A SZÁMÍTÓGÉPEK FEJLŐDÉSE

Átírás

1 A SZÁMÍTÓGÉPEK FEJLŐDÉSE Első generáció ( ): Az első generációt 1943-tól, vagyis az első elektronikus számítógép, az ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Calculator) megalkotásától számítjuk. Jellemző áramköri eleme az elektroncső. Ez még nem Neumann-elvű gép volt, csak a számításhoz szükséges adatokat tárolta, a programot kapcsolótáblán kellett beállítani. A programozása kizárólag gépi nyelven történt (gépi kód). Jellemző volt a nagy energiafelhasználás, gyakori meghibásodás és az mű/másodperc mű sebesség. A gép súlya 30 tonna volt, és 18 ezer rádiócsövet tartalmazott. A rádiócsövek nagy hő termelnek, ez a hő elég lenne New York belvárosa fűtéséhez. Átlagosan 15 percenként hibásodott meg egy rádiócső. A programozáshoz 6000 kapcsolót kellett átállítani. Az elektronikus számítógépek logikai tervezésében kiemelkedő érdemeket szerzett a magyar származású Neumann János. Alapvető gondolatait a kettes számrendszer alkalmazása, memória, programtárolás, utasításrendszer Neumann-elvekként emlegetjük. Második generáció ( ) Jellemző áramköri eleme az elektroncsövek helyett a tranzisztor (félvezető), így lecsökkent a méretük. Ezek a számítógépek kezdték meg a technológiai átalakulást. A népszerű gépek közé tartoztak pl. az IBM7090, 7070 és Memóriaként mágnes gyűrűtárat használtak, a háttértár mágnesszalag, majd mágneslemez. Megjelennek a magasabb szintű programozási nyelvek (pl.: FORTRAN). Ezek a gépek művelet/másodperc sebességet értek el.

2 Harmadik generáció ( ) Jellemző áramköri eleme az 1965-ben feltalált integrált áramkör (IC). További magas szintű programozási nyelvek jelennek meg (pl.: ALGOL, BASIC) Működési sebességük elérték az 1 millió művelet/másodperc értéket. Megjelennek az első operációs rendszerek, valamint a multiprogramozás, a grafikus monitorok. Árban egyre elérhetőbbek a hétköznapi ember számára is. Negyedik generáció ( ) Jellemző áramköri eleme a chip, vagyis az egy szilárd testben megvalósított teljes működési egység. Az 1971-ben feltalált első, Intel 4004 jelzésű mikroprocesszor indította el a mai tömegméretekben gyártott számítógépek (PC-k) fejlesztését ban megjelenik az első személyi számítógép (ZX-81) Megjelent egy új magas szintű programozási nyelv, a PASCAL Kifejlesztik az első, számítógépekből álló hálózatokat. Hajlékony mágneslemezes tárolók megjelenése (floppy) elterjed a PC az irodákban 1989: az első számítógépvírusok megjelenése Az 1980-as években a számítógépek rohamléptekkel váltak egyre kisebbé, jobbá és olcsóbbá. A nagyobb teljesítményű hardver összetettebb, könnyebben kezelhető programok készítését tette lehetőé. Ezért a számítógépek egyre gyorsabb processzorokkal, egyre nagyobb háttértárakkal és egyre nagyobb memóriával készültek. Ötödik generáció (1991 -?????) Jellemzőjük a Neumann-elvtől eltérő, párhuzamos vagy asszociatív működésű mikroprocesszorok alkalmazása. Az eljárásorientált programozási nyelvek helyett a problémaorientált nyelvek megjelenése várható. Erre egy kezdeti kísérlet a PROLOG programozási nyelv. Az egyik jelenlévő trend a számítógépek fejlesztésében a mikrominiatürizálás, az az igyekezet, hogy mind több áramköri elemet sűrítsenek mind kisebb és kisebb méretű chipekbe.

3 Az ötödik generációs számítógép létrehozására irányuló kutatás egy másik trend. Ezek a gépek már komplex problémákat tudnának alkotó módon megoldani. Ennek a fejlesztésnek a végső célja az igazi mesterséges intelligencia létrehozása lenne. Az egyik aktívan kutatott terület a párhuzamos feldolgozás, azaz amikor sok áramkör egyidejűleg különböző feladatokat old meg. A párhuzamos feldolgozás alkalmas lehet akár az emberi gondolkodás utánzására is. Robottechnika fejlődése óriási méreteket ölt. Másik meglévő trend a számítógépes hálózatok fejlődése. (Internet) Folynak kutatások az optikai számítógépek kifejlesztésére is. Ezekben nem elektromos, hanem sokkal gyorsabb fényimpulzusok hordoznák az információt. A SZÁMÍTÓGÉP FELÉPÍTÉSE Minden számítógép két alapvető funkcionális egységre osztható: az ún. központi egységre és a perifériákra. A központi egység a gép "agya", amely az összes tevékenységét irányítja. A perifériák a számítógép azon részei, amelyek a központi egység számára lehetővé teszik, hogy a környezettel kapcsolatot tartson. Ha a számítógépet az emberrel hasonlítjuk össze, akkor a központi egységnek az ember agya, a perifériáknak pedig a szem, fül, vagy a beszédkor a száj, vagy íráskor a kéz felelne meg. A perifériákon keresztül tudunk kommunikálni a számítógéppel, vagyis a központi egységgel. Ez utóbbi kívülről nem látható, az ún. alapgép tartalmazza, biztonságosan elrejtve.

4 Az ábra a központi egység és a számítógépnél leggyakrabban előforduló perifériák sematikus ábráját mutatja. A nyilak az adatáramlás irányát jelzik. A központi egységet az angol nevének (Central Processor Unit) rövidítéséből CPU-nak is nevezik. Ez tulajdonképpen a mikroprocesszor, amelynek típusa a számítógép egyik legfontosabb meghatározója. (pl. 386, 486, Pentium) A gép a működéséhez szükséges adatokat, programokat a memóriából olvassa ki. A memória hátránya, hogy tartalmát csak feszültség alatt őrzi meg, így ha kikapcsoljuk a gépet, akkor az adatok törlődnek a memóriából. Ezen adatok megőrzéséről ezért mágneses elven működő perifériák segítségével gondoskodunk. Ilyen perifériák például a floppy disk és a winchester. Központi vezérlőegység: A számítógép agya a központi vezérlőegység (CPU: Central Precessing Unit). Két fő része a vezérlőegység (CU: Control Unit), ami a memóriában tárolt program dekódolását és végrehajtását végzi, valamint az aritmetikai és logikai egység (ALU: Arithmetical and Logical Unit), ami a számítási és logikai műveletek eredményének kiszámításáért felelős. A központi vezérlőegységet processzornak is nevezzük. Feladata a gép irányítása, a feldolgozási folyamatok vezérlése, az adatok feldolgozása, számítások elvégzése, a memóriában tárolt parancsok kiolvasása és végrehajtása, illetve az adatforgalom vezérlése. Az utasítások végrehajtásához a CPU átmeneti tárolóhelyeket, úgynevezett regisztereket használ, amelyek gyorsabban elérhetőek, mint a memória. A CPU-t sínrendszer köti össze a memóriával és a perifériavezérlőkkel. A CPU sebességét megahertzben (Mhz) mérik. Az áramköröket vezérlő órajel frekvenciája a processzor sebességének mérőszáma. Ha az órajel például 300 Mhz, akkor a processzor 300 millió műveleti ciklust végezhet el másodpercenként. A mai személyi számítógépek többségében az eredetileg az Intel által kifejlesztett x86-os (286, 386, stb.) elvek alapján működő processzorokat találunk. Memória: Memória: A memória elektronikus adattárolást valósít meg. A számítógép csak olyan műveletek elvégzésére és csak olyan adatok feldolgozására képes, melyek a memóriájában vannak. Az információ tárolása kettes számrendszerben történik. A memória fontosabb típusai a RAM, a ROM, a PROM, az EPROM, az EEPROM és a Flash memória.

5 RAM: (Random Access Memory) véletlen elérésű írható és olvasható memória. A RAM az a memóriaterület, ahol a processzor (=központi vezérlőegység) a számítógéppel végzett munka során dolgozik. Ennek a memóriának a tartalmát tetszőleges sorrendben és időközönként kiolvashatjuk vagy megváltoztathatjuk. A RAM-ot más nevén operatív tárnak is nevezzük. Minden bevitt adat először a RAM-ba íródik és ott kerül feldolgozásra. Itt helyezkednek el és ezen a területen dolgoznak az aktuálisan működő programok is. A RAM azonban nem alkalmas adataink huzamosabb ideig való tárolására, mert működéséhez folyamatos áramellátásra van szükség. Ha az áramellátás megszakad például áramszünet vagy a gép kikapcsolása esetén a RAM azonnal elveszíti tartalmát, ezért a gép bekapcsolásakor a RAM mindig teljesen üres. ROM: (Read Only Memory) csak olvasható memória, amelynek tartalmát a gyártás során alakítják ki, más szóval beégetik a memóriába. Az elkészült ROM tartalma a továbbiakban nem törölhető és nem módosítható, a hibás ROM-ot egyszerűen el kell dobni. Előnye azonban, hogy a számítógép kikapcsolásakor sem törlődik, a beégetett adatok bekapcsolás után azonnal hozzáférhetőek. Mivel a számítógép működéséhez valamilyen program elengedhetetlen, a RAM memória viszont a bekapcsoláskor üres, ezért a számítógép életre keltését szolgáló indítóprogramot, a BIOS-t (Basic Input Output System) egy ROM memóriában helyezik el. A BIOS-t ezért gyakran ROM BIOS-ként is emlegetik. A PROM programozható, csak olvasható memória, amely gyártás után még nem tartalmaz semmit. Minden felhasználó saját programot és adatokat helyezhet el benne egy beégető készülék segítségével. A PROM-ba írt adat nem törölhető, és nem írható felül. Az EPROM egy olyan ROM, melynek tartalmát különleges körülmények között ultraibolya fény segítségével törölhetjük, és akár többször is újraírhatjuk. Előnye a ROM-ok korábbi változataival szemben, hogy tartalma szükség szerint frissíthető. Az EEPROM az EPROM továbbfejlesztett változata, amelynek tartalma egyszerű elektronikus úton újraírható. Speciális memóriák: (flash memória) Virtuális memória: az operációs rendszer vagy a számítógép hardvere által nyújtott szolgáltatás, amit általában egy külső tárolóterület (merevlemez) igénybevételével, ahol a futó program(ok) számára biztosítja, hogy a program végrehajtáskor a központi vagy operatív memória fizikai korlátai észrevétlenek legyenek. Memóriakártya: Többféle van forgalomban, az általános szabvány elsősorban azért várat magára, mert a fejlesztők új és még újabb megoldásokat találnak ki arra, hogy a lapkák fizikai mérete csökkenjen, miközben a kapacitás és az átviteli sebesség növekszik. A megbízható kártyák nagyságrendileg 1 millió órás működést garantálnak, de a mostoha bánásmód a kártyát idő előtt működésképtelenné teheti. Valószínűbb viszont, hogy a kártya hosszú évek alatt sem romlik el, csak újabb típusok jelennek meg, amik a korábbi típusokat elavulttá teszik. Pendrive: egy USB-csatlakozóval egybeépített flash memória. Tárolási kapacitásuk 64 MB-tól 128 GB-ig terjed, némelyik képes 10 évig megőrizni az adatokat, és egymillió írás-törlési ciklust is kibírni. Önállóan nem képes adatcserére, csak személyi számítógépre vagy a megfelelő csatlakozással ellátott író/olvasó egységre csatlakoztatott állapotban. Jellemző adatátviteli sebessége 6 MB/s vagy 1 MB/s. Az elektromos csatlakozás védelme érdekében védőkupakkal vagy anélkül készül.

6 Háttértárak A számítógép a programokat és az adatokat a feldolgozás ideje alatt a RAM-ban tárolja. A gép kikapcsolásával ennek tartalma elvész. Az adatok feldolgozási időn kívüli tárolását különféle háttértárakon lehet megoldani. Az IBM PC kompatibilis számítógépek megjelenítésekor a legelterjedtebb háttértár a hajlékony lemez, vagy flopi (FD: Floppy Disk) volt. A merevlemezek (HD: Hard Disk), más néven winchesterek szintén mágneses elvű adattárolást valósítanak meg. Itt a lemezek egy kemény fémkorong, ami egy légmentes elzárt egységben található. Egy egységen belül lehet akár több lemez is. A lemezek mindkét oldalára lehet adatokat írni. A nagy adatsűrűséget azzal lehet elérni, hogy az író-olvasó fejet sokkal közelebb viszik a lemezhez, mint a flopinál. A lemez fordulatszáma 5400, 7200 vagy percenként, azaz elfordul, vagy az író-olvasó fej és a lemez egymáshoz viszonyított sebessége 100 km/h feletti. Ekkora sebességnél megvalósítható, hogy a fej, mint egy légpárnás jármű lebeg a lemez felett. A távolság viszont olyan kicsi, hogy egy átlagos porszem mély barázdát vágna a lemezbe, ha a lemez és a fej közé kerülne. Egy merevlemezes meghajtót (HDD: Hard Disk Drive) nem szabad kinyitni mivel a bejutó por végzetes lehet a lemez felületére, a rajta található adatokra. Hasonló módon óvakodni kell a működő meghajtó rázásától, ütögetésétől, mivel ekkor a lemez felett lebegő fej ütődhet a lemeznek, és maradandó károkat okozhat. A meghajtókat úgy tervezik, hogy a lemez leállásával egy időben a fej egy úgynevezett parkolóállásba kerüljön a lemez szélénél. Ezzel próbálják megvédeni a szállításkor bekövetkező rázkódások ellen. A személyi számítógépekben építhető merevlemezek kapacitása általában GB körül van, de akár több TB (terabájt) is lehet. A merevlemezes meghajtót a számítógépekben fixen szokták rögzíteni, ezért a gépből ennek segítségével adatokat egy másik géphez csak szereléssel lehet. Ennek a problémának a megoldására alkották meg a Mobil Rack nevű eszközt, ami egy fiókhoz hasonlóan tárolja a lemezegységet, így az könnyebben kivehető és szállítható. Szinte minden Pc-n megtalálható az USB csatlakozó. Az ehhez kapcsolt flash memóriák (PenDrive) vagy a külső winchesterek az operációs rendszerekben, mind újabb meghajtók jelennek meg. A programokból kezelésük a merevlemezekkel azonos módon történik. A mágneses elvű háttértárakhoz tartozik a szalagos háttértár is (streamer cassette). Ennek előnye a nagy adattároló kapacitás. Létezik 600 GB-os változata is. Jellemzően a néhány 10 GB-os változatokat használják a leggyakrabban. A szalagos adattárolás hátránya, hogy az adatok sorfolytonosan érhetők el, azaz a véletlenszerű elérés nagyon lassú. Ezt az eszközt adatmentésre használják. Pl.: bankokban a napi zárás után az aznapi tranzakciókat rögzítik, és biztonságos helyre szállítják. Az optikai háttértárak alapjait az 1980-as években a Laser Disk néven fejlesztett technológia alapozta meg. Ma már teljesen természetesnek vesszük, hogy a számítógépben találunk egy CD (Compact Disk) vagy DVD olvasót. A CD-nek is többféle változatával találkozunk. A közös bennük a működési elv. Egy műanyag lemezen egy fényvisszaverő réteg helyezkedik el. A fényvisszaverő réteg alatt található mélyedések (pit-ek, azaz árkok) hordozzák az információt. A felületet egy fókuszált lézerfénnyel világítják meg, és a mélyedésektől függően visszaverődő fényt

7 érzékelik. A lemezen az adatok spirálszerűen helyezkednek el, a lemez közepétől kifelé haladva. Ez az elrendezés lehetővé teszi a különböző átmérőjű lemezek használatát. A hagyományos lemez 12 cm átmérőjű, 640 MB kapacitású. Létezik 8 cm-es 185 MB-os kapacitású változata is. A CD-ROM a tartalmát a gyárban kapja meg, préseléses technológiával. A nevében a ROM is arra utal, hogy a tartalma csak olvasható, nem írható. A CD-R (CD Recordable) egyszer írható lemez. Ezt egy nagyobb intenzitású lézer segítségével lehet egyszer megírni. Ennek a fényvisszaverő képessége a CD-ROM-nál alacsonyabb, kb 70%-os. Ebből adódóan a régebbi zenei CD-k lejátszására készült asztali lejátszók néha nem képesek kezelni. A CD-RW (CD ReWritable) lemezek törölhetők, újraírhatók. Létezik olyan technológia, amely lehetővé teszi a lemezek akár 1 milliószor történő újraírását is. A CD-R és CD-RW lemezek közötti egyik lényeges különbség a fényvisszaverő képességben van. A CD-RW-nél sokkal kevesebb fény verődik vissza (20%). Ahhoz, hogy a CD-ROM meghajtó olvasni tudja a CD-RW lemezt., az olvasó érzékenységét állítani kell. Ebből adódóan a CD-RW olvasására nem felkészített CD lejátszók ezeket a lemezeket nem ismerik fel, lejátszásuk vele nem lehetséges. A DVD (kezdetben Digital Video Disk, majd később Digital Versatile Disk: sokoldalú digitális lemez) lemezt a kinézete alapján szinte lehetetlen megkülönböztetni a CD lemeztől. Az egyik jelentős különbség az adatsűrűségben van. Hétszer annyi adat fér el a DVD egyik rétegében, mint a CD lemezen. A másik nagy különbség, hogy a DVD lemez egy oldalán két adathordozó réteg is lehet. Ezt a két réteget a lézer megfelelő fókuszálásával lehet olvasni. A harmadik jelentős különbség, hogy a lemez mindkét oldala hordozhat információt. A felhasználási terület alapján is csoportosíthatók a DVD-k. A DVD-Video csak olvasható lemez, melyet elsősorban mozifilmek és játékok tárolására készítenek. Lejátszása asztali DVD-lejátszóval vagy DVD-ROM olvasóval lehetséges. A DVD-Audio csak olvasható optikai lemezt jelent, melyet kiváló minőségű hang tárolására és lejátszására hoztak létre. A DVD-R és DVD-RW lemezek egyoldalas, egyrétegű, írható lemezek. A DVD-R csak egyszer írható, míg a DVD-RW törölhető és újraírható. Ezeket a lemezeket mindegyik DVD-ROM és DVD Video olvassa. A DVD-RAM általános célú adattároló eszközként jött létre. Létezik egy- és kétoldalas változata. A kétoldalas változat csak tokkal együtt használható, abból kivenni nem lehet.. PERIFÉRIÁK Perifériának nevezzük minden olyan eszközt, melyet a számítógéphez csatlakozva a működést segíti vagy szolgálja. A gép működése során olyan eszközökkel rendelkezik, melyek képesek a memória állapotát megjeleníteni a külvilág számára, és vannak olyan eszközök is melyek a külvilág információt alakítják át a memória egy részének adatállapotává. A perifériákat csoportosíthatjuk ki- és bemeneti perifériákra.

8 Azokat a perifériákat, melyek a számítógépbe történő adatbevitelt biztosítják, bemeneti egységnek nevezzük. Az információ a külvilág felől a számítógép központi egysége felé áramlik. Pl.: Billentyűzet(Keyboard) Egér(mouse) Szkenner Digitális kamera Modem Mikrofon Hanyattegér(trackball) Rajzolótábla(tablet) Botkormány Kamera(web) Autós kormány Ujjlenyomat-olvasó Vonalkódolvasó Tapipad(touchpad) Játékvezérlő Digitális fényképezőgép Digitalizáló tábla Fényceruza Grafikus tábla A kimeneti perifériák láthatóvá teszik az ember számára az információt. (Ez történhet képernyőre és papírra,stb.). Elsődleges kiviteli eszköz a monitor. Monitor Nyomtatók(printer) Projektor Rajzgép(Plotter) Hangszóró A következőkben a személyi számítógépek leggyakrabban használt perifériáit tekintjük át. Billentyűzet Egy billentyű leütése egy hét bites kódot (általában ASCII kód) állít elő, amelyhez egy ellenőrző bit kapcsolódik. Ez a kód továbbítódik a központi egységhez. A billentyűzet áramkörei megakadályozzák, hogy több billentyű egyidejű lenyomása esetén felismerhetetlen kód képződjék. A billentyűzeten a számok és betűk mellet funkcionális billentyűk is találhatók (F1,..., F12), melyek lenyomása egy-egy előre beprogramozott funkció végrehajtását váltja ki. Általános például az F1 funkcióbillentyűhöz a Help-et (Súgót) rendelni. A SHIFT, CTRL és ALT billentyűk más billentyűvel egyidejűleg történő leütése módosítja az illető billentyű által generált kódot. Ezeknek a billentyűknek önmagukban semmilyen hatásuk nincs, így előbb lenyomhatjuk őket, mint azt a billentyűt, amelyikre alkalmazni kívánjuk. Az ALT billentyű jelentése alternate, azaz a vele együtt lenyomott billentyű jelentésének megváltoztatása. Speciális felhasználása a numerikus billentyűzettel való használata. Ha nyomva tartjuk az Alt gombot, és közben a numerikus billentyűzeten leütünk egy számot (0 255), akkor a képernyőn megjelenik a kódnak megfelelő ASCII karakter. Így olyan jeleket is elérhetünk a karakterkészletből, melyeket billentyűzetről nem tudnánk beadni. Hasonló a CTRL billentyű használata: a vele együtt lenyomott másik gombbal együtt valamilyen speciális funkciót váltunk ki. Pl. Ctrl+P = nyomtatás, Ctrl+C = másolás stb.

9 Egér A SHIFT billentyű hatására a nagybetűk, illetve a billentyűk felső karakterei lesznek érvényben. Az ENTER billentyű a bevitt információ - például egy parancs - lezárására szolgál. Hatására a kurzor, amely a képernyőn az aktuális pozíciót mutatja, a következő sor elejére áll. Az ENTER fölött található a BACKSPACE billentyű, melyen egy balra mutató nyíl van. Hatására a kurzor egyet balra lép, törölve az ott levő karaktert. A kurzortól jobbra levő karakterek a kurzorral együtt mozognak. A képernyőn történő szerkesztéshez használhatók a nyilak, az INSERT, DELETE, HOME, END, PAGE UP, PAGE DOWN billentyűk. A nyilak a kurzor mozgatására szolgálnak, az INS billentyű hatására insert módba kerülünk. Ekkor a leütött karakterek beszúródnak az aktuális kurzorpozíció elé. Az INS billentyű ismételt lenyomásával kilépünk az insert módból. A DEL billentyű a kurzorral kijelölt karakter törlésére szolgál, míg a kurzortól jobbra levő karaktereket eggyel balra mozgatja. A további négy billentyű hatása programfüggő. A HOME általában sor, vagy szöveg elejére viszi a kurzort, az END pedig a végére. A PAGE UP és a PAGE DOWN az előre illetve a hátra felé történő lapozásra szolgál. Van néhány kapcsolótípusú billentyű is: a CAPS LOCK, amely nagybetűre vált, és a NUM LOCK, amelyik a numerikus billentyűzeten a felső számsorra vált. Ezek bekapcsolt állapotát kis lámpácska jelzi a billentyűzet jobb felső részén. Ha a CAPS LOCK be van kapcsolva, akkor a SHIFT billentyű hatására a kisbetűk jelennek meg. A nemzetközi tízes billentyűzet a klaviatúra jobb oldalán található. Gombjain a számokon kívül megtalálhatók a +, -, * és a / jelek, valamint a tizedes pont is. Működése be- és kikapcsolható a NumLock billentyűvel, a bekapcsolt állapotot jelzőfény mutatja. Kikapcsolt állapotban nem a számok, hanem a billentyűkre alul írt funkciók aktívak. A billentyűzet bal felső sarkában található az ESC (escape) billentyű, amely általában a programokból történő 'menekülésre' szolgál, illetve egy parancs gépelése esetén hatására a kurzor a következő sor elejére áll, az előző sorba beírtak pedig figyelmen kívül maradnak. Elterjedt billentyűzettípus a 101 gombos angol billentyűzet, de kapható magyar ékezetes betűket tartalmazó billentyűzet is. Az egér a billentyűzetet kiegészítő beviteli eszköz, a nyílbillentyűknek megfelelő funkciókat lát el. A mechanikus egér egy golyóból és két, vagy három billentyűből áll. A golyót az egér tologatásával az asztalon lehet mozgatni, ezzel szinkronban mozog a képernyőn a kurzor (referenciapont). Az optikai elven működő egérben nincs golyó, az egeret egy négyzetrácsos alátéten kell mozgatni, az elmozdulást optikai érzékelők segítségével közvetítik a számítógépnek. Az egéren található billentyűk a kiválasztást szolgálják.

10 Az egérrel azonos funkciót tölt be a trackball, vagy rollerball. A kurzor vezérlésére egy golyó szolgál, amelyet az ujjunkkal mozgathatunk. A trackballt főként a hordozható számítógépeknél alkalmazzák, sok esetben a billentyűzeten található. Szkennerek (scanner) A szkennerek képek számítógépbe történő bevitelére szolgálnak. A kép tartalma bármi lehet, akár fénykép, akár ábra, vagy szöveg. A kép beolvasása úgy történik, hogy a szkenner megvilágítja a képet, s a visszaverődő fényt szenzorok érzékelik, majd jelsorozattá alakítják. Ezeket a jelsorozatokat alakfelismerő, vagy képfeldolgozó programokkal dolgozzák fel attól függően, hogy szöveges információról, vagy képekről van-e szó. Ilyen alakfelismerő például a magyar készítésű RECOGNITA program is, melyet világszerte használnak. A RECOGNITA grafikus állományból szöveges állományt hoz létre, amely például tetszőleges szövegszerkesztővel feldolgozható. A képernyő (monitor) A monitorok a számítógépek elsődleges kiviteli (output) eszközei. A képernyőn és a billentyűzeten keresztül tartja a kapcsolatot a gépkezelő a számítógéppel, tehát szerepe igen jelentős. Ugyanazon a katódsugárcsöves elven működnek, mint a televíziók (persze vannak más elven működő monitorok is, mint például a folyadékkristályos, vagy a plazma képernyők). A monitor lelke a katódsugárcső. A foszforeszkáló bevonattal ellátott képernyőn becsapódó elektronok felvillanást okoznak, ezek összessége adja a képet. Mi a különbség a monitorok és a TV képernyők között? Mindenekelőtt a minőség. A monitorok pontosabb, élesebb, vibrálás-, villogás- és nem utolsósorban tükrözésmentes képet kell, hogy adjanak. Ma már szinte csak színes monitort lehet kapni, az alkalmazások, szoftverek is többnyire megkívánják a színek alkalmazását. A monitorok három alapszín (vörös, zöld, kék) egymásra vetítésével állítja elő a keverékszíneket, innen a módszer neve: RGB (red, green, blue). A vörös és a zöld keveréséből kapjuk a sárgát, a zöld és a kék keveréséből a ciánt, a kékből és a vörösből pedig a bíbort. Ha mindhárom alapszín azonos intenzitással világít, fehéret kapunk. A monitorok méretét a képátlójukkal jellemzik. A képméret és a felbontás természetszerűen összefügg egymással. Minél nagyobb a monitor, annál több képpont fér el rajta, annál nagyobb a felbontás, és annál több mindent jeleníthetünk meg egyszerre a képen. Az általános a 14 hüvelykes monitor, a következő a 15 -es, majd a 17 -os és a 21 -os következik és így tovább Fontos követelmény a monitorokkal szemben a vibrálásmentesség. A kép annál stabilabb, minél nagyobb a képfrissítési frekvencia. A 75 MHz-nél nagyobb képfrissítési aránynál már nem érzékelhető a képernyő vibrálása, 85 MHz-nél nagyobb értékre általában nincs szükség. A jobb monitorokon ez az érték állítható. Sugárzásmentes monitort szinte lehetetlen előállítani, de a káros sugárzás mértékét jelentősen lehet csökkenteni. Ezeken a monitorokon feltüntetik a Low Radiation feliratot, vagy a TCO 92 vagy a TCO 95 jelzést. Nincs ilyen gond a folyadékkristályos, vagy LCD (Liquid Crystal Device) képernyőkkel. Ezek ugyan ma még csak a hordozható számítógépekben terjedtek el,

11 de már forgalomba kerültek az asztali gépekhez alkalmazható monitorok is (csak hát az áruk! ). Kétféle képernyőtípus van. A DSTN (Double-Scan Super Twisted Nematic) képernyők olcsóbbak, de hátrányuk, hogy a képpontok lassan gyulladnak ki és alszanak el (emiatt gyors mozgásoknál elhúzódó képeket lehet látni), ráadásul csak szemből, illetve os szögből nézve adnak szép színes képet. Ezeket a hibákat küszöbölik ki a TFT (Thin Film Transistor) képernyők. Ezeknél a látómező ra növekedett, másrészt sokkal gyorsabb lett a képpontok meggyújtása ill. kioltása. Nyomtatók (printerek) Az információk papíron történő megjelenítésére különböző nyomtatóeszközök szolgálnak. Nagy mennyiségű lista nyomtatására a legalkalmasabbak a sornyomtatók. Ezek karakter széles leporelló-papírra nyomtatnak. A nyomtató karakterkészlete egy állandóan forgó hengeren, vagy láncon van elhelyezve. Egy sornyi információt egyszerre nyomtat ki maximum egy körbefordulás alatt. A henger, vagy lánc előtt festékszalag van, az előtt pedig a papír. A nyomtatandó pozíciónál egy-egy kalapács ráüt a papírra, amitől az a festékszalaghoz nyomódik és a papíron megjelenik a betű. Ezek a nyomtatók drágák és hátrányuk a fix karakterkészlet. A mátrixnyomtatók a karaktereket kis pontokból rakják össze. A nyomtatást 9, 12, 18, vagy 24 mátrix alakban elhelyezett tű végzi, amelyek a papír előtt mozognak vízszintes irányban. A megfelelő helyen a megfelelő tűk kiugranak és a festékszalagra nyomódva pontot írnak a papírra. A mátrixnyomtatók tetszőleges karaktereket tudnak nyomtatni, így rajzok is készíthetők velük, csak megfelelően pontokra kell bontani őket. Ezek a nyomtatók egyszerűek és olcsók, de sebességük messze elmarad a sornyomtatókétól, elég zajosak és a nyomtatás minősége sem túl jó. A mátrixnyomtatók dolgozhatnak karakter széles leporellópapírra, de lapadagolóval ellátva perforáció nélküli lapokra is. Általában belső használatra kerülő anyagok, munkaanyagok nyomtatására használják. Egyes mátrixnyomtatók több színnel is tudnak nyomtatni. A leütés nélküli nyomtatók egyik fajtája a tintasugaras nyomtató. Ezek apró porlasztókból finom tintacseppeket nyomnak a papírra. Egy-egy jel kialakításához pontokat használnak, mint a mátrixnyomtatók. Működésük csendes, a nyomtatási kép jó minőségű. A hőnyomtatók szintén pontokból rakják össze a jeleket, amelyek nyomófésű segítségével, hő hatására kerülnek a filmszalagról a papírra. Szép, kontrasztos nyomtatási képet ad, sebessége közepes, üzemeltetési költsége azonban nagyon magas. Az egyik legelterjedtebb leütés nélküli nyomtató a lézernyomtató. Itt egy elektromosan feltöltött félvezető henger felületére gyenge lézersugárral rajzolják a jeleket és a grafikákat. A koncentrált fény hatására a megfelelő helyen megszűnik a henger felszínének töltése. Az ellentétes töltésű festék a forgó hengerre rakódik, onnan pedig - mintegy 200 fokos hőmérsékleten - ráolvad a papírra, hőálló anyagból készült filmre, vagy fóliára. A lézernyomtató képminősége eléri a nyomdai technológiával készült termékekét, üzemeltetési költsége azonban elég magas.

12 Plotterek (rajzgépek) A rajzgépek grafikonok és ábrák megjelenítésére szolgálnak. Egy, vagy több tollal rendelkeznek. A több toll a több színű nyomtatást teszi lehetővé. Két alapvető típusú rajzgép van. A tábla típusú gépnél az írószerkezet X és Y irányban mozog a papírlapon. A dob típusú gépeknél a papír tekercs formában áll rendelkezésre, egy dob palástjára fekszik rá és csévélőhengerek továbbítják. A toll csak a dob tengelyével párhuzamosan mozgatható a dob palástján, a másik irányú elmozdulást a dob elfordulása helyettesíti. ÁLLOMÁNYKEZELÉS 1. Állomány fogalma: a számítógépen tárolt adatok gyakorlati alapegységét értjük. Más megfogalmazás szerint a logikailag összefüggő adatok halmazát nevezzük állománynak. Az állomány tartalma számsorozat. Ezeket a gép többféleképpen értelmezheti, dolgozhatja fel. Az állományok egyik fajtája, amelyek tartalmát a gép utasításoknak tekinti és végrehajtja: ezek a programállományok. 2. Állománynév Általában egy név azonosítja az állományokat. Egy mappában két azonos nevű bejegyzés nem lehet. A régi DOS rendszerekben használt FAT fájlrendszerben az állomány neve két részből állt: egy legfeljebb 8 karakteres név + egy legfeljebb 3 karakterből álló kiterjesztés. A kettőt pont választotta el egymástól. A FAT rendszerben ASCII kódolást használtak, amely esetében nem volt lehetséges az ékezetes betűk használata. Miután megjelentek a Windows rendszerek lehetővé vált a FAT rendszer mellett pl. a VFAT, FAT32, NTFS. Ezek az állományrendszerek lehetővé tették, hogy új névképzési szabályokat vezessenek be. Mivel a bejegyzés neve Unicode kódolású, ezért az ékezetes karakterek használata sem volt tiltott. Az állomány a fájlrendszer egy pontján található. Az alapkatalógustól (gyökérkönyvtártól) induló, a fájlhoz vezető mappák sorozata alkotja az úgynevezett elérési utat. 3. A főbb kiterjesztések: EXE, COM: a futtatható állományok kiterjesztése. BAT: köteg szó rövidítése (batch) Az operációs rendszereknek szóló szöveges parancsokat tartalmazza. DLL: Dinamikusan, a program futása közben a programhoz rendelhető programrészek, programkönyvtárak tárolására szolgáló állományok jelzése. SYS: Olyan állományok, melyek az operációs rendszer számára szükségesek. Pl.: hardver rendszerelemek optimális működéséhez. TMP: Átmeneti állomány: amennyiben az valamely alkalmazás, felhasználói program vagy maga az op. rendszer működése során átmenetileg a háttértáron őriz meg adatokat, az gyakran TMP kiterjesztésű állományba kerül.

13 LOG: sima szöveges fájl. Bizonyos programok futásuk közben az eseményekről naplót vezetnek. TXT: Egyszerű nyers formázatlan szöveg tárolására alkalmas formátum. RTF (Rich Text Format): Formázott szöveget tartalmazó állomány kiterjesztése. DOC, DOCX: Word program szöveges fájlja, számtalan módon formázható, (betűtípus, betűméret, térköz stb.) akár még táblázatot is szúrhatunk bele XLS: Excel program fájlja. PPT: PowerPoint bemutató. BMP, JPG, GIF: képfájlok. WAV: szó szerint hanghullámot jelent. Hangok formátuma jó minőséget de nagy fájlméretet eredményez mivel tömörítetlen. Leggyakrabban Audio-CD-ken használják. MP3: szintén hangformátum de kiemelkedő tömörítése miatt kiváló minőséget eredményez roppant kis fájlméret mellet. MOV: (movie) filmformátum kicsit régi ezért minősége és mérete sem igazán kedvező. MPG: szintén filmformátum jobb minőségű és jobban tömörített. Leggyakrabban Video- CD-ken használják. AVI: az egyik legelterjedtebb formátum a videók, filmek körében, mivel jó tömöríthető, jó minőség mellet különböző Codec-ek segítségével.(divix, xvid) ZIP, ARJ, RAR: tömörített fájlok kiterjesztése, a tömörítés módszerére, a tömörítő programra utal. 4. A főbb állománykezelési műveletek: Létrehozás: ikonterületen való egér jobb gomb katt, majd új menü. Ugyenez elérhető a mappák fájl menüjéből. Másik lehetőség, amikor egy bizonyos program segítségével hozunk létre új állományt. Törlés: jobb klikk a fájlon majd törlés, vagy a delete gomb segítségével. Visszaállítás: a lomtárból a visszaállítás segítségével vagy valamilyen recover program segítségével. Nincs lehetőség visszaállításra ha a lomtárt kiürítettük vagy az automatikus törlés be van állítva a lomtárban. Másolás: a fájlon jobb klikk majd másolás majd valahova beillesztés. Ugyanez érhető el a ctrl+c (másolás) és a ctrl+v(beillesztés) billentyű kombinációk segítségével. Egy másik alternatíva valamilyen commander program használata. Mozgatás: a fájlt kivágjuk (ctrl+x), majd beillesztjük (ctrl+v). Esetleg az egér balgombját lenyomva tartva áthúzzuk vagy itt is használhatunk fájl kezelő segéd programot. Ilyenkor csak a fájl elérési útvonala változik meg. Átnevezés: a fájlon való jobb klikkel átnevezés menüvel vagy az F2 gomb megnyomásával lehetséges. Itt használhatunk fájlkezelőt. Nyomtatás: itt általában szükségünk van valamilyen programra, ami támogatja a nyomtatást illetve a nyomtatót is. Ha a nyomtató megfelelően van konfigurálva a nyomtatás egy kattintással elérhető. Lehetőség van részletesebb beállításokra mint pl. minőség,papírméret. Megnyitás: legegyszerűbb módja, ha duplán kattintunk (bal egérgomb) ekkor elindul a fájlhoz alapértelmezetten társított program. Azonban lehetőség van magából a programból megnyitni a fájlt a megnyitás parancs segítségével.

14 ADATTÖMÖRÍTÉS 1. A tömörítés fogalma A megnövekedett adatállomány méretek miatt az adatok hordozhatósága és tárolása (archiválása) rendkívül körülményessé vált. Előfordult, hogy egy rendszer adatállományai több doboz hajlékonylemezre fértek csak rá. A problémát nem oldották meg a nagyobb háttértároló kapacitású egységek megjelenései sem. A tárolás fenti gondját speciális un. tömörítő programok kifejlesztésével enyhítették. A tömörítés lényege, hogy az adatállományokban szereplő adatok között lehetnek ismétlődések, és a tömörítő programok algoritmusai ezt használják ki. Ilyen például a Hufmann kódokon alapuló tömörítő eljárás, mely a legtöbbet használt karakterekre alkalmazza a legrövidebb kódot. Gyakori tömörítő eljárás, hogy az egymás után következő azonos karaktereket helyettesítik a karakter képével és egy ismétlési értékkel, mely a számukat tartalmazza. Ezt az eljárást használják például képek tömörítésére. A tömörítő eljárások segítségével egy adatállomány méretét akár a tized részére is csökkenthetjük. Hátrányuk, hogy így az eredeti adatokat nem érhetjük el közvetlenül, csak ha az állományt kicsomagoljuk. 2. A tömörítés fajtái a) Veszteségmentes tömörítők: A kicsomagolt adat pontosan megegyezik a tömörítés előttivel. A tömörített adatból később egy fordított eljárással pontosan visszanyerhető az eredeti adat. Fájlok tömörítésére használjuk. Az olyan adatoknál, mint a szöveges dokumentumok (néhány esettől eltekintve), követelmény a veszteségmentes tömörítés, hiszen akár egyetlen bit változás is megváltoztathatja a szöveg jelentését. Ilyenek: PKARC, PKPAK, LHA, ARJ, PKZIP, RAR. b) Veszteséges tömörítők: A kicsomagolt adat csak hasonlít az eredeti adathoz, azonban kompromisszumot kötve ezt elfogadjuk. Ezt a módszert használjuk a képek, hangok és videók tömörítése esetén. Hangok vagy képek tömörítésénél csekély, a felhasználó számára nem észrevehető veszteség megengedhető, ilyenkor tehát veszteséges eljárások is alkalmazhatók. Ezen gyakorta jelentkező esetek a tömörítés hatásosságára széles választékot kínálnak a felhasználónak, attól függően, hogy inkább kevéssé tömörített, jó minőségű, vagy jobban tömörített, de nagyobb veszteséget hagyó tömörítési eljárást kíván alkalmazni. Az ehhez hasonló esetekben, tehát képek vagy hangok tömörítésénél egyúttal az emberi érzékszervek érzékenysége határozhatja meg az adattömörítés módját, hisz megengedhető olyan veszteség, amely számunkra nem észrevehető változást okoz.

15 VÍRUSOK, VÍRUSVÉDELEM 1. Mi a vírus? Tágabb értelemben számítógépes vírusnak tekinthető minden olyan programkód, melyet készítője ártó szándékkal hozott létre (a munka zavarása, ellehetetlenítése; adataink megszerzése, megsemmisítése, stb.). A szűkebb értelemben vett vírusok az alábbi három tulajdonsággal bírnak: végrehajthatóak, vagyis működőképesek (executable), önmagukat másolva képesek terjedni, képesek hozzáépülni más végrehajtható állományokhoz. 2. Vírusjelenségek Korábban elegendő memória egyszerre kevés lesz a programok futtatására. A floppy és/vagy merevlemezeken a vártnál gyorsabban fogy el a szabad lemezterület. Megmagyarázhatatlan programhibák jelentkeznek, Egyes programok működése lelassul, vagy leáll. Fájlok, könyvtárak tűnnek e1 vagy jönnek létre minden különösebb ok nélkül. a gép lefagy vagy váratlanul újraindul, szokatlan jelenségek a képernyőn, a futtatható fájlok mérete növekszik (fájlvírus épült hozzájuk), A vírusellenőrző szoftver vírust jelez, stb. A fenti jelenségek egy részét persze okozhatják hibás szoftverbeállítások, nem megfelelő hardverillesztő programok, vagy hardverhibák is. 3. A vírusok eredete alapvetően két okra vezethető vissza: A szoftverek másolásvédelme: A 70-es években a szoftveripar fellendülésével együtt felbukkant az illegális szoftvermásolás problémája. A programkészítő cégek ennek a jogellenes tevékenységnek úgy akarták elejét venni, hogy szoftvereikhez másolást büntető programrészeket építettek. Ezek másolás esetén akcióba léptek: jobb esetben csak a védelmük alatt álló programot tették működésképtelenné, nem ritkán azonban a felhasználó többi állományát is károsították büntetésül (akárcsak a mai vírusok). A szoftvercégek ilyenfajta programvédelmét aztán hamarosan betiltották, hiszen előfordult, hogy emiatt a jogos felhasználó is kárt szenvedett, továbbá nem megengedhető, hogy jogellenes magatartást ugyancsak törvénytelen módszerekkel toroljanak meg. A hadviselés: A hadiiparban régóta használják a vírusokat: egyrészt az ellenfél számítógépes rendszerébe bejuttatva annak teljes tönkretételét célozva meg, másrészt a saját rendszerüket pillanatok alatt teljesen elpusztító vírusokat is kifejlesztettek, arra az esetre, ha a kifejlesztett haditechnika az ellenség kezére jutna. ki. 4. Kik írnak vírusokat? Egyetemi kutatólaboratóriumok: cél pl. kutatás (víruslélektan) Katonai kutatólaboratóriumok: cél pl. az ellenséges számítógép Terrorista szervezetek program fejlesztői Másolásvédelem melléktermékei Munkakörülményeikkel elégedetlen programozók Unatkozó hülye cybergyerekek ( Kiss Attila)

16 5. A vírusok egy lehetséges csoportosítása: Fájl-vírus: Ez a legrégebbi vírusforma, mely futtatható (exe, com, dll) állományokhoz épül hozzá. A vírussal fertőzött program jelenléte a háttértáron önmagában még nem vezet károkozáshoz. A vírus kódja csak akkor tud lefutni (aktivizálódni), ha futtatjuk a vírus által fertőzött programot. Ekkor a gazdaprogrammal együtt a vírus is a memóriába töltődik, s ott is marad a számítógép kikapcsolásáig. Ez idő alatt a háttérben végzi nem éppen áldásos tevékenységét: hozzáépül az elindított programokhoz (fertőz), és eközben vagy egy bizonyos idő elteltével illetve dátum elérkezésekor végrehajtja a belékódolt destruktív feladatot. BOOT-vírus: A mágneslemez BOOT szektorába írja be magát, így ahányszor a lemez használatban van, annyiszor fertőz. Különösen veszélyes típus az un. MBR vírus, amely a rendszerlemez BOOT szektorát támadja meg, így induláskor beíródik a memóriába. Innentől kezdve egyetlen állomány sincs biztonságban, amely a memóriába kerül. Makróvírus: A makrók megjelenésével dokumentumaink is potenciális vírushordozóvá váltak A makró irodai programokban a felhasználó által létrehozott parancslista, mely a dokumentumban gyakran elvégezendő gépies feladatok automatizálására használatos. A makróvírus e lehetőséggel él vissza: dokumentumainkhoz épülve, annak megnyitásakor fut le kártékony kódja. A vírusok ezen válfaja az internetes adatforgalom fellendülésével indult rohamos terjedésnek. Trójai program: A mondabeli trójai falóhoz hasonlóan valójában mást kap a felhasználó, mint amit a program ígér Ez a vírus a jól működő program álcája mögé bújik: hasznos programnak látszik, esetleg valamely ismert program preparált változata. Nem sokszorosítja magát, inkább időzített bombaként viselkedik: egy darabig jól ellát valamilyen feladatot, aztán egyszer csak nekilát, és végzetes károkat okoz. Némely trójai programok e mail-ek mellékleteként érkeznek: a levél szerint biztonsági frissítések, valójában viszont olyan vírusok, amelyek megpróbálják leállítani a víruskereső és tűzfalprogramokat. Féreg: Általában a felhasználók közreműködése nélkül terjed, és teljes (lehetőleg módosított) másolatokat terjeszt magáról a hálózaton át. A férgek felemészthetik a memóriát és a sávszélességet, ami miatt a számítógép a továbbiakban nem tud válaszolni. A férgek legnagyobb veszélye az a képességük, hogy nagy számban képesek magukat sokszorozni: képesek például elküldeni magukat az címjegyzékben szereplő összes címre, és a címzettek számítógépein szintén megteszik ugyanezt, dominóhatást hozva így létre, ami megnöveli a hálózati forgalmat, és emiatt lelassítja az üzleti célú hálózatot és az internetet. Hírhedt példa az Internet 1988-as féregfertőzése (az Internet Worm). Ezen kívül a vírusokat csoportosíthatjuk a károkozás jellege (csak ijesztget vagy ténylegesen töröl ill. módosít) ill. az aktivizálódás időpontja szerint is (fertőzés esetén rögtön, adott idő elteltével vagy bizonyos dátum bekövetkezésekor). 6. Védekezés a számítógépes vírusokkal szemben: a) A fertőzés megelőzése: Egy eredendően tiszta számítógépre (mint pl. az enyém ) csakis külső forrásból érkezhetnek vírusok (hacsak az adott gép felhasználója maga nem készít ilyet). Mivel a számítógép teljes elszigetelése, a lehetséges adatcsatornák (cserélhető adathordozók, hálózat,

17 telefonos kapcsolat) lezárása erősen korlátozza a használhatóságot, a bejövő adatforgalom minél szigorúbb ellenőrzése jelenthet megoldást: a bizonytalan eredetű, illegális szoftvertermékek használatának mellőzése, a cserélhető adathordozókon érkező adatok vírusellenőrzése, víruspajzs használata: Olyan vírusellenes program alkalmazása, mely az operációs rendszer betöltődésekor bekerül a memóriába, és a gép működése során végig aktív marad (memóriarezidens). Működése során figyeli a boot-szektort, figyelemmel kíséri a futtatható állományokat (pl. azok méretét) és a háttérben futó alkalmazások tevékenységét. Gyanús esetben értesíti a felhasználót az általa rendellenesnek ítélt folyamatról. tűzfal használata: Olyan hálózatvédelmi szoftver alkalmazása, amely figyeli és korlátozza az internetes adatforgalmat. Így például visszautasítja az olyan IP-címekről érkező küldeményeket, amely címekről a felhasználó részéről adatkérés nem történt (pl. férgek kiszűrése). Megakadályozza továbbá, hogy a felhasználó nem publikus (nem megosztott) adatait pl. valamely trójai hátsóajtó program idegen címre továbbítsa. b) A fertőzés megszüntetése: A mai vírusellenőrző programok képesek az adatbázisukban szereplő vírusfajták azonosítására és hatástalanítására. Ez utóbbi azonban csak akkor sikerülhet, ha a vírus nem aktív, azaz nincs működő példánya a memóriában. Ha a vírus a rendszerlemez bootszektorát fertőzte meg, vagy olyan futtatható állományt, amely az operációs rendszer betöltődésekor végrehajtódik, akkor az aktivizálódás csakis a gépnek egy tiszta rendszerlemezről történő bootolásával kerülhető meg. A mai vírusellenes programoktól többféle integrált szolgáltatást is elvárhatunk: A rendszer indításakor végezze el a memória, a merevlemezek boot-szektorainak és a rendszerfájlok ellenőrzését. Az operációs rendszer betöltődésekor automatikusan induljon el egy, a háttérben futó, önvédelmi alkalmazás (víruspajzs), amely figyeli a megnyitott állományokat. Természetesen tartalmaznia kell egy víruskeresőt is, amelyet a felhasználó bármikor elindíthat vagy ütemezhet (pl. hetenkénti automatikus futtatást). Ellenőrizze a beérkező -eket, megakadályozva az vírusok aktivizálódását. A kereskedelmi forgalomban levő vírusirtók közül (pl. Symantec Norton Antivirus, NOD32, stb.) szinte mindegyik elérhető 30 napos próbaverzióban az Interneten, de vannak teljesen ingyenes vírusirtó programok is (pl. AVAST, MSE). Végezetül néhány hasznos tanács: gondoskodni kell arról, hogy az alkalmazott vírusellenes program legfrissebb változata fusson a számítógépen, a vírusadatbázis napi rendszerességgel frissüljön, a rendszeres (pl. heti) vírusellenőrzés elejét veheti az esetlegesen a számítógépre került vírus elszaporodásának, továbbterjedésének, a komolyabb károkozásnak, a számítógép rendellenes működése esetén mindenek előtt a vírusmentességről kell meggyőződni, csak akkor tanácsos megnyitni bármilyen mellékletet, ha annak érkezése nem váratlan, és tartalma pontosan ismert.

18 ADATVÉDELEM ÉS NETIKETT 1. Miért fontos az adatvédelem? Európa több országában az 1970-es években felismerték, hogy az adatainkat védeni kell, hiszen bárki hozzáférhet, s ennek veszélyeivel mindenki tisztában van. (pl. bankkártya lopás, feltörés stb.) Európában elsőként 1973-ban, Svédországban született adatvédelmi jogszabály. Hazánkban 1992-ben hirdették ki az évi LXIII. Személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényt. A törvény célja, hogy személyes adataival mindenki maga rendelkezzen, és a közérdekű adatokat mindenki megnézhesse. Személyes adat: Bármely meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adat. Az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Közérdekű adat: Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységre vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső adat. Milyen védelmet nyújt számunkra a törvény? Adatainkat, csak meghatározott céllal, meghatározott ideig és az engedélyünkkel lehet kezelni. Amennyiben adatainkat kezelik, tájékoztatni kell bennünket: az adatszolgáltatás önkéntes vagy kötelező? az adatkezelés minden tényéről. A törvény rendelkezik adatvédelmi biztos megválasztásáról is. Az adatvédelmi biztos ellenőrzi az adatvédelmi jogszabályok megtartását, kivizsgálja a hozzá érkezett bejelentéseket, gondoskodik az adatvédelemi nyilvántartás vezetéséről. 2. Adataink nyilvántartása A nyilvántartásnak is megvannak a maga törvényi feltételei. Fontos tudni: a polgár jogosult a róla nyilvántartott adatok kiadását megtiltani; az állami és önkormányzati szervek elsősorban a polgártól kérhetnek információt, s a nyilvántartást csak akkor vehetik igénybe, ha a szükséges adatok a polgártól nem szerezhetőek be. Ezek általában települési, területi és központi hatósági nyilvántartások, melyek a polgárok személyi és lakcímadatit és azokban bekövetkezett változásokat tartalmazzák. Ezen feladatok ellátása több szinten folyik. Első szint a települési önkormányzat jegyzője, második szint a köztársasági megbízott. A központ pedig az Országos Személyi Adat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal. Természetesen mindezekért egy ember felel, ő a belügyminiszter. Milyen adatokat tárol a nyilvántartás? a nevet, magyar vagy külföldi állampolgárságot, nemet, születési helyet és időt, anyja nevét, személyazonosító jelét, lakcímét, elhalálozás esetén helyét és idejét, adatszolgáltatásra vonatkozó korlátozást, ill. tilalmat ben a személyazonosító jel helyébe más azonosítók léptek, ezek a TAJ-szám, adóazonosító jel, személyiadat- és lakcímnyilvántartás azonosító kód. 3. A Netikett Etikettnek nevezzük a társadalmi érintkezés formáinak elfogadott rendszerét. Az informatika fejlődése új kultúrát teremtett saját szokásokkal, viselkedési normákkal, illemszabályokkal.

19 Aki részesévé akar válni ennek a világnak, annak meg kell ismernie, és be kell tartania ezeket a szabályokat. Az Internetre vonatkozó illemszabályokat, szokásokat, viselkedési formákat hálózati etikettnek, röviden netikettnek (Internet zsargon a network (hálózat) és az etiquette (illemtan) összevonásából) nevezzük. A szokásos netikettek erkölcsi, etikai normákat és használati tanácsokat vegyesen tartalmaznak. A netikett célja barátságos légkör megteremtése és megőrzése az Internetes kommunikációban. A netikett 3 fő részre osztható: egy-egynek kommunikáció, "egy-sokaknak" kommunikáció, és az "információs szolgáltatások". Az egy-egynek kommunikáció során egy ember kommunikál egy másik emberrel, ilyen a levelezés. Általában a valós társalgás szabályi érvényesek, csak ez az Interneten még fontosabb, hiszen hiányzik a metakommunikáció, és a hangszín. Néhány etikai tudnivaló a levelezéssel kapcsolatban A levél tartalmára vonatkozó alapvető etikai szabály, hogy ne írjunk olyasmit -be, amit nem küldenénk el levelezőlapon (ez a szabály valamennyi Internetes szolgáltatásra érvényes). Titkosítás nélkül az Interneten minden nyilvános, az ember magáról állítja ki a bizonyítványt egy nem megfelelő stílusú levéllel. Legyünk konzervatívak a küldésben és liberálisak a fogadásban: Ne küldjünk indulatos leveleket (flame-ket), akkor sem, ha provokálnak, viszont ne legyünk meglepve, ha ilyet kapunk. Ne válaszoljunk rá, és ne küldjük tovább! Ne küldjünk lánclevelet, kéretlenül nagy mennyiségű információt. Mindig ellenőrizzük a levél címét: vannak címek melyek úgy néznek ki, mintha egy ember lenne, pedig csoportot jelentenek. Mindig töltsük ki a levél Subject (Tárgy) rovatát, így tájékoztatjuk a címzettet a levél tartalmáról, és olvassuk el a saját leveleink Subject rovatát is (Pl.: az, aki segítséget kért tőlünk, egy következő levélben, értesített minket, hogy már Nem érdekes ) Célszerű a levél végén egy-két sorban ismertetni elérhetőségünket.(signature, aláírás fájl) A levél tartalmára vonatkozó néhány formai szabály: használjunk kis- és nagybetűt vegyesen (a csupa nagybetű ORDÍTÁST jelez), szimbólumokat hangsúlyozásra, kiemelésre, mosolygókat (Smiley, ) A levél legyen tömör anélkül, hogy túlságosan lényegre törő lenne. Egy-sokaknak kommunikáció (levelezési listák, fórumok, chat) során egy ember sok másikkal kommunikál. Az re vonatkozó szabályok itt is érvényesek, sőt még fontosabbak, hiszen több emberrel kommunikálunk egyszerre. Levelezési listák, néhány etikai szabály A fel- és leiratkozó üzeneteket a megfelelő címre küldjük, mentsük el a feliratkozásra kapott választ (tartalmazza a leiratkozáshoz szükséges információkat). Mielőtt postázunk valamit, bizonyos ideig olvassuk az adott levelezési listát, ismerjük meg a közösség szokásait. Amit írunk, széles közönség olvassa. Vigyázzunk a levél tartalmára. Mielőtt elküldünk egy levelet, ellenőrizzük. Az elküldött levelet nem lehet visszavonni. Az üzenet címét mindig ellenőrizzük: a csoportnak, vagy csak egy személynek szeretnénk küldeni.

20 Válaszüzenet esetén idézzünk csak annyit az eredetiből, hogy a válasz érthető legyen. (Az egész levél idézése túl sok helyet foglal és felesleges is) Helytelen nagy fájlokat küldeni egy listára. Ha kérdést teszünk fel, akkor készítsünk a válaszokból egy gondos összegzést és küldjük el a listára. Privát levelezési listára, ha nem hívnak meg, akkor ne küldjünk üzenetet. Ilyen listák üzeneteit ne küldjük tovább szélesebb körben. Tilos listás leveleket továbbküldeni a küldő engedélye nélkül. Chat néhány etikai szabálya: Ismerjük meg a csoport kultúráját. Nem szükséges mindenkit személyesen üdvözölni, egy egyszerű Szia is elegendő. Ha valaki becenevet, alias-t vagy álnevet használ, tiszteljük az anonimitását. Nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket ne használjunk. Információs szolgáltatások (WWW, FTP) A weben lévő anyagnak a közízlésnek megfelelőnek kell lennie - uszító, rasszista, fasiszta, vallási, politikai anyag nem lehet. Törvénybe ütköző anyag elhelyezése TILOS. A weben elhelyezett anyagokért a web oldal készítője a felelős és nem a szolgáltató. Az oldal alján el kell helyezni a készítő nevét és címét. A WEB-en elhelyezett információk egy része ingyenes, másik része nem. Ezekről érdemes informálódni.