Összefoglaló jelentés a Kisalföldi Homokpuszta Life+ projekt (LIFE08 NAT/H/000289) keretében végzett alapállapot felmérésről és monitoringról

Átírás

1 FERTŐ-HANSÁG NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG Összefoglaló jelentés a Kisalföldi Homokpuszta Life+ projekt (LIFE08 NAT/H/000289) keretében (k) 2015

2

3 Pályázat azonosítója LIFE08 NAT/H/ Pályázat címe Kiemelt fontosságú Pannon homoki élőhelyek helyreállítása és megőrzése katonai használatú területeken a Kisalföld térségében Restoration and conservation of priority-listed Pannonic sand land habitats in military owned area of the Hungarian Little Plain Szerkesztette Takács Gábor projekt koordinátor Szerzők Ambrus András Dr. (FHNPI) Dankovics Róbert (Tölgy Természetvédelmi Egyesület) Endrődyné Király Nikolett (FHNPI) Kenyeres Zoltán Dr. (Acrida Bt.) Király Gergely Dr. (Mohos-Csitri Ökológiai Kutató Kkt.) Király Melinda (FHNPI) Kovács Péter (Locart Bt.) Szabadfalvi András (Tűzlepke Bt.) Szidonya István (IST Consulting Kft.) Szinetár Csaba Dr. Takács Gábor (FHNPI) Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság 2015 Ez a dokumentáció a szerzői jogról szóló évi LXXVI. törvény értelmében szerzői jogvédelem alatt áll. A dokumentáció nyilvános, a megfelelő hivatkozások mellett szabadon felhasználható és terjeszthető!

4

5 Tartalomjegyzék 1. Tartalomjegyzék 1. TARTALOMJEGYZÉK ÖSSZEFOGLALÁS BEVEZETÉS KUTATÁSTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK BEVEZETÉS BOTANIKAI KUTATÁSOK HERPETOLÓGIAI KUTATÁSOK EGYENESSZÁRNYÚAK ÉS FOGÓLÁBÚAK KUTATÁSA ARACHNOLÓGIAI KUTATÁSOK BOGARAK, HANGYÁK, LEPKÉK ÉS AZ EGYÉB ÍZELTLÁBÚ KÖZÖSSÉGEK KUTATÁSA BIBLIOGRÁFIA Általános és összefoglaló jellegű művek Botanika Kétéltűek és hüllők Egyenesszárnyúak Hangyák Lepkék Bogarak Pókok FELHASZNÁLT IRODALOM A VIZSGÁLT TERÜLET ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA ELHELYEZKEDÉS ÉGHAJLATI ADOTTSÁGOK FÖLDTANI ÉS TALAJTANI ADOTTSÁGOK DOMBORZAT VÍZRAJZ TERÜLETHASZNÁLAT Területhasználat a XVIII. század végén Területhasználat a XIX. században Területhasználat a XX. század közepén Területhasználat napjainkban és a megmaradt természeti értékeket veszélyeztető tényezők NÖVÉNY- ÉS ÁLLATFÖLDRAJZI BESOROLÁS FELHASZNÁLT IRODALOM ÉLŐHELYEK KITERJEDÉSÉNEK ÉS ELŐFORDULÁSÁNAK VIZSGÁLATA HIPOTÉZISEK CÉLKITŰZÉSEK ANYAG ÉS MÓDSZER EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK A vizsgálati területen előforduló élőhelyek bemutatása Az élőhelytípusok előfordulása az egyes részterületeken A közösségi jelentőségű élőhelyek kiterjedésének változása A projekt természetvédelmi beavatkozásainak értékelése az élőhelyek szempontjából ÖSSZEFOGLALÁS FELHASZNÁLT IRODALOM ÖZÖNNÖVÉNYEK ELTERJEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA CÉLKITŰZÉSEK ANYAG ÉS MÓDSZER Mintavételi helyek Vizsgált fajok

6 Tartalomjegyzék Felmérési módszer EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK Fehér akác (Robinia pseudoacacia L.) Bálványfa (Ailanthus altissima (Mill.) Swingle) Selyemkóró (Asclepias syriaca L.) Magas aranyvessző (Solidago gigantea Aiton) Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia L.) Egyéb fajok ÖSSZEFOGLALÁS PRIORITÁS ÉS INDIKÁTOR NÖVÉNYFAJOK ÁLLOMÁNYVÁLTOZÁSÁNAK VIZSGÁLATA CÉLKITŰZÉSEK ANYAG ÉS MÓDSZER Mintavételi helyek Vizsgált fajok Felmérési módszer EREDMÉNYEK Adonis vernalis L Allium sphaerocephalon L Anacamptis coriophora (L.) Bateman, Pridgeon és Chase Anacamptis morio (L.) Bateman, Pridgeon és Chase Anemone sylvestris L Blackstonia acuminata Huds Botrychium lunaria (L.) SW Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce Cirsium brachycephalum Juratzka Corispermum nitidum Kit Dactylorhiza incarnata (L.) Soó Dianthus serotinus Waldst. és Kit Gentiana cruciata L Gypsophila arenaria Waldst. és Kit Iris arenaria Waldst. és Kit Jurinea mollis (L.) Rchb Linum tenuifolium L Neotinea ustulata (L.) Bateman, Pridgeon és Chase Neottia ovata (L.) R. Br Onosma arenaria Waldst. és Kit Ophioglossum vulgatum L Orchis militaris L Oxytropis pilosa (L.) DC Peucedanum arenarium Waldst. és Kit Pulsatilla nigricans Störck Ranunculus illyricus L Samolus valerandi L Scorzonera purpurea L Stipa pennata L ÉRTÉKELÉS Prioritás és indikátor fajok Egyéb védett fajok ÖSSZEFOGLALÁS FELHASZNÁLT IRODALOM ZOOLÓGIAI ALAPÁLLAPOT FELMÉRÉS HIPOTÉZISEK CÉLKITŰZÉSEK ANYAG ÉS MÓDSZER Mintavételi helyek

7 Tartalomjegyzék Mintavételi időpontok Felmérési és értékelési módszerek EREDMÉNYEK A mintavételi helyek növényzetének vizsgálata A projektterületen kimutatott állatfajok bemutatása Az egyes mintavételi területek felmérési eredményei ÉRTÉKELÉS Az egyenesszárnyú fauna értékelése A pókfauna értékelése A hangyafauna értékelése A bogárfauna értékelése A projektterületen előforduló élőhelytípusok jellemző állatközösségei ÖSSZEFOGLALÁS FELHASZNÁLT IRODALOM DOMBORZATI REKONSTRUKCIÓK ÚJONNAN LÉTESÜLŐ TALAJFELSZÍNEIN KIALAKULÓ ÉLETKÖZÖSSÉG MONITOROZÁSA KÉRDÉSEK VIZSGÁLT AKCIÓK CÉLKITŰZÉSEK HIPOTÉZISEK ANYAG ÉS MÓDSZER Mintavételi helyek Mintavételi időpontok Felmérési és értékelési módszerek EREDMÉNYEK Növényzet Talajfelszíni fauna Egyenesszárnyúak ÉRTÉKELÉS Növényzet Pókok Hangyák Bogarak Egyenesszárnyúak ÖSSZEFOGLALÁS FELHASZNÁLT IRODALOM A GYEPÉGETÉS HATÁSAINAK VIZSGÁLATA A NÖVÉNY ÉS ÁLLAT KÖZÖSSÉGEKRE KÉRDÉSEK HIPOTÉZISEK CÉLKITŰZÉSEK ANYAG ÉS MÓDSZER Mintavételi helyek Mintavételi időpontok Felmérési és értékelési módszerek EREDMÉNYEK Növényzet Talajfelszíni fauna Egyenesszárnyúak ÉRTÉKELÉS Növényzet Pókok Hangyák Bogarak Egyenesszárnyúak ÖSSZEFOGLALÁS

8 Tartalomjegyzék FELHASZNÁLT IRODALOM LEPKEFAUNA FELTÁRÁSA ÉS VÁLTOZÁSÁNAK VIZSGÁLATA HIPOTÉZISEK CÉLKITŰZÉSEK ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgált terület Mintavételi módszerek Időjárás EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉS A gönyűi nagylepkefauna családok szerinti áttekintése A gönyűi nagylepkefauna elterjedés (area) szerinti áttekintése A gönyűi nagylepkefauna élőhelyigény (habitat) szerinti áttekintése Részletesen ismertetett fajok Összefoglalás Felhasznált irodalom KÉTÉLTŰ ÉS HÜLLŐFAUNA FELTÁRÁSA ÉS VÁLTOZÁSÁNAK VIZSGÁLATA HIPOTÉZISEK CÉLKITŰZÉSEK ANYAG ÉS MÓDSZER Mintavételi helyek Mintavételi időpontok Felmérési módszer EREDMÉNYEK Kétéltűek Hüllők Kimutatott fajok és azok egyedszám változása ÉRTÉKELÉS Fajösszetétel Egyedszám viszonyok Korarány ÖSSZEFOGLALÓ FELHASZNÁLT IRODALOM FÉSZKELŐ MADÁRFAJOK ÁLLOMÁNYAINAK VIZSGÁLATA HIPOTÉZISEK CÉLKITŰZÉSEK BEVEZETÉS ANYAG ÉS MÓDSZER EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK Általános tapasztalatok A év értékelése A év értékelése A 2015-ös év értékelése A közötti felmérések értékelése A természetvédelmi szempontból jelentősebb fajok részletes bemutatása ÖSSZEFOGLALÁS FELHASZNÁLT IRODALOM ÖZÖNNÖVÉNYEK ELTÁVOLÍTÁSI TECHNOLÓGIÁJÁNAK KIDOLGOZÁSA CÉLKITŰZÉSEK ANYAG ÉS MÓDSZER Vizsgált fajok/taxonok A kísérletben felhasznált gyomirtó szerek Kísérleti engedély Vizsgált kijuttatási módok

9 Tartalomjegyzék A mintavételi helyek kijelölésének módja, terepen történő jelölés EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK Kijuttatás különböző módjainak értékelése Akác (Robinia pseudo-acacia) irtási kísérletek Bálványfa (Ailanthus altissima) irtási kísérletek Selyemkóró (Asclepias syriaca) irtási kísérletek Magas aranyvessző (Solidago gigantea) irtási kísérletek A kezelések során felmerült problémák és tapasztalatok ÖSSZEFOGLALÁS MELLÉKLETEK

10 Összefoglalás 2. Összefoglalás A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság a Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Ügynökségével, a HM Budapesti Erdőgazdaság Zrt.-vel és az Aquaprofit Zrt.-vel közösen, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával, Life+ pályázatot nyert el a HUFH20009 Gönyűi homokvidék kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület katonai használatú területeinek természetvédelmi célú rehabilitációjára. A Restoration and conservation of priority-listed Pannonic sand land habitats in military owned area of the Hungarian Little Plain (LIFE08 NAT/H/000289) Life+ pályázat célja a Natura 2000 területen megmaradt pannon homoki gyepek állapotának megőrzése, illetve javítása. A monitoring terv A monitoring terv kidolgozása 2010-ben megkezdődött és az első, vitára alkalmas változat már 2010 júliusában elkészült. A monitoring terv véglegesítésére 2012 júliusában került sor, a konzorciumi szerződés aláírását követően. Ezt követően egyeztettünk az egyes szakterületek specialistáival, felmértük a végrehajtás költségeit és az eredmények ismeretében véglegesítettük a tervet. A vizsgálatokat a időszakban a monitoring terv szerint - szükség esetén azt felülvizsgálva és módosítva - végeztük. A monitorozás általános célkitűzései A monitoring feladata a Life+ pályázat keretében végzett beavatkozások eredményességének vizsgálata és visszajelzés a tényleges helyreállítási tevékenységet végző szervezetek felé. Fontosabb célkitűzések: A jelölő élőhelytípusok kiterjedésének és állapotának nyomon követése Az indikátor fajok és taxonok állományváltozásának nyomon követése A beavatkozások következtében kialakuló nyílt homokfelszínek szukcessziójának vizsgálata Know-how kidolgozása a területen előforduló fontosabb özönnövények irtására és publikálása a nagyközönség felé. A projekt eredményei tudományos szaklapokban történő publikálása (5-10 cikk) Élőhelyek kiterjedésének és előfordulásának vizsgálata A Kisalföld központi részén elhelyezkedő meszes homokvidék az erdősztyep vegetáció nyugat felé utolsó virágzó megjelenése a Kárpát-medencében. Az vízrendezések, erdőirtások, inváziós növényfajok megjelenése és a hagyományos gazdálkodási módok elhagyása miatt bekövetkező tájváltozások több növényfaj eltűnését okozták, sokat rontottak az élőhelyek állapotán és a megmaradt élőhely-foltok összeköttetésén, de ma is kijelenthetjük, hogy a két évszázaddal előtti fontosabb élőhelytípusok mindegyike megtalálható még a területen, s egyes menedékfoltokon még működőképesek az erdősztyep vegetáció fennmaradását biztosító rendszerek. A sokszínűség fennmaradásában nagy szerepe volt a katonai használatnak a beépítés és intenzív tájhasználat megakadályozásával. A monitoring tervnek megfelelően 2012-ben elkészült a projektterület (248 ha), 2015-ben a HUFH20009 Gönyűi-homokvidék kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Győr- Moson-Sopron megyei részeinek élőhelytérképe (2444 ha). A térképezés terepi munkálatai 10

11 Összefoglalás során a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer módszertanát (TAKÁCS és MOLNÁR 2009) követtük. Foltonként meghatároztuk az ÁNÉR és Natura 2000 kategóriát, a természetességi értéket, a folt szöveges leírását és jellemző növényfajait. Az ÁNÉR élőhely-típusokat FEKETE et al. (1997) és BÖLÖNI et al. (2011) alapján adtuk meg. Az ÁNÉR-rendszernek megfelelően egy folthoz több (max. 3) élőhelytípus is rendelhető, a térképeken a fő típusokat tüntettük fel, a további alárendelt típusok a foltok szöveges leírásában szerepelnek. A térképezés eredményeinek belső feldolgozása során TAKÁCS és MOLNÁR 2009 alapján jártunk el. Az élőhelyfoltok jellemzését a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer protokollja alapján tettük meg. A térképezések során részletes fotódokumentációt készítettünk a területről a fényképek készítési helyének rögzítésével. A beavatkozások előtt (2012) a cserjéseket is beleszámítva a terület 33,3%-át (82,5 ha) erdők borították. Az erdők között a természetszerű erdőtársulások aránya 4,5% (mintegy 11,13 hektár), ezek mindegyike homoki tölgyes, annak nyílt és zárt változataiból, illetve őshonos fajok dominálta fiatalosok. A besorolást nehezíti, hogy jelentős korábbi emberi hatás érvényesült a területen, amely részben az aljnövényzetet alakította át, de jelentős szerepe volt a fafaj-készlet kialakulásában is. A különböző származékerdők és spontán állományok aránya jelentős (5,25%, 13,2 hektár), ezeken belül a legnagyobb kiterjedésűek a pionír, puhafás állományok. A nem honos, vagy tájidegen fajokból álló erdők 23,56% (58,39 hektár) részesedéssel bírnak, ezek között meghatározó az akácosok szerepe. A fennmaradó részen cserjések és egyéb fás élőhelyek találhatók. A gyepek területaránya (65,54%, 162,4 ha) és természetvédelmi jelentőségük nagy, több unikális társulás és számos védett faj található itt. A természetszerű gyepek kiterjedése 40% körüli, a nyílt és zárt homoki gyepek révén. Ezek aránya az elmúlt évtizedekben némileg csökkent a beerdősödés következtében. A zömmel katonai használatban lévő területeken kialakult, degradálódott másodlagos gyepek aránya csekély. Az egyéb élőhelyek, pl. a teljesen átalakított típusok (építmények, földutak, stb.) 1,15%-os részesedéssel bírnak. A beavatkozásokat követően a cserjésekkel együtt csak a terület 17%-át (42,3 ha) borítják erdők, azaz a fás vegetáció jelentősen visszaszorult. Ennek 31%-a (13,21 ha) tekinthető természetes erdőnek vagy cserjésnek, míg a másodlagos, de őshonos fa- és cserjefajokból álló fásszárú vegetáció 59%-ot (24,97 ha) tesz ki. Az inváziós fa- és cserjefajok dominálta élőhelyek (3,5 ha, 8,3%) a terület kis részére (pl. erősen sarjadó foltok, szegélyek) szorultak vissza. A C.1 akció keretében végzett fásszárú özönnövény visszaszorítás egyértelműen sikeresnek tekinthető, ugyanakkor az utókezelések során kiemelt figyelmet kell fordítani a maradék állományok kiirtására és az újrafertőződés megelőzésére. A gyepek aránya 81%-ra növekedett a területen, amelynek nagy részét a természetes gyepek (114,55 ha, 46,23%) teszik ki. A jellegtelen, másodlagos gyepek kiterjedése 64,77 ha (26,14%). Általánosságban elmondható, hogy a beavatkozások előtt meglévő jellegtelen száraz gyepek egy részének növekedett a természetessége (pl. struktúra, javult, fajgazdagság növekedett, özönnövények eltűntek), így ma már természetes gyepnek tekinthető. A letermelt akácosok helyén új, jelenleg még jellegtelen gyepek alakultak ki. A javulás a C.1 és a C.2 akcióknak köszönhető, illetve a C.4 és C.5 akciók keretében is jelentős területen alakultak ki új gyepek. Az egyéb élőhelyek kiterjedése némi növekedést mutat (3,22 ha, 1,3%), ami inkább az alaposabb és részletesebb térképezésnek köszönhető. A beavatkozások következtében a projektterületen a közösségi jelentőségű élőhelyek kiterjedése 42,79%-ról 55,14%-ra növekedett. A változás legszembetűnőbben a projekt cél élőhelyeként megjelölt pannon homoki gyepeknél (6260) látszik, ahol a kiterjedés 27,56 11

12 Összefoglalás hektárral növekedett. A növekedés elsősorban a korábban jellegtelen száraz gyepként értékelt területek állapotjavulásából adódik, mely a projekt keretében végzett élőhely helyreállítási munkáknak köszönhető. Az elkészült biotikai adatbázisok birtokában, a természetvédelmi kezelési lehetőségek széles tárházát kipróbálva reménykedhetünk abban, hogy bár sok a tennivaló, továbbviendő feladat a kisalföldi homokvidék florisztikai-élőhelyi sokféleségét a jövőben is biztosítani tudjuk. Ehhez sok tekintetben aktív beavatkozásokra (pl. egyes védett növényfajok esetében), vagy széleskörű társadalmi összefogásra (pl. a táj vízviszonyok javítása érdekében) lesz szükség. Özönnövények elterjedésének vizsgálata A Budapesti Erdőgazdaság Zrt. a időszakban mechanikai és kémiai kezelésekkel szorította vissza a természeti értékeket veszélyeztető özönnövényeket (C.1) a projektterületen. A kezelések eredményességét az A.1 (Alapállapot felmérés) és E.3 (Monitoring) akciók keretében vizsgáltuk. A gyakori, tömegesen előforduló fajok esetében borítást becsültünk az élőhelyfoltban, míg a pontszerű állományok esetében az egyed/hajtásszámot, illetve az előfordulás kiterjedését rögzítettük. A kiemelt fajok közül elsősorban az akác (Robinia pseudo-acacia) előfordulása és terjedése okozott problémát a területen, szinte minden élőhelyfoltban előfordult, mindössze 53 hektár olyan területet találtunk, ahol egyáltalán nem élt a projekt kezdetén. Az enyhén fertőzött (1-5% borítás) területek kiterjedése 112,1 ha, a kis mértékű kategóriába sorolt területek összes kiterjedése 21,9 ha volt, ami a teljes terület 8.8%-a. A közepes és erősen fertőzött területek összes kiterjedése 60,7 ha, ami csaknem a projektterület negyedére (24,5%) jellemző. A fehér akác esetében az irtás hatékonynak és eredményesnek nevezhető. A faj még jelen van a területen, de kizárólag pontszerű állományok és sarjak formájában, amelyek viszonylag könnyen kezelhetők. A faj irtására alkalmazott technikák közül az injektálás tekinthető a legeredményesebbnek, itt a kivágást követően alig tapasztaltunk sarjadzást. A vágás-tuskókenés módszerrel kezelt példányok esetében jelentős volt a tuskó- és gyökérsarjak száma, ami helytelen technológiai alkalmazásra (valószínűleg vágást követően későn történt a kenés, így kevésbé hatásos) utal. Ezeken a területeken többszöri sarjkezelésre volt szükség a következő években. A bálványfát (Ailanthus altissima) projekt területén mindössze 5 helyen találtuk meg ben. Az öt előfordulás közül a három tekinthető jelentősebb előfordulásnak, de a környező erdőkhöz képest ez is jelentéktelen fertőzésnek minősül. A foltok azonban egyértelműen terjedtek, sok volt a fiatal hajtás. A kezeléseket követően bálványfa jelen van még a korábban ismert lelőhelyeken, de néhány gyökérsarjas formában, magszóró fa nem maradt a területen. Az ezüstfát (Elaeagnus angustifolia) a projektterületen 23 helyen találtuk meg 2012-ben, ezek kivétel nélkül pontszerű előfordulások, amelyek max méteres körben fordultak elő. Zárt, nagyobb kiterjedésű állomány a területen nem volt. A projekt alatt minden ismert állomány kivágásra és kémiai kezelésre került. A 2015-ben kezelt példányok esetében a következő években számítani kell sarjadzásra. A sarjakat lehetőség szerint azonnal le kell kezelni. A selyemkóró (Asclepias syriaca) a projektterületen nem a legelterjedtebb, de talán a természetes homokpusztai élőhelyekre legveszélyesebbnek ítélt özönfaj. Foltszerű előfordulásai a projektterület északi részén voltak jellemzőek, valószínűleg ezek voltak az 12

13 Összefoglalás első megtelepedései. Az általánosan jellemző északi-északnyugati szélirány miatt dél felé terjed. A 2012-es felmérések alapján gyakori volt a projektterület 0,9%-án (2,2 ha), ami többnyire a katonai sáncrendszerek egyes szakaszain és az egyik északi tisztáson volt jellemző. Az állományalkotó kategóriába mindössze egy foltot soroltunk, 1,6 ha kiterjedéssel. A kis mértékű és közepesen gyakori kategóriák összesen 18,5 ha (7,5%) területen fordultak elő. A szálanként, szórványos kategóriába sorolt területek kiterjedése 19,4 ha (7,8%) volt a projekt kezdetén. Ide elsősorban azokat a területeket soroltuk, ahol a selyemkóró elszórtan, pontszerűen nem térképezhető módon fordul elő. A terület 83,2%-án (206 ha) egyelőre nem fordul elő a selyemkóró jelentősebb kiterjedésű foltként, ugyanakkor pontszerű néhány szálas vagy néhány négyzetméteres előfordulásait számtalan helyen megtaláltuk. A kezelések hatására a selyemkóró jelentősen visszaszorult, az összefüggő, homogén állományokat sikerült felszámolni a három év alatt, azonban 2015-ben még jelentős számban találtunk töves állományokat, részben a kezelést túlélő, részben magról kelő példányokkal. A fajnak jelentős magkészlete van a talajban, csapadékos tavaszi időjárás esetén számítani kell nagyobb mértékű kelésre, illetve a projektterületről északra található állományokból reális az esélye az újrafertőződésnek. A magas aranyvessző (Solidago gigantea) az akácot követően a terület második leggyakoribb özönnövénye volt, ugyanakkor az erősen fertőzött területek aránya viszonylag alacsony és a mélyebb fekvésű egykori buckaközökre, vízfolyások partjára korlátozódott. A többi, nagy tömegben előforduló fajhoz hasonlóan a magas aranyvessző esetében is kategóriákba soroltuk a területen feljegyzett borításértékeket. A projektterületen 87,1 hektáron (35,2%) nem fordul elő a faj vagy csak olyan kis mennyiségben, hogy előfordulása pontszerűnek tekinthető. A szálanként, szórványos kategóriába soroltuk a projektterület 29,7%-át (73,6 ha). Ezeken a területeken általában kis csoportokban vagy néhány esetben elszórtan, de kis mennyiségben fordult elő az aranyvessző. A kis mértékű előfordulások közé a terület 11,6%-a (28,7 ha) tartozott. A kategóriába sorolt élőhelyfoltok általában leromlott, homoki gyepek, gyakran jelentős siskanád borítással, spontán cserjésedő, erdősödő élőhelyek és ritkábban akácosok. A magas aranyvesszővel fertőzött területek kiterjedése alig csökkent a területen a kezelések következében, de a borítás a legtöbb fertőzött területen csökkent. A változás a leglátványosabb a kaszált és letetett területeken. A faj esetében az irtás hosszú időt és következetes kezelést igényel, aminek alapjai a projekt keretében megteremtésre kerültek. Az elmúlt három évben folytatott kíméletes legeltetés (a szükséges tisztítókaszálásokkal kiegészítve) folytatása biztosítja a faj visszaszorulását a területről. A C.1 akció keretében végzett özönnövény irtás sikeresnek tekinthető annak ellenére is, hogy a célfajokat teljes mértékben nem sikerült eltávolítani a területről. Az túlélő állományok kezelése és az újrafertőződés megakadályozása a következő években kiemelt feladat. Prioritás és indikátor növényfajok vizsgálata A közötti időszakban a monitoring tervben megadott módszertan és feladatleírást követve végeztük el az egyes növényfajok felmérését. A projektterületen 28 védett növényfaj előfordulása ismert vagy biztosra vehető, illetve 3 faj (Helichrysum arenarium, Epipactis palustris, Cephalanthera damasonium) jelenléte valószínűsíthető. A területen korábban kimutatott fajok közül 3 fajt (Ophioglossum vulgatum, Gentiana cruciata, Ranunculus illyricus) nem sikerült megtalálni a projekt ideje alatt. A felmérések során 5 olyan fajt találtunk, melynek korábban nem volt ismert előfordulása a területen (Samolus valerandi, Neottia ovata, Corispermum nitidum, Dactylorhiza incarnata, Cirsium brachycephalum). A 13

14 Összefoglalás térségben előforduló két fokozottan védett növényfajnak (Ophrys sphecodes, Ophrys apifera) a projektterületen nincs ismert előfordulása és jelenlegi ismereteink szerint nem is várható az előkerülésük. A kijelölt indikátor faj közül az Epipactis palustris-t nem sikerült megtalálni a területen, de előfordulása továbbra is valószínűsíthető. Új indikátor fajként javasoltuk kezelni a kis holdrutát (Botrychium lunaria), melynek kis, de jelentős florisztikai értékű állománya él a területen, illetve a kisfészkű aszatot (Cirsium brachycephalum), mely új, közösségi jelentőségű faj a területen. A prioritás és indikátor indikátor fajok közül 3 faj (Botrychium lunaria, Onosma arenaria, Anacamptis coriophora, Anemone sylvestris) állományát értékeljük veszélyeztetettnek, 4 fajét (Adonis vernalis, Allium sphaerocephalon, Iris arenaria, Orchis militaris) potenciálisan veszélyeztetettnek, 2 fajt (Dianthus serotinus, Linum tenuifolium) nem lehet jelenleg veszélyeztetettnek tekinteni. Az előforduló védett fajok közül gyakori az Oxytropis pilosa, a Gypsophila arenaria és a Stipa pennata. A fajok állománynagysága és elterjedtsége miatt nem tekinthetők veszélyeztetettnek. A védett fajok közül veszélyeztetettnek ítéljük a Neotinea ustulata és az Ophioglossum vulgatum állományát. A területen végzett helyreállító beavatkozások vizsgálata során egyértelműen bizonyítást nyert, hogy az égetés elsősorban a pionír fajok (Anacamptis coriophora, Orchis militaris, Neotinea ustulata) számára kedvező. Az értékesnek tartott sztyeppi fajok (Dianthus serotinus, Onosma arenaria) esetében az égetés rövidtávon kifejezetten káros volt, hosszabb távon azonban az állományok regenerálódására számítunk. Zoológiai alapállapot felmérés A győri lőtér gyepterületeinek faunájának feltárását a jellemző élőhelyeken között végzett talajcsapdás és fűhálós vizsgálatokkal végeztük. A felmérések eredményeképp a vizsgált taxonok (egyenesszárnyúak, pókok, hangyák és bogarak) tekintetében a terület jól feltártnak minősül, de a területi természeti állapotának jövőbeli javulásával további fajok megjelenése, illetve a közösségek átrendeződése várható. Győrszentiván és Gönyű községhatáraihoz tartozó, mintegy 250 hektáros terület közötti vizsgálata során 138 pókfaj (Araneae) került kimutatásra. Közülük négy védett (Atypus muralis, Eresus kollari, Geolycosa vultuosa, Dolomedes sp.,), kettő a hazai faunára nézve új (Zodarion zorba, Centromerus lakatnikensis) és több ritka faj (Metopobactrus prominulus, Parasyrisca arrabonica, Theridion uhligi, Brommella falcigera, Improphantes geniculatus érdemel kiemelést. A Pannon életföldrajzi régió homokpusztáinak legtipikusabb élőhely-specialista pókjai kevés kivételtől eltekintve csak a jó természetességű nyílt homoki gyepekben voltak jelen. A jó természetességű gyepek mellett a jellegtelen száraz gyepek is nagy arányban vannak jelen a projekt területén. Az ezekre jellemző fajkészlet a hazai száraz gyepek mérsékelt, illetve közepes bolygatást toleráló, ritkaságoktól mentes faunájának megfelelő. Az egyetlen vizsgált üde magassásosban a gyakori nedvességkedvelő fajok mellett, néhány ritka és a természetközeli vizes élőhelyekre jellemző faj is magas egyedszámmal fordult elő (pl. Pardosa maisa). A kisalföldi meszes homokpuszta hangyaközösségei (Formicidae) nagymértékben hasonlítanak a Duna-Tisza köze homokpusztáinak közösségeihez. Legjelentősebb különbségnek a nagyalföldi nyílt homoki gyepek karakterfajaként viselkedő, kifejezetten melegkedvelő és erősen szárazságtűrő Cataglyphis aenescens kisalföldi hiánya tekinthető. Egy másik thermofil és xerotoleráns faj, a Tetramorium caespitum közösségalkotó szerepe 14

15 Összefoglalás ugyancsak korlátozottabb a Kisalföldön. Valószínűleg a vizsgált térség hűvösebb és csapadékosabb klímájának hatása mutatkozik meg abban, hogy homoki szárazgyepjeiben olyan, kevésbé xerotoleráns és thermofil fajok is megjelennek például a Formica fusca vagy a Myrmica scabrinodis -, amelyek a Duna-Tisza közén határozottan kerülik az ilyen élőhelyeket. A felmérések során a kisalföldi hangyafaunáról szóló korábbi publikációkban nem említett Lasius psammophilus jelentős, gyakran domináns közösségi szerepű állományaival találkoztunk. Viszonylag sok populációja került elő az Alföldön ritka fajok közé sorolt Myrmica schencki-nek. A védett fészkű Formica pratensis a zárt sztyepprétek szórványosan előforduló, ám lokálisan akár uralkodóvá váló fajának bizonyult. A négy éves felmérés alapján jellemeztük a meszes homokpuszta legfontosabb gyepi élőhelytípusainak hangyaközösségeit. Az antropogén hatásra kialakult, pionír, erősen nyílt talajfelszínű élőhelyeken a Lasius niger, Lasius paralienus, Tetramorium caespitum fajok közül kerülnek ki a pionír közösségek mennyiségi értelemben domináns fajai. A természetes nyílt homoki gyepek jellemző uralkodó és konstans faja a Lasius psammophilus. A zárt sztyepprétek hangyaközösségei - beleértve a cserjésedő-fásodó területeket - a legnagyobb fajszámúak és legmagasabb diverzitásúak, mennyiségi értelemben domináns fajaik többnyire a Lasius psammophilus és Myrmica sabuleti, szórványosabban a Formica sanguinea és Formica pratensis. A cserjésedő-fásodó sztyepprétek mindaddig, amíg érdemi borítású a gyepi vegetáció, képesek megőrizni a sztyeppréti közösségek fajait. A természetes nedves rétek uralkodó fajai a Lasius niger, Myrmica rubra, Myrmica scabrinodis. A vizsgált területről kimutatott 128 talajfelszínen élő bogárfaj (Coleoptera) adatai alapján jól elkülönülnek a legjobb állapotú, értékes pannon homoki élőhelyek a kissé degradáltabb, jellegtelenebb száraz gyepek, a kimondottan degradált gyepfoltok, valamint a területileg alárendelt üde-nedves füves élőhelyek. A kimutatott fajok között megtalálhatók a természetes állapotú homoki gyepekre jellemző bogarak (Harpalus servus, Calathus erratus, Diastictus vulneratus). Egyetlen fokozottan védett (és egyben Natura 2000 jelölő fajt) találtunk, a magyar futrinkát (Carabus hungaricus). A nyílt homokfelszínek jellemző védett futóbogara a Cicindela soluta, amit csak az egyelő gyűjtéseink során figyeltük meg, a talajcsapdák anyagából nem került elő. A Carabus cancellatus és különösen a Carabus granulatus a nedvesebb élőhelyek lakói, ezek szintén védettek, de hazánkban elterjedt fajok. A nedvességkedvelő Elaphropus haemorrhoidalis mindössze négy hazai előfordulásáról tudunk a jelen adatot is figyelembe véve, így rendkívüli ritkaságnak számít. A szintén viszonylag ritka Syntomus foveatus száraz és nedves területeken egyaránt előfordul. A Trichocellus placidus egyetlen példányát a legnedvesebb helyszínről a Zsombékosi-árok melletti mély fekvésű területről mutattuk ki. Az előforduló védett és ritka bogárfajok alátámasztják a projekt területének természetvédelmi jelentőségét. A bogárfauna alapján is a legjobbnak minősített élőhelyek megőrzése, kiemelt feladat, mivel a Dunántúl északnyugati régiójában sehol sem találhatók ekkora terjedelmű, egybefüggő, természetes homoki gyepek. Várható, hogy az élőhelyrekonstrukciós munkák során létrejött, jelenleg pionír növényzettel borított felszíneken megindul a homoki fajok betelepülése a közeli természetes gyepekből. A vizsgálati területről 2012 és 2015 között 40 egyenesszárnyú faj előfordulását mutattuk ki. Az előkerült fajok közül egy védett és egyben homoki karakterfaj volt (Calliptamus barbarus), további előkerült homoki karakterfaj a Platycleis montana, a Dociostaurus brevicollis, az Euchorthippus pulvinatus, a Myrmeleotettix antennatus, a Myrmeleotettix maculatus, a Stenobothrus fischeri és az Oedaleus decorus. 15

16 Összefoglalás A hazai relatív gyakorisági adatok alapján a kimutatott fajok közül hazánkban hét faj ritka (Calliptamus barbarus, Platycleis montana, Pteronemobius heydenii, Chorthippus dichrous, Euchorthippus pulvinatus, Myrmeleotettix antennatus, Stenobothrus fischeri), hét pedig szórványos előfordulású (Conocephalus dorsalis, Ruspolia nitidula, Oecanthus pellucens, Chrysochraon dispar, Euthystira brachyptera, Myrmeleotettix maculatus, Oedaleus decorus). A vizsgálatokkal négy egymástól alapvetően eltérő egyenesszárnyú-együttes típust mutattunk ki: (1) természetes homokpuszta gyepek együttes-típus; (2) természetes üde gyepek együttes-típus; (3) jellegtelen száraz gyepek együttes-típus; (4) gyomvegetációra jellemző együttes-típus. (1) Természetes homokpuszta gyepek együttes-típus: A kimagaslóan jó természetességi állapotú nyílt homokpuszta gyepek mintái kerültek ide. Az ezekben számottevő részesedéssel előforduló fajok szinte kivétel nélkül homoki karakterfajok (Calliptamus barbarus, Euchorthippus declivus, Dociostaurus brevicollis, Euchorthippus pulvinatus, Myrmeleotettix maculatus); (2) Természetes üde gyepek együttestípus: Jellemzően fajszegény együttes, melyben a kifejezetten hygrophil igényű Conocephalus fuscus dominál, de jellemzően előfordul benne a Conocephalus dorsalis és a Ruspolia nitidula is; (3) Jellegtelen száraz gyepek együttes-típus: Heterogén szerkezetű csoport, a korábbi területhasználattól függő természetességi állapotú egyenesszárnyúegyüttesekkel. Az ide tartozó együttesek közül néhánynak a fajösszetétele nagy mértékben hasonlít a legjobb állapotú homokpuszta gyepekben előfordulóra, de az érzékenyebb homoki fajok ezekben nem, vagy csak nagyon alacsony egyedszámmal fordulnak elő ellenben a zavarástűrő fajok fajszáma és egyedszáma általában magas. (4) Gyomvegetációra jellemző együttes-típus: Gyenge természetességi állapotú egyenesszárnyú-együttes típus, önálló karakter nélkül, tágtűrésű xerophil fajokkal. A nyílt száraz gyepek mobilis fajai (Oedipoda caerulescens, Calliptamus italicus) mellett nagy egyedszámmal fordulnak elő bennük a gyomvegetáció-foltok jellemző fajai, mint például a Chorthippus mollis, de a magas (Bicolorana bicolor) és a rövidfüvű szárazgyepek (Euchorthippus declivus), a zártabb mesophil gyepek (Stenobothrus lineatus, Euthystira brachyptera, Pseudochorthippus parallelus) fajai is előkerültek itt. Utóbbinak köszönhető az ide tartozó együttesek bizonyos években tapasztalható átsorolódása más csoportokba. Domborzati rekonstrukciók újonnan létesülő talajfelszínein kialakuló életközösség monitorozása A lőtér területén végzett gyeprekonstrukciós munkák egyik kísérleti eleme volt a mesterséges domborzati formák átalakítása a természeteshez hasonlóra. A tevékenység több, mint 16 hektáron valósult meg 2013-ban. A gyepesítés során két technológia került alkalmazásra. Az egyik esetben vásárolt és helyben gyűjtött fűmag került megfelelő talajelőkészítés után vetésre, hogy a gyepesítési folyamatot gyorsítsák és a széleróziót csökkentsék. A kereskedelemben a jellemző gyepes élőhelyek fajai nem beszerezhetők, ezért a vásárolt fűmagkeverék az általános gyepesítéseknél használt, gyorsan növő fajokből állt (pl. Lolium perenne, Festuca rubra, Festuca pratensis, Dactylis glomerata). A másik esetben a visszagyepesedés spontán, a környező homoki gyepekről történő beszóródással történik. Mindkét típust évi egyszeri vagy kétszeri kaszálással kezelték 2014-ben és 2015-ben. A talajfelszíni fauna (pókok, bogarak, hangyák) esetében megállapítottuk, hogy az kezdeti szukcessziós állapot a várakozásnak megfelelően - mindkét esetben (vetett, illetve spontán gyepesedő) tágtűrésű, bolygatás-toleráns fajok betelepülésével indul. 16

17 Összefoglalás A bevetett parcella pókegyüttese magasabb faj-, és egyedszámú volt, mint a spontán gyepesedő területé, de egyúttal az egyéves agrárterületek nagy földrajzi léptékben uniform faunaképét mutatta. Kisszámú ritka és értékes faj megjelenését is sikerült regisztrálni a gyepesítés első évében. A vizsgálati időszak ( ) eredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy ezek a gyepek rendelkeznek a leglabilisabb, leggyorsabban változó faj-együttessel. Ugyan egyedszámban és fajszámban szinte egyáltalán nem maradnak el a többi gyeptípustól, de a tényleges faji összetétel, valamint a közösség egyedszám-eloszlása az egyéves szántóföldi agrárterületekkel mutat nagy hasonlóságot. Az összes vizsgált élőhely pókfaunájától egyértelműen elkülönülnek ezek a korai szukcessziós állapotban lévő talajfelszíni közösségek ben a korábbi évhez viszonyítva is tovább csökkent a talajfelszíni fauna természetessége. Egyértelműen kijelenthető, hogy a kívánt célállapot elérése csak hosszabb időszak után várható. Minden olyan kezelés, ami a terület jelenlegi állapotát stabilizálhatja (homogén kezelés), vagy jelentősebb bolygató hatásként jelentkezik, csak lassítja a kitűzött cél elérését. A két eltérő gyeprekonstrukciós kísérlet a bogarak esetében markáns különbséget nem hozott. Mind a felülvetett mind a spontán gyepesedő területen jelen vannak a ritkább fajok, melyek közül több is kimondottan a homoki területekhez kötődik, de többségében gyakori, szárazságtűrő a bolygatottságra kevésbé érzékeny fajok dominálnak. A hangyáknál a 2015-re jelentősen tovább nőtt a különbség a két mintaterület hangyaközössége között. A felülvetett területével ellentétben, a spontán visszagyepesedő élőhely közössége egyértelműen természetközelibbé vált mind fajösszetételét, mind diverzitását tekintve: két zavarástűrő faj, a Tetramorium caespitum és a szuperdominanciát itt ki nem alakító Lasius paralienus mellett már érdemi közösségalkotó szerephez jutott a nyílt homoki gyepek karakterfajának számító Lasius psammophilus, valamint a természetes szárazgyepekben általánosan elterjedt Formica rufibarbis és Tapinoma madeirense. A gyepesítési kísérletek orthopterológiai tapasztalatait összegezve elmondható, hogy a spontán gyepesedő részterülettel szemben a gyepvetés gyorsabb növényzet-szukcessziót, ezáltal a gyeplakó egyenesszárnyú fajok számára alkalmas élőhely-szerkezet gyorsabb megjelenését eredményezte. Ugyan egyelőre azon is tágtűrésű fajok vannak túlsúlyban mind fajszám, mind egyedszám tekintetében, de egyrészt azok állománya jóval stabilabb és állandóbb jellegű már most, másrészt a habitat általános fajgazdagsága is számottevően nagyobb. A gyepégetés hatásainak vizsgálata a növény és állat közösségekre A lőtér területe az intenzívebb katonai használat ( ) idején rendszeresen, akár évente többször is leégett, ami nyilván jelentős hatást gyakorolt az élővilágra. A projekt keretében az egyszeri égetés hatásait vizsgáltuk. Az eredmények alapján egyértelmű következtetést az égetés hatásaira nem lehet levonn, az azonban biztos, hogy a jó természetességű gyepekben az égetett és nem égetett területek állatvilágában jelentős, 2-3 évig is észlelhető eltérések tapasztalhatók. A gyepek égetéses kezelésének talajfelszíni pókokra kifejtett hatását a két eltérő típusú gyepben külön szükséges értékelni. A másodlagos, mérsékelten jó természetességű gyep esetében két évvel az égetéses kezelést követően még szignifikáns alacsonyabb volt az égetett terület diverzitása, mint a kontroll területé. Az eredmények alapján az prognosztizálható, hogy a különbség rövid időn belül megszűnik. Ezzel szemben a jó állapotú homoki sztyepprétek esetében a talajfelszíni pókok számára kifejezetten 17

18 Összefoglalás kedvezőtlen az égetéses kezelés hatása. A faj és egyedszám egyaránt drasztikusan lecsökkent. Az eredmény egybecseng korábbi löszpusztai gyepben végzett hasonló célú vizsgálatok tapasztalataival. A kezelés a téli aktivitást is mutató, avagy a gyepszintben, illetve a talaj felső rétegében telelő ízeltlábúak szempontjából nem kívánatos. A homoki gyepek egyszeri égetése a vizsgált körülmények között nem változtatta meg a hangyaközösség alapvető jellegét. Természetesen a kezelés módosított több környezeti tényezőt, melegebbé és szárazabbá tette a mikroklímát, változtatott a táplálékkínálaton, stb., ennek azonban annyi lett a következménye, hogy az élőhelyen korábban is domináns Lasius psammophilus (a nyílt homoki gyepek karakterfaja) még tovább növelte egyedszámát, versenyelőnyét, és egyes kísérőfajok állománymérete a kimutathatósági szint alá csökkent (bár valószínűleg nem került sor tényleges lokális kipusztulásukra). A földfelszín alatt fészkelő fajok kolóniái a gyorsan elvonuló avartüzet komoly károsodás nélkül elviselik, a hangyaközösségben bekövetkező változások mindenekelőtt a tűz következtében megváltozó abiotikus és biotikus környezeti paramétereknek, a módosuló kompetíciós körülményeknek tulajdoníthatók. A talajfelszíni kimutatott bogárközösség alapján az egyes mintaterületek között számottevő különbséget a természetesség alapján nem látunk. A jó állapotú homoki sztyeppréten egyegy ritkább faj került kimutatásra (Diastictus vulneratus, Harpalus servus), de közösségszinten a területet csak legfeljebb jó-közepes értékűnek mondható, a degradatív hatások kimutatása mellett. A másodlagos, kisé bolygatott gyep bogárközössége alapján az élőhely természetessége elmarad az előző homoki gyepéhez képest. Innen hiányoznak a homoki fajok a kezelés után is a zavarást jelző taxonok az uralkodóak. Az előkerült fajok alapján a vizsgált területen a degradációt jelentősnek tekinthetjük, természetessége közepesnek mondható. Az égetéses vizsgálatok összegzett orthopterológiai tapasztalatai alapján az égetés a lokális egyenesszárnyú-együttes szerkezetére feltehetően elsősorban a növényi táplálékbázis lecsökkenése útján okoz átmeneti negatív hatást. Amiatt, hogy a homoki egyenesszárnyú együttesekben olyan, a növények szárába petéző fajok, mint például a pirregőtücsök (Oecanthus pellucens) kevésbé jellemzők a fenti tapasztalat más gyeptípusokra nem általánosítható az égetés más típusú habitatokban feltehetően sokkal jelentősebb diszturbanciaként, diverzitás-csökkentő tényezőként hat. A kísérlet alapján az égetés a nyílt, száraz homoki gyepekben elsősorban a főbb gyepalkotók dominanciaviszonyainak szabályozása érdekében alkalmazható (pl. a zsombékos Festuca vaginata dominanciájának biztosítására tarackos fajokkal szemben), viszont a legjobb, specialista fajokban gazdag gyepekben használata nem javasolt, vagy csak jelentős időbeli és területi korlátozásokkal. Lepkefauna feltárása és változásának vizsgálata A projekt keretében célul tűztük ki a lepkefauna minél teljesebb feltárását a monitoring jövőbeli indikátorfajainak kijelölés érdekében, illetve a beavatkozások hatásainak nyomon követését, amennyire a három és fél év lehetővé tette. E célok érdekében, június végétől június végéig, széleskörű alapállapot-felmérést végeztünk, kiválasztottuk a célfajokat és a jövőbeli monitoring mintavételi helyeit (3db állandó transzekt és 3db állandó lámpás mintavételi hely). A projekt hatásainak vizsgálata érdekében a 2012/2013-as vizsgálatokat 2015-ben megismételtük. A köztes időszakban a terület érdekesebb 18

19 Összefoglalás mikroélőhelyeinek vizsgálatára, illetve a várt, de nem észlelt fajok megtalálására fókuszáltunk. A mintavétel, nappali lepkék esetében, terepbejárás közbeni megfigyeléssel, szükség esetén hálózással történt; éjszakai lepkék esetében pedig lepedős gyűjtéssel és élvefogó fénycsapdákkal, illetve kiegészítő csalétkezéssel és hálózással. A lámpázó helyek a jellemző élőhelytípusok alapján kerültek kiválasztásara. A vizsgált 248 hektáros terület nappali nagylepkékben viszonylag szegényes, ám éjszakaiakban kifejezetten gazdag. Eddig 432 nagylepke faj került elő, 381 éjszakai, és 51 nappali, köztük 23 védett, illetve 4 Vörös Könyvben szereplő faj. A területen a száraz, pusztai jellegű élőhelyek (pannon homoki gyepek) dominálnak, de foltokban fennmaradt az egykori láprétek (nedves élőhelyek) jellemző növényzetborítása is. Ez a kettős hatás a lepkefauna összetételében is megfigyelhető: 53% száraz élőhelyekhez köthető fajok részaránya, 26% a nedves élőhelyekhez köthető fajoké. Az elterjedés (area) szerinti bontást tekintve, az egész országra jellemző módon, az euroszibériai faunaelemek vannak túlsúlyban (56%), ám igen jelentős a nyugat-palearktikus (27%), s ezen belül különösen a pontomediterrán, holomediterrán, holomediterrán turkesztáni-iráni, mediterrán nyugatázsiai faunaelemek részaránya. A védett, illetve a területre jellemző ritka és lokális lepkék közül a következőket emelnénk ki: Archiearis puella, Chelis maculosa, Hyphoraia aulica, Cucullia xeranthemi, Shargacucullia lychnitis, Catocala fraxini, Staurophora celsia. A vizsgált területen időközben történt beavatkozások (nem kívánt fafajok letermelése, invazív lágyszárúak irtása, 2014-ben bizonyos részterületek égetése), illetve az elindult területkezelés (korlátozott legeltetés), nagymértékben még nem befolyásolták a terület lepkefaunáját, e pozitív hatások csak évek múlva fognak markánsabban érvényesülni. Kétéltű és hüllőfauna feltárása és változásának vizsgálata A négy év ( ) során a mintavételek a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretei között kialakított és elfogadott módszertan szerint, összesen húsz terepnapon történtek. A kétéltűeket elsősorban a szaporodó helyeken kijelölt hét mintavételi helyen, a hüllőket négy mintavételi transzekt mentén vizsgáltuk. A mintavételi helyeken kívül minden szórvány megfigyelést rögzítettük A program időszakában tíz kétéltűfaj (Triturus dobrogicus, Lissotriton vulgaris, Bombina bombina, Hyla arborea, Pelobates fuscus, Bufo bufo, Bufo viridis, Rana arvalis, Rana dalmatina, Pelophylax ridibunda), továbbá négy hüllőfaj (Anguis fragilis, Lacerta agilis, Coronella austriaca, Natrix natrix) előfordulását mutattuk ki. A kétéltűek közül legnagyobb egyedszámmal a vöröshasú unka, a barna ásóbéka, a zöld levelibéka, az erdei béka és a nagy tavibéka, a hüllők közül a fürge gyík fordult elő. A mintavételi időszakban az egyes években észlelt kétéltűek összesített egyedszáma csökkent. A tapasztalt nagyságrendű eltérés a vizsgált évek időjárásának különbözősége, a szárazodási folyamat hatására csökkent kiterjedésű és rövidebb ideig fennmaradó időszakos vízállások, valamint a táplálékállatok csökkenő mennyisége, a predációs (róka, borz, vaddisznó, gémfélék, ragadozómadarak) nyomás növekedése, továbbá a beavatkozások rövidtávú következménye is lehet. A hüllők éves észlelt egyedszáma nem változott program során az alapállapothoz képest. A kialakított új víztest kolonizációja megkezdődött. Hatására több faj szaporodási sikere javul a katonai hasznosítású területen. 19

20 Összefoglalás A katonai hasznosítású terület természetvédelmi kezelése és a mintavételek egy időben zajlottak, ezért a tapasztalt mennyiségi értékek valószínűleg a kezelés direkt hatásait és nem annak várható eredményeit tükrözik. A kezelések élőhelyre gyakorolt hatása várhatóan csak több év múlva, és hosszabb vizsgált periódus eredményeinek összehasonlításával lesz reálisan értékelhető. Fészkelő madárfajok állományainak vizsgálata A Kisalföldi homokpuszta Life+ pályázat keretében végzett három éves vizsgálat alapján kijelenthető, hogy az élőhely-rekonstrukció eredményeként több európai közösségi jelentőségű és hazánkban védett faj fészkelő állománya is növekedett a vizsgált területen. Az erdei pacsirtáé (Lullua arborea) minimum megduplázódott, míg a parlagi pityer (Anthus campestris) új fészkelőként jelent meg a területen. Az erdei pacsirta kedveli a fákkal, bokrokkal ritkásan benőtt, füves területeket, erdei tisztásokat, így állománya valószínűleg stabilan megmarad a jövőben is. A parlagi pityer esetében viszont, mivel a faj a kopár, gyér növényzetű felületekhez kötődik, ez attól is függ, hogy mennyire maradnak meg azok a nyílt felületek, amelyek a vizsgált területen kizárólag az emberi bolygatás következményeként alakultak ki (pl. tereprendezés, gyepesítés, özönnövény irtás, stb.). Kezelés hiányában e kopár felszínek az idő múltával minden bizonnyal benövényesednek, záródni fognak. Az időközben megindult szürkemarhával történő legeltetés azonban biztosíthatja a rövidre legelt, taposott felületeket, melyek alkalmasak lehetnek a faj hosszú távú fészkelésére. Nem európai közösségi jelentőségű faj, de igen értékes faj, a vizsgált terület élőhelyátalakítás utáni egyik célfaja, a telepesen fészkelő, fokozottan védett gyurgyalag (Merops apiaster). E madár szintén az emberi beavatkozásnak köszönhetően telepedett meg a számára kialakított mesterséges buckák rézsűs falaiban, ahol a jövőben is alkalmas fészkelőhelyet találhat magának. A korábban más területeken szerzett tapasztalatok alapján, jövőben szükséges lehet ezeknek a falaknak a rendszeres megtisztítása az évek során felnövő bokroktól és cserjéktől, hogy a gyurgyalagok számára alkalmas fészkelőhelyek maradjanak. A projektnek másik célfaja a búbos banka (Upupa epops), mely kifejezetten kedveli a homokpuszta élőhelyeket, s az ilyen területek karakterfajának tekinthető. A korábbi adatok (természetvédelmi őri jelentések) alapján a múlt század végén Gönyű térségében 3-7 pár költött. Azt nem tudjuk pontosan, hogy ebből hány pár fészkelt a vizsgált területen, de az kijelenthető, hogy a Life+ területen a két év alatt a kezdeti 1-2 párról 2-3 párra nőtt az állománya, s ez ugyancsak a rekonstrukciós munkálatok következménye. A fajnak legfőképp a fenyvesek, akácosok, illetve a zárt fás és bokros területek eltűnése, az élőhely nyíltabbá válása tett jót a fajnak. Özönnövények eltávolítási technológiájának kidolgozása A Kisalföldi Life+ projekt keretében, üzemi és kísérleti körülmények között végzett özönnövény irtások eredményességének vizsgálata során minden vizsgált faj (akác, bálványfa, selyemkóró, magas aranyvessző) esetében sikerült olyan technológiát találni, amellyel eredményesen lehet e fajokat visszaszorítani homoki élőhelyeken. A kísérleti körülmények között végzett vizsgálatokból egyértelműen kiderült, hogy nincs kizárólagos kijuttatási technológia kémiai irtás esetén, az irtási munkák során ezeket kombinálva kell alkalmazni, ugyanakkor a vegyszerek és az alkalmazott koncentrációk között található egyértelműen jobbnak nevezhető (hatékonyabb, természetkímélőbb). 20

21 Összefoglalás A tapasztalataink alapján a vegyszeres kezelésekre (akác, bálványfa, selyemkóró) üzemi körülmények között min. 3 évet kell rászánni minden faj esetében, de selyemkóró és bálványfa esetében kedvezőbb az 5 éves kezelés. Az első kezelést követően a kezelt területeket legalább 2 évente ellenőrizni kell és a magról kikelő, esetleg a kezelést túlélő egyedeket haladéktalanul ki kell irtani. A magas aranyvessző esetében 5 éven keresztül szükséges évi kétszeri kaszálás az eredményes visszaszorításhoz, de legeltetéssel kombinálva gyorsabb is lehet a folyamat. 21