SZAKDOLGOZAT Szabó Kata 2010

Átírás

1 SZAKDOLGOZAT Szabó Kata 2010

2 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR Nemzetközi gazdálkodás szak Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány A MAGYAR TEJÁGAZAT MÚLTJA ÉS JELENE. LESZ-E HOLNAP? Budapest, Készítette: Szabó Kata

3 Tartalomjegyzék BEVEZETÉS... 6 I. A MAGYAR TEJFELDOLGOZÁS- ÉS GAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE... 8 I ELŐTT... 8 I.2. A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN AZ EZREDFORDULÓIG I.2.1 A rendszerváltástól a privatizációig I.2.2 A piacgazdaságra való áttérés első évtizede I.2.3 Kísérletek a problémák kezelésére I.3. AZ EU-CSATLAKOZÁS ÉS A TEJIPAR - HARMONIZÁCIÓ ÉS TÁRGYALÁSOK I.3.1 A Európai Unió tejpiaci szabályozása I.3.2 Kérdések és tennivalók a magyar tejipar EU-harmonizációja jegyében I.3.3 A csatlakozási tárgyalások eredményei I.4. TEJÁGAZAT HELYZETE AZ EU-CSATLAKOZÁS UTÁN: A 2008-AS GAZDASÁGI VÁLSÁGOT MEGELŐZŐ IDŐSZAKIG II ES HELYZETKÉP ÉS A GAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSAI III. VÁLSÁGKEZELÉSI TECHNIKÁK III.1. DEMONSTRÁCIÓK III.2. KÖZVETLEN ÉRTÉKESÍTÉS III.2.1 Tejeskocsi III.2.2 Tejautomata III.2.3 Házhozszállítás III.2.4 Iskolatej program III.3. TÁMOGATÁSOK, ENGEDMÉNYEK III.3.1 Az összevont gazdaságtámogatási rendszer (SPS) III.3.2 Etikai kódex III.4. MARKETING III.4.1 Magyar Áruk Webáruháza III.4.2 Vedd a magyar tejet! mozgalom III.5. FELDOLGOZÁS III.6. VÁLSÁGKEZELÉSI TECHNIKÁK AZ EURÓPAI UNIÓ MÁS TAGÁLLAMAIBAN III. 6.1 Németország, III. 6.2 Franciaország III. 6.3 Olaszország III.6.4 Európai összefogás IV. MAGYARORSZÁG LAKOSAINAK TEJTERMÉK VÁSÁRLÁSI SZOKÁSAI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MAGYAR TERMÉKEKRE IV.1. KUTATÁS ÉS CÉLKITŰZÉSEK IV.2. EREDMÉNYEK IV.2.1 Alapadatok IV.2.2 Tej- és tejtermékvásárlás befolyásoló tényezői IV.2.3 Tej- és tejtermékek vásárlási gyakorisága IV.2.4 Tej- és tejtermékvásárlás közvetlen értékesítésből IV.2.5 Tej- és tejtermékvásárlás különös tekintettel a márkákra IV.3. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK V. JÖVŐKÉP, ÖSSZEGZÉS IRODALOMJEGYZÉK SZÁMÚ MELLÉKLET... I 2. SZÁMÚ MELLÉKLET... VI 3

4 Táblázat- és ábrajegyzék 1. TÁBLÁZAT: A FŐBB MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK TERMELÉSE ÉS A FEJLETT ORSZÁGOK ÁTLAGÁHOZ VISZONYÍTOTT MÉRTÉKE (%) TÁBLÁZAT: AZ IPARSZERŰEN ÜZEMELŐ TEJTERMELŐ TELEPEK HOZAMSZINT SZERINTI MEGOSZLÁSA BEN TÁBLÁZAT: A HAZAI TEJTERMELÉS, FELHASZNÁLÁS ÉS AZ EXPORT-IMPORT FORGALOM ALAKULÁSA (MILLIÓ LITER) TÁBLÁZAT: A TEJIPAR ÉV VÉGI TULAJDONI SZERKEZETE TÁBLÁZAT: ÜZEMTÍPUSOK ARÁNYA A TEJTERMELÉSBEN TÁBLÁZAT: A SZARVASMARHA- ÉS TEHÉNÁLLOMÁNY VÁLTOZÁSA (1000 EGYED) TÁBLÁZAT: AZ ÖSSZES SZARVASMARHA- ÉS TEHÉNÁLLOMÁNY VÁLTOZÁSA GAZDASÁGI SZERVEZETENKÉNT ÉVEKBEN (1000 EGYED) TÁBLÁZAT: A 2004-BEN CSATLAKOZÓ ÁLLAMOKNAK ÍTÉLT KVÓTAMENNYISÉGEK TÁBLÁZAT: A 2004-BEN CSATLAKOZÓ ORSZÁGOKRA MEGHATÁROZOTT SPECIÁLIS ÁTSZERVEZÉSI TARTALÉ- KOK TÁBLÁZAT: A 2004-BEN CSATLAKOZÓK ÁTLAGOS ORSZÁGOS REPREZENTATÍV ZSÍRTARTALMA TÁBLÁZAT: A 2004-BEN CSATLAKOZÓ ÁLLAMOK SZÁMRA MEGHATÁROZOTT KIEGÉSZÍTŐ TÁMOGATÁSOK TÁBLÁZAT: A TEJ ÉS TEJTERMÉK IMPORT EXPORT ALAKULÁSA FŐBB TERMÉKCSOPORTONKÉNT A KSH ADATBÁZISA ALAPJÁN TÁBLÁZAT: TEJSZEKTOR TÁBLÁZAT: NYERSTEJ TERMELŐI ÁTLAGÁRA (FT/KG) ÁBRA: AZ EGY FŐRE JUTÓ TEJ- ÉS TEJTERMÉK FOGYASZTÁS ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON ( ) ÁBRA: A TEJ TERMELŐI ÁRA FORINTBAN (2008. JANUÁR - NOVEMBER) ÁBRA: TEJAUTOMATA ÁBRA: TEJ-SZÍV LOGÓ ÉS OVÁLKÓD ÁBRA: A VÁLASZADÓK MEGOSZLÁSA LAKÓHELY SZERINT (MEGYE; %; N=195) ÁBRA: A VÁLASZADÓK MEGOSZLÁSA LAKÓHELY SZERINT (TELEPÜLÉS; %; N=195) ÁBRA: A VÁLASZADÓK ISKOLAI VÉGZETTSÉGÉNEK MEGOSZLÁSA (%; N=195) ÁBRA: A VÁLASZADÓK MEGOSZLÁSA NETTÓ JÖVEDELEM SZERINT (%; N=195) ÁBRA: MILYEN MÉRTÉKBEN BEFOLYÁSOLJÁK AZ EGYES TÉNYEZŐK A TEJ- ÉS TEJTERMÉKVÁSÁRLÁST? (N=195) ÁBRA: A TEJ- ÉS TEJTERMÉKVÁSÁRLÁST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK SORRENDJE A BEFOLYÁSOLÁS MÉRTÉKE SZERINT (N=195) ÁBRA: MAGYAR TERMÉK, MINT VÁSÁRLÁSNÁL DÖNTŐ TÉNYEZŐ MEGOSZLÁSA TELEPÜLÉSENKÉNT (%; N= 195)

5 12. ÁBRA: AZ ÁR, MINT VÁSÁRLÁSNÁL DÖNTŐ TÉNYEZŐ MEGOSZLÁSA TELEPÜLÉSENKÉNT (%; N=195) ÁBRA: A MAGYAR TEJTERMÉKET VÁSÁRLÓK ÉS NEM VÁSÁRLÓK MEGOSZLÁSA (%; N=195) ÁBRA: MAGYAR TERMÉK, MINT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐ MEGOSZLÁSA NETTÓ JÖVEDELEM SZERINT (%; N=195) ÁBRA: TEJ ÉS TEJTERMÉKEK VÁSÁRLÁSI GYAKORISÁGA (%; N=195) ÁBRA: A KÜLÖNBÖZŐ TEJTERMÉKEKET NAPONTA VÁSÁRLÓK ARÁNYA (N=195) ÁBRA: A KÜLÖNBÖZŐ TEJTERMÉKEKET EGYÁLTALÁN NEM VÁSÁRLÓK ARÁNYA (N=195) ÁBRA: A HÁZI TEJET VÁSÁRLÓK ÉS NEM VÁSÁRLÓK MEGOSZLÁSA (N=195) ÁBRA: A TEJAUTOMATÁBÓL VÁSÁRLÓK ÉS NEM VÁSÁRLÓK MEGOSZLÁSA (N=195) ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? TEJ (N=195) ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? VAJ (N=195) ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? VAJKRÉM (N=195) ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? TEJFÖL (N=195) ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? SAJTOK (N=195) ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? KEFIR (N=195) ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? TEJSZÍN (N=195) ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? TÚRÓ (N=195) ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? JOGHURT (N=195) ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? TEJDESSZERT (N=195) ÁBRA: MELY MÁRKÁK KERÜLNEK A BEVÁSÁRLÓKOSARAKBA, MELYEK MAGYAR TERMÉKEK? ÍZESÍTETT TEJ (N=195)

6 Bevezetés szeptember 15. Az Amerikai Egyesült Államok két nagy múltú befektetési bankjának bukásáról adott hírt a világsajtó: a Lehman Brothers csődvédelmet kért, a Merrill Lynchet pedig 50 milliárd dollárért felvásárolta a Bank of America. A világ gazdasága bizonyíthatóan elindult a lejtőn. Mivel a világ pénzpiaci központjának az USA tekinthető, és mert a bankszektor a világgazdaság leginkább globalizált ágazata, várható volt a válság továbbgyűrűzése. A válság a világ többi részén nagyobb problémát okozott, mint kiindulási helyén, hiszen az Egyesült Államok mentőcsomagját külföldi tőkéből finanszírozza. A kezdeti optimizmus ellenére Magyarországot nemcsak oldalszél, hanem közvetlen hatások is érték. Bár a magyar gazdaság szerkezete a rendszerváltás óta radikális változáson ment keresztül, a mezőgazdaság szerepe még ma is meghatározó, különösen a vidéki területeken. Dolgozatom megírására a gazdák 2009 óta különösen nagy hangot kapó tüntetései ösztönöztek és, hogy bemutassam, a 2008-ban bekövetkezett pénzügyi válság hatásai milyen állapotban találták a magyar élelmiszeripart, elsősorban pedig a tejgazdálkodást. Ezekben a válságos időkben szerencsére egyre gyakrabban felmerül az emberekben, milyen fontos is a magyar mezőgazdaság szerepe. Megfigyelhető a tudatos vásárlói kör bővülése, amely mára egyre inkább előnyben részesíti a magyar terméket, mint az olcsót; ez azonban sajnos még csupán kis mértékben figyelhető meg a fogyasztási szerkezetben. A tejtermékek pozitív egészségügyi hatásai is még mindig az ár után szerepelnek a vásárlásnál felállított fontossági sorrendben. Mindezek igazolására dolgozatomban egy általam végzett kutatómunka eredményeit is ismertetem, melynek elsődleges célja a hazai fogyasztók különböző tej és tejtermékhez fűződő fogyasztói magatartásainak és vásárlási szokásainak megismerése volt. A kutatás kérdőíves megkérdezésen alapult és primer marketingkutatást, azon belül is túlnyomórészt kvantitatív módszert alkalmaz. Egyes kérdéseim azonban feltáró jellegűek, hogy a miért - ekre is választ kapjak. Kutatómunkám megkezdése előtt természetesen hipotéziseket állítottam fel, melyek a fentieket alapul véve a következők voltak: A kistelepülések lakosai nagyobb mértékben vásárolnak magyar termelőktől származó tejet. 6

7 A városi lakosság bevallása szerint odafigyel, hogy magyar tejterméket vásároljon, a valóságban viszont vásárlási döntésüket inkább az ár határozza meg. A közvetlen értékesítési formák igen kedveltek a lakosság körében. A tejautomata elterjedőben van hazánkban. A közép- és felsőosztályokba tartozó lakosság körében sikk magyar terméket vásárolni. Témaválasztásom nem is lehetne aktuálisabb, hiszen napjainkban dőlhet el akár az is, hogy Magyarország tejtermelés nélkül marad-e vagy sem. A cselekvés égetően szükséges, mivel a hazai mezőgazdaság talán legérzékenyebb ágazata került végveszélybe. Nem tehetjük meg, hogy sorsára hagyjuk, hiszen ezzel a vidék megélhetését is kockára tesszük. A tejipar problémái 2008 szeptemberénél persze jóval régebbre (és mélyebbre) vezethetőek vissza; azokat a válság csak felerősítette. Ahhoz, hogy megtudjam, mi is folyik itt valójában, vissza kellett nyúlnom egészen a rendszerváltás előtti időkig. Elemzésem során bizonyítani szeretném, hogy a ma történései több tényező együttes hatásaként alakultak ki. Nagy hangsúlyt fektetek arra, milyen lehetséges megoldásai vannak a legfontosabb problémáknak, mi a legvalószínűbb jövőkép a magyar tejtermelés és feldolgozás számára. Mindehhez, mondanivalóm alátámasztására átfogó leíró-bemutató és prognosztizáló elemzést készítettem, továbbá neves szakembereket hívtam segítségül szekunder kutatás, illetve egy kvalitatív interjú formájában Dancs Lászlóval, a Körös-Maros Biofarm Kft. projektmenedzseréjével. Európai uniós társaink is keresik a kiutat, munkámban az általuk felvázolt lehetőségekkel is foglalkozom. A szekunder kutatáshoz az Agrárgazdasági Kutatóintézet, valamint az Országos Mezőgazdasági Könyvtár könyv- és adatállománya szolgált alapul. 7

8 I. A MAGYAR TEJFELDOLGOZÁS- ÉS GAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE I előtt Az előtti szocialista rendszer időszakában a magyar tejgazdaságot érintő kormányzati ágazatpolitikai lépéseket gyakorlatilag csupán mennyiségi célok vezérelték. Az árpolitika, mely adminisztratív ármegállapításban valósult meg, lehetetlenné tette a természetes ármechanizmust: az árak mindössze annyiban reagáltak a kereslet és a kínálat változásaira, amennyit abból az árhatóság érvényre juttatott. Mindezt persze meglehetős késéssel. Piaci szabályozó eszközök csak korlátozottan juthattak érvényre. A közvetlen irányítás eszközeként a Tejipari Vállalatok Trösztje működött, amely az állami tejipar vállalatait fogta össze. Közöttük tehát aligha beszélhetünk versenyről, az egyes eladási területeket ugyanis szigorúan elhatárolták. A központi ármegállapításhoz hasonlóan nagy szerepet kaptak a támogatások és a fogyasztói árkiegészítés. Az előbbi a felvásárlási ár ötven százalékát is megközelíthette, míg az utóbbi bérkiegészítő, és fogyasztási struktúra átalakító célt szolgált, illetve segítette a feldolgozás elvárható jövedelmezőségének fenntartását. Az 1960-as években a hazai tejtermékfogyasztás még meglehetősen alacsony szintű volt, majd a 70-es években meghirdettek egy szarvasmarha-programot 1, melynek melléktermékeként sikerült növelni a saját termelésből való fogyasztást. Ennek eredményeképpen sikerült önellátásra is áttérni, az alacsonyan tartott árakkal pedig fogyasztói elégedettséget és magas fogyasztási szintet elérni. (Ezért volt szükség aztán árdotációkra, mert a termelési költség magasabb volt a fogyasztói árnál.) Az intézkedés azért is tűnt ésszerűnek, mert habár a főbb mezőgazdasági termékek egy főre eső termelésében messze meghaladtuk a fejlett országokat (egyedül ebben), és devizahiányos külkereskedelmi mérlegünk javításában az agrárexport többlete volt a legnagyobb tétel, az egy főre jutó tejtermelés ez alól kivételt képezett. Nemzetközi összehasonlításban 1 A program fő célja a magyar húsexport fellendítése volt. Kezdetben a Közösség is támogatta, ám a megállapodást 1973-ban felmondták. Nem vettek több többlet húst, csak a termelés csökkentését támogatták. Hamarosan megindult a hazai szarvasmarha állomány csökkenése. 8

9 e területen már ekkor elmaradtunk sok országtól. (A KGST-államok átlagának például kb. 70%-át jelentette a magyar mennyiség. 2 ) 1. Táblázat A főbb mezőgazdasági termékek termelése és a fejlett országok átlagához viszonyított mértéke (%) Forrás: Horn Péter: Agrárgazdaság - EU-kitekintéssel. In: Az iparszerűen üzemelő tejtermelő telepek hozamszintjét elemző táblázatból is kitűnik, hogy zömmel kisüzemek vettek részt a tejtermelésben. A szarvasmarha-programmal a politikai vezetés ezen a helyzeten is változtatni kívánt. 2. Táblázat Az iparszerűen üzemelő tejtermelő telepek hozamszint szerinti megoszlása 1981-ben Hozamszint (liter) Telepek száma 3000 és alatta és felette 5 Forrás: Dr. Szajkó László: Szakosított tejtermelés (Mezőgazdasági Kiadó; Budapest, 1984.; 26. oldal, 8. táblázat alapján saját szerkesztés) Az között hazánk agrárexportja nőtt, importaránya pedig jelentősen visszaesett és az itthon nem termelhető termékekre korlátozódott. A kivitel növekedését olyan körülmények segítették, mint a termelés bővülése, az alacsony hazai termelői árak, a környező szocialista országok óriási piaca, a 70-es évek világpiaci áremelkedése vagy a kivitel támogatottsága ( az exportot évi 6 8 milliárd forinttal - az export értékének körülbelül 20%- ával - támogatta az állam ) 3. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek mintegy 15 20%-át külpiacokon értékesítették. 4 Mindezek ellenére a tejágazat volt az egyetlen kivétel az általános növekedés alól, a hetvenes évek elején az import nőtt, az export visszaesett. A 2 Dr. Szajkó László: Szakosított tejtermelés (Mezőgazdasági Kiadó; Budapest ; 14. oldal) 3 Szabóné Medgyesi Éva: Az agrártermékek külkereskedelme. In: Kollega Tarsoly István: Magyarország a XX. században. In: 4 Szabóné Medgyesi Éva: Az agrártermékek külkereskedelme. In: Kollega Tarsoly István: Magyarország a XX. században. In: 9

10 80-as években tapasztalható javulás után viszont újból a korábbi tendencia volt megfigyelhető. Év 3. Táblázat A hazai tejtermelés, felhasználás és az export-import forgalom alakulása (millió liter) Termelés Összesen Ebből tehéntej Behozatal Kivitel Belföldi felhasználás Forrás: Dr. Farkas György, Bécsy László: Felkészülés az EU-csatlakozásra a magyar tejágazatban (Európai Agrárpolitika Kft.; Budapest, 2000.; 47. oldal, 27. sz. táblázat alapján saját szerkesztés) A politika legnagyobb hibájaként a diszfunkcionalitás említhető: a legtöbb támogatott tevékenység ugyanis szubvenció nélkül, vagy jelentősen kisebb összegből is elvégezhető lett volna, a szociális szempontokat tekintve pedig éppen a vagyonosabbaknak jutott belőle. Mindennek köszönhetően létrejött és stabilizálódott egy piaci viszonyok között életképtelen rendszer. I.2. A rendszerváltás után az ezredfordulóig I.2.1 A rendszerváltástól a privatizációig A piacgazdasági átmenet egyszeri sokkjaként tekinthetünk az ben jelentkező súlyos értékesítési válságra, melyet a fogyasztási igényektől független növekedési orientáció eredményezett. A tejfelvásárlások ez idáig jórészt éves szerződések nyomán történtek, ám a válság idején a feldolgozók egyoldalúan felmondták ezeket, és nem vették át a szerződött mennyiséget. A hazai kereslet beszűkült, míg a piacot a túlkínálat jellemezte ben a Földművelésügyi Minisztérium (FM) a további esetleges túlkínálat megelőzése érdekében vágási prémiumokat írt ki a termelőkkel és a feldolgozókkal egyetértésben. Növelték az exporttámogatást (az exportképes termékek köre igen gyorsan szűkült, de devizabevételre szükség volt), termelői önkorlátozás lépett érvénybe, illetve maximált termelői árat vezettek be a nyerstejre ( stb.). Az intézkedések többsége azonban nem tartott tovább néhány hónapnál, hiszen a kilencvenes évek eleje a dereguláció jegyében telt: eltörölték mind a támogatásokat, mind pedig az adminisztratív ármegállapítást márciusában a fogyasztói tej kiskereskedelmi árát is felszabadították a központi ármegállapítás alól. 10

11 A tejágazat válsága mégis tovább mélyült: 1992-ben a tejtöbblet helyett már tejhiány fenyegetett, visszatérő problémaként jelentkezett a szezonális túl-, illetve alulkínálat, a támogatási kiadások pedig egyre csak nőttek. A rendszerváltásig az élelmiszerek között a tejtermékek kapták a legnagyobb ártámogatást, így érthető, hogy a fogyasztókat szinte sokkolták az új, piaci szintű árak. Ennek következménye, hogy 1989 után a magyar tejiparra a tőkehiány mellett a drasztikusan csökkenő fogyasztás is nagy terhet rakott. A piac- és rendszerváltás elkerülhetetlen átállási veszteségei oda vezettek, hogy a magyar tejgazdaság a belső piaca csaknem egynegyedét elveszítette. Ez a kedvezőtlen folyamat már a `80-as évek végén elkezdődött, és az elmúlt évtized közepére oda jutott, hogy az évi közel 200 kg/fő tej- és tejtermékfogyasztás 130 kg/fő értékre csökkent ábra: Az egy főre jutó tej- és tejtermék fogyasztás alakulása Magyarországon ( ) Forrás: Balogh Viktória: Az élelmiszerfogyasztás tendenciáinak vizsgálata Magyarországon. In: A fogyasztás csökkenése magával vonta a tejtermelés csökkenését, aminek okán a tejipar termelése is fokozatos csökkenésnek indult ben megszűnt a Tejipari Tröszt és az általa felügyelt tizenöt megyei tejipari nagyvállalat függetlenné vált ben lassú, decentralizált privatizáció kezdődött, mely alapvetően megváltoztatta a cégek viselkedését. A szakágazat magánkézbe adása a többi élelmiszeripari ágazathoz képest viszonylag elhúzódott. A külföldi befektetők 1992-től jelentek meg: elsőként az olasz Parmalat szerzett tulajdonjogot, mikor megvásárolta a Fejér és Komárom Megyei Tejipari Vállalatokat. Né- 5 Dr. Nábrádi András - Dr. Szűcs István - Grasselli Norbert: A tejtermelés gazdasági helyzete és kilátásai II. In: 11

12 hány éven belül pedig többek között az Avonmore (Pásztó), a Bongrain (Veszprémtej, répcelaki sajtüzem), a Nutricia (Hajdútej), a Danone (Budapesti Tejipari Vállalat kelet-pesti gyár, marcali tejüzem) és az ERU (Budapesti Tejipari Vállalat budafoki üzem) is megszerezték a legnagyobb magyar tejipari vállalatokat. Hazai tulajdonosoké lett a Zalatej Rt., Tolnatej Rt., Szabolcstej Rt., Budapesttej Rt., Mosonmagyaróvári Sajtüzem Rt. és az Északtej Rt.. A külföldi tulajdon aránya az ágazatban 1996-ban már megközelítette a 60%-ot, ami egyben az élelmiszeripari átlag fölé emelkedést jelentette (53%) re a feldolgozó üzemeket teljes egészében privatizálták, állami tulajdon pedig már csak a tejtermelésben volt. Hamarosan megsokszorozódott az egymástól független piaci szereplők száma és a megjelenő, korszerű marketing ismeretekkel és jelentős tőkével rendelkező külföldi befektetők igencsak megváltoztatták az iparág képét. A verseny országos méretűvé szélesedett, mely a magyar gyártókat is fejlesztésekre ösztönözte. A piaci részesedések is fokozatosan átrendeződtek. I.2.2 A piacgazdaságra való áttérés első évtizede A rendszerváltás küszöbén a Tejipai Tröszt vállalatai végezték a feldolgozás körülbelül 85%-át. A mezőgazdasági termelők - gyakorlatilag mind termelőszövetkezetek - tulajdonában működő tejüzemekre az összes feldolgozás 7%-a jutott, míg a szövetkezetek és az állami tejipari vállalatok közös vállalkozásaként működő üzemekre további 8%. 7 A tejipar tulajdonosi szerkezete 1993-ra viszont meglehetősen átalakult. 4. Táblázat A tejipar év végi tulajdoni szerkezete A tulajdonforma jellege részesedése %-ban Magántulajdon 4,0 Szövetkezeti tulajdon 4,9 Állami tulajdon 43,7 Külföldi 40,3 Egyéb 7,1 Összesen 100,0 Forrás: Szenes Endréné DR. (szerkesztő): Tejfeldolgozás kisüzemben (INTEGRA-PROJEKT Kft, Budapest, 1995., 18. oldal; 1.2. táblázat) 6 Flórián Zoltán: Tejipar: Tejföl nélkül, avagy válaszút előtt a magyarországi tejipar (Rabobank Hungária Rt, Budapest, március, 10. oldal) 7 Szabó Márton: Vertikális koordináció az Európai Unió és Magyarország tejgazdaságában (AKII, Budapest, szám, 55. oldal) 12

13 A strukturális átalakulás a tejtermelő gazdaságokat sem kerülte el. A gazdasági társaságok aránya meghaladta a 30 %-ot, a szövetkezeteké 40 % alá csökkent, s kismértékben emelkedett a magángazdaságok száma. Üzemtípusok aránya a tejtermelésben 5. Táblázat Állami gazdaságok 21,1% Társaságok 32,2% Termelőszövetkezetek 55,5% Szövetkezetek 39,8% Magán/háztáji gazdaságok 23,4% Magángazdák 28,0% Összesen 100% 100,0% Forrás: Szabó Márton: Vertikális koordináció az Európai Unió és Magyarország tejgazdaságában (AKII, Budapest, szám; oldal, 5. és 7. táblázatok alapján saját szerkesztés) Meg kell említeni a szövetkezetek szerepének csökkenését a tejgazdaságban. A szocialista rendszer elmúltával az emberek igyekeztek minden, az 1990 előtti időkre emlékeztető dologtól megszabadulni. Ezek közé tartoztak a termelőszövetkezetek is, hiszen az új, szabad világban sokan gondolkodtak úgy, hogy miért is kellene megosztani másokkal azt, ami végre tényleg az enyém. Jelentőségük csökkenése talán ezzel magyarázható. Nem úgy Nyugat-Európában, ahol 1999-ben is a tejtermelő és feldolgozó szövetkezetek aránya volt a meghatározó (70%-os) a tejértékesítésben. Persze a tagállamok között is komoly különbségek voltak e téren. Csaknem 100%-os volt a szövetkezetek aránya Dániában, Írországban, Finnországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban. Dominánsak voltak (71-90%-os) Portugáliában, Luxemburgban, Hollandiában és Ausztriában. Akkori arányukat közepesnek mondhatjuk (40-60%) Olaszországban, Németországban, Franciaországban és Belgiumban és viszonylag alacsonynak (18-20%) Spanyolországban és Görögországban. Ezekben az országokban a szövetkezetek élen jártak a fúziókban, hiszen ily módon növelhették befolyásukat, piacismereteiket és a fejlesztésre, reklámozásra fordítható eszközöket. 8 Hazánkban az államtól függetlenedő tejipari vállalatok privatizációját nem kis várakozás előzte meg, a privatizációs célok között ugyanis a termelők előnyben részesítése nagy hangsúlyt kapott. Az események viszont máshogy alakultak. A tejiparban a multinacionális cégek szereztek számottevő részesedést, a hazai tejtermelők pedig korábbi pozícióikat sem tudták megtartani: részesedésük 10% alatti szintre került. 9 8 Flórián Zoltán: Élet, erő, versengés, avagy pozícióharc a magyar tejpiacon (Rabobank Hungária Rt., Budapest, június, 12. oldal) 9 Flórián Zoltán: Tejipar: Tejföl nélkül, avagy válaszút előtt a magyarországi tejipar (Rabobank Hungária Rt, Budapest, március, 10. oldal) 13

14 1997 végére a tejipar 23,4 milliárd forintnyi jegyzett tőkéjéből a szövetkezetek részesedése 697 millió Ft volt, azaz 3%. A mezőgazdasági termelők többségi tulajdonában működő üzemek jellemző módon kis- és közepes méretű vállalkozások voltak, millió forintos jegyzett tőkével (pl.: Jásztej, Drávatej, Abaújtej, Gic, Lajoskomárom, Kunszentmiklós, Kunszentmárton, Kiskunfélegyháza, Gelej, Óvár). Az ő részesedésük összesen csak 2,4% volt. 10 Magyarországon a termelői érdekeltségű feldolgozás aránya 1999-ben még az 5%-ot sem érte el. 11 Az, hogy a tejtermelőknek a feldolgozásban való részesedése a privatizációt követően olyan alacsony szintre süllyedt több tényezővel is magyarázható. Ilyen például, hogy a kárpótlási jegyeket a szövetkezetek javarészt későn kapták kézhez vagy, hogy az egyes szövetkezeti feldolgozók társasági formában önállósultak. A külföldi többségi tulajdonba került üzemekben rögtön megindították a fejlesztéseket, a nyereséget rendszeresen visszaforgatták. Mindennek köszönhetően jelentősen javult a termékminőség, a csomagolástechnika színvonala; a piacot a bővülő választék jellemezte és az eltarthatósági idő is növekedett. A tulajdonosok az első években viszont aligha számíthattak osztalékra. Ebből ered a következő magyarázat: a kis tulajdonosi hányadot mégiscsak megszerző termelők likviditási gondjaik miatt előbb-utóbb eladták részvényeiket. Kisebbségi tulajdonosként pedig amúgy is kevesebb beleszólási joguk volt a vállalatok üzletpolitikájába. A nagyipari feldolgozásból kiszorult tejtermelők helyzetét az érdekeik mellőzésével végrehajtott privatizáció igencsak megnehezítette. Ekkor merült fel egy sor, még ma is érvényes probléma, melyek nem csak a termelők által irányított feldolgozókat sújtották. A kis- és közepes méretű vállalatok is hasonló gondokkal küzdöttek (és küzdenek ma is): tőkehiány (akadályt jelent a technológiai korszerűsítésnél és az árversenyben; a rövid lejáratú kötelezettségekre a forgóeszközök általában nem nyújtanak fedezetet) kapacitás feleslegek (mivel túl sok a piaci szereplők száma) a fogyasztás csökkenése 10 Szabó Márton: Vertikális koordináció az Európai Unió és Magyarország tejgazdaságában (AKII, Budapest, szám, 56. oldal) 11 Szabó Márton: Vertikális koordináció az Európai Unió és Magyarország tejgazdaságában (AKII, Budapest, szám, 63. oldal) 14

15 a méretgazdaságosság hiánya (egyes termékek gyártása a nagyüzemekben alacsonyabb önköltséggel történik, különösen, ha a rövid lejáratú forgóeszközök finanszírozását hitelekből fedezik a termelők) nem tudnak elég biztosítékot nyújtani a banki kölcsönökhöz alacsony nyereségtartalmú termékszerkezet (a termékek gyártásával több vállalat is foglalkozik, és nehezen márkázhatóak) gyenge marketing, kevés szakértelem elszigeteltség (nem, vagy csak kis mennyiségben értékesítenek a kiskerekedőkön keresztül, akik pedig érzékelik a fogyasztói igényeket) kiszorulás (a külföldi tulajdonban lévő feldolgozók a piacvezetők, akik részesedésüket a kisebb, hazai tulajdonú vállalkozások rovására növelik) a kistermelői tej gyengébb minősége (1997-től a nyerstej felvásárlási árát egy 5 osztályú higiéniai minősítési rendszer alapján határozzák meg, így ösztönözve a termelőt a minőség javítására.) Mindezek mellett fokozták a problémákat a hazai agrárfinanszírozást általánosan jellemző és a tejszektorban halmozottan megjelenő gondok. Például: a keleti piacok elvesztése a beruházások és fejlesztések hosszú átfutási ideje a termelői árak tartósan alacsony szintje, magas input árak és ebből következően az agrárolló nyílása reáljövedelmek csökkenése, infláció a bankok számára egyéb, kedvezőbb megtérülésű kihelyezési lehetőségek. Az ben ismételten megjelenő tejtöbblet is a feldolgozók alkupozícióját erősítette a termelőkével szemben. A termelők rosszabb alkupozícióját több tényező is indokolja, mint például a korlátozott mobilitás vagy, hogy a termelésbe befektetett eszközök alig hasznosíthatóak más célokra (és egyéb, a termelésből való kilépési korlátok). Nem elhanyagolható okok továbbá az olyanok sem, mint, hogy az árakban nem tudják érvényesíteni a költségek emelkedését, vagy a vásárlóerő csökkenése és az ebből adódó általános kínálati többlet, a tejtermékek keresletének magas árrugalmassága stb. Ezidőtájt kezdett nőni az áruházláncok szerepe is az értékesítési csatornák között. Leginkább azért, mert a koncentrálódó forgalom a tejipar számára egyre megbízhatóbb információkkal szolgált a fogyasztói igényekről. Mi több, tárgyalási pozíciójuk oly mértékben erő- 15

16 södött, hogy a feldolgozóktól már-már a saját maguk által diktált árakon vásároltak. Megjegyzendő viszont, hogy a megfigyelhető jövedelemátrendeződés nem csak a kereskedelmi szféra javára történt. A feldolgozók részesedése az 1989-es 18%-ról 1994-re 32%-ra, a kiskereskedelemé pedig 10%-ról 17%-ra nőtt öt év alatt, míg tejtermelők részesedése 71%- ról 50% körülire mérséklődött 12. A termelők romló helyzetéért és a termelés ciklikusságáért persze nem minden esetben okolhatjuk csak a piacgazdaságot: a kormányzati politika döntéseinek változékonysága, a kérdéskörök halogató, ellentmondásos kezelése is megnehezítette a stabilitás megvalósulását. Ezen ad hoc intézkedések közé sorolhatjuk többek között azt is, amikor a túlkínálattól való félelem okán 1991-ben bevezetett, néhány hónapig érvényes maximált termelői ár után, 1992-ben már a tejhiánytól tartva minimális termelői árakat vezettek be, hogy ezáltal ösztönözzék a termelést. Az ár ellenben olyan alacsony volt, hogy nagymértékben képtelen volt a piac befolyásolására tól az azévi Agrárrendtartási törvény értelmében új ösztönzőket vezettek be, 1996 után pedig garantált árat kellett fizetni azon termékekre (extra minőségű és I. osztályú tej), amelyeket a piac magasabb áron nem vett át. Az ágazat exportja 1991-ben még teljes körűen 35 százalékos szubvencióban részesült, 1996-ra azonban ez leszűkült a sajtokra vonatkozó 20 Ft/kg-ra, 1997-re pedig teljesen megszűnt. 13 A kivitel veszteségessé válásával nehezebb lett a feleslegek értékesítése, a versenytárssá vált importáruk megjelenésével pedig maga a hazai értékesítés. A rendkívül dinamikusan növekvő tejtermékimport ugyanis nemzetgazdasági szempontból igen kedvezőtlen: piaczavaró hatást fejt ki, növeli a költségeket (hiszen konvertibilis fizetőeszközzel kell fizetni az árukért), munkanélküliséget eredményez, nem a hazai erőforrásokat használjuk fel stb. Ekkorra lett szembetűnő a hatékony importvédelmi rendszer hiánya. Felszínes intézkedésnek tekinthető az is, hogy az említettek ellensúlyozására, és a rendszeresen jelentkező nyári tejtöbblet levezetésére pályázatos többlet-exporttámogatásokat hirdettek meg. 12 Flórián Zoltán: Tejipar: Tejföl nélkül, avagy válaszút előtt a magyarországi tejipar (Rabobank Hungária Rt, Budapest, március, 14. oldal) 13 Flórián Zoltán: Tejipar: Tejföl nélkül, avagy válaszút előtt a magyarországi tejipar (Rabobank Hungária Rt, Budapest, március, 13. oldal) 16