Gyerekek pénzügyi nevelése

Átírás

1 Gyerekek pénzügyi nevelése A gyerekeink pénzügyi nevelése azért nagyon fontos, mert nagyrészt ez határozza meg majd az idős korunk életminőségét. Egyáltalán nem mindegy, hogy minden nyugdíjfizetés után megjelennek gyerekeink pénzt kunyerálni, vagy rendszeresen szép ajándékokkal lepnek meg minket. Sajnos, rögtön egy rossz hírrel kell kezdenem. Alapvetően a gyerekek pénzügyi nevelése 80%-ban a szülők személyes példáján múlik. Minden pszichológus hosszan mesélhet arról, hogy mindenkinek a rossz és jó tulajdonságai milyen mélyen a gyerekkorában gyökereznek. Nagyon érdekes gyakorlat például, ha alaposan elgondolkozunk azon, mik azok a mondatok, amit újra és újra elmondtak nekünk a szüleink. Azt mondták, hogy: Ügyes vagy! Okos vagy! Meg tudod csinálni!, vagy azt: Ügyetlen vagy! Lusta vagy! Neked semmi sem sikerül! Semmire sem fogod így vinni! Csak gondolkodjon el rajta erősen, miket ismételgettek gyerekkorában a szülei. Nagyon sok jelenlegi problémája ezekre a mondatokra vezethető vissza. A pénzügyekkel kapcsolatba is sok mindent hallhat a gyerek százezerszer. Nincs pénzünk. Nem engedhetjük meg magunknak, vagy ilyet: Csak a gazemberek gazdagok! Ezek a rövid, egymondatos kijelentések komoly gátat jelentenek ahhoz, hogy felnőttként normális viszonyunk legyen a pénzhez. Ezért, ha a pénzzel jól bánó gyereket szeretnénk nevelni, akkor elsősorban magunknak kell jó példát mutatnunk. Minden egyéb ez után jön. És ha mi magunk jól kezeljük a pénzt, akkor a gyerekeink nagy valószínűséggel ezt át fogják venni. Az alapértékek, alapismeretek, amit meg kell értenie a gyereknek: A pénz értékmérő. Hasonlítsa össze a dolgok árát és értékét. A pénz munkával, jó üzleti ötletekkel szerezhető. Ha valamit szeretne, gondolja végig, mit tehet, hogy a szükséges pénzt előteremtse hozzá. A pénzzel gazdálkodni kell: be kell osztani. Mindig kontrolálni kell a pénzünket, és ennek megfelelően kell beosztva költeni. Mindig kell tartalékot képezni. Jöhetnek váratlan kiadások, mindig kell félrerakott pénzünknek lenni. Mik a befektetések fajtái? Hogyan kell ezekkel bánni? Kezdjük az elején. Beszélgessünk a gyerekkel a pénzről, ez nagyon fontos. Általában a magyar családok nagyon keveset beszélnek a pénzről, akkor is

2 csak panaszkodva, hogy nincs elég. Ezzel aztán lelki teherrel és a pénzügyileg tudatlanul bocsátjuk az életbe a gyerekeinket. A pénz értékmérő Beszéljük meg, hogy honnan van a pénz. Kinek mekkora a fizetése, ezért mit kell dolgoznia, és ezért mit és mennyit kellett tanulnia. Hasonlítsuk össze a fizetéseket. Beszélgethetünk a béreket terhelő adókról, feltételekről, bruttó/nettó bérekről, minimálbérről. Megnézhetjük, ki miért keres ennyit. Megnézhetjük, külföldön mekkorák az egyes szakmákban a bérek. Mik a versenyképes szakmák. Megmutathatjuk, mennyibe kerül egy vállalkozónak, ha az alkalmazottnak nettó bért fizet. Tartózkodjunk mindenfajta kritikától. Ha szidjuk a főnökünket, pláne általános megjegyzéseket teszünk, hogy A vezetők másokon taposva jutottak a zsíros álláshoz. Minden főnök gazember! jó eséllyel örökre megakadályozzuk, hogy gyerekünk vezető állásba kerüljön, még ha alkalmas is lenne rá. Ha vállalkozók vagyunk, mindig kerítsünk alkalmat, hogy fejben megmutassuk a gyereknek egy-egy cég üzleti modelljét, üzleti tervét. Például, ha bemegyünk egy étterembe, mutassuk meg, hogy megbecsülve a vendégek számát, mennyi bevétel van egy hónapban, ezzel szemben milyen állandó költségek vannak (bér, bérleti díj, közmű stb.) és milyen változó költségek (alapanyagok). Jó üzlet-e ez, beszéljük meg. Egy kamasz kezébe már nyugodtan oda lehet adni egy-két alap vállalkozói könyvet (Túlélőkészlet vállalkozóknak, A V mítosz, 4 órás munkahét), akkor is, ha magunk nem vagyunk vállalkozók. Ugyanígy nagyon vigyázzunk, ha mi magunk alkalmazottak vagyunk, sose kritizáljuk a cégtulajdonosokat, vállalkozókat a gyerek előtt, mert így megakadályozzuk, hogy majd magának sikeres vállalkozása legyen. Például, sose mondjuk, hogy a cégtulajdonosok kizsákmányolják a dolgozókat, vagy: semmit sem dolgoznak, csak a pénzt markolják fel. Az áruknál mutassuk meg, mi miért kerül annyiba. Mennyibe kerül megtervezni, legyártani, leszállítani és eladni a holmikat. Miért van, hogy a prémium minőségű holmi ugyanabból termékkategóriából a sokszorosába kerül, mint az alapváltozat. Tartsunk terepgyakorlatot boltokban. Mutassuk meg, miért vannak a polcon egyes termékek lent, középen és fent. Mutassuk meg a gyereknek a háztartási naplót, nézze meg, mibe kerül a család fenntartása havonta, mennyit költöttünk az egyes tételekre, és mennyit rá.

3 Számoljuk ki, mennyit kell dolgozni egy autóért, egy lakásért, egy tábla csokiért, egy kifliért. Számoljuk ki, mibe kerül például egy távolságot megtenni autóval, busszal, biciklivel és gyalog. Milyen órabérnek felel meg a megspórolt idő, és ez mennyibe került? Melyik mennyire egészséges és kockázatos? Folytatom... Honnan legyen pénze a gyereknek? Az egyik szélsőséges vélemény szerint nem szabad a gyereknek pénzt adni a kezébe, mert elszórja, haszontalan és egészségtelen dolgokra költi. Majd mi mindent megveszünk neki. Ez egyenes út egy olyan gyerek felneveléséhez, aki 40 éves korában is a szüleinél, a mamahotelben lakik, és minden létező alkalommal pénzt kunyerál. Ha egy gyereket elzárunk a pénztől, nem tanul meg vele bánni. Persze hogy hibákat fog ejteni. De inkább 15 évesen jöjjön rá, hogy elveszítheti az összes pénzét, mint 30-as korában két gyerekkel menjen csődbe. Ezért az egyik fontos pont: attól kezdve, hogy a gyerek biztos a számokban, kapjon rendszeresen zsebpénzt. Mindig ugyanakkor, mindig ugyanannyit. Ez azért kell, hogy tudják előre, mikor kapják, és be tudják osztani a pénzt. (Számtalanszor elmondtam: a gazdagok és a szegények közt a legfőbb különbség, hogy a gazdagok képesek pénzügyileg tervezni, beosztani a pénzt. Ezzel szemben a szegényeknek tombol az ősember a pénztárcájában, és gyorsan elköltik, ha pénzhez jutnak.) Mivel a gyerekek időfogalma más, mint a felnőtteké, én év alatt mindenképpen a heti zsebpénzfizetést ajánlom, e felett térjünk át a havira. Ez jó felkészítés a felnőtt korra. Ez az összeg alapvetően jár, nem kell érte csinálni semmit, csak a szokásos kötelességeit. Én azt sem tartom megfelelő dolognak, ha különböző okok miatt a zsebpénzt nem fizetjük ki, pl. rossz jegyek, saját kötelességek elhanyagolása, magatartási problémák. Ezeket szerintem nem kell a pénzhez kapcsolni. Fontos, ez a pénz nem adott költségre jár nem ebéd- vagy uzsonnapénz, nem a különóra ára, ez ettől teljesen független. Mennyit adjunk? Ez alapvetően a család anyagi lehetőségeihez szabott. Ha keveset adunk, akkor nem tudnak belőle félrerakni. Ha nagyon sokat adunk, akkor nem tanulják meg beosztani a pénzt. És a legfontosabb ezt nekünk mindig ki kell tudnunk gazdálkodnunk. Ezt a pénzt feltétel nélkül adjuk a kezükbe. Azt csinálnak vele, amit csak akarnak. Ugyanis a zsebpénznek csak az egyik feladata, hogy mindenféle,

4 számukra fontos dolgot vegyenek belőle. Másik nagyon fontos dolog, hogy megtanuljanak a pénzzel bánni. Így tanulják meg, hogy a marketingesek olyasmiknek a megvételére veszik rá őket, amire igazán nincs szükségük. Így tanulhatnak meg takarékoskodni, pénzt beosztani. Vannak olyan esetek, amikor szórakozunk: nyaralunk, strandra megyünk stb. Ilyenkor persze szoktunk mindenfélét venni a gyerekeknek. Ebből általában folyamatos nyávogás lesz: Anyuuu, vegyünk fagyit! Fizessünk be a csúszdára! Vegyünk vattacukrot! Stb. Ennek rendkívül egyszerűen elejét tudjuk venni, ha, mondjuk, egy strandra menéskor célzottan adunk egy napi pénzt aztán ezt minden gyerek beosztja, hogy csúszdázik vagy fagyit vesz. Ez olcsó, szülői idegeket megkímélő megoldás, és még a gyerekek pénzügyi képességeit is növeli. A zsebpénzen kívül a másik lehetőség, hogy a gyerek megdolgozik a pénzért. Vannak olyan munkák, amiért mi is fizetnénk: kocsimosás, kerti munkák. Ha ezeket a gyerek bevállalja, akkor fizessük meg. Először lássuk át, mennyit fizetnénk ezért egy külsősnek, és ehhez viszonyítsunk. Egy kicsit lehet többet fizetni (mégis a gyerek tanulja a munkát), de ne irreálisan. Figyeljünk oda, hogy a gyereket tanítsuk meg minőségi munkát végezni, és hogy a dolgot fejezze is be rendesen. Ezzel ismét hatalmas előnyöket adunk neki az életre. Számtalanszor előfordul, hogy a gyerek beállít: valamit nagyon szeretne, feltétlen kell rá pénz, adjunk neki. Ilyenkor nem jó megoldás, ha csak egyszerűen a kezébe adjuk a pénzt. Közbevetve: amikor vezetőket képeznek, a legszebb gyakorlatok egyike, hogy eljátsszák a szituációt, amikor a beosztottunk beállít: Főnök, főnök, van egy problémám, oldd meg! Egy jó főnök, sosem oldja meg maga a beosztottjai problémáit nem ez a dolga. A helyes válasz erre: Milyen megoldási javaslataid vannak erre? Mindenkinek meg kell tanulnia magának megoldani a felmerülő problémákat, akkor fog jól működni a rendszer. Ugyanígy a gyerekünknek is fel kell tenni a kérdést: Honnan tudnád erre összeszedni a pénzt? Mennyi idő alatt tudod félrerakni, milyen munkákat tudsz bevállalni? Így ez mindjárt más hozzáállást eredményez a gyereknél. Ha csak úgy kapja a pénzt, akkor egész életében elvárja az államtól, a főnökétől, a szüleitől és a Jóistentől, hogy őt eltartsák. Ha gyerekkorában már fel tudja tenni a kérdést hogyan tudom összeszedni ehhez a pénzt, amit szeretnék? akkor nagyon életrevaló, sikeres és boldog életű gyerekünk lesz. Én már sok mindent láttam életemben - de olyat, hogy egy gyerekből, akit elkényeztettek és mindent azonnal megkapott, sikeres, boldog és gazdag felnőtt legyen - na olyat még én sem láttam...

5 Sose legyen pénzem! Jól emlékszem, mennyire megdöbbentett, amikor a pénzügyi tanácsadói karrierem legelején rádöbbentem, hogy az emberek döntő része folyton elveri minden pénzét. Ez annyira mély élmény volt, hogy külön könyvet is írtam ennek okairól, Ősember a pénztárcámban címmel. De hogyan születik az emberekben az a hamis elképzelés, hogy nem érdemes pénzt félreraknunk és kamatoztatnunk? Ez is, mint nagyon sok minden és ezt a pszichológusok igazán megmondhatják a gyerekkorunkból ered. Hogyan ültetik a szülők a gyerekeik fejébe ezt a tévképzetet? Tegyük fel, hogy a lelkes szülő ezt mondja gyermekének: Pistike, most, hogy kaptál a szülinapodra/karácsonyra/locsolásra külön forintot, szerintem legjobb lesz, ha nyitunk neked egy bankszámlát, és ezt rakjuk be, így egy év alatt a bank ad majd neked 3% kamatot is hozzá! Püff és ezzel már be is ültettük az ősembert a szerencsétlen gyerek agyába. Ugyanis a gyerek számára az idő másként telik, mint a felnőtteknek. Számára egy év az egy élet. Beláthatatlanul hosszú időtáv. Emlékezzenek csak vissza: amikor szeptemberben iskolába mentek, el sem tudták képzelni, hogy valaha nyár lesz ez a 9 hónap beláthatatlanul hosszú időtávnak tűnt. Számunkra, felnőtteknek ez már egy teljesen átlátható időtartam, és ahogy az ember öregszik, egyre rövidebbek lesznek szubjektíven az évek. Szóval a gyerek számára a nyitunk neked egy bankszámlát, berakjuk, és egy év alatt a bank ad majd neked 3% kamatot mondat azt jelenti: elvesszük a pénzed, és soha de soha nem látod újra, és mindezt egy teljesen nevetséges 150 forint kedvéért. Ebből a gyerek rögtön levonja a következtetést: ha pénzhez jut, akkor azt rögtön el kell költeni, különben ellopják (a saját megtakarításai). Szép példája ez a jó szándéknak, amivel a pokolba vezető út van kikövezve. Akkor hogyan lehet mégis rávenni a gyereket, hogy rakja félre a pénzét, és ne mindent költsön el? Erre a kérdésre David Owen rendkívül szellemes javaslatot ad a Papabank című (kaphatatlan) könyvében. Azt javasolja ugyanis, hogy ne a bankba rakassuk a gyerekkel a pénzét, hanem nyissunk mi neki egy speciális bankot, a papabankot (opcionálisan mamabankot). Ez természetesen a mi pénztárcánkban van, de szigorú nyilvántartás szerint (kockás füzetben, vagy Excel táblában), és adjunk a pénz után heti-havi 3-5% kamatot. Nyilván ilyen őrült bankot az üzleti életben nem találunk, hiszen a heti 3% kamat éves 365%-nak felel meg ugyanakkor ennek pedagógia értéke felbecsülhetetlen. Minket pedig jó eséllyel juttat majd egy luxus idősek otthonába, amit majd pénzügyileg kiválóan nevelt gyerekeink könnyedén finanszíroznak majd.

6 Ugyanis a papabank segítségével már a kis gyerekek is meg fogják érezni, hogy érdemes a pénzt félrerakni. Egy hét még nekik is átlátható idő. Megérthetik a kamat működését, megélhetik a kamatos-kamat csodáját. Megtapasztalhatják, milyen az, amikor az egyik testvér mindig félrerak, a másik meg mindenét elkölti. Még középiskolás kora előtt sikeresen csődbe mehet és meggazdagodhat többször is és mindezt minden szörnyű következmény nélkül. Sokkal, de sokkal jobb ez így, mint felnőttként végigélni mindezt. Mi kell igazán a gyereknek? Sziddhártha herceget a szülei folyton a palotában tartották, hogy ne kelljen szembesülnie az élet semmilyen árnyoldalával. De ő persze kilógott a palotából, és meglátta a szegénységet, a betegséget és a halált. Ekkor határozta el, hogy megkeresi ezekre a problémákra a megoldást és így lett belőle Buddha. Sok szülő ma is megpróbálja a gyerekét kizárni a világból és annak minden korlátjától, és mindent meg akar adni nekik. Ez elég gyakran vezet tragikus következményekhez. Emlékszem, egyszer, jó pár éve a TV2-vel forgattunk egy riportsorozatot, ahol csődbe ment családokat próbáltam szakértőként rendbe szedni. Jártunk egy olyan családnál, ahol a bank már a házat akarta elvinni a család feje fölül, a hitelek nemfizetése miatt. Ami itt megdöbbentett, az a gyerekszoba. Szó szerint derékig jártam a mérhetetlen mennyiségű gyerekjáték közt. A szülők mindent megadtak a gyerekeknek igaz, erre ráment a család háza. Tényleg, mit kell megadni a gyereknek? Semmi esetre sem kell anyagi erőnk felett költenünk rá. Semmi rossz sincs abban, ha a gyerek szembesül a család anyag forrásainak korlátaival. Különösen a vacakok játékok, kütyük, ruhák, divatcikkek vonatkozásában nem kell túlzásokba esni. A gyerekek lelkileg labilis átalakulási korszakában a kamaszkorban túlzott jelentőséget tulajdonítanak a vacakok -nak, ezeket használják státusszimbólumnak. (Sokan felnőttkorukban is megragadnak ebben az állapotban.) Tartsunk korlátokat ebben a korban is. Ezzel szemben tudni kell, hogy a gyerekek legdrágább kora az egyetemista kor: jellemzően gyerekenként 4-8 millióba kerül a diploma. Amerikában a legnagyobb szégyen egy középosztálybeli családnak, ha nem gyűjtenek a gyerekeik egyetemi költségeire csecsemőkoruktól. Bármilyen amerikai családi pénzügyi könyvet olvasunk, visszatérő kép a rövidlátó szülők alakja, akik játékokat meg göncöket vesznek a gyereknek, bezzeg nem raknak félre a tanulmányaikra. Nálunk még ez nem ennyire nyilvánvaló, de ebben a következő évek alapvető fordulatot fognak hozni. Persze ez már sokaknál késő lesz - de hát Magyarországon

7 társadalmi szinten így megy a pénzügyek oktatása: egy jó nagy csoportnak nagyon meg kell szívnia, hogy a többiek rájöjjenek mit rontanak el. A gyereknek tanulmányi költségein kívül még jó néhány dologra szüksége van. Természetesen elsősorban szeretetre és a szülei részéről tartalmasan együtt töltött időre. A következő az egészség. Ez egyrészt egy túlzásoktól mentes, normális táplálkozást jelent. Másrészről nagyon fontos a megfelelő testmozgás. Felnőttkorban riasztóan sok problémát okoz a lusta gyerekkor. Nagyon fontos lenne a gyakorlati tudások megszerzése. Jelenleg az iskolarendszer teljesen az elméleti tudás magolására épül. Rossz szokásom, hogy rendszeresen olvastam az elmúlt 25 évben gyerekeim tankönyveit, és állandóan borzongok. Most, amikor minden okostelefonról egy gombnyomással elérhető a teljes Wikipédia, mi a fenének kell ennyi lexikális dolgot a gyerekek fejébe verni? Ugyanakkor mennyi jó dolgot kellene a gyakorlatban megtanulni: főzni, varrni, falazni, villanyt szerelni, vakon gépelni, gyorsolvasni, autót vezetni, kreatívan írni, előadni és természetesen nyelveket tanulni. Sajnos, ezeket nekünk kell megtanítani, vagy külön finanszírozni a megtanulását.