Az Avastin-t más daganatellenes gyógyszerekkel kombinálva, az alábbi típusú daganatos betegségekben szenvedő felnőttek kezelésére alkalmazzák:

Átírás

1 EMEA/H/C/ EPAR-összefoglaló a nyilvánosság számára bevacizumab Ez a dokumentum az -ra vonatkozó európai nyilvános értékelő jelentés (EPAR) összefoglalója. Azt mutatja be, hogy az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottságának (CHMP) a gyógyszerre vonatkozó értékelése miként vezetett a forgalomba hozatali engedély kiadását támogató véleményéhez és az alkalmazási feltételeire vonatkozó ajánlásaihoz. Milyen típusú gyógyszer az? Az egy daganatellenes gyógyszer, amely hatóanyagként bevacizumabot tartalmaz. Oldatos infúzió készítésére szolgáló koncentrátum formájában kapható. Milyen betegségek esetén alkalmazható az? Az -t más daganatellenes gyógyszerekkel kombinálva, az alábbi típusú daganatos betegségekben szenvedő felnőttek kezelésére alkalmazzák: a vastagbél vagy a végbél áttétes (a szervezet más részeire is átterjedt) daganata esetében, fluoropirimidint tartalmazó kemoterápiás gyógyszerekkel kombinálva; áttétes emlődaganat esetében, paklitaxellel vagy kapecitabinnal kombinálva; nem kissejtes tüdődaganat esetében, amely előrehaladott (azaz elkezdett továbbterjedni), áttétes vagy a kezdeti kezelés után kiújult, és műtétileg nem távolítható el. Az -t platina-alapú gyógyszert tartalmazó kemoterápiás gyógyszerekkel kombinálva alkalmazzák; előrehaladott vagy áttétes vesedaganat esetében, interferon alfa-2a-val kombinálva; hámsejtes petefészek-daganat, a petevezeték (a női reproduktív rendszer része, amely összeköti a méhet a petefészkekkel) vagy a hashártya (a hasat borító membrán) daganata esetében. Az -t akkor alkalmazzák, ha a daganat előrehaladott vagy kiújult, bizonyos kemoterápiás gyógyszerekkel kombinálva; 30 Churchill Place Canary Wharf London E14 5EU United Kingdom Telephone +44 (0) Facsimile +44 (0) Send a question via our website An agency of the European Union European Medicines Agency, Reproduction is authorised provided the source is acknowledged.

2 tartós, kiújult vagy áttétes méhnyakdaganat esetében. Az -t paklitaxellel, valamint vagy a ciszplatin nevű platina-alapú gyógyszerrel, vagy pedig, amennyiben ez nem alkalmazható, egy másik kemoterápiás gyógyszerrel, topotekánnal kombinálva adják. További információ a (szintén az EPAR részét képező) alkalmazási előírásban található. A gyógyszer csak receptre kapható. Hogyan kell alkalmazni az -t? Az -kezelést daganatos betegségek kezelésében jártas orvosnak kell felügyelnie. Az első -infúziónak 90 percig kell tartania, de az ezt követő infúziók rövidebb idő alatt is beadhatók, amennyiben az első infúziót a beteg jól tolerálja. A dózis a kezelt daganat típusától függően 5 15 mg/testtömeg-kilogramm két- vagy háromhetente. A kezelést addig kell folytatni, amíg a betegnek előnye származik abból. Amennyiben a betegnél bizonyos mellékhatások jelentkeznek, az orvos a kezelést megszakíthatja, illetve le is állíthatja. Hogyan fejti ki hatását az? Az hatóanyaga, a bevacizumab, egy monoklonális antitest. A monoklonális antitest olyan antitest (fehérjetípus), amelyet úgy alakítottak ki, hogy felismerjen egy, a szervezetben található specifikus (antigénnek nevezett) struktúrát, és ahhoz kötődjön. A bevacizumabot úgy alakították ki, hogy az a vaszkuláris endoteliális növekedési faktorhoz (VEGF) kötődjön, amely a vérerek növekedését segítő, vérben keringő fehérje. A VEGF-hez kapcsolódva az gátolja annak hatását. Ennek eredményeképpen a daganatsejtek nem tudják kialakítani saját vérellátásukat, nem jutnak oxigénhez és tápanyagokhoz, ami hozzájárul a daganatok növekedésének lassításához. Milyen módszerekkel vizsgálták az -t? A vastagbél, illetve a végbél áttétes daganata esetében az fluoropirimidint tartalmazó kemoterápiához való hozzáadásának hatását három fő vizsgálatban tanulmányozták. Az első két vizsgálatban olyan betegek vettek részt, akiknek az áttétes daganatát első alkalommal kezelték (ún. elsővonalbeli kezelés): az első (923 betegre kiterjedő) és a második (1401 betegre kiterjedő) vizsgálat az -t placebóval (hatóanyag nélküli kezeléssel) hasonlította össze, kemoterápiával kombinálva. A harmadik vizsgálatban pedig 829 olyan beteg vett részt, akiknél a korábbi, fluoropirimidinnel és irinotekánnal (más kemoterápiás gyógyszerek) végzett kezelés sikertelen volt. Áttétes emlődaganat esetében az -t két fő vizsgálatban tanulmányozták. Az első vizsgálatban a paklitaxellel együtt alkalmazott és az önmagában alkalmazott paklitaxel hatását hasonlították össze 722 betegnél. A második vizsgálatban különféle kemoterápiás kezelések köztük a kapecitabinkezelés -nal, illetve placebóval való kiegészítésének hatásait hasonlították össze 1237 betegnél. Előrehaladott, áttétes vagy kiújult tüdődaganat esetében az -t 878 beteg bevonásával vizsgálták. A vizsgálatban az és a platina-alapú kemoterápia kombinációjának hatását az önmagában alkalmazott kemoterápiáéval hasonlították össze. Előrehaladott vagy áttétes vesedaganat esetében az -t 649, előrehaladott vagy áttétes daganatban szenvedő beteg bevonásával vizsgálták. A vizsgálatban az -t placebóval hasonlították össze interferon alfa-2a egyidejű alkalmazása mellett. 2/5 oldal

3 Petefészek-, petevezeték- és hashártya-daganat esetében 3401, újonnan diagnosztizált daganatos beteg, köztük előrehaladott daganatos betegek bevonásával két fő vizsgálatra került sor. Ezekben a vizsgálatokban a karboplatinnal és paklitaxellel kombinált -t önmagában alkalmazott karboplatinnal és paklitaxellel hasonlították össze. Petefészek-, petevezeték- és hashártya-daganatra vonatkozóan két további vizsgálatot is végeztek összesen 845 olyan beteg bevonásával, akiknél a daganat a korábbi, platina-alapú kemoterápiát követően kiújult. Az első vizsgálatba olyan betegeket vontak be, akiknél a daganat legalább 6 hónappal a korábbi kezelést követően újult ki ( platina-szenzitív betegség ), a második vizsgálatban pedig olyan, agresszívebb daganatos betegségben szenvedők vettek részt, akiknél a daganat a korábbi kezelés után 6 hónapon belül kiújult ( platina-rezisztens betegség ). Ezekben a vizsgálatokban azt tanulmányozták, hogy milyen hatással jár a karboplatinnal és gemcitabinnel, illetve paklitaxellel, topotekánnal vagy pegilált liposzómális doxorubicinnel végzett kombinált kezelés -nal történő kiegészítése. Méhnyakdaganat esetében egy fő vizsgálatot végeztek 452, előrehaladott és tartós, kiújult, illetve áttétes daganatban szenvedő beteg részvételével. A vizsgálat a paklitaxelt és ciszplatint vagy topotekánt alkalmazó kemoterápia -nal történő kiegészítésének hatását vetette össze a csupán kemoterápiában részesülő betegeknél tapasztalt eredményekkel. Valamennyi vizsgálatban a fő hatékonysági mutató a teljes túlélési idő vagy a progressziómentes túlélési idő (a betegség súlyosbodásáig eltelt idő) volt. Milyen előnyei voltak az alkalmazásának a vizsgálatok során? A vastagbél, illetve a végbél áttétes daganata esetében az növelte mind a teljes túlélési időt, mind a progressziómentes túlélési időt, amikor fluoropirimidint tartalmazó kemoterápiához adták. A korábban nem kezelt betegekkel végzett első vizsgálatban az átlagos teljes túlélési idő 20,3 hónap volt a kiegészítésként -t kapó betegeknél, és 15,6 hónap a csupán kemoterápiát kapó betegeknél. A második vizsgálatban a progressziómentes túlélési idő az -t kapó betegeknél 9,4 hónap, míg a placebót kapóknál 8,0 hónap volt. A korábban már kezelt betegeknél a teljes túlélési idő 12,9 hónap volt a kiegészítésként -t kapó betegeknél, míg 10,8 hónap a csupán kemoterápiát kapó betegeknél. Áttétes emlődaganat esetében az -nal kiegészített terápia szintén növelte a progressziómentes túlélési időt. A gyógyszert paklitaxelhez adva az átlagos progressziómentes túlélési idő 11,4 hónap volt, szemben a paklitaxelt önmagában kapó betegeknél mért 5,8 hónappal. Az kapecitabinhoz való adása esetén a betegek átlagos progressziómentes túlélési ideje 8,6 hónap volt, szemben a kapecitabint placebóval kapó betegeknél mért 5,7 hónappal. Előrehaladott, áttétes vagy kiújult tüdődaganat esetében az -t paklitaxellel és karboplatinnal kapó betegek átlagos teljes túlélési ideje 12,3 hónap volt, a csak paklitaxelt és karboplatint kapó betegeké pedig 10,3 hónap. Előrehaladott vagy áttétes vesedaganat esetében az -t kapó betegeknél az átlagos progressziómentes túlélési idő 10,2 hónap volt, míg a placebót kapó betegek esetében 5,4 hónap. A petefészek, a petevezeték és a hashártya újonnan diagnosztizált daganatára vonatkozó vizsgálatokban az átlagos progressziómentes túlélési idő az -nal 19,3, önmagában adott karboplatinnal és paklitaxellel pedig 16,9 hónap volt az első vizsgálatban, és 14,7, illetve 10,6 hónap a másodikban. A korábbi kemoterápiát követően legalább 6 hónappal később kiújult petefészek-, petevezeték- és hashártya-daganatos betegségekre vonatkozó vizsgálatban az átlagos progressziómentes túlélési idő 3/5 oldal

4 12,4 hónap volt a karboplatin és a gemcitabin -nal való kiegészítése esetében, illetve 8,4 hónap placebóval való kiegészítés esetében. Az agresszívebb daganatos betegségben szenvedő betegekkel végzett vizsgálatban a progressziómentes túlélési idő 6,7 hónap volt a paklitaxel, topotekán vagy pegilált liposzómális doxorubicin -nal való kiegészítése esetében, illetve 3,4 hónap, amikor ezeket a kemoterápiás szereket önmagukban alkalmazták. Méhnyakdaganat esetében az átlagos teljes túlélési idő az -t tartalmazó kemoterápiával 16,8 hónap volt, szemben a kemoterápia önmagában történő alkalmazásánál mért 12,9 hónappal. A kemoterápia típusa tekintetében azt a tendenciát figyelték meg, hogy a ciszplatin-alapú kezelésben részesülő betegek átlagosan mintegy két hónappal tovább éltek, mint a topotekán-alapú kezelést kapók, függetlenül attól, hogy a terápia tartalmazta-e az -t. Milyen kockázatokkal jár az alkalmazása? Az leggyakoribb mellékhatásai a magas vérnyomás, a fáradékonyság vagy gyengeség, a hasmenés és a hasi fájdalom. A legsúlyosabb mellékhatások a gasztrointesztinális perforáció (a bélfal kilyukadása), a vérzés és az artériás trombózis (vérrögök az artériában). Az alkalmazásával kapcsolatban jelentett összes mellékhatás teljes felsorolása a betegtájékoztatóban található. Az nem alkalmazható olyan személyeknél, akik túlérzékenyek (allergiásak) a bevacizumabbal, a készítmény bármely más összetevőjével, a kínai hörcsög petefészek-sejtjeiből nyert készítményekkel vagy más rekombináns antitestekkel szemben. A gyógyszer nem alkalmazható terhes nőknél. Miért engedélyezték az forgalomba hozatalát? A CHMP megállapította, hogy az alkalmazásának előnyei meghaladják a kockázatokat, ezért javasolta a gyógyszerre vonatkozó forgalomba hozatali engedély kiadását. Áttétes emlődaganat esetében engedélyezett az paklitaxellel kombinált alkalmazása, továbbá kapecitabinnal is kombinálható olyan betegek esetében, akik más, taxánokat vagy antraciklineket tartalmazó kemoterápiás szerekkel nem kezelhetők. Korábban az docetaxellel (egy másik daganatellenes gyógyszerrel) kombinált alkalmazása is engedélyezett volt, azonban 2010 decemberében ezt a javallatot a vonatkozó adatok felülvizsgálatát követően törölték. 1 Milyen intézkedések vannak folyamatban az biztonságos és hatékony alkalmazásának biztosítása céljából? Az lehető legbiztonságosabb alkalmazásának biztosítása céljából kockázatkezelési tervet dolgoztak ki. A terv alapján az -ra vonatkozó alkalmazási előírást és betegtájékoztatót a biztonságos alkalmazással kapcsolatos információkkal egészítették ki, ideértve az egészségügyi szakemberek és a betegek által követendő, megfelelő óvintézkedéseket. Az -nal kapcsolatos egyéb információ január 12-én az Európai Bizottság az -ra vonatkozóan kiadta az Európai Unió egész területére érvényes forgalomba hozatali engedélyt. Az -ra vonatkozó teljes EPAR az Ügynökség weboldalán található: fema.europa.eu/find medicine/human medicines/european Public Assessment Reports. Amennyiben az -nal történő 1 A 726/2004/EK rendelet 20. cikke szerinti beterjesztési eljárás keretében. 4/5 oldal

5 kezeléssel kapcsolatban bővebb információra van szüksége, olvassa el a (szintén az EPAR részét képező) betegtájékoztatót, illetve forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez. Az összefoglaló utolsó aktualizálása: /5 oldal