pénzügy Önkormányzati Adó Számvitel Ellenőrzés Költségvetés Kitekintő A helyi adóztatás évi anyagi törvényi változásai

Átírás

1 Önkormányzati pénzügy közigazgatási szaklap Nov. DEc szám Adó Számvitel Ellenőrzés Költségvetés Kitekintő A helyi adóztatás évi anyagi törvényi változásai Költségvetési szervek bizonylati rendjére, bizonylati fegyelmére vonatkozó főbb követelmények Az állami feladat- (közfeladat-) ellátás szervezeti és humánerőforrás rendszerének ellenőrzése Rossz döntések, rossz kommunikáció, kiszámíthatatlan jogi környezet. Interjú Mosnier Zsuzsával, a Dexia Kommunalkredit vezérigazgatójával

2 Önkormányzati pénzügy Kiadja a CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft Budapest, Prielle Kornélia u Telefon: (40) , +36 (1) Fax: +36 (1) info@complex.hu Internet: Tartalom Adózás Az önkormányzati adóigazgatás napi gyakorlatához A helyi adóztatás évi anyagi törvényi változásai Felelős vezető: A CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. igazgatója A kiadásért felelős: dr. Báldy Péter A kiadványok szerkesztéséért felelős: dr. Vajda Krisztina Felelős szerkesztő: Szántó Dóra Műszaki osztályvezető: Schuller Krisztina Gyártási menedzser: Kerek Imréné A tördelésért felelős: Vigh Ágnes Nyomdai munkálatok: Yeloprint Nyomda Kft. Felelős vezető: Dávid Péter igazgató A lapot megrendelheti honlapunkon ( ben, levélben, faxon vagy bemutatótermünkben személyesen: Költségvetés Költségvetési szervek bizonylati rendjére, bizonylati fegyelmére vonatkozó főbb követelmények II III Ellenőrzés Az állami feladat- (közfeladat-) ellátás szervezeti és humánerőforrás rendszerének ellenőrzése Kitekintő Csődök vagy kitartás? Interjú Dr. Kovács Róberttel, önkormányzati szakértővel a kistelepülések gazdálkodási attitűdjének követéses kutatási eredményeiről III Rossz döntések, rossz kommunikáció, kiszámíthatatlan jogi környezet. Interjú Mosnier Zsuzsával, a Dexia Kommunalkredit vezérigazgatójával Telefon: (36-1) Fax: (36-1) Postacím: 1518 Budapest, Pf info@complex.hu Kiadó és bemutatóterem: CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft Budapest, Prielle Kornélia u A bemutatóterem nyitva tartása: H Cs.: , P.: (ebédidő: ) Hirdetési információ: Szőcs Károly Telefon: +36 (1) Mobil: (20) szocs.karoly@complex.hu ISSN Jelzőszám: KK-381P A lap Általános Szerződési Feltételei a www. complex.hu honlapon olvashatók.

3 Az önkormányzati adóigazgatást segítő támpontok 1. Betonaljzatra helyezett, bármikor elmozdítható konténer építményadó-kötelezettségének feltételei A Htv. 52. (2009. évtől módosult) 5. pontja definiálja az építmény fogalmát. Eszerint a rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára és kiterjedésére tekintet nélkül minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a talaj, a víz vagy azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jött létre, a Htv. alkalmazásában építménynek tekintendő. Az idézett rendelkezésből következően minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely többek között a talaj megváltoztatásával (pl. földmunkák és építési, szerelési munkálatok során, amelyben/amelyen az emberek csak karbantartási, közlekedési céllal vagy rendkívüli esetben ideiglenesen tartózkodnak) korábban nem létező műtárgyként jön létre, megfelel a Htv. fogalmának. Az építmény az épület és az épületnek nem minősülő építmény (műtárgy) gyűjtő fogalma. Az épület és a műtárgy elhatárolása az építmény rendeltetése alapján történik. A Htv. 52. (2009. évtől hatályos) 6. pontja az épület fogalmát határozza meg. Eszerint az olyan építmény, vagy az építmény azon része, amely a környező külső tértől szerkezeti elemekkel részben vagy egészben mesterségesen kialakított, elválasztott teret alkot és ezzel az állandó vagy időszakos tartózkodás, illetőleg használat feltételeit biztosítja, ideértve az olyan önálló létesítményt is, amely részben vagy teljes belmagasságával a környező csatlakozó terepszint alatt van, a Htv. alkalmazásában épületnek minősül. Ez utóbbi rendelkezés, valamint az építményfogalom logikai összevetése alapján az építmények közül kizárólag azok tekintendők épületnek, amelyek a környező külső tértől épületszerkezeti elemekkel (pl. fa, tégla, betonpanel) mesterségesen kialakított teret alkotnak és azzal az állandó vagy időszakos emberi tartózkodás, használat feltételei biztosítottak. A Htv. 11. (1) bekezdése alapján az építményadókötelezettség azaz, az adónem tárgyi hatálya csak az épületre, épületrészre terjed ki szám november december 1 Azaz, a betonaljzatra helyezett, onnan bármikor elmozdítható konténer általánosságban megfelelhet a Htv. építmény és az annál szűkebb épület fogalmának. Ugyanis a betonra helyezett konténer olyan helyhez kötött műszaki alkotás függetlenül a létesítés időtartamától, mely a talaj megváltoztatása révén jön létre, a környező külső tértől épületszerkezetekkel elválasztott teret alkot, s ezzel az időszakos tartózkodás, használat feltételeit is biztosíthatja. Egy betonaljzatra helyezett konténer építményadó tárgyi hatálya alá való tartozásának megítéléséhez a jellemzően helyszíni szemle során is feltárt tényállás pontos ismerete elengedhetetlen. Az előzőeken túlmenően, a tárgyi hatály tisztázása mellett még két tényállási elem léte vizsgálandó. Egyfelől, hogy építményadó-kötelezettség keletkezett-e a konkrét adótárgy vonatkozásban, azaz a jogerős használatbavételi engedély kiadását, annak hiányában engedély nélküli építkezés esetén az épület tényleges használatbavételét követő év 1. napján létezik-e még az adótárgy [Htv. 14. (1) bek.]. Másfelől, hogy a tárgyi adókötelezettség alá eső épületnek legyen hasznos alapterülete, azaz m 2 -en alapuló adóztatása esetén adóalapja [Htv pont]. 2. Az iparűzésiadó-előleg mérséklése csak az előlegfizetési időszakra (keresztfélévre) már megállapított és bevallott, a kérelem benyújtását követően közvetlenül esedékessé váló előlegre vonatkozik A Htv január 1-jétől módosult 41. (1) bekezdésének, illetve az Art. 42. (1) bekezdés első mondatának összefüggése értelmében az iparűzési adóban a vállalkozó a évtől kezdődő előlegfizetési időszakra önadózással állapítja meg és vallja be az adóelőleget. A Htv. 41. (2) bekezdése alapján a folyamatosan működő és naptári évvel azonos üzleti évet választó adózó esetén a évben kezdődő előlegfizetési időszak július 1-jétől június 30-áig tart. Ebből következően adózás

4 Adózás 2 az iparűzési adóban az adóév időszaka nem azonos az előlegfizetési időszakkal, az utóbbi ugyanis keresztfélévre (tárgy adóév II. félévére és a tárgyévet követő adóév I. félévére) vonatkozik. Az Art. 42. (2), illetve (4) bekezdése alapján az adózó iparűzésiadó-előlegének módosítását az esedékesség időpontjáig kérheti az önkormányzati adóhatóságtól, ha előlegét az előző időszak (jelen esetben év) adatai alapján fizeti, s számításai szerint adója nem éri el az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleg összegét. A hivatkozott anyagi és eljárási jogszabályhelyek nyelvtani és logikai értelmezése alapján az iparűzésiadó-előleg mérséklése iránti kérelem kizárólag az előlegfizetési időszakra (bevallott), még esedékessé nem vált előleg(ek)re korlátozódik. A Htv. 41. (5) bekezdés b) pontja értelmében az előlegfizetési időszak első előlegrészletének (adóév II. félév) összege az adóévet megelőző adóév adójának és adóév I. félévére már megállapított adóelőleg összegének kü lönbözete a tárgyévi adóelőlegek összege előlegmérséklésnek (akár részben) helyt adó adóhatósági határozat hiányában a tárgyévet megelőző év adója, míg a második előlegrészlet összege az adóévet megelőző adóév adójának fele. Mindezekre tekintettel az adóelőleg-mérséklés kapcsán az alábbi példa jogszabályhelyi megalapozása a következő: Példa: az adózó március 15-éig esedékességgel évről bevallott és az adóhatóság által fizetési meghagyásban előírt előlege 1000 E Ft volt, melyet az adóhatóság a mérséklés iránti kérelemnek helyt adva (600 E Ft-tal csökkentve) 400 E Ft-ban állapított meg határozatában. Az adózó évről benyújtott adóbevallásában a évi adó összegét 1600 E Ft-ban állapított meg. A adóév II. félévére vonatkozó adóelőleg összege a törvényi szabályozásból az előlegfizetési időszakra fizetendő adóelőleg első részletének összege az adóévet megelőző adóév adójának és az adóév harmadik hónapjának 15. napjára már bevallott (várható adó esetén bejelentett) adóelőleg-részlet pozitív különbözete [Htv. 41. (5) bek. a) pont] egyértelműen következve [2009. évi adó 1600 E Ft I. félévére bevallott (megállapított) adó 1000 E Ft pozitív különbözete] 600 E Ft. Azaz, a adóév II. félévére vonatkozó adóelőleg megállapításánál csak és kizárólag az adóév I. félévére már bevallott (megállapított) előlegösszeget és az adóévet megelőző adóév adójának összegét lehet alapul venni. Ebből következően az adóév I. félévére már bevallott (megállapított, de adózói kérelem alapján, adóhatósági határozattal), mérsékelt adóelőleg összegének nincsen relevanciája az adóév II. félévére vonatkozóan megállapítandó adóelőleg összegére. Az előzőekből az következik, hogy az adózó adóelőleg-módosítás iránti kérelme csak az előlegfizetési időszakra (keresztfélévre) már megállapított és be vallott, a kérelem benyújtását követően közvetlenül esedékessé váló előlegre vonatkozhat. Ha például az adózó az előlegfizetési időszakra bevallott első előlegrészlet (adóév II. félévi előleg) mérséklését kéri, akkor az adóhatóságnak kizárólag az adóév szeptember 15-ei adóelőleg kérdésében kell határozatot hoznia. Ekkor az adózónak az adóév II. félévi adóelőleg mérséklésére irányuló kérelmében ugyanis azt kell bizonyítani, hogy az adóévi várható előlege kisebb lesz az adóévi fizetendő előleg összegénél. Mindebből természetesen az is következik, hogy az adózó az adóév I. félévi előlegének (előlegfizetési időszak második előlegrészlete) mérséklésekor az adóév II. félévi előlegének (következő előlegfizetési időszak első előlegrészlete) módosítását nem kérheti, illetve az esetleges ilyen kérelmet az adóhatóság (Ket. szerint érdemi vizsgálat nélkül) köteles elutasítani, mivel az adóév II. félévére vonatkozóan az adózó még nem állapított meg és vallott be (bevallás hiányában) adóelőleget. [Megjegyzem, elvileg nincs akadálya annak, hogy az adózó az előlegfizetési időszak első részletének (adóév II. félévi előleg) mérséklése iránti kérelmében egyidejűleg az előlegfizetési időszak második részletének (következő adóév I. félévi előleg) csökkentését is kérje. Ekkor azonban az adózónak azt kell bizonyítania, hogy a következő adóévi várható adóelőleg fele összege kisebb lesz a következő adóévi fizetendő előleg fele összegénél. Ezen kérelem a (legalább) félévvel később esedékes előleg miatt vállalkozás szintjén például végelegesen bezárt gyáregységek tényének okirati bizonyításával támasztható alá.] 3. A törvényi határidőn túl (például novemberben) benyújtott évi iparűzési adóbevallás mely a évben kezdő előlegfizetési időszak előlegeit is tartalmazza adóhatósági feldolgozásának ismérvei A Htv január 1-jétől hatályos 41. (1) bekezdése alapján a évtől kezdődő előlegfizetési időszak évben már működő vállalkozás Önkormányzati pénzügy

5 esetén, keresztfélév miatt július 1-jétől június 30-áig tart. Az adózónak a évről benyújtott iparűzési adóbevallás 35/2008. (XII. 31.) PM rendelet 12. számú melléklet szerinti VIII. rubrikájában kellett a évben kezdődő előlegfizetési időszak (Art. szerinti) esedékességi időpontjaira az előlegeket megállapítani és bevallania. [Megjegyzem, hogy az adóelőleg-bevallást az adózó utólag önellenőrzéssel helyesbítheti, illetve az adóhatóság az ellenőrzés eredményként (adózótól eltérő) megállapításra juthat.] Az adózó a II. félévtől az előlegeket fizetési meghagyás (vagy külön, az előleg összegére/esedékességére vonatkozó önkormányzati adóhatósági felhívás) nélkül köteles teljesíteni. Az önkormányzati adóhatóságnak évtől ugyanis megszűnt Htv. 41. módosulása következtében az iparűzésiadó-előleg összegét és esedékességét tartalmazó fizetési meghagyás (előírás) kiadásának jogalapja. Az előlegfizetési időszakra vonatkozó adóbevallás késedelmes benyújtásának az eljárási késedelemnek nincs relevanciája sem az előlegfizetési időszak időtartamára, sem az Art. szerinti esedékességi időpontokra. Amennyiben az adózó az előlegfizetési időszakra vonatkozó adóbevallását törvényi határidőn túl, az előlegfizetési időszakra eső valamely Art. szerinti esedékességet követően nyújtja be, akkor bevallásával egyidejűleg az elmulasztott esedékességi időpont(ok)ra vonatkozó, általa megállapított adóelőlege(ke)t is meg kell fizetnie. Ekkor az önkormányzati adóhatóság a késedelem napjaira az Art (1) bekezdése alapján késedelmi pótlékot köteles felszámítani. Az előlegfizetési időszakra vonatkozó adóbevallás végrehajtható okirat [Art ], így ha az adózó az esedékes előleget nem vagy nem a bevallott összegben fizeti meg, akkor a különbözetet az adóhatóság végrehajtás útján szedheti be. [Az előzőekben kifejtettek a vállalkozók kommunális adójában II. félévére szintén irányadók, hiszen a Htv a ezen adónemre és az iparűzési adóra azonos szabályozást tartalmaz.] Mindezek alapján az önkormányzati adóhatóság(nak) az adózó törvényi határidőn túl benyújtott bevallása alapján az előlegfizetési időszak Art. szerinti esedékességi időpontjai szerint köteles az adózó folyószámláján előírni az adót, az adóbevallás feldolgozásáról az adózót nem kell értesítenie, a feldolgozás kapcsán nem kell (nem lehet) döntést hozni szám november december 3 4. Az üdülőépület után január 1-jétől megszűnő idegenforgalmi adó építményadóval való felváltásához néhány támpont az építményadó-rendelet adóhatósági előkészítéséhez Az üdülőépület utáni idegenforgalmi adó összhangban a évi XC. törvény 24. -ával rendeleti szabályainak január 1-jei hatályon kívül helyezése, s egyúttal építményadó-rendelet hatálybaléptetése következtében január 1-jétől az önkormányzat új adónemet működtethet illetékességi területén. Az önkormányzati adóhatóság valamely adónemhez kapcsolódó (fizetési kötelezettséget, adókedvezményt vagy adómentességet tartalmazó) adómegállapítási eljárása kizárólag adóbevalláson (Art ) vagy ellenőrzésen (Art ) alapulhat. Ebből az is következik, hogy a évi építményadó adóhatósági kivetéséhez az adóalanyoknak függetlenül attól, hogy az adó tárgya fizikai paramétereiben nem változott, gyakorlatilag a korábbi idegenforgalmi adótárggyal (üdülőépület) azonos új bevallást kell benyújtaniuk. Bevallás hiányában ugyanis csak ellenőrzéssel állapítható meg a évi építményadó-fizetési kötelezettség. Ezen túlmenően az adóhatóságnak hivatalból mivel a változás nem az adótárgyában, illetve az adóalany személyi körülményeiben áll elő december 31-ével üdülőépület utáni idegenforgalmi adóalanyiságot és adókötelezettséget megszüntető határozatot is kell hoznia. Az Alkotmánybíróság 55/2008. (IV. 24.) AB határozata szerint az építményadó alanyai homogén csoportot alkotnak, függetlenül attól, hogy ingatlanuk állandó lakóhelyüknek minősül-e vagy sem. Az építményadó szempontjából tehát nem önálló csoportképző tényező az, hogy az ingatlan az adóalany lakóhelyéül vagy tartózkodási helyéül vagy csak (pl. öröklés révén) tulajdonául szolgál. Hivatkozott AB határozat utal arra is, hogy az Alkotmánybíróság esetről esetre vizsgálja, hogy a támadott megkülönböztetésnek van-e tárgyilagos (pl. gazdaságpolitikai, szociálpolitikai), alkotmányosan elfogadható indoka. Azaz, az 55/2008. (IV. 24.) AB határozat a vizsgált ürömi adórendelet vonatkozásában bír relevanciával, nem tekinthető precedensértékűnek. Azért sem, mivel az Alkotmánybíróság korábbi években hozott több olyan határozatot is s nemcsak a magánszemély kommunális adója tárgyában, hanem építményadóban is, melyekben nem kifogásolta konkrét gazdaságpolitikai, szociálpolitikai indokkal adózás

6 Adózás megtámogatott lakóhellyel, ill. tartózkodási hellyel rendelkező adóalanyok közötti adórendeleti különbségtételt. Mindezek alapján nehezen prognosztizálható, hogy a lakóhely, illetve a tartózkodási hely szerint az adóalanyok között alkotmányos indokolással disztingváló adórendeleti szabályozást az Alkotmánybíróság Alkotmányba ütközőnek minősítené-e vagy sem. Az új építményadó-rendelethez kapcsolódó esetleges alkotmánybírósági vizsgálat megelőzése, illetve (hatályon kívül helyezést tartalmazó) megállapítása esélyének tompítása érdekében a következők megfontolása indokolt: Az egyes épületfajtákra lehetne differenciált adómértéket (pl. lakás után akár 0 Ft-ot is) alkalmazni, ekkor az egyes épületfajták tárgyi jellegét, s nem az ingatlant használók (személyi státusán alapuló) fogalmát rendeletben szükséges szabályozni, figyelemmel a Htv. értelmező rendelkezéseire is. (Megjegyzem, ha a köznapi értelemben használt hétvégi ház a lakás Htv pontjában foglaltaknak megfelel, akkor arra is csak a lakásra irányadó rendeleti adómérték alkalmazható.) Teljes adómentesség helyett lehetne adókedvezményi szabályt is beiktatni, például a lakást (a személyi adat- és lakcímnyilvántartás szerint) lakóhelyül, életvitelszerűen használó személyek után az adóalapból személyenként X m 2 mentes lenne a fizetés alól. Ennek következtében a lakásának egy részét üdülésre kiadó adóalanyt is csak részleges kedvezmény illetné meg az adótárgy utáni adóból. Fontos, hogy a Htv. 7. e) pontja alapján rendeleti kedvezmény/mentesség a vállalkozó üzleti célt szolgáló épület(rész)e után évtől már nem adható, így az egyéni vállalkozó lakása után sem, erre a szabályozásnál indokolt figyelni. Megjegyzem, hogy az önkormányzat illetékességi terültén korábban kialakított több adóövezetbe tartozó adóalanyok (lakóhely, tartózkodási hely vagy ezek hiányában ingatlantulajdonlás) szerinti rendeleti szabályozás alapján adóteherben jelentkező különbségtétele véleményem szerint komoly alkotmányos aggályt vetne fel. Ugyanis egy vagyoni típusú adónemben több földrajzi övezet szerinti besorolás, különbözőségtétel egyértelműen csak tárgyi alapú lehet. 5. Az önellenőrzés jogintézményéhez kapcsolódó adalékok (joghatás beállta, önellenőrzési pótlék és/vagy késedelmi pótlék kérdése) a) Az Art a (1) bekezdésének értelmében az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot (is) az adózó helyesbítheti. Az Art. 50. (1) bekezdésének értelmében pedig a helyesbített adóalapot, adót a helyesbítéstől számított 15 napon belül az erre a célra szolgáló nyomtatványon (önellenőrzési lap) kell bevallani. Az idézett rendelkezésekből következően az önellenőrzés a helyesbítést tartalmazó önellenőrzési lap benyújtásával szabályszerűnek tekinthető akkor is, ha a megállapított és bevallott adókülönbözetet, illetve az önellenőrzési pótlékot az adózó esetlegesen nem fizette meg. Kétségtelen tény, hogy az Art. 51. (1) bekezdése értelmében a helyesbített adó és a megállapított önellenőrzési pótlék a helyesbített összeg és a pótlék bevallásával egyidejűleg esedékes, ugyanakkor az önellenőrzés érvényességének nem feltétele a helyesbített összeg megfizetése is. b) Az Art (1) bekezdése szerint, ha az adózó az adót az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések szerint helyesbíti, önellenőrzési pótlékot fizet. Ennek alapján az adózó javára mutatkozó helyesbítés kivételével, ha az adózó önellenőrzéssel él, akkor minden esetben önellenőrzési pótlékfizetési kötelezettség terheli, mely kötelezettsége akkor is fennáll, ha az önellenőrzésben megállapított tartozása rendezésének elmulasztása, vagy annak késedelmes teljesítése miatt az önellenőrzéssel feltárt adókülönbözet után egyébként késedelmi pótlék fizetésére is köteles. Az Art a értelmében az adózó az önellenőrzéssel megállapított, helyesbített adóalap, adó bevallásával mentesül az adóbírság, mulasztási bírság alól, a helyesbített meg nem fizetett adó, továbbá az önellenőrzési pótlék megfizetésével az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól. Mindezek alapján az adókülönbözet és az önellenőrzésipótlék-fizetési kötelezettség határidőben az önellenőrzés bevallásával egyidejűleg történő teljesítése esetén az adózót késedelmi pótlék fizetésének kötelezettsége nem terheli. Az Art. hivatkozott rendelkezései alapján az adózó azonban csak akkor mentesül valamennyi jogkövet 4 Önkormányzati pénzügy

7 kezmény (adóbírság, késedelmi pótlék, mulasztási bírság) alól, ha a bevallás, illetve az önellenőrzési lap benyújtása, valamint amennyiben az önrevízió fizetési kötelezettséggel jár az adó megfizetése határidőben történt. Az adózó már az adóalap, illetve az adó bevallásával mentesül az adóbírság, illetve a mulasztási bírság alól. Az önellenőrzéssel feltárt adó megfizetésének, valamint az önellenőrzési pótlék megfizetésének ugyanakkor csak az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól történő mentesülés szempontjából van jelentősége, azaz a pótlék önkéntes jogkövetéssel az egyébként fizetendő késedelmi pótlék felére vagy rosszabbik esetben ismételt önellenőrzés esetén a háromnegyedére is csökkenthető. Az adókülönbözet, illetőleg a megállapított önellenőrzési pótlék az önellenőrzési lapon feltüntetett esedékesség időpontjáig történő megfizetésének elmulasztása az adókülönbözet összege után késedelmipótlék-fizetési kötelezettséget eredményez az adózó számára az adókülönbözet eredeti esedékességének időpontjától, annak tényleges megfizetése időpontjáig. c) Az önellenőrzési pótlék késedelmes megfizetése a b) pontnál hivatkozott hatáson túl álláspontom szerint a befizetni elmulasztott önellenőrzési pótlék összege után késedelmi pótlék felszámításával is jár az önellenőrzés esedékessége és az önellenőrzési pótlék megfizetésének tényleges időpontja közötti időszakra. Ezen logikai értelmezés nem ellentétes az Art (2) bekezdésében szabályozott, a pótlék utáni pótlék tilalmával, mert azt az Art. csak a késedelmi pótlékra nézve mondja ki. Mindezek alapján álláspontom szerint az önellenőrzési pótlék más jogkövetkezményekhez hasonlóan az adózás rendje szempontjából adónak minősül, melyet annak önkéntes meg nem fizetése esetén az adóhatóságnak a többi adónemhez hasonlóan végrehajtás útján is be kell hajtania. Az önellenőrzési pótlék adó jellegéből következően például az önellenőrzési pótlék összegének téves megállapítása is okot adhat az önellenőrzésre, és a helytelenül megállapított önellenőrzési pótlék korrekciójára. 6. Az étkezési térítésidíj-hátralék nem adók módjára behajtandó köztartozás, október 1-jétől azonban csak magánjogi úton hajtható be A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások térítési díjáról és az igénylésükhöz felhasználható bizonyítékokról szóló 133/1997. (VII. 29.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) szerinti (például) étkezési térítési díj az Art. 4. (2) bekezdésére figyelemmel nem adók módjára behajtandó köztartozás, mivel e köztartozás esetén törvény az adók módjára való behajtást nem rendeli el. A Korm. rendelet 15. (3) bekezdése alapján a településen működő intézmény (pl. iskola, óvoda) vezetője tájékoztatja a fenntartó önkormányzatot az étkezési térítésidíjhátralékosokról a hátralék behajtása vagy a behajthatatlan hátralék törlése érdekében. Az étkezésidíjhátralék behajtása a jegyző feladata. A díjhátralék végrehajtására általában amennyiben a Ket ában foglalt feltételek fennállnak a Ket. VIII. Fejezete alapján kerülhet sor. Az étkezési díj hátralék a Korm. rendelet szeptember 30-áig hatályos (4) bekezdése alapján a Ket. végrehajtási szabályai alapján volt végrehajtó. Ez utóbb hivatkozott jogszabályhelyet a 173/2009. (VIII. 29.) Korm. rendelet 61. -ának (2) bekezdése október 1-jével hatályon kívül helyezte. Ebből következően a Korm. rendelet szerinti (például) étkezési térítésidíj-hátralékot október 1-jétől kizárólag polgári jogi úton lehet érvényesíteni, mégpedig a bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvény, vagy a fizetési meghagyásos eljárásról szóló évi L. törvény alapján. A magánjogi úton történő igényérvényesítéshez kapcsolódó feladatokat a polgármesteri hivatal bármely így például az adóügyi szervezeti egysége elláthat, figyelemmel az SzMSz-re. Erről részletesebben magyarázatot az Önkormányzati pénzügy 2010/7 8. szám Az adóigazgatás egyes eljárási intézményeihez kapcsolódó támpontok 9. pontja tartalmaz. adózás dr. Kovács Attila szám november december 5

8 Adózás 6 A helyi adóztatás évi anyagi törvényi változásai (2010. december 3-áig kihirdetett törvények és ismert információk alapján) 1. Az önkormányzati rendeletalkotási mozgástér és az építményadó-szabályok változása közötti összefüggés 1.1. A differenciált adómérték-megállapítás alapjául szolgáló szempontok bővítése, illetve a hasznos alapterület fogalmának kiegészítése A évi szabályozás alapján a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete utáni építményadóban, illetve telke utáni telekadóban az önkormányzat képviselőtestülete m 2 alapú adóztatás esetén kizárólag az adótárgy fajtája, illetőleg a településen belüli földrajzi elhelyezkedése alapján állapíthat meg rendeletében differenciált adómértékeket. A évtől hatályos Htv. alapján az önkormányzat jogalkotó szerve differenciált adómérték-megállapításra vonatkozó mozgástere kibővül a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, telke utáni adó mértékének megállapítása tárgyában. Az önkormányzat az adótárgy (hasznos alap)területének nagyságára, illetve funkciójára (használati módjára), továbbá a kereskedelemről szóló törvény szerint vendéglátás célját szolgáló épület után annak nyitvatartási ideje alapján is állapíthat meg differenciált adómértéket rendeletében. A Htv. m 2 szerinti építményadóztatás alapjául szolgáló hasznos alapterület fogalma évtől kiegészül, mely szerint az egy helyrajzi számon lévő, több azonos fajtájú épület esetén azok összesített hasznos alapterületét kell az adó alapjának tekinteni. Ezen rendelkezés összefügg, s így együtt értelmezendő az épület fajtája szerinti differenciált adómérték-megállapítás szabályával. Az egyes épületfajtákra (pl. kereskedelmi egység, szállásépület) a Htv a tartalmaz értelmező rendelkezéseket. Az önkormányzat illetékességi területén az egy helyrajzi számon lévő, azonos épületfajtába tartozó adótárgyak hasznos alapterületének adóalapként való összeszámítására csak és kizárólag akkor van lehetőség, ha az épületfajtába tartozó adótárgyak hasznos alapterületének nagysága szerint is differenciált adómértéket állapít meg az adórendelet. A évtől beépülő hasznos alapterületre vonatkozó kiegészítő új szabályozástól függetlenül az építményadóban, mint tárgyi adóban főszabályként az egy helyrajzi számon lévő épület(rész)ek vonatkozásában azok számától függetlenül továbbra is adótárgyanként kell a bevallást benyújtani, az adóhatóságnak az adóhatósági eljárást lefolytatva az adókötelezettséget (így például az adóalapot, fizetési kötelezettséget vagy mentességet) megállapítania, továbbá a bevallásokat feldolgoznia A törvényi felső (tételes) építményadómérték emelkedése, illetve annak valorizálása Építményadóban a évi szabályok szerint a törvényi felső adómérték m 2 szerinti megállapítás esetén 900 Ft/m 2, míg a korrigált forgalmi érték szerinti megállapítás esetén 3% évtől a törvényi felső adómérték m 2 szerinti megállapítás esetén 1100 Ft/m 2, míg a korrigált forgalmi érték szerinti megállapítás esetén 3,6%. Az adónemben a évtől hatályos törvényi felső adómérték és a Htv. 6. c) pontjának második fordulatán alapuló évtől a tárgyévet megelőző második évig (2009. év) az egyes naptári évek fogyasztói árindexének és a törvényi tételes mértéknek a szorzata valorizáció eredményeként január 1-jétől alkalmazható adómérték-maximum 1580,8 Ft/m 2 lehet. 2. A differenciált adómértékmegállapítás alapjául szolgáló, évtől irányadó törvényi szempontok magyarázata az adórendelet előkészítéséhez a) Az építményadóztatásnál az adótárgy fajtáját a Htv. ugyan külön nem értelmezi, de az épületfajtákat illetően a Htv ának 8., illetve pontja tartalmaz értelmező rendelkezést, mégpedig a lakásra, a kereskedelmi egységre, a szállásépületre, az Önkormányzati pénzügy

9 egyéb nem lakáscélú épületre és a lakáshoz/üdülőhöz tartozó gépjárműtárolóra. A Htv.-nek az egyes épületfajtákra vonatkozó egzakt fogalommeghatározásából következően az önkormányzat adórendeletében Htv.-től eltérő, vagy azt tovább cizelláló épületfajta fogalmának meghatározására álláspontom szerint nincs lehetőség. A terület szerinti telekadómegállapításnál Htv. szerinti kifejezett rendelkezés hiányában ellenben nincs akadálya annak, hogy az önkormányzat (rendeletben definiált) telekfajták (pl. építési telek, illetőleg nem építési telek) szerint differenciált adómértékeket állapítson meg. b) Az adótárgy települési elhelyezkedése (földrajzi fekvése) szerinti differenciált adómérték-megállapítás lehetősége azt a célt szolgálja, hogy az önkormányzat (hasznos alap)terület szerinti adóztatás esetén is érvényre juttathassa az adó összegében a településen belüli eltérő értékviszonyokat (pl. belvárosi területen az üzletek utáni adómérték magasabb, mint a külvárosi részen.) Ez racionálisan a földrajzi értelemben eltérő területi övezetek létét (rendeletben való definiálást) tételezi fel, oly módon, hogy az értékövezetek kialakítása összefügg az ingatlanok eltérő forgalmi értékével. Felhívom a figyelmet, hogy az adórendeletben maghatározandó földrajzi övezet nem lehet azonos egy adott helyrajzi számmal, hiszen ez önkényes jogalkotáshoz vezetne, joggal vetődne fel egy adóalany diszkriminatív módon való adóztatása. Az más kérdés, hogy egy földrajzi övezet akár több helyrajzi szám taxatív felsorolásával is meghatározható, feltéve, hogy ezen övezetbe sorolt adótárgyak 1 m 2 -re jutó fajlagos forgalmi értéke közel azonos szám november december 7 c) Az adótárgy funkciója (használati módja) szerinti differenciálás akkor valósul meg, ha az adórendelet az eltérő használati jelleghez eltérő adómértéket kapcsol. A használati mód szerinti kategóriák nem feltétlenül az ingatlan-nyilvántartásban használt fogalmi rendszert követik, hanem az önkormányzatoknak ennél tágabb, az épületben, telken folytatott tevékenység jellegéhez kötődő differenciálási lehetőséget biztosítanak. Fontos hangsúlyozni, hogy az ilyen megkülönböztetés alapján létrejövő ingatlancsoportok kialakításánál, bár ezek szükségképpen egy közös rendező elv alapján állnak elő (az azonos kategóriába, azaz azonos adómértéksávba tartozó ingatlanok egy jól megfogható jellemző alapján egy csoportot alkotnak), a jogalkotó nem teremthet olyan helyzetet, hogy objektíve összehasonlítható ingatlanok között használójuk személyére tekintettel differenciál. Mindez azt jelenti, hogy amennyiben az önkormányzat a január 1-jét követő időszak vonatkozásában élni kíván azzal a jogával, hogy az adótárgy épület, illetve telek funkciójára (használati módjára) tekintettel differenciálja az adómértéket ezt csak úgy teheti meg, hogy az egyes kategóriákat az ingatlanhoz kötődő funkció általános jellegére tekintettel alakítja ki. Így pl. külön kategóriát alkothat az az ingatlan-csoport (épület), ahol javító tevékenység folyik (műhelyek), ahol kereskedelmi tevékenység zajlik (e körbe tartoznak a pékségek, gyógyszertárak, hipermarketek is), ahol irodai tevékenységet folytatnak (bankok, biztosítók, ügyvédi irodák stb.), illetve ahol termékelőállító-tevékenység folyik (pl. gyárak, üzemek). Általánosan rögzíthető, hogy a Htv. ezen újonnan elfogadott adómegállapítási szabályára tekintettel minden olyan ingatlan-csoportok közti különbségtétel elfogadható, amely nem diszkriminál az adótárgyak között szektorálisan (azaz a benne tevékenykedő vállalkozó specifikált tevékenység végzésére figyelemmel). Ennek alapján rendkívül aggályos lenne egy speciális adómértéket csak például a hitelintézeti, biztosítóintézeti tevékenységet végző adóalanyok épületeire vonatkozóan megállapítani, ez ugyanis diszkriminatív lenne más azonos funkciójú, használatú (irodai célokat szolgáló egyéb adminisztratív tevékenység, adatfeldolgozási, ügyfélszolgálati tevékenység céljára használt) épületek utáni adóalanyokkal összehasonlítva. d) Az adótárgy adóalapjának építményadó esetén hasznos alapterület, míg telekadó esetén terület nagysága szerint is helye van az adómérték-differenciálásnak. Ezen törvényi lehetőség nem zárja ki, hogy az adótárgy nagyságához képest progresszív vagy degresszív, vagy sávosan differenciált legyen az adómérték, feltéve, hogy a választott megoldás (pl. gazdaságpolitikailag, az adóalanyok teherviselő képessége szempontjából) kellően megindokolt. Példa: + az önkormányzati rendelet szövege sávosan progresszív mértékre: Az adó mértéke építményadó esetén az adóalap 100 m 2 -t meg nem haladó része után 0 Ft/m 2, az adóalap 100 m 2 -t meghaladó, de 500 m 2 -t meg nem haladó része után 400 Ft/m 2, az adóalap 400 m 2 -t meg nem haladó, de 1000 m 2 -t meg nem haladó része után 800 Ft/m 2, az adóalap 1000 m 2 -t meghaladó része után 1200 Ft/m 2. + az önkormányzati rendelet szövege sávosan differenciált adómértékre: Az adó mértéke, ha a) az adótárgy alapja nem haladja meg a 100 m 2 -t, 0 Ft/m 2, b) az adótárgy alapja több mint 100 m 2, de nem haladja meg az 500 m 2 -t, 350 Ft/m 2, adózás