoba Az utolsó álma székelyekkel Szent Korona táltos Szent László A tihanyi Bálványosvár király visszhang Wass Albert Szerencsés A zenél A legkisebb király Pista ezüstkecske és a táltos paripa A zöld szakállú Okos Kata A hét holló Mátyás király A gazda és a A nagyotmondó János vitéz A repül A medve és a király a és a vén katona keresked legény kastély huszár Illusztátoraink a kortárs magyar gra ka nagyszer alkotói KETT T FIZET HÁRMAT KAP (a készlet erejéig) A sorozat köteteit keresse honlapunk ismertet in: A WASS ALBERT MESESOROZAT REJTVÉNYÉNEK NYERTESEI: A Wass Albert Mesesorozatokban meghirdete rejtvény helyes megfejt i közül az alábbi nyerteseket sorsoltuk ki: Babkó Gyula, Sajóhídvég; Kiss Emma, Pomáz; Kühne Merse, Budapet Gratulálunk! A nyertesek könyvjutalmát postán küldjük el. Válogato magyar népmesék

3 A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA Turcsány Péter versei... 2 Bozók Ferenc versei... 6 Pósa Zoltán Egy igazlátó és a valódit is láttató irodalomtörténész-író (interjú)... 7 EGYÜTT JOBB! MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK ETNOKULTURÁLIS ROVATA XIII. RÉSZ (Zágorec-Csuka Judit fordításai) Konrad Sutarski A Rába és a Mura közének szlovén irodalma (bevezet ) Franci Just A szlovén nemzetiség irodalma Magyarországon (tanulmány) Pável Ágoston versei Irena Barber Az élet rövid (novellarészlet) Francek Muki Szétzilált gyökerek (regényrészlet) Karel Holec Az orfalusiak hétköznapja (társadalomrajz) A magyarországi szlovén szerzők életrajzai VILÁGBESZÉD MENNYI SZENVEDÉLY SPANYOL FOCINOVELLÁK (M. Nagy Miklós fordításai) M. Nagy Miklós Bevezet Julio Llamazares Mennyi szenvedély a semmiért (A Djuki -paradoxon) Manuel Vicent A déli lelátón Manuel Rivas Az edző és az Iron Maiden Jorge Valdano Azt hiszem, anyjuk, a fiad ezt elkúrta Rainer Maria Rilke A régi ház (Tandori Dezs fordításai) MERÍTETT SZAVAK Matyikó Sebestyén József versei Lisztóczky László versei Makkos Péter Feledés (novella egy örmény témára) Barcs János Vándorcipőben (vers) Barcsa Dániel Brüniszkáld (beszély 11. folytatás) TÁJOLÓ HA MOST CSAK A FELÉT ESZEM MEG BODOR ÁDÁM: VERHOVINA MADARAI (Soltész Márton összeállítása) G. István László Repülő szőnyeg 151 (vers) Kiss Judit Ágnes Verhovina színei (esszé) Payer Imre Bizonytalan feltámadás (esszé) Németh Tamás Merőleges történetek (esszé) Benyovszky Krisztián De előbb eszünk (Gasztroszemiotikai esszé) Horváth Csaba Nem megoldás, hanem irgalom (Bodor-apokrif, esszé) Soltész Márton A gusztustól a gesztusig Szöveg- és olvasói magatartások a Verhovina madaraiban (esszé) Függelék a Verhovina madaraihoz (Összeállíto a: Sárközi Dóra) Bágyoni Szabó István Toronygombi feljegyzések (emlékirat 11. rész) Írógép avagy: bet -vetés a Jenei portán Nagy Márta Szekeres Erzsébet textilművész Árpád-házi szentjeink Szövö faliképek (esszé egy kiállítás elé) E lapszámunkat Szekeres Erzsébet textilm vész szövö faliképeivel illusztráltuk. A borítókon Bíró László verse és Turcsány Péter A nemzetet, mi magunkat is ünnepeljük általatok! cím köszönt je található.

4 PoLíSz Turcsány Péter Fölfényl esténk arcai Mo ók: Sosem mi jutunk gondolatokhoz, azok törnek be hozzánk. M. Heidegger Mikor a gondolkozás betör a várakozóhoz. T. P. El hang I Az érzés tartósságának van-e els dlegessége? Megrepedt jégre miért merészkedünk? A végzetes süllyedés megel zésére kinek van hatalma? El hang II Világunk halo világ. Miért is ébresztenénk? Búcsúzzunk békességgel. III (A vers) Rezzenéstelen nyári este, a tenger lüktetését mégis zölden tarkázzák a parti fák, fölülünk a madarak is visszavonultak, csak a lélek sebes szárnyalása hasít az emlékezésbe! Ó, érzések heve! Nem múlik el az ember múlhatatlan, de lüktet nyugalma akár a tengereké. 2

5 A följegyzések lírai csillogása az örökkévalóé. Hazatérésünk a távolságba simuló estéké. Halljátok, a tücskök is hallgatnak már. Odaát fogsz-e még erre emlékezni?! A történelem faggatása IV (Vers-zár) Mennyire kicsiny a lámpafény az éjszakához képest? És mennyire hatalmasak a lámpafényben kirajzolt arcok! Este a Szentélyben (György Ádám Magyar népdal improvizációja bemutatásakor) Imaszer kezdet, lassan kibontakozó elevenedés, mintha éjszakába egyenként t nnének föl a tündérek, gyülekezet tagjai gy lnek így össze (talán?) közös imára, visszafogo ság, elfogódo ság, a szentély gyertyái égnek, kint-bent kéken nyugszik a lélek, mintha álom a szell ébred, 3

6 PoLíSz összefogóznak mind a tündérek, (mesélj, nagy varázsló, mesélj, hangjegy-ujjaid szívig érnek, lépj és álmodj, szárnyai n nek a zenédnek, égr l a csillagok is hozzád térnek, hallod, újra együ, k a tündérek, együ lépnek, együ az égi dallam és a földi lélek) ki száll és merre? fölö ünk a felh? vagy bennünk az emlék? az örök ég vagy a nemlét szárnysuhogása ez a szell? mosollyal fogadd, fogadd mosollyal bármerr l j kint-bent nyugszik az ég, a lélek, a szentély gyertyái égnek, o kinn ég, ég az erd! de tündérek sértetlen lépnek, ég, ég az erd! de a tündérek összefogózva hozzánk, hozzánk térnek. (Pomáz, Teleki Wa ay Kastély, július 23.) 4

7 A nyár zenitje Habzó, tajtékzó, árad a hullám, a par al pofozkodik, de a mélyen olykor átüt a fény, meg-megvilágosodik. Pomáz, július 30. És az infernó fehér izzása Lendület nélkül, t z nélkül nincsen álom, nincsen vágy. Lendület nélkül, t z híján nincsen o hon, nincsen élet. Valamit nagyon elhanyagoltunk. Kialudt t z. Hiába fújjuk, csak hamva maradt. Hajdan volt zenék: föltámaszthatatlanok. A történelem faggatása A fény cseppkövei (Ismét Ádám György improvizációja ala ) A csönd a csönd a csönd a csönd a csönd szüremlik át a barlang mészk testein, a csönd a csönd a csönd a csönd a csönd olvad arannyá a fény zongorahangjain. (Pomáz, augusztus 1.) Boldog Gertrúd Szövött falikép (Amadeus már nem üt rá az élet-halál billenty ire ) Befelé vérz gleccserek megfagyo fényén elid zik még fehér izzása a teliholdnak. (Pomáz, augusztus 1.) 5

8 PoLíSz Gra t Bozók Ferenc Ablak A rajzlapon gra tkopók, gra tmaszatban táncolók, satírozo bozontfejek. Agyonradírozo terek. Gra tmagányban szi táj. Az szi bánat úgy szitál, akként kerül belénk a kor, mint rajzlapok közé a por. Kagyló Fülkagylóra tapaszto fodros tengeri kagyló zsongító morajában próbáltam lefülelni tengermélybe bukásod, foglaltat jelöl, halk távolodásod. Boldog Jolán Szövött falikép kintr l csillagok bentr l villanyok kenik rá az estét kintr l friss hideg bent állo meleg tapintja vézna testét ke s árvaság i -o áll hazád hol i hol o seholban függ n szé erülsz á etsz n feszülsz az i meg o pokolban Színek Hangom milyen szín? Rozsdás, falevél szín. Gondom milyen szín? Gy rt ólom, Duna-szín. Léptem milyen szín? Macskaköves, lopódzó. Arcom milyen szín? Nem tudom. Elmosódó. Isten milyen szín? Valószín. 6

9 A történelem faggatása Pósa Zoltán Egy igazlátó és a valódit is lá ató irodalomtörténész-író Szörényi László, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, a Szegedi Egyetem professzora vall irodalomról, kurta emlékezetr l, az i abb generációk tanításáról Él legendának, példaképnek, i ú szívekben él literátornak, írónak neveztem Szörényi László irodalomtörténészt, 1997 óta az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatóját, 2000 óta a Szegedi Egyetem (2010-ig tanszékvezet ) professzorát, a neolatin tanszékcsoport vezet jét a hatvanötödik születésnapjára írt Magyar Nemzetbeli köszönt mben. Az március 22-én, Budapesten születe irodalomtörténész latin görög iranisztika szakon szerze diplomát, s már egyetemi hallgatóként leny gözte tanárait azzal, hogy kivételes emlékez tehetségének szerteágazó kincsestárát szintézisteremt, példás rendben tartja, hogy tudását Thomas Mannra emlékeztet iróniával képes írásban, szóban átadni. Személyes élményként raktároztam el harmadéves hallgatóként, ahogy ben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen megrendeze felvilágosodás-konferencián nyíltan ostorozta a szakma akkor há érbe szoríto nagyságai, kedvenc tanáraink, Barta János, Baróti Dezs, Julow Viktor jelenlétében a marxista irodalomtörténet-írásnak és könyvkiadásnak a klasszikusokon elkövete ideológiai hamisításait és csonkításait. Nem véletlen, hogy tengernyi kiváló folyóiratközlés dacára csak 1988-ban engedték megjelenni a Kis magyar retorika cím, Szabó G. Zoltánnal közösen megírt könyvét. A hallgatás gátja felszakadt, sorban jelent meg a többi közö a Múltaddal valamit kezdeni (1989), a Hunok és jezsuiták (1993), a Memoria Hungarorum (1996), a Hosszúlépés cím prózakötet (1997), a Del nárium (1998), a Studia Hungarolatina (2000) az Arcades ambo (2000), az Álmaim is voltak, voltak (2004), az Új-Zélandot választo am ki új hazámul (2010) és a Petrarca Budapesten (2011) cím kötetek. Az önálló könyveken kívül Szörényi mintegy kétszáz közleményt mondhat magáénak óta Arany Páfrány Díjban, József A ila-díjban, Toldy Ferenc-díjban és Arany Jánosdíjban részesült, 2010-ben megkapta az Olasz Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozatát, 2011-ben a Széchenyi-díjat. Az irodalomtudományi intézetben arra törekszik, hogy a nagy magyar klasszikusoknak újra hiánytalanul, a kommunista korszak csonkításai nélkül jelenjenek meg kritikai és a nagyközönség számára elkészült kiadásai, de a tengernyi restancia és az egyre sz kösebb anyagi lehet ségek lassítják a munkát. A Szegedi Egyetemen és többek közö pécsi, debreceni, itáliai vendégel adóként naprakész kapcsolatban áll a hallgatók legújabb nemzedékével is, ezért pedagógia kérdésekr l is beszélge ünk. 7

10 PoLíSz Ön irodalomtörténészként arra törekszik, hogy csonkítás nélküli rendszerbe foglaltan jelenjenek meg egykor eretneknek számító gondolatok is. Tanulmányok sorával hívja föl a gyelmet a legfontosabb eszmei áramlatokra, és olykor kellemetlen pillanatokat okoz kortárs íróknak, amikor szembesíti ket olyan m vekkel amelyeket szívesen felednének és feledtetnének. Hogyan alakult ki önben az igazmondás e bátorsága? Gimnazista koromban a könyvtárban olvasva, vagy antikváriumokban böngészgetve gyakran találtam régi kiadású könyvekben olyan szövegeket, amelyek az 1945 után megjelent változatból elt ntek. Babitsnál kezdtem el ször vadászni ezekre a mondatokra, bekezdésekre, oldalakra, akkor még mit sem sejtve arról, hogy valamikor hivatásos losz leszek. Fels tagozatos korszakom végnapjaiban az Andrássy úti antikváriumban, a régi Zrínyi könyvesboltban (ami azóta sajnos megsz nt, eszpresszó van a helyén), megve em az Elza pilóta cím regényt. Sci- szer séget én korábban egyáltalán nem olvastam, ez a regény többszörös meglepetést okozo. Egyrészt képtelenül jó egészében is, másrészt a kommunizmus dúlásának évadján, ötvenhat után pár évvel olyan részletekre bukkantam benne, melyekben a kommunisták bombázzák Szegedet, a gépeket pedig Magyarországról elrabolt, egyetemista leánykák vezetik. A korai hatvanas években Rozgonyi Iván kiadásában megjelentek a teljesség igényével Babits költeményei, de a kötetre nem az volt ráírva, hogy összes, hanem az, hogy összegy jtö versek. Utánajártam a rejtélynek, bementem a Szabó Ervin könyvtárba, s kive em azt a Babits Öszszest, amelyet még Török Sophie ado ki, a két változatot összevetve azután azt lá am, nemcsak m vek maradtak ki, hanem szakaszok, verssorok is elt ntek, címek is megváltoztak, ami kiváltképpen vérlázító csonkítás és hamisítás. Elkészíte em el ször csak magamnak egy kézzel íro hiánylistát, hiszen akkor még nem bölcsésznek készültem, földrajztudós és geológus, vagy e éle akartam lenni. Egy pilisi kiránduláson kezdtem el terjeszteni az osztálytársaim közö, a fülük is kétfele állt a ól, hogy Babits olyan jó kis ravasz antikommunista, ahogy illik. Ezek a felfedezéseim tereltek a bölcsészkar és a magyar irodalom felé, a sikeres fölvételi vizsga után elkezdtem a szakok halmozásában lubickolni, de másfél év elvégzése után kénytelen voltam leadni a magyar és a nnugor szakot ahhoz, hogy a latin és a görög melle a perzsát is megtarthassam. Az akkori rendelkezések szerint maximum háromszakos lehete az ember, a magyar és a nn ráadásul csak együ volt érvényes, ennek azért sem örültem, mert már gimnáziumban elkezdtem a nnugor manysi, más néven a vogul nyelvet tanulni, egyetemen pedig a nnt. Latin perzsa görög szakos tanári diplomával kerültem be az MTA Irodalomtudományi Intézetébe 1968-ban. A magyarországi latin irodalom, a tizennyolcadik század és a reformkor volt a három f területem. Már akkor próbáltam huszadik századdal hivatalosan is foglalkozni, a huszadik századi osztály vezet je, Béládi Miklós nagyon támogato, a re ege Szabolcsi Miklós politikai okokból annál kevésbé, az nyomására például nem engedtek be a Szabó Dezs r l szóló konferenciára. Egyetemista koromban jó viszonyba kerültem egy baráti társasággal anélkül, hogy igazán beltagja le em volna, ebben ve- 8

11 A történelem faggatása zet szerepet játszo Kulin Ferenc és egy Széky Péter nev, magyar orosz szakon végze újságíró barátom, aki atalon elhunyt szívrohamban. Mintegy kéthetente, olykor havonta jártunk össze, nagyrészt baloldali hangoltságú, népies gyerekek alko ák a társaság gerincét, akik Németh Lászlóból indultak ki, az ki sem ado, vagy régi kiadásban nehezen elérhet m veit magyarázga ák, magyarán a Pozsgay Imre Bíró Zoltán-féle vonal el futárai voltak, k veze ek rá Szabó Dezs írásainak ízére. Nekem könny volt, mert mint pesti lakos bejáró, s nem bentlakó Eötvös Kollégista voltam, de mégis egész nap a kollégiumban bújtam a könyvtárat, s ez folytatódo akkor is, amikor az Eötvös Kollégiumban taníto am. És továbbra is m ködö érzékenységem a szövegek épsége, illetve ellenérzésem cenzori befolyásoltságuk iránt, de nagyon sokáig csak mellékszálként. Egészen odáig, amíg haza nem tértem 1981 novemberében Firenzéb l, ahol két évig voltam ösztöndíjas, s meg nem kérdezte t lem a Jókai Klub egyik ellenzéki színész vezet je, Fodor Tamás: nem akarok e valamiben részt venni náluk? Nyomban visszakérdeztem: érdekel e benneteket, hogy a magyar klasszikusokat nálunk meghamisítják? Tényleg? kérdezte döbbenten. Bizony, Vörösmartytól kezdve Szerb Antalig, Krúdytól József A iláig csonkítanak, hamisítanak mindenkit. Fodor vev volt a témára, tarto am 1982 kora tavaszán egy el adást, amib l hatalmas botrány támadt, és be is tilto ák a klubot. Alexa Károly kérdezgete engem, s valaki felolvasta Kosztolányi Égi jogászát, amit l a közönség rjöngö, sírt. Az írás kálváriája azzal folytatódo, hogy a Mozgó Világ elfogadta, már be volt tördelve, de akkor, mint tudjuk, betilto ák, megszünte ék a lapot, s nyomában létrehoztak ugyanezen a néven egy új lapot, melynek (mind a mai napig) semmi köze sincs az el djéhez. Aztán az Alföld lehozta megcsonkítva, megcenzúrázva a csonkításokról és a cenzúráról szóló tanulmányt. Majdnem egészében Szegeden jelent meg el ször a Gondolat-Jel cím stencileze kiadványban, amelyet Zentai Mária nev tanárkollegám szerkeszte, Balogh József volt a diákszerkeszt je, s o is nagy botrány kerekede bel le. A diákszerkeszt t magához rendelte a rektor-helye es, s azt kérdezte t le: nem gondolja, hogy ez olyan, mintha Szörényi éles késsel csiklandozná a hatalom hóna alját? Hát, ebben a képben van valami elképeszt en perverz. Míg aztán Balogh Jóska azt felelte: addig örüljön a professzor úr, amíg nem a nyakát. Így aztán ezt a lapot betilto ák. Amikor a rendszer megd lt, négy részben jelent meg folytatásokban, s aztán könyvekben többször is. A tanulmány a végtelenségig b víthet. Számomra Mészöly Miklós jelente e a politikai fele es ént, a nevel t, a Negyedik út cím tanulmánykötetében ami 1989-ben jelent meg, el ször és még egyszer a Mészöly-összes életm kiadásban megírja, hogy ha egyetlen szóval akarnánk a cenzúrát meghatározni, akkor pornográ ának kellene nevezni. Általában a szólásszabadság megcsonkítását is, de azt a játékot is, amelyet a szövegekkel m velnek a cenzorok. Mészölyre hivatkozva, gondolamenetét tovább görgetve kötö em és hasonlíto am össze a klasszikus szövegek megcsonkítását avval a jámbor pedagógiai szándékkal, amely minél több trágár részletet igyekeze kigyomlálni a latin klasszikusok- 9

12 PoLíSz nak azon m veib l, amelyek az i úság számára is elérhet k. Én bemuta am úgy a kommunista rendszert, mint aggályos perverz jezsuiták gyülekezetét, akik a nemzeti klasszikusokból irtják ki ezú al nem a valóban pornográf részleteket, hanem azokat, amiket k politikailag extravagánsnak, idéz jelesen pornográfnak ítéltek. A józan ész és a perverzió harcaként próbáltam leírni az írók akarata és a cenzúra közö i küzdelmet. Nem el ször beszélgetünk arról, min elképeszt adósságai vannak a klasszikusok újrakiadásának. Naiv módon azt hi ük, 1990 után minden könnyebb lesz, de csak bonyolultabbá vált az irodalom és az irodalmárok helyzete. A helyzet valóban sokkal bonyolultabb le, ugyanis 90 óta az egész ország összes szektorára kiró spórolást fokozatosan kivete ék a kultúra minden területére. Nos, az a különbség, hogy ha például takarékossági okokból három évig pihentetjük a repceföldet, az újra bevethet. Ám ha az emberi agyat nem vetjük be tudással, akkor abból zombi lesz, és kiválóan kiképezhet rabszolgává, vagy tömeggyilkossá. Bármilyen józannak álcázo pénzügyi meggondolással szemben én azt állítom, hogy a kultúrán spórolni nemzeti öngyilkosság, és mindazon célok megcsúfolása, amelyeket a spórolás többi ága kit z maga elé. Jókai a legnagyobb magyar írók közé tartozik, s az a lehetetlen helyzet állt el, hogy leállt az életm kiadása, nincsenek benne a versek, mintegy harminc kötetnyi novella és publicisztikai anyag feldolgozatlan, pedig tudjuk, hogy minden szava aranyat ér. És leállt számos nagy klasszikus életm kiadása is. Az a nagy baj, hogy nemcsak a kritikai és a nagyközönség számára szánt életm vek konkrét kiadására nincs pénz, hanem az irodalomtörténeti, a szerkeszt i el munkálatokra sem. Ezt a fáradságos, nem biztos, hogy hálás munkát csak f állásban lehet elvégezni, egyéb munka melle akadozik. Az államszocialista korszakban az MTA Irodalomtudományi Intézet igazgatójának, Klaniczay Tibornak volt arra kerete, hogy egy doktorandusz vagy egy nyugdíjas tanár három-négy éven át úgy élhessen, mint ha tanítana vagy könyvtárban dolgozna valahol, ehelye önfeláldozó módon ül a fenekén és szerkeszti egy nagy el d kritikai kiadását. Ma ilyen keret nincsen, az önfeláldozó öregek kihaltak. Ha már a kisgyerekeket is az extrapro t elérésének fontosságára tanítjuk, még miel kiábrándulnának a Mikulásból, már kimarad a szótárukból az a szó, hogy haza. S ha eljutunk odáig, hogy az emberek nagy többsége már csak a nevét tudja nyomtato bet vel aláírni egy új autó árát kiegyenlít csekken, akkor a nemzet helye húsz-harminc év múlva egy csorda alakul ki majd, amelynek persze szintén meglesznek a maga szabályai. Csakhogy én már nem akarok emberek helye zebrák, zsiráfok pedagógiájával foglalkozni, vadabb állatokról mint például a vaddisznó és az orangután nem is beszélve. Disztópikus válaszából adódik a következ kérdés: ennyire igazak a negatív legendák az egyetemre érkez diákok többségének elképeszt fölkészületlenségér l és az olvasás iránti közönyér l? Bár tudjuk, hogy ez semmiképpen sem csak a tanárok és az iskola hibája, mégis megkérdezném, mit tehet a tanár és az iskola a mai helyzetben? Sajnos, ki kell mondanunk: az olvasás már hobbi szinten sincs jelen s nem csupán az átlagemberek horizontján. 10

13 A történelem faggatása Én 1994-ben kapcsolódtam be újra az egyetemi oktatásba, miután visszatértem Rómából, ahol nagykövet voltam. Ma is tanítok az Eötvös Kollégiumban, és a Szegedi Egyetemnek hívo egykori József A ila Tudományegyetemen vagyok a neolatin tanszékcsoport vezet je. Bár római nagykövet koromban sem szakíto am teljesen a tanítással, nyaranta, a szünid ben taníto am Szegeden erdélyi református és unitárius papnövendékeket, akiknek hiányoztak a magyar irodalmi és történelmi alapismereteik, fölkészíte ük ket az egyetemi évekre iszonyatos nyári dömöckölések közepe e. Úgy körülbelül 1998-ig csak bizonyos halovány gyanúim támadtak, bár az Eötvös Kollégium elit oktatási intézmény. El ször az t nt föl, hogy az újkori diákok nem is hallottak olyan neveket, amelyeket különben illene ismerniük, és azt is észre kelle vennem, hogy az olvasás nem válik olyannyira az életük szerves részévé, mint ahogy ez bölcsészemberhez ill volna. 98-ban éreztem valami nagy szakadást, valószín, mert a korábbi négy évben er sen lebutíto ák a felvételi követelményeket. Onnantól kezdve elkezdtek jönni a hülyék, akik semmit nem olvastak, minden újdonság volt számukra, el ször szelídek voltak, aztán egyre vadabbak. Volt egy emlékezetes szegedi esetem egy latin olasz szakos hallgatóval, akit latinból vizsgázta am és nem tudo semmit. Mivel át akartam engedni, az olasz irodalomra tereltem a szót, és kiderült, hogy soha nem olvaso Carduccit. Ön olasz szakos, és nem olvaso Carduccit? Miért? És tudja, mit válaszolt szó szerint, a éle fölényes mosollyal? Tudja, tanár úr, én nem szeretek olvasni! Ezt mondja nekem a harmadéves bölcsész. De hát akkor mit szeret? kérdezem én. Most feketén-fehéren mulatságosnak hat a történet, akkor iszonyúan kínos volt. Rám néz, ugyanazzal a nyájas mosollyal: Hát, teniszezni! Erre már kirúgtam, úgy éreztem, ez mindennek a teteje, de ma már az ilyen után is vágyódom, mert aki teniszezni szeret, azt talán a teniszen keresztül vissza lehet vezetni az irodalomba. De ezek a mostaniak már teniszezni sem szeretnek, nem tudom, mint szeretnek, csak ülnek, bámulnak maguk elé, mint egy majom. Azért olykor-olykor reménykedem, de sajnos minden évben, vizsgaid szakban jön a depresszió, amikor a sötétség mélységes kútjának legmélyével kell szembenéznem, s már csupán néha-néha akad egy-egy kivétel. Ugye, jobbára semmit sem hoznak ezek a szegény gyerekek sem az általános iskolából, sem a középiskolából, sem o honról. S mára a legkisebb presztízse a bölcsészkarnak van. Látom lelki szemeimmel, ahogy gondos szül k azt mondják: am, te olyan hülye vagy, hogy ha mérnök leszel, felrobban az atomer m. Ha jogász leszel, fölakasztják a védenceidet. Ha orvos leszel, meghal az els beteg a kezed ala, mert tévedésb l a szájába öntöd az ágytálat. Menjél tanárnak! És oda is megy, ez a baj. Vagy ha az oklevél birtokában mégsem jut be az iskolába, mert van egy épelméj iskolaigazgató, aki nyugdíj el áll, és nem akarja fölvenni a katasztrófajelöltet, akkor is bölcsészdiplomája lesz, elveszi a helyet az érdemesek el l, és ráadásul fölvág, mert ahogy kézbe veszi a papírt, elfelejti, hogyan szerezte meg; azt hiszi, hogy értelmiségi és m velt ember, s így megmérgezi a környezetét. Ha pedig sehová sem kell, elmegy valamelyik úgyneveze szórakoztató rádióhoz vagy kereskedelmi 11

14 PoLíSz tévéhez riporternek, mert aki annyira hülye, hogy írni-olvasni sem tud, még mindig meg tud fogni egy mikrofont. Amíg meg nem szünte ék az utasellátót a szegedi pályaudvaron, evés vagy ivás közben mindig egy kereskedelmi szennycsatornát kelle néznie a nagyérdem nek, így van fogalmam arról mi az, hogy kereskedelmi csatorna. Ennél mélyebben tanulmányozni a kérdést nem akarom, mert nem vagyok öngyilkos típus. De tény, hogy rengeteg olyan i út ismerünk, akit a jelenlegi bölcsészképzés kitermelt. S mivel ezek a gyerekek mindennem oktatásra alkalmatlanok, fölveszik ket ezekhez a bulvár rádiókhoz és tévékhez, mert o a m veletlenség elvárás. S bár hülyék, de virulensek, képesek nyolc-tíz évig mérgezni a közvéleményt és a közönséget, míg a náluk is hülyébbek és agresszívebbek át nem harapják a torkukat. k hozzák létre azt a bantu és pápua hangulatot, ami a mai Magyarországon uralja hétköznapjainkat. A legújabb korban szokás lebecsülni a bölcsészetet, hogy csak ama hírhedt szocialista államtitkári k elentésre utaljunk. Szabó Zoltán, mint azóta megtudtuk, többre tart egy másodfokú egyenletet az egész magyar történelemnél. Mégis, a legélesebb viták e területen jelennek meg a tantervi változások idején. Miért fontos az irodalom vagy a történelem ennyire? Én ezt a bizonyos fontosságot anynyira nem érzékelem, inkább mondok egy még furább anekdotát. Abban a székben, ahol most ön ül, helyet foglalt egy i ú, nem is ismeretlen írópalánta, ki ajánlólevelet akart kérni t lem a Móricz Zsigmond-ösztöndíjhoz. Novellákat ír, és a beszélgetés közben kiderült, hogy Hajnóczy Péternek a nevét sem hallo a. Ekkor utasíto am el a kérését. Jó-jó, ha ragaszkodik hozzá, akkor komolyan is válaszolok. Kaptam egy levelet a NAT megalkotóitól, arról, mit szólok ahhoz, hogy a két világháború közö i konzervatív írókat behozzák a tanmenetbe. Én azt feleltem, fura az a lista, ahol együ szerepel Tormay Cécile és Szabó Dezs, akik, ha utálta valaki egymást, akkor k biztosan. Szabó Dezs t én már egyszer beraktam egy tankönyvbe, ki is ve ék onnan, a Népszabadság lefasisztázo érte. Nem baj, csak ne azoknak a kárára rakják be, akik már benne vannak, például Tóth Árpád vagy Dsida Jen kárára. Azóta sok emberrel csevegtem err l, kiváló magyartanárokkal, többek közö Korzenszky Richárd perjellel, aki azt a nagyon is megfontolandó észrevételt te e, hogy neki nincs kifogása senki ellen, akiknek a neve szóba került. De ha összeraknánk az eddigi és a leend kötelez és ajánlo olvasmányok jegyzékét, abból k önne valami tizenhét fólió kötet. S nem hogy gyereket, tanárt se ismer, aki mindezeket végigolvasná, mert képtelenség. Ha ezt a listát még tovább akarjuk b víteni, lebénul az egész rendszer, inkább szelektálni kellene, mint tágítani. Én úgy érzem, van egy csomó dolog, amit nem biztos, hogy csak az irodalomból kellene megtanulnia a gyerekeknek, példádul az igazságot a tanácsköztársaságról, Trianonról, Horthy Miklósról, a bolsevizmusról, 56-ról, a Kádár-korról. Ha mindezekhez a történelemoktatás és a család nem adja meg a kell ismereti há eret, akkor hiába olvas Nyír Józsefet, Wass Albertet, vagy akár Márait; ha hiányosak a történelmi ismeretei, csak valami hangulatot sajátít el, és azt sem tudja, mir l van szó. Az irodalomoktatás és az olvasás nem veheti át egyedül a történelemoktatás hiányainak pótlását. Értem én, hogy az 12

15 A történelem faggatása irodalom a legalkalmasabb és a leghatásosabb eszköz bizonyos frontok á örésére és új információk elfogadtatására. Ám addig, amíg a történelemtanároknak nem sikerül legy zniük abbéli félelmeiket, hogy a négyévente megtarto választások visszarendez dést hozhatnak, nem várható számo ev á örés. Mit is mondana az átlagos történelemtanár: esetleg majd mégis visszatérnek a szocik, és ránk küldenek olyan igazgatót, aki azért fog engem kirúgni, mert rosszat mondtam Kun Béláról vagy akár Kádár Jánosról. Amíg ez nem változik, mege e a fene az egészet! Amíg a Parlamentben egy Vadai Ágnes Nyír József újratemetése kapcsán képtelenségeket ordítozhat Szálasiról és Horthyról hogyan jönnek egymáshoz k ke en, és mindez hogy jön Nyír József újratemetéséhez?, addig nehéz lesz nemzeti minimumról beszélni. Ha az ado hölgyet nem röhögi ki mindjárt a közvélemény és bizony nem röhögte ki senki!, akkor nagy baj van... Meg kell mondanom, Olaszországban még mindig nem ennyire rossz a helyzet legalábbis egyel re. Umberto Bossi, az Északi Liga elnöke aki trockista-kommunista költ ként kezdte pályáját, most még mindig meg akarja alakítani Padániát és a dél-olaszokat gyalázza nemrég megkapta a magáét, amikor hasonló ökörséget mondo. Egy kampánybeszédében kifejte e, hogy ha pártja megszerzi a gy zelmet, megtiltja Homérosz oktatását a középiskolákban. Amikor megkérdezték t le, miért, azt felelte, hogy a dél-olasz naplopók, akik a szorgalmas hangyaként dolgozó észak-olaszokon él sködnek és kizsákmányolják ket, példaképet faragtak Odüsszeuszból, aki ahelye, hogy hazatért volna h nejéhez, Pénelopéhoz, végigkefélte és -csavarogta a fél világot. Hát a terrone ez a dél-olaszok gúnyneve a déli bugris ne kapjon eszmei támogatást Homérosztól! Nos, ha most ugyanezt a baromságot Arany Jánosról mondaná el egy politikus, nyomban vita indulna arról, szoktak-e a szalontai parasztok dolgozni, vagy a napot lopják. Senkinek nem jutna eszébe az, amit tenni kellene: kiröhögni az illet t. Olaszországban viszont a következ történt: megszólalt a sajtóban Bossi egykori görög latin tanára, s kimondta az igazságot: ez a hülye beszél, akit megbukta am görögb l? Ezért akar bosszút állni Homéroszon! S az egész ország Bossin nevete. Nálunk o kezd dik a baj, hogy nem bukta ak meg id tlen id k óta senkit se latinból, se görögb l, semmib l sem, s a latinoktatást is eltöröltük. Most sajnos az olaszok is el akarják törölni, ám tegyék csak, hasonuljanak hozzánk az e ajta bugrisságban, néhány év ala el is érhetik, csak meg kell szüntetni egy jól m köd klasszikus iskolarendszert. S eközben, mint a híres Mephistorondóban: áll a hajsza, áll a bál a pénz körül, járja koldus és király, a sátán örül, és röhögve pödri a bajszát. De az olaszok még talán csak elindultak ezen az úton, és talán még visszakozhatnának, ha észhez térnek. Ám nálunk, ahol a korábbi miniszterelnököt (nem érdemli meg, de ki kell mondanunk a nevét, nehogy valaki félreértse, szándékosan: Gyurcsány Ferencr l van szó), aki tehát kimondta ország-világ el, hogy atal korában gyakran bérmálkozo, nem sodorta el a népröhej. Ha valaki ilyesmit k elentene egy épelméj országban, akkor annak vége. Nálunk csak néhány széplélek sápítozo Az a szörny, hogy a többség nem is tudja, mit jelent bérmálkozni, áldozni vagy úr- 13

16 PoLíSz vacsorát venni. Ez utóbbi eset is mutatja, milyen veszélyes útra léptünk, amikor a tudásra, a vallásra, az irodalomra, a történelemre és a hagyományokra vonatkozó elemeket ki akarjuk iktatni a kultúrából. A NAT irodalmi m veltségterületet érint vitájának két ága: milyen szerz ket tanítsanak, és milyen nagy a kortárs irodalom szerepe? Vannak, akik fontosnak tartják a történetiséget. Mások túlbecsülik a kortárs irodalom szerepét az oktatásban. Érvelésük szerint a mai literatúra a beszélt nyelv aktualitását hordozza, a gyerekek kritikákat olvashatnak róla a lapokban, így inkább lehet beszédtéma közö ük is, mint régibb korok irodalma. Nekem err l külön véleményem van: a mai irodalom tanításának nem kell szerepelnie semmiféle oktatási programban. A mai magyar nemzeti irodalom egy ezeréves fejl dés eredménye. Ha nem tudjuk, hogy a mai irodalom egy ilyen nagy múltú m faji, nyelvi tradícióhoz viszonyul, akkor nem fogja tudni az a kisiskolás sem, hogy ha kiírja a WC falára bármivel is, hogy szeretlek Klára, az nem vers. Ha nem tanítjuk meg a gyereknek az alapelemeket, akkor nem tudja meg, mi a különbség egy szóban elmondo érdektelen, köznapi történet és egy valódi elbeszélés közö. S kés bb azt sem fogja tudni, hogy ha magáévá tesz abban a bizonyos helyiségben egy Klára nev hölgyet, az nem egyenrangú azzal, hogy szerelmes verset ír hozzá. Mai irodalmat tanítani: lehetetlen. Ha viszont a gyereknek megtanítjuk az Anyám tyúkját, és elmondjuk neki, mi is az, akkor föl fogja ismerni a többi verset is, akármikor is keletkeze. Nini, ez is vers! Ennyi. Bízik-e a tanár úr az irodalom és a tanítás huszonegyedik századot érint jöv formáló szerepének megmaradásában, vagy ha tetszik, a tanítás visszatérésében? Az új földesúr egyik központi h se, Garamvölgyi Ádám mondja ki: akkor támad föl az emberben a remény, hogy pozitív változás lesz, amikor minden a legreménytelenebbnek látszik. Van e ma remény arra, hogy ebben az önmagából kifordult világban valami elkezd normális irányba viszszafordulni? Csak mert én hatvanhárom éve erre várok, mindhiába... Jó, hogy Jókaira hivatkozik! A világpusztulás a XIX. századi irodalomnak és Jókai m veinek vissza-visszatér motívuma. Elég csak a Fekete gyémántokra gondolni, melynek bevezet jében az ala unk lév teljes világot egy szörny katasztrófa pusztíto a el Isten gondoskodásából, hogy annak helye kés bb egy új, civilizált világ melegágya legyen, hiszen így keletkeze a szén, amib l energia nyerhet. Jókai annak a katasztrófaelméletnek a híve, amelyb l mindig megmarad az újjáéledés reménye. Ha csupán egy lakatlan szigeten is, de megmarad a tudás, az emberi tisztesség magja, akkor a kibontakozás nem lehetetlen. Akkor van újjászületés. Jókai Mór írói pályáját katasztro staként kezdi az Óceániával, úgy is fejezi be az Ahol a pénz nem Istennel. Viszont hisz abban, ami nagyon fontos: Isten nem játszik az emberrel. Valami célja csak van velünk, csak nem pusztulunk el! S ha Pet, Arany, Ady úgy vélte, hogy nem véletlen tréfadolog az sem, hogy magyarnak szüle ünk, akkor bizonyára úgy is van. Ha magyarságunkban pusztulunk el, az ugyanolyan vesztesége a teremtés egészének is. És a teremtés nem lehet vesztes, mert Isten nem akarja a világ gazdagságát megcsorbítani. 14

17 EGYÜTT JOBB! MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK ETNOKULTURÁLIS ROVATA XIII. RÉSZ Konrad Sutarski A Rába és a Mura közének szlovén irodalma A történelem faggatása A magyarországi nemzetiségi irodalom képvisel i jellemz módon szétszórtan élnek az ország különböz részein jó példát szolgáltatnak erre a szerb vagy a horvát írók... Ehhez képest a szlovén írók jelent s mértékben köt dnek létezésük si, nyugat-magyarországi térségéhez: a Rába fels folyásához és a Mura magyarországi partvidékéhez. Alapvet en az irodalmi szlovén nyelvet használják, amely a nyugati és középs fekvés szlovén vidékek tájszólásaiból alakult ki. Ugyanakkor használják a helybéli, keleti tájszólást, vagyis a Rába és a Mura köze népének nyelvét is, amelyet másképp a vendek nyelvének hívnak, utalva a népre, amely egyes elméletek szerint nyugati szláv törzsekhez tartozo, de a történelem ködébe vesz si vándorlásaik következtében mégis délszláv népek melle talált magának hazát. Köszönöm Zágorec-Csuka Juditnak a szlovén összeállítás elkészítéséhez nyújto hathatós segítségét. (Sutarski Szabolcs fordítása) Franci Just A szlovén nemzetiség irodalma Magyarországon Mint shonos nemzetiségi közösség, a Magyarországon él szlovének szerteágazó írásbeliséget hoztak létre, amely a 17. századtól kezdve el ször kéziratokban, majd a 18. századtól nyomtato formában is az olvasók kezébe került. A 18. század második felét l már a szépirodalom is állandó kísér je volt ennek a folyamatnak. Az I. világháborúig a kispróza melle a költészet volt a meghatározó; az írók saját személyes sorsuk megírása melle a közösségi sors különböz néz pontjait is érvényesíte ék m veikben. A költészet a 20. század els évtizedeiben érte el kibontakozásának legmagasabb fokát. Külön említésre méltó, hogy a szépirodalom alkotói egyben fordítóként is tevékenykedtek: a 19. század közepét l el ször szlovén nyelvre fordíto ák a magyar irodalom klasszikusait (csekély mértékben fordíto irányban), és így építe ék fel az els magyar szlovén irodalmi hidakat, kapcsolatokat. Ez a folyamat is a

18 PoLíSz század els két évtizedében érte el kibontakozásának csúcsát. Mindkét irodalmi tendencia a költészet és az irodalmi kapcsolatok területén Pável Ágoston nevéhez f z dik, aki, mint a két nép a, ahogy gyakran nevezik, közösségének életét nemcsak nyelvészként és néprajztudósként vizsgálta, de költ i szavakkal is kifejezte. Poétikájának f jellemz je, a klasszikus trocheus és a jambikus versformák vegyítése, valamint a dics ít daktilus használata egyfajta személyes ihletés, de lozo kusan re exív költészetet eredményeze, amelyben a költ útkeresése tükröz dik. Haza as verseiben a szeizmográf érzékenységével jegyezte le azokat a társadalmi és szociális er viszonyokat, amelyek az I. világháború el és közben rázták meg a szlovén közösséget. Költészete nem rejti el azon orpheuszi vágyait sem, hogy összeköt je és buzdítója legyen saját közösségének, melyhez szól. Ezt bizonyítja a Ne de tak vsikdar, kak je bilo (Nem lesz úgy, ahogy mindig volt) cím verse is. Az I. világháború végén, amikor az államf k Európának erre a részére új határokat húztak, több évtizedre olyan körülmények alakultak ki és rögzültek, amelyek közepe e a magyarországi szlovén nemzeti közösség tagjai nem tudtak szépirodalmi tevékenységet kifejteni. Egyfajta irodalmi megmerevedés állt be, az írásbeliség a népi kultúra egyes területeire szorult vissza. Ezt az irodalmi holtid t a huszadik század hetvenes éveiben a színjátszók szakíto ák meg a Rába-vidéken. Létrejö néhány színjátszó csoport, amelyek kirajzolták a szlovén irodalom újra feléledt, világos színhelyeit. A színjátszókat követték a költ i múzsák. A Narodni Koledar és a Narodne Novine cím lapokban, amelyeket A Délszlávok Demokratikus Szövetsége (Demokrati na Zveza Južnih Slovanov) ado ki Magyarországon, a horvát és a szerb nemzetiség melle a szlovén is helyet kapo. Így lépe irodalmi színtérre Toth Franc, Barber Irena és Muki Francek. Toth szépirodalmi alkotásai közül a legismertebb a Nem teljesíte ígéret (Neizpolnjena obljuba) cím rövid elbeszélése. Ám az írással párhuzamosan a Narodne Novine szlovén szerkeszt ségében lektorként is dolgozo, és mint befolyásos nemzetiségi politikus folyamatosan buzdíto a alkotásra a Rába-vidék atal értelmiségét, melynek nyomán sokan kezdtek publikálni az említe két id szaki kiadványban. Barber Irena és Muki Franc az els k közt váltak ismer é, Muki ráadásul Az eltaposo cseresznyevirágok (Poteptani ešnjevi cvetovi, 1982) cím elbeszélésével az anyaországi irodalmi körökben is elismerést vívo ki. A múlt század kilencvenes éveiben került sor arra a látható feléledésre, amely a berlini fal leomlásával, valamint Magyarország és Szlovénia átalakuló nemzetiségi politikájával párhuzamosan megmozga a az alkotói energiákat. Ebben a nemzetiségi-kulturális revitalizálási folyamatban láthatóan elindult a fejl dés útján a szlovén szépirodalom is. A kevésbé igényes drámai és verses szövegek melle túler vel bír ma is az elbeszél próza, amely irodalmi és esztétikai szempontból egyaránt a legértékesebb. Ennek a területnek a képvisel i Barber Irena, Holec Karel és Muki Francek. Barber Irena elbeszél opusának f részét 1990 után alko a meg és publikálta. Két könyvben jelentek meg rövid, realisztikus elbeszélései: Trnova paut (Tövises út, 1993) és Življenje je kratko (Az élet rövid, 1998) címmel. Ezekben a m veiben tematizálja azokat a kulcsfontosságú társadalmi, történeti, szociális és egziszten- 16

19 A történelem faggatása ciális megrázkódtatásokat, amelyeket a Rába-vidéki szlovének a II. világháború után éltek át. Elbeszélésmódja feleleveníti a régió szlovénségének közelmúltját és korszer jelenét is. Elbeszéléseiben, amelyek általában a megélhetésr l, kisebb részt az egyes családok életér l szólnak, a m vész kifejeze en a n i sorsokra irányítja gyelmét. Röghöz kötö n i szerepl i elvágyódnak err l a tájról, és ki szeretnének lépni a társadalom béklyóiból, hogy végre kibontakozhassanak. Végül azonban általában lemondanak err l a kihívásról, helye e inkább a faj- és családfenntartást választják. Szociális jelleg elbeszéléseiben az írón a falusi és városi munkás, illetve hivatalnok rétegek világainak kapcsolatát mutatja be. De ez utóbbi témában igen szkeptikus: az egyszer, természethez közel álló, tiszta lelk és hamisítatlan Rába-vidéki szlovén embernek nem jut siker és szerencse. Két lehet ség adódik számára: út az idegenbe, vagy vissza a föld megm veléséhez. A földm vel, gazdálkodó életmódnál az írón személyes köt dése is meg gyelhet. A földm vesr l szóló történeteiben sem tud kitérni az el l, hogy szembesüljön azzal a felismeréssel, mely szerint a szocialista társadalomban a földm ves a társadalom peremére került. Az írón kedvenc témái közé tartozik az is, hogy a történelem sorsszer en beleavatkozik az egyének életébe. Ennek kapcsán az 1956-os magyar forradalom eseményeit eleveníti föl; a Szovjetunió katonai beavatkozása ugyanis számos Rába-vidéki szlovént arra késztete, hogy elhagyja az országot. Holec Karel is kisprózát ír, Barber Irenával ellentétben díszletszer en, majdnem minimalisztikusan: a Rába-vidéki falusi eseményekre, történetekre fókuszál. Általában szül faluja, Orfalu konkrét mikrokozmoszát írja le. E falucska demográ ailag és szociálisan is veszélyeztete helyzetben van, ahogy ez a Rábavidék egész területére jellemz. Az orfalusi mikrokozmosz jellegzetessége az, hogy Holec ezeket a történeteket egyfajta távolságtartással és humorral szemléli, de egyben szimpátiával is ban ezt az irodalmi beszámolóját könyv formában is kiadta Andovske zgodbe (Az orfalusiak történetei) címmel. Muki Francek irodalmi közléseinek els két évtizedében szerkeszt i és publicisztikai tevékenységet folytato, de nyelvészeti munkákat is írt. Munkássága meglehet sen gazdagnak bizonyult, de az említe id szakban sem hagyták el a múzsák, hiszen közö két sikeres regényt is írt: a rnošolec (A garabonciás) és a Strgane korenine (Szétzilált gyökerek) cím m veket. Mindkét regényében azokat a témákat tárja fel, amelyek eddig a szélesebb nyilvánosság el ismeretlenek voltak, olyan elhallgato történelmi eseményekr l ír, amelyek mély sebeket és letörölhetetlen nyomokat hagytak a Rába-vidéki szlovének kollektív emlékezetében. A rnošolec (A garabonciás) cím regény a magyarok és az akkori jugoszlávok közö kialakult ellentéteket tematizálja. A regényben Lon ar Marci Rába-vidéki atalember re enetes meggyilkolását rekonstruálja irodalmi eszközökkel, akinek a története igazi legendává vált. Ez a legenda még manapság sem sz nt meg, ahogyan története is tisztázatlan maradt. Muki mint író sem akarja teljesen tisztázni, feltárni ezt az eseményt, de az olvasótól elvárja, hogy gondolkozzon az emberi ellentmondásosságról és sorsszer ségr l, avagy az emberi élet véletlenszer ségér l. 17

20 PoLíSz A Strgane korenine (Szétzilált gyökerek) cím regényében Muki a magyar munkatáborok világát festi meg, ahová a Rákosi-rendszer az közö i id szakban mintegy embert szám zö, köztük számos Rába-vidéki szlovén családot is. Muki a saját történetében Gumilar Jožefre, a f h sre összpontosít, egy Rába-vidéki deportáltra, aki harminc év távlatából újra megtalálja a szerelmét, kit l i úsága idején er vel szakíto ák el. A szerelem az az energia, amely cseppenként van adagolva, amelyet a történelem hullámai sem bírnak legy zni üzeni a m. Muki újjáéleszte e a Philemonról és Bauciszról szóló antik mítosz történetét azzal, hogy a regényében is újra közeledtek egymáshoz f h s és régi szerelmese, s hi ek az örökérvény szerelemben, annak ellenére, hogy szerelmüket ellenezték és évtizedekig nem is látha ák egymást. Noha mindhárom írónak sajátosan felismerhet személyes a it dje és stílusa van, elbeszéléseik világában hasonlóságokat is felfedezhetünk. Mivel mindhárman a Rába-vidéket elevenítik fel témaként s az o él szlovén közösséget, ezért az elbeszéléseiket úgy is nevezhetnénk, hogy Rába-vidéki elbeszélések. Az általuk ábrázolt ktív világok er sen összefonódnak a körzet valós helyiségeivel, mégpedig oly módon, hogy ezek a történetek a régió történelmi, társadalmi és szociális valóságát elevenítik meg. Mindeközben nem kutatják az emberek lelkének pszichológiai mélységeit, nem bocsátkoznak lozó ai elemzésekbe, és nem élnek az irodalmi kísérletezés eszközeivel sem. A Rába-vidéki szlovén írók elbeszéléseiben er teljesen kifejezésre jut a történelem. A több évtizedes félelem és hallgatás után, valamint a társadalmi diskurzus hiánya mia is, amely kifejezhe e volna a régió lakóinak kollektív traumáit, a Rába-vidéki szlovén irodalom teret ado a történelem neuralgikus pontjainak kifejezésére. A Rába-vidéki elbeszélésekben fedezhet fel, f leg Muki prózájában, a néprajzi szegmentum. Mivel a körzet népi kultúrája, folklórja igen gazdag, s egyben kulturális védjel is, Muki épp ezért tudatosan használja fel elbeszéléseinek szerkezetében a néprajzi elemeket. Így népi alakjai szimbolikus jelentéssel bírnak. A Rába-vidéki elbeszélés humorral is telíte. Ez a humor jóindulatú, nem tolakodó, néha-néha már komikussá is válik (Holecnél), vagy épp á ételesen van jelen a szójátékokban és a tréfákban (Muki -nál). A legjobban észlelhet mégis Holec prózájában, akinél a humor forrását a szerepl k egymáshoz való viszonyában találjuk meg, amelyet ugyanakkor áthat az elbeszél nek a leírt valóság iránti távolságtartása. A Rába-vidéki elbeszélés nem tartalmaz nagy elképzeléseket, nem mond ki nagy bölcseleti igazságokat. Barber, Holec és Muki leírják a társadalom, a történelem, a szociális és egzisztenciális élet viharait, megpróbáltatásait, melyek viszonyrendszerébe belép egy kis nemzetiségi csoport Európa közepén. Mégis elmondható, hogy ezekben az írásokban megjelennek olyan általános emberi kérdések, amelyek univerzális jelleg ek, hiszen a létezésre vonatkoznak. Fordíto a: Zágorec-Csuka Judit 18