ÖSSZHANGJÁNAK LEHETŐSÉGEI, AZ ÖKOLÓGIAI SZEMPONTOK ÉS A TERMÉSZETI ÉRTÉKEK FIGYELEMBEVÉTELE AZ ÁRVÍZ KOCKÁZAT KEZELÉS TERVEZÉSE SORÁN

Átírás

1 A VÍZ KERETIRÁNYELV ÉS AZ ÁRVÍZ IRÁNYELV ÖSSZHANGJÁNAK LEHETŐSÉGEI, AZ ÖKOLÓGIAI SZEMPONTOK ÉS A TERMÉSZETI ÉRTÉKEK FIGYELEMBEVÉTELE AZ ÁRVÍZ KOCKÁZAT KEZELÉS TERVEZÉSE SORÁN - VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ - Az elemzést összeállította Scheer Márta Készült a WWF Magyarország megbízásából A kézirat lezárva, március A kiadvány elkészítését a Norvég Civil Alap pályázati forrása támogatta

2 1. Az Árvíz Irányelv (ÁI) és a Víz Keretirányelv (VKI) céljai 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Víz Keretirányelv, VKI) előírja, hogy a jó ökológiai és kémiai állapot elérése érdekében valamennyi vízgyűjtő kerületre vízgyűjtőgazdálkodási tervet kell kidolgozni, ami hozzájárul majd az árvizek hatásainak enyhítéséhez is. A VKI ökológiai alapokra kívánja helyezni a vízügyi tervezést, a vízgazdálkodást. Célja a vizek mennyiségi és minőségi védelme, és a víztől függő ökoszisztémák állapotának megőrzése, ill. javítása, a vizekkel való fenntartható gazdálkodás kereteinek megteremtése. Az árvízkockázat csökkentése nem tartozik az említett irányelv fő célkitűzései közé, és nem veszi figyelembe az árvízkockázatoknak az éghajlatváltozás eredményeként előálló jövőbeli változásait. Ezért született meg a 2007/60/EK az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló Európai parlamenti és tanácsi irányelv (Árvíz Irányelv, ÁI). Az ÁI célja az árvízkárok kockázatának csökkentése, az árvízi kockázat kezelése, amelynek eszköztárát az ún. szerkezeti, és nem szerkezeti intézkedések képezik. Szerkezeti intézkedésnek általában az árvízi veszélyt csökkentő műszaki létesítmények (védművek, árvízi tározók) építését nevezik, céljuk az árvízi veszély közvetlen elhárítása. A nemszerkezeti intézkedések politikák, területfejlesztési koncepciók, tervezés, szabályozás, szemléletformálás, az árvíz-tudatosság és az árvizekkel kapcsolatos ismeretek növelése, beleértve a részvételi mechanizmusokat és az információ-szolgáltatást. 2. A VGT és az ÁKK intézkedései Ha az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervben (OVGT) tervezett intézkedéseket (OVGT 8.3 melléklet szerinti intézkedéslista) és az ÁI végrehajtása kapcsán várhatóan megvalósítható árvízi kockázat kezelő (ÁKK) intézkedések lehetséges körét összevetjük, akkor azok jelentős a hasonlóságot, sőt átfedést mutatnak. 1. táblázat Vízgyűjtő-gazdálkodási (VGT) és várható árvízkockázat-kezelési (ÁKK) intézkedések várható ÁKK-intézkedések Árvízi tározók, tájgazdálkodás, Erdősítés, gyepesítés Vizes élőhelyek kialakítása ÁKK-intézkedésekkel harmonizáló VGT-intézkedések Művelési mód és művelési ág-váltás Vízvisszatartás belvíz-érzékeny területen Árterek helyreállítása Vízkormányzás, átvezetés, gravitációs kapcsolatok helyreállítása Árterek helyreállítása Meder-rehabilitáció Árterek helyreállítása Védvonal elbontása Hullámtér-növelés Árvízcsökkentő vízrendezés (pl. meanderezés visszaállítása) Területhasználat szabályozás Árvízérzékeny használatok áttelepítése Belvíz-, csapadék- és szennyvíztározás Csapadékgazdálkodás, beszivárgás növelése és visszatartás Tavak, holtágak víztározóként való hasznosítása Támogatási rendszer módosítása Feltétele a VGT-intézkedések jelentős részének A lehetséges ÁKK-intézkedésként számba vett beavatkozások között két típus van, amely ellentmond a VGT céljainak: az egyik bizonyos hullámtéri beavatkozások, mint amilyen a

3 kotrás, az övzátonyok elbontása, a vegetációirtás, a másik a mederbeli, hullámtéri tározást lehetővé tevő duzzasztógát-építések. Ezek hordoznak ökológiai veszélyeket. 3. VKI és az ÁI összhangja A VKI szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervek és a készülő ÁI szerinti árvízkockázat-kezelési tervek is az integrált vízgyűjtő-gazdálkodás részét képezik a jogszabály szerint, így a két tervezési folyamatnak összhangban kell lennie egymással és ki kell használnia a közös kapcsolódási pontokat és előnyöket. Az összhang megvalósításának elvárt módja, hogy az árvízveszély- és árvízkockázati térképek kidolgozásakor feltárt információk összhangban legyenek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekkel, ill. beépüljenek azokba. A VGT és az árvízi kockázat-kezelési stratégia és tervek összehangolása nem csak azt jelenti, hogy lehetőleg ne tervezzünk olyan árvízvédelmi intézkedéseket, amelyek ellentmondanak a VKI-nak és az ökológiai szempontoknak, hanem azt is, hogy a két irányelvben rejlő szinergiákat minél jobban ki kell használni, hiszen számos cél és intézkedés közös, vagy az lehet. Az árvíz kockázatok megítélésekor fontos tudni, hogy ami egyfelől kockázat, az másfelől lehetőség, erőforrás. Különösen igaz ez az ökoszisztémák szempontjából. Számukra az egykori árterekre érkező vagyis a gátakat meghaladó víz az élet forrása. Az áradás a vízkészletek szempontjából is pozitívum, hiszen a szokásosnál több víz marad helyben a területen, ami a jelenlegi vízszegény időkben óriási előny is lehet(ne). Mindezekből jól látható, hogy az árvíz kockázat kezelés messze nem vízügyi kérdés csupán! Hatékony kockázatkezelés az ágazati politikák harmonizációjával az ágazatok közötti párbeszéden alapuló együttműködéssel és nem utolsó sorban az érintett lakosok bevonásával érhető el. Kulcskérdés ugyanis a tájhasználat, amely alapvetően megszabja az árvíz-érzékenységet. Az árvízi kockázat, a károk mértéke tehát a területhasználat függvénye. A vízjárta területeken minél inkább teret engedünk a vízbiztos használatoknak, annál kevesebb kártételre számíthatunk. 4. Az ÁKK-intézkedések környezeti, ökológiai hatásai Általánosságban véve a szerkezeti (műszaki) intézkedéseknek lehetnek kedvezőtlen ökológiai hatásai (élőhelyek megszűnése, mentett oldali élőhelyek vízellátásának romlása, a terület általános szárazodása). A létesítmények területfoglalása és az ökológiai vízigény kielégítésének korlátozása nevesíthető jelentős ökológiai kárt okozó tényezőként. Az árvíz kockázat kezelésének nem szerkezeti módozatai közül jó néhány esetén ökológiai hasznokkal is számolhatunk, amelyeket a tervezés során figyelembe kell venni. A szóba jöhető intézkedések közül említ példaként néhány fontosat a 2. táblázat. 2. táblázat Jellemző ÁKK-intézkedések ökológiai hatásai Intézkedés Tájgazdálkodás, erdősítés, vizes élőhelyek kialakítása Ökológiai hatás Tájba jobban illő haszonvételek, vegyi terhelés csökken, a táji mozaikosság, a biológiai sokféleség és a vízkészlet nő, a talajvízháztartás javul, helyi kisvízkörök erősödnek. Ökológiai szempontok érvényesíthetősége Támogatási rendszer módosítása. Honos fajták telepítése, az erdősítés helyének jó megválasztása.

4 Intézkedés Védvonal elbontása Kotrás, medermélyítés, érdesség csökkentés, övzátony elbontás Árvízi tározók építése Gát-, töltés építés, erősítés / magasítás, körgátak építése Ökológiai hatás A vízjárta területek kiterjedése nő, a vízkészletek nőnek, az élőhelyek általános szárazodása mérséklődik. Mellékágak vízellátásának romlása, élőhelyek pusztulása. Özönfajok irtása. / Rendszeres vízbevezetés válhat lehetővé, amely a tájgazdálkodás alapja lehet, de a megvalósítás és a hosszú ideig tartó vízállás ökológiai károkat okoz. Megvalósítás során élőhely sérülhet. Mentett oldali területek szárazodása, degradációja fokozódik. Ökológiai szempontok érvényesíthetősége Minden lehetséges folyószakaszon szorgalmazni kell. Kompromisszum lehet a mélyületekbe történő szabályozott vízkivezetés. Szelektív irtás, helyismereten alapuló egyedi döntések. A rendszeres vízbetáplálás lehetővé tételét kell szorgalmazni. Azonosítani kell az ökológiailag érzékeny területeket. A beavatkozási terület kijelölésénél mérlegelni kell az elöntéssel járó társadalmigazdasági, ill. a védekezéssel járó ökológiai károkat. 5. A természeti értékek számításba vétele az árvízi kockázatkezelési térképek elkészítése során Az árvízi kockázatkezelési térképezés részét képezi az árvizek ökológiai kockázatának megítélése, ill. annak eldöntése, miként vegyük figyelembe ennek során természeti értékeinket. Annak ellenére, hogy az árvízről mindig, mint kárt okozó jelenségről beszélünk, ökológiai szempontból ez nem helytálló. Az árvíz elengedhetetlenül fontos környezeti faktor, amely természetes körülmények között nem okoz ökológiai kárt. A mai megváltozott környezetben (pl. gátak, települések) azonban a többletvíz járhat ökológiai kárral, de le kell szögezni, hogy a legnagyobb ökológiai kárt éppen az áradások elmaradása okozza a természetvédelemnek ahogyan azt a 2009-ben készült Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervben is olvashatjuk. A megváltozott környezetben az elöntésekből eredő kár lehet közvetlen vagy közvetett. A nem megfelelő használatok másodlagosan okozhatnak ökológiai árvízi károkat, ez közvetett ökológiai kár. Ilyen, ha az árvízzel fenyegetett területen pl. hulladéklerakók vannak, amelyek szennyezőanyagai az áradással a vízbe kerülve veszélyeztetik az élővilágot. Hasonlóan közvetett ökológiai kárként könyvelhető el, ha az árvíz invazív fajok szaporítóanyagait hozza, és ezzel fertőzi meg az élőhelyeket. A mai átalakított vidéken a mentett oldali élőhelyek szárazodása miatt megjelennek az egykori ártéren új fajok is, amelyek képviselhetnek ökológiai értéket (pl. sisakos sáska, földi kutya). Ezek pusztulása bizonyos esetekben közvetlen ökológiai kár lehet. Az ökorendszerek számára az elöntés alapvetően pozitív, mert mérsékli a lassan fél évszázados vízhiányt, amelyet az áradások elmaradása és a túlzott vízhasználatok okoznak az élővilágnak. Az

5 emberi beavatkozások következtében átalakuló környezetben átalakul az ökoszisztéma, módosulnak az élőhelyek, megváltozik a társulások összetétele, tűrőképessége. Egykori ártéri területekre betelepülhetnek vizet kevésbé tűrő, de természetvédelmi szempontból akár értékes fajok is. Összefoglalva: Természetes körülmények között árvízből adódó ökológiai kár nincs. Amai átalakított környezet általános ökológiai problémája a szárazodás. Ezen átalakított viszonyok között (a szárazodás mellett) azonban elöntésből származó közvetlen és közvetett ökológiai kárral is számolni lehet. Ökológiai értelemben tehát árvízi kockázatként azonosítjuk: egy adott régió természetvédelmi szempontból értékes, (bár az eredeti ártéri vegetáció és állatvilág tagjának nem tekinthető) elöntést nem toleráló társulásának sérülését, fajának, egyedeinek pusztulását a vegyi terhelést az árvízzel érkező adventív fajok általi fertőzést. Annak ellenére, hogy a többletvíz tájökológiailag egyértelműen pozitív, a természetközeli ártéri társulások sem reagálnak azonos módon az elöntésekre. Vannak a vizet jobban igénylők, továbbá meghatározó főként az állatvilág tagjai számára mikor történik az elöntés? Az árvízi elöntésből fakadó ökológiai kockázatokat a következő tényezők határozzák meg: Elöntés mértéke, tartóssága, időszaka Társulás típusa Új (korábban a területen nem lévő) elöntésre érzékeny ökológiai érték jelenléte A társulás/területhasználat invazív fertőzöttségre való hajlama A terület védettségi besorolása (ex-lege, országosan védett, N2000 madárvédelmi, N2000 természet-megőrzési, ramsari, ökológiai hálózat elem, nem védett)

6 Felhasznált irodalom: 1. AZ ÁRVÍZMEGELŐZÉS, AZ ÁRVÍZMENTESÍTÉS ÉS AZ ÁRVÍZVÉDEKEZÉS LEGJOBB GYAKORLATA 2003 szeptember (A dokumentum az árvízi elöntésekről Budapesten, november 30-án és december 1-jén tartott magas szintű, és a Bonnban, február 5-6-án tartott munkaszintű találkozó eredményeit tartalmazza.) cument&count=600 (letöltés: ) 2. ELŐZETES KOCKÁZATBECSLÉS ORSZÁGJELENTÉSE március (letöltés: ) A vezetői összefoglaló, és az annak alapját adó részletes elemzés elérhető a wwf.hu/vízkeretiranyelv honlapon