Előszó.

Átírás

1 Előszó Hazánk gazdasági fejlődése érdekében az ország vezetése számos feladatát hanyagolja. Sajnos épp olyan feladatokat, amelyek a természeti erőforrásokat mint a gazdálkodás feltételét lennének hivatottak megóvni, illetve a jövő generáció számára is hasznosíthatóként fenntartani. Magyarországon a közúthálózat, általában a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, a strukturális alapokból folyó támogatások gazdasági fejlődést szolgáló beruházásai soha nem látott környezetterhelést jelentenek. Sajnos sem a jogalkalmazás, sem a jogszabályok végrehajtásához szükséges humán háttér nem áll már rendelkezésére a kormánynak a folyamatos leépítések miatt. Így a liberális piacgazdaságnak nevezett szabadrablás jellegű gazdasági kizsákmányolás lépten-nyomon helyrehozhatatlan károkat tesz természeti környezetünkben. Jól felfogott érdekünk természeti erőforrásaink védelme, mégis jelképes a törekvés annak fenntartására, és a jövő generációk számára történő megőrzésére. Csak a hazai jogi háttér megfelelő védelmet jelenthetne, de mindehhez komoly nemzetközi kötelezettségek is járulnak. A nemzetközi kötelezettségeink végre nem hajtása vagy gyenge végrehajtása is csak a problémát növeli. Mindezen feladatok ellátása elvileg kötelező lenne országunkra nézve. Minden jogszabály és egyezmény annyit ér, amennyit teszünk azoknak végrehajtásáért. Jelen kiadványunkkal azt a célt kívánjuk szolgálni, hogy a nemzetközi kötelezettségek megvalósítása érdekében minél többen, minél többször hivatkozzunk ezekre a joganyagokra, és minél inkább ösztönözzük a kormányzatot ezek végrehajtására. 1

2 Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről A vizes területek védelméről szóló, ún. ramsari egyezményt február 2-án, az iráni Ramsarban írták alá. Az egyezmény 1975-ben lépett hatályba, és 2006 októberéig 153 állam csatlakozott hozzá. Magyarország 1979 áprilisában írta alá a ramsari egyezményt. Az egyezmény szövegét és annak módosításait az évi XLII. törvény ( A nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen, mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló Ramsarban, február 2-án elfogadott egyezmény és annak december 3-án és május 28 június 3. között elfogadott módosításai egységes szerkezetben történő kihirdetéséről ) tette közzé. Alapkötelezettségek Az egyezmény legfontosabb célja a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható vagy bölcs hasznosításuk elősegítése, és az erre vonatkozó megfelelő jogi, intézményi és együttműködési keretek biztosítása. Az egyezményben részes államok kötelesek a jegyzékekben foglalt nemzetközi élőhelyekre vonatkozó kritériumrendszer alapján legalább egy területet kijelölni. Az ökológiai jelleg változatlansága érdekében a fenntartható használat alapelveit kell alkalmazni a vizes élőhelyeket érintő valamennyi emberi beavatkozás tervezése során. Az alapkötelezettségek közé tartozik ezenkívül a vizes élőhelyek védetté nyilvánítása, természetvédelmi szakembergárda képzése, továbbá részvétel a nemzetközi egyeztetésekben és konzultációkban. A nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek listáján csaknem ezerhatszáz terület, közel 135 millió hektár vizes élőhely kapott helyet az elmúlt évtizedekben. Működés Az egyezmény döntéshozó szerve a szerződő felek háromévenként összehívott konferenciája. E rendezvényeken áttekintik az előírások alkalmazását, elemzik a nemzeti beszámolókat, pénzügyi és szervezeti kérdésekben hoznak döntéseket. Ezen kívül határozatok és ajánlások születnek az egyezmény hatékonyabb végrehajtása érdekében. Két konferencia között az állandó bizottság felel az egyezmény ügyeiért, a határozatok végrehajtásának figyelemmel kíséréséért, a következő konferencia tartalmi előkészítéséért, a titkárság és a költségvetés felügyeletéért óta a konferencia és az állandó bizottság illetve e testületeken keresztül a tagok tevékenységét segíti a szakértőkből álló, szűk körű Tudományos és Technikai Testület, amely a tudományos vizsgálatot igénylő kérdésekben, különösen az ökológiai jelleg meghatározásában, valamint a vizes élőhelyek helyreállításának szakmai kérdéseiben foglal állást. Az egyezmény titkársága Glandban (Svájc) működik, jogi személyiséggel is bíró háttérszervezete a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN). Érintett területek Az egyezmény értelmében vizes területnek tekintendők azok az akár természetes, akár mesterséges, állandó vagy ideiglenes mocsaras, ingoványos, tőzeglápos vagy vízi területek, amelyeknek vize álló, áramló, édes, félédes, sós, ideértve azokat a tengervíz-területeket is, amelyek mélysége apálykor nem haladja meg a hat métert, valamint az időszakosan kiszáradó szikes tavak. Nemzetközi szinten általánosan öt nagy csoportot különítenek el osztályozásuknál: tengeri élőhelyek (partvidéki vizes területek tengerparti lagúnákkal, továbbá sziklás partok és korallszirtek); deltákhoz kapcsolódó élőhelyek (delták, árapály mocsarak, és mangrove mocsarak); tavi élőhelyek (tavakhoz kapcsolódó vizes területek); folyómenti élőhelyek (vízfolyások mentén); mocsári élőhelyek (mocsarak, lápok és náddal borított fertők). További csoportot alkotnak az ember által létrehozott vizes élőhelyek, melyek közé a hal-, kagyló vagy garnélarák-nevelő tavak és tengerparti területek (akvakultúrák), mezőgazdasági tavak, öntözött mezőgazdasági területek, sólepárlók, víztározók, bányatavak, szennyvízülepítő tavak és csatornák tartoznak. Magyarországon jelenleg 23 hazai vizes élőhely található a ramsari jegyzékben, összesen hektár kiterjedéssel Balaton (az október 1. és április 30. közötti időszakban) ,0 Baradla barlangrendszer és a hozzá kapcsolódó vizes élőhelyek 2 075,3 Béda-Karapancsa 1 149,7 Biharugrai halastavak 2 791,0 2 3

3 Bodrogzug 3 782,0 Fertő-tó 8 432,0 Gemenc ,3 Hortobágy ,1 Ipoly-völgy 1 850,0 Izsáki Kolon-tó 2 962,0 Kardoskúti Fehér-tó 488,0 Kis-Balaton ,0 Kiskunsági szikes tavak 3 903,0 Mártélyi Tájvédelmi Körzet 2 213,0 Az Ócsai Tájvédelmi Körzet területéből 1 078,0 Pacsmagi-tavak Természetvédelmi Terület 487,0 A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet területéből 5 000,0 Rétszilasi-halastavak Természetvédelmi Terület 1 508,0 Szaporcai Ó-Dráva-meder 257,0 Tatai Öreg-tó Természetvédelmi Terület 1634,4 Velencei Madárrezervátum Természetvédelmi Terület 420,0 Dinnyési Fertő Természetvédelmi Terület 539, őszén 3 további élőhelyet vettek fel a ramsari egyezmény jegyzékébe: a Rába-völgyet, a Nyirkai-Hanyt és a Felső-kiskunsági szikes pusztákat. Kapcsolattartók: Schmidt András Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya Budapest, 1121 Költő u. 21. Tel.: 1/ , fax: 1/ schmidt@mail.kvvm.hu Bőhm András Környezetvédelmi, Vízügyi és Természetvédelmi Főfelügyelőség 1016 Budapest, Mészáros u. 58/a, 1539 Budapest 114, Pf. 675 Tel: 1/ , fax: 1/ bohm@mail.kvvm.hu Egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről Az UNESCO 1972-ben tartott párizsi közgyűlésén fogadta el a Világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló nemzetközi egyezményt. Az egyezményhez eddig (2006 októbere) 180 tagállam csatlakozott, és jelenleg 138 ország 830 területét ismerték el a Világörökség részeként. Ebből 644 kulturális, 162 természeti, 24 pedig vegyes terület, azaz megfelel a természeti és a kulturális örökség követelményeinek is. Magyarország 1985-ben csatlakozott az egyezményhez, és azt az évi 21. törvényerejű rendelet hirdette ki. Hazánk 2002 júniusa óta nyolc világörökségi helyszínnel szerepel a jegyzékben. Célkitűzés Az egyezmény célja a nemzetközi összefüggésben különösen számottevő, épített és természetes, tájképi és természeti értékek nemzetközi védelme. A csatlakozó államok elismerik, hogy az örökség védelme, a következő nemzedékek számára való megőrzése elsősorban annak az államnak a kötelessége, amelynek fennhatósága alá az adott érték tartozik. A felek gondoskodnak az örökség védelme érdekében szükséges tevékenységek ellátásáról, a tudományos vizsgálatok elvégzéséről, a megfelelő jogi szabályozásról és a pénzügyi feltételek biztosításáról. Kötelezettségek A Világörökség jegyzékbe felvett javak védelme Közreműködés más területeken található javak védelmében Az ország területén található egyetemes kulturális és természeti javaknak az előkészítése a jegyzékbe való felvételre Az egyezmény működése A Világörökség jegyzék kezelését az UNESCO Világörökség Bizottsága végzi. Az egyes államok e bizottsághoz küldik meg nemzeti kulturális és természeti örökségeik jegyzékét, valamint kérelmüket, hogy ezen örökségek meghatározott részét vegyék fel a nemzetközi jegyzékbe. A bizottság dönt a felvétel általános követelményeiről és a konkrét felvételi kérelmek elfogadásáról vagy elvetéséről. 4 5

4 Érintett területek A Világörökség magyarországi területei túlnyomórészt a kulturális örökség kategóriában szerepelnek: Budapest Duna-parti látképe, a Budai Várnegyed (1987), az Andrássy út és történelmi környezete (2002) Hollókő ófalu és táji környezete (1987) Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és közvetlen természeti környezete (1996) Hortobágyi Nemzeti Park - a Puszta kultúrtája (1999) Pécsi ókeresztény sírkamrák (2000) A Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj (2001) Ausztriával A tokaji történelmi borvidék kultúrtája (2002) A természeti örökség címet hazánkban csak egy helyszín képviseli: a Világörökség Bizottság 1995-ben hozott döntésével nyilvánította az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjait változatossága, komplexitása és viszonylagos érintetlensége alapján a Világ Örökségének részévé. További információ angolul: Kapcsolattartók: Magyar UNESCO Bizottság 1054 Budapest, Báthori u. 10., VII. em szoba Levélcím: 1363 Budapest, Pf. 34. Telefon: 1/ , fax: 1/ info@unesco.hu, Magyar Állandó UNESCO Képviselet: 1, rue Miollis, Párizs 75015, Franciaország Telefon: , fax: Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága Titkársága 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Telefon: 1/ , fax: 1/ vilagorokseg@vilagorokseg.hu, Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről A veszélyeztetett vadon élő állatok és növények nemzetközi kereskedelmét a Washingtoni Egyezmény CITES (1973) szabályozza. Magyarország 1985-ben csatlakozott az egyezményhez, és a következő évben kiadták az évi 15. törvényerejű rendeletet A Washingtonban, március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény kihirdetéséről, majd 2006-ban az egyezmény módosításának kihirdetéséről szóló évi XVI. törvényt. Az egyezmény végrehajtását a 271/2002 (XII.20.)-as kormányrendelet szabályozza. Az Európai Unió vonatkozó jogszabálya a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelméről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet. Alapfeladatok Az egyezmény a függelékekben szereplő fajokra határoz meg intézkedéseket: I. függelékében szereplő fajok vadon befogott élő vagy elejtett egyedeivel, illetve a természetből származó növényfajokkal, ezek származékaival, valamint a belőlük készített termékekkel folytatott kereskedelmi tevékenység minden formája tilos. Az itt szereplő fajok nemzetközi forgalma gyakorlatilag kizárólag nem kereskedelmi céllal lehetséges, megfelelő export-import engedély, illetve re-export bizonylat birtokában. II. függeléke felsorolja azokat a fajokat, amelyek ugyan nem állnak a kipusztulás szélén, de a kereskedelem szabályozásának hiányában létük veszélybe kerülhet. Az ide sorolt fajok vadon született, illetve vadon termett egyedeivel korlátozott mértékben lehet kereskedni. III. függeléke azon fajok jegyzéke (ma összesen mintegy faj), amelyek kereskedelmét egy-egy részes állam saját maga szabályozza és e kereskedelem ellenőrzésében a többi részes állam együttműködését igényli. A fogságban, kereskedelmi céllal nevelt vagy ilyen célra mesterségesen szaporított, I. függelékbe tartozó fajok a II. függelékben említett fajokkal azonos feltéte- 6 7

5 lekkel forgalmazhatók. Az egyezmény előírja továbbá a tudományos intézmények, múzeumok közötti cserét, kölcsönzést, valamint az utazó állatkertek, kiállítások, vándorcirkuszok példányaira vonatkozó nemzetközi szállítási szabályokat is. Mindezeken felül a részes államoknak fel kell lépniük a rendelkezésekbe ütköző kereskedelem ellen, el kell kobozniuk, és az exportálóhoz vissza kell szállítaniuk az engedély nélkül forgalmazott példányokat; az országhatárokon be- és kilépő állomásokat kell kijelölniük; gondoskodniuk kell az élő példányok megfelelő gondozásáról; nyilvántartást kell vezetniük a kereskedelmi forgalomról, és erről jelentést kell tenniük az egyezmény titkárságának. Működés Az egyezmény döntéshozó testülete a szerződő felek kétévenként összehívott konferenciája, amely áttekinti az egyezmény végrehajtását, döntéseket hoz a függelékek módosításáról, határozatokat, ajánlásokat fogad el a végrehajtás hatékonyságának fokozására, pénzügyviteli kérdésekben dönt. A svájci székhelyű titkárság az ENSZ Környezetvédelmi Program (UNEP) keretében önállóan működik, fenntartását a részes államok kötelező hozzájárulásai biztosítják. Hazai kapcsolattartók: dr. Rodics Katalin főosztályvezető-helyettes Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya 1121 Budapest, Költő utca 21. Telefon: 1/ , fax: 1/ rodics@mail.kvvm.hu Körösi Levente főtanácsos Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya 1121 Budapest, Költő utca 21. Telefon: 1/ , fax: 1/ korosil@mail.kvvm.hu Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről Az 1979 szeptemberében Bernben (Svájc) elfogadott egyezmény június 1-én lépett hatályba, miután 5 állam ratifikálta. Jelenlegi szerződő felei az Európa Tanács 40 tagállama, valamint Burkina Faso, Marokkó, Szenegál, Tunézia és az Európai Közösség. A csatlakozási okiratot az Európa Tanács főtitkáránál 1989-ben helyezték letétbe, az egyezményt a Magyar Közlöny évi 64. számában tették közzé. Magyarország a letétbe helyezéskor fenntartásokkal élt bizonyos fajok védelmére, valamint befogásának és elejtésének módjára vonatkozóan. Bár az egyezmény 1990-ben életbe lépett Magyarországon, azóta sem lett törvényben kihirdetve, illetve a végrehajtási rendelet sem készült el. Célkitűzés Az egyezmény alapvető célkitűzése a vadon élő állat- és növényfajok és élőhelyeik védelme, különös figyelemmel a veszélyeztetett fajokra (beleértve a vonuló fajokat is) és élőhelyekre, valamint ezek védelme érdekében az országok közötti együttműködés elősegítése. Az első regionális természetvédelmi egyezmény létrejöttéhez az a felismerés vezetett, hogy a fajok védelmét csak az élőhely megőrzése tudja biztosítani. Ennek szellemében az Európa Tanács égisze alatt született egyezmény nyitott más, akár afrikai országok felé is, hiszen a vándorló fajok a migrációs útvonaluk egészén, szaporodó, táplálkozó és pihenőhelyeiken egyaránt védelmet élveznek. Kötelezettségek Az egyezmény előírja, hogy a részes államoknak meg kell tenniük a megfelelő és szükséges intézkedéseket az állat- és növényvilág élőhelyeinek védelmére, különösen azon fajok esetében, amelyeket az egyezmény I. és II. függeléke felsorol. I. függelék: Felsorolja azokat a védett növényfajokat, amelyeket tilos szándékosan szedni, gyűjteni, vágni, gyökerestől kiásni, és amelyek élőhelyét tilos megzavarni; II. függelék: Az itt szereplő, fokozottan védett állatfajokat tilos befogni, szándékosan elpusztítani vagy tartani, illetve az állatot vagy élőhelyét bármilyen módon megzavarni. 8 9

6 III. függelék: Védett állatfajok, melyek kihasználása (vadászata, kereskedelme) bizonyos keretek között megengedhető. A használat korlátozásáról (pl. a tilalmi időszak, a kereskedelmi célú tartás, szállítás szabályozása) a részes felek külön rendelkeznek; IV. függelék: tiltott pusztító, befogási eszközök és módszerek (pl. mérgek, robbanóanyagok, motoros járműről történő vadászat). Az egyezmény kiemelten kötelezi a részes feleket a vadon élő állat- és növényfajok különösen az I. és II. függelékben szereplők élőhelyeinek védelmére. Az egyezmény kimondja azt is, hogy minden veszélyeztetett természetes élőhelyet védeni kell, tekintet nélkül arra, milyen fajoknak ad otthont. A részes államok azt is vállalják, hogy erőfeszítéseiket az élőhelyek védelme érdekében összehangolják, különös tekintettel a határterületekre, illetve a vonulási útvonalakra. Ennek érdekében elősegítik a kutatás, tájékoztatás és egyéb területeken való együttműködést. Ösztönzik továbbá az őshonos, vadon élő fajok újbóli visszatelepítését és szigorúan ellenőrzik a nem őshonos fajok betelepítését. A részes feleknek kétévenként részletes jelentést kell készíteniük az egyezmény mellékleteiben szereplő fajokkal és (vadászati, halászati stb.) módszerekkel, az élőhelyek védelmével kapcsolatban tett kivételekről, illetve négyévenként nem kötelező általános jelentést lehet benyújtani az egyezmény végrehajtására vonatkozó hazai jogszabályokról, az élőhelyvédelem megvalósulásáról, az egyezmény mellékleteiben felsoroltak közül az ország területén előforduló fajokról és azok helyzetéről, a jelentősebb védelmi programokról, a fontosabb kiadványokról (pl. vörös könyv) stb. Az egyezmény titkárságának teendőit az Európa Tanács Titkársága látja el. A megvalósítást az évente találkozó Állandó Bizottság követi nyomon. A bizottság megvizsgálja a függelékek módosításának szükségességét, áttekinti az egyezmény végrehajtásáról szóló nemzeti jelentéseket, átfogó munkaprogramot dolgoz ki. Eddig 90 ajánlást (ezek közül a parlagi vipera élőhelyéről szóló ajánlás vonatkozik hazánkra) és 7 határozatot hozott, valamint rendszeresen szervez munkacsoportokat, képzéseket. Az egyezmény részeseinek kezdeményezésére kezdődött meg a Berni Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően kiválasztott különleges természetvédelmi jelentőségű területekből (Areas of Special Conservation Interest, ASCI) álló Páneurópai Ökológiai Hálózat (EMERALD) kialakítása. Az ASCI területek kijelölését az egyezmény 16. ajánlásában megfogalmazott kritériumok alapján szakértői munkacsoportok végzik. Különleges jelentősége, hogy létrehozásával Európa teljes területén kialakítható a természetvédelmi szempontból jelentős területek hálózata. A hálózat funkciója és szerkezete tekintetében nagyon hasonlít az Európai Unió Natura 2000 hálózatához, így az Európai Unió tagállamaiban az ASCI területek egyúttal a Natura 2000 hálózat részei is. Az Európai Unióhoz nem csatlakozott államokban különösen nagy jelentősége van az egyezménynek, illetve az ebből fakadó kötelezettségnek az összefüggő ökológiai hálózat kijelölésére. biological_diversity/nature_protection/ Kapcsolattartó: Az egyezmény hazai feladatainak végrehajtását a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala és a nemzeti park igazgatóságok látják el. A koordinációért és a nemzetközi kapcsolattartásért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya a felelős. Czirák Zoltán Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya Budapest, 1121 Költő u. 21. Telefon: 1/ , fax: 1/ Az egyezmény működése 10 11

7 Egyezmény a vándorló vadon élő állatfajok védelméről A Bonni Egyezmény (1979) a vándorló szárazföldi és tengeri állatok, valamint vonulási útvonalaik védelméről rendelkezik. Az egyezményhez csatlakozó országok száma jelenleg 95. Magyarország 1983-ban helyezte letétbe a csatlakozási okiratot, majd az évi 6. törvényerejű rendeletben ( A Bonnban, az évi június hó 23. napján kelt, a vándorló vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény kihirdetéséről ) tette közzé. Az egyezményen belül Magyarország csatlakozott az európai denevérek védelméről szóló megállapodáshoz (Agreement on the conservation of the populations of European Bats, EUROBATS), valamint 2003-ban az afrikai és eurázsiai vonuló vízimadarak védelméről szóló megállapodáshoz (African-Eurasian Migratory Water Bird Agreement, AEWA). Kötelezettségek A tagállamok szigorú intézkedéseket hoznak a veszélyeztetettnek minősített, vándorló fajok védelmére, megállapodásokat köthetnek egyes fajok helyzetének javítása érdekében, továbbá közös kutatási tevékenységet folytatnak. Lehetőség van arra, hogy az egyezmény aláírói közt nem szereplő államok is részt vegyenek ilyen megállapodásokban. Az egyezménynek két függeléke van: I. függelék tartalmazza azokat a fajokat, amelyeket a kipusztulás veszélye fenyeget egész elterjedési területükön vagy annak nagy részén. Az itt szereplő fajok pl. a hódaru vagy a barátfóka zsákmányolása (vadászata, halászata, szándékos üldözése) tilos, s az e fajok vándorlását akadályozó vagy gátló hatásokat a minimumra kell csökkenteni. II. függelékben szereplő fajok (pl. számos delfinfaj, fehér gólya) megóvása külön nemzetközi megállapodást igényel: elterjedési területük csökken, nincs elegendő élőhelyük és fennmaradásuk hosszú távon veszélyeztetett. Az érintett államoknak tehát speciális megállapodásokat kell kidolgozniuk. Az eddig létrejött megállapodások: megállapodás az afrikai és eurázsiai vonuló vízimadarak védelméről (AEWA); megállapodás az európai denevérek védelméről (EUROBATS); megállapodás a Balti- és az Északi-tenger kistestű cetféléinek védelméről (ASCOBANS); megállapodás a Fekete-tenger, a Földközi-tenger és az egybefüggő atlanti területek cetféléinek védelméről (ACCOBAMS); memorandum a vékonycsőrű póling védelmére vonatkozó intézkedések feltételeiről; memorandum a hódaru védelmére vonatkozó intézkedések feltételeiről; megállapodás a Wadden See fókáinak védelméről; memorandum a tengeri teknősök és élőhelyeik védelméről az Indiai-óceán és Dél-KeletÁzsia területén (IOSEA); memorandum a tengeri teknősök védelmére vonatkozó intézkedések feltételeiről Afrika atlanti partjainál; memorandum a túzok közép-európai populációjának védelméről; megállapodás az albatroszok és a hojszák védelméről (ACAP); memorandum a kasmíri gímszarvas (Cervus elaphus bactrianus) védelméről; memorandum a csíkosfejű nádiposzáta védelmére vonatkozó intézkedések feltételeiről. Az egyezmény működése Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) égisze alatt működő Titkárság adminisztratív támogatást biztosít az egyezmény számára. A legfőbb döntéshozó szerv a részes felek konferenciája, a konferenciák közötti időtartamban egy állandó bizottság segíti a szakmapolitikai és adminisztratív munkát. A tagállamok és a részes felek konferenciája által kijelölt szakértőkből álló tudományos tanács a tudományos és technikai kérdésekben nyújt segítséget. Az egyezmény honlapja angolul: Kapcsolattartók: Práger Anna Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya Budapest, 1121 Költő u. 21. Telefon: 1/ , fax: 1/

8 Egyezmény az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról Az egyezményt február 25-én a finnországi Espooban írták alá, majd szeptember 10-én lépett hatályba. Az egyezményhez 2006-ig 41 részes fél csatlakozott. Magyarország az egyezményt február 26-án Espooban írta alá, 1997-ben ratifikálta, majd a 148/1999. (X.13.) Korm. rendelettel hirdette ki. Alapkötelezettségek Az egyezmény elsődleges célja, hogy bizonyos tevékenységek esetén előírja az országhatáron átterjedő jelentős, káros környezeti hatások vizsgálatát, csökkentését és ellenőrzését a tervezés korai szakaszától kezdődően. Arra is kötelezi a részes feleket, hogy a feltehetően ilyen hatást okozó tevékenységek során megbeszéléseket folytassanak a hatásviselő országokkal, az érintett lakossággal. Az egyezmény ennek konkrét lépéseit is leírja a hatásviselő fél értesítésétől kezdve az utóellenőrzésekig. Az egyezmény nagy hangsúlyt fektet a társadalmi részvételre, így a civil szervezetek és a nyilvánosság bevonására. (A nyilvánosság fogalmát az Aarhusi egyezményben foglaltak szerint értelmezve.) Működés Az egyezmény döntéshozó szerve a részes felek találkozója, melynek munkáját a Környezeti Hatásvizsgálati Munkacsoport, a Végrehajtó Bizottság, az Iroda és a Titkárság segíti. Ez utóbbinak az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának környezetvédelemmel és településekkel foglalkozó részlege ad otthont. Továbbfejlesztés A felek 2003-ban Kijevben tartott találkozójuk során fogadták el a Stratégiai környezeti vizsgálatról szóló jegyzőkönyvet, amely hatályba lépését követően arra fogja kötelezni a részes feleket, hogy a környezeti hatásvizsgálatot megelőző döntéshozatali szakaszban értékeljék a programok és tervek környezeti hatásait. A jegyzőkönyv előírja a széles körű társadalmi részvételt is. A jegyzőkönyvet hazánk május 21-én Kijevben aláírta. Angolul az egyezményről és a jegyzőkönyvről: Az egyezmény szövege magyarul: Kapcsolattartók: Radnai Anikó Budapest, 1011 Fő u Telefon: 1/ , fax: 1/ radnai@mail.kvvm.hu Titkárság Mr. Wiek Schrage 407, Palais des Nations CH-1211 Genf 10, Svájc Tel: (+41) , fax: (+41) / eia.conv@unece.org Érintett terület A részes feleknek akkor kötelezettségük az egyezményben előírt lépéseket megtenni, ha olyan tevékenységet, projektet terveznek, amely vélhetően az országhatáron átterjedő jelentős környezeti hatással jár

9 Biológiai sokféleség egyezmény A biológiai sokféleségről szóló egyezmény jelenleg a legátfogóbb egyezmény, amely a természet működésének megőrzését tűzi ki célul. Az egyezményt az 1992-es Rio de Janeiroban tartott Környezet és Fejlődés konferencián nyitották meg aláírásra. Egy évvel később, december 29-én lépett életbe, jelenleg 188 részes féllel. Az egyezmény előírásai valóban nem csak a természetvédelem, de más ágazatok számára is megfogalmaznak számtalan tennivalót. Az egyezményt Magyarország a riói konferencián írta alá június 13-án. Az egyezményt az évi LXXXI. törvény A Biológiai Sokféleség Egyezmény kihirdetéséről tette közzé. Az Országgyűlés szeptember 22-én határozatot hozott a biológiai biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyv megerősítéséről is. Célkitűzések Az egyezmény célkitűzése a biológiai sokféleség megőrzése, komponenseinek fenntartható használata, a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása, beleértve a genetikai erőforrásokhoz való megfelelő hozzáférhetőséget, technológiák átadását és pénzeszközök biztosítását. Kötelezettségek Az egyezmény konkrét feladatokat fogalmaz meg a részes felek számára, többek között a következő területeken: in-situ és az ex-situ védelem, a biológiai sokféleség fenntartható hasznosítása, kutatás és képzés, közoktatás és tájékoztatás, a környezeti hatások vizsgálata és a káros hatások minimalizálása, a technológiák hozzáférhetősége és átadása, információcsere, valamint finanszírozás. Érintett területek Az egyezmény vonatkozik minden élőlényre és élő rendszerre, mivel az egyezmény értelmében a biológiai sokféleség a bármilyen eredetű élőlények közötti változatosságot jelenti, beleértve többek között a szárazföldi, tengeri és más víziökológiai rendszereket, valamint az e rendszereket magukban foglaló ökológiai komplexumokat; ez magában foglalja a fajokon belüli, a fajok közötti sokféleséget és maguknak az ökológiai rendszereknek a sokféleségét. Az egyezmény működése Három intézmény jött létre az egyezmény szövege alapján: a részes felek konferenciája, az egyezmény tudományos, kormányközi tanácsadó testülete (SBSTTA) és a titkárság. Emellett az egyezmény lehetőséget biztosít további testületek létrehozására is (pl. munkacsoport a védett területekről vagy a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznok elosztásáról). Az egyezmény legfőbb döntéshozó szerve a részes felek konferenciája, és legfontosabb feladata az egyezmény megvalósításának nyomon követése. Döntéseit a SBSTTA által előkészített javaslatok, háttéranyagok alapján hozza. A titkárság fő feladata a részes felek konferenciájának és egyéb testületi találkozók előkészítése, szervezése, valamint a kapcsolattartás és együttműködés más nemzetközi szervezetekkel. A titkárságnak az ENSZ Környezeti Programja ad otthont Montrealban. A szakmai és tudományos együttműködés segítésére az egyezmény rendelkezik egy információs rendszer, az ún. clearing-house mechanism (CHM) felállításáról ( ahol a megvalósítás szempontjából érdekes információkat összegyűjtik és közzéteszik. A részes felek konferenciája hét tematikus területen fogadott el munkaprogramot és javasolt ütemtervet, amelynek megvalósítása a részes felek feladata. Ezek mellett átfogó kérdésekre (pl. fenntartható használat, hagyományos tudás, nevelés és szemléletformálás) vonatkozó javaslatokkal, ajánlásokkal törekszenek a holisztikus megvalósításra. A biológiai sokféleség egyezmény cartagena jegyzőkönyve a biológiai biztonságról A Cartagena jegyzőkönyvet január 29-én fogadták el a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek konferenciáján. A jegyzőkönyv szeptember 11-én lépett életbe, miután ötven részes fél ratifikálta. Magyarország május 24-én írta alá a jegyzőkönyvet, majd hazánkban április 12-én lépett életbe. A jegyzőkönyv hatálya minden élő, módosított szervezetre kiterjed, kivéve a humán felhasználású gyógyszerkészítményeket, és elsődleges célja, hogy szabályozza az élő, genetikailag módosított szervezetek biztonságos forgalmát, kezelését és felhasználását. A jegyzőkönyvben foglalt legfontosabb kötelezettségek (a részes felek konferenciája további feladatokról, kötelezettségekről hozhat döntéseket): Előzetes engedélyezési eljárást kell lefolytatni a környezetbe történő kibocsátásra szánt, élő módosított szervezetek (pl. élő hal, vetőmag) legelső behozatalát megelőzően

10 Az élő, módosított szervezet importjára vonatkozó döntést tudományosan megalapozott kockázatbecslésnek kell megelőznie. Információs rendszert kell működtetni, amely elősegíti a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos tudományos, műszaki, jogi és a környezetre vonatkozó ismeretek közzétételét, cseréjét, a nyilvánosság hozzáférését. A döntéshozatali folyamatokba be kell vonni a nyilvánosságot, és a döntések eredményét is hozzáférhetővé kell tenni számukra. A feleknek biztosítaniuk kell a határokon keresztüli véletlenszerű mozgások bejelentését, az illegális szállítások megelőzését és amennyiben lehetséges, büntetését. Az egyezmény honlapja Információs honlap a biológiai biztonságról Az egyezményről magyarul Kapcsolattartók: Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya 1121 Budapest, Költő utca 21. Telefon: 1/ , fax: 1/ Dr. Rodics Katalin, rodics@mail.kvvm.hu Greguss Ditta, greguss@mail.kvvm.hu Sárosi Ferenc, sarosi@mail.kvvm.hu Homoki Hajnalka, a Cartagena Jegyzőkönyv kapcsolattartója, homoki@mail.kvvm.hu Éghajlatváltozási keretegyezmény Az egyezményt 1992-ben a Rio de Janeiroban megrendezett ENSZ Környezet és Fejlődés konferencia során nyitották meg aláírásra március 21-én lépett hatályba. Napjainkig 189 ország ratifikálta az egyezményt. Magyarország köztársasági elnöke a megnyitáskor, a Környezet és Fejlődés konferencián aláírta az egyezményt június 13-án. A ratifikációt követően az egyezményt az évi LXXXII. törvénnyel hirdették ki. Célkitűzések Az egyezmény legfontosabb célkitűzése az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, hogy ezen gázok mennyisége csökkenjen a légkörben. A cél az éghajlatváltozás káros környezeti és társadalmi hatásainak elkerülése, megelőzése. Feladatok Az egyezmény megközelítésében a gazdaságilag fejlett országoknak kell vezető szerepet vállalniuk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében. Hazánk számára közép-kelet-európai országként az a kötelezettség hárul, hogy a kibocsátás ne haladja meg az évi szintet. Ennek elérése érdekében átfogó programot kell készíteni (többek között a széndioxid-kibocsátás csökkentéséről, az energiahatékonyság növeléséről), illetve az egyezmény megvalósításáról rendszeresen beszámolót készíteni. Működés Az egyezmény fő döntéshozó szerve az általában évente összeülő részes felek konferenciája. A titkárság intézményileg az ENSZ-hez kötődik, és Bonnban, Németországban működik. A munkát két testület segíti: a tudományos és technológiai tanácsadásért felelős, illetve a végrehajtásért felelős testület

11 Kiotói jegyzőkönyv az ENSZ Éghajlatváltozási keretegyezményéhez Az december 11-én Kiotóban, Japánban elfogadott jegyzőkönyv számos jogilag kötelező érvényű rendelkezéssel járul hozzá az egyezmény céljainak megvalósításához. A jegyzőkönyv az aláíró országok hosszas vonakodása miatt csak február 16-án lépett hatályba. A jegyzőkönyvet elfogadó 164 ország kötelezettséget vállalt, hogy korlátozza vagy csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az egyéni kötelezettségvállalások eredményeképpen a es időszakban az évi értékhez képest összesen legalább 5%-kal csökken ezen gázok kibocsátása. Hazánknak a jegyzőkönyv értelmében az es szinthez képest 6%-kal kell csökkentenie területén a kibocsátást ugyanezen időszak alatt. Az egyezmény honlapja: Klímapolitikáról magyarul: Kapcsolattartó: Faragó Tibor 1011 Budapest, Fő u Telefon: 1/ , fax: 1/ farago@mail.kvvm.hu Egyezmény a sivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy sivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára Az évi riói ENSZ Környezet és Fejlődés konferencián megkezdett tárgyalások nyomán 1994-ben Párizsban fogadták el az egyezményt júliusáig az egyezményhez 191 ország csatlakozott. Magyarország 1999-ben csatlakozott; a kihirdetésről a évi CVII. törvény rendelkezett. Célkitűzés Az egyezmény általános célja a sivatagosodás elleni küzdelem, az aszályok hatásának enyhítése a földterületek és a vízkészletek rehabilitációja és megóvása, a természeti erőforrások fenntartható használata révén azzal a céllal, hogy ezek a tevékenységek hozzájáruljanak a fenntartható fejlődés megvalósításához. Az egyezmény ösztönzi a nemzetközi együttműködést és közös fellépést. Kötelezettségek A cél elérése érdekében a részes feleknek cselekvési programot kell készítenie, feltárva a sivatagosodás okait, és meghatározva a gyakorlati tennivalókat, amelyek megvalósításához szükséges a helyi közösségek bevonása is. Érintett országként hazánknak is kötelezettsége a nemzeti cselekvési program elkészítése, valamint a rendszeres jelentéstétel. Hazánk első nemzeti jelentését 2002-ben készítette el és nyújtotta be a titkárságnak. Ezen felül a részes feleknek pénzügyi és módszertani segítséggel, a tapasztalatok átadásával kell támogatnia a sivatagosodás sújtotta fejlődő országokat. Működés Az egyezmény legmagasabb döntéshozó szerve a részes felek konferenciája. Munkáját a Tudományos és Technológiai Bizottság és az Egyezmény Végrehajtását Felügyelő Bizottság segíti. Az Állandó Titkárság Bonnban, Németországban működik

12 Érintett területek A sivatagosodást több különböző tényező, többek között az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység együttes hatása okozza. Az aszály és a sivatagosodás az arid, szemiarid és a száraz szubhumid területeket érinti; Kelet-Európa országai - így Magyarország is - ehhez az éghajlati övezethez tartoznak. Különösen veszélyeztetett az Alföld, ezen belül a Duna-Tisza-közi hátság, ahol a sivatagosodás folyamata közvetlenül is tapasztalható. Az egyezmény honlapja angolul: Kapcsolattartó: Kulauzov Dóra, tanácsos 1011 Budapest, Fő u Telefon: 1/ , 1/ , fax: 1/ kulauzov@mail.kvvm.hu Egyezmény az országhatárt átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról Az egyezményt március 17-én fogadták el Helsinkiben, Finnországban, majd október 6-án lépett hatályba. Jelenleg (2006-ban) a részes felek száma 35, köztük az Európai Közösség. Magyarország március 18-án írta alá az egyezményt, majd a jóváhagyásról szóló okiratot szeptember 2-án helyezték letétbe. Alapkötelezettségek Az egyezmény fő célkitűzése a felszíni és felszín alatti vizek védelme, az ezeket érő káros hatások csökkentése, felismerve, hogy vizeink állapota és minősége folyamatosan romlik, és Európa lakosságának csaknem a felét érintik a szárazság és alacsony vízállás vagy éppen az árvizek kedvezőtlen következményei, az ivóvízellátás minőségi és mennyiségi problémái. Ezen kérdések kezelésének ad keretet az egyezmény, teret hagyva a kérdést érintő két- és többoldalú megállapodások számára. A Helsinki egyezmény részes felei többek között vállalják, hogy megelőzik és csökkentik a határvizek szennyezéseit, biztosítják a határvizek megfelelő vízgazdálkodását, azok ésszerű és méltányos használatát, az ökológiai rendszerek megóvását, az információcserét, a konzultációt és a nyilvánosság tájékoztatását, a közös monitoringtevékenységeket. Az egyezmény előírja, hogy alapelveit (elsősorban az elővigyázatosság elvét és a szennyező fizet elvet) és az integrált megközelítést alkalmazni kell a vízgazdálkodást érintő helyi és regionális tervek, programok kidolgozása során is. Működés Az egyezmény legfőbb döntéshozó szerve a háromévente megrendezett részes felek találkozója. Munkáját segíti több munkacsoport, szakértői csoport és a Hollandiában működő Nemzetközi Vízértékelési Központ, amely az integrált vízgazdálkodás szakmai és szakpolitikai platformjának szerepét látja el. Az ügyviteli feladatokat ellátó titkárság az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának keretében működik

13 Az egyezmény kiegészítéseképpen két jegyzőkönyvet fogadtak el: a Víz és Egészség Jegyzőkönyvet június 17-én Londonban, a Polgári Felelősségi Jegyzőkönyvet pedig május 21-én Kijevben. Érintett terület Az egyezmény hatálya kiterjed a több ország területét érintő felszíni és felszín alatti vizekre. Az egyezmény értelmében környezeti hatás többek között az emberi egészségre és biztonságra, a flórára, faunára, talajra, levegőre, vízre, éghajlatra, tájra, műemlékekre és más fizikai szerkezetekre, valamint ezek kölcsönhatásaira gyakorolt hatások, illetve az ezen változásokból következő társadalmi, gazdasági, kulturális hatások is. Az egyezmény honlapja angolul A Nemzetközi Vízértékelési Központ honlapja: Az egyezmény szövege magyarul Kapcsolattartók: Galambos Mária Budapest, 1011 Fő u Telefon: 1/ , fax: 1/ galambos@mail.kvvm.hu Búzás Zsuzsa Budapest, 1011 Fő u Telefon: 1/ , telefax: 1/ buzaszs@mail.kvvm.hu Dr. Kádár Mihály Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezetegészségügyi Intézete,Vízhigiénés Főosztály Budapest, 1097 Gyáli u Telefon: 1/ , fax: 1/ kadarm@okk.antsz.hu Egyezmény a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttműködésről Az egyezményt június 29-én Szófiában, Bulgáriában fogadták el, majd a kilencedik állam ratifikálása után október 22-én lépett hatályba. Jelenleg az egyezmény részes feleinek száma 13, köztük az Európai Közösség is. Magyarország az egyezmény szófiai aláírói között volt. Az egyezmény a nemzetközi hatályba lépésével egy időben hazánkban is hatályba lépett; kihirdetésére május 31-én került sor. Célkitűzés Az egyezmény a Duna vízgyűjtő területéhez tartozó országok számára a határon átnyúló vízkezelés és együttműködés átfogó jogi eszköze a lakosság, a gazdaság és az élővilág érdekeit egyaránt figyelembe véve. Célja a fenntartható és méltányos vízgazdálkodás, beleértve a felszíni és felszín alatti vizek megőrzését, javítását és ésszerű használatát, az árvizekkel, a jégveszéllyel és a veszélyes anyagok miatti balesetekkel kapcsolatos kockázatok megelőzését, valamint a Fekete-tengerbe kerülő szennyeződés csökkentését. Ennek érdekében a részes felek összehangolják a nemzeti és nemzetközi szinten tett intézkedéseket a Duna medencéjének teljes területén. Feladatok A részes feleknek az egyezmény értelmében kötelességük a szükséges intézkedéseket megtenni a fenntartható vízgazdálkodás, a határokon átnyúló hatások mérséklése, a felszín alatti vizek szennyeződésének megelőzése érdekében. Nyilvántartásba veszik a szennyező forrásokat, közös programokat dolgoznak ki a rendszeres megfigyelésre, közös figyelmeztető rendszereket hoznak létre és tájékoztatják egymást az esetleges veszélyekről, rendkívüli vízszennyezésekről. A várhatóan határon túli hatásokkal járó tervezett tevékenységek során a döntés előtt konzultálnak az érintett országokkal

14 Működés A felek létrehozták a Duna-védelmi Nemzetközi Bizottságot, amely évente legalább egyszer ülésezik, elnöksége rotációval évente változik. Működését a bécsi ENSZ-központban székelő nyolcfős Titkárság segíti. Az egyezmény végrehajtásának támogatásán kívül a Titkárság feladata az EU Víz Keretirányelvével kapcsolatos nemzetközi feladatok koordinálása is. Az egyezménnyel kapcsolatos technikai feladatokat a szakértői csoportok végzik. Szükség esetén összehívható a részes felek konferenciája is. Érintett terület Az egyezmény hatálya alá tartozik a Duna és vízgyűjtő területének teljes területe, magában foglalva a felszíni és felszín alatti vizeket is. A Duna vízgyűjtő területén 18 állam osztozik, ezek közül 13 az egyezmény részes felei ebből 2000 km 2 -nél nagyobb területtel részesülnek. Magyarország földrajzi helyzetéből fakadóan több szempontból is érintett, mivel az árvizek és az aszály egyaránt veszélyt jelent. Duna-nap Az egyezmény aláírásának tizedik évfordulója alkalmából a Nemzetközi Bizottság kezdeményezte, hogy június 29-én az érintett országok tartsanak Dunanapot. Az egyezmény honlapja angolul: A Duna-nap honlapja magyarul: Tisza vízgyűjtő monitoring rendszer: Kapcsolattartó: Galambos Mária főtanácsos 1011 Budapest, Fő u Telefon: 1/ , fax: 1/ galambos@mail.kvvm.hu Pán-európai biológiai és táji sokféleség stratégia A Biológiai Sokféleség Egyezmény európai szintű végrehajtására kidolgozott stratégiát, a Pán-európai biológiai és táji sokféleség stratégiát 1995-ben, Szófiában fogadta el a pán-európai környezetvédelmi miniszterek második találkozója. Ezekre a találkozókra a Környezetet Európának (Environment for Europe) folyamat keretében került sor. Célkitűzés A stratégia célja, hogy biztosítsa a biológiai és tájképi sokféleség megőrzését és fenntartható használatát egész Európában. Ezen törekvésében a berni egyezményre építve a Biológiai Sokféleség Egyezmény végrehajtását igyekszik erősíteni. A stratégia nem tartalmaz új feladatokat, hanem azokat a hiányokat igyekszik pótolni, ahol a korábbi kezdeményezések nem érték el a kitűzött célokat. A stratégia hangsúlyozza a pán-európai ökológiai hálózat létrehozásának fontosságát, sürgeti a természetvédelmi szempontok figyelembevételét az emberi tevékenység minden területén, és felhívja a figyelmet a társadalmi részvétel, a szemléletformálás, ismeretterjesztés alapvető szükségességére. Kötelezettségek A stratégia időtávlata 20 év; a feladatokat akcióprogramok és gördülő munkaprogram bontják 5 éves, illetve éves szakaszokra. A résztvevő országoknak 2005-ig kellett kijelölniük saját területükön a Pán-európai ökológiai hálózathoz (PEEN) tartozó területeket, amit hazánk a nemzeti ökológiai hálózat keretében kijelölt és adatbázisban összefoglalt, de ennek sajnos gyakorlati jelentősége nincs, ugyanis az országos ökológiai hálózat fontos elemeit képező nem védett területek (pl. ökológiai folyosók) természeti értékeinek megőrzése nem biztosított. Érintett területek A nemzeti ökológiai hálózat kijelölése 1993-ban megkezdődött a nemzeti parkok illetékességi körébe tartozó kilenc regionális ökológiai hálózat összeillesztésével. A nemzeti park igazgatóságok felmérték az ökológiai hálózat részét képező természeti területeket is. Az ökológiai hálózat funkcionális elemei a magterületek, az ökológiai folyosók, a pufferterületek, a lépegető kövek és a rehabilitációs területek

15 Intézmények A döntéshozó szerv az országokból és megfigyelőkből álló Stratégiai Tanács. A Tanács és a főtitkár munkáját a Stratégiai Iroda segíti. Az Európa Tanács és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) közösen biztosítja a Titkárságot. Európa Tanács: ENSZ Környezetvédelmi Program Európai Regionális Iroda: Magyarország és a Pán-Európai Ökológiai Hálózat: Kapcsolattartók: Dr. Magyar Gábor Természetvédelmi Hivatal Budapest Költő u. 21. Tel.: 1/ , fax.: 1/ magyar@mail.kvvm.hu Eladio Fernández-Galiano Európa Tanács Strasbourg Cedex, France Tel.: (+33) , fax: (+33) eladio.fernandez-galiano@coe.int Ivonne Higuero, közös titkársági koordinátor ENSZ Környezetvédelmi Program, Európai Regionális Iroda Chemin des Anémones 15, 1219 Châtelaine Geneva, Switzerland Tel.: (+41) , fax: (+41) roe@unep.ch Egyezmény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáféréséről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról A röviden Aarhusi egyezménynek is nevezett egyezményt a Környezetet Európáért folyamat keretében tartott miniszteri találkozón, a dániai Aarhusban kötötték június 25-én, és október 30-án lépett hatályba. Az egyezményt aláírta az Európai Unió is. Magyarországon az december 18-i aláírást követően az Országgyűlés a évi LXXXI. törvénnyel hirdette ki az Aarhusi egyezményt. Alapkötelezettségek Az Aarhusi egyezmény három fő pillérre támaszkodva biztosítja a társadalmi részvételt: 1. hozzáférés a környezeti információhoz, 2. a nyilvánosság részvétele a döntéshozatalban, 3. hozzáférés az igazságszolgáltatáshoz. Az ebből adódó kötelezettségek magukban foglalják a környezeti információk kérésre történő kiadása mellett a hatóságok aktív információterjesztési kötelezettségét is: az érintett nyilvánosságot a környezeti döntéshozatali folyamat korai fázisában, megfelelően, időszerűen és hatékonyan tájékoztatni kell. Biztosítani kell a nyilvánosság részvételét egyedi eljárásokban, a jogalkotás és a szabályozó eszközök előkészítésében, illetve stratégiák, tervek, programok, irányelvek megalkotásában egyaránt. A környezeti információ iránti igény figyelmen kívül hagyása esetén jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani, azaz az érintett személy bíróság vagy más testület előtti felülvizsgálati eljárást kérhet. Az egyezmény előírja a nyilvánosság részvételre képesítését is, vagyis a hatóságok feladata az is, hogy a nyilvánosságot a hatékony és érdemi részvételre felkészítse, a részvételi jogairól tájékoztassa, és részvételét minden egyéb módon elősegítse

16 Működés Az egyezmény döntéshozó szerve a 2-3 évente összeülő részes felek találkozója. A találkozók között a részes felek munkacsoportja felügyeli a munkaprogram végrehajtását. Az egyezmény 15. cikkében megfogalmazott feladat a Jogkövetés felülvizsgálata ellátásával, az egyezmény állítólagos be nem tartásának eseteivel a Jogkövetési bizottság foglalkozik. Az Aarhusi egyezmény titkársága az Egyesült Nemzetek Szövetségének Európai Gazdasági Bizottsága Környezetvédelmi és Emberi Településekkel foglalkozó osztálya keretében működik. Érintett terület Az egyezmény a környezeti információhoz való hozzáférést szabályozza, így értelmezésének központi eleme a környezeti információ meghatározása. A környezeti információ jelent bármely írott, látható, hallható, elektronikus vagy egyéb formában megjelenő információt, melynek tárgya: a) a környezeti elemek állapota, illetve az ezek közötti kölcsönhatások állapota; b) a környezeti elemek állapotát befolyásoló tényezők, tevékenységek és intézkedések, továbbá a környezeti döntéshozatalban felhasznált költség-haszon és egyéb gazdasági elemzések és becslések; c) az emberi egészség és biztonság, az emberi élet, a kulturális helyszínek és az épített környezet állapota olyan mértékben, amilyen mértékben ezeket befolyásolja vagy befolyásolhatja a környezeti elemek állapota avagy a b) bekezdésben említett tényezők, tevékenységek vagy intézkedések. Az Aarhusi egyezményről magyarul Az Aarhusi egyezmény hivatalos honlapja Aarhus Clearing House információs rendszer: Kapcsolattartók: Monostori Katalin Budapest, 1011 Fő u Telefon: 1/ , fax: 1/ monostori@mail.kvvm.hu Európai táj egyezmény Az Európai táj egyezményt október 20-án, Firenzében, Olaszországban írták alá, majd 10 ország ratifikálását követően március 1-jén lépett hatályba. Az egyezmény aláírására vonatkozóan kormányhatározat készült, ennek egyeztetése folyamatban van. (2006. október) Célkitűzés Az egyezmény célja az európai táj védelmének, megfelelő tervezésének és kezelésének ösztönzése, valamint a tájképpel összefüggő kérdésekben az európai együttműködés erősítése. A táj természeti és kulturális örökségünk eleme, az európai identitás és sokféleség fontos része, amelynek megőrzése hozzájárul a fenntartható fejlődés megvalósításához, amely az aláíró tagok közös célja. Érintett területek Az egyezmény szerint tájnak minősül az aláíró országok teljes területe, a természetes, vidéki, városi és város környéki területeket, beleértve a szárazföldet, tengeri és édesvízi területeket, akár kiemelkedő jelentőségű, akár átlagos vagy degradált a táj. Az egyezmény az épített és a régészeti örökség, illetve a természeti értékek, a környezet és a táj védelmét egymással összefüggésben kívánja megvalósítani. Magyarország sajátos kulturális örökségéhez tartoznak a földvárak, az ősi földművelési módok, a történelmi kertek, a védett természeti területek, a tájak és építmények. Kötelezettségek Az aláíró felek vállalják, hogy a tájjal kapcsolatos kérdésekben együttműködnek, és a nemzetközi és nemzeti ágazati szakmapolitikába, stratégiákba és programokba beépítik a tájra vonatkozó szempontokat. Külön intézkedés foglalkozik a határokon átnyúló tájak védelmét szolgáló közös tevékenységekkel. Nemzeti szinten a felek kötelessége tájaik megőrzése, kezelése és tervezése, figyelembe véve a szubszidiaritás alapelvét, azaz a szükséges intézkedéseket a megfelelő döntéshozási és kormányzati szinten kell meghozni. Ezzel az egyezmény hangsúlyozza a helyi, megyei és regionális önkormányzatok szerepét a tájképi értékek megőr