Főszerkesztő: Dr. Csornay Boldizsár Szerkesztő: Dr. Siklódi Csilla Felelős kiadó: Dr. Virágos Gábor főigazgató

Átírás

1 2008

2 Főszerkesztő: Dr. Csornay Boldizsár Szerkesztő: Dr. Siklódi Csilla Felelős kiadó: Dr. Virágos Gábor főigazgató

3 Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat 2008 Tájékoztató a K. Ö. SZ évi tevékenységéről Budapest, 2009

4 4 Tartalomjegyzék Bevezető 5 Régészet 8 Topográfia 10 Ásatások 12 Labor 39 Kutatás 44 Geodézia 55 Műemléki tervezés 56 Nemzetközi projekt 66 Munkatársak 67

5 Tisztelt olvasó! A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat e néven 2007 áprilisa óta látja el az épített kulturális örökségekkel, különösen a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárásokkal és a műemlék épületek kutatásával kapcsolatos szakfeladatokat az ország egész területén. A 2008-as esztendő a szervezeti és személyi építkezés, valamint a kibővült működési kör konszolidációjának időszaka volt. Egy olyan struktúrát állítottunk fel, amely képes megfelelni a velünk szembeni elvárásoknak: az egész ország területén azonos gyorsasággal, az anyagi és emberi erőforrások hatékony kihasználásával látjuk el feladatainkat. Mindez megkívánta a regionális irodák létrehozását. Pécsi, szombathelyi és szegedi régészeti feldolgozó- és raktárbázisaink a feltárás és a kutatás teljes munkafolyamatát képesek ellátni, standardok és központi koordináció alapján dolgoznak. Az északkelet-magyarországi térséget kiszolgáló nyíregyházi iroda kiépítésére a projektekkel összhangban csak 2009-ben kell sort keríteni. A legfontosabb cél a szakmai követelményeknek megfelelő munkavégzés és a beruházók (az állami infrastrukturális fejlesztések esetében a teljes lakosság) érdekeinek összehangolása, az őskortól az újkorig terjedő időszak örökségének feltárása, megmentése, és a határidőre történő, az építőmunkához illeszkedő, ütemszerű területátadások teljesítése volt. A tavalyi év során a magyar régészet életében mindeddig példa nélküli kihívásnak feleltünk meg: kétmillió négyzetméternyi régészeti lelőhelyet tártak fel a szakszolgálat és a bevont intézmények munkatársai. Az immáron két éves Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat minden lépésével arra törekszik, hogy megrendelői számára az örökségvédelmi munkákat a lehetőségekhez képest még kiszámíthatóbbá tegye. A régészeti jelenségek és leletek, hasonlóan a bányászati vagy természeti kincsek előfordulásához, nem tervezhetők pontosan. Mivel a kulturális örökség kincsei ritkán mérhetők pénzben, így igen nehéz számszerűsíteni eredményeinket. A régészek olvasatában a lelőhely és a leletanyag a múltunkról közvetít adatokat, fontos információkat, melyek megőrzése, szakszerű dokumentálása és kezelése a köz érdekében, állami szolgáltatásként történik. Ezen értékek gyors közkinccsé tétele intézményünknek legalább olyan fontos feladata, mint a megrendelőkkel való együttműködés. Tevékenységünknek ezt az oldalát is erősítettük, igyekeztünk minél többet átadni eredményeinkből a társadalom számára. Megújult honlapunkat ( mindenki számára elérhető információs felületté fejlesztettük, rendszeres sajtótájékoztatókon számoltunk be munkánkról, részt vettünk a kulturális örökségi rendezvényeken, múzeumi kiállítások és szakmai bemutatók megvalósításában működtünk közre. Igyekeztünk a határon túli tudományos közönséggel is megismertetni eredményeinket. Nemzetközi együttműködésekben, projektekben, tudományos konferenciákon vettek részt munkatársaink, s megjelentünk kiállítóként a legjelentősebb európai műemlékes seregszemlén, a Lipcsei Vásáron is. A magyar emlékhelyek sorsának, állapotának felügyelete kapcsán a Kárpát-medencén túl eljutottunk Nyugat-Tibetbe is Kőrösi Csoma Sándor nyomában. A 2008-as év bizonyítja, hogy az állami szolgáltatásként végzett régészeti feltárások és műemlékes kutatások komoly tudományos eredmények elérését teszik lehetővé, amennyiben magasan képzett szakemberek végzik, akik biztosan támaszkodhatnak a gazdasági viszonyokhoz is alkalmazkodó, abba szervesen illeszkedő szervezet infrastruktúrájára és főleg az összehangolt csapatmunkára. Meggyőződésem, hogy a kötetben bemutatott eredményeink minden másnál jobban és beszédesebben mutatják be Intézményünk munkáját. Dr. Virágos Gábor főigazgató Bevezető

6 6 Bevezető Az óbudai Krúdy-ház környezete A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat központja abban az óbudai épületcsoportban található, amelynek egyik háza Krúdy Gyula utolsó lakhelye volt. Az épületegyüttes és közvetlen környezete szemléletesen mutatja azt az állapotot, amikor az egymást követő történeti korszakok épített öröksége egymásra rétegződött, egymás mellett látható. Ennek a helyzetnek a bemutatása egyben példa a szakszolgálat tevékenységének összetettségére is. Krúdy műveiből ismerhetjük a szomszédos Kiskorona és Kéhli vendéglőket, olvashatunk a Szent Péter és Pál plébániatemplom tornyának árnyékáról, de a történelemmel foglalkozó szakemberek és érdeklődők számára még sokkal több érdekes, fontos információval bír a környék. Óbuda központjában egy szűk területen találkozhatunk az aquincumi katonai tábor maradványaival, az Árpád-kori királyi központ, a középkori város emlékeivel, a török kiűzése utáni időszak földesurainak, a területet birtokló Zichy-családnak a kastélyával, a 19. századi iparosodott polgárváros templomaival, magán- és középületeivel majd a szocialista városépítészet kellékével, a mai városképet meghatározó lakóteleppel. Míg az utóbbiak az utca embere számára is jól elkülöníthető módon vannak jelen, addig a város török hódítás előtti emlékei az álló épületek között és alatt rejtőztek. Ezek a maradványok a 19. században meginduló régészeti kutatások majd az építkezésekhez kapcsolódó ásatások eredményeként váltak ismertté. Itt Óbudán, ahol az építés és pusztítás egyszerre van jelen, a régészet értékmentő szerepe mindenki számára nyilvánvaló módon jelenik meg. A szakszolgálat épületének közvetlen környezetére ugyanez jellemző. Első látásra feltűnik a rövid utcasornyi, három földszintes, fedett szekér-bejáróval elválasztott, alápincézett ház és a föléjük magasodó tízemeletes lakótelepi panelépületek kontrasztja. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy az épületek megjelenéséből kiolvasható, az építési idejükre jellemző korszellemről, életmódról, életformáról konkrét információkat szerezzünk. 3 Más a helyzet az egykor itt állt országos jelentőségű középkori épületek esetében. A mai Kálvin-közben a 13 század elején épült királyi vár Székesfehérvár és Esztergom mellett az Árpád-kori Magyarország központja volt, de a tatárjárás után elvesztette stratégiai szerepét. Károly Róbert feleségének, Erzsébetnek adományozta, ettől kezdve 2 a mindenkori királyné birtokolta. A vár helyén ma a refor- 1 1 királyi vár 2 klarissza kolostor 3 Szent Margit kápolna

7 7 mátus templom és Kós Károly első megvalósult terve, a parókia épülete áll. Ennek építésekor kerültek elő azok a néhol 3 m vastag falak, amelyek alapján a vár rekonstrukciója elkészülhetett. A vár közelében alapította Erzsébet királyné a klarissza apácák kolostorát, ahova halála után 1380-ban eltemették. A kolostor romjait az 1970-es években tárták fel, ezek ma a Mókus utcai iskola udvarán tekinthetők meg. Ugyancsak a közelben, a mai Szent Péter és Pál plébániatemplom helyén állott Szent Margit kápolnában temették el 1502-ben végakarata szerint Antonio Bonfinit, Mátyás király udvarának jeles krónikaíróját, humanista tudósát. Az egykori templom szentélyét a kockakő burkolatban eltérő színű kő jelzi, a mai templom falára 2008-ban került fel Bonfini sírkövet idéző emlékműve. A több évtizedes régészeti kutatásoknak köszönhetően a Krúdy ház környékén egy akkora területen találhatóak középkori emlékek, amekkorát (vagy ennél sokkal nagyobbat) a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat egy-egy munkaterületén ma már egy-két hónap alatt feltár. A szakszolgálat fő tevékenysége a nagyberuházások területének örökségi szempontból való vizsgálata, az ott fellelhető értékek megelőző feltárásokkal való megmentése, feldolgozása és a nagyközönséggel való megismertetése. Az infrastrukturális beruházások, nagyméretű ipari és kereskedelmi létesítmények, stb. építése nélkül nem lenne mód ezeknek a területeknek a kutatására, olyan nagy, összefüggő felületű ásatásokra, amelyeknek a 2008-as eredményeiről készített első jelentéseket a jelen kötetben gyűjtöttük össze. Egyetlen év termése alapján is elmondhatjuk a példánál maradva ahogy Óbuda is kevesebb lenne az ásatások nélkül, úgy a magyarság, a Kárpát-medence és az emberiség történetéről is kevésbé részletes képet rajzolhatnánk a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat szakembereinek munkája nélkül. Bevezető

8 8 RÉGÉSZET RÉGÉSZETI IGAZGATÓSÁG A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat megalakulása után a régészeti szakmai feladatainak ellátására az intézményen belül kialakította a Régészeti Igazgatóságot, amelynek feladatkörébe a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti munkák komplex ellátása tartozik a projekt-előkészítéstől a gyakorlati terepi régészeti feladatok ellátásáig. A projekt előkészítés hatékony eljárásrendje alapján gyors és pontos ügyintézést biztosít a megrendelőknek, a projektek teljesítése, a határidők betartása a beruházónak jól nyomon követhető. Az együttműködő területi referens régészek és műszaki ellenőrök folyamatosan segítik a projekt-koordinátorok munkáját, így mind a belső, adminisztratív jellegű, mind a terepi munka háttere folyamatosan biztosított. A 2008-ban a projekt-koordinációs csoport 55 beruházóval került kapcsolatba közülük a legjelentősebb a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. volt. Az igazgatóság keretein belül működő topográfiai csoport feladata a nagyberuházások építési engedélyezési eljárásaihoz kötelezően előírt, az egyes beruházások megvalósulásához kapcsolódó kulturális örökségvédelmi feladatok ellátását megalapozó örökségvédelmi hatástanulmányok elkészítése, illetve elkészítésének koordinálása. A évben a K.Ö.SZ. 127 örökségvédelmi hatástanulmányt készített, illetve koordinált, ezek közül 84-et közvetlen feladatellátással. A terepbejárások több mint 1500 régészeti lelőhelyet érintettek, amelyek közül a korábban ismeretlen lelőhelyek száma megközelítette a 700-at. A lelőhelyek előzetes felderítésére légifotózást és geofizikai méréseket is alkalmaztunk. A kiadott ásatási engedélyek alapján összesen több mint 250 régészeti feltárást folytattunk, melyeket részben a szakszolgálat munkatársai részben bevont intézmények végeztek. A feltárások jelentős része a közlekedési infrastruktúra fejlesztéséhez kapcsolódott, melyek

9 9 közül a legjelentősebbek a 85, 86, 74, 76, 67 főutak, M43, M9 és az M6 autópálya nyomvonalán végzett régészeti feltárások, illetve az országhatár Beregdaróc Hajdúszoboszló és Városföld Algyő között épülő stratégiai gázvezeték építése ban a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat saját ásatásaiból összesen több mint 1700 M30-as ládányi leletanyag került felszínre. Ebből 2008-ban 916 láda leletanyag tisztítását végeztük el, 795 láda tisztítása pedig folyamatban van. A feltárt lelőhelyek közül 23 lelőhely teljes leletanyaga már restaurálásra is került, ezek elsődleges feldolgozása folyamatban van folyamán összesen tétel került beleltározásra. A beleltározott leletanyagból publikálásra, illetve tudományos feldolgozásra 536 darab tárgy került kiválasztásra illusztrálásra, 4000 tárgy pedig fotózásra. A lelőhelyekről, illetve a reprezentatívnak ítélt leletanyagokról összesen 54 természettudományos vizsgálat készült. A feladatellátási igény 2008-ban jelentősen növekedett. A bővülő kapacitás koordinációja és a feladatellátás szervezése miatt ebben az évben megkezdtük az önálló szakszolgálati régiók kialakítását, 2008-ban átadtuk a dél-dunántúli és a nyugat-dunántúli központot valamint elkezdtük a dél-alföldi régió szervezését, személyi állományának kiválasztását, központjának létrehozását. Ennek eredményeként a saját erőből ellátott munkák száma jelentősen emelkedett, az új struktúrába bekapcsolódó tapasztalt munkatársaknak köszönhetően szakmailag is tovább fejlősött. A saját feltárásainkat mutató térképről is leolvasható, hogy a területi irodáink körzetében a feladatellátás legnagyobb részét már mi magunk vállaltuk. Ez a folyamat az év második felére felerősödött, amelynek eredményeként 2009-ben várhatóan egy infrastruktúrájában és szakemberek tekintetében is megerősödött Szakszolgálat készen áll megfelelni az újabb régészeti kihívásoknak. Belényesy Károly RÉGÉSZET

10 10 RÉGÉSZET Topográfiai csoport A Topográfiai Csoport elsődleges feladata a nagyberuházások építési engedélyezési eljárásaiban, a további szükséges örökségvédelmi feladatok ellátását megalapozó örökségvédelmi hatástanulmányok elkészítése. Tevékenységünk azért is nagyon fontos, mert már a tervezés időszakában segíteni tudunk a beruházónak a terület örökségi szempontú felmérésében. Igyekszünk a legjobb közelítésben megadni a lelőhelyek várható kiterjedését, intenzitását. Ezek meghatározásában nemcsak a terepbejárási, vagy a már ismert adattári információkra támaszkodunk, hanem a műszeres diagnosztikai módszerek (fémkereső, geofizika, stb.), a távérzékelés új- és még újabb lehetőségeit is felhasználjuk. A már bevettnek tekinthető légi felderítés, légifotók készítése mellett 2008-ban lehetőségünk volt egy lézerszkennert kipróbálni, és az így kapott eredményeket összevetni a hagyományos felderítés eredményeivel. Ezzel az eljárással a növényzettel fedett területek felszíni formáiról, domborzati viszonyairól is jó adatokat kaphatunk. Az év során csoportunk illetve a bevont intézmények által végzett terepbejárások több mint ezerötszáz régészeti lelőhelyet érintettek, amelyek közül a korábban ismeretlen lelőhelyek száma megközelítette a hétszázat. Reményi László

11 11 Nagyobb régészeti feltárások RÉGÉSZET 1. Bátaszék 2. Bezi 3. Biatorbágy 4. Budapest 5. Daruszentmiklós 6. Enese 7. Hímesháza 8. Hódmezővásárhely 9. Kecskemét 10. Kóny 11. Lánycsók 12. Mernye 13. Nemesbőd 14. Paks 15. Palotabozsok 16. Pécs 17. Rábapatona 18. Sátorhely 19. Siklós 20. Szebény 21. Szeleste 22. Szombathely 23. Szűr 24. Vát 25. Véménd

12 12 RÉGÉSZET Településmaradványok Biatorbágyon Biatorbágy Törökbálinttal határos részén, az M1-es autópálya és az M0-ás autóút találkozásánál a óta folyó feltárásokon öt régészeti korszak (neolitikum, bronzkor, vaskor, római kor és avar kor) emlékei kerültek elő. A vaskori falu (La Tène kultúra, Kr. e század) lakói a kelta eraviszkuszok voltak. A téglalap alakú fölbemélyített házak, kemencék, tároló vermek megérték a római foglalást. A korszak kiemelendő emléke egy Pannóniára jellemző, pecsételt kerámiából álló sorozat, amely változatos motívumkincsével, mennyiségével tűnik ki, felveti az áru közeli gyártásának lehetőségét. A Kr. u. 1. századtól megkezdődött az őslakosság romanizációs folyamata, például a hadseregből leszerelt veteránok letelepítésével. A terület római korának egyik legjelentősebb emléke egy villagazdaság majorság. Az épületegyüttes egy központi lakóépületből, a gazdaságot övező négyzetes kerítőfalból, valamint a kerítőfal belső oldalán és a főépület körül elhelyezkedő gazdasági épületekből őrlőhelyiség, pince, műhelyek, istállók, személyzeti szállás állt. A gazdaság egy nagy tűzvészben megsemmisült, ennek pontos ideje két éremkincslelet segítségével meghatározható. A között vert ezüst érmek, ún. antoninianusok elrejtésének oka a Kr. u. 260-ban a Pannónia provinciát ért, a Duna-Tisza közéről érkező szarmata roxolánok nagy erejű támadása lehetett, amely során a provincia jelentős részét végigpusztították. A vizsgált terület kerítőfalak, és a kerítőfalakhoz tartozó árokrendszerek hálózzák be. Az egymást derékszögben metsző, közel négyzetes háló a római kori területkitűzés maradványa. Több hektár nagyságú avar telepet tártunk fel, csoportokba rendezett négyzet alakú házakkal, egyik sarkukban kőkemencékkel, tároló vermekkel és a közöttük húzódó árokrendszerrel. A telep fő korszaka a kerámia leletanyaga alapján a Kr. u századra, az ún. későavar periódusra keltezhető. Az avarok a még látszó és használható római területkitűzés rendszerébe települtek be, valamint használatba vették a villagazdaság még látható romjait is, számos avar kori objektum házak, gödrök, cölöplyukak került elő a villagazdaság területéről. Miklósity Szőke Mihály

13 13 Az egykori Akalacs falu Paks, Cseresznyés lelőhelyen, M6 autópálya Az M6-os autópálya építése kapcsán Paks határában egy középkori településrészt, templomot és temetőt tártunk fel, amelyet az írásos forrásokban Akalacs néven említett faluval lehet azonosítani. Feltártuk a település több épületét, ezek a házak a késő középkorra jellemző többosztatú, cölöpszerkezetes háztípusba sorolhatók. Jellemző leletanyaguk közé tartozik a kerámia és a mindennapi használathoz tartozó vaseszközök (sarló, patkó, sarkantyú). Az egyik ház bontása során egy láncpáncél darabját is sikerült feltárni. A korszakban nem ritka az építési áldozat. Az egyik ház bontásakor közvetlenül a ház előtt egy agyagedénybe rejtett saskoponya, alóla pedig egy kiskutya csontjai kerültek elő. Az ásatási terület szélén egy elrejtett pénzkincset találtunk, a 2365 bécsi dénárt vászonzacskóban helyezték a cserépfazékba. Az érmek és a kerámia is a 14. sz-ra keltezhető. A fazék és fedő anyagvizsgálata alapján feltételezhető, hogy a vizsgált minták nyersanyaga ugyanabból az üledékből, de némileg eltérő helyről származtak (Kreiter Attila). A textilfoszlányok egy finom szövésű vászonból származnak, amelyet egy kisméretű fém övbújtató segítségével erősítettek össze (Richter Éva). A település közepén, a legmagasabb ponton épült fel a patkóíves szentélyzáródású templom, amelynek köveit a falu elnéptelenedése után, főleg a 19. században a környék lakói elhordták, mára csak az alapozási árkok maradtak meg. A templom építésekor használhatták a templomtól 10 méterre K-re feltárt mész- és téglaégető kemencét. A templomot minden oldalról a falu századi temetője vette körül, sikerült megfigyelni az egykori kerítőfal árkát is. Néhány sírban az egykori viseletre utaló nyomokat lehetett megfigyelni (övcsat, aranyszállal átszőtt textilmaradványok, ruhakapcsok). A leggazdagabbak a pártával illetve pártaövvel - a hajadon lányok jellemző viseletével - ellátott sírok. Általában textil- vagy bőrszalagra felvarrt gyöngyökből, préselt bronzlemezekből álltak. A középkori település alatt, mintegy 120 centiméternyi homokkal elfedve egy kora-római (1-2. századi) katonai tábor maradványai kerültek elő. A tábor szélessége 80 méter, belsejében sátrak helyeire utaló cölöphelyeket találtunk. A tábortól É-i irányban hat késő római (4. századi) sírt tártunk fel. Ács Zsófia, Dávid Áron, Hargitai András RÉGÉSZET

14 14 RÉGÉSZET Bátaszék, római postaállomás, M6 autópálya Az épülő M6-os autópálya Szekszárd-Bóly közé eső szakaszán több mint 5000 m 2 -es területen neolitikus, vaskori és római kori objektumok, leletek kerültek elő. A dombhát alsó részén 15 kora császárkori hamvasztásos sírt sikerült feltárni, némelyik sír mellékletében megfigyelhető a kelta bennszülött jelleg. A sírok a korra jellemző gazdag melléklettel rendelkeztek (érme, mécses, ládika tartozékok, kulcs, üvegedény-töredékek, kerámiakorsó). A római korhoz köthetőek azok az ún. nyújtott vázas sírok is, amelyek közül kiemelkedik a 22 darabos gagát karkötővel eltemetett nő sírja. A terület legjelentősebb felfedezése az az épület, amely a patakmeder Ny-i, ÉNy-i oldalán szintén egy magaslaton állt. A légifotón jól kirajzolódik a lekerekített sarkú, megközelítőleg négyzet alakú épületegyüttes (45-50 m) és az azt körülvevő árok, fossa. Egy 19x34 méter alapterületű, szabályos téglalap alakú, K Ny-i tájolású épület állt az árkokkal határolt terület É-i felén. A főfalakat (75 cm vastagságú, 2,5 római láb), a fal külső oldalán tetőomladék sáv rajzolja ki, amely a fal teljes vonalában megfigyelhető. Több tégladarabon figyelhetőek meg emberi és állati (kutya, macska, kecske) lábnyomok. Néhány téglán táblajáték bekarcolások láthatóak, kerültek elő feliratos és bélyeges téglák is. Az épületkomplexum az elsődleges feltételezések szerint a limes-hez kapcsolódó, központi funkciót betöltő, nagyobb szabású építmény (lóváltó- vagy szálláshely) lehetett. Ezzel magyarázható az előkerült nagymennyiségű érme- és más fémlelet. Több bronzérmét az ókori Moesia Superior provincia egykori székhelyén, Viminaciumban (ma: Kostolac, Szerbia) vertek. Itt rövid ideig (i. sz /257 között) provinciális pénzverde is működött, innen látták el pénzzel a Thráciában és Macedóniában állomásozó csapatokat. Az előkerült tárgyak a 2 4. századra datálhatóak, a nagy mennyiségű rheinzaberni terra sigillata és érmeleletek alapján az épület fénykora a 2-3. századra tehető. Az épület számos részéből az itt található köveket kitermelték, és feltételezhetően a középkorban más épületekhez használták fel. A kerítő árkon kívül eső területen különálló objektumok, cölöplyukak kerültek elő. Ugyancsak ezen a területen tártunk fel egy téglával kirakott kemencét, amelyben kevés leletanyag került elő, de a környezetében található három kút feltételezhetően a kemence salakanyagával lett feltöltve. A kút betöltése, a kemence a leletanyagok alapján egyidős az épülettel (2. sz. vége 3. sz. eleje). Majerik Vera, Nicklas Larsson

15 15 Avar településrészlet Daruszentmiklóson, M6 autópálya Az épülő M6-os autópálya Tolna megyei szakaszának É-i részén, Dunaföldvár és Daruszentmiklós között került elő egy avar település részlete, amely a 7-8. századra tehető az előkerült leletanyag alapján. A feltárt több mint 9000 m²-es területen a hajdani településnek a széle került elő. Ezt a feltárás egész területén végighúzódó árkok magyarázzák. Az árkok többnyire egymással párhuzamosan haladnak, többsége K Ny irányban fut, néha visszakanyarodva egy területet határol. Az egyik legalább 10 kutat, valamint gödröt kerített körbe. Az egyik kutat fagerendával bélelték, egy másik betöltéséből háromlyukú furulya került elő, melyet sikerült is megszólaltatni. A feltárt településrészben 12 épületet sikerült feltárni. Az épületek többsége 1,5-2 3 m nagyságú volt, két rövidebb oldala mentén egyegy cölöplyukkal. Volt példa a ház hossztengelyében elhelyezkedő három cölöphelyes megoldásra is. A feltárt épületek egyikében sem volt tüzelőberendezés, égett foltokat mindössze két épületben sikerült megfigyelni. Nem kizárt, hogy felszíni épület nyoma lehet az a 15 cölöphely, amely egy területen, viszonylagos rendben jelentkezett. Előfordult, hogy két ház, kis eltolódással, de azonos irányítással, fedte egymást. Nem valószínű, hogy a ház megújítása lett volna, inkább a település hosszú fennállását bizonyítja, amint az árokba ásott kút, illetve a már betöltődött kútba ásott árok is ezt mutatja. Sok esetben sikerült megfigyelni időbeni egymásutániságot. A feltárt településrészben négy temetkezés is előkerült. A talajviszonyoknak miatt meglehetősen rossz állapotban maradtak meg. Az egyik sírban mellékletként ezüst fülbevaló, egy másik, feldúlt sírban pedig egy trapéz alakú vascsat volt. Az egyik csontváz árokból került elő. A három betájolható sír irányítása DNy ÉK-i volt. A lelőhely folytatódik K-i, valamint É-i irányban is. Az autópálya építés a közeljövőben lehetővé teszi az É-i irányba folytatódó feltárásokat. Kemsei Dóra RÉGÉSZET

16 16 RÉGÉSZET Neolitikus és kelta sírok Bátaszéken, M6 autópálya A közel m² nagyságú feltárt területen neolit objektumok és egy vegyes rítusú kelta temető sírjai kerültek elő, folytatásaként a lelőhely Alsónyék területére eső, korábban feltárt neolit telepnek és kelta temetőnek. A neolit objektumokat egy K Ny-i irányú, 1 m szélességű, V profilú árok zárta le. A feltárt objektumok jelentős része agyagnyerő gödör volt, betöltésükben a késő neolitikus lengyeli kultúra bütyökdíszes és vörös festésű kerámiája, számos állatcsont, kagylóhéj, agyagnehezék, magkő, pattintott kőpenge és szilánk került elő. A gödrök közelében két, egyenként m hosszú, É D-i irányú gerendavázas szerkezetű ház cölöplyukai voltak. A felületen 10 zsugorított csontvázas, K Ny-i, ill. Ny K-i tájolású sír került elő. A lelőhely ÉK-i részén feltárt vegyes rítusú kelta temetőrészben 9 csontvázas, 5 sír pedig hamvasztásos rítusú volt. A csontvázas sírok mindegyike D-É-i tájolású volt, mellékletként bronz bokapereceket, karpereceket, fibulákat és grafitos kerámiát tartalmaztak. A hamvasztásos sírok egyikében egy 80 cm hosszú kard és azon keresztbe fektetve egy vastőr volt. Egy másik sírban a hamvak mellett 2 vaskard, azokra helyezve vastőr, grafitos, kihajló peremű tálak, kisméretű kerámia kantharosz, 3 kiöntőcsöves tál és a sír DNy-i sarkában állati csontváz volt. Gelencsér Ákos

17 17 Őskori, Árpád-kori leletek Mernyén kistérségi csatornázás Mernye határában, a Nagy ároktól É-ra levő, nyilvántartott régészeti lelőhelyen a Kaposvár térsége, kistérségi szennyvízelvezető rendszer szennyvízárok ásása során 10 régészeti jelenséget figyeltünk meg. A lelőhely egy dűlőút két oldalán, homokos talajú domboldalon helyezkedik el. Az átlag 80 cm széles közműárokkal mintegy m szakaszon érintett lelőhelyen 3 árok, 3 verem és 3 csontvázas sír, illetve egy hamvasztásos sír került elő. A legkorábbi objektum, két méhkas alakú verem, a késő rézkori badeni kultúra bolerázi fázisához tartozik. Mindkét veremből nagyobb mennyiségű kerámiatöredék, kevesebb állatcsont került elő, mindkettőben vastag, hamus réteget figyeltünk meg. Az egyik csontvázas sír rábontása során került elő egy középső bronzkori, a dunántúli mészbetétes edények kultúrájához tartozó szórthamvas temetkezés. Az ovális sírgödörben 14 edényt találtunk, közöttük állatcsontokkal. Az edények mészbetétjének elemzése egységesen hidroxiapatit, vagyis csontból készített inkrusztrációt mutatott. A vizsgálatok szerint a csontot megégették, mielőtt porrá zúzták. Nagy valószínűséggel kizárható az edényekkel történt egyidejű kiégetés (Tóth Mária, Kreiter Attila). A csontvázas sírok közül kettő DNy ÉK-i tájolású, egymástól 1,5 méterre kerültek elő, egy kora Árpád-kori soros temetőhöz tartozhattak. Az egyik sírban fekvő kislány mellett ezüst gyűrűt, koponyájának jobb oldalán pedig egy bőr szalagon két hajkarikát és egy ezüst lemezt találtunk. A fenti temetkezésektől 5 m-re, az egyik rézkori gödör bontása során egy harmadik, a többivel ellentétes tájolású sír is előkerült, amelyet combközéptől felfelé szétdúltak. Skriba Péter RÉGÉSZET

18 18 RÉGÉSZET A Dél-dunántúli Regionális Központ tevékenysége 2008-ban Az országban először Pécsen jött létre a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat vidéki régészeti bázisa, ezzel júliusban megindult a feladatellátás regionális szinten történő megosztása. Jelenleg több mint 40 munkatárs dolgozik itt, akik már az első évben példaértékű teljesítményt nyújtottak. A Szakszolgálat nagy erőkkel vett részt Pécs 2010-es Európa Kulturális Fővárosa program beruházásainak előkészítésében. A beruházások engedélyezési tervdokumentációihoz számos örökségvédelmi hatástanulmány készült, továbbá két beruházási területen a régészeti kutatások is megtörténtek. (Tudásközpont, Konferencia és Koncert Központ) Az M6 autópálya Szekszárdtól Pécsig tartó szakaszának építése során az építés üteméhez igazodva, a munkagépeket kísérve biztosítottunk szakfelügyeletet. Ennek eredményeképpen további 17 új régészeti lelőhelyet sikerült azonosítani, így az autópálya nyomvonalán a már ismert lelőhelyekkel együtt csaknem m 2 felület feltárása vált szükségessé úgy, hogy az építési munka folyamatosan haladt. Több nemzetközi szinten is kiemelkedő régészeti lelőhely megmentését kellet szakmailag magas színvonalon, de erőltetett menetben elvégezni. A jól kialakított stratégia és a több intézmény összefogásával létrehozott nagy létszámú terepmunka-csapat megfeszített munkája lehetővé tette, hogy a feltárásra biztosított időszak végén az előirányzottnál nagyobb területeket sikerült visszaadni az építőknek. Emellett számos, a régióban történő magán- illetve önkormányzati beruházásnál, útépítésnél kell, kellet a Szakszolgálat munkatársainak tevékenykedniük (pl.: pécsi Corso-ház, PTE Science Building, siklósi termálfürdő, sávolyi MotoGP pálya, 56 sz. közút felújítása, hosszúhetényi és kaposfüredi elkerülő útak stb.). Kárpáti Zoltán

19 19 Római kori leletek a pécsi Balokány-ligeti teniszpályákon 2008-ban két ütemben végeztünk régészeti próbaásást az Európa Kulturális Fővárosa 2010 program keretei között létesülő Pécsi Konferencia és Koncert Központ területén, a Balokány-ligeti teniszpályákon, illetve a PEAC sportpályán, az épülő Tudásközpont helyén. A feltárás során előkerült az egykori budai külvárosi temető egy része is, amelynek sírjait a régészeti munkákkal párhuzamosan a pécsi temetkezési vállalat szakemberei exhumálták. Gyakori volt a fémlemezből készült koporsó, amelyet rendszeresen díszítettek lemezből domborított figurális ábrázolásokkal és vallási jelképekkel. A régészeti szempontból modern temető alatt, az Universitas utca mai felszínétől csaknem 2 m mélyen római kori kőépület(ek) omladékát figyeltük meg. A jelentős mennyiségű római kori falazótégla, tetőcserép, és falazásra alkalmas törtkő a budai külváros dombjairól lezúduló felszíni vizek hordalékaként került ide. A vízjárta, vizenyős Balokány területét a római korban többek között vízelvezető árkokkal próbálták lakhatóvá tenni. Az épített örökség közelségére utal a vízelvezető árkok által határolt területen, az épülettörmelék alól napvilágra került néhány római kori szemétgödör és cölöplyuk is. A korabeli mindennapokat tükröző leletek alapján a terület a 4. században biztosan használatban volt. A feltárás eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a római kori városmagtól akár 1 km-re is számítani lehet épített római örökségi elemekre a mai város területén. Kárpáti Zoltán Árpád-kori településnyomok a pécsi Búza téren A leendő Corso-ház helyén, mintegy 7000 m 2 nagyságú telekcsoporton végeztünk régészeti próbaásatást a területet egykor átszelő, és a történelmi városrészt keletről határoló Tettye-patak mellett. Már az ásatás legelején sikerült meghatározni az újkorban téglaboltos kőmederbe foglalt patak nyomvonalát. A törtkövekből igényesen rakott, téglával boltozott nagyobb méretű csatornához hasonlító építményhez igazodtak a 19. és a 20. században felparcellázott és beépített Búza tér épületei. A telkek alatt húzódó mélypincék kialakításakor ugyancsak figyelembe vették a patak által szabott kereteket. Az újkori telkeken állt egykori épületek alatt, mellett Árpád-kori településnyomokat azonosítottunk. A feltárt járószintek, árkok, szemétgödrök alapján valószínűleg 13. századi majorság részleteit találtuk meg. A patak jobb partja mentén húzódó birtok központi része az ásatási területtől nyugatra, azaz a történelmi városmaghoz közelebb lehetett. A feltárt jelenségek nagyban hasonlítanak az egykori Buda, a mai Óbuda külterületén korábban azonosított Árpád-kori birtokrendszer emlékeihez. Külön érdekessége volt az ásatásnak, hogy az egykor erősen vízjárta területen megfigyelt záporpatakok ideiglenes medreinek hordalékában jelentős mennyiségű késő középkori és török kori leletanyag került napvilágra, amely a középkori városmag felső részeinek mindennapi szemetéből mosódott le. A rendkívül gazdag anyagból kiemelkedik számos vörös festésű későközépkori asztali edény, illetve törökkori talpastál töredéke. Kárpáti Zoltán RÉGÉSZET

20 20 RÉGÉSZET Siklós-Várfürdő 2008 decemberében és 2009 januárjában végeztünk próbaásatást a siklósi strand területén az ott létesítendő gyógyfürdő által érintett telekrészen. A majdani épületek helyén nyitott árkokban sűrűn jelentkeztek régészeti objektumok, melyek körvonalait azonban sok esetben modern beásások, elsősorban a strandhoz szükséges közművek árkai keresztezték. A próbafeltárás során bebizonyosodott, hogy a strand teljes területén régészeti lelőhely található, így a korábbi medenceépítésekkel ezt a lelőhelyet súlyosan károsították. Az eddig feltárt objektumok alapján, a lelőhelyen egy középkori falu és egy késő neolit település maradványai találhatók. Az előkerült leletanyag mindkét település tekintetében meglehetősen szegényes volt, de a településekhez tartozó házak feltárására még csak ezután kerül sor, így a leletanyag is jelentős mértékben bővülhet. Kárpáti Zoltán, Ligner Jácint Véménd, Forrás-dűlő, M6 autópálya augusztus közepétől szeptember közepéig az épülő M6 autópályához kapcsolódó létesítmény kialakításra kerülő területén, Véménd, Forrás-dűlőben végeztünk megelőző régészeti ásatást. A lelőhely a Dél-Baranyai-dombság mezőgazdaságilag megmunkált 220 m tengerszint feletti magasságú dombhátán fekszik. A feltárás során avar kori település részletei kerültek napvilágra. A főként kemencéket és szemetes gödröket tartalmazó lelőhely leletanyagát nagyrészt az avar kori házi kerámia alkotta, de számos pasztagyöngy is előkerült. Kárpáti Zoltán, Gutay Mónika