Késő római temető, Lussonium

Átírás

1 Lussonium, késő római temető kutatása 2009 Lussonium római kori erődjének kutatása szempontjából mindig is kiemelt figyelmet kapott a római kori temető megtalálása, mely rendkívül fontos a terület római kori topográfiájára és kutatására vonatkozóan. A település és a tábor temetőjének azonosítása 2008-ig eredménytelennek bizonyult, bár az 1980-as évek végén Visy Zsolt, az 1990-es években pedig Váradyné Péterfi Zsuzsanna is végzett ilyen irányú kutatásokat Dunakömlőd területén ban lakossági bejelentés alapján több sírra, valamint egy bolygatott római kőládasírra vonatkozóan sikerült információt gyűjtenünk a modern település területén. A bejelentést követő helyszíni szemle során, a felszínen tégla- valamint kerámia töredékeket találtunk. A felszíni terepszemle és a talált leletek alapján nagyobb kiterjedésűnek tűnő temető területén, 2009-ben indult meg először a feltárás, melyre a dunai limes közép-európai szakaszának világörökségi nevezéséhez kapcsolódó Danube Limes UNESCO Világörökség nemzetközi program keretében került sor. A feltárást megelőző terepbejárás során, dombordíszes terra sigillata töredékek, festett kerámiatöredékek, római tegulatöredékek, római házi kerámiatöredékek és embercsontok kerültek elő. A feltárás előtt műszeres lelőhely-felderítést végeztünk a területen, azonban a radar nem mutatott 1. oldal (összes: 7)

2 értékelhető eredményeket, pusztán az addig is ismert téglasír helyét sikerült megállapítania. Ezután munkagéppel 2 kutatóárkot nyitottunk, mindkettőt ÉNY DK-i irányban, átlósan a K Ny-i irányú telekre. Az árkokban 6 római kori sírt (5 földsírt és 1 téglasírt) tártunk fel. A sírok nyújtott csontvázas temetkezések voltak, valamennyi sírgödör Ny K irányú és bolygatott. A sírokban a csontok rossz megtartásúak, mállékonyak voltak. A vázak mellől a sírokban kevés mellékleti- és viseleti tárgy került elő, a fontosabbak bronz érme, késő római üvegpohár, karperec és egy vas szíjvég voltak. A további lakossági közlések és a helyszínen elvégzett terepmunka alapján valószínűsíthető, hogy nagy kiterjedésű, több korszakú (Kr. u sz.) római temető helyezkedik el a területen Az idei kutatás csak részben kapcsolódott a évben megkezdett római kori temető feltárásához, hiszen ezúttal egy másik telek területén kutattunk. A feltárás célja a római kori erődhöz és településhez kapcsolódó temető újabb részletének feltárása, valamint a temető struktúrájának, használati sűrűségének, illetve K Ny irányú kiterjedésének meghatározása volt. A kitűzött célokat csak részlegesen tudtuk megvalósítani, mivel az egykori temetőben olyan rendkívüli sűrűséggel helyezkedtek el a sírok, hogy csupán a telek egy kisebb, K-i szakaszát tudtuk feltárni. Az ásatás alapterülete mintegy 150 m² volt ebben az évben. A humuszréteg eltávolítása után 40 objektumra utaló folt rajzolódott ki, illetve egy sekély vékony árok. A tárgyévben 16 sírt és az árkot tártunk fel, a többi feltárása a következő kutatási szakaszra marad. Ezek tájolása egy-két kivételtől eltekintve Ny K, a sírok lekerekített, illetve szabályos téglalap alakúak, átlagos mélységük a jelenkori talajszinttől számítva cm. Valamennyi sírra már bolygatott állapotban találtunk rá, a vázak megmaradt részei nyújtott helyzetben helyezkednek el, a karok eredeti elhelyezkedése minden esetben bizonytalan. A feltárt sírok közül egyetlen esetben találtunk terméskövekkel és téglával kirakott oldalfalat, a többi földbe mélyített, esetenként padkás. Mellékletet nagyon kevés esetben találtunk, ezek üveg- és kerámiatöredékek, ezen kívül találtunk még vasszögeket és kapcsokat, valamint kevés gyöngy illetve egy-egy érme és bronzfibula került elő a vázak mellől és a sírföldből. 2. oldal (összes: 7)

3 A feltárást az őszi csapadékos időjárás, illetve a római erőd területén megnövekedett munkálatok miatt nem tudtuk teljesen befejezni, a fel nem tárt objektumokat így visszatakartuk, a munkát pedig a következő évben folytatjuk tovább A 2009-ben megkezdett késő római temető feltárását Dunakömlődön az idei évben tudtuk tovább folytatni, amikor is immár 25 sírt feltárására került sor, köztük három igazán különlegesére. A lelőhely értékét azonban nem csupán e három különleges sírhely adja, hanem az is, hogy a temetőn belül a kor majd mindegyik sírtípusa képviselteti magát: a szokványos földsírok mellett több különböző típusú épített sírt is találtunk. 3. oldal (összes: 7)

4 Fontos eredménye volt a évi kutatásnak, hogy a földsírok egy részében megmaradtak az egykori koporsók alsó részének lenyomatai is. Ritka, hogy ezek a maradványok ilyen mértékben konzerválódjanak, Dunakömlődön ez valószínűleg a száraz talajnak köszönhető. A temető valódi különlegességét azonban a kétféle típusú sírkamra, valamint egy kváderkövekkel kirakott, kőlapokkal fedett sír adja meg. Hasonló sírkamrákat tártak már föl Kővágószőlősön, Ságváron, Dunaújvárosban vagy Aquincumban, de Lussoniumban egymástól eltérő szerkezetű sírépítményre bukkantunk, egy temetőn belül. A 2 sírépítmény közül az egyik földbe mélyített sírkamrából és nagy valószínűséggel talajfelszín fölötti cella memoriae-ból álló két részes, míg a másik a délebbi, főként balkáni területekre jellemző félig földbe mélyített sírkamrából áll. Felmerült az a lehetőség is, hogy a sírkamrák valamelyike ókeresztény halottak végső nyughelye volt, de erre egyértelműen utaló jeleket nem sikerült felfedezni, a sírkamrák falai festetlenek voltak. Okunk van feltételezni, hogy a domb rejt még magában további sírépítményeket is, de ezt az elgondolást csak további ásatással áll módunkban igazolni. 4. oldal (összes: 7)

5 Akárcsak a sírkamrák, a temetőben talált sírok majd mindegyike bolygatott és kirabolt, csak egyegy viseleti tárgy utal a temető korára, vagy a sírokban nyugvók társadalmi helyzetére. A sírkamrákat az ásatás befejezésével téliesítettük és megterveztük a feltárás folytatását, hiszen meglehetősen nagy kiterjedésű temetőről van szó, mely még számos izgalmas kutatási eredményt tartogat Az idei kutatási területen 41 új sírt tártunk fel, emellett egy neolit (DVK) kori ház részletét és 3 árkot is, melyek a temető egykori szerkezetére utalnak. A évi ásatás fő célkitűzései közé tartozott egyrészt a 2012-ben lokalizált sírkamráktól É-ra eső terület kutatása (további sírépítmények keresése), valamint a temető kiterjedésének meghatározása Ny-K-i irányban. A feltáró munka a tárgyévben nagyrészt még mindig a 2010-ben megkezdett telekre koncentrálódott, de a további sírkamrák kutatása szükségessé tette a szomszédos, tőle É-ra elterülő telek egy részének bevonását is a kutatásba. Az ásatás itt sajnos nem a remélt eredményt hozta, ugyanis további sírépítményt a sírkamrák mellett már nem találtunk, de a terület feltárása közben előkerült nagy mennyiségű épülettörmelék és vakolat egyértelműen utalt sírépítmények meglétére a kamráktól É-i irányban is. 5. oldal (összes: 7)

6 A temető K-Ny irányú kiterjedésének meghatározása is csupán részleges sikert hozott. K-i irányban kétséget kizáróan megtaláltuk a temető egykori használatának határát és Ny-on is találtunk egy É-D irányú széles, mély árkot, amelyről feltételezhető, hogy a temető szélét jelölő árok lehetett. Bár a környékén nem találtunk nagy számban sírokat, egyelőre nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal a tényt, ehhez további Ny-i irányú kutatások szükségesek, valamint elengedhetetlen az árok É-D irányban történő további feltárása is. A 2013-ban feltárt sírok teljes mértékben igazodnak a temető korábbi feltárása során kialakult képhez, különös tekintettek az épített sírokra. Az előkerült téglasírok közül bár több esetben meg lehetett az altípust is állapítani, sok esetben azonban a bolygatás (rongálás) nem tette lehetővé a pontosabb tipológiai behatárolást. Mivel a korábbi évek feltárásainak tapasztalatai szerint ezek a sírok csaknem azonos számban fordultak elő sátortetős és téglaládás szerkezetben is, így a párhuzamok sem segíthetik az azonosítást. Az épített sírok másik típusát a korábban már említett, kövekkel kirakott falú sírok jelentették. Ebben az esetben a sírok oldalfalát kövekkel, tetejüket pedig téglával rakták ki. Ezek közül két esetben a rongálás ellenére is lehetséges volt a tipológiai azonosítás, de a 3. sír esetében is következtetni tudunk rá. Mindkét biztosan meghatározható típusú sír sátortetős szerkezetű volt, azonban mindkettő más más altípusba tartozik. Az egyik esetében ferdén egymásnak döntött téglákból áll a tetőszerkezet, a másik sírnál azonban vízszintesen egymásra rakott lapokból, (lépcsős piramis-szerűen) áll a sír fedőszerkezete. Mivel a pár méterre lévő, 2010-ben feltárt 1. sír esetében is ugyanezzel az eljárással zárták le a sírt, és a másik altípus jóval messzebb, a domb tetején található, feltételezhető, hogy a tipológiai eltérésnek egyéb oka is van. 6. oldal (összes: 7)

7 Bár a korábbi évekhez képest kevesebb téglasír került elő, az épített sírok száma mégsem csökkent, hiszen a kőfalú sírokkal együtt csaknem 20%-át adják a feltárt mennyiségnek. További érdekességet jelentett a feltárás során, hogy a korábbi évektől eltérően, több bolygatatlan sírt is találtunk, főként a domb tetején, a Ny-i részen, de ezek mindegyike földsír volt. Az idén feltárt területen azonban nem csak sírok kerültek elő, hanem idén először, egy telepobjektumot is találtunk, egy neolit kori, a Dunántúli Vonaldíszes Kultúrához tartozó lakóházat. Az eredetileg félig földbe mélyített házat a temető kialakításakor szinte teljesen elásták, meglétét mindössze a bizonytalan oldalfalak és a nagyszámú leletanyag (házi- és festett kerámia, pattintott obszidián és kőpengék, állatcsontok) igazolta (leletanyagát több római kori sírban is megtaláltuk). További érdekességet jelentett egy hamvasztásos sír megtalálása, melyet bár jelentősen megrongáltak, mégis rendkívüli fontosságú, hiszen mutatja a rítus jelenlétét a területen a késő-római időszakban is. Forrás webcím: 7. oldal (összes: 7)