2012 Digitális kiadás

Átírás

1 2012 Digitális kiadás

2 Főszerkesztő: Dr. Csornay Boldizsár örökségvédelmi főigazgató-helyettes, intézményvezető Szerkesztő: Schilling László Lektorok: Dr. Kvassay Judit, Dr. Redő Ferenc Nyomdai előkészítés: Bicskei József, Nicklas Larsson, Romankovics Nóra Kiadó: Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ

3 2012 Tájékoztató az MNM NÖK évi tevékenységéről Budapest, 2014

4 4 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ 5 RÉGÉSZET Topográfia 6 Ásatások 7 Laboratórium 22 Feldolgozás 31 MŰEMLÉKVÉDELEM Műemléki kutatás / Épületkutatás 32 Műemléki tervezés 41 NEMZETKÖZI PROGRAMOK 54 MUNKATÁRSAK 56

5 5 TISZTELT OLVASÓ! Rendszeres tájékoztató füzeteinkkel immár a 2012-es évben végzett munkánk ismertetéséhez értünk. Tevékenységünk körülményei bizonyos vonatkozásokban azonosak, vagy hasonlóak voltak a korábbiakhoz, más területeken módosultak: feladataink többsége ma is állami, nagyberuházói, kisebb része magánkezdeményezésekhez kapcsolódik, viszont a törvényi szabályozás változása következtében 2012-ben a feldolgozó munka került előtérbe, hiszen egy-egy feltárás, épület-felújítás befejezésével, felmérés vagy terv elkészítésével nem zárulnak le feladataink. A begyűjtött adatok feldolgozása során sok hazai és külföldi intézménnyel létesítettünk több szempontból is hasznos együttműködést. Munkatársaink napi feladataik elvégzése mellett, számos előadás és tanulmány formájában rendszeres résztvevői a hazai és külföldi tudományos életnek. Fontosnak érezzük a társadalmi szerepvállalást is, mivel munkánk egyre szélesebb körben tart érdeklődésre számot. Ennek megfelelően igyekszünk tevékenységünket a nagyközönségnek bemutatni. Számos ismeretterjesztő, múzeumpedagógiai előadást tartottunk az országban, második alkalommal jelentünk meg a Múzeumok Majálisán, és több kiállítás megrendezésében is részt vettünk különböző múzeumokban. Egy másik feladatunk a tudományos és művészeti képzés segítése azokon a sajátos, elsősorban gyakorlati területeken, amelyek intézményünk profiljához illeszkednek, és amelyekben lehetőségeink jól egészítik ki a felsőoktatás hagyományos eszköztárát. A régész- és a régészethez kapcsolódó természettudományos képzésben közreműködünk szakmai, terepi és laboratóriumi gyakorlatok szervezésében és lebonyolításában BA és MA szinten, a tudományos feldolgozó munka alapjainak elsajátításához BSc, MSc és PhD szinten. A felsőfokú restaurátorképzés is profitál az intézmény által nyújtott gyakorlati és laboratóriumi lehetőségekből. Véleményünk szerint az intézményünkben végzett alkalmazott tudományos munkából származó tapasztalatok a szakirányú felsőoktatásban résztvevő hallgatók körében hatékonyan hasznosulnak. Ennek felismerése vezetett bennünket arra, hogy ma már több hazai egyetemmel működünk együtt az oktatás, az alkalmazott kutatások és alapkutatás területén is. Módszertani vonatkozásban a hazai régészeti kutatás eszköztárának bővítésére törekszünk (pl. távérzékelés, laboratóriumi vizsgálatok) annak érdekében, hogy terepi munkáink előkészítését és lebonyolítását költségkímélőbb és eredményesebb módon végezhessük. Beérkezett anyagaink, valamint az ezekhez kapcsolódó adatok nyilvántartására egyedi adatbázist hoztunk létre. Központi, I. számú Regionális Irodánkban működő Leletdiagnosztikai Laboratóriumunk a kerámia-, kő-, talaj-, és növénytani, antropológiai és archaeozoológiai vizsgálatok terén külső felkéréseknek is eleget tesz, valamint hazai és nemzetközi tudományos projektekben is részt vállal. A munkánk eredményeit bemutató, többnyire magyar és angol nyelvű kiadványok nem csak a szakmai, valamint a nemzetközi tudományos közönség számára készülnek, de minden érdeklődő számára elérhetők. Ezek folyamatosan bővülő kínálata, arculatilag és tartalmilag is megújult honlapunkon, a címen pdf formában szabadon letölthető. Őszintén remélem, hogy tájékoztató füzetünk hozzájárul ahhoz, hogy az MNM NÖK tevékenységét ne csak közvetlen együttműködő partnereink, hanem a szélesebb érdeklődő közönség is megismerje. Dr. Csornay Boldizsár örökségvédelmi főigazgató-helyettes intézményvezető BEVEZETŐ

6 6 RÉGÉSZET Topográfiai Osztály 2012 októberében fiatal cseh, lengyel, magyar és szlovák régészek találkoztak Magyarországon, a Fejér megyei Sárszentágotához tartozó Felsőkörtvélyes-pusztán, hogy egyhetes intenzív terepi munka során eszmecserét folytassanak a tájban megfigyelhető régészeti örökség vizsgálatáról. A résztvevők között szerepeltek az ELTE (HU), MNM NÖK (HU), MTA Régészeti Intézete (HU), a pozsonyi Comenius Egyetem (SK), Cseh Tudományos Akadémia Régészeti Intézete (CZ), valamint a Varsói Tudományegyetem (PL) munkatársai. A projekt a Visegrádi Alapnak köszönhetően jött létre. Célja a közép-európai országokban alkalmazott eltérő felmérési módszerek és különböző tudományos megközelítések közös alapra helyezése, a klasszikus és modern felmérési módszerek ötvözése. Ennek legjobb módszere, ha elmélyítjük a közép-európai országok régész kutatói közötti együttműködést és összehangoljuk egy konkrét régészeti táj vizsgálata során közös kulturális örökségünk azonosításával, értelmezésével, megóvásával és helyreállításával kapcsolatos elképzeléseinket, a közösen szerzett terepi tapasztalatokra alapozva. A projekt során egy hét alatt 13 km² terület szisztematikus és teljes bejárását végeztük el, a terület átfogó felszíni vizsgálata mellett pedig a terepbejárás eredményei alapján az egyes lelőhelyek belső szerkezetére utaló, pontosabb információkat is szereztünk a lengyel és szlovák kollégák vezetésével készített geofizikai mérések és légi fotók segítségével. Olyan módszer kialakítására törekedtünk, amely a már elterjedt és széles körben használt terepbejárási módszereket alkalmazza, téradatokat állít elő, és nagy, egybefüggő területek pontos és gyors vizsgálatát teszi lehetővé. A tapasztalatcserén, az eltérő módszertani megközelítések és az országonként különböző felmérési rendszerek integrálásával megtettük az első lépéseket egy egységes, modern régészeti felmérési módszer és gondolkodásmód kialakítása felé. Külön kiemelném, hogy mindez a közös terepi munka során történt, és eddig ismeretlen régészeti lelőhelyek és jelenségek felmérésével szolgálta közös európai régészeti örökségünk megismerését. Stibrányi Máté 1. Szisztematikus terepbejárás lengyel és szlovák kollégákkal a Sárvíz-völgyében 2. A projekt során előadások keretében megismertük a lengyel régészek topográfiai és lelőhely-diagnosztikai módszereit 3. Négyfős csapatokban végzett terepbejárás a virtuális négyzethálókban 4. A cseh-lengyel-magyar csapat egy része

7 7 Budapesti Központi Regionális Iroda tevékenysége 2012 során munkánk jelentős részét az előző évekkel ellentétben már nem a terepi feladatok tették ki, hanem a korábban feltárt anyagok nyilvántartásba vétele, ásatási dokumentációinak elkészítése határozta meg. Sajnos az Irodát is érintette a év végi leépítés. A korábbi 35 munkatársból 21 fő munkaviszonya szűnt meg, év közben két kollegina ment szülési szabadságra, és további két régész került leépítésre. A kieső munkaerő pótlására nem volt lehetőség, így a nagy mennyiségű feladat újraszervezése, átvétele komoly nehézséget okozott, a munkák korábban meghatározott ütemezését nem tudjuk tartani. Az I. sz. Regionális Iroda létszáma az év végén 9 fő volt. Az év során összeállítottuk és leadtuk az M6-os autópálya nyomvonalán, Paks Cseresznyés lelőhely végzett nagyfelületű feltárás dokumentációját. Emellett nyilvántartásba vettük az itt előkerült kisleleteket és a kerámiaanyag nagyobb részét is. Az ásatásvezető Ács Zsófia és munkatársa a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett tudományos konferencián számoltak be a feldolgozás eddigi eredményeiről. A Perkáta Nyúli-dűlőben 2011-ben, három évad után befejeződött ásatás anyagának leltározása is elkezdődött, feltárási dokumentációjának készítése pedig meghatározta az év nagy részét. Ez utóbbi, 5200 síros temetőt is magába foglaló projekten kívül az összes korábban végzett ásatásunk dokumentációja határidőre elkészült, azokat az illetékes hatóságoknak, intézményeknek eljuttattuk. Munkatársaink több kiállítás megtervezésében és felépítésében részt vettek, melyek közül két tárlat emelendő ki: a Magyar Régész Szövetség által útjára indított vándorkiállítás, a Megmentett örökség Kincsek Európa szívéből, amelynek egyik kurátora kollégánk, Kovács Loránd Olivér volt. Munkatársaink több helyszínen segítették a kiállítás felállítását (Országház, Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház). A másik tárlat a Magyar Nemzeti Múzeumban, az Ars Sacra hét keretében rendezett Sacrosanctus Ami szent és sérthetetlen című kiállítás volt, mely az Intézmény többi regionális irodájával együttműködve készült el. A tárlatot később tudományos-ismeretterjesztő céllal bemutattunk a Németvölgyi Általános Iskolában is, ahol előadások keretében ismerkedhettek meg a diákok a régészek munkájával, a feltárt leletanyagok további sorsával, közelebb hozva így a történelmet, régészetet és a tárgyakat a gyerekekhez. Az év második felében egy feltáró csapatunk dolgozott az M43-as autópálya nyomvonalának megelőző ásatásain. Emellett az év elején elindult Budapest Esztergom vasútvonal korszerűsítése projekt keretében végeztünk koordinációs munkát, segítve így a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (beruházó), és az érintett múzeumok, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, valamint az esztergomi Balassa Bálint Múzeum munkáját. Fullár Zoltán 1. Megmentett örökség Kincsek Európa szívéből című kiállítás építése a Parlamentben 2. Ismeretterjesztő előadás a Németvölgyi Általános Iskolában 3. A perkátai templom építési periódusai 4. Megmentett örökség Kincsek Európa szívéből című kiállítás nyitótablója a Magyar Nemzeti Múzeumban RÉGÉSZET

8 8 RÉGÉSZET Sacrosanctus Ami szent és sérthetetlen című kiállítás szeptember között, a Szakrális Művészetek Hete rendezvénysorozat keretében készítettük el a Magyar Nemzeti Múzeumban a Sacrosanctus Ami szent és sérthetetlen című kiállítást, amely a szakrális emlékek sokszínű, az elmúlt öt év ásatásai nyomán megmentett tárgyanyagából válogatott. A kiállítás a neolitikumtól a késő középkorig mutatta be a hitvilághoz kapcsolható tárgyi emlékek sokszínűségét. A természeti erőkkel küzdő társadalmak kulturális fejlődése a hiedelemvilágot is folyamatosan változtatta, az erről tanúskodó tárgyak főleg idolok, melyek párhuzamai délre, az Égei-tenger irányába mutatnak. A bronzkor elejétől kezdve a korábban jelentős részben agyagból mintázott áldozati tárgytípusokat egyre nagyobb arányban készítik fémből, leginkább bronzból, hasonlóan bizonyos eszközökhöz, ékszerekhez. A korszak második felére megjelenő szakrális célú deponálási szokások nagy fémgazdagságról tanúskodnak, előfordulhat csak néhány tárgyat magába foglaló vagy akár több száz kilogrammos leletegyüttes is. A sokszínű római hiedelemvilágot a mindennapi vallásosság tanúbizonyságaként értékelhető ólom votívok, a termékenységet biztosító fallosz alakú amulettek, egy ólom táblácska és egy áldozatok bemutatására szolgáló oltár képviseli. Keresztek, viseleti tárgyak, zarándokjelvények idézik fel a középkori ember vallásos mindennapjait. A Krisztus-corpus jeleníti meg az immár intézményesült egyház liturgiai szokásainak egyik elemét a körmeneti felvonulást. Mesterházy-Ács Zsófia 1. Bronzdepot (Tolna Mözs, Tolna megye) 2. Gemma, Iuppiter ülő alakjával (Paks Gyapa, Tolna megye) 3. Ún. Dunai lovasisten ólomtáblája (Perkáta Nyúli-dűlő, Fejér megye) 4. Kegyérem (Érd Szent Mihály templom, Pest megye)

9 9 Megmentett örökség Kincsek Európa szívéből című kiállítás Főként nagyberuházásokhoz kötődő ásatások leletanyagából válogatott a Parlamentből útjára indult vándorkiállítás, amely október 4-től kezdve egy hónapon át volt látható a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kiállítás 8000 év történelméről adott áttekintést, a Kárpát-medence korai betelepülésétől egészen a középkor végéig. A vitrinekben sok egyéb mellett látható volt a szanki tatárjárás kori kincslelet számos arany- és ezüstékszere, ezüstpénze, a bátaszéki római kori útállomás romjai között előkerült használati tárgyak, vagy a Harta mellett talált honfoglalás kori ezüst ruhaveretek. Vállalt törekvésünk volt a tárlat megrendezésével és utaztatásával az, hogy a látogatók számára testközelbe hozva az előkerült kincseket, nyomatékot adjunk a régészet és örökségvédelem fontosságának napjainkban, amikor a korszerű építési és mezőgazdasági technológiák percek alatt tüntethetik el történelmünk évezredek óta a földfelszín alatt nyugvó nyomait. A kiállítás további helyszínei voltak: a Budapesti Történeti Múzeum, a Szegedi Móra Ferenc Múzeum, és az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház Szombathely. A tárlaton szereplő tárgyakat a Magyar Régész Szövetség szervezésének köszönhetően a megyei múzeumok, városi fenntartású intézmények, a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ összefogásával mutathattuk be. A kiállítás kurátorai Lassányi Gábor, Mérai Dóra, Sebők Katalin (MRSZ) és kollégánk Kovács Loránd Olivér. Munkatársaink több helyszínen is segítették a kiállítás építését. Mesterházy-Ács Zsófia RÉGÉSZET 1 6. Fotók a Magyar Nemzeti Múzeumban bemutatott kiállításról

10 10 RÉGÉSZET Nyugat-dunántúli Regionális Iroda tevékenysége A évi jogszabályváltozás kulcsszerepbe állította tevékenységünkben a feldolgozást. Ez a szeptember 30-án befejezett utolsó ménfőcsanaki megelőző feltárást követően a törvény által előírt dokumentációk tárgyévi befejezését és a nyilvántartásba vételt (32555 tétel tárgy, 1839 tétel állatcsont) jelenti. A csomagolást követően a Vát Szombathely projekt négy lelőhelyének anyagát és teljes dokumentációját átadtuk a befogadó múzeumnak. Év közben két kiállítást is rendeztünk, miközben előkészítettük a Szakrális Héten rendezett budapesti kiállítás anyagát. Január 26-án a 86-os sz. főút vépi bekötőútján, a már feltárt nemesbődi római kori temető közelében egy kamionban a környék meghívott polgármestereinek és a média képviselőinek mutattuk be a legérdekesebb sírok anyagát, illetve a temető-feldolgozás VIA kötetének kéziratát. A másik kiállítást: Temető a város határán Utazás a túlvilágra. Két nyugat-pannoniai temető példája: Alsópáhok és Nemesbőd hagyományos helyszínen, a szombathelyi Iseumban rendeztük. Mintegy 3000 látogató tekintette meg az intézményünk munkatársai által végzett megelőző feltárások sírrekonstrukcióin alapuló bemutatót. Régiós bázisunkon több általános- és középiskolai osztály diákjainak, valamint a Nyugatmagyarországi Egyetem történelem szakos hallgatóinak tartottunk órákat. A feldolgozás következő fázisát a publikációk jelentik, melyeknek előkészítése időigényes feladat. Melis Eszter és Eke István régészek adtak le kéziratot az Évkönyv és Jelentés évi kötetébe. A nemesbődi római kori temető lektorálást követő javítását, a képanyag nyomdakész állapotba hozását, valamint tördelését is elvégeztük. Megkezdődött a tervezett VIA kötet angol nyelvre fordítása is. Dolgozunk a ménfőcsanaki feltárás kelták előtti időszakának három kötetesre (neolitikum bronzkor, kora vaskor és természettudományos tanulmányok) tervezett tudományos feldolgozásán a Leletdiagnosztikai Laboratórium és külső munkatársak bevonásával. Az év folyamán a 76-os sz. főút rekonstrukciója során a szakfelügyelet ismert lelőhelyek részleteit jelezte az útszélesítés sávjában. Miután a zalaegerszegi múzeum lemondott feltárási jogáról, a Vas Megyei Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Irodájának engedélye alapján munkatársaink három helyen egy öt napos időtartamban végezték el a megelőző feltárásokat. Október 1-től két munkatársunk a Dél-alföldi Régióban zajló M43-as út megelőző feltárásainak munkálataiba kapcsolódott be. Sajnálatos, hogy az adott időszakban a régió munkatársainak létszáma 31-ről 25 főre csökkent részben előírt létszámcsökkentés, részben önkéntes távozás miatt. Ilon Gábor 1. Szombathely alpolgármestere és Vép polgármestere a kamionban rendezett sajtótájékoztatón és kiállításon 2. Radics András régésztechnikus és a nyugat.hu riportere a kamionos kiállításon 3. Rendhagyó történelemóra Mátyus Magdolna rajzolóval és Szvath Márton régésszel, október 11-én 4. Rendhagyó történelemóra Nagy Gábor biológussal, október 18-án

11 11 Egy kora bronzkori hamvasztásos sír feldolgozása Győr - Ménfőcsanak Széles-földek (Eperföldek), Bevásárlóközpont lelőhelyről (Győr-Moson-Sopron megye) A között zajlott feltáráson, a 27,7 hektáros beruházási terület északnyugati, alacsonyabban fekvő részen 9 hamvasztásos (8 urnás, 1 szórt hamvas), kora bronzkor végi temetkezést tártunk fel. Az anyag tudományos feldolgozása 2012-ben kezdődött. A leggazdagabb sír értelmezéshez számos szakember munkája járult hozzá érdekes adatokkal. A humuszban jelentkező urnasírra elsőként a fémkeresőzés során előkerülő arany hajkarika és bronz spirálkarperec utalt, amelyek mellett edénytöredékeket találtunk. A bontás során egy oldalára dőlt urna került elő, további bronz karpereccel, szétszóródott, égett csonttöredékekkel, alatta egy pattintott kőeszköz töredékével. A feldőlt urna, a kiszóródott hamvak és mellékletek korábbi, valószínűleg mezőgazdasági művelés okozta bolygatásra utaltak. Az urna belsejének bontására a restaurátor műhelyben került sor, további mellékletek azonban nem bukkantak elő. A hamvak mosása során az aranydrót hajkarika párja, és átfúrt, égett állatfogak töredékei, valamint fosszilis kagylómaradványok kerültek elő. Ez utóbbiakból egy minimum 21 db vaddisznó metszőfogból, és 2 db szintén felfűzött kagylóból álló nyaklánc rekonstruálható. A 4 gramm égett csonttöredék egy 14 évnél idősebb egyén maradványának bizonyult. A sírgödör hamvakat is tartalmazó földmintáinak vizsgálata során egy darakása jellegű étel 37 db morzsáját vették számba a Leletdiagnosztikai Laboratóriumban, amely az ismert kora bronzkori ételmelléklet-adási szokások körét bővíti. A bronz karperecek elemzése során ónnal való ötvözésnek nem találtuk nyomát. Az aranydrót hajkarikák összetételében az ezüst aránya szembetűnően magas (20,45%, ill. 18,73%). A sír radiokarbon kormeghatározására faszén segítségével került sor, amely alapján Kr. e közé keltezhető. A sír urnája a kora bronzkor végén élt Kisapostag-kultúra hagyatékához köthető, az ékszerek általánosabb kora középső bronzkori típusok. Az aranytárgyak és vaddisznófog nyaklánc az eltemetett különleges státuszára utalnak, míg a karperecek kis átmérője megerősíti az antropológiai meghatározást, amely egy fiatal lány temetkezését sejteti. Melis Eszter 1. A sír terepi fotója 2. A sír tábla terve 3 4. Aranydrót hajkarikák, vaddisznó fogból és kagylóból fűzött nyaklánc rekonstrukciója RÉGÉSZET

12 12 RÉGÉSZET 76-os sz. főút szakasz (Zala megye) 2012-ben Szentgyörgyvár és Tilajújhegy között folytattuk, és november végén befejeztük a 76-os sz. főút rekonstrukciójának földmunkálataival párhuzamosan végzett régészeti szakfelügyeletet a beruházás szakaszán. Ligetfalva határában, az út munkálatai a két korábban megelőző feltárással már kutatott lelőhely további részeit bolygatták meg. Mindkettőn a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának lemondó nyilatkozatát követően, a Vas Megyei kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Irodája engedélye alapján végeztük el a feltárását a régészeti megfigyelés keretein belül. A Ligetfalva Kis-rét lelőhelyen 2012-ben feltárt 3 objektumból napvilágra került leletek a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának népességéhez és a Lengyel-kultúrához köthetők. A leletmentés során tett megfigyelések kiegészítik a mintegy 400 m hosszan húzódó lelőhely korábbi ásatásainak eredményeit. Ligetfalva Erdő-főd lelőhelyen az elbontott bal útpálya alatti területen, valamint az út jobb oldala melletti vízelvezető árok ásása közben újabb régészeti jelenségek foltjait észleltük. Itt további 33 objektum került feltárásra és dokumentálásra. A Zalacsány Tilaji-útelágazó lelőhelyet a korábbi években is érintették a 76-os sz. út földmunkái. A területen megfigyelt és feltárt telepjelenségek (tűzhely, kemence és vermek), és a bennük talált leletek az Árpád-korból ( század) származnak. Az útrekonstrukcióval párhuzamosan végzett régészeti szakfelügyeletünk során megállapítottuk, hogy az elmúlt évezredek és évszázadok településeinek egyes részei a 76-os sz. út egykori építése során megsemmisültek. Azonban a mai út mindkét oldalán és helyenként az elbontott pályatestek alatt is észlelt telepjelenségek feltárását és dokumentálását a szakfelügyelet keretén belül elvégeztük, és mindegyik lelőhely esetében nagyobb kiterjedést tapasztaltunk, mint azt a korábbi terepbejárási adatok mutatták. Tokai Zita Mária, Eke István 1. Zalacsány Tilaji útelágazás lelőhely feltárása régészeti megfigyelés keretein belül 2. Zalacsány Tilaji útelágazás lelőhelyen talált fazekak restaurálás után 3. Ligetfalva Erdő-főd lelőhely objektumainak dokumentálása régészeti megfigyelés közben 4. Ligetfalva Erdő-főd lelőhely szakfelügyelete

13 13 Temető a város határán Utazás a túlvilágra. Két nyugat-pannoniai temető példája: Alsópáhok és Nemesbőd című kiállítás (Vas megye) augusztus 22. és november 18. között volt látható az Iroda munkatársai által rendezett Temető a város határán Utazás a túlvilágra. Két nyugat-pannoniai temető példája: Alsópáhok és Nemesbőd című kiállítás a szombathelyi Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárházban, amely Ilon Gábor koncepciója alapján valósult meg. Alsópáhok Hévízdomb lelőhely 6 gazdag mellékletű sírja egy 1 2. századi temetőhöz tartozott. A 2 urnás és 4 szórt hamvas sír a korabeli népesség és társadalom összetételének kitűnő keresztmetszetét adja: temetkezési szokásaik egy része itáliai eredetű eredetű (pl. mécses, pénz sírba helyezése), másik része a bennszülött keltákhoz kapcsolható (pl. fegyverek, eszközök sírba tétele, a vaddisznó-kultusz jelenléte) és van, ahol a két szokás már keveredik. Nemesbőd Általúton kívül-dűlőben az 1. század utolsó harmada és a 3. század vége között temetkeztek. A korai sírok egy bevándorló közösséghez, vagy azok leszármazottaihoz kapcsolódnak, akik valószínűleg Észak-Itáliából érkeztek. A 2. században bennszülöttek is megjelentek itt, majd később más tartományból származó egyén is érkezett ide. Melléklet adási szokásaik átalakultak, új rítusok és sírtípusok jelentek meg (pl. a 2. század során a csontvázas temetkezések és a téglasírok), mások eltűntek (pl. éremmelléklet). A kiállításhoz kapcsolódóan több programon vettünk részt: a Savaria Történelmi Karnevál mindhárom napján előadást tartottunk, a Kutatók Éjszakája rendezvényen pedig előadással és tárlatvezetéssel szerepeltünk. A kiállítás nyitvatartási ideje alatt heti rendszerességgel múzeumpedagógiai órákat tartottunk. A perces rendhagyó történelemórákon általános- és középiskolásokkal ismertettük meg a régész munkáját, felvázoltuk az ásatási, dokumentációs és feldolgozási folyamatokat, bemutattuk eredményeinket. A 10 foglalkozáson összesen 251 gyerek vett részt a 300 évet átölelő időutazáson. A diákokkal közösen tekintettük át a római kort, s ezen belül kiemelt hangsúlyt kaptak a temetkezési szokások, melyeket a kiállított sírokon és a bennük feltárt leleteken keresztül mutattunk be. Tokai Zita Mária RÉGÉSZET 1. Az egyik nemesbődi rekonstruált sír 2. Kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozás 3. Az alsópáhoki temető 5. sírjának tablója 4. A nemesbődi temető térképe

14 14 RÉGÉSZET Dél-dunántúli Regionális Iroda tevékenysége Az iroda tevékenységét nagyban meghatározta, hogy ebben az évben a korábbi jogszabályváltozások következtében terepi feladatunk már nem volt. Így teljes energiánkat a múltbeli feltárások leletanyagának elsődleges feldolgozására tudtuk összpontosítani. Az év végére egy kivétellel minden dokumentációnk elkészült. A függőben lévő Villány Arceter anyagát helyben, Bek Krisztina munkatársunk készíti. A K.Ö.SZ. majd az MNM NÖK által a régióban végzett feltárásokkal kapcsolatban tehát a dokumentációs eljárás lezárult. Az elsődleges feldolgozás tekintetében a folyamat a munkatervünknek megfelelően haladt, bár néhány lelőhely esetében kisebb csúszások már előfordultak. Irodánkban a feldolgozási folyamatból csak a restaurálás hiányzott, ez már a múlt évben megszűnt itt helyben, így leleteink nagy része a Központba került restaurálás céljából. A többi munkafolyamat (leltározás, fotózás, rajzolás, jelölés, csomagolás) teljes egészében nálunk zajlott. A speciális szakmai vizsgálatokra (archeozoológia, antropológia stb.) szintén a Központot kellett felkérnünk, mivel helyben erre már nem volt szakemberünk. A feldolgozás során csaknem tétel régészeti lelet került a befogadó múzeumok leltárkönyvébe, melyekről mintegy 9000 fotót és rajzot készítettünk. Legfontosabb eredményünk, hogy sikerült befejeznünk az egyik legnagyobb és leglátványosabb anyagunk, Lánycsók Gata-Csotola lelőhely anyagának leltározását. A legkorábbi feltárások anyagaiból pedig néhány esetben a tudományos feldolgozás lehetőségét is előkészítettük. A Szűr Völgyföldek lelőhelyre vonatkozólag önálló VIA kötet szándéknyilatkozatot adott le az irodavezető régész. Fontosnak tartottuk, hogy a feldolgozások eredményei ne csak a szakmai berkeken belül maradjanak, hanem a nagyközönséghez is eljussanak, ezért két alkalommal tartottunk múzeumpedagógiai foglalkozást iskolások részére, valamint meghívásra az irodavezető havi rendszerességgel tartott ismeretterjesztő előadásokat. Az Iroda tevékenységében hatalmas törést okozott, hogy az év közepén a munkatársaink kétharmadát az Intézmény elbocsátotta gazdaságossági szempontokra hivatkozva. A helyzetet megértve és a Vezetőséggel együttműködve próbáltuk kialakítani a további hatékony működés kereteit, így új munkatervet készítettünk az aktuális létszámra (7 fő), valamint csökkentettük az iroda bérelt területét is munkatársaink önzetlen, önkéntes segítségével. Ligner Jácint 1. A lánycsóki bronzkori telep néhány restaurált edénye 2. Az Iroda munkatársai bontják a felmondott bérlemény ideiglenes falait 1 2

15 15 Dél-alföldi Regionális Iroda tevékenysége Az iroda a évben is folytatta azt a feldolgozó munkát, amely az előző évek feltárásaival, és az örökségvédelmi hatástanulmányok készítésével függ össze. Ennek eredményeképpen teljesítettük összes dokumentációs kötelezettségünket, valamint a feldolgozható anyag tekintetében a tisztítás és restaurálás feladatait. A nyilvántartásba vételt is elvégezve számos projekt leletanyagát részben vagy egészében átadtuk a befogadó múzeumoknak. A létrejött megállapodást követően, júliustól a kecskeméti Mercedes-Benz gyár I. ütemének építéséhez kapcsolódó, ben kezdett feltárások leletanyagának elsődleges feldolgozási munkái is újraindultak. Az M43 autópálya Makó és Csanádpalota közötti szakaszán a régészeti lelőhelyek megelőző régészeti feltárásainak elvégzésére 2010-ben kötöttünk szerződést a Nemzeti Infrastruktúra Zrt.-vel. A 2011 végén félbeszakadt feltárások a augusztusi kormánydöntést (1310/2012) követő szerződésmódosítás után október elején folytatódtak, munkatársaink mellett az ELTE és a szegedi Móra Ferenc Múzeum bevonásával. A regionális iroda két, az MNM NÖK budapesti és nyíregyházi irodái egy-egy feltáró csapattal vettek részt a munkákban. A geodéziai feladatokat az MNM NÖK által feltárt lelőhelyeken a szombathelyi regionális iroda két, illetve a szegedi iroda egy munkatársa végezte. A nyomvonal 13 régészeti lelőhelyén októbertől december elejéig összesen m²-t tártunk fel. Az iroda az év során ellátta a bé késcsabai szennyvízberuházás koordinációs és geodéziai feladatait is. Az elmúlt évben a regionális irodát érintő mintegy kétharmados létszámcsökkentés következtében az M43 projekt terepi munkáinak októberi indulásától kezdve a leletanyag-feldolgozási munkák üteme kényszerűen lassult. Az iroda munkatársai által koordinált nemzetközi kutatási célú projektek közül a Körös Regionális Régészeti Program (magyar vezetője: Dr. Gyucha Attila) kutatási idényére 2012-ben március és április hónapban került sor az MNM NÖK szegedi és budapesti irodái munkatársainak közreműködésével. A projekt jelenleg a szeghalom kovácshalmi neolitikus tell és külső telep multidiszciplináris vizsgálatával foglalkozik. A Bronze Age Körös Off -Tell Archaeology projekt (magyar vezetői: Parditka Györgyi, Dr. Gyucha Attila) keretében a évben ásatásokra nem került sor, de a évi, a Békés Jégvermi-kertben feltárt bronzkori temetőrészlet leletanyagának tudományos feldolgozása folytatódott. A két projekt eredményeiről a részletes beszámoló az oldalon található. A regionális iroda munkatársai tudományos konferenciákon 11 előadást tartottak Magyarországon, Csehországban, Finnországban, Franciaországban és az USA-ban, valamint 11 dolgozatuk jelent meg hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban, kötetekben. Dr. Gyucha Attila 1. Összesítő felszínrajz részlete körárkos temetkezésekkel 2. Gyöngysorok szarmata kori sírban 3. Antropológiai vizsgálat 4. Urnasír mikrofeltárása RÉGÉSZET

16 16 RÉGÉSZET Makó Járandó, M43 37 (Csongrád megye) Ebben az évben négyzetméternyi felületen több mint 500 stratigráfiai egységet különítettünk el, melyek nagyrészt a projektet megelőző terepbejárások során is ismertté vált őskori (középső bronzkori), római kori szarmata és Árpád-kori településnyomok voltak. A vizsgált nyomvonalszakasz két, egymástól távoli pontján szarmata sírcsoportokat tártunk fel. A nyugati temetőrészlet egy sírcsoporthoz tartozott, míg a keleti oldali három, térben elkülönülő egységből állt. Az összességében több mint 120 temetkezés a 2 3. századra keltezhető. A nyomvonal keleti oldalán 11 temetkezés esetében egyértelmű sírjelöléseket dokumentáltunk. Kilenc sírt körárokkal, egy temetkezést szögletes kerítőárokkal, valamint egy továbbit a hosszanti oldalak mentén megásott árokszakaszokkal határoltak le. A nyugati temetőrészletben kilenc körárokkal keretelt sír került elő. Több esetben megfigyeltük, hogy az elhunytak egy részét ácsolt sírkamrába vagy koporsóba helyezték. Annak ellenére, hogy a sírok jelentős részét, mintegy 75%-át kirabolták, a temetkezések többsége tartalmazott leletanyagot. A női temetkezések a megmaradt viseleti elemeket, valamint a mellékletadás egyéb szempontjait tekintve is gazdagabb képet mutattak, mint a férfiak sírjai. A temetkezések többségéből előkerült, ezüstből és bronzból készült fibulák változatos formai képet mutatnak. Megtalálhatóak az egyszerű felépítésű, alá- és oldalthajlított lábú darabok, de a bonyolultabb kivitelű, lemezes szerkezetű példányok is. Az egyik női sírban három fibulát bontottunk ki: egy térdfibulát, egy os korongfibulát és egy pelta formájú, lemezes szerkezetű darabot. Valószínűleg mindhárom római gyártmány, a közelükből előkerült gyöngyökkel együtt alkották a felsőruházat ékítményét. A különböző színű üveg- és féldrágakőgyöngyök nyaklánc, karlánc vagy az alsóruházat gyöngyözéseként alkották a női sírok további jellegzetes leleteit. Mind a női, mind a férfi temetkezések esetében általános jelenség a lábakhoz helyezett edény. Egy női temetkezésben a lábakhoz bronzveretes ládikát tettek. Kizárólag a férfi sírokban került elő lándzsa, valamint a vaskés és a római ezüstpénz felbukkanása is ezekhez a temetkezésekhez köthető. A nyomvonal teljes felületén nyomon követhetőek egy Árpád-kori település jelenségei. Több földbemélyített épületnyom, kemencebokor, valamint a gazdasági egységeket lehatároló árokrendszerek kerültek elő. A jellegzetes bogrács- és fazéktöredékek mellett a leletanyagban több fenékbélyeges darab is előfordul. A feltárással párhuzamosan a lelőhelyen szisztematikus műszeres fémlelet-felderítés is folyt. A leletek közül kiemelendő néhány római és Árpád-kori érme, római fibula és huzalkarperec töredékei. Különlegességet jelent egy, az 5. század második felére, a 6. század elejére keltezhető, gepida kori ruhakapcsoló tű, ún. Kreisaugenfibel töredéke. 1. Árokkal körbevett szarmata sír 2. Szarmata női sír bontás közben 3. Szarmata temetkezés 4. Szarmata női felsőruházat ékei Herendi Orsolya, Sóskuti Kornél

17 17 Makó Igási ugar, M43 60 (Csongrád megye) A évben 4396 négyzetméternyi felületen 36 objektum feltárása fejeződött be. Összhangban a projekt előkészítéséhez kapcsolódó terepbejárások eredményeivel a kibontott régészeti jelenségek kivétel nélkül egy Árpád-kori településhez köthetőek, és egy megközelítőleg északnyugat délkeleti irányú dombra, illetve a domboldal déli részére koncentrálódnak. A telepjelenségek jellemzően árkok, kemencével ellátott épületek, gödrök, külső kemencék, kemencebok rok döntő többsége a szubhumuszban jelentkezett, de néhányat már a humuszban is megfigyelhettünk. Közülük néhány fontosabb objektumot emelünk ki. A kemencebokrok egyikének harmadik kemencéjében egy kutyavázat bontottunk ki, míg egy másik kemencebokor előtere eredetileg épületként funkcionált. Napvilágra került egy megközelítőleg négyzet alakú épület is, melynek északi falába kemencét mélyítettek. A lelőhely déli végén egy nagyjából kerekded alakú, szinte teljesen ép kemencét bontottunk ki, melyhez nagyméretű munkagödör tartozott. A lelőhely középső részén, megközelítőleg félkör alakban további öt kemencét figyeltünk meg a gépi munka során, melyek feltételezhetően egy kemencebokor részei lehettek. Az eddig feltárt külső kemencékből egy kivételtől eltekintve csupán a sütőfelület és az alatta húzódó kerámiaréteg maradt meg, mivel a későbbi évszázadok mezőgazdasági munkái szinte teljesen megsemmisítették azokat. A feltárt terület keleti részén egy szórvány edény került elő a nyesés során. Az edény a szubhumuszban, szájával lefelé, kissé oldalára dőlve feküdt. A perem belső oldalán vastárgyat figyeltünk meg. A kibontott és a bontásra váró árkok karámként és vízelvezető árokként szolgáltak a telep különböző időszakaiban. A telepet egy III. Béla ( ) érem datálja, mely szórványként, a műszeres fémlelet-felderítés során került napvilágra. A lelőhely feltárása 2013-ban is folytatódik. Cséki Andrea RÉGÉSZET 1. Kemencebokor 2. Kutyaváz 3. Külső kemence I. 4. Külső kemence II

18 18 RÉGÉSZET Észak-alföldi Regionális Iroda tevékenysége 2012-ben az Iroda feladatait alapvetően az előző évek feltárásainak dokumentálása, a nyilvántartási és restaurálási munka határozták meg. Terepi munkánkat a beregi gát építésével összefüggő régészeti felügyelet folytatása és befejezése jelentette. Emellett 2 munkatársunk az M43 feltárási munkáiba kapcsolódott be. Elkészült az M3 végső dokumentációja, melyet átadtunk a NIF Zrt.-nek. A feldolgozó munka elengedhetetlen tartozéka a térinformatikai adatok összegzése; a geodéziai alvállalkozó minden lelőhelyre vonatkozóan átadta a dokumentációt az ásató régészeknek, így a feldolgozáshoz rendelkezésre állt az informatikai segédanyag. A leletanyag mosása ütemesen haladt az év folyamán, annak ellenére, hogy ezt összesen 2 fő irányítása mellett végezték a technikusok. A két restaurátor az év során összesen 35 lelőhely anyagát restaurálta; ez összesen mintegy 42 láda és 545 doboz leletanyagot jelentett. Ezzel a munkával párhuzamosan folyt a leletanyag leltározása, ill. a dokumentáció végleges formába öntése: a leltározott tárgyak száma: 19 lelőhelyről tétel. Digitalizált objektumok összesen: db. A tárgyak rajzolása és fotózása is folyamatos az ásató régész válogatása alapján: elkészült tárgyrajz 2134 db, tárgyfotó 1404 db. Leletanyagaink feldolgozása során külső kutatók munkájára is támaszkodunk a kövek, valamint az állatcsontanyag meghatározásában. Földminta vizsgálatra nyílt lehetőségünk németországi laboratóriumban (Hessen tartomány). Az év második felében hangsúlyosan jelent meg a feldolgozásra előkészített leletanyag környezettörténeti rekonstrukciós programba való beillesztése. Ennek jegyében a különböző régészeti korokba tartozó legjelentősebb lelőhelyek anyagát egységes szakmai protokoll keretében kívánjuk feldolgozni és az elkövetkező években tudományos publikációkban megjelentetni. Kollégáink számos hazai konferencián adtak elő. Részt vettünk a Megmentett Örökség Kincsek Európa Szívéből címmel, a Magyar Régész Szövetség által kezdeményezett vándorkiállítás rendezésében. Sajnálatos módon az iroda létszámának csökkenése tovább folytatódott. Az eredeti létszámhoz képest tavaly 10 fővel kevesebb, 23 fő végezte a korábbi években közel m² feltárt ásatási terület utómunkáit. Dr. Kurucz Katalin 1. Beregi gát építéséhéz kapcsolódó munkálatok 2. Restaurálási munka a regionális központban 3. Dokumentációs munka egyik fontos állomása: tárgyrajzolás 1 2 3

19 19 Ófehértó Almezői-dűlő, M3 253 (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) A NIF Zrt. megbízásából Ófehértó délnyugati határában 51665m²-t tártunk fel, ahol 779 objektumot (hulladék- és tárológödör, kút, víznyerőhely, sír, épület, kemence hamusgödörrel) került napvilágra, ezek a kora bronzkorhoz és a császárkorhoz köthetőek. A telepek objektumai minden irányban túlnyúltak a nyomvonalon. A kora bronzkori objektumok az ún. Szaniszló kultúrához köthetőek, a szarmata település nyomai és a temetőrészlet pedig 4 5. századi. A felszínt egy északnyugat délkelet irányú domb kettévágta, melynek keleti lábánál megjelentek a szarmata telepobjektumok, majd a dombon kissé keveredtek a sírokkal, ezt követően a nyugati lábánál besűrűsödtek, a lelőhely nyugat / délnyugat felöli végét kettéválasztó csatornán túl pedig elvétve találtunk néhányat. A sírok közel harmada nem tartalmazott emberi vázat a rablások miatt, és a többiben hiányos vázakat találtunk. A bontáskor napvilágra került rablás után megmaradt leletanyag alapján a sírokba eltemetett egyének többségét gazdag melléklettel (pl. bronz fülbevaló, karperec, fibula, olló, tükör) látták el. Feltételezhető, hogy a talajviszonyok és a ruha anyaga, melyben eltemették az embereket, közrejátszott abban, hogy csontokban enynyire szegényesek a sírok. Döntő többségeük dél észak vagy dél / délkelet észak / északnyugat tájolású volt, melyek nagyjából kelet nyugat irányú sorokban helyezkedtek el, köztük 10 körárkos sírral. A feltárás során a sírok közül csupán 5 mellékletben szegényebb sír volt bolygatatlan, ezekbe csak vastárgyakat és edényeket helyeztek. A teleprészleten belül 3 gödörben bontottunk ki emberi maradványokat. A telep objektumainak döntő többsége hulladéktároló gödör volt, de szép számmal tártunk fel kutat, víznyerőhelyet, gabonatároló gödröket és szabadtéri kemencéket is. A lelőhelyen volt néhány épület is, de ezeknek a funkciója bizonytalan. Néhány gabonatároló gödörben kiégetés nyomát is meg tudtuk figyelni. A kemencék esetében azt tapasztaltuk, hogy a fűtőgödrökhöz tartozó két kemencét nem egy időben használták, sőt a sírok között kibontott egyik kemence alapján a telepobjektumok korábbiak, mint a temető. Három gödörben kutyavázat / vázakat bontottunk ki. Jelentős objektum a lelőhelyet átszelő csatorna és a Máriapócsi főcsatorna között feltárt alapárkos, cölöpszerkezetes épület (12 11,7 m), melynek egyik cölöphelye aljában egy szarmata kerámiatöredéket találtunk, de a szerkezete alapján valószínűbb, hogy rézkori az épület. Az ásatás során napvilágra került leletanyag elsődleges feldolgozása folyamatban van. A lelőhely kora bronzkori településéről május 18-án a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatban előadás hangzott el. Cséki Andrea 1. Szarmtata tükör 2. Szarmata tárolóedény 3. Kutyacsontvázak 4. Szarmata fülbevaló RÉGÉSZET

20 20 RÉGÉSZET Vásárosnamény Perényi-tanyától D-re, M3 219 (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) Az M3-as autópálya feltárásainak keretében m² nagyságú területet kutattunk meg. A legkorábbi megtelepedést egy kora újkőkori településrészlet jelzi. A feltárt telepjelenségek döntően nagyméretű, agyagkitermelő gödrök. A jelenségek tekintélyes mennyiségű kerámiaanyaga az ún. Szatmár csoporthoz köthető. A jellegzetes kerámia anyagában és formakincsében is hordozza a meghatározó jegyeket: pelyvás soványítás, felkent barbotin az edényen, rövid nyakú, kettős kónikus csuprok, rövid talpcsöves tálak széles, mély és sekély árkolású vonaldíszek ritkán elhelyezve az edény oldalán. Néhány kisebb, egyelőre meghatározatlan funkciójú objektum egyikéből szép számban került elő kora újkőkori, tipikus festett kerámia (széles, sávos fekete festés, gyöngysor minta) és egy különlegesen szép, kicsi plasztika töredéke. A kis szobor egy állatfigurát formáz, oldalán és alján is párhuzamosan behúzgált vonalakkal díszítve, melyekben piros festés maradványát is megfigyeltük. A két végén, a feje és a farka letört, emellett a hátáról is hiányzik egy részlet. Formáját tekintve a korszak más lelőhelyeiről ismert hasonló kisméretű plasztikák rokona lehet, azonban a letört részletek több magyarázattal is szolgálhatnak majd a kis szobor értelmezésénél. A lelőhely Árpád-kori objektumai egy századra keltezhető településrészlet maradványai. A feltárás során 24 db, földbe mélyített, ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű lakóház, 2 db kút, több verem és különböző funkciójú gödrök kerültek elő. Az egyik gödörben nagyobb vastárgyat találtunk, amelyről csak a restaurálás során derült ki, hogy több, összerozsdásodott tárgyat tartalmazott. A tárgyak között ládához tartozó csuklós- és L-alakú vaspántok mellett egy kovácsműhely felszerelésének darabjai voltak. A kovács eszközei közül előkerült egy szarvasüllő, egy kalapács és egy lyukasztó. Az eszközök mellett sarlók, kések töredékei, egy ösztöke, valamint ismeretlen funkciójú töredékek voltak, ezeket vagy javításra szánták, vagy nyersanyagként kívánták felhasználni. A középkori kovácsműhelyekre vonatkozó írott- és néprajzi forrásokat régészetileg kevés adattal lehet kiegészíteni. Egy 17. századi kovácsműhely tartozékait ismerjük Muhiról. Szintén 17. századi a Segesden előkerült, elrejtett kovácsszerszámokból és termékekből álló leletegyüttes. Valószínűleg ilyen elrejtett depó lehetett a Vásárosnaményban előkerült lelet is. Datálása a kovácsszerszámok formai változatlansága miatt kérdéses. A többi eszköz és az objektumban előkerült szórványos kerámia alapján azonban nagy valószínűséggel az Árpád-kor végére keltezhető. A lelet feldolgozása még folyamatban van, azonban a jelenleg ismert adatokból azt szűrhetjük le hogy ez az együttes egyike a legkorábbi, középkori kovácshoz köthető szerszámleleteknek. Dr. Kurucz Katalin, Magyar Csaba 1. Újkőkori plasztika 2. Újkőkori kerámiaedény töredéke 3 4. Árpád-kori vaseszköz leletek

21 21 Az M lelőhelyek avar horizontja (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) A 2010 decembere és 2011 szeptembere között feltárt Kállósemjén Máté-tag (M ) lelőhelyekről a megelőző terepbejárások alapján nem tudhattuk, hogy összetartoznak. A feltárás során értek össze, és a feltárt korszakok alapján is átfedték egymást. Az avar korszakon kívül volt itt középső újkőkori és késő rézkori teleprészlet is. A feltárt területtől délre homokdombok, északra lapályos területek találhatóak. Problémát jelentett, hogy a terület nagy részét erdővel ültették be a 90-es évek második felében, így a lelőhely pontos kiterjedését nem tudtuk megállapítani. A két lelőhelyen összesen 24 késő avar korszakra datálható ház, 171 közép- és késő avar sírból álló, teljesen feltárt avar temető, 8 árokrendszer, egy paliszádrendszer, illetve 5 egyéb telepobjektum került elő. A telep a nagyszámú, jelen ismereteink szerint a késő avar kor végére, illetve a bizonytalan 9. századra datálható kerámiaanyaga miatt tarthat számot érdeklődésre, a temető jelentőségét pedig az adja hogy leszámítva az erdőművelés romboló hatását teljesen feltárt. A sírok leletanyagának vizsgálata alapján a temetőt Kr. u. 7 század vége 8 század vége között használták. Mivel a telep kronológiai határa a Kr. u. 9 század, nem kizárt, hogy van még egy temető a telep környezetében. Ez nem lenne egyedülálló a megyében, Tiszavasvári Wienerberger téglagyár bányájában a telepet három temető is szegélyezte. A fentieken kívül több megválaszolandó kérdés is adódik. Mivel a lelőhely a feltételezett avar-szláv határsávban található, kérdés a település lakóinak etnikai hovatartozása; az antropológiai vizsgálatok alapján a közösség nagy része mongolid volt. Reményeink szerint a telep-, és sírkerámia összehasonlításával a késő-avar kerámiaanyag helyi kronológiáját is fel lehet építeni, ezáltal a telep szerkezetének meghatározása is lehetővé válik. A lelőhelyet egy komplex környezetrekonstrukciós kutatóprogram keretében tervezzük feldolgozni, amely fém- és kerámiavizsgálatokat, textilvizsgálatot is tartalmaz. Az előzetes eredményekről a Hadak útján című konferencián 2012-ben előadás hangzott el Visegrádon. Lukács József RÉGÉSZET 1. Légifotó a lelőhelypárról keleti irányból 2. Az övgarnitúra emberfejes kisszíjvége 3. Övgarnitúra része 4. Szablya kiemelése

22 22 RÉGÉSZET Leletdiagnosztikai Laboratórium Kutatási és felső oktatási együttműködési projektjei Leletdiagnosztikai Laboratóriumunk több részben hazai, részben nemzetközi együttműködésen alapuló kutatási programban vesz részt. Gabonamúmia Projekt: Leletdiagnosztikai Laboratóriumunk, a Szépművészeti Múzeum Egyiptológiai Gyűjteménye, az Országos Környezetegészségügyi Központ, valamint a gödöllői Szent István Egyetem kutatóinak együttműködése arra irányul, hogy a Szépművészeti Múzeum gondozásában lévő ún. gabonamúmiák (syn. cornosiris) belső szerkezetét, makro- és mikrobotanikai tulajdonságait, a készítéshez használt talajanyag sajátosságait megvizsgálják, valamint kísérleti úton felderítsék a gabonamúmiák készítésének lehetséges módszertani lépéseit. A komplex környezettudományi vizsgálat célja, hogy olyan adatokat szolgáltasson a kultikus tárgyak értelmezéséhez, amelyek segítségével számos eddig megválaszolatlan kérdésre választ adhatunk. Búzafajok komplex archaeobotanikai vizsgálata: A Debreceni Egyetem Növénytudományi Intézetével való alapkutatási együttműködés során ősi és modern búzafajok részletes morfológiai vizsgálatát végezzük. Az elemzések célja, hogy az archaeobotanikai kutatások során előkerülő makro- és mikroszkopikus növényi maradványok minél pontosabb meghatározásához és lehetséges tafonómiai változásainak nyomon követéséhez összehasonlító adatbázist állítsunk fel. Ennek a munkának a keretében különböző búzafajok virágzati képleteinek és növényi opálszemcséinek morfometriai méréseit végezzük el. A kutatási program szenítési kísérletekkel is kiegészül, amelyek a morfológiai elváltozások nyomon követését teszik lehetővé. New glume wheat (NGW) fitolit meghatározás: A Bázeli Egyetem Ókori és Természettudományi Régészeti Intézetével való együttműködés során az eddig ismeretlen új pelyvás búza ( new glume wheat ) régészeti lelőhelyről származó fitolitanyagát hasonlítjuk a lehetséges ősök, és a morfológiailag leginkább hasonló búzafajok növényi opálszemcséihez. A kutatási együttműködést az olaszországi Lucone település mellett talált, kifejezetten jó állapotú NGW maradványok előkerülése hívta életre. Innováció és hagyomány a bronzkori kerámiakészítésben a Benta völgyében: Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetével és a Northwestern University-vel (Evanston, IL) együttműködve közép-magyarországi bronzkori kutatási programot folytat- 1. A Szépművészeti Múzeum gondozásában lévő egyik gabonamúmia és Szokariszt formáló szarkofágja 2. A gabonamúmia 3D felületének rekonstrukciója szerkesztett CT felvételen 3 4. A vizsgálatban szerepeltett Triticum aestivum L. ssp. sphaerococcum (Percival) MK és Triticum timofeevi Zhuk. ssp. timofeevi búzafajok habitus képe

23 23 tunk a Benta völgyében. A Wenner-Gren Alapítvány támogatásával a kutatócsoportnak lehetősége nyílt újabb terepbejárások, műszeres felmérések és szondázó ásatások elvégzésre a régióban (A projekt címe: Landscapes of Complexity: The Politics of Social, Economic and Ritual Transformations in Bronze Age Hungary. Projektvezető: Timothy Earle, Kulcsár Gabriella). A laboratórium vizsgálatainak célja a bronzkori kerámiatechnológia részleteiben való megismerése és összehasonlítása a különböző településtípusok között a Benta völgyében, különös tekintettel az esetleges kerámiatechnológiai innovációk és településtípusok összefüggéseinek a vizsgálatára. Középkori kerámiakutatás a Dél-Dunántúlon: Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetével együttműködve kerámiavizsgálatokat végeztünk a Településrégészeti és környezettörténeti kutatások a Dél-Dunántúlon ( sz.) című OTKA pályázat (K 72231) keretében. Az interdiszciplináris program célja az volt, hogy különféle kutatási módok segítségével vizsgáljuk a Dél-Dunántúl kisebb régióiban a középkori és kora újkori környezettörténet, településszerkezet, várakhoz és környékükhöz kapcsolódó anyagi kultúra és művelődés egyes kérdéseit. A laboratórium vizsgálatainak célja a századi kerámiatechnológia fejlődésének összehasonlító kutatása különböző lelőhelyek anyagaira alapozva, továbbá az importnak vélt kerámiák származási helyének felderítése. Import-e az importnak vélt kerámia? Az ELTE Régészeti Intézetével együttműködve kerámiavizsgálatok segítségével késő neolitikus kapcsolatrendszert vizsgáltunk Pusztataksony Ledence 1. lelőhelyen. A tiszai kultúra területének É-i részén, Kisköre Gát közelében fekvő lelőhelyen feltárt sírok egyike különleges edényt rejtett. A laboratóriumban elvégzett vizsgálatokkal kísérletet tettünk a lelet kulturális és kronológiai kapcsolatainak feltérképezésére. Késő neolitikus kerámiakészítési hagyomány a Dél-Alföldön: Az ELTE Kőzettani és Geokémiai tanszékével, valamint a szegedi Móra Ferenc Múzeummal együttműködve kerámiavizsgálatot végeztünk a Gorzsa és a Dél-Alföld késői újkőkora című OTKA pályázat (K 84151) keretében. A téma kutatásának célja a lelőhely kerámiatechnológiájának részletes megismerése, és összehasonlítása a hasonló korú lelőhelyeken tapasztaltakkal, valamint a feltételezett import kerámiák származási helyének meghatározása. Az összehasonlító vizsgálatokkal a kerámiakészítés fejlődését szeretnénk végigkövetni a neolitikum időszakában, ill. korszak-specifikus jellemzőket felderíteni e nagy történelmi korszak belső tagolásának finomításához. Kenéz Árpád, Dr. Kreiter Attila, Dr. Pető Ákos RÉGÉSZET 1. Specializált nyersanyagból készült bronzkori füles korsó vékonycsiszolata (+N) századi fazék és vékonycsiszolata (+N) 4. Függőleges falú ívelt testű tiszai edény, nyersanyagában természetes úton jelen lévő kovaszivacstűvel (nyíl) (1N) 5. Késő neolitikus kerámia vékonycsiszolata tört kerámia/szárított agyag soványítással (+N)

24 24 RÉGÉSZET Új eredmények a mészbetétes díszítés összetételéről a középső bronzkori Szűr Völgyföldek lelőhelyen (Baranya megye) Szűr Völgyföldek lelőhely megelőző feltárására az M6 M60 autópálya építésének keretén belül került sor. A lelőhelyen a középső bronzkori dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának emlékanyaga is előkerült. Mivel eddigi vizsgálataink alapján a kerámiák fehér díszítése változatos recept alapján készült, alapvető kérdés volt, hogy a szűri kerámiák esetében milyen receptet alkalmaztak. A kerámiák mészbetét díszét az MTA Atommagkutató Intézetével és az MTA Földtani és Geokémiai Intézetével együttműködve elemeztük petrográfiai, pásztázó, nukleáris mikroszondás, röntgen pordiffrakciós és röntgen fluoreszcens elemzéssel. Eredményeink alapján a kerámiák fehér dísze főleg apatitból, erősen rekrisztallizált trikalcium-foszfátból áll, amelyben nyomokban kimutatható kvarc, ritkábban földpátok, illetve kalcit. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált kerámiák fehér színű kerámiadíszítése feltehetően C-os hőmérsékleten égetett csont porának felhasználásával készült. A petrográfiai vizsgálat során csontzúzalékot figyeltünk meg a díszítésekben, ami szerencsésnek mondható és csak annak köszönhető, hogy a korabeli fazekasok nem őrölték nagyon apróra a csontot, ennélfogva mikroszkóppal megfigyelhetővé váltak a csontdarabok. Dr. Kreiter Attila, Csedreki László, Dr. Uzonyi Imre, Dr. Bajnóczi Bernadett, Tóth Mária, Viktorik Orsolya, Ligner Jácint Honnan származhat a kelta kerámiák készítéséhez felhasznált grafit? (Tolna és Baranya megye) A kerámia grafittal történő soványítása a kelták igen kedvelt módszere volt a La-Tène korszakban. A grafitos kerámiákkal kapcsolatban alapvető kérdés, hogy honnan származik a bennük lévő grafit, hiszen nincsen a közelben grafit előfordulás. Ilyen például Dunaszentgyörgy 6-os sz. főút (feltárására a főút burkolatjavítási munkálatait megelőzően került sor) és Bátaszék Körtvélyes-dűlő is (az 56-os út régészeti előmunkálatai során tártuk fel). A lelőhelyekről kerámiák összetételét hasonlítottuk össze az MTA Földtani és Geokémiai Intézetével és az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszékével együttműködésben. Vizsgálataink alapján a grafitos kerámiák nyersanyaga hasonló a helyi kerámiák nyersanyagához, vagyis a grafitos kerámiák is helyben készültek, csak a soványításhoz használt grafitot szerezték be távoli területekről. Az eredmények alapján a grafit kereskedelmének az iránya a Moldanubikum dél-csehországi részben Česky Krumlov környezetében lehetett, vagyis a kelták kb km-es távolságból szerezték be a grafitot. Eredményeink újabb magyarországi vonatkozású információval járulnak hozzá a késő vaskori távolsági grafitkereskedelemről kialakult képhez. Dr. Kreiter Attila, Havancsák Izabella, Dr. Bajnóczi Bernadett, Tóth Mária, Dr. Szakmány György, Bartus-Szöllősi Szilvia, Viktorik Orsolya, Pánczél Péter 1. Micro-PIXE módszerrel történő elemkoncentráció és területi eloszlásmérés 2. Mészbetét vékonycsiszolata égett csontdarabokkal (+N) 3. Grafit kerámia vékonycsiszolatban (1N) 4. Metamorf turmalin kerámia vékonycsiszolatban (+N) 5. Kianit kerámia vékonycsiszolatban (+N)

25 25 Fejlett kerámiakészítés a Dunaszentgyörgy Kaszás-tanya avar kori lelőhelyen (Tolna megye) A lelőhely feltárására az M6-os autópálya Dunaújváros Szekszárd szakaszának építését megelőzően került sor. A temető kerámiaanyaga a Délkelet-Dunántúl teljes közép és késő avar kori sírkerámia spektrumát képviseli. A kézzel formált, lassúkorongolt és gyorskorongolt kerámiák jelenléte komoly tagoltságra utal a kerámiakészítésben és annak mértékében, hiszen készítésük más-más technikai tudást és tapasztalatot igényelt. Az MTA Földtani és Geokémiai Intézetével együttműködve megállapítottuk, hogy a kerámiák összetétele alapján az egyes műhelyek generációkon keresztül, azonos szempontok szerint, ugyanolyan minőségben és nyersanyagból gyártották a kerámiáikat. A rossz minőségű kézzel formált edények saját használatra készülhettek, akár háztartásonként. A gyorskorongolt kerámiákra a minőségi, specializált gyártás a jellemző. A gyorskorongolt szürke- és sárgakerámiák nyersanyaga a legtisztább és leggondosabban kiválasztott, amely erős és specializált hagyományokat tükröz. A lassúkorongolt kerámiák átmenetet képezhetnek a gyorskorongolt kerámiák felé, vagyis a lelőhelyen a kerámiatechnológiai fejlődése is megfigyelhető. Vizsgálataink alapján az avar kori Dunaszentgyörgyön egy igen jól szervezett, fejlett fazekasság működött. Dr. Kreiter Attila, Dr. Bajnóczi Bernadett, Tóth Mária, Skriba Péter, Viktorik Orsolya, Pánczél Péter Mitől változott meg a középkori kerámiakészítés Vácott? (Pest megye) A lelőhely feltárására Vácott, a Piac utcai mélygarázs építését megelőzően került sor. A feltárt középkori kerámiákat korszakokra lebontva (13 14., , század) elemeztük petrográfiailag, azt vizsgálva, hogy több száz éven keresztül milyen változások történhettek a kerámiakészítésben. A vizsgálat alapján a kerámiák több különböző nyersanyagból készültek, valószínűleg számos különböző műhely termékeiről van szó. Ez a jelenség egyértelműen jelentkezett a század között, vagyis ezt a korszakot változatos kerámiakészítés, kereskedelem és nyersanyaghasználat jellemzi. A kerámiakészítésben a században történt érzékelhető változás, ugyanis ezen időszakban a kerámiák nyersanyaga egységesebb képet mutat, mint a korábbi időszakokban. A századi kerámiakészítésre továbbra is fehérre kiégethető agyag volt a jellemző, de azt egészen bizonyosan máshonnan szerezték be, mint korábban, vagyis a századra megváltozik a kerámiakészítés mértéke, illetve a nyersanyagbeszerzés irányai. A kerámiakészítés feltehető en kevesebb kézben összpontosult, kevesebb műhely gyárthatottkerámiát, és ez a változás valószínűleg a törökök térhódításával függhet össze. Dr. Kreiter Attila, Viktorik Orsolya, Dr. Mészáros Orsolya RÉGÉSZET 1. Jó minőségű, tiszta nyersanyagból készült késő avar kiöntőcsöves gyűrűfüles korsó (a vékonycsiszolat +N) 2. Import 14. sz-i szürke lábas fazék és vékonycsiszolata (+N) 1 2

26 26 RÉGÉSZET A gyümölcs- és gabonafogyasztás makro- és mikrobotanikai bizonyítékai késő avar kori lelőhelyekről (Csongrád megye) Hódmezővásárhely határában, a XI. homokbánya területén végzett megelőző régészeti feltárás során (Hódmezővásárhely Kopáncs II. lelőhely) késő avar kori település nyomaira bukkantak a régészek (ásatásvezető: Herendi Orsolya). A település mintáin makro- és mikrobotanikai vizsgálatot végeztünk. A fordított méhkas alakú tárolóvermek talajanyagából feltárt nagymennyiségű fitolitanyagot gabonatisztítási hulladékként definiáltuk. A mikro-archaeobotanikai vizsgálat után több objektum esetében makro-archaeobotanikai elemzést végeztünk annak érdekében, hogy további adatokat nyerjünk a telep lakóinak növényhasznosítási szokásairól. Ennek során 34 taxon 1126 db növényi része került elő. A makrobotanikai leletek összhangban a fitolitelemzéssel alátámasztották a gabonatermesztés és -feldolgozás tényét, ami többek között a tönke (Triticum turgidum ssp. dicoccum) villájának nagyarányú megjelenésében teljesedik ki. A lelőhelyen a kenyérbúza (Triticum aestivum ssp. aestivum) dominált a két és többsoros árpák (Hordeum vulgare ssp. distichum, H. vulgare ssp. polystichum) mellett. A késő avar kori társadalom növényekhez fűződő viszonyának egyik legérdekesebb aspektusa egy tőzegesedett almamag, illetve a szőlőfogyasztás valamelyik formáját (bor/csemege) igazoló, szenült állapotú szőlőmag-töredék (Vitis vinifera ssp. vinifera) megjelenése. A gabonatermesztésre használt területek több gyomfajnak is életteret adtak. Ezek nagy része őszi gabonagyom, de már a táblából a szántók szegélyeire kiszoruló fajok maganyaga is megjelent a növényi spektrumban. Ennek alapján a növénytermesztés intenzívebbé válására is következtethetünk. Dr. Pető Ákos, Kenéz Árpád 1. I. kétsoros árpa Hordeum vulgare L. ssp. distichum, II. többsoros árpa Hordeum vulgare L. ssp. polystichum, III. köles Panicum miliaceum L., IV. tönke Triticum turgidum L. ssp. dicoccum (Schrank) Thell., V. közönséges búza Triticum aestivum L. ssp. aestivum 2. I. Tőzegesedett almamag (Malus sp.), II. Szenült borszőlő (Vitis vinifera L. ssp. vinifera) mag töredék 1 2

27 27 Szőlőmagok morfometriai elemzése, Dunaszentgyörgy Kaszás-tanya, Vác Piac utca (Tolna és Pest megye) A szőlő (Vitis) nemzetség magjainak alaktani paraméterei kiemelkedő fontossággal bírnak a termesztett és a vadon élő szőlőfajok valamint kivadult fajtáik elkülönítésében. Magyarországon elsősorban a bortermő szőlő (Vitis vinifera L. ssp. vinifera), és az őshonos ligeti szőlő (Vitis vinifera L. ssp. sylvestris C.C. Gmel.) magjainak megkülönböztetése bír régészeti relevanciával. Az M6-os autópálya Dunaújváros Szekszárd szakaszának építése során a Dunaszentgyörgy Kaszástanya lelőhely egyik avar harcosának sírjából fémkorrózió által megtartott szőlőmaradványok (magok, bogyók, bogyókocsány) kerültek elő (28 db) a medence környékéről, a tarsoly feltételezett helyéről. A sírban talált nyílhegyek, vaskés és bronzveretek fémoxidjai átjárták a szerves maradványokat, így a halott mellé, feltételezhetően ételmellékletként elhelyezett szőlőbogyókat is, ezért azokban nem tettek kárt a lebontó organizmusok. A jó megtartású magokon végezett mérésekből kiderült, hogy a halott mellé három különböző termesztési szinten lévő bortermő szőlőfajta bogyóit helyezték el. Ezek között egyaránt megtalálhatók voltak a bor- és csemegeszőlő jellegű maradványok is. Vác Piac utca lelőhely feltárására mélygarázs építését megelőzően került sor. A Dunakanyarban elhelyezkedő város archaeobotanikai anyaga a 13. és 19. század közötti lakosság növényhasznosítási szokásairól, azon belül is elsősorban a szőlő- és gyümölcstermesztésről tanúskodik. A lelőhely több középkori objektumából (ciszterna és gödrök) kerültek elő fémkorróziós megtartású szőlőmag endospermiumok és ép, még fás maghéjjal is rendelkező magok ( db). A maradványok megtartását elősegítő fémoxidokat egy lóvakaró eszköz és egyéb vastárgyak biztosították. Az alaktani vizsgálatok során a ligeti szőlőt és a bortermő szőlőt is ki tudtuk mutatni. Ez utóbbi esetében a külső bélyegek és méretek a Kék bakator, a Góhér és a Suvenir fajtacsoportokra utalnak. A nagy mennyiségű szőlő- és gyümölcs maradvány (főleg ősszel érő fajok), valamint a szintén fémkorróziós megtartású, eltérő fejlődési stádiumban lévő muslica maradványok egy őszi időszakhoz köthető pálinkafőzés és szüret melléktermékei lehetnek. Kenéz Árpád RÉGÉSZET 1. A szőlőmag alaktani sajátosságai: I. ép szőlőmag, a vékony hártyaszerű külső maghéjjal; II III. csak a fásodó, kemény maghéjjal rendelkező szőlőmag hasi és háti oldala (S = csőr, F = csatorna, CHP = chalaza- avagy csírapajzs); IV. a fásodó maghéj elbomlása után visszamaradó endospermium 2. Ép szőlőmag és szőlőmag endospermiumok Vác Piac utca lelőhelyről 3. Szőlőmaradványok (bogyó, bogyókocsány, mag) Dunaszentgyörgy Kaszás-tanya lelőhelyről 1 2 3

28 28 RÉGÉSZET Egy bronzkori földvár régészeti és geoarcheológiai vizsgálata (Fejér megye) A 62-es sz. út Perkátát elkerülő szakaszának megépítése előtti megelőző régészeti feltárások eredményeinek tudományos feldolgozásához és értelmezéséhez kapcsolódóan régészeti topográfiai kutatásokat végeztünk a Cikolai-víz vízgyűjtő területén. A kutatási program célja a lelőhely-felderítésen túl, hogy a meghatározó településtörténeti korszakok sajátosságainak vizsgálatával és összevetésével felvázolja a táj- és területhasználat alapvető strukturális változásait. A térség első intenzív településtörténeti korszaka a bronzkor, ezen belül is a középső bronzkori Vatya-kultúra (Kr.e ), illetve a késő bronzkori urnamezős kultúra (Kr.e ) időszaka. Annak érdekében, hogy a Cikolai-víz bronzkori településtörténetét felvázolhassuk a korszak településhálózatának általános topográfiai felderítésén kívül Perkáta Forrás-dűlő lelőhelyen a szisztematikus terepbejárásokat geoarcheológiai vizsgálatokkal egészítettük ki. Ennek keretében az ún. kisvár területén (ca. 2,1 hektár) sekélyföldtani hálózatos térképező fúrással igyekeztünk a terület rétegtani viszonyait feltárni. Célunk az volt, hogy minél pontosabb képet kapjunk a talajképződmények, illetve a kultúrrétegek elhelyezkedéséről, azok egymáshoz viszonyított helyzetéről. A radiokarbon kormeghatározással kiegészített talajtani laboratóriumi mérések (ph [H2O, KCl], CaCO3% TOC%, Ptotal, KA), illetve a sokoldalú archaeobotanikai vizsgálat (fitolit- termés- és magelemzés) kimutatta, hogy a megközelítőleg 1,5 méteres vastagságú kultúrréteg Kr. e és 1530 közötti bronzkori megtelepedés eredményeképpen alakult ki. A periódusonként különböző intenzitású. de folyamatos és minden valószínűség szerint térben sem egységes, változatos területhasználatra a rétegminták összes foszfortartalma és összes szervesszén-tartalma mellett a régészeti növénytani anyagban talált szántóföldi növénytermesztésre vonatkozó adatok utalnak. Dr. Pető Ákos, Reményi László, Kenéz Árpád 1. Perkáta Forrás-dűlő bronzkori lelőhely kisvár részén végzett érképező talajfúrás fúrópontjai LiDAR felvételen 2. A PK7 és PK5 fúróponton felvett sekélyföldtani szelvény rétegrendje 3. A kisvár egyszerűsített kiszerkesztett sekélyföldtani szelvénye 3 1 2

29 29 Szkíta kori régészeti lelőhelyről származó kőzet anyagú leletek forrásterületének meghatározása (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) A Nyírparasznya III. forduló (M ) lelőhely feltárása az M3-as autópálya nyomvonalának Nyíregyháza Vásárosnamény közötti szakaszán zajlott. Érdekes szkíta leletegyüttes került itt elő, amelynek, amelynek kőanyaga pattintott kőeszközöket, valamint különféle fenőköveket, őrlőlapokat, őrlőköveket és mozsártörőket is tartalmazott. Az ásatást Berecz Barbara vezette, a leletek feldolgozását Czifra Szabolcs végezte el. A természettudományos vizsgálatokat Leletdiagnosztikai Laboratóriumunkban folytattuk. A geológiai származási-hely azonosítás (provenance analysis) során fontos adatok nyerhetők a szkíta korú közösség kereskedelmi kapcsolataira és a nyersanyag szállítási irányokra vonatkozólag. A forrásterület pontos meghatározásának nehézségét az adja, hogy a kőeszközök anyagának többségét alkotó andezit, dácit és riolit vulkáni kőzetek nagyon gyakoriak Kárpát-medencében. Szerencsére elegendő törött kőeszköz állt rendelkezésre ahhoz, hogy kellő számú vékonycsiszolat polarizációs mikroszkóppal történő vizsgálatát végezhessük el. Ezzel a módszerrel proxén-andezitek, oxiandezitek, metaszomatikus átalakulást szenvedett andezitek, biotitos dácitok, hidrotermás átalakulást szenvedett dácitok, kovásodott riolittufák, valamint obszidián és különféle homokkövek típusait tudtuk azonosítani (lásd az ábrák mikofotóit), a Leletdiagnosztikai Laboratóriumnak lithothéka gyűjteményével, valamint az ELTE Kőzettani és Geokémiai tanszékének gyűjteményével való összevetés alapján kiderült, ez a változatos kőzetanyag a Tokaji-hegységből származik, és a forrásterületek közül kizárható a többi magyarországi középhegység, valamint Kárpátalja vulkáni hegységei is. Ennek megerősítéséhez, valamint a Tokaji-hegységen belüli egyedi geológiai források pontos azonosításához további, műszeres geokémiai vizsgálatokat végzünk a leletanyagon. A régész szempontjából releváns információ, hogy a lelőhelyen feltárt szkíta közösség a kőeszközeikhez szükséges nyersanyagot viszonylag szűk területről, és közeli forrásból (80 km-en belül) szerezte be, és távolsági kereskedelemnek, távoli import nyersanyagnak nincs nyoma a leletanyagban. Oláh István, Czifra Szabolcs RÉGÉSZET 1. Az ny. sz. minta vékonycsiszolati képe, 40x nagyítás 1N. Szferolitos szerkezetű zeolitosodott és kovásodott riolittufa 2. Az ny. sz. minta vékonycsiszolati képe, 40x nagyítás +N. Augit és plagioklász kristályok piroxénandezitben 1 2

30 30 RÉGÉSZET Leégett ház antropológiai anyagának vizsgálata (Bács-Kiskun megye) A magyar-horvát gázszállító vezeték építését megelőzően Szanktól északra egy Árpád-kori településrészlet került feltárásra, mely a leletek alapján a századra, valószínűleg IV. Béla uralkodásához köthető. Az egyik házból több rétegben fekvő, részben égetés nyomait magukonviselő csontok kerültek elő. Az antropológiai elemzés rámutatott, a gyermek-fiatalkorú vázelemek minimum 17 egyénhez tartozhattak, míg a felnőtt csoportba szintén 17 egyén beillesztése volt lehetséges. A nemek arányát tekintve kijelenthetjük, hogy az előkerült csontelemek nagyobb gyakorisággal mutatnak nőies jelleget. A vizsgálatok során feljegyzett a kevés patológiás elváltozás egyike sem köthető az épület leégéséhez, vagy az azt esetlegesen megelőző erőszakos tevékenységhez. Érdekes kérdés, hogy vajon milyen hőmérsékleti viszonyok okozhatták az elváltozásokat, és ezen elváltozások mikor keletkezhettek. A csontok felületének színelváltozásai arra utalnak, hogy a legmagasabb hőmérséklet elérhette az 1000ºC-t is. Mivel számos esetben a csontfelszíneken egymáshoz közel is jelentős színeltérés volt látható, megállapítható, hogy a tűz hőmérséklete kis területen belül is jelentős különbségeket mutathatott. A színelváltozások megoszlása felveti annak lehetőségét, hogy a tűz bekövetkezése nem halálokként jelentkezik és nem is a halál időpontjához közel keletkezett, hanem jóval később, amikor az csontanyag már töredezett volt. Dr. Paja László A szarmata kor kutyái A szarmata lelőhelyekre jellemző, hogy gyakran kerülnek elő teljes kutyacsontvázak ellentétben a többi háziállat maradványaival, amelyeknek összefüggő vázrészeit ritkábban találjuk meg. Ennek oka, hogy ebben a korszakban a kutyák húsát már nem fogyasztották, és az elpusztult egyedeket legtöbbször gödrökben hantolták el. Az eltemetés magyarázatára a rituális cél is felmerült, ám ennek alátámasztására további bizonyítékok szükségesek. A teljes csontvázak előkerülése lehetővé teszi a korszak kutyáinak morfometriai vizsgálatát, és ezáltal képet kapunk arról, hogy a kutyáknak milyen változatai élhettek egykor a feltárt településeken. Az Alföld déli részéről jelentős mennyiségű szarmata lelőhely állatcsont-anyaga került feldolgozásra az elmúlt években az MNM NÖK szegedi régiójában. Ezidáig tíz lelőhelyről kerültek elő teljes kutyacsontvázak, összesen 26 egyed. Ebből 15 kutya csontjai voltak olyan állapotban, hogy marmagasságot lehetett számítani: az átlag marmagasság 54,4 cm volt, a legkisebb méretű kutya 40,7 cm, a legnagyobb 62 cm marmagasságú volt. A legkisebb méretű egyed a mai foxterrier, a legnagyobb a mai vizsla méretű fajta mérettartományába esik. Ezek alapján elmondható, hogy a dél-alföldi szarmata települések kutyáinak többsége közepes termetű volt, és őrző/védő/terelő pásztorkutyák lehettek. Az itt előkerült csontvázak morfológiailag és méretükben is nagyon hasonlóak voltak. Ez is megerősíti azt a megállapítást, miszerint nem figyelhető meg olyan tudatos tenyésztésre utaló változatosság a szarmata kutyákon, mint a római provinciához tartozó, elsősorban városi lelőhelyeken. Kovács Zsófia Eszter 1. A ház épen maradt része rendezetlen helyzetű, részben égett, rossz megtartású, kevert csontokkal 2. Kutyacsontváz, kifejlett hím egyed (Kunfehértó Alsófehértó, Kőrös-érifőcsatorna mellett I., Horvát tranzit 29. lelőhely) 1 2

31 31 Feldolgozási (Régészeti Minőségbiztosítási) Osztály Munkatársaink az év folyamán 88 ásatási dokumentáció készítésében és javításában vettek részt, 46 olyan ásatás leletanyagának feldolgozását és munkafolyamatait ellenőrizték, amelyeket partnerintézményeink végeztek, valamint folytatták az Intézményünk régészei által végzett ásatások leleteinek nyilvántartásba vételét. Továbbra is fontos része munkánknak kutatási eredményeink megosztása a szakmabeliekkel és az érdeklődő nagyközönséggel egyaránt. Így részt vettünk a Megmentett örökség Kincsek Európa szívéből című vándorkiállítás létrehozásában, és az alább részletezett tudományos, valamint népszerűsítő kiadványok szerkesztésében, nyomdai előkészítésében. Kiadványok RÉGÉSZET Évkönyv és jelentés a K.Ö.SZ évi feltárásairól Az Évkönyv első felében 30 projekt keretében végzett 160 feltárás képekkel gazdagon illusztrált összefoglaló jelentése olvasható. Helyés személynév, valamint korszak és jelenségtípusok szerinti mutatók könnyítik a tájékozódást a jelentések tartalmában. A kötet második felének 16 tanulmánya mutatja be az előző évek ásatásain napvilágra került leletanyagok feldolgozásának tudományos eredményeit. Az MNM NÖK Tudományos-népszerűsítő füzetei 4 Útmutató a csiszolt kőeszközök világához. Újkőkori eszközkészítés és használat: a Lengyel kultúra eszközanyaga és technológiai párhuzamai Óceániából. Antoni Judit a Veszprém Geleméren előkerült félkész kőeszköz-leletekből kiindulva tekinti át a csiszolt kőeszközök készítésének munkafolyamatait, és az óceániai néprajzi párhuzamokon keresztül szemlélteti azok használatát. Az MNM NÖK Tudományos-népszerűsítő füzetei 5 Régészeti feltárás előtt vagy helyett. Régészeti lelőhelyazonosítás, térinformatika, prediktív modellezés. Stibrányi Máté, Mesterházy Gábor és Padányi-Gulyás Gergely, a Topográfiai Osztály munkatársai a Sárvíz-völgyében végzett kutatásaik alapján tekintik át a régészeti lelőhelyek felderítésének legújabb módszereit. Környezet Ember Kultúra. A természettudományok és a régészet párbeszéde A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ október 6 8-án megrendezett konferenciájának tanulmánykötete olyan dolgozatok gyűjteménye, amelyekben a természet- és környezettudományos módszerekre régészeti interpretáció is épül. HADAK ÚTJÁN XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete A konferenciasorozatnak az Intézményünk által 2010 őszén megrendezett eseményén elhangzott előadások szerkesztett változatait adjuk közre a kötetben, amelynek megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. Dr. Kvassay Judit

32 32 MŰEMLÉKVÉDELEM Műemléki Kutatási Osztály 2010 augusztusától kezdődően története során először intézményes formában is megjelentek a műemlékvédelmi feladatok a Magyar Nemzeti Múzeum tevékenységi körében. A Műemléki Kutatási Osztály ezt követően is változatlan formában folytatta a jogelőd műemlékvédelmi szervezetek kutatási tevékenységét. Az itt dolgozó régészek, művészettörténészek, továbbá egy geodéta a műemléki kutatások különféle fajtáit végezték a évben. A sor elejére az ún. roncsolás nélküli, tehát szemrevételezésen alapuló, leíró jellegű vizsgálatok kerültek: ezek lehettek település szinten végzett, topografikus igényű topografikus jegyzék-típusú munkák, de az egyes épületekről készített értékleltárak is. A kutatások másik csoportját a roncsolásos vizsgálatok, restaurátori és falkutatások jelentették, de ebbe a körbe sorolhatók a régészeti feltárások is olyan műemlékileg védett ingatlanokon, melyek egyben nyilvántartott régészeti lelőhelynek is minősülnek. Ez utóbbi esetekben lehetőség nyílt e vizsgálati módszerek együttes alkalmazására is, hiszen szakemberállományunk ezt lehetővé tette és teszi. A régészeti feltárásokat az új jogszabályi környezetnek megfelelően a területileg illetékes megyei múzeumok alvállalkozójaként végeztük el. Ezzel szemben a többi kutatási metódust falkutatást, nem régészeti lelőhelyen kertásatást az építtetők, épülettulajdonosok közvetlen felkérésére tudtuk teljesíteni. A most bemutatott példák jól mutatják, hogy a legnagyobb partnereink maguk az állami szervezetek, elsőként is a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ, MNV Zrt. voltak, de megrendelőink között megtalálhatók az egyházközségek, önkormányzatok is. Munkánk financiális hátterét jelentős részben de nem kizárólag uniós források biztosították. E projektekbe, mint ahogy minden más helyi kezdeményezésbe is, igyekeztünk minél hamarabb bekapcsolódni, mert így lehetett az építtető és maga az épület számára a lehető legjobb feltételeket megteremteni. Természetesen a helyszíni munkák és a dokumentációk elkészítése után a feladatunk még nem ért véget. Tudományos konferenciákon és népszerűsítő előadásokon, felsőoktatási intézményekben (Budapesti Műszaki Egyetem, Eötvös Loránd Tudományegyetem stb.) meghívott előadóként tettük közkinccsé tapasztalatainkat. Végül, de nem utolsósorban a tudományos publikációk említendők, melyek az írott szó erejével hatva igyekeztek rögzíteni mindazokat az építéstörténeti megfigyeléseket, amelyeket egy-egy műemlék kutatása során tettünk. Ám a legnagyobb öröm mégis az volt, amikor egy műemlék épület részben a mi munkánknak is köszönhetően, hiteles formában megújulhatott. Fülöp András 1. A dobai volt Erdődy-kastély parkja 2. A hosszúperesztegi római katolikus templom felújítás közben 3. Munkatársak az egykori Ludovika homlokzati kutatása közben 4. Visszabontott épületrész maradványai feltárás közben (Gyömrő, Teleki-kastély, volt intézői lak)

33 33 Majk, kamalduli remeteség, az ún. Foresteria falkutatása (Komárom-Esztergom megye) Az épületegyüttest kezelő Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ ban turisztikai pályázat keretében állíttatja helyre az épületet (épületfelmérés, terv: Tér-Team Mérnök Kft.), a kiviteli tervhez és a kivitelezéshez kapcsolódó kutatási feladatokat a MNM NÖK Műemléki Kutatási Osztálya látta el. Az olasz eredetű kamalduli rend szerzeteseit 1733-ban gróf Esterházy József telepítette az Oroszlány melletti Majkra, ahol kolostort és fölbirtokot is adományozott a magányosan, némasági fogadalmat tett fehér barátoknak. A kolostor a magyarországi barokk építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása. A kolostor főépülete, a háromszintes, U alakú ún. Foresteria (a vendégekre, a kolostorba rendszeresen látogató zarándokokra utaló olasz forestieri szóból) között épült, s ebben található a rendalapító Szent Romuald életének jeleneteivel díszített ebédlő is. Az MNM NÖK munkatársai a tervezést a bemutatásra tervezett funkcionális elemek eredeti részleteinek kutatásával és dokumentálásával segítették. A kutatás egyik különlegesen érdekes eredménye az északi oldalszárny végén egy, az épületbe foglalt korábbi ház helyének és részleteinek azonosítása. Később ennek helyén alakították ki a kolostor könyvtárának és káptalantermének részleteiben most először megismert helyiségeit. A rend feloszlatása után évtizedekig az épületben működő katonai szűr- és pokrócgyár időszakából egy műhely földalatti fűtőberendezése került elő az épület egyik sarokhelyiségében. Az Esterházyak által 1902-ben festményekkel és faburkolattal díszített új ebédlő, az úgynevezett Vadászterem helyén a kutatás segítségével a kamalduli kolostor konyhájának helyét tudtuk azonosítani. A konyha szabadkéményének nyoma a padlástérben, a kéménytest oldalán maradt meg. A Vadászterem helyén a kolostor idején három külön tér, a konyha, előtér és feltehetőleg a tálaló szerepét betöltő helyiség helyezkedett el. Az épület körüli munkák során a közeli román kori majki premontrei kolostor több kőfaragványa is előkerült. A kivitelezés során minden lényeges munkafolyamat kutatói közreműködéssel történt, hogy az épület történetére utaló részletek megfigyelése és rögzítése nyomán pontosabb képet kapjunk a műemlékről. Rácz Miklós MŰEMLÉKVÉDELEM 1. A délkeleti szárny felújítás alatt 2. Földalatti fűtőberendezés feltehetőleg a posztógyár időszakából 3. A földszinti kutatási alaprajz részlete 4. Az egykori káptalanterem oldalfalának felmérése

34 34 MŰEMLÉKVÉDELEM Kertásatások műemlék kastélyok környezetében (Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Fejér és Borsod-Abaúj-Zemplén megye) A év folyamán számos kastélykertben folytattunk régészeti módszerekkel végzett kutatást. Az építtető mindegyik esetben a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ volt, amely kiemelt fontosságot tulajdonít az uniós projektek keretében folyó kertrehabilitációkhoz kapcsolódó kertrégészeti kutatásoknak. Az országos viszonylatban is kiemelkedő fertődi Esterházy-kastély ún. kiskastélyának épületegyüttese körül a barokk kert járószintjeit, egykori csatornáit sikerült feltárnunk. Ugyanitt az ún. Lés-erdőben megtaláltuk és dokumentáltuk a barokk utak, épített objektumok (szökőkutak, templomok) maradványait. A főépülettől Ny-ra eső angolkertben maghatároztuk az egykori operaház helyét. A dobai volt Erdődy-kastélyt körbevevő, Charles Moreau által az 1820-as években létrehozott angolpark területén sikerült pontosítani az egyes utak nyomvonalait, sőt helyenként az útszerkezetre utaló adatokat is nyerhettünk. Ugyanez volt a feladatunk a dégi Festetics-kastély körüli angolpark esetében is, ahol egy korábbi fahíd nyomai is láthatóvá váltak. A füzérradványi Károlyi-kastély régészeti lelőhelynek is minősülő területén az illetékes megyei múzeum felkérésére szintén lehetőségünk volt ásatásokra. Régészeti korú objektumok nem kerültek elő, ugyanakkor a 19. századi utak, híd, épített vízátfolyók, pihenőházak kerültek elő a kutatások eredményeképpen. Ezek a munkák a kerttervezési folyamatot alátámasztó, szondázó jellegű kutatások voltak, amelyekben kiemelkedő jelentőséget kapott a geodéziai felmérés. A kutatásokat a kivitelezés fázisában további megfigyelések fogják követni. Fülöp András, Koppány András, Szökrön Péter 1. Részlet a dégi volt Fetstetics-kastély angolparkjából 2. A régi fahíd maradványai az új mellett (Dég, volt Festetics-kastély, angolpark) 3. Geodéta munka közben (Doba, volt Erdődy-kastély parkja) 4. Folyóka feltárt maradványai (Füzérradvány, volt Károlyi-kastély kertje)

35 35 Hatvan, Grassalkovich-kastély próbaásatása (Heves megye) A hatvani Grassalkovich-kastély rekonstrukciójáról és hasznosításáról a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum létrehozásáról 2011-ben kormányhatározat intézkedett, majd a beruházást egy kormányrendelet kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította. Az intézkedések hatályba lépésével együtt elkezdődött a projekt előkészítése, és a Magyar Vadászati Múzeum Beruházó Nonprofit Közhasznú Kft. a kastély belső tereiben, és díszudvarán végzendő próbafeltárásra kérte fel a Heves Megyei Múzeumi Szervezetet (ma Dobó István Vármúzeum). Ez az intézmény a kutatásba bevont bennünket is. Az ásatás 2012 kora tavaszán zajlott, előzetes célja a padlószint alatti építészeti szerkezetek teherbírásának és fizikai állapotának felmérése, és a kora újkori hatvani várhoz tartozó jelenségek megfigyelése volt. A kutatószondák értékelése a vártnál jelentősebb tudományos megfigyeléseket eredményezett. A próbafeltáráson a pince középső részén ahhoz nem igazodó, elbontott korábbi épület kőfalainak maradványa, és két sír került elő. A középkori templomként azonosított rom jelentős újdonságnak tekinthető, különösen mert Hatvan középkori és kora újkori története, a település egykori jelentőségével szemben kevéssé ismert, e korszaka erősen forráshiányos. A belső díszudvarban nyitott kutatószondában egy török kori leletanyaggal feltöltött gödör kibontását végeztük el, ugyanitt a hatvani török palánkvár 17. század végi pusztulásához kapcsolható, szintén leletekben gazdag rétegeket dokumentáltunk. A további kutatás célja a pince középső tereinek megelőző régészeti feltárása, az ott talált korábbi épület kiterjedésének és korának pontosabb megismerése, valamint a templom körüli temető épen maradt sírjainak feltárása. Jankovics Norbert MŰEMLÉKVÉDELEM 1. A kastély déli homlokzata 2. Kutatószonda a belső díszudvar szökőkútja mellet 3. A pincében előkerült templommaradvány felmérése 4. A pincében előkerült sírok bontás után: együtt eltemetett gyermek és felnőtt

36 36 MŰEMLÉKVÉDELEM Budapest, VIII. ker. Ludovika Akadémia, Főépület műemléki értékleltára A Ludovika Akadémia 1990-es években megkezdett, de évek óta szünetelő felújítási munkáinak folytatását, épületeiben az új Közszolgálati Egyetem elhelyezését a Kormány kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánította. Ehhez kapcsolódóan készítettük el a főépület műemléki értékleltárát a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium megbízásából. Az épület építéstörténetét korábban Bor Ferenc dolgozta fel, felmérési tervét Mányi István, festőrestaurátori dokumentációját Bóna István készítette. A Ludovika Akadémia főépülete a klasszicista építészet kiemelkedő emléke, terveit Pollack Mihály készítette ban, József Nádor megbízásából. Az üresen álló épületben az 1850-es években katonai kórházat helyeztek el, majd 1872-ben, a felállítandó Magyar Királyi Honvédségi Ludovika Akadémia itteni elhelyezése miatt, Linzbauer István tervei szerint átalakításokat végeztek. Ezek többsége a nyugati szárny középrizalitjának módosítását, az emeleten lévő reprezentatív díszterem kialakítását és ezzel összefüggésben a főhomlokzat áttervezését jelentette. Értékleltárunkban számba vettük a műemléki szempontból kiemelt jelentőségű épületrészeket a bejárati előcsarnokot, a dísztermet, a kápolnát, a Hősök folyosóját, a fő- és melléklépcsőházakat, a homlokzatokat, valamint az épület szobrászati díszítményeinek meglevő elemeit is. A műemléki értékleltár elkészítésekor a szokásos mértékhez képest részletesebb megfigyelésekre adott módot, hogy az épület I. és II. szintjén a válaszfalakat, vakolatot és a boltozati feltöltések nagy részét már korábban eltávolították. A belső terek funkcióinak gyors változásai (ezek az intézmény képzési rendszerének változásait, így például új fegyvernemek létrejöttének új igényeit követték) számos nyomot hagytak a falakon: termek megosztásai vagy éppen helyiség-összevonások, az ezeknek megfelelő ajtó áthelyezések, új áttörések, a fűtőrendszer módosításai látszottak. Ennek ellenére a belsőben több eredeti, a Pollack-tervek szerint készült és beépített ajtó- és ablakszerkezetet találtunk. Héczey-Markó Ágnes, Bartos György 1. A főhomlokzat középrizalitja 2. Az 1872-ben kialakított díszterem ablaka az eredeti szerkezettel 3. Az első emeleti teremsor feletti boltozat háta a padlószerkezet és feltöltés eltávolítása után 4. Hálóterem a második emeleten

37 37 Doba, Somló várának falkutatása és régészeti ásatása (Veszprém megye) 2012 őszén a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., mint építtető felkérésére falkutatást végeztünk a Veszprém megyei Dobához tartozó Somló várában. Az írott forrásokban először a 14. század közepén megjelenő vár kiemelkedő rangú birtokosai közé sorolható a Garai-család, akik a 14. század végétől a 15. század végéig bírták, illetve az Erdődyek, akik 1500 körül szerezték meg. A több évadon keresztül folyó feltárások során bizonyossá vált, hogy a számos építési periódusban épült vár nemcsak e családok idején gyarapodott, hanem a 16. század közepén különösen az alsó várban nagyobb építkezéseket folytattak itt a devecseri Chóron-család tagjai is. A falkoronák konzerválási, felújítási munkáihoz kapcsolódóan ez év tavaszán további megfigyeléseket tehettünk az alsóvár olyan szakaszain is, ahová állvány híján nem tudtunk feljutni. Az így tett megfigyelések rögtön beépíthetők voltak a kivitelezésbe, ezzel hitelesebbé téve a helyreállítást. Az ősz folyamán pedig további ásatásokat végezhettünk az illetékes megyei múzeum alvállalkozójaként az alsóvár délkeleti részén is, ahol korábban nem voltak feltárások. Ennek eredményeként bizonyítottuk, hogy az alsóvárat délnyugatról övező, a 16. század közepére tehető épület L alakban befordult. Feltártuk továbbá egy korábbi, a 15. század második felére datálható kis épület falait, amely egy sütőkemencét foglalt magába. A kemencét a leletanyag tanúsága szerint többször megújították és használták a 16. század folyamán is. A várat északnyugatról övező falszorosban szintsüllyesztést végeztünk, ennek során számos gótikus és reneszánsz kőfaragvány, javarészt nyíláskeretek kerültek elő. Az építtető az alsóvár hasznosítására újabb építészeti terveket készíttetett, a fenti munkáknak az is volt a célja, hogy ehhez adatokat szolgáltasson. Fülöp András MŰEMLÉKVÉDELEM 1. Somló vára északról 2. Részlet a várból 3. A feltárt sütőház maradványai 4. Gótikus kőfaragvány az ásatásból

38 38 MŰEMLÉKVÉDELEM Budaörs, helyi védettségű épületek értékvizsgálata (Pest megye) Budaörs jómódú szőlőművelő falu volt a középkorban, amelyet a hódoltság idején elhagytak. A falut a 18. században újratelepítették, megtartva a középkori T alaprajzú településszerkezetet. A falu keleti határán egy, az írott forrásokból nem ismert, szabályos alaprajzú uradalmi kertet alakítottak ki, amelynek nyomát ma is őrzi az egykori ösvények helyén épült utcák és telkek vonala. A falu a 19. század végéig néhány utcával és a hegyre felkúszó pincesorral bővült, ez adja a mai Budaörs történeti városmagját. A szőlőművelés a század végén gazdasági virágzást hozott, a présházak sora a hegyen egyre bővült, a községben az addig a telkek oldalhatáraira épült földszintes házak mellett sorra épültek az emeletes, zártsoros beépítésű polgári lakóházak. A modern város robbanásszerű kiépülése a 2. világháború után kezdődött. A településen mindössze öt országosan nyilvántartott műemlék épület van, s a közösség felismerte, hogy épített öröksége védelméhez a megfelelő helyi értékvédelem kialakítása nélkülözhetetlen. Budaörs Város Képviselőtestülete 2011-ben elhatározta, hogy a meglévő és a hiányzó védelemhez szükséges értékvizsgálati tanulmányok elvégeztetésével új törzskönyvet készíttet ben az épületállomány vizsgálatában az MNM NÖK Műemléki Kutatási Osztályának munkatársai vettek részt. Munkánk során részben azonosítottuk a községből várossá váló település történeti városmagjának változásait és a város kiépülését a 2. világháború kezdetéig. Az archív térképek és a mai település-alaprajz egymásra vetítésével meghatároztuk a történeti eredetű, vélelmezhető értékeik miatt védelemre érdemes épületek körét is. A munkánkat rokonszenvvel figyelő lakosság kezdeményezésére a vizsgálatot kibővítettük a Budaörs és Budapest határán álló 19. század végi határkövekkel is. Egyedi és területi védelemre is javaslatot tettünk. Ennek alapján a Képviselőtestület idén májusban rendeletben határozta meg az új védettségi listát, amely így 160 tételesre nőtt. Rácz Miklós, Thury László 1. Budaörs első fennmaradt térképi ábrázolása 1766-ból 2. Szegfű utca 11, lakóház homlokzata 3. Pesti út 71/1 2, lakóház homlokzata fedett kocsibeállóval 4. Csalló köz 4, présház

39 39 Apácatorna, római katolikus templom falkutatása (Veszprém megye) A Veszprém megyei Apácatorna római katolikus templomának felújítást megelőző kutatását Somlai Péter tüskevári és apácatornai plébános, címzetes esperes rendelte meg az MNM NÖK-től. A 1942-ben épített plébániatemplom sekrestyéjében egy korábbi, Árpád-kori plébániatemplom szentélye és hajójának részletei maradtak fenn. Az épületről ismert Lux Kálmán felmérése 1935-ből, amely egyhajós, nyugati karzatos, északkeleti sarkán sekrestyével bővített késő Árpád-kori eredetű templom képét rögzítette. Koppány Tibor 1991-ben megjelent cikkében a helyszíni megfigyelések, a történeti adatok és a templomhoz köthető kőfaragványok segítségével rekonstruálja az általa 13. századinak tartott épületet. A 2012 januárjában folytatott külső homlokzatkutatásunk célja az apszis és a hozzá kapcsolódó rövid, eredeti középkori falszakaszok külső homlokzatán az archív adatok, és Koppány Tibor felmérésnek hitelesítése volt. A kutatás eredményeként az apszis déli részén feltárult két korai ablak, valamint kilenc lizéna maradványa, melyeket a falat alkotó téglák szélességétől eltérő, azoknál keskenyebb téglák jeleztek. Sajnos a lizénák lábazathoz való viszonyát, és lezárásukat már korábban levésték. Az egykori főpárkány a lizénák síkjában lehetett, de annak méretére és tagolására vonatkozóan nincsenek információink, a falkoronákat utóbb jelentősen visszabontották. A templom első átalakításait nem tudjuk korhoz kötni. Ezek az apszis ablakait érintették és valószínűleg egy oltár felállításával hozhatók összefüggésbe: a déli apszisablakot a fényáteresztő képesség növelése érdekében káváinak lefaragásával kiszélesítették, a középső ablakot feltehetően ugyanekkor befalazták. A templom barokk újjáépítése 1785-ben történt, legkésőbb ekkor faragták le a külső tagolás még meglévő részleteit, bontották vissza az apszis és talán a hajó falkoronáját. Az apszis déli nyílását újra beszűkítették. Itt a barokk ablak formáihoz igazodó fa ablakszerkezetet találtunk, amelynek a nyílás modern kori befalazásakor csak üvegezését távolították el. Héczey-Markó Ágnes, Jankovics Norbert 1. A 20. századi templom alaprajza, és a kutatással érintett Árpád-kori része 2. Az Árpád-kori apszis déli ablaka bontás közben 3. Az Árpád-kori apszis déli ablaka kutatás után 4. Az Árpád-kori apszis déli ablakának felmérése MŰEMLÉKVÉDELEM

40 40 MŰEMLÉKVÉDELEM Sümeg, Szent István tér 5. lakóház falkutatása (Veszprém megye) 2012 nyarán került sor Sümegen a Szent István tér 5. lakóház falkutatására, melyet a ház lakójának felkérésére végeztünk el. Az épület jól példázza, hogy egy műemléki kutatással foglalkozó intézmény a tulajdonosok széles skálájával találkozhat. Ebben az esetben nem egy állami szerv, önkormányzat vagy egyház, hanem egy magánember volt a partnerünk. A szakirodalomban tévesen csak Nanicza-kúriaként emlegetett, valójában annak szomszédságában levő kis házacska még a barokk korban épült, átellenben a püspöki palota épületével. A falkutatás során bebizonyosodott, hogy az első periódusában kétosztatú, az utcával párhuzamos ház egy folyosóból és egy vele szomszédos szobából állt, melyeket fiókos dongaboltozat fedett. Ez utóbbi maradványait a padlástérben találtuk meg, ahol egyéb megfigyeléseket is tehettünk. Így pl. rögzítettük egy az udvari homlokzat előtt egykor húzódó fából épült tornác nyomait. A második periódusban (18. század második fele 19. század eleje?) a szobát egy utólagos válaszfallal kettéosztották, a korábbi boltozatot megszüntették, és mindhárom helyiséget csehsüveg-boltozattal fedték le. Még később jött létre a mai udvari traktus lehet, hogy két lépésben a korábbi fatornác helyén. Az utcai homlokzaton sikerült megtalálni az eredeti, barokk kori színezés nyomait. Jóllehet, a nyílásrendszeren utóbb kisebb módosításokkal éltek, feltárhatóvá váltak a höbörcsös vakolattal készített falmezők és a simított felületű lizénák. A kutatás eredményeképpen javasoltuk, hogy a tulajdonos által kért alaprajzi változtatásokat a nem túl kvalitásos, udvari traktus rovására végezzék el, az utcai homlokzat pedig egy hiteles színezéssel megtartva a barokk homlokzatból megörökölt esetlenséget is készüljön el, megőrizve a kisvárosias házsor hangulatát. Koppány András 1. A ház utcai homlokzata 2. Az épületbelső kutatás közben 3. Boltozat maradványa a padlástérben 4. Az udvari homlokzat

41 41 Műemléki Tervezési Osztály Intézményünk több mint ötven éves hagyományokra támaszkodó műemléki tervezési osztálya az igen komoly létszámleépítés ellenére eredményes 2012-es évet zárt. Több jelentős tervünk valósult meg, került átadásra, miközben a műemlék épületek és kertek tervezési, művezetési munkái tovább folytatódtak. Az átadott épületek közt az Egri Líceum, az Aquincumi Múzeum, a siroki vár, a budai Mesemúzeum, valamit Rezi és Tátika várai szerepelnek. Legnagyobb megrendelőink 2012-ben is állami szervezetek, többek közt a Forster Gyula Központ és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. voltak. Évek óta meghatározó megrendelőink az önkormányzatok, így pl. a budavári és a hatvani polgármesteri hivatal. Ezek mellett különféle felekezeti egyházközségek számára is végeztünk munkát. A megbízásokat rendszerint korábban végzett munkáink alapján történő megkeresést követően közbeszerzési, vagy pályázati úton nyerjük el ben a fenntartó anyaintézmény, a Magyar Nemzeti Múzeum számára is végeztünk tervezési munkát, a sárospataki ágyúöntő-műhely vázlatterveit és a sárazsadányi néprajzi élményközpont engedélyezési terveit készítettük el. A projektekbe igyekszünk minél hamarabb bekapcsolódni, segítve az építtetőt, hogy a lehető legjobb helyreállítási programot valósíthassa meg. A tervezés során megrendelőinkkel folyamatos párbeszédben vagyunk, és közösen határozzuk meg a felújítás műszaki tartalmát és pénzügyi kereteit, hogy a nyitva álló pályázati lehetőségeket a leghatékonyabban használhassák ki. A kivitelezés során a műemlék szakszerű és jó minőségű felújításának biztosítására művezetést végzünk, támogatjuk mérnöki tudásunkkal a kivitelezőket magas színvonalú munkájukban. Az osztályunkon folyó tervezési munka továbbra is átöleli az építészeti, valamint táj- és kertépítészeti tervezési tevékenység teljes folyamatát az első vázlatokat megelőző megbeszélésektől kezdve, a tervezési munkán át, a művezetéseken keresztül végig kísérve az átadásig. A tervezésbe a szabad piacon tevékenykedő magas minőségű munkát végző szakértőket és tervezőket vonunk be. A következő oldalakon a teljesség igénye nélkül, legjelentősebb munkáink szerepelnek. Wittinger Zoltán MŰEMLÉKVÉDELEM 1. Budapest, Mesemúzeum 2. Egeri Líceum főhomlokzat 3. Hatvan, Grassalkovich kastélykert 4. Rezi, vár

42 42 MŰEMLÉKVÉDELEM Pannonia Provincia program Az Aquincumi Múzeum fejlesztésének II. üteme (Budapest) A Budapesti Történeti Múzeum Pannonia Provincia Program I. üteme az új déli bejárathoz kapcsolódó parkoló, a kronoszkóp domb, a játszótér, valamint az ún. festőház kivitelezését tartalmazta. Ezek a Köztigon Építész Stúdió Kft. tervei alapján valósultak meg. A fejlesztések második üteme keretében a pályázati indikátorok teljesítésének figyelembe vételével újra kellett gondolni a műszaki megoldásokat, melyekhez új építészeti tervek elkészítése vált szükségessé. Ezekre a feladatokra, új tervezési programmal a BTM egyszerűsített közbeszerzési eljárást bonyolított le, melyet Intézményünk nyert meg. A tervdokumentáció az aquincumi romterület műemléki környezetében fekvő épületek átalakítására, helyreállítására (ún. mezőőr és útkaparó házak), a római városfal nyomvonalán épülő kerítésfal, kőtár és beléptető épület kialakítására, valamint az egyedileg védett ELMÜ épület pinceszintjén virtuális élménytér létrehozására készült. Az új kőtár kialakítása, a romterület északi részén korábban megépült határoló kerítés és kőtár funkcionális és szerkezeti egyszerűségét követi. A régészeti feltárások azt igazolták, hogy a falmagot keskeny, lapos kövekből építették. A kerítésfal kialakításakor, ezt a belső falmagot kívántuk felidézni, nagyméretű acéltartók között megépített szárazon rakott kőfalként megjelenítve. A kerítésfalat a valamikori árok nyomvonalán helyezzük el, a városfal pedig burkolatban kerül bemutatásra. Az ELMŰ-épület pinceszintjén két új főfunkció kerül elhelyezésre. A volt kapcsolótérben virtuális élménytér, ahol számítógépes játékok állnak rendelkezésre a római kor megismerésére, az előtérben pedig múzeumi foglalkoztató helyiség létesül. A 19. században épült volt mezőőr és útkaparó házat hozzátoldások és korábbi átalakítások tették felismerhetetlenné. Célunk az épületek építéskorabeli külső megjelenésének helyreállítása volt. A két épület, különböző funkciókat fogad magába. A volt mezőőr házban a történelmi játszótérhez kapcsolódó foglalkoztató helyiség, a volt útkaparó házban pedig a területet ellátó közönségforgalmi vizesblokk került elhelyezésre. Máté Zsuzsanna, Biró Zsófia, Lukács Zsófia, Dr. Vándor András 1. Kőtár-városfal 2. Városfal 3. Virtuális élménytér 4. Virtuális élménytér előtér

43 43 Az egri Eszterházy Károly Főiskola, Líceum homlokzatának helyreállítása (Heves megye) Az épület helyreállítási tervei több lépcsőben készültek. A Botos Építészirodával együttműködésben között elkészítettük a Líceum homlokzatának helyreállítási terveit. A Líceum a természettudományért projekt keretében ben kezdődött el a kivitelezés. Az engedélyezési tervek készítésekor csak szondázó jellegű falkutatásra nyílt lehetőség. Ennek célja az eredeti homlokzat, és nyílászáró színezés megállapítása volt. Az ekkor készített színezési tervek törtfehér falszínt és a tufakő nyíláskeretekkel megegyező lábazati színezést írtak elő. A fennmaradt korai ablakok alapján azok eredeti felületkezelése zöldesbarna volt. A kivitelezés megkezdésekor az állványzatról lehetővé vált a teljes homlokzati felület festőrestaurátori kutatása, ami megváltoztatta korábbi elképzelésünket. A színterveket az eredmények alapján újragondoltuk. Az így létrejött színterv, a barokk homlokzatok megszokott rendjétől különböző, ami csakis a homlokzati architektúra többszöri és alapos megfigyelése és a kutatási eredmények helyes értelmezése által jöhetett létre. Máté Zsuzsanna, Dr. Vándor András, Bengyel Gyuláné Ják, római katolikus volt bencés apátsági templom műemléki helyreállítás I. üteme (Vas megye) A templom tervezett teljes helyreállításnak első ütemeként 2012-ben a főhajó fölötti tetőszerkezet és tetőfedés, a csatlakozó bádogos szerkezetek, a villámhárító berendezés, a toronyablakok helyreállítása; valamint a tornyok, a nyugati oromfal, a gádorfalak, a szentélynégyezet déli fala, a keleti oromfal és a főapszis restaurálása készült el. A főhajó fölötti padlástérbe bejutó jelentős mennyiségű porhó nagymértékben átnedvesítette az erős páraterhelésnek kitett szerkezeteket. A fedélszerkezetről eltávolításra került a tűzvédő festék. A fedélszerkezetre porhó elleni páraáteresztő fólia került, a lécezésre új kettős hódfarkú cserépfedés készült kerámiacserépből, kovácsoltvas hófogó kampók beépítésével. Az új fémlemezszerkezetek kénmájazással előpatinázott vörösréz lemezből készültek. A tornyok ikerablakai egységes, vörösfenyő falamellás ablakokat kaptak. A tervezett teljes homlokzat-felújítás az épület kialakult képét nem kívánta megváltoztatni, az építészeti megoldások is ehhez a koncepcióhoz igazodtak. P. Samu Viktória, Ráth Miklósné Tóth Ibolya, Fülöpp Róbert, Olosz Emese, Szökrön Péter MŰEMLÉKVÉDELEM 1. Főhomlokzat részlet 2. Homlokzatrészlet 3. A templom helyreállítás közben 4. Az új tető

44 44 MŰEMLÉKVÉDELEM Budapest, I. ker. Döbrentei u. 15. lakóház és Mesemúzeum A Döbrentei utcában a régi utcaszinthez igazodva, a süllyesztett járda szintjén áll a nagy múltú, több periódusban épített, mai megjelenésében klasszicista épület. A Budavári Önkormányzat az épület felújításával felvállalta a kis alapterületű, leválasztott lakások megszüntetését, az egykori polgári lakások visszaállítását, a tetőtérben stúdiólakás kialakítását. Törekedtünk az eredeti helyiségek méretének visszaállítására, tágas, igény szerint összenyitható szobákkal, kényelmes étkezős-konyhával, háztartási helyiséggel kiegészítve. Az épület megjelenésén sokat emel a homlokzat új színezése, a Döbrentei utcai domborművek két hiányzó elemének rekonstrukciója. Az Attila út felől az egykori kőkeretes ajtó megnyitásával, külső megközelítéssel üzlet vagy cukrászda, a Döbrentei utcai szinten pedig a Mesemúzeum kapott helyet. Az udvart korábban barokk kosáríves folyosók fogták közre, melyet a függőfolyosók megtartása mellett a lehetőségekhez mérten kiszabadítottunk, bemutattunk. Legjobban a földszinten nyílt erre lehetőség, ahol a múzeumi tereket az udvartól az ív alatt elhelyezett üvegportál választja el, megmutatja a belső boltozatok vizuális egységét egykor feltehetően nyitott, térkapcsolatait. A Mesemúzeumhoz tartozó angolaknákat üvegfödémmel fedtük le, itt kapnak helyet a tematikus kuckók, ahol a gyermekek a zene, a könyv és az animáció világában merülhetnek el. A kiszolgáló vizesblokk egy boltozat alatti gipszkarton dobozba került, így mindenütt egységesen látható az eredeti térstruktúra, és boltozati rendszer. Hild-Csorba Bernadett, Biró Zsófia, Gál Tibor, Erdélyi Erika, Dr. Vándor András, Olosz Emese, Deákné Dohar Anna, Feszt Ferenc Árpád, Károlyi Nóra, Szentesi Edit, Koczka István, Nagy György, Ludányi Gábor 1. Az épület a Döbrentei utca felől 2. Homlokzat részlet 3. Kapulaj 4. Nézet a Hegedűs köz felől

45 45 Rezi, vár védőépület (Zala megye) A Keszthelyi-hegységben található rezi vár romja. A bronzkori földvár sziklás peremén állnak a középkori vár megmaradt emeletmagas falai. Az elmúlt évek alatt a régészeti feltárások eredményeképpen a kaputorony láthatóvá vált. A szinte már kötőanyag nélküli falak védelmét és az üzemeltetéshez szükséges helyiségeket új védőépület biztosítja. Giulio Turco hadmérnök 1572 körül készített rajza szerint több emelet magas torony lábazati szintje maradt ránk. Elpusztult felmenő szerkezeteiről, nyílásrendjéről hiteles adat nem áll rendelkezésre. A kapuszoros feltárt keleti fala megkérdőjelezte azt a korábbi feltételezést, mely szerint toronypár állhatott a kapu két oldalán. A sok bizonytalanság miatt a rekonstrukció lehetőségét elvetettük, egyszerű tömegű és anyag-használatú védőépület megformálására törekedtünk. Az egykori lábazati szintet síkban metszve, befejezetlen, absztrakt épülettömeget terveztünk pontra lejtő, ferde tetővel. A keleti kaputoronyban az őrzés, porta, a nyugati helyiségben a kiállítótér kapott helyet. Napelemekkel működtetett elektromos hálózat termeli az energiát a biztonsági rendszerek, a világítás és egyéb felhasználás céljára. Hild-Csorba Bernadett, Gerák Miklós, Dr. Vándor András, Bengyel Gyuláné, Dr. Vándor László, Havasi Bálint MŰEMLÉKVÉDELEM 1. A vár dél felől 2. Védőépület északi homlokzata 3. Védőépület belső nézete 4. Az eredeti helyén kialakított új várkapu

46 46 MŰEMLÉKVÉDELEM Sirok, Alsóvár (Heves megye) Az Aba nemzetség által a 13. század végén épített vár írott forrásokban 1320-ban fordul elő először. Az ötszögű bástyákkal megerősített Alsóvárat 1562-ben Országh Kristóf építette. A vár 1596 és 1687 között török kézen volt, bástyáit egy templom elbontott köveinek felhasználásával emelték. Többször cserélt gazdát, de védői mindig ostrom nélkül adták fel. Pusztulása a 17. század végére,18. század elejére tehető. A nagyszabású turisztikai, kulturális fejlesztés a es Várprogram keretén belül az Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (jelenleg Forster Gyula Központ) gondozásában valósult meg. Elkészült a felvezető út, a víz-, a csatorna- és az elektromos hálózat kiépítése. A földmunkákat régészeti megfigyelés, a vári csatlakozásnál teljes régészeti feltárás kísérte. Megtörtént az Alsó- és a Felsővár régészeti kutatása, a várfalak kövenkénti felmérése ben átadásra került a turistákat fogadó Völgykapu és Alsóvár. A rom jellegű összkép megtartása melletti fejlesztések nemcsak a turisztikai látványosságokat és a komfortot érintik, hanem hitelesen rekonstruálható részletekkel is gazdagították a várat. Az északkeleti bástya leomlott északi falát rekonstruáltuk, ezzel a turisztikai bejárási útvonal az eredeti kapu felé terelődött. A Kapubástyát kétaknás farkasvermével együtt rekonstruáltuk a fellelhető lenyomatok és nyomok, illetve párhuzamok alapján. Az egykori szerkezetekre felülő felvonóhidas kaput fel lehet vonni, a várat Magyarországon egyedülálló, hiteles szerkezettel lehet bezárni. A volt istállóépület helyén, annak egykori feltételezhető formáján belül, nyeregtető alatt valósult meg a vártörténeti kiállítás, illemhely, karbantartó bázis. Az északi és a délnyugati sarokbástya fa födémszintjeinek visszaépítésével remek kilátóteraszokat nyertünk. Megújult a Felsővárba vezető lépcső a biztonságos feljárás érdekében. Az udvaron pénztárt és ajándékboltot, valamint pihenőhelyeket alakítottunk ki. A várfalak az eredeti kontúrt követő falkorona védelmet kaptak. Albert Tamás, Wittinger Zoltán, Tóth Ibolya, Graffjódy Zsuzsa, Károlyi Nóra, Eörsi Károly 1. A vár a falu felől 2. Kapubástya 3. Kiállítótér a volt istállóban 4. Kállítótér avagy volt istálló

47 47 Zalaszántó, Tátika vár állagvédelem, régészeti feltárás (Zala megye) Zalaszántó község közvetlen közelében a Keszthelyi-hegységben található Tátika vára. Történetét a 13. századra tudjuk visszavezetni, amikor IV. Béla a veszprémi püspöknek adományozza a Tátika hegyen lévő várat. A későbbi oklevelekben már alsó- és felső várat is említenek. Birtoklását állandó viták kisérték, mígnem Zsigmond király a gersei Pethő családnak adományozta, akik a vár pusztulásáig birtokosai maradtak. Giulio Turco hadmérnök 1569-es felmérésén sarokbástyákkal ábrázolja, a bástyák felett magastetőkkel, a falak között egy jelentősebb épülettel. Már a 16. század végén romlott várként emlegetik, de végső pusztulása 1713-ban következett be, mikor Mercy császári tábornok felgyújtatta. A Festetics család birtokán a rom-vár kedvelt kirándulóhely volt. Állagvédelmét az önkormányzat kezdte az ezredforduló körül. Korábban elkészült a több szint magas várfalak és boltozat elsődleges megerősítése, kiegészítése, és feltárásra került a középső várudvar az emeletmagas törmelék alól. A vár nyugati területét övező erősen mállott, több méter magas támfalak állagvédelmét az MNV Zrt. megbízásából terveztük 2010-ben. A terület régészeti feltárását, majd a kivitelezés közbeni régészeti felügyeletet a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága látta el. Az állagvédelem célja a több évszázados körítő várfalak stabilizálása, pusztulásának megfékezése volt. A déli várfalszakasz nagymértékben elpusztult, helyenként külső síkját csak a szikla lenyomataiból sikerült rekonstruálni. A várfalhoz észak felől, kívülről egy boltozott helyiség csatlakozott, melynek érdekessége a sziklába vésett lépcsője a várfalon keresztül, és a külső falán előkerült kőkeretes ajtaja. Az állagvédelemnek köszönhetően a vár nyugati része egyelőre csak kívül, de végre kiszabadult a föld alól, az erős erózió, és a növények takarásából. Hild-Csorba Bernadett, Gerák Miklós, Dr. Vándor András MŰEMLÉKVÉDELEM 1. Lejárat a várfalon keresztül 2. A nyugati várfal belső nézete 3. Panoráma délről 4. A nyugati várfal külső nézete

48 48 MŰEMLÉKVÉDELEM Budapest, I. ker. Kapucinus u. 9. A Viziváros korabeli léptékét, jellemző épülettípusát, beépítési módját máig megőrző épület különleges adottsága, hogy a 2. világháború után nem esett át korszerű műemlék-helyreállításon, kis mérete, egyszerű, köznapi funkciója révén mindig is lakóház volt és a jövőben is az marad. A falkutatás feltárta a budai várfalon kívül eső, eddig egyetlen ismert gótikus hármas ülőfülke-sort. A sarkokon középkori eredetű, kváderkövekből épített sarokarmírozás látható. Reneszánsz ízlésű kora barokk festett kváderminta díszítette a homlokzatokat, a famennyezeteken dekoratív biedermeier minták találhatóak. A ház különleges középkori és barokk kori régiségértékének bemutatására választottuk homlokzatkezelési módunkat, mely megmutatja a falazat különleges, szövevényes, korban és konkrétan egymásra rétegzett szerkezeteit. A lakásbelső kialakításánál törekedtünk a mai igényeknek megfelelni. A Kapucinus utcai elpusztult épület helyére egy mai megfogalmazású épületet terveztünk, garázs és egyéb kerti funkciókra. Garaguly Kinga, Hild-Csorba Bernadett, Dr. Vándor András, Szarka Gergő, Deákné Dohar Anna, Károlyi Nóra, Dr. Lukács Zsófia, Dr. Kakasy László, Remeczki Rita 1. Az ülőfülkék felújítás közben 2. A lépcső felőli pala homlokzat 3. Tömegvázlat Sárazsadány, Néprajzi Múzeum (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) A Magyar Nemzeti Múzeum sárospataki Rákóczi Múzeuma néprajzi gyűjteményének elhelyezésére a közeli Sárazsadány Fő utcában egymás mellett álló, múlt század eleji népi jellegű épületeit választotta. A kiállítás létrehozását a évi Észak-Magyarországi Operatív Program, Turisztikai attrakciók fejlesztése c. pályázati forrásból finanszírozzák. Engedélyezési terveink célja, hogy méltó környezetet biztosítsunk a létrejövő múzeum gyűjteményének, emellett a történeti tájként védett épületeket a helyi építési tradíciókhoz hűen újítsuk fel. A településre jellemző halászat, szőlőtermelés és méhészet, valamint a kézművesség és a népmesék a tárgyi emlékek által jól dokumentálhatók. A kiválasztott lakóépületekre jellemző a háromosztatú elrendezés, a hosszában csatlakozó gazdasági helyiségek (raktár, istálló, kocsiszín), a tornác, a vályogtégla és fafödém szerkezetek. Az ún. Müller-ház végig kereskedőházként működött, ezért itt korabeli stílusú szatócsboltot rendezünk be, mellette jegypénztárral és rendezvényteremmel. A kert a múzeum szabadtéri kiterjesztése a falura jellemző növények bemutatásával. A két telek központjában egy sárazsadányi népmese történetszövését követő tematikus játszótér kap helyet. Biró Zsófia, Dr. Lukács Zsófia, Hild-Csorba Bernadett, Máté Zsuzsanna, Ráth Miklósné Tóth Ibolya, Németh Zita, Dr. Vándor András 1 2 3

49 49 Abasár, Aba tér (Bolt-tető) és környezete programterv (Heves megye) Az Abasári Polgármesteri Hivatal kérésére Intézményünk munkatársai, művészettörténész-muzeológus, régész kollégák és pályázatíró segítségével, folyamán olyan tervezési programot állítottak össze, amellyel szándékunk szerint előkészítettük az Észak-Magyarországi Operatív Program, Turisztikai attrakciók fejlesztése elnevezésű pályázaton való sikeres részvételt. Ütemezett programtervünkben javaslatot adtunk Abasár hosszú távú kulturális és turisztikai fejlesztési lehetőségeire a természeti, történeti értékeire és kulturális örökségeire alapozva. A lehetőségeket térképeken ábrázoltuk, fejlesztési célterületeket és prioritásokat határoztunk meg. Ennek alapján szűkítettük le első legfontosabb lépésként az építészeti és tájépítészeti tervezés helyszínét a település központjára, az Aba térre és környezetére. Itt találhatóak az Aba-nemzetségi romok, a művelődési ház és a domb alatti pincerendszer. A Bolt-tető magaslatán egy olyan, Aba Sámuel nevéhez kapcsolódó, 11. századi uralkodói központ épületei maradtak fenn, amelyek az országban egyedülállóak. Az egykori királyi palota romjainak egy részét és a belső pillérekkel tagolt körkápolna romjait már feltárták, jelenleg ideiglenes tető védi és további régészeti kutatásra vár ben engedélyezési tervet készítettünk. A kutatás idejére Xeroflor fedésű tető kerül a romok fölé. A 20. század közepén épült művelődési házat látogatóközponttá alakítjuk át, multifunkcionális múzeumi és rendezvényi tereket helyezünk el benne. Acélszerkezetű tetőteraszáról belátható a környező vidék. A későbbiekben a pincerendszer bevonását tervezzük az épületegyüttesbe. Máté Zsuzsanna, Biró Zsófia, Remeczki Rita MŰEMLÉKVÉDELEM 1. Keleti homlokzat 2. Kertépítészeti terv 3. Látogatóközpont látványterve 4. Tömegvázlat

50 50 MŰEMLÉKVÉDELEM Hatvan, Grassalkovich kastély (Heves megye) A hatvani Grassalkovich-kastély a 18. században épült, eredetileg egyszárnyas egyemeletes, alápincézett fogadóként. A kastély a lerombolt törökkori hatvani vár területén helyezkedik el, 3 5 méteres feltöltésbe ágyazva. Pincéjében az Árpád-kori Hatvan első épületeinek egyike, a falu templomának romjai kerültek napvilágra. A kastély ma is látható formáját 1763 körül Jung József építőmester munkája eredményeképp nyerte el. Az épület a gödöllői kastély mellett elsősorban gazdasági szerepet töltött be; ennek ellenére térszerkezete és formálása a klasszikus Grassalkovich barokk lakókastélyok elrendezését követte. A kastély cour d honneur-ös elrendezésű, fő szárnya emeletes, melléképületei földszintesek. A kastély 1860-tól a Hatvany-Deutsch család tulajdona volt. Vendégeskedett itt József Attila, Thomas Mann valamint a magyar művészeti és irodalmi közélet számos más kiválósága ben született arról kormányzati döntés, hogy a kastélyt a magyar állam Európai Uniós forrásokból vadászati múzeum funkciójának befogadására újítja fel. A felújítás során megújul mind az épület, mind annak egykori parkja. Az épületben a tervezett múzeumi funkciók kiszolgálása mellett alapvetően a barokk térszerkezetet rekonstruáljuk, de figyelembe vesszük a Hatvanyak korának enteriőrjét is. Az épület teljes belső és külső felújítása megtörténik, a megmaradt műemléki értékek restaurálása mellett korszerű gépészeti és elektromos rendszerek kerülnek beépítésre. Az egykori enfilade-ot feltárjuk, benne a vadászat kultúrtörténeti vonatkozásai bemutató kiállítás kap helyet. Az egykori magtár terébe beépült idegen szerkezeteket elbontjuk, helyére kortárs, minimalista építészeti eszközökkel megfogalmazott rámparendszert építünk, amely keretet és helyt ad a high-tech elemekkel felszerelt vadászati kiállításnak. A tervezés a majdani üzemeltetővel, a Magyar Természettudományi Múzeummal szoros együttműködésben folyt. Kivitelezése 2013-ban kezdődik meg. Wittinger Zoltán, Albert Tamás, Szabadics Anita, Németh Zita 1. Díszterem 2. Kétszintes kiállítótér 3. Pénztár látványterve 4. Ruhatár látványterve

51 51 Hatvan, Vadászati Múzeumpark A hatvani Grassalkovich-kastély parkja a 20. század elején hazánk kiemelkedő historizáló kertje volt. A második világháborút követően a park gyorsan hanyatlott, a kórház és kiszolgáló létesítményei felmorzsolták területét. A 21. század elején már csupán a kastély igen rossz állapotban lévő szűk környezetét kezelték együtt a kastéllyal. Helyreállítása a kastély homlokzatainak és kerítéseinek helyreállításához kapcsolódóan 2005-ben készült el Kiss József tervei szerint ben kormánydöntés született arról, hogy a kastélyban Országos Vadászati Múzeum, az egykori kastélykert egy részén Vadászati Múzeumpark létesül. A tervezés során igyekeztünk az új funkció megkövetelte igényeket úgy kiszolgálni, hogy a mára erősen roncsolt kertművészeti alkotás egykori hangulatát visszaidézzük, meglévő értékeit megőrizzük, elpusztult, de még visszaállítható értékeit megmentsük. A kastély környezetében a 2005-ös helyreállítás maradt a meghatározó, de megújul és működőképes lesz a díszudvar ma működésképtelen medencéje, és a kerítés hátsókert felé elfalazott részeit újra kibontjuk. A korábban gazdasági udvarokként működő mellékudvarokban az új funkció megkövetelte rendezvénytereket alakítjuk ki. A helyreállítás legfőbb eredménye, hogy a kastély szűk környezetén kívül a kerítésen túli, erősen roncsolt kertrészek egy részét is sikerült a fejlesztésbe vonni. A kórház által átadott területrészeken a közmű létesítmények özönének elbontásával kitisztított parkterületen visszaállítjuk az egykori díszkert legfőbb elemeit. A kertet két részre osztó támfalat közepén a főtengelyt lezáró lépcsővel, a hársfaallét a kettős sétánnyal, illetve a díszudvar és a támfal közötti felsőkert ovális sétaútját. A Vadászati Múzeumpark élmény funkcióit a kazánház és mosoda épülete, illetve a parkterületet a kórház felé lezáró labirintus fogadja be. Szabadics Anita MŰEMLÉKVÉDELEM 1. A park főtengelye a helyreállítás előtt 2. A park fő tengelye a 20. század elején 3. Díszlépcső a kertben a 20. század elején 4. Kert helyreállítási terve

52 52 MŰEMLÉKVÉDELEM Bicske, kastélypark (Fejér megye) A park országos szinten is jelentős történeti kert, melyet tájképi stílusban a 18. század végén építettek ki. A park mai területe töredéke egykori kiterjedésének, de külső részeit, amelyek ma már nem tartoznak a kastélyhoz, egykoron is extenzíven kezelt tisztások, fás ligetek borították. A kastély telkén található azonban a kert egykori reprezentatív díszkertje, tehát azon kevés történeti kertünk egyike, melynek legintenzívebben fenntartott része nem darabolódott fel, ma is a kastélyhoz tartozó összefüggő zöldfelületet alkot, és jelentős beépítés sem roncsolja. A reprezentatív díszkert a Fogadóudvart, Belső udvart és az Alsókertet foglalta magában, északnyugat felé határa a mai iskolakert sarkától a telek északi sarkáig húzódott. Határvonala a faállományban ma is megfogható. A park e területén a terv a történeti kert rekonstrukcióját tűzi ki célul. A történeti kutatás eredményeinek birtokában helyszíni geofizikai mérések, majd régészeti kutatás során feltárt 19. század végi útszelvényekre szerkesztettük ki az egykori útrendszert. A kocsi áthajtótól északnyugat felé a parkba vezető lépcső cementes kenés alatt ma is áll, helyreállítása a tervben szerepel. A pipázó előtti ovális sétány közepén egykor álló díszmedencét és a belső udvar ovális gyepfelületében álló központi szőnyegágyat képi források alapján állítjuk vissza. A kertben egykor álló, és a régészeti kutatás során előkerült két épület közül csak a jelentősebbet mutatjuk be a felépítményre utaló adatok hiányában az alapfalak burkolatban történő érzékeltetésével. A ma is meglévő alsókerti tavat megőrizzük a kert értékes látványelemeként, és fúrt kútról történő táplálását, mederrendezését követően ez lesz a park locsolóhálózatát ellátó rendszer puffer víztárolója. A faállományt tekintve a tervezett állapotban is a mai állomány lesz meghatározó, és csak néhány helyen szükséges a facsoportok, illetve szoliterek telepítése. A park egész területén hiányoznak viszont a cserje és gyepszint növényei, ezek pótlására nagy mennyiségű növény telepítésére van szükség. Szabadics Anita 1. A kastélyban 1929 óta gyermekvédelmi intézmény működik 2. Kerti tó a helyreállítás előtt 3. Kertterv 4. Nagy tisztás a parkban

53 53 Budapest, Orczy-kert Az Orczy-kert hazai kertművészetünk kiemelkedő emléke, legelső tájképi kertjeinek egyike és az első közpark céljára létesített történeti kertünk, amelyet a kor jeles kertépítésze Bernhard Petri tervezett. A Ludovika Akadémia megépültét követően a kert szerepe megváltozott, de máig kiemelt helyet foglal el a főváros zöldfelületei között. A kerttel 1985 óta foglalkozott a Nemzeti Örökségvédelmi Központ jogelődje, az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ részéről, Kiss József, Kós Károly díjas kertépítész. Munkájának köszönhetően a kert sikerrel szerepelt 1995-ben egy Európai Uniós pályázaton, amelynek eredményeként a kert számos elemét helyreállították. Megfelelő fenntartás híján az eltelt 17 év alatt a kert állapota ismét leromlott, és a parkba egyre több, a történeti értékekkel nehezen összeegyeztethető funkció került ben kormánydöntés született a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusban történő elhelyezéséről. A fejlesztés a terület magját jelentő Orczy-kertet is érinti, és a tömb egységes kezelésbe vonásával soha vissza nem térő alkalmat adhat a kert történeti értékeihez méltó helyreállítására. A Nemzeti Örökségvédelmi Központ 2010 tavaszán kapott megbízást a kert elvi engedélyezési terveinek elkészítésére. A tervek készítése során a jelenlegi állapot és a történeti szerkezet meghatározó elemeinek értékelésével igyekeztünk kerttörténeti értékekre építő, de az új funkció igényeit szem előtt tartó fejlesztési irányokat megfogalmazni. A történeti források és a helyszíni felmérések eredményeinek összevetésével határoztuk meg a rekonstruálandó útrendszert és visszaidézendő kertszerkezeti elemeket. A tervek szerint a park megőrizte volna tájképi útrendszerét, a tó rendezésével és a tavat tápláló egykori csatorna visszaidézésével gazdagodott volna a park. A kert egykori építményeit kortárs megfogalmazású, de az eredeti elemek tömegét visszaadó építmények jelölték volna. A terv jelölte az egykori kápolna, és a kert geometrikus kertrészének ékét jelentő szökőkutat is. A Ludovika téren reprezentatív vízsugarakkal kísért sétányt terveztünk, keretező zöldfelületeket köríves sétaút, a Hősök sétánya fűzte fel a sétány mentén elhelyezett emlékoszlopokkal és pihenőpadokkal. Az elvi engedélyezési terv leszállítását követően ötletpályázatot írtak ki a park tervezésére, így csak remélni tudjuk, hogy a park ma még fellelhető, és terveinkben a műemléki elveknek megfelelően visszaállítandó értékei nem vesznek végleg el. Szabadics Anita 1. A tó mai képe 2. Belső udvar terve 3. Kertterv 4. Nagy tisztás és Mária Ludovika emlékmű a parkban MŰEMLÉKVÉDELEM

54 54 NEMZETKÖZI PROGRAMOK NEMZETKÖZI PROGRAMOK Bronze Age Körös Off-Tell Archaeology (BAKOTA) A régészeti program kutatásai a University of Toronto és az MNM NÖK együttműködésében folynak. A projekt a Körös-vidéki bronzkori temetők és települések multidiszciplináris vizsgálatával foglalkozik. Nagy hangsúlyt fektet a kereskedelmi kapcsolatokra és az utak ellenőrzésére, mert ez összefüggésben van az ily módon beszerzett alapanyagokhoz és termékekhez való hozzáféréssel. Vizsgálja a fémelőállításban megfigyelhető különbségeket is, és ezeket a gazdaságra utaló adatokat a fókuszba helyezve a politikai hierarchia és a társadalmi különbségek megjelenését, regionális sajátosságait kutatja. A Magyarország Régészeti Topográfiája összeállításához kapcsolódó terepbejárásoknak és a korábbi feltárásoknak köszönhetően a Körös-vidéki bronzkori tell-települések viszonylag jól ismertek, ugyanakkor egészen a közelmúltig a régióbeli településhálózat egyéb elemeiről, valamint a temetkezési szokásokról nagyon kevés információ állt rendelkezésre. A Békés Jégvermi-kert, Lipcsei-tanya (Békés 103.) lelőhelyen közel egy évtizede azonosított, és 2011 óta a jelen projekt keretein belül vizsgált középső bronzkori temető és település minél pontosabb megismerése érdekében a terepi vizsgálati módszerek széles spektrumát alkalmazzuk. Az elmúlt években szisztematikus felszíni gyűjtésekre, különböző geofizikai felmérésekre, fémkereső műszerrel történő vizsgálatra és feltárásokra került sor ben a megelőző évben végzett feltárásokhoz kapcsolódóan többek között különböző kerámiavizsgálatokra (LA-ICP-MS, petrográfia), talajkémiai analízisekre, orvosi képalkotó eszközök használatával a temető urnasírjainak vizsgálatára, valamint a C14, DNS és stroncium izotópos vizsgálatokhoz kapcsolódó mintavételekre került sor. Az analíziseket az MNM NÖK és számos külföldi intézmény munkatársai szoros együttműködésben végzik. A fentiekben említettek közül kiemelendőek a komputertomográfos vizsgálatok, melyek a sírokban talált edények tartalmának roncsolásmentes megismerését lehetővé téve útmutatóul szolgálnak azok mikrofeltárásához, és ezáltal pontosabb antropológiai és régészeti szempontú értékeléséhez. Az urnákba helyezett égett emberi csontmaradványokon megkezdett, a rétegzettségi, fragmentáltsági és morfológiai jellegzetességeket feltérképező vizsgálatok hozzájárulnak a hamvasztás körülményeire és a hamvak urnába helyezésének módjára vonatkozó ismereteink bővítéséhez. Dr. Gyucha Attila, Dr. Paul R. Duffy, Dr. Paja László, Parditka Györgyi 1. Békés 103. lelőhely 6. sír 2. A 6. sír urnájának CT felvétele 3. A 6. sír urnája mikrofeltárás közben 1 2 3

55 55 Körös Regional Archaeological Project (KRAP) A program keretében 2012 márciusában és áprilisban folytattuk kutatásainkat a Békés megyei Szeghalom Kovácshalom neolitikus telljén és az azt övező mikrorégióban. Az MNM NÖK és a chicagoi Field Museum együttműködésében zajló tudományos program jelen fázisának célja az alföldi neolitikus tellek és településrendszerek kialakulásának vizsgálata. A évi idény végére befejezett szisztematikus gyűjtések összességében mintegy 56 hektár megtelepedési viszonyairól szolgáltattak adatokat, míg a lelőhely magnetométeres felmérésekkel az elmúlt években vizsgált területének nagysága eléri a 37 hektárt. A vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy a neolitikum középső szakaszának végén és késői fázisának első felében lakott falu teljes kiterjedése a korábbiakban feltételezettnél jóval nagyobb, jelenlegi ismereteink szerint meghaladja a 70 hektárt. A tavalyi évben megkezdett, idén további fúrásmintavételekkel folytatott geomorfológiai vizsgálatokat, melyek a tell és az azt övező egykori folyómeder viszonyának tisztázását célozták, kísérleti jelleggel új non-destruktív módszerrel egészítettük ki, amikor ERT (Electrical Resistivity Tomography) felmérésekhez kezdtünk. Összességében mintegy 5 kilométernyi, a mai felszíntől számított 12 méteres mélységig adatokat szolgáltató keresztszelvényt vizsgálhattunk 2012-ben. A lelőhely tellen kívüli részén megkezdett ásatások három új helyszínen folytatódtak 2012-ben. A szisztematikus felszíni gyűjtések és a magnetométeres felmérések eredményei alapján feltételezhető neolitikus épületekre nyitottunk rá két, méteres nagyságú szelvényt a lelőhely északi részén, valamint délkeleti szélén, illetve egy további, 2 3 méteres szelvényt a telltől közvetlenül nyugatra eső területen. A telltől északra, mintegy 300 méterre egy, a geofizikai vizsgálatok alapján kb méteres, az egykori Sebes-Körös nyugati magaspartján állt épület dél délkelet-i részét vizsgáltuk. A leégett, a leletanyag alapján a korai tiszai időszakra keltezhető épület mintegy cm vastagságú paticsomladéka alatt szabályosan, az építmény rövidebb, északkelet délnyugat irányú oldalával párhuzamosan sorakozó hasított fa lenyomatokat, alatta pedig átégett feltehetően a padlószinttel összefüggésbe hozható tapasztásnyomokat találtunk. A lelőhely délkeleti peremén megnyitott szelvénnyel a neolitikus település külső zónájában azonosított épületek egyikét kívántuk vizsgálni, míg a telltől közvetlenül nyugatra eső szelvényünk a külső telep kutatását szolgálta. Mindkét helyszínen igazolva a geofizikai felmérés eredményeit épületnyomok kerültek felszínre, amelyeket leletanyaguk a korai tiszai periódusra keltez. A tell területén azonosítottuk az évi ásatás a tell rétegsorát teljes mélységben feltáró szelvényét. A szelvény északi, mintegy 4 4 méteres részének újbóli megnyitásával célunk a tell rétegsorának a korábbiaknál pontosabb dokumentálása, valamint pollen és 14 C minták vétele, illetve a jövő évben esedékes mikromorfológiai mintavételezés előkészítése volt. Dr. Gyucha Attila, Dr. William A. Parkinson 1. A szeghalom kovácshalmi tell évi ásatásának profilja újradokumentálás közben 2. Magnetométeres felmérés a lelőhely északnyugati részén 3. Az N1B1 szelvény omladékrétege fotózás közben 4. Leégett épület bontása az SE1B1 szelvényben 5. Szisztematikus felszíni gyűjtés a lelőhely délnyugati részén NEMZETKÖZI PROGRAMOK

56 56 MUNKATÁRSAK MUNKATÁRSAINK Örökségvédelmi Főigazgatóhelyettes Dr. Csornay Boldizsár Kovács Anna Jogász Dr. Lontai Mária Dr. Pethőné Dr. Volák Petra Belső kontroll Tóth Dezső Informatikai Osztály Vaskövi András Dusnoki Iván Péter Gazdasági Főosztály Zádor Tamás Horváth Krisztina Számviteli Csoport Mércséné Szabó Mária Boros Éva Pénzügyi Csoport Wolfné Magyar Ida Kovács Kinga Trégelné Vincze Ildikó Munkaügyi Csoport Pluhár Lászlóné Csery Lászlóné Homa Károlyné Üzemeltetési Osztály Bajdik István Bíró László Komlódi Péterné Kovács Zoltán Skerleczné Péter Katalin Túri Ferencné Projektiroda Kreiter Eszter Bögri Norbert Fábián Szilvia Kolonics Krisztián Magyar Tünde Projekttámogatási Csoport Schubert Béla Böőr Károly Horváth László Gálvölgyi Ildikó Tudományos Módszertani Főosztály Feldolgozási (Régészeti Minőségbiztosítási) Osztály Dr. Kvassay Judit Bicskei József Czagány János Eleki Nándor Kazsóki Ágnes Kovács Katica Nagy Nándor Norbert Peuser Lóránt Dr. Redő Ferenc Schilling László Skriba Péter Skriba-Tóth Judit Szakos Éva Szegleti Katalin Tolnai Katalin Zoltán Sándor Péter Leletdiagnosztikai Laboratórium Dr. Kreiter Attila Cserepkei Csilla Egri Imre Jánosné Gulyás-Kis Csaba Kenéz Árpád Kovács Zsófia Eszter Lovas Franciska Markaly Zsuzsanna Anita Mázsa Renáta Oláh István Csaba Pánczél Péter Péter-Hóbor Szabina Dr. Pető Ákos Szabó Attila András Szilágyi Gáborné Lelőhelydiagnosztikai Osztály Reményi László Holl Balázs Koller Melinda Kovács Katalin Padányi Gulyás Gergely Stibrányi Máté Gyűjteményi Csoport Czékus István Gábor Dr. Fancsalszky Gábor Sziklai István Régészeti Örökségvédelmi Főosztály Kárpáti Zoltán Kiss Attila József I. Regionális Iroda (Budapest) Fullár Zoltán Mesterházy-Ács Zsófia Bóka Gergely Czifra Szabolcs Fűköh Dániel Gelencsér Ákos Kiss László Levente Kovács Loránd Olivér Dr. Mészáros Orsolya Nemes György Petkes Zsolt Zsiga Zsolt II. Regionális Iroda (Szombathely) Ilon Gábor Binder Hajnalka Bolla Csaba Csácsicsné Domán Edit Csuti Tamás Eke István Faiszt Szabina Mária Könczöl Laura Lakatosné Sövegjártó Erika Mátyus Magdolna Melis Eszter Molnár Szabolcs

57 57 Nagy Gábor Nagy Mónika Radics András Ritly Jenő Skriba Pál Spolár Erika Szvath Márton Takács Tibor Tokai Zita Mária Tóth Zoltán Ferenc Vágusz Anina Wolf Ernő III. Regionális Iroda (Pécs) Ligner Jácint Bek Krisztina Lovas Anna Nagy Norbert Nagyné Lehotai Mónika Pungor Krisztián Tóthné Géczy Dorina IV. Regionális Iroda (Szeged) Dr. Gyucha Attila Bárkányi Magdolna Bedő Valér Bene Zsuzsanna Bodnár Zoltán Bottyán Katinka Csenkey-Sinkó András Gergely Olivér Herendi Orsolya Katona Sándor Kékegyi Dorottya Kovács Sándor Krammer Zoltán Kulcsár Kornél Molnár Zsolt Dr. Paja László Parditka Györgyi Pál Róbert Sóskuti Kornél Szabados György Tasnádiné Gábor Szilvia Tihanyi Anikó Tóth Renáta Vojnitsné Katona Erika V. Regionális Iroda (Nyíregyháza) Pappné Dr. Kurucz Katalin Berecz Barbara Bernáth László Cséki Andrea Csóri Zsuzsanna Erdei Krisztina Gerliczki Ákos Karsainé Hanusi Erzsébet Kiss András Kiss Csaba Kovács Zoltán János Krizsanóvszki Máté Larsson, Nicklas Lukács József Németh Andrea Pásztor István Reszler József Sarnek Tamás Szabóné Kovács Eleonóra Szász Csaba Takács Enikő Varga Károly Műemléki Örökségvédelmi Főosztály Műemléki Kutatási Osztály Fülöp András Arnóti Zsuzsa Bartos György Héczey-Markó Ágnes Jankovics Norbert Koppány András Rácz Miklós Szökrön Péter Thury László Műemléki Tervezési Osztály Wittinger Zoltán Albert Tamás Bíró Zsófia Garaguly Kinga Hild-Csorba Bernadett Juhász Emőke Csilla Marinov Márta Máté Zsuzsanna Pap Károly Ráthné Miklósné Tóth Ibolya Kerttervezési Csoport Szabadics Anita Németh Zita MUNKATÁRSAK

58 Partnereink:

59 Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ (MNM NÖK) 1113 Budapest, Daróci út 3. Telefon: , Fax: honlap:

60