Pannon-Connection Bt. Víz és Környezet Mérnökiroda. GYŐR SZOL GYŐRI KÖZSZOLGÁLTATÓ ÉS VAGYONGAZDÁLKODÓ Zrt Győr, Orgona u. 10.

Átírás

1 Pannon-Connection Bt. Víz és Környezet Mérnökiroda 9023 Győr, Álmos u. 2. Tel. fax: , mobil: GYŐR SZOL GYŐRI KÖZSZOLGÁLTATÓ ÉS VAGYONGAZDÁLKODÓ Zrt Győr, Orgona u. 10. Győr, Pápai úti hulladéklerakó környezetének középtávú ( évi) biomonitoring komplex élővilág vizsgálata, a telepen korábban folytatott tevékenység és a rekultiváció élővilágra gyakorolt hatásának felmérése, értékelése ÉVI VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI ZÁRÓJELENTÉS KÖZÉRTHETŐ ÖSSZEFOGLALÓ Győr, december Munkaszám: BIO

2 A GYŐR-SZOL Közszolgáltató és Vagyongazdálkodó Zrt. jogelődje a Győri Kommunális Szolgáltató Kft. megbízta a Pannon - Connection Bt.-t, hogy végezze el a: Győr, Pápai úti hulladéklerakó környezetének középtávú ( évi) biomonitoring komplex élővilág vizsgálata, a telepen korábban folytatott tevékenység és a rekultiváció élővilágra gyakorolt hatásának felmérése, értékelése tárgyú vizsgálatot. A középtávú vizsgálat célja, hogy felmérje az élővilág állapotát a hulladékudvar megépülése és üzemelése, illetve a hulladéklerakó rekultivációja előtt, alatt majd a munkálatokat követően rögzítse az élővilágban tapasztalt változásokat. A középtávú vizsgálatot, vagyis a biomonitoringot négy szakaszra osztottuk fel. A középtávú vizsgálat sorozat első évét (2010. év) alapszakasznak tekintjük, amikor is az alapállapotokat rögzítettük (kiindulási állapot), a leendő hulladékudvar és hulladéklerakó területén, illetve ezek környezetében (hatásterületen). A évet megelőzően a és évben a Győri Kommunális Szolgáltató Kft, korábbi megbízásából jelen vizsgálat-sorozattal (biomonitoringgal) azonos célból, azonos metodikai feltételekkel és azonos területen végeztünk vizsgálatokat. Így ezen adatok a kiindulási állapot értékelésekor felhasználásra is kerültek. Szakaszok Időszak I. szakasz 2010 II. szakasz III. szakasz Munkálatok (beavatkozások) és a biomonitoring feladata Alapállapot rögzítése (kiindulási állapot). (Egy korábbi megbízásból és évből is rendelkezésre állnak adatok) A hulladékudvar megépítése (2010). A bezárt hulladéklerakó rekultiválása ( ). A rekultivált terület benépesülésének (rekolonizációjának, illetve szukcessziójának), az új hulladékgazdálkodási rendszeren belül megvalósult objektum természeti környezetére gyakorolt hatásainak vizsgálata. Vizsgálatok területi felosztása Hatásterület (beleértve a rekultiválandó területet is) Hatásterület (beleértve a rekultiválandó területet is) Rekultivált felszín Megnevezés ALAPSZAKASZ ÁTMENETI SZAKASZ REKOLONIZÁCIÓS SZAKASZ A évben megépült a hulladékudvar, majd ezt követően megindultak a rekultivációs munkálatok, melyek a év II. felében zárultak le. A terület heterogén felszíne és a rekultiváció folyamatossága miatt az indikátor csoportok mintavételezése nem egységesen indult, ezért jelen fázisban egyelőre más-más kép alakult ki a hulladéktestről. Az átmeneti szakasznak tekintjük, mely részben a 2011 és 2013 közötti időszakot jelenti, ami bizonyos indikátor csoportoknál pl. egyenesszárnyúak már a évtől volt mód a rekolonizációs vizsgálatok megkezdésére, míg a talajfelszíni ízeltlábúak vizsgálata csak a évtől tehette ugyan ezt. A rekolonizációs szakaszt (átfedéssel) a és év között számítjuk. Ekkor a vizsgálatok fő irányvonalát a rekultivált felszín rekolonizációjának, illetve szukcessziójának nyomon követése jelenti. A GYŐR-SZOL Győri Közszolgáltató és Vagyongazdálkodó Zrt. jogelődje a Győri Kommunális Szolgáltató Kft óta folytatott hulladékkezelési tevékenységet az üzemeltetésében lévő Győr, Pápai úti hulladéklerakón. A Győr, Pápai u. 51. szám alatti volt hulladéklerakó a Győr külterületi 091/3 hrsz-ú, a Győr külterületi 091/11 és a Győr zártkerti /12

3 hrsz-ú ingatlanokon helyezkedik el. A Győr zártkerti hrsz-ú és a Győr külterületi 091/3 hrszú ingatlanokon a hulladéklerakás december 31. előtt megszűnt. A Győr zártkerti hrsz-ú és a Győr külterületi 091/3 hrsz-ú földrészleteken elterülő volt hulladéklerakó rekultivációs munkálatai 2011-évben befejeződtek. A kommunális szilárdulladék-lerakók közül azokat, amelyek nem feleltek meg az EU hulladéklerakókra vonatkozó április 26-i 1999/31/EK irányelvében és 2003/33/EK határozatában megfogalmazott előírásoknak, a 20/2006. (IV.5.) KvVM rendelet 19.. (4) bekezdésének megfelelően július 16-ig be kellett zárni. Ennek a követelménynek megfelelve a Győr, Pápai úti 091/11 hrsz-ú ingatlanon működő hulladéklerakó július 15-én fogadott utoljára hulladékot. A július 15-ig működő hulladéklerakó a Győr külterületi 091/11 hrsz-ú ingatlanon helyezkedik el. Az ingatlan jellemző adatai; - tulajdonos: Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata, - területnagyság: 4 ha 6651m 2, - művelési ág: kivett, szemétlerakó telep, - hulladékkal borított terület: 3 ha 9977 m 2. A rekultiváció engedélyezési terv a 091/11. hrsz-ú ingatlan július 15-én hulladékkal borított földrészleteit (3 ha 9977 m 2 ) érinti. A július 15-ig működő hulladéklerakó rekultivációja II. félévben került sor. Az engedélyező hatóság előírásainak megfelelően kétütemű lezárást ott kell alkalmazni, ahol hulladék elhelyezése január 1-ét követően történt. Az átmeneti felső záróréteg rendszer legfontosabb feladata az, hogy a végleges felső záróréteg rendszer kiépítése érdekében tegye lehetővé elegendő vízmennyiségnek a hulladéktestbe való bejutását, ezáltal biztosítva a lerakott hulladékban lévő szerves összetevők biológiai lebomlását és a hulladéktest stabilizálódását. Alkalmazása azért is indokolt, mert a biohulladék lebomlása következtében a hulladéktestben roskadás, a felszínén pedig jelentős süllyedések kialakulása várható, ami a végleges felső záróréteg rendszer egyenlőtlen süllyedéséhez, repedezéséhez vezetne, ami a szigetelő funkció megszűnését okozná. A formázott (rendezett) hulladéktestre a kétütemű lezárás első, átmeneti rekultivációs lefedése során 30 cm vastag kiegyenlítő réteg és 30 cm vastag termőföld, bányameddő és Rekult-Komp komposzt keveréke került. A végleges felső záró-réteg az átmeneti réteg kialakítását követő 10 év után kerül elhelyezésre. A végleges felső záró-réteg elemei; 30 cm vastag agyag szigetelő réteg vagy azzal egyenértékű mesterséges szigetelés, 30 cm vastag szivárgó réteg vagy azzal egyenértékű kiépítés, 20 cm vastagságú felső réteg, anyaga osztályozott építési vagy bontási törmelék, 30 cm termőföld, bányameddő és Rekult-Komp komposzt keveréke. Az alapszakasz és az átmeneti szakasz vizsgálata során kiemelt feladat volt a hatásterület természeti értékeinek feltárása, melynek eredményeit a Természeti értékek leltára című tanulmánykötetbe, illetve a monitorozó rendszert bemutató és részeredményeit közlő leporellókba, kiadványokba és tanösvénybe is belekerültek. A évtől egyes indikátor csoportok eredményei vagy teljes egészében (Kovács, Kutas 2014) vagy csak részben (Kovács, Szinetár 2014) 3/12

4 tudományos konferenciákon is bemutatásra kerültek. Jelenleg is előkészületben van több publikáció, mely ugyancsak közölné a biomonitoring több adatát, eredményét is. Ezen felül a záróévben a monitoring ütemezésében projektzáró kiadvány, leporelló és tanulmánykötet ad lehetőséget az eredményeink közlésére mind tudományos, mind ismeretterjesztő jelleggel. A rekolonizációs szakasz vizsgálatai során arra keressük a választ, hogy az évek alatt mennyire válhat természetessé a rekultivált hulladéklerakó, milyen diverzitást és egyenletességet figyelhetünk meg és, hogy egyáltalán a fajközösségek milyen stabilitást képesek elérni a vizsgálati időszakban. A záró szakasz (2015. év) eredményei arra adhatnak választ, hogy a környezet (hatásterület) hogyan hat a rekolonizációra és szukcesszió folyamatára, illetve milyen mértékben tud majd beilleszkedni a rekultivált hulladéklerakó a természeti környezetébe. Az alapállapot során a terület természeti értékeinek felmérésekor igyekeztünk minél átfogóbb képet adni az élőhelyek növény- és állatvilágáról. Természetesen már ekkor is kiemelt figyelmet kaptak az indikátor szervezetek, melyek az átmeneti és a rekolonizációs szakaszok során a leginkább informatívak tudnak lenni. Ezen indikátor szervezetek a hajtásos növények, mohák, zuzmók, talajfelszíni ízeltlábú közösségek (pókok, hangyák futó- és egyéb bogarak), egyenesszárnyúak, szitakötők, kétéltűek, hüllők és madarak csoportjai. A mostani dokumentum a rekolonizációs szakasz évi vizsgálatainak, illetve az elmúlt évek eredményeit tartalmazza. A hipotézisünk szerint a rekultivációval újonnan létrehozott élőhely a rekultivációt megelőző élőhely-típushoz képest a vizsgált időszak végére egy jóval természetesebb és diverzebb élővilágnak lesz képes megfelelő életteret biztosítani. A középtávú vizsgálat célja, hogy felmérje az élővilág állapotát a hulladéklerakó rekultivációja előtt, alatt majd a munkálatokat követően rögzítse az élővilágban tapasztalt változásokat. A középtávú vizsgálat célja, hogy minél szélesebb körben feltárja a vizsgált terület természeti értékeit, leltárt készítsen ezekről. A vizsgált terület környezetében található élővilág megismeréséhez az általánosan elfogadott, monitorozásra alkalmas csoportokat, illetve az alapadatokat szolgáltató szervezetek vizsgálatát végez(z)tük el. A következő indikátor szervezeteket vizsgál(j)tuk: Hajtásos növények, Mohák (Bryophyta), Zuzmók (Lichenophyta), Pókok (Araneae), Futóbogarak (Carabidae), Hangyák (Formicidae) Egyenesszárnyúak (Orthoptera), Szitakötők (Odonata), Kétéltűek (Amphibia), Hüllők (Reptilia), Madarak (Aves). 4/12

5 A vizsgált terület Győr és környéke a Kisalföld nagytáj területén helyezkedik el. Ezen belül a Marcal-medence középtájába azon belül pedig a Marcal-völgy kistájába tartozik. A biomonitoringra kijelölt területet a hulladéklerakó telep kb. középpontjától számított 500 méteres sugarú kört jelenti. Ez magába foglalja a rekultiválásra kijelölt hulladéktestet és hulladékudvart illetve ezek környezetét. Ezt a területet nevezzük hatásterületnek. A Győr, Pápai úti hulladéklerakó és hulladékudvar Győr városának délnyugati részén fekszik a 83-as számú főút mellett, a város központjától kb. 3 kilométerre. A telepre vezető utat téglagyári útnak nevezik, mely a hulladéklerakást megelőző időkből maradt vissza. Ugyanis régen a győri téglagyárat kiszolgáló anyagnyerő bánya működött a lerakó helyén. A hulladéklerakótól északra a Góré-dűlő található, mely egy zárt kertes zöldterület. A város felé közvetlen a Pándzsa folyik, annak északkeleti oldalán a Marcalváros II 10 emeleteseit találjuk. Napjainkra már a teleptől délre eső területek is beépültek: a 83-as főút mellett bevásárló központok sorakoznak. A beépítettség ellenére nem szabad megfeledkezni a Holt-Rábaról, mely északnyugati irányból szinte félkörívként veszi körbe a területet és máig értékes ártéri vegetációt őriz. Ezen területek az Európai Unió és hazánk védett természeti hálózatának részét is képezik. A biomonitoring vizsgálatai a hulladéklerakó telepet, illetve annak környezetét érintik. A hatásterületbe beletartozik a Pándzsa-patak, illetve annak kisebb leágazása (Kis-Pándzsa), mely a telepet délről kerüli meg. Ezen felül a Góré-dűlő és az attól északnyugatra folyó Holt-Rába és ártere tartozik még ide. A hatásvizsgálatra kijelölt területet részben három védelmi forma is érinti. A Rab-kert része a Nemzeti Ökológiai Hálónak, míg a Pándzsa és mellék ága a hálón kívül a Natura 2000 hálózat (Rába HUFH20011) és az ún. Természeti területek hálózatának is része. A Rába Natura 2000 site jelölőfajai közül a közönséges vidra (Lutra lutra) előfordulásáról vannak információink, de pontos állománya nem ismert. A hatásterülettől nyugati irányba találjuk a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzethez tartozó Holt-Rába védett területét. Az általunk vizsgált terület hajdanán szerves egységet alkotott a védett területtel, de mára a város közelsége, illetve az egyéb vízrendezések okán a terület átrendeződött, sok helyütt másodlagos élőhelyekké alakult. Ex lege védett Gyirmóti fűzláp a hatásterülettől délnyugatra található. A 2008-as és 2009-es vizsgálati évben a hatásterület természeti állapota lett felmérve év elején készült el a hulladékdomb déli falánál épített résfal. A résfal feladata, hogy megakadályozza a friss talajvíznek a hulladéktest alá jutását. A résfal a talajvíz áramlására merőlegesen a vízzáró rétegbe került kiépítésre. Így a hulladéktest alól nem tud a talajvíz a Holt- Rába irányába szivárogni, mivel a résfal miatt eleve nem képes alá kerülni. A hulladékudvar évben készült el. Ezt követően megindultak a rekultivációs munkálatok, melyek a év II. felében zárultak le ben a korábbi évekhez képest a növényzetben lényeges változás nem tapasztalható. A hulladéktest növényzetét korábban meghatározó egyéves és évelő növényfajokból szerveződött, taposást tűrő gyomjellegű, generalista fajokból álló növényzetet egy olaszperje (Lolium multiflorum), réti csenkesz (Festuca pratensis) dominálta vetett gyep váltotta fel. A magvetés jól sikerült, de továbbra is nagyon fajszegény a gyep. A gyomok csak színező elemként, szálankét figyelhetők meg. A falista a korábban látottakhoz nagyon hasonló: bókoló bogáncs (Carduus nutans), szamárbogáncs (Onopordum acanthium), mezei aszat (Cirsium arvense), vadrezeda (Reseda lutea), útszéli bogáncs (Carduus acanthoides), franciaperje (Arrhenatherum elatius), 5/12

6 parlagfű (Ambrosia artemisifolia), fakó muhar (Setaria pumila), pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), fehér libatop (Chenopodium album), közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris). A hulladéklerakó területén vetett gyep záródása 2015-ben tovább nőtt. Ez különösen a hulladéktest kedvezőbb vízháztartási viszonyokkal jellemezhető lábi részén, valamint a már korábban rekultivált keleti oldalon látványos. A terepi felmérések azonban továbbra is azt mutatják, hogy nem egyenletes gyepborítás. Ez részben a hulladéktest felszínének legkésőbb tereprendezett részén, valamint a legkedvezőtlenebb termőhelyi adottságokkal bíró felszínek esetében szembetűnő, mint pl. a hulladéktest teteje. Ezeken a részeken továbbra is nagyon alacsony a gyep záródása. A védett borzas csajkavirág állományai továbbra is megtalálhatók, bár a szárzúzós kaszálás túl erős behatás a növény számára. A növény állományának megóvása érdekében a nagyobb összefüggő foltjait javasoljuk kihagyni a kaszálásból. A Pápai úti mintaterületen összesen 6 talajlakó mohafajt gyűjtöttem. Ezek legtöbbje általában gyakori előfordulású gyepekben és emberi hatás alatt álló területeken. A leggyakoribb mohafajnak a Bryum caespiticium bizonyult, a többi moha felszínborítása jóval elmarad ettől. A mintaterületen az előző évben kimutatott Tortula lanceola ebben az esztendőben nem került elő. Ez elsősorban a szezonális megjelenésével magyarázható. Új faj a területre a Barbula convoluta. A Pterygoneurum squamosum korábbi évben felfedezett populációját az idei évben is sikerült megerősíteni. A vizsgálati évek alatt 56 fajt mutattunk ki a hulladéktest felszínéről. Előzetesen azt vártuk, hogy a területet jellegéből adódóan a száraz gyepi fajok jelenjenek meg. Ezen belül azon taxonokat vártuk, amik egyrészt a zavarást, a bolygatást elviselik, sőt bizonyos értelemben preferálják is. Ennek megfelelően a szántóföldi ún. agrobiont fauna tagjai jelentek meg. Ezen fajok mindig a bolygatást az antropogén behatásokat mutatják. Ezt követően továbbra is a száraz gyepekre jellemző taxonok megjelenését vártuk. Egyrészt csökkent az agrobiont fajok dominanciája és meglepetésként a száraz gyepeken belül a szikesekre jellemző fajok jelentek meg köztük egy igazi szikes karakter fajjal. A Zelotes mundus egyértelmű dominanciát mutatott. A harmadik évben azt vártuk, hogy a fajszerkezet a mérsékelten bolygatott száraz gyepek irányába mozduljon el. A többi hulladéktesten hasonló irányt vett a szukcesszió. A Pápai út esetében azt tapasztaltuk, hogy mérséklődött a szikes fajok jelenléte, de nem a mérsékelt bolygatást jelző, gyakori száraz gyepi fajok jelentek meg, hanem ismételten a szántóföldi agrobiont fauna irányába mozdult a szukcesszió. Nem tudjuk, hogy ennek milyen lokális oka lehet. A szukcesszióra jellemzően az egyed- és fajszámok az első évben mutatnak egy kissé nagyobb értéket, majd a második évben ennél alacsonyabb az értékük végül egy jelentősebb emelkedést láthatunk. A évben az mindkét érték nagyon jelentősen emelkedett. Ha ebből kivonjuk a mezei zsuzsok (Sphenophorus striatopunctatus) értékeit, akkor is kirajzolódik a tányérforma. A dominancia viszonyok terén érdemi változásokat nem tapasztalhatunk. A mezei zsuzsok tavaly és idén is kimagaslott a domináns fajok közül. Idén további két gyakori és közönséges bogárfaj a Hister quadrimaculatus és a Drasderius bimaculatus volt még domináns, bár mindkét faj részesedése csökkent, főként az évi értékeikhez képest. Jelentős denzitást mutatott a Harpalus rubripes, mely a száraz gyepeket részesíti előnyben, azon belül sokszor agrártájakon és másodlagos gyepeken is tömeges is lehet. A hangyák esetében is azt tapasztaltuk, hogy a mintavételi helyeken egy kivételével a teljes vizsgálati időszak alatt csupán kevés fajú, erősen zavart, töredékesnek minősülő hangyaközösségek kerültek elő. Ezek jellege érdemben nem változott a három év alatt, csupán az észlelt állománysűrűségek. Az egyetlen kivételt a város felőli domb oldal mintaterület jelentette, ahol a és év erősen zavart, töredékes 6/12

7 hangyaközösségre utaló fogási eredményei után 2015-ben valamivel több fajú, diverzebb, ugyanakkor még mindig gyenge természetességű hangyaközösség kimutatására került sor. A szitakötők közül nyolc fajt mutattunk ki 2015-ben. Ezek mindegyike gyakori faj, indikátor tulajdonságuk korlátozott. A szukcessziós szempontjából a csapadék-víztározó emelhető ki, melynek a fajok szaporodásában van kiemelt szerepe. A hulladéktesten mindössze alkalmi megjelenést regisztráltunk. A Pápai úti hulladéktest felszínén már az előző évben vertikális szerkezet tekintetében változatos, a terület jelentős részén záródott, az utókezeléseknek köszönhetően mérsékelten gyomos gyepterület jelentette az élőhelyet az egyenesszárnyú fajok számára. Ez az állapot az összességében kedvezőtlen, csapadékhiányos időjárás ellenére az idei évben is megmaradt. A teljes felszín kettőssége ugyanakkor továbbra is megvan: a gyepesedettebb oldalak és a még mindig nagy kopár felszínekkel jellemezhető gyepfoltok egyenesszárnyú-fajkészlete eltérő. Előbbiekben a pionír felszíneken jellemző Aiolopus thalassinus csak minimális egyedszámmal van jelen, ezzel szemben utóbbiak területén akár domináns is lehet. A faj állománya az előző évben tapasztalt drasztikus egyedszám-csökkenéssel szemben az idei száraz, meleg évnek köszönhetően ismét magas egyedszámot mutatott. Ez a jelenség azonban inkább csak a nyár második felében mutatkozott. Összességében mostanra a felszín zömén olyan gyepes élőhelyek jöttek létre, amelyek viszonylag fajgazdag, természetközeli egyenesszárnyú-együttesek kialakulását eredményezik. A tipikus lokális egyenesszárnyú-együttesben a nyílt (a fent már említett Aiolopus thalassinus mellett: Calliptamus italicus, Oedipoda caerulescens, Euchorthippus declivus) és zártabb száraz gyepekhez kötődő (Platycleis albopunctata, Chorthippus brunneus, Chorthippus mollis, Omocestus haemorrhoidalis) fajok nagyjából kiegyenlített részesedéssel vannak jelen. Az előző évben jobb természetességi állapotú homokgyepek (Dociostaurus brevicollis), ill. sztyepprétek (Pezotettix giornae) fajaiként fogott taxonok valamivel magasabb egyedszámmal idén is előkerültek. Ezeken túl jelen van már a felszínen a homoki gyepek egyik karakterfajaként számon tartott, hazai összevetésben ritkábbnak számító Platycleis affinis, valamint a zárt, jó természetességi állapotú gyepekben jellemző Stenobothrus lineatus is. A közeli üde élőhelyeknek köszönhetően a felszín lábi részeinek vertikálisan strukturált, zárt gyepfoltjain jellemzően előfordul a higrofil igényű Conocephalus fuscus és Ruspolia nitidula. A évben a hulladéktest felszínén az előző vizsgálati évhez hasonlóan a vödörcsapda segítségével az erdei béka (Rana dalmatina) egy példányát mutattuk ki ( ). Ugyancsak kimutatásra került az ásóbéka (Pelobates fuscus) a tavaszi talajcsapdás mintavételezés során. A szukcessziós vizsgálatok konklúziójaként elmondható, hogy a hazai kétéltű fauna tagjai közül, azon fajok jelentek meg a hulladéktesten, melyeket előzetesen is vártunk. Az alapállapot-felmérés során a kétéltűek számára ideális tenyészőhelyek a Holt-Rába, illetve a Pándzsa menti vizes élőhelyek bizonyultak. A rekultivált felszín annak ellenére, hogy a többi vizsgált területhez képest a környezetéből leginkább kiemelkedik. A természetes környezetét tekintve a Pápai úti hulladéktest vizes élőhelyek együttesek közé ékelődik be. Méretét tekintve a vizsgált hulladéktestek közül a legnagyobb és a környezetéből egyértelműen kiemelkedik. Mindez, olyan természeti környezetet eredményezet, mely teljesen eltér a környezetétől. Ezért is volt kérdés, hogy a kétéltűek, melyek számára a hulladéktest lábánál kiváló tenyészőhelyek vannak, milyen mértékben sikerül elfoglalniuk az új életteret. A vizsgálati eredmények alapján elmondható, hogy a két leginkább várt faj (Rana dalmatina, Pelobates fuscus) megtelepedett a hulladéktesten. Kiemelendő, hogy a 7/12

8 csapadék-víztározónak óriási szerepe van a kétéltűek szaporodásában, mely a továbbiakban is meghatározza majd a fauna összetételét és az egyes fajok denzitását. A évben újabb két példányt (2 nőstényt) mutattunk ki a transzekt módszerrel, illetve a talajcsapdák egy hím példányt fogtak a tavaszi mintavételezés során. A hulladéktest növény borítottsága, ahogy az évek alatt egyre nagyobb mértéket öltött úgy vált strukturáltabbá az egész élőhely. Ennek megfelelően a szaporodó, búvó és leginkább táplálkozó helyként is egyre inkább megfelel a fürge gyík (Lacerta agilis) számára. Megjelenése várható volt, vizsgálati eredményeink alapján pedig jelenléte állandónak is tekinthető. A hímek és nőstények együttes jelenléte szaporodó közösségre is utal, annak ellenére, hogy juvenilis példányok nem kerültek kimutatásra. A évre a hulladéktest felszínének egyes részei eltérő képet mutatnak. Leginkább a csapadékvíztározó feletti északi oldalon láthatjuk a növényzet záródásának előre haladottabb állapotát. A tározónak köszönhetően a madarak szempontjából is kiemelten fontos ez az oldal. A víz jelenléte elsősorban a gyakoribb az antropogén hatásokat jobban tűrő fajok telepednek meg itt. Az elmúlt évek során több fajt is regisztráltunk, melyek különböző célból kötődnek a víztesthez. A legfontosabb változás ebben az évben, hogy két újabb faj költéséről bizonyosodhattunk meg. A tőkés réce és a szárcsa fajnak fiókáit figyelhettük meg idén. Ezzel már négy faj költéséről bizonyosodhattunk meg. Ezen felül a víztesttet további fajok is benépesítik: a molnárfecskék és a füsti fecskék, melyek táplálkozás szempontjából keresik fel a tavat. Költését igazoltuk a kis vöcsöknek és a nádi sármánynak is. Mindkét faj jelenléte a víztározó déli oldalán található nádasnak köszönhető. A fészkelő fajok mindegyike ennek a keskeny nádas zónának köszönheti megtelepedését (költését). A hulladéktest kezelése (kaszálása) az élővilág szempontjából is szükséges feladat. Az évenkénti egyszeri, időjárástól függően kétszeri kaszálás elengedhetetlen. Ugyanakkor szükséges lenne a védett borzas csajkavirág állományait kihagyni a kaszálásból. Természetvédelmi szempontból nem javasolt a szárzúzó használata, mivel az alacsony munkamagasság miatt túl alacsonyan, néhol a gyökértőig levágásra kerül a növény. Az érzékenyebb növényfajok nehezebben tudnak megkapaszkodni vagy egyáltalán nem is tudnak. A túlzónak nevezhető kaszálás, mind darabszámban, mind a minőségében (szárzúzó) hosszabb távon nem kedvez a természetesebb vegetáció kialakulásához. A szukcesszió elindulhat a kulturgyep irányába, mely a természetesség szempontjából nem lenne kívánatos. A biomonitoring első szakaszában a hulladéklerakó környezetének alapállapot felmérése történt meg. Ebből az időszakból 43 védett faj került kimutatásra. A hatásterületen belül (hulladéklerakó környezete) az élővilág szempontjából a Holt-Rába ártere emelhető ki, ahonnan a védett és egyéb ritka fajok is előkerültek. Nem véletlen, hogy a védett növényfajok egytől egyig nedvességkedvelők és a hazai árterekre jellemzőek. Előkerült a nyári tőzike és a réti iszalag közvetlen a hulladéktest lábánál. A nyári tőzike távolabb a nemes nyarasból került elő jelentős több százas példányszámban. A zoológiai értékek közül ugyancsak az ártereket jellemző fajok emelhetők ki. Népes kétéltűfauna és védett madárvilágot regisztráltunk. A gerinctelenek között megemlítendő az üde élettereket előnyben részesítő kis- és nagyfejű kúpszöcske vagy éppen a Roesel-rétiszöcske. A pókok közül úgyszintén több ritkaság is előkerült, melyek közül egy igazi lápréti faj a Pardosa maisa igényel említést. 8/12

9 A hulladéklerakó felületén még a bezárását megelőzően végzett vizsgálatok a terület élővilágát nagy erősen zavartnak ítélték. A növénytakaró egyértelmű ruderális gyomokból állat, jelentős inváziós fertőzöttséggel. A talajfelszíni ízeltlábúak vizsgálata nagyon hasonló megállapításokat tett. Egyértelmű az ún. agrobiont fajok dominanciája a bolygatást elviselő, illetve preferáló fajok alkották a pókközösséget. A bogarak esetén ugyanazt a fajszerkezetet tudtuk megállapítani. Összességében elmondható, hogy a hatásterületnek több, olyan természetes foltja van, mely ritka és védett fajok, illetve értékes társulásokat rejt. A még működő hulladéktest élővilága ezzel ellentétben nagyon alacsony természetességű, ruderális gyomokból és kimondottan a zavarást preferáló nővény- és állatfajokból állt. A rekultivált hulladéktest felszínén lejátszódó szukcessziós folyamatok több kérdést is felvetnek. A Pápai út esetében a legszembetűnőbb a hulladéktest és a közvetlen környezetének különbözősége. Míg a környezetében, üde árteret találunk, addig a hulladéktest jelentős napsütésnek, erős besugárzásnak és mindezek eredményeképpen időnként extrém kiszáradásnak van kitéve. Így kérdés, hogy a közvetlen környezet képes lesz-e hatással lenni a kolonizációra. Az is kérdésként merül fel, hogy a nagy kiterjedés miatt az egyes égtáji oldalai között tapasztalunk-e majd eltérő benépesülést. A hipotézisünk szerint a rekultivációval újonnan létrehozott élőhely a rekultivációt megelőző élőhely-típushoz képest a vizsgált időszak végére egy jóval természetesebb és diverzebb életteret biztosítani. Az első évben a botanikai vizsgálatok a vártaknak megfelelően a növényzet csekély mértékű záródása volt megfigyelhető. A magvetés jól sikerült, de nagyon fajszegény a gyep. A gyomok csak színező elemként, szálankét figyelhetők meg. Ezek a következők: Carduus nutans, Onopordum acanthium, Cirsium arvense, Reseda lutea, Carduus acanthoides, Arrhenatherum elatius, Ambrosia artemisifolia, Setaria pumila, Digitaria sanguinalis, Chenopodium album, Linaria vulgaris. A botanikához hasonlóan az állatvilágnál is nagyon kezdetleges, iniciális összetételű fajegyüttes tárult fel. A pókok és bogarak esetében egyértelműen az ún agrobiont fauna (Pardosa agrestis, Oedothorax apicatus), uralta a területet. Viszonylag alacsony fajszám, egy két taxon kiugróan magas példányszáma mellett (Bembidion properans). A hulladéktest egyenesszárnyú közösségét a főképp a nyílt, rövidfüvű, vagy intenzíven használt gyepek karakterfajának számító Aiolopus thalassinus nagy egyedszáma jellemezte. A valódi gyeplakó fajok csak kis egyedszámmal vannak egyelőre jelen. Közülük is elsősorban a gyomvegetációban is előforduló tágtűrésű fajok (Chorthippus biguttulus, Chorthippus mollis, Chorthippus brunneus, Omocestus haemorrhoidalis) fordulnak elő, az olyan, jobb természetességi állapotú gyepekben tipikus fajokat, mint a Stenobothrus linetus vagy Pezotettix giornae csak nagyon szórványosan találtuk meg a felszínen elsősorban az alacsonyabb fekvésű szegélyeken. A gerinces fauna gyakorlatilag nem lett kimutatva a hulladéktest felszínéről. Ugyanakkor ki kell emelni a csapadékvíz-tározót, mely a kétéltűek és a szitakötők vagyis a vízhez kötődő fajok szempontjából nagyon fontos élettér. 9/12

10 A következő évben a vetett gyep záródása tovább nőtt. Ez különösen a hulladéktest kedvezőbb vízháztartási viszonyokkal jellemezhető lábi részén látványos, ahol 70-90% között változik. Ennek ellenére nem egyenletes gyepborítás. A hulladéktest felszínének tereprendezése a központi részen kívül is 2013-ban sem tekintett teljesen befejezettnek. Megjelentek a rézsű oldalán termőtalajjal borított kisebb felszínek, ahol a gyepesedés ismét az iniciális stádiumtól indult. Itt jelenleg a rövid életű fajok által dominált növényzet jellemző. A hulladéktest plató részén előkerült a védett borzas csajkavirág (Oxytropis pilosa). A faj a Kisalföldi homokvidék egyik védett, karakter faja. A gönyűi hulladéklerakó felületén már a rekultivációt követően közvetlen megjelent. A Pápai úton csak ebben az évben kapaszkodott meg a faj. A talajfelszíni ízeltlábúaknál eltérő kép rajzolódott ki a hulladéktest felszínéről. A bogarak esetében a gyakori, száraz gyepek és mezőgazdasági területekre jellemző fajok kerültek elő. Ilyen fajok voltak az érces közfutó a nagy pöfögőfutrinka vagy a réti pattanó. A hangyáknál ugyancsak a nagyon gyakori, zavarást jelző fajok lettek kimutatva: Lasius niger, Tetramorium caespitum, Tapinoma madeirense. A pókoknál a második évben az agrobiont fajok visszaszorulását figyeltük meg és helyettük a száraz szikes gyepeket jellemző fajok kerültek túlsúlyba. Közülük is kiemelendő a Zelotes mundus, mely a hazai szikesek egyik indikátora. Feltételezzük, hogy a növényzet hiányos záródása a rövidfüvű jelleggel a tavasszal mérhető víztöbblet és a nyár végére extrém szárazzá váló környezet eredményezheti ezt a szikes jelleget. A szikes fajok más hulladéktesteken is megjelentek ebben a fázisban. A 2012-es állapotokhoz képest a gyepstruktúra 2013-ra csak keveset változott. Egyenesszárnyú élőhelyi szempontokból a területet továbbra is kisebb-nagyobb nyílt felületek közé ékelődő gyepfoltok jellemzik, melyek inkább a geofil taxonoknak kedveznek (Aiolopus thalassinus. Calliptamus italicus, Oedipoda caerulescens), a valódi gyeplakó fajok összdenzitása az előző évhez képest növekedett (különösen a plató zártabb növényzetű felszínein, a lejtős térszíneket továbbra is főképp extrém mértékben nyílt foltok jellemzik). Az összdenzitás növekedése egyelőre a tágtűrésű, xerofil gyeplakó fajok markáns jelenlétét eredményezi (Chorthippus biguttulus, Chorthippus mollis, Chorthippus brunneus), de kis egyedszámmal már jelen vannak a természetes rövidfüvű (Euchorthippus declivus) és a vertikálisan strukturáltabb gyepek (Platycleis grisea) fajai is. A szitakötők és a kétéltűek jelenlétéről csak a csapadékvíz-tározónak köszönhetően beszélhetünk. Gyakori és közönsége szitakötők számára (Libellula depressa, Platycnemis pennipes) nyújt életteret. a Kétéltűek közül a kecskebéka a tavibéka a két varangy és a zöld levelibéka lett kimutatva. Madarakat nem mutatunk ki a területről ben a korábbi évhez képest a növényzetben lényeges változás nem volt tapasztalható. A hulladéktest növényzetét a korábban meghatározó egyéves és évelő növényfajokból szerveződött, taposást tűrő gyomjellegű, generalista fajokból álló növényzetet egy olaszperje (Lolium multiflorum), réti csenkesz (Festuca pratensis) dominálta vetett gyep váltotta fel. A magvetés jól sikerült, de továbbra is nagyon fajszegény a gyep. A gyomok csak színező elemként, szálankét figyelhetők meg. A hulladéklerakó területén vetett gyep záródása tovább nőtt. Ez különösen a hulladéktest kedvezőbb vízháztartási viszonyokkal jellemezhető lábi részén látványos, ahol 70-90% között változik. Ennek ellenére nem egyenletes a gyepborítás. A hulladéktest felszínének legkésőbbi tereprendezéssel érintett részén nagyon alacsony a záródás. Védett növényfajként továbbra is a tavalyi évben kimutatott borzas csajkavirág (Oxytropis pilosa) van jelen, mely egyelőre nagyon jól érzi magát és a hulladéktest plató részén kolonizál egyre nagyobb területeket. 10/12

11 A vizsgálatok során zuzmó faj továbbra sem került elő, ugyanakkor 6 talajlakó mohafajt sikerült azonosítani. Ezek legtöbbje általában gyakori előfordulású gyepekben és emberi hatás alatt álló területeken fordul elő. A leggyakoribb mohafajnak a Bryum caespiticium bizonyult, a többi moha felszínborítása jóval elmarad ettől. A mintaterületen szintén előforduló Tortula lanceola élőhely indikátor szerepe kiemelendő: Nyílt gyepek szabad foltjain, csupasz talajfelületen, meszes, agyagos, homokos talajon, löszön, lucernaföldeken fordul elő. Fontos eredménynek számít a Pterygoneurum squamosum azonosítása, mely korábban hazánk természetközeli élőhelyeiről, elsősorban löszfalakról lett kimutatva. Hazánkban ritka, löszfalak indikátor mohafaja, veszélyeztetettség közeli természetvédelmi besorolású. A talajfelszíni ízeltlábúak vizsgálati eredményeiről egységesen elmondható, hogy még mindig nagyon alacsony a természetessége a területnek. A pionír fajok (Pardosa agrestis, Xysticus kochi) mellett egyelőre a szikesekre (Zelotes mundus) és a mezőgazdasági (Sitticus distinguendus, Haplodrassus dalmatiensis) területekre jellemző fajok dominálnak továbbra is. A bogarak vizsgálati eredményei is a terület pionír jellegét mutatják még. A domináns fajok (Hister quadrimaculatus, Coccinellia septempunctata, Sphenophorus striatopunctatus) mindegyike az erősen bolygatott, zavarásnak kitett felszínekre jellemző. A gyepesedést jelző fajok itt is hiányoznak. A többi talajfelszíni ízeltlábú csoporthoz hasonlóan a hangyák vizsgálatánál kapott eredmények is nagyon szerények ban két faj került elő, de csak a Tetramorium caespitum érdemi mennyiségben, a természetes élőhelyeire jellemző sűrűségben. A hangyaközösség jellege nem módosult. A évben már a hulladéktest északi rézsűjén a csapadékvíz tározó felőli oldalon több faj (Lestes sponsa, Enallagma cyathigerum, Platycnemis pennipes) jelenlétéről sikerült meggyőződnünk. A hulladéktest nyugati felszínén 2014-ben egy vertikális szerkezet tekintetében változatos, a terület jelentős részén záródott, az utókezeléseknek köszönhetően mérsékelten gyomos élőhely volt jelen ebben jelentős szerepe volt a nyári időszak csapadékos időjárásának is. A rovarcsoport együtteseinek szerveződése szempontjából nem kívánatos gyomosodás és a növényzet gyenge záródása inkább csak a plató-helyzetű részterületekre korlátozódott. Itt főként a pionír jelleget mutató Aiolopus thalassinus dominálta a mintákat. Ezen túl a terület egyenesszárnyú-együttesében a nyílt (Calliptamus italicus, Oedipoda caerulescens) és zártabb száraz gyepekhez kötődő (Chorthippus brunneus, Chorthippus mollis, Euchorthippus declivus) fajok nagyjából kiegyenlített részesedéssel voltak idén jelen. A szukcesszió jelenlegi stádiumában már a beálltabb gyepekre jellemző fajok (Metrioptera bicolor, Dociostaurus brevicollis, Platycleis albopunctata, Chorthippus parallelus) is rendszeresen előfordultak. Az idei évben a felszínen ritkább előfordulású fajok is előkerültek. Ennek keretében az Oedaleus decorus és a Pezotettix giornae kiemelését az indokolja, hogy előbbi a jobb természetességi állapotú alföldi főképp homokon kialakult gyepek, utóbbi a jobb természetességi állapotú sztyepprétek fajának tekinthető. A évben három kétéltűfaj előfordulását tudtuk regisztrálni. Kiemelendő az erdei béka (Rana dalmatina), mely szinte az összes rekultivált felszínről előkerült már. Jelen esetben a hulladéktest déli, délnyugati felén kerül elő. A hüllők közül mindössze a fürge gyík (Lacerta agilis) került meg. A madarak felmérése során nem tudtunk eredményt felmutatni a többi hulladéktesten, míg itt a évben jelentős változások történtek. Az idei évben jelentősen bővült a megfigyelt madarak listája. Három faj fészkelése valószínű, közülük a kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) és a nádi sármány (Embrezia achoeniclus) a csapadékvíz tározó területén, míg a búbospacsirta (Galerida cristata) a hulladéktest felszínén. A évben a növényzet tovább zárult, ami helyenként elérte a kívánatos mértéket, de több foltban, így főként a déli és a keleti oldalon továbbra is jelentős a növényzetmentes foltok száma. A 11/12

12 talajfelszíni ízeltlábúak a vártakhoz képest gyengébb képet mutatnak még mindig a bolygatott felszínekre jellemző fajok dominálnak és a mintáknak csak nagyon kis hányadát teszik ki az ún. nevezett színező elemek. A hazai természetesebb száraz gyepek fajait vártuk volna idén. Összességében mostanra a felszín zömén olyan gyepes élőhelyek jöttek létre, amelyek viszonylag fajgazdag, természetközeli egyenesszárnyú-együttesek kialakulását eredményezik. A tipikus lokális egyenesszárnyú-együttesben a nyílt (a fent már említett Aiolopus thalassinus mellett: Calliptamus italicus, Oedipoda caerulescens, Euchorthippus declivus) és zártabb száraz gyepekhez kötődő (Platycleis albopunctata, Chorthippus brunneus, Chorthippus mollis, Omocestus haemorrhoidalis) fajok nagyjából kiegyenlített részesedéssel vannak jelen. Az előző évben jobb természetességi állapotú homokgyepek (Dociostaurus brevicollis), ill. sztyepprétek (Pezotettix giornae) fajaiként fogott taxonok valamivel magasabb egyedszámmal idén is előkerültek. Ezeken túl jelen van már a felszínen a homoki gyepek egyik karakterfajaként számon tartott, hazai összevetésben ritkábbnak számító Platycleis affinis, valamint a zárt, jó természetességi állapotú gyepekben jellemző Stenobothrus lineatus is. A közeli üde élőhelyeknek köszönhetően a felszín lábi részeinek vertikálisan strukturált, zárt gyepfoltjain jellemzően előfordul a higrofil igényű Conocephalus fuscus és Ruspolia nitidula. A kétéltűek közül az erdei béka és a barna ásóbéka lett kimutatva, illetve a hüllőknél egyedül a fürge gyík kolonizálta be a hulladéktestet. Mindez a többi hulladéktesten is tapasztaltuk. A madaraknál mindössze, olyan fajok kerültek kimutatásra, melyek a csapadék-víztározóban költenek, vagy alkalmi megjelenők a hulladéktesten. Költést a felszínen nem regisztráltunk. Eredményeink alapján elmondható, hogy elsősorban a vegetáció szempontjából érhető tetten az egyes domboldalak közötti különbség. A két legszembetűnőbb ellentét a déli és az északi oldalak között találunk. Míg előbbi terüelten a vizsgálatok végére is jelentős még növényzet mentes részek aránya, addig az északi oldalon 100%-os növényborítottságról beszélhetünk már. Az égtáji kitettségen túl feltételezhetjük, hogy az északi oldal lábánál található csapadékvíz-torózónak is kiemelt szerepe van az oldlak eltérő természeti állapotához. A víztározó és az afelőli oldalon az egyenesszárnyúak a kétéltűek és a pókok esetében is kissé nagyobb arányban voltak jelen a nedvesség kedvelő fajok. Ezzel ellentétben a nyílt felületeket előnyben részesítő egyeneszárnyúpók- és bogár fajok is jelentősebb mértékben összpontosultak a déli lejtőn. Ahogy előzetesen vártuk a hulladéktest lábánál található ártérhez képest egy teljesen ellentétes környezetei feltételekkel rendelkező élettér. Ennek megfelelően az alapállapot során felmért nedvesség kedvelő fajoknak a legkevésbé sem megfelelő a hulladéktest felszíne nyújtotta élőhely. A Pápai út esetében beszélhetünk a környezet legkisebb hatásáról, melyet a hulladéktestre képes gyakorolni. A vizsgálat elején felállított hipotézisünk, miszerint a rekultivációval újonnan létrehozott élőhely a rekultivációt megelőző élőhely-típushoz képest a vizsgált időszak végére egy jóval természetesebb és diverzebb életteret biztosítani csak részben igazolódott. A többi hulladéktest szukcessziós fázisához képest a Pápai úton még inkább a kezdeti fázisra jellemző fajközösséget és fajszerkezetet látunk. Kovács Péter s. k. Rovács Gábor s. k. Vidéki Róbert s. k. Győr, december 12/12